Kedves ismerős és ismeretlen barátaim!
Én bizony gyakran beleesem abba az élethelyzetbe, vagy hibába (?) hogy hajlamos vagyok lehúzni vagy alulértékelni saját képességeimet, viselkedésemet, reakcióimat szinte állandóan figyelem és hát gyakran megállapítom, Kriszti bizony te még nem vagy sehol.
Ezt csak azért írtam előlegbe, mert a mai nap a következő dolog történt és kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Lányaimmal intéztem ma városkánkban apróbb vásárlást, ügyintézést, én egy ügyes kis szerkezettel, egy gyerekutánfutós biciklivel hurcibálom őket, vezetni (még) nem tudok. Persze megszoktuk és gyakran tapasztaljuk, hogy figyelmetlenül, agresszíven közlekedünk/közlekednek egyesek. Általában nem szoktam az útviszonyokon, az autósok vagy gyalogosok, motorosok figyelmetlenségén, udvariatlanságán kiakadni, de ma majdnem elütött minket egy autó és bizony eléggé megijedtem és utána iszonyatosan indulatos és dühös lettem.
Történt ugyanis, hogy a bicikli úton szabályosan közlekedve egy autó a mellettünk lévő útról a sarok előtt 10-15 méterrel egyszer csak bevágott elénk, mert ő be akart fordulni az utcába, de nem ott fordult, ahol kellett volna neki, hanem előttünk minden körülnézés nélkül bevágott a bicikli útra és onnan fordult be az utcába mit sem törődve, hogy a bringámmal ott megyünk és mögöttem az ülésen egy óvodás gyerek, illetve az utánfutóban még egy bölcsis korú. Nagyon megijedtem és az utolsó pillanatban lassítottam le, majdnem neki mentünk. És persze utána ordítottam, és egy rövid monológban tudattam vele, hogy egy idióta, csökkent értelmű fehérrépa és még azzal is meggyanúsítottam, hogy a saját nemét részesíti előnyben. Persze oda sem figyelt, csak rohant tovább és valószínűleg meg sem hallotta, mit ordibálok. (Rohanj csak, valaki vár a vesédre, ha egyáltalán az ilyennek még értékes, egészséges a veséje!)
Az egészben az az érdekes, hogy utána még én szégyelltem magam. Azért, mert így kikeltem magamból. Nesze neked tudatosodás, hol van ilyenkor benned a szeretet és a megértés, megbocsátás? Gyakran tapasztalatom, hogy ilyen éles helyzetekben minden tudásom sutba dobom és csak úgy kijön belőlem az indulat. De aztán elbizonytalanodtam, mert mitől vagyok ugyan tudatos és spirituális? Tényleg akkor vagyok kellően bölcs, ha az ilyen dolgok már nem idegesítenek fel és nyugodt tudok maradni, vagy az csak egy álca, egy udvariaskodás és valójában akkor vagyok tudatos, hogy igen is vannak indulataim és azokat felvállalom, legfeljebb utána megvizsgálom, hogy mi volt belőle jogos és mi nem.
Szerintetek?
Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a
Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a gyereked és saját életedről van szó! Nem neked kellene most lelkifurdalást érezned, hanem a szabálytalan és kis híján gyilkos autósnak. És még meg se állt, hogy nem esett-e bajotok. Ilyenkor az lenne a minimum.
Ezt a reakciót a védelmező ösztönöd hozza. A legtöbb élőlény és az ember is, bármi áron védi utódait, és persze magát is. Ez jár a „támadó” iránti hirtelen agresszióval. De most, hogy ez a kérdés felmerült benned, biztos azt jelzi, hogy ha ez az autós most megbeszélné veled, bocsánatot kérne, akkor már meg tudnál vele békélni. Szóval emiatt ne érezd magad szerintem kevesebbnek.
Egyszer olvastam egy idézetet, de már nem tudom felidézni szó szerint, de a megbocsátásról szól, hogy az szép dolog, de ha másoknak ártónak megbocsátunk anélkül, hogy az felhagyott volna rossz viselkedésével ill. bocsánatot kért volna, akkor azzal ártunk a legjobban, mert tovább hagyjuk őt rombolni. Ez is valami hasonló szerintem. Haragod csak akkor vallana benned rejlő hiányosságra, ha az autós aggódó bocsánatkérései után se tudnál vele megbékélni.
Kedves Kati!
Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén
Kedves Kati!
Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén én is tudom, hogy jogos a felháborodásom, de azért elgondolkodtatott az indulatom. Talán kicsit álszent környezetben nőttem fel, ahol nem volt szabad indulatosnak lenni, s csak pusztán erről szól ez az egész, hogy tényleg van, amikor helye van a felháborodásnak, az indulatnak.
Amúgy azért nem állt meg szerintem az autós, mert nem mentünk neki, de tényleg csak nagyon picin múlott, azt hiszem velünk voltak az angyalaink. :-))
igen KatiPotter
igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából… persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja… bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!
Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)
igen KatiPotter
igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából… persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja… bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!
Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)
Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és
Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és jól érezted, valószínűleg észre sem vett minket az ember. Engem akkor is dühített akkor, abban a pillanatban, hiszen szerencsére csak majdnem lett nagy baj.
És azt hiszem itt a „majdnem”-on van a hangsúly.
Ja és a gyerekek érdekes módon nem ijedtek meg, talán nem értékelték annyira veszélyesnek a helyzetet, vagy nem is figyeltek. (Ha a férjem vezet, én is csak a kirakatokat nézem.) Be kell valljam a káromkodáson talán nem lepődtek meg, mert néha bizony előjön belőlem a sárkány, nem tudom, amióta gyerekeim vannak, sajnos néha hirtelen haragú vagyok, de az is lehetséges, hogy addig csak lenyomtam magamban valódi énemet és ez most fokozottan dörömböl bennem. Viszont tudják, hogy fél perc alatt elszáll a mérgem, ha kiordíthatom magam. :-))) Ez van.
Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a
Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a gyereked és saját életedről van szó! Nem neked kellene most lelkifurdalást érezned, hanem a szabálytalan és kis híján gyilkos autósnak. És még meg se állt, hogy nem esett-e bajotok. Ilyenkor az lenne a minimum.
Ezt a reakciót a védelmező ösztönöd hozza. A legtöbb élőlény és az ember is, bármi áron védi utódait, és persze magát is. Ez jár a „támadó” iránti hirtelen agresszióval. De most, hogy ez a kérdés felmerült benned, biztos azt jelzi, hogy ha ez az autós most megbeszélné veled, bocsánatot kérne, akkor már meg tudnál vele békélni. Szóval emiatt ne érezd magad szerintem kevesebbnek.
Egyszer olvastam egy idézetet, de már nem tudom felidézni szó szerint, de a megbocsátásról szól, hogy az szép dolog, de ha másoknak ártónak megbocsátunk anélkül, hogy az felhagyott volna rossz viselkedésével ill. bocsánatot kért volna, akkor azzal ártunk a legjobban, mert tovább hagyjuk őt rombolni. Ez is valami hasonló szerintem. Haragod csak akkor vallana benned rejlő hiányosságra, ha az autós aggódó bocsánatkérései után se tudnál vele megbékélni.
Kedves Kati!
Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén
Kedves Kati!
Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén én is tudom, hogy jogos a felháborodásom, de azért elgondolkodtatott az indulatom. Talán kicsit álszent környezetben nőttem fel, ahol nem volt szabad indulatosnak lenni, s csak pusztán erről szól ez az egész, hogy tényleg van, amikor helye van a felháborodásnak, az indulatnak.
Amúgy azért nem állt meg szerintem az autós, mert nem mentünk neki, de tényleg csak nagyon picin múlott, azt hiszem velünk voltak az angyalaink. :-))
igen KatiPotter
igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából… persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja… bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!
Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)
igen KatiPotter
igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából… persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja… bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!
Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)
Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és
Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és jól érezted, valószínűleg észre sem vett minket az ember. Engem akkor is dühített akkor, abban a pillanatban, hiszen szerencsére csak majdnem lett nagy baj.
És azt hiszem itt a „majdnem”-on van a hangsúly.
Ja és a gyerekek érdekes módon nem ijedtek meg, talán nem értékelték annyira veszélyesnek a helyzetet, vagy nem is figyeltek. (Ha a férjem vezet, én is csak a kirakatokat nézem.) Be kell valljam a káromkodáson talán nem lepődtek meg, mert néha bizony előjön belőlem a sárkány, nem tudom, amióta gyerekeim vannak, sajnos néha hirtelen haragú vagyok, de az is lehetséges, hogy addig csak lenyomtam magamban valódi énemet és ez most fokozottan dörömböl bennem. Viszont tudják, hogy fél perc alatt elszáll a mérgem, ha kiordíthatom magam. :-))) Ez van.
határozottan tudatosodsz!
Kedves Kriszti!
Szerintem határozottan tudatosodsz, ugyanis kiengedtél mindent magadból ami kikívánkozott és utána pedig visszamenőleg tudatosan megvizsgáltad azt, hogy mi is történt és tudatosan felvállaltad az indulataidat is.
Én úgy gondolom, hogy haladunk egy úton, aminek különféle állomásai vannak, s mindaddig míg nem tartunk ott, hogy már semmi kilengésünk nincsen érzelmileg, mert minden jót/rosszat egyformán tudunk fogadni, addig az a természetes, hogy nem elnyomjuk, hanem hagyjuk kijönni mindazt, aminek jönnie kell.
Az a Mesterek tudása, hogy ők már képesek mást választani, hogy mint pl. Jézus is, ugyanezeket a dolgokat más, magasabb szemszögből tudták nézni. Addig is míg a Mesterek tudását megszerezzük élünk, tapasztalunk, megszólal a lelkiismeretünk (mert hogy a lelkiismeretünk már eleve a tudatosodó részünkhöz tartozik).
Persze bevallom, hogy én ilyenkor még utána arra is szoktam gondolni, hogy lehetséges, hogy ezek az élethelyzetek csak próbák, megmérettetések, hogy legyen visszajelzésünk önmagunkra vonatkozóan.
A gyerekek megijedtek a történtektől, vagy csak csodálkoztak, hogy az Anya kivel kiabál? Mit mondtak/csináltak a gyerekek?… biztos volt véleményük (bár onnan hátulról kevesebbet láttak és a veszélyérzetük sem működik még olyan élesen, mint a miénk)
Ha ezek a fotón Ti vagytok, akkor nagyon helyesek vagytok így együtt, a közös bicajon:)
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))
határozottan tudatosodsz!
