Tízparancsolat
A 8. parancsolat :Ne lopj
A 10. :Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját ,se szolgálóleányát ,se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.
Már gyermekként is foglalkoztatott a kérdés, hogy ezt vajon miért kellett két parancsolatba megírni, hiszen ez a kettő tulajdonképpen ugyan az.
Bár akkoriban én ezt sok embertől kérdezgettem, de igazán választ nem kaptam rá senkitől.
Ami késik, nem múlik!
Templomba voltam vasárnap és a téma a tízparancsolat 8. parancsolata volt.
Ne lopj
Lelkipásztoraink fiatalok, így az ifjúságot számomra egészen meglepő módon össze tudják verbuválni , tartani.
A lányom, aki 16 éves, fel van háborodva, ha péntek estére szervezünk valamilyen családi programot, mert hogy az egybeesik az ő összejöveteleikkel.
Én ezért nem győzök hálát adni Istennek, hiszen ez manapság nagyon nagyon ritka.
Szóval a vasárnapi Istentisztelet magva az volt, hogy a lelkipásztorunk kapott egy E-mailt, az egyik kislánytól, aki most érettségizett.
A kislány röviden arról írt, hogy egész eddigi életében megpróbált jó gyermeke lenni a szüleinek. Besegített a házimunkába, nem járt későn haza, mindig elmondta, hogy hová megy, jól tanult, de most az érettségi nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Nem volt ez rossz most sem (javarészt 5-ös és 4 – es), de ahhoz, hogy oda felvegyék ahová a szülei szerették volna, KEVÉS.
A pontszámok közzététele óta a gyereknek nincs nyugta otthon.
A szülők szinte állandóan szidják, mindenféle hálátlan gyereknek elmondják, aki nem érdemelte meg az eddig ráköltött pénzt, mert az felesleges kiadás volt.
Inkább költöttük volna magunkra—mondják.
És itt kanyarodtunk vissza a 8. parancsolathoz, mer a tiszteletes feltette a kérdést, hogy vajon a szülők tudják e, hogy a tízparancsolat 8. parancsolata ellen vétenek?.
Ezt a parancsolatot ugyanis ahhoz, hogy megértsük, abba a korba kell visszahelyezni, amikor született.
Ez még rabszolgatartó társadalom volt, és ha valaki a tartozását nem tudta idejében megadni, akkor az adóst, az a személy, akinek tartozott, rabszolgájává tehette, egészen addig, amíg a tartozását le nem tudta, de max 7 évig.
Viszont mivel nehéz volt megállapítani, hogy miért mennyi, illetve hány nap jár, így nagyon sok volt a visszaélés ezzel.
A 8. parancsolat, tehát az emberi szabadság meglopására vonatkozik.
Így már érthetővé válik, hogy miért a 10. is
Igen, mi szülők sokszor eltúlozhatjuk a dolgokat, de én nagyon remélem, hogy ezek a szülők szintén ott voltak ezen az Istentiszteleten (bár tudom ez akkor ott mindenkinek üzent nem csak nekik), mert bele gondolni is rossz, hogy mi mindent okozhatnak ezzel a viselkedésükkel, hiszen a drogon a betegségeken kívül még nagyon sok más visszahatása is lehet.
Úgy gondoltam, hogy ez egészen elfogadható magyarázata a két parancsolatnak, és hogy leírom Nektek is, hátha Ti is elgondolkodtatok már ezen.
Vagy nem?
Nem,
Nem gondolkoztam el rajta! De nagyon érdekes! Szerintem nagyon sok liturgiai elem van aminek teljesen más a jelentése, mint amit a mai gyakorlat szerint értünk alatta. Mint ahogy a templomok se egészen azt a célt szolgálták anno mint ma. 🙂
Jó lenne ha a katolikus egyház, többek között a lányodék összejöveteleihez hasonló kezdeményezésekkel újra széleseb körben „szalonképessé” válna, akkor nagyon sok ilyet tanulhatnánk.
