Az elején mindig olyan jó. Azt érzem boldog vagyok és boldoggá teszek valakit. Aztán jönnek a problémák, eddigi kapcsolataim tele voltak gondokkal (amelyek mindig menet közben jelentkeztek) és mára már azt érzem inkább legyek egyedül mint folyamatosan idegeskedjek valamin. Hisz mikor egyedül vagyok, semmi de semmi problémám nincs!
Amikor feltornyosultak a nem várt gondok kezdtem leamortizálódni. Értségek mindenhogy. Testileg, lelkileg, agyilag…
Elhanyagolom a külsőm, nem érdekel semmi, sehová nem akarok menni. Rájöttem minden energiámat a probléma megoldására fordítom ilyenkor. Meg akarom oldani a lehetetlent!!!!!! Miért is? Nem tudom.
Mennyivel könnyebb lenne rögtön kilépni és nem foglalkozni tovább a dologgal. Húzom míg tudom, míg 100% biztos nem vagyok abban hogy reménytelen.
A szakítás után teljes fordulás következik be nálam. Hirtelen kitárul előttem a VILÁG!! Foglalkozom magammal (külsőmmel, belsőmmel egyaránt). Nyugodt, kiegyensúlyozott és jókedvű leszek. Nyitott vagyok új dolgokra és minden elkezd érdekelni egyszerre. Mint aki a sivatagból érkezik egy olyan helyre ahol friss vizet ihat!!!
Rájöttem: szabad akarok lenni.
Szabad ember, szabad akarattal..
Titokban reménykedek, hogy létezik párom ezen a VILÁGON akivel együtt lehetünk szabadok.
Mi a helyzet? 😉
Mi a helyzet? 😉
Szia Peti!
Köszi kérdésed 🙂
Rég írogattam, ebből ki is találhatod mi lehet körülöttem.
Próbálom helyre hozni a bolt dolgait, nincs könnyű dolgom. Sokat dolgozom és töltöm fel áruval – lehetőségemhez képest. Kell egy kis idő míg helyre áll a hiány okozta káosz de nagyon igyekszem.
Péterünkkel a következő van. Egy hétig bírta a „mamánál”, össze veszett vele és megjelent nálam.
Tehát ennyit a bizonyításról, hogy rendezi az adóságait. Megint az én segítségemet szeretné kérni.
Rájöttem hogy már nem szeretem viszonyt nagyon sajnálom. A kivert kutya szitu van, hogy senkinek sem kell.. stb
A blogomból kiemelted a külső elhanyagolást, pedig az csak apróság a szellemi, lelki leépüléshez képest.
A lényege tul.kép amit el akartam mondani a szabadság érzése. Amikor nincs a problémás kapcsolat és magamban vagyok, semmi baj… Teljesen jó minden és én akkor teljesedek ki! Érted Te ezt??
Mert én nem tudom miért van.
Szóval ennyi van mostanában.
szió
már megint az önismeret
Lehet olyan csodálatos párkapcsolat a világon, amelyikben mindezeket (szabadság, önmagunkkal törődés,fel- épülés, szépülés, kiteljesedés, emelkedés, gazdagodás, öröm, kölcsönös szeretet, odafigyelés) egy kapcsolaton belül lehetne megélni, megvalósitani………….?
Minden akadály bennünk van.
Az is, hogy nem vonzunk be ilyen kapcsolatokat
és az is, hogy nem éljük meg ezeket a minőségeket egy kapcsolaton belül.
mert kell, mert jön….
Hozzá kell tennem, hogy elismerem az egyedüllét létjogosultságát az életünk bármely szakaszában…..mert kell, mert jön és néha mi magunk is akarjuk.
Egyrészt meg kell tapasztalni, milyen is egyedül.
Másrészt tényleg sokat adhat az önismereti úton.
De ez nem zárja ki a kapcsolatban-fejlődés óriási jelentőségét.
Szia Ramina!
Igen, nekem nagyon jó egyedül. Egy ideig. Aztán vágyom arra hogy legyen párom. Aki vár ha hazaérek melóból, megsimogat és átölel…
Én vonzanám be a bonyolult és problémás kapcsolatokat? Pedig elhiheted nem arra vágyom!
Nekem is jó egyedül Cristinam. Igényem is van rá. A
Nekem is jó egyedül Cristinam. Igényem is van rá. A párkapcsolatra is igényem van.Most éppen ötvözöm a kettőt 🙂
Én sem vágytam problémás kapcsolatokra, mégis mindig „megtaláltak”. Igen szerintem a kapcsolatok feladatok és fejlődési lehetőségek………és ahogy mi változunk belül, úgy változnak a kapcsolataink is. A nagyon problémásból, lehúzóból, megalázóból a kezelhetőbb, méltóbb, emberileg kiteljesedettebbek, könnyebben élhetőbbek felé.
Nem irhatom, hogy a probléma mentes kapcsolatok felé, mert problémák mindig vannak, lesznek…..mert, mint mondtam, szerintem, a kapcsolatoknak egyben erőteljes fejlődési-tanulási oldaluk is van.
De ez oké.
Ha a kapcsolatban-fejlődésnek akkora jelentősége lenne, akkor
Ha a kapcsolatban-fejlődésnek akkora jelentősége lenne, akkor miért nem látni nőt a nagy mesterek oldalán? Esetleg a lélekpárjuk megtalálásával vannak problémáik?
Szia Jaguár!
Nem tudom Jaguár, csak sejtéseim vannak.
Talán a nagy Mesterek lelki fejlődése már egy olyan stádiumba jutott, amikor már túl vannak a fizikai párkapcsolatokon (sokon, sok életen keresztül) és sikeresen egyesitették és egyensúlyba hozták magukban a női és férfi minőségeket és ezt konkrét nővel már nem kell megélniük….nincs is erre már igényük.
Köszönöm, hogy irtál!Meg kell mondjam, olvasom a beirásaidat és nagyon tetszik a stilusod:-) Kifejezetten szórakoztató olykor és azonkivül őszinte. Pl. amikor irtad, h van hogy alkoholos befolyásoltságban kommentelsz és akkor kicsit nyersebb vagy…… nem mindenki vállalna be egy ilyet…
Aztán az is tetszett, mikor irtad az öngyilkosság blogban? nem tudom, hogy talán jó, hogy nem tettél ilyet, mert akkor nem boldogithatnál itt Sanyi oldalán bennünket.
Hát csak boldogits minket! 🙂
köszi szépen
Szia, ilyet írtam volna? 🙂 Ezt pl majdnem el is felejtettem, akkor ez pont olyan állapotban lehetett.. Elég ritkán írok úgy szerencsére, főleg mostanában, de akkor érződik is egyfajta szétesettség, agresszivitás az írásomon, már megfigyeltem. Akkor már jobb beszívva, de annak meg az a hátránya, hogy nagyon agyament és elszállt, követhetetlen lesz az egész. Bár olyankor a koronacsakra jobban működik szerintem.. De rájöttem, a legjobb ébredés után tisztán, akkor vagyok a legösszeszedettebb.
Na de visszatérve a témához, én inkább Cristinam-mal értek egyet, egy kapcsolat erősen visszafog, nagyságrendekkel jobban lehet haladni a fejlődésben egyedül szerintem. Sajnos.
Őőőő, szerintem(nem biztos), ez kb olyasmi lehet a kapcsolatban
Őőőő, szerintem(nem biztos), ez kb olyasmi lehet a kapcsolatban fejlődni – egyedül fejlődni, mint a nappal és az éjszaka viszonya. Egyik sincs meg a másik nélkül. Az egyik erre jó, a másik arra… szerintem! 🙂 Egyik sincs meg a másik nélkül. 🙂 Ha sokat sétáltunk, olykor le kell ülni megpihenni, regenerálódni, aztán ha okés, akkor megyünk tovább… 🙂 Szerintem. Egy kapcsolat elég jó „táptalajt” tud nyújtani, amit akár később egyedül fel tudunk dolgozni. Vagyis én így vagyok/voltam vele…
Na igen, de szerintem a kulcs az, hogy mennyi időt töltesz el
Na igen, de szerintem a kulcs az, hogy mennyi időt töltesz el egyedül, önmagaddal! Persze, kellenek a társas kapcsolatok is, de például én teljesen más ember lennék, ha mondjuk úgy növök fel hogy van testvérem.
Kedves Jaguár!
Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?
Nem látod magadban a Kincset!
Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt….nem beszélve magadról! :-)))
Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!
Mindenki a saját maga boldságáért felelős. Gyakori hiba, hogy a
Mindenki a saját maga boldságáért felelős. Gyakori hiba, hogy a nők rárakják a férfiak vállára a saját boldogásuk kielégítését, a férfi meg magára veszi és garantált a boldogtalanság. Nő elégedetlen lesz, hogy mi az, hogy férfi nem tudja, hogy mit van. A férfi meg frusztrált lesz, hogy nem igaz, hogy ilyen béna… 🙂 Elindul egy játszma lavina.
