Miért fontos a házasság? És mire jó? És miért van az, hogy a nők egy (jelentős???) része házasságon belül hajlandó gyereket vállalni?
Miért fontos a házasság? És mire jó? És miért van az, hogy a nők egy (jelentős???) része házasságon belül hajlandó gyereket vállalni?
Ha valaki csak házasságban akar gyereket vállalni, az szerintem
Ha valaki csak házasságban akar gyereket vállalni, az szerintem azt jelzi, hogy nem bízik a párjában, és így akarja magához kötni. De én ilyen párkapcsolatot meg nem szeretnék. Egy férfi ne azért legyen velem és ne azért legyen később esetleg a gyerekem apja, mert én magamhoz kötöm, hanem mert ő is úgy akarja. Ahhoz meg nem kell papír. 🙂
Amúgy az esküvő szép dolog tud lenni, ha valakik így is ki akarják egymásnak fejezni, hogy társak. Szóval nem vagyok ellene, de nem tartom szükségesnek egy jó párkapcsolathoz. Ha ez feltétel, az már régen rossz….
Ha valaki csak házasságban akar gyereket vállalni, az szerintem
Ha valaki csak házasságban akar gyereket vállalni, az szerintem azt jelzi, hogy nem bízik a párjában, és így akarja magához kötni. De én ilyen párkapcsolatot meg nem szeretnék. Egy férfi ne azért legyen velem és ne azért legyen később esetleg a gyerekem apja, mert én magamhoz kötöm, hanem mert ő is úgy akarja. Ahhoz meg nem kell papír. 🙂
Amúgy az esküvő szép dolog tud lenni, ha valakik így is ki akarják egymásnak fejezni, hogy társak. Szóval nem vagyok ellene, de nem tartom szükségesnek egy jó párkapcsolathoz. Ha ez feltétel, az már régen rossz….
Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb.
Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb. Ezért jobban el is gondolkoztam rajta. Szerintem az életünkön semmi nem változott, mivel előtte is ugyanúgy együtt éltünk. Ez várható volt.
Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül. Talán a spirituálisan tudatosabb embereknek nincs erre szüksége, tudatosítják magukban enélkül is.
Azt mondjuk nem írtam még, hogy mit kell tudatosítani…;) mert nehéz megfogalmazni, valamiféle összetartozást. Még boncolgatnom kell, hogy pontos választ tudjak adni, de valahogy másnak érzem, mintha csak együtt élnénk. Persze abszolút el tudom fogadni, hogy sok embernek nincs szüksége erre a szertartásra, meg a „papírra”.
Hogy a nők többsége miért akar először házasodni? Egyértelműen a biztonság miatt. A nők többségének nagyon fontos és azt gondolják, hogy a házasság biztonságot ad. Ami nyilván nem igaz.. plusz egy közös gyerek sokkal erősebb kapocs lehetne, mint maga a házasság, ezért nem értem az alapfeltételt. Meg nyilván még ott van a társadalmi elvárás. Szerintem Magyarországon még mindig elvárás, hogy pl. az oviban az apa és az anya házasok legyenek… Mondjuk még mindig jobb elvárás, mint ami itt van Vietnámban, illetve sok más országban, hogy kizárt dolog, hogy együtt éljen egy pár a házasság előtt. Ismerek olyan lányt, akik hetente egy-egy napot találkozott a barátjával, mert a fiú másik városban dolgozott, és így házasodtak össze. Otthon ha két ember nem próbálja ki az együttélést házasság előtt, „őrültnek” tartják őket (mellesleg jogosan..)
Lehet, hogy én még nem vagyok elég tudatos, de én szerettem volna összeházasodni, de megértem, ha valakinek ez nem fontos. Nem tudom, hogy hogyan tudtam volna elfogadni, ha a párom nem akar feleségül venni…
Kíváncsi vagyok mások hogy vélekednek..:)
Tegnap olvastam vhol, az egyik hozzászóló egy hasonló témához
Tegnap olvastam vhol, az egyik hozzászóló egy hasonló témához annyit írt „érvnek”, hogy az esküvőre költött pénzből elég sokáig lehet(ne) a baba cuccokat megvenni… 🙂
Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én
Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én őszintén szólva nagyon vágytam rá, hogy egyszer egy olyan nagyon szép fehér ruhát felvehessek… 🙂 (még ha nem is abroncsos habos-babosat) nyilván nem ezért mentem férjhez, de mikor az esküvő szó elhangzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe ez…. ez talán olyan kislánykori beidegződés… és nyilván nem a blogcímre válasz
Sok lánynak az esküvői ruha és a nagy lakodalom az álma, de csak
Sok lánynak az esküvői ruha és a nagy lakodalom az álma, de csak ezért, tényleg felesleges megházasodni. Talán lenne igény egy olyan vállalkozásra, amely esküvői ceremóniát szervez, hivatalos házasságkötés nélkül. Akár minden hónapban mehetnének a csajok esküdni, és nem kellene később elválni sem.
felhajtás
nekem csak a ruha… de ezt is sokáig tartott bevallanom 😀
(pláne hogy pár évig meggyőződéssel készültem divattervezőnek)
a ceremónia szerintem a figyelemért van, hogy királylányok legyünk, egy egész nap fénypontja, mindenki minket ugráljon körbe, és dicsőítsen… meg persze az illúzió miatt, hogy legalább egy napra elhiggyük, mi akkoris megmutatjuk, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk. …legalábbis ezt képzelem 🙂
mégis a biztonságot látom legfőbb motivációnak: megfogni egy pasit, aki megesküdött hogy hűséges lesz. aztán ahogy megvan eleresztik magukat: mindent lehet, és megszületik a hárpia…
Sikka, megelőztél. Pont ezt jutott eszembe tegnap, hogy ez az
Sikka, megelőztél. Pont ezt jutott eszembe tegnap, hogy ez az egész esküvősdi szerintem nekünk lányoknak a külcsín miatt kell, hogy 1 napra a mesebeli királynőnek érezzük magunkat. Pedig csak arra kéne helyeznünk a hangsúlyt, hogy felfedezzük, hogy a hétköznapokban, külcsín nélkül is királynők vagyunk.
Kriszti
A ceremóniától és a ténytől, hogy nekem kell a központban
A ceremóniától és a ténytől, hogy nekünk kell a központban lennem egész nap, eléggé irtóztam..
de végül valahogy nem is így történt. A szertartáson, mikor bevonultam, én kizárólag a férjemet láttam, nem tudtam senkire fókuszálni, a ceremónia alatt szintén, igazából azzal küzdöttem, hogy fel tudjam olvasni az általam megírt fogadalmat..:)
Nem éreztem úgy, hogy jelentősége lenne, hogy mindenki ránk figyel (mint ahogy nem is vágytam erre előtte), inkább az volt a lényeg, hogy megoszthatjuk azokkal, akiket szeretünk, mert tényleg csak azok voltak ott, akik nekünk nagyon fontosak, semmi „illik meghívni” dolog…
A vacsoráról pedig egymástól függetlenül az volt a véleményünk a férjemmel, hogy nem is rólunk szólt, hanem velünk együtt szólt a buli.;)
de a ruha, bármennyire is külsőség csupán, fontos volt… tény, hogy szerettem volna egy nap nagyon szép lenni (és ebben igaza van Krisztinek, hogy jó lenne a mindennapokban is átélni ezt, és talán kisebb mértékben már megy is néha 😉
Sanyi, te anno miért házasodtál meg?
Sanyi! Nem személyeskedés, csak a te véleményed kifejezetten érdekel, és különben is alig látni mostanában az oldalon.;)
Szóval te anno miért házasodtál meg? Azóta változott a véleményed ezzel kapcsolatban?
„Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami
„Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül.Ezzel ökéletesen egyet tudok érteni. És van benne valamiféle „felvállalom a kapcsolatot és a férjemet (feleségemet) mindenki előtt „érzés is.
Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető – hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, – hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)
Házasság nélkül már nem is vállalható fel egy kapcsolat? Mi
Házasság nélkül már nem is vállalható fel egy kapcsolat? Mi van a kollektív tudattalanból átvett vágyakkal? Ez(házasság) nem olyasmi?
Élettársi viszony? Ismerek olyanokat, ahol már a 2.ik gyerek is már egy ideje megvan és nem házasodnak össze…
Férfiak véleménye is érdekelne!!!!
Peti, erről már régebben is elmondtam a véleményemet, ami azóta
Peti, erről már régebben is elmondtam a véleményemet, ami azóta sem változott. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy megint körbejárjuk ugyanazt a témát.
