Egy újfajta párkapcsolati forma, „módszer” van divatban, kialakulóban: a Mingliség. A Minglik a Szinglikkel ellentétben nem magányosak, nem egyedülállóak, hanem pont ez a lényeg, hogy párkapcsolatban élnek, de nem házasodnak össze, sőt az esetek többségében még csak össze sem költöznek, hogy megtartsák a saját személyes szabadságukat és függetlenségüket. Valakik még gyerekeket is így vállalnak és nevelnek… hogy közben szeretik egymást, de külön élnek… Szerinted?
Neked személy szerint mi erről a párkapcsolati és életformáról a véleményed?
Miért akarhatnak így élni emberek?
Neked szimpatikus?
Te szeretnél és tudnál így élni?
Egy cikk a témához, ha bővebben is szeretnél a Mingli-létről olvasni:
http://www.hirextra.hu/2009/06/02/ciki-szinglinek-lenni-legyel-te-is-mingli/
Köszönöm a kérdésekre adott hozzászólásaidat, és a véleményedet!
Milyen érdekes!
Milyen érdekes, hogy a blogodhoz tartozó képen kinek hol helyezkedik el a szíve… igen, ez most tényleg elgondolkodtatott. Ez lenne a mingli párkapcsolat lényege? Én amúgy még nem hallottam erről, de jelenleg abszolút szimpatizálok vele, bár közös gyerekeket azért így mégsem nevelnék. Viszont nekem szimpatikusabb egy ilyen kapcsolatban, ha mindkét félnek ugyanott helyezkednek el az érzelmei…mondjuk főként a felsőbb régióban, bár az alsó sem megvetendő… 🙂
Hihetetlen, hogy így szembejött velem ez a kép; pont erről a témáról volt szó ma egy telefonbeszélgetésemben…:-DDD
Férfi-Női Jin-Jang 😉
Hát igen.
Ez egy ritka jó kép…
Szembejött velem, és gondoltam, igen…
Ez legalább figyelem felkeltő, elgondolkodik, eltűnődik rajta az ember… hogy hogy is van ez…
Egyszerre vicces és igaz.
Mert ha jobban megnézzük és belegondolunk, azért van is benne némi kis igazság.
Azt mondják, hogy a férfiakat az a bizonyos lenti dolog vezérli, míg a nőket az a fönti…
Ezért van az, hogy állítólag, ha félrelépés van, a férfiak a lenti dolog miatt lépnek félre, míg a nők a fönti dolog miatt…
Szóval ez egy ritka kis humoros, de mégis beszédes, ‘árulkodó’ és találó ábra.
(Arról, hogy kinek mi a fontos, és hogy kit mi motivál. Akár egy párkapcsolaton belül is…
A Két Nemnél -vagy a Két Igennél- más a sorrend: a Férfinál első a Szex, utána jöhet a Szív és minden más… Míg a Nőknél első a Szív és a romantika… utána e révén kapnak kedvet a Szexhez…
Ebből adódik aztán a sok konfliktus és félreértés, félreérzés…
Amit ha Szeretet és Szerelem van… akkor mindenképpen át lehet hidalni… és közös nevezőre lehet hozni…)
Egy igazi Férfi-Női Párkapcsolati Jin-Jang szimbólum…
A Feketében is ott van a Fehér, és a Fehérben is ott van a Fekete…
A Kettő kiegészíti egymást… és ebben a Poláris Világban csak együtt Teljes…
Még ha más is, különböző is…
Mégis kell mind a kettő a Boldogsághoz…
(Vagy a Boldogtalansághoz…
Kinek mi… 😉
Csizike 😉
Milyen érdekes!
Milyen érdekes, hogy a blogodhoz tartozó képen kinek hol helyezkedik el a szíve… igen, ez most tényleg elgondolkodtatott. Ez lenne a mingli párkapcsolat lényege? Én amúgy még nem hallottam erről, de jelenleg abszolút szimpatizálok vele, bár közös gyerekeket azért így mégsem nevelnék. Viszont nekem szimpatikusabb egy ilyen kapcsolatban, ha mindkét félnek ugyanott helyezkednek el az érzelmei…mondjuk főként a felsőbb régióban, bár az alsó sem megvetendő… 🙂
Hihetetlen, hogy így szembejött velem ez a kép; pont erről a témáról volt szó ma egy telefonbeszélgetésemben…:-DDD
Férfi-Női Jin-Jang 😉
Hát igen.
Ez egy ritka jó kép…
Szembejött velem, és gondoltam, igen…
Ez legalább figyelem felkeltő, elgondolkodik, eltűnődik rajta az ember… hogy hogy is van ez…
Egyszerre vicces és igaz.
Mert ha jobban megnézzük és belegondolunk, azért van is benne némi kis igazság.
Azt mondják, hogy a férfiakat az a bizonyos lenti dolog vezérli, míg a nőket az a fönti…
Ezért van az, hogy állítólag, ha félrelépés van, a férfiak a lenti dolog miatt lépnek félre, míg a nők a fönti dolog miatt…
Szóval ez egy ritka kis humoros, de mégis beszédes, ‘árulkodó’ és találó ábra.
(Arról, hogy kinek mi a fontos, és hogy kit mi motivál. Akár egy párkapcsolaton belül is…
A Két Nemnél -vagy a Két Igennél- más a sorrend: a Férfinál első a Szex, utána jöhet a Szív és minden más… Míg a Nőknél első a Szív és a romantika… utána e révén kapnak kedvet a Szexhez…
Ebből adódik aztán a sok konfliktus és félreértés, félreérzés…
Amit ha Szeretet és Szerelem van… akkor mindenképpen át lehet hidalni… és közös nevezőre lehet hozni…)
Egy igazi Férfi-Női Párkapcsolati Jin-Jang szimbólum…
A Feketében is ott van a Fehér, és a Fehérben is ott van a Fekete…
A Kettő kiegészíti egymást… és ebben a Poláris Világban csak együtt Teljes…
Még ha más is, különböző is…
Mégis kell mind a kettő a Boldogsághoz…
(Vagy a Boldogtalansághoz…
Kinek mi… 😉
Csizike 😉
Érdekes:-)
Hmm.Nem tudtam,hogy ezt így hívják,de már megálmodtam magamnak egy ilyet:-))
A linket még nem olvastam el de elfogom.
Érdekes de elgondolkodtató kinek és honnan fakad ez,hisz lehet szabadság vágyból de az is lehet mindössze félelemből.
Érdekes:-)
Hmm.Nem tudtam,hogy ezt így hívják,de már megálmodtam magamnak egy ilyet:-))
A linket még nem olvastam el de elfogom.
Érdekes de elgondolkodtató kinek és honnan fakad ez,hisz lehet szabadság vágyból de az is lehet mindössze félelemből.
mingli
Na szóval ezen a témán én többször gondolkoztam.Az emberek nagytöbbsége nem szeret egyedül lenni sőt fogalma sincs róla milyen az. A környezetmeben látom szükség lenne néha külön útakra de még aludni sem tudnak egymás nélkül.A fent írt mingliség egy kicsit végletes.Azt gondolom egy párkapcsolatban is meglehet oldani a szabadság igényünket ill vágyunkat.Ez a fajta élet kevesebb konfliktussal járhat.
De valójában két ember soha nem ismeri meg egymást igazán.Ahogy a mondás is szól.Lakva ismeri meg igazán egymást az ember.
Szerintem ezzel a módszerrel ki kerülik az emberek a saját valós érzelmeiket,reakcióikat egy bízonyos szituációban.A felek nem találkoznak össze a saját gyengeségeikkel.
Nem tartom nehéznek ezt a fajta életet sőt nekem nagyon szimpatikus.
De sok kérdő jel van bennem.
Picit önző életforma ez,bár megtudják adni magunknak azt ami boldoggá teszi őket.Ha ez tényleg az!Akkor jó! Ha menekülés akkor viszont rossz!
Szerintem érdemes a párkapcsolaton belül helyre tenni a szabadságunknak a helyét és idejét.
Hisz sokan bele olvadnak a párkapcsolatba és elfelejtik ők két külön személyiség és egyéniség.
Az a jó ha mindketten megtudják tartani önmagukat egy kapcsolatban.
Ha messze élsz valakitől akkor ez lényegesen könyebb…….
mingli
Na szóval ezen a témán én többször gondolkoztam.Az emberek nagytöbbsége nem szeret egyedül lenni sőt fogalma sincs róla milyen az. A környezetmeben látom szükség lenne néha külön útakra de még aludni sem tudnak egymás nélkül.A fent írt mingliség egy kicsit végletes.Azt gondolom egy párkapcsolatban is meglehet oldani a szabadság igényünket ill vágyunkat.Ez a fajta élet kevesebb konfliktussal járhat.
De valójában két ember soha nem ismeri meg egymást igazán.Ahogy a mondás is szól.Lakva ismeri meg igazán egymást az ember.
Szerintem ezzel a módszerrel ki kerülik az emberek a saját valós érzelmeiket,reakcióikat egy bízonyos szituációban.A felek nem találkoznak össze a saját gyengeségeikkel.
Nem tartom nehéznek ezt a fajta életet sőt nekem nagyon szimpatikus.
De sok kérdő jel van bennem.
Picit önző életforma ez,bár megtudják adni magunknak azt ami boldoggá teszi őket.Ha ez tényleg az!Akkor jó! Ha menekülés akkor viszont rossz!
Szerintem érdemes a párkapcsolaton belül helyre tenni a szabadságunknak a helyét és idejét.
Hisz sokan bele olvadnak a párkapcsolatba és elfelejtik ők két külön személyiség és egyéniség.
Az a jó ha mindketten megtudják tartani önmagukat egy kapcsolatban.
Ha messze élsz valakitől akkor ez lényegesen könyebb…….
Egy mingli élete
Én már jó ideje – mint most megtudtam – egy mingli életét élem. De nem azért mert ezt szeretném, mert erre vágyok, hanem azért mert most ez van. Most minden bizonnyal erre vagyok képes. Sok feldolgozni valóm van, amihez úgy látszik kissé távolsági társkapcsolatra van szükségem.
Ez nem jó, nem rossz, ez igy van. Mint ahogy azt hiszem, hogy sokan mások is ezért élhetnek ilyen tipusu kapcsolatban.
Most valahogy egy olyan korszakot élünk, amikor a többség az anyagiakkal küzd. Vagy ezért mert nincs, vagy azért mert nehezen tudja megtartani, vagy azért mert beledilizik abba, hogy mit kezdjen azzal a rengeteggel. Ennek óhatatlan következménye, hogy az emberi kapcsolatok, az ember lelki állapota sinyli meg, különösen a felcseperedő gyerekeké. Ha csak egy példát nézünk, mondjuk a rá nem érő szülőkét, akiknek a csemetéje ebből kifolyólag érzelem és energiahiányos állapotban nő fel. Szegény mire felserdül, már pszichológuséretté válik és nem is igazán érzi, hogy egy párkapcsolatban mit keres, megszokásból csinálja, ahogy tudja, pl. mingliként. De vehetjük a nagy jólétben felcseperedett egyedet, aki szinte csak műérzelmekkel találkozik, stb. stb. Szóval azt hiszem, egyszerűen eltűnik az érzelmi „nevelés”, vagy szülői példakép, a csemete meg mire felnő azt se tudja ki ő valójában. Hát persze, hogy ebből ezek után nem is lesz olyan család mint mondjuk az én gyerekkoromban még talán volt, vagy egyes törzsekben még fellelhető. Úgy látszik az emberiségnek most ez a tanulni valója. Kár….. Szívesen élnék nagycsaládban, test és érzelemközelségben. Ennek ellenére elfogadtam – átmeneti megoldásnak – ezt a kapcsolati formát, még csak azt sem mondhatnám, hogy utálom. Megbarátkoztam vele, de arra ösztönöz, hogy mihamarabb feloldjam azokat a dolgaimat, amik visszavezetnek a szoros egymásmelletéléshez.
Egy mingli élete
Én már jó ideje – mint most megtudtam – egy mingli életét élem. De nem azért mert ezt szeretném, mert erre vágyok, hanem azért mert most ez van. Most minden bizonnyal erre vagyok képes. Sok feldolgozni valóm van, amihez úgy látszik kissé távolsági társkapcsolatra van szükségem.
Ez nem jó, nem rossz, ez igy van. Mint ahogy azt hiszem, hogy sokan mások is ezért élhetnek ilyen tipusu kapcsolatban.
Most valahogy egy olyan korszakot élünk, amikor a többség az anyagiakkal küzd. Vagy ezért mert nincs, vagy azért mert nehezen tudja megtartani, vagy azért mert beledilizik abba, hogy mit kezdjen azzal a rengeteggel. Ennek óhatatlan következménye, hogy az emberi kapcsolatok, az ember lelki állapota sinyli meg, különösen a felcseperedő gyerekeké. Ha csak egy példát nézünk, mondjuk a rá nem érő szülőkét, akiknek a csemetéje ebből kifolyólag érzelem és energiahiányos állapotban nő fel. Szegény mire felserdül, már pszichológuséretté válik és nem is igazán érzi, hogy egy párkapcsolatban mit keres, megszokásból csinálja, ahogy tudja, pl. mingliként. De vehetjük a nagy jólétben felcseperedett egyedet, aki szinte csak műérzelmekkel találkozik, stb. stb. Szóval azt hiszem, egyszerűen eltűnik az érzelmi „nevelés”, vagy szülői példakép, a csemete meg mire felnő azt se tudja ki ő valójában. Hát persze, hogy ebből ezek után nem is lesz olyan család mint mondjuk az én gyerekkoromban még talán volt, vagy egyes törzsekben még fellelhető. Úgy látszik az emberiségnek most ez a tanulni valója. Kár….. Szívesen élnék nagycsaládban, test és érzelemközelségben. Ennek ellenére elfogadtam – átmeneti megoldásnak – ezt a kapcsolati formát, még csak azt sem mondhatnám, hogy utálom. Megbarátkoztam vele, de arra ösztönöz, hogy mihamarabb feloldjam azokat a dolgaimat, amik visszavezetnek a szoros egymásmelletéléshez.
Pár?
Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ? Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint „rámjön” akkor előveszem, s foglalkozom vele. Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be? Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ? Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ? Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet …
Szóval vegyük csak sorba!
Előnyök (érvek mellette)
Hátrányok (érvek ellene)
Segítetek ? Kíváncsi lennék erre a két felsorolásra, csak úgy tőmondatokban.
előny? – hátrány?
Beatrixel teljesen egyetértek, hogy azt kell vizsgálni, hogy félelemből nem akarok együtt élni valakivel, vagy annyira egy egész vagyok egyedül, hogy semmilyen szinten nincs rá szükségem. (gondolom, a ma élő emberek igen nagy százaléka nem ez utóbbiak közé tartozik:)
Kedves Almás a kérdésedre a válaszom:
Előnyök:
Vannak akik társfüggők, egyedül nem tudnak létezni. Nekik mindenképpen hasznos, hogy megtapasztalják, nincs mindig ott valaki mellettük, egyedül is meg kell tanulniuk jól érezni magukat.
Vannak akiknek az státusz szimbólum, hogy ő nem egyedül él. Hát nekik is van mit tanulni:)
Van aki képtelen megállni a saját lábán, kell egy „anyuci” vagy „apuci”.
És még sorolhatnám a példákat, a lényeg az, ha valaki tudatosan teszi amit tesz, akkor abból tanulhat.
De még ha nem tudatosan teszi, akkor is tanul, hiszen valamit megtapasztal, és jó esetben az élete vége felé megteszi a saját felismeréseit.
Hátránya:
Lehet, hogy csak menekülésből, félelmből teszi, és akkor soha nem szembesül azokkal a problémákkal, megoldandó feladatokkal, amikre egy párkapcsolat nagyon durván rá tud mutatni.
Lehet, hogy nem éli meg az „intimitás” olyan formáját, amit egy együtt élő párkapcsolatban megélhetne, de szerintem Ők ott sem élnék meg, mert valamiért képtelenek rá. Tehát teljesen mindegy, hogy együtt él valakivel vagy sem.
Egyébként együttélve egy párkapcsolatban lehet ugyanúgy élni, mintha külön élnének. Csak akkor a külvilág számára nem tűnik fel. (Tv nézés, őszinte beszélgetések, beszélgetések hiánya, egymásra nem figyelés, nem is ismerik egymást a felek stb.)
Tehát, aki képes az igazi párkapcsolatra, az éli, aki meg nem, annak teljesen mindegy, hogy együtt, vagy külön laknak-e.
Üdv.:Mackó
Igazad lehet
Szia Maccckó! Köszi a reagálást.
Igazad lehet. Az azonos bejelentett lakcím még nem biztosíték a jól működő párkapcsolatra.
Én mindenesetre nem tudom elképzelni azt a hosszútávó kacsolatot, ahol még az igény sem emrül fel az összeköltözésre.
Sokáig voltam egyedül, tudom mik az előnyei, de mos, hogy párosan élek nagyon jól érzem magam. Nem úgy, mint aki valamit feladott valamiért, hanem úgy, mint aki boldog hogy ezt is bele tudta szerkeszteni az életébe, s nem vágyom innen vissza vagy tovább….
De az is tény, ha valaki egy összeköltözős kapcsolatot ezért vagy azért kénytelen volt befejezni, ami valószínú hogy részben azért az ő hibája is, szóval az ilyen nehezebben szánja rá magát egy új „megmérettetésre”.
Nekem talán azért könnyebb, mert nekem nincs rossz emlékem. Nekem a most van. Tudom, érzem jó helyen vagyok.
Fontos, hogy a két fél valahogy hasonlóan gondolkodjon a költözésdiről is.
Üdv: Almás
Nem hiszem
Kötve hiszem, hogy az ilyen formában együtt levők tudatosan választják ezt a formáját az „együttélésnek”. Sokan, sok sérüléssel, lelki szeméttel, kudarccal megterhelve próbálják egyengetni életüket. És mindezt egyre lepukkantabb emberi környezetben. Egy félig lévő poharat lehet félig telének nézni és félig üresnek. Ha azt nézem, hogy életviselt emberek megpróbálnak azért mégis valamilyen formában együtt lenni, akkor azt mondom félig tele. Ha azt nézem, hogy hírességek PR célokból teszik ugyan ezt akkor hányingerem van. Minden relativ. Valahol mindegyikőtöknek igaza van, csak azt ne felejtsétek el, hogy itt azok az emberek beszélgetnek egymással, akik még adnak a lelki higiéniére. Akik a ketrec 🙂 túloldalán vannak azt sem tudják mi ez.
Igen az az egészséges, ha az ember a párjához bújik minden este és a rezdüléséből is érzi mi történt vele aznap, mire van szüksége. Akik nem tudnak nap mint nap az érzelmeikkel azonosulni és átmeneti magányba vonulnak legalább nem nyírják egymást és nem lesznek a bulvár sajtó cimlapján. Azt hiszem, hogy ha ez a mingli lét nem cél, hanem eszköz akkor elfogadható. Ha az ember igy akar magára találni, valamit feldolgozni, azaz igy akar szalonképessé válni a szoros társas létre akkor látom a szerepét. Ha valaki igy akar imázsmilliókat keresni a’la Beckham akkor az egy szomorú ügy.
Szerintem ez az egész jelenség nem más mint társadalmi életünk újabb, szintjelző termése.
Legyen boldog napotok
Hédi
tudatos
Nekem van olyan ismerősőm aki tudatosan választaná ill választja ezt a formát.
Ő annyira megszokta az egyedüllétet,hogy köszöni szépen nem kér a hagyományos párkapcsolati mintából.Viszont neki így tetszik és jól érzi benne magát.
Nekem fogalmam sincs,hogy tudatosan tudnék e így élni valószínű nem.
De nincs tapasztalatom e téren.
Más amikor belekerülsz egy ilyen szituba és más amikor már te magad valamiért ezt választod.
Vagy menekül?
A kérdés, hogy az ismerősöd valóban tudatosan ezt választotta e vagy csak menekül?! Sokan, sokszor, sokmindent nem vallunk be magunknak. Sem. Nem találunk párt és ciki, vagy nem tudunk alkalmazkodni ill. nem is akarunk, önzők vagyunk, sokat sérültünk, nem merjük beengedni a másikat, menekülünk egy apaképtől, stb. stb.
Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy ebbe a szituba kerülnek és nem választják. A Te ismerősöd is belekerült hiszen volt ideje megszokni. Ő is azért „választotta” mert már nem akar rajta változtatni. De az elején akart…..
Sokáig én is azzal áltattam magam, hogy ez nekem igy jó. Persze, mert rájöttem, hogy most bizonyos dolgok miatt ez van. De nem erre vágyom igazán. De majd eljön az ideje.
Érdekes, hogy egy ilyen újkeletű szóalkotás milyen élénk diskurzust vát ki egy valójában már régen létező életmódról.
A pesti Internatioan Business Schoolban a következőt tartalmazza – többek között – a gyerek személyes adatait tartalmazó irat
Gyerek apja:
gyerek anyja:
gyerek nevelő apja:
gyerek nevelő anyja:
Apa cime, anya cime, nevelő anya cime, nevelő apa cime, valamint mikor melyik nap hova vigye/honnan hozza el az iskolabusz, kinek milyen információkat adhat ki a nevelő testület, stb.
Kellemes napot minden minglizőnek 🙂
Hédi
Gyerektelenül bár, de
Még mindig úgy gondolom, hogy ha rossz helyzetbe kerül a gerekem miattam, akkor nem oldozhatom fel magam teljesen azzal, hogy ja kérem, erre van szüksége, ez a karmája, ő választottt… Ő igen… és én ? Egy szülőnek élete értelme hogy gyermekének az adott lehetőségei szerint a legszebb életet biztosítsa. Persze ha akaratán kívúl kerül bonyolult helyzetbe az más… de egyből vállrándítva kijelenteni, hogy ez kell megélnie hogy tanuljon, erősödjön, hát ez nekem így vad.
