Budapesten jártam a hétvégén. Két hónapja költöztünk Veszprémbe és azóta nem voltam Budapesten. Kiváncsian vártam milyen lesz újra Pesten! Hát…, nem volt kellemes élmény. Furcsa volt, hogy milyen erősen hatott rám, az igénytelenség, kosz, elhanyagoltság, hajléktalanok, kutyapiszok, omladozó falak, tömeg, autógázok…
Fura volt, hogy miért figyelek fel ennyi mindenre, miért érintenek meg ezek a dolgok, hisz 16 évet Budapesten éltem és mégcsak nem is utáltam ott élni! Csupán két hónapja tettem ki a lábam a fővárosból és máris fújjolok? Hogy van ez? Ilyen nagyarcú lettem, hogy vidéki kisvárosban élhetek?
Nem, még mindig nem vagyok finnyás liba! Rájöttem, hogy: Budapesten a rengeteg ingert képtelen feldolgozni az ott élő ember és kénytelen lezárni. Lezárja szíve egy részét, hogy ne zaklassák fel lépten-nyomon a szörnyű sorsú emberek látványa, lezárja elméjét, hogy ne befolyásolhassa a rengeteg manipuláció…A sok lezárás miatt megbetegszenek vagy csupán rezzenéstelen arccal élnek, félig vagy teljesen zombi életüket.
Veszprémben jóval kevesebb az inger, így itt az emberek fel tudják dolgozni az őket érő ingereket, jóval nyitottabbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, életttel telibbek!
Veszprémben megszerzett nyitottságommal érkeztem Budapestre, aminek következtében láttam meg azokat a dolgokat, amiket annak előtte nem, mikor még Pesten éltem. Illetve akkor is megláthattam, csak a lezártságom miatt nem indukálódott bennem érzet, érzelem.
Hmm, ennyit tesz, hogy hol élünk? Az egész
Hmm, ennyit tesz, hogy hol élünk? Az egész személyiségfejlődésünket ez mennyire határozza meg? Jól gondoltam szerintetek?
Szia Inyó,
Átérzem a helyzeted igaz én ezt a nagy kontrasztot
Szia Inyó,
Átérzem a helyzeted igaz én ezt a nagy kontrasztot Munchen-Budapest között éltem meg.
Szerintem ahogy ez sok országban lenni szokott a főváros az mindig egy gyűjtőhely ahova sok ember megy,így ha energetikailag nézzük több a felgyülemlett mocsok és kosz…
A véleményem az hogy a személyiségfejlődésnek mindenképpen jót tesz az ha nem csak egy városban élünk hanem életünk során több helyen is megfordulunk és van összehasonlítási alapunk is.
Mellesleg én is szeretem Budapestet de egyre inkább egy kisebb és nyugodtabb városban tudom elképzelni az életemet…
Én is tapasztaltam hasonlót,igen.
Már 2000-ben,mert akkor hagyta
Én is tapasztaltam hasonlót,igen.
Már 2000-ben,mert akkor hagytam ott Budapestet.
A várossal semmi bajom,csodálatos,gyönyörű,az egyik legszebb főváros a világon.
Az nem tetszett ,ami ott folyik, a LÉTRONTÁS, és abban nem vagyok hajlandó részt venni.
Hozzá kell szólnom a hozzászólásomhoz,mert amit fentebb
Hozzá kell szólnom a hozzászólásomhoz,mert amit fentebb írtam,az végül is egy 10 évvel ezelőtti állapot volt.
Hozzá tartozik az igazsághoz,hogy már talán egy éve egyre többet járok Bp-en újra,és azt vettem észre,hogy már nem zavarnak azok a dolgok,amik anno.
És találok olyan dolgokat is,amik meg kimondottan vonzanak.
Persze lehet ,hogy esetleg azért van ez,mert nem szembesülök ezekkel a dolgokkal nap,mint nap.
Más hetente egyszer látni,mint benne élni.
Nem tudom,mi az ok. Lehet ,hogy befogadóbb lettem.
Mindenesetre egyre többet gondolkodom egy ,,kétlakiságról”.
Ahol most élek,annak is megvannak a hátrányai,nem csak a szépsége.
Néha úgy érzem,hogy tulajdonképpen tök mindegy ,hogy hol él az ember,ha megtudja teremteni magának,hogy jól érezze magát.
az otthonom
Jól írod, más ritkán látni, mint benne élni a fővárosban.
Kirándulásokkor látni, hogy mekkora szmogfelhő telepszik a városnak főleg a Pesti részére. Pesten élek, bár viszonylagosan a Dunai szélcsatornához közeli távolságban.
Ha őszinte vagyok, akkor viszont azt kell mondanom, hogy ezt a létromboló szmogos, koszos várost szeretem. Szeretem és együttérzek az itt élő emberekkel és kérem a Felsőbb Énemet meg az angyalokat, hogy rajtam keresztül segítsenek fényt, életet hozni ide és tisztítani a várost. Mert nagyon nagy szüksége van rá.
Azt mondják, hogy akik kiköltöznek innen és utána nehezen megközelíthető helyekre mennek, azok visszavágyódnak. Ezért amikor messzebbre akartam költözni, akkor nagyon elgondolkodtam, hogy mit nem szeretek itt. Rájöttem, hogy annyi változás volt az életemben (kirepült mindenki), hogy az otthonomhoz kötődésem erősen meglazult, tehát nekiláttam, hogy ezen változtassak, hogy újra jól érezzem magam az otthonomban.
Mit teszek azóta, hogy elviseljem a városnak a kevésbé vonzó arcát?
Igyekszem jól érezni magam az otthonomban, a családom körében, a belső lelkivilágomban. Ez a három ad annyi erőt, hogy másképp lássam és értékeljen a várost (is).
Ez viszont azt is jelenti, hogy mindhárom köré erős védőbástyákat igyekeztem kiépíteni és nem engedek be akármit(akárkit). Mielőtt új vendéget hívok többször átgondolom, hogy valóban őszintén szeretném-e?
Mielőtt bárki/bármi új embert/impulzust/lelki állapotot beengedek, akkor azt is megfontolom (ha az elején tudatos vagyok akkor ez megy is, ha nem akkor csak késve tudom).
Mi nők ősztönösen értünk az otthonteremtéshez, hogy hogyan kell egy-egy szőnyeggel, függönnyel, párnával, virággal, gyümölccsel meghitté, otthonossá varázsolni egy lakást, hogy mi és a vendégeink is jól érezzék magukat benne.
Ha változtatáson töröd a fejed gondold végig, hogy mi az ami fontos számodra, hogy jól érezd magad. Hangok? Színek? Illatok? Épület kívül? Épület belül? Jó szomszéd? Barátnő közelsége? Család közelsége? Munkahely közelsége? Duna közelsége? Hegyek közeli látványa?
Tágas terek vagy meghitt kis zugok?
(Ne adj Isten elég lenne egy jó barát, egy kedves családtag, akinél néha benn alhatnál?:)
Tervezz, álmodozz és ami jó érzéssel tölt el, abból válogasd ki, ami igazán fontos Neked.
Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész.
Ahogy a Zen
Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész.
Ahogy a Zen mondja: Ha nem találod meg ott, ahol állsz, ugyan hol keresnéd?
Soha sehol semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők között lennénk. A változás iránya, amit keresünk, az nem a 4D-ben van.
Úyhogy ne legyen az a „kontra” Benned se, mert Veszprém és Budapest között sincs.
Szeresd úgy, ahogy van!És onnan, ahol vagy! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az egész világ másképp fog kinézni.
Ez is olyan, mint azok a napok, amikor mintha mindenki mosolyogna Rád, mert te boldog vagy.
Hmm, ennyit tesz, hogy hol élünk? Az egész
Hmm, ennyit tesz, hogy hol élünk? Az egész személyiségfejlődésünket ez mennyire határozza meg? Jól gondoltam szerintetek?
Szia Inyó,
Átérzem a helyzeted igaz én ezt a nagy kontrasztot
Szia Inyó,
Átérzem a helyzeted igaz én ezt a nagy kontrasztot Munchen-Budapest között éltem meg.
Szerintem ahogy ez sok országban lenni szokott a főváros az mindig egy gyűjtőhely ahova sok ember megy,így ha energetikailag nézzük több a felgyülemlett mocsok és kosz…
A véleményem az hogy a személyiségfejlődésnek mindenképpen jót tesz az ha nem csak egy városban élünk hanem életünk során több helyen is megfordulunk és van összehasonlítási alapunk is.
Mellesleg én is szeretem Budapestet de egyre inkább egy kisebb és nyugodtabb városban tudom elképzelni az életemet…
Én is tapasztaltam hasonlót,igen.
Már 2000-ben,mert akkor hagyta
Én is tapasztaltam hasonlót,igen.
Már 2000-ben,mert akkor hagytam ott Budapestet.
A várossal semmi bajom,csodálatos,gyönyörű,az egyik legszebb főváros a világon.
Az nem tetszett ,ami ott folyik, a LÉTRONTÁS, és abban nem vagyok hajlandó részt venni.
Hozzá kell szólnom a hozzászólásomhoz,mert amit fentebb
Hozzá kell szólnom a hozzászólásomhoz,mert amit fentebb írtam,az végül is egy 10 évvel ezelőtti állapot volt.
Hozzá tartozik az igazsághoz,hogy már talán egy éve egyre többet járok Bp-en újra,és azt vettem észre,hogy már nem zavarnak azok a dolgok,amik anno.
És találok olyan dolgokat is,amik meg kimondottan vonzanak.
Persze lehet ,hogy esetleg azért van ez,mert nem szembesülök ezekkel a dolgokkal nap,mint nap.
Más hetente egyszer látni,mint benne élni.
Nem tudom,mi az ok. Lehet ,hogy befogadóbb lettem.
Mindenesetre egyre többet gondolkodom egy ,,kétlakiságról”.
Ahol most élek,annak is megvannak a hátrányai,nem csak a szépsége.
Néha úgy érzem,hogy tulajdonképpen tök mindegy ,hogy hol él az ember,ha megtudja teremteni magának,hogy jól érezze magát.
az otthonom
Jól írod, más ritkán látni, mint benne élni a fővárosban.
Kirándulásokkor látni, hogy mekkora szmogfelhő telepszik a városnak főleg a Pesti részére. Pesten élek, bár viszonylagosan a Dunai szélcsatornához közeli távolságban.
Ha őszinte vagyok, akkor viszont azt kell mondanom, hogy ezt a létromboló szmogos, koszos várost szeretem. Szeretem és együttérzek az itt élő emberekkel és kérem a Felsőbb Énemet meg az angyalokat, hogy rajtam keresztül segítsenek fényt, életet hozni ide és tisztítani a várost. Mert nagyon nagy szüksége van rá.
Azt mondják, hogy akik kiköltöznek innen és utána nehezen megközelíthető helyekre mennek, azok visszavágyódnak. Ezért amikor messzebbre akartam költözni, akkor nagyon elgondolkodtam, hogy mit nem szeretek itt. Rájöttem, hogy annyi változás volt az életemben (kirepült mindenki), hogy az otthonomhoz kötődésem erősen meglazult, tehát nekiláttam, hogy ezen változtassak, hogy újra jól érezzem magam az otthonomban.
Mit teszek azóta, hogy elviseljem a városnak a kevésbé vonzó arcát?
Igyekszem jól érezni magam az otthonomban, a családom körében, a belső lelkivilágomban. Ez a három ad annyi erőt, hogy másképp lássam és értékeljen a várost (is).
Ez viszont azt is jelenti, hogy mindhárom köré erős védőbástyákat igyekeztem kiépíteni és nem engedek be akármit(akárkit). Mielőtt új vendéget hívok többször átgondolom, hogy valóban őszintén szeretném-e?
Mielőtt bárki/bármi új embert/impulzust/lelki állapotot beengedek, akkor azt is megfontolom (ha az elején tudatos vagyok akkor ez megy is, ha nem akkor csak késve tudom).
Mi nők ősztönösen értünk az otthonteremtéshez, hogy hogyan kell egy-egy szőnyeggel, függönnyel, párnával, virággal, gyümölccsel meghitté, otthonossá varázsolni egy lakást, hogy mi és a vendégeink is jól érezzék magukat benne.
