Hogyan kell szeretnem magamat? Budhannita-tól kaptam pár önszerető technikát, gyakorlati tippet önszeretetre.
Arra gondoltam, hogy sok ilyen technika létezik, és sokan vagyunk, akiknek jól jön egy blog ami csak az önszeretet technikákat és gyakorlati tapasztalatokat összegzi.
Az önszeretetet nem elég egyszer magunkévá tenni, hanem folyamatosan ébren kell tartani ezt az érzést, táplálni kell! Aki még nem szereti magát, de szeretné szeretni, az itt elolvashatja mások történeteit, akiknek sikerült, hogy hogyan csinálták.
Szeretném ha ez a blog lehetne a ,,Miért nem kellek?"című blog kistestvére.
Erika Szeretettel!
Gyerünk!
Szomorúan látom, hogy nincs fent ez a blog a friss hozzászólásoknál. Gondoltam megírom, hogy érdekelnek engem is a technikák. Ha sokat össze sikerül szedni, akkor remélem mindenki megtalálja a szívéhez közelit.
Hajrá!
Üdv:
Gyuri
Szeretem magam vagy nem?
Szerintetek komolyan van olyan hogy valaki nem szereti önmagát?
Jó darabig én is azt hittem, hogy ez lehet a baj, illetve hogy addig nem tudok másokat szeretni, amíg magamat nem szeretem.
Aztán jött egy autóbaleset, amikor olyan köd volt hogy az orrunk hegyéig sem láttunk, és szépen bele bukfenceztünk egy árokba.
Mivel nagyon lassan mentünk az egész egy lassított felvételnek tűnt.
Mellettem ült a három éves fiam (akkor még nem volt kötelező a gyermekülés) , és én nem őt rántottam magamhoz, sőt egyáltalán nem őt védtem, hanem magamat.
Nagyon sokáig lelkiismereti kérdést csináltam a dologból, mert hogy csak én lehetek ilyen önző rossz anya.
Most akkor hogy is van ez? Szeretem magam vagy nem?
Na és ha nem , ez miből derül ki?
Ti mitől vagytok abba biztosak hogy nem szeretitek magatokat?
Noa
Hogyne lenne, legtöbb ember nem szereti magát. Én se vagyok bizt
Hogyne lenne, legtöbb ember nem szereti magát. Én se vagyok biztos benne hogy már kellőképpen szeretem magam.. de azért sokkal jobban mint régen. Ez nem azonos az egoizmussal, inkább önelfogadás.
Amiről beszéltél az meg szerintem inkább a Lélekjelenlét kategória.
Jaguár, remélemlátod, hogy bólogatok, annyit viszont
Jaguár, remélemlátod, hogy bólogatok, annyit viszont megjegyeznék, nálam az önszeretet több, mint az önelfogadás.
Pl.: tökéletesen elfogadtam, sőt, élveztem, hogy én egy fiús, racionális elmeként élek. Sőt, mikor a női oldalam megélésének gondjait vágták a fejemhez, bevallom, még hü.. nek is néztem a másikat. Megmagyaráztam: minden nő más típus, én ilyen vagyok, az a Ti bajotok.
Hol van ebben a szeretet önmagam iránt? A félelmeim falán senkit sem engedtem be. Itt az oldalon én jóval nyitottabb, érzelmesebb tudok lenni, sőt, mégha kritika ér, megnyílok.
De ha élőben találkoznál velem, nem hinnéd el, hogy egy ember az aki ír, és ugyanaz, aki ott áll előtted. Figyelek az emberekre, érzem mi folyik bennük, de a testtartásom, hangszinem, szavaim egy elemzőt fejeznek ki. Nagyon jó barátommal pont erről beszélgettünk tegnap. Zoli, ezúton is köszönöm neked minden szavad :). Ma már nem fáj, ha mondják, ezt meg ezt kell változtattnod, elfogadtam, ez a bibi, ez az igazság.
Mégis NEHÉZ. Megszokott álarcom szerint viselkedem már jópár éve. Hiába elemeztem, meditáltam, mikor abbahagytam ugyanaz a mechanizmus lépett fel bennem. Ez sok tudatos munkával változtatható meg, ez az én defektem.
Arra kellett rájönnöm, hogyha magamban a szeretetet megélem, magam felé irányítom, akkor ahogy eltelít, tovább csordul, mindenki és minden felé. Ez az Önszeretet. Jól írja Erikám.
Addig, amíg csak elemzünk, önelfogadunk, kritikussá vállunk, ha szeretünk, létrejön az együttérzés, az Ön-, és minden szeretete.
Az meg hogy eléggé, vagy nem eléggé szereted magad, meg csak részletkérdés.
Úgyhogy ezért tanácsoltam Erikának az önszeretet gyakorlását, mert magamban ráébredtem, hogy ez lehet az igazi kulcs a falaim lebontására. Mert egészen addig, amíg csak elképzelem milyennek kéne lennem, mint nő, és elveszek a részletekben, hogy mert ez és ez lett, nem történik semmi. Marad az elméleti szint, plussz egy vágykép, ami szintén nem én vagyok. Ha viszont szeretem magam, a falakon átszivárog a szeretet, aztán leomlik észrevétlen, és megjelenik a NŐ. Úgy, ahogy van, valójában, nem pedig egy vágyképnek, új szerepnek megfelelően.
Köszönöm mindenkinek a tanítást, amit napról-napra tőletek kapok.
Ismét meghajolok mindenki előtt
Ez szép. Viszont akkor az önszeretet előfeltétele az
Ez szép. Viszont akkor az önszeretet előfeltétele az önelfogadás, így van?
igen, Jaguár, én is gy gondolom 😉
igen, Jaguár, én is gy gondolom 😉
Azért konkrétan neked válaszolok most Anita, mert elég hasonló
Azért konkrétan neked válaszolok most Anita, mert elég hasonló dolgokat látok benned, mint magamban. Aztán ezt valószínűleg az egóm iratja le velem, hogy megnyugtassa magát, nincs egyedül a bajaival, de én is ugyanebben a csónakban evezek. Túl analizálok mindent, mindenről kisregénnyi elméleteket szövök, és valóban.. rám sem biztos, hogy rám ismerne akárki az életben, mert én sem tudok mindig ugyanúgy viszonyulni gyakorlatban ezekhez a dolgokhoz, mint elméletben. Amikor pár napja rátaláltam erre az oldalra, eldöntöttem csak olyan témákban fogok megszólalni, amiről már van tapasztalásom, nem csak elméleti síkon mozgok benne. Na ez a téma asszem pont ide tartozik, ráadásul nagyon aktuális személyemre. Az utóbbi időszakom nagyon mélypontos volt, most kezdem úgy érezni magam, hogy mintha már összeszedőben lennék inkább, mint romokban, de még azért nem az igazi. Sorra olyan dolgokat követtem el, amiket igazából nem is értek, hogy miért. Az a baj, hogy a lejtő egyszerűbb akadály, mint az emelkedő, viszont ha lemegyünk a lejtő aljára, akkor a legutolsó pozitív állapotért is emelkedőt kell másznunk. Ezt hajlamos vagyok elfelejteni, és ha egyszer megindulok lefelé, akkor nagyon nehezen szedem magam össze úgy igazán. Elkövetek egy hibát, és akkor bezzeg nem kezdek el mindent analizálni, hogy vajon ezt most miért, egyszerűen csak „mekkora f*sz vagyok” és jön az önmarcangolás, aztán elkövetem még egyszer a hibát, mert azt hiszem helyrehozhatom az előzőt vele, de persze esélytelen.. És ezt mélyen legbelül valahol mindig tudom is, csak akkor, amikor elkövetem, valahogy megszűnik az a hudenagy tudatosságom, amire annyira esküszöm.. Aztán ezért megint csak az önmarcangolást adom magamnak.. És egy pillanatig én is azt a következtetést vontam le, hogy az emberek nagy többsége nem szereti magát. Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Szeretnénk mi mind magunkat, ha tudnánk melyikek is vagyunk mi magunk. Mert a saját baklövéseimre visszatekintve a meglapuló ok mégiscsak nagy többségben öncélú, és azért követem el, hogy nekem jobb legyen. A gond az inkább, hogy az a „nekem” az sokkal inkább az egómnak felel meg. Elkövetek hülyeségeket, mert az egóm vágyai arra ösztönöznek, aztán meg ugyanez az egó szidja, és hárítja a felelősséget a valódi önmagamra. Tehát az, hogy nem szeretjük magunkat, leginkább annak a következménye, hogy nem is igazán tudjuk, hogy kik vagyunk. Valaki az elménkben egy csúnya viccet űz velünk. Elköveti a hülyeséget, aztán még az ártatlant, a gyengébbet hibáztatja. Úgyhogy én is azon vagyok, hogy ne az egóm legyen már az erősebb, mert így egyszer csak rossz vége lesz. Ilyenkor meg leülök, és mindezekre rájövök, csak úgy látszik nem elég határozottan. De haladok már, most tényleg úgy érzem 🙂 Jó hatással vagytok rám amúgy 🙂 asszem regisztrálok is most már végre, mert én is indítanék szerintem 1-2 témát 🙂
Hagyd, hogy vigyen le a lejtő
Éld meg mediben, nap-mint nap,
Hagyd, hogy vigyen le a lejtő
Éld meg mediben, nap-mint nap, unásig. Egyszercsak meglátod, mi taszít le odáig. Vissza kéne mászni? Szerintem az már könnyeden megy, mivel végre leraktál egy pakkot, ami nyomasztott. Nekem ez idáig bevállt.
Ne feledd, ne hibáztasd magad, csak haladj, ne minősitsd önmagad, mert akkor csak taszigálod magad. Élj. Jó az önfejlődés, de kellenek a szünetek. Legyen meg a meditáció, aztán hagyd. Menj az emberek közé, vagy csinálj valamit a ház körül. Másképp nem megy. Türelem.
Igen, az egóm, na igen. Azért nem kell ostorozni. Ez van, de lesz jobb is.
A lelkiismeret furdalásról vettem még észre: akkor jön, ha az énképem sérül. Megfelelési kényszer mozgatja. Ha viszont kipróbálom így is, meg úgy is, akkor rájövök, még mindig élek. Az egó miatt akarunk mindig valami történést. Mert akkor érezzük, hogy élünk. Mekkora hülyeség? Hiszen, ha csak ülök is élek, vagyok!
igenám
Na erre most írtam megint egy kisregényt, amit aztán kitöröltem, mert rájöttem, hogy nem vagyok tisztában még teljesen az ilyen téren működő gondolataimmal, és pont azt mondtam, hogy csak akkor szólok hozzá témához, ha már azt lejátszottam magamban 🙂 Minden esetre nagyon egyet értek veled gyakorlatilag minden egyes szavadban. A lelkiismeret furdalásról is ugyanezt vettem észre, csak nem mindig tudok vele mit csinálni, pont a megfelelési kényszer miatt. Mert csomószor csak pont arra vágyom, hogy egyszerűen csak üljek, és létezzek, vagy egyedül mászkáljak csak a fák között, de annyi kinti elvárás van, hogy egyszerűen lehetetlen, mert annyian vesznek körül, akik ezt nem tudják megérteni, és elfogadni, hogy ha meg teszem azt kikapcsolnám a mobilomat és nem érdekelne senki és semmi, akkor azzal másokat bántanék meg. És borzalmas dolog ilyeneken agyalni, mert tényleg lelkiismeret furdalást szül. Hanyagoljam el magamat, hogy másokat ne bántsak meg, vagy hanyagoljak el másokat, hogy magammal foglalkozhassak? Mert kettészakadni nem tudok. De példának okáért párom az, aki ha nem vagyok vele, akkor rossz a kedve, meg mindenfélét a fejemhez vág, amitől utána bűntudatom van, hogy azért sz*r a kedve, mert nem tudtam felemelni a popómat és bemenni hozzá Pestre. De ha meg bemegyek, akkor meg frusztrált vagyok, mert nem volt időm magamra. Közben tudom, hogy nekem ő az igazi, mert ő az út a belső nőmhöz, a teljességemhez, és annyi mindent tanultam magamról általa, amennyit előtte egyik barátnőmtől sem tudtam, de ettől még szükségem van néha az egyedül töltött időre, amikor magam vagyok. Nem azért, mert előtte nem lehetek önmagam, vagy maszkot viselnék, mert tényleg ő az, aki előtt egyszerűen nem tudok maszkot viselni, és mégis szeret. Tehát ő is engem szeret, de már annyira, hogy minden boldog percét szinte tőlem teszi függővé, és sokszor nem érti, ha elkezdek spirituális témákról beszélni, és elmondani neki, hogy az egyedüllétet nem kötelező magánynak felfogni, és a másik hiányára fókuszálni annyira, hogy a saját energiánk kárára menjen. Igen tudom, hogy ez a tükör elv alapján azt jelenti, hogy én is még sok dologtól függök, és ez így is van, de pont ezért lenne szükségem az egyedüllétre, hogy ezeket le tudjam játszani magamban. Mert amikor nincs rá lehetőségem, akkor szoktak egyszer csak megjelenni a lejtők, amik közbe meg folyton azt kapom, hogy ha ezt így folytatom, akkor elveszítem még őt is, közben meg pont ahhoz, hogy megtartsam, kéne megtalálnom önmagam, amihez meg kellenek a hepehupák. De ez a párkapcsolat is csak egy a sok paradox, ördögi körös kinti tényező közül, amikkel még nem mindig tudok mit kezdeni.
(Egyébként nagyjából ugyanazt írtam le végül, amit elsőre :D)
Paradox, ugye?
De jól leírtad, így működik.