Kedves Kriszti!
Szerintem határozottan tudatosodsz, ugyanis kiengedtél mindent magadból ami kikívánkozott és utána pedig visszamenőleg tudatosan megvizsgáltad azt, hogy mi is történt és tudatosan felvállaltad az indulataidat is.
Én úgy gondolom, hogy haladunk egy úton, aminek különféle állomásai vannak, s mindaddig míg nem tartunk ott, hogy már semmi kilengésünk nincsen érzelmileg, mert minden jót/rosszat egyformán tudunk fogadni, addig az a természetes, hogy nem elnyomjuk, hanem hagyjuk kijönni mindazt, aminek jönnie kell.
Az a Mesterek tudása, hogy ők már képesek mást választani, hogy mint pl. Jézus is, ugyanezeket a dolgokat más, magasabb szemszögből tudták nézni. Addig is míg a Mesterek tudását megszerezzük élünk, tapasztalunk, megszólal a lelkiismeretünk (mert hogy a lelkiismeretünk már eleve a tudatosodó részünkhöz tartozik).
Persze bevallom, hogy én ilyenkor még utána arra is szoktam gondolni, hogy lehetséges, hogy ezek az élethelyzetek csak próbák, megmérettetések, hogy legyen visszajelzésünk önmagunkra vonatkozóan.
A gyerekek megijedtek a történtektől, vagy csak csodálkoztak, hogy az Anya kivel kiabál? Mit mondtak/csináltak a gyerekek?… biztos volt véleményük (bár onnan hátulról kevesebbet láttak és a veszélyérzetük sem működik még olyan élesen, mint a miénk)
Ha ezek a fotón Ti vagytok, akkor nagyon helyesek vagytok így együtt, a közös bicajon:)
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a
Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))
a tudatosodás egy folyamat.
Néhány könyv, vagy eszme
a tudatosodás egy folyamat.
Néhány könyv, vagy eszme megismerése után lassan elindul az életünk is a fejlődésben.
LASSAN.
Nem azonnal. Aki az azonnalit éli meg, csak papol, elfojtja saját minőségeit, na az sosem lesz igazán tudatos.
Helyesen tetted, jött a reakció éld meg, mond ki, aztán elemezd ki. De, ne önsanyargatásba menj át, hogy nem volt méltó az eszméidhez a viselkedésed.
Itt tartasz, ez természetes, csak figyeld meg. Figyeld.
Egyszer majd eljön a pillanat, mikor ráeszmélsz, minden reakció előtt van egy pillanat, ami még üres, tiszta.
Ott dönthetsz, nekimegyek, leorditom, elkérem az Anyukája számát, vagy csak tovább megyek csendesen.
Csak ennyi az egész. Folyamat. Ne feledd, csak ennyi.
Figyeld.
puszi (jó ez a kicsi-kocsi megoldás, nagyon tetszik)
H: „minden reakció előtt van egy pillanat,
…ami még üres, tiszta.”
EZ JÓÓ!
Kedves Anita,
azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, m
Kedves Anita,
azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, mert azért nem vagyok teljesen kezdő, immáron 4-5 éve foglalkoztat a spiritualitás, több tucat könyvön túl vagyok, figyelem, vizsgálom magam, folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogyan fejlődjek. Reikizek én is, szóval meglepett, hogy így kihozta belőlem az indulatot ez a történés. Úgy értem otthon inkább el-elereszti magát az ember, de velem ez utcán korábban nem-igen fordult elő. De talán ez még jó jel is, mert talán ez egy jel, hogy immáron kezdem a külvilág felé is vállalni önmagam jó- és rossz tulajdonságaimmal együtt.
Reikivel kapcsolatban majd írnék neked privit, mert lenne pár kérdésem.
Köszi és neked is puszi és örülök, hogy tetszik a járművünk. :-)))
Én kb.: 15 éve foglalkozom ezekkel a dolgokkal, csak azért nem
Én kb.: 15 éve foglalkozom ezekkel a dolgokkal, csak azért nem tudatosodtam, mert kimaradt a magamon való munka. Nem az évek, vagy könyvek, tanfolyamok elvégzésének a mennyisége adja meg, ki milyen tudatos. Lehet, valaki még egy könyvet sem olvasott el ebben a témában, mégis, „zsigerből” jönnek neki a felismerések.
Ki gyakorol, és mennyit a való életében, ez szerintem a mérvadó.
Nem is leszólásnak gondoltam a kezdeteket, csak általános megfogalmazás volt részemről. Egyébként miért zavar, hogy nem vagy tudatos, vagy ha valaki kezdőként tekintene rád? Kezdők vagyunk, akárhány év is áll mögöttünk, mindig lesz, aki „bölcsebb, érettebb, tapasztaltabb”, egészen addig, amig tényleg meg nem tudatosodunk. Ez igy természetes szerintem.
Sok eszme, mint betű a fejben ott csücsült bennem, de tudod mi hiányzott?
A megélés. A tapasztalás.
Addig nincs jelentősége annak, amit tudunk, amig csak szavak maradnak. Lehet életeket is leélni igy, semmi sem fog változni. Ez kell nekünk? Korántsem hinném.
Ugyanakkor fontos a türelem, hogy értsük meg, ezek a dolgok nem egy pillanat alatt jöttek létre, igy a megoldásuk sem egy pillanat műve lesz. Felismerni egy dolgot, csak a kezdet. Aztán jönnek még a fenékre esések, hiába is tudjuk, elméletben mit is kellene. Addig, mig nem rágjuk át magunkat, nem tesszük a magunk részévé, addig semmit nem ér 😉
Privit bármikor irhatsz nekem, várom szeretettel.
Anitám drágám
Én is irhatok Neked privit?
Egyébként azt
Anitám drágám
Én is irhatok Neked privit?
Egyébként azt kivánom, hogy minden vágyad valóra váljon.
Mert tudom ám, hogy van egy vágyad.
igen 🙂
és viszont 🙂
igen 🙂
és viszont 🙂
TITOK…
TITOK…
pszt, csak halkan, lábujjhegyen osonva, mert szerintem kukkolnak
pszt, csak halkan, lábujjhegyen osonva, mert szerintem kukkolnak itt minket 😉
bár lehet, hogy csak én vetitek ?
😀
Áhhá! Na most lebuktatok! 😀 😀 😛
Áhhá! Na most lebuktatok! 😀 😀 😛
na tessék, én mondtam, én MONDTAAAM
na tessék, én mondtam, én MONDTAAAM
Peti
Merre jártál?
Már megijedtem, hogy valahol messzE.
Peti
Merre jártál?
Már megijedtem, hogy valahol messzE.
félszemmel itt vagyok azért… 🙂 mostanában nem volt netem… :
félszemmel itt vagyok azért… 🙂 mostanában nem volt netem… 🙂
a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban
a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban
bármivel, csak ne azzal, hogy össze akarsz hozni mondjuk a
bármivel, csak ne azzal, hogy össze akarsz hozni mondjuk a Bélával 🙂
Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek eg
Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek egyre tudatosabb, természetesen magamon is dolgozom, de tény, hogy kevesebbet, mint amennyit szeretnék. Sok a leépítendő megfelelésem, sajnos. És én is látom, hogy sokkal-sokkal türelmesebbnek kéne lennem magamhoz, talán a környezetemhez is.
Puszi, majd írok neked.
a tudatosodás egy folyamat.
Néhány könyv, vagy eszme
a tudatosodás egy folyamat.
Néhány könyv, vagy eszme megismerése után lassan elindul az életünk is a fejlődésben.
LASSAN.
Nem azonnal. Aki az azonnalit éli meg, csak papol, elfojtja saját minőségeit, na az sosem lesz igazán tudatos.
Helyesen tetted, jött a reakció éld meg, mond ki, aztán elemezd ki. De, ne önsanyargatásba menj át, hogy nem volt méltó az eszméidhez a viselkedésed.
Itt tartasz, ez természetes, csak figyeld meg. Figyeld.
Egyszer majd eljön a pillanat, mikor ráeszmélsz, minden reakció előtt van egy pillanat, ami még üres, tiszta.
Ott dönthetsz, nekimegyek, leorditom, elkérem az Anyukája számát, vagy csak tovább megyek csendesen.
Csak ennyi az egész. Folyamat. Ne feledd, csak ennyi.
Figyeld.
puszi (jó ez a kicsi-kocsi megoldás, nagyon tetszik)
H: „minden reakció előtt van egy pillanat,
…ami még üres, tiszta.”
EZ JÓÓ!
Kedves Anita,
azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, m
Kedves Anita,
azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, mert azért nem vagyok teljesen kezdő, immáron 4-5 éve foglalkoztat a spiritualitás, több tucat könyvön túl vagyok, figyelem, vizsgálom magam, folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogyan fejlődjek. Reikizek én is, szóval meglepett, hogy így kihozta belőlem az indulatot ez a történés. Úgy értem otthon inkább el-elereszti magát az ember, de velem ez utcán korábban nem-igen fordult elő. De talán ez még jó jel is, mert talán ez egy jel, hogy immáron kezdem a külvilág felé is vállalni önmagam jó- és rossz tulajdonságaimmal együtt.
Reikivel kapcsolatban majd írnék neked privit, mert lenne pár kérdésem.
Köszi és neked is puszi és örülök, hogy tetszik a járművünk. :-)))
Én kb.: 15 éve foglalkozom ezekkel a dolgokkal, csak azért nem
Én kb.: 15 éve foglalkozom ezekkel a dolgokkal, csak azért nem tudatosodtam, mert kimaradt a magamon való munka. Nem az évek, vagy könyvek, tanfolyamok elvégzésének a mennyisége adja meg, ki milyen tudatos. Lehet, valaki még egy könyvet sem olvasott el ebben a témában, mégis, „zsigerből” jönnek neki a felismerések.
Ki gyakorol, és mennyit a való életében, ez szerintem a mérvadó.
Nem is leszólásnak gondoltam a kezdeteket, csak általános megfogalmazás volt részemről. Egyébként miért zavar, hogy nem vagy tudatos, vagy ha valaki kezdőként tekintene rád? Kezdők vagyunk, akárhány év is áll mögöttünk, mindig lesz, aki „bölcsebb, érettebb, tapasztaltabb”, egészen addig, amig tényleg meg nem tudatosodunk. Ez igy természetes szerintem.
Sok eszme, mint betű a fejben ott csücsült bennem, de tudod mi hiányzott?
