A sírásról megoszlik az emberek véleménye – és itt nem csak a férfi és női véleményekre gondolok.
Az köztudott, hogy minden folyadék, ami eltávozik a testünkből, tele van méreganyaggal, amit a szervezetünk nem tud hasznosítani vagy épp káros a hatása a testre. Nem tudok olyan kutatásról, ami vizsgálta volna, hogy milyen különbségek és egyezőségek vannak a vizelet, az izzadság és a könny összetételében, de asztrológiai szempontból természetesen van véleményem róla.
A vizelet-ürítés az életben maradáshoz szükséges – ha nincs, meghalunk.
Az izzadás már egy kicsit más: olyankor izzadunk, amikor a testünk másra vágyik, mint amit épp művelünk vele, vagyis lenyugvást, megnyugvást kérne.
A könny olyankor jön, amikor a lelkünk vágyik másra, mint amit kap – és ez alól nem kivétel az sem, hogy épp belement valami a szemünkbe (hihi!), hisz az sem „véletlen”.
A nők könnyebben sírnak, hisz ez a társadalmi megítélésükhöz hozzá tartozik – bár vannak nők (nem is kevesen), akik „nem engedik” meg maguknak a sírást, mert úgy gondolják, hogy ők „erősek” és mindent el tudnak viselni.
A férfiak sírását a társadalmi megítélés nagyon ritka esetben fogadja el – pedig nekik is szükségük van az e-fajta folyadék-ürítésre. Nem véletlen, hogy sokkal alacsonyabb az átlag életkor a férfiaknál, mint a nőknél.
Tehát, a sírás szükséges mindkét nemnél. De ügyelni kell arra, hogy ne önsajnálatból történjen, mert az nem hoz „megnyugvást”, hanem egyenesen a depresszióhoz vezet.
A férfiaknak azt javaslom, hogy, amikor úgy érzik, hogy sírniuk kell, és nem akarják, hogy bárki lássa, akkor vonuljanak el, sétáljanak olyan helyen, ahol egyedül lehetnek, és adjanak szabad utat a könnyeiknek – ezzel felszabadítják a lelküket és nagyobb erőbedobással fogják tudni megoldani a rájuk háruló, felvállalt feladataikat.
Én is ritkán sírok – túl „erősnek” érzem magam hozzá (sajnos még mindig) -, de ma megtettem. Nem tartott sokáig, talán 1-2 percig. Utána eltűnt a nyomás, ami napok óta rám nehezedett, amitől úgy éreztem, hogy megfulladok, hogy nincs értelme már a küzdelemnek. Most úgy érzem, hogy jöhet a következő menet, még akkor is, ha K.O. lesz a vége – hisz úgyis „felállok” – hahaha!
„A könny olyankor jön”
„A könny olyankor jön, amikor a lelkünk vágyik másra, mint amit kap” -nos ez nem minden estben van így. sokszor könny szökik a szemembe az örömtől és a boldogságtól is, elég egy gyönyörű naplemente, egy szép dal, vagy a kisfiam látványa ahogyan játszik … és még sorolhatnám 🙂
A könny, az könny
Nnna, igen. Magyar nyelvünk oly csodálatos, varázslatos. Benne van minden, amire szükségünk van. Az általad leírtakra illik ez a mondás: „Olyan boldog vagyok, hogy az már szinte fáj.” Vagyis könnyezem tőle. Miért is? Hisz a boldogságtól, amit képesek vagyunk befogadni, kacagni kéne, önfeledten repdesni – nem pedig sírni. Ha képesek vagyunk befogadni azt a mennyiségű boldogságot, amit épp kapunk abban a pillanatban, akkor röpdösünk is. Amikor túl sok, és úgy érezzük, hogy nem is biztos, hogy megérdemeljük, olyankor jönnek az „öröm”-könnyek. Pedig, ha kapjuk a boldogságot, akkor meg is érdemeljük.
Eta
megerősítettél
Szia Eta!
Most röpdösök, hogy ide találtam és az „örömünkben sírunkról” elovastam a hozzászólásodat.
Épp a multhéten gondolkodtam azon , hogy nem tudom befogadni a jó dolgokat mások elismerését, háláját. Láttam, hogy örülnek nekem és amit csináltam. Örültem örömüknek, de nem repdestem, bezártam a szívem mert nem jött át az érzés . Üres voltam , és egyedül , pedig minden jól sikerült.
Most ebben megerősítettél, mert pár éve sírtam 3x is örömömben / nálam ez igen ritka/, most már tudom miért, mert ugy éreztem nem érdemlem meg a jót.
Most már „csak” fel kell oldanom a blokkot.
köszi K.Ágnes
Volt pár évem mikor rengeteget sirtam
Volt pár évem mikor rengeteget sirtam. Annyi blokk oldodott bennem, hogy kb két év telt el azzal, hogy kisirjam magam. Ez nagyon jó volt, mert addig mindig erősnek mutattam magam, nem engedtem meg magamnak a sirást. Pláne nem mások előtt. Majd eljött az az idő mikor már nyiltan kimutattam a fájdalmaimat is.
Ezzel bizony gyakran meglepetést okozok másoknak vagy inkább megdöbbenést.
Mert hát sokan úgy tartják egy embernek uralnia kell az érzéseit. Volt mikor egy nagy társaságban jött rám a sírógörcs, teljesen megdöbbentek ezen.
