Sanyi hétvégi programján volt egy meditáció, ami az anyagi dolgokra vonatkozott. Megvizsgáltuk, hogy mik a visszatartó erők az életünkben: a pénzzel kapcsolatos félelmeink, majd a saját igazi, lelki vágyak megtalálása volt a cél.
A félelmek oldalon már csak egyet találtam: a pénzt összekötöm a biztonsággal. Ha nincs pénzem, úgy érzem nem vagyok biztonságban. Próbáltam belemenni a nincstelenség érzésébe ott a meditációban, de ahogy közeledtem felé, rájöttem, hogy ez akkora blokk, hogy ezt most inkább hagyjuk. Fejvesztve vágtáztam át a vágyak témakörre, és abban sikeresebben vettem az akadályokat.
Szép lassan építettem le az egóm vágyait, igazából nem is került erőfeszítésembe, talán már elő volt készítve a terep erre a lelki gyakorlatra. Egy vágy maradt csak: az utazás, a világlátás vágya.
Aztán arra gondoltam, hogy a lelkem már nagyon jól ismeri a Földet minden gyönyörűségével együtt, tehát ez is csak az egómból fakad. Eldobtam hát az utolsót is. Nagyon könnyűnek éreztem magam utána, hiszen ha nincsenek vágyak, nem kell a fejemnek amiatt fájnia, hogy hogyan teremtem meg a hozzájuk vezető utat.
Aztán tegnap megint felütötte fejét a nincstelenség gondolata bennem. Ugyanis az utolsó tízezrest vettem ki a borítékból, amiben a havi apanázst tartom. Ez volt erre az első eset, amióta nem én teremtem meg magamnak az anyagi biztonságot, hanem úgy kapom a volt férjemtől. Mindig is volt egyfajta kiszolgáltatottság érzés bennem, bár ő tényleg rendes, és mondja, hogy ha elfogy a pénzem, nyugodtan szóljak és ad.
Szerencsére eddig még nem kellettt kérnem, mindig maradt az előző haviból. Ma felhívott az apukám, hogy tudnék-e neki kölcsönadni. Első reakcióm, hogy nem, hiszen most nekem sincs sok, és ki tudja, mikor kapok újra pénzt.
Leraktam a telefont, és hirtelen bekerített ez a nincstelenség érzés. Most hagytam, hogy kellőképpen kiüssön. A közepén visszahívtam apukámat, hogy jöjjön a pénzért mégis, majd ha nekem is elfogy, kérek a gyerekek zsebpénzéből.
Azt hiszem, azzal, hogy elkezdtem befogadni ezt a kiszolgáltatottságot, amit eddig nagyon hárítottam magamtól, bele tudtam magam élni az apu helyzetébe, hisz ő most ugyan más okokból, de hasonló helyzetben van, mint én.
Utána elképzeltem azt is, hogy a saját gyerekeimtől kunyerválom ki a kis pénzüket. Kész voltam teljesen.
Mire apu megérkezett, sikerült jól kiütnöm saját magam. Sajnos van még min meditálnom ez ügyben, mert most kb.csak 20%-át dolgoztam fel. De úgy döntöttem, inkább megcsinálom meditációban, minthogy tanításként visszatükrözze a valós élet. Aztán levontam még egy tanulságot a történetből.
Az anyagi dolgok elfogadásában már elég jól haladok- legalábbis régi önmagamhoz képest sokkal jobbak a mostani képességeim. Most meg kell tanulnom az elfogadáson túl KÉRNI is!
