Ma van a megbocsátás napja! Legalábbis nálam. Igazából a lakást terveztem kitakarítani ma délelőtt, aztán végül a lelkem takarítása lett belőle. Elegem lett az önostorozásból! Abban ugyanis nagyon jó vagyok! Eddig hatalmas energiát fektettem az elkövetett „bűneim” miatt az önmarcangolásba , és ennek sajnos az önbizalmam látja kárát. Hát ma elhatároztam, hogy megbocsátok magamnak!
Nem nagyon komálom a lelki gyakorlatok közepette a sok faxnit (meg amúgy se), de most volt kedvem hozzá, hogy egy kicsit mágikussá sikeredjen a gyakorlat. Kis papírokat vagdostam, és mindegyikre ráírkáltam egy mondatot, amit meg szeretnék magamnak bocsátani. Jó sok papírka született, ennyire azért magam sem számítottam!
Majd füstölőt gyújtottam, beraktam egy meditációs féle CD-t, hoztam a konyhából egy üvegpoharat, és meggyújtottam egy fehér gyertyát. (Ja, és szóltam a helyi Tűzoltóságnak, hogy legyenek készenlétben, mert Eszterke a bűneit készül elégetni… 😉 )
Elhelyezkedtem a gyertya előtt, és egy darabig magamba mélyedve hallgattam a zenét. Majd megkértem az égieket, legyenek most velem, és segítsenek abban, hogy maradéktalanul, MINDENT el tudjak engedni. Egy általános célmondattal kezdtem: „Most megbocsátok magamnak mindent. Befogadom árnyoldalaimat , és ezekkel együtt szeretem, becsülöm önmagam azért, mert az vagyok, aki vagyok.”
Egy darabig befogadtam ennek a mondatnak a rezgését, és tudatosan figyeltem, mit hoz ki belőlem. Amikor kifuttattam az érzést, és úgy éreztem, tényleg nyitott vagyok már az elfogadásra, megbocsátásra, akkor elővettem egyesével a papírjaimat, majd hangosan felolvastam, hogy most mit bocsátok meg magamnak. Minden egyes mondat rezgésénél tudatosan figyeltem az érzéseimet, mit vált ki belőlem. Volt, hogy zokogtam, volt, hogy röhögő- vagy köhögő-görcs jött rám, megfájdult a fejem, vagy csak hangosan sóhajtoztam, ásítoztam. így visszagondolva- egy helyben ülve a lakásban- elég mozgalmas délelőttöm volt…:) Majd amikor már az adott papírlapnál nem volt több érzelmi reakcióm, akkor a papírra írt bűnömet felajánlottam a Fénynek. Kértem, hogy égjen el teljesen, váljon az is fénnyé, szeretetté. Majd, miután a bűnömet elengedtem, odaadtam az égieknek, kértem őket, hogy adjanak a helyébe valami konkrét pozitív minőséget. Mindig azt kértem, ami a bűnöm ellentéteként éppen eszembe jutott. pl. elfogadást, szeretetet, erőt, önbecsülést….stb.
Minden egyes égetés után egy darabig magamba mélyedve ültem a gyertyalángot nézve, beszívtam a láng energiáját, és csak akkor álltam neki a következőnek, amikor úgy éreztem, hogy teljesen kitisztultam, és megújult erővel készen állok a következő nagy elengedésre.
Érdekes volt, a harmadik papírlapon dolgoztam éppen, amikor megszólalt a telefon. Hosszan, sokáig csörgött, megzavart. Nem vettem fel, magamba mélyedve vártam, hogy elhallgasson végre. Majd eszembe jutott, hogy ezt a zavaró körülményt az egómnak köszönhetem, mert megijedt szegényke, hogy ennyi mindent ilyen hirtelen el akarok engedni. Szóval még őt is meg kellett közben nyugatnom. Mondtam neki, hogy a sok bűntudat csak megkötöz, rabbá tesz! Bízzon bennem, higgyen abban, hogy biztonságos ezek elengedése, mert ha segít, sokkal könnyebb lesz! És akkor jutalmul ő is felröpülhet velem akár a csillagokig is, szabadon szárnyalhatunk együtt az égen, nem lesz ami a földhöz kössön, megbéklyózzon minket!
Na jó, bevallom, kissé tudathasadásos volt az állapotom, de sokat segített, mert utána már az egóm is hajlandó volt együttműködni velem…:)
Annyi lett a papír, hogy nem végeztem velük. Egyszer csak azt éreztem, hogy elég volt mára, telítődtem, már nem bírok többet elengedni. Szóval folyt. köv….
