Az életem a férfienergiák el és befogadásáról szólt eddig. Fiúk, férfiak között nőttem fel. Számomra befolyásoló volt az Édesapám és a Bátyuskám által mutatott minta. Az utcában is csak fiúkkal tudtam játszani egészen 13 éves koromig. Akkor a szomszédba egy új család költözött, akiknek lányuk is volt, de ő is afféle „fiús” lány volt inkább. Fiúgyereket neveltem fel. Ezek után úgy gondolom, hogy elmondhatom teljesen el/befogadó vagyok a férfi energiákra.
Azok az idők jöttek el, hogy női energiaminőségeket kapunk az univerzumból, ezért érdemes lehet egy-két dolgot tudatosítanunk.
Induljunk az alapoktól. A nemek szétválása – az erkölcsiség, a jó és rossz szétválasztásával együtt – a Lemúriai földrészen, a lemúriai tudatállapotban történt.
Az akkori emberek még kapcsolatban voltak a Felettük lévő világgal és telepatikusan kommunikáltak egymás között is és az Égiek felé is. A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.
A női energiaminőség mindig is gondoskodó, támogató jelleggel nyilvánult meg, mindazok felé, akik ezt képesek voltak el/befogadni.
Ma már nagy zűrzavar van körülöttünk (lehet, hogy néha még bennünk is), mert a közben eltelt időben elfelejtettük a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját.
A köztes korokban megtanultunk alkalmazkodni, alárendelődni, a túlélésünk érdekében.
Ebből kell felállnunk és újraértelmeznünk dolgokat, hogy minden újra a helyére kerülhessen és egymás egyenrangú, egyenjogú társai lehessünk az utunkon.
Aki már él ezzen az őserővel, ősenergiával, az érti, hogy miről írok, de vagyunk egy páran, akik ezt most tanuljuk, ezért nagyon jó lenne támogató szeretettel segítenünk egymásnak.
S persze jó lenne közösen tudatosítani ennek az energiaminőségnek a sajátosságait is:)
Ti hogy látjátok, milyennek élitek meg? Mi a jellemzője?
Szeretném megköszönni azt a sok-sok inspirációt, amit a másik blog(ok)ban kaptam Tőletek, a mostani írásomhoz.
Kedves Michaelita ! Nem hinném, hogy mi Nők elfelejtettük volna
Kedves Michaelita !
Nem hinném, hogy mi Nők elfelejtettük volna a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját. Valahol mélyen minden nőben benne van, csak az egymásra épülő-romboló korszakok arra kényszerítettek bennünket, hogy mélyen eltemessük magunkban a túlélés érdekében.
Inkább úgy fogalmaznék, kitágítottuk a lehetőségeinket és olyan szerepeket is bevállaltunk, amelyekkel ideiglenesen kissé hátrébb szorítottuk a bennünk megbúvó ösztönöket.
Sokszor elgondolkodom azon, szeretnék-e mondjuk a XVIII. századi Angliában élni. Csak egy példa a sok közül. A közép- és felsőbb osztályok asszonyai őszintén kiélhették gondoskodó, családot összetartó, érzelmi, befogadó képességeiket, mégis sokan, de milyen sokan ennél többre vágytak. Ki akartak törni és megindult egy folyamat, ami ma már megállíthatatlan.
Szeretek nő lenni a mai világban, mert rajtam múlik, hogyan élem meg, mennyire tudok kiteljesedni, mennyit vállalok be az ősi ösztönökből és mennyit használok a sok ezer lehetőségből, amik ma már adottak a nők számára, de régen csak áhítozhattak rá.
A lényeg az egyensúlyon van. És nem csak azon, hogy én egyensúlyban vagyok-e önmagammal, hanem azon is, a családom mellett úgy legyek Nő, hogy a férfi szerepektől se ijedjek meg, mégis Nő maradjak a Férfi szemszögéből. Ez az igazi kihívás, de én egyelőre élvezem. 🙂
Kedves Michaelita ! Nem hinném, hogy mi Nők elfelejtettük volna
Kedves Michaelita !
Nem hinném, hogy mi Nők elfelejtettük volna a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját. Valahol mélyen minden nőben benne van, csak az egymásra épülő-romboló korszakok arra kényszerítettek bennünket, hogy mélyen eltemessük magunkban a túlélés érdekében.
Inkább úgy fogalmaznék, kitágítottuk a lehetőségeinket és olyan szerepeket is bevállaltunk, amelyekkel ideiglenesen kissé hátrébb szorítottuk a bennünk megbúvó ösztönöket.
Sokszor elgondolkodom azon, szeretnék-e mondjuk a XVIII. századi Angliában élni. Csak egy példa a sok közül. A közép- és felsőbb osztályok asszonyai őszintén kiélhették gondoskodó, családot összetartó, érzelmi, befogadó képességeiket, mégis sokan, de milyen sokan ennél többre vágytak. Ki akartak törni és megindult egy folyamat, ami ma már megállíthatatlan.
Szeretek nő lenni a mai világban, mert rajtam múlik, hogyan élem meg, mennyire tudok kiteljesedni, mennyit vállalok be az ősi ösztönökből és mennyit használok a sok ezer lehetőségből, amik ma már adottak a nők számára, de régen csak áhítozhattak rá.
A lényeg az egyensúlyon van. És nem csak azon, hogy én egyensúlyban vagyok-e önmagammal, hanem azon is, a családom mellett úgy legyek Nő, hogy a férfi szerepektől se ijedjek meg, mégis Nő maradjak a Férfi szemszögéből. Ez az igazi kihívás, de én egyelőre élvezem. 🙂
Nekem ez segített ebben a témában:
Clarissa Pinkola
Nekem ez segített ebben a témában:
Clarissa Pinkola Estes,Ph.D.
Farkasokkal futó asszonyok /I.-II. /
/Beavatás a Nőiség őseredetének titkaiba/
Nekem ez segített ebben a témában:
Clarissa Pinkola
Nekem ez segített ebben a témában:
Clarissa Pinkola Estes,Ph.D.
Farkasokkal futó asszonyok /I.-II. /
/Beavatás a Nőiség őseredetének titkaiba/
Pontosan ez az, ami a lényeg:-)…erről írok folyamatosan.
Értem
Pontosan ez az, ami a lényeg:-)…erről írok folyamatosan.
Értem, élem, amit írsz.
Köszönöm.
izi
Pontosan ez az, ami a lényeg:-)…erről írok folyamatosan.
Értem
Pontosan ez az, ami a lényeg:-)…erről írok folyamatosan.
Értem, élem, amit írsz.
Köszönöm.
izi
valamit itt nagyon nem értek
” A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.”
Az erő, harc, akarat mint képesség – ezzel egy állat is rendelkezik, szerintem embernek nem kell kifejlesztenie magában. Ez állati ösztön – akár hím, akár nőstény egyedről van szó.
A férfi energia nekem inkább domináns, teremtő, kiáradó… A Mágus.
A női energia befogadó, intiutív… A Misztikus.
más helyzet volt
… abból indulj ki, hogy előtte a férfi és a nő egy test és egy lélek volt és még nem a mostani fizikai testben, hanem egy sokkal könnyebb szubsztanciában, és mivel akkor még nem önálló öntudat volt, az állati akarattól az mentette meg az akkor embereket, hogy még Fentről kapták a vezetést az angyalokon, arkangyalokon keresztül (kb. úgy mint most az állatok a csoportlelken keresztül)
… de ez annyira régen volt – s bizonyos értelemben az emberi evolúció már annyit fejlődött azóta, hogy már teljesen mások vagyunk… viszont az alapértékeket, az ősi erőket, erényeket, képességeket meg itt lehet a legtisztábban az eredeti valójában látni… én így gondolom, látom (nem a megkeverés volt a szándékom az ilyen régre visszavezetésben)
valamit itt nagyon nem értek
” A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.”
Az erő, harc, akarat mint képesség – ezzel egy állat is rendelkezik, szerintem embernek nem kell kifejlesztenie magában. Ez állati ösztön – akár hím, akár nőstény egyedről van szó.
A férfi energia nekem inkább domináns, teremtő, kiáradó… A Mágus.
A női energia befogadó, intiutív… A Misztikus.
más helyzet volt
… abból indulj ki, hogy előtte a férfi és a nő egy test és egy lélek volt és még nem a mostani fizikai testben, hanem egy sokkal könnyebb szubsztanciában, és mivel akkor még nem önálló öntudat volt, az állati akarattól az mentette meg az akkor embereket, hogy még Fentről kapták a vezetést az angyalokon, arkangyalokon keresztül (kb. úgy mint most az állatok a csoportlelken keresztül)
… de ez annyira régen volt – s bizonyos értelemben az emberi evolúció már annyit fejlődött azóta, hogy már teljesen mások vagyunk… viszont az alapértékeket, az ősi erőket, erényeket, képességeket meg itt lehet a legtisztábban az eredeti valójában látni… én így gondolom, látom (nem a megkeverés volt a szándékom az ilyen régre visszavezetésben)
Egy nézőpont
Az atlantiszi tudáskör egészen mást tanít a polaritás, majd lényegesen később a férfi-női oldalak kialakulásáról. Sokkal korábbi, mint Lemúra. Eszerint az ember megalkotása és végső formába öntése kötődik Lemúriához, annak is az utolsó néhány ezer évéhez.
A férfi princípium a teremtő akarat, a női princípium a megvalósító bölcsesség jóval ember előtti energiaminőség. Mindkettőhöz nagyon sokféle erő társulhat. Ezért badarság, amikor az erős férfi és a gyenge nő párosítás jön elő, ezzel valóban érthető, ha a nők nem tudnak azonosulni, a férfiak pedig komoly önértékelési gondokkal küzdenek, ha éppen rohadtul fáradtak állandóan az erős faszagyereket játszani.
Minden megtestesülés női energia, a fizikailag létező Univerzum női energia. Az Avatarban ezt egészen tisztán és közérthető módon közvetítik. Minden férfi test és női test, és fa és fű és virág, a legmacsóbb hímoroszlántól a vemhes csikóhalfiúig női energia, a legköznapibb és legritkább ásványig, a forró magmától az ionjetekig minden.
Hol a férfi energia? Az információ az anyagban. Az információ határozza meg a lényegi tulajdonságokat.
Ennek az energiaszimbiózisnak az ábrázolására példák sokaságát lehetne felsorolni, elegendő talán a fizikai test és a DNS-t hozni. Miben különbözik egy csimpánz és egy ember? A DNS 98%-ban azonos, akkor? A hozzá kapcsolódó információ, ami az elég lényeges különbségeket kialakítja. A NES-es irodalom ebben hozza az alapokat.
Az emberi fizikai test és tudat is úgy konstruált, ami tartalmazza mind a férfi, mind a női princípiumot az összes lehetséges erőhöz való kapcsolódás lehetőségével. A férfi és női testhez kapcsolódó tudatok feladata, hogy a benne lévő férfi és női energiákat egyensúlyba hozva bölcs teremtőkké, társteremtővé váljanak.
A tudatok már többszázszor, többezerszer megtapasztalták a férfi és női testben a különféle szerepekből adódó leckéket. Egyetértek Aditivel, üdv Aditi!, hogy a befogadás és segítés se nem férfi, se nem női privilégium, a fizikai test biológiai nemétől függetlenül bárki képes rá. Sőt az innovatív, szokatlan gondolatok befogadása igen gyakran férfi test hormonháztartásához illeszkedő viselkedésminta.
Kedves Michaelita!
Kicsit sematikus, de szerintem tükörnek nem rossz, ha azzal számolunk, hogy egy családban a férfi és női energiák mindig egyensúlyra törekednek. Ha a férfi energiák vannak túlsúlyban egy családban, akkor lányok születnek, ha a női energiák, akkor fiúk születnek. Nem kell elfogadni vagy komolyan venni, csak egy próba, hogy mi változik, ha így nézed.
Most gondolkodj el, hogy a nő energiák hogyan is vannak leosztva nálatok a családban? Szerinted mekkora erő társul női energiáidhoz, ha három fiú kell ellensúlyozására? Sőt magad is mekkora intenzitással igyekezted elnyomni, ha így élted meg magad? Hm?
Karmatörlő.
Annyira imádod magad:-)…ezzel nem is lenne baj, ha
Karmatörlő.