Visszatérve szegény kislányhoz, érdekes, hogy még mindig mennyire érvényes ez a „törvény”. Sok szülő nem tudja, hogy a gyereke nem a „sajátja”. „Rabnak” nézi, hogy uralkodhasson rajta. Hát semmit se tanulunk?
Üdv!
Nem,
Nem gondolkoztam el rajta! De nagyon érdekes! Szerintem nagyon sok liturgiai elem van aminek teljesen más a jelentése, mint amit a mai gyakorlat szerint értünk alatta. Mint ahogy a templomok se egészen azt a célt szolgálták anno mint ma. 🙂
Jó lenne ha a katolikus egyház, többek között a lányodék összejöveteleihez hasonló kezdeményezésekkel újra széleseb körben „szalonképessé” válna, akkor nagyon sok ilyet tanulhatnánk.
Visszatérve szegény kislányhoz, érdekes, hogy még mindig mennyire érvényes ez a „törvény”. Sok szülő nem tudja, hogy a gyereke nem a „sajátja”. „Rabnak” nézi, hogy uralkodhasson rajta. Hát semmit se tanulunk?
Üdv!
nem szeretik
Nem szeretik a lányukat azok a szülők. És a lelkipásztortól sem volt szép dolog így kitárni egy család magánéletét. Általánosságban beszélhetett volna róla, aztán személyesen a szülőkkel. Ez pedagógia. És sztem otthon a kislány ezután még nagyobb lecseszést kapott. Lelki terror. Az ilyen gyerekek szeretnek meglépni otthonról. Meg is értem.
Nincs gyerekem, de azt tudom hogy az összes parancsolat a „Szeresd felebarátodat mint önmagadat”- főparancson alapul, tehát minden a szereteten áll vagy bukik. Felesleges ennyit rágódni rajta. Elveszik a Lényeg ettől a sok parancstól, meg betartani-valótól.
Szia!
Valószínűleg csak
Szia!
Valószínűleg csak az én írásom nem adta vissza jól a témát, mert akkor azt ott nem éreztem, hogy kiteregetik egy család életét.
Azt sem gondolom, hogy nem szeretik a gyermeküket,szeretik ők a maguk módján, csak azt gondolják, hogy akkor tudják biztonságban ha orvos, vagy ügyvéd, vagy jogász lesz belőle .
Inkább azt gondolom ezek a szülők túlságosan féltik a gyermekeiket, és nem bíznak eléggé Istenben , illetve nem tudják hogy biztonságban csak Isten kezében vagyunk.
Na persze lehet, hogy Neked van igazad.
Üdv: Noa
szeretni a magunk módján
Kedves Noa!
Az igazi szeretet egy. Csak sajnos kevesen képesek rá. Ezért vagyunk itt, hogy dolgozzunk rajta, megtanuljuk, mert még mindenki a „maga módján” szeret. Ami nem feltétlenül rossz, és nem nem-szeretet. Láttam már 20 évesen „lelki roncsként” elmenekült gyereket, akit így „szerettek” otthon. Csak még jól meg is verték… bár erről itt nem volt szó. Szerintem a szülők abban hisznek, hogy akkor lesz boldog a gyerek ha ügyvéd, orvos, közgazdász: ergo a pénz az istenük…
Csak akkor van szeretet, ha azt teszi amit mondok? Ejj… A nagymamám szokta mondogatni hogy „szeretném ha minden úgy lenne, ahogy én akarom” 🙂 Naná! mindenki szeretné. Jó nagy trutyi lenne a világban! Mert az emberek (többnyire) nem képesek felmérni, felismerni mire van szükségük. Ezért vezet Isten, Élet… akárhogy hívjuk, viszont fel kell ismerni az útmutatását. Na elszálltam.
