A mai nap egy nagy csalódást hozott nekem! Annyira vártam, már évek óta vártam, hogy találkozok Jetsun-nel, hiszen annak idején olyan fantasztikus hatással volt rám! De ma mégsem történt semmi sem! Egy szem csoda, egy picike felemelő érzés sem költözött belém, viszont jó sok harag, tehetetlenség és indulat született bennem!
Csalódott és frusztrált lettem, dühös voltam Jetsun-re, mert nem azt adta, amit vártam, sőt nem adott semmit sem!
Mentek a szertartások, fogadalom tételek, felajánlások, meghatalmazások, mindenféle vallásos elem, de az egész mögött csak egy rituálé van, különösebb tartalom nélkül! Mantrákat recitálnak, próbálnak varázsolni, de nem hiszem, hogy bármi is történne, legfeljebb abban, akiben képes működni a placebo hatás!
Lehet, hogy jobban kellene hinnem, de hát a semmibe nem tudok hinni, és azt hiszem nem is az az értelmes út, hogy beleképzeljek a szertartásba olyat, ami nincs is benne! A résztvevők birka agyú lények, látszik rajtuk, hogy vágynak a vezetésre, valaki mondja meg nekik, hogy mit kell csinálni és ha azt megtehetik, attól jól érzik magukat. Igaz, hogy nem változik ezektől a szertartásoktól semmi sem bennük, de a szünetben jól elviccelődnek azon, hogy biztos ez, vagy biztos az történt most.
Igazából senki sem tudja, hogy mi történik, mit miért tesznek és még abban is kétségem támadt, hogy Jetsun tudja az egész értelmét! Lehet, hogy Neki is megtanították ezt kicsi korában és azóta végzi, anélkül, hogy tudná a mozdulatok, szavak, szimbólumok eredeti jelentését!
Sokszor eszembe jutott a Tanítóm, hogy mennyire intett a vallásoktól, hogy féltett, nehogy belemerüljek ebbe a vallásos tudatlanságba! Leginkább a kereszténységet hurrogta le, de most már látom, hogy a buddhizmus sem különb tőle! Hiába mondják, hogy ez nem vallás, hanem filozófia, itt kőkemény rituálék vannak, anélkül, hogy a híveknek elmondanák, megértetnék velük, hogy mit miért csinálnak.
Ez nem spirituális út, hanem népbutítás, de végül is nem kell félteni a népet, mert csak az megy ilyen társaságba, aki vágyik a tudatlan hitre.
Árad az egészből az a fajta mellébeszélés, amit a Dalai Lámától már megszokhattunk. Semmi sem egyértelműen igen, vagy nem, hanem mindent olyan finoman fogalmaznak, hogy abba még bármi beleférjen! Ők nem az igazságot keresik, hanem egy jól eladható, mindenki által befogadható vallásos képet próbálnak kialakítani. Meg is fogalmazzák, hogy lehetsz buddhista úgy is, ha megtartod mellette a keresztény vagy muzulmán hitedet.
Ez szép és jó, hiszen itt nem kell áttérned egy másik Isten imádatára, de vágülis teljesen más kellene hogy legyen egy buddhista célja, mint a többi vallásos embernek!
Buddha nem csak elérte megvilágosodást, de azon túl is jutott és nem elégedett meg Isten országával, hanem elhagyta azt, és visszatért a nem létezésbe. Spirituális tette abban volt nagyszerű, hogy képes volt lemondani a létezésről és visszatérni az őseredetbe, a nem létezésbe.
Olyan ez, mintha álmodban nem csak öntudatodra ébrednél és ezzel urává válnál az általad teremtett-álmodott világnak, hanem le is mondanál erről a hatalomról, teljességről azzal, hogy kiébredsz belőle!
A buddhizmus mára elveszítette ezt az eredeti irányvonalát, amelyben a nirvána elérése és útközben persze a megvilágosodás lenne a cél és magába épített olyan vallásos elemeket, amivel mindenkinek tud jópofizni! Ezt fel is vállalják és elmesélik, hogy a tibeti és hindu vallás sok elemét megtalálhatjuk a buddhizmusban, így viszont ez mégiscsak egy vallás! Egy hiten alapuló rituálé rendszer, kevés érthető és hasznos gyakorlattal.
