Légy jelen az életedben, légy jelen a pillanatban, legyél ITT és MOST! Sokszor halljuk ezeket a spirituális ajánlásokat, de pontosan mit isjelentenek ezek és hogyan lehet megvalósítani?
Mi a tapasztalatod a jelenlétről? Neked miben segített?
Miben mutat mást ez, mint a többi spirituális gondolat? Beszélgessünk az ITT és MOST -ról!
Te a jelenben vagy? Itt vagy?
Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
Nekem csak saját tapasztalataim vannak, de kíváncsi lennék a nagy tanítók tanításaira is! (pl.: Eckhart Tolle)
Szia!
Először is talán kezdjük két
Szia!
Először is talán kezdjük két videóval.
http://www.youtube.com/watch?v=x5woFTacWPo
http://www.youtube.com/watch?v=DxoA08YU6oo
…
A halál és a meghalás a legnagyobb kapu
készítettem két újabb Eckhart Tolle videót „A halál és a meghalás a legnagyobb kapu” című előadásából, amiket az alábbi címeken nézhettek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=vlzeARg6GLY
http://www.youtube.com/watch?v=0Fx3IA9L0ew
(…lesz még 🙂
szeretettel
Szeretnék hozzászolni.
Az itt és most azt jelenti-megélni a pillanatot.A mai rohano világban soha sem ott vagyunk ahol épp vagyunk.Ha megfigyeltétek evés kozben sosem a kaján és ízén az evés élvezetén jár a fejunk,nem éljuk át a pillanatot.Ha autot vezetunk-nemvagyunk a kormány mellett gondolatban.Ez nagyon nehéz dolog-a gondolataink szuntelenul rohannak.Itt és most azt jelenti,hogy sehol máshol nemjár az eszed csak épp azon amit csinál.Ez a Joga,Pilates…..stb. lényege,odafigyelni amit épp csinálunk,a tornánál figyelni az izmok mozgását.Meditácioban epp a gondolatok áramának a megszuntetésén fáradozunk,és rendszeres meditácio segít az itt és most-ban,mert a zavaro-felesleges gondolatok áramát megszunteti-a célra valo osszpontosítást segíti.Ha valaki meg tudja figyelni a gondolatai áramát rájon mennyi rengeteg felesleges hang van a fejében ami az oszpontosítást ellehetleníti.Allando harcban van gondolataival.Az itt és most egy tudatállapot-az igazi élet megélése.A buddhisták szerint minden pillanat ami a nem „itt és most”tudatállapotban élunk meg elpazarolt élet.Még nekem sem sikerul mindíg-De fejlodom.
Baj
Gondolom az az bajunk,hogy nem élünk az itt és most-ban.A világ melyben élsz az itt és most.Tulzottan sokat agyalunk.Ez a rengeteg agyalás nemengedi,hogy az itt és most-ban…..azaz a TE saját világodban élj.
Nem ott vagy ahol a gondolataid.És a világ nem ott zajlik ahol a gondolataid,hanem ahol a tested van.
Gondolatban már a munka végén járunk,holott még el sem kezdtük.Reggel már az estére gondolunk,ezzel a reggelt nem éljük meg……kimarad az életünkből……csak tuléljük.Este meg már a reggelre gondolunk,ahol még messziről sem vagyunk….kimarad az életünkből.Vagy a multban vagyunk.Vagy álmodozunk.És így csak akkor vesszük észre az életet amikor már meg kell halnunk.”jé,én nem is érkeztem élni”mondjuk 80év elteltével.A jelen az a világ melyben élsz.
Van egy mondás,melyet egy picit korrigálok,így hangzik:
„eltelnek és eltünnek napok,majd észrevesszük,hogy soha nem volt időnk nemgondolkodni…aki nem meditál nem lehet bölcs”
Gondolom már mindenkivel megesett,hogy túlzottan agyalt egy témán és mégsem született eredmény.
Miért?És amikor később nem is a problémára gondolunk,a semmiből jön a megoldás.Miért?
Nem érdemes a távoli jövőnkön agyalni,az itt és most-ot kell megélni,és a jövő magától megoldódik.
Így az UT-at mit keresünk,nem magunk előtt kell látnunk,hanem a talpunk alatt érezni.És az Út-bármerreis lépj,a lábod alá jön.Ne keresd az UT-at,érezd az ITT és MOST-ban.
Tegnap említettem a „TUDATOSAN NEM CSINÁLNI SEMMIT”-szabályt amit most nem részleteznék. nagyon szép magyarázat van két nagyon rövid és bályos könyvecskében melynek címei:
MICIMACKÓ és a TAO
MALACKA és a TAO
Ezek felnőtt könyvek,ha a címei mást sejtetnek,amúgy ezek már antikvár könyvek,egy nap alatt elolvashatók…..de,ha meg is akarod érteni szánj rá több időt.Ebben a könyvben ezt a tudatosan nem csinálni semmit az író……….wu-wei nek írja.Mindeki számára melegen ajánlom.
Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
Nekem csak saját tapasztalataim vannak, de kíváncsi lennék a nagy tanítók tanításaira is! (pl.: Eckhart Tolle)
Szia!
Először is talán kezdjük két
Szia!
Először is talán kezdjük két videóval.
http://www.youtube.com/watch?v=x5woFTacWPo
http://www.youtube.com/watch?v=DxoA08YU6oo
…
A halál és a meghalás a legnagyobb kapu
készítettem két újabb Eckhart Tolle videót „A halál és a meghalás a legnagyobb kapu” című előadásából, amiket az alábbi címeken nézhettek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=vlzeARg6GLY
http://www.youtube.com/watch?v=0Fx3IA9L0ew
(…lesz még 🙂
szeretettel
Szeretnék hozzászolni.
Az itt és most azt jelenti-megélni a pillanatot.A mai rohano világban soha sem ott vagyunk ahol épp vagyunk.Ha megfigyeltétek evés kozben sosem a kaján és ízén az evés élvezetén jár a fejunk,nem éljuk át a pillanatot.Ha autot vezetunk-nemvagyunk a kormány mellett gondolatban.Ez nagyon nehéz dolog-a gondolataink szuntelenul rohannak.Itt és most azt jelenti,hogy sehol máshol nemjár az eszed csak épp azon amit csinál.Ez a Joga,Pilates…..stb. lényege,odafigyelni amit épp csinálunk,a tornánál figyelni az izmok mozgását.Meditácioban epp a gondolatok áramának a megszuntetésén fáradozunk,és rendszeres meditácio segít az itt és most-ban,mert a zavaro-felesleges gondolatok áramát megszunteti-a célra valo osszpontosítást segíti.Ha valaki meg tudja figyelni a gondolatai áramát rájon mennyi rengeteg felesleges hang van a fejében ami az oszpontosítást ellehetleníti.Allando harcban van gondolataival.Az itt és most egy tudatállapot-az igazi élet megélése.A buddhisták szerint minden pillanat ami a nem „itt és most”tudatállapotban élunk meg elpazarolt élet.Még nekem sem sikerul mindíg-De fejlodom.
Baj
Gondolom az az bajunk,hogy nem élünk az itt és most-ban.A világ melyben élsz az itt és most.Tulzottan sokat agyalunk.Ez a rengeteg agyalás nemengedi,hogy az itt és most-ban…..azaz a TE saját világodban élj.
Nem ott vagy ahol a gondolataid.És a világ nem ott zajlik ahol a gondolataid,hanem ahol a tested van.
Gondolatban már a munka végén járunk,holott még el sem kezdtük.Reggel már az estére gondolunk,ezzel a reggelt nem éljük meg……kimarad az életünkből……csak tuléljük.Este meg már a reggelre gondolunk,ahol még messziről sem vagyunk….kimarad az életünkből.Vagy a multban vagyunk.Vagy álmodozunk.És így csak akkor vesszük észre az életet amikor már meg kell halnunk.”jé,én nem is érkeztem élni”mondjuk 80év elteltével.A jelen az a világ melyben élsz.
Van egy mondás,melyet egy picit korrigálok,így hangzik:
„eltelnek és eltünnek napok,majd észrevesszük,hogy soha nem volt időnk nemgondolkodni…aki nem meditál nem lehet bölcs”
Gondolom már mindenkivel megesett,hogy túlzottan agyalt egy témán és mégsem született eredmény.
Miért?És amikor később nem is a problémára gondolunk,a semmiből jön a megoldás.Miért?
Nem érdemes a távoli jövőnkön agyalni,az itt és most-ot kell megélni,és a jövő magától megoldódik.
Így az UT-at mit keresünk,nem magunk előtt kell látnunk,hanem a talpunk alatt érezni.És az Út-bármerreis lépj,a lábod alá jön.Ne keresd az UT-at,érezd az ITT és MOST-ban.
Tegnap említettem a „TUDATOSAN NEM CSINÁLNI SEMMIT”-szabályt amit most nem részleteznék. nagyon szép magyarázat van két nagyon rövid és bályos könyvecskében melynek címei:
MICIMACKÓ és a TAO
MALACKA és a TAO
Ezek felnőtt könyvek,ha a címei mást sejtetnek,amúgy ezek már antikvár könyvek,egy nap alatt elolvashatók…..de,ha meg is akarod érteni szánj rá több időt.Ebben a könyvben ezt a tudatosan nem csinálni semmit az író……….wu-wei nek írja.Mindeki számára melegen ajánlom.
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te tetted-e fel, de jól tetted! 🙂 Nagyon köszönöm! Abszolút megvilágosító erejű … annyira, hogy azóta elkezdtem megtapasztalni. Három éve tanulom az ITT és MOST-ot, de nem sikerült. Erre, mire elengedem az egész hóbelevancot, éppen a kórházban elkezdem megélni….
Sanyi, lehet, hogy rühellesz a kilóméteres levelem után (sajnos van egy ilyen rossz szokásom, hogy nagyon hosszú tudok lenni – már dolgozom rajta), de te kérdezeted, kinek van tapasztalata… és mit tesz Isten, éppen nekem és éppen most… Hát, ezen most itt vigyorgok egyfolytában… na, mindegy..
Szóval, ahogy Tolle is mondta, amíg keresünk, nem találunk. Amíg gondolkodunk, nem élünk meg. Amíg hárítjuk, akár tudat alatt is a fájdalmat, addig nem fogadjuk el a jelenlévőségét, és nem tud feloldódni, annál az egyszerű törvényszerűségnél fogva, hogy csak az elfogadásban tud feloldódni. A szeretetben.
Ugyanígy a pozitív töltések (vágyak), elrántanak a jövőbe, ha nem ismerjük fel és fogadjuk el e jelen-lévőségüket.
A különbség a között, amit te tanítasz és amit ő szerintem csak az, hogy te még sokszor (nem mindig) elemzéssel, felismeréssel viszonyulsz a dologhoz, így vagy képes továbblépni. Ez is egy út. Megtapasztaltam. De vannak olyan félelemek és vágyak, olyan mélyen a tudatalattiban, hogy nincs elég élete az embernek, hogy így feldolgozza. Talán ezért hoztam ezt a született betegséget. Amit a méhben raktál össze, ember legyen a talpán, meg jó fizetése, mire kielemezteti magából. Azon kívül nem is kaptam több időt. Nagyon nehéz szinten tartanom magam a meglévő tudatosságommal, pedig nem kispálya volt a tanulásom, meg amit eddig haladtam vele. Nemsokára itt a máj-átültetés, és nekem kész kell lennem rá.
Úgyhogy imádkozni kezdtem, egy másik lehetőségért, amiben oldani lehet MINDENT és tovább lehet lépni. Erre jött ez.
Egy nagy trauma után ráböbbentem: hát itt az életem! Mit kapálózok? Fáj? Meg kellemetlen? Hát Jézusnak nem volt az? Teréz anyának nem volt az? Mózesnek a Tibetieknek…a sivatagban ..És sok embernek, akiről nem is tudok nem volt az? Hát hol tisztelem én az életem, ha úgy gondolom, nem ez jár nekem? Ha másban keresem a megoldást, az élni tudás lehetőségét? Ha egyszer az életem a tudatom tükre, nézzek már bele… de ez nem elég. ÁT IS KELL ÉLNI. MINDENESTÜL ÉS TUDATOSAN.
És ez az itt és most. Élni az életünket, ami megadatott. Abbahagyni az elemzést, a tanítást. Az akarást. Mosolyogni. Elfogadni mindent, minden szinten. Bízni az életünk, a magasabb tudatosságunk (amit nem ural az elménk) irányításában. Bárhová is vezérel, bármilyen szenvedéseken keresztül.. A felettes énünk jobban tudja mi kell nekünk és a környezetünknek a megtapasztalásaink által.
Észrevettem, hogy amikor elfogadom a dolgokat (mint pl. most a kórházat), nagyon sokat adok a környezetemnek… a szavaim semmi ahhoz képest, amit az életeink egységének elfogadásában meg lehet élni… és az ajándékok ilyenkor jönnek… soha nem voltam még ennyire jó helyen, ha a kórházak viszonylatában, vagy az emberek kedvességének viszonylatában nézzük… egy csomó kis és nagyobb csoda történik…
Itt és Most: teszem a dolgomat, de közben figyelek és kapcsolódom a környezetemhez. És akkor megmutatják, mi a következő dolgom. Elfogadom a feladatokat és az ajándékokat és közben belül dolgozom a megélésen… és ez a lényeg, amiről kérdeztél:
Éppen az élmények az emberek, a teremtett dolgaid megélése, átélése, elfogadása által tisztíthatod meg magad. De nem úgy, hogy változtatsz, befolyásolsz. Csak úgy, hogy a belső megélésen változtatsz.
A belső eltávolodást (félelem) átváltoztatod elfogadássá, az által, hogy átöleled az érzést, anélkül, hogy elemeznéd. Szereted. Elfogadod, hogy megjelent, jelen van veled együtt. Csak vagy. és minden érzésed is van veled együtt. Így a félelem átváltozik szeretetté, egységgé, a ragaszkodás elengedéssé, szeretetté. Fokozatosan, egyre több megélésben…
Az átváltozás végén azt tapasztalod, hogy csak a jó marad meg. Az öröm. és összekapcsolódik a másik dologban jelenlévő szép a tebenned jelenlévő széppel. Nagyon nehéz erről írni, mint ahogy Tolle is mondja ezt. Ő nagyon sok szép energiával adja át ezt a videókon.
Ezért lehetséges, hogy semmit sem kell tenni. Főleg nem gondolkodni. Amit gondolni kell, vagy megfogalmazni, azt úgyis felajánlja az élet, mert dolgod. (Mint ahogy mots nekem a „véletlen”, az inspiráció. 🙂 Persze én is szakaszosan élem. Egyszer meg van és fenn tudom tartani, aztán jön egy félelem és kiránt. De már felismerem és Tolle módszerével dolgozom rajta. Nem akarom tudni, miért félek, mi az oka. Csak átölelem a fájdalmam, és elfogadom, és a jóra figyelek. Mert az élet azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen tipródni…
Azt hiszem ez a fényes úton való járás. Ha engedsz annak a vágyadnak, ami a hiányaid miatt merül fel benned, hogy pótold az örömeidet, ha magad akarod íly módon megszerezni az örömeid, azok valóban csak időlegesek lesznek, utána üresnek érzed magad. Ez a karma útja. csak arra tanít: a vágyadat összetévesztetted a jeleneddel. A vágy a jövőre irányul. A jelen elfogadja a jót és a rosszat is. És az örömöket, a örömök forrásait tálcán kínálja. Adják. Ingyen. Én így tanulok három éve. Mert ha a jelenben vagy, és elfogadod minden külső és belső dolgával együtt, oda teszik a rosszat, hogy kitisztítsd, és a jót, hogy tudj élni. de azt átélheted! Sőt az a dolgod, hogy örülj neki! Így lesz az öröm egy a boldogsággal!!!
Nem falból írok. Azelőtt mindenem megvolt. Családom, életem. Munkám, hivatásom. Fiatalabb koromban még egészségem is. Aztán hirtelen az egész fenekestül kifordult. Szinte mindnent elveszítettem, pedig mindig jószívű, engedelmes, tehetséges, és okos is voltam (nem azért hogy fényezzem maga, de még szép is). Három diplomám van, és sok barátom, kapcsolatom volt. Igaziak, mélyek. Akkor miért történt mindez? A betegség elvette a testem szépségét, az életerőmet, és fokozatosan elkezdte felmarni az egész életem. Hihetetlen erővel küzdöttem. Így utólag. Az utolsó csepp véremig. Tizrnnégy évig. Akartam. Akartam élni. Szörnyű volt.
Eddig kerestem az okokat. Rájöttem: fölösleges vádolni magam, és mehetek vissza az idők végezetéig az ok-okozat szövevényes világában, és sohasem találom meg a választ, miért történt. Mert nem is kell tudni, mi miért történik, legfeljebb csak átmenetileg. A magyarázat egyszerű: mire tanított? Hát arra, hogy a jelenben legyek. ott nincsenek kérdések. csak válaszok vannak. Igenek. És öröm. És életerő.
Miért? Mert valószínűleg csak így tudom elfogadni azt a töméntelen mennyiségű és minőségű változást, amin át kell mennem. Miért kell átmennem? Nem lehet pontosan tudni. de az életnek célja van minden változással. Csak az elme nehezen viseli el. Főleg, ha mondjuk baleset ér, és elveszíted minden végtagod, meg mondjuk nem tudsz többet beszélni.Akkor ki vagy ahhoz képest, aki voltál? És hogy „elemzed” ki magadból?
Az Itt és Most bekapcsol az Univerzális tudatba. Abba, hogy minden egy. A te életed az én életem. A szeretet köti össze az életeket. Abból való minden. A bennünk élő szeretet tudatos megélése az Itt és Most. Az életünk elfogadása, a bennünk élő magasabb intelligencia vezetésére való hagyatkozás. Más szóval az életünkbe, a sorsunkba vetett bizalom tudatos megélése. Ami azt jelenti, elfogadjuk. Ezáltal megéljük a szeretetet, és kitisztulnak a töltések. Ez egyben a kiút a Szamszarából is…
Aki tudatlanul éli meg a sorsát, újabb karmákat gyárt, mert menekül és ragaszkodik a saját teremtései tárgyihoz. A tanulásunk csak annyi, hogy ezeket a félelmeket és ragaszkodásokat el tudjuk engedni, és a harmóniát, az egységet éljük meg a megtapasztalásainkban. Ennek a tudatos módszere az Itt és Most, amikor belül tisztítjuk a megéléseinkben felmerülő töltéseket, az által, hogy elfogadjuk és elengedjük őket. Megjelenik a szeretet.
Ezért írtam az előző párbeszédben, hogy minden boldogság, csak a megélésen múlik. És hogy aki alázatos, a kis dolgoknak is belülről örül, és a rosszat is elfogadja elemzés nélkül. Szívvel. Ez a Jézusi út. Ő is ezt tanította. Mivel a külső és a belső világunk egy, ha megtisztítjuk a belső megéléseinket, és megtapasztaljuk hogy minden szent, nincs jó és rossz, az csak a megélés illúziója, választhatunk. Választhatjuk a jót, a szentet. Az örömet. Ez az ember ajándéka Istentől. Hogy ily módon megélhetjük egységünket a külső világgal, vagyis MINDENNEL. ÉS MEGLÁTJUK A VALÓSÁGOT.
This is the ultimate teaching…
Megint hosszú voltam. Bocs. Az elragadtatást még tanulnom kell mederbe terelni. Ki is fáradtam, pedig ügyelnem kéne az egyensúlyra!
Mindenkinek kívánom az Itt és Most boldogságának megtapasztalását, a szeretet varázslatát erre a szép napra, és az összesre!
Namaszte
Aditi
Elfogadás….
Mindent elfogadni jó? Vagy kell?
Az életem nagy részét olyan elfogadásban éltem, hogy tanítani nem lehetett volna jobban.
Aztán történt valami ami ki billentett hál isten ebből az állapotból.
Érdekes mód komoly máj és epe problémáim voltak a nagy elfogadásban.
