Mi a véleményed a Házasságról? Szerinted érdemes-e, jobb-e összeházasodni, mint „csak úgy” együtt élni? Ha igen, miért? Ha, nem, miért nem? Mi szól mellette és mi ellene?
Manapság egyre többen csak együtt élők, de nem házasodnak össze. Szerinted miért?
Illetve sokan összeházasodnak, akár 5-6 év együtt járás, együttélés után is, és aztán az esküvő után 1-2 éven belül elválnak. Szerinted ennek mi lehet az oka? Megváltozik valami a párok között az Esküvő, az Összeházasodás, a Házasság hatására? És ha igen: mi és miért?
Mire biztosíték egy Házasság, és mire nem?
Mire jó egy Házasság, és mire nem?
Van-e valami haszna, előnye Lelkileg, a Kapcsolatra nézve az Összeházasodásnak?
És valami hátránya?
Lehet holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni, tisztelni, elfogadni és megbecsülni Párunkként?
Miért van annyi válás?
És ha annyi válás van, miért házasodnak mégis olyan sokan össze?
Még akár a harmadik válás után is…
Ezekre a kérdésekre keressük a választ… de természetesen minden a Házassággal kapcsolatos megosztani valódra kíváncsiak vagyunk…. Neked mik az élményeid, mik a tapasztalataid… mik a gondolataid és mik az érzéseid ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban?
😉
Mégis hogy?
„Mégis – hogy csináljam?
Nézd annak, ami – fából vaskarikának, a legértelmetlenebb dolognak a világon.
Játéknak nézd, ne vedd komolyan, csak úgy lehet fenntartani. Mihelyt komolyan veszed, kiderül, hogy képtelenség. Játéknak ha veszed, elmulathatsz vele halálodig.
Játéknak persze nagyon komoly dolog – több figyelmet, tehetséget, éberséget, bátorságot, ösztönt, beidegzést, szellemet és fortélyt követel, mint az, amire készültél: életfenntartó munkád. De ez már a játék természete. Soha nem láttam még embert úgy elmerülni, olyan koncentrált figyelemmel, élete művének alkotásában (talán csak a művészt kivéve!), mint a kártyást az ő lapjai közt. Egy ország sorsát intéző politikussal sakkoztam egyszer – a Tanácsból jött, évszázadokra szóló fontosságú határozatok megszerkesztése után. Szép játszma volt – meg is nyerte, ugyanannak a napnak délutánján, amikor elvesztette az országot és a tulajdon életét, mert szórakozott volt, nem figyelt oda. Zrínyi Miklós, aki a törökkel akart végezni, egy vaddisznóval való párviadalban esett el.
Szép példány lehetett: megérte a tétet.
Nem komoly dolog a házasság. Játék. Izgató és változatos. Nem kell az élethez, de minden pillanatban veszélyezteti az életet.
Ennek a játéknak jól kell ismerni a szabályait. Meg kell tanulni – tíz, tizenöt év meg se kottyan azon az egyetemen, amin tanítják. De ne felejtsd el – ennyi kell ahhoz is, hogy tűrhetően hegedülj vagy teniszezz, vagy bokszolj.
Ha azonkívül tehetség is vagy még – több lesz, mint játék, amit csinálsz. Majdnem művészet. ”
Idézet/véleményem
A házasság „válsága” I. Karinthy Frigyes Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám
A dátum is érdekes 🙂
Mégis hogy?
„Mégis – hogy csináljam?
Nézd annak, ami – fából vaskarikának, a legértelmetlenebb dolognak a világon.
Játéknak nézd, ne vedd komolyan, csak úgy lehet fenntartani. Mihelyt komolyan veszed, kiderül, hogy képtelenség. Játéknak ha veszed, elmulathatsz vele halálodig.
Játéknak persze nagyon komoly dolog – több figyelmet, tehetséget, éberséget, bátorságot, ösztönt, beidegzést, szellemet és fortélyt követel, mint az, amire készültél: életfenntartó munkád. De ez már a játék természete. Soha nem láttam még embert úgy elmerülni, olyan koncentrált figyelemmel, élete művének alkotásában (talán csak a művészt kivéve!), mint a kártyást az ő lapjai közt. Egy ország sorsát intéző politikussal sakkoztam egyszer – a Tanácsból jött, évszázadokra szóló fontosságú határozatok megszerkesztése után. Szép játszma volt – meg is nyerte, ugyanannak a napnak délutánján, amikor elvesztette az országot és a tulajdon életét, mert szórakozott volt, nem figyelt oda. Zrínyi Miklós, aki a törökkel akart végezni, egy vaddisznóval való párviadalban esett el.
Szép példány lehetett: megérte a tétet.
Nem komoly dolog a házasság. Játék. Izgató és változatos. Nem kell az élethez, de minden pillanatban veszélyezteti az életet.
Ennek a játéknak jól kell ismerni a szabályait. Meg kell tanulni – tíz, tizenöt év meg se kottyan azon az egyetemen, amin tanítják. De ne felejtsd el – ennyi kell ahhoz is, hogy tűrhetően hegedülj vagy teniszezz, vagy bokszolj.
Ha azonkívül tehetség is vagy még – több lesz, mint játék, amit csinálsz. Majdnem művészet. ”
Idézet/véleményem
A házasság „válsága” I. Karinthy Frigyes Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám
A dátum is érdekes 🙂
Idézet/véleményem
„Egy halálraítéltet születendő gyermek látogatott meg a cellájában, megkérdezni tőle: megszülessen-e?
A halálraítélt sokáig ötölt-hatolt. Végre oda lyukadt ki, hogy mindenesetre próbálja meg.”
A házasság „válsága” I. Karinthy Frigyes Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám
mindenesetre próbálja meg
Ez az idézet nagyon tetszik Almás, köszi!!!:)))))
Mackó
+++++
hú gyerekek… bocs, hogy ide írok, nem az előző hozzászólónak szól, de ha egyszerűen csak hozzászólok, berakja a végére a mondandómat…
hát mit mondjak… elrontjátok az egész blogot… pedig örültem, mikor megtaláltam ezt az oldalt, olvasgattam a cikkeket, beraktam kedvencbe… aztán megláttam ezt a blogot, gondoltam gyűjtök egy kis bölcsességet így házasság előtt, dehát amit itt műveltek, az közel sem bölcsesség.
csizikét nyomban tiltanám ha enyém lenne az oldal, mert bomlasztja az értelmes kommunikáció halvány lehetőségét is… sőt töröltem is az oldalt a kedvencekből, nem valószínű, hogy többet megtalálom vagy egyáltalán keresem és másnak sem fogom ajánlani… gondolom, minden fórumon írkál, és emiatt telejsen elmegy a kedvem az egésztől… pedig már annyiszor megfogadtam, hogy nem reagálok ezekre, és belül szurkolok, hogy nehogy most is az legyen a vége, hogy kitörlöm az egész üzenetet a bánatba… de nem….
szóval köszönöm a lehetőséget…
de ha már itt járok, elmondhatom, hogy tökéletes kapcsolatban élek diákkori szerelmemmel, eljegyeztük egymást és most gyermeket tervezünk 🙂 a házassággal annyival lesz gazdagabb a kapcsolatunk (habár már korábban örök hűséget fogadtunk egymásnak, tehát semmin nem fog változtatni, hogy anyakönyvvezető előtt is kimondjuk) hogy most kikiabálhatjuk a világnak azt az érzést, ami bennünk van és együtt fogjuk ünnepelni a szerelmünket a családunkkal és a barátainkkal, amire pedig alkalmat kell adni, ugyanúgy, ahogy alkalmat adunk arra is, hogy minden évben megünnepeljük azt, hogy létezünk és leteznek a barátaink és a családunk. Ugy gondolom, hogy a szerelem is ér legalább annyit, mint az élet – ha nem többet. Erre való a házasság.
No meg arra, hogy példát statuáljunk a felnövő nemzedéknek, hogy nem dugogatunk fűvel-fával felelőtlenül, mert felelősséggel tartozol azért, akit megszelidítettél (vagy megszerettél?).
Ugye, hogy így van?
Na lehet acsarkodni és vallatni, én leléptem kapcsolatot ápolni és gazdagítani.
Remélem tovább adtam valamit 🙂
Kívánok mindenkinek szebb világlátást és több optimizmust! …és olyan kapcsolatot, amivel egy házban akar élni! …házasságban 😉
Üdv,
Ágnes
Kedves Ági!
Én most csak
Kedves Ági!
Én most csak olvasgatok, de ne haragudj, ehhez muszáj hozzászólnom. A bomlasztás…. Nem acsarkodni akarok, de itt nem Csizike a bomlasztó, hanem a Te hozzászólásod lenne az, de nem félek, mert ez a közösség nem az, ahol csak úgy egymásnak lehet ugrasztani az embereket. Én láttam közösséget, amit szánt szándékkal bomlasztottak valakik: a módszer: kirekeszteni valakit a véleményéért, vagy bármiért, amivel egyébként a kirekesztett nem is árt a közösségnek. De hála az égnek ez nem az a hely, Ági. Előfordulnak kisebb viták, félreértések, az normális, de ahogy figyelem, itt empátiával, megértéssel fordulnak egymáshoz az emberek, akkor is. Kizárás? Milyen jogon? Az csak akkor van egy jó közösségnél szerintem, ha valaki árt a társainak, többször is, és először figyelmeztetik, megpróbálják megbeszélni vele, és ha nagyon nem érti meg, akkor már korrekt a kizárása. De csak azért, mert valakinek más a véleménye, mint Neked…
Nekem nagyon tetszik ez a közösség, és ennek egyik oka az egymás iránti türelem, empátia, amit itt szerintem jól megvan… Na, megyek én is intézni a dolgaim tovább, de a szívemmel itt maradok.
Szia KatiPotter! Én még
Szia KatiPotter!
Én még új vagyok itt, de hirtelenkedve majdnem válaszoltam Ágnesnak, és nem lett volna olyan visszafogott, mint a te válaszod.
Köszi, hogy megelőztél.
Kevés dolog bőszít fel úgy, mint a szűklátókörűség, az okoskodás vagy az ítélkezés mások felett.
Ennek a háromnak a keveréke meg aztán csúcs.
Szép napot mindenkinek!
Zsu
Üdv Ágnes!
Gyere vissza egy-két-három vagy öt év múlva, és számolj be kérlek, statuálódott-e a példa?
Csak hogy láthassuk (Te is) a saját szemünkkel, mit is adtál tovább…:))
Ui: Házasságban is lehet dugogatni fűvel-fával felelőtlenül. Nem papírfüggő a dolog. ha jól emlékszem a korabeli elbeszélésekre…:)
Szerintem, lehet az is, hogy
Szerintem, lehet az is, hogy Ágnesnak való a házasság és legyen nagyon boldog, de komolyan.
Csak ne vessen meg másokat, amiért másképp gondolják.
Annyira nagyon hevesen érvelt saját boldogsága mellett, mintha meg kéne azt védenie.
Ágnes, szívből kívánom, hogy legyél nagyon boldog a házasságodban!
Én sosem voltam házas, valószínűsítem, hogy nem is leszek, ha csak nem hajtanak rajtam végre agyátültetést, de nem támadom a házasodókat, nem érvelek az igazam mellett, nem izgat, hogy ki házasodik, ki nem. A húgom pl fog és lesz is 3-4 gyereke is tuti, és boldog is lesz nagyon remélem.
Van ilyen. Van akinek való, van akinek nem. Nem vagyunk egyformák. De ezért nem kell a verbális bunyó.
Zsu
Idézet/véleményem
„Egy halálraítéltet születendő gyermek látogatott meg a cellájában, megkérdezni tőle: megszülessen-e?
A halálraítélt sokáig ötölt-hatolt. Végre oda lyukadt ki, hogy mindenesetre próbálja meg.”
A házasság „válsága” I. Karinthy Frigyes Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám
mindenesetre próbálja meg
Ez az idézet nagyon tetszik Almás, köszi!!!:)))))
Mackó
+++++
hú gyerekek… bocs, hogy ide írok, nem az előző hozzászólónak szól, de ha egyszerűen csak hozzászólok, berakja a végére a mondandómat…
hát mit mondjak… elrontjátok az egész blogot… pedig örültem, mikor megtaláltam ezt az oldalt, olvasgattam a cikkeket, beraktam kedvencbe… aztán megláttam ezt a blogot, gondoltam gyűjtök egy kis bölcsességet így házasság előtt, dehát amit itt műveltek, az közel sem bölcsesség.
csizikét nyomban tiltanám ha enyém lenne az oldal, mert bomlasztja az értelmes kommunikáció halvány lehetőségét is… sőt töröltem is az oldalt a kedvencekből, nem valószínű, hogy többet megtalálom vagy egyáltalán keresem és másnak sem fogom ajánlani… gondolom, minden fórumon írkál, és emiatt telejsen elmegy a kedvem az egésztől… pedig már annyiszor megfogadtam, hogy nem reagálok ezekre, és belül szurkolok, hogy nehogy most is az legyen a vége, hogy kitörlöm az egész üzenetet a bánatba… de nem….
szóval köszönöm a lehetőséget…
de ha már itt járok, elmondhatom, hogy tökéletes kapcsolatban élek diákkori szerelmemmel, eljegyeztük egymást és most gyermeket tervezünk 🙂 a házassággal annyival lesz gazdagabb a kapcsolatunk (habár már korábban örök hűséget fogadtunk egymásnak, tehát semmin nem fog változtatni, hogy anyakönyvvezető előtt is kimondjuk) hogy most kikiabálhatjuk a világnak azt az érzést, ami bennünk van és együtt fogjuk ünnepelni a szerelmünket a családunkkal és a barátainkkal, amire pedig alkalmat kell adni, ugyanúgy, ahogy alkalmat adunk arra is, hogy minden évben megünnepeljük azt, hogy létezünk és leteznek a barátaink és a családunk. Ugy gondolom, hogy a szerelem is ér legalább annyit, mint az élet – ha nem többet. Erre való a házasság.
No meg arra, hogy példát statuáljunk a felnövő nemzedéknek, hogy nem dugogatunk fűvel-fával felelőtlenül, mert felelősséggel tartozol azért, akit megszelidítettél (vagy megszerettél?).
Ugye, hogy így van?
Na lehet acsarkodni és vallatni, én leléptem kapcsolatot ápolni és gazdagítani.
Remélem tovább adtam valamit 🙂
Kívánok mindenkinek szebb világlátást és több optimizmust! …és olyan kapcsolatot, amivel egy házban akar élni! …házasságban 😉
Üdv,
Ágnes
Kedves Ági!
Én most csak
Kedves Ági!
Én most csak olvasgatok, de ne haragudj, ehhez muszáj hozzászólnom. A bomlasztás…. Nem acsarkodni akarok, de itt nem Csizike a bomlasztó, hanem a Te hozzászólásod lenne az, de nem félek, mert ez a közösség nem az, ahol csak úgy egymásnak lehet ugrasztani az embereket. Én láttam közösséget, amit szánt szándékkal bomlasztottak valakik: a módszer: kirekeszteni valakit a véleményéért, vagy bármiért, amivel egyébként a kirekesztett nem is árt a közösségnek. De hála az égnek ez nem az a hely, Ági. Előfordulnak kisebb viták, félreértések, az normális, de ahogy figyelem, itt empátiával, megértéssel fordulnak egymáshoz az emberek, akkor is. Kizárás? Milyen jogon? Az csak akkor van egy jó közösségnél szerintem, ha valaki árt a társainak, többször is, és először figyelmeztetik, megpróbálják megbeszélni vele, és ha nagyon nem érti meg, akkor már korrekt a kizárása. De csak azért, mert valakinek más a véleménye, mint Neked…
Nekem nagyon tetszik ez a közösség, és ennek egyik oka az egymás iránti türelem, empátia, amit itt szerintem jól megvan… Na, megyek én is intézni a dolgaim tovább, de a szívemmel itt maradok.
Szia KatiPotter! Én még
Szia KatiPotter!
Én még új vagyok itt, de hirtelenkedve majdnem válaszoltam Ágnesnak, és nem lett volna olyan visszafogott, mint a te válaszod.
Köszi, hogy megelőztél.
Kevés dolog bőszít fel úgy, mint a szűklátókörűség, az okoskodás vagy az ítélkezés mások felett.
Ennek a háromnak a keveréke meg aztán csúcs.
Szép napot mindenkinek!
Zsu
Üdv Ágnes!
Gyere vissza egy-két-három vagy öt év múlva, és számolj be kérlek, statuálódott-e a példa?
Csak hogy láthassuk (Te is) a saját szemünkkel, mit is adtál tovább…:))
Ui: Házasságban is lehet dugogatni fűvel-fával felelőtlenül. Nem papírfüggő a dolog. ha jól emlékszem a korabeli elbeszélésekre…:)
Szerintem, lehet az is, hogy
Szerintem, lehet az is, hogy Ágnesnak való a házasság és legyen nagyon boldog, de komolyan.
Csak ne vessen meg másokat, amiért másképp gondolják.
Annyira nagyon hevesen érvelt saját boldogsága mellett, mintha meg kéne azt védenie.
Ágnes, szívből kívánom, hogy legyél nagyon boldog a házasságodban!
Én sosem voltam házas, valószínűsítem, hogy nem is leszek, ha csak nem hajtanak rajtam végre agyátültetést, de nem támadom a házasodókat, nem érvelek az igazam mellett, nem izgat, hogy ki házasodik, ki nem. A húgom pl fog és lesz is 3-4 gyereke is tuti, és boldog is lesz nagyon remélem.
Van ilyen. Van akinek való, van akinek nem. Nem vagyunk egyformák. De ezért nem kell a verbális bunyó.
Zsu
néhány gondolat a házasságról…
Az én tapasztalatom, hogy a házasságban a nő csak veszít!!! Állítom ezt 15 év házasság, és barátnőim életének ismerete alapján.
Persze nem bántam meg, hiszen két csodálatos gyermekkel lettünk megáldva, amit házasság nélkül nem biztos hogy bevállaltam volna. Régimódi voltam, gyereket csak házasságban tudtam elképzelni.
Jó, hogy mostmár nem ciki házasságon kívül szülni! A lányaimat már arra fogom bíztatni, hogy soha ne tegyék az életüket egy férfi kezébe, legyenek önállóak.
A házasságban a nő a stabilitást, biztonságot keresi, amit egy férfi adhat meg– hittem ezt 15 éve, mivel tudatlan voltam (most se tudok sokat, csak tapasztalataim vannak).
Sajnos a házasság, család, gyereknevelés, munka stb közben elvesztettem „magamat”. Azt, aki 20 évesen voltam! Mindenre időt kellett szakítanom, csak magamra nem maradt semmi. Ez pedig előbb-utóbb megbosszulja magát.
40 körül az ember visszanéz, mit tett le addig az asztalra. És vagy megelégedik, megdicséri magát, vagy kétségbeesik. Velem az utóbbi történt. Persze nem csupán a férjem a hibás, én voltam az, aki „áldozat” akart lenni, feladtam mindent, hogy a családnak, gyerekeimnek éljek. Azt hittem, hogy család, ház, kocsi, munka az élet. Most meg keresgélek, mi a fene hiányzik mégis, és hogy mit is szerettem csinálni fiatalon, mi volt a hobbim, a célom, hogyan akartam megváltani a világot. Mert rémlik, hogy voltak ilyen irányú terveim….
De mi így nevelkedtünk: a nőnek össze kell tartani a családot, otthon a helye stb. Hülyeség, ne hagyjátok magatokat lányok! A családért minden benne élő felelős, nem csak az anya dolga azt „a hátán cipelni”.
Csak akkor szabad házasodni, ha valóban egymásnak vagytok teremtve. Ha el tudjátok fogadni egymást, és nem kell kompromisszumokat kötnötök, ha nem kell magatokat feladni a kapcsolatban.
Ez nehéz, hiszen tombolnak a hormonok, és az ember meg van győződve róla, hogy szerelmes, pedig dehogy. Ilyenkor a józanság kizárt. Ezért célszerű az idősebbek, tapasztaltak véleményét megfontolni, akik kívülről látják a kapcsolatot. A szülők, barátok sokat tudnak segíteni!
Ráadásul akkor kötünk házasságot, amikor a legboldogabbak vagyunk: szóval a helyzet csak rosszabb lesz.
(Hú, de pesszimista lettem!)
Na, lényeg: lányok, legyetek résen!!! És ha már házasodtok, később legyen erőtök elválni!
Házasságban, együttélésben, szingliként, mingliként(de idétlen szó!),bárhogy is:az ember EGYEDÜL megy az úton.
Persze meg lehet osztani sokmindent azzal, aki éjjelente mellettünk szuszog, de akkor is, mindig : EGYEDÜL vagyunk.
BÁgi
u.i: bocs a fiúktól, de mivel nőként élek/éltem egy házasságban, ezt a szempontot tudom képviselni
Egyedül is jó!
Teljesen igazat adok!! Bár vannak férfiak is akik megbánják hogy ezt az ;életformát” választották ! Lehet hogy ez nem nemi kérdés? Bár én nem voltam még férjnél de manapság semmi nem korlátozza hogy az emberek csak ugy együttéljenek. Tudom hogy élettársi kapcsolatban is jöhetnek azok a problémák amik a házasság vele járói, söt innen is nehéz kitörni. De nem tudjuk mindentöl megvédeni magunkat és nem is kell! Csak fel kell ismerni hogy mi a saját sorsunk nem kell és nem is tudunk mindig mindenkinek megfelelni! Èn is hátam mögött tudok egy olyan kapcsolatot ahol én voltam az elnyomott, de volt bátorságom hogy változtassak! Rájöttem hogy sokkal többet érek annál hogy ugy éljek amit egy másik ember jónak lát. Nincs gyerekem mert felismertem hogy nem minden nö feladata a gyerekszülés,ami változhat ha itt az ideje. 32éves vagyok de azért nem vágyom gyerekre mert másnak is van! Söt azt gondolom sokkal több idöm van saját magamra! Föleg hogy most egyedül vagyok! Üzenem mindenkinek aki ,,magányos” 🙂 Ez nagyon jó idöszak a tudatos fejlödéshez! Üdv:Erika
az enyém működik
Nos akkor a házasságról????? Nem akarnék patetikus lenni, nagy szavakkal a saját házasságomat méltatni, de nekünk működik. (Csak őszintén remélni tudom, hogy a férjem is ezt mondaná.) Miért, mert nem akartuk megváltoztatni egymást, de képesek voltunk változni, amikor a mélypontok erőteljesen figyelmeztettek bennünket. Nagyon jó humorunk van mindkettőnknek és ez jól jön, ha a feszültség a tetőfokára hág. Néhány szám, 22 éve vagyunk házasok, három szuper gyerekünk van. és nem tudom elképzelni, hogy más férfit is így el tudjak fogadni. Szerintem egyedül unalmas, de úgyis jól érzem magam, ha eldöntöm.
22 év
És ez alatt a 22 év alatt volt-e félrelépésed?
És Neki?
Szerinted lehet-e Holtomiglan Holtodiglan Hűségben élni együtt egy életen át?