Beszélt erről AJ Chritstian : Mit keresett Isten a hálószoámban? c könyvében! 🙂
ez is igaz..
ez is igaz..
Szia Peti!
Az első mondatoddal egyetértek, ez egy nagyon nagy
Szia Peti!
Az első mondatoddal egyetértek, ez egy nagyon nagy bölcsesség, ebből az egy mondatból táplálkozok hetek óta.
Viszont a meglátásod a nőkről ( ne általánosíts kérlek, bár tudom vannak ilyen nők is) nem helyén való mert ne felejtsük el, férfiak között is van olyan aki a másiktól várja a megoldást és még sem mondom azt hogy a „férfiak”.
Sokfélék vagyunk ….. szerencsére! :)))
Üdv
Kedves Ramina!
„Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?”
– Kinek a szemszögéből?
„Nem látod magadban a Kincset!”
– De. 🙂
„Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt….”
– Lehet, de miért ragadjak le egynél?
„..nem beszélve magadról! :-)))”
– Azzal szerintem nincs gond, élem az életet!
„Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!”
– Köszi, azon vagyok alapjáraton is. 🙂 Múltkor láttam egy Stevie Wonder koncertet, ezekkel a szavakkal zárta: „Use your heart to love somebody… And if your heart is big enough, love everybody!”
A megvilágosultak, nem kötődnek semmihez a világon. Ezért van az
A megvilágosultak, nem kötődnek semmihez a világon. Ezért van az hogy nem nagyon világítanak a párkapcsolati tényezőik. Egyszerűen nem fontos a számukra. A monogámia főleg nem. Ők azt teszik ami számukra éppen jó. OSHO példáján kiindulva némi betekintés ebbe a „világba”. Én személy szerint nem tudnék ilyen életben élni.
pussz…
Szerintem szabadság = megvilágosodás:)))
Szia Fircsi!
Mivel én OSHO „fun” vagyok gondoltam írok……és már ugye itt kiütközik h én sem vok szabad mert „ragaszkodok” Osho Mesterhez:)))) De az igazság az h amit Tőle olvasok az olyan mintha a legbensőmből jönne…………….
Szerintem csak akik megvilágosodottak azok szabadulhatnak meg az egótól és válhatnak szabaddá mert amíg „kötődünk,ragaszkodunk”vlkihez v. vlmihez addíg sosem leszünk szabadok…………..ehhez viszont az egónktól kell megszabadulni v. h legalábbis ne az irányítson minket…………
Azt írtad a hozzászólásodban h „Ők azt teszik ami számukra éppen jó:” Ez szerinted nem azt jelenti-e h mi pedig gyakran teszünk olyat amivel másoknak felelünk meg,vagy épp az élethelyzetünknek megfelelően cselekszünk,vagy ,,,,stb.?????? Ez pedig nem sokszor van összhangban azzal amit valójában mi szeretnénk és ami „éppen jó nekünk”!!! Vagyis hol itt a szabadság??????!!!!
Ezért gondolom azt h ez csak a megvilágosodottak „kiváltsága”!
Mert nem kötődnek semmihez nem úgy mint mi: szenvedélyeink,szerelmünk,előítéleteink,stb………ezektől pedig csak aki megvilágosodott az szabadulhat meg…………
Nagyon tetszett a „szabadságom ára” c. hozzászólásod ………………én is ugyanezt teszem csak ebből sok a konfliktus mert az emberek egója nem szereti a sérelmet,kritikát stb…………..
Remélem még olvashatom majd a gondolataid….:))))
Minden jót!!!
Üdv.: Jánoska
Szia Ramina!
Ebben a blogban reagálnék a hozzászólásodra,a duálpár-ban elkezdödött beszélgetésünk kapcsán.
Ramina,a hozzászólásaid olyan közhelyek,amik már részei az életemnek….Nekem már ezek nem újak!Persze nagyon igazak mint pl. a tükör…!Ami számomra is óriási felismerést jelentett,és én is úgy éreztem anno,hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel!;)
A beszélgetésünk onnan indult,hogy:miért is szeretnék most már spirituális párt?Illetve miért is éreztem hogy megrekedek a fejlödésben egy nem spirituális partner mellett!?
Nos elkezdted a saját példáidat emlegetni….Kinek akarsz bizonyítani?Nekünk?Vagy saját magadnak?..Ha nekünk sikerült bebizonyítanod,hogy tudatos lehetsz egy nem spirituális férfi mellett,akkor ettöl jobban érzed magad????
Tudod,nem azért találtam ki hogy most már kipróbálnám egy spirituálissal az életet,mert ezidáig nem tanultam semmit.Söt!Hanem most szeretnék valami újat,amit még nem ismerek.
Most hogy egyedül vagyok,miért ne vágynék felfedezetlen területek bebarangolására!?
Meg aztán hiszem azt hogy a hasonló vonza a hasonlót.Jò kis közhely!;)Miért ne hihetném azt hogy erre nekem is van esélyem!?
A tükörröl pedig ódákat tudnék zengeni,és regényeket írni!:))) De kinek kell ez!?
Üdv!Erika
szeretem a tapasztalatokat
Erika, csak tisztázni akartam veled, hogy te mire gondolsz, amikor azt irod, hogy nem fejlődtél spirituálisan egy – mint kiderült a második levélből – nem spirituális beállitottságú férfival.Tisztáztuk, úgy érzem.
A saját példáról pedig csak annyit, hogy semmi sem érdekesebb számomra, mint egy megélt saját példa.
Nem, mit követendő példa, hanem , mint valaki megélt TAPASZTALATA.
Ezeken az oldalakon sokan irnak sok-sok elméletet, gondolatot….
Engem mégis messze jobban érdekelnek a saját élmények – mint pl amikor te is az apukádról irtál stb – mint a száraz elméletek, melyek vagy igazak vagy nem. Sanyit is azért szeretem nagyon, mert saját tapasztalatait használja, mint alapot ahhoz, hogy elkezdjen célirányosan „dolgozni” önmagán.Vagy ha elmélet, akkor leteszteli az életében, hogy hogyan működik vagy éppen nem működik valami.
Szia Ramina!
Értékelem a segítö szándékod!
Tudod,az én dillemámiat saját magamnak kell helyére tennem..
Bár olykor jól esik az embernek keseregnie,de ez nem tart sokáig.
Jól le kell menni a gödörbe,ahonnan már csak egy út van,és az csakis felfelé vezet!
Bocsi amiért nem tudtam befogni amikor odalent voltam….;)
Amit problémának élünk meg,azok tulajdonképpen cukorkák.
Olykor én is szívesen nyammogok a saját kis cukorkáimon.;)))
A tapasztalás a fizikai lét értelme.
Ha úgy érezzük nem történik semmi,az is egyfajta tapsztalás.
Az apámmal feloldottam a lelkiszerzöesemet,ugyhogy most már mind a ketten szabadok vagyunk!
Mondjuk számomra nem csak a saját példám a legértékesebb,ezért is érdekelnek más emberi sorsok,hiszen olykor nagyon hasznos információt tartalmaz egy egy emberi sors amit mondjuk leírnak egy könyvben,vagy azok a sztorik amiket a barátaim mesélnek el.Beengedve ezzel engem is a saját világukba,mint ahogyan Te is teszed!;)
Puszi!Erika
Erikának
Én is megköszönlek Téged!:-)))
Mi a helyzet? 😉
Mi a helyzet? 😉
Szia Peti!
Köszi kérdésed 🙂
Rég írogattam, ebből ki is találhatod mi lehet körülöttem.
Próbálom helyre hozni a bolt dolgait, nincs könnyű dolgom. Sokat dolgozom és töltöm fel áruval – lehetőségemhez képest. Kell egy kis idő míg helyre áll a hiány okozta káosz de nagyon igyekszem.
Péterünkkel a következő van. Egy hétig bírta a „mamánál”, össze veszett vele és megjelent nálam.
Tehát ennyit a bizonyításról, hogy rendezi az adóságait. Megint az én segítségemet szeretné kérni.
Rájöttem hogy már nem szeretem viszonyt nagyon sajnálom. A kivert kutya szitu van, hogy senkinek sem kell.. stb
A blogomból kiemelted a külső elhanyagolást, pedig az csak apróság a szellemi, lelki leépüléshez képest.
A lényege tul.kép amit el akartam mondani a szabadság érzése. Amikor nincs a problémás kapcsolat és magamban vagyok, semmi baj… Teljesen jó minden és én akkor teljesedek ki! Érted Te ezt??
Mert én nem tudom miért van.
