A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Vágyott a csendre, ezért kikapcsolt minden hangforrást, már amit ő képes volt kikapcsolni.
Vendégeket várt, megbeszélték páran, hogy nála szilvesztereznek.
Végzett a főzéssel, rendet rakott, majd vizet engedett a kádba , majd sót szórt a vízbe.
Jól esett a forró víz, behunyta a szemét, ellazult.
Most is, mint máskor, mikor behunyta a szemét, megjelent egy nagyon öreg arc, az arcon csak egy szem volt látható, körülötte ezernyi ránc . Tudta ez az ő öreg lelke.
Legyen az új esztendő, az új lehetőségek tárháza, használjuk is ki rendesen, hogy mégtöbbet tapasztalhassunk.
Tartalmas 2009-es évet kívánok és kérek, most!
Michael langford egy rövid írását szeretném közzétenni. Ebben leírja – az én olvasatomban –, hogy 27 évig tanulmányozta a „megvilágosodás” módszerét, mire felismerte, hogy nem értette meg helyesen a leírtakat. Majd azt részletezi, hogyan jött rá a helyes értelmezésre, amelyet követően a helyes gyakorlat hatására késedelem nélkül célba ért.
Hogyan fedeztem fel a Tudatosságot figyelő Tudatosság módszerét
(a tényleges gyakorlat utasításai dőlt betűvel szedettek)
Michael Langford
Nagyon szórakozott volt, különösen az utóbbi időben, mert nagyon sűrű volt a napirendje.
Mikor elmesélte az ismerőseinek, miket csinált a hasukat fogták a nevetéstől.
A kolléganőiről ne is beszéljünk, ők úgy hahotáztak a nevetéstől, hogy kimentek a folyosóra , hogy ne zavarják a többieket munka közben.
Bizony komolyan elgondolkodott, mitévő legyen. Mi az oka ennek a szétszórtságnak.
Ahogy így végig gondolta, rájött, mit is jelent a szétszórtság.
Nem sok kedvem volt mostanában dolgozni, el is kerültem két hétig a munkát! Ha néha mégis megpróbáltam kötelességből dolgozni, perceken belül a munkaundorom kerekedett felül. Egy ideig még lelkiismeret furdalásom is volt miatta, aztán beláttam, hogy nincs miért haragudjak magamra, ha egyszer nincs kedvem, akkor nem szabad erőltetnem!
Évekkel ezelőtt, még magamra erőltettem a munkát egy hasonló helyzetben, aminek az lett a következménye, hogy pocsék végeredmény került ki a kezeim alól, plusz egy betegséget is mindig összeszedtem, hogy legalább alibim legyen a munkakerülésre!
Pár hete álmodtam egy karácsonyfát, arany és fehér színvilággal, harmóniával, békés összhanggal és életemben először kedvem volt előkészíteni és megvalósítani azt.
Két napom is ráment a karácsonyi díszek felkutatására, de megérte, mert sikerült közel azokat a színeket és hangulatot megteremtenem a díszítésben, amit megálmodtam. Így most, ha csak rápillantok a fára, utána percekig nem tudom levenni róla a szememet!
A karácsonyi ajándékaikat leszállító barátaink már látták a fát és szerintük is fantasztikusan
Ez volt az első karácsonyom, ami nem abban a ritmusban történt, ahogy eddig…
Egyetemista vagyok, huszonéves, kezdek elszakadni a családtól és a magam útját keresni-járni. Idén összeköltöztem a Kedvesemmel, amit a szüleim nem jó szemmel néztek, de elfogadtak… súlyosbítottam a helyzetet azzal, hogy közöltem, a születésnapját (dec. 25.) Vele szeretném tölteni, mert kerek évforduló, és ilyen ajándékot biztos nem kapott még…
Karácsony előtt egy nappal, amikor már jártak a vonatok Debrecenbe, a családomhoz igyekeztem és pechemre egy olyan vagonba szálltam fel, amelyikben rossz volt a fűtés, így egészen Debrecenig fagyoskodhattam.
Persze ez nem csak pech kérdése volt, hanem a saját lustaságomé is, mert akár át is mehettem volna a következő vagonba, de gondoltam kibírom azt a 2 órát, majd összehúzom magam, meg biztos bemelegszik az utasoktól a fülke!
Bejglit sütött, megígérte az édesanyjának, hogy süt bejglit, minden évben sütött, kivéve tavaly, mert csak látogatóban volt itthon.
Megfogadta, hogy igyekszik betartani az arányokat, tészta is lesz a bejgliben, nem csak töltelék.
Mert a bejglije többnyire úgy nézett ki, hogy csak kívül látszott a tészta, olyan vékonyra nyújtotta, de az íze az finom volt.
Most csak kétfélét készített, mákosat és diósat, a gesztenyés és a gyümölcsös az idén kimaradt, nem volt sem kedve, sem türelme többféléhez.
Elfogyott a napokban az 1000-es C-vitamin, amit lemerültségkor szoktam szedni, hogy a testem bírja a gyűrődést. Az üres flakkon kidobásán kicsit morfondíroztam, mert a megérzésem azt súgta, hogy tartsam meg, de nem hallgattam rá, így a kukába került a doboz.
Aztán pár napra rá, vettünk 2 új dobozzal és a szüleinkhez utazás napján felmerült, hogy vinni kellene az Anyukának, mert megfázott egy kicsit. De mibe tegyük? Na, most jó lenne az a kidobott doboz!