Annyira imádod magad:-)…ezzel nem is lenne baj, ha nem szélsőség lenne.:)))
Te tényleg ez a megvilágosult Ember vagy?…egységben, minden szempontból így élve?
Tudásod az van…és így is élsz?…
Meghajolok előtted, ha benned ezek a dolgok jelen vannak, alázattal elfogadom a soraidat…de úgy vélem, hogy Te nem ez vagy még…lehetsz, de nagyon távol állsz az egységtől.
Te mész az utcán és mindennel egy vagy.
Ha így lenne, akkor egy dolgod lenne itt a Földön…nem ilyen oldalak látogatása(ez nem ledegradálás), hanem szinte mozdulatlanul ülve segítenéd a szellemi dolgok előremenetelét…áradna belőled az az EGYség energia, ami másból százszor jobban lejön, mint belőled. Michaelita egyszerűsége, kenterbe ver, mert sokkal közelebb áll önmagához, mint Te.
Papolsz már jó ideje mindenkinek, aki pontosan tudja azokat, amiket leírsz.
Hol tartasz?
Tényleg egységtudatod teljében vagy?
Intelligens vagy, viszont élet nincs benned és e nélkül fabatkát sem ér.
Én tisztában vagyok magammal, a hibáimmal(relatív) és igyekszem támogatni, nem felülről szólni.
Alázat…ez nincs benned.
Hol tartasz?
Elfogadni tudsz dolgokat?…mert szerintem az EGYség legfontosabb tükre ez.
Én nem tartok ott…Te hol tartasz?
ölellek szeretettel,
izi
ui…ezt írtad…”Az atlantiszi tudáskör egészen mást tanít a polaritás, majd lényegesen később a férfi-női oldalak kialakulásáról. Sokkal korábbi, mint Lemúra. „…ezek szerint Te úgy véled, hogy az atlantiszi tudáskör sokkal korábbi mint a lemúriai?…jól értem?…ezzel úgy nem azt mondod, hogy előtte volt Atlantisz?…csak valami bölcsességről beszélsz, amit Atlantiszban élt. Jól értem?
Karmatörlő
Ja…ez én voltam…izidor…az előző bejegyzés…de gondolom rájöttél alapból.
izi
Szia Izi!
Nem vetted észre, hogy aláírtad? Ennyire látod magad?
Na, erről ennyit!
🙂
Tehát nyertél:-)
Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te.
A kérdéseimre megadod a választ, vagy mondod, hogy keressem meg magamban szokásod szerint.
Vannak titkaid?
izi…látom, aláírtam:-))
,,Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te”
Pedig Izi Te aztä
,,Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te”
Pedig Izi Te aztän nagyon igyekszel….! 😉
De Izi!
Miert izombol?
Amit keresel pont igy nem talälhatod meg!
Igy csak azt erheted el hogy egyre tävolabb kerülsz attol amire egyre jobban törekszel.
Erika Szeretettel!
Erika szeret
Hogy kereshetnék máshogy, ha nem vagyok elpuhulva?:-)…te lazán keresel?…találtál?…mit keressek, megmondod?…mert észre sem vettem, hogy keresek.
Most ilyen szörnyűséges dolgot műveltem…mit tegyek?…:))))
Amúgy elfogadom az intést, köszönöm a jó szándékod.
Szeretettel,
izi
mondjuk felvehetnél egy pólót…
mondjuk felvehetnél egy pólót…
Szia Péter.
Egy komolysági 10 es skálán mennyire komoly a kérdésed?:)
Egy kommmoy kérés..légyszíves borotválkozz meg Péter.
izi
jogos… 🙂 fogat fogért… 🙂
jogos… 🙂 fogat fogért… 🙂
Péter
Tudod Péter…a harmadik képem van fenn…az első túl mosolygós volt:)
A második a Wc-st megkérték, hogy vegyem le. Most megkérsz, hogy vegyek fel pólót:)
Milyen egy tisztességes kép?…tényleg milyen?
Nem baj, a változatosság…a változás az állandóság.
Keresek egy negyediket…önszántamból…van egy téli, amiben egyáltalán nem látszok…:)
Amúgy jó szakállad…
izi
ez a negyedik
Volt egy, amivel kezdtél, aztán egy félmeztelen, aztán a wc-s ez a negyedik, kedves Izi. Kicsit nárcista ez így, akár a weblapod.
világosíts föl
Milyen félmeztelen kép volt nekem ezen kívül?
Az csak a cikkhez van…ha azt is beleszámoljuk, meg a másikat is, akkor öt:)
Köszi! Ha jó, ha nem jó…ott van. 🙂 Én szeretem… perpillanat
Köszi! Ha jó, ha nem jó…ott van. 🙂 Én szeretem… perpillanat az exhibicionizmus kicsit messze áll tőlem, szóval azért van ilyen bujdoklós, de mégis valami belőlem látszós kép…
„Keresek egy negyediket…önszántamból…” —–> húú, ennek számomra olyan olvasata van, mint a klasszikus főnök beosztott kirúgási jáccmája.
– Ki van rúgva!
– Nem, nem vagyok kirúgva! Tudja miért? Mert ÉN MONDOK fel önszántamból! 😀
annyira tipikus
Bármit amit kritikának gondolsz, kedves Izi, azonnal visszatámadással reagálod le. Tipikus oroszlán jegyben született viselkedése ez. Miért nem tudod építeni magad a kritika által?
A fejlődésedben így megrekedsz. Sokkal kevesebb kritikát kaptál így is, mint amennyi megfogalmazódott bennünk. Mert jópáran már lemondtunk arról jelezzünk feléd. Másról beszélsz, kisiklasz, mint az angolna. Ember nem vagy sem több, sem kevesebb mint bárki más!
csak halkan jegyzem meg…
…vannak még tipikus helyzetek (ahogy emberek is):
miszerint, ha utunkban két ember „összeveszni látszik”, azonnal besoroljuk magunkat az egyik „oldalra”… 🙂
mi a mozgató: düh, sajnálat, szimpátia, ellenszenv….s vajon mi mozgatja az előítélet kényszerét?
hm, milyen igaz
hm, milyen igaz
…
Egyedül Ildikónak nem válaszoltam a kérdéseire…vedd lazábban:-)…hidd el sokkal jobb.:-)…amíg nem így éltem, addig szörnyűséges volt…hihetetlen, nem emészthető, hogy ilyen vagyok?…ha ennyien nem érzik, akkor is ilyen vagyok:-)
A bántás annak bántás, aki úgy fogja…engem itt sok szeretettel vesznek körül…ezt érzem.
Hol a hiba?
Elterelek?…mit?
Őszinte vagyok…sokkal őszintébb, mint a nagy átlag…miért is kéne magamra venni olyan dolgokat, ami a másé.
Ezt akarod, hogy fölvegyem?
Nem lenni tökéletes…ezt tudni mágámról…ákkor bosszántáni téged válámi?
Mi bánt?
Miből érzed, hogy többnek gondolom magam másoknál?…
Fölényes vagyok?…inkább csak sokkal lazább, mint mások…ennek ellenére a tiszteletem megadom…szívesen megmasszírozom azokat, akik sértve érzik magukat:)…prezentformí
izi
ezt nem hiszem el
Nem, pontosan úgy gondolom, azért fázol a kritikától mert a spiri egod nem engedi hogy lásd a hibáidat. De én már letettem arról, hogy veled értelmesen lehessen kommunikálni. Kár volt szétoffolni Michaelita topikját. Bennem Te a helyén vagy, csak az nincs még bennem a helyén, hogy hogyan sikerült elérned, hogy értelmes, önmegvalósító, fejlesztő dolgok helyett veled foglalkozzunk. Csak a magam nevében: k@rva meleg van és igazi uborka szezon :-)))
valóban? Valóban (csak) izi a hibás, vagy mi magunk döntjük
valóban?
Valóban (csak) izi a hibás, vagy mi magunk döntjük el, mi az, ami "szétoffolhat"?
Játszani lehet több emberrel is, ha a többiek is akarják, ha nem akarják játszani velünk, abbahagyják, ott hagynak minket. Aztán vagy folytatjuk egyedül tovább, de erre előbb-utóbb ráununk, vagy föladjuk ott, és játszunk mást, amit a többi is akar.
nem mondtam
Nem mondtam, hogy hibás lenne… Csak azt, hogy talán csak túl meleg van a komoly dolgokhoz…
Szerintem nagyon szeretetre méltó lény, akiről jó sok képet láthatunk :-)))
Majd lesz nekünk klub, meg Hermessel kirándulás, ott ő nem tud mit szétoffolni, mert el sem jön 🙂
Peti, mi a bajod a játszmával? Szerintem el kell fogadnunk,
Peti, mi a bajod a játszmával?
Szerintem el kell fogadnunk, valaki igy működik, sőt, nemcsak valaki, hanem mi magunk is. A saját játszmáinkra rá is kell eszmélnünk.
Ez az eszmélés, csakis megélés révén lehet, nem elnyomással. Éld meg, figyeld meg, aztán nem kell. Majd ezután is lesznek játszmáink, az elengedés után, hiszen sokféle tudatosági szinten lévő emberrel találkozunk, akik még ezt a nyelvet beszélik.Használjuk majd, ha kell, de nem létkérdés , vagy szemszúró pont lesz számunkra. Itt van a különbség. Nem ránt magával. Bármikor ki tudunk lépni belőle.
Nem hiszem, hogy ezen kellene lovagolni, ki mit játszik, inkább tárjuk fel a saját játékunkat. Mutogatás helyett szerintem jobb ez.
Nem beszélve arról, mennyi mindent figyelhetnénk meg saját magunkban ezidő alatt.
A másik, nem vagyok már ellene a hadakozásnak, sőt, kitisztul a légkör egy-egy ilyen után. Jönnek a felismerések. A másik meglátása, hogy nem is olyan más, elfogahatatlan, mint először hittem. Újaknál meg különösen kötelezővé tenném, hogy megélve túllépjenek a folyamaton,már csak azért is, mert megélve végre a legnagyobb önhazugságok hullanának pórba pl:
miért kell a bántás?— én nem vagyok kemény, durva, kritikus, bántó —- dehogynem! Csak el van nyomva, de valahányszor azt érezük a másik MÁS, ott az elhatárultság. Ott van az Egó becsontosodva.
hogyan zajlik akár szenvedője, akár kivégzője vagyok ilyen esetben — maga a játszmák megélése, tudatositása, meghaladása
illetve, ha kiakadunk, és leszólunk: -miért? mit mutat ez belőlem meg? KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN? stb.
De mi azért már elég vén rókák vagyunk itt Peti, ahhoz pláne, hogy tudjuk, jobb a kardot leengedni, és csak nyiltan szemlélni, ki az a másik a gép előtt. Én is elszúrtam ezt Mikinél, nem vettem észre, korántsem kész arra, hogy önmagával szembenézen, de én mindenáron meg akartam neki mutatni: – Ember, ébredj fel!! Mit értem el? Magamban megláttam, ne csak elmével forduljak máshoz, hanem nyissam meg a szivem. Mit érnek a meglátások, a tanácsok, kérdések, ha a másik nincs kész ezekre? Semmit. Sőt, többet ártok vele. Be kell várni az érést. Ha az érés megvan, akkor már nem is hat olyan durva kritikának (még ha a szándék távol áll is tőle), sőt, csak tovább segitőnek.
De ami számomra már nevetséges volt: hány fotód-fotóm van az oldalon? Hát na. Kit érdekel?
Ez most komoly? Fontos ez? De most tényleg..
+ közösség
a játszmákhoz még annyit:
legalább megtanuljuk a hadakozás révén, mi a különbség a szeret-közösség, illetve a közösség között.
egy-egy vitánál csodásan látszik: pártoskodás, két félre szakadás.
Mindegy melyik "párt" győz, előbb-utóbb ők is összevesznek, egymásba marnak, mert csak a másik ellen való fellépés alatt "kovácsolódtak" össze, de ha már megszűnik a leigázandó fél, nincs közös cél sem, nincs közösség sem. Ilyen a "nagybani politika is". Nem hiába szitják a gyűlöletet a diktátorok az emelvényen az emberekben (Hitler). Amig tart a vad düh, addig van ereje, addig van hatalma, ha megszűnik, szétszélednek.