Szóval ennyi van mostanában.
szió
már megint az önismeret
Lehet olyan csodálatos párkapcsolat a világon, amelyikben mindezeket (szabadság, önmagunkkal törődés,fel- épülés, szépülés, kiteljesedés, emelkedés, gazdagodás, öröm, kölcsönös szeretet, odafigyelés) egy kapcsolaton belül lehetne megélni, megvalósitani………….?
Minden akadály bennünk van.
Az is, hogy nem vonzunk be ilyen kapcsolatokat
és az is, hogy nem éljük meg ezeket a minőségeket egy kapcsolaton belül.
mert kell, mert jön….
Hozzá kell tennem, hogy elismerem az egyedüllét létjogosultságát az életünk bármely szakaszában…..mert kell, mert jön és néha mi magunk is akarjuk.
Egyrészt meg kell tapasztalni, milyen is egyedül.
Másrészt tényleg sokat adhat az önismereti úton.
De ez nem zárja ki a kapcsolatban-fejlődés óriási jelentőségét.
Szia Ramina!
Igen, nekem nagyon jó egyedül. Egy ideig. Aztán vágyom arra hogy legyen párom. Aki vár ha hazaérek melóból, megsimogat és átölel…
Én vonzanám be a bonyolult és problémás kapcsolatokat? Pedig elhiheted nem arra vágyom!
Nekem is jó egyedül Cristinam. Igényem is van rá. A
Nekem is jó egyedül Cristinam. Igényem is van rá. A párkapcsolatra is igényem van.Most éppen ötvözöm a kettőt 🙂
Én sem vágytam problémás kapcsolatokra, mégis mindig „megtaláltak”. Igen szerintem a kapcsolatok feladatok és fejlődési lehetőségek………és ahogy mi változunk belül, úgy változnak a kapcsolataink is. A nagyon problémásból, lehúzóból, megalázóból a kezelhetőbb, méltóbb, emberileg kiteljesedettebbek, könnyebben élhetőbbek felé.
Nem irhatom, hogy a probléma mentes kapcsolatok felé, mert problémák mindig vannak, lesznek…..mert, mint mondtam, szerintem, a kapcsolatoknak egyben erőteljes fejlődési-tanulási oldaluk is van.
De ez oké.
Ha a kapcsolatban-fejlődésnek akkora jelentősége lenne, akkor
Ha a kapcsolatban-fejlődésnek akkora jelentősége lenne, akkor miért nem látni nőt a nagy mesterek oldalán? Esetleg a lélekpárjuk megtalálásával vannak problémáik?
Szia Jaguár!
Nem tudom Jaguár, csak sejtéseim vannak.
Talán a nagy Mesterek lelki fejlődése már egy olyan stádiumba jutott, amikor már túl vannak a fizikai párkapcsolatokon (sokon, sok életen keresztül) és sikeresen egyesitették és egyensúlyba hozták magukban a női és férfi minőségeket és ezt konkrét nővel már nem kell megélniük….nincs is erre már igényük.
Köszönöm, hogy irtál!Meg kell mondjam, olvasom a beirásaidat és nagyon tetszik a stilusod:-) Kifejezetten szórakoztató olykor és azonkivül őszinte. Pl. amikor irtad, h van hogy alkoholos befolyásoltságban kommentelsz és akkor kicsit nyersebb vagy…… nem mindenki vállalna be egy ilyet…
Aztán az is tetszett, mikor irtad az öngyilkosság blogban? nem tudom, hogy talán jó, hogy nem tettél ilyet, mert akkor nem boldogithatnál itt Sanyi oldalán bennünket.
Hát csak boldogits minket! 🙂
köszi szépen
Szia, ilyet írtam volna? 🙂 Ezt pl majdnem el is felejtettem, akkor ez pont olyan állapotban lehetett.. Elég ritkán írok úgy szerencsére, főleg mostanában, de akkor érződik is egyfajta szétesettség, agresszivitás az írásomon, már megfigyeltem. Akkor már jobb beszívva, de annak meg az a hátránya, hogy nagyon agyament és elszállt, követhetetlen lesz az egész. Bár olyankor a koronacsakra jobban működik szerintem.. De rájöttem, a legjobb ébredés után tisztán, akkor vagyok a legösszeszedettebb.
Na de visszatérve a témához, én inkább Cristinam-mal értek egyet, egy kapcsolat erősen visszafog, nagyságrendekkel jobban lehet haladni a fejlődésben egyedül szerintem. Sajnos.
Őőőő, szerintem(nem biztos), ez kb olyasmi lehet a kapcsolatban
Őőőő, szerintem(nem biztos), ez kb olyasmi lehet a kapcsolatban fejlődni – egyedül fejlődni, mint a nappal és az éjszaka viszonya. Egyik sincs meg a másik nélkül. Az egyik erre jó, a másik arra… szerintem! 🙂 Egyik sincs meg a másik nélkül. 🙂 Ha sokat sétáltunk, olykor le kell ülni megpihenni, regenerálódni, aztán ha okés, akkor megyünk tovább… 🙂 Szerintem. Egy kapcsolat elég jó „táptalajt” tud nyújtani, amit akár később egyedül fel tudunk dolgozni. Vagyis én így vagyok/voltam vele…
Na igen, de szerintem a kulcs az, hogy mennyi időt töltesz el
Na igen, de szerintem a kulcs az, hogy mennyi időt töltesz el egyedül, önmagaddal! Persze, kellenek a társas kapcsolatok is, de például én teljesen más ember lennék, ha mondjuk úgy növök fel hogy van testvérem.
Kedves Jaguár!
Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?
Nem látod magadban a Kincset!
Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt….nem beszélve magadról! :-)))
Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!
Mindenki a saját maga boldságáért felelős. Gyakori hiba, hogy a
Mindenki a saját maga boldságáért felelős. Gyakori hiba, hogy a nők rárakják a férfiak vállára a saját boldogásuk kielégítését, a férfi meg magára veszi és garantált a boldogtalanság. Nő elégedetlen lesz, hogy mi az, hogy férfi nem tudja, hogy mit van. A férfi meg frusztrált lesz, hogy nem igaz, hogy ilyen béna… 🙂 Elindul egy játszma lavina.
Beszélt erről AJ Chritstian : Mit keresett Isten a hálószoámban? c könyvében! 🙂
ez is igaz..
ez is igaz..
Szia Peti!
Az első mondatoddal egyetértek, ez egy nagyon nagy
Szia Peti!
Az első mondatoddal egyetértek, ez egy nagyon nagy bölcsesség, ebből az egy mondatból táplálkozok hetek óta.
Viszont a meglátásod a nőkről ( ne általánosíts kérlek, bár tudom vannak ilyen nők is) nem helyén való mert ne felejtsük el, férfiak között is van olyan aki a másiktól várja a megoldást és még sem mondom azt hogy a „férfiak”.
Sokfélék vagyunk ….. szerencsére! :)))
Üdv
Kedves Ramina!
„Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?”
– Kinek a szemszögéből?
„Nem látod magadban a Kincset!”
– De. 🙂
„Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt….”
– Lehet, de miért ragadjak le egynél?
„..nem beszélve magadról! :-)))”
– Azzal szerintem nincs gond, élem az életet!
„Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!”
– Köszi, azon vagyok alapjáraton is. 🙂 Múltkor láttam egy Stevie Wonder koncertet, ezekkel a szavakkal zárta: „Use your heart to love somebody… And if your heart is big enough, love everybody!”
A megvilágosultak, nem kötődnek semmihez a világon. Ezért van az
A megvilágosultak, nem kötődnek semmihez a világon. Ezért van az hogy nem nagyon világítanak a párkapcsolati tényezőik. Egyszerűen nem fontos a számukra. A monogámia főleg nem. Ők azt teszik ami számukra éppen jó. OSHO példáján kiindulva némi betekintés ebbe a „világba”. Én személy szerint nem tudnék ilyen életben élni.
pussz…
Szerintem szabadság = megvilágosodás:)))
Szia Fircsi!
Mivel én OSHO „fun” vagyok gondoltam írok……és már ugye itt kiütközik h én sem vok szabad mert „ragaszkodok” Osho Mesterhez:)))) De az igazság az h amit Tőle olvasok az olyan mintha a legbensőmből jönne…………….
Szerintem csak akik megvilágosodottak azok szabadulhatnak meg az egótól és válhatnak szabaddá mert amíg „kötődünk,ragaszkodunk”vlkihez v. vlmihez addíg sosem leszünk szabadok…………..ehhez viszont az egónktól kell megszabadulni v. h legalábbis ne az irányítson minket…………
Azt írtad a hozzászólásodban h „Ők azt teszik ami számukra éppen jó:” Ez szerinted nem azt jelenti-e h mi pedig gyakran teszünk olyat amivel másoknak felelünk meg,vagy épp az élethelyzetünknek megfelelően cselekszünk,vagy ,,,,stb.?????? Ez pedig nem sokszor van összhangban azzal amit valójában mi szeretnénk és ami „éppen jó nekünk”!!! Vagyis hol itt a szabadság??????!!!!
