Ha megjelenne előtted az Igazság, akkor milyen lenne?
Hogy nézne ki, ha kinézne, milyen érzése, hangulata lenne ha lenne…?
Elképzeléseket, leírásokat körülírásokat várok. Lehet írni bármit!
Ha megjelenne előtted az Igazság, akkor milyen lenne?
Hogy nézne ki, ha kinézne, milyen érzése, hangulata lenne ha lenne…?
Elképzeléseket, leírásokat körülírásokat várok. Lehet írni bármit!
Szerintem akkor Isten jelenne meg,de biztos hogy emberi
Szerintem akkor Isten jelenne meg,de biztos hogy emberi tulajdonságok alapján nem tudnám megragadni.Vagyis szavakkal nehezen lehetne elmondani,mit láttam,mit éreztem…stb…
Szerintem akkor Isten jelenne meg,de biztos hogy emberi
Szerintem akkor Isten jelenne meg,de biztos hogy emberi tulajdonságok alapján nem tudnám megragadni.Vagyis szavakkal nehezen lehetne elmondani,mit láttam,mit éreztem…stb…
Elsöprő
lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal . A hamisság iszkolna belőlem a tekintetétől .Lelkem pőre csontváza nézne , ha nézhetne szemközt Vele .Legalábbis remélem , hogy maradna annyi tiszta lényegem . Üdvözlettel : felacso
Kösz Felacsó,hogy kisegítettél.Te meg tudtad fogalmazni:)
Kösz Felacsó,hogy kisegítettél.Te meg tudtad fogalmazni:)
Te férfinak látnád ?
Nekem kicsit nőiesnek tűnt . Üdvözlettel : felacso
Hát ,ha már pólusokra bontanánk,akkor az már megint nem az
Hát ,ha már pólusokra bontanánk,akkor az már megint nem az lenne,amit keresünk:)
Elsöprő
lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal . A hamisság iszkolna belőlem a tekintetétől .Lelkem pőre csontváza nézne , ha nézhetne szemközt Vele .Legalábbis remélem , hogy maradna annyi tiszta lényegem . Üdvözlettel : felacso
Kösz Felacsó,hogy kisegítettél.Te meg tudtad fogalmazni:)
Kösz Felacsó,hogy kisegítettél.Te meg tudtad fogalmazni:)
Te férfinak látnád ?
Nekem kicsit nőiesnek tűnt . Üdvözlettel : felacso
Hát ,ha már pólusokra bontanánk,akkor az már megint nem az
Hát ,ha már pólusokra bontanánk,akkor az már megint nem az lenne,amit keresünk:)
Itt van körülöttünk!
Az Igazság itt van körülöttünk, nap mint nap látjuk, érzékeljük a természetben.
A Csillagokban, növényben, állatban. Szinte mindenütt, ami nem emberi.
Bennünk is ott van, csak nem mindig vesszük észre…
És néha megcsillanhat a Kedvesed szemében is, s akkor boldognak érezheted magad…
Ilyen egyszerű, szerintem! :))
„néha megcsillanhat a Kedvesed szemében is „
Keresni fogom ! Vágyat , titokzatosságot , elrévedést , bűbájt már láttam a szemében . Olykor huncutságot is. Esetleg bíztatást. De hogy ott is rejlhet ( rejtőzködhet ) az igazság , az eddig még fel sem merült bennem .
Üdvözlettel : felacso
U . i . : Talán mert mindig lejjebb véltem megtalálni .
Itt van körülöttünk!
Az Igazság itt van körülöttünk, nap mint nap látjuk, érzékeljük a természetben.
A Csillagokban, növényben, állatban. Szinte mindenütt, ami nem emberi.
Bennünk is ott van, csak nem mindig vesszük észre…
És néha megcsillanhat a Kedvesed szemében is, s akkor boldognak érezheted magad…
Ilyen egyszerű, szerintem! :))
„néha megcsillanhat a Kedvesed szemében is „
Keresni fogom ! Vágyat , titokzatosságot , elrévedést , bűbájt már láttam a szemében . Olykor huncutságot is. Esetleg bíztatást. De hogy ott is rejlhet ( rejtőzködhet ) az igazság , az eddig még fel sem merült bennem .
Üdvözlettel : felacso
U . i . : Talán mert mindig lejjebb véltem megtalálni .
Azért és érdekelnek a válaszok, mert már egy ideje foglalkoztat
Azért és érdekelnek a válaszok, mert már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy miért is keresi itt mindenki az igazságot? Az egész ezo meg spiritualitás erről szól, de mi a lényeg?
Egyáltalán mitől Igazság az Igazság? Mi jelent ez a szó? Mert így sterilen ez semmit sem jelet egy keresés szempontjából, szóval Minek (?) az igazságát keressük mi? Először meg kéne határozni, hogy miért is jó az nekünk, ki mit vár tőle, miért fontos neki mire fogja használni?
Ez ugyanaz a dilemma, mint a Galaxis Útikalauz-ban az Igazság nagy kérdése, a válasz a mindenségre: 42. De miért? Tán rosszul van feltéve a kérdés… vagy nem is volt kérdés? Egyáltalán melyik szemszögből keressük vagy… he? 🙂
Csak úgy igazságként bármit fel lehet hozni, az előttem lévő monitornak is megvan a maga igazsága, pl. az, hogy itt van előttem, sötét színű… mennyi kell? 🙂
Szóval nem ártana tisztázni az alapkérdéseket, hogy egyáltalán tudjuk, hogy merre, hol, mikor, miért keressük! 🙂 Vagy egyáltalán minek az Igazságát keresitek? Az életnek, a létezésnek, Istennek, Keregebugraszt-nak vagy tán a kakaós palacsintának???? 🙂
Ez a tipikus „vak vezet világtalant” eset…
Igazság, szabadság, önmegvalósítás, megvilágosodás… Ezek
Igazság, szabadság, önmegvalósítás, megvilágosodás… Ezek szerintem spirituális szempontból egymás szinonimái. De ha ragaszkodunk az igazság meghatározásához, akkor szerintem a következőképpen lehet meghatározni: Az igazság önmagad igazsága. Ha megakarod ismerni, önmagadat kell megismerned. Ha megismerted önmagad, akkor az igazság feltárul előtted, mint lét-tudat-üdv.
Ez Maharsi tanítása:
,,A tudatosság természete: lét-tudat-üdv”
Ez Maharsi tanítása:
,,A tudatosság természete: lét-tudat-üdv”
Hát semmiképpen nem „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás
Hát semmiképpen nem „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal”. Bár az érzékelés megváltozik. Valódi érzékeléssé válik. Nem csak időnként beszűrődik a valóság az elme kaotikus működésének réseiben, hanem totalitássá válik. Mindig most van. Egyszerűen csak történik minden. Átélhető, mert az idő nem létezik, az elme nem csapong. Mindent áthat a tökéletesen rend. Nem is létezik más. Körbe nézel és minden, amit tapasztalsz eleven és élő.
Na igen, ezt én már megéltem. Pont így. Csak ennyit akar
Na igen, ezt én már megéltem. Pont így. Csak ennyit akar mindenki? Ezért ez az egész? 😀
(egyébként meg ez nem volt válasz a kérdésre)
mér’, a „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal” tök
mér’, a „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal” tök jól nézhet ki…. 🙂
Szívesen találkoznék vele én is. 🙂 Amúgy tuti, h büntibe vagyok idelent, mert ha varázshatalmam lenne, én nem bírnám ki, hogy ne varázsoljak egy csomó lenyűgöző és aranyló sárga izét lilás illattal ahova kedvem támad…:)))
Tök jó játék lehet ott lenni, ahol semmi sincs…… de bármi és minden, amit csak akarsz…:)))
Na ezért nem is annyira érdekes ez az egész „van e igazság vagy nincs és ha mégis mi az” – történet…:) Ez még olyan komoly dolog. A teremtés meg inkább humoros, szerintem. (de ez különvélemény :). Kedvencem, a Dogma című film ebben a műfajban. Láttátok? Szerintem az valószínűleg közelebb áll a valósághoz, mint az a sok komoly intellektuális elképzelés, kérdés és kétely, amiket itten együttesen görgetünk és manifesztálunk ezerrel ezen az oldalon…. (persze én is….– ez is vicces… :)))
Remélem eljutok a Nagy Játszótéren Játszok Szabadon Ahol Látszik Hogy Minden Úgy Jó Ahogy Van és Minden Világos Már Végre – állapotba bele, mielőtt meghalok. 🙂 De legkésőbb akkor…:)))
Namaszte
De jól tudod:)
De jól tudod:)
Azért és érdekelnek a válaszok, mert már egy ideje foglalkoztat
Azért és érdekelnek a válaszok, mert már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy miért is keresi itt mindenki az igazságot? Az egész ezo meg spiritualitás erről szól, de mi a lényeg?
Egyáltalán mitől Igazság az Igazság? Mi jelent ez a szó? Mert így sterilen ez semmit sem jelet egy keresés szempontjából, szóval Minek (?) az igazságát keressük mi? Először meg kéne határozni, hogy miért is jó az nekünk, ki mit vár tőle, miért fontos neki mire fogja használni?
Ez ugyanaz a dilemma, mint a Galaxis Útikalauz-ban az Igazság nagy kérdése, a válasz a mindenségre: 42. De miért? Tán rosszul van feltéve a kérdés… vagy nem is volt kérdés? Egyáltalán melyik szemszögből keressük vagy… he? 🙂
Csak úgy igazságként bármit fel lehet hozni, az előttem lévő monitornak is megvan a maga igazsága, pl. az, hogy itt van előttem, sötét színű… mennyi kell? 🙂
Szóval nem ártana tisztázni az alapkérdéseket, hogy egyáltalán tudjuk, hogy merre, hol, mikor, miért keressük! 🙂 Vagy egyáltalán minek az Igazságát keresitek? Az életnek, a létezésnek, Istennek, Keregebugraszt-nak vagy tán a kakaós palacsintának???? 🙂
Ez a tipikus „vak vezet világtalant” eset…
Igazság, szabadság, önmegvalósítás, megvilágosodás… Ezek
Igazság, szabadság, önmegvalósítás, megvilágosodás… Ezek szerintem spirituális szempontból egymás szinonimái. De ha ragaszkodunk az igazság meghatározásához, akkor szerintem a következőképpen lehet meghatározni: Az igazság önmagad igazsága. Ha megakarod ismerni, önmagadat kell megismerned. Ha megismerted önmagad, akkor az igazság feltárul előtted, mint lét-tudat-üdv.
Ez Maharsi tanítása:
,,A tudatosság természete: lét-tudat-üdv”
Ez Maharsi tanítása:
,,A tudatosság természete: lét-tudat-üdv”
Hát semmiképpen nem „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás
Hát semmiképpen nem „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal”. Bár az érzékelés megváltozik. Valódi érzékeléssé válik. Nem csak időnként beszűrődik a valóság az elme kaotikus működésének réseiben, hanem totalitássá válik. Mindig most van. Egyszerűen csak történik minden. Átélhető, mert az idő nem létezik, az elme nem csapong. Mindent áthat a tökéletesen rend. Nem is létezik más. Körbe nézel és minden, amit tapasztalsz eleven és élő.
Na igen, ezt én már megéltem. Pont így. Csak ennyit akar
Na igen, ezt én már megéltem. Pont így. Csak ennyit akar mindenki? Ezért ez az egész? 😀
(egyébként meg ez nem volt válasz a kérdésre)
mér’, a „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal” tök
mér’, a „lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal” tök jól nézhet ki…. 🙂
Szívesen találkoznék vele én is. 🙂 Amúgy tuti, h büntibe vagyok idelent, mert ha varázshatalmam lenne, én nem bírnám ki, hogy ne varázsoljak egy csomó lenyűgöző és aranyló sárga izét lilás illattal ahova kedvem támad…:)))
Tök jó játék lehet ott lenni, ahol semmi sincs…… de bármi és minden, amit csak akarsz…:)))
Na ezért nem is annyira érdekes ez az egész „van e igazság vagy nincs és ha mégis mi az” – történet…:) Ez még olyan komoly dolog. A teremtés meg inkább humoros, szerintem. (de ez különvélemény :). Kedvencem, a Dogma című film ebben a műfajban. Láttátok? Szerintem az valószínűleg közelebb áll a valósághoz, mint az a sok komoly intellektuális elképzelés, kérdés és kétely, amiket itten együttesen görgetünk és manifesztálunk ezerrel ezen az oldalon…. (persze én is….– ez is vicces… :)))
Remélem eljutok a Nagy Játszótéren Játszok Szabadon Ahol Látszik Hogy Minden Úgy Jó Ahogy Van és Minden Világos Már Végre – állapotba bele, mielőtt meghalok. 🙂 De legkésőbb akkor…:)))
Namaszte
De jól tudod:)
De jól tudod:)
Igazság, na, az nincs. :))
Úgy értem, nem létezik. 🙂
Namaszte
Igazság, na, az nincs. :))
Úgy értem, nem létezik. 🙂
Namaszte
Valóban nincs igazság?
Kifejtenéd ezt részletesebben?!
Valóban nincs igazság? Akkor miről beszélünk, amikor ezt a szót használjuk?
Szerintem a leghétköznapibb értelemben az igazság az ami
Szerintem a leghétköznapibb értelemben az igazság az ami valójában van vagy történik. Maga a legigazabb valóság. Egy nyomozási ügyben mi az igazság? Hát ami valójában történt, nem? 🙂
Legkonkrétabban szerintem a jelen pillanat mindenestül, a jelen milyensége.
De persze megint kérdezem: Minek az igazsága kellene? 🙂
De persze megint kérdezem: Minek az igazsága kellene? 🙂
Az igazság, mint relatív, szubjektív és változó gyakorlat
Ez az igazság dolog is olyan, mint a többi. 🙂 Attól függ, milyen szinten, egyénileg, vagy kollektíven, elméletileg, vagy gyakorlatban, „közös igazságunkat” élve, vagy az igazságot kereső állapotban, ezen a bolygón, vagy egy távoli galaxis nézőpontjából, most, vagy mindörökké, vagy egy bizonyos időtávlatból szemlélve keressük találjuk, fogalmazzuk vagy éljük-e meg.
Abszolút relatív. És bár létezhet kollektív igazság is, csak időleges. Egyéni utak találkozásánál, amelyek azután egy idő múlva, még ha egy emberélet is, vagy akár az egész emberiség létezésének időszaka, továbbgördülnek saját útjaikon, más irányokat írva le, más igazságokat látva és megélve.
Ugyanaz a dolog ráadásul, másnak tökéletesen mást jelenthet. Az oroszlánnak az áldozata halálán, sőt megölésén keresztül vezet az éltető erőhöz az út. Akkor most hol itt az igazság? Sehol, és mindenhol. Az oroszlánnak az ölés az igazsága, mert az élete része, a gazellának meg a futás az életéért, mert az.
Ademonnal sem teljesen értek egyet, bár egy helyen magam is írtam, hogy aki a tolvaj, az a tolvaj, még hanem is derül ki, és ez egy igazság. De ennek is több szintje lehet, mert ha pl. nem derül ki, pedig tegyük fel, mindet elkövetnek hogy így legyen, az sem véletlen, és az Élet igazsága, h ha pl. valaki mást büntetnek, amiből valamit megtanul, erőre tesz szert még ha nem is tudja bebizonyítani az igazát, magasabb rendű, mint ami történt.
Az igazság az :)), hogy bármi történik, nem dolgunk azt feltétlenül és mindig átlátni és keresni az igazságot, pusztán talán időnként a magunkét, amely ugyanúgy változik, ahogy fejlődünk és haladunk az úton. Kiegészül, átlényegül megszelídül, megerősödik, stb….
És végső soron ez az igazság sem igazság, amit leírtam, mert ez is csak az én nézőpontomból született, most, ebben az életben, és erre vonatkozólag. Átmeneti, mint minden.
Talán a szellemi törvényekre lehetne leginkább kimondani azt, hogy igazságok, mint h pl. „egy dolog állandó ebben a földi életben, és az a változás”. De ezeknek is csak addig van hatályuk, amíg éljük, vagy nem éljük őket. Gondolatok, amelyek vannak, akiknek segítenek. Gondolatok, és mint ilyenek, lényegében lényegtelenek az Élet szempontjából. 🙂
Mert az élet ott kezdődik, amit élni tudunk, és abban is végződik. A többi csak plusz. Dekoráció, ami segíthet, ha akarjuk.
Azt hiszem, a lényeg az, hogy végül le tudjuk tenni az összes elméletet, és filozófiát, okfejtést, és kérdést. Kételyt és analógiát, hitet és hiedelmet. Könyvet és egymás kérdezését: jó ez? igaz ez? A keresést: az igazságét, a valóságét, az istenét, önmagunkét, a helyünkét….stb
Azt hiszem ez a feltétele annak hogy valóban élni tudjunk.
Valami ilyesmit jelent a semmi „igazsága”. Hogy valójában nincs semmi csak amit tenni vagyunk képesek (és ahogy), ami önmagáért beszél, tanít és old, de senki sem tudja megmondani senkinek, mi van, és mi a dolga, mi az igazság és hogy lenne jó. És az válik önálló, és teljes emberré, aki ezt ÉLI. (Nem csak tudja)
Ugyanarról a dologról mindenki tökéletesen mást gondol és más képet alkot önmagában. Ugyanaz a dolog annyiféle dolgot jelent a világban, ahányan felfogják.
Ez is egy igazság, ami talán az egyik „végső”. De amit szintén túlhaladunk. Mint ahogy Newton igazsága igazság volt a maga idejében, és részlegesen még egy ideig talán ma is, de azóta már sok más fizikus igazsága túlhaladta és ledöntötte ezeket az igazságokat. Kiderült, hogy új igazság az igazság. :))
és tényleg. 🙂
U.I. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy míg az igazság mulandó, változó és relatív a Földön, mondhatnánk, hogy az örökkévaló, az isteni, az önvaló és a többi viszont az egyetlen igazság, ami valóban az. Hiszen az nem viselkedik úgy, mit az előbb felsoroltak.Ezért mondta Jézus, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet.”
csakhogy ez kimondva is, elmélet marad..:)) ez az egészben a legjobb. Ezért nem lehet igazság. mert csak a megélt igazság igazság, de az megint szubjektív lesz. :))
Ilyen az élet. Szerintem ezért van, hogy a megfogalmazás, a kérdezés, a keresés, a filozófia, az ezotéria, a belső képek.stb.stb igazából minden és bármi ami bármilyen szintű manifesztáció, nem az igazság, de még csak nem is valódi élet. Mert csak az, amit letettünk ide a földre, cselekedet, teremtés által, magukból, az az élet, az hordozza a hármasságot. A többi szó, írás, olvasás, gondolat stb, ami elszáll, és a tanulásunk végén el is száll, és a tettek lépnek a helyébe. Az élet.
Namaszte
Ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni, vagyis milyen a
Ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni, vagyis milyen a helyes magatartás és cél, és mi annak az igazsága?
Úgy, hogy nem úgy akarsz élni, hogy megkeresed az igazságot, ami
Úgy, hogy nem úgy akarsz élni, hogy megkeresed az igazságot, ami szerint élsz, hanem úgy, hogy élsz, és azáltal találsz valami igazság-félére, ami azonban nem annyira fontos hogy megfogalmazd, mint hogy éled. Lépsz, és elesel, lépsz és megbocsátod. Aki él az vét, de senki sem él vétkek és tévedések nélkül. Másét nem dolgom látni csak ha a magam tanulását szolgálja. A sajátomat sem dolgom feltétlenül látni, csak élni és levonni a tanulságot.
nem mentjük meg magunkat semmitől az által, hogy elméletben próbáljuk meg először megérteni hogyan kellene élnünk, milyen igazságok mentén. csak segít, amikor feldolgozunk. de csak azért. hogy meg merjük tenni a következő lépést. A végén valami olyasmire jövünk rá, hogy csak lépnünk kell, egyiket a másik után.
A sorsban benne van, amit meg kell élnünk, és a buktatók, amiket szintén meg kell élnünk, ezekkel születünk a képességeink és a hiányosságaink által, ezek nélkül nem fejlődnénk, kár azon filózni, hogyan csinálhatnánk „jobban, többet, máshogy”. Azok a feladataink, amik, azok a nehézségeik, amik. Kár, bármi külsőhöz mérni magunkat, az életünket, a képességeinket, bármilyen ideálhoz, okossághoz, igazsághoz, sőt, mesterhez, vagy bármihez.
Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. Annyira, hogy ez az igazság is most az én igazságom, lehet h a tied teljesen más. De nem az a lényeg, h más, vagy miben, hanem az, hogy működik. 🙂
Namaszte
És mi alapján alakul ki az igazságunk?
És mi alapján alakul ki az igazságunk?
Te nagyon kíváncsi vagy. Mire akarsz rájönni pontosan?
Képzeld
Te nagyon kíváncsi vagy. Mire akarsz rájönni pontosan?
Képzeld el, hogy MINDEN LÉTEZŐ egy igazság.
Igazság, hogy itt gépelek és igazság hogy úgy érzem, fordulóponton van az életem.
Mi alapján alakul ki? Hát „én” alapján. Mit tudom én, de nem is érdekes.
Más igazságát nem tudhatom mert mindent „én” tapasztalok. Ezért nem is érdemes megkérdezni, legfeljebb meghallgatni, mert ha elmondja, nekem is szól. De amit elmond és amit én hallok, az két, teljesen különböző dolog.
Az életünk az igazságunk, a tetteink, és elhatározásaink, és a belső világunk, amiből kiindul az egész.
Csak mi magunk tudhatjuk, „igaz” módon élünk-e, mi a végső igazságunk, és nem is tartozik senki másra. Belőlünk indul ki, és az életünk sokféle kis igazságán keresztül belénk tér végül vissza.
Ami közben történik, az az érdekes.
Namaszte
Nos kutyasétáltatás alatt beszélgettem a szívemmel és azt mondta
Nos kutyasétáltatás alatt beszélgettem a szívemmel és azt mondta vigyázzak a spirituális elméletekkel és igazságokkal, mert nem jó irányba visznek, és nem teljesen az igazságot tükrözik. És nem kell minden elhinni még a megvilágosodott mestereknek se, még akkor se ha nagyon igaznak tűnnek amit mondanak. Ne a szavakban keresem a hitelességüket, hanem inkább az érzelmeikben.
Érdekes nem? 🙂
amiről a mesterek beszélnek ,szerintem az a szolipszizmus.
csak
amiről a mesterek beszélnek ,szerintem az a szolipszizmus.
csak nem tudják érthetően elmondani
szolipszizmus = csak én magam
A ” mindenki egy ” – nek lehet egy értelmezése .Az a tudatállapot , amit megtapasztaltak , valószínűleg erre a felismerésre vezette őket .A megélése következményeként olyan erősséggel tapasztalhatták meg az ősközöst , hogy érzekelik ugyan a felszín különbségeit , de nem képesek végső valóságnak tekinteni azokat a maguk számára . Te , hogy viselkednél , ha a mozipadsorból (a többi szövegkönyvíró mellé ) beléphetnél a kedvenc filmedbe , és belülről tapasztalnád meg azt ? Magadat vélnéd az egyetlen valóságosnak a szereplők közül ? Üdvözlettel : felacso
álom világ,amiben különféle illúziók hatást gyakorolnak ránk,az
álom világ,amiben különféle illúziók hatást gyakorolnak ránk,az érzelmeinkre,gondolatainkra,viselkedésünkre
de ha eltávolodsz ,elzárkózol előlük,akkor egy üres,vagy max észlelő tudat maradsz
és hogy a többi ember valós-e vagy csak szintén illúzió……..
és mi a célja ennek
mi van utána
lehet hogy semmi
Dehogy nem!:)
http://www.layakriya.hu/
http://www.youtube.com/watch?v=jkZ3np842Wk
Meg ez itt mind:)…
És egyébként érdemes lenne mindenkinek tanulmányozni a Szolipszizmust,-itt az oldalon-,mert ez
által érthető meg tökéletesen ,hogy ,,hogyan vagyok Isten ?”,és az egész megvilágosodás kérdése.
LÁSZLÓ ANDRÁS
Dr. László András: Criteria Traditionalitatis
László András: Néhány észrevétel az emberi élet időbeli tagoltságát illetően
László András: Halál és halhatatlanság
László András: Az élet és az életfelettiség elve
László András: Kultúra és szellemiség
László András: Prodinitiatio, initiatio et suprarealificatio metaphysica
László András: Az Isten és az Istenség tradicionális felfogása
László András: A szexualitás szakrális és profán arculata – aforizmák
Innentől már könnyebb a nyelvezet:)
http://www.bujiferenc.hu/
BUJI FERENC
Buji Ferenc: A misztika helye a vallásban
Buji Ferenc: Ami egyetemes és ami nem: néhány gondolat a katolicitás problémájáról
Buji Ferenc: Egy meghiúsult vita tanulságai
HORVÁTH RÓBERT
Horváth Róbert: Lét, létezés, létező
Horváth Róbert: A szellem fogalma
Horváth Róbert: A „távoli szerelem ” metafizikája
Dr. Horváth Róbert: Egy abszurdum és skandalum, ami Nagy Misztérium
Horváth Róbert: A tudatosság fokozatai
Horváth Róbert: Isten-fogalmunk tökéletesítése
Horváth Róbert: Az exoterizmus és az ezoterizmus
BARANYI TIBOR IMRE
Baranyi Tibor Imre: Mágikus szolipszizmus
Dr. Baranyi Tibor Imre: A lét és a tudat egysége
Dr. Baranyi Tibor Imre: A tutaj és a túlpartra való átkelés
Dr. Baranyi Tibor Imre: A spirituális megvalósítás veszélyeiről
Baranyi Tibor Imre: A metafizikai Tradíció
Baranyi Tibor Imre: Néhány szempont a magyarországi egyházak minőségi megítéléséhez
TOVÁBBI SZERZŐK
Németh Norbert: Az Aranykor, mint a tudat eredeti állapota
Szongott Rudolf: A Fény
Szongott Rudolf: A transzcendens hatalom birtokosa
Hát itt mindenki elég jól elmondja amit hiányoltál….