És ha nem, akkor az esetleges kilengéseket hogyan lehet betudni és tolerálni… a Másiknak és „jár-e”, „kell-e” Neked az unott megszokás helyett egy kis „változatosság” és „vérfrissítés” néha, hogy feldobd a hangulatodat?
Szokták azt mondani, hogy 12 (vagy több…) év házasság után már… unalmas a szex, a partner, stb… és kell egy kis változatosság (néha)…
Neked erről mi a véleményed?
És Te ezt hogyan éled meg a Házasságodban?
Fontos-e Szerinted a Házasság, az Összeházasodás egy jól működő Szerelmen és Szereteten alapuló kiegyensúlyozott párkapcsolatban?
És ha igen, mire jó? Miért „kell”? Mi a „haszna”?
Szeretettel várom a válaszaidat.
Csizike 😉
Ime
Ime a VALLATÓ tipus
Vallatás kontra Kérdezés.Ne keverjük össze a Szezont a Fazonnal.
Tévedsz.
Ez nem a VALLATÓ típus.
Ez itt nem VALLATÁS, hanem KÉRDEZÉS.
És ez ÉG és FÖLD.
Itt a Kérdések nem azért vannak feltéve, hogy a Másik szét legyen cincálva, az Önbizalmát elveszítse és a Porba Hulljon… „legyőzve”…
Mint ahogyan itt a Kötözködő Kritika is „hiányzik”…
Ez tehát nem erről szól…
Tévesen vontad le a következtetésedet.
Valamit félreértettél, azt hiszem…
Itt a KÉRDÉSEK azért vannak feltéve, hogy Őszintén válaszoljanak rá, Szívből, Azok, Akik AKARNAK…
És azért, hogy a Válaszaikat
1. Önmagukban megfogalmazzák és TUDATOSÍTSÁK Önmaguk Számára is
2. Köz-Kincsé tegyék…
Tehát ezek a KÉRDÉSEK Értük vannak és
Nem Ellenük…
Itt a KÉRDEZÉS Felépíteni és „Megvilágosítani” akarja Őket és nem Tönkrezúzni és Szétbombázni…
Itt a KÉRDEZÉS AD és NEM ELVESZ…
Ez a Különbség…
Remélem észreveszed és érzékeled.
Ne keverjük össze a Szezont a Fazonnal…
Oké?
Csizike 😉
Már ne is haragudj
Bocs, hogy beleszólok az évődésetekbe, de már nekem is feltűnt, hogy téged állandóan félreértenek és a kérdéseid időnként tényleg a vallatás kategóriába illenek. A minap is nekiestél valakinek – bocs már nem követem kinek – aki segiteni akart valakinek és lehurrogtad, hogy hogyan meri ezt tenni, amikor még nem „kész” addig pedig ne merje.
És akkor te mit csinálsz. Nap mint nap osztod az észt és kifejted, hogy a köz javát szolgálod. Miért? Te már „kész” vagy?
Vagy már megint félreértettek? Azért ennek is biztos van oka…..
Szeretlek.
Szeretlek.
A Dolgokat ÉRTENI (ÉREZNI) kell…
És nem megérteni,
vagy Félre Érte(tlenked)ni…
Ha kíváncsi vagy az Igazi Válaszomra… olvasd végig, amit erről a dologról írtam…
és rá fogsz jönni a Válaszaidra…
Mert Kristálytisztábbak, mint a Nap…
Én nem osztom az észt senkinek… mert az nekem sincs…
Írom, ami jön belőlem…
Reagálok…
Néha vannak Csendes jelenléttel átitatott Ihletett Pillanataim is írás közben…
Ami akkor jön… az jó lehet valamire…
Valakinek… 😉
De ha nem Te vagy ez a Valaki, az sem baj.
Ha Neked mond valamit amit abban az adott pillanatban érzek és gondolok és leírok… Neked szólt…
Ha nem… menj tovább, és ne törődj vele mit (nem) olvastál…
Aki Érti ÉRZI/ÉLI…
Aki nem… hát Istenem…
Nem vagyunk egyformák…
Na de milyen unalmas is lenne… 😉
Csizike 😉
Tudod
furcsa, hogy amit a vallató tipusnál leirsz az akkor mitől illik rá arra amit csinálsz. No nem az általános világmegváltó kérdéseidre gondolok, hanem amikor átmész személyesbe.
Hol van az átmenet a kérdezés és a vallatás – mint energialeszivási mód – között?
Valahol egyébként azt irtad, hogy amit tagadsz azt állítotd. Ez egy régi igazság!
Üdv!
Hédi
Csernus
Nyílván akkor dr. Csernus is egy VALLATÓ típus…
Ami részben akár lehet igaz is…
De egy valamit LÁTNI KELL!!!
KÉRDÉSEK NÉLKÜL NINCSENEK VÁLASZOK…
KÉRDÉSEK NÉLKÜL NINCS FELISMERÉS.
Tehát ezek a Kérdések olyan típusú Kérdések szándékaik szerint: amik Érted vannak…, amik Neked Segítenek… felismerni, Belátni és Beismerni dolgokat…
Megfogalmazni…
és
TUDATOSÍTANI…
Én, ha vallatlak, nem magamért vallatlak…
hanem MAGADÉRT.
Mert a Kérdéseimre a Választ Önmagadnak adod…
ha adod…
Csizike 😉
beszólok
Csernus egy drogos, agresszív, hímsoviniszta, lusta disznó.
Attól még a könyvei zseniálisak!! (Bár nekem csak A nő tetszett. A többi ismétlés)
Hú, most megkapom a tükör-effektust: Biztos ÉN vagyok drogos, agresszív, hímsoviniszta, lusta disznó.
Az agresszív és a lusta talán igaz…..(ha nagyon őszinte akarok lenni.)
Ági
Új-Beszólás, a Beszólás-Szabadságsa
Ez itt a Beszólás-Szabadsága… 😉
Olyannyira, hogy ha így haladunk és így folytatjuk tovább, lassan mondani kell Huszti Sanyinak, hogy módosítson a weblapon…
Hogy a Blogoknál, amikor nézem a saját blogjaimat, és kiírja egyiknél-másiknál új beérkezett hozzászólás esetén, hogy pl. „3 új hozzászólás érkezett”, akkor ezt változtassa át úgy, hogy a következő legyen olvasható:
3 új beszólás érkezett… ;-)))
Na de remélem, hogy Idővel eltűnnek majd ezek a kis egymás elleni Harcocskák és a helyüket átveszi a Mindent és Mindenkit átható és átÖLELŐ Szeretet és a Béke Boldogsága…
Szeretettel:
Csizike 😉
Ember ! ! ! Csízike ! ! !
Csernus is ” CSAK ” ember ! !
Járja a
Ember ! ! ! Csízike ! ! !
Csernus is ” CSAK ” ember ! !
Járja a földi köröket . Még nem tud följebb
lépni .
A földi adok kapok az ő játszótere.
Ennyi.
Névtelen úton levő (- álló)
Találkoztam Csernussal
Találkoztam Csernussal.
Nekem megmutatta önmagát…
és bemutatkozott…
És mondhatni: le is szerepelt…
Ha valaki, akkor Ő sem különb senkinél… mint akiket „kezel” és kioktat…
Mások egoját próbálja meg (elég sikeresen) szétzúzni…
holott lehet, hogy Nála Nagyobb Egoja nincs is senkinek…
Mindazonáltal tudom, hogy tud valamit…
És egy Nagy Tanító Mester.
Valami olyanra irányítja rá a Szemünket, amire csak kevesen:
HOGY TE VAGY A FELELŐS AZ ÉLETEDBEN MINDENÉRT.
ÉS EZT VÁLLALD FEL,
ÉS NE AKARJ KIBÚJNI ALÓLA…
MINDENFÉLE PÓT-CSELEKVÉSEKKEL ÉS HAZUGSÁGOKKAL…
ÉS MÉG EGYSZER A LÉNYEG, MERT EZ ANNYIRA LÉNYEG-ES:
TE VAGY A FELELŐS!
ÉS HA ELKEZDED VÁLLALNI MINDENÉRT:
ITT INDUL AZ ÉLETED…
ADDIG CSAK LÉTEZTÉL… DE NEM ÉLTÉL…
Csizike 😉
Hédinek
Kedves Hédi!
Úgy látom, hogy Te kóstolgatsz engem.
Tudod mit!:
Ne kopogtass! Nyiss be!
Észrevettem, hogy az utóbbi időben előszeretettel rajtam fened és élezed a nyelvedet… remélem már jó éles és kenyeret is lehet szelni vele.
Engem kritizálsz állandóan, minden egyes szavamba, és beírásomba belekötsz és kötekedsz velem.
Miközben talán elfelejted, hogy ha akarnám, én is minden egyes betűdbe beleköthetnék, és szétkritizálhatnám az összes írásodat…
De én ezt nem teszem, mert mi értelme lenne?
Itt nem ez a Lényeg.
Ez a Hatalmi-Drámás téma mellesleg nem ide tartozik (bár hány Házasságot megkeserít és tönkre tesz, és hány pont emiatt fut zátonyra és kerül a tönk szélére…), de ha már itt merült fel a tolladból, (mert ez itt most annyira fontos volt és kikívánkozott Belőled), akkor én is hadd reagáljak itt rá:
Eddig finom voltam és nőies… mert
1. nem akartam harcolni és nem akartalak megsérteni sem a keményebb és nyíl egyenes szavaimmal,
2. gondoltam a finom utalásaimból is észreveszed magadat, hogy talán ezt így nem kéne folytatni és veszed a lapot… de úgy tűnik mégsem…
Úgyhogy akkor most egy kicsit szókimondóbb és célirányosabb leszek, a puszta közérthetőség kedvéért:
(csak, hogy az is értse, aki esetleg nem akarja)
„Az Igazság (néha) fáj. De megszabadít.” Ha belátod és beismered. És akarsz változtatni rajta.
Tudod: ha keménynek és durvának kell lenni, tudok ám én is bunkó lenni, és beszólogatni, meg odamondogatni… mindenbe belekötni és szétalázni, szétkritizálni bárkit egy perc alatt…
De általában szerencsére nem szoktam élni ezzel az utolsó előtti fegyvertárral… csak ha nagyon muszáj… akkor szoktam keményen fellépni és bunkóra váltani, mert ez mindig csúnya dolgokat szül… (bár félreérthetetlenül egyértelmű és hatásos…)csak Te ezt még lehet, hogy nem ismerted fel és még nem érzed… és ezért próbálgatod ebben az irányban a szárnyaidat… a hajlamaidat kiélni…
Rossz lóra tettél…
Ez nem a Felhőtlen Repülés Légtere…
Szóval: gondolom, ha olyan okos vagy, akkor az sem kerülte el a figyelmedet a VALLATÓ típus leírásánál, hogy:
„Direkt keresi a Hibákat. Mások Hibáira és a Gyengeségeire utazik… hogy Ő ezzel Erősebbnek és Tökéletesebbnek tűnjön… Mindig mindent kritizál, soha semmi nem elég jó neki… Ez tipikusan az a típus, akinek „még a szar sem elég büdös.” Próbálja meggyengíteni a Másik Önbizalmát… hogy ha el tudja ezt érni az Félszeggé váljon… és ha a Másik fél tőle, a Haragjától és a Kritikájától, és megpróbál a kedvében járni (ami szinte lehetetlen) és kínosan ügyelni rá, hogy mindent a lehető legjobban csináljon… máris belement lelkileg az Alárendeltségi Játszmába… és máris tolja át a Vallatónak az Energiát… aki így Őt teljes mértékben uralja és „kihasználja”, leszívja energetikailag… A Negativitásával Uralkodik fölötte… Ilyen a legtöbb házsártos feleség és anyós… ;-)” akikről aztán az ilyen viccek szólnak, hogy „A legjobb anyós a porhanyós.”
És ez az itteni kis passzív-agresszív, hátulról mellbe stílusú partizánháborús ténykedéseid alapján egy az egyben Rád igaz… (bár Te nem kérdezel… csak kritizálsz, áskálódsz és kekeckedsz… de azt módszeresen…). Ez egy passzív aktív akna-munka… a Másik ellen…
És nem a Másikért…
De tudod:
„Aki másnak vermet ás, maga tekeri a kötélt a saját nyaka köré.”
Persze nem biztos amúgy, hogy Te az Életben tényleg VALLATÓ típus vagy… csak az itteni kis kritikus szurka-piszkálódásaid és belekötéseid, kötözködéseid alapján abszolút ül Rád ez a dolog…
Gondolkodj csak el rajta és vizsgáld meg Magadat ebből a szempontból!
Őszintén.
És sokat profitálhatsz belőle, ha erre most nyílik fel a Szemed és most tudatosodik Benned, és most esik le a Tantusz ott Benned… hogy hogy működsz és mit művelsz és hogy milyen kárt okozol… önmagadnak is…
Hiszen:
„Amilyen az Adjon Isten… olyan lesz a Fogadj Isten is”
Ha otthon és a munkahelyeden is ilyen vagy és így viselkedsz, alapból így működsz, akkor ezzel erőteljesen rongálod a Családodat és a Munkahelyi Légkörödet… és a stílusoddal igencsak kinyírod a közeledben élőket… és ez nem kevés utálatot vált ki belőlük, irántad…
Ez a stílus a Boldogságot sohasem fogja elhozni Neked… tehát alapjaiban önsorsrontó, önpusztító mentalitás és viselkedési stílus… Többet árt, mint használ…
Mert akit a közvetlen közelében is mindenki utál és inkább elkerül messzire… (mert állandóan kekeckedik és mindenbe beleköt) az hogy élhetne boldogan és harmóniában, mikor a boldogsággal és a harmóniával még csak köszönőviszonyban sincs…
Ha szembejönnének vele az utcán, akkor is elmenne mellettük, mert fel sem ismerné Őket…
Visszatérve: szóval talán Neked nem is kell olyan messzire menni azzal a VALLATÓ típussal kapcsolatban… Talán közelebb is találhatsz egy ilyen típust, mint gondolnád…
A kérdés az, hogy:
Magadra ismersz-e?
Mellesleg: „Ahogy bent, úgy kint.”
Úgyhogy ha kívül, másokban állandóan a hibákat akarok megkeresni, meglátni és megtalálni, és még a kákán is a csomót keresed… akkor valószínűleg
1. meg is találod… mert „Aki keres, az talál.”
2. magadban kéne a problémát megtalálnod és felismerned… és bevállalnod… és nem kifelé vetíteni, és bemocskolni mindent és mindenkit a saját esetleges magatehetetlenséged miatt…
Az Élet Tükör.
A Szent állítólag mindenkit Szentnek lát…
A Hibás Hibásnak?
A Bűnös Bűnösnek?
Ha Másban Hibát akarsz látni… esetleg lehet, hogy magadban nem tudsz megbékélni valamivel?
Magadban nem tetszik valami?
Magadban nem tudsz elfogadni valamit?
Magadnak nem tudsz elnézni és megbocsájtani valamit?
És okvetlen kell, hogy legyen valaki hibás és bűnös a közvetlen közeledbe, akire kivetítheted a negativitásodat, amit elfojtasz, ahelyett, hogy tudatosítanád magadban és megélnéd, utat engednél neki, hogy LEGYEN?
Sőt: lehet, hogy még csak szembesülni sem akarsz és vagy hajlandó vele… inkább hárítod…?
Lehet, hogy érdemes lenne benézni a Szőnyeged alá… és Mélyen magadba látni… és Rendet tenni odabent?!
„Más faszával könnyű a csalánt verni.” szokta mondogatni Édesapám.
Ez az Ő egyik Nagy Mondása… És milyen Igaz… 😉
Mint a „Nehogy már a szar húzza le a wc-t!”
Mást baszogatni, hibáztatni és kritizálni mindig sokkal könnyebb és egyszerűbb dolog, mint önmagunkba nézni és személyesen felvállalni a Felelőséget, azért ha valami gáz van.
Feltűnt, hogy velem kapcsolatban az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden írásod és hozzászólásod/reakciód egy negatív fricska a Részedről…
Ott próbálsz meg alám vágni, illetve rám pirítani, ahol csak tudsz…
Egyetlen ziccerhelyzetet sem hagynál ki…
Pedig ahogy már írtam fentebb: Neked is minden egyes BETŰDBE is bele lehetne kötni… ha valaki ezt akarná, erre utazna, ezt élvezné, és erre lenne „szakosodva” és kihegyezve…
A Hozzászólásaid az éppen aktuális témához való ÉRDEMI hozzászólások helyett már szinte csak kizárólagosan az ellenem irányuló kritikákra korlátozódnak.
Tudom, hogy egyszer „megkritizáltalak”/”beszóltam” Neked… és ez akkor és ott rosszul eshetett.
Ezért ezúton is ELNÉZÉST KÉREK TŐLED. Ne haragudj rám. Nem úgy gondoltam. Nem akartalak megbántani. 😉
Te ezt akkor és ott valószínűleg nagyon rossz néven vetted tőlem.. és talán még mind a mai napig sem bocsájtottad meg nekem és inkább cipeled ezt a sértődöttségedet… és így próbálsz meg „törleszteni”, „bosszút állni” és „nagy lenni”… hogy mindenbe belekötsz és kritizálsz, csipkelődsz, szurka-piszkálódsz és beszólogatsz…, próbálsz égetni és lejáratni a Többiek előtt… pedig hidd el ezt nem kell… ez nekem is tökéletesen megy… 😉
Szerintem ezzel a kis parttalan Szó-Párbaj és Macska-Egér-Harc sorozattal ideje lenne FELHAGYNIi végre…
Nem gondolod?
Persze, ha Neked ez jó így… én semmi jónak nem vagyok az elrontója…
Ha élvezed…
Mellesleg lehet, hogy a sok kérdés miatt a 4 csoportból a Vallató illik rám szerinted a legjobban (Enneagramm szempontjából ez a Kérdező)… de ennél jóval jellemzőbb rám egy másik csoport…
de ha Te ilyen nagy szakértője vagy a témának, akkor már biztosan kitaláltad, hogy melyik ez a típus… ezért nem árulom el…
Te mindazonáltal szerintem inkább foglalkozz SAJÁT MAGADDAL és a SAJÁT DOLGODDAL!!!
Hogy Te melyik csoportba tartozol… meg ilyenek…
Annak nagyobb hasznát veszed…
Minden kakas sepregessen a saját szemétdombján…
És először ott találja meg a Saját Gyémánt-Félkrajcárját…
Mindenki sepregessen össze először a Saját Háza előtt… és ha ott már Rendbe tett mindent, akkor nézzen oldalra és csak és kizárólag akkor foglalkozzon a Másikkal… és akkor üsse bele az orrát a másik seggébe…
Persze akkor senki sem venné a Story Magazint és nem néznék a Barátok Köztet sem…
és akkor egy pár embernek máson kellene meggazdagodnia, nem a mások szennyén… és nem az Egyesek mások szennye iránt érzett leküzdhetetlen csillapíthatatlan étvágyán, és csócsálhatási vágyán és ingerenciáján…
Természetesen lehet Véleményed rólam… hiszen jogod van hozzá…
És ez lehet akár negatív és elmarasztaló is…
Hiszen nem kell, hogy mindenki szeressen…
Ehhez is jogod van…
És ennek akár hangot is adhatsz lépten-nyomon… (ehhez is jogod van)…
De talán most már fel kéne hagyni ezzel a játszmázással…
Nem gondolod?
És mivel ez egy Önismereti oldal: ha van kedved: vizsgáld meg, hogy az Életedben kivel Játszmázol még hasonlóképpen: Kinek és mit, mióta nem tudsz/akarsz és vagy hajlandó/képes megbocsájtani és miért (nem)?
Kit, miért szívatsz, kritizálsz, bántasz és „gyilkolsz”?
Mi hasznod van Neked ebből a „Sértettségből”?
Miért jó ez Neked, hogy foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá? Mit profitálsz belőle?
Miért szekálod állandóan a Másikat (esetleg a családtagjaidat, rokonaidat, kollégáidat, stb.) és próbálsz meg ott rúgni a Másikba, ahol csak tudsz, a háta mögött?
És ez a magatartás és hozzáállás milyen hatással van az Életedre és a (pár)kapcsolataidra?
Tudod: a színházban a kritikusok is csak ahhoz értenek, hogy aki kitalál, megalkot, megcsinál, létrehoz, MEGCSINÁL és megteremt valamit, azt a sötétből gátlástalanul kritizálják és szétszekálják… mint a hiénák és a dögkeselyűk… széttépik.
Mert azt a legkönnyebb és a legegyszerűbb…
Más faszával verni a csalánt…
(Az nem fáj… legalábbis nem nekik.)
De érdekes módon létrehozni, megalkotni és betanulni még egyetlen egy kritikus sem tudott és akart soha semmit…
Mert LUSTÁK és TEHETségteLENEK.
Hát nem furcsa?
Vajon miért?
Mert az már melós…
Azért már TENNI és DOLGOZNI is kell…
Abba bele kell fektetni egy CSOMÓ MUNKÁT.
És az még akár FÁRASZTÓ is lehet…
És lehet, hogy kiderülne, hogy Ő sem tud jobbat, szebbet alkotni, felmutatni és letenni az asztalra…
És fennáll a veszélye annak… hogy egy hasonlóan jó szándékú és éles nyelvű kritikus, majd a nyelve hegyére veszi… és szétaprítja…
Szétalázza…
Számomra ez a harc-modor kevésbe stílusos és szimpatikus…
Ez nem a fair-play kategória.
Ez inkább a hiénáké és az orv-vadászoké, és nem az oroszlánoké.
És még egyszer újra, csak hogy tudatosodjon:
A sok kérdést én általában
1. Őszinte kíváncsiságból szoktam feltenni és nem azért, hogy megrendítsem a Másik Önbizalmát…
Ez nem elszámoltatás és ellentmondást nem tűrő faggatás/vallatás, hanem Szeretet-Teljes Kérdés-Sor…
2. Azért szoktam feltenni Kérdéseket sokszor csak mintegy költői kérdés jelleggel) hogy ÖNMAGADNAK VÁLASZOLJ… hogy Önmagadban TUDATOSODJON Valami… hogy EGYSZER VÉGRE MÁR AZ ÉLETEDBEN GONDOLKODJ EL A FELTETT KÉRDÉSEN, LÉGY ŐSZINTE ÖNMAGADHOZ… és VÁLASZOLJ…
HALLD MEG A SZÍVED SZAVÁT, a BELSŐ HANGOD VÁLASZÁT…
És hogy mit kezdjél ezzel a Válasszal?
Amit Akarsz…
Hisz ez a Tiéd.
Azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
Hisz Neked Szól.
Rólad.
Érted.
Ha érted…
A Cél: hogy ÖNMAGADNAK VÁLASZOLJ.
hogy ÖNMAGHADHOZ LEGYÉL HŰ és ŐSZINTE.
Hiszen itt a Te Saját Szempontodból
CSAK TE VAGY FONTOS
egyedül
és senki más.