Amúgy hamar utána tudnál járni a dolognak, egyszerű, őszinte, belső figyelemmel, de inkább másokat kérdezel, olyanokat, akik nem te vagy.
Az az érzésem, hogy félsz például a hivatalos elkötelezettségtől, és valamiféle megerősítésre vársz. (Ami persze nem egyedi eset.)
A tévedésem lehetőségét természetesen fenntartom.
A kollektív tudattalannal még nem beszéltem az átvett vágyakról. :)) Én csak a lelkeket kérdezem.
Ezennel át is adom a stafétabotot a férfiaknak. 🙂
Én 17 éve élek élettársi viszonyban, gyerekek is lettek a
Én 17 éve élek élettársi viszonyban, gyerekek is lettek a kapcsolatból.
Amikor ezen elgondolkodom, akkor az ötlik fel bennem, hogy he he, könnyebb elválni. De nem, mert ennyi idő után ugyan az a jog vonatkozik a felekre mintha házasságban élnénk és úgy válnánk el.
Az igazság az, hogy most az az érzés erősödött fel bennem, hogy a házasság egy összekötő rituálé, ami megpecsételi kapcsolatot, testileg és lelkileg is igazából szétszakíthatatlan a kapcsolat. A válás sem szakítja szét a lelki köteléket.
Ebből adódik, hogy az élettársi viszonyban végig fennáll az ideiglenesség és a bizonytalanság érzése. Az összetartozást ez gyengíti.
Így bármikor azt mondhatom, hogy fogom a baba ruhát és kilépek a kapcsolatból. A lelki kötelék természetesen kialakult így is, ezt sem lehet semmissé tenni, de nincs megpecsételve. Nem történik meg az összetartozás-összeköttetés rituáléja.
A házasodás, mint minden rituálé mágikus csoda, amire többnyire a nők fogékonyak, de azért nekünk se ártana.
Érdekes, hogy azon évődök egy ideje, 1-2 éve, hogy vagy elválok, vagy feleségül veszem a páromat ennyi év után :))
Mert valami nincs a helyén, valamitől nem jó ez így.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsola
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsolat mellett voksolt, így vélekedhet. Örülök, hogy megosztottad velünk.
A rituálé erejére ilyen megfogalmazásban nem is gondoltam, pedig milyen igaz lehet, egy csomó dolognál hangsúlyt fektetünk erre.
Ildikó, köszönöm ezt, most elgondolkodtattál… Hogy a gyerek
Ildikó, köszönöm ezt, most elgondolkodtattál… Hogy a gyerek érzéseit tényleg befolyásolhatja. Belegondoltam, pontosabban beleéreztem, és tényleg. Ezért viszont már tényleg érdemes a házasság, ha arról van szó, hogy akkor alapítsunk családot meg ilyenek… Köszönöm, azért ezt eszembe vésem a későbbiekre nézve. Amúgy nem egy párt ismerek, akik azután házasodtak össze, hogy megszületett az első gyerekük, valószínű akkor ezért is tarthatták fontosnak ezt.
,,Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete
,,Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető – hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, – hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)”
Szia Ildikó!
Jelzem hogy nem csak meditációban járhatunk utána! 😉
Nekem két féltestvérem van.
Egy bátyám akivel közös az apánk,és egy hugom akivel az anyánk közös.
S mindvégig írtó szerencsésnek éreztem magam hogy én házasságban születtem.
S az is nagyon fontos hogy nem miattam házasodtak össze.
Szerintem…..
Peti!
Ha nem akarsz házasodni,hát ne tedd!
Ennyire egyszerü.
Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?
He? 😉
Európában mindenki maga dönti el.
S már ott tartunk hogy nem számít erkölcstelennek ha házasság nélkül élnek együtt emberek.
Tényleg nem értem hogy miért is kell ezt ennyire túlreagálni…!
Mármint a kérdést.Úgy értem….
Peti!
Csak hogy tudd.
Magyarországon 3év együttélés után jogilag olyan mint ha házasok lennének.
Én pl. 6év után ügyvéd közremüködésével ,,váltam” el.
Azaz szüntettem meg az éllettársi közösséget.
Ugyhogy még azt is jól gondold meg! 😀
Ha nem jól tudom javítsatok ki kérlek…!
Üdv!Erika
„Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?” ——> igyekszem
„Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?” ——> igyekszem tájékozódni…
Miért?
Aktuális?
Talán csak nem fehérruhás fátyolos nök
Miért?
Aktuális?
Talán csak nem fehérruhás fátyolos nök üldöznek? 🙂
Nem kell válaszolni… 😉
Talán csak rosszat álmodott:)
Talán csak rosszat álmodott:)
Ja.
Vagy jót….! 😉
Ja.
Vagy jót….! 😉
H: Szerintetek
… van valami abban, hogy ha valaki Istennek még nem tudja odaadni magát (érts spirituálisan éretlen), akkor egy másik embernek sem igazán képes?
Merthogy a házasságnak valahol ebben volna értelme. (Egósan házasodni… brrr!)
Hogy tudatos ajándéka lehess a másiknak. Meg viszont.
„Tudatos ajándék” Hermess, ez nekem nagyon telitalálatos
„Tudatos ajándék” Hermess, ez nekem nagyon telitalálatos megfogalmazás. 🙂 Úgy érzem, én is az szeretnék majd lenni valakinek (de nem mindegy persze, kinek, nagyon nem…)
H: Akkor még ne házasodj!
…:DDD
Még nincs is kilátásban. :):):)
Még nincs is kilátásban. :):):)
H: Kiegészítés az „ajándékhoz”
Ahhoz, hogy értékes ajándéknak tudd magadat érezni – szeretni és becsülni kell magadat éppen olyannak, amilyen vagy. Nemcsak a testedet, hanem a emberi lélekrészed minden jó és rossz rezdülését a pincétől a padlásig. Az éretlen kis egó még vehemensebben követeli az ő létjogosultságának elismerését.
Amit nem tudsz magadban magadból elfogadni, azt mind rá fogod vetíteni a társadra. És akkor az, ha megfeszül, sem lesz képes megfelelően értékes ajándék lenni számodra. És ha ez így van, akkor már nem egészen áll fenn az, hogy tudatos ajándék valaki.
A kapcsolatokat is fel lehetne így fogni – ajándék mindegyik, hogy tanulhassak belőle. Ettől leszek én is egyre tudatosabb és értékesebb ajándék.
De ezt mindenki betéve tudja. Mégis, amikor ott a szituáció, és ajándékba adhatnánk magunkat, szimpla tükör lesz belőlünk. Még akkor is, ha már elég tudatosnak képzeljük magunkat.
Még jó, hogy gyerekek születhetnek nem egészen tudatos szülőktől is… Meg is szívják jónéhányan! :DDD
Hermess, ezzel nagyon egyetértek. Egy kapcsolat nem működik jól,
Hermess, ezzel nagyon egyetértek. Egy kapcsolat nem működik jól, ha az egyiknek vagy mindkettőnek túlzottan megnyilvánul az egója úgy, hogy nem veszi figyelembe a másikat, vagyis kialakul egyfajta önzés. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de én nem ilyennek ismerem magam. Ilyen téren főleg mostanában, úgy érzem, „helyén vagyok”. Van, ahol persze van mit tanulni, de ilyen téren a helyemen érzem magam.
Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb.
Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb. Ezért jobban el is gondolkoztam rajta. Szerintem az életünkön semmi nem változott, mivel előtte is ugyanúgy együtt éltünk. Ez várható volt.
Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül. Talán a spirituálisan tudatosabb embereknek nincs erre szüksége, tudatosítják magukban enélkül is.
Azt mondjuk nem írtam még, hogy mit kell tudatosítani…;) mert nehéz megfogalmazni, valamiféle összetartozást. Még boncolgatnom kell, hogy pontos választ tudjak adni, de valahogy másnak érzem, mintha csak együtt élnénk. Persze abszolút el tudom fogadni, hogy sok embernek nincs szüksége erre a szertartásra, meg a „papírra”.
Hogy a nők többsége miért akar először házasodni? Egyértelműen a biztonság miatt. A nők többségének nagyon fontos és azt gondolják, hogy a házasság biztonságot ad. Ami nyilván nem igaz.. plusz egy közös gyerek sokkal erősebb kapocs lehetne, mint maga a házasság, ezért nem értem az alapfeltételt. Meg nyilván még ott van a társadalmi elvárás. Szerintem Magyarországon még mindig elvárás, hogy pl. az oviban az apa és az anya házasok legyenek… Mondjuk még mindig jobb elvárás, mint ami itt van Vietnámban, illetve sok más országban, hogy kizárt dolog, hogy együtt éljen egy pár a házasság előtt. Ismerek olyan lányt, akik hetente egy-egy napot találkozott a barátjával, mert a fiú másik városban dolgozott, és így házasodtak össze. Otthon ha két ember nem próbálja ki az együttélést házasság előtt, „őrültnek” tartják őket (mellesleg jogosan..)