Mennyire jó, hogy az én önismereti tanfolyamomon sohasem kellett elhinni azt, amit mondtam, vagy hogy a hallgatók belekérdezhettek abba, amit nem értettek és a válasz nem lett elmismásolva! Nálam minden érthető, használható, átlátható volt és ez adott egyfajta biztonság érzetet is, ugyanakkor mindenki a saját kezébe vehette a fejlődését!
Persze lehet, hogy a buddhizmusnak is vannak kevésbé vallásos ágai, ahol az értelem és a gyakorlás a fejlődés eszköze, most mindenesetre beleszaladtam ebbe a vallásos, rituálés közegbe!
Többször is fel akartam állni és eljönni, de csak magamra kényszerítettem, hogy végig csináljam, mert mindvégig abba reménykedtem, hogy talán csak én tévedek és mégsem olyan hülyeség ez az egész! Valahol bízok még benne, hogy a beavatás sorozat végére kisül még belőle valami, de nagyon kicsi ez a remény, épphogy csak pislákol!
Miért nem lep meg ez engem?
Régebben mindig a frász kitört, amikor valamiről azt hittem, hogy jó, ez az üdvös út, aztán valaki az ellenkezőjét mondta. Akkor még csak arra hagyatkoztam, hogy ki mit mond. Fogalmam nem volt semmiről.
A minap, megdöbbentő felismerésem volt: BIRKA MÓDJÁRA VÁROM, HOGY VALAKI MONDJA MEG MIT KELL TENNEM !!!
Valahogy úgy érzem magam, mint (Madách: Az ember tragádiájában) Ádám. Annyi mindent kipróbáltam, és minden kudarcba fulladt. (előző életek) És „eldöntöttem” akkor most nem teszek semmit, mondják meg mit kell tenni. És vártam a megváltót. Jöttek is szép számban. Az egyik A-t mondott, a másik B-t. És egy idő után jött a teljes összeomlás…..
Ma már tudom, eddig csak az agyam vezérelt, ami nem vezetett sehova, vagyis csak szenvedéshez.
Tudom, a szívemet is be kell vonni ebbe a folyamatba. De mit tegyek, ki mondja meg nekem? Ma már tudom, hogy ÉN.
Kevesen vannak, akik tudják mit kell tenniük. De ők teszik amire születtek mindenféle hit és függőség nélkül.
Az autisták sem tudják mit kell tenniük. Ezért ragaszkodnak a kiszámíthatósághoz, az állandósághoz. Csak talán ők egy picivel jobban nem tudják, mint mi, és ők nagyon betegek, mi meg egy kicsit vagyunk betegek, vagyis pont annyira, amennyire nem tudjuk, hogy mit is kell tennünk.
Mackó
Miért nem lep meg ez engem?
Régebben mindig a frász kitört, amikor valamiről azt hittem, hogy jó, ez az üdvös út, aztán valaki az ellenkezőjét mondta. Akkor még csak arra hagyatkoztam, hogy ki mit mond. Fogalmam nem volt semmiről.
A minap, megdöbbentő felismerésem volt: BIRKA MÓDJÁRA VÁROM, HOGY VALAKI MONDJA MEG MIT KELL TENNEM !!!
Valahogy úgy érzem magam, mint (Madách: Az ember tragádiájában) Ádám. Annyi mindent kipróbáltam, és minden kudarcba fulladt. (előző életek) És „eldöntöttem” akkor most nem teszek semmit, mondják meg mit kell tenni. És vártam a megváltót. Jöttek is szép számban. Az egyik A-t mondott, a másik B-t. És egy idő után jött a teljes összeomlás…..
Ma már tudom, eddig csak az agyam vezérelt, ami nem vezetett sehova, vagyis csak szenvedéshez.
Tudom, a szívemet is be kell vonni ebbe a folyamatba. De mit tegyek, ki mondja meg nekem? Ma már tudom, hogy ÉN.
Kevesen vannak, akik tudják mit kell tenniük. De ők teszik amire születtek mindenféle hit és függőség nélkül.
Az autisták sem tudják mit kell tenniük. Ezért ragaszkodnak a kiszámíthatósághoz, az állandósághoz. Csak talán ők egy picivel jobban nem tudják, mint mi, és ők nagyon betegek, mi meg egy kicsit vagyunk betegek, vagyis pont annyira, amennyire nem tudjuk, hogy mit is kell tennünk.