A megélés. A tapasztalás.
Addig nincs jelentősége annak, amit tudunk, amig csak szavak maradnak. Lehet életeket is leélni igy, semmi sem fog változni. Ez kell nekünk? Korántsem hinném.
Ugyanakkor fontos a türelem, hogy értsük meg, ezek a dolgok nem egy pillanat alatt jöttek létre, igy a megoldásuk sem egy pillanat műve lesz. Felismerni egy dolgot, csak a kezdet. Aztán jönnek még a fenékre esések, hiába is tudjuk, elméletben mit is kellene. Addig, mig nem rágjuk át magunkat, nem tesszük a magunk részévé, addig semmit nem ér 😉
Privit bármikor irhatsz nekem, várom szeretettel.
Anitám drágám
Én is irhatok Neked privit?
Egyébként azt
Anitám drágám
Én is irhatok Neked privit?
Egyébként azt kivánom, hogy minden vágyad valóra váljon.
Mert tudom ám, hogy van egy vágyad.
igen 🙂
és viszont 🙂
igen 🙂
és viszont 🙂
TITOK…
TITOK…
pszt, csak halkan, lábujjhegyen osonva, mert szerintem kukkolnak
pszt, csak halkan, lábujjhegyen osonva, mert szerintem kukkolnak itt minket 😉
bár lehet, hogy csak én vetitek ?
😀
Áhhá! Na most lebuktatok! 😀 😀 😛
Áhhá! Na most lebuktatok! 😀 😀 😛
na tessék, én mondtam, én MONDTAAAM
na tessék, én mondtam, én MONDTAAAM
Peti
Merre jártál?
Már megijedtem, hogy valahol messzE.
Peti
Merre jártál?
Már megijedtem, hogy valahol messzE.
félszemmel itt vagyok azért… 🙂 mostanában nem volt netem… :
félszemmel itt vagyok azért… 🙂 mostanában nem volt netem… 🙂
a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban
a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban
bármivel, csak ne azzal, hogy össze akarsz hozni mondjuk a
bármivel, csak ne azzal, hogy össze akarsz hozni mondjuk a Bélával 🙂
Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek eg
Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek egyre tudatosabb, természetesen magamon is dolgozom, de tény, hogy kevesebbet, mint amennyit szeretnék. Sok a leépítendő megfelelésem, sajnos. És én is látom, hogy sokkal-sokkal türelmesebbnek kéne lennem magamhoz, talán a környezetemhez is.
Puszi, majd írok neked.
még több tudatosítás
A helyzetben talán van/lehet még tudatosítani való én úgy hiszem, mert mindaz, amit kimondtál ott rögtön, az elmondja a mélyről jövő hozzáállásodat. Próbáld meg megérteni, hogy mit és miért pont azt mondtad … a „saját nemét részesíti előnyben”… illetve amit ez takar, az elárulhatja számodra azt, hogy mit gondolsz mélyen legbelül tehát én tovább értelmezném mindazt, ami „kibukott” belőled… ennyi jut eszembe.
Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán
Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán van a homoszexualitással kapcsolatban bennem egy nem-el-fogadás. De ez azért nem egyenlő a teljesen elítéléssel.
Tudod, ez olyan dolog, hogy semmi bajom velük, de nem örülnék, ha a gyerekem homoszexuális lenne. Akkor ezen elgondolkodom és dolgozom rajta. Köszönöm a rávilágítást.
Puszi és jóéjt, most már megyek hajcsizni.
még több tudatosítás
A helyzetben talán van/lehet még tudatosítani való én úgy hiszem, mert mindaz, amit kimondtál ott rögtön, az elmondja a mélyről jövő hozzáállásodat. Próbáld meg megérteni, hogy mit és miért pont azt mondtad … a „saját nemét részesíti előnyben”… illetve amit ez takar, az elárulhatja számodra azt, hogy mit gondolsz mélyen legbelül tehát én tovább értelmezném mindazt, ami „kibukott” belőled… ennyi jut eszembe.
Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán
Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán van a homoszexualitással kapcsolatban bennem egy nem-el-fogadás. De ez azért nem egyenlő a teljesen elítéléssel.
Tudod, ez olyan dolog, hogy semmi bajom velük, de nem örülnék, ha a gyerekem homoszexuális lenne. Akkor ezen elgondolkodom és dolgozom rajta. Köszönöm a rávilágítást.
Puszi és jóéjt, most már megyek hajcsizni.
Figyelmeztetés volt.
Nem a heves érzelmi reakciód az érdekes az egészben, hanem az eseménysor. Ez figyelmeztetés volt.
Ugyanis hajmeresztően valószínűtlen dolog történt veled. Gondold végig, mennyi az esélye annak, hogy egy autó így közlekedik. Nagyjából zéró. Az, hogy pont veled történt annak üzenete van.
Mi az, ami leránt a „mocsárba”? Kaja, pia, szex, ha ezek nem aktuálisak, akkor a káromkodás, düh, agresszió.
Az ilyen típusú figyelmeztetést akkor kapjuk, ha nem a jófajta felemelkedettség a jellemző, hanem a földtől elrugaszkodott, felhőn ücsörgős, a valósághoz semmi köze elszálltság. Amikor elmenekülünk a valóságunk elől és vissza kell térni oda. A reakciód az okok felé is mutogat.
Szerintem érdemes volna a házasságod megélését átnézned, mert a vese a párkapcsolatra utal és a helyzetben a vese és az elromlottságának+ a homokosságnak az emlegetése indokolatlan. Ilyen helyzethez inkább az „idióta faszfej, nem látsz vakegér típusú” mondat jobban illik. Az alábbi érzések átnézését javaslom, nem vesz észre, mintha nem is léteznék, pedig még a gyerekek is ott vannak. Mi van a szexszel köztetek? Annyira nincs, hogy már azt hiszed, hogy a saját neméhez vonzódik?
Gondolom a gyereknevelős hétköznapok eléggé földön járósak, a párkapcsolat viszont átcsúszhatott az illúziós magasságokba az anyaság, gyereknevelés és a háztartás mellett.
Üdv:
Alenka
a mondandód első feléhez szólnék hozzá,
a mondandód első feléhez szólnék hozzá, abszolút egyetértek. mikor a foci vébéről kiesett a kedvenc csapatom és bandukoltam haza letörten, kis híján elgázolt egy bohóc.
nem vicc. épp leléptem volna a járdáról az úttestnek egy buszmegálló részére, hogy átkeljek az úton, kissé átlósan. de abban a pillanatban egy kocsi az útról hirtelen irányt változtatva, szinte némi plusz gázt is adva állt be nagy hévvel a buszmegállóba (hogy kitegye az utasát a megállósáv végénél megállva). ha 1 db másodperccel hamarabb lépek le, vadul elüt.. az anyósülésen egy nő ült (nyilván ezért is lehetett a vagány vezetési stílus), a volánnál pedig legnagyobb megdöbbenésemre egy férfi, félig leizzadt bohócfestékben.. szürreális volt és a legszomorúbb hogy az egész veszélyhelyzetből semmit nem érzékelt a sofőr ahogy elnéztem, még utólag sem.
szia Jaguar!
Elemezted ezt? A kedvenc focicsapatommal való azonosulás – mit nem élsz meg az életben, amit rajtuk keresztül próbálsz? Mi az elérhetetlen? Szánalmas, leizzadt, magát bohóccá tévő férfi – aki görcsölve keresi férfi azonosságát ebben a világban, hogy a nőnek ( vagy a magában hordozott fals képnek? ) próbáljon megfelelni….
A hirtelen történésekkel is tanít bennünket a Bölcs Mindentudó, mert véletlenek ugye nincsenek…
Jessicanak
Ilyent nézz meg magadban, hogy ütközések, konfliktusok kezelése, milyen elfojtás van, félted-e a gyerekeket valamitől ami a férfi oldalról jön?
A tudatosodást segíti, ha a körülötted lévő világra, a történésekre úgy nézel, hogy Te része vagy az Egynek, és mindenki, akár ember, akár élőlény, vagy tárgy, ugyanúgy…. A történések segíteni akarnak, minél drasztikusabb, annál kevésbé akarsz szembenézni azzal, amire mutat…
A káromkodásról meg – Szabó Ilona kifejezetten ajánlja, mert a lefojtott düh nagy energiablokkot okoz. A hogyan a fontos, ne irányuljon emberre, hanem az legyen a cél, hogy a gőz menjen ki, ordítsd ki magadból, mint egy anyatigris! Akkor nincs mit szégyenleni, még a gyerekek előtt sem!
Például: a rohadt, mocskos fenemegette rézfánfütyülőjét ennek az elvetemült életnek! Elég nehéz ezt gyerek-barát módon megfogalmazni, de nem lehetetlen! Ha meg kiskorú nincs a közelben mehet a szexuális leírás, bármire irányítsd, csak a másik emberre ne!
a lényeg:
„a fontos, ne irányuljon emberre”
ellenben, egy idő után ráébredünk, hogy nincs rossz/jó, csak tapasztalás, és akkor nem is lesz igény a káromkodásra.
Ilona is csak a kezdetekre értheti ezt. Én úgy gondolom.
mi is a düh?
Igen, a kezdetek. A düh nem jó vagy rossz, a düh egy tűz típusú energia, célja a védelem. A saját határaim megvédése. Vagy a rám bízott végteleneké. Elriasztani első körben, második körben megtámadni, harmadik körben elpusztítani amit veszélyként fogok fel.
Anita, ha valaki eljut odáig, hogy feloldja a korlátokat és határokat Isten és maga közt ( hajrá Istenes meditációk!!! 🙂 nem lesz káromkodásra szükség. Ezért javasoljuk itt lelkesen, mögé kell nézni, mit üzen.
Szabó Ilona, tiszta szívvel ajánlom a kezdő tudatosodóknak, eszméletlen segítséget nyújt a módszerével a külső, belső konfliktusok kezelésével, az anyagi helyzet harmonizálására vonatkozó gyakorlatokkal.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/ Használható módszer, ha valakinél a meditációval problémák vannak.
Aztán ezt is, mint minden mást elhagy az ember, pár dolgot megtartva, más dolgokkal mixelve…
” Mert annyira egyedi vagyok az EGYben hogy az utam is teljesen egyedi…”
bocs, hogy kiegészitettelek 😉
bocs, hogy kiegészitettelek 😉
már ezt fejtsd ki bővebben
Lécci. Miért is bocs???
