A megvilágosodás annak a felismerésnek a megélése, hogy a meghatározottságainkra valójában nincs szükségünk.
Amikor ez tapasztalattá válik, elengedhetjük a földi létezést.
Namaszte
A megvilágosodás annak a felismerésnek a megélése, hogy a meghatározottságainkra valójában nincs szükségünk.
Amikor ez tapasztalattá válik, elengedhetjük a földi létezést.
Namaszte
Mit értesz földi létezés alatt? És mért fontos elengedni?
Mit értesz földi létezés alatt? És mért fontos elengedni?
A földi létezés az, amit élsz. A szellem földi törvényekbe
A földi létezés az, amit élsz. A szellem földi törvényekbe bújtatott, anyagba szőtt élete, létezése, története.
Nem FONTOS elengedni. De végső soron mindent elengedhetünk. Ezt is.
Namaszte
Jól mondod Aditi!
Nem fontos elengedni semmit.
De ha szabaddá
Jól mondod Aditi!
Nem fontos elengedni semmit.
De ha szabaddá akarsz válni, akkor mindent el és meg kell engedned.
Akkor mi lesz helyette ha ezt elengedem? Mit kapok és az milyen
Akkor mi lesz helyette ha ezt elengedem? Mit kapok és az milyen lesz? És mi a bizonyítéka, hogy tényleg van ilyen?
Jajj Ademon! Mindig az ilyen kérdések.
Éld meg!
Ha nem tetszik,
Jajj Ademon! Mindig az ilyen kérdések.
Éld meg!
Ha nem tetszik, újra belemerülhetsz az illúzióba.
Szabad döntésed van.
(Köztünk legyen szólva, ha igazán megéled a végső igazságot, eszed ágában se lesz többé belemerülni az illúzióba).
Honnét tudod? 🙂
‘(Köztünk legyen szólva, ha igazán megéled a végső igazságot, eszed ágában se lesz többé belemerülni az illúzióba).”
Honnét tudod? 🙂
Az a nagy egész, aminek a részei vagyunk, ugyanúgy fejlődik, és
Az a nagy egész, aminek a részei vagyunk, ugyanúgy fejlődik, és tágul, a tudatosságnak további szintjei vannak a földi létezés elengedésének tudatossága felett. Nem anyagi, másféle természetű létesben, más síkon, más törvények szerint folytatódik a létezés.
De ez valójában nem időben és térben (földi lét „után”, meg szint „felett”), értendő, hanem a tudat szintjeiben, aminek egy spektrumát (az emberit) most is szabadon bejárhatod, képességeid szerint. Élheted az ösztöneid, irányítatlanul egy egy helyzetben, az egód, az indulataid (jót és rosszat), vagy a finomabb énjeid, a szerelmet, a bátorságod, a tudatosan irányított , vagy a finom energiákat, a szeretetet, a tiszteletet, a hálát….stb. Ez egy felfelé menő skála volt.
Tágabb értelemben a gyíknak szűkebb tudata van, mint a tigrisnek, és az Univerzum manifesztálja ezeket „egymás tetején”, valójában egyszerre, egyetlen pillanatban, pontosabban abban sem, mert a Tudat számára nincs idő.
Az ember számára legmagasabb tudatszint elérése következtében beléphet a következőbe, ami az ember számára az ismeretet jelenti, a megélését, megismerését ennek a tudatszintek miben átalakul. Ez a kiváltsága az embernek, ő megismerheti ezeket és tudatosan élheti, szemben a többi élőlénnyel itt a földön, amik csak vannak, manifesztálják a Mindenség összes tudatszintjét, ami a földi létezés spektrumába belefér.
Bizonyíték?
Számomra elég bizonyíték volt az a változás, amin keresztülmentem az elmúlt öt évben tudatilag.
Most, hogy megkaptam az egészséges májat, kívülről megfiatalodtam, és kezdek visszatérni a gyermek-énemhez, tegnap 12 évvel fiatalabbnak néztek, mint amennyi vagyok, de közben olyan hihetetlenül óriási változáson mentem át a tudatosságomban, mintha nem is ugyanaz az ember lennék. Pedig igen, mert én csináltam, pontosabban elfogadtam az élet felszólítását a változásra, és bár megszenvedtem, és megküzdöttem, de sikerült.
A két tudatállapot között ég és föld különbség van, és az egész folyamat bent zajlott. (A külső hatásokra válaszul, természetesen.)
De ettől minden megváltozott. még a világ is körülöttem, és tartósan, most már mondhatom.
Ez a tudatszint-váltás, változás, emelkedés a tudatosság erejével.
Ha érdekel, kutakodj, mert az elmének is kell válaszokat adni, és össze fog állni az a világkép, az a világ, ami a te világod, és az a cél, ami a te célod ezzel kapcsolatban.
Én már tudom, hova tartok, és most, hogy feltetted a kérdést, tudatosult bennem, hogy tovább is mehetnék, de nem akarok, mint az a cél, ami él itt a szívemben, és aminek a tudatosításához meg kellett tanulnom mindazt az elmúlt években, amit megtanultam.. 🙂
Aztán, amikor már eleget tud az elméd, és rendben a világképed, azt is elengeded, mert az éltnek az egyik legfőbb törvénye az elengedés, hogy a mostban tudjunk lenni. Élni, és élvezni a szeretetet, ami körülvesz. És nem akarni többet. 🙂
Minden tanulásunk csak erről szól.
csak ezt nem mindenki tanulja meg egyszerűen. Vagyunk, akik sokat akar tudni előtte még.
Ezért van a spiritualitás. 🙂
Namaszte
Faji gőg ?
Biztos vagy benne , hogy egy gyíkot nem érhet megvilágosodás ? Szerintem még a farkát is odaadná érte .
(és én már láttam farkatlan gyíkot ) Namaszte : felacso
U. i . : Szerintem gyíkként vagy poloskaként is maga a teljesség az élet . (talán csak kevesebb elégedetlenséggel fűszerezett )
Biztos vagyok benne. 🙂
Az, hogy tudatosan tehetjük e ezt,
Biztos vagyok benne. 🙂
Az, hogy tudatosan tehetjük e ezt, választva viszonyulás, tudatszint, lét-állapotok között, illetve változgatva azokat, és szerepeinket, viszont a mi kiváltságunk, az állatoknak ilyen nincs, de z nem azt jelenti, hogy attól még nem lenne teljes az életük. Sőt. Teljesebb, mint a legtöbb emberé, mert nem rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amivel kételyt ébreszthetnének magukban, vagy olyan félelmet, amely megakadályozná, ha csak átmenetileg is őket abban, hogy éljenek, elfogadjanak, játsszák a szerepüket, tegyék a dolgukat, amelyet az általuk ismeretlen Istenük rótt rájuk.
Mi megismerhetjük a teremtőnket, tudhatunk róla, sőt, még utána is választhatunk, mit akarunk élni, és váltogathatjuk a megéléseink szintjeit, tudatosan befolyásolhatjuk, stb.
Ez a különbség. De ez nem megkülönböztetés, mert az összes rossz is vele jár ( a kétség, a bizonytalanság, a félelem, a vágy, amely nem a jelenről szól – az állatok soha nem vágynak olyasmire, ami nem életszerű……- stb.) de épp ezeke azok, amik tanulni sarkallnak, megismerésre, tudatosodásra, a képességünk, amivel megáldottunk használatára.
Ez egy kiváltság, ha úgy tetszik, egy képesség, amivel azonban feladatunk megtanulni élni, mert azért van, és nincs is nagyon más esélyünk, mert erre képesít és inspirál minket ez a képesség.. És minél inkább teljesítjük ezt, annál jobbá válik az életünk, mert kiegyenlítődést okoz. A képességünk a tudatosságra olyan min t egy kérdés, és a tudatosodásunk, amire kényszerít, ha akarjuk, ha nem, a válasz. Végül kiegyenlítődik, ilyen értelemben ez sem több, mint egy program, csakúgy, mint az állatok élete. Egy feladat, amit végül, előbb vagy utóbb beteljesítünk. 🙂
Nincsenek különbségek, és mégis vannak. 🙂
Namaszte
U.I: szerintem túl sok leveled van a levelesládádban, nézz utána..:)
Én pl. nem látom értelmét, hogy csak az ember kiváltsága legyen
Én pl. nem látom értelmét, hogy csak az ember kiváltsága legyen ez. Milyen alapon? Bármiben is különb lenne az ember?
Én ebben a fai egoizmust látom, hogy már megint különb akar az ember lenni az állat világtól, és kisajátít magának olyan dolgokat amik valójában minden életforma természetes részei.
A Tudat és a szeretet – a dolgok helyén látása
Olvasd el még egyszer, légyszi. Épp ezt írtam…:)))
A kiváltság szót félreérted, nevezzük akkor különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL – A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.
Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.
Mit is jelent a tudat, a tudata egy élőlénynek? Mindaz, amit felfog és fel képes dolgozni önmagáról és a világról, és ez meghatározza azt, ahogy él, a lehetőségeit, a tevékenységi köreit, a fejlődésre való hajlamát, mindent.
Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.
Ez a tudati szempont.
A szeretet szempontjából azonban ezek a különbségek csak milyenségek, minőségben, az élet szentségének és jogosultságának és teljességének szempontjából nincs megkülönböztetés.
Mert minden képesség, lehetőség magában hordozza a megvalósításához szükséges ellenerőt is, végső soron kiegyenlítődik minden.
A végső valóságban, már amennyire ezt tudom, vagy sejtem, valóban nem számít a milyenségünk, de ha pl. választanod kell egy gyerek és egy béka élete között, valószínűnek tartom, h nem a békát mentenéd meg. :))
Vajon miért? Ez szerintem egy nagyon jó kérdés.
Az embereket egyes irodalmi mondások szerint még az angyalok is irigylik. Szerintem ez arra utal, hogy az ,embernek a legtágabb a tudata és a vannak a legtágabb lehetőségei a földi megélésekre, és a Tudta számára a legnagyobb lehetőség. Egyetlen emberi élet többet felölelhet tudásból és tapasztalatból, szeretet-tanulásból, tudatosságból, mint sok más, kisebb tudat tömegei. De ezzel nem kell foglalkoznunk, a természet megteszi. A kisebb tudatszintű lények sokkal hullékonyabbak és szaporábbak, mint a magasabb tudatszintűek. A természet nem ítél, de a helyén kezeli a dolgokat. nekünk is ezt kell megtanulnunk.
Azt mondani: ez és ez az élőlény alacsonyabb tudatszintű, nem ítélet, már ha ismerjük azt, amiről beszélünk.
Én úgy tartom, a nagy egészben tapasztaljuk magunkat, és a nagy egész számára felbecsülhetetlen érték az élet maga (minden élet), és a tudatosság (fejlődés) lehetősége.
tehát továbbra is azt mondom: v annak különbségek, bár végsósoron még sincsenek.
Namaszte
„…különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az
„…különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL – A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.”
Na hát szerintem ez minden élőlény sajátja. Nem látom értelmét, hogy miért pont csak az ember lenne erre képes. Szerintem az ember egyáltalán nem annyira különleges mint hisszük.
„Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.”
De csak egy bizonyos szemszögből. Egy bizonyos szemszögből nézve az állatok vannak magasabban 🙂
„Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.”
Szerintem a megvilágosodás és a tudatosság sem mennyiség függő. Ez egyfajta belső rend, egység, tisztaság. Ehhez nem kell többet vagy kevesebbet felfogni, csak épp annyit amennyire az adott faj képes.
Ademon
Szerintem van tévedés abban, amit vélsz, de azért elgondolkodtattál. 🙂
Szerintem valami ellenállásféle is van benned. mintha direkt rosszul esne neked az embert akármilyen szempontból magasabb szintre helyezni, pedig az öntudat olyan mértéke, formája és minősége (akkor nevezzük így a különbséget), amivel bírunk valóban egy „evolúciós ugrás” az előző szintekhez képest, ezt ma már nem igazán vitatják semmilyen tudományos, vagy egyéb, szellemi területen.
Szóval szerintem ne félj magadat tudatosabbnak és nagyobb tudatosságra rendeltetettnek látni az állatoknál és a többi élőlénynél, tiszteld magad ezért, hogy rendelkezel valami olyasmivel, amivel mások nem, és ez egyben egy nagy feladat és tisztelet neked a világegyetem részéről, amivel meg is kell tanulnod bánni, nem úgy, kint pl. az oroszlánnak…:))
Szerintem a dolgok tökéletesen a helyükön vannak, nekünk nem kell ezeket vitatni, de felismerni éppen e miatt a szempont miatt kardinális.
Sok egyszerű, jólelkű embert ismerek, aki még szeretni is tud, mégis önmagához méltatlan éltet él, mert nem tudja, ki, mire predesztinált, mire képes, vagy rendeltetett, mint egy emberi lény.. Úgy él ilyen szempontból, mint egy kisállat. nem tudja, hogy ő egy ember, akinek nem csak az a dolga, hogy egyen, igyon aludjon, dolgozzon és kiszolgálja a családját, és bár ezt képes óriási szívvel és tiszteletreméltó állhatatossággal művelni, ami önmagában is hatalmas dolog, ez a minőség hiányzik az életéből ami azonban gyökeresen megváltoztatná, és felemelné.
Így idősen, ápolja az önmagát teljesen elhagyó, még alacsonyabb tudatszinten tengődő, szeretetre sokkal kevéssé képes, és őt maximálisan kihasználó, önmagáért felelősséget nem vállaló, önhibájában tolószékbe kényszerült férjét, aki gyakorlatilag lassan felemésztette az életét, miközben ő erről semmit sem tud.
Egy kedves, nagyszívű lány-gyermek, aki mindennel rendelkezik, hogy nagyszerű élete legyen, de odaadta egy embernek, mert nem tudja, mit jelent embernek lenni, öntudatra lelni, nem csak szeretetre, hogy tartozik önmagának azzal, hogy önmaga legyen, és ehhez tudnia kell önmagáról, önmaga minőségéről, és hogy ez nem átruházható másra, még szeretetből sem. Mert nem egy az Univerzális működéssel, a természet „kiköpi” azt, ami hamis.
Olyan, mint egy négyszemű, hű házi-kutya, mindenki szerető rabszolgája, aki azt hiszi ez az élet, mert nem tud róla, hogy tudhat ÖNMAGÁRÓL.
És az állatok élhetnek harmóniában megvilágosodás nélkül (éppen azért, mert nekik nem képességük és nem feladatuk, mert nincsen hozzá adottságuk, ilyen minőségű öntudat-képességük), de az ember fél marad tudatosság nélkül.
Namaszte
Most mit mondjak… akkor sem értek egyet :)Én azt látom, hogy
Most mit mondjak… akkor sem értek egyet 🙂
Én azt látom, hogy a megvilágosultság és a tiszta tudat állapota teljesen független tényező, nem feltétele se az értelem, se az intelligencia, se faji hovatartozás… stb. Ha kell feltételt mondani akkor az elfogadás és a hozzáállás lenne az egyik legfontosabb tényezők, és erre szerintem minden élőlény képes.
Egyes állatok sokkal tudatosabbak, mint egyes emberek. Továbbra is azt mondom, hogy az ember fejlettsége csak bizonyos nézőpontokból nagyobb. Ha teljesen kívülről nézem a dolgot, akkor az ember is csak egy élőlény az élővilágban, és semmitől sem istenibb vagy megvilágosultabb mint a többi.
Kiegészítés
„Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.”
A békában , emberben ,macskában is ugyanúgy benne rejtezik a világnak ugyanaz a töredékes teljessége ,bár ezt felismerni ,tudatosítani ,és olyan széles lehetőségsávban kifejezésre juttatni,mint az ember :valóban jóval kevésbé képes a béka és a macska. Namaszte : felacso
Köszönöm, erre gondoltam. 🙂
Namaszte
Köszönöm, erre gondoltam. 🙂
Namaszte
Az elengedés feltételez
egy feltétlen bizalmat önmagamban és mindenben .Amíg feltétel egy másik biztonság,egy másik kapaszkodó bizonyossága(pl.mennyország vagy pokol)addig ésszerű a jelelegihez ragadva pislogni a bizonytalan és rémisztő semmibe .Üdvözlettel : felacso
U . i . : Én pl önmagamat próbálom elengedni.De egyenlőre Tőlem ezek csak szavak .
Az elengedésről
Igen. A szerelemben pl, amíg a szerelmünket, a sok jót és rosszat, amit ad kötjük egy emberhez való kapcsolódásunk tényéhez, addig nem tudtuk elengedni, és nem tudjuk valójában sem őt, sem mást szeretettel szeretni. Szeretet nélkül pedig a szerelem nem szerelem, hanem ragaszkodás, elveszítéstől való félelem, kötés, szenvedés, ko-dependencia, gyűlölet, harag és még sok minden, ami őrületbe kerget, gyilkol, és pusztulásba dönt végső soron. 🙂
Ez a 22-es csapdája…:) (Ezt is csak ez az érzelem képes manifesztálni…:)
pedig az igazság az, hogy a szerelem bennünk van. A szerelem képessége, kibontásának képessége, megélésének és kitágításának képessége is, bennünk van, mi magunk vagyunk. megteremthetjük, megélhetjük, sőt el is engedhetjük szeretettel (szerzetesi élet, ha őszinte). megéljük, ahogy megéljük, és az jó, és megszépíti és izgalmasabbá teszi az életet, vagy legalábbis ezt az érzetet kelti, amit ha el tudunk újra és újra engedni, akkor újra és újra örülni tudunk neki. ha meg nem akarjuk, nem muszáj. Tökéletes szabadságunk van.