Lehet, hogy én még nem vagyok elég tudatos, de én szerettem volna összeházasodni, de megértem, ha valakinek ez nem fontos. Nem tudom, hogy hogyan tudtam volna elfogadni, ha a párom nem akar feleségül venni…
Kíváncsi vagyok mások hogy vélekednek..:)
Tegnap olvastam vhol, az egyik hozzászóló egy hasonló témához
Tegnap olvastam vhol, az egyik hozzászóló egy hasonló témához annyit írt „érvnek”, hogy az esküvőre költött pénzből elég sokáig lehet(ne) a baba cuccokat megvenni… 🙂
Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én
Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én őszintén szólva nagyon vágytam rá, hogy egyszer egy olyan nagyon szép fehér ruhát felvehessek… 🙂 (még ha nem is abroncsos habos-babosat) nyilván nem ezért mentem férjhez, de mikor az esküvő szó elhangzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe ez…. ez talán olyan kislánykori beidegződés… és nyilván nem a blogcímre válasz
Sok lánynak az esküvői ruha és a nagy lakodalom az álma, de csak
Sok lánynak az esküvői ruha és a nagy lakodalom az álma, de csak ezért, tényleg felesleges megházasodni. Talán lenne igény egy olyan vállalkozásra, amely esküvői ceremóniát szervez, hivatalos házasságkötés nélkül. Akár minden hónapban mehetnének a csajok esküdni, és nem kellene később elválni sem.
felhajtás
nekem csak a ruha… de ezt is sokáig tartott bevallanom 😀
(pláne hogy pár évig meggyőződéssel készültem divattervezőnek)
a ceremónia szerintem a figyelemért van, hogy királylányok legyünk, egy egész nap fénypontja, mindenki minket ugráljon körbe, és dicsőítsen… meg persze az illúzió miatt, hogy legalább egy napra elhiggyük, mi akkoris megmutatjuk, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk. …legalábbis ezt képzelem 🙂
mégis a biztonságot látom legfőbb motivációnak: megfogni egy pasit, aki megesküdött hogy hűséges lesz. aztán ahogy megvan eleresztik magukat: mindent lehet, és megszületik a hárpia…
Sikka, megelőztél. Pont ezt jutott eszembe tegnap, hogy ez az
Sikka, megelőztél. Pont ezt jutott eszembe tegnap, hogy ez az egész esküvősdi szerintem nekünk lányoknak a külcsín miatt kell, hogy 1 napra a mesebeli királynőnek érezzük magunkat. Pedig csak arra kéne helyeznünk a hangsúlyt, hogy felfedezzük, hogy a hétköznapokban, külcsín nélkül is királynők vagyunk.
Kriszti
A ceremóniától és a ténytől, hogy nekem kell a központban
A ceremóniától és a ténytől, hogy nekünk kell a központban lennem egész nap, eléggé irtóztam..
de végül valahogy nem is így történt. A szertartáson, mikor bevonultam, én kizárólag a férjemet láttam, nem tudtam senkire fókuszálni, a ceremónia alatt szintén, igazából azzal küzdöttem, hogy fel tudjam olvasni az általam megírt fogadalmat..:)
Nem éreztem úgy, hogy jelentősége lenne, hogy mindenki ránk figyel (mint ahogy nem is vágytam erre előtte), inkább az volt a lényeg, hogy megoszthatjuk azokkal, akiket szeretünk, mert tényleg csak azok voltak ott, akik nekünk nagyon fontosak, semmi „illik meghívni” dolog…
A vacsoráról pedig egymástól függetlenül az volt a véleményünk a férjemmel, hogy nem is rólunk szólt, hanem velünk együtt szólt a buli.;)
de a ruha, bármennyire is külsőség csupán, fontos volt… tény, hogy szerettem volna egy nap nagyon szép lenni (és ebben igaza van Krisztinek, hogy jó lenne a mindennapokban is átélni ezt, és talán kisebb mértékben már megy is néha 😉
Sanyi, te anno miért házasodtál meg?
Sanyi! Nem személyeskedés, csak a te véleményed kifejezetten érdekel, és különben is alig látni mostanában az oldalon.;)
Szóval te anno miért házasodtál meg? Azóta változott a véleményed ezzel kapcsolatban?
„Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami
„Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül.Ezzel ökéletesen egyet tudok érteni. És van benne valamiféle „felvállalom a kapcsolatot és a férjemet (feleségemet) mindenki előtt „érzés is.
Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető – hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, – hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)
Házasság nélkül már nem is vállalható fel egy kapcsolat? Mi
Házasság nélkül már nem is vállalható fel egy kapcsolat? Mi van a kollektív tudattalanból átvett vágyakkal? Ez(házasság) nem olyasmi?
Élettársi viszony? Ismerek olyanokat, ahol már a 2.ik gyerek is már egy ideje megvan és nem házasodnak össze…
Férfiak véleménye is érdekelne!!!!
Peti, erről már régebben is elmondtam a véleményemet, ami azóta
Peti, erről már régebben is elmondtam a véleményemet, ami azóta sem változott. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy megint körbejárjuk ugyanazt a témát.
Amúgy hamar utána tudnál járni a dolognak, egyszerű, őszinte, belső figyelemmel, de inkább másokat kérdezel, olyanokat, akik nem te vagy.
Az az érzésem, hogy félsz például a hivatalos elkötelezettségtől, és valamiféle megerősítésre vársz. (Ami persze nem egyedi eset.)
A tévedésem lehetőségét természetesen fenntartom.
A kollektív tudattalannal még nem beszéltem az átvett vágyakról. :)) Én csak a lelkeket kérdezem.
Ezennel át is adom a stafétabotot a férfiaknak. 🙂
Én 17 éve élek élettársi viszonyban, gyerekek is lettek a
Én 17 éve élek élettársi viszonyban, gyerekek is lettek a kapcsolatból.
Amikor ezen elgondolkodom, akkor az ötlik fel bennem, hogy he he, könnyebb elválni. De nem, mert ennyi idő után ugyan az a jog vonatkozik a felekre mintha házasságban élnénk és úgy válnánk el.
Az igazság az, hogy most az az érzés erősödött fel bennem, hogy a házasság egy összekötő rituálé, ami megpecsételi kapcsolatot, testileg és lelkileg is igazából szétszakíthatatlan a kapcsolat. A válás sem szakítja szét a lelki köteléket.
Ebből adódik, hogy az élettársi viszonyban végig fennáll az ideiglenesség és a bizonytalanság érzése. Az összetartozást ez gyengíti.
Így bármikor azt mondhatom, hogy fogom a baba ruhát és kilépek a kapcsolatból. A lelki kötelék természetesen kialakult így is, ezt sem lehet semmissé tenni, de nincs megpecsételve. Nem történik meg az összetartozás-összeköttetés rituáléja.
A házasodás, mint minden rituálé mágikus csoda, amire többnyire a nők fogékonyak, de azért nekünk se ártana.
Érdekes, hogy azon évődök egy ideje, 1-2 éve, hogy vagy elválok, vagy feleségül veszem a páromat ennyi év után :))
Mert valami nincs a helyén, valamitől nem jó ez így.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsola
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsolat mellett voksolt, így vélekedhet. Örülök, hogy megosztottad velünk.
A rituálé erejére ilyen megfogalmazásban nem is gondoltam, pedig milyen igaz lehet, egy csomó dolognál hangsúlyt fektetünk erre.
Ildikó, köszönöm ezt, most elgondolkodtattál… Hogy a gyerek
Ildikó, köszönöm ezt, most elgondolkodtattál… Hogy a gyerek érzéseit tényleg befolyásolhatja. Belegondoltam, pontosabban beleéreztem, és tényleg. Ezért viszont már tényleg érdemes a házasság, ha arról van szó, hogy akkor alapítsunk családot meg ilyenek… Köszönöm, azért ezt eszembe vésem a későbbiekre nézve. Amúgy nem egy párt ismerek, akik azután házasodtak össze, hogy megszületett az első gyerekük, valószínű akkor ezért is tarthatták fontosnak ezt.
,,Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete
,,Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető – hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, – hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)”
Szia Ildikó!