A zsarolás mizéria meg enyhül, majd idővel meg is szűnik. Szokás kérdése. Szakíts magadra időt mindenképpen. Találd meg az egyensúlyt. Jópofa vagyok, pont ez a nehéz. Na mindegy. kezdetben jön majd a "hiszti", de majd elmúlik, főleg, ha látja, még fel is töltődsz tőle. Minden esetre, mikor együtt vagytok, akkor éreztesd vele, (bár a leírtak alapján eddig is ezt tetted) hogy mennyire jó neked vele. Nem lenne valami, ami őt is érdekelné? Valami olyan időtöltés, amikor ő is kicsit máshol elfoglalná magát. Egy kis plusszt vinne a hétköznapokba, neki is, aztán meg is beszélnétek, kivel mi történt.
De lépni kell. Ez sajnos így van, mert előbb-utóbb tényleg a kapcsolatotok kárára megy.
paradox bizony
Az a helyzet, hogy ami őt érdekli, az a másokon való önzetlen segítség. Ami gyönyörű tulajdonság, nem győzöm neki hangsúlyozni, de amikor már az ember saját kárára megy, úgy már nem biztos, hogy hasznos. Én is beleesek a hibába, mint ahogy le is írtam, hogy annyira foglalkoztat olykor, hogy a másiknak jó legyen, hogy tényleg csak pont én vagyok, aki az energiáját elveszíti közben. És ő is így van vele, szeret másokkal törődni, de közben tudom, hogy magával ez idő alatt töredék annyit sem foglalkozik, mint kellene. Azt mondja nem tud egoista lenni, de a szó valódi értelmében pont ezzel egoista, mert az egonak elégtétel tud lenni, hogy másnak örömet okozott, de önmagában meg csak vágyakat ébreszt, hogy ezt majd viszont kapja valakitől, csak az emberek többsége nem olyan, mint ő, így igazán energiát nem tudunk másokból nyerni, csak magunkból. De rajta vagyok a változáson, és tudom, hogy nekem is először magamban kell lerendezni, hogy aztán kifelé is működjön, csak kérdés, hogy ő ezt ki tudja-e várni. Mert ha nem, és teszem azt ráunna a spirituális mizériáimra, és kidobna, akkor az eddigi kötődéséből ítélve neki sokkal rosszabb lenne utána. És már megint ott vagyok, hogy azt nézem, neki mivel okoznék pillanatnyilag nagyobb örömet ..
Tényleg nagyon paradox 🙂
Átfogalmazom a kérdést.
Halihó!
Én nem tudom értelmezni azt a kérdést, hogy szeretem-e magam. Mert perzse, hogy igen.
Mint ahogy az előttem reagáló (talán Jaguár) is említette, inkább az a kérdés, hogy eléggé szeretem-e magam.
És esetemben egyértelmű a válasz, hogy még nem eléggé. Ezt én még csak nagyon földhözragadt módon tudom megközelíteni. Olyan dolgokból vonok le következtetést, hogy mit csinálok egy nap?
A múltkor vettem egy doboz yoghurtot (1kg-os vödör!), és az egészet megettem vacsorára. És utána desszertként ettem müzlit rá is, nem keveset. Ha szeretném magam, akkor nem lenne rá késztetésem, hogy így kibabráljak magammal.
De ami elég mélyre ható kérdés: Az elmúlt 24 órából hogy percet élveztem igazán? Tessék összeszámolni. Ez 1 nap hány százaléka? Ha igen jó napom van és még az alvást is „élvezetnek veszem”, akkor talán a felét. Vagyis az életem másik fele kuka, vagy másképpen fogalmazva másnak adom.
Én úgy hiszem, minél jobban szeretem önmagam, annál jobban élem az életet. Ellenvélemény?
Üdv:
Gyuri
nincs 😀
nincs 😀
megettél egy doboz joghurtot?
Tehát azért nem szereted magad mert megettél egy doboz joghurtot?
Nem éppen fordítva?
Vagy nem pont mások szeretete hiányzik?
Én ezt most komolyan nem értem!! Amikor a joghurtot etted nem élted az életed?
Noa
ok-okozat
Úgy vélem pontosítanom kell a yoghurtos dolgot. Túl zabáltam magam, vagyis rossz közérzetig ettem magam. Ez csak megmutatja, hogy valami nem stimmelt velem. Nem lelkiismeret furdalásom volt miatta. Csak egyszerű pótcselekvés volt. Valaki hiányzott, és nem sikerült összehoznom a „figyelemelterelő hadműveletet” sem – ezt is nagyon vártam, + fáradt voltam; így kissé magam alá kerültem, és ez lett a vége.
Hogy azt a bizonyos yoghurt evést bele számítom-e az életem élésébe? Nehéz kérdés. Inkább nem. Nagyon finom volt, de nem „okozott” örömet, nem „élveztem”. Talán az első harmadát sikerült volna, már ha szép lassan ettem volna.
Hasonló élmény?
Üdv:
Gyuri
Hogy is szeretem magamat?
Sziasztok!
Csak gondolkodom…
Mikor szeretem magam? Ha nem haragszom magamra. Ha nem haragszom, bármit is csináljak (pl. lopok) elfogadom hogy ezt teszem. Ha ezután elkapnak, és magkapom a büntetést, nem haragszom magamra a tetteim miatt, elfogadom a büntetést. – Ez ne jelentse azt, hogy nem élek meg közben, esetleg, szégyent, VALAMILYEN (nem tudom mit!!) érzést azért, mert valakitől „elvettem” valamit. Ide tartozik még, hogy a gátlástalan bűnözők is valami ilyen állapoban lehetnek, de ez nem jelenti azt, hogy VALÓBAN szeretik is magukat, csak gondolkodom itt a bokor mögött…
Kedves Gyuri!
belső hangom szerint, azzal hogy megetted azt az 1 kg joghurtot, és miegymást, nem kibabrálás magaddal addig, amíg ezt nem gondolod róla. Fogadd el, hogy erre volt szükség, mert lehet hogy ez egy nagy terv része. Egy olyan tervé, amit te magad a születésed elött alkottál meg, és esetleg a cél a 150 kg majd onnan lefogyni úgy, hogy egy nap diétát sem tartasz, csak olyan „önismeretféle” dolgokat művelsz eközben, és ezzel igen nagy bizonyítékot adhatsz más emberek számára! Természetesen az is lehet, hogy nem így van a terv, ezt csak Te tudhatod!
(bocs nem akartam túl személyes lenni 🙂 )
Néhányan úgy gondolják(juk), hogy az életet a születést tapasztalás végett választjuk. Tapasztalni mindenfélét (duálisan: jót és rosszat). Ha tudjuk szeretni magunkat, akkor elgfogadással éljük meg a tapasztalásokat, ezáltal szeretve tisztelve magunkat(lelkünket) -direkt írtam egybe-.
Lehet hogy vannak galibák a soraim között, kérlek világítsatok rá, mert csak itt dörmögök magamban a bokor mögött…
Tamitek
🙂
Szeretem magam vagy nem?
Kedves Noa
Van egy egyszerű gyakorlat meditációban begyakorlod, és ha vészhelyzetbe kerülsz tudni fogod mit tegyél vagyis ezt kell mondanod meditálás közben szavamra sikerült amikor olyan helyzetben voltam félelmetes a reakció tudtam mit tegyek, és elkerültem a hatalmas esést a mit kerékpárral követtem volna el mert bele hajtottam az árokba nem direktbe volt így sikerült abban a pillanatban, ahogy a kerékpár kereke beleért az árokba tudtam mit kell tennem átléptem a kormányon bukdácsoltam de nem estem el pedig nagykabát volt rajtam (télen történt az eset).
Önszeretet helyett önutálat
Sziasztok,
keresgélés közben leltem rá erre a blogra., és nagyon megtetszett, amiket írtatok. Jó látni, hogy nem csak én küszködök ilyen kérdésekkel, problémákkal.
Azt hiszem elég határozottan kijelenthetem, hogy nem szeretem magam. Soha nem is szerettem. Életem folyamán rengeteg kritikát kaptam, nem volt jó ez se, az se, így teljes mértékben önállótlan és bizonytalan lettem, mindig mások véleményétől és visszajelzésétől függött, hogy éppen jól érzem-e magam, vagy sem. A külsőmet se tudtam elfogadni, kb. 7 kiló felesleg volt rajtam, de mindig irtó rondának és kövérnek láttam magam. Ma ez talán már változott, mert fogytam, és azt tartom is, de hosszú évekig jöttem ki folyton sírva a próbafülkékből…
Aztán odáig jutottam, hogy ma már határozottan érzem azt, hogy óriási falakat emeltem magam köré. És nem csak óriási, hanem vastag is. Nem hiszem, és nem is fogadom el, hogy engem bárki is szeret. Ugyanakkor az én szeretetem (ha van) se megy mások felé. Én így élem meg. Barátom azt mondja, érzi az iránta való szeretetet, én nagyon gyakran csak ürességet. És ez megőrjít! Félek, hogy előbb vagy utóbb éppen ezért ki fogok lépni ebből a kapcsolatból, mert ez megtöri a lelkem, hogy úgy érzem nem tudok szeretni. Ha egyedül vagyok, akkor nem kell szeretnem, nincs kiért küzdeni…
Nagyon tetszett erika leírása, miszerint mikor elkezdte szeretni önmagát, ez tényleg működött. Hogyan kell azt csinálni??? Engem ez nagyon érdekel, ezért kérlek írjatok ezzel kapcsolatban! Nem akarom már minden napomat sírással tölteni!
Előre is köszönöm, ha válaszoltok!
Üdv mindenkinek!
Gyerünk!
Szomorúan látom, hogy nincs fent ez a blog a friss hozzászólásoknál. Gondoltam megírom, hogy érdekelnek engem is a technikák. Ha sokat össze sikerül szedni, akkor remélem mindenki megtalálja a szívéhez közelit.
Hajrá!
Üdv:
Gyuri
Szeretem magam vagy nem?
Szerintetek komolyan van olyan hogy valaki nem szereti önmagát?
Jó darabig én is azt hittem, hogy ez lehet a baj, illetve hogy addig nem tudok másokat szeretni, amíg magamat nem szeretem.
Aztán jött egy autóbaleset, amikor olyan köd volt hogy az orrunk hegyéig sem láttunk, és szépen bele bukfenceztünk egy árokba.
Mivel nagyon lassan mentünk az egész egy lassított felvételnek tűnt.
Mellettem ült a három éves fiam (akkor még nem volt kötelező a gyermekülés) , és én nem őt rántottam magamhoz, sőt egyáltalán nem őt védtem, hanem magamat.
Nagyon sokáig lelkiismereti kérdést csináltam a dologból, mert hogy csak én lehetek ilyen önző rossz anya.
Most akkor hogy is van ez? Szeretem magam vagy nem?
Na és ha nem , ez miből derül ki?
Ti mitől vagytok abba biztosak hogy nem szeretitek magatokat?
Noa
Hogyne lenne, legtöbb ember nem szereti magát. Én se vagyok bizt
Hogyne lenne, legtöbb ember nem szereti magát. Én se vagyok biztos benne hogy már kellőképpen szeretem magam.. de azért sokkal jobban mint régen. Ez nem azonos az egoizmussal, inkább önelfogadás.
Amiről beszéltél az meg szerintem inkább a Lélekjelenlét kategória.
Jaguár, remélemlátod, hogy bólogatok, annyit viszont
Jaguár, remélemlátod, hogy bólogatok, annyit viszont megjegyeznék, nálam az önszeretet több, mint az önelfogadás.
Pl.: tökéletesen elfogadtam, sőt, élveztem, hogy én egy fiús, racionális elmeként élek. Sőt, mikor a női oldalam megélésének gondjait vágták a fejemhez, bevallom, még hü.. nek is néztem a másikat. Megmagyaráztam: minden nő más típus, én ilyen vagyok, az a Ti bajotok.
Hol van ebben a szeretet önmagam iránt? A félelmeim falán senkit sem engedtem be. Itt az oldalon én jóval nyitottabb, érzelmesebb tudok lenni, sőt, mégha kritika ér, megnyílok.
De ha élőben találkoznál velem, nem hinnéd el, hogy egy ember az aki ír, és ugyanaz, aki ott áll előtted. Figyelek az emberekre, érzem mi folyik bennük, de a testtartásom, hangszinem, szavaim egy elemzőt fejeznek ki. Nagyon jó barátommal pont erről beszélgettünk tegnap. Zoli, ezúton is köszönöm neked minden szavad :). Ma már nem fáj, ha mondják, ezt meg ezt kell változtattnod, elfogadtam, ez a bibi, ez az igazság.
Mégis NEHÉZ. Megszokott álarcom szerint viselkedem már jópár éve. Hiába elemeztem, meditáltam, mikor abbahagytam ugyanaz a mechanizmus lépett fel bennem. Ez sok tudatos munkával változtatható meg, ez az én defektem.
Arra kellett rájönnöm, hogyha magamban a szeretetet megélem, magam felé irányítom, akkor ahogy eltelít, tovább csordul, mindenki és minden felé. Ez az Önszeretet. Jól írja Erikám.
Addig, amíg csak elemzünk, önelfogadunk, kritikussá vállunk, ha szeretünk, létrejön az együttérzés, az Ön-, és minden szeretete.
Az meg hogy eléggé, vagy nem eléggé szereted magad, meg csak részletkérdés.
Úgyhogy ezért tanácsoltam Erikának az önszeretet gyakorlását, mert magamban ráébredtem, hogy ez lehet az igazi kulcs a falaim lebontására. Mert egészen addig, amíg csak elképzelem milyennek kéne lennem, mint nő, és elveszek a részletekben, hogy mert ez és ez lett, nem történik semmi. Marad az elméleti szint, plussz egy vágykép, ami szintén nem én vagyok. Ha viszont szeretem magam, a falakon átszivárog a szeretet, aztán leomlik észrevétlen, és megjelenik a NŐ. Úgy, ahogy van, valójában, nem pedig egy vágyképnek, új szerepnek megfelelően.