Ezért gondolom azt h ez csak a megvilágosodottak „kiváltsága”!
Mert nem kötődnek semmihez nem úgy mint mi: szenvedélyeink,szerelmünk,előítéleteink,stb………ezektől pedig csak aki megvilágosodott az szabadulhat meg…………
Nagyon tetszett a „szabadságom ára” c. hozzászólásod ………………én is ugyanezt teszem csak ebből sok a konfliktus mert az emberek egója nem szereti a sérelmet,kritikát stb…………..
Remélem még olvashatom majd a gondolataid….:))))
Minden jót!!!
Üdv.: Jánoska
Szia Ramina!
Ebben a blogban reagálnék a hozzászólásodra,a duálpár-ban elkezdödött beszélgetésünk kapcsán.
Ramina,a hozzászólásaid olyan közhelyek,amik már részei az életemnek….Nekem már ezek nem újak!Persze nagyon igazak mint pl. a tükör…!Ami számomra is óriási felismerést jelentett,és én is úgy éreztem anno,hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel!;)
A beszélgetésünk onnan indult,hogy:miért is szeretnék most már spirituális párt?Illetve miért is éreztem hogy megrekedek a fejlödésben egy nem spirituális partner mellett!?
Nos elkezdted a saját példáidat emlegetni….Kinek akarsz bizonyítani?Nekünk?Vagy saját magadnak?..Ha nekünk sikerült bebizonyítanod,hogy tudatos lehetsz egy nem spirituális férfi mellett,akkor ettöl jobban érzed magad????
Tudod,nem azért találtam ki hogy most már kipróbálnám egy spirituálissal az életet,mert ezidáig nem tanultam semmit.Söt!Hanem most szeretnék valami újat,amit még nem ismerek.
Most hogy egyedül vagyok,miért ne vágynék felfedezetlen területek bebarangolására!?
Meg aztán hiszem azt hogy a hasonló vonza a hasonlót.Jò kis közhely!;)Miért ne hihetném azt hogy erre nekem is van esélyem!?
A tükörröl pedig ódákat tudnék zengeni,és regényeket írni!:))) De kinek kell ez!?
Üdv!Erika
szeretem a tapasztalatokat
Erika, csak tisztázni akartam veled, hogy te mire gondolsz, amikor azt irod, hogy nem fejlődtél spirituálisan egy – mint kiderült a második levélből – nem spirituális beállitottságú férfival.Tisztáztuk, úgy érzem.
A saját példáról pedig csak annyit, hogy semmi sem érdekesebb számomra, mint egy megélt saját példa.
Nem, mit követendő példa, hanem , mint valaki megélt TAPASZTALATA.
Ezeken az oldalakon sokan irnak sok-sok elméletet, gondolatot….
Engem mégis messze jobban érdekelnek a saját élmények – mint pl amikor te is az apukádról irtál stb – mint a száraz elméletek, melyek vagy igazak vagy nem. Sanyit is azért szeretem nagyon, mert saját tapasztalatait használja, mint alapot ahhoz, hogy elkezdjen célirányosan „dolgozni” önmagán.Vagy ha elmélet, akkor leteszteli az életében, hogy hogyan működik vagy éppen nem működik valami.
Szia Ramina!
Értékelem a segítö szándékod!
Tudod,az én dillemámiat saját magamnak kell helyére tennem..
Bár olykor jól esik az embernek keseregnie,de ez nem tart sokáig.
Jól le kell menni a gödörbe,ahonnan már csak egy út van,és az csakis felfelé vezet!
Bocsi amiért nem tudtam befogni amikor odalent voltam….;)
Amit problémának élünk meg,azok tulajdonképpen cukorkák.
Olykor én is szívesen nyammogok a saját kis cukorkáimon.;)))
A tapasztalás a fizikai lét értelme.
Ha úgy érezzük nem történik semmi,az is egyfajta tapsztalás.
Az apámmal feloldottam a lelkiszerzöesemet,ugyhogy most már mind a ketten szabadok vagyunk!
Mondjuk számomra nem csak a saját példám a legértékesebb,ezért is érdekelnek más emberi sorsok,hiszen olykor nagyon hasznos információt tartalmaz egy egy emberi sors amit mondjuk leírnak egy könyvben,vagy azok a sztorik amiket a barátaim mesélnek el.Beengedve ezzel engem is a saját világukba,mint ahogyan Te is teszed!;)
Puszi!Erika
Erikának
Én is megköszönlek Téged!:-)))
Mindkettő kell nekem!
Szerelmetes szabadság! Szabadságos szerelem! :)))
Az már rég rossz, ha egy kapcsolattól elszürkülsz, feladod, felőrlöd magad, bepunnyadsz, ellustulsz. Az nem AZ a kapcsolat.
AZ a kapcsolat megcsillogtat, nem szárnyaltat, de segít szállni. Nem követel, nem nyomorít meg, nem akar a saját képére formálni. Neked inkább tán ez a bajod. Úgy érzed, akkor vagy értékes ha önmagad feláldozod.
Persze ott van a másik fele: az erőszakosak oldala. Nekik azt mondanám, az A szerelem, ami nem engedi uralkodni, elnyomni. Van ereje, büszkesége, tartása és derűje, így kisiklik az elnyomás alól…
Mikor úgy érzed: nem kell másnak lennem, mint ami vagyok! Sőt, úgy érzem, bíztatnak, hogy teljesedjek ki!!!
Megérkeztél. :)))))
Mindkettő kell nekem!
Szerelmetes szabadság! Szabadságos szerelem! :)))
Az már rég rossz, ha egy kapcsolattól elszürkülsz, feladod, felőrlöd magad, bepunnyadsz, ellustulsz. Az nem AZ a kapcsolat.
AZ a kapcsolat megcsillogtat, nem szárnyaltat, de segít szállni. Nem követel, nem nyomorít meg, nem akar a saját képére formálni. Neked inkább tán ez a bajod. Úgy érzed, akkor vagy értékes ha önmagad feláldozod.
Persze ott van a másik fele: az erőszakosak oldala. Nekik azt mondanám, az A szerelem, ami nem engedi uralkodni, elnyomni. Van ereje, büszkesége, tartása és derűje, így kisiklik az elnyomás alól…
Mikor úgy érzed: nem kell másnak lennem, mint ami vagyok! Sőt, úgy érzem, bíztatnak, hogy teljesedjek ki!!!
Megérkeztél. :)))))
Sziasztok!
régóta olvasgatom a hozzászólásokat, de csak most
Sziasztok!
régóta olvasgatom a hozzászólásokat, de csak most regisztráltam, mert ugyéreztem ehhez a témához hozzá kell szólnom!:
Végre valaki, aki megfogalmazta és leírta azokat az érzéseket, amikre csak mostanában jöttem rá! Köszönöm Cristinam!!! Az én párkapcsolatom eléggé bonyolult, de mikor megtettem azt a lépést, h kijelentettem, csak néha találkozzunk, mert nem szeretem ha függök valakitől, és egyedül maradtam a házamban, egy olyan megkönnyebbülést éreztem mint még soha…. Tehát hallgassatok a megérzésetekre:) köszönöm hogy hozzászólhattam!!!!!
Szeretettel: GodJudgeMe
Szia GodJudgeMe!
Ezt a ,,csónakot”én is ismerem….
Tudod,én már túl vagyok a megkönnyebülésen..jó 2éve.
Aztán rájöttem hogy a szex azért mégiscsak hiányzik,és akkor már ,,tudatosan”komolytalan kapcsolatot kerestem.Három volt ilyen.A harmadikról szól a ,,kölcsönkakas”címü blogbejegyzésem(-im).
Most ott tartok,hogy ez sem kell.Rájöttem hogy ,,nem kellek”folyt.,,Miért nem kellek?”címü blog.
Erika Szeretettel!
Igen, úgy néz ki
egyedül kell járni az utunkat ahhoz hogy
Igen, úgy néz ki
egyedül kell járni az utunkat ahhoz hogy önmagunk lehessünk. Független attól, hogy valaki bak, kos, ikrek vagy épen oroszlán…
Sziasztok!
régóta olvasgatom a hozzászólásokat, de csak most
Sziasztok!
régóta olvasgatom a hozzászólásokat, de csak most regisztráltam, mert ugyéreztem ehhez a témához hozzá kell szólnom!:
Végre valaki, aki megfogalmazta és leírta azokat az érzéseket, amikre csak mostanában jöttem rá! Köszönöm Cristinam!!! Az én párkapcsolatom eléggé bonyolult, de mikor megtettem azt a lépést, h kijelentettem, csak néha találkozzunk, mert nem szeretem ha függök valakitől, és egyedül maradtam a házamban, egy olyan megkönnyebbülést éreztem mint még soha…. Tehát hallgassatok a megérzésetekre:) köszönöm hogy hozzászólhattam!!!!!
