Archívum: Blogbejegyzés

Ha valami eddig sátánista aktusnak tartottam az asztaltáncoltatás mellett, akkor az a kártyavetés volt.

Ki mit vesz annak?

Ma kaptam felhivást, egyes szám 2. személyben való irásaimat kioktatónak vélhetik. Eszembe sem jutott, ha nem szól igen kedves barátom, talán az életbe nem jövök rá. 

Erre olvasom Szeti bejegyzését, szintén szerepel benne, mintegy utalásként. Azt hiszem ideje, erre is elfogadás gyakorlatot végeznem. Minden esetre ti hogy látjátok? Elgondolkodtató téma ez is szerintem.

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a levelet, olyan szép, hogy közzé teszem.

Hahó!
Gondolatok, amik érzésekké váltak!

Nem ez az első alkalom, hogy valaki nagy port kavar ezen az oldalon. Jelen esetben Hajdu M-ről van szó. A régebbi ügyekből tanulva nem egy olyan blogot nyitok neki, hogy na uzsgyi mi a véleményed, hanem hogy mit tanít neked? Mi az ami dühít benne? Mire figyelmeztet ez a zavar?

Engem arra, hogy ne akarjak mindig okosabb lenni, nem kell nekem az az utolsó szó… még akkor se ha biztos vagyok az igazamban 🙂 meg hogy ne kritizáljak másokat olyanért, amit én is csinálok 🙂

Figyelj a szívedre.

Ahogy figyelmed a szívedre irányítod, észreveszed, egyre jobban melegszik. Egyre nagyobb helyen érzékeled. Ott lapul a szeretet. Semmi és senki nem kell hozzá, csak van.

Ha másokkal beszélgetsz, akkor is figyeld meg. Figyeld, ahogy zárul, vagy nyitódik, annak megfelelően, hogyan tudod elfogadni a másik lényét, megnyílvánulását. Ha zárul, nyisd ki mégjobban 🙂

Bennem is sokáig az a tévképzet élt, hogy a Mester mindig áhitatos, szelíd mint a bárány. Míg saját magamon nem tapasztaltam, sok minden ez is benne van, de mikor már nem értek a szép szóból, na tud ám agresszív is lenni.

Eset, ami velem megesett: 

önsajnálatban dagonyáztam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Jöttek a tanok, mások is szenvednek, én meg, jó, jó, de hát az én bajom, mekkora!

Ma reggel jóga közben elkezdtem nevetni. Hogy 45 évesen, jógát tanulok, az önszeretet és jókedv spontán hulláma elborított. Egy nagy elfogadás, mindegy ma hogyan megy, milyen béna vagyok, tudom holnap picit jobban megy és jókedvet ad! Ennek kinyitottam a szívemet. Miután befejeztem, elkezdtem a kapott energiát felhasználni az anyagi gondjaim megoldására. Imaginációs gyakorlatnak az az ötletem támadt, hogy én egy sejt vagyok az élő univerzumban, a sejtből nézem meg, miért nem tudom az anyagi szinten a harmóniát megvalósítani.

Ha túl nézünk az időjáráson, akkor szerintetek miért kapunk ennyi esőt? Tovább megyek.. Mit kellene tanulnunk belőle? Vagy mire figyelmeztet? Vagy éppen tisztulást próbálja mutatni? Vagy …. ? 🙂

Szerintetek?

Ki hogy lett túl rajta?
Mit élt meg?
Hogyan dolgozta fel?
Gyászoljunk együtt!

Utána jártam az elmúlt héten az érzelmeimnek is. Sanyi találkozásunkkor megkérdezte, miért dohányzom, a kérdés egyszerű, világos volt, én meg (hozzám nem igazán illően) gondolkozás nélkül rávágtam: mert a kommunikációm nem őszinte, sokszor mondanám ki a szavakat, ehelyett benyelem őket. Félek másokat megbántani. Azóta járkál a fejemben a kérdés és a válaszom. Gondoltam, itt az idő, járjunk utána. Úgy is mindig a gondolataimmal vagyok megáldva. 🙂