Úgy gondolom, ahogy a mosoly nyelve univerzális, és igenis látszik aki nem szívből mosolyog, csak a „fényképnek”, úgy a szeretet is. Nagyon szeretem Tepperwein megfogalmazását: „a szeretet nem más, mint tudatosan, megértően elfogadni a tökéletlent”. Hát erre törekszem. (meg arra, hogy ne ragaszkodjak ahhoz, hogy igazam legyen ;))
nem szeretik
Nem szeretik a lányukat azok a szülők. És a lelkipásztortól sem volt szép dolog így kitárni egy család magánéletét. Általánosságban beszélhetett volna róla, aztán személyesen a szülőkkel. Ez pedagógia. És sztem otthon a kislány ezután még nagyobb lecseszést kapott. Lelki terror. Az ilyen gyerekek szeretnek meglépni otthonról. Meg is értem.
Nincs gyerekem, de azt tudom hogy az összes parancsolat a „Szeresd felebarátodat mint önmagadat”- főparancson alapul, tehát minden a szereteten áll vagy bukik. Felesleges ennyit rágódni rajta. Elveszik a Lényeg ettől a sok parancstól, meg betartani-valótól.
Szia!
Valószínűleg csak
Szia!
Valószínűleg csak az én írásom nem adta vissza jól a témát, mert akkor azt ott nem éreztem, hogy kiteregetik egy család életét.
Azt sem gondolom, hogy nem szeretik a gyermeküket,szeretik ők a maguk módján, csak azt gondolják, hogy akkor tudják biztonságban ha orvos, vagy ügyvéd, vagy jogász lesz belőle .
Inkább azt gondolom ezek a szülők túlságosan féltik a gyermekeiket, és nem bíznak eléggé Istenben , illetve nem tudják hogy biztonságban csak Isten kezében vagyunk.
Na persze lehet, hogy Neked van igazad.
Üdv: Noa
szeretni a magunk módján
Kedves Noa!
Az igazi szeretet egy. Csak sajnos kevesen képesek rá. Ezért vagyunk itt, hogy dolgozzunk rajta, megtanuljuk, mert még mindenki a „maga módján” szeret. Ami nem feltétlenül rossz, és nem nem-szeretet. Láttam már 20 évesen „lelki roncsként” elmenekült gyereket, akit így „szerettek” otthon. Csak még jól meg is verték… bár erről itt nem volt szó. Szerintem a szülők abban hisznek, hogy akkor lesz boldog a gyerek ha ügyvéd, orvos, közgazdász: ergo a pénz az istenük…
Csak akkor van szeretet, ha azt teszi amit mondok? Ejj… A nagymamám szokta mondogatni hogy „szeretném ha minden úgy lenne, ahogy én akarom” 🙂 Naná! mindenki szeretné. Jó nagy trutyi lenne a világban! Mert az emberek (többnyire) nem képesek felmérni, felismerni mire van szükségük. Ezért vezet Isten, Élet… akárhogy hívjuk, viszont fel kell ismerni az útmutatását. Na elszálltam.
Úgy gondolom, ahogy a mosoly nyelve univerzális, és igenis látszik aki nem szívből mosolyog, csak a „fényképnek”, úgy a szeretet is. Nagyon szeretem Tepperwein megfogalmazását: „a szeretet nem más, mint tudatosan, megértően elfogadni a tökéletlent”. Hát erre törekszem. (meg arra, hogy ne ragaszkodjak ahhoz, hogy igazam legyen ;))
Mindenki mindig úgy szeret, ahogy éppen tud.
Mindenki a saját szűrőjén keresztül szeret. A saját szűrőjét mindenki maga rakta össze ez életében, és előző életeiben (vagy úgy is fogalmazhatjuk, hogy a tudatának, mély szintjeiben, számára láthatatlanul tárolódik az anyaméhből, a csecsemőkorból eredendő tapasztalatok alapján).