Mindenkinek lelke rajta…
Én mindenkivel szemben a gyerekek párján állok…
Majd ha felnő értékelheti a sötét gyerekkorát hasznosnak, de addig kötelességünk lehetőségeink szerint a legfényesebbet biztosítani számára… természetesen nem az anyagi dolgokra gondolok… természetesen a gyereknevelést nem a „mindent ráhagyok, nehogy bántsam” elv szerint képzelem…
Üdv: Almás
Ki nevel a végén?
Igen.
Ennek az Éremnek is két oldala van szerintem.
Az egyik, hogy a gyerek lélek-szinten maga választja ki a szüleit, tehát előre lát mindnt, tudja mire számíthat, és hogy mit fog kapni a szüleitől… és Neki Erre Van Szüksége a Feladat teljesítéséhez.. ahhoz, hogy megélje azt, amit Itt és Most Neki kell…
És igaza van dr. Csernusnak is, és Neked is… hogy ugyanakkor a szülők Nagy Mértékben Felelősek a Gyermekeikért, azok Fejlődéséért, Közérzetéért, Boldogulásáért, Sikerességéért, Egészséges (vagy Egészségtelen) Önbizalmáért, stb…
Tehát a Gyermek Boldogsága, (Lelki) Egészsége és Sikeressége részben a szülőtől függ…
Erről szól dr. Csernus Ki nevel a végén? című könyve… amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe…
Akinek még nincs gyereke, annak Önmagáért…
Akinek már van gyermeke… annak Önmagáért, és a Gyermekének a lelki Egyensúlyáért és Boldogságáért is… amiért részben Ő is felelős…
Szóval a Szülőnek egy felelől egy gyerek életében semmi dolga, kötelessége és felelőssége nincs… mert nincsenek véletlenek, és a gyerek olyat választott, amilyet akart és amilyet kellett… akitől pont azt kapja majd meg, amire neki Itt és Most Szüksége van a lelki Fejlődéséhez…
Másfelől ha a Szülő is jót akar a Gyerekének, és ennek érdekében tenni is akar… akkor FELNŐHET, rendbe teheti az Életét… és megadhatja a Gyermeknek is a Tőle Telhető Maximumot… a kényelem, lustaság és tudatlanságból eredő általánosan elterjedt Minimum-szint helyett…
És amelyik gyerek egy ilyen változó, fejlődni akaró és tudó, tudatosodó, és Öntudatra ébredt szülőt fog ki (választ), az is benne volt előre a pakliba, az élete filmjébe, Tervébe…
És akkor annak is úgy kellett lennie… és az is úgy van jól…
Én ezt a lépést nem csak a Gyereked nevelése miatt ajánlom és javaslom… hogy nézz szembe az életeddel, a hazugságaiddal, a Félelmeiddel, a Vágyaiddal, stb… és VÉGRE VÁLLALD FEL A FELELŐSSÉGET AZ ÉLETED EGÉSZÉÉRT, ÉS MÉG A LEGAPRÓBB MOZZANATÁÉRT IS… hanem elsősorban Önmagadért, Önmagad Boldogságáért…
És ez mellékesen automatikusan magával hozza és vonzza, hogy ha Te jobb vagy… a Gyerekednek is a Jobbik Énedet adod majd… ;-)))
Csizike 😉
Nem tudom
Többször gondolkoztam,hogy ő miért választotta ezt.És sokszor bele akartam látni valami csalódás féleséget.Ill egyebeket.
De mindannyian különböző személyiségek vagyunk.Rajta hihetelen felszabadulást,örömöt érzek mióta így él.
Ő ezt választotta és egyenlőre boldog benne.Azt,hogy mi lesz később nem tudhatom,lehet meggondolja magát de az is lehet nem.
Mivel közel áll hozzám én örülök,hogy végre jól érzi magát.:-))
Szerintem lehetséges ebben a formában is megtalálni a boldogságot.Igaz nem egy megszokott dolog.
De attól nem lehetetlen szerintem….
A határok ez esetben kitolódnak.
Hagyományos párkapcsolati modell..
Az jutott eszembe,hogy van a hagyományos párkapcsolati modell.
És minden ami attól eltér azt már „hibásként kezeljük” miért?
Lehet évezredek óta van egy felállás. Ami normaként jelenik meg azaz normálisnak tekintünk.
De miért ne változhatna ez? Mert mindenki ezt csinálta?Lehet akkor az volt a normális,most már viszont más ídőket élünk.
Én nem hiszem,hogy minden ember sérült lenne aki „más”-ként viselkedik.
Egy állandó dolog van az pedig a VÁLTOZÁS.
Lehet sokan csak azért élünk párkapcsolatba mert hű de normális,közbe a lelkünk teljesen másra vágyik.
Csak hát ha megvalósítjuk akkor nem leszünk normálisak.Mert elütünk a többiektől.
Bíztosan sokan vannak akik a hagyományos felépítésban érzik jól magukat és hiszem sok olyan is van köztünk akik ki lógnak a sorból.És ők pedig így érzik jól magukat.
Az lenne jó ha mindenki megtudná valósítani azt amit és ahogyan érez,független attól régen mi volt a szokás,vagy a normális.
Előny,hátrány
Előny:
Azt csinálsz és akkor amit akarsz.
Konfliktushelyzetek ki kerülése,hisz mivel nem éltek együtt így a napi problémák nem annyira kontrasztosak.
Nincs benne annyi felelősség.
De azért mégis van párod.
Mindkettő ember képes arra,hogy a társát ne támasztéknak használlja hisz saját lábon is tudnak állni.
Védve vagy a csalódástól.
Hátrány
Valahol mégis csak messze vannak egymástól,és itt nem a lakhelyek távolságára gondolok.
Nem együtt oldják meg a felmerülő gondjaikat hanem valószínű külön-külön a sajátjaikat.
Valójában nem egymásért vannak hanem önmagukért.
Érzelmileg nem vagy bele vonódva annyira.Így bár az esés esélye kicsi,de a nagy érzelmeké is.
Ha bele gondolok rengeteg érv szól előnyére és hátrányára.
De tény van aki tudatosan távol szeretné magától tartani a párját.(ismerek ilyet)Nekem nincs bajom ezzel.
Mindenki éljen úgy ahogy jól érzi magát:-))
Nincs tapasztalatom ezzel a típusú kapcsolattal,így csak a fantáziámra támaszkodtam.
Lehet egyszer ki próbálom ki tudja?
Nehéz véleményt mondani olyan valamiről amit nem csináltam.
De lehet belebuknék,mert felmerülne bennem az összeköltözés.:-)
szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált –
szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált – volt!
örültem
van még egészség.
melinda
Hátráánnny?? 😮 🙂
Vegyük sorra a felvetéseidet:
„Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ?”
Már miért ne vállalnám?
A bevezetőben leírt mingli forma nem zárja ki a házasságot sem.
Aki meg nem akar házasodni: Lehet tartani hatalmas szerelemünnepet nagy társaságban, feltehetsz közös fotókat a közösségi oldaladra, én nálam alap hogy elmegyünk egy fotóstúdióba profi műtermi erotikus képsorozatot készíteni, amit felteszek a közösségi oldalamra egy külön albumba.
Nyilvánvalóan együtt megyünk ismerősi körbe, ahol együtt ismernek minket (ha több partner van, akkor mindet ismerik, mint kedveemet)
” Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint „rámjön” akkor előveszem, s foglalkozom vele.”
Mielőtt elkezdtél párkapcsolatokat kreálni, hogyan éltél?
Az ember otthon él egyedül, és kijön, amikor másokkal akar kapcsolódni.
Nulla éves korától.
Ezen egyszerűen csak NEM VÁLTOZTAT.
” Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be?”
Neked amikor kedvesed van, nem szoktatok egymásnál aludni?
Ha igen, akkor alig marad egyedül töltött nap.
2 lakás magasabb életnívót ad, mint egy lakás.
Nem elvesz lehetőséget, hanem pluszt ad.
Nem NEM LEHET egymással lakni, hanem nem mindig muszáj.
Ezért nem értem a felvetésedet.
„Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ?”
Saját magával.
🙂
Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyiséged (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek is, és a kapcsolat ment gajra. Pedig nem! A saját territórium hiányától.
Van 2 hollywoodi házaspár, akik az ott nagyon szokatlanul hosszú házasságuk titkára ezeket felelték: 1. Külön fürdőszobánk van. 2. Sose költöztünk össze.
” Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ?”
Amikor még nem költöztél össze senkivel, nem érezted a szerelmedről, kedvesedről hogy összetartoztok?:-o
Attól, hogy a legjobb barátod, egymás szellemével, érzelmeivel, személyiségével és testével foglalkozol mindig, amikor együtt vagytok, ünnep és szent minden együttlét.
Szerintem ami ezeken KÍVÜL van, AZ már nem kapcsolat, hanem az önfenntartás technikai részletei, adminisztratív dolgok, mint pl. ki vesz kenyeret.
Az önfenntartást ha belekevered a párkapcsolatba, az megterheli azt.
„Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet … ”
Hogy mi vaaaan???! :D:D:D
Ez úgy hangzik, mint a „világos fekete”.:)
jav.
2 betűt elírtam, ami érthetetlenné teheti a szöveget, itt javítom:
Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyisége (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek ki,…
Pótszülői igények
Még valami: Amiket felsorolsz, hogy hiányolsz a mingli kapcsolatból, azok csupa olyan érzelmi igények, amiket az ember a szüleivel szemben táplál. Amikor felnősz, ezeket automatikusan saját magad intézed.
Amikor megtanultál már érzelmileg önálló lenni, nulla igényed lesz ezen Általad felsorolt funkciókra BÁRKIT keríteni/igénybe venni.
Az érzelmi önállóság egyébként a párkapcsolat feltétele is.
Nem lehet pótszülői funkciókkal megterhelni a párkapcsolatot, mert NEM ARRA VALÓ.
Kérded: „milyen szeretet az, ami…?”
Válaszom: valódi. Nem függő, nem támaszkodó. Egyenrangú, nem alárendelt. Feltétlen.
Mivel ezekben én önálló vagyok már (mivel felnőtt vagyok valamennyire:)), ezért ezeket az érzelmi támogatásokat meg tudom adni magamnak; nem kívülről várom. Tehát számomra NULLA hátránya van a mingli kapcsolatnak.
Az Előnyök oldalán viszont a teljes skála szerepel, ami egy szerelmi kapcsolat mellett mint előny felsorolható. 🙂
Pár?
Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ? Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint „rámjön” akkor előveszem, s foglalkozom vele. Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be? Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ? Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ? Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet …
Szóval vegyük csak sorba!
Előnyök (érvek mellette)
Hátrányok (érvek ellene)
Segítetek ? Kíváncsi lennék erre a két felsorolásra, csak úgy tőmondatokban.
előny? – hátrány?
Beatrixel teljesen egyetértek, hogy azt kell vizsgálni, hogy félelemből nem akarok együtt élni valakivel, vagy annyira egy egész vagyok egyedül, hogy semmilyen szinten nincs rá szükségem. (gondolom, a ma élő emberek igen nagy százaléka nem ez utóbbiak közé tartozik:)
Kedves Almás a kérdésedre a válaszom:
Előnyök:
Vannak akik társfüggők, egyedül nem tudnak létezni. Nekik mindenképpen hasznos, hogy megtapasztalják, nincs mindig ott valaki mellettük, egyedül is meg kell tanulniuk jól érezni magukat.
Vannak akiknek az státusz szimbólum, hogy ő nem egyedül él. Hát nekik is van mit tanulni:)
Van aki képtelen megállni a saját lábán, kell egy „anyuci” vagy „apuci”.
És még sorolhatnám a példákat, a lényeg az, ha valaki tudatosan teszi amit tesz, akkor abból tanulhat.
De még ha nem tudatosan teszi, akkor is tanul, hiszen valamit megtapasztal, és jó esetben az élete vége felé megteszi a saját felismeréseit.
Hátránya:
Lehet, hogy csak menekülésből, félelmből teszi, és akkor soha nem szembesül azokkal a problémákkal, megoldandó feladatokkal, amikre egy párkapcsolat nagyon durván rá tud mutatni.
Lehet, hogy nem éli meg az „intimitás” olyan formáját, amit egy együtt élő párkapcsolatban megélhetne, de szerintem Ők ott sem élnék meg, mert valamiért képtelenek rá. Tehát teljesen mindegy, hogy együtt él valakivel vagy sem.
Egyébként együttélve egy párkapcsolatban lehet ugyanúgy élni, mintha külön élnének. Csak akkor a külvilág számára nem tűnik fel. (Tv nézés, őszinte beszélgetések, beszélgetések hiánya, egymásra nem figyelés, nem is ismerik egymást a felek stb.)
Tehát, aki képes az igazi párkapcsolatra, az éli, aki meg nem, annak teljesen mindegy, hogy együtt, vagy külön laknak-e.
Üdv.:Mackó
Igazad lehet
Szia Maccckó! Köszi a reagálást.
Igazad lehet. Az azonos bejelentett lakcím még nem biztosíték a jól működő párkapcsolatra.
Én mindenesetre nem tudom elképzelni azt a hosszútávó kacsolatot, ahol még az igény sem emrül fel az összeköltözésre.
Sokáig voltam egyedül, tudom mik az előnyei, de mos, hogy párosan élek nagyon jól érzem magam. Nem úgy, mint aki valamit feladott valamiért, hanem úgy, mint aki boldog hogy ezt is bele tudta szerkeszteni az életébe, s nem vágyom innen vissza vagy tovább….
De az is tény, ha valaki egy összeköltözős kapcsolatot ezért vagy azért kénytelen volt befejezni, ami valószínú hogy részben azért az ő hibája is, szóval az ilyen nehezebben szánja rá magát egy új „megmérettetésre”.
Nekem talán azért könnyebb, mert nekem nincs rossz emlékem. Nekem a most van. Tudom, érzem jó helyen vagyok.
Fontos, hogy a két fél valahogy hasonlóan gondolkodjon a költözésdiről is.
Üdv: Almás
Nem hiszem
Kötve hiszem, hogy az ilyen formában együtt levők tudatosan választják ezt a formáját az „együttélésnek”. Sokan, sok sérüléssel, lelki szeméttel, kudarccal megterhelve próbálják egyengetni életüket. És mindezt egyre lepukkantabb emberi környezetben. Egy félig lévő poharat lehet félig telének nézni és félig üresnek. Ha azt nézem, hogy életviselt emberek megpróbálnak azért mégis valamilyen formában együtt lenni, akkor azt mondom félig tele. Ha azt nézem, hogy hírességek PR célokból teszik ugyan ezt akkor hányingerem van. Minden relativ. Valahol mindegyikőtöknek igaza van, csak azt ne felejtsétek el, hogy itt azok az emberek beszélgetnek egymással, akik még adnak a lelki higiéniére. Akik a ketrec 🙂 túloldalán vannak azt sem tudják mi ez.
Igen az az egészséges, ha az ember a párjához bújik minden este és a rezdüléséből is érzi mi történt vele aznap, mire van szüksége. Akik nem tudnak nap mint nap az érzelmeikkel azonosulni és átmeneti magányba vonulnak legalább nem nyírják egymást és nem lesznek a bulvár sajtó cimlapján. Azt hiszem, hogy ha ez a mingli lét nem cél, hanem eszköz akkor elfogadható. Ha az ember igy akar magára találni, valamit feldolgozni, azaz igy akar szalonképessé válni a szoros társas létre akkor látom a szerepét. Ha valaki igy akar imázsmilliókat keresni a’la Beckham akkor az egy szomorú ügy.
Szerintem ez az egész jelenség nem más mint társadalmi életünk újabb, szintjelző termése.
Legyen boldog napotok
Hédi
tudatos
Nekem van olyan ismerősőm aki tudatosan választaná ill választja ezt a formát.
Ő annyira megszokta az egyedüllétet,hogy köszöni szépen nem kér a hagyományos párkapcsolati mintából.Viszont neki így tetszik és jól érzi benne magát.
Nekem fogalmam sincs,hogy tudatosan tudnék e így élni valószínű nem.
De nincs tapasztalatom e téren.
Más amikor belekerülsz egy ilyen szituba és más amikor már te magad valamiért ezt választod.
Vagy menekül?
A kérdés, hogy az ismerősöd valóban tudatosan ezt választotta e vagy csak menekül?! Sokan, sokszor, sokmindent nem vallunk be magunknak. Sem. Nem találunk párt és ciki, vagy nem tudunk alkalmazkodni ill. nem is akarunk, önzők vagyunk, sokat sérültünk, nem merjük beengedni a másikat, menekülünk egy apaképtől, stb. stb.
Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy ebbe a szituba kerülnek és nem választják. A Te ismerősöd is belekerült hiszen volt ideje megszokni. Ő is azért „választotta” mert már nem akar rajta változtatni. De az elején akart…..
Sokáig én is azzal áltattam magam, hogy ez nekem igy jó. Persze, mert rájöttem, hogy most bizonyos dolgok miatt ez van. De nem erre vágyom igazán. De majd eljön az ideje.
Érdekes, hogy egy ilyen újkeletű szóalkotás milyen élénk diskurzust vát ki egy valójában már régen létező életmódról.
A pesti Internatioan Business Schoolban a következőt tartalmazza – többek között – a gyerek személyes adatait tartalmazó irat
Gyerek apja:
gyerek anyja:
gyerek nevelő apja:
gyerek nevelő anyja:
Apa cime, anya cime, nevelő anya cime, nevelő apa cime, valamint mikor melyik nap hova vigye/honnan hozza el az iskolabusz, kinek milyen információkat adhat ki a nevelő testület, stb.
Kellemes napot minden minglizőnek 🙂
Hédi
Gyerektelenül bár, de
Még mindig úgy gondolom, hogy ha rossz helyzetbe kerül a gerekem miattam, akkor nem oldozhatom fel magam teljesen azzal, hogy ja kérem, erre van szüksége, ez a karmája, ő választottt… Ő igen… és én ? Egy szülőnek élete értelme hogy gyermekének az adott lehetőségei szerint a legszebb életet biztosítsa. Persze ha akaratán kívúl kerül bonyolult helyzetbe az más… de egyből vállrándítva kijelenteni, hogy ez kell megélnie hogy tanuljon, erősödjön, hát ez nekem így vad.
Mindenkinek lelke rajta…
Én mindenkivel szemben a gyerekek párján állok…
Majd ha felnő értékelheti a sötét gyerekkorát hasznosnak, de addig kötelességünk lehetőségeink szerint a legfényesebbet biztosítani számára… természetesen nem az anyagi dolgokra gondolok… természetesen a gyereknevelést nem a „mindent ráhagyok, nehogy bántsam” elv szerint képzelem…
Üdv: Almás
Ki nevel a végén?
Igen.
Ennek az Éremnek is két oldala van szerintem.
Az egyik, hogy a gyerek lélek-szinten maga választja ki a szüleit, tehát előre lát mindnt, tudja mire számíthat, és hogy mit fog kapni a szüleitől… és Neki Erre Van Szüksége a Feladat teljesítéséhez.. ahhoz, hogy megélje azt, amit Itt és Most Neki kell…
És igaza van dr. Csernusnak is, és Neked is… hogy ugyanakkor a szülők Nagy Mértékben Felelősek a Gyermekeikért, azok Fejlődéséért, Közérzetéért, Boldogulásáért, Sikerességéért, Egészséges (vagy Egészségtelen) Önbizalmáért, stb…
Tehát a Gyermek Boldogsága, (Lelki) Egészsége és Sikeressége részben a szülőtől függ…
Erről szól dr. Csernus Ki nevel a végén? című könyve… amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe…
Akinek még nincs gyereke, annak Önmagáért…
Akinek már van gyermeke… annak Önmagáért, és a Gyermekének a lelki Egyensúlyáért és Boldogságáért is… amiért részben Ő is felelős…
Szóval a Szülőnek egy felelől egy gyerek életében semmi dolga, kötelessége és felelőssége nincs… mert nincsenek véletlenek, és a gyerek olyat választott, amilyet akart és amilyet kellett… akitől pont azt kapja majd meg, amire neki Itt és Most Szüksége van a lelki Fejlődéséhez…
Másfelől ha a Szülő is jót akar a Gyerekének, és ennek érdekében tenni is akar… akkor FELNŐHET, rendbe teheti az Életét… és megadhatja a Gyermeknek is a Tőle Telhető Maximumot… a kényelem, lustaság és tudatlanságból eredő általánosan elterjedt Minimum-szint helyett…
És amelyik gyerek egy ilyen változó, fejlődni akaró és tudó, tudatosodó, és Öntudatra ébredt szülőt fog ki (választ), az is benne volt előre a pakliba, az élete filmjébe, Tervébe…
És akkor annak is úgy kellett lennie… és az is úgy van jól…
Én ezt a lépést nem csak a Gyereked nevelése miatt ajánlom és javaslom… hogy nézz szembe az életeddel, a hazugságaiddal, a Félelmeiddel, a Vágyaiddal, stb… és VÉGRE VÁLLALD FEL A FELELŐSSÉGET AZ ÉLETED EGÉSZÉÉRT, ÉS MÉG A LEGAPRÓBB MOZZANATÁÉRT IS… hanem elsősorban Önmagadért, Önmagad Boldogságáért…
És ez mellékesen automatikusan magával hozza és vonzza, hogy ha Te jobb vagy… a Gyerekednek is a Jobbik Énedet adod majd… ;-)))
Csizike 😉
Nem tudom
Többször gondolkoztam,hogy ő miért választotta ezt.És sokszor bele akartam látni valami csalódás féleséget.Ill egyebeket.
De mindannyian különböző személyiségek vagyunk.Rajta hihetelen felszabadulást,örömöt érzek mióta így él.
Ő ezt választotta és egyenlőre boldog benne.Azt,hogy mi lesz később nem tudhatom,lehet meggondolja magát de az is lehet nem.