Inkább azt mondanám, ez egy működés, ami az élet minden más, kicsi és nagy területén is így működik, és ha ezt a tudatosságot te önbizalomnak nevezed, egyet tudok érteni. De a tudatosság segít, hogy az önbizalom, ne egy homályos érzés maradjon, ami hol van, hol elveszik.
Ha tudjuk, hogy a teremtő énünk által minden bennünk van, és adott, és hogy a tudatosságunkkal bármit van hatalmunk megteremti, és hogy szeretettel (önmagunkért és másokért) érdemes teremteni, akkor soha többé nem vész el ez az önbizalom, mert nem a földi énünkre építettük, amely mulandó, hanem a tudatba helyeztük, amely időtlen, és határtalan, és a legtöbb, és a minden, ami soha nem vész el.
Önmagunkat nem tartom szerencsésnek elengedni. Az egyik dolog amire a pszichológiában tett gyakorlati utazásom ráébresztett, hogy folyton olyan dolgokat adtam fel (tudatlan elengedés), amelyek rólam, az életemről szóltak, mert egy traumám miatt alapvetően bizalmatlan voltam a képességeimmel kapcsolatban és az életfeladataimat sokszor rémisztőnek éltem meg, ahelyett hogy belevágtam volna. Közben meg olyan dolgokat vettem magamra, de nem keveset, annyit, amibe majdnem sikerült többször is belehalnom, amik meg nem az én életem dolgai.
Szerintem nem önmagunkat kell elengedni, hanem minden mást. :)))
Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az ételt, a párkapcsolatot, a gyermekeinket, az anyagi javainkat, a tudásunkat, a vágyainkat, és a félelmünket is, és átadjuk magunkat a Mindenség erőinek, elengedjük az életünket, azt sem bánjuk, ha elmegyünk, de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk, azt is felajánljuk, és közben vállaljuk azt, ami megmarad, nos akkor találjuk meg önmagunk.
Ezt onnan tudom, hogy a műtét előtt és a folyamat közben átéltem. és most, hogy írok döbbentem rá, hogy még az egészség utáni iszonyatos vágyamat is elengedtem, amikor bevállaltam a sorsom, és épp a hogyan okról beszélgettünk a volt férjemmel, és eldöntöttem, hogy bárhogy is lesz, nem félek többé, de megteszem, amit látok, hogy meg kell tennem magamért, és hagyom a májam és az életem is tegye a dolgát, és nem foglalkozok vele, mi lesz, mi ennek a logikus vagy bármilyen következménye, és nem abból indulok ki, amikor döntök, mit szeretnék élni.
Ez egy vasárnap este volt, másnap reggel hívtak be a műtétre. (Négy év után!! – Ennyit a tudatosság erejéről, a bevonzás feltételeiről. ..)
Igaz a szellemi törvény: amit elengedsz, visszakapod. de tisztán, és nem éppen pont úgy, akár, ahogy elképzelted.
Én visszakaptam az életem, de már úgy, hogy azokat a dolgokat el kell engednem és segíteni elrendeződni egy más rendbe, amiket karmákként teremtettem a régi életemben, és csak az marad velem, ami önmagamról, a sors-utamról szól.
És ehhez nem önmagam, hanem a többi dolgot kellett elengedni. 🙂
Namaszte
„Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az
„Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az ételt, a párkapcsolatot, a gyermekeinket, az anyagi javainkat, a tudásunkat, a vágyainkat, és a félelmünket is, és átadjuk magunkat a Mindenség erőinek, elengedjük az életünket, azt sem bánjuk, ha elmegyünk, de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk, azt is felajánljuk, és közben vállaljuk azt, ami megmarad, nos akkor találjuk meg önmagunk.”
Én kiegészíteném a saját tapasztalatommal: Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk…
Na, nekem épp azt kellett elengedjem… Szóval valahol így kellett pont önmagam megtartani, nem elengedni. És most még nem tudom, mennyire tartósan sikerült ez…
Beletelt egy évbe majdnem. És amikor ez megtörtént, persze kitartó és sokfelől jövő segítséggel, akkor történt meg az, hogy jött olyasvalami, ami segíteni fog. Mert asszem én is folyton pont azt adtam fel, ami pont az én életemről szólt, és minden mást csináltam, ami viszont baromi nehéz volt, és ezt, amikor fel is jött, gyorsan annyira elástam magam elől, sikeresen, hogy csak így, ezen az áron tudott esélyt kapni hoyg előjöjjön… És mégcsak a csücskét látom maximum. Szóval nincs megoldva még…
Szóval, fehercsongor, önmagadat nem tanácsos elengedni, mert így járhatsz… Pont azt kéne megtalálni inkább… Bár másoknál nem hinném, hoyg az lenne, mint nálam, hoyg annyira nincs meg…
U.i.: kár hogy ilyen szép sugárzó képet én nem tudok feltenni magamról… 🙂 Mármint ez Aditinek szól 🙂
Az igazi elengedés…
…az, amikor még az elengedést is elengeded. Csakis így juthatsz el, a „Matyulába”, ami sokkal magasabb rendű mint a megvilágosodás!
Az jó, mert én nem is megvilágosodni akarok… Elengedni se
Az jó, mert én nem is megvilágosodni akarok… Elengedni se akartam, meg semmit, csak vele járt az állapotommal, és akkor már leírtam ide, mert erre az előzőre rímelt… 🙂
Rosszul írtam, bocs!
Helyesen Macyula.
Az miii???
Namaszte
Az miii???
Namaszte
Az az állapot…
…amikor minden mozdulatlanná válik körülötted, s egy hatalmas pillanatképként érzékeled, látod az egész Világot teremtéstől teremtésig.
És felismersz, megértesz mindent ami Van!
Macyula
Az melyik eljárásmód / gyakorlatsor /eszmerendszer végterméke / ajándéka ? Érdeklődőn :felacso
Ez egy veszélyes játék…
…nagyon veszélyes, mert könnyen átbillenthet az őrület, a skizofrénia világába.
Nagyjából arról szól, hogy a magával, életkörülményeivel elégedetlen ember kettéválasztja önmagát. Egy emelkedő tiszta és egy letapasztott negatív lénnyé.
Ettől kezdve úgy érzi, hogy hogy szabadon szárnyalhat az emelkedő része, s ha gondja van, azt a lentire terheli.
Ez az eljárás egy darabig adhat még egy bizonyos fokú egyensúlyérzetet is, hiszen minél följebb emeled a felsőt, annál mélyebb egykedvűségbe taszíthatod az alsót.
De mindig fennáll annak a veszélye, hogy a lenyomott rész látva a másik fél szárnyalását utánaindul. Ilyenkor szokott bekövetkezni a katasztrófa, mivel az emelkedett rész szárnyalása alap nélküli, s ahelyett, hogy együtt emelkednének, az alsó balansz súlya visszarántja az erőtlen felső Ént.
Nagyon kivételes esetekben, ha a lenyomott ki tudja várni lent az idejét, akkor sikerülhet felérnie, de az esetek döntő többségében ez nem megy.
Helyette jöhet a pszichiátria…
Ha jól értem:
pulzálva felfelé,ill.ha közben nagyon faroknehézzé válik az ember ,akkor jön a mezőn a csatt,és miután összeszedték a pszihiátrián , akkor kezdheti elölről.Ez a Macyula.
Te ezt az utat jártad/járod,ill.hogy viszonyulsz hozzá,mert a magyarázatod inkább a valós veszélyét ecsetelte, viszont amikor szóba hoztad ,akkor elég vonzó állapotot festettél le? Kíváncsian :felacso
Kivételesen…
…csak egy esettanulmányt írtam le a várható végkifejletekkel.
Nem jártam/járom ezt az utat. Nem lenne hozzá bátorságom.
Az én utam ennél sokkal kényelmesebb, lazább, könnyebb…:))
Basszus, rólam mintáztad ezt a módszert, valdd be….! Ráadásul
Basszus, rólam mintáztad ezt a módszert, valdd be….! Ráadásul én midnig csak az alsó lénnyel azonosultam… 🙂 És igen, a végkifejlet az erősen kétséges, sőt szerintem csoda kell h ne a pszichiátria legyen…
Csak asszem nekem most történik a csoda.
Másként: fogj meg egy széket az egyik kezeddel, azzal húzd magad felé. Fogd meg a másik kezeddel, azzal told el magadtól. Próbáld iszonyatos erővel. És nem mozdul egy tapodtat se, se ide se oda, de te majd felrobbansz úgy igyekszel, és máris indulhatsz a pszichiátriára, ha mindezt úgy csinálod, hogy a szék te magad vagy/vagy bármi amit tenned kellene/szeretnél/nem szeretnél, és jó sok ideig…
De sztem nekem most sikerült mégis dönteni, és az egyiket nagyobb erővel csinálni. A te módszered szerinti felfelé irányba…
És nem érdekel, mi lesz a lent hagyott résszel… Az nem is én vagyok ugyanis, csak azt hittem.
„Csak asszem nekem most történik a csoda.”
Úgy legyen!!!
Drukkolok „Nektek”… Nagyon erősen! :))
és amikor a szék
visszanyom és rádáll
másrészt:a lenti rész elhagyhatóságában nem vagyok olyan biztos és az elnyomhatatlan kis pimasznak a fékentartása pedig egyszerűen zavaró,energiaelvonó,elbizonytalanító,helyzetből kilökő Üdvözlettel :felacso
a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú
a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú miszticizmussal?
Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista
Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista gyógyszerészet… Mert úgy nem lett volna esélyem.
Gyógyszerrel is meg lehet
gyógyulni,bár a pszihiátriai szerekkel szemben fenntartásaim vannak.Mechanikus és túlalkalmazás ,túlterheltségből,kényelemből,elgépiesedésből.Lelki problémákra általában ugyanúgy hatékony a szó, a szándék, a figyelem , a jelenlét,az elfogadás,az együttérzés.ű
Üdvözlettel : felacso
Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi
Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi maradsz életed végéig. Vagy pár év zombisítás után azt kegyetlen kínok közt elhagyva kezdheted a 0-ról… Amiket leírsz helyette, jók, de nem hatásosak mindenre. Sokszor kell valami plusz, valami komoly szakértelem… De legalább nincs mellékhatásuk… 🙂 Tehát bárkinél bevethetők!
A sorsát senki el nem kerülheti.
A elleni kapálódzás lehet szintén e sorsom része .Mindaddig amíg nem vagyok azonos azzal, ami nálam több, és részeként,kivetüléseként kapcsolódom hozzá ,addig az írja a sorsomat én csak tiltakozva ,szenvedve , vagy elfogadva megélhetem .Minél inkább érintődöm általa ,annál inkább lényegtelen az én,a vágyak ,az akarat ,és így annál inkább a legjobb sorsomat élem ,mert a szenvedést fokozó felesleges kanyarokat levágom ,és minden nap új csodaként kerül a látóterembe .Ez a csoda lehet akár önmagam viselkedése,olyan érzelmek megélése,amire képtelennek tekintettem addig magam,vagy egyszerűen a szenvedés elfogadó megélése ,amivel előbb – utóbb elengedem azt,és más érzelem tölti ki a létem .De ez már túl elvont.Ebből a nézőpontból, az engem egyébként tényleg meggyógyító gyógyszer mellékhatásába is belehalhatok,de egy a bajomra tudományosan teljesen hatástalan tabletta is elfújhatja a tüneteimet ,ha hiszek benne.A kémiai kényszerzubbony pedig haladékot adhat válsághelyzetben .
Aki rá akar szokni,annak a gyógyszer is csak egy állomás a függősége tárgyaiban , bár tényleg van olyan is ,aki egy életre bennragad.Remélem ,hogy csak egy életre,mert az is egy tapasztalat,hogy minden véges:a legrosszabb és a legjobb is,bár úgy gondolom.hogy mindkettő naponta megújítva és kicsit megváltozva újrateremtve ,mint a főnix újjászületik,ha figyelemmel ápoljuk őket. Üdvözlettel : felacso
Minden kérdés végén ott a kérdőjel.
Minden állítás egyben a mögöttesére való rákérdezés lehetőség.A pont ilyen nézőpontból hazugság,ill.szünet,lélegzetvétel a megismerésben.A materializmus állitásai is bizonyithatalan axiomákba torkollnak,és elméleti szinten az idealizmusé is.Marad a gyakorlat:ha az egyik elmélet tragédiába visz ,akkor marad a másik irány,pláne ha az megtapasztalható részecskegyorsítók építése nélkül is.Üdvözlettel : felacso
U . i . :Másrészt: mindenkivel a maga szintjén .A gyógyszerekbe vetett hit önmagában is gyógyít.Ha nem tudsz jobbat adni ,vagy nincs rá fogadókészség , akkor legalább a neki hatásos
tudatmezőt ne romboljuk hanem inkább erősítsük tovább pár színes bogyóval.
„bizonyíthatatlan axiómák”
ja.
mind ezzel jöttök,de senki nem
„bizonyíthatatlan axiómák”
ja.
mind ezzel jöttök,de senki nem mutatott még egyet sem
Igazából
Kis János Szdsz alapító filozófusnak az abortuszról írott könyvében olvastam azt az engem megragadó állítást,és ha sok mindent nem is hiszek el neki ,de ezzel egyetértek ,mert beleillik a gondolatvilágomba,és nem kell újra és újra a végtelenségig rágni dolgokat,hogy elillanjon (a semmibe kérdőjeleződjön )a lényegük: éppen rátalálván.Üdvözlettel : felacso
Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb.
Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb. lehetetlen, de el kell hagyni akkor is azt a lenti részt… 🙂
Nem elhagyni Kis akárki…
Újraegyesíteni az Igazságban, az Életben!
Ha felismerted azt, hogy a letapasztott lény nem Te vagy, akkor azt is könnyen felismerheted, hogy a szárnyaló sem Önmagad vagy teljesen. Nem választhatod szét magad. éppen ez a lényeg.
Fejtsd le inkább magadról a hazugságot, a mázt, nézz őszintén szembe önmagaddal, és dobd el azt, ami valóban nem Te vagy.
Ha ezt megteszed, hamarosan megláthatod Macyulát!
De csak akkor!
Csak az eleje nehéz, a többi egyszerű, mint a pofon…
És el kell döntened még azt is, hogy milyen sorsot, milyen mintát szánsz a gyerekednek…
Ezért drukkolok Neked, és nem a zuhanásért!
Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. 🙂
De,
Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. 🙂
De, bennünk sokféle dolog van, sokféle hang, amikről azt hihetjük, mi vagyunk. De valójában nem, csak ki…szott nehéz felismerni ezt.
Nekem az ami valójában nem én vagyok, az egy ilyen bennem. Ez pedig el kell dobni, azaz nem tudomásul venni, és akkor eltakarodik. Az összes többi bennem, ott már nincs hazugság, nincs máz. Ahhoz elég volt egy rettenet év. Gyorstalpaló.
A gyerekemnek meg nem szánok semmilyen sorsot, mintát – azt is rábízom arra, akire/amire magamat!!!!!!!!
🙂 🙂 🙂
Azét kösz hogy drukkolsz!
Nevezheted másként is
„Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. :-)”
Nevezheted másnak is, mondjuk megtisztulásnak, megvilágosodásnak.
Nem ez a lényeg.
Kár, hogy nem értesz.
Talán tévedtem, és mégsincs itt az Ideje.
Amit tervezel egyébként, az a letapasztott rész túl korai vágya, indulása a másik fél után…
Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam
Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam volna. De sebaj!
A megtisztulás viszont megfelel elnevezésnek. És itt van az ideje.
Hát, ezt nem értem.
Az elengedést nem lehet akarni, szerintem,
Hát, ezt nem értem.
Az elengedést nem lehet akarni, szerintem, mert ha akarjuk, ugyanúgy nem megy, önellentmondásban kerülünk, mert az elengedés az akarat elengedése is.
ha meg nem akarjuk, nem kell elengedni.
:))
Namaszte
Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért
Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért sikerült, mert azt se akartam. Semmitse akartam, csak meghalni, voltak mindenfélék amiket akartam majd elengedtem (kb amiket felsoroltál), azaz rájöttem, nem is akarom őket, és a végén véletlen azon vettem észre magam, már meghalni se akarok mert tulajdonképpen mindegy. Pedig ezt, a meghalási dolgot addig nem akartam elengedni… És mégis elengedtem.
Aludni , vágyni
sem lehet akarni csak a körülményeket , lehetőségeket , elősegítő feltételeket lehet megteremteni hozzá . Akarva meg szörnyű görccsé válnak .
Namaszte : felacso
Egy nem „kis akárki”-nek, az elengedésről, , meg köszönet..:))
Igen! Én is ezt éltem át, tudatosan (tudatosodott is bennem, mi történik), a mentőben, amikor vittek a műtétre. Sohasem voltam annyira és olyan tartósan a mostban addig, és azóta aránytalanul többet vagyok, sőt inkább úgy mondanám, alig vagyok nem abban a múltamhoz képest.
