Ugrás a tartalomhoz

Befér-e ide egy nem-spiritiszta?

Nos?

10 hozzászólás a(z) “Befér-e ide egy nem-spiritiszta?” bejegyzéshez

  1. Remélem igen!

    Remélem igen! Én ugyanis nem vagyok spiritiszta és még sokan mások sem azok ezen az oldalon!

    A spiritizmus és a spiritiszta szó a szellemekkel való közlekedés filozófiájáról szól, a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik.

    Gondolom, Te a spirituális fogalomra gondoltál?

    Spirituális az, aki a lelki felemelkedéséért tesz, cselekszik, gyakorol. (nem csak beszél róla!)

  2. Remélem igen!

    Remélem igen! Én ugyanis nem vagyok spiritiszta és még sokan mások sem azok ezen az oldalon!

    A spiritizmus és a spiritiszta szó a szellemekkel való közlekedés filozófiájáról szól, a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik.

    Gondolom, Te a spirituális fogalomra gondoltál?

    Spirituális az, aki a lelki felemelkedéséért tesz, cselekszik, gyakorol. (nem csak beszél róla!)

  3. Miért kellene az ajtókat csak résnyire nyitni ?
    Kavics22

    Akit érdekelnek ezek a témák és maga a spiritualizmus, az önmagától ide talál, mint ahogy én is. Aki pedig csak kíváncsiságból tér be, az előbb-utóbb úgyis eldönti, hogy érdekli-e igazából ez az út.
    Egyébként pedig valahol el kell kezdeni, hiszen ha itt vagy, akkor Te is kaptál lehetőséget és ha úgy döntöttél, hogy maradsz, annak egyik legjelentősebb oka nyilván a spirituális fejlődésed előmozdítása.

    Akkor pedig miért ne lehetne tárt kapukkal fogadni bárkit ?!

    • …nem épp az ajtóra gondoltam…
      „Akit érdekelnek ezek a témák és maga a spiritualizmus” – engem pl. csak annyira, hogy zöldséget ne mondjak, ha vitázok valakivel… a létező világra vagyok nyitott, nem az elképzeltekre: pontosabban igen sok fikció érdekel, jót szórakozok pl. a „Ghost”, vagy a „Fekete szakáll szelleme” filmeken: tudva, hogy mese, játék a gondolatokkal…

      „valahol el kell kezdeni” – nem, nem így gondolom: az én 5x éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az egy, épp a Marson kódorgó Spirit 😉 ( http://www.spaceflightnow.com/mars/mera/040104image1.html ) kivételével a szellemvilág bizony merő kitaláció… ezért írtam a másik fórumon, hogy „hamis tudat„…

      „spirituális fejlődés” – gimis korom óta nem értem a misztikumokban valóságot „látó”/gondoló embereket: emberi életünk tényszerű élményei miért nem elegendőek? Saját testünk megismerése elérhetetlen mennyiségű tudást igényel, ám milliók inkább „szellemekkel” foglalkoznak…

      • A végső megértéshez önmagunkat kell végleg megérteni.

        Nem minden embert az érdekesség hajt a misztikumok felé, vannak, akiknek komoly megtapasztalásaik vannak és azokat szeretnék megérteni, uralmuk alá hajtani.

        Ami számodra misztikum, annak egy része valóság, más része valóban csak kitaláció, az egó-képzelet szüleménye.

        Azonban a valóság csak azoknak valós, akik valóban megtapasztalták, a többiek pedig vagy hisznek benne, vagy nem, ezért inkább leugatják a hívőket.
        Ha egy szigeten több vak élne mint látó, idővel még meg is kínoznák a látókat, hogy ne állítsák azt: Színes a világ!

        Aki nem tud, azt zavarja, hogy mások miért képesek rá. Aki nem tudja a dolgokat, az attól fél, hogy becsapják, megvezetik.
        Ezért tud a média is szenzációt csinálni hamis dolgokból, vagy elbagatelizálni mély spirituális tartalmakat.

        De ez egy tudatlan hozzáállás, hiszen például a legtöbben elhisszük a tudósoknak, hogy az anyag atomokból és elektronokból áll, pedig sohasem láttuk azokat!

        Ugyanígy attól, hogy nem látjuk az aurát, nem érzékeljük a túlvilágot, nem kommunikálunk az angyalokkal, még elhihetnénk legalább egy részét, vagy adhatnánk egy esélyt neki, hogy talán mégis úgy vannak a dolgok.
        De a szkeptikusok éppen olyan vehemenciával utasítják el a számukra érzékelhetetlen világot, mint a középkor embere a vallási tanokkal szemben álló tudományos felfedezéseket.

        De tényleg az sem jó, ha mindent elhisz az ember, az igazság kiderítéséhez kell egy egészséges kételkedés.
        Ha a kételkedést és nyitottságot egyensúlyban tartva figyelünk, akkor valószínűleg ki tudjuk szűrni a hamisat az igaztól!

        De ez még sokszor így is kevés lesz a valóság feltárásához. Ugyanis csak közel olyan mélységben ismerhetjük meg a dolgokat, mint amilyenben már önmagunkban is járatosak vagyunk!
        Ezért a fikciók összevetésével, elemzésével nem fogunk eljutni a valóság megismeréséhez, viszont szépen kitalált illúzióvilágot építhetünk magunknak.