Mivel közel áll hozzám én örülök,hogy végre jól érzi magát.:-))
Szerintem lehetséges ebben a formában is megtalálni a boldogságot.Igaz nem egy megszokott dolog.
De attól nem lehetetlen szerintem….
A határok ez esetben kitolódnak.
Hagyományos párkapcsolati modell..
Az jutott eszembe,hogy van a hagyományos párkapcsolati modell.
És minden ami attól eltér azt már „hibásként kezeljük” miért?
Lehet évezredek óta van egy felállás. Ami normaként jelenik meg azaz normálisnak tekintünk.
De miért ne változhatna ez? Mert mindenki ezt csinálta?Lehet akkor az volt a normális,most már viszont más ídőket élünk.
Én nem hiszem,hogy minden ember sérült lenne aki „más”-ként viselkedik.
Egy állandó dolog van az pedig a VÁLTOZÁS.
Lehet sokan csak azért élünk párkapcsolatba mert hű de normális,közbe a lelkünk teljesen másra vágyik.
Csak hát ha megvalósítjuk akkor nem leszünk normálisak.Mert elütünk a többiektől.
Bíztosan sokan vannak akik a hagyományos felépítésban érzik jól magukat és hiszem sok olyan is van köztünk akik ki lógnak a sorból.És ők pedig így érzik jól magukat.
Az lenne jó ha mindenki megtudná valósítani azt amit és ahogyan érez,független attól régen mi volt a szokás,vagy a normális.
Előny,hátrány
Előny:
Azt csinálsz és akkor amit akarsz.
Konfliktushelyzetek ki kerülése,hisz mivel nem éltek együtt így a napi problémák nem annyira kontrasztosak.
Nincs benne annyi felelősség.
De azért mégis van párod.
Mindkettő ember képes arra,hogy a társát ne támasztéknak használlja hisz saját lábon is tudnak állni.
Védve vagy a csalódástól.
Hátrány
Valahol mégis csak messze vannak egymástól,és itt nem a lakhelyek távolságára gondolok.
Nem együtt oldják meg a felmerülő gondjaikat hanem valószínű külön-külön a sajátjaikat.
Valójában nem egymásért vannak hanem önmagukért.
Érzelmileg nem vagy bele vonódva annyira.Így bár az esés esélye kicsi,de a nagy érzelmeké is.
Ha bele gondolok rengeteg érv szól előnyére és hátrányára.
De tény van aki tudatosan távol szeretné magától tartani a párját.(ismerek ilyet)Nekem nincs bajom ezzel.
Mindenki éljen úgy ahogy jól érzi magát:-))
Nincs tapasztalatom ezzel a típusú kapcsolattal,így csak a fantáziámra támaszkodtam.
Lehet egyszer ki próbálom ki tudja?
Nehéz véleményt mondani olyan valamiről amit nem csináltam.
De lehet belebuknék,mert felmerülne bennem az összeköltözés.:-)
szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált –
szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált – volt!
örültem
van még egészség.
melinda
Hátráánnny?? 😮 🙂
Vegyük sorra a felvetéseidet:
„Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ?”
Már miért ne vállalnám?
A bevezetőben leírt mingli forma nem zárja ki a házasságot sem.
Aki meg nem akar házasodni: Lehet tartani hatalmas szerelemünnepet nagy társaságban, feltehetsz közös fotókat a közösségi oldaladra, én nálam alap hogy elmegyünk egy fotóstúdióba profi műtermi erotikus képsorozatot készíteni, amit felteszek a közösségi oldalamra egy külön albumba.
Nyilvánvalóan együtt megyünk ismerősi körbe, ahol együtt ismernek minket (ha több partner van, akkor mindet ismerik, mint kedveemet)
” Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint „rámjön” akkor előveszem, s foglalkozom vele.”
Mielőtt elkezdtél párkapcsolatokat kreálni, hogyan éltél?
Az ember otthon él egyedül, és kijön, amikor másokkal akar kapcsolódni.
Nulla éves korától.
Ezen egyszerűen csak NEM VÁLTOZTAT.
” Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be?”
Neked amikor kedvesed van, nem szoktatok egymásnál aludni?
Ha igen, akkor alig marad egyedül töltött nap.
2 lakás magasabb életnívót ad, mint egy lakás.
Nem elvesz lehetőséget, hanem pluszt ad.
Nem NEM LEHET egymással lakni, hanem nem mindig muszáj.
Ezért nem értem a felvetésedet.
„Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ?”
Saját magával.
🙂
Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyiséged (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek is, és a kapcsolat ment gajra. Pedig nem! A saját territórium hiányától.
Van 2 hollywoodi házaspár, akik az ott nagyon szokatlanul hosszú házasságuk titkára ezeket felelték: 1. Külön fürdőszobánk van. 2. Sose költöztünk össze.
” Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ?”
Amikor még nem költöztél össze senkivel, nem érezted a szerelmedről, kedvesedről hogy összetartoztok?:-o
Attól, hogy a legjobb barátod, egymás szellemével, érzelmeivel, személyiségével és testével foglalkozol mindig, amikor együtt vagytok, ünnep és szent minden együttlét.
Szerintem ami ezeken KÍVÜL van, AZ már nem kapcsolat, hanem az önfenntartás technikai részletei, adminisztratív dolgok, mint pl. ki vesz kenyeret.
Az önfenntartást ha belekevered a párkapcsolatba, az megterheli azt.
„Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet … ”
Hogy mi vaaaan???! :D:D:D
Ez úgy hangzik, mint a „világos fekete”.:)
jav.
2 betűt elírtam, ami érthetetlenné teheti a szöveget, itt javítom:
Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyisége (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek ki,…
Pótszülői igények
Még valami: Amiket felsorolsz, hogy hiányolsz a mingli kapcsolatból, azok csupa olyan érzelmi igények, amiket az ember a szüleivel szemben táplál. Amikor felnősz, ezeket automatikusan saját magad intézed.
Amikor megtanultál már érzelmileg önálló lenni, nulla igényed lesz ezen Általad felsorolt funkciókra BÁRKIT keríteni/igénybe venni.
Az érzelmi önállóság egyébként a párkapcsolat feltétele is.
Nem lehet pótszülői funkciókkal megterhelni a párkapcsolatot, mert NEM ARRA VALÓ.
Kérded: „milyen szeretet az, ami…?”
Válaszom: valódi. Nem függő, nem támaszkodó. Egyenrangú, nem alárendelt. Feltétlen.
Mivel ezekben én önálló vagyok már (mivel felnőtt vagyok valamennyire:)), ezért ezeket az érzelmi támogatásokat meg tudom adni magamnak; nem kívülről várom. Tehát számomra NULLA hátránya van a mingli kapcsolatnak.
Az Előnyök oldalán viszont a teljes skála szerepel, ami egy szerelmi kapcsolat mellett mint előny felsorolható. 🙂
Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem
Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?
Persze nem balesetbiztosítást várok tőle.
Bár az ember a barátjára is számíthat, pedig nincs üsszeköltözve vele.
Na de a barátjával nem is szeretkezik, s nem hívja társnak sem, ‘csak’ barátnak.
Az én szememben a kívételek, akiket ebből a szempontból könnyen megértek, azok az idősődő emberek, akik 50-en jól túl már nem akarnak viháncos, lakáscsereberélős életet élni, de mivel egyedül maradtak, vágynak valakivel időnként együtt időzni, kikapcsolódni, törődni, esetleg ébredni, de már nem mindenáron, nem mindent feladva…
De ahol még gyerekválallás is szóba jöhet?… elképzelem az új űrlapot: Anyja neve, lakcíme, apja neve, lakcíme, gyerek neve, lakcíme… Hm… elaltatom, de ma nem itt alszom ? Bocs, éjszaka ma nem nekem sír fel?… Na ez végképp érthetetlen… Anya , ma hova menhek haza az iskolából ? Hozzád, vagy Apához ? Nem elég ez azoknak, akik elválnak ? S megint a szlogenem: az ember a saját életét úgy cifrázza ahogy akarja, de a gyerekéért már máshogy felelős…
Nincs gyerekem… nem tudom, csak érzem.
Üdv: Almás
Üdv: Almás
50 fölött
Nem teljesen tiszta számomra az eszmefuttatásod. Miért más 50 fölött a párkapcsolat. Akkor már nem várod azt, hogy egy társ ugyanazt jelentse, mint 20 évesen? Nekik már nem kell összabújniuk, érezni a másikon a nap „rezgését” stb. amiket írtál? Akkor mit is jelent számodra a társ? Vagy az korfüggő lenne?
Egyébként miért akarsz biztosítékot az életre?
„Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?”
Miért kéne bárkinek lemondani bármiről érted? Egyedül nem megy?:):)
Az élet igazán nagy „eseményeit” egyedül éljük meg. (megszületni és meghalni) Ha meg kell segítség (Isten úgy ítéli) akkor úgyis megkapod. De arra nem rendezkedhetünk be, hogy legyen valaki, aki mindig készen, lesben állva figyeli, hogy mikor mit kell segíteni nekünk.
Aki megtalálja magában az erőt, érzi és tudja az erejét, hisz és bízik magában, annak nem hiszem, hogy azért kell egy társ, hogy mindig kéznél legyen valaki.
Te érzed magadban az erőt Almás? Mert tuti ott van Benned, csak kapcsolatba kell lépni Vele!!! És akkor tök mindegy, hogy mit csinál a társad, vagy mit nem. Ha meg ennek ellenére kell a segítség, Isten küldeni fogja.
(egyébként édes kis kérdéseket teszel fel, amire szerintem tudod is a választ! :)))
Üdv.: Mackó
Nem karóról írtam 🙂
Állok én a lábamon, bízom magamban, nem karónak szeretem a párom.. 😛 🙂
De ha visszafordítom a kérdést, ha te mindent megoldasz magadnak, magadban, esetleg egy kis rést hagysz Istennek vagy az életnek, akkor minek a pár ? Mi az amit ad egy kapcsolat ? Bújást, törődést ? Hogy lehet valakivel úgy törödni hogy annak az fölösleges, hisz el tudja látni magát ? … Minek beszélgetni, ha nekem úgyis mindenról meg van a jólmegalapozotthatározott véleményem ?
Ha ennyire tuti egész vagyok egyedül, akkor már a fejlődés is kizárva ?
A jóban/rosszban az csak fölösleges tanmese ?
Akkor minek lett két nemű az ember ?
Másik kérdés az 50-en túl… nem biztos hogy ez mindenkinek pont 50-es évében jön el, de egy idő után úgy gondolom, az emberek egy részének változik a hozzáállása az élethez. Amikor már tudja hogy több van mögötte itt a földön mint előtte… A hangsúlyt előfordul már máshova teszi… Nem ? Amikor már van egy erősen megélt élete… akkor megértem, hogy a társkapcsolat már csak kiegészítés, hisz az élete jelentős részét már megélte, megtapasztalta, megtanulta, s létét kiteljesítette….
De arra nem reagáltál, hogy szerinted a távirányítású kapcsolatban hogy helyezkedik el a gyerek ?
Üdv: Almás…
igen, még mindig van kérdés.. 🙂 vagy ne legyen ? 🙂
lenni mindig lesz, csak esetleg nem írom le… be… szóval ide.. 🙂
karó:)
Lehet, hogy kicsit utópisztikusan tálaltam a dolgokat, és nem mondom, hogy én már ott tartok, hogy soha nincs szükségem senkire, csak úgy gondolom, hogy nekem nem azért kell egy társ, hogy legyen aki segít.
Egyébként nekem sokáig ezért volt „társam”, de a sors ironiája, hogy szinte mindig mindennel egyedül maradtam. Mondanom sem kell, ku..ára szenvedtem, majdnem belehaltam.
És most ott tartok, hogy bár még ugyanabban a kapcsolatban vagyok, de már nem érzem magam magányosnak, és nem érzem hiányát annak, hogy nem segít nekem semmiben (fizika sik, lelki sik).
Most azt érzem, hogy igen, amit írtál, az összebújás, a gyengédség az, ami nekem jelenti a párkapcsolatot, illetve nekem még egy fontos dolog tartozik bele: a közös beszélgetés az „élet dolgairól”, a gondolatainkról. Ezt szeretném megosztani egy párkapcsolatban, és tényleg, komolyan mondom és tudom, hogy nincs szükségem támaszra, mert megvannak az eszközeim hozzá (legalábbis azt hiszem) hogy meg tudjam oldani egyedül a nehézségeimet. Persze nem azt mondom, hogy nem osztanám meg valakivel, de nem azért mert szükségem van rá, hanem mert ha a társam, akkor nyilván ezt is megosztom Vele.
Nem értek Veled egyet az 50-80-100 év fölötti párkapcsolatot illetően, mert szerintem amiket irtál az olyan idősebb embereknél van, akik már belefáradtak az életbe, csalódtak, nem mernek kinyílni egy másik ember előtt, mert már „megkövültek”. Azért kövültek meg, mert nem tanításnak vették az életet, hanem szenvedésnek. Ők az utat nem élevezték, hanem végig szenvedték.
A gyerekek: Kínos téma, be kell vallanom, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van a gyerekekkel egy mingli kapcsolatban.
Sanyitól hallottam, és csak ezt tudom leírni Neked, mert érzek benne igazságot, hogy a lelkek évszázadokon (évezredeken) keresztül úgy nőttek fel, hogy együtt voltak a szüleik. Most eljött az ideje, hogy azt is megtanulják a lelkek, hogy milyen az, amikor nincsenek együtt a szüleik.
Mivel ennek a folyamatnak az elején vagyunk, ezért lehet,hogy sok defektes gyerek lesz, mire ez kialakul a világban, valamennyire megtalálják az emberek rá a megoldást.
Egy biztos: minden lélek tudja hova születik, mert Neki pont arra a megtapasztalni valóra van szüksége ahhoz, hogy tovább fejlődhessen.
Én sokáig azt hittem, hogy a gólya nagyon eltévedt velem annak idején, mostanra azonban egyre több dolognak látom az értelmét, a szükségességét. Tehát gólya bácsi nem tévedett.:)
DE IGEN, LEGYEN MÉG KÉRDÉS ÉS ÍRD IDE KEDVES ALMÁS:))))
Üdv.: Mackó
Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem
Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?
Persze nem balesetbiztosítást várok tőle.
Bár az ember a barátjára is számíthat, pedig nincs üsszeköltözve vele.
Na de a barátjával nem is szeretkezik, s nem hívja társnak sem, ‘csak’ barátnak.
Az én szememben a kívételek, akiket ebből a szempontból könnyen megértek, azok az idősődő emberek, akik 50-en jól túl már nem akarnak viháncos, lakáscsereberélős életet élni, de mivel egyedül maradtak, vágynak valakivel időnként együtt időzni, kikapcsolódni, törődni, esetleg ébredni, de már nem mindenáron, nem mindent feladva…
De ahol még gyerekválallás is szóba jöhet?… elképzelem az új űrlapot: Anyja neve, lakcíme, apja neve, lakcíme, gyerek neve, lakcíme… Hm… elaltatom, de ma nem itt alszom ? Bocs, éjszaka ma nem nekem sír fel?… Na ez végképp érthetetlen… Anya , ma hova menhek haza az iskolából ? Hozzád, vagy Apához ? Nem elég ez azoknak, akik elválnak ? S megint a szlogenem: az ember a saját életét úgy cifrázza ahogy akarja, de a gyerekéért már máshogy felelős…
Nincs gyerekem… nem tudom, csak érzem.
Üdv: Almás
Üdv: Almás
50 fölött
Nem teljesen tiszta számomra az eszmefuttatásod. Miért más 50 fölött a párkapcsolat. Akkor már nem várod azt, hogy egy társ ugyanazt jelentse, mint 20 évesen? Nekik már nem kell összabújniuk, érezni a másikon a nap „rezgését” stb. amiket írtál? Akkor mit is jelent számodra a társ? Vagy az korfüggő lenne?
Egyébként miért akarsz biztosítékot az életre?
„Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?”
Miért kéne bárkinek lemondani bármiről érted? Egyedül nem megy?:):)
Az élet igazán nagy „eseményeit” egyedül éljük meg. (megszületni és meghalni) Ha meg kell segítség (Isten úgy ítéli) akkor úgyis megkapod. De arra nem rendezkedhetünk be, hogy legyen valaki, aki mindig készen, lesben állva figyeli, hogy mikor mit kell segíteni nekünk.
Aki megtalálja magában az erőt, érzi és tudja az erejét, hisz és bízik magában, annak nem hiszem, hogy azért kell egy társ, hogy mindig kéznél legyen valaki.
Te érzed magadban az erőt Almás? Mert tuti ott van Benned, csak kapcsolatba kell lépni Vele!!! És akkor tök mindegy, hogy mit csinál a társad, vagy mit nem. Ha meg ennek ellenére kell a segítség, Isten küldeni fogja.
(egyébként édes kis kérdéseket teszel fel, amire szerintem tudod is a választ! :)))
Üdv.: Mackó
Nem karóról írtam 🙂
Állok én a lábamon, bízom magamban, nem karónak szeretem a párom.. 😛 🙂
De ha visszafordítom a kérdést, ha te mindent megoldasz magadnak, magadban, esetleg egy kis rést hagysz Istennek vagy az életnek, akkor minek a pár ? Mi az amit ad egy kapcsolat ? Bújást, törődést ? Hogy lehet valakivel úgy törödni hogy annak az fölösleges, hisz el tudja látni magát ? … Minek beszélgetni, ha nekem úgyis mindenról meg van a jólmegalapozotthatározott véleményem ?
Ha ennyire tuti egész vagyok egyedül, akkor már a fejlődés is kizárva ?
A jóban/rosszban az csak fölösleges tanmese ?
Akkor minek lett két nemű az ember ?
Másik kérdés az 50-en túl… nem biztos hogy ez mindenkinek pont 50-es évében jön el, de egy idő után úgy gondolom, az emberek egy részének változik a hozzáállása az élethez. Amikor már tudja hogy több van mögötte itt a földön mint előtte… A hangsúlyt előfordul már máshova teszi… Nem ? Amikor már van egy erősen megélt élete… akkor megértem, hogy a társkapcsolat már csak kiegészítés, hisz az élete jelentős részét már megélte, megtapasztalta, megtanulta, s létét kiteljesítette….
De arra nem reagáltál, hogy szerinted a távirányítású kapcsolatban hogy helyezkedik el a gyerek ?
Üdv: Almás…
igen, még mindig van kérdés.. 🙂 vagy ne legyen ? 🙂
lenni mindig lesz, csak esetleg nem írom le… be… szóval ide.. 🙂
karó:)
Lehet, hogy kicsit utópisztikusan tálaltam a dolgokat, és nem mondom, hogy én már ott tartok, hogy soha nincs szükségem senkire, csak úgy gondolom, hogy nekem nem azért kell egy társ, hogy legyen aki segít.
Egyébként nekem sokáig ezért volt „társam”, de a sors ironiája, hogy szinte mindig mindennel egyedül maradtam. Mondanom sem kell, ku..ára szenvedtem, majdnem belehaltam.
És most ott tartok, hogy bár még ugyanabban a kapcsolatban vagyok, de már nem érzem magam magányosnak, és nem érzem hiányát annak, hogy nem segít nekem semmiben (fizika sik, lelki sik).
Most azt érzem, hogy igen, amit írtál, az összebújás, a gyengédség az, ami nekem jelenti a párkapcsolatot, illetve nekem még egy fontos dolog tartozik bele: a közös beszélgetés az „élet dolgairól”, a gondolatainkról. Ezt szeretném megosztani egy párkapcsolatban, és tényleg, komolyan mondom és tudom, hogy nincs szükségem támaszra, mert megvannak az eszközeim hozzá (legalábbis azt hiszem) hogy meg tudjam oldani egyedül a nehézségeimet. Persze nem azt mondom, hogy nem osztanám meg valakivel, de nem azért mert szükségem van rá, hanem mert ha a társam, akkor nyilván ezt is megosztom Vele.
Nem értek Veled egyet az 50-80-100 év fölötti párkapcsolatot illetően, mert szerintem amiket irtál az olyan idősebb embereknél van, akik már belefáradtak az életbe, csalódtak, nem mernek kinyílni egy másik ember előtt, mert már „megkövültek”. Azért kövültek meg, mert nem tanításnak vették az életet, hanem szenvedésnek. Ők az utat nem élevezték, hanem végig szenvedték.
A gyerekek: Kínos téma, be kell vallanom, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van a gyerekekkel egy mingli kapcsolatban.
Sanyitól hallottam, és csak ezt tudom leírni Neked, mert érzek benne igazságot, hogy a lelkek évszázadokon (évezredeken) keresztül úgy nőttek fel, hogy együtt voltak a szüleik. Most eljött az ideje, hogy azt is megtanulják a lelkek, hogy milyen az, amikor nincsenek együtt a szüleik.
Mivel ennek a folyamatnak az elején vagyunk, ezért lehet,hogy sok defektes gyerek lesz, mire ez kialakul a világban, valamennyire megtalálják az emberek rá a megoldást.
Egy biztos: minden lélek tudja hova születik, mert Neki pont arra a megtapasztalni valóra van szüksége ahhoz, hogy tovább fejlődhessen.
Én sokáig azt hittem, hogy a gólya nagyon eltévedt velem annak idején, mostanra azonban egyre több dolognak látom az értelmét, a szükségességét. Tehát gólya bácsi nem tévedett.:)
DE IGEN, LEGYEN MÉG KÉRDÉS ÉS ÍRD IDE KEDVES ALMÁS:))))
Üdv.: Mackó
A gyermek döntése
Lehet mi nem látjuk át sokszor a mögöttes akár karmikus ill tanulandó életfeladatokat.
De a gyermek mikor megszületik ill le születik már el döntötte kitől mit és hogyan szeretne tanulni.
A személyes véleményem persze az én nem indítanék egy ilyen kapcsolatra egy gyermeket.