De előtte be kellett látnom, mit teremtettem, tudatosan vagy nem, karmikusan, vagy nem az életemben, milyen is az életem, mik a valódi feladataim, és lélekben és tudatosan bevállalni a sorsot (a ok-okozatokat). Ez volt a feltétele az új élet és az új életminőség megérkezésének. (és a májnak). És amikor ezt megtettem és tettekkel is elkezdtem manifesztálni, valóban, csak egyetlen lépést kellett megtennem, és már meg is jött a máj (a változás). MÁSNAP!!!!
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” = „Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk.”
Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy „legyen meg Isten akarata” (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)
Köszönöm az írásod, egy nagyon fontos kérdésemre kaptam választ általad. Ugyanis mindannak a tudatosságnak és elrendeltségnek és hihetetlen, sorsszerű klappolásnak ellenére, ahogy ment az egész májcsere történet, mégis majdnem megpattantam az utó-műtétek kapcsán, amit teljesen lehet érzeni, hogy beteremtettem, és nagyon sokáig nem értettem, hogyan, milyen okból, minek. (Az ember nem teremt csak úgy be magának két életveszélyes helyzetet, amiben orvosok had és a barátai, meg a szerettei hada küzdenek érte, miközben ő boldogan lebeg és mosolyogva közli mindenkivel, HOGY Ő MOST BOCS, DE ELMEGY…. – ezt kommunikálták a látó ismerőseim, egy időben, többen is, miközben én válságos állapotban feküdtem az öt műtét után a lélegzettőgépen 12 napig…:)
nem értettem, hogy lehet, hogy miközben tökéletes a máj, tökéletes volt az első műtét minden szempontból (az szólt a cseréről), és egyáltalán, azóta is minden a lehető legjobb, ahogy csak történhet, egy ekkora „baki hogy csúszhatott be”. és azt hiszem, most rájöttem. Ugyanis, én ugyan elengedtem a halált is gondolatban, ugyanannyira nem vágytam, mint azt hogy itt maradjak, tökéletes középpontban voltam, átadtam az akaratom a szellememnek… -és mégsem tökéletesen.
Ugyanis benne volt a kis tudatomban az az apró, kísértő gondolat, hogy milyen jó lenne találkozni Istennel. :)))) A dolog iróniája, hogy „találkoztam is”, de tényleg, a hallucinációim egyike egy nagyon nehéz, nagyon szép, és katartikus élmény volt ezzel kapcsolatban. De közben majdnem elmentem – ezt ugyanis csak így lehet megélni.
Most megértettem, hogy mivel a tudat művel (termet ) mindent, én tulajdonképpen felszólítottam magam, hogy sodorjam magam a halál állapot szélére, mert „találkozni akarok Istennel” át akarom élni ezt a katarzist, mert valami miatt úgy éreztem, szükségem van rá. erre a tudat :”legyen meg az akaratod” – és meglett. Borotva-élen táncoltam, ezért az egy élményért….:)
és a legironikusabb az egészben az, hogy a végén mégis arra kellett ráébredni, és ezt tanította meg a történet is, amit a hallucinációban megéltem, hogy végsósoron EZT IS EL KELL ENGEDNI.
NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.
Ez a történet megtanított arra, mennyire makacs az egóm, és mennyire nehezen engedtem el, még egy ilyen helyzetben is.
de arra is, milyen csodákat képes beteremteni. :))) Hiszen túléltem, és felálltam semmi perc alatt, h még az orvosok is csodálkozva nézték, pedig azon a helyen aztán láttak már egy két cifra dolgot. 🙂 Szóval nagy ereje lehet a szellemnek és a léleknek, és az akaratnak.
utólag azt mondom, a hülye művész vénám csinálta az egészet, egy olyan tudatossággal, ahol már tisztában vagyok vele, hogy csak lenni kell, még azért nem bírta ki, hogy ne csináljon egy utolsó, szép, kalandos és katartikus illúziót, egy mesét arról, hogy „találkozhattam istennel” :))))
Egyébként megérte…:))))) egyszer majd lehet h írok belőle egy könyvet, vagy zenét, vagy ilyesmi, vagy csak megtartom emléknek.
De az „igazság”, amire végsósoron felébredtem, az az elengedés.
Namaszte
Hát én is köszönöm.
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” =
Hát én is köszönöm.
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” = „Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk.”
„Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy „legyen meg Isten akarata” (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)”
Na, igen, asszem ez van most! Pedig én nem is vagyok semmiféle vallásos sem…
És egyébként, én az utóbbi időben azt az élményt akartam újraélni, amiről te is beszélsz (régen volt hozzá ‘szerencsém’). Csak véglegesre… Vagy legalább arra vágytam, újra odajussak, és valóban megmondják ha visszaküldenek megint, hogy mégis mi a francért és hogyan bírjam ki és mi az értelme? De nem sikerült sehogy…
És tudod mit? Enélkül is megmondták, igaz mások által, de kerek perec, és mikor nem hittem, akkor még más által, és még keményebben, és végül meglett az, hogy megmoccant valami belül, mert feltárult egy lehetőség amitől volt egy hazaértem érzés, és innen remélem, ez majd abba megy át, hogy én magam TUDOM, magamtól, és TESZEM… Szóval, legyen meg Isten akarata…
És van egy olyan érzésem, az egész megérte… 🙂
NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.
vagy ahogy a lelépett avatárom mondaná : Nem kell semmit sem vakarni .
A bolha tovaugrik , a viszketés elmúlik , nyoma meg elenyész . Továbbonyolítása már agyal(ágyul)ás .Namaszte :felacso
Önmagam nem elengedni
Hanem megtalálni ? Akkor felmerül a kérdés , hogy kivagyok én ? Elképzeltem , hogy egy világítótorony felszalad saját csúcsára , megnézni,hogy hova is tart , mert hallott valamit az irányfényekról , ami a tájékozódást segítik . Igaz , hogy előtte célszerű lenne eldöntenie , hogy hajó-é vagy csak a kontinenssel úszik együtt . Tehát megint a ki vagyok én ? A tudatkörülim biztosan jobban tudja az eszközt is meg a célt is . Nem egyszerűbb ráhagyni , és a jelzéseit ( vágyak , indíttatások , lehetőségek ) figyelni,és saját pillanatukban a legteljesebbé kiteljesíteni .
A láng is önmagát keresi minden fadarabban .
Elengedés:elkerülhetetlen folyamat,az amikor ráébred az ember saját tökéletlenségére a lehetségeshez és a vágyotthoz képest,ami az életútja nagy bukásaikor élesen előjön,és egyedül a halál után nem tudja sikeresen elhazudni őket.és akkor kiderül,hogy amit bukásnak vélt,nos éppen az a felemelkedése.Üdvözlettel : felacso
U . i . :”kár hogy ilyen szép sugárzó képet én nem tudok feltenni magamról… 🙂 Mármint ez Aditinek szól :-)”Ne mentegetőzz.Tudom,hogy először rám gondoltál.(Csak aztán megpillantottad Aditi képét.)
Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én
Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én beszélek, hoyg nem elengedni hanem megtalálni önmagad, az az, amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahoyg a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned, holtt benned bujkál valahol, csak kegyetlenül el van nyomva, mondjuk életed eseményei okozta sokkok vagy bármi által.
De igen, igen, legegyszerűbb mindent hagyni menni a maga útján, a baj akkor van, amikor valami blokkok meg fen tudja mik ezt megakadályozzák, akkor van az, hogy kegyetlen rosszul lehet lenni, és mégcska nem is tudo mitől, mindne mást hiszel, egész addig amig eljutsz egy olyan pontra valami ki nem billent mindent, és így valahoyg visszakerülhet a helyére minden, és mehet majd a maga útján…
Ezt szerencsére keveseknek kell átélni, a többségnél megy minden a maga útján, ahogy írod is!
És erre a biztos jel, ha jól érzed magad.
Ilyen egyszerű.
Tehát aggodalomra semmi ok! 🙂
Ismerős
amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahogy a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned,
A helyzet ismerős . DE
és ha egy oltvány vagy : legbelsőd egy durva alany ,amit gyerekkorában lefejeztek,hogy valami nemesebb táptalajául szolgáljon ? (most nem az eljárás erkölcstelen vagy erkölcsös vonatkozása a lényeg.) AKKOR MOST KI LEGYÉL ? Üdvözlettel : felacso
U . i . :szerintem ha a megélése szenvedés,akkor egyértelmű a helyzetnek akár regresszív ( öncsonkítás, visszalépés,visszafejlődés ) árán való megváltoztatása ,ami végülis a meglevő önfeladását jelenti
Mit értesz földi létezés alatt? És mért fontos elengedni?
Mit értesz földi létezés alatt? És mért fontos elengedni?
A földi létezés az, amit élsz. A szellem földi törvényekbe
A földi létezés az, amit élsz. A szellem földi törvényekbe bújtatott, anyagba szőtt élete, létezése, története.
Nem FONTOS elengedni. De végső soron mindent elengedhetünk. Ezt is.
Namaszte
Jól mondod Aditi!
Nem fontos elengedni semmit.
De ha szabaddá
Jól mondod Aditi!
Nem fontos elengedni semmit.
De ha szabaddá akarsz válni, akkor mindent el és meg kell engedned.
Akkor mi lesz helyette ha ezt elengedem? Mit kapok és az milyen
Akkor mi lesz helyette ha ezt elengedem? Mit kapok és az milyen lesz? És mi a bizonyítéka, hogy tényleg van ilyen?
Jajj Ademon! Mindig az ilyen kérdések.
Éld meg!
Ha nem tetszik,
Jajj Ademon! Mindig az ilyen kérdések.
Éld meg!
Ha nem tetszik, újra belemerülhetsz az illúzióba.
Szabad döntésed van.
(Köztünk legyen szólva, ha igazán megéled a végső igazságot, eszed ágában se lesz többé belemerülni az illúzióba).
Honnét tudod? 🙂
‘(Köztünk legyen szólva, ha igazán megéled a végső igazságot, eszed ágában se lesz többé belemerülni az illúzióba).”
Honnét tudod? 🙂
Az a nagy egész, aminek a részei vagyunk, ugyanúgy fejlődik, és
Az a nagy egész, aminek a részei vagyunk, ugyanúgy fejlődik, és tágul, a tudatosságnak további szintjei vannak a földi létezés elengedésének tudatossága felett. Nem anyagi, másféle természetű létesben, más síkon, más törvények szerint folytatódik a létezés.
De ez valójában nem időben és térben (földi lét „után”, meg szint „felett”), értendő, hanem a tudat szintjeiben, aminek egy spektrumát (az emberit) most is szabadon bejárhatod, képességeid szerint. Élheted az ösztöneid, irányítatlanul egy egy helyzetben, az egód, az indulataid (jót és rosszat), vagy a finomabb énjeid, a szerelmet, a bátorságod, a tudatosan irányított , vagy a finom energiákat, a szeretetet, a tiszteletet, a hálát….stb. Ez egy felfelé menő skála volt.
Tágabb értelemben a gyíknak szűkebb tudata van, mint a tigrisnek, és az Univerzum manifesztálja ezeket „egymás tetején”, valójában egyszerre, egyetlen pillanatban, pontosabban abban sem, mert a Tudat számára nincs idő.
Az ember számára legmagasabb tudatszint elérése következtében beléphet a következőbe, ami az ember számára az ismeretet jelenti, a megélését, megismerését ennek a tudatszintek miben átalakul. Ez a kiváltsága az embernek, ő megismerheti ezeket és tudatosan élheti, szemben a többi élőlénnyel itt a földön, amik csak vannak, manifesztálják a Mindenség összes tudatszintjét, ami a földi létezés spektrumába belefér.
Bizonyíték?
Számomra elég bizonyíték volt az a változás, amin keresztülmentem az elmúlt öt évben tudatilag.
Most, hogy megkaptam az egészséges májat, kívülről megfiatalodtam, és kezdek visszatérni a gyermek-énemhez, tegnap 12 évvel fiatalabbnak néztek, mint amennyi vagyok, de közben olyan hihetetlenül óriási változáson mentem át a tudatosságomban, mintha nem is ugyanaz az ember lennék. Pedig igen, mert én csináltam, pontosabban elfogadtam az élet felszólítását a változásra, és bár megszenvedtem, és megküzdöttem, de sikerült.
A két tudatállapot között ég és föld különbség van, és az egész folyamat bent zajlott. (A külső hatásokra válaszul, természetesen.)
De ettől minden megváltozott. még a világ is körülöttem, és tartósan, most már mondhatom.
Ez a tudatszint-váltás, változás, emelkedés a tudatosság erejével.
Ha érdekel, kutakodj, mert az elmének is kell válaszokat adni, és össze fog állni az a világkép, az a világ, ami a te világod, és az a cél, ami a te célod ezzel kapcsolatban.
Én már tudom, hova tartok, és most, hogy feltetted a kérdést, tudatosult bennem, hogy tovább is mehetnék, de nem akarok, mint az a cél, ami él itt a szívemben, és aminek a tudatosításához meg kellett tanulnom mindazt az elmúlt években, amit megtanultam.. 🙂
Aztán, amikor már eleget tud az elméd, és rendben a világképed, azt is elengeded, mert az éltnek az egyik legfőbb törvénye az elengedés, hogy a mostban tudjunk lenni. Élni, és élvezni a szeretetet, ami körülvesz. És nem akarni többet. 🙂
Minden tanulásunk csak erről szól.
csak ezt nem mindenki tanulja meg egyszerűen. Vagyunk, akik sokat akar tudni előtte még.
Ezért van a spiritualitás. 🙂
Namaszte
Faji gőg ?
Biztos vagy benne , hogy egy gyíkot nem érhet megvilágosodás ? Szerintem még a farkát is odaadná érte .
(és én már láttam farkatlan gyíkot ) Namaszte : felacso
U. i . : Szerintem gyíkként vagy poloskaként is maga a teljesség az élet . (talán csak kevesebb elégedetlenséggel fűszerezett )
Biztos vagyok benne. 🙂
Az, hogy tudatosan tehetjük e ezt,
Biztos vagyok benne. 🙂
Az, hogy tudatosan tehetjük e ezt, választva viszonyulás, tudatszint, lét-állapotok között, illetve változgatva azokat, és szerepeinket, viszont a mi kiváltságunk, az állatoknak ilyen nincs, de z nem azt jelenti, hogy attól még nem lenne teljes az életük. Sőt. Teljesebb, mint a legtöbb emberé, mert nem rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amivel kételyt ébreszthetnének magukban, vagy olyan félelmet, amely megakadályozná, ha csak átmenetileg is őket abban, hogy éljenek, elfogadjanak, játsszák a szerepüket, tegyék a dolgukat, amelyet az általuk ismeretlen Istenük rótt rájuk.
Mi megismerhetjük a teremtőnket, tudhatunk róla, sőt, még utána is választhatunk, mit akarunk élni, és váltogathatjuk a megéléseink szintjeit, tudatosan befolyásolhatjuk, stb.
Ez a különbség. De ez nem megkülönböztetés, mert az összes rossz is vele jár ( a kétség, a bizonytalanság, a félelem, a vágy, amely nem a jelenről szól – az állatok soha nem vágynak olyasmire, ami nem életszerű……- stb.) de épp ezeke azok, amik tanulni sarkallnak, megismerésre, tudatosodásra, a képességünk, amivel megáldottunk használatára.
Ez egy kiváltság, ha úgy tetszik, egy képesség, amivel azonban feladatunk megtanulni élni, mert azért van, és nincs is nagyon más esélyünk, mert erre képesít és inspirál minket ez a képesség.. És minél inkább teljesítjük ezt, annál jobbá válik az életünk, mert kiegyenlítődést okoz. A képességünk a tudatosságra olyan min t egy kérdés, és a tudatosodásunk, amire kényszerít, ha akarjuk, ha nem, a válasz. Végül kiegyenlítődik, ilyen értelemben ez sem több, mint egy program, csakúgy, mint az állatok élete. Egy feladat, amit végül, előbb vagy utóbb beteljesítünk. 🙂
Nincsenek különbségek, és mégis vannak. 🙂
Namaszte
U.I: szerintem túl sok leveled van a levelesládádban, nézz utána..:)
Én pl. nem látom értelmét, hogy csak az ember kiváltsága legyen
Én pl. nem látom értelmét, hogy csak az ember kiváltsága legyen ez. Milyen alapon? Bármiben is különb lenne az ember?
Én ebben a fai egoizmust látom, hogy már megint különb akar az ember lenni az állat világtól, és kisajátít magának olyan dolgokat amik valójában minden életforma természetes részei.
A Tudat és a szeretet – a dolgok helyén látása
Olvasd el még egyszer, légyszi. Épp ezt írtam…:)))
A kiváltság szót félreérted, nevezzük akkor különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL – A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.
Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.
Mit is jelent a tudat, a tudata egy élőlénynek? Mindaz, amit felfog és fel képes dolgozni önmagáról és a világról, és ez meghatározza azt, ahogy él, a lehetőségeit, a tevékenységi köreit, a fejlődésre való hajlamát, mindent.
Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.
Ez a tudati szempont.
A szeretet szempontjából azonban ezek a különbségek csak milyenségek, minőségben, az élet szentségének és jogosultságának és teljességének szempontjából nincs megkülönböztetés.
Mert minden képesség, lehetőség magában hordozza a megvalósításához szükséges ellenerőt is, végső soron kiegyenlítődik minden.