Ha viszont szeretetből kovácsolódik össze, akkor nincs ez a veszély. Sőt, ha a szeretet közösségbe új tag jön, megnyilás, elfogadás az eredmény.
Ehhez viszont valódi szeretet kell. Amit csak önmagunk megszeretése által tudunk a felszinre hozni, mikor már látom, a másik által, sem nem kevesebb, sem nem halálom nem lelem. Ezt viszont most még csak tanuljuk (legalábbis én).
megint nagyon halkan 🙂
„Kár volt szétoffolni Michaelita topikját. ” erre idéznék Michaelitától:
„A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.”
Volt, aki ennek a mondatnak az első felét mutatta meg gyakorlatban…
s volt, aki ezt:
„Ma már nagy zűrzavar van körülöttünk (lehet, hogy néha még bennünk is), mert a közben eltelt időben elfelejtettük a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját.”
Tehát tökéletesen kiveséztük mindannyian ezt:
„S persze jó lenne közösen tudatosítani ennek az energiaminőségnek a sajátosságait is:)
Ti hogy látjátok, milyennek élitek meg? Mi a jellemzője?”
Másszóval nemhogy nem offoltuk szét, de még alá is támasztottuk kicsit… :))
igen, a csoport-tudat
Igen, a csoport tudat pontosan így működik.
Bennem már elég régóta ez a kérdés motoszkál: egy
Bennem már elég régóta ez a kérdés motoszkál: egy önismeretről szóló blogoldalon, ha kapunk valami kérdést, tanácsot, rávilágitást, miért akadunk ki, és minősitjük kritikáknak, támadásnak, stb, és aztán jön a visszacsapás, a bosszú?
Érdekes azt látni, hogy ugyanazt "hallva" mástól, könnyebben veszük be, mig mástól viszont képesek lennénk a "torkát szegni".
Miért?
Nem mindegy ki "mondja"?
Csak elméletben megy: ha valami bosszant, dolgom van vele?
Mármint a tárggyal, nem a személlyel!
Ugyanakkor : védekezem, nem vagyok tökéletes, de mikor támadok, pont ezt vágom a másik fejéhez? 😀
Mosolyra fakasztó ez számomra, és ez most általánosságban szól. Akinek inge, vegye fel, akinek nem, menjen tovább, BÉKÉvel
Szia-mia
Már hiányoltalak.
Hogy vagy?
Szia-mia
Már hiányoltalak.
Hogy vagy?
köszi, jól, most még munka van velem, csak beugrottam, egy-két
köszi, jól, most még munka van velem, csak beugrottam, egy-két bejegyzés erejéig.
És TE?
puszi
Köszi, én is.
Hogy állsz a vágyaiddal?
Neked is puszi
Köszi, én is.
Hogy állsz a vágyaiddal?
Neked is puszi
az igyekezetről
Drága Erika.
Egy dologban biztos vagyok, igyekszem jól érezni magam itt az oldalon.:)
Vegyed lazábban a dolgokat…ezt tanácsolom Neked szeretettel,
izi
Abban az esetben javaslom a vicces blogot. 😉
Lazäbban!?…ööö d
Abban az esetben javaslom a vicces blogot. 😉
Lazäbban!?…ööö de mit is?
Ja!Hät a ,,dolgokat”!
Bocsi de megakadtam..Mik is azok a ,,dolgok”?
Legyszi Izi magyaräzd el hogy egy ilyen magamfajta földi halando is megertse!
Üdv!Erika
Erika
Vegyél engem lazábban:-)…
easy-door
Ha már itt tartunk…ebből ered a nevem:-)…
Szép estét Peti.
izi
csakhogy
csakhogy előbb-utóbb a heavy-door -on is muszáj leszel bemenni.:D
Páncél ajtóról beszélsz?:)
Majd megkérlek, hogy
Páncél ajtóról beszélsz?:)
Majd megkérlek, hogy segíts…Szeretettel,
izi
akár
akár.
értem, akkor addig nem segítek, csak majd ha szólsz.;)
Ez részemről is áll…szívesen segítek, ha úgy érzed.
Legyen
Ez részemről is áll…szívesen segítek, ha úgy érzed.
Legyen szép napod.
izi
köszi és Neked is!:)
köszi és Neked is!:)
Szia Izi!
Harcolni és nyerni akarsz?
Ez nem az a terep, ahol harcolni érdemes vagy nyerni lehet, ugyanis saját magunkkal vagyunk összezárva.
Szerintem nem érdemes a bölcsek köve összest bebiflázni és ráhazudni a hétköznapokra, még úgy is, hogy a pontosan lehatárolt fogalmakat szétmaszatoljuk. Hogy ezt csinálod, többen részletesen és kevésbé részletesen és a szép lelkedre fenemód ügyelve elregélték.
Ezeket visszautasítod.
Mit akarsz még? További intellektuális brillírozással bebetonozni magad a pöcegödörbe?
Nem tudok és nem is akarok abban a léleknyomorító értelmezési rendszerben grasszálni, ahol rendkívül szofisztikáltan, sok szerettel és öleléssel körülcukormázazva ölöd magad. Eddig senkinek nem sikerült kibillenteni ebből. A válaszok belül vannak, biztos vagyok benne, hogy rá fogsz találni.
De most ez még a káosz ideje. A régi már nincs meg, az új még nincs meg, a kettő között a káosz rombolja szét a túlhaladott világot. Már eleged van és szeretnéd, ha meglenne a szép új világod, de annyira macerás, hogy inkább rávetíted, ráhazudod a hétköznapokra. De valójában nincs meg, ettől a semmiminden.
Ezt az átalakulási folyamatot sokszor végig kell csinálni. Nem tudom hányszor csináltam és hányszor kell még. Amikor ilyen átalakulás előtt vagyok idetévedek és a hozzászólásokkal összefoglalom, hogy mire kell figyelnem. A vonzás törvénye persze tuti telitalálat, összehoz azokkal, akik hasonló mamuszban toporognak, hasonló mocsárban dagonyáznak.
Nálam Nelsonnal már évekkel ezelőtt kimérték a férfi és női oldal egyensúlyát, féltekésen és máshogy is, mondhatnám, hogy kipipálva, de vaskos hazugság lenne, mert most is rákattantam, tehát van vele dolgom.
Nincs titok. Éberség van. A vonzás törvényeét komolyan veszem. Jó gájd.
Egyébként azért vagyunk a földi világban, hogy földi eszközöket használva kommunikáljunk.
🙂
Ez az emberi beszéd Karmatörlő.:-) Te férfi vagy vagy Nő? Vagy
Ez az emberi beszéd Karmatörlő.:-)…harcolni…most, hogy mondod van benne valami.
Hatalmas csaták mennek szellemi szinten…annak ellenére, hogy ez nem tűnik csatának.
Te férfi vagy vagy Nő?
Vagy androgün?
Mindegy…ölellek, ahogy vagy.:)…
izi
Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, szerintem érdemes a
Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, szerintem érdemes a fontosakra koncentrálni.
🙂
relatív
Ez relatív.
Hogy vagy ma?…remélem jól telik a napod.
Kívánom, hogy érezd jól magad.
izi
relatív?
relatív? az. de a mondandója helyett miért fontosabb neked az, hogy Karmatörlő hátha Nő?:)
Azért, mert akkor ráhajtok:)…ilyen talpraesett Nőké a
Azért, mert akkor ráhajtok:)…ilyen talpraesett Nőké a jövő…a jelen.
Szeretem látni, hogy kivel beszélek…Te is szellemben nemtelen vagy már?…a kétségeid soha nem írják már felül ezt?…
Egy nővel alapból máshogy beszélek…
Szóval kezedet csókolom jaguar.
A mondandóról:
Ami az enyém, azt elveszem.
izi
én ugyanúgy
én ugyanúgy beszélek mindenkivel.. illetve törekszem rá. főleg a fórumozás szól erről: magaddal, a problémáidról beszélgetsz végsősoron, lényegtelen a másik ember személye, neme.
szellemi nemtelenség? nem tudom mit jelent ez pontosan. én csak igyekszem a nézőpontomat mindig minél magasabbra helyezni és minél inkább függetleníteni az egómtól.
A szellemi nemtelenség…az az állapot, ami felé megyünk, ha
A szellemi nemtelenség…az az állapot, ami felé megyünk, ha önmagunk felé megyünk. Nem fizikális nemtelenség…nem fizikális androgünitás…
Tényleg ugyanúgy beszélsz mindenkivel?
Ez azért nagyon nagy szellemiségre utal.
izi
online legalábbis
online legalábbis.. én csak kihasználom a technológia nyújtotta lehetőségeket. mi értelme játszmázgatni, ha itt lehet anélkül is, nyíltsisakkal.. többet ér.
viszont hogy élőben ugyanúgy beszélni mindenkivel?.. na az nehéz.
Igen így van.
Most jöttem a Postáról és elgondolkodtam amikor a
Igen így van.
Most jöttem a Postáról és elgondolkodtam amikor a sorban álltam, hogy az előttem lévő embert meg tudnám-e ölelni. Tudnék- e úgy közeledni hozzá, mint itt a neten.
Volt egy pillanat, amikor abban a fényében tudtam látni, ami önmaga…a fizikális burok nem korlátozott…utána vissza tért a kettősség.
De nem erőltetek semmit.
A napjaimba amikor csak lehet beleviszem a minőséget.
Számomra a minőség ott kezdődik, amikor csak megyek az utcán és mosolygok…ilyenkor a világ is mosolyog:)
posta..
az a baj, hogy vizuális típus vagyok..:D
gondolkodtam ezen, nem is az van hogy nehéz élőben ugyanúgy beszélni mindenkivel, hanem inkább hogy ezt sokan rossznéven veszik. pontosabban az egójuk érzi sértve magát (viszont számomra az olyan ember nem hiteles, úgyhogy ez egyfajta próbának is megfelel).. csak hát nehéz így szocializálódni ebben a beteg módon szocializálódott társadalomban… de tényleg, most legszívesebben felszólítanám az összes eddigi itteni ölelés-gyakorlat hívőt, szájhőst-nemszájhőst: hogy akkor tessék menni a postára, egyedül, csekkbefizetni és sorbanállás közben ölelgetni az embereket, egyesével sorba, hajrá!;)
posta 2…
Menjünk a Postára.:)
Annyira érdekes volt…néztem az előttem lévő izzadt bőrét, ráncos nyakát…stb.
Kerestem benne azt, ami egy velem.
Egy pillanatra megvolt…ez nagyon jó érzés.
De, amikor eltűnt, akkor megint csak MÁSokat láttam.
Szerintem nem lehet magunkra erőltetni egy ölelést, ha előtte nem találjuk meg a másikban azt, ami egy velünk.
Ez t így látom…de lehet, hogy más , másként vélekedik.
lehet,
lehet, Belgáék például így:
Nem semmi:-)
Türelmesek…
Posta+ölelés
Én másként vélekedem erről, igen. Ha testi szinten keresed az azonosságot a másik emberrel, akkor az ölelésed tán csak a testének szól. Ám a lelki ráhangolódás a környezetre, és az ezután jelentkező ölelés-érzés már mélyebb üzenet neked is+neki is…
Mi az, hogy csak a testének szól? Ezzel az erővel egy kővel
Mi az, hogy csak a testének szól?
Ezzel az erővel egy kővel ölelkezem.
Ha csak ezen a szinten indul el az ember, akkor méginkább nem tud megölelni egy külsőségekben nem éppen szép embert(ebbe sok mindent értek)…megteheti, de nem fog menni simán…csak aki már tovább lát a testén.
Egy gyönyörű test megölelése nem okoz ennyi gondot…szerintem.
Szép napot:)
izi
Izinek az ölelésről
Izi kedves!
Csillapodj kérlek. Egy követ is meg lehet ölelni – főleg -, mert lelke van…De tudjuk, hogy Quasimodonak is volt lelke, mely ölelésre várt…
Igen, meg lehet ölelni egy követ…de itt nem kőröl
Igen, meg lehet ölelni egy követ…de itt nem kőröl beszéltünk…:)
Egy emberről beszéltünk.