Mackó
Valóban a buddhizmusban csalódtál?
Elvárásaidban csalódtál, nem a buddhizmusban.
Tudod, mint az először meglátott csaj, milyen szépnek gondoljuk, felruházzuk a tökéleteséggel, de mikor összeköltöztök ott a valóság, leesik a máz.
Gondold át mégegyszer, lásd meg a vázát a történésnek.
A buddhizmus lényege (semmilyen vallás, hit, filozófiai rendszer) nem a szertartásokban rejlik. Ez csak a kenyeret és színházat a népnek politika. Ezt Te is tudod. A szertartások csak azt a célt szolgálják, hogy elméd lecsillapítsd, belekerülj a nyitott, meditatív állapotba. Semmi más. Ez nem egyenlő a vallással, a buddhizmussal meg pláne nem.
Az elemző elme csapdájába estél. Gondolom először még nyitottan találkoztál Jetsunnal. Most meg felruháztad elvárásaid illúziójával. Ő volt a csaj ebben az esetben.
Bizonyára, ha kellő nyitottság lett volna, most is az energiák érintettek volna meg, és nem azzal foglalkoztál volna, rá illik-e a kép, megfelel-e az elvárásaidnak Jetsun, aki erről mit sem tudhatott. Ráadásul, nem az ő személye ott a lényeg. Nem kicsinyíteni akarom, de lehetet volna akár Rózsika néni is, ha a tudás megadatott volna neki a beavatásokhoz.
Itt is úgy kell lenni, mint a tanfolyamaidon. Elvárások nélkül, nyitottan. Mert aki elmegy hozzád is, de nem azt kapja, mint amit várt, és nincs benne nyitottság, az utcán szidja akit csak lehet, mekkora hülye is volt, hogy ő elment hozzád. Vívódhat ő is így nálad.
Nézd meg magadban, mi az ami igazán zavart? Mi jött fel? A világ (bár könnyebb lenne) sosem csak fekete, sem csak fehér. Ezért fér bele minden a Dalai Láma szavaiba.
Feljött benned a vallások felé irányított korlátod. A vallás sosem rossz, csak a motiváció, az értelmezés teszi jóvá, vagy rosszá. Hited neked is van. hiszel a munkádban, az eredményeid szerinti tapasztalat adta a hitet, a szent meggyöződésedet. Ennyi vetült ki ott nálad. Nem illet be a keretbe. De mint minden keretet, korlátok alkotnak. Ezeket a korlátokat túl kell lépni, Buddha tanai erre térnek ki.
A valódi vallás nem a szertartásokban rejlik, hanem a tanokban. Akkor miért a szertartások miatt fordulsz el a buddhizmustól (vagy más ilyen dologtól), ha magad is ismered a filozófiát, sőt magad is ÉLED és gyakorlod a tanokat?
A valódi hit is csak a megtapasztalás által alakul ki, különben csak egy álomvilágot alkot csupán, és ez könnyen szertefoszlik, hiszen csak egy légvár, melynek semmi alapja.
Buddha is önismeretre, korlátaink letételére, meditációra tanít, nem az alárendeltségre a szertartások felmagasztalására. Egyedüli célként a Nírváná elérése áll, ami még célként sem tekinthető, mert amíg vágysz rá, addig kötöd magad ehhez a világhoz, és nem léped át a küszöböt. Tudod, csak a lét van. A többi illúzió.
Gondold így át, aztán tégy, amit szeretnél.
Üdv,
Buddhanita
Köszi, átgondolom!
Köszi, átgondolom!
Valahol.
Szerintem te ott Buddhát kerested…és csak egy nagy filmet láttál a moziban.
A Buddhizmus nem Jetsun.
Jetsun sem a Buddhizmus. Buddha sem a buddhizmus.
A vallásnak már kevés köze van Buddhához.
Úgy érzem felnézel Buddhára. Befogadod a tanait, tudva, jó felé visz egy darabig.
A Buddhává válás (szóval nem a Buddhizmus követése) a szívben történik. Miért kéne hát azonosulnod a Buddhizmussal?
Úgy érzem azért csalódtál, mert te ott Buddhát akartad látni.
Biztos, hogy ott volt. Valahol.