A végső valóságban, már amennyire ezt tudom, vagy sejtem, valóban nem számít a milyenségünk, de ha pl. választanod kell egy gyerek és egy béka élete között, valószínűnek tartom, h nem a békát mentenéd meg. :))
Vajon miért? Ez szerintem egy nagyon jó kérdés.
Az embereket egyes irodalmi mondások szerint még az angyalok is irigylik. Szerintem ez arra utal, hogy az ,embernek a legtágabb a tudata és a vannak a legtágabb lehetőségei a földi megélésekre, és a Tudta számára a legnagyobb lehetőség. Egyetlen emberi élet többet felölelhet tudásból és tapasztalatból, szeretet-tanulásból, tudatosságból, mint sok más, kisebb tudat tömegei. De ezzel nem kell foglalkoznunk, a természet megteszi. A kisebb tudatszintű lények sokkal hullékonyabbak és szaporábbak, mint a magasabb tudatszintűek. A természet nem ítél, de a helyén kezeli a dolgokat. nekünk is ezt kell megtanulnunk.
Azt mondani: ez és ez az élőlény alacsonyabb tudatszintű, nem ítélet, már ha ismerjük azt, amiről beszélünk.
Én úgy tartom, a nagy egészben tapasztaljuk magunkat, és a nagy egész számára felbecsülhetetlen érték az élet maga (minden élet), és a tudatosság (fejlődés) lehetősége.
tehát továbbra is azt mondom: v annak különbségek, bár végsósoron még sincsenek.
Namaszte
„…különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az
„…különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL – A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.”
Na hát szerintem ez minden élőlény sajátja. Nem látom értelmét, hogy miért pont csak az ember lenne erre képes. Szerintem az ember egyáltalán nem annyira különleges mint hisszük.
„Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.”
De csak egy bizonyos szemszögből. Egy bizonyos szemszögből nézve az állatok vannak magasabban 🙂
„Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.”
Szerintem a megvilágosodás és a tudatosság sem mennyiség függő. Ez egyfajta belső rend, egység, tisztaság. Ehhez nem kell többet vagy kevesebbet felfogni, csak épp annyit amennyire az adott faj képes.
Ademon
Szerintem van tévedés abban, amit vélsz, de azért elgondolkodtattál. 🙂
Szerintem valami ellenállásféle is van benned. mintha direkt rosszul esne neked az embert akármilyen szempontból magasabb szintre helyezni, pedig az öntudat olyan mértéke, formája és minősége (akkor nevezzük így a különbséget), amivel bírunk valóban egy „evolúciós ugrás” az előző szintekhez képest, ezt ma már nem igazán vitatják semmilyen tudományos, vagy egyéb, szellemi területen.
Szóval szerintem ne félj magadat tudatosabbnak és nagyobb tudatosságra rendeltetettnek látni az állatoknál és a többi élőlénynél, tiszteld magad ezért, hogy rendelkezel valami olyasmivel, amivel mások nem, és ez egyben egy nagy feladat és tisztelet neked a világegyetem részéről, amivel meg is kell tanulnod bánni, nem úgy, kint pl. az oroszlánnak…:))
Szerintem a dolgok tökéletesen a helyükön vannak, nekünk nem kell ezeket vitatni, de felismerni éppen e miatt a szempont miatt kardinális.
Sok egyszerű, jólelkű embert ismerek, aki még szeretni is tud, mégis önmagához méltatlan éltet él, mert nem tudja, ki, mire predesztinált, mire képes, vagy rendeltetett, mint egy emberi lény.. Úgy él ilyen szempontból, mint egy kisállat. nem tudja, hogy ő egy ember, akinek nem csak az a dolga, hogy egyen, igyon aludjon, dolgozzon és kiszolgálja a családját, és bár ezt képes óriási szívvel és tiszteletreméltó állhatatossággal művelni, ami önmagában is hatalmas dolog, ez a minőség hiányzik az életéből ami azonban gyökeresen megváltoztatná, és felemelné.
Így idősen, ápolja az önmagát teljesen elhagyó, még alacsonyabb tudatszinten tengődő, szeretetre sokkal kevéssé képes, és őt maximálisan kihasználó, önmagáért felelősséget nem vállaló, önhibájában tolószékbe kényszerült férjét, aki gyakorlatilag lassan felemésztette az életét, miközben ő erről semmit sem tud.
Egy kedves, nagyszívű lány-gyermek, aki mindennel rendelkezik, hogy nagyszerű élete legyen, de odaadta egy embernek, mert nem tudja, mit jelent embernek lenni, öntudatra lelni, nem csak szeretetre, hogy tartozik önmagának azzal, hogy önmaga legyen, és ehhez tudnia kell önmagáról, önmaga minőségéről, és hogy ez nem átruházható másra, még szeretetből sem. Mert nem egy az Univerzális működéssel, a természet „kiköpi” azt, ami hamis.
Olyan, mint egy négyszemű, hű házi-kutya, mindenki szerető rabszolgája, aki azt hiszi ez az élet, mert nem tud róla, hogy tudhat ÖNMAGÁRÓL.
És az állatok élhetnek harmóniában megvilágosodás nélkül (éppen azért, mert nekik nem képességük és nem feladatuk, mert nincsen hozzá adottságuk, ilyen minőségű öntudat-képességük), de az ember fél marad tudatosság nélkül.
Namaszte
Most mit mondjak… akkor sem értek egyet :)Én azt látom, hogy
Most mit mondjak… akkor sem értek egyet 🙂
Én azt látom, hogy a megvilágosultság és a tiszta tudat állapota teljesen független tényező, nem feltétele se az értelem, se az intelligencia, se faji hovatartozás… stb. Ha kell feltételt mondani akkor az elfogadás és a hozzáállás lenne az egyik legfontosabb tényezők, és erre szerintem minden élőlény képes.
Egyes állatok sokkal tudatosabbak, mint egyes emberek. Továbbra is azt mondom, hogy az ember fejlettsége csak bizonyos nézőpontokból nagyobb. Ha teljesen kívülről nézem a dolgot, akkor az ember is csak egy élőlény az élővilágban, és semmitől sem istenibb vagy megvilágosultabb mint a többi.
Kiegészítés
„Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.”
A békában , emberben ,macskában is ugyanúgy benne rejtezik a világnak ugyanaz a töredékes teljessége ,bár ezt felismerni ,tudatosítani ,és olyan széles lehetőségsávban kifejezésre juttatni,mint az ember :valóban jóval kevésbé képes a béka és a macska. Namaszte : felacso
Köszönöm, erre gondoltam. 🙂
Namaszte
Köszönöm, erre gondoltam. 🙂
Namaszte
Az elengedés feltételez
egy feltétlen bizalmat önmagamban és mindenben .Amíg feltétel egy másik biztonság,egy másik kapaszkodó bizonyossága(pl.mennyország vagy pokol)addig ésszerű a jelelegihez ragadva pislogni a bizonytalan és rémisztő semmibe .Üdvözlettel : felacso
U . i . : Én pl önmagamat próbálom elengedni.De egyenlőre Tőlem ezek csak szavak .
Az elengedésről
Igen. A szerelemben pl, amíg a szerelmünket, a sok jót és rosszat, amit ad kötjük egy emberhez való kapcsolódásunk tényéhez, addig nem tudtuk elengedni, és nem tudjuk valójában sem őt, sem mást szeretettel szeretni. Szeretet nélkül pedig a szerelem nem szerelem, hanem ragaszkodás, elveszítéstől való félelem, kötés, szenvedés, ko-dependencia, gyűlölet, harag és még sok minden, ami őrületbe kerget, gyilkol, és pusztulásba dönt végső soron. 🙂
Ez a 22-es csapdája…:) (Ezt is csak ez az érzelem képes manifesztálni…:)
pedig az igazság az, hogy a szerelem bennünk van. A szerelem képessége, kibontásának képessége, megélésének és kitágításának képessége is, bennünk van, mi magunk vagyunk. megteremthetjük, megélhetjük, sőt el is engedhetjük szeretettel (szerzetesi élet, ha őszinte). megéljük, ahogy megéljük, és az jó, és megszépíti és izgalmasabbá teszi az életet, vagy legalábbis ezt az érzetet kelti, amit ha el tudunk újra és újra engedni, akkor újra és újra örülni tudunk neki. ha meg nem akarjuk, nem muszáj. Tökéletes szabadságunk van.
Inkább azt mondanám, ez egy működés, ami az élet minden más, kicsi és nagy területén is így működik, és ha ezt a tudatosságot te önbizalomnak nevezed, egyet tudok érteni. De a tudatosság segít, hogy az önbizalom, ne egy homályos érzés maradjon, ami hol van, hol elveszik.
Ha tudjuk, hogy a teremtő énünk által minden bennünk van, és adott, és hogy a tudatosságunkkal bármit van hatalmunk megteremti, és hogy szeretettel (önmagunkért és másokért) érdemes teremteni, akkor soha többé nem vész el ez az önbizalom, mert nem a földi énünkre építettük, amely mulandó, hanem a tudatba helyeztük, amely időtlen, és határtalan, és a legtöbb, és a minden, ami soha nem vész el.
Önmagunkat nem tartom szerencsésnek elengedni. Az egyik dolog amire a pszichológiában tett gyakorlati utazásom ráébresztett, hogy folyton olyan dolgokat adtam fel (tudatlan elengedés), amelyek rólam, az életemről szóltak, mert egy traumám miatt alapvetően bizalmatlan voltam a képességeimmel kapcsolatban és az életfeladataimat sokszor rémisztőnek éltem meg, ahelyett hogy belevágtam volna. Közben meg olyan dolgokat vettem magamra, de nem keveset, annyit, amibe majdnem sikerült többször is belehalnom, amik meg nem az én életem dolgai.
Szerintem nem önmagunkat kell elengedni, hanem minden mást. :)))
Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az ételt, a párkapcsolatot, a gyermekeinket, az anyagi javainkat, a tudásunkat, a vágyainkat, és a félelmünket is, és átadjuk magunkat a Mindenség erőinek, elengedjük az életünket, azt sem bánjuk, ha elmegyünk, de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk, azt is felajánljuk, és közben vállaljuk azt, ami megmarad, nos akkor találjuk meg önmagunk.
Ezt onnan tudom, hogy a műtét előtt és a folyamat közben átéltem. és most, hogy írok döbbentem rá, hogy még az egészség utáni iszonyatos vágyamat is elengedtem, amikor bevállaltam a sorsom, és épp a hogyan okról beszélgettünk a volt férjemmel, és eldöntöttem, hogy bárhogy is lesz, nem félek többé, de megteszem, amit látok, hogy meg kell tennem magamért, és hagyom a májam és az életem is tegye a dolgát, és nem foglalkozok vele, mi lesz, mi ennek a logikus vagy bármilyen következménye, és nem abból indulok ki, amikor döntök, mit szeretnék élni.
Ez egy vasárnap este volt, másnap reggel hívtak be a műtétre. (Négy év után!! – Ennyit a tudatosság erejéről, a bevonzás feltételeiről. ..)
Igaz a szellemi törvény: amit elengedsz, visszakapod. de tisztán, és nem éppen pont úgy, akár, ahogy elképzelted.
Én visszakaptam az életem, de már úgy, hogy azokat a dolgokat el kell engednem és segíteni elrendeződni egy más rendbe, amiket karmákként teremtettem a régi életemben, és csak az marad velem, ami önmagamról, a sors-utamról szól.
És ehhez nem önmagam, hanem a többi dolgot kellett elengedni. 🙂
Namaszte
„Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az
„Amikor elengedünk mindent, de mindent, még az egészséget is, az ételt, a párkapcsolatot, a gyermekeinket, az anyagi javainkat, a tudásunkat, a vágyainkat, és a félelmünket is, és átadjuk magunkat a Mindenség erőinek, elengedjük az életünket, azt sem bánjuk, ha elmegyünk, de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk, azt is felajánljuk, és közben vállaljuk azt, ami megmarad, nos akkor találjuk meg önmagunk.”
Én kiegészíteném a saját tapasztalatommal: Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk…
Na, nekem épp azt kellett elengedjem… Szóval valahol így kellett pont önmagam megtartani, nem elengedni. És most még nem tudom, mennyire tartósan sikerült ez…
Beletelt egy évbe majdnem. És amikor ez megtörtént, persze kitartó és sokfelől jövő segítséggel, akkor történt meg az, hogy jött olyasvalami, ami segíteni fog. Mert asszem én is folyton pont azt adtam fel, ami pont az én életemről szólt, és minden mást csináltam, ami viszont baromi nehéz volt, és ezt, amikor fel is jött, gyorsan annyira elástam magam elől, sikeresen, hogy csak így, ezen az áron tudott esélyt kapni hoyg előjöjjön… És mégcsak a csücskét látom maximum. Szóval nincs megoldva még…
Szóval, fehercsongor, önmagadat nem tanácsos elengedni, mert így járhatsz… Pont azt kéne megtalálni inkább… Bár másoknál nem hinném, hoyg az lenne, mint nálam, hoyg annyira nincs meg…
U.i.: kár hogy ilyen szép sugárzó képet én nem tudok feltenni magamról… 🙂 Mármint ez Aditinek szól 🙂
Az igazi elengedés…
…az, amikor még az elengedést is elengeded. Csakis így juthatsz el, a „Matyulába”, ami sokkal magasabb rendű mint a megvilágosodás!
Az jó, mert én nem is megvilágosodni akarok… Elengedni se
Az jó, mert én nem is megvilágosodni akarok… Elengedni se akartam, meg semmit, csak vele járt az állapotommal, és akkor már leírtam ide, mert erre az előzőre rímelt… 🙂
Rosszul írtam, bocs!
Helyesen Macyula.
Az miii???
Namaszte
Az miii???
Namaszte
Az az állapot…
…amikor minden mozdulatlanná válik körülötted, s egy hatalmas pillanatképként érzékeled, látod az egész Világot teremtéstől teremtésig.
És felismersz, megértesz mindent ami Van!
Macyula
Az melyik eljárásmód / gyakorlatsor /eszmerendszer végterméke / ajándéka ? Érdeklődőn :felacso
Ez egy veszélyes játék…
…nagyon veszélyes, mert könnyen átbillenthet az őrület, a skizofrénia világába.
Nagyjából arról szól, hogy a magával, életkörülményeivel elégedetlen ember kettéválasztja önmagát. Egy emelkedő tiszta és egy letapasztott negatív lénnyé.
Ettől kezdve úgy érzi, hogy hogy szabadon szárnyalhat az emelkedő része, s ha gondja van, azt a lentire terheli.
Ez az eljárás egy darabig adhat még egy bizonyos fokú egyensúlyérzetet is, hiszen minél följebb emeled a felsőt, annál mélyebb egykedvűségbe taszíthatod az alsót.
De mindig fennáll annak a veszélye, hogy a lenyomott rész látva a másik fél szárnyalását utánaindul. Ilyenkor szokott bekövetkezni a katasztrófa, mivel az emelkedett rész szárnyalása alap nélküli, s ahelyett, hogy együtt emelkednének, az alsó balansz súlya visszarántja az erőtlen felső Ént.
Nagyon kivételes esetekben, ha a lenyomott ki tudja várni lent az idejét, akkor sikerülhet felérnie, de az esetek döntő többségében ez nem megy.
Helyette jöhet a pszichiátria…
Ha jól értem:
pulzálva felfelé,ill.ha közben nagyon faroknehézzé válik az ember ,akkor jön a mezőn a csatt,és miután összeszedték a pszihiátrián , akkor kezdheti elölről.Ez a Macyula.
Te ezt az utat jártad/járod,ill.hogy viszonyulsz hozzá,mert a magyarázatod inkább a valós veszélyét ecsetelte, viszont amikor szóba hoztad ,akkor elég vonzó állapotot festettél le? Kíváncsian :felacso
Kivételesen…
…csak egy esettanulmányt írtam le a várható végkifejletekkel.
Nem jártam/járom ezt az utat. Nem lenne hozzá bátorságom.
Az én utam ennél sokkal kényelmesebb, lazább, könnyebb…:))
Basszus, rólam mintáztad ezt a módszert, valdd be….! Ráadásul
Basszus, rólam mintáztad ezt a módszert, valdd be….! Ráadásul én midnig csak az alsó lénnyel azonosultam… 🙂 És igen, a végkifejlet az erősen kétséges, sőt szerintem csoda kell h ne a pszichiátria legyen…
Csak asszem nekem most történik a csoda.
Másként: fogj meg egy széket az egyik kezeddel, azzal húzd magad felé. Fogd meg a másik kezeddel, azzal told el magadtól. Próbáld iszonyatos erővel. És nem mozdul egy tapodtat se, se ide se oda, de te majd felrobbansz úgy igyekszel, és máris indulhatsz a pszichiátriára, ha mindezt úgy csinálod, hogy a szék te magad vagy/vagy bármi amit tenned kellene/szeretnél/nem szeretnél, és jó sok ideig…
De sztem nekem most sikerült mégis dönteni, és az egyiket nagyobb erővel csinálni. A te módszered szerinti felfelé irányba…
És nem érdekel, mi lesz a lent hagyott résszel… Az nem is én vagyok ugyanis, csak azt hittem.
„Csak asszem nekem most történik a csoda.”
Úgy legyen!!!