A gyerek dönti el
Ha Te nem, majd talál egy másik ilyen párt, akinél megtanulja azt amiért egy ilyen szituba akar leszületni…..
Nekem két ismerősöm is ilyen kapcsolatba szült gyereket. Persze mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták.
Valóban nem ez a legtökéletesebb gyerekfejlődési környezet, de azt látom, hogy még mindig harmónikusabban fejlődnek mint azok a csemeték akik olyan házasságban, vagy volt házasságban cseperednek fel ahol már pokol mindkét ember élete és arra használják a gyerekeket, hogy egymást csinálják ki. És azt előre nem lehet tudni, hogy mivé fejlődik egy egykoron ideális családi fészek. Ugyhogy „lutri” mind a kettő.
Hédi
Ez így van talál mást…
Az viszont nem az én felelősségem.:-))
Én is szülő vagyok és én azt gondolom tartozom a gyermekemnek némi felelősséggel.
/De itt csak magamról beszélek./
Némileg egyetértek Almással,a környezetemben előfordul,hogy spirituálisnak mondott szülők gyalogolnak végig gyermekük életén.Használva a karmát és egyebeket.Azért számomra ez nem teljesen így müködik.
Valóban dönt és választ az a lélek.De ez nem mentség az én hülyeségemre.
Viszont megragadt egy mondatod:”mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták.”
Be is kalkulálták…. Ezt érdekes volt olvasni.
Már így álltak hozzá a kapcsolathoz,hogy egyedül maradnak.
Természetesen nem tudhatjuk mikor hol bomlik fel egy család és itt nem is erről van szó.
Itt már alapból így indulnak.
Ami jelzem engem nem zavar és nem is bánt.:-)
A gyermek döntése
Lehet mi nem látjuk át sokszor a mögöttes akár karmikus ill tanulandó életfeladatokat.
De a gyermek mikor megszületik ill le születik már el döntötte kitől mit és hogyan szeretne tanulni.
A személyes véleményem persze az én nem indítanék egy ilyen kapcsolatra egy gyermeket.
A gyerek dönti el
Ha Te nem, majd talál egy másik ilyen párt, akinél megtanulja azt amiért egy ilyen szituba akar leszületni…..
Nekem két ismerősöm is ilyen kapcsolatba szült gyereket. Persze mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták.
Valóban nem ez a legtökéletesebb gyerekfejlődési környezet, de azt látom, hogy még mindig harmónikusabban fejlődnek mint azok a csemeték akik olyan házasságban, vagy volt házasságban cseperednek fel ahol már pokol mindkét ember élete és arra használják a gyerekeket, hogy egymást csinálják ki. És azt előre nem lehet tudni, hogy mivé fejlődik egy egykoron ideális családi fészek. Ugyhogy „lutri” mind a kettő.
Hédi
Ez így van talál mást…
Az viszont nem az én felelősségem.:-))
Én is szülő vagyok és én azt gondolom tartozom a gyermekemnek némi felelősséggel.
/De itt csak magamról beszélek./
Némileg egyetértek Almással,a környezetemben előfordul,hogy spirituálisnak mondott szülők gyalogolnak végig gyermekük életén.Használva a karmát és egyebeket.Azért számomra ez nem teljesen így müködik.
Valóban dönt és választ az a lélek.De ez nem mentség az én hülyeségemre.
Viszont megragadt egy mondatod:”mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták.”
Be is kalkulálták…. Ezt érdekes volt olvasni.
Már így álltak hozzá a kapcsolathoz,hogy egyedül maradnak.
Természetesen nem tudhatjuk mikor hol bomlik fel egy család és itt nem is erről van szó.
Itt már alapból így indulnak.
Ami jelzem engem nem zavar és nem is bánt.:-)
Mingli
A középpont lenne a lényeg itt is mint mindenben. Az emberiség számára most túl fontossá vált a függetlenség és a szabadság.
-de hogyan fogunk vissza jutni a középponthoz?
A teljes magány megismerésén keresztül?- amikor már szólni sem tudunk majd senkihez?
Akkor talán újra vágyunk majd egy társra, és akkor talán megint fontosak lesznek az emberi közösségek is.
Na és feltétlenül meg kell hogy ismerjük a mélységet, hogy a felszínre juthassunk?
Noa
Mingli
A középpont lenne a lényeg itt is mint mindenben. Az emberiség számára most túl fontossá vált a függetlenség és a szabadság.
-de hogyan fogunk vissza jutni a középponthoz?
A teljes magány megismerésén keresztül?- amikor már szólni sem tudunk majd senkihez?
Akkor talán újra vágyunk majd egy társra, és akkor talán megint fontosak lesznek az emberi közösségek is.
Na és feltétlenül meg kell hogy ismerjük a mélységet, hogy a felszínre juthassunk?
Noa
Szeretlek is, meg nem is…? Se Veled, Se Nélküled…?
Szeretlek is, meg nem is…
Se Veled, Se Nélküled…
(élni nem tudok…
ez egy csiki-csuki állapot…
És egy nagy büdös patt-helyzet…?
Amiből előbb vagy utóbb lesz egy elmozdulás…
Mivelhogy minden folyamatosan változásban van… és semmi sem állandó… még ez sem… 😉
Jól is érzem magamat Veled, meg nem is…?
Félek is Tőled, meg nem is..?
Akarlak is, meg nem is…?
Akarok is Tőled valamit, meg nem is..?
Szeretnék is egy kapcsolatot, de közben a függetlenségemet és a szabadságomat is meg akarom őrizni?
(A Nagyok és Ügyesek ezt meg tudják oldani, élni és valósítani egy fedél alatt is… szerintem.)
És ha Te ezt nem akarod nekem megadni és tiszteletben tartani (engem és a vágyaimat), akkor kénytelen vagyok védekezésből Tőled távol tartani magam…?
Vagy tőlem Téged?
😉
Ez egy kicsit olyan „Feloldhatatlan Ellentét” (amit aztán majd úgyis felold az Élet… ;-), mint az a klasszikus eset, amikor a leányzó szűz is akar maradni, de egy jót …ni is akar… 😉
Mi a fontosabb?
El kell dönteni…
Ne mosolyogj, ha már tudod a választ, Te kis „Perverz”!!! ;-)))
Mert hisz tudod: „Ember perverz, Isten végez.” 😉
Szerintem ez a Mingliség csak egy (kényszer)pihenő-pálya…
Egy átmenet egy kapcsolatban…
Tarthat persze akár évekig (évtizedekig/évezredekig) is…
De ha két ember igazán szereti és tiszteli, becsüli egymást, és gyermekeket is akarnak egymástól és egymással, és egy igazi családot, ahol JÓL ÁRAMOLNAK AZ ENERGIÁK, azok biztosan összeköltöznek és együtt élnek egy idő után…
Aztán utána meg, ha ez a Szeretet esetleg elmúlik, megkopik, kifakul és alábbhagy… akkor megint lehet, hogy szétmennek… de ezután ezt már lehet, hogy kár is lenne erőltetni…
Persze: ahány ember, annyiféle élet…
annyiféle x-ismeretlenes egyenlet…
Nincs Rossz vagy Jó.
Csak kinek éppen mikor Mi a Jó, Mi a Megfelelő, Mire Vágyik, Mi Elégíti ki, és Mi Működik?
Ez egy amolyan kis Húzd meg! Ereszd meg! játék…
Akarom is, meg nem is…
Vagyok is, meg nem is…
Vagy is, meg nem is…
Lehet mindenből csak a Jót és a Szépet választani…?
Láttuk már mindannyian a Jin-Jang jelet…
A Polaritásban nincs csak az egyik pólus…
Akármit is választunk…
Gondolj bele: ha csak belélegeznél… akkor mi lenne?
Az az Igazság, hogy: Kúrva kényelmesek vagyunk…
Vonzódunk a legkisebb rossz, a legkisebb ellenállás felé…
Mert sokszor félünk, féltjük a saját kis „biztonságunkat”, a saját kis „Privát Mennyországunkat” és lehet, hogy gyávák is vagyunk…
„Valakiből a Kevés is Sok(k)…
És valakiből a Sok is Kevés.”
„Élni és élni hagyni is tudni kell.”
Általában akit a másik nem hagy élni… az menekül előle…
Talán ez lehet a Mingliségnek is a rákfenéje…
Egyfelől a félelem és a gyávaság, meg a kényelem…
Másfelől a Másik „hülyesége”, hogy el akarja nyomni a párját, aki ebben nem partner, mert Ő is Szabadságra vágyik…
Ha az egyik fél túlságosan is vehemens, túlságosan is domináns és erőszakos, népiesen szólva „Nagy Természetű”… és mindenáron rá akarja erőszakolni a Másikra a véleményét… Mindenáron!!! akkor az hosszú távon -ha csak az a másik nem egy Jó Nagy Mazochista- , akkor nem fog menni, nem fog működni… és ilyenkor fordulhat az elő, ha az egyik fél megtartja a Másiktól azt a 3 méter tisztes távolságot…
Mert attól még valami lehet kicsit (vagy nagyon) jó… hogy nem tökéletes… ;-)))
És manapság már van annyi baja és nyűgje az embernek, hogy otthon már nyugalmat akar…
Csendet, Rendet, Harmóniát…
Szeretetet és Békét…
És ha ezt a Másiktól nem kapja meg… akkor inkább talán csak „távolról gyönyörködik benne”… ;-)))
Tehát itt is, mint mindenkor és mindenkor:
Kettőn áll a vásár.
Amilyen az Adjon Isten!
Olyan lesz a Fogadj Isten! is…
Ha Te Valakitől megkapod azt, amire vágysz:
Úgy bánik Veled és Úgy viselkedik… ahogy azt Te „elvárod” és jónak, korrektnek, ideálisnak és megfelelőnek tartod, és ez számodra kielégítő… akkor szívesen élsz Vele… mert akkor, ha „nem bánt”, ha nincs Rád „veszéllyel”, ha nem veszélyezteti a Békédet, Nyugalmadat és Szabadságodat.. akkor miért akarnál Tőle külön élni? És akkor miért ne akarnál Vele együtt élni?
Kérdés: ha Valakit nem szeretsz annyira és nem fogadsz el annyira, hogy akarjál és tudjál Vele együtt élni… akkor az Szeretet-e, és ha igen: milyen Szeretet???
Mingliség csak akkor van szerintem, ha valami nem stimmel…
Ha valaki nem azt kapja, amit szeretne… amire vágyik…
És amit kap, arra meg nem vágyik… 😉
Persze az Élet azt mondják, hogy Tökéletes és a Legnagyobb Tanító Mester:
„Nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk.
De mindig azt kapjuk, amire szükségünk van.”
Csizike 😉
Válasz ?
Csíz, akkor most válaszoltál magadnak ? Mert a blogot Te nyitottad, Te kérdeztél. 🙂
Te most hol tartasz ? Merre mennél ?
Üdv: Almás
Válasz
Szia Almás!
(Még mindig nagyon kiváncsi vagyok ám rá(d), hogy ki vagy Te…
Tudom, hogy ismerjük egymást, csak azt nem tudom, hogy mégis pontosan ki vagy Te.
Tippem, sejtésem azért van…
Felfeded nekem a kilétedet? Akár az email címemre is privátban?
Köszi, ha igen, ha nem… Csizike 😉
Válaszolva a kérdésedre: igen én is válaszoltam a kérdésre… amit feltettem…
De ezt a kérdést Tinektek tettem fel és nem (csak) magamnak… így én tényleg abszolút a Ti válaszaitokra vagyok kíváncsi…
Hogy kinek mi a véleménye erről a felállásról…
Kiben milyen húrokat pendít meg…
Én most hol tartok?
Jó a kérdés.
Én is mingli vagyok…
Keresem az okokat…
Hogy miért nem akarok összeköltözni a barátnőmmel… és hogy vajon Ő miért nem velem…
Van ebben jó is, rossz is…
Mint mindenben…
Semmi sem csak fekete vagy fehér…
(Ahogy a bloghoz választott képen sem… 😉
Pont ez a lényeg szerintem ezzel az egész kérdéssel: hogy
valamiből, vagy valakiből nem lehet csak a jót kapni, kivenni és élvezni…
A házasságkötéskor is így hangzik a kérdés:
Jóban-rosszban?
Egészségben-betegségben?
Stb.
Amikor minden fasza, ahhoz nem kell nagy erőfeszítés.
Akkor nem nagy érdem együtt maradni (hűnek maradni) és kitartani a másik mellett és áldozatokat hozni a Kapcsolatért és a Másikért…
A kihívás az a dologban, amikor minden szar…
És akkor is összetartani… és kiállni a Másikért és a Másik mellett…
Hogy velem mi van? Én most hol tartok ebben az egész folyamatban?
Kényelmesnek kényelmes a szitu… és próbálom élvezni az előnyeit mind a két oldalnak…
Megélni a Kapcsolatot, amikor arra van szükségünk és az van…
És örülni a csöndnek, nyugalomnak, békének és a magánynak, egyedüllétnek, amikor az a jobb és arra van szükségem…
De ugyanakkor mégis azt érzem, hogy ez nem jó így.
Hogy ez így nem az igazi…
És hogy mi hiányzik?
Talán a bátorság.
Talán az elkötelezettség.
Talán a felelősség… felvállalni az életemért, a döntéseimért…
És így most el lehet tinglitanglizni…
A feladathoz fel kell nőni…
Minden gyümölcs megérik egyszer és magától lepottyan a fáról -ahogy azt dr. Csernus a ’10 parancsolatában’ mondta- és ezt az érési folyamatot nem kell, nem érdemes sürgetni, siettetni, kikényszeríteni-akarni…
A Karácsonyt sem akarjuk Húsvétra előrehozni…
És fordítva…
Mindazonáltal számomra nagyon fontos a nyugalom, a Béke… hogy otthon végre tudjak lazulni, önmagam lenni, lazán és maszkok, álarcok és megfelelni vágyás, elvárások nélkül…
Hogy végre SZABADON azt csináljam, amihez kedvem van és ami jól esik…
Otthon már nem nagyon akarok alkalmazkodni, vigyázban állni, behódolni és megfelelni…
Illetve ha mégis, akkor csakis akkor, ha
„Amilyen az Adjon Isten!, Olyan a fogadj Isten is!”
Tehát: a másik is annyira figyelmes és odaadó velem, amennyire én vele…
Ha a dolog csak egyoldalú (az elvárások és a kötelezettségek is), akkor a mérleg megbillen, fejreáll és a dolog nem működik…
És akkor azt kár lenne erőltetni…
Mindenáron?
Nem kell Karácsony.
😉
Majd, ha eljön az Ideje.
De akkor nagyon fogok örülni neki.
😉
Csizike 😉
Mégválaszabb ? 🙂
Szia Csíz!
Még mindig úgy érzem, magad miatt nyitottad ezt a blogot, mert talán pont most jutottál oda, hogy azért mégsem egészen jó így különegyütt, együttkülön…
Talán már tudod, változtatni kéne, de nem mered…
Talán azzal, hogy azt remélted majd lesznek itt olyan „mindent elfogadok ahogy van” vélemények, akik megerősítenek abban, hogy nem baj az amit csinálsz, jó az úgy…
de hisz… neked már nem kell a más véleménye ebben, ha egyszer már érzed a válaszodat… Mond ki!
Nincs mitől félni ! Ez is „csak” egy lépés! Mindig bíztatsz a lépésekre, s kiderül, Te aki olyan sok mindenben lazán döntesz, ebben most mégsem megy ?
Én tőlem várhatsz nyugodtan az érésre… de láttam már fára fonnyadni, száradni télen gyümölcsöt… igaz van madár akinek ez is épp még jó egy falatnak.. (pl. meggyvágó 🙂 ) kép vége 🙂
Még egy záró megjegyzés: amikor ezeket a sorokat írom Neked, megint úgy érzetem, hogy csak írom, ami szól valahonnan… nem egészen az én agyszüleményem… lehet csak közvetítem… de ettől nem azt mondom ez a frankó, ezt kell tenned… ettől ez még akkor is „csak” egy vélemény… szíves megfontolásra!
Szabadságnál már csak szeretetben megkötve lenni jobb. 🙂
Tudod őt annyira szeretni ?
Akarod?
Ha most nem, akkor szerinted körülbelül mikor ?
Üdv: Almás (Jó a tipped, de mindegy! 🙂
Válaszka 😉
Szia Kedves Almás!
Igazad van abban, hogy rólam is szól ez a blog, ez a téma, ez a kérdés.
És valóban azért tettem fel ezt a kérdést, hogy minél több különböző, egymástól független véleményt „hallgassak meg” a témával kapcsolatban, hogy kinek mi a véleménye erről a jelenségről… (ami egyre sűrűbb, egyre elterjedtebb, egyre gyakrabb, egyre „normálisabb” és egyre elfogadottabb)…
Mert tényleg érdekel mások véleménye, aspektusa, megvilágításai…
Hogy ezek által a szavak által én is közelebb kerüljek az Igazság(om)hoz… és meglássak, felismerjek, felfedezzek valamit.
Ha csak egy szó van, amitől leesik a tantusz bennem valamivel kapcsolatban… már megéri… 😉
De abban nagyon tévedsz, hogy én önigazolást keresnék és várnék el másoktól…
Ebben nagyon nagyot tévedsz…
Azt írod:
„Talán azzal, hogy azt remélted majd lesznek itt olyan „mindent elfogadok ahogy van” vélemények, akik megerősítenek abban, hogy nem baj az amit csinálsz, jó az úgy…”
Én nem reméltem semmit.
Az a rövid kis történet jutott eszembe erről, ami egyik híres írónkkal történt meg egy pár évtizede…
Írt egy művet, amit egy „hozzáértő” kritikus kielemezett egy újságban.
Leírta, hogy melyik szónál, melyik mondatnál mit gondolt (ő szerinte) az író…
Nagyobbnál is nagyobb baromságokat hordott össze…
És erre az író (akinek a nevében most nem vagyok biztos, hogy ki is volt pontosan, már rég tanultuk irodalomból…;-) meg csak annyit válaszolt ugyanannak az újságnak a következő számában, hogy:
„Gondolta a fene.”
Tehát ez a baj, amikor megpróbáljuk kitalálni mások gondolatát… és belelátni a szavaikba, a céljaikba, a véleményükbe olyat is… ami abban benne sincs… benne sem volt soha… még csak a szikrája sem…
Ezek csak okoskodások…
És általában semmi közük sincs az Igazsághoz, a Valósághoz.
Szerintem jobban működő és pontosabb, hatékonyabb stratégia odafigyelni a másikra és meghallgatni… mint megpróbálni kitalálni a gondolatát.
Ne adjunk a másik szájába olyan szavakat, amiket Ő sohasem mondott, és sohasem akart kimondani…
Mint ahogyan gondolatokat sem kell a másik fejébe adni… Van ott éppen elég… ;-)))
Tehát, visszakanyarodva:
Én nem vártam el senkitől semmilyen véleményt.
Ez egy Szabad Világegyetem.
Itt mindenki azt mond (ír), amit akar.
És ez egy lehetőség, ahol ezt megoszthatja velünk… és a köz szolgálatába állíthatja.
„Közkinccsé teheti” szó szerint…
Ami egyeseknek lehet kincs, míg másoknak szemét… 😉
És azt meg pláne és végképp nem akartam és akarom, hogy engem igazoljanak…
Sőt.
Ha lehet mondani, én pont azt vártam el -ha már annyira mindenképpen el kell várnom valamit is- és arra voltam kíváncsi, hogy mi szól mások ellene ennek a dolognak „Szerintetek” és mi benne a gáz, mitől gáz az egész, amennyiben az egyáltalán…
Mert, hogy mi a jó benne, azt ha valaki, hát akkor én pontosan tudom… hiszen ezért vagyok benne, ezért csinálom, ezért jó és felel meg valamilyen szinten… még ha ez így sem teljes és tökéletes… 😉
Lehet, hogy ebben is az Aranyközép Út az, ami az Igazi.
A Tökéletes Arányok.
A Jut is-Marad is…
A Teljesség…
Hogy minden megvan és ott van, amikor kell, és olyan tökéletes arányban áll rendelkezésre…
Bár a rosszabbik oldalát is tudom és ismerem… Érzem a saját bőrömön és élem…
Mindemellett azt tényleg szeretném hangsúlyozni, hogy:
„Nem mindig azt kapod, amit szeretnél (és ami jól esik),
de mindig azt kapod, amire szükséged van (valamihez).”
És ez az álláspontom egy párkapcsolaton belül is igaz számomra.
A Párkapcsolat az egyik legerőteljesebb Önismereti Tréning…
Ha Tudatos vagy és Odafigyelsz Önmagadra, az Érzéseidre a különböző kényelmetlen szituációkban… amikor valami feszíti a határaidat, és elkezdi megrepeszteni a falaidat…
Nem a másik a hibás, vagy a hunyó…
A Párkapcsolatod a Te Saját Szemszögedből nézve mindig 100%-ig Rólad szól…
Ebben az értelemben (Önismereti, Személyiség-fejlesztő és Spirituális értelemben) a Másik ott sincs… benne sincs a kapcsolatban… nem is létezik…
Tulajdonképpen egy nem létező személy…
A Te Tanító Mestered…
Aki nem elméletben, hanem a Gyakorlatban Tanít…
Tehát konkrét Élményeket és Tapasztalatokat ad.
És ez az ami hatásos…
Nem a halott értelmetlen szavak… amik nem szólnak semmiről.
A Gyakorlat Él. Annak köze van az Élethez. A Lényeghez. A Valósághoz.
És ahogyan van Intenzív Megvilágosodás tréning is… ahol soha senki nem világosodik meg…
Ugyanúgy létezik a Szép Lassú Tudati Átalakulás…
Mert soha senki nem marad ugyanaz egy következő másodpercben.
Mindig hatnak ránk a dolgok… A velünk megtörténő események, szituációk.
És érünk, FEJLŐDÜNK általa.
