Nem régiben indítottam egy virágtetűsödéssel foglalkozó témát, és igen szépen kezdett kibontakozni, kár, hogy a gazdának nem volt ínyére. De egy dologra emlékszem ami megragadta a figyelmemet.
Michaelita írta, hogy az (élősködők) jelenléte utalhat arra is, hogy abban a lélekközösségben, ami egy adott családot és a lakást amiben élnek, és az egyéb élőlények főleg az ember a többire hatással van a maga életével.
Nehéz ezt így kimondani, de mivel nincs melóm nagyon rég óta, aposztrofálhatom magam élősködőnek, és ezt a növények átvehetik, mint helyettesítő áldozat? Érdekes Jézushoz kötődő jelenség.
Valamelyik nap írtam, hogy az ember állatai átveszik az ember lelkületét, így egyéb „birtokai” is átvehetik, például a földje, a terményei. Ez azért jutott eszembe ugye, mert egy vidékre költözés előtt állok, és beugrott, hogy talán a sok gyomnövény (haszontalan/élősködő) a gazda lelki hogyléte miatt jelenik meg, és ahogyan a testét az ember vegyi anyagokkal gyógyítja, így hát a földjét is azzal próbálja, mindenféle permetszerek formájában.
Szerintetek, létrejön-e ilyesféle lélekkapcsolat az ember és
Szerintetek, létrejön-e ilyesféle lélekkapcsolat az ember és birtoktárgyai között. Lehetséges-e, hogy azért gazos a földje, mert sok a „lelki-gaz” az életében, illetve ha megtisztul az ember, az automatikusan járhat-e a birtoktárgyak megtisztulásával is.
És ami a leglényegesebb, hogy ezek a lelki gazak azért nem okoznak az emberben testi elváltozást, mert a birtoktárgyak a „büntetés” elszenvedésében helyünkre állnak? Lehetnek e növényeink, állataink helyettesítő áldozatok?
Na milyen jó kérdések? Ez tetszik:)
Szerintem automatikusan nem
Na milyen jó kérdések? Ez tetszik:)
Szerintem automatikusan nem jön létre a ,,birtok tárgyak” tisztulása,de ahogy az ember tisztul ,úgy a környezetében is elvégzi ezt. Megtisztít ,rendet rak ott is.
Tehát a gazos föld magától nem tisztulhat meg ,csak ha azt is kigazolom.
Abban pedig nagy igazság van,hogy bizonyos tárgyak /pl. kristályok/,és a növények ,állatok,sok minden ,,tisztátalanságot”, ,,átvesznek” tőlünk.
/Körül is veszem magam /ösztönösen is / velük:DDD/
Persze e miatt velük is törődni kell,és őket is időnként tisztítani,ha már ezt az áldozatot meghozták értünk. Ez egy folyamatos kölcsönhatás. Adok-kapok,kapok-adok…
Ráadásul nagyon szépen kiegyensúlyozhatják az energetikánkat. Főleg erősen spirituális ,szellemi
beállítottságú embereknél,segítenek a Földön maradni,erősítik az alsó csakrákat,hogy az ember ne szálljon el:DDD /nagyon:)))/
Csak az jutott eszembe, nem tartok állatot, és a növényeket sem
Csak az jutott eszembe, nem tartok állatot, és a növényeket sem bírom elviselni otthon, d enagyon nem…
Lehet diagnosztizálni engem ez alapján. (Aztán majd úgyis én eldöntöm, igaz-e…)
Hát próbáld meg. Vegyél érzékenyebb növényeket. Nálunk a
Hát próbáld meg. Vegyél érzékenyebb növényeket. Nálunk a vízipálma, a kála, leander nagyon vésztjóslóan jelzi a problémákat.
Na, szegény növényeket én inkább megkímélem… Lehet, ezért nem
Na, szegény növényeket én inkább megkímélem… Lehet, ezért nem tartok?
Hááát? Semmi sem véletlen. Nézz utána a nővények kikkel
Hááát? Semmi sem véletlen. Nézz utána a nővények kikkel analógak???
És mit nem tudsz te pont elfogadni?,elhinni?:)))
Nekem egyáltalán nem furcsa ezek után,hogy nem tartasz növényt.
Majd ha képes leszel elfogadni magadban azt a dolgot ,nem hárítod ezerrel,akkor a növényeket sem tartod majd magadtól távol.
Úgyhogy nálad ez lesz az első jelzés,…az első növényed:))),hogy megbirkóztál e már ezzel a dologgal.
Ez a kijelentésed a bármi megtörténhet világában kicsit erős
Ez a kijelentésed a bármi megtörténhet világában kicsit erős szerintem.
„Tehát a gazos föld magától nem tisztulhat meg”
Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim megszűntével okafogyottá válik a parazita jelenléte. És a vonzás alapján talán a tisztulást követően, nem vonzódik a parazita a tiszta lelkű gazda, növényeihez.
Abban egyetértek, hogy nem biztos, hogy automatikus, hanem ki kell jelölni azt a területet ami hozzám tartozik „elválasztani a többitől/megszentelni”. Aztán az esszénus evangéliumban Jézus maga irányozza elő az elemek angyalaival való közös munkát, hát a föld angyalát miért ne kérhetném arra, hogy tisztítsa meg a parazitáktól a földemet, hogy ne kelljen permetezni egyáltalán.
Szóval Én nagyon efelé tendálok. Az esszénus Jézus-tanítás böjtjét is megakarom csinálni egy teljes öntisztítást, és az egész lakó környezetemet is megakarom ilyen és hasonló módon tisztítani…
Én egyre inkább hiszek ebben…
,,Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim
,,Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim megszűntével okafogyottá válik a parazita jelenléte. És a vonzás alapján talán a tisztulást követően, nem vonzódik a parazita a tiszta lelkű gazda, növényeihez.”
Én úgy gondolnám,hogy ezeket az összefüggéseket nem kéne szó szerint venni,hiszen csak analógiája valaminek,ami esetleg bennem zajlik. Szerintem ez igazán a tükör,tehát az a szerepe,hogy esetleg ugyanazt a dolgot,amit mondjuk a parazitás növények mutatnak,a te életedben is észre vedd. De én ezt semmiképp sem képzelem szó szerint,hogy most az én parazitaságom miatt van ez,mert nagyon is megvan ennek a valódi oka. Ez nekem csak egy tükör,amennyiben észreveszem.
Én legalább is így értelmezem ezeket az analógiákat.
Amit pedig a különböző energetikai módszerekkel el lehet érni a tisztításban,azt aláírom,és igen számtalan különféle lehetőség van erre.
Van olyan energetikai rendszer,ahol odaállsz egy hektár föld elé,és abból az X-csatornából
energiát közvetítesz a földre,növényekre. És bizony meg lehet nézni a különbséget.
/Persze,ha eleve parazitás a növény,akkor abból még több lesz,mert az energia nem válogat minden életet erősít:DDD/
Szóval ha ilyesmi felé akarsz menni,nem rossz elképzelés,bár én fokozatosan csinálnám.
A hagyományos biogazdálkodásról fokozatosan állnék rá,erre az energetikával kezeltre.
Illetve mindenképpen vegyíteném a kettőt. Legyen egy fizikai szinten is ,meg legyen egy szellemi síkon is. /De ismétlem biogazdálkodásról beszélek,nemvegyszerekről:DDD/
És segíts magadon,az Isten is megsegít…Tehát társteremtőknek kell lennünk,nem várhatunk minden segítséget csak Istentől. Vagyis,hogy a mi feladatunk is megvan ebben az egészben. /szerintem:)/
Társteremtők az angyalok voltak nem mi :)) Majd most már persze
Társteremtők az angyalok voltak nem mi :)) Majd most már persze mi is, csak mi többnyire hülyeségeket teremtünk…
Steinernek melyik könyve foglalkozik mezőgazdasággal? :)))
Azt mondod, pusztán csak analóg az ember helyzete a növénnyel. Ám ezt én nem így látom. Mert ha az nekem tükör, akkor az azt jelenti, hogy az Én állapotom energetikailag hatott a növényre. A növény átvette (áldozattá vált) tőlem a terheket. Így nem rajtam élősködnek paraziták, hanem a növényen. Helyettesítő áldozat. Márpedig az tény, hogy meg van a hely szelleme is, ami olyan, mint a gazdája, erről is írtunk már, és az állatok is átveszik és a növények ugyanúgy.
Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))
Ja és azért akarok angyalokkal dolgozni, mert ők kitudják válogatni a haszontalan gyomot parazitát. Amúgy pedig minden intelligens Én úgy gondolom. Az energia is. Oda hat ahova irányítják és ott intelligensen végzi a dolgát.
Vagy programozott víz? Gyökérzeten keresztül bekerül a növénybe és kiűzi a férgeket belőle :))
Egyre több jó ötletem támad :))
,,Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))” Én is ezt
,,Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))”
Én is ezt tanácsoltam,mert csak akkor hiszed el,ha magad is megtapasztalod.
Vagyis most azért nem akarnék ezen vitatkozni,mert a tükör nem azt jelenti,hogy az miattad történt.Annak ott van az oka,nagyon is kézzel fogható oka,és ha ne veszed észre,akkor nem tükör,ha meg észreveszed akkor tükör,semmiképp sem te váltod ki az okot.De nem akarok ezen vitatkozni,ez az én tapasztalatom,és kísérletezz tapasztalj,és vond le a saját tanulságaidat.Annál jobb iskola nincs!:)
Ami az energiát illeti,az annak a tetű is ugyanolyan élet,és ugyanolyan joga van élni.
A tetűt is élteti a növénnyel együtt,hidd el,mert nincs különbség,hogy ő parazita,mert ezt csak mi minősítjük annak. Pont azért mert az energia Intelligens,/ahogy mondod is/,és univerzális, nem olyan mint mi:DDD /az átlagos állapotunkban/
Tehát ezeket a dolgokat csak programozással tudod elkerülni,mert ott már te irányítod a folyamatokat ,a saját programodnak ,elképzelésednek megfelelően.
Más:
Steiner biodinamikus gazdálkodásáról meg szerintem a keresőben is van infó…
http://www.google.hu/search?hl=hu&q=rudolf+steiner+és+a+mezőgazdaság&sourceid=navclient-ff&rlz=1
Könyvem kimondottan a mezőgazdaságáról nincs,csak hát ő az élet minden kézzelfogható területén is kimagasló eredményeket ért el,az építészetben,oktatásban,stb…nem csak a ,,szellemtudományokban”
Bár nem tartozik a kedvenceim közé manapság már,de ami igaz az igaz,és részemről elismerem.
Gaz nincsen. Már több „gazról” kiderült, hogy valójában gyógyító
Gaz nincsen. Már több „gazról” kiderült, hogy valójában gyógyító hatása van. Azt a növényt nevezzük gaznak, amit nem ismerünk eléggé, nem tudunk vele mit kezdeni, nincs rá szükségünk, vagy nem olyan, amit elképzelünk a kertünkben, nem az elvárásainknak megfelelő.
Így van, tehát felesleges a jelenléte és, vagy eltávolítandó,
Így van, tehát felesleges a jelenléte és, vagy eltávolítandó, vagy megelőzendő a felbukkanása.
A szőrős disznóparé magját lisztté lehet őrölni pl, és a sivatagban is megterem a homokon, emberi fogyasztásra alkalmas Afrika éhezőinek megoldás lenne a kenyér (más kérdés, hogy miért nem történik semmi, ugyanez a parlagfűre is érvényes).
De még se szeretném a veteményem közt látni ezeket :))
Szerintetek, létrejön-e ilyesféle lélekkapcsolat az ember és
Szerintetek, létrejön-e ilyesféle lélekkapcsolat az ember és birtoktárgyai között. Lehetséges-e, hogy azért gazos a földje, mert sok a „lelki-gaz” az életében, illetve ha megtisztul az ember, az automatikusan járhat-e a birtoktárgyak megtisztulásával is.
És ami a leglényegesebb, hogy ezek a lelki gazak azért nem okoznak az emberben testi elváltozást, mert a birtoktárgyak a „büntetés” elszenvedésében helyünkre állnak? Lehetnek e növényeink, állataink helyettesítő áldozatok?
Na milyen jó kérdések? Ez tetszik:)
Szerintem automatikusan nem
Na milyen jó kérdések? Ez tetszik:)
Szerintem automatikusan nem jön létre a ,,birtok tárgyak” tisztulása,de ahogy az ember tisztul ,úgy a környezetében is elvégzi ezt. Megtisztít ,rendet rak ott is.
Tehát a gazos föld magától nem tisztulhat meg ,csak ha azt is kigazolom.
Abban pedig nagy igazság van,hogy bizonyos tárgyak /pl. kristályok/,és a növények ,állatok,sok minden ,,tisztátalanságot”, ,,átvesznek” tőlünk.
/Körül is veszem magam /ösztönösen is / velük:DDD/
Persze e miatt velük is törődni kell,és őket is időnként tisztítani,ha már ezt az áldozatot meghozták értünk. Ez egy folyamatos kölcsönhatás. Adok-kapok,kapok-adok…
Ráadásul nagyon szépen kiegyensúlyozhatják az energetikánkat. Főleg erősen spirituális ,szellemi
beállítottságú embereknél,segítenek a Földön maradni,erősítik az alsó csakrákat,hogy az ember ne szálljon el:DDD /nagyon:)))/
Csak az jutott eszembe, nem tartok állatot, és a növényeket sem
Csak az jutott eszembe, nem tartok állatot, és a növényeket sem bírom elviselni otthon, d enagyon nem…
Lehet diagnosztizálni engem ez alapján. (Aztán majd úgyis én eldöntöm, igaz-e…)
Hát próbáld meg. Vegyél érzékenyebb növényeket. Nálunk a
Hát próbáld meg. Vegyél érzékenyebb növényeket. Nálunk a vízipálma, a kála, leander nagyon vésztjóslóan jelzi a problémákat.
Na, szegény növényeket én inkább megkímélem… Lehet, ezért nem
Na, szegény növényeket én inkább megkímélem… Lehet, ezért nem tartok?
Hááát? Semmi sem véletlen. Nézz utána a nővények kikkel
Hááát? Semmi sem véletlen. Nézz utána a nővények kikkel analógak???
És mit nem tudsz te pont elfogadni?,elhinni?:)))
Nekem egyáltalán nem furcsa ezek után,hogy nem tartasz növényt.
Majd ha képes leszel elfogadni magadban azt a dolgot ,nem hárítod ezerrel,akkor a növényeket sem tartod majd magadtól távol.
Úgyhogy nálad ez lesz az első jelzés,…az első növényed:))),hogy megbirkóztál e már ezzel a dologgal.
Ez a kijelentésed a bármi megtörténhet világában kicsit erős
Ez a kijelentésed a bármi megtörténhet világában kicsit erős szerintem.
„Tehát a gazos föld magától nem tisztulhat meg”
Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim megszűntével okafogyottá válik a parazita jelenléte. És a vonzás alapján talán a tisztulást követően, nem vonzódik a parazita a tiszta lelkű gazda, növényeihez.
Abban egyetértek, hogy nem biztos, hogy automatikus, hanem ki kell jelölni azt a területet ami hozzám tartozik „elválasztani a többitől/megszentelni”. Aztán az esszénus evangéliumban Jézus maga irányozza elő az elemek angyalaival való közös munkát, hát a föld angyalát miért ne kérhetném arra, hogy tisztítsa meg a parazitáktól a földemet, hogy ne kelljen permetezni egyáltalán.
Szóval Én nagyon efelé tendálok. Az esszénus Jézus-tanítás böjtjét is megakarom csinálni egy teljes öntisztítást, és az egész lakó környezetemet is megakarom ilyen és hasonló módon tisztítani…
Én egyre inkább hiszek ebben…
,,Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim
,,Ha az Én problémáimat veszik át, akkor az Én problémáim megszűntével okafogyottá válik a parazita jelenléte. És a vonzás alapján talán a tisztulást követően, nem vonzódik a parazita a tiszta lelkű gazda, növényeihez.”
Én úgy gondolnám,hogy ezeket az összefüggéseket nem kéne szó szerint venni,hiszen csak analógiája valaminek,ami esetleg bennem zajlik. Szerintem ez igazán a tükör,tehát az a szerepe,hogy esetleg ugyanazt a dolgot,amit mondjuk a parazitás növények mutatnak,a te életedben is észre vedd. De én ezt semmiképp sem képzelem szó szerint,hogy most az én parazitaságom miatt van ez,mert nagyon is megvan ennek a valódi oka. Ez nekem csak egy tükör,amennyiben észreveszem.
Én legalább is így értelmezem ezeket az analógiákat.
Amit pedig a különböző energetikai módszerekkel el lehet érni a tisztításban,azt aláírom,és igen számtalan különféle lehetőség van erre.
Van olyan energetikai rendszer,ahol odaállsz egy hektár föld elé,és abból az X-csatornából
energiát közvetítesz a földre,növényekre. És bizony meg lehet nézni a különbséget.
/Persze,ha eleve parazitás a növény,akkor abból még több lesz,mert az energia nem válogat minden életet erősít:DDD/
Szóval ha ilyesmi felé akarsz menni,nem rossz elképzelés,bár én fokozatosan csinálnám.
A hagyományos biogazdálkodásról fokozatosan állnék rá,erre az energetikával kezeltre.
Illetve mindenképpen vegyíteném a kettőt. Legyen egy fizikai szinten is ,meg legyen egy szellemi síkon is. /De ismétlem biogazdálkodásról beszélek,nemvegyszerekről:DDD/
És segíts magadon,az Isten is megsegít…Tehát társteremtőknek kell lennünk,nem várhatunk minden segítséget csak Istentől. Vagyis,hogy a mi feladatunk is megvan ebben az egészben. /szerintem:)/
Társteremtők az angyalok voltak nem mi :)) Majd most már persze
Társteremtők az angyalok voltak nem mi :)) Majd most már persze mi is, csak mi többnyire hülyeségeket teremtünk…
Steinernek melyik könyve foglalkozik mezőgazdasággal? :)))
Azt mondod, pusztán csak analóg az ember helyzete a növénnyel. Ám ezt én nem így látom. Mert ha az nekem tükör, akkor az azt jelenti, hogy az Én állapotom energetikailag hatott a növényre. A növény átvette (áldozattá vált) tőlem a terheket. Így nem rajtam élősködnek paraziták, hanem a növényen. Helyettesítő áldozat. Márpedig az tény, hogy meg van a hely szelleme is, ami olyan, mint a gazdája, erről is írtunk már, és az állatok is átveszik és a növények ugyanúgy.
Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))
Ja és azért akarok angyalokkal dolgozni, mert ők kitudják válogatni a haszontalan gyomot parazitát. Amúgy pedig minden intelligens Én úgy gondolom. Az energia is. Oda hat ahova irányítják és ott intelligensen végzi a dolgát.
Vagy programozott víz? Gyökérzeten keresztül bekerül a növénybe és kiűzi a férgeket belőle :))
Egyre több jó ötletem támad :))
,,Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))” Én is ezt
,,Na majd kipróbálgatom ezeket a dolgokat :))”
Én is ezt tanácsoltam,mert csak akkor hiszed el,ha magad is megtapasztalod.
Vagyis most azért nem akarnék ezen vitatkozni,mert a tükör nem azt jelenti,hogy az miattad történt.Annak ott van az oka,nagyon is kézzel fogható oka,és ha ne veszed észre,akkor nem tükör,ha meg észreveszed akkor tükör,semmiképp sem te váltod ki az okot.De nem akarok ezen vitatkozni,ez az én tapasztalatom,és kísérletezz tapasztalj,és vond le a saját tanulságaidat.Annál jobb iskola nincs!:)
Ami az energiát illeti,az annak a tetű is ugyanolyan élet,és ugyanolyan joga van élni.
A tetűt is élteti a növénnyel együtt,hidd el,mert nincs különbség,hogy ő parazita,mert ezt csak mi minősítjük annak. Pont azért mert az energia Intelligens,/ahogy mondod is/,és univerzális, nem olyan mint mi:DDD /az átlagos állapotunkban/
Tehát ezeket a dolgokat csak programozással tudod elkerülni,mert ott már te irányítod a folyamatokat ,a saját programodnak ,elképzelésednek megfelelően.
Más:
Steiner biodinamikus gazdálkodásáról meg szerintem a keresőben is van infó…
http://www.google.hu/search?hl=hu&q=rudolf+steiner+és+a+mezőgazdaság&sourceid=navclient-ff&rlz=1
Könyvem kimondottan a mezőgazdaságáról nincs,csak hát ő az élet minden kézzelfogható területén is kimagasló eredményeket ért el,az építészetben,oktatásban,stb…nem csak a ,,szellemtudományokban”
Bár nem tartozik a kedvenceim közé manapság már,de ami igaz az igaz,és részemről elismerem.
Gaz nincsen. Már több „gazról” kiderült, hogy valójában gyógyító
Gaz nincsen. Már több „gazról” kiderült, hogy valójában gyógyító hatása van. Azt a növényt nevezzük gaznak, amit nem ismerünk eléggé, nem tudunk vele mit kezdeni, nincs rá szükségünk, vagy nem olyan, amit elképzelünk a kertünkben, nem az elvárásainknak megfelelő.
Így van, tehát felesleges a jelenléte és, vagy eltávolítandó,
Így van, tehát felesleges a jelenléte és, vagy eltávolítandó, vagy megelőzendő a felbukkanása.
A szőrős disznóparé magját lisztté lehet őrölni pl, és a sivatagban is megterem a homokon, emberi fogyasztásra alkalmas Afrika éhezőinek megoldás lenne a kenyér (más kérdés, hogy miért nem történik semmi, ugyanez a parlagfűre is érvényes).
De még se szeretném a veteményem közt látni ezeket :))
Te felismerted ezt a problémádat,és azt mondtad,hogy vidéken más
Te felismerted ezt a problémádat,és azt mondtad,hogy vidéken más lesz,mert a kezedbe veszed az életedet,és te leszel a családfenntartó.
Ha ezt meg tudod valósítani,ez a régi analógia az értelmét veszíti.
Ettől függetlenül azonban érvényesek az élővilágban lévő törvényszerűségek,vagyis a parazita az mindig is gazdatestet keres és így vagy úgy védeni kell a termésedet tőlük.
Nem kell brutális mérgekkel,van már biogazdálkodás is,nagyon is okos, szelíd módszerekkel. /Például,hogy milyen növényeket társítasz,mert bizonyos csoportosításban védik egymást!/
És még figyelmedbe ajánlanám R.Steiner /ezen a téren talán legkiválóbb/ munkásságát.
Szerintem az antropozófus gondolkodást talán a mezőgazdaság az,ahol a legmagasabb szintre fejlesztette.
/Bár ez ,,szentségtörésnek” tűnhet:),de én akkor is így gondolom/
A parazita gazdatestet keres, olyat amilyenbe valamiért joga van
A parazita gazdatestet keres, olyat amilyenbe valamiért joga van tartózkodni. És ha itt a démonológiát vesszük egy kicsit vizsgálat alá, akkor ez egészen egyértelműen azt mutatja, hogy ha egy ok megszűnik, akkor az okozat is eltűnik.
Ha tehát kijelölöm a területeimet, elválasztom/megszentelem magamnak, és onnantól kezdve az én lelkiségem illetve a családilélek fog hatni rájuk.
Akár egy családfelállítást is lehet csinálni és tudakolni, hogy a gyomok jelenlétének mi az oka, miként lehet megoldani a problémát.
És ahogy Jézus tanít: Ha ketten vagy hárman összegyűltök az én nevemben, ott vagyok Én is… és minden lehetséges a hívőnek… olvastam egyébként ilyenről, hogy 21napos böjtöt követően megtisztult a föld a gyomoktól (a gyökerüktől felfelé száradtak ki)… És a böjtöt egy pár felváltva csinálta egy egy hetet, illetve az egyiknek két hét jutott belőle :))
Szerintem ez működik…
Hát erről úgy tudsz megbizonyosodni ,hogy kipróbálod.
Van egy
Hát erről úgy tudsz megbizonyosodni ,hogy kipróbálod.
Van egy elgondolásod,és annak mindig a tapasztalat hozza meg az igazát,vagy az ellenkezőjét.
Tulajdonképpen csak te tudsz róla meggyőződni,hogy neked mi működik,és mi nem.
Hát talán nem véletlenül jönnek éppen ezek az ötletek!
Lehet,
Hát talán nem véletlenül jönnek éppen ezek az ötletek!
Lehet, hogy ezek az ötletek, máris valamilyen angyalkommunikációnak az eredményei. Gondolatok megérzések formájában?
Te felismerted ezt a problémádat,és azt mondtad,hogy vidéken más
Te felismerted ezt a problémádat,és azt mondtad,hogy vidéken más lesz,mert a kezedbe veszed az életedet,és te leszel a családfenntartó.
Ha ezt meg tudod valósítani,ez a régi analógia az értelmét veszíti.
Ettől függetlenül azonban érvényesek az élővilágban lévő törvényszerűségek,vagyis a parazita az mindig is gazdatestet keres és így vagy úgy védeni kell a termésedet tőlük.
Nem kell brutális mérgekkel,van már biogazdálkodás is,nagyon is okos, szelíd módszerekkel. /Például,hogy milyen növényeket társítasz,mert bizonyos csoportosításban védik egymást!/
És még figyelmedbe ajánlanám R.Steiner /ezen a téren talán legkiválóbb/ munkásságát.