Ami azonnali műtétet igényelt volna. El is fogadhattam volna nem tettem.
Magamba néztem és megoldottam a problémáim.
Nem vagyok híve a mindent elfogadásnak, mert menekülés is lehet….
Használom az elfogadást, de mértékkel, mert ezt is tudni kell mikor van ott a helye.
És mikor van annak, hogy szembe nézzek a saját esetleges gyengeségeimmel, tegyek és megoldjam az életemet.
„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”
Szerintem itt a lényeg.
Elfogadás: a szeretet a kulcs
Az elfogadás is csak egy szó. Az illúzióvilág része, ezért kettős természetű. Magyarázhatod így és úgy. Értheted millióféleképpen. A lényeg a megélés mögötte.
Az elfogadás nem azt jelenti hogy hagyod hogy átmenjen rajtad a kamion és mosolyogsz hozzá. Attól valóban májbeteg meg epebeteg lehet az ember. Egyszerű. Mert valódi elfogadás és elengedés (szeretet) helyett elnyomja, befojtja a rossz megéléseit. Persze tudattalanul. Az enyém annyira nem volt tudatos, hogy ezzel születtem. Képzeld csak el. Azt lehet mondani, szinte esélyem sem volt meglátni, mit teszek magammal, hiszen számomra ez a fajta létezés volt a természetes. Mert így születtem és így éltem. Elfojtott tudattartalmakkal, alul-működő májjal. Hat hetesen megoperáltak. Senki sem hitte hogy túlélem.
És túléltem. Kevesen élik túl, mert olyan nagy erő kell hozzá, és mert tudatosságra kényszerít. És a legtöbb embernek nincs bátorsága, vagy erős szíve végigjárni ezt az utat. Jézus azt mondta: 25 százalékotok járja végig… Én is tudatosulásra kényszerültem. De a kitartásom, az imáim meghozták a gyümölcsöt. Meg akartam érteni, mi történik velem, és miért. Mi a célja, amivel megválthatom a szenvedéseimet. Mert hittem az életben. És megkaptam a válaszokat.
Most már értem, hogy elfojtottam mindent és hogy a májam egy csomó nem tudatos elfojtás színhelye. Amit az anyámmal közös testben kaptam… És elkezdtem dolgozni azon, nagyon nagy erővel, hogy kitisztítsak minden dühöt, fájdalmat, félelmet. Én a legjobb példa vagyok erre. Mert a májam azonnal jelez, ha az egóm elvinne. Nincs kecmec. Mások kecmecelhetnek egy csomót, meg magyarázkodhatnak spirituális módon is. A dolgokat mindennel meg lehet magyarázni. De ha én indulattal élek, olyan rosszul leszek, hogy arról koldulok. Ha félek, ugyanez. A vágyak útját nem járhatom. Mert már nincs annyi életerőm pazarolni. A félelmekét sem.
Rászorít az életem a valódi elfogadásra, a valóság látására. Arra, amiről írtál, hogy azon változtassak, amin lehet. És felismertem, hogy ez a belső megélés. (Az én életemben legalábbis már csak ez maradt. Nem részletezem, de ne ítélj el. A legnagyobb tanításokhoz a legnagyobb feladatokat kapod. Akár mindent elveszíthetsz.) Rájöttem, hogy hálás lehetek ezért a májért, mert hihetetlen tudatosságot ad a belső megéléseim megváltoztatása által. És alázatra tanít. És az a leggyönyörűbb az egészben, hogy amikor megélem a valódi elfogadást, az egységet a világgal, az valami hihetetlen földöntúli és mégis itt és most megélhető csoda.
És olyankor jól vagyok. Tele vagyok örömmel. Mosolygok, és nem fáj semmim. Egy olyan májjal, ami alig él. Aki ránéz a leletemre, hihetetlenkedve néz rám. Orvosok.
Szinten tartom magam ezzel a tudatossággal. És érzem, minél többet tudok elfogadni a világomból olyannak, amilyen, vagyis minél több félelmet és vágyat tisztítok ki, annál jobban vagyok.
Ez az élet csodája. A szeretet elfogadás. Tudatos elfogadás. Az Itt és Most gyakorlása.
Egyébként Tolle nem mondja, hogy „nézz szembe a gyengeségeiddel”. Mostanában a vád és önvád programja körül forgott sokat az életem. Rájöttem, hogy azért vádoltam az életet és másokat, mert belül vádoltam magam. Ezt is hoztam, hála Istennek, hogy ezt is feloldjam. De a lényeg most jön: amíg számon tartom, keresem és fellelem a gyengeségeimet stb, addig elválasztom magam tőlük. Tudat alatt vádolom magam.
Az első lépés valóban ez. A tudatlanságból kivezető út része a kérdések és válaszok szakasza. A felismeréseké, a dolgok elkülönítéséé. De a megoldás nem ebben van. hanem az egység megélésében. Ő is azt mondja, lásd és vedd tudomásul a létezését. Figyeld. Aztán öleld át. És a benned élő hatalmas és örök szeretet, a Mindenható Erő feloldja. Minden fájdalmad (testit is, lelkit is), bánatod, vélt bűnöd, gyengeséged….stb. Minden rosszat és mindent, ami elránt a jelen bátor és tiszta szívű megélésének valóságából.
Ezt értem elfogadás alatt..
Nem mindegy, ugye? 🙂
Namaszte
Aditi
kedves Beatrix! 🙂
az elfogadás nem azt jelenti, hogy beletörődsz a betegség(ed)be! az elfogadás annyi, hogy tudomásul veszed hogy beteg vagy, és elfogadod ezt jelen pillanatként. vagyis nem töröd magad ilyeneken, hogy „…minek jött ez a hülye betegség? …pedig én elfogadó voltam! …nem tettem semmi rosszat! miért bűnhődöm?”…stb, és miközben gyötrődsz a gondolatok erdejében, teljesen elveszíted a kapcsolatot önmagaddal, és a gondolataiddal -érzéseiddel azonosulsz. így a küzdelem kemény, könnyekkel teli, és nagy eséllyel reménytelen lesz.
ha a gondolataid olyanok, hogy „akkor is legyőzöm a rákot! én meg tudom tenni! nem mondja meg nekem senki…” talán egy fokkal jobb, de az sem te vagy! azok is csak gondolatok!!!
az az ember, aki elfogadja a tényt hogy rákos, már nem küzd a tény ellen hogy rákos. tudatában van a betegségnek, elfogadja a jelen pillanatot, és a jelenlét erejével indul a gyógyulás útján. az elfogadás állapotában is tudsz gyógyulni, sőt!!! És Te vagy az, aki meg fogod gyógyítani magadat, hiszen senki nem tud meggyógyítani téged rajtad kívül!!! 🙂
szeretettel
elfogadás folyt…
Nekem ez most nem eléggé tiszta itt.
Induljunk ki a példádból.
Rákos beteg rögtön elfogadja a tényt. Ebbe benne van az is, hogy meggyógyul és az is, hogy meghal.
De egy másik személy nem az elfogadásból indul ki, hanem a harcból.
Ő ezt szűri le a saját életére és ezt a tanítást tanulja.
El kezd harcolni és tételezzük, fel legyőzi a betegséget.
Lehet az egész életében elnyomott fél volt, és életében először megtanul harcolni, és ezáltal millió tapasztaláshoz jut.
Amit be épít és tovább visz az életébe. És életének leghálásabb tanításaként emlékszik vissza.
Pedig ő nem az elfogadásból indult ki, és akkor és ott nem az elfogadás volt számára a tanítás.
Mégis tanult, tapasztalt fejlődött, és tudatossá vált.
tegyük hát rendbe ezt az „elfogadást”
tegyük hát rendbe ezt az „elfogadást”
idézlek:”De egy másik személy nem az elfogadásból indul ki, hanem a harcból.” -e kettő nem egymás ellentéte. az elfogadó állapot ellentéte a valóságnak ellenálló állapot. a harc ellentéte pedig a beletörődés. ne harcolj a betegség ellen, légy a gyógyulás mellett! -ne légy a háború ellen, légy a békéért!
elfogadó állapot tehát az, amikor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen, és nem próbálsz változtatni rajta. azt mondod:rendben van, beteg vagyok. mindent meg fogok tenni amit csak kell azért, hogy meggyógyuljak.
valóságnak ellentmondó állapot az amikor nem fogadod el a jelen pillanatot, és küzdesz ellene. azt mondod:nem, én nem lehetek beteg! te jó ég mi lesz most velem? nem, én ezt nem hiszem el, kérem doktorúr vizsgáljon meg újra!
az én véleményem a következő: (és ez csak saját, csak egy vélemény. s mint tudjuk a vélemények változhatnak, ezért kérlek ezt ne vedd megint IGAZ vagy HAMIS állításnak 🙂 szerintem az elemzés -hogy megTUDD miért lettél beteg, hogy levond a tanulságokat, hogy többé ne követhesd el azt amit annak előtte, stb stb mind valami, amit hozzáadhatsz a hamis énedhez. a lelkednek nem kell elemzés. ő tudja mit miért tesz. tudja miért vonzotta be azt a betegséget, és pontosan tudja azt is, hogy meg fog-e majd gyógyulni vagy sem. hiszen mindezt ő „írta be élete könyvébe”. minden minden csak azért van, hogy megtaláld ŐT végre, és Önmagaddal légy Most és örökké!
szeretettel
Cselekvés egoból, lélekből és a nem cselekvés
Kedves Hajni!
Nekem úgy tűnik, hogy mégsem teljesen tiszta benned ez az elfogadás dolog. Egyik mondatoddal azt írod, hogy feltétel nélküli elfogadás, a másikban pedig mégiscsak cselekvésről írsz:
"elfogadó állapot tehát az, amikor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen, és nem próbálsz változtatni rajta.
azt mondod:rendben van, beteg vagyok. mindent meg fogok tenni amit csak kell azért, hogy meggyógyuljak."
Amikor elfogadunk valamit annak, ami, akkor abból nem fog születni motiváció, hogy utána mindent meg akarjunk tenni a megváltoztatásáért! Ha elfogadod, hogy beteg vagy, akkor elfogadod a betegségedet és a következményeit is.
Elfogadod, hogy szenvedsz, kínlódsz, fáj és esetleg meghalsz vagy éppen meggyógyulsz. Ezzel jár egy betegség, ezt fogadod el.
Fentebb meg még a beletörődést is belekevered ebbe:
"… a harc ellentéte pedig a beletörődés."
Lehet, hogy a beletörődést összemosod az elfogadással?
Van itt harc, gyógyulni akarás, elfogadás, beletörődés.
Hogy egy kicsit rendszerbe rázzuk ezt a sok fogalmat, nézzük onnan, hogy egy helyzethez kétféleképpen tudunk viszonyulni:
Ha cselekvéssel viszonyulunk, akkor az a cselekvésünk fakadhat a lelkünkből és fakadhat az egonkból is.
A lelkünkből kétféle cselekvés fakad: döntés és elfogadás.
Mivel a jelenlegi életutunk pontosan a lelkünk döntése, az válogatta össze ezeket a feladatokat erre az életünkre, ezért amit még lélekből tehetünk, az az elfogadás. Ez nem is lenne nehéz, hiszen a lelkünk bármit képes elfogadni, az elfogadásnak inkább az egonk szokott gátat vetni!
Az egonkból fakadó cselekvés lehet:
A harmonikus hozzáállásnál, az ego végigmegy egy megismerési folyamaton, ami által megérti, hogy miért történik mindez vele, mit kell ebből tanulnia, mit kell és mit nem kell megtennie. Cselekednie és elfogadnia is kell, mindent aszerint, hogy bevégezze a lélek által megtervezett fejlődési utat, az életútját.
Ha jól fejlődik, akkor egyre tudatosabbá válik és közben felismeri, hogy a saját léte sem valós, pontosan saját magát kellene elengednie, mert Ő a legfőbb problémaforrás! Ezzel az önfeladással térünk vissza Önmagunkhoz, a lélekhez.
A diszharmonikus hozzáállásnál az ego küzd, harcol, amíg el nem fárad, bele nem törik, és végül úgyis áttér a harmonikus hozzáállásra.
Vagyis az ego útja lehet rövidebb vagy hosszabb, mindenképpen az elfogadással és önfeladással fog végződni!
Fontos megjegyezni, hogy a beletörődés és a belenyugvás nem azonos az elfogadással, hiszen ezekben nem történik igazi befogadás a szívbe. Ezek az elme játékai, hogy ne kelljen elfogadni, mert nem képes rá az egonk, de feladni sem akarja önmagát!
Ha nem cselekvéssel viszonyulunk egy helyzethez, akkor nem teszünk semmit sem, sem kívül, sem belül. Ez egy teljesen passzív állapot, még elfogadás vagy beletörődés sincs benne.
Tapasztalatom szerint ilyet természetes módon nem szoktunk "tenni", de szándékkal elő lehet idézni.
A nem cselekvés tulajdonképpen egy abszolút elfogadás, mert abban még azt is elfogadjuk, ami akkor történne, ha nem gyakorolnánk elfogadást!
Egy bizonyos spirituális szinten ez is jó valamire, de erről most nem írnék, mert nem ez itt a lényeg.
én nem vagyok tanító
kedves Sándor!
attól, hogy elfogadó állapotba lépsz nem válsz zombivá! 🙂 tudsz cselekedni! ugyanúgy veszed a levegőt mint annak előtte. ugyanúgy eszel mint annak előtte. ugyanúgy vécézel mint annak előtte… nem az van, hogy éhes vagyok. oké, elfogadom hogy éhes vagyok, aztán lassan éhen halsz, oké elfogadom hogy éhen halok 😀
én nem vagyok tanító, nem tudom úgy átadni még ezt az érzést. nehéz megfogalmazni és PONTOSAN leírni valamit, amit valójában NEM LEHET SZAVAKBA ÖNTENI! ezt értsd meg kérlek!! csak azt írom amit érzek -úgy tűnik néha pontatlanul- de írd le pontosan Isten jellemét és természetét! írd le kérlek pontos szavakkal, hogy ki és mi ő valójában és jellemezd a tulajdonságait! lehetetlen! és mellesleg mi értelme lenne? kérdések helyett inkább tapasztald meg!!! 🙂
hallgasd -nézd meg Tolle előadásait, és megkapod a választ minden kérdésedre!
szeretettel
Amiket írtam az elfogadásról, saját tapasztalatból merítettem.
Amiket írtam az elfogadásról, azt saját tapasztalatból merítettem, ezért is vagyok szinte biztos abban, hogy az elfogadás nem kelt utána cselekvési szándékot!
Istent valóban nem lehet leírni, de ez itt nem jó példa, mert én nem Istenről vagy az elfogadásról írtam, hanem arról, hogy mi történik akkor, ha valamit valóban elfogadunk. Az elfogadás utáni folyamatot írtam meg, a saját tapasztalatom alapján.
Elfogadom, hogy neked más a véleményed erről. Hogy melyikőnknek van igaza, azt meg majd a tapasztalásunk úgyis helyre teszi idővel!
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod.
Nem akartam leírni, de úgy érzem, mégiscsak úgy korrekt, ha megteszem, hiszen Ti is őszinték voltatok hozzám:
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod, hanem csak egy ahhoz közeli folyamatot, ami még megenged egy kis csúsztatást.
Véleményem szerint, emiatt van ez a nézetkülönbség közöttünk.
Neked még belefér az elfogadás utánra egy "de", nekem pedig nem.
Gondolhatnák az emberek, hogy mi a fenéért vitázunk mi most ilyen apróságokon, de szerintem ezek a dolgok nem is olyan aprócskák, hiszen alapjaiban határozzák meg a filozófiánkat, gyakorlásunkat és így az egész fejlődésünket is!
Ezért fontosnak tartom, hogy akár mi, akár a többi olvasó helyére tegye, hogy pontosan mi és mennyi az elfogadás.
Én ebben a kérdésben is a véglethez ragaszkodom, nem hagyok kibúvót, kivételt, lehetőséget az eltérésre!
Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor nem a magunknak szabta elvárásokból kell alább adni, hanem tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!
Iiiiiiiiiigeeeeeeeeen Sanyi!
Hadd idézzelek most én téged…. :
„Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor ……………….. tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!”
És ez ííígy van!!!!
Erről írok ott, eggyel lejjebb (ha lejjebb), az előbb küldtem be…
És még a Szerelem, szerelem c. írásomban. Ajánlom figyelmedbe, hogyan lehet az ego-nénit megzabolázni egy témában éppen ezzel a módszerrel.
Nevezetesen azzal, hogy tovább tágítjuk a tudatosságunkat, és újabb ego-palántákat gyomlálunk ki.
De fontos, hogy előtte fordítsunk a történeten azzal, hogy feladjuk az álláspontunkat….
Ez a kulcs… Mert csak akkor látjuk meg önmagunkat, ha elveszítettük…. így működik az Univerzum..
Sajnos…
vagy nem 🙂
El kell döntenünk, hogy mit látunk a másikban. Az egonkat (azt, ami más), vagy önmagunkat!!
Aditi
hhhmmmm……
Szerintem a tudatosság, az az….elveszíteni, leépíteni, megtalálni, vágyakozni, vagy szándékozni, akarni nem akarni..Ez az EGO. A MOst-ban mindenki egyenlő és jelen van ugyanakkora arányban és tudatosság nélkül. Ez az EGO nélküliség pillanata. Mert nem tudod és nem emlékszel rá, nem fűznek hozzá érzések és nem beszélsz róla. Nem fűznek hozzá szándékok és nem akarod, nem félsz és nem örülsz. Hát akkor miről beszélünk mint tudatosság? Ha akarod ha nem akkor is tőled függetlenül VAN.
pusssz!!!
…
viták, kérdések, magyarázatok, pontosítások, megfogalmazások… ezek által soha nem fogod megtudni, megtapasztalni a Mostban rejlő erőt-ha nevezhetem így! ha tudni akarod milyen is az valójában, akkor kérlek húzd ki végre azt a bizonyos dugót a falból, és szánj pár percet az életedből hogy a MOST-ba lépj! túlbeszéljük és bonyolítjuk az egészet, pedig annyira egyszerű!
nem akarlak meggyőzni semmiről! sőt nem akarok már beszélni sem! bárcsak megmutathatnám neked szavak nélkül!!!… 🙂
…van egy fajta öröm itt benn, ami mindig jelen van. a gondolatok , a „problémák”, az „evilági dolgok” úgy fedik el ezt az örömöt, mint a felhők a Napot. de ha a Most-ba lépek, a felhőket el tudom fújni, és újra érzem a Napsütést. úgy érzem, hogy az „idő haladtával” ez a Napsütés egyre melegebben süt rám, és egyre kevesebb a felhő…
nem tudom már másképp leírni. gondolj hát erről az egészről és rólam amit csak akarsz, és tedd magadban el egy helyre. vagy dobd ki, nem számít! 🙂
szeretettel
Szeretlek, Hajni… 🙂
De azért ne reagálj… Tudod, az is csak
Szeretlek, Hajni… 🙂
De azért ne reagálj… Tudod, az is csak az ego.
Nehogy véletlenül azt hidd, nem vagy tanító. Nagyon is az vagy. Csak ne reagálj.
És szeretnélek emlékeztetni rá, hogy megmutathatod bárkinek … még az interneten keresztül is…., mert a szavak valójában nem kellenek…. ezt is meg lehet tanulni…
Van kedved kipróbálni? 🙂
Namaszte,
Aditi
még szép!
hát persze! :))))))))))))))
Energia-áramoltatás
Nagyon egyszerű. A kapcsolódás a titok. 🙂 Mint mindenhez. Az itt és Most. A szeretet tudatos áramoltatása. Akkor is, amikor írsz……
Emlékszel, amikor nagyon tetszett neked, amit írtam? Annak egy része is így született. A Flowban..
Átmennek az energiák.
Van egy írásom, az Istenről, itt, valahol, ilyen kérdésre válaszolva..
keresd meg. Azt tiszta transzban írtam…
majd még beszélünk!
Puszi!
Aditi
Elfogadás= itt és most, hamis elfogadás = ego néni
Kedves Sanyi és Hajni!
