A hétvégén rengeteget sétáltam. Közben egyszer csak eszembe jutoot, hogy megfigyelem, mit csinálok, mikor monoton – odafigyelést nem igénylő tevékenységet végzek. (Ilyesmi lehet a hosszú séta egyedül, a motorozás egyhangú útszakaszon, kerékpározás, kocogás, stb..
És vajon mások mit csinálnak ilyenkor?
Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön. (agykontrol könyv hatása sok-sok év után is)
Bukósisak alatt vagy magányos séta esetén, ha várok valakit, akkor van, hogy dúdolok, éneklek. (Igazán pocsék hangom van.)
Ki mit csinál ilyenkor?
hangulat és figyelem függő
Nálam hangulat vagy figyelem függő, hogy mit csinálok ilyenkor.
Volt, hogy egy nehéz nap után egy hosszú sétát arra használtam, hogy megnyugodjak és leengedjek, hogy elengedjem az egész napi stresszes izgalmakat (útközbe beiktatva egy fenyőfa ölelgetését).
Van, hogy ilyenkor élem meg mélyebben az érzelmeimet és próbálom elfogadni, megérteni, elengedni.
Van, hogy a hétköznapi gondjaimat tovább pörgetem, fokozom magamban. Van, hogy egyszerűen figyelem a környezetemet: házakat, fákat, növényeket, embereket, kutyusok játékát, a közlekedési helyzeteket. Van, hogy éneklek, dudorászok, fütyörészek (ilyenkor a mellettem elhaladóknak is jó kedve lesz tőle). Van, hogy tudatosan, önzetlenül kedvesen rámosolygok egy-egy rosszabb kedvű szembe jövő emberre.
Csendes erdei séta közben pedig próbálok a belső, csendes középpontomra hangolódni.
Ha várok valakire, akivel még sosem találkoztam (ingatlanos vagyok), az már egy nehezebb dolog, mert ott tudatosan rá kell figyelnem, hogy ne szűrődjön be az aggódás, szorongás, hogy juj, mi lesz, ha el sem jön?
Ott csak az aggodalom felismerése és megnyugvás után tudok bármi másra koncentrálni, figyelni.
Ha járművön ülök, akkor pedig vagy a sebesség bűvöletében száguldozom és azt élvezem, vagy éppen ellenkezőleg, lassan, nézelődősen megyek.
Ha 4-en 5-en együtt megyünk kerékpározni, akkor a fiúk elől tekernek, mi a Fiam barátnőjével hátul lemaradva nézelődünk. A Fiúk már csak nevetnek rajta, hogy mi városnéző kerékpározáson vagyunk. Nem baj, így érezzük jól magunkat, felvállaljuk:)
Persze, ha megegyezünk abban, hogy most igyekszünk, akkor mi is belehúzunk, s ámulatukra egyszer csak leelőzzük őket, amiből csengetések, viccelődések, nevetések, lesznek.
Ha így rákérdeztél, akkor már én is szeretném olvasni, hogy a többiek mit csinálnak ilyenkor?
hangulat és figyelem függő
Nálam hangulat vagy figyelem függő, hogy mit csinálok ilyenkor.
Volt, hogy egy nehéz nap után egy hosszú sétát arra használtam, hogy megnyugodjak és leengedjek, hogy elengedjem az egész napi stresszes izgalmakat (útközbe beiktatva egy fenyőfa ölelgetését).
Van, hogy ilyenkor élem meg mélyebben az érzelmeimet és próbálom elfogadni, megérteni, elengedni.
Van, hogy a hétköznapi gondjaimat tovább pörgetem, fokozom magamban. Van, hogy egyszerűen figyelem a környezetemet: házakat, fákat, növényeket, embereket, kutyusok játékát, a közlekedési helyzeteket. Van, hogy éneklek, dudorászok, fütyörészek (ilyenkor a mellettem elhaladóknak is jó kedve lesz tőle). Van, hogy tudatosan, önzetlenül kedvesen rámosolygok egy-egy rosszabb kedvű szembe jövő emberre.
Csendes erdei séta közben pedig próbálok a belső, csendes középpontomra hangolódni.
Ha várok valakire, akivel még sosem találkoztam (ingatlanos vagyok), az már egy nehezebb dolog, mert ott tudatosan rá kell figyelnem, hogy ne szűrődjön be az aggódás, szorongás, hogy juj, mi lesz, ha el sem jön?
Ott csak az aggodalom felismerése és megnyugvás után tudok bármi másra koncentrálni, figyelni.
Ha járművön ülök, akkor pedig vagy a sebesség bűvöletében száguldozom és azt élvezem, vagy éppen ellenkezőleg, lassan, nézelődősen megyek.
Ha 4-en 5-en együtt megyünk kerékpározni, akkor a fiúk elől tekernek, mi a Fiam barátnőjével hátul lemaradva nézelődünk. A Fiúk már csak nevetnek rajta, hogy mi városnéző kerékpározáson vagyunk. Nem baj, így érezzük jól magunkat, felvállaljuk:)
Persze, ha megegyezünk abban, hogy most igyekszünk, akkor mi is belehúzunk, s ámulatukra egyszer csak leelőzzük őket, amiből csengetések, viccelődések, nevetések, lesznek.