Igen…de Quasimodo lelkével kellett azonosulni, hogy meg tudja ölelni…nem…vagy csak odament és megölelte, mint egy kő:)
Erről beszélek pont, hogy keresem azt a lelki kapcsot, lelki pontot, ami megengedi, hogy felülírjam a testi dolgokat.
Egy kőnek van lelke?
Anyagi teste van. Még éterteste sincs, nem még, hogy asztrál teste(lélek teste)…érzésekkel telve.
Hová mentél kaja?:)))
A meditációim során az ásványokat, növényeket, állatokat, embereket, szellemi hierarchiát elfogadom. De egy kő nem rendelkezik lélekkel…ennek ellenére sok mindent tárol.
…na…gyere ide öleljük meg egymást…hús-vér emberek:)…
izi
Kő + Izi
Igazad van Izi, a kőnek nincs lelke.
Nincs? Honnan tudjuk ezt?
Megállapitunk valamit egy kőről, vagy tagadunk valamit….Ugyanígy egy emberről is megtesszük.
Mi az Anyag? Miből van? A kő kőből van és az ember emberből? Hm…..Bediliztem:-)
Gyakorolnom kell az okoskodást! 🙂
a kőnek úgy tanultuk, hogy van éterteste, csak az nem szövi át az anyagot, hanem csupán körülveszi. Minden tárgynak van eképpen éterteste.
Muszáj volt hozzászólnom a blog eme legfontosabb gondolatához! :))
Szia csaesz.
Ezt így el tudom fogadni…igen nem hatja át, de körül veszi…:)
Köszönöm a kiegészítést.
Amit áthat, az él…vegetál…ez már a növény.
Legyen szép napod.
izi
„ÉN voltam ott, az öregember képében a postán.
A szivem fáj,
„ÉN voltam ott, az öregember képében a postán.
A szivem fáj, mert fel nem ismertél, de várok, hogy visszatalálj hozzám.”
Idézet, vajon kitől?
Az embert úgy nézted, mint a követ: testet láttál. Majd egyszer látod a lelkeket is, mindenkiben.
Én mostanában ezt gyakorlom, bármi/bárki van jelen: Egy vagyok, befogadlak (szivembe persze), gyere közelebb.
Érdekes tapasztalások vannak.
Sziv szintjén éltem meg, hogy pl.: akit „fejjel” utáltam, valójában mennyire szeretem, sőt, akire azt mondta a „fejem” szeretlek, valójában mennyire nem.
Rangsorom a szivemben más, és ezt félelmetes volt meglátnom
Volt még egy hasonló történetem. Egyszer megint egy sorban
Volt még egy hasonló történetem. Egyszer megint egy sorban álltam és előttem volt egy öreg nő, akinek igénytelen volt a ruházata.
Nem láttam az arcát.
Elindult bennem az ítélkezés.
„miért is nem vesz fel valami normális ruhát, nem hiszem, hogy nem tudná megtenni…stb.
Ahogy így viszem le az energia szintem egyszer csak hátra fordult és a szemembe nézett. Csodálatos szemei voltak…egy nagyon kedves arc…
Egyszerűen rám mosolygott…abban a mosolyban benne volt minden szeretet. Én meg ott álltam és döbbentem.
Na látod … 😉
Na látod … 😉
Egy nézőpont
Az atlantiszi tudáskör egészen mást tanít a polaritás, majd lényegesen később a férfi-női oldalak kialakulásáról. Sokkal korábbi, mint Lemúra. Eszerint az ember megalkotása és végső formába öntése kötődik Lemúriához, annak is az utolsó néhány ezer évéhez.
A férfi princípium a teremtő akarat, a női princípium a megvalósító bölcsesség jóval ember előtti energiaminőség. Mindkettőhöz nagyon sokféle erő társulhat. Ezért badarság, amikor az erős férfi és a gyenge nő párosítás jön elő, ezzel valóban érthető, ha a nők nem tudnak azonosulni, a férfiak pedig komoly önértékelési gondokkal küzdenek, ha éppen rohadtul fáradtak állandóan az erős faszagyereket játszani.
Minden megtestesülés női energia, a fizikailag létező Univerzum női energia. Az Avatarban ezt egészen tisztán és közérthető módon közvetítik. Minden férfi test és női test, és fa és fű és virág, a legmacsóbb hímoroszlántól a vemhes csikóhalfiúig női energia, a legköznapibb és legritkább ásványig, a forró magmától az ionjetekig minden.
Hol a férfi energia? Az információ az anyagban. Az információ határozza meg a lényegi tulajdonságokat.
Ennek az energiaszimbiózisnak az ábrázolására példák sokaságát lehetne felsorolni, elegendő talán a fizikai test és a DNS-t hozni. Miben különbözik egy csimpánz és egy ember? A DNS 98%-ban azonos, akkor? A hozzá kapcsolódó információ, ami az elég lényeges különbségeket kialakítja. A NES-es irodalom ebben hozza az alapokat.
Az emberi fizikai test és tudat is úgy konstruált, ami tartalmazza mind a férfi, mind a női princípiumot az összes lehetséges erőhöz való kapcsolódás lehetőségével. A férfi és női testhez kapcsolódó tudatok feladata, hogy a benne lévő férfi és női energiákat egyensúlyba hozva bölcs teremtőkké, társteremtővé váljanak.
A tudatok már többszázszor, többezerszer megtapasztalták a férfi és női testben a különféle szerepekből adódó leckéket. Egyetértek Aditivel, üdv Aditi!, hogy a befogadás és segítés se nem férfi, se nem női privilégium, a fizikai test biológiai nemétől függetlenül bárki képes rá. Sőt az innovatív, szokatlan gondolatok befogadása igen gyakran férfi test hormonháztartásához illeszkedő viselkedésminta.
Kedves Michaelita!
Kicsit sematikus, de szerintem tükörnek nem rossz, ha azzal számolunk, hogy egy családban a férfi és női energiák mindig egyensúlyra törekednek. Ha a férfi energiák vannak túlsúlyban egy családban, akkor lányok születnek, ha a női energiák, akkor fiúk születnek. Nem kell elfogadni vagy komolyan venni, csak egy próba, hogy mi változik, ha így nézed.
Most gondolkodj el, hogy a nő energiák hogyan is vannak leosztva nálatok a családban? Szerinted mekkora erő társul női energiáidhoz, ha három fiú kell ellensúlyozására? Sőt magad is mekkora intenzitással igyekezted elnyomni, ha így élted meg magad? Hm?
Karmatörlő.
Annyira imádod magad:-)…ezzel nem is lenne baj, ha
Karmatörlő.
Annyira imádod magad:-)…ezzel nem is lenne baj, ha nem szélsőség lenne.:)))
Te tényleg ez a megvilágosult Ember vagy?…egységben, minden szempontból így élve?
Tudásod az van…és így is élsz?…
Meghajolok előtted, ha benned ezek a dolgok jelen vannak, alázattal elfogadom a soraidat…de úgy vélem, hogy Te nem ez vagy még…lehetsz, de nagyon távol állsz az egységtől.
Te mész az utcán és mindennel egy vagy.
Ha így lenne, akkor egy dolgod lenne itt a Földön…nem ilyen oldalak látogatása(ez nem ledegradálás), hanem szinte mozdulatlanul ülve segítenéd a szellemi dolgok előremenetelét…áradna belőled az az EGYség energia, ami másból százszor jobban lejön, mint belőled. Michaelita egyszerűsége, kenterbe ver, mert sokkal közelebb áll önmagához, mint Te.
Papolsz már jó ideje mindenkinek, aki pontosan tudja azokat, amiket leírsz.
Hol tartasz?
Tényleg egységtudatod teljében vagy?
Intelligens vagy, viszont élet nincs benned és e nélkül fabatkát sem ér.
Én tisztában vagyok magammal, a hibáimmal(relatív) és igyekszem támogatni, nem felülről szólni.
Alázat…ez nincs benned.
Hol tartasz?
Elfogadni tudsz dolgokat?…mert szerintem az EGYség legfontosabb tükre ez.
Én nem tartok ott…Te hol tartasz?
ölellek szeretettel,
izi
ui…ezt írtad…”Az atlantiszi tudáskör egészen mást tanít a polaritás, majd lényegesen később a férfi-női oldalak kialakulásáról. Sokkal korábbi, mint Lemúra. „…ezek szerint Te úgy véled, hogy az atlantiszi tudáskör sokkal korábbi mint a lemúriai?…jól értem?…ezzel úgy nem azt mondod, hogy előtte volt Atlantisz?…csak valami bölcsességről beszélsz, amit Atlantiszban élt. Jól értem?
Karmatörlő
Ja…ez én voltam…izidor…az előző bejegyzés…de gondolom rájöttél alapból.
izi
Szia Izi!
Nem vetted észre, hogy aláírtad? Ennyire látod magad?
Na, erről ennyit!
🙂
Tehát nyertél:-)
Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te.
A kérdéseimre megadod a választ, vagy mondod, hogy keressem meg magamban szokásod szerint.
Vannak titkaid?
izi…látom, aláírtam:-))
,,Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te”
Pedig Izi Te aztä
,,Van, aki még nincs annyira a topon, mint Te”
Pedig Izi Te aztän nagyon igyekszel….! 😉
De Izi!
Miert izombol?
Amit keresel pont igy nem talälhatod meg!
Igy csak azt erheted el hogy egyre tävolabb kerülsz attol amire egyre jobban törekszel.
Erika Szeretettel!
Erika szeret
Hogy kereshetnék máshogy, ha nem vagyok elpuhulva?:-)…te lazán keresel?…találtál?…mit keressek, megmondod?…mert észre sem vettem, hogy keresek.
Most ilyen szörnyűséges dolgot műveltem…mit tegyek?…:))))
Amúgy elfogadom az intést, köszönöm a jó szándékod.
Szeretettel,
izi
mondjuk felvehetnél egy pólót…
mondjuk felvehetnél egy pólót…
Szia Péter.
Egy komolysági 10 es skálán mennyire komoly a kérdésed?:)
Egy kommmoy kérés..légyszíves borotválkozz meg Péter.
izi
jogos… 🙂 fogat fogért… 🙂
jogos… 🙂 fogat fogért… 🙂
Péter
Tudod Péter…a harmadik képem van fenn…az első túl mosolygós volt:)
A második a Wc-st megkérték, hogy vegyem le. Most megkérsz, hogy vegyek fel pólót:)
Milyen egy tisztességes kép?…tényleg milyen?
Nem baj, a változatosság…a változás az állandóság.
Keresek egy negyediket…önszántamból…van egy téli, amiben egyáltalán nem látszok…:)
Amúgy jó szakállad…
izi
ez a negyedik
Volt egy, amivel kezdtél, aztán egy félmeztelen, aztán a wc-s ez a negyedik, kedves Izi. Kicsit nárcista ez így, akár a weblapod.
világosíts föl
Milyen félmeztelen kép volt nekem ezen kívül?
Az csak a cikkhez van…ha azt is beleszámoljuk, meg a másikat is, akkor öt:)
Köszi! Ha jó, ha nem jó…ott van. 🙂 Én szeretem… perpillanat
Köszi! Ha jó, ha nem jó…ott van. 🙂 Én szeretem… perpillanat az exhibicionizmus kicsit messze áll tőlem, szóval azért van ilyen bujdoklós, de mégis valami belőlem látszós kép…
„Keresek egy negyediket…önszántamból…” —–> húú, ennek számomra olyan olvasata van, mint a klasszikus főnök beosztott kirúgási jáccmája.
– Ki van rúgva!
– Nem, nem vagyok kirúgva! Tudja miért? Mert ÉN MONDOK fel önszántamból! 😀
annyira tipikus
Bármit amit kritikának gondolsz, kedves Izi, azonnal visszatámadással reagálod le. Tipikus oroszlán jegyben született viselkedése ez. Miért nem tudod építeni magad a kritika által?