Szeretettel: GodJudgeMe
Szia GodJudgeMe!
Ezt a ,,csónakot”én is ismerem….
Tudod,én már túl vagyok a megkönnyebülésen..jó 2éve.
Aztán rájöttem hogy a szex azért mégiscsak hiányzik,és akkor már ,,tudatosan”komolytalan kapcsolatot kerestem.Három volt ilyen.A harmadikról szól a ,,kölcsönkakas”címü blogbejegyzésem(-im).
Most ott tartok,hogy ez sem kell.Rájöttem hogy ,,nem kellek”folyt.,,Miért nem kellek?”címü blog.
Erika Szeretettel!
Igen, úgy néz ki
egyedül kell járni az utunkat ahhoz hogy
Igen, úgy néz ki
egyedül kell járni az utunkat ahhoz hogy önmagunk lehessünk. Független attól, hogy valaki bak, kos, ikrek vagy épen oroszlán…
Azt akartam még hozzáfűzni , hogy lehet hogy Oroszlán betegség
Azt akartam még hozzáfűzni , hogy lehet hogy Oroszlán betegség ez a függetlenségre vágyás…?!
Cristinam, szerinted?
Nem oroszlán betgség
Nem csak oroszlán betgség, ott a vízöntő ő független még csak igazán. Független jegyek a nyilas az iker, a kos.Az Uránusz helyzete mutatja meg legpontosabban egy horoszkópban, hogy tulajdonosa mennyire szabadság szerető. Ha az Uránusz az oroszlánban van akkor bíztos hogy a szabadságvágy rendkívüli.
Szerintem sem oroszlánbetegség.
Erős jellem ugyan de nem csak az
Szerintem sem oroszlánbetegség.
Erős jellem ugyan de nem csak az oroszlánok vágynak a szabadságra.
Minden ember alapigénye a szabadság és függetlenség, a saját magunk életének ÉLÉSE.
Természetesen vannak akik nem csak vágyakoznak rá hanem akarják is a saját életüket élni, úgy mint én is ezek szerint, úgy érzem ha megkötöznek belehalok.
Azt akartam még hozzáfűzni , hogy lehet hogy Oroszlán betegség
Azt akartam még hozzáfűzni , hogy lehet hogy Oroszlán betegség ez a függetlenségre vágyás…?!
Cristinam, szerinted?
Nem oroszlán betgség
Nem csak oroszlán betgség, ott a vízöntő ő független még csak igazán. Független jegyek a nyilas az iker, a kos.Az Uránusz helyzete mutatja meg legpontosabban egy horoszkópban, hogy tulajdonosa mennyire szabadság szerető. Ha az Uránusz az oroszlánban van akkor bíztos hogy a szabadságvágy rendkívüli.
Szerintem sem oroszlánbetegség.
Erős jellem ugyan de nem csak az
Szerintem sem oroszlánbetegség.
Erős jellem ugyan de nem csak az oroszlánok vágynak a szabadságra.
Minden ember alapigénye a szabadság és függetlenség, a saját magunk életének ÉLÉSE.
Természetesen vannak akik nem csak vágyakoznak rá hanem akarják is a saját életüket élni, úgy mint én is ezek szerint, úgy érzem ha megkötöznek belehalok.
Szerelem szabadsággal? „függőség” nem szabadság!!!:)
Sziasztok!
Ez szerintem egy nagyon jó téma mert sajnos nem sok olyan párt láthatunk magunk körül,akiknél ez a párosítás megvan……..
De hogy akarunk/szeretnénk szabadok lenni mikor elhisszük sok esetben h a szerelmünktől függ a boldogságunk????és ugye akitől/amitől függünk attól az elszakadás szenvedéssel jár és máris nem vagyunk szabadok………ez olyasmi mint a drog……….mert van itt egy idézet,amit érdemes elolvasni szerintem Mindenkinek:
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat
.A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Paulo Coelho
Mikor fognak odáig eljutni a kapcsolatok amikor mindkét „szerelmes” fél függetlenül egymástól vagyis nem „befolyásolt”(egymás által)döntéseket hoz???????
Ja és tőlem már megszoktátok h Oshot „menedzselem”:)))
Szóval olvastam most a legújabb könyvét: Szerelem,szabadság,egyedüllét -erről is csak azt tudom mondani h OLVASSÁTOK!!!!!! fantasztikusan jó könyv és ezt a témát bőven kimeríti……:)
Kívánom Mindenkinek h legyen szabad és SZERELMES!!!!!:)))
Üdvözlettel: Jánoska
Nincs meg valakinek?
A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van?
Nincs meg valakinek?
A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van? Csak férfiaknak c. könyve? 🙂
A nőkkel csak a baj van…
Sziasztok,
Megvan ez a könyv, és majdnem végig is olvastam. Olvasva az volt az érzésem, most ez nem sikerült jól, hiányoznak belőle a megvilágítások – bár az elején mondja: úgyis mindenkinek mást mond- nagyon egyszerű magyarázatokat „talál”, de most ezek nem igazán tünnek áttörönek, valami hiányzik belőle… Talán a valódi lényeg. (természetesen ez szubjektív)
🙂
Szerelem szabadsággal? „függőség” nem szabadság!!!:)
Sziasztok!
Ez szerintem egy nagyon jó téma mert sajnos nem sok olyan párt láthatunk magunk körül,akiknél ez a párosítás megvan……..
De hogy akarunk/szeretnénk szabadok lenni mikor elhisszük sok esetben h a szerelmünktől függ a boldogságunk????és ugye akitől/amitől függünk attól az elszakadás szenvedéssel jár és máris nem vagyunk szabadok………ez olyasmi mint a drog……….mert van itt egy idézet,amit érdemes elolvasni szerintem Mindenkinek:
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat
.A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Paulo Coelho
Mikor fognak odáig eljutni a kapcsolatok amikor mindkét „szerelmes” fél függetlenül egymástól vagyis nem „befolyásolt”(egymás által)döntéseket hoz???????
Ja és tőlem már megszoktátok h Oshot „menedzselem”:)))
Szóval olvastam most a legújabb könyvét: Szerelem,szabadság,egyedüllét -erről is csak azt tudom mondani h OLVASSÁTOK!!!!!! fantasztikusan jó könyv és ezt a témát bőven kimeríti……:)
Kívánom Mindenkinek h legyen szabad és SZERELMES!!!!!:)))
Üdvözlettel: Jánoska
Nincs meg valakinek?
A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van?
Nincs meg valakinek?
A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van? Csak férfiaknak c. könyve? 🙂
A nőkkel csak a baj van…
Sziasztok,
Megvan ez a könyv, és majdnem végig is olvastam. Olvasva az volt az érzésem, most ez nem sikerült jól, hiányoznak belőle a megvilágítások – bár az elején mondja: úgyis mindenkinek mást mond- nagyon egyszerű magyarázatokat „talál”, de most ezek nem igazán tünnek áttörönek, valami hiányzik belőle… Talán a valódi lényeg. (természetesen ez szubjektív)
🙂
A szabadságom ára
A párkapcsolatok mindig eljutnak arra a pontra amikor adni is kell. Ebben az esetben sokszor saját igényeinken felül. Nem számolunk az elején azzal, hogy a hétköznapok akaratunk ellenére eljönnek. Ezt nehezen viseljük, és akkor érezzük igazán, hogy meg kell osztanunk magunkat a másikkal. Mivel a szerelemben egyek vagyunk, azt individuumként éljük meg. De ez szeretetté „korcsosul” és ketté válik az egy.
Itt van a bibi. A szabadságunkkal fizetünk. Ez számomra nem gond, de Nálad szerintem nehezen viselhető. A másik gyengeségeit magadra vetíted és ez hiba. Személy szerint én a párkapcsolatomban is csak azt teszem ami nekem jó. Általában az életben is. Persze felelősségeim tudatában. Amennyit adok, kb. annyit is veszek el. Nem veszem fel a másik bajait és gyengeségeit. Nem próbálok mások helyett megoldani problémákat. Felnőtt emberek ezt csinálják egyedül. Ha valami nem tetszik, akkor simán kimondom. Persze figyelek arra, hogy minél disztingváltan. Ez néha fájdalmas másoknak, de célra vezető. Ha valami nem jó akkor nem vagyok hajlandó csinálni. Ennyi. Ez a szabadságom ára. Intim szférám.
pussz….