A legtöbb ember ugyanis ebben a Mókuskerék-Hajszában még egy pillanatra sem lassít, vagy áll meg és saját magától sem kérdez meg alapvető fontosságú dolgokat, éveken vagy évtizedeken át… csak rohan… rohan mint a Fél-Őrült (aki a Saját Őrületétől Fél) és korbácsolja, hajszolja, kergeti bele önmagát még jobban a Hülyeségbe és a Zsákutcák Útvesztőjébe…
Ezért kellene Neked is szerintem inkább ÖNMAGADDAL foglalkozni most egy kicsit, és nem Másokat kritizálni-szekírozni…
És nem a Kákán keresni és megtalálni a Csomókat…
Az talán nagyobb hasznodra lesz…
(Az ilyen kritizálós, szívatgatós, Kákán is a csomót keresős és találós embereknek egyébként kifejezetten testhezállók az ellenőri melók… pl. APEH (az Pech), ÁNTSZ, BKV-ellenőr, parkolóőr, stb… ahol minden hibát és tévedést észrevehet, kisarkíthat, mindenkit porig alázhat, mindenkinek betarthat, mindenkit szétszivathat és megbüntethet… ahol kiélheti a kéjes SZADISTA vágyait és szenvedélyét…
Ez tipikusan a Legutolsó Senkiknek való, akik kapnak egy Kis Hatalmat… és megélhetik a Saját Nagyságukat… vagyis az Ego Fightereknek… lásd: A kísérlet című film… De az ilyeneket MINDENKI UTÁLJA. Mert Ők nem élnek a hatalmukkal… hanem VISSZAÉLNEK VELE…
Aztán egyszer csak az ilyen kis Szemétkedő Szemétláda is Emberére akad… és valaki őt is kőkeményen beszívatja és szétalázza… mert amikor a f.sz másik oldalán van, akkor Ő is ugyanolyan kis Kiszolgáltatott Pont… egy Utolsó Senki… egy kis Pondró… és mint tudjuk, mindenkinél van Nagyobb és Erősebb… és minden kutyára jön teherautó…
„Zsák a Foltját.”
Itt most a Te Zsákod megtalálta az Én Foltomat…
Szóval: Egymásra Találtunk…
Csak van közöttünk valami kapocs… mert nincsenek Véletlenek…
Sosem tévedhet a Vonzás-Törvénye…
A Villám nem csap be csak úgy valahová véletlenül…
Annak mindig oka van és értelme…
Úgyhogy: köszönöm szépen a Villámaidat…
Lehet, hogy pont erre a válaszra volt szükséged, hogy felismerjél fontosat, ami a további életedben SEGÍTHET?
Én is vizsgálom, hogy „Miért épp Alaszka?”
Felőlem egyébként ezt a kritizálós, beszólogatós, szekírozós stílust a jövőben is folytathatod és megélheted… (míg meg nem elégeled). Nekem mindegy… Én már nem foglalkozok vele…
Engem már nem érdekel.
Mindezt csak azért írtam le ide… hogy tudd: észrevettem a ténykedésedet… és tudatosult bennem, hogy nagyon a Bögyödben vagyok.
Jobb lenne inkább a Szívedben…
De tudom, hogy akit gyűlölünk, azt szeretjük, tiszteljük, becsüljük és el is ismerjük valahol.
Csak még magunk előtt sem vállaljuk fel, magunk számára is tagadjuk…
Ezt mindet nem azért írtam le, hogy megsértődj.
Hanem azért, hogy FELÉBREDJ.
Hogy a TUDATÁRA ÉBREDJ ANNAK, HOGY MIT CSINÁLSZ valójában, ha magadtól nem vetted volna még észre és elkerülte volna a figyelmedet esetleg…
Hogy vedd észre a Saját Játszmázgatásaidat.
És lásd meg, hogy MIÉRT CSINÁLOD?
Mi szükséged van rá?
És mit kompenzálsz vele?
Ez RÓLAD SZÓL.
Neked.
Figyeld meg! és
Vedd észre benne, mögötte Önmagadat.
Szavaim A Benned Élő Léleknek és Istennek íródtak és születtek.
Szeretettel és Tisztelettel ölel:
Csizike 😉
Megérte!
Nagyon sok örömet okoztál a válaszoddal. Jókat derültem rajta. Most már tudom, hogy ki van a megannyi – mástól származó – sziporkázó, „szeretetteljes” kérdés mögött. Pont erre voltam kiváncsi!
Üdv!
Hédi
És azt tudod-e már?
Oké.
Gondoltam, hogy visszadobod a Labdát, nem tudod magadnál tartani…
És azt tudod-e már, hogy a Te Kérdéseid és Válaszaid mögött Ki van? Ki rejtőzik?
Mert a Te Számodra:
Az a Lényeg (a Lélek).
Csizike 😉
Labda
Nem az a fontos, hogy tudom e, hanem hogy élem e!
Az Utolsó Labdám ebben a Passzolgatásban
Az ebben az esetben Egy és Ugyanaz: Elválaszthatatlan.
Mert ha Te egyszer Megtapasztalod (vagy már meg is tapasztaltad talán) azt Aki Igazából Vagy… azt nem tudod nem ÉLNI.
Az az ÉL-mény megváltoztatja az Egész Életedet.
A Gondolataidat, Érzéseidet és Cselekedeteidet.
Az után már semmi nem marad ugyanaz…
Illetve kívül minden ugyanaz marad(hat)… de másképp tapasztalod az Életet.
Csizike 😉
Keveredés
Bocs azt hittem te már megtapasztaltad….
🙂
Remélem, ezt nem folytatjátok tovább!
Inkább csináljatok valami
Remélem, ezt nem folytatjátok tovább!
Inkább csináljatok valami hasznosat! (például dolgozzatok, vagy meditáljatok a saját természeteteken)
Mondom sokat kérdezel 🙂
Mikor az ember megérik az igaz párkapcsolatra, már teljes felelősséggel bír.
Ha kedvese, párja, szerelme, fontos számára, felelősséggel dönt a kapcsolatukról.
Tudja akit választott, neki az a legjobb.
Már nem érdekli a vadászat.
néhány gondolat a házasságról…
Az én tapasztalatom, hogy a házasságban a nő csak veszít!!! Állítom ezt 15 év házasság, és barátnőim életének ismerete alapján.
Persze nem bántam meg, hiszen két csodálatos gyermekkel lettünk megáldva, amit házasság nélkül nem biztos hogy bevállaltam volna. Régimódi voltam, gyereket csak házasságban tudtam elképzelni.
Jó, hogy mostmár nem ciki házasságon kívül szülni! A lányaimat már arra fogom bíztatni, hogy soha ne tegyék az életüket egy férfi kezébe, legyenek önállóak.
A házasságban a nő a stabilitást, biztonságot keresi, amit egy férfi adhat meg– hittem ezt 15 éve, mivel tudatlan voltam (most se tudok sokat, csak tapasztalataim vannak).
Sajnos a házasság, család, gyereknevelés, munka stb közben elvesztettem „magamat”. Azt, aki 20 évesen voltam! Mindenre időt kellett szakítanom, csak magamra nem maradt semmi. Ez pedig előbb-utóbb megbosszulja magát.
40 körül az ember visszanéz, mit tett le addig az asztalra. És vagy megelégedik, megdicséri magát, vagy kétségbeesik. Velem az utóbbi történt. Persze nem csupán a férjem a hibás, én voltam az, aki „áldozat” akart lenni, feladtam mindent, hogy a családnak, gyerekeimnek éljek. Azt hittem, hogy család, ház, kocsi, munka az élet. Most meg keresgélek, mi a fene hiányzik mégis, és hogy mit is szerettem csinálni fiatalon, mi volt a hobbim, a célom, hogyan akartam megváltani a világot. Mert rémlik, hogy voltak ilyen irányú terveim….
De mi így nevelkedtünk: a nőnek össze kell tartani a családot, otthon a helye stb. Hülyeség, ne hagyjátok magatokat lányok! A családért minden benne élő felelős, nem csak az anya dolga azt „a hátán cipelni”.
Csak akkor szabad házasodni, ha valóban egymásnak vagytok teremtve. Ha el tudjátok fogadni egymást, és nem kell kompromisszumokat kötnötök, ha nem kell magatokat feladni a kapcsolatban.
Ez nehéz, hiszen tombolnak a hormonok, és az ember meg van győződve róla, hogy szerelmes, pedig dehogy. Ilyenkor a józanság kizárt. Ezért célszerű az idősebbek, tapasztaltak véleményét megfontolni, akik kívülről látják a kapcsolatot. A szülők, barátok sokat tudnak segíteni!
Ráadásul akkor kötünk házasságot, amikor a legboldogabbak vagyunk: szóval a helyzet csak rosszabb lesz.
(Hú, de pesszimista lettem!)
Na, lényeg: lányok, legyetek résen!!! És ha már házasodtok, később legyen erőtök elválni!
Házasságban, együttélésben, szingliként, mingliként(de idétlen szó!),bárhogy is:az ember EGYEDÜL megy az úton.
Persze meg lehet osztani sokmindent azzal, aki éjjelente mellettünk szuszog, de akkor is, mindig : EGYEDÜL vagyunk.
BÁgi
u.i: bocs a fiúktól, de mivel nőként élek/éltem egy házasságban, ezt a szempontot tudom képviselni
Egyedül is jó!
Teljesen igazat adok!! Bár vannak férfiak is akik megbánják hogy ezt az ;életformát” választották ! Lehet hogy ez nem nemi kérdés? Bár én nem voltam még férjnél de manapság semmi nem korlátozza hogy az emberek csak ugy együttéljenek. Tudom hogy élettársi kapcsolatban is jöhetnek azok a problémák amik a házasság vele járói, söt innen is nehéz kitörni. De nem tudjuk mindentöl megvédeni magunkat és nem is kell! Csak fel kell ismerni hogy mi a saját sorsunk nem kell és nem is tudunk mindig mindenkinek megfelelni! Èn is hátam mögött tudok egy olyan kapcsolatot ahol én voltam az elnyomott, de volt bátorságom hogy változtassak! Rájöttem hogy sokkal többet érek annál hogy ugy éljek amit egy másik ember jónak lát. Nincs gyerekem mert felismertem hogy nem minden nö feladata a gyerekszülés,ami változhat ha itt az ideje. 32éves vagyok de azért nem vágyom gyerekre mert másnak is van! Söt azt gondolom sokkal több idöm van saját magamra! Föleg hogy most egyedül vagyok! Üzenem mindenkinek aki ,,magányos” 🙂 Ez nagyon jó idöszak a tudatos fejlödéshez! Üdv:Erika
az enyém működik
Nos akkor a házasságról????? Nem akarnék patetikus lenni, nagy szavakkal a saját házasságomat méltatni, de nekünk működik. (Csak őszintén remélni tudom, hogy a férjem is ezt mondaná.) Miért, mert nem akartuk megváltoztatni egymást, de képesek voltunk változni, amikor a mélypontok erőteljesen figyelmeztettek bennünket. Nagyon jó humorunk van mindkettőnknek és ez jól jön, ha a feszültség a tetőfokára hág. Néhány szám, 22 éve vagyunk házasok, három szuper gyerekünk van. és nem tudom elképzelni, hogy más férfit is így el tudjak fogadni. Szerintem egyedül unalmas, de úgyis jól érzem magam, ha eldöntöm.
22 év
És ez alatt a 22 év alatt volt-e félrelépésed?
És Neki?
Szerinted lehet-e Holtomiglan Holtodiglan Hűségben élni együtt egy életen át?
És ha nem, akkor az esetleges kilengéseket hogyan lehet betudni és tolerálni… a Másiknak és „jár-e”, „kell-e” Neked az unott megszokás helyett egy kis „változatosság” és „vérfrissítés” néha, hogy feldobd a hangulatodat?
Szokták azt mondani, hogy 12 (vagy több…) év házasság után már… unalmas a szex, a partner, stb… és kell egy kis változatosság (néha)…
Neked erről mi a véleményed?
És Te ezt hogyan éled meg a Házasságodban?
Fontos-e Szerinted a Házasság, az Összeházasodás egy jól működő Szerelmen és Szereteten alapuló kiegyensúlyozott párkapcsolatban?
És ha igen, mire jó? Miért „kell”? Mi a „haszna”?
Szeretettel várom a válaszaidat.
Csizike 😉
Ime
Ime a VALLATÓ tipus
Vallatás kontra Kérdezés.Ne keverjük össze a Szezont a Fazonnal.
Tévedsz.
Ez nem a VALLATÓ típus.
Ez itt nem VALLATÁS, hanem KÉRDEZÉS.
És ez ÉG és FÖLD.
Itt a Kérdések nem azért vannak feltéve, hogy a Másik szét legyen cincálva, az Önbizalmát elveszítse és a Porba Hulljon… „legyőzve”…
Mint ahogyan itt a Kötözködő Kritika is „hiányzik”…
Ez tehát nem erről szól…
Tévesen vontad le a következtetésedet.
Valamit félreértettél, azt hiszem…
Itt a KÉRDÉSEK azért vannak feltéve, hogy Őszintén válaszoljanak rá, Szívből, Azok, Akik AKARNAK…
És azért, hogy a Válaszaikat
1. Önmagukban megfogalmazzák és TUDATOSÍTSÁK Önmaguk Számára is
2. Köz-Kincsé tegyék…
Tehát ezek a KÉRDÉSEK Értük vannak és
Nem Ellenük…
Itt a KÉRDEZÉS Felépíteni és „Megvilágosítani” akarja Őket és nem Tönkrezúzni és Szétbombázni…
Itt a KÉRDEZÉS AD és NEM ELVESZ…
Ez a Különbség…
Remélem észreveszed és érzékeled.
Ne keverjük össze a Szezont a Fazonnal…
Oké?
Csizike 😉
Már ne is haragudj
Bocs, hogy beleszólok az évődésetekbe, de már nekem is feltűnt, hogy téged állandóan félreértenek és a kérdéseid időnként tényleg a vallatás kategóriába illenek. A minap is nekiestél valakinek – bocs már nem követem kinek – aki segiteni akart valakinek és lehurrogtad, hogy hogyan meri ezt tenni, amikor még nem „kész” addig pedig ne merje.
És akkor te mit csinálsz. Nap mint nap osztod az észt és kifejted, hogy a köz javát szolgálod. Miért? Te már „kész” vagy?
Vagy már megint félreértettek? Azért ennek is biztos van oka…..
Szeretlek.
Szeretlek.
A Dolgokat ÉRTENI (ÉREZNI) kell…
És nem megérteni,
vagy Félre Érte(tlenked)ni…
Ha kíváncsi vagy az Igazi Válaszomra… olvasd végig, amit erről a dologról írtam…
és rá fogsz jönni a Válaszaidra…
Mert Kristálytisztábbak, mint a Nap…
Én nem osztom az észt senkinek… mert az nekem sincs…
Írom, ami jön belőlem…
Reagálok…
Néha vannak Csendes jelenléttel átitatott Ihletett Pillanataim is írás közben…
Ami akkor jön… az jó lehet valamire…
Valakinek… 😉
De ha nem Te vagy ez a Valaki, az sem baj.
Ha Neked mond valamit amit abban az adott pillanatban érzek és gondolok és leírok… Neked szólt…
Ha nem… menj tovább, és ne törődj vele mit (nem) olvastál…
Aki Érti ÉRZI/ÉLI…
Aki nem… hát Istenem…
Nem vagyunk egyformák…
Na de milyen unalmas is lenne… 😉
Csizike 😉
Tudod
furcsa, hogy amit a vallató tipusnál leirsz az akkor mitől illik rá arra amit csinálsz. No nem az általános világmegváltó kérdéseidre gondolok, hanem amikor átmész személyesbe.
Hol van az átmenet a kérdezés és a vallatás – mint energialeszivási mód – között?
Valahol egyébként azt irtad, hogy amit tagadsz azt állítotd. Ez egy régi igazság!
Üdv!
Hédi
Csernus
Nyílván akkor dr. Csernus is egy VALLATÓ típus…
Ami részben akár lehet igaz is…
De egy valamit LÁTNI KELL!!!
KÉRDÉSEK NÉLKÜL NINCSENEK VÁLASZOK…
KÉRDÉSEK NÉLKÜL NINCS FELISMERÉS.
Tehát ezek a Kérdések olyan típusú Kérdések szándékaik szerint: amik Érted vannak…, amik Neked Segítenek… felismerni, Belátni és Beismerni dolgokat…
Megfogalmazni…
és
TUDATOSÍTANI…
Én, ha vallatlak, nem magamért vallatlak…
hanem MAGADÉRT.
Mert a Kérdéseimre a Választ Önmagadnak adod…
ha adod…
Csizike 😉
beszólok
Csernus egy drogos, agresszív, hímsoviniszta, lusta disznó.
Attól még a könyvei zseniálisak!! (Bár nekem csak A nő tetszett. A többi ismétlés)
Hú, most megkapom a tükör-effektust: Biztos ÉN vagyok drogos, agresszív, hímsoviniszta, lusta disznó.
Az agresszív és a lusta talán igaz…..(ha nagyon őszinte akarok lenni.)
Ági
Új-Beszólás, a Beszólás-Szabadságsa
Ez itt a Beszólás-Szabadsága… 😉
Olyannyira, hogy ha így haladunk és így folytatjuk tovább, lassan mondani kell Huszti Sanyinak, hogy módosítson a weblapon…
Hogy a Blogoknál, amikor nézem a saját blogjaimat, és kiírja egyiknél-másiknál új beérkezett hozzászólás esetén, hogy pl. „3 új hozzászólás érkezett”, akkor ezt változtassa át úgy, hogy a következő legyen olvasható:
3 új beszólás érkezett… ;-)))
Na de remélem, hogy Idővel eltűnnek majd ezek a kis egymás elleni Harcocskák és a helyüket átveszi a Mindent és Mindenkit átható és átÖLELŐ Szeretet és a Béke Boldogsága…
Szeretettel:
Csizike 😉
Ember ! ! ! Csízike ! ! !
Csernus is ” CSAK ” ember ! !
Járja a
Ember ! ! ! Csízike ! ! !
Csernus is ” CSAK ” ember ! !
Járja a földi köröket . Még nem tud följebb
lépni .
A földi adok kapok az ő játszótere.
Ennyi.
Névtelen úton levő (- álló)
Találkoztam Csernussal
Találkoztam Csernussal.
Nekem megmutatta önmagát…
és bemutatkozott…
És mondhatni: le is szerepelt…
Ha valaki, akkor Ő sem különb senkinél… mint akiket „kezel” és kioktat…
Mások egoját próbálja meg (elég sikeresen) szétzúzni…
holott lehet, hogy Nála Nagyobb Egoja nincs is senkinek…
Mindazonáltal tudom, hogy tud valamit…
És egy Nagy Tanító Mester.
Valami olyanra irányítja rá a Szemünket, amire csak kevesen:
HOGY TE VAGY A FELELŐS AZ ÉLETEDBEN MINDENÉRT.
ÉS EZT VÁLLALD FEL,
ÉS NE AKARJ KIBÚJNI ALÓLA…
MINDENFÉLE PÓT-CSELEKVÉSEKKEL ÉS HAZUGSÁGOKKAL…
ÉS MÉG EGYSZER A LÉNYEG, MERT EZ ANNYIRA LÉNYEG-ES:
TE VAGY A FELELŐS!
ÉS HA ELKEZDED VÁLLALNI MINDENÉRT:
ITT INDUL AZ ÉLETED…
ADDIG CSAK LÉTEZTÉL… DE NEM ÉLTÉL…
Csizike 😉
Hédinek
Kedves Hédi!
Úgy látom, hogy Te kóstolgatsz engem.
Tudod mit!:
Ne kopogtass! Nyiss be!
Észrevettem, hogy az utóbbi időben előszeretettel rajtam fened és élezed a nyelvedet… remélem már jó éles és kenyeret is lehet szelni vele.
Engem kritizálsz állandóan, minden egyes szavamba, és beírásomba belekötsz és kötekedsz velem.
Miközben talán elfelejted, hogy ha akarnám, én is minden egyes betűdbe beleköthetnék, és szétkritizálhatnám az összes írásodat…
De én ezt nem teszem, mert mi értelme lenne?
Itt nem ez a Lényeg.
Ez a Hatalmi-Drámás téma mellesleg nem ide tartozik (bár hány Házasságot megkeserít és tönkre tesz, és hány pont emiatt fut zátonyra és kerül a tönk szélére…), de ha már itt merült fel a tolladból, (mert ez itt most annyira fontos volt és kikívánkozott Belőled), akkor én is hadd reagáljak itt rá:
Eddig finom voltam és nőies… mert
1. nem akartam harcolni és nem akartalak megsérteni sem a keményebb és nyíl egyenes szavaimmal,
2. gondoltam a finom utalásaimból is észreveszed magadat, hogy talán ezt így nem kéne folytatni és veszed a lapot… de úgy tűnik mégsem…
Úgyhogy akkor most egy kicsit szókimondóbb és célirányosabb leszek, a puszta közérthetőség kedvéért:
(csak, hogy az is értse, aki esetleg nem akarja)
„Az Igazság (néha) fáj. De megszabadít.” Ha belátod és beismered. És akarsz változtatni rajta.
Tudod: ha keménynek és durvának kell lenni, tudok ám én is bunkó lenni, és beszólogatni, meg odamondogatni… mindenbe belekötni és szétalázni, szétkritizálni bárkit egy perc alatt…
De általában szerencsére nem szoktam élni ezzel az utolsó előtti fegyvertárral… csak ha nagyon muszáj… akkor szoktam keményen fellépni és bunkóra váltani, mert ez mindig csúnya dolgokat szül… (bár félreérthetetlenül egyértelmű és hatásos…)csak Te ezt még lehet, hogy nem ismerted fel és még nem érzed… és ezért próbálgatod ebben az irányban a szárnyaidat… a hajlamaidat kiélni…
Rossz lóra tettél…
Ez nem a Felhőtlen Repülés Légtere…
Szóval: gondolom, ha olyan okos vagy, akkor az sem kerülte el a figyelmedet a VALLATÓ típus leírásánál, hogy:
„Direkt keresi a Hibákat. Mások Hibáira és a Gyengeségeire utazik… hogy Ő ezzel Erősebbnek és Tökéletesebbnek tűnjön… Mindig mindent kritizál, soha semmi nem elég jó neki… Ez tipikusan az a típus, akinek „még a szar sem elég büdös.” Próbálja meggyengíteni a Másik Önbizalmát… hogy ha el tudja ezt érni az Félszeggé váljon… és ha a Másik fél tőle, a Haragjától és a Kritikájától, és megpróbál a kedvében járni (ami szinte lehetetlen) és kínosan ügyelni rá, hogy mindent a lehető legjobban csináljon… máris belement lelkileg az Alárendeltségi Játszmába… és máris tolja át a Vallatónak az Energiát… aki így Őt teljes mértékben uralja és „kihasználja”, leszívja energetikailag… A Negativitásával Uralkodik fölötte… Ilyen a legtöbb házsártos feleség és anyós… ;-)” akikről aztán az ilyen viccek szólnak, hogy „A legjobb anyós a porhanyós.”
És ez az itteni kis passzív-agresszív, hátulról mellbe stílusú partizánháborús ténykedéseid alapján egy az egyben Rád igaz… (bár Te nem kérdezel… csak kritizálsz, áskálódsz és kekeckedsz… de azt módszeresen…). Ez egy passzív aktív akna-munka… a Másik ellen…
És nem a Másikért…
De tudod:
„Aki másnak vermet ás, maga tekeri a kötélt a saját nyaka köré.”