Még ha lassan is…
De nem mindenki siet…
Valaki ráér, nyugis és türelmes.
Aki siet, az általában elsiet valamit… kapkod és feszült… ki akarja erőltetni a dolgokat…
Olyanokat, amiket nem lehet.
Én hiszek az olyan mondásokban, mint a
„Türelem rózsát terem.”
és a
„Lassú víz partot mos.”
Minden csak Idő kérdése…
A Pénz is… 😉
De mint tudjuk… nincs Idő… 😉
Igazán csak ez a Jelen Pillanat létezik.
Örökké.
Minden MOST van.
Nincs mire várni (vágyni).
Már MOSt ott lehetsz, ahová menni akarsz.
Csak érezd.
Nem a Cél a fontos, hanem az Út.
Az Út maga a Cél.
Ha menetközben jól érzed magad, és élvezed az Utat, az Utazást… már ott is vagy… máris megérkeztél…
Boldog lehetsz Itt és Most.
De csak Itt és Most lehetsz boldog.
Ha Itt és Most nem vagy boldog… soha és semmikor máskor sem leszel… nem lehetsz…
Csak Itt és Most.
Nincs mire várni…
Nem kell mit halogatni.
Itt és Most lépj be a Te Saját és Személyes Boldogságodba.
Ami senki más boldogságához nem hasonlít, és ami senki más boldogságával nincsen kapcsolatban…
Vagy mégis?
😉
Visszatérve:
Szóval én tényleg arra voltam és vagyok kíváncsi -Tőlem teljesen függetlenül, mert hát nem kell személyeskedni… beszéljünk csak úgy általában, név nélkül… ;-)- hogy másoknak mit mond ez a dolog, milyen húrokat és véleményeket pendít meg a lelkükben és az Elméjükben… Egyet értenek-e vele, tudnak-e vele azonosulni és látnak-e benne fantáziát… vagy éppenséggel élet-idegen, és ha igen: miért… hol vannak ennek a dolognak a gyenge-pontjai… hol, mely pontokon instabil, billegő és kikezdhető az egész?
Mindenből lehet tanulni.
Minden egyes hozzászólásból és véleményből…
Mivel minden ember más, máshonnan jön, máshol tart most, és más aspektusból nézi, látja és szemléli a világot… mindenki felvethet valamilyen olyan szempontot… ami Neked abszolút hiányzik a látóképedből…
És ezt az „okosságot”, „bölcsességet” vagy „igazat” a Másik megcsillantja a Számodra… akkor ez fényt is gyújthat a fejedben… mint a könyvek vagy az előadások, baráti beszélgetések és tanfolyamok esetében… Hiszen ezért figyelünk oda, kérdezünkés hallgatunk meg másokat.
Mert minden egyes vélemény és szösszenet egy-egy apró mozaik lehet a Teljes Egész Nagy Képhez…
Egy-egy ecset-rántás…
A Teljesség Egy Része.
Ezekre a kérdésekre nem a Másiknak adsz választ: hanem Önmagadnak.
Mert a válaszaid nem a Másikról szólnak (hiszen Őt nem is ismered, vagy ha mégis -kivételes esetben- , akkor sem annyira és úgy), hanem Rólad… mivelhogy Benned vannak, Belőled jönnek…
Így aztán Téged tükröznek valamilyen szinten… a Másikhoz semmi köze…
Úgyhogy a Válaszaidra úgy tekints, hogy az Magadnak egy üzenet…
Te ismerd fel Bennük Önmagadat.
Neked szólnak.
Te Önmagadnak üzensz…
Még ha a Látszat néha csalni látszik is…
Kedves Almás!
Hogy egy mégiscsak személyeskedjek Veled egy kicsit… ha már én mondtam, hogy ne személyeskedjünk… nekem szabad… 😉
Szóval: még mindig szeretném tudni, hogy ki vagy.
Mert azt tudom, hogy Te személyesen is ismersz engem.
Légy szíves és áruld el, súgd meg nekem az emailcímemre.
De természetesen burkolózhatsz az incognito ismeretlen árnyába is… ha akarsz.
Most kérlek harmadszor, hogy legalább csak nekem „fedd fel önmagadat”…
Ha most sem hallod meg, vagy annyira titokban akarsz maradni… elfogadom… és többé nem kérlek erre…
De szeretném…
Dönts helyesen.
Vagy helytelenül.
A belátásod szerint.
Mellesleg az is érdekelne, hogy miért pont az Almás nevet választottad?
Az „almás” kifejezést a köznyelvben a „tárgytalan” dolgokra szokás használni…
Ami okafogyottá vált… mert esetleg valamiért nem frankó.
Miért választ magának ilyen nevet az ember?
Miért választottál magadnak ilyen nevet?
Neked mit jelent ez?
Mi van mögötte?
Számodra mit jelent, mit sejtet, mit mond és mit üzen?
Tényleg érdekel, kíváncsiságból…
Mert akárhányszor megláttam valahol a nevedet, ez mindig felmerül és megfogalmazódik bennem.
Várom leveledet.
Ha elárulod, hogy ki vagy… legközelebb ha találkozunk, meghívlak egy Almás Pitére… 😉
Jó ajánlat?
Továbbra is: csizike1@gmail.com
Szeretettel:
Csizike 😉
Legközelebb
Szia Kedves Csíz !
Ígérem, ha legközelebb találkozunk, megmondom hogy én vagyok én. 🙂
Az Almás nem a nem számít-ot jelenti… más az eredete, majd ezt is elmondom… 🙂
Meg van a története annak is, miért nem írom le a nevem… Volt idő amikor vallottam hogy nem kell ál, bece vagy egyéb néven írni, hisz vállalom a véleményem. A véleményem ma is vállalom, de az interneten szerzett tapasztalatok kicsit változtattak. Érdekes, hogy ezt a névmegfejtést eddig senki nem mondta így, mint Te. Eddig inkább almás-süteményre asszociáltak, mint a nemszámít-ra. Miért ? Te miért így ? 🙂
Köszönöm hosszú válaszkádat! 🙂
Ha Te egyszer elkezdesz írni…. 🙂
Bocsánat, ígérem soha többet nem akarom kitalálni a gondolataidat, de ezután is próbállak minél jobban megismerni, mert… miért is ? :-)) Ja, igen…
Hogy ne térjek nagyon el a témától:
A mingliség csak nagyon kívételes esetekben lehet szerintem jó megoldás…
De tudom ahány ember, annyi kapcsolat. Még csak az sem igaz, hogy ahány pár annyi kapcsolat, mert ugye egy kapcsolat a két félnek is jelenthet, jelent mást és mást.
Nem tudom, még elmélkednem kell rajta, hogy a párkapcsolatomban elegendő szabadságot kapok-e. Ezt most nem tudom pontosan, de lehet az időbeosztásunk miatt igen. S ha ez nem így lenne, lehet nem lenne olyan könnyű, olyan szép a kapcsolat, mint amilyennek most, így érzem.
De szabadságot ad az is, hogy nincs gyerekem. Szabadságot, meg egy adag öröm hiányát is. Ebben is van + és – is…
Azt hiszem bennem nincs nagy szabadságvágy. Meg vagyok elégedve a helyzetemmel. 🙂
Üdv: Almás
Szeretlek is, meg nem is…? Se Veled, Se Nélküled…?
Szeretlek is, meg nem is…
Se Veled, Se Nélküled…
(élni nem tudok…
ez egy csiki-csuki állapot…
És egy nagy büdös patt-helyzet…?
Amiből előbb vagy utóbb lesz egy elmozdulás…
Mivelhogy minden folyamatosan változásban van… és semmi sem állandó… még ez sem… 😉
Jól is érzem magamat Veled, meg nem is…?
Félek is Tőled, meg nem is..?
Akarlak is, meg nem is…?
Akarok is Tőled valamit, meg nem is..?
Szeretnék is egy kapcsolatot, de közben a függetlenségemet és a szabadságomat is meg akarom őrizni?
(A Nagyok és Ügyesek ezt meg tudják oldani, élni és valósítani egy fedél alatt is… szerintem.)
És ha Te ezt nem akarod nekem megadni és tiszteletben tartani (engem és a vágyaimat), akkor kénytelen vagyok védekezésből Tőled távol tartani magam…?
Vagy tőlem Téged?
😉
Ez egy kicsit olyan „Feloldhatatlan Ellentét” (amit aztán majd úgyis felold az Élet… ;-), mint az a klasszikus eset, amikor a leányzó szűz is akar maradni, de egy jót …ni is akar… 😉
Mi a fontosabb?
El kell dönteni…
Ne mosolyogj, ha már tudod a választ, Te kis „Perverz”!!! ;-)))
Mert hisz tudod: „Ember perverz, Isten végez.” 😉
Szerintem ez a Mingliség csak egy (kényszer)pihenő-pálya…
Egy átmenet egy kapcsolatban…
Tarthat persze akár évekig (évtizedekig/évezredekig) is…
De ha két ember igazán szereti és tiszteli, becsüli egymást, és gyermekeket is akarnak egymástól és egymással, és egy igazi családot, ahol JÓL ÁRAMOLNAK AZ ENERGIÁK, azok biztosan összeköltöznek és együtt élnek egy idő után…
Aztán utána meg, ha ez a Szeretet esetleg elmúlik, megkopik, kifakul és alábbhagy… akkor megint lehet, hogy szétmennek… de ezután ezt már lehet, hogy kár is lenne erőltetni…
Persze: ahány ember, annyiféle élet…
annyiféle x-ismeretlenes egyenlet…
Nincs Rossz vagy Jó.
Csak kinek éppen mikor Mi a Jó, Mi a Megfelelő, Mire Vágyik, Mi Elégíti ki, és Mi Működik?
Ez egy amolyan kis Húzd meg! Ereszd meg! játék…
Akarom is, meg nem is…
Vagyok is, meg nem is…
Vagy is, meg nem is…
Lehet mindenből csak a Jót és a Szépet választani…?
Láttuk már mindannyian a Jin-Jang jelet…
A Polaritásban nincs csak az egyik pólus…
Akármit is választunk…
Gondolj bele: ha csak belélegeznél… akkor mi lenne?
Az az Igazság, hogy: Kúrva kényelmesek vagyunk…
Vonzódunk a legkisebb rossz, a legkisebb ellenállás felé…
Mert sokszor félünk, féltjük a saját kis „biztonságunkat”, a saját kis „Privát Mennyországunkat” és lehet, hogy gyávák is vagyunk…
„Valakiből a Kevés is Sok(k)…
És valakiből a Sok is Kevés.”
„Élni és élni hagyni is tudni kell.”
Általában akit a másik nem hagy élni… az menekül előle…
Talán ez lehet a Mingliségnek is a rákfenéje…
Egyfelől a félelem és a gyávaság, meg a kényelem…
Másfelől a Másik „hülyesége”, hogy el akarja nyomni a párját, aki ebben nem partner, mert Ő is Szabadságra vágyik…
Ha az egyik fél túlságosan is vehemens, túlságosan is domináns és erőszakos, népiesen szólva „Nagy Természetű”… és mindenáron rá akarja erőszakolni a Másikra a véleményét… Mindenáron!!! akkor az hosszú távon -ha csak az a másik nem egy Jó Nagy Mazochista- , akkor nem fog menni, nem fog működni… és ilyenkor fordulhat az elő, ha az egyik fél megtartja a Másiktól azt a 3 méter tisztes távolságot…
Mert attól még valami lehet kicsit (vagy nagyon) jó… hogy nem tökéletes… ;-)))
És manapság már van annyi baja és nyűgje az embernek, hogy otthon már nyugalmat akar…
Csendet, Rendet, Harmóniát…
Szeretetet és Békét…
És ha ezt a Másiktól nem kapja meg… akkor inkább talán csak „távolról gyönyörködik benne”… ;-)))
Tehát itt is, mint mindenkor és mindenkor:
Kettőn áll a vásár.
Amilyen az Adjon Isten!
Olyan lesz a Fogadj Isten! is…
Ha Te Valakitől megkapod azt, amire vágysz:
Úgy bánik Veled és Úgy viselkedik… ahogy azt Te „elvárod” és jónak, korrektnek, ideálisnak és megfelelőnek tartod, és ez számodra kielégítő… akkor szívesen élsz Vele… mert akkor, ha „nem bánt”, ha nincs Rád „veszéllyel”, ha nem veszélyezteti a Békédet, Nyugalmadat és Szabadságodat.. akkor miért akarnál Tőle külön élni? És akkor miért ne akarnál Vele együtt élni?
Kérdés: ha Valakit nem szeretsz annyira és nem fogadsz el annyira, hogy akarjál és tudjál Vele együtt élni… akkor az Szeretet-e, és ha igen: milyen Szeretet???
Mingliség csak akkor van szerintem, ha valami nem stimmel…
Ha valaki nem azt kapja, amit szeretne… amire vágyik…
És amit kap, arra meg nem vágyik… 😉
Persze az Élet azt mondják, hogy Tökéletes és a Legnagyobb Tanító Mester:
„Nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk.
De mindig azt kapjuk, amire szükségünk van.”
Csizike 😉
Válasz ?
Csíz, akkor most válaszoltál magadnak ? Mert a blogot Te nyitottad, Te kérdeztél. 🙂
Te most hol tartasz ? Merre mennél ?
Üdv: Almás
Válasz
Szia Almás!
(Még mindig nagyon kiváncsi vagyok ám rá(d), hogy ki vagy Te…
Tudom, hogy ismerjük egymást, csak azt nem tudom, hogy mégis pontosan ki vagy Te.
Tippem, sejtésem azért van…
Felfeded nekem a kilétedet? Akár az email címemre is privátban?
Köszi, ha igen, ha nem… Csizike 😉
Válaszolva a kérdésedre: igen én is válaszoltam a kérdésre… amit feltettem…
De ezt a kérdést Tinektek tettem fel és nem (csak) magamnak… így én tényleg abszolút a Ti válaszaitokra vagyok kíváncsi…
Hogy kinek mi a véleménye erről a felállásról…
Kiben milyen húrokat pendít meg…
Én most hol tartok?
Jó a kérdés.
Én is mingli vagyok…
Keresem az okokat…
Hogy miért nem akarok összeköltözni a barátnőmmel… és hogy vajon Ő miért nem velem…
Van ebben jó is, rossz is…
Mint mindenben…
Semmi sem csak fekete vagy fehér…
(Ahogy a bloghoz választott képen sem… 😉
Pont ez a lényeg szerintem ezzel az egész kérdéssel: hogy
valamiből, vagy valakiből nem lehet csak a jót kapni, kivenni és élvezni…
A házasságkötéskor is így hangzik a kérdés:
Jóban-rosszban?
Egészségben-betegségben?
Stb.
Amikor minden fasza, ahhoz nem kell nagy erőfeszítés.
Akkor nem nagy érdem együtt maradni (hűnek maradni) és kitartani a másik mellett és áldozatokat hozni a Kapcsolatért és a Másikért…
A kihívás az a dologban, amikor minden szar…
És akkor is összetartani… és kiállni a Másikért és a Másik mellett…
Hogy velem mi van? Én most hol tartok ebben az egész folyamatban?
Kényelmesnek kényelmes a szitu… és próbálom élvezni az előnyeit mind a két oldalnak…
Megélni a Kapcsolatot, amikor arra van szükségünk és az van…
És örülni a csöndnek, nyugalomnak, békének és a magánynak, egyedüllétnek, amikor az a jobb és arra van szükségem…
De ugyanakkor mégis azt érzem, hogy ez nem jó így.
Hogy ez így nem az igazi…
És hogy mi hiányzik?
Talán a bátorság.
Talán az elkötelezettség.
Talán a felelősség… felvállalni az életemért, a döntéseimért…
És így most el lehet tinglitanglizni…
A feladathoz fel kell nőni…
Minden gyümölcs megérik egyszer és magától lepottyan a fáról -ahogy azt dr. Csernus a ’10 parancsolatában’ mondta- és ezt az érési folyamatot nem kell, nem érdemes sürgetni, siettetni, kikényszeríteni-akarni…
A Karácsonyt sem akarjuk Húsvétra előrehozni…
És fordítva…
Mindazonáltal számomra nagyon fontos a nyugalom, a Béke… hogy otthon végre tudjak lazulni, önmagam lenni, lazán és maszkok, álarcok és megfelelni vágyás, elvárások nélkül…
Hogy végre SZABADON azt csináljam, amihez kedvem van és ami jól esik…
Otthon már nem nagyon akarok alkalmazkodni, vigyázban állni, behódolni és megfelelni…
Illetve ha mégis, akkor csakis akkor, ha
„Amilyen az Adjon Isten!, Olyan a fogadj Isten is!”
Tehát: a másik is annyira figyelmes és odaadó velem, amennyire én vele…
Ha a dolog csak egyoldalú (az elvárások és a kötelezettségek is), akkor a mérleg megbillen, fejreáll és a dolog nem működik…
És akkor azt kár lenne erőltetni…
Mindenáron?
Nem kell Karácsony.
😉
Majd, ha eljön az Ideje.
De akkor nagyon fogok örülni neki.
😉
Csizike 😉
Mégválaszabb ? 🙂
Szia Csíz!
Még mindig úgy érzem, magad miatt nyitottad ezt a blogot, mert talán pont most jutottál oda, hogy azért mégsem egészen jó így különegyütt, együttkülön…
Talán már tudod, változtatni kéne, de nem mered…
Talán azzal, hogy azt remélted majd lesznek itt olyan „mindent elfogadok ahogy van” vélemények, akik megerősítenek abban, hogy nem baj az amit csinálsz, jó az úgy…
de hisz… neked már nem kell a más véleménye ebben, ha egyszer már érzed a válaszodat… Mond ki!
Nincs mitől félni ! Ez is „csak” egy lépés! Mindig bíztatsz a lépésekre, s kiderül, Te aki olyan sok mindenben lazán döntesz, ebben most mégsem megy ?
Én tőlem várhatsz nyugodtan az érésre… de láttam már fára fonnyadni, száradni télen gyümölcsöt… igaz van madár akinek ez is épp még jó egy falatnak.. (pl. meggyvágó 🙂 ) kép vége 🙂
Még egy záró megjegyzés: amikor ezeket a sorokat írom Neked, megint úgy érzetem, hogy csak írom, ami szól valahonnan… nem egészen az én agyszüleményem… lehet csak közvetítem… de ettől nem azt mondom ez a frankó, ezt kell tenned… ettől ez még akkor is „csak” egy vélemény… szíves megfontolásra!
Szabadságnál már csak szeretetben megkötve lenni jobb. 🙂
Tudod őt annyira szeretni ?
Akarod?
Ha most nem, akkor szerinted körülbelül mikor ?
Üdv: Almás (Jó a tipped, de mindegy! 🙂
Válaszka 😉
Szia Kedves Almás!
Igazad van abban, hogy rólam is szól ez a blog, ez a téma, ez a kérdés.
És valóban azért tettem fel ezt a kérdést, hogy minél több különböző, egymástól független véleményt „hallgassak meg” a témával kapcsolatban, hogy kinek mi a véleménye erről a jelenségről… (ami egyre sűrűbb, egyre elterjedtebb, egyre gyakrabb, egyre „normálisabb” és egyre elfogadottabb)…
Mert tényleg érdekel mások véleménye, aspektusa, megvilágításai…
Hogy ezek által a szavak által én is közelebb kerüljek az Igazság(om)hoz… és meglássak, felismerjek, felfedezzek valamit.
Ha csak egy szó van, amitől leesik a tantusz bennem valamivel kapcsolatban… már megéri… 😉
De abban nagyon tévedsz, hogy én önigazolást keresnék és várnék el másoktól…
Ebben nagyon nagyot tévedsz…
Azt írod:
„Talán azzal, hogy azt remélted majd lesznek itt olyan „mindent elfogadok ahogy van” vélemények, akik megerősítenek abban, hogy nem baj az amit csinálsz, jó az úgy…”
Én nem reméltem semmit.
Az a rövid kis történet jutott eszembe erről, ami egyik híres írónkkal történt meg egy pár évtizede…
Írt egy művet, amit egy „hozzáértő” kritikus kielemezett egy újságban.
Leírta, hogy melyik szónál, melyik mondatnál mit gondolt (ő szerinte) az író…
Nagyobbnál is nagyobb baromságokat hordott össze…
És erre az író (akinek a nevében most nem vagyok biztos, hogy ki is volt pontosan, már rég tanultuk irodalomból…;-) meg csak annyit válaszolt ugyanannak az újságnak a következő számában, hogy:
„Gondolta a fene.”
Tehát ez a baj, amikor megpróbáljuk kitalálni mások gondolatát… és belelátni a szavaikba, a céljaikba, a véleményükbe olyat is… ami abban benne sincs… benne sem volt soha… még csak a szikrája sem…
Ezek csak okoskodások…
És általában semmi közük sincs az Igazsághoz, a Valósághoz.
Szerintem jobban működő és pontosabb, hatékonyabb stratégia odafigyelni a másikra és meghallgatni… mint megpróbálni kitalálni a gondolatát.
Ne adjunk a másik szájába olyan szavakat, amiket Ő sohasem mondott, és sohasem akart kimondani…
Mint ahogyan gondolatokat sem kell a másik fejébe adni… Van ott éppen elég… ;-)))
Tehát, visszakanyarodva:
Én nem vártam el senkitől semmilyen véleményt.
Ez egy Szabad Világegyetem.
Itt mindenki azt mond (ír), amit akar.
És ez egy lehetőség, ahol ezt megoszthatja velünk… és a köz szolgálatába állíthatja.
„Közkinccsé teheti” szó szerint…
Ami egyeseknek lehet kincs, míg másoknak szemét… 😉
És azt meg pláne és végképp nem akartam és akarom, hogy engem igazoljanak…
Sőt.