Szerintem az antropozófus gondolkodást talán a mezőgazdaság az,ahol a legmagasabb szintre fejlesztette.
/Bár ez ,,szentségtörésnek” tűnhet:),de én akkor is így gondolom/
A parazita gazdatestet keres, olyat amilyenbe valamiért joga van
A parazita gazdatestet keres, olyat amilyenbe valamiért joga van tartózkodni. És ha itt a démonológiát vesszük egy kicsit vizsgálat alá, akkor ez egészen egyértelműen azt mutatja, hogy ha egy ok megszűnik, akkor az okozat is eltűnik.
Ha tehát kijelölöm a területeimet, elválasztom/megszentelem magamnak, és onnantól kezdve az én lelkiségem illetve a családilélek fog hatni rájuk.
Akár egy családfelállítást is lehet csinálni és tudakolni, hogy a gyomok jelenlétének mi az oka, miként lehet megoldani a problémát.
És ahogy Jézus tanít: Ha ketten vagy hárman összegyűltök az én nevemben, ott vagyok Én is… és minden lehetséges a hívőnek… olvastam egyébként ilyenről, hogy 21napos böjtöt követően megtisztult a föld a gyomoktól (a gyökerüktől felfelé száradtak ki)… És a böjtöt egy pár felváltva csinálta egy egy hetet, illetve az egyiknek két hét jutott belőle :))
Szerintem ez működik…
Hát erről úgy tudsz megbizonyosodni ,hogy kipróbálod.
Van egy
Hát erről úgy tudsz megbizonyosodni ,hogy kipróbálod.
Van egy elgondolásod,és annak mindig a tapasztalat hozza meg az igazát,vagy az ellenkezőjét.
Tulajdonképpen csak te tudsz róla meggyőződni,hogy neked mi működik,és mi nem.
Hát talán nem véletlenül jönnek éppen ezek az ötletek!
Lehet,
Hát talán nem véletlenül jönnek éppen ezek az ötletek!
Lehet, hogy ezek az ötletek, máris valamilyen angyalkommunikációnak az eredményei. Gondolatok megérzések formájában?
azt mondják van kapcsolat
Azt mondják többen az ismerőseim közül, hogy úgy figyelték meg, hogy van kapcsolat közöttünk és a tárgyaink, növényeink között. Merthogy amire nem tudunk tudatosan ránézni, az azért jelenik meg egy családtagon, rokonon, baráton, szomszédon, tárgyon vagy növényen keresztül, hogy segítsen bennünket (vagy valakit a környezetben) a tudatossá tételben.
De nem csak ez van, hanem pl. a kerti gazosodás kérdésére én azt is mondanám, hogy az is fontos, hogy hogyan válogatja össze az ember a kerti növényeit. Mert ha tudatosan olyanokat társít egymás mellé, ami a növényeket, akkor ez meghálálja magát. Biokertészek tudják nagyon jó, hogy mi az ami a gazosodást megfékezi, mi az ami a tetvek ellen és mi az ami a nagyobb kártevők ellen véd. Ez azt jelenti, hogy ha ezeket ültetjük egymás közelébe, akkor könnyebb lesz a helyzetünk később.
Na a tetvesedéssel kapcsolatban meg elég érdekesen jártam. Miután megírtam Neked a véleményemet a szomszéd srác hozott egy tetves leándert, s persze hogy átterjedt az én leánderemre is a tetű… szóval mostmár én is elgondolkodhatok azon, hogy mivel vonzottam be a dolgot és hogyan segítsek a növénynek:)
azt mondják van kapcsolat
Azt mondják többen az ismerőseim közül, hogy úgy figyelték meg, hogy van kapcsolat közöttünk és a tárgyaink, növényeink között. Merthogy amire nem tudunk tudatosan ránézni, az azért jelenik meg egy családtagon, rokonon, baráton, szomszédon, tárgyon vagy növényen keresztül, hogy segítsen bennünket (vagy valakit a környezetben) a tudatossá tételben.
De nem csak ez van, hanem pl. a kerti gazosodás kérdésére én azt is mondanám, hogy az is fontos, hogy hogyan válogatja össze az ember a kerti növényeit. Mert ha tudatosan olyanokat társít egymás mellé, ami a növényeket, akkor ez meghálálja magát. Biokertészek tudják nagyon jó, hogy mi az ami a gazosodást megfékezi, mi az ami a tetvek ellen és mi az ami a nagyobb kártevők ellen véd. Ez azt jelenti, hogy ha ezeket ültetjük egymás közelébe, akkor könnyebb lesz a helyzetünk később.
Na a tetvesedéssel kapcsolatban meg elég érdekesen jártam. Miután megírtam Neked a véleményemet a szomszéd srác hozott egy tetves leándert, s persze hogy átterjedt az én leánderemre is a tetű… szóval mostmár én is elgondolkodhatok azon, hogy mivel vonzottam be a dolgot és hogyan segítsek a növénynek:)
érdekes a cím
Te Miklós! Nagyon érdekes a blogod címe!
Azt mondják, hogy semmi nem a birtokunk, hanem csak ajándékba kapjuk, hogy amíg itt vagyunk a földi létezésben, addig jól érezzük magunkat.
Epiktetosz ír erről nagyon szépen, hogy semmi nem a mienk, sem a házastársunk, sem a tulajdonaink, hanem csak megkaptuk használatra és egy ponton vissza kell adnunk.
Ez persze így van, mivel halálunkkal még a testünket sem
Ez persze így van, mivel halálunkkal még a testünket sem vihetjük, de itt a földön mégis csak birtokos szerkezetet használunk. És birtoklunk is dolgokat. Talán le kellene mondani a birtoklásról, és nem kötne semmi semmihez. De ehhez valódi kapcsolat kellene a feljebbvalóinkkal, vagy egyszerűen csak tovább kellene állni innen. De akkor meg nem tudjuk betölteni a karmánkat. Kell egyáltalán? Biztos? Honnan tudjuk? Istennek a mi vezeklésünkre volna szüksége? Tudunk mi bármit is erről a kimondhatatlanul hatalmas világról?
Amíg itt vagyunk tesszük a dolgunkat ahogy jön, aztán majd meglátjuk mi lesz…
érdekes a cím
Te Miklós! Nagyon érdekes a blogod címe!
Azt mondják, hogy semmi nem a birtokunk, hanem csak ajándékba kapjuk, hogy amíg itt vagyunk a földi létezésben, addig jól érezzük magunkat.
Epiktetosz ír erről nagyon szépen, hogy semmi nem a mienk, sem a házastársunk, sem a tulajdonaink, hanem csak megkaptuk használatra és egy ponton vissza kell adnunk.
Ez persze így van, mivel halálunkkal még a testünket sem
Ez persze így van, mivel halálunkkal még a testünket sem vihetjük, de itt a földön mégis csak birtokos szerkezetet használunk. És birtoklunk is dolgokat. Talán le kellene mondani a birtoklásról, és nem kötne semmi semmihez. De ehhez valódi kapcsolat kellene a feljebbvalóinkkal, vagy egyszerűen csak tovább kellene állni innen. De akkor meg nem tudjuk betölteni a karmánkat. Kell egyáltalán? Biztos? Honnan tudjuk? Istennek a mi vezeklésünkre volna szüksége? Tudunk mi bármit is erről a kimondhatatlanul hatalmas világról?
Amíg itt vagyunk tesszük a dolgunkat ahogy jön, aztán majd meglátjuk mi lesz…
Igen
Ezt a jelenséget már én is megfigyeltem.
A növények nagyon átveszik azt az energiát ami a legintenzívebben éri öket.
Ezért van az hogy ha valaki sokat törödik velük és szinte egész nap a közelükben van,együtt rezdülnek a személlyel.
,,Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet”
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy jelen vagyunk-e, és
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy jelen vagyunk-e, és tudatosak vagyunk-e arra, hogy milyen hatást gyakorlunk a környezetünkre, illetve, hogy akaratlagosan tudunk-e irányított hatást kifejteni. Nyilván nem a növényzet gyógyítása a legfontosabb, illetve az tüneti kezeléssel lenne egyenlő… De megtehetjük, és én vissza megyek gyerekbe és azt mondom, hogy bármi lehetséges, megtehetjük, hogy a növény köré védő energia burkot képzünk, olyat amelynek a rezgése a növénynek kedvez, de az élősködők nem kedvelik…
Ma gondolkodtam a teremtés kezdetén: Kezdetben vala az ige (logos/kinyilvánított gondolat), az ige (logos/kinyilvánított gondolat) vala az Istennél, és az Isten vala az ige (logos/kinyilvánított gondolat)…
És mondá az Isten: LEGYEN… és LŐN…
Nagyon erőlteti mindenki az ember teremtő képességét, de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit is…
Amikor mi kigondolunk valamit, mondjuk-e utána, hogy legyen? Kételkedés nélkül, teljes természetességgel, mintha már ott is lenne? Ámbár nem kell azonnal, legalább is gnosztikus irodalomban azt olvastam, hogy a teremtés hosszú időbe telt azért és nem is egyedül csinálta az Isten… De a mi egyszerű világunkban, ez megtörténhet azonnal, vagy napok alatt…
,,de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit
,,de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit is…”
Szerintem mindenki a saját életét teremti olyannak ,amilyen.
Az a mi teremtésünk,az életünk,ahogy éljük,amire jutunk,mind mind tőlünk függ szerintem.
Én legalább is ezt tapasztaltam. Ha szar volt,azt is én szúrtam el,és a jót is valahogy én nyertem el,
az én döntésem nyomán sarjadt.
A teremtés nem a te dolgod, hanem Istené. Te nem tudsz
A teremtés nem a te dolgod, hanem Istené.
Te nem tudsz teremteni.
Csak Isten tud teremteni ebben a teremtett világban, mert ez az Ő teremtése (az Ő álma).
Te csak kérhetsz.
Így válik érthetővé, hogy a sok „teremtős” technika miért torkollik kudarcba.
Attila én nem fújom ezt a teremtős maszlagot.Sohasem hallhattál
Attila én nem fújom ezt a teremtős maszlagot.Sohasem hallhattál tőlem ilyet.De ne mond nekem azt,hogy az teljesen független tőlem,hogy az életem ,hogyan alakul.Vagy egyáltalán bármi is teljesen független lenne tőlem???
Persze a körülmények,meg az izé,és én aztán semmiről sem tehetek…Én erről beszélek,és
nem ,,teremtősdi” hétvégi tanfolyamról:)
De független tőled.
Mert az egó, ami szeretne ezt meg azt,
De független tőled.
Mert az egó, ami szeretne ezt meg azt, voltaképpen nem létezik. 🙂
Ezt én értem,de én itt rólunk beszélek,nem a
Ezt én értem,de én itt rólunk beszélek,nem a megvilágosodottakról:)
Hát igen csak lehetséges, és ezt az egész ezoterikus hisztériát
Hát igen csak lehetséges, és ezt az egész ezoterikus hisztériát az Istennel való önazonosítást be kellene fejezni, mert átverjük saját magunkat ezzel a hülyeséggel…
Miki!
Akkor vered át önmagad, ha nem ismered fel, hogy te vagy
Miki!
Akkor vered át önmagad, ha nem ismered fel, hogy te vagy Isten.
Nyugi…szerintem még azért lázongsz,mert nem foglalkoztál ezzel
Nyugi…szerintem még azért lázongsz,mert nem foglalkoztál ezzel a kérdéssel közelebbről.
Ahogy ismerlek,ha egy kicsit belekóstolnál,te lennél a legnagyobb szószólója:)
Szerintem is. 🙂
Szerintem is. 🙂
Lehet, hogy mégis elmegyek egy satsangra :)DDDD
Még mielőtt
Lehet, hogy mégis elmegyek egy satsangra :)DDDD
Még mielőtt elköltözünk, mert aztán messze leszek. Habár Kecskemét onnan csak egy 50 Km, ahogy olvastam ott is szokott lenni…
Addig gyere,amíg a ,,sehol partján” vagy. Az egy jó befogadó
Addig gyere,amíg a ,,sehol partján” vagy. Az egy jó befogadó állapot nálad. Akkor nem harcolsz:)))
Most szombaton Bp-en:)
Most semmiképpen nem tudok menni. Megyünk vidékre házat nézni.
Most semmiképpen nem tudok menni. Megyünk vidékre házat nézni. Persze ott is albérlet.
Azért forszírozom ezt a teremtés kérdést, mert volnának ház-ötleteim hozzá :DDDD
Mesélj Miki. Milyen ötleteid?
Mesélj Miki. Milyen ötleteid?
Hát ha elmondom úgy járok, mint más ötleteimmel. Bedobom csak a
Hát ha elmondom úgy járok, mint más ötleteimmel. Bedobom csak a közösbe, és valaki megépíti, mert nem tudok teremteni :)))) Meg irigy is vagyok, amint látszik 🙂
Kipróbálom ezt az önvaló meditációt, ha bejön jó. Ha nem kipróbálom a böjtöt és az angyalokkal való tisztulást, ha már kommunikálni is tudok velük egyértelműen, akkor már taníthatnak is, megúszom a sok olvasást. Ha nem jön be egyik se, akkor elmegyek egy gyárba és lebutítom magam teljesen, akkor nem jár az agyam semmin legalább. Ehhez megfelelő alkohol és esetleg akkor már minden mindegy alapon drog mennyiség segít… Majd ti önvalóztok, meg Istenné váltok, meg megvilágosodtok, én meg felkapcsolom a kislámpámat, hogy lássak a hűtőig kimenni sörér, amikor felismerem a sört, felkiáltok: Heuréka, heuréka, megvan és világos van a hűtőben is.
Valaki égve hagyta a villanyt :DDDDDDDDDDDD
És megírod a memoárodat az utolsó sör megvilágosító erejéről.
És megírod a memoárodat az utolsó sör megvilágosító erejéről. 😀
És ami Buddhának a Bódhi fa, az nekünk az Amstel. 😀 😀 😀
És ami Buddhának a Bódhi fa, az nekünk az Amstel. 😀 😀 😀
Földi életem utolsó söréről írok igen. Csak röviden: Ezt
Földi életem utolsó söréről írok igen. Csak röviden: Ezt kerestem idáig, véssétek a fejfámra, hogy a sör éltette idáig. Fölöslegesen :)))
Nem tudtam Miki,hogy mitől van ilyen jókedvem ma este?
De
Nem tudtam Miki,hogy mitől van ilyen jókedvem ma este?
De esküszöm ,hogy tőled,most nagyon bírlak:)))
Te ,nem verhetnél sátrat ezen a ,,sehol parton”,úgy tartósan?
Így is sajnálják tőlem a nyugalmamat, pedig mennyi melóm van
Így is sajnálják tőlem a nyugalmamat, pedig mennyi melóm van abban, hogy lehetőleg semmi se érdekeljen különösebben… Mindig felidegesítenek. Az asszonyom mondogatja is: Tudom, hogy téged semmi nem érdekel, de hogy lehet így élni? Hát mondom 18 év alatt még nem figyelted meg? Hol voltál? Nem voltál jelen, és felkapcsolok neki egy 40-es izzót, nehogy kisüsse a szemét a fény :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
A sehol partot többnyire nem találom sehol :)))
Elkezdek
A sehol partot többnyire nem találom sehol :)))
Elkezdek gondolkodni és akkor úgylátszik, hogy valami rend kezd el kialakulni. Amikor azt hiszem, hogy na értek mindent. Kapcsolnám a 100-as izzót, hogy jééé itt a fény, akkor összeomlik minden amiről azt hittem, hogy az valami :)))
Hát ha rám koncentrálsz egy kicsit akkor érezned kell a jókedvemet…
Érdekes, hogy fel vagyok villanyozva, pedig most jött el egy újabb összeomlás …
Csak a múltkor elhatároztam, ha megint lesz ilyen akkor nem leszek depressziós, hanem jól megfigyelem. Na most nincs mit megfigyelni, csak annyit, hogy fogalmam sincs mi lesz holnap. Azért ma rituálisan kimondtam a levegőbe, hogy mit akarok, és mondtam, hogy legyen.
Az és lőn még nem látható, de hátha meglesz :DDD
Mondtam már hogy te ugyanolyan hülye vagy mint én? Néha.
Mondtam már hogy te ugyanolyan hülye vagy mint én? Néha.
Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak amikor elkezdek
Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak amikor elkezdek gondolkodni, akkor gáz van. Mindjárt komoly leszek, és mindenttudó, látom a fényt az alagút végén, csak azt nem tudom milyen hosszú az alagút. Amikor meg közel érzem magam, lekapcsolják a villanyt :)))
Nálam is akkor van a gáz amikor elkezdek gondolkodni. Azt nekem
Nálam is akkor van a gáz amikor elkezdek gondolkodni. Azt nekem nem szabadna.
,,fogalmam sincs mi lesz holnap. ”
És azt tudod ,hogy aki
,,fogalmam sincs mi lesz holnap. ”
És azt tudod ,hogy aki kíváncsi ,az hamar megöregszik?
De egyébként mutass egy embert aki ezt tudja.
Na ugye…
Látod ezért is kéne megvilágosodni,mert akkor nincs se tegnap se holnap,csak mindig MA:)))
Aztán nincs mitől félni:)
Nekem gyanús ez a megvilágosodás dolog is.
Attila azt mondja,
Nekem gyanús ez a megvilágosodás dolog is.
Attila azt mondja, megtalálta a végtelen végét. Hát ez nem tudom feloldani sehogy, pedig van fantáziám gazdagon. A megvilágosodás fogalmát sem értem, annyira elcsépelt, annyira tartalom nélküli lett akár ha azt mondjuk Isten. Jézus és Buddha még rendelkezik némi tekintéllyel, de lassan leamortizáljuk őket is.
Egyet látok a megvilágosodás útjának, ami viszonylag gyors, de hát az se úgy van…
Ezt a felismerem önmagam dolgot is csak mondogatjuk, de nem tudjuk, hogy milyen az..
Egyáltalán nem is tudunk semmit…
Az jó ,ha gyanús,mert akkor már foglalkoztat:)
Az jó ,ha gyanús,mert akkor már foglalkoztat:)
Soha nem mondtam, hogy megtaláltam a végtelen végét, mert az
Soha nem mondtam, hogy megtaláltam a végtelen végét, mert az lehetetlen.
A végtelennek nincs vége.
A végtelent meg tudod tapasztalni önmagadban, fel tudod azt ismerni és azzá válhatsz újra.
Hangsúlyozom: magadban!
Az elme egyik legnagyobb tévedése az, hogy a megvilágosodást valami ember feletti misztikus dolognak látja, amire csak kevesen képesek.
A spirituális megvilágosodás pont az ilyen tévedések elhagyása.
Nem az fog „megvilágosodni” aki eddig Hajdu Mikinek képzelte magát.
A megvilágosodás az, amikor az a valami, ami eddig Hajdu Mikinek képzelte magát felismeri, hogy ő nem Hajdu Miki, hanem a határtalan lét.
Oké. Felismeri a magasabb Énem, hogy Ő nem is ez a test aki
Oké. Felismeri a magasabb Énem, hogy Ő nem is ez a test aki Hajdu mikinek gondolja magát. Meg is fordult a dolog. Hát akkor talán nem inkább a magasabb ÉN-emnek kellene felébredni, Öntudatára? Mert én így tudom, hogy Hajdu Miki vagyok. Ez tiszta sor. De ha ez a HM nem azonos a felső Énnel akkor ez a HM nem is ébredhet a felsőbb ÉN-re mint önmagára, hiszen nem azonosak. Na most akkor kinek kell felébredni tulajdonképpen?
Nekem itt Hajdu M-nek vagy a felsőbb ÉN-nek. Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod. Vagyis ilyen alapon mi szükség van a testi megjelenésre egyáltalán. Ha itt mindenki felébred, és határtalan mindenségben rájövünk mindenre, akkor a testre nincs tovább szükség.
Olvasok egy Steiner könyvet éppen és beszél a megvilágosodás folyamatáról, de nem mint végső célról, hanem mint egy új kezdetről, a létünk egy állapot-állomásáról. A megvilágosodottság tesz képessé további képességek megszerzésére, de az még mindig ez a természetes emberi állapotunk…
Szóval, hogy is van ez?
Nekem is ugyanez a bajom, hogy akkor a felsőbb énem, vagy
Nekem is ugyanez a bajom, hogy akkor a felsőbb énem, vagy nevezük bárminek, mi a francért nem tudatja már velem, hogy mi van… Nem igaz, hogy ilyen hülyén van ez kitalálva, miért nem teszi meg?
Mert most ebben az létállapotodban vagy ,te tudod csak
Mert most ebben az létállapotodban vagy ,te tudod csak megtenni.
Egyébként jön onnan is az infó bőven,
és ha nem lennék én az is,akkor ugyan hogyan?
Érdekes hogy 3-an kérdeztétek egyszerre ugyanazt:)
http://onmegvalositas.hu/comment/41526#comment-41526
Miklós!
Idézlek:”Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod.”
Leszól Neked.
Egyfolytában ezt csinálja. Akkor is leszól Neked, amikor beküldi a testedet a fürdőkádba, hogy hátha-hátha a meditációd szimbólum-rendszerét alkalmazod már a gyakorlatban is…
Akkor is leszól Neked, amikor a kezeddel megnyittatja a fürdőkád csapját, majd aztán a rövidtávú memóriádat kikapcsolja, hogy elázhasson a lakás….eddig nem tudott finoman, hát most durván munkára/tettre kényszerít.
Azt üzeni: lépj ki végre a pocsolyádból, és fordulj a cselekedetek felé Gazdám!
Igen!
Amikor végre felfogtad az üzenetet, hogy vidékre kell költöznöd (mindenesetre lépned kell az adott lehetőségeid szerint), hirtelen szárnyakat kaptak a gondolataid.
Tervezgetsz!
Már bele is éled Magad az ottani életbe.
Mintha a sajátod lenne máris.
Nos, azért történhet ez, mert ez az igazi Éned útja.
Erre kell menned!
És nem kontrollálni a szárnyaló gondolatokat…hanem beülni a szekérre a paripáid elé, és fogni a gyeplőt, ami valójában a Te IGAZI ÉNED…
Indulj így bátran a saját „vidékedre”, mert ott fogod végre bölcsességgé (Kígyófej) formálni azt a tudást, amelynek – úgy érezted eddig – sehogy sem sikerült az esszenciáját összegyűjtened mint a Holló a Grál-cseppet.
De ha mozdulsz végre, és a cselekedeteidben is meg tudod élni, amit eddig tanultál, akkor a Kígyó(d) beleharap a saját farkába, és összeér, ami összetartozik.
Ilyen egyszerű a dolog innen faluról Miklós…
Pakolj, rámolj, mozdulj!:-)
szeretettel: szeklice
Szeklice ,kérdezhetek valamit?
Ti ott helyben kaptok
Szeklice ,kérdezhetek valamit?
Ti ott helyben kaptok munkát?
Vagy eljártok dolgozni valamelyik nagyobb városba? Vagy már nem kell dolgoznotok,meg tudtok élni anélkül is?
Éva. Ez nem teremtés akkor, ez egy kalap kaka így ebben a
Éva. Ez nem teremtés akkor, ez egy kalap kaka így ebben a formában. És így az egész képmás és hasonlatosság szöveg rosszul van értelmezve.
Mert úgy nézünk ki, nem tudom miben hasonlítunk, de nem vagyunk Istenek.
Ez a teremtés: Legyen.. és Lőn… Mi ilyet nem tudunk, ez világos és egyértelmű, legalább is jelen pillanatban ezt gondolom…
Ámbár a teremtsünk embert-nél már más a helyzet, ott munka befektetéssel jár a dolog, és időbe telik az is, bár nem egyedül csinálja Isten sem…
Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…
,,Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…”
Az
,,Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…”
Az jó,…ilyenkor nagyon jó gondolataid vannak.
,,de nem vagyunk Istenek. ”
Hát nem is,ebben az állapotunkban nem is. Mondta valaki az ellenkezőjét? /Illetve csak a saját nevemben beszélek:)/
Nagyon jó ez a sehol partján levés.
Amikor teljesen
Nagyon jó ez a sehol partján levés.
Amikor teljesen összezavarodsz, abból már lehet valami.
A felébredéssel helyére kerül minden.
Te, Isten és a teremtett világ is.
Haha,mert egy és ugyanaz:DDD
Haha,mert egy és ugyanaz:DDD
Naná!
Csak te létezel.
(Ezt most a többiek ne olvassák el! 🙂 )
Naná!
Csak te létezel.
(Ezt most a többiek ne olvassák el! 🙂 )
Dehogy nem ,olvassák csak, mert ezt mindenki elmondhatja egyes
Dehogy nem ,olvassák csak, mert ezt mindenki elmondhatja egyes szám első személyben ugyanígy:)
És ez hogy lehet?
Annyian vagyunk, mégis mindannyiunkra igaz az
És ez hogy lehet?
Annyian vagyunk, mégis mindannyiunkra igaz az állítás (márpedig igaz, higgyétek el!!!)
„Csak Én vagyok valós”.
Hogy lehet ez?
Lehet, hogy csak egyetlen „Én” van? 😀
Teremtés
Valóban így hogy ,,teremtek” meredeken hangzik,megértem hogy többen így reagáltok… 😉
Akkor levezetem s hiszi aki hiszi aki nem pedig járjon utána.
