Hűség – Hűtlenség – Megcsalás – Félrelépés…

77 thoughts on “Hűség – Hűtlenség – Megcsalás – Félrelépés…”

1. 

   Rocskar Ilona

   december 27, 2008 at 9:53 du.

   Rengeteg vagyont haracsoltunk ossze az eletben
   Kedves Csizike! En most nagy idegosszeroppanas alatt vagyok szeptember ota! Semmi kulonosebbet nem vettem eszre a gyerekeim apjan akivel 32 eve eltem egyutt es 4 gyermeket hoztem a vilagra. Tortent, hogy cukorbetegseget kaptam e nyaron eszrevettek, de amugy szovatettek az Sztk/ban Oroshazan, hogy mar nekem tavaly is magas volt a cukrom ?de senki nem szolt ezert?Ram harult a beteg sogorom apolasa a korhazba valo szaladgalassa;, kesobb pedig a borotvalalsa, majd mosdatasa.Magam szepen elhanyagoltam nem ettem, majd csak ugy 12 ora utan vagy delutan 3 kor.Cukorbetegnek pedig surun keveset kellene ennie!Augusztus 30 an repulojegyem volt vissza Malmobe jol osszevesztunk, majd ugy jottem el, hogy egy napot a repteren toltottem mint egy kivert kutya!
   Az ido alatt mig en itt inteztem az orvoshoz jarast, a gyerekek apja osszeszurte a levet egy 10 evvel fiatalabb novel aki raadasul sovany mint a deszka es szoke, ami nem a zsanere a ferjemnek!
   Itt van harom szep unokank, a szerzett holgy gyereke ugyanolyan koru, mint az Angliaban elo unokank!Megbolondult a joletben, nem akar az anyagiakrol targyalni! Elhatarozta, hogy igy dontott.
   Rengeteg vagyont haracsoltunk ossze az eletben. Ketkezi munkam gyumolcse is ott van a vagyonban! Most itt vagyok egy filler nelkul s nem tudom mi tevo legyek? Szuksegem van a vagyonunk felere, nem szeretnem mas elvezze, amit nehezen Londonban
   osszehoztunk! Kerem Csizike valaszoljon mit javasol
   /
   udvozlettel maradok Ilonka 
   Most itt vagyok a masodik lanyunknal
   1. 

      Névtelen

      december 28, 2008 at 4:43 du.

      Kedves Ilonka!
      Czizike nem vagyok, de úgy gondolom Neked ügyvédre, orvosra és önismeretre lenne szükséged, most.
      Az első kettőt gyorsan megszerezheted, az önismerethez több idő kell.
      Szebb napokat, jó okulást!
      1. 

         csizike1

         december 28, 2008 at 5:16 du.

         ;-)))
         ;-)))
   2. 

      gyöngyház

      január 20, 2009 at 4:00 du.

      Szabadság!
      „Névtelen” szerintem kissé lazán kezelte a válaszadást, hogy a fennsőbbséges szót ne is említsem.
      Ez van. Biztos ő már rég túl van ezen. Erősítsen a tudat, hogy nemtommennyi idő elteltével te is így állsz majd hozzá a múltadhoz. Ilyen lazán kezeled majd azokat, akik most úgy szenvednek, mint te.
      Egyébként viszont egyetértek: sürgősen nézz ügyvéd után! Orvos? Hát.. az is, meg szerintem keress te is egy olyan helyet, mint ez a virtuális itten. Ahol a lelkek cserélnek eszmét. Nem hiszem, hogy véletlenül találtad ezt az oldalt! Bár kíváncsi lennék, mit írtál be a keresőbe…. De gyere ide írásban, és menj egy önismereti tréningre, vagy ami hasonlóan „véletlenül” eléd kerül!!!!!

      De ami nekem lejött az egészből: AJÁNDÉKOT KAPTÁL!!!!! Nézd meg csak kicsit jobban!!!! Szabad vagy! Senkinek nem vagy már kutyája, szolgája! Se a férjednek, se a gyerekeknek.
      ÖNMAGAD HŰ SZOLGÁJA kell hogy légy most már. Saját magadnak ne hazudj! Szerezd vissza, ami a tiéd, de ne legyen benned harácsolásvágy, vagy az a mocskos bosszú! Csak őszintén és egyszerűen annyit, amennyivel boldog lehetsz.
      És gondolj bele, mit szeretnél még! Mi nem volt még! Hagyd az álnok álszerénykedést! Csak bátran! És feltétlen gondold át a lelkieket is. Ne csak a meg nem élt kalandok, meg nem szerzett javak, vágyak hajtsanak.
      Levetnéd a jelenlegi bőröd. Életed. Nem tudom, hogy csináld. Eddig józan voltál, önmegtartóztató. Most vagy ugyanezt kéne csinálnod, vagy önfeledten elhajigálni mindent, ami eddig volt!
      Én az utóbbit csinálnám, de nekem meg a józanságból van kevés. :-))))))

      De legfőképp: GRATULÁLOK, hogy megcsináltad! Hogy meglépted az első lépést MINDEBBŐL KIFELÉ.
      Mert itt vagy velünk.
2. 

   zsuzsi-bogi

   december 28, 2008 at 3:15 du.

   Az élet nem teadélután
   Csizike Kedves!

   Hogy mi a helyes bizonyos helyzetben, sok mindentől függ. Sajnos, előfordul, hogy azt hisszük, a jelenlegi párkapcsolatunkért mindent megteszünk és örökké tart, aztán, lehet, hogy mi magunk fogunk találkozni valakivel, aki teljesen megőrjít, s egy nyugodt percünk sem lesz, mert csak őt akarjuk. Holott jelenlegi helyzetünkben/példás és jó párkapcsolat/ ez igen helytelen. A vágyunk mégis az új nagy Ő felé hajt minket. És itt jön a kérdés: Elnyomjam-e a vágyam a régi kedvesért, szenvedjek-e, mert jelenleg mást szeretek.? Vagy fogadjam el amit a sors adott, az új boldogságot. Mikor vagyok gyáva, mikor bátor? Melyiküket hagyjam cserben és ez mekkora lelki trauma számomra? Hitessem el magammal, hogy én vagyok a hülye és ez az érzés csak tévedés??? Sok ember, ha megcsalják, azt gondolja, hogy a tény, hogy megcsalták, ez őellene irányul. Holott nem erről szól. Ő pont olyan jó, mint kell, csak már másnak. Fontos az embernek, hogy a kapcsolat, melyben él, lelkesítse, örömforrás legyen. Azaz, ha kihűlt, már nem igazi örömforrás. Vajon, milyen örömet nyújt a mégis fenntartott kapcsolat–a régi, ha csak bűntudatból dönt emellett az ember, mert nem akarja bántani a régi párját, hiszen annyi mindent köszönhet Neki, vagy kényelemből dönt így. Aztán magában egész életében a vágyott kedvesre gondol, gyakran az ágyban is. Vannak helyzetek, amikor el kell engedni a másikat. –Azt hiszem, de ha lehet—szépen…
   1. 

      csizike1

      december 28, 2008 at 5:06 du.

      Persze.
      Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne…
      Persze.

      Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne… fölösleges és lehetetlen vállalkozás, ami már eleve halálra van ítélve.
      Igazad van. Néha el kell engednünk egy-egy ember kezét, és ha fáj is, búcsút kell vennünk… ha nem jó, ha már nem visz előre és nem visz tovább… ha már az Útjaink szétkanyarodtak…
      De vajon mitől hűlt ki a kapcsolat?
      Az kin múlott?
      Fel lehet-e melegíteni?
      Még ha nem is kis munka is.
      De amekorra a befektetés, annyi azeredménye, a hozománya.
      Az Energia általában így szokott működni…
      Kis erőfeszítés, kis haszon, kis hozadék, kis hozomány…
      Pl. az olimpiai bajnokok sem egy napig készülnek az Olimpiára…
      Kőkeményen, kitartó munkával érik el, azt amit elérnek… és jutnak fel a csúcsra… ahonnan már nincs tovább…
      A mai ember valahogy már nem akar küzdeni… nem akar áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni…
      Hiányzik a kitartás… az akarat erő. Az Eő. A Lelki Erő. A 100%-os HIT és ELKÖTELEZETTSÉG valami (vagy éppen valaki) iránt.

      És sokszor pont ez is a baj a mai felületes, felszínes, rohani, harácsoló, fogyasztói társadalmunkban… Hogy az emberek kis energiákat hajlandóak csak belepakolni még az olyan Szent dolgokba is, mint a Párkapcsolatok, vagy a Házasságba. Mindent akarunk semmiért. és ami még nagyobb baj: Azonnal.
      Mert megszoktuk, hogy mindíg jön egy jobb, egy szebb, egy újabb… és hogy a régit mindig cserélni kell egy újabbra, egy menőbbre, egy trendibbre, egy dizájnosabbra… hogy folyamatosan meg kell újulnunk, és haladnunk kell a világgal, a divattal, mert különben lemaradunk és kitaszít, kiközösít önmagából a társadalom… ez a szintén őrült és buta , megvezetett, tévúton járó, agymosott, beteg Lelkű fogyasztói társadalom és világ…
      SOk olyan fiatal pár van, akik összeházasodnak, majd fél év után elvállnak…
      Persze, munkahelyeket is lehet váltogatni két hetente…
      de mindig Te leszel az Aki bejársz…
      Ha itt rendszeresen elkéstél, akkor a következő munkahelyeden is elfogsz…
      Önmagadat és a rossz beidegződéseidet, a rossz hozzáállásodat és rossz szokásaidat viszed tovább magaddal…
      Másoktól megszabadulhatsz, de Önmagadtól nem tudsz…
      És itt kezdődik a nehézség…
      Ez az a feladat, amihez fel kell nőni.
      Itt kezdődik el a feladat:
      Felsimerni, hogy a külvilág csak tükör, és hogy önmagunkon munkálkodni jöttünk ide.

      Azt hogy érdemes-e küzdeni, munkálkodni még Valakiért, egy kapcsolatért, azt mindenki maga érzi.
      Ha gazas lett a kert, el kell dönteni, hogy érdemes-e kigazalni és újra ültetni, hogy újra szép legyen… vagy inkább veszünk egy új kertet…
      Mert az elején minden olyan szép és jó…
      Ez az álca. Ez a csapda… a mézesmadzag… aztán jöhet a feketeleves… az Igazság, a Valóság… ami a Külmáz mögött van…

      Ha az egyik kertet nem volt kedvünk gondozni és gazalni, lehet, hogy a másikat sem lesz…
      és akkor egy idő után az is csúnya gazos lesz…
      És akkor megyünk, haladunk tovább?

      Sokan így csinálják a párkapcsolataikkal…
      Amíg működik, minden szép és hepi, addig oké, jöhet, de az első „nem”-nél, ellenállásnál, véleménykülömbözésnél és elutasításnál aztán ott az ajtó… és lehet odébbtolni a bringát…
      És jöhet az újabb… akire szintén ez a Sors és Lehetőség vár…
      Vagy megfelel és behódol, vagy szevasz…
      És hol lesz itt a Lelki fejlődés?

      Bocsánat, kissé elkanyarodtam a Hozzászólásodtól…

      Szóval: néha azért is jó megélni egy fellángolást, egy kalandot, és belemenni a játékba, mert ekkor jössz rá, hogy az tulajdonképpen nem is (volt) annyira jó… és ezzel kioltod a lángot és nem lobog feleslegesen tovább…
      Mert ugye mindig az kéne ami nincs, ami nem lehet a Tiéd, amit nem kaphatsz meg… amiről nincs konkrét gyakorlati tapasztalatod, csak fantáziálsz… és ott minden sokkal szebb és jobb lesz… és sokszor letaglózóan kiábrándító lehet a valóság…
      Ha megkapsz valakit, lehet, hogy 10 perc múlva már röhögsz magadon, hogy úr isten, erre voltam én úgy bezsongva? Ezért epedeztem annyira? és jót mosolyogzs magadon, és mész tiovább… visszatalálva a Kedvesedhez, és ezután újra megelégedve símulva oda Hozzá… mert tudod, hogy itt jó Neked… Jó helyen vagy.
      Míg ha nem mész bele és nem éled meg, lehet, hogy évekig, vagy életed végéig az a bizonyos meg nem élt kaland lesz a Nagy Ő… és Őrá gondolsz, és Őutána sovárogsz… Őfelé áramlanak az Energiáid…
      Úgyhogy néha ezért érdemes megkóstolni azt a bizonyos pudingot… ez lehet a haszna… hogy rájössz, hogy nem is olyan finom és ízletes, mint amilyennek hitted… és visszatérsz a jól megszokott hazai ízeidhez, és már elégedetten eszed tovább őket… ;-)))

      És mi van akkor, ha kiderül, hogy ez „az Új Puding” még annál is ízletesebb, mint amire Te gondoltál?
      (Kérdés, hogy meddig? Keddig? 😉
      Akkor az egy patt-helyzet…
      Ahol dönteni, lépni, kockáztatni, választani kell…

      És abban mindenképpen nagyon egyet lrtünk, hogy ha rájöttünk, hogy el kell engednünk annak a Másiknak a kezét, mert már kihunyta fény, és nem közösek az Útjaink tovább… akkor ezt valóban a legfinomabban, a leglágyabban, a legSzeretet-Teljesebben érdemes… hogy a lehetőségekhez képest a legkisebb mértékben sérüljön… mind emberileg, a méltóságában, mind Lelkileg, az érzékenységében…
      Legyünk kíméletesek, óvatosak, és gyengédek (ne gyengék!), finomak, lágyak.
      Legyünk tekintetel a Másik Szívére, Lelkére is.
      Tiszteljük Benne az Embert.
      És a Szeretetünk és a Tiszteletünk Iránta még Örökre megmaradhat, attól függetlenül, hogy nem akarunk már tovább Vele együtt élni…
      Sőt a tapasztalat az, hogy ilyenkor a Szeretet és a Tisztelet kitisztul…
      Szebb, Tisztább, Ragyogóbb szemmel tudunk nézni a Másikra…
      Főleg ha Hálát érzünk a Szívünkben az együtt töltött időért, a közös fejlősésért, és azért a rengeteg sok Szép, közösen átélt élményért… amelyek nélkül MOST nem lennénk ugyanazok, akik MOST vagyunk… és amik nélkül MOST nem tartanánk ott, ahol… tehát erre mindenképpen szükségünk volt… és ez fontos és értékes része volt és lesz mindig is az Utunknak és az Életünknek…
      Jó Szeretetben, Békében elválni.
      Ez a legkorrektebb, legtisztességesebb.
      Az Univerzum is a Békét szereti.
      És amit mi kisugárzunk magunkból felé… azt is sugározza vissza felénk…
      Mert mást nem tud… ;-)))

      És még valami:

      „Csak a Szeretet létezik.

      Minden más csak Illúzió.”

      Ezt érdemes felismerni és megélni. 😉

      Peace & Love

      Csizike 😉
      1. 

         zsuzsanya

         december 30, 2008 at 10:00 de.

         Telitalálat
         Csizike kedves!

         Hogy csinálod?
         Mindig úgy érzem, miután egy hozzászólásodat elolvastam, hogy – na tessék, itt a válasz! Pont nekem szól, pont én is erre kerestem eddig a logikus???? választ.
         Köszönjük, hogy elgondolkodhatunk, és nemcsak az egyik fél szemszögéből látjuk a problémát, ami végül is csak feladat.
         A vívódást kicsit megkönnyíti, de a döntést nekünk kell meghozni – mindig.
         Ahogy írtad, az éremnek két oldala van. És ettől olyan bonyolult a megoldás, hogy mindig két szálon futhatnak az események, és nem mindegy, melyiken folytatnánk, hiszen ha az ösztönünkre hallgatunk csak, a gyengeségünk kihathat életekre, sorsokra.
         Hú, nagyon nehéz úgy szeretni, hogy mindenki ép maradjon, aki csalódott.
         Pont ezért kell tanulnom többet és többet, magamért, másokért.
         Szia
         🙂
   2. 

      Szabo Gabi

      december 28, 2008 at 10:14 du.

      Ezt nagyon kedvesen írtad le
      Ezt nagyon kedvesen írtad le, bizony nem egyszerű ez. Ezt is tanulni kell.
   3. 

      zsuzsanya

      január 4, 2009 at 11:40 de.

      Elengedés
      Szia!

      Az év első napján ismét megkíséreltem az elengedés meditációt, de kétségeim vannak a sikerrel kapcsolatban. Tényleg el akarom őt engedni? Talán azért ilyen nehéz, mert az eszem, a szívem és a testem háromfelé húz, meg akarom hagyni a szabad akaratot, és félek attól is, hogy ha mégis kellenék neki, akkor nem vágynék úgy rá. Meg akarom-e menteni a házasságomat.? Hiszen ő vétlen katalizátorként csöppent bele, és nagyon kínos teher lehet neki az egyirányú plátói lángolásom. Úgy érzem, nem volt jogom ráijeszteni, hát elmenekültem, mondván jobbat érdemel.
      Azt mondják a bölcsek, hogy csak a reménytelen szerelem tart örökké.
      Tegnap elvittük a gyerekeket a koripályára, amolyan lánybuli volt. Még életemben nem voltam a jégen, de görkori is tán 35 éve volt utoljára a lábamon.
      Amikor elindultam, csak a kapaszkodót kerestem. Lassanként megtaláltam az egyensúlyom, sikerült kicsiket csúsznom, és pár kör után már nem kellett a fal sem.
      Nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: sokkal hamarabb megtanulok mindent, ha nem segít senki, ha elengedem a korlátot, és bízom magamban, az önállóságomban. És most nem a korcsolyázásra gondoltam.
      Ennyi évnek el kellett telnie, hogy rájöhessek, nincs lehetetlen, ha bízom magamban.
      Hozzáteszem: a megállás és a kerülgetés a nehezebb, de esés nélkül megúsztam.
      Számomra ez az év a tapasztalás éve, a tanulás éve lesz, nem másoknak, hanem magamnak kell bizonyítanom, hogy vannak még rejtett értékeim, és nem mások véleményétől függök.
      Eddig a szerelem adott szárnyakat, ha nehezen ment valami, erőt adott már az is, hogy rágondoltam.
      Most az érzés kell repítsen, hogy egyedül is meg tudom csinálni, nem kell hozzá segítség.
      Remélhetőleg. 🙂
3. 

   heidi

   december 29, 2008 at 6:03 du.

   Megbocsátható-e?
   Én úgy gondolom, egy olyan párkapcsolatban, ahol minden rendben van két ember között, szóba sem jöhet ilyesmi, fel sem merül………………addig, amíg rendben van minden…………………amint keletkezik űr, vagy valamiben hiány, azonnal beférkőzhet egy harmadik!
   Én ilyen szempontból a tiszta, őszinte kapcsolatban hiszek, és számomra mindez elképzelhetetlen.Lehet, hogy fel kellene ébrednem, mert én hiszem csak, hogy létezik még tiszta, őszinte párkapcsolat? Talán naív vagyok, de hiszem, és ezzel a hittel sok örömömet leltem már a csodákban, amit egy ilyen alapokon nyugvó kapcsolat adni tud.
   Viszont vígasztaltam már jónéhány barátomat, akiket megcsaltak! A fájdalmuk leírhatatlan, és cseppet sem irigylére méltó………. De életünk ilyen válságaiból mindig nagyokat lehet tanulni, s mindahányszor segítettem, hogy minderre rájöjjenek, újra magukra találjanak és lelkileg megerősítsék magukat.Ilyenkor jól jön egy két jóbarát.
   KÉRDEZEM ÉN, KÖZÜLETEK VOLT MÁR VALAKI MEGCSALVA? ÉS HOGYAN ÉLTE MEG, HOGYAN ÉLTE TÚL? MIT TANULT MEG BELŐLE? MEG SZABAD, VAGY LEHET AZ ILYESMIT BOCSÁTANI? VAGY A SEB ÚGYIS ÖRÖKRE OTTMARAD? Én úgy látom, a seb örökre ottmarad, és utána egy kapcsolat sohasem lesz már tökéletes. Persze sokminden függ attól is, hogy milyen tipusú emberekről van szó. Sokkal súlyosabba az eset, ha valakik teljesen „becsületesek és tiszták,őszinték” a párkapcsolatukban, és becsúszik egy harmadik, és persze a megcsalás nem egy alkalmi szexuális együttlétből áll, hanem szépen szövögetik érzelmi hálójukat.Nos ez súlyosabb, mint egy alkalmi szex.UGYE? És vannak más tipusú emberek, akik alapból kicsapongóbb érzelműek, senkihez nem tudnak hűségesek lenni, mindig újabb és újabb érzelmi hullámokat lovagolnak meg, s élnek meg, nos ha valaki ilyen társat választ, vagy elfogadja ilyennek, és újra meg újra megbocsát neki, vagy továbbengedi az illetőt, mert az ilyen emberek sohasem fognak megváltozni! Ugye találkoztatok már ilyennel?
   De ha minden és mindenki normális, akkor azt hiszem, ha szeretünk valakit, kell hogy legyen bennünk önuralom egy egy ilyen helyzetben, amikor találkozunk valakivel, és megérint az illető bennünket……de csak ha szeretünk…olyan helyzetben, amikor egy problémás párkapcsolatban vagyunk, és bevonzunk valakit, aki felcsigáz bennünket, az már lehet hogy a megoldást segíti elő, hogy ki tudjunk lépni egy nem működő kapcsolatból, és ilyenkor hagyni kell az eseményeket, és meg kell élni minden érzést amit hoz magával, egy rossz kapcsolatban ez már mindig megváltás, és azt hiszem, el kell fogadni, és meg kell élni! Aztán ha mégsem jön be? És még a másik mindig ott van? „haza” lehet menni, és lehet, hogy egy ilyen tanulóút a megoldás, az előző kapcsolat helyrehozásához……………………………Bármi lehetséges, azt hiszem, nincs igazán útmutatás az ilyen helyzetekhez, de aki spirituálisan érzékeli a dolgokat, az megérzi, hogy egy helyzetben, vagy talákozásban mennyi jel és jelzés van, amit egyszerűen követnie kell, és itt az elménknek, a gondolkodásunknak, okoskodásainknak semmi helye, követni kell a megérzéseket és meglessz az értelme…………..
   Nos a fenti sorok is az én gondolataim, érzéseim csapongása a témával kapcsolatban, igazán én sem tudok biztosat, én is kíváncsi lennék még a hozzászólásokhoz, mások tapasztalataira!
   CSIZIKE! MONDD, TÉGED CSALTAK MÁR MEG? VAGY CSALTÁL MÁR MEG VALAKIT? És ha igen, hogyan élted meg lelkileg az egyik vagy a másik „oldalt”?