Persze nem biztos amúgy, hogy Te az Életben tényleg VALLATÓ típus vagy… csak az itteni kis kritikus szurka-piszkálódásaid és belekötéseid, kötözködéseid alapján abszolút ül Rád ez a dolog…
Gondolkodj csak el rajta és vizsgáld meg Magadat ebből a szempontból!
Őszintén.
És sokat profitálhatsz belőle, ha erre most nyílik fel a Szemed és most tudatosodik Benned, és most esik le a Tantusz ott Benned… hogy hogy működsz és mit művelsz és hogy milyen kárt okozol… önmagadnak is…
Hiszen:
„Amilyen az Adjon Isten… olyan lesz a Fogadj Isten is”
Ha otthon és a munkahelyeden is ilyen vagy és így viselkedsz, alapból így működsz, akkor ezzel erőteljesen rongálod a Családodat és a Munkahelyi Légkörödet… és a stílusoddal igencsak kinyírod a közeledben élőket… és ez nem kevés utálatot vált ki belőlük, irántad…
Ez a stílus a Boldogságot sohasem fogja elhozni Neked… tehát alapjaiban önsorsrontó, önpusztító mentalitás és viselkedési stílus… Többet árt, mint használ…
Mert akit a közvetlen közelében is mindenki utál és inkább elkerül messzire… (mert állandóan kekeckedik és mindenbe beleköt) az hogy élhetne boldogan és harmóniában, mikor a boldogsággal és a harmóniával még csak köszönőviszonyban sincs…
Ha szembejönnének vele az utcán, akkor is elmenne mellettük, mert fel sem ismerné Őket…
Visszatérve: szóval talán Neked nem is kell olyan messzire menni azzal a VALLATÓ típussal kapcsolatban… Talán közelebb is találhatsz egy ilyen típust, mint gondolnád…
A kérdés az, hogy:
Magadra ismersz-e?
Mellesleg: „Ahogy bent, úgy kint.”
Úgyhogy ha kívül, másokban állandóan a hibákat akarok megkeresni, meglátni és megtalálni, és még a kákán is a csomót keresed… akkor valószínűleg
1. meg is találod… mert „Aki keres, az talál.”
2. magadban kéne a problémát megtalálnod és felismerned… és bevállalnod… és nem kifelé vetíteni, és bemocskolni mindent és mindenkit a saját esetleges magatehetetlenséged miatt…
Az Élet Tükör.
A Szent állítólag mindenkit Szentnek lát…
A Hibás Hibásnak?
A Bűnös Bűnösnek?
Ha Másban Hibát akarsz látni… esetleg lehet, hogy magadban nem tudsz megbékélni valamivel?
Magadban nem tetszik valami?
Magadban nem tudsz elfogadni valamit?
Magadnak nem tudsz elnézni és megbocsájtani valamit?
És okvetlen kell, hogy legyen valaki hibás és bűnös a közvetlen közeledbe, akire kivetítheted a negativitásodat, amit elfojtasz, ahelyett, hogy tudatosítanád magadban és megélnéd, utat engednél neki, hogy LEGYEN?
Sőt: lehet, hogy még csak szembesülni sem akarsz és vagy hajlandó vele… inkább hárítod…?
Lehet, hogy érdemes lenne benézni a Szőnyeged alá… és Mélyen magadba látni… és Rendet tenni odabent?!
„Más faszával könnyű a csalánt verni.” szokta mondogatni Édesapám.
Ez az Ő egyik Nagy Mondása… És milyen Igaz… 😉
Mint a „Nehogy már a szar húzza le a wc-t!”
Mást baszogatni, hibáztatni és kritizálni mindig sokkal könnyebb és egyszerűbb dolog, mint önmagunkba nézni és személyesen felvállalni a Felelőséget, azért ha valami gáz van.
Feltűnt, hogy velem kapcsolatban az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden írásod és hozzászólásod/reakciód egy negatív fricska a Részedről…
Ott próbálsz meg alám vágni, illetve rám pirítani, ahol csak tudsz…
Egyetlen ziccerhelyzetet sem hagynál ki…
Pedig ahogy már írtam fentebb: Neked is minden egyes BETŰDBE is bele lehetne kötni… ha valaki ezt akarná, erre utazna, ezt élvezné, és erre lenne „szakosodva” és kihegyezve…
A Hozzászólásaid az éppen aktuális témához való ÉRDEMI hozzászólások helyett már szinte csak kizárólagosan az ellenem irányuló kritikákra korlátozódnak.
Tudom, hogy egyszer „megkritizáltalak”/”beszóltam” Neked… és ez akkor és ott rosszul eshetett.
Ezért ezúton is ELNÉZÉST KÉREK TŐLED. Ne haragudj rám. Nem úgy gondoltam. Nem akartalak megbántani. 😉
Te ezt akkor és ott valószínűleg nagyon rossz néven vetted tőlem.. és talán még mind a mai napig sem bocsájtottad meg nekem és inkább cipeled ezt a sértődöttségedet… és így próbálsz meg „törleszteni”, „bosszút állni” és „nagy lenni”… hogy mindenbe belekötsz és kritizálsz, csipkelődsz, szurka-piszkálódsz és beszólogatsz…, próbálsz égetni és lejáratni a Többiek előtt… pedig hidd el ezt nem kell… ez nekem is tökéletesen megy… 😉
Szerintem ezzel a kis parttalan Szó-Párbaj és Macska-Egér-Harc sorozattal ideje lenne FELHAGYNIi végre…
Nem gondolod?
Persze, ha Neked ez jó így… én semmi jónak nem vagyok az elrontója…
Ha élvezed…
Mellesleg lehet, hogy a sok kérdés miatt a 4 csoportból a Vallató illik rám szerinted a legjobban (Enneagramm szempontjából ez a Kérdező)… de ennél jóval jellemzőbb rám egy másik csoport…
de ha Te ilyen nagy szakértője vagy a témának, akkor már biztosan kitaláltad, hogy melyik ez a típus… ezért nem árulom el…
Te mindazonáltal szerintem inkább foglalkozz SAJÁT MAGADDAL és a SAJÁT DOLGODDAL!!!
Hogy Te melyik csoportba tartozol… meg ilyenek…
Annak nagyobb hasznát veszed…
Minden kakas sepregessen a saját szemétdombján…
És először ott találja meg a Saját Gyémánt-Félkrajcárját…
Mindenki sepregessen össze először a Saját Háza előtt… és ha ott már Rendbe tett mindent, akkor nézzen oldalra és csak és kizárólag akkor foglalkozzon a Másikkal… és akkor üsse bele az orrát a másik seggébe…
Persze akkor senki sem venné a Story Magazint és nem néznék a Barátok Köztet sem…
és akkor egy pár embernek máson kellene meggazdagodnia, nem a mások szennyén… és nem az Egyesek mások szennye iránt érzett leküzdhetetlen csillapíthatatlan étvágyán, és csócsálhatási vágyán és ingerenciáján…
Természetesen lehet Véleményed rólam… hiszen jogod van hozzá…
És ez lehet akár negatív és elmarasztaló is…
Hiszen nem kell, hogy mindenki szeressen…
Ehhez is jogod van…
És ennek akár hangot is adhatsz lépten-nyomon… (ehhez is jogod van)…
De talán most már fel kéne hagyni ezzel a játszmázással…
Nem gondolod?
És mivel ez egy Önismereti oldal: ha van kedved: vizsgáld meg, hogy az Életedben kivel Játszmázol még hasonlóképpen: Kinek és mit, mióta nem tudsz/akarsz és vagy hajlandó/képes megbocsájtani és miért (nem)?
Kit, miért szívatsz, kritizálsz, bántasz és „gyilkolsz”?
Mi hasznod van Neked ebből a „Sértettségből”?
Miért jó ez Neked, hogy foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá? Mit profitálsz belőle?
Miért szekálod állandóan a Másikat (esetleg a családtagjaidat, rokonaidat, kollégáidat, stb.) és próbálsz meg ott rúgni a Másikba, ahol csak tudsz, a háta mögött?
És ez a magatartás és hozzáállás milyen hatással van az Életedre és a (pár)kapcsolataidra?
Tudod: a színházban a kritikusok is csak ahhoz értenek, hogy aki kitalál, megalkot, megcsinál, létrehoz, MEGCSINÁL és megteremt valamit, azt a sötétből gátlástalanul kritizálják és szétszekálják… mint a hiénák és a dögkeselyűk… széttépik.
Mert azt a legkönnyebb és a legegyszerűbb…
Más faszával verni a csalánt…
(Az nem fáj… legalábbis nem nekik.)
De érdekes módon létrehozni, megalkotni és betanulni még egyetlen egy kritikus sem tudott és akart soha semmit…
Mert LUSTÁK és TEHETségteLENEK.
Hát nem furcsa?
Vajon miért?
Mert az már melós…
Azért már TENNI és DOLGOZNI is kell…
Abba bele kell fektetni egy CSOMÓ MUNKÁT.
És az még akár FÁRASZTÓ is lehet…
És lehet, hogy kiderülne, hogy Ő sem tud jobbat, szebbet alkotni, felmutatni és letenni az asztalra…
És fennáll a veszélye annak… hogy egy hasonlóan jó szándékú és éles nyelvű kritikus, majd a nyelve hegyére veszi… és szétaprítja…
Szétalázza…
Számomra ez a harc-modor kevésbe stílusos és szimpatikus…
Ez nem a fair-play kategória.
Ez inkább a hiénáké és az orv-vadászoké, és nem az oroszlánoké.
És még egyszer újra, csak hogy tudatosodjon:
A sok kérdést én általában
1. Őszinte kíváncsiságból szoktam feltenni és nem azért, hogy megrendítsem a Másik Önbizalmát…
Ez nem elszámoltatás és ellentmondást nem tűrő faggatás/vallatás, hanem Szeretet-Teljes Kérdés-Sor…
2. Azért szoktam feltenni Kérdéseket sokszor csak mintegy költői kérdés jelleggel) hogy ÖNMAGADNAK VÁLASZOLJ… hogy Önmagadban TUDATOSODJON Valami… hogy EGYSZER VÉGRE MÁR AZ ÉLETEDBEN GONDOLKODJ EL A FELTETT KÉRDÉSEN, LÉGY ŐSZINTE ÖNMAGADHOZ… és VÁLASZOLJ…
HALLD MEG A SZÍVED SZAVÁT, a BELSŐ HANGOD VÁLASZÁT…
És hogy mit kezdjél ezzel a Válasszal?
Amit Akarsz…
Hisz ez a Tiéd.
Azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
Hisz Neked Szól.
Rólad.
Érted.
Ha érted…
A Cél: hogy ÖNMAGADNAK VÁLASZOLJ.
hogy ÖNMAGHADHOZ LEGYÉL HŰ és ŐSZINTE.
Hiszen itt a Te Saját Szempontodból
CSAK TE VAGY FONTOS
egyedül
és senki más.
A legtöbb ember ugyanis ebben a Mókuskerék-Hajszában még egy pillanatra sem lassít, vagy áll meg és saját magától sem kérdez meg alapvető fontosságú dolgokat, éveken vagy évtizedeken át… csak rohan… rohan mint a Fél-Őrült (aki a Saját Őrületétől Fél) és korbácsolja, hajszolja, kergeti bele önmagát még jobban a Hülyeségbe és a Zsákutcák Útvesztőjébe…
Ezért kellene Neked is szerintem inkább ÖNMAGADDAL foglalkozni most egy kicsit, és nem Másokat kritizálni-szekírozni…
És nem a Kákán keresni és megtalálni a Csomókat…
Az talán nagyobb hasznodra lesz…
(Az ilyen kritizálós, szívatgatós, Kákán is a csomót keresős és találós embereknek egyébként kifejezetten testhezállók az ellenőri melók… pl. APEH (az Pech), ÁNTSZ, BKV-ellenőr, parkolóőr, stb… ahol minden hibát és tévedést észrevehet, kisarkíthat, mindenkit porig alázhat, mindenkinek betarthat, mindenkit szétszivathat és megbüntethet… ahol kiélheti a kéjes SZADISTA vágyait és szenvedélyét…
Ez tipikusan a Legutolsó Senkiknek való, akik kapnak egy Kis Hatalmat… és megélhetik a Saját Nagyságukat… vagyis az Ego Fightereknek… lásd: A kísérlet című film… De az ilyeneket MINDENKI UTÁLJA. Mert Ők nem élnek a hatalmukkal… hanem VISSZAÉLNEK VELE…
Aztán egyszer csak az ilyen kis Szemétkedő Szemétláda is Emberére akad… és valaki őt is kőkeményen beszívatja és szétalázza… mert amikor a f.sz másik oldalán van, akkor Ő is ugyanolyan kis Kiszolgáltatott Pont… egy Utolsó Senki… egy kis Pondró… és mint tudjuk, mindenkinél van Nagyobb és Erősebb… és minden kutyára jön teherautó…
„Zsák a Foltját.”
Itt most a Te Zsákod megtalálta az Én Foltomat…
Szóval: Egymásra Találtunk…
Csak van közöttünk valami kapocs… mert nincsenek Véletlenek…
Sosem tévedhet a Vonzás-Törvénye…
A Villám nem csap be csak úgy valahová véletlenül…
Annak mindig oka van és értelme…
Úgyhogy: köszönöm szépen a Villámaidat…
Lehet, hogy pont erre a válaszra volt szükséged, hogy felismerjél fontosat, ami a további életedben SEGÍTHET?
Én is vizsgálom, hogy „Miért épp Alaszka?”
Felőlem egyébként ezt a kritizálós, beszólogatós, szekírozós stílust a jövőben is folytathatod és megélheted… (míg meg nem elégeled). Nekem mindegy… Én már nem foglalkozok vele…
Engem már nem érdekel.
Mindezt csak azért írtam le ide… hogy tudd: észrevettem a ténykedésedet… és tudatosult bennem, hogy nagyon a Bögyödben vagyok.
Jobb lenne inkább a Szívedben…
De tudom, hogy akit gyűlölünk, azt szeretjük, tiszteljük, becsüljük és el is ismerjük valahol.
Csak még magunk előtt sem vállaljuk fel, magunk számára is tagadjuk…
Ezt mindet nem azért írtam le, hogy megsértődj.
Hanem azért, hogy FELÉBREDJ.
Hogy a TUDATÁRA ÉBREDJ ANNAK, HOGY MIT CSINÁLSZ valójában, ha magadtól nem vetted volna még észre és elkerülte volna a figyelmedet esetleg…
Hogy vedd észre a Saját Játszmázgatásaidat.
És lásd meg, hogy MIÉRT CSINÁLOD?
Mi szükséged van rá?
És mit kompenzálsz vele?
Ez RÓLAD SZÓL.
Neked.
Figyeld meg! és
Vedd észre benne, mögötte Önmagadat.
Szavaim A Benned Élő Léleknek és Istennek íródtak és születtek.
Szeretettel és Tisztelettel ölel:
Csizike 😉
Megérte!
Nagyon sok örömet okoztál a válaszoddal. Jókat derültem rajta. Most már tudom, hogy ki van a megannyi – mástól származó – sziporkázó, „szeretetteljes” kérdés mögött. Pont erre voltam kiváncsi!
Üdv!
Hédi
És azt tudod-e már?
Oké.
Gondoltam, hogy visszadobod a Labdát, nem tudod magadnál tartani…
És azt tudod-e már, hogy a Te Kérdéseid és Válaszaid mögött Ki van? Ki rejtőzik?
Mert a Te Számodra:
Az a Lényeg (a Lélek).
Csizike 😉
Labda
Nem az a fontos, hogy tudom e, hanem hogy élem e!
Az Utolsó Labdám ebben a Passzolgatásban
Az ebben az esetben Egy és Ugyanaz: Elválaszthatatlan.
Mert ha Te egyszer Megtapasztalod (vagy már meg is tapasztaltad talán) azt Aki Igazából Vagy… azt nem tudod nem ÉLNI.
Az az ÉL-mény megváltoztatja az Egész Életedet.
A Gondolataidat, Érzéseidet és Cselekedeteidet.
Az után már semmi nem marad ugyanaz…
Illetve kívül minden ugyanaz marad(hat)… de másképp tapasztalod az Életet.
Csizike 😉
Keveredés
Bocs azt hittem te már megtapasztaltad….
🙂
Remélem, ezt nem folytatjátok tovább!
Inkább csináljatok valami
Remélem, ezt nem folytatjátok tovább!
Inkább csináljatok valami hasznosat! (például dolgozzatok, vagy meditáljatok a saját természeteteken)
Mondom sokat kérdezel 🙂
Mikor az ember megérik az igaz párkapcsolatra, már teljes felelősséggel bír.
Ha kedvese, párja, szerelme, fontos számára, felelősséggel dönt a kapcsolatukról.
Tudja akit választott, neki az a legjobb.
Már nem érdekli a vadászat.
Miért válnak el sokan 1 éven belül?
És szerintetek miért van az, hogy olyan sokan, akik pl. már több éve jól megvannak, összeházasodnak és utána 1 éven belül elválnak? Vagy ha csak addig bírják együtt, akkor meg mi a francért akartak annyira összeházasodni? Illetve ha jönnek a problémák és a konfliktusok, miért nem adnak időt egymásnak, a Kapcsolatnak és a Megoldásnak, az Összecsiszlódásnak?
Ma úgy látom, egyre inkább türelmetlenek az emberek, és mindenki mindent azonnal akar…
És könnyebb magam mögött becsapni egy ajtót… mint odafigyelni a Másikra, meghallgatni, mérlegelni azt amit velem kapcsolatban mond… és változtatni… korrigálni és kijavítani a hibáimat… és új, pozitív, építő szokásokat kialakítani…
Az melósabb… 😉
Mert azért már tenni is kell valamit.
Azért már dolgozni is kell…
Szó szerint: dolgozni kell magamon…
És az fáraztó… az erőfeszítést, akaratot, elhatározást és kitartást, önfegyelmet és türelmet igényel…
és sok embernek ez nincs… és nem is akar…
Visszatérve:
Ha előtte évekig jó volt egy kapcsolat, és éppen ezért akartak összeházasodni, akkor mi változik meg, mi romlik el a Házassággal, a Házasságban ilyen rövid idő alatt, ami miatt szét kell menni?
Szeinted?
Csizike 😉
válás
Másként látom ezt a dolot.
Lehet több éve jól megvannak,lehet ez csak a látszat,és maguknak sem vallják be valami hiányzik.
Már nem olyan jó,nem olyan fényes el kopott.
Erre jön az ötlet koronázzuk meg egy esküvővel.
Ami felfrissiti a kicsit ellaposodott kapcsolatot.
Ha el válnak egy éven belül,akkor szerintem csak egy mentő öv volt a házasság,az amúgy is haldokló kapcsolatnak.
Ami ideig-óráig mükődik is de mivel hamis így mint a lufi ki is pukkad.
Rájönnek,úgyanolyan minden mint esküvő előtt…..
Szerintem, pontosan úgy van, ahogyan Bea leírta! Én is egy ilyes
Szerintem, pontosan úgy van, ahogyan Bea leírta! Én is egy ilyesmi kapcsolatban voltam, csak mi az eljegyzésig jutottunk 7 év után, de addigra már nagyon kiüresedett a kapcsolatunk és én 4 hónap múlva döntöttem és lezártam a kapcsolatot. Engem akkor már a házasság gondolata sem dobott fel!:-)
Statisztika?
Nem tudom miért, honnan tünt elő neked most ez az 1 éves válásstatisztika. Ugyanígy szokták mondani a 7 éves kapcsolatí kírzist is… , ami egy átlagaos 1 – 1,5 éves ismerkedés utáni esküvő esetén kb 5-6 éves házassági évfordulóra jön ki. Van akiknél meg a 15-20 év a sorsdöntő, amikor akár a férfin, akár a nőn jelentkeznek az öregedés, vagy klimaxolgatás jelei. Szerintem egyránt előfordulhat mindegyik.
A házasságokra én inkább nem általánosítok.
Mindegyik más és más. Mint ahogy minden kapcsolat is annyi, ahány ember a földön. S ha tönkremegy, akkor mindegy hogy én az egyéves, vagy a hétéves periódusos váló vagyok. Nem ?
De vajon mi az amitől egy házasság tényleg holtomiglag/holtáiglan tartó tud lenni, s nem megalkuvásból, hanem tényleg hűségben, boldogságban, jóban, rosszban, meg még hogy is ?
Inkább bíztassuk egymást, mint igazolgassuk sikertelenségeinket. Nem ? 🙂 (Bár az sem biztos hogy egy válás sikertelenség… )
Van olyan akinek tényleg nem való ?
Hogy lehet észrevenni, ha az egyik fél tényleg nem meri kimondnai az örökreszóló igéretet ? Lehet csak húzódozik, vagy tényleg nem kívánja ? (Tudom őszinteség!)
Miért akarnak még mindig annyian templomi esküvőt, keresztelőt, ha nem tervezik bele a vallást az életükbe sehogy ? Nem elég szépek a házasságkötő-termek ? Vagy anyuka, apuka akarata, de akkor mégsem olvan önállak, szabadgondolkodásuak a mai fiatalok mint ahogy egyébként hirdetik?
Ma mit jelent a fehér ruha ? Szokásos dekoráció ? Ha annyi mindent elvetünk ami hagyományos, ezt a „szokást” vajon miért tartjuk mégis ?
Biztos tudtok egyszerű válaszokat!
Szívesen olvasnám… 🙂
Üdv: Almás
1 év
Nemrég találkoztam egy volt osztálytársammal… és amikor mondta, hogy vállnak, szabályosan ledöbbentem…
Ők egy olyan igazi álom-pár voltak…
A fiú jóképű, jó testfelépítésű, izmos, kisportolt (de nem kigyúrt! ;-), gazdag, sikeres, intelligens, független… olyan dolgot csinál már tök egyedül az iskola óta, amit senki más, vagy csak nagyon kevesen… érti is, szereti is… jól is keres vele… teljesen „független a világtól”, él mint Marci Hevesen…
A lány is szép, csinos, kedves, aranyos…
Már 4 éve jártak… amikor elhatározták, hogy összeházasodnak…
Hiszen 4 év nagy idő… Ha addig jó volt és működött… akkor ez egy bevált, bombabiztos kapcsolat, amire lehet alapozni és számítani a jövőben is… gondolták…
Aztán 1 évig szervezték a Lagzit és készülődtek…
(A Srác rá is ment egy kissé idegileg… tele volt a Hócipője a sok fölösleges szaladgálásból és ügyintézésből… 😉
Megtörtént a Nagy Nap…
Aztán valami megváltozott, valami elmúlt…
1 év alatt teljesen leammortizálódott a kapcsolatuk…
Kiüresedett… előjött egy csomó feszültség, konfliktus és viszály…
Azt mondta, az utóbbi (második) 1 év már teljes egészében arról szólt, hogy hogyan mentsék meg a Házasságukat…
Próbálkoztak sok mindennel…
Mivel tehetősek: 1 hónap külföldi utazás, nyaralás; külön költözés (mingli viszony a házasságban… „Állam az Államban? vagy Álom a (Rém)Álomban? ;-), sok-sok beszélgetés, alkalmazkodás… és végül a Kapcsolat-Terápia… de az sem segített…
Eljutottak oda mind a ketten, hogy el akarnak válni egymástól… mert érzik, hogy ez már így nem jó, ez már így nem mehet tovább…
Azt mondta a barátom, hogy a felesége annyira más lett, annyira megváltozott… és a Kapcsolatuk már nem tudott olyan lenni, amilyen akkor volt, amikor szerette, élvezte és jól érezte magát benne…
Én mindensetre ledöbbentem, amikor tök őszintén elmondta ezt az egészet és elmesélte… mert Ők az ismeretségi körben tényleg egyfajta amolyan Álom-Párnak számítottak…
Minden tök frankó, tök happy… aztán kiderül az Igazság… hogy mégsem annyira frankó… és a látszat mégis csal…
Csak számomra az volt a furcsa és a megdöbbentő… hogy ha 5 évig tök jól megvoltak… akkor a Házasságuk után 1 év alatt hogyan romlott el és üresedett ki a Kapcsolatuk?