Mindannyian energiákkal vagyunk kapcsolatban,és képesek vagyunk energiákat életrekelteni(ha tetszik teremteni…),s ezek az energiák amik belölünk áradnak vonzanak be hasonló energiákat.Amik eleinte láthatatlanok,bár egyértelmüen érzékelhetöek.Bár sokan nem szeretik ezt tudomásul venni…
S ezek az energiák addig töltödnek még több energiával,mígnem megjelennek fizikai szinten is.S ezek a történések ugyanazt az érzést keltik bennünk amiböl vannak amikor fizikailag megtapasztaljuk öket.
Vicces volt olvasni hogy egyböl valami büvészmutatványra asszocializáltatok a teremtés szót olvasva! :))))
Minden ember a saját világa teremtöje,minek kapcsán folyamatosan energiáknak vagyunk generálói.A legintezívebben a gondolatainkal.
De nem úgy hogy:,,…ezt akarom..!” :)))
Hanem amire gondolunk az már valamiféle energia,ami kezdetben csak egy ,,hógolyó”,s ebböl lesz egy lavina. 😉
Az öröm,és a kellemes fizikai megélések tuti receptje hogy örülj apró dolgoknak.
Èld át az érzést,merülj el benne amikor megbámulsz egy fát,egy virágot,egy bogarat…bármit ami jó érzéssel tölt el.
Ezt készültem megírni egy blogban…
De nem fontos,elmondtam amit akartam.
Üdv!Erika
Erika!
És te 100%-ig biztos vagy abban, hogy azok a gondolatok,
Erika!
És te 100%-ig biztos vagy abban, hogy azok a gondolatok, amiket sajátodnak tulajdonítasz a te gondolataid?
Nem!;)))
Söt mi több,biztos vagyok benne hogy nem!
Na most jól lebuktam! :)))
A multkor például a ,,kisördög” volt,de akkor szóltam is. :))
Végre figyel Valaki…! 😉
Ez jó. Én például mostmár mindezt rábízom ‘másra’. eddig úgyis
Ez jó. Én például mostmár mindezt rábízom ‘másra’. eddig úgyis mindig csak elcsesztem, de most meg már mióta megtehetném, azóta tudom, hogy legjobb, ha én bele se szólok!
Amúgy persze az is igaz, amit erika ír. Most én nem gondolok semmire hogy mit akarok vagy nem akarok, és így nem piszkálok bele…
,,Én például most már mindezt rábízom ‘másra’.”
Ki az a
,,Én például most már mindezt rábízom ‘másra’.”
Ki az a más??
Most már ott tartunk ,ha figyelsz,hogy rajtam kívül nincsen más,illetve csak addig van ,amíg fel nem ismerem önmagamként.
Szóval ki az a más,akire rábíznád?…:)
Jobb híján bízd Istenre.
Ez az ő teremtése, hagyd a felelősséget
Jobb híján bízd Istenre.
Ez az ő teremtése, hagyd a felelősséget rá!
Nem kell aggódni, eddig is ügyesen vezényelte a dolgokat, ez ezután is így lesz. 🙂
Nekem oly mindegy ki vagy mi az. Én nem tudom. Meg az is mit
Nekem oly mindegy ki vagy mi az. Én nem tudom. Meg az is mit kezd velem. 🙂
Igen
Ezt a jelenséget már én is megfigyeltem.
A növények nagyon átveszik azt az energiát ami a legintenzívebben éri öket.
Ezért van az hogy ha valaki sokat törödik velük és szinte egész nap a közelükben van,együtt rezdülnek a személlyel.
,,Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet”
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy jelen vagyunk-e, és
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy jelen vagyunk-e, és tudatosak vagyunk-e arra, hogy milyen hatást gyakorlunk a környezetünkre, illetve, hogy akaratlagosan tudunk-e irányított hatást kifejteni. Nyilván nem a növényzet gyógyítása a legfontosabb, illetve az tüneti kezeléssel lenne egyenlő… De megtehetjük, és én vissza megyek gyerekbe és azt mondom, hogy bármi lehetséges, megtehetjük, hogy a növény köré védő energia burkot képzünk, olyat amelynek a rezgése a növénynek kedvez, de az élősködők nem kedvelik…
Ma gondolkodtam a teremtés kezdetén: Kezdetben vala az ige (logos/kinyilvánított gondolat), az ige (logos/kinyilvánított gondolat) vala az Istennél, és az Isten vala az ige (logos/kinyilvánított gondolat)…
És mondá az Isten: LEGYEN… és LŐN…
Nagyon erőlteti mindenki az ember teremtő képességét, de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit is…
Amikor mi kigondolunk valamit, mondjuk-e utána, hogy legyen? Kételkedés nélkül, teljes természetességgel, mintha már ott is lenne? Ámbár nem kell azonnal, legalább is gnosztikus irodalomban azt olvastam, hogy a teremtés hosszú időbe telt azért és nem is egyedül csinálta az Isten… De a mi egyszerű világunkban, ez megtörténhet azonnal, vagy napok alatt…
,,de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit
,,de senkinél nem látom, hogy valójában teremtene bármit is…”
Szerintem mindenki a saját életét teremti olyannak ,amilyen.
Az a mi teremtésünk,az életünk,ahogy éljük,amire jutunk,mind mind tőlünk függ szerintem.
Én legalább is ezt tapasztaltam. Ha szar volt,azt is én szúrtam el,és a jót is valahogy én nyertem el,
az én döntésem nyomán sarjadt.
A teremtés nem a te dolgod, hanem Istené. Te nem tudsz
A teremtés nem a te dolgod, hanem Istené.
Te nem tudsz teremteni.
Csak Isten tud teremteni ebben a teremtett világban, mert ez az Ő teremtése (az Ő álma).
Te csak kérhetsz.
Így válik érthetővé, hogy a sok „teremtős” technika miért torkollik kudarcba.
Attila én nem fújom ezt a teremtős maszlagot.Sohasem hallhattál
Attila én nem fújom ezt a teremtős maszlagot.Sohasem hallhattál tőlem ilyet.De ne mond nekem azt,hogy az teljesen független tőlem,hogy az életem ,hogyan alakul.Vagy egyáltalán bármi is teljesen független lenne tőlem???
Persze a körülmények,meg az izé,és én aztán semmiről sem tehetek…Én erről beszélek,és
nem ,,teremtősdi” hétvégi tanfolyamról:)
De független tőled.
Mert az egó, ami szeretne ezt meg azt,
De független tőled.
Mert az egó, ami szeretne ezt meg azt, voltaképpen nem létezik. 🙂
Ezt én értem,de én itt rólunk beszélek,nem a
Ezt én értem,de én itt rólunk beszélek,nem a megvilágosodottakról:)
Hát igen csak lehetséges, és ezt az egész ezoterikus hisztériát
Hát igen csak lehetséges, és ezt az egész ezoterikus hisztériát az Istennel való önazonosítást be kellene fejezni, mert átverjük saját magunkat ezzel a hülyeséggel…
Miki!
Akkor vered át önmagad, ha nem ismered fel, hogy te vagy
Miki!
Akkor vered át önmagad, ha nem ismered fel, hogy te vagy Isten.
Nyugi…szerintem még azért lázongsz,mert nem foglalkoztál ezzel
Nyugi…szerintem még azért lázongsz,mert nem foglalkoztál ezzel a kérdéssel közelebbről.
Ahogy ismerlek,ha egy kicsit belekóstolnál,te lennél a legnagyobb szószólója:)
Szerintem is. 🙂
Szerintem is. 🙂
Lehet, hogy mégis elmegyek egy satsangra :)DDDD
Még mielőtt
Lehet, hogy mégis elmegyek egy satsangra :)DDDD
Még mielőtt elköltözünk, mert aztán messze leszek. Habár Kecskemét onnan csak egy 50 Km, ahogy olvastam ott is szokott lenni…
Addig gyere,amíg a ,,sehol partján” vagy. Az egy jó befogadó
Addig gyere,amíg a ,,sehol partján” vagy. Az egy jó befogadó állapot nálad. Akkor nem harcolsz:)))
Most szombaton Bp-en:)
Most semmiképpen nem tudok menni. Megyünk vidékre házat nézni.
Most semmiképpen nem tudok menni. Megyünk vidékre házat nézni. Persze ott is albérlet.
Azért forszírozom ezt a teremtés kérdést, mert volnának ház-ötleteim hozzá :DDDD
Mesélj Miki. Milyen ötleteid?
Mesélj Miki. Milyen ötleteid?
Hát ha elmondom úgy járok, mint más ötleteimmel. Bedobom csak a
Hát ha elmondom úgy járok, mint más ötleteimmel. Bedobom csak a közösbe, és valaki megépíti, mert nem tudok teremteni :)))) Meg irigy is vagyok, amint látszik 🙂
Kipróbálom ezt az önvaló meditációt, ha bejön jó. Ha nem kipróbálom a böjtöt és az angyalokkal való tisztulást, ha már kommunikálni is tudok velük egyértelműen, akkor már taníthatnak is, megúszom a sok olvasást. Ha nem jön be egyik se, akkor elmegyek egy gyárba és lebutítom magam teljesen, akkor nem jár az agyam semmin legalább. Ehhez megfelelő alkohol és esetleg akkor már minden mindegy alapon drog mennyiség segít… Majd ti önvalóztok, meg Istenné váltok, meg megvilágosodtok, én meg felkapcsolom a kislámpámat, hogy lássak a hűtőig kimenni sörér, amikor felismerem a sört, felkiáltok: Heuréka, heuréka, megvan és világos van a hűtőben is.
Valaki égve hagyta a villanyt :DDDDDDDDDDDD
És megírod a memoárodat az utolsó sör megvilágosító erejéről.
És megírod a memoárodat az utolsó sör megvilágosító erejéről. 😀
És ami Buddhának a Bódhi fa, az nekünk az Amstel. 😀 😀 😀
És ami Buddhának a Bódhi fa, az nekünk az Amstel. 😀 😀 😀
Földi életem utolsó söréről írok igen. Csak röviden: Ezt
Földi életem utolsó söréről írok igen. Csak röviden: Ezt kerestem idáig, véssétek a fejfámra, hogy a sör éltette idáig. Fölöslegesen :)))
Nem tudtam Miki,hogy mitől van ilyen jókedvem ma este?
De
Nem tudtam Miki,hogy mitől van ilyen jókedvem ma este?
De esküszöm ,hogy tőled,most nagyon bírlak:)))
Te ,nem verhetnél sátrat ezen a ,,sehol parton”,úgy tartósan?
Így is sajnálják tőlem a nyugalmamat, pedig mennyi melóm van
Így is sajnálják tőlem a nyugalmamat, pedig mennyi melóm van abban, hogy lehetőleg semmi se érdekeljen különösebben… Mindig felidegesítenek. Az asszonyom mondogatja is: Tudom, hogy téged semmi nem érdekel, de hogy lehet így élni? Hát mondom 18 év alatt még nem figyelted meg? Hol voltál? Nem voltál jelen, és felkapcsolok neki egy 40-es izzót, nehogy kisüsse a szemét a fény :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
A sehol partot többnyire nem találom sehol :)))
Elkezdek
A sehol partot többnyire nem találom sehol :)))
Elkezdek gondolkodni és akkor úgylátszik, hogy valami rend kezd el kialakulni. Amikor azt hiszem, hogy na értek mindent. Kapcsolnám a 100-as izzót, hogy jééé itt a fény, akkor összeomlik minden amiről azt hittem, hogy az valami :)))
Hát ha rám koncentrálsz egy kicsit akkor érezned kell a jókedvemet…
Érdekes, hogy fel vagyok villanyozva, pedig most jött el egy újabb összeomlás …
Csak a múltkor elhatároztam, ha megint lesz ilyen akkor nem leszek depressziós, hanem jól megfigyelem. Na most nincs mit megfigyelni, csak annyit, hogy fogalmam sincs mi lesz holnap. Azért ma rituálisan kimondtam a levegőbe, hogy mit akarok, és mondtam, hogy legyen.
Az és lőn még nem látható, de hátha meglesz :DDD
Mondtam már hogy te ugyanolyan hülye vagy mint én? Néha.
Mondtam már hogy te ugyanolyan hülye vagy mint én? Néha.
Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak amikor elkezdek
Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak amikor elkezdek gondolkodni, akkor gáz van. Mindjárt komoly leszek, és mindenttudó, látom a fényt az alagút végén, csak azt nem tudom milyen hosszú az alagút. Amikor meg közel érzem magam, lekapcsolják a villanyt :)))
Nálam is akkor van a gáz amikor elkezdek gondolkodni. Azt nekem
Nálam is akkor van a gáz amikor elkezdek gondolkodni. Azt nekem nem szabadna.
,,fogalmam sincs mi lesz holnap. ”
És azt tudod ,hogy aki
,,fogalmam sincs mi lesz holnap. ”
És azt tudod ,hogy aki kíváncsi ,az hamar megöregszik?
De egyébként mutass egy embert aki ezt tudja.
Na ugye…
Látod ezért is kéne megvilágosodni,mert akkor nincs se tegnap se holnap,csak mindig MA:)))
Aztán nincs mitől félni:)
Nekem gyanús ez a megvilágosodás dolog is.
Attila azt mondja,
Nekem gyanús ez a megvilágosodás dolog is.
Attila azt mondja, megtalálta a végtelen végét. Hát ez nem tudom feloldani sehogy, pedig van fantáziám gazdagon. A megvilágosodás fogalmát sem értem, annyira elcsépelt, annyira tartalom nélküli lett akár ha azt mondjuk Isten. Jézus és Buddha még rendelkezik némi tekintéllyel, de lassan leamortizáljuk őket is.
Egyet látok a megvilágosodás útjának, ami viszonylag gyors, de hát az se úgy van…
Ezt a felismerem önmagam dolgot is csak mondogatjuk, de nem tudjuk, hogy milyen az..
Egyáltalán nem is tudunk semmit…
Az jó ,ha gyanús,mert akkor már foglalkoztat:)
Az jó ,ha gyanús,mert akkor már foglalkoztat:)
Soha nem mondtam, hogy megtaláltam a végtelen végét, mert az
Soha nem mondtam, hogy megtaláltam a végtelen végét, mert az lehetetlen.
A végtelennek nincs vége.
A végtelent meg tudod tapasztalni önmagadban, fel tudod azt ismerni és azzá válhatsz újra.
Hangsúlyozom: magadban!
Az elme egyik legnagyobb tévedése az, hogy a megvilágosodást valami ember feletti misztikus dolognak látja, amire csak kevesen képesek.
A spirituális megvilágosodás pont az ilyen tévedések elhagyása.
Nem az fog „megvilágosodni” aki eddig Hajdu Mikinek képzelte magát.
A megvilágosodás az, amikor az a valami, ami eddig Hajdu Mikinek képzelte magát felismeri, hogy ő nem Hajdu Miki, hanem a határtalan lét.
Oké. Felismeri a magasabb Énem, hogy Ő nem is ez a test aki
Oké. Felismeri a magasabb Énem, hogy Ő nem is ez a test aki Hajdu mikinek gondolja magát. Meg is fordult a dolog. Hát akkor talán nem inkább a magasabb ÉN-emnek kellene felébredni, Öntudatára? Mert én így tudom, hogy Hajdu Miki vagyok. Ez tiszta sor. De ha ez a HM nem azonos a felső Énnel akkor ez a HM nem is ébredhet a felsőbb ÉN-re mint önmagára, hiszen nem azonosak. Na most akkor kinek kell felébredni tulajdonképpen?
Nekem itt Hajdu M-nek vagy a felsőbb ÉN-nek. Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod. Vagyis ilyen alapon mi szükség van a testi megjelenésre egyáltalán. Ha itt mindenki felébred, és határtalan mindenségben rájövünk mindenre, akkor a testre nincs tovább szükség.
Olvasok egy Steiner könyvet éppen és beszél a megvilágosodás folyamatáról, de nem mint végső célról, hanem mint egy új kezdetről, a létünk egy állapot-állomásáról. A megvilágosodottság tesz képessé további képességek megszerzésére, de az még mindig ez a természetes emberi állapotunk…
Szóval, hogy is van ez?
Nekem is ugyanez a bajom, hogy akkor a felsőbb énem, vagy
Nekem is ugyanez a bajom, hogy akkor a felsőbb énem, vagy nevezük bárminek, mi a francért nem tudatja már velem, hogy mi van… Nem igaz, hogy ilyen hülyén van ez kitalálva, miért nem teszi meg?
Mert most ebben az létállapotodban vagy ,te tudod csak
Mert most ebben az létállapotodban vagy ,te tudod csak megtenni.
Egyébként jön onnan is az infó bőven,
és ha nem lennék én az is,akkor ugyan hogyan?
Érdekes hogy 3-an kérdeztétek egyszerre ugyanazt:)
http://onmegvalositas.hu/comment/41526#comment-41526
Miklós!
Idézlek:”Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod.”
Leszól Neked.
Egyfolytában ezt csinálja. Akkor is leszól Neked, amikor beküldi a testedet a fürdőkádba, hogy hátha-hátha a meditációd szimbólum-rendszerét alkalmazod már a gyakorlatban is…
Akkor is leszól Neked, amikor a kezeddel megnyittatja a fürdőkád csapját, majd aztán a rövidtávú memóriádat kikapcsolja, hogy elázhasson a lakás….eddig nem tudott finoman, hát most durván munkára/tettre kényszerít.
Azt üzeni: lépj ki végre a pocsolyádból, és fordulj a cselekedetek felé Gazdám!
Igen!
Amikor végre felfogtad az üzenetet, hogy vidékre kell költöznöd (mindenesetre lépned kell az adott lehetőségeid szerint), hirtelen szárnyakat kaptak a gondolataid.
Tervezgetsz!
Már bele is éled Magad az ottani életbe.
Mintha a sajátod lenne máris.
Nos, azért történhet ez, mert ez az igazi Éned útja.
Erre kell menned!
És nem kontrollálni a szárnyaló gondolatokat…hanem beülni a szekérre a paripáid elé, és fogni a gyeplőt, ami valójában a Te IGAZI ÉNED…
Indulj így bátran a saját „vidékedre”, mert ott fogod végre bölcsességgé (Kígyófej) formálni azt a tudást, amelynek – úgy érezted eddig – sehogy sem sikerült az esszenciáját összegyűjtened mint a Holló a Grál-cseppet.
De ha mozdulsz végre, és a cselekedeteidben is meg tudod élni, amit eddig tanultál, akkor a Kígyó(d) beleharap a saját farkába, és összeér, ami összetartozik.
Ilyen egyszerű a dolog innen faluról Miklós…
Pakolj, rámolj, mozdulj!:-)
szeretettel: szeklice
Szeklice ,kérdezhetek valamit?
Ti ott helyben kaptok
Szeklice ,kérdezhetek valamit?
Ti ott helyben kaptok munkát?
Vagy eljártok dolgozni valamelyik nagyobb városba? Vagy már nem kell dolgoznotok,meg tudtok élni anélkül is?
Éva. Ez nem teremtés akkor, ez egy kalap kaka így ebben a
Éva. Ez nem teremtés akkor, ez egy kalap kaka így ebben a formában. És így az egész képmás és hasonlatosság szöveg rosszul van értelmezve.
Mert úgy nézünk ki, nem tudom miben hasonlítunk, de nem vagyunk Istenek.
Ez a teremtés: Legyen.. és Lőn… Mi ilyet nem tudunk, ez világos és egyértelmű, legalább is jelen pillanatban ezt gondolom…
Ámbár a teremtsünk embert-nél már más a helyzet, ott munka befektetéssel jár a dolog, és időbe telik az is, bár nem egyedül csinálja Isten sem…
Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…
,,Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…”
Az
,,Nem tudom, megint ott vagyok a sehol partján…”
Az jó,…ilyenkor nagyon jó gondolataid vannak.
,,de nem vagyunk Istenek. ”
Hát nem is,ebben az állapotunkban nem is. Mondta valaki az ellenkezőjét? /Illetve csak a saját nevemben beszélek:)/
Nagyon jó ez a sehol partján levés.
Amikor teljesen
Nagyon jó ez a sehol partján levés.
Amikor teljesen összezavarodsz, abból már lehet valami.
A felébredéssel helyére kerül minden.
Te, Isten és a teremtett világ is.
Haha,mert egy és ugyanaz:DDD
Haha,mert egy és ugyanaz:DDD
Naná!
Csak te létezel.
(Ezt most a többiek ne olvassák el! 🙂 )
Naná!
Csak te létezel.
(Ezt most a többiek ne olvassák el! 🙂 )
Dehogy nem ,olvassák csak, mert ezt mindenki elmondhatja egyes
Dehogy nem ,olvassák csak, mert ezt mindenki elmondhatja egyes szám első személyben ugyanígy:)
És ez hogy lehet?
Annyian vagyunk, mégis mindannyiunkra igaz az
És ez hogy lehet?
Annyian vagyunk, mégis mindannyiunkra igaz az állítás (márpedig igaz, higgyétek el!!!)
„Csak Én vagyok valós”.
Hogy lehet ez?
Lehet, hogy csak egyetlen „Én” van? 😀
Teremtés
Valóban így hogy ,,teremtek” meredeken hangzik,megértem hogy többen így reagáltok… 😉
Akkor levezetem s hiszi aki hiszi aki nem pedig járjon utána.
Mindannyian energiákkal vagyunk kapcsolatban,és képesek vagyunk energiákat életrekelteni(ha tetszik teremteni…),s ezek az energiák amik belölünk áradnak vonzanak be hasonló energiákat.Amik eleinte láthatatlanok,bár egyértelmüen érzékelhetöek.Bár sokan nem szeretik ezt tudomásul venni…
S ezek az energiák addig töltödnek még több energiával,mígnem megjelennek fizikai szinten is.S ezek a történések ugyanazt az érzést keltik bennünk amiböl vannak amikor fizikailag megtapasztaljuk öket.
Vicces volt olvasni hogy egyböl valami büvészmutatványra asszocializáltatok a teremtés szót olvasva! :))))
Minden ember a saját világa teremtöje,minek kapcsán folyamatosan energiáknak vagyunk generálói.A legintezívebben a gondolatainkal.
De nem úgy hogy:,,…ezt akarom..!” :)))
Hanem amire gondolunk az már valamiféle energia,ami kezdetben csak egy ,,hógolyó”,s ebböl lesz egy lavina. 😉
Az öröm,és a kellemes fizikai megélések tuti receptje hogy örülj apró dolgoknak.
Èld át az érzést,merülj el benne amikor megbámulsz egy fát,egy virágot,egy bogarat…bármit ami jó érzéssel tölt el.
Ezt készültem megírni egy blogban…
De nem fontos,elmondtam amit akartam.
Üdv!Erika
Erika!
És te 100%-ig biztos vagy abban, hogy azok a gondolatok,
Erika!
És te 100%-ig biztos vagy abban, hogy azok a gondolatok, amiket sajátodnak tulajdonítasz a te gondolataid?
Nem!;)))
Söt mi több,biztos vagyok benne hogy nem!
Na most jól lebuktam! :)))
A multkor például a ,,kisördög” volt,de akkor szóltam is. :))
Végre figyel Valaki…! 😉
Ez jó. Én például mostmár mindezt rábízom ‘másra’. eddig úgyis
Ez jó. Én például mostmár mindezt rábízom ‘másra’. eddig úgyis mindig csak elcsesztem, de most meg már mióta megtehetném, azóta tudom, hogy legjobb, ha én bele se szólok!
Amúgy persze az is igaz, amit erika ír. Most én nem gondolok semmire hogy mit akarok vagy nem akarok, és így nem piszkálok bele…
,,Én például most már mindezt rábízom ‘másra’.”
Ki az a
,,Én például most már mindezt rábízom ‘másra’.”
Ki az a más??
Most már ott tartunk ,ha figyelsz,hogy rajtam kívül nincsen más,illetve csak addig van ,amíg fel nem ismerem önmagamként.
Szóval ki az a más,akire rábíznád?…:)
Jobb híján bízd Istenre.
Ez az ő teremtése, hagyd a felelősséget
Jobb híján bízd Istenre.
Ez az ő teremtése, hagyd a felelősséget rá!