   Kíváncsian várom a folytatást!

   HÉDI
   1. 

      csizike1

      december 29, 2008 at 8:33 du.

      „MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ”
      Szia Hédi!

      MOST csak annyit a kérdésedre válaszolva – ahogyan ezt már a Megbocsájtással kapcsolatos fórum-hozzászólásomban bővebben is kifejtettem, hogy szerintem, és ez az egyik legmélyebb abszolút igazság: MINDEN BŰN MEGBOCSÁJTHATÓ. Ahogyan ez Ákos Hello című számában is szerepel (persze nem ettől ;-)… „Reményt kaptam csak az útra,
      Én az örök Átutazó,
      azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ.”

      És ez így van. Ez így Igaz.
      Nincs olyan bűn, amit ne lehetne megbocsájtani és elfogadni annak, akit szeretsz. (Ez a Szív szintje)
      Mégha nem is egyszerű. (Ez az elme szintje.)

      És egy másik sor szintén a Hello-ból, ami a másik hatalmas nagy, óriási Abszolút Igazság:
      „Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG”.
      És ez is egy Végtelen Igazság.
      És ez a megbocsájtás alapja…
      Hogy Igazán, ott a Szívünk mélyén mindent meg tudunk érteni…
      és el tudunk fogadni…

      Mert a Szeretet-tüze mindent megtisztít és megszépít… ártatlanná tesz… és önmagával egyenlővé.
      Ha megérted, hogy a Másik nem véletlenül csinálta azt amit… akkor meg tudod érteni, el tudod fogadni és éppen ezért, ebből adódóan meg tudod bocsájtani…

      Nagy igazság: a hibáinkból (is) tanulunk.
      Így minden tévedés, vétkezés egy óriási nagy Lecke, egy óriási nagy tanulságokat magában hordozó Lehetőség a Felismerésre, az Ébredezésre, a Felébredésre…
      És ha beláttuk, hogy vétkeztünk… a Múltba már nem tudunk visszamenni, hogy megmásítsuk a dolgokat…
      de a felismerésünkből a Jövőben még szebb, jobb, TISZTÁBB!!! és Igazabb dolgokat, érzéseket és élményeket tudunk teremteni… És ez a léyneg.

      A csecsemő is ezerszer elesik, mire megtanul stabilan felállni és járni…

      Hibázni lehet.
      Emberek vagyunk.
      De tanulni kell belőle… és ezután szebben élni, jobban, örömtelibben, TISZTÁBBAN, IGAZABBUL és ŐSZINTÉN.

      MOST ennyi.

      Csizike 😉

      Csizike

      csizike1@gmail.com
      1. 

         Szabo Gabi

         december 29, 2008 at 10:49 du.

         A feltételnélküli szeretet az
         A feltétel nélküli szeretet az ami mindent, mindig megbocsájt. Szeretni kell, ennyi az egész:-).
   2. 

      csizike1

      január 17, 2009 at 3:42 du.

      Én az Egyensúlyban hiszek.
      Szia Kedves Hédi!

      Köszönöm szépen a válaszodat is, és a kérdésedet.

      Igen. én is az Őszinte Tiszta Igaz Fényes Kapcsolatban hiszek, mert ITT ÁRAMLIK TISZTÁN AZ ENERGIA… És ebből a tiszta és igaz Energia-Áramlásból jöhetnek létre és alakulhatnak ki életünk legszebb élményei, Csodái és Érzései…
      A Lelki Tisztaság: Fény.
      Amely ragyog bennünk és belőlünk.
      És világít.

      A belső béke és nyugalom a legfontosabb szerintem.
      A Harmónia Önmagunkkal, Önmagunkban.
      Mindenféle romboló energiák vibrálása nélkül…

      Érdemes Tisztaságban élni.
      És Szépségben.
      Ez a Tisztaság adja az Igazi Szépséget.
      És hogy Te nem érzed bűnösnek magadat.

      Én az egyensúlyban hiszek. A Kiegyenlítődésben.
      Hogy Mindig minden az egyensúly Állapotára törekszik…
      És hogy Minden Dolog meg is leli az önmaga Egyensúlyát… Békéjét.

      Ha „bűnözöl” visszakapod…
      Aki üldöz… üldözött is lesz…
      Aki áruló, elárult is lesz…
      Aki becsap, becsapott is lesz…
      Aki megcsal… megcsalt is lesz…

      És talán ennyit nem ér az egész.

      Ha tiszteled és becsülöd Önmagadat és Azt a Másikat… akkor Fájdalom és Szenvedés nélkül akarsz élni, Szépen, Szeretetben, Harmóniában és Békében Önmagaddal és a Világgal is… Tisztán.

      Az én tapasztalatom az, hogy ha nem attól kapod meg, amit akarsz, amit igazán szeretnél, akkor szart sem ér az egész…
      És így többet ártasz magadnak, mint használsz…
      Mert teremtesz magadnak egy adag negatív karmát… egy kis bűntudatot és lelkiismeret-furdalást… és félelmet, amit kivetítesz a jövődbe.
      Igazából mindig mindent te vetítesz ki a Jövőbe, a Jövődbe…
      Te szinezed ki azt… Te vonzod bele az Energiákat… a minőségeket… a Rezgéseket… a Történéseket… a Tartalmakat…
      Amit kibocsájtasz magadból és kisugárzol, kirezegtetsz az univerzum felé… az tér vissza Hozzád… azt kapod vissza az Univerzumtól is…

      Mit szeretnél?
      Teremtsd meg azt.
      Sugározd ki és rezegd azt.

      Ha Szép Tiszta Őszinte Hűséges Párkapcsolatra vágysz, ahol kölcsönös és Teljes a bizalom, a megnyugvás, a hit egymásban… akkor rezegd ki ezt. Higgy ebben és élj így! Élj tisztán!

      Nyílvánvaló, hogy az ember Test-Lélek-Szellem.
      Olyan Párkapcsolatra vágyunk, ahol mind a három részünk Beteljesülhet és Kielégülhet…
      Ha a jelenlegi nem így működik, érdemes változtatnunk rajta. Dolgozni érte… ha úgy érezzük, hogy ez fontos nekünk és megéri az áldozatot… Ha Szeretet van, talán nincsen reménytelen helyzet és Megoldhatatlan Akadály, Feloldhatatlan Ellentét…

      Ahogy Müller Péter is írja legújabb varázskő című könyvében, szerintem sem lehet egyszerre két nőt vagy férfit ugyanannyira Teljességében és Tisztán, Őszintén Szeretni…
      A Szeretet, a Szerelem egy Igazi Párkapcsolatban kizárólagos…
      Ha nem az… vizsgáld meg, mi lehet a gáz… mi lehet a probléma… Mit kellene megváltoztatnod? Min és hogyan lehetne javítanod, változtatnod? Illetve, ha nem jó és másra 8is) vágysz, mi tart benneteket össze, Miért vagytok együtt? őszinte, Igaz és beteljesítő kapcsolat-e ez? Érdemes-e Egymásnak és Önmagatoknak is tovább hazudnotok?

      Mert becsapni is csak önmagadat tudod…

      „Aki másnak vermet ás, maga esik bele”
      „Amilyen az Adjon Isten!, olyan a Fogadj Isten!”
      „Ki mint vet, úgy arat.”
      „Jössz Te még az én utcámba!”

      Ez mind-mind arról szól… hogy amit adsz (amit kibocsájtasz, kisugárzol magadból, vagy teszel) bumerángként azt kapod vissza.

      Meg hogy „a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta rókát”…

      Az Igazság előbb-utóbb, de mindig kiderül és felszínre kerül.

      Pl. a bűnügyi pszichológiában ezt már régen meg is figyelték, hogy a bűnösök általában le akarnak bukni, be akarják vallani a bűnüket és le akarják azt vezekelni… és sokszor ezért már tudatalatt ösztönösen is hagynak maguk mögött bűnjeleket… amik lebuktatják őket…
      mert igaz, hogy tudják, hogy felelősségre vonják őket… de legalább érzik azt is, hogy ezáltal megtisztulnak, megszabadulnak egy nagy nyomasztó titoktól, fájdalomtól, amit egyébként hordozniuk és cipelniük kéne… és amely szétmarná, megmérgezné a Lelküket, a Lényüket az Egész életüket…

      és valószínűleg így van ez a Párkapcsolatokban is…

      Az Igazság előbb utóbb úgyis mindig kiderül… felfedi önmagát…
      Az Igazságra előbb vagy utóbb, de Mindig Fény Derül.
      Az Igazság fel akarja fedni és ki akarja nyílvánítani önmagát.

      Ezért van könnyű dolguk az Igazság, vagyis Isten keresőinek…
      Mert nem kell mást tenniük csak csendben figyelni és türelmesen nyugodtan várni…
      Ő amúgy is fel akar bukkani és fel akarja fedni Önmagát…
      Hátmég ha Örülnek is Neki, és örömmel várják, akarják, kívánják, üdvözlik és fogadják…??? 😉
      Befogadják 😉

      Tedd azt a másik Emberrel, amit szeretnél, hogy Veled is megtegyenek!
      Olyat ne tegyél a másikkal és ne okozz neki, amit Te sem szeretnél vagy tudnál megkapni, és elviselni…
      Mert azt kapod vissza, amit Te adsz.
      Tőled függ az Egész Életed… az Egész Valóságod…
      Te teremted meg azt.
      Hozzád tér vissza az, ami Tőled ered.

      És ahogyan a „Szeresd Önmagad, és mindegy kivel élsz” http://www.bioenergetic.hu című zseniális párkapcsolati könyvben is le van írva, tapasztalatom szerint is így működik: a másik annyira érzi belőled az Igazat. Így adott esetben a hazugságot is, ha az az „Igazságod”.
      Tehát megvezetni, becsapni csak önmagadat tudod.
      A Másik nem azt érzi és nem azt az energiát veszi, észleli és fogja fel tudat alatt amit te mondasz (kamuzol), vagy eljátszol, megjátszol, amikor „jól” vagy rosszul színészkedsz…
      hanem a belőled érkező és a benned áramló Energiát érzékeli és veszi, fogja fel…
      Tehát, tudja, mert érzi, hogy MI VAN, hogy Mi az Igaz.
      ezért nem tudsz becsapni IGAZÁN senkit, aki igazán közel áll Hozzád, ismer és szeret…
      Mert a Tudatában, vagy Tudat alatt, de ÉRZI (és így tudja) azt, hogy MI IGAZ, hogy MI VAN, MI A VALÓSÁG.
      És ha más, mint amit mondasz, az már egyszer fáj neki… és az hogy hazudsz neki és megpróbálod megvezetni és hülyének nézni, és hazudsz neki és nem vagy őszinte… ez másodszor… és talán még jobban… talán ez fáj igazán, és nem is annyira az Igazság…

      Hát élj úgy, ahogyan szeretnél
      (Mert csak íg érdes.)

      Álmodd meg azt az Álmot, amiről tényleg szeretnéd, hogy Valóra Váljon!
      (Mert csak azt érdemes. 😉

      s így leszel Elégedett, Örömteli, Mosolygós, Szeretet-Teljes, Vidám, Egészséges és Boldog. 😉

      Teremts olyan Értékeket és valóságot, amilyenben élni szeretnél, amilyenben vágyaid, és érzéseid, megérzéseid szerint igazán jól éreznéd magadat.
      Teremts olyan életet és érzéseket, érzésvilágot, amilyet Szeretnél, amilyenben élni Szeretnél.
      Te alakítod ki, alkotod meg és hozod létre a Saját Világodat és a Saját Életedet.
      Hát válassz: alkosd meg, alakítsd ki olyanra, amilyet szeretnél, amilyenben jól érzed magad… amiben Örömteli vagy, Elégedett, Energiától dús, Pezsgő, Pozitívan Vibráló, Boldog, Egészséges, Vidám és Szeretetben élsz.

      „A Szeretet az Egyetlen Igazi Létező Valóság.

      Minden más csak Illúzió”

      Élj Tisztán!

      Tiszta Tudat, Tiszta Fej, Tiszta Elme, Tiszta Ész, Tiszta Lélek, Tiszta Szív= Tiszta Élet.
      Ha Fényleni és Ragyogni akarsz…
      És Örömben élni, Elégedetten, Vidáman, boldogan, SZERETETBEN.

      Ha érzed, hogy Te Tiszta vagy és Jó vagy, és az a Másik megbízhat Benned, és hogy Te Őt Tényleg, Tiszta és Igaz Szívedből Szereted, akkor nyugodt a Tudatod, hogy Te is ezt várhatod el viszont…

      És ez ad Nyugalmat és Békét…

      A Tiszta és Igaz, Szép Érzések.

      Talán a Szeretet a Szívedben még a Testi Kielégülésednél is fontosabb… bár az is egy fontos része az Életnek… és fontos része, sarkköve egy Párkapcsolatnak is… de szerintem nem ez a legfontosabb…

      De Ösztön-Lények is vagyunk… és néha igenis meg kell élnünk a Vágyainkat is… hogy kiüresedhessünk, megszabadulhassunk, felszabadulhassunk…
      Néha ki kell tombolnunk magunkat… ki kell élnünk a vágyainkat…
      És az a jó, ha a Párunkkal ezt megélhetjük…
      Ha nem, az patt helyzet…
      Akkor figyelnünk kell a Másikra és Önmagunkra is Tudatossággal, Tudatos Jelenléttel…
      És nagyon, de nagyon Szeretni… és Türelmesnek lenni…
      És a dolgok megváltoznak…
      Átalakulnak körülöttünk…
      Először bennünk…

      Látom-hallom-tapasztalom a környezetemben is, hogy mik mennek… mennyi hűtlenség van, félrelépés és megcsalás… és ez sokszor iszonyúnak tűnik és elszomorít… hogy mennyire gusztustalan, gerinctelen, rossz értelemben véve gátlástalan mocskos önmagából kifordult világban élünk… hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak… hogy egyesek micsoda nagy szennyben és gennyben, mocsokban éstrutyiban élnek és dagonyáznak…

      És ez számomra is kiábrándító…

      Én sem akarnám ezt…

      És volt idő, hogy kezdtem nem hinni a Hűség létjogosultságában…
      Azt hittem és gondoltam, hogy itt, ebbe a mai világban már aztán nem hűséges senki sem…
      Mindenki félrekúr…
      Hogy bizhatsz így meg a párodban, a partneredben?

      És a Szeretet és a Hit és a bizalom és a Tisztaság és a Nyugalom valahol kéz a kézben jár és egy tőről fakad…

      De örömmel veszem észre, hogy hála a JóIstennek a hűség mégiscsak egy Igaz és Tiszta Érték… aminek igenis van létjogosultsága…
      Mert sok nagyon Gerinces, Egyenes és Tiszta Szívű és Lelkű Ember Igenis Hűséges, és Elkötelezett a választottjával szemben…

      és azt hiszem, valahol ez a normális, ez a tiszta és teljes…
      Ez a Lélek Üzenete és Igazsága…

      A Tisztaságban Jelenik meg a Fény.
      Ott, abban a Páérkapcsolatban, ahol Tisztán és Őszintén áramlik a Fény, az Energiák…
      Ahol nincsenek hazugságok és becsapások…
      Ahol Tisztaság van, ott tud igazán tisztán áradni és áramolni Két Ember Között a Szeretet…
      És Ez a Lényeg…
      És Ebből lehetnek és alakulhatnak ki az Igazán Nagy Csodák…

      Tehát valahol a Lélek mégiscsak a Test fölött áll… a múló és értéktelen testi vágyak fölött áll (amelyek esetleg csak pillanatnyi örömöket okoznak évekig vagy évtizedekig tartó nyomasztó bűntudattal és keserűséggel, lelki Nyomorral, Fájdalommal, Szomorúsággal és Elkeseredettséggel… ) a Lelki Tisztaság és Boldogság…

      A Szeretet Minden 😉

      Mindennél többet ér.

      Minden hűtlenség és megcsalás valahol egy ön és Szeretet-keresés.
      Egy segélykiáltás. hogy figyelj ide rám végre, és vegyél végre észre!
      láss meg!
      Lásd meg bennem a Csodát!
      vegyél észre!
      Figyelj ide rám!
      Foglalkozz és törődj végre velem!
      És:
      SZERESS!!!

      MINDENKI SZERETRE VÁGYIK.
      MINDENKI (így vagy úgy, ilyen vagy olyan módszerekkel, de) EZÉRT:
      A SZERETETÉRT ÉL.

      Adj Szeretetet, örömet, Békét és Elégedettséget az embereknek…

      És ezt kapod vissza.

      Az Élet, a Kül-Világ egy Tükör.

      Fény és Ragyogás. 😉

      Ez az Élet Egy Ajándék.

      Egy Nagy Csoda.

      Egy Nagy Utazás.

      Egy Végtelen Kaland.

      „Minden Egy, s ez az Egy Minden lehet”…

      Te is… ;-)))

      Szeretlek.

      Csizike 😉
      1. 

         Ördög

         január 19, 2009 at 11:03 du.

         nagy levegő!
         A bejegyzésed első harmadánál tettem egy vödröt a monitor alá, mert nagyon csöpögött. 🙂 A kétharmadánál szereztem egy lavórt. A végére az is megtelt. 🙂
         Most itt egyensúlyozok fel-alá a szobában. Egy tele vödörrel és egy tele lavórral. Nem tudom, hogy hova tegyem őket. Nagyon szépen csillog, de amikor belekóstolok túl negédes, ha megmerítem benne a kezem, akkor csak kiemeli a piszkot rajta. Szeretném eltenni valahova, mert tetszik és sokat hallottam már, hogy milyen fontos is ez. De mit kezdjek egy negédes folyadékkal, ami bármikor a nyakamba dőlhet? Csak bosszantana, hogy figyelnem kell rá.
         Sóhajtok egyet és kibotorkálok az erkélyre. A vödröt egy mozdulattal kiborítom, de a lavórnál elidőzök… Belenézek és elfog a vágy, hogy megfürdőzzek benne, hogy lubickoljak, vagy hogy magamra öntsem az egészet és ugráljak az elragadtatástól. Aztán eszembe jut a „gusztustalan, gerinctelen, rossz értelemben véve gátlástalan mocskos önmagából kifordult világ” és valami rossz érzésem támad a gyomrom körül. Nem látom, hogy ez hol van benne ebben csillogó valamiben, de olyan fura. Jobban félek attól, hogy én is ítélkezni fogok, mint amennyire vágyom arra, hogy benne legyek. De lehet, hogy csak túl gyenge vagyok még hozzá, nem itt tartok. Lehet… Anyway, jöjjön még egy mozdulat, úgyis találkozunk még… Egyenlőre nekem elég ebből annyi, amennyi a levegőben benne van, és természetes módon be tudom lélegezni. 🙂
         1. 

            Csizike ;-)

            február 7, 2009 at 4:18 du.

            Költő
            Szia Kedves Ördögke!

            Egy Költő veszett el benned…
            És? Megleled? 😉

            Nem kell, hogy egyet érts velem, a gondolataimmal és az érzéseimmel…
            Hiszen különbözőek vagyunk…

            Úgy nem láthatjuk a világot, ahogyan a Másik, mert máshol vagyunk, máshonnan látjuk…
            Még két egyforma tojás(unk) sincs… ;-)))

            Meg aztán néha más az elmélet és a gyakorlat…

            Ahogy a Fent és a Lent…

            De a puding próbája mindig az evés…

            Míg meg nem kóstoltad, nem tudod, hogy miről is mondasz véleményt… persze a vélemény-mondási jogod így is adott és élő, csak maximum nem hiteles…

            Az Igazság bennünk van, a Szívünk folyamatosan sugározza felénk.

            Csak meg kell hallani, csak rá kell hangolódni a szavára.

            Bármit megtehetünk… legyen az megcsalás, vagy bármi, „de hogyha Szeretet nincs bennem…”
            mit ér bármi is???

            Egyébként zseniális a magyar nyelv: rendkívül kifejező.

            Megcsalás. Meg-csalás. Csalás. CSALÁS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
            Hazugság.
            Önmagadnak is.
            A Másiknak is.
            És a Harmadiknak is.
            Nem Igaz(i) és nem őszinte dolog.
            Nem egyenes, nem korrekt és nem őszinte…
            Vagyis hamis, nem igaz, nem valódi, nem korrekt, nem jó dolog.

            Bár, mint mindennek, néha ennek is lehet haszna…
            Néha pont csak annyi, hogy ezt felismerd és felfedezed…
            És akkor másodszorra már talán okosabb leszel és nem követed el mégegyszer ugyanazt a hibát, amiből egyszer már megjöttél…

            De például engem egyszer pont egy ilyen szedett ki egy nagyon rossz és hosszú ideje elnyújtott parttalan és meddő kapcsolatból…
            Így ennek óriási haszna volt… és rendkívül hálás vagyok érte…
            ha ott és akkor nem borul ki a bili, ki tudja, talán még most is benne mászok…???

            Úgyhogy én személy szerint ítélem el…
            Mindennek oka és értelme van.
            De ha az Igazi Szeretetről beszélünk…akkor abba nem fér bele… abba szóba sem jön.
            Ha meg a hamisről, ami nem igazi, nem valós… az már eleve csalás és ámítás valamilyen szinten…
            Kérdés, hogy ki hazudik kinek…???

            Tudsz nem magadnak (is) hazudni???

            Szia!

            Csizike 😉
   3. 

      HELLINGER RENDszer

      május 15, 2009 at 7:50 de.