Jelzem hogy nem csak meditációban járhatunk utána! 😉
Nekem két féltestvérem van.
Egy bátyám akivel közös az apánk,és egy hugom akivel az anyánk közös.
S mindvégig írtó szerencsésnek éreztem magam hogy én házasságban születtem.
S az is nagyon fontos hogy nem miattam házasodtak össze.
Szerintem…..
Peti!
Ha nem akarsz házasodni,hát ne tedd!
Ennyire egyszerü.
Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?
He? 😉
Európában mindenki maga dönti el.
S már ott tartunk hogy nem számít erkölcstelennek ha házasság nélkül élnek együtt emberek.
Tényleg nem értem hogy miért is kell ezt ennyire túlreagálni…!
Mármint a kérdést.Úgy értem….
Peti!
Csak hogy tudd.
Magyarországon 3év együttélés után jogilag olyan mint ha házasok lennének.
Én pl. 6év után ügyvéd közremüködésével ,,váltam” el.
Azaz szüntettem meg az éllettársi közösséget.
Ugyhogy még azt is jól gondold meg! 😀
Ha nem jól tudom javítsatok ki kérlek…!
Üdv!Erika
„Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?” ——> igyekszem
„Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?” ——> igyekszem tájékozódni…
Miért?
Aktuális?
Talán csak nem fehérruhás fátyolos nök
Miért?
Aktuális?
Talán csak nem fehérruhás fátyolos nök üldöznek? 🙂
Nem kell válaszolni… 😉
Talán csak rosszat álmodott:)
Talán csak rosszat álmodott:)
Ja.
Vagy jót….! 😉
Ja.
Vagy jót….! 😉
H: Szerintetek
… van valami abban, hogy ha valaki Istennek még nem tudja odaadni magát (érts spirituálisan éretlen), akkor egy másik embernek sem igazán képes?
Merthogy a házasságnak valahol ebben volna értelme. (Egósan házasodni… brrr!)
Hogy tudatos ajándéka lehess a másiknak. Meg viszont.
„Tudatos ajándék” Hermess, ez nekem nagyon telitalálatos
„Tudatos ajándék” Hermess, ez nekem nagyon telitalálatos megfogalmazás. 🙂 Úgy érzem, én is az szeretnék majd lenni valakinek (de nem mindegy persze, kinek, nagyon nem…)
H: Akkor még ne házasodj!
…:DDD
Még nincs is kilátásban. :):):)
Még nincs is kilátásban. :):):)
H: Kiegészítés az „ajándékhoz”
Ahhoz, hogy értékes ajándéknak tudd magadat érezni – szeretni és becsülni kell magadat éppen olyannak, amilyen vagy. Nemcsak a testedet, hanem a emberi lélekrészed minden jó és rossz rezdülését a pincétől a padlásig. Az éretlen kis egó még vehemensebben követeli az ő létjogosultságának elismerését.
Amit nem tudsz magadban magadból elfogadni, azt mind rá fogod vetíteni a társadra. És akkor az, ha megfeszül, sem lesz képes megfelelően értékes ajándék lenni számodra. És ha ez így van, akkor már nem egészen áll fenn az, hogy tudatos ajándék valaki.
A kapcsolatokat is fel lehetne így fogni – ajándék mindegyik, hogy tanulhassak belőle. Ettől leszek én is egyre tudatosabb és értékesebb ajándék.
De ezt mindenki betéve tudja. Mégis, amikor ott a szituáció, és ajándékba adhatnánk magunkat, szimpla tükör lesz belőlünk. Még akkor is, ha már elég tudatosnak képzeljük magunkat.
Még jó, hogy gyerekek születhetnek nem egészen tudatos szülőktől is… Meg is szívják jónéhányan! :DDD
Hermess, ezzel nagyon egyetértek. Egy kapcsolat nem működik jól,
Hermess, ezzel nagyon egyetértek. Egy kapcsolat nem működik jól, ha az egyiknek vagy mindkettőnek túlzottan megnyilvánul az egója úgy, hogy nem veszi figyelembe a másikat, vagyis kialakul egyfajta önzés. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de én nem ilyennek ismerem magam. Ilyen téren főleg mostanában, úgy érzem, „helyén vagyok”. Van, ahol persze van mit tanulni, de ilyen téren a helyemen érzem magam.
Még mindíg itt tartunk….
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peti/holtomiglan_holtodiglan
Petikém!
Meddig rágod még ezt a csontot?
De most komolyan. 😉
Május óta eltelt pár hónap… azóta érettebbek lettünk és itt
Május óta eltelt pár hónap… azóta érettebbek lettünk és itt van olyan hsz, ami ott nincs…
Szerintem sincs azzal gond, ha az ember egy témát többször is át
Szerintem sincs azzal gond, ha az ember egy témát többször is át akar rágni, később is előveszi már tapasztaltabb fejjel.
S Te Erika, miért rágod a Petikét?
De most komolyan:-)
S Te Erika, miért rágod a Petikét?
De most komolyan:-)
Szeretetből:)
Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire
Szeretetből:)
Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire Peti.És hozzá ez az út.Rugdosni kell. Szeretetből 🙂
Én tudtam, hogy szeretetből csinálja, csak előbbi hsz-ban, ahol
Én tudtam, hogy szeretetből csinálja, csak előbbi hsz-ban, ahol én is felvetettem e kérdést, gondoltam szeretetből én is „dobok neki egy labdát”, hogy lássa milyen is ez, mikor neki dobják. 🙂
hogy lássa milyen is ez, mikor neki dobják. 🙂
Aranyos! 🙂
Petivel már nem most kezdtük el a labdázást.
Kívülállóként lehet hogy durva meccsnek tünik,ezért szoktunk inkább privátban beszélgetni.
Talán szigoruan csak a privát beszélgetésre kellene szorítkoznom így elkerülhetem a félreértést.
Mindenkitöl bocsi.
Erika szeretettel!
Ilyen félreértésekbe többször bonyolódtam már én is, szóval
Ilyen félreértésekbe többször bonyolódtam már én is, szóval értem. 🙂 Bár azt mondom, tudtam, hogy szeretetből megy, azt nem értettem félre. 🙂
Éva
„Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire Peti.És hozzá ez az út.Rugdosni kell. Szeretetből :)”
Bocsánat. Igazad van.
Én nem ebben a szeretetben hiszek.
A kéz és a szó melegében itt…
Szeretet csak egy van,a megnyilvánulási formái különbözőek. Az
Szeretet csak egy van,a megnyilvánulási formái különbözőek.
Az emberek nem egyformák.Ha eredményesen akarsz valakinek segíteni,tudni kell milyen ember,és hogy milyen módszerek a célravezetőek nála.
Lehet egy ilyen ,,rugdosásnál” is motiváció a szeretet,ha egyszer az a fajta szeretet ,amit Te képviselsz,az nem vált be. Merthogy ebben az esetben történetesen erről van szó.
Csak azért ,,beszéltem” bele ebbe a dologba,mert kivételesen tudom miről van szó.
Arról meg nem is beszélve,hogy mit köszönhetek én Erika ,,stílusának”,amivel anno sírba vitt és sikerült neki úgy kihozni a sodromból ,hogy egy ideig nem is írtam az oldalon.
Viszont lassan de biztosan sok mindenre rájöttem,és úgy látszik nekem is ez kellett.
Arra pedig rá kellett jönnöm,hogy mennyire szeretetből csinálta,mert azóta jó barátnők lettünk,és ez nem is kérdés,így hogy már ismerem is őt.
Egyébként most eszembe jutottak a keleti tanításokban az anekdoták,amikor a Mester nem kíméli -látszólag- a tanítványt,hogy eredményes legyen a tanítás.
Arról akkor mit mondjak?Hogy lehet ez mester? Milyen kegyetlen?Juj?
Pedig Ő aztán igazán szeretetből teszi… Elhiszed?:)
Igen.
Elhiszem Éva.
De hogy ezt megtehessük, előbb váljunk Tiszta Mesterekké.
Ezzel viszont már nem értek így egyet. Szerintem mindannyian
Ezzel viszont már nem értek így egyet. Szerintem mindannyian lehetünk tanítványok és mesterek egyszerre, mikor hogy. Elképzelhető, hogy Petinek tényleg hasznosak lesznek Erika írásai.