Nem kell aggódni, eddig is ügyesen vezényelte a dolgokat, ez ezután is így lesz. 🙂
Nekem oly mindegy ki vagy mi az. Én nem tudom. Meg az is mit
Nekem oly mindegy ki vagy mi az. Én nem tudom. Meg az is mit kezd velem. 🙂
Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt
Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt találtam az ön és világmegismerő iskolázás folyamata kapcsán…
A lélek tápláléka: Keresd mindig a tisztelni valót…
„Nem könnyen hinné el kezdetben az ember, hogy olyan érzéseknek, mint a
tiszteltnek, hódolatnak és így tovább, valami köze lehet megismeréséhez. Ez onnét
van, hogy az ember hajlik rá, hogy a megismerést valami önmagában megálló
képességnek tekintse, ami semmi kapcsolatot sem tart azzal, ami egyébként zajlik a
lélekben. Nem veszi azonban tekintetbe ekkor, hogy a lélek az, aki megismer. S a
lélek számára az érzések az, ami a testnek a táplálékát alkotó anyagok. Ha a testnek
kenyér helyett követ adunk, tevékenysége elhal. Hasonlóan van a lélekkel. Számára
tisztelet, hódolat, devóció, tápláló szubsztanciák, amik egészségessé, erőssé tesznek; „
Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt
Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt találtam az ön és világmegismerő iskolázás folyamata kapcsán…
A lélek tápláléka: Keresd mindig a tisztelni valót…
„Nem könnyen hinné el kezdetben az ember, hogy olyan érzéseknek, mint a
tiszteltnek, hódolatnak és így tovább, valami köze lehet megismeréséhez. Ez onnét
van, hogy az ember hajlik rá, hogy a megismerést valami önmagában megálló
képességnek tekintse, ami semmi kapcsolatot sem tart azzal, ami egyébként zajlik a
lélekben. Nem veszi azonban tekintetbe ekkor, hogy a lélek az, aki megismer. S a
lélek számára az érzések az, ami a testnek a táplálékát alkotó anyagok. Ha a testnek
kenyér helyett követ adunk, tevékenysége elhal. Hasonlóan van a lélekkel. Számára
tisztelet, hódolat, devóció, tápláló szubsztanciák, amik egészségessé, erőssé tesznek; „
ember és vélt birtokai
Azt mondják mi emberek közös bűnökben osztozunk, akár tudomásul akarjuk venni, akár nem.
Ezért jó, ha ami a másikban zavar, annak meg tudom találni az értelmét és megértem, hogy ez hol és miként van önmagamban.
De ez néha nem ilyen egyszerű, ha a saját magam dolgairól van szó (a másé néha könnyebb).
Most is kellene valamit tudatosítani, csak nem tudom mit… ezért leírom a tapasztalataimat, azt hogy ezeket hogyan élem meg és talán tudtok tippeket adni…
Életem első 25 évében kertes családi házban éltem, majd olyan Pesti lakás(ok)ban, ahol a szomszédokat alig-alig láttam és mindenki élte (mi is és a szomszédok is) a magunk csendes életét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak ritkán láttam őket, de hallani is alig hallottam őket. Ezért, ha találkoztunk szinte örültem, hogy pár szót válthatunk egymással. Az elmúlt évig csendes, rendes, jóindulatú, szelíd szomszédaim voltak, mindennel kapcsolatban szót lehetett érteni velük.
Ez évben egy másik lakásba költöztünk – kerületen belül, – pár saroknyira a régi lakásunktól. Itt minden annyira más, annyira szokatlan, s vannak számomra visszatetsző dolgok is.
Nem a klasszikus gangos (körfolyósós) házban lakunk, hanem a zárt lépcsőházas és körfolyósós keverékében. Ez azt jelenti, hogy a bejárati ajtónk néz csak a félig zárt lépcsőházra. Mellettünk és rajtunk túl még 2 ajtó van. S a legbelső szomszédaimra van nem kevés panaszom.
Ott egy apa (velem egykorú) és a huszonéves fia lakik. Valahogy Ők nem csak a saját 2 szobás lakásukban laknak, hanem olyan mintha az egész szintet a birtokuknak éreznék, szó szerint belakják az egész körülöttük levő teret. A közös közlekedőre kipakolják a cuccaikat, sőt a srác időről időre a lopott (szerinte szólt, hogy elhozza, csak vissza nem viszi) vendéglői székeket, virágokat, tárgyakat is a járórészen úgy teszi le, hogy kész akadálypályán kell átverekedni magunkat, ha egy kicsit több cuccal jövünk hazafelé. Persze kérésre elrakják, de ez csak pár napig tart, s kezdődik minden előlről.
Valahogy mintha az életüket is kifelé élnék a ház felé. Sokszor nyitva van az ajtajuk. Ha zajt hallanak a lépcsőház felől, akkor meg nem csak kinyitják, hanem ki is jönnek. Pl. ha vendéget fogadok(fogadunk), akkor ők is kijönnek, és úgy köszönnek a vendégnek, mintha a családhoz tartoznának. Mondjuk a Fiammal ezt sokkal szolidabban csinálják, de velem sokkal drasztikusabban.
Aztán pl. volt olyan szitu is amikor virágot locsoltam, nyitott előszoba ajtónál és megállt előttem a szomszédom beszélgetni, de nem engem nézett, ahogy velem beszélt, hanem annyira nyújtogatta a nyakát, hogy mellettem jobbról balról jobban belásson a lakásban, hogy majdnem felröhögtem (persze rögtön behúztam magam mögött az ajtót).
A tavasszal az előttem levő fali muskátlitartóba, amit én vettem és beültettem muskátlival, szépen betették a saját szobanövényüket, a muskátlimat meg ledobták a földre.
Az idősebb férfi felém különösen úgy viselkedik mint egy román titkosügynök vagy egy bunkóbb tipusú felügyelő. Ezek után magamban én Felügyelőnek hívom:) A házban lakók egy része haragszik rá (ahogy látom), a másik részével meg az „én vagyok az áldozat” szerepet játssza (így láttam párszor).
A srác pedig egy héten 2-3-4 alkalalommal hangosan üvölt az apjával, de nem ám bent a lakásban, hanem döngve bevágja a lakás ajtaját, s utána a lépcsőházból üvölt be a lakás felé (az üvöltözéséből ítélve az Apját hibáztatja az élete tönkretételéért, kikéri magának, hogy az Apja folyton cseszteti valamivel, zsarnokoskodik rajta, zsíros, egészségtelen kajákat főz,…).
A srác hozta haza (bevallása szerint a vendéglőből) a tetves leándert is, ami rövid idő alatt eltetvesítette a mi egészséges leándereinket is.
Szóval még életemben nem voltak ilyen kellemetlen szomszédaim és nincs tapasztalatom abban, hogy igazán hogyan kell az ilyenekhez viszonyulni, vagy hogy lehet a kellemetlenkedéseiket jobban elviselni.
Most az van, hogy próbálok szép szóval elérni dolgokat, de ezek nagyon rövid életűek. Próbálok a velem egykorú szomszéd (Apa) útjából kitérni, mert olyan mintha Ő még keresné is az alkalmakat, hogy találkozzunk, vagy beszélgessünk, próbál udvarolgatni is, de a jelleme után nálam labdába sem rughat, s inkább örülök, ha nem is látom. A sráccal váltok pár szót, aztán megyek a dolgomra. Ő is szeretne velem több közös pontot találni és egyértelmű, hogy bennem afféle pótanyát lát, de én ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni, inkább csak teszem a dolgom. Ha a veszekedést hallom akkor becsukom a felső ablakot és elmegyek a lakás másik részébe. Szóval ez a helyzet leírása. Az érzéseim: felháborodottság a tolakodó, kíváncsiskodó magatartás és a közös lépcsőház akadálypályává tétele miatt. Értetlenség, majd düh és méreg, hogy a vendégeimet velem együtt kijönnek fogadni (tapasztalatlanság, hogy ezt hogy lehet kivédeni, mert ilyen élethelyzetben eddig még nem voltam). Rossz érzések amiatt, hogy számukra én vagyok a kedves szomszéd, akivel közösködni szeretnének, míg számomra ők a kellemetlen szomszédok, akikkel nehezen jövök ki így.
Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni.
De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,… de vajjon mit?
vagy fordítva
Lehet, talán arra tanít, hogy lazíts kicsit a korlátokon, amivel az intim szférádat véded mások elől, engedd közelebb magadhoz az embereket.
Azt is mondhatnám: ne úgy védd meg az intim szférádat, hogy kitérsz a nem tetsző emberek és helyzetek elől, hanem úgy, hogy közel engeded magadhoz őket és befogadod a hatásaikat.
Szerintem…
…tedd egyértelművé a számukra, hogy Te milyennek gondolsz egy szomszédi viszonyt, és ha zavar a férfi közeledése, akkor közöld vele azt is…
„De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,… de vajjon mit?”
Azt, hogy elég volt abból, hogy mindenkit mindenhol Magad elé engedj, csak mert olyan jó vagy és mert kerülnéd a feszültséget…
Képviselheted Magadat úgy is, hogy ne bántódjon meg a szomszéd, de ha mégis, az már legyen az Ő baja.
Jelenleg úgy tűnik, Te cipeled ennek a „kapcsolatnak” minden nyűgét.
Tedd le, rakd ki a folyosóra, vigye aki akarja.
Ha mégis dolgod lenne vele, úgyis visszatalál… :))
Egy harmadik variáció, aztán majd te úgyis meglátod a sok közül
Egy harmadik variáció, aztán majd te úgyis meglátod a sok közül melyiknek van köze hozzád:
Mindenki magából indul ki alapon, magamból indulva ki.
Mi van akkor, ha pont te vagy az, aki azt meg tudja adni nekik, hogy kibírja őket?
HA más kerülne abba a lakásba, nem bírná, főként nem nyugodtan. (vannak ott szép dolgok, ordítozás, lakásodba bebámulás, akadályozás, életedbe belefolyás…)
Azt kell megnézni, neked, amikor épp kidobja a muskátlijaidat, persze, nem örülsz neki, de mégis, mi okoz nagyobb ‘fájdalmat’: az, hogy kidobta a muskátlijaidat, vagy az, ha szólnod kell emiatt, és így mintha te bántanád őt?
Mert ha a második, akkor igenis nem kell szólnod. Ha inkább bírod elviselni minthogy szóljál.
Nekem, személy szerint a második okozna nagyobb fájdalmat, így én nem szólnék, viszont mióta tudom, hoyg ez, és a hasonló rengeteg eset amikor mást engedek ‘előre’, nem képviselem magam, engedek mindent azt is ami picit fáj elvileg nekem is, az mind nem véletlenül van, és tudom, miért van úgy, azóta tudom, hoyg az az én igazi lényem, azért is voltam és vagyok képtelen ezekben a helyzetekben ellenállni, magamat megvédeni, mert az én igazi énem igenis a másikat maga elé helyezi, kivétel nélkül, na, azóta semmi bajom ezekkel a helyzetekkel, azóta nem érzem magam rosszul bennük
Akkor se ha a többségtől azt hallom és kapom, hogy ha valaki nem tud kiállni magáért, megvédeni magát, stb stb az milyen gáz, a ‘szegény kis én’ este meg hasonlók. Mert nem szegény ettől az én énem.
Mert én tudom, hogy nem gáz. Mert én tudom, hogy nekem ez jó és nekem sokkal könnyebb így, minthogyha önmagam ellen dolgoznék, mert az fájdalmasabb lenne.
Mert esetleg pont én vagyok az, aki meg tudja adni ezeknek az embereknek ezkben a helyzetekben hogy azt teheti, amit akar, ami sokszor ‘bunkóság’ is, de szüksége van rá hoyg valaki azt eltűrje. És én el tudom.
Persze lehet, hoyg mégis az van, amit te írsz:
„Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni.”
Az is könnyen lehet hoyg ezt kell megtanuldo, és akkro fel kéne venni a kesztyűt, és odavágni igenis. Megnézni az első reakcióját a pasinak, a másodikat, aztán alakulna.
De az is lehet, épp az ellenkezője, hogy te alkalmas vagy arra hogy valahogy elviseld őket, sőt, neked még mindig jobban illik az igazi lényedhez az, hoyg elviseld őket, minthogy magadat megvédve velük szemben, kellemetlenséget okozz nekik…
Hát ezt neked kell eldöntened.
De szerintem ki lehet próbálni mindkettőt, és úgyis rájössz, hoyg melyikől érzed jól, jobban magad – akkor az vagy te.
Önmagunk ellen nem érdemes dolgozni úgyse. Hanem csak azt kifaragni, ami ott van eleve belül a saját márványtömbünkben, amiből csak egyfélét lehet igazán előhozni.
Három percen belül -3-at elérni, kezdek büszke lenni magamra 🙂
Három percen belül -3-at elérni, kezdek büszke lenni magamra 🙂 Hát, bocs, hogy élek, de ez van! Faragom a saját márványtömbömet továbbra is, olynara, ami eleve benne van.
Szerintem az, hogy egyes helyzetekben hogyan érezzük magunkat kényelmetlenül, rosszul, és hogyan kevésbé rosszul, melyik döntésünk nyomán, az egyértelműen az igazi lényünk jelzése arról, hogy mik is vagyunk valójában és hogy is kell tennünk. Tehát ki kell próbálni, és kiderül.
Csak kettő:),mert én a te véleményeddel is egyetértek. Ezt
Csak kettő:),mert én a te véleményeddel is egyetértek.
Ezt embere válogatja,hogy kinek mi az igaz,és kinek mi a feladata.
Van akinek igenis van dolga ezzel,és igenis ki kell állnia magáért,és nem mindent benyelni.
Viszont vannak olyan emberek is akiknek nem kell az egójukat még jobban erősíteni,sőt azért vannak az emberek között ilyen szelíd ,elfogadni ,szeretni képes,alig egóval,hogy a puszta lényükkel tanítsák a környezetüket,és a szeretetteljes energiáikat osszák meg a közösséggel.
Én nagyon is értem Michaelitát.Ő még kialakulóban van afelé,ami már neked nem okoz gondot.
Ő is azért van közöttünk,hogy a szeretet teljes lényével tanítson,és ezeket az energiáit ossza meg a környezetével,/ahogy te is/.
Szerintem azoknak az embereknek pont Michaelitára van szükségük,mert van mit tanulniuk tőle.
Először csak elcsodálkoznak,hogy jéé,ez a nő nem balhézik,mindig türelmes és kedves,aztán lassan majd ők is sokkal szelídebbekké fognak válni,ha majd minden nap megtapasztalják az ő energiáit.
Nem mondom,hogy ez könnyű feladat,de ha valaki erre rájön,akkor sokkal könnyebb lesz majd
és végül majd probléma mentes is,ahogy már neked is az.
Csak rá kell jönnie az embernek,hogy kicsoda ő és mi dolga ebben a világban.
Még azok a szomszédok is tanítanak minket valamire. Lehet ,hogy egyeseket arra,hogy kiálljanak magukért,de lehet hogy mást meg arra,hogy kihozza magából az igazi,valódi,szerető megkülönböztetések nélküli,elfogadó lényét.
Én Michaelitánál erre szavazok.
látod Évi ez zavart!
Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valszínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).
S igen, azért írtam Nektek, mert szerettem volna, hogy a helyére kerüljenek bennem a dolgok.
Köszönöm Nektek, Mindannyiótoknak, úgy érzem sikerült!
Olyan jó hogy vagytok, hogy itt vagytok!
Aztán még arra jöttem rá, hogy mivel számomra az otthonom a lecsendesedés, a harmóniába kerülés helye és ebből a közegből lépek ki (még szinte védtelenül), még azzal is edzenem kell magam, hogy amint az otthonomat elhagyni készülök bármire fel legyek készülve, hisz valóban bármi érhet. A régi otthonainkból egy zöld udvaron vagy még előtte alig járt lépcsőházon keresztül jutottunk az utcára, ami azt jelentette, hogy több idő és lehetőség volt ráhangolódni az emberek közzé kilépéshez.
Szóval edz az élet, csak tudatosítanom szükséges!
,,Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én
,,Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valószínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).”
Amit én erről a helyzetről gondolok,úgy hogy te vagy a főszereplő,és mondjuk nem más,
az az,hogyha te önmagadat adod,mindig nyugodtan ,kedvesen ,megértően bánsz velük,és mosolyogsz,akkor ők is le fognak szelídülni./mert ilyet még nem tapasztaltak
mások felől,meg hát hiányuk is van jócskán ezekből az energiákból./
És igen azt gondolom,hogy pont ezért provokáltak mert tudat alatt nagyon is szükségük volt a te finomabb energiáidra.
Neked pedig pont azért volt szükséged rájuk,hogy végre biztosabban merd is elhinni ki vagy,és milyen is vagy igazából,és ezek a tapasztalatok majd erősíthessenek ebben. Mert kicsit zavart érzek benned még ez ügyben,tehát kellenek ezek a megerősítések,
tapasztalatok.
Részemről így látom ezt a helyzetet.
És ha mondjuk az elején nagyon nehéz,akkor tudsz kicsit enyhíteni a dolgokon pl. Feng Shuival. Nézz utána ,hogyan …
Bágua tükörrel a bejárati ajtódnál,és ha van közös falatok ,meg a folyosódon is, különféle dolgokkal.
Úgyis az idő fogja meghozni,hogyha őszintén magadat adod,az járható út lesz e?
Tudnék ez ügyben mesélni:)
A 90-es években helyt kerestem az ,,üzletemnek”,és abban az utcában ,ahol laktam
kaptam is ,ami persze szinte lehetetlennek tűnt,de aztán kiderült,hogy miért lehetett mégis.
Hát egy ,,szabadon rohangáló ,dühöngő elmebeteg” idős hölgy volt a szomszédom,úgy hogy az ajtaja,az én rendelőm ajtaja mellet nyílt ,közös beugróban.
Na ezt elképzelni sem tudja senki,mert egy pszichothriller,ahhoz képest kutyafüle,
ami ott volt. /Én most még nagyon szép jelzőkkel írtam le,mert mindenki csak, -bocsánat-:) ,,rohadt banyának ” hívta/
Először totál kikészültem,de aztán szép lassan le lehetett szelíditení őt,
olyannyira,hogy már én voltam az egyetlen a házban ,akit a maga módján ,,szeretett”,és semmi pénzért sem átkozott volna el:))) Nem úgy mint mindenkit ,akivel kapcsolatba került:)
Szóval szerintem is ez egy oda-vissza kapcsolat.
Nekik is szükségük van ránk,és nekünk is valamiért rájuk. Kinek ezért,kinek azért:)
Neked szerintem azért,hogy jobban higgy,magadban ,aki vagy igazából,és azért mert még bizonytalan vagy,és még ebbe megerősítések kellenek.
Persze mennyivel jobb lenne egy szerető pasi aki nap mint nap elmondaná,hogy milyen csodálatos ember vagy,de talán annak nem hinnéd el,mert bizony kell a tapasztalat.
Azért szívunk mindig! :DDD
ui:Bár nem tudom ,hogy van e ilyen pasi?…bocs…
NEm adhatok mást, csak mi lényegem.
Te se, a szomszéd se.
De a
NEm adhatok mást, csak mi lényegem.
Te se, a szomszéd se.
De a te lényeged, amit adsz, a nyugalmad, kedvességed, ahogy Éva is írja, hogy valahogy kibírod, és nyugodtan kezeled, az igenis, valahol, majd az ő ‘lényegére’ hathat.
És akkor már esetleg mást ad ő is.
‘Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?’
Szerintem csak az lesz a járható út, a többi út az se Michaelitának, se másnak nem lenne jó…
És talán nemiscsak tapasztalatnak kapjuk az ilyeneket, hanem azért is, hogy legyen módunk minél inkább önmagunkat adni.
És ráadásul, hát nem úgy van-e, hogy akkor állsz ki legjobban önmagadért, ha önmagadat adod?
(Ami kintről mások által nézve esetleg abszolút nem az önmagadért kiállásnak néz ki, mégis az az igazából!)
,,’Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az
,,’Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?”
Ezt kellett írnom,és csak is kizárólag erre az esetre vonatkoztatva,mert én ugyan azt gondolom,amit mondtam,de nem vagyok tévedhetetlen.
Mert mindig kétesélyes a dolog,és történhet másként is.
Mert lehetnek ezek az emberek olyan ,,létrontók” is,hogy esetleg még a szeretet meg az elfogadás sem segíthet rajtuk,és akkor annak a szitunak költözés lesz a legvége,ha az ember tehetetlenné válik.
/Mert mondjuk a lényéből nem fakad ,hogy durvább módszerekhez folyamodjon,aminek persze nem sok értelme van egyébként sem./
Lehet ,hogy nem véletlenül adták el azt a lakást?
Tehát attól ,hogy én azt gondoltam ,amit írtam is,attól még alakulhat másként is,mert nem egyféle ,,valóság ” van. Akármilyen igaznak is tűnik valami,a lehetőségek sokfélesége van,és most is azt gondolom,hogy az idő fogja eldönteni,mit is tehet Michaelita. Mert ha esetleg ez a viselkedése mégsem eredményes,és mondjuk tarthatatlanná válik a helyzet,amikor is mégiscsak meg kell védenie a határait,akkor ugye előáll egy egészen más szituáció. Amit meg majd megint másképp lehet csak kezelni…
Vagyis most,hogy eszembe jutott az a régi pár év,amit én akkor átéltem,hát nem szeretnék most Marcsi helyébe lenni.
Ez egy nagyon embert próbáló szituáció,főleg egy nőnek,és azt tudja igazán átérezni,aki volt már ilyen helyzetben. Na ezért nem szeretném,ha nekem például egy ilyet megismételne az élet. Remélem ,hogy akkor és ott egyszer és mindenkorra letudtam ezt. /Mert azóta igazán nem panaszkodhatom a szomszédaimra:)/
Ezért kell szerintem nagyon észnél lenni,hogy az ember tisztán lássa,mit is akar tőle az a szituáció éppen akkor ,éppen ott.
valóban
provokációnak tűnik, s ráadásul még azt is tudattalanul…
olyan módon, mint amikor a kamasz gyerekünk a türelmünk határait feszegeti a maga kis lázadó módján:)
szimpátia/antipátia?
Nos nem volt bennem semmi részrehajlás sem a szimpátia, sem az antipátia felé. Az elején – míg nem történtek konfliktushelyzetek – még örültem is nekik (ahogy a másik embertársának tud örülni az ember minden érdek és ellenérzés nálkül, csak úgy, tisztán, szabadon.
Viszont, most hogy így írod, valóban emlékeztet Valakire…
Húúú, úgy tűnik, ezt még nem sikerült magamban a helyére igazítanom (még nem bocsátottam meg szívből, igazából annak, akire emlékeztet).
Köszönöm, sokat segítettél ezzel a pár sorral.
Én azt tapasztaltam, hogy háromféle oka lehet annak, ha valaki
Én azt tapasztaltam, hogy háromféle oka lehet annak, ha valaki nem szimpatikus:
1, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én nem, csak szeretnék.
2, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én is, és magamban sem szeretem.
3, Emlékeztet valakire, akivel gondom, konfliktusom, összetűzésem volt. (Vagy olyan embere, aki az első két pontba beleillik)
Jó meglátás!
Isten ügyesen keveri a paklit. 🙂
Végül mindig
Jó meglátás!
Isten ügyesen keveri a paklit. 🙂
Végül mindig kiderül minden tapasztalatról, hogy a fejlődésedet szolgálja.
Aggódni sem kell.
Az érintettben előbb-utóbb leesik, hogy miért keveredett egy adott tapasztalatba.
Hát, sokszor inkább utóbb esik le hoyg miért keveredtünk agy
Hát, sokszor inkább utóbb esik le hoyg miért keveredtünk egy adott dologba… Az emberek 99 százalékánál. Sőt, sokunknak élete során nemsokminenről esik le utóbb sem.. Azért ezt így nem jelenthetjük ki, merthogy némelyekre igaz, de a többség…
Szia Marcsi!
Kitartás!
Hidd el, szépen rendeződni fognak a
Szia Marcsi!
Kitartás!
Hidd el, szépen rendeződni fognak a dolgok.
Lehet, hogy te vagy a szomszédok elköltöznek hamarosan.
Az is lehet, hogy nem lesz erre szükség.
Valamiért most ezt kell megélned.
De hidd el, minden rendeződni fog és nyugodt, békés környezetben fogsz élni, amire vágysz.
köszönöm
Kedves Attila!
Köszönöm szépen kedves, vígasztaló szavaidat.
Igen én is abban bízom, hogy ez a helyzet megváltozik. Pontosabban meg kell, hogy változzon, mert ezt így már nem tudom viselni (elviselni). E miatt minimum az én hozzáállásomnak kell megváltoznia, hogy elviselhetővé, elfogadhatóvá váljon a közelségük (akár költözik valaki, akár nem:).
Valahogy a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy önmagammal kell odáig eljutnom, hogy minél kevesebb olyan dolog érhessen, ami visszatetszést szül bennem és felborítja a lelki békémet.
Igen, igazad van, most ezt kell megélnem, mert most ezekre a tanításokra van szükségem.
Tulajdonképp rajtuk keresztül, s a Ti segítségetekkel annyi felismerésben volt most részem, s annyi mindent tanítottak, hogy még örülhetek, hogy ilyen provokációkat/próbákat/lehetőségeket kaptam rajtuk keresztül. Sokat tanultam most az ember egójának működéséről is, amit a saját magam megfigyelésével sosem tanulhattam volna meg, mert nem ilyen könnyen átlátható az önmagunk megfigyelése.
Érdekes, hogyha visszagondolok, akkor a Belső Mesterem figyelmeztetett a költözés előtt, hogy lesz dolgom rendesen, amíg az általam megtisztított/rezgéseiben áthangolt környezetből becsöppenek egy teljesen másba és annak a rezgéseit is át tudom kicsit hangolni. De azt, hogy közben ez önmagamra ilyen szintig lehúzó erejű lesz, azt nem tudtam, ami persze jó is, mert akkor nem mertem volna belevágni. Márpedig az elengedés/megújulás/újrakezdés lelkigyakorlata amilyen nehéz, annyira gyümölcsöző a számomra (is).
ember és vélt birtokai
Azt mondják mi emberek közös bűnökben osztozunk, akár tudomásul akarjuk venni, akár nem.