Az egyik fiú barátommal beszéltük meg a közelmúltban, hogy mikor utazunk, autózunk, hogyan törnek ránk az érzések és ilyenkor pityergünk vezetés közben.
Ez nagyon jól esik, megkönnyebbülünk.
Mindig meghatnak a férfi könnyek, föleg ha egy olyan férfit látok sírni aki amúgy erős.
Vizsgálták már
Volt olyan kutatás, ahol a különböző lelkiállapotok alatt hullatott könny összetételét vizsgálták meg tudományosan ,kémiailag.
Az eredmény nem meglepő: más volt az összetétele, a bánatunkban, fájdalmunkban ejtett könnynek
és más, az örümünkben kicsordultaknak és megint más a szemet ért mechanikai sérüléseknél ( pl. valami belemegy a szembe és irritálja a szaruhártyát).
Sirni jó!
Igy is, úgy is 🙂
Hát én se voltam sose siros…és kb pár hónapja
Hát én se voltam sose siros…és kb pár hónapja elkezdödött…de pár hete nagyon durva…sokat sirok….van egy munkahelyi problémám amit még nem sikerült megoldanom és amiatt egyre többet sirok…még azért furcsán érinte dolog de én is probálom ugy felfogni h a sirás jó és tisztit és megkönnyebbit…:)))
„A könny olyankor jön”
„A könny olyankor jön, amikor a lelkünk vágyik másra, mint amit kap” -nos ez nem minden estben van így. sokszor könny szökik a szemembe az örömtől és a boldogságtól is, elég egy gyönyörű naplemente, egy szép dal, vagy a kisfiam látványa ahogyan játszik … és még sorolhatnám 🙂
A könny, az könny
Nnna, igen. Magyar nyelvünk oly csodálatos, varázslatos. Benne van minden, amire szükségünk van. Az általad leírtakra illik ez a mondás: „Olyan boldog vagyok, hogy az már szinte fáj.” Vagyis könnyezem tőle. Miért is? Hisz a boldogságtól, amit képesek vagyunk befogadni, kacagni kéne, önfeledten repdesni – nem pedig sírni. Ha képesek vagyunk befogadni azt a mennyiségű boldogságot, amit épp kapunk abban a pillanatban, akkor röpdösünk is. Amikor túl sok, és úgy érezzük, hogy nem is biztos, hogy megérdemeljük, olyankor jönnek az „öröm”-könnyek. Pedig, ha kapjuk a boldogságot, akkor meg is érdemeljük.
Eta
megerősítettél
Szia Eta!
Most röpdösök, hogy ide találtam és az „örömünkben sírunkról” elovastam a hozzászólásodat.
Épp a multhéten gondolkodtam azon , hogy nem tudom befogadni a jó dolgokat mások elismerését, háláját. Láttam, hogy örülnek nekem és amit csináltam. Örültem örömüknek, de nem repdestem, bezártam a szívem mert nem jött át az érzés . Üres voltam , és egyedül , pedig minden jól sikerült.
Most ebben megerősítettél, mert pár éve sírtam 3x is örömömben / nálam ez igen ritka/, most már tudom miért, mert ugy éreztem nem érdemlem meg a jót.
Most már „csak” fel kell oldanom a blokkot.
köszi K.Ágnes
Volt pár évem mikor rengeteget sirtam
Volt pár évem mikor rengeteget sirtam. Annyi blokk oldodott bennem, hogy kb két év telt el azzal, hogy kisirjam magam. Ez nagyon jó volt, mert addig mindig erősnek mutattam magam, nem engedtem meg magamnak a sirást. Pláne nem mások előtt. Majd eljött az az idő mikor már nyiltan kimutattam a fájdalmaimat is.
Ezzel bizony gyakran meglepetést okozok másoknak vagy inkább megdöbbenést.
Mert hát sokan úgy tartják egy embernek uralnia kell az érzéseit. Volt mikor egy nagy társaságban jött rám a sírógörcs, teljesen megdöbbentek ezen.
Az egyik fiú barátommal beszéltük meg a közelmúltban, hogy mikor utazunk, autózunk, hogyan törnek ránk az érzések és ilyenkor pityergünk vezetés közben.
Ez nagyon jól esik, megkönnyebbülünk.
Mindig meghatnak a férfi könnyek, föleg ha egy olyan férfit látok sírni aki amúgy erős.
Vizsgálták már
Volt olyan kutatás, ahol a különböző lelkiállapotok alatt hullatott könny összetételét vizsgálták meg tudományosan ,kémiailag.
Az eredmény nem meglepő: más volt az összetétele, a bánatunkban, fájdalmunkban ejtett könnynek
és más, az örümünkben kicsordultaknak és megint más a szemet ért mechanikai sérüléseknél ( pl. valami belemegy a szembe és irritálja a szaruhártyát).
Sirni jó!
Igy is, úgy is 🙂
Hát én se voltam sose siros…és kb pár hónapja
Hát én se voltam sose siros…és kb pár hónapja elkezdödött…de pár hete nagyon durva…sokat sirok….van egy munkahelyi problémám amit még nem sikerült megoldanom és amiatt egyre többet sirok…még azért furcsán érinte dolog de én is probálom ugy felfogni h a sirás jó és tisztit és megkönnyebbit…:)))