ui: Azért szeretem nagyon ezeket a meditációs napokat, mert nálam soha nem egy napig tart. Továbbgyűrűzik a hatása, és még hetekig jönnek fel olyan dolgok, amiken tudok dolgozni. Nagyon felpörgeti a lelki fejlődésemet egy-egy ilyen nap, amikor a Sanyival találkozom, az biztos! : )
Nagyon sok véleményt olvastam a témában.Rengeteget gondolkoztam
Nagyon sok véleményt olvastam a témában.Rengeteget gondolkoztam a nincstelenségen.Sikerult kialakítani egy saját álláspontot ez ugyben,remélem jo:
„a pénz nagyszeru szolga,de borzaszto mester”
A pénz ujra és ujra a mesterunké,urunká és parancsolonká akar válni.Szabadságot várunk a pénztol,de épp az ellenkezojét érjuk el vele.Nem szeretem a pénzt,de sajnos oyan világban élunk ahol létszukséglet a pénz.Engem is csábít állandoan,egy kis idore sikerul is rajtam gzozedelmeskednie,de mindíg feleszmélek és szolgává minosítem vissza.A buntudat mindíg megtámadja valodi énem a vagyon miatt.Rettenetes a buntudat,nehéz egyensulyban élni vele.A pénz-vagyon is rettenetes,de nem kozvetlen ellensége a spiritualitásnak.A spiritualitás osvényére léptem és ott eredményeket érni el nagyon konnyu volt.Legalább is magában konnyu.Csak az a fránya buntudat,pénz-vagyon kérdés ne mardosta volna a lelkem.Nagyon nehezen találtam meg a veluk valo egyensulyt,harmoniát.Evekbe tellett.
A szabadság az ha a saját magad ura vagy teljesen.Nem a vágyak hanem Te irányítod saját magadat.
Hatalom magad felett-ez az igazi hatalom ami szabaddá tesz
A biztonságérzet nem a pénztárcádban van hanem magadban van!
Szegénység-pompa
Érdekes a viszonyom a nincstelenséghez. Az egyik oldalról mindig vonzott, hogy milyen klassz, mikor a „semmiből” kell kaját csinálni, és csak egy-két kancsónyi vizem van a mosakodáshoz, és csak egy váltás ruhám van stb. Persze tudom, hogy ez nem a tényleges nincstelenség, de nem félek tőle. Szinte vonz.
Aztán ott van a másik oldal, a pénz. Az is vonz. Szeretem a pénzt, a pompát, a ragyogást, a fényűzést.
De mintha mindegy lenne melyik van, egyik sem billent ki az egyensúlyomból. (Pontosabban nem ezek a dolgok billentenek ki.)
Persze az igazi nincstelenséggel nem tudom mit kezdenék. Valószínűleg amig biológiailag lehetséges az életben maradés kaja, víz és meleg nélkül, addig élnék, (igyekezném tudatosítani az állapotot, és elfogadni, mivel mást úgysem nagyon tehetnék) aztán vagy meghalnék, vagy azt mondaná az Úr: Jól van lányom, ezt is bevállaltad, hát élj! És jönne a terülj-terülj asztalkám.:)))
Na hogy most ezt leírtam várhatom a sorstól, hogy próbára tesz, mivel mindig így szokta. Ha valamit írok megnézi, hogy tényleg hogy bírkózók meg vele. Mivel most munka nélküli és munka kerülő vagyok, hát van is rá lehetősége könnyedén.
Mackó
Nem vagy Te munkakerülő, csak figyelmes…
Nem vagy Te munkakerülő, csak figyelmes: Úgy állsz hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen!
A pénz csak egy tárgy, Te csinálsz belőle ellenséget!
Tisztelt skorpió! Szerintem annyiban kellene módosítanod a pénzhez való hozzáállásodat, hogy ne minősítsd szolgává, mert az még azt jelzi, hogy harcolsz vele. Hol Ő, hol meg Te kerültök a másik főlé, ahelyett, hogy egyenlőek lennétek!
Ahogy a végén megfogalmaztad, neked nem a pénzzel van problémád, – ezért nem is azzal kell küzdened, – hanem a vágyaiddal (és esetleg a félelmeiddel)!
A pénz csak egy tárgy. A gazdagsághoz, jóléthez, hatalomhoz fűződő vágyaink és a nincstelenséghez, éhezéshez, kiszolgáltatottsághoz kapcsolódó félelmeink csinálnak a pénzből urat magunk fölé.
Ha felszámolod ezeket a félelmeket és vágyakat, akkor ismét csak egy tárgynak fogod látni a pénzt, nem pedig egy megszemélyesített ellenségnek!