Hát, ez olyan bonyi, hogy megmondom őszintén, csak másodikra ment át… (Már a tisztázó írásod, Sanyi). Pedig én sem panaszkodhatok, ha elmefutattásról van szó…:)) ami egyébként nem mindig káros….
De ebben az esetben hajlok az egyszerű megoldásra, és továbbra is Hanjival rezgek egy húron.. 🙂 (Ezek a képzavarok, mi van ma? 🙂
Megjegyzem, ez megint az a bizonyos pont, amit egyszer csak leteszünk…, amikor úgy döntünk: na ez vagyok én…. és már nem befolyásol semmi. nagyon érdekes, ahogy erre tanítasz ebben a blogban. Varázslatos. Remélem, te is látod… 🙂
Ugyanakkor elolvastam az írásod másodszor is, h értselek, és ne úgy reagáljak, h azt hiheted, nem értem az álláspontod. Mégis azt mondom: amíg az egót táplálod, soha nem lesz vége!!! A spirituális utat járóknak ez a tipikus csapdája. „Fejlődünk. Haladunk. Még több tudást szerzünk.” Ahogy Tolle is mondja, ezek mind-mind az egóhoz adódnak hozzá. És az ego nem attól adja fel a harcot, az irányítást az életünk dolgai felett, hogy már eleget tud. Az ego soha nem tud eleget. és nem is lehet átminősíteni. Mert hamis képet láttat velünk a világunkról.
Az egot felismerni kell. Erre való az önismeret. Megtanulni látni magunkat kívűlről: jé, én ezt tanultam a világról, hogy ilyen…. 🙂 ÉS AZTÁN FÉLRETENNI. Pont ahogy József Attila mondta: azért tanulunk, hogy utána elfelejtsük.
Az egész személyiségünk az egónk. Mert én ilyennek látom magam, meg téged, te meg olyannak ugyanazt a dolgot… Akkor kinek van igaza? Senkinek. A dolgok olyanok amilyenek. Első lépcsőben elég, ha elfogadjuk, hogy a megéléseink (Ami a személyiségünk függvénye) máshogy láttatja velünk a dolgokat. de aztán, második lépcsőben képessé válunk olyannak látni őket, amilyenek. De csak az egység megtapasztalásában lehetséges ez.
Továbbmegyek: egész kultúránk az egónk. Mert a kultúrák is csak abban különböznek, amilyenek. Legjobb példa erre a vallások és az istenek. Van az önvalónk, amiből minden előáll, ebből való nő és férfi, országok, hegyek, kultúrák, színek. Minden. Erről ír a Védák, a Biblia, a Tao, a Tarot. Ezt nevezik Jehovának, Istennek, Krishnának, Nirvávának, Napistennek, meg még van ezer neve. A forma más, de a megélés mindenkit ugyanoda vezet: az elfogadáshoz. A különbségek helyett a közös természetünk, az egy-ségünk megtapasztalásához. És ahelyett hogy irtóznánk, vagy félnénk, minősítenénk, vagy bármi más módon elválasztanánk magunkat egymástól, amit az ego tesz a tanult sémák alapján, isteni énünk (tudatállapotunk) megélésével gyönyörködni vagyunk képesek egymásban, önmagunkban. Mert tudjuk, hogy mindenben önmagunkat tapasztaljuk. Ezzel lehet gyógyítani, felemelni másokat.
A dolgok természete az, hogy ami elválaszt, az az ego. Bármi, ami elválaszt. És az a jó az egészben, hogy ez mindenkinél tök egyéni. Ezért kell, hogy a saját utunkra találjunk és ezért igaz a mondás: annyi vallásnak kellene lennie, ahányan vagyunk. És szépen megférnie egymás mellett.. és a végén, mégis mindenki ugyanoda jut. Az egység megtapasztalásához. Önmagához, aki mindenki mással egy.
És akkor rájössz, hogy nincs olyan, hogy a te életed, meg az én életem. Akkor képessé válsz az igazi szeretet adására úgy, hogy mégis önmagad maradsz. Mert amiből adsz, nem lesz kevesebb az által, hogy adsz, hanem azonnal feltöltődik újra. Mint a kosár hallal. A bőség szaruja.
Ezért kellenek a mesterek. A világ működését leleplezni az ego hamis illúziója előtt. És megmutatni az ego csapdáit. De aztán te jössz… 🙂 és ez a keményebb része. Be kell fejezni a kutatást. Mert rájössz, soha nincs vége. Az ego világa ugyanúgy végtelen, mint a szellemé. A végtelen sötétségben való körbe-körbe járás. Pont mint a Szamszarában az életeké. A dolgok kicsiben is olyanok, mint nagyban. (Fraktál-rendszerű világ-szerkezet). Az elme végtelen módon be tud csapni téged. Csak hogy ne kelljen átadni a kormányt. És amíg gondolkodsz ott, ahol nem dolgod, be is fog.
A felesleges gondolkodás (amit természetszerűen nem tudod, melyik az és melyik nem) felváltására, a kormány átadására tanít az Itt és Most. Ettől függetlenül továbbra is meggyőződésem, hogy mester nélkül nem lehet legyőzni az egót. Persze vannak kivételek.
Namaszte,
Aditi
Szándék
Bocs, hogy ide piszkálok utólag, csak most tévedtem erre blogra. Valahol már szóba került ez részemről, talán segit valamit az „elfogadás” vitában:
Szerintem az elfogadásnak csak a múltra szabad kiterjednie a jelen pillanatig, de azt már nem szabad magába foglalnia – azokban a dolgokban, amiben változást szeretnénk. A pillanat ugyanis örök. Ha az elfogadás kiterjed rá – akkor az is folyamatossá válik, és ahogy Sanyi írja később, ebből nem indulhat el cselekvés. Így lesz belőle beletörődés.
A jelen pillanat már a kezdete kell legyen annak az érzelmi potenciálnak (vágynak, szükségletnek), ami a változás kívánt állapota felé mutat. Ez a változásra irányuló, kétely nélküli szándék az, ami a cselekvést képes elindítani. A működő szándék mindig a MOST-ban gyökerezik. Ha nem ezt teszi, akkor csak álmodozás.
Nagy utazásra vittél írásoddal. Minden történésnek célja van
Nagy utazásra vittél írásoddal. Minden történésnek célja van életünkben, és életünkkel.
Próbáltam érteni mindazt amit olvastam, s egyben felidézni az általad megtapasztaltak részleteit saját életemben is, melyeket már felismertem.
Összpontosíts most arra, amire a legnagyobb szükséged van.
Sok erőt kaptál, mert megdolgoztál érte.
Ez most bizonyára így szükséges.
Sikerüli fog, ami még előtted áll.
Ha átadtad magad az újabb változás szükségességének, ismét újabb titkok birtokába jutsz, melyeket megfejtve már számodra nem lesz titok.
Újabb felfedezések az ÉLET sugaraiban.
Kevesen kapnak ekkora lehetőségeket az élettől, melyekben hatalmas felfedezéseket lehet tenni.
Ez kiváltság.
Amikor valaki már ilyen mélységekig eljutott mint Te, az hatalmas ajándék.
Ezt már tudod is így kezelni, hiszen Te magad összegezted a környezetedben lévőkhöz való viszonyulásaiddal.
Sok erő van benned, és ehhez sokan küldjük neked a megerősítést!
Szeretettel, biztatással!
Kedves meridiana!
Nagyon köszönöm! 🙂
Itt és Most
Köszönöm…
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te tetted-e fel, de jól tetted! 🙂 Nagyon köszönöm! Abszolút megvilágosító erejű … annyira, hogy azóta elkezdtem megtapasztalni. Három éve tanulom az ITT és MOST-ot, de nem sikerült. Erre, mire elengedem az egész hóbelevancot, éppen a kórházban elkezdem megélni….
Sanyi, lehet, hogy rühellesz a kilóméteres levelem után (sajnos van egy ilyen rossz szokásom, hogy nagyon hosszú tudok lenni – már dolgozom rajta), de te kérdezeted, kinek van tapasztalata… és mit tesz Isten, éppen nekem és éppen most… Hát, ezen most itt vigyorgok egyfolytában… na, mindegy..
Szóval, ahogy Tolle is mondta, amíg keresünk, nem találunk. Amíg gondolkodunk, nem élünk meg. Amíg hárítjuk, akár tudat alatt is a fájdalmat, addig nem fogadjuk el a jelenlévőségét, és nem tud feloldódni, annál az egyszerű törvényszerűségnél fogva, hogy csak az elfogadásban tud feloldódni. A szeretetben.
Ugyanígy a pozitív töltések (vágyak), elrántanak a jövőbe, ha nem ismerjük fel és fogadjuk el e jelen-lévőségüket.
A különbség a között, amit te tanítasz és amit ő szerintem csak az, hogy te még sokszor (nem mindig) elemzéssel, felismeréssel viszonyulsz a dologhoz, így vagy képes továbblépni. Ez is egy út. Megtapasztaltam. De vannak olyan félelemek és vágyak, olyan mélyen a tudatalattiban, hogy nincs elég élete az embernek, hogy így feldolgozza. Talán ezért hoztam ezt a született betegséget. Amit a méhben raktál össze, ember legyen a talpán, meg jó fizetése, mire kielemezteti magából. Azon kívül nem is kaptam több időt. Nagyon nehéz szinten tartanom magam a meglévő tudatosságommal, pedig nem kispálya volt a tanulásom, meg amit eddig haladtam vele. Nemsokára itt a máj-átültetés, és nekem kész kell lennem rá.
Úgyhogy imádkozni kezdtem, egy másik lehetőségért, amiben oldani lehet MINDENT és tovább lehet lépni. Erre jött ez.
Egy nagy trauma után ráböbbentem: hát itt az életem! Mit kapálózok? Fáj? Meg kellemetlen? Hát Jézusnak nem volt az? Teréz anyának nem volt az? Mózesnek a Tibetieknek…a sivatagban ..És sok embernek, akiről nem is tudok nem volt az? Hát hol tisztelem én az életem, ha úgy gondolom, nem ez jár nekem? Ha másban keresem a megoldást, az élni tudás lehetőségét? Ha egyszer az életem a tudatom tükre, nézzek már bele… de ez nem elég. ÁT IS KELL ÉLNI. MINDENESTÜL ÉS TUDATOSAN.
És ez az itt és most. Élni az életünket, ami megadatott. Abbahagyni az elemzést, a tanítást. Az akarást. Mosolyogni. Elfogadni mindent, minden szinten. Bízni az életünk, a magasabb tudatosságunk (amit nem ural az elménk) irányításában. Bárhová is vezérel, bármilyen szenvedéseken keresztül.. A felettes énünk jobban tudja mi kell nekünk és a környezetünknek a megtapasztalásaink által.
Észrevettem, hogy amikor elfogadom a dolgokat (mint pl. most a kórházat), nagyon sokat adok a környezetemnek… a szavaim semmi ahhoz képest, amit az életeink egységének elfogadásában meg lehet élni… és az ajándékok ilyenkor jönnek… soha nem voltam még ennyire jó helyen, ha a kórházak viszonylatában, vagy az emberek kedvességének viszonylatában nézzük… egy csomó kis és nagyobb csoda történik…
Itt és Most: teszem a dolgomat, de közben figyelek és kapcsolódom a környezetemhez. És akkor megmutatják, mi a következő dolgom. Elfogadom a feladatokat és az ajándékokat és közben belül dolgozom a megélésen… és ez a lényeg, amiről kérdeztél:
Éppen az élmények az emberek, a teremtett dolgaid megélése, átélése, elfogadása által tisztíthatod meg magad. De nem úgy, hogy változtatsz, befolyásolsz. Csak úgy, hogy a belső megélésen változtatsz.
A belső eltávolodást (félelem) átváltoztatod elfogadássá, az által, hogy átöleled az érzést, anélkül, hogy elemeznéd. Szereted. Elfogadod, hogy megjelent, jelen van veled együtt. Csak vagy. és minden érzésed is van veled együtt. Így a félelem átváltozik szeretetté, egységgé, a ragaszkodás elengedéssé, szeretetté. Fokozatosan, egyre több megélésben…
Az átváltozás végén azt tapasztalod, hogy csak a jó marad meg. Az öröm. és összekapcsolódik a másik dologban jelenlévő szép a tebenned jelenlévő széppel. Nagyon nehéz erről írni, mint ahogy Tolle is mondja ezt. Ő nagyon sok szép energiával adja át ezt a videókon.
Ezért lehetséges, hogy semmit sem kell tenni. Főleg nem gondolkodni. Amit gondolni kell, vagy megfogalmazni, azt úgyis felajánlja az élet, mert dolgod. (Mint ahogy mots nekem a „véletlen”, az inspiráció. 🙂 Persze én is szakaszosan élem. Egyszer meg van és fenn tudom tartani, aztán jön egy félelem és kiránt. De már felismerem és Tolle módszerével dolgozom rajta. Nem akarom tudni, miért félek, mi az oka. Csak átölelem a fájdalmam, és elfogadom, és a jóra figyelek. Mert az élet azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen tipródni…
Azt hiszem ez a fényes úton való járás. Ha engedsz annak a vágyadnak, ami a hiányaid miatt merül fel benned, hogy pótold az örömeidet, ha magad akarod íly módon megszerezni az örömeid, azok valóban csak időlegesek lesznek, utána üresnek érzed magad. Ez a karma útja. csak arra tanít: a vágyadat összetévesztetted a jeleneddel. A vágy a jövőre irányul. A jelen elfogadja a jót és a rosszat is. És az örömöket, a örömök forrásait tálcán kínálja. Adják. Ingyen. Én így tanulok három éve. Mert ha a jelenben vagy, és elfogadod minden külső és belső dolgával együtt, oda teszik a rosszat, hogy kitisztítsd, és a jót, hogy tudj élni. de azt átélheted! Sőt az a dolgod, hogy örülj neki! Így lesz az öröm egy a boldogsággal!!!
Nem falból írok. Azelőtt mindenem megvolt. Családom, életem. Munkám, hivatásom. Fiatalabb koromban még egészségem is. Aztán hirtelen az egész fenekestül kifordult. Szinte mindnent elveszítettem, pedig mindig jószívű, engedelmes, tehetséges, és okos is voltam (nem azért hogy fényezzem maga, de még szép is). Három diplomám van, és sok barátom, kapcsolatom volt. Igaziak, mélyek. Akkor miért történt mindez? A betegség elvette a testem szépségét, az életerőmet, és fokozatosan elkezdte felmarni az egész életem. Hihetetlen erővel küzdöttem. Így utólag. Az utolsó csepp véremig. Tizrnnégy évig. Akartam. Akartam élni. Szörnyű volt.
Eddig kerestem az okokat. Rájöttem: fölösleges vádolni magam, és mehetek vissza az idők végezetéig az ok-okozat szövevényes világában, és sohasem találom meg a választ, miért történt. Mert nem is kell tudni, mi miért történik, legfeljebb csak átmenetileg. A magyarázat egyszerű: mire tanított? Hát arra, hogy a jelenben legyek. ott nincsenek kérdések. csak válaszok vannak. Igenek. És öröm. És életerő.
Miért? Mert valószínűleg csak így tudom elfogadni azt a töméntelen mennyiségű és minőségű változást, amin át kell mennem. Miért kell átmennem? Nem lehet pontosan tudni. de az életnek célja van minden változással. Csak az elme nehezen viseli el. Főleg, ha mondjuk baleset ér, és elveszíted minden végtagod, meg mondjuk nem tudsz többet beszélni.Akkor ki vagy ahhoz képest, aki voltál? És hogy „elemzed” ki magadból?
Az Itt és Most bekapcsol az Univerzális tudatba. Abba, hogy minden egy. A te életed az én életem. A szeretet köti össze az életeket. Abból való minden. A bennünk élő szeretet tudatos megélése az Itt és Most. Az életünk elfogadása, a bennünk élő magasabb intelligencia vezetésére való hagyatkozás. Más szóval az életünkbe, a sorsunkba vetett bizalom tudatos megélése. Ami azt jelenti, elfogadjuk. Ezáltal megéljük a szeretetet, és kitisztulnak a töltések. Ez egyben a kiút a Szamszarából is…
Aki tudatlanul éli meg a sorsát, újabb karmákat gyárt, mert menekül és ragaszkodik a saját teremtései tárgyihoz. A tanulásunk csak annyi, hogy ezeket a félelmeket és ragaszkodásokat el tudjuk engedni, és a harmóniát, az egységet éljük meg a megtapasztalásainkban. Ennek a tudatos módszere az Itt és Most, amikor belül tisztítjuk a megéléseinkben felmerülő töltéseket, az által, hogy elfogadjuk és elengedjük őket. Megjelenik a szeretet.
Ezért írtam az előző párbeszédben, hogy minden boldogság, csak a megélésen múlik. És hogy aki alázatos, a kis dolgoknak is belülről örül, és a rosszat is elfogadja elemzés nélkül. Szívvel. Ez a Jézusi út. Ő is ezt tanította. Mivel a külső és a belső világunk egy, ha megtisztítjuk a belső megéléseinket, és megtapasztaljuk hogy minden szent, nincs jó és rossz, az csak a megélés illúziója, választhatunk. Választhatjuk a jót, a szentet. Az örömet. Ez az ember ajándéka Istentől. Hogy ily módon megélhetjük egységünket a külső világgal, vagyis MINDENNEL. ÉS MEGLÁTJUK A VALÓSÁGOT.
This is the ultimate teaching…
Megint hosszú voltam. Bocs. Az elragadtatást még tanulnom kell mederbe terelni. Ki is fáradtam, pedig ügyelnem kéne az egyensúlyra!
Mindenkinek kívánom az Itt és Most boldogságának megtapasztalását, a szeretet varázslatát erre a szép napra, és az összesre!
Namaszte
Aditi
Elfogadás….
Mindent elfogadni jó? Vagy kell?
Az életem nagy részét olyan elfogadásban éltem, hogy tanítani nem lehetett volna jobban.
Aztán történt valami ami ki billentett hál isten ebből az állapotból.
Érdekes mód komoly máj és epe problémáim voltak a nagy elfogadásban.
Ami azonnali műtétet igényelt volna. El is fogadhattam volna nem tettem.
Magamba néztem és megoldottam a problémáim.
Nem vagyok híve a mindent elfogadásnak, mert menekülés is lehet….
Használom az elfogadást, de mértékkel, mert ezt is tudni kell mikor van ott a helye.
És mikor van annak, hogy szembe nézzek a saját esetleges gyengeségeimmel, tegyek és megoldjam az életemet.
„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”
Szerintem itt a lényeg.
Elfogadás: a szeretet a kulcs
Az elfogadás is csak egy szó. Az illúzióvilág része, ezért kettős természetű. Magyarázhatod így és úgy. Értheted millióféleképpen. A lényeg a megélés mögötte.
Az elfogadás nem azt jelenti hogy hagyod hogy átmenjen rajtad a kamion és mosolyogsz hozzá. Attól valóban májbeteg meg epebeteg lehet az ember. Egyszerű. Mert valódi elfogadás és elengedés (szeretet) helyett elnyomja, befojtja a rossz megéléseit. Persze tudattalanul. Az enyém annyira nem volt tudatos, hogy ezzel születtem. Képzeld csak el. Azt lehet mondani, szinte esélyem sem volt meglátni, mit teszek magammal, hiszen számomra ez a fajta létezés volt a természetes. Mert így születtem és így éltem. Elfojtott tudattartalmakkal, alul-működő májjal. Hat hetesen megoperáltak. Senki sem hitte hogy túlélem.
És túléltem. Kevesen élik túl, mert olyan nagy erő kell hozzá, és mert tudatosságra kényszerít. És a legtöbb embernek nincs bátorsága, vagy erős szíve végigjárni ezt az utat. Jézus azt mondta: 25 százalékotok járja végig… Én is tudatosulásra kényszerültem. De a kitartásom, az imáim meghozták a gyümölcsöt. Meg akartam érteni, mi történik velem, és miért. Mi a célja, amivel megválthatom a szenvedéseimet. Mert hittem az életben. És megkaptam a válaszokat.