A Bibliában van álllítólag egy olyan tartalmú
mondás , hogy a szív szava megtévesztő .
Ennek ellenére én is inkább a szívemre hallgatok , még akkor is , ha az agyam másképp gondolná a dolgot . A mesterekhez én is alapvetően érzelmileg viszonyulok : a nekem nem rokonszenvesnek tűnőtől sajnos sokszor még azt is kétséggel fogadom , és felülvizsgálom , amiben egyébként azelőtt hittem . Üdvözlettel . felacso
Na akkor most mi legyen az irányjelző? Jobban esetleg nem
Na akkor most mi legyen az irányjelző? Jobban esetleg nem akarnak még összezavarni minket? 🙂
Hogy jól kövessük a szív szavát, előtte meg kell érteni, hogy mit is akar a szív. Ha megértettük a lényeget, az igazságot, akkor már azt is tudni fogjuk, hogy melyik irány lesz a helyes.
Szerintem a szív
igazabbat mond mint az agy , az érzelmek szimata gyorsabban vezet jó nyomra , mint gondolatoknak a dzsungelt felülről pásztázó fürkészei .
Egy veszély van csak : a legtöbb ember nem áll ( t ) szóba a testével , nem figyelte , tudatosította , ápolta az érzelmeit , hanem gyerekkorától agyalásra nevelték , száraz tényekkel etették , és az így kialakult lelki bélcsavaradás elzárta a szívétől , az érzelmeitől . Súlyos bélcsavarodáskor a széklet ellentétes irányba jön , és aki folyamatosan ilyenen rágódik , az a világot is sz..nak ízleli ,érzi .
Enyhébb esetben , saját érzelmek híján , kívülről felkínáltakat tekint az agyával sajátnak , és a testi szükségleteit is a reklámok és az egészségügyi tanácsadók irányítják .
Ha nincsenek ilyen blokkok , tehát a szív szava tiszta és nem az elmélet szól helyette , akkor nyugodtan rábízható az irányítás , mert szükségtelen tapasztalathoz nem fog vezetni , és izgalomban sem lesz hiány , pláne ha hűvös ész ellensúlyozza ki a szaporább dobbanásokat .Üdvözlettel . felacso
Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre
Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre visz akkor sose lehet nyugtunk. A szív egészben jelzi a minőségét annak, ami bennünk van, legyen belső gondolat vagy külső hatás. Ha valami rosszat érzek, akkor mindig megvizsgálom, kívülről belülről, hogy vajon miért érzem ezt. Ez a feladat értelemé és a logikáé. Néha jogos rám nézve a negatív érzés, néha nem. Nem jogos akkor ha valami személyeskedésem van a háttérben, jogos ha valóban történt felém valami „ártalom” kívülről.
Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján
Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján amilyen érzelmeket, hangulatokat sugároznak magukból. Egy összeszedett és kiteljesedett állapotban lévő ember kisugárzása tiszta, szelíd mégis energikus, bölcs, értelmes, belső egyensúlyról árulkodik.
Pongyolán
fogalmaztam . Köszönet a tiszta kifejtésért . Üdvözlettel : felacso
nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi.
de ez tök jó
nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi.
de ez tök jó fejlemény. nagyon jó fejlemény. :))
még jobb lesz, ha már egyáltalán nem keresed a hitelességüket.
csak elveszed, ami neked szól belőlük. (mint tanítás, példa, nem mint szavak, természetesen.)
Namaszte
” mert mindent „én” tapasztalok „
Te legalább vállalod a felelősséget .
Én hárítom , mert a magam számára úgy fogalmazom , hogy én általam tapasztal a bennem is létező .
A pszihológusok ezt deperszonalizációnak hívják . Elég súlyos állapot , de nem aggódom a kórjóslata miatt . ( aggódjon a bennem létező , ha ezt a hangulatot akarja átélni valamilyen perverz okból .)
Namaszte : felacso
Én sem aggódnék
a helyedben Felacsó 🙂
A hagyományos pszichológia szerint van normális és abnormális. Céljuk hogy az abnormális elérje és élni tudja a normálisok életét.
A transzcendens ebben a megközelítésben nem a meghaladása a „normálisnak” hanem kóros állapot. De nekünk elég a tudat, ez felfelé történő fejlődés.
Ha az általunk napi rendszerességgel, szinte sportszerűen végzett egó-leépítés, tudat tágítás az deperszonalizáció nekik, ám legyen 🙂
Normálisság .
Kamaszkoromban vágytam rá és meg is fogalmaztam célként , hogy teljesen normális ( átlagos ) legyek : Pl . ( 2,30 gyerek , 1,20 feleség , stb . )
Köszönöm , azóta jól haladok ebben a dologban , csak a viszonyítási alap , vagyis az elérendő cél (tulajdonsághalmaz , képességhalmaz : beleértve az üres halmazt is ) változott gyökeresen meg , vagyis az , hogy ma már mit tekintek normálisnak .
Üdvözlettel : felacso
Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:)
,,A
Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:)
,,A deperszonalizációs zavart a testi vagy szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése jellemzi”.
Meditálj már egy kicsit ezen a mondatodon:
,,én általam tapasztal a bennem is létező ”
Most akkor ki vagy te? ,és ki az a létező? két külön entitás?
Nem lehet ,hogy te vagy az a létező? Mégis ki a fene lenne más?
Ülj le ,meditálj ezen,egészen addig ,amíg rá nem jössz:)
Csak vigyázz,közben meg ne világosodj!!!:)))
A kabátomnak is van tudata ?
Csak lehet , hogy az enyimből beleférőt kölcsönzi ? Üdvözlettel : felacso
Felelősségvállalás?
Annyi válasz van itt, h hirtelen nem tudtam, az enyémre írtad ezt, tök jó, h felismerem az elköszönésből…:)
érdekes ez a kérdés. most felmerült bennem, h lehet h mégis én tévedek…:)
olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát, hogy nekem azt hiszem jót tett, amikor ilyenformán nézőpontot váltottam és azt mondtam: na próbáljuk ki a „mesterek” ezen bölcsességét:
én vagyok a világ közepe, rajtam keresztül folyik az egész, sőt, tükrözök és minden más is tükröz engem. bennem van az élet matériája, amely dolgozik, csak teszi a dolgát, teremt folyamatosan, teljesen érintetlenül attól, hogy mit „adok a kezébe”.
ha egy tudatalatti rossz sémát, amit még én sem ismertem fel, hogy árt nekem, akkor azt. Ha tudat alatt folyton azt mantrázom, érzem, csak elnyomom, hogy lehetetlenség élnem, akkor azt teremti. ha meg mást, akkor azt.
ez a fajta felelősségvállalás felnövesztett lelkileg gyerekből felnőtté. Rájöttem és megfigyeltem mennyi örökölt mintát cipelünk mindannyian és tudat alatt eszerint élünk. megismertem jobban magam, a szüleim, a volt partnereim, és sok mindenre rájöttem, miért csináltam és miért sikerült, vagy miért nem. Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal-.
De most úgy érzem, ez sem elég.
És tényleg tudnom kéne, ki vagyok, ahhoz, hogy ezt az akarati erőt vmi ás szolgálatába állítsam, azonban többet mégsem adjam ki mások kezébe az életemmel együtt.
Hogy mi a dolgom, vajában. nem az, amit a társadalom vél annak, nem az, amit a szüleim vélnek annak. nem az, amit a volt férjem vél annak, vagy bárki más, lett légyen az maga Jézus Krisztus. Hanem amit „én” szántam magamnak, amivel születtem és most is ott szunnyad, csak még nem tud mindig teljes erővel feltörni, mert annyi más foglalja el a helyét: a számlák, a gondok, az anyagi és testi függőség (itt a májamra, az egészségemre gondolok), a gyermekem iránt érzett ki tudja mennyire valós felelősségérzetem, amit nem tudok beváltani részben és főleg anyagilag az előzőekben felsoroltak miatt, a kényszer, h dolgoznom kell, még ha nem is bírom és nem is az a valódi dolgom, különben …… és jön az anyagi következménysor…..stb
Szóval nem teljesen értem, milyen különbséget látsz a kettőnk hozzáállásában, de érdekel, mert érzem, h va itt számomra egy kulcs, ha ez a kérdésem válaszra lel.
Elsőre nekem úgy tűnik, hogy te ugyanazt képviseled szellemileg amit én, hiszen ha általad tapasztal a benned lévő, az azt jelenti, h a személyiséged-képviselte energiák teremtődnek a belső énen keresztül (így éled meg), tehát tudod, h te vagy a felelős azért, ami körülvesz, és nem más.
Akkor mi a különbség?
Azt gondoltam, ha tudomásul veszem, mit teremtettem, és megtanulok, felelősséget vállalni érte, az felnöveszt majd a feladatokhoz és végül elválik majd az, ami valóban az én dolgom, attól, ami nem az.
Ez egy jó teória volt, és eddig működött is, és sokat fejlődtem általa.
Azonban most ott tartok, h mégis, újra, túl sok mindent akarok vinni amit nem bírok el, pedig látszatra az „enyém”: a hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, és annak. h visszaköltöztem a szüleimhez, valamint h sosem engedtem el őket eddig semmilyen szinten és nem kérdeztem meg magamtól: vajon én mit akarok és mivé akarok válni.
Változtattam ezen és elkezdtem járnia saját utam, ilyen körülmények közt is, rendületlen hittel, hogy ez majd a helyére tesz, megjön a máj, és minden szépen lassan abba a kerékvágásba kerül, ami rólam szól, a én életemről és nem a szüleiméről, vagy másokéról.
De újra itt az utca vége. És megint. Már beláttam, várom, hogy valahogy megszüljem a miértet. De nagyon úgy tűnik a teóriámmal volt mégis valami hiba, ert ha nem lett volna, most is működne.
Kezd derengeni, hogy nem biztos hogy mindazért felelős vagyok, amit látok magam körül, még ha úgy is tűnik elsőre.
Hogy ez az „én”, mégsem az az „én”, a szellemem. Ez még mindig a személyiségem, amit nem én „csináltam” (sajnos), mert olyan életet éltem, hogy hagytam, h megcsinálják helyettem. 🙂 (Jó, mi?)
Ok, de akkor, hogyan tudom elválasztani a kettőt?
A vágyaim nem mérvadóak, ezt már tudom. A félelmeim sem. Ezt is. A társdalom, a szokások, a családi „rend” sem.
Próbáltam arra az új alapra helyezni magamban a dolgot, hogy lássuk be, tételesen az alapján, ahogy működök, mi az, amit képes vagyok jól vinni, amire inspirált vagyok, és valóra is tudom váltani a hétköznapokban, anyagilag lehetőségem is van rá, meg felmérni a prioritásokat.
A szomorú ábra az, hogy a betegség miatt, még mindig a gyógyuás a prioritás, ez teszi helyre a többit: a munkát, a magamért meg a gyerekért való anyagi felelősségvállalást, az elköltözést a szüleimtől, stb.stb.stb…
A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. (zene, könnyű ételek elkészítése, kreativitás megélése, gyógyuló és gyógyító tevékenységek, kevés evés és ivás, sok pihenés, és mosoly, meg béke… :)A transzlanton megmondta a teamvezető orvos (pedig sebész, és nem pszichológus, vagy spiri), hogy az a tapasztalat, h az ilyen típusú betegségben szenvedők szanatóriumi körülmények között élnek, nem kellene kicsrélni a szervüket. Az milyen?
Szóval akkor elkezdtem végiggondolni, hova mehetnék el, így, ha ez egyáltalán lehetséges. Karmelita nővérek. de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni… 🙂 anyaotthon, de azok is a mártixba akarnak visszatuszkolni, ott ez a cél. Szóval ez nem egy könnyű dolog, találni egy ilyet, de nagyobb kérdés nem is ez, hanem a felelősségé, amit felvetettél és én ráharaptam.
ugyanis az a szomorú vagy nem helyzet, h ha belátom, miért tudok most felelősséget vállalni, akkor gyakorlatilag szintem mindent el kellene engednem, még a gyermekemért való felelősségvállalást is (remélem, csak átmenetileg). Hogy felépülhessen az az élet, ami a „valódi én” – en alapul, a valódi inspirációimon, amiből van energiám, és amiben gyógyulásom is van.
de akkor tényleg, a teória, amire alapoztam, hogy „én ” vagyok a felelős, téves.
Elgondolkodtató, h egy beavatott Láma ismerősöm, aki Tibetben élte le a gyerekkorát egyszer, nagyon régen azt mondta: tudod, miért vagy te felelős? azért, amit megeszel! 🙂
Akkor egyáltalán nem értettem. Most dereng, de még mindig nem látok egész tisztán.
(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám. Szerintem minimum úgy járnék, mint a próféták. Persze, gondolom, le kellene tudni sz…ni. De itt még nem tartunk „we’ll cross that bridge, when we’ll come to it”)
Szóval, akkor szerinted, kié a felelősség?
Az „én”-é, vagy az én-é???
Namaszte
Gondolatok Aditinek
Többször is elolvastam e hozzászólásodat.
A /lét/kérdések törnek elő belőled, már-már mantra-szerűen.
Én látni véltem e kérdéseidre a válaszokat, legalábbis a helyeket, ahol keresgélned kellene a tennivalókat, vagy éppen bátran megtenni az „átlépést a tyúxaron”…..bocsánat.
Mindjárt a hsz-od elején említést teszel a gyermekkorodról, melyben „olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát.”
Kérdésem: ezt a sérelmet meddig tartogattad sérelem-méregként a májadban?
Most a sors – érzésem szerint – lehetőséget adott számodra a gyógyulásra, amikor a Szüleidhez irányított, ismét kiszolgáltatottá téve Téged. Tudtál-e most FELNŐTTként segítséget kérni tőlük?
Van-e Benned még sérelem velük szemben?
El tudod-e fogadni egyáltalán, hogy valakinek -betegként- ki vagy szolgáltatva? Vagy az „akaratod mentén” szeretnél meggyógyulni?
„Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal.” – írod.
Nem javaslom.
Mert ez tesz beteggé. Az összes energiádat elemészti a harc.
És az örök megfelelés.
Meddig akarsz megfelelni teóriáknak és „igazaknak”?
Gyönyörű lelked van, de – ne haragudj meg rám ezért – gyáva.
Gyáva vagy megmutatni, kitárni, felvállalni a világ előtt, hogy a lelked gyönyörű feléhez évek hosszú sora alatt hozzá rendelődött a dédelgetett sérelmed, haragod is. Azt hiszed, hogy szégyellned kell.
Nem kell Aditi.
Nem Te vagy a hibás.
A gyermekkoroddal kaptál egy tarisznyát a Szüleidtől, melyben van olyan útravaló is, mellyel Ők sem tudtak megdolgozni, mégis átadták Neked.
Ez sem volt felcímkézve, hogy nem Neked szól, mégis hatott Rád!
Na, ezen kellene átlépned, mint a tyúx…on!
Ami pedig marad, azzal oda kell állnod eléjük, és szeretettel beszélni róla, beszélni, beszélni, hátha Belőlük is előjön valami gyermekkori emlékük…
Ha nem teszed meg ezt, benne marad a „tarisznyádban”, és sajnos tovább fogod adni a Gyermekednek anélkül, hogy tudnál róla.
A következő gondolatod pedig, amelyben szintén ott lapul a megoldás kulcsa, számomra ez:
„(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám.”
Megpróbáltad már ezt a „bevállalást”?
Honnan tudod, mi történne, ha azt tennéd, ami az utadat jelenti???
Ne hárítsd a társadalomra a tetteid következményét, hiszen azért sosem fognak börtönbe csukni, ha próbálkozol a saját életedben lépegetni. Ám ha ezt meg sem kísérled Aditi, akkor a saját börtönöd foglya maradsz, melyben sem meggyógyulni, sem pihenni, sem kímélő ételeket főzni nem fogsz tudni nyugodtan…
Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné!
Ne BESZÉLJ róla, hanem CSINÁLJ mást, mint eddig, és akkor garantáltan megújulsz testben és lélekben egyaránt!
Mint a Főnixmadár:-)
Szeretettel ölellek: szeklice
Aditinak Szeklicéből kiemelve
” Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné! ”
Alapvető megállapítás . Az én megfogalmazásomban megismételve :
minden munkahelyhez , otthonhoz , (ex )férjhez, és ( ex ) feleséghez , gyermekhez ? , szokáshoz , véleményhez stb ., ill . ezek általad megjelenített összességéhez tartozik egy betegség , ami különböző mértékben függ az egyes előhívóktól . Ha bármelyik elemet cseréled , változik az adott betegségre való hajlamod , és egy másikra való nő . Célszerű olyan hajlamosítókat bevonzani , amelyekhez tartozó bajokkal szemben alkatilag védettebbek vagyunk , hogy ott koptasson , ahol ellenállóbbak vagyunk .Megváltoztatni azokat célszerű , amelyek a legnagyobb eséllyel hívják elő a betegségválaszunk . Ez néha józan , paraszti ésszel is kiválasztható , néha védangyalunktól megkérdezhető , de sokszor orvosi tanács , vagy látóember kell hozzá . Namaszte : felacso
U . i . : Néha a véletlen próbálkozás is beválik .
” mások akarata volt sikeresen ráerőltetve ” A nevelés
” mások akarata volt sikeresen ráerőltetve ” A nevelés gyakorlata erről szól . Aztán , a különféle vágyak által hajtva , mint Houdini bújik elő a többé – kevésbé saját személyiségünk .
hogy tényleg önsorsrontó mantrát dudorászol – e legbelül , annak kiderítése és szíved dalával való helyettesítése valóban az egyike a gyógyulásod sokágú útjának .
” túl sok mindent akarok vinni ” Hasonló gondom nekem is van , és tudom , hogy milyen nehéz a ” melyik ujjam is harapjam le a csapdában ” polylemma elfogadható , megnyugtató megoldása . Ha van időm , én várni szoktam , hogy mely lehetséges veszteségeknek , változásoknak halványul el a fontossága , esetleg milyen új lehetőség jelentkezik az életemben , ami némelyik veszteség választását fölöslegessé teszi , kiküszöböli .Ha nincs időm , akkor döntök és fájok .
Nálad : ” hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, ” közül egyértelmű , hogy a legvégső eset a gyermekedtől való bármilyen szintű elszakadásod , mert itt már két ember érdeke esik egybe, mert neki elsősorban Rád van szüksége még elég sokáig . Szerintem még egy szanatórium , vagy anyaotthon is ( ha együtt lehettek ) jobb megoldás a többinél . A legjobb természetesen pillanatnyilag a Szüleidnél , feltéve ha erősítőleg hatnak Rád . Ha adtál már önzetlenül életedben , akkor tudnod kell jószívvel elfogadnod is , és legyél biztos benne , hogy viszonozni fogod tudni nekik valamikor ezt a felnőttkori plusz gondoskodást .Nem tudom, hogy a volt férjed mekkora felelősséget érez a gyermeke édesanyja iránt , eltekintve a az elvált férjnek a gyermekét nevelő házastársának betegség esetén történő támogatását előíró jogi kötelességen felül . Ha időlegesen . pl. műtét miatt el kell válnod gyermekedtől , akkor elsősorban a Szüleid és ő aki szóba kell ,hogy jöjjön az ideiglenes gondozására .
A hitel és a válás következményei gondolom összefüggnek .
A változat : amit lehet a volt férjedre kell terhelni , hogy Te teljesen a gyógyulásodnak , gyermekednek , és csak ezután a munkádnak szentelhesd Magad . Betegségedre való tekintettel neki kellene segítséget felajánlania elsősorban . ( Mondom én ezt addig , amíg bele nem kerülök egy ilyen volt férj szerepkörbe .)
B változat : Keresel egy gazdag pasast férjnek , akinek a támogatásával átvészelitek ezt a nehéz időszakot . Hátránya : a szív szava ilyen esetben nagyon kétséges , az önbecsülést is rombolja , gyomor kell hozzá , és ha csak ez az egyetlen összekötő kapocs akkor hamar kiüresedik .
Spiribb változata : bevonzod a Téged szeretőt , akinek nemcsak a szívét fogadod el .
C változat : a környezet segítségnyújtásának és a saját személyes lehetőségeidnek a fölmérésével , és azokat igénybevételével , sok mindenről lemondva , gyermekedhez tíz körömmel ragaszkodva , együtt estek át ezen a nehéz életszakaszotokon . Ha , ( akár gyermekednek a Rád való szüksége miatt is , de ) hiszel léted szükségességében , akkor meg fogod kapni fentről , Magadból az ennek az útnak a végigcsinálásához szükséges energiát .
Én most nagyon a gyermeked iránti felelősségedet hangsúlyoztam , de hozzáteszem , hogy ez nem egy abszolút dolog . Ha Te bizonyossággal fedezed fel Magadban egy olyan elindulható út igényét , amiben neki periférikusabb hely jut , akkor az is a Te legigazabb döntésed lesz , csak kívülről fog kissé furcsának tűnni , de következményei annak , és a többi döntésnek is a tiétek .
Transzplantáció : ha én állnék ilyen lehetőség előtt , akkor az utolsó pillanatig halasztanám , pláne ha maga az orvos ajánlott más lehetőséget is . Én biztos vagyok a saját mindenkori gyógyulásomban , de szervet már nehezebben növesztek . Tudom , hogy nincs szavam a Te életedben , de ennek ellenére határozottan azt kell mondanom , hogyha szervcsere helyett van más a lehetőség , akkor mindenképpen azt kell választani , és közben fejlődni , minden utat megpróbálni , aminél bizalmat érzel a módszer , vagy a gyógyító iránt , és közben hinni a csodában , a világ felemelkedésében , ami szintén új utakat nyit a szemléletünkben .A szanatórium hátránya viszont a viszonylagos bezártságból fakadó leépülés lehetősége , testi lelki elkényelmesedés , és az esetleg lehangoló környezet.
„de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni… :” Isten , szellem egység , világegyetem számomra egy .Szerintem a hozzájuk fordulás formájában talán lehet néha megalkudni , pláne ha a szeretet vezérel , mert a gyermekedtől úgy nem szakadsz el . Sokkal inkább számít a karmelita anyaotthon ? hangulata : bénító vagy felszabadító hangulata . Ha hitük teljes , akkor szeretet áraszt a légkör . Higgy a szimatodnak , ha jót jelez .
” mindent el kellene engednem, ” Láttam már olyat , aki még a teste irányítását is elengedte , olyan állapotba került többször is . Most virul . Hiszem , hogy sokáig .A jövődért , jövőtökért engeded most el időlegesen a dolgaid . Ahogy az Istváni vallási – hatalmi téboly évszázadaiban a magyarok visszahúzódtak , de a vész elmúltával újjá fog születni a közösségük , ugyanúgy dolgaid időleges feladása után Te is újra felépíted majd Magadat , az életed , és a szanatóriumtól vagy a műtéttől megváltozott életedben valósítod meg azt , ami vagy .
” „én ” vagyok a felelős, téves. ” Szerintem nem téves . Te vagy a felelős a Szüleidért , a májbetegségedért , a gyermekedért , a tiszai ciánért és a japán cunamiért , a férjedért , stb .ugyanúgy ahogy én is , és ők is . Csak éppen nem azonos mértékben , hanem a hatókörödnek megfelelő léptékű az egyes esetekben a felelősséged , ugyanúgy , mint mindenki másnak . Felelős vagy azért , hogy mit és milyen szándékkal teszel , vagy nem teszel értük és ellenük . Én biztos vagyok benne , hogy mindennel el fogok számolni , és meg fogok bocsátani magamnak, ha eljön az ideje .
Láma ismerősöd a szellemi táplálékra is gondolt . ( amit én írok , szeretettel emészd , ha szeretettelinek érzed , és köpd ki , ha nem )
” társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám ” Mit ? Ha tudod és érzed , hogy ez a számomra nem ismert valami az utad , akkor azt kell járnod , afelé kell a lépéseid irányítani , ahhoz kell minden lehetséges módon egyre közelebb kerülnöd . Pár éve én is játszódtam a gondolattal ,hogy kolostorba vonulok . Nem lenne nagy változás ,legföljebb a nagy nyüzsgés lenne szokatlan .Igen erősen bukkant fel az igény bennem .Aztán beértem egy dömösi kéthetes és egy biatorbágyi egyhetes lelkigyakorlattal .