A szabadságom ára
A párkapcsolatok mindig eljutnak arra a pontra amikor adni is kell. Ebben az esetben sokszor saját igényeinken felül. Nem számolunk az elején azzal, hogy a hétköznapok akaratunk ellenére eljönnek. Ezt nehezen viseljük, és akkor érezzük igazán, hogy meg kell osztanunk magunkat a másikkal. Mivel a szerelemben egyek vagyunk, azt individuumként éljük meg. De ez szeretetté „korcsosul” és ketté válik az egy.
Itt van a bibi. A szabadságunkkal fizetünk. Ez számomra nem gond, de Nálad szerintem nehezen viselhető. A másik gyengeségeit magadra vetíted és ez hiba. Személy szerint én a párkapcsolatomban is csak azt teszem ami nekem jó. Általában az életben is. Persze felelősségeim tudatában. Amennyit adok, kb. annyit is veszek el. Nem veszem fel a másik bajait és gyengeségeit. Nem próbálok mások helyett megoldani problémákat. Felnőtt emberek ezt csinálják egyedül. Ha valami nem tetszik, akkor simán kimondom. Persze figyelek arra, hogy minél disztingváltan. Ez néha fájdalmas másoknak, de célra vezető. Ha valami nem jó akkor nem vagyok hajlandó csinálni. Ennyi. Ez a szabadságom ára. Intim szférám.
pussz….
Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam
Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam volna.Ugyanezzel kuzdok most is.Azon vagyok hogy szakítok mert csak vesztegetem az idomet ami már ugy is kevés és ugy érzem csak elpocsékoltam.MÁR MEGINT egy kapcsolattal.Amibol ki akarok lépni megint sebzett szívvel és lélekkel.Miért van ez így ki tudja rá az IGAZI választ??? Rájottem szeretek egyedul lenni ,érzem a szeretettet,mintha valaki melletem lenne.Most készulok véget vetni a kapcsolatnak,mindent beleadtam EGÉSZEN MAGAMAT.Már nembírom tovább.Miért érzem magam mellete olyan egyedul,csunyának és butának. Ki tudja erre a választ
Betty
Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.
„A
Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.
„A szabadság egy kritérium: minden helyes, ami szabadságot ad neked, és minden helytelen, ami megfoszt a szabadságodtól. Ha szem előtt tartod ezt az apró kritériumot, az életed lassan minden téren elkezd a megfelelő kerékvágásba zökkenni, beleértve a kapcsolataidat, az elmélkedéseidet, a kreativitásodat, magát a lényedet.”
Mostanában kezdem igazából figyelni önmagam, vajon megadom-e magamnak mindenben a szabadságot, azt, amire belülről oly nagyon vágyom. Nem, még nem tartok ott, mert ehhez hatalmas bátorság, önmagunk teljes felvállalása, a be nem látható következmények elviselésének képessége is kell. Bár lehet, hogy ez is csak az ego játéka, hiszen miért ne lehetne, hogy éppen az ellenkezője történik, könnyedebb, felszabadultabb lesz minden.
Belülről még ott a félelem, mi lesz ha……Pedig mélyen belül tudom, csak az lenne, amire annyira vágyok az életem minden területén. Csakhogy még vetítek, kombinálok, a felvállalás helyett halogatok és közben sokszor rohadtul érzem magam.
Miért olyan nehéz kimondanom a szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy most nem, vagy inkább soha. Nem vállalom, nem szeretném, mást akarok, azt, ami belülről már nagyon is megfogalmazódott és tisztán látom, az a helyes, a jó számomra, mégis sokszor mást mondok.
Milyen nehéz is szabadnak lenni – nekem -.
Megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a szabadságomat még nem adom fel, de közben érzi az a másik; fontos számomra, szeretem, az életem fontos, meghatározó része. Ha a szabadságvágyam hagyom szárnyalni, beteljesülni, akkor ezerszeresen tudok adni, örülni, szeretni.
Ilyenkor teljes a világ, mert a szabadságom „döntött” és nem valamiféle megfelelési kényszer. Ennek az ízét csak mostanában kezdem el érezni és éppen a szerelemben gyakorlom. Nehéz lecke, mert a szerelem birtokolni akar, kisajátítani, az egész lényemet a saját képére formálná, ha hagynám. A szerelemben is csak a szabadság tud kiteljesíteni, cserébe bizalmat és őszinteséget adok. …….és szerelmet, olyan csodálatosat, melyből senki nem akar menekülni, mert a lényünk szabadon kiteljesedhet.
Légy szabad mellettem és én a saját szabadságom mámorában Neked adom azt, amit csak a teljes felszabadultság érzése adhat. Könnyedséget, játékosságot, végtelen szeretetet………és mindent, amiről eddig még csak nem is álmodtál. És ismerd meg mellettem a saját szabadságodat, élj úgy, ahogy eddig nem mertél.
Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem.
Kavicsot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.:)
„Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem.”
Sajnálom Osho-t, nagy ember lehetett, de szerintem nem ismerte az igazi szerelmet.:(
Pedig jajj, de szeretnék bejelentkezni a fenti „hirdetésre”, és meg is tenném azonnal, ha nem tudnám, hogy lehetetlent kívánsz.:)
Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat.
Egész életemben szabadon éltem minden kötöttségem ellenére is, de a szabadság önmagában semmi a szerelemhez képest, ahol pedig önként feladod a szabadságvágyadat, megadod magad…:)
Ha majd egyszer megéled úgy igazán, a maga teljességében, akkor tudni fogod, miről beszélek.
Vigyázz a vágyakkal kedves Kavics, Ő is lehetetlent akart: 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=tUKv_-iIVQQ&feature=related
Kedves Szeges ! 🙂 A Te szabadságot és az én szabadságon
Kedves Szeges ! 🙂 A Te szabadságot és az én szabadságon ezerféle skálán mozoghat. Annyiféle és olyan mély, kiteljesedett szabadság létezik, amennyit megengedsz magadnak és vonatkozik ez az Élet bármely területére, nem csak a szerelemre, amely az egyik legcsodálatosabb érzés a világon, nekem elhiheted.:)
A szerelmet, mint minden más érzést, annyiféleképpen lehet megélni, csak hagyni kell szabadon szárnyalni és nem rabszolga módon alávetni magad. Mert ha valakinek, vagy valaminek a rabszolgája vagy, ott már nem vagy önmagad, valahol mélyen a másik akaratát veszed magadra, még ha kezdetben még oly kedves is ez a rabszolgaság.
Csakhogy a légiesen könnyű aranyzsinór így könnyen és gyorsan erős vaslánccá válhat, melyet mindkét félnek nehéz cipelni, ezért előbb-utóbb le is rakják.
Igen, az igaz szerelem kiteljesít, a kiváltságosok csodája, ezért nagyon meg kell becsülni. Ahhoz, hogy ezt a varázslatot megőrizd, szeress szenvedélyesen, vakon, tudatosan, lágyan, okosan, mindent odaadva, elengedőn, bolondosan, véresen komolyan és Te kapod a világ legnagyobb, legteljesebb érzését.
Nem kell ehhez rabszolgának lenni, hidd el, tudom miről beszélek.:)
Ne rabszolga légy és ne is tegyél senkit azzá. Hát nem jobb királynak és királynőnek lenni a szerelemben ? Ülj fel a szerelem vitorlására akár egyedül, akár a Pároddal és hagyd, hogy a szerelem kiteljesítse önmagát szabadon, ahogy a szíved súgja. A szerelmi kötelék is rabság a maga módján, lazítsd meg őket és meglátod, mennyivel könnyebben tudsz majd mozogni a fedélzeten és szép lassan észreveszed, kötél nélkül a Párod is úgy fon körbe lágyan és szerelmesen, amiről eddig nem is álmodtál.
Jó, akkor leírom mégegyszer.:)
„Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat. ”
És hozzáteszem: nálam így működik…
Remélem, ebben kiegyezhetünk? :))
Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. 🙂
Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. 🙂
Ildikó idézetét érzem hozzám talán most a legközelebb, de annyival azért kiegészíteném a magam részéről, nem csak az a szabadság, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek, hanem az is; MENNYIRE.
Fodor Ákos idézet és „szeges” véleménye között van egy nagy
Fodor Ákos idézet és „szeges” véleménye között van egy nagy különbség: az első tudatos „elhatározás”, a másik meg legtöbbször egyszerűen csak jön… 🙂
Igen, Ildikó!
Egyszerűen csak jön. És az benne a természetfelettien zseniális, hogy tudatosan elhatározni lehetetlen…:)
Kettőből egy új.