Most már értem, hogy elfojtottam mindent és hogy a májam egy csomó nem tudatos elfojtás színhelye. Amit az anyámmal közös testben kaptam… És elkezdtem dolgozni azon, nagyon nagy erővel, hogy kitisztítsak minden dühöt, fájdalmat, félelmet. Én a legjobb példa vagyok erre. Mert a májam azonnal jelez, ha az egóm elvinne. Nincs kecmec. Mások kecmecelhetnek egy csomót, meg magyarázkodhatnak spirituális módon is. A dolgokat mindennel meg lehet magyarázni. De ha én indulattal élek, olyan rosszul leszek, hogy arról koldulok. Ha félek, ugyanez. A vágyak útját nem járhatom. Mert már nincs annyi életerőm pazarolni. A félelmekét sem.
Rászorít az életem a valódi elfogadásra, a valóság látására. Arra, amiről írtál, hogy azon változtassak, amin lehet. És felismertem, hogy ez a belső megélés. (Az én életemben legalábbis már csak ez maradt. Nem részletezem, de ne ítélj el. A legnagyobb tanításokhoz a legnagyobb feladatokat kapod. Akár mindent elveszíthetsz.) Rájöttem, hogy hálás lehetek ezért a májért, mert hihetetlen tudatosságot ad a belső megéléseim megváltoztatása által. És alázatra tanít. És az a leggyönyörűbb az egészben, hogy amikor megélem a valódi elfogadást, az egységet a világgal, az valami hihetetlen földöntúli és mégis itt és most megélhető csoda.
És olyankor jól vagyok. Tele vagyok örömmel. Mosolygok, és nem fáj semmim. Egy olyan májjal, ami alig él. Aki ránéz a leletemre, hihetetlenkedve néz rám. Orvosok.
Szinten tartom magam ezzel a tudatossággal. És érzem, minél többet tudok elfogadni a világomból olyannak, amilyen, vagyis minél több félelmet és vágyat tisztítok ki, annál jobban vagyok.
Ez az élet csodája. A szeretet elfogadás. Tudatos elfogadás. Az Itt és Most gyakorlása.
Egyébként Tolle nem mondja, hogy „nézz szembe a gyengeségeiddel”. Mostanában a vád és önvád programja körül forgott sokat az életem. Rájöttem, hogy azért vádoltam az életet és másokat, mert belül vádoltam magam. Ezt is hoztam, hála Istennek, hogy ezt is feloldjam. De a lényeg most jön: amíg számon tartom, keresem és fellelem a gyengeségeimet stb, addig elválasztom magam tőlük. Tudat alatt vádolom magam.
Az első lépés valóban ez. A tudatlanságból kivezető út része a kérdések és válaszok szakasza. A felismeréseké, a dolgok elkülönítéséé. De a megoldás nem ebben van. hanem az egység megélésében. Ő is azt mondja, lásd és vedd tudomásul a létezését. Figyeld. Aztán öleld át. És a benned élő hatalmas és örök szeretet, a Mindenható Erő feloldja. Minden fájdalmad (testit is, lelkit is), bánatod, vélt bűnöd, gyengeséged….stb. Minden rosszat és mindent, ami elránt a jelen bátor és tiszta szívű megélésének valóságából.
Ezt értem elfogadás alatt..
Nem mindegy, ugye? 🙂
Namaszte
Aditi
kedves Beatrix! 🙂
az elfogadás nem azt jelenti, hogy beletörődsz a betegség(ed)be! az elfogadás annyi, hogy tudomásul veszed hogy beteg vagy, és elfogadod ezt jelen pillanatként. vagyis nem töröd magad ilyeneken, hogy „…minek jött ez a hülye betegség? …pedig én elfogadó voltam! …nem tettem semmi rosszat! miért bűnhődöm?”…stb, és miközben gyötrődsz a gondolatok erdejében, teljesen elveszíted a kapcsolatot önmagaddal, és a gondolataiddal -érzéseiddel azonosulsz. így a küzdelem kemény, könnyekkel teli, és nagy eséllyel reménytelen lesz.
ha a gondolataid olyanok, hogy „akkor is legyőzöm a rákot! én meg tudom tenni! nem mondja meg nekem senki…” talán egy fokkal jobb, de az sem te vagy! azok is csak gondolatok!!!
az az ember, aki elfogadja a tényt hogy rákos, már nem küzd a tény ellen hogy rákos. tudatában van a betegségnek, elfogadja a jelen pillanatot, és a jelenlét erejével indul a gyógyulás útján. az elfogadás állapotában is tudsz gyógyulni, sőt!!! És Te vagy az, aki meg fogod gyógyítani magadat, hiszen senki nem tud meggyógyítani téged rajtad kívül!!! 🙂
szeretettel
elfogadás folyt…
Nekem ez most nem eléggé tiszta itt.
Induljunk ki a példádból.
Rákos beteg rögtön elfogadja a tényt. Ebbe benne van az is, hogy meggyógyul és az is, hogy meghal.
De egy másik személy nem az elfogadásból indul ki, hanem a harcból.
Ő ezt szűri le a saját életére és ezt a tanítást tanulja.
El kezd harcolni és tételezzük, fel legyőzi a betegséget.
Lehet az egész életében elnyomott fél volt, és életében először megtanul harcolni, és ezáltal millió tapasztaláshoz jut.
Amit be épít és tovább visz az életébe. És életének leghálásabb tanításaként emlékszik vissza.
Pedig ő nem az elfogadásból indult ki, és akkor és ott nem az elfogadás volt számára a tanítás.
Mégis tanult, tapasztalt fejlődött, és tudatossá vált.
tegyük hát rendbe ezt az „elfogadást”
tegyük hát rendbe ezt az „elfogadást”
idézlek:”De egy másik személy nem az elfogadásból indul ki, hanem a harcból.” -e kettő nem egymás ellentéte. az elfogadó állapot ellentéte a valóságnak ellenálló állapot. a harc ellentéte pedig a beletörődés. ne harcolj a betegség ellen, légy a gyógyulás mellett! -ne légy a háború ellen, légy a békéért!
elfogadó állapot tehát az, amikor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen, és nem próbálsz változtatni rajta. azt mondod:rendben van, beteg vagyok. mindent meg fogok tenni amit csak kell azért, hogy meggyógyuljak.
valóságnak ellentmondó állapot az amikor nem fogadod el a jelen pillanatot, és küzdesz ellene. azt mondod:nem, én nem lehetek beteg! te jó ég mi lesz most velem? nem, én ezt nem hiszem el, kérem doktorúr vizsgáljon meg újra!
az én véleményem a következő: (és ez csak saját, csak egy vélemény. s mint tudjuk a vélemények változhatnak, ezért kérlek ezt ne vedd megint IGAZ vagy HAMIS állításnak 🙂 szerintem az elemzés -hogy megTUDD miért lettél beteg, hogy levond a tanulságokat, hogy többé ne követhesd el azt amit annak előtte, stb stb mind valami, amit hozzáadhatsz a hamis énedhez. a lelkednek nem kell elemzés. ő tudja mit miért tesz. tudja miért vonzotta be azt a betegséget, és pontosan tudja azt is, hogy meg fog-e majd gyógyulni vagy sem. hiszen mindezt ő „írta be élete könyvébe”. minden minden csak azért van, hogy megtaláld ŐT végre, és Önmagaddal légy Most és örökké!
szeretettel
Cselekvés egoból, lélekből és a nem cselekvés
Kedves Hajni!
Nekem úgy tűnik, hogy mégsem teljesen tiszta benned ez az elfogadás dolog. Egyik mondatoddal azt írod, hogy feltétel nélküli elfogadás, a másikban pedig mégiscsak cselekvésről írsz:
"elfogadó állapot tehát az, amikor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen, és nem próbálsz változtatni rajta.
azt mondod:rendben van, beteg vagyok. mindent meg fogok tenni amit csak kell azért, hogy meggyógyuljak."
Amikor elfogadunk valamit annak, ami, akkor abból nem fog születni motiváció, hogy utána mindent meg akarjunk tenni a megváltoztatásáért! Ha elfogadod, hogy beteg vagy, akkor elfogadod a betegségedet és a következményeit is.
Elfogadod, hogy szenvedsz, kínlódsz, fáj és esetleg meghalsz vagy éppen meggyógyulsz. Ezzel jár egy betegség, ezt fogadod el.
Fentebb meg még a beletörődést is belekevered ebbe:
"… a harc ellentéte pedig a beletörődés."
Lehet, hogy a beletörődést összemosod az elfogadással?
Van itt harc, gyógyulni akarás, elfogadás, beletörődés.
Hogy egy kicsit rendszerbe rázzuk ezt a sok fogalmat, nézzük onnan, hogy egy helyzethez kétféleképpen tudunk viszonyulni:
Ha cselekvéssel viszonyulunk, akkor az a cselekvésünk fakadhat a lelkünkből és fakadhat az egonkból is.
A lelkünkből kétféle cselekvés fakad: döntés és elfogadás.
Mivel a jelenlegi életutunk pontosan a lelkünk döntése, az válogatta össze ezeket a feladatokat erre az életünkre, ezért amit még lélekből tehetünk, az az elfogadás. Ez nem is lenne nehéz, hiszen a lelkünk bármit képes elfogadni, az elfogadásnak inkább az egonk szokott gátat vetni!
Az egonkból fakadó cselekvés lehet:
A harmonikus hozzáállásnál, az ego végigmegy egy megismerési folyamaton, ami által megérti, hogy miért történik mindez vele, mit kell ebből tanulnia, mit kell és mit nem kell megtennie. Cselekednie és elfogadnia is kell, mindent aszerint, hogy bevégezze a lélek által megtervezett fejlődési utat, az életútját.
Ha jól fejlődik, akkor egyre tudatosabbá válik és közben felismeri, hogy a saját léte sem valós, pontosan saját magát kellene elengednie, mert Ő a legfőbb problémaforrás! Ezzel az önfeladással térünk vissza Önmagunkhoz, a lélekhez.
A diszharmonikus hozzáállásnál az ego küzd, harcol, amíg el nem fárad, bele nem törik, és végül úgyis áttér a harmonikus hozzáállásra.
Vagyis az ego útja lehet rövidebb vagy hosszabb, mindenképpen az elfogadással és önfeladással fog végződni!
Fontos megjegyezni, hogy a beletörődés és a belenyugvás nem azonos az elfogadással, hiszen ezekben nem történik igazi befogadás a szívbe. Ezek az elme játékai, hogy ne kelljen elfogadni, mert nem képes rá az egonk, de feladni sem akarja önmagát!
Ha nem cselekvéssel viszonyulunk egy helyzethez, akkor nem teszünk semmit sem, sem kívül, sem belül. Ez egy teljesen passzív állapot, még elfogadás vagy beletörődés sincs benne.
Tapasztalatom szerint ilyet természetes módon nem szoktunk "tenni", de szándékkal elő lehet idézni.
A nem cselekvés tulajdonképpen egy abszolút elfogadás, mert abban még azt is elfogadjuk, ami akkor történne, ha nem gyakorolnánk elfogadást!
Egy bizonyos spirituális szinten ez is jó valamire, de erről most nem írnék, mert nem ez itt a lényeg.
én nem vagyok tanító
kedves Sándor!
attól, hogy elfogadó állapotba lépsz nem válsz zombivá! 🙂 tudsz cselekedni! ugyanúgy veszed a levegőt mint annak előtte. ugyanúgy eszel mint annak előtte. ugyanúgy vécézel mint annak előtte… nem az van, hogy éhes vagyok. oké, elfogadom hogy éhes vagyok, aztán lassan éhen halsz, oké elfogadom hogy éhen halok 😀
én nem vagyok tanító, nem tudom úgy átadni még ezt az érzést. nehéz megfogalmazni és PONTOSAN leírni valamit, amit valójában NEM LEHET SZAVAKBA ÖNTENI! ezt értsd meg kérlek!! csak azt írom amit érzek -úgy tűnik néha pontatlanul- de írd le pontosan Isten jellemét és természetét! írd le kérlek pontos szavakkal, hogy ki és mi ő valójában és jellemezd a tulajdonságait! lehetetlen! és mellesleg mi értelme lenne? kérdések helyett inkább tapasztald meg!!! 🙂
hallgasd -nézd meg Tolle előadásait, és megkapod a választ minden kérdésedre!
szeretettel
Amiket írtam az elfogadásról, saját tapasztalatból merítettem.
Amiket írtam az elfogadásról, azt saját tapasztalatból merítettem, ezért is vagyok szinte biztos abban, hogy az elfogadás nem kelt utána cselekvési szándékot!
Istent valóban nem lehet leírni, de ez itt nem jó példa, mert én nem Istenről vagy az elfogadásról írtam, hanem arról, hogy mi történik akkor, ha valamit valóban elfogadunk. Az elfogadás utáni folyamatot írtam meg, a saját tapasztalatom alapján.
Elfogadom, hogy neked más a véleményed erről. Hogy melyikőnknek van igaza, azt meg majd a tapasztalásunk úgyis helyre teszi idővel!
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod.
Nem akartam leírni, de úgy érzem, mégiscsak úgy korrekt, ha megteszem, hiszen Ti is őszinték voltatok hozzám:
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod, hanem csak egy ahhoz közeli folyamatot, ami még megenged egy kis csúsztatást.
Véleményem szerint, emiatt van ez a nézetkülönbség közöttünk.
Neked még belefér az elfogadás utánra egy "de", nekem pedig nem.
Gondolhatnák az emberek, hogy mi a fenéért vitázunk mi most ilyen apróságokon, de szerintem ezek a dolgok nem is olyan aprócskák, hiszen alapjaiban határozzák meg a filozófiánkat, gyakorlásunkat és így az egész fejlődésünket is!
Ezért fontosnak tartom, hogy akár mi, akár a többi olvasó helyére tegye, hogy pontosan mi és mennyi az elfogadás.
Én ebben a kérdésben is a véglethez ragaszkodom, nem hagyok kibúvót, kivételt, lehetőséget az eltérésre!
Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor nem a magunknak szabta elvárásokból kell alább adni, hanem tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!
Iiiiiiiiiigeeeeeeeeen Sanyi!
Hadd idézzelek most én téged…. :
„Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor ……………….. tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!”
És ez ííígy van!!!!
Erről írok ott, eggyel lejjebb (ha lejjebb), az előbb küldtem be…
És még a Szerelem, szerelem c. írásomban. Ajánlom figyelmedbe, hogyan lehet az ego-nénit megzabolázni egy témában éppen ezzel a módszerrel.
Nevezetesen azzal, hogy tovább tágítjuk a tudatosságunkat, és újabb ego-palántákat gyomlálunk ki.
De fontos, hogy előtte fordítsunk a történeten azzal, hogy feladjuk az álláspontunkat….
Ez a kulcs… Mert csak akkor látjuk meg önmagunkat, ha elveszítettük…. így működik az Univerzum..
Sajnos…
vagy nem 🙂
El kell döntenünk, hogy mit látunk a másikban. Az egonkat (azt, ami más), vagy önmagunkat!!
Aditi
hhhmmmm……
Szerintem a tudatosság, az az….elveszíteni, leépíteni, megtalálni, vágyakozni, vagy szándékozni, akarni nem akarni..Ez az EGO. A MOst-ban mindenki egyenlő és jelen van ugyanakkora arányban és tudatosság nélkül. Ez az EGO nélküliség pillanata. Mert nem tudod és nem emlékszel rá, nem fűznek hozzá érzések és nem beszélsz róla. Nem fűznek hozzá szándékok és nem akarod, nem félsz és nem örülsz. Hát akkor miről beszélünk mint tudatosság? Ha akarod ha nem akkor is tőled függetlenül VAN.
pusssz!!!
…
viták, kérdések, magyarázatok, pontosítások, megfogalmazások… ezek által soha nem fogod megtudni, megtapasztalni a Mostban rejlő erőt-ha nevezhetem így! ha tudni akarod milyen is az valójában, akkor kérlek húzd ki végre azt a bizonyos dugót a falból, és szánj pár percet az életedből hogy a MOST-ba lépj! túlbeszéljük és bonyolítjuk az egészet, pedig annyira egyszerű!
nem akarlak meggyőzni semmiről! sőt nem akarok már beszélni sem! bárcsak megmutathatnám neked szavak nélkül!!!… 🙂
…van egy fajta öröm itt benn, ami mindig jelen van. a gondolatok , a „problémák”, az „evilági dolgok” úgy fedik el ezt az örömöt, mint a felhők a Napot. de ha a Most-ba lépek, a felhőket el tudom fújni, és újra érzem a Napsütést. úgy érzem, hogy az „idő haladtával” ez a Napsütés egyre melegebben süt rám, és egyre kevesebb a felhő…
nem tudom már másképp leírni. gondolj hát erről az egészről és rólam amit csak akarsz, és tedd magadban el egy helyre. vagy dobd ki, nem számít! 🙂
szeretettel
Szeretlek, Hajni… 🙂
De azért ne reagálj… Tudod, az is csak
Szeretlek, Hajni… 🙂
De azért ne reagálj… Tudod, az is csak az ego.
Nehogy véletlenül azt hidd, nem vagy tanító. Nagyon is az vagy. Csak ne reagálj.
És szeretnélek emlékeztetni rá, hogy megmutathatod bárkinek … még az interneten keresztül is…., mert a szavak valójában nem kellenek…. ezt is meg lehet tanulni…
Van kedved kipróbálni? 🙂
Namaszte,
Aditi
még szép!
hát persze! :))))))))))))))
Energia-áramoltatás
Nagyon egyszerű. A kapcsolódás a titok. 🙂 Mint mindenhez. Az itt és Most. A szeretet tudatos áramoltatása. Akkor is, amikor írsz……
Emlékszel, amikor nagyon tetszett neked, amit írtam? Annak egy része is így született. A Flowban..
Átmennek az energiák.
Van egy írásom, az Istenről, itt, valahol, ilyen kérdésre válaszolva..
keresd meg. Azt tiszta transzban írtam…
majd még beszélünk!
Puszi!
Aditi
Elfogadás= itt és most, hamis elfogadás = ego néni
Kedves Sanyi és Hajni!
Hát, ez olyan bonyi, hogy megmondom őszintén, csak másodikra ment át… (Már a tisztázó írásod, Sanyi). Pedig én sem panaszkodhatok, ha elmefutattásról van szó…:)) ami egyébként nem mindig káros….
De ebben az esetben hajlok az egyszerű megoldásra, és továbbra is Hanjival rezgek egy húron.. 🙂 (Ezek a képzavarok, mi van ma? 🙂
Megjegyzem, ez megint az a bizonyos pont, amit egyszer csak leteszünk…, amikor úgy döntünk: na ez vagyok én…. és már nem befolyásol semmi. nagyon érdekes, ahogy erre tanítasz ebben a blogban. Varázslatos. Remélem, te is látod… 🙂
Ugyanakkor elolvastam az írásod másodszor is, h értselek, és ne úgy reagáljak, h azt hiheted, nem értem az álláspontod. Mégis azt mondom: amíg az egót táplálod, soha nem lesz vége!!! A spirituális utat járóknak ez a tipikus csapdája. „Fejlődünk. Haladunk. Még több tudást szerzünk.” Ahogy Tolle is mondja, ezek mind-mind az egóhoz adódnak hozzá. És az ego nem attól adja fel a harcot, az irányítást az életünk dolgai felett, hogy már eleget tud. Az ego soha nem tud eleget. és nem is lehet átminősíteni. Mert hamis képet láttat velünk a világunkról.
Az egot felismerni kell. Erre való az önismeret. Megtanulni látni magunkat kívűlről: jé, én ezt tanultam a világról, hogy ilyen…. 🙂 ÉS AZTÁN FÉLRETENNI. Pont ahogy József Attila mondta: azért tanulunk, hogy utána elfelejtsük.