Csizike 😉
7 év (de nem Tibetben 😉
Bár az is igaz, hogy a tudósok megfigyelték, hogy a Kapcsolatokban 7 évente történik meg a legnagyobb százalékokban a különvállás, elidegenülés…
És ennek az egyik oka, magyarázata lehet talán az is, hogy 7 évente cserélődik ki az Egész Szervezetünk…
A Testünk összes sejtje kicserélődik egy újra 7 év alatt…
Tehát 7 év múlva már nem azok az emberek leszünk, mint akik most vagyunk… legalábbis a Testünk, és annak sejtjei biztosan nem lesznek ugyanazok…
És azt mondják, ahogyan a Testünk, úgy a Lelkünk, a Szellemünk is átalakul és változik, megváltozik…
És két ember, aki kezdetben még igenis szerette, kedvelte, becsülte, érdekesnek, izgalmasnak, izgatónak és vonzónak találta egymást, el tud egymástól távolodni, úgy érzelmileg, mint az érdeklődési kört illetőleg, esetleg személyiségben, életmódban, életvitelben, életritmusban is annyira megváltozhatnak, átalakulhatnak, eltávolodhatnak egymástól… hogy ez teljesen a kapcsolat kimúlását eredményezheti…
És egyesek szerint nem is kell egymáshoz holtomiglan/holtodiglan ragaszkodni… mert az Élet egy állandó körforgás, ahol minden folyamatosan jön-megy-átalakul-változik és megváltozik…
Kapcsolatok is, társak is jöhetnek-mehetnek…
Addig kell eggyel együtt lenni, amíg az jó… amíg együtt visznek az Utak… és egyfelé…
Ha az Utak elágaznak, miért kellene foggal-körömmel ragaszkodni a Másikhoz és mindenáron kitartani (betartani) egymás mellett?
Hm?
Csizike 😉
Jól írtad
Jól írtad, már nem akarják a párok észre venni a feladatot amit a párkapcsolatból tanulniuk kellene.
Úgy gondolom előtte évekig nem volt jó a kapcsolat, csak a felszínt élték meg, így nem élték meg együtt a nehézségeket, problémákat, mindenki élte a külön kis életét.
Mikor jön az első igazi nehézség, akkor feladják.
Örökké nem futhatunk el a feladatok elől.
Miért válnak el sokan 1 éven belül?
És szerintetek miért van az, hogy olyan sokan, akik pl. már több éve jól megvannak, összeházasodnak és utána 1 éven belül elválnak? Vagy ha csak addig bírják együtt, akkor meg mi a francért akartak annyira összeházasodni? Illetve ha jönnek a problémák és a konfliktusok, miért nem adnak időt egymásnak, a Kapcsolatnak és a Megoldásnak, az Összecsiszlódásnak?
Ma úgy látom, egyre inkább türelmetlenek az emberek, és mindenki mindent azonnal akar…
És könnyebb magam mögött becsapni egy ajtót… mint odafigyelni a Másikra, meghallgatni, mérlegelni azt amit velem kapcsolatban mond… és változtatni… korrigálni és kijavítani a hibáimat… és új, pozitív, építő szokásokat kialakítani…
Az melósabb… 😉
Mert azért már tenni is kell valamit.
Azért már dolgozni is kell…
Szó szerint: dolgozni kell magamon…
És az fáraztó… az erőfeszítést, akaratot, elhatározást és kitartást, önfegyelmet és türelmet igényel…
és sok embernek ez nincs… és nem is akar…
Visszatérve:
Ha előtte évekig jó volt egy kapcsolat, és éppen ezért akartak összeházasodni, akkor mi változik meg, mi romlik el a Házassággal, a Házasságban ilyen rövid idő alatt, ami miatt szét kell menni?
Szeinted?
Csizike 😉
válás
Másként látom ezt a dolot.
Lehet több éve jól megvannak,lehet ez csak a látszat,és maguknak sem vallják be valami hiányzik.
Már nem olyan jó,nem olyan fényes el kopott.
Erre jön az ötlet koronázzuk meg egy esküvővel.
Ami felfrissiti a kicsit ellaposodott kapcsolatot.
Ha el válnak egy éven belül,akkor szerintem csak egy mentő öv volt a házasság,az amúgy is haldokló kapcsolatnak.
Ami ideig-óráig mükődik is de mivel hamis így mint a lufi ki is pukkad.
Rájönnek,úgyanolyan minden mint esküvő előtt…..
Szerintem, pontosan úgy van, ahogyan Bea leírta! Én is egy ilyes
Szerintem, pontosan úgy van, ahogyan Bea leírta! Én is egy ilyesmi kapcsolatban voltam, csak mi az eljegyzésig jutottunk 7 év után, de addigra már nagyon kiüresedett a kapcsolatunk és én 4 hónap múlva döntöttem és lezártam a kapcsolatot. Engem akkor már a házasság gondolata sem dobott fel!:-)
Statisztika?
Nem tudom miért, honnan tünt elő neked most ez az 1 éves válásstatisztika. Ugyanígy szokták mondani a 7 éves kapcsolatí kírzist is… , ami egy átlagaos 1 – 1,5 éves ismerkedés utáni esküvő esetén kb 5-6 éves házassági évfordulóra jön ki. Van akiknél meg a 15-20 év a sorsdöntő, amikor akár a férfin, akár a nőn jelentkeznek az öregedés, vagy klimaxolgatás jelei. Szerintem egyránt előfordulhat mindegyik.
A házasságokra én inkább nem általánosítok.
Mindegyik más és más. Mint ahogy minden kapcsolat is annyi, ahány ember a földön. S ha tönkremegy, akkor mindegy hogy én az egyéves, vagy a hétéves periódusos váló vagyok. Nem ?
De vajon mi az amitől egy házasság tényleg holtomiglag/holtáiglan tartó tud lenni, s nem megalkuvásból, hanem tényleg hűségben, boldogságban, jóban, rosszban, meg még hogy is ?
Inkább bíztassuk egymást, mint igazolgassuk sikertelenségeinket. Nem ? 🙂 (Bár az sem biztos hogy egy válás sikertelenség… )
Van olyan akinek tényleg nem való ?
Hogy lehet észrevenni, ha az egyik fél tényleg nem meri kimondnai az örökreszóló igéretet ? Lehet csak húzódozik, vagy tényleg nem kívánja ? (Tudom őszinteség!)
Miért akarnak még mindig annyian templomi esküvőt, keresztelőt, ha nem tervezik bele a vallást az életükbe sehogy ? Nem elég szépek a házasságkötő-termek ? Vagy anyuka, apuka akarata, de akkor mégsem olvan önállak, szabadgondolkodásuak a mai fiatalok mint ahogy egyébként hirdetik?
Ma mit jelent a fehér ruha ? Szokásos dekoráció ? Ha annyi mindent elvetünk ami hagyományos, ezt a „szokást” vajon miért tartjuk mégis ?
Biztos tudtok egyszerű válaszokat!
Szívesen olvasnám… 🙂
Üdv: Almás
1 év
Nemrég találkoztam egy volt osztálytársammal… és amikor mondta, hogy vállnak, szabályosan ledöbbentem…
Ők egy olyan igazi álom-pár voltak…
A fiú jóképű, jó testfelépítésű, izmos, kisportolt (de nem kigyúrt! ;-), gazdag, sikeres, intelligens, független… olyan dolgot csinál már tök egyedül az iskola óta, amit senki más, vagy csak nagyon kevesen… érti is, szereti is… jól is keres vele… teljesen „független a világtól”, él mint Marci Hevesen…
A lány is szép, csinos, kedves, aranyos…
Már 4 éve jártak… amikor elhatározták, hogy összeházasodnak…
Hiszen 4 év nagy idő… Ha addig jó volt és működött… akkor ez egy bevált, bombabiztos kapcsolat, amire lehet alapozni és számítani a jövőben is… gondolták…
Aztán 1 évig szervezték a Lagzit és készülődtek…
(A Srác rá is ment egy kissé idegileg… tele volt a Hócipője a sok fölösleges szaladgálásból és ügyintézésből… 😉
Megtörtént a Nagy Nap…
Aztán valami megváltozott, valami elmúlt…
1 év alatt teljesen leammortizálódott a kapcsolatuk…
Kiüresedett… előjött egy csomó feszültség, konfliktus és viszály…
Azt mondta, az utóbbi (második) 1 év már teljes egészében arról szólt, hogy hogyan mentsék meg a Házasságukat…
Próbálkoztak sok mindennel…
Mivel tehetősek: 1 hónap külföldi utazás, nyaralás; külön költözés (mingli viszony a házasságban… „Állam az Államban? vagy Álom a (Rém)Álomban? ;-), sok-sok beszélgetés, alkalmazkodás… és végül a Kapcsolat-Terápia… de az sem segített…
Eljutottak oda mind a ketten, hogy el akarnak válni egymástól… mert érzik, hogy ez már így nem jó, ez már így nem mehet tovább…
Azt mondta a barátom, hogy a felesége annyira más lett, annyira megváltozott… és a Kapcsolatuk már nem tudott olyan lenni, amilyen akkor volt, amikor szerette, élvezte és jól érezte magát benne…
Én mindensetre ledöbbentem, amikor tök őszintén elmondta ezt az egészet és elmesélte… mert Ők az ismeretségi körben tényleg egyfajta amolyan Álom-Párnak számítottak…
Minden tök frankó, tök happy… aztán kiderül az Igazság… hogy mégsem annyira frankó… és a látszat mégis csal…
Csak számomra az volt a furcsa és a megdöbbentő… hogy ha 5 évig tök jól megvoltak… akkor a Házasságuk után 1 év alatt hogyan romlott el és üresedett ki a Kapcsolatuk?
Csizike 😉
7 év (de nem Tibetben 😉
Bár az is igaz, hogy a tudósok megfigyelték, hogy a Kapcsolatokban 7 évente történik meg a legnagyobb százalékokban a különvállás, elidegenülés…
És ennek az egyik oka, magyarázata lehet talán az is, hogy 7 évente cserélődik ki az Egész Szervezetünk…
A Testünk összes sejtje kicserélődik egy újra 7 év alatt…
Tehát 7 év múlva már nem azok az emberek leszünk, mint akik most vagyunk… legalábbis a Testünk, és annak sejtjei biztosan nem lesznek ugyanazok…
És azt mondják, ahogyan a Testünk, úgy a Lelkünk, a Szellemünk is átalakul és változik, megváltozik…
És két ember, aki kezdetben még igenis szerette, kedvelte, becsülte, érdekesnek, izgalmasnak, izgatónak és vonzónak találta egymást, el tud egymástól távolodni, úgy érzelmileg, mint az érdeklődési kört illetőleg, esetleg személyiségben, életmódban, életvitelben, életritmusban is annyira megváltozhatnak, átalakulhatnak, eltávolodhatnak egymástól… hogy ez teljesen a kapcsolat kimúlását eredményezheti…
És egyesek szerint nem is kell egymáshoz holtomiglan/holtodiglan ragaszkodni… mert az Élet egy állandó körforgás, ahol minden folyamatosan jön-megy-átalakul-változik és megváltozik…
Kapcsolatok is, társak is jöhetnek-mehetnek…
Addig kell eggyel együtt lenni, amíg az jó… amíg együtt visznek az Utak… és egyfelé…
Ha az Utak elágaznak, miért kellene foggal-körömmel ragaszkodni a Másikhoz és mindenáron kitartani (betartani) egymás mellett?
Hm?
Csizike 😉
Jól írtad
Jól írtad, már nem akarják a párok észre venni a feladatot amit a párkapcsolatból tanulniuk kellene.
Úgy gondolom előtte évekig nem volt jó a kapcsolat, csak a felszínt élték meg, így nem élték meg együtt a nehézségeket, problémákat, mindenki élte a külön kis életét.
Mikor jön az első igazi nehézség, akkor feladják.
Örökké nem futhatunk el a feladatok elől.
elvárás?
Az együttélők táborát gyarapítom 🙂 Tehát csak elképzelésem van a házasságról… meg persze amit látok magam körül… a korombeliek (huszonpár évesek) egyre gyakrabban állnak oltár/anyakönyvvezető elé… mintha valami kipipálandó dolog lenne, hogy lám én Már feleség vagyok… ez talán a lányokra jellemzőbb… „megfogni egy pasit” jujj, milyen kifejezés:S
A családom előszeretettel szekál, hogy „mikor lesz már eljegyzés”, meg „mennénk már lagziba”, ezeket a megjegyzéseket elviccelem, leszerelem.
Azt látom, hogy a házasság intézményétől sokszor azt várják a fiatalok, hogy levegyen a vállukról olyan terheket, amik egy szimpla párkapcsolatban jelen vannak. Konkrétan a hűség-esküre gondolok. És akkor eleresztik magukat. Kevésbé figyelnek oda a párjukra, mert „úgyis kötelessége nem-megcsalni, maradni”… Hangsúlyozom ez az átlagemberekre vonatkozik. Van persze olyan is -sőt, legtöbb esetben- hogy egy gyerek „jelez”… sokan születtünk így 😛 aztán a szülők vagy együtt maradnak, vagynem.
Persze vannak olyan párok is, akik elsők egymásnak, tini koruk óta együtt vannak, és (ha még mindig) ragyognak, jó rájuk nézni… 🙂
Úgy gondolom senkinek a magánéletébe nem láthatunk bele, és teljes mértékben attól a két embertől függ hogy mit kezdenek a kapcsolatukkal. Nem a házasság intézményétől működik-nemműködik egy kapcsolat.
Lehet, hogy emiatt a „versenyfutás” miatt az emberek nem a Lélekpárjukat választják, aztán a házasságot okolják, hogy az a rossz???
Vagyon
Azt hiszem a házasság intézménye a vagyonmegőrzésre alapult. Hozomány, vagyongyarapodás, családban marad, stb., stb. , sok arra utaló jel, hogy azért kellett a pár kapcsolatát hivatalosan is megpecsételni, hogy a vagyoni elemek rögzitve legyenek. Tudjuk, hogy sok helyen még ma sem az érzelmek kötnek össze embereket, gyerekként előre „eladják” őket.
A világ úgy nevezett fejlettebb részében sincs ez szerintem sokszor másként. Hirességek világraszóló válásokat tudnak produkálni, mások azóta is párjuk vagyonának leszakításából élnek.
Ennek ellenére nekem nincs bajom azzal, ha valaki házasodik. De csak a ceremónia kedvéért. Ha szüksége van arra, hogy ezzel világgá kürtölje – sokszor időszakos – boldogságát, megértem. De cementnek nem javaslonám senkinek. Mivel ma már sokan házasság előtti vagyoni szerződéssel csukják ki a vagyon feletti vitát, ill. óvatosak, nehogy a „gyerekzár” rájuk csapódjon, egyre kisebb a jelentősége.
Teljesen egyetértek azzal, hogy a párkapcsolat célja az önmegismerés, a lelki fejlődés. A házas társkapcsolatok esetében sokszok a válás a nagy tanulás. Lehet, hogy ezért még fennmarad…..
Lélek-Társ
Szerintem mielőtt egy ember a Lélek-Párját akarná megtalálni… előtte a Saját Lelkét kellene megtalálnia… hogy aztán ehhez keressen és találjon egy illő és méltó párt… Társat… Lélek-Társat…
Hogy az valóban Pár legyen… ne csak (lakó)társ… 😉
Csizike 😉
ez jó, tetszik…
És hetvenévesen alapítanánk családot??? 😀
Na neee….
Asszem a Szendi Gábor írta (nem olvastam a könyvét, egy cikkben volt), hogy egy macsótól kell a nőnek gyereket szülni, és egy szelíd álmodozóval felnevelni. (Nekem az első rész teljesítve…)
Ha a lélektársamra vártam volna nem lennének gyerekeim…
Nem mindenki mázlista, hogy 20 éves korára megtalálja magát, aztán pár éven belül a másik felét…
Örülök, ha halálom előtt megleszek magamnak 😉
Csizike, Te is egy álmodozó vagy??
Ági
Osztozom
Gyermekeket általában nem a lélektársnak szülünk. ezzel így voltam én is.
Bár a férjem, mielőtt összeházasodtunk a barátom volt, mondhatnám lelki társam. Míg barátok voltunk addig volt a lelki társam.
Mikor már a magáénak hitt, akkor macsó lett a drága.
A huszonhat év alatt persze volt jó is rossz is. Adtam, kaptam, jót és rosszat.
Mire biztosíték egy Házasság, és mire nem? Semmire sem biztosíték.
Mire jó egy Házasság, és mire nem? Ez jó kérdés, gondolkodom még egy darabig.
Van-e valami haszna, előnye Lelkileg, a Kapcsolatra nézve az Összeházasodásnak?
És valami hátránya? Olyan ez mint a plasztikai sebészet, ha ettől jobban érzed magad, hát legyen, de Te ugyan az maradsz, vagy mégsem. Nálam nem jött be, már azt sem tudtam: Ki vagyok én mire elváltam.
Lehet holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni, tisztelni, elfogadni és megbecsülni Párunkként? Bizakodom, van igaz szerelem, bár nem sokat láttam eddig, de van ilyen.
Miért van annyi válás? Az akarás, az bizony, az el nem fogadás, na és a szabadság vágy.
És ha annyi válás van, miért házasodnak mégis olyan sokan össze?
Még akár a harmadik válás után is… Ja, kedvelik a tradíciókat, na meg a birtoklás, az igen, azt hiszik a papír összeköt.
Szóval én úgy gondolom, hogy ha van igaz szerelem, vágy arra, hogy gyermekkel családot, otthont teremtsen az ember akkor jöhet a házasság.
Ha már belekóstolt egyszer, kétszer a házasság szentségébe, ráadásul, utódot is nemzett , itt is ott is és már az idő jócskán eljárt felette, fölösleges házasodni.
Na persze erre nincs recept.
A múltkor bevallottam barátnőmnek, ha nőül kérne az a férfi akit szeretek, hát nem mondanék neki nemet.
elvárás?
Az együttélők táborát gyarapítom 🙂 Tehát csak elképzelésem van a házasságról… meg persze amit látok magam körül… a korombeliek (huszonpár évesek) egyre gyakrabban állnak oltár/anyakönyvvezető elé… mintha valami kipipálandó dolog lenne, hogy lám én Már feleség vagyok… ez talán a lányokra jellemzőbb… „megfogni egy pasit” jujj, milyen kifejezés:S
A családom előszeretettel szekál, hogy „mikor lesz már eljegyzés”, meg „mennénk már lagziba”, ezeket a megjegyzéseket elviccelem, leszerelem.
Azt látom, hogy a házasság intézményétől sokszor azt várják a fiatalok, hogy levegyen a vállukról olyan terheket, amik egy szimpla párkapcsolatban jelen vannak. Konkrétan a hűség-esküre gondolok. És akkor eleresztik magukat. Kevésbé figyelnek oda a párjukra, mert „úgyis kötelessége nem-megcsalni, maradni”… Hangsúlyozom ez az átlagemberekre vonatkozik. Van persze olyan is -sőt, legtöbb esetben- hogy egy gyerek „jelez”… sokan születtünk így 😛 aztán a szülők vagy együtt maradnak, vagynem.
Persze vannak olyan párok is, akik elsők egymásnak, tini koruk óta együtt vannak, és (ha még mindig) ragyognak, jó rájuk nézni… 🙂
Úgy gondolom senkinek a magánéletébe nem láthatunk bele, és teljes mértékben attól a két embertől függ hogy mit kezdenek a kapcsolatukkal. Nem a házasság intézményétől működik-nemműködik egy kapcsolat.
Lehet, hogy emiatt a „versenyfutás” miatt az emberek nem a Lélekpárjukat választják, aztán a házasságot okolják, hogy az a rossz???
Vagyon
Azt hiszem a házasság intézménye a vagyonmegőrzésre alapult. Hozomány, vagyongyarapodás, családban marad, stb., stb. , sok arra utaló jel, hogy azért kellett a pár kapcsolatát hivatalosan is megpecsételni, hogy a vagyoni elemek rögzitve legyenek. Tudjuk, hogy sok helyen még ma sem az érzelmek kötnek össze embereket, gyerekként előre „eladják” őket.
A világ úgy nevezett fejlettebb részében sincs ez szerintem sokszor másként. Hirességek világraszóló válásokat tudnak produkálni, mások azóta is párjuk vagyonának leszakításából élnek.
Ennek ellenére nekem nincs bajom azzal, ha valaki házasodik. De csak a ceremónia kedvéért. Ha szüksége van arra, hogy ezzel világgá kürtölje – sokszor időszakos – boldogságát, megértem. De cementnek nem javaslonám senkinek. Mivel ma már sokan házasság előtti vagyoni szerződéssel csukják ki a vagyon feletti vitát, ill. óvatosak, nehogy a „gyerekzár” rájuk csapódjon, egyre kisebb a jelentősége.
Teljesen egyetértek azzal, hogy a párkapcsolat célja az önmegismerés, a lelki fejlődés. A házas társkapcsolatok esetében sokszok a válás a nagy tanulás. Lehet, hogy ezért még fennmarad…..
Lélek-Társ
Szerintem mielőtt egy ember a Lélek-Párját akarná megtalálni… előtte a Saját Lelkét kellene megtalálnia… hogy aztán ehhez keressen és találjon egy illő és méltó párt… Társat… Lélek-Társat…
Hogy az valóban Pár legyen… ne csak (lakó)társ… 😉
Csizike 😉
ez jó, tetszik…
És hetvenévesen alapítanánk családot??? 😀
Na neee….
Asszem a Szendi Gábor írta (nem olvastam a könyvét, egy cikkben volt), hogy egy macsótól kell a nőnek gyereket szülni, és egy szelíd álmodozóval felnevelni. (Nekem az első rész teljesítve…)
Ha a lélektársamra vártam volna nem lennének gyerekeim…
Nem mindenki mázlista, hogy 20 éves korára megtalálja magát, aztán pár éven belül a másik felét…
Örülök, ha halálom előtt megleszek magamnak 😉
Csizike, Te is egy álmodozó vagy??
Ági
Osztozom
Gyermekeket általában nem a lélektársnak szülünk. ezzel így voltam én is.