Drukkolok „Nektek”… Nagyon erősen! :))
és amikor a szék
visszanyom és rádáll
másrészt:a lenti rész elhagyhatóságában nem vagyok olyan biztos és az elnyomhatatlan kis pimasznak a fékentartása pedig egyszerűen zavaró,energiaelvonó,elbizonytalanító,helyzetből kilökő Üdvözlettel :felacso
a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú
a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú miszticizmussal?
Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista
Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista gyógyszerészet… Mert úgy nem lett volna esélyem.
Gyógyszerrel is meg lehet
gyógyulni,bár a pszihiátriai szerekkel szemben fenntartásaim vannak.Mechanikus és túlalkalmazás ,túlterheltségből,kényelemből,elgépiesedésből.Lelki problémákra általában ugyanúgy hatékony a szó, a szándék, a figyelem , a jelenlét,az elfogadás,az együttérzés.ű
Üdvözlettel : felacso
Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi
Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi maradsz életed végéig. Vagy pár év zombisítás után azt kegyetlen kínok közt elhagyva kezdheted a 0-ról… Amiket leírsz helyette, jók, de nem hatásosak mindenre. Sokszor kell valami plusz, valami komoly szakértelem… De legalább nincs mellékhatásuk… 🙂 Tehát bárkinél bevethetők!
A sorsát senki el nem kerülheti.
A elleni kapálódzás lehet szintén e sorsom része .Mindaddig amíg nem vagyok azonos azzal, ami nálam több, és részeként,kivetüléseként kapcsolódom hozzá ,addig az írja a sorsomat én csak tiltakozva ,szenvedve , vagy elfogadva megélhetem .Minél inkább érintődöm általa ,annál inkább lényegtelen az én,a vágyak ,az akarat ,és így annál inkább a legjobb sorsomat élem ,mert a szenvedést fokozó felesleges kanyarokat levágom ,és minden nap új csodaként kerül a látóterembe .Ez a csoda lehet akár önmagam viselkedése,olyan érzelmek megélése,amire képtelennek tekintettem addig magam,vagy egyszerűen a szenvedés elfogadó megélése ,amivel előbb – utóbb elengedem azt,és más érzelem tölti ki a létem .De ez már túl elvont.Ebből a nézőpontból, az engem egyébként tényleg meggyógyító gyógyszer mellékhatásába is belehalhatok,de egy a bajomra tudományosan teljesen hatástalan tabletta is elfújhatja a tüneteimet ,ha hiszek benne.A kémiai kényszerzubbony pedig haladékot adhat válsághelyzetben .
Aki rá akar szokni,annak a gyógyszer is csak egy állomás a függősége tárgyaiban , bár tényleg van olyan is ,aki egy életre bennragad.Remélem ,hogy csak egy életre,mert az is egy tapasztalat,hogy minden véges:a legrosszabb és a legjobb is,bár úgy gondolom.hogy mindkettő naponta megújítva és kicsit megváltozva újrateremtve ,mint a főnix újjászületik,ha figyelemmel ápoljuk őket. Üdvözlettel : felacso
Minden kérdés végén ott a kérdőjel.
Minden állítás egyben a mögöttesére való rákérdezés lehetőség.A pont ilyen nézőpontból hazugság,ill.szünet,lélegzetvétel a megismerésben.A materializmus állitásai is bizonyithatalan axiomákba torkollnak,és elméleti szinten az idealizmusé is.Marad a gyakorlat:ha az egyik elmélet tragédiába visz ,akkor marad a másik irány,pláne ha az megtapasztalható részecskegyorsítók építése nélkül is.Üdvözlettel : felacso
U . i . :Másrészt: mindenkivel a maga szintjén .A gyógyszerekbe vetett hit önmagában is gyógyít.Ha nem tudsz jobbat adni ,vagy nincs rá fogadókészség , akkor legalább a neki hatásos
tudatmezőt ne romboljuk hanem inkább erősítsük tovább pár színes bogyóval.
„bizonyíthatatlan axiómák”
ja.
mind ezzel jöttök,de senki nem
„bizonyíthatatlan axiómák”
ja.
mind ezzel jöttök,de senki nem mutatott még egyet sem
Igazából
Kis János Szdsz alapító filozófusnak az abortuszról írott könyvében olvastam azt az engem megragadó állítást,és ha sok mindent nem is hiszek el neki ,de ezzel egyetértek ,mert beleillik a gondolatvilágomba,és nem kell újra és újra a végtelenségig rágni dolgokat,hogy elillanjon (a semmibe kérdőjeleződjön )a lényegük: éppen rátalálván.Üdvözlettel : felacso
Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb.
Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb. lehetetlen, de el kell hagyni akkor is azt a lenti részt… 🙂
Nem elhagyni Kis akárki…
Újraegyesíteni az Igazságban, az Életben!
Ha felismerted azt, hogy a letapasztott lény nem Te vagy, akkor azt is könnyen felismerheted, hogy a szárnyaló sem Önmagad vagy teljesen. Nem választhatod szét magad. éppen ez a lényeg.
Fejtsd le inkább magadról a hazugságot, a mázt, nézz őszintén szembe önmagaddal, és dobd el azt, ami valóban nem Te vagy.
Ha ezt megteszed, hamarosan megláthatod Macyulát!
De csak akkor!
Csak az eleje nehéz, a többi egyszerű, mint a pofon…
És el kell döntened még azt is, hogy milyen sorsot, milyen mintát szánsz a gyerekednek…
Ezért drukkolok Neked, és nem a zuhanásért!
Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. 🙂
De,
Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. 🙂
De, bennünk sokféle dolog van, sokféle hang, amikről azt hihetjük, mi vagyunk. De valójában nem, csak ki…szott nehéz felismerni ezt.
Nekem az ami valójában nem én vagyok, az egy ilyen bennem. Ez pedig el kell dobni, azaz nem tudomásul venni, és akkor eltakarodik. Az összes többi bennem, ott már nincs hazugság, nincs máz. Ahhoz elég volt egy rettenet év. Gyorstalpaló.
A gyerekemnek meg nem szánok semmilyen sorsot, mintát – azt is rábízom arra, akire/amire magamat!!!!!!!!
🙂 🙂 🙂
Azét kösz hogy drukkolsz!
Nevezheted másként is
„Maradj már ezzel a hülyeséggel… Mármint a Macylua.. :-)”
Nevezheted másnak is, mondjuk megtisztulásnak, megvilágosodásnak.
Nem ez a lényeg.
Kár, hogy nem értesz.
Talán tévedtem, és mégsincs itt az Ideje.
Amit tervezel egyébként, az a letapasztott rész túl korai vágya, indulása a másik fél után…
Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam
Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam volna. De sebaj!
A megtisztulás viszont megfelel elnevezésnek. És itt van az ideje.
Hát, ezt nem értem.
Az elengedést nem lehet akarni, szerintem,
Hát, ezt nem értem.
Az elengedést nem lehet akarni, szerintem, mert ha akarjuk, ugyanúgy nem megy, önellentmondásban kerülünk, mert az elengedés az akarat elengedése is.
ha meg nem akarjuk, nem kell elengedni.
:))
Namaszte
Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért
Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért sikerült, mert azt se akartam. Semmitse akartam, csak meghalni, voltak mindenfélék amiket akartam majd elengedtem (kb amiket felsoroltál), azaz rájöttem, nem is akarom őket, és a végén véletlen azon vettem észre magam, már meghalni se akarok mert tulajdonképpen mindegy. Pedig ezt, a meghalási dolgot addig nem akartam elengedni… És mégis elengedtem.
Aludni , vágyni
sem lehet akarni csak a körülményeket , lehetőségeket , elősegítő feltételeket lehet megteremteni hozzá . Akarva meg szörnyű görccsé válnak .
Namaszte : felacso
Egy nem „kis akárki”-nek, az elengedésről, , meg köszönet..:))
Igen! Én is ezt éltem át, tudatosan (tudatosodott is bennem, mi történik), a mentőben, amikor vittek a műtétre. Sohasem voltam annyira és olyan tartósan a mostban addig, és azóta aránytalanul többet vagyok, sőt inkább úgy mondanám, alig vagyok nem abban a múltamhoz képest.
De előtte be kellett látnom, mit teremtettem, tudatosan vagy nem, karmikusan, vagy nem az életemben, milyen is az életem, mik a valódi feladataim, és lélekben és tudatosan bevállalni a sorsot (a ok-okozatokat). Ez volt a feltétele az új élet és az új életminőség megérkezésének. (és a májnak). És amikor ezt megtettem és tettekkel is elkezdtem manifesztálni, valóban, csak egyetlen lépést kellett megtennem, és már meg is jött a máj (a változás). MÁSNAP!!!!
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” = „Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk.”
Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy „legyen meg Isten akarata” (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)
Köszönöm az írásod, egy nagyon fontos kérdésemre kaptam választ általad. Ugyanis mindannak a tudatosságnak és elrendeltségnek és hihetetlen, sorsszerű klappolásnak ellenére, ahogy ment az egész májcsere történet, mégis majdnem megpattantam az utó-műtétek kapcsán, amit teljesen lehet érzeni, hogy beteremtettem, és nagyon sokáig nem értettem, hogyan, milyen okból, minek. (Az ember nem teremt csak úgy be magának két életveszélyes helyzetet, amiben orvosok had és a barátai, meg a szerettei hada küzdenek érte, miközben ő boldogan lebeg és mosolyogva közli mindenkivel, HOGY Ő MOST BOCS, DE ELMEGY…. – ezt kommunikálták a látó ismerőseim, egy időben, többen is, miközben én válságos állapotban feküdtem az öt műtét után a lélegzettőgépen 12 napig…:)
nem értettem, hogy lehet, hogy miközben tökéletes a máj, tökéletes volt az első műtét minden szempontból (az szólt a cseréről), és egyáltalán, azóta is minden a lehető legjobb, ahogy csak történhet, egy ekkora „baki hogy csúszhatott be”. és azt hiszem, most rájöttem. Ugyanis, én ugyan elengedtem a halált is gondolatban, ugyanannyira nem vágytam, mint azt hogy itt maradjak, tökéletes középpontban voltam, átadtam az akaratom a szellememnek… -és mégsem tökéletesen.
Ugyanis benne volt a kis tudatomban az az apró, kísértő gondolat, hogy milyen jó lenne találkozni Istennel. :)))) A dolog iróniája, hogy „találkoztam is”, de tényleg, a hallucinációim egyike egy nagyon nehéz, nagyon szép, és katartikus élmény volt ezzel kapcsolatban. De közben majdnem elmentem – ezt ugyanis csak így lehet megélni.
Most megértettem, hogy mivel a tudat művel (termet ) mindent, én tulajdonképpen felszólítottam magam, hogy sodorjam magam a halál állapot szélére, mert „találkozni akarok Istennel” át akarom élni ezt a katarzist, mert valami miatt úgy éreztem, szükségem van rá. erre a tudat :”legyen meg az akaratod” – és meglett. Borotva-élen táncoltam, ezért az egy élményért….:)
és a legironikusabb az egészben az, hogy a végén mégis arra kellett ráébredni, és ezt tanította meg a történet is, amit a hallucinációban megéltem, hogy végsósoron EZT IS EL KELL ENGEDNI.
NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.
Ez a történet megtanított arra, mennyire makacs az egóm, és mennyire nehezen engedtem el, még egy ilyen helyzetben is.
de arra is, milyen csodákat képes beteremteni. :))) Hiszen túléltem, és felálltam semmi perc alatt, h még az orvosok is csodálkozva nézték, pedig azon a helyen aztán láttak már egy két cifra dolgot. 🙂 Szóval nagy ereje lehet a szellemnek és a léleknek, és az akaratnak.
utólag azt mondom, a hülye művész vénám csinálta az egészet, egy olyan tudatossággal, ahol már tisztában vagyok vele, hogy csak lenni kell, még azért nem bírta ki, hogy ne csináljon egy utolsó, szép, kalandos és katartikus illúziót, egy mesét arról, hogy „találkozhattam istennel” :))))
Egyébként megérte…:))))) egyszer majd lehet h írok belőle egy könyvet, vagy zenét, vagy ilyesmi, vagy csak megtartom emléknek.
De az „igazság”, amire végsósoron felébredtem, az az elengedés.
Namaszte
Hát én is köszönöm.
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” =
Hát én is köszönöm.
„de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk” = „Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk.”
„Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy „legyen meg Isten akarata” (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)”
Na, igen, asszem ez van most! Pedig én nem is vagyok semmiféle vallásos sem…
És egyébként, én az utóbbi időben azt az élményt akartam újraélni, amiről te is beszélsz (régen volt hozzá ‘szerencsém’). Csak véglegesre… Vagy legalább arra vágytam, újra odajussak, és valóban megmondják ha visszaküldenek megint, hogy mégis mi a francért és hogyan bírjam ki és mi az értelme? De nem sikerült sehogy…
És tudod mit? Enélkül is megmondták, igaz mások által, de kerek perec, és mikor nem hittem, akkor még más által, és még keményebben, és végül meglett az, hogy megmoccant valami belül, mert feltárult egy lehetőség amitől volt egy hazaértem érzés, és innen remélem, ez majd abba megy át, hogy én magam TUDOM, magamtól, és TESZEM… Szóval, legyen meg Isten akarata…
És van egy olyan érzésem, az egész megérte… 🙂
NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.
vagy ahogy a lelépett avatárom mondaná : Nem kell semmit sem vakarni .
A bolha tovaugrik , a viszketés elmúlik , nyoma meg elenyész . Továbbonyolítása már agyal(ágyul)ás .Namaszte :felacso
Önmagam nem elengedni
Hanem megtalálni ? Akkor felmerül a kérdés , hogy kivagyok én ? Elképzeltem , hogy egy világítótorony felszalad saját csúcsára , megnézni,hogy hova is tart , mert hallott valamit az irányfényekról , ami a tájékozódást segítik . Igaz , hogy előtte célszerű lenne eldöntenie , hogy hajó-é vagy csak a kontinenssel úszik együtt . Tehát megint a ki vagyok én ? A tudatkörülim biztosan jobban tudja az eszközt is meg a célt is . Nem egyszerűbb ráhagyni , és a jelzéseit ( vágyak , indíttatások , lehetőségek ) figyelni,és saját pillanatukban a legteljesebbé kiteljesíteni .
A láng is önmagát keresi minden fadarabban .
Elengedés:elkerülhetetlen folyamat,az amikor ráébred az ember saját tökéletlenségére a lehetségeshez és a vágyotthoz képest,ami az életútja nagy bukásaikor élesen előjön,és egyedül a halál után nem tudja sikeresen elhazudni őket.és akkor kiderül,hogy amit bukásnak vélt,nos éppen az a felemelkedése.Üdvözlettel : felacso
U . i . :”kár hogy ilyen szép sugárzó képet én nem tudok feltenni magamról… 🙂 Mármint ez Aditinek szól :-)”Ne mentegetőzz.Tudom,hogy először rám gondoltál.(Csak aztán megpillantottad Aditi képét.)
Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én
Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én beszélek, hoyg nem elengedni hanem megtalálni önmagad, az az, amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahoyg a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned, holtt benned bujkál valahol, csak kegyetlenül el van nyomva, mondjuk életed eseményei okozta sokkok vagy bármi által.
De igen, igen, legegyszerűbb mindent hagyni menni a maga útján, a baj akkor van, amikor valami blokkok meg fen tudja mik ezt megakadályozzák, akkor van az, hogy kegyetlen rosszul lehet lenni, és mégcska nem is tudo mitől, mindne mást hiszel, egész addig amig eljutsz egy olyan pontra valami ki nem billent mindent, és így valahoyg visszakerülhet a helyére minden, és mehet majd a maga útján…
Ezt szerencsére keveseknek kell átélni, a többségnél megy minden a maga útján, ahogy írod is!
És erre a biztos jel, ha jól érzed magad.
Ilyen egyszerű.
Tehát aggodalomra semmi ok! 🙂
Ismerős
amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahogy a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned,
A helyzet ismerős . DE
és ha egy oltvány vagy : legbelsőd egy durva alany ,amit gyerekkorában lefejeztek,hogy valami nemesebb táptalajául szolgáljon ? (most nem az eljárás erkölcstelen vagy erkölcsös vonatkozása a lényeg.) AKKOR MOST KI LEGYÉL ? Üdvözlettel : felacso
U . i . :szerintem ha a megélése szenvedés,akkor egyértelmű a helyzetnek akár regresszív ( öncsonkítás, visszalépés,visszafejlődés ) árán való megváltoztatása ,ami végülis a meglevő önfeladását jelenti
Ha Istennek
az lenne a célja, hogy hatmilliárd megvilágosodott ember legyen ebben a pillanatban a Földön, akkor ez így lenne, mert Isten számára minden lehetséges.
Isten minden egyes teremtménye fejlődésében gyönyörködik, szeretetével áthatja a létezést. Evolúciós melléktermék az ember egója, ami majd megszűnik ( Adyashanti ). Mint ahogy maga a faj is egyszer megszűnik, mert a részek létezése időhöz kötött, amíg az Egy időtlen.
Nekünk annyi a dolgunk hogy tapasztaljunk. Szenvedjünk hogy meg tudjuk tapasztalni a boldogságot és az örömöt. Fájdalmasan szakadjanak ki belőlünk a kötődéseink hogy újra megtapasztalhassuk a valahová tartozás élményét. Azért születtünk le, hogy kibontsuk a képességeinket és a valóság minden megtapasztalható szintjén megéljük az életünket. A tévútjaink is a mieink és a félelmeink, korlátaink is.