Nagyon sok véleményt olvastam a témában.Rengeteget gondolkoztam
Nagyon sok véleményt olvastam a témában.Rengeteget gondolkoztam a nincstelenségen.Sikerult kialakítani egy saját álláspontot ez ugyben,remélem jo:
„a pénz nagyszeru szolga,de borzaszto mester”
A pénz ujra és ujra a mesterunké,urunká és parancsolonká akar válni.Szabadságot várunk a pénztol,de épp az ellenkezojét érjuk el vele.Nem szeretem a pénzt,de sajnos oyan világban élunk ahol létszukséglet a pénz.Engem is csábít állandoan,egy kis idore sikerul is rajtam gzozedelmeskednie,de mindíg feleszmélek és szolgává minosítem vissza.A buntudat mindíg megtámadja valodi énem a vagyon miatt.Rettenetes a buntudat,nehéz egyensulyban élni vele.A pénz-vagyon is rettenetes,de nem kozvetlen ellensége a spiritualitásnak.A spiritualitás osvényére léptem és ott eredményeket érni el nagyon konnyu volt.Legalább is magában konnyu.Csak az a fránya buntudat,pénz-vagyon kérdés ne mardosta volna a lelkem.Nagyon nehezen találtam meg a veluk valo egyensulyt,harmoniát.Evekbe tellett.
A szabadság az ha a saját magad ura vagy teljesen.Nem a vágyak hanem Te irányítod saját magadat.
Hatalom magad felett-ez az igazi hatalom ami szabaddá tesz
A biztonságérzet nem a pénztárcádban van hanem magadban van!
Szegénység-pompa
Érdekes a viszonyom a nincstelenséghez. Az egyik oldalról mindig vonzott, hogy milyen klassz, mikor a „semmiből” kell kaját csinálni, és csak egy-két kancsónyi vizem van a mosakodáshoz, és csak egy váltás ruhám van stb. Persze tudom, hogy ez nem a tényleges nincstelenség, de nem félek tőle. Szinte vonz.
Aztán ott van a másik oldal, a pénz. Az is vonz. Szeretem a pénzt, a pompát, a ragyogást, a fényűzést.
De mintha mindegy lenne melyik van, egyik sem billent ki az egyensúlyomból. (Pontosabban nem ezek a dolgok billentenek ki.)
Persze az igazi nincstelenséggel nem tudom mit kezdenék. Valószínűleg amig biológiailag lehetséges az életben maradés kaja, víz és meleg nélkül, addig élnék, (igyekezném tudatosítani az állapotot, és elfogadni, mivel mást úgysem nagyon tehetnék) aztán vagy meghalnék, vagy azt mondaná az Úr: Jól van lányom, ezt is bevállaltad, hát élj! És jönne a terülj-terülj asztalkám.:)))
Na hogy most ezt leírtam várhatom a sorstól, hogy próbára tesz, mivel mindig így szokta. Ha valamit írok megnézi, hogy tényleg hogy bírkózók meg vele. Mivel most munka nélküli és munka kerülő vagyok, hát van is rá lehetősége könnyedén.
Mackó
Nem vagy Te munkakerülő, csak figyelmes…
Nem vagy Te munkakerülő, csak figyelmes: Úgy állsz hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen!
A pénz csak egy tárgy, Te csinálsz belőle ellenséget!
Tisztelt skorpió! Szerintem annyiban kellene módosítanod a pénzhez való hozzáállásodat, hogy ne minősítsd szolgává, mert az még azt jelzi, hogy harcolsz vele. Hol Ő, hol meg Te kerültök a másik főlé, ahelyett, hogy egyenlőek lennétek!
Ahogy a végén megfogalmaztad, neked nem a pénzzel van problémád, – ezért nem is azzal kell küzdened, – hanem a vágyaiddal (és esetleg a félelmeiddel)!
A pénz csak egy tárgy. A gazdagsághoz, jóléthez, hatalomhoz fűződő vágyaink és a nincstelenséghez, éhezéshez, kiszolgáltatottsághoz kapcsolódó félelmeink csinálnak a pénzből urat magunk fölé.
Ha felszámolod ezeket a félelmeket és vágyakat, akkor ismét csak egy tárgynak fogod látni a pénzt, nem pedig egy megszemélyesített ellenségnek!