A fejlődésedben így megrekedsz. Sokkal kevesebb kritikát kaptál így is, mint amennyi megfogalmazódott bennünk. Mert jópáran már lemondtunk arról jelezzünk feléd. Másról beszélsz, kisiklasz, mint az angolna. Ember nem vagy sem több, sem kevesebb mint bárki más!
csak halkan jegyzem meg…
…vannak még tipikus helyzetek (ahogy emberek is):
miszerint, ha utunkban két ember „összeveszni látszik”, azonnal besoroljuk magunkat az egyik „oldalra”… 🙂
mi a mozgató: düh, sajnálat, szimpátia, ellenszenv….s vajon mi mozgatja az előítélet kényszerét?
hm, milyen igaz
hm, milyen igaz
…
Egyedül Ildikónak nem válaszoltam a kérdéseire…vedd lazábban:-)…hidd el sokkal jobb.:-)…amíg nem így éltem, addig szörnyűséges volt…hihetetlen, nem emészthető, hogy ilyen vagyok?…ha ennyien nem érzik, akkor is ilyen vagyok:-)
A bántás annak bántás, aki úgy fogja…engem itt sok szeretettel vesznek körül…ezt érzem.
Hol a hiba?
Elterelek?…mit?
Őszinte vagyok…sokkal őszintébb, mint a nagy átlag…miért is kéne magamra venni olyan dolgokat, ami a másé.
Ezt akarod, hogy fölvegyem?
Nem lenni tökéletes…ezt tudni mágámról…ákkor bosszántáni téged válámi?
Mi bánt?
Miből érzed, hogy többnek gondolom magam másoknál?…
Fölényes vagyok?…inkább csak sokkal lazább, mint mások…ennek ellenére a tiszteletem megadom…szívesen megmasszírozom azokat, akik sértve érzik magukat:)…prezentformí
izi
ezt nem hiszem el
Nem, pontosan úgy gondolom, azért fázol a kritikától mert a spiri egod nem engedi hogy lásd a hibáidat. De én már letettem arról, hogy veled értelmesen lehessen kommunikálni. Kár volt szétoffolni Michaelita topikját. Bennem Te a helyén vagy, csak az nincs még bennem a helyén, hogy hogyan sikerült elérned, hogy értelmes, önmegvalósító, fejlesztő dolgok helyett veled foglalkozzunk. Csak a magam nevében: k@rva meleg van és igazi uborka szezon :-)))
valóban? Valóban (csak) izi a hibás, vagy mi magunk döntjük
valóban?
Valóban (csak) izi a hibás, vagy mi magunk döntjük el, mi az, ami "szétoffolhat"?
Játszani lehet több emberrel is, ha a többiek is akarják, ha nem akarják játszani velünk, abbahagyják, ott hagynak minket. Aztán vagy folytatjuk egyedül tovább, de erre előbb-utóbb ráununk, vagy föladjuk ott, és játszunk mást, amit a többi is akar.
nem mondtam
Nem mondtam, hogy hibás lenne… Csak azt, hogy talán csak túl meleg van a komoly dolgokhoz…
Szerintem nagyon szeretetre méltó lény, akiről jó sok képet láthatunk :-)))
Majd lesz nekünk klub, meg Hermessel kirándulás, ott ő nem tud mit szétoffolni, mert el sem jön 🙂
Peti, mi a bajod a játszmával? Szerintem el kell fogadnunk,
Peti, mi a bajod a játszmával?
Szerintem el kell fogadnunk, valaki igy működik, sőt, nemcsak valaki, hanem mi magunk is. A saját játszmáinkra rá is kell eszmélnünk.
Ez az eszmélés, csakis megélés révén lehet, nem elnyomással. Éld meg, figyeld meg, aztán nem kell. Majd ezután is lesznek játszmáink, az elengedés után, hiszen sokféle tudatosági szinten lévő emberrel találkozunk, akik még ezt a nyelvet beszélik.Használjuk majd, ha kell, de nem létkérdés , vagy szemszúró pont lesz számunkra. Itt van a különbség. Nem ránt magával. Bármikor ki tudunk lépni belőle.
Nem hiszem, hogy ezen kellene lovagolni, ki mit játszik, inkább tárjuk fel a saját játékunkat. Mutogatás helyett szerintem jobb ez.
Nem beszélve arról, mennyi mindent figyelhetnénk meg saját magunkban ezidő alatt.
A másik, nem vagyok már ellene a hadakozásnak, sőt, kitisztul a légkör egy-egy ilyen után. Jönnek a felismerések. A másik meglátása, hogy nem is olyan más, elfogahatatlan, mint először hittem. Újaknál meg különösen kötelezővé tenném, hogy megélve túllépjenek a folyamaton,már csak azért is, mert megélve végre a legnagyobb önhazugságok hullanának pórba pl:
miért kell a bántás?— én nem vagyok kemény, durva, kritikus, bántó —- dehogynem! Csak el van nyomva, de valahányszor azt érezük a másik MÁS, ott az elhatárultság. Ott van az Egó becsontosodva.
hogyan zajlik akár szenvedője, akár kivégzője vagyok ilyen esetben — maga a játszmák megélése, tudatositása, meghaladása
illetve, ha kiakadunk, és leszólunk: -miért? mit mutat ez belőlem meg? KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN? stb.
De mi azért már elég vén rókák vagyunk itt Peti, ahhoz pláne, hogy tudjuk, jobb a kardot leengedni, és csak nyiltan szemlélni, ki az a másik a gép előtt. Én is elszúrtam ezt Mikinél, nem vettem észre, korántsem kész arra, hogy önmagával szembenézen, de én mindenáron meg akartam neki mutatni: – Ember, ébredj fel!! Mit értem el? Magamban megláttam, ne csak elmével forduljak máshoz, hanem nyissam meg a szivem. Mit érnek a meglátások, a tanácsok, kérdések, ha a másik nincs kész ezekre? Semmit. Sőt, többet ártok vele. Be kell várni az érést. Ha az érés megvan, akkor már nem is hat olyan durva kritikának (még ha a szándék távol áll is tőle), sőt, csak tovább segitőnek.
De ami számomra már nevetséges volt: hány fotód-fotóm van az oldalon? Hát na. Kit érdekel?
Ez most komoly? Fontos ez? De most tényleg..
+ közösség
a játszmákhoz még annyit:
legalább megtanuljuk a hadakozás révén, mi a különbség a szeret-közösség, illetve a közösség között.
egy-egy vitánál csodásan látszik: pártoskodás, két félre szakadás.
Mindegy melyik "párt" győz, előbb-utóbb ők is összevesznek, egymásba marnak, mert csak a másik ellen való fellépés alatt "kovácsolódtak" össze, de ha már megszűnik a leigázandó fél, nincs közös cél sem, nincs közösség sem. Ilyen a "nagybani politika is". Nem hiába szitják a gyűlöletet a diktátorok az emelvényen az emberekben (Hitler). Amig tart a vad düh, addig van ereje, addig van hatalma, ha megszűnik, szétszélednek.
Ha viszont szeretetből kovácsolódik össze, akkor nincs ez a veszély. Sőt, ha a szeretet közösségbe új tag jön, megnyilás, elfogadás az eredmény.
Ehhez viszont valódi szeretet kell. Amit csak önmagunk megszeretése által tudunk a felszinre hozni, mikor már látom, a másik által, sem nem kevesebb, sem nem halálom nem lelem. Ezt viszont most még csak tanuljuk (legalábbis én).
megint nagyon halkan 🙂
„Kár volt szétoffolni Michaelita topikját. ” erre idéznék Michaelitától:
„A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.”
Volt, aki ennek a mondatnak az első felét mutatta meg gyakorlatban…
s volt, aki ezt:
„Ma már nagy zűrzavar van körülöttünk (lehet, hogy néha még bennünk is), mert a közben eltelt időben elfelejtettük a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját.”
Tehát tökéletesen kiveséztük mindannyian ezt:
„S persze jó lenne közösen tudatosítani ennek az energiaminőségnek a sajátosságait is:)
Ti hogy látjátok, milyennek élitek meg? Mi a jellemzője?”
Másszóval nemhogy nem offoltuk szét, de még alá is támasztottuk kicsit… :))
igen, a csoport-tudat
Igen, a csoport tudat pontosan így működik.
Bennem már elég régóta ez a kérdés motoszkál: egy
Bennem már elég régóta ez a kérdés motoszkál: egy önismeretről szóló blogoldalon, ha kapunk valami kérdést, tanácsot, rávilágitást, miért akadunk ki, és minősitjük kritikáknak, támadásnak, stb, és aztán jön a visszacsapás, a bosszú?
Érdekes azt látni, hogy ugyanazt "hallva" mástól, könnyebben veszük be, mig mástól viszont képesek lennénk a "torkát szegni".
Miért?
Nem mindegy ki "mondja"?
Csak elméletben megy: ha valami bosszant, dolgom van vele?
Mármint a tárggyal, nem a személlyel!
Ugyanakkor : védekezem, nem vagyok tökéletes, de mikor támadok, pont ezt vágom a másik fejéhez? 😀
Mosolyra fakasztó ez számomra, és ez most általánosságban szól. Akinek inge, vegye fel, akinek nem, menjen tovább, BÉKÉvel
Szia-mia
Már hiányoltalak.
Hogy vagy?
Szia-mia
Már hiányoltalak.
Hogy vagy?
köszi, jól, most még munka van velem, csak beugrottam, egy-két
köszi, jól, most még munka van velem, csak beugrottam, egy-két bejegyzés erejéig.
És TE?
puszi
Köszi, én is.
Hogy állsz a vágyaiddal?
Neked is puszi
Köszi, én is.
Hogy állsz a vágyaiddal?
Neked is puszi
az igyekezetről
Drága Erika.
Egy dologban biztos vagyok, igyekszem jól érezni magam itt az oldalon.:)
Vegyed lazábban a dolgokat…ezt tanácsolom Neked szeretettel,
izi
Abban az esetben javaslom a vicces blogot. 😉
Lazäbban!?…ööö d
Abban az esetben javaslom a vicces blogot. 😉
Lazäbban!?…ööö de mit is?
Ja!Hät a ,,dolgokat”!
Bocsi de megakadtam..Mik is azok a ,,dolgok”?
Legyszi Izi magyaräzd el hogy egy ilyen magamfajta földi halando is megertse!
Üdv!Erika
Erika
Vegyél engem lazábban:-)…
easy-door
Ha már itt tartunk…ebből ered a nevem:-)…
Szép estét Peti.
izi
csakhogy
csakhogy előbb-utóbb a heavy-door -on is muszáj leszel bemenni.:D
Páncél ajtóról beszélsz?:)
Majd megkérlek, hogy
Páncél ajtóról beszélsz?:)
Majd megkérlek, hogy segíts…Szeretettel,
izi
akár
akár.
értem, akkor addig nem segítek, csak majd ha szólsz.;)
Ez részemről is áll…szívesen segítek, ha úgy érzed.
Legyen
Ez részemről is áll…szívesen segítek, ha úgy érzed.
Legyen szép napod.
izi
köszi és Neked is!:)
köszi és Neked is!:)
Szia Izi!
Harcolni és nyerni akarsz?
Ez nem az a terep, ahol harcolni érdemes vagy nyerni lehet, ugyanis saját magunkkal vagyunk összezárva.
Szerintem nem érdemes a bölcsek köve összest bebiflázni és ráhazudni a hétköznapokra, még úgy is, hogy a pontosan lehatárolt fogalmakat szétmaszatoljuk. Hogy ezt csinálod, többen részletesen és kevésbé részletesen és a szép lelkedre fenemód ügyelve elregélték.
Ezeket visszautasítod.
Mit akarsz még? További intellektuális brillírozással bebetonozni magad a pöcegödörbe?
Nem tudok és nem is akarok abban a léleknyomorító értelmezési rendszerben grasszálni, ahol rendkívül szofisztikáltan, sok szerettel és öleléssel körülcukormázazva ölöd magad. Eddig senkinek nem sikerült kibillenteni ebből. A válaszok belül vannak, biztos vagyok benne, hogy rá fogsz találni.
De most ez még a káosz ideje. A régi már nincs meg, az új még nincs meg, a kettő között a káosz rombolja szét a túlhaladott világot. Már eleged van és szeretnéd, ha meglenne a szép új világod, de annyira macerás, hogy inkább rávetíted, ráhazudod a hétköznapokra. De valójában nincs meg, ettől a semmiminden.
Ezt az átalakulási folyamatot sokszor végig kell csinálni. Nem tudom hányszor csináltam és hányszor kell még. Amikor ilyen átalakulás előtt vagyok idetévedek és a hozzászólásokkal összefoglalom, hogy mire kell figyelnem. A vonzás törvénye persze tuti telitalálat, összehoz azokkal, akik hasonló mamuszban toporognak, hasonló mocsárban dagonyáznak.