      … addig, amíg RENDben van minden….
      Hát, így valahogy.

      És akkor, ha mégsem, vagy már nem annyira, elkezd kopogtatni az ősi törvényszerűség. A más, a kiegészülni akarás, a teljességre, változásra ezzel egyben fejlődésre vágyás.
      Tükörként mutatva: itt TENNI kell valamit. S nem csupán a kapcsolatért.
      Azt vallom, akkor is, ha elkezdenek záporozni felém a kövek :-))), egy ilyen helyzetben (is) a dráma MÖGÉ jó kicsit kukucskálni.

      Dunát lehet rekeszteni a könyvekkel, okosságokkal, véleményekkel erről a témáról, ám volt nekem egy tanárom, dr. Heinrich Breuer, aki a maga több évtizedes praxisában a következőt kérdezte ilyenkor a pácienseitől:

      „Megcsalt? És mivel tudtad ezt nála elérni?”

      Puff.

      S mivel elég durva ez így önmagában, meg az egy fecskékről is van közszájon szólás :-))), mindjárt utalnék egy-két roppant hasznos olvasmányra, amiből szintén valami hasonlót lehet kihámozni:

      Wilfried Nelles: Jóban rosszban; Szerelem, öröm és gyarapodás a párkapcsolatban;
      Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz.

      (Ha nem is szó szerint „mindegy”, azért a mélyebb tartalom tényleg ez.)

      Ám, ha időnk, vagy más miatt az olvasás már/még/egyáltalán :-))) nem nyerő, két egyszerű dolog tutira kéznél van a helyzet feldolgozásához.

      Elsőként szó szerint a KÉZ, a sajátunk, melyet rutinból és nagy lendülettel irányítunk kinyújtott mutatóujjal a másik felé – egyéb problémák közepette is bármikor, bármiben :-((( -, miközben szépen simul három ujjacskánk a tenyerünkbe önmagunk felé fordulva….
      Tessék kipróbálni, hogy is néz ki a kezünk „mutogatás” közben?
      Ugye?

      Persze a nagy ruhaszaggatásnak sincs sok értelme, ám bármely konfliktus elhúzódását jelentősen tudja csökkenteni, e magunk számára elsőre kellemetlen, de hasznos belátás.
      S hogy az okot még, illetve inkább már a megoldást hol célszerű keresni, arra a világ összes nyelvében azonos a SZEMÉLYES névmások RENDje:

      ÉN – Te – Ő – Mi – Ti – Ők ….

      Talán nem véletlenül.

      És automatikusan kapcsolódhatunk egy másik blog témához, az önzéshez. Ha van ilyen, vagy azt, és úgy értjük alatta, amit általában e szóra bekapcsol az agyunk.

      Mottó: „Alles dazu gehört.” – „Minden hozzátartozik.”
4. 

   kirpaat

   január 11, 2009 at 11:24 de.

   Sziasztok!
   Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is
   Sziasztok!

   Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is megjegyezték, hogy Igazi Tiszta Szerelemben, ahol minden tökéletesen működik, egyik félnek sem jut eszébe a kísértéseket közel engedni.

   Igen, iszonyú kínokat él meg az ember, ha megcsalják…. De, ha ez megesik, mindenképp az élet tanításával állunk szemben.

   Ha velem nem történt volna meg, ma nem lehetnék boldog….

   Fél év szenvedéssel a hátam mögött, 30 kiló mínusszal az idegtől és három kicsi gyerekemmel egyedül ma végre boldog vagyok!!!!!!

   Mint minden leckét, ezt is meg kell tanulnunk az életben, ha ezt kapjuk feladatul a Sorstól. Én megtanultam! Nem figyeltem önmagamra, az érzéseimre, és arra, hogy nem vagyok boldog. Mást kerestem, és meg is találtam: a tanulást és a munkát…. És aztán a gyermekeim apja is talált mást… Akkor nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, de hálás vagyok, amiért ott voltak a barátaim és a szüleim, akik igyekeztek a segítségemre lenni. Viszont a csatát nekem kellett megvívnom.

   És csoda történt! Ahogy kiléptem a közös életünkből, rögtön jött a javulás az életemben. Sokáig tartott feldolgozni, de rá kellett ébrednem, hogy hálás lehetek a Sorsomért, a volt férjem „látásáért”, hogy ebből az életből kiszabadultam, mert ha maradok, soha nem lehettem volna vele boldog….
   Én menekültem előbb a kapcsolatból, és vak voltam, mert annak ellenére, hogy pont az érzésekről tanultam, a saját életemben nem vettem észre a hibákat.
   Ma már tudom, hogy ez volt a lehető legjobb, ami életemben történhetett velem.
   Csodálatos szeretetben élünk a gyerekekkel, azt teszük szabadon, amihez épp kedvünk van. És persze nyíltan élhetünk, mindenki egyenrangú tagja csapatunknak. Várjuk az új „apukánkat”, akit már tudjuk, hogy nem kell sokáig, mert közeledik…

   A volt férjem is rendezte a kapcsolatát a gyerekekkel, talán egyszer majd tényleg apaként fognak rá is tekinteni… Én mindenesetre nagyon nagy köszönettel tartozom neki, hiszen a Boldogságra kaptam esélyt!

   Azóta lettem nyitott az életre, azóta vannak újra barátaim, és találhattam önmagamra…. Ma már rendszerese olvasok olyan dolgokat, amik nyagobb tudáshoz juttatnak, és engednek sokkal közelebb önmagamhoz. Igyekszem mindig az érzéseimet és persze még jobban saját magamat megismerni… Elindultam a spirituális úton, és úgy érzem, újra megtaláltam önmagamat!!!!

   Tudom, hogy másnak más élményeket jelenthetett ez a téma. Én tudom, hogy ezért a teherért nagyon hálásnak kell lennem. És az is vagyok! Az ÉLETEMET kaptam vissza általa!!!!

   Ma már napról napra teremtem magamnak a csodákat, és folyamatosan haladok ELŐRE. És ez a feladat kellett hozzá….

   További szép napot Nektek!
   1. 

      csizike1

      január 17, 2009 at 2:26 du.

      Köszönöm szépen, Kedves Kirpaat!
      Kedves Kirpaat!

      Nagyon szépen köszönöm az írásodat…
      Igazán nagyon hálás vagyok érte.
      Örülök a sikereidnek és gratulálok is Neked, hozzá.

      Csodálatos, hogy hogy megváltozott az életed… és hogy végre Önmagadra leltél, és hogy Végre Újra Élsz… és Boldog vagy és Elégedett…

      És mindehhez kellett Egy Nagy Fájdalom, amit túléltél és kihevertél… és amiért ma már Hálás vagy és amiért ma már Köszönetet mondasz… mert tudod, hogy ez segített hozzá, hogy erre volt szükséged… hogy ez SEGÍTETT.

      Igazán Tiszta Szívemből köszönöm szépen Neked, hogy megosztottad ezt velünk és gratulálok is neked ehhez a nagy Csodához, amiben MOST élsz.

      „Szép Vagy.”

      (Ezt most Lelkileg értem és érzem.)

      Szia és Minden Jót!

      Szeretettel:

      Csizike

      csizike1@gmail.com
5. 

   Ördög

   január 12, 2009 at 2:25 de.

   saját magunkkal lenni…
   Mindenkinek, bárkinek magamról… Magamnak magamról… Félelmetes, dehát így megy ez.
   Azt kérted az elején, hogy tapasztalatot írjunk, ne elméletet. Hát az most akad. Néha már örülnék neki, ha valami elméletté állna össze, de nem akar olyan nagyon összeállni. Még csak érzem, hogy azért majd valaminek ki kell ebből sülnie a végén. De hol a vége?

   Azt hiszem, én most úgy működöm, mint egy két lábon járó kísértés. Szerény, mi? 🙂 De mióta így működöm, kezdem úgy érezni, hogy nagyon sokakat ki lehet mozgatni a saját egyensúlyukból, a remek párkapcsolatukból, a saját hűségességképük ellenére.
   Ez leginkább ezt a kérdést veti fel bennem: vajon ha majd nem kísértésként, hanem párként akarok funkcionálni, akkor mi fogja mellettem tartani azt a hölgyet? Hiszen látom, hogy egy közös társaságban eltöltött hosszú hétvége, vagy akár néhány kellemes tánc, eltalált mondatokkal milyen hatást válthat ki.

   Na de tapasztalat.
   Példásan jó fiúként kezdtem a pályafutásomat, hosszú kapcsolattal, mintaként szolgáltam a baráti körömnek. Aztán vége lett. Nem szépen. Igazából azért volt hosszú, mert függtünk egymástól pszichológiailag. Ezt akkor belülről nem láttam. Azóta nagyon félek tőle, hogy majd belülről megint nem fogom látni. Ekkor megéltem olyanokat, amikről Csizike írt, hogy tetszettek mások, de megnyugodva visszataláltam többször, pudingilag egy csókot próbáltam ki egyszer. A lánynak persze nagyon rosszul esett, de megbocsátotta.

   Később megéltem egy távkapcsolatban, hogy a hölgy szanaszét kefélt egy csávóval, miközben nekem irogatta a szerelmes leveleket. Én is megbocsátottam, még kűzdöttünk vagy 4 hónapig, csak aztán szakítottunk. Ez megviselt.
   Eddig biztos, hogy én is nagyon optimistán beszéltem volna, mint Csizike. Nagyon hasonló elvek mentén. De ez a lány azt mondta nekem, hogy akármit is hiszek, ő tényleg belém volt szerelmes közben. Meg abba a másik srácba is. Az agyával és szívével jobban belém, az ösztöneivel jobban belé. Sokáig nem hittem el, hogy ez tényleg lehet, de aztán nem találtam semmit, ami miatt ne hinnék neki, csak a saját előítéleteimet, hogy márpedig ilyen nincs. Valami itt megbillent bennem. Talán valami olyasmit raktam össze magamnak, hogy ezek a dolgok sokkal bonyolultabbak, mintsem elvek mentén meg lehessen ítélni. Legalábbis hiba összekapcsolni azt, hogy hűséges-e a párom azzal, hogy szeret-e. És hogy ennek az egésznek van valami köze a másik birtoklásához, ami – bár elképesztően mélyen benne van a kultúránkban – nekem nem tetszik.

   Aztán jött egy lány, akivel nagyon jól éreztem magam. Szerettem vele lenni, szerettem kívülről is, belülről is, beszélgetésben is, partnerként is. De egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy még nézelődöm más nők felé. Megérint ha tetszem nekik. Válaszolok rá. Ekkor mondta egy lány, hogy számára én vagyok a megtestesült kísértés. Nyilván mindenkinek megvan a sajátja, de engem megbolondított az, hogy én sosem gondoltam magamról, hogy lehetek valakinek kísértés. Férje volt.
   Egy másik esetben meg egy lány nekem volt a megtestesült kísértés. Neki is férje volt és pici gyereke, nála tudtam, hogy nincs esélyem. De akkor hazamentem és azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább, mert én még nézelődöm, és nem akarom megcsalni. Ő sem értette, én sem értettem, de mégis így volt: szerettem őt, de nézelődtem és tudtam, hogy rossz vége lesz, ha nem lépek.

   Na ekkor mondtam azt magamnak, hogy akkor tessék, most lehet nézelődni, kipróbálni, meghódítani, elcsavarni, megélni azt, hogy tetszem, hogy hatalmam van… Hátha azért nézelődöm, mert bizonytalan vagyok magamban, és majd ha már magabiztos leszek, akkor nem akarok nézelődni… Ez megy egy éve.
   Szerintem igazából egyetlen dolgot teszek: ha tetszik valaki, akkor annak teret adok/teremtek és a válaszokra reagálva viselkedem. Ami annyit jelent, hogy nem veszem figyelembe azt, hogy elméletileg van-e párja az illetőnek, vagy nincs. Ezt a kérdést meghagyom neki. Nem az a cél, hogy bármit is tönkre tegyek, de annyit féltem már, hogy tönkreteszek dolgokat, hogy most nem érdekel: én a saját dolgaimat kell, hogy rendbe rakjam. Valahol hiszek abban, hogy mindenki ezt teszi, csak nagyon sokan szeretik ezt bebújtatni egy olyan köntösbe, hogy másokért teszik.

   Mint látható, a magabiztosságommal már kevesebb baj van (sőtt! 🙂 ), de a tapasztalatokkal nem tudok mit kezdeni. Én korábban nagyon bálványoztam a női tisztaságot, ami a szépséggel jár együtt (a fantáziámban). Egyáltalán a nőiség köré rengeteg varázslatot szőttem. Talán egy kicsit arról is szól ez a történet, hogy ettől akartam megszabadulni. Hát, alakul: az utolsó két élményem olyan nőkhöz kapcsolódik, akik 3 éve élnek együtt a párjukkal. Az egyik férfit ismerem is. Nagyon jó ember. Mégis a kedvesének vagyok a szeretője. Tök skizofrén helyzet. Hol van itt az én felelősségem? Nekem kéne vigyáznom az ő párjára? Nekem egyre inkább az a véleményem, hogy nem. Persze lehet, hogy csak kognitív disszonancia redukció… 🙂
   A másik lánnyal egy bulin ismerkedtem meg, meghódítottuk egymást, csókolóztunk, nagyon jó volt. Felületesnek tűnik így leírva, de benne volt minden bizsergés, izgalom, mélység. Aztán mindenki hazament. Váltottunk kb két levelet, aztán gondoltam egyet és megkérdeztem, nincs-e kedve elbújni velem valahova vidékre néhány napra, én úgyis terveztem, hogy megyek. Legnagyobb meglepetésemre volt kedve. A bulin találkoztunk először. Merész, gondoltam.
   Másodszor a szálláson találkoztunk. Ekkor lepődtem meg igazán: 2 barátnője tudta, hogy eljött, mindenki másnak azt mondta, hogy az egyik barátnőjénél van. A vőlegényének is. Hmm… Na ITT mi az én felelősségem? Azt mondta, hogy eljött, hogy megnézze, hogy milyen egy nőcsábász közelről. (Én már a buliban elejtettem, hogy tőlem egy hosszú távú kapcsolat gondolata is igen messze van jelenleg.) Hát megkérdeztem tőle, hogy mégis mit vár ettől az 5 naptól? Azt mondta, hogy azt, hogy tegyem olyanná, hogy megérje, bármi lesz is a következménye. Na, ez már kihívás! Végül kineveztük önismereti tanfolyamnak, tapasztalati tanulás + reflexió módszertanával. 🙂
   Sokszor megfordult a fejemben, hogy azt mondom, hogy én ilyet nem csinálok, és menjen szépen haza a vőlegényéhez. Megtehettem volna, és most döngethetném a mellem. De azon vívódtam magamban, hogy ki vagyok én, hogy megítéljem az ő viselkedését, döntéseit? (A férje??? 🙂 ) Ígyhát eltöltöttünk együtt 5 napot és szerintem egyikünk sem bánja meg. Annyira valós volt, ami történt, annyira mély és annyira arról szólt, akik valójában vagyunk. Rólam, aki keresi magát, a tapasztalatokat, és egyáltalán nincs eligazodva abban, hogy mit is keres egy kapcsolatban, és róla, aki baromira nem volt kész arra, hogy férjhez menjen úgy, ott, akkor. Azt éreztem, hogy igazán megérintem őt és ő igazán megérint engem, miközben saját magunkkal vagyunk. Tudtam, hogy nem vele akarom leélni az életemet, de mégis azt kívántam, hogy bárcsak ilyen szabadságban lehetnék majd azzal is, akivel hosszan akarok majd együtt lenni. De fogalmam sincs, hogy hogy lehet elérni ezt a bűntudat-nélküli állapotot egy kapcsolatban: amikor nem érzem magam semmiért felelősnek, ami a másikkal történik, de megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy neki is, nekem is jó legyen, mert szeretem.

   Na. Ez már majdnem tanulság-szerűen hangzik. 🙂 Csak nem tudom, hogy hogy lehetne megvalósítani. Olyan, mintha be lennék zárva elképzelések, és ítélkezések közé (félreértés ne essék, a sajátjaimról van szó), amikben úgyis mindig vissza fognak térni ugyanezek a kérdések, amíg le nem hántom őket magamról. Ilyenek a „másiknak hűségesnek kell lennie hozzám”, a „ha én megkívánok valakit, akkor rossz vagyok”, meg az „én felelős vagyok a másik életéért”.
   Kezdek olyan bölcsességeket puffogtatni, amiket nem értek/élek meg, úgyhogy abba is hagyom. 🙂

   Ahogy így visszaolvasom ezt a választ, tényleg átjön, hogy ezen még van mit dolgoznom. Dehát talán ez is a feladatom. 🙂

   Kedves Csizike, köszönöm a felhívást írásra, tényleg magamnak írtam, magamnak fogalmaztam meg tanulságot. Sokat még nem, de majd idővel… 🙂
   1. 

      zrakosred

      január 12, 2009 at 6:35 de.

      semmi okosat
      nagyon mélyen megérintett az írásod őszintesége, vagy inkább meztelensége. korántsem rendelkezem ennyi tapasztalattal, sajnos. 🙂
      egy élményem jutott eszembe. szerelmes voltam egy férfibe, ő volt az egyetlen ember, aki mellett megéltem a teljes jelenlétet.
      elég távol laktunk egymástól. egy napon kaptam magam, elutaztam hozzá. becsöngettem. kinézett az ablakon, majd visszahúzódott. vártam, hogy beenged, de nem tette. késő este volt, csönd és mozdulatlanság. csöngettem (pár órát :-). előzőleg cseteltünk, beszéltünk telefonon, leveleztünk sokat, vitatkoztunk. gondoltam, még nem szállt el a dühe. ahogy ott álltam, s lassan átléptük a éjfélt, tudtam, hogy nem megyek el. visszaültem a kocsiba, s magam elé képzeltem a házat, kerestem a gyenge pontot. be akartam jutni. aztán visszamentem, s mint egy betörő, szinte végig tapogattam, nem a kezemmel, nem a szememmel, a idegeimmel. találtam egy kisség fölhasadt szúnyoghálót, ami mögött nyitva volt az ablak. egyszerű volt. csak bedugtam az ujjam, s a megviselt anyag húzásra repedt. nagyon csedben bemásztam. ismertem jól a házat, könnyen tájékozódtam a sötétben. semmi mást nem akartam, mint mellé bújni, s tudtam, az első meglepetés után, megint átéljük azt a kölcsönös nyugalmat, remegő varázst, amihez foghatót nem ismertem korábban. beléptem a hálószobába. nem mentem azonnal az ágyhoz, először végigjártam a szobát, minden tárgynak a érintésemmel köszöntem. otthon voltam. ekkor suttogást hallottam az ágy felől. női suttogást. abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nincs egyedül. nem is gondoltam soha ilyesmire, hogy ez bekövetkezhet. összekuporodtam a szőnyegen, sokkos állapotba kerültem. remegtem. a hölgy az ágyban fölült, mert valamit meghallott, de mivel én szinte összeestem, a szőnyegen nem vett észre. hirtelen fölálltam és fölkapcsoltam a villanyt. s megláttam a tényt. nem fájdalom már az, amit az ember ilyenkor érez. túl van rajta. olyan nagy érzés, olyan erős, hogy átemel saját magadon. néztem őt. órákon át hajnalig csak néztem. nem volt mondanivalóm, nem voltam haragos, dühös, féltékeny. üres sem voltam. nagy erő volt bennem, hatványozottan éltem. olyan volt, mint egy kinyílás. néztem az én kedvesemet, ahogy sír, ahogy vádaskodik, ahogy a felindultságtól hányni kezd. nem tudtam szólni. mégis, amikor ő rosszul lett, odamentem a hölgyhöz, aki közben felöltözött. megkérdeztem, hogy kicsoda. azt mondta, ő az a nő, aki szereti a kedvesemet. megkérdeztem, hogy tud-e most neki segíteni: tiszta ruhát keresni, törölközőt hozni, megnyugtatni. megtörtént minden nagy intimitással a szemem láttára. még az elején volt egy pillanat, amikor átléptem a másik szobába, hogy elmegyek. majd megálltam, azt éreztem, hogy szeretem, nem hagyhatom magára, nem tarthatom bűnösnek, mert nem ez a valóság.
      még sokáig megmaradt a kapcsolatunk. egyszer egy hotelszobában szálltunk meg. mivel utazni akartunk, s nem értük el a vonatot, nem volt nálunk semmi tisztálkodó eszköz. fölajánlottam, hogy leugrom a boltba. azt kérte, maradjak vele inkább. elmentem a mosdóba öt percre, s mire kiléptem, már megváltozott a véleménye. megkért, hogy menjek le a boltba. nem gondoltam semmi rosszra, elmentem. közben felhívott valaki, de nem tudtam visszahívni, mert nem volt egységem már a telefonon. visszatérve a hotelbe, megkértem a kedvesem, hogy adja kölcsön a telefonját. ijedtség volt a szemében, s azt mondta, nincs egysége. ettől kezdve folyton veszekedett velem, s így is aludtunk el. pontosabban csak ő. feküdtem az ágyban, s végig gondoltam, mi is történhetett. eljutottam addig az öt percig, amíg a mosdóban voltam, a boltig, a telefonig. fölkeltem, s gátlástalanul megnéztem a mobilját. szerelmes sms-ekre leltem, melyet egy másik nővel váltott. dühöngtem, fölébresztettem, összeszedtem a cuccom, aztán az ajtóban megálltam. megint ugyanazt éreztem: nem hagyhatom egyedül, bűntudattal, mert ez mellékkörülmény a valósághoz képest. ugyanaz a fájdalmon túli érzés.
      s ugyanúgy akkor jött el, amikor a fájdalom nem tudott elűzni.
      ma már nincs kapcsolatunk. de a kapcsolatunk nem múlt el. itt van bennem. ott van benne. olyanfajta a közelségünk, ami akaratunk ellenére létezik. van.

      miért írtam ezt le? mert az írásod nyomán olyan kapcsolatokat véltem felfedezni, amelyekben a vágy, a félelem, a fájdalom egymásnak feszülő ellentétként építik és rombolják a kialakult kapcsolatot. s én azt tapasztaltam, hogy a teljesség ezeken túl van. bár ez csupán tényleg egyedi tapasztalat, még nem tudás.
      zrakosred
      1. 

         csizike1

         január 17, 2009 at 2:28 du.