Viszont szerintem azzal vigyázni kell, hogy ha érezzük, hogy a másik nem kér a tanácsokból, akkor azt vegyük észre. Hogy tiszteletben tartsuk a másik önállóságát. Mert olyan okosak nem lehetünk azért, hogy biztosra vegyük, mi a másik gondja, mi nem valójában vagy hogy neki épp mi segítene. Nekem ez az ideális tanácsadás, származzon az bárkitől. Bár Erikában én nem érzek erőszakot, erőltetést, szóval most nem róla beszélek.
Tiszta Mester? Ki az? Az szerintem szubjektív dolog. Kinek miben van tudása, tapasztalata… Valamilyen téren mindenki hordoz bölcsességet, kinek mi az erőssége. Olyan szerintem nincs, hogy csak ennek vagy annak van joga tanácsot adni…
Ok. Ezzel,meg én értek egyet. /Névtelen/
Egyébként semmiféle
Ok. Ezzel,meg én értek egyet. /Névtelen/
Egyébként semmiféle párhuzamot,hasonlítgatást nem akartam tenni:)
Még mindíg itt tartunk….
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peti/holtomiglan_holtodiglan
Petikém!
Meddig rágod még ezt a csontot?
De most komolyan. 😉
Május óta eltelt pár hónap… azóta érettebbek lettünk és itt
Május óta eltelt pár hónap… azóta érettebbek lettünk és itt van olyan hsz, ami ott nincs…
Szerintem sincs azzal gond, ha az ember egy témát többször is át
Szerintem sincs azzal gond, ha az ember egy témát többször is át akar rágni, később is előveszi már tapasztaltabb fejjel.
S Te Erika, miért rágod a Petikét?
De most komolyan:-)
S Te Erika, miért rágod a Petikét?
De most komolyan:-)
Szeretetből:)
Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire
Szeretetből:)
Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire Peti.És hozzá ez az út.Rugdosni kell. Szeretetből 🙂
Én tudtam, hogy szeretetből csinálja, csak előbbi hsz-ban, ahol
Én tudtam, hogy szeretetből csinálja, csak előbbi hsz-ban, ahol én is felvetettem e kérdést, gondoltam szeretetből én is „dobok neki egy labdát”, hogy lássa milyen is ez, mikor neki dobják. 🙂
hogy lássa milyen is ez, mikor neki dobják. 🙂
Aranyos! 🙂
Petivel már nem most kezdtük el a labdázást.
Kívülállóként lehet hogy durva meccsnek tünik,ezért szoktunk inkább privátban beszélgetni.
Talán szigoruan csak a privát beszélgetésre kellene szorítkoznom így elkerülhetem a félreértést.
Mindenkitöl bocsi.
Erika szeretettel!
Ilyen félreértésekbe többször bonyolódtam már én is, szóval
Ilyen félreértésekbe többször bonyolódtam már én is, szóval értem. 🙂 Bár azt mondom, tudtam, hogy szeretetből megy, azt nem értettem félre. 🙂
Éva
„Nehéz elhinni,mi?
Szeretné ,ha rájönne valamire Peti.És hozzá ez az út.Rugdosni kell. Szeretetből :)”
Bocsánat. Igazad van.
Én nem ebben a szeretetben hiszek.
A kéz és a szó melegében itt…
Szeretet csak egy van,a megnyilvánulási formái különbözőek. Az
Szeretet csak egy van,a megnyilvánulási formái különbözőek.
Az emberek nem egyformák.Ha eredményesen akarsz valakinek segíteni,tudni kell milyen ember,és hogy milyen módszerek a célravezetőek nála.
Lehet egy ilyen ,,rugdosásnál” is motiváció a szeretet,ha egyszer az a fajta szeretet ,amit Te képviselsz,az nem vált be. Merthogy ebben az esetben történetesen erről van szó.
Csak azért ,,beszéltem” bele ebbe a dologba,mert kivételesen tudom miről van szó.
Arról meg nem is beszélve,hogy mit köszönhetek én Erika ,,stílusának”,amivel anno sírba vitt és sikerült neki úgy kihozni a sodromból ,hogy egy ideig nem is írtam az oldalon.
Viszont lassan de biztosan sok mindenre rájöttem,és úgy látszik nekem is ez kellett.
Arra pedig rá kellett jönnöm,hogy mennyire szeretetből csinálta,mert azóta jó barátnők lettünk,és ez nem is kérdés,így hogy már ismerem is őt.
Egyébként most eszembe jutottak a keleti tanításokban az anekdoták,amikor a Mester nem kíméli -látszólag- a tanítványt,hogy eredményes legyen a tanítás.
Arról akkor mit mondjak?Hogy lehet ez mester? Milyen kegyetlen?Juj?
Pedig Ő aztán igazán szeretetből teszi… Elhiszed?:)
Igen.
Elhiszem Éva.
De hogy ezt megtehessük, előbb váljunk Tiszta Mesterekké.
Ezzel viszont már nem értek így egyet. Szerintem mindannyian
Ezzel viszont már nem értek így egyet. Szerintem mindannyian lehetünk tanítványok és mesterek egyszerre, mikor hogy. Elképzelhető, hogy Petinek tényleg hasznosak lesznek Erika írásai.
Viszont szerintem azzal vigyázni kell, hogy ha érezzük, hogy a másik nem kér a tanácsokból, akkor azt vegyük észre. Hogy tiszteletben tartsuk a másik önállóságát. Mert olyan okosak nem lehetünk azért, hogy biztosra vegyük, mi a másik gondja, mi nem valójában vagy hogy neki épp mi segítene. Nekem ez az ideális tanácsadás, származzon az bárkitől. Bár Erikában én nem érzek erőszakot, erőltetést, szóval most nem róla beszélek.
Tiszta Mester? Ki az? Az szerintem szubjektív dolog. Kinek miben van tudása, tapasztalata… Valamilyen téren mindenki hordoz bölcsességet, kinek mi az erőssége. Olyan szerintem nincs, hogy csak ennek vagy annak van joga tanácsot adni…
Ok. Ezzel,meg én értek egyet. /Névtelen/
Egyébként semmiféle
Ok. Ezzel,meg én értek egyet. /Névtelen/
Egyébként semmiféle párhuzamot,hasonlítgatást nem akartam tenni:)
Házasság
A házasság nem pusztán két ember elhatározása, hogy innentől untomiglan-untodiglan és jogi aktus.
Van pár dolog, amiről napjainkban már szokás megfeledkezni a házasság kapcsán, de a családfelállításos sztorik ezt a relációt ismét felszínre hozzák.
A házasság két családot egyesít, régebben ezért is kellett a szülők hozzájárulása a házassághoz. Ezért kell az anyósát anyukának, apósát apukának szólítani a házasfeleknek. Amerikában még ma is miszter és miszisz Péter Szabox lennétek házasság után. Az egyesítés a házasfeleknél azt jelenti, hogy a feleség identitása megszűnik, egy pár jön létre, az a férfi, csak van egy női tagja is. Szabályosan a férfi berkein belülre kerül a nő, de ez nem normális, ezért is vannak erősen változóban a házassággal kapcsolatos attitüdök.
A házasság energetikai és morfogenetikai vonalon is meglehetősen fontos, bár nem maga a ceremónia, hanem a kötés, ami létrejön. A házasság nem csak a fizikai családokat egyesíti, hanem a morfogenetikus mezőt is. Még akkor is, ha nincs utód. Mivel közvetlenül be lehet lépni a morfogenetikus mezőbe, ennek energetikai hatását és fontosságát meglehetősen pontosan fel lehet tárni. A saját családomban ezt megtehettem és meg is tettem. Ebből számomra világos lett, hogy nem csak a fizikai leszármazási vonal egyesül, hanem a szellemi leszármazási vonalak is.
De nem kell házasság ahhoz, hogy a morfogenetikus mezőben az odatartozás joga létrejöjjön, ezért is ritkulhat komolyabb következmények nélkül a házasságkötés. Az, hogy milyen esetekben kell odatartozónak tekinteni valakit, arról a családfelállítás irodalma pontosan tájékoztat.
Sejtem miért izgat a kérdés, pedig csak önmagad elfogadásával van gondod. Jó lenne, ha sikerülne önmagad felé fordulni, ahogy már többen is javasolták. Igen, elég nehéz elfogadni vaskos tévedéseinket, így megértem, hogy elbizonytalanodtál józan itélőképességedben is, de ideje nekikezdened visszanyerni önmagad. Van segítséged, fogadd el.
Ami a gyerekvállalást illeti, a 2009-es KSH statisztika szerint a Magyarországon született gyerekek 40,3%-a házasságon kívül született. Vagyis annak a valószínűsége, hogy olyan nővel találkozz, aki csak házasságon belül hajlandó szülni majdnem ugyanannyi, mint, aki azon kívül hajlandó szülni.