Vagy egyszerúen csak tudatosan hagyni kell jönni:-)
szeklice
Lehet úgy is, Szeklice…
…aztán vagy jön, vagy nem…:)
Ühüm:-)
Úgy akarom, ahogy van.
szeklice
én meg ezt az idézetet találtam…:-) Szegesnek
„Úgy érzem, meg kell tudnunk tanulni nyitott kézzel szeretni.
….akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék.
Ha valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem, hogy én tudom, milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt a legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, a létezés módjáért. Valahányszor ráerőszakolom a kívánságomat, vagy akaratomat, és megkísérlem az uralkodást egy másik ember felett, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát és megrövidítem és korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül hogy mennyire szívből jövők is voltak szándékaim.
Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már tudom mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értékellek, tisztellek, és bízom benned, hogy kifejlődik az az erő személyiségedben, ami szükséges ahhoz, hogy azzá válj, amivé lehetőséged szerint válhatsz, – ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni.
Én ezt hívom nyitott kézzel szeretésnek.”
(Ruth Sanford)
ahhoz, hogy így tudjuk szeretni a másikat, nem a másik féltől, vagy a szerelemtől kell a kiteljesedésünket remélnünk… hisz a szerelem csak a kiteljesedés illúzióját adja meg.
Hidd el, Drága Csaesz…
„….akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék.”
……igyekszem így megélni a dolgaimat.:D
Ha „csüngök” is néha de nem ellenőrzöm, sőt a lehető legszabadabbá teszem, kívánsága szerint…
És bár magamat idéztem, a saját megélésemet, készséggel elfogadom, hogy mások másként élnek meg bizonyos dolgokat. És ez így is van jól. 🙂
Csak annyi történt, hogy magamból kiindulva leírtam valamit, ami számotokra talán mást jelent.
Nálam a két Fél Egybeolvadását jelenti minden tekintetben, és ha ennél erősebb a szabadság illúziójának vágya bennem, akkor lépek, mert nem érzem teljesnek a kapcsolatot.
Elismerem viszont, hogy a másik Felemnek lehetnek másfajta igényei is, és igyekszem azoknak eleget tenni, amíg nem érzem úgy, hogy a kapcsolat rovására megy.
De ha arra megy, akkor az már úgy sem az igazi. Vagy nem?
És bocs mindenkitől, amiért nem tudok könyvből szeretni…:D
Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam
Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam volna.Ugyanezzel kuzdok most is.Azon vagyok hogy szakítok mert csak vesztegetem az idomet ami már ugy is kevés és ugy érzem csak elpocsékoltam.MÁR MEGINT egy kapcsolattal.Amibol ki akarok lépni megint sebzett szívvel és lélekkel.Miért van ez így ki tudja rá az IGAZI választ??? Rájottem szeretek egyedul lenni ,érzem a szeretettet,mintha valaki melletem lenne.Most készulok véget vetni a kapcsolatnak,mindent beleadtam EGÉSZEN MAGAMAT.Már nembírom tovább.Miért érzem magam mellete olyan egyedul,csunyának és butának. Ki tudja erre a választ
Betty
Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.
„A
Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.
„A szabadság egy kritérium: minden helyes, ami szabadságot ad neked, és minden helytelen, ami megfoszt a szabadságodtól. Ha szem előtt tartod ezt az apró kritériumot, az életed lassan minden téren elkezd a megfelelő kerékvágásba zökkenni, beleértve a kapcsolataidat, az elmélkedéseidet, a kreativitásodat, magát a lényedet.”
Mostanában kezdem igazából figyelni önmagam, vajon megadom-e magamnak mindenben a szabadságot, azt, amire belülről oly nagyon vágyom. Nem, még nem tartok ott, mert ehhez hatalmas bátorság, önmagunk teljes felvállalása, a be nem látható következmények elviselésének képessége is kell. Bár lehet, hogy ez is csak az ego játéka, hiszen miért ne lehetne, hogy éppen az ellenkezője történik, könnyedebb, felszabadultabb lesz minden.
Belülről még ott a félelem, mi lesz ha……Pedig mélyen belül tudom, csak az lenne, amire annyira vágyok az életem minden területén. Csakhogy még vetítek, kombinálok, a felvállalás helyett halogatok és közben sokszor rohadtul érzem magam.
Miért olyan nehéz kimondanom a szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy most nem, vagy inkább soha. Nem vállalom, nem szeretném, mást akarok, azt, ami belülről már nagyon is megfogalmazódott és tisztán látom, az a helyes, a jó számomra, mégis sokszor mást mondok.
Milyen nehéz is szabadnak lenni – nekem -.
Megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a szabadságomat még nem adom fel, de közben érzi az a másik; fontos számomra, szeretem, az életem fontos, meghatározó része. Ha a szabadságvágyam hagyom szárnyalni, beteljesülni, akkor ezerszeresen tudok adni, örülni, szeretni.
Ilyenkor teljes a világ, mert a szabadságom „döntött” és nem valamiféle megfelelési kényszer. Ennek az ízét csak mostanában kezdem el érezni és éppen a szerelemben gyakorlom. Nehéz lecke, mert a szerelem birtokolni akar, kisajátítani, az egész lényemet a saját képére formálná, ha hagynám. A szerelemben is csak a szabadság tud kiteljesíteni, cserébe bizalmat és őszinteséget adok. …….és szerelmet, olyan csodálatosat, melyből senki nem akar menekülni, mert a lényünk szabadon kiteljesedhet.
Légy szabad mellettem és én a saját szabadságom mámorában Neked adom azt, amit csak a teljes felszabadultság érzése adhat. Könnyedséget, játékosságot, végtelen szeretetet………és mindent, amiről eddig még csak nem is álmodtál. És ismerd meg mellettem a saját szabadságodat, élj úgy, ahogy eddig nem mertél.
Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem.
Kavicsot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.:)
„Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem.”
Sajnálom Osho-t, nagy ember lehetett, de szerintem nem ismerte az igazi szerelmet.:(
Pedig jajj, de szeretnék bejelentkezni a fenti „hirdetésre”, és meg is tenném azonnal, ha nem tudnám, hogy lehetetlent kívánsz.:)
Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat.
Egész életemben szabadon éltem minden kötöttségem ellenére is, de a szabadság önmagában semmi a szerelemhez képest, ahol pedig önként feladod a szabadságvágyadat, megadod magad…:)
Ha majd egyszer megéled úgy igazán, a maga teljességében, akkor tudni fogod, miről beszélek.
Vigyázz a vágyakkal kedves Kavics, Ő is lehetetlent akart: 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=tUKv_-iIVQQ&feature=related
Kedves Szeges ! 🙂 A Te szabadságot és az én szabadságon
Kedves Szeges ! 🙂 A Te szabadságot és az én szabadságon ezerféle skálán mozoghat. Annyiféle és olyan mély, kiteljesedett szabadság létezik, amennyit megengedsz magadnak és vonatkozik ez az Élet bármely területére, nem csak a szerelemre, amely az egyik legcsodálatosabb érzés a világon, nekem elhiheted.:)
A szerelmet, mint minden más érzést, annyiféleképpen lehet megélni, csak hagyni kell szabadon szárnyalni és nem rabszolga módon alávetni magad. Mert ha valakinek, vagy valaminek a rabszolgája vagy, ott már nem vagy önmagad, valahol mélyen a másik akaratát veszed magadra, még ha kezdetben még oly kedves is ez a rabszolgaság.
Csakhogy a légiesen könnyű aranyzsinór így könnyen és gyorsan erős vaslánccá válhat, melyet mindkét félnek nehéz cipelni, ezért előbb-utóbb le is rakják.
Igen, az igaz szerelem kiteljesít, a kiváltságosok csodája, ezért nagyon meg kell becsülni. Ahhoz, hogy ezt a varázslatot megőrizd, szeress szenvedélyesen, vakon, tudatosan, lágyan, okosan, mindent odaadva, elengedőn, bolondosan, véresen komolyan és Te kapod a világ legnagyobb, legteljesebb érzését.
Nem kell ehhez rabszolgának lenni, hidd el, tudom miről beszélek.:)
Ne rabszolga légy és ne is tegyél senkit azzá. Hát nem jobb királynak és királynőnek lenni a szerelemben ? Ülj fel a szerelem vitorlására akár egyedül, akár a Pároddal és hagyd, hogy a szerelem kiteljesítse önmagát szabadon, ahogy a szíved súgja. A szerelmi kötelék is rabság a maga módján, lazítsd meg őket és meglátod, mennyivel könnyebben tudsz majd mozogni a fedélzeten és szép lassan észreveszed, kötél nélkül a Párod is úgy fon körbe lágyan és szerelmesen, amiről eddig nem is álmodtál.