Ha változtatáson töröd a fejed gondold végig, hogy mi az ami fontos számodra, hogy jól érezd magad. Hangok? Színek? Illatok? Épület kívül? Épület belül? Jó szomszéd? Barátnő közelsége? Család közelsége? Munkahely közelsége? Duna közelsége? Hegyek közeli látványa?
Tágas terek vagy meghitt kis zugok?
(Ne adj Isten elég lenne egy jó barát, egy kedves családtag, akinél néha benn alhatnál?:)
Tervezz, álmodozz és ami jó érzéssel tölt el, abból válogasd ki, ami igazán fontos Neked.
Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész.
Ahogy a Zen
Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész.
Ahogy a Zen mondja: Ha nem találod meg ott, ahol állsz, ugyan hol keresnéd?
Soha sehol semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők között lennénk. A változás iránya, amit keresünk, az nem a 4D-ben van.
Úyhogy ne legyen az a „kontra” Benned se, mert Veszprém és Budapest között sincs.
Szeresd úgy, ahogy van!És onnan, ahol vagy! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az egész világ másképp fog kinézni.
Ez is olyan, mint azok a napok, amikor mintha mindenki mosolyogna Rád, mert te boldog vagy.
Kedves Inyó!
Megértelek, mert mi 4 éve költöztünk Monorra és
Kedves Inyó!
Megértelek, mert mi 4 éve költöztünk Monorra és nem csak azért kerestünk Pest megyében ingatlant, mert annyi pénzünk volt, hogy ott kaptunk azért az árért olyan ingatlant, ami az elképzelésünk volt, mert ha dupla annyi pénzünk lett volna, szerintem akkor is vidékre költöztünk volna. Valahogy fullasztó volt már Budapest a vége felé és 1 percig sem bántuk meg, hogy eljöttünk. Túl nyüzsis volt, hirtelen úgy éreztük, hogy túl sok az ember. Ezzel a párom is és én is így voltunk, pedig mindketten Pesten nőttünk fel. Érdekes módon fiatalkoromban megfogadtam, hogy sosem lesz kertes házam, mert utáltam a kerti munkát a vidéki rokonoknál és meglepően vettem észre magamon idősebb koromban, hogy jééé, ez nem is olyan szörnyű.
:-))))
Kriszti
Kedves Inyó!
Megértelek, mert mi 4 éve költöztünk Monorra és
Kedves Inyó!
Megértelek, mert mi 4 éve költöztünk Monorra és nem csak azért kerestünk Pest megyében ingatlant, mert annyi pénzünk volt, hogy ott kaptunk azért az árért olyan ingatlant, ami az elképzelésünk volt, mert ha dupla annyi pénzünk lett volna, szerintem akkor is vidékre költöztünk volna. Valahogy fullasztó volt már Budapest a vége felé és 1 percig sem bántuk meg, hogy eljöttünk. Túl nyüzsis volt, hirtelen úgy éreztük, hogy túl sok az ember. Ezzel a párom is és én is így voltunk, pedig mindketten Pesten nőttünk fel. Érdekes módon fiatalkoromban megfogadtam, hogy sosem lesz kertes házam, mert utáltam a kerti munkát a vidéki rokonoknál és meglepően vettem észre magamon idősebb koromban, hogy jééé, ez nem is olyan szörnyű.
:-))))
Kriszti
Ezt nagyon megértem, faluban nőttem fel, és most Budapesten vagy
Ezt nagyon megértem, faluban nőttem fel, és most Budapesten vagyok kollégista több mint négy éve. Minél több időt töltöttem itt, annál jobban veszett az energiám (amihez a kollégium is hozzájárult, állandó zaj, összezártság stb bár albérletben is ezt lett volna, mert ott is éjszakázó egyetemistákkal lennék összezárva, ráadásul ott nem válthatja az ember a közösséget, a kollégiumban azért ez rugalmasabb, és az albérletet itt elég drága, de mindegy, mivel talán rosszabb lenne), és narkolepsziám lett (vagyis nem tudom szabályozni, hogy ne aludjak el bizonyos helyzetekben, pl mikor passzívan kell figyelnem valamit sokáig, egyszerűen lekapcsol az agyam, nem is elalvás, hanem mintha elájulnék, általában órákon jött elő és a bkv-s utazásnál lettem mindig rosszul, pont a stressz elleni lezárás miatt) Most ezért fogom hamarabb otthagyni a sulit csak egy bsc-s diplomával, a mesterképzést nem tudom így megcsinálni, de az idén megszabadulok ettől és dolgozni fogok. Ennek mondjuk nem kizárólag a pesti környezet az oka és a bkv, hanem a kollégiumi élet és a családi környezet hiánya is, de nagy mértékben hozzájárult szerintem, főleg a sok tömegközlekedést viselem nehezen, a tömeget, de leginkább a zajt. Na de már nemsokára felszabadulhatok, remélem. 🙂
Ezt nagyon megértem, faluban nőttem fel, és most Budapesten vagy
Ezt nagyon megértem, faluban nőttem fel, és most Budapesten vagyok kollégista több mint négy éve. Minél több időt töltöttem itt, annál jobban veszett az energiám (amihez a kollégium is hozzájárult, állandó zaj, összezártság stb bár albérletben is ezt lett volna, mert ott is éjszakázó egyetemistákkal lennék összezárva, ráadásul ott nem válthatja az ember a közösséget, a kollégiumban azért ez rugalmasabb, és az albérletet itt elég drága, de mindegy, mivel talán rosszabb lenne), és narkolepsziám lett (vagyis nem tudom szabályozni, hogy ne aludjak el bizonyos helyzetekben, pl mikor passzívan kell figyelnem valamit sokáig, egyszerűen lekapcsol az agyam, nem is elalvás, hanem mintha elájulnék, általában órákon jött elő és a bkv-s utazásnál lettem mindig rosszul, pont a stressz elleni lezárás miatt) Most ezért fogom hamarabb otthagyni a sulit csak egy bsc-s diplomával, a mesterképzést nem tudom így megcsinálni, de az idén megszabadulok ettől és dolgozni fogok. Ennek mondjuk nem kizárólag a pesti környezet az oka és a bkv, hanem a kollégiumi élet és a családi környezet hiánya is, de nagy mértékben hozzájárult szerintem, főleg a sok tömegközlekedést viselem nehezen, a tömeget, de leginkább a zajt. Na de már nemsokára felszabadulhatok, remélem. 🙂
Érdekes
Csak azok a dolgok érintenek meg amivel dolgod van. Nem ingerszegényebb környezetbe kell kerülni, hanem meg kell érteni, hogy miért jön szembe a kutyapiszok, az omladozó fal, stb. Ezeknek mondanivalójuk van. El lehet ugyan bújni előlük, de visszajönnek, esetleg konkrétabban.
Mi volt a pesti életedben amit nem akarsz látni?
Értelek és igazat is adok! Igen, magamban sem fogadom el a bűzt,
Értelek és igazat is adok! Igen, magamban sem fogadom el a bűzt, a rumlit, a trehányságot, igénytelenséget ezért zárhattam le, míg Budapesten éltem. De döntöttem és egy szebb, tisztább igényesebb létet választottam és itt kinyíltam. Igen, még nem dolgoztam fel ezeket a minőségeket, ebben igazat adok, de nem menekülésnek érzem, hanem egy döntésnek. Elfogadtam, hogy ezeket a minőségeket nem tudtam feldolgozni, csak lezártam és nem kívánok lezártan élni, így megváltoztattam a létkörülményeimet.
Valahogy minden utolér! Észrevetted?
…persze tudod, hogy nem a körülmények megváltoztatása fogja megoldani benned ezt a problémát!, hanem a bűz, mocsok, igénytelenség belső elfogadása.
Mert amíg ezeket nem fogadod el, addig a ‘Te problémád’ meg fog nyilvánulni abban a gyönyörű, tiszta Veszprémben is!
Valahogy minden utolér! Észrevetted? ; )
Érdekes
Csak azok a dolgok érintenek meg amivel dolgod van. Nem ingerszegényebb környezetbe kell kerülni, hanem meg kell érteni, hogy miért jön szembe a kutyapiszok, az omladozó fal, stb. Ezeknek mondanivalójuk van. El lehet ugyan bújni előlük, de visszajönnek, esetleg konkrétabban.
Mi volt a pesti életedben amit nem akarsz látni?
Értelek és igazat is adok! Igen, magamban sem fogadom el a bűzt,
Értelek és igazat is adok! Igen, magamban sem fogadom el a bűzt, a rumlit, a trehányságot, igénytelenséget ezért zárhattam le, míg Budapesten éltem. De döntöttem és egy szebb, tisztább igényesebb létet választottam és itt kinyíltam. Igen, még nem dolgoztam fel ezeket a minőségeket, ebben igazat adok, de nem menekülésnek érzem, hanem egy döntésnek. Elfogadtam, hogy ezeket a minőségeket nem tudtam feldolgozni, csak lezártam és nem kívánok lezártan élni, így megváltoztattam a létkörülményeimet.
Valahogy minden utolér! Észrevetted?
…persze tudod, hogy nem a körülmények megváltoztatása fogja megoldani benned ezt a problémát!, hanem a bűz, mocsok, igénytelenség belső elfogadása.
Mert amíg ezeket nem fogadod el, addig a ‘Te problémád’ meg fog nyilvánulni abban a gyönyörű, tiszta Veszprémben is!
Valahogy minden utolér! Észrevetted? ; )
kérdés mit vált ki belőlem, mihez kezdek vele
Igen, én is úgy érzem, hogy valóban igaz, hogyha időközönként ingerszegényebb környezetbe kerülök, akkor a lelkem és az érzékelésem jobban kinyílik és ez sok mindenben segít (önismeretben, világismeretben, személyiségfejlődésben).
Ezért nagyon jónak gondolom a meglátásodat és azt, hogy ezzel bennünk is segíted tudatosítani, hogy mi mivel is jár az életünkben.
A hétvégi megtapasztalásom hasonló. Spiri társasággal kirándulni voltunk a Pilisben. A természet színorgiája kinyitotta a lelkünket, szárnyaltak a gondolataink, egyfolytában örültünk – egymásnak, a mozgás örömének, a természet szépségének, a hallott tanításoknak – és megnyíltak az érzékelésünk kapui.
Döbbenetes volt az is, hogy a szembejövő emberek is teljesen nyitottak és barátságosak voltak, köszöntek, mosolyogtak, egy-egy jó szót szóltak, a bennünket elkerülő kerékpárosok is mind külön! köszöntek és megköszönték, hogy elférnek mellettünk (a kocsinyom egyik felét átengedtük nekik, úgy hogy közben mi is haladtunk).
Ez belőlem azt váltotta ki, hogy amikor újra visszatértünk a városban nőtt bennem az együttérzés az itt élőkkel szemben, akik megtanulták a város ingereit szünet nélkül – többé-kevésbé békésen – elviselni.
Veled érzek, hogy Veszprém gyönyörű és elvarázsol és a Káli-medence, meg az újdonság varázsa, mert ezek mind nagyon jó, erőt, örömöt adó dolgok, de nekem a szivem csücske Bp is és szeretek hazajönni ebbe a mocsokba, kutyaszarba, az emberek meleget adó közelségébe, sokszínűségébe, ingergazdagságába… hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)
Veszprém
mi is azért költöztünk 5 éve Vp-be, mert nem tudtam lelkileg befogadni a bp-i körülményeket. a végén talán már sikerült elfogadni, hogy ez is az élet része, de nem szerettem volna, ha a gyerekeimnek ez lett volna a természetes….
Sosem értettem ezt a fajta érvelést.
"… hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)"
Sosem értettem ezt a fajta érvelést. Mintha azt mondanád, hogy néha szívesen vagyok beteg, mert akkor utána jobban értékelem az egészséget!
Sanyinak
…arra gondolok, hogy pl. pár bőjtös nap után mennyire jól esik újra enni és a kitisztult érzékeléssel sokkal jobban átjönnek az ízek, vagy egy-egy borús nap után, ünnepeljük a napsugarakat és nem vesszük természetesnek, hogy mindig süt, vagy hogy pl. mint ahogy írod is, egy-egy kisebb (!!) betegség után lesz igazán nagyobb kincs az egészség és jobban értékelem, becsülöm, mint előtte, vagy pl. amíg valaki el nem távozik a másik dimenzióba a szeretteim közül, addig természetes, hogy itt van, de utána már megtanulom azt, hogy addig kell őt tisztelnem, becsülnöm, szeretnem, amíg itt van, mert Ő is addig tudja átérezni ennek az értékét.