Ezért jó, ha ami a másikban zavar, annak meg tudom találni az értelmét és megértem, hogy ez hol és miként van önmagamban.
De ez néha nem ilyen egyszerű, ha a saját magam dolgairól van szó (a másé néha könnyebb).
Most is kellene valamit tudatosítani, csak nem tudom mit… ezért leírom a tapasztalataimat, azt hogy ezeket hogyan élem meg és talán tudtok tippeket adni…
Életem első 25 évében kertes családi házban éltem, majd olyan Pesti lakás(ok)ban, ahol a szomszédokat alig-alig láttam és mindenki élte (mi is és a szomszédok is) a magunk csendes életét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak ritkán láttam őket, de hallani is alig hallottam őket. Ezért, ha találkoztunk szinte örültem, hogy pár szót válthatunk egymással. Az elmúlt évig csendes, rendes, jóindulatú, szelíd szomszédaim voltak, mindennel kapcsolatban szót lehetett érteni velük.
Ez évben egy másik lakásba költöztünk – kerületen belül, – pár saroknyira a régi lakásunktól. Itt minden annyira más, annyira szokatlan, s vannak számomra visszatetsző dolgok is.
Nem a klasszikus gangos (körfolyósós) házban lakunk, hanem a zárt lépcsőházas és körfolyósós keverékében. Ez azt jelenti, hogy a bejárati ajtónk néz csak a félig zárt lépcsőházra. Mellettünk és rajtunk túl még 2 ajtó van. S a legbelső szomszédaimra van nem kevés panaszom.
Ott egy apa (velem egykorú) és a huszonéves fia lakik. Valahogy Ők nem csak a saját 2 szobás lakásukban laknak, hanem olyan mintha az egész szintet a birtokuknak éreznék, szó szerint belakják az egész körülöttük levő teret. A közös közlekedőre kipakolják a cuccaikat, sőt a srác időről időre a lopott (szerinte szólt, hogy elhozza, csak vissza nem viszi) vendéglői székeket, virágokat, tárgyakat is a járórészen úgy teszi le, hogy kész akadálypályán kell átverekedni magunkat, ha egy kicsit több cuccal jövünk hazafelé. Persze kérésre elrakják, de ez csak pár napig tart, s kezdődik minden előlről.
Valahogy mintha az életüket is kifelé élnék a ház felé. Sokszor nyitva van az ajtajuk. Ha zajt hallanak a lépcsőház felől, akkor meg nem csak kinyitják, hanem ki is jönnek. Pl. ha vendéget fogadok(fogadunk), akkor ők is kijönnek, és úgy köszönnek a vendégnek, mintha a családhoz tartoznának. Mondjuk a Fiammal ezt sokkal szolidabban csinálják, de velem sokkal drasztikusabban.
Aztán pl. volt olyan szitu is amikor virágot locsoltam, nyitott előszoba ajtónál és megállt előttem a szomszédom beszélgetni, de nem engem nézett, ahogy velem beszélt, hanem annyira nyújtogatta a nyakát, hogy mellettem jobbról balról jobban belásson a lakásban, hogy majdnem felröhögtem (persze rögtön behúztam magam mögött az ajtót).
A tavasszal az előttem levő fali muskátlitartóba, amit én vettem és beültettem muskátlival, szépen betették a saját szobanövényüket, a muskátlimat meg ledobták a földre.
Az idősebb férfi felém különösen úgy viselkedik mint egy román titkosügynök vagy egy bunkóbb tipusú felügyelő. Ezek után magamban én Felügyelőnek hívom:) A házban lakók egy része haragszik rá (ahogy látom), a másik részével meg az „én vagyok az áldozat” szerepet játssza (így láttam párszor).
A srác pedig egy héten 2-3-4 alkalalommal hangosan üvölt az apjával, de nem ám bent a lakásban, hanem döngve bevágja a lakás ajtaját, s utána a lépcsőházból üvölt be a lakás felé (az üvöltözéséből ítélve az Apját hibáztatja az élete tönkretételéért, kikéri magának, hogy az Apja folyton cseszteti valamivel, zsarnokoskodik rajta, zsíros, egészségtelen kajákat főz,…).
A srác hozta haza (bevallása szerint a vendéglőből) a tetves leándert is, ami rövid idő alatt eltetvesítette a mi egészséges leándereinket is.
Szóval még életemben nem voltak ilyen kellemetlen szomszédaim és nincs tapasztalatom abban, hogy igazán hogyan kell az ilyenekhez viszonyulni, vagy hogy lehet a kellemetlenkedéseiket jobban elviselni.
Most az van, hogy próbálok szép szóval elérni dolgokat, de ezek nagyon rövid életűek. Próbálok a velem egykorú szomszéd (Apa) útjából kitérni, mert olyan mintha Ő még keresné is az alkalmakat, hogy találkozzunk, vagy beszélgessünk, próbál udvarolgatni is, de a jelleme után nálam labdába sem rughat, s inkább örülök, ha nem is látom. A sráccal váltok pár szót, aztán megyek a dolgomra. Ő is szeretne velem több közös pontot találni és egyértelmű, hogy bennem afféle pótanyát lát, de én ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni, inkább csak teszem a dolgom. Ha a veszekedést hallom akkor becsukom a felső ablakot és elmegyek a lakás másik részébe. Szóval ez a helyzet leírása. Az érzéseim: felháborodottság a tolakodó, kíváncsiskodó magatartás és a közös lépcsőház akadálypályává tétele miatt. Értetlenség, majd düh és méreg, hogy a vendégeimet velem együtt kijönnek fogadni (tapasztalatlanság, hogy ezt hogy lehet kivédeni, mert ilyen élethelyzetben eddig még nem voltam). Rossz érzések amiatt, hogy számukra én vagyok a kedves szomszéd, akivel közösködni szeretnének, míg számomra ők a kellemetlen szomszédok, akikkel nehezen jövök ki így.
Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni.
De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,… de vajjon mit?
vagy fordítva
Lehet, talán arra tanít, hogy lazíts kicsit a korlátokon, amivel az intim szférádat véded mások elől, engedd közelebb magadhoz az embereket.
Azt is mondhatnám: ne úgy védd meg az intim szférádat, hogy kitérsz a nem tetsző emberek és helyzetek elől, hanem úgy, hogy közel engeded magadhoz őket és befogadod a hatásaikat.
Szerintem…
…tedd egyértelművé a számukra, hogy Te milyennek gondolsz egy szomszédi viszonyt, és ha zavar a férfi közeledése, akkor közöld vele azt is…
„De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,… de vajjon mit?”
Azt, hogy elég volt abból, hogy mindenkit mindenhol Magad elé engedj, csak mert olyan jó vagy és mert kerülnéd a feszültséget…
Képviselheted Magadat úgy is, hogy ne bántódjon meg a szomszéd, de ha mégis, az már legyen az Ő baja.
Jelenleg úgy tűnik, Te cipeled ennek a „kapcsolatnak” minden nyűgét.
Tedd le, rakd ki a folyosóra, vigye aki akarja.
Ha mégis dolgod lenne vele, úgyis visszatalál… :))
Egy harmadik variáció, aztán majd te úgyis meglátod a sok közül
Egy harmadik variáció, aztán majd te úgyis meglátod a sok közül melyiknek van köze hozzád:
Mindenki magából indul ki alapon, magamból indulva ki.
Mi van akkor, ha pont te vagy az, aki azt meg tudja adni nekik, hogy kibírja őket?
HA más kerülne abba a lakásba, nem bírná, főként nem nyugodtan. (vannak ott szép dolgok, ordítozás, lakásodba bebámulás, akadályozás, életedbe belefolyás…)
Azt kell megnézni, neked, amikor épp kidobja a muskátlijaidat, persze, nem örülsz neki, de mégis, mi okoz nagyobb ‘fájdalmat’: az, hogy kidobta a muskátlijaidat, vagy az, ha szólnod kell emiatt, és így mintha te bántanád őt?
Mert ha a második, akkor igenis nem kell szólnod. Ha inkább bírod elviselni minthogy szóljál.
Nekem, személy szerint a második okozna nagyobb fájdalmat, így én nem szólnék, viszont mióta tudom, hoyg ez, és a hasonló rengeteg eset amikor mást engedek ‘előre’, nem képviselem magam, engedek mindent azt is ami picit fáj elvileg nekem is, az mind nem véletlenül van, és tudom, miért van úgy, azóta tudom, hoyg az az én igazi lényem, azért is voltam és vagyok képtelen ezekben a helyzetekben ellenállni, magamat megvédeni, mert az én igazi énem igenis a másikat maga elé helyezi, kivétel nélkül, na, azóta semmi bajom ezekkel a helyzetekkel, azóta nem érzem magam rosszul bennük
Akkor se ha a többségtől azt hallom és kapom, hogy ha valaki nem tud kiállni magáért, megvédeni magát, stb stb az milyen gáz, a ‘szegény kis én’ este meg hasonlók. Mert nem szegény ettől az én énem.
Mert én tudom, hogy nem gáz. Mert én tudom, hogy nekem ez jó és nekem sokkal könnyebb így, minthogyha önmagam ellen dolgoznék, mert az fájdalmasabb lenne.
Mert esetleg pont én vagyok az, aki meg tudja adni ezeknek az embereknek ezkben a helyzetekben hogy azt teheti, amit akar, ami sokszor ‘bunkóság’ is, de szüksége van rá hoyg valaki azt eltűrje. És én el tudom.
Persze lehet, hoyg mégis az van, amit te írsz:
„Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni.”
Az is könnyen lehet hoyg ezt kell megtanuldo, és akkro fel kéne venni a kesztyűt, és odavágni igenis. Megnézni az első reakcióját a pasinak, a másodikat, aztán alakulna.
De az is lehet, épp az ellenkezője, hogy te alkalmas vagy arra hogy valahogy elviseld őket, sőt, neked még mindig jobban illik az igazi lényedhez az, hoyg elviseld őket, minthogy magadat megvédve velük szemben, kellemetlenséget okozz nekik…
Hát ezt neked kell eldöntened.
De szerintem ki lehet próbálni mindkettőt, és úgyis rájössz, hoyg melyikől érzed jól, jobban magad – akkor az vagy te.
Önmagunk ellen nem érdemes dolgozni úgyse. Hanem csak azt kifaragni, ami ott van eleve belül a saját márványtömbünkben, amiből csak egyfélét lehet igazán előhozni.
Három percen belül -3-at elérni, kezdek büszke lenni magamra 🙂
Három percen belül -3-at elérni, kezdek büszke lenni magamra 🙂 Hát, bocs, hogy élek, de ez van! Faragom a saját márványtömbömet továbbra is, olynara, ami eleve benne van.
Szerintem az, hogy egyes helyzetekben hogyan érezzük magunkat kényelmetlenül, rosszul, és hogyan kevésbé rosszul, melyik döntésünk nyomán, az egyértelműen az igazi lényünk jelzése arról, hogy mik is vagyunk valójában és hogy is kell tennünk. Tehát ki kell próbálni, és kiderül.
Csak kettő:),mert én a te véleményeddel is egyetértek. Ezt
Csak kettő:),mert én a te véleményeddel is egyetértek.
Ezt embere válogatja,hogy kinek mi az igaz,és kinek mi a feladata.
Van akinek igenis van dolga ezzel,és igenis ki kell állnia magáért,és nem mindent benyelni.
Viszont vannak olyan emberek is akiknek nem kell az egójukat még jobban erősíteni,sőt azért vannak az emberek között ilyen szelíd ,elfogadni ,szeretni képes,alig egóval,hogy a puszta lényükkel tanítsák a környezetüket,és a szeretetteljes energiáikat osszák meg a közösséggel.
Én nagyon is értem Michaelitát.Ő még kialakulóban van afelé,ami már neked nem okoz gondot.
Ő is azért van közöttünk,hogy a szeretet teljes lényével tanítson,és ezeket az energiáit ossza meg a környezetével,/ahogy te is/.
Szerintem azoknak az embereknek pont Michaelitára van szükségük,mert van mit tanulniuk tőle.
Először csak elcsodálkoznak,hogy jéé,ez a nő nem balhézik,mindig türelmes és kedves,aztán lassan majd ők is sokkal szelídebbekké fognak válni,ha majd minden nap megtapasztalják az ő energiáit.
Nem mondom,hogy ez könnyű feladat,de ha valaki erre rájön,akkor sokkal könnyebb lesz majd
és végül majd probléma mentes is,ahogy már neked is az.
Csak rá kell jönnie az embernek,hogy kicsoda ő és mi dolga ebben a világban.
Még azok a szomszédok is tanítanak minket valamire. Lehet ,hogy egyeseket arra,hogy kiálljanak magukért,de lehet hogy mást meg arra,hogy kihozza magából az igazi,valódi,szerető megkülönböztetések nélküli,elfogadó lényét.
Én Michaelitánál erre szavazok.
látod Évi ez zavart!
Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valszínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).
S igen, azért írtam Nektek, mert szerettem volna, hogy a helyére kerüljenek bennem a dolgok.
Köszönöm Nektek, Mindannyiótoknak, úgy érzem sikerült!
Olyan jó hogy vagytok, hogy itt vagytok!
Aztán még arra jöttem rá, hogy mivel számomra az otthonom a lecsendesedés, a harmóniába kerülés helye és ebből a közegből lépek ki (még szinte védtelenül), még azzal is edzenem kell magam, hogy amint az otthonomat elhagyni készülök bármire fel legyek készülve, hisz valóban bármi érhet. A régi otthonainkból egy zöld udvaron vagy még előtte alig járt lépcsőházon keresztül jutottunk az utcára, ami azt jelentette, hogy több idő és lehetőség volt ráhangolódni az emberek közzé kilépéshez.
Szóval edz az élet, csak tudatosítanom szükséges!
,,Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én
,,Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valószínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).”
Amit én erről a helyzetről gondolok,úgy hogy te vagy a főszereplő,és mondjuk nem más,
az az,hogyha te önmagadat adod,mindig nyugodtan ,kedvesen ,megértően bánsz velük,és mosolyogsz,akkor ők is le fognak szelídülni./mert ilyet még nem tapasztaltak
mások felől,meg hát hiányuk is van jócskán ezekből az energiákból./
És igen azt gondolom,hogy pont ezért provokáltak mert tudat alatt nagyon is szükségük volt a te finomabb energiáidra.
Neked pedig pont azért volt szükséged rájuk,hogy végre biztosabban merd is elhinni ki vagy,és milyen is vagy igazából,és ezek a tapasztalatok majd erősíthessenek ebben. Mert kicsit zavart érzek benned még ez ügyben,tehát kellenek ezek a megerősítések,
tapasztalatok.
Részemről így látom ezt a helyzetet.
És ha mondjuk az elején nagyon nehéz,akkor tudsz kicsit enyhíteni a dolgokon pl. Feng Shuival. Nézz utána ,hogyan …
Bágua tükörrel a bejárati ajtódnál,és ha van közös falatok ,meg a folyosódon is, különféle dolgokkal.
Úgyis az idő fogja meghozni,hogyha őszintén magadat adod,az járható út lesz e?
Tudnék ez ügyben mesélni:)
A 90-es években helyt kerestem az ,,üzletemnek”,és abban az utcában ,ahol laktam
kaptam is ,ami persze szinte lehetetlennek tűnt,de aztán kiderült,hogy miért lehetett mégis.
Hát egy ,,szabadon rohangáló ,dühöngő elmebeteg” idős hölgy volt a szomszédom,úgy hogy az ajtaja,az én rendelőm ajtaja mellet nyílt ,közös beugróban.
Na ezt elképzelni sem tudja senki,mert egy pszichothriller,ahhoz képest kutyafüle,
ami ott volt. /Én most még nagyon szép jelzőkkel írtam le,mert mindenki csak, -bocsánat-:) ,,rohadt banyának ” hívta/
Először totál kikészültem,de aztán szép lassan le lehetett szelíditení őt,
olyannyira,hogy már én voltam az egyetlen a házban ,akit a maga módján ,,szeretett”,és semmi pénzért sem átkozott volna el:))) Nem úgy mint mindenkit ,akivel kapcsolatba került:)
Szóval szerintem is ez egy oda-vissza kapcsolat.
Nekik is szükségük van ránk,és nekünk is valamiért rájuk. Kinek ezért,kinek azért:)
Neked szerintem azért,hogy jobban higgy,magadban ,aki vagy igazából,és azért mert még bizonytalan vagy,és még ebbe megerősítések kellenek.
Persze mennyivel jobb lenne egy szerető pasi aki nap mint nap elmondaná,hogy milyen csodálatos ember vagy,de talán annak nem hinnéd el,mert bizony kell a tapasztalat.
Azért szívunk mindig! :DDD
ui:Bár nem tudom ,hogy van e ilyen pasi?…bocs…
NEm adhatok mást, csak mi lényegem.
Te se, a szomszéd se.
De a
NEm adhatok mást, csak mi lényegem.
Te se, a szomszéd se.
De a te lényeged, amit adsz, a nyugalmad, kedvességed, ahogy Éva is írja, hogy valahogy kibírod, és nyugodtan kezeled, az igenis, valahol, majd az ő ‘lényegére’ hathat.
És akkor már esetleg mást ad ő is.
‘Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?’
Szerintem csak az lesz a járható út, a többi út az se Michaelitának, se másnak nem lenne jó…
És talán nemiscsak tapasztalatnak kapjuk az ilyeneket, hanem azért is, hogy legyen módunk minél inkább önmagunkat adni.
És ráadásul, hát nem úgy van-e, hogy akkor állsz ki legjobban önmagadért, ha önmagadat adod?
(Ami kintről mások által nézve esetleg abszolút nem az önmagadért kiállásnak néz ki, mégis az az igazából!)
,,’Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az
,,’Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?”
Ezt kellett írnom,és csak is kizárólag erre az esetre vonatkoztatva,mert én ugyan azt gondolom,amit mondtam,de nem vagyok tévedhetetlen.
Mert mindig kétesélyes a dolog,és történhet másként is.
Mert lehetnek ezek az emberek olyan ,,létrontók” is,hogy esetleg még a szeretet meg az elfogadás sem segíthet rajtuk,és akkor annak a szitunak költözés lesz a legvége,ha az ember tehetetlenné válik.
/Mert mondjuk a lényéből nem fakad ,hogy durvább módszerekhez folyamodjon,aminek persze nem sok értelme van egyébként sem./
Lehet ,hogy nem véletlenül adták el azt a lakást?
Tehát attól ,hogy én azt gondoltam ,amit írtam is,attól még alakulhat másként is,mert nem egyféle ,,valóság ” van. Akármilyen igaznak is tűnik valami,a lehetőségek sokfélesége van,és most is azt gondolom,hogy az idő fogja eldönteni,mit is tehet Michaelita. Mert ha esetleg ez a viselkedése mégsem eredményes,és mondjuk tarthatatlanná válik a helyzet,amikor is mégiscsak meg kell védenie a határait,akkor ugye előáll egy egészen más szituáció. Amit meg majd megint másképp lehet csak kezelni…
Vagyis most,hogy eszembe jutott az a régi pár év,amit én akkor átéltem,hát nem szeretnék most Marcsi helyébe lenni.
Ez egy nagyon embert próbáló szituáció,főleg egy nőnek,és azt tudja igazán átérezni,aki volt már ilyen helyzetben. Na ezért nem szeretném,ha nekem például egy ilyet megismételne az élet. Remélem ,hogy akkor és ott egyszer és mindenkorra letudtam ezt. /Mert azóta igazán nem panaszkodhatom a szomszédaimra:)/
Ezért kell szerintem nagyon észnél lenni,hogy az ember tisztán lássa,mit is akar tőle az a szituáció éppen akkor ,éppen ott.
valóban
provokációnak tűnik, s ráadásul még azt is tudattalanul…
olyan módon, mint amikor a kamasz gyerekünk a türelmünk határait feszegeti a maga kis lázadó módján:)
szimpátia/antipátia?
Nos nem volt bennem semmi részrehajlás sem a szimpátia, sem az antipátia felé. Az elején – míg nem történtek konfliktushelyzetek – még örültem is nekik (ahogy a másik embertársának tud örülni az ember minden érdek és ellenérzés nálkül, csak úgy, tisztán, szabadon.
Viszont, most hogy így írod, valóban emlékeztet Valakire…
Húúú, úgy tűnik, ezt még nem sikerült magamban a helyére igazítanom (még nem bocsátottam meg szívből, igazából annak, akire emlékeztet).
Köszönöm, sokat segítettél ezzel a pár sorral.
Én azt tapasztaltam, hogy háromféle oka lehet annak, ha valaki
Én azt tapasztaltam, hogy háromféle oka lehet annak, ha valaki nem szimpatikus:
1, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én nem, csak szeretnék.
2, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én is, és magamban sem szeretem.
3, Emlékeztet valakire, akivel gondom, konfliktusom, összetűzésem volt. (Vagy olyan embere, aki az első két pontba beleillik)
Jó meglátás!
Isten ügyesen keveri a paklit. 🙂
Végül mindig
Jó meglátás!
Isten ügyesen keveri a paklit. 🙂
Végül mindig kiderül minden tapasztalatról, hogy a fejlődésedet szolgálja.
Aggódni sem kell.
Az érintettben előbb-utóbb leesik, hogy miért keveredett egy adott tapasztalatba.
Hát, sokszor inkább utóbb esik le hoyg miért keveredtünk agy
Hát, sokszor inkább utóbb esik le hoyg miért keveredtünk egy adott dologba… Az emberek 99 százalékánál. Sőt, sokunknak élete során nemsokminenről esik le utóbb sem.. Azért ezt így nem jelenthetjük ki, merthogy némelyekre igaz, de a többség…
Szia Marcsi!
Kitartás!
Hidd el, szépen rendeződni fognak a
Szia Marcsi!
Kitartás!
Hidd el, szépen rendeződni fognak a dolgok.
Lehet, hogy te vagy a szomszédok elköltöznek hamarosan.
Az is lehet, hogy nem lesz erre szükség.
Valamiért most ezt kell megélned.
De hidd el, minden rendeződni fog és nyugodt, békés környezetben fogsz élni, amire vágysz.
köszönöm
Kedves Attila!
Köszönöm szépen kedves, vígasztaló szavaidat.
Igen én is abban bízom, hogy ez a helyzet megváltozik. Pontosabban meg kell, hogy változzon, mert ezt így már nem tudom viselni (elviselni). E miatt minimum az én hozzáállásomnak kell megváltoznia, hogy elviselhetővé, elfogadhatóvá váljon a közelségük (akár költözik valaki, akár nem:).
Valahogy a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy önmagammal kell odáig eljutnom, hogy minél kevesebb olyan dolog érhessen, ami visszatetszést szül bennem és felborítja a lelki békémet.
Igen, igazad van, most ezt kell megélnem, mert most ezekre a tanításokra van szükségem.
Tulajdonképp rajtuk keresztül, s a Ti segítségetekkel annyi felismerésben volt most részem, s annyi mindent tanítottak, hogy még örülhetek, hogy ilyen provokációkat/próbákat/lehetőségeket kaptam rajtuk keresztül. Sokat tanultam most az ember egójának működéséről is, amit a saját magam megfigyelésével sosem tanulhattam volna meg, mert nem ilyen könnyen átlátható az önmagunk megfigyelése.
Érdekes, hogyha visszagondolok, akkor a Belső Mesterem figyelmeztetett a költözés előtt, hogy lesz dolgom rendesen, amíg az általam megtisztított/rezgéseiben áthangolt környezetből becsöppenek egy teljesen másba és annak a rezgéseit is át tudom kicsit hangolni. De azt, hogy közben ez önmagamra ilyen szintig lehúzó erejű lesz, azt nem tudtam, ami persze jó is, mert akkor nem mertem volna belevágni. Márpedig az elengedés/megújulás/újrakezdés lelkigyakorlata amilyen nehéz, annyira gyümölcsöző a számomra (is).
visszajezés
Köszönöm szépen az építő jellegű hozzászólásaitokat, mert mindhárman valami fontosra nyitottátok fel a szememet.
Csaesznak:
Annyira erősen hat rám az Apa, hogy elvesztem a saját határaimat a közelében (ezért térek ki inkább).Számomra úgy tűnik, hogy valahogy arról van szó, hogy túlságosan is közel engedem magamhoz és túlságosan is a hatása alá kerülök (ezért az elhárító mechanizmus).
… na ezzel még kell dolgoznom, hogy ilyen mikor volt már velem, és mit kell meggyógyítanom magamban.
Szegesnek:
Én a régebbi megszokásaim alapján lazábbnak gondolom a jó szomszédi viszonyt, amíg ők szemmel láthatóan az ellenkezőjéhez szoktak hozzá (valamiféle nagyobb, nyitottabb, nagy-közösségire szocializálódtak).