Nálam Nelsonnal már évekkel ezelőtt kimérték a férfi és női oldal egyensúlyát, féltekésen és máshogy is, mondhatnám, hogy kipipálva, de vaskos hazugság lenne, mert most is rákattantam, tehát van vele dolgom.
Nincs titok. Éberség van. A vonzás törvényeét komolyan veszem. Jó gájd.
Egyébként azért vagyunk a földi világban, hogy földi eszközöket használva kommunikáljunk.
🙂
Ez az emberi beszéd Karmatörlő.:-) Te férfi vagy vagy Nő? Vagy
Ez az emberi beszéd Karmatörlő.:-)…harcolni…most, hogy mondod van benne valami.
Hatalmas csaták mennek szellemi szinten…annak ellenére, hogy ez nem tűnik csatának.
Te férfi vagy vagy Nő?
Vagy androgün?
Mindegy…ölellek, ahogy vagy.:)…
izi
Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, szerintem érdemes a
Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, szerintem érdemes a fontosakra koncentrálni.
🙂
relatív
Ez relatív.
Hogy vagy ma?…remélem jól telik a napod.
Kívánom, hogy érezd jól magad.
izi
relatív?
relatív? az. de a mondandója helyett miért fontosabb neked az, hogy Karmatörlő hátha Nő?:)
Azért, mert akkor ráhajtok:)…ilyen talpraesett Nőké a
Azért, mert akkor ráhajtok:)…ilyen talpraesett Nőké a jövő…a jelen.
Szeretem látni, hogy kivel beszélek…Te is szellemben nemtelen vagy már?…a kétségeid soha nem írják már felül ezt?…
Egy nővel alapból máshogy beszélek…
Szóval kezedet csókolom jaguar.
A mondandóról:
Ami az enyém, azt elveszem.
izi
én ugyanúgy
én ugyanúgy beszélek mindenkivel.. illetve törekszem rá. főleg a fórumozás szól erről: magaddal, a problémáidról beszélgetsz végsősoron, lényegtelen a másik ember személye, neme.
szellemi nemtelenség? nem tudom mit jelent ez pontosan. én csak igyekszem a nézőpontomat mindig minél magasabbra helyezni és minél inkább függetleníteni az egómtól.
A szellemi nemtelenség…az az állapot, ami felé megyünk, ha
A szellemi nemtelenség…az az állapot, ami felé megyünk, ha önmagunk felé megyünk. Nem fizikális nemtelenség…nem fizikális androgünitás…
Tényleg ugyanúgy beszélsz mindenkivel?
Ez azért nagyon nagy szellemiségre utal.
izi
online legalábbis
online legalábbis.. én csak kihasználom a technológia nyújtotta lehetőségeket. mi értelme játszmázgatni, ha itt lehet anélkül is, nyíltsisakkal.. többet ér.
viszont hogy élőben ugyanúgy beszélni mindenkivel?.. na az nehéz.
Igen így van.
Most jöttem a Postáról és elgondolkodtam amikor a
Igen így van.
Most jöttem a Postáról és elgondolkodtam amikor a sorban álltam, hogy az előttem lévő embert meg tudnám-e ölelni. Tudnék- e úgy közeledni hozzá, mint itt a neten.
Volt egy pillanat, amikor abban a fényében tudtam látni, ami önmaga…a fizikális burok nem korlátozott…utána vissza tért a kettősség.
De nem erőltetek semmit.
A napjaimba amikor csak lehet beleviszem a minőséget.
Számomra a minőség ott kezdődik, amikor csak megyek az utcán és mosolygok…ilyenkor a világ is mosolyog:)
posta..
az a baj, hogy vizuális típus vagyok..:D
gondolkodtam ezen, nem is az van hogy nehéz élőben ugyanúgy beszélni mindenkivel, hanem inkább hogy ezt sokan rossznéven veszik. pontosabban az egójuk érzi sértve magát (viszont számomra az olyan ember nem hiteles, úgyhogy ez egyfajta próbának is megfelel).. csak hát nehéz így szocializálódni ebben a beteg módon szocializálódott társadalomban… de tényleg, most legszívesebben felszólítanám az összes eddigi itteni ölelés-gyakorlat hívőt, szájhőst-nemszájhőst: hogy akkor tessék menni a postára, egyedül, csekkbefizetni és sorbanállás közben ölelgetni az embereket, egyesével sorba, hajrá!;)
posta 2…
Menjünk a Postára.:)
Annyira érdekes volt…néztem az előttem lévő izzadt bőrét, ráncos nyakát…stb.
Kerestem benne azt, ami egy velem.
Egy pillanatra megvolt…ez nagyon jó érzés.
De, amikor eltűnt, akkor megint csak MÁSokat láttam.
Szerintem nem lehet magunkra erőltetni egy ölelést, ha előtte nem találjuk meg a másikban azt, ami egy velünk.
Ez t így látom…de lehet, hogy más , másként vélekedik.
lehet,
lehet, Belgáék például így:
Nem semmi:-)
Türelmesek…
Posta+ölelés
Én másként vélekedem erről, igen. Ha testi szinten keresed az azonosságot a másik emberrel, akkor az ölelésed tán csak a testének szól. Ám a lelki ráhangolódás a környezetre, és az ezután jelentkező ölelés-érzés már mélyebb üzenet neked is+neki is…
Mi az, hogy csak a testének szól? Ezzel az erővel egy kővel
Mi az, hogy csak a testének szól?
Ezzel az erővel egy kővel ölelkezem.
Ha csak ezen a szinten indul el az ember, akkor méginkább nem tud megölelni egy külsőségekben nem éppen szép embert(ebbe sok mindent értek)…megteheti, de nem fog menni simán…csak aki már tovább lát a testén.
Egy gyönyörű test megölelése nem okoz ennyi gondot…szerintem.
Szép napot:)
izi
Izinek az ölelésről
Izi kedves!
Csillapodj kérlek. Egy követ is meg lehet ölelni – főleg -, mert lelke van…De tudjuk, hogy Quasimodonak is volt lelke, mely ölelésre várt…
Igen, meg lehet ölelni egy követ…de itt nem kőröl
Igen, meg lehet ölelni egy követ…de itt nem kőröl beszéltünk…:)
Egy emberről beszéltünk.
Igen…de Quasimodo lelkével kellett azonosulni, hogy meg tudja ölelni…nem…vagy csak odament és megölelte, mint egy kő:)
Erről beszélek pont, hogy keresem azt a lelki kapcsot, lelki pontot, ami megengedi, hogy felülírjam a testi dolgokat.
Egy kőnek van lelke?
Anyagi teste van. Még éterteste sincs, nem még, hogy asztrál teste(lélek teste)…érzésekkel telve.
Hová mentél kaja?:)))
A meditációim során az ásványokat, növényeket, állatokat, embereket, szellemi hierarchiát elfogadom. De egy kő nem rendelkezik lélekkel…ennek ellenére sok mindent tárol.
…na…gyere ide öleljük meg egymást…hús-vér emberek:)…
izi
Kő + Izi
Igazad van Izi, a kőnek nincs lelke.
Nincs? Honnan tudjuk ezt?
Megállapitunk valamit egy kőről, vagy tagadunk valamit….Ugyanígy egy emberről is megtesszük.
Mi az Anyag? Miből van? A kő kőből van és az ember emberből? Hm…..Bediliztem:-)
Gyakorolnom kell az okoskodást! 🙂
a kőnek úgy tanultuk, hogy van éterteste, csak az nem szövi át az anyagot, hanem csupán körülveszi. Minden tárgynak van eképpen éterteste.
Muszáj volt hozzászólnom a blog eme legfontosabb gondolatához! :))
Szia csaesz.
Ezt így el tudom fogadni…igen nem hatja át, de körül veszi…:)
Köszönöm a kiegészítést.
Amit áthat, az él…vegetál…ez már a növény.
Legyen szép napod.
izi
„ÉN voltam ott, az öregember képében a postán.
A szivem fáj,
„ÉN voltam ott, az öregember képében a postán.
A szivem fáj, mert fel nem ismertél, de várok, hogy visszatalálj hozzám.”
Idézet, vajon kitől?
Az embert úgy nézted, mint a követ: testet láttál. Majd egyszer látod a lelkeket is, mindenkiben.
Én mostanában ezt gyakorlom, bármi/bárki van jelen: Egy vagyok, befogadlak (szivembe persze), gyere közelebb.
Érdekes tapasztalások vannak.
Sziv szintjén éltem meg, hogy pl.: akit „fejjel” utáltam, valójában mennyire szeretem, sőt, akire azt mondta a „fejem” szeretlek, valójában mennyire nem.
Rangsorom a szivemben más, és ezt félelmetes volt meglátnom
Volt még egy hasonló történetem. Egyszer megint egy sorban
Volt még egy hasonló történetem. Egyszer megint egy sorban álltam és előttem volt egy öreg nő, akinek igénytelen volt a ruházata.
Nem láttam az arcát.
Elindult bennem az ítélkezés.
„miért is nem vesz fel valami normális ruhát, nem hiszem, hogy nem tudná megtenni…stb.
Ahogy így viszem le az energia szintem egyszer csak hátra fordult és a szemembe nézett. Csodálatos szemei voltak…egy nagyon kedves arc…
Egyszerűen rám mosolygott…abban a mosolyban benne volt minden szeretet. Én meg ott álltam és döbbentem.
Na látod … 😉
Na látod … 😉
hmmmm
… hogy ez a topic milyen „népszerűre” sikeredett… ennyi sok hozzászólás… de miről is szól mindez?
Hát magam is tapasztalom, hogy hullámzó megnyilvánulásai vannak néha az új női energiaminőségeknek:)
hmmmm
… hogy ez a topic milyen „népszerűre” sikeredett… ennyi sok hozzászólás… de miről is szól mindez?
Hát magam is tapasztalom, hogy hullámzó megnyilvánulásai vannak néha az új női energiaminőségeknek:)
Energiák
Nos, én inkább azt látom, bár lehet tévedek, testi nemünk csak azt az energia (nő/ffi) minőséget mutattja meg, ami a tanulandó feladatunk, most a jelenlegi leszületésünkben.
Bár, ezt teljesitve szerintem tovább kell lépnünk afelé, hogy az eredeti androgün állapotot a lelkünkben újra egyesitsük, akár férfiként, akár nőként születtünk most le. Történhet akár egy élet alatt is a folyamat.
Ennek az útja, ha lányként születünk: először a női energia megélése, majd túllépése, egyesitve a férfi minőségekkel.
Ugyanez férfiként, először a tudatos férfi jelenik meg(már ha…), majd egyesülnie kell a női oldalával.
Hisz minden minőség bennünk van, csak van ami tudatos, van ami még nem.
Energiák
Nos, én inkább azt látom, bár lehet tévedek, testi nemünk csak azt az energia (nő/ffi) minőséget mutattja meg, ami a tanulandó feladatunk, most a jelenlegi leszületésünkben.
Bár, ezt teljesitve szerintem tovább kell lépnünk afelé, hogy az eredeti androgün állapotot a lelkünkben újra egyesitsük, akár férfiként, akár nőként születtünk most le. Történhet akár egy élet alatt is a folyamat.
Ennek az útja, ha lányként születünk: először a női energia megélése, majd túllépése, egyesitve a férfi minőségekkel.
Ugyanez férfiként, először a tudatos férfi jelenik meg(már ha…), majd egyesülnie kell a női oldalával.
Hisz minden minőség bennünk van, csak van ami tudatos, van ami még nem.
Egy kis ajándék nőnek lenni témában…
A Buddhista tanok szerint ma tízmilliószoros nap van, gondolataink és érzéseink ma ennyivel nagyobb erővel hatnak önmagunkra és világunkra. Teremtésünk ereje is ennyivel nagyobb ma.
Érdekes h épp ma kaptam ezt a levelet, ami éppen témába vág.
Én nem egészen így fogalmaznám meg, de a mondatok tartalma húsba vágó számomra.
Én is készülök leírni, mit tapasztaltam meg, mire ébredtem rá, mit is jelent tudatos nőnek lenni.
Addig is küldöm nektek ezeket a gondolatokat szeretettel.