Egyébként örülök neki, ha nem érted, mert ezek szerint Neked erre nincs is szükséged. Az nagyon jó!
… nos nekem – egyenlőre – még szükségem van ezekre, kvázi most még meg is tapasztaltatják velem:)
Tapasztaltatják?!?!
Van más is aki tapasztal és utána veled tapasztaltatja? Hogy is van ez? Szerintem mindenki azt tapasztalja, amit bevonz, azt senki nem lapátolja a puttonyodba.
Amiről te beszélsz az a mindenhol tapasztalaható polarizált látásmód, a duális világszemlélelet. A jót viszonyítom a rosszhoz és viszont, azaz csak viszonításba tudsz élni. Csakhogy se jó se rossz. Azt csak te éled meg annak. Akit az élet Pestre vet az vagy megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt másként. Hiszen ezeket valójában mi vonzzuk be, nem ők jönnek belélnk. Az valószínű, hogy nem csak a mi kis lapuló tanulni vágyásunk a felelős ezért, hanem a kondicionálásunk is. Akkor meg azt kell felfejteni, megérteni és feldolgozni.
Sokan vagyunk igy, hogy rátoljuk a felelősséget a – te fogalmaid szerint – megtapasztaltatóra. Valójában senki másnak semmi köze ehhez, az mind a sajátod.
„megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt „
„megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt ” csak akkor ,ha még nem tanulta meg a leckét, ha igen akkor minek kínozza magát a szörnyűségekkel, ha máshol is élhet?
húúúúúú!
Húúúúú, de kritikusak vagyunk Kedves Névtelen!
Nem állt szándékomban áttolni a felelősséget mindazért amit én vonzok be.
A „tapasztaltatják” az én értelmezésemben – a saját szóhasználatomban – azt jelenti, hogy a Felsőbb Énem tapasztaltat önmagamon keresztül. S azért így írom mert nem érzem úgy hogy az Ő szintjén állnék és maradéktalanul egy lennék – most még – Vele, az Ő makulátlan tisztaságával, bölcsességével.
Azért egy szó nyelvbotlásért nem biztos, hogy helytálló – ismeretlenül és névtelenül – olyan gyors és bátor következtetést levonni, hogy: „azaz csak viszonításba tudsz élni”
Jó magyarázkodás
Ez nem nyelvbotlás, pont azt a dualista látásmódot támasztod alá, amiről beszéltem. Mármint hogy te meg a felsőbb éned két különálló egyed vagytok. Még az a szerencse, hogy nem tudod elhagyni. Valójában még a sarki szemetessel is egyek vagyunk.
Valahova nagyon betalálhattam nálad, holott te vonzottál be. Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam……
,,Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg
,,Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam……”
Mondd kedves névtelen,nem gondolod,hogy egy kicsit sokat képzelsz magadról?
Főleg így ,,névtelenül”.
Már egy ideje látom,hogy osztod itt az embereket keményen,magas lóról.
Lehet ezt is ,de ilyenkor az ember minimum felvállalja a nevét.
Ahogy Te csinálod ,azt nem egészen tartom korrektnek,már megbocsáss.
Mit számít az, hogy kit, hogyan hívnak? Ami igaz, az igaz, bárki
Mit számít az, hogy kit, hogyan hívnak? Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!
Valóban mit számít ? Viszont ,ha én ilyen stílusban osztanám az
Valóban mit számít ?
Viszont ,ha én ilyen stílusban osztanám az embereket,akkor azért bemutatkoznék.
Tudod csak ezért furcsa kicsit ez a névtelen státusz,mert túl élesben adod elő magadat.
Ez sem lenne baj,ha az ember tudná kitől jön ez a nagy magabiztosság,mint például ez is:
,,Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!”
Ilyen nincs,ezt senki nem jelentheti ki,hogy amit ő mond az a feltétlen igazság.
Ez még akkor sem lenne igaz,ha vállalnád a nevedet.
Nincs ilyen,hogy abszolut igazság,az igazság az szubjektív dolog. /mindenkinek kicsit más,vagy nem az /
Mondhatnám,hogy egy abszolut igazság van:Isten,de ez is csak az én igazam,mert aki nem hiszi ezt el,annak ez nem abszolut igazság.
A Te elméleted szerint lehetséges,hogy nem csak Michaelita ,de én is bevonzottalak, /illetve inkább Te engem /
Lehetséges,itt volt az a pont,amikor már a sokadik ilyen hangvételű hozzászólásod után ,úgy éreztem,hogy kifejezem a nem tetszésemet.
Értékelem ,hogy normálisan válaszoltál,de változatlanul az a véleményem,hogyha ilyen stílusban akarsz
továbbra is kommunikálni,akkor arra is légy bátor,hogy vállald a nevedet.
Lehet osztani bárkit,ha úgy gondolod,hogy ez a helyes hozzáállásod itt a dolgokhoz,csak akkor/én legalább is fontosnak tartanám,hogy/azt egyenesen tegyük,felvállalva önmagunkat.
Köszönöm,hogy meghallgattál,üdvözlettel: Szűcs Éva
Ha Te vagy Aliz,akkor fogadd elismerésemet. /ha ez számít neked
Ha Te vagy Aliz,akkor fogadd elismerésemet. /ha ez számít neked valamit/
Édes!!!!!
Régen szórakoztam ekkorát! Te nem veszed észre, hogy olyan vagy mint a Don Quijote, és egyszerre több szélmalommal is harcban állsz. Nem tudom hány névtelen válaszolt be neked, egy biztos, minimum kettő. Születtek ugyanis egyértelműen nem tőlem származó – elég frappáns – beszólások.
Nem gondoltál még arra, hogy csak benned meglévő (vélt?) sérelmek ellen harcolsz?! Azzal, hogy másokat lenagyképűzöl saját magadhoz való hozzáállásodról állítasz ki bizonyítványt.
Nem Aliz 🙂
Te valamit elnéztél itt.
Nem nekem szóltak be,/se egy névtelen
Te valamit elnéztél itt.
Nem nekem szóltak be,/se egy névtelen ,se kettő/,Te szóltál úgy Michaelítához,ahogy azt ő nem érdemelte szerintem,de senki sem,ilyen durván magas lóról ,név nélkül.
Leírtam világosan,nem tudom,most miért gondolod,hogy engem ért atrocitás.
Gondoltam ,…elgondolkodom azon,amit mondtál,de így nehéz,hogy egész más motivációval ruháztál fel.
Ha az Alizon ilyen jót derültél,akkor miért ilyen durva megint a hangnemed,és miért nem követted ,hogy miről van szó,legalább is akkor ,ha ugye megint ítélkezni akarsz. /fogalmam sincs honnan vetted ,hogy én
névtelenekkel harcolok,mikor Te vagy az első névtelen ,akit megszólítottam,és nem azért ,mert engem bántottál volna,miután nem is kommunikáltunk soha.
Még egy hiányosságod kiderült: Jobban figyelhetnél.:)
Látod, látod!
Még mindig nem érted, mert nem akarod. Csak azért sem. Én nem az a névtelen vagyok aki beszólt, hanem a harmadik, vagy ki tudja hagyadik. Én a külső szórakozó vagyok. És még mindig nincs fogalmam sem róla ki Aliz.
A hangnem pedig belőled jön. Mindenki más tükör……
Már én is jót mulatok,most lett világos a dolog:)
Viszont azt
Már én is jót mulatok,most lett világos a dolog:)
Viszont azt váltig nem értem,hogyha valaki véleményt mond,miért nem vállalja valamilyen módon?
Egy nick név,avatár ,akármi.
Azt mondod ,a ,,külső szórakozó” vagy.
De jó. Teremtesz egy helyzetet,mert úgy válaszoltál,mintha az a névtelen lett volna ,aki Michaelitának azokat a kedves sorokat írta,aztán meg mivel nem látnok az ember, /hogy ez a névtelen ,nem az a névtelen/ hát jót szórakozol.
Hát akkor nevessünk:)
Az Alíz dolgot akkor tekintsd tárgytalannak,mert nem neked írtam.
köszi Évi
Nagyon aranyos vagy, hogy segíteni akarsz, nagyon jól esik.
Én a beszóló stílusa miatt ki akartam maradni a dologból, mert úgy éreztem, hogyha az Ő hangnemében folytatom, akkor az Ő szintjén kötök ki.
Egyébként is nem engem minősített a beszólásával, hanem saját magát, … én úgy gondolom. Ami meg nekem szólt belőle, azon meg igyekszem változtatni (attól függetlenül is, hogy milyen stílusban mondta)
Szép hetet, szép napot kívánok Neked és minden kedves blogolónak!
Puszi: Marcsi
miért, te a neved vagy?
Tökéletesen lényegtelen, hogy téged, engem, hogy hivnak. Valamiért valamihez nem adtad a neved? Vagy szeretted volna, de nem merted. Nem engedtek valamit a szüleid, ezért stikában csináltad? Miért zavar téged állandóan ez a névtelenség.
Az mit jelent, hogy Éva Christina, vagy Michaelita? Ettől most jobban tudja bárki, hogy ki vagy? Neked és nekem is a legfontosabb dolgunk, hogy magunkkal tisztába jöjjünk, magunkat ismerjük meg. Bármit vetitesz ki, bármiért is itélsz meg másokat – ld. névtelenség – az mind csak messzebb visz ettől.
És mi az, hogy felvállalni? Leírtam, tehát vállalom. Ha nem igy lenne, nem irtam volna le. Miért jó az neked, ha meg tudsz személyesíteni valakit? Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm….
Nézd meg, milyen sokminden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sokminden nem látszott volna abban a tükörben…………………….
Az elején feltett kérdéseid sajnos nem állnak,pedig
Az elején feltett kérdéseid sajnos nem állnak,pedig esküszöm,komolyan elgondolkodtam rajta.
A névtelenséggel általában nincs semmi bajom.
Most az egyszer jegyeztem meg,és kimondottan azért,mert mi tagadás felbosszantott ,hogy valaki így beszél Michaelitával,és a névtelenség álarca mögül teszi ezt. /itt volt először problémám vele/
Ez egy egyszeri eset volt,,felpiszkált ez a dolog kimondottan Michaelita miatt.Semmi más előzménye nincs,
ha megfeszülök ,akkor sem,pedig jó a memóriám.
Nem tudom,hogy a legapróbb dolognak is,miért kéne valami kóros előzményének,vagy valami sérüléses okának lennie.
Miért nem védhetem meg Michaelitát,amikor egy tök ismeretlen úgy beszél vele,ahogy szerintem nem kéne?
Ez most valami beteg dolog szerinted?
Fentebb valami olyasmit írtál /már ha Te voltál a sok névtelen közül:)/,hogy aminek én vettem azt a hozzászólást,az is belőlem jön.
Hát ez is érdekes,mintha annak az illetőnek nem is lenne személyisége karaktere,és ennek megfelelően nem is lennének jellemzői az írásának.Merthogy én minősíteném annak ami?
Az ezek szerint nem lehet az ami? Tehát attól olyan ,hogy én úgy látom? Hát ez is érdekes …
Ami a neveket illeti.Engem véletlenül így is hívnak,ez a rendes nevem.
Hogy mit jelent?, azt kérdezed. Gondolom az Évát nem kell magyarázni,a Christina= Krisztust követő nő.
Egy utat is jelölhet:Honnan ,hová tart az ember. /lehet kacagni:)/
Egyébként eddig én ezen a név dolgon nem is gondolkodtam,mert nem volt ilyen esetem,mint most,hogy közbeszólt egy másik névtelen és azt hittem ,hogy ugyanaz,és ebből valóban lett egy hülye helyzet.
Szóval ezek után tényleg azt mondanám,hogy a normális kommunikációhoz,mégiscsak kéne valami ,,megkülönböztető jel”,hogy az ember mégiscsak tudja,hogy most kivel is beszél.
Ezt az alíz dolgot nem értheted ,mert ahhoz tudni kéne valamit.
,,Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm….”