Köszönöm mindenkinek a tanítást, amit napról-napra tőletek kapok.
Ismét meghajolok mindenki előtt
Ez szép. Viszont akkor az önszeretet előfeltétele az
Ez szép. Viszont akkor az önszeretet előfeltétele az önelfogadás, így van?
igen, Jaguár, én is gy gondolom 😉
igen, Jaguár, én is gy gondolom 😉
Azért konkrétan neked válaszolok most Anita, mert elég hasonló
Azért konkrétan neked válaszolok most Anita, mert elég hasonló dolgokat látok benned, mint magamban. Aztán ezt valószínűleg az egóm iratja le velem, hogy megnyugtassa magát, nincs egyedül a bajaival, de én is ugyanebben a csónakban evezek. Túl analizálok mindent, mindenről kisregénnyi elméleteket szövök, és valóban.. rám sem biztos, hogy rám ismerne akárki az életben, mert én sem tudok mindig ugyanúgy viszonyulni gyakorlatban ezekhez a dolgokhoz, mint elméletben. Amikor pár napja rátaláltam erre az oldalra, eldöntöttem csak olyan témákban fogok megszólalni, amiről már van tapasztalásom, nem csak elméleti síkon mozgok benne. Na ez a téma asszem pont ide tartozik, ráadásul nagyon aktuális személyemre. Az utóbbi időszakom nagyon mélypontos volt, most kezdem úgy érezni magam, hogy mintha már összeszedőben lennék inkább, mint romokban, de még azért nem az igazi. Sorra olyan dolgokat követtem el, amiket igazából nem is értek, hogy miért. Az a baj, hogy a lejtő egyszerűbb akadály, mint az emelkedő, viszont ha lemegyünk a lejtő aljára, akkor a legutolsó pozitív állapotért is emelkedőt kell másznunk. Ezt hajlamos vagyok elfelejteni, és ha egyszer megindulok lefelé, akkor nagyon nehezen szedem magam össze úgy igazán. Elkövetek egy hibát, és akkor bezzeg nem kezdek el mindent analizálni, hogy vajon ezt most miért, egyszerűen csak „mekkora f*sz vagyok” és jön az önmarcangolás, aztán elkövetem még egyszer a hibát, mert azt hiszem helyrehozhatom az előzőt vele, de persze esélytelen.. És ezt mélyen legbelül valahol mindig tudom is, csak akkor, amikor elkövetem, valahogy megszűnik az a hudenagy tudatosságom, amire annyira esküszöm.. Aztán ezért megint csak az önmarcangolást adom magamnak.. És egy pillanatig én is azt a következtetést vontam le, hogy az emberek nagy többsége nem szereti magát. Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Szeretnénk mi mind magunkat, ha tudnánk melyikek is vagyunk mi magunk. Mert a saját baklövéseimre visszatekintve a meglapuló ok mégiscsak nagy többségben öncélú, és azért követem el, hogy nekem jobb legyen. A gond az inkább, hogy az a „nekem” az sokkal inkább az egómnak felel meg. Elkövetek hülyeségeket, mert az egóm vágyai arra ösztönöznek, aztán meg ugyanez az egó szidja, és hárítja a felelősséget a valódi önmagamra. Tehát az, hogy nem szeretjük magunkat, leginkább annak a következménye, hogy nem is igazán tudjuk, hogy kik vagyunk. Valaki az elménkben egy csúnya viccet űz velünk. Elköveti a hülyeséget, aztán még az ártatlant, a gyengébbet hibáztatja. Úgyhogy én is azon vagyok, hogy ne az egóm legyen már az erősebb, mert így egyszer csak rossz vége lesz. Ilyenkor meg leülök, és mindezekre rájövök, csak úgy látszik nem elég határozottan. De haladok már, most tényleg úgy érzem 🙂 Jó hatással vagytok rám amúgy 🙂 asszem regisztrálok is most már végre, mert én is indítanék szerintem 1-2 témát 🙂
Hagyd, hogy vigyen le a lejtő
Éld meg mediben, nap-mint nap,
Hagyd, hogy vigyen le a lejtő
Éld meg mediben, nap-mint nap, unásig. Egyszercsak meglátod, mi taszít le odáig. Vissza kéne mászni? Szerintem az már könnyeden megy, mivel végre leraktál egy pakkot, ami nyomasztott. Nekem ez idáig bevállt.
Ne feledd, ne hibáztasd magad, csak haladj, ne minősitsd önmagad, mert akkor csak taszigálod magad. Élj. Jó az önfejlődés, de kellenek a szünetek. Legyen meg a meditáció, aztán hagyd. Menj az emberek közé, vagy csinálj valamit a ház körül. Másképp nem megy. Türelem.
Igen, az egóm, na igen. Azért nem kell ostorozni. Ez van, de lesz jobb is.
A lelkiismeret furdalásról vettem még észre: akkor jön, ha az énképem sérül. Megfelelési kényszer mozgatja. Ha viszont kipróbálom így is, meg úgy is, akkor rájövök, még mindig élek. Az egó miatt akarunk mindig valami történést. Mert akkor érezzük, hogy élünk. Mekkora hülyeség? Hiszen, ha csak ülök is élek, vagyok!
igenám
Na erre most írtam megint egy kisregényt, amit aztán kitöröltem, mert rájöttem, hogy nem vagyok tisztában még teljesen az ilyen téren működő gondolataimmal, és pont azt mondtam, hogy csak akkor szólok hozzá témához, ha már azt lejátszottam magamban 🙂 Minden esetre nagyon egyet értek veled gyakorlatilag minden egyes szavadban. A lelkiismeret furdalásról is ugyanezt vettem észre, csak nem mindig tudok vele mit csinálni, pont a megfelelési kényszer miatt. Mert csomószor csak pont arra vágyom, hogy egyszerűen csak üljek, és létezzek, vagy egyedül mászkáljak csak a fák között, de annyi kinti elvárás van, hogy egyszerűen lehetetlen, mert annyian vesznek körül, akik ezt nem tudják megérteni, és elfogadni, hogy ha meg teszem azt kikapcsolnám a mobilomat és nem érdekelne senki és semmi, akkor azzal másokat bántanék meg. És borzalmas dolog ilyeneken agyalni, mert tényleg lelkiismeret furdalást szül. Hanyagoljam el magamat, hogy másokat ne bántsak meg, vagy hanyagoljak el másokat, hogy magammal foglalkozhassak? Mert kettészakadni nem tudok. De példának okáért párom az, aki ha nem vagyok vele, akkor rossz a kedve, meg mindenfélét a fejemhez vág, amitől utána bűntudatom van, hogy azért sz*r a kedve, mert nem tudtam felemelni a popómat és bemenni hozzá Pestre. De ha meg bemegyek, akkor meg frusztrált vagyok, mert nem volt időm magamra. Közben tudom, hogy nekem ő az igazi, mert ő az út a belső nőmhöz, a teljességemhez, és annyi mindent tanultam magamról általa, amennyit előtte egyik barátnőmtől sem tudtam, de ettől még szükségem van néha az egyedül töltött időre, amikor magam vagyok. Nem azért, mert előtte nem lehetek önmagam, vagy maszkot viselnék, mert tényleg ő az, aki előtt egyszerűen nem tudok maszkot viselni, és mégis szeret. Tehát ő is engem szeret, de már annyira, hogy minden boldog percét szinte tőlem teszi függővé, és sokszor nem érti, ha elkezdek spirituális témákról beszélni, és elmondani neki, hogy az egyedüllétet nem kötelező magánynak felfogni, és a másik hiányára fókuszálni annyira, hogy a saját energiánk kárára menjen. Igen tudom, hogy ez a tükör elv alapján azt jelenti, hogy én is még sok dologtól függök, és ez így is van, de pont ezért lenne szükségem az egyedüllétre, hogy ezeket le tudjam játszani magamban. Mert amikor nincs rá lehetőségem, akkor szoktak egyszer csak megjelenni a lejtők, amik közbe meg folyton azt kapom, hogy ha ezt így folytatom, akkor elveszítem még őt is, közben meg pont ahhoz, hogy megtartsam, kéne megtalálnom önmagam, amihez meg kellenek a hepehupák. De ez a párkapcsolat is csak egy a sok paradox, ördögi körös kinti tényező közül, amikkel még nem mindig tudok mit kezdeni.
(Egyébként nagyjából ugyanazt írtam le végül, amit elsőre :D)
Paradox, ugye?
De jól leírtad, így működik.
A zsarolás mizéria meg enyhül, majd idővel meg is szűnik. Szokás kérdése. Szakíts magadra időt mindenképpen. Találd meg az egyensúlyt. Jópofa vagyok, pont ez a nehéz. Na mindegy. kezdetben jön majd a "hiszti", de majd elmúlik, főleg, ha látja, még fel is töltődsz tőle. Minden esetre, mikor együtt vagytok, akkor éreztesd vele, (bár a leírtak alapján eddig is ezt tetted) hogy mennyire jó neked vele. Nem lenne valami, ami őt is érdekelné? Valami olyan időtöltés, amikor ő is kicsit máshol elfoglalná magát. Egy kis plusszt vinne a hétköznapokba, neki is, aztán meg is beszélnétek, kivel mi történt.
De lépni kell. Ez sajnos így van, mert előbb-utóbb tényleg a kapcsolatotok kárára megy.
paradox bizony
Az a helyzet, hogy ami őt érdekli, az a másokon való önzetlen segítség. Ami gyönyörű tulajdonság, nem győzöm neki hangsúlyozni, de amikor már az ember saját kárára megy, úgy már nem biztos, hogy hasznos. Én is beleesek a hibába, mint ahogy le is írtam, hogy annyira foglalkoztat olykor, hogy a másiknak jó legyen, hogy tényleg csak pont én vagyok, aki az energiáját elveszíti közben. És ő is így van vele, szeret másokkal törődni, de közben tudom, hogy magával ez idő alatt töredék annyit sem foglalkozik, mint kellene. Azt mondja nem tud egoista lenni, de a szó valódi értelmében pont ezzel egoista, mert az egonak elégtétel tud lenni, hogy másnak örömet okozott, de önmagában meg csak vágyakat ébreszt, hogy ezt majd viszont kapja valakitől, csak az emberek többsége nem olyan, mint ő, így igazán energiát nem tudunk másokból nyerni, csak magunkból. De rajta vagyok a változáson, és tudom, hogy nekem is először magamban kell lerendezni, hogy aztán kifelé is működjön, csak kérdés, hogy ő ezt ki tudja-e várni. Mert ha nem, és teszem azt ráunna a spirituális mizériáimra, és kidobna, akkor az eddigi kötődéséből ítélve neki sokkal rosszabb lenne utána. És már megint ott vagyok, hogy azt nézem, neki mivel okoznék pillanatnyilag nagyobb örömet ..
Tényleg nagyon paradox 🙂
Átfogalmazom a kérdést.
Halihó!
Én nem tudom értelmezni azt a kérdést, hogy szeretem-e magam. Mert perzse, hogy igen.
Mint ahogy az előttem reagáló (talán Jaguár) is említette, inkább az a kérdés, hogy eléggé szeretem-e magam.
És esetemben egyértelmű a válasz, hogy még nem eléggé. Ezt én még csak nagyon földhözragadt módon tudom megközelíteni. Olyan dolgokból vonok le következtetést, hogy mit csinálok egy nap?
A múltkor vettem egy doboz yoghurtot (1kg-os vödör!), és az egészet megettem vacsorára. És utána desszertként ettem müzlit rá is, nem keveset. Ha szeretném magam, akkor nem lenne rá késztetésem, hogy így kibabráljak magammal.
De ami elég mélyre ható kérdés: Az elmúlt 24 órából hogy percet élveztem igazán? Tessék összeszámolni. Ez 1 nap hány százaléka? Ha igen jó napom van és még az alvást is „élvezetnek veszem”, akkor talán a felét. Vagyis az életem másik fele kuka, vagy másképpen fogalmazva másnak adom.
Én úgy hiszem, minél jobban szeretem önmagam, annál jobban élem az életet. Ellenvélemény?
Üdv:
Gyuri
nincs 😀
nincs 😀
megettél egy doboz joghurtot?
Tehát azért nem szereted magad mert megettél egy doboz joghurtot?
Nem éppen fordítva?
Vagy nem pont mások szeretete hiányzik?
Én ezt most komolyan nem értem!! Amikor a joghurtot etted nem élted az életed?
Noa
ok-okozat
Úgy vélem pontosítanom kell a yoghurtos dolgot. Túl zabáltam magam, vagyis rossz közérzetig ettem magam. Ez csak megmutatja, hogy valami nem stimmelt velem. Nem lelkiismeret furdalásom volt miatta. Csak egyszerű pótcselekvés volt. Valaki hiányzott, és nem sikerült összehoznom a „figyelemelterelő hadműveletet” sem – ezt is nagyon vártam, + fáradt voltam; így kissé magam alá kerültem, és ez lett a vége.
Hogy azt a bizonyos yoghurt evést bele számítom-e az életem élésébe? Nehéz kérdés. Inkább nem. Nagyon finom volt, de nem „okozott” örömet, nem „élveztem”. Talán az első harmadát sikerült volna, már ha szép lassan ettem volna.
Hasonló élmény?
Üdv:
Gyuri
Hogy is szeretem magamat?
Sziasztok!