Remélem , hogy ez a hozzászólásom nem száll el ,mert a gépem hülyéskedik, és egyet már elemésztett .Namaszte : felacso
U . i . : A felelősség azé az éné , aki szövegel , és abban , hogy milyen mértekben nyilvánítja ki a belső ént , cselekszi meg a lelkiismerete , szíve hangját , az őrangyala , és Isten sugalmazását . Amióta felajánlottam / átadtam magam azóta ( az életmódkilengéseim miatt rajtam olykor fellépő betegségtünetekkel enyhítésére ,elmulasztására megteszem az általam megtehetőt , de ) nem aggódom , és bennem van a bizonyosság , hogy a pillanatnyi állapotom az csak egy rajtam átfutó látszat és alapvetően egészséges vagyok . Belső gyógyítóm megtart ebben az állapotban , amíg szükség van a létemre . Esetleges végső betegségem ellen meg úgysem tehetek semmit . Orvosnak nem adtam lehetőséget halálos kórt diagnosztizálni rajtam , mert akkor még ezt a terhet is cipelnem kellene és feloldani a természetes állapotom viszaállásáig . Bizonyos vagyok abban , hogy a gyógyulás lehetősége Benned van , Számodra elérhető , és jelenlegi betegségtudatod csak egy indíttatás a teljességed eléréséhez . Biztos vagyok benne , hogy a Számodra lehetőségnek tekintett utak közül a Neked és Gyermeked számára legjobb fog megvalósulni . Bízzál a jósorsodban , higgy életed fényében , a legragyogóbb Önmagadban , és aggodalom nélkül : a szíved szerint dönts , amikor döntened kell .
Aditi! Azt a betegséget , aminek ez a gyógymódja ,
biz’Isten , én kölcsönkérem Tőled a wellnessidőszakaimra ! (” A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. ” ) Legalább motiválva leszek ,hogy ne csak lustuljak bele a vakvilágba . Bocsánatot kérek , ha ezt a szemléletmódot kissé frivolnak éreznéd a betegséged Számodra való fontosságához képest . Bocsánat . Csak kissé fellelkesültem egy pillanatra .
Namaszte : felacso
U . i . : Nem tűnsz rosszmájúnak . Nagyon remélem , hogy én sem .
Én kamaszkoromban kaptam rá a májvédőszedésre . Így elég erős és strapabíró , és ha ilyen lehetséges volna , akkor átlagolnám a Tieddel , mert a ki nem használt kapacitása javítana annyit a Tieden , hogy szükségtelenné válna a műtéted .Ezt ellensúlynak írtam ide , a túlzott könnyedségemért .
Kedves Csongor! Jobb motivációt kívánok neked a wellness-hez! 🙂
Egyébként egy olyan tevékenység, ami feltölt, nem lustulás, épp ellenkezőleg. Az mindig az, amit képes vagy adni, és amit a dolgod is adni.
A betegség nem fontosabb számomra annál, mint amit képvisel. Persze gyenge és „gyáva” pillanataimban olykor szörnyen nehezen viselem, és ilyenkor klassz, amikor valaki melléáll és megmondja a tutit. Jobban kell vigyáznom ezen az oldalon, mert sokan tudják, másoknak mi segít. :))
örülök, h te nem ilyen vagy, vagy legalább itt most nem ilyennek tűnsz.
Egyébként jól látod, az epeútjaim vannak rosszul tervezve, a májammal semmi baj. 🙂 de az, amilyen vagyok most jobb passzban, sok munka eredménye is. 🙂
Mi az a frivol?
U.I.: megkaptad az emilem, vagy le van tiltva ez a funkció nálad, oszt hiába várom a válaszod..?
frivol
Jelen esetben : könnyed .Namaszte : felacso
Én már nem…??? 🙂
Kár túlbonyolítani…
…mert minden Igaz, amit igaznak hiszel.
Nem az, amit el akarsz hitetni magaddal, hanem amit valóban Igaznak hiszel.
Mondom, hogy egyszerű!!!
:))
És amit igaznak hiszel, az megvalósul.
Ezt nem akarjátok
És amit igaznak hiszel, az megvalósul.
Ezt nem akarjátok tudomásul venni.
Ezer köszönet és hála szegesnek, hogy kimondta az igazságot.
Hát nem veszitek már végre észre az igazságot?
Nem láttok át a rengeteg paradoxonon?
Ti teremtitek meg az általatok megélt valóságot.
Olyan választ kaptok (mindig), ami a tudatosság szinteteknek megfelelő.
És ez tart egészen addig, amíg fel nem ébredtek az illúzióból.
Nincs egyedi igazság. Nincs személyre szabott látásmód.
Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába.
Bele estél a Mája csapdájába.
Egyetlen „Én” van.
És csak az valóságos.
Te vagy az.
Na indulhat a leszavazás minusz pontok kiosztásával a beírásomra. 🙂
Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?
Mikor látod már be végre, hogy nincs az a tanító, aki segíthetne rajtad, miközben nem ismered fel, hogy ki vagy valójában?
Mikor látod már be végre, hogy CSAK TE TUDSZ SEGÍTENI ÖNMAGADON?
A végső valóságnak , a valódi igazságnak
olyan ereje van , hogy még az általunk hitt látszatigazságoknak is akkora erőt ad ( azáltal , hogy az IGAZSÁGnak hisszük azokat ,) hogy azok a tévedések? ( ezáltal ) megvalósulnak ? Üdvözlettel : felacso
Valami ilyesmi.
Állítólag. 🙂
Namaszte
Az elme a „végső igazságról” alkotott képe, mint illúzió 🙂
1. „Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?”
Tehát egyéni. A világod, amit teremtesz, tapasztalsz, az illúziók (!), amik körülvesznek, teljesen egyéniek. És az én világom, az a világ, amelyben „hiszek” mert teremtem, és teremtem, mert „hiszem”, amely körülvesz, az az én igazságom.
(Mert hogy is lehetne másé, és hogy is lehetne más ilyen módon el”hitt”világa az enyém?)
Tehát az igazságról mindenkinek különböző az álláspontja. Igaz, ez az álláspont folyamatosan fejlődik és változik. Velem/velünk együtt. De külön-külön.
2. „Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába.”
Ezzel ellentmondtál az előző kijelentésednek.
Bele estél az elméd csapdájába. 🙂
Ilyen egyszerű ez. Az elme számára minden és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Ezért elmével és szavakkal nem lehet megfogalmazni az igazságot. Legfeljebb a relatív, időleges igazságainkat, amelyek szubjektívek, időnként kollektívek egy rövid ideig, de ebben a világban, abban a pillanatban már nem is érvényes, hogy kijelentettük.
Ezért írtam, h nincs igazság, olyannyira, hogy az igazság az, hogy ez sem igaz, amit itt leírtam. :)))
Konzekvencia: A végső igazság az, hogy nincs olyan, hogy végső igazság.
Ezzel a tudással már el lehet indulni egy úton, nem fog minket cserbenhagyni. Bármilyen másik igazság ezerféleképpen megcáfolódik folyamatosan. Ezért nem jól használható, mint eszköz, kulcs az Élethez.
Namaszte
” Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. „
Megfordítom : Az igazságtól való eltérésünk az , ami teljesen egyedi . De az ősközös helyett ezt látjuk és hangsúlyozzuk ( Az egó a megkülönböztetésből és értékelésből , viszonyításból él . ) , és nem az igazságot , ami mindannyiunkban az eltéréseken kívüli azonosság , a Maya fátylain túlival való összhang ( vagy , – kép , vagy , – szag ) , tehát valamiféle megvalósulása az ősállapotnak . Mindannyian egyedien vagyunk selejtek a tökéleteshez képest . Mire legyünk büszkék , ha nem erre ? A bennünk rejlő 99% – nyi tökéletesség igencsak uncsi . A saját hiányaink , a teljességtől , tökéletességtől , igazságtől való eltéréseink pótlását látjuk a másikban olyan csillogóan vonzónak , és szétnyitott pávakakasfarkak mintázatainak egyedi eltéréseire összpontosítunk , a különbözőségeket nevezvén ki igazságnak . Namaszte : felacso
Valóban, lehetnek „kis” igazságaim, és a „végső” igazságom. De
Valóban, lehetnek „kis” igazságaim, és a „végső” igazságom. De az is csak az enyém.
És azért nem nagyon érdemes szétválasztani ezeket, mert az életben összekapcsolódva és olykor keveredve is vannak jelen.
Valószínű, hogy a „nagy”, „belső”, „ősi” igazságom összekapcsolódik másokéval, de ez nem érdekes, mert az életem én élem, és nekem is kell élni. El vagyok látva a belső energiaforrással, a „végső” és „kollektív” igazsággal, de nekem akkor is csak az a dolgom, hogy ezt kövessem a saját életemben, tetteimben, és nem az h másokéval foglalkozzak. Erre való, nem másra.
Az, hogy összeérnek ebben az útjaink jó, és jó érzéssel tölt el.
Az hogy olykor túlságosan az „egyedi” igazságaimra koncentrálok, megint csak az én történetem és én segíthetek rajta. És egyébként éppen úgy, hogy azokat is átölelem, befogadom, elfogadom, és eggyé válik bennem a „nagyobbal”.
Ezért nem érdemes különválasztani a kettőt.
Az még mindig csak elmélet. Lehet h egy igaz elmélet. 🙂
Namaszte
Egyszerűbbet akartam kifejezni .
Nem kis , végső meg egyedi igazságok amik vannak . Van a valóság mélyebb természete , mint abszolút igazság , és van a valóság általunk borzolt felszíne , mint hamis látszat , ami mégis segít a benne kapott pofonokkal sebekkel a mélységhez – magassághoz fordulni , a bennünk pislákoló fényszikrát visszakapcsolni a „Nap „hoz . A felszíni hamis látszat megélése , tapasztalatai torzítva tükrözik a mélységet , egységet : a végső valóságot , az igazságot .
Amennyiben tükrözik , annyiban igazak ,amennyiben torzítanak ,annyiban hamisak . A hamis valóság tudatosítása hamis igazságokat hoz létre . A tapasztalatainkból leszűrhetünk igazságokat arról ,hogy milyen a világ , a valósága .A felszínnel összevetve ezek még igaznak , valódinak is tűnhetnek ,de a méllyel nem egyezők előbb utóbb pofonokhoz , összeütközésekhez vezetnek . De ez sem egyértelmű ismérv : mert a hamis valóság felépítményével szemben , a rejtett valóságot megtapasztaló , és a folyamat során megváltozott szemléletű ember országa már nem e világi lesz , indítékai megváltoznak , és cselekedetei előbb utóbb furcsának , bolondnak , vagy sértőnek tűnhetnek a látszatok táncát véresen komolyan megélők számára , és ez komoly összeütközésekhez vezet . Namaszte : felacso
U . i . : Tehát az én igazságaim annyiban igazak , amennyiben mintájuk a tigrisé ,de ha a fátyol mintája szerint élek , akkor sikeres élet után , a menyasszony helyett az anyós mellett fogok ébredni .
„az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris .
„az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol”
Na, hát te is leírtad, amit én. Már megint nem két malomban őrlünk, a búza, azonban tényleg egy kicsit más…:)
a lefátyolozott keleti zsákbatigris szerintem mindenkinél más és más. Lehet, h a kollektív egységben nyugszik, abban függ valahogy, de akkor válik láthatóvá, amikor a tetteink által manifesztljuk.
Az enyém sárga csíkos, tied fehér. De tigris és nem karmol, mert megláttuk, és élünk vele. 🙂
Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad. Amikor cselekszünk, lehet h karmolás áldozataivá tesszük magunkat, mert elvétjük a kiindulópontot, de minden karmolás és cselekedet közelebb visz a tigrisünkhöz.
és a Tigrisünk végül egy cselekedetben/megélésben válik szemrevételezhetővé, és nem egy tudásban, vagy elméletben, mert hiába tudjuk, hogy ott van, az nem élet, az valójában, a valóságban, nincs. Az csak tudás. Ezért írtam, h nincs kollektív igazság. Ilyen értelemben, Isten sincs.
Mert élet az, ami hármasság, ami manifesztálódott, szellemből, lélekerővel, cselekedetbe, testbe. Hiába mindnen igazság, mindne tudás, ami földi erő nélküli. Az nem történt meg, tehát nincs. nem kerül bele az életed krónikájába, amit végignézel hallopdrkor, vagy ha szerencsés vagy egy klinikai halál átmeneti állapotéban. Nem számolják. Nincs súlya, nincs értelme a végső „elszámoláskor”.
Mert ott csak az számít, mit tettél, mit éltél és hogyan. Hogy mit tudtál…. ugyan már.
Ezt szerintem nagyon fontos megérteni, én nemrég értettem meg. Ezért fejezi be az ember előbb utóbb bármi keresését. Az igazságét is.
Nincs szándékában keresni, nincs szándékában kérdezni, nincs szándékában megfogalmazni sem.
Éli.
Namaszte
Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad.
Azért addig is tud morogni vagy dorombolni . Másképp szólva : az angyalok ( belső hang , lelkiismeret stb . ) súgnak .
U . i . : Az életeken át tartó keresésbe belerögzült kutató sokszor a fátyol után a bundát is rutinszerűen lebbentené félre , ahelyett , hogy a hátára ülne , és repülnének a dzsungel fölötti fényben .
Namaszte : felacso
” Nincs súlya, nincs értelme a végső „elszámoláskor”. „
Hit dolga ez . Én biztos vagyok benne ( mitől is ? ) , hogy amikor elszámolok magammal , akkor minden gondolatommal , indítékaimmal , és nem csak a megtett és a meg nem tett cselekedeteimmel és következményeikkel kell szembenéznem . A tökéletesség csatáját már elvesztettem , de a megbocsátást is magamnak adja majd meg a bennem lakó lélek .
Namaszte : felacso
U . i . : Szellemi szinten is élünk , gondolatokkal is hatunk . Ha gondolataink a szél , akkor érzelmeink a színe – szaga – tapintása , és tetteink pedig a por , homok , amit görget és felkap és újra lehelyez .
Éli.
De nem mindegy , hogy a tudata mely szintek közt képes mozogni .
Az se jó , ha tartósan fönnreked , és nem érzékeli olykor a testi szint örömének fájdalmának totalitását , de ha nem tud néha feljebb emelkedni , akkor a rálátás hiánya fogja görcsössé tenni a mindennapjait . Namaszte : felacso
U . i . : Elnézést kérek , hogy miközben arról prédikálok , hogy a közöset kell nézni , mégis mindig az eltéréseket vakarom .
Tényleg Sanyi!
Kíváncsi lennék a véleményedre…
Ha nem is milyen, de mi az az Igazság szerinted?
Szavunk az van mindenre Sanyi. Lásd mondjuk „unikornis”. Mégse
Szavunk az van mindenre Sanyi. Lásd mondjuk „unikornis”. Mégse létezik egyszarvú ló. 🙂
Ráadásul az igazság pont az a dolog, ami abban a pillanatban szűnik meg számunkra, hogy kiejtjük a szánkon. Igazság ugyanis szerintem csakis a csendben létezhet.
Szóval nekem is ez a rémegyszerű állítás tűnik a legszimpatikusabbnak, amit Aditi írt. Van igazság, de az az igazság, hogy nincs igazság 🙂 Itt a mi szintünkön legalábbis. Itt a mi szintünkön mindenkinek megvan a maga igaza, de akkor érthetjük meg csak az igazságot, ha egy az egybe le is mondunk róla. Amint beismered magadban, hogy a másiknak van igaza (vagy inkább hogy a másiknak IS igaza van), máris te lettél az igazság. Nem neked lett igazad, mert akkor birtokolnád az igazságot, te lettél az igazság. Mert amíg bizonygatjuk a magunk igazát, addig nincs benne semmi igazság. Az ugyanis abban a formában csak egy birtokolt dolog. (A magam igaza…) Legjobb esetben is féligazság.. Az igazságot pedig nem lehet birtokolni és az igazság bizonyíthatatlan. Olyan, mint az alaptételek a matekban. Nincs rá definíció, nincs rá bizonyítás, egyszerűen csak van és kész. Lehetetlen birtokolni. Vagy te válsz az igazsággá, az alaptétellé, a mindenné, amin az egész szisztéma alapul, vagy hazug vagy. De ezzel semmi gond, mert csak úgy lehet megismerni az igazságot, ha előtte megismered a hazugságokat is. Mi egyenlőre mind hazugok vagyunk.
Az meg hogy mi itt miről beszélünk, na az egy jó kérdés. 🙂 Mindenki a maga igazáról. 🙂 Aztán amikor rájövünk, hogy a magunk igaza hazugság, akkor van esélyünk elcsípni az igazságot. 🙂
Labdázunk az igazsággal
Hol nálam csillan fel ,hol nálad, hol nála .Mint egy havas tájon dobáljuk egymásnak a hógolyókat . Most jön a közhely : mindnyájan egyek vagyunk , és a labda , ami összeköt, ha kellően felgyorsítjuk a felvételt.Üdvözlettel : felacso
Nálad most ragyog, nem csillan 🙂 Most én borzongtam bele a te
Nálad most ragyog, nem csillan 🙂 Most én borzongtam bele a te szavaidba 🙂 Gyorsan gurítsd le a lejtőn a hógolyódat, hagy nőjön igazságlavinává 🙂
Unikornis előállítható .
z új eljárás neve : spirobiotechnológia . Schliemann is a mondákból bányászta elő Tróját , és írnak neki azóta is történelmet . Miért ne lehetne megvalósítani képzeletünk tündéreit . Nagyon sok felfedezés mozgatója a képzelet . Üdvözlettel : felacso
U . i . :Egyes vélemények szerint mi is csak egy fantáziadús képzelet házimozija vagyunk .
Igazság, na, az nincs. :))
Úgy értem, nem létezik. 🙂
Namaszte
Igazság, na, az nincs. :))
Úgy értem, nem létezik. 🙂
Namaszte
Valóban nincs igazság?
Kifejtenéd ezt részletesebben?!
Valóban nincs igazság? Akkor miről beszélünk, amikor ezt a szót használjuk?
Szerintem a leghétköznapibb értelemben az igazság az ami
Szerintem a leghétköznapibb értelemben az igazság az ami valójában van vagy történik. Maga a legigazabb valóság. Egy nyomozási ügyben mi az igazság? Hát ami valójában történt, nem? 🙂
Legkonkrétabban szerintem a jelen pillanat mindenestül, a jelen milyensége.
De persze megint kérdezem: Minek az igazsága kellene? 🙂
De persze megint kérdezem: Minek az igazsága kellene? 🙂
Az igazság, mint relatív, szubjektív és változó gyakorlat
Ez az igazság dolog is olyan, mint a többi. 🙂 Attól függ, milyen szinten, egyénileg, vagy kollektíven, elméletileg, vagy gyakorlatban, „közös igazságunkat” élve, vagy az igazságot kereső állapotban, ezen a bolygón, vagy egy távoli galaxis nézőpontjából, most, vagy mindörökké, vagy egy bizonyos időtávlatból szemlélve keressük találjuk, fogalmazzuk vagy éljük-e meg.
Abszolút relatív. És bár létezhet kollektív igazság is, csak időleges. Egyéni utak találkozásánál, amelyek azután egy idő múlva, még ha egy emberélet is, vagy akár az egész emberiség létezésének időszaka, továbbgördülnek saját útjaikon, más irányokat írva le, más igazságokat látva és megélve.
Ugyanaz a dolog ráadásul, másnak tökéletesen mást jelenthet. Az oroszlánnak az áldozata halálán, sőt megölésén keresztül vezet az éltető erőhöz az út. Akkor most hol itt az igazság? Sehol, és mindenhol. Az oroszlánnak az ölés az igazsága, mert az élete része, a gazellának meg a futás az életéért, mert az.
Ademonnal sem teljesen értek egyet, bár egy helyen magam is írtam, hogy aki a tolvaj, az a tolvaj, még hanem is derül ki, és ez egy igazság. De ennek is több szintje lehet, mert ha pl. nem derül ki, pedig tegyük fel, mindet elkövetnek hogy így legyen, az sem véletlen, és az Élet igazsága, h ha pl. valaki mást büntetnek, amiből valamit megtanul, erőre tesz szert még ha nem is tudja bebizonyítani az igazát, magasabb rendű, mint ami történt.
Az igazság az :)), hogy bármi történik, nem dolgunk azt feltétlenül és mindig átlátni és keresni az igazságot, pusztán talán időnként a magunkét, amely ugyanúgy változik, ahogy fejlődünk és haladunk az úton. Kiegészül, átlényegül megszelídül, megerősödik, stb….
És végső soron ez az igazság sem igazság, amit leírtam, mert ez is csak az én nézőpontomból született, most, ebben az életben, és erre vonatkozólag. Átmeneti, mint minden.
Talán a szellemi törvényekre lehetne leginkább kimondani azt, hogy igazságok, mint h pl. „egy dolog állandó ebben a földi életben, és az a változás”. De ezeknek is csak addig van hatályuk, amíg éljük, vagy nem éljük őket. Gondolatok, amelyek vannak, akiknek segítenek. Gondolatok, és mint ilyenek, lényegében lényegtelenek az Élet szempontjából. 🙂
Mert az élet ott kezdődik, amit élni tudunk, és abban is végződik. A többi csak plusz. Dekoráció, ami segíthet, ha akarjuk.
Azt hiszem, a lényeg az, hogy végül le tudjuk tenni az összes elméletet, és filozófiát, okfejtést, és kérdést. Kételyt és analógiát, hitet és hiedelmet. Könyvet és egymás kérdezését: jó ez? igaz ez? A keresést: az igazságét, a valóságét, az istenét, önmagunkét, a helyünkét….stb
Azt hiszem ez a feltétele annak hogy valóban élni tudjunk.
Valami ilyesmit jelent a semmi „igazsága”. Hogy valójában nincs semmi csak amit tenni vagyunk képesek (és ahogy), ami önmagáért beszél, tanít és old, de senki sem tudja megmondani senkinek, mi van, és mi a dolga, mi az igazság és hogy lenne jó. És az válik önálló, és teljes emberré, aki ezt ÉLI. (Nem csak tudja)
Ugyanarról a dologról mindenki tökéletesen mást gondol és más képet alkot önmagában. Ugyanaz a dolog annyiféle dolgot jelent a világban, ahányan felfogják.
Ez is egy igazság, ami talán az egyik „végső”. De amit szintén túlhaladunk. Mint ahogy Newton igazsága igazság volt a maga idejében, és részlegesen még egy ideig talán ma is, de azóta már sok más fizikus igazsága túlhaladta és ledöntötte ezeket az igazságokat. Kiderült, hogy új igazság az igazság. :))
és tényleg. 🙂
U.I. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy míg az igazság mulandó, változó és relatív a Földön, mondhatnánk, hogy az örökkévaló, az isteni, az önvaló és a többi viszont az egyetlen igazság, ami valóban az. Hiszen az nem viselkedik úgy, mit az előbb felsoroltak.Ezért mondta Jézus, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet.”
csakhogy ez kimondva is, elmélet marad..:)) ez az egészben a legjobb. Ezért nem lehet igazság. mert csak a megélt igazság igazság, de az megint szubjektív lesz. :))
Ilyen az élet. Szerintem ezért van, hogy a megfogalmazás, a kérdezés, a keresés, a filozófia, az ezotéria, a belső képek.stb.stb igazából minden és bármi ami bármilyen szintű manifesztáció, nem az igazság, de még csak nem is valódi élet. Mert csak az, amit letettünk ide a földre, cselekedet, teremtés által, magukból, az az élet, az hordozza a hármasságot. A többi szó, írás, olvasás, gondolat stb, ami elszáll, és a tanulásunk végén el is száll, és a tettek lépnek a helyébe. Az élet.
Namaszte
Ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni, vagyis milyen a
Ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni, vagyis milyen a helyes magatartás és cél, és mi annak az igazsága?
Úgy, hogy nem úgy akarsz élni, hogy megkeresed az igazságot, ami
Úgy, hogy nem úgy akarsz élni, hogy megkeresed az igazságot, ami szerint élsz, hanem úgy, hogy élsz, és azáltal találsz valami igazság-félére, ami azonban nem annyira fontos hogy megfogalmazd, mint hogy éled. Lépsz, és elesel, lépsz és megbocsátod. Aki él az vét, de senki sem él vétkek és tévedések nélkül. Másét nem dolgom látni csak ha a magam tanulását szolgálja. A sajátomat sem dolgom feltétlenül látni, csak élni és levonni a tanulságot.
nem mentjük meg magunkat semmitől az által, hogy elméletben próbáljuk meg először megérteni hogyan kellene élnünk, milyen igazságok mentén. csak segít, amikor feldolgozunk. de csak azért. hogy meg merjük tenni a következő lépést. A végén valami olyasmire jövünk rá, hogy csak lépnünk kell, egyiket a másik után.
A sorsban benne van, amit meg kell élnünk, és a buktatók, amiket szintén meg kell élnünk, ezekkel születünk a képességeink és a hiányosságaink által, ezek nélkül nem fejlődnénk, kár azon filózni, hogyan csinálhatnánk „jobban, többet, máshogy”. Azok a feladataink, amik, azok a nehézségeik, amik. Kár, bármi külsőhöz mérni magunkat, az életünket, a képességeinket, bármilyen ideálhoz, okossághoz, igazsághoz, sőt, mesterhez, vagy bármihez.
Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. Annyira, hogy ez az igazság is most az én igazságom, lehet h a tied teljesen más. De nem az a lényeg, h más, vagy miben, hanem az, hogy működik. 🙂
Namaszte
És mi alapján alakul ki az igazságunk?
És mi alapján alakul ki az igazságunk?
Te nagyon kíváncsi vagy. Mire akarsz rájönni pontosan?
Képzeld
Te nagyon kíváncsi vagy. Mire akarsz rájönni pontosan?
Képzeld el, hogy MINDEN LÉTEZŐ egy igazság.
Igazság, hogy itt gépelek és igazság hogy úgy érzem, fordulóponton van az életem.
Mi alapján alakul ki? Hát „én” alapján. Mit tudom én, de nem is érdekes.
Más igazságát nem tudhatom mert mindent „én” tapasztalok. Ezért nem is érdemes megkérdezni, legfeljebb meghallgatni, mert ha elmondja, nekem is szól. De amit elmond és amit én hallok, az két, teljesen különböző dolog.
Az életünk az igazságunk, a tetteink, és elhatározásaink, és a belső világunk, amiből kiindul az egész.
Csak mi magunk tudhatjuk, „igaz” módon élünk-e, mi a végső igazságunk, és nem is tartozik senki másra. Belőlünk indul ki, és az életünk sokféle kis igazságán keresztül belénk tér végül vissza.
Ami közben történik, az az érdekes.
Namaszte
Nos kutyasétáltatás alatt beszélgettem a szívemmel és azt mondta
Nos kutyasétáltatás alatt beszélgettem a szívemmel és azt mondta vigyázzak a spirituális elméletekkel és igazságokkal, mert nem jó irányba visznek, és nem teljesen az igazságot tükrözik. És nem kell minden elhinni még a megvilágosodott mestereknek se, még akkor se ha nagyon igaznak tűnnek amit mondanak. Ne a szavakban keresem a hitelességüket, hanem inkább az érzelmeikben.
Érdekes nem? 🙂
amiről a mesterek beszélnek ,szerintem az a szolipszizmus.
csak
amiről a mesterek beszélnek ,szerintem az a szolipszizmus.
csak nem tudják érthetően elmondani
szolipszizmus = csak én magam
A ” mindenki egy ” – nek lehet egy értelmezése .Az a tudatállapot , amit megtapasztaltak , valószínűleg erre a felismerésre vezette őket .A megélése következményeként olyan erősséggel tapasztalhatták meg az ősközöst , hogy érzekelik ugyan a felszín különbségeit , de nem képesek végső valóságnak tekinteni azokat a maguk számára . Te , hogy viselkednél , ha a mozipadsorból (a többi szövegkönyvíró mellé ) beléphetnél a kedvenc filmedbe , és belülről tapasztalnád meg azt ? Magadat vélnéd az egyetlen valóságosnak a szereplők közül ? Üdvözlettel : felacso
álom világ,amiben különféle illúziók hatást gyakorolnak ránk,az
álom világ,amiben különféle illúziók hatást gyakorolnak ránk,az érzelmeinkre,gondolatainkra,viselkedésünkre
de ha eltávolodsz ,elzárkózol előlük,akkor egy üres,vagy max észlelő tudat maradsz
és hogy a többi ember valós-e vagy csak szintén illúzió……..
és mi a célja ennek
mi van utána
lehet hogy semmi
Dehogy nem!:)
http://www.layakriya.hu/
http://www.youtube.com/watch?v=jkZ3np842Wk
Meg ez itt mind:)…
És egyébként érdemes lenne mindenkinek tanulmányozni a Szolipszizmust,-itt az oldalon-,mert ez
által érthető meg tökéletesen ,hogy ,,hogyan vagyok Isten ?”,és az egész megvilágosodás kérdése.
LÁSZLÓ ANDRÁS
Dr. László András: Criteria Traditionalitatis
László András: Néhány észrevétel az emberi élet időbeli tagoltságát illetően
László András: Halál és halhatatlanság
László András: Az élet és az életfelettiség elve
László András: Kultúra és szellemiség
László András: Prodinitiatio, initiatio et suprarealificatio metaphysica
László András: Az Isten és az Istenség tradicionális felfogása
László András: A szexualitás szakrális és profán arculata – aforizmák
Innentől már könnyebb a nyelvezet:)
http://www.bujiferenc.hu/
BUJI FERENC
Buji Ferenc: A misztika helye a vallásban
Buji Ferenc: Ami egyetemes és ami nem: néhány gondolat a katolicitás problémájáról
Buji Ferenc: Egy meghiúsult vita tanulságai
HORVÁTH RÓBERT
Horváth Róbert: Lét, létezés, létező
Horváth Róbert: A szellem fogalma
Horváth Róbert: A „távoli szerelem ” metafizikája
Dr. Horváth Róbert: Egy abszurdum és skandalum, ami Nagy Misztérium
Horváth Róbert: A tudatosság fokozatai
Horváth Róbert: Isten-fogalmunk tökéletesítése
Horváth Róbert: Az exoterizmus és az ezoterizmus
BARANYI TIBOR IMRE
Baranyi Tibor Imre: Mágikus szolipszizmus
Dr. Baranyi Tibor Imre: A lét és a tudat egysége
Dr. Baranyi Tibor Imre: A tutaj és a túlpartra való átkelés
Dr. Baranyi Tibor Imre: A spirituális megvalósítás veszélyeiről
Baranyi Tibor Imre: A metafizikai Tradíció
Baranyi Tibor Imre: Néhány szempont a magyarországi egyházak minőségi megítéléséhez
TOVÁBBI SZERZŐK
Németh Norbert: Az Aranykor, mint a tudat eredeti állapota
Szongott Rudolf: A Fény
Szongott Rudolf: A transzcendens hatalom birtokosa
Hát itt mindenki elég jól elmondja amit hiányoltál….
A Bibliában van álllítólag egy olyan tartalmú
mondás , hogy a szív szava megtévesztő .
Ennek ellenére én is inkább a szívemre hallgatok , még akkor is , ha az agyam másképp gondolná a dolgot . A mesterekhez én is alapvetően érzelmileg viszonyulok : a nekem nem rokonszenvesnek tűnőtől sajnos sokszor még azt is kétséggel fogadom , és felülvizsgálom , amiben egyébként azelőtt hittem . Üdvözlettel . felacso
Na akkor most mi legyen az irányjelző? Jobban esetleg nem
Na akkor most mi legyen az irányjelző? Jobban esetleg nem akarnak még összezavarni minket? 🙂
Hogy jól kövessük a szív szavát, előtte meg kell érteni, hogy mit is akar a szív. Ha megértettük a lényeget, az igazságot, akkor már azt is tudni fogjuk, hogy melyik irány lesz a helyes.
Szerintem a szív
igazabbat mond mint az agy , az érzelmek szimata gyorsabban vezet jó nyomra , mint gondolatoknak a dzsungelt felülről pásztázó fürkészei .
Egy veszély van csak : a legtöbb ember nem áll ( t ) szóba a testével , nem figyelte , tudatosította , ápolta az érzelmeit , hanem gyerekkorától agyalásra nevelték , száraz tényekkel etették , és az így kialakult lelki bélcsavaradás elzárta a szívétől , az érzelmeitől . Súlyos bélcsavarodáskor a széklet ellentétes irányba jön , és aki folyamatosan ilyenen rágódik , az a világot is sz..nak ízleli ,érzi .
Enyhébb esetben , saját érzelmek híján , kívülről felkínáltakat tekint az agyával sajátnak , és a testi szükségleteit is a reklámok és az egészségügyi tanácsadók irányítják .
Ha nincsenek ilyen blokkok , tehát a szív szava tiszta és nem az elmélet szól helyette , akkor nyugodtan rábízható az irányítás , mert szükségtelen tapasztalathoz nem fog vezetni , és izgalomban sem lesz hiány , pláne ha hűvös ész ellensúlyozza ki a szaporább dobbanásokat .Üdvözlettel . felacso
Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre
Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre visz akkor sose lehet nyugtunk. A szív egészben jelzi a minőségét annak, ami bennünk van, legyen belső gondolat vagy külső hatás. Ha valami rosszat érzek, akkor mindig megvizsgálom, kívülről belülről, hogy vajon miért érzem ezt. Ez a feladat értelemé és a logikáé. Néha jogos rám nézve a negatív érzés, néha nem. Nem jogos akkor ha valami személyeskedésem van a háttérben, jogos ha valóban történt felém valami „ártalom” kívülről.
Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján
Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján amilyen érzelmeket, hangulatokat sugároznak magukból. Egy összeszedett és kiteljesedett állapotban lévő ember kisugárzása tiszta, szelíd mégis energikus, bölcs, értelmes, belső egyensúlyról árulkodik.
Pongyolán
fogalmaztam . Köszönet a tiszta kifejtésért . Üdvözlettel : felacso
nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi.
de ez tök jó
nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi.
de ez tök jó fejlemény. nagyon jó fejlemény. :))
még jobb lesz, ha már egyáltalán nem keresed a hitelességüket.
csak elveszed, ami neked szól belőlük. (mint tanítás, példa, nem mint szavak, természetesen.)
Namaszte
” mert mindent „én” tapasztalok „
Te legalább vállalod a felelősséget .
Én hárítom , mert a magam számára úgy fogalmazom , hogy én általam tapasztal a bennem is létező .
A pszihológusok ezt deperszonalizációnak hívják . Elég súlyos állapot , de nem aggódom a kórjóslata miatt . ( aggódjon a bennem létező , ha ezt a hangulatot akarja átélni valamilyen perverz okból .)
Namaszte : felacso
Én sem aggódnék
a helyedben Felacsó 🙂
A hagyományos pszichológia szerint van normális és abnormális. Céljuk hogy az abnormális elérje és élni tudja a normálisok életét.
A transzcendens ebben a megközelítésben nem a meghaladása a „normálisnak” hanem kóros állapot. De nekünk elég a tudat, ez felfelé történő fejlődés.
Ha az általunk napi rendszerességgel, szinte sportszerűen végzett egó-leépítés, tudat tágítás az deperszonalizáció nekik, ám legyen 🙂
Normálisság .
Kamaszkoromban vágytam rá és meg is fogalmaztam célként , hogy teljesen normális ( átlagos ) legyek : Pl . ( 2,30 gyerek , 1,20 feleség , stb . )
Köszönöm , azóta jól haladok ebben a dologban , csak a viszonyítási alap , vagyis az elérendő cél (tulajdonsághalmaz , képességhalmaz : beleértve az üres halmazt is ) változott gyökeresen meg , vagyis az , hogy ma már mit tekintek normálisnak .
Üdvözlettel : felacso
Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:)
,,A
Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:)
,,A deperszonalizációs zavart a testi vagy szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése jellemzi”.
Meditálj már egy kicsit ezen a mondatodon:
,,én általam tapasztal a bennem is létező ”
Most akkor ki vagy te? ,és ki az a létező? két külön entitás?
Nem lehet ,hogy te vagy az a létező? Mégis ki a fene lenne más?
Ülj le ,meditálj ezen,egészen addig ,amíg rá nem jössz:)
Csak vigyázz,közben meg ne világosodj!!!:)))
A kabátomnak is van tudata ?
Csak lehet , hogy az enyimből beleférőt kölcsönzi ? Üdvözlettel : felacso
Felelősségvállalás?
Annyi válasz van itt, h hirtelen nem tudtam, az enyémre írtad ezt, tök jó, h felismerem az elköszönésből…:)
érdekes ez a kérdés. most felmerült bennem, h lehet h mégis én tévedek…:)
olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát, hogy nekem azt hiszem jót tett, amikor ilyenformán nézőpontot váltottam és azt mondtam: na próbáljuk ki a „mesterek” ezen bölcsességét:
én vagyok a világ közepe, rajtam keresztül folyik az egész, sőt, tükrözök és minden más is tükröz engem. bennem van az élet matériája, amely dolgozik, csak teszi a dolgát, teremt folyamatosan, teljesen érintetlenül attól, hogy mit „adok a kezébe”.
ha egy tudatalatti rossz sémát, amit még én sem ismertem fel, hogy árt nekem, akkor azt. Ha tudat alatt folyton azt mantrázom, érzem, csak elnyomom, hogy lehetetlenség élnem, akkor azt teremti. ha meg mást, akkor azt.
ez a fajta felelősségvállalás felnövesztett lelkileg gyerekből felnőtté. Rájöttem és megfigyeltem mennyi örökölt mintát cipelünk mindannyian és tudat alatt eszerint élünk. megismertem jobban magam, a szüleim, a volt partnereim, és sok mindenre rájöttem, miért csináltam és miért sikerült, vagy miért nem. Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal-.
De most úgy érzem, ez sem elég.
És tényleg tudnom kéne, ki vagyok, ahhoz, hogy ezt az akarati erőt vmi ás szolgálatába állítsam, azonban többet mégsem adjam ki mások kezébe az életemmel együtt.
Hogy mi a dolgom, vajában. nem az, amit a társadalom vél annak, nem az, amit a szüleim vélnek annak. nem az, amit a volt férjem vél annak, vagy bárki más, lett légyen az maga Jézus Krisztus. Hanem amit „én” szántam magamnak, amivel születtem és most is ott szunnyad, csak még nem tud mindig teljes erővel feltörni, mert annyi más foglalja el a helyét: a számlák, a gondok, az anyagi és testi függőség (itt a májamra, az egészségemre gondolok), a gyermekem iránt érzett ki tudja mennyire valós felelősségérzetem, amit nem tudok beváltani részben és főleg anyagilag az előzőekben felsoroltak miatt, a kényszer, h dolgoznom kell, még ha nem is bírom és nem is az a valódi dolgom, különben …… és jön az anyagi következménysor…..stb
Szóval nem teljesen értem, milyen különbséget látsz a kettőnk hozzáállásában, de érdekel, mert érzem, h va itt számomra egy kulcs, ha ez a kérdésem válaszra lel.
Elsőre nekem úgy tűnik, hogy te ugyanazt képviseled szellemileg amit én, hiszen ha általad tapasztal a benned lévő, az azt jelenti, h a személyiséged-képviselte energiák teremtődnek a belső énen keresztül (így éled meg), tehát tudod, h te vagy a felelős azért, ami körülvesz, és nem más.
Akkor mi a különbség?
Azt gondoltam, ha tudomásul veszem, mit teremtettem, és megtanulok, felelősséget vállalni érte, az felnöveszt majd a feladatokhoz és végül elválik majd az, ami valóban az én dolgom, attól, ami nem az.
Ez egy jó teória volt, és eddig működött is, és sokat fejlődtem általa.
Azonban most ott tartok, h mégis, újra, túl sok mindent akarok vinni amit nem bírok el, pedig látszatra az „enyém”: a hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, és annak. h visszaköltöztem a szüleimhez, valamint h sosem engedtem el őket eddig semmilyen szinten és nem kérdeztem meg magamtól: vajon én mit akarok és mivé akarok válni.
Változtattam ezen és elkezdtem járnia saját utam, ilyen körülmények közt is, rendületlen hittel, hogy ez majd a helyére tesz, megjön a máj, és minden szépen lassan abba a kerékvágásba kerül, ami rólam szól, a én életemről és nem a szüleiméről, vagy másokéról.
De újra itt az utca vége. És megint. Már beláttam, várom, hogy valahogy megszüljem a miértet. De nagyon úgy tűnik a teóriámmal volt mégis valami hiba, ert ha nem lett volna, most is működne.
Kezd derengeni, hogy nem biztos hogy mindazért felelős vagyok, amit látok magam körül, még ha úgy is tűnik elsőre.
Hogy ez az „én”, mégsem az az „én”, a szellemem. Ez még mindig a személyiségem, amit nem én „csináltam” (sajnos), mert olyan életet éltem, hogy hagytam, h megcsinálják helyettem. 🙂 (Jó, mi?)
Ok, de akkor, hogyan tudom elválasztani a kettőt?
A vágyaim nem mérvadóak, ezt már tudom. A félelmeim sem. Ezt is. A társdalom, a szokások, a családi „rend” sem.
Próbáltam arra az új alapra helyezni magamban a dolgot, hogy lássuk be, tételesen az alapján, ahogy működök, mi az, amit képes vagyok jól vinni, amire inspirált vagyok, és valóra is tudom váltani a hétköznapokban, anyagilag lehetőségem is van rá, meg felmérni a prioritásokat.
A szomorú ábra az, hogy a betegség miatt, még mindig a gyógyuás a prioritás, ez teszi helyre a többit: a munkát, a magamért meg a gyerekért való anyagi felelősségvállalást, az elköltözést a szüleimtől, stb.stb.stb…
A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. (zene, könnyű ételek elkészítése, kreativitás megélése, gyógyuló és gyógyító tevékenységek, kevés evés és ivás, sok pihenés, és mosoly, meg béke… :)A transzlanton megmondta a teamvezető orvos (pedig sebész, és nem pszichológus, vagy spiri), hogy az a tapasztalat, h az ilyen típusú betegségben szenvedők szanatóriumi körülmények között élnek, nem kellene kicsrélni a szervüket. Az milyen?
Szóval akkor elkezdtem végiggondolni, hova mehetnék el, így, ha ez egyáltalán lehetséges. Karmelita nővérek. de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni… 🙂 anyaotthon, de azok is a mártixba akarnak visszatuszkolni, ott ez a cél. Szóval ez nem egy könnyű dolog, találni egy ilyet, de nagyobb kérdés nem is ez, hanem a felelősségé, amit felvetettél és én ráharaptam.
ugyanis az a szomorú vagy nem helyzet, h ha belátom, miért tudok most felelősséget vállalni, akkor gyakorlatilag szintem mindent el kellene engednem, még a gyermekemért való felelősségvállalást is (remélem, csak átmenetileg). Hogy felépülhessen az az élet, ami a „valódi én” – en alapul, a valódi inspirációimon, amiből van energiám, és amiben gyógyulásom is van.
de akkor tényleg, a teória, amire alapoztam, hogy „én ” vagyok a felelős, téves.
Elgondolkodtató, h egy beavatott Láma ismerősöm, aki Tibetben élte le a gyerekkorát egyszer, nagyon régen azt mondta: tudod, miért vagy te felelős? azért, amit megeszel! 🙂
Akkor egyáltalán nem értettem. Most dereng, de még mindig nem látok egész tisztán.
(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám. Szerintem minimum úgy járnék, mint a próféták. Persze, gondolom, le kellene tudni sz…ni. De itt még nem tartunk „we’ll cross that bridge, when we’ll come to it”)
Szóval, akkor szerinted, kié a felelősség?
Az „én”-é, vagy az én-é???
Namaszte
Gondolatok Aditinek
Többször is elolvastam e hozzászólásodat.
A /lét/kérdések törnek elő belőled, már-már mantra-szerűen.
Én látni véltem e kérdéseidre a válaszokat, legalábbis a helyeket, ahol keresgélned kellene a tennivalókat, vagy éppen bátran megtenni az „átlépést a tyúxaron”…..bocsánat.
Mindjárt a hsz-od elején említést teszel a gyermekkorodról, melyben „olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát.”
Kérdésem: ezt a sérelmet meddig tartogattad sérelem-méregként a májadban?
Most a sors – érzésem szerint – lehetőséget adott számodra a gyógyulásra, amikor a Szüleidhez irányított, ismét kiszolgáltatottá téve Téged. Tudtál-e most FELNŐTTként segítséget kérni tőlük?
Van-e Benned még sérelem velük szemben?
El tudod-e fogadni egyáltalán, hogy valakinek -betegként- ki vagy szolgáltatva? Vagy az „akaratod mentén” szeretnél meggyógyulni?
„Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal.” – írod.
Nem javaslom.
Mert ez tesz beteggé. Az összes energiádat elemészti a harc.
És az örök megfelelés.
Meddig akarsz megfelelni teóriáknak és „igazaknak”?
Gyönyörű lelked van, de – ne haragudj meg rám ezért – gyáva.
Gyáva vagy megmutatni, kitárni, felvállalni a világ előtt, hogy a lelked gyönyörű feléhez évek hosszú sora alatt hozzá rendelődött a dédelgetett sérelmed, haragod is. Azt hiszed, hogy szégyellned kell.
Nem kell Aditi.
Nem Te vagy a hibás.
A gyermekkoroddal kaptál egy tarisznyát a Szüleidtől, melyben van olyan útravaló is, mellyel Ők sem tudtak megdolgozni, mégis átadták Neked.
Ez sem volt felcímkézve, hogy nem Neked szól, mégis hatott Rád!
Na, ezen kellene átlépned, mint a tyúx…on!
Ami pedig marad, azzal oda kell állnod eléjük, és szeretettel beszélni róla, beszélni, beszélni, hátha Belőlük is előjön valami gyermekkori emlékük…
Ha nem teszed meg ezt, benne marad a „tarisznyádban”, és sajnos tovább fogod adni a Gyermekednek anélkül, hogy tudnál róla.
A következő gondolatod pedig, amelyben szintén ott lapul a megoldás kulcsa, számomra ez:
„(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám.”
Megpróbáltad már ezt a „bevállalást”?
Honnan tudod, mi történne, ha azt tennéd, ami az utadat jelenti???
Ne hárítsd a társadalomra a tetteid következményét, hiszen azért sosem fognak börtönbe csukni, ha próbálkozol a saját életedben lépegetni. Ám ha ezt meg sem kísérled Aditi, akkor a saját börtönöd foglya maradsz, melyben sem meggyógyulni, sem pihenni, sem kímélő ételeket főzni nem fogsz tudni nyugodtan…
Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné!
Ne BESZÉLJ róla, hanem CSINÁLJ mást, mint eddig, és akkor garantáltan megújulsz testben és lélekben egyaránt!
Mint a Főnixmadár:-)
Szeretettel ölellek: szeklice
Aditinak Szeklicéből kiemelve
” Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné! ”
Alapvető megállapítás . Az én megfogalmazásomban megismételve :
minden munkahelyhez , otthonhoz , (ex )férjhez, és ( ex ) feleséghez , gyermekhez ? , szokáshoz , véleményhez stb ., ill . ezek általad megjelenített összességéhez tartozik egy betegség , ami különböző mértékben függ az egyes előhívóktól . Ha bármelyik elemet cseréled , változik az adott betegségre való hajlamod , és egy másikra való nő . Célszerű olyan hajlamosítókat bevonzani , amelyekhez tartozó bajokkal szemben alkatilag védettebbek vagyunk , hogy ott koptasson , ahol ellenállóbbak vagyunk .Megváltoztatni azokat célszerű , amelyek a legnagyobb eséllyel hívják elő a betegségválaszunk . Ez néha józan , paraszti ésszel is kiválasztható , néha védangyalunktól megkérdezhető , de sokszor orvosi tanács , vagy látóember kell hozzá . Namaszte : felacso
U . i . : Néha a véletlen próbálkozás is beválik .
” mások akarata volt sikeresen ráerőltetve ” A nevelés
” mások akarata volt sikeresen ráerőltetve ” A nevelés gyakorlata erről szól . Aztán , a különféle vágyak által hajtva , mint Houdini bújik elő a többé – kevésbé saját személyiségünk .
hogy tényleg önsorsrontó mantrát dudorászol – e legbelül , annak kiderítése és szíved dalával való helyettesítése valóban az egyike a gyógyulásod sokágú útjának .
” túl sok mindent akarok vinni ” Hasonló gondom nekem is van , és tudom , hogy milyen nehéz a ” melyik ujjam is harapjam le a csapdában ” polylemma elfogadható , megnyugtató megoldása . Ha van időm , én várni szoktam , hogy mely lehetséges veszteségeknek , változásoknak halványul el a fontossága , esetleg milyen új lehetőség jelentkezik az életemben , ami némelyik veszteség választását fölöslegessé teszi , kiküszöböli .Ha nincs időm , akkor döntök és fájok .
Nálad : ” hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, ” közül egyértelmű , hogy a legvégső eset a gyermekedtől való bármilyen szintű elszakadásod , mert itt már két ember érdeke esik egybe, mert neki elsősorban Rád van szüksége még elég sokáig . Szerintem még egy szanatórium , vagy anyaotthon is ( ha együtt lehettek ) jobb megoldás a többinél . A legjobb természetesen pillanatnyilag a Szüleidnél , feltéve ha erősítőleg hatnak Rád . Ha adtál már önzetlenül életedben , akkor tudnod kell jószívvel elfogadnod is , és legyél biztos benne , hogy viszonozni fogod tudni nekik valamikor ezt a felnőttkori plusz gondoskodást .Nem tudom, hogy a volt férjed mekkora felelősséget érez a gyermeke édesanyja iránt , eltekintve a az elvált férjnek a gyermekét nevelő házastársának betegség esetén történő támogatását előíró jogi kötelességen felül . Ha időlegesen . pl. műtét miatt el kell válnod gyermekedtől , akkor elsősorban a Szüleid és ő aki szóba kell ,hogy jöjjön az ideiglenes gondozására .
A hitel és a válás következményei gondolom összefüggnek .
A változat : amit lehet a volt férjedre kell terhelni , hogy Te teljesen a gyógyulásodnak , gyermekednek , és csak ezután a munkádnak szentelhesd Magad . Betegségedre való tekintettel neki kellene segítséget felajánlania elsősorban . ( Mondom én ezt addig , amíg bele nem kerülök egy ilyen volt férj szerepkörbe .)
B változat : Keresel egy gazdag pasast férjnek , akinek a támogatásával átvészelitek ezt a nehéz időszakot . Hátránya : a szív szava ilyen esetben nagyon kétséges , az önbecsülést is rombolja , gyomor kell hozzá , és ha csak ez az egyetlen összekötő kapocs akkor hamar kiüresedik .
Spiribb változata : bevonzod a Téged szeretőt , akinek nemcsak a szívét fogadod el .
C változat : a környezet segítségnyújtásának és a saját személyes lehetőségeidnek a fölmérésével , és azokat igénybevételével , sok mindenről lemondva , gyermekedhez tíz körömmel ragaszkodva , együtt estek át ezen a nehéz életszakaszotokon . Ha , ( akár gyermekednek a Rád való szüksége miatt is , de ) hiszel léted szükségességében , akkor meg fogod kapni fentről , Magadból az ennek az útnak a végigcsinálásához szükséges energiát .
Én most nagyon a gyermeked iránti felelősségedet hangsúlyoztam , de hozzáteszem , hogy ez nem egy abszolút dolog . Ha Te bizonyossággal fedezed fel Magadban egy olyan elindulható út igényét , amiben neki periférikusabb hely jut , akkor az is a Te legigazabb döntésed lesz , csak kívülről fog kissé furcsának tűnni , de következményei annak , és a többi döntésnek is a tiétek .
Transzplantáció : ha én állnék ilyen lehetőség előtt , akkor az utolsó pillanatig halasztanám , pláne ha maga az orvos ajánlott más lehetőséget is . Én biztos vagyok a saját mindenkori gyógyulásomban , de szervet már nehezebben növesztek . Tudom , hogy nincs szavam a Te életedben , de ennek ellenére határozottan azt kell mondanom , hogyha szervcsere helyett van más a lehetőség , akkor mindenképpen azt kell választani , és közben fejlődni , minden utat megpróbálni , aminél bizalmat érzel a módszer , vagy a gyógyító iránt , és közben hinni a csodában , a világ felemelkedésében , ami szintén új utakat nyit a szemléletünkben .A szanatórium hátránya viszont a viszonylagos bezártságból fakadó leépülés lehetősége , testi lelki elkényelmesedés , és az esetleg lehangoló környezet.
„de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni… :” Isten , szellem egység , világegyetem számomra egy .Szerintem a hozzájuk fordulás formájában talán lehet néha megalkudni , pláne ha a szeretet vezérel , mert a gyermekedtől úgy nem szakadsz el . Sokkal inkább számít a karmelita anyaotthon ? hangulata : bénító vagy felszabadító hangulata . Ha hitük teljes , akkor szeretet áraszt a légkör . Higgy a szimatodnak , ha jót jelez .
” mindent el kellene engednem, ” Láttam már olyat , aki még a teste irányítását is elengedte , olyan állapotba került többször is . Most virul . Hiszem , hogy sokáig .A jövődért , jövőtökért engeded most el időlegesen a dolgaid . Ahogy az Istváni vallási – hatalmi téboly évszázadaiban a magyarok visszahúzódtak , de a vész elmúltával újjá fog születni a közösségük , ugyanúgy dolgaid időleges feladása után Te is újra felépíted majd Magadat , az életed , és a szanatóriumtól vagy a műtéttől megváltozott életedben valósítod meg azt , ami vagy .
” „én ” vagyok a felelős, téves. ” Szerintem nem téves . Te vagy a felelős a Szüleidért , a májbetegségedért , a gyermekedért , a tiszai ciánért és a japán cunamiért , a férjedért , stb .ugyanúgy ahogy én is , és ők is . Csak éppen nem azonos mértékben , hanem a hatókörödnek megfelelő léptékű az egyes esetekben a felelősséged , ugyanúgy , mint mindenki másnak . Felelős vagy azért , hogy mit és milyen szándékkal teszel , vagy nem teszel értük és ellenük . Én biztos vagyok benne , hogy mindennel el fogok számolni , és meg fogok bocsátani magamnak, ha eljön az ideje .
Láma ismerősöd a szellemi táplálékra is gondolt . ( amit én írok , szeretettel emészd , ha szeretettelinek érzed , és köpd ki , ha nem )
” társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám ” Mit ? Ha tudod és érzed , hogy ez a számomra nem ismert valami az utad , akkor azt kell járnod , afelé kell a lépéseid irányítani , ahhoz kell minden lehetséges módon egyre közelebb kerülnöd . Pár éve én is játszódtam a gondolattal ,hogy kolostorba vonulok . Nem lenne nagy változás ,legföljebb a nagy nyüzsgés lenne szokatlan .Igen erősen bukkant fel az igény bennem .Aztán beértem egy dömösi kéthetes és egy biatorbágyi egyhetes lelkigyakorlattal .
Remélem , hogy ez a hozzászólásom nem száll el ,mert a gépem hülyéskedik, és egyet már elemésztett .Namaszte : felacso
U . i . : A felelősség azé az éné , aki szövegel , és abban , hogy milyen mértekben nyilvánítja ki a belső ént , cselekszi meg a lelkiismerete , szíve hangját , az őrangyala , és Isten sugalmazását . Amióta felajánlottam / átadtam magam azóta ( az életmódkilengéseim miatt rajtam olykor fellépő betegségtünetekkel enyhítésére ,elmulasztására megteszem az általam megtehetőt , de ) nem aggódom , és bennem van a bizonyosság , hogy a pillanatnyi állapotom az csak egy rajtam átfutó látszat és alapvetően egészséges vagyok . Belső gyógyítóm megtart ebben az állapotban , amíg szükség van a létemre . Esetleges végső betegségem ellen meg úgysem tehetek semmit . Orvosnak nem adtam lehetőséget halálos kórt diagnosztizálni rajtam , mert akkor még ezt a terhet is cipelnem kellene és feloldani a természetes állapotom viszaállásáig . Bizonyos vagyok abban , hogy a gyógyulás lehetősége Benned van , Számodra elérhető , és jelenlegi betegségtudatod csak egy indíttatás a teljességed eléréséhez . Biztos vagyok benne , hogy a Számodra lehetőségnek tekintett utak közül a Neked és Gyermeked számára legjobb fog megvalósulni . Bízzál a jósorsodban , higgy életed fényében , a legragyogóbb Önmagadban , és aggodalom nélkül : a szíved szerint dönts , amikor döntened kell .
Aditi! Azt a betegséget , aminek ez a gyógymódja ,
biz’Isten , én kölcsönkérem Tőled a wellnessidőszakaimra ! (” A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. ” ) Legalább motiválva leszek ,hogy ne csak lustuljak bele a vakvilágba . Bocsánatot kérek , ha ezt a szemléletmódot kissé frivolnak éreznéd a betegséged Számodra való fontosságához képest . Bocsánat . Csak kissé fellelkesültem egy pillanatra .
Namaszte : felacso
U . i . : Nem tűnsz rosszmájúnak . Nagyon remélem , hogy én sem .
Én kamaszkoromban kaptam rá a májvédőszedésre . Így elég erős és strapabíró , és ha ilyen lehetséges volna , akkor átlagolnám a Tieddel , mert a ki nem használt kapacitása javítana annyit a Tieden , hogy szükségtelenné válna a műtéted .Ezt ellensúlynak írtam ide , a túlzott könnyedségemért .
Kedves Csongor! Jobb motivációt kívánok neked a wellness-hez! 🙂
Egyébként egy olyan tevékenység, ami feltölt, nem lustulás, épp ellenkezőleg. Az mindig az, amit képes vagy adni, és amit a dolgod is adni.
A betegség nem fontosabb számomra annál, mint amit képvisel. Persze gyenge és „gyáva” pillanataimban olykor szörnyen nehezen viselem, és ilyenkor klassz, amikor valaki melléáll és megmondja a tutit. Jobban kell vigyáznom ezen az oldalon, mert sokan tudják, másoknak mi segít. :))
örülök, h te nem ilyen vagy, vagy legalább itt most nem ilyennek tűnsz.
Egyébként jól látod, az epeútjaim vannak rosszul tervezve, a májammal semmi baj. 🙂 de az, amilyen vagyok most jobb passzban, sok munka eredménye is. 🙂
Mi az a frivol?
U.I.: megkaptad az emilem, vagy le van tiltva ez a funkció nálad, oszt hiába várom a válaszod..?
frivol
Jelen esetben : könnyed .Namaszte : felacso
Én már nem…??? 🙂
Kár túlbonyolítani…
…mert minden Igaz, amit igaznak hiszel.
Nem az, amit el akarsz hitetni magaddal, hanem amit valóban Igaznak hiszel.
Mondom, hogy egyszerű!!!
:))
És amit igaznak hiszel, az megvalósul.
Ezt nem akarjátok
És amit igaznak hiszel, az megvalósul.
Ezt nem akarjátok tudomásul venni.
Ezer köszönet és hála szegesnek, hogy kimondta az igazságot.
Hát nem veszitek már végre észre az igazságot?
Nem láttok át a rengeteg paradoxonon?
Ti teremtitek meg az általatok megélt valóságot.
Olyan választ kaptok (mindig), ami a tudatosság szinteteknek megfelelő.
És ez tart egészen addig, amíg fel nem ébredtek az illúzióból.
Nincs egyedi igazság. Nincs személyre szabott látásmód.
Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába.
Bele estél a Mája csapdájába.
Egyetlen „Én” van.
És csak az valóságos.
Te vagy az.
Na indulhat a leszavazás minusz pontok kiosztásával a beírásomra. 🙂
Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?
Mikor látod már be végre, hogy nincs az a tanító, aki segíthetne rajtad, miközben nem ismered fel, hogy ki vagy valójában?
Mikor látod már be végre, hogy CSAK TE TUDSZ SEGÍTENI ÖNMAGADON?
A végső valóságnak , a valódi igazságnak
olyan ereje van , hogy még az általunk hitt látszatigazságoknak is akkora erőt ad ( azáltal , hogy az IGAZSÁGnak hisszük azokat ,) hogy azok a tévedések? ( ezáltal ) megvalósulnak ? Üdvözlettel : felacso
Valami ilyesmi.
Állítólag. 🙂
Namaszte
Az elme a „végső igazságról” alkotott képe, mint illúzió 🙂
1. „Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?”
Tehát egyéni. A világod, amit teremtesz, tapasztalsz, az illúziók (!), amik körülvesznek, teljesen egyéniek. És az én világom, az a világ, amelyben „hiszek” mert teremtem, és teremtem, mert „hiszem”, amely körülvesz, az az én igazságom.
(Mert hogy is lehetne másé, és hogy is lehetne más ilyen módon el”hitt”világa az enyém?)
Tehát az igazságról mindenkinek különböző az álláspontja. Igaz, ez az álláspont folyamatosan fejlődik és változik. Velem/velünk együtt. De külön-külön.
2. „Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába.”
Ezzel ellentmondtál az előző kijelentésednek.
Bele estél az elméd csapdájába. 🙂
Ilyen egyszerű ez. Az elme számára minden és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Ezért elmével és szavakkal nem lehet megfogalmazni az igazságot. Legfeljebb a relatív, időleges igazságainkat, amelyek szubjektívek, időnként kollektívek egy rövid ideig, de ebben a világban, abban a pillanatban már nem is érvényes, hogy kijelentettük.
Ezért írtam, h nincs igazság, olyannyira, hogy az igazság az, hogy ez sem igaz, amit itt leírtam. :)))
Konzekvencia: A végső igazság az, hogy nincs olyan, hogy végső igazság.
Ezzel a tudással már el lehet indulni egy úton, nem fog minket cserbenhagyni. Bármilyen másik igazság ezerféleképpen megcáfolódik folyamatosan. Ezért nem jól használható, mint eszköz, kulcs az Élethez.
Namaszte
” Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. „
Megfordítom : Az igazságtól való eltérésünk az , ami teljesen egyedi . De az ősközös helyett ezt látjuk és hangsúlyozzuk ( Az egó a megkülönböztetésből és értékelésből , viszonyításból él . ) , és nem az igazságot , ami mindannyiunkban az eltéréseken kívüli azonosság , a Maya fátylain túlival való összhang ( vagy , – kép , vagy , – szag ) , tehát valamiféle megvalósulása az ősállapotnak . Mindannyian egyedien vagyunk selejtek a tökéleteshez képest . Mire legyünk büszkék , ha nem erre ? A bennünk rejlő 99% – nyi tökéletesség igencsak uncsi . A saját hiányaink , a teljességtől , tökéletességtől , igazságtől való eltéréseink pótlását látjuk a másikban olyan csillogóan vonzónak , és szétnyitott pávakakasfarkak mintázatainak egyedi eltéréseire összpontosítunk , a különbözőségeket nevezvén ki igazságnak . Namaszte : felacso
Valóban, lehetnek „kis” igazságaim, és a „végső” igazságom. De
Valóban, lehetnek „kis” igazságaim, és a „végső” igazságom. De az is csak az enyém.
És azért nem nagyon érdemes szétválasztani ezeket, mert az életben összekapcsolódva és olykor keveredve is vannak jelen.
Valószínű, hogy a „nagy”, „belső”, „ősi” igazságom összekapcsolódik másokéval, de ez nem érdekes, mert az életem én élem, és nekem is kell élni. El vagyok látva a belső energiaforrással, a „végső” és „kollektív” igazsággal, de nekem akkor is csak az a dolgom, hogy ezt kövessem a saját életemben, tetteimben, és nem az h másokéval foglalkozzak. Erre való, nem másra.
Az, hogy összeérnek ebben az útjaink jó, és jó érzéssel tölt el.
Az hogy olykor túlságosan az „egyedi” igazságaimra koncentrálok, megint csak az én történetem és én segíthetek rajta. És egyébként éppen úgy, hogy azokat is átölelem, befogadom, elfogadom, és eggyé válik bennem a „nagyobbal”.
Ezért nem érdemes különválasztani a kettőt.
Az még mindig csak elmélet. Lehet h egy igaz elmélet. 🙂
Namaszte
Egyszerűbbet akartam kifejezni .
Nem kis , végső meg egyedi igazságok amik vannak . Van a valóság mélyebb természete , mint abszolút igazság , és van a valóság általunk borzolt felszíne , mint hamis látszat , ami mégis segít a benne kapott pofonokkal sebekkel a mélységhez – magassághoz fordulni , a bennünk pislákoló fényszikrát visszakapcsolni a „Nap „hoz . A felszíni hamis látszat megélése , tapasztalatai torzítva tükrözik a mélységet , egységet : a végső valóságot , az igazságot .
Amennyiben tükrözik , annyiban igazak ,amennyiben torzítanak ,annyiban hamisak . A hamis valóság tudatosítása hamis igazságokat hoz létre . A tapasztalatainkból leszűrhetünk igazságokat arról ,hogy milyen a világ , a valósága .A felszínnel összevetve ezek még igaznak , valódinak is tűnhetnek ,de a méllyel nem egyezők előbb utóbb pofonokhoz , összeütközésekhez vezetnek . De ez sem egyértelmű ismérv : mert a hamis valóság felépítményével szemben , a rejtett valóságot megtapasztaló , és a folyamat során megváltozott szemléletű ember országa már nem e világi lesz , indítékai megváltoznak , és cselekedetei előbb utóbb furcsának , bolondnak , vagy sértőnek tűnhetnek a látszatok táncát véresen komolyan megélők számára , és ez komoly összeütközésekhez vezet . Namaszte : felacso
U . i . : Tehát az én igazságaim annyiban igazak , amennyiben mintájuk a tigrisé ,de ha a fátyol mintája szerint élek , akkor sikeres élet után , a menyasszony helyett az anyós mellett fogok ébredni .
„az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris .
„az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol”
Na, hát te is leírtad, amit én. Már megint nem két malomban őrlünk, a búza, azonban tényleg egy kicsit más…:)
a lefátyolozott keleti zsákbatigris szerintem mindenkinél más és más. Lehet, h a kollektív egységben nyugszik, abban függ valahogy, de akkor válik láthatóvá, amikor a tetteink által manifesztljuk.
Az enyém sárga csíkos, tied fehér. De tigris és nem karmol, mert megláttuk, és élünk vele. 🙂
Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad. Amikor cselekszünk, lehet h karmolás áldozataivá tesszük magunkat, mert elvétjük a kiindulópontot, de minden karmolás és cselekedet közelebb visz a tigrisünkhöz.
és a Tigrisünk végül egy cselekedetben/megélésben válik szemrevételezhetővé, és nem egy tudásban, vagy elméletben, mert hiába tudjuk, hogy ott van, az nem élet, az valójában, a valóságban, nincs. Az csak tudás. Ezért írtam, h nincs kollektív igazság. Ilyen értelemben, Isten sincs.
Mert élet az, ami hármasság, ami manifesztálódott, szellemből, lélekerővel, cselekedetbe, testbe. Hiába mindnen igazság, mindne tudás, ami földi erő nélküli. Az nem történt meg, tehát nincs. nem kerül bele az életed krónikájába, amit végignézel hallopdrkor, vagy ha szerencsés vagy egy klinikai halál átmeneti állapotéban. Nem számolják. Nincs súlya, nincs értelme a végső „elszámoláskor”.
Mert ott csak az számít, mit tettél, mit éltél és hogyan. Hogy mit tudtál…. ugyan már.
Ezt szerintem nagyon fontos megérteni, én nemrég értettem meg. Ezért fejezi be az ember előbb utóbb bármi keresését. Az igazságét is.
Nincs szándékában keresni, nincs szándékában kérdezni, nincs szándékában megfogalmazni sem.
Éli.
Namaszte
Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad.
Azért addig is tud morogni vagy dorombolni . Másképp szólva : az angyalok ( belső hang , lelkiismeret stb . ) súgnak .
U . i . : Az életeken át tartó keresésbe belerögzült kutató sokszor a fátyol után a bundát is rutinszerűen lebbentené félre , ahelyett , hogy a hátára ülne , és repülnének a dzsungel fölötti fényben .
Namaszte : felacso
” Nincs súlya, nincs értelme a végső „elszámoláskor”. „
Hit dolga ez . Én biztos vagyok benne ( mitől is ? ) , hogy amikor elszámolok magammal , akkor minden gondolatommal , indítékaimmal , és nem csak a megtett és a meg nem tett cselekedeteimmel és következményeikkel kell szembenéznem . A tökéletesség csatáját már elvesztettem , de a megbocsátást is magamnak adja majd meg a bennem lakó lélek .
Namaszte : felacso
U . i . : Szellemi szinten is élünk , gondolatokkal is hatunk . Ha gondolataink a szél , akkor érzelmeink a színe – szaga – tapintása , és tetteink pedig a por , homok , amit görget és felkap és újra lehelyez .
Éli.
De nem mindegy , hogy a tudata mely szintek közt képes mozogni .
Az se jó , ha tartósan fönnreked , és nem érzékeli olykor a testi szint örömének fájdalmának totalitását , de ha nem tud néha feljebb emelkedni , akkor a rálátás hiánya fogja görcsössé tenni a mindennapjait . Namaszte : felacso
U . i . : Elnézést kérek , hogy miközben arról prédikálok , hogy a közöset kell nézni , mégis mindig az eltéréseket vakarom .
Tényleg Sanyi!
Kíváncsi lennék a véleményedre…
Ha nem is milyen, de mi az az Igazság szerinted?
Szavunk az van mindenre Sanyi. Lásd mondjuk „unikornis”. Mégse
Szavunk az van mindenre Sanyi. Lásd mondjuk „unikornis”. Mégse létezik egyszarvú ló. 🙂
Ráadásul az igazság pont az a dolog, ami abban a pillanatban szűnik meg számunkra, hogy kiejtjük a szánkon. Igazság ugyanis szerintem csakis a csendben létezhet.
Szóval nekem is ez a rémegyszerű állítás tűnik a legszimpatikusabbnak, amit Aditi írt. Van igazság, de az az igazság, hogy nincs igazság 🙂 Itt a mi szintünkön legalábbis. Itt a mi szintünkön mindenkinek megvan a maga igaza, de akkor érthetjük meg csak az igazságot, ha egy az egybe le is mondunk róla. Amint beismered magadban, hogy a másiknak van igaza (vagy inkább hogy a másiknak IS igaza van), máris te lettél az igazság. Nem neked lett igazad, mert akkor birtokolnád az igazságot, te lettél az igazság. Mert amíg bizonygatjuk a magunk igazát, addig nincs benne semmi igazság. Az ugyanis abban a formában csak egy birtokolt dolog. (A magam igaza…) Legjobb esetben is féligazság.. Az igazságot pedig nem lehet birtokolni és az igazság bizonyíthatatlan. Olyan, mint az alaptételek a matekban. Nincs rá definíció, nincs rá bizonyítás, egyszerűen csak van és kész. Lehetetlen birtokolni. Vagy te válsz az igazsággá, az alaptétellé, a mindenné, amin az egész szisztéma alapul, vagy hazug vagy. De ezzel semmi gond, mert csak úgy lehet megismerni az igazságot, ha előtte megismered a hazugságokat is. Mi egyenlőre mind hazugok vagyunk.
Az meg hogy mi itt miről beszélünk, na az egy jó kérdés. 🙂 Mindenki a maga igazáról. 🙂 Aztán amikor rájövünk, hogy a magunk igaza hazugság, akkor van esélyünk elcsípni az igazságot. 🙂
Labdázunk az igazsággal
Hol nálam csillan fel ,hol nálad, hol nála .Mint egy havas tájon dobáljuk egymásnak a hógolyókat . Most jön a közhely : mindnyájan egyek vagyunk , és a labda , ami összeköt, ha kellően felgyorsítjuk a felvételt.Üdvözlettel : felacso
Nálad most ragyog, nem csillan 🙂 Most én borzongtam bele a te
Nálad most ragyog, nem csillan 🙂 Most én borzongtam bele a te szavaidba 🙂 Gyorsan gurítsd le a lejtőn a hógolyódat, hagy nőjön igazságlavinává 🙂
Unikornis előállítható .
z új eljárás neve : spirobiotechnológia . Schliemann is a mondákból bányászta elő Tróját , és írnak neki azóta is történelmet . Miért ne lehetne megvalósítani képzeletünk tündéreit . Nagyon sok felfedezés mozgatója a képzelet . Üdvözlettel : felacso
U . i . :Egyes vélemények szerint mi is csak egy fantáziadús képzelet házimozija vagyunk .
az igazság lehet pl a valóság,amit az átlag ember nem tud
az igazság lehet pl a valóság,amit az átlag ember nem tud elfogulatlanul észlelni,csak a tudósok törekednek az ilyesmire (persze itt az emberi dolgokra célzok:viselkedés és társadalmi jelenségek)
az igazság lehet még a törvény szerinti igazság is,de min alapul a törvény?
szerintem az empátián:
pl:egy éhes csöves meglop egy beteg nyugdíjast
melyiknek van igaza?
attól függ melyikkel érzünk együtt(lopás kontra végszükség)
a törvény védi azt akit megvertek,de ha ő is ütött ,akkor az már verekedés és onnantól nem védi,ha túllépi a jogos védelmet.
az erkölcs relatív,vagyis teljesen mesterséges szabályrendszer.
efféle szabályrendszerek felállítása és betartása az emberre jellemző tulajdonság,aminek az állatvilágban csak kezdetleges formái vannak.
ha egyedül maradnál az egész bolygón,ki mondaná meg hogy jó vagy rossz ember vagy,ha egyszer nem tudsz senkinek se ártani,se segíteni?
Szerintem az egész törekvésünk az életben az ideális létezésre
Szerintem az egész törekvésünk az életben az ideális létezésre irányul. Az erkölcs vagy bármiféle társadalmi trend, azért fontos, mert megfelelően koordinálja azt viselkedést, hogy ne okozzunk egymásnak túl sok problémát, ha esetleg ütközne az akaratunk.
A csöves és a nyugdíjas dilemmájában nem az lenne az ideális megoldás, hogy az egyik mellett tesszük le a voksunkat, hanem az, hogy figyelembe véve mindkettő kényszeres, hátrányos helyzetét, törekedjünk arra megoldásra, amely mindkettő javát szolgálja. Ugyancsak a nagy probléma itt, a helyzet amiben vannak, ami a kelleténél jobban befolyásolja a tetteiket.
Erről eszembe jutott
egy vicc. Milyen az igazságos Robin Hood? Ő az aki a is szegényektől lop 🙂
Komolyra fordítva a szót, nagyon sok igazság csak a valóság egy szűk szegmensére vonatkozik, más összefüggésben már nem igaz. A valóság sokkal jobban leírható a paradoxonokkal éppen ezért.
Nyugdíjas kontra csöves története csipetnyi ZEN-nel:
Miután a rendőrség elkapta a csövest, kiderült hogy azért züllött el mert apa nélkül nőtt fel. Kiderült hogy bár nem tudta a meglopott öreg a saját apja. Rögtön meg lett bocsátva minden, az apa lakást adott és munkahelyet szerzett a fiúnak és ő onnantól segítette az apját.
Ha a lopás mint „bűntett” nem történik meg, soha nem találkoznak.
Na még egy mondás eszembe jutott: ha Isten névtelenségbe akar burkolózni akkor úgy hívják őt véletlen 🙂 ez szerintem nem csupán részigazság 🙂
” az igazság lehet pl a valóság, „
Leszűkíteném : az igazság a fátyl (ak ) on túli valóság , és az ezzel összhangban levés , és ezáltal annak a lét különböző szintjein való tükrözése . Minden egyes létezőnek : erkölcsnek , jognak , és csoportnak , személynek olyan mértékű az igazsága a viszonyítások világában , amilyen mértékben létük tükrözi a megnyilvánulatlant , az egységet . Tükrözhető az ? A megigazultak élete egy Isten ” szemébe ” való villantás ? Üdvözlettel : felacso
U . i . A végső valósággal többé – kevésbé szembemenő igazságok eszerint többé – kevésbé hamisak , a tükrök játékai , hibáikból eredő torzulások . Az összhangban levés pedig : elegancia . Gondolom én .
És mi van a fátyolon túl? Milyen az ottani valóság? Csak, hogy
És mi van a fátyolon túl? Milyen az ottani valóság? Csak, hogy tudjuk, hová is jutunk a spirituális fejlődésben, és ne vakon menjünk valahová amiről azt se tudjuk, hogy mi… gondolom ez jogos kérdés 🙂
Fogalmam sincs .
Még szerencse , hogy elképzelésem szerint pár fátyol után a fogalmak is illuzórikussá válnak . Egy megvilágosultat kellene talán megkérdezni erről , hogy rébuszokban , paradoxonokban izzadjon ki valami elménknek emészthetőt .
Annyit elhiszek a szaglászóknak , hogy az igaz élet nem a valósággal való szembemenés miatt őrlődik fel , kopik el hamarabb , hanem az általunk működtetett áligazságokon nyugvó álvalósággal való testi , lelki , szellemi ütközései miatt . Valószínű , hogy az egységgel , Istennel való összhang az egyes fátylakon túl lévő világokban egyre fokozottabb ( kevesebb hibával terhelt ), akár úgy is fogalmazva , hogy ami nálunk örömforrás , az ott akár szenvedésnek is számíthat . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A legutolsó ? megvilágosodáson , megismerésen , fátylon túli valóság a abszolút VALÓSÁG , léte ? az abszolút IGAZSÁG , és a mi létünk ennek szilánkja csupán , a benne tükröződő igazságtöredékkel együtt . Csak mi nem a szilánk mélyén mosolygó melegségre , hanem a felszínén ugribugri fényre koncentrálunk .
De milyen lenne az életünk az igazság tudatával?
De milyen lenne az életünk az igazság tudatával, tudomásával?
Feltétlenül jobb és magabiztosabb .
De a játék arról szól az egyik klasszikus exoterikus létmagyarázat szerint , hogy korlátozott tudással és emlékezéssel próbáljuk kitalálni azt , hogy éppen kinek a kezét markoljuk , remélve , hogy Istené akadt a kezünkbe , vagyis a a hajlamainkból és az ennek segítségével megszűrt tapasztalatainkból összeálló világképet próbáljuk ráhúzni a valóságra , növelve annak változatosságát , kuszaságát .
Az igazságnak : a valóság végső természetének , és az ehhez kapcsolódó megismerési szakaszok ( fátyollebbentések ) köztes világképeinek ismeretével már tudatosan tapogatódznánk a sötétben , és nem csak a megvilágosodáskor döbbennénk rá , hogy éjjel az anyóst szerettük meg . ( A tudás és a megtapasztalás egyaránt fontos : pl. csak elméleti ismeretekkel el lehet tévedni egy nőben lelkileg is , míg a valaha már látott , megismert , magasabb szintű összefüggéseiben leképezett valóságban már profi módon mozgunk . ) Nem mindegy , hogy a tudatunk a megismerés mely szintjéről vágja a gyeplőt olykor a lovak közé .
Üdvözlettel : felacso
És mi a feltétele az Igazság megismerésének, megélésének? Kell
És mi a feltétele az Igazság megismerésének, megélésének? Kell lennie feltételének, különben már kivétel nélkül mindenki az Igazság bűvöletében élne. Mit kéne tenni ennek érdekében, vagy hogyan kéne hozzáállni?
Kellő számú pofáraesés .
Először végtelenül megsértődsz a világra , a következőn kínodban még röhögsz . Amikor rájössz , hogy a világ veled csak azért ” igazságtalan ” , mert te is még igazság nélküli vagy , és álvalóságot kérsz számon rajta , akkor már derűsebbé válik a dolog , főleg ha arra rájön az illető , hogy nem a világ látszatával , hanem a lényegével kell azonosulnia .
De szerintem mindenki az igazság bűvöletében él , csak az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol . Sokan még véletlenül se pillantottak be a fátylak mögé , és így az abszolút igazság , vagy ahhoz közelítő szintek világképe nem lehet iránytűjük . Bennük csak a vágy van meg valami nemesre , és az is csak letisztult , elcsendesedett , vagy letarolt állapotukban kerül a tudatuk fókuszába . De minden út Rómába vezet . Üdvözlettel : felacso
És aztán, ha megvan az Igazság mihez kezdjünk vele? Mi kell
És aztán, ha megvan az Igazság mihez kezdjünk vele? Mi kell utána csinálni?
Aztán jön a szabadon választott gyakorlat
a jutalomjáték . Még az is lehet , hogy visszavágysz a tudatlanságba , bár érzésem szerint minden szót idézőjelbe kellene tennem , hogy a fogalmak lebegését érzékeltethessem .
Az ősmúltban az egyén szabadsága a közösség keretein belül teljesedett ki . Akár finomíthatta is az emberiesség határain belül . A közösség keretei pedig az Isteni igazságból eredtek . Valószínűleg megvilágosodottak voltak , akik szeretettől áthatva lefordították a kifejezhetetlen igazságát / valóságát földi létre .
„Mit kell utána csinálni? „A ” kell ” nem hiszem , hogy ott értelmezhető , bár ki tudja . Magyarázom én : a vak .
Mihez kezdesz a teljességgel ? Beleolvadsz – belőle kiengedődsz ? Ha úgy alakul , próbáld ki ! Szerintem még visszakorlátozódva is többé tesz , rálátást ad , nemesít . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ne felejtsd el majd a végtelen egy csöppjét ránk , Igazságra szomjazókra , ejteni !
Ezt most találtam az interneten. Papaji „Hagyj fel a
Ezt most találtam az interneten. Papaji „Hagyj fel a kereséssel!” videó magyar felirattal.
Aki még nem látta, annak ajánlom megnézni. Választ ad sok kérdésre.
Papaji – Hagyj fel a kereséssel CD 01 (Call Off the Search CD1) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Papaji – Hagyj Fel a Keresessel CD02 (Call off the Search CD2) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Köszi a linkeket
Rátaláltam így Adyashantira.
Nagyon érdekes, ahogy a félelemről, az emberiség jövőjéről tanít. Ugyanaz az oldal.
http://vimeo.com/20973068
Köszönöm az élményt .
Szerintem nagyon sokan érzik úgy , mintha belőlük is szólna , és néhány gondolata megerősítés volt nekem is , viszont nem tudok szabadulni a gyanútól , hogy mennyi sikkadhatott el a fogékonyságom hiánya miatt . Ami megdöbbentett ; hogy a félelem a szeretet másik arca .
( Egy vezérelvem a sok közül pár éve : hogy ha félelemből nem tenném , akkor tegyem , és ha félelemből tenném , akkor engedjek a restségemnek nem tenni .)
De hogy sziámiak lennének , ez arra emlékezetet , hogy amikor a semmiből merítünk , akkor az ellentéte is létrejön , de én akkor sem akarok önálló létezőként tekinteni a félelemre ( a létének elismerésétől is félek ? ) , hanem csak mint valami hiányára : mechanikusan szemlélve egy vándorló lyukra a semmiben , amiből kiemelten úszik az olyannyira sztárolt szeretetgömböcske a szívemben , és egyszer újra találkozva helyreáll a rend . Üdvözlettel : felacso
Jól látod felacsó!
A teremtésben, ha valami megjelenik,
Jól látod felacsó!
A teremtésben, ha valami megjelenik, automatikusan megjelenik az ellentéte is. Az egyensúly viszont örök.
Isten nem jóságos. Ha az lenne, nem lennének rossz dolgok.
De az a történelmi korszak is tévedett, amely félt Istentől, mert büntetőnek titulálta. Az igazság az, hogy ez az egész egy óriási vicc. 🙂
Rossz dolgok nincsenek csak veszélyes vagy kellemetlen,
Rossz dolgok nincsenek csak veszélyes vagy kellemetlen, haszontalan dolgok (legalábbis ránk nézve) 🙂
az igazság lehet pl a valóság,amit az átlag ember nem tud
az igazság lehet pl a valóság,amit az átlag ember nem tud elfogulatlanul észlelni,csak a tudósok törekednek az ilyesmire (persze itt az emberi dolgokra célzok:viselkedés és társadalmi jelenségek)
az igazság lehet még a törvény szerinti igazság is,de min alapul a törvény?
szerintem az empátián:
pl:egy éhes csöves meglop egy beteg nyugdíjast
melyiknek van igaza?
attól függ melyikkel érzünk együtt(lopás kontra végszükség)
a törvény védi azt akit megvertek,de ha ő is ütött ,akkor az már verekedés és onnantól nem védi,ha túllépi a jogos védelmet.
az erkölcs relatív,vagyis teljesen mesterséges szabályrendszer.
efféle szabályrendszerek felállítása és betartása az emberre jellemző tulajdonság,aminek az állatvilágban csak kezdetleges formái vannak.
ha egyedül maradnál az egész bolygón,ki mondaná meg hogy jó vagy rossz ember vagy,ha egyszer nem tudsz senkinek se ártani,se segíteni?
Szerintem az egész törekvésünk az életben az ideális létezésre
Szerintem az egész törekvésünk az életben az ideális létezésre irányul. Az erkölcs vagy bármiféle társadalmi trend, azért fontos, mert megfelelően koordinálja azt viselkedést, hogy ne okozzunk egymásnak túl sok problémát, ha esetleg ütközne az akaratunk.
A csöves és a nyugdíjas dilemmájában nem az lenne az ideális megoldás, hogy az egyik mellett tesszük le a voksunkat, hanem az, hogy figyelembe véve mindkettő kényszeres, hátrányos helyzetét, törekedjünk arra megoldásra, amely mindkettő javát szolgálja. Ugyancsak a nagy probléma itt, a helyzet amiben vannak, ami a kelleténél jobban befolyásolja a tetteiket.
Erről eszembe jutott
egy vicc. Milyen az igazságos Robin Hood? Ő az aki a is szegényektől lop 🙂
Komolyra fordítva a szót, nagyon sok igazság csak a valóság egy szűk szegmensére vonatkozik, más összefüggésben már nem igaz. A valóság sokkal jobban leírható a paradoxonokkal éppen ezért.
Nyugdíjas kontra csöves története csipetnyi ZEN-nel:
Miután a rendőrség elkapta a csövest, kiderült hogy azért züllött el mert apa nélkül nőtt fel. Kiderült hogy bár nem tudta a meglopott öreg a saját apja. Rögtön meg lett bocsátva minden, az apa lakást adott és munkahelyet szerzett a fiúnak és ő onnantól segítette az apját.
Ha a lopás mint „bűntett” nem történik meg, soha nem találkoznak.
Na még egy mondás eszembe jutott: ha Isten névtelenségbe akar burkolózni akkor úgy hívják őt véletlen 🙂 ez szerintem nem csupán részigazság 🙂
” az igazság lehet pl a valóság, „
Leszűkíteném : az igazság a fátyl (ak ) on túli valóság , és az ezzel összhangban levés , és ezáltal annak a lét különböző szintjein való tükrözése . Minden egyes létezőnek : erkölcsnek , jognak , és csoportnak , személynek olyan mértékű az igazsága a viszonyítások világában , amilyen mértékben létük tükrözi a megnyilvánulatlant , az egységet . Tükrözhető az ? A megigazultak élete egy Isten ” szemébe ” való villantás ? Üdvözlettel : felacso
U . i . A végső valósággal többé – kevésbé szembemenő igazságok eszerint többé – kevésbé hamisak , a tükrök játékai , hibáikból eredő torzulások . Az összhangban levés pedig : elegancia . Gondolom én .
És mi van a fátyolon túl? Milyen az ottani valóság? Csak, hogy
És mi van a fátyolon túl? Milyen az ottani valóság? Csak, hogy tudjuk, hová is jutunk a spirituális fejlődésben, és ne vakon menjünk valahová amiről azt se tudjuk, hogy mi… gondolom ez jogos kérdés 🙂
Fogalmam sincs .
Még szerencse , hogy elképzelésem szerint pár fátyol után a fogalmak is illuzórikussá válnak . Egy megvilágosultat kellene talán megkérdezni erről , hogy rébuszokban , paradoxonokban izzadjon ki valami elménknek emészthetőt .
Annyit elhiszek a szaglászóknak , hogy az igaz élet nem a valósággal való szembemenés miatt őrlődik fel , kopik el hamarabb , hanem az általunk működtetett áligazságokon nyugvó álvalósággal való testi , lelki , szellemi ütközései miatt . Valószínű , hogy az egységgel , Istennel való összhang az egyes fátylakon túl lévő világokban egyre fokozottabb ( kevesebb hibával terhelt ), akár úgy is fogalmazva , hogy ami nálunk örömforrás , az ott akár szenvedésnek is számíthat . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A legutolsó ? megvilágosodáson , megismerésen , fátylon túli valóság a abszolút VALÓSÁG , léte ? az abszolút IGAZSÁG , és a mi létünk ennek szilánkja csupán , a benne tükröződő igazságtöredékkel együtt . Csak mi nem a szilánk mélyén mosolygó melegségre , hanem a felszínén ugribugri fényre koncentrálunk .
De milyen lenne az életünk az igazság tudatával?
De milyen lenne az életünk az igazság tudatával, tudomásával?
Feltétlenül jobb és magabiztosabb .
De a játék arról szól az egyik klasszikus exoterikus létmagyarázat szerint , hogy korlátozott tudással és emlékezéssel próbáljuk kitalálni azt , hogy éppen kinek a kezét markoljuk , remélve , hogy Istené akadt a kezünkbe , vagyis a a hajlamainkból és az ennek segítségével megszűrt tapasztalatainkból összeálló világképet próbáljuk ráhúzni a valóságra , növelve annak változatosságát , kuszaságát .
Az igazságnak : a valóság végső természetének , és az ehhez kapcsolódó megismerési szakaszok ( fátyollebbentések ) köztes világképeinek ismeretével már tudatosan tapogatódznánk a sötétben , és nem csak a megvilágosodáskor döbbennénk rá , hogy éjjel az anyóst szerettük meg . ( A tudás és a megtapasztalás egyaránt fontos : pl. csak elméleti ismeretekkel el lehet tévedni egy nőben lelkileg is , míg a valaha már látott , megismert , magasabb szintű összefüggéseiben leképezett valóságban már profi módon mozgunk . ) Nem mindegy , hogy a tudatunk a megismerés mely szintjéről vágja a gyeplőt olykor a lovak közé .
Üdvözlettel : felacso
És mi a feltétele az Igazság megismerésének, megélésének? Kell
És mi a feltétele az Igazság megismerésének, megélésének? Kell lennie feltételének, különben már kivétel nélkül mindenki az Igazság bűvöletében élne. Mit kéne tenni ennek érdekében, vagy hogyan kéne hozzáállni?
Kellő számú pofáraesés .
Először végtelenül megsértődsz a világra , a következőn kínodban még röhögsz . Amikor rájössz , hogy a világ veled csak azért ” igazságtalan ” , mert te is még igazság nélküli vagy , és álvalóságot kérsz számon rajta , akkor már derűsebbé válik a dolog , főleg ha arra rájön az illető , hogy nem a világ látszatával , hanem a lényegével kell azonosulnia .
De szerintem mindenki az igazság bűvöletében él , csak az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol . Sokan még véletlenül se pillantottak be a fátylak mögé , és így az abszolút igazság , vagy ahhoz közelítő szintek világképe nem lehet iránytűjük . Bennük csak a vágy van meg valami nemesre , és az is csak letisztult , elcsendesedett , vagy letarolt állapotukban kerül a tudatuk fókuszába . De minden út Rómába vezet . Üdvözlettel : felacso
És aztán, ha megvan az Igazság mihez kezdjünk vele? Mi kell
És aztán, ha megvan az Igazság mihez kezdjünk vele? Mi kell utána csinálni?
Aztán jön a szabadon választott gyakorlat
a jutalomjáték . Még az is lehet , hogy visszavágysz a tudatlanságba , bár érzésem szerint minden szót idézőjelbe kellene tennem , hogy a fogalmak lebegését érzékeltethessem .
Az ősmúltban az egyén szabadsága a közösség keretein belül teljesedett ki . Akár finomíthatta is az emberiesség határain belül . A közösség keretei pedig az Isteni igazságból eredtek . Valószínűleg megvilágosodottak voltak , akik szeretettől áthatva lefordították a kifejezhetetlen igazságát / valóságát földi létre .
„Mit kell utána csinálni? „A ” kell ” nem hiszem , hogy ott értelmezhető , bár ki tudja . Magyarázom én : a vak .
Mihez kezdesz a teljességgel ? Beleolvadsz – belőle kiengedődsz ? Ha úgy alakul , próbáld ki ! Szerintem még visszakorlátozódva is többé tesz , rálátást ad , nemesít . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ne felejtsd el majd a végtelen egy csöppjét ránk , Igazságra szomjazókra , ejteni !
Ezt most találtam az interneten. Papaji „Hagyj fel a
Ezt most találtam az interneten. Papaji „Hagyj fel a kereséssel!” videó magyar felirattal.
Aki még nem látta, annak ajánlom megnézni. Választ ad sok kérdésre.
Papaji – Hagyj fel a kereséssel CD 01 (Call Off the Search CD1) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Papaji – Hagyj Fel a Keresessel CD02 (Call off the Search CD2) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Köszi a linkeket
Rátaláltam így Adyashantira.
Nagyon érdekes, ahogy a félelemről, az emberiség jövőjéről tanít. Ugyanaz az oldal.
http://vimeo.com/20973068
Köszönöm az élményt .
Szerintem nagyon sokan érzik úgy , mintha belőlük is szólna , és néhány gondolata megerősítés volt nekem is , viszont nem tudok szabadulni a gyanútól , hogy mennyi sikkadhatott el a fogékonyságom hiánya miatt . Ami megdöbbentett ; hogy a félelem a szeretet másik arca .
( Egy vezérelvem a sok közül pár éve : hogy ha félelemből nem tenném , akkor tegyem , és ha félelemből tenném , akkor engedjek a restségemnek nem tenni .)
De hogy sziámiak lennének , ez arra emlékezetet , hogy amikor a semmiből merítünk , akkor az ellentéte is létrejön , de én akkor sem akarok önálló létezőként tekinteni a félelemre ( a létének elismerésétől is félek ? ) , hanem csak mint valami hiányára : mechanikusan szemlélve egy vándorló lyukra a semmiben , amiből kiemelten úszik az olyannyira sztárolt szeretetgömböcske a szívemben , és egyszer újra találkozva helyreáll a rend . Üdvözlettel : felacso
Jól látod felacsó!
A teremtésben, ha valami megjelenik,
Jól látod felacsó!
A teremtésben, ha valami megjelenik, automatikusan megjelenik az ellentéte is. Az egyensúly viszont örök.
Isten nem jóságos. Ha az lenne, nem lennének rossz dolgok.
De az a történelmi korszak is tévedett, amely félt Istentől, mert büntetőnek titulálta. Az igazság az, hogy ez az egész egy óriási vicc. 🙂
Rossz dolgok nincsenek csak veszélyes vagy kellemetlen,
Rossz dolgok nincsenek csak veszélyes vagy kellemetlen, haszontalan dolgok (legalábbis ránk nézve) 🙂
Én azért hiszek az igazság létezésében, mert néha-néha én is
Én azért hiszek az igazság létezésében, mert néha-néha én is nyakon csípem azt, érzékelem, hogy megjelenik egy szóban, egy mondatban vagy egy tettben. Kezdetben kételkedtem benne, arra gondoltam, hogy ezt csak én látom annak, vagy annak akarom látni, becsapom magam.
De elkezdtem megkérdezni másokat is, és azt mondták, ők is érzik annak a pillanatnak a különleges rezgését, érzik, hogy ott van az igazság.
Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked és egyfajta különleges tudatállapot vagy érzés lesz úrrá a jelenlevőkön, azokon, akik nyitottak, nem érzéketlenek.
Az igazság birtoklásáról ilyenkor szó sincs, az egy egészen más küzdelem.
Unikornis meg szerintem van, …valahol az Univerzumban, talán egy másik időben. Továbbra is áll bennem, hogy amire van szavunk, az létezik is, ha máshol nem, akkor legalább az elménkben!
„Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked”
De akkor mégis
„Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked”
De akkor mégis egyet értesz, hogy csak a csendben létezik az igazság 🙂 Hiába van rá szavunk, onnantól, hogy használatba vettük a szót, máris megjelenik valamiféle szándék, ami viszont kizárja az igazságot. Az igazságnak ugyanis nincs szándéka.
Amúgy azt vettem észre, hogy minden blog pontosan itt reked meg, és ágazik szét a szubjektivitás millió irányába. Mindannyian átéltük már az igazságot, ha csak egy pillanatra is, de az átélés után mind az élményt próbáljuk levadászni, nyakon csípni, megfogalmazni, nem pedig azt aki „átélte”: önmagunkat. És pont azért nem találjuk se az élményt, se az átélőjét, mert folyamatosan megtörjük azt a csendet, ami az igazság észleléséhez, vagy inkább az igazsággá váláshoz szükséges.
Az egész igazság maga Te vagy. „Nekem” meg én. Mi mind igazságok vagyunk, létező igazságok, csak amit mondunk, az nem az. Hiszen a szavak halottak. Addig léteznek, amíg kimondjuk őket. Viszont mi, akik közben ott vagyunk amögött, aki kimondja a szavakat, mi állandóan létezünk. Mindenki a saját maga igazsága, szóval igazából az igazsággá válás sem megfelelő kifejezés, mert már most azok vagyunk, nem kell semmivé sem válnunk.
Az unikornison meg nem fogunk vitázni, mert csak szemléltetni próbáltam, amit mondok, csak én nem tudok olyan jó hasonlatokat, meg asszociációkat, mint felacsó hógolyósa 🙂 Egyébként én is hiszek a „fantázia” lények létezésében 🙂
Szóval összefoglalva a „nincs igazság”-ot: Rajtunk kívül nincs.
Szóval összefoglalva a „nincs igazság”-ot: Rajtunk kívül nincs. Nem tudod nyakon csípni, mert nem rajtad kívülálló dolog. Nem Te teremted, Te Magad vagy Az. Az igazság a teremtő, nem a teremtett. Ettől függetlenül persze olyan dolgokat teremt rajtad kívülre, amiben visszatükrözi magát számodra, hogy észrevehesd, de az olyankor csak a tükörképe, nem ő maga, mert az Te vagy.
Az igazság kérdésköre a tudatszintek lérájának nézőpontjából
Ez érdekes téma, és egy kicsit most mintha minden tanítást lefedne, valahogy egyszerre… lehet h mire kitárgyalnánk ezt, mindenre választ kapnánk? Esetleg megvilágosodnánk? 🙂
Mindenesetre izgalmas. Amit itt leírtál egy sor más kérdést vet fel.
Mi az, hogy létező?
Ami az elmében létező, az létező?
Mi az, hogy másik időben létező?
Ezek definiálása nélkül nem ugyanarról a dimenzióról, ugyanabban a dimenzióban értelmezett „igazságról” beszélünk.
Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy az igazságok legfeljebb átmenetiek lehetnek, hogy relatívak és változók és egyéniek, de egy plusz információt mégis felvetettél most bennem.
A minap beszélgettünk egy barátommal arról, hogy Jézus azért vitte fel a halászokat a hegyre, hogy megtanítsa őket a nézőpontok megváltoztatásának jelenségére és mindarra, ami ezzel jár.
Hogy az életünk olyan, amilyen, mindenestül, és mi különböző mélységű nézőpontokból különbözőnek láthatjuk azt. Lehetünk benne, belevonódva, sőt, beleragadva, sőt alulról „szagolva”, de lehetünk magasabb távlatból szemlélők, a hegytetőn állók, kívülről látók, a két világ közt lebegők, ahol jól látható a sok apró jelenség, de az „ég” is sokkal jobban. És lehetünk az „égben”, ahol magunkat is kívülről láthatjuk „benne”. (Isteninek nevezett nézőpont)
Én most úgy látom (egy bizonyos nézőpontból), hogy a vélemények jórészt attól függően térnek el itt az igazsággal kapcsolatban, hogy melyik nézőpontot válasszuk ezen a függőleges skálán, tudatszint-létrán, melynek az alja a „pokol”ban (ego, tévedések, hamis valóság, a félelem és a vágyak szűrője), a teteje pedig a Mennyben (isteni nézőpont) leledzik, és a kettő között is még számos állomás és vízszintes (egyéni) nézőpont található.
A pokolban mindenkinek csak a saját igaza létezik, amihez általában ragaszkodunk, esetleg félünk tőle, amelyben elválasztva látjuk csak és kizárólag az igazságokat, azért, mert nem vagyunk képesek a másik nézőpontjába helyezkedni. Ítélőszékek vannak és bizottságok, akik megállapítják, hogy kinek van igaza, meggyőzés és vita folyik, valaki mindig győz, és „igaza van”, és valaki mindig „fel kell hogy adja az igazát” stb.stb.