Az egész személyiségünk az egónk. Mert én ilyennek látom magam, meg téged, te meg olyannak ugyanazt a dolgot… Akkor kinek van igaza? Senkinek. A dolgok olyanok amilyenek. Első lépcsőben elég, ha elfogadjuk, hogy a megéléseink (Ami a személyiségünk függvénye) máshogy láttatja velünk a dolgokat. de aztán, második lépcsőben képessé válunk olyannak látni őket, amilyenek. De csak az egység megtapasztalásában lehetséges ez.
Továbbmegyek: egész kultúránk az egónk. Mert a kultúrák is csak abban különböznek, amilyenek. Legjobb példa erre a vallások és az istenek. Van az önvalónk, amiből minden előáll, ebből való nő és férfi, országok, hegyek, kultúrák, színek. Minden. Erről ír a Védák, a Biblia, a Tao, a Tarot. Ezt nevezik Jehovának, Istennek, Krishnának, Nirvávának, Napistennek, meg még van ezer neve. A forma más, de a megélés mindenkit ugyanoda vezet: az elfogadáshoz. A különbségek helyett a közös természetünk, az egy-ségünk megtapasztalásához. És ahelyett hogy irtóznánk, vagy félnénk, minősítenénk, vagy bármi más módon elválasztanánk magunkat egymástól, amit az ego tesz a tanult sémák alapján, isteni énünk (tudatállapotunk) megélésével gyönyörködni vagyunk képesek egymásban, önmagunkban. Mert tudjuk, hogy mindenben önmagunkat tapasztaljuk. Ezzel lehet gyógyítani, felemelni másokat.
A dolgok természete az, hogy ami elválaszt, az az ego. Bármi, ami elválaszt. És az a jó az egészben, hogy ez mindenkinél tök egyéni. Ezért kell, hogy a saját utunkra találjunk és ezért igaz a mondás: annyi vallásnak kellene lennie, ahányan vagyunk. És szépen megférnie egymás mellett.. és a végén, mégis mindenki ugyanoda jut. Az egység megtapasztalásához. Önmagához, aki mindenki mással egy.
És akkor rájössz, hogy nincs olyan, hogy a te életed, meg az én életem. Akkor képessé válsz az igazi szeretet adására úgy, hogy mégis önmagad maradsz. Mert amiből adsz, nem lesz kevesebb az által, hogy adsz, hanem azonnal feltöltődik újra. Mint a kosár hallal. A bőség szaruja.
Ezért kellenek a mesterek. A világ működését leleplezni az ego hamis illúziója előtt. És megmutatni az ego csapdáit. De aztán te jössz… 🙂 és ez a keményebb része. Be kell fejezni a kutatást. Mert rájössz, soha nincs vége. Az ego világa ugyanúgy végtelen, mint a szellemé. A végtelen sötétségben való körbe-körbe járás. Pont mint a Szamszarában az életeké. A dolgok kicsiben is olyanok, mint nagyban. (Fraktál-rendszerű világ-szerkezet). Az elme végtelen módon be tud csapni téged. Csak hogy ne kelljen átadni a kormányt. És amíg gondolkodsz ott, ahol nem dolgod, be is fog.
A felesleges gondolkodás (amit természetszerűen nem tudod, melyik az és melyik nem) felváltására, a kormány átadására tanít az Itt és Most. Ettől függetlenül továbbra is meggyőződésem, hogy mester nélkül nem lehet legyőzni az egót. Persze vannak kivételek.
Namaszte,
Aditi
Szándék
Bocs, hogy ide piszkálok utólag, csak most tévedtem erre blogra. Valahol már szóba került ez részemről, talán segit valamit az „elfogadás” vitában:
Szerintem az elfogadásnak csak a múltra szabad kiterjednie a jelen pillanatig, de azt már nem szabad magába foglalnia – azokban a dolgokban, amiben változást szeretnénk. A pillanat ugyanis örök. Ha az elfogadás kiterjed rá – akkor az is folyamatossá válik, és ahogy Sanyi írja később, ebből nem indulhat el cselekvés. Így lesz belőle beletörődés.
A jelen pillanat már a kezdete kell legyen annak az érzelmi potenciálnak (vágynak, szükségletnek), ami a változás kívánt állapota felé mutat. Ez a változásra irányuló, kétely nélküli szándék az, ami a cselekvést képes elindítani. A működő szándék mindig a MOST-ban gyökerezik. Ha nem ezt teszi, akkor csak álmodozás.
Nagy utazásra vittél írásoddal. Minden történésnek célja van
Nagy utazásra vittél írásoddal. Minden történésnek célja van életünkben, és életünkkel.
Próbáltam érteni mindazt amit olvastam, s egyben felidézni az általad megtapasztaltak részleteit saját életemben is, melyeket már felismertem.
Összpontosíts most arra, amire a legnagyobb szükséged van.
Sok erőt kaptál, mert megdolgoztál érte.
Ez most bizonyára így szükséges.
Sikerüli fog, ami még előtted áll.
Ha átadtad magad az újabb változás szükségességének, ismét újabb titkok birtokába jutsz, melyeket megfejtve már számodra nem lesz titok.
Újabb felfedezések az ÉLET sugaraiban.
Kevesen kapnak ekkora lehetőségeket az élettől, melyekben hatalmas felfedezéseket lehet tenni.
Ez kiváltság.
Amikor valaki már ilyen mélységekig eljutott mint Te, az hatalmas ajándék.
Ezt már tudod is így kezelni, hiszen Te magad összegezted a környezetedben lévőkhöz való viszonyulásaiddal.
Sok erő van benned, és ehhez sokan küldjük neked a megerősítést!
Szeretettel, biztatással!
Kedves meridiana!
Nagyon köszönöm! 🙂
Itt és Most
Köszönöm…
Hogyan léphetsz a Most-ba?
Leírom azt, ahogyan én értelmeztem Tolle tanításait.
(a szöveg lehet, hogy túl nyersnek tűnik majd, ezért próbáld minél lassabban olvasni, és a figyelmed ne csak a szavakon legyen, inkább azon, amire a szó mutat!!)
Az ember Lénye a Tudatosság, -vagyis mindannyian a Tudat, a Tér emberi formában való megjelenései vagyunk. A Tudat, Tér, Csend, Béke, Isten, Most, Lélek…ezek mind ugyanarra mutatnak rá, ami valójában Megnevezhetetlen, a Lényedre!
Te vagy a Tér, az Örök Most. Ami a térben megjelenik, az Forma, amit a Most -a Jelen pillanat felvesz. Te Örök vagy, és soha nem vagy boldogtalan, soha nem vagy dühös, soha nem gyűlölsz! Megjelenhet benned a boldogtalanság, a düh, a gyűlölet, de az nem Te vagy! Te csak Te vagy most és mindig az Örök Jelenben! A boldogtalanság, a düh, a gyűlölet pedig csak egy fajta energia, ami a testeden keresztül próbál táplálkozni azáltal, hogy azonosulsz vele. Ha a Mostban vagy nem azonosulsz semmivel. Akkor Te Önmagad vagy!
Hogyan tapasztalhatod meg hát a lényedet? Hogyan léphetsz a Most-ba?
A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled vajon meddig bírsz gondolatok nélkül csendben lenni. Figyeld azt a csendet! Ha megjelenik egy gondolat, hagyd azt elmenni, és figyeld tovább a Csendet!
Gyakorold ezt minél többször a napok folyamán! Eltarthat egy ideig amíg megtanulsz a Mostban maradni, de biztosíthatlak afelől, hogy megéri a fáradtságot! Minél többször lépsz a jelenbe, és minél tovább maradsz benne, annál hamarabb átlényegülsz, és egy idő után egyre kevesebbszer azonosulsz majd a gondolatokkal, érzésekkel, a hamis éneddel. Míg végül … innen viszont már nem folytatom, mert itt még nem tartok 🙂
A tudatosság tehát nem fog azonnal állandósulni benned, újra és újra reinkarnálódni fogsz a gondolataidba. De amint ráébredsz arra, hogy megint azonosultál valami gondolatfüzérrel, akkor ismét belépsz a Mostba, és akkor megint csakFigyelj!!!
Ehhez nem kell egész nap ücsörögnöd a szobában, közben végezheted a teendőidet. Amikor csak tudod figyeld kívülről magad ahogyan szórakozol, beszélsz, dolgozol, eszel…stb. Közben NE kezdj el gondolkodni magadon hogy mit miért teszel, csak Figyelj! Bármilyen gondolatod támad önmagadról, az ételről, vagy arról, hogy hogyan eszel, ne merülj bele!! Hagyd elmenni a gondolatot, mondj le róla!!
Vedd észre akkor is önmagad, ha düh, félelem, bánat, harag vagy bármilyen negatív érzelem jelentkezik, és „uralma alá akar venni” téged. Engedd meg a haragnak, hogy legyen! Csak ÉREZD akkor és ott át úgy ahogyan csak tudod! Csak hunyd le a szemed, és minden figyelmed tedd az érzésbe! Ne gondolkozz róla, ne figyelj a gondolatokra, csak az érzésre! Érezd azt át úgy, ahogyan csak tudod. S ha így teszel (akár 1-2 percen belül) feloldódik a harag.
Az, hogy „boldogtalannak érzed magad” is azonosulás egy Formával. Ám amint a jelenbe lépsz leszel Te, és lesz a boldogtalanság -mint kényelmetlen érzés. S ha Figyeled és hagyod lenni, akkor az is feloldódik. Talán jön majd egy újabb érzés, vagy 1-2 gondolat, de ha megfigyelőként maradsz jelen, akkor egyszer majd ráébredsz, hogy Te valójában maga a Folyó vagy, amiben bár úszkálnak veszélyes halak, de többé nem kell félned tőlük, hiszen azok már bántani nem tudnak 🙂
…egyenlőre ennyit tudtam én ide tenni. 🙂
szeretettel
És ez így van!!!
Köszi Hajni. Te egy tudatos ember vagy. 🙂
Aditi
:))))
ne építsd az egómat :DDD
egyszerűen csak bennem is ébred az, ami benned is, és Istennek hála már nagyon sok emberben! 🙂
Hogyan léphetsz a Most-ba?
Leírom azt, ahogyan én értelmeztem Tolle tanításait.
(a szöveg lehet, hogy túl nyersnek tűnik majd, ezért próbáld minél lassabban olvasni, és a figyelmed ne csak a szavakon legyen, inkább azon, amire a szó mutat!!)
Az ember Lénye a Tudatosság, -vagyis mindannyian a Tudat, a Tér emberi formában való megjelenései vagyunk. A Tudat, Tér, Csend, Béke, Isten, Most, Lélek…ezek mind ugyanarra mutatnak rá, ami valójában Megnevezhetetlen, a Lényedre!
Te vagy a Tér, az Örök Most. Ami a térben megjelenik, az Forma, amit a Most -a Jelen pillanat felvesz. Te Örök vagy, és soha nem vagy boldogtalan, soha nem vagy dühös, soha nem gyűlölsz! Megjelenhet benned a boldogtalanság, a düh, a gyűlölet, de az nem Te vagy! Te csak Te vagy most és mindig az Örök Jelenben! A boldogtalanság, a düh, a gyűlölet pedig csak egy fajta energia, ami a testeden keresztül próbál táplálkozni azáltal, hogy azonosulsz vele. Ha a Mostban vagy nem azonosulsz semmivel. Akkor Te Önmagad vagy!
Hogyan tapasztalhatod meg hát a lényedet? Hogyan léphetsz a Most-ba?
A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled vajon meddig bírsz gondolatok nélkül csendben lenni. Figyeld azt a csendet! Ha megjelenik egy gondolat, hagyd azt elmenni, és figyeld tovább a Csendet!
Gyakorold ezt minél többször a napok folyamán! Eltarthat egy ideig amíg megtanulsz a Mostban maradni, de biztosíthatlak afelől, hogy megéri a fáradtságot! Minél többször lépsz a jelenbe, és minél tovább maradsz benne, annál hamarabb átlényegülsz, és egy idő után egyre kevesebbszer azonosulsz majd a gondolatokkal, érzésekkel, a hamis éneddel. Míg végül … innen viszont már nem folytatom, mert itt még nem tartok 🙂
A tudatosság tehát nem fog azonnal állandósulni benned, újra és újra reinkarnálódni fogsz a gondolataidba. De amint ráébredsz arra, hogy megint azonosultál valami gondolatfüzérrel, akkor ismét belépsz a Mostba, és akkor megint csakFigyelj!!!
Ehhez nem kell egész nap ücsörögnöd a szobában, közben végezheted a teendőidet. Amikor csak tudod figyeld kívülről magad ahogyan szórakozol, beszélsz, dolgozol, eszel…stb. Közben NE kezdj el gondolkodni magadon hogy mit miért teszel, csak Figyelj! Bármilyen gondolatod támad önmagadról, az ételről, vagy arról, hogy hogyan eszel, ne merülj bele!! Hagyd elmenni a gondolatot, mondj le róla!!
Vedd észre akkor is önmagad, ha düh, félelem, bánat, harag vagy bármilyen negatív érzelem jelentkezik, és „uralma alá akar venni” téged. Engedd meg a haragnak, hogy legyen! Csak ÉREZD akkor és ott át úgy ahogyan csak tudod! Csak hunyd le a szemed, és minden figyelmed tedd az érzésbe! Ne gondolkozz róla, ne figyelj a gondolatokra, csak az érzésre! Érezd azt át úgy, ahogyan csak tudod. S ha így teszel (akár 1-2 percen belül) feloldódik a harag.
Az, hogy „boldogtalannak érzed magad” is azonosulás egy Formával. Ám amint a jelenbe lépsz leszel Te, és lesz a boldogtalanság -mint kényelmetlen érzés. S ha Figyeled és hagyod lenni, akkor az is feloldódik. Talán jön majd egy újabb érzés, vagy 1-2 gondolat, de ha megfigyelőként maradsz jelen, akkor egyszer majd ráébredsz, hogy Te valójában maga a Folyó vagy, amiben bár úszkálnak veszélyes halak, de többé nem kell félned tőlük, hiszen azok már bántani nem tudnak 🙂
…egyenlőre ennyit tudtam én ide tenni. 🙂
szeretettel
És ez így van!!!
Köszi Hajni. Te egy tudatos ember vagy. 🙂
Aditi
:))))
ne építsd az egómat :DDD
egyszerűen csak bennem is ébred az, ami benned is, és Istennek hála már nagyon sok emberben! 🙂
Tudatosság?
Ne haragudjatok most felmerült bennem a kérdés aki nem Eckhart Tolle tanításának követője az tudatlan?
Tehát aki más utat választ jár az a tudatosság hiányában, szenved?
szinte minden tanítás ugyanarra mutat rá!!!
mindenki maga szabad
szinte minden tanítás ugyanarra mutat rá!!!
mindenki maga szabadon választhat! vagy bibliát olvas, vagy Buddha tanításait követi, vagy aközül az ezerféle vallás és tanítás közül választ egyet, ami ma a világon él -mind egy célhoz vezet->Isten megtalálásához.
Vannak rövidebb és hosszabb utak. vannak utak, amik nehezen járhatóak, vannak amik sokba kerülnek, vannak amik könnyűek, de nem túl hatásosak… stb… ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út, te döntöd el, hogy rálépsz vagy sem.
nem attól leszel tudatos, hogy Tolle hívő leszel és hirdeted a tanait. tudatos akkor vagy, amikor önmagad vagy!!! amikor önmagad vagy, akkor a Jelenben vagy!!! ha a Jelent tapasztalod -Önmagad tapasztalod!!! ennyire egyszerű 🙂
mellesleg megjegyzem Tolle sokszor idéz Jézus, Buddha, Ramana Maharsi és még sok más „tanító”-tól. Ő nem egy vallás képviselője, és nem egy irányított technikát ad a kezedbe. csak azt, hogy légy önmagad ebben a pillanatban!
nyugodtan kérdezz, ha valami nem világos, szívesen válaszolok! 🙂
szeretettel
Minden tanítás (is) egy!
Te kis lázadó Skorpió… Hát persze, hogy nem! Csak felismertük a dolgot, mint működőt az életünkben.
És egyébként hozzátenném, hogy egy olyan működőt, amiről Jézus, Buddha, a Tibeti lámák, az Egyiptomi Tarot, és még sokan mások is tanítanak, tehát valószínűleg nem csak blabla.
Ettől függetlenül minden igaz mester azt mondja: ne higgy nekem! Vizsgáld meg! Találd meg az utad!
Érdekes módon a végén mindenki ugyanoda jut. Csak másik úton. Ezt szokták a hegyi ösvények metaforájával ábrázolni. Ezért mindegy, melyik utat választod.
Mind egyek vagyunk. Csak máshogy.. És éppen ez a jó benne… :9
Úgyhogy most alkalmazom a tanítást: „Tégy úgy, mint Buddha, és Buddhává válsz!”
Ne higgy a szemednek! Próbáld ki! Nézz utána! És mutass újat! Alig várom… Nagyon érdekel minden új… 🙂
Egyébként a Skorpióknak egy dolguk van, amivel megválthatják a sorsukat. (Vagyis kiléphetnek a karmákból): felfelé nézni. Ezért szurkálják magukat, meg másokat. Hogy rávegyék magukat arra, hogy merjenek a szellemi világba merülni. Ezt csak a lázadás feladásával lehet.
Ez egyébként nem csak a Skorpiók dolga. Messze nem. Én is csak most ismertem fel, mennyire lázadó voltam. (és nem is tudtam róla, jókislány módjára azt is jól elfojtottam.)
De te, ha dupla Skorpió vagy, valószínűleg ez fontos információ, és még nagyobb felszabadítóerővel bír.
Mindegy melyik utat választod. Csak fogadd el. Keress egy embert, akiben bízol, hogy átvezessen a hídon. Az ego csapdáit nem lehet vezetés nélkül megtanulni felismerni. Kezdetben nem. Olyat keress, aki már átjutott és tudod szeretni. Az segíteni fog. Ha valóban akarod, bevonzod.
Namaszte, A.
Az ITT és MOST senkinek sem a tanítása, tanító nélkül is létezik
Én személy szerint senki tanításait sem követem. egyszerűen mindenből kiveszem ami az enyém. És honnan tudom, hogy mi az enyém? Sehonnan. Hagyom hogy elérjen és kész. Nem vagyok tudatos, mégsem vagyok tudattalan. Senki sem taníthat meg arra ami Én vagyok, engem.
Erre mindig rá kell érezni.
pussssz
Tudatosság?
Ne haragudjatok most felmerült bennem a kérdés aki nem Eckhart Tolle tanításának követője az tudatlan?
Tehát aki más utat választ jár az a tudatosság hiányában, szenved?
szinte minden tanítás ugyanarra mutat rá!!!
mindenki maga szabad
szinte minden tanítás ugyanarra mutat rá!!!
mindenki maga szabadon választhat! vagy bibliát olvas, vagy Buddha tanításait követi, vagy aközül az ezerféle vallás és tanítás közül választ egyet, ami ma a világon él -mind egy célhoz vezet->Isten megtalálásához.
Vannak rövidebb és hosszabb utak. vannak utak, amik nehezen járhatóak, vannak amik sokba kerülnek, vannak amik könnyűek, de nem túl hatásosak… stb… ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út, te döntöd el, hogy rálépsz vagy sem.
nem attól leszel tudatos, hogy Tolle hívő leszel és hirdeted a tanait. tudatos akkor vagy, amikor önmagad vagy!!! amikor önmagad vagy, akkor a Jelenben vagy!!! ha a Jelent tapasztalod -Önmagad tapasztalod!!! ennyire egyszerű 🙂
mellesleg megjegyzem Tolle sokszor idéz Jézus, Buddha, Ramana Maharsi és még sok más „tanító”-tól. Ő nem egy vallás képviselője, és nem egy irányított technikát ad a kezedbe. csak azt, hogy légy önmagad ebben a pillanatban!
nyugodtan kérdezz, ha valami nem világos, szívesen válaszolok! 🙂
szeretettel
Minden tanítás (is) egy!
Te kis lázadó Skorpió… Hát persze, hogy nem! Csak felismertük a dolgot, mint működőt az életünkben.