Most én is kezdjek vájkálni ,kutakodni,hogy miért mondasz ilyeneket,mert ezt meg Te értetted félre?
Látod,látod.
Szóval mégse jó ez a névtelenség:)
,,Nézd meg, milyen sok minden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sok minden nem látszott volna abban a tükörben”
Én nagyra becsülöm a Te segítő /tanító/ szándékodat,és lehet hogy én nagyon hülye vagyok,de nekem csak az bukott ki,amivel eddig soha nem foglalkoztam,de ez az eset kihozta,hogyha az egyik névtelen beleszól a máik írásába akkor az ember bemehet az erdőbe,ahogy én itt most.Vagyis eddig marhára nem érdekelt a névtelenség,de innentől viszont lehet ,hogy fog.
Nekem ez a tanulság,sajnálom,és értékelem minden segítő szándékodat,de másra nem tudtam sajnos rájönni.Nincs ott abban a fránya tükörben.
Ha esetleg segíteni akarsz még ezután is nekem,szívesen veszem.
Te legalább normálisan ,segítőkészen beszélsz,nem úgy ,mint az a névtelen ,akibe belekötöttem.
Tényleg ,belekötni lehet valakibe? Ha mondjuk nem tetszik a stílusa.Vagy akkor is nekem van valami löketem,és azért nem tetszik ahogy beszél Michaelitával? Nem is ő a pofátlan,hanem velem van a baj?
Komolyan kérdezem,nem lehet véleményem,mert akkor biztos,hogy bántottak,vagy korlátoztak,vagy akármi? Ez ,így nekem tényleg magas.
névtelenség és miegymás
Véletlenül nem vesszük át más gondját. Azzal, hogy te kiálltál másért valóban magadért próbáltál. Mindenkinek meg van a maga tanulni valója és ha ezt úgy éri el, hogy „beszólat” magának, akkor az a sajátja. Másnak akkor van csak”köze” hozzá, ha őbenne is megmozgat valamit. Különben mi a túrónak vállalna fájdalom-közösséget mással?! Tehát valahol igen is kutakodni érdemes, hogy miért van az, hogy más sérelmével foglalkozol, máson át élsz meg dolgokat. Szerintem a névtelenség is ide csatlakozik valamiért. Hogy miért csak te tudhatod, hiszen ez benned rezonál.
Igen, mindenki mindent úgy él meg, ahogy belül „össze van rakva” Mindannyian rezgünk egy bizonyos frekvencián és ennek tükrében éljük meg a külvilágot. Csak olyan dolgokkal találkozol és olyan módon amire a saját fejlődésed szempontjából szükséged van. Azok a dolgok piszkálnak, azok rezonálnak benned, ahol neked valamilyen élmény feldolgozására, egy régi kipucolására, stb. sor kell hogy kerüljön. Ezeket meg kell éljed valamiért.
Az én tapasztalatom szerint két dolgot lehet tenni. Vagy mész végig és tapasztalod a világot és nyalod időnként a pokol fenekét, vagy megpróbálsz minden eseménynek – még a legapróbbnak is – a fenekére nézni. Tedd fel a kérdést, hogy miért és hogyan? Miért merült ez fel? És hogyan? Meg fogod látni, hogy mindennek van alapja, még akkor is, ha elsőre nem látszik. Segíteni ebben szinte senki nem tud, hiszen nincs két ember aki egy dolgot azonosan látna, mindenkinek a maga „valósága” létezik.
Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik? Sérelem ért? Bántottak, esetleg ki se derült hogy ki? Egyszerűen csak otthagyta az autódat összetörve kék-sárga papir nélkül? Nem álltak ki melletted a szüleid, barátod, társad? Te tudod. Ha nem találod, akkor is engedd el tudatosan ezt az érzést, mert ez testi szinten is benned horgonyoz, elraktározva és amig nem foglalkoznak vele, addig egyre élesebben fog előjönni.
Más most nem jut eszembe…..
Jó munkát!
Köszönöm,hogy időt szántál rám.
Én is szánok rá ezután
Köszönöm,hogy időt szántál rám.
Én is szánok rá ezután időt,hogy foglalkozzak ezzel a kérdéssel.
Tényleg nem találtam az okát,mert valahogy engem nem nagyon bántottak soha.
,,Burokban születtem” és az életem nagy része kivételes volt,úgyhogy hiányoznak azok a ,,sérülések”,
amire vissza vezethetnék dolgokat.meg ha volt is ,azt már rég feldolgoztam ,elengedtem,egyszerűen nem tudom tetten érni.
Vagy csak lepereg rólam,nem tudom.Talán nagyon elfogadó vagyok,és nem veszek semmit bántásnak,hanem segítő kritikának.
/Nem mondom ,hogy nem volt még erre kivétel,de az is csak nagyon rövid életű volt/
Itt valamiért tényleg nem voltam elfogadó,de nálam ez reflex,hogy nem is magamért állok ki,hanem másokért.Így működök,ezt már tudom,sorsfeladatból adódik.
Az oldalra valami nagyon erősen vonz,mondhatnám függővé váltam.Ezen is sokat gondolkodtam,kerestem az okait.Találtam is párat,de korántsem kielégítő magyarázatok.
Egyfelől innen kaptam jelzéseket arra ,hogy többet kéne magammal foglalkoznom,és nem mindig csak mások legyenek a ,,szívügyeim”.Valóban egy pár jelzésen elgondolkodtam ,és javamra is vált,de még mindig az dominál,hogy írok itt éjjel- nappal ,mint a güzü,hogy másoknak segíthessek esetleg,..a privát levelezésekről nem is beszélve.
Nagyon ritkán adódik ilyen eset,mint most,hogy beugrik egy kritika,amin el kell gondolkodnom,pedig rengeteget írok.
Amikor elkezdtem írni az oldalon,akkor még ,,zöldfülű voltam az itteni kommunikációt illetően,és akkor sokkal több visszajelzés volt,aztán azokkal az emberekkel /többnyire jó barátok lettünk/,és azóta nincsenek visszajelzések,illetve kell egy ilyen hülye szitu és csak úgy jön,mint most is.
Kösz,hogy ,,foglalkozol velem”,úgy látszik ez most már nekem is dukál:D, éppen eleget segítettem másoknak,most végre nekem is segít itt valaki. Mert megérdemlem:)
Hirtelen most ,ezek a gondolatok jöttek fel az eset kapcsán,hogy még mindig fontosabb a másik,mint saját magam,hiszen ,ha nekem válaszoltak volna így,tudom,hogy nem zavart volna.
Azért még fogok kutakodni,de nekem nagyon nehéz,mert sokkal keményebb dolgok miatt sincs semmi sérelem bennem.
Azért próbálkozom még,és köszönöm Neked.
kitakarás
Szerintem hárítasz. Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás. Mindegy hogy kinek és milyen problémájával, csak ne a sajátodéval foglalkozz.
Tapasztalatom szerint ilyen esetekben valójában jó sok, mélyre elrakott vágy, trauma, stb van mögötte.
Az is egy jelzés, hogy állandóan itt nyomod. Mit kellene helyette csinálnod, megélned? Esetleg menekülsz valami elől. A negativ dolgok nem leperegnek rólad, hanem önvédelemből kizárod őket. Pedig azok is a részeid és ha nem éled át a sajátodat, sőt helyette másokét húzod magadra, akkor egyszer csak majd rádszakad és elfed.
Nekem ez a burokban születés is magyarázkodásnak tűnik. Mond, mennyire éled te az életed?
Egyébként nem megpróbálni kell, hanem csinálni !!
Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre
Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre elolvastalak.
Egész életemben azért talán nem lehetek ekkora tévedésben,és vissza olvastam,mivel dezinformáltalak.
Azzal ,hogy ha valamiről szó van,akkor én mindig a hibáimat említem,amit meg már megoldottam,elértem azt meg nem,merthogy az megvan már. Itt viszont ,azok hiányoznak a rólam alkotott képből,pedig hát úgy lenne kerek a dolog.
,,Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás.
Ebből az hiányzik,hogy ez a munkám,hogy másokkal foglalkozzam,és az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy nagyon sokat foglalkozom magammal is.
A párom azt mondta,hogy nem ismer még egy embert ,aki ennyit foglalkozna magával ,mint én.
Ezt kritikaként mondta,mert én addig nem nyugszom,amíg a végsőkig nem forszíroztam egy problémámat,és meg nem oldottam. /úgy hogy az meg is szűnjön problémánk lenni./
Volt min dolgozni,meg még van is,mert hiába volt egyfelől nagyon jó életem,de másfelől,meg volt gond bőven az életem második szakaszában.
Hogy mit kellene csinálnom,megélnem ahelyett ,hogy itt nyomom?
Na itt van a kutya elásva.Ez az aktuális problémám évek óta és még mindig,hogy mit kellene csinálnom!
Amikor először változtattam 180°-ban az életemen,akkor tudtam ,hogy mit fogok csinálni,rögtön kipattant a fejemből,/és egy nagyon erős belső késztetés is volt/ Pillanatok alatt meg is csináltam,és nagyon jól működött 10 évig.
Csak azután elköltöztem Bp-ről,és itt már érdekes módon halálra szenvedtem magamat ugyanazzal a munkával,kiszállni meg a mai napig nem tudtam belőle./és ez megint 10 év/
Illetve az utolsó 2 évben komoly sikereket könyvelhetek el magamnak ez ügyben,de még mindig nem tudom hogyan tovább.
Hogy mit mond a belső hang? Az világos,hogy ez így nem jó,de mintha nem engedné a váltást,csak nagyon kicsi változtatásokkal.Pedig teljes lázadásban vagyok.Nem akarok már senkinek megmondani semmit,hogy mi baja van ,meg hogy tud meggyógyulni. És mégis jönnek az emberek,és akkor amikor jelenlét van ,akkor mégiscsak az számít,ott az az ember a problémájával,és nem amit gondolok,amit elhatároztam.
22-es csapdája.
Az oldalon azért írogatok ennyit,hogy visszahozzam az írásbeli kommunikációmat,mert 10 évig csak beszéltem,és ami igaz jól be is szűkítettem magamat ebbe a kis világba.
Ez válasz arra a kérdésre is ,hogy mennyire élem az életemet.
Hát nagyon komoly döntések és változtatások után végre lassan visszagördülök majd a normális kerékvágásba.
Az írás valószínűleg kiskapu lenne,kompromisszumos megoldás.Ez hosszú dolog,nem akarok most belekezdeni.
Ami a sorsfeladatot illeti,azt úgy elég korán bakfis koromban tudtam már,és érdekes módon annak megfelelően működtem.
Nagyon jó lehetőségeket kínált az élet,túl jókat. És mind kikerültem elhárítottam ösztönösen
.Ez teljesen ösztönös volt,hogy nem tévedtem-legalább is azt hiszem-később minden analógiás dologból az köszönt vissza ,ahogy én haladtam,hogy valóban afelé kell mennem,és a miért is ott volt.
Persze lehet furcsa is ,hogy az ember belső hangnak,asztrológiának ,számmisztikának, kronobiológiának Tarotnak hisz,és titkon elfogadja bizonyítéknak,igazolásnak hogy igenis ,hogy helyes úton van,és jó hogy a belső hangja vezeti,nem az egyébként okos feje.
Hát ez a hit,nincs rá racionális magyarázat,és lehet nagyot is bukni,ha mégis tévedett volna az ember.
Nem tudom ez mennyire tűnhet magyarázkodásnak a felvetéseidre,ha van kedved és válaszolsz ,
megköszönöm.
Na ezzel most már tényleg dolgom van!!!
Hova kattintottam innen?
Na ezzel most már tényleg dolgom van!!!
Hova kattintottam innen?
A színház az egész világ blogra,és milyen beszélgetésre?
,,Hogy miért? új 2010, november 2 – 21:12 – Névtelen (útkereső)
Hogy miért nem írjuk ki a nevünket? Talán, mert nem a néven, hanem a mondandón van a hangsúly.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk beskatulyázni egymást, és ha valakiről eldöntjük, hogy az lökött meg egyebek, akkor írhat akármilyen érdekeset, jót, bölcset, okosat, vagy éppen számunkra hasznosat, akkor sem olvassuk el, mert ha Ő írta, már nem is érdekel és így meglátva a nevét, simán „továbblapozunk”.
