Archívum: Blogbejegyzés

Egy másik fórumtémához írta Aditi : „Mégis, olyan furcsa ez a kettőssége a világnak, hogy csak így tudjuk megtapasztalni, hogy nem is kettő, hanem egy………….

Állítólag mindig ilyen volt a világ. Akkor hogy alakulhatott ki ez az egó? … Hogy eshettünk ki az egységből ennyire, és látjuk a dolgokat (hamisan) kettősnek? Ezt görgetjük évezredek óta. Talán mindig is, amióta vagyunk a Földön.

Mostanság olyan emberekkel, olyan jógairányzattal találkozom, akik – szintén az önmegvalósítás útját járva- messze elkerülik a rossznak mondott érzések megélését. Olyan mesteri tanításokat követnek, amik azt mondják: tudatosítsd, hogy egy rossz érzés kerített a hatalmába, és gyorsan transzformáld át valami jóvá, valami felemelővé. Számukra ez jelenti a belső alkímiát, a tantrikus életszemléletet.
Vannak olyan emberek közöttük, akik bevállalják, hogy nagyon félnek a rossz érzések megélésétől, ezért választották ezt az utat, és vannak, akik nem.

Sokakat megérintett Erőss Zsolt és társa tragédiája. Elgondolkodtat, hogy vajon miért vállal ember ekkora kockázatot? Miért hagyja hátra családját, feleségét és gyermekeit minden alkalommal, amikor az óriás hegyek hívják? Mit akar megélni, bizonyítani vagy legyőzni egy hegymászó, amikor az élete kockáztatásával elindul a csúcsok felé?

Spirituális élményt keresnek a csúcshódítók? Önmagukat akarják legyőzni? Vagy szánalmas bizonyítási kényszerük hajtja Őket és ezért nem látják önző döntésük következményeit?

Miben segített nekem a deeksha és hogyan kerültem vele kapcsolatba?

Ezt a kérdést akár két szóval is meg tudom válaszolni: Könnyen változni. De hogyan is kezdődött az utam?

2005-ben, amikor megszületett első kislányom, akinek segítségével ráláthattam az anyává válással kapcsolatos nehézségeimre, az anya-gyermek kapcsolatban elszenvedett traumáimra.

Megverte a nővéremet. A „barátja”, gyerekkori szerelme. Kb 30 éve ismerik egymást.
Ok: beteges féltékenység. Önmaágan szeretné csontostúl – bőröstűl a nővéremet.
Elbújik a nővérem házában, akár a szekrénybe is, kikutat mindent, hivatalos papírokat is. Élősködik a nővéremen, nem dolgozik „csak henyél”. Eszik -iszik ..jól elvan. A nővérem pedig eltartja.
Eddig.
Eddig is voltak JELEK, de figyelmen kívül hagyta a nővérem.
Próbálom minden emberben nézni a jót, elfogadni a a fény mellett az árnyékot, az egot. Azt is ha valakinek nincs önkontrollja nincs belső fékje……ÁM….

Szerintem a lelki nagytakarítás a megbocsátás.
Persze mi itt akik az oldalt látogatják már mindanyian gyakoroltuk a megbocsátás különbözö technikáit.
Mi lenne ha ezeket az élményeinket megosztanánk egymással?

Az egészség előfeltételei:
A béke :
pl. Hogyan lehetne az egészséges táplálkozás feltételeiről beszélni egy olyan országban,ahol harcok dúlnak és még az alapvető élelmiszerek is nehezen beszerezhetők.

A legalapvetőbb fizikai szükségletek (éhség, szomjúság, ruházat, lakás) kielégítése.
Alapvető ismeretekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk az egészség kérdésével.Tudnunk kell, hogyan működik a testünk, hogy megértsük, hogyan keletkeznek a betegségek és milyen szerepük van ezekben, a mindennapi szokásainknak.

Dohányzás:
Emelkedett a dohányzó fiatalok száma. Az életmódnak nincs még egy eleme, amely önmagában ilyen egészségkárosító hatással bírna.
Legfontosabb a megelőzés, azaz a dohányzásra való rászokás megelőzése.

„Praktikus” módszerek: – adópolitikával korlátozni lehet a fogyasztást (emelkedő árak)

– reklámtevékenység korlátozása, káros következmények reklámozása

– hozzáférés korlátozása

– korlátozó szabályok alkalmazása a közintézményekben.

Alkohol:

A zsarolás azért jön létre, mert a megzsarolt ember el akar kerülni egy helyzetet, mert abban az adott helyzetben meg kellene élnie egy számára kezelhetetlennek tartott érzést. Az alapja a félelem. Félelem az elhagyástól, a kirekesztettségtől, a megszégyenítéstől, sokféle érzés lehet mögötte. Úgy érezheti akár bele is halhat, ha nem fogják többé szeretni, ha elhagyják, vagy ha a másik ember hal bele vagy történik valami jóvátehetetlen. A zsaroló erre a gyengeségre érez rá.

A napokban néztünk egy filmet Meg Ryannel, amelyben volt egy elgondolkodtató jelenet: A férj győzködi a babysittert, hogy maradjon a gyerekekkel estére is, de a lány nem vállalja, mert a barátjával lesz találkája. A férj erre érzelmi zsarolásba kezd, hogy milyen nehéz helyzetben van mostanában, meg hogy az a randi biztosan összehozható egy másik nap is…
Mire a lány egy mondattal lezárja a vitát: „Az én életem is van olyan fontos, mint a magáé!”

Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a belénk nevelt, hibás értékrenddel éljünk és jobban megfeleljünk mások elvárásainak, mint a sajátunknak. Fontosabb a munka, fontosabb a család, fontosabbak a barátok, mint a saját szükségleteink, igényeink.
Ha valaki megkér, elvár, megkövetel valamit, akkor inkább a háttérbe szorítjuk a saját vágyainkat, csak nehogy elveszítsük az illlető jóindulatát, szeretetét. Pedig ezzel pont a legfontosabb, legértékesebb embert veszítettük el: Önmagunkat!