Ha lehet mondani, én pont azt vártam el -ha már annyira mindenképpen el kell várnom valamit is- és arra voltam kíváncsi, hogy mi szól mások ellene ennek a dolognak „Szerintetek” és mi benne a gáz, mitől gáz az egész, amennyiben az egyáltalán…
Mert, hogy mi a jó benne, azt ha valaki, hát akkor én pontosan tudom… hiszen ezért vagyok benne, ezért csinálom, ezért jó és felel meg valamilyen szinten… még ha ez így sem teljes és tökéletes… 😉
Lehet, hogy ebben is az Aranyközép Út az, ami az Igazi.
A Tökéletes Arányok.
A Jut is-Marad is…
A Teljesség…
Hogy minden megvan és ott van, amikor kell, és olyan tökéletes arányban áll rendelkezésre…
Bár a rosszabbik oldalát is tudom és ismerem… Érzem a saját bőrömön és élem…
Mindemellett azt tényleg szeretném hangsúlyozni, hogy:
„Nem mindig azt kapod, amit szeretnél (és ami jól esik),
de mindig azt kapod, amire szükséged van (valamihez).”
És ez az álláspontom egy párkapcsolaton belül is igaz számomra.
A Párkapcsolat az egyik legerőteljesebb Önismereti Tréning…
Ha Tudatos vagy és Odafigyelsz Önmagadra, az Érzéseidre a különböző kényelmetlen szituációkban… amikor valami feszíti a határaidat, és elkezdi megrepeszteni a falaidat…
Nem a másik a hibás, vagy a hunyó…
A Párkapcsolatod a Te Saját Szemszögedből nézve mindig 100%-ig Rólad szól…
Ebben az értelemben (Önismereti, Személyiség-fejlesztő és Spirituális értelemben) a Másik ott sincs… benne sincs a kapcsolatban… nem is létezik…
Tulajdonképpen egy nem létező személy…
A Te Tanító Mestered…
Aki nem elméletben, hanem a Gyakorlatban Tanít…
Tehát konkrét Élményeket és Tapasztalatokat ad.
És ez az ami hatásos…
Nem a halott értelmetlen szavak… amik nem szólnak semmiről.
A Gyakorlat Él. Annak köze van az Élethez. A Lényeghez. A Valósághoz.
És ahogyan van Intenzív Megvilágosodás tréning is… ahol soha senki nem világosodik meg…
Ugyanúgy létezik a Szép Lassú Tudati Átalakulás…
Mert soha senki nem marad ugyanaz egy következő másodpercben.
Mindig hatnak ránk a dolgok… A velünk megtörténő események, szituációk.
És érünk, FEJLŐDÜNK általa.
Még ha lassan is…
De nem mindenki siet…
Valaki ráér, nyugis és türelmes.
Aki siet, az általában elsiet valamit… kapkod és feszült… ki akarja erőltetni a dolgokat…
Olyanokat, amiket nem lehet.
Én hiszek az olyan mondásokban, mint a
„Türelem rózsát terem.”
és a
„Lassú víz partot mos.”
Minden csak Idő kérdése…
A Pénz is… 😉
De mint tudjuk… nincs Idő… 😉
Igazán csak ez a Jelen Pillanat létezik.
Örökké.
Minden MOST van.
Nincs mire várni (vágyni).
Már MOSt ott lehetsz, ahová menni akarsz.
Csak érezd.
Nem a Cél a fontos, hanem az Út.
Az Út maga a Cél.
Ha menetközben jól érzed magad, és élvezed az Utat, az Utazást… már ott is vagy… máris megérkeztél…
Boldog lehetsz Itt és Most.
De csak Itt és Most lehetsz boldog.
Ha Itt és Most nem vagy boldog… soha és semmikor máskor sem leszel… nem lehetsz…
Csak Itt és Most.
Nincs mire várni…
Nem kell mit halogatni.
Itt és Most lépj be a Te Saját és Személyes Boldogságodba.
Ami senki más boldogságához nem hasonlít, és ami senki más boldogságával nincsen kapcsolatban…
Vagy mégis?
😉
Visszatérve:
Szóval én tényleg arra voltam és vagyok kíváncsi -Tőlem teljesen függetlenül, mert hát nem kell személyeskedni… beszéljünk csak úgy általában, név nélkül… ;-)- hogy másoknak mit mond ez a dolog, milyen húrokat és véleményeket pendít meg a lelkükben és az Elméjükben… Egyet értenek-e vele, tudnak-e vele azonosulni és látnak-e benne fantáziát… vagy éppenséggel élet-idegen, és ha igen: miért… hol vannak ennek a dolognak a gyenge-pontjai… hol, mely pontokon instabil, billegő és kikezdhető az egész?
Mindenből lehet tanulni.
Minden egyes hozzászólásból és véleményből…
Mivel minden ember más, máshonnan jön, máshol tart most, és más aspektusból nézi, látja és szemléli a világot… mindenki felvethet valamilyen olyan szempontot… ami Neked abszolút hiányzik a látóképedből…
És ezt az „okosságot”, „bölcsességet” vagy „igazat” a Másik megcsillantja a Számodra… akkor ez fényt is gyújthat a fejedben… mint a könyvek vagy az előadások, baráti beszélgetések és tanfolyamok esetében… Hiszen ezért figyelünk oda, kérdezünkés hallgatunk meg másokat.
Mert minden egyes vélemény és szösszenet egy-egy apró mozaik lehet a Teljes Egész Nagy Képhez…
Egy-egy ecset-rántás…
A Teljesség Egy Része.
Ezekre a kérdésekre nem a Másiknak adsz választ: hanem Önmagadnak.
Mert a válaszaid nem a Másikról szólnak (hiszen Őt nem is ismered, vagy ha mégis -kivételes esetben- , akkor sem annyira és úgy), hanem Rólad… mivelhogy Benned vannak, Belőled jönnek…
Így aztán Téged tükröznek valamilyen szinten… a Másikhoz semmi köze…
Úgyhogy a Válaszaidra úgy tekints, hogy az Magadnak egy üzenet…
Te ismerd fel Bennük Önmagadat.
Neked szólnak.
Te Önmagadnak üzensz…
Még ha a Látszat néha csalni látszik is…
Kedves Almás!
Hogy egy mégiscsak személyeskedjek Veled egy kicsit… ha már én mondtam, hogy ne személyeskedjünk… nekem szabad… 😉
Szóval: még mindig szeretném tudni, hogy ki vagy.
Mert azt tudom, hogy Te személyesen is ismersz engem.
Légy szíves és áruld el, súgd meg nekem az emailcímemre.
De természetesen burkolózhatsz az incognito ismeretlen árnyába is… ha akarsz.
Most kérlek harmadszor, hogy legalább csak nekem „fedd fel önmagadat”…
Ha most sem hallod meg, vagy annyira titokban akarsz maradni… elfogadom… és többé nem kérlek erre…
De szeretném…
Dönts helyesen.
Vagy helytelenül.
A belátásod szerint.
Mellesleg az is érdekelne, hogy miért pont az Almás nevet választottad?
Az „almás” kifejezést a köznyelvben a „tárgytalan” dolgokra szokás használni…
Ami okafogyottá vált… mert esetleg valamiért nem frankó.
Miért választ magának ilyen nevet az ember?
Miért választottál magadnak ilyen nevet?
Neked mit jelent ez?
Mi van mögötte?
Számodra mit jelent, mit sejtet, mit mond és mit üzen?
Tényleg érdekel, kíváncsiságból…
Mert akárhányszor megláttam valahol a nevedet, ez mindig felmerül és megfogalmazódik bennem.
Várom leveledet.
Ha elárulod, hogy ki vagy… legközelebb ha találkozunk, meghívlak egy Almás Pitére… 😉
Jó ajánlat?
Továbbra is: csizike1@gmail.com
Szeretettel:
Csizike 😉
Legközelebb
Szia Kedves Csíz !
Ígérem, ha legközelebb találkozunk, megmondom hogy én vagyok én. 🙂
Az Almás nem a nem számít-ot jelenti… más az eredete, majd ezt is elmondom… 🙂
Meg van a története annak is, miért nem írom le a nevem… Volt idő amikor vallottam hogy nem kell ál, bece vagy egyéb néven írni, hisz vállalom a véleményem. A véleményem ma is vállalom, de az interneten szerzett tapasztalatok kicsit változtattak. Érdekes, hogy ezt a névmegfejtést eddig senki nem mondta így, mint Te. Eddig inkább almás-süteményre asszociáltak, mint a nemszámít-ra. Miért ? Te miért így ? 🙂
Köszönöm hosszú válaszkádat! 🙂
Ha Te egyszer elkezdesz írni…. 🙂
Bocsánat, ígérem soha többet nem akarom kitalálni a gondolataidat, de ezután is próbállak minél jobban megismerni, mert… miért is ? :-)) Ja, igen…
Hogy ne térjek nagyon el a témától:
A mingliség csak nagyon kívételes esetekben lehet szerintem jó megoldás…
De tudom ahány ember, annyi kapcsolat. Még csak az sem igaz, hogy ahány pár annyi kapcsolat, mert ugye egy kapcsolat a két félnek is jelenthet, jelent mást és mást.
Nem tudom, még elmélkednem kell rajta, hogy a párkapcsolatomban elegendő szabadságot kapok-e. Ezt most nem tudom pontosan, de lehet az időbeosztásunk miatt igen. S ha ez nem így lenne, lehet nem lenne olyan könnyű, olyan szép a kapcsolat, mint amilyennek most, így érzem.
De szabadságot ad az is, hogy nincs gyerekem. Szabadságot, meg egy adag öröm hiányát is. Ebben is van + és – is…
Azt hiszem bennem nincs nagy szabadságvágy. Meg vagyok elégedve a helyzetemmel. 🙂
Üdv: Almás
szerintem: felelősség!! 🙂
Fontos és nagyon jó dolog a szabadság, nem hiszem, hogy lemondanék róla még egyszer. Igaz, én azt gondolom, nem is kell ezt megtenni, egy „szerintem jó” kapcsolatban. 🙂
Nem csodálkozom, hogy ebbe az irányba haladnak a dolgok. Elég ha azt nézzük honnan jövünk, és onnan mit hozunk magunkkal.
Felnőtt emberek azt tehetnek egymással, amit jónak éreznek, és amit a körülmények lehetővé tesznek számukra. A gond csak ott kezdődik, ha gyermekvállalásra adja a fejét az ember.
Mit akarunk továbbadni? Milyen személyiségű utódokat akarunk nemzeni? Gyermeknek szerintem nem szabadna ilyen kapcsolatba születnie. Legalább a személyiség kifejlődéséig /ideális esetben persze/ kell a meleg, és biztonságot nyújtó családi háttér.
És a Hiteles Szülői Minták, ahogyan azt Csernus doki mondaná,
És a Hiteles Szülői Minták, ahogyan azt Csernus doki mondaná, és írja is a „Ki nevel a végén? című új gyermek (és felnőtt?) neveléssel kapcsolatos könyvében… amit mindenkinek nagyon ajánlok a figyelmébe!
Abszolút ÉBRESZTŐ és TUDATOSÍTÓ!!!
Egy biztos: aki gyereket akar, és jól akarja nevelni, jó és TUDATOS életet szán Neki… az kösse fel a gatyaszárat! Ahhoz előbb a szülőknek kell Toppon lennie… és ahogy ma szét nézünk… ez nem is olyan kis feladat… Legalábbis nagyon kevesen vannak ott fent…
Ha az ember nem a lelki-nyomorát akarja tovább nemzeni, tovább szaporítani a nagy világban… másoknak is fájdalmat okozva ezzel… akkor VÁLLALNIA KELL A FELELŐSSÉGET! És ez már önmagában is egy eléggé nagy Felelősség.
Azt mondják:
Felelősség=Lehetőség.
És fordítva.
Csizike 😉
Látom téged is „megfertőzött” Csernus… 🙂 Engem is! :)))
Látom téged is „megfertőzött” Csernus… 🙂 Engem is! :)))
Út a Boldogság felé
Igen! Ráadásul nem is kicsit, hanem NAGYON!!!
A YouTube-on is van fönt Tőle/Róla egy-két rövid videó-szösszenet, ‘esettanulmányok’ is, érdemes megnézegetni őket…
A Ki nevel a végén? című könyve nagyon ott van a szeren, olyan értelemben, hogy ahogyan azt írtam ÉBRESZT és TUDATOSÍT. MINDENKINEK NAGYON AJÁNLOM!!! VALAMIBEN TÉGED IS FELÉBRESZT! VALAMIRE NEKED IS GARANTÁLOM, HOGY RÁNYITJA A SZEMEDET. UTÁNA MÁR NEM TUDSZ UGYANAZ MARADNI ÉS UGYANÚGY ÉLNI TOVÁBB… Hogy miért? Majd megtudod…! 😉
Csernus legfőbb mondanivalója: VÁLLALD A FELELŐSSÉGET AZ ÉLETED MINDEN PONTJÁÉRT ÉS MOZZANATÁÉRT. Ne keress bűnbakokat, ne vetíts ki, ne bujkálj és ne menekülj… ne szégyeld magad, ne háríts, ne terelj, ne kamuzz… Egyszerűen csak VÁLLALD BE!
És az abszolút összevág azzal, amit a Legnagyobbak is mondanak és tanítanak:
Életed Forrása Te vagy.
Az Életedben minden egyes dologért a Felelős Te Vagy.
Te vonzottad oda, Te okoztad, Te Teremtetted meg!
Rajtad múlik. Tőled függ az Életedben Minden.
KEZD EL FELVÁLLALNI A FELELŐSSÉGET…
Csak így tudod rendbe tenni az Életedet…
És ha ezt még kiegészítjük Eckhart Tolle MOST hatalmának esszenciájával: hogy LÉGY JELEN, és a TUDATOSSÁGGAL SZEMLÉLD AZ ÉLETED MINDEN EGYES PILLANATÁT, BÁRMI LEGYEN IS AZ…
Akkor ez már egy nagyon nyerő páros…
Út a Boldogság felé…
😉
Csizike 😉
Remélem
Kedves Csizike!
Remélem – többen reméljük – minél hamarabb boldog leszel.
Üdv!
Fertőzés ? 🙂
Csernus nem fertőző, csak erős hatása van az ember véleményére.
Valahogy úgy tud megfogalmazni dolgokat, ahogy kevesen.
Kicsit meghökkentő, de nehéz lenne érvelni vele szemben . 🙂 Ez kicsit zavar benne… 🙂
Szeretem a kérdéseit.
Érdekes emberszemlélete van.
+ 1 pont Dr. Csernus mellett. 🙂
Üdv: Almás
u.i. : Juszt se Csízre reagáltam, hogy nehogy úgy nézzen ki, mindig bele kötögetek 🙂
Ja, hogy ez nem is belekötés volt ? Akkor talán épp ezért… 🙂
Kiiiaza Csernus doki? 😛
Ki ő? sosem néztem, sosem hallgattam, sosem olvastam tőle. /Csernus… van egy ilyen nevű szomszédom. :))/
Szerintem, ha valaki tanult pszichológiát, és nem kell, hogy feltétlenül nagyon elmélyedjen a témában, akkor tudja, hogy nagyon nem mindegy a személyiségfejlődés szempontjából, hogy hová születünk, és milyen minta, amit követhetünk. Ettől persze ő lehet nagyon okos, és tanult, …nem tudom, de lehet, majd olvasok tőle valamit.
Visszatérve a kiinduló témához, egy ilyen kapcsolatba születő gyermek valószínűleg sosem tapasztalja meg, hogy milyen családban élni, így maga sem tudja majd kialakítani azt élete során. Így aztán nem is csoda, ha tele van a világ egyedül élő, de szabad emberekkel. ….és amikor nem lesz már más, csak az emlékek, …mire megyünk azzal a nagy, nagy szabadsággal …egyedül? 🙂
Fontos a személyes szabadság, de szerintem még mindig az a legjobb, ha egy kapcsolaton belül is megkapjuk az életteret a társunktól, mert attól, hogy felvállalunk valakit, és hozzá kötjük az életünket, még nem ez az élet, csak az élet része.
Valaki mellett kitartani, együtt megöregedni, szerintem ezt kellene mutatnunk, és továbbadnunk, mert ez manapság nem kis teljesítmény. :))
Van élet nélküle 🙂
Kedves Ving-Vang 🙂
Bocs, de előszőr így olvastam a neved, mert nem láttam az ipszilonjaid lábát 🙂
Lehet élni Csernus-ismeret nélkül 😛 (Szerintem akkor is egyéniség. Tudom hogy más is tud olyasmit mint Ő. )
Más: Párkapcsolatban úgy alakítani, hogy megmaradjon az ember szabadsága, adja és kapja is ezt, elég érdekes feladat. Dolgozom rajta 🙂
Szoktam mondani Páromnak, hogy összeKöltöztünk, nem összeNőttünk 🙂 Ezzel próbálom a szabadság fenntartásának természetességét vele megértetni. Vele és magammal is. 🙂 Vagyis egyéniségünket nem kell feladni, mert azzal magunkat adjuk fel, ehhez pedig egyfajta szabadásg szükséges.
De a szabadság itt sem szabadosságot jelent. Nem a megcsalásig fajuló vadkapcsolatról írogatok…
Üdv: Almás 🙂
az bizony ipszilon 😛
Ving-Vang? ..úgy se rossz, de én azért az egyensúlyt, a harmóniát keresem továbbra is, ezért a név…. 🙂
Csernus – csupán annyit írtam, nem ismerem, épp ezért nem is tudom megítélni.
Párkapcsolat – jól működő kapcsolatra csak elméletem van, a gyakorlat valóban más tészta, de a lényeg talán a törekvés, hogy tegyünk érte, ..minden nap egy kicsit. 🙂
Abszolút Igazad Van
Kedves Ying-Yang!
Szerintem abszolút igazad van.
A mai világban már azokért a teljesen hétköznapi és átlagos dolgokért is csodálok embereket… amiket pár évvel ezelőtt még uncsinka találtam…
Pl. ma már azt is egy különleges és szép dolognak tartom, ha vasárnap összegyűlik a család és együtt leülnek az asztalhoz és együtt, közösen elfogyasztják az Újházy tyúkhúslevest, a rántott csirkecombot rizibizivel és uborkasalátával…
Mert ma már ez is egy extra és különleges dolog…
Ha ezerkétszázadszor is fordul ez elő Veled… de ma mégis más, mint ezelőtt ezerszázkilnecvenkilencedszer… vagy 10 évvel ezelőtt…
Ez a mai világ ma annyira megváltozott és más… hogy ma minden más…
Úgy rá lehet csodálkozni a dolgokra… és még a legsablonosabb, legszokványosabb, legunalomigelcsépeltebb dolgokban is fel lehet fedezni az Egyszeri és Megismételhetetlen Különlegességet… Csodálatosságot…
Hogy az Élet micsoda Csoda, Ajándék, Kaland és Lehetőség…
Hogy ahogyan az Idő megváltozik… úgy a változatlan dolgok is Vele együtt változnak meg és válnak mássá, misztikussá, spirituálissá, egyszerivé és megismételhetetlenné… ÉLETTÉ…
Pár évvel ezelőtt pl. kifejezetten unalmasnak találtam, hogy a barátaimék nyugodt, csendes, bejáratott., olajozottan működő, kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban éltek…
Ez olyan semmilyenek se tűnt…
Olyan futottak még kategóriának…
Aztán, ahogy telt múlt az Idő… rájöttem, hogy ez Nem Kis Teljesítmény… hogy micsoda nagy munka és Szeretet van egy-egy ilyen látszólag „unalmasnak tűnő” kapcsolat mögött…
Mert Szépen Élni egymással az sokkal nehezebb, mint csúnyán, zajosan, hangosan, balhékkal…
Még ha nem is olyan látványos…
Ez olyan egy kicsit, mint amikor egy háziasszony reggeltől estig teszi a dolgát, mos, főz ,takarít, az nem olyan látványos… nincs olyan nagy látványa, mert minden a helyén… így normális, így tökéletes… fel sem tűnik…
De ha 2 napra szabadjára hagyja… hogy a férje is meglássa már, hogy „mivel tudja el…tölteni az egész napját, az összes idejét”… az már elég „látványos”… az már rögtön feltűnik és szemet szúr…
Valahogy így lehet ez egy párkapcsolatban is és az Élet sok más egyéb területén is szerintem…
Ami nem túl látványos… amögött van a Munka… a Tettek… az Energia, a Lemondások és az Áldozat…
(merthát ahhoz, hogy valamit megteremtsünk, ahhoz áldozatos munka is kell… és le kell mondani az eredmény érdekében egy csomó minden másról… pl. a kényelemről, a semmittevésről és a lustulásról… bizony-bizony ki kell merészkedni a Jó Öreg Komfort-Zónából… ami a legnehezebb és a „legkockázatosabb” vállalkozás egy ember számára… Azért teszik csak olyan kevesen… És sokan inkább csak úgy elvegetálnak a langyos kakijukban tovább… még ha csípi is már őket… de nagyon… és kezd kihűlni is… és fáznak benne… 😉
ÉS AMI A LÉNYEG:
Szerintem is az az ideális, főleg, ha gyermek-vállalás, gyermek-áldás is van egy párkapcsolatban, ha együtt él az egész család… egy párt alkotva anya és apa…
És valóban az az Ideális, ha a párkapcsolaton belül a két ember meg tudja adni egymásnak és önmaga számára is a SZABADSÁGOT és a FÜGGETLENSÉGET a kellő mértékben… hogy Szabadnak érezze magát és ne rabnak…, hogy szeressen otthon lenni, a párjával… és ne menekülni akarjon… bárhová, csak onnan el… minél messzebbre… még az sem baj, ha a munkahelyre… Sokan ott üdülnek… és jobban érzik magukat a munkahelyükön, mint otthon… És ez azért gáz… 😉
Szóval: IGEN!