         Köszönöm szépen, Kedves Zrakosred!
         Köszönöm szépen Kedves Zakosred, hogy megosztottad velünk élményeidet, tapasztalatodat.

         Érdekes… 😉

         Csizike

         csizike1@gmail.com
      2. 

         gyöngyház

         január 17, 2009 at 3:21 du.

         Szürreality
         Ez szürreális utazás volt… Mint az éjszaka szürrealitása a városban… Azt hiszem az ezzel a szóval illetett fura, földöntúli érzés akkor érint meg, mikor Isten hagyja, hogy kicsit átnézz a másik oldalra. Nagyon szeretem ezt érezni! Tényleg kilépés. Az életedből, a nappali valóságból. Itt nyugodtan magaddal lehetsz, sőt, még magadat is ott hagyhatod…
         Azt hiszem, tudatosan, vagy nem, de te sűrűn jársz a másik oldalon.
      3. 

         Ördög

         január 19, 2009 at 11:26 du.

         ha okosabb nem is, talán bölcsebb…
         Elképesztő élmény volt olvasni. Mikor először olvastam átcsapott rajtam, nem is tudtam reagálni. Most sem tudok igazán, annyira megjelent a fájdalmon túli érzés. Ez is olyan, hogy ha filmben látnám, azt gondolnám, hogy a rendező egy kicsit túlzásba vitte a dolgot, az életben nem ennyire élesek a képek. Pedig de.
         Valahogy én abban hiszek, hogy az ilyen dolgok edzik az embert. It’s all right…
         Nekem akkor volt ilyen, amikor egy abortuszról kellett döntenünk. 1 nappal azután derült ki a terhesség, hogy szakítottunk. Tökéletes időzítés, nemde? 🙂 🙁 Ebből sejtheted hogyan döntöttünk.
         Vannak dolgok, amik nagyobbak nálunk…
   2. 

      Nybella

      január 16, 2009 at 8:13 de.

      Egy férfi is?…….
      Nagy érdeklődéssel olvastam soraidat,kedves ismeretlen.Meglepett az,hogy egy férfi is eljut ilyen kérdésekhez,hasonlóakhoz amikkel én is küzdök.A külömbség az,hogy én a tökéletesség érzését 16 évi (komolyan állítom)boldog házasság után veszítettem el.Nem bántott a férjem,ugyanúgy imád mint régen.Jóravaló tisztessége ember,azt hiszem hogy tökéletes férj és apa.Nem változtak a külső tulajdonságai sem olyan mértékben hogy ne lehessen elfogadni,egy jó pasi.Mindezek ellenére,kb.1,5 éve nem találom azt a boldogságot mellette,ami régen teljesen és tökéletesen egyértelmű volt.Sokévnyi kihagyás után dolgozni kezdtem,fogytam egy csomót és észrevettem,hogy érdeklem a férfiakat.Ez most így nevetségesen hangzik,de ez az érzés számomra új volt.Fiatalon mentem férjhez és előtte se voltam pasizós.Nem tudom,hogy miért,de valahogy nem indultak be rám a srácok.A férjem az az igazi ELSŐLÁTÁSRA SZERELEM volt.Nem volt előtte szexuális kapcsolatom senkivel,de eldöntöttem hogy ez a pasi kell.Nem volt jó vele sokáig,de annyira szerettem,hogy azt se bántam,majd kialakul-gondoltam.Aztán a szokásos menetrend:gyerekek,otthonlét,hízás stb.Egyre erősebben ragaszkodtam a férjemhez,úgy éreztem,hogy a legszerencsésebb vagyok a világon,hogy ő szeret engem.Engem,egy ilyen csúnya és kövér és öreg nőt(ő az idősebb,6 évvel).Kimondhatatlanul boldog voltam,hogy ő elfogad engem és magamat nagyon utáltam,a fent említett hibáim miatt.A férjem volt a bálványom,nem hoztam nélküle semilyen döntést és abban éltem,hogy ő 100x különb nálam.Hát ezekből amit leírtam láthatod,hogy mennyire szerettem,kapaszkodtam belé és nem is gondoltam SOHA más férfira.Ha néha nagyritkán valakitől bókot kaptam,zavarba jöttem és napokig nem értettem,hogy ugyan mit akart tőlem.Így éldegéltem az aranykalickában évekig és nem hazudok ha azt mondom,nem éreztem a kalickát.
      Aztán egyszercsak rájöttem hogy elvesztem,feloldódtam a szerepeimben:anya,feleség,háziasszony stb.Már semmit nem tettem a saját kedvemért,csak a mások(a férjem,a gyerekeim)igényeit szolgálom ki és én feloldódtam,már nem is vagyok sehol.Ami jó azt sajnálom magamtól,nincs örömöm magamnak-magamért.Hetekig nincs egy-két óra amit eltöltenék a saját kedvtelésemmel.
      Aztán amikor rájöttem,hogy elsősorban magamat kell szeretnem,elfogadnom,aztán tudok továbblépni és a gyerekeimet is csak akkor teszi boldoggá amit tőlem kapnak,ha nem magamtól vonom meg.Sikerült nem gyűlölettel néznem magamat a tükörben és mivel már szerettem magamat,így már jót akartam magamnak sikerült fogynom is.Sajnos közben átértékelődött az álomszerelem.Nem tudok mit tenni,de sajnos kíváncsi lettem más férfiakra.Vágyom arra,hogy hódítsak,hogy olyan férfiak,akiket korábban még megnézni se mertem odalegyenek értem.A férjemet továbbra is szeretem és nem akarom elveszíteni,de a vágyaim bennem élnek erősen.Persze az észérvek:sokminden köt össze,egy jó embert,a gyerekek.de folyton az jár az eszembe,hogy ha biztosan tudnám,hogy nem bukok le……Na de amilyen tapasztalatlan vagyok,máris lebuktam egy-két szexi mns-el.Megnézte a telómat és megtalálta benne,vágyam egyik tárgyának képeit.A bűntudat nagyon erős volt bennem,eldöntöttem,hogy leállok,ő (a férjem)nem érdemli ezt meg.Valameddig ment is,de aztán elült a vihar és most újra előtörtek a vágyak.Egyenlőre még kétségbeesve próbálkozom,hogy megszabaduljak,hogy visszataláljak,od ahová tartozom.Viszont szenvedek a láncoktól amiket valamikor nem is éreztem.Nos hát valami ilyesmi,ezt persze még taglalhatnám,de ennyiből is láthatod,hogy kissé hasonló kérdések és kétségek vannak bennem is.Érdekelne a további sorsod….
      Szép napokat neked!
      1. 

         csizike1

         január 17, 2009 at 11:33 de.

         Kedves Nybella! Köszönöm Szépen.
         Kedves Nybella!

         Mint a téma „indítója”, köszönöm szépen az őszinte hozzászólásodat és megosztásodat.

         Angyalok kísérjék Útadat… 😉

         És megleled a megoldást minden kérdésedre…

         Önmagadban.

         Te vagy a Válasz.

         Bármit is válassz…

         😉

         Csizike 😉

         csizike1@gmail.com
   3. 

      gyöngyház

      január 16, 2009 at 12:22 du.

      Boszorkány
      Drága Ördög!
      Mintha csak én írtam volna. 🙂
      Van egy szívemnek nagyon kedves lény, aki szintén maga a két lábon járó kísértés!
      Ő viszont őrlődik. Egyrészt veszettül élvezi. Másrészt néha elege van, hogy mindenki meg akarja… kapni. Harmadrészt meg ő olyan lágy… Nem tud nemet mondani, így olyan dolgokba is belemegy, amibe nem kéne…
      Gondoltam rá, hogy elküldöm Neki, amit írtál. Hátha-hátha elindít benne valami! Bármit, mert – bár remélem, túldimenzionálom a problémát – úgy érzem, ha nem találja meg a saját helyét a saját életében, nem lesz jó vége. Féltem őt.
      Nekem nem volt hozzá soha közöm szexuálisan, de azonnal megszerettük egymást. Biztos, hogy karma, mert teljesen irreális. 🙂
      Nagyon jó volt olvasni a soraidat, köszönöm!!!!! Én még így sosem írtam le, jó, hogy megtetted. Még sokszor elolvasom szerintem, tovább gondolom a saját életem tükrében.
      1. 

         Ördög

         január 20, 2009 at 12:49 de.

         boszorkányság és varázslás
         Nos, lehet, hogy bemutathatnál minket egymásnak ezzel a boszorkánnyal. Persze csakis az önismereti fejlődés kedvéért!… 😉

         Örülök, ha elindított benned valamit, bár az nem jött le, hogy mire írtad, hogy mintha csak te írtad volna… Te is túlzottan öntelt vagy? 🙂

         A féltés és kiúttalálás nagyon érdekes dolog. Én egy „Cakazértisz ededül!!!” típusú ember vagyok most (talán egyszer meghaladom), úgyhogy herótom van attól, ha valaki félt. Azért megyek ezen az úton, mert ezen akarok. Szívesen veszek mindenkit, aki elfogad így, és rá tud világítani olyan dolgokra, amiket nem látok, de azt szeretem a legjobban, ha ezt úgy teszi, hogy bízik abban, hogy összességében jó irányba fogok haladni. De hogy ez másnál hogy működik, vagy hogy mi a „helyes”, arról fogalmam sincs. Néha meg akarok védeni embereket saját maguktól, átsegíteni őket akadályokon, amiket látok. Máskor meg abban hiszek, hogy csak akkor lesz valakiben változás, ha maga lép meg valamit és én csak annyit segíthetek, hogy saját magamban próbálok következetes lenni. Hogy láthassa, hogy én így működöm, ez is egy alternatíva, de elfogadom úgy, ahogy van. Ez utóbbi nehezen megy néha… 🙂

         Azt megértem, hogy veszettül élvezi, mámorító dolog a hatalom a másik nem felett. A hatás másokra. Én abban bízom magamban, hogy ennek a megélése azzal jár, hogy idővel finomodik, csillapodik, megnyugszik. Annyit már tapasztalok, hogy a vágy bennem eltolódott a fizikai megszerzés felől a „varázslás” felé. Varázslásnak azt hívom, amikor… Te, nem is tudom mit hívok varázslásnak! 🙂 Valami játékot. Valamit, amikor kölcsönösen felpiszkálunk egymásban egy részt, ami csiklandoz, amikor vele vagyok. Valamit, amitől hatalmam (?) lesz felette, és amitől elkezd benne áramlani a női energia és körbefon, és felemel, és meglep, és kíváncsivá tesz. Hogy mennyire kell ez nekem, az durva. 🙂
         Azt sem tudom, hogy ki varázsol. Tudom, hogy nekem van szerepem benne. Egy nem várt bók, egy határozott fellépés, egy ott felejtett tekintet, egy szabadon levezetett tánc… ezekről látom, hogy hatnak. Ilyenektől erősödik a varázs, de nem ettől lesz. Tudom, hogy a nőnek is van szerepe benne, de annak többnyire inkább hatása alá kerülök, mintsem tudjam hogy csinálja… Hehe. Meg vannak itt még dolgok… De azokról végképp nincs „fogalmam”.
         De valahogy összességében az ilyen játékokban sokkal inkább érzem, hogy férfi vagyok, mint akár abban, ha ágyba megyek valakivel. Talán ennek a megélése, megtapasztalása kell az egészségképem kialakulásához. Talán ezzel gyakorlom, hogy hogy lehet majd életben tartani egy hosszú távú kapcsolatot. Erre szerintem jók lesznek.

         Jól elkalandoztam, dehát ez van… Összességében azt hiszem, hogy irigyellek azért, mert félted őt. Én most nem féltek senkit.
         1. 

            gyöngyház

            január 20, 2009 at 3:25 du.

            Féltés és más gondolatok
            Nem direkt módon segítek. Senkinek. Én sem szeretem, ha rángatnak. Küldök egy linket, vagy a Te irományodat, ajánlok egy könyvet (vagy adok, de akkor tuti nem kapom vissza:-). Aztán, ha megnézi, elolvassa, stb. az az ő dolga, ha nem, az is.
            Félelmetes, félelmetes, félelmetes!!!!!!!!!!!!!!!!!
            Én vadászatnak hívom. Nálam is eltolódott a nyers szexualitás felől a finomabb érzékek megbizsergetéséhez. De nálam az ok fordított: önbizalomhiány. Mintha ezt is írtad volna, nem? 🙂 Most nem olvasom vissza. :-)). Bizonyítanom kellett, főleg önmagamnak, hogy igenis jó nő vagyok, attól függetlenül, hogy én mit gondolok önmagamról.
            És igen, a vágyak. Ezek a csodás kis szikrák, amik kipattognak az ujjak alól, a szemek mögül és zsigeri remegést szülnek. Jelzek, és ha van visszajelzés, kezdődhet a Játék.
            Nem tudom, az én életemben ez mért ilyen hangsúlyos, gyerekkorom óta!! De az egyetlen komoly problémám ezzel az ezo-életmóddal, hogy elveszíthetem ezt a pörgést, szenvedélyt, ami minden téren jellemez! Nem tudom elképzelni, hogy fensőbbségesen vagy bölcsen, felülről szemléljem a saját életem.
            Elveszíthetem? A koncertek, az éneklés forró tüzét? A tánc izzadásig hevítő forróságát? A könyvek által kioldott könnypatakot? A haverokkal lefolytatott elmehagyott-vidám bulik nevetését? És persze a szikrákat. A férfiak nagyvonalú ajándékát? 🙂
            Ja, önmagamnak mutassalak be? :-)) Én vagyok a boszorkány. Akiről írtam, egy srác. Csak ugyanolyan,mint te. Mint én. 4
            1. 

               Ördög

               január 20, 2009 at 4:16 du.

               Oupps… 🙂
               Oupps… Ebbe beleszaladtam. 🙂 Nos, üdv kedves boszorkály, nice to meet you! 🙂
               Ha egy kicsit magamhoz térek válaszolok is… :))
            2. 

               gyöngyház

               január 20, 2009 at 11:48 du.

               sorry
               Bocsi, tudom, az intenzitásomon állítani kéne állítólag. :-)) De épp arról írtam, hogy ezt szeretem.
               No. Kíváncsi leszek. Meg arra is, min akadtál ki?

               Most nyugodt vagyok, mikor ezt írtam, talán a téma, talán a szavaid miatt, de nem voltam kimondottan higgadt. 🙂
               Próbálni voltam és az az érzés, amit ott átéltem természetesen kioltotta ezt. Ez is érdekes, ahogy ezek egymást oltogatják. Talán ez az értelme némely meditációnak? Még nem tudom. De jó volt látni a lelkesedést, együtt lenni azokkal, akikkel megint valami újat készítünk!
               Persze: színház. Vannak érdekes dolgok… Én soha nem gondoltam volna, hogy a színház ilyen …. buja közeg. Mondták, de azt hittem, duma! Érthető, hiszen a színészek a lelküket dobják oda, meztelenül. Nagyon durva. Azt sem csodálom, hogy sok köztük a lelkibeteg, alkoholista és mivel a szex emberi közelséget és feszültségoldást egyszerre jelent, logikus lépés.
            3. 

               Ördög

               január 21, 2009 at 8:19 de.

               előfeltevések párbaja
               🙂 Nem az intenzitásoddal volt a baj. Az inkább olyan volt, mint amikor egy gyorssodrású folyóba kerül az ember: megforgat, dobál egy kicsit, felnyomja az adrenalint és hiába gyors, sokkal intenzívebben lehet érzékelni a partokat is. Nagyon élő volt a leírásod a vadászatról, nagyon bemozgatott, de én ilyenkor nem tudok írni. 🙂

               A belefutás arra vonatkozott, hogy úgy írtam neked, mint egy férfinak. Úgy döntöttem, hogy ha egy férfiról írsz, akkor nem írnád, hogy „mindenki meg akarja… kapni”, úgyhogy az biztos egy nő, úgyhogy te biztos férfi vagy. Bár azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy egy férfi úgy kezd egy másik férfinak levelet, hogy „Drága…” 🙂
               No, aki össze tudja számolni, hogy hány különböző előítélet gyűlt össze az előbbi néhány sorban, az kap… majd esélyt emberjogi aktivista vonalon. Szerintem. 🙂
            4. 

               gyöngyház

               január 21, 2009 at 9:44 de.

               Fordítva
               Így aztán meg még érdekesebb. Most már tényleg újraolvasom, ilyen aspektusból!
               Egyébként tényleg fordítva vagyok összerakva. Úgy vadászom, gondolkodom ezekről a dolgokról és úgy „udvarolok” mint egy pasi. Más dolgokban is olyan vagyok. Sztereotípiák: pl. egyszerűbben, egyenesebben élek, gondolkodom. Nem vagyok soha hátulróljövős. Sokszor csodálkoztam azon, hogy is lehet ilyent csinálni, mert nekem fantáziám sincs hozzá. Próbáltam, nem ment! :-)) Cserébe viszont mostanra már átlátom és jókat mosolygok ezeken a másféle játékokon. A harcon a másik befolyásolásáért, bármilyen okból.
               Ahogy Matula bácsi mondta: ha nem akarja, hát nem akarja.
               Persze én sem vagyok egyszerű, de megpróbálok tudatosan is mindig úgy dönteni, vagy gondolkodni, hogy vagy a legegyszerűbb, vagy az első intuícióra bejövő dolgot csináljam.

               Nekem is vannak/voltak jócskán előítéleteim a pasikkal szemben. De főleg a nőkkel! Sok problémám abból is adódik, hogy nehézkesen élem meg saját nőiségem. Imádok nő lenni, de idegesít a körömreszelés, nem élvezem a vásárlást… Legtöbbször utálok nagysminkelni. Gyerekkoromban visítottam, ha szoknyát kellett felvennem. Egyfolytában fiú akartam lenni, mert nekik olyan jó! Utána jött a tinédzserkor, „kifejlődtem”, mindenki legnagyobb örömére és már nem is akartam pasi lenni. 🙂 De ez nagyon összetett dolog bennem. Nagyonnagyon. Most se időm se türelmem, hogy ezt kifejtsem, de ha megteszem, úgy érzem, te leszel az „áldozat”, akire rázúdítom. Valahogy úgy érzem, annyira a másik oldal vagy és mégis én, hogy sokat tudsz majd segíteni.
               De lehet, hogy nem. 🙂 Persze vannak olyan dolgok, amiket soha senki nem tudhat meg, ezeket magamban kell lerendeznem. Ezért is vagyok itt Veletek. 3
            5. 

               Ördög

               január 21, 2009 at 2:38 du.

               El(t)érés
               A zúdítás az jó, az jöhet. Nekem is akad még zúdítanivalóm. Ha nem a közösbe akarnád zúdítani, akkor írhatsz az ordogodvan@gmail.com-ra. Neked csináltam. 🙂 Lassan kezdünk egy „picit” eltérni a fórum témájától… 🙂
            6. 

               gyöngyház

               január 21, 2009 at 6:08 du.

               boszi
               Megtörtént! Köszönöm a címet! 🙂
   4. 

      csizike1

      január 17, 2009 at 11:37 de.

      Kedves Ördög!
      Kedves Ördög!

      Köszönöm szépen a tartalmas válaszodat… megnyílásodat… őszinteségedet… megosztásodat.

      Igazán Csúcs Vagy!!!

      Köszönöm szépen Neked.

      ;-)))

      Csizike

      csizike1@gmail.com
   5. 

      csaesz

      február 6, 2009 at 9:21 du.

      Kérdések
      Ördög hozzászólását olvasva felötlött bennem, hogy talán itt, Tőletek választ kapok kérdésemre…

      A következő a szitu: barátnőmmel van egy nagy „vitánk”. mindkettőnknek most ért véget a házassága (milyen érdekes, szinte egyszerre..), de mindkettőnk más-más tanulságot vont le belőle, és emiatt azóta máshogy éli az életét. Barátnőm teljesen kiábrándult a férfiakból, állítása szerint az összes hazudik és csalja a feleségét; aki eddig még nem, az majd a jövőben teszi. Egyébként véleményem szerint általánosítani elég veszélyes dolog, már ránk és a jövőnkre nézve, és ezt Ördög leveléből is kiolvastam… aki csalódott, és beépíti a saját hitrendszerébe, hogy a tapasztalata egyetemleges, az nyilván olyan lelkecskéket fog a továbbiakban magához vonzani, akik erősítik ezt a tapasztalatát… szerintem.
      Szóval: a barátnőm most a nős férfiakra utazik mert komoly kapcsolatra nem, csak szexre vágyik. Szíve joga, ha őt ez boldoggá teszi, amin „nézeteltérek” vele, az a „nős” szócska. Ő azt mondja, hogy nem felelős, mert ő nem akarja szétbombázni egyik kapcsolatot sem (ja, több is van neki..), a pasik meg úgyis csalnak, ha nem vele, akkor mással. Ezt a felelősség témakört az előttem szóló is feszegette. Én valahol úgy érzem, hogy nem túl jó döntés harmadiknak lenni egy kapcsolatban, de nem azért, mert a másik emberért vagyunk felelősek, hanem valami olyasmit érzek, hogy ezzel hosszú távon magunknak ártunk. A vitánk azért parttalan, mert nem tudom sem neki, sem magamnak megindokolni, hogy miért érzem így. Van valakinek erre vonatkozóan valami ötlete?

      Ez most más tészta lesz, de olyan jó leírni, hogy VÉGRE MEGTANULTAM A SZÍVEMRE HALLGATNI. (bü-bű)Hogy már biztos vagyok az érzéseimben, mégha az eszem továbbra is szeretné megfejteni a miértre a válaszokat…:)
      1. 

         Csizike ;-)

         február 7, 2009 at 3:22 du.

         Amikor akasztják a hóhér hóhérját! 😉
         Szia!

