Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Ma ebédelés közben érdekes dolgokon gondolkodtam el.
Azt próbáltam megfejteni, hogy mik azok a feltételek, amik segítenek nekem abban, hogy életembe az általam leginkább óhajtott dolgokat, történéseket, embereket, folyamatokat vonzzam be.
Teljesen nem sikerült megfejtenem a fenti titkot, de gondolatban elindultam felé, ami nem kicsit felvillanyozott:)
Megpróbálom érthetően leírni, hátha együtt többre jutunk…
ezt a wikipédiában találtam az isten címszó alatt az ateizmus résznél:
” 1. * Nagy lélektani vonzerő:
o A lélek örök életét ígérve megoldást kínál a haláltól való félelemre
o Biztonságérzetet ad az e világi cselekedetek igazságos másvilági jutalmát és büntetését előrevetítve
o Támaszt nyújt saját fogyatékosságaink miatti aggályainkkal kapcsolatban, placeboként működve
* Önmaga terjesztésére biztat
2. Nagy másolási pontosság:
* Dogmatikus
Tegnap
Ismét igen tanulságos állításokon sikerült részt-vennem.
A fő probléma-kör, dominánsan a párkapcsolati problémák körül forog, amelyben valakit üldöz a párja a szerelmével, de legalább is a ragaszkodásával, míg más esetben tejes iszonnyal gondol egyedül élő hölgy arra, hogy partnerkapcsolata legyen, miközben érzelmi világát a fia felé fordítja, emiatt a fiú az anyjával való szolidaritás vállalása okán szintén nem tud tartós kapcsolatban maradni.
Mit is írhatnék én itt e sok bölcsesség között?
Még nem tudom, csak gondoltam jelzem a jelenlétem ezzel a pár sorral, látva, hogy itt aztán minden van ami a csövön kifér.
Angyal és ördög, mindenféle fajta.
Elengedés megragadás, egy szakajtónyi technika, mindenféle búbánatra, kisebb és nagyobb bajra.
Az ember csak kapkodja a fejét, melyik is lenne mire is jó, és tényleg jó-e bármi is bármire is?
Na még gondolkodnom kell ezeken.
Az önelfogadás gyakorlása során már régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miért érzem úgy, hogy kezdem elveszteni a memóriám.
Középiskola, egyetem alatt leginkább a külsőm elfogadása okozott gondot. Most ezzel már elég jól állok, viszont helyette jött új megoldandó feladat az önelfogadásban.
Nem tudom beszélhetek-e többes számban, de talán sok emberre igaz, hogy az évek múltával úgy érezzük, hogy felgyorsul az idő.
Én legalábbis egyértelműen azt érzem, hogy míg gyerekként egy év elég nagy időtávlatnak tűnt, addig ma szinte egyik napról a másikra elrepül.
Van ennek spirituális magyarázata?
Köszi, Virág
Ui: Remélem nem gond, ha egy korábbi témából kiemelek egy részt és külön blogot nyitok neki. Mivel a korábbi blog nem volt túl populáris, úgy gondoltam ez a kiragadott rész önmagában is megállja a helyét.
Visnu Főisten első főbb megtestesülése a Szatja-Júgában,
egy Óriás hal-Matszja alakjában történt. Itt is akárcsak a
Bibliában a vízözön történetéről van szó, csak kicsit másképp!
Matszja Avatar, az előző Világkorszak estéjén, és az új Aranykor-ami első a korszakok közül, vagyis a Szatja-Júgában jelent meg mint megmentő. Az Előző Kali-Júga végén, élt egy nagy és bölcs Király akit Szatjavratának neveztek.
A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: „ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember ”
Az negativitások abban határozhatók meg, hogy „valamit rosszul teszünk”.
Amikor valami rosszat teszünk addig fogunk kellemetlen érzésekkel bírni
fizikai testünkben, amíg ténylegesen tovább folytatjuk a káros cselekedetet. Az
emberek hajlamosak arra, hogy becsapják magukat. Amikor rosszul tesznek
valamit, és ezt nem akarják elismerni, kényszeredetten jól próbálják érezni
magukat.
Ezt a folyamatot nevezzük szupressziónak, magyarul elnyomásnak. Ezzel az
elnyomással az alap szituáció nem változik, amit eddig rosszul tett valaki, az
Sziasztok!
Találtam egy tüneményes régi esetet ami nagyon bájosan mutatja meg, hogy milyen oldala is van a Dalai Lámának. Személy szerint nagyon jót nevettem rajta.
És most kérem, vonatkoztasson el Mindenki a Láma szemüvegétől és hivatalától, nem szeretném, ha ebből is olyan vita alakulna ki, mely azt taglalja, hogy lehet-e megvilágosodott a Láma, láthattuk, hogy erről mindenki eltérő véleményen van; most kicsit lássunk a dolgok mögé, és vegyük észre, hogy Ő is EMBER. Mégpedig nagyon szeretnivaló ember.