De ha valaki más nevet használ, valami újat, szokatlant, rögtön előbújik belőlünk a kíváncsiság: ki ez? mit tudhat, amit én nem? stb…
Persze lehet ,hogy most is csak ,,képzelődök”?
,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért
,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik”
Búvárkodtam.Volt egy régi sérelem,ahol nem volt módom megvédni magamat,mert társaságban voltunk,és ahogy az illető nekem támadt,a többiek majdnem ráborították az asztalt.
Én csak hápogtam,nem tudtam megvédeni magamat,mert elég erőteljesen megvédtek.
Aztán ,ahogy az életemet nézem szinte a legutóbbi időkig az Apám és a két maratoni kapcsolatomban a partnereim védelme alatt álltam,habár a második kapcsolatomban időnként ki kell állnom magamért,bár ő nem nagyon fogadja el az érveimet.
Egy igazi okot találtam,ami még viszonylag friss és munkálhat tudat alatt.
Ez egy nagy kaliberű dolog,sorsfordító lett volna,ahol nagyon is ki kellett volna állni magamért,mindenki ezt tette volna,de saját elhatározásból nem tettem.
Nagyon nehéz volt feldolgozni,de nem tehettem mást,családi ügy volt és halállal is kapcsolatos.
Szóval fél év kellett hozzá,hogy lerendezzem magamban,és teljes békességben legyen ez a dolog.
Tökéletes elfogadásban,hogy soha ne bánjam meg a döntésemet.
Ezek szerint tudat alatt még dolgozhat valami ezzel kapcsolatban,bár semmi más jelét nem láttam,még álmomban sem.
Jó,itt akkor még valószínű van dolgom.
kérdés mit vált ki belőlem, mihez kezdek vele
Igen, én is úgy érzem, hogy valóban igaz, hogyha időközönként ingerszegényebb környezetbe kerülök, akkor a lelkem és az érzékelésem jobban kinyílik és ez sok mindenben segít (önismeretben, világismeretben, személyiségfejlődésben).
Ezért nagyon jónak gondolom a meglátásodat és azt, hogy ezzel bennünk is segíted tudatosítani, hogy mi mivel is jár az életünkben.
A hétvégi megtapasztalásom hasonló. Spiri társasággal kirándulni voltunk a Pilisben. A természet színorgiája kinyitotta a lelkünket, szárnyaltak a gondolataink, egyfolytában örültünk – egymásnak, a mozgás örömének, a természet szépségének, a hallott tanításoknak – és megnyíltak az érzékelésünk kapui.
Döbbenetes volt az is, hogy a szembejövő emberek is teljesen nyitottak és barátságosak voltak, köszöntek, mosolyogtak, egy-egy jó szót szóltak, a bennünket elkerülő kerékpárosok is mind külön! köszöntek és megköszönték, hogy elférnek mellettünk (a kocsinyom egyik felét átengedtük nekik, úgy hogy közben mi is haladtunk).
Ez belőlem azt váltotta ki, hogy amikor újra visszatértünk a városban nőtt bennem az együttérzés az itt élőkkel szemben, akik megtanulták a város ingereit szünet nélkül – többé-kevésbé békésen – elviselni.
Veled érzek, hogy Veszprém gyönyörű és elvarázsol és a Káli-medence, meg az újdonság varázsa, mert ezek mind nagyon jó, erőt, örömöt adó dolgok, de nekem a szivem csücske Bp is és szeretek hazajönni ebbe a mocsokba, kutyaszarba, az emberek meleget adó közelségébe, sokszínűségébe, ingergazdagságába… hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)
Veszprém
mi is azért költöztünk 5 éve Vp-be, mert nem tudtam lelkileg befogadni a bp-i körülményeket. a végén talán már sikerült elfogadni, hogy ez is az élet része, de nem szerettem volna, ha a gyerekeimnek ez lett volna a természetes….
Sosem értettem ezt a fajta érvelést.
"… hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)"
Sosem értettem ezt a fajta érvelést. Mintha azt mondanád, hogy néha szívesen vagyok beteg, mert akkor utána jobban értékelem az egészséget!
Sanyinak
…arra gondolok, hogy pl. pár bőjtös nap után mennyire jól esik újra enni és a kitisztult érzékeléssel sokkal jobban átjönnek az ízek, vagy egy-egy borús nap után, ünnepeljük a napsugarakat és nem vesszük természetesnek, hogy mindig süt, vagy hogy pl. mint ahogy írod is, egy-egy kisebb (!!) betegség után lesz igazán nagyobb kincs az egészség és jobban értékelem, becsülöm, mint előtte, vagy pl. amíg valaki el nem távozik a másik dimenzióba a szeretteim közül, addig természetes, hogy itt van, de utána már megtanulom azt, hogy addig kell őt tisztelnem, becsülnöm, szeretnem, amíg itt van, mert Ő is addig tudja átérezni ennek az értékét.
Egyébként örülök neki, ha nem érted, mert ezek szerint Neked erre nincs is szükséged. Az nagyon jó!
… nos nekem – egyenlőre – még szükségem van ezekre, kvázi most még meg is tapasztaltatják velem:)
Tapasztaltatják?!?!
Van más is aki tapasztal és utána veled tapasztaltatja? Hogy is van ez? Szerintem mindenki azt tapasztalja, amit bevonz, azt senki nem lapátolja a puttonyodba.
Amiről te beszélsz az a mindenhol tapasztalaható polarizált látásmód, a duális világszemlélelet. A jót viszonyítom a rosszhoz és viszont, azaz csak viszonításba tudsz élni. Csakhogy se jó se rossz. Azt csak te éled meg annak. Akit az élet Pestre vet az vagy megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt másként. Hiszen ezeket valójában mi vonzzuk be, nem ők jönnek belélnk. Az valószínű, hogy nem csak a mi kis lapuló tanulni vágyásunk a felelős ezért, hanem a kondicionálásunk is. Akkor meg azt kell felfejteni, megérteni és feldolgozni.
Sokan vagyunk igy, hogy rátoljuk a felelősséget a – te fogalmaid szerint – megtapasztaltatóra. Valójában senki másnak semmi köze ehhez, az mind a sajátod.
„megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt „
„megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt ” csak akkor ,ha még nem tanulta meg a leckét, ha igen akkor minek kínozza magát a szörnyűségekkel, ha máshol is élhet?
húúúúúú!
Húúúúú, de kritikusak vagyunk Kedves Névtelen!
Nem állt szándékomban áttolni a felelősséget mindazért amit én vonzok be.
A „tapasztaltatják” az én értelmezésemben – a saját szóhasználatomban – azt jelenti, hogy a Felsőbb Énem tapasztaltat önmagamon keresztül. S azért így írom mert nem érzem úgy hogy az Ő szintjén állnék és maradéktalanul egy lennék – most még – Vele, az Ő makulátlan tisztaságával, bölcsességével.
Azért egy szó nyelvbotlásért nem biztos, hogy helytálló – ismeretlenül és névtelenül – olyan gyors és bátor következtetést levonni, hogy: „azaz csak viszonításba tudsz élni”
Jó magyarázkodás
Ez nem nyelvbotlás, pont azt a dualista látásmódot támasztod alá, amiről beszéltem. Mármint hogy te meg a felsőbb éned két különálló egyed vagytok. Még az a szerencse, hogy nem tudod elhagyni. Valójában még a sarki szemetessel is egyek vagyunk.
Valahova nagyon betalálhattam nálad, holott te vonzottál be. Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam……
,,Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg
,,Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam……”
Mondd kedves névtelen,nem gondolod,hogy egy kicsit sokat képzelsz magadról?
Főleg így ,,névtelenül”.
Már egy ideje látom,hogy osztod itt az embereket keményen,magas lóról.
Lehet ezt is ,de ilyenkor az ember minimum felvállalja a nevét.
Ahogy Te csinálod ,azt nem egészen tartom korrektnek,már megbocsáss.
Mit számít az, hogy kit, hogyan hívnak? Ami igaz, az igaz, bárki
Mit számít az, hogy kit, hogyan hívnak? Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!
Valóban mit számít ? Viszont ,ha én ilyen stílusban osztanám az
Valóban mit számít ?
Viszont ,ha én ilyen stílusban osztanám az embereket,akkor azért bemutatkoznék.
Tudod csak ezért furcsa kicsit ez a névtelen státusz,mert túl élesben adod elő magadat.
Ez sem lenne baj,ha az ember tudná kitől jön ez a nagy magabiztosság,mint például ez is:
,,Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!”
Ilyen nincs,ezt senki nem jelentheti ki,hogy amit ő mond az a feltétlen igazság.
Ez még akkor sem lenne igaz,ha vállalnád a nevedet.
Nincs ilyen,hogy abszolut igazság,az igazság az szubjektív dolog. /mindenkinek kicsit más,vagy nem az /
Mondhatnám,hogy egy abszolut igazság van:Isten,de ez is csak az én igazam,mert aki nem hiszi ezt el,annak ez nem abszolut igazság.
A Te elméleted szerint lehetséges,hogy nem csak Michaelita ,de én is bevonzottalak, /illetve inkább Te engem /
Lehetséges,itt volt az a pont,amikor már a sokadik ilyen hangvételű hozzászólásod után ,úgy éreztem,hogy kifejezem a nem tetszésemet.
Értékelem ,hogy normálisan válaszoltál,de változatlanul az a véleményem,hogyha ilyen stílusban akarsz
továbbra is kommunikálni,akkor arra is légy bátor,hogy vállald a nevedet.
Lehet osztani bárkit,ha úgy gondolod,hogy ez a helyes hozzáállásod itt a dolgokhoz,csak akkor/én legalább is fontosnak tartanám,hogy/azt egyenesen tegyük,felvállalva önmagunkat.
Köszönöm,hogy meghallgattál,üdvözlettel: Szűcs Éva
Ha Te vagy Aliz,akkor fogadd elismerésemet. /ha ez számít neked
Ha Te vagy Aliz,akkor fogadd elismerésemet. /ha ez számít neked valamit/
Édes!!!!!
Régen szórakoztam ekkorát! Te nem veszed észre, hogy olyan vagy mint a Don Quijote, és egyszerre több szélmalommal is harcban állsz. Nem tudom hány névtelen válaszolt be neked, egy biztos, minimum kettő. Születtek ugyanis egyértelműen nem tőlem származó – elég frappáns – beszólások.
Nem gondoltál még arra, hogy csak benned meglévő (vélt?) sérelmek ellen harcolsz?! Azzal, hogy másokat lenagyképűzöl saját magadhoz való hozzáállásodról állítasz ki bizonyítványt.
Nem Aliz 🙂
Te valamit elnéztél itt.
Nem nekem szóltak be,/se egy névtelen
Te valamit elnéztél itt.
Nem nekem szóltak be,/se egy névtelen ,se kettő/,Te szóltál úgy Michaelítához,ahogy azt ő nem érdemelte szerintem,de senki sem,ilyen durván magas lóról ,név nélkül.
Leírtam világosan,nem tudom,most miért gondolod,hogy engem ért atrocitás.
Gondoltam ,…elgondolkodom azon,amit mondtál,de így nehéz,hogy egész más motivációval ruháztál fel.
Ha az Alizon ilyen jót derültél,akkor miért ilyen durva megint a hangnemed,és miért nem követted ,hogy miről van szó,legalább is akkor ,ha ugye megint ítélkezni akarsz. /fogalmam sincs honnan vetted ,hogy én
névtelenekkel harcolok,mikor Te vagy az első névtelen ,akit megszólítottam,és nem azért ,mert engem bántottál volna,miután nem is kommunikáltunk soha.
Még egy hiányosságod kiderült: Jobban figyelhetnél.:)
Látod, látod!
Még mindig nem érted, mert nem akarod. Csak azért sem. Én nem az a névtelen vagyok aki beszólt, hanem a harmadik, vagy ki tudja hagyadik. Én a külső szórakozó vagyok. És még mindig nincs fogalmam sem róla ki Aliz.
A hangnem pedig belőled jön. Mindenki más tükör……
Már én is jót mulatok,most lett világos a dolog:)
Viszont azt
Már én is jót mulatok,most lett világos a dolog:)
Viszont azt váltig nem értem,hogyha valaki véleményt mond,miért nem vállalja valamilyen módon?
Egy nick név,avatár ,akármi.