         Egyszer a barátnőd is meg fogja tapasztalni, hogy milyen az, amikor őt csalják… egy harmadikkal…
         És előreláthatólag az nem fog neki nagyon tetszeni…
         és akkor majd megérti, és megéli, hogy érdemes-e ilyet tenni…

         Minden hóhért felakasztanak egyszer…
         És azt a hóhért is, aki a hóhért felakasztotta…
         És ez így megy tovább…

         A tapasztalatot, az adott, okozott élményt nem ússza, nem spórplja meg magának senki…
         Ami Tőled ered, Tőled és Belőled indul útjára, az Hozzád is tér vissza…
         Mint a bumeráng.
         Sokan nem tudják, de ezt hívják Sorsnak. (Karmaként is szokták emlegetni… 😉

         A hibáinkból tanulunk.
         A gyerek is 100-szor elesik, mire megtanul járni…
         És még utána is jópárszor, szaladás, rohanás, játék közben, amikor nagy a lendület, vagy összeütközik valakivel, vagy jégre lép…

         Nem vétek a hiba és nem elítélendő.
         A tanulás folyamata…

         De egy biztos:
         Mindenkinek van Lelke.
         Lelki Lények vagyunk testben megélve ezt itt és Most, a játék, a móka, az érdekesség, a tanulás, a fejlődés és az izgalom kedvéért… választottuk ezt a létformát MOST… mert ez egy óriási nagy Kaland.

         De inkább vagyunk Lelkek, mint Testek.
         Sőt: a Test csak ruha a léleknek, amit felveszünk és leveszünk…

         Akinek van Lelke, annak van Lelkiismerete is… Belső Hangja…
         Ha oda figyelsz önmagadra, az érzéseidre, ha Hallgatsz a Szívedre, ahogyan már Te is (egyik kedvenc könyvemnek is ez a címe: Hallgass a Szívedre! http://www.varazsladika.hu 😉 azok mindig ÉRZIK hogy mi a helyes és mi nem. Az ÉRZÉSEID TISZTASÁGA, SZÉPSÉGE, ÉS JÓSÁGA mutatja meg…
         Ami Szépen, Tisztán és Szabadon Rezeg Benned.
         Ami nyugtalanít, és feszültséget okoz, ami negatívan rezeg… és nem tiszta, egyértelmű, Szeretet-teljes, az álatlában mindig helytelen és tévút… amit megspórolhatnának az emberek maguknak…

         Lehet, hogy a barátnőd most így törleszt a férjének és a többi férfinak…
         hadd legyen csak bűntudatuk és lelkiismeretfurdalásuk, hogy milyen aljasak, hogy csalják a feleségüket!

         És ha nem Vele, akkor mással úgyis megtennék?

         Ilyen alapon ölhetne is.
         Ha nem Ő, más úgyis megtenné…
         Na és?
         Ahhoz mi köze?

         A balhét egyszer úgyis el kell vinni…

         A tisztátalan dolgok tisztátalan dolgokat szülnek…
         A tetteidhez az érzéseid a csatolt fájlok…
         Olyan ez, mint egy e-mail…
         Tulajdonképpen az Élet nevű internetes játékban minden e-mail feladója és címzettje is CSAK TE VAGY.
         És ha van csatolt file is (csatolt rezgés), azt is megkapod…

         Ebben nyugodt lehetsz…

         Tehát: csak olyan e-mailt adjál fel, aminek te is örülnél…

         Aminek örülni fogsz…

         Ami megdobogtatja a Szívedet és Szépséggel és örömmel tölti fel a Lelkedet.
         Ezek az Tiszta Szépségek az Igaziak… minden más átverés és hazugság… „kibaszás” és önsorsrontás…
         Van erre szükséged???

         😉

         Csizike 😉
6. 

   Névtelen

   január 14, 2009 at 3:49 du.

   vele vagy nélküle
   34 éve élek boldog házasságban. Soha nem jutott eszembe, hogy más férfi milyen lehet az ágyban! Megnéztem a férfiakat, de soha nem akartam egyiket sem. Ha egy férfi elnyerte a tetszésemet és beindította a hormonokat, akkor megpróbáltam elérni a férjem és eltölteni egy boldog „percet”. Volt, hogy az erdőben, vagy az autóban, sőt még a padláson is. Én is ugyan ezt kaptam a férjemtől. A vágyakat ki lehet elégíteni, ha két ember szereti egymást. Még akkor is, ha elsőre valami a másik félnek idegennek tűnik. Próba szerencse és sok megértő türelem. Ha kellemes mindkettőnknek, felvesszük a palettára, ha nem, akkor egyszer megpróbáltuk. Ha elmúlik a szerelem és a vonzalom, jobb ha külön válnak útjaik. Az érzelmi csalódás senkinek nem jó. Ez csak duma.
   Mamaboszi
7. 

   csizike1

   január 17, 2009 at 12:34 du.

   Szerelem-Szeretet-Párkapcsolat-Hűség-Hűtlenség-Megcsalás…???
   Sziasztok!

   Örömmel adom hírül, hogy ez a Fórum-kérdéskör külön Blog formában is „megjelent”…
   Természetesen itt is lehet folytatni tovább a hozzászólásokat és okfejtéseket… véleményeket és főleg a hozzáfűzött Élő és Érző, Lélegző, Szuszogó, Hús-Vér, Igazi Valódi Élettapasztalatokat és Életbölcsességeket…
   És a ott is…
   Ahol tetszik… 😉

   Szólj hozzá!

   Osztd meg velünk a Tudásodat!

   Köszönettel és Szeretettel:

   Csizike 😉

   „a Hipervándor ;-)”

   csizike1@gmail.com
8. 

   Névtelen

   február 5, 2009 at 8:35 du.

   mennél de hova
   szabad akarat. Biztosan nehéz leélni egy életet egy szexuális partnerrel. Félrelépni szerintem nem bűn, de viselni kell a következményeit. Megkóstolsz egy új valamit, nemizlik, visszamennél a régi ízhez, de mi van ha már nincs hova? Bizalom, az is fontos egy kapcsolatban, ha elmondod elveszítheted, ha nem gyötör a bűntudat. Vergődsz amit lát rajtad az aki szeret. Lebukás. És ott a másik fél aki még lehet, hogy nem lépett félre. Mit érezhet? Megaláztatást, sértetséget, űrt és mérhetetlen nagy fájdalmat, ha ennek kiteszed szereted?
   1. 

      Szabo Gabi

      február 5, 2009 at 10:26 du.

      Bizalom
      A bizalom a legfontosabb, ha egyszer elveszett a kapcsolatban, vége, nincs kapcsolat.
      De amig bizalom van , addig nincs vége a kapcsolatnak.
   2. 

      laukoibi

      augusztus 26, 2009 at 8:38 de.

      A régi íz
      Ez volnék én – már megint 🙁

      28 éves házasság után úgy döntöttem, kilépek.A volt férjem többször is megcsalt az együtt töltött évek alatt.Persze, csak sejtettem , illetve működött a női megérzésem.Az elsőt megbocsátottam(az elsőt, ami kiderült), most már tudom, nem kellett volna.Azt mondhatom, ha nem lett volna ilyen hűtlen, még jó is lehetett volna a házasságunk.Két gyereket neveltünk fel, ők már felnőttek.3 éve elváltunk, de sajnos még hátravan az ingatlan körüli huzavona, amelyben a gyerekekkel maradtam.
      Az a típus vagyok, aki nem bír egyedül, társ nélkül élni, így másfél éves remeteség után beadtam a derekam egy férfinak, aki kitartóan ostromolt.Eleinte nem igazán tetszett és az sem, hogy 7 évvel fiatalabb nálam, de Ő nem hagyott békét, így többször találkoztunk és én lassan megszerettem.
      Azóta együtt élünk.Elmondtuk egymásnak, miért léptünk ki előző kapcsolatunkból, tehát tudta, hogy én nem viselem el azt, ha félrelépnek mellettem.Eleinte szépen éltünk együtt.Később a gyerekeim az apjuk véleményére adva, egyre jobban kezdtek elviselhetetlenül viselkedni itthon, ezért nagyon sokat veszekedtünk.Tudom, hogy szeret(ett) és ragaszkod(ott) hozzám, de sikerült teljesen összetörnie a szívem azzal, hogy megcsalt.
      Gyanús volt nekem, hogy nem úgy viselkedik, mint régen, ennek néhány hónapja, de annak a számlájára írtam, hogy sokat veszekedtünk és nem nyugodt az itthoni légkör, azért ilyen.Azután éreztem a hidegséget közöttünk, ami szinte megfagyasztott.Mondtam is neki, hogy úgy érzem, nagyon eltávolodtunk egymástól.Erre persze csak az volt a válasza, hogy én mindig képzelődöm.
      Most így utólag visszanézve rengeteg jele volt annak, hogy megcsalt,ezért megkérdeztem két jóst is és beigazolódott, hogy tényleg van valakije.Én elmondtam neki azt, hogy úgy érzem,megcsalt és azt is, hogy mire alapozom és ő váltig tagadta, sőt!!!még becsület szavát is adta, hogy nem történt meg a dolog.Nem hiszek neki, a körülmények nem ezt igazolták.Az egyéb jeleket most nem akarom részletezni.
      Nem tudom, mit tegyek,azért valahol még szeretem és nem akarok újra egyedül maradni, de a bizalom….hol van a bizalom és hogyan lehet így élni?
      Rengeteg könyvet elolvastam párkapcsolati témában, de nem lettem okosabb. Most azon meditálok,hogy jól csináltam azt, hogy hűséges voltam egész életemben? Vagy inkább lazán kell venni a dolgokat? Megcsalt, hát megcsalt legfeljebb én is félrelépek, ha lesz alkalmam?(amit kétlek, mert bár csinos vagyok és voltak is próbálkozások, de én nem tudtam soha megtenni) Na most azután hogyan tovább, mi a helyes út?
      1. 

         Névtelen

         augusztus 26, 2009 at 10:59 de.

         Nincs helyes út
         Te is tudod, hogy az utad a tiéd, neked kell megtalálni. Ezért a helyes út az amit te annak tartasz saját magad számára.
         Neked dolgod van a Megcsalással (csalással, átveréssel). A benned lévő férfi principiummal. Bizonyára ért téged valamilyen trauma, amiért ezeket a megcsalásokat meg kell élned, fel kell dolgoznod ezt a témát. Találd meg, hogy az életedben ezt a problémakört hova tudod visszavezetni. Ott lesz a megoldás is.

         Üdv!
         Hédi
         1. 

            laukoibi

            augusztus 27, 2009 at 3:48 du.

            Útkeresés
            Kedves Hédi!

            Köszönöm válaszod.Azon vagyok és leszek, hogy megtaláljam a problémám gyökerét.

            Üdv:Ibolya
   3. 

      laukoibi

      augusztus 26, 2009 at 8:38 de.

      A régi íz
      Ez volnék én – már megint 🙁

      28 éves házasság után úgy döntöttem, kilépek.A volt férjem többször is megcsalt az együtt töltött évek alatt.Persze, csak sejtettem , illetve működött a női megérzésem.Az elsőt megbocsátottam(az elsőt, ami kiderült), most már tudom, nem kellett volna.Azt mondhatom, ha nem lett volna ilyen hűtlen, még jó is lehetett volna a házasságunk.Két gyereket neveltünk fel, ők már felnőttek.3 éve elváltunk, de sajnos még hátravan az ingatlan körüli huzavona, amelyben a gyerekekkel maradtam.
      Az a típus vagyok, aki nem bír egyedül, társ nélkül élni, így másfél éves remeteség után beadtam a derekam egy férfinak, aki kitartóan ostromolt.Eleinte nem igazán tetszett és az sem, hogy 7 évvel fiatalabb nálam, de Ő nem hagyott békét, így többször találkoztunk és én lassan megszerettem.
      Azóta együtt élünk.Elmondtuk egymásnak, miért léptünk ki előző kapcsolatunkból, tehát tudta, hogy én nem viselem el azt, ha félrelépnek mellettem.Eleinte szépen éltünk együtt.Később a gyerekeim az apjuk véleményére adva, egyre jobban kezdtek elviselhetetlenül viselkedni itthon, ezért nagyon sokat veszekedtünk.Tudom, hogy szeret(ett) és ragaszkod(ott) hozzám, de sikerült teljesen összetörnie a szívem azzal, hogy megcsalt.
      Gyanús volt nekem, hogy nem úgy viselkedik, mint régen, ennek néhány hónapja, de annak a számlájára írtam, hogy sokat veszekedtünk és nem nyugodt az itthoni légkör, azért ilyen.Azután éreztem a hidegséget közöttünk, ami szinte megfagyasztott.Mondtam is neki, hogy úgy érzem, nagyon eltávolodtunk egymástól.Erre persze csak az volt a válasza, hogy én mindig képzelődöm.
      Most így utólag visszanézve rengeteg jele volt annak, hogy megcsalt,ezért megkérdeztem két jóst is és beigazolódott, hogy tényleg van valakije.Én elmondtam neki azt, hogy úgy érzem,megcsalt és azt is, hogy mire alapozom és ő váltig tagadta, sőt!!!még becsület szavát is adta, hogy nem történt meg a dolog.Nem hiszek neki, a körülmények nem ezt igazolták.Az egyéb jeleket most nem akarom részletezni.
      Nem tudom, mit tegyek,azért valahol még szeretem és nem akarok újra egyedül maradni, de a bizalom….hol van a bizalom és hogyan lehet így élni?
      Rengeteg könyvet elolvastam párkapcsolati témában, de nem lettem okosabb. Most azon meditálok,hogy jól csináltam azt, hogy hűséges voltam egész életemben? Vagy inkább lazán kell venni a dolgokat? Megcsalt, hát megcsalt legfeljebb én is félrelépek, ha lesz alkalmam?(amit kétlek, mert bár csinos vagyok és voltak is próbálkozások, de én nem tudtam soha megtenni) Na most azután hogyan tovább, mi a helyes út?
      1. 

         Névtelen

         augusztus 26, 2009 at 10:59 de.

         Nincs helyes út
         Te is tudod, hogy az utad a tiéd, neked kell megtalálni. Ezért a helyes út az amit te annak tartasz saját magad számára.
         Neked dolgod van a Megcsalással (csalással, átveréssel). A benned lévő férfi principiummal. Bizonyára ért téged valamilyen trauma, amiért ezeket a megcsalásokat meg kell élned, fel kell dolgoznod ezt a témát. Találd meg, hogy az életedben ezt a problémakört hova tudod visszavezetni. Ott lesz a megoldás is.

         Üdv!
         Hédi
         1. 

            laukoibi

            augusztus 27, 2009 at 3:48 du.

            Útkeresés
            Kedves Hédi!

            Köszönöm válaszod.Azon vagyok és leszek, hogy megtaláljam a problémám gyökerét.

            Üdv:Ibolya
9. 

   u.erika

   augusztus 7, 2009 at 9:31 du.

   Miért van az hogy ha
   Miért van az hogy ha elutasitok valakit az annál jobban nyomul?

   A szituácio a következö:Egy családdal dolgozom és lakom együtt fél éve külföldön.A férj korábban említette néha hogy mi lenne ha….De aztán megértette hogy nem és minden rendben volt.Àm a mult héten meg akart velem ismerkedni valaki és azota rákapcsolt.Ilyeneket csinál hogy amikor a felesége elaludt az ajtomnál probálkozik és nem érti meg hogy ha akarnám beengedtem volna már fölösleges órákig probálkozni!Ja és másnap is!

   Az zavar igazábol hogy most már egyre eröszakosabbra fogta.

   Nem mondtam még meg a feleségének,mert nem akarok botrányt,és azért sem mert érzem hogy a felesége tud valahol rola,sejti.Szerintem az az oka hogy mostanában nagyon figyelmes és kedves velem.Amugy pedig nem lát csak távolra és én ugy tudom hogy ez azt jelenti hogy nem akarja meglátni a közeli dolgokat.

   Amugy a fönökömet is szeretem és nem tudok rá haragudni mert tudom hogy nem azért csinálja hogy bárkit bántson egyszerüen még ezen a szinten van.

   Nekem pl.100-as skálán 99-es a szexcsakrám és fél éve nem voltam senkivel!Futok edzek és dolgozom,és mindezt öszintén élvezettel csinálom!Szerintem ez egy jo modszer!…ès mindenki boldog!

   Persze nem akarom igy leélni az életemet de azért hogy legyen kivel szexelnem nem eröltetem hogy legyen valakim.

   A munkámmal elégedettek és tudom hogy nem akarnak elveszíteni,és én is szeretem öket.Csak ez a sz. ne lenne a palacsitában!

   Mi az oka hogy az elutasítás kihívás egyeseknek?

   Járt már valaki hasonló cipöben és hogyan oldotta meg?
   1. 

      Csizike

      augusztus 26, 2009 at 11:46 de.

      Nem fog békén hagyni
      Szia!

      Én ezt, hogy ha visszautasítok valakit, és megköszönöm neki, amit ajánl, és ahelyett, hogy békén hagyna, még nagyobb sebességre kapcsol és annál jobban nyomul, és annál erőszakosabb és annál jobban bizonygatja a maga igazát (vagy hülyeségét) a különböző „pénzügyi tanácsadóknál” és mlm-es agymosottaknál észleltem…

      Biztos van ennek valami pszichológiája…

      Talán az is, hogy az emberek általában nem bírják elviselni a visszautasítást, mert azt kudarcnak élik meg…

      Kihívás lehet abban, ha valaki nemet mond, mert onnan válik izgalmassá a dolog…

      „Innen szép nyerni”

      Erről szólnak többek között a „Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?” és a „Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak?” könyvek…

      Az elutasítás, az öntudat és a karakanság VONZEREJÉRŐL… ami megőrjíti a Férfiakat…

      Aki odaadja magát csont nélkül… és mindig mindenben behódol és megalkuszik, az unalmas kis lábtörlő lesz…

      Azokat fogják megcsalni, majd végül elhagyni a Férfiak… mert az ilyen túl unalmas… egy idő után…
      Még ha eleinte nagyon kényelmes is…

      De a Férfiak tényleg a Szellemi Kihívásra utaznak, attól Őrülnek meg hosszú távon (rövid távon meg a szexi külsőtől, és a dögösségtől).

      Igazából a „Barátodnál” mindössze az a probléma, hogy a Feleségét már nem kívánja, talán nem is ad meg neki mindent szexuálisan… ezért már unalmas és kihűlt a kapcsolatuk… csak úgy tengődnek és éldegélnek egymás mellett… de ez már rég nem az igazi… csak a „megszokás és az unalom blokk”…

      És ott vagy Te, egy gondolom szexis, szexuálisan izgató, szép, vonzó, csinos lány, akit megkívánt a kiéheztetett „vaddisznó” (mivel mint tudjuk Éhes makkal disznóságokat álmodsz /ha férfi vagy/).

      És mivel ott is laksz Velük egy házban, tehát közel is vagytok egymáshoz, egy légtérben… gondolta emberünk, hogy bepróbálkozik… Elvégre még a kenyérkeresetedet is Ő adja, tehát Ő a Főnök… akkor esetleg jár Neki egy kis emilyen egyéb plusz természetbeli szolgáltatás is… főleg, ha valahol -titkon pl.- Te is vonzódsz hozzá…
      Meg ez a Főnök-Titkárnő, illetve Főnök-Beosztott közötti szexuális viszony már az emberiség kialakulásával egy idejű, jól bevált és működő „alap-modell”…

      Sose lehet tudni… egy (pár száz) próbát megér… gondolta Ő…
      Mit veszíthet?
      Lehet, hogy „Lassú víz partot mos”.

      Vagy ha nem akarod elveszteni a jó állásodat (és a jó pénzedet) és még esetleg egy kicsit tetszik is Neked a Főnök-Úr, és szexuálisan Te is ki vagy éhezve, és egy érintéstől robbannál… akkor esetleg belemennél a játékba… és megélnétek Vad Vágyaitokat és régóta Elfojtott Szenvedélyeiteket…

      Aztán lehet, hogy tényleg annyira tetszel Neki… hogy már-már beléd habarodott és ez a vonzódás és szexuális kívánalom már-már kezelhetetlen és elnyomhatatlan, egyre elhatalmasodó Benne…

      Vagyis hogy nem nyugszik addig, amíg meg nem kap… újra és újra…

      Én a helyedben, ha nem akarnék belemenni egy ilyen szeretői-viszonyba (miközben a felesége meg a szomszéd szobában alszik… ami azért nem kicsit fokozza a helyzet bizarrságát, adrenalin-szintjét és „betegességét”), biztos új család után néznék… esetleg olyan helyre mennék, ahol nincs apa és/vagy férj… mert ez a szituáció ott is könnyen újra előfordulhat…

      Egy biztos: a Fickó nem nyugszik…

      Ő meg akar kapni Téged.

      Ezt a Fejébe vette…

      Mindig is kívánni fog és vonzódni fog Hozzád szexuálisan…

      A helyzet pedig egyre fokozódik.

      Vagyis: ha Neked ez a szituáció gáz… akkor lépj.

      Menj elébe a dolgoknak…

      Mellesleg: és ha elmondanád a Feleségének, hogy a Férje Nálad próbálkozik, az mit oldana meg vagy mit javíthatna a helyzeten?

      valószínűleg a Férj akkor is ugyanolyan kielégítetlen marad… csak még hatalmas balhék is lennének… feszültség a légkörben… és lehet, hogy a Férj Nálad akarná megtorolni ezt az egészet… hiszen Te robbantottad ki a balhét…

      Ez szerintem nem lehet megoldás.

      Ez egy patt-helyzet, amit a Férfi magatehetetlensége és szexuális kielégítetlensége okoz és generál…

      A Megoldás: ha lépsz, és odébbállsz.

      Csizike 😉
      1. 

         u.erika

         augusztus 28, 2009 at 12:02 du.

         Köszi Csizike!
         Szoval az történt hogy léptem! 🙂

         Aznap megint az utcára mentem(futottam ki) mert ott nem mer csinálni semmit.Aztán kirugott.Azt mondta az sem baj ha most azonnal elmegyek!

