Teremtés, illúzió, valóság, szintek, tudatosság… de mi a valóság?
Éppen a minap olvasgattam Szepes Mária utolsó könyvét, a „Fény evangéliumát”, és elgondolkodtatott, hogy mindenkinek más az illúzió, más a valóság. Pl. itt van a „Küszöb Őrzője című fejezet. Idéznék belőle „néhány” gondolatot. Ti hogyan látjátok?
„…Minden anyagi, érzelmi és értelmi természetű probléma, amelyet a lélek az anyagi síkon nem tudott megoldani, amely elől meghátrált, s annak áldozatául esett, a Küszöb Őrzőjévé, vagyis a fejlődés egy magasabb síkja felé vezető út Cerberusává összpontosul a lélekben. Ezt a démont az embernek le kell győznie ahhoz, hogy felsőbb fokozatra léphessen. A Küszöb Őrzője ilyenformán mindig személyes töltésű fantom, aszerint, hogy miféle gyöngeség, indulat vagy szenvedély hosszas képzelete hozta létre. Anyaga a gondolaterő. Azt, akin élősködik, vámpirizálja. Fegyvere és uralmának titka a félelem.
Minden beteges, névtelen szorongás, vak pánik mögött a Küszöb Őrzője lappang….
…E szörny asztrális tűzfüggönye a halál és a spirituális igazságok kapuja előtt a legfenyegetőbb, legsűrűbb; mert e kapu mögött rejlenek azok a formulák, amelyek megsemmisíthetik.
A transzcendes problémák elöli elzárkózás mindig a sorserőktől való félelmet leplezi. A lélek érzi, hogy ezen az úton feltétlenül találkoznia kell a Küszöb Őrzőjével, ami lényegében nem más, mint az előző életek sötét tetteiből összesűrűsödött eltorzult szörnyeteg…
… A spirituális törvény lehetőséget ad arra, hogy a lélek a Küszöb Őrzőjét félretegye egy időre az altudat valamelyik sötét, megvasalt ajtajú kazamatájába, hogy ott várjon a hívásra, amikor újra nevén szólítják.
E hívás mindig a spirituális fejlődés valamelyik állomásán hangzik el. Ez okozza a pánikot, a megsemmisülés-érzést, mert fizetni kell mindenért, amit a múltban elkövettünk. Ez a teljes elszámolás vonala, az elodázás vége.
A lelkigyakorlatok bizonyos stádiumában a tanítvány nemcsak láthatatlanul érzi, hanem szemtől szembe látja is a Küszöb Őrzőjét. E gyakorlatok nem végezhetők avatott mester nélkül… A tanítvány, aki a törvényes fejlődés útján jut el eddig a pontig, tudja a szörnyeteg nevét. Tudja, hogy fantommal áll szemben, amelyet ő maga teremtett elmúlt életei öntudatlan vagy tudatos fekete mágiájával… Léte tehát tőle függ. A teremtmény nem uralkodhat teremtőjén, csak ha félelemből, tudatlanságból aláveti magát neki. Ezért nem hátrál meg a képzelete által felépített érzelem-komplexumtól, hanem feléje nyomul, visszavonja belőle erőit, s az út szabaddá válik előtte a fény síkjai felé.
… Minden tilos iránynak és minden síknak van őrzője, amely különleges feladatok, próbák elé állítja a behatolni igyekvőt, vagy a rémület fegyverével riasztja el. A szellemi fejlődés fokozatait egészen az utolsó küszöbig Cerberusok őrzik….”
Minden nézőpont érdekel. Köszönöm Nektek.
Más szemszög…
Kedves Útonálló!
A Te válaszodat, nézőpontodat már elolvastam. Köszönöm.
De Mindenki véleménye érdekel!
Fél-elem
Szerintem ez azt jelenti, hogy teljesen „fél-elem” mentessé kell válnunk ahhoz, hogy az utunk végére érjünk.
Nyilvánvaló, ha félek valamitől, akkor abba nem megyek bele, így azon a területen nem tudok tovább fejlődni, ott nem tudok egész elem lenni, csak fél elem.
Egyébként szerintem bármit meg tudnánk teremteni, a szó szoros értelmében teremteni, ha nem félnénk. De ahogy félünk attól, hogy valamit elveszítünk, ugyanúgy félünk attól, hogy valamiben teljesek legyünk, hogy minden a miénk legyen, minden síkon.
Ezek a félelmek a démonjaink. Hogy tényleg fizikai testet, vagy anak tűnő testet képesek-e ezek a démonok ölteni, arról nincs tapasztalatom, de sok helyen azt írják, hogy igen. Nem tudom, hogy csak képletesen értik-e.
Üdv.
Mackó
Egy kicsi kevésbé misztikusan…
… fogalmaznám meg:
A spirituális szakasz elején, ahogyan a tudatfölöttiből belépnek a pszichébe a spirituális energiák, vagy a kundalini (földenergia) ébred fel hamarabb, vagy akár párhuzamosan történik a kettő – az összes addig felhalmozott és a tudatalattiba száműzött negatív program, kudarcélmény, stressz, hirtelen felismert bűntudat, személyiség sérülés / fejletlenség – a spirituális energiák beömlése által halmozottan és torlódva felerősödik. Ezek lehetnek karmikus következmények, de a adott élet gyerekkából származó pszichés sérülések éppúgy.
Ott vannak – szembe kell velük nézni, ki kell takarítani, meg kell oldani őket. Megérteni, elfogadni, megbocsátani és elviselni a karmikus hatásokat. Jobbik esetben csak elviszik az energiát, szenvedést okoznak, nem engednek tovább lépni. Rosszabb esetben bele is lehet zakkanni, vagy a szenvedélