Egy ideje olvasgatom, az írásokat, kritikákat, véleményeket és egyre jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon itt hányan tudják tudatosan, hogy mit is akarnak valójában?
Sokszor szembesül azzal az ember, hogy egyes vélemények le/fel vannak emelve/húzva, de úgy érzem mintha háttérben nem lenne semmi érdemes, ami miatt több igazságtartalma lenne az egyik embernek, mint a másiknak. Egyszerűen elméletek és tapasztalatok ütköznek, kereszteződnek, összefonódnak mégsem jut sehová a dolog, mert a jelen és a valóság az mégis csak kint van, és nem itt a blogon. Mintha a fától nem látnánk az erdőt 🙂
Mi a célja a győzködésnek? Mi a cél? Megvilágosodás, szeretet, felszabadulás boldogság, és efféle gondolatok, általánosítások, nem beszélve a betanult közhelyekről mint pl. a „nincs célom”, „nem akarok semmit”? A leghétköznapibb értelemben mit is akar mindenki itt, mi az ami hiányzik az életéből amiért megéri néha éles vitákba menni és egy igazságot magyarázni? Vagy esetleg annyi, hogy szeret itt lenni, beszélgetni, elmélkedni… ez is lehet egy válasz.
Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? 🙂
Bizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a
Bizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a megfoghatatlanban, értelmet az értelmetlenségben.
Szót a csöndben, szóban a csöndet.
Válaszokat a kérdésekben, kérdéseket a válaszokban.
Álomban a valóságot, valóságban az álmot.
Ellentéteket, melyek kifejezik egymást?
(de szép mondat)
🙂
Ellentéteket, melyek kifejezik egymást?
(de szép mondat)
🙂
Akár…. 🙂
vagy nem. 🙂
Akár…. 🙂
vagy nem. 🙂
Bizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a
Bizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a megfoghatatlanban, értelmet az értelmetlenségben.
Szót a csöndben, szóban a csöndet.
Válaszokat a kérdésekben, kérdéseket a válaszokban.
Álomban a valóságot, valóságban az álmot.
Ellentéteket, melyek kifejezik egymást?
(de szép mondat)
🙂
Ellentéteket, melyek kifejezik egymást?
(de szép mondat)
🙂
Akár…. 🙂
vagy nem. 🙂
Akár…. 🙂
vagy nem. 🙂
Azt, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, szerintem leginkább az
Azt, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, szerintem leginkább az életből tanuljuk meg. De ez is az élet része végülis, hogy itt gondolatokat és tapasztalatokat cserélünk. Én egyrészt tanulok az itt olvasottakból, azzal, hogy elgondolkodok rajtuk. Másrészt az a célom, hogy ha valamit leírok, az hátha segít másnak is, mivel nekem segített. A tapasztalatok a legfontosabbak szerintem, de jó azért megállni, elgondolkodni, elemezgetni, és ezt egymással megosztani.
A másik, ami miatt nagyon szeretem ezt az oldalt: egyszerűen a közösség miatt. Itt is találtam barátokat (köztük Téged is Ádám:), és már ezért megérte önmagában. És emiatt sok jó élményt ad, amit nem is kell tovább magyarázni. 🙂 Szeretlek Titeket. :):):)
Azt, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, szerintem leginkább az
Azt, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, szerintem leginkább az életből tanuljuk meg. De ez is az élet része végülis, hogy itt gondolatokat és tapasztalatokat cserélünk. Én egyrészt tanulok az itt olvasottakból, azzal, hogy elgondolkodok rajtuk. Másrészt az a célom, hogy ha valamit leírok, az hátha segít másnak is, mivel nekem segített. A tapasztalatok a legfontosabbak szerintem, de jó azért megállni, elgondolkodni, elemezgetni, és ezt egymással megosztani.
A másik, ami miatt nagyon szeretem ezt az oldalt: egyszerűen a közösség miatt. Itt is találtam barátokat (köztük Téged is Ádám:), és már ezért megérte önmagában. És emiatt sok jó élményt ad, amit nem is kell tovább magyarázni. 🙂 Szeretlek Titeket. :):):)
Én is csodálkozom most Ádám azon amit írsz,mert én pont
Én is csodálkozom most Ádám azon amit írsz,mert én pont ellenkezőleg tapasztalom a dolgokat itt.
Nekem olyan érzésem van sokszor ezzel az oldallal mintha olyan lenne,mint egy élő organizmus.
Szerintem nagyon is előrevivő dolgok történnek,persze ha az ember kimondottan tanulási szándékkal,és kellő alázattal van itt jelen. Akkor szinte nap mint nap történnek apró csodák.
Úgy gondolom,hogy akik arra használják az oldalt amire való, azoknak nagyon is megéri itt lenni.
Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel,mert sokszor látom amikor köszönik egymásnak a véleményeket,hogy mennyire segített egyik másik hozzászólás XY-problémájában.
Időnként összezörrenünk,de figyeld meg ,hogy milyen eredmények vannak utána mindig.Tehát a balhé is megéri,mert minőségi változásokat hoz.
Én biztosan nem lennék itt,ha ez nem lenne kimagaslóan jó és hasznos oldal.
Soha sehol nem voltam még,maximum szétnéztem,de mentem is:D
Még H. Miki fórumában írogatok,de összehasonlíthatatlanul többet vagyok itt,pedig az nagyon jó fórum,
válogatottan jó emberekkel,és mégis mindig itt lógok örökké.
Ennek pedig oka van. Punk-tum!!!
Ezt hogy érted? /egy kicsit bővebben,hogy én is értsem,ha lehet:
Ezt hogy érted? /egy kicsit bővebben,hogy én is értsem,ha lehet:D …például…/
,,Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? :)”
Mi az dolog, viselkedés, magatartás, módszer vagy eszköz,
Mi az dolog, viselkedés, magatartás, módszer vagy eszköz, tudatszint, amit helytelenítenél, vagy elítélnél? Esetleg anti-spirituálisnak gondolnál?
Hát nem nagyon ítélkeznék mások dolgai felett,de nemrég volt
Hát nem nagyon ítélkeznék mások dolgai felett,de nemrég volt pl. egy blogja Karma Tseringnek ,amikor Karmatörlő azt írta neki,hogy ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés. Nem szó szerint,de ez volt az értelme,és én helyeseltem,mert leragadtak az ,,etnikumnál”,miközben a spiritualítás volt a téma /is/.
Szóval az úgy sehogy sem jött össze.
Sok minden lehet anti-spirituális,lehetnek tanítások,vagy egyes praxisok,vagy csak bizonyos viselkedések,
pl. vannak olyan emberek akik teljesen elzárják magukat lelki ,szellemi dolgoktól ,még egy ilyen jellegű könyvet sem vesznek a kezükbe,amolyan ösztönlények, egyetlen örömük pl. ,ha jól ,,bezabálnak”./nem az oldalon lévők persze ,mert aki itt van az már érdeklődő mindenképpen/
Aztán sok olyan dolog van,ami nem Isten felé visz,hanem ellenkezőleg ,éppen hogy Tőle el.
Ez is anti-spirituális .
Elítélni semmiképp sem ítélnék el senkit és semmit,még csak nem is nagyon helyteleníteném/esetleg kivételes helyzetben/,inkább ennek,vagy annak gondolnám ,mint ,,magán vélemény”.
„…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…” Mi számít
„…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…”
Mi számít méltónak a spiritualitásban?
Más:
Tehát most (kivételesen játékból) tudatosan állj ki mondjuk az agresszió, az erőszak, a hatalom elv mellett, és érvelj logikusan, hogy miért fontosak ezek. Helytelenítsd pl. a spiritualitást észérvekkel.
Hát ez ,per pillanat még játékból sem megy:)
Persze,ha nagyon
Hát ez ,per pillanat még játékból sem megy:)
Persze,ha nagyon muszáj lenne,el tudnám játszani:D
,,…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…”
Szóval ott konkrétan ment a cigányozás,miközben a blog állítólag a spiritualitásról szólt.
Valahogy nem volt a két dolog ,,harmóniában”—ennyi.
A Szeretetről
Mondjak egy ilyent? 🙂
A Szeretet a teljes és egyetemes, őszinte, abszolút odaadás, válogatás, kritika, ítélet nélkül. Éppen ezért a szeretet mindent elfogad és megenged: Karácsonyt, ligeteket, művészetet, szerelmet, Hitler-t, atombombát, gyermekgyilkosságot, haláltábort…
Így a szeretet egyetemes, isteni volta abban nyilvánul meg, hogy mindent meg lehet szeretni, ami csak létezhet. Mindent szabad bármi nemű isteni ítélet vagy büntetés nélkül, mert az univerzálisan megengedett. Minden baj és boldogság lényege a szeretet. Ítélkezni csak az átlag ember fog, és az ego, mert csak egy halandó, szenvedő elemnek van ebben veszíteni valója. A szeretetnek nem kell aggódnia mert nem veszít el, mivel hogy az alapokban mindenütt jelen van. Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni…
Mond, hogy nem így van…:)
Most itt nemes egyszerűséggel Istenről beszéltél:)
,,Így
Most itt nemes egyszerűséggel Istenről beszéltél:)
,,Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni…”
Hát ez az 🙂
Ha a formában vagy csak magadra számíthatsz. És
Hát ez az 🙂
Ha a formában vagy csak magadra számíthatsz. És fent senki sem fog akadályozni és megítélni érte, lehetsz az utolsó vérszomjas sorozatgyilkos is… Így az aki itt élni akar, nem válogathat az eszközeiben, és ha kell szükséges lesz ítélkeznie és büntetnie, ha úgy érzi.
Ezt embere válogatja:) Kinek a pap,kinek a papné.És persze a
Ezt embere válogatja:) Kinek a pap,kinek a papné.És persze a karakter,meg millió más dolog is számít.
meg az hogy milyen lelki szellemi ,,spirituális” szintre jutott az egyén.
Szóval szerintem nem muszáj létért való küzdelemnek felfogni,az már régen rossz.És semmit sem muszáj,bár ugyanúgy minden lehetséges.
Én is csodálkozom most Ádám azon amit írsz,mert én pont
Én is csodálkozom most Ádám azon amit írsz,mert én pont ellenkezőleg tapasztalom a dolgokat itt.