Egy kis akárki:
Jól közelíted meg a kérdést, valóban az zavart jobban, hogy nekem kell szólnom amiatt, hogy kivették a tartóból a muskátlimat. Mégpedig azért, mert számomra magától értetődő volt, hogy ilyen nem csinálunk egymással (tiszteljük egymást annyira, hogy ilyet nem teszünk)
Nos, igazából az történt, hogy rosszul esett, pipa lettem és visszacseréltem a dolgokat. A muskátlit visszatettem a tartómba és a virágukat meg odatettem az ő virágaik közé. És rákészültem, hogy szólok (bár nagyon nehezemre esett, mert szerintem ezek alap dolgok, amiért nem kell szólni felnőtt embernek, max. egy kisgyereknek). De napokig (lehet hogy egy hétig) nem találkoztunk, s utána otthagyták a muskátlimat, nem bántották többé. Amikor meg újra találkoztunk, rám mosolyogtak és beszéltek valami másról, így elterelődött a figyelmem is, meg mentem dolgozni és nem is időztem, hanem mentem a dolgomra.
Meg ha utánagondolok dolgoknak, akkor ebben a lakásban előttem két karizmatikus ember is lakott, akik felborzolták a kedélyeket (lehetséges, hogy az utóhatások is érnek?)
Először a ház képviselőjének a gyereke, akire elég erőteljesen haragszanak a lakók. Utána egy zsidó család és bizony az ajtó melletti fal be volt festve (lezsidózták őket).
S hát lehet, hogy ezek után a kelleténél jobban kíváncsi ránk a szomszéd, hogy most vajon kik lehetünk mi? S szemmel láthatóan nem tud hova tenni bennünket (pedig nagyon akarna:)
Ez most miért érdemelt mínusz pontot?
Valaki meg tudja ezt
Ez most miért érdemelt mínusz pontot?
Valaki meg tudja ezt indokolni?
Hülyeség ez a pontozásos módszer.
Sanyiiiii!!!!
Szedd már le! 🙂
Azért, mert itt a mínusz a plusz.
Legalábbis nem tehetünk mást,
Azért, mert itt a mínusz a plusz.
Legalábbis nem tehetünk mást, plusznak értelmezzük, és mindjárt jobb.
Igen, szerintem se jó…
Felesleges, és néha olyan rosszul esik egy-egy emberi hozzzászólás végén pár minuszt látni…
Te Attila,miért keresel mindenben értelmet?
Nem érdemelte a
Te Attila,miért keresel mindenben értelmet?
Nem érdemelte a mínuszt,hanem kapta:)
És nem tudja megindokolni,vagy nem akarja,mert akkor leírná.
Ennél már csak az a rosszabb,amikor az ember szeme láttára pár másodperc alatt
végigpontoznak egy egész oldalt,névre szólóan,olvasás nélkül:)))
Kinek a pluszt,kinek a mínuszt. Nem egyszer láttam sajnos,amikor éppen az oldalon voltam.
visszajezés
Köszönöm szépen az építő jellegű hozzászólásaitokat, mert mindhárman valami fontosra nyitottátok fel a szememet.
Csaesznak:
Annyira erősen hat rám az Apa, hogy elvesztem a saját határaimat a közelében (ezért térek ki inkább).Számomra úgy tűnik, hogy valahogy arról van szó, hogy túlságosan is közel engedem magamhoz és túlságosan is a hatása alá kerülök (ezért az elhárító mechanizmus).
… na ezzel még kell dolgoznom, hogy ilyen mikor volt már velem, és mit kell meggyógyítanom magamban.
Szegesnek:
Én a régebbi megszokásaim alapján lazábbnak gondolom a jó szomszédi viszonyt, amíg ők szemmel láthatóan az ellenkezőjéhez szoktak hozzá (valamiféle nagyobb, nyitottabb, nagy-közösségire szocializálódtak).
Egy kis akárki:
Jól közelíted meg a kérdést, valóban az zavart jobban, hogy nekem kell szólnom amiatt, hogy kivették a tartóból a muskátlimat. Mégpedig azért, mert számomra magától értetődő volt, hogy ilyen nem csinálunk egymással (tiszteljük egymást annyira, hogy ilyet nem teszünk)
Nos, igazából az történt, hogy rosszul esett, pipa lettem és visszacseréltem a dolgokat. A muskátlit visszatettem a tartómba és a virágukat meg odatettem az ő virágaik közé. És rákészültem, hogy szólok (bár nagyon nehezemre esett, mert szerintem ezek alap dolgok, amiért nem kell szólni felnőtt embernek, max. egy kisgyereknek). De napokig (lehet hogy egy hétig) nem találkoztunk, s utána otthagyták a muskátlimat, nem bántották többé. Amikor meg újra találkoztunk, rám mosolyogtak és beszéltek valami másról, így elterelődött a figyelmem is, meg mentem dolgozni és nem is időztem, hanem mentem a dolgomra.
Meg ha utánagondolok dolgoknak, akkor ebben a lakásban előttem két karizmatikus ember is lakott, akik felborzolták a kedélyeket (lehetséges, hogy az utóhatások is érnek?)
Először a ház képviselőjének a gyereke, akire elég erőteljesen haragszanak a lakók. Utána egy zsidó család és bizony az ajtó melletti fal be volt festve (lezsidózták őket).
S hát lehet, hogy ezek után a kelleténél jobban kíváncsi ránk a szomszéd, hogy most vajon kik lehetünk mi? S szemmel láthatóan nem tud hova tenni bennünket (pedig nagyon akarna:)
Ez most miért érdemelt mínusz pontot?
Valaki meg tudja ezt
Ez most miért érdemelt mínusz pontot?
Valaki meg tudja ezt indokolni?
Hülyeség ez a pontozásos módszer.
Sanyiiiii!!!!
Szedd már le! 🙂
Azért, mert itt a mínusz a plusz.
Legalábbis nem tehetünk mást,
Azért, mert itt a mínusz a plusz.
Legalábbis nem tehetünk mást, plusznak értelmezzük, és mindjárt jobb.
Igen, szerintem se jó…
Felesleges, és néha olyan rosszul esik egy-egy emberi hozzzászólás végén pár minuszt látni…
Te Attila,miért keresel mindenben értelmet?
Nem érdemelte a
Te Attila,miért keresel mindenben értelmet?
Nem érdemelte a mínuszt,hanem kapta:)
És nem tudja megindokolni,vagy nem akarja,mert akkor leírná.
Ennél már csak az a rosszabb,amikor az ember szeme láttára pár másodperc alatt
végigpontoznak egy egész oldalt,névre szólóan,olvasás nélkül:)))
Kinek a pluszt,kinek a mínuszt. Nem egyszer láttam sajnos,amikor éppen az oldalon voltam.
Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek
Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek :))
Sikerült találni egy takaros kis házat, nagy telekkel, amit ugyan még nem vehetünk használatba, mert éppen kukorica van belé vetve, de majd jövőre, amikorra ha Isten is úgy akarja, sikerül megvennünk is. Még jó, hogy falun nem olyan horror árak vannak mint Pesten.
A viccek sokszor hordoznak nagy igazságokat is a probléma megoldásban. Eszembe is jutott egy gólyás…
Házaspár veszekszik és ordítja az ember, hogy akkor most játszunk gólyásat: Kérdi az asszony: Kelepeljek? Neeeeemmm ordítja a férj. Hát őőőő álljak féllábon? Neeeeeemmmm. Hanem mit csináljak? KÖLTÖZZ :DDD
Régebben volt egy olyan szlogenem, hogy: semmilyen problémát nem lehet megoldani azzal a szemlélettel, amellyel elrontották azt. Így van ez az ember életében mindig. Ha az orvos nem tudja mi a baj, felír valami placebót és azt mondja: Környezetváltozás…
Nagy igazság. Egy évre sőt még többre előre mutató meglátásaim vannak nekem, aki eddig azt sem tudta mi lesz öt perc múlva, nem tudtam tervezni, nem volt semmi perspektívám. Ma házvásárláson gondolkodom, (Ja pénz az nincs rá, de meglesz ( Ha van valakinek „ügyes” hitelügyintézője szóljon :)) )
És mivel itt ülök a gép előtt két éve és látom, hogy mire kell figyelnem, vagy legalább is észreveszek dolgokat amiről azt gondolom, hogy na erre :)) Így látom azt is, hogy egy költözés, egy helyzetváltozás, milyen erővel hat az emberre. Mindenkinek csak javasolni tudom :))
A torony néha összedől, de törmelékein, mint egy önnön hamvaiból újraéledő főnix kap szárnyra az új élet lehetősége.
És valóban a semmin kell építkeznünk, de legalább célok és motivációk derengenek fel előttünk, amelyekért érdemes lesz megmozdulni… A netezés alábbmarad ezt már most látom, de végső soron elkerülhetetlen, hogy ne unjon bele az ember, hogy ne telítődjön ezekkel a százszor átjárt témakörökkel, mint a karóhoz kötött kutya amelyik körbe körbe szalad, és attól várja élete megoldását, ha fut még egy kört…
Az új mottóm: Döntsd le a tornyot és lépj le a körívről…
Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek
Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek :))
Sikerült találni egy takaros kis házat, nagy telekkel, amit ugyan még nem vehetünk használatba, mert éppen kukorica van belé vetve, de majd jövőre, amikorra ha Isten is úgy akarja, sikerül megvennünk is. Még jó, hogy falun nem olyan horror árak vannak mint Pesten.
A viccek sokszor hordoznak nagy igazságokat is a probléma megoldásban. Eszembe is jutott egy gólyás…
Házaspár veszekszik és ordítja az ember, hogy akkor most játszunk gólyásat: Kérdi az asszony: Kelepeljek? Neeeeemmm ordítja a férj. Hát őőőő álljak féllábon? Neeeeeemmmm. Hanem mit csináljak? KÖLTÖZZ :DDD
Régebben volt egy olyan szlogenem, hogy: semmilyen problémát nem lehet megoldani azzal a szemlélettel, amellyel elrontották azt. Így van ez az ember életében mindig. Ha az orvos nem tudja mi a baj, felír valami placebót és azt mondja: Környezetváltozás…
Nagy igazság. Egy évre sőt még többre előre mutató meglátásaim vannak nekem, aki eddig azt sem tudta mi lesz öt perc múlva, nem tudtam tervezni, nem volt semmi perspektívám. Ma házvásárláson gondolkodom, (Ja pénz az nincs rá, de meglesz ( Ha van valakinek „ügyes” hitelügyintézője szóljon :)) )
És mivel itt ülök a gép előtt két éve és látom, hogy mire kell figyelnem, vagy legalább is észreveszek dolgokat amiről azt gondolom, hogy na erre :)) Így látom azt is, hogy egy költözés, egy helyzetváltozás, milyen erővel hat az emberre. Mindenkinek csak javasolni tudom :))
A torony néha összedől, de törmelékein, mint egy önnön hamvaiból újraéledő főnix kap szárnyra az új élet lehetősége.
És valóban a semmin kell építkeznünk, de legalább célok és motivációk derengenek fel előttünk, amelyekért érdemes lesz megmozdulni… A netezés alábbmarad ezt már most látom, de végső soron elkerülhetetlen, hogy ne unjon bele az ember, hogy ne telítődjön ezekkel a százszor átjárt témakörökkel, mint a karóhoz kötött kutya amelyik körbe körbe szalad, és attól várja élete megoldását, ha fut még egy kört…
Az új mottóm: Döntsd le a tornyot és lépj le a körívről…
Orchidea
Milyen érdekes amit olvastam….
„Lehetséges-e, hogy azért gazos a földje, mert sok a „lelki-gaz” az életében, illetve ha megtisztul az ember, az automatikusan járhat-e a birtoktárgyak megtisztulásával is.
És ami a leglényegesebb, hogy ezek a lelki gazak azért nem okoznak az emberben testi elváltozást, mert a birtoktárgyak a „büntetés” elszenvedésében helyünkre állnak? Lehetnek e növényeink, állataink helyettesítő áldozatok?”
Véget ért egy kapcsolatom a közelmúltban. Amíg együtt voltunk,hiába óvtam,figyeltem egy orchideámat,nem akart elindulni a fejlődés útján és még virágot sem hozott. Kapcsolatunk zárása után olyan ütemben indult el fejlődni ,hogy át kellett ültetnem.Gyönyörű virágot hozott. Lehet,hogy tényleg összefüggés van a lélek tisztulása és a tárgyaink (itt növényeim) megtisztulása között??
Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt
Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt körülvevő élőkörnyezettel. Ha valami világosan ki van jelölve és egy adott személyhez deklerálva (Tulajdon-viszony áll fenn) akkor a tulajdon átveszi a gazda lelkiségét. Ezt megfigyelhetjük állatokon, növényeken, de egy lakásba belépéskor annak a „hangulatából” következtetni lehet, hogy miféle emberek dominálnak benne (A hely szelleme).
Biztos vagyok benne, hogy ilyen hatással vagyunk a környezetünkre, és ez abban az érában megfigyelhető, amelyet egy adott személy birtokának, tulajdonának tekint.
Ebben az a még érdekesebb, hogy ezzel a tudással tudatosan is hathatunk a környezetünkre. Érdekes kísérleti terület :))
Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan
Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan hatást a környezetre (tulajdon, álltok-növény-lakás)? Gondolom nemcsak úgy hoyg ‘tudatosan’ próbálsz ‘jól lenni’, hoyg a növényeid szépen viruljanak meg ne legyen majd gaz a jövendő telken? Szóval, mire gondoltál?
Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a
Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a környezetemnek jó dolga van. Ebből egyenesen következne az az elképzelés, hogy akkor meg kell változtatni a környezetet, és akkor nekem majd jó lesz, a logikus cselekvési metódus mégis inkább az, hogy ha megváltoztatom magam, akkor változik a környezetem, hiszen attól olyan a környezetem amilyen, hogy Én magam is azokhoz a dolgokhoz, személyekhez, gondolatokhoz, érzelmekhez, érzésekhez kötődöm, amelyek ezt a környezetet rögzítik hozzám.
Ha tehát kimondjuk azt, hogy ha én változok, akkor megváltozik a környezetem viszonya velem. Vagyis ha változok, más dolgok lesznek velem kompatibilisek. Ha élő szervezetről van szó, mondjuk termőföld és termény esetében, akkor az én életmódommal szinkronicitásban élnek azok az élőlények, melyek az én birtok-körömbe tartoznak.
Ahhoz, hogy tudatosan érjünk el változást, a növényeket megfigyelve megtudhatjuk, hogy nekünk magunknak miben kell változni ahhoz, hogy a birtok-körünkben adekvát változás álljon be. Persze a döntéshozásba be kell vonnunk szellemi segítőket is, hogy megtudjuk, hogy valójában mi az üzenete egy gazosodó kertnek mondjuk, mert tudjuk, hogy nem csak a mi kertünk gazos, hanem mindenkié. Látnunk kell valamiképpen, hogy miért kell permetezni, hogy valamiféle termés legyen, és tudni lehet, hogy permetezés nélkül nincs termés.
Érdekes módon a lustaságnak nevezett dolog motiválja bennem ezeket az elképzeléseket. Nem szeretnék kapálni ha nem muszáj, de azt is nagyon utálom, hogy agyon kell vegyszerezni a növényeket és a földet, ahhoz, hogy bármi eredményt érjen el az ember. Ezt látom apósomnál, tehát tapasztalatból beszélek, nem kitaláció.
Arra gondoltam, hogy ha megtanulnánk olvasni a környezetünk jeleiből, konkrétan az adott problémához juthatnánk önmagunkban, és önmagunk megtisztulása által visszahathatunk a környezetünkre.
Ehhez arra gondolok, hogy határozottan ki kell jelölni a területünket, valamilyen rituálé keretében, és a kijelölt területekkel kommunikálhatunk, kérdéseket tehetünk fel, és válaszokat kaphatunk. Persze ez már kicsit a mágia területe, de ettől nem kell megijedni szerintem. A mi világunkban, minden intelligencia, és minden entitásként fogható fel. Egy föld terület ami hozzánk van deklarálva, így elkülönül a többi földterülettől, amellyel egyébként teljesen homogén és egybefüggő fizikailag.
Szerintem megfelelő kommunikációval (áldás Pl.) el lehet érni, hogy ne gaz nőjön, és ne kelljen vegyszerekkel elárasztani ahhoz, hogy a férgek ne menjenek a növényekbe és megkapják a megfelelő tápanyagokat illetve gyógyszereket betegségek esetére.
Olyanok a növények apósoméknál, mintha nem lenne immunrendszerük. Bármiféle betegség megjelenik, azonnal permetezni kell. Rengeteg munka és óriási mérgezés a földnek. Utolsó leheletéig ki van használva a föld, egyszer nem láttam a 18 év alatt, hogy egy évre hagyták volna megpihenni a földet. Mintegy állandóan szülésre kényszerített anya, akit vegyszerekkel és mindenféle műtápanyagokkal késztetnének terhességre és állandó szünet nélküli szülésre.
Nagyon rosszul gondolkodnak a földről. Azt mondják Pl. álatokkal kapcsolatban, hogy a gazda szeme hizlalja a malacot, és ez igaz is, mert tapasztaltam amikor tinédzser koromban vidéken laktunk, hogy a szomszéd Pista bácsi átjött hozzánk mindig és csodálta, hogy a malacaink milyen szépen fejlődnek, az övéi meg milyen satnyák ezekhez képest.
Az állatokról való helyes gondolkodás tehát hatással van az állat fejlődésére. Ezt gondolom a növényekről a veteményekről, akár több hektáros területek fejlődését meg lehet változtatni a helyes róla való gondolkodással, a helyes hozzáállással és kommunikációval. Olyan energiatereket lehet szerintem létrehozni (morfogenetikus mező) amelyek közös lelkiséget alakítanak ki és tartanak fenn a gazda és tulajdonai között.
Ez magyarázza szerintem a szobanövények saját lelkiállapotommal való analóg helyzetét.
Van egy szép szavunk a magyar nyelvben: Lelkesedés. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de nekem az az értelme a legfontosabb, hogy a lelkesedés azt jelenti, hogy egy új lélek alakul ki valami körül. Lelkesedik, lélek fejlődik köré. Ez teljesen összevág a morfogenetikus mező elméletével. Én tovább megyek, és azt állítom, hogy ezek az új lelkek amelyek az ember és környezetében lévő minden (nem csak emberi) élőlények között kialakul (születik) ezek önálló intelligens entitások.
Ennek az entitásnak mi magunk is részei vagyunk, és lévén, hogy ebben a körben az ember a domináns akarnok, tőle indul ki az élet, a helyes gondolkodás, a helyes hozzáállás, a helyes érzelmi viszonyulás, a tudatosság, a szándékok, és minden ami ennek az entitásnak a létét meghatározza. Az ember birtok-köre pedig ezt veszi át, néha áldozatul esve, vagy áldozatiságot felvállalva az ember helyett.
Orchidea
Milyen érdekes amit olvastam….
„Lehetséges-e, hogy azért gazos a földje, mert sok a „lelki-gaz” az életében, illetve ha megtisztul az ember, az automatikusan járhat-e a birtoktárgyak megtisztulásával is.
És ami a leglényegesebb, hogy ezek a lelki gazak azért nem okoznak az emberben testi elváltozást, mert a birtoktárgyak a „büntetés” elszenvedésében helyünkre állnak? Lehetnek e növényeink, állataink helyettesítő áldozatok?”
Véget ért egy kapcsolatom a közelmúltban. Amíg együtt voltunk,hiába óvtam,figyeltem egy orchideámat,nem akart elindulni a fejlődés útján és még virágot sem hozott. Kapcsolatunk zárása után olyan ütemben indult el fejlődni ,hogy át kellett ültetnem.Gyönyörű virágot hozott. Lehet,hogy tényleg összefüggés van a lélek tisztulása és a tárgyaink (itt növényeim) megtisztulása között??
Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt
Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt körülvevő élőkörnyezettel. Ha valami világosan ki van jelölve és egy adott személyhez deklerálva (Tulajdon-viszony áll fenn) akkor a tulajdon átveszi a gazda lelkiségét. Ezt megfigyelhetjük állatokon, növényeken, de egy lakásba belépéskor annak a „hangulatából” következtetni lehet, hogy miféle emberek dominálnak benne (A hely szelleme).
Biztos vagyok benne, hogy ilyen hatással vagyunk a környezetünkre, és ez abban az érában megfigyelhető, amelyet egy adott személy birtokának, tulajdonának tekint.
Ebben az a még érdekesebb, hogy ezzel a tudással tudatosan is hathatunk a környezetünkre. Érdekes kísérleti terület :))
Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan
Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan hatást a környezetre (tulajdon, álltok-növény-lakás)? Gondolom nemcsak úgy hoyg ‘tudatosan’ próbálsz ‘jól lenni’, hoyg a növényeid szépen viruljanak meg ne legyen majd gaz a jövendő telken? Szóval, mire gondoltál?
Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a
Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a környezetemnek jó dolga van. Ebből egyenesen következne az az elképzelés, hogy akkor meg kell változtatni a környezetet, és akkor nekem majd jó lesz, a logikus cselekvési metódus mégis inkább az, hogy ha megváltoztatom magam, akkor változik a környezetem, hiszen attól olyan a környezetem amilyen, hogy Én magam is azokhoz a dolgokhoz, személyekhez, gondolatokhoz, érzelmekhez, érzésekhez kötődöm, amelyek ezt a környezetet rögzítik hozzám.
Ha tehát kimondjuk azt, hogy ha én változok, akkor megváltozik a környezetem viszonya velem. Vagyis ha változok, más dolgok lesznek velem kompatibilisek. Ha élő szervezetről van szó, mondjuk termőföld és termény esetében, akkor az én életmódommal szinkronicitásban élnek azok az élőlények, melyek az én birtok-körömbe tartoznak.
Ahhoz, hogy tudatosan érjünk el változást, a növényeket megfigyelve megtudhatjuk, hogy nekünk magunknak miben kell változni ahhoz, hogy a birtok-körünkben adekvát változás álljon be. Persze a döntéshozásba be kell vonnunk szellemi segítőket is, hogy megtudjuk, hogy valójában mi az üzenete egy gazosodó kertnek mondjuk, mert tudjuk, hogy nem csak a mi kertünk gazos, hanem mindenkié. Látnunk kell valamiképpen, hogy miért kell permetezni, hogy valamiféle termés legyen, és tudni lehet, hogy permetezés nélkül nincs termés.
Érdekes módon a lustaságnak nevezett dolog motiválja bennem ezeket az elképzeléseket. Nem szeretnék kapálni ha nem muszáj, de azt is nagyon utálom, hogy agyon kell vegyszerezni a növényeket és a földet, ahhoz, hogy bármi eredményt érjen el az ember. Ezt látom apósomnál, tehát tapasztalatból beszélek, nem kitaláció.
Arra gondoltam, hogy ha megtanulnánk olvasni a környezetünk jeleiből, konkrétan az adott problémához juthatnánk önmagunkban, és önmagunk megtisztulása által visszahathatunk a környezetünkre.
Ehhez arra gondolok, hogy határozottan ki kell jelölni a területünket, valamilyen rituálé keretében, és a kijelölt területekkel kommunikálhatunk, kérdéseket tehetünk fel, és válaszokat kaphatunk. Persze ez már kicsit a mágia területe, de ettől nem kell megijedni szerintem. A mi világunkban, minden intelligencia, és minden entitásként fogható fel. Egy föld terület ami hozzánk van deklarálva, így elkülönül a többi földterülettől, amellyel egyébként teljesen homogén és egybefüggő fizikailag.
Szerintem megfelelő kommunikációval (áldás Pl.) el lehet érni, hogy ne gaz nőjön, és ne kelljen vegyszerekkel elárasztani ahhoz, hogy a férgek ne menjenek a növényekbe és megkapják a megfelelő tápanyagokat illetve gyógyszereket betegségek esetére.
Olyanok a növények apósoméknál, mintha nem lenne immunrendszerük. Bármiféle betegség megjelenik, azonnal permetezni kell. Rengeteg munka és óriási mérgezés a földnek. Utolsó leheletéig ki van használva a föld, egyszer nem láttam a 18 év alatt, hogy egy évre hagyták volna megpihenni a földet. Mintegy állandóan szülésre kényszerített anya, akit vegyszerekkel és mindenféle műtápanyagokkal késztetnének terhességre és állandó szünet nélküli szülésre.
Nagyon rosszul gondolkodnak a földről. Azt mondják Pl. álatokkal kapcsolatban, hogy a gazda szeme hizlalja a malacot, és ez igaz is, mert tapasztaltam amikor tinédzser koromban vidéken laktunk, hogy a szomszéd Pista bácsi átjött hozzánk mindig és csodálta, hogy a malacaink milyen szépen fejlődnek, az övéi meg milyen satnyák ezekhez képest.
Az állatokról való helyes gondolkodás tehát hatással van az állat fejlődésére. Ezt gondolom a növényekről a veteményekről, akár több hektáros területek fejlődését meg lehet változtatni a helyes róla való gondolkodással, a helyes hozzáállással és kommunikációval. Olyan energiatereket lehet szerintem létrehozni (morfogenetikus mező) amelyek közös lelkiséget alakítanak ki és tartanak fenn a gazda és tulajdonai között.
Ez magyarázza szerintem a szobanövények saját lelkiállapotommal való analóg helyzetét.
Van egy szép szavunk a magyar nyelvben: Lelkesedés. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de nekem az az értelme a legfontosabb, hogy a lelkesedés azt jelenti, hogy egy új lélek alakul ki valami körül. Lelkesedik, lélek fejlődik köré. Ez teljesen összevág a morfogenetikus mező elméletével. Én tovább megyek, és azt állítom, hogy ezek az új lelkek amelyek az ember és környezetében lévő minden (nem csak emberi) élőlények között kialakul (születik) ezek önálló intelligens entitások.