Ha így rákérdeztél, akkor már én is szeretném olvasni, hogy a többiek mit csinálnak ilyenkor?
Én folyamatosan agyalok,
„világmegváltó” kérdéseken
Én folyamatosan agyalok,
„világmegváltó” kérdéseken töprengek,
emberi viselkedések okaira – pl. az enyémre is 🙂 – keresem a választ,
keresem a megoldásokat a feladatokra,
építem a jövőmet. 🙂
Én folyamatosan agyalok,
„világmegváltó” kérdéseken
Én folyamatosan agyalok,
„világmegváltó” kérdéseken töprengek,
emberi viselkedések okaira – pl. az enyémre is 🙂 – keresem a választ,
keresem a megoldásokat a feladatokra,
építem a jövőmet. 🙂
Hogy minden sikerüljön!?
Ezt meg hogy érted?
,,Fogmosás közben
Hogy minden sikerüljön!?
Ezt meg hogy érted?
,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön.”
Üdv!Erika
„,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden
„,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön.””
php start;
call cleanteeth.var
call self_programming.var
$myself = succeed();
if $myself >= 100
{call brain_controll_practise.exe}
else
goto bed;
php close;
😀 🙂
Petikém!
Gyurit nem gúnyolni akartam.
A programozás rendben is van.
Csak az hogy ,,minden sikerüljön” annak bizony nem biztos hogy jó hatása van.
Ha a programozás ,,sikerül”.
Bocsi eltértem a blog eredeti témájától.
Üdv!Erika
Tudom, Erika…. Tudom! 🙂
Nem volt célom a gúnyolás… úgy
Tudom, Erika…. Tudom! 🙂
Nem volt célom a gúnyolás… úgy éreztem, hogy mint egy mókás kis „szösszenet” oda való… 🙂 A haverom iwiw-es adatlapján láttam hasonlót és megtetszett és ebből kifolyólag igyekeztem „elsütni”…
Re: programozás
Nekem nagyon tetszik az a program részlet. Már mint nem tartalmilag, mert ahhoz nem értek, hanem humorilag. Nagyon ot van.
A programozás. Csak egyszerűen kitaláltam egy mondatot, amit fogdörzsölés közben mondogatok.
Az egész úgy kezdődött, hogy számolgattam, hogy hol-milyen irányban-meddig dörzsölöm a fogaimat, hogy egyformán megmossam mindenhol. Aztán mivel általános iskolában (is) minden számonkérésemet lerontottam a figyelmetlenségemmel, egyszer csak jött az ötlet egy „demo” agykontroll előadás után hogy mi lenne, ha nem számolgatnék, hanem koncentrációra programoznám magam. Aztán jött a 8 szótagos szöveg: „koncentrálok; teljesíterk” (előtte 8-ig számoltam minden egyes „dörzsölési egység” alatt).
A módszer sikerességéről nem vagyok meggyődve, de szerintem értelmesebb, mint 1-től 8-ig számolgatni…
Üdv:
Gyuri
Hogy minden sikerüljön!?
Ezt meg hogy érted?
,,Fogmosás közben
Hogy minden sikerüljön!?
Ezt meg hogy érted?
,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön.”
Üdv!Erika
„,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden
„,,Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön.””
php start;
call cleanteeth.var
call self_programming.var
$myself = succeed();
if $myself >= 100
{call brain_controll_practise.exe}
else
goto bed;
php close;
😀 🙂
Petikém!
Gyurit nem gúnyolni akartam.
A programozás rendben is van.
Csak az hogy ,,minden sikerüljön” annak bizony nem biztos hogy jó hatása van.
Ha a programozás ,,sikerül”.
Bocsi eltértem a blog eredeti témájától.
Üdv!Erika
Tudom, Erika…. Tudom! 🙂
Nem volt célom a gúnyolás… úgy
Tudom, Erika…. Tudom! 🙂
Nem volt célom a gúnyolás… úgy éreztem, hogy mint egy mókás kis „szösszenet” oda való… 🙂 A haverom iwiw-es adatlapján láttam hasonlót és megtetszett és ebből kifolyólag igyekeztem „elsütni”…
Re: programozás
Nekem nagyon tetszik az a program részlet. Már mint nem tartalmilag, mert ahhoz nem értek, hanem humorilag. Nagyon ot van.
A programozás. Csak egyszerűen kitaláltam egy mondatot, amit fogdörzsölés közben mondogatok.
Az egész úgy kezdődött, hogy számolgattam, hogy hol-milyen irányban-meddig dörzsölöm a fogaimat, hogy egyformán megmossam mindenhol. Aztán mivel általános iskolában (is) minden számonkérésemet lerontottam a figyelmetlenségemmel, egyszer csak jött az ötlet egy „demo” agykontroll előadás után hogy mi lenne, ha nem számolgatnék, hanem koncentrációra programoznám magam. Aztán jött a 8 szótagos szöveg: „koncentrálok; teljesíterk” (előtte 8-ig számoltam minden egyes „dörzsölési egység” alatt).
A módszer sikerességéről nem vagyok meggyődve, de szerintem értelmesebb, mint 1-től 8-ig számolgatni…
Üdv:
Gyuri