        A végső megértéshez önmagunkat kell végleg megérteni.

        Erre való az önismeret.

        Spirituális mélységek megértéséhez pedig önmagunk spirituális mélységeit (gyökereit) kell megértenünk, amihez a csajmagazinok tesztkitöltős önismereti szintje édeskevés lesz!

        Nem tudom, arra válaszoltam-e, ami érdekelt, mindenesetre nekem jól esett kiírnom ezeket!  ; )

  4. Miért kellene az ajtókat csak résnyire nyitni ?
    Kavics22

    Akit érdekelnek ezek a témák és maga a spiritualizmus, az önmagától ide talál, mint ahogy én is. Aki pedig csak kíváncsiságból tér be, az előbb-utóbb úgyis eldönti, hogy érdekli-e igazából ez az út.
    Egyébként pedig valahol el kell kezdeni, hiszen ha itt vagy, akkor Te is kaptál lehetőséget és ha úgy döntöttél, hogy maradsz, annak egyik legjelentősebb oka nyilván a spirituális fejlődésed előmozdítása.

    Akkor pedig miért ne lehetne tárt kapukkal fogadni bárkit ?!

    • …nem épp az ajtóra gondoltam…
      „Akit érdekelnek ezek a témák és maga a spiritualizmus” – engem pl. csak annyira, hogy zöldséget ne mondjak, ha vitázok valakivel… a létező világra vagyok nyitott, nem az elképzeltekre: pontosabban igen sok fikció érdekel, jót szórakozok pl. a „Ghost”, vagy a „Fekete szakáll szelleme” filmeken: tudva, hogy mese, játék a gondolatokkal…

      „valahol el kell kezdeni” – nem, nem így gondolom: az én 5x éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az egy, épp a Marson kódorgó Spirit 😉 ( http://www.spaceflightnow.com/mars/mera/040104image1.html ) kivételével a szellemvilág bizony merő kitaláció… ezért írtam a másik fórumon, hogy „hamis tudat„…

      „spirituális fejlődés” – gimis korom óta nem értem a misztikumokban valóságot „látó”/gondoló embereket: emberi életünk tényszerű élményei miért nem elegendőek? Saját testünk megismerése elérhetetlen mennyiségű tudást igényel, ám milliók inkább „szellemekkel” foglalkoznak…

      • A végső megértéshez önmagunkat kell végleg megérteni.

        Nem minden embert az érdekesség hajt a misztikumok felé, vannak, akiknek komoly megtapasztalásaik vannak és azokat szeretnék megérteni, uralmuk alá hajtani.

        Ami számodra misztikum, annak egy része valóság, más része valóban csak kitaláció, az egó-képzelet szüleménye.

        Azonban a valóság csak azoknak valós, akik valóban megtapasztalták, a többiek pedig vagy hisznek benne, vagy nem, ezért inkább leugatják a hívőket.
        Ha egy szigeten több vak élne mint látó, idővel még meg is kínoznák a látókat, hogy ne állítsák azt: Színes a világ!

        Aki nem tud, azt zavarja, hogy mások miért képesek rá. Aki nem tudja a dolgokat, az attól fél, hogy becsapják, megvezetik.
        Ezért tud a média is szenzációt csinálni hamis dolgokból, vagy elbagatelizálni mély spirituális tartalmakat.

        De ez egy tudatlan hozzáállás, hiszen például a legtöbben elhisszük a tudósoknak, hogy az anyag atomokból és elektronokból áll, pedig sohasem láttuk azokat!

        Ugyanígy attól, hogy nem látjuk az aurát, nem érzékeljük a túlvilágot, nem kommunikálunk az angyalokkal, még elhihetnénk legalább egy részét, vagy adhatnánk egy esélyt neki, hogy talán mégis úgy vannak a dolgok.
        De a szkeptikusok éppen olyan vehemenciával utasítják el a számukra érzékelhetetlen világot, mint a középkor embere a vallási tanokkal szemben álló tudományos felfedezéseket.

        De tényleg az sem jó, ha mindent elhisz az ember, az igazság kiderítéséhez kell egy egészséges kételkedés.
        Ha a kételkedést és nyitottságot egyensúlyban tartva figyelünk, akkor valószínűleg ki tudjuk szűrni a hamisat az igaztól!

        De ez még sokszor így is kevés lesz a valóság feltárásához. Ugyanis csak közel olyan mélységben ismerhetjük meg a dolgokat, mint amilyenben már önmagunkban is járatosak vagyunk!
        Ezért a fikciók összevetésével, elemzésével nem fogunk eljutni a valóság megismeréséhez, viszont szépen kitalált illúzióvilágot építhetünk magunknak.

        A végső megértéshez önmagunkat kell végleg megérteni.

        Erre való az önismeret.

        Spirituális mélységek megértéséhez pedig önmagunk spirituális mélységeit (gyökereit) kell megértenünk, amihez a csajmagazinok tesztkitöltős önismereti szintje édeskevés lesz!

        Nem tudom, arra válaszoltam-e, ami érdekelt, mindenesetre nekem jól esett kiírnom ezeket!  ; )