Teljesen jó az észrevételed. 🙂
magamra szóltam, h okoskodom 🙂
magamra szóltam, h okoskodom 🙂
Jujjjjjjjjj ezt nem bírom kihagyni
Engedjünk terek a spontán dolgoknak, mint a káromkodás – persze keretek között.
Okoskodj, ha ez kívánkozik ki és ne kérj bocsánatot.
Én sem fogok ezért a viccért ( vagy mégis? )
Nem mindegy, hogy a hülye okoskodik, vagy az okos hülyéskedik….
:-))))
hahahhha, hát ez jó volt 😀
hahahhha, hát ez jó volt 😀
szia, én ezt annyiban elemeztem,
szia, én ezt annyiban elemeztem, hogy el kell engednem ezt a négyévente fellángoló rajongást is teljesen. meg egyáltalán a sportmérkőzések iránti rajongást, rendszeres nézést. mivel a vébén pl minden meccset utólag néztem meg netről letöltve, közben viszont úton-útfélen, nem várt helyekről belebotlottam – előre megtudni nemkívánt – eredményekbe, amik mindig elrontották az meccsnézés élményét.
szerintem ez ennyi, nem hiszem hogy csapattal való azonosulás, inkább csak egy gyerekkori élménynek a továbbvitele és mindig reménykedés az újra hasonló siker átélésében. talán csak nosztalgia.
az NBA-ben más a helyzet, ott szimpátia alapján választottam egy laza, mindig mosolygós, vagány csapatot.. csak nekik meg önfegyelmük nincs – ez utóbbi nekem sem, előbbieket pedig talán szeretném elleseni tőlük? egyfajta erőállat egy csapat ilyen módon szerinted?
egregor
Minden csoport, legyen az kosárlabda csapat, politikai párt, akár egy család az egy egregor. Magyarul energetikai-információs rendszer. Önálló lény, amit a hozzá kapcsolódó emberek energiái táplálnak. Életben van addig, amíg egynél több ember kapcsolódik hozzá. Valamilyen céllal jön létre, de ezen túlnőhet ezen. Ha érdekel a téma, ez már parapszichológia 🙂
Kedves Alenka!
Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől
Kedves Alenka!
Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől függetlenül rátapintottál a lényegre. A házasságom szerintem nincs a helyén, legalább is szexuális téren, de a férjem szerint minden rendben. Szerintem afféle látszatharmóniában élünk. Szóval hogy is magyarázzam, van szeretet, nem veszekszünk, nagyjából jól működünk együtt, jó együtt lenni, de ugyanakkor döntéseket nem szívesen hoz és én is látok egy ilyen túlzott elcsúszást, hogy az életem a háztartásból, a családból, gyereknevelésből, anyaságból áll. Mint nő, alig-alig létezem. És nem miattam szerintem, mert iszonyat sok mindent próbálok próbáltam tenni, hogy ez a rész ne süllyedjen, de elképzelhető, hogy csak tök egyszerűen arról van szó, hogy nem egyforma a libidónk. Van szex, de számomra nem túl sokszor és elegem van, hogy 20 perces menetekből áll az életem. Az indok pedig az, hogy az én anyám megvakult, mi ápoljuk 4 éve, az ő anyja meg nem érdeklődik az unokák iránt, úgyhogy ha nincs anyagi keret bébiszitterre, akkor ez van, ezt kell elfogadni, hogy nincs idő a szexre a gyerekek mellett. S nekem ez elfogadhatatlan, hogy nem meri megkérni az anyját, hogy kéne egy kicsit többet unokázni, igaz ha kéri, akkor meg többnyire el vagyunk utasítva. Bár nem lepődöm meg igazán, mert szerintem a férjem és a testvérei sem voltak túl fontosak az anyjának, bár azért ezt így állítani talán durva és túl felületes szemléletre vall. S tudom, hogy férjem nem csal meg, tehát nem ez az ok. Egyszerűen nem tudunk egymás mellett kiteljesedni mint nő és férfi, én ezt már látom, próbálok tenni ez ellen, de elég kevés sikerrel.
Mondtam neki párszor, hogy mindegy mi lesz, váljunk el én ezt nem bírom tovább, akkor kicsit összekapja magát, de aztán többnyire marad minden a régiben.
Hát nem gondoltam, hogy ennek az eseménynek ehhez köze lehet, köszönöm, hogy rávilágítottál. Ettől függetlenül fogalmam nincs mit tegyek, hogy kimásszak a gödörből. Első körben munkát próbálok találni, hogy legalább az agyam ne ezen meg egyéb problémákon járjon egész nap, nyilván szellemileg is kellene egyfajta lefoglalás, kihívás az életembe.
Üdv. Kriszti
Kedves Kriszti! Amíg így tudsz 1mondatot is megfogalmazni..
„Mint nő, alig-alig létezem. És nem miattam szerintem” +”nem tudunk egymás mellett kiteljesedni mint nő és férfi, én ezt már látom”
-amíg benne van bármilyen formában is ez a „nem miattam” vagy/és kifelé keres indokokat bármire is…..addig a „vagy mégsem?” a meghatározóbb tudatosodás ügyileg e témában:)
Magadban kell kiteljesíteni a NŐ-t is +a világodat is Te teremted… tehát ami kifele mutatna indokként pont az a kikerülő-kiduma, pont azt a részed mutogatja Neked, ami nem tudatosodott még Benned..HA megoldod Magadban, kívűl is minden leköveti észrevétlen, de nem fordítva működik ez se, mint ahogy közelítenéd most.
Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne
Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne keresem a hibát és a megoldásokat sem. Ezeket a mondatokat a tapasztalataim mondatják, mert én legalább észrevettem és próbálok tenni ellene a szőnyeg alá söprés helyett. Nem volt ez mindig így, az igaz. A mondatokból nem így hangzik, de nem hibáztatom őt, tudom, hogy magamban kell helyretenni dolgokat, de azért az is a véleményem, hogy ehhez ő is kéne, legalább is nem letagadni a gondot és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Kedves Kriszti!
Nekem is volt hajmeresztő ébresztőm. Mindig kiszólunk magunkból, megvan a maga szimbolikája. A vese emlegetése mindig párkapcsolat, különösen, ha nem odavaló, a homokosság emlegetése a szexhez kapcsolódik.
Korábban ki tudtál teljesedni, mint nő? Akár a férjed mellett, akár korábban?
Érezted már azt, hogy így, ahogy van teljes az életed? Csak a szex ideje és gyakorisága a gond?
Mikor éreznéd azt, hogy nőként kiteljesedsz? Mi kellene ahhoz, hogy ezt tudd érezni?
Nőként kiteljesedni sokféleképpen lehet. Szerintem elég érdekes és minden korszakban megvan a maga kihívása a nőiség megélésének.
A gyerekvállalás mindig válsághelyzet és gyakran csak a tűzoltásra van energia, nem kell hozzá még külön ápolásra szoruló szülő. Nálad még ez is tetézi.
Az anyukád maximum hatvan-hetven között lehet, cukorbetegség miatt vakult meg? Öregedés miatt később szokott megtörténni, jóval nyolcvan felett.
A nőiség megélésében nagyon erősen benne lehetnek az anyáink, és gyakran veszünk át tőlük pluszban frusztrációkat. Egy családállításos sorselfogadós, feladatokat visszaadós gyakorlat könnyíthetne, elég valószínű, hogy valamit cipelsz az ő terheiből is. Sőt, a nagyiktól is származhatnak sajátos megéléstípusok, az apai-nagyapai vonal is erős lehet. Ezeket a terheket nem átvesszük, mert neki nem lesz könnyebb, de nekünk szarabb lesz, az biztos. Érdemes ezektől megtisztulni.
A rövid menetekre elegendő ok lehet a fáradtság, nem kell hozzá különösebben semmi. Viszont okként idesoroltad az anyukád és a gyerekeid is, emiatt szerintem sántít az ügy. Nem itt lesz az ok. Az elégtelen szex tünet, ha fontos minden megoldható.Ha nem elég tartós a férjed merevedése egy dildo igen hasznos bír lenni, maszturbálni is lehet, valójában nem a szex lesz a gond. Az akadályokat még kívül keresed, de belül fogod megtalálni, ahogy már sokan mondták.
Adj és hagyj magadnak időt és energiát. Nem egy ideát kell kiteljesíteni, csak egy érzést kell tudni átélni és megélni, hogy minden rendben van. Képes vagy mindent megoldani? Igen. Jobban kéne csinálni? Szerintem a legjobbat hozod ki magadból. Akkor miért frusztrálod magad?
Alaphangon frusztrált vagy? Akkor keress valami örömöt, regenerálódj, töltődj fel. Keresd meg, hogy mi az, ami örömet okoz. Legyenek instant örömeid is vészhelyzetre, alkohol-, nikotin- és narkotikum mentes, mondjuk egy jó barátnő telefonszáma, akármi, ami örömmel tölt el. Nekem a lépcsőn megivott kávé volt. Körbeültettem a ház elejét virággal, tavasztól tél elejéig mindig virágzott valami, hóvirág, krókusz, nárcisz, aranyvessző, tulipán, babarózsa, stb. Csak kint ültem és néztem a virágokat. Utána folytatni tudatam a robotot. De mindenkinek más jön be.
Sok örömet, Jessica! Nem baj, ha nem a családodban találod meg és az sem baj, ha nem napi 8 órás munkaterápiára fogod magad az eddigiek mellé. Az állás persze fontos, ha azt akarod, mielőbb legyen meg!
Üdv:
Alenka
Kedves Alenka!
Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de
Kedves Alenka!
Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de inkább priviben, ha lehet. Tudok neked valahová írni? Vagy írj te nekem légy szíves, ha nem akarod kirakni az email címed ide, az enyém zilus@freemail.hu.
Minden stimmel, amiket írsz és már magam is felismertem őket, rosszkedvű azért lehetek, mert a megoldásokat nem találom jó ideje, ez feszélyez egy kicsit.
De töltöm magam, nem csak a tanácsodra, magam is rájöttem, hogy az élet apró örömeivel kell, hogy ilyenkor körbe vegyük magunkat. Tudatos barátnő sajnos még nem nagyon van, aki nem csak nyavalygásnak veszi a gondjaimat. De ezen is mutatkozik változás. A lépcső és a kávé nekem is bejön, többek között. Most mindjárt csinálok is egyet. Alkohol-cigi-narkó szerencsére sosem boldogítottak.