A „köztes világban”, a Földön sokszínűség van. Hol van szeretet, hol nincs (megéléseinkben). Hol képesek vagyunk ráhangolódni magunkra, és a másikra, a saját és a másik nézőpontjára, hol nem. Egyveleg, amelyben a nézőpontok olykor összeolvadnak, a szeretet olykor összekapcsol, olykor kiesünk belőle, vagy hirtelen fontosabbá válik a sajátunk. Ez az idő és a változás világa, ahol ahogy fejlődünk, az álláspontjaink, meglátásaink is változnak, és ennek megfelelően belátjuk, hogy a korábbi igazságainkat le kell cserélnünk egy újra. „És mégis mozog a Föld.” Az igazságok itt egyéniek, de olykor közösek is, legalábbis időlegesen közös igazságokká forrnak össze, aztán a változás, és az utak ismét elválasztják ezeket egymástól, és új csoportokat alkotnak másokkal.
Szerintem ez a szint a test, az elme igazsága, és a szív igazsága (a szívünk sem feltétlenül mond egyet mindig, hogy pl. kinek mit kell tennie egy helyzetben – mindnekinek az adott földi szerepét diktálja), az érzelmeké ( a szerelemben például mindig egyszerre van „igazunk” :), szóval minden, ami a tapasztalható világ, teremtettnek nevezett tudatszint igazsága/i.
Mindezt kívülről szemlélve pedig persze, „egy” az igazság, az út és az élet, de mivel ezt is csak az elménkkel tudjuk megfogalmazni, leírni, és „behatárolni” már ki is ejtettük abból a dimenzióból (isteni), amiről eredetileg nyilatkozni akartunk. Ez a dimenzió nem kinyilatkoztatható az elmével, az elme bármelyik eszközével. Ebből a dimenzióból nézve, a létező más definíciót nyer, és illúzióvá „degradál” minden más, az elme által felfogható létezőt. Innen szemlélve minden létezőnek igaza van és ugyanakkor nincs. Minden út egy igazság és minden egyes lépcsőfoka is az. Minden létező egyformán igaz és egyformán illúzió a szemlélőhöz képest. Mindegyik éppen a helyén van. A legigazabb helyén, ott, ahol tart. A vita éppúgy igaz és éppúgy illúzió, mint az egység megélése az „igazban”.
Az isteni szemlélő látja minden létező dolog teljességét és igazságát a helyének, létezésének, eredetének, viselkedésének, gondolatainak, érzelmeinek, …stb.stb.stb. a tökéletes elfogadásban mindenki igazsága el van fogadva és nincs abszolút igazság. És ha ez a nézőpont, az Isten maga, az abszolút, akkor meg ugyanekkora erővel nincs, mert mivel mindent elfogad annak, akkor az ugyanaz, mintha senkinek nem lenne igaza…..)
Ilyen értelemben nem lényeges. Csak az elme akarja folyton megfogalmazni, amíg fel nem fogja, h úgysem megy…:)
A megéléssel kapcsolatban meg, amiről írtál, én úgy látom/érzem, talán a valóságot érezhetjük ilyenkor igazságnak, amit szintén nem az elménk tud, hanem a szellemi tapaszlásunk. De ez a valóság is manifesztálódott, és mint ilyen, változik agy legalábbis elmúlik, és mint ilyen, felsőbb szemszögből szemlélve semmivel sem igazabb a „hazugságnál”, amin átláttunk. 🙂
(Pl. amikor tanították, történelemből, hogy Hun Attillának semmi köze a magyarokhoz, a finnugoroknak annál inkább, én éreztem h ez nagyon nem stimmel, és gyermeki ártatlansággal megkérdeztem a kommunista történelem-tanárnénit, hogy akkor a Hungary és a Hun elnevezés véletlen egybeesés? És a Hunor Magor legenda csak mese? nyilván igen volt a válasz, ami több, mint nevetséges. Most hogy ennyi idő távlatából már tudom, mi történt, az elmém is befogadja az igazságot, de akkor csak az isteni énem, a szellemem érzékelte, gyermek és tudatlan koromban, mégis tudni és érezni lehetett az „aktuális” és abban a keretben megfogalmazott igazságot.)
Namaszte
A sok igazságkereső hozzászólás olvasgatása közben egyre jobban
A sok igazságkereső hozzászólás olvasgatása közben egyre jobban feszít az, hogy teljesen mást értünk igazság alatt. A Ti fejtegetéseitek sokszor inkább intellektuális megközelítések, míg nekem inkább belső élményeim vannak az igazságról.
Akinek van kedve, próbáljon ki egy egyszerű meditációs gyakorlatot:
Elmélyülés után kérd a belső énedet, hogy küldjön / mutasson egy olyan információt, ami jellemzője, hogy színtiszta IGAZSÁG!
Ezután maradj nyitott és engedd megtörténni.
Ha bejön, akkor egészen más élményetek lesz az igazságról, mint amit most ki tudtok agyalni róla.
Én is erről beszéltem. És ez az igazság is teljesen egyéni. Mert
Én is erről beszéltem. És ez az igazság is teljesen egyéni. Mert belőled jön, és rólad, a te éltedről, éppenséggel egy adott helyzetről szól. Igaz, nem elméből, hanem a Tudattal összekapcsolódva, mégis a lényege nem az, hanem azok a megélések és tettek, amiket az igazságodból kiindulva megteszel, manifesztálsz, életre keltesz.
Namaszte
Ami bennem igazság, az másoknak is az.
Én úgy tapasztaltam, hogy ami bennem igazság, az másoknak is az. Az igazság EGY. Nem egyéni.
De az igazság soha nem lépne fel a harc ellen, és nem mondaná,
De az igazság soha nem lépne fel a harc ellen, és nem mondaná, hogy ne csináld, ha épp olyan a szitu.
Én úgy érzem, hogy ebben a kérdésben nem az igazság beszél belőled hanem valami személyes, negatív emlék.
Megtennéd, hogy a másik blogban idézed azokat a soraimat, ami
Megtennéd, hogy a másik blogban idézed azokat a soraimat, ami alapján úgy értelmezed, hogy én ellene vagyok a harcnak? Én ilyet nem írtam, nem gondolok.
Most vagy én fogalmaztam rosszul, vagy Te olvasol figyelmetlenül.
Kicsit konkrétabban….
(Mondom h csak a nézőpontunk más.)
Ha benne vagy egy konkrét szituban (próbáljunk elképzelni egyet) és képessé teszed maga befelé figyelve cselekedni, reagálni egy helyzetre, ha egy másik vagy több másik ember is ugyanezt teszi (befelé figyel és megkérdezi, mi is itt a dolga) akkor szerinted mind egyforma dolgot fogtok cselekedni?
Azért írtam ezt a példát h megpróbáljak kicsit elvonatkoztatni az elmélettől.
Szerintem van, amikor igen és van amikor nem. És amikor igen, akkor nem azért, mert mindenki a „közös igazságot” olvasta, hanem azért, mert éppen egyezik az egyéni igazságuk – bár belülről, önmagukból kiindulva.
De az utak egyéniek és az igazságok is, csak néha találkoznak. 🙂
Mint egy szőnyeg szőttesében, mely az Univerzum teljességét szimbolizálja, egy egy színes fonal egy egy élet-szál. Amit végigjár, az az ő útja, igazsága, nézőpontja, szellemi (életútbeli) nézőpontja. A másik szál tapasztalata és nézőpontja más, ezért az igazsága is más.
Vannak találkozási pontok, ahol egységet élnek meg ezekben/az igazságaikban is. és van amikor kívülről képesek látni az egész szőttest, és látják mindegyik szál igazát, és az egész igazát, hogy olyan, amilyen. És vannak más szőnyegek is. (Szintén olyanok, amilyenek).
És mind belülről olvassa az útját, és az igazát.
Így érthetőbb voltam?
De szerinted mi volna az a végső / egy igazság?
Szerintem tévedsz. 🙂 Most így látom.
(Ha én tévedek, majd kiderül. Kíváncsian várom, mi van.)
Namaszte
Jó volt a példa, így már értelek és igen, egyet értek
Jó volt a példa, így már értelek és igen, egyet értek Veled.
Azzal nem értenék egyet, ha valaki azt mondaná, hogy létezik úgy egyéni igazság, hogy azok nem fésülhetőek össze. Olyan helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincsenek egységben.
Elképzelhetetlen például az, hogy harcban állnak egymással, mindnek igaza van, hogy miért harcol, a közös igazság azonban az lenne, hogy nem kell harcolniuk. Ilyenkor valaki téved, legalább egyikőjük nincs igazságban.
/Meg kell jegyezzem, Én nem nevezem igazságnak azt, amikor valaki azt hiszi, hogy igaza van, pedig nincs. Még egyéni igazságnak sem nevezem. Ez számomra a tévedés, függetlenül attól, hogy mi az egyéni véleménye, definíciója rá./
Én azért hiszek az igazság létezésében, mert néha-néha én is
Én azért hiszek az igazság létezésében, mert néha-néha én is nyakon csípem azt, érzékelem, hogy megjelenik egy szóban, egy mondatban vagy egy tettben. Kezdetben kételkedtem benne, arra gondoltam, hogy ezt csak én látom annak, vagy annak akarom látni, becsapom magam.
De elkezdtem megkérdezni másokat is, és azt mondták, ők is érzik annak a pillanatnak a különleges rezgését, érzik, hogy ott van az igazság.
Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked és egyfajta különleges tudatállapot vagy érzés lesz úrrá a jelenlevőkön, azokon, akik nyitottak, nem érzéketlenek.
Az igazság birtoklásáról ilyenkor szó sincs, az egy egészen más küzdelem.
Unikornis meg szerintem van, …valahol az Univerzumban, talán egy másik időben. Továbbra is áll bennem, hogy amire van szavunk, az létezik is, ha máshol nem, akkor legalább az elménkben!
„Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked”
De akkor mégis
„Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked”
De akkor mégis egyet értesz, hogy csak a csendben létezik az igazság 🙂 Hiába van rá szavunk, onnantól, hogy használatba vettük a szót, máris megjelenik valamiféle szándék, ami viszont kizárja az igazságot. Az igazságnak ugyanis nincs szándéka.
Amúgy azt vettem észre, hogy minden blog pontosan itt reked meg, és ágazik szét a szubjektivitás millió irányába. Mindannyian átéltük már az igazságot, ha csak egy pillanatra is, de az átélés után mind az élményt próbáljuk levadászni, nyakon csípni, megfogalmazni, nem pedig azt aki „átélte”: önmagunkat. És pont azért nem találjuk se az élményt, se az átélőjét, mert folyamatosan megtörjük azt a csendet, ami az igazság észleléséhez, vagy inkább az igazsággá váláshoz szükséges.
Az egész igazság maga Te vagy. „Nekem” meg én. Mi mind igazságok vagyunk, létező igazságok, csak amit mondunk, az nem az. Hiszen a szavak halottak. Addig léteznek, amíg kimondjuk őket. Viszont mi, akik közben ott vagyunk amögött, aki kimondja a szavakat, mi állandóan létezünk. Mindenki a saját maga igazsága, szóval igazából az igazsággá válás sem megfelelő kifejezés, mert már most azok vagyunk, nem kell semmivé sem válnunk.
Az unikornison meg nem fogunk vitázni, mert csak szemléltetni próbáltam, amit mondok, csak én nem tudok olyan jó hasonlatokat, meg asszociációkat, mint felacsó hógolyósa 🙂 Egyébként én is hiszek a „fantázia” lények létezésében 🙂
Szóval összefoglalva a „nincs igazság”-ot: Rajtunk kívül nincs.
Szóval összefoglalva a „nincs igazság”-ot: Rajtunk kívül nincs. Nem tudod nyakon csípni, mert nem rajtad kívülálló dolog. Nem Te teremted, Te Magad vagy Az. Az igazság a teremtő, nem a teremtett. Ettől függetlenül persze olyan dolgokat teremt rajtad kívülre, amiben visszatükrözi magát számodra, hogy észrevehesd, de az olyankor csak a tükörképe, nem ő maga, mert az Te vagy.
Az igazság kérdésköre a tudatszintek lérájának nézőpontjából
Ez érdekes téma, és egy kicsit most mintha minden tanítást lefedne, valahogy egyszerre… lehet h mire kitárgyalnánk ezt, mindenre választ kapnánk? Esetleg megvilágosodnánk? 🙂
Mindenesetre izgalmas. Amit itt leírtál egy sor más kérdést vet fel.
Mi az, hogy létező?
Ami az elmében létező, az létező?
Mi az, hogy másik időben létező?
Ezek definiálása nélkül nem ugyanarról a dimenzióról, ugyanabban a dimenzióban értelmezett „igazságról” beszélünk.
Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy az igazságok legfeljebb átmenetiek lehetnek, hogy relatívak és változók és egyéniek, de egy plusz információt mégis felvetettél most bennem.
A minap beszélgettünk egy barátommal arról, hogy Jézus azért vitte fel a halászokat a hegyre, hogy megtanítsa őket a nézőpontok megváltoztatásának jelenségére és mindarra, ami ezzel jár.
Hogy az életünk olyan, amilyen, mindenestül, és mi különböző mélységű nézőpontokból különbözőnek láthatjuk azt. Lehetünk benne, belevonódva, sőt, beleragadva, sőt alulról „szagolva”, de lehetünk magasabb távlatból szemlélők, a hegytetőn állók, kívülről látók, a két világ közt lebegők, ahol jól látható a sok apró jelenség, de az „ég” is sokkal jobban. És lehetünk az „égben”, ahol magunkat is kívülről láthatjuk „benne”. (Isteninek nevezett nézőpont)
Én most úgy látom (egy bizonyos nézőpontból), hogy a vélemények jórészt attól függően térnek el itt az igazsággal kapcsolatban, hogy melyik nézőpontot válasszuk ezen a függőleges skálán, tudatszint-létrán, melynek az alja a „pokol”ban (ego, tévedések, hamis valóság, a félelem és a vágyak szűrője), a teteje pedig a Mennyben (isteni nézőpont) leledzik, és a kettő között is még számos állomás és vízszintes (egyéni) nézőpont található.
A pokolban mindenkinek csak a saját igaza létezik, amihez általában ragaszkodunk, esetleg félünk tőle, amelyben elválasztva látjuk csak és kizárólag az igazságokat, azért, mert nem vagyunk képesek a másik nézőpontjába helyezkedni. Ítélőszékek vannak és bizottságok, akik megállapítják, hogy kinek van igaza, meggyőzés és vita folyik, valaki mindig győz, és „igaza van”, és valaki mindig „fel kell hogy adja az igazát” stb.stb.
A „köztes világban”, a Földön sokszínűség van. Hol van szeretet, hol nincs (megéléseinkben). Hol képesek vagyunk ráhangolódni magunkra, és a másikra, a saját és a másik nézőpontjára, hol nem. Egyveleg, amelyben a nézőpontok olykor összeolvadnak, a szeretet olykor összekapcsol, olykor kiesünk belőle, vagy hirtelen fontosabbá válik a sajátunk. Ez az idő és a változás világa, ahol ahogy fejlődünk, az álláspontjaink, meglátásaink is változnak, és ennek megfelelően belátjuk, hogy a korábbi igazságainkat le kell cserélnünk egy újra. „És mégis mozog a Föld.” Az igazságok itt egyéniek, de olykor közösek is, legalábbis időlegesen közös igazságokká forrnak össze, aztán a változás, és az utak ismét elválasztják ezeket egymástól, és új csoportokat alkotnak másokkal.
Szerintem ez a szint a test, az elme igazsága, és a szív igazsága (a szívünk sem feltétlenül mond egyet mindig, hogy pl. kinek mit kell tennie egy helyzetben – mindnekinek az adott földi szerepét diktálja), az érzelmeké ( a szerelemben például mindig egyszerre van „igazunk” :), szóval minden, ami a tapasztalható világ, teremtettnek nevezett tudatszint igazsága/i.
Mindezt kívülről szemlélve pedig persze, „egy” az igazság, az út és az élet, de mivel ezt is csak az elménkkel tudjuk megfogalmazni, leírni, és „behatárolni” már ki is ejtettük abból a dimenzióból (isteni), amiről eredetileg nyilatkozni akartunk. Ez a dimenzió nem kinyilatkoztatható az elmével, az elme bármelyik eszközével. Ebből a dimenzióból nézve, a létező más definíciót nyer, és illúzióvá „degradál” minden más, az elme által felfogható létezőt. Innen szemlélve minden létezőnek igaza van és ugyanakkor nincs. Minden út egy igazság és minden egyes lépcsőfoka is az. Minden létező egyformán igaz és egyformán illúzió a szemlélőhöz képest. Mindegyik éppen a helyén van. A legigazabb helyén, ott, ahol tart. A vita éppúgy igaz és éppúgy illúzió, mint az egység megélése az „igazban”.
Az isteni szemlélő látja minden létező dolog teljességét és igazságát a helyének, létezésének, eredetének, viselkedésének, gondolatainak, érzelmeinek, …stb.stb.stb. a tökéletes elfogadásban mindenki igazsága el van fogadva és nincs abszolút igazság. És ha ez a nézőpont, az Isten maga, az abszolút, akkor meg ugyanekkora erővel nincs, mert mivel mindent elfogad annak, akkor az ugyanaz, mintha senkinek nem lenne igaza…..)
Ilyen értelemben nem lényeges. Csak az elme akarja folyton megfogalmazni, amíg fel nem fogja, h úgysem megy…:)
A megéléssel kapcsolatban meg, amiről írtál, én úgy látom/érzem, talán a valóságot érezhetjük ilyenkor igazságnak, amit szintén nem az elménk tud, hanem a szellemi tapaszlásunk. De ez a valóság is manifesztálódott, és mint ilyen, változik agy legalábbis elmúlik, és mint ilyen, felsőbb szemszögből szemlélve semmivel sem igazabb a „hazugságnál”, amin átláttunk. 🙂
(Pl. amikor tanították, történelemből, hogy Hun Attillának semmi köze a magyarokhoz, a finnugoroknak annál inkább, én éreztem h ez nagyon nem stimmel, és gyermeki ártatlansággal megkérdeztem a kommunista történelem-tanárnénit, hogy akkor a Hungary és a Hun elnevezés véletlen egybeesés? És a Hunor Magor legenda csak mese? nyilván igen volt a válasz, ami több, mint nevetséges. Most hogy ennyi idő távlatából már tudom, mi történt, az elmém is befogadja az igazságot, de akkor csak az isteni énem, a szellemem érzékelte, gyermek és tudatlan koromban, mégis tudni és érezni lehetett az „aktuális” és abban a keretben megfogalmazott igazságot.)
Namaszte
A sok igazságkereső hozzászólás olvasgatása közben egyre jobban
A sok igazságkereső hozzászólás olvasgatása közben egyre jobban feszít az, hogy teljesen mást értünk igazság alatt. A Ti fejtegetéseitek sokszor inkább intellektuális megközelítések, míg nekem inkább belső élményeim vannak az igazságról.
Akinek van kedve, próbáljon ki egy egyszerű meditációs gyakorlatot:
Elmélyülés után kérd a belső énedet, hogy küldjön / mutasson egy olyan információt, ami jellemzője, hogy színtiszta IGAZSÁG!
Ezután maradj nyitott és engedd megtörténni.
Ha bejön, akkor egészen más élményetek lesz az igazságról, mint amit most ki tudtok agyalni róla.
Én is erről beszéltem. És ez az igazság is teljesen egyéni. Mert
Én is erről beszéltem. És ez az igazság is teljesen egyéni. Mert belőled jön, és rólad, a te éltedről, éppenséggel egy adott helyzetről szól. Igaz, nem elméből, hanem a Tudattal összekapcsolódva, mégis a lényege nem az, hanem azok a megélések és tettek, amiket az igazságodból kiindulva megteszel, manifesztálsz, életre keltesz.
Namaszte
Ami bennem igazság, az másoknak is az.
Én úgy tapasztaltam, hogy ami bennem igazság, az másoknak is az. Az igazság EGY. Nem egyéni.
De az igazság soha nem lépne fel a harc ellen, és nem mondaná,
De az igazság soha nem lépne fel a harc ellen, és nem mondaná, hogy ne csináld, ha épp olyan a szitu.
Én úgy érzem, hogy ebben a kérdésben nem az igazság beszél belőled hanem valami személyes, negatív emlék.
Megtennéd, hogy a másik blogban idézed azokat a soraimat, ami
Megtennéd, hogy a másik blogban idézed azokat a soraimat, ami alapján úgy értelmezed, hogy én ellene vagyok a harcnak? Én ilyet nem írtam, nem gondolok.
Most vagy én fogalmaztam rosszul, vagy Te olvasol figyelmetlenül.
Kicsit konkrétabban….
(Mondom h csak a nézőpontunk más.)
Ha benne vagy egy konkrét szituban (próbáljunk elképzelni egyet) és képessé teszed maga befelé figyelve cselekedni, reagálni egy helyzetre, ha egy másik vagy több másik ember is ugyanezt teszi (befelé figyel és megkérdezi, mi is itt a dolga) akkor szerinted mind egyforma dolgot fogtok cselekedni?
Azért írtam ezt a példát h megpróbáljak kicsit elvonatkoztatni az elmélettől.
Szerintem van, amikor igen és van amikor nem. És amikor igen, akkor nem azért, mert mindenki a „közös igazságot” olvasta, hanem azért, mert éppen egyezik az egyéni igazságuk – bár belülről, önmagukból kiindulva.
De az utak egyéniek és az igazságok is, csak néha találkoznak. 🙂
Mint egy szőnyeg szőttesében, mely az Univerzum teljességét szimbolizálja, egy egy színes fonal egy egy élet-szál. Amit végigjár, az az ő útja, igazsága, nézőpontja, szellemi (életútbeli) nézőpontja. A másik szál tapasztalata és nézőpontja más, ezért az igazsága is más.
Vannak találkozási pontok, ahol egységet élnek meg ezekben/az igazságaikban is. és van amikor kívülről képesek látni az egész szőttest, és látják mindegyik szál igazát, és az egész igazát, hogy olyan, amilyen. És vannak más szőnyegek is. (Szintén olyanok, amilyenek).
És mind belülről olvassa az útját, és az igazát.
Így érthetőbb voltam?
De szerinted mi volna az a végső / egy igazság?
Szerintem tévedsz. 🙂 Most így látom.
(Ha én tévedek, majd kiderül. Kíváncsian várom, mi van.)
Namaszte
Jó volt a példa, így már értelek és igen, egyet értek
Jó volt a példa, így már értelek és igen, egyet értek Veled.
Azzal nem értenék egyet, ha valaki azt mondaná, hogy létezik úgy egyéni igazság, hogy azok nem fésülhetőek össze. Olyan helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincsenek egységben.
Elképzelhetetlen például az, hogy harcban állnak egymással, mindnek igaza van, hogy miért harcol, a közös igazság azonban az lenne, hogy nem kell harcolniuk. Ilyenkor valaki téved, legalább egyikőjük nincs igazságban.
/Meg kell jegyezzem, Én nem nevezem igazságnak azt, amikor valaki azt hiszi, hogy igaza van, pedig nincs. Még egyéni igazságnak sem nevezem. Ez számomra a tévedés, függetlenül attól, hogy mi az egyéni véleménye, definíciója rá./
Azok a tanítások,amiknek Ti nem hisztek,én meg igen:),azt
Azok a tanítások,amiknek Ti nem hisztek,én meg igen:),azt mondják ,hogy amiben mi itt vagyunk /a világ/
az a nem tudás. Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem igazán érjük tetten az igazságot:)
Az Abszolut igazságot legalább is nem.Ezt szerintem tudjuk mindannyian,mert különben nem beszélnénk ennyit a megvilágosodásról például,csak amikor a saját igazunkat bizonygatjuk,akkor mindig valahogy elfelejtjük:)
Szóval szerintem egyetlen Egy igazság van,ami abszolut. Minden egyéb relatív./még innen nézve is:)/
Ahogy olvasom soraidat, igen, elképzelhető, hogy az abszolút
Ahogy olvasom soraidat, igen, elképzelhető, hogy az abszolút igazság már „túl messze van”, annak meglátásához fel kellene ébrednünk!
Mondjuk alapban úgy gondolkodtam erről, hogy az evilágon túli igazságot is képesek vagyunk felfogni, ha eléggé nyitottak vagyunk hozzá, ha el tudjuk engedni az azt kizáró egos fenntartásainkat, elveinket, stb.
Ha a tudatos álmodásos példámra támaszkodom, akkor álmunkban is képesek vagyunk annyira tudatunkra ébredni, hogy meglássuk a valóságot: hogy ki álmodik és miért?!
Nem neked írtam,ezekben a dolgokban szerintem egy követ
Nem neked írtam,ezekben a dolgokban szerintem egy követ fújunk,legalább is még nem vettem észre ellentétet,hanem tegnap voltak beszélgetések,és Spiridínó mondta,hogy ő nem hisz ezeknek a tanításoknak.A Védántát,Szánkját,Buddhizmust említettem.
Erre utaltam volna most vissza,nem neked szántam:)
,,az evilágon túli igazságot is képesek vagyunk felfogni”
Én is így gondolom,mert ha az ember enged egy kicsit a vélt igazából,és egy kis alázattal odafordul mondjuk a fenti tanítások felé,akkor is simán képes befogadni azt az Egyetlen valóságot,igazságot.
