Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
U. Erika egy mondata olyan szöget ütött bennem, hogy nagyon. Úgyhogy először is köszönöm Erika, hogy ekkora felismerést okoztál nekem magammal kapcsolatban. 🙂 Összeállni kezd tőle egy kép, amit régóta feladatom, hogy összerakjak.
Bővebben kifejtve rámutattál nekem egy borzalmas nagy tévedésemre.
Hermess miskolci tanfolyamán csináltunk medis gyakszikat és egy problémámmal elkalandoztam és az jött fel, hogy „földönjárás”…
Ez szerinted mit takar(hat)? Vagyis mi a földelés? Mármint spiri értelemben… Persze, vannak földelős, „földhöz” kötős gyakszik, viszont milyen az, amikor lényünkből fakadóan földelünk?
Pénteken egy órán nagy egyetértés volt abban, hogy az ember nem tud álmában meghalni, mert pont a halál pillanatában felébred… pontosabban szólva felriad. Én más véleményen voltam, de bizonyíték, tapasztalat híján, magamban tartottam a véleményemet.
Munkácsi Mihály: Rőzsehordó c. festményén az erdei út szélén ülő, piros fejkendős, fáradt mozdulatú asszony, hátán rőzseköteggel. A mélyzöld erdő előtere rózsaszín-sárgás, agyagos utat mutat, amely nehezen járható.
Ezt a képet kapcsolnám azokhoz a dolgainkhoz, amikor önmagunk ellen és a természet ellen haladunk.
Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.
S ha ez az igazság, akkor miért olyan nehéz nekünk a békesség, a boldogság, az önmagunk szeretete?
„A metamorfózis kifejezés átalakulást jelent. A biológiában az egyedfejlődés lépései alkotják, a geológiában pedig fizikai és kémiai folyamatokban testesül meg. A pszichológiában beszélnek a személyiség patológiás metamorfózisáról, a történettudományban pedig a társadalmi berendezkedés alapvető átalakulását jelenti”.
Idézet a Vikipédiából.
A saját értelmezésemben a drágakövek, féldrágakövek kialakulása a metamorfózis folyamatában nagy hőhatásnak kitéve történik.
Sziasztok!
Még nem voltam tagja egyetlen internetes oldalnak sem, de ez azrét felkelti az ember figyelmét, ha ilyesmivel találkozik. Ezeket a képeket egy kihalt hát padlásán és pincéjében fotóztuk. Rengetek van szinte mindegyiken jelen vannak. Pillanatok alatt változtatnak helyet. Soha nem figyeltem még meg a képeken eddig de ez azért elég elgondolkodtató, amit ezeken látni lehet. Nem hinném, hogy a sokak által állitott porszemek lennének.
A közelmúltban a következő problémával kellett szembenéznem.Gondoltam megosztom veletek,biztos lehet építő jellege mindannyiunk számára…Gyakorló buddhista vagyok. Életfilozófiám és hitem,azt hiszem elég szilárd,mivel amióta tudatosan figyelem magam körül a világot,számtalan jelét megtapasztaltam,valós és működőképes a rendszer…Természetesen hiszek a karmában,és hogy minden okkal történik…
Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.
Pl. itt van néhány:
– Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?
– Esetleg megmaradni önállónak, de „szimbiózisban” élni a Felsőbbel?
– Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?
– Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?
Bill Murray – Idétlen időkig(Groundhog day) 1993-as film. Nekem tetszett…
Elég dúrva személyiségfejlődésen ment keresztül a főszereplő… elutasításból elfogadásba „transzformálódik át”…
Az „Idétlen időkig” sok filozófiai problémát érint.
– A film tanmese arról, hogy az önzés kielégülést nyújthat, de csak a művészet, a másokkal való törődés és a szerelem adhat boldogságot, értelmet az életnek. Phil jellemfejlődése a klasszikus nevelésregényeket idézi.
Úgy érzem egy ideje elkezdtem harcolni magammal. Van egy tervezgetős, agyalós személyiségem, de egyre inkább kezdem felismerni, hogy ez nem jó. Tolle-t olvasva, hallgatva teljesen meg vagyok győzve, hogy ezzel le kéne állni, nem lehet a múltban és a jövőben élni.
Próbálom rajta kapni magam, de kemény küzdelemnek tűnik.