Szeretettel: Kriszti
a kávé az nem narkotikum?
a kávé az nem narkotikum? minden nap fogyasztva sem?:)
helyette ott a mate tea hatásilag százszor jobb, vagy egy brutál zöld tea, ha már lazulás a cél.. a kávé is narkó kategória nálam, minden pótszer az, főleg ha rendszert csinálunk belőle.
Igen, valahol szerintem is az. De szeretem és sok tejjel iszom.
Igen, valahol szerintem is az. De szeretem és sok tejjel iszom. Inkább jókat alszom tőle, minthogy feldobna. Tej nélkül meg sem bírom inni. Nem tudom, hogy függő vagyok-e, mert kibírok nélküle több napot. Ami nélkül már alig-alig bírok ki egy-egy napot, az az ide visszajárás, tehát valahol ez is függés. Olvasgatni, néha hozzászólni. Sőt néha úgy érzem, hogy minden, de minden pótlék.
hmm!..
hmm!..
Minden, ami a mentális képességekre hat
A kávé is drog, meg a kamilla is az.
Minden stresszoldó és fájdalomcsillapító narkotikum. A narkotikumok a mentális képességekre hatnak, csak van, amelyik szétzilálja van, amelyik nem. A kávéban a koffein nem okoz tudatzavart és az olasz pörkölésű méregerős sem, bár lehet, hogy vannak olyan hiperérzékenyek, akiknek ártalmas. Ahogy hozzám sem illik a teák hatóanyaga, a tein.
És függőség természetesen kialakulhat. Nekem nem okozott gondot 10-ről 2-re levinni, majd teljesen leszokni róla. A szervezetnek a kakaót lehet egészségesen is biztosítani.
Figyelmeztetés volt.
Nem a heves érzelmi reakciód az érdekes az egészben, hanem az eseménysor. Ez figyelmeztetés volt.
Ugyanis hajmeresztően valószínűtlen dolog történt veled. Gondold végig, mennyi az esélye annak, hogy egy autó így közlekedik. Nagyjából zéró. Az, hogy pont veled történt annak üzenete van.
Mi az, ami leránt a „mocsárba”? Kaja, pia, szex, ha ezek nem aktuálisak, akkor a káromkodás, düh, agresszió.
Az ilyen típusú figyelmeztetést akkor kapjuk, ha nem a jófajta felemelkedettség a jellemző, hanem a földtől elrugaszkodott, felhőn ücsörgős, a valósághoz semmi köze elszálltság. Amikor elmenekülünk a valóságunk elől és vissza kell térni oda. A reakciód az okok felé is mutogat.
Szerintem érdemes volna a házasságod megélését átnézned, mert a vese a párkapcsolatra utal és a helyzetben a vese és az elromlottságának+ a homokosságnak az emlegetése indokolatlan. Ilyen helyzethez inkább az „idióta faszfej, nem látsz vakegér típusú” mondat jobban illik. Az alábbi érzések átnézését javaslom, nem vesz észre, mintha nem is léteznék, pedig még a gyerekek is ott vannak. Mi van a szexszel köztetek? Annyira nincs, hogy már azt hiszed, hogy a saját neméhez vonzódik?
Gondolom a gyereknevelős hétköznapok eléggé földön járósak, a párkapcsolat viszont átcsúszhatott az illúziós magasságokba az anyaság, gyereknevelés és a háztartás mellett.
Üdv:
Alenka
a mondandód első feléhez szólnék hozzá,
a mondandód első feléhez szólnék hozzá, abszolút egyetértek. mikor a foci vébéről kiesett a kedvenc csapatom és bandukoltam haza letörten, kis híján elgázolt egy bohóc.
nem vicc. épp leléptem volna a járdáról az úttestnek egy buszmegálló részére, hogy átkeljek az úton, kissé átlósan. de abban a pillanatban egy kocsi az útról hirtelen irányt változtatva, szinte némi plusz gázt is adva állt be nagy hévvel a buszmegállóba (hogy kitegye az utasát a megállósáv végénél megállva). ha 1 db másodperccel hamarabb lépek le, vadul elüt.. az anyósülésen egy nő ült (nyilván ezért is lehetett a vagány vezetési stílus), a volánnál pedig legnagyobb megdöbbenésemre egy férfi, félig leizzadt bohócfestékben.. szürreális volt és a legszomorúbb hogy az egész veszélyhelyzetből semmit nem érzékelt a sofőr ahogy elnéztem, még utólag sem.
szia Jaguar!
Elemezted ezt? A kedvenc focicsapatommal való azonosulás – mit nem élsz meg az életben, amit rajtuk keresztül próbálsz? Mi az elérhetetlen? Szánalmas, leizzadt, magát bohóccá tévő férfi – aki görcsölve keresi férfi azonosságát ebben a világban, hogy a nőnek ( vagy a magában hordozott fals képnek? ) próbáljon megfelelni….
A hirtelen történésekkel is tanít bennünket a Bölcs Mindentudó, mert véletlenek ugye nincsenek…
Jessicanak
Ilyent nézz meg magadban, hogy ütközések, konfliktusok kezelése, milyen elfojtás van, félted-e a gyerekeket valamitől ami a férfi oldalról jön?
A tudatosodást segíti, ha a körülötted lévő világra, a történésekre úgy nézel, hogy Te része vagy az Egynek, és mindenki, akár ember, akár élőlény, vagy tárgy, ugyanúgy…. A történések segíteni akarnak, minél drasztikusabb, annál kevésbé akarsz szembenézni azzal, amire mutat…
A káromkodásról meg – Szabó Ilona kifejezetten ajánlja, mert a lefojtott düh nagy energiablokkot okoz. A hogyan a fontos, ne irányuljon emberre, hanem az legyen a cél, hogy a gőz menjen ki, ordítsd ki magadból, mint egy anyatigris! Akkor nincs mit szégyenleni, még a gyerekek előtt sem!
Például: a rohadt, mocskos fenemegette rézfánfütyülőjét ennek az elvetemült életnek! Elég nehéz ezt gyerek-barát módon megfogalmazni, de nem lehetetlen! Ha meg kiskorú nincs a közelben mehet a szexuális leírás, bármire irányítsd, csak a másik emberre ne!
a lényeg:
„a fontos, ne irányuljon emberre”
ellenben, egy idő után ráébredünk, hogy nincs rossz/jó, csak tapasztalás, és akkor nem is lesz igény a káromkodásra.
Ilona is csak a kezdetekre értheti ezt. Én úgy gondolom.
mi is a düh?
Igen, a kezdetek. A düh nem jó vagy rossz, a düh egy tűz típusú energia, célja a védelem. A saját határaim megvédése. Vagy a rám bízott végteleneké. Elriasztani első körben, második körben megtámadni, harmadik körben elpusztítani amit veszélyként fogok fel.
Anita, ha valaki eljut odáig, hogy feloldja a korlátokat és határokat Isten és maga közt ( hajrá Istenes meditációk!!! 🙂 nem lesz káromkodásra szükség. Ezért javasoljuk itt lelkesen, mögé kell nézni, mit üzen.
Szabó Ilona, tiszta szívvel ajánlom a kezdő tudatosodóknak, eszméletlen segítséget nyújt a módszerével a külső, belső konfliktusok kezelésével, az anyagi helyzet harmonizálására vonatkozó gyakorlatokkal.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/ Használható módszer, ha valakinél a meditációval problémák vannak.
Aztán ezt is, mint minden mást elhagy az ember, pár dolgot megtartva, más dolgokkal mixelve…
” Mert annyira egyedi vagyok az EGYben hogy az utam is teljesen egyedi…”
bocs, hogy kiegészitettelek 😉
bocs, hogy kiegészitettelek 😉
már ezt fejtsd ki bővebben
Lécci. Miért is bocs???
Teljesen jó az észrevételed. 🙂
magamra szóltam, h okoskodom 🙂
magamra szóltam, h okoskodom 🙂
Jujjjjjjjjj ezt nem bírom kihagyni
Engedjünk terek a spontán dolgoknak, mint a káromkodás – persze keretek között.
Okoskodj, ha ez kívánkozik ki és ne kérj bocsánatot.
Én sem fogok ezért a viccért ( vagy mégis? )
Nem mindegy, hogy a hülye okoskodik, vagy az okos hülyéskedik….
:-))))
hahahhha, hát ez jó volt 😀
hahahhha, hát ez jó volt 😀
szia, én ezt annyiban elemeztem,
szia, én ezt annyiban elemeztem, hogy el kell engednem ezt a négyévente fellángoló rajongást is teljesen. meg egyáltalán a sportmérkőzések iránti rajongást, rendszeres nézést. mivel a vébén pl minden meccset utólag néztem meg netről letöltve, közben viszont úton-útfélen, nem várt helyekről belebotlottam – előre megtudni nemkívánt – eredményekbe, amik mindig elrontották az meccsnézés élményét.
szerintem ez ennyi, nem hiszem hogy csapattal való azonosulás, inkább csak egy gyerekkori élménynek a továbbvitele és mindig reménykedés az újra hasonló siker átélésében. talán csak nosztalgia.
az NBA-ben más a helyzet, ott szimpátia alapján választottam egy laza, mindig mosolygós, vagány csapatot.. csak nekik meg önfegyelmük nincs – ez utóbbi nekem sem, előbbieket pedig talán szeretném elleseni tőlük? egyfajta erőállat egy csapat ilyen módon szerinted?
egregor
Minden csoport, legyen az kosárlabda csapat, politikai párt, akár egy család az egy egregor. Magyarul energetikai-információs rendszer. Önálló lény, amit a hozzá kapcsolódó emberek energiái táplálnak. Életben van addig, amíg egynél több ember kapcsolódik hozzá. Valamilyen céllal jön létre, de ezen túlnőhet ezen. Ha érdekel a téma, ez már parapszichológia 🙂
Kedves Alenka!
Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől
Kedves Alenka!
Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől függetlenül rátapintottál a lényegre. A házasságom szerintem nincs a helyén, legalább is szexuális téren, de a férjem szerint minden rendben. Szerintem afféle látszatharmóniában élünk. Szóval hogy is magyarázzam, van szeretet, nem veszekszünk, nagyjából jól működünk együtt, jó együtt lenni, de ugyanakkor döntéseket nem szívesen hoz és én is látok egy ilyen túlzott elcsúszást, hogy az életem a háztartásból, a családból, gyereknevelésből, anyaságból áll. Mint nő, alig-alig létezem. És nem miattam szerintem, mert iszonyat sok mindent próbálok próbáltam tenni, hogy ez a rész ne süllyedjen, de elképzelhető, hogy csak tök egyszerűen arról van szó, hogy nem egyforma a libidónk. Van szex, de számomra nem túl sokszor és elegem van, hogy 20 perces menetekből áll az életem. Az indok pedig az, hogy az én anyám megvakult, mi ápoljuk 4 éve, az ő anyja meg nem érdeklődik az unokák iránt, úgyhogy ha nincs anyagi keret bébiszitterre, akkor ez van, ezt kell elfogadni, hogy nincs idő a szexre a gyerekek mellett. S nekem ez elfogadhatatlan, hogy nem meri megkérni az anyját, hogy kéne egy kicsit többet unokázni, igaz ha kéri, akkor meg többnyire el vagyunk utasítva. Bár nem lepődöm meg igazán, mert szerintem a férjem és a testvérei sem voltak túl fontosak az anyjának, bár azért ezt így állítani talán durva és túl felületes szemléletre vall. S tudom, hogy férjem nem csal meg, tehát nem ez az ok. Egyszerűen nem tudunk egymás mellett kiteljesedni mint nő és férfi, én ezt már látom, próbálok tenni ez ellen, de elég kevés sikerrel.
Mondtam neki párszor, hogy mindegy mi lesz, váljunk el én ezt nem bírom tovább, akkor kicsit összekapja magát, de aztán többnyire marad minden a régiben.
Hát nem gondoltam, hogy ennek az eseménynek ehhez köze lehet, köszönöm, hogy rávilágítottál. Ettől függetlenül fogalmam nincs mit tegyek, hogy kimásszak a gödörből. Első körben munkát próbálok találni, hogy legalább az agyam ne ezen meg egyéb problémákon járjon egész nap, nyilván szellemileg is kellene egyfajta lefoglalás, kihívás az életembe.
Üdv. Kriszti
Kedves Kriszti! Amíg így tudsz 1mondatot is megfogalmazni..
„Mint nő, alig-alig létezem. És nem miattam szerintem” +”nem tudunk egymás mellett kiteljesedni mint nő és férfi, én ezt már látom”
-amíg benne van bármilyen formában is ez a „nem miattam” vagy/és kifelé keres indokokat bármire is…..addig a „vagy mégsem?” a meghatározóbb tudatosodás ügyileg e témában:)
Magadban kell kiteljesíteni a NŐ-t is +a világodat is Te teremted… tehát ami kifele mutatna indokként pont az a kikerülő-kiduma, pont azt a részed mutogatja Neked, ami nem tudatosodott még Benned..HA megoldod Magadban, kívűl is minden leköveti észrevétlen, de nem fordítva működik ez se, mint ahogy közelítenéd most.
Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne
Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne keresem a hibát és a megoldásokat sem. Ezeket a mondatokat a tapasztalataim mondatják, mert én legalább észrevettem és próbálok tenni ellene a szőnyeg alá söprés helyett. Nem volt ez mindig így, az igaz. A mondatokból nem így hangzik, de nem hibáztatom őt, tudom, hogy magamban kell helyretenni dolgokat, de azért az is a véleményem, hogy ehhez ő is kéne, legalább is nem letagadni a gondot és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Kedves Kriszti!
Nekem is volt hajmeresztő ébresztőm. Mindig kiszólunk magunkból, megvan a maga szimbolikája. A vese emlegetése mindig párkapcsolat, különösen, ha nem odavaló, a homokosság emlegetése a szexhez kapcsolódik.
Korábban ki tudtál teljesedni, mint nő? Akár a férjed mellett, akár korábban?
Érezted már azt, hogy így, ahogy van teljes az életed? Csak a szex ideje és gyakorisága a gond?
Mikor éreznéd azt, hogy nőként kiteljesedsz? Mi kellene ahhoz, hogy ezt tudd érezni?
Nőként kiteljesedni sokféleképpen lehet. Szerintem elég érdekes és minden korszakban megvan a maga kihívása a nőiség megélésének.
A gyerekvállalás mindig válsághelyzet és gyakran csak a tűzoltásra van energia, nem kell hozzá még külön ápolásra szoruló szülő. Nálad még ez is tetézi.
Az anyukád maximum hatvan-hetven között lehet, cukorbetegség miatt vakult meg? Öregedés miatt később szokott megtörténni, jóval nyolcvan felett.
A nőiség megélésében nagyon erősen benne lehetnek az anyáink, és gyakran veszünk át tőlük pluszban frusztrációkat. Egy családállításos sorselfogadós, feladatokat visszaadós gyakorlat könnyíthetne, elég valószínű, hogy valamit cipelsz az ő terheiből is. Sőt, a nagyiktól is származhatnak sajátos megéléstípusok, az apai-nagyapai vonal is erős lehet. Ezeket a terheket nem átvesszük, mert neki nem lesz könnyebb, de nekünk szarabb lesz, az biztos. Érdemes ezektől megtisztulni.
A rövid menetekre elegendő ok lehet a fáradtság, nem kell hozzá különösebben semmi. Viszont okként idesoroltad az anyukád és a gyerekeid is, emiatt szerintem sántít az ügy. Nem itt lesz az ok. Az elégtelen szex tünet, ha fontos minden megoldható.Ha nem elég tartós a férjed merevedése egy dildo igen hasznos bír lenni, maszturbálni is lehet, valójában nem a szex lesz a gond. Az akadályokat még kívül keresed, de belül fogod megtalálni, ahogy már sokan mondták.
Adj és hagyj magadnak időt és energiát. Nem egy ideát kell kiteljesíteni, csak egy érzést kell tudni átélni és megélni, hogy minden rendben van. Képes vagy mindent megoldani? Igen. Jobban kéne csinálni? Szerintem a legjobbat hozod ki magadból. Akkor miért frusztrálod magad?
Alaphangon frusztrált vagy? Akkor keress valami örömöt, regenerálódj, töltődj fel. Keresd meg, hogy mi az, ami örömet okoz. Legyenek instant örömeid is vészhelyzetre, alkohol-, nikotin- és narkotikum mentes, mondjuk egy jó barátnő telefonszáma, akármi, ami örömmel tölt el. Nekem a lépcsőn megivott kávé volt. Körbeültettem a ház elejét virággal, tavasztól tél elejéig mindig virágzott valami, hóvirág, krókusz, nárcisz, aranyvessző, tulipán, babarózsa, stb. Csak kint ültem és néztem a virágokat. Utána folytatni tudatam a robotot. De mindenkinek más jön be.
Sok örömet, Jessica! Nem baj, ha nem a családodban találod meg és az sem baj, ha nem napi 8 órás munkaterápiára fogod magad az eddigiek mellé. Az állás persze fontos, ha azt akarod, mielőbb legyen meg!
Üdv:
Alenka
Kedves Alenka!
Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de
Kedves Alenka!
Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de inkább priviben, ha lehet. Tudok neked valahová írni? Vagy írj te nekem légy szíves, ha nem akarod kirakni az email címed ide, az enyém zilus@freemail.hu.
Minden stimmel, amiket írsz és már magam is felismertem őket, rosszkedvű azért lehetek, mert a megoldásokat nem találom jó ideje, ez feszélyez egy kicsit.
De töltöm magam, nem csak a tanácsodra, magam is rájöttem, hogy az élet apró örömeivel kell, hogy ilyenkor körbe vegyük magunkat. Tudatos barátnő sajnos még nem nagyon van, aki nem csak nyavalygásnak veszi a gondjaimat. De ezen is mutatkozik változás. A lépcső és a kávé nekem is bejön, többek között. Most mindjárt csinálok is egyet. Alkohol-cigi-narkó szerencsére sosem boldogítottak.
Szeretettel: Kriszti
a kávé az nem narkotikum?
a kávé az nem narkotikum? minden nap fogyasztva sem?:)
helyette ott a mate tea hatásilag százszor jobb, vagy egy brutál zöld tea, ha már lazulás a cél.. a kávé is narkó kategória nálam, minden pótszer az, főleg ha rendszert csinálunk belőle.
Igen, valahol szerintem is az. De szeretem és sok tejjel iszom.
Igen, valahol szerintem is az. De szeretem és sok tejjel iszom. Inkább jókat alszom tőle, minthogy feldobna. Tej nélkül meg sem bírom inni. Nem tudom, hogy függő vagyok-e, mert kibírok nélküle több napot. Ami nélkül már alig-alig bírok ki egy-egy napot, az az ide visszajárás, tehát valahol ez is függés. Olvasgatni, néha hozzászólni. Sőt néha úgy érzem, hogy minden, de minden pótlék.
hmm!..
hmm!..
Minden, ami a mentális képességekre hat
A kávé is drog, meg a kamilla is az.
Minden stresszoldó és fájdalomcsillapító narkotikum. A narkotikumok a mentális képességekre hatnak, csak van, amelyik szétzilálja van, amelyik nem. A kávéban a koffein nem okoz tudatzavart és az olasz pörkölésű méregerős sem, bár lehet, hogy vannak olyan hiperérzékenyek, akiknek ártalmas. Ahogy hozzám sem illik a teák hatóanyaga, a tein.
És függőség természetesen kialakulhat. Nekem nem okozott gondot 10-ről 2-re levinni, majd teljesen leszokni róla. A szervezetnek a kakaót lehet egészségesen is biztosítani.
Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most
Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most Teként fordulok Hozzád , hogy adj tanácsot : Mi is lenne a helyes cselekedet ilyen történés után ? ugyanis befuccsolt a bölcsességem .
De visszafordulva : Magam számára az önkéntelen érzelmi felindulásokat jónak , természetesnek tartom . Legalábbis jobbnak és természetesebbnek mint egy bármiféle és mégoly nemes eszmerendszeren való agyalás által magamnak
előirt és megvalósításakor ezért mesterkéltnek ható reakciót .
A kiabálás gondolom jólesett és levezette az indulatod .
A későbbi bűntudat viszont nem volt jó .
A hiúságod , a Magadról kialakított képed megsérült mert kitörtél magadból és a saját szemed elé került a viselkedésed ami nem egyezik a ketreced rácsain villódzóval .