Nekem olyan érzésem van sokszor ezzel az oldallal mintha olyan lenne,mint egy élő organizmus.
Szerintem nagyon is előrevivő dolgok történnek,persze ha az ember kimondottan tanulási szándékkal,és kellő alázattal van itt jelen. Akkor szinte nap mint nap történnek apró csodák.
Úgy gondolom,hogy akik arra használják az oldalt amire való, azoknak nagyon is megéri itt lenni.
Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel,mert sokszor látom amikor köszönik egymásnak a véleményeket,hogy mennyire segített egyik másik hozzászólás XY-problémájában.
Időnként összezörrenünk,de figyeld meg ,hogy milyen eredmények vannak utána mindig.Tehát a balhé is megéri,mert minőségi változásokat hoz.
Én biztosan nem lennék itt,ha ez nem lenne kimagaslóan jó és hasznos oldal.
Soha sehol nem voltam még,maximum szétnéztem,de mentem is:D
Még H. Miki fórumában írogatok,de összehasonlíthatatlanul többet vagyok itt,pedig az nagyon jó fórum,
válogatottan jó emberekkel,és mégis mindig itt lógok örökké.
Ennek pedig oka van. Punk-tum!!!
Ezt hogy érted? /egy kicsit bővebben,hogy én is értsem,ha lehet:
Ezt hogy érted? /egy kicsit bővebben,hogy én is értsem,ha lehet:D …például…/
,,Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? :)”
Mi az dolog, viselkedés, magatartás, módszer vagy eszköz,
Mi az dolog, viselkedés, magatartás, módszer vagy eszköz, tudatszint, amit helytelenítenél, vagy elítélnél? Esetleg anti-spirituálisnak gondolnál?
Hát nem nagyon ítélkeznék mások dolgai felett,de nemrég volt
Hát nem nagyon ítélkeznék mások dolgai felett,de nemrég volt pl. egy blogja Karma Tseringnek ,amikor Karmatörlő azt írta neki,hogy ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés. Nem szó szerint,de ez volt az értelme,és én helyeseltem,mert leragadtak az ,,etnikumnál”,miközben a spiritualítás volt a téma /is/.
Szóval az úgy sehogy sem jött össze.
Sok minden lehet anti-spirituális,lehetnek tanítások,vagy egyes praxisok,vagy csak bizonyos viselkedések,
pl. vannak olyan emberek akik teljesen elzárják magukat lelki ,szellemi dolgoktól ,még egy ilyen jellegű könyvet sem vesznek a kezükbe,amolyan ösztönlények, egyetlen örömük pl. ,ha jól ,,bezabálnak”./nem az oldalon lévők persze ,mert aki itt van az már érdeklődő mindenképpen/
Aztán sok olyan dolog van,ami nem Isten felé visz,hanem ellenkezőleg ,éppen hogy Tőle el.
Ez is anti-spirituális .
Elítélni semmiképp sem ítélnék el senkit és semmit,még csak nem is nagyon helyteleníteném/esetleg kivételes helyzetben/,inkább ennek,vagy annak gondolnám ,mint ,,magán vélemény”.
„…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…” Mi számít
„…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…”
Mi számít méltónak a spiritualitásban?
Más:
Tehát most (kivételesen játékból) tudatosan állj ki mondjuk az agresszió, az erőszak, a hatalom elv mellett, és érvelj logikusan, hogy miért fontosak ezek. Helytelenítsd pl. a spiritualitást észérvekkel.
Hát ez ,per pillanat még játékból sem megy:)
Persze,ha nagyon
Hát ez ,per pillanat még játékból sem megy:)
Persze,ha nagyon muszáj lenne,el tudnám játszani:D
,,…ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés…”
Szóval ott konkrétan ment a cigányozás,miközben a blog állítólag a spiritualitásról szólt.
Valahogy nem volt a két dolog ,,harmóniában”—ennyi.
A Szeretetről
Mondjak egy ilyent? 🙂
A Szeretet a teljes és egyetemes, őszinte, abszolút odaadás, válogatás, kritika, ítélet nélkül. Éppen ezért a szeretet mindent elfogad és megenged: Karácsonyt, ligeteket, művészetet, szerelmet, Hitler-t, atombombát, gyermekgyilkosságot, haláltábort…
Így a szeretet egyetemes, isteni volta abban nyilvánul meg, hogy mindent meg lehet szeretni, ami csak létezhet. Mindent szabad bármi nemű isteni ítélet vagy büntetés nélkül, mert az univerzálisan megengedett. Minden baj és boldogság lényege a szeretet. Ítélkezni csak az átlag ember fog, és az ego, mert csak egy halandó, szenvedő elemnek van ebben veszíteni valója. A szeretetnek nem kell aggódnia mert nem veszít el, mivel hogy az alapokban mindenütt jelen van. Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni…
Mond, hogy nem így van…:)
Most itt nemes egyszerűséggel Istenről beszéltél:)
,,Így
Most itt nemes egyszerűséggel Istenről beszéltél:)
,,Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni…”
Hát ez az 🙂
Ha a formában vagy csak magadra számíthatsz. És
Hát ez az 🙂
Ha a formában vagy csak magadra számíthatsz. És fent senki sem fog akadályozni és megítélni érte, lehetsz az utolsó vérszomjas sorozatgyilkos is… Így az aki itt élni akar, nem válogathat az eszközeiben, és ha kell szükséges lesz ítélkeznie és büntetnie, ha úgy érzi.
Ezt embere válogatja:) Kinek a pap,kinek a papné.És persze a
Ezt embere válogatja:) Kinek a pap,kinek a papné.És persze a karakter,meg millió más dolog is számít.
meg az hogy milyen lelki szellemi ,,spirituális” szintre jutott az egyén.
Szóval szerintem nem muszáj létért való küzdelemnek felfogni,az már régen rossz.És semmit sem muszáj,bár ugyanúgy minden lehetséges.
S Te Ademon mit keresel szivem? 😉
S Te Ademon mit keresel Szivem? 😉
Keresni nagyon nem keresek semmit így egyetemesen 🙂 de az
Keresni nagyon nem keresek semmit így egyetemesen 🙂 de az aktualitásokban leginkább válaszokat és a megoldásokat, vagy épp ami jön.
És te Cukorfalatom? 🙂
Folyton keresek valamit.
Amint megtaláltam amit kerestem megállo
Folyton keresek valamit.
Amint megtaláltam amit kerestem megállok egy kicsit örülök neki és mikor azt hiszem ezen túl ülhetek a babérjaimon akkor jön egy újabb kérdés amit meg kell fejteni.
Ennél már csak az volt rosszabb amikor nem voltak kérdéseim,vagy ha voltak is azt reméltem mások fogják nekem megválaszolni.
De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is,nem tudom mi az ugyhogy nem szeretnék ostoba feltételezésekbe bocsátkozni.
Most itt tartok még. 😛
„De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább
„De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is…”
Szerintem ezután már csak az Élet jön. Amikor már nem keresel, hanem Élsz. Élsz mint a főhős a regényekben, filmekben. Tök mindegy mit történik, te ott vagy és megoldod. Vagy nem oldod, de a lényeg a nagybetűs Hangulat, legyen az dráma, horror, romantika, akció, krimi, kaland, scifi. Mint egy kozmikus játék-élmény… és boldogan élnek tovább, míg meg nem halnak…
Na most olyat mondtál amibe nem tudok belekötni! 🙂
Többnyire
Na most olyat mondtál amibe nem tudok belekötni! 🙂
Többnyire ilyen fázisaim vannak,de még mindíg van idöszak amikor
a játékmezön visszacsúszok,és azt veszem észre ,,normális ember”
vagyok átlagos érzésekkel,ami nagyon nehéz a számomra.
S olyankor igyekszem visszatérni a megszokott állapotba,bár érzéketlenül
nagyon nehéz visszatalálnom az érzékelés világába.
Na ezt jól megaszontam!
Csak az fogja ezt érteni aki járt már hasonlóan….
Miért lenne baj hogy normális ember vagy? Vagy jobb lenne
Miért lenne baj hogy normális ember vagy? Vagy jobb lenne abnormálisan? 🙂
Csak ez a két alternatíva létezik?
Különben meg Ademon Te is
Csak ez a két alternatíva létezik?
Különben meg Ademon Te is épp azért figyeltél fel rám mert kezdtem ,,nem normálisan” megnyilvánulni. 😉
Erröl ennyit…
Nem mindenkinek jönnek be szürke egérkék.
Ugye hogy ugye!? 😉
A „vagányságod” tűnt fel nekem, benne az energikusság. Ilyen
A „vagányságod” tűnt fel nekem, benne az energikusság. Ilyen értelemben kilógsz a sorból, de ez nekem inkább pozitív mint negatív 🙂
S Te Ademon mit keresel szivem? 😉
S Te Ademon mit keresel Szivem? 😉
Keresni nagyon nem keresek semmit így egyetemesen 🙂 de az
Keresni nagyon nem keresek semmit így egyetemesen 🙂 de az aktualitásokban leginkább válaszokat és a megoldásokat, vagy épp ami jön.
És te Cukorfalatom? 🙂
Folyton keresek valamit.
Amint megtaláltam amit kerestem megállo
Folyton keresek valamit.
Amint megtaláltam amit kerestem megállok egy kicsit örülök neki és mikor azt hiszem ezen túl ülhetek a babérjaimon akkor jön egy újabb kérdés amit meg kell fejteni.
Ennél már csak az volt rosszabb amikor nem voltak kérdéseim,vagy ha voltak is azt reméltem mások fogják nekem megválaszolni.
De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is,nem tudom mi az ugyhogy nem szeretnék ostoba feltételezésekbe bocsátkozni.
Most itt tartok még. 😛
„De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább
„De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is…”
Szerintem ezután már csak az Élet jön. Amikor már nem keresel, hanem Élsz. Élsz mint a főhős a regényekben, filmekben. Tök mindegy mit történik, te ott vagy és megoldod. Vagy nem oldod, de a lényeg a nagybetűs Hangulat, legyen az dráma, horror, romantika, akció, krimi, kaland, scifi. Mint egy kozmikus játék-élmény… és boldogan élnek tovább, míg meg nem halnak…
Na most olyat mondtál amibe nem tudok belekötni! 🙂
Többnyire
Na most olyat mondtál amibe nem tudok belekötni! 🙂
Többnyire ilyen fázisaim vannak,de még mindíg van idöszak amikor
a játékmezön visszacsúszok,és azt veszem észre ,,normális ember”
vagyok átlagos érzésekkel,ami nagyon nehéz a számomra.
S olyankor igyekszem visszatérni a megszokott állapotba,bár érzéketlenül
nagyon nehéz visszatalálnom az érzékelés világába.
Na ezt jól megaszontam!
Csak az fogja ezt érteni aki járt már hasonlóan….
Miért lenne baj hogy normális ember vagy? Vagy jobb lenne
Miért lenne baj hogy normális ember vagy? Vagy jobb lenne abnormálisan? 🙂
Csak ez a két alternatíva létezik?
Különben meg Ademon Te is
Csak ez a két alternatíva létezik?
Különben meg Ademon Te is épp azért figyeltél fel rám mert kezdtem ,,nem normálisan” megnyilvánulni. 😉
Erröl ennyit…
Nem mindenkinek jönnek be szürke egérkék.
Ugye hogy ugye!? 😉
A „vagányságod” tűnt fel nekem, benne az energikusság. Ilyen
A „vagányságod” tűnt fel nekem, benne az energikusság. Ilyen értelemben kilógsz a sorból, de ez nekem inkább pozitív mint negatív 🙂
Na megint rég jártam erre, de nagyon örülök, hogy éppen most
Na megint rég jártam erre, de nagyon örülök, hogy éppen most pillantottam be.
Jó blogot indítottál Ademon 😉
Őszintén szólva, akármilyen közhelyesnek is tartod, nekem nagyon tényleg nincs célom azzal, hogy ide írogatok. Oka van inkább. Mégpedig a kíváncsiság. Akár hiszed, akár nem, de érdekel, hogy mi van veletek. Valahogy mindenkit megszerettem már, szeretem olvasni, amit irkáltok, és szeretek veletek kapcsolatba kerülni, ha csak ennyire is futja, hogy egy fórum keretein belül történik. Egyszerűen mindenkit egyénként tisztelek, akárhogy jön le akárkinek, de én itt csípek mindenkit.
Ez az egyetlen oka van annak, hogy alkalmodtán fogom magam és feljövök. Olyankor itt ragadok egy darabig, de általában mindig csak egy témában. Valahogy mindig megtalálom azt a témát, ami akkor épp szinte száz százalékig rápasszol az életem aktuális időszakára, és egyszerűen jó érzés olyankor az elejétől a végéig elolvasni az egész beszélgetésetek (legyen az bármilyen hosszú, most épp az elejénén leltem rá erre) és látni mindenféle szemszögből azokat a dolgokat, amik épp bennem is megtörténnek, aztán belekapcsolódni és elmondani a saját tapasztalataimat, élményeimet, véleményemet. Aztán, aki válaszol, annak én is válaszolok. És amikor az aktuális témát annyira kiveséztük, hogy teljesen letisztul bennem, akkor megint tovább állok egy időre.
Szóval a kérdésedet két részre lehet osztani. Az egyik, hogy miért vagyunk itt. Én a kiváncsiság miatt. A másik, amit Te győzködésként említesz, hogy miét írunk ide. Talán az önkifejezés miatt. Én legalábbis. Mint mondtam, többnyire azokba a témákba szállok csak bele, amik épp aktuálisak számomra, és ilyenkor tök jó kiírni magamból a friss tapasztalataimat. Nem csak ide szoktam egyébként, tele vagyok kézzel teleírt füzetlapokkal is 🙂 Olyankor egyszerűen kifolynak belőlem a dolgok, kiürülök, tényleg letisztul bennem minden. És a legjobb, hogy miután letisztul, és kiírom magamból, mindig meglátom az ellentétes szemszögből a dolgot, és rájövök, hogy mindig csak azt rontom el, hogy ezt elfelejtem 😀 Aztán jól kinevetem magam, és megyek vissza élni az életemet. Tulajdonképpen egy játék az egész. Cél nélkül pusztán szórakozásból teszem az egészet. Ilyenkor épp nincs más dolgom, és tennivalóm, úgyhogy feltalálom magam. 🙂
„Mégpedig a kíváncsiság” Kíváncsiság… Ez lényeg, ami engem
„Mégpedig a kíváncsiság”
Kíváncsiság…
Ez lényeg, ami engem is a legtöbbször ide hajt 🙂 Hogy nem jutott eszembe eddig ez a szó… pedig milyen igaz! 🙂
Itt van két kulcsszó amiket Spiri írt: kíváncsiság és
Itt van két kulcsszó amiket Spiri írt: kíváncsiság és önkifejezés.
Ezekhez én is tudnék csatlakozni,mint lehetséges okok.
Aztán van akinek az a ,,mániája” ,hogy segítsen ahol tud. Például nekem is 😀
Ez már a harmadik ok.
A tanulás a negyedik. /mert jó pap holtig tanul:) /
Én mondjuk nem nagyon dobálódzom a szeretet szóval,de ami igaz az igaz,én is szeretek itt mindenkit.
Ez már öt.
És össze lehetne szedni szépen egy listát,miért is van itt az ember:)
Éva, majdnem kimondtad!
A „NEMTUDÁS” az, ami hajt. Hiszen ha tudsz, nincs mit sem tanulni, nincs többé kíváncsiság , szeretet, na az meg van tudás nélkül is, nem?
Önkifejezés: itt az ön :).
Végső tudásnál már nem létezik 🙂
Anita,ezt az egész életre,és az egész világra kimondhatjuk./ nem
Anita,ezt az egész életre,és az egész világra kimondhatjuk./ nem tudás /
Ha buddhista vagy,tudod miről beszélek.
Ugye szerintük /is /,mindennek a nem tudás az oka.
Akkor pont ennek ne lenne az?:D
így van, ÉVA! Szívemből szóltál! Ezért nem értettem mit
így van, ÉVA! Szívemből szóltál! Ezért nem értettem mit szöszöltök ennyit ezzel! Hisz tudjátok! Minden ilyen egyszerű, csak túlbonyolítjuk, de hát emberek vagyunk :).
Az élet is egyszerű lenne: érezz, mikor azt kell, cselekedj, mikor az kell, gondolkodj, mikor az kell. Ez helyett ágynak dőlünk, mert parázunk, mikor lépni kéne, mikor megállni kéne, futunk fejjel a falnak, mikor szeretnünk kéne, nem tudunk, mert félünk, stb. Felesleges sorolni :).
De ha még ezt nem is tudjuk így, legalább azt fogadjuk, majd értékeljük, amink már van! Na ez a nehéz! Mindig keresünk, vágyunk inkább :).
Éva
érzed most azt, amit én?
Hát mikor ezt írtad,én már zuhanyoztam.
Csak a jó meleg vizet
Hát mikor ezt írtad,én már zuhanyoztam.
Csak a jó meleg vizet éreztem,de az nagyon jól esett:)
Mert ez az emberi létünk alapja.
Mindig keresünk,vágyunk
Mert ez az emberi létünk alapja.
Mindig keresünk,vágyunk valamit.Pont azért ,hogy egyszer csak rájöjjünk,hogy amit keresünk,amire vágyunk,azt csak egyetlen helyen találhatjuk meg,Istennél.
Ezért van az egész,ezért kaptuk a létet,hogy hazataláljunk.
Éva
Kifejtenéd miért kételkedsz a „buddhistaságomban”?
Nem tudom kifejteni Anita,mert nem kételkedem benne.Annál is
Nem tudom kifejteni Anita,mert nem kételkedem benne.Annál is inkább ,mert semmit sem tudok a buddhistaságodról,csak annyit ,hogy említetted,én pedig elfogadtam.
Amikor ezt a bejegyzést írtam,azt válaszoltad,hogy:
,,így van, ÉVA! Szívemből szóltál!”
Most mit találtál,amiről úgy érzed ,hogy én kételkednék a buddhistaságodban?
Csak azért lenne jó,ha megírnád,mert én nem tudok róla:D
Na megint rég jártam erre, de nagyon örülök, hogy éppen most
Na megint rég jártam erre, de nagyon örülök, hogy éppen most pillantottam be.
Jó blogot indítottál Ademon 😉
Őszintén szólva, akármilyen közhelyesnek is tartod, nekem nagyon tényleg nincs célom azzal, hogy ide írogatok. Oka van inkább. Mégpedig a kíváncsiság. Akár hiszed, akár nem, de érdekel, hogy mi van veletek. Valahogy mindenkit megszerettem már, szeretem olvasni, amit irkáltok, és szeretek veletek kapcsolatba kerülni, ha csak ennyire is futja, hogy egy fórum keretein belül történik. Egyszerűen mindenkit egyénként tisztelek, akárhogy jön le akárkinek, de én itt csípek mindenkit.
Ez az egyetlen oka van annak, hogy alkalmodtán fogom magam és feljövök. Olyankor itt ragadok egy darabig, de általában mindig csak egy témában. Valahogy mindig megtalálom azt a témát, ami akkor épp szinte száz százalékig rápasszol az életem aktuális időszakára, és egyszerűen jó érzés olyankor az elejétől a végéig elolvasni az egész beszélgetésetek (legyen az bármilyen hosszú, most épp az elejénén leltem rá erre) és látni mindenféle szemszögből azokat a dolgokat, amik épp bennem is megtörténnek, aztán belekapcsolódni és elmondani a saját tapasztalataimat, élményeimet, véleményemet. Aztán, aki válaszol, annak én is válaszolok. És amikor az aktuális témát annyira kiveséztük, hogy teljesen letisztul bennem, akkor megint tovább állok egy időre.