Patricia Lynn Reilly :
Egy Nő, aki szerelmes önmagába
Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!”
…mi több:
TUDD ÉS ÉLD, HOGY TE VAGY EZ A NŐ!
Merem vállalni azt aki vagyok, amire vágyok, vágyik a testem, a lelkem, a szellemem. Merek tenni érte, tiszta szívvel, élvezni, és tanulni belőle, megismerni és megtanulni kezelni önmagam erőit általa és a világ dolgait körülöttem. És közben tudom, minden tettem, gondolatom és a puszta tudatos jelenlétem újabb impulzusokat bocsát ki az önmagától is állandóan változó világba, és együtt alakítja azt tovább. Figyelem a hatásokat amiket kifejtek és amiket kapok, és részt veszek a folyamatokban. Tudom, életem egy hatalmas életfolyam része csupán az időben, de tudatosságom által én vagyok az, aki megtanulhat jól bekapcsolódni.
(Ez utóbbiak az én gondolataim. 🙂 Valami ilyesmit jelent számomra most tudatos nőnek, embernek lenni. de elég nehéz írni róla. Nem a teljesség igényével.)
Namaszte
Kedves Aditi és Kedves Tudatos Barátaim!
Bocsásd meg Te is – és
Kedves Aditi és Kedves Tudatos Barátaim!
Bocsásd meg Te is – és akik még olvastok – tudatlanságomat, de mi rejlik e gyönyörű sorok mögött, nem értem.
Én is megkaptam a fenti gondolatokat emailben és be kell valljam, hogy a 80%-át nem értem, hogy mit is jelent valójában. Tudom, mindig itt ragadok le, hogy oké, de mit jelentenek mindezek a gyakorlatban.
Azt hiszem, az alábbiak már megvannak:
„Elképzelek egy nőt, ….
– aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
– aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
– aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
– aki átlépett a múltján …
– aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
– aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
– akit érdekel a saját élete.
– aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
– aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék.
De a többi? Hol vagyok még attól? Nagyon messze és még a fentiekben is sokszor bizonytalan vagyok.
Ma reggel pl., most, hogy szünet van az oviban, a lányom már jött reggel 7-kor, tele energiával és vidáman, ő már fel akar kelni, játszani velem. Én persze még aludtam volna tovább.
És itt jön mindjárt egy sor az idézetből:
Elképzelek:
„egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon”.
Akkor ez most mit is jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy megpróbálom visszaküldeni a gyereket a szobájába és megkérem, hogy hagyjon még aludni, vagy hihetetlen álmosságom ellenére, de mégiscsak összeszedem magam és felkelek vele játszani. Honnan tudom, hogy melyik az igazi önmagam? Akkor reggel úgy éreztem, hogy a fene egye meg, hogy nem aludhatok, aztán az is eszembe jutott, de hát ez a gyerek a te kis nyílvessződ, arra van most szüksége, hogy vele légy, játsz vele, örülj neki, mert oly hamar felnő és egyre inkább elmúlnak ezek az alkalmak … (Mélyen belül azért az is érzem, hogy rohadtul kéne már egy hatalmasat aludnom.)
Nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert mi anyák tudjuk, hogy sokszor magunkra is kéne több idő, de azért valahogy összevakarjuk magunkat, hogy szeretteinkért tegyünk.
Nagyon okos gondolatokat, eszméket olvasok itt a blogokban, de bocsássatok meg, többségéről azt sem tudom, eszik-e vagy isszák. Azt érzem, hogy sokszor csak rébuszokban beszélünk, de hogy ezek az okosságok mit is jelentenek a gyakorlatban, azon már átsiklunk. Sajnos.
Igaz lehet ezt azért érzem így, mert Ti már jó néhányan egy magasabb tudati szinten vagytok, amiről én még azt sem tudom, hogy micsoda. De bízok abban, hogy napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok és fejlődöm. Addig pedig élem az életem, ahogy tudom, sokszor élvezem, de ha úgy érzem arra van szükségem, akkor átadom magam a fájdalomnak, hogy utána újult erővel indulhassak tovább utamon.
Szeretettel: Kriszti
Kriszti, Drága
Igazad van, háborogj egy kicsit, En is
Kriszti, Drága
Igazad van, háborogj egy kicsit, En is szoktam.
Szerintem, amire szükséged van ebben a pillanatban, ugyis megérted, a többit meg Mások.
Én se mindig értem, de az nem baj.
Emberek vagyunk, ha annyira TUDATOSAK lennénk, szerintem már nem is itt lennénk.
Hanem szárnyalnánk………………
Azt javaslom, hogy, amikor csak van rá alkalmad, aludj egy jó nagyot.
Ha ott lennék, elmennék a lányokkal játszani, de…
Azert kitartás, bizalom
Szia Kriszti
Majd jön minden , amikor jönnie kell.
Amit ma nem értesz, azt holnap már igen.
Annyiszor volt velem ilyen, amit Te is érzel.
Vannak dolgok, amik alapból nem építők…ennek ellenére a csapból is ez folyik.
Egy idő után azt is megérzed, hogy szükséged van-e azokra a dolgokra, vagy alapból benned van, vagy az csak egy fals információ.
Ha tudatosan kinyilvánítod a szándékod a felé, hogy gyorsuljanak fel az események, nagyobb rálátásod legyen a dolgokra… az is megindul…ez persze más aspektusból nehezebb.
Ha így besokalltál az nem baj…semmi sem baj.
Ilyenkor érdemes kimenni a szabadba, leülni egy fa hűsébe, miközben érzed a Föld Anyát….stb
Nekem ez mindig segített.
Szeretettel,
izi
életszakaszok kihívásai
Az életünkben mindennek megvan a helye és az ideje, hogy éppen mikor mit kell élnünk.
Értem, amiről írsz, mert volt az életemnek ilyen szakasza is. Most más van, hát mást kell megélnem, megtapasztalnom.
Szó sincs róla, hogy tudatosabb lennék így általánosságban, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy amikor az anyai örömöket megélve útjára kellett bocsátanom a gyermekemet, és szeretettel el kellett engednem, hogy élje a maga életét, akkor már más dolgokkal lehetséges/kell foglalkoznom… olyannal mint pl. önmagam mélyebb megértése/megélése. S mivel máshova helyeződik a figyelmem fókusza, úgy tűnik, mintha…:)
Ahogy a blogolókat elnézem, mások pedig más ok miatt vannak olyan helyzetben, hogy ezt megtehetik…
Azért, akinek erre kevesebb ideje van, annak is nagyon örülünk, ha itt van velünk és megosztja azokat a megtapasztalásait, amik éppen az életében vannak. … s azt is jelezni szeretném, hogy nem elnyomni szeretnénk Benneteket, még ha a látszat néha mást is mutat!
Kiragadnék egy részt az írásodból: „napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok” … ez így igaz, de közben tudd, érezd, hogy most, ahogyan éppen vagy máris jó vagy és szeresd magad azért aki éppen vagy, hisz valahogyan azért születtünk, hogy éljük és élvezzük az életünkben az itt és most legszebb (vagy legmélyebb) pillanatait, úgy ahogy az az életünkbe jön!
Tündér vagy, hogy ennyire igyekszel megérteni… csendben megjegyzem, hogy ahol elvesztettem a fonalat, ott abbahagytam az olvasást, elmentettem a kedvencek közé, hogy amikor sok/több időm lesz, majd újra előveszem… szóval most akkor ki is a tudatosabb? , kérdezem én:)
Szeretettel: Marcsi
Aranyos vagy Marcsi, nem is akartalak megbántani benneteket, sem
Aranyos vagy Marcsi, nem is akartalak megbántani benneteket, sem azt, hogy fölém helyezzelek benneteket, de időnként tényleg csak lesek, hogy miket is írtok. Ahogy idősödöm és ahogy jönnek majd új tapasztalatok/élmények az életembe, úgy fogom meglátni minden korszakom kihívásainak szépségét. Igyekszem ezeket nem csak utólag meglátni, hanem minden napon figyelek a szép pillanatokra, vagy akár a kellemetlenebb pillanatokban is észrevenni a jót.
Be kell valljam ma egy kicsit kötözködős napom van. :-))) De mint mindenen, ezen is hamarosan túl leszek.
Kriszti
Kriszti Kedves
Egyáltalán nem bántásnak, vagy kötözködésnek vettem, csak szerettem volna, hogy megértsd a helyzetet és nagyobb békével fogadd el az, amit az élet most ad Neked, mert hidd el ez egy gyönyörű szakasza az életednek (a maga problémáival és nehézségeivel együtt is)… mert a gyerekek egy nagy-nagy ajándékok az életünkbe, ha jól tudunk velük együttélni/együttműködni/együttörülni/együttsírni/együttnevetni…
… ennyit szerettem volna csupán átadni, minden sallang nélkül/teljes és tiszta szívű elfogadással…
Igen, tudom, igazad van, növelnem kell magamban az elfogadást. Ú
Igen, tudom, igazad van, növelnem kell magamban az elfogadást. Úgy gondolom nem is az volt a valódi bajom, hogy nem értelek benneteket. Tény, hogy sokszor hiányzik nekem a „magyarra fordítás”.
Megfogadtam a tanácsaitokat, kicsit dühöngtem, aztán elvonultam picit lazulni és máris szebb lett minden. Köszönet érte nektek, köszönet, hogy vagytok!
Egy kis ajándék nőnek lenni témában…
A Buddhista tanok szerint ma tízmilliószoros nap van, gondolataink és érzéseink ma ennyivel nagyobb erővel hatnak önmagunkra és világunkra. Teremtésünk ereje is ennyivel nagyobb ma.
Érdekes h épp ma kaptam ezt a levelet, ami éppen témába vág.
Én nem egészen így fogalmaznám meg, de a mondatok tartalma húsba vágó számomra.
Én is készülök leírni, mit tapasztaltam meg, mire ébredtem rá, mit is jelent tudatos nőnek lenni.
Addig is küldöm nektek ezeket a gondolatokat szeretettel.
Patricia Lynn Reilly :
Egy Nő, aki szerelmes önmagába
Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!”
…mi több:
TUDD ÉS ÉLD, HOGY TE VAGY EZ A NŐ!
Merem vállalni azt aki vagyok, amire vágyok, vágyik a testem, a lelkem, a szellemem. Merek tenni érte, tiszta szívvel, élvezni, és tanulni belőle, megismerni és megtanulni kezelni önmagam erőit általa és a világ dolgait körülöttem. És közben tudom, minden tettem, gondolatom és a puszta tudatos jelenlétem újabb impulzusokat bocsát ki az önmagától is állandóan változó világba, és együtt alakítja azt tovább. Figyelem a hatásokat amiket kifejtek és amiket kapok, és részt veszek a folyamatokban. Tudom, életem egy hatalmas életfolyam része csupán az időben, de tudatosságom által én vagyok az, aki megtanulhat jól bekapcsolódni.
(Ez utóbbiak az én gondolataim. 🙂 Valami ilyesmit jelent számomra most tudatos nőnek, embernek lenni. de elég nehéz írni róla. Nem a teljesség igényével.)
Namaszte
Kedves Aditi és Kedves Tudatos Barátaim!
Bocsásd meg Te is – és
Kedves Aditi és Kedves Tudatos Barátaim!
Bocsásd meg Te is – és akik még olvastok – tudatlanságomat, de mi rejlik e gyönyörű sorok mögött, nem értem.
Én is megkaptam a fenti gondolatokat emailben és be kell valljam, hogy a 80%-át nem értem, hogy mit is jelent valójában. Tudom, mindig itt ragadok le, hogy oké, de mit jelentenek mindezek a gyakorlatban.
Azt hiszem, az alábbiak már megvannak:
„Elképzelek egy nőt, ….
– aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
– aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
– aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
– aki átlépett a múltján …
– aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
– aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
– akit érdekel a saját élete.
– aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
– aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék.
De a többi? Hol vagyok még attól? Nagyon messze és még a fentiekben is sokszor bizonytalan vagyok.
Ma reggel pl., most, hogy szünet van az oviban, a lányom már jött reggel 7-kor, tele energiával és vidáman, ő már fel akar kelni, játszani velem. Én persze még aludtam volna tovább.
És itt jön mindjárt egy sor az idézetből:
Elképzelek:
„egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon”.