Élni és Élni hagyni…
Ez a Művészet egy párkapcsolaton belül…
És a kalickába zárt rab madár már nem énekel… egyre megkopik a szeme-fénye is, és megfakulnak a gyönyörű szép tollai is… Pont az veszik el a bezártságtól és a rabságtól, amiért a másik annyira belé szeretett… Ha nincs Szabadság, nincs Szárnyalás… Boldogság sem lehet…
Akkor esik jól visszajönni… ha elmentünk…
Mert mindenütt jó, de a legjobb otthon…
De ehhez az kell, hogy az a Másik fél is megadja a partnere számára a kívánt Szabadságot… a kapcsolaton belül… akkor lehet és érdemes is jól együtt élni…
Ha a Szabadság csak szikrájában is veszélyben… a legtöbb ember nem hajtja be a fejét a kalodába…
Főleg aki egyszer már megjött belőle…
Az legközelebb már óvatosabb lesz, és kétszer is meggondolja, hogy mibe lép bele…
Mert bele nem lépni könnyebb, mint kihátrálni belőle…
Bár mindent lehet, amit az ember akar…
😉
Csizike 😉
Csernus
Mellesleg Csernus dokit nagyon ajánlom a Figyelmedbe (főleg ha még tényleg nem ismered… bár ez szinte hihetetlen… Melyik Földrészen élsz? ;-)))
A Youtube-on is látsz egy csomó rövid videó-beszélgetést Tőle… ajánlom, hogy nézd és hallgasd végig mindet… hidd el… érdemes lesz… http://www.youtube.com
De a könyveit is érdemes lapozgatni… A Nő, Ki nevel a végén? és most jelent meg a legújabb A Férfi.
(És vannak még a régiek is: Drogma, Bevállalja? stb…)
Ha Valaki, Csernus ott van a szeren…
Pontosabban már lejött róla… ;-)))
Csizike 😉
Szüleink + Felelősség vállalás MINDENÉRT
A másik fontos dolog:
Felvetetted azt a kérdést, hogy hová születünk…
Ahogy nincsenek véletlenek, úgy ebben sem…
Úgy mondják a nagyok, hogy a Lélek Lélek-szinten amikor megtervezi és összerendezgeti az Előtte Álló életet… akkor mindent Ő maga választ ki Önmaga számára… a megtenni kívánt feladat szempontjából a legoptimálisabb embereket, helyeket, és körülméyeket mind-mind maga választja ki egy „Nagy Casting” alkalmával…
Te vagy a Saját Életed Rendezője…
Ha bármi bajod van a Produkcióval… Magadnál reklamálhatsz… ;-)))
Szóval: ha valakinek olyan szülei vannak, akik még maguk sem nőttek fel önmagukhoz és az élet Feladatához… az sem gond és probléma… mert Ő választotta ki a szüleit a megélendő feladatának a szempontjából a lehető legideálisabban… és legoptimálisabban…
Így a Szülőkkel Igazából Sosincs Gond…
Mint ahogy Senkivel és Semmivel.
Mindig minden értünk van, a feladataink megvalósítását és a Tudatosodásunkat, a Végső Célunk elérését, megvalósítását és beteljesítését szolgálja…
Sokszor ez a valami minél rosszabbnak, kínosabbnak és kellemetlenebbnek tűnik… annál jobban…
Minél jobban kihoz valami vagy valaki a Komfort-zónádból… annál nagyobb erejű és jelentősebb lehet az áttörés, amit a Lélek-fejlődésedben élhetsz át…
Ezért világosodnak meg olyan kevesen a Hawaii szigeteken a tengerparton henyélve és koktélt szürcsölgetve…
Mert az nem művészet, az nem mutatvány… abban semmi kihívás és erőfeszítés nincs…
A Szüleit sosem kell hibáztatnia senkinek semmiért…
Mint ahogyan a gyerekeit sem…
Mindig mindenből a lehető legjobbat, a legidálisabbat kapjuk… a lelki Fejlődésünkhöz, és a Feladataink Megéléséhez, Megvalósításához, a Sorsunk beteljesítéséhez…
Így aztán egy elviselhetetlen anyós nagyobb részben járulhat hozzá a boldogságod megtalálásához és eléréséhez, mint 2 mézes-mázas…
A fejlődés néha fáj és kellemetlen…
De ami nem öl meg, az megerősít…
Az életedben minden és mindenki a lehető legideálisabb a Számodra.
Az összes körülmény, szituáció és ember… aki és ami körbevesz…
Ez az a pont, ami a legideálisabb ahhoz, hogy megéld azt, amit kell…
Ezért fölösleges kimenekülni egy szituációból (pl. külföldre)… ahelyett, hogy megélnéd… és megpróbálnád kihozni belőle a legjobbat…
Amíg zavar és bánt valami, amíg szenvedsz valamitől… addig azt az élet úgyis újra és újra az Utadba hozza, a Te érdekedbe, hogy megoldjad végre… és túlhaladhasd… hogy tovább léphess.. egy nagyobb boldogsági szintre…
A Szüleid is csak eszközök és segítők… hogy rajtuk keresztül is szembesülj dolgokkal és megélj történéseket, szituációkat, és felszínre hozzák belőled azokat az Érzéseket, amik benned vannak…
Ha felvállalod a Felelősséget… az Egész Életedért fel kell vállalnod… szőröstül, bőröstül…
Mindenért… és Mindenkiért…
Nem hibáztathatsz senkit…
Nem róhatsz fel senkinek semmit…
Tudnod kell, hogy az Életedben mindennek Te vagy az Okozója, a Teremtője és a Forrása…
Csak az térhet vissza Hozzád, ami Tőled indult el útjára… mint a bumeráng…
ha valami olyan ér, aminek nem örülsz különösebben… ezt is magadnak köszönheted…
Egyszer valamikor és valahogyan az összes negatív történést és szituációt is Te indítottad el, okoztad, teremtetted meg a Saját Életedben…
Mivelhogy csak Ott tudsz Teremteni…
A másikéban Te is csak egy statiszt(ik)a vagy… akit Ő, mint Rendező mozgat… kénye-kedvére.. sokszor tudat alatt is… hogy megélje végre azt a Nagy Csodát, amiért leszületett erre a Földre…
Szeretettel:
Csizike 😉
Attól tartok
Én is úgy gondolom jónak, hogy a gyerek békés és egész családban nevelkedjen fel.
Csak hogy ezt nem mi döntjük el hanem a gyerek, amikor úgy dönt hogy leszületik. Ha az a dóga :), hogy félcsaládba, vagy mondjuk 75%-os családba szülessen, esetleg egy szülővel nőjön fel, akkor szerethetnénk mi megélni elmulasztott gyerekkorunkat azáltal, hogy egyészséges családi körülmények között kivánjuk felnevelni őt, az élet másfelé fog tartani.
Felvetésed kapcsán elgondokoztam valamin. Miért van az, hogy egyre több pár küzd a gyerekáldásért, miközben egyre több egyszülős csemete van. Nem lehet, hogy ez most igy van jól, még ha nekünk nem is tetszik?
Üdv!
Hédi
srófoljuk rá ezt is a gyerekekre
Jáááj…ez a kiválasztom a szüleimet, meg én akartam, hogy a faterom alkoholista legyen, verje az anyámat, aki emiatt felakassza magát…stb, stb. mindíg is gyanús volt nekem…
De biztos így van jól, még ha nekünk nem is tetszik…
tévedhetek
Elgondolkoztál már azon, hogy az általad leírt helyzetben élő gyerekek miért nem szállnak ki?
Üdv!
elgondolkoztam
Elgondolkoztam rajta. Azért van tele a Csellengők.
Véletlen írtam, és pont ezt a választ… 😉
És főleg azon, ami szerintem a legfontosabb ebben a szituációban:
hogy
MIÉRT KERÜLTEK ODA?
EZ KIN MÚLOTT?
ÉS MI AZ ÉRTELME, A CÉLJA?
KELL-E ŐKET SAJNÁLNI?
Kell-e például az Auswitzban Hitler által megkínzott és deportált zsidók közül egyet is akár sajnálni?
Szerinted vannak Véleltnek?
Szerinted egy ember Véletlenül kerül Auswitzba és éli át azt a szenvedést, fájdalmat és borzalmat?
És Szerinted Hitler és a többi SS tag, és az összes végrajtó-kiszolgáló személyzet, akinek a kezéhez vér és erőszak tapad… vissza fogja-e ezt valaha is, valamilyen módon is kapni?
Értük voltak-e azoknak az embereknek?
Vagy ellenük?
Segítettek-e nekik valamiben, valamit megélni, valamit letudni és valamit lerakni?
Vagy gátolták-e Őket valamiben is?
És Júdás például azzal, hogy Jézust elárulta…
Segített-e neki és az Egész Emberiségnek valamiben? Tehát Érte, Értünk volt-e?
Vagy nem?
Még egyszer kérdezem:
Szerinted Van, lehet olyan, hogy Véletlen?
Bármi is?
Az Életed legapróbb, „legjelentéktelenebb”(nek tűnő) mozzanata is?
Vagy minden Véletlen.
Vagy semmi sem az…
Véletlenül lehet élni?
Véletlenül lehet megszületni?
Véletlenül lehet pont oda születni, és abba a családba ahova?
Véletlenül lehetnek azok a szüleid akik, és bánhatnak úgy veled, ahogy?
És mi van, ha Rajtuk keresztül is Te bánsz magaddal valahogy…?
Isten Egy.
És Te vagy Isten.
Akkor van olyan, hogy MÁS?
Ki árt kinek?
És ki segíthet kinek?
Amit adsz (vagy okozol), azt Másnak adod?
Szeretettel:
Csizike 😉
A Véletlenek kapcsolata a Felelősséggel
ja és még valami fontos a Véletlenekkel kapcsolatban:
Ha az életemben bármi is véletlenül történik velem, akkor azért nem én vagyok a felelős (de akkor ki?)… hiszen az tőlem teljes mértékben független…
És ez már megint a Felelősség fel nem vállalása…
Csernus szerint érzelmi értelemben csak az tekinthető felnőttnek (és nem biológialag), aki vállalja a Felelősséget.
Ha Tiéd Minden Felelősség… akkor nincs Véletlen…
Ha van Véletlen, akkor lehet kifelé hárítani a Felelősséget, és bűnbakokat keresni…
De akkor ki fogja megoldani az Életed Problémáját helyetted?
Ha Neked nem érdeked, (és az Számodra kevés motiváció a munkához, a megoldáshoz, hogy ez a te Életed, ez a Te Boldogságod) akkor kinek lenne az… és miért?
ha Te nem foglalkoznál magaddal… más meg aztán főleg miért tenné…?
Mikor mindenkinek éppen elég a saját dolga is…
Csizike 😉
szerintem: felelősség!! 🙂
Fontos és nagyon jó dolog a szabadság, nem hiszem, hogy lemondanék róla még egyszer. Igaz, én azt gondolom, nem is kell ezt megtenni, egy „szerintem jó” kapcsolatban. 🙂
Nem csodálkozom, hogy ebbe az irányba haladnak a dolgok. Elég ha azt nézzük honnan jövünk, és onnan mit hozunk magunkkal.
Felnőtt emberek azt tehetnek egymással, amit jónak éreznek, és amit a körülmények lehetővé tesznek számukra. A gond csak ott kezdődik, ha gyermekvállalásra adja a fejét az ember.
Mit akarunk továbbadni? Milyen személyiségű utódokat akarunk nemzeni? Gyermeknek szerintem nem szabadna ilyen kapcsolatba születnie. Legalább a személyiség kifejlődéséig /ideális esetben persze/ kell a meleg, és biztonságot nyújtó családi háttér.
És a Hiteles Szülői Minták, ahogyan azt Csernus doki mondaná,
És a Hiteles Szülői Minták, ahogyan azt Csernus doki mondaná, és írja is a „Ki nevel a végén? című új gyermek (és felnőtt?) neveléssel kapcsolatos könyvében… amit mindenkinek nagyon ajánlok a figyelmébe!
Abszolút ÉBRESZTŐ és TUDATOSÍTÓ!!!
Egy biztos: aki gyereket akar, és jól akarja nevelni, jó és TUDATOS életet szán Neki… az kösse fel a gatyaszárat! Ahhoz előbb a szülőknek kell Toppon lennie… és ahogy ma szét nézünk… ez nem is olyan kis feladat… Legalábbis nagyon kevesen vannak ott fent…
Ha az ember nem a lelki-nyomorát akarja tovább nemzeni, tovább szaporítani a nagy világban… másoknak is fájdalmat okozva ezzel… akkor VÁLLALNIA KELL A FELELŐSSÉGET! És ez már önmagában is egy eléggé nagy Felelősség.
Azt mondják:
Felelősség=Lehetőség.
És fordítva.
Csizike 😉
Látom téged is „megfertőzött” Csernus… 🙂 Engem is! :)))
Látom téged is „megfertőzött” Csernus… 🙂 Engem is! :)))
Út a Boldogság felé
Igen! Ráadásul nem is kicsit, hanem NAGYON!!!
A YouTube-on is van fönt Tőle/Róla egy-két rövid videó-szösszenet, ‘esettanulmányok’ is, érdemes megnézegetni őket…
A Ki nevel a végén? című könyve nagyon ott van a szeren, olyan értelemben, hogy ahogyan azt írtam ÉBRESZT és TUDATOSÍT. MINDENKINEK NAGYON AJÁNLOM!!! VALAMIBEN TÉGED IS FELÉBRESZT! VALAMIRE NEKED IS GARANTÁLOM, HOGY RÁNYITJA A SZEMEDET. UTÁNA MÁR NEM TUDSZ UGYANAZ MARADNI ÉS UGYANÚGY ÉLNI TOVÁBB… Hogy miért? Majd megtudod…! 😉
Csernus legfőbb mondanivalója: VÁLLALD A FELELŐSSÉGET AZ ÉLETED MINDEN PONTJÁÉRT ÉS MOZZANATÁÉRT. Ne keress bűnbakokat, ne vetíts ki, ne bujkálj és ne menekülj… ne szégyeld magad, ne háríts, ne terelj, ne kamuzz… Egyszerűen csak VÁLLALD BE!
És az abszolút összevág azzal, amit a Legnagyobbak is mondanak és tanítanak:
Életed Forrása Te vagy.
Az Életedben minden egyes dologért a Felelős Te Vagy.
Te vonzottad oda, Te okoztad, Te Teremtetted meg!
Rajtad múlik. Tőled függ az Életedben Minden.
KEZD EL FELVÁLLALNI A FELELŐSSÉGET…
Csak így tudod rendbe tenni az Életedet…
És ha ezt még kiegészítjük Eckhart Tolle MOST hatalmának esszenciájával: hogy LÉGY JELEN, és a TUDATOSSÁGGAL SZEMLÉLD AZ ÉLETED MINDEN EGYES PILLANATÁT, BÁRMI LEGYEN IS AZ…
Akkor ez már egy nagyon nyerő páros…
Út a Boldogság felé…
😉
Csizike 😉
Remélem
Kedves Csizike!
Remélem – többen reméljük – minél hamarabb boldog leszel.
Üdv!
Fertőzés ? 🙂
Csernus nem fertőző, csak erős hatása van az ember véleményére.
Valahogy úgy tud megfogalmazni dolgokat, ahogy kevesen.
Kicsit meghökkentő, de nehéz lenne érvelni vele szemben . 🙂 Ez kicsit zavar benne… 🙂
Szeretem a kérdéseit.
Érdekes emberszemlélete van.
+ 1 pont Dr. Csernus mellett. 🙂
Üdv: Almás
u.i. : Juszt se Csízre reagáltam, hogy nehogy úgy nézzen ki, mindig bele kötögetek 🙂
Ja, hogy ez nem is belekötés volt ? Akkor talán épp ezért… 🙂
Kiiiaza Csernus doki? 😛
Ki ő? sosem néztem, sosem hallgattam, sosem olvastam tőle. /Csernus… van egy ilyen nevű szomszédom. :))/
Szerintem, ha valaki tanult pszichológiát, és nem kell, hogy feltétlenül nagyon elmélyedjen a témában, akkor tudja, hogy nagyon nem mindegy a személyiségfejlődés szempontjából, hogy hová születünk, és milyen minta, amit követhetünk. Ettől persze ő lehet nagyon okos, és tanult, …nem tudom, de lehet, majd olvasok tőle valamit.
Visszatérve a kiinduló témához, egy ilyen kapcsolatba születő gyermek valószínűleg sosem tapasztalja meg, hogy milyen családban élni, így maga sem tudja majd kialakítani azt élete során. Így aztán nem is csoda, ha tele van a világ egyedül élő, de szabad emberekkel. ….és amikor nem lesz már más, csak az emlékek, …mire megyünk azzal a nagy, nagy szabadsággal …egyedül? 🙂
Fontos a személyes szabadság, de szerintem még mindig az a legjobb, ha egy kapcsolaton belül is megkapjuk az életteret a társunktól, mert attól, hogy felvállalunk valakit, és hozzá kötjük az életünket, még nem ez az élet, csak az élet része.
Valaki mellett kitartani, együtt megöregedni, szerintem ezt kellene mutatnunk, és továbbadnunk, mert ez manapság nem kis teljesítmény. :))
Van élet nélküle 🙂
Kedves Ving-Vang 🙂
Bocs, de előszőr így olvastam a neved, mert nem láttam az ipszilonjaid lábát 🙂
Lehet élni Csernus-ismeret nélkül 😛 (Szerintem akkor is egyéniség. Tudom hogy más is tud olyasmit mint Ő. )
Más: Párkapcsolatban úgy alakítani, hogy megmaradjon az ember szabadsága, adja és kapja is ezt, elég érdekes feladat. Dolgozom rajta 🙂
Szoktam mondani Páromnak, hogy összeKöltöztünk, nem összeNőttünk 🙂 Ezzel próbálom a szabadság fenntartásának természetességét vele megértetni. Vele és magammal is. 🙂 Vagyis egyéniségünket nem kell feladni, mert azzal magunkat adjuk fel, ehhez pedig egyfajta szabadásg szükséges.
De a szabadság itt sem szabadosságot jelent. Nem a megcsalásig fajuló vadkapcsolatról írogatok…
Üdv: Almás 🙂
az bizony ipszilon 😛
Ving-Vang? ..úgy se rossz, de én azért az egyensúlyt, a harmóniát keresem továbbra is, ezért a név…. 🙂
Csernus – csupán annyit írtam, nem ismerem, épp ezért nem is tudom megítélni.
Párkapcsolat – jól működő kapcsolatra csak elméletem van, a gyakorlat valóban más tészta, de a lényeg talán a törekvés, hogy tegyünk érte, ..minden nap egy kicsit. 🙂
Abszolút Igazad Van
Kedves Ying-Yang!
Szerintem abszolút igazad van.
A mai világban már azokért a teljesen hétköznapi és átlagos dolgokért is csodálok embereket… amiket pár évvel ezelőtt még uncsinka találtam…
Pl. ma már azt is egy különleges és szép dolognak tartom, ha vasárnap összegyűlik a család és együtt leülnek az asztalhoz és együtt, közösen elfogyasztják az Újházy tyúkhúslevest, a rántott csirkecombot rizibizivel és uborkasalátával…
Mert ma már ez is egy extra és különleges dolog…
Ha ezerkétszázadszor is fordul ez elő Veled… de ma mégis más, mint ezelőtt ezerszázkilnecvenkilencedszer… vagy 10 évvel ezelőtt…
Ez a mai világ ma annyira megváltozott és más… hogy ma minden más…
Úgy rá lehet csodálkozni a dolgokra… és még a legsablonosabb, legszokványosabb, legunalomigelcsépeltebb dolgokban is fel lehet fedezni az Egyszeri és Megismételhetetlen Különlegességet… Csodálatosságot…
Hogy az Élet micsoda Csoda, Ajándék, Kaland és Lehetőség…
Hogy ahogyan az Idő megváltozik… úgy a változatlan dolgok is Vele együtt változnak meg és válnak mássá, misztikussá, spirituálissá, egyszerivé és megismételhetetlenné… ÉLETTÉ…
Pár évvel ezelőtt pl. kifejezetten unalmasnak találtam, hogy a barátaimék nyugodt, csendes, bejáratott., olajozottan működő, kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban éltek…
Ez olyan semmilyenek se tűnt…
Olyan futottak még kategóriának…
Aztán, ahogy telt múlt az Idő… rájöttem, hogy ez Nem Kis Teljesítmény… hogy micsoda nagy munka és Szeretet van egy-egy ilyen látszólag „unalmasnak tűnő” kapcsolat mögött…
Mert Szépen Élni egymással az sokkal nehezebb, mint csúnyán, zajosan, hangosan, balhékkal…
Még ha nem is olyan látványos…
Ez olyan egy kicsit, mint amikor egy háziasszony reggeltől estig teszi a dolgát, mos, főz ,takarít, az nem olyan látványos… nincs olyan nagy látványa, mert minden a helyén… így normális, így tökéletes… fel sem tűnik…
De ha 2 napra szabadjára hagyja… hogy a férje is meglássa már, hogy „mivel tudja el…tölteni az egész napját, az összes idejét”… az már elég „látványos”… az már rögtön feltűnik és szemet szúr…
Valahogy így lehet ez egy párkapcsolatban is és az Élet sok más egyéb területén is szerintem…
Ami nem túl látványos… amögött van a Munka… a Tettek… az Energia, a Lemondások és az Áldozat…
(merthát ahhoz, hogy valamit megteremtsünk, ahhoz áldozatos munka is kell… és le kell mondani az eredmény érdekében egy csomó minden másról… pl. a kényelemről, a semmittevésről és a lustulásról… bizony-bizony ki kell merészkedni a Jó Öreg Komfort-Zónából… ami a legnehezebb és a „legkockázatosabb” vállalkozás egy ember számára… Azért teszik csak olyan kevesen… És sokan inkább csak úgy elvegetálnak a langyos kakijukban tovább… még ha csípi is már őket… de nagyon… és kezd kihűlni is… és fáznak benne… 😉
ÉS AMI A LÉNYEG:
Szerintem is az az ideális, főleg, ha gyermek-vállalás, gyermek-áldás is van egy párkapcsolatban, ha együtt él az egész család… egy párt alkotva anya és apa…
És valóban az az Ideális, ha a párkapcsolaton belül a két ember meg tudja adni egymásnak és önmaga számára is a SZABADSÁGOT és a FÜGGETLENSÉGET a kellő mértékben… hogy Szabadnak érezze magát és ne rabnak…, hogy szeressen otthon lenni, a párjával… és ne menekülni akarjon… bárhová, csak onnan el… minél messzebbre… még az sem baj, ha a munkahelyre… Sokan ott üdülnek… és jobban érzik magukat a munkahelyükön, mint otthon… És ez azért gáz… 😉
Szóval: IGEN!