Azt mondod ,a ,,külső szórakozó” vagy.
De jó. Teremtesz egy helyzetet,mert úgy válaszoltál,mintha az a névtelen lett volna ,aki Michaelitának azokat a kedves sorokat írta,aztán meg mivel nem látnok az ember, /hogy ez a névtelen ,nem az a névtelen/ hát jót szórakozol.
Hát akkor nevessünk:)
Az Alíz dolgot akkor tekintsd tárgytalannak,mert nem neked írtam.
köszi Évi
Nagyon aranyos vagy, hogy segíteni akarsz, nagyon jól esik.
Én a beszóló stílusa miatt ki akartam maradni a dologból, mert úgy éreztem, hogyha az Ő hangnemében folytatom, akkor az Ő szintjén kötök ki.
Egyébként is nem engem minősített a beszólásával, hanem saját magát, … én úgy gondolom. Ami meg nekem szólt belőle, azon meg igyekszem változtatni (attól függetlenül is, hogy milyen stílusban mondta)
Szép hetet, szép napot kívánok Neked és minden kedves blogolónak!
Puszi: Marcsi
miért, te a neved vagy?
Tökéletesen lényegtelen, hogy téged, engem, hogy hivnak. Valamiért valamihez nem adtad a neved? Vagy szeretted volna, de nem merted. Nem engedtek valamit a szüleid, ezért stikában csináltad? Miért zavar téged állandóan ez a névtelenség.
Az mit jelent, hogy Éva Christina, vagy Michaelita? Ettől most jobban tudja bárki, hogy ki vagy? Neked és nekem is a legfontosabb dolgunk, hogy magunkkal tisztába jöjjünk, magunkat ismerjük meg. Bármit vetitesz ki, bármiért is itélsz meg másokat – ld. névtelenség – az mind csak messzebb visz ettől.
És mi az, hogy felvállalni? Leírtam, tehát vállalom. Ha nem igy lenne, nem irtam volna le. Miért jó az neked, ha meg tudsz személyesíteni valakit? Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm….
Nézd meg, milyen sokminden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sokminden nem látszott volna abban a tükörben…………………….
Az elején feltett kérdéseid sajnos nem állnak,pedig
Az elején feltett kérdéseid sajnos nem állnak,pedig esküszöm,komolyan elgondolkodtam rajta.
A névtelenséggel általában nincs semmi bajom.
Most az egyszer jegyeztem meg,és kimondottan azért,mert mi tagadás felbosszantott ,hogy valaki így beszél Michaelitával,és a névtelenség álarca mögül teszi ezt. /itt volt először problémám vele/
Ez egy egyszeri eset volt,,felpiszkált ez a dolog kimondottan Michaelita miatt.Semmi más előzménye nincs,
ha megfeszülök ,akkor sem,pedig jó a memóriám.
Nem tudom,hogy a legapróbb dolognak is,miért kéne valami kóros előzményének,vagy valami sérüléses okának lennie.
Miért nem védhetem meg Michaelitát,amikor egy tök ismeretlen úgy beszél vele,ahogy szerintem nem kéne?
Ez most valami beteg dolog szerinted?
Fentebb valami olyasmit írtál /már ha Te voltál a sok névtelen közül:)/,hogy aminek én vettem azt a hozzászólást,az is belőlem jön.
Hát ez is érdekes,mintha annak az illetőnek nem is lenne személyisége karaktere,és ennek megfelelően nem is lennének jellemzői az írásának.Merthogy én minősíteném annak ami?
Az ezek szerint nem lehet az ami? Tehát attól olyan ,hogy én úgy látom? Hát ez is érdekes …
Ami a neveket illeti.Engem véletlenül így is hívnak,ez a rendes nevem.
Hogy mit jelent?, azt kérdezed. Gondolom az Évát nem kell magyarázni,a Christina= Krisztust követő nő.
Egy utat is jelölhet:Honnan ,hová tart az ember. /lehet kacagni:)/
Egyébként eddig én ezen a név dolgon nem is gondolkodtam,mert nem volt ilyen esetem,mint most,hogy közbeszólt egy másik névtelen és azt hittem ,hogy ugyanaz,és ebből valóban lett egy hülye helyzet.
Szóval ezek után tényleg azt mondanám,hogy a normális kommunikációhoz,mégiscsak kéne valami ,,megkülönböztető jel”,hogy az ember mégiscsak tudja,hogy most kivel is beszél.
Ezt az alíz dolgot nem értheted ,mert ahhoz tudni kéne valamit.
,,Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm….”
Most én is kezdjek vájkálni ,kutakodni,hogy miért mondasz ilyeneket,mert ezt meg Te értetted félre?
Látod,látod.
Szóval mégse jó ez a névtelenség:)
,,Nézd meg, milyen sok minden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sok minden nem látszott volna abban a tükörben”
Én nagyra becsülöm a Te segítő /tanító/ szándékodat,és lehet hogy én nagyon hülye vagyok,de nekem csak az bukott ki,amivel eddig soha nem foglalkoztam,de ez az eset kihozta,hogyha az egyik névtelen beleszól a máik írásába akkor az ember bemehet az erdőbe,ahogy én itt most.Vagyis eddig marhára nem érdekelt a névtelenség,de innentől viszont lehet ,hogy fog.
Nekem ez a tanulság,sajnálom,és értékelem minden segítő szándékodat,de másra nem tudtam sajnos rájönni.Nincs ott abban a fránya tükörben.
Ha esetleg segíteni akarsz még ezután is nekem,szívesen veszem.
Te legalább normálisan ,segítőkészen beszélsz,nem úgy ,mint az a névtelen ,akibe belekötöttem.
Tényleg ,belekötni lehet valakibe? Ha mondjuk nem tetszik a stílusa.Vagy akkor is nekem van valami löketem,és azért nem tetszik ahogy beszél Michaelitával? Nem is ő a pofátlan,hanem velem van a baj?
Komolyan kérdezem,nem lehet véleményem,mert akkor biztos,hogy bántottak,vagy korlátoztak,vagy akármi? Ez ,így nekem tényleg magas.
névtelenség és miegymás
Véletlenül nem vesszük át más gondját. Azzal, hogy te kiálltál másért valóban magadért próbáltál. Mindenkinek meg van a maga tanulni valója és ha ezt úgy éri el, hogy „beszólat” magának, akkor az a sajátja. Másnak akkor van csak”köze” hozzá, ha őbenne is megmozgat valamit. Különben mi a túrónak vállalna fájdalom-közösséget mással?! Tehát valahol igen is kutakodni érdemes, hogy miért van az, hogy más sérelmével foglalkozol, máson át élsz meg dolgokat. Szerintem a névtelenség is ide csatlakozik valamiért. Hogy miért csak te tudhatod, hiszen ez benned rezonál.
Igen, mindenki mindent úgy él meg, ahogy belül „össze van rakva” Mindannyian rezgünk egy bizonyos frekvencián és ennek tükrében éljük meg a külvilágot. Csak olyan dolgokkal találkozol és olyan módon amire a saját fejlődésed szempontjából szükséged van. Azok a dolgok piszkálnak, azok rezonálnak benned, ahol neked valamilyen élmény feldolgozására, egy régi kipucolására, stb. sor kell hogy kerüljön. Ezeket meg kell éljed valamiért.
Az én tapasztalatom szerint két dolgot lehet tenni. Vagy mész végig és tapasztalod a világot és nyalod időnként a pokol fenekét, vagy megpróbálsz minden eseménynek – még a legapróbbnak is – a fenekére nézni. Tedd fel a kérdést, hogy miért és hogyan? Miért merült ez fel? És hogyan? Meg fogod látni, hogy mindennek van alapja, még akkor is, ha elsőre nem látszik. Segíteni ebben szinte senki nem tud, hiszen nincs két ember aki egy dolgot azonosan látna, mindenkinek a maga „valósága” létezik.
Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik? Sérelem ért? Bántottak, esetleg ki se derült hogy ki? Egyszerűen csak otthagyta az autódat összetörve kék-sárga papir nélkül? Nem álltak ki melletted a szüleid, barátod, társad? Te tudod. Ha nem találod, akkor is engedd el tudatosan ezt az érzést, mert ez testi szinten is benned horgonyoz, elraktározva és amig nem foglalkoznak vele, addig egyre élesebben fog előjönni.
Más most nem jut eszembe…..
Jó munkát!
Köszönöm,hogy időt szántál rám.
Én is szánok rá ezután
Köszönöm,hogy időt szántál rám.
Én is szánok rá ezután időt,hogy foglalkozzak ezzel a kérdéssel.
Tényleg nem találtam az okát,mert valahogy engem nem nagyon bántottak soha.
,,Burokban születtem” és az életem nagy része kivételes volt,úgyhogy hiányoznak azok a ,,sérülések”,
amire vissza vezethetnék dolgokat.meg ha volt is ,azt már rég feldolgoztam ,elengedtem,egyszerűen nem tudom tetten érni.
Vagy csak lepereg rólam,nem tudom.Talán nagyon elfogadó vagyok,és nem veszek semmit bántásnak,hanem segítő kritikának.
/Nem mondom ,hogy nem volt még erre kivétel,de az is csak nagyon rövid életű volt/
Itt valamiért tényleg nem voltam elfogadó,de nálam ez reflex,hogy nem is magamért állok ki,hanem másokért.Így működök,ezt már tudom,sorsfeladatból adódik.
Az oldalra valami nagyon erősen vonz,mondhatnám függővé váltam.Ezen is sokat gondolkodtam,kerestem az okait.Találtam is párat,de korántsem kielégítő magyarázatok.
Egyfelől innen kaptam jelzéseket arra ,hogy többet kéne magammal foglalkoznom,és nem mindig csak mások legyenek a ,,szívügyeim”.Valóban egy pár jelzésen elgondolkodtam ,és javamra is vált,de még mindig az dominál,hogy írok itt éjjel- nappal ,mint a güzü,hogy másoknak segíthessek esetleg,..a privát levelezésekről nem is beszélve.
Nagyon ritkán adódik ilyen eset,mint most,hogy beugrik egy kritika,amin el kell gondolkodnom,pedig rengeteget írok.
Amikor elkezdtem írni az oldalon,akkor még ,,zöldfülű voltam az itteni kommunikációt illetően,és akkor sokkal több visszajelzés volt,aztán azokkal az emberekkel /többnyire jó barátok lettünk/,és azóta nincsenek visszajelzések,illetve kell egy ilyen hülye szitu és csak úgy jön,mint most is.
Kösz,hogy ,,foglalkozol velem”,úgy látszik ez most már nekem is dukál:D, éppen eleget segítettem másoknak,most végre nekem is segít itt valaki. Mert megérdemlem:)
Hirtelen most ,ezek a gondolatok jöttek fel az eset kapcsán,hogy még mindig fontosabb a másik,mint saját magam,hiszen ,ha nekem válaszoltak volna így,tudom,hogy nem zavart volna.
Azért még fogok kutakodni,de nekem nagyon nehéz,mert sokkal keményebb dolgok miatt sincs semmi sérelem bennem.
Azért próbálkozom még,és köszönöm Neked.
kitakarás
Szerintem hárítasz. Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás. Mindegy hogy kinek és milyen problémájával, csak ne a sajátodéval foglalkozz.
Tapasztalatom szerint ilyen esetekben valójában jó sok, mélyre elrakott vágy, trauma, stb van mögötte.
Az is egy jelzés, hogy állandóan itt nyomod. Mit kellene helyette csinálnod, megélned? Esetleg menekülsz valami elől. A negativ dolgok nem leperegnek rólad, hanem önvédelemből kizárod őket. Pedig azok is a részeid és ha nem éled át a sajátodat, sőt helyette másokét húzod magadra, akkor egyszer csak majd rádszakad és elfed.
Nekem ez a burokban születés is magyarázkodásnak tűnik. Mond, mennyire éled te az életed?
Egyébként nem megpróbálni kell, hanem csinálni !!
Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre
Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre elolvastalak.
Egész életemben azért talán nem lehetek ekkora tévedésben,és vissza olvastam,mivel dezinformáltalak.
Azzal ,hogy ha valamiről szó van,akkor én mindig a hibáimat említem,amit meg már megoldottam,elértem azt meg nem,merthogy az megvan már. Itt viszont ,azok hiányoznak a rólam alkotott képből,pedig hát úgy lenne kerek a dolog.
