Archívum: Blogbejegyzés

A karácsonyi készülődés közepette érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon mit is jelent a Karácsony, mit ünnepelünk ilyenkor?
Habár kisgyerekkorunk óta azt halljuk, hogy Karácsony a szeretet ünnepe és ekkor született Jézus, azonban ez nem így van.

Jézus születését még a korai keresztények sem tudták pontosan, sokáig január 6.-án ünnepelték azt. Majd 325-ben az egyházfők úgy döntöttek egy zsinaton, hogy tegyék át az ünnepet a konkurens római vallás Mithrász-ünnepére, így segítve a kereszténység állam vallássá válását.

De akkor mit ünnepelünk december 25-én?

Mithrász-ünnepén (Ő a felkelő nap istene), a téli napforduló után pár nappal ünnepeljük a fény születését a sötétségből.

Évek óta témám a nő és a férfi megismerése, megélése. Saját magamban is, meg úgy általában is. De mostanság a környezetemben különösen sok szó esik arról, hogy milyen az igazi nő és az igazi férfi. (Még egy weboldal is szembejött velem ez ügyben, ahol elég jól rendszerbe vannak foglalva a saját megéléseim, nekem segített abban, hogy összeálljon jobban a kép. http://envagyok.info/)

Hetek óta nem tudom kialudni magam, s az idő múlásával a kimerültségem fokozódik.
Érdekelne, hogy aki alvás problémákkal küszködik, milyen megoldást keres ennek gyógyítására. Vagy ha valakinek van ötlete, szívesen elolvasnám én is.

Sokat meditáltam ennek a problémának feltárásán, megoldásán. Tegnap Sanyi azt javasolta, hogy lefekvéskor kezdjek el egy történetet, és összpontosítsam figyelmemet erre. A történet jól sikerült, többet is aludtam 1,5 órával! Ezt a történetet most szeretném megosztani:

Az állatok királya

Nem tudom, fontos-e ez másnak, de azt érzem valamiért, hogy írjam meg.

Megmentősdi. Van ugye a játszma, amikor egónk ezzel szeretné megmutatni önmaga nagyságát, hogy másoknak fölébe kerekedik és minduntalan mindenkit meg akar menteni, aki erre vevő. Kétszereplős játék, mindkét fél egyformán benne van.

De most nem erről szeretnék írni. Szerencsére ez a „betegség” nem kínoz engem úgy általában, ha belevonódok egy ilyen játszmába néha, akkor is észreveszem, mert furán érzem magam benne, számomra nem komfortos ilyet játszani – ami persze szintén kezelendő, de nem tartozik a tárgyhoz.

Közeleg a karácsony, a legszebb ünnepünk, a szeretet ünnepe.
Azért, hogy valóban békés és szeretetteli élménnyé váljon számunkra, fel kell készíteni a lelkünket.

Pár éve dolgoztam ki egy igen izgalmas gyakorlatot!

Már előtte évekkel rendszeresen szerveztem DÜH feloldó napokat, amelyek nagyon sikeresek voltak.
Igen ám, de észrevettem egy különleges dolgot. Ha az illető a DÜH mellé, LELKI FÁJDALMAT is érzett, akkor ugyan a megbocsájtás megszületett a DÜH feloldás során, ugyanakkor a LELKI FÁJDALOM ott maradt.

Életünk problémáinak, konfliktusainak jó része akkor keletkezik, amikor nem fogadjuk el a dolgokat, az embereket vagy a helyzeteket olyannak, amilyenek.
Küzdünk, harcolunk ellenük, próbáljuk megváltoztatni, eltéríteni, megjavítani, meggyógyítani Őket, pedig csak el kellene fogadni olyannak, amilyenek most!
Miért ilyen nehéz az elfogadás? Miért nem tudunk elfogadni, befogadni?

Az elfogadás az egyik legfontosabb lelki képességünk, ami valamilyen szinten most is működik bennünk, hiszen sok dolgot már most is el tudsz fogadni, képes vagy befogadni annak másságát. Azonban amíg ez a képességed nem működik abszolút szinten, addig van egy határ, amin túli dolgokat már nem vagy képes elfogadni.

Jó hír, hogy képesek vagyunk ezen változtatni: Ha növeled, fejleszted az elfogadás képességedet, akkor kitágul ez a határ, és egyre több és több dolgot képes leszel elfogadni.

Két éve kezdődött a kapcsolatunk..Fellegekben éreztem magam és úgy éreztem,megtaláltam a lelki társamat. Sokat beszélgettünk, főztünk stb. Távol éltünk egymástól. De, amikor találkoztunk mindig újra és újra belobbant a szerelem. Egyre többet gondolkodtunk rajta, hogy összeköltözzünk-e.. Párom cukorbeteg (amire nem hajlandó vigyázni, nagyon sok édességet eszik..) és már van egy gyermeke is. Ezt valahogy addig el tudtam fogadni. Miután összeköltöztünk, úgy éreztem, hogy feladtam az álmaimat. Úgy érzem, hogy nem tudok önmagam lenni és ennek már másfél éve. Többen próbáltak segíteni.

Üdvözletem minden kedves tagnak!
Uj vagyok ezen az oldalon, szeretném kiönteni a szivem!

Mondhatni évek óta érzem az elakadást az életemben. Az is tudatosult,hogy folyamatosan üres járatokban vagyok. Végül eljutottam arra a szintre, hogy azt mondtam ELÉG volt!!! Tudni akarom és látni akarom mi az a tanítás, amit nem veszek észre.

Meditációban elővettem egy teljes napomat és csináltam rá egy őszinteségnövelést. 20 perc múlva meg volt a hatása az életben is…..
Éjszaka nem aludtam semmit, egyszerűen összeomlott bennem minden. De végre kiléptem a saját hazugságomból…..
Még abból is, hogy milyen fasza önmegvalósító vagyok, ott álltam a nullán vagy még lehet mínuszban is!