És egyébként hozzátenném, hogy egy olyan működőt, amiről Jézus, Buddha, a Tibeti lámák, az Egyiptomi Tarot, és még sokan mások is tanítanak, tehát valószínűleg nem csak blabla.
Ettől függetlenül minden igaz mester azt mondja: ne higgy nekem! Vizsgáld meg! Találd meg az utad!
Érdekes módon a végén mindenki ugyanoda jut. Csak másik úton. Ezt szokták a hegyi ösvények metaforájával ábrázolni. Ezért mindegy, melyik utat választod.
Mind egyek vagyunk. Csak máshogy.. És éppen ez a jó benne… :9
Úgyhogy most alkalmazom a tanítást: „Tégy úgy, mint Buddha, és Buddhává válsz!”
Ne higgy a szemednek! Próbáld ki! Nézz utána! És mutass újat! Alig várom… Nagyon érdekel minden új… 🙂
Egyébként a Skorpióknak egy dolguk van, amivel megválthatják a sorsukat. (Vagyis kiléphetnek a karmákból): felfelé nézni. Ezért szurkálják magukat, meg másokat. Hogy rávegyék magukat arra, hogy merjenek a szellemi világba merülni. Ezt csak a lázadás feladásával lehet.
Ez egyébként nem csak a Skorpiók dolga. Messze nem. Én is csak most ismertem fel, mennyire lázadó voltam. (és nem is tudtam róla, jókislány módjára azt is jól elfojtottam.)
De te, ha dupla Skorpió vagy, valószínűleg ez fontos információ, és még nagyobb felszabadítóerővel bír.
Mindegy melyik utat választod. Csak fogadd el. Keress egy embert, akiben bízol, hogy átvezessen a hídon. Az ego csapdáit nem lehet vezetés nélkül megtanulni felismerni. Kezdetben nem. Olyat keress, aki már átjutott és tudod szeretni. Az segíteni fog. Ha valóban akarod, bevonzod.
Namaszte, A.
Az ITT és MOST senkinek sem a tanítása, tanító nélkül is létezik
Én személy szerint senki tanításait sem követem. egyszerűen mindenből kiveszem ami az enyém. És honnan tudom, hogy mi az enyém? Sehonnan. Hagyom hogy elérjen és kész. Nem vagyok tudatos, mégsem vagyok tudattalan. Senki sem taníthat meg arra ami Én vagyok, engem.
Erre mindig rá kell érezni.
pussssz
Utak…
köszönöm a válaszaitokat.:-)
Azt írod ez a legrövidebb út. A többi is jó de vagy hosszabb vagy drágább stb….
Egyértelműen mered állítani, hogy ez így van? Honnan van a bizonyosság, hogy ez az IGAZSÁG és ez a legrövidebb?
Vagy csak számodra az?
Minden út Rómába vezet ahogy a mondás is szól.
Vannak rövidebbek, hosszabbak ahogy írod egyetértek.
De ez szubjektív tapasztalás, hogy mit minek nevezünk.
Ami neked hosszú lehet nekem rövid, ami neked rövid lehet nekem hosszú.
Tehát mindössze egyéni tapasztalás, és akkor már nem is biztos, hogy ki lehet egyértelműen jelenteni,hogy az a legrövidebb.
Mindenkinek meglehet a maga legrövidebb útja. Ami nem feltétlen egyezik. De a vége mégis ugyanaz.
🙂
Aditi, megmosolyogtattál /pozitív értelemben véve/ és ezt köszönöm:-)))
Egyelőre még nem érzem, hogy kell találnom valakit, aki átsegít a hídon.
Fogom a jó isten kezét és a sajátomét.
Hátha kéz a kézben sikerül átkelnem azon a bizonyos hídon.
De fent tartom a tévedés lehetőségét.
kedves Beatrix!
kedves Beatrix! Olyan jó veled beszélgetni, mert nem hagyod magad, és csak hajtod és hajtod hogy megtaláld amit keresel 🙂 ez jó! van egy mondás miszerint „kételkedni mindenben vagy elhinni mindent egyaránt kényelmes megoldás, hiszen mindkettő felszabadít a gondolkodás alól” nos ez -mint kiderült- rád nem illik :))
szóval kezdeném azzal, hogy nem azt mondtam, hogy ez a legrövidebb út! idézem amit mondtam „ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út” tehát nem állítom, hogy ez a helyes és igaz és egyetlen stb…
továbbá a tanítások közül felsoroltam néhányat, hogy van ilyen meg olyan, de csak egy pár példát ami jött. biztosan vannak jobb, szebb, rövidebb utak is ennél. nem mondtam, hogy nincsenek. nem is mondhatom, hiszen nem ismerem mindet. talán egyszerű és unalmas lenne az élet, ha csak egy út lenne és egy mester.
de hiábavaló lenne vitatkoznunk tanításokról, mesterekről, utakról, hogy melyik a jó és a helyes. a „Szeretet” szó minden nyelven ugyanarra mutat rá, de a szó maga nem a Szeretet. egyetlen szó nem tükrözheti ezt a hatalmas érzést! azt amire ez a szó mutat valójában lehetetlen szavakkal leírni, hiszen lehetetlen pontosan körülírni, megnevezni a megnevezhetetlent. talán ezért van az, hogy mindenki másképp fogalmazza meg, másképp írja körül és másképp tanítja az önmegvalósítást 🙂
szeretettel
Vajon melyik út az út? Van -e olyan, h az én utam?
Kedves Beatrix!
Lehet, h csak én keresem mindenáron a legrövidebb utat… ezzel elgondolkodtattál. Ugyanis folyton úgy érzem, nincs időm… olyan régóta tartott a tudatlanságom, a betegségnek való kiszolgáltatottságom, hogy amint felismertem, vannak más lehetőségek is száz kézzel kaptam utána. És rossz szokásom, h mindent egyszerre akarok megoldani…
Repülni szeretnék, mint a Nagy Vörös Sárkány…. elementáris erőket érzek magamban, amiket, mint egy ronda, penészes, fekete, ősrégi dugó bezárva tart a palackban a betegség, (az egóm, mert a betegség is ott van).
Azt hiszem arra jó ez a módszer nekem, hogy az Univerzális energiákra kapcsolódjak. Ha képes vagy átélni, hogy akár csak egyetlen pillanatra mindent szeretettel ölelsz át, jót, és rosszat, egészséget, betegséget, földit, és szellemit, démonit és angyalit, a létezés egész Mindenségének határtalan végtelenül sokas formáját és tartalmát…..ha ezt megtalálod ott belül és összekapcsolódik mindennel itt kívül… szóval ez leírhatatlan, de akkor olyan energiákra kapcsolódok rá, hogy tudok élni.
Merthogy egyébként mindenhez energia kell. Még a gondolkodáshoz, elemzéshez is. A kérdések feltevéséhez is. A kinezológia, családállítás,,,stb, igénybevételéhez is. Én meg még enni sem tudok. Asszem már megtanultam ennek is egy részét a tudatosságommal pótolni. (Ezek után nem kételkedem, h tényleg létezik fény-evés…) Minden, amit egy másik ember csinál, nálam problémás. Mert nem tudok annyi energiát nyerni, mint amennyit elszív a máj. Legalábbis hétköznapi módon nem.
Megfigyeltem, h az ego úgy működik, h ha az ember nem tud megoldani egy dolgot, van egy energiahiány az életében egy bizonyos területen, akkor, még ha nem is menekül el előle, és kielemzi, meg akar segíteni magán, más területekről vonja el az energiát, hogy ezt meg tudja tenni. Az emberek többsége így működik. Még az asztrológusok is úgy adnak tanácsot, hogy megnézik a rossz és jó fényszögeket, és elmondják, hogyan csoportosítsd át az energiáidat, hogy jobban élhess. (Ez egy fajta ilyen módszer). de ez még mindig azon a körön belül gondolkodik (figyelitek a szót?), ami az asztrális, született meghatározottságon belül (a sorson, azokon a kötéseken, amit a sors, vagyis a karmák jelölnek ki) mozog.
Lehet, h így lehet jó karmákat teremteni, jobb, jószívűbb, elfogadóbb életet, de kilépni a sorsunkból, teljesen levenni a karmákat, kilépni a leszületések körforgásából nem lehet. Márpedig bárki, aki ránézett valaha radixomra, először dobott egy hátast, majd pedig közölte, h annyi kötést, és rossz fényszöget hoztam le, hogy ez az átcsoportosítgatás nem megy… Még a korai halál is benne van a képletemben, hogy ne unatkozzak. 🙂 (Ez egyébként egy olyan betegség, amibe már régen tényleg bele kellett volna halni… 🙂 De van egy dolog, egyetlenegy: a spirituális úton való felemelkedés. (Ez is benne van a képletemben, a legjobb helyen!) Ez mindent felülírhat. Mert egyetlen dolog ír felül mindnent, a karmálkt, még a dharmát (születet életcélt) is: a legmagasabb rezgés, a teremtő rezgés tudatos használata, megélése, átélése, és kiterjesztése. Ezt híyvják a keletiek isteni tudatállapotnak.
Azt hiszem, bár nem tudtam, de ösztönösen, a szellemem által vezérelve ezt kerestem. És nemrég megértettem, hogy ez ITT van. és Most. A pillanatban benne. Ugyanakkor ez egy bizonyos tudatállapot, nem csak bamba belefeledkezés egy adott dologba. A pillanatban sokféle tudatállapotot át lehet élni, a koncentrációtól, a meditációig, a konteplációtól a bambulásig… Az Itt és Most – ban be tudsz lépni a Mindent átható térbe, ahogy Tolle mondja. Vagyis el lehet érni megfelelő figyelemmel és gyakorlással, hogy az Önvalóddal egy állandó kapcsolatot teremts. Az önvaló, a szellem, mivel a harmadik világ része, bekapcsolódik a Mindenség szellem-világába. Így az egyén számára átélhetővé válik a szellemi megélésen keresztül a mindennel való egység megélése. Ez a legtisztább szeretet. Az a szeretet, amelyik összekapcsol mindent, és mégis Önmaga. Valami ilyesmi.
Hozzá kell tegyem, nagyon szerényen, hogy egy dolog tudni, meg hogy már sikerült, és egy élni.
de mindig jó írni róla, mert segít tudatosítani.
Az utakról még annyit, h nem tudom miért kellett nekem ennyi utat megismerni, de ez is a zsigereimben volt, most már tudom. Sokáig szenvedtem tőle, mert azt hittem, csak egyet kell követni. Amikor az az ember, aki elindított át a hídon, elhagyott, összeomlottam, és ez volt az egyik ok: úgy tűnt, a szellemi utat is el kell engednem, és én el sem tudtam elképzelni, hogy lehet, máshogy is, mint egyetlen ösvényen a mesterem nyomában járni. Nem kell nekem Buddha, jó, Jézus is, vagy az egyiptomi út, amin elindultam, mondtam, csak hagyjatok menni. De az élet nem engedte. Sokat harcoltam megint, nagyon sokat, de aztán kénytelen voltam elfogadni. Más utak után néztem. Mindegyikből kaptam ajándékba egy szeletet.
Most úgy tűnik, sajátot építek. Megyek fel a hegyre, és egy óriási lombírtóval vágom az erdőt, és csinálom az ösvényt. Nagyon nehéz, és folyton elvágyom, és arra gondolok, biztos velem van a baj, túl önfejű vagyok, azért nem tudok elfogadni más utakat. De az élet folyton visszaterel. Mert egyik sem megoldás a dolgaimra önmagában. Pl. Nem vonulhatok el egy kolostorba gyakorolni a meditációt egy életen keresztül. Valószínűleg az is megoldás lenne, és tudom, hogy élni tudnék májcsere nélkül is így. Az egóm már megadta magát, és el tudnám fogadni. Részben azért is vagyok itt a kórházban, hogy egy kicsit kipróbáljam. Tök jól megy. Azelőtt nem bírtam a magányt. Most gyógyít. …… De van egy fiam. A többi utat nem írom le, miért nem működik, de hasonló a helyzet. Valami miatt önmagában egyik sem volt elég. Majd kiderül.
Addig is vágom az ösvényt. És gyakorolom éppen azt a gyakorlatot, ami segít. Meditációt, önelemzést. Itt és Most-ot, szeretetet. Elfogadást. Imát. Az érzelmek tisztítását, sírást, sírást, mindig mindenhol, ahol rám jön. Ítélet-mentességet, a gondolat-tisztaságát. Zenét. Örömöket. Bizalmat az Élet erejében. Az intuíciómra hallgatást. Meghallani az angyalok suttogását a csendben. Ilyeneket. Biztos van még sok az arzenálomban. Majd egyszer talán írok egy könyvet… Ha már túl vagyok a nehezén… és el is hiszik, h ér valamit…:)
Na, sziasztok! Szeretlek benneteket!
Namaszte
Aditi
Utak…
köszönöm a válaszaitokat.:-)
Azt írod ez a legrövidebb út. A többi is jó de vagy hosszabb vagy drágább stb….
Egyértelműen mered állítani, hogy ez így van? Honnan van a bizonyosság, hogy ez az IGAZSÁG és ez a legrövidebb?
Vagy csak számodra az?
Minden út Rómába vezet ahogy a mondás is szól.
Vannak rövidebbek, hosszabbak ahogy írod egyetértek.
De ez szubjektív tapasztalás, hogy mit minek nevezünk.
Ami neked hosszú lehet nekem rövid, ami neked rövid lehet nekem hosszú.
Tehát mindössze egyéni tapasztalás, és akkor már nem is biztos, hogy ki lehet egyértelműen jelenteni,hogy az a legrövidebb.
Mindenkinek meglehet a maga legrövidebb útja. Ami nem feltétlen egyezik. De a vége mégis ugyanaz.
🙂
Aditi, megmosolyogtattál /pozitív értelemben véve/ és ezt köszönöm:-)))
Egyelőre még nem érzem, hogy kell találnom valakit, aki átsegít a hídon.
Fogom a jó isten kezét és a sajátomét.
Hátha kéz a kézben sikerül átkelnem azon a bizonyos hídon.
De fent tartom a tévedés lehetőségét.
kedves Beatrix!
kedves Beatrix! Olyan jó veled beszélgetni, mert nem hagyod magad, és csak hajtod és hajtod hogy megtaláld amit keresel 🙂 ez jó! van egy mondás miszerint „kételkedni mindenben vagy elhinni mindent egyaránt kényelmes megoldás, hiszen mindkettő felszabadít a gondolkodás alól” nos ez -mint kiderült- rád nem illik :))
szóval kezdeném azzal, hogy nem azt mondtam, hogy ez a legrövidebb út! idézem amit mondtam „ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út” tehát nem állítom, hogy ez a helyes és igaz és egyetlen stb…
továbbá a tanítások közül felsoroltam néhányat, hogy van ilyen meg olyan, de csak egy pár példát ami jött. biztosan vannak jobb, szebb, rövidebb utak is ennél. nem mondtam, hogy nincsenek. nem is mondhatom, hiszen nem ismerem mindet. talán egyszerű és unalmas lenne az élet, ha csak egy út lenne és egy mester.
de hiábavaló lenne vitatkoznunk tanításokról, mesterekről, utakról, hogy melyik a jó és a helyes. a „Szeretet” szó minden nyelven ugyanarra mutat rá, de a szó maga nem a Szeretet. egyetlen szó nem tükrözheti ezt a hatalmas érzést! azt amire ez a szó mutat valójában lehetetlen szavakkal leírni, hiszen lehetetlen pontosan körülírni, megnevezni a megnevezhetetlent. talán ezért van az, hogy mindenki másképp fogalmazza meg, másképp írja körül és másképp tanítja az önmegvalósítást 🙂
szeretettel
Vajon melyik út az út? Van -e olyan, h az én utam?
Kedves Beatrix!
Lehet, h csak én keresem mindenáron a legrövidebb utat… ezzel elgondolkodtattál. Ugyanis folyton úgy érzem, nincs időm… olyan régóta tartott a tudatlanságom, a betegségnek való kiszolgáltatottságom, hogy amint felismertem, vannak más lehetőségek is száz kézzel kaptam utána. És rossz szokásom, h mindent egyszerre akarok megoldani…
Repülni szeretnék, mint a Nagy Vörös Sárkány…. elementáris erőket érzek magamban, amiket, mint egy ronda, penészes, fekete, ősrégi dugó bezárva tart a palackban a betegség, (az egóm, mert a betegség is ott van).
Azt hiszem arra jó ez a módszer nekem, hogy az Univerzális energiákra kapcsolódjak. Ha képes vagy átélni, hogy akár csak egyetlen pillanatra mindent szeretettel ölelsz át, jót, és rosszat, egészséget, betegséget, földit, és szellemit, démonit és angyalit, a létezés egész Mindenségének határtalan végtelenül sokas formáját és tartalmát…..ha ezt megtalálod ott belül és összekapcsolódik mindennel itt kívül… szóval ez leírhatatlan, de akkor olyan energiákra kapcsolódok rá, hogy tudok élni.
Merthogy egyébként mindenhez energia kell. Még a gondolkodáshoz, elemzéshez is. A kérdések feltevéséhez is. A kinezológia, családállítás,,,stb, igénybevételéhez is. Én meg még enni sem tudok. Asszem már megtanultam ennek is egy részét a tudatosságommal pótolni. (Ezek után nem kételkedem, h tényleg létezik fény-evés…) Minden, amit egy másik ember csinál, nálam problémás. Mert nem tudok annyi energiát nyerni, mint amennyit elszív a máj. Legalábbis hétköznapi módon nem.
Megfigyeltem, h az ego úgy működik, h ha az ember nem tud megoldani egy dolgot, van egy energiahiány az életében egy bizonyos területen, akkor, még ha nem is menekül el előle, és kielemzi, meg akar segíteni magán, más területekről vonja el az energiát, hogy ezt meg tudja tenni. Az emberek többsége így működik. Még az asztrológusok is úgy adnak tanácsot, hogy megnézik a rossz és jó fényszögeket, és elmondják, hogyan csoportosítsd át az energiáidat, hogy jobban élhess. (Ez egy fajta ilyen módszer). de ez még mindig azon a körön belül gondolkodik (figyelitek a szót?), ami az asztrális, született meghatározottságon belül (a sorson, azokon a kötéseken, amit a sors, vagyis a karmák jelölnek ki) mozog.
Lehet, h így lehet jó karmákat teremteni, jobb, jószívűbb, elfogadóbb életet, de kilépni a sorsunkból, teljesen levenni a karmákat, kilépni a leszületések körforgásából nem lehet. Márpedig bárki, aki ránézett valaha radixomra, először dobott egy hátast, majd pedig közölte, h annyi kötést, és rossz fényszöget hoztam le, hogy ez az átcsoportosítgatás nem megy… Még a korai halál is benne van a képletemben, hogy ne unatkozzak. 🙂 (Ez egyébként egy olyan betegség, amibe már régen tényleg bele kellett volna halni… 🙂 De van egy dolog, egyetlenegy: a spirituális úton való felemelkedés. (Ez is benne van a képletemben, a legjobb helyen!) Ez mindent felülírhat. Mert egyetlen dolog ír felül mindnent, a karmálkt, még a dharmát (születet életcélt) is: a legmagasabb rezgés, a teremtő rezgés tudatos használata, megélése, átélése, és kiterjesztése. Ezt híyvják a keletiek isteni tudatállapotnak.
Azt hiszem, bár nem tudtam, de ösztönösen, a szellemem által vezérelve ezt kerestem. És nemrég megértettem, hogy ez ITT van. és Most. A pillanatban benne. Ugyanakkor ez egy bizonyos tudatállapot, nem csak bamba belefeledkezés egy adott dologba. A pillanatban sokféle tudatállapotot át lehet élni, a koncentrációtól, a meditációig, a konteplációtól a bambulásig… Az Itt és Most – ban be tudsz lépni a Mindent átható térbe, ahogy Tolle mondja. Vagyis el lehet érni megfelelő figyelemmel és gyakorlással, hogy az Önvalóddal egy állandó kapcsolatot teremts. Az önvaló, a szellem, mivel a harmadik világ része, bekapcsolódik a Mindenség szellem-világába. Így az egyén számára átélhetővé válik a szellemi megélésen keresztül a mindennel való egység megélése. Ez a legtisztább szeretet. Az a szeretet, amelyik összekapcsol mindent, és mégis Önmaga. Valami ilyesmi.