Ennek az entitásnak mi magunk is részei vagyunk, és lévén, hogy ebben a körben az ember a domináns akarnok, tőle indul ki az élet, a helyes gondolkodás, a helyes hozzáállás, a helyes érzelmi viszonyulás, a tudatosság, a szándékok, és minden ami ennek az entitásnak a létét meghatározza. Az ember birtok-köre pedig ezt veszi át, néha áldozatul esve, vagy áldozatiságot felvállalva az ember helyett.
hatásunk a világunkra
A rózsakereszteseknek volt egy régi mondásuk: „Nincs űr(üresség)!”
Amit a mostani kvantumfizikai kutatások/nézetek is alátámasztanak.
Ez azt jelenti, hogy a világot át meg átszövik az éteri, asztrális és még ki tudja milyen szövedékek/erők/energiák.
De ugyanezt megnézhetjük más aspektusból is, mégpedig úgy hogy az általunk nem látható világ tele van elemi lényekkel. Kb valahogy úgy, mint a Harry Potterben, hogy a kis lénynek (talán koboldnak?) az a dolga, hogy szolgálja a gazdáját. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy akár tudunk róla, akár nem a környezetünk tele van elemi lényekkel, amiket mi teremtettünk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, cselekedeteinkkel. Többek között ezért van pl. az, hogy ha valami helyen erős hatást érzünk (veszekedések, gyilkosságok, szeretet, szeretkezés helyén), akkor az ott történteket még az ott lévő elemi lények tovább őrzik/táplálják, mi pedig érezzük ezt öntudatlanul is.
Ezt leszületésünk előtt tudjuk is és felvállaljuk, hogy segítünk az egyensúly helyreállításában, hogy a jó erők vegyék körbe a földünket, csak leszületéskor elfeledjük.
A Föld is egy szellemi entitás, egy élőlény és táplál bennünket, de ha elég felelősséget tudunk érezni iránta, akkor a magunk módján, a lehetőségeinkhez képest mi is támogatjuk őt, azzal, hogy felelősséget vállalunk a gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért, mert azok a föld körül egy burokot/hálót hoznak létre.
Sok sok kutatással bizonyították, hogy ha egy ember belép egy szobába, akkor a szobanövények érzik, hogy az ember szeretetteli és biztonságban vannak-e tőle, vagy rossz szándékú és levágja, megrongálja őket. Az állatok ezt még inkább érzik, mert ők jobban bele vannak ágyazódba – az ösztöneiket keresztül – abba a világba (asztrális, ételi, mentális), ami számunkra láthatatlan.
hatásunk a világunkra
A rózsakereszteseknek volt egy régi mondásuk: „Nincs űr(üresség)!”
Amit a mostani kvantumfizikai kutatások/nézetek is alátámasztanak.
Ez azt jelenti, hogy a világot át meg átszövik az éteri, asztrális és még ki tudja milyen szövedékek/erők/energiák.
De ugyanezt megnézhetjük más aspektusból is, mégpedig úgy hogy az általunk nem látható világ tele van elemi lényekkel. Kb valahogy úgy, mint a Harry Potterben, hogy a kis lénynek (talán koboldnak?) az a dolga, hogy szolgálja a gazdáját. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy akár tudunk róla, akár nem a környezetünk tele van elemi lényekkel, amiket mi teremtettünk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, cselekedeteinkkel. Többek között ezért van pl. az, hogy ha valami helyen erős hatást érzünk (veszekedések, gyilkosságok, szeretet, szeretkezés helyén), akkor az ott történteket még az ott lévő elemi lények tovább őrzik/táplálják, mi pedig érezzük ezt öntudatlanul is.
Ezt leszületésünk előtt tudjuk is és felvállaljuk, hogy segítünk az egyensúly helyreállításában, hogy a jó erők vegyék körbe a földünket, csak leszületéskor elfeledjük.
A Föld is egy szellemi entitás, egy élőlény és táplál bennünket, de ha elég felelősséget tudunk érezni iránta, akkor a magunk módján, a lehetőségeinkhez képest mi is támogatjuk őt, azzal, hogy felelősséget vállalunk a gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért, mert azok a föld körül egy burokot/hálót hoznak létre.
Sok sok kutatással bizonyították, hogy ha egy ember belép egy szobába, akkor a szobanövények érzik, hogy az ember szeretetteli és biztonságban vannak-e tőle, vagy rossz szándékú és levágja, megrongálja őket. Az állatok ezt még inkább érzik, mert ők jobban bele vannak ágyazódba – az ösztöneiket keresztül – abba a világba (asztrális, ételi, mentális), ami számunkra láthatatlan.
korábbiak folytatása
Június végén írtam a szomszédaimról, akik a sajátjuknak érzik a közös lépcsőházi részeket is.
Ha eddig abban a hitben éltem, hogy én jó szomszédnak számítok a részükre, akkor az ma kiderült, hogy ebben nagyot tévedtem.
Ma este 8 után, fáradtan hazafelé jövetkor „megtalált” a velem egykorú szomszéd „úr”.
Neki baja van velem, mert nem tudja mit képzelek, Ő már olyan sok éve itt lakik, én most ideköltöztem és azt hiszem nekem mindent lehet?
A virágokat csak úgy kirakom, nem kérdezek senkit és még az udvarra is hoztam virágokat. Én tiszta virágmániás vagyok, mondta rám.
Én annyira meglepődtem, hogy még a hangom sem emeltem fel, csak monotonon mondtam a magamét.
Mégpedig azt, hogy a virágokat csak magam elé raktam, más előtt nem rendezkedtem. Miért gondolja, hogyha saját ajtóm előtt pakolok azt bárkivel meg kellene beszélnem?
Igen, szeretem a virágokat és a lenti, udvarra hozott virágokat meg a lakógyűlésen megbeszéltek alapján hoztam (azt már nem is mondtam, hogy a szomszédasszonnyal is megbeszéltem, aki elé került és Ő nagyon örült neki).
Ő még tovább provokált volna, indulatosan egészen megemelte a hangját, hogy én mit képzelek, honnan jöttem? Erre már csak annyit mondtam, hogy én egy rendes házból jöttem, ahol nem voltak ilyen gondok és ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással.
Azt hiszem ma én lettem volna a pótléka, akivel a játszmáit játszhatná. Ugyanis Ők szoktak a fiával hangosan, üvöltve veszekedni. De a fia egy ideje nem lakik itthon.
Ahogy látom azóta elég szomorú is a szomszéd úr.
Én még meg is sajnáltam. De ha sajnálom, ha nem: pótléka senkinek nem leszek.
No, igaz, ami igaz, a virágmániássággal igaza vagyon! Tényleg túlzottan szeretem a virágokat.
De férfi létére Ő is (legalább annyi virágja van mint nekem:)
Másrészt meg annyira sikerült megvédenem magamat, hogy még magam is meglepődtem.
Szóval újra csak edz a szomszédomon keresztül az élet rendesen:)
Más tanulnivaló most nem jött elő a történésnek… hmmm, pedig lehet hogy még több is van…
rendes ház
Ez a mondatod tűnt fel, és számomra azt jelenti, hogy azért mégiscsak bevonódtál valamelyest. Nem üvöltöztél vele, oké, de mindenképp megkülönbözteted magad… próbáld ki meditációban, hogy ő vagy… 😉
hátha hoz vmi új tanulnivalót…
létezik-e ház-karma?
Köszönöm Sikka, ez a hozzászólásod továbblendített!
Sajna, nem csak megkülönböztetem magamat, hanem tele vagyok előítélettel vele kapcsolatban, ez derült ki.
Ez a próbáld ki, hogy Ő vagy még nem sikeredett… de kipróbálom, amint tudom…mi baj lehet belőle?
Nem tudom léteznek e ház-karmák, amik egy adott lakóközösségre hatnak?
Merthogy úgy tűnik, hogy a lakást már sikerült úgy belaknom, hogy a rezgései harmonikusak, kiegyensúlyozottak legyenek, de a házban annyi erőteljes – egymás ellen ható – elemi szellem/erő munkálkodik, hogy meglepett, amikor ezt tudatosítottam.
S valahogy ebben nagyon nincsen gyakorlatom, ilyen házban (környéken) még nem laktam, ahol ennyi hatás/erő volt egyidejűleg jelen és ilyen erőteljesen.
A „sors” úgy akarta, hogy lakáscserével pont ide kerüljek. Biztos nem véletlen, hanem okkal történt így, ebben hiszek. … csak tudnám, a hogyan továbbot is!
Egyenlőre annyit, amit tudok megteszek, mégpedig, hogy saját magam árnyékának tudatosításán sokat dolgozom, az összes erőt próbálom „csak” átengedni magamon, önmagam spirituális képzésére sokat olvasok (erők-ellenerők és hatásaik).
De biztosan vannak más módszerek is, amiket vagy nem ismerek, vagy nem jutnak eszembe. …?
Persze az is lehetséges, hogy a legnagyobb feladat itt hagyni az erőket áramolni, ahogyan csak akarnak… hmmm, ez majd kiderül, ha már jól megy!
Az olvasmányaimból az derült ki, hogy amikor a sajátnak vélt közös területhez ragaszkodom (az előttem lévő hely a virágaimnak), akkor ugyanazt az ellenerős hatást kell elszenvednem mint a szomszédomnak. Az ellenerős hatásokat a levegőt benépesítő gondolat elementálok, asztrális lenyomatok, elemi lények tartják fenn. Az ellenerős hatás alól csak önzetlenséggel, mértékletességgel, a ragaszkodásaim elengedésével (nem elnyomásával, elfolytásával, hanem tudatos elengedésével!) tudom kivonni magam. Hmmmm, van hova fejlődnie az embernek, ha valóban fejlődni akar.
Felmerült bennem
a kérdés, hogy miért ismétlődnek ezek a történetek veled?
Ez már a második hozzászólásod ahol elmeséled, hogy egy idősebb férfi lenyom Téged. Felemeli a hangját, szóbeli agressziót követ el. Pedig Te megsajnáltad.
Elképzelhetőnek tartom azt a változatot, ahol nem az önzetlenséget kell tapasztalod, hanem megtanulni az önérvényesítést? Mihelyt rajta kapod magad a sajnálat érzésén, tudnod kell hogy céltáblájává válsz védtelenül a támadásoknak.
„Sajátnak vélt” terület mitől az „övébb” mint a Tiéd? Mert agresszív és Te pedig „jó” vagy?
Nem véletlenül történnek ezek, van a múltban egy minta, ami miatt bevonzottad a „tanító bácsikat”. Az igazságtalanság, a durvaság, az élettér beszűkülése ezek olyan minőségek, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. Ha a helyére kerül mint tapasztalat, már nem vonzod újra be őket.
Az erőszak akár fizikai, akár szóbeli el kell fogadjuk, hogy probléma megoldó eszköz. Minden ember ahhoz a tudáshoz nyúl, amivel rendelkezik. Ha a pasi azzal azonosult, hogy neki vannak a legszebb virágjai a házban, utálni fog Téged, ha neked szebbek vannak, nincs mese. PLáne, ha a szíve mélyén már adott volna a szomszéd nőnek virágot, de nem mert. Sok indoka lehet a viselkedésének, ezek csupán feltételezések a részemről.
Viszont teljesen természetes reakció a szóbeli agresszióra, hogy ugyanezt az eszközt alkalmazza az ember. Némely kultúrkörök meg előrántják a kést 🙂 Viccet félretéve, a bennünk élő állat két ösztönt ismer ha megtámadják: üss vagy fuss. Az ember pedig megtanult elfojtani. Az üss szóban úgy hangzik: rendes házban nincs ordibálás, tehát aki ordibál az nem rendes.
Lenyomtak és Te a magad „rendességével” próbáltál fölébe kerekedni. De ezt azért tudta megtenni, mert a sajnálat érzésével kinyílt az energia rendszered és adtál át energiát neki. Ha újra beléd köt, be kell engedned a szívedbe az összes érzést, amit megtapasztalsz általa. Azokat az érzéseket, amiket benned keltettek, az igazi agresszív válasz reakciókat pedig ki kell engedni az elfojtásból, meditációban megélni, hogy valóban megteszed. A sajnálatot meg fülön kell csípni és tudatosítani, miért hagyta őt ott a fia? Miért van egyedül? Mert elviselhetetlen amit művel, tanulnia kell belőle, felesleges megsajnálni. Az együttérzés az a minőség, amibe kerülhetsz anélkül, hogy a támadás célpontjává ne válj. Ha együtt érző vagy, akkor elfogadod miért van neki az elhagyatottság megélésére szüksége.
agresszió megélése
Nagyon jó amiről írsz, velem épp fordítva történt… kijött az agresszió élesben, én meg csak lestem, hogy ez meg ki volt… ÉÉÉN!? De eddig mindig én védtem őt, mikor mások támadták… ugyanígy. Most meg mit csinálok?! ÉN csinálom! Üvöltözés -elvonulás bőgni egy másik szobába, összeszedem magam, lehiggadok, megyek vissza, megint azon kapom magam hogy üvöltök. Úristen szörnyeteg vagyok! Kész voltam napokig. Olyan mélyről, olyan tisztán, olyan egyenesen hatoltak át rajtam azok az energiák, hogy félelmetes. Jó, hogy az embernek vannak önismereti barátai, és segítenek feldolgozni az ilyen eseteket 😉
Szóval jó úton haladsz Marcsi, megnyitni magad, és engedni a saját árnyoldaladnak is. Nem ő a rossz. Ő itt tart. Neki ezek az eszközei. Neki ez kell. Te vagy az, aki nem fogadod el saját magadban ezt a minőséget, amit a szomszéd „””úr””” képvisel. (biztos, h úrnak tartod? ;)) Pedig Te is voltál ilyen… valamikor régesrég… 🙂 ha úgy egyszerűbb, keresd meg azt, amikor neked is ezek voltak az eszközeid. Hajrá!
(a ház elfogadása is könnyebben fog menni… bár sztem az menekülés a gyökérprobléma elől: hogy a saját agressziódat megéld, és elfogadd)
„lehet hogy még több is van…
Lehet bizony…:D
Mert miért is kell mindig angyalnak lenni? Mert a név kötelez? De hiszen ez csak egy felvett név, miként a viselkedésformák is azok.
Légy már egy kicsit ördög, és képzeld el, hogy nem is a sértettség, az ellenszenv bujkál Benned, hanem valami egészen más…
Adva van egy Veled egyidős férfi, akivel egyébként semmi gond, talán még a meztelen felsőtestével sem, amit a véletlen(?) láttatott meg veled.
Most már a fia sincs otthon, ezért talán úgy gondolta, ideje megcibálni kicsit a hajadat, mint egykoron az oviban…
Túl sokat foglalkoztat Téged ez a férfi, és lehet, hogy csak a virág az ütközőpont köztetek, amit nevezhetnénk akár kapcsolódási pontnak is…
Kicsit elképzeltem, ahogy terjeszkedik a drága Michaelita a házban a virágaival. Nem baj az, hiszen itt is azt csinálod, mert Te olyan terjeszkedős fajta vagy. Szinte mindenhez hozzászólsz, majd mindenkihez van néhány jó szavad, stb.
Na szóval mindent egybevetve, és az „olvasmányaidat” félretéve merülj el kicsikét magadban, és képzeld azt, hogy ezzel a mostanában kicsit szomorkás úrral valami merőben más kapcsolatod alakul…
A fokozott érdeklődést tekintve akár egy szerelem is kibontakozhatna, s aztán már együtt hódolhatnátok a közös hobbinak, csak hogy boruljon virágba minden kert, udvar és gang…:))
love-story?!
Szeges, ne essünk túlzásba, nem Hollywoodban vagyunk! 😀
Oké, hogy a virág ütközési pont helyett akár kapcsolódási pontnak is tekinthető, meg h Marcsi terjeszkedős… de ha belegondolok hogy egy ilyen szituban nekem vki láv sztorit akarna csiholni, biztos hogy mégjobban elzárkóznék „na nehogymá!” felkiáltással… 🙂 tény, hogy látott már ilyet a történelem -Hollywood többekközt ebből él-, mégis túlzásnak érzem… először békéljen meg vele, aztán úgy is az lesz, aminek kell.
Amit írtál, arról a Fekete Hattyú c film jutott eszembe..
Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit
Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit komikus volt nekem ez a jelenet és inkább megtartottam magamnak.
Most látom ,hogy kicsit lejjebb már a hollywoodi love storynál tartunk:),hát mégiscsak elmondanám amit gondolok.
Ahogy olvastalak bizony nevetgéltem,mert láttam ahogy szépen ,jól nevelten mondod a magadét ,mert halálosan komolyan veszed ezt az embert. /Meg magadat is:)/
Ahogy bemutattad nekünk ,bizony komoly bajok vannak vele lelkileg is,mentálisan is.
Nem kezelheted úgy mintha ez nem így lenne,mert akkor ugyanis szót érthetnétek.
Mivel ez nem így van,és ha nem a neki megfelelő módon kezeled,ebből sohasem lesz konszenzus.
Szóval ez az ember a ,,sérült lelkével” /nem tudom ,hogy írjam?/,azért kötekedik,mert egyrészt le akarja vezetni a feszültségét,másrészt energiát és figyelmet akar.
Hát látod nem győzted meg őt,mert még jobban felemelte a hangját,mivel nem kapta meg ,amit akart.
-Energiát nem kapott,mert fáradtan monoton hangon mondtad a magadét.
-Figyelmet sem kapott,mert nem vele törődtél,hanem magadat akartad megvédeni.
Tehát ehhez az emberhez ez nem jó hozzáállás. Ki kell őt elégíteni,és akkor te is jól jársz.
Energiát, figyelmet akar? Hát légy kedves mosolygós és vicceld el a kötekedését. Pl. Így:
,,Hát a szomszéd úr nem ugyan így szereti a virágokat? És kipakolja ugyanúgy a folyosóra? Nézze meg milyen barátságos ez a folyosó a sok szép virágunkkal! Éppen most szerettem volna megkérni, hogyha pár napig nem vagyok itthon locsolja már meg legyen szíves ami előttem van azokat is. Magában megbízom,mert látom,hogy szereti a virágokat:)”
És mindezt nevetve,mosolygósan,akármilyen fáradt is az ember.
Na erre jött volna csak zavarba,és egyből alább hagyott volna az agressziója:)
Sőt mikor találkoznék vele,már előre köszönteném ,,hogy s mint szomszéd úr,jól van?” Na akkor rögtön rá terelődne a szó,és nem téged piszkálna. Egy kicsit meghallgatod,és hidd el neki is meg neked is sokkal jobb lesz. Nem sajnálni kell,mert mindenki a saját sorsa kovácsa,de tudni,ismerni kell milyen ember,és annak megfelelően kommunikálni vele.
Sajnos az embernek nem csak önismeretre van szüksége,hanem a másik ember ismeretére is,ha boldogulni akar a környezetében.
Az ilyen ember legtöbbször nagyon gyáva. Láthatod,kivel kezdett ki? A gyerekével,azután meg egy védtelen nővel. A védtelent két értelemben mondom:
-Nincs veled egy jó kiállású férfi,mert akkor csak annyit merne mondani, ,,kezét csókolom” :)))
-Nem mutatsz erőt. /Ezt belátom,mert nem a te stílusod,meg nem is az az igazi megoldás/
Az ,hogy te védeni próbálod magadat,és magyarázkodsz neki,az őt egyáltalán nem érdekli,nem ezért köt beléd.
Tehát a figyelmet és az energiát kell megadni neki amiért az egészet csinálja.
Vagyis ahogy föntebb írtam,kedvesen ,viccesen reagálni. Semmiképpen sem felvenni a kesztyűt,mert ő
neki nem arra van szüksége. A fia is rossz taktikát választott azért torkollott az mindig kiabálásba.
A másik dolog amit /kimondottan / hibának tartok,hogy azt mondtad te ,, nem ilyen házból jöttél,hanem rendes házból”. Na ezzel csak újabb indokot adtál neki,hogy legközelebb meg majd ezért kössön beléd,/sőt másnak is híresztelje/,hogy ,,mit képzelsz te,hogy beszélsz te erről a házról”?
Arról meg nem is beszélve ,hogy -köztünk maradjon-de nem is volt igazad.
Egy ilyen ,,problémás szomszéd miatt nem lehet az egész házat így minősíteni,hiszen a szomszéd asszony örült a virágodnak,és a lakógyűlésen is elfogadták,hogy az udvarba is tehess virágokat.
Tehát ez így igazságtalan volt a házzal szemben./szerintem/
Aztán a házban cirkáló negatív energiák,amikről beszélsz.
Ha lenne valami érzékelőd,kézzelfogható konkrét dolog,akkor azt mondanám,van ilyen. De így csak azt mondom,hogy ez egyelőre a te tudatodban van,mert idegen környezetbe csöppentél a megszokott szeretett házad helyett,és most még bizalmatlan vagy.
Nem kéne tudatosítani folyamatosan ezeket a negatív energiákat,mert egyszer csak majd elkezded rosszul érezni magadat.
Én a múltkor írtam egy két Feng Shui ,,praktikát” ezek eltérítésére:), de azt mondom,ha az ember belemegy ebbe,akkor tulajdonképpen megerősíti a tudatába ,hogy igenis vannak ilyenek,hiszen már védekezik is azok ellen.
Szerintem azért érzed ezt így,mert az a legnagyobb probléma ,hogy új környezetbe kerültél.
Ez mindig megzavarja az embert,mert elveszített egy megszokott közeget,egy biztonságot,a régi jó szomszédokat.
Ráadásul mit kapott helyette? Egy halmozottan problémás szomszédot:),akit viszont meg kell tanulni kezelni.
Ha elfogadsz még egy tanácsot.
Így sohasem szabad befejezni egy beszélgetést.
,,ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással. ”
Ez egyoldalú lezárás, benne marad a probléma,/elfojtottad őt/,és újra fogja kezdeni.
Szóval próbáld meg ,,analizálni” ezt az embert,mire is van szüksége,miért talál meg téged,mit vár tőled?
Azt nem mondom,hogy hívd meg gyertyafényes vacsorára,de mindenképpen,ha csak 1-2 percig is,de add meg neki a figyelmet,és kedvességet,elfogadást és adj neki egy kis szeretet energiát,és hidd el
tökéletesen ki fogod őt elégíteni,és nyugalmad lesz. /Persze csínján vele,nehogy rákapjon:)/
Adok-kapok. Ilyen egyszerű:)
Az előző lakóról is célszerű lenne érdeklődni,hogy az milyen volt,mit hogy csinált,milyen volt a viszonyuk,mert ebből is sok információhoz juthatsz majd.
A végén meg ha jól kezeled ezeket az infókat,úgyis az fog kisülni a dologból ,hogy te sokkal jobb szomszéd vagy,mert kedves vagy ,megérted őt. Mert tuti ,hogy az elődödnek már úgyszintén tele volt a hócipője a szomszéd úrral,és biztos,hogy voltak veszekedések is./Még az is lehet ,hogy ő miatta adta el a lakását:)/
Szóval te legyél más ,értsd meg őt ,légy elfogadó,adj egy kis figyelmet neki,és máris te leszel a legjobb szomszéd:)))
korábbiak folytatása
Június végén írtam a szomszédaimról, akik a sajátjuknak érzik a közös lépcsőházi részeket is.
Ha eddig abban a hitben éltem, hogy én jó szomszédnak számítok a részükre, akkor az ma kiderült, hogy ebben nagyot tévedtem.
Ma este 8 után, fáradtan hazafelé jövetkor „megtalált” a velem egykorú szomszéd „úr”.
Neki baja van velem, mert nem tudja mit képzelek, Ő már olyan sok éve itt lakik, én most ideköltöztem és azt hiszem nekem mindent lehet?
A virágokat csak úgy kirakom, nem kérdezek senkit és még az udvarra is hoztam virágokat. Én tiszta virágmániás vagyok, mondta rám.
Én annyira meglepődtem, hogy még a hangom sem emeltem fel, csak monotonon mondtam a magamét.
Mégpedig azt, hogy a virágokat csak magam elé raktam, más előtt nem rendezkedtem. Miért gondolja, hogyha saját ajtóm előtt pakolok azt bárkivel meg kellene beszélnem?
Igen, szeretem a virágokat és a lenti, udvarra hozott virágokat meg a lakógyűlésen megbeszéltek alapján hoztam (azt már nem is mondtam, hogy a szomszédasszonnyal is megbeszéltem, aki elé került és Ő nagyon örült neki).
Ő még tovább provokált volna, indulatosan egészen megemelte a hangját, hogy én mit képzelek, honnan jöttem? Erre már csak annyit mondtam, hogy én egy rendes házból jöttem, ahol nem voltak ilyen gondok és ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással.
Azt hiszem ma én lettem volna a pótléka, akivel a játszmáit játszhatná. Ugyanis Ők szoktak a fiával hangosan, üvöltve veszekedni. De a fia egy ideje nem lakik itthon.
Ahogy látom azóta elég szomorú is a szomszéd úr.
Én még meg is sajnáltam. De ha sajnálom, ha nem: pótléka senkinek nem leszek.
No, igaz, ami igaz, a virágmániássággal igaza vagyon! Tényleg túlzottan szeretem a virágokat.