         Szóval elkezdtem pakolni.Erre meglepödve mondta hogy nem gondolta hogy komolyan veszem.Erre én én:-igy nem lehet bánni egy emberrel!

         Amugy volt itt valaki aki érdeködött utánam,és este felhivtam és átmentem hozzá.De ugy hogy nem szoltam és a szobám ajtaját nyitva hagytam,tudtam hogy megint probál bejönni,és én nem leszek ott! ;-)Kb 1 perc és csörgött a telefonom,mondtam hogy csak elmentem sétálni.Kb 5-Ször hívott,utána lenémítottam mert megérkeztem ahhoz a pasihoz (aki egyedül él).

         Hajnal 2 kor mentem haza addig 30 -szor hívott már,és azt amit akkor kaptam!:-)A böröndjeim fent voltak a szobámban,szóval egy nap alatt 2-szer rugott ki!Hajnal 4.-ig magyarázott.Ilyen hülye dumákkal jött hogy holnap már mindenki rajtam fog röhögni,meg ez neki a sza.. mert én itt dolgozom náluk és miattam nem edzösködhet tovább mert ez az illetö is edzö és nem fog vele jopofáskodni ezek után!?Pedig pont ök hoztak vele össze!?Ja meg hogy most hívjam fel a pasit hogy hozzá akarok költözni!?

         Másnap az volt az elsö dolgom hogy elmondtam a feleségének!Aki megértönek mutatkozott,de késöbb kiderült hogy ezzel bogarat ültettem a fejébe!?

         De legalább a fönököm észhez tért!

         Most az a helyzet hogy a feleség egy kicsit gyanakodott az utobbi idöben de most azt érzem rajta hogy szégyelli magát azért mert gyanakodott rám!A fönökömnél pedig elértem egy bizonyos tiszteletet magamnak.Rájött hogy olyan ;;hülye vagyok”hogy ha lenne köztünk valami azt ugyis elmondanám a feleségének!:-)

         Arra én is sokat gondoltam hogy elmenjek,söt amikor ,,ki voltam rugva” fel is hivtam a legutobbi páromat hogy mehetek-e hozzá?Persze elmondtam a pasit meg mindent.Erre ö elkezdte szervezni hogy értem jön,de mondtam neki hogy ha lehet maradok.Azt mondta hogy ne várjam meg hogy megeröszakoljon.

         Szóval azért nem mentem el mégis mert nem érzem magam bünösnek a történtek miatt,és a másik dolog meg az hogy nem akarok elmenekülni a problémák elöl.Spirituális életet élek,és tudom hogy minden szituácio egy lecke amit meg kell oldanunk, a spirituális törvényeket betartva.

         Szóval amikor benne voltam a szituácioban spirituális szemmel néztem a dolgokat,probáltam izlelgetni az érzéseket a problémákkal kapcsolatban.Elmondhatom nagyon hasznos gyakorlat volt!

         Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú voltam de azért írtam ilyen részletességgel mert tudom hogy mások is vannak akik hasonlo problémával birkoznak!

         Mindenkinek szeretettel!:Erika
         1. 

            Névtelen

            szeptember 10, 2009 at 6:12 du.

            észrevétel
            Az ilyen pasas lelki beteg, vagy iszonyú számító.

            El kell döntened, hogy küzdesz, vagy menekülsz. nem fog békén hagyni.

            A felesége sem fog segíteni, a leírtakból látszik. Lehet Ő is ezt csinálja és négyen….-en vagytok? Vagyis ebben a hármasban….-ben vagy leültök megbeszélitek (erre nem sok esélyt látok, de illik legalább egyet adni a többieknek), vagy maradsz, vagy elmész.

            Tanulságos szitu. Kívánok bölcsességet, de nem gondolom, hogy túlságosan sok idődet és energiádat kellene ezekkel töltened.

            Ja a statisztikai pasas, az, aki sokszor ostromol, mert ugye ő nem veszíthet, de Te lehetsz egy pillanatban gyenge. Ő erre vár, és csorgatja nyálát! (Bocs ha undorító voltam, de ilyen is az élet).
10. 

    u.erika

    augusztus 7, 2009 at 9:31 du.

    Miért van az hogy ha
    Miért van az hogy ha elutasitok valakit az annál jobban nyomul?

    A szituácio a következö:Egy családdal dolgozom és lakom együtt fél éve külföldön.A férj korábban említette néha hogy mi lenne ha….De aztán megértette hogy nem és minden rendben volt.Àm a mult héten meg akart velem ismerkedni valaki és azota rákapcsolt.Ilyeneket csinál hogy amikor a felesége elaludt az ajtomnál probálkozik és nem érti meg hogy ha akarnám beengedtem volna már fölösleges órákig probálkozni!Ja és másnap is!

    Az zavar igazábol hogy most már egyre eröszakosabbra fogta.

    Nem mondtam még meg a feleségének,mert nem akarok botrányt,és azért sem mert érzem hogy a felesége tud valahol rola,sejti.Szerintem az az oka hogy mostanában nagyon figyelmes és kedves velem.Amugy pedig nem lát csak távolra és én ugy tudom hogy ez azt jelenti hogy nem akarja meglátni a közeli dolgokat.

    Amugy a fönökömet is szeretem és nem tudok rá haragudni mert tudom hogy nem azért csinálja hogy bárkit bántson egyszerüen még ezen a szinten van.

    Nekem pl.100-as skálán 99-es a szexcsakrám és fél éve nem voltam senkivel!Futok edzek és dolgozom,és mindezt öszintén élvezettel csinálom!Szerintem ez egy jo modszer!…ès mindenki boldog!

    Persze nem akarom igy leélni az életemet de azért hogy legyen kivel szexelnem nem eröltetem hogy legyen valakim.

    A munkámmal elégedettek és tudom hogy nem akarnak elveszíteni,és én is szeretem öket.Csak ez a sz. ne lenne a palacsitában!

    Mi az oka hogy az elutasítás kihívás egyeseknek?

    Járt már valaki hasonló cipöben és hogyan oldotta meg?
    1. 

       Csizike

       augusztus 26, 2009 at 11:46 de.

       Nem fog békén hagyni
       Szia!

       Én ezt, hogy ha visszautasítok valakit, és megköszönöm neki, amit ajánl, és ahelyett, hogy békén hagyna, még nagyobb sebességre kapcsol és annál jobban nyomul, és annál erőszakosabb és annál jobban bizonygatja a maga igazát (vagy hülyeségét) a különböző „pénzügyi tanácsadóknál” és mlm-es agymosottaknál észleltem…

       Biztos van ennek valami pszichológiája…

       Talán az is, hogy az emberek általában nem bírják elviselni a visszautasítást, mert azt kudarcnak élik meg…

       Kihívás lehet abban, ha valaki nemet mond, mert onnan válik izgalmassá a dolog…

       „Innen szép nyerni”

       Erről szólnak többek között a „Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?” és a „Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak?” könyvek…

       Az elutasítás, az öntudat és a karakanság VONZEREJÉRŐL… ami megőrjíti a Férfiakat…

       Aki odaadja magát csont nélkül… és mindig mindenben behódol és megalkuszik, az unalmas kis lábtörlő lesz…

       Azokat fogják megcsalni, majd végül elhagyni a Férfiak… mert az ilyen túl unalmas… egy idő után…
       Még ha eleinte nagyon kényelmes is…

       De a Férfiak tényleg a Szellemi Kihívásra utaznak, attól Őrülnek meg hosszú távon (rövid távon meg a szexi külsőtől, és a dögösségtől).

       Igazából a „Barátodnál” mindössze az a probléma, hogy a Feleségét már nem kívánja, talán nem is ad meg neki mindent szexuálisan… ezért már unalmas és kihűlt a kapcsolatuk… csak úgy tengődnek és éldegélnek egymás mellett… de ez már rég nem az igazi… csak a „megszokás és az unalom blokk”…

       És ott vagy Te, egy gondolom szexis, szexuálisan izgató, szép, vonzó, csinos lány, akit megkívánt a kiéheztetett „vaddisznó” (mivel mint tudjuk Éhes makkal disznóságokat álmodsz /ha férfi vagy/).

       És mivel ott is laksz Velük egy házban, tehát közel is vagytok egymáshoz, egy légtérben… gondolta emberünk, hogy bepróbálkozik… Elvégre még a kenyérkeresetedet is Ő adja, tehát Ő a Főnök… akkor esetleg jár Neki egy kis emilyen egyéb plusz természetbeli szolgáltatás is… főleg, ha valahol -titkon pl.- Te is vonzódsz hozzá…
       Meg ez a Főnök-Titkárnő, illetve Főnök-Beosztott közötti szexuális viszony már az emberiség kialakulásával egy idejű, jól bevált és működő „alap-modell”…

       Sose lehet tudni… egy (pár száz) próbát megér… gondolta Ő…
       Mit veszíthet?
       Lehet, hogy „Lassú víz partot mos”.

       Vagy ha nem akarod elveszteni a jó állásodat (és a jó pénzedet) és még esetleg egy kicsit tetszik is Neked a Főnök-Úr, és szexuálisan Te is ki vagy éhezve, és egy érintéstől robbannál… akkor esetleg belemennél a játékba… és megélnétek Vad Vágyaitokat és régóta Elfojtott Szenvedélyeiteket…

       Aztán lehet, hogy tényleg annyira tetszel Neki… hogy már-már beléd habarodott és ez a vonzódás és szexuális kívánalom már-már kezelhetetlen és elnyomhatatlan, egyre elhatalmasodó Benne…

       Vagyis hogy nem nyugszik addig, amíg meg nem kap… újra és újra…

       Én a helyedben, ha nem akarnék belemenni egy ilyen szeretői-viszonyba (miközben a felesége meg a szomszéd szobában alszik… ami azért nem kicsit fokozza a helyzet bizarrságát, adrenalin-szintjét és „betegességét”), biztos új család után néznék… esetleg olyan helyre mennék, ahol nincs apa és/vagy férj… mert ez a szituáció ott is könnyen újra előfordulhat…

       Egy biztos: a Fickó nem nyugszik…

       Ő meg akar kapni Téged.

       Ezt a Fejébe vette…

       Mindig is kívánni fog és vonzódni fog Hozzád szexuálisan…

       A helyzet pedig egyre fokozódik.

       Vagyis: ha Neked ez a szituáció gáz… akkor lépj.

       Menj elébe a dolgoknak…

       Mellesleg: és ha elmondanád a Feleségének, hogy a Férje Nálad próbálkozik, az mit oldana meg vagy mit javíthatna a helyzeten?

       valószínűleg a Férj akkor is ugyanolyan kielégítetlen marad… csak még hatalmas balhék is lennének… feszültség a légkörben… és lehet, hogy a Férj Nálad akarná megtorolni ezt az egészet… hiszen Te robbantottad ki a balhét…

       Ez szerintem nem lehet megoldás.

       Ez egy patt-helyzet, amit a Férfi magatehetetlensége és szexuális kielégítetlensége okoz és generál…

       A Megoldás: ha lépsz, és odébbállsz.

       Csizike 😉
       1. 

          u.erika

          augusztus 28, 2009 at 12:02 du.

          Köszi Csizike!
          Szoval az történt hogy léptem! 🙂

          Aznap megint az utcára mentem(futottam ki) mert ott nem mer csinálni semmit.Aztán kirugott.Azt mondta az sem baj ha most azonnal elmegyek!

          Szóval elkezdtem pakolni.Erre meglepödve mondta hogy nem gondolta hogy komolyan veszem.Erre én én:-igy nem lehet bánni egy emberrel!

          Amugy volt itt valaki aki érdeködött utánam,és este felhivtam és átmentem hozzá.De ugy hogy nem szoltam és a szobám ajtaját nyitva hagytam,tudtam hogy megint probál bejönni,és én nem leszek ott! ;-)Kb 1 perc és csörgött a telefonom,mondtam hogy csak elmentem sétálni.Kb 5-Ször hívott,utána lenémítottam mert megérkeztem ahhoz a pasihoz (aki egyedül él).

          Hajnal 2 kor mentem haza addig 30 -szor hívott már,és azt amit akkor kaptam!:-)A böröndjeim fent voltak a szobámban,szóval egy nap alatt 2-szer rugott ki!Hajnal 4.-ig magyarázott.Ilyen hülye dumákkal jött hogy holnap már mindenki rajtam fog röhögni,meg ez neki a sza.. mert én itt dolgozom náluk és miattam nem edzösködhet tovább mert ez az illetö is edzö és nem fog vele jopofáskodni ezek után!?Pedig pont ök hoztak vele össze!?Ja meg hogy most hívjam fel a pasit hogy hozzá akarok költözni!?

          Másnap az volt az elsö dolgom hogy elmondtam a feleségének!Aki megértönek mutatkozott,de késöbb kiderült hogy ezzel bogarat ültettem a fejébe!?

          De legalább a fönököm észhez tért!

          Most az a helyzet hogy a feleség egy kicsit gyanakodott az utobbi idöben de most azt érzem rajta hogy szégyelli magát azért mert gyanakodott rám!A fönökömnél pedig elértem egy bizonyos tiszteletet magamnak.Rájött hogy olyan ;;hülye vagyok”hogy ha lenne köztünk valami azt ugyis elmondanám a feleségének!:-)

          Arra én is sokat gondoltam hogy elmenjek,söt amikor ,,ki voltam rugva” fel is hivtam a legutobbi páromat hogy mehetek-e hozzá?Persze elmondtam a pasit meg mindent.Erre ö elkezdte szervezni hogy értem jön,de mondtam neki hogy ha lehet maradok.Azt mondta hogy ne várjam meg hogy megeröszakoljon.

          Szóval azért nem mentem el mégis mert nem érzem magam bünösnek a történtek miatt,és a másik dolog meg az hogy nem akarok elmenekülni a problémák elöl.Spirituális életet élek,és tudom hogy minden szituácio egy lecke amit meg kell oldanunk, a spirituális törvényeket betartva.

          Szóval amikor benne voltam a szituácioban spirituális szemmel néztem a dolgokat,probáltam izlelgetni az érzéseket a problémákkal kapcsolatban.Elmondhatom nagyon hasznos gyakorlat volt!

          Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú voltam de azért írtam ilyen részletességgel mert tudom hogy mások is vannak akik hasonlo problémával birkoznak!

          Mindenkinek szeretettel!:Erika
          1. 

             Névtelen

             szeptember 10, 2009 at 6:12 du.

             észrevétel
             Az ilyen pasas lelki beteg, vagy iszonyú számító.

             El kell döntened, hogy küzdesz, vagy menekülsz. nem fog békén hagyni.

             A felesége sem fog segíteni, a leírtakból látszik. Lehet Ő is ezt csinálja és négyen….-en vagytok? Vagyis ebben a hármasban….-ben vagy leültök megbeszélitek (erre nem sok esélyt látok, de illik legalább egyet adni a többieknek), vagy maradsz, vagy elmész.

             Tanulságos szitu. Kívánok bölcsességet, de nem gondolom, hogy túlságosan sok idődet és energiádat kellene ezekkel töltened.

             Ja a statisztikai pasas, az, aki sokszor ostromol, mert ugye ő nem veszíthet, de Te lehetsz egy pillanatban gyenge. Ő erre vár, és csorgatja nyálát! (Bocs ha undorító voltam, de ilyen is az élet).
11. 

    perfectsun

    július 3, 2010 at 12:06 du.

    Megcsalás vagy kiegyenlyítés a lélek igazsága ?Az érme 2 oldala
    Vagy 500 nőt és több száz párt hallgattam végig, miért hullott szét barátságuk, testvéri, családi kötelék, házasság, válásról megcsalási okok.Rossz a szülői, férfi minta .
    Egyre több férfi él egyedül, és tartják a női, szeretői, testvérrei, szüleivel él, és költ magára nagyon sokat feleség, élettárs, gyereke kárára .Rossz öregek, szülők, férfiak, apák, testvérek, társak.Egyre több elhanyagolt 20- 46 éves szinglit ismerek, aki így él egyedül, vagy az anyjával, más tartja el,és elfeküdt, 35 fölött nem akar dolgozni ,semmit, keresni sem.
    A férfiak szakmailag, gyakorlati háttér, és tudás nélkül egyre nőiesebb területeket foglalnak el munkában : női adminisztráció, eladói, pénztáros, boltvezető, ügyfélszolgálat, fodrász, varrás , irodai, gyári ülőmunka, modell, táncos, ami elkényelmesítette őket stb
    Elöregedett, és férfiasodott a társadalom, ahol elnyomják, kizsákmányolják, megfélemlítik, kitaszítják, bántják, zsarolják a nőket. Kihasználják, s egyre több az erőszak, elnyomás visszaélés.Egyre több lesz az egoista, beképzelt, tanulatlan semmire való ronda, buta, ápolatlan rossz jellemű, hátterű férfi.
    A rossz apa,szülő,gyerek,kamasz .Az ilyen vagyonos, birtokos ház,autóval bíró , dolgozó szingli férfi, aki csak élettársat, barátnőt ,szeretőket ,barátokat tart, munkatársakat, mivel feleségét,gyerekét, testvérét együtt lakva,egy fedél alatt,1 helyre zárva mindenkit megbánt, elnyom, kihasznált , átvert.
    Családon , kapcsolataikon belül, hivatalban,munkahelyen, iskolában érinti az elnyomottság érzése, kihasználás, letaszítás a nőket.Velük mindent lehet, s megtehet a világ, az ország öregebbje, férfiak, s társaik, hivatalok, munkáltató ,belőlük van ma több ,és miattuk egye több az elnyomott szülő, gyermek, testvér, élettárs, munkatárs ,alkalmazott ,akiknek tűrni kell,viselni ezt ,maradni a rossz házasság, család, munkában , és máshonnét pótolni a kieső jövedelmet amit az egyik elszórt magára, a férj, gyerek, szülő, testvér, vagy az asszony. Ki miből, és hogyan tudja havonta réseket betömni, hogy jusson magára .
    A férfi csak lakást, vagyont szerez, házasság,szülői ágon,pénzt munkát ,barátok,szeretői,szülői ágon és jó neki úgy számítógép,tv,eszik,fekszik tartják.
    Egyre több férfi,fiúgyermek adósítja el a családi kasszát, az ő kiadásai 98 % havi 40- 70 ezer ft rúg,és 2- 20 év alatt nem kerül a nőre,gyerekekre a férfi keresetből,szülői,anyósi ,állami,munkahelyi pénzből a nők,gyerekeknek pótolni kell barátok,szeretők,munka,lopással, nagyszülőtől .
    Az egyéni férfi önzés miatt széthullanak a családok,párok,barátságok, kötelékek, elszigetelődnek,különálló belső egységekre bomlanak ( anya- gyereke -barátok-szeretők-munkatársak-nagyszülők ) ( férfi-munkája-pénze-barátai-szülője-szeretői-javai-pénze-állása.
    Nagyon kevés vidám,boldog,szeretett csinos,megbecsűlt nőt, gyereket láttam sajnos.
    Ha valami nem oké,nem megy jól annak külső látható jelei vannak. egyre több nő a gyerek,javak ,házasság,válással,az anyagiakat adó szülők,munkával fenyegetőzik jobb belátásra bírja férjét,gyerekeit nem sok sikerrel,mikor eljut ez a szóváltás, fenyegetésig, egymással a kicseszésekig, onnét egyik felmond, költözik, elhagyja a másikat,elkölti magára pénzt autó,motorra,lakása,számítógépre élettárs,férj, apa, szülő, testvér az egy kapcsolat,a szeretet, és a bizalom halála mikor egy férfi, nő úgy akar magának javakat, hogy áttapos a többin,kiszúr velük,és megnyomorítja őket ,nem jut ,költ rájuk, csak a saját szenvedélyei,tárgyai,igényeire és azt szolgáltatja ki,fizetteti meg .

    Autó-számítógép 3 internet 2 telefon,utazási,benzin kiadások,szeretők,étterem, új mobiltelefonok, Gps ,benzínre, utazásaira, amit a vele egy háztartásban élő szülő,rokon,testvér,nő és gyermeknek kell kinyögni, rajta spórolja meg a férfi,őt bünteti mikor rá,miattuk kapott pénzt,munkát,házat,javakat nem magára, és nem maga miatt . Nem lesz megértés,szeretet,egység,összetartás család, párkapcsolat.
    A legtöbb családi élet,párkapcsolatához nem pont a szex hiánya, félrelépés vezet ,hanem egyéb tucat gond.
    A férfi elhízik,elszőrösödik ,ápolatlan lesz,egészen más magatartást,kinézetet,beszédstílust vesz fel mint megismerkedéskor, egyre többször kiabál,morog,parancsolgat .
    A barátaiért,régi rokon,családtagok,szeretők,munkatársak és idegenekért mindent megtesz értük,és nekik de a családjának, a párjának semmit képtelen időt,pénzt szentelni,munkát fáradságot.

    Sajnos nem egy nőt láttam már kapával, fűrésszel ,festőhengerrel, csavarhúzóval a kezében mert volt 2 férje, 4 fia, 2 szeretője,.rokon,barátok de egyik sem volt hajlandó dolgozni,barkácsolni,javítani szerezni otthon ,ingyen .másnak persze ugrott kérésre,ingyen.
    A férfi elhanyagolja a házát,kertjét,munkát,pénzkeresést a férfi feladatokat,aztán ere a sorsra jut a nője,gyereke is nem jut rájuk,nekik mert nem akarja,neki jó így.
    Nem hibáztatom a nők,gyerekeket, hogy máshonnét pótolják,keresik azt, amit otthon nem kapnak meg a párjuk,párjuk, fiújuk,munkatárs,munkahelyen,szüleik, barátaiktól.
    Az állam,önkormányzatok,munkáltatók,tanárok,iskolák,hatóságok ,közintézményi szereplők,hivatalok sem teljesítik kötelességüket : védeni, támogatni a nők,gyerekeket ,sorsuk,útjukat a munka, pálya, új családi élet világába..
    Ördögi kör ez, hazugság, és börtön egy így élő társ,nő és gyermeknek..
    Az ilyen férjek,szülők,családapák,testvérek,férjek és gyerekek miatt kezdenek el a nők, gyerekek,testvérek a háztartásban,családban elnyomottak, sértettek hazudni lopni,válni csalni, kitúrni társaik állásból,vagyon,támogatásból, családból,örökség,pénzes pasitól.
    Van nem 1 férfi,gyerekes,ember akire nem érdemes semmit sem tenni,jót adni nem érdemes, hisz nem méltó rá,nem értékeli az igyekezet,erőfeszítését,munkáját ,fáradozásait ,lemondásait .