Hozzá kell tegyem, nagyon szerényen, hogy egy dolog tudni, meg hogy már sikerült, és egy élni.
de mindig jó írni róla, mert segít tudatosítani.
Az utakról még annyit, h nem tudom miért kellett nekem ennyi utat megismerni, de ez is a zsigereimben volt, most már tudom. Sokáig szenvedtem tőle, mert azt hittem, csak egyet kell követni. Amikor az az ember, aki elindított át a hídon, elhagyott, összeomlottam, és ez volt az egyik ok: úgy tűnt, a szellemi utat is el kell engednem, és én el sem tudtam elképzelni, hogy lehet, máshogy is, mint egyetlen ösvényen a mesterem nyomában járni. Nem kell nekem Buddha, jó, Jézus is, vagy az egyiptomi út, amin elindultam, mondtam, csak hagyjatok menni. De az élet nem engedte. Sokat harcoltam megint, nagyon sokat, de aztán kénytelen voltam elfogadni. Más utak után néztem. Mindegyikből kaptam ajándékba egy szeletet.
Most úgy tűnik, sajátot építek. Megyek fel a hegyre, és egy óriási lombírtóval vágom az erdőt, és csinálom az ösvényt. Nagyon nehéz, és folyton elvágyom, és arra gondolok, biztos velem van a baj, túl önfejű vagyok, azért nem tudok elfogadni más utakat. De az élet folyton visszaterel. Mert egyik sem megoldás a dolgaimra önmagában. Pl. Nem vonulhatok el egy kolostorba gyakorolni a meditációt egy életen keresztül. Valószínűleg az is megoldás lenne, és tudom, hogy élni tudnék májcsere nélkül is így. Az egóm már megadta magát, és el tudnám fogadni. Részben azért is vagyok itt a kórházban, hogy egy kicsit kipróbáljam. Tök jól megy. Azelőtt nem bírtam a magányt. Most gyógyít. …… De van egy fiam. A többi utat nem írom le, miért nem működik, de hasonló a helyzet. Valami miatt önmagában egyik sem volt elég. Majd kiderül.
Addig is vágom az ösvényt. És gyakorolom éppen azt a gyakorlatot, ami segít. Meditációt, önelemzést. Itt és Most-ot, szeretetet. Elfogadást. Imát. Az érzelmek tisztítását, sírást, sírást, mindig mindenhol, ahol rám jön. Ítélet-mentességet, a gondolat-tisztaságát. Zenét. Örömöket. Bizalmat az Élet erejében. Az intuíciómra hallgatást. Meghallani az angyalok suttogását a csendben. Ilyeneket. Biztos van még sok az arzenálomban. Majd egyszer talán írok egy könyvet… Ha már túl vagyok a nehezén… és el is hiszik, h ér valamit…:)
Na, sziasztok! Szeretlek benneteket!
Namaszte
Aditi
MOST élsz?
Miért fontos a JELENBEN élni?
Mert csak
MOST élsz
Élsz?
Mire vársz?
Nincs mire várni. 😉
Ez nem a főpróba…
Ez már a darab…
A Díszelőadás… 😉
A Premier…
Egyszer és utoljára…
Egyszer és Mindenkorra…
Hát csak élj!
És légy Teljes.
Örömteli.
Mert csak MOST élsz…
MOST vigyázz, hogy jól csináld…
Az Idő múlik…
És nincs mire várni.
Vagy MOST, vagy soha…
Ami elment… már nem jön vissza… talán soha…
MOST élsz.
Most élsz?
http://www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc&feature=related
Csizike 😉
MOST élsz?
Miért fontos a JELENBEN élni?
Mert csak
MOST élsz
Élsz?
Mire vársz?
Nincs mire várni. 😉
Ez nem a főpróba…
Ez már a darab…
A Díszelőadás… 😉
A Premier…
Egyszer és utoljára…
Egyszer és Mindenkorra…
Hát csak élj!
És légy Teljes.
Örömteli.
Mert csak MOST élsz…
MOST vigyázz, hogy jól csináld…
Az Idő múlik…
És nincs mire várni.
Vagy MOST, vagy soha…
Ami elment… már nem jön vissza… talán soha…
MOST élsz.
Most élsz?
http://www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc&feature=related
Csizike 😉
Minden MOST kezdődik el
Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?
Mert igazán minden ami van, létezik, mozog, az MOST van.
És így MOST teremtesz…
MOST ebben a Pillanatban teremted meg a Jövődet… a Következő Pillanatodat…
Minden MOST kezdődik el…
http://www.youtube.com/watch?v=H67fS6Tje9Q&feature=related
Vagy Itt és Most, vagy Soha és Sehol…
😉
Van egy zen buddhista kérdés hármas…:
Ki, ha nem én?
Hol, ha nem itt?
És mikor, ha nem most?
Úgyhogy ha bármit tennél, de halogatnál… tedd fel magadnak a kérdést…
És ez tudatosítja benned… hogy Igazából Nincs Mire Várni…
Mert Mindig Te leszel az, akinek megcsinálja…
Itt és
MOST.
Nincs menekvés… 😉
Önmagad elöl sehová sem bújhatsz, rejtőzhetsz el…
És ez amennyire „fájdalmas teher is lehet akár néha” annyira felszabadító is… ;-)))
Szóval Minden Itt és Most történik Veled…
Minden MOST van, ami Valós.
Minden MOST kezdődik el…
Itt legyél… és ne ott… Oda majd megérkezel… 😉
Erre a Pillanatra koncentrálj és összpontosíts…
MOST csak ez van…
MOST ez minden kincsed… ez minden vagyonod… amivel kezdhetsz valamit és „gazdálkodhatsz” (vagy garázdálkodhatsz… 😉
Szeretettel:
Csizike 😉
Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?
Mert nem is tudsz máshol élni, akárhogyan is igyekszel! A gondolataiddal és érzéseiddel emlékezhetsz az elmúltra, kivetítheted a képzeteidet a jövőre, de akkor is csak a jelenben maradsz!
Ezért az Itt és Most -ban élni nem nehéz és nem is könnyű, hanem egyszerűen lehetetlen másként csinálnod!
Hibás ennek az ideológiának a megfogalmazása, hiszen nem arra akar rávenni, hogy a jelenben élj, hanem arra, hogy a jelennel foglalkozz, ide irányítsd a figyelmedet!
Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az
Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az életetek, azáltal hogy nem foglalkoztok a múlttal, nem elemeztek, nem gondolkodtok, hanem csak a jelen pillanatot figyelitek?
Sikerült valamilyen gátatokon, blokkotokon átjutni, és feloldani?
Köszi:
Mackó
Minden MOST kezdődik el
Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?
Mert igazán minden ami van, létezik, mozog, az MOST van.
És így MOST teremtesz…
MOST ebben a Pillanatban teremted meg a Jövődet… a Következő Pillanatodat…
Minden MOST kezdődik el…
http://www.youtube.com/watch?v=H67fS6Tje9Q&feature=related
Vagy Itt és Most, vagy Soha és Sehol…
😉
Van egy zen buddhista kérdés hármas…:
Ki, ha nem én?
Hol, ha nem itt?
És mikor, ha nem most?
Úgyhogy ha bármit tennél, de halogatnál… tedd fel magadnak a kérdést…
És ez tudatosítja benned… hogy Igazából Nincs Mire Várni…
Mert Mindig Te leszel az, akinek megcsinálja…
Itt és
MOST.
Nincs menekvés… 😉
Önmagad elöl sehová sem bújhatsz, rejtőzhetsz el…
És ez amennyire „fájdalmas teher is lehet akár néha” annyira felszabadító is… ;-)))
Szóval Minden Itt és Most történik Veled…
Minden MOST van, ami Valós.
Minden MOST kezdődik el…
Itt legyél… és ne ott… Oda majd megérkezel… 😉
Erre a Pillanatra koncentrálj és összpontosíts…
MOST csak ez van…
MOST ez minden kincsed… ez minden vagyonod… amivel kezdhetsz valamit és „gazdálkodhatsz” (vagy garázdálkodhatsz… 😉
Szeretettel:
Csizike 😉
Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?
Mert nem is tudsz máshol élni, akárhogyan is igyekszel! A gondolataiddal és érzéseiddel emlékezhetsz az elmúltra, kivetítheted a képzeteidet a jövőre, de akkor is csak a jelenben maradsz!
Ezért az Itt és Most -ban élni nem nehéz és nem is könnyű, hanem egyszerűen lehetetlen másként csinálnod!
Hibás ennek az ideológiának a megfogalmazása, hiszen nem arra akar rávenni, hogy a jelenben élj, hanem arra, hogy a jelennel foglalkozz, ide irányítsd a figyelmedet!
Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az
Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az életetek, azáltal hogy nem foglalkoztok a múlttal, nem elemeztek, nem gondolkodtok, hanem csak a jelen pillanatot figyelitek?
Sikerült valamilyen gátatokon, blokkotokon átjutni, és feloldani?
Köszi:
Mackó
A jelen fontossága
A békés harcos útja – A jelen fontossága
„…mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól ami számít, a jelentől! ITT és MOST! Ha majd igazán a jelenben fogsz élni meglepődve tapasztalod mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül!…”
http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s
A jelen fontossága
A békés harcos útja – A jelen fontossága
„…mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól ami számít, a jelentől! ITT és MOST! Ha majd igazán a jelenben fogsz élni meglepődve tapasztalod mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül!…”
http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s
Tudnátok segíteni?
-Miért van az ha megprobálom érzelmeimet
Tudnátok segíteni?
-Miért van az ha megprobálom érzelmeimet megfigyelni, akkor azt valami bennem egyszerüen nem engedi, nem engedi, hogy figyelmemet az érzelmekre irányitsam.
-Hiába probálom ezt a vallamit tudatositani, még mindig ott van.
érzelem megfigyelés
Én akkor nem tudom az érzelmeimet megfigyelni, ha valami félelem blokkolja azt. Ugyanis ha meg tudom/tudnám figyelni, akkor valami olyannal találkozok ami valamilyen szinten megrázó. Félek ezzel az élménnyel szembesülni, mert valami olyan változást hoz az életembe, amiről azt gondolom, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
Egyébként amikor mégis sikerült ezt megfigyelnem, mert úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, akármi is az, szembenézek vele, akkor sokszor olyan dolog jött, ami egy pillanatra „kiütött”, de a másik pillanatban rájöttem, hogy ez a mostani énemnek nem porbléma. Ott a régi 10-20 évvel ezelőtti énem nem tudott vele mit kezdeni, de most már nem olyan nagy durranás.
Üdv:
Mackó
A félelem leküzdése
Szia!
Én is a félelemmel küzdök jelenleg 🙂
Kicsi korom óta nagyon félek a sötétben. Nem tudtam elaludni sötétben, nem tudtam hátat fordítani a sötétségnek, ha egyedül voltam a szobában még a szememet sem mertem behunyni. Éjjel mindig égnie kellett valamilyen lámpának, és amerre mentem mindenhol villanyt kapcsoltam. Nemrég elegem lett ebből, és elkezdtem szembenézni a félelemmel.
Ahogyan Tolle javasolta, „amikor valamilyen nehézség előtt állsz kezdd azzal, hogy a jelen pillanatba lépsz!” Én is ezzel kezdtem, majd megtettem -lekapcsoltam a tévét. Csak feküdtem a sötét szobában, és figyeltem a jelen pillanatot. Hamarosan rám támadtak a szörnyű gondolatok, és a félelem. Hagytam a gondolatokat „elrepülni a fejem felett”, és csak magára a félelem érzésére figyeltem. Hagytam, hogy a félelem „égessen”, és csak figyeltem-éreztem a félelmet ahogyan csak tudtam. Mindeközben egyfolytában jöttek a gondolatok, és próbálták magukra kelteni a figyelmemet. (mert a gondolatok ilyenek, azt akarják elhitetni velünk, hogy ők sokkal fontosabbak! el akarják vonni a figyelmet az érzésről!) De én nem adtam meg nekik a figyelmet, csak a félelem szemébe néztem és csak a félelem érzésre koncentráltam, csak rá figyeltem! Egy idő után éreztem, hogy gyengül az ereje, és lassan eltűnik… Akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen bátor voltam! Én a „kis hajni” legyőztem a „nagy félelmet” :)…
De akkor hirtelen még nagyobb erővel tört rám, és még rémisztőbb gondolatok támadtak. Összeszedtem magam, és minden figyelmemet csak a félelemre fordítottam ismét. Erre az gyengülni kezdett, és megint eltűnt…
Így vívtam vele estéről estére 1-2 csatát, és már érzem, hogy nagyon gyenge. Tegnap este már mertem úgy aludni, hogy teljesen sötét volt, a lábam lelógott az ágyról, és ki voltam takarózva 😀 …tudom nagyon viccesen hangzik, de eddig még gondolni sem mertem rá, hogy ilyet tegyek!!!! …ami biztos, hogy többé már nem adok energiát a félelemnek! bár még a háborút nem nyeretem teljesen meg, de hamarosan meg fogom. 🙂
szeretettel
Tudnátok segíteni?
-Miért van az ha megprobálom érzelmeimet
Tudnátok segíteni?
-Miért van az ha megprobálom érzelmeimet megfigyelni, akkor azt valami bennem egyszerüen nem engedi, nem engedi, hogy figyelmemet az érzelmekre irányitsam.
-Hiába probálom ezt a vallamit tudatositani, még mindig ott van.
érzelem megfigyelés
Én akkor nem tudom az érzelmeimet megfigyelni, ha valami félelem blokkolja azt. Ugyanis ha meg tudom/tudnám figyelni, akkor valami olyannal találkozok ami valamilyen szinten megrázó. Félek ezzel az élménnyel szembesülni, mert valami olyan változást hoz az életembe, amiről azt gondolom, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
Egyébként amikor mégis sikerült ezt megfigyelnem, mert úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, akármi is az, szembenézek vele, akkor sokszor olyan dolog jött, ami egy pillanatra „kiütött”, de a másik pillanatban rájöttem, hogy ez a mostani énemnek nem porbléma. Ott a régi 10-20 évvel ezelőtti énem nem tudott vele mit kezdeni, de most már nem olyan nagy durranás.
Üdv:
Mackó
A félelem leküzdése
Szia!
Én is a félelemmel küzdök jelenleg 🙂
Kicsi korom óta nagyon félek a sötétben. Nem tudtam elaludni sötétben, nem tudtam hátat fordítani a sötétségnek, ha egyedül voltam a szobában még a szememet sem mertem behunyni. Éjjel mindig égnie kellett valamilyen lámpának, és amerre mentem mindenhol villanyt kapcsoltam. Nemrég elegem lett ebből, és elkezdtem szembenézni a félelemmel.
Ahogyan Tolle javasolta, „amikor valamilyen nehézség előtt állsz kezdd azzal, hogy a jelen pillanatba lépsz!” Én is ezzel kezdtem, majd megtettem -lekapcsoltam a tévét. Csak feküdtem a sötét szobában, és figyeltem a jelen pillanatot. Hamarosan rám támadtak a szörnyű gondolatok, és a félelem. Hagytam a gondolatokat „elrepülni a fejem felett”, és csak magára a félelem érzésére figyeltem. Hagytam, hogy a félelem „égessen”, és csak figyeltem-éreztem a félelmet ahogyan csak tudtam. Mindeközben egyfolytában jöttek a gondolatok, és próbálták magukra kelteni a figyelmemet. (mert a gondolatok ilyenek, azt akarják elhitetni velünk, hogy ők sokkal fontosabbak! el akarják vonni a figyelmet az érzésről!) De én nem adtam meg nekik a figyelmet, csak a félelem szemébe néztem és csak a félelem érzésre koncentráltam, csak rá figyeltem! Egy idő után éreztem, hogy gyengül az ereje, és lassan eltűnik… Akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen bátor voltam! Én a „kis hajni” legyőztem a „nagy félelmet” :)…
De akkor hirtelen még nagyobb erővel tört rám, és még rémisztőbb gondolatok támadtak. Összeszedtem magam, és minden figyelmemet csak a félelemre fordítottam ismét. Erre az gyengülni kezdett, és megint eltűnt…
Így vívtam vele estéről estére 1-2 csatát, és már érzem, hogy nagyon gyenge. Tegnap este már mertem úgy aludni, hogy teljesen sötét volt, a lábam lelógott az ágyról, és ki voltam takarózva 😀 …tudom nagyon viccesen hangzik, de eddig még gondolni sem mertem rá, hogy ilyet tegyek!!!! …ami biztos, hogy többé már nem adok energiát a félelemnek! bár még a háborút nem nyeretem teljesen meg, de hamarosan meg fogom. 🙂
szeretettel
ÉN IS KÉRDEZNÉK VALAMIT.
– Amíg vannak bennünk érzelmek addig
ÉN IS KÉRDEZNÉK VALAMIT.
– Amíg vannak bennünk érzelmek addig képesek vagyunk belsőtestünket érezni?
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de érdekelne a véleményetek.
Szeretnék hozzászolni.
Nemtudom,hogy képes e egyáltalán az ember testével vagy testi érzékszerveivel érezni a belso energiatestet.A szem-ful-orr-nyelv-a test egésze és az elme a hat tolvaj aki elrabolja kincsunket.A meditácio során a képzelodések szuntelenul mennek-jonnek,és ha azt hisszuk,hogy e jelenések valosak,akkor elveszítjuk az igaz valoságérzetunket-tévutra jutunk.Azt hiszem az energiatest csak a harmadik szemen keresztul érezheto.Csak meditácioba érezhetjuk saját energiatestunket.En nekem legalábbis csak a testi érzetek kizárásával sikerult.Probálgatok már vagy 10 éve meditálgatni,nagyon lassu a tanulás de biztosak az eredmények.
Azthiszem félreértettél. Ne az energia testre koncentrálj, hanem
Azthiszem félreértettél. Ne az energia testre koncentrálj, hanem a testedre. Érezd a fejed, a kezed, légy jelen egész testedben teljesen, légy tudatában minden sejtednek. Ha ezt teszed nem kell foglalkoznod azzal, hogy a mostban legyél, mert már ott vagy( mindaddig amíg figyelmedet a testedben tartod). Nem beszélve arról, hogy ez a legerőteljesebb meditáció, ezzel a meditációval eljuthatsz egészen a forrásig és azt állandóan érezheted.Ja és az már tényleg csak hal a tortán, hogy immunrendszered rendkívül módon megerősödik ( én is próbáltam, kapart a torkom, próbáltam érezni a torkomat és engemet is meglepve néhány perc múlva teljesen elmúlt a torokfájás).Előszóban ennyit a belső testről.Szerintem ez a lényeg( és csak ezzel tudtok tartósan a mostban maradni, különben az elmétek magával ránt, bármekkora is az akarat erőtök- ugyanis ez nem akaraterőügy-).
Én szeretek élni, szeretem érezni hogy élek… szeretem az
Én szeretek élni, szeretem érezni hogy élek… szeretem az érzelmeket… persze könnyebb a jó érzéseket szeretni 🙂
De hisz érezni az belső dolog nem ?
Azt hiszem nem értem amit írtál.
Milyen belső testre gondolsz, amit zavar az érzelem ? 🙁
Lehet neked célod a semmi elérése? A megsemmisülésben akarsz kiteljesedni ?…
Szerintem az érzelmek ajándékok, én nem akarom visszautasítani őket.
Aki csak a belső tetsét figyeli, éli, az hogy/hol él a világban ? Mi a célja ?
Tudom, kicsi vagyok…
Ha mégi van kedved, kérlek mesélj!