Csak gondolkodom…
Mikor szeretem magam? Ha nem haragszom magamra. Ha nem haragszom, bármit is csináljak (pl. lopok) elfogadom hogy ezt teszem. Ha ezután elkapnak, és magkapom a büntetést, nem haragszom magamra a tetteim miatt, elfogadom a büntetést. – Ez ne jelentse azt, hogy nem élek meg közben, esetleg, szégyent, VALAMILYEN (nem tudom mit!!) érzést azért, mert valakitől „elvettem” valamit. Ide tartozik még, hogy a gátlástalan bűnözők is valami ilyen állapoban lehetnek, de ez nem jelenti azt, hogy VALÓBAN szeretik is magukat, csak gondolkodom itt a bokor mögött…
Kedves Gyuri!
belső hangom szerint, azzal hogy megetted azt az 1 kg joghurtot, és miegymást, nem kibabrálás magaddal addig, amíg ezt nem gondolod róla. Fogadd el, hogy erre volt szükség, mert lehet hogy ez egy nagy terv része. Egy olyan tervé, amit te magad a születésed elött alkottál meg, és esetleg a cél a 150 kg majd onnan lefogyni úgy, hogy egy nap diétát sem tartasz, csak olyan „önismeretféle” dolgokat művelsz eközben, és ezzel igen nagy bizonyítékot adhatsz más emberek számára! Természetesen az is lehet, hogy nem így van a terv, ezt csak Te tudhatod!
(bocs nem akartam túl személyes lenni 🙂 )
Néhányan úgy gondolják(juk), hogy az életet a születést tapasztalás végett választjuk. Tapasztalni mindenfélét (duálisan: jót és rosszat). Ha tudjuk szeretni magunkat, akkor elgfogadással éljük meg a tapasztalásokat, ezáltal szeretve tisztelve magunkat(lelkünket) -direkt írtam egybe-.
Lehet hogy vannak galibák a soraim között, kérlek világítsatok rá, mert csak itt dörmögök magamban a bokor mögött…
Tamitek
🙂
Szeretem magam vagy nem?
Kedves Noa
Van egy egyszerű gyakorlat meditációban begyakorlod, és ha vészhelyzetbe kerülsz tudni fogod mit tegyél vagyis ezt kell mondanod meditálás közben szavamra sikerült amikor olyan helyzetben voltam félelmetes a reakció tudtam mit tegyek, és elkerültem a hatalmas esést a mit kerékpárral követtem volna el mert bele hajtottam az árokba nem direktbe volt így sikerült abban a pillanatban, ahogy a kerékpár kereke beleért az árokba tudtam mit kell tennem átléptem a kormányon bukdácsoltam de nem estem el pedig nagykabát volt rajtam (télen történt az eset).
Önszeretet helyett önutálat
Sziasztok,
keresgélés közben leltem rá erre a blogra., és nagyon megtetszett, amiket írtatok. Jó látni, hogy nem csak én küszködök ilyen kérdésekkel, problémákkal.
Azt hiszem elég határozottan kijelenthetem, hogy nem szeretem magam. Soha nem is szerettem. Életem folyamán rengeteg kritikát kaptam, nem volt jó ez se, az se, így teljes mértékben önállótlan és bizonytalan lettem, mindig mások véleményétől és visszajelzésétől függött, hogy éppen jól érzem-e magam, vagy sem. A külsőmet se tudtam elfogadni, kb. 7 kiló felesleg volt rajtam, de mindig irtó rondának és kövérnek láttam magam. Ma ez talán már változott, mert fogytam, és azt tartom is, de hosszú évekig jöttem ki folyton sírva a próbafülkékből…
Aztán odáig jutottam, hogy ma már határozottan érzem azt, hogy óriási falakat emeltem magam köré. És nem csak óriási, hanem vastag is. Nem hiszem, és nem is fogadom el, hogy engem bárki is szeret. Ugyanakkor az én szeretetem (ha van) se megy mások felé. Én így élem meg. Barátom azt mondja, érzi az iránta való szeretetet, én nagyon gyakran csak ürességet. És ez megőrjít! Félek, hogy előbb vagy utóbb éppen ezért ki fogok lépni ebből a kapcsolatból, mert ez megtöri a lelkem, hogy úgy érzem nem tudok szeretni. Ha egyedül vagyok, akkor nem kell szeretnem, nincs kiért küzdeni…
Nagyon tetszett erika leírása, miszerint mikor elkezdte szeretni önmagát, ez tényleg működött. Hogyan kell azt csinálni??? Engem ez nagyon érdekel, ezért kérlek írjatok ezzel kapcsolatban! Nem akarom már minden napomat sírással tölteni!
Előre is köszönöm, ha válaszoltok!
Üdv mindenkinek!
Sziasztok!
Azzal a szándékkal nyitottam ezt a blogot hogy bölcs és hasznos tanácsokat kapjak én is,és mindazok akiknek nem megy az önszeretet.
Most pedig azt látom hogy jó nagy homályban botorkálunk mindanyian…!? ;)))
Mivel már foglalkozom ezzel a témával a ,,Miért nem kellek?”c. blogból kifolyólag.Megosztom hogy mire jutottam.
Azt gondolom hogy az önmagam szeretése nem abban nyilvánul meg hogy megeszek egy liter joghurtot;)
vagy elveszem magamnak a legnagyobb süteményt,vagy mindenféle kacattal örvendeztetem meg magam.Vagy befizetek egy welness hétvégére…stb.
Hanem szeretem magam ahogy vagyok!
Nem könnyü kifejteni mit érezek….
Szerintem az önszeretet tanulni kell.A hozzászólásokból az derül ki számomra hogy fogalmunk sincs hogyan kell ezt csinálni.Hogy mi is ez egyáltalán!Lehet hogy tudtuk valaha,de elfelejtettük….
Nem mondom hogy profi szinten szeretem magam,de egészen picike lépéseket tettem ez ügyben.
S furcsa módon az történt hogy egyszeriben mindenkit szerettem!
Persze eddig is nagyon kedves és barátságos kislány voltam,de azért voltak fentartásaim az embertársaimmal kapcsolatban! 😉
Hogy akkor tudsz szeretni másokat ha magadat is szereted,ezt nagyon sokszor hallottam már.Elég közhelyes,és semmi logikai értelmét nem látom.
Viszont müködik!
Ha elindítom a szeretetet magamfelé,az a szeretet nem áll meg.Továbbhalad rajtam át a másik emberbe,mindenkibe akivel én kapcsolatba kerülök bármilyen módon.S a szeretet akkor sem áll meg,hanem a többi emberböl akiknek tölem jött a szeretet energia ök is továbbadják nekem.
S ez így egy kört alkot,amit folyton táplálni kell.
Mondjuk így már logikus…;)
Erika Sok Szeretettel! 😉
Éld az életed!
Lehet, hogy ismeritek a könyvet, de hátha van, akinek újat mondok. Louise L. Hay: Éld az életed! című könyve éppen erről szól. Gyakorlatokkal, példákkal magyarázza el, hogyan szeresd magad. Én elég gyakran elolvasom ezt a könyvet, és előfordul, hogy a tükör előtt gyakorolok.
A Canadahunon megtaláljátok.
Sziasztok!
Azzal a szándékkal nyitottam ezt a blogot hogy bölcs és hasznos tanácsokat kapjak én is,és mindazok akiknek nem megy az önszeretet.
Most pedig azt látom hogy jó nagy homályban botorkálunk mindanyian…!? ;)))
Mivel már foglalkozom ezzel a témával a ,,Miért nem kellek?”c. blogból kifolyólag.Megosztom hogy mire jutottam.
Azt gondolom hogy az önmagam szeretése nem abban nyilvánul meg hogy megeszek egy liter joghurtot;)
vagy elveszem magamnak a legnagyobb süteményt,vagy mindenféle kacattal örvendeztetem meg magam.Vagy befizetek egy welness hétvégére…stb.
Hanem szeretem magam ahogy vagyok!
Nem könnyü kifejteni mit érezek….
Szerintem az önszeretet tanulni kell.A hozzászólásokból az derül ki számomra hogy fogalmunk sincs hogyan kell ezt csinálni.Hogy mi is ez egyáltalán!Lehet hogy tudtuk valaha,de elfelejtettük….
Nem mondom hogy profi szinten szeretem magam,de egészen picike lépéseket tettem ez ügyben.
S furcsa módon az történt hogy egyszeriben mindenkit szerettem!
Persze eddig is nagyon kedves és barátságos kislány voltam,de azért voltak fentartásaim az embertársaimmal kapcsolatban! 😉
Hogy akkor tudsz szeretni másokat ha magadat is szereted,ezt nagyon sokszor hallottam már.Elég közhelyes,és semmi logikai értelmét nem látom.
Viszont müködik!
Ha elindítom a szeretetet magamfelé,az a szeretet nem áll meg.Továbbhalad rajtam át a másik emberbe,mindenkibe akivel én kapcsolatba kerülök bármilyen módon.S a szeretet akkor sem áll meg,hanem a többi emberböl akiknek tölem jött a szeretet energia ök is továbbadják nekem.
S ez így egy kört alkot,amit folyton táplálni kell.
Mondjuk így már logikus…;)
Erika Sok Szeretettel! 😉
Éld az életed!
Lehet, hogy ismeritek a könyvet, de hátha van, akinek újat mondok. Louise L. Hay: Éld az életed! című könyve éppen erről szól. Gyakorlatokkal, példákkal magyarázza el, hogyan szeresd magad. Én elég gyakran elolvasom ezt a könyvet, és előfordul, hogy a tükör előtt gyakorolok.
A Canadahunon megtaláljátok.
Önszeretet-Önzés.
Különbséget kell tenni az önzés és az önszeretet között. Önző az, aki arra teszi a hangsúlyt, hogy szeressék. Helyesen az szereti önmagát, aki mindig szolgálni akar másokat, tehát úgy, hogy nem engedi megkötöztetni magát azokkal, akiket szolgál. Az önszeretet tehát az igazi szeretet. Az szereti helyesen önmagát, aki meg tud feledkezni önmagáról, viszont mindenhol és mindenkiben meglátja azt, hogy minden és mindenki által Ő mennyire szereti őt. A helyes önismeretnek nagyszerű eszköze az, ha mások hibáival találkozunk. Mások hibái által ismerheted meg, hogy hol tartasz te a türelemben, irgalomban, megértésben, áldozatvállalásban, alázatban, hűségben. Ezekkel kapcsolatban nehezen tud bárki is önismeretre jutni magányban vagy olyankor, ha mások szeretik őt. Egy embernek soha nem szabad arra törekedni, hogy szeressék őt. Ez mindig az önzés irányába visz, tehát a pokolba.
Az önszeretet: csúcsérték. ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: ‘Még ma Velem leszel a Paradicsomban.’ Körülményeinket tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használjuk fel!
Önismeret nélkül nem tudod kitisztítani szeretetedet úgy, hogy az téged szándéka szerint boldogítson. Önismeretet pedig nem lehet könyvből tanulni. Ha akarod tudni, hogy ki is vagy igazán, akkor legalább egy vagy két hétig írd le minden nap, hogy mire használtad fel az idődet. Mi sajnos képesek vagyunk arra, hogy becsapjuk önmagunkat. A tényeket nem lehet letagadni. Cselekedeteink tükrében tudjuk megismerni, hogy milyenek is vagyunk valójában.
Ha egy hétig óra-pontossággal föl tudtad mérni magad a tekintetben, hogy mire használtad fel az idődet, akkor szánd rá magadat, és osztályozd meg cselekedeteidet. Így aránylag objektív képet kapsz magadról. Ha vállalod önmagad megismerésének ezt az útját, akkor látni fogod, hogy hol tartasz jelenleg a szeretetben. A szeretetnek mindig a másért végzett szolgálat mutatja meg valódiságát. A szeretés nem az álmok világa, hanem a gyakorlati áldozatvállalásé. Ebben lehet Vele találkozni. Így vár minket.”
Önszeretet-Önzés.
Különbséget kell tenni az önzés és az önszeretet között. Önző az, aki arra teszi a hangsúlyt, hogy szeressék. Helyesen az szereti önmagát, aki mindig szolgálni akar másokat, tehát úgy, hogy nem engedi megkötöztetni magát azokkal, akiket szolgál. Az önszeretet tehát az igazi szeretet. Az szereti helyesen önmagát, aki meg tud feledkezni önmagáról, viszont mindenhol és mindenkiben meglátja azt, hogy minden és mindenki által Ő mennyire szereti őt. A helyes önismeretnek nagyszerű eszköze az, ha mások hibáival találkozunk. Mások hibái által ismerheted meg, hogy hol tartasz te a türelemben, irgalomban, megértésben, áldozatvállalásban, alázatban, hűségben. Ezekkel kapcsolatban nehezen tud bárki is önismeretre jutni magányban vagy olyankor, ha mások szeretik őt. Egy embernek soha nem szabad arra törekedni, hogy szeressék őt. Ez mindig az önzés irányába visz, tehát a pokolba.
Az önszeretet: csúcsérték. ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: ‘Még ma Velem leszel a Paradicsomban.’ Körülményeinket tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használjuk fel!
Önismeret nélkül nem tudod kitisztítani szeretetedet úgy, hogy az téged szándéka szerint boldogítson. Önismeretet pedig nem lehet könyvből tanulni. Ha akarod tudni, hogy ki is vagy igazán, akkor legalább egy vagy két hétig írd le minden nap, hogy mire használtad fel az idődet. Mi sajnos képesek vagyunk arra, hogy becsapjuk önmagunkat. A tényeket nem lehet letagadni. Cselekedeteink tükrében tudjuk megismerni, hogy milyenek is vagyunk valójában.
Ha egy hétig óra-pontossággal föl tudtad mérni magad a tekintetben, hogy mire használtad fel az idődet, akkor szánd rá magadat, és osztályozd meg cselekedeteidet. Így aránylag objektív képet kapsz magadról. Ha vállalod önmagad megismerésének ezt az útját, akkor látni fogod, hogy hol tartasz jelenleg a szeretetben. A szeretetnek mindig a másért végzett szolgálat mutatja meg valódiságát. A szeretés nem az álmok világa, hanem a gyakorlati áldozatvállalásé. Ebben lehet Vele találkozni. Így vár minket.”