Szóval a kérdésedet két részre lehet osztani. Az egyik, hogy miért vagyunk itt. Én a kiváncsiság miatt. A másik, amit Te győzködésként említesz, hogy miét írunk ide. Talán az önkifejezés miatt. Én legalábbis. Mint mondtam, többnyire azokba a témákba szállok csak bele, amik épp aktuálisak számomra, és ilyenkor tök jó kiírni magamból a friss tapasztalataimat. Nem csak ide szoktam egyébként, tele vagyok kézzel teleírt füzetlapokkal is 🙂 Olyankor egyszerűen kifolynak belőlem a dolgok, kiürülök, tényleg letisztul bennem minden. És a legjobb, hogy miután letisztul, és kiírom magamból, mindig meglátom az ellentétes szemszögből a dolgot, és rájövök, hogy mindig csak azt rontom el, hogy ezt elfelejtem 😀 Aztán jól kinevetem magam, és megyek vissza élni az életemet. Tulajdonképpen egy játék az egész. Cél nélkül pusztán szórakozásból teszem az egészet. Ilyenkor épp nincs más dolgom, és tennivalóm, úgyhogy feltalálom magam. 🙂
„Mégpedig a kíváncsiság” Kíváncsiság… Ez lényeg, ami engem
„Mégpedig a kíváncsiság”
Kíváncsiság…
Ez lényeg, ami engem is a legtöbbször ide hajt 🙂 Hogy nem jutott eszembe eddig ez a szó… pedig milyen igaz! 🙂
Itt van két kulcsszó amiket Spiri írt: kíváncsiság és
Itt van két kulcsszó amiket Spiri írt: kíváncsiság és önkifejezés.
Ezekhez én is tudnék csatlakozni,mint lehetséges okok.
Aztán van akinek az a ,,mániája” ,hogy segítsen ahol tud. Például nekem is 😀
Ez már a harmadik ok.
A tanulás a negyedik. /mert jó pap holtig tanul:) /
Én mondjuk nem nagyon dobálódzom a szeretet szóval,de ami igaz az igaz,én is szeretek itt mindenkit.
Ez már öt.
És össze lehetne szedni szépen egy listát,miért is van itt az ember:)
Éva, majdnem kimondtad!
A „NEMTUDÁS” az, ami hajt. Hiszen ha tudsz, nincs mit sem tanulni, nincs többé kíváncsiság , szeretet, na az meg van tudás nélkül is, nem?
Önkifejezés: itt az ön :).
Végső tudásnál már nem létezik 🙂
Anita,ezt az egész életre,és az egész világra kimondhatjuk./ nem
Anita,ezt az egész életre,és az egész világra kimondhatjuk./ nem tudás /
Ha buddhista vagy,tudod miről beszélek.
Ugye szerintük /is /,mindennek a nem tudás az oka.
Akkor pont ennek ne lenne az?:D
így van, ÉVA! Szívemből szóltál! Ezért nem értettem mit
így van, ÉVA! Szívemből szóltál! Ezért nem értettem mit szöszöltök ennyit ezzel! Hisz tudjátok! Minden ilyen egyszerű, csak túlbonyolítjuk, de hát emberek vagyunk :).
Az élet is egyszerű lenne: érezz, mikor azt kell, cselekedj, mikor az kell, gondolkodj, mikor az kell. Ez helyett ágynak dőlünk, mert parázunk, mikor lépni kéne, mikor megállni kéne, futunk fejjel a falnak, mikor szeretnünk kéne, nem tudunk, mert félünk, stb. Felesleges sorolni :).
De ha még ezt nem is tudjuk így, legalább azt fogadjuk, majd értékeljük, amink már van! Na ez a nehéz! Mindig keresünk, vágyunk inkább :).
Éva
érzed most azt, amit én?
Hát mikor ezt írtad,én már zuhanyoztam.
Csak a jó meleg vizet
Hát mikor ezt írtad,én már zuhanyoztam.
Csak a jó meleg vizet éreztem,de az nagyon jól esett:)
Mert ez az emberi létünk alapja.
Mindig keresünk,vágyunk
Mert ez az emberi létünk alapja.
Mindig keresünk,vágyunk valamit.Pont azért ,hogy egyszer csak rájöjjünk,hogy amit keresünk,amire vágyunk,azt csak egyetlen helyen találhatjuk meg,Istennél.
Ezért van az egész,ezért kaptuk a létet,hogy hazataláljunk.
Éva
Kifejtenéd miért kételkedsz a „buddhistaságomban”?
Nem tudom kifejteni Anita,mert nem kételkedem benne.Annál is
Nem tudom kifejteni Anita,mert nem kételkedem benne.Annál is inkább ,mert semmit sem tudok a buddhistaságodról,csak annyit ,hogy említetted,én pedig elfogadtam.
Amikor ezt a bejegyzést írtam,azt válaszoltad,hogy:
,,így van, ÉVA! Szívemből szóltál!”
Most mit találtál,amiről úgy érzed ,hogy én kételkednék a buddhistaságodban?
Csak azért lenne jó,ha megírnád,mert én nem tudok róla:D
Ademon
Részben osztom Éva véleményét, főleg a vitákról.
De úgy fair, ha elmondom mi zajlott a kezdetekben, és mi zajlik most bennem.
Kezdetekben önhazugságaimra világítottak az „ellenségeim”! Kiborultam, de még mindig nem láttam ÖNMAGAM. Ma már el tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte, h folytatták a „pofozásom”.
Ma már látom, a legnagyobb ellenségünk az önhazugságunk, a téves énképünk.
Nincs helyén még a maximalizmusom, ugyanazt várom mástól, mint magamtól, hol van ebben az igazi elfogadás?
De gyakorlom.
Szóval kezdetekben bosszú vezérelt, igen keményen.
Ma meg szimplán szemét, rossz, gonosz vagyok, de majd beérik a gyümölcse :). Türelem :). És akkor lehet rájönnek „ellenségeim” arra, amire anno én is :).
Ma már „ellenségeim” közt vannak, akik érzik hálámat, és vannak, akik még nem. De így megy ez, lépésről-lépésre!
Van, aki szép szóból tanul, van aki a háborúból sem. Ahhoz csel kell, meg manipuláció, és irtózat türelem! Látni, mikor hagyjam abba, kis szünet, és újra kezdés. Ez sem megy még tökéletesen.
De hol tanuljam máshol, ha nem egy ilyen kemény környezetben? Millió szempár, aki szüntelenül analizál (hol vakon, hol betegesen, önmagukat sem látva, hol élesen a lényegre világítva!), tökéletes környezet, még ha online is!
KÖSZÖNÖM MESTEREIM, szüntelen hálám felétek árad!
A legtöbbet itt tanultam/-lok magamról!
Nekem ehhez már csak annyi hozzáfűzni valóm lenne,hogy szerintem
Nekem ehhez már csak annyi hozzáfűzni valóm lenne,hogy szerintem sokkal elfogadóbbaknak kéne lennünk,elsősorban magunkhoz,és persze a másokhoz is.
De az is azzal kezdődik,hogy nem sanyargatom magamat,nem vagyok annyira szigorú magammal,szeretem annyira magamat minden hibámmal együtt ,hogy átmenetileg el tudjam fogadni magamat így is,és akkor talán a másikat is képes vagyok elfogadni olyannak ,amilyen éppen most.Hiszen ő is küszködik,kisebb nagyobb sikerrel,ugyanúgy ahogy én.
Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./
Ezt senki ne vegye magarára személy szerint. Általánosságban írtam,mert feltűnt ez nekem ,és nagyon sajnálom azokat az embereket,akik így gyilkolják magukat, holott ők is megérdemelnék a szeretetet,
elsősorban önmaguktól.
Remélem senki nem veszi ezt támadásnak,inkább elgondolkodtató hozzászólásnak szántam.
Az én véleményem az ,hogy sokkal több szeretetet,türelmet,és elfogadást érdemelnénk saját magunktól !
ezt kétlem: „Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az
ezt kétlem: „Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./”
A szeretet nem valami rózsaszín maszlag, van benne erély is, meg alázat is. 🙂
Az egó tévképzete fáj, ha valamit bántásnak vélsz. Itt a baj: önazonosulsz olyannal, ami nem igaz!
Majd, ha mindenki ezen dolgozik, nem kell annyit magyarázkodni: h nincs hangsúly, stb. Nem ez a baj! A feltételezéssel van baj! Már eleve a „sértett” sértést vél , ennyi :).
Gyakorlatilag sértődött meg rám néhány napja egy ismerősöm ezért is: Ágikának szólítottam, és kész lett :).
Sőt, ha megfigyeled, kaptál már durvább szavakat másoktól, azok nem érintettek sosem olyan érzékenyen, mint pl az én írásom, akármit is írtam. Itt van az, kit szeretünk, kit utálunk, kit „lenézünk”, holott „nem ítélkezünk” :). Hát igen.
Nem mindegy, kitől mit olvasunk. A kialakult kép a fejünkben az zavar meg. Emlékeztek Szabox névváltoztatására? Mindenki, hu, de jó, de tudatos, addig hiába is írt bármit, vagy lehurrogták, vagy el sem olvasták.
Természetesen ne vedd magadra, csak úgy, általánosságból írtam. Csak számomra érdekes, ha kiírsz (írunk) valamit magunkból, az még ha bántó is, elvárjuk, h megértsék, elfogadják, míg hallani, visszafelé, már nem benyelhető. Pedig hát az élet ilyen: kölcsönhatás.
(Az sem baj, ha utálsz valakit, mond ki nyugodtan. )
Itt is lényeg: önismeret. De nem mindegy, milyen! Nagyon nem! Elszállós, önhazudós, vagy valódi elfogadós! Ha valódi lenne az önszeretet, nem lenne, ami kibillentene: tudnád azt mondani, na és, ilyen vagyok és kész! Ehelyett jön a kitörés! Na itt azért sántít a nagy szeretem magam állapot :).
Csak azt nem értem, miért baj ez? Mindenkinek van rossz és jó oldala is, mindenki egyszerre szerethető és utálható is! Talán ezt kellene elfogadnotok, és akkor nem lenne perpatvar :).
Amit én tapasztalok: elkülönül bennetek a filozófia és a valódi hétköznapi élet.
Éva, írtad nekem a buddhizmust (ráadásul kérdőn :)).
Nem csak buddhista vagyok. Gyári munkástól, egyedül álló nőig minden, még rossz is :). Ami biztos: csak az az igaz, amit az életedre ki tudsz vinni, csak azt éled!
Egyszer írtad: „világomban minden rendben van”, pont egy vita kapcsán, még Miki blogjában, a háborúk kapcsán. Nos, értelmezés kérdése: ha abból indulsz ki, h neked ez azt jelenti: minden kényem kedvemre való, akkor persze, semmi sincs rendben. De ha abból: minden rosszat, bajt, azért vonok (tehát a saját felelősségem) fejem felé, h tanuljak, megérjek Istenhez, akkor azt fogod mondani, igen, ezek a leckék.