Nem akarlak meggyőzni, de csak arra kérlek próbáld ki amit
Nem akarlak meggyőzni, de csak arra kérlek próbáld ki amit leírtam. Próbáld ki most, próbáld meg érezni testedet most. Kezdetben lehet, hogy csak egy kis bizsergést fogsz érezni, de ez gyakorlással kiteljesül. Pontosabban: mély békét fogsz érezni (persze nem egyből), de ebben a békében élet teliség van, egész testedet élőnek érzed. Lehet ,hogy furcsa amit írok, de amikor teljesen jelen vagy úgy érzed hatalmad van, hatalmas erőt érzel magadban, ebben már nincs semmi félelem, de ami a legjobb, örömet érzel, ez a lét öröme, úgy érzed végre célba értél, ilyen egyszerű. Beszélhetnék róla, de nem érdemes, csak próbáld ki most.
Ez a meditácio rendkívüli módon megváltoztathatja életed.
Biztos igazad van.Te egy modszert magyarázol és én egy
Biztos igazad van.Te egy modszert magyarázol és én egy másikat-másfélét gyakorlok.Te fontosnak tartod a testi érzeteket,én meg megtévesztonek találom.Mindketto célravezeto.En ha meditálok,kikapcsolom a mindenféle érzeteket,attol hogy nem érzem a torkom-még a betegség ugyanugy tovaszáll.A testem vagy a benne lévo csakrák,csi,meridiánok….stb-én nem irányítom oket,sokkal jobban tudják ok hogy mit csinálnak-sokkal jobban tudják hogy mire van a testnek szuksége a tokéletes mukodéshez.Ha nem is akarom,nem is oszpontosítok a testemre,attol még meditácio kozben minden megjavul-meggyogyul.Ez nekem mukodik!
En legalábbis cél nélkul meditálok.Ha az ember komolyan meditál
En legalábbis cél nélkul meditálok.Ha az ember komolyan meditál akkor nem szabad hogy legyen célja.Azért meditálok mert az jol esik,kívánja testem-elmém.De soha nem tuzok ki egy célt amit el akarok érni meditácio kozben.Az ongyogyítás a meditácio legalsobb foka-nem szabad leragadni itt.Ha az ember már nem kényszeruségbol meditál,hanem mert kívánja,csodás dolgokat fedez fel.Ha azt mondom Ur,uresség,buddha tudat,gondolatnélkuliség állapot,amikor már nem vagy-ezek a nagyszeru érzések,nem mond semmit senkinek-biztos unalmas dolog- mondják.De lehet akármilyen kiábrándíto:Ez van.A meditácio végso foka a b uddha tudat:ezt még nekem sem sikerul elérni.Kétszer sikerult egy évnyi probálkozásbol.Csak hosszas 2-3hetes elzárkozás a kulvilágtol lehetséges.Bár még nem vagyok messzirol sem kozelébe a megvilágosodásnak,de már rengeteget olvastam rola.Egyáltalán nem lényeges hogy az ember meg e tud ebben az életében megvilágosodni.A megvilágosodás csak egy szo-nem tobb annál.Nem cél.A cél-A ONTOKéLETESíTéS.
ÉN IS KÉRDEZNÉK VALAMIT.
– Amíg vannak bennünk érzelmek addig
ÉN IS KÉRDEZNÉK VALAMIT.
– Amíg vannak bennünk érzelmek addig képesek vagyunk belsőtestünket érezni?
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de érdekelne a véleményetek.
Szeretnék hozzászolni.
Nemtudom,hogy képes e egyáltalán az ember testével vagy testi érzékszerveivel érezni a belso energiatestet.A szem-ful-orr-nyelv-a test egésze és az elme a hat tolvaj aki elrabolja kincsunket.A meditácio során a képzelodések szuntelenul mennek-jonnek,és ha azt hisszuk,hogy e jelenések valosak,akkor elveszítjuk az igaz valoságérzetunket-tévutra jutunk.Azt hiszem az energiatest csak a harmadik szemen keresztul érezheto.Csak meditácioba érezhetjuk saját energiatestunket.En nekem legalábbis csak a testi érzetek kizárásával sikerult.Probálgatok már vagy 10 éve meditálgatni,nagyon lassu a tanulás de biztosak az eredmények.
Azthiszem félreértettél. Ne az energia testre koncentrálj, hanem
Azthiszem félreértettél. Ne az energia testre koncentrálj, hanem a testedre. Érezd a fejed, a kezed, légy jelen egész testedben teljesen, légy tudatában minden sejtednek. Ha ezt teszed nem kell foglalkoznod azzal, hogy a mostban legyél, mert már ott vagy( mindaddig amíg figyelmedet a testedben tartod). Nem beszélve arról, hogy ez a legerőteljesebb meditáció, ezzel a meditációval eljuthatsz egészen a forrásig és azt állandóan érezheted.Ja és az már tényleg csak hal a tortán, hogy immunrendszered rendkívül módon megerősödik ( én is próbáltam, kapart a torkom, próbáltam érezni a torkomat és engemet is meglepve néhány perc múlva teljesen elmúlt a torokfájás).Előszóban ennyit a belső testről.Szerintem ez a lényeg( és csak ezzel tudtok tartósan a mostban maradni, különben az elmétek magával ránt, bármekkora is az akarat erőtök- ugyanis ez nem akaraterőügy-).
Én szeretek élni, szeretem érezni hogy élek… szeretem az
Én szeretek élni, szeretem érezni hogy élek… szeretem az érzelmeket… persze könnyebb a jó érzéseket szeretni 🙂
De hisz érezni az belső dolog nem ?
Azt hiszem nem értem amit írtál.
Milyen belső testre gondolsz, amit zavar az érzelem ? 🙁
Lehet neked célod a semmi elérése? A megsemmisülésben akarsz kiteljesedni ?…
Szerintem az érzelmek ajándékok, én nem akarom visszautasítani őket.
Aki csak a belső tetsét figyeli, éli, az hogy/hol él a világban ? Mi a célja ?
Tudom, kicsi vagyok…
Ha mégi van kedved, kérlek mesélj!
Nem akarlak meggyőzni, de csak arra kérlek próbáld ki amit
Nem akarlak meggyőzni, de csak arra kérlek próbáld ki amit leírtam. Próbáld ki most, próbáld meg érezni testedet most. Kezdetben lehet, hogy csak egy kis bizsergést fogsz érezni, de ez gyakorlással kiteljesül. Pontosabban: mély békét fogsz érezni (persze nem egyből), de ebben a békében élet teliség van, egész testedet élőnek érzed. Lehet ,hogy furcsa amit írok, de amikor teljesen jelen vagy úgy érzed hatalmad van, hatalmas erőt érzel magadban, ebben már nincs semmi félelem, de ami a legjobb, örömet érzel, ez a lét öröme, úgy érzed végre célba értél, ilyen egyszerű. Beszélhetnék róla, de nem érdemes, csak próbáld ki most.
Ez a meditácio rendkívüli módon megváltoztathatja életed.
Biztos igazad van.Te egy modszert magyarázol és én egy
Biztos igazad van.Te egy modszert magyarázol és én egy másikat-másfélét gyakorlok.Te fontosnak tartod a testi érzeteket,én meg megtévesztonek találom.Mindketto célravezeto.En ha meditálok,kikapcsolom a mindenféle érzeteket,attol hogy nem érzem a torkom-még a betegség ugyanugy tovaszáll.A testem vagy a benne lévo csakrák,csi,meridiánok….stb-én nem irányítom oket,sokkal jobban tudják ok hogy mit csinálnak-sokkal jobban tudják hogy mire van a testnek szuksége a tokéletes mukodéshez.Ha nem is akarom,nem is oszpontosítok a testemre,attol még meditácio kozben minden megjavul-meggyogyul.Ez nekem mukodik!
En legalábbis cél nélkul meditálok.Ha az ember komolyan meditál
En legalábbis cél nélkul meditálok.Ha az ember komolyan meditál akkor nem szabad hogy legyen célja.Azért meditálok mert az jol esik,kívánja testem-elmém.De soha nem tuzok ki egy célt amit el akarok érni meditácio kozben.Az ongyogyítás a meditácio legalsobb foka-nem szabad leragadni itt.Ha az ember már nem kényszeruségbol meditál,hanem mert kívánja,csodás dolgokat fedez fel.Ha azt mondom Ur,uresség,buddha tudat,gondolatnélkuliség állapot,amikor már nem vagy-ezek a nagyszeru érzések,nem mond semmit senkinek-biztos unalmas dolog- mondják.De lehet akármilyen kiábrándíto:Ez van.A meditácio végso foka a b uddha tudat:ezt még nekem sem sikerul elérni.Kétszer sikerult egy évnyi probálkozásbol.Csak hosszas 2-3hetes elzárkozás a kulvilágtol lehetséges.Bár még nem vagyok messzirol sem kozelébe a megvilágosodásnak,de már rengeteget olvastam rola.Egyáltalán nem lényeges hogy az ember meg e tud ebben az életében megvilágosodni.A megvilágosodás csak egy szo-nem tobb annál.Nem cél.A cél-A ONTOKéLETESíTéS.
Mózes tíz állásfoglalása
…már magam is néha kezdem furcsának találni, hogy mostanában egyre több helyen találok a MOST fontosságára intő szavakat, és mindig „véletlenül” bukkanok rájuk…
ezt most ide tettem nektek, érdemes elolvasni!
Geoffrey Hoppe közvetítő által:
„Mózes azt mondta… (szünet) kedves barátaim, most mondja nékünk, hogy a Tízparancsolat annak idején helyénvaló volt, noha bár cseppet félre lett értelmezve, mivel valójában az tíz állásfoglalás volt. De, Mózes most azt mondja nékünk, hogy ha most kéne írnia valamit az Új Energia számára… ha most a Shaumbrával dolgozna, akkor már egy új állásfoglalás kollekcióval állna elő. Itt van hát az az új állásfoglalás gyűjtemény, amit Mózes/Mohamed írna az Új Energiának:
Először és mindenek előtt, drága barátaim, Mózes ezt mondja: ,,Ti is Istenek vagytok. Ti is Istenek vagytok. Becsüljétek ezt meg. Fogadjátok el. Legyetek szerelmesek ebbe. Érezzétek Istent ott bennetek. Ti is Istenek vagytok.
Második számú javallat: Mózes/Mohamed azt mondja, hogy létezzetek a Pillanatban Istennel, Avval az Istennel, ami ott van benn, azzal az Istennel, ami ott van mindenben. Engedjétek meg azt magatoknak, hogy ezt érezzétek. Legyetek abban a térben.
Valamikor azt mondta volna, hogy egy napot szenteljetek a Sabbath-nak. Ó, ez abban az időben nagy szó volt ám, hogy egy napot arra fordítottak volna az emberek, hogy abbahagynak mindent, hogy érezzék a Szellemet. Amit ma mondana az ez: ,,Légy a pillanatban a Szellemmel, saját magaddal. Érezd azt.” Nem kell ezért egy konkrét napot ennek szenteljetek. Minden pillanatban fürödhettek a Szellem szeretetében.
Harmadik számú javallat, Mózes/Mohamed ezt mondja: ,,Becsüld meg a származásod. Becsüld meg eredeted. Becsüld meg a múltadat.” Oly sok létidőn és inkarnáción keresztül jutottál el ide, ahol most vagy. Néha még azt sem akarjátok elismerni, akik voltatok. Miért gondoljátok azt, hogy elfeledtétek az elmúlt életeiteket? Mert a szőnyeg alá sepertétek őket. Megpróbáltátok elrejteni őket. Tiszteljétek mindazt, amit csak tettetek, még azokat a létideiteket is, melyeket megvetendőnek tartotok. Becsüljétek meg magatokat és a múltatokat. Közel négyezer évvel ezelőtt Mózes ezt mondta: ,,Tiszteld Atyádat és Anyádat.” Most ezt mondja: ,,Tiszteld a származásod. Tiszteld azt, aki vagy. Tényleg tiszteld azt, aki ma vagy.”
Negyedik számú javallat: ,,Drága barátaim, legyetek a saját igazságotokban, Legyetek a saját igazságotokban mindvégig. Az emberek nagyon óvakodnak a saját igazságuktól. Igen, valóban, hazugságokat mondanak, mert nem szeretik látni a saját igazságukat. Most, légy a saját igazságodban. Ez új tudatosságot fog felfejleszteni benned. Ez fog segíteni néked érezni. Ez fog néked segíteni megérteni, hovatovább meghallani a saját isteniséged szavát.
Amennyiben a Mostban éltek, az igazságotokban, drága barátaim, az megad néktek mindent, amire csak szükségetek van. Amennyiben óvakodnátok attól az igazságtól, akik a múltban voltatok, vagy olyan tettektől, melyeket a mostani létidőtökben követtetek el, az eltorzítja a valóságot. Bizonyos értelemben, egy megváltoztatott valóságban éltek. Kiléptek a Mostból. Legyetek az igazságotokban. Legyetek büszkék arra, akik vagytok. Ismerjétek el az összes tetteteket és vállaljatok felelősséget az életetekért. Éljetek az igazságotokban, drága barátaim.
Ötödik javallat: ,,Ti vagytok a teremtők. Megteremthetitek a saját életetek bőségét. Ti vagytok a teremtője mindennek, amire csak szükségetek van a pillanatban. Ismét, vállaljatok felelősséget.”
A régi időkben azt mondta volna: ,,Ne lopj mástól. Ne sóvárogd a szomszéd javait.” De most ezt mondja: ,,Te vagy a teremtő. Nincs szükséged arra, ami valaki másé. Meg tudod teremteni magadnak… bármit… mindent az életedben.” Ne nézz a másikra és irigyeld azt életüket és azokat a jó dolgokat, amijük látszólag van, mivel nem igazán érted, milyen nehézségeken mentek keresztül azokért. Légy a saját életed teremtője. Vállalj felelősséget.
És végül, Moshe ezt mondja: ,,Drága barátaim, ünnepeljétek az életet. Lélegezd be az életet. Légy merész és bátor. Érezd az életet.” Mond magadnak: ,,Igen, az életet választom. Azt választom, hogy élek. Azt választom, hogy itt és most élek a Föld bolygón, teljesen éberen arra, aki vagyok, teljesen éberen arra, hogy mit cselekszem itt.”
forrás: http://shaumbra-hu.info/html/DH08.html
szeretettel
🙂
Mózes tíz állásfoglalása
…már magam is néha kezdem furcsának találni, hogy mostanában egyre több helyen találok a MOST fontosságára intő szavakat, és mindig „véletlenül” bukkanok rájuk…
ezt most ide tettem nektek, érdemes elolvasni!
Geoffrey Hoppe közvetítő által:
„Mózes azt mondta… (szünet) kedves barátaim, most mondja nékünk, hogy a Tízparancsolat annak idején helyénvaló volt, noha bár cseppet félre lett értelmezve, mivel valójában az tíz állásfoglalás volt. De, Mózes most azt mondja nékünk, hogy ha most kéne írnia valamit az Új Energia számára… ha most a Shaumbrával dolgozna, akkor már egy új állásfoglalás kollekcióval állna elő. Itt van hát az az új állásfoglalás gyűjtemény, amit Mózes/Mohamed írna az Új Energiának:
Először és mindenek előtt, drága barátaim, Mózes ezt mondja: ,,Ti is Istenek vagytok. Ti is Istenek vagytok. Becsüljétek ezt meg. Fogadjátok el. Legyetek szerelmesek ebbe. Érezzétek Istent ott bennetek. Ti is Istenek vagytok.
Második számú javallat: Mózes/Mohamed azt mondja, hogy létezzetek a Pillanatban Istennel, Avval az Istennel, ami ott van benn, azzal az Istennel, ami ott van mindenben. Engedjétek meg azt magatoknak, hogy ezt érezzétek. Legyetek abban a térben.
Valamikor azt mondta volna, hogy egy napot szenteljetek a Sabbath-nak. Ó, ez abban az időben nagy szó volt ám, hogy egy napot arra fordítottak volna az emberek, hogy abbahagynak mindent, hogy érezzék a Szellemet. Amit ma mondana az ez: ,,Légy a pillanatban a Szellemmel, saját magaddal. Érezd azt.” Nem kell ezért egy konkrét napot ennek szenteljetek. Minden pillanatban fürödhettek a Szellem szeretetében.
Harmadik számú javallat, Mózes/Mohamed ezt mondja: ,,Becsüld meg a származásod. Becsüld meg eredeted. Becsüld meg a múltadat.” Oly sok létidőn és inkarnáción keresztül jutottál el ide, ahol most vagy. Néha még azt sem akarjátok elismerni, akik voltatok. Miért gondoljátok azt, hogy elfeledtétek az elmúlt életeiteket? Mert a szőnyeg alá sepertétek őket. Megpróbáltátok elrejteni őket. Tiszteljétek mindazt, amit csak tettetek, még azokat a létideiteket is, melyeket megvetendőnek tartotok. Becsüljétek meg magatokat és a múltatokat. Közel négyezer évvel ezelőtt Mózes ezt mondta: ,,Tiszteld Atyádat és Anyádat.” Most ezt mondja: ,,Tiszteld a származásod. Tiszteld azt, aki vagy. Tényleg tiszteld azt, aki ma vagy.”
Negyedik számú javallat: ,,Drága barátaim, legyetek a saját igazságotokban, Legyetek a saját igazságotokban mindvégig. Az emberek nagyon óvakodnak a saját igazságuktól. Igen, valóban, hazugságokat mondanak, mert nem szeretik látni a saját igazságukat. Most, légy a saját igazságodban. Ez új tudatosságot fog felfejleszteni benned. Ez fog segíteni néked érezni. Ez fog néked segíteni megérteni, hovatovább meghallani a saját isteniséged szavát.
Amennyiben a Mostban éltek, az igazságotokban, drága barátaim, az megad néktek mindent, amire csak szükségetek van. Amennyiben óvakodnátok attól az igazságtól, akik a múltban voltatok, vagy olyan tettektől, melyeket a mostani létidőtökben követtetek el, az eltorzítja a valóságot. Bizonyos értelemben, egy megváltoztatott valóságban éltek. Kiléptek a Mostból. Legyetek az igazságotokban. Legyetek büszkék arra, akik vagytok. Ismerjétek el az összes tetteteket és vállaljatok felelősséget az életetekért. Éljetek az igazságotokban, drága barátaim.
Ötödik javallat: ,,Ti vagytok a teremtők. Megteremthetitek a saját életetek bőségét. Ti vagytok a teremtője mindennek, amire csak szükségetek van a pillanatban. Ismét, vállaljatok felelősséget.”
A régi időkben azt mondta volna: ,,Ne lopj mástól. Ne sóvárogd a szomszéd javait.” De most ezt mondja: ,,Te vagy a teremtő. Nincs szükséged arra, ami valaki másé. Meg tudod teremteni magadnak… bármit… mindent az életedben.” Ne nézz a másikra és irigyeld azt életüket és azokat a jó dolgokat, amijük látszólag van, mivel nem igazán érted, milyen nehézségeken mentek keresztül azokért. Légy a saját életed teremtője. Vállalj felelősséget.
És végül, Moshe ezt mondja: ,,Drága barátaim, ünnepeljétek az életet. Lélegezd be az életet. Légy merész és bátor. Érezd az életet.” Mond magadnak: ,,Igen, az életet választom. Azt választom, hogy élek. Azt választom, hogy itt és most élek a Föld bolygón, teljesen éberen arra, aki vagyok, teljesen éberen arra, hogy mit cselekszem itt.”
forrás: http://shaumbra-hu.info/html/DH08.html
szeretettel
🙂
jelen múltjának a jövőjében vagyok
amely ebben a pillanatban is mindig csak jövő (kivéve ha emlékezem mert az a múlt) a jelent nem is tudjuk megélni mert olyan röpke mintha nem is létezni
a most csak az élvezkedésről szól
jelen múltjának a jövőjében vagyok
amely ebben a pillanatban is mindig csak jövő (kivéve ha emlékezem mert az a múlt) a jelent nem is tudjuk megélni mert olyan röpke mintha nem is létezni
a most csak az élvezkedésről szól