Önmagam szeretete? = Megfelelő önértékelés = önbecsülés.
Önmagam szeretete? = Megfelelő önértékelés = önbecsülés. Hogyan tudom növelni az önbecsülésemet..?
1, Konfrontáció, nehéz kihívások vállalása -> sikerélmény
2, Megértés és a felvett negatív szokásminták elengedése (pl. nem vádolom magam, amiért megettem egy egész joghurtot, hanem megértem, hogy az ott akkor rendben volt.) Minden a jó érdekében történik. (pozitív „paranoia”) Tudatosítással és meditációval – emlékeztetem rá magam.
3, Mások önbecsülésének növelése
4, Számtalan egyéb apró technika és trükk, de a lényeg:
5, NEM MINŐSÍTÉS. Nem dolgom megítélni, hogy ez rossz, az jó – magamat illetően sem. Az egó ítélkezik. Miért ítélem el saját magam? (hosszasan lehetne kifejteni, folytatni…)
Önmagam szeretete? = Megfelelő önértékelés = önbecsülés.
Önmagam szeretete? = Megfelelő önértékelés = önbecsülés. Hogyan tudom növelni az önbecsülésemet..?
1, Konfrontáció, nehéz kihívások vállalása -> sikerélmény
2, Megértés és a felvett negatív szokásminták elengedése (pl. nem vádolom magam, amiért megettem egy egész joghurtot, hanem megértem, hogy az ott akkor rendben volt.) Minden a jó érdekében történik. (pozitív „paranoia”) Tudatosítással és meditációval – emlékeztetem rá magam.
3, Mások önbecsülésének növelése
4, Számtalan egyéb apró technika és trükk, de a lényeg:
5, NEM MINŐSÍTÉS. Nem dolgom megítélni, hogy ez rossz, az jó – magamat illetően sem. Az egó ítélkezik. Miért ítélem el saját magam? (hosszasan lehetne kifejteni, folytatni…)
Alaphelyzetben mindenki szeretetben él?
Alaphelyzetben mindenki szeretetben él, és ebből a helyzetből kell ön szeretnem magamat.Tudom az okát mért kezdtem ön szeretni magamat 30éves koromra tudatosult bennem valami nem működik a szeretetben élésben amiben élek nem kaptam dicséretet semmiért sem, gyerekként lehet de amióta emlékezem semmi ilyenre tudatosan nem tudok emlékezni. Felnőttként nem sikerült ilyen emlékeket össze hoznom változtatni kellet ezen a dolgon elkezdtem dicsérni magamat ha bármit tettem fokozatosan sikerült, oda érnem ahol vagyok nem kell ok és tudok nevetni mosolyban lenni és ragadós e tevékenységem (van ahol szinte rendszerességgel megkapom végre olyan rég nevetett). Érdekessége a szeretetben élek elvileg a család szeret nem sikerült elérnem még a mai napokban sem hogy megtudjanak dicsérni a tetteimért a szemembe mondják ha kérdem mi a válasz hagyjál békében (azért nagy nehezen sikerült kicsikarnom azt a dicséretet időnként). Minden cselekvésünknek valami oka van amit nem tudunk elfogadni azon lázadunk helyesnek tűnik a szeretetben élés de valami hiányzott belőle a maga-biztonság (remélem a szeretetben a családban nem azért nem adja ezt mert magához akar egy életre láncolni mint aki nélkülük nem tud élni és ezért nem tudatosítják a gyermeknek a szeretet érzését önmaga irányában is). Tudom szeretni magamat minden helyzetben és mindenkor ha rosszat teszek haragosak rám eltelik egy kis idő e haragos oda jön és azt mondja jól tetted amit tettél sokat segítettél rajtam a szavaiddal és a tetteddel. A leglényegesebb ebben sikerült oda érnem ha balesetben vagyok nem azon kesergek mért kaptam ezt megkeresem az okát miért történt az esemény megkeresem mi az ami jó ebben az eseményben és elfogadom azt a tényt a rossz nélkül nem élhettem volna meg azt a picike jót sem és tudok örülni a rossznak is úgy mint a jónak mert benne van minden csak tudni kell örülni neki.
Szia Ivan! A szeret maga a lét, ezért persze, hogy abba születün
Szia Ivan! A szeret maga a lét, ezért persze, hogy abba születünk, ezzel főt hajtunk a bölcsek köve összes előtt. Csakhát vörös meg rószaszín és kék, meg ibolya eltolódás van, ezért a megélése vagy már megvolt, vagy még nincs itt az ideje. Ezzel saját realitásunkat meg megmagyarázzuk.
Mit szólsz? Elég jó kifogás? Kellően áldozati? Kellően külsődleges? Kellően körülményes?
Szerintem erre mindent rá lehet fogni.
Asszem szabadalmaztatom.
🙂
Tedd hozzá a fehéret a sárgát a zöldet?
Tedd hozzá a fehéret a sárgát a zöldet és akkor egyben vagyunk, éjben napfényben éled látva látod ők a tisztánlátásod apropói.
Alaphelyzetben mindenki szeretetben él?
Alaphelyzetben mindenki szeretetben él, és ebből a helyzetből kell ön szeretnem magamat.Tudom az okát mért kezdtem ön szeretni magamat 30éves koromra tudatosult bennem valami nem működik a szeretetben élésben amiben élek nem kaptam dicséretet semmiért sem, gyerekként lehet de amióta emlékezem semmi ilyenre tudatosan nem tudok emlékezni. Felnőttként nem sikerült ilyen emlékeket össze hoznom változtatni kellet ezen a dolgon elkezdtem dicsérni magamat ha bármit tettem fokozatosan sikerült, oda érnem ahol vagyok nem kell ok és tudok nevetni mosolyban lenni és ragadós e tevékenységem (van ahol szinte rendszerességgel megkapom végre olyan rég nevetett). Érdekessége a szeretetben élek elvileg a család szeret nem sikerült elérnem még a mai napokban sem hogy megtudjanak dicsérni a tetteimért a szemembe mondják ha kérdem mi a válasz hagyjál békében (azért nagy nehezen sikerült kicsikarnom azt a dicséretet időnként). Minden cselekvésünknek valami oka van amit nem tudunk elfogadni azon lázadunk helyesnek tűnik a szeretetben élés de valami hiányzott belőle a maga-biztonság (remélem a szeretetben a családban nem azért nem adja ezt mert magához akar egy életre láncolni mint aki nélkülük nem tud élni és ezért nem tudatosítják a gyermeknek a szeretet érzését önmaga irányában is). Tudom szeretni magamat minden helyzetben és mindenkor ha rosszat teszek haragosak rám eltelik egy kis idő e haragos oda jön és azt mondja jól tetted amit tettél sokat segítettél rajtam a szavaiddal és a tetteddel. A leglényegesebb ebben sikerült oda érnem ha balesetben vagyok nem azon kesergek mért kaptam ezt megkeresem az okát miért történt az esemény megkeresem mi az ami jó ebben az eseményben és elfogadom azt a tényt a rossz nélkül nem élhettem volna meg azt a picike jót sem és tudok örülni a rossznak is úgy mint a jónak mert benne van minden csak tudni kell örülni neki.
Szia Ivan! A szeret maga a lét, ezért persze, hogy abba születün
Szia Ivan! A szeret maga a lét, ezért persze, hogy abba születünk, ezzel főt hajtunk a bölcsek köve összes előtt. Csakhát vörös meg rószaszín és kék, meg ibolya eltolódás van, ezért a megélése vagy már megvolt, vagy még nincs itt az ideje. Ezzel saját realitásunkat meg megmagyarázzuk.
Mit szólsz? Elég jó kifogás? Kellően áldozati? Kellően külsődleges? Kellően körülményes?
Szerintem erre mindent rá lehet fogni.
Asszem szabadalmaztatom.
🙂
Tedd hozzá a fehéret a sárgát a zöldet?
Tedd hozzá a fehéret a sárgát a zöldet és akkor egyben vagyunk, éjben napfényben éled látva látod ők a tisztánlátásod apropói.
Mi van ha nem megy?
Sziasztok! Én nemrégóta gondolkodom ennyit mint mostanság. Mostanában foglalkoztat ez a téma, én úgy nőttem fel,abban a tudatban, hogy szeretni kell embertársainkat, elfogadni olyannak amilyenek. És ha mindenki így él, akkor mindenki szeretve van. Én mást szeretek, más pedig engem.Ez a körforgás biztosítja, hogy mindenki kap szeretetet. Nekem sokkal nagyobb örömet ad, ha szeretek mást, és ezt ő érzi, mint ha engem szeretnek. Sokkal fontosabb.
Számomra az , hogy szeressem magam, olyan idegen.Az önző dolog. Mivel sokat olvasok,hallok mostanában erről, próbálok rájönni, hogy kell ehez hozzáfogni?? Szeretem-e magam?? Miből tudom meg? Hogy kell ezt tanulni?? Mi van akkor ha ez nem sikerül, úgy élem le az életem, hogy másokat szeretek csak, ami eddig is boldoggá tett.
Várom véleményeteket!!!
Szia Marcsy!
Szerintem pont
Szia Marcsy!
Szerintem pont kellőképpen szereted önmagadat! Hiszen, ha nem szeretnéd, akkor nem is lennél képes annyi szeretetet adni! Ez is az egyensúly része! 🙂
Üdv: Twindragon
Szia Marcsy!
Amíg nem szereted önmagad addig másokat is csak feltételekkel tudod szeretni.
Szelektálsz.
Olyankor mindíg,azaz a legtöbb esetben meg tudod mondani hogy kit szeretsz és miért.
S akadnak olyanok akik közömbösek a számodra,vagy éppenséggel ellenszenvesek.
Hogy mindenkit tudj szeretni különösebb ok nélkül ahhoz már kell az önszeretet.
Mert akkor már minden emberben saját magadat látod!
Kivétel nélkül!
Puszi!Erika
u.i:Mivel eljutottál ahhoz hogy ezen már gondolkozol,tudat alatt Te magad is sejted hogy ez a mások szeretete kevés….hm?
Mosoly jel
Egyszerű gyakorlatot mesélek el nektek amit gyakorlatozással tudod egyre jobbá tenni magadat. Lényege ha valami baj ér tág fogalom minden belefér (főleg ha testi fájdalommal jár de nem szükségszerű) gondolkodj el rajta mért történt ez a (rossz első ránézésre értem a rosszt szót)dolog veled. Minden bajban ott van a jó is keresd meg a történésedben a jót lehet hogy egy picike jót találsz (ja és menet közben neves amikor a történés mikéntjét mérlegeled) sikerült megtalálnod a jót köszönd meg a rossznak hogy az életedbe jött nevetve mert nélküle nem tudtad volna megélni a jót a rossz tudatosított téged a jó elfogadására (valami ilyesmi). Baleset ér olyan gyorsan múlik el a fájdalmam hogy az na és milyen jókat kacagok és mindig van jó a történésben csak akard megtalálni azt. Segít magadat jobban elfogadni magadnak és a mosolyt ott marad magadnál mindenkor minden helyzetben haza ért a lakhelyére. Mosoly jel
Kedves Ivan!
Amit itt leírtál az még nem az önszeretet.
Persze ez egy tényleg nagyon jó ,,gyakorlat”,bár én inkább nevezném életfelfogásnak.
,,Minden értem történik” ezt ennyire egyszerüen is meg lehetne fogalmazni akár…..
Olvasgatva a hozzászólásaidat szeretném megosztani a meglátásom Veled kapcsolatban.:Tudod ha a környezetünkel sikerül is elhitetnünk hogy mennyire bölcsek vagyunk,az még nem a bölcsesség!
Tudást csakis alázattal,szorgalommal,teljes odaadással szerezhetünk.
A tudás soha nem a környezetünk elismeréséböl és csodálatából fakad!
Próbálj egy picit lazítani!;)
Erika Szeretettel!
Tudod ha sikerül mosolyban
Tudod ha sikerül mosolyban élned az élet viharait nem éled meg véglegesnek mert tudod hol van a mosoly helye magadban. A nett bolondja lehetsz hisz vagy már a falué és bölcs lennél mert mondod a dolgaidat hisz mindig magadról beszélsz tetteid és elismerésed alapja akkor kezdődik ha már nem élsz akkor talán értésben vannak rá addig csak kevesek értik és elismerésért tennéd de hisz BOLOND VAGY MÁR.
Dalai láma mindig mosolyog akkor fogod megérteni ha sikerül véglegesítened magadban a mosolyt mit is jelent az a szó mosoly: nem arcod felszíni jelensége lelked lenne? Létezési tudatban vagy mosolyban tudsz élni alkotni.
Szeretném látni arcodon a mosolyt és nem szereted magadat gondolatban vagy mosoly ott lenne?
Kedves Ivan!
A saját mosolyod a záloga annak hogy mosolyogni láthasd az egész világot!;)
Üdv!Erika
II.János Pál :
II.János Pál : Mosolyod
2007,12,14
Mosolyod , mely szívből fakad , aranyozza be Arcodat !
Mosolyod nem kerül semmibe , mégis sokat ér testvéred szemébe !
Gazdagítja azt , aki kapja , s nem lesz szegényebb az sem aki adja !
Pillanatig tart csupán , de örök nyomot hagy maga után !
Senki sem oly gazdag , hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény , hogy meg ne érdemelné !
Az igazi barátság látható jele !
Hintsd be a világot egészen vele !
Mosolyod :
Nyugalom a megfáradottaknak ,
Bátorság a csüggedőknek ,
Vígasztalás a szomorkodóknak !
Mosolyod értékes , nagyon jó ,
de semmiért meg nem vásárolható !
Kölcsönözni nem lehet , ellopni sem ,
mert csak abban a percben van értéke ,
Amikor arcodon megjelen !