Sőt, mindent bajaimnak köszönhetek, formálják jellemem.
Még az is eszembe jutott, poénból beírom a betegségek lelki okai blogba: buddhanita fóbia, kinek mi a lelki oka?
Mert hát ugye, ennek senki nem járt még utána :). Pedig már hányszor kértem, és kérdem is!
Hát ezeket is el tudom fogadni.Úgy látszik az igazság elég
Hát ezeket is el tudom fogadni.Úgy látszik az igazság elég sokrétű és színes.
Bár egyszer azt mondtad,hogy igazság csak egy van.De ,ha ez így lenne,akkor a másikat soha sem tudnám elfogadni,pedig most elfogadom,hogy amiket írtál,abban igazad van.
igazság
Talán ezt a példát tudnám felhozni: egy beszélgetés során valakivel összeveszel:
Ha téged hallgatlak egy esetről, neked tudok igazat adni, hiszen megértem mit éltél át, hallom mire gondoltál, hogy esett neked. aztán ha jön a másik fél, az ő verziója van úgy, más, hiszen szubjektíven működünk. De ha hallgatom, az ő nézőpontjából neki adok igazat.
De ha távolabbról nézem, látom mindkettőtöknek tanulandó feladatát, na az a végső igazság, az egyetlen, mely túl van a szubjektivitáson, (személyiségen), így már érthető?
ÖÖÖÖ…nem akarnék vitatkozni,de még így sem jó,hiszen épp
ÖÖÖÖ…nem akarnék vitatkozni,de még így sem jó,hiszen épp hogy nincs túl a szubjektivitáson,hiszen még ott vagy Te,és amit ,ahogy Te gondolsz,az még szubjektív.
Az a harmadik verzió,de még mindig nem az igazság szerintem:)
Az igazság ,ugyanúgy megfoghatatlan valami,ahogy Isten is az.
miért vitatkoznál, ha más a véleményed és elmondod?
Fejtsd ki
miért vitatkoznál, ha más a véleményed és elmondod?
Fejtsd ki akkor szerinted mi?
áá, leesett már mit értettél félre!! ÁÁ, igen, vedd úgy, h
áá, leesett már mit értettél félre!! ÁÁ, igen, vedd úgy, h nem szubjektív énem látja, hanem Isten (na mostmeg azt fogod hinni, azt hiszem Isten vagyok a megvilágosodott :DDDDDD) Tehát inkább maradjunk annál a szubjektvitáson túli tudattal (Neked talán Isten) ha megfigyeled.
Hát lehet ,hogy Te teljesen el tudsz vonatkoztatni a
Hát lehet ,hogy Te teljesen el tudsz vonatkoztatni a személyiségedtől?,és csak az ,,isteni tudatodat” használni,de ez nekem még nem megy:)
Tehát én csak úgy tudok egy ilyen esetről véleményt mondani,hogy akárhogy is kívülről nézem a dolgot,
csak csak rajtam keresztül megy át,én gondolkodom róla,és ez szubjektív.
Ha csak nem az intuícióra gondolsz,amikor egy magasabb kiterjedésemtől kapom a tévedhetetlen választ.
Ha erre gondoltál,azt értem,és az nem szubjektív,és valóban igaznak kell elfogadnom.
Hm, nem lehet, hogy az Igazság pont a sokféleség, a
Hm, nem lehet, hogy az Igazság pont a sokféleség, a változatosság? A valóság határtalan fantáziája? Hiába keresel egy konkrét dolgot, ha az igazság pont az ellentéte 🙂
Éva, még én sem tartok ott, bőven van mit leadnom ahhoz!
Ademon
Éva, még én sem tartok ott, bőven van mit leadnom ahhoz!
Ademon: ellentét: duális világban igen, de ha abban hiszünk, h a teljességben nincs dualitás 😉 ?
Nem duális, dehogy 🙂 Lényeg, hogy ami belül Egyben van, az
Nem duális, dehogy 🙂
Lényeg, hogy ami belül Egyben van, az kívül Szétterjed.
Érted 🙂
én így értem: jó-rossz, tetsző-nem tetsző , erre mondják, h
én így értem: jó-rossz, tetsző-nem tetsző , erre mondják, h duális 🙂
egyébként ez is dualáis: belül-kívül. Nincs határ, az
egyébként ez is dualáis: belül-kívül. Nincs határ, az énhatár az illúzió 🙂 elvileg :), gyakorlatilag meg a legjobb hobbym!
Duális? 🙂 Miért lenne az? 🙂 Testen „belül”, testen kívül? Csak
Duális? 🙂 Miért lenne az? 🙂 Testen „belül”, testen kívül? Csak az emberi mérce húzza meg a határt jogszerűen, de valójában egy pontból folyamatosan széterjedő dologról van szó (mellesleg mi bajod a dualitással?).
bajom? semmi! Írtam, a legjobb hobbym :), máskülönben miért
bajom? semmi! Írtam, a legjobb hobbym :), máskülönben miért születnék le, he?
Na Ezt szoktam ezo-s közhelynek nevezni 🙂
Fehér fény, rossz
Na Ezt szoktam ezo-s közhelynek nevezni 🙂
Fehér fény, rossz egó, no forma, előnytelen szubjektivitás… stb kicsit olyan betanult szövegnek tűnik nekem, amit addig mondanak míg rájönnek, hogy valami nem stimmel vele 🙂
Erre lett létrehozva blog kérem 😀
én ennek örülök, de te hoztad fel a fényt meg a rossz egót és
én ennek örülök, de te hoztad fel a fényt meg a rossz egót és társait :). Egyiket sem minősítettem :).
Bár ha arra gondolok, Egyek vagyunk, akkor csak kiáradtam a gépedhez és bepötyögtem és végig magammal társalogtam, még ha kigyakjuk is, vagy mi a szöszt írtam :DDDDDDD
Nem, nem erre gondoltam. Hanem amikor a prizma felbontja a fehér
Nem, nem erre gondoltam. Hanem amikor a prizma felbontja a fehér fényt a spektrumra. Egyik szín sem rosszabb mint a másik, csak más.
igaz, de ott is ott van az elkülönülést okozó tényező, nem ;),
igaz, de ott is ott van az elkülönülést okozó tényező, nem ;), ergo EGO 😉
Értem, h a kiáradásra gondolsz, csak halandó tudattal ott van a tükröződés, az elválasztó fátyol. A szubjektivitás. Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn.
„Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs
„Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn.”
Őőőő és az miért jó? 🙂 Ki akar itt kigyakni bármit is? 😀
Vagy teszem azt mi a baj az ego-val? Mi a baj a szubjektivitással? Mi a probléma ezzel az egésszel? 😀
kigyakni :DDD
még jó h ezt írtam!
Ki írta, h baj van az egoval? Vagy a szubjektivitással? Vagy az egésszel? Ezt nem értem 🙁
Na, h te nem ismered a kigyakni szót! Hát arról meg nem tehetek :DDDDDDD
Most már én se 🙂 Fordítson kérem.
Most már én se 🙂 Fordítson kérem.
por isa hamu vogymuk, vagy kihagyjuk :DDDDDDDD, nem beszélsz
por isa hamu vogymuk, vagy kihagyjuk :DDDDDDDD, nem beszélsz magyarul? :DDD
http://nepszotar.com/?szo=gyakni
Ha meg a „kihagyni”-ra gondoltá
http://nepszotar.com/?szo=gyakni
Ha meg a „kihagyni”-ra gondoltál, akkor rosszul írtad aranyom 😀
„Kihagyni”-ra hát
de ez olyan problematikus Bogaram? Fel tudod dolgozni? Imádkozzam érted? Mi legyen? Sosem tévedtél? Meg tudsz bocsátani? Súgd meg nekem mit tehetnék érted?!
:DDDDDDDD
Gondoltam megmutatom mit jelent valójában a szó… 🙂
Jól érzem,
Gondoltam megmutatom mit jelent valójában a szó… 🙂
Jól érzem, indulat van benned, hm? Vagy tényleg nevet? 🙂
jaj, TEE
nevetek, teee, azt hittem poénkodsz ezzel, tényleg kikerested, vagy csak a linkig jutottál el?
Kikerestem, miért? 🙂
Kikerestem, mert elbizonytalanodtam, hogy vajon jól értelmezem-e 🙂
na, először azt kerestem ki én mit írtam itt: kigyajuk, gyajuk
na, először azt kerestem ki én mit írtam itt: kigyajuk, gyajuk nincs, gyakni az van, azt olvasd el!! :DDD
ezt az oldalt elmentem!
Istenkém, most már tökmindegy nekem 😀
„gyakni” igen, és tudom
Istenkém, most már tökmindegy nekem 😀
„gyakni” igen, és tudom mit jelent de most nem írom ide. Az íráshibád (gyajuk) vezetett félre mivel kétféleképpen is lehet értelmezni, de most nem menjünk bele 🙂
na hát
fura vagy, felhoztad most utánanéztem ez se jó :). Nekem már az elején sem volt fontos. De hát tényleg mindegy! Jó éjt Neked! 🙂
Álmodjon szépeket 🙂
Álmodjon szépeket 🙂
🙂
Megsúgom, lehet nem jön össze, félelem oldás gyakorlatot akarok még csinálni :(. Lehet visszamenekülök magam elől ide, de ne mond el senkinek ;)!
Plagizálsz Ádám?
Ezt írtam fentebb:,,Úgy látszik az igazság
Plagizálsz Ádám?
Ezt írtam fentebb:,,Úgy látszik az igazság elég sokrétű és színes.”
Te pedig: ,,az Igazság pont a sokféleség, a változatosság?”
Mi a különbség szerinted:)))
Semmi 🙂
Semmi 🙂
Ademon
Részben osztom Éva véleményét, főleg a vitákról.
De úgy fair, ha elmondom mi zajlott a kezdetekben, és mi zajlik most bennem.
Kezdetekben önhazugságaimra világítottak az „ellenségeim”! Kiborultam, de még mindig nem láttam ÖNMAGAM. Ma már el tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte, h folytatták a „pofozásom”.
Ma már látom, a legnagyobb ellenségünk az önhazugságunk, a téves énképünk.
Nincs helyén még a maximalizmusom, ugyanazt várom mástól, mint magamtól, hol van ebben az igazi elfogadás?