,,Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás.
Ebből az hiányzik,hogy ez a munkám,hogy másokkal foglalkozzam,és az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy nagyon sokat foglalkozom magammal is.
A párom azt mondta,hogy nem ismer még egy embert ,aki ennyit foglalkozna magával ,mint én.
Ezt kritikaként mondta,mert én addig nem nyugszom,amíg a végsőkig nem forszíroztam egy problémámat,és meg nem oldottam. /úgy hogy az meg is szűnjön problémánk lenni./
Volt min dolgozni,meg még van is,mert hiába volt egyfelől nagyon jó életem,de másfelől,meg volt gond bőven az életem második szakaszában.
Hogy mit kellene csinálnom,megélnem ahelyett ,hogy itt nyomom?
Na itt van a kutya elásva.Ez az aktuális problémám évek óta és még mindig,hogy mit kellene csinálnom!
Amikor először változtattam 180°-ban az életemen,akkor tudtam ,hogy mit fogok csinálni,rögtön kipattant a fejemből,/és egy nagyon erős belső késztetés is volt/ Pillanatok alatt meg is csináltam,és nagyon jól működött 10 évig.
Csak azután elköltöztem Bp-ről,és itt már érdekes módon halálra szenvedtem magamat ugyanazzal a munkával,kiszállni meg a mai napig nem tudtam belőle./és ez megint 10 év/
Illetve az utolsó 2 évben komoly sikereket könyvelhetek el magamnak ez ügyben,de még mindig nem tudom hogyan tovább.
Hogy mit mond a belső hang? Az világos,hogy ez így nem jó,de mintha nem engedné a váltást,csak nagyon kicsi változtatásokkal.Pedig teljes lázadásban vagyok.Nem akarok már senkinek megmondani semmit,hogy mi baja van ,meg hogy tud meggyógyulni. És mégis jönnek az emberek,és akkor amikor jelenlét van ,akkor mégiscsak az számít,ott az az ember a problémájával,és nem amit gondolok,amit elhatároztam.
22-es csapdája.
Az oldalon azért írogatok ennyit,hogy visszahozzam az írásbeli kommunikációmat,mert 10 évig csak beszéltem,és ami igaz jól be is szűkítettem magamat ebbe a kis világba.
Ez válasz arra a kérdésre is ,hogy mennyire élem az életemet.
Hát nagyon komoly döntések és változtatások után végre lassan visszagördülök majd a normális kerékvágásba.
Az írás valószínűleg kiskapu lenne,kompromisszumos megoldás.Ez hosszú dolog,nem akarok most belekezdeni.
Ami a sorsfeladatot illeti,azt úgy elég korán bakfis koromban tudtam már,és érdekes módon annak megfelelően működtem.
Nagyon jó lehetőségeket kínált az élet,túl jókat. És mind kikerültem elhárítottam ösztönösen
.Ez teljesen ösztönös volt,hogy nem tévedtem-legalább is azt hiszem-később minden analógiás dologból az köszönt vissza ,ahogy én haladtam,hogy valóban afelé kell mennem,és a miért is ott volt.
Persze lehet furcsa is ,hogy az ember belső hangnak,asztrológiának ,számmisztikának, kronobiológiának Tarotnak hisz,és titkon elfogadja bizonyítéknak,igazolásnak hogy igenis ,hogy helyes úton van,és jó hogy a belső hangja vezeti,nem az egyébként okos feje.
Hát ez a hit,nincs rá racionális magyarázat,és lehet nagyot is bukni,ha mégis tévedett volna az ember.
Nem tudom ez mennyire tűnhet magyarázkodásnak a felvetéseidre,ha van kedved és válaszolsz ,
megköszönöm.
Na ezzel most már tényleg dolgom van!!!
Hova kattintottam innen?
Na ezzel most már tényleg dolgom van!!!
Hova kattintottam innen?
A színház az egész világ blogra,és milyen beszélgetésre?
,,Hogy miért? új 2010, november 2 – 21:12 – Névtelen (útkereső)
Hogy miért nem írjuk ki a nevünket? Talán, mert nem a néven, hanem a mondandón van a hangsúly.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk beskatulyázni egymást, és ha valakiről eldöntjük, hogy az lökött meg egyebek, akkor írhat akármilyen érdekeset, jót, bölcset, okosat, vagy éppen számunkra hasznosat, akkor sem olvassuk el, mert ha Ő írta, már nem is érdekel és így meglátva a nevét, simán „továbblapozunk”.
De ha valaki más nevet használ, valami újat, szokatlant, rögtön előbújik belőlünk a kíváncsiság: ki ez? mit tudhat, amit én nem? stb…
Persze lehet ,hogy most is csak ,,képzelődök”?
,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért
,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik”
Búvárkodtam.Volt egy régi sérelem,ahol nem volt módom megvédni magamat,mert társaságban voltunk,és ahogy az illető nekem támadt,a többiek majdnem ráborították az asztalt.
Én csak hápogtam,nem tudtam megvédeni magamat,mert elég erőteljesen megvédtek.
Aztán ,ahogy az életemet nézem szinte a legutóbbi időkig az Apám és a két maratoni kapcsolatomban a partnereim védelme alatt álltam,habár a második kapcsolatomban időnként ki kell állnom magamért,bár ő nem nagyon fogadja el az érveimet.
Egy igazi okot találtam,ami még viszonylag friss és munkálhat tudat alatt.
Ez egy nagy kaliberű dolog,sorsfordító lett volna,ahol nagyon is ki kellett volna állni magamért,mindenki ezt tette volna,de saját elhatározásból nem tettem.
Nagyon nehéz volt feldolgozni,de nem tehettem mást,családi ügy volt és halállal is kapcsolatos.
Szóval fél év kellett hozzá,hogy lerendezzem magamban,és teljes békességben legyen ez a dolog.
Tökéletes elfogadásban,hogy soha ne bánjam meg a döntésemet.
Ezek szerint tudat alatt még dolgozhat valami ezzel kapcsolatban,bár semmi más jelét nem láttam,még álmomban sem.
Jó,itt akkor még valószínű van dolgom.
Az ott élő emberek alakítják az atmoszférát
Pár napot Stockholmban töltöttem, tegnap éjjel jöttem haza, úgyhogy friss az élmény:). Az emberek ott iszonyú nyugodtak, kiegyensúlyozottak, barátságosak és még sorolhatnám. A város gyönyörű, tiszta, stb. Teljes nyugalmat érzetem, mintha meseországba csöppentem volna. Nem az a zsivaly, nyomor, kosz és zsúfoltság van ott, mint Budapesten. Szóval nem tudom, hogy a hely miatt olyanok a svédek vagy a hely miattuk olyan, de azt hiszem ott szívesen élnék. Mert én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb voltam mint itthon (pedig nem is Budapesten élek :)))
Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv
Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv államokban,és hasonlók a tapasztalataim.
Főleg Norvégiát Ismertem és ugyanezt mondhatom.
Csend, rend ,béke ,nyugalom.Minden a helyén,kedvesek,megy flottul minden.Hivatalok,szolgáltatás,bármi.
A kölykök otthagyták az iskolatáskájukat a buszmegállóban,és senki nem vitte el.Emlékszem hogy elcsodálkoztam ezen először.
Szóval az ott élők mentalitása alakítja valóban az atmoszférát,de azért a politika,gazdasági helyzet is sokat nyom a latban.A komoly szociális háló például.
Norvégiában pl.ingyen volt az áram,és két gyerekkel elváltan prímán megéltek a nők,úgyhogy dolgozni sem kellett nekik.
Szóval azért ez is számít,de valóban teljesen mások az emberek.
Az az érdekes hogy sehol sem tudtam ott maradni,akármilyen jó és szép is volt,valamiért csak hazajöttem:)
az érem másik oldalát is érdemes látni
A svédek(skandinávok) kivülről nézve ilyenek, mint ahogy leirtátok. Nem elsősorban azokkal a megélhetési, szervezési, bürokratikus cécó miatti, gondokkal küzdenek, mint a magyarok. A külső életük – hála a régóta zavartalan demokráciának – sokkal kiegyensúlyozottabb mederben folyik, mint itthon. Van egy lét és egy szociális biztonság, amely csökkenti azoknak a félelmeknek, idegeskedéseknek és aggódásoknak a körét, amelyek itt hazánkban nap mint nap érezhetők.
Azonban a felszin alatt egy érzelmileg agyon kontrollált, „fékezetthabzáson” zajló belső élet folyik, amely nem mentes sem az intoleranciától, sem a zártságtól. Azért félnek az Életet 100%-ig élni, mert akkor az érzelmeik is „élhetnének” és megtalálhatná őket is a fájdalom, a magány,az önbizalomhiány (ami széleskörű) az őszinte, szivtől-szivig kinyilás minden velejárója :a kellemetlen érzések is. Igy inkább lemondanak az örömökről is, csakhogy ne kelljen megélniük és szembenézniük a másik oldallal.
Óriási hiányuk van az önismeretből és az őszinteségből.
Persze vannak kivételek…..azokkal barátkoztam én:-)
Skandinávia
vannak dolgok amire felfigyelünk, és vannak amiket nem szeretünk látni. Ha egy évig élünk egy helyen, akkor már van rálátásunk. Dániában nagyon gyakori a nemi erőszak, az alkoholizmus és nem drága a jövedelmekhez képest a narkó. Olvastam egy cikket arról, hogy a szülők többsége szerint ha a gyerek a kokót kipróbálja az nem gáz, a gáz az a heroinnal kezdődik! A gyermekvédelmisnek frankó golyóálló mellénye van. Ott is ott a pokol, de cukormáz alatt. Európa legkomolyabb állatvédelmi törvénye van életben, mégis ismerek helyeket, ami a legrosszabb magyar kutyaszaporító színvonalán vannak.
Egyik dán barátnőm mondta ezt: nehogy azt hidd, jó ez, hogy az öregekről az állam gondoskodik. Engem azért szólnak meg, miért találkozom hetente többször az anyámmal. Furcsának tartják, hogy szeretek vele lenni.
Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában
Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában voltam,és az is igaz,hogy nem most.
A Dánokat akkor nagyon vidámnak találtam,és ezt állították is magukról,hogy ők a világon a legvidámabb
nép /??/
Persze ,ez a 80-as,90-es években volt,így hiszek neked ,mert Te most jársz ki.
Hát sajnálatos,hogy ennyire megváltoztak a dolgok.
Amikor én ott dolgoztam csodálatos volt Dánia,és nagyon szomorú ,amiket írsz,hogy most ők is már itt tartanak.
Nem tudom miért ,most hirtelen eszembe jutott a börtönük.Azt pedig nem olyan régen láttam egy dokumentum filmben.Hát a lélegzetem el állt.Nem lehetett megkülönbözteni egy luxus szállodától.Komolyan.
Teljesen szabadon voltak,jöttek ,mentek,civil ruhában.Börtönőr,cella ,sehol.Luxus konyha a legmodernebb gépekkel.Főzhettek amit akartak,mozi,könyvtár,anyám tyúkja…
Egyszerűen fel nem foghatom,hogy egy börtön ,ahol ,,büntetésben” vannak az emberek,hogy adhat ilyen luxus kényelmet?Hát egy ,,szakadtabb fazonnak ”már érdemes ezért bűnözni,hogy ilyen körülmények közé kerüljön? 🙂
Nem érdemes ezért
bűnözni, mert az alap segély 8000 korona, egy korona most 36 Ft. Aki dán, az mögött nagyon komoly szociális háló van. Az a hivatalos álláspont, hogy minden esélyt meg kell adni, hogy újra be tudjon valaki illeszkedni a társadalomba, ezért lelkileg építeni kell, nem pedig megtörni. Jóléti társadalomban tisztán átlátható a helyzet, hogy nyilvánvaló a lelki problémák okozzák a „nyomort”, a sötétség miatti depresszió, az alkoholizmus, a narkó. Egyébként Magyarország sem az a hely ma már, mint ami volt a 70-es években.
Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem
Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem éppen nevelő hatásúak,hiszen vég nélküli a visszaeső bűnöző.Persze nem tudom a Dánoknál milyen a statisztika.