De férfi létére Ő is (legalább annyi virágja van mint nekem:)
Másrészt meg annyira sikerült megvédenem magamat, hogy még magam is meglepődtem.
Szóval újra csak edz a szomszédomon keresztül az élet rendesen:)
Más tanulnivaló most nem jött elő a történésnek… hmmm, pedig lehet hogy még több is van…
rendes ház
Ez a mondatod tűnt fel, és számomra azt jelenti, hogy azért mégiscsak bevonódtál valamelyest. Nem üvöltöztél vele, oké, de mindenképp megkülönbözteted magad… próbáld ki meditációban, hogy ő vagy… 😉
hátha hoz vmi új tanulnivalót…
létezik-e ház-karma?
Köszönöm Sikka, ez a hozzászólásod továbblendített!
Sajna, nem csak megkülönböztetem magamat, hanem tele vagyok előítélettel vele kapcsolatban, ez derült ki.
Ez a próbáld ki, hogy Ő vagy még nem sikeredett… de kipróbálom, amint tudom…mi baj lehet belőle?
Nem tudom léteznek e ház-karmák, amik egy adott lakóközösségre hatnak?
Merthogy úgy tűnik, hogy a lakást már sikerült úgy belaknom, hogy a rezgései harmonikusak, kiegyensúlyozottak legyenek, de a házban annyi erőteljes – egymás ellen ható – elemi szellem/erő munkálkodik, hogy meglepett, amikor ezt tudatosítottam.
S valahogy ebben nagyon nincsen gyakorlatom, ilyen házban (környéken) még nem laktam, ahol ennyi hatás/erő volt egyidejűleg jelen és ilyen erőteljesen.
A „sors” úgy akarta, hogy lakáscserével pont ide kerüljek. Biztos nem véletlen, hanem okkal történt így, ebben hiszek. … csak tudnám, a hogyan továbbot is!
Egyenlőre annyit, amit tudok megteszek, mégpedig, hogy saját magam árnyékának tudatosításán sokat dolgozom, az összes erőt próbálom „csak” átengedni magamon, önmagam spirituális képzésére sokat olvasok (erők-ellenerők és hatásaik).
De biztosan vannak más módszerek is, amiket vagy nem ismerek, vagy nem jutnak eszembe. …?
Persze az is lehetséges, hogy a legnagyobb feladat itt hagyni az erőket áramolni, ahogyan csak akarnak… hmmm, ez majd kiderül, ha már jól megy!
Az olvasmányaimból az derült ki, hogy amikor a sajátnak vélt közös területhez ragaszkodom (az előttem lévő hely a virágaimnak), akkor ugyanazt az ellenerős hatást kell elszenvednem mint a szomszédomnak. Az ellenerős hatásokat a levegőt benépesítő gondolat elementálok, asztrális lenyomatok, elemi lények tartják fenn. Az ellenerős hatás alól csak önzetlenséggel, mértékletességgel, a ragaszkodásaim elengedésével (nem elnyomásával, elfolytásával, hanem tudatos elengedésével!) tudom kivonni magam. Hmmmm, van hova fejlődnie az embernek, ha valóban fejlődni akar.
Felmerült bennem
a kérdés, hogy miért ismétlődnek ezek a történetek veled?
Ez már a második hozzászólásod ahol elmeséled, hogy egy idősebb férfi lenyom Téged. Felemeli a hangját, szóbeli agressziót követ el. Pedig Te megsajnáltad.
Elképzelhetőnek tartom azt a változatot, ahol nem az önzetlenséget kell tapasztalod, hanem megtanulni az önérvényesítést? Mihelyt rajta kapod magad a sajnálat érzésén, tudnod kell hogy céltáblájává válsz védtelenül a támadásoknak.
„Sajátnak vélt” terület mitől az „övébb” mint a Tiéd? Mert agresszív és Te pedig „jó” vagy?
Nem véletlenül történnek ezek, van a múltban egy minta, ami miatt bevonzottad a „tanító bácsikat”. Az igazságtalanság, a durvaság, az élettér beszűkülése ezek olyan minőségek, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. Ha a helyére kerül mint tapasztalat, már nem vonzod újra be őket.
Az erőszak akár fizikai, akár szóbeli el kell fogadjuk, hogy probléma megoldó eszköz. Minden ember ahhoz a tudáshoz nyúl, amivel rendelkezik. Ha a pasi azzal azonosult, hogy neki vannak a legszebb virágjai a házban, utálni fog Téged, ha neked szebbek vannak, nincs mese. PLáne, ha a szíve mélyén már adott volna a szomszéd nőnek virágot, de nem mert. Sok indoka lehet a viselkedésének, ezek csupán feltételezések a részemről.
Viszont teljesen természetes reakció a szóbeli agresszióra, hogy ugyanezt az eszközt alkalmazza az ember. Némely kultúrkörök meg előrántják a kést 🙂 Viccet félretéve, a bennünk élő állat két ösztönt ismer ha megtámadják: üss vagy fuss. Az ember pedig megtanult elfojtani. Az üss szóban úgy hangzik: rendes házban nincs ordibálás, tehát aki ordibál az nem rendes.
Lenyomtak és Te a magad „rendességével” próbáltál fölébe kerekedni. De ezt azért tudta megtenni, mert a sajnálat érzésével kinyílt az energia rendszered és adtál át energiát neki. Ha újra beléd köt, be kell engedned a szívedbe az összes érzést, amit megtapasztalsz általa. Azokat az érzéseket, amiket benned keltettek, az igazi agresszív válasz reakciókat pedig ki kell engedni az elfojtásból, meditációban megélni, hogy valóban megteszed. A sajnálatot meg fülön kell csípni és tudatosítani, miért hagyta őt ott a fia? Miért van egyedül? Mert elviselhetetlen amit művel, tanulnia kell belőle, felesleges megsajnálni. Az együttérzés az a minőség, amibe kerülhetsz anélkül, hogy a támadás célpontjává ne válj. Ha együtt érző vagy, akkor elfogadod miért van neki az elhagyatottság megélésére szüksége.
agresszió megélése
Nagyon jó amiről írsz, velem épp fordítva történt… kijött az agresszió élesben, én meg csak lestem, hogy ez meg ki volt… ÉÉÉN!? De eddig mindig én védtem őt, mikor mások támadták… ugyanígy. Most meg mit csinálok?! ÉN csinálom! Üvöltözés -elvonulás bőgni egy másik szobába, összeszedem magam, lehiggadok, megyek vissza, megint azon kapom magam hogy üvöltök. Úristen szörnyeteg vagyok! Kész voltam napokig. Olyan mélyről, olyan tisztán, olyan egyenesen hatoltak át rajtam azok az energiák, hogy félelmetes. Jó, hogy az embernek vannak önismereti barátai, és segítenek feldolgozni az ilyen eseteket 😉
Szóval jó úton haladsz Marcsi, megnyitni magad, és engedni a saját árnyoldaladnak is. Nem ő a rossz. Ő itt tart. Neki ezek az eszközei. Neki ez kell. Te vagy az, aki nem fogadod el saját magadban ezt a minőséget, amit a szomszéd „””úr””” képvisel. (biztos, h úrnak tartod? ;)) Pedig Te is voltál ilyen… valamikor régesrég… 🙂 ha úgy egyszerűbb, keresd meg azt, amikor neked is ezek voltak az eszközeid. Hajrá!
(a ház elfogadása is könnyebben fog menni… bár sztem az menekülés a gyökérprobléma elől: hogy a saját agressziódat megéld, és elfogadd)
„lehet hogy még több is van…
Lehet bizony…:D
Mert miért is kell mindig angyalnak lenni? Mert a név kötelez? De hiszen ez csak egy felvett név, miként a viselkedésformák is azok.
Légy már egy kicsit ördög, és képzeld el, hogy nem is a sértettség, az ellenszenv bujkál Benned, hanem valami egészen más…
Adva van egy Veled egyidős férfi, akivel egyébként semmi gond, talán még a meztelen felsőtestével sem, amit a véletlen(?) láttatott meg veled.
Most már a fia sincs otthon, ezért talán úgy gondolta, ideje megcibálni kicsit a hajadat, mint egykoron az oviban…
Túl sokat foglalkoztat Téged ez a férfi, és lehet, hogy csak a virág az ütközőpont köztetek, amit nevezhetnénk akár kapcsolódási pontnak is…
Kicsit elképzeltem, ahogy terjeszkedik a drága Michaelita a házban a virágaival. Nem baj az, hiszen itt is azt csinálod, mert Te olyan terjeszkedős fajta vagy. Szinte mindenhez hozzászólsz, majd mindenkihez van néhány jó szavad, stb.
Na szóval mindent egybevetve, és az „olvasmányaidat” félretéve merülj el kicsikét magadban, és képzeld azt, hogy ezzel a mostanában kicsit szomorkás úrral valami merőben más kapcsolatod alakul…
A fokozott érdeklődést tekintve akár egy szerelem is kibontakozhatna, s aztán már együtt hódolhatnátok a közös hobbinak, csak hogy boruljon virágba minden kert, udvar és gang…:))
love-story?!
Szeges, ne essünk túlzásba, nem Hollywoodban vagyunk! 😀
Oké, hogy a virág ütközési pont helyett akár kapcsolódási pontnak is tekinthető, meg h Marcsi terjeszkedős… de ha belegondolok hogy egy ilyen szituban nekem vki láv sztorit akarna csiholni, biztos hogy mégjobban elzárkóznék „na nehogymá!” felkiáltással… 🙂 tény, hogy látott már ilyet a történelem -Hollywood többekközt ebből él-, mégis túlzásnak érzem… először békéljen meg vele, aztán úgy is az lesz, aminek kell.
Amit írtál, arról a Fekete Hattyú c film jutott eszembe..
Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit
Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit komikus volt nekem ez a jelenet és inkább megtartottam magamnak.
Most látom ,hogy kicsit lejjebb már a hollywoodi love storynál tartunk:),hát mégiscsak elmondanám amit gondolok.
Ahogy olvastalak bizony nevetgéltem,mert láttam ahogy szépen ,jól nevelten mondod a magadét ,mert halálosan komolyan veszed ezt az embert. /Meg magadat is:)/
Ahogy bemutattad nekünk ,bizony komoly bajok vannak vele lelkileg is,mentálisan is.
Nem kezelheted úgy mintha ez nem így lenne,mert akkor ugyanis szót érthetnétek.
Mivel ez nem így van,és ha nem a neki megfelelő módon kezeled,ebből sohasem lesz konszenzus.
Szóval ez az ember a ,,sérült lelkével” /nem tudom ,hogy írjam?/,azért kötekedik,mert egyrészt le akarja vezetni a feszültségét,másrészt energiát és figyelmet akar.
Hát látod nem győzted meg őt,mert még jobban felemelte a hangját,mivel nem kapta meg ,amit akart.
-Energiát nem kapott,mert fáradtan monoton hangon mondtad a magadét.
-Figyelmet sem kapott,mert nem vele törődtél,hanem magadat akartad megvédeni.
Tehát ehhez az emberhez ez nem jó hozzáállás. Ki kell őt elégíteni,és akkor te is jól jársz.
Energiát, figyelmet akar? Hát légy kedves mosolygós és vicceld el a kötekedését. Pl. Így:
,,Hát a szomszéd úr nem ugyan így szereti a virágokat? És kipakolja ugyanúgy a folyosóra? Nézze meg milyen barátságos ez a folyosó a sok szép virágunkkal! Éppen most szerettem volna megkérni, hogyha pár napig nem vagyok itthon locsolja már meg legyen szíves ami előttem van azokat is. Magában megbízom,mert látom,hogy szereti a virágokat:)”
És mindezt nevetve,mosolygósan,akármilyen fáradt is az ember.
Na erre jött volna csak zavarba,és egyből alább hagyott volna az agressziója:)
Sőt mikor találkoznék vele,már előre köszönteném ,,hogy s mint szomszéd úr,jól van?” Na akkor rögtön rá terelődne a szó,és nem téged piszkálna. Egy kicsit meghallgatod,és hidd el neki is meg neked is sokkal jobb lesz. Nem sajnálni kell,mert mindenki a saját sorsa kovácsa,de tudni,ismerni kell milyen ember,és annak megfelelően kommunikálni vele.
Sajnos az embernek nem csak önismeretre van szüksége,hanem a másik ember ismeretére is,ha boldogulni akar a környezetében.
Az ilyen ember legtöbbször nagyon gyáva. Láthatod,kivel kezdett ki? A gyerekével,azután meg egy védtelen nővel. A védtelent két értelemben mondom:
-Nincs veled egy jó kiállású férfi,mert akkor csak annyit merne mondani, ,,kezét csókolom” :)))
-Nem mutatsz erőt. /Ezt belátom,mert nem a te stílusod,meg nem is az az igazi megoldás/
Az ,hogy te védeni próbálod magadat,és magyarázkodsz neki,az őt egyáltalán nem érdekli,nem ezért köt beléd.
Tehát a figyelmet és az energiát kell megadni neki amiért az egészet csinálja.
Vagyis ahogy föntebb írtam,kedvesen ,viccesen reagálni. Semmiképpen sem felvenni a kesztyűt,mert ő
neki nem arra van szüksége. A fia is rossz taktikát választott azért torkollott az mindig kiabálásba.
A másik dolog amit /kimondottan / hibának tartok,hogy azt mondtad te ,, nem ilyen házból jöttél,hanem rendes házból”. Na ezzel csak újabb indokot adtál neki,hogy legközelebb meg majd ezért kössön beléd,/sőt másnak is híresztelje/,hogy ,,mit képzelsz te,hogy beszélsz te erről a házról”?
Arról meg nem is beszélve ,hogy -köztünk maradjon-de nem is volt igazad.
Egy ilyen ,,problémás szomszéd miatt nem lehet az egész házat így minősíteni,hiszen a szomszéd asszony örült a virágodnak,és a lakógyűlésen is elfogadták,hogy az udvarba is tehess virágokat.
Tehát ez így igazságtalan volt a házzal szemben./szerintem/
Aztán a házban cirkáló negatív energiák,amikről beszélsz.
Ha lenne valami érzékelőd,kézzelfogható konkrét dolog,akkor azt mondanám,van ilyen. De így csak azt mondom,hogy ez egyelőre a te tudatodban van,mert idegen környezetbe csöppentél a megszokott szeretett házad helyett,és most még bizalmatlan vagy.
Nem kéne tudatosítani folyamatosan ezeket a negatív energiákat,mert egyszer csak majd elkezded rosszul érezni magadat.
Én a múltkor írtam egy két Feng Shui ,,praktikát” ezek eltérítésére:), de azt mondom,ha az ember belemegy ebbe,akkor tulajdonképpen megerősíti a tudatába ,hogy igenis vannak ilyenek,hiszen már védekezik is azok ellen.
Szerintem azért érzed ezt így,mert az a legnagyobb probléma ,hogy új környezetbe kerültél.
Ez mindig megzavarja az embert,mert elveszített egy megszokott közeget,egy biztonságot,a régi jó szomszédokat.
Ráadásul mit kapott helyette? Egy halmozottan problémás szomszédot:),akit viszont meg kell tanulni kezelni.
Ha elfogadsz még egy tanácsot.
Így sohasem szabad befejezni egy beszélgetést.
,,ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással. ”
Ez egyoldalú lezárás, benne marad a probléma,/elfojtottad őt/,és újra fogja kezdeni.
Szóval próbáld meg ,,analizálni” ezt az embert,mire is van szüksége,miért talál meg téged,mit vár tőled?
Azt nem mondom,hogy hívd meg gyertyafényes vacsorára,de mindenképpen,ha csak 1-2 percig is,de add meg neki a figyelmet,és kedvességet,elfogadást és adj neki egy kis szeretet energiát,és hidd el
tökéletesen ki fogod őt elégíteni,és nyugalmad lesz. /Persze csínján vele,nehogy rákapjon:)/
Adok-kapok. Ilyen egyszerű:)
Az előző lakóról is célszerű lenne érdeklődni,hogy az milyen volt,mit hogy csinált,milyen volt a viszonyuk,mert ebből is sok információhoz juthatsz majd.
A végén meg ha jól kezeled ezeket az infókat,úgyis az fog kisülni a dologból ,hogy te sokkal jobb szomszéd vagy,mert kedves vagy ,megérted őt. Mert tuti ,hogy az elődödnek már úgyszintén tele volt a hócipője a szomszéd úrral,és biztos,hogy voltak veszekedések is./Még az is lehet ,hogy ő miatta adta el a lakását:)/
Szóval te legyél más ,értsd meg őt ,légy elfogadó,adj egy kis figyelmet neki,és máris te leszel a legjobb szomszéd:)))
„beérem” az elfogadással
Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat… volt közte mindenféle:)
Az tény hogy bevonzottam a történést, ezért dolgom van vele. Az a régi minta bennem az igaznak tűnik, meg az is hogy van egy csomó érzés meg életminőség amit bátran meg kell élnem magamban (bőven beérem az elfogadással, mert szerelem ebből szinte lehetetlen, az ugyanis nem én lennék:)
Az, hogy azért reagáltam volna így, mert aranyos meg jó akarok lenni annak nincs realitása, mert ahhoz már eléggé meg kellett ismerkednem az árnyékommal, meg a saját személyiségem bonyolultságával.
Inkább csak arról van szó, hogy nincs semmi az eszköztáramban, amitől megfelelően tudtam volna kezelni a helyzetet. Mondhatnám:
Persze, hogy inkább a szomszéd meg a ház volt a hibás, minthogy beismerjem, hogy annyira sebezhetőnek, sarokba szorítottnak, tanácstalannak és megbántottnak éreztem magamat, úgyhogy inkább elfutottam volna (válaszadás helyett) Furcsa volt a támadás olyan szomszédtól, akinek én tehetnék szemrehányást, hogy olyan veszekedései vannak a fiával, amivel hol nappal, hol az éjszaka közepén, hol hajnal felé felverik akár az alvó ház lakóit is (hazajár a fia üvöltözni vele). Szokatlan helyzet ez és túl közel laknak hozzám, hogy ne ébredjek fel rá.
Nem jártam óvodába, kimaradt az életemből az hogy megcibálják a hajamat, ha udvarolni akarnak nekem, nem voltak még letámadós, veszekedős szomszédaim, s még békés körülmények között is nehezen érvényesítem az akaratomat, nemhogy ilyen helyzetekben, amivel nem tudok mit kezdeni. Talán (…??…) ezt/ilyesmit kompenzálok a nagy terjeszkedési vággyal is. Meg az is meglehet, hogy ők is azért terjeszkednek, mert engem így látnak és nem akarnak alulmaradni:)
A hozzászólásaitokban sok értékes van, ami elgondolkodtató, kipróbálandó, megváltoztatandó, köszönet érte!
Az is tény viszont, hogy fáradt, nyűgös vagyok, s emiatt talán még a szokásosnál is érzékenyebb, Sok minden történt ebben az évben velem, az élet 3 nagy területén (lakás, munka, család) is változásaim voltak. Mával megkezdtem a szabimat, s persze most már lesz időm gyógyítgatni a megsebzett, meg nem értett művészlelkemet is. Még az is meglehet, hogyha elutazás után visszajövök már sok mindent másképp fogok látni.
,,Megsebzett művészlélek”
Kiéled valahogy a művészi hajlamaidat?
Mert ha nem ,az póttevékenységekhez vezethet,pl. ez a terjeszkedős story a virágokkal.
A szépnek és a kreativitásnak a kiélése,de valami pótlékként,mert úgy nem gyakorlod,ahogy kéne.
Talán ezért is eshetsz ezzel a pótlással túlzásba?
Hogyan éled ki a művészi hajlamaidat?
Adsz neki teret? Alkotsz valamit? ,vagy benned rekedt és a lakásod és környezeted csinosítgatásában éled ki?
szemléletmód kérdése
Az nagyon relatív, hogy ki mit tart túlzásnak… én azt tapasztalom.
Aki nem szereti a virágokat, annak túlzás már pár cserép virág is. De aki szereti, annak nem lehet túlzás a balkonrészen: 5 cserép virág, egy cserép futómuskátli és egy balkonláda, az udvaron meg 3 árnyékliliom és egy örökzöld bokor (amiket a másik lakásból hoztam magammal).
Azt viszont túlzásnak érezheti bárki, hogy a virágaim valahogy nagyon elevenek, pedig csak annyit foglalkozom velük, amennyit éppen kell (párás borús napokon alig, meleg napokon kb. 2-3 naponta meglocsolom, az elszáradt részeket lecsippentem, meg szeretettel nézek rájuk, míg velük vagyok…ennyi)
No meg persze az lehet túlzás bárkinek, hogy egy házban az udvarra zöld növények kerültek oda, ahol sosem voltak. No és persze még szépek és elevenek is (merthogy strapabíró fajták).
S igen, máshol is kiélem: rajzolok, festek. Viszont semmi nem tud úgy megnyugtatni, és feltölteni energiával mint a növények üde zöld látványa a balkonon, a lakásban, a parkban, az erdőben.
„beérem” az elfogadással
Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat… volt közte mindenféle:)
Az tény hogy bevonzottam a történést, ezért dolgom van vele. Az a régi minta bennem az igaznak tűnik, meg az is hogy van egy csomó érzés meg életminőség amit bátran meg kell élnem magamban (bőven beérem az elfogadással, mert szerelem ebből szinte lehetetlen, az ugyanis nem én lennék:)
Az, hogy azért reagáltam volna így, mert aranyos meg jó akarok lenni annak nincs realitása, mert ahhoz már eléggé meg kellett ismerkednem az árnyékommal, meg a saját személyiségem bonyolultságával.
Inkább csak arról van szó, hogy nincs semmi az eszköztáramban, amitől megfelelően tudtam volna kezelni a helyzetet. Mondhatnám:
Persze, hogy inkább a szomszéd meg a ház volt a hibás, minthogy beismerjem, hogy annyira sebezhetőnek, sarokba szorítottnak, tanácstalannak és megbántottnak éreztem magamat, úgyhogy inkább elfutottam volna (válaszadás helyett) Furcsa volt a támadás olyan szomszédtól, akinek én tehetnék szemrehányást, hogy olyan veszekedései vannak a fiával, amivel hol nappal, hol az éjszaka közepén, hol hajnal felé felverik akár az alvó ház lakóit is (hazajár a fia üvöltözni vele). Szokatlan helyzet ez és túl közel laknak hozzám, hogy ne ébredjek fel rá.
Nem jártam óvodába, kimaradt az életemből az hogy megcibálják a hajamat, ha udvarolni akarnak nekem, nem voltak még letámadós, veszekedős szomszédaim, s még békés körülmények között is nehezen érvényesítem az akaratomat, nemhogy ilyen helyzetekben, amivel nem tudok mit kezdeni. Talán (…??…) ezt/ilyesmit kompenzálok a nagy terjeszkedési vággyal is. Meg az is meglehet, hogy ők is azért terjeszkednek, mert engem így látnak és nem akarnak alulmaradni:)
A hozzászólásaitokban sok értékes van, ami elgondolkodtató, kipróbálandó, megváltoztatandó, köszönet érte!
Az is tény viszont, hogy fáradt, nyűgös vagyok, s emiatt talán még a szokásosnál is érzékenyebb, Sok minden történt ebben az évben velem, az élet 3 nagy területén (lakás, munka, család) is változásaim voltak. Mával megkezdtem a szabimat, s persze most már lesz időm gyógyítgatni a megsebzett, meg nem értett művészlelkemet is. Még az is meglehet, hogyha elutazás után visszajövök már sok mindent másképp fogok látni.
,,Megsebzett művészlélek”
Kiéled valahogy a művészi hajlamaidat?
Mert ha nem ,az póttevékenységekhez vezethet,pl. ez a terjeszkedős story a virágokkal.
A szépnek és a kreativitásnak a kiélése,de valami pótlékként,mert úgy nem gyakorlod,ahogy kéne.
Talán ezért is eshetsz ezzel a pótlással túlzásba?
Hogyan éled ki a művészi hajlamaidat?
Adsz neki teret? Alkotsz valamit? ,vagy benned rekedt és a lakásod és környezeted csinosítgatásában éled ki?
szemléletmód kérdése
Az nagyon relatív, hogy ki mit tart túlzásnak… én azt tapasztalom.
Aki nem szereti a virágokat, annak túlzás már pár cserép virág is. De aki szereti, annak nem lehet túlzás a balkonrészen: 5 cserép virág, egy cserép futómuskátli és egy balkonláda, az udvaron meg 3 árnyékliliom és egy örökzöld bokor (amiket a másik lakásból hoztam magammal).
Azt viszont túlzásnak érezheti bárki, hogy a virágaim valahogy nagyon elevenek, pedig csak annyit foglalkozom velük, amennyit éppen kell (párás borús napokon alig, meleg napokon kb. 2-3 naponta meglocsolom, az elszáradt részeket lecsippentem, meg szeretettel nézek rájuk, míg velük vagyok…ennyi)
No meg persze az lehet túlzás bárkinek, hogy egy házban az udvarra zöld növények kerültek oda, ahol sosem voltak. No és persze még szépek és elevenek is (merthogy strapabíró fajták).
S igen, máshol is kiélem: rajzolok, festek. Viszont semmi nem tud úgy megnyugtatni, és feltölteni energiával mint a növények üde zöld látványa a balkonon, a lakásban, a parkban, az erdőben.