De gyakorlom.
Szóval kezdetekben bosszú vezérelt, igen keményen.
Ma meg szimplán szemét, rossz, gonosz vagyok, de majd beérik a gyümölcse :). Türelem :). És akkor lehet rájönnek „ellenségeim” arra, amire anno én is :).
Ma már „ellenségeim” közt vannak, akik érzik hálámat, és vannak, akik még nem. De így megy ez, lépésről-lépésre!
Van, aki szép szóból tanul, van aki a háborúból sem. Ahhoz csel kell, meg manipuláció, és irtózat türelem! Látni, mikor hagyjam abba, kis szünet, és újra kezdés. Ez sem megy még tökéletesen.
De hol tanuljam máshol, ha nem egy ilyen kemény környezetben? Millió szempár, aki szüntelenül analizál (hol vakon, hol betegesen, önmagukat sem látva, hol élesen a lényegre világítva!), tökéletes környezet, még ha online is!
KÖSZÖNÖM MESTEREIM, szüntelen hálám felétek árad!
A legtöbbet itt tanultam/-lok magamról!
Nekem ehhez már csak annyi hozzáfűzni valóm lenne,hogy szerintem
Nekem ehhez már csak annyi hozzáfűzni valóm lenne,hogy szerintem sokkal elfogadóbbaknak kéne lennünk,elsősorban magunkhoz,és persze a másokhoz is.
De az is azzal kezdődik,hogy nem sanyargatom magamat,nem vagyok annyira szigorú magammal,szeretem annyira magamat minden hibámmal együtt ,hogy átmenetileg el tudjam fogadni magamat így is,és akkor talán a másikat is képes vagyok elfogadni olyannak ,amilyen éppen most.Hiszen ő is küszködik,kisebb nagyobb sikerrel,ugyanúgy ahogy én.
Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./
Ezt senki ne vegye magarára személy szerint. Általánosságban írtam,mert feltűnt ez nekem ,és nagyon sajnálom azokat az embereket,akik így gyilkolják magukat, holott ők is megérdemelnék a szeretetet,
elsősorban önmaguktól.
Remélem senki nem veszi ezt támadásnak,inkább elgondolkodtató hozzászólásnak szántam.
Az én véleményem az ,hogy sokkal több szeretetet,türelmet,és elfogadást érdemelnénk saját magunktól !
ezt kétlem: „Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az
ezt kétlem: „Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./”
A szeretet nem valami rózsaszín maszlag, van benne erély is, meg alázat is. 🙂
Az egó tévképzete fáj, ha valamit bántásnak vélsz. Itt a baj: önazonosulsz olyannal, ami nem igaz!
Majd, ha mindenki ezen dolgozik, nem kell annyit magyarázkodni: h nincs hangsúly, stb. Nem ez a baj! A feltételezéssel van baj! Már eleve a „sértett” sértést vél , ennyi :).
Gyakorlatilag sértődött meg rám néhány napja egy ismerősöm ezért is: Ágikának szólítottam, és kész lett :).
Sőt, ha megfigyeled, kaptál már durvább szavakat másoktól, azok nem érintettek sosem olyan érzékenyen, mint pl az én írásom, akármit is írtam. Itt van az, kit szeretünk, kit utálunk, kit „lenézünk”, holott „nem ítélkezünk” :). Hát igen.
Nem mindegy, kitől mit olvasunk. A kialakult kép a fejünkben az zavar meg. Emlékeztek Szabox névváltoztatására? Mindenki, hu, de jó, de tudatos, addig hiába is írt bármit, vagy lehurrogták, vagy el sem olvasták.
Természetesen ne vedd magadra, csak úgy, általánosságból írtam. Csak számomra érdekes, ha kiírsz (írunk) valamit magunkból, az még ha bántó is, elvárjuk, h megértsék, elfogadják, míg hallani, visszafelé, már nem benyelhető. Pedig hát az élet ilyen: kölcsönhatás.
(Az sem baj, ha utálsz valakit, mond ki nyugodtan. )
Itt is lényeg: önismeret. De nem mindegy, milyen! Nagyon nem! Elszállós, önhazudós, vagy valódi elfogadós! Ha valódi lenne az önszeretet, nem lenne, ami kibillentene: tudnád azt mondani, na és, ilyen vagyok és kész! Ehelyett jön a kitörés! Na itt azért sántít a nagy szeretem magam állapot :).
Csak azt nem értem, miért baj ez? Mindenkinek van rossz és jó oldala is, mindenki egyszerre szerethető és utálható is! Talán ezt kellene elfogadnotok, és akkor nem lenne perpatvar :).
Amit én tapasztalok: elkülönül bennetek a filozófia és a valódi hétköznapi élet.
Éva, írtad nekem a buddhizmust (ráadásul kérdőn :)).
Nem csak buddhista vagyok. Gyári munkástól, egyedül álló nőig minden, még rossz is :). Ami biztos: csak az az igaz, amit az életedre ki tudsz vinni, csak azt éled!
Egyszer írtad: „világomban minden rendben van”, pont egy vita kapcsán, még Miki blogjában, a háborúk kapcsán. Nos, értelmezés kérdése: ha abból indulsz ki, h neked ez azt jelenti: minden kényem kedvemre való, akkor persze, semmi sincs rendben. De ha abból: minden rosszat, bajt, azért vonok (tehát a saját felelősségem) fejem felé, h tanuljak, megérjek Istenhez, akkor azt fogod mondani, igen, ezek a leckék.
Sőt, mindent bajaimnak köszönhetek, formálják jellemem.
Még az is eszembe jutott, poénból beírom a betegségek lelki okai blogba: buddhanita fóbia, kinek mi a lelki oka?
Mert hát ugye, ennek senki nem járt még utána :). Pedig már hányszor kértem, és kérdem is!
Hát ezeket is el tudom fogadni.Úgy látszik az igazság elég
Hát ezeket is el tudom fogadni.Úgy látszik az igazság elég sokrétű és színes.
Bár egyszer azt mondtad,hogy igazság csak egy van.De ,ha ez így lenne,akkor a másikat soha sem tudnám elfogadni,pedig most elfogadom,hogy amiket írtál,abban igazad van.
igazság
Talán ezt a példát tudnám felhozni: egy beszélgetés során valakivel összeveszel:
Ha téged hallgatlak egy esetről, neked tudok igazat adni, hiszen megértem mit éltél át, hallom mire gondoltál, hogy esett neked. aztán ha jön a másik fél, az ő verziója van úgy, más, hiszen szubjektíven működünk. De ha hallgatom, az ő nézőpontjából neki adok igazat.
De ha távolabbról nézem, látom mindkettőtöknek tanulandó feladatát, na az a végső igazság, az egyetlen, mely túl van a szubjektivitáson, (személyiségen), így már érthető?
ÖÖÖÖ…nem akarnék vitatkozni,de még így sem jó,hiszen épp
ÖÖÖÖ…nem akarnék vitatkozni,de még így sem jó,hiszen épp hogy nincs túl a szubjektivitáson,hiszen még ott vagy Te,és amit ,ahogy Te gondolsz,az még szubjektív.
Az a harmadik verzió,de még mindig nem az igazság szerintem:)
Az igazság ,ugyanúgy megfoghatatlan valami,ahogy Isten is az.
miért vitatkoznál, ha más a véleményed és elmondod?
Fejtsd ki
miért vitatkoznál, ha más a véleményed és elmondod?
Fejtsd ki akkor szerinted mi?
áá, leesett már mit értettél félre!! ÁÁ, igen, vedd úgy, h
áá, leesett már mit értettél félre!! ÁÁ, igen, vedd úgy, h nem szubjektív énem látja, hanem Isten (na mostmeg azt fogod hinni, azt hiszem Isten vagyok a megvilágosodott :DDDDDD) Tehát inkább maradjunk annál a szubjektvitáson túli tudattal (Neked talán Isten) ha megfigyeled.
Hát lehet ,hogy Te teljesen el tudsz vonatkoztatni a
Hát lehet ,hogy Te teljesen el tudsz vonatkoztatni a személyiségedtől?,és csak az ,,isteni tudatodat” használni,de ez nekem még nem megy:)
Tehát én csak úgy tudok egy ilyen esetről véleményt mondani,hogy akárhogy is kívülről nézem a dolgot,
csak csak rajtam keresztül megy át,én gondolkodom róla,és ez szubjektív.
Ha csak nem az intuícióra gondolsz,amikor egy magasabb kiterjedésemtől kapom a tévedhetetlen választ.
Ha erre gondoltál,azt értem,és az nem szubjektív,és valóban igaznak kell elfogadnom.
Hm, nem lehet, hogy az Igazság pont a sokféleség, a
Hm, nem lehet, hogy az Igazság pont a sokféleség, a változatosság? A valóság határtalan fantáziája? Hiába keresel egy konkrét dolgot, ha az igazság pont az ellentéte 🙂
Éva, még én sem tartok ott, bőven van mit leadnom ahhoz!
Ademon
Éva, még én sem tartok ott, bőven van mit leadnom ahhoz!
Ademon: ellentét: duális világban igen, de ha abban hiszünk, h a teljességben nincs dualitás 😉 ?
Nem duális, dehogy 🙂 Lényeg, hogy ami belül Egyben van, az
Nem duális, dehogy 🙂
Lényeg, hogy ami belül Egyben van, az kívül Szétterjed.
Érted 🙂
én így értem: jó-rossz, tetsző-nem tetsző , erre mondják, h
én így értem: jó-rossz, tetsző-nem tetsző , erre mondják, h duális 🙂
egyébként ez is dualáis: belül-kívül. Nincs határ, az
egyébként ez is dualáis: belül-kívül. Nincs határ, az énhatár az illúzió 🙂 elvileg :), gyakorlatilag meg a legjobb hobbym!
Duális? 🙂 Miért lenne az? 🙂 Testen „belül”, testen kívül? Csak
Duális? 🙂 Miért lenne az? 🙂 Testen „belül”, testen kívül? Csak az emberi mérce húzza meg a határt jogszerűen, de valójában egy pontból folyamatosan széterjedő dologról van szó (mellesleg mi bajod a dualitással?).
bajom? semmi! Írtam, a legjobb hobbym :), máskülönben miért
bajom? semmi! Írtam, a legjobb hobbym :), máskülönben miért születnék le, he?