Bár a férjem, mielőtt összeházasodtunk a barátom volt, mondhatnám lelki társam. Míg barátok voltunk addig volt a lelki társam.
Mikor már a magáénak hitt, akkor macsó lett a drága.
A huszonhat év alatt persze volt jó is rossz is. Adtam, kaptam, jót és rosszat.
Mire biztosíték egy Házasság, és mire nem? Semmire sem biztosíték.
Mire jó egy Házasság, és mire nem? Ez jó kérdés, gondolkodom még egy darabig.
Van-e valami haszna, előnye Lelkileg, a Kapcsolatra nézve az Összeházasodásnak?
És valami hátránya? Olyan ez mint a plasztikai sebészet, ha ettől jobban érzed magad, hát legyen, de Te ugyan az maradsz, vagy mégsem. Nálam nem jött be, már azt sem tudtam: Ki vagyok én mire elváltam.
Lehet holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni, tisztelni, elfogadni és megbecsülni Párunkként? Bizakodom, van igaz szerelem, bár nem sokat láttam eddig, de van ilyen.
Miért van annyi válás? Az akarás, az bizony, az el nem fogadás, na és a szabadság vágy.
És ha annyi válás van, miért házasodnak mégis olyan sokan össze?
Még akár a harmadik válás után is… Ja, kedvelik a tradíciókat, na meg a birtoklás, az igen, azt hiszik a papír összeköt.
Szóval én úgy gondolom, hogy ha van igaz szerelem, vágy arra, hogy gyermekkel családot, otthont teremtsen az ember akkor jöhet a házasság.
Ha már belekóstolt egyszer, kétszer a házasság szentségébe, ráadásul, utódot is nemzett , itt is ott is és már az idő jócskán eljárt felette, fölösleges házasodni.
Na persze erre nincs recept.
A múltkor bevallottam barátnőmnek, ha nőül kérne az a férfi akit szeretek, hát nem mondanék neki nemet.
Nagyon fura….hazassag….ma mar kicsit ugy tunik, mintha egyes
Nagyon fura….hazassag….ma mar kicsit ugy tunik, mintha egyesek csak azert hazasodnanak, mert felnek, hogy csak igy tudjak megtartani, kicsit hosszab idore, az idealisnak tuno parjukat…..de valjuk be ez igy szanalmas……
Nagyon fura….hazassag….ma mar kicsit ugy tunik, mintha egyes
Nagyon fura….hazassag….ma mar kicsit ugy tunik, mintha egyesek csak azert hazasodnanak, mert felnek, hogy csak igy tudjak megtartani, kicsit hosszab idore, az idealisnak tuno parjukat…..de valjuk be ez igy szanalmas……
Holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni…
Emlékszem, fiatalabb koromban arra vágytam, hogy olyan kapcsolatom legyen, amely életem végéig tart. Sokszor elnézegettem idős bácsikat-néniket kézenfogva sétálni és könnybelábadt a szemem.
Én fiatalon mentem férjhez, már a 20. házasévünket tapossuk. Azt mondhatni, hogy elsők voltunk egymásnak. 4 év együttjárás után lettem a felesége. Úgy éreztem, hogy ez örökké tart. Mignem a párom azt nem mondta, hogy lassan olyanok leszünk, mint a szüleim. A legrosszabb az egészben a reagálásom volt. Elszőrnyedtem és tiltakozni kezdtem, hogy én nem akarok olyan lenni, mint ők. Ekkor jöttem rá, hogy álomképet kergetek, és az ő példájukat követem. A szüleim már 52 éve házasok, és nem tudnának meglenni egymás nélkül. Szeretetből vagy függőségből? Talán mindkettő. De rengeteg megalkuvás, elfojtás, társadalmi elvárás, stb. van mögötte. Ők már nem változnak, már nem változtatnak. De én még megtehetem. Még mindig szeretem a férjem, de a kapcsolat minőségén mindenképpen változtatnunk kell… Talán sikerül, talán nem… De változtatni kell…
Szerintem a „holtomiglan/holtáiglan” és a „kizárólag egy embert
Szerintem a „holtomiglan/holtáiglan” és a „kizárólag egy embert szeretni”, nem uganaz…
Hiszek az életen át szóló egymásmellett való kitartásban, de abba belefér egy egy másik szeretete is, csak a megfelelő módon kell kiélni.
Hiszem hogy ha valaki nem tud hűségben megöregedni párjával az nem kevesebb…
Üdv: Almás
Házasság vagy nem házasság? Ha házasság, holtomiglan???
Én is, mint minden fiatal lány, arról álmodtam 18 évesen, hogy egyszer lesz egy férjem aki imád, gyerekem, lakásom autóm, és boldogan élünk még meg nem halunk…
Mindent megkaptam amire vágytam, csak a „boldogan élünk még meg nem halunk” maradt el.
Akkor még hittem az örökké tartó szerelemben, és meg voltam győződve hogy egy társ mellett kell az embernek leélni az életét. Miért is? Mert abban az időben ez volt a normális, ez volt az elvárás. És igen.. már megint eljutottun a tradíciókig!!
A mai ember már másként működik. Nem a laza erkölcsökre gondolok(sajna az is működik, de rendesen), hanem a tudatos életre, mely töri szét a korlátokat, szakítja szét a láncokat. A mai embert már nem lehet megkötni holmi tradíciókkal. Legalább is az olyan embert aki rálépett a tudatos élet ösvényére.
A jó hír az, hogy aki egyszer elindult, azt nem lehet többé megállítani, és csak megy, megy előre, még el nem éri a célját, meg nem találja a küldetését. Hogy mi ez a cél?? Hát az önmegvalósítás!!!! Amiért VAGY!!
Mert ugye mindenki VAN, csak nem mindegy hogyan.
Szóval, sokat változtunk 15-20 év alatt. Ami akkor jónak tűnt, az mára elavúlt, vagy más értelmet kapott, más szemszögdől tekintünk rá. Így van ez a házassággal is.
Jó a kapcsolatom a férjemmel. Persze ez is relatív kinek mi a jó??? Rendes ember, jó apa és imádja a családját. Sok embernek ez már több mint elég, de én elgondolkodom néha: biztos hogy ez az az élet amire vágyom?
Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: hol vagyok én a saját életemben? Minden embernek fel kéne tenni ezt a kérdést saját magának. Lehet hogy kevesebb ember élné le úgy az életét, hogy az nem róla szólt. Önzés? Nem hinném, de a jó öreg tradíciók, elvárások miatt úgy érzed, de tudd hogy az egyetlen élet a tudatos élet, és nem az egó által irányított, hanem a lélek által átitatott tudatosság!!.
Szóval ha a kérdésre adott válasz nem tetszik, igen is változtatni kell valamerre. Nem feltétlen a vállás a megoldás, de valamerre lépni kell, mert az életben egy dolog örök, az pedig a változás!!!
Ha tudun együtt változni az jó, ha nem hatalmas lesz a szakadék, és nem értjük meg egymást aztán egy idő utánn feltesszük magunknak a NAGY kérdést: Ki ez az ember, és KI VAGYOK ÉN???
határidős házasság?…
Igazad van. Én is úgy gondoltam 15 éve, hogy holtodiglan/holtomiglan. Egyházi esküvő stb. Időközben, ahogy távolodtunk egymástól, azt kellett megfejtenem, vajon az a dolgom, hogy az esküm szerint éljek, vagy épp az, hogy merjek kilépni az egészből. Hosszú évek óta ezen rágódom, közben már hatalmasra nőtt a szakadék köztünk. Néhány „spirituális” barátnőm azt mondta: ” vagy elindul veled és együtt szárnyaltok, vagy leszakad, akkor pedig ott kell hagyni…”
Nehéz felismerni/tudni mit tegyen így az ember.
Amikor meghoztam a döntést, h mostantól nélküle akarok élni, és megmondtam neki, abban apillanatban tudtam már, hogy jól döntöttem.
Azt, hogy csak nélküle, egyedül találhatok vissza magamhoz. És hálával tartozom neki, mert az Ő „iskolája” vezetett oda, hogy most talán közelebb vagyok magamhoz mint valaha.
Remélem az örök „hűséget” örök barátsággá tudom alakítani vele.
A mai korban már nem adnak biztonságot a tradíciók, és merni kell változtatni.
Már régebben írtam, hogy amikor fiatalon házasságot kötünk csak a hormonok tombolnak, szerelem van, meg álmok. Amikor felébredünk, onnantól izgalmas…..
Szóval, amikor házasságot kötünk, nem biztos, hogy örökre kéne esküdni, hanem csak 8-10 évre, és utána felülvizsgálni….. Ha megy a dolog új szerződést kötni, ha nem akkor jöhet a barátságos búcsú…
Ági
Holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni…
Emlékszem, fiatalabb koromban arra vágytam, hogy olyan kapcsolatom legyen, amely életem végéig tart. Sokszor elnézegettem idős bácsikat-néniket kézenfogva sétálni és könnybelábadt a szemem.
Én fiatalon mentem férjhez, már a 20. házasévünket tapossuk. Azt mondhatni, hogy elsők voltunk egymásnak. 4 év együttjárás után lettem a felesége. Úgy éreztem, hogy ez örökké tart. Mignem a párom azt nem mondta, hogy lassan olyanok leszünk, mint a szüleim. A legrosszabb az egészben a reagálásom volt. Elszőrnyedtem és tiltakozni kezdtem, hogy én nem akarok olyan lenni, mint ők. Ekkor jöttem rá, hogy álomképet kergetek, és az ő példájukat követem. A szüleim már 52 éve házasok, és nem tudnának meglenni egymás nélkül. Szeretetből vagy függőségből? Talán mindkettő. De rengeteg megalkuvás, elfojtás, társadalmi elvárás, stb. van mögötte. Ők már nem változnak, már nem változtatnak. De én még megtehetem. Még mindig szeretem a férjem, de a kapcsolat minőségén mindenképpen változtatnunk kell… Talán sikerül, talán nem… De változtatni kell…
Szerintem a „holtomiglan/holtáiglan” és a „kizárólag egy embert
Szerintem a „holtomiglan/holtáiglan” és a „kizárólag egy embert szeretni”, nem uganaz…
Hiszek az életen át szóló egymásmellett való kitartásban, de abba belefér egy egy másik szeretete is, csak a megfelelő módon kell kiélni.
Hiszem hogy ha valaki nem tud hűségben megöregedni párjával az nem kevesebb…
Üdv: Almás
Házasság vagy nem házasság? Ha házasság, holtomiglan???
Én is, mint minden fiatal lány, arról álmodtam 18 évesen, hogy egyszer lesz egy férjem aki imád, gyerekem, lakásom autóm, és boldogan élünk még meg nem halunk…
Mindent megkaptam amire vágytam, csak a „boldogan élünk még meg nem halunk” maradt el.
Akkor még hittem az örökké tartó szerelemben, és meg voltam győződve hogy egy társ mellett kell az embernek leélni az életét. Miért is? Mert abban az időben ez volt a normális, ez volt az elvárás. És igen.. már megint eljutottun a tradíciókig!!
A mai ember már másként működik. Nem a laza erkölcsökre gondolok(sajna az is működik, de rendesen), hanem a tudatos életre, mely töri szét a korlátokat, szakítja szét a láncokat. A mai embert már nem lehet megkötni holmi tradíciókkal. Legalább is az olyan embert aki rálépett a tudatos élet ösvényére.
A jó hír az, hogy aki egyszer elindult, azt nem lehet többé megállítani, és csak megy, megy előre, még el nem éri a célját, meg nem találja a küldetését. Hogy mi ez a cél?? Hát az önmegvalósítás!!!! Amiért VAGY!!
Mert ugye mindenki VAN, csak nem mindegy hogyan.
Szóval, sokat változtunk 15-20 év alatt. Ami akkor jónak tűnt, az mára elavúlt, vagy más értelmet kapott, más szemszögdől tekintünk rá. Így van ez a házassággal is.
Jó a kapcsolatom a férjemmel. Persze ez is relatív kinek mi a jó??? Rendes ember, jó apa és imádja a családját. Sok embernek ez már több mint elég, de én elgondolkodom néha: biztos hogy ez az az élet amire vágyom?
Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: hol vagyok én a saját életemben? Minden embernek fel kéne tenni ezt a kérdést saját magának. Lehet hogy kevesebb ember élné le úgy az életét, hogy az nem róla szólt. Önzés? Nem hinném, de a jó öreg tradíciók, elvárások miatt úgy érzed, de tudd hogy az egyetlen élet a tudatos élet, és nem az egó által irányított, hanem a lélek által átitatott tudatosság!!.
Szóval ha a kérdésre adott válasz nem tetszik, igen is változtatni kell valamerre. Nem feltétlen a vállás a megoldás, de valamerre lépni kell, mert az életben egy dolog örök, az pedig a változás!!!
Ha tudun együtt változni az jó, ha nem hatalmas lesz a szakadék, és nem értjük meg egymást aztán egy idő utánn feltesszük magunknak a NAGY kérdést: Ki ez az ember, és KI VAGYOK ÉN???
határidős házasság?…
Igazad van. Én is úgy gondoltam 15 éve, hogy holtodiglan/holtomiglan. Egyházi esküvő stb. Időközben, ahogy távolodtunk egymástól, azt kellett megfejtenem, vajon az a dolgom, hogy az esküm szerint éljek, vagy épp az, hogy merjek kilépni az egészből. Hosszú évek óta ezen rágódom, közben már hatalmasra nőtt a szakadék köztünk. Néhány „spirituális” barátnőm azt mondta: ” vagy elindul veled és együtt szárnyaltok, vagy leszakad, akkor pedig ott kell hagyni…”
Nehéz felismerni/tudni mit tegyen így az ember.
Amikor meghoztam a döntést, h mostantól nélküle akarok élni, és megmondtam neki, abban apillanatban tudtam már, hogy jól döntöttem.
Azt, hogy csak nélküle, egyedül találhatok vissza magamhoz. És hálával tartozom neki, mert az Ő „iskolája” vezetett oda, hogy most talán közelebb vagyok magamhoz mint valaha.
Remélem az örök „hűséget” örök barátsággá tudom alakítani vele.
A mai korban már nem adnak biztonságot a tradíciók, és merni kell változtatni.
Már régebben írtam, hogy amikor fiatalon házasságot kötünk csak a hormonok tombolnak, szerelem van, meg álmok. Amikor felébredünk, onnantól izgalmas…..
Szóval, amikor házasságot kötünk, nem biztos, hogy örökre kéne esküdni, hanem csak 8-10 évre, és utána felülvizsgálni….. Ha megy a dolog új szerződést kötni, ha nem akkor jöhet a barátságos búcsú…
Ági
Hűség-Nyilatkozat
Érdekes…
Én pl. ha Mobil-Telefon vagy Internet Előfizetést kötök, akkor sem szeretem hosszú időre elkötelezni magamat… mert ki tudja még, hogy mit hoz a Jövő…
Ebben a Gyorsan Illanó, Változékony, Felgyorsult Világunkban…
Én 2 évnél hosszabb lejáratú szerződést még nem írtam alá.
De ma már inkább csak 1-et írnék alá, mert folyamatos „Robbanás” van…
Egyre kedvezőbb ajánlatok vannak: egyre több perc vagy sávszélesség, egyre olcsóbban…
Na most akkor: ha egy ilyen pici, pitiáner és bagatel dologban nem akarom magamat elkötelezni 1-2 évnél hosszabb távra, mert nem látok a Jövőbe, és ki tudja még mi lesz akkor és mit hoz a Sors…
Akkor nem nagy felelőtlenség elköteleznie magát az embernek a Mai Világban Egy Életre, Holtodiglan-Holtomiglan?
Tartható Ígéret?
Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?
Miért ne kötelezné el magát?
Hiszen ez a fajta elkötelezettség (Ígéret) még nem kötelezi semmire…
De akkor meg mi értelme?
Csizike 😉
Azt hiszem ezzel a mondatoddal ki is mondtad, hogy miért nem jel
Azt hiszem ezzel a mondatoddal ki is mondtad, hogy miért nem jelent ma már a házasság semmit:
,,Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?”
Régen viszont egy életre kötelezettséget vállalt ezzel a kis papírral mindenki, és kapott mellé megbecsülést,szeretetet, tiszteletet,( ami a mai kor férfiai számára annyira hiányzik)
A változások elkerülhetetlenek, hiszen enélkül nem lenne fejlődés, de nem véletlenül volt a keleti kultúrába a legnagyobb átok, ha azt mondták rád, hogy szüless olyan korba, amikor minden változik.
A Nap és Hold szerepeket meglehet élni házasság nélkül is, de mi lesz a Szaturnusszal (az a kis papír pont ezt jelentette (felelősség,keretek , korlátok). Ezt valahogy meg kellene oldanunk, de azt hiszem ez a korosztály már nem fogja.Talán majd a gyermekeitek. Talán ők majd rájönnek, hogy aki házasságban, ne adj Isten nagy családban él, annak jóval kevesebb a problémája, amit a sors mér rá, mint annak aki nem.
Szeretettel: Noa
gyengeség… amiről
gyengeség… amiről beszélsz az a gyengeség csizike…
a határozatlanság…
és a megmaradt gyermekiség, a képtelenség a felnövésre, hogy mindig más, mindig új kell….
az elégedetlenség, hogy mindig jobb kell…
és a bizalmatlanság magadban, hogy rosszul is dönthetsz…
az ígéret tartható… sőt az ígéret maga a tartás… aki nem tartja a szavát az nem is ígér igazán… nade aki tartja, abban milyen tartás van! és most boncolhatjuk, hogy ez maga-tartás, vagy teher-tartás, de inkább értsük jól! ez önmagam megtartása és a szeretet megtartása.
Nem láttam még jó házasságot. Sőt egészben maradtat is alig.
De én hiszek a jóban, és hiszek magamban és a páromban.
Ennyi bőven elég.
Hűség-Nyilatkozat
Érdekes…
Én pl. ha Mobil-Telefon vagy Internet Előfizetést kötök, akkor sem szeretem hosszú időre elkötelezni magamat… mert ki tudja még, hogy mit hoz a Jövő…
Ebben a Gyorsan Illanó, Változékony, Felgyorsult Világunkban…
Én 2 évnél hosszabb lejáratú szerződést még nem írtam alá.
De ma már inkább csak 1-et írnék alá, mert folyamatos „Robbanás” van…
Egyre kedvezőbb ajánlatok vannak: egyre több perc vagy sávszélesség, egyre olcsóbban…
Na most akkor: ha egy ilyen pici, pitiáner és bagatel dologban nem akarom magamat elkötelezni 1-2 évnél hosszabb távra, mert nem látok a Jövőbe, és ki tudja még mi lesz akkor és mit hoz a Sors…
Akkor nem nagy felelőtlenség elköteleznie magát az embernek a Mai Világban Egy Életre, Holtodiglan-Holtomiglan?
Tartható Ígéret?
Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?
Miért ne kötelezné el magát?
Hiszen ez a fajta elkötelezettség (Ígéret) még nem kötelezi semmire…
De akkor meg mi értelme?
Csizike 😉
Azt hiszem ezzel a mondatoddal ki is mondtad, hogy miért nem jel
Azt hiszem ezzel a mondatoddal ki is mondtad, hogy miért nem jelent ma már a házasság semmit:
,,Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?”
Régen viszont egy életre kötelezettséget vállalt ezzel a kis papírral mindenki, és kapott mellé megbecsülést,szeretetet, tiszteletet,( ami a mai kor férfiai számára annyira hiányzik)
A változások elkerülhetetlenek, hiszen enélkül nem lenne fejlődés, de nem véletlenül volt a keleti kultúrába a legnagyobb átok, ha azt mondták rád, hogy szüless olyan korba, amikor minden változik.
A Nap és Hold szerepeket meglehet élni házasság nélkül is, de mi lesz a Szaturnusszal (az a kis papír pont ezt jelentette (felelősség,keretek , korlátok). Ezt valahogy meg kellene oldanunk, de azt hiszem ez a korosztály már nem fogja.Talán majd a gyermekeitek. Talán ők majd rájönnek, hogy aki házasságban, ne adj Isten nagy családban él, annak jóval kevesebb a problémája, amit a sors mér rá, mint annak aki nem.
Szeretettel: Noa
gyengeség… amiről
gyengeség… amiről beszélsz az a gyengeség csizike…
a határozatlanság…
és a megmaradt gyermekiség, a képtelenség a felnövésre, hogy mindig más, mindig új kell….
az elégedetlenség, hogy mindig jobb kell…
és a bizalmatlanság magadban, hogy rosszul is dönthetsz…
az ígéret tartható… sőt az ígéret maga a tartás… aki nem tartja a szavát az nem is ígér igazán… nade aki tartja, abban milyen tartás van! és most boncolhatjuk, hogy ez maga-tartás, vagy teher-tartás, de inkább értsük jól! ez önmagam megtartása és a szeretet megtartása.
Nem láttam még jó házasságot. Sőt egészben maradtat is alig.
De én hiszek a jóban, és hiszek magamban és a páromban.
Ennyi bőven elég.
Miért akarnak férjhez menni a Nők?
Miért akarnak férjhez menni a Nők?
Nekik ez a bizonyos „Aktus” miért olyan fontos már kisgyerek koruk óta, hogy annyira foggal-körömmel ragaszkodnak általában hozzá mindenáron?
Miközben a legtöbb Férfinak ez csak egy fölösleges púp és procedúra a háton…
???
Ez is a különbözőségünk része?
Csizike 😉
Egyiknek púp, másiknak lehet egy kedves domb.
Csizi! (ke) 🙂
Miért érzik púpnak a férfiak a házasságot, ha egyszer csak egy fülüsleges procedúra ?
Hát nem fér ennyi fölöslegesség bele a másik kedvééért ? 🙂
Az ember megtesz számára fölösleges dolgokat csak azért, mert tudja az a másiknak kedves, fontos, vagy csak mert jókedvre derítheti nem ? Ettől az még nem álszentség… csak a másikrafigyelős szeretet egyik formája.
Nem ?
Üdv: Almás
Annak púp a hátán
akinek a nő is az. Vannak dolgok, amik a férfiaknak fontosak, van ami meg a nőnek. Egyébként én nem egy férfit ismerek akinek nem volt púp a hátán, de hát egyesek nagyon szeretnek általánositani. Egy esetből levonni a tanulságot, hogy 1 évig tartanak a házasságok és hogy csak a nők akarnak házasodni. Ez butaság.
A környezetemben levő párok nagy része azért házasodott hivatalosan össze mert úgy érezte, hogy mindenki előtt fel kell, hogy vállalja a felelősséget a másikért, a családért. Igen, van akinek ez fontos. És ez igy helyes. Aki pedig nem akar felelősséget vállalni semmiért és esetleg még a nőkkel is gondja van az lekutyamicsodázza a házasságot. Ami másnak esetleg szent……
Adieau
Igen szomorú lennék, ha a párom azért akarna elvenni, mert:
Igen szomorú lennék, ha a párom azért akarna elvenni, mert: -Végülis miért ne Drágám, ennyi fölöslegesség belefér az én életembe is! Elveszlek feleségül, így megfelelek a "másikra-figyelős szeretet" szempontjának is!