És ha ezután olyannal találkozol ,
aki nem sugározza a várt mosolyt ,
Légy nagylelkű és a magadét add !
Mert senkinek nincs nagyobb szüksége mosolyra ,
Mint annak , aki azt másnak adni nem tudja ! ! !
Szeretettel :úá
🙂 ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
🙂
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, – vessző, írásban tagolásra használják…
ha nem használják, akkor egyfajta olyan értelmet kap az iromány, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja… vagy tudatosan kerül ez így vagy bizonytalanság leplezésére…
Nos, hogy ennek mi van a hátterében, azt elég ha a gazdája tudja… elég érdekes úgy olvasni valamit, hogy a mondat eleje értelmes, de a végére már értelmetlen a nem megfelelő tagolás miatt. Emiatt, még ha „értékes” gondolat is van benne, kihagyom…
Jah, és 🙂
Sokat fejlődtél , mióta
Sokat fejlődtél , mióta nem jártam itt.
Ezt a hozzászólásaidból is látom !
úá
Köszi. Igyekszem én is…
Köszi. Igyekszem én is…
Igazad van Peti!Èn ilyesminek látom.;)
http://www.youtube.com/watch?v=_jTQiYqZUjE
olvasok vagy bármi mást filmet nézek
Vártam már mikor érkezik meg valaki ide a vessző hiányára és mi egyébre tudod hagyd ki jól teszed. Minél extrémebben viszed be az információt annál jobban rögzül kedvenc olvasási módom a fejjel lefele tartott könyv és úgy olvasni vagy jobb példa veled szemben állok a metrón s te olvasol azt én is olvasom ha úgy tartod. Érdekes ha könyvet olvasok vagy bármi mást filmet nézek mert képpé alakul az olvasott szöveg és nem arra figyelek hogy hol van vessző és pont meg mi egyéb ahol nem értem mit is írok oda teszek vesszőt most már. Ja a fejjel lefelé olvasást olyan 10éves koromban már alkalmaztam. Tudj róla egy-oldal az egy mondat szokott lenni de itt vissza fogtam magamat nem tudom törni a mondani valómat 5szavas mondatokká.
Kedves Iván,az irásaid tartalma csaknem elveszik!
Miért gondolod Iván, h „minél extrémebben viszed be az információt, annál jobban rögzül”…?????
Pont a forditottja történik a te esetedben nálam!
Az irásaid érthetetlenek, mert nem tagolod őket, mert egy mondatba összeirsz vagy 3-4 gondolatot!
A gondolat ömlésedből nem sül ki semmi, mert a lényegest a lényegtelennel összemosod.
Zavaros fejből, zavaros irások születnek…..
Nagyon fárasztó olvasni, ezért nem is olvasom.
Próbálj meg 1 mondatban 1 gondolatot irni és tegyél utána pontot.Aztán jöhet egy újabb gondolat.Használd a többi irásjelet is bátran! Kérdőjel…és a többi.
Iván
Helló!Nekem mondataid tökéletesen át jönnek.És teszik,hogy meg kell őket fejteni.Az igaz,hogy egy kezdő nem értheti.Túlon-túl bonyolult az egyszerűségük az átlagembernek.De nekem kifejezetten tetszenek.
Nem csoda,hogy nem értenek,de ezt a tényt fogadd el.Már soha többé nem fognak téged megérteni.Minden egyes másodercel,ahogy közeledsz magadhoz,egyre távolabb leszel attól,hogy megértsenek az emberek.
Gratulálok
Halandzsa nyelv?
Kedves Ramina tudod a beszédem is ilyen ahogyan írok ott előbb alakult ki ilyetén mint írásban. Tudok halandzsául is beszélni legjobban az angolszerű megy, de bármely nyelven csak elébb hallanom kell, de a lényeg tudok magyarul is így beszélni. Halandzsa nyelv beszélésében nem te döntöd el mikor mit mondasz jobb esetben hanem magától jön, a lényege ha magyarul beszélek így nagyon ritka akkor olyan érdekes ríme is van a szavaknak de roppant érdekes amikor sikerül lélekemelő. Tudod enged szabadjára a gondolkodásodat nagyon bezártad a szabályrendbe a szavaidat mikor mi és hogyan kövesse kinek akarsz megfelelni ha a gondolkodásod kárára vagy mert szabály ellenes szavakat nem írhatsz le s főleg nem gondolhatok a végkövetkeztetéseidben engem nem zavar van e ékezete az írásodnak. valamikor olyan könyveket tudtak az írók kiadni ember legyen a talpán aki kitudta silabizálni mit mér írt nem hogy megérteni vagy olvastam olyan könyvet három sor egy történet három sor második történet három sor harmadik történet és kezdődik előröl és lehetett érteni a cselekményeket akarás kérdése. Ja nem te vagy az első akinek fejtörést okoz az írásom tudj róla átírták a szövegemet helyesen nem értettem belőle semmit sem úgy nagyjából a közelében sem volt amit mondani akartam ennyi.
Mi van ha nem megy?
Sziasztok! Én nemrégóta gondolkodom ennyit mint mostanság. Mostanában foglalkoztat ez a téma, én úgy nőttem fel,abban a tudatban, hogy szeretni kell embertársainkat, elfogadni olyannak amilyenek. És ha mindenki így él, akkor mindenki szeretve van. Én mást szeretek, más pedig engem.Ez a körforgás biztosítja, hogy mindenki kap szeretetet. Nekem sokkal nagyobb örömet ad, ha szeretek mást, és ezt ő érzi, mint ha engem szeretnek. Sokkal fontosabb.
Számomra az , hogy szeressem magam, olyan idegen.Az önző dolog. Mivel sokat olvasok,hallok mostanában erről, próbálok rájönni, hogy kell ehez hozzáfogni?? Szeretem-e magam?? Miből tudom meg? Hogy kell ezt tanulni?? Mi van akkor ha ez nem sikerül, úgy élem le az életem, hogy másokat szeretek csak, ami eddig is boldoggá tett.
Várom véleményeteket!!!
Szia Marcsy!
Szerintem pont
Szia Marcsy!
Szerintem pont kellőképpen szereted önmagadat! Hiszen, ha nem szeretnéd, akkor nem is lennél képes annyi szeretetet adni! Ez is az egyensúly része! 🙂
Üdv: Twindragon
Szia Marcsy!
Amíg nem szereted önmagad addig másokat is csak feltételekkel tudod szeretni.
Szelektálsz.
Olyankor mindíg,azaz a legtöbb esetben meg tudod mondani hogy kit szeretsz és miért.
S akadnak olyanok akik közömbösek a számodra,vagy éppenséggel ellenszenvesek.
Hogy mindenkit tudj szeretni különösebb ok nélkül ahhoz már kell az önszeretet.
Mert akkor már minden emberben saját magadat látod!
Kivétel nélkül!
Puszi!Erika
u.i:Mivel eljutottál ahhoz hogy ezen már gondolkozol,tudat alatt Te magad is sejted hogy ez a mások szeretete kevés….hm?
Mosoly jel
Egyszerű gyakorlatot mesélek el nektek amit gyakorlatozással tudod egyre jobbá tenni magadat. Lényege ha valami baj ér tág fogalom minden belefér (főleg ha testi fájdalommal jár de nem szükségszerű) gondolkodj el rajta mért történt ez a (rossz első ránézésre értem a rosszt szót)dolog veled. Minden bajban ott van a jó is keresd meg a történésedben a jót lehet hogy egy picike jót találsz (ja és menet közben neves amikor a történés mikéntjét mérlegeled) sikerült megtalálnod a jót köszönd meg a rossznak hogy az életedbe jött nevetve mert nélküle nem tudtad volna megélni a jót a rossz tudatosított téged a jó elfogadására (valami ilyesmi). Baleset ér olyan gyorsan múlik el a fájdalmam hogy az na és milyen jókat kacagok és mindig van jó a történésben csak akard megtalálni azt. Segít magadat jobban elfogadni magadnak és a mosolyt ott marad magadnál mindenkor minden helyzetben haza ért a lakhelyére. Mosoly jel
Kedves Ivan!
Amit itt leírtál az még nem az önszeretet.
Persze ez egy tényleg nagyon jó ,,gyakorlat”,bár én inkább nevezném életfelfogásnak.
,,Minden értem történik” ezt ennyire egyszerüen is meg lehetne fogalmazni akár…..
Olvasgatva a hozzászólásaidat szeretném megosztani a meglátásom Veled kapcsolatban.:Tudod ha a környezetünkel sikerül is elhitetnünk hogy mennyire bölcsek vagyunk,az még nem a bölcsesség!
Tudást csakis alázattal,szorgalommal,teljes odaadással szerezhetünk.
A tudás soha nem a környezetünk elismeréséböl és csodálatából fakad!
Próbálj egy picit lazítani!;)
Erika Szeretettel!
Tudod ha sikerül mosolyban
Tudod ha sikerül mosolyban élned az élet viharait nem éled meg véglegesnek mert tudod hol van a mosoly helye magadban. A nett bolondja lehetsz hisz vagy már a falué és bölcs lennél mert mondod a dolgaidat hisz mindig magadról beszélsz tetteid és elismerésed alapja akkor kezdődik ha már nem élsz akkor talán értésben vannak rá addig csak kevesek értik és elismerésért tennéd de hisz BOLOND VAGY MÁR.
Dalai láma mindig mosolyog akkor fogod megérteni ha sikerül véglegesítened magadban a mosolyt mit is jelent az a szó mosoly: nem arcod felszíni jelensége lelked lenne? Létezési tudatban vagy mosolyban tudsz élni alkotni.
Szeretném látni arcodon a mosolyt és nem szereted magadat gondolatban vagy mosoly ott lenne?
Kedves Ivan!
A saját mosolyod a záloga annak hogy mosolyogni láthasd az egész világot!;)
Üdv!Erika
II.János Pál :
II.János Pál : Mosolyod
2007,12,14
Mosolyod , mely szívből fakad , aranyozza be Arcodat !
Mosolyod nem kerül semmibe , mégis sokat ér testvéred szemébe !
Gazdagítja azt , aki kapja , s nem lesz szegényebb az sem aki adja !
Pillanatig tart csupán , de örök nyomot hagy maga után !
Senki sem oly gazdag , hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény , hogy meg ne érdemelné !
Az igazi barátság látható jele !
Hintsd be a világot egészen vele !
Mosolyod :
Nyugalom a megfáradottaknak ,
Bátorság a csüggedőknek ,
Vígasztalás a szomorkodóknak !
Mosolyod értékes , nagyon jó ,
de semmiért meg nem vásárolható !
Kölcsönözni nem lehet , ellopni sem ,
mert csak abban a percben van értéke ,
Amikor arcodon megjelen !
És ha ezután olyannal találkozol ,
aki nem sugározza a várt mosolyt ,
Légy nagylelkű és a magadét add !
Mert senkinek nincs nagyobb szüksége mosolyra ,
Mint annak , aki azt másnak adni nem tudja ! ! !
Szeretettel :úá
🙂 ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
🙂
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, – vessző, írásban tagolásra használják…
ha nem használják, akkor egyfajta olyan értelmet kap az iromány, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja… vagy tudatosan kerül ez így vagy bizonytalanság leplezésére…
Nos, hogy ennek mi van a hátterében, azt elég ha a gazdája tudja… elég érdekes úgy olvasni valamit, hogy a mondat eleje értelmes, de a végére már értelmetlen a nem megfelelő tagolás miatt. Emiatt, még ha „értékes” gondolat is van benne, kihagyom…
Jah, és 🙂
Sokat fejlődtél , mióta
Sokat fejlődtél , mióta nem jártam itt.
Ezt a hozzászólásaidból is látom !
úá
Köszi. Igyekszem én is…
Köszi. Igyekszem én is…
Igazad van Peti!Èn ilyesminek látom.;)
http://www.youtube.com/watch?v=_jTQiYqZUjE
olvasok vagy bármi mást filmet nézek
Vártam már mikor érkezik meg valaki ide a vessző hiányára és mi egyébre tudod hagyd ki jól teszed. Minél extrémebben viszed be az információt annál jobban rögzül kedvenc olvasási módom a fejjel lefele tartott könyv és úgy olvasni vagy jobb példa veled szemben állok a metrón s te olvasol azt én is olvasom ha úgy tartod. Érdekes ha könyvet olvasok vagy bármi mást filmet nézek mert képpé alakul az olvasott szöveg és nem arra figyelek hogy hol van vessző és pont meg mi egyéb ahol nem értem mit is írok oda teszek vesszőt most már. Ja a fejjel lefelé olvasást olyan 10éves koromban már alkalmaztam. Tudj róla egy-oldal az egy mondat szokott lenni de itt vissza fogtam magamat nem tudom törni a mondani valómat 5szavas mondatokká.
Kedves Iván,az irásaid tartalma csaknem elveszik!
Miért gondolod Iván, h „minél extrémebben viszed be az információt, annál jobban rögzül”…?????
Pont a forditottja történik a te esetedben nálam!
Az irásaid érthetetlenek, mert nem tagolod őket, mert egy mondatba összeirsz vagy 3-4 gondolatot!
A gondolat ömlésedből nem sül ki semmi, mert a lényegest a lényegtelennel összemosod.
Zavaros fejből, zavaros irások születnek…..
Nagyon fárasztó olvasni, ezért nem is olvasom.
Próbálj meg 1 mondatban 1 gondolatot irni és tegyél utána pontot.Aztán jöhet egy újabb gondolat.Használd a többi irásjelet is bátran! Kérdőjel…és a többi.
Iván
Helló!Nekem mondataid tökéletesen át jönnek.És teszik,hogy meg kell őket fejteni.Az igaz,hogy egy kezdő nem értheti.Túlon-túl bonyolult az egyszerűségük az átlagembernek.De nekem kifejezetten tetszenek.