Na Ezt szoktam ezo-s közhelynek nevezni 🙂
Fehér fény, rossz
Na Ezt szoktam ezo-s közhelynek nevezni 🙂
Fehér fény, rossz egó, no forma, előnytelen szubjektivitás… stb kicsit olyan betanult szövegnek tűnik nekem, amit addig mondanak míg rájönnek, hogy valami nem stimmel vele 🙂
Erre lett létrehozva blog kérem 😀
én ennek örülök, de te hoztad fel a fényt meg a rossz egót és
én ennek örülök, de te hoztad fel a fényt meg a rossz egót és társait :). Egyiket sem minősítettem :).
Bár ha arra gondolok, Egyek vagyunk, akkor csak kiáradtam a gépedhez és bepötyögtem és végig magammal társalogtam, még ha kigyakjuk is, vagy mi a szöszt írtam :DDDDDDD
Nem, nem erre gondoltam. Hanem amikor a prizma felbontja a fehér
Nem, nem erre gondoltam. Hanem amikor a prizma felbontja a fehér fényt a spektrumra. Egyik szín sem rosszabb mint a másik, csak más.
igaz, de ott is ott van az elkülönülést okozó tényező, nem ;),
igaz, de ott is ott van az elkülönülést okozó tényező, nem ;), ergo EGO 😉
Értem, h a kiáradásra gondolsz, csak halandó tudattal ott van a tükröződés, az elválasztó fátyol. A szubjektivitás. Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn.
„Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs
„Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn.”
Őőőő és az miért jó? 🙂 Ki akar itt kigyakni bármit is? 😀
Vagy teszem azt mi a baj az ego-val? Mi a baj a szubjektivitással? Mi a probléma ezzel az egésszel? 😀
kigyakni :DDD
még jó h ezt írtam!
Ki írta, h baj van az egoval? Vagy a szubjektivitással? Vagy az egésszel? Ezt nem értem 🙁
Na, h te nem ismered a kigyakni szót! Hát arról meg nem tehetek :DDDDDDD
Most már én se 🙂 Fordítson kérem.
Most már én se 🙂 Fordítson kérem.
por isa hamu vogymuk, vagy kihagyjuk :DDDDDDDD, nem beszélsz
por isa hamu vogymuk, vagy kihagyjuk :DDDDDDDD, nem beszélsz magyarul? :DDD
http://nepszotar.com/?szo=gyakni
Ha meg a „kihagyni”-ra gondoltá
http://nepszotar.com/?szo=gyakni
Ha meg a „kihagyni”-ra gondoltál, akkor rosszul írtad aranyom 😀
„Kihagyni”-ra hát
de ez olyan problematikus Bogaram? Fel tudod dolgozni? Imádkozzam érted? Mi legyen? Sosem tévedtél? Meg tudsz bocsátani? Súgd meg nekem mit tehetnék érted?!
:DDDDDDDD
Gondoltam megmutatom mit jelent valójában a szó… 🙂
Jól érzem,
Gondoltam megmutatom mit jelent valójában a szó… 🙂
Jól érzem, indulat van benned, hm? Vagy tényleg nevet? 🙂
jaj, TEE
nevetek, teee, azt hittem poénkodsz ezzel, tényleg kikerested, vagy csak a linkig jutottál el?
Kikerestem, miért? 🙂
Kikerestem, mert elbizonytalanodtam, hogy vajon jól értelmezem-e 🙂
na, először azt kerestem ki én mit írtam itt: kigyajuk, gyajuk
na, először azt kerestem ki én mit írtam itt: kigyajuk, gyajuk nincs, gyakni az van, azt olvasd el!! :DDD
ezt az oldalt elmentem!
Istenkém, most már tökmindegy nekem 😀
„gyakni” igen, és tudom
Istenkém, most már tökmindegy nekem 😀
„gyakni” igen, és tudom mit jelent de most nem írom ide. Az íráshibád (gyajuk) vezetett félre mivel kétféleképpen is lehet értelmezni, de most nem menjünk bele 🙂
na hát
fura vagy, felhoztad most utánanéztem ez se jó :). Nekem már az elején sem volt fontos. De hát tényleg mindegy! Jó éjt Neked! 🙂
Álmodjon szépeket 🙂
Álmodjon szépeket 🙂
🙂
Megsúgom, lehet nem jön össze, félelem oldás gyakorlatot akarok még csinálni :(. Lehet visszamenekülök magam elől ide, de ne mond el senkinek ;)!
Plagizálsz Ádám?
Ezt írtam fentebb:,,Úgy látszik az igazság
Plagizálsz Ádám?
Ezt írtam fentebb:,,Úgy látszik az igazság elég sokrétű és színes.”
Te pedig: ,,az Igazság pont a sokféleség, a változatosság?”
Mi a különbség szerinted:)))
Semmi 🙂
Semmi 🙂
változó hogy mit keresek, vagy mégsem?
Nagyon jó a blog kérdésfeltevése, köszi érte.
Én hol az élet nagy dolgaira keresem a választ, hol a legkisebbekre (élet értelme, hatásunk egymásra/másokra, az élet feltételei, vagy épp hogy miért az történt, ami történt?, vagy mi mit vált ki belőlem?… egészen addig, hogy miért is vágyom valamire? mivel indult a gondolattal, vagy az érzelemmel?)
Miért vagyok itt?
Szeretek közöttetek lenni, olvasni Benneteket vagy írni Nektek és várni a válaszokat. Jól eső érzés olvasni arról is hogy Veletek/Bennetek mi zajlik és ezen keresztül rádöbbenni arra, hogy jéééé, ezeket az érzéseket én is át szoktam élni, jé, tényleg, ezek a gondolatok engem is szoktak foglalkoztatni:)
S az is jó, hogy van hova fordulnom, ha valami zajlik az életemben és érzem, hogy nem tudom valamiért jól értelmezni.
Győzködni én elég ritkán szoktam másokat, mert szerintem mindenkinek meg van a joga a saját gondolataihoz/érzéseihez, max. próbálom megérteni, hogy vajon miért épp úgy érez vagy gondolkodik? (vajon milyen hatások érhették?)
S talán azért is idegenebb számomra a győzködés, mert a saját magam által igaznak gondolt hitrendszer egy részét már párszor le kellett cserélnem, ezért óvatos vagyok, mert még nálam is bármi kiderülhet:)
Mi a cél?
Egy álmomban azt mutatták meg, hogy már a Föld kezdeti időszakában is itt voltam. S az jött át hozzá – felismerésként – , hogy akkor még mindannyian az Ősi Tudás birtokában voltunk!
Azóta óhatatlanul is ezt a tudást keresem/kutatom.
Mi az ami segítő számomra?
Van egyfajta lelki közösség, amit mély lelki kapcsolódásban lehetőségünk van egymással átélni, ami teljesebbé és egészebbé teszi a dolgokat és értelmet ad az érthetetlennek. Ha ezt a közösséget akár pár másodpercre is át tudom/tudjuk élni, akkor az maga a csoda, amiért már volt értelme ide születni.
változó hogy mit keresek, vagy mégsem?
Nagyon jó a blog kérdésfeltevése, köszi érte.
Én hol az élet nagy dolgaira keresem a választ, hol a legkisebbekre (élet értelme, hatásunk egymásra/másokra, az élet feltételei, vagy épp hogy miért az történt, ami történt?, vagy mi mit vált ki belőlem?… egészen addig, hogy miért is vágyom valamire? mivel indult a gondolattal, vagy az érzelemmel?)
Miért vagyok itt?
Szeretek közöttetek lenni, olvasni Benneteket vagy írni Nektek és várni a válaszokat. Jól eső érzés olvasni arról is hogy Veletek/Bennetek mi zajlik és ezen keresztül rádöbbenni arra, hogy jéééé, ezeket az érzéseket én is át szoktam élni, jé, tényleg, ezek a gondolatok engem is szoktak foglalkoztatni:)
S az is jó, hogy van hova fordulnom, ha valami zajlik az életemben és érzem, hogy nem tudom valamiért jól értelmezni.
Győzködni én elég ritkán szoktam másokat, mert szerintem mindenkinek meg van a joga a saját gondolataihoz/érzéseihez, max. próbálom megérteni, hogy vajon miért épp úgy érez vagy gondolkodik? (vajon milyen hatások érhették?)
S talán azért is idegenebb számomra a győzködés, mert a saját magam által igaznak gondolt hitrendszer egy részét már párszor le kellett cserélnem, ezért óvatos vagyok, mert még nálam is bármi kiderülhet:)
Mi a cél?
Egy álmomban azt mutatták meg, hogy már a Föld kezdeti időszakában is itt voltam. S az jött át hozzá – felismerésként – , hogy akkor még mindannyian az Ősi Tudás birtokában voltunk!
Azóta óhatatlanul is ezt a tudást keresem/kutatom.
Mi az ami segítő számomra?
Van egyfajta lelki közösség, amit mély lelki kapcsolódásban lehetőségünk van egymással átélni, ami teljesebbé és egészebbé teszi a dolgokat és értelmet ad az érthetetlennek. Ha ezt a közösséget akár pár másodpercre is át tudom/tudjuk élni, akkor az maga a csoda, amiért már volt értelme ide születni.
Na de most komolyan Ademon, félre a játékkal
Kereteket írtad.
Nem is tudod ennek mennyire örültem, mikor „méltó” vagy „nem méltó” került szóba.
És igen, minden minőség bennünk van. De sokszor írtam ezt. Zavart sokáig: mikor írtam, ilyen és olyan „rossz” minőséget fogadtam, véltem magamban felfedezni, jött a „vigasz”: jaj, nem is vagy te olyan! Szeretni való vagy, meg tündérke, meg stb. Nem is tudtam magamban ezt mire vélni, hiszen eleinte pont azért mondtam ilyet, mert bizonytalan voltam önmagamban, saját magam nem tudtam szeretni, kellett a külső megerősítés, de mikor megkaptam, akkor egy idő után (beteltem vele) elkezdtem meglátni, önmagam csak akkor élhetem meg a teljességet, ha az önmagam előtt lehazudott, nem látott dolgaim is elfogadom. Nincs mese, meg egér út. Bennem van a rossz is a sötét is, a jó is, egyszerre vagyok szerethető és utálható, stb. Nem beszélve arról, h valójában nem nekem szólt a „szeretlek”, hanem csak a képnek, amit játszottam. És akit nem mertem bevállalni, sírt a szeretetért odabent.