A párkapcsolat ha teljességében működik, elveszíti a házasság a jelentősségét! Nem fontos, hogy felelősséget vállaljon a másikért nagy plénum előtt, nem fontos, hogy a szeretetét kinyilatkoztassa mások előtt, nem igényli a gyerekvállalást sem!
Hisz ezekre a külső megerősítésekre semmi szükség, ők tudják, érzik, hogy összetartoznak! Legbelül, mélyen van a lényeg!!!!
férfiuralom…..
Helló!
„Miért akarnak férjhez menni a Nők?”
Mert évezredek alatt arra kondicionálták a nőket, hogy ha házasság nélkül „izélnek”, rosszak/romlottak/elkárhoznak stb. A házasság az, ami „legalizálta” a bűnös testi kapcsolatot. Egy nő romlott, ha házasság előtt nemi életet él, egy férfi ettől menő.
Szóval a férfiak miatt.
Még jó, hogy ez kiment a divatből, legalábbis mifelénk. A világ nagy részén a nők, még mindig az idióta férfiaktól függenek!!!
Ági
Csak másként gondolkodók…
Nyugi Ági! …
A férfiak nem idióták.
Egyszerűen máskéntgondolkodók.
A haragoddal meg csak magadnak ártasz… mondják… és igazuk van…
Remélem mihamarabb megszabadulsz a nemmegfelelőtől és megtalálod a nemidiótádat! 🙂
Üdv: Almás
és másutt?
A világ nagy részén, nem mifelénk!! Így értettem.
Főleg a muszlim világra gondoltam. Ott a nőknek nemigen van választásuk, akkor sem, ha nem idióták.
Nálunk már szabadság van. Szabad akarat, szabad választás – szerencsére. Itt már érvényesülhet a zsák
és foltja, arrafelé nem hiszem.
Ági
Csak az idióta nők függenek az idióta férfiaktól
Hát: csak az idióta nők függenek az idióta férfiaktól…
De azok meg is érdemlik…
mert zsák a foltját…
😉
Csizike 😉
oda-vissza
Szóval: az idióta férfiak is függnek az idióta nőktől. Egyetértek.
Akkor miért rinyálnak a pasik, ha a nők házasodni akarnak? Keressenek olyat, aki nem.
Ági
igen, pontosan egy
igen, pontosan egy önismereti oldalon írunk ilyet, hogy csak az idióta nők függnek az idióta férfiaktól 😀
azért ismerjük be, elég valószínűtlen az, hogy valaki csak úgy idióta legyen és ne a család, a nevelés, a kultúra és némileg a genetikai meghatározottság miatt legyen olyan, amilyen… mindennek megvan az oka.
ne nevezzük idiótának az ilyen embereket, ahogy nem nevezzük idiótának a szívbeteget és a diabéteszest sem… csak meg kell gyógyítani… de erre sajnos még várni kell néhány generációt…
üdv,
Péter
Fehér ruha
Én csak a földig érő fehér ruha miatt akartam férjhez menni. Hogy egy napig királylány legyek, és körülöttem forogjon a világ. Tuti jó kis buli volt az esküvő és a lagzi is, máig szívesen emlékszem vissza rá, pedig már nem is élek együtt azzal, akihez férjhez mentem. Szóval én is csak ezért… Azóta rájöttem, hogy mennyivel jobb hosszú távon a szeretett Férfi királynője maradni, akár esküvő nélkül is…
Miért akarnak férjhez menni a Nők?
Miért akarnak férjhez menni a Nők?
Nekik ez a bizonyos „Aktus” miért olyan fontos már kisgyerek koruk óta, hogy annyira foggal-körömmel ragaszkodnak általában hozzá mindenáron?
Miközben a legtöbb Férfinak ez csak egy fölösleges púp és procedúra a háton…
???
Ez is a különbözőségünk része?
Csizike 😉
Egyiknek púp, másiknak lehet egy kedves domb.
Csizi! (ke) 🙂
Miért érzik púpnak a férfiak a házasságot, ha egyszer csak egy fülüsleges procedúra ?
Hát nem fér ennyi fölöslegesség bele a másik kedvééért ? 🙂
Az ember megtesz számára fölösleges dolgokat csak azért, mert tudja az a másiknak kedves, fontos, vagy csak mert jókedvre derítheti nem ? Ettől az még nem álszentség… csak a másikrafigyelős szeretet egyik formája.
Nem ?
Üdv: Almás
Annak púp a hátán
akinek a nő is az. Vannak dolgok, amik a férfiaknak fontosak, van ami meg a nőnek. Egyébként én nem egy férfit ismerek akinek nem volt púp a hátán, de hát egyesek nagyon szeretnek általánositani. Egy esetből levonni a tanulságot, hogy 1 évig tartanak a házasságok és hogy csak a nők akarnak házasodni. Ez butaság.
A környezetemben levő párok nagy része azért házasodott hivatalosan össze mert úgy érezte, hogy mindenki előtt fel kell, hogy vállalja a felelősséget a másikért, a családért. Igen, van akinek ez fontos. És ez igy helyes. Aki pedig nem akar felelősséget vállalni semmiért és esetleg még a nőkkel is gondja van az lekutyamicsodázza a házasságot. Ami másnak esetleg szent……
Adieau
Igen szomorú lennék, ha a párom azért akarna elvenni, mert:
Igen szomorú lennék, ha a párom azért akarna elvenni, mert: -Végülis miért ne Drágám, ennyi fölöslegesség belefér az én életembe is! Elveszlek feleségül, így megfelelek a "másikra-figyelős szeretet" szempontjának is!
A párkapcsolat ha teljességében működik, elveszíti a házasság a jelentősségét! Nem fontos, hogy felelősséget vállaljon a másikért nagy plénum előtt, nem fontos, hogy a szeretetét kinyilatkoztassa mások előtt, nem igényli a gyerekvállalást sem!
Hisz ezekre a külső megerősítésekre semmi szükség, ők tudják, érzik, hogy összetartoznak! Legbelül, mélyen van a lényeg!!!!
férfiuralom…..
Helló!
„Miért akarnak férjhez menni a Nők?”
Mert évezredek alatt arra kondicionálták a nőket, hogy ha házasság nélkül „izélnek”, rosszak/romlottak/elkárhoznak stb. A házasság az, ami „legalizálta” a bűnös testi kapcsolatot. Egy nő romlott, ha házasság előtt nemi életet él, egy férfi ettől menő.
Szóval a férfiak miatt.
Még jó, hogy ez kiment a divatből, legalábbis mifelénk. A világ nagy részén a nők, még mindig az idióta férfiaktól függenek!!!
Ági
Csak másként gondolkodók…
Nyugi Ági! …
A férfiak nem idióták.
Egyszerűen máskéntgondolkodók.
A haragoddal meg csak magadnak ártasz… mondják… és igazuk van…
Remélem mihamarabb megszabadulsz a nemmegfelelőtől és megtalálod a nemidiótádat! 🙂
Üdv: Almás
és másutt?
A világ nagy részén, nem mifelénk!! Így értettem.
Főleg a muszlim világra gondoltam. Ott a nőknek nemigen van választásuk, akkor sem, ha nem idióták.
Nálunk már szabadság van. Szabad akarat, szabad választás – szerencsére. Itt már érvényesülhet a zsák
és foltja, arrafelé nem hiszem.
Ági
Csak az idióta nők függenek az idióta férfiaktól
Hát: csak az idióta nők függenek az idióta férfiaktól…
De azok meg is érdemlik…
mert zsák a foltját…
😉
Csizike 😉
oda-vissza
Szóval: az idióta férfiak is függnek az idióta nőktől. Egyetértek.
Akkor miért rinyálnak a pasik, ha a nők házasodni akarnak? Keressenek olyat, aki nem.
Ági
igen, pontosan egy
igen, pontosan egy önismereti oldalon írunk ilyet, hogy csak az idióta nők függnek az idióta férfiaktól 😀
azért ismerjük be, elég valószínűtlen az, hogy valaki csak úgy idióta legyen és ne a család, a nevelés, a kultúra és némileg a genetikai meghatározottság miatt legyen olyan, amilyen… mindennek megvan az oka.
ne nevezzük idiótának az ilyen embereket, ahogy nem nevezzük idiótának a szívbeteget és a diabéteszest sem… csak meg kell gyógyítani… de erre sajnos még várni kell néhány generációt…
üdv,
Péter
Fehér ruha
Én csak a földig érő fehér ruha miatt akartam férjhez menni. Hogy egy napig királylány legyek, és körülöttem forogjon a világ. Tuti jó kis buli volt az esküvő és a lagzi is, máig szívesen emlékszem vissza rá, pedig már nem is élek együtt azzal, akihez férjhez mentem. Szóval én is csak ezért… Azóta rájöttem, hogy mennyivel jobb hosszú távon a szeretett Férfi királynője maradni, akár esküvő nélkül is…
Ajánlom Esther Vilar – Az idomított férfi c. könyvét ehhez a
Ajánlom Esther Vilar – Az idomított férfi c. könyvét ehhez a témához elolvasni. Ütős kis könyv. A biztosítékot nálam is kiütötte, aztán rájöttem, h a könyv a nők egy részére igaz csak… vannak benne óriási túlzások, igazságok, féligazságok, hülyeségek… Kételkedve, de a megfelelő tanulságokat(kinek mi) levomva érdemes végig olvasni. 🙂 Google segít… egy kis pdf olya 70-80 oldal. Vannak részek, amik kihagyhatók, de alapjába véve érdemes végig olvasni 🙂
Ha Csernus a v1.0, akkor ez a olya v0.4 🙂
Csernus???? 1.0?
Csernus 1.0? Az általad említett könyv 0.x????
Muhahahahahah!
Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy egy heroinfüggőséget túlélt ember aki 32 éves korában közösült először az hitelesen tud írni a nemi identitásról. Csernus nem ad semmi mást mint amit a segítő foglalkozásúak tanulnak! Ha érdekel a téma tessék a segítő foglalkozás útjára lépni. Egy olyan ember aki a szorongásit, bűntudatát, komplexusait írja le a könyveiben az nem mutathat utat….
Az általad említett könyvről csak annyit, hogy nem véletlenül van több országban tiltólistán .-)
Heroinfüggő?
Csernus heroinfüggő volt és 32 évesen közösült először? Honnan tudod ezeket?
Én úgy tudtam, a heroinig nem jutott el, és a testi tapasztalatairól meg semmit nem tudok, pedig figyeltem a Csernusról tudható dolgokra!
Ajánlom Esther Vilar – Az idomított férfi c. könyvét ehhez a
Ajánlom Esther Vilar – Az idomított férfi c. könyvét ehhez a témához elolvasni. Ütős kis könyv. A biztosítékot nálam is kiütötte, aztán rájöttem, h a könyv a nők egy részére igaz csak… vannak benne óriási túlzások, igazságok, féligazságok, hülyeségek… Kételkedve, de a megfelelő tanulságokat(kinek mi) levomva érdemes végig olvasni. 🙂 Google segít… egy kis pdf olya 70-80 oldal. Vannak részek, amik kihagyhatók, de alapjába véve érdemes végig olvasni 🙂
Ha Csernus a v1.0, akkor ez a olya v0.4 🙂
Csernus???? 1.0?
Csernus 1.0? Az általad említett könyv 0.x????
Muhahahahahah!
Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy egy heroinfüggőséget túlélt ember aki 32 éves korában közösült először az hitelesen tud írni a nemi identitásról. Csernus nem ad semmi mást mint amit a segítő foglalkozásúak tanulnak! Ha érdekel a téma tessék a segítő foglalkozás útjára lépni. Egy olyan ember aki a szorongásit, bűntudatát, komplexusait írja le a könyveiben az nem mutathat utat….
Az általad említett könyvről csak annyit, hogy nem véletlenül van több országban tiltólistán .-)
Heroinfüggő?
Csernus heroinfüggő volt és 32 évesen közösült először? Honnan tudod ezeket?
Én úgy tudtam, a heroinig nem jutott el, és a testi tapasztalatairól meg semmit nem tudok, pedig figyeltem a Csernusról tudható dolgokra!
Hogyan tartson a Szerelem (szinte) Örökké?
Véletlenül elvetődtem valahogy a Cosmopolitan oldalra… és itt találtam néhány ehhez a témához illő cikket…
Ezek közül egyet bemásolok most ide… innen:
http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/szex_szerelem/szerelem/hogyan_tartson_a_szerelem_orokke_
A többire rátalálsz, ha szeretnél…
Mit mond neked ez a pár sor?
Segít valamiben is?
„Megtaláltad azt a férfit, akire egész életedben vártál. Aki minden szempontból tökéletes. De a valódi kihívás most következik, hiszen nem hiába mondják, hogy könnyebb egy pasit meghódítani, mint megtartani.
Tanulj a múltból!
Ha valamennyi expasid merőben különbözik a kedvesedtől, miért követnéd azokat a beidegződéseket, amelyek azokra a kapcsolatokra voltak jellemzők? Lehet, úgy vélekedsz, hogy a „bukásaidért” kizárólag az exeid felelősek, de az igazság az, hogy megvan az esély rá, hogy meghatározott viselkedési mintákat követsz mindig, amikor hatalmába kerít a szerelem, és ezek a minták nem biztos, hogy helyesek. Próbáld azonosítani a gyenge pontjaidat, és összpontosíts arra, hogy helyrehozd és kiküszöböld a hibákat.
Ne hibáztasd a párod a volt pasid bűneiért!
Noha jó ráébredni arra, hogy a lezárt kapcsolataidban hol voltak bökkenők, azért arra emlékezz, hogy a régi sérelmekért nem a mostani szerelmed a felelős. Minden szerelem új és tiszta lapot jelent „életed könyvében”, ne hagyd, hogy a rég volt dolgok befolyásolják a jelened. Engedd el a haragot, a fájdalmat, a bizonytalanságot. A bizalom a leglényegesebb összetevő egy hosszú távú kapcsolatban.
Érintsd meg!
Soha ne becsüld le az érintés erejét, és ezt most nem úgy értjük, hogy egy héten hét alkalommal essetek egymásnak. Legyen az egy ölelés, amikor hazaértek munkából, vagy hogy fogjátok egymás kezét, amikor sétáltok, esetleg az, hogy összebújva szenderültök álomba. Egy biztos, a partnereddel létrehozott fizikai kontaktus fokozza az oxitocin szintjét – érdekesség, hogy azoknál, akik szerelmesek, jóval magasabb ennek a hormonnak a szintje. Emiatt érzed magad boldogabbnak, kevésbé stresszesnek, és a köztetek lévő kötelék megerősítésében is szerepet játszik.
Komédiázzatok egész éjjel!
Egy kiadós nevetéssel jobb hangulatba kerülsz, és a legjobb, ha együtt kacagtok valamin. Kiváltképp remek érzés, ha pikáns vicceket osztotok meg egymással, vagy ha elkezdtek a privát, csak rátok jellemző nyelvezettel beszélni, amit csak ti értetek, ez is nagyszerű módja, hogy megszilárdítsátok a kapcsolatotokat. Abban is segít, hogy elterelje a figyelmeteket a mindennapos problémákról, amelyek megnehezítik a felhőtlennek ígérkező szerelmet.
Kommunikálj!
Lehet, hogy jól eldiskuráltok egymással nap mint nap, de az vajon igazi kommunikáció, hogy megbeszélitek, mi lesz este a vacsora, vagy, hogy kire hárul a mosogatás? Ha szeretnéd, hogy ez a kapcsolat valóban hosszú távú legyen, akkor meg kell értenetek egymást, mi játszódik le a másikban, meg kell ismernetek egymás érzéseit, gondolatait, félelmeit, még az álmaitokat is. Ezek rendszeres időközönként változhatnak, ezért gyakran kell időt szakítanotok egymásra, hogy átbeszéljetek mindent, ami bennetek megy végbe, tehát egy tartós kapcsolat érdekében muszáj állandóan kommunikálni. Ez azt is jelenti, hogy időről időre esti kikapcsolódás gyanánt lemondotok a tévéről, és csak egymásra figyeltek, hogy igazán értsétek, mit mond a másik.”
Hogyan tartson a Szerelem (szinte) Örökké?
Véletlenül elvetődtem valahogy a Cosmopolitan oldalra… és itt találtam néhány ehhez a témához illő cikket…
Ezek közül egyet bemásolok most ide… innen:
http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/szex_szerelem/szerelem/hogyan_tartson_a_szerelem_orokke_
A többire rátalálsz, ha szeretnél…
Mit mond neked ez a pár sor?
Segít valamiben is?
„Megtaláltad azt a férfit, akire egész életedben vártál. Aki minden szempontból tökéletes. De a valódi kihívás most következik, hiszen nem hiába mondják, hogy könnyebb egy pasit meghódítani, mint megtartani.
Tanulj a múltból!
Ha valamennyi expasid merőben különbözik a kedvesedtől, miért követnéd azokat a beidegződéseket, amelyek azokra a kapcsolatokra voltak jellemzők? Lehet, úgy vélekedsz, hogy a „bukásaidért” kizárólag az exeid felelősek, de az igazság az, hogy megvan az esély rá, hogy meghatározott viselkedési mintákat követsz mindig, amikor hatalmába kerít a szerelem, és ezek a minták nem biztos, hogy helyesek. Próbáld azonosítani a gyenge pontjaidat, és összpontosíts arra, hogy helyrehozd és kiküszöböld a hibákat.
Ne hibáztasd a párod a volt pasid bűneiért!
Noha jó ráébredni arra, hogy a lezárt kapcsolataidban hol voltak bökkenők, azért arra emlékezz, hogy a régi sérelmekért nem a mostani szerelmed a felelős. Minden szerelem új és tiszta lapot jelent „életed könyvében”, ne hagyd, hogy a rég volt dolgok befolyásolják a jelened. Engedd el a haragot, a fájdalmat, a bizonytalanságot. A bizalom a leglényegesebb összetevő egy hosszú távú kapcsolatban.
Érintsd meg!
Soha ne becsüld le az érintés erejét, és ezt most nem úgy értjük, hogy egy héten hét alkalommal essetek egymásnak. Legyen az egy ölelés, amikor hazaértek munkából, vagy hogy fogjátok egymás kezét, amikor sétáltok, esetleg az, hogy összebújva szenderültök álomba. Egy biztos, a partnereddel létrehozott fizikai kontaktus fokozza az oxitocin szintjét – érdekesség, hogy azoknál, akik szerelmesek, jóval magasabb ennek a hormonnak a szintje. Emiatt érzed magad boldogabbnak, kevésbé stresszesnek, és a köztetek lévő kötelék megerősítésében is szerepet játszik.
Komédiázzatok egész éjjel!
Egy kiadós nevetéssel jobb hangulatba kerülsz, és a legjobb, ha együtt kacagtok valamin. Kiváltképp remek érzés, ha pikáns vicceket osztotok meg egymással, vagy ha elkezdtek a privát, csak rátok jellemző nyelvezettel beszélni, amit csak ti értetek, ez is nagyszerű módja, hogy megszilárdítsátok a kapcsolatotokat. Abban is segít, hogy elterelje a figyelmeteket a mindennapos problémákról, amelyek megnehezítik a felhőtlennek ígérkező szerelmet.
Kommunikálj!
Lehet, hogy jól eldiskuráltok egymással nap mint nap, de az vajon igazi kommunikáció, hogy megbeszélitek, mi lesz este a vacsora, vagy, hogy kire hárul a mosogatás? Ha szeretnéd, hogy ez a kapcsolat valóban hosszú távú legyen, akkor meg kell értenetek egymást, mi játszódik le a másikban, meg kell ismernetek egymás érzéseit, gondolatait, félelmeit, még az álmaitokat is. Ezek rendszeres időközönként változhatnak, ezért gyakran kell időt szakítanotok egymásra, hogy átbeszéljetek mindent, ami bennetek megy végbe, tehát egy tartós kapcsolat érdekében muszáj állandóan kommunikálni. Ez azt is jelenti, hogy időről időre esti kikapcsolódás gyanánt lemondotok a tévéről, és csak egymásra figyeltek, hogy igazán értsétek, mit mond a másik.”
Amikor két világ találkozik
Nagyon nagyvárosias ennek a blognak a hangulata, érzésvilága. Olyan nagyon modern, kicsit amnéziás.
A házasság nem érzésvilágok szövetsége volt, hanem intézmény.
Helyszín, eminens nemzetiségi kisváros, irodalmilag szépen feldolgozott szokásvilággal. Annak idején öt éves együttélés után hangzott el a leánykérő, és hat év után lett belőle házasság, egyetlen okból. A nagymama. Voltaképp a nagymama mondta ki a családi elvárást. Miután az anyagi alapokat megteremtettük közös ténykedéssel papír nélkül, a nagymama nem volt hajlandó eljönni hozzánk még látogatóba se. Ilyen erkölcstelen vadházasságban élőkhöz! Ekkor írtuk a kilencvenes évek végét.
A nagymama szemében, kiderült, hogy a következő generáció, vagyis a szülők esetében is teljesen él a gondolkodás, szóval a nagymama értékrendjében egy fiúból csak akkor lesz felnőtt, ha megházasodik, amíg nincs pecsétes papír, dínomdánom, nász, addig a családban gyerek marad. Az unokatestvér, aki negyvenegynéhány éves, ma is ebben „az áldatlan állapotban” éli életét, neki minden nap ezzel kell szembesünie, nem talált asszonyt magának, ezért édesanyja ma is feljogosítva érzi magát az életének irányítására. Teljesen kivan szegény, pedig anyagi függetlensége, különálló élete van, mégis megviseli a családban betöltött hülyegyerek státusz.
A lányoknak pártában maradni, fiúknak gyereknek maradni a családban, egyik sem volt valami idilli perspektíva, muszáj volt házasodni. Amíg meg nem nősült a fiú, addig nem volt önálló élete, saját családjának cselédje volt. Nem csak a lányok akartak házasodni, a fiúk is. A házassággal a fiatalok megkapták az életkezdéshez szükséges eszközöket családi összefogással. Minden családban számolni kellett a házasságkötésekkel és azzal, hogy megfelelőképpen hozzájáruljanak a rokonságban az ifjak elindulásához, teljesen része volt a családi gazdálkodásnak. Ebben nagyon szigorúan érvényesült a viszonosság és egyenlőség. Megvolt, hogy melyik rokonnak mit kellett adni nászajándékba. A keresztszülők adták a párnát és paplant, a nagyszülők a tányérokat, etcájgokat, a többire nem emlékszem. Volt, aki a jószágot adta, elég jól szabályozott szokásrendszer tartozott hozzá.
A házasság intézményének gyengülése sokkal nehezebbé teszi a fiataloknak az életkezdést is. Mostmár maguknak és a szülőknek kell valami módon összehozni az életkezdés alapjait, már nem oszlik meg ennek a terhe a rokonságban. A nagyobb szabadság kevesebb erőforrást is jelent.
A házasságnak nagyon is megvolt a maga szerepe a társadalmi reprodukciós rendszerben. Ma már ez átalakult, sok esetben azonban ma is jól jönne mondjuk a rokoni háttér hozzájárulása a fiatalok indulásához, életkezdéséhez.