A legnagyobb tanulsága a délelőttnek, hogy nincs egyetlen normális meditációs CD sem itthon. Sürgősen be kell szereznem pár Kövi Szabolcs lemezt. Mostanában lehetőségem van havonta élőben hallgatni Őt, és nagyon elvarázsol a zenéje!
Hát…, GRATULÁLOK Eszterkém! Nem semmi! Jó kis szeánszod
Hát…, GRATULÁLOK Eszterkém! Nem semmi! Jó kis szeánszod volt!:-)
Szeretettel ölellek:-)
Ma van a nyári napforduló:)
Ügyes! Kicsit koncentrátum-tömény, de a mai nap elbírja:)
Én is takarítani akartam és végül önpárbeszédbe kezdtem, belső takarítás lett a vége. Ez ilyen nap!
Még pluszban egy kis idézet a Beszélgetések Istennel-ből:
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. „Én vagyok a fény -mondogatta- én vagyok a fény.” Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában.
Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.
-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.
-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.
-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: „Atyám, atyám, miért hagytál el engem.” Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.
És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.
És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy – és Aki Lenni Akarsz.
hmmm:)
Szia Csaesz!
Hát nem aprózod el, az biztos:)))
Azért írj, mi lett az eredménye. Mert az én egomnak bizonyosság keeeeelllllll:)))))
Ha tényleg ennyi, akkor én is nekiállok:)))
Üdv.:
Mackó
Bebábozódás
Tudod mit, Edit? Inkább neki se állj. Mert ennyi szar elengedése, megbocsátása után előbb nagyon megkönnyebbülsz, majd bebábozódsz. Hirtelen nem tudod, ki is vagy valójában, és egyáltalán nem is akarsz senki se lenni; nem is akarsz lenni. Érzed, hogy ez a bezáródott báb mintha nem Te lennél, de báb állapotodban sose tudhatod, hogy vajon egyszer kinyílik-e újra az élet előtted, és gyönyörű pillangóvá változva tudsz-e majd boldogan repdesni az új és sokkal csodásabb létben, vagy báb maradsz örökre.
Azért ez nem olyan rossz Csaesz!:) Ez jó nagy változás!!!
Na
Azért ez nem olyan rossz Csaesz!:) Ez jó nagy változás!!!
Na azért a biztonság kedvéért kivárom hogy leszel-e gyönyörű pillangó:))))
A viccet félretéve, szerintem ez tényleg nagyon jó. Amikor megszabadulunk a tévképzeteinktől, rájövünk, hogy mik nem vagyunk mi, akkor juthatunk el az igazi Önvalónkhoz.
Eszter ez jó, csak talán tényleg kissebb léptékkel kell kezdeni, és akkor kevésbé megrázó.
De leszel gyönyörű pillangó:)))))
Szeretettel:
Mackó-Edit
Te is Edit én is Edit
Mondd Edit te hol élsz, ki vagy, mivel foglalkozol? Írj magadról Szeretettel: Maczkó Edit
Ma van a nyári napforduló:)
Ügyes! Kicsit koncentrátum-tömény, de a mai nap elbírja:)
Én is takarítani akartam és végül önpárbeszédbe kezdtem, belső takarítás lett a vége. Ez ilyen nap!
Még pluszban egy kis idézet a Beszélgetések Istennel-ből:
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. „Én vagyok a fény -mondogatta- én vagyok a fény.” Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában.
Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.
-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.
-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.
-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: „Atyám, atyám, miért hagytál el engem.” Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.
És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.
És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy – és Aki Lenni Akarsz.
hmmm:)
Szia Csaesz!
Hát nem aprózod el, az biztos:)))
Azért írj, mi lett az eredménye. Mert az én egomnak bizonyosság keeeeelllllll:)))))
Ha tényleg ennyi, akkor én is nekiállok:)))
Üdv.:
Mackó
Bebábozódás
Tudod mit, Edit? Inkább neki se állj. Mert ennyi szar elengedése, megbocsátása után előbb nagyon megkönnyebbülsz, majd bebábozódsz. Hirtelen nem tudod, ki is vagy valójában, és egyáltalán nem is akarsz senki se lenni; nem is akarsz lenni. Érzed, hogy ez a bezáródott báb mintha nem Te lennél, de báb állapotodban sose tudhatod, hogy vajon egyszer kinyílik-e újra az élet előtted, és gyönyörű pillangóvá változva tudsz-e majd boldogan repdesni az új és sokkal csodásabb létben, vagy báb maradsz örökre.
Azért ez nem olyan rossz Csaesz!:) Ez jó nagy változás!!!
Na
Azért ez nem olyan rossz Csaesz!:) Ez jó nagy változás!!!