De ha valóban nem tetszik az ahogyan viselkedtél és nem csak az agyad eszel és meszelné újra mosolygósra a képet , hanem a szíved is azt súgja , hogy lehet ilyenkor jó szívvel , – és nem összeszorított foggal , magadat görcsösen féken tartva , – másképp viselkedni akkor én azt tenném a helyedben hogy 1.
megpróbálnám elképzelni azt a feszültséglevezetést ami nem ” negatív ” ( örömtáncot járni ? – fogalmam sincs , hogy mit lehet tenni ilyenkor ) vagy elképzelni az érzelmileg oly mértékben kiegyensúlyozott állapotomat , amit még egy ilyen váratlanság sem billent meg és 2. kérném hitem felkentjét vagy felkentjeit , hogy segítsenek elérni ezt az állapotot . Nem lehetetlen ! Fel kell jegyezni a lelked kívánságlistájára amit imáidban rendszeresen felidézel és örülni előre annak a biztos tudásának , hogy ez egyszer , – a számodra legmegfelelőbb időben – , megvalósul és amikor ez az örömérzés időnként felforrósul akkor köszönetet mondani érte a világnak , Magadnak . Te számodra is meglepetés lesz amikor teljes természetességgel viselkedsz egy hasonló helyzetben azon a módon amit minden szinted elfogad és amely viselkedéssel lelkiismeretfurdalás nélkül azonosulni tud . ( Nálam 10-15 év is volt egy ilyen folyamat , de megérte várnom ) Addig viszont sok energiát és görcsöt megtakaríthatsz magadnak , ha megbékélsz a „most ilyen vagyok , de leszek még tökéletesebb is ” jegyében Magaddal , és olyannak szereted magad , amilyen most vagy . Utólag megkönnyebbülten nevess egy jót a helyzeten , hogy nem jött még el a te időd a halálra , és élvezd , hogy nem szorult beléd a düh , a felháborodás , hanem , – az élet áramlását nem megakasztva – , rögtön kiadtad magadból , és mondj hálát sorsodnak , jótündérednek a szerencsésen végződött forgalomirányítói tevékenységért .
üdvözlettel : felacso
Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most
Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most Teként fordulok Hozzád , hogy adj tanácsot : Mi is lenne a helyes cselekedet ilyen történés után ? ugyanis befuccsolt a bölcsességem .
De visszafordulva : Magam számára az önkéntelen érzelmi felindulásokat jónak , természetesnek tartom . Legalábbis jobbnak és természetesebbnek mint egy bármiféle és mégoly nemes eszmerendszeren való agyalás által magamnak
előirt és megvalósításakor ezért mesterkéltnek ható reakciót .
A kiabálás gondolom jólesett és levezette az indulatod .
A későbbi bűntudat viszont nem volt jó .
A hiúságod , a Magadról kialakított képed megsérült mert kitörtél magadból és a saját szemed elé került a viselkedésed ami nem egyezik a ketreced rácsain villódzóval .
De ha valóban nem tetszik az ahogyan viselkedtél és nem csak az agyad eszel és meszelné újra mosolygósra a képet , hanem a szíved is azt súgja , hogy lehet ilyenkor jó szívvel , – és nem összeszorított foggal , magadat görcsösen féken tartva , – másképp viselkedni akkor én azt tenném a helyedben hogy 1.
megpróbálnám elképzelni azt a feszültséglevezetést ami nem ” negatív ” ( örömtáncot járni ? – fogalmam sincs , hogy mit lehet tenni ilyenkor ) vagy elképzelni az érzelmileg oly mértékben kiegyensúlyozott állapotomat , amit még egy ilyen váratlanság sem billent meg és 2. kérném hitem felkentjét vagy felkentjeit , hogy segítsenek elérni ezt az állapotot . Nem lehetetlen ! Fel kell jegyezni a lelked kívánságlistájára amit imáidban rendszeresen felidézel és örülni előre annak a biztos tudásának , hogy ez egyszer , – a számodra legmegfelelőbb időben – , megvalósul és amikor ez az örömérzés időnként felforrósul akkor köszönetet mondani érte a világnak , Magadnak . Te számodra is meglepetés lesz amikor teljes természetességgel viselkedsz egy hasonló helyzetben azon a módon amit minden szinted elfogad és amely viselkedéssel lelkiismeretfurdalás nélkül azonosulni tud . ( Nálam 10-15 év is volt egy ilyen folyamat , de megérte várnom ) Addig viszont sok energiát és görcsöt megtakaríthatsz magadnak , ha megbékélsz a „most ilyen vagyok , de leszek még tökéletesebb is ” jegyében Magaddal , és olyannak szereted magad , amilyen most vagy . Utólag megkönnyebbülten nevess egy jót a helyzeten , hogy nem jött még el a te időd a halálra , és élvezd , hogy nem szorult beléd a düh , a felháborodás , hanem , – az élet áramlását nem megakasztva – , rögtön kiadtad magadból , és mondj hálát sorsodnak , jótündérednek a szerencsésen végződött forgalomirányítói tevékenységért .
üdvözlettel : felacso
Hali!
Én ilyenkor régebben csak megijedtem, és megserultem
Hali!
Én ilyenkor régebben csak megijedtem, és megserultem lelkileg, de most mar tobb erom is van, hamarabb ocsudok, nem erzem magam lelkileg megsebezve olyan nagyon, mint gyerekkoromban, amikor el akartak utni, és mutatom a tablat, és hogy mi a helyes magatartas a KRESZ-ben, vagy csak felkialtok: „Hé, ember!”
Nekem ahhoz kellett felnonom, hoyg eszlelejem, hogy amasik ember a hibas, nem én, ahhoz kellett energiat gyujtenem, hogy ilyenkor amennyire a helyzet engedi meg merjem vedeni magam PLUSSZ atadjam az ide vonatkozo helyes viselkedesrol a tudasom, tehat infot adjak.
Inkabb ugy erzem, nem juttatom elegge kifejezesre a haragomat, vagy nem zarom eleg rovidre az olyan helyzeteket, amikor nekem artanak.
Én is elmeselek egy tortenetet.
Tegnap kértem egy 1szemelyes kiskozertben, ahol engem szemelyesen ismernek latasbol, a 490-es parizsibol 10-15 deka kozott. És ez kozvetlenul zaras elott volt, egyedul voltam bent, ami nem ritka abban a kozertben, hosszan beszelgetett velem az elado arrol, hogy de most az melyik parizsi is, mert ilyen aru nincsen, majd kideritette, hogy ez a parizsi, amit en minden heten vinni szoktam 490-ert, most mar csak 385 Ft. Minden ujjamon logott valami, nem neztem meg ott es akkor a blokkot. Otthon neztem, hogy többet utott be 40-50 Ft-tal. Szaladok le, de mar zarva volt. Gondoltam, nem baj, ismernek, volt mar iylen, volt, hoyg általam ottfelejtett árut masnap megkapott Anyukam csak ugy bemondasra; majd masnap bemegyek, legfeljebb ujra veszek valamit, kevesebbet fizetek, még elmondasbol is tuti emlekezik az elado.
Ma este mentem be vasarolni, es szoltam a blokkot mutatva az elozo naprol. Vesztunkre benn volt vagy 5 ismeretlen ember, aki csak ott acsorgott, majd beleszolt, meg veszekedett velem – nem ertettem, milyen jogon! És kik ezek az emberek, és mi bajuk lehet velem?! És mi kozuk a temahoz?!
Kozben visszakaptam 40 Ft-ot, es fizettem az uj arukert, de ők UTÁNA elem alltak, es szidtak!
Megkerdeztem az egyik perlekedőt, hogy kicsoda ő, milyen minosegben szol ebbe bele? Mondta, ő az uzletvezeto. Mondtam neki, hogy Önnek es nekem 2 dolgunk lehet ebben az ugyben egymassal: vagy visszaadja a kulonbozetet, vagy valamilyen indokkal NEM ADJA vissza. Mind2 megoldas rendben van. Semmi mas nem tartozik ide, semmi mas dolgunk nincs egymassal, mi jogon szid engem?!
Magyarazta egyre ingerultebben és hangosabban, hogy de igen, ő felvilagosit, merthogy _A HULYE EMBEREKNEK, akik vasarolnak_ tudni kene, hogy… igy meg ugy.
Én kozben elindultam kifele, mig o csak mondta, mondta, zugolodott hogy igymegugy es hogy hogy kepzelem ezt. Még az ajtobol visszaszoltam, hogy nem vagyok hulye ember.
De bizonyara frappansabbat is lehetett volna mondani.
Nem vagyok elegedett, nem voltam olyan hatekony, mint lehettem volna.
És akkor még hajlando voltam hallgatni onszantambol egy ideig a ram zudulo mas eredetu frusztracioikat, es tul keson kaptam eszbe, tul keson fogtam onvedelembe, tul keson tavoztam. Lelkiismeretfurdalasom van, amiert ennyi ideig is ENGEDTEM, hogy igaztalanul bántsanak.
És még en vagyok a szituacio erzelmi vesztese, mert szolni mertem, hogy rosszul szamoltak…
Igen, én is jártam már hasonlóan, amikor az üzletvezető
Igen, én is jártam már hasonlóan, amikor az üzletvezető legecizett. Mert piacon voltunk és akartam venni egy walkmant, vagy ilyesmit (akkor még nem volt cd, hehe, jó öreg vagyok) 🙂
Na mindegy, megkérdeztem, hogy ki lehet-e próbálni, van-e rá valamilyen garancia. De gondolom nem volt, mert elkezdett szitkozódni, hogy micsoda geci vevők vannak. Otthagytam.
Igazából néha azon gondolkodom, hogy érdemes-e minden ilyet kielemezni? Tegnap óta gondolkodom és most arra jöttem rá, hogy talán nincs is. Talán több figyelmet szentelek az ilyen eseményeknek, mint kellene, többet elemzem és próbálok rájönni, hogy mit hibáztam. Közben pedig ezzel anélkül, hogy tudnám csak energiát adtam az ilyen és hasonló szituációknak és most sorra jönnek a hasonló konfliktusok az életembe.
Lehet, hogy tényleg az a megoldás, hogy fogjuk rá a melegre és lazuljunk, amennyire csak lehetséges.
érdemes,
érdemes, mert az ilyen üzleteket messzire el kell kerülni. én most vagyok így, hogy a közelemben lévő boltokból hasonló taplósági okokból már kettő kilőve sajnos (persze, nem csinálok rendszert, dogmát belőle, ha nagyon úgy van, néha még vásárolok ott. de inkább csak félrészegen;))
ez az a szitu, hogy a pénzeddel ezt a fajta üzletpolitikát, hozzáállást támogatod-e vagy sem.. vagy inkább fizetsz kicsivel többet és bemész egy olyan üzletbe, ahol mosolyog rád az eladó. vagy nem is kell többet fizetni, piacon kell vásárolni, ott aztán bőven válogathatsz fejre, hogy kinél vásárolsz, ki a szimpatikus, mert bizony megéri. A pozitivitást vagy a negativitást táplálod-e a pénzeddel, ennyi a kérdés.