Helyén van-e ez bennem? NINCS. Máskülönben nem foglalkoznék vele ennyit! Magam sem értem, h vannak itt olyanok, akik azt vélik rólam, abban a tudatban élek, h tökéletes vagyok. Azt sem, mikor „csalódnak” bennem, na ez meg az a hozzászólásom nem volt olyan „buddhanitás”. Eleinte SZÉGYELLTEM érte magam, aztán meg rájöttem na szép vagyok, önsajnálat, önostor. Aztán megláttam a paradox oldalát. Na itt aztán kiírtam magamban mindent, amit csak tudtam, amennyire önhazugságaim engedték, annak megfelelően vállaltam magam. Sőt, még azon túl is, hiszen minden hozzászólásom, reakcióm itt „dokumentálva” van, csak újra kell olvasnom.
Nincs mese utána kellett mennem: elvárások, na azok vannak ilyenek-olyanok is. Ki mit lát bennem aszerint (+ saját elvárásaim önmagammal szemben!). Csalódás, na hát ez van, vagy beillettem a képbe, vagy nem. Közben önmagamban is kerestem a képet, mi ez? Igen, nagy adag megfelelés. Hogy szeressenek! De hiába szerettek itt is sokan, mégis azon rágódtam, kik azok akik nem szeretnek itt, sőt, utálnak! Ettem a kefét. Na aztán megláttam: saját magam tükrei. Önutálatom: NEM KELLEK! Azt hittem ezen már túl vagyok, de korántsem, ma is ezért járok vissza. Szembesülni önmagammal, tanulni, önmagamról. Kinek tetszik? Kinek nem? Hát Istenem. Járjon utána.
Nem okolhatok senkit semmiért, önmagam káprázatát, játszmáit álarcait kell feltérképeznem. Itt is mindjárt egy: a BOHÓC. De nehéz elengednem. Mivel azt élem, csak őt szeretik bennem! (mekkora önbecsapás, mi?) És, jaj, mi lesz, ha elveszik? Maradok pucéran: félelemmel, fájdalommal a „NEM KELLEK”-KEL! Miközben tudom, az elmémmel, saját magammal csinálom, és a bohóccal is csak annyi a baj, h álarc, hamis báb, nem szívből jövő jókedv (bár ezt már észre sem veszem, azt hiszem h az!!), és ha ezt leteszem és szembenézek, elfogadom saját lehazudott oldalam, majd színre lép a szívből jövő nevetés. tehát ha üzletszerűen nézem, sokkal jobban is járnék ezzel az üzlettel.
Egyenlőre itt tartok. Kimutatom, van bennem gonosz, rossz meg sötét. LÁSSANAK, még ha jelen pillanatban remeg is a térdem. Konkrétan be vagyok tojva tőle. És ez nem vicces, csöppet sem! De nem akarom többé a kereteket: légy „buddhanitás”. Nem tudok már az lenni. Vagy így mindenestől kellek, vagy sehogy. Bár most jelenleg a NEM KELLEK -nél tartok.
Na látod, sarkalatos még ez bennem, fortyog rendesen, még abszolút nincs a helyén! De ez kell, h végre ne csak papolni tudjam: ez a teljesség, hanem végre önmagamba befogadva, ÉLJEM végre! Elég volt a szavakból. lépésről-lépésre kell mennem, de legszívesebben szaladnék. De ha túl leszek, na az már az igazi szabadsághoz vezető lépés lesz.
Azt hiszem ez a gyökere minden bajomnak mostanában. A téves önazonosulások. Munka van, bőven. Nagy adag halogatással, meg fájdalommal. De ki tegye meg helyettem? Senki nem tud helyettem élni. Ez az én saram, felelősségem.
És akkor rendjén lesz bennem, ha azt is mondják rám, hogy „jó vagyok” vagy azt, hogy „rossz vagyok”.
Na de most komolyan Ademon, félre a játékkal
Kereteket írtad.
Nem is tudod ennek mennyire örültem, mikor „méltó” vagy „nem méltó” került szóba.
És igen, minden minőség bennünk van. De sokszor írtam ezt. Zavart sokáig: mikor írtam, ilyen és olyan „rossz” minőséget fogadtam, véltem magamban felfedezni, jött a „vigasz”: jaj, nem is vagy te olyan! Szeretni való vagy, meg tündérke, meg stb. Nem is tudtam magamban ezt mire vélni, hiszen eleinte pont azért mondtam ilyet, mert bizonytalan voltam önmagamban, saját magam nem tudtam szeretni, kellett a külső megerősítés, de mikor megkaptam, akkor egy idő után (beteltem vele) elkezdtem meglátni, önmagam csak akkor élhetem meg a teljességet, ha az önmagam előtt lehazudott, nem látott dolgaim is elfogadom. Nincs mese, meg egér út. Bennem van a rossz is a sötét is, a jó is, egyszerre vagyok szerethető és utálható, stb. Nem beszélve arról, h valójában nem nekem szólt a „szeretlek”, hanem csak a képnek, amit játszottam. És akit nem mertem bevállalni, sírt a szeretetért odabent.
Helyén van-e ez bennem? NINCS. Máskülönben nem foglalkoznék vele ennyit! Magam sem értem, h vannak itt olyanok, akik azt vélik rólam, abban a tudatban élek, h tökéletes vagyok. Azt sem, mikor „csalódnak” bennem, na ez meg az a hozzászólásom nem volt olyan „buddhanitás”. Eleinte SZÉGYELLTEM érte magam, aztán meg rájöttem na szép vagyok, önsajnálat, önostor. Aztán megláttam a paradox oldalát. Na itt aztán kiírtam magamban mindent, amit csak tudtam, amennyire önhazugságaim engedték, annak megfelelően vállaltam magam. Sőt, még azon túl is, hiszen minden hozzászólásom, reakcióm itt „dokumentálva” van, csak újra kell olvasnom.
Nincs mese utána kellett mennem: elvárások, na azok vannak ilyenek-olyanok is. Ki mit lát bennem aszerint (+ saját elvárásaim önmagammal szemben!). Csalódás, na hát ez van, vagy beillettem a képbe, vagy nem. Közben önmagamban is kerestem a képet, mi ez? Igen, nagy adag megfelelés. Hogy szeressenek! De hiába szerettek itt is sokan, mégis azon rágódtam, kik azok akik nem szeretnek itt, sőt, utálnak! Ettem a kefét. Na aztán megláttam: saját magam tükrei. Önutálatom: NEM KELLEK! Azt hittem ezen már túl vagyok, de korántsem, ma is ezért járok vissza. Szembesülni önmagammal, tanulni, önmagamról. Kinek tetszik? Kinek nem? Hát Istenem. Járjon utána.
Nem okolhatok senkit semmiért, önmagam káprázatát, játszmáit álarcait kell feltérképeznem. Itt is mindjárt egy: a BOHÓC. De nehéz elengednem. Mivel azt élem, csak őt szeretik bennem! (mekkora önbecsapás, mi?) És, jaj, mi lesz, ha elveszik? Maradok pucéran: félelemmel, fájdalommal a „NEM KELLEK”-KEL! Miközben tudom, az elmémmel, saját magammal csinálom, és a bohóccal is csak annyi a baj, h álarc, hamis báb, nem szívből jövő jókedv (bár ezt már észre sem veszem, azt hiszem h az!!), és ha ezt leteszem és szembenézek, elfogadom saját lehazudott oldalam, majd színre lép a szívből jövő nevetés. tehát ha üzletszerűen nézem, sokkal jobban is járnék ezzel az üzlettel.
Egyenlőre itt tartok. Kimutatom, van bennem gonosz, rossz meg sötét. LÁSSANAK, még ha jelen pillanatban remeg is a térdem. Konkrétan be vagyok tojva tőle. És ez nem vicces, csöppet sem! De nem akarom többé a kereteket: légy „buddhanitás”. Nem tudok már az lenni. Vagy így mindenestől kellek, vagy sehogy. Bár most jelenleg a NEM KELLEK -nél tartok.
Na látod, sarkalatos még ez bennem, fortyog rendesen, még abszolút nincs a helyén! De ez kell, h végre ne csak papolni tudjam: ez a teljesség, hanem végre önmagamba befogadva, ÉLJEM végre! Elég volt a szavakból. lépésről-lépésre kell mennem, de legszívesebben szaladnék. De ha túl leszek, na az már az igazi szabadsághoz vezető lépés lesz.
Azt hiszem ez a gyökere minden bajomnak mostanában. A téves önazonosulások. Munka van, bőven. Nagy adag halogatással, meg fájdalommal. De ki tegye meg helyettem? Senki nem tud helyettem élni. Ez az én saram, felelősségem.
És akkor rendjén lesz bennem, ha azt is mondják rám, hogy „jó vagyok” vagy azt, hogy „rossz vagyok”.
Sokféle tükör létezik .
Itt nyugodtan a képibe vághatom magamnak , hogy az egyes felvetések milyen reflexiókat váltanak ki belőlem , míg a valóság egy másik szintjén , a köznapi életben ugyanezt már nem teszem meg gyávaságból , udvariasságból stb . Gyakorlóterep , de mihez is ? Üdvözlettel : felacsó
U . i . : Mások megszólalásai sokszor esztétikai élvezetet okoznak , a megfogalmazások sok esetben inspirálóak , többnyire segítőek , de mindenképpen a pillanatnyi állapotot önkifejezőek . Olyanok , mint a macs simogatása oda – vissza .
Sokféle tükör létezik .
Itt nyugodtan a képibe vághatom magamnak , hogy az egyes felvetések milyen reflexiókat váltanak ki belőlem , míg a valóság egy másik szintjén , a köznapi életben ugyanezt már nem teszem meg gyávaságból , udvariasságból stb . Gyakorlóterep , de mihez is ? Üdvözlettel : felacsó
U . i . : Mások megszólalásai sokszor esztétikai élvezetet okoznak , a megfogalmazások sok esetben inspirálóak , többnyire segítőek , de mindenképpen a pillanatnyi állapotot önkifejezőek . Olyanok , mint a macs simogatása oda – vissza .