Na azért a biztonság kedvéért kivárom hogy leszel-e gyönyörű pillangó:))))
A viccet félretéve, szerintem ez tényleg nagyon jó. Amikor megszabadulunk a tévképzeteinktől, rájövünk, hogy mik nem vagyunk mi, akkor juthatunk el az igazi Önvalónkhoz.
Eszter ez jó, csak talán tényleg kissebb léptékkel kell kezdeni, és akkor kevésbé megrázó.
De leszel gyönyörű pillangó:)))))
Szeretettel:
Mackó-Edit
Te is Edit én is Edit
Mondd Edit te hol élsz, ki vagy, mivel foglalkozol? Írj magadról Szeretettel: Maczkó Edit
Megbocsátás napja
Szia Eszter!
Nagyon tetszett az írásod és a megbocsátás módszered – pont ez kellett nekem, nem „véletelen”, hogy ráakadtam, köszönöm! 🙂
Kövi Szabolcstól a Csend országa (vagy hasonló) című cd-m megvan, ha szeretnéd azt meg tudom neked írni… 🙂
Kati 🙂
Senki sem hibás
„-Az életem olyan, mint az összetört üveg- mondta a látogató.
-A lelkem szennyes a gonosztól. Van-e még remény számomra?
-Igen- mondta a Mester.. Van valami, ami által minden, ami eltört, összekötődik, s mindaz, ami beszennyeződött, kitisztul.
-Mi az?
-Megbocsátás.
-Kinek bocsássak meg?
-Mindenkinek. Az életnek, Istennek, szomszédodnak, és főleg önmagadnak.
-Hogyan kell ezt tenni?
-Úgy, hogy megérted, senki sem hibás._ mondta a Mester.
-SENKI SEM.”
(Anthony de Mello, Abszurd egypercesek)
Megbocsátás napja
Szia Eszter!
Nagyon tetszett az írásod és a megbocsátás módszered – pont ez kellett nekem, nem „véletelen”, hogy ráakadtam, köszönöm! 🙂
Kövi Szabolcstól a Csend országa (vagy hasonló) című cd-m megvan, ha szeretnéd azt meg tudom neked írni… 🙂
Kati 🙂
Senki sem hibás
„-Az életem olyan, mint az összetört üveg- mondta a látogató.
-A lelkem szennyes a gonosztól. Van-e még remény számomra?
-Igen- mondta a Mester.. Van valami, ami által minden, ami eltört, összekötődik, s mindaz, ami beszennyeződött, kitisztul.
-Mi az?
-Megbocsátás.
-Kinek bocsássak meg?
-Mindenkinek. Az életnek, Istennek, szomszédodnak, és főleg önmagadnak.
-Hogyan kell ezt tenni?
-Úgy, hogy megérted, senki sem hibás._ mondta a Mester.
-SENKI SEM.”
(Anthony de Mello, Abszurd egypercesek)
Nem akartam bele kotnyeleskedni,ebbe az eszmecserébe,mert a pont
Nem akartam bele kotnyeleskedni,ebbe az eszmecserébe,mert a pont ez amit a legkevésbé tudok,de ezek a kérdések amik felmerülnek ennek kapcsán,talán megérnek egy misét.Vajon ,ha az ember elégeti a büneit,akkor azok karmáját is elégeti?Az Isteni kegyelem nem azt jelenti,hogy ha már többet nem követem el a hibákat,vagy bünöket akkor feloldom azok karmáját,akkor viszont minek elégetni?Ha meg megint elkövetem,nem jó ,hogy marad a büntudat,meg a karma?Nem e ott van a hiba, amikor az ember elszakad az akaratától,tudja mi a jó, és mégsem azt teszi?Ha megbocsájtok magamnak,nem jelenti e azt,hogy megtanultam a leckét,nincs is mit megbocsátani?
Nem akartam bele kotnyeleskedni,ebbe az eszmecserébe,mert a pont
Nem akartam bele kotnyeleskedni,ebbe az eszmecserébe,mert a pont ez amit a legkevésbé tudok,de ezek a kérdések amik felmerülnek ennek kapcsán,talán megérnek egy misét.Vajon ,ha az ember elégeti a büneit,akkor azok karmáját is elégeti?Az Isteni kegyelem nem azt jelenti,hogy ha már többet nem követem el a hibákat,vagy bünöket akkor feloldom azok karmáját,akkor viszont minek elégetni?Ha meg megint elkövetem,nem jó ,hogy marad a büntudat,meg a karma?Nem e ott van a hiba, amikor az ember elszakad az akaratától,tudja mi a jó, és mégsem azt teszi?Ha megbocsájtok magamnak,nem jelenti e azt,hogy megtanultam a leckét,nincs is mit megbocsátani?