Még elrontani sem lehet, mert újra és újra leszületünk.
Tudnunk kell hová tartunk, ez természetes. De ha valakinek a minden napjait kitölti az agyalás a megvilágosodásról az olyan, mintha negyven évig válogatna az óvszerek között az első szex előtt :-DD
Mi elől zárkózik el az akit jóformán csak a megvilágosodás érdekel? Miért nem él igazán, hiszen ezért született le? Miért nincs az életútján és miért nincsenek minden életterületén örömei és sikerei ( is) ?
Ezek a kérdések azok, amiket érdemes ( lenne ) feltenni.
Kedves Katalin!
Nagyon nem értek egyet a szemléleteddel, már régóta. Azért is nem szoktam hozzászólni, mert nem akarok felesleges és meddő vitákba keveredni. Most sem ez a célom.
csak leírom, mi az, amit szerintem nem jól látsz, én azt is érzékelem miért, de odáig nem akarok eljutni, h erről beszélünk, mert az vitát (drámát) szülhet, annyira meg nem érdekes az egész.
remélem, nem reagálsz rögtön, hanem adsz egy kis időt magadnak, és beengeded, amit írok, és remélem, tudod majd használni a javadra.
Szeretettel: Aditi
1. Senki nem írta itt, hogy hatmilliárd megvilágosodott embernek kellene lennie, vagy hogy Isten azt akarná. Ebben a blogban erről nincs szó.
2. Isten nem különálló személy, vagy energia egy olyan Univerzum, ahol minden egy, ezért én nem is nevezném így, a megvilágosodás egyébként nem más, mint az Isten-tudat elérése, más néven. A tiszteletedre használni fogom ezt a szót.
3. az ego nem melléktermék, ugyanúgy része a rendszernek, mint egy csavar. Nélküle nincs megtisztulás. Üresben fut a motor. Nincs mitől megtisztulni, látni tanulni tudatosodni. Akkor tudod majd megszelídíteni és feloldani, ha megtanultad szeretni, és nem tekinted rossznak.
4. szenvedni senkinek sem kell, csak a tudatlanságunk miatt szenvedünk, és csak akkor és ott, ahol azok vagyunk. Amikor a tudatlanság megszűnik, vagy csak nincs, örülünk a létezésünknek, és ez a természetes tudatállapotunk, nem a szenvedés. (Ezt már Buddha is megmondta.) A szenvedés-sztorit az életről a keresztények találták ki, megjegyzem, nem Jézus.
5. van aki nem képes másra csak agyalásra (legalábbis eleinte), vagy még rosszabbra, mert olyan a sorsa, a meghatározottságai, amivel indul, vagy akármi. Mindenki onnan indul ahonnan. Minden út egy út és minőségében egyforma. Isten, ahogy te nevezed, nem tesz különbséget, és a leggyengébbnek is odaadja azt az erőt, eleve és elrendelten, ami azzá teszi őt, amivé lennie kell, ha megtanulja akarni. ne ítélj. Az agyalás sem rossz. Semmi sem az.
6. aki a spiritualitásba menekül, és a megvilágosodásban látja a boldogsága kulcsát, az még csak félúton van, Egy tévedés áldozata, ami azonban megvilágosodik, ha továbbhalad, mert rájön, hogy a boldogság mindig vele van, és nem az, vagy a megvilágosodás a cél, csak állomások. Ebben az értelemben semmiben sem különbözik a vallásosoktól, akik meg az imáikban, a vallásukhoz, papjaikhoz, nézetekhez, könyvekhez való ragaszkodásukban, a mennybemenetelt, meg szent emberek eljövetelét várva, azt kijelölve célként látják a boldogságuk kulcsát. A spirituálisnak egyébként manapság nagyobb esélye van túllendülni a tévedésén, mint egy kereszténynek, mondjuk, mert nem annyira bebetonozottak, genetikailag átadottak, fejbe és vérbe vertek a sémák és a tévedések, ami mentén eltérül önmagától egy időre.
tele vagy keresztény maszlagokkal, még ha nem is vagy az. (ezt nem tudom.)
Mivel Isten, aki bennünk és általunk él, egy velünk és mi vele egyek vagyunk (nincs is értelme a személyes névmásoknak) a kiindulás és a cél, a teremtés és a visszatérés, senki nem tud végleg elveszni, minden tévút végül visszakanyarodik, és önmagunkra (A bennünk élő egy, közös Istenre) találunk. Ilyen a természete az univerzumunknak.
Namaszte
Kedves Aditi!
Egyetértek veled. A szemléletünk olyan szinten különbözik, hogy kár erőfeszítést tenni abba, hogy megpróbálunk bármilyen közös nevezőt.
Vitába akkor megyek bele, ha az adott témakör tudatosításával gondom van, az ellenvélemények miatt új és új szemszögekből kell ránéznem a témára és a végén letisztul.
Az Isten tudatom, a világnézetem annyira stabil, hogy ezekben a kérdésekben erre módszerre nincsen szükségem.
Szép napot Neked!
Tiszteletreméltó válasz.
Namaszte
Tiszteletreméltó válasz.
Namaszte
Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel. Ha most lenne
Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel.
Ha lenne kalapom, most megemelném. 🙂
Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga
Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga Vaszisthából:
http://tminfo.hu/vedikus-hagyomany/valmiki-joga-vaszistha/
Egy rövid, tömör magyarázat ugyanebből a forrásból:
http://www.facebook.com/notes/medit%C3%A1ci%C3%B3-port%C3%A1l/vaszistha-a-teremt%C3%A9s-%C3%A9s-a-teremtett-vil%C3%A1g-a-v%C3%A9gtelen-tudat-k%C3%A9pzelg%C3%A9se-r%C3%A9szlet/223451217673690
Ha Istennek
az lenne a célja, hogy hatmilliárd megvilágosodott ember legyen ebben a pillanatban a Földön, akkor ez így lenne, mert Isten számára minden lehetséges.
Isten minden egyes teremtménye fejlődésében gyönyörködik, szeretetével áthatja a létezést. Evolúciós melléktermék az ember egója, ami majd megszűnik ( Adyashanti ). Mint ahogy maga a faj is egyszer megszűnik, mert a részek létezése időhöz kötött, amíg az Egy időtlen.
Nekünk annyi a dolgunk hogy tapasztaljunk. Szenvedjünk hogy meg tudjuk tapasztalni a boldogságot és az örömöt. Fájdalmasan szakadjanak ki belőlünk a kötődéseink hogy újra megtapasztalhassuk a valahová tartozás élményét. Azért születtünk le, hogy kibontsuk a képességeinket és a valóság minden megtapasztalható szintjén megéljük az életünket. A tévútjaink is a mieink és a félelmeink, korlátaink is.
Még elrontani sem lehet, mert újra és újra leszületünk.
Tudnunk kell hová tartunk, ez természetes. De ha valakinek a minden napjait kitölti az agyalás a megvilágosodásról az olyan, mintha negyven évig válogatna az óvszerek között az első szex előtt :-DD
Mi elől zárkózik el az akit jóformán csak a megvilágosodás érdekel? Miért nem él igazán, hiszen ezért született le? Miért nincs az életútján és miért nincsenek minden életterületén örömei és sikerei ( is) ?
Ezek a kérdések azok, amiket érdemes ( lenne ) feltenni.
Kedves Katalin!
Nagyon nem értek egyet a szemléleteddel, már régóta. Azért is nem szoktam hozzászólni, mert nem akarok felesleges és meddő vitákba keveredni. Most sem ez a célom.
csak leírom, mi az, amit szerintem nem jól látsz, én azt is érzékelem miért, de odáig nem akarok eljutni, h erről beszélünk, mert az vitát (drámát) szülhet, annyira meg nem érdekes az egész.
remélem, nem reagálsz rögtön, hanem adsz egy kis időt magadnak, és beengeded, amit írok, és remélem, tudod majd használni a javadra.
Szeretettel: Aditi
1. Senki nem írta itt, hogy hatmilliárd megvilágosodott embernek kellene lennie, vagy hogy Isten azt akarná. Ebben a blogban erről nincs szó.
2. Isten nem különálló személy, vagy energia egy olyan Univerzum, ahol minden egy, ezért én nem is nevezném így, a megvilágosodás egyébként nem más, mint az Isten-tudat elérése, más néven. A tiszteletedre használni fogom ezt a szót.
3. az ego nem melléktermék, ugyanúgy része a rendszernek, mint egy csavar. Nélküle nincs megtisztulás. Üresben fut a motor. Nincs mitől megtisztulni, látni tanulni tudatosodni. Akkor tudod majd megszelídíteni és feloldani, ha megtanultad szeretni, és nem tekinted rossznak.
4. szenvedni senkinek sem kell, csak a tudatlanságunk miatt szenvedünk, és csak akkor és ott, ahol azok vagyunk. Amikor a tudatlanság megszűnik, vagy csak nincs, örülünk a létezésünknek, és ez a természetes tudatállapotunk, nem a szenvedés. (Ezt már Buddha is megmondta.) A szenvedés-sztorit az életről a keresztények találták ki, megjegyzem, nem Jézus.
5. van aki nem képes másra csak agyalásra (legalábbis eleinte), vagy még rosszabbra, mert olyan a sorsa, a meghatározottságai, amivel indul, vagy akármi. Mindenki onnan indul ahonnan. Minden út egy út és minőségében egyforma. Isten, ahogy te nevezed, nem tesz különbséget, és a leggyengébbnek is odaadja azt az erőt, eleve és elrendelten, ami azzá teszi őt, amivé lennie kell, ha megtanulja akarni. ne ítélj. Az agyalás sem rossz. Semmi sem az.
6. aki a spiritualitásba menekül, és a megvilágosodásban látja a boldogsága kulcsát, az még csak félúton van, Egy tévedés áldozata, ami azonban megvilágosodik, ha továbbhalad, mert rájön, hogy a boldogság mindig vele van, és nem az, vagy a megvilágosodás a cél, csak állomások. Ebben az értelemben semmiben sem különbözik a vallásosoktól, akik meg az imáikban, a vallásukhoz, papjaikhoz, nézetekhez, könyvekhez való ragaszkodásukban, a mennybemenetelt, meg szent emberek eljövetelét várva, azt kijelölve célként látják a boldogságuk kulcsát. A spirituálisnak egyébként manapság nagyobb esélye van túllendülni a tévedésén, mint egy kereszténynek, mondjuk, mert nem annyira bebetonozottak, genetikailag átadottak, fejbe és vérbe vertek a sémák és a tévedések, ami mentén eltérül önmagától egy időre.
tele vagy keresztény maszlagokkal, még ha nem is vagy az. (ezt nem tudom.)
Mivel Isten, aki bennünk és általunk él, egy velünk és mi vele egyek vagyunk (nincs is értelme a személyes névmásoknak) a kiindulás és a cél, a teremtés és a visszatérés, senki nem tud végleg elveszni, minden tévút végül visszakanyarodik, és önmagunkra (A bennünk élő egy, közös Istenre) találunk. Ilyen a természete az univerzumunknak.
Namaszte
Kedves Aditi!
Egyetértek veled. A szemléletünk olyan szinten különbözik, hogy kár erőfeszítést tenni abba, hogy megpróbálunk bármilyen közös nevezőt.
Vitába akkor megyek bele, ha az adott témakör tudatosításával gondom van, az ellenvélemények miatt új és új szemszögekből kell ránéznem a témára és a végén letisztul.
Az Isten tudatom, a világnézetem annyira stabil, hogy ezekben a kérdésekben erre módszerre nincsen szükségem.
Szép napot Neked!
Tiszteletreméltó válasz.
Namaszte
Tiszteletreméltó válasz.
Namaszte
Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel. Ha most lenne
Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel.
Ha lenne kalapom, most megemelném. 🙂
Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga
Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga Vaszisthából:
http://tminfo.hu/vedikus-hagyomany/valmiki-joga-vaszistha/
Egy rövid, tömör magyarázat ugyanebből a forrásból:
http://www.facebook.com/notes/medit%C3%A1ci%C3%B3-port%C3%A1l/vaszistha-a-teremt%C3%A9s-%C3%A9s-a-teremtett-vil%C3%A1g-a-v%C3%A9gtelen-tudat-k%C3%A9pzelg%C3%A9se-r%C3%A9szlet/223451217673690
Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg
Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg épül az ember. Ezek megszűntetése bizony fájdalommmal jár, akár beismerjük akár nem, mintha csak „szülne” az ember, csak épp önmagát szüli meg. Minden nap ott a nap, hogy tegyünk magunkért és másokért.
Ha valaki megvilágosodott, már nem érdekli a tény, h megvilágosodás, (akárcsak mintha nem is tudna róla, hogy ez létezik), megszűnik még ama kötődése is h ő ezt akarja…ÉRTI, és ÉRZI hogy a pillantnak kell élnie, megtapasztalva annak minden szépségét, és tudatosan vonza be magának a szépet, a pozitív lelki energiákat. Elnéző az emberek másságával szemben, és tudja, hogy mindenki azért van itt hogy tanuljon , így ő is. S ő semmivel sem különb bárki másnál. Segíteni akar másoknak, hogy megtapasztalják a lelki békesség ezen fokát.
Ám, aki még nem érte el, a megvilágosodást (ami csak egy állapot)…többfele út irányában haladhatnak, s az egyik a tanulás, agyalás folyamata, s szerintem ezzel semmi gond nincs, hiszen ha az ő lelkének ez a jó tegye ezt. Ha pedig segítséget KÉR, az már más, akkor lehet őt mozdítani , kimozdítani….egyébként én úgy vélem midnekinek megvan a maga haladási üteme, amibe nincs jogunk beleavatkozni csak ha ő kéri. Hiszen tiszteletet adunk és várunk is el, a szellemünkkel, lelkünkkel egyaránt.S a legnagyobb tisztelet, szeretet az ha valakit úgy fogadsz el ahogy van, s ez önmagadra is vonatkozik.
DIdiusUS-nak
Köszönöm, hogy nem a szenvedés szót használtad, meg az egész írásodért.
A meghatározottságok alatt éppen ezeket a kötődéseket értem, amiket feldolgozunk, feloldozásukat „megszüljük”
talán e között a folyamat között és a megvilágosodás pillanata között az a különbség, amit ott fent írtam a bolgban.
Egyébként mindenben egyetértek veled, és én is ezt az utat járom egyenlőre.
de keresem a következő szintet, szerintem létezik.
Valószínűleg nem tudtok majd róla, mikor megtaláltam….:))))
Namaszte
Aditinek
Kedves Aditi:)
Én köszönöm a válaszod és a reakciódat:)
Mindenki jobb esetben egy magasabb lelki szint felé halad, ez a blog ami itt műküdik is észrevételiem szerint ezt a célt szolgálja, hiszen akarva-akaratlanul hatnak egymásra az itt írók. 🙂
Isten áldjon, Diána
Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg
Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg épül az ember. Ezek megszűntetése bizony fájdalommmal jár, akár beismerjük akár nem, mintha csak „szülne” az ember, csak épp önmagát szüli meg. Minden nap ott a nap, hogy tegyünk magunkért és másokért.
Ha valaki megvilágosodott, már nem érdekli a tény, h megvilágosodás, (akárcsak mintha nem is tudna róla, hogy ez létezik), megszűnik még ama kötődése is h ő ezt akarja…ÉRTI, és ÉRZI hogy a pillantnak kell élnie, megtapasztalva annak minden szépségét, és tudatosan vonza be magának a szépet, a pozitív lelki energiákat. Elnéző az emberek másságával szemben, és tudja, hogy mindenki azért van itt hogy tanuljon , így ő is. S ő semmivel sem különb bárki másnál. Segíteni akar másoknak, hogy megtapasztalják a lelki békesség ezen fokát.
Ám, aki még nem érte el, a megvilágosodást (ami csak egy állapot)…többfele út irányában haladhatnak, s az egyik a tanulás, agyalás folyamata, s szerintem ezzel semmi gond nincs, hiszen ha az ő lelkének ez a jó tegye ezt. Ha pedig segítséget KÉR, az már más, akkor lehet őt mozdítani , kimozdítani….egyébként én úgy vélem midnekinek megvan a maga haladási üteme, amibe nincs jogunk beleavatkozni csak ha ő kéri. Hiszen tiszteletet adunk és várunk is el, a szellemünkkel, lelkünkkel egyaránt.S a legnagyobb tisztelet, szeretet az ha valakit úgy fogadsz el ahogy van, s ez önmagadra is vonatkozik.
DIdiusUS-nak
Köszönöm, hogy nem a szenvedés szót használtad, meg az egész írásodért.
A meghatározottságok alatt éppen ezeket a kötődéseket értem, amiket feldolgozunk, feloldozásukat „megszüljük”
talán e között a folyamat között és a megvilágosodás pillanata között az a különbség, amit ott fent írtam a bolgban.
Egyébként mindenben egyetértek veled, és én is ezt az utat járom egyenlőre.
de keresem a következő szintet, szerintem létezik.
Valószínűleg nem tudtok majd róla, mikor megtaláltam….:))))
Namaszte
Aditinek
Kedves Aditi:)
Én köszönöm a válaszod és a reakciódat:)
Mindenki jobb esetben egy magasabb lelki szint felé halad, ez a blog ami itt műküdik is észrevételiem szerint ezt a célt szolgálja, hiszen akarva-akaratlanul hatnak egymásra az itt írók. 🙂
Isten áldjon, Diána
Kulcsok a megvilágosodáshoz (??)