Az ott élő emberek alakítják az atmoszférát
Pár napot Stockholmban töltöttem, tegnap éjjel jöttem haza, úgyhogy friss az élmény:). Az emberek ott iszonyú nyugodtak, kiegyensúlyozottak, barátságosak és még sorolhatnám. A város gyönyörű, tiszta, stb. Teljes nyugalmat érzetem, mintha meseországba csöppentem volna. Nem az a zsivaly, nyomor, kosz és zsúfoltság van ott, mint Budapesten. Szóval nem tudom, hogy a hely miatt olyanok a svédek vagy a hely miattuk olyan, de azt hiszem ott szívesen élnék. Mert én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb voltam mint itthon (pedig nem is Budapesten élek :)))
Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv
Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv államokban,és hasonlók a tapasztalataim.
Főleg Norvégiát Ismertem és ugyanezt mondhatom.
Csend, rend ,béke ,nyugalom.Minden a helyén,kedvesek,megy flottul minden.Hivatalok,szolgáltatás,bármi.
A kölykök otthagyták az iskolatáskájukat a buszmegállóban,és senki nem vitte el.Emlékszem hogy elcsodálkoztam ezen először.
Szóval az ott élők mentalitása alakítja valóban az atmoszférát,de azért a politika,gazdasági helyzet is sokat nyom a latban.A komoly szociális háló például.
Norvégiában pl.ingyen volt az áram,és két gyerekkel elváltan prímán megéltek a nők,úgyhogy dolgozni sem kellett nekik.
Szóval azért ez is számít,de valóban teljesen mások az emberek.
Az az érdekes hogy sehol sem tudtam ott maradni,akármilyen jó és szép is volt,valamiért csak hazajöttem:)
az érem másik oldalát is érdemes látni
A svédek(skandinávok) kivülről nézve ilyenek, mint ahogy leirtátok. Nem elsősorban azokkal a megélhetési, szervezési, bürokratikus cécó miatti, gondokkal küzdenek, mint a magyarok. A külső életük – hála a régóta zavartalan demokráciának – sokkal kiegyensúlyozottabb mederben folyik, mint itthon. Van egy lét és egy szociális biztonság, amely csökkenti azoknak a félelmeknek, idegeskedéseknek és aggódásoknak a körét, amelyek itt hazánkban nap mint nap érezhetők.
Azonban a felszin alatt egy érzelmileg agyon kontrollált, „fékezetthabzáson” zajló belső élet folyik, amely nem mentes sem az intoleranciától, sem a zártságtól. Azért félnek az Életet 100%-ig élni, mert akkor az érzelmeik is „élhetnének” és megtalálhatná őket is a fájdalom, a magány,az önbizalomhiány (ami széleskörű) az őszinte, szivtől-szivig kinyilás minden velejárója :a kellemetlen érzések is. Igy inkább lemondanak az örömökről is, csakhogy ne kelljen megélniük és szembenézniük a másik oldallal.
Óriási hiányuk van az önismeretből és az őszinteségből.
Persze vannak kivételek…..azokkal barátkoztam én:-)
Skandinávia
vannak dolgok amire felfigyelünk, és vannak amiket nem szeretünk látni. Ha egy évig élünk egy helyen, akkor már van rálátásunk. Dániában nagyon gyakori a nemi erőszak, az alkoholizmus és nem drága a jövedelmekhez képest a narkó. Olvastam egy cikket arról, hogy a szülők többsége szerint ha a gyerek a kokót kipróbálja az nem gáz, a gáz az a heroinnal kezdődik! A gyermekvédelmisnek frankó golyóálló mellénye van. Ott is ott a pokol, de cukormáz alatt. Európa legkomolyabb állatvédelmi törvénye van életben, mégis ismerek helyeket, ami a legrosszabb magyar kutyaszaporító színvonalán vannak.
Egyik dán barátnőm mondta ezt: nehogy azt hidd, jó ez, hogy az öregekről az állam gondoskodik. Engem azért szólnak meg, miért találkozom hetente többször az anyámmal. Furcsának tartják, hogy szeretek vele lenni.
Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában
Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában voltam,és az is igaz,hogy nem most.
A Dánokat akkor nagyon vidámnak találtam,és ezt állították is magukról,hogy ők a világon a legvidámabb
nép /??/
Persze ,ez a 80-as,90-es években volt,így hiszek neked ,mert Te most jársz ki.
Hát sajnálatos,hogy ennyire megváltoztak a dolgok.
Amikor én ott dolgoztam csodálatos volt Dánia,és nagyon szomorú ,amiket írsz,hogy most ők is már itt tartanak.
Nem tudom miért ,most hirtelen eszembe jutott a börtönük.Azt pedig nem olyan régen láttam egy dokumentum filmben.Hát a lélegzetem el állt.Nem lehetett megkülönbözteni egy luxus szállodától.Komolyan.
Teljesen szabadon voltak,jöttek ,mentek,civil ruhában.Börtönőr,cella ,sehol.Luxus konyha a legmodernebb gépekkel.Főzhettek amit akartak,mozi,könyvtár,anyám tyúkja…
Egyszerűen fel nem foghatom,hogy egy börtön ,ahol ,,büntetésben” vannak az emberek,hogy adhat ilyen luxus kényelmet?Hát egy ,,szakadtabb fazonnak ”már érdemes ezért bűnözni,hogy ilyen körülmények közé kerüljön? 🙂
Nem érdemes ezért
bűnözni, mert az alap segély 8000 korona, egy korona most 36 Ft. Aki dán, az mögött nagyon komoly szociális háló van. Az a hivatalos álláspont, hogy minden esélyt meg kell adni, hogy újra be tudjon valaki illeszkedni a társadalomba, ezért lelkileg építeni kell, nem pedig megtörni. Jóléti társadalomban tisztán átlátható a helyzet, hogy nyilvánvaló a lelki problémák okozzák a „nyomort”, a sötétség miatti depresszió, az alkoholizmus, a narkó. Egyébként Magyarország sem az a hely ma már, mint ami volt a 70-es években.
Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem
Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem éppen nevelő hatásúak,hiszen vég nélküli a visszaeső bűnöző.Persze nem tudom a Dánoknál milyen a statisztika.
kutyának gazdi
Elnézést, hogy itt írok erről, de kapcsolódik a vidék/nagyváros témához. Most ahhoz, hogy pl egy panel miért hátrány. A gond az, hogy egyik ismerősöm apukája meghalt, aki eddig két kutyát gondozott, most a héten történt. A hozzátartozói panelban laknak, a kutyák pedig nagy testűek (úgy tudom, felnőtt németjuhászok vagy németjuhász-keverékek). És segítek nekik gazdit keresni. Van valaki, aki be tudná őket fogadni, legalább az egyiket? Nálunk már van kutya, olyan típus, hogy mellette nem lehet másik kutyát tartani, és sokan vannak így ezzel vidéken. De hátha lenne mégis itt valaki, aki be tudná fogadni, az írjon, figyelem mindig a hozzászólásokat. Még egyszer elnézést, hogy nem a témához kapcsolódik teljesen a dolog.
Kati ,én csak szurkolni tudok. Nálam 8 befogadott állat van:)
Kati ,én csak szurkolni tudok.
Nálam 8 befogadott állat van:)
Többek között ezért sem tudnék visszaköltözni Bp-re,még ha akarnék ,akkor sem:D
Bővebb infók a kutyákról
Azért köszi, hogy szurkolsz, 8 befogadott állat, azta…
Közben beszéltem Anyukámmal, akinek az egyik barátnője az, akinek az édesapja volt a kutyák gazdája. Bővebb infók: mindkettő 4 éves, fiú kutya, az egyik németjuhász, másik rottweiler, de szelíd mindkettő. Oltási igazolványuk van, ilyen téren minden rendben velük, viszont van egy nagy gondjuk: meghalt a gazdijuk, és nagyon örülnének, ha valaki befogadná őket, a hozzátartozók ugye panelban laknak, és mi sem tudjuk őket befogadni. 🙁
Elnézést még egyszer, hogy itt hirdetem, csak valahogy szeretném megosztani, hátha épp itt lenne gazdájuk.
kutyának gazdi
Elnézést, hogy itt írok erről, de kapcsolódik a vidék/nagyváros témához. Most ahhoz, hogy pl egy panel miért hátrány. A gond az, hogy egyik ismerősöm apukája meghalt, aki eddig két kutyát gondozott, most a héten történt. A hozzátartozói panelban laknak, a kutyák pedig nagy testűek (úgy tudom, felnőtt németjuhászok vagy németjuhász-keverékek). És segítek nekik gazdit keresni. Van valaki, aki be tudná őket fogadni, legalább az egyiket? Nálunk már van kutya, olyan típus, hogy mellette nem lehet másik kutyát tartani, és sokan vannak így ezzel vidéken. De hátha lenne mégis itt valaki, aki be tudná fogadni, az írjon, figyelem mindig a hozzászólásokat. Még egyszer elnézést, hogy nem a témához kapcsolódik teljesen a dolog.
Kati ,én csak szurkolni tudok. Nálam 8 befogadott állat van:)
Kati ,én csak szurkolni tudok.
Nálam 8 befogadott állat van:)
Többek között ezért sem tudnék visszaköltözni Bp-re,még ha akarnék ,akkor sem:D
Bővebb infók a kutyákról
Azért köszi, hogy szurkolsz, 8 befogadott állat, azta…
Közben beszéltem Anyukámmal, akinek az egyik barátnője az, akinek az édesapja volt a kutyák gazdája. Bővebb infók: mindkettő 4 éves, fiú kutya, az egyik németjuhász, másik rottweiler, de szelíd mindkettő. Oltási igazolványuk van, ilyen téren minden rendben velük, viszont van egy nagy gondjuk: meghalt a gazdijuk, és nagyon örülnének, ha valaki befogadná őket, a hozzátartozók ugye panelban laknak, és mi sem tudjuk őket befogadni. 🙁
Elnézést még egyszer, hogy itt hirdetem, csak valahogy szeretném megosztani, hátha épp itt lenne gazdájuk.
Veszprem kontra…..
Szia leveliro!
Parommal bongesztunk a neten, milyen is elni Veszpremben, mivel parom ott talalt munkalehetoseget. Ratalaltunk a blogodra es ha nem zavarok, megkerdeznem: milyen is elni Veszpremben? 🙂
Szeretnenk minel tobb informaciot es tapasztalatokat gyujteni mielott meghozzuk a dontest, hogy megyunk vagy maradunk? Nem mellesleg, hogy nekem meg nincs kilatasban munkalehetoseg (ket diplomas, kulfodi munkatapasztalat, nyelvtudas stb haterrel).
Orulnenk, ha csak par mondatban is, de le tudnad irni mennyire elheto varos Veszprem.
Elore is koszonjuk!
Minden jot!
Jujo
Szia JUJó!
Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak
Szia JUJó!
Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak, ezzel én nem is foglalkozom!
A hely varázsos! Ma is ahogyan sétáltam haza a busztól, csak ámultam és bámultam, milyen szép, hangulatos ez a város, a rengeteg fenyővel, fákkal, parkokkal! Csodaszép a frissen hullott hóval! Imádom!
Ha itt kell lennetek, itt lesztek!:-)
Veszprem kontra…..
Szia leveliro!
Parommal bongesztunk a neten, milyen is elni Veszpremben, mivel parom ott talalt munkalehetoseget. Ratalaltunk a blogodra es ha nem zavarok, megkerdeznem: milyen is elni Veszpremben? 🙂
Szeretnenk minel tobb informaciot es tapasztalatokat gyujteni mielott meghozzuk a dontest, hogy megyunk vagy maradunk? Nem mellesleg, hogy nekem meg nincs kilatasban munkalehetoseg (ket diplomas, kulfodi munkatapasztalat, nyelvtudas stb haterrel).
Orulnenk, ha csak par mondatban is, de le tudnad irni mennyire elheto varos Veszprem.
Elore is koszonjuk!
Minden jot!
Jujo
Szia JUJó!
Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak
Szia JUJó!
Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak, ezzel én nem is foglalkozom!
A hely varázsos! Ma is ahogyan sétáltam haza a busztól, csak ámultam és bámultam, milyen szép, hangulatos ez a város, a rengeteg fenyővel, fákkal, parkokkal! Csodaszép a frissen hullott hóval! Imádom!
Ha itt kell lennetek, itt lesztek!:-)