Jó, akkor leírom mégegyszer.:)
„Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat. ”
És hozzáteszem: nálam így működik…
Remélem, ebben kiegyezhetünk? :))
Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. 🙂
Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. 🙂
Ildikó idézetét érzem hozzám talán most a legközelebb, de annyival azért kiegészíteném a magam részéről, nem csak az a szabadság, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek, hanem az is; MENNYIRE.
Fodor Ákos idézet és „szeges” véleménye között van egy nagy
Fodor Ákos idézet és „szeges” véleménye között van egy nagy különbség: az első tudatos „elhatározás”, a másik meg legtöbbször egyszerűen csak jön… 🙂
Igen, Ildikó!
Egyszerűen csak jön. És az benne a természetfelettien zseniális, hogy tudatosan elhatározni lehetetlen…:)
Kettőből egy új.
Vagy egyszerúen csak tudatosan hagyni kell jönni:-)
szeklice
Lehet úgy is, Szeklice…
…aztán vagy jön, vagy nem…:)
Ühüm:-)
Úgy akarom, ahogy van.
szeklice
én meg ezt az idézetet találtam…:-) Szegesnek
„Úgy érzem, meg kell tudnunk tanulni nyitott kézzel szeretni.
….akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék.
Ha valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem, hogy én tudom, milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt a legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, a létezés módjáért. Valahányszor ráerőszakolom a kívánságomat, vagy akaratomat, és megkísérlem az uralkodást egy másik ember felett, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát és megrövidítem és korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül hogy mennyire szívből jövők is voltak szándékaim.
Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már tudom mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értékellek, tisztellek, és bízom benned, hogy kifejlődik az az erő személyiségedben, ami szükséges ahhoz, hogy azzá válj, amivé lehetőséged szerint válhatsz, – ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni.
Én ezt hívom nyitott kézzel szeretésnek.”
(Ruth Sanford)
ahhoz, hogy így tudjuk szeretni a másikat, nem a másik féltől, vagy a szerelemtől kell a kiteljesedésünket remélnünk… hisz a szerelem csak a kiteljesedés illúzióját adja meg.
Hidd el, Drága Csaesz…
„….akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék.”
……igyekszem így megélni a dolgaimat.:D
Ha „csüngök” is néha de nem ellenőrzöm, sőt a lehető legszabadabbá teszem, kívánsága szerint…
És bár magamat idéztem, a saját megélésemet, készséggel elfogadom, hogy mások másként élnek meg bizonyos dolgokat. És ez így is van jól. 🙂
Csak annyi történt, hogy magamból kiindulva leírtam valamit, ami számotokra talán mást jelent.
Nálam a két Fél Egybeolvadását jelenti minden tekintetben, és ha ennél erősebb a szabadság illúziójának vágya bennem, akkor lépek, mert nem érzem teljesnek a kapcsolatot.
Elismerem viszont, hogy a másik Felemnek lehetnek másfajta igényei is, és igyekszem azoknak eleget tenni, amíg nem érzem úgy, hogy a kapcsolat rovására megy.
De ha arra megy, akkor az már úgy sem az igazi. Vagy nem?
És bocs mindenkitől, amiért nem tudok könyvből szeretni…:D
AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől
AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
(F.Á.)
😀
Ildikó, ez szerinted is így van, vagy csak idéztél valakit?
Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek
Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek vele. Most ez van. Itt. Nálam. Is. 🙂
AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől
AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
(F.Á.)
😀
Ildikó, ez szerinted is így van, vagy csak idéztél valakit?
Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek
Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek vele. Most ez van. Itt. Nálam. Is. 🙂
Szabadság?
Szabadság?
szerelemdoktor
Üdv mindenkinek…. átolvastam a hozzászólásokat és elmélkedtem én is kicsit a dolgon. Szerintem az az igazi szabadság amikor a párod mellett is egyedül tudsz lenni, szabad tudsz lenni. Amikor megtalálod minden helyzetben a szabadságot. amiről írtok az nekem inkább elvárási kényszernek való megfelelés, és szerepek és játszmák. Alapvető, hogy ne támasszak elvárást és ne várjam azt sem, hogy elvárjanak tőlem.
Amikor megtapasztaltam A szerelmet, akkor megtapsztaltam A szabadságot. béke volt, csönd, nyugalom. Tehát 1. a párod mellett is szabadnak kell hogy érezd magadat
2. a pároddal is szabadnak kell hogy érezzétek magatokat
Spiritusz vezetők miért vannak társ nélkül…. háth érdekes téma, lehet, hogy megérne egy misét…..
szeretettel én……
szerelemdoktor
Üdv mindenkinek…. átolvastam a hozzászólásokat és elmélkedtem én is kicsit a dolgon. Szerintem az az igazi szabadság amikor a párod mellett is egyedül tudsz lenni, szabad tudsz lenni. Amikor megtalálod minden helyzetben a szabadságot. amiről írtok az nekem inkább elvárási kényszernek való megfelelés, és szerepek és játszmák. Alapvető, hogy ne támasszak elvárást és ne várjam azt sem, hogy elvárjanak tőlem.
Amikor megtapasztaltam A szerelmet, akkor megtapsztaltam A szabadságot. béke volt, csönd, nyugalom. Tehát 1. a párod mellett is szabadnak kell hogy érezd magadat
2. a pároddal is szabadnak kell hogy érezzétek magatokat
Spiritusz vezetők miért vannak társ nélkül…. háth érdekes téma, lehet, hogy megérne egy misét…..
szeretettel én……
bonyi kapcsolatok bevonzása
Szerintem a felmenőkkel való kapcsolatban kell keresni az okot. Mert igaz az, hogy mi saját magunk vonzzuk be a problémás párkapcsolatokat, de vajon minek az alapján?
Hát azért, mert ezt láttuk, tapasztaltuk. Nincs más közvetlen élmény a békés párkapcsolaton belüli kiteljesedésről. Mert marta egymást a papa-mama, vagy valamelyik rokon, akiknek beleszólása volt, vagy mintául szolgált a lelki nevelkedésünkhöz. Mivel azt „tanultuk”, hogy az energiacsere csak ezen az alapon működik, így próbáljuk meg is valósítani.
Nem véltelen, hogy egy bizonyos távon csak bonyolult kapcsolatok vannak, hiszen egyre nehezebb a családkép is. Az egész folyamat ujratermelődik.
Mindeközben persze tudatosan problémamentes békés, harmonikus társkapcsolatra vágyunk. Csak hát a tudatalatti. A gyermekkorban felszedett minta el van ásva a leghátsó bugyorba és a világ minden kincséért se szabadulnánk meg tőle, hiszen részünk. Ha kidobjuk, akkor azt hisszük nem lehetünk teljesek. Nehéz ezt felismerni és főleg elfogadni. Igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy ezt valaki fel merje göngyölíteni, be merje vallani és főleg le merje cserélni. A legnehezebb beismerni, hogy az elmúlt években milyen hülyék is voltunk, milyen vakok, hogy egy ilyen ösvényt követtünk. Gondolj arra, hogy ha a hátralevőt is így töltenéd még kevésbé tudnál magad elé állni.
NLP, Hellinger, Katie Byron sokat segít.
bonyi kapcsolatok bevonzása
Szerintem a felmenőkkel való kapcsolatban kell keresni az okot. Mert igaz az, hogy mi saját magunk vonzzuk be a problémás párkapcsolatokat, de vajon minek az alapján?
Hát azért, mert ezt láttuk, tapasztaltuk. Nincs más közvetlen élmény a békés párkapcsolaton belüli kiteljesedésről. Mert marta egymást a papa-mama, vagy valamelyik rokon, akiknek beleszólása volt, vagy mintául szolgált a lelki nevelkedésünkhöz. Mivel azt „tanultuk”, hogy az energiacsere csak ezen az alapon működik, így próbáljuk meg is valósítani.
Nem véltelen, hogy egy bizonyos távon csak bonyolult kapcsolatok vannak, hiszen egyre nehezebb a családkép is. Az egész folyamat ujratermelődik.
Mindeközben persze tudatosan problémamentes békés, harmonikus társkapcsolatra vágyunk. Csak hát a tudatalatti. A gyermekkorban felszedett minta el van ásva a leghátsó bugyorba és a világ minden kincséért se szabadulnánk meg tőle, hiszen részünk. Ha kidobjuk, akkor azt hisszük nem lehetünk teljesek. Nehéz ezt felismerni és főleg elfogadni. Igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy ezt valaki fel merje göngyölíteni, be merje vallani és főleg le merje cserélni. A legnehezebb beismerni, hogy az elmúlt években milyen hülyék is voltunk, milyen vakok, hogy egy ilyen ösvényt követtünk. Gondolj arra, hogy ha a hátralevőt is így töltenéd még kevésbé tudnál magad elé állni.
NLP, Hellinger, Katie Byron sokat segít.