Na jól van, sok érdekes dologról írogattunk itt, köszönöm nektek, egy dologról mégsem: a blogom közvetlen jelentéséről, tartalmáról…:)))
Vajon miért?
pedig engem nagyon érdekel, mit gondoltok, reagáltok erre….:)
„A megvilágosodás annak a felismerésnek a megélése, hogy a meghatározottságainkra valójában nincs szükségünk. Amikor ez tapasztalattá válik, elengedhetjük a földi létezést.”
alias:
MEGVILÁGOSODÁS = MEGHATÁROZOTTSÁGAINK SZÜKSÉGÉNEK ELENGEDÉSE
ENNEK TAPASZTALATA = MENNYBEMENETEL, TELJES ELENGEDÉS, FÖLDI SÍK ELHAGYÁSA, FÉNNYÉ VÁLÁS STB.
Azért érdekel, mert amit írtam, az feltételezi, hogy a megvilágosodás nem feltétlenül egy hosszú, munkás folyamat (mint amilyet eddig jártam, és sokan közületek is hasonlót, és lényegében arról, szól, hogy felismerjük, feldogozzuk és elengedjük egy lelki munka segítségével a milyenségünket, ezzel a vágyainkat és a félelmeinket), hanem
hogy ez tulajdonképpen egy ennél egyszerűbb, és sokkal gyorsabb, TUDATI FOLYAMAT, VAGY INKÁBB JELLEMZŐ, TEREMTÉS IS LEHET. !!!
Van, hogy egy egy testi tünetet, egyetlen gondolattal, így ki lehet oltani, amit pl valami félelem gyárt, amikor akár az ok felfedése nélkül ráébredünk, hogy ez csak egy félelem, és a testi tünet a védelem, egyfajta fal (pl. egy hályog, vagy valami, ami gátol egy élet-folyamatot), de még talán az sem kell hozzá, csak azt felismerni, hogy VALÓJÁBAN NINCS SZÜKSÉGÜNK RÁ. Hiszen úgy sokkal jobb – egészségesebb – az életünk. )
Ez azért nagyon izgalmas a számomra, mert ha ez lehet egy ilyen tudati folyamat, akkor hihetetlenül le lehet egyszerűsíteni a dolgot, és valóban, egy pillanat alatt meg lehet világosodni, illetve meg tudjuk teremteni magunknak ezt a képességet!!! és ez a kulcsa!!!
Ti mit gondoltok? Szerintem ebbe tök izgalmas belegondolni.
De csak idáig jutottam el, ezért is tettem fel.
Namaszte
Aditinek
Szia!
Csak félve írom ezt egyenlőre, mert ez olyan információ, amiben még nincs saját megélésem, csak úgy jött egyszer meditációban…
A meghatározottságaink elengedéséhez talán nem kell valóban évekig tartó munka, bár nekem ez is munkás egyenlőre. Szerintem ehhez az az első lépés, ha rájövünk, hogy a meghatározottságaink egytől-egyig hazugságok, és már mindennél fontosabb lesz az igazság megélése. de az én egóm – hiába jött rá, hogy ő csak hazugságok halmaza, és egy hatalmas kerékkötője a valódi boldogság megélésének, ami egyébként az ő egyetlen célja is, csak szegény a saját eszközeit, szűk látókörét képes csak ez a cél mellé állítani, ami kevés – szóval ezekre mind rájött, mégis nagyon kötődik az életéhez.
A meghatározottságaink elengedése = az egó beolvasztásával az önvalóba.
Ami bizonyára már egy nagyon boldogságos állapot, és szuper lehet úgy élni – még ebben nincs hosszú távú tapasztalatom, csak morzsák.
De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással. Tudom, hogy ez talán egy eretnek gondolat, de nekem tiszta információnak tűnt, ezért is merem leírni, holott még tényleg nincs megélésem ebben.
A megvilágosodás az egység állapota, amikor mindennel és mindenkivel egynek is érzed magad. Akkor jön el, amikor az önvaló (vagy felsőbb én) is visszaolvad az Egységbe, Istenbe, kinek hogy tetszik.
Ehhez viszont – véleményem szerint – szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.
Így van Csaesz!
„szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.”
Bizony, hogy nem! De ez a lelki tisztító munka abból áll, hogy az ember gyereke megszüntesse a hazugságait, elsősorban saját maga felé.
Ez azért tűnik olyan eszméletlenül nehéznek, mert amíg nem világosodik meg Benned, hogy Te tulajdonképpen hazudsz magadnak, addig ezt nem is tudhatod… :))
„megszüntesse a hazugságait”
és az , hogy vagyok , nem – e a legnagyobb hazugság – é ? Kétkedően : felacso
Lehet Felacso!
Embere válogatja. Ki hogyan éli meg. 🙂
A saját példámra, történetemre utaltam, mint ahogy máskor is mindig abból merítek. Nálam úgy működött, hogy rádöbbentem, olyan képet igyekszem kivetíteni magamról a külvilág felé, amilyennek látni, láttatni szeretném magam.
Ez ment is több-kevesebb sikerrel elég hosszú ideig, de valami megmagyarázhatatlan hiányérzetet éltem meg szinte folyamatosan.
Aztán egy komolyabb magamba-nézés következtében világosodott meg bennem, hogy én nem ez vagyok.
Elkezdtem kicsit tudatosabban figyelni magamra és lassanként kibontakozott előttem, hogy milyen hatalmas tömegét élem a hazugságoknak, pedig mindig is azt hittem és hirdettem magamról, hogy milyen jajdenagyon őszinte emberke vagyok.
Hát nem így volt.
És megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz ezeket a hazugságokat megszüntetni! Csak úgy lehet, hogy nullára levinni, mert a legkisebb hazugság is továbbiakat szül, egymásra építkezik fordított piramisként, és a végén összedől, s elborít a törmelék…:))
Kedves Csaesz!
Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)
No de a megvilágosodás már maga egy meghatározottság, egy definíció, mely sosem tud körülhatárolt lenni annyira, hogy azonosítani tudd magadban. Hál’ Istennek!
Mert nincs ilyen pontos definíciója.
Nem is lehet, mert mindenkinek más és más a megélése, tapasztalata, az útja – saját fényes önmagáig. Lehetnek felemelő részélményeink, melyben lehetnek azonosságok, de mindezek alapján nem mondhatunk ki törvényszerűségeket, mert ezzel rögtön meghatározottságaink számát növelnénk.
Ezt írod: „De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással.”
Pedig jó úton jársz önvalód felé. Nagyon is!!!
A hazugságaidat könnyen felismered, mert feszültséget okoznak benned, amíg azok szerint hozod a döntéseidet.
Amint tisztán kezdesz működni, minden az egyensúly felé visz, csak „rá kell feküdni” bátran. Ráengedni magad és élvezni. Amilyen lazán sikerült ezt megtenned, annyira fogsz lebegni benne.
Egyre jobban.
De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel „ABBAN”. Csak mindig elégedetlen leszel.
Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!
És ne hagyd, hogy ezt bárki is kétségbe vonhassa, mert ez csak az ő kétségük vagy megélésük, s nem a Tiéd. Ők még definícióba ragadtak:-)
Engedd meg magadnak azt a saját körülhatárolatlan lebegést és ne akard definiálni.
Ilyen egyszerű.
Ne félj Csaesz lenni:-)
szeklice
Kedves Szeklice!
„De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel „ABBAN”. Csak mindig elégedetlen leszel.”
Igen, ez a saját tapasztalatom is. Bár én inkább mérhetetlenül szomorú voltam hetekig emiatt, míg rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség. A megoldásom erre a helyzetre más volt, mint amit javasolsz: én egyszerűen csak elfogadtam, hogy még nem tartok ott, elfogadtam a mostani helyemet és ezzel helyre is billent a lelkivilágom.
„Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!”
Sajnos, ez számomra azért nem járható út, mert az, hogy már most olyannak tartsam magamat, amit még nem tudok megélni, az én szemszögemből elég masszív hazugságnak tűnik. Így sajnos nem fogom tudni kipróbálni, hogy működik-e, mert körberöhögném közben a saját fejemet.
Pedig már kipróbáltad, Csaesz!
Én nagyon vizuális vagyok, így rögtön elképzeltem ez utóbbi mondatod (körberöhögés).
Már ebben is jelzed önmagad számára, hogy elkülönülsz a megélésedtől, hihetetlennek tartva azt.
Miért érzed masszív hazugságnak azt, amiben éppen vagy? Hiszen az igazság éppen, pontosan az tud lenni számodra, amit és ahogyan megélted.
Hazugságnak érezni ezt annyi, mint egyfolytában többet-mást várni annál, ami VAN.
Csakis a saját létrafokaidon lépdelhetsz Csaesz! Ők a saját tapasztalataid. Azok viszont mindig igazak. /most hagyjuk az illúzió-nem illúzió kérdést/ Nem viszonyíthatod máséhoz, mert amint megteszed, kétségbe is vonod a sajátod.
Annál is inkább, mert nem csak a tapasztalatok/megélések egyediek, hanem a szavak mögötti tartalmak is. Általában önkényes megfeleltetést hozunk létre a szavak és a szavak által jelölt dolgok között.
Mindezek alapján sosem azonosulhatsz teljesen számodra idegen megélésekkel, csupán szubjektív tapasztalataiddal. A te tudatod hozza létre az időt, a teret….a világot. Abban vagy.
Vagy nem? :-))
szeret: szeklice
Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók!
Kissé elvonult vagyok
Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók!
Kissé elvonult vagyok mostanság, és most h visszapislantottam az oldalra, láttam mennyi új információt sorakoztattatok itt fel.
Most is a bőség zavarával küszködöm, úgy hogy ha megengeditek csak egy gondolattal válaszolok egyenlőre, ami bevillant szeklice első sorai kapcsán:
„Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)”
hát, ennek épp az ellenkezőjére ébredtem rá.
hogy úgy tudjuk feloldani a meghatározottságaink, hogy elfogadjuk őket. Mint a sorsot.
amíg akadálynak tekintjük őket, azok is maradnak. Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek.
Ez az.
U.I.: Kedves Szeklice!
Köszönöm a soraid, jól esett, h gondoltál rám. 🙂 Kicsit „sűrű” vagyok most lelkileg, talán azért esik nehezemre írni. Sok személyes kérdést vet fel a válasz, amivel tartozom neked. 🙂
De, ez majd változik.
És mindenképpen válaszolok Neked.
Namaszte
Örülök Neked Aditi:-)
Érzem a soraidból a nyugalmat.
„…Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek.”
Igen!:-) Egyetértek Veled.
Tudom, sokat fogunk beszélgetni…
Várom a leveled.
Ölellek: Klári
Szia Aditi
Én tapasztaltam, s ezt felvállalom itt a blogon is, bár eddig nem sok emberrel osztottam ezt meg:)okkal. S, a blogra is emiatt írtam, miután a facebookon a Huszti Sanyi írt egy táborról, és ott volt az oldala címe meg a te külön blogbejegyzésed. 🙂
A tapasztalás KEGY, és hálás is vagyok érte, remélem minél többen részesülünk ebben.
Leírjam -e a módját nálam ez miképp zajlott? Szerintem nem lényeges, csak azt, h igen fényérzet az van, szerencsére:)….de akkor azt hittem valami nem „kóser” velem, de mivel másnap megint volt benne részem (megerősítésképpen) rájöttem, h ez IGAZ amit tapasztaltam, és hogy nekem ennek megfelelően kell /kellene viselkednem, hisz okkal kaptam ezt/ezeket/ sok mindent a Jósitentől. (Ezek után az én tapasztalássaim szerint .. mi a valóság= a szeretet, nincs fenn -lenn -kinn -benn de ezt talán máskor elmondom; mi az igaz= amit te elfogadsz annak együtt adja ki midnenki igazsága az igazságot, s nincs olyan h csak neked nekem van igazamaz én olvasatomban; nincs én csak mi együtt stb., szóval gondolatilag is sokat változtam)
Tudod, MINDENKI értékes, mindenkinek vannak képességei (lehet nem tud róla), ki milyen lelki fejlettségi szinten állmost, azonképpen tudja ezeket befogadni.
Én látom mindenkiben a fényt, a szeretetet, és már ezért hogy ezt látom is hálás vagyok. Örülnék ha mindenki szeme erre állna rá. <3. Sokan vagyunk, aki így lát dolgokat,ez nem a naivitás mert igen a jó mellett ott a rossz, Van a fény és van a felesleges cullang az ego rajtunk, mely mint egy köpeny befedhet minket, akár védelemképpen is.. stb. Ám ha nincs ego meg tudunk e élni a mai világban? 🙂
Ugyanakkor elnéző is vagyok, hisz én is egolény vagyok, minek ítélkezzem mások felől mikor az én szénaboglyám sem klappol nem vagyok "szent" én sem.
(Tudok én is hisztis lenni pl, de ez alakítható, egy példa erre, mikor csak magammal vitázom: reggel felkelek AFFENE meló, minek korán kelni???? :)…. de aztán átrakom az agyam: meló? VAAAOOO …
VAN melóm s milyen jó lesz amiket ma meg fogok csinálni… s hagyjam már a hülye gondolatokat amikkel megmérgezném a napomat… s megmosom az arcom tök jó friss a víz stb. mikor megyek a kocsiban már élvezem a tájat…,mire beérek képes vagyok "újratervezni az agyam a helyezeteknek megfelelően", illetve arra is h ne gondlkozzak folyton, hanem engedjem el a felesleges dolgokat)
Mi a cél egy-egy ilyen „látomás” után amiben részem volt, meg amióta ha a jó Isten megengedi akkor kapok információkat ?
A földi világ szabályai szerint, a legmagasabb lelki szintet megütve,másokat segítve, tökéletes egységben élni magammal és környezetemmel, békességet -szeretetet teremtve mindenhol, s ezáltal rálelni olyan emberekre akik hasonlóképp vannak ezzel, vagy szeretnének így gondolkodni és érezni. Összefogva egymással a FÖLD életerejét, energiáját magasabbra emelni, természetet és egyéb értékeket védeni.
(Miket írok, néha én is csak nézek :DDDD Bocs de ezt le akarom írni most. 🙂 )
Sokszor szembesülök vele, hogy mennyire nem tudok semmit, ám hamar regenerálódok, hamar illeszkedem be az új környezetekbe stb. Vannak még régi gondolati maradványaim,melyek szépen lassan oldódnak fel nálam, épp a fejlődési ütememben van a feloldódás is.
S mosolygok EZEN is, és mindenen, hiszen az élet olyan SZÉP, csak mi tesszük sokszor bonyolulttá. Igen írtad az EGYSZERŰSÉGET , pontosan ...Ez egy szuper szó, gratulálok, hogy rájöttél:)
A SZERETET az ami a legfőbb....ez a kulcsszó, ha kulcsokat kérsz:) S ennyi.
Még egy apró megjegyzés:
A test és a gondolatok összefüggenek. Ezt is jól látod. "beteg " gondolatok betegséget okozhatnak a testben is, ezekre nincs szükségünk, csak a pozitívumokat kéne megragadnunk. A többit elengedni. Tudatosan.
Köszönöm, ha elolvastad és rászántad az időt, s remélem ki lehetett belőle hámozni azt ami neked /talán másnak most a fontos.
Kulcsok a megvilágosodáshoz (??)
Na jól van, sok érdekes dologról írogattunk itt, köszönöm nektek, egy dologról mégsem: a blogom közvetlen jelentéséről, tartalmáról…:)))
Vajon miért?
pedig engem nagyon érdekel, mit gondoltok, reagáltok erre….:)
„A megvilágosodás annak a felismerésnek a megélése, hogy a meghatározottságainkra valójában nincs szükségünk. Amikor ez tapasztalattá válik, elengedhetjük a földi létezést.”
alias:
MEGVILÁGOSODÁS = MEGHATÁROZOTTSÁGAINK SZÜKSÉGÉNEK ELENGEDÉSE
ENNEK TAPASZTALATA = MENNYBEMENETEL, TELJES ELENGEDÉS, FÖLDI SÍK ELHAGYÁSA, FÉNNYÉ VÁLÁS STB.
Azért érdekel, mert amit írtam, az feltételezi, hogy a megvilágosodás nem feltétlenül egy hosszú, munkás folyamat (mint amilyet eddig jártam, és sokan közületek is hasonlót, és lényegében arról, szól, hogy felismerjük, feldogozzuk és elengedjük egy lelki munka segítségével a milyenségünket, ezzel a vágyainkat és a félelmeinket), hanem
hogy ez tulajdonképpen egy ennél egyszerűbb, és sokkal gyorsabb, TUDATI FOLYAMAT, VAGY INKÁBB JELLEMZŐ, TEREMTÉS IS LEHET. !!!