    A nők önérzete,önbizalma,önbecsülésének kell hogy nőnek érezzék magukat a bók,dicséret,ajándék, élmények,szeretet, érintés, érzések, romantika,tisztelet és megértés, segítőkészség ,támogatás mellett.Ma az öregek és a férfiak ragyognak,akkora az egójuk,az önérzetük és a büszkeségük ,hogy ihaj ! Pont azért, mert támogatják, segíti őket, az állam, munkáltató,szülő,család,rokon,barátnő,szerető külső szereplő a rossz társat, rossz apát, rossz embert, rossz barátot, mert nekik valami elő nyújt jut.
    Szerel, segít, cipeli őket,rájuk néz, szex a barátnők, szeretőknek, megértés, érzelmi támasz , meghallgatja őket.
    A szükséges rossz .
    A rossz kell , meghagyjuk,szeretjük, tápláljuk, segítjük,felneveljük,meghagyjuk mert jó ezer külsősnek más asszonya,elvált nők,anyáknak,munkatárs,rokon,barátnak,más fiának,szerető, szülőnek hasznot hoz ,míg az illető férfi hím egyed xy saját családja, asszonya és gyereke fulladozik vele, mellette otthon nem olyan,oda nem jut semmi tőle, belőle .
    Ilyenkor a férfi mindenkinek meg akar felelni, ad és segít ,saját apró előnyökért, étel, aprópénz, pár tárgy, kölcsön, feltöltik a telefonját, kifizetik a számláit.
    Ebből egy nő, gyerekének nem jut vele, mellette, miatta .
    Minden ami adatik, árad egy családhoz, a nő, gyerekre felszívja valaki a férfi, szülő, egy rokon, testvér,vállalat, hivatal,egy ember, munkatárs azoktól, akiknek adták, küldték .
    Ez így megy 15- 30 éve sajnos.
    Azt mondják igaz világ,szabad országban élünk, de ahol ilyet lehet, ez van, az nem az nem jó világ .Sokaknak nem az ,az elnyomottak, sértettek,kizsákmányoltaknak nem !
    Én már sok mindent tudok, és láttam .
    A rossz szülők, testvérek, barátok, apák, és anyákig mindent, akik miatt a testvér, élettárs, gyermek került bajba, a szeretetet, támogatás, anyagiak, megértés hiánya miatt.
    A jog nem él,az igazság sem, de az erőszak, ember ember elleni vétkek, bűncselekmények,szemétségek annál inkább mert lehet,hagyják !
    A nők, és a gyerekek felelősek,védik az igazság, szeretetet, családi béke, harmónia, rend, fegyelem, szertetetet.
    Mindíg először van az 1 ,aztán a 2.Ok és okozat,elnyomó,kizsákmányoló ki sérülést ad nőnek,gyereknek, társának, testvére, szüleinek .Ha egy nő, gyerek lop, hazudik és csal ,vét ,bajba,bűnbe keveredik ,ha egy apa, vagy anya ,akkor meg kell kérdezni ,és vizsgálni az egyet,és azokat, akik azért felelősek ez ne fordulhasson elő államfők, tanárok, szülők, hivatalok, tv, média és internet , hatósági,hivatali szereplőket akik feladata védeni lenne, büntetni, igazság, egyenlő elosztás és elbírálás, hogy a jog ,törvény éljen , ne csak pár sor legyen a bibliában, egy törvénykönyvben .
    Az embereket, a jókat, igazakat nem védi, nem segíti, nem érti senki.
    Ez ma a szülő, állam, tanár, barátok , munkáltató, önkormányzat feladata lenne.
    Egy idő után a társak, barátok,barátnők, élettársak, gyerekek elhagyják, kerülik őket fellázadnak, kitörnek és elmennek.Jobb társat, jobb szülőt, jobb családot, jobb munkát, jobb életet ,és körülményeket !
    Önkéntes bohócok mindig vannak, az ilyen férfi nem társ,apa,szülő,barátnak, férj, testvér, munkatárs és vezetőnek való, ha nem lehet bízni, számítani rá .Nem csinál meg dolgokat, nem ad, mond és tesz, nem jönnek vissza.
    A gyerek,szülő,testvér szereti őket, de miféle testvér, barát ,élettárs, férj, gyerek az, aki a másik kárát,baját, veszteségét, bánatát, tönkremenését okozza, megbántja, ellene, az övére tör ??
    Ha ez a szeretet, ma valódi barátság ,és családi értékek ezek, akkor én szégyenlem, hogy ember vagyok magyar vagyok, mert számomra nem ezt jelenti! Sosem követnék el, nem is követtem el ekkora hibákat a másik kárára, bajára.
    Sosem jutott eszembe, hogy a másik ellen törjek, meglopjam, megbántsam, megverjem, beköpjem,ráhazudjak, kirugassam ,kizsákmányoljam .Sem az,hogy hogy a saját tékozlásom, kiadásaim, hiteleim,igényeim miatt ne jusson évekig a társam,párom, és családomra hazudjak nekik, félrevezessem, és becsapjam, megbántsam őket!
    A szülők, felnőttek hazudnak egymásnak párjuk, barátaik, szüleik,és gyerekeiknek,önmaguknak és másoknak is.
    Egy nap viszont nem lehet hazudni, titkolózni mit kitalálni mondani a nő, gyerekek, barátok, és szülőknek : minden kiderül mindenkiről, és onnét nem kell, elveszíti szeretet,bizalmukat!

    Ma a társak, barát, élettárs, férj-feleség,szülő-gyermek,nagyszülő, és gyereke, nagyszülő-unokája, munkatárs,.főnök-alkalmazott ,hivatal-ember ,állam az emberel ezt teszik.Hazugsággyár , és szarkupac az élet!

    Az ember megterít,főz kiteszi kezdetben a lelkét, észre se veszi egy köszönöm nem jön vissza.
    Jó ideje nem jó vele aludni, lakni, enni, szex , kirándulni, és beszélgetni, romantikázni és semmit se.
    hazudni kell neki, nem lehet őszintén a titkaink, vágyaink, érzéseinket és a problémáinkat megosztani, megbeszélni kimondani mosolyogni, játszani és tűrni, hallgatni kell viselni a rosszat !

    A férfivel összecuccol az ember, aztán elmúlik a kedvesség, intelligencia kosz, ápolatlanság, rendetlenség, hanyagság büdös zoknik, gatyák minden szobában.
    Nem dolgozik,elhízik,ellustul.Otthon se csinál semmit, a férfi feladatok nem keres pénzt csak játszik, fekszik, szülei,barátaival tartatja el magát stb.Ital, játékgép, hazugságok, megcsalás, máshová jár,elveri a pénzt.
    Ha a nő kitakarít, főz, terít, de a férfi 5 perc alatt hatalmas csatatermet csinál,( kosz,rendetlenség ) nem látszik a munkája, hogy nő van a háznál.Egyet nem értés, megértés, őszinteség, beszélgetés hiánya ,döntések a férfi önzése, és javára, de a nő, gyerekek hátrányára.Verekedés, kiabálás stb.Ha otthon egy nő nem a szexet, vagy eleget, ugyan mi az elég, annak is erős oka van.A legrondább ,legostobább férfi ,öreg, paraszt, hülye, ronda, is kap nőt ma sajnos, ha másért nem is, hajlékot ad, ételt,a pénzéért aki tűr, kiszolgáltatott sorsú.
    1. 

       fehercsongor

       január 10, 2012 at 12:40 du.

       Egész elvetted a kedvem,
       hogy bárkivel is összecuccoljak,ha egy társsal való kapcsolat ilyenné tesz egy férfit.Nem tudnák szívből ,a helyzetnek megfelelően viselkedni Vele,mert folyton az járna a fejemben,hogy egy önfeledt pillanatomban hasonló vétségeket kövessek el.Jobb mindkét nemnek az egyedüllét,mint ilyen durva hibákkal terhelni a másikat és a kapcsolatukat.Üdvözlettel :felacso
       1. 

          Domoszlai Katalin

          január 10, 2012 at 1:31 du.

          Találtál egy bejegyzést
          2010 júniusából. Mi lenne akkor ha megkérdeznéd magadtól a pozitív példák miért láthatatlanok számodra?

          Talán szembe kellene nézned azzal, hogy biztonságosabb és kényelmesebb elbújni? Kifogásnak tűnik nekem.
12. 

    perfectsun

    július 3, 2010 at 12:06 du.

    Megcsalás vagy kiegyenlyítés a lélek igazsága ?Az érme 2 oldala
    Vagy 500 nőt és több száz párt hallgattam végig, miért hullott szét barátságuk, testvéri, családi kötelék, házasság, válásról megcsalási okok.Rossz a szülői, férfi minta .
    Egyre több férfi él egyedül, és tartják a női, szeretői, testvérrei, szüleivel él, és költ magára nagyon sokat feleség, élettárs, gyereke kárára .Rossz öregek, szülők, férfiak, apák, testvérek, társak.Egyre több elhanyagolt 20- 46 éves szinglit ismerek, aki így él egyedül, vagy az anyjával, más tartja el,és elfeküdt, 35 fölött nem akar dolgozni ,semmit, keresni sem.
    A férfiak szakmailag, gyakorlati háttér, és tudás nélkül egyre nőiesebb területeket foglalnak el munkában : női adminisztráció, eladói, pénztáros, boltvezető, ügyfélszolgálat, fodrász, varrás , irodai, gyári ülőmunka, modell, táncos, ami elkényelmesítette őket stb
    Elöregedett, és férfiasodott a társadalom, ahol elnyomják, kizsákmányolják, megfélemlítik, kitaszítják, bántják, zsarolják a nőket. Kihasználják, s egyre több az erőszak, elnyomás visszaélés.Egyre több lesz az egoista, beképzelt, tanulatlan semmire való ronda, buta, ápolatlan rossz jellemű, hátterű férfi.
    A rossz apa,szülő,gyerek,kamasz .Az ilyen vagyonos, birtokos ház,autóval bíró , dolgozó szingli férfi, aki csak élettársat, barátnőt ,szeretőket ,barátokat tart, munkatársakat, mivel feleségét,gyerekét, testvérét együtt lakva,egy fedél alatt,1 helyre zárva mindenkit megbánt, elnyom, kihasznált , átvert.
    Családon , kapcsolataikon belül, hivatalban,munkahelyen, iskolában érinti az elnyomottság érzése, kihasználás, letaszítás a nőket.Velük mindent lehet, s megtehet a világ, az ország öregebbje, férfiak, s társaik, hivatalok, munkáltató ,belőlük van ma több ,és miattuk egye több az elnyomott szülő, gyermek, testvér, élettárs, munkatárs ,alkalmazott ,akiknek tűrni kell,viselni ezt ,maradni a rossz házasság, család, munkában , és máshonnét pótolni a kieső jövedelmet amit az egyik elszórt magára, a férj, gyerek, szülő, testvér, vagy az asszony. Ki miből, és hogyan tudja havonta réseket betömni, hogy jusson magára .
    A férfi csak lakást, vagyont szerez, házasság,szülői ágon,pénzt munkát ,barátok,szeretői,szülői ágon és jó neki úgy számítógép,tv,eszik,fekszik tartják.
    Egyre több férfi,fiúgyermek adósítja el a családi kasszát, az ő kiadásai 98 % havi 40- 70 ezer ft rúg,és 2- 20 év alatt nem kerül a nőre,gyerekekre a férfi keresetből,szülői,anyósi ,állami,munkahelyi pénzből a nők,gyerekeknek pótolni kell barátok,szeretők,munka,lopással, nagyszülőtől .
    Az egyéni férfi önzés miatt széthullanak a családok,párok,barátságok, kötelékek, elszigetelődnek,különálló belső egységekre bomlanak ( anya- gyereke -barátok-szeretők-munkatársak-nagyszülők ) ( férfi-munkája-pénze-barátai-szülője-szeretői-javai-pénze-állása.
    Nagyon kevés vidám,boldog,szeretett csinos,megbecsűlt nőt, gyereket láttam sajnos.
    Ha valami nem oké,nem megy jól annak külső látható jelei vannak. egyre több nő a gyerek,javak ,házasság,válással,az anyagiakat adó szülők,munkával fenyegetőzik jobb belátásra bírja férjét,gyerekeit nem sok sikerrel,mikor eljut ez a szóváltás, fenyegetésig, egymással a kicseszésekig, onnét egyik felmond, költözik, elhagyja a másikat,elkölti magára pénzt autó,motorra,lakása,számítógépre élettárs,férj, apa, szülő, testvér az egy kapcsolat,a szeretet, és a bizalom halála mikor egy férfi, nő úgy akar magának javakat, hogy áttapos a többin,kiszúr velük,és megnyomorítja őket ,nem jut ,költ rájuk, csak a saját szenvedélyei,tárgyai,igényeire és azt szolgáltatja ki,fizetteti meg .

    Autó-számítógép 3 internet 2 telefon,utazási,benzin kiadások,szeretők,étterem, új mobiltelefonok, Gps ,benzínre, utazásaira, amit a vele egy háztartásban élő szülő,rokon,testvér,nő és gyermeknek kell kinyögni, rajta spórolja meg a férfi,őt bünteti mikor rá,miattuk kapott pénzt,munkát,házat,javakat nem magára, és nem maga miatt . Nem lesz megértés,szeretet,egység,összetartás család, párkapcsolat.
    A legtöbb családi élet,párkapcsolatához nem pont a szex hiánya, félrelépés vezet ,hanem egyéb tucat gond.
    A férfi elhízik,elszőrösödik ,ápolatlan lesz,egészen más magatartást,kinézetet,beszédstílust vesz fel mint megismerkedéskor, egyre többször kiabál,morog,parancsolgat .
    A barátaiért,régi rokon,családtagok,szeretők,munkatársak és idegenekért mindent megtesz értük,és nekik de a családjának, a párjának semmit képtelen időt,pénzt szentelni,munkát fáradságot.

    Sajnos nem egy nőt láttam már kapával, fűrésszel ,festőhengerrel, csavarhúzóval a kezében mert volt 2 férje, 4 fia, 2 szeretője,.rokon,barátok de egyik sem volt hajlandó dolgozni,barkácsolni,javítani szerezni otthon ,ingyen .másnak persze ugrott kérésre,ingyen.
    A férfi elhanyagolja a házát,kertjét,munkát,pénzkeresést a férfi feladatokat,aztán ere a sorsra jut a nője,gyereke is nem jut rájuk,nekik mert nem akarja,neki jó így.
    Nem hibáztatom a nők,gyerekeket, hogy máshonnét pótolják,keresik azt, amit otthon nem kapnak meg a párjuk,párjuk, fiújuk,munkatárs,munkahelyen,szüleik, barátaiktól.
    Az állam,önkormányzatok,munkáltatók,tanárok,iskolák,hatóságok ,közintézményi szereplők,hivatalok sem teljesítik kötelességüket : védeni, támogatni a nők,gyerekeket ,sorsuk,útjukat a munka, pálya, új családi élet világába..
    Ördögi kör ez, hazugság, és börtön egy így élő társ,nő és gyermeknek..
    Az ilyen férjek,szülők,családapák,testvérek,férjek és gyerekek miatt kezdenek el a nők, gyerekek,testvérek a háztartásban,családban elnyomottak, sértettek hazudni lopni,válni csalni, kitúrni társaik állásból,vagyon,támogatásból, családból,örökség,pénzes pasitól.
    Van nem 1 férfi,gyerekes,ember akire nem érdemes semmit sem tenni,jót adni nem érdemes, hisz nem méltó rá,nem értékeli az igyekezet,erőfeszítését,munkáját ,fáradozásait ,lemondásait .

    A nők önérzete,önbizalma,önbecsülésének kell hogy nőnek érezzék magukat a bók,dicséret,ajándék, élmények,szeretet, érintés, érzések, romantika,tisztelet és megértés, segítőkészség ,támogatás mellett.Ma az öregek és a férfiak ragyognak,akkora az egójuk,az önérzetük és a büszkeségük ,hogy ihaj ! Pont azért, mert támogatják, segíti őket, az állam, munkáltató,szülő,család,rokon,barátnő,szerető külső szereplő a rossz társat, rossz apát, rossz embert, rossz barátot, mert nekik valami elő nyújt jut.
    Szerel, segít, cipeli őket,rájuk néz, szex a barátnők, szeretőknek, megértés, érzelmi támasz , meghallgatja őket.
    A szükséges rossz .
    A rossz kell , meghagyjuk,szeretjük, tápláljuk, segítjük,felneveljük,meghagyjuk mert jó ezer külsősnek más asszonya,elvált nők,anyáknak,munkatárs,rokon,barátnak,más fiának,szerető, szülőnek hasznot hoz ,míg az illető férfi hím egyed xy saját családja, asszonya és gyereke fulladozik vele, mellette otthon nem olyan,oda nem jut semmi tőle, belőle .
    Ilyenkor a férfi mindenkinek meg akar felelni, ad és segít ,saját apró előnyökért, étel, aprópénz, pár tárgy, kölcsön, feltöltik a telefonját, kifizetik a számláit.
    Ebből egy nő, gyerekének nem jut vele, mellette, miatta .
    Minden ami adatik, árad egy családhoz, a nő, gyerekre felszívja valaki a férfi, szülő, egy rokon, testvér,vállalat, hivatal,egy ember, munkatárs azoktól, akiknek adták, küldték .
    Ez így megy 15- 30 éve sajnos.
    Azt mondják igaz világ,szabad országban élünk, de ahol ilyet lehet, ez van, az nem az nem jó világ .Sokaknak nem az ,az elnyomottak, sértettek,kizsákmányoltaknak nem !
    Én már sok mindent tudok, és láttam .
    A rossz szülők, testvérek, barátok, apák, és anyákig mindent, akik miatt a testvér, élettárs, gyermek került bajba, a szeretetet, támogatás, anyagiak, megértés hiánya miatt.
    A jog nem él,az igazság sem, de az erőszak, ember ember elleni vétkek, bűncselekmények,szemétségek annál inkább mert lehet,hagyják !
    A nők, és a gyerekek felelősek,védik az igazság, szeretetet, családi béke, harmónia, rend, fegyelem, szertetetet.
    Mindíg először van az 1 ,aztán a 2.Ok és okozat,elnyomó,kizsákmányoló ki sérülést ad nőnek,gyereknek, társának, testvére, szüleinek .Ha egy nő, gyerek lop, hazudik és csal ,vét ,bajba,bűnbe keveredik ,ha egy apa, vagy anya ,akkor meg kell kérdezni ,és vizsgálni az egyet,és azokat, akik azért felelősek ez ne fordulhasson elő államfők, tanárok, szülők, hivatalok, tv, média és internet , hatósági,hivatali szereplőket akik feladata védeni lenne, büntetni, igazság, egyenlő elosztás és elbírálás, hogy a jog ,törvény éljen , ne csak pár sor legyen a bibliában, egy törvénykönyvben .
    Az embereket, a jókat, igazakat nem védi, nem segíti, nem érti senki.
    Ez ma a szülő, állam, tanár, barátok , munkáltató, önkormányzat feladata lenne.
    Egy idő után a társak, barátok,barátnők, élettársak, gyerekek elhagyják, kerülik őket fellázadnak, kitörnek és elmennek.Jobb társat, jobb szülőt, jobb családot, jobb munkát, jobb életet ,és körülményeket !
    Önkéntes bohócok mindig vannak, az ilyen férfi nem társ,apa,szülő,barátnak, férj, testvér, munkatárs és vezetőnek való, ha nem lehet bízni, számítani rá .Nem csinál meg dolgokat, nem ad, mond és tesz, nem jönnek vissza.
    A gyerek,szülő,testvér szereti őket, de miféle testvér, barát ,élettárs, férj, gyerek az, aki a másik kárát,baját, veszteségét, bánatát, tönkremenését okozza, megbántja, ellene, az övére tör ??
    Ha ez a szeretet, ma valódi barátság ,és családi értékek ezek, akkor én szégyenlem, hogy ember vagyok magyar vagyok, mert számomra nem ezt jelenti! Sosem követnék el, nem is követtem el ekkora hibákat a másik kárára, bajára.
    Sosem jutott eszembe, hogy a másik ellen törjek, meglopjam, megbántsam, megverjem, beköpjem,ráhazudjak, kirugassam ,kizsákmányoljam .Sem az,hogy hogy a saját tékozlásom, kiadásaim, hiteleim,igényeim miatt ne jusson évekig a társam,párom, és családomra hazudjak nekik, félrevezessem, és becsapjam, megbántsam őket!
    A szülők, felnőttek hazudnak egymásnak párjuk, barátaik, szüleik,és gyerekeiknek,önmaguknak és másoknak is.
    Egy nap viszont nem lehet hazudni, titkolózni mit kitalálni mondani a nő, gyerekek, barátok, és szülőknek : minden kiderül mindenkiről, és onnét nem kell, elveszíti szeretet,bizalmukat!

    Ma a társak, barát, élettárs, férj-feleség,szülő-gyermek,nagyszülő, és gyereke, nagyszülő-unokája, munkatárs,.főnök-alkalmazott ,hivatal-ember ,állam az emberel ezt teszik.Hazugsággyár , és szarkupac az élet!

    Az ember megterít,főz kiteszi kezdetben a lelkét, észre se veszi egy köszönöm nem jön vissza.
    Jó ideje nem jó vele aludni, lakni, enni, szex , kirándulni, és beszélgetni, romantikázni és semmit se.
    hazudni kell neki, nem lehet őszintén a titkaink, vágyaink, érzéseinket és a problémáinkat megosztani, megbeszélni kimondani mosolyogni, játszani és tűrni, hallgatni kell viselni a rosszat !