Élni és Élni hagyni…
Ez a Művészet egy párkapcsolaton belül…
És a kalickába zárt rab madár már nem énekel… egyre megkopik a szeme-fénye is, és megfakulnak a gyönyörű szép tollai is… Pont az veszik el a bezártságtól és a rabságtól, amiért a másik annyira belé szeretett… Ha nincs Szabadság, nincs Szárnyalás… Boldogság sem lehet…
Akkor esik jól visszajönni… ha elmentünk…
Mert mindenütt jó, de a legjobb otthon…
De ehhez az kell, hogy az a Másik fél is megadja a partnere számára a kívánt Szabadságot… a kapcsolaton belül… akkor lehet és érdemes is jól együtt élni…
Ha a Szabadság csak szikrájában is veszélyben… a legtöbb ember nem hajtja be a fejét a kalodába…
Főleg aki egyszer már megjött belőle…
Az legközelebb már óvatosabb lesz, és kétszer is meggondolja, hogy mibe lép bele…
Mert bele nem lépni könnyebb, mint kihátrálni belőle…
Bár mindent lehet, amit az ember akar…
😉
Csizike 😉
Csernus
Mellesleg Csernus dokit nagyon ajánlom a Figyelmedbe (főleg ha még tényleg nem ismered… bár ez szinte hihetetlen… Melyik Földrészen élsz? ;-)))
A Youtube-on is látsz egy csomó rövid videó-beszélgetést Tőle… ajánlom, hogy nézd és hallgasd végig mindet… hidd el… érdemes lesz… http://www.youtube.com
De a könyveit is érdemes lapozgatni… A Nő, Ki nevel a végén? és most jelent meg a legújabb A Férfi.
(És vannak még a régiek is: Drogma, Bevállalja? stb…)
Ha Valaki, Csernus ott van a szeren…
Pontosabban már lejött róla… ;-)))
Csizike 😉
Szüleink + Felelősség vállalás MINDENÉRT
A másik fontos dolog:
Felvetetted azt a kérdést, hogy hová születünk…
Ahogy nincsenek véletlenek, úgy ebben sem…
Úgy mondják a nagyok, hogy a Lélek Lélek-szinten amikor megtervezi és összerendezgeti az Előtte Álló életet… akkor mindent Ő maga választ ki Önmaga számára… a megtenni kívánt feladat szempontjából a legoptimálisabb embereket, helyeket, és körülméyeket mind-mind maga választja ki egy „Nagy Casting” alkalmával…
Te vagy a Saját Életed Rendezője…
Ha bármi bajod van a Produkcióval… Magadnál reklamálhatsz… ;-)))
Szóval: ha valakinek olyan szülei vannak, akik még maguk sem nőttek fel önmagukhoz és az élet Feladatához… az sem gond és probléma… mert Ő választotta ki a szüleit a megélendő feladatának a szempontjából a lehető legideálisabban… és legoptimálisabban…
Így a Szülőkkel Igazából Sosincs Gond…
Mint ahogy Senkivel és Semmivel.
Mindig minden értünk van, a feladataink megvalósítását és a Tudatosodásunkat, a Végső Célunk elérését, megvalósítását és beteljesítését szolgálja…
Sokszor ez a valami minél rosszabbnak, kínosabbnak és kellemetlenebbnek tűnik… annál jobban…
Minél jobban kihoz valami vagy valaki a Komfort-zónádból… annál nagyobb erejű és jelentősebb lehet az áttörés, amit a Lélek-fejlődésedben élhetsz át…
Ezért világosodnak meg olyan kevesen a Hawaii szigeteken a tengerparton henyélve és koktélt szürcsölgetve…
Mert az nem művészet, az nem mutatvány… abban semmi kihívás és erőfeszítés nincs…
A Szüleit sosem kell hibáztatnia senkinek semmiért…
Mint ahogyan a gyerekeit sem…
Mindig mindenből a lehető legjobbat, a legidálisabbat kapjuk… a lelki Fejlődésünkhöz, és a Feladataink Megéléséhez, Megvalósításához, a Sorsunk beteljesítéséhez…
Így aztán egy elviselhetetlen anyós nagyobb részben járulhat hozzá a boldogságod megtalálásához és eléréséhez, mint 2 mézes-mázas…
A fejlődés néha fáj és kellemetlen…
De ami nem öl meg, az megerősít…
Az életedben minden és mindenki a lehető legideálisabb a Számodra.
Az összes körülmény, szituáció és ember… aki és ami körbevesz…
Ez az a pont, ami a legideálisabb ahhoz, hogy megéld azt, amit kell…
Ezért fölösleges kimenekülni egy szituációból (pl. külföldre)… ahelyett, hogy megélnéd… és megpróbálnád kihozni belőle a legjobbat…
Amíg zavar és bánt valami, amíg szenvedsz valamitől… addig azt az élet úgyis újra és újra az Utadba hozza, a Te érdekedbe, hogy megoldjad végre… és túlhaladhasd… hogy tovább léphess.. egy nagyobb boldogsági szintre…
A Szüleid is csak eszközök és segítők… hogy rajtuk keresztül is szembesülj dolgokkal és megélj történéseket, szituációkat, és felszínre hozzák belőled azokat az Érzéseket, amik benned vannak…
Ha felvállalod a Felelősséget… az Egész Életedért fel kell vállalnod… szőröstül, bőröstül…
Mindenért… és Mindenkiért…
Nem hibáztathatsz senkit…
Nem róhatsz fel senkinek semmit…
Tudnod kell, hogy az Életedben mindennek Te vagy az Okozója, a Teremtője és a Forrása…
Csak az térhet vissza Hozzád, ami Tőled indult el útjára… mint a bumeráng…
ha valami olyan ér, aminek nem örülsz különösebben… ezt is magadnak köszönheted…
Egyszer valamikor és valahogyan az összes negatív történést és szituációt is Te indítottad el, okoztad, teremtetted meg a Saját Életedben…
Mivelhogy csak Ott tudsz Teremteni…
A másikéban Te is csak egy statiszt(ik)a vagy… akit Ő, mint Rendező mozgat… kénye-kedvére.. sokszor tudat alatt is… hogy megélje végre azt a Nagy Csodát, amiért leszületett erre a Földre…
Szeretettel:
Csizike 😉
Attól tartok
Én is úgy gondolom jónak, hogy a gyerek békés és egész családban nevelkedjen fel.
Csak hogy ezt nem mi döntjük el hanem a gyerek, amikor úgy dönt hogy leszületik. Ha az a dóga :), hogy félcsaládba, vagy mondjuk 75%-os családba szülessen, esetleg egy szülővel nőjön fel, akkor szerethetnénk mi megélni elmulasztott gyerekkorunkat azáltal, hogy egyészséges családi körülmények között kivánjuk felnevelni őt, az élet másfelé fog tartani.
Felvetésed kapcsán elgondokoztam valamin. Miért van az, hogy egyre több pár küzd a gyerekáldásért, miközben egyre több egyszülős csemete van. Nem lehet, hogy ez most igy van jól, még ha nekünk nem is tetszik?
Üdv!
Hédi
srófoljuk rá ezt is a gyerekekre
Jáááj…ez a kiválasztom a szüleimet, meg én akartam, hogy a faterom alkoholista legyen, verje az anyámat, aki emiatt felakassza magát…stb, stb. mindíg is gyanús volt nekem…
De biztos így van jól, még ha nekünk nem is tetszik…
tévedhetek
Elgondolkoztál már azon, hogy az általad leírt helyzetben élő gyerekek miért nem szállnak ki?
Üdv!
elgondolkoztam
Elgondolkoztam rajta. Azért van tele a Csellengők.
Véletlen írtam, és pont ezt a választ… 😉
És főleg azon, ami szerintem a legfontosabb ebben a szituációban:
hogy
MIÉRT KERÜLTEK ODA?
EZ KIN MÚLOTT?
ÉS MI AZ ÉRTELME, A CÉLJA?
KELL-E ŐKET SAJNÁLNI?
Kell-e például az Auswitzban Hitler által megkínzott és deportált zsidók közül egyet is akár sajnálni?
Szerinted vannak Véleltnek?
Szerinted egy ember Véletlenül kerül Auswitzba és éli át azt a szenvedést, fájdalmat és borzalmat?
És Szerinted Hitler és a többi SS tag, és az összes végrajtó-kiszolgáló személyzet, akinek a kezéhez vér és erőszak tapad… vissza fogja-e ezt valaha is, valamilyen módon is kapni?
Értük voltak-e azoknak az embereknek?
Vagy ellenük?
Segítettek-e nekik valamiben, valamit megélni, valamit letudni és valamit lerakni?
Vagy gátolták-e Őket valamiben is?
És Júdás például azzal, hogy Jézust elárulta…
Segített-e neki és az Egész Emberiségnek valamiben? Tehát Érte, Értünk volt-e?
Vagy nem?
Még egyszer kérdezem:
Szerinted Van, lehet olyan, hogy Véletlen?
Bármi is?
Az Életed legapróbb, „legjelentéktelenebb”(nek tűnő) mozzanata is?
Vagy minden Véletlen.
Vagy semmi sem az…
Véletlenül lehet élni?
Véletlenül lehet megszületni?
Véletlenül lehet pont oda születni, és abba a családba ahova?
Véletlenül lehetnek azok a szüleid akik, és bánhatnak úgy veled, ahogy?
És mi van, ha Rajtuk keresztül is Te bánsz magaddal valahogy…?
Isten Egy.
És Te vagy Isten.
Akkor van olyan, hogy MÁS?
Ki árt kinek?
És ki segíthet kinek?
Amit adsz (vagy okozol), azt Másnak adod?
Szeretettel:
Csizike 😉
A Véletlenek kapcsolata a Felelősséggel
ja és még valami fontos a Véletlenekkel kapcsolatban:
Ha az életemben bármi is véletlenül történik velem, akkor azért nem én vagyok a felelős (de akkor ki?)… hiszen az tőlem teljes mértékben független…
És ez már megint a Felelősség fel nem vállalása…
Csernus szerint érzelmi értelemben csak az tekinthető felnőttnek (és nem biológialag), aki vállalja a Felelősséget.
Ha Tiéd Minden Felelősség… akkor nincs Véletlen…
Ha van Véletlen, akkor lehet kifelé hárítani a Felelősséget, és bűnbakokat keresni…
De akkor ki fogja megoldani az Életed Problémáját helyetted?
Ha Neked nem érdeked, (és az Számodra kevés motiváció a munkához, a megoldáshoz, hogy ez a te Életed, ez a Te Boldogságod) akkor kinek lenne az… és miért?
ha Te nem foglalkoznál magaddal… más meg aztán főleg miért tenné…?
Mikor mindenkinek éppen elég a saját dolga is…
Csizike 😉
Hát igen…minden átalakul…még a hagyományos házasságmodellt
Hát igen…minden átalakul…még a hagyományos házasságmodellt sem kíméli az idő.
Hogy jó-e vagy nem, tök mindegy, ha sokan csinálják, elterjed.
Ugyanis még mindíg az UTÁNZÁS dominál! Tehát ha mondjuk a Józsi haverom 3 év után megnősül, és nem hal bele, akkor én is elveszem a Jucit, aki már 10 éve mossa a gatyáimat, mellesleg van két gyerekünk.
Mert marhajó, hogy független vagyok, bármikor leléphetek, de azért csak kényelmes, hogy valaki megfőzi hétvégén a kaját, ráadásul el is mosogat.
A többiről nem is beszélve…
Ez az átalakulás egy elég hosszú ideje tartó folyamat egyik állomása (PL. feminizmus; a háború miatt a nőknek is dolgozniuk kellett, aztán megtetszett nekik…sajnos…, nem beszéve atyáink generációjáról, akik érdekes követendő mintákat mutattak azzal, hogy ugye egyik nap a bontóperről ki, másik nap az anyakönyvezetőhöz be… stb)
Szóval próbálgatjuk, hogy lenne jó, hogy ne kelljen elöteleződni, de azért a kényelem is megmaradjon, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Vannak tradicionális dolgok, amik helyett még sajnos senki nem talált ki jobbat…na talán majd most…mindenesetre nehéz lesz úgy, hogy felmerül az obligát kérdés: „akkor ma ki viszi le a szemetet?”
Lemaradtál
Transzsexuális pasi két gyereket is szült már! Nyugateurópában már van ahol meleg párok is fogadhatnak örökbe gyereket. Lehet, hogy lejárt a gatyamosós „tradicionális” modell ideje? Sőt az is lehet, hogy egyesek visszasírják még az elköteleződést? De az is elkpzelhető, hogy ki fog derülni, nem is a csajoknak annyira fontos, hogy kötelékben éljenek…………..
Üdv!
Mit is mondhatnék erre? Megyek, átoperáltatom magam!
Mit is mondhatnék erre? Megyek, átoperáltatom magam!
Ne add fel ilyen könnyen!
🙂
Hát igen…minden átalakul…még a hagyományos házasságmodellt
Hát igen…minden átalakul…még a hagyományos házasságmodellt sem kíméli az idő.
Hogy jó-e vagy nem, tök mindegy, ha sokan csinálják, elterjed.
Ugyanis még mindíg az UTÁNZÁS dominál! Tehát ha mondjuk a Józsi haverom 3 év után megnősül, és nem hal bele, akkor én is elveszem a Jucit, aki már 10 éve mossa a gatyáimat, mellesleg van két gyerekünk.
Mert marhajó, hogy független vagyok, bármikor leléphetek, de azért csak kényelmes, hogy valaki megfőzi hétvégén a kaját, ráadásul el is mosogat.
A többiről nem is beszélve…
Ez az átalakulás egy elég hosszú ideje tartó folyamat egyik állomása (PL. feminizmus; a háború miatt a nőknek is dolgozniuk kellett, aztán megtetszett nekik…sajnos…, nem beszéve atyáink generációjáról, akik érdekes követendő mintákat mutattak azzal, hogy ugye egyik nap a bontóperről ki, másik nap az anyakönyvezetőhöz be… stb)
Szóval próbálgatjuk, hogy lenne jó, hogy ne kelljen elöteleződni, de azért a kényelem is megmaradjon, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Vannak tradicionális dolgok, amik helyett még sajnos senki nem talált ki jobbat…na talán majd most…mindenesetre nehéz lesz úgy, hogy felmerül az obligát kérdés: „akkor ma ki viszi le a szemetet?”
Lemaradtál
Transzsexuális pasi két gyereket is szült már! Nyugateurópában már van ahol meleg párok is fogadhatnak örökbe gyereket. Lehet, hogy lejárt a gatyamosós „tradicionális” modell ideje? Sőt az is lehet, hogy egyesek visszasírják még az elköteleződést? De az is elkpzelhető, hogy ki fog derülni, nem is a csajoknak annyira fontos, hogy kötelékben éljenek…………..
Üdv!
Mit is mondhatnék erre? Megyek, átoperáltatom magam!
Mit is mondhatnék erre? Megyek, átoperáltatom magam!
Ne add fel ilyen könnyen!
🙂
Én is mingli vagyok
Nem olvastam el az összes hozzászólást, csak néhányat. Csak pár napja hallottam arról, hogy létezik kifejezés arra, amiben én is élek a párommal. Mingli. Szóval ezek szerint én egy 44 éves mingli férfi vagyok. Eddig nem tudtam, csak éltem boldogan azzal akit szeretek. Igaz nem egy lakásba, de csak 10 percre Tőle. Mindennap együtt vagyunk, sokszor együtt is alszunk, segítek neki a gyereknevelésbe, ő is segít nekem az én gyermekem nevelésében. Együtt járunk nyaralni, társaságba, szórakozni, kirándulni, de nekem is van lakásom és neki is. És ez így nagyon jó. Hogy miért? Mert a találkozásaink ugyanolyan izgalmassak, mint első alkalommal, várom, hogy hívjon, várom, hogy mehessek és, hogy jöjjön. De mellette megvan a függetlenségünk. A gyerekei szeretnek, de nem kell azzal a tudattal élniük, hogy én az új apukájuk akarok lenni, így sokkal könnyebben elfogadnak.
Ha egyszer össze is költöznénk, azt csak úgy tudnám elképzelni, hogy a közös lakásban is mendenkinek meg van a saját kuckója, szobája és a gyerekek már nem élnek velünk.
És mindezt nem azért tesszük, mert nárcisztikusak, karrier vágyók, sérültek vagy félénkek lennénk, hanem mert így érezzük jól magunkat. Évek óta.
Én is mingli vagyok
Nem olvastam el az összes hozzászólást, csak néhányat. Csak pár napja hallottam arról, hogy létezik kifejezés arra, amiben én is élek a párommal. Mingli. Szóval ezek szerint én egy 44 éves mingli férfi vagyok. Eddig nem tudtam, csak éltem boldogan azzal akit szeretek. Igaz nem egy lakásba, de csak 10 percre Tőle. Mindennap együtt vagyunk, sokszor együtt is alszunk, segítek neki a gyereknevelésbe, ő is segít nekem az én gyermekem nevelésében. Együtt járunk nyaralni, társaságba, szórakozni, kirándulni, de nekem is van lakásom és neki is. És ez így nagyon jó. Hogy miért? Mert a találkozásaink ugyanolyan izgalmassak, mint első alkalommal, várom, hogy hívjon, várom, hogy mehessek és, hogy jöjjön. De mellette megvan a függetlenségünk. A gyerekei szeretnek, de nem kell azzal a tudattal élniük, hogy én az új apukájuk akarok lenni, így sokkal könnyebben elfogadnak.
Ha egyszer össze is költöznénk, azt csak úgy tudnám elképzelni, hogy a közös lakásban is mendenkinek meg van a saját kuckója, szobája és a gyerekek már nem élnek velünk.
És mindezt nem azért tesszük, mert nárcisztikusak, karrier vágyók, sérültek vagy félénkek lennénk, hanem mert így érezzük jól magunkat. Évek óta.
Sziasztok!
Segítséget
Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, vagy tőled Csizike vagy a többi olvasótól.
A tv2 kiscsatornáján (Fem3), a Boszorkánykonyha műsor szerkesztésével foglalkozunk és szeretnénk a műsorunkba a mingliségről beszélni, mivel manapság ahogy Te Csizike is mondod egyre nagyobb divatja van ennek a fogalomnak.
A mi műsorunkról annyit kell tudni, hogy Gombos Edina és Némethy Marcsi vezetik és mindenféle témát feldolgozunk ami a hölgyeket érinti és érdekli.
Ha tudtok olyan hölgyet vagy Urat aki mingli és szívesen bejönne a műsorunkba egy 5-10 perces beszélgetésre akkor minél előbb jellezetek kérlek 🙂
Köszönöm szépen
Üdvözlettel: S. Flóra
Sziasztok!
Segítséget
Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, vagy tőled Csizike vagy a többi olvasótól.
A tv2 kiscsatornáján (Fem3), a Boszorkánykonyha műsor szerkesztésével foglalkozunk és szeretnénk a műsorunkba a mingliségről beszélni, mivel manapság ahogy Te Csizike is mondod egyre nagyobb divatja van ennek a fogalomnak.
A mi műsorunkról annyit kell tudni, hogy Gombos Edina és Némethy Marcsi vezetik és mindenféle témát feldolgozunk ami a hölgyeket érinti és érdekli.
Ha tudtok olyan hölgyet vagy Urat aki mingli és szívesen bejönne a műsorunkba egy 5-10 perces beszélgetésre akkor minél előbb jellezetek kérlek 🙂
Köszönöm szépen
Üdvözlettel: S. Flóra
Jé, ennek van neve?
Én világéletemben ilyennek képzeltem a párkapcsolatot, nem is terveztem mást, csak eddig nem tudtam, hogy ennek van valamilyen neve.
Sose értettem meg azokat, akik össze akarnak költözni. Sose szerettem családban élni, gyerekként kegyetlenül szenvedtem tőle. Akkor lettem először boldog, amikor külön költözhettem.
Ha végiggondolod, azt hiszem az emberiség 11 vagy 18%-a él az európai modell szerint, nem jut eszembe a pontos szám.
Más kultúrákban látogatóházasság van és/vagy több partner, több házastárs. És a párválasztás nem ér véget a fiatal korban, épp ellenkezőleg: felnőttként KEZDŐDIK el ennek véget nem érő sora.
Ezek sokkal testhezállóbbak nekem.
Jé, ennek van neve?
Én világéletemben ilyennek képzeltem a párkapcsolatot, nem is terveztem mást, csak eddig nem tudtam, hogy ennek van valamilyen neve.
Sose értettem meg azokat, akik össze akarnak költözni. Sose szerettem családban élni, gyerekként kegyetlenül szenvedtem tőle. Akkor lettem először boldog, amikor külön költözhettem.
Ha végiggondolod, azt hiszem az emberiség 11 vagy 18%-a él az európai modell szerint, nem jut eszembe a pontos szám.
Más kultúrákban látogatóházasság van és/vagy több partner, több házastárs. És a párválasztás nem ér véget a fiatal korban, épp ellenkezőleg: felnőttként KEZDŐDIK el ennek véget nem érő sora.
Ezek sokkal testhezállóbbak nekem.