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba menekülsz…
🙂
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba menekülsz…
Telitalálat Karmartörlö!
Terel a kicsike! 😉
Ez a házasságos para nekem is hamisan cseng…..
Peti jobbat is kitalálhattál volna.
Ez túl egyszerüre sikeredett.
Ennyire lebecsülsz minket? 😉
Üdv!Erika
Erika, Karmatörlő, nem értem, olyan van, hogy valóban nem ez a
Erika, Karmatörlő, nem értem, olyan van, hogy valóban nem ez a valós problémája valakinek, de attól még miért ne foglalkozhatna ezzel is? Szerintem azért csak valami oka, hogy érdekli a téma, és miért ne érdekelhetné?
Erika, ne haragudj, most én is kicsit csipkelődő leszek, de tényleg szeretettel. 🙂 De itt a tükör:
Neked ez mennyire pótcselekvés, hogy szeretsz csipkelődni itt nagyon sok emberrel (nem mondom, hogy akkora baj lenne, mert én ezekből nem érzek rosszindulatot, sőt, jóindulatot), csak visszadobtam a ladbát. 🙂 Te mi helyett vagy miért szereted az ilyen „labdázós” beszélgetéseket? :):):) Na?:):):)
H: Ebből az következik
… hogy minden ilyen komoly lépés előtt illene elmenni hellingerezni? Megnézni a családi erővonalakat, kompatibilitásokat?
Nyilván ez felülírná azt a bölcsességet, hogy minden kapcsolatban fejlődsz, úgy ahogyan kikapod. Mert ha megvan a lehetőséged és tudomásod róla, hogy megnézhesd és kiválaszd, melyikben fejlődhetsz a legjobban, akkor meg is kell tenni azt. Ha ott tartasz, hogy észlelni vagy képes az elméd működését és következményeit, akkor adott az irányítás lehetősége is. Egyre inkább sorsa alakítójává válik az ember fia meg a lánya.
Nem vezetne ez oda, hogy a könnyebb feladatokat választanánk? Egyáltalán, van-e ilyen prevenciós lehetőség a Hellingerben, kitaláltak már ilyen jellegű alkalmazást? Ildikó?
Izgalmas kérdések! (Hagyjuk már Pétert békén, ő kiveszi ebből azt, amire szüksége van)
Sajátos értelmezés, Hermess
Szerintem az következik ebből, hogy minden komoly lépés előtt alaposan szerelmesnek kell lenni.
Mert az elég jó alap arra, hogy legnagyobb baromságokat is el lehessen símítani.
Nézd meg hová vezetett a sok, jól megtervezett pedigrés házasság! Háborúságokhoz, kitagadáshoz, elűzetéshez, sok félrelépéshez, stb.
Szerintem a legjobb az alapos szerelmesség, és jöjjön, aminek jönnie kell!
🙂
H:át, ez megy mindenkinek…
… gond nélkül. Még azt is elhiszem, hogy amilyen sorsot, kapcsolatot a Teremtő elébem hozott, annál jobb a számomra nem történhet, agyalással nem találhatok ki.
De, gondolatkísérletként, milyen felemelő lenne, ha a saját megkülönböztető képességem birtokában tudatosan felismerném és választanám ezt a legoptimálisabb verziót? És így lehetnék szerelemes, hogy azt kivártam?
Egyébként meg valszeg igazad van, csak kíváncsi voltam Ildikó mit mond erre…:DD
Optimum
Akkor én most szerelmes vagyok Aphroditébe, olyan gyönyörű. Ő az optimális.
A franc, az az álnok némber.
Ö, öööö, hm, akkor legyen Pallasz Athéné, jaj, ő olyan bölcs, nem fog átverni és rámuszítani a fél udvart.
Mindig mással foglalkozik. Ki fog velem foglalkozni?
Hérát meghúznám, de biztos kiderülne, Zeusznak meg, hát a villámai…
Legyen Mariska, jól főz és nincs el a sok magasztos, pátoszos akármivel, Apollón sem izgatja, nem kell lantozni és versekkel rajonganom érte, nagyokat szexelünk és megyünk a nirvánába, elvégre a szexen keresztül mindig nyitva a mennyek kapuja, Erószt meg akármikor lenyom az ágyban.
🙂
untomiglan-untodiglan
:DDD ezen jót röhögtem!
a családegyesítés része eszembe se jutott volna magamtól…
untomiglan-untodiglan
Bevallom plágium egy régi kabaréból, talán Hofitól…
Házasság
A házasság nem pusztán két ember elhatározása, hogy innentől untomiglan-untodiglan és jogi aktus.
Van pár dolog, amiről napjainkban már szokás megfeledkezni a házasság kapcsán, de a családfelállításos sztorik ezt a relációt ismét felszínre hozzák.
A házasság két családot egyesít, régebben ezért is kellett a szülők hozzájárulása a házassághoz. Ezért kell az anyósát anyukának, apósát apukának szólítani a házasfeleknek. Amerikában még ma is miszter és miszisz Péter Szabox lennétek házasság után. Az egyesítés a házasfeleknél azt jelenti, hogy a feleség identitása megszűnik, egy pár jön létre, az a férfi, csak van egy női tagja is. Szabályosan a férfi berkein belülre kerül a nő, de ez nem normális, ezért is vannak erősen változóban a házassággal kapcsolatos attitüdök.
A házasság energetikai és morfogenetikai vonalon is meglehetősen fontos, bár nem maga a ceremónia, hanem a kötés, ami létrejön. A házasság nem csak a fizikai családokat egyesíti, hanem a morfogenetikus mezőt is. Még akkor is, ha nincs utód. Mivel közvetlenül be lehet lépni a morfogenetikus mezőbe, ennek energetikai hatását és fontosságát meglehetősen pontosan fel lehet tárni. A saját családomban ezt megtehettem és meg is tettem. Ebből számomra világos lett, hogy nem csak a fizikai leszármazási vonal egyesül, hanem a szellemi leszármazási vonalak is.
De nem kell házasság ahhoz, hogy a morfogenetikus mezőben az odatartozás joga létrejöjjön, ezért is ritkulhat komolyabb következmények nélkül a házasságkötés. Az, hogy milyen esetekben kell odatartozónak tekinteni valakit, arról a családfelállítás irodalma pontosan tájékoztat.
Sejtem miért izgat a kérdés, pedig csak önmagad elfogadásával van gondod. Jó lenne, ha sikerülne önmagad felé fordulni, ahogy már többen is javasolták. Igen, elég nehéz elfogadni vaskos tévedéseinket, így megértem, hogy elbizonytalanodtál józan itélőképességedben is, de ideje nekikezdened visszanyerni önmagad. Van segítséged, fogadd el.
Ami a gyerekvállalást illeti, a 2009-es KSH statisztika szerint a Magyarországon született gyerekek 40,3%-a házasságon kívül született. Vagyis annak a valószínűsége, hogy olyan nővel találkozz, aki csak házasságon belül hajlandó szülni majdnem ugyanannyi, mint, aki azon kívül hajlandó szülni.
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba menekülsz…
🙂
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba
Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba menekülsz…
Telitalálat Karmartörlö!
Terel a kicsike! 😉
Ez a házasságos para nekem is hamisan cseng…..
Peti jobbat is kitalálhattál volna.
Ez túl egyszerüre sikeredett.
Ennyire lebecsülsz minket? 😉
Üdv!Erika
Erika, Karmatörlő, nem értem, olyan van, hogy valóban nem ez a
Erika, Karmatörlő, nem értem, olyan van, hogy valóban nem ez a valós problémája valakinek, de attól még miért ne foglalkozhatna ezzel is? Szerintem azért csak valami oka, hogy érdekli a téma, és miért ne érdekelhetné?
Erika, ne haragudj, most én is kicsit csipkelődő leszek, de tényleg szeretettel. 🙂 De itt a tükör:
Neked ez mennyire pótcselekvés, hogy szeretsz csipkelődni itt nagyon sok emberrel (nem mondom, hogy akkora baj lenne, mert én ezekből nem érzek rosszindulatot, sőt, jóindulatot), csak visszadobtam a ladbát. 🙂 Te mi helyett vagy miért szereted az ilyen „labdázós” beszélgetéseket? :):):) Na?:):):)
H: Ebből az következik
… hogy minden ilyen komoly lépés előtt illene elmenni hellingerezni? Megnézni a családi erővonalakat, kompatibilitásokat?
