Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Őszintén sajnálom, hogy az idén nem jut Nektek ajándék, pedig én tényleg szerettem volna, hogy mindenki boldog legyen, – legalább Karácsony estéjén!
Mondtam is az Öregnek, hogy ne csinálja már, mindenki irigy lesz rám, legalább egy kis ajándékot vigyen Nektek, de Ő az anyagi helyzetére hivatkozva elhárította a felelősségét.
A napokban a fejembe vettem, hogy az idén én találom ki, milyen legyen a karácsonyfánk, mivel díszítsük fel, beszerzem hozzá a karácsonyfadíszeket és végül fel is díszítem majd! Emlékszem, gyerekkoromban jutalommal és fenyegetéssel is csak nagy nehezen lehetett rávenni, hogy részt vegyek a karácsonyi előkészületekben, a fa díszítésében, most meg belső indíttatásból, kedvvel teszem!
Elkezdtem hát keresgélni a neten, gondoltam találok majd olyan weboldalt, ahol a díszítéshez
Gondolkodott hívja-e a férfit, mert legszívesebben hívta volna rögtön, hogy elment, alig tíz perce ennek. Mondta volna neki, hogy már most hiányzik, de lebeszélte magát erről.
Minek ez a nagy nyomulás, mondta magának.
Persze mikor elindultak a közeli városból, ahonnan hazavitte a férfi, még azon tépelődött, hogy mi a fenének van ő megint ezzel a pasival.
Az alábbi tanmese a "Charlie Wilson háborúja" című filmben hangzott el.
Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: "De csodás, lovat kapott."
A Himalája hegyei között egy kolostorban, az egyik reggel a Mester összehívja a legidősebb tanítványait és rájuk bízza a kolostor vezetését:
– Elutazok egy hétre, meglátogatok egy másik kolostort. Addig vigyázzatok itt mindenre, felügyeljétek a napi imádkozást és a kertet se hanyagoljátok el! Te pedig kedvenc tanítványom, takarítsd ki addig a szobámat, de óvatosan, nehogy összetörjön bármi is!
– Úgy lesz Mester, úgy lesz! – búcsúztak el a tanítványok szeretett Mesterüktől.
Hétvégén Édesanyámnál voltam a gyermekeimmel. Sokat játszottunk, beszélgettünk, tanutunk, idillien teltek a napok. Igyekeztem a legkevésbé terhére lenni Anyukámnak, és örültem, hogy ismét vendégül lát minket szeretettel!
A kellemes hétvégét azonban beárnyékolta egy kis baleset. Amíg én voltam otthon a gyerekekkel, az egyikőjük rávetődött az ágyra, és a lábával levert egy nagyon szép
Mindig jó újraolvasni Eckhart Tolle tiszta tanítását a Most Hatalma című könyvéből: Tedd szokásoddá, hogy megkérdezed magadtól: „mi zajlik bennem ebben a pillanatban?" Ez a kérdés a megfelelő irányba fog elindítani.
De ne elemezz, csak figyelj! Irányítsd figyelmedet befelé! Érezd az érzelem energiáját! Ha nem találsz érzelmet, irányítsd figyelmedet a test energiamezejében még mélyebbre! Ez a belépés a Létbe.
Nagyon – nagyon régen, az emberi faj kialakulásának kezdetén voltak, akik már tudtak emberként élni és voltak, akik még nem. Ők állatokkal éltek együtt, s az utódaik félelmetes fenevadak voltak, akik komoly veszélyt jelentettek az egész emberi faj számára.
A fenevadak félig állatok, félig emberek. Nagyon gonoszak, uralkodni akarnak mindenek felett, ennek érdekében pusztítanak és ölnek, de mégis csak van bennük egy kicsinyke emberi szikra, egy parányi szeretet.
ÖNÉLETRAJZ ÖT FEJEZETBEN
1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Beleesek.
Elveszett vagyok … remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