    A férfivel összecuccol az ember, aztán elmúlik a kedvesség, intelligencia kosz, ápolatlanság, rendetlenség, hanyagság büdös zoknik, gatyák minden szobában.
    Nem dolgozik,elhízik,ellustul.Otthon se csinál semmit, a férfi feladatok nem keres pénzt csak játszik, fekszik, szülei,barátaival tartatja el magát stb.Ital, játékgép, hazugságok, megcsalás, máshová jár,elveri a pénzt.
    Ha a nő kitakarít, főz, terít, de a férfi 5 perc alatt hatalmas csatatermet csinál,( kosz,rendetlenség ) nem látszik a munkája, hogy nő van a háznál.Egyet nem értés, megértés, őszinteség, beszélgetés hiánya ,döntések a férfi önzése, és javára, de a nő, gyerekek hátrányára.Verekedés, kiabálás stb.Ha otthon egy nő nem a szexet, vagy eleget, ugyan mi az elég, annak is erős oka van.A legrondább ,legostobább férfi ,öreg, paraszt, hülye, ronda, is kap nőt ma sajnos, ha másért nem is, hajlékot ad, ételt,a pénzéért aki tűr, kiszolgáltatott sorsú.
    1. 

       fehercsongor

       január 10, 2012 at 12:40 du.

       Egész elvetted a kedvem,
       hogy bárkivel is összecuccoljak,ha egy társsal való kapcsolat ilyenné tesz egy férfit.Nem tudnák szívből ,a helyzetnek megfelelően viselkedni Vele,mert folyton az járna a fejemben,hogy egy önfeledt pillanatomban hasonló vétségeket kövessek el.Jobb mindkét nemnek az egyedüllét,mint ilyen durva hibákkal terhelni a másikat és a kapcsolatukat.Üdvözlettel :felacso
       1. 

          Domoszlai Katalin

          január 10, 2012 at 1:31 du.

          Találtál egy bejegyzést
          2010 júniusából. Mi lenne akkor ha megkérdeznéd magadtól a pozitív példák miért láthatatlanok számodra?

          Talán szembe kellene nézned azzal, hogy biztonságosabb és kényelmesebb elbújni? Kifogásnak tűnik nekem.
13. 

    Halacska61

    augusztus 10, 2010 at 1:58 du.

    segítség!!!!!!!!
    Sziasztok, Szép napot!
    Nem vagyok már „mai csirke” és kb. másfél éve szerelmes vagyok a kollégámba. Hogy még nehezebb legyen 28 éve élek a férjemmel együtt, hogy szokták mondani, kiégett?, ellaposodott?, de csúnya szavak. Olyan érzések jöttek elő, melyekről tudomást sem akartam venni, mégis most ott tartok, hogy a „másikkal” kelek, fekszek, őt látom mindenhol.
    Miért nem lehet az ember azzal boldog, akivel szeretne? Mert nem gázolhat át egy másikon, csak azért, hogy ő maga boldog legyen. De ez így nem igazságos. Dacolok az érzéssel, és nagyon fáj.
    Érdekelne, mi a véleményeket erről, ha egyáltalán válaszra méltattok. Hogy tudnám elfelejteni, mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?
    1. 

       szeges

       augusztus 10, 2010 at 2:13 du.

       Ha a kollégád…
       …is szeret Téged, akkor élj Vele tovább. Ne dacolj, ne betegítsd magad. Tedd azt, amit igazán szeretnél.:)

       Te alakítod a sorsodat. Te vagy a legfontosabb, mindenki más csak mellékszereplő az életedben. Ha ilyen állapotban a férjeddel maradsz, akkor gázolsz csak át rajta igazán…:)

       Ha egyoldalú az érzelem, ez nem derül ki, akkor más a helyzet, oda még csak tippem sincs…
       1. 

          Domoszlai Katalin

          augusztus 10, 2010 at 2:54 du.

          Ha válaszra méltattok…
          Itt a hozzáállásod. Minden jó jár… Légy bátor.
          Még valami, azt is el kellene képzelni, hogy a férjed is létesíthet egy sokkal jobb kapcsolatot, később szabadon…
14. 

    Halacska61

    augusztus 10, 2010 at 1:58 du.

    segítség!!!!!!!!
    Sziasztok, Szép napot!
    Nem vagyok már „mai csirke” és kb. másfél éve szerelmes vagyok a kollégámba. Hogy még nehezebb legyen 28 éve élek a férjemmel együtt, hogy szokták mondani, kiégett?, ellaposodott?, de csúnya szavak. Olyan érzések jöttek elő, melyekről tudomást sem akartam venni, mégis most ott tartok, hogy a „másikkal” kelek, fekszek, őt látom mindenhol.
    Miért nem lehet az ember azzal boldog, akivel szeretne? Mert nem gázolhat át egy másikon, csak azért, hogy ő maga boldog legyen. De ez így nem igazságos. Dacolok az érzéssel, és nagyon fáj.
    Érdekelne, mi a véleményeket erről, ha egyáltalán válaszra méltattok. Hogy tudnám elfelejteni, mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?
    1. 

       szeges

       augusztus 10, 2010 at 2:13 du.

       Ha a kollégád…
       …is szeret Téged, akkor élj Vele tovább. Ne dacolj, ne betegítsd magad. Tedd azt, amit igazán szeretnél.:)

       Te alakítod a sorsodat. Te vagy a legfontosabb, mindenki más csak mellékszereplő az életedben. Ha ilyen állapotban a férjeddel maradsz, akkor gázolsz csak át rajta igazán…:)

       Ha egyoldalú az érzelem, ez nem derül ki, akkor más a helyzet, oda még csak tippem sincs…
       1. 

          Domoszlai Katalin

          augusztus 10, 2010 at 2:54 du.

          Ha válaszra méltattok…
          Itt a hozzáállásod. Minden jó jár… Légy bátor.
          Még valami, azt is el kellene képzelni, hogy a férjed is létesíthet egy sokkal jobb kapcsolatot, később szabadon…
15. 

    Névtelen

    március 6, 2011 at 8:25 de.

    A hűségről
    “Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
    És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
    Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv)

    “A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hűségre. ” (C. G. Jung)
    Jung idézeténél is az érzelmi hűségről van szó. És erre vágyik a legtöbb ember. Hogy a párja teljesen hűséges legyen hozzá. Érzelmileg, testileg egyaránt. És igen. Szerintem az is megcsalásnak számít, ha az ember érzelmileg nem hűséges, tehát másfelé kacsingat.
    A HŰSÉG AZ, AMI ERŐSEBB AZ ÖSZTÖNNÉL!

    “Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” (Buddha)

    “A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.” (Dan Millman)

    örök hűséget fogadni, és az ígéretet betartani embert próbáló feladat, de felemelő érzés.
16. 

    Névtelen

    március 6, 2011 at 8:25 de.

    A hűségről
    “Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
    És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
    Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv)

    “A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hűségre. ” (C. G. Jung)
    Jung idézeténél is az érzelmi hűségről van szó. És erre vágyik a legtöbb ember. Hogy a párja teljesen hűséges legyen hozzá. Érzelmileg, testileg egyaránt. És igen. Szerintem az is megcsalásnak számít, ha az ember érzelmileg nem hűséges, tehát másfelé kacsingat.
    A HŰSÉG AZ, AMI ERŐSEBB AZ ÖSZTÖNNÉL!

    “Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” (Buddha)

    “A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.” (Dan Millman)

    örök hűséget fogadni, és az ígéretet betartani embert próbáló feladat, de felemelő érzés.
17. 

    gaborhd

    május 24, 2011 at 8:42 de.

    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot
    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot és gyerekeket terveztünk 2 hónapos kapcsolat után, egy az ő számára nehéz napon nem érezte azt, hogy mellette állok, majd másnap lefeküdt egy másik férfival.

    Amikor ez kiderült, úgy reagáltam, hogy megköszöntem neki az őszinteségét, majd megmondtam neki, hogy többé ne keressen, és látni sem akarom őt, amíg világ a világ. Ezt követően elrohantam.

    Előtte volt bizonytalanság. Bizonytalan voltam abban, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot úgy, hogy közben látom/ érzem annak a jeleit, hogy a párom érzelmileg nem független a családjától (én egyébként a családomtól független vagyok minden tekintetben). Ezeket el is mondtam neki, és azt az „ominózus” hétvégét szerettem volna arra felhasználni, hogy külön külön megnézzük azt, hogy hogyan boldogulunk a magunk életében, hogy „rövid szünet követően”, megújulva lépjünk vissza a kapcsolatba, mintegy kitisztult fejjel. Én a magam részéről mindent megtettem ennek érdekében. ő állítólag félre értett, és úgy érezte, hogy el akarom hagyni őt (utaltam arra, hogy ha nem változik meg néhány dolog x időn belül, akkor ez és ez lesz a következménye)

    Másik nőről, kalandról szó sem volt az esetemben, és előtte megbeszéltük, hogy egyikünk sem csalt meg még soha senkit, és ezután sem szándékozik. Szerelmes voltam, és amióta csak találkoztunk, mesébe illő volt minden. Villámcsapásként ért bennünket az első találkozás.

    A kérdésem a kedves fórumozókhoz, hogy természetes dolognak tekinthető-e az, hogy én férfi létemre az életemben még soha nem csaltam meg senkit, és ezután sem akarok, mert tisztán szeretem a páromat, és hiszem azt, hogy a hűség fontos érték. És fogom-e valaha hiányát érezni a „megcsalás képességének” egy következő kapcsolatomban? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki soha ne lépjen félre? Teljesen kétségbe vagyok esve, mert még nagyon frissek az élmények.

    Ha kérné, akkor legszívesebben adnék második esélyt neki, de nem teszem meg, mert már nem bízom benne, és nem hiszek a második esélyekben. Kisajátítani pedig nem akarom őt, mert szeretem.

    Köszönöm a válaszokat.
18. 

    gaborhd

    május 24, 2011 at 8:42 de.

    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot
    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot és gyerekeket terveztünk 2 hónapos kapcsolat után, egy az ő számára nehéz napon nem érezte azt, hogy mellette állok, majd másnap lefeküdt egy másik férfival.

    Amikor ez kiderült, úgy reagáltam, hogy megköszöntem neki az őszinteségét, majd megmondtam neki, hogy többé ne keressen, és látni sem akarom őt, amíg világ a világ. Ezt követően elrohantam.

    Előtte volt bizonytalanság. Bizonytalan voltam abban, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot úgy, hogy közben látom/ érzem annak a jeleit, hogy a párom érzelmileg nem független a családjától (én egyébként a családomtól független vagyok minden tekintetben). Ezeket el is mondtam neki, és azt az „ominózus” hétvégét szerettem volna arra felhasználni, hogy külön külön megnézzük azt, hogy hogyan boldogulunk a magunk életében, hogy „rövid szünet követően”, megújulva lépjünk vissza a kapcsolatba, mintegy kitisztult fejjel. Én a magam részéről mindent megtettem ennek érdekében. ő állítólag félre értett, és úgy érezte, hogy el akarom hagyni őt (utaltam arra, hogy ha nem változik meg néhány dolog x időn belül, akkor ez és ez lesz a következménye)

    Másik nőről, kalandról szó sem volt az esetemben, és előtte megbeszéltük, hogy egyikünk sem csalt meg még soha senkit, és ezután sem szándékozik. Szerelmes voltam, és amióta csak találkoztunk, mesébe illő volt minden. Villámcsapásként ért bennünket az első találkozás.

    A kérdésem a kedves fórumozókhoz, hogy természetes dolognak tekinthető-e az, hogy én férfi létemre az életemben még soha nem csaltam meg senkit, és ezután sem akarok, mert tisztán szeretem a páromat, és hiszem azt, hogy a hűség fontos érték. És fogom-e valaha hiányát érezni a „megcsalás képességének” egy következő kapcsolatomban? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki soha ne lépjen félre? Teljesen kétségbe vagyok esve, mert még nagyon frissek az élmények.

    Ha kérné, akkor legszívesebben adnék második esélyt neki, de nem teszem meg, mert már nem bízom benne, és nem hiszek a második esélyekben. Kisajátítani pedig nem akarom őt, mert szeretem.

    Köszönöm a válaszokat.
19. 

    B. Emese

    január 9, 2012 at 7:08 du.

    A Kedves Témaindító egyik kérdésére válaszolva:
    Létezik-e egy
    A Kedves Témaindító egyik kérdésére válaszolva:

    Létezik-e egy életen át tartó hűség?
    Nos, létezik.
    Mit is jelent hűnek lenni? Figyelmet jelent.
    Az irántad való szeretetem-szerelmem primer kifejező eszköze az, hogy figyelek rád. Kinyitom feléd a szívem, hogy befogadhassam a tiédet, és ahogy nézlek, nézlek hosszan, egyszer csak meglátlak. Meglátom azt, aki te valójában vagy – nem mást, nem többet és nem kevesebbet. Látlak és megengedem neked, hogy te is láss engem. Egymás szemébe nézünk. Itt kezdődik minden. Megismerjük egymást.
    Szeretlek, mert ismerlek, és ismerlek, mert szeretlek.
    Na most, amikor már látlak, a dolog nagyon egyszerű: rájövök, hogy tökéletes vagy. Minden percben, minden szavadban, minden mozdulatodban. Amikor nálam vagy és amikor elfordulsz tőlem. Mert ez vagy te magad – egyszeri és megismételhetetlen. És igen, én szeretlek téged, végtelenül és feltétel nélkül. És igen, még mindig figyellek, mert fontos vagy nekem. És figyelni is foglak, míg világ a világ, mert annyira csodálatos vagy a magad egyszeriségében. Miközben figyellek, látom a benned lezajló változásokat, és csak ámulok, hogy mikre vagy képes. Hogy képes vagy szeretkezni velem, képes vagy biztonságot nyújtani, képes vagy elérni, hogy haragudjak rád. Meg tudod enni a káposztás tésztát, pedig undorító, egyik napról a másikra fel tudsz mondani. Le tudsz feküdni valaki mással, és utána a szemembe hazudni. Azt tudod nekem mondani, hogy velem többé már nem, és elhagysz. És én csak állok, nézlek, ahogy változol, érzem a fájdalmat, amit ezzel okozol, és érzem azt is, hogy ha ezt most nem tennéd meg, hűtlen lennél önmagadhoz, tehát nem lennél már önmagad. És ha te nem lennél önmagad, hát kit szeretnék én? Hát kihez lennék én hűséges? Én hozzád szeretnék ez lenni, a mindenkori Tenmagadhoz, nem a képhez, amit formáltam rólad, és nem az elvárásaimhoz, amik egy időre a te formádat öltötték.
    Téged szeretlek, téged látlak, hűségesen, feltétel nélkül. Szeretem azt, hogy így mindketten szabadok lehetünk, szeretem, hogy ezért mersz mindig a szemembe nézni. Szeretem, hogy mellettem önmagad lehetsz és fordítva – büszke vagyok magunkra. És ha nem így tennék, már én sem lennék hű önmagamhoz; hát kihez lennél te akkor hűséges?
20. 

    B. Emese

    január 9, 2012 at 7:08 du.

    A Kedves Témaindító egyik kérdésére válaszolva:
    Létezik-e egy
    A Kedves Témaindító egyik kérdésére válaszolva:

    Létezik-e egy életen át tartó hűség?
    Nos, létezik.
    Mit is jelent hűnek lenni? Figyelmet jelent.
    Az irántad való szeretetem-szerelmem primer kifejező eszköze az, hogy figyelek rád. Kinyitom feléd a szívem, hogy befogadhassam a tiédet, és ahogy nézlek, nézlek hosszan, egyszer csak meglátlak. Meglátom azt, aki te valójában vagy – nem mást, nem többet és nem kevesebbet. Látlak és megengedem neked, hogy te is láss engem. Egymás szemébe nézünk. Itt kezdődik minden. Megismerjük egymást.
    Szeretlek, mert ismerlek, és ismerlek, mert szeretlek.
    Na most, amikor már látlak, a dolog nagyon egyszerű: rájövök, hogy tökéletes vagy. Minden percben, minden szavadban, minden mozdulatodban. Amikor nálam vagy és amikor elfordulsz tőlem. Mert ez vagy te magad – egyszeri és megismételhetetlen. És igen, én szeretlek téged, végtelenül és feltétel nélkül. És igen, még mindig figyellek, mert fontos vagy nekem. És figyelni is foglak, míg világ a világ, mert annyira csodálatos vagy a magad egyszeriségében. Miközben figyellek, látom a benned lezajló változásokat, és csak ámulok, hogy mikre vagy képes. Hogy képes vagy szeretkezni velem, képes vagy biztonságot nyújtani, képes vagy elérni, hogy haragudjak rád. Meg tudod enni a káposztás tésztát, pedig undorító, egyik napról a másikra fel tudsz mondani. Le tudsz feküdni valaki mással, és utána a szemembe hazudni. Azt tudod nekem mondani, hogy velem többé már nem, és elhagysz. És én csak állok, nézlek, ahogy változol, érzem a fájdalmat, amit ezzel okozol, és érzem azt is, hogy ha ezt most nem tennéd meg, hűtlen lennél önmagadhoz, tehát nem lennél már önmagad. És ha te nem lennél önmagad, hát kit szeretnék én? Hát kihez lennék én hűséges? Én hozzád szeretnék ez lenni, a mindenkori Tenmagadhoz, nem a képhez, amit formáltam rólad, és nem az elvárásaimhoz, amik egy időre a te formádat öltötték.
    Téged szeretlek, téged látlak, hűségesen, feltétel nélkül. Szeretem azt, hogy így mindketten szabadok lehetünk, szeretem, hogy ezért mersz mindig a szemembe nézni. Szeretem, hogy mellettem önmagad lehetsz és fordítva – büszke vagyok magunkra. És ha nem így tennék, már én sem lennék hű önmagamhoz; hát kihez lennél te akkor hűséges?
21. 

    Látogató

    március 3, 2017 at 12:48 du.

    Mi a szerelem és mi az önzés?
    Szeretném megkérdezni, hogy az érzelmi síkon történő „megcsalás” is megcsalásnak számít? Miért tud annyira fájni? Már elmúlt, még mindig együtt vagyunk, a kapcsolatunkon sokat dolgozunk, bár olykor nem könnyű szót érteni. Leírni is nehéz és pontosan megfogalmazni, mit érzek. Jó lenne, ha a tükör a valóságot mutatná és nem kivetített platóni árnyképeket a falon.
    1. 

       husztisanyi

       március 6, 2017 at 2:55 du.

       Mennyire birtokolhatod a párodat, uralhatod az érzelmeit?
       Ha az érzelmi síkon is megígértétek egymásnak a hűséget, az egymáshoz kötöttséget, akkor igen, az is megcsalásnak számít. Ha ilyet nem ígértetek egymásnak, akkor nem gondolnám megcsalásnak.
       De mit számít ez?!

       Talán majd bíróság elé lesz állítva a csaló, ahol meg kell védenie ártatlanságát?
       Nem hiszem.

       Annyit számít csupán, hogy akit megcsaltak, annak fáj, hogy nem volt hűséges a párja, nem csak Őt szerette, nem csak belé volt szerelmes. Aki ilyet ígér, az balga, mert ugyan honnan láthatna a jövőbe, hogy ki felé mit fog majd érezni hónapok, évek múlva!
       Aki meg ilyet vár el, az csak a saját biztonságát szeretné bebiztosítani.

       Be kellene látni, hogy az érzelmeinket nem lehet gúzsba kötni, letiltani. Ha valaki felé beindulnak az érzelmek, az egy teljesen természetes folyamat, emiatt senkinek se legyen lelkiismeret furdalása és ne nehezteljenek rá emiatt!

       Ha úgy érzed, valamit elvesztettél, nem kaptál meg, – mert a párod nem csak téged szeretett, – akkor át kellene gondolni, hogy az mennyire volt valóban a Tiéd? Mennyire birtokolhatod a párodat, uralhatod az érzelmeit?
       Ugye érzed, hogy semennyire se?!
22. 

    Látogató

    március 3, 2017 at 12:48 du.

    Mi a szerelem és mi az önzés?
    Szeretném megkérdezni, hogy az érzelmi síkon történő „megcsalás” is megcsalásnak számít? Miért tud annyira fájni? Már elmúlt, még mindig együtt vagyunk, a kapcsolatunkon sokat dolgozunk, bár olykor nem könnyű szót érteni. Leírni is nehéz és pontosan megfogalmazni, mit érzek. Jó lenne, ha a tükör a valóságot mutatná és nem kivetített platóni árnyképeket a falon.
    1. 

       husztisanyi

       március 6, 2017 at 2:55 du.

       Mennyire birtokolhatod a párodat, uralhatod az érzelmeit?
       Ha az érzelmi síkon is megígértétek egymásnak a hűséget, az egymáshoz kötöttséget, akkor igen, az is megcsalásnak számít. Ha ilyet nem ígértetek egymásnak, akkor nem gondolnám megcsalásnak.
       De mit számít ez?!

       Talán majd bíróság elé lesz állítva a csaló, ahol meg kell védenie ártatlanságát?
       Nem hiszem.

       Annyit számít csupán, hogy akit megcsaltak, annak fáj, hogy nem volt hűséges a párja, nem csak Őt szerette, nem csak belé volt szerelmes. Aki ilyet ígér, az balga, mert ugyan honnan láthatna a jövőbe, hogy ki felé mit fog majd érezni hónapok, évek múlva!
       Aki meg ilyet vár el, az csak a saját biztonságát szeretné bebiztosítani.

       Be kellene látni, hogy az érzelmeinket nem lehet gúzsba kötni, letiltani. Ha valaki felé beindulnak az érzelmek, az egy teljesen természetes folyamat, emiatt senkinek se legyen lelkiismeret furdalása és ne nehezteljenek rá emiatt!

       Ha úgy érzed, valamit elvesztettél, nem kaptál meg, – mert a párod nem csak téged szeretett, – akkor át kellene gondolni, hogy az mennyire volt valóban a Tiéd? Mennyire birtokolhatod a párodat, uralhatod az érzelmeit?
       Ugye érzed, hogy semennyire se?!