Nem csoda,hogy nem értenek,de ezt a tényt fogadd el.Már soha többé nem fognak téged megérteni.Minden egyes másodercel,ahogy közeledsz magadhoz,egyre távolabb leszel attól,hogy megértsenek az emberek.
Gratulálok
Halandzsa nyelv?
Kedves Ramina tudod a beszédem is ilyen ahogyan írok ott előbb alakult ki ilyetén mint írásban. Tudok halandzsául is beszélni legjobban az angolszerű megy, de bármely nyelven csak elébb hallanom kell, de a lényeg tudok magyarul is így beszélni. Halandzsa nyelv beszélésében nem te döntöd el mikor mit mondasz jobb esetben hanem magától jön, a lényege ha magyarul beszélek így nagyon ritka akkor olyan érdekes ríme is van a szavaknak de roppant érdekes amikor sikerül lélekemelő. Tudod enged szabadjára a gondolkodásodat nagyon bezártad a szabályrendbe a szavaidat mikor mi és hogyan kövesse kinek akarsz megfelelni ha a gondolkodásod kárára vagy mert szabály ellenes szavakat nem írhatsz le s főleg nem gondolhatok a végkövetkeztetéseidben engem nem zavar van e ékezete az írásodnak. valamikor olyan könyveket tudtak az írók kiadni ember legyen a talpán aki kitudta silabizálni mit mér írt nem hogy megérteni vagy olvastam olyan könyvet három sor egy történet három sor második történet három sor harmadik történet és kezdődik előröl és lehetett érteni a cselekményeket akarás kérdése. Ja nem te vagy az első akinek fejtörést okoz az írásom tudj róla átírták a szövegemet helyesen nem értettem belőle semmit sem úgy nagyjából a közelében sem volt amit mondani akartam ennyi.
Kedves Erika!
Köszi, hogy
Kedves Erika!
Köszi, hogy válaszoltál, de nem válogatom ki kit szeretek s kit nem! Sok embert ismerek, mert boltban dolgozok, minden egyes vevőm fontos, hozzáteszem imádom a munkám. De nagyon jó érzés mikor a vevők észreveszik, hogy beteg vagyok, vagy nem dolfozok, vagy túlórázok, kérdezik mikor leszek mert majd akkor jön……. Mindenkiről tudok sokmindent, mert bizalmukba fogadnak. Viszont nagyon rossz, mikor természetes mód van akinek unszimpatikus vagyok, érzem, ha nem is fejezi ki, a viselkedéséből, megjegyzéséből tudom .Talán ilyenkor kell az önszeretet, hogy ez ne viseljen meg. Nem?
Rossz úton járok??
Üdv: Marcsy
Biztos!?
Most csak azokról az emberekröl beszélsz akiket személyesen ismersz.
De mi van a többiekkel?
Ha valaki ellenszenvesnek talál téged,ez csak addig zavar amíg be nem fogadod azt a minöséget magadba ami ezt az ellenszenvet kiváltja.
Illetve meg nem érted az embert,amíg nem látsz bele a lelkébe.
S csak akkor láthatod mások lelkét ha Te magad is láthatóvá válsz mások számára.
Az önszeretet számomra egy soklépcsös folyamat,amit elöször falbontással kezdtem.
Képzeld el hogy sétálsz az utcán.
Körös körül emberek vannak.
Egy nagyváros sétálóutcáján járkálsz,és azt látod hogy mindenhol Te vagy.
A hajlott hátu öreg néni,az utcazenészek,a babakocsit toló asszony,a padon üldögélök,a kézenfogva sétálók,a plázacicák,az aktatáskások,a koldus,a boltokban az eladók a vevök szóval minden egyes ember körülötted.
Ha ez megvan akkor még tovább mehetsz,és elmehetsz messzebbre.
Más országokba is akár.Bejárhatod az egész Földet.
S ugyanazt látod hogy akárhová mégy is mindenhol Te leszel.
A börtönlakótól kezdve a rízsföldeket müvelökig mindenki.
Javaslom hogy mindezt meditációban képzeld el.
Erika Szeretettel!
Ehez még fejlődnöm kell.
Húúú ez nekem nagyon magas. Most tényleg azokról beszélek akiket ismerek,de amint találkozok azokkal akiket említettél, onnantól azokat is ismerem. És azokat is szeretem. Mert pl. elmegyek valahová és látom, hogy valaki segítségre szorul vagy szól hozzám, számíthat rám, ugyanúgy mint a rokonom. Sok embernek segítettem már így, tapasztalatból mondom. Tehát nem állítom azt, hogy akiket még nem is láttam nem szeretem!! Szerintem szeretem. Téged is .
Mások vannak akik ismeretlenül elítélnek, ellenszenvel vannak irántam, szerintem nem értem miért és azért rossz, bár értem mert ez belülről jön, én ezt hozom ki belőle,és nem várhatom el hogy mindenki szeressen. De mégis rossz. Van aki ezzel nem foglalkozik, fel sem veszi….
Én miért?
Szép napot! Marcsy.
Szia Marcsi!
Nézz egy kicsit távolabbra is!
Még mindíg csak azokról beszélsz akikkel ilye olyan kapcsolatba kerülsz…!:))))
A Földön annyi más ember is él!
Szinte lehetetlen hogy minden egyes emberrel találkozz személyesen a Földön,gondolj azokra is!
Azt hiszem ennél többet már nem tudok mondani,kifogytam…;P
De olvasgasd az elözö hozzászólásokat,talán közelebb visz.
Üdv!Erika
Tükör törvénye
„Mások vannak akik ismeretlenül elítélnek, ellenszenvel vannak irántam, szerintem nem értem miért „
Ez azért van általában, mert van bennetek valami olyan közös tulajdonság, ami a másik számára irritáló és amit ő nem hajlandó saját magában is meglátni. Próbálj rájönni ilyenkor mi a közös bennetek, sokat segíthet ez önismeretben.
Tükör??
De hogy jöhetnék rá, ha életemben először látom?
Persze volt olyan is aki több ideje ismert, viszont meg szokott változni a véleménye.
Ha rájövök mi a közös, abból én hogy tanulok? Önismeretemre hogy hat?
Bocsi ha hülyéket kérdezek!
Köszi: Marcsy.
Szia Marcsy!
Ezt a tükrös témát már kiveséztük jópárszor.
Nem tudok újat mondani,a régi már közhelyé vált szlogeneket pedig nem akarom ismételgetni.
Ha gondolod írd be a keresöbe a ,,tükör” szót így megtalálod a jó öreg tükrös sztorikat!;)
Egyébként én is a tükör segítségével másztam ki az iszapból.
Ami nagyon megtévesztö,hisz csak akkor vettem észre hogy miben is dagonyáztam amikor már kikászálódtam.;)
Üdv!Erika
Kedves Erika!
Köszi, hogy
Kedves Erika!
Köszi, hogy válaszoltál, de nem válogatom ki kit szeretek s kit nem! Sok embert ismerek, mert boltban dolgozok, minden egyes vevőm fontos, hozzáteszem imádom a munkám. De nagyon jó érzés mikor a vevők észreveszik, hogy beteg vagyok, vagy nem dolfozok, vagy túlórázok, kérdezik mikor leszek mert majd akkor jön……. Mindenkiről tudok sokmindent, mert bizalmukba fogadnak. Viszont nagyon rossz, mikor természetes mód van akinek unszimpatikus vagyok, érzem, ha nem is fejezi ki, a viselkedéséből, megjegyzéséből tudom .Talán ilyenkor kell az önszeretet, hogy ez ne viseljen meg. Nem?
Rossz úton járok??
Üdv: Marcsy
Biztos!?
Most csak azokról az emberekröl beszélsz akiket személyesen ismersz.
De mi van a többiekkel?
Ha valaki ellenszenvesnek talál téged,ez csak addig zavar amíg be nem fogadod azt a minöséget magadba ami ezt az ellenszenvet kiváltja.
Illetve meg nem érted az embert,amíg nem látsz bele a lelkébe.
S csak akkor láthatod mások lelkét ha Te magad is láthatóvá válsz mások számára.
Az önszeretet számomra egy soklépcsös folyamat,amit elöször falbontással kezdtem.
Képzeld el hogy sétálsz az utcán.
Körös körül emberek vannak.
Egy nagyváros sétálóutcáján járkálsz,és azt látod hogy mindenhol Te vagy.
A hajlott hátu öreg néni,az utcazenészek,a babakocsit toló asszony,a padon üldögélök,a kézenfogva sétálók,a plázacicák,az aktatáskások,a koldus,a boltokban az eladók a vevök szóval minden egyes ember körülötted.
Ha ez megvan akkor még tovább mehetsz,és elmehetsz messzebbre.
Más országokba is akár.Bejárhatod az egész Földet.
S ugyanazt látod hogy akárhová mégy is mindenhol Te leszel.
A börtönlakótól kezdve a rízsföldeket müvelökig mindenki.
Javaslom hogy mindezt meditációban képzeld el.
Erika Szeretettel!
Ehez még fejlődnöm kell.
Húúú ez nekem nagyon magas. Most tényleg azokról beszélek akiket ismerek,de amint találkozok azokkal akiket említettél, onnantól azokat is ismerem. És azokat is szeretem. Mert pl. elmegyek valahová és látom, hogy valaki segítségre szorul vagy szól hozzám, számíthat rám, ugyanúgy mint a rokonom. Sok embernek segítettem már így, tapasztalatból mondom. Tehát nem állítom azt, hogy akiket még nem is láttam nem szeretem!! Szerintem szeretem. Téged is .
Mások vannak akik ismeretlenül elítélnek, ellenszenvel vannak irántam, szerintem nem értem miért és azért rossz, bár értem mert ez belülről jön, én ezt hozom ki belőle,és nem várhatom el hogy mindenki szeressen. De mégis rossz. Van aki ezzel nem foglalkozik, fel sem veszi….
Én miért?
Szép napot! Marcsy.
Szia Marcsi!
Nézz egy kicsit távolabbra is!
Még mindíg csak azokról beszélsz akikkel ilye olyan kapcsolatba kerülsz…!:))))
A Földön annyi más ember is él!
Szinte lehetetlen hogy minden egyes emberrel találkozz személyesen a Földön,gondolj azokra is!
Azt hiszem ennél többet már nem tudok mondani,kifogytam…;P
De olvasgasd az elözö hozzászólásokat,talán közelebb visz.
Üdv!Erika
Tükör törvénye
„Mások vannak akik ismeretlenül elítélnek, ellenszenvel vannak irántam, szerintem nem értem miért „
Ez azért van általában, mert van bennetek valami olyan közös tulajdonság, ami a másik számára irritáló és amit ő nem hajlandó saját magában is meglátni. Próbálj rájönni ilyenkor mi a közös bennetek, sokat segíthet ez önismeretben.
Tükör??
De hogy jöhetnék rá, ha életemben először látom?
Persze volt olyan is aki több ideje ismert, viszont meg szokott változni a véleménye.
Ha rájövök mi a közös, abból én hogy tanulok? Önismeretemre hogy hat?
Bocsi ha hülyéket kérdezek!
Köszi: Marcsy.
Szia Marcsy!
Ezt a tükrös témát már kiveséztük jópárszor.
Nem tudok újat mondani,a régi már közhelyé vált szlogeneket pedig nem akarom ismételgetni.
Ha gondolod írd be a keresöbe a ,,tükör” szót így megtalálod a jó öreg tükrös sztorikat!;)
Egyébként én is a tükör segítségével másztam ki az iszapból.
Ami nagyon megtévesztö,hisz csak akkor vettem észre hogy miben is dagonyáztam amikor már kikászálódtam.;)
Üdv!Erika
Ha tudnám miről beszélsz
Ha tudnám miről beszélsz de szoktam énekelni valami zenére.
naugye, spirituális
naugye, spirituális freestyle rap a stílus amit élőben csinálsz akkor 🙂
fejlesztem a képzeletemet elmetudatosan
Hát sajnos ébredj fel tudatosan teszem a dolgaimat és nem rögtönzött 40év tudását mondom el amióta fejlesztem a képzeletemet elmetudatosan. Mindig nehezebb feladatott adva neki és mesélem miből mi lehet ha mersz AKARNI mennyi mindent el sem tudok mondani nincsenek képi ábrázolásaim szavakban alig érted akkor vannak olyanok amire nem is teszek kísérleteket olyan bonyolult mint némelyik találmányom külön számítógép kell hozzá, részleteit esetleg áttudják látni? ( itt egy találós kérdés Egy fazékba bele helyezek egy kisebb fazekat fejjel lefele így van két egymásba borított edényem. Folyadékot teszek a nagyobbik edénybe, majd megfordítom és a folyadék a kisebb edényben lesz?). Véletlenek sorozata a legtöbb ami szerinted „rögtönzött” csak észre kell venni és levezetni a miérteket és ott a megoldás. 94ben befejezett gyakorlat akkor sikerült olyan belső külső látásban (érted) járdán haladsz képzeletedben a járda lapja alatt és van egy olyan világ mint felette te egyszerre haladsz mint két világban lent és fent (de bonyolíthatod ha a téglalap mindegyik lapján vagyis 4világot látsz egyszerre. Olyan 1év kellet mire sikerült a gyakorlat köbő mindig nehezebbed adok fel ha egy sikerült ennyi a titok.
ügyesen kell megfordítani
ügyesen kell megfordítani hogy amennyi csak lehet férjen bele a kis edénybe is és használható legyen utána valamennyire az is.
(ez a járdás mire jó, belső látás fejlesztés? fejjel lefelé van az alsó világ és egyidőben látod a valódival, de a belső szemeiddel?)
A kicsi edény sokkal kisebb
A kicsi edény sokkal kisebb mint a nagy edény jó pár centivel van egy dolog amit még tenned kell vagy akár egy másik mert két esélyes akkor sikerül.