Végül is neked is igazad van, abból a szempontból, hogy ha
Végül is neked is igazad van, abból a szempontból, hogy ha megválogatjuk, hogy hol vásárolunk, akkor talán változik egy kicsit a morál. Ez egy olyan érdekes dolog, hogy a tesóm pl. kereskedő volt és gyakran panaszkodott a tapló vásárlókra, a vásárlók meg panaszkodnak a tapló eladókra. Aztán ez érdekes dolog, mert a kapitalizmustól azt vártuk, hogy a verseny miatt kedvesebbek, szolgálatkészebbek lesznek, de ez többségében gondolom csak addig van így, amíg valóban a tulajdonostól vásárolsz. Persze itt is vannak kivételek. Mert az eladók nincsenek megfizetve + túl vannak hajtva + egyébként is hiányzik belőlük meg belőlünk is a képesség, hogy úgy alaphelyzetből, a körülmények ellenére boldogok legyünk. TISZTELET A KIVÉTELNEK! Ez nekem is nagy hibám, próbálom magam ehhez másképp hozzáállítani.
Azt, hogy érdemes-e elemezgetnünk, azt inkább a következőkre értettem. Az utóbbi időben kényszer elemzővé váltam általában minden olyan negatív és pozitív dologgal kapcsolatban, ami mostanában ér és magam körül tapasztalok. Fúúúú, de nagyon szeretném rendbe rakni az életem, az érzéseim, a házasságom, az anyagi helyzetem és most már azt hiszem elértem azt a határt, hogy gyakorlatilag átestem a ló másik oldalára. Mindent, mindenkit, minden gondolatomat, érzésemet, engem ért élményt, tapasztalatot elemezni kezdek és már odáig jutottam, hogy elfelejtettem élni.
Gyakorlatilag kevés választ el azt hiszem az őrülettől. Szóval ideje lassítanom, úgy gondolom.
akkor gondolkozz kevesebbet és cselekedj többet
akkor gondolkozz kevesebbet és cselekedj többet! (gondolatorientáltság->cselekvésorientáltság by Hermess)
Hali!
Én ilyenkor régebben csak megijedtem, és megserultem
Hali!
Én ilyenkor régebben csak megijedtem, és megserultem lelkileg, de most mar tobb erom is van, hamarabb ocsudok, nem erzem magam lelkileg megsebezve olyan nagyon, mint gyerekkoromban, amikor el akartak utni, és mutatom a tablat, és hogy mi a helyes magatartas a KRESZ-ben, vagy csak felkialtok: „Hé, ember!”
Nekem ahhoz kellett felnonom, hoyg eszlelejem, hogy amasik ember a hibas, nem én, ahhoz kellett energiat gyujtenem, hogy ilyenkor amennyire a helyzet engedi meg merjem vedeni magam PLUSSZ atadjam az ide vonatkozo helyes viselkedesrol a tudasom, tehat infot adjak.
Inkabb ugy erzem, nem juttatom elegge kifejezesre a haragomat, vagy nem zarom eleg rovidre az olyan helyzeteket, amikor nekem artanak.
Én is elmeselek egy tortenetet.
Tegnap kértem egy 1szemelyes kiskozertben, ahol engem szemelyesen ismernek latasbol, a 490-es parizsibol 10-15 deka kozott. És ez kozvetlenul zaras elott volt, egyedul voltam bent, ami nem ritka abban a kozertben, hosszan beszelgetett velem az elado arrol, hogy de most az melyik parizsi is, mert ilyen aru nincsen, majd kideritette, hogy ez a parizsi, amit en minden heten vinni szoktam 490-ert, most mar csak 385 Ft. Minden ujjamon logott valami, nem neztem meg ott es akkor a blokkot. Otthon neztem, hogy többet utott be 40-50 Ft-tal. Szaladok le, de mar zarva volt. Gondoltam, nem baj, ismernek, volt mar iylen, volt, hoyg általam ottfelejtett árut masnap megkapott Anyukam csak ugy bemondasra; majd masnap bemegyek, legfeljebb ujra veszek valamit, kevesebbet fizetek, még elmondasbol is tuti emlekezik az elado.
Ma este mentem be vasarolni, es szoltam a blokkot mutatva az elozo naprol. Vesztunkre benn volt vagy 5 ismeretlen ember, aki csak ott acsorgott, majd beleszolt, meg veszekedett velem – nem ertettem, milyen jogon! És kik ezek az emberek, és mi bajuk lehet velem?! És mi kozuk a temahoz?!
Kozben visszakaptam 40 Ft-ot, es fizettem az uj arukert, de ők UTÁNA elem alltak, es szidtak!
Megkerdeztem az egyik perlekedőt, hogy kicsoda ő, milyen minosegben szol ebbe bele? Mondta, ő az uzletvezeto. Mondtam neki, hogy Önnek es nekem 2 dolgunk lehet ebben az ugyben egymassal: vagy visszaadja a kulonbozetet, vagy valamilyen indokkal NEM ADJA vissza. Mind2 megoldas rendben van. Semmi mas nem tartozik ide, semmi mas dolgunk nincs egymassal, mi jogon szid engem?!
Magyarazta egyre ingerultebben és hangosabban, hogy de igen, ő felvilagosit, merthogy _A HULYE EMBEREKNEK, akik vasarolnak_ tudni kene, hogy… igy meg ugy.
Én kozben elindultam kifele, mig o csak mondta, mondta, zugolodott hogy igymegugy es hogy hogy kepzelem ezt. Még az ajtobol visszaszoltam, hogy nem vagyok hulye ember.
De bizonyara frappansabbat is lehetett volna mondani.
Nem vagyok elegedett, nem voltam olyan hatekony, mint lehettem volna.
És akkor még hajlando voltam hallgatni onszantambol egy ideig a ram zudulo mas eredetu frusztracioikat, es tul keson kaptam eszbe, tul keson fogtam onvedelembe, tul keson tavoztam. Lelkiismeretfurdalasom van, amiert ennyi ideig is ENGEDTEM, hogy igaztalanul bántsanak.
És még en vagyok a szituacio erzelmi vesztese, mert szolni mertem, hogy rosszul szamoltak…
Igen, én is jártam már hasonlóan, amikor az üzletvezető
Igen, én is jártam már hasonlóan, amikor az üzletvezető legecizett. Mert piacon voltunk és akartam venni egy walkmant, vagy ilyesmit (akkor még nem volt cd, hehe, jó öreg vagyok) 🙂
Na mindegy, megkérdeztem, hogy ki lehet-e próbálni, van-e rá valamilyen garancia. De gondolom nem volt, mert elkezdett szitkozódni, hogy micsoda geci vevők vannak. Otthagytam.
Igazából néha azon gondolkodom, hogy érdemes-e minden ilyet kielemezni? Tegnap óta gondolkodom és most arra jöttem rá, hogy talán nincs is. Talán több figyelmet szentelek az ilyen eseményeknek, mint kellene, többet elemzem és próbálok rájönni, hogy mit hibáztam. Közben pedig ezzel anélkül, hogy tudnám csak energiát adtam az ilyen és hasonló szituációknak és most sorra jönnek a hasonló konfliktusok az életembe.
Lehet, hogy tényleg az a megoldás, hogy fogjuk rá a melegre és lazuljunk, amennyire csak lehetséges.
érdemes,
érdemes, mert az ilyen üzleteket messzire el kell kerülni. én most vagyok így, hogy a közelemben lévő boltokból hasonló taplósági okokból már kettő kilőve sajnos (persze, nem csinálok rendszert, dogmát belőle, ha nagyon úgy van, néha még vásárolok ott. de inkább csak félrészegen;))
ez az a szitu, hogy a pénzeddel ezt a fajta üzletpolitikát, hozzáállást támogatod-e vagy sem.. vagy inkább fizetsz kicsivel többet és bemész egy olyan üzletbe, ahol mosolyog rád az eladó. vagy nem is kell többet fizetni, piacon kell vásárolni, ott aztán bőven válogathatsz fejre, hogy kinél vásárolsz, ki a szimpatikus, mert bizony megéri. A pozitivitást vagy a negativitást táplálod-e a pénzeddel, ennyi a kérdés.
Végül is neked is igazad van, abból a szempontból, hogy ha
Végül is neked is igazad van, abból a szempontból, hogy ha megválogatjuk, hogy hol vásárolunk, akkor talán változik egy kicsit a morál. Ez egy olyan érdekes dolog, hogy a tesóm pl. kereskedő volt és gyakran panaszkodott a tapló vásárlókra, a vásárlók meg panaszkodnak a tapló eladókra. Aztán ez érdekes dolog, mert a kapitalizmustól azt vártuk, hogy a verseny miatt kedvesebbek, szolgálatkészebbek lesznek, de ez többségében gondolom csak addig van így, amíg valóban a tulajdonostól vásárolsz. Persze itt is vannak kivételek. Mert az eladók nincsenek megfizetve + túl vannak hajtva + egyébként is hiányzik belőlük meg belőlünk is a képesség, hogy úgy alaphelyzetből, a körülmények ellenére boldogok legyünk. TISZTELET A KIVÉTELNEK! Ez nekem is nagy hibám, próbálom magam ehhez másképp hozzáállítani.
Azt, hogy érdemes-e elemezgetnünk, azt inkább a következőkre értettem. Az utóbbi időben kényszer elemzővé váltam általában minden olyan negatív és pozitív dologgal kapcsolatban, ami mostanában ér és magam körül tapasztalok. Fúúúú, de nagyon szeretném rendbe rakni az életem, az érzéseim, a házasságom, az anyagi helyzetem és most már azt hiszem elértem azt a határt, hogy gyakorlatilag átestem a ló másik oldalára. Mindent, mindenkit, minden gondolatomat, érzésemet, engem ért élményt, tapasztalatot elemezni kezdek és már odáig jutottam, hogy elfelejtettem élni.
Gyakorlatilag kevés választ el azt hiszem az őrülettől. Szóval ideje lassítanom, úgy gondolom.
akkor gondolkozz kevesebbet és cselekedj többet
akkor gondolkozz kevesebbet és cselekedj többet! (gondolatorientáltság->cselekvésorientáltság by Hermess)