Archívum: Blogbejegyzés

Na ja, olyan sokszor felmerül ez a kérdés bennem, hogy most már kijelenthetem, itt az idő, hogy valóságosan feltegyem, a megválaszolás igényével.

Pár hónapja fejeztem be az első pszichodráma kurzusom, ami nagyon sok belső tapasztalatot hozott, új tudást és ismeretet önmagamról, és olyan állomásokon vezetett át, amiről nem is sejtettem hogy vannak. Gyönyörű képpel fejeztem be az utolsó találkozáskor a foglalkozást, egy összegző képpel, ami arról szólt, mit hozott nekem összességében a kurzus. Egy tükör előtt álltam, és figyeltem magam, valamint „kaptam” egy másik képet, ami pedig arról szólt, felálltam.

Ha össze kellene foglalnom, hogy mi számomra az a tanítás, ami kulcs mindenhez, ami nekem az abszol-út, vagyis mi a „titkom”, akkor az egyszerűen az, amit már sokan megfogalmaztak, sokszor mégis közhelyként kezelik, anélkül, hogy ténylegesen belegondolnának: az az erős, aki szeret, azzal le lehet győzni mindent, ami akadályozza a boldogságot (az igazi boldogságot nyilván, a többi tetszetősnek tűnő dolgot el lehet venni az embertől, ezt nem). Akkor vagyunk leginkább kapcsolatban Istennel. Amikor szeretet irányít, és nem akármi félelem. Ez egy nagyon alap dolog, de jó, ha tudatosul.

Ezeket a képeket azon időben (néhányat mostanában) készítettem, amikor az az emlegetett magas tapasztalásom volt 🙂 Előtte nem igazán foglalkoztam spirituális dolgok tanulmányozásával, így ez nagyrészt „fejből” jött. Lehet elemezni, kérdezni… stb. Kíváncsi vagyok kinek mi jön le belőlük, lehet boncolni 🙂

„A te akaratod legyen meg és ne az enyém” – ebben az egy mondatban egyesült a világtörténet vallási és világi erkölcsiségének lényege és kulcsa. Ezt az egyedüli olyan mondat, amit, ha akár spirituálisan, akár pusztán etikailag értelmezünk, nem mutatkozik különbség, ugyanis az önátadás eredménye mindkét esetben ugyanaz lesz: kegyelem, megváltottság.

Épp a kineziológiáról olvasgatok mostanában, és a héten megismerkedtem az inga használatával is – önképző jelleggel. Úgy gondoltam lejegyzem kérdéseimet.
Meglehetősen rokon dolgokról van szó úgy látom. Mivel egyik dologban sem vagyok benne igazán, érdekelne azok véleménye, akik legalább az egyiket ismerik. Egy ingázás sokkal egyszerűbbnek tűnik lenni, mint a kineziológia. Ahhoz mégis 2 ember kell. Akkor mégis miért azt használják? Eddigi olvasmányaim alapján mindkettő alkalmas megválaszolni egy „megfelelő” eldöntendő kérdésről, hogy igen vagy nem.

Nem ennek indult a blog, de időközben rájöttem a válaszra. Amikor úgy érzi az ember, hirtelen minden nagyon nehéz, sok ijesztő dolgot lát, akkor hajlamos először azt hinni, hogy fennáll a veszély, hogy összeomlik. Látok ilyet a környezetemben, ezért gondolkodtam ezen, és meg is kaptam a választ: CÉL. Van, amikor annyira egyedül érzi magát, mert mondjuk a családtól mentálisan nem kap sok erőt, és nem nagyon van társa, barátoknak kevés az ideje stbstb, és még sorolhatnám, hogy könnyebben megijed egyéb nehézségekből is.

A fehér achátot békeachátnak is nevezik. Az egyes ásványoknak ugye sajátos „kisugárzásuk” van, de ugyanabból az ásványból is akár a különböző daraboknak (forma, minta, szín szerint). De egyik sem volt rám még akkora hatással, mint a békeachát. Egyszerűen ránézek, és tudom, miért hívják így. Nagyon különleges, és jó nézni. Azt mondják, hozzám az ametiszt illik a legjobban, de szerintem nem. A békeachát lett a kedvencem, ez tölt fel a legjobban, ha nézem. 🙂

Már nem nagyon van mit írnom,amit akartam már leírtam a lényegét nagyjából,csiszolni még lehetne,de már nincs kedvem.Ismételgetni meg pláne nincs.

Nagyon érdekelne,ha itt elmondanátok,hogy az általam ismertetett (nem saját) tudományos elméletek milyen hatást gyakoroltak rátok.Hasznát vettétek-e valamelyiknek?Vagy csak úgy egyáltalán?Nem az én személyem hatása érdekel!!!!!!!!!!

Egyszer egy szerzetes egy hosszú és három rövid vonalat húzott Ma-cu lába elé:
– A négy vonal közül az egyik hosszú, a másik három rövid – közölte a szerzetes –, mit tudsz még hozzátenni?
Ma-cu is húzott egy vonalat a földre:
– Ezt mondhatod hosszúnak is, mondhatod rövidnek is – mutatott rá. – Ez a válaszom.