A magam részéről házas révén, nincs semmi kifogásom a házasság ellen, megbeszéltük, közös döntés, mindketten teljesen autonómak vagyunk saját élettel, saját és közös baráti körrel, saját és közös hobbival, azonos és nagyon különböző felfogásokkal, saját és közös idővel, közös háztartással, közös kasszával, közös gyerekkel, sok toleranciával, sok humorral, időről-időre, nagyjából négyévente megújított élettel. A hagyományos házasságmintát egyikünk sem őrizgette, felrúgtunk minden szabályt, ha valami nem tetszett, változtattunk. Az alap, amin elindultunk az a mindennapok „szentsége” volt. Nem nyaraláskor kell jól érezni magunkat és nem karácsonykor szeretni egymást, hanem minden nap. Nálunk minden nap nyaralás és karácsony van. Amikor jöttek a gázos ügyek, kisebb-nagyobb döccenővel átalakítottuk az életünket. A nagy krízis az életünkben a gyerkőc érkezése volt, de néhány év alatt azt is rendeztük. Még a biorezonanciás géppel is kimutatható, hogy szeretjük egymást, egy aurában vagyunk. Ha valami már nem lesz jó, változtatunk, mint eddig is. Elfogadás, szeretet, őszinteség, törődés, odafigyelés, megbecsülés, tisztelet, köszönet, csupa ilyen izé kell a működéshez. Nekünk ez így természetes.
A papírhoz, a Romana, a Júlia, stb, a szívek szállodájához, más sorozatokhoz, a szexversenyhez nincs köze, ja és nem kirakat. Nálunk nincs királyság, mi anarchoszindikalista közösséget alkotunk, ahogy a Gyalog galopp is megénekelte.
🙂
Amikor két világ találkozik
Nagyon nagyvárosias ennek a blognak a hangulata, érzésvilága. Olyan nagyon modern, kicsit amnéziás.
A házasság nem érzésvilágok szövetsége volt, hanem intézmény.
Helyszín, eminens nemzetiségi kisváros, irodalmilag szépen feldolgozott szokásvilággal. Annak idején öt éves együttélés után hangzott el a leánykérő, és hat év után lett belőle házasság, egyetlen okból. A nagymama. Voltaképp a nagymama mondta ki a családi elvárást. Miután az anyagi alapokat megteremtettük közös ténykedéssel papír nélkül, a nagymama nem volt hajlandó eljönni hozzánk még látogatóba se. Ilyen erkölcstelen vadházasságban élőkhöz! Ekkor írtuk a kilencvenes évek végét.
A nagymama szemében, kiderült, hogy a következő generáció, vagyis a szülők esetében is teljesen él a gondolkodás, szóval a nagymama értékrendjében egy fiúból csak akkor lesz felnőtt, ha megházasodik, amíg nincs pecsétes papír, dínomdánom, nász, addig a családban gyerek marad. Az unokatestvér, aki negyvenegynéhány éves, ma is ebben „az áldatlan állapotban” éli életét, neki minden nap ezzel kell szembesünie, nem talált asszonyt magának, ezért édesanyja ma is feljogosítva érzi magát az életének irányítására. Teljesen kivan szegény, pedig anyagi függetlensége, különálló élete van, mégis megviseli a családban betöltött hülyegyerek státusz.
A lányoknak pártában maradni, fiúknak gyereknek maradni a családban, egyik sem volt valami idilli perspektíva, muszáj volt házasodni. Amíg meg nem nősült a fiú, addig nem volt önálló élete, saját családjának cselédje volt. Nem csak a lányok akartak házasodni, a fiúk is. A házassággal a fiatalok megkapták az életkezdéshez szükséges eszközöket családi összefogással. Minden családban számolni kellett a házasságkötésekkel és azzal, hogy megfelelőképpen hozzájáruljanak a rokonságban az ifjak elindulásához, teljesen része volt a családi gazdálkodásnak. Ebben nagyon szigorúan érvényesült a viszonosság és egyenlőség. Megvolt, hogy melyik rokonnak mit kellett adni nászajándékba. A keresztszülők adták a párnát és paplant, a nagyszülők a tányérokat, etcájgokat, a többire nem emlékszem. Volt, aki a jószágot adta, elég jól szabályozott szokásrendszer tartozott hozzá.
A házasság intézményének gyengülése sokkal nehezebbé teszi a fiataloknak az életkezdést is. Mostmár maguknak és a szülőknek kell valami módon összehozni az életkezdés alapjait, már nem oszlik meg ennek a terhe a rokonságban. A nagyobb szabadság kevesebb erőforrást is jelent.
A házasságnak nagyon is megvolt a maga szerepe a társadalmi reprodukciós rendszerben. Ma már ez átalakult, sok esetben azonban ma is jól jönne mondjuk a rokoni háttér hozzájárulása a fiatalok indulásához, életkezdéséhez.
A magam részéről házas révén, nincs semmi kifogásom a házasság ellen, megbeszéltük, közös döntés, mindketten teljesen autonómak vagyunk saját élettel, saját és közös baráti körrel, saját és közös hobbival, azonos és nagyon különböző felfogásokkal, saját és közös idővel, közös háztartással, közös kasszával, közös gyerekkel, sok toleranciával, sok humorral, időről-időre, nagyjából négyévente megújított élettel. A hagyományos házasságmintát egyikünk sem őrizgette, felrúgtunk minden szabályt, ha valami nem tetszett, változtattunk. Az alap, amin elindultunk az a mindennapok „szentsége” volt. Nem nyaraláskor kell jól érezni magunkat és nem karácsonykor szeretni egymást, hanem minden nap. Nálunk minden nap nyaralás és karácsony van. Amikor jöttek a gázos ügyek, kisebb-nagyobb döccenővel átalakítottuk az életünket. A nagy krízis az életünkben a gyerkőc érkezése volt, de néhány év alatt azt is rendeztük. Még a biorezonanciás géppel is kimutatható, hogy szeretjük egymást, egy aurában vagyunk. Ha valami már nem lesz jó, változtatunk, mint eddig is. Elfogadás, szeretet, őszinteség, törődés, odafigyelés, megbecsülés, tisztelet, köszönet, csupa ilyen izé kell a működéshez. Nekünk ez így természetes.
A papírhoz, a Romana, a Júlia, stb, a szívek szállodájához, más sorozatokhoz, a szexversenyhez nincs köze, ja és nem kirakat. Nálunk nincs királyság, mi anarchoszindikalista közösséget alkotunk, ahogy a Gyalog galopp is megénekelte.
🙂
TŰZÁLLÓ SZERETETPRÓBA a Merj szeretni! 40-napos Tréning
Szia!
Van egy nagyon tuti film, amire most abszolút rá vagyok kattanva!!!
És ez pedig a Tűzálló (Fireproof) vagy ahogy Magyarországon szinkronnal a tv-ben lejátszották (HBO), dvd-n is kiadták és a nettre is felkerült a Szerelempróba…
Láttad már?
Itt is megnézheted: http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/szerelemproba.html
A film rövid sztroija: egy tűzoltó megmenti a válságba jutott házasságát…
Nagyon ‘dúrva’ párkapcsolati film… kőkemény párbeszédekkel és vitákkal…
Abszolút életszagú…
Sok filmkockában fel fogod ismerni önmagadat is és a párkapcsolatodat is…
És talán felismered azokat a hibákat is, amiket Te ejtesz vagy ejtettél benne…
Legközelebb ezeket már bölcsebben, el is kerülheted…
Ha rossz a párkapcsolatod (vagy ‘csak’ nem kielégítő és nem tesz boldoggá), vagy a házasságod… és már a szakításon vagy a váláson is gondolkodtál, mint esetleges megoldás és lehetőség… akkor előtte feltétlenül nézd meg ezt a filmet… és ha van kedved, csináld végig azt a 40 napos „tréninget” ami a filmben is van… és amiről Magyarországon is megjelent már a könyv: Merj szeretni! címmel…
Mindenki aki eddig látta, azt mondja róla, hogy ritka megható, szívhez szóló, megérintő, megindító film…
A neten is egy csomó fórumon és blogon szuperlativuszokban írnak róla… mindenki csak magasztalja és dicséri…
Ez keltette fel az én Figyelmemet és Érdeklődésemet is a film iránt…
ÉREZTEM, hogy ez csak egy NAGYON JÓ FILM lehet … ha mindenki ennyire szereti és dicséri…
Amerikában állítólag több pár is, aki már beadta a válópert… ennek a filmnek a hatására lépett vissza… és maradtak együtt…
Ez a film abszolút a HÁZASSÁG Intézményét hírdeti… és a HÁZASSÁGOT mint ÉRTÉKET mutatja be, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes megmenteni ha válságba jut, és ami érdemes ápolni, gondozni és megőrizni…
És azt vallja a rendező (a filmben is hangot adva ennek) hogy a Szeretet egy kapcsolatban sokszor nem maga az Érzés… hanem egy DÖNTÉS, és ELKÖTELEZETTSÉG kérdése…
A Házasságokat és a Kapcsolatokat érhetik Tüzek… a Kérdés az, hogy megégnek-e, elégnek-e benne?
Ha van Igaz Hit és Szeretet… akkor az a Kapcsolat TŰZÁLLÓ…
És ez Két Ember Tudatos Akarata, Eltükéltsége, Elkötelezettsége és Döntése…
Amit aztán áldozatos munkálkodás és tevékenykedés is követ… napról napra…
És velünk együtt Isten munkálkodik a Szeretet által a Kapcsolatainkban és az Életünkben.
És ez benne a Csoda. 😉
Ez a film: Üzenete.
Tehát: van egy könyv is a filmhez, aminek az a címe Merj szeretni!
Ez egy 40 napos tréning…
Minden napra vannak feladatok, gyakorlatok… amiket ha megcsinál az ember… garantáltam meg tudja menteni a megromlott kapcsolatát, a válságba jutott házasságát, stb… az ajánlója szerint…
Ez most egy nagy bestseller… (lesz…)
Nézd csak, itt találsz egy rövid beszélgetést kedvcsinálónak a film rendezőjével:
http://www.tamasimisszio.eu/?p=615
És itt végig nézheted az egész filmet, online, szinkronizálva!!!
TŰZÁLLÓ (FIREPROOF) – avagy a SZERELEMPRÓBA:
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/szerelemproba.html
És innen le is töltögetheted magadnak (a Total Commanderben katt az első darabkára, ha már mind lentvan… ‘Fájlegyesítés’ opció… és máris nézheted, kiírhatod, másolhatod… és Élvezheted! 😉
http://data.hu/get/2680370/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.001.html
http://data.hu/get/2680380/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.002.html
http://data.hu/get/2680388/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.003.html
http://data.hu/get/2680368/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.004.html
http://data.hu/get/2680379/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.005.html
http://data.hu/get/2680382/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.006.html
http://data.hu/get/2680389/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.007.html
http://data.hu/get/2680383/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.008.html
http://data.hu/get/2680384/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.009.html
http://data.hu/get/2680381/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.010.html
http://data.hu/get/2680366/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.011.html
http://data.hu/get/2680386/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.012.html
http://data.hu/get/2680374/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.013.html
http://data.hu/get/2680376/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.014.html
http://data.hu/get/2680390/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.015.html
http://data.hu/get/2680371/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.016.html
http://data.hu/get/2680385/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.crc.html
😉
Szóval én most erre a filmre vagyok nagyon rákattanva…
Napok óta ez hoz TŰZbe…
Ez szerintem a Világ Egyik Legjobb, Legszívhezszólóbb Filmje…
Szó szerint:
RITKA JÓ.
Neked is ajánlom…
Főleg, ha dilemmáid vannak és gondokkal küzdesz e téren…
Jó szórakozást kívánok Hozzá… 😉
És kívánom, hogy Isten munkálkodjon a Szeretet által (és Te általad, Rajtad keresztül megnyílvánulva) a Te Életedben is… egyre inkább… napról-napra… kitartóan…
Szia!
Szeretettel:
Csizike;-)
TŰZÁLLÓ SZERETETPRÓBA a Merj szeretni! 40-napos Tréning
Szia!
Van egy nagyon tuti film, amire most abszolút rá vagyok kattanva!!!
És ez pedig a Tűzálló (Fireproof) vagy ahogy Magyarországon szinkronnal a tv-ben lejátszották (HBO), dvd-n is kiadták és a nettre is felkerült a Szerelempróba…
Láttad már?
Itt is megnézheted: http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/szerelemproba.html
A film rövid sztroija: egy tűzoltó megmenti a válságba jutott házasságát…
Nagyon ‘dúrva’ párkapcsolati film… kőkemény párbeszédekkel és vitákkal…
Abszolút életszagú…
Sok filmkockában fel fogod ismerni önmagadat is és a párkapcsolatodat is…
És talán felismered azokat a hibákat is, amiket Te ejtesz vagy ejtettél benne…
Legközelebb ezeket már bölcsebben, el is kerülheted…
Ha rossz a párkapcsolatod (vagy ‘csak’ nem kielégítő és nem tesz boldoggá), vagy a házasságod… és már a szakításon vagy a váláson is gondolkodtál, mint esetleges megoldás és lehetőség… akkor előtte feltétlenül nézd meg ezt a filmet… és ha van kedved, csináld végig azt a 40 napos „tréninget” ami a filmben is van… és amiről Magyarországon is megjelent már a könyv: Merj szeretni! címmel…
Mindenki aki eddig látta, azt mondja róla, hogy ritka megható, szívhez szóló, megérintő, megindító film…
A neten is egy csomó fórumon és blogon szuperlativuszokban írnak róla… mindenki csak magasztalja és dicséri…
Ez keltette fel az én Figyelmemet és Érdeklődésemet is a film iránt…
ÉREZTEM, hogy ez csak egy NAGYON JÓ FILM lehet … ha mindenki ennyire szereti és dicséri…
Amerikában állítólag több pár is, aki már beadta a válópert… ennek a filmnek a hatására lépett vissza… és maradtak együtt…
Ez a film abszolút a HÁZASSÁG Intézményét hírdeti… és a HÁZASSÁGOT mint ÉRTÉKET mutatja be, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes megmenteni ha válságba jut, és ami érdemes ápolni, gondozni és megőrizni…
És azt vallja a rendező (a filmben is hangot adva ennek) hogy a Szeretet egy kapcsolatban sokszor nem maga az Érzés… hanem egy DÖNTÉS, és ELKÖTELEZETTSÉG kérdése…
A Házasságokat és a Kapcsolatokat érhetik Tüzek… a Kérdés az, hogy megégnek-e, elégnek-e benne?
Ha van Igaz Hit és Szeretet… akkor az a Kapcsolat TŰZÁLLÓ…
És ez Két Ember Tudatos Akarata, Eltükéltsége, Elkötelezettsége és Döntése…
Amit aztán áldozatos munkálkodás és tevékenykedés is követ… napról napra…
És velünk együtt Isten munkálkodik a Szeretet által a Kapcsolatainkban és az Életünkben.
És ez benne a Csoda. 😉
Ez a film: Üzenete.
Tehát: van egy könyv is a filmhez, aminek az a címe Merj szeretni!
Ez egy 40 napos tréning…
Minden napra vannak feladatok, gyakorlatok… amiket ha megcsinál az ember… garantáltam meg tudja menteni a megromlott kapcsolatát, a válságba jutott házasságát, stb… az ajánlója szerint…
Ez most egy nagy bestseller… (lesz…)
Nézd csak, itt találsz egy rövid beszélgetést kedvcsinálónak a film rendezőjével:
http://www.tamasimisszio.eu/?p=615
És itt végig nézheted az egész filmet, online, szinkronizálva!!!
TŰZÁLLÓ (FIREPROOF) – avagy a SZERELEMPRÓBA:
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/szerelemproba.html
És innen le is töltögetheted magadnak (a Total Commanderben katt az első darabkára, ha már mind lentvan… ‘Fájlegyesítés’ opció… és máris nézheted, kiírhatod, másolhatod… és Élvezheted! 😉
http://data.hu/get/2680370/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.001.html
http://data.hu/get/2680380/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.002.html
http://data.hu/get/2680388/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.003.html
http://data.hu/get/2680368/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.004.html
http://data.hu/get/2680379/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.005.html
http://data.hu/get/2680382/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.006.html
http://data.hu/get/2680389/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.007.html
http://data.hu/get/2680383/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.008.html
http://data.hu/get/2680384/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.009.html
http://data.hu/get/2680381/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.010.html
http://data.hu/get/2680366/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.011.html
http://data.hu/get/2680386/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.012.html
http://data.hu/get/2680374/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.013.html
http://data.hu/get/2680376/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.014.html
http://data.hu/get/2680390/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.015.html
http://data.hu/get/2680371/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.016.html
http://data.hu/get/2680385/Szerelemproba.Fireproof.hun.dvd.rip.crc.html
😉
Szóval én most erre a filmre vagyok nagyon rákattanva…
Napok óta ez hoz TŰZbe…
Ez szerintem a Világ Egyik Legjobb, Legszívhezszólóbb Filmje…
Szó szerint:
RITKA JÓ.
Neked is ajánlom…
Főleg, ha dilemmáid vannak és gondokkal küzdesz e téren…
Jó szórakozást kívánok Hozzá… 😉
És kívánom, hogy Isten munkálkodjon a Szeretet által (és Te általad, Rajtad keresztül megnyílvánulva) a Te Életedben is… egyre inkább… napról-napra… kitartóan…
Szia!
Szeretettel:
Csizike;-)
„Everybody sholud get divorced!”
– by Osho!:)
Ebben a videoban mondja a számomra szállóige mondatát magátólértetődő ártatlansággal:
http://www.youtube.com/watch?v=5ocbZhRQS9I
Ki lehet iratni az angol szöveget, sokaknak segíthet a megértésben.
És még:
http://tudatbazis.hu/osho-az-apa
Ezeket gondolom.
🙂
„Everybody sholud get divorced!”
– by Osho!:)
Ebben a videoban mondja a számomra szállóige mondatát magátólértetődő ártatlansággal:
http://www.youtube.com/watch?v=5ocbZhRQS9I
Ki lehet iratni az angol szöveget, sokaknak segíthet a megértésben.
És még:
http://tudatbazis.hu/osho-az-apa
Ezeket gondolom.
🙂
Minden kapcsolat mástól szép.
Ha bármi elvárást számon kérek a kapcsolaton,vagy a páromon,vagy magamon,akkor ezt a (szépséget) felhőtlen létörömöt teszem borongóssá,viharossá.Egy sóskiflitől ne várjam egy briós édességét,vagy a csíramálé fojtós ragacsosságát.A házasság csak egy forma,és a biztonság mellett újabb elvárások lehetőségét nyújtja:erősítendő sokat pfújolt ravasz egónkat.
Nekem annak idején a dolgok természetes meneteként következett be,hogy az első nő mellett (akire szörnyen rácuppantam) egész addig kitartottam,amíg ezt a formális igát is egymás nyakába raktuk,vagyis én boldogan fogadtam feleségemmé,és Ő engem szintúgy férjévé.
A házasság a biztonság illúzióját adja,ahogy a szerelem az egymásrataláltságét ,vagy a szex az összeolvadásét.A gyerekekkel való együttélésre is százszor jobb terep,mint a technicizált kórházak,vagy a masszásító nevelőotthonok.
Mindenki hajlamos az értékrendjében legfontosabb szükségletek kielégítésére a társával együttlétben törekedni.Ha nem tiszta,hogy mi a legfontosabb:akkor rosszul választok,nagyobb erő húz kifelé,vagy von el a kapcsolaterősítő tevékenységektől.Szintén rossz önismeretre utal,ha a kapcsolat folyamán nem társunkkal összhangban változunk,mert akkor valami a kezdetekkor még nem volt felszínen,ami most viszont már hat,és elfelé sodor a közöstől.Az is elképzelhető.hogy csak bizonyos,meghatározott,rövidtávú megélésekre szerződtek lelkeink,de a felszínen az energetikai vonzás olyan elsöprő erejű volt,hogy attól elszédülve az lázas egóink közös fészket raktak.
Üdvözlettel:felacso
U . i . : Nagyon tud ingerelni,amikor olyan könyveket olvasok,ami arra oktat?hogyan érezd magad különbnek a másiknál (ehhez adja a mézédes ideológiát),vagy hogyan változtasd meg a másikat akivel kapcsolatba kerültél.Ismételten fejjel rohanni a falnak ad ugyan egy szédült eksztázist,és kitisztult fejjel lehet sajnálni magunkat az eredménytelenségért,de szerintem hosszútávon csak az a kapcsolat nem fullad meg és nem fújtja meg a résztvevőit,ahol egymást változásaikkal együtt spontán elfogadják.(Az elfogadásba beleértem a másik el nem fogadó álláspontjának,vagy a saját el nem fogadó álláspontomnak a részemről történő elfogadását,és viszont.)
Minden kapcsolat mástól szép.
Ha bármi elvárást számon kérek a kapcsolaton,vagy a páromon,vagy magamon,akkor ezt a (szépséget) felhőtlen létörömöt teszem borongóssá,viharossá.Egy sóskiflitől ne várjam egy briós édességét,vagy a csíramálé fojtós ragacsosságát.A házasság csak egy forma,és a biztonság mellett újabb elvárások lehetőségét nyújtja:erősítendő sokat pfújolt ravasz egónkat.
Nekem annak idején a dolgok természetes meneteként következett be,hogy az első nő mellett (akire szörnyen rácuppantam) egész addig kitartottam,amíg ezt a formális igát is egymás nyakába raktuk,vagyis én boldogan fogadtam feleségemmé,és Ő engem szintúgy férjévé.
A házasság a biztonság illúzióját adja,ahogy a szerelem az egymásrataláltságét ,vagy a szex az összeolvadásét.A gyerekekkel való együttélésre is százszor jobb terep,mint a technicizált kórházak,vagy a masszásító nevelőotthonok.
Mindenki hajlamos az értékrendjében legfontosabb szükségletek kielégítésére a társával együttlétben törekedni.Ha nem tiszta,hogy mi a legfontosabb:akkor rosszul választok,nagyobb erő húz kifelé,vagy von el a kapcsolaterősítő tevékenységektől.Szintén rossz önismeretre utal,ha a kapcsolat folyamán nem társunkkal összhangban változunk,mert akkor valami a kezdetekkor még nem volt felszínen,ami most viszont már hat,és elfelé sodor a közöstől.Az is elképzelhető.hogy csak bizonyos,meghatározott,rövidtávú megélésekre szerződtek lelkeink,de a felszínen az energetikai vonzás olyan elsöprő erejű volt,hogy attól elszédülve az lázas egóink közös fészket raktak.
Üdvözlettel:felacso
U . i . : Nagyon tud ingerelni,amikor olyan könyveket olvasok,ami arra oktat?hogyan érezd magad különbnek a másiknál (ehhez adja a mézédes ideológiát),vagy hogyan változtasd meg a másikat akivel kapcsolatba kerültél.Ismételten fejjel rohanni a falnak ad ugyan egy szédült eksztázist,és kitisztult fejjel lehet sajnálni magunkat az eredménytelenségért,de szerintem hosszútávon csak az a kapcsolat nem fullad meg és nem fújtja meg a résztvevőit,ahol egymást változásaikkal együtt spontán elfogadják.(Az elfogadásba beleértem a másik el nem fogadó álláspontjának,vagy a saját el nem fogadó álláspontomnak a részemről történő elfogadását,és viszont.)