Nyilván ez felülírná azt a bölcsességet, hogy minden kapcsolatban fejlődsz, úgy ahogyan kikapod. Mert ha megvan a lehetőséged és tudomásod róla, hogy megnézhesd és kiválaszd, melyikben fejlődhetsz a legjobban, akkor meg is kell tenni azt. Ha ott tartasz, hogy észlelni vagy képes az elméd működését és következményeit, akkor adott az irányítás lehetősége is. Egyre inkább sorsa alakítójává válik az ember fia meg a lánya.
Nem vezetne ez oda, hogy a könnyebb feladatokat választanánk? Egyáltalán, van-e ilyen prevenciós lehetőség a Hellingerben, kitaláltak már ilyen jellegű alkalmazást? Ildikó?
Izgalmas kérdések! (Hagyjuk már Pétert békén, ő kiveszi ebből azt, amire szüksége van)
Sajátos értelmezés, Hermess
Szerintem az következik ebből, hogy minden komoly lépés előtt alaposan szerelmesnek kell lenni.
Mert az elég jó alap arra, hogy legnagyobb baromságokat is el lehessen símítani.
Nézd meg hová vezetett a sok, jól megtervezett pedigrés házasság! Háborúságokhoz, kitagadáshoz, elűzetéshez, sok félrelépéshez, stb.
Szerintem a legjobb az alapos szerelmesség, és jöjjön, aminek jönnie kell!
🙂
H:át, ez megy mindenkinek…
… gond nélkül. Még azt is elhiszem, hogy amilyen sorsot, kapcsolatot a Teremtő elébem hozott, annál jobb a számomra nem történhet, agyalással nem találhatok ki.
De, gondolatkísérletként, milyen felemelő lenne, ha a saját megkülönböztető képességem birtokában tudatosan felismerném és választanám ezt a legoptimálisabb verziót? És így lehetnék szerelemes, hogy azt kivártam?
Egyébként meg valszeg igazad van, csak kíváncsi voltam Ildikó mit mond erre…:DD
Optimum
Akkor én most szerelmes vagyok Aphroditébe, olyan gyönyörű. Ő az optimális.
A franc, az az álnok némber.
Ö, öööö, hm, akkor legyen Pallasz Athéné, jaj, ő olyan bölcs, nem fog átverni és rámuszítani a fél udvart.
Mindig mással foglalkozik. Ki fog velem foglalkozni?
Hérát meghúznám, de biztos kiderülne, Zeusznak meg, hát a villámai…
Legyen Mariska, jól főz és nincs el a sok magasztos, pátoszos akármivel, Apollón sem izgatja, nem kell lantozni és versekkel rajonganom érte, nagyokat szexelünk és megyünk a nirvánába, elvégre a szexen keresztül mindig nyitva a mennyek kapuja, Erószt meg akármikor lenyom az ágyban.
🙂
untomiglan-untodiglan
:DDD ezen jót röhögtem!
a családegyesítés része eszembe se jutott volna magamtól…
untomiglan-untodiglan
Bevallom plágium egy régi kabaréból, talán Hofitól…
Azért ebben egy-két hasznos tanács benne van. Mielőtt még
Azért ebben egy-két hasznos tanács benne van. Mielőtt még házasságra adnád a fejed. 🙂
„Márpedig kijelentettük és leszögeztük, hogy mi úgy döntünk, a házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre ember képes. Pontosan ezt mondtuk. „A házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre az ember képes.” Aztán nekiláttunk felépíteni a házasság intézményét és a házasság tapasztalatát, ami pontosan a kinyilvánított szándék ellenkezőjét hozta létre – gyakorlatilag azon szeretet legsilányabb tapasztalatát, amelyikre az ember képes. Azét a szeretetét, amelyik nem felszabadít, hanem birtokba vesz. Azét a szeretetét, amelyik korlátoz, ahelyett hogy gyarapítana. Azét a szeretetét, amelyik kisajátít, nem pedig odaadja magát. Azét a szeretetét, amelyik gyakorlatilag mindent elkorcsosít maga körül, noha a természete és a kijelentésünk értelmében mindent nagyszerűbbé kellene varázsolnia.
A házasság olyan tapasztalatát teremtettük meg, aminek túlontúl sok esetben semmi köze a szeretethez. Megteremtettünk egy tokot, egy héjat, valamiféle burkolatot. Ezzé akartuk tenni a házasságot. Azt akartuk, hogy legyen afféle burok, ami mindent megtart pontosan ott, ahol abban a pillanatban állt, amikor azt mondtad, hogy szeretlek, és tartson meg mindenkit pontosan ott, ahol abban az első pillanatban volt. Csakhogy az emberek és az események továbbhaladnak. Megváltoznak. Az élet maga a változás. És így a házasság ellene szegül az élet folyamatának, mert roppant kicsiny mozgásteret kínál, legalábbis abban a formájában, ahogyan sok társadalom, vallás és családi hagyomány felépítette.
Ezek a társadalmak, vallások és családok jórészt afféle minibörtönként alkalmazzák a házasságot, egyfajta szerződéses megegyezésnek, ami valahogy így szól: „Minden úgy legyen, most és mindörökké, ahogyan éppen ebben a pillanatban van. Te nem fogsz szeretni senki mást és rajtam kívül bizonyosan nem fogsz szerelmet mutatni senki más iránt. Nem fogsz menni sehová, csak ahová én megyek. Nagyon kevés olyasmit fogsz tenni, amit nem én teszek veled, és ettől a naptól kezdve legyen az életed, legalábbis bizonyos fokig, korlátok közé szorított.” Így aztán az, aminek határtalanná és felszabadulttá kellene tennie az ember szellemét, pontosan ez ellen munkálkodik, korlátozza az embereket, megláncolja a lelküket és ketrecbe zárja a szellemüket.
Ez a házasság mérhetetlen iróniája abban a formájában, amilyennek megteremtettük. Kimondjuk a sorsfordító „igen”-t, és attól a pillanattól kénytelenek vagyunk megtagadni magunktól mindazokat a dolgokat, amiket igazán szeretünk csinálni az életben. Ezt kétségkívül kevesen ismerik be a szerelem első hevületében és a házasságkötés utáni első pillanatokban. De három, öt vagy hét évvel később eljutnak erre a felismerésre, amikor hirtelen rádöbbennek, hogy a házasság intézménye révén nem gyarapodott, hanem ellenkezőleg, az önkifejezésük elsekélyesedett a világban.
Ez az ítélet természetesen nem vonatkozik valamennyi házasságra. De éppen elég soknak az esetében igaz. Bátran kimondhatjuk, hogy a döntő többségükben igaz. És ezért ilyen magas a válási arány, mert az emberek nem annyira egymásba fáradnak bele, mint inkább a házasság által rájuk kényszerített megkötésekbe és a korlátozásokba. (Nem elgondolkoztató, hogy már az első pillanatban a házasság kötelékeit emlegetjük?!) Az ember lelke tévedhetetlenül felismeri a pillanatot, amikor felkérik, hogy vonuljon vissza.
Másfelől viszont a szeretet teljes egészében a szabadságról szól. A szeretet meghatározása maga a szabadság. A szeretet szabad, nem ismer korlátot, megkötést és semmiféle feltételt. Szerintem tehát azt követtük el, hogy egy velejéig mesterséges létesítményt húztunk valami olyasmi köré, ami a legkevésbé sem mesterséges. A szeretet az emberi tapasztalás leghitelesebb élménye. Ám ezen bámulatos hitelesség közepette is létrehoztuk a mesterséges megkötéseket. És ez teszi olyan nehézzé az emberek számára, hogy megmaradjanak a szeretetben.
Aztán ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről, ami az Új Házasságot jellemzi: „Elismerem, hogy te, te magad is változni fogsz. Változni fognak az elképzeléseid, változni fog az ízlésed, változni fognak a vágyaid. Jó, ha változik a tudásod arról, aki vagy, mert ha nem változna, akkor merev személyiséggé válsz az évek során, annál pedig semmi nem kevésbé tetszetős számomra. Ezennel felismerem és elismerem, hogy benned is változásokat fog létrehozni a fejlődés folyamata.”
/D.N.Walsch: A kapcsolatokról /
Ez az idézet számomra élet-ellenes.
A házasság szentség, ami
Ez az idézet számomra élet-ellenes.
A házasság szentség, ami akkor ontja áldásait, amikor mindketten képessé válunk az elvárás nélküli szeretetre. Amikor házasságot kötünk, ezt tanulni indulunk e szent felvállalással. A tanulás végén vár a Szabadság. Párban.