Járás tudod amikor ilyeneket tettem gyakorlatok voltak, sok évre rá elolvastam egy könyvet (kölcsön) ott Tibeti lámákról szólt (30as években adták ki) érdekessége számomra az volt pont ilyen gyakorlatokban fejlesztik a képességeiket akkor helyesnek vélem magam és mások számára is csak így tudsz fejlődni ha gyakorolsz elmédben képzelet fejlesztést (saját tapasztalatom is ez). Mire jó, mindenre olvasol valamit akarod észre sem veszed már életed része bármit akarhatsz eléred ha következetesen gyakorolsz és nem ezeket amikről írok találd ki magadnak amiben teneked kihívást jelentenek mindig nehezebbet ennyi nem nagy ár érte.
Na ez az, hogy nem értjük
Na ez az, hogy nem értjük egymást teljesen. Én az edényes példát a gondolatokból leírt szavak formálásának a hasonlatára értettem (ha arra írtad, de már nem vagyok biztos benne).
Melyik az a könyv, dr.Cannon – Kelet mágusai?
Sajnos nem tudom kiírta de
Sajnos nem tudom kiírta de a képességet ha akarod fejlesztened kell mikor nem is tudod még milyet akarsz de attól fejlesztésekben lehetsz s majd oda érsz olvasol valamit hallasz akkor kéred a tudást és az hamar életed része lesz (saját tapasztalat pedig irdatlan mennyiségű könyvet olvastam el azt 96körül rá jöttem ezt is ismerem azt is ismerem azóta ritkán veszek könyvet). Még a tűzmeditációt megakarom tanulni amikor jeges folyón kelsz át nem rossz ha eltudod kerülni a megfázást mert lehetőséged van bele merülni a vízbe ahogy haladsz át. Nem fogok veled társalogni viszlát valahol.
Ha tudnám miről beszélsz
Ha tudnám miről beszélsz de szoktam énekelni valami zenére.
naugye, spirituális
naugye, spirituális freestyle rap a stílus amit élőben csinálsz akkor 🙂
fejlesztem a képzeletemet elmetudatosan
Hát sajnos ébredj fel tudatosan teszem a dolgaimat és nem rögtönzött 40év tudását mondom el amióta fejlesztem a képzeletemet elmetudatosan. Mindig nehezebb feladatott adva neki és mesélem miből mi lehet ha mersz AKARNI mennyi mindent el sem tudok mondani nincsenek képi ábrázolásaim szavakban alig érted akkor vannak olyanok amire nem is teszek kísérleteket olyan bonyolult mint némelyik találmányom külön számítógép kell hozzá, részleteit esetleg áttudják látni? ( itt egy találós kérdés Egy fazékba bele helyezek egy kisebb fazekat fejjel lefele így van két egymásba borított edényem. Folyadékot teszek a nagyobbik edénybe, majd megfordítom és a folyadék a kisebb edényben lesz?). Véletlenek sorozata a legtöbb ami szerinted „rögtönzött” csak észre kell venni és levezetni a miérteket és ott a megoldás. 94ben befejezett gyakorlat akkor sikerült olyan belső külső látásban (érted) járdán haladsz képzeletedben a járda lapja alatt és van egy olyan világ mint felette te egyszerre haladsz mint két világban lent és fent (de bonyolíthatod ha a téglalap mindegyik lapján vagyis 4világot látsz egyszerre. Olyan 1év kellet mire sikerült a gyakorlat köbő mindig nehezebbed adok fel ha egy sikerült ennyi a titok.
ügyesen kell megfordítani
ügyesen kell megfordítani hogy amennyi csak lehet férjen bele a kis edénybe is és használható legyen utána valamennyire az is.
(ez a járdás mire jó, belső látás fejlesztés? fejjel lefelé van az alsó világ és egyidőben látod a valódival, de a belső szemeiddel?)
A kicsi edény sokkal kisebb
A kicsi edény sokkal kisebb mint a nagy edény jó pár centivel van egy dolog amit még tenned kell vagy akár egy másik mert két esélyes akkor sikerül.
Járás tudod amikor ilyeneket tettem gyakorlatok voltak, sok évre rá elolvastam egy könyvet (kölcsön) ott Tibeti lámákról szólt (30as években adták ki) érdekessége számomra az volt pont ilyen gyakorlatokban fejlesztik a képességeiket akkor helyesnek vélem magam és mások számára is csak így tudsz fejlődni ha gyakorolsz elmédben képzelet fejlesztést (saját tapasztalatom is ez). Mire jó, mindenre olvasol valamit akarod észre sem veszed már életed része bármit akarhatsz eléred ha következetesen gyakorolsz és nem ezeket amikről írok találd ki magadnak amiben teneked kihívást jelentenek mindig nehezebbet ennyi nem nagy ár érte.
Na ez az, hogy nem értjük
Na ez az, hogy nem értjük egymást teljesen. Én az edényes példát a gondolatokból leírt szavak formálásának a hasonlatára értettem (ha arra írtad, de már nem vagyok biztos benne).
Melyik az a könyv, dr.Cannon – Kelet mágusai?
Sajnos nem tudom kiírta de
Sajnos nem tudom kiírta de a képességet ha akarod fejlesztened kell mikor nem is tudod még milyet akarsz de attól fejlesztésekben lehetsz s majd oda érsz olvasol valamit hallasz akkor kéred a tudást és az hamar életed része lesz (saját tapasztalat pedig irdatlan mennyiségű könyvet olvastam el azt 96körül rá jöttem ezt is ismerem azt is ismerem azóta ritkán veszek könyvet). Még a tűzmeditációt megakarom tanulni amikor jeges folyón kelsz át nem rossz ha eltudod kerülni a megfázást mert lehetőséged van bele merülni a vízbe ahogy haladsz át. Nem fogok veled társalogni viszlát valahol.
a melypontok vezetnek el önmagadhoz
nekem az a taktikäm hogy hagyom neha hogy porig aläzzanak, vagy krizishelyzetekbe kerüljek ahol csak magamra szämithatok, es csak önmagam kell hogy fontos legyek, mert akkor felebred bennem vmi/vki aki mintha visszatalaälna önmagähoz mert csomo gondolat feleslegesse välik es a gondolatok eltünesevel megläthatja az en valos önmagät es hazaterhet. nagyon erösnek erzem magam ilyenkor, fontosnak, igazäbol a letet erzem azt hogy en vagyok, hogy en elek. probäljätok ki hagyjätok meghalni azt a fränya egot ennyi az egesz. egomentes ällapotban elvezheted igazän az eletet szerethetsz mäsokat es a vilägot.. sokannem önmagukert szeretik magukat hanem az öket körülvevö enidentitäst ado dolgok miatt – külsö, stätusz, tärgy, szemely stb. amit vedeniük, erösiteniük kell – ebben az ällpotban az ember minden cselekdetet a felelem vezerli, megha nem is lätszik.. es ez nem az igazi önszeretet.
Az a fránya egó
Remek terv. Az önszeretés legjobb módja, ha megalázod magad 😀
Ez csak látszólag tűnik viccesnek:-)
És nem arról van szó,hogy ő
Ez csak látszólag tűnik viccesnek:-)
És nem arról van szó,hogy ő alázza meg magát,csak olyan helyzetbe hozza magát /mások által/. Nem ugyanaz…
Egyszóval komoly buddhista gyakorlatok vannak erre ,hogy x- érzelmet pontosan az ellentétes érzelemmel tudom kiváltani magamban.
Fenti példában ugyanis,ha olyan helyzetbe hozza magát /amit írt is/,hogy megalázzák ,akkor mi történik? Pontosan az ellenkezőjét váltja ki belőle,vagyis felébred az önbecsülése,mint védekező mechanizmus,ugye.
Ennél már szerintem csak az a jobb,hogyha nem tudnak megalázni. Mert olyan erős,stabil alapokon áll az önértékelésem,hogy egy ilyen próbálkozással ezt nem tudják megingatni.
De addig is gyakorlásnak ez nem egy rossz technika,ha az ember pozitív dolgokat akar így felébreszteni magában.
Az önszeretés
legjobb módja, ha azt, amit a másik emberben megkritizálok, szóvá teszek, kigúnyolok, bármi, ami zavar a másik emberben, azt megkeresem saját magam, elfogadom és szeretem.
Tedd fel a kérdést, ha Te és Ő egyek vagytok, akkor melyik részem az, akit nem vagyok képes szeretni!
Legyen Nagy a szíved, hogy beleférjen. Akkor a szeretet bőségesen fog áramolni.
Az önszeretet azért nehéz, mert átvettük a szüleinktől, hogy a szeretet feltételekhez kötött, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás technikáját el kell sajátítani lépésről lépésre, ehhez használd a tükreidet!
a melypontok vezetnek el önmagadhoz
nekem az a taktikäm hogy hagyom neha hogy porig aläzzanak, vagy krizishelyzetekbe kerüljek ahol csak magamra szämithatok, es csak önmagam kell hogy fontos legyek, mert akkor felebred bennem vmi/vki aki mintha visszatalaälna önmagähoz mert csomo gondolat feleslegesse välik es a gondolatok eltünesevel megläthatja az en valos önmagät es hazaterhet. nagyon erösnek erzem magam ilyenkor, fontosnak, igazäbol a letet erzem azt hogy en vagyok, hogy en elek. probäljätok ki hagyjätok meghalni azt a fränya egot ennyi az egesz. egomentes ällapotban elvezheted igazän az eletet szerethetsz mäsokat es a vilägot.. sokannem önmagukert szeretik magukat hanem az öket körülvevö enidentitäst ado dolgok miatt – külsö, stätusz, tärgy, szemely stb. amit vedeniük, erösiteniük kell – ebben az ällpotban az ember minden cselekdetet a felelem vezerli, megha nem is lätszik.. es ez nem az igazi önszeretet.
Az a fránya egó
Remek terv. Az önszeretés legjobb módja, ha megalázod magad 😀
Ez csak látszólag tűnik viccesnek:-)
És nem arról van szó,hogy ő
Ez csak látszólag tűnik viccesnek:-)
És nem arról van szó,hogy ő alázza meg magát,csak olyan helyzetbe hozza magát /mások által/. Nem ugyanaz…
Egyszóval komoly buddhista gyakorlatok vannak erre ,hogy x- érzelmet pontosan az ellentétes érzelemmel tudom kiváltani magamban.
Fenti példában ugyanis,ha olyan helyzetbe hozza magát /amit írt is/,hogy megalázzák ,akkor mi történik? Pontosan az ellenkezőjét váltja ki belőle,vagyis felébred az önbecsülése,mint védekező mechanizmus,ugye.
Ennél már szerintem csak az a jobb,hogyha nem tudnak megalázni. Mert olyan erős,stabil alapokon áll az önértékelésem,hogy egy ilyen próbálkozással ezt nem tudják megingatni.
De addig is gyakorlásnak ez nem egy rossz technika,ha az ember pozitív dolgokat akar így felébreszteni magában.
Az önszeretés
legjobb módja, ha azt, amit a másik emberben megkritizálok, szóvá teszek, kigúnyolok, bármi, ami zavar a másik emberben, azt megkeresem saját magam, elfogadom és szeretem.
Tedd fel a kérdést, ha Te és Ő egyek vagytok, akkor melyik részem az, akit nem vagyok képes szeretni!
Legyen Nagy a szíved, hogy beleférjen. Akkor a szeretet bőségesen fog áramolni.
Az önszeretet azért nehéz, mert átvettük a szüleinktől, hogy a szeretet feltételekhez kötött, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás technikáját el kell sajátítani lépésről lépésre, ehhez használd a tükreidet!
Mindent értek!
Értem már mi motiválja a mazohista embereket 😀 Meg azt is, hogy aki valóban szereti és kényezteti magát, de adj’ isten meg is van magával elégedve, vagy el akar érni valamit az életben, azt miért nevezik egoistának 😀 Ő rossz úton jár és sokat kell még tanulnia, ehelyett mehetne mondjuk betont csákányozni alaszkába 😀
Szerintem egyébként pont ez a lényeg, hogy nem fogadjuk el magunkat, mivel a környezetünk se, ezért amikor hagyjuk magunkat „lenyomni”, akkor gyakorlatilag igazolást adunk erről önmagunknak és megnyugszunk, hogy minden rendben, helyreállt a világbéke 😀 Ha viszont ellenállunk annak a negatív értékelésnek, amivel sújtanak minket, akkor bűntudatunk van, mivel egoistának gondolnak, így mi is magunkat, azt pedig nem szabad. Ez pont annyira van félreértelmezve, mint mondjuk a bibliában minden :D. No mindegy, csak úgy megjegyeztem, nem kell elfogadni.
Mindent értek!
Értem már mi motiválja a mazohista embereket 😀 Meg azt is, hogy aki valóban szereti és kényezteti magát, de adj’ isten meg is van magával elégedve, vagy el akar érni valamit az életben, azt miért nevezik egoistának 😀 Ő rossz úton jár és sokat kell még tanulnia, ehelyett mehetne mondjuk betont csákányozni alaszkába 😀
Szerintem egyébként pont ez a lényeg, hogy nem fogadjuk el magunkat, mivel a környezetünk se, ezért amikor hagyjuk magunkat „lenyomni”, akkor gyakorlatilag igazolást adunk erről önmagunknak és megnyugszunk, hogy minden rendben, helyreállt a világbéke 😀 Ha viszont ellenállunk annak a negatív értékelésnek, amivel sújtanak minket, akkor bűntudatunk van, mivel egoistának gondolnak, így mi is magunkat, azt pedig nem szabad. Ez pont annyira van félreértelmezve, mint mondjuk a bibliában minden :D. No mindegy, csak úgy megjegyeztem, nem kell elfogadni.