Akkor ez most mit is jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy megpróbálom visszaküldeni a gyereket a szobájába és megkérem, hogy hagyjon még aludni, vagy hihetetlen álmosságom ellenére, de mégiscsak összeszedem magam és felkelek vele játszani. Honnan tudom, hogy melyik az igazi önmagam? Akkor reggel úgy éreztem, hogy a fene egye meg, hogy nem aludhatok, aztán az is eszembe jutott, de hát ez a gyerek a te kis nyílvessződ, arra van most szüksége, hogy vele légy, játsz vele, örülj neki, mert oly hamar felnő és egyre inkább elmúlnak ezek az alkalmak … (Mélyen belül azért az is érzem, hogy rohadtul kéne már egy hatalmasat aludnom.)
Nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert mi anyák tudjuk, hogy sokszor magunkra is kéne több idő, de azért valahogy összevakarjuk magunkat, hogy szeretteinkért tegyünk.
Nagyon okos gondolatokat, eszméket olvasok itt a blogokban, de bocsássatok meg, többségéről azt sem tudom, eszik-e vagy isszák. Azt érzem, hogy sokszor csak rébuszokban beszélünk, de hogy ezek az okosságok mit is jelentenek a gyakorlatban, azon már átsiklunk. Sajnos.
Igaz lehet ezt azért érzem így, mert Ti már jó néhányan egy magasabb tudati szinten vagytok, amiről én még azt sem tudom, hogy micsoda. De bízok abban, hogy napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok és fejlődöm. Addig pedig élem az életem, ahogy tudom, sokszor élvezem, de ha úgy érzem arra van szükségem, akkor átadom magam a fájdalomnak, hogy utána újult erővel indulhassak tovább utamon.
Szeretettel: Kriszti
Kriszti, Drága
Igazad van, háborogj egy kicsit, En is
Kriszti, Drága
Igazad van, háborogj egy kicsit, En is szoktam.
Szerintem, amire szükséged van ebben a pillanatban, ugyis megérted, a többit meg Mások.
Én se mindig értem, de az nem baj.
Emberek vagyunk, ha annyira TUDATOSAK lennénk, szerintem már nem is itt lennénk.
Hanem szárnyalnánk………………
Azt javaslom, hogy, amikor csak van rá alkalmad, aludj egy jó nagyot.
Ha ott lennék, elmennék a lányokkal játszani, de…
Azert kitartás, bizalom
Szia Kriszti
Majd jön minden , amikor jönnie kell.
Amit ma nem értesz, azt holnap már igen.
Annyiszor volt velem ilyen, amit Te is érzel.
Vannak dolgok, amik alapból nem építők…ennek ellenére a csapból is ez folyik.
Egy idő után azt is megérzed, hogy szükséged van-e azokra a dolgokra, vagy alapból benned van, vagy az csak egy fals információ.
Ha tudatosan kinyilvánítod a szándékod a felé, hogy gyorsuljanak fel az események, nagyobb rálátásod legyen a dolgokra… az is megindul…ez persze más aspektusból nehezebb.
Ha így besokalltál az nem baj…semmi sem baj.
Ilyenkor érdemes kimenni a szabadba, leülni egy fa hűsébe, miközben érzed a Föld Anyát….stb
Nekem ez mindig segített.
Szeretettel,
izi
életszakaszok kihívásai
Az életünkben mindennek megvan a helye és az ideje, hogy éppen mikor mit kell élnünk.
Értem, amiről írsz, mert volt az életemnek ilyen szakasza is. Most más van, hát mást kell megélnem, megtapasztalnom.
Szó sincs róla, hogy tudatosabb lennék így általánosságban, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy amikor az anyai örömöket megélve útjára kellett bocsátanom a gyermekemet, és szeretettel el kellett engednem, hogy élje a maga életét, akkor már más dolgokkal lehetséges/kell foglalkoznom… olyannal mint pl. önmagam mélyebb megértése/megélése. S mivel máshova helyeződik a figyelmem fókusza, úgy tűnik, mintha…:)
Ahogy a blogolókat elnézem, mások pedig más ok miatt vannak olyan helyzetben, hogy ezt megtehetik…
Azért, akinek erre kevesebb ideje van, annak is nagyon örülünk, ha itt van velünk és megosztja azokat a megtapasztalásait, amik éppen az életében vannak. … s azt is jelezni szeretném, hogy nem elnyomni szeretnénk Benneteket, még ha a látszat néha mást is mutat!
Kiragadnék egy részt az írásodból: „napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok” … ez így igaz, de közben tudd, érezd, hogy most, ahogyan éppen vagy máris jó vagy és szeresd magad azért aki éppen vagy, hisz valahogyan azért születtünk, hogy éljük és élvezzük az életünkben az itt és most legszebb (vagy legmélyebb) pillanatait, úgy ahogy az az életünkbe jön!
Tündér vagy, hogy ennyire igyekszel megérteni… csendben megjegyzem, hogy ahol elvesztettem a fonalat, ott abbahagytam az olvasást, elmentettem a kedvencek közé, hogy amikor sok/több időm lesz, majd újra előveszem… szóval most akkor ki is a tudatosabb? , kérdezem én:)
Szeretettel: Marcsi
Aranyos vagy Marcsi, nem is akartalak megbántani benneteket, sem
Aranyos vagy Marcsi, nem is akartalak megbántani benneteket, sem azt, hogy fölém helyezzelek benneteket, de időnként tényleg csak lesek, hogy miket is írtok. Ahogy idősödöm és ahogy jönnek majd új tapasztalatok/élmények az életembe, úgy fogom meglátni minden korszakom kihívásainak szépségét. Igyekszem ezeket nem csak utólag meglátni, hanem minden napon figyelek a szép pillanatokra, vagy akár a kellemetlenebb pillanatokban is észrevenni a jót.
Be kell valljam ma egy kicsit kötözködős napom van. :-))) De mint mindenen, ezen is hamarosan túl leszek.
Kriszti
Kriszti Kedves
Egyáltalán nem bántásnak, vagy kötözködésnek vettem, csak szerettem volna, hogy megértsd a helyzetet és nagyobb békével fogadd el az, amit az élet most ad Neked, mert hidd el ez egy gyönyörű szakasza az életednek (a maga problémáival és nehézségeivel együtt is)… mert a gyerekek egy nagy-nagy ajándékok az életünkbe, ha jól tudunk velük együttélni/együttműködni/együttörülni/együttsírni/együttnevetni…
… ennyit szerettem volna csupán átadni, minden sallang nélkül/teljes és tiszta szívű elfogadással…
Igen, tudom, igazad van, növelnem kell magamban az elfogadást. Ú
Igen, tudom, igazad van, növelnem kell magamban az elfogadást. Úgy gondolom nem is az volt a valódi bajom, hogy nem értelek benneteket. Tény, hogy sokszor hiányzik nekem a „magyarra fordítás”.
Megfogadtam a tanácsaitokat, kicsit dühöngtem, aztán elvonultam picit lazulni és máris szebb lett minden. Köszönet érte nektek, köszönet, hogy vagytok!
kiegyensúlyozatlanság
Utólag úgy látom, hogy nagy bátorságra vall részemről ennek a blognak a megnyitása, mert sok kiegyensúlyozatlanság tört elő elemi erővel belőlem, nagyon mélyről.
Ha a „legerősebbet” megpróbálnám valahogyan leírni, akkor úgy mondanám, hogy megragadott és a hatalmába kerített valami mazochista jellegű nagyon erős érzés vagy erő, ami erősebb, mélyebb és pusztítóbb az önsajnálatnál is.
Ebből egy egósnak (nagyon is személyesnek, „eviláginak”) tűnő másik erő hozott ki.
Mit tehetek? Elfogadom mindazt ami történt, történik és reménykedem, hogy a mérleg nyelve egyszer majd csak helyreáll, a dolgok törvényszerűségei szerint.
Hihetetlenül összecsengenek a bennem belül zajló dolgok mindazzal, ami itt a blogon is zajlott/zajlik…
kiegyensúlyozatlanság
Utólag úgy látom, hogy nagy bátorságra vall részemről ennek a blognak a megnyitása, mert sok kiegyensúlyozatlanság tört elő elemi erővel belőlem, nagyon mélyről.
Ha a „legerősebbet” megpróbálnám valahogyan leírni, akkor úgy mondanám, hogy megragadott és a hatalmába kerített valami mazochista jellegű nagyon erős érzés vagy erő, ami erősebb, mélyebb és pusztítóbb az önsajnálatnál is.
Ebből egy egósnak (nagyon is személyesnek, „eviláginak”) tűnő másik erő hozott ki.
Mit tehetek? Elfogadom mindazt ami történt, történik és reménykedem, hogy a mérleg nyelve egyszer majd csak helyreáll, a dolgok törvényszerűségei szerint.
Hihetetlenül összecsengenek a bennem belül zajló dolgok mindazzal, ami itt a blogon is zajlott/zajlik…
mi spirituális nők
Minap a Pesti Belvárosban, a Múzeumkertben, a fenyők és buxusok mellett, a zöld pázsiton ültem és sorra telefonáltam az ügyfeleket.
Egyszercsak megjelent mellettem egy hosszúhajú, jó alakú, harmincas hölgy, rám mosolygott és megbeszélte velem, hogy ő most ide kifekszik napozni.
– „Persze!” helyeseltem bólogatva, mosolyogva.
Ezek után tőlem jó három méternyire ledobálta a táskáit, elővette a lila törülközőjét és a maga legtermészetesebb módján – vállalva arca, teste szépségét, kecsességét, nőiességét – feltűzte a haját, ledobálta a ruháit, ami alól előkerült csinos lila kétrészes fürdőruhája.
Majd zavarba jött és rám pillantva megkérdezte, hogy:
– „Inkább menjek egy kicsit arrébb?” (a Múzeum főbejáratához közel voltunk)
Amikor mosolyogva megnyugtattam, a legnagyobb lelki nyugalommal ráfeküdt a törülközőjére és a könyvébe temetkezve olvasott napozás közben.
Felhagytam a telefonálással és elgondolkodtam:
– Lám, lám mi spiri nők teletömtük a fejünket és közben pedig elfelejtettük (tisztelet a kivételnek!) ezt a természetes női bűbájt, nemde?
… úgy gondolom ideje újratanulnunk!… vagy az önbizalomhoz elégséges mértékig megerősítenünk:)
… az aki nem felejtette el közülünk, az pedig – kérem – legyen nagyon büszke magára (a szó legjobb értelmében), mert meg tudott tartani valami fontos és értékes, igazi női jellemvonást.
mi spirituális nők
Minap a Pesti Belvárosban, a Múzeumkertben, a fenyők és buxusok mellett, a zöld pázsiton ültem és sorra telefonáltam az ügyfeleket.
Egyszercsak megjelent mellettem egy hosszúhajú, jó alakú, harmincas hölgy, rám mosolygott és megbeszélte velem, hogy ő most ide kifekszik napozni.
– „Persze!” helyeseltem bólogatva, mosolyogva.
Ezek után tőlem jó három méternyire ledobálta a táskáit, elővette a lila törülközőjét és a maga legtermészetesebb módján – vállalva arca, teste szépségét, kecsességét, nőiességét – feltűzte a haját, ledobálta a ruháit, ami alól előkerült csinos lila kétrészes fürdőruhája.
Majd zavarba jött és rám pillantva megkérdezte, hogy:
– „Inkább menjek egy kicsit arrébb?” (a Múzeum főbejáratához közel voltunk)
Amikor mosolyogva megnyugtattam, a legnagyobb lelki nyugalommal ráfeküdt a törülközőjére és a könyvébe temetkezve olvasott napozás közben.
Felhagytam a telefonálással és elgondolkodtam:
– Lám, lám mi spiri nők teletömtük a fejünket és közben pedig elfelejtettük (tisztelet a kivételnek!) ezt a természetes női bűbájt, nemde?
… úgy gondolom ideje újratanulnunk!… vagy az önbizalomhoz elégséges mértékig megerősítenünk:)
… az aki nem felejtette el közülünk, az pedig – kérem – legyen nagyon büszke magára (a szó legjobb értelmében), mert meg tudott tartani valami fontos és értékes, igazi női jellemvonást.