Na igen. Ez a hollywoodi álom. Ki ne akarná ezt megélni és egész
Na igen. Ez a hollywoodi álom. Ki ne akarná ezt megélni és egész életét ennek szentelni ?! Csakhogy az esetek többségében más a valóság. A házasság „kétemberes” feladat, ez az a terület, ahol egyedül nem megy.
Nagyon szép dolog a szent felvállalás, az elvárás nélküli szeretet, de ha ezek nem viszonossági alapon működnek, márpedig mint ahogy az élet is mutatja, a házasságok zöménél nem így működik, akkor oda a rózsaszín illúzió.
Az már régen rossz, ha csak a tanulás végén vár a Szabadság.
Kívánom Kedves Névtelen, hogy Neked sikerüljön !
Mindaddig „élet-ellenes” lesz, ameddig nem hullik le a szemedről
Mindaddig „élet-ellenes” lesz, ameddig nem hullik le a szemedről a fátyol. 😛
Egyetértek Kaviccsal, a házasság „kétemberes”. Amikor már képessé válsz valakit elvárások nélkül szeretni, akkor már birtokolni sem akarod bármilyen „szent köntösbe” burkolva, akkor már szabadon tudod engedni, és nem a „házasság szentsége” miatt marad veled, hanem azért, mert elfogad és úgy szeret, ahogy vagy és ez a jó neki és mindkettőtöknek. De ez csak oda-vissza lehet áldásos. Amikor csak az eggyik fél érez így, hát akkor/ott nincs se áldás, se szabadság.
Azért ebben egy-két hasznos tanács benne van. Mielőtt még
Azért ebben egy-két hasznos tanács benne van. Mielőtt még házasságra adnád a fejed. 🙂
„Márpedig kijelentettük és leszögeztük, hogy mi úgy döntünk, a házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre ember képes. Pontosan ezt mondtuk. „A házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre az ember képes.” Aztán nekiláttunk felépíteni a házasság intézményét és a házasság tapasztalatát, ami pontosan a kinyilvánított szándék ellenkezőjét hozta létre – gyakorlatilag azon szeretet legsilányabb tapasztalatát, amelyikre az ember képes. Azét a szeretetét, amelyik nem felszabadít, hanem birtokba vesz. Azét a szeretetét, amelyik korlátoz, ahelyett hogy gyarapítana. Azét a szeretetét, amelyik kisajátít, nem pedig odaadja magát. Azét a szeretetét, amelyik gyakorlatilag mindent elkorcsosít maga körül, noha a természete és a kijelentésünk értelmében mindent nagyszerűbbé kellene varázsolnia.
A házasság olyan tapasztalatát teremtettük meg, aminek túlontúl sok esetben semmi köze a szeretethez. Megteremtettünk egy tokot, egy héjat, valamiféle burkolatot. Ezzé akartuk tenni a házasságot. Azt akartuk, hogy legyen afféle burok, ami mindent megtart pontosan ott, ahol abban a pillanatban állt, amikor azt mondtad, hogy szeretlek, és tartson meg mindenkit pontosan ott, ahol abban az első pillanatban volt. Csakhogy az emberek és az események továbbhaladnak. Megváltoznak. Az élet maga a változás. És így a házasság ellene szegül az élet folyamatának, mert roppant kicsiny mozgásteret kínál, legalábbis abban a formájában, ahogyan sok társadalom, vallás és családi hagyomány felépítette.
Ezek a társadalmak, vallások és családok jórészt afféle minibörtönként alkalmazzák a házasságot, egyfajta szerződéses megegyezésnek, ami valahogy így szól: „Minden úgy legyen, most és mindörökké, ahogyan éppen ebben a pillanatban van. Te nem fogsz szeretni senki mást és rajtam kívül bizonyosan nem fogsz szerelmet mutatni senki más iránt. Nem fogsz menni sehová, csak ahová én megyek. Nagyon kevés olyasmit fogsz tenni, amit nem én teszek veled, és ettől a naptól kezdve legyen az életed, legalábbis bizonyos fokig, korlátok közé szorított.” Így aztán az, aminek határtalanná és felszabadulttá kellene tennie az ember szellemét, pontosan ez ellen munkálkodik, korlátozza az embereket, megláncolja a lelküket és ketrecbe zárja a szellemüket.
Ez a házasság mérhetetlen iróniája abban a formájában, amilyennek megteremtettük. Kimondjuk a sorsfordító „igen”-t, és attól a pillanattól kénytelenek vagyunk megtagadni magunktól mindazokat a dolgokat, amiket igazán szeretünk csinálni az életben. Ezt kétségkívül kevesen ismerik be a szerelem első hevületében és a házasságkötés utáni első pillanatokban. De három, öt vagy hét évvel később eljutnak erre a felismerésre, amikor hirtelen rádöbbennek, hogy a házasság intézménye révén nem gyarapodott, hanem ellenkezőleg, az önkifejezésük elsekélyesedett a világban.
Ez az ítélet természetesen nem vonatkozik valamennyi házasságra. De éppen elég soknak az esetében igaz. Bátran kimondhatjuk, hogy a döntő többségükben igaz. És ezért ilyen magas a válási arány, mert az emberek nem annyira egymásba fáradnak bele, mint inkább a házasság által rájuk kényszerített megkötésekbe és a korlátozásokba. (Nem elgondolkoztató, hogy már az első pillanatban a házasság kötelékeit emlegetjük?!) Az ember lelke tévedhetetlenül felismeri a pillanatot, amikor felkérik, hogy vonuljon vissza.
Másfelől viszont a szeretet teljes egészében a szabadságról szól. A szeretet meghatározása maga a szabadság. A szeretet szabad, nem ismer korlátot, megkötést és semmiféle feltételt. Szerintem tehát azt követtük el, hogy egy velejéig mesterséges létesítményt húztunk valami olyasmi köré, ami a legkevésbé sem mesterséges. A szeretet az emberi tapasztalás leghitelesebb élménye. Ám ezen bámulatos hitelesség közepette is létrehoztuk a mesterséges megkötéseket. És ez teszi olyan nehézzé az emberek számára, hogy megmaradjanak a szeretetben.
Aztán ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről, ami az Új Házasságot jellemzi: „Elismerem, hogy te, te magad is változni fogsz. Változni fognak az elképzeléseid, változni fog az ízlésed, változni fognak a vágyaid. Jó, ha változik a tudásod arról, aki vagy, mert ha nem változna, akkor merev személyiséggé válsz az évek során, annál pedig semmi nem kevésbé tetszetős számomra. Ezennel felismerem és elismerem, hogy benned is változásokat fog létrehozni a fejlődés folyamata.”
/D.N.Walsch: A kapcsolatokról /
Ez az idézet számomra élet-ellenes.
A házasság szentség, ami
Ez az idézet számomra élet-ellenes.
A házasság szentség, ami akkor ontja áldásait, amikor mindketten képessé válunk az elvárás nélküli szeretetre. Amikor házasságot kötünk, ezt tanulni indulunk e szent felvállalással. A tanulás végén vár a Szabadság. Párban.
Na igen. Ez a hollywoodi álom. Ki ne akarná ezt megélni és egész
Na igen. Ez a hollywoodi álom. Ki ne akarná ezt megélni és egész életét ennek szentelni ?! Csakhogy az esetek többségében más a valóság. A házasság „kétemberes” feladat, ez az a terület, ahol egyedül nem megy.
Nagyon szép dolog a szent felvállalás, az elvárás nélküli szeretet, de ha ezek nem viszonossági alapon működnek, márpedig mint ahogy az élet is mutatja, a házasságok zöménél nem így működik, akkor oda a rózsaszín illúzió.
Az már régen rossz, ha csak a tanulás végén vár a Szabadság.
Kívánom Kedves Névtelen, hogy Neked sikerüljön !
Mindaddig „élet-ellenes” lesz, ameddig nem hullik le a szemedről
Mindaddig „élet-ellenes” lesz, ameddig nem hullik le a szemedről a fátyol. 😛
Egyetértek Kaviccsal, a házasság „kétemberes”. Amikor már képessé válsz valakit elvárások nélkül szeretni, akkor már birtokolni sem akarod bármilyen „szent köntösbe” burkolva, akkor már szabadon tudod engedni, és nem a „házasság szentsége” miatt marad veled, hanem azért, mert elfogad és úgy szeret, ahogy vagy és ez a jó neki és mindkettőtöknek. De ez csak oda-vissza lehet áldásos. Amikor csak az eggyik fél érez így, hát akkor/ott nincs se áldás, se szabadság.