Ez volt tegnap a vita tárgya/is/,erre utaltam vissza:)
Attól függetlenül, hogy nem hiszek nekik, (meg nem ismerem őket
Attól függetlenül, hogy nem hiszek nekik, (meg nem ismerem őket :P) elég hasonlót írtam pár kommal feljebb, mint Te 🙂 Ja!: és nem azt mondtam, hogy nem hiszek ezeknek a tanoknak. Hanem hogy nem hiszek ezeknek a tanoknak SEM. 🙂 Az más, amikor nem hiszel egy tanban, és egy másik tant fújsz, mint ha nem hiszel egyikben sem, aztán valahogy valahol a saját tapasztalatod alapján a saját igazad mégis fedésbe kerül az egyes tanokkal. De még mindig azt mondom, hogy ha nyitott szemmel olvasod, akkor tök mindegy mit olvasol, a Biblián keresztül is eljutsz szép lassan a már amúgy is benned lévő „célhoz”. Pont ezért, mert nem is létezik az a cél olyan formában, ahogy mi itt elérni akarjuk, szóval teljesen tőlünk függ, nem a tanoktól, hogy sikerül-e.
Ádám, neked meg csak annyit eggyel lejjebbre, hogy az élethez márpedig bátorság kell 🙂 A biztonságosnak hitt tudás is legalább ugyanakkora bajba tud sodorni, mint a biztonságosnak hitt hit 🙂 Sőt kifejezetten a biztonság sodor bajba. Ha nem lenne biztonság, nem lenne „baj” sem 🙂 Persze nincs is, de a világban egyikből lesz a másik. Tökmindegy, miről gondolod, hiszed, sejted, hogy biztonságos, abból előbb utóbb úgyis baj lesz. Csak akkor nem lesz baj, ha sz@rsz a biztonságra. Mert akkor sz@rsz a bajra is.
Én legalábbis eddig teljesen hiába bizonyosodtam meg akármiről is, mert utána az élet mindig megmutatja, hogy pont az ellenkezője is ugyanolyan bizonyos, mint az, amiben én annyira megbizonyosodtam. Ez az egyensúly. Vagy egység, mittudomén. Sosem szabad megbizonyosodni semmiben, és akkor nem tud ártani neked semmi. Pusztán ezt próbáltam Évának is mondani, nem azt, hogy az a sok keleti nagykönyv hülyeség. 🙂
Spiridinó,én nem szűkítem le kizárólag a keleti
Spiridinó,én nem szűkítem le kizárólag a keleti bölcseletekre,csak azok sokkal egyértelműbbek,és érthetőbbek,de ugyanúgy a nyugat bölcselete is benne van,
minden olyan kultúrkincse,tanítása az emberiségnek,ami a transzcendens felé visz.
/Még a Sanyi tanításai is!:)/
Az pedig ,hogy nekünk kell végső soron megcsinálni,az nem kérdés! de szerintem nem ártanak az útjelzők:)
Ebben a sok katyvaszban amit a XX. századtól ránk zúdítanak,nagyon könnyű eltévedni:)
„Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem
„Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem igazán érjük tetten az igazságot:)”
Te figyelj, ha tévedsz akkor óriási nagy bajba kerülsz az ugye tudod? 🙂 Hinni valamiben amiről nem is bizonyosodtál még meg teljesen, és közben lehet akár a legnagyobb, legveszélyesebb baklövés is… bátor vagy 🙂
Honnan veszed,hogy nem bizonyosodtam meg róla?:)
Nem vagyok én
Honnan veszed,hogy nem bizonyosodtam meg róla?:)
Nem vagyok én olyan hiszékeny,ne aggódj.Van olyan is,hogy nem kell hinned valamit mert már tudod:)
Egyébként milyen nagy bajra gondolsz:)))
Engem az érdekelne, hogy mit tudsz, és az honnan van, és, hogy
Engem az érdekelne, hogy mit tudsz, és az honnan van, és, hogy mi motiválja.
Ádám ,ez nem Ki Mit Tud. Én ezt ennél sokkal komolyabban
Ádám ,ez nem Ki Mit Tud. Én ezt ennél sokkal komolyabban gondolom.
Azt ,hogy honnan van,azt már ezerszer elmondtam .Mióta itt vagyok erről beszélek.
És hogy mi motiválja? Az emberi mivoltom,mert csak innen /ebből a nem tudásból:)/ lehetséges felébredni.
Megbizonyosodni ?
Még a házatárs hűségéről sem lehet totális bizonyosság , pedig az igencsak hétköznapi dolog . Extrém esetben még a saját hűségemben is kételkedhetem .
Ha nagyon megkaparom a dolgokat , akkor mindegyik végén a hit bukkan elő . A valóság a hitünk szűrőjén keresztül válik megtapasztalt részéve önmagának . Üdvözlettel :felacso
Szerintem meg pont ez a cél,hogy a végén már ne legyenek ilyen
Szerintem meg pont ez a cél,hogy a végén már ne legyenek ilyen szűrők,se hit se tudás ,se semmi,a tiszta tudatosságon kívül.
Én tudni fogom,amikor valóban felébredek,és nem csak ilyen -olyan ,,spirituális élményeim” lesznek,/egységélmény,egyebek/mert akkor már az sem lesz,meg az a sok tanítás,mester egyebek,amik által eljutottam oda.
Persze ,lehet hogy sohasem érem el ezt a tiszta tudatosságot,
de legalább törekszem rá,és nem pakolok rá még újabb és újabb rögeszméket.
Ezt senkinek sem személy szerint mondtam,csak úgy magamnak,ahogyan itt mindenki is teszi./Aditi mondta nagyon jól,hogy tulajdonképpen saját magunknak mondogatjuk itt ezeket a dolgokat:)))/
Ja, de az hasznos mindenkinek! 🙂
Egyébként meg én kettőtök
Ja, de az hasznos mindenkinek! 🙂
Egyébként meg én kettőtök igazára szavazok 🙂
A cél szerintem is valami olyasmi, amit a tiszta tudatnak neveznek, de ahhoz a hited és önmagad erői megélésén és megismerésén keresztül vezet az út.
Ha már a harc téma is felmerült itt (ezek egyébként totál összefüggenek és egyszerre éljük őket szerintem), a békéhez sem vezet út a harc megélése nélkül.
Talán Jézusé ilyen volt, de az kivétel. 🙂 Mert ő eleve úgy született hogy ne ezt a példát tanítsa, hanem a szeretetét.
Szerintem az út odáig, amíg megtisztulunk, a saját magunk megismerésén keresztül vezet, ez pedig csak tetteken keresztül megy, és úgy, hogy szó szerint beleütközünk a falainkba. Ha vékony, vagy időben észrevesszük, lehet h elég egy szemléletváltás, és már át is léptük, el is olvasztottuk. De szerintem vannak olyan falaink, és olyan erőink, amelyek szó szerint elénk állnak, manifesztálódott formában, mert máshogy nem tudjuk őket felismerni és magunkat megmérni általuk.
Ilyenkor egy sort harcolunk a másikkal és harcolunk magunkkal, és ehhez erő és hit kell, meg még sok minden más.Az eredmény a tudatosság, de azt nem adják csak úgy, ingyen, és megélés nélkül. Megélni pedig csak az adott tudatszinten tudunk. Ha harc, hát legyen harc. Ha már fejlettebbek vagyunk az adott témában, talán nem kell.
A megvilágosodás csak egy eredmény lehet.
Nem tudjuk megkerülni önmagunkat, az önmagunk nem tudatos erőit, meg kell ismernünk őket, találkoznunk kell velük, és megtanulnunk bánni velük. Enélkül, szerintem nincs megvilágosodás.
Persze, elméletben van, és egy pillanat is elég hozzá – elméletben.
És el lehet menni egy kolostorba, és csak meditálni, amíg meg nem világosodsz. De akkor meg itt kell hagynod az életed: és tudod mit: ugyanazokkal az erőkkel fogsz ebben a döntésedben és a döntéseid következményeiben is találkozni, mint ha itt maradsz.
Mert önmagaddal találkozol, önmagad erőivel és teremtéseivel.
(Ezért tök mindegy valójában, a belső út szemszögéből, hogyan döntünk egy egy helyzetben, valószínűleg az éppeni tudatosságunk, hitünk vagy nem hitünk, elképzeléseink, sémáink és letett sémáink szerint fogunk, és talán csak az a lényeg, hogy valahogy eljussunk odáig, hogy úgy érezzük, felvállalható számunkra. Mert akkor nyerjük meg hozzá az erőt.)
Namaszte
Azok a tanítások,amiknek Ti nem hisztek,én meg igen:),azt
Azok a tanítások,amiknek Ti nem hisztek,én meg igen:),azt mondják ,hogy amiben mi itt vagyunk /a világ/
az a nem tudás. Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem igazán érjük tetten az igazságot:)
Az Abszolut igazságot legalább is nem.Ezt szerintem tudjuk mindannyian,mert különben nem beszélnénk ennyit a megvilágosodásról például,csak amikor a saját igazunkat bizonygatjuk,akkor mindig valahogy elfelejtjük:)
Szóval szerintem egyetlen Egy igazság van,ami abszolut. Minden egyéb relatív./még innen nézve is:)/
Ahogy olvasom soraidat, igen, elképzelhető, hogy az abszolút
Ahogy olvasom soraidat, igen, elképzelhető, hogy az abszolút igazság már „túl messze van”, annak meglátásához fel kellene ébrednünk!
Mondjuk alapban úgy gondolkodtam erről, hogy az evilágon túli igazságot is képesek vagyunk felfogni, ha eléggé nyitottak vagyunk hozzá, ha el tudjuk engedni az azt kizáró egos fenntartásainkat, elveinket, stb.
Ha a tudatos álmodásos példámra támaszkodom, akkor álmunkban is képesek vagyunk annyira tudatunkra ébredni, hogy meglássuk a valóságot: hogy ki álmodik és miért?!
Nem neked írtam,ezekben a dolgokban szerintem egy követ
Nem neked írtam,ezekben a dolgokban szerintem egy követ fújunk,legalább is még nem vettem észre ellentétet,hanem tegnap voltak beszélgetések,és Spiridínó mondta,hogy ő nem hisz ezeknek a tanításoknak.A Védántát,Szánkját,Buddhizmust említettem.
Erre utaltam volna most vissza,nem neked szántam:)
,,az evilágon túli igazságot is képesek vagyunk felfogni”
Én is így gondolom,mert ha az ember enged egy kicsit a vélt igazából,és egy kis alázattal odafordul mondjuk a fenti tanítások felé,akkor is simán képes befogadni azt az Egyetlen valóságot,igazságot.
Ez volt tegnap a vita tárgya/is/,erre utaltam vissza:)
Attól függetlenül, hogy nem hiszek nekik, (meg nem ismerem őket
Attól függetlenül, hogy nem hiszek nekik, (meg nem ismerem őket :P) elég hasonlót írtam pár kommal feljebb, mint Te 🙂 Ja!: és nem azt mondtam, hogy nem hiszek ezeknek a tanoknak. Hanem hogy nem hiszek ezeknek a tanoknak SEM. 🙂 Az más, amikor nem hiszel egy tanban, és egy másik tant fújsz, mint ha nem hiszel egyikben sem, aztán valahogy valahol a saját tapasztalatod alapján a saját igazad mégis fedésbe kerül az egyes tanokkal. De még mindig azt mondom, hogy ha nyitott szemmel olvasod, akkor tök mindegy mit olvasol, a Biblián keresztül is eljutsz szép lassan a már amúgy is benned lévő „célhoz”. Pont ezért, mert nem is létezik az a cél olyan formában, ahogy mi itt elérni akarjuk, szóval teljesen tőlünk függ, nem a tanoktól, hogy sikerül-e.
Ádám, neked meg csak annyit eggyel lejjebbre, hogy az élethez márpedig bátorság kell 🙂 A biztonságosnak hitt tudás is legalább ugyanakkora bajba tud sodorni, mint a biztonságosnak hitt hit 🙂 Sőt kifejezetten a biztonság sodor bajba. Ha nem lenne biztonság, nem lenne „baj” sem 🙂 Persze nincs is, de a világban egyikből lesz a másik. Tökmindegy, miről gondolod, hiszed, sejted, hogy biztonságos, abból előbb utóbb úgyis baj lesz. Csak akkor nem lesz baj, ha sz@rsz a biztonságra. Mert akkor sz@rsz a bajra is.
Én legalábbis eddig teljesen hiába bizonyosodtam meg akármiről is, mert utána az élet mindig megmutatja, hogy pont az ellenkezője is ugyanolyan bizonyos, mint az, amiben én annyira megbizonyosodtam. Ez az egyensúly. Vagy egység, mittudomén. Sosem szabad megbizonyosodni semmiben, és akkor nem tud ártani neked semmi. Pusztán ezt próbáltam Évának is mondani, nem azt, hogy az a sok keleti nagykönyv hülyeség. 🙂
Spiridinó,én nem szűkítem le kizárólag a keleti
Spiridinó,én nem szűkítem le kizárólag a keleti bölcseletekre,csak azok sokkal egyértelműbbek,és érthetőbbek,de ugyanúgy a nyugat bölcselete is benne van,
minden olyan kultúrkincse,tanítása az emberiségnek,ami a transzcendens felé visz.
/Még a Sanyi tanításai is!:)/
Az pedig ,hogy nekünk kell végső soron megcsinálni,az nem kérdés! de szerintem nem ártanak az útjelzők:)
Ebben a sok katyvaszban amit a XX. századtól ránk zúdítanak,nagyon könnyű eltévedni:)
„Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem
„Tehát ,ha ez a nem tudás,akkor ,,ebből a nézőpontból” nem igazán érjük tetten az igazságot:)”
Te figyelj, ha tévedsz akkor óriási nagy bajba kerülsz az ugye tudod? 🙂 Hinni valamiben amiről nem is bizonyosodtál még meg teljesen, és közben lehet akár a legnagyobb, legveszélyesebb baklövés is… bátor vagy 🙂
Honnan veszed,hogy nem bizonyosodtam meg róla?:)
Nem vagyok én
Honnan veszed,hogy nem bizonyosodtam meg róla?:)
Nem vagyok én olyan hiszékeny,ne aggódj.Van olyan is,hogy nem kell hinned valamit mert már tudod:)
Egyébként milyen nagy bajra gondolsz:)))
Engem az érdekelne, hogy mit tudsz, és az honnan van, és, hogy
Engem az érdekelne, hogy mit tudsz, és az honnan van, és, hogy mi motiválja.
Ádám ,ez nem Ki Mit Tud. Én ezt ennél sokkal komolyabban
Ádám ,ez nem Ki Mit Tud. Én ezt ennél sokkal komolyabban gondolom.
Azt ,hogy honnan van,azt már ezerszer elmondtam .Mióta itt vagyok erről beszélek.
És hogy mi motiválja? Az emberi mivoltom,mert csak innen /ebből a nem tudásból:)/ lehetséges felébredni.
Megbizonyosodni ?
Még a házatárs hűségéről sem lehet totális bizonyosság , pedig az igencsak hétköznapi dolog . Extrém esetben még a saját hűségemben is kételkedhetem .
Ha nagyon megkaparom a dolgokat , akkor mindegyik végén a hit bukkan elő . A valóság a hitünk szűrőjén keresztül válik megtapasztalt részéve önmagának . Üdvözlettel :felacso
Szerintem meg pont ez a cél,hogy a végén már ne legyenek ilyen
Szerintem meg pont ez a cél,hogy a végén már ne legyenek ilyen szűrők,se hit se tudás ,se semmi,a tiszta tudatosságon kívül.
Én tudni fogom,amikor valóban felébredek,és nem csak ilyen -olyan ,,spirituális élményeim” lesznek,/egységélmény,egyebek/mert akkor már az sem lesz,meg az a sok tanítás,mester egyebek,amik által eljutottam oda.
Persze ,lehet hogy sohasem érem el ezt a tiszta tudatosságot,
de legalább törekszem rá,és nem pakolok rá még újabb és újabb rögeszméket.
Ezt senkinek sem személy szerint mondtam,csak úgy magamnak,ahogyan itt mindenki is teszi./Aditi mondta nagyon jól,hogy tulajdonképpen saját magunknak mondogatjuk itt ezeket a dolgokat:)))/
Ja, de az hasznos mindenkinek! 🙂
Egyébként meg én kettőtök
Ja, de az hasznos mindenkinek! 🙂
Egyébként meg én kettőtök igazára szavazok 🙂
A cél szerintem is valami olyasmi, amit a tiszta tudatnak neveznek, de ahhoz a hited és önmagad erői megélésén és megismerésén keresztül vezet az út.
Ha már a harc téma is felmerült itt (ezek egyébként totál összefüggenek és egyszerre éljük őket szerintem), a békéhez sem vezet út a harc megélése nélkül.
Talán Jézusé ilyen volt, de az kivétel. 🙂 Mert ő eleve úgy született hogy ne ezt a példát tanítsa, hanem a szeretetét.
Szerintem az út odáig, amíg megtisztulunk, a saját magunk megismerésén keresztül vezet, ez pedig csak tetteken keresztül megy, és úgy, hogy szó szerint beleütközünk a falainkba. Ha vékony, vagy időben észrevesszük, lehet h elég egy szemléletváltás, és már át is léptük, el is olvasztottuk. De szerintem vannak olyan falaink, és olyan erőink, amelyek szó szerint elénk állnak, manifesztálódott formában, mert máshogy nem tudjuk őket felismerni és magunkat megmérni általuk.
Ilyenkor egy sort harcolunk a másikkal és harcolunk magunkkal, és ehhez erő és hit kell, meg még sok minden más.Az eredmény a tudatosság, de azt nem adják csak úgy, ingyen, és megélés nélkül. Megélni pedig csak az adott tudatszinten tudunk. Ha harc, hát legyen harc. Ha már fejlettebbek vagyunk az adott témában, talán nem kell.
A megvilágosodás csak egy eredmény lehet.
Nem tudjuk megkerülni önmagunkat, az önmagunk nem tudatos erőit, meg kell ismernünk őket, találkoznunk kell velük, és megtanulnunk bánni velük. Enélkül, szerintem nincs megvilágosodás.
Persze, elméletben van, és egy pillanat is elég hozzá – elméletben.
És el lehet menni egy kolostorba, és csak meditálni, amíg meg nem világosodsz. De akkor meg itt kell hagynod az életed: és tudod mit: ugyanazokkal az erőkkel fogsz ebben a döntésedben és a döntéseid következményeiben is találkozni, mint ha itt maradsz.
Mert önmagaddal találkozol, önmagad erőivel és teremtéseivel.
(Ezért tök mindegy valójában, a belső út szemszögéből, hogyan döntünk egy egy helyzetben, valószínűleg az éppeni tudatosságunk, hitünk vagy nem hitünk, elképzeléseink, sémáink és letett sémáink szerint fogunk, és talán csak az a lényeg, hogy valahogy eljussunk odáig, hogy úgy érezzük, felvállalható számunkra. Mert akkor nyerjük meg hozzá az erőt.)
Namaszte
Most olvastam .
Ide illik . Küldöm .
” Lin -csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz .
– Mondd , apát ! Milyen módon lelhető föl a jelenségek világában az igazság ? Miről ismerünk rá ?
Lin – csi mielőtt válaszolt volna, elgondolkozott . Vajon mit állít erről a Tanítás ? Nem emlékezett rá .
Ahol viszont nincs kinyílvánított útmutatás , ott szabad a vásár .
– Hívek ! – fogott hát bele Lin – csi apát .
– Én az igazságról általában azt gondolom , hogy nem létezik .De ez nem olyan nagy kár , mint sokan
gondolják .
A szerzetesek zúgolódtak , de Lin – csi mondta tovább .
– Nincs igazság a jelenségek világában . Egyedül a törvény adhat eligazítást , de a törvény nem tudhatja ,
mi az igazság . Az igazságra lehetetlen rálelni , s úgy foglalni szavakba , hogy törvény nélkül is védeni tudja magát . Ahányszor próbálod , annyiféle lesz az igazság . A törvény , bár otromba , durva :egyértelmű , és örökkévaló .Az igazság : tűnékeny , változó . Elröppenj , mint egy szépséges madár .Nincs sehol lakása .
– Elröppen , mint egy szépséges madár ? – kérdezte ámúlva az egyik szerzetes . – Hová ?
– Ez a madár a mesékben lelhető fől ODAÁT . De ne csalogassátok ,( mert ) a jelenségek világában , ideát , úgysem használható semmire az igazság . Mert tudjátok meg , híveim , nem az igazságosság határozza meg a jelenségek viszonyát ! – mondta az apát , s befejezte tanítását .
Már csaknem elérte a csarnok kijáratát , amikor utánaszólt az egyik tanítvány .
– Mester ! Mit tehetünk a jelenségek világában igazság híján ?
– Tartózkodjatok az ítéletektől , de mindenekelőtt kerüljétek a viszályt ! – vágta rá kurtán , csaknem dühösen Lin – csi , aztán még egy pillanatra megállt .
– De próbálkozhattok más megoldással is ! Mert nem biztos , hogy ez követhető tanács . Ennél egy kicsit bonyolultabb a világ – szólt végül az apát ,kolostorában , a Huo – to folyó partján . ”
idézet Su – La – Ce Reggeli beszélgetések Lin – csi apát kolostorában c. művéből ( ford.Sári László )
Üdvözlettel : felacso
U . i . : egy másik gondolat az igazságok különbozőségeinek egyik okárol : Ha Isten egy több dimenziós hologram , aminek 4d – s kivetítése ez a világ , és az igazságot az ezzel a kivetítéssel való megegyezésnek tekintem , akkor a szívünkben őrzött Istenszikrák / hologramtöredékek , ha a fény átjárja őket , szintén kivetítik a teljességet , a világot , csak pontatlanabbul , homályosabb képpel , és a foltok , életlenségek mindenkinél másutt vannak , és a belső világa / igazsága ezért mindenkinek más .( Egy holografikus képet rögzítő lemezt , ha feldarabolunk , akkor a töredékek is a teljes képet vetítik ki magukból átvilágításkor , csak kevésbé élesen ,pontosan .)Ez számomra egy magyarázat a végső valóság és a személyes igazságoknak attól és egymástól való eltéréseinek alapvető okára .
Most olvastam .
Ide illik . Küldöm .
” Lin -csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz .
– Mondd , apát ! Milyen módon lelhető föl a jelenségek világában az igazság ? Miről ismerünk rá ?
Lin – csi mielőtt válaszolt volna, elgondolkozott . Vajon mit állít erről a Tanítás ? Nem emlékezett rá .
Ahol viszont nincs kinyílvánított útmutatás , ott szabad a vásár .
– Hívek ! – fogott hát bele Lin – csi apát .
– Én az igazságról általában azt gondolom , hogy nem létezik .De ez nem olyan nagy kár , mint sokan
gondolják .
A szerzetesek zúgolódtak , de Lin – csi mondta tovább .
– Nincs igazság a jelenségek világában . Egyedül a törvény adhat eligazítást , de a törvény nem tudhatja ,
mi az igazság . Az igazságra lehetetlen rálelni , s úgy foglalni szavakba , hogy törvény nélkül is védeni tudja magát . Ahányszor próbálod , annyiféle lesz az igazság . A törvény , bár otromba , durva :egyértelmű , és örökkévaló .Az igazság : tűnékeny , változó . Elröppenj , mint egy szépséges madár .Nincs sehol lakása .
– Elröppen , mint egy szépséges madár ? – kérdezte ámúlva az egyik szerzetes . – Hová ?
– Ez a madár a mesékben lelhető fől ODAÁT . De ne csalogassátok ,( mert ) a jelenségek világában , ideát , úgysem használható semmire az igazság . Mert tudjátok meg , híveim , nem az igazságosság határozza meg a jelenségek viszonyát ! – mondta az apát , s befejezte tanítását .
Már csaknem elérte a csarnok kijáratát , amikor utánaszólt az egyik tanítvány .
– Mester ! Mit tehetünk a jelenségek világában igazság híján ?
– Tartózkodjatok az ítéletektől , de mindenekelőtt kerüljétek a viszályt ! – vágta rá kurtán , csaknem dühösen Lin – csi , aztán még egy pillanatra megállt .
– De próbálkozhattok más megoldással is ! Mert nem biztos , hogy ez követhető tanács . Ennél egy kicsit bonyolultabb a világ – szólt végül az apát ,kolostorában , a Huo – to folyó partján . ”
idézet Su – La – Ce Reggeli beszélgetések Lin – csi apát kolostorában c. művéből ( ford.Sári László )
Üdvözlettel : felacso
U . i . : egy másik gondolat az igazságok különbozőségeinek egyik okárol : Ha Isten egy több dimenziós hologram , aminek 4d – s kivetítése ez a világ , és az igazságot az ezzel a kivetítéssel való megegyezésnek tekintem , akkor a szívünkben őrzött Istenszikrák / hologramtöredékek , ha a fény átjárja őket , szintén kivetítik a teljességet , a világot , csak pontatlanabbul , homályosabb képpel , és a foltok , életlenségek mindenkinél másutt vannak , és a belső világa / igazsága ezért mindenkinek más .( Egy holografikus képet rögzítő lemezt , ha feldarabolunk , akkor a töredékek is a teljes képet vetítik ki magukból átvilágításkor , csak kevésbé élesen ,pontosan .)Ez számomra egy magyarázat a végső valóság és a személyes igazságoknak attól és egymástól való eltéréseinek alapvető okára .