Van, hogy egy egy testi tünetet, egyetlen gondolattal, így ki lehet oltani, amit pl valami félelem gyárt, amikor akár az ok felfedése nélkül ráébredünk, hogy ez csak egy félelem, és a testi tünet a védelem, egyfajta fal (pl. egy hályog, vagy valami, ami gátol egy élet-folyamatot), de még talán az sem kell hozzá, csak azt felismerni, hogy VALÓJÁBAN NINCS SZÜKSÉGÜNK RÁ. Hiszen úgy sokkal jobb – egészségesebb – az életünk. )
Ez azért nagyon izgalmas a számomra, mert ha ez lehet egy ilyen tudati folyamat, akkor hihetetlenül le lehet egyszerűsíteni a dolgot, és valóban, egy pillanat alatt meg lehet világosodni, illetve meg tudjuk teremteni magunknak ezt a képességet!!! és ez a kulcsa!!!
Ti mit gondoltok? Szerintem ebbe tök izgalmas belegondolni.
De csak idáig jutottam el, ezért is tettem fel.
Namaszte
Aditinek
Szia!
Csak félve írom ezt egyenlőre, mert ez olyan információ, amiben még nincs saját megélésem, csak úgy jött egyszer meditációban…
A meghatározottságaink elengedéséhez talán nem kell valóban évekig tartó munka, bár nekem ez is munkás egyenlőre. Szerintem ehhez az az első lépés, ha rájövünk, hogy a meghatározottságaink egytől-egyig hazugságok, és már mindennél fontosabb lesz az igazság megélése. de az én egóm – hiába jött rá, hogy ő csak hazugságok halmaza, és egy hatalmas kerékkötője a valódi boldogság megélésének, ami egyébként az ő egyetlen célja is, csak szegény a saját eszközeit, szűk látókörét képes csak ez a cél mellé állítani, ami kevés – szóval ezekre mind rájött, mégis nagyon kötődik az életéhez.
A meghatározottságaink elengedése = az egó beolvasztásával az önvalóba.
Ami bizonyára már egy nagyon boldogságos állapot, és szuper lehet úgy élni – még ebben nincs hosszú távú tapasztalatom, csak morzsák.
De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással. Tudom, hogy ez talán egy eretnek gondolat, de nekem tiszta információnak tűnt, ezért is merem leírni, holott még tényleg nincs megélésem ebben.
A megvilágosodás az egység állapota, amikor mindennel és mindenkivel egynek is érzed magad. Akkor jön el, amikor az önvaló (vagy felsőbb én) is visszaolvad az Egységbe, Istenbe, kinek hogy tetszik.
Ehhez viszont – véleményem szerint – szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.
Így van Csaesz!
„szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.”
Bizony, hogy nem! De ez a lelki tisztító munka abból áll, hogy az ember gyereke megszüntesse a hazugságait, elsősorban saját maga felé.
Ez azért tűnik olyan eszméletlenül nehéznek, mert amíg nem világosodik meg Benned, hogy Te tulajdonképpen hazudsz magadnak, addig ezt nem is tudhatod… :))
„megszüntesse a hazugságait”
és az , hogy vagyok , nem – e a legnagyobb hazugság – é ? Kétkedően : felacso
Lehet Felacso!
Embere válogatja. Ki hogyan éli meg. 🙂
A saját példámra, történetemre utaltam, mint ahogy máskor is mindig abból merítek. Nálam úgy működött, hogy rádöbbentem, olyan képet igyekszem kivetíteni magamról a külvilág felé, amilyennek látni, láttatni szeretném magam.
Ez ment is több-kevesebb sikerrel elég hosszú ideig, de valami megmagyarázhatatlan hiányérzetet éltem meg szinte folyamatosan.
Aztán egy komolyabb magamba-nézés következtében világosodott meg bennem, hogy én nem ez vagyok.
Elkezdtem kicsit tudatosabban figyelni magamra és lassanként kibontakozott előttem, hogy milyen hatalmas tömegét élem a hazugságoknak, pedig mindig is azt hittem és hirdettem magamról, hogy milyen jajdenagyon őszinte emberke vagyok.
Hát nem így volt.
És megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz ezeket a hazugságokat megszüntetni! Csak úgy lehet, hogy nullára levinni, mert a legkisebb hazugság is továbbiakat szül, egymásra építkezik fordított piramisként, és a végén összedől, s elborít a törmelék…:))
Kedves Csaesz!
Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)
No de a megvilágosodás már maga egy meghatározottság, egy definíció, mely sosem tud körülhatárolt lenni annyira, hogy azonosítani tudd magadban. Hál’ Istennek!
Mert nincs ilyen pontos definíciója.
Nem is lehet, mert mindenkinek más és más a megélése, tapasztalata, az útja – saját fényes önmagáig. Lehetnek felemelő részélményeink, melyben lehetnek azonosságok, de mindezek alapján nem mondhatunk ki törvényszerűségeket, mert ezzel rögtön meghatározottságaink számát növelnénk.
Ezt írod: „De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással.”
Pedig jó úton jársz önvalód felé. Nagyon is!!!
A hazugságaidat könnyen felismered, mert feszültséget okoznak benned, amíg azok szerint hozod a döntéseidet.
Amint tisztán kezdesz működni, minden az egyensúly felé visz, csak „rá kell feküdni” bátran. Ráengedni magad és élvezni. Amilyen lazán sikerült ezt megtenned, annyira fogsz lebegni benne.
Egyre jobban.
De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel „ABBAN”. Csak mindig elégedetlen leszel.
Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!
És ne hagyd, hogy ezt bárki is kétségbe vonhassa, mert ez csak az ő kétségük vagy megélésük, s nem a Tiéd. Ők még definícióba ragadtak:-)
Engedd meg magadnak azt a saját körülhatárolatlan lebegést és ne akard definiálni.
Ilyen egyszerű.
Ne félj Csaesz lenni:-)
szeklice
Kedves Szeklice!
„De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel „ABBAN”. Csak mindig elégedetlen leszel.”
Igen, ez a saját tapasztalatom is. Bár én inkább mérhetetlenül szomorú voltam hetekig emiatt, míg rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség. A megoldásom erre a helyzetre más volt, mint amit javasolsz: én egyszerűen csak elfogadtam, hogy még nem tartok ott, elfogadtam a mostani helyemet és ezzel helyre is billent a lelkivilágom.
„Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!”
Sajnos, ez számomra azért nem járható út, mert az, hogy már most olyannak tartsam magamat, amit még nem tudok megélni, az én szemszögemből elég masszív hazugságnak tűnik. Így sajnos nem fogom tudni kipróbálni, hogy működik-e, mert körberöhögném közben a saját fejemet.
Pedig már kipróbáltad, Csaesz!
Én nagyon vizuális vagyok, így rögtön elképzeltem ez utóbbi mondatod (körberöhögés).
Már ebben is jelzed önmagad számára, hogy elkülönülsz a megélésedtől, hihetetlennek tartva azt.
Miért érzed masszív hazugságnak azt, amiben éppen vagy? Hiszen az igazság éppen, pontosan az tud lenni számodra, amit és ahogyan megélted.
Hazugságnak érezni ezt annyi, mint egyfolytában többet-mást várni annál, ami VAN.
Csakis a saját létrafokaidon lépdelhetsz Csaesz! Ők a saját tapasztalataid. Azok viszont mindig igazak. /most hagyjuk az illúzió-nem illúzió kérdést/ Nem viszonyíthatod máséhoz, mert amint megteszed, kétségbe is vonod a sajátod.
Annál is inkább, mert nem csak a tapasztalatok/megélések egyediek, hanem a szavak mögötti tartalmak is. Általában önkényes megfeleltetést hozunk létre a szavak és a szavak által jelölt dolgok között.
Mindezek alapján sosem azonosulhatsz teljesen számodra idegen megélésekkel, csupán szubjektív tapasztalataiddal. A te tudatod hozza létre az időt, a teret….a világot. Abban vagy.
Vagy nem? :-))
szeret: szeklice
Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók!
Kissé elvonult vagyok
Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók!
Kissé elvonult vagyok mostanság, és most h visszapislantottam az oldalra, láttam mennyi új információt sorakoztattatok itt fel.
Most is a bőség zavarával küszködöm, úgy hogy ha megengeditek csak egy gondolattal válaszolok egyenlőre, ami bevillant szeklice első sorai kapcsán:
„Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)”
hát, ennek épp az ellenkezőjére ébredtem rá.
hogy úgy tudjuk feloldani a meghatározottságaink, hogy elfogadjuk őket. Mint a sorsot.
amíg akadálynak tekintjük őket, azok is maradnak. Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek.
Ez az.
U.I.: Kedves Szeklice!
Köszönöm a soraid, jól esett, h gondoltál rám. 🙂 Kicsit „sűrű” vagyok most lelkileg, talán azért esik nehezemre írni. Sok személyes kérdést vet fel a válasz, amivel tartozom neked. 🙂
De, ez majd változik.
És mindenképpen válaszolok Neked.
Namaszte
Örülök Neked Aditi:-)
Érzem a soraidból a nyugalmat.
„…Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek.”
Igen!:-) Egyetértek Veled.
Tudom, sokat fogunk beszélgetni…
Várom a leveled.
Ölellek: Klári
Szia Aditi
Én tapasztaltam, s ezt felvállalom itt a blogon is, bár eddig nem sok emberrel osztottam ezt meg:)okkal. S, a blogra is emiatt írtam, miután a facebookon a Huszti Sanyi írt egy táborról, és ott volt az oldala címe meg a te külön blogbejegyzésed. 🙂
A tapasztalás KEGY, és hálás is vagyok érte, remélem minél többen részesülünk ebben.
Leírjam -e a módját nálam ez miképp zajlott? Szerintem nem lényeges, csak azt, h igen fényérzet az van, szerencsére:)….de akkor azt hittem valami nem „kóser” velem, de mivel másnap megint volt benne részem (megerősítésképpen) rájöttem, h ez IGAZ amit tapasztaltam, és hogy nekem ennek megfelelően kell /kellene viselkednem, hisz okkal kaptam ezt/ezeket/ sok mindent a Jósitentől. (Ezek után az én tapasztalássaim szerint .. mi a valóság= a szeretet, nincs fenn -lenn -kinn -benn de ezt talán máskor elmondom; mi az igaz= amit te elfogadsz annak együtt adja ki midnenki igazsága az igazságot, s nincs olyan h csak neked nekem van igazamaz én olvasatomban; nincs én csak mi együtt stb., szóval gondolatilag is sokat változtam)
Tudod, MINDENKI értékes, mindenkinek vannak képességei (lehet nem tud róla), ki milyen lelki fejlettségi szinten állmost, azonképpen tudja ezeket befogadni.
Én látom mindenkiben a fényt, a szeretetet, és már ezért hogy ezt látom is hálás vagyok. Örülnék ha mindenki szeme erre állna rá. <3. Sokan vagyunk, aki így lát dolgokat,ez nem a naivitás mert igen a jó mellett ott a rossz, Van a fény és van a felesleges cullang az ego rajtunk, mely mint egy köpeny befedhet minket, akár védelemképpen is.. stb. Ám ha nincs ego meg tudunk e élni a mai világban? 🙂
Ugyanakkor elnéző is vagyok, hisz én is egolény vagyok, minek ítélkezzem mások felől mikor az én szénaboglyám sem klappol nem vagyok "szent" én sem.
(Tudok én is hisztis lenni pl, de ez alakítható, egy példa erre, mikor csak magammal vitázom: reggel felkelek AFFENE meló, minek korán kelni???? :)…. de aztán átrakom az agyam: meló? VAAAOOO …
VAN melóm s milyen jó lesz amiket ma meg fogok csinálni… s hagyjam már a hülye gondolatokat amikkel megmérgezném a napomat… s megmosom az arcom tök jó friss a víz stb. mikor megyek a kocsiban már élvezem a tájat…,mire beérek képes vagyok "újratervezni az agyam a helyezeteknek megfelelően", illetve arra is h ne gondlkozzak folyton, hanem engedjem el a felesleges dolgokat)
Mi a cél egy-egy ilyen „látomás” után amiben részem volt, meg amióta ha a jó Isten megengedi akkor kapok információkat ?
A földi világ szabályai szerint, a legmagasabb lelki szintet megütve,másokat segítve, tökéletes egységben élni magammal és környezetemmel, békességet -szeretetet teremtve mindenhol, s ezáltal rálelni olyan emberekre akik hasonlóképp vannak ezzel, vagy szeretnének így gondolkodni és érezni. Összefogva egymással a FÖLD életerejét, energiáját magasabbra emelni, természetet és egyéb értékeket védeni.
(Miket írok, néha én is csak nézek :DDDD Bocs de ezt le akarom írni most. 🙂 )
Sokszor szembesülök vele, hogy mennyire nem tudok semmit, ám hamar regenerálódok, hamar illeszkedem be az új környezetekbe stb. Vannak még régi gondolati maradványaim,melyek szépen lassan oldódnak fel nálam, épp a fejlődési ütememben van a feloldódás is.
S mosolygok EZEN is, és mindenen, hiszen az élet olyan SZÉP, csak mi tesszük sokszor bonyolulttá. Igen írtad az EGYSZERŰSÉGET , pontosan ...Ez egy szuper szó, gratulálok, hogy rájöttél:)
A SZERETET az ami a legfőbb....ez a kulcsszó, ha kulcsokat kérsz:) S ennyi.
Még egy apró megjegyzés:
A test és a gondolatok összefüggenek. Ezt is jól látod. "beteg " gondolatok betegséget okozhatnak a testben is, ezekre nincs szükségünk, csak a pozitívumokat kéne megragadnunk. A többit elengedni. Tudatosan.
Köszönöm, ha elolvastad és rászántad az időt, s remélem ki lehetett belőle hámozni azt ami neked /talán másnak most a fontos.
Szia Aditi!
Én is úgy tapasztalom, hogy igazán csak azon tudok változtatni, amit szeretettel magamhoz ölelek. Legyen szó meghatározottságról, elvárásról, előítéletről, haragról, bármiről.
A megvilágosodásról pedig az a véleményem, hogy sok kis apró megvilágosodásunk van (nem egy nagy). Az első a mennybe repít, de a sokadik után nem hogy a mennybe mennék, hanem egyre inkább a földön állok és egyre jobban szeretem a Földet és a Földön élő embereket (vagy legalábbis, akit csak tudok közülük).
Többőnknek nehéz manapság a mostani időszak lelkileg, ebben nem vagy egyedül. De jól is van ez így mert valamikor szembesülnünk kell minden ismeretlen, visszahúzó tudat és érzés tartalmunkkal, s ez bizony nem könnyű. „Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz” (J. Ligrava)
Köszönöm 🙂
Namaszte
Köszönöm 🙂
Namaszte
Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon
Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon tetszik!
Mármit ezt:
„Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz” (J. Ligrava)
Szia Aditi!
Én is úgy tapasztalom, hogy igazán csak azon tudok változtatni, amit szeretettel magamhoz ölelek. Legyen szó meghatározottságról, elvárásról, előítéletről, haragról, bármiről.
A megvilágosodásról pedig az a véleményem, hogy sok kis apró megvilágosodásunk van (nem egy nagy). Az első a mennybe repít, de a sokadik után nem hogy a mennybe mennék, hanem egyre inkább a földön állok és egyre jobban szeretem a Földet és a Földön élő embereket (vagy legalábbis, akit csak tudok közülük).
Többőnknek nehéz manapság a mostani időszak lelkileg, ebben nem vagy egyedül. De jól is van ez így mert valamikor szembesülnünk kell minden ismeretlen, visszahúzó tudat és érzés tartalmunkkal, s ez bizony nem könnyű. „Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz” (J. Ligrava)
Köszönöm 🙂
Namaszte
Köszönöm 🙂
Namaszte
Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon
Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon tetszik!
Mármit ezt:
„Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz” (J. Ligrava)
idézet a megvilágosodásról, más nézőpontból
Nem feltétlenül értek egyet vele, de mindenképp elgondolkodtató, ezért bemásolom, amit a neten ollóztam:
„A megvilágosodásra leginkább rászoruló elmeállapot az, amely úgy látja, hogy az emberi lények rászorulnak a vezetésre vagy a megvilágosodásra. Az a bűn, amit leginkább szeretni kell, és megbocsájtani, az az elmeállapot, amely az emberi lényeket bűnösnek látja.
De akkor még jobban ügyelnünk kell az indítékainkra.
Mindenkinek, aki megengedi másoknak, hogy úgy kezeljék, mint tanítót, vezetőt, a saját felelőssége, hogy megkérdezze magától: A világban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a testvéreim tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom, amely szerint sok ember szenvedni látszik, miközben én vagyok a megvilágosodott?”
Idézet: Thaddeus Golas A lusta ember útikalauza a megvilágosodáshoz című könyvből.
idézet a megvilágosodásról, más nézőpontból
Nem feltétlenül értek egyet vele, de mindenképp elgondolkodtató, ezért bemásolom, amit a neten ollóztam:
„A megvilágosodásra leginkább rászoruló elmeállapot az, amely úgy látja, hogy az emberi lények rászorulnak a vezetésre vagy a megvilágosodásra. Az a bűn, amit leginkább szeretni kell, és megbocsájtani, az az elmeállapot, amely az emberi lényeket bűnösnek látja.
De akkor még jobban ügyelnünk kell az indítékainkra.
Mindenkinek, aki megengedi másoknak, hogy úgy kezeljék, mint tanítót, vezetőt, a saját felelőssége, hogy megkérdezze magától: A világban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a testvéreim tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom, amely szerint sok ember szenvedni látszik, miközben én vagyok a megvilágosodott?”
Idézet: Thaddeus Golas A lusta ember útikalauza a megvilágosodáshoz című könyvből.