Egy ilyen esetnél a gyermek nem tudatos megfelelési kényszere összekapcsolódik a szülők szintén nem-tudatos elvárásaival. De mivel ezt a szülők, maguk sem oldották fel, nem tudatosították, fogalmuk sincs róla, h „rosszat” tesznek, sőt, sok esetben meg vannak győződve az igazukról, és arról, így szeretik jól a lányukat, hiszen mi lesz belőle/vele ha nem teljesít?
A gyermeknek viszont mégannyira sincs esélye tudatosan látni a dolgot, hiszen a nem-tudatos szülei nem adtak a kezébe semmit, ami használható lenne az önismeret gyakorlásában, a dolgok tisztán-látásában.
Ezért történik a trauma. Ilyen esetekben a trauma az, ami szembesít, ami felhíja a figyelmet valamire, ami a mély-tudatban tárolt hamis kép a világról, a dolgok működéséről. Ezeket nem könnyű feldolgozni, mert sokszor nem olyan dolgokban gyökereznek, amire emlékszünk. És ebben az esetben ráadásul közös feladat, azzá válik a minta, és az örökölt tulajdonságok átadása miatt.
Nem az a baj, hogy nem jól szeretünk. Mindig mindenki úgy szeret, ahogy éppen tud. Az egyedüli bajt a nem-tudatosság okozza. Pontosabban a traumát, ami viszont a gyógyulásért van. Innentől kezdve tulajdonképpen nincs baj.
A dolgok csak vannak. A döntő az, elfogadjuk-e őket, és mit kezdünk velük?
Nagyon jó a meglátásod
Nagyon jó a meglátásod !
Ez pontosan így van….
Sajnos én csak sokára jöttem rá…,
Hívő voltam mindíg,de a szembesülés után másképpen …
Névtelen úton levő
Mindenki mindig úgy szeret, ahogy éppen tud.
Mindenki a saját szűrőjén keresztül szeret. A saját szűrőjét mindenki maga rakta össze ez életében, és előző életeiben (vagy úgy is fogalmazhatjuk, hogy a tudatának, mély szintjeiben, számára láthatatlanul tárolódik az anyaméhből, a csecsemőkorból eredendő tapasztalatok alapján).
Egy ilyen esetnél a gyermek nem tudatos megfelelési kényszere összekapcsolódik a szülők szintén nem-tudatos elvárásaival. De mivel ezt a szülők, maguk sem oldották fel, nem tudatosították, fogalmuk sincs róla, h „rosszat” tesznek, sőt, sok esetben meg vannak győződve az igazukról, és arról, így szeretik jól a lányukat, hiszen mi lesz belőle/vele ha nem teljesít?
A gyermeknek viszont mégannyira sincs esélye tudatosan látni a dolgot, hiszen a nem-tudatos szülei nem adtak a kezébe semmit, ami használható lenne az önismeret gyakorlásában, a dolgok tisztán-látásában.
Ezért történik a trauma. Ilyen esetekben a trauma az, ami szembesít, ami felhíja a figyelmet valamire, ami a mély-tudatban tárolt hamis kép a világról, a dolgok működéséről. Ezeket nem könnyű feldolgozni, mert sokszor nem olyan dolgokban gyökereznek, amire emlékszünk. És ebben az esetben ráadásul közös feladat, azzá válik a minta, és az örökölt tulajdonságok átadása miatt.
Nem az a baj, hogy nem jól szeretünk. Mindig mindenki úgy szeret, ahogy éppen tud. Az egyedüli bajt a nem-tudatosság okozza. Pontosabban a traumát, ami viszont a gyógyulásért van. Innentől kezdve tulajdonképpen nincs baj.
A dolgok csak vannak. A döntő az, elfogadjuk-e őket, és mit kezdünk velük?
Nagyon jó a meglátásod
Nagyon jó a meglátásod !
Ez pontosan így van….
Sajnos én csak sokára jöttem rá…,
Hívő voltam mindíg,de a szembesülés után másképpen …
Névtelen úton levő