Miért mondom…úgy is tudod.
Valóban a buddhizmusban csalódtál?
Elvárásaidban csalódtál, nem a buddhizmusban.
Tudod, mint az először meglátott csaj, milyen szépnek gondoljuk, felruházzuk a tökéleteséggel, de mikor összeköltöztök ott a valóság, leesik a máz.
Gondold át mégegyszer, lásd meg a vázát a történésnek.
A buddhizmus lényege (semmilyen vallás, hit, filozófiai rendszer) nem a szertartásokban rejlik. Ez csak a kenyeret és színházat a népnek politika. Ezt Te is tudod. A szertartások csak azt a célt szolgálják, hogy elméd lecsillapítsd, belekerülj a nyitott, meditatív állapotba. Semmi más. Ez nem egyenlő a vallással, a buddhizmussal meg pláne nem.
Az elemző elme csapdájába estél. Gondolom először még nyitottan találkoztál Jetsunnal. Most meg felruháztad elvárásaid illúziójával. Ő volt a csaj ebben az esetben.
Bizonyára, ha kellő nyitottság lett volna, most is az energiák érintettek volna meg, és nem azzal foglalkoztál volna, rá illik-e a kép, megfelel-e az elvárásaidnak Jetsun, aki erről mit sem tudhatott. Ráadásul, nem az ő személye ott a lényeg. Nem kicsinyíteni akarom, de lehetet volna akár Rózsika néni is, ha a tudás megadatott volna neki a beavatásokhoz.
Itt is úgy kell lenni, mint a tanfolyamaidon. Elvárások nélkül, nyitottan. Mert aki elmegy hozzád is, de nem azt kapja, mint amit várt, és nincs benne nyitottság, az utcán szidja akit csak lehet, mekkora hülye is volt, hogy ő elment hozzád. Vívódhat ő is így nálad.
Nézd meg magadban, mi az ami igazán zavart? Mi jött fel? A világ (bár könnyebb lenne) sosem csak fekete, sem csak fehér. Ezért fér bele minden a Dalai Láma szavaiba.
Feljött benned a vallások felé irányított korlátod. A vallás sosem rossz, csak a motiváció, az értelmezés teszi jóvá, vagy rosszá. Hited neked is van. hiszel a munkádban, az eredményeid szerinti tapasztalat adta a hitet, a szent meggyöződésedet. Ennyi vetült ki ott nálad. Nem illet be a keretbe. De mint minden keretet, korlátok alkotnak. Ezeket a korlátokat túl kell lépni, Buddha tanai erre térnek ki.
A valódi vallás nem a szertartásokban rejlik, hanem a tanokban. Akkor miért a szertartások miatt fordulsz el a buddhizmustól (vagy más ilyen dologtól), ha magad is ismered a filozófiát, sőt magad is ÉLED és gyakorlod a tanokat?
A valódi hit is csak a megtapasztalás által alakul ki, különben csak egy álomvilágot alkot csupán, és ez könnyen szertefoszlik, hiszen csak egy légvár, melynek semmi alapja.
Buddha is önismeretre, korlátaink letételére, meditációra tanít, nem az alárendeltségre a szertartások felmagasztalására. Egyedüli célként a Nírváná elérése áll, ami még célként sem tekinthető, mert amíg vágysz rá, addig kötöd magad ehhez a világhoz, és nem léped át a küszöböt. Tudod, csak a lét van. A többi illúzió.
Gondold így át, aztán tégy, amit szeretnél.
Üdv,
Buddhanita
Köszi, átgondolom!
Köszi, átgondolom!
Valahol.
Szerintem te ott Buddhát kerested…és csak egy nagy filmet láttál a moziban.
A Buddhizmus nem Jetsun.
Jetsun sem a Buddhizmus. Buddha sem a buddhizmus.
A vallásnak már kevés köze van Buddhához.
Úgy érzem felnézel Buddhára. Befogadod a tanait, tudva, jó felé visz egy darabig.
A Buddhává válás (szóval nem a Buddhizmus követése) a szívben történik. Miért kéne hát azonosulnod a Buddhizmussal?
Úgy érzem azért csalódtál, mert te ott Buddhát akartad látni.
Biztos, hogy ott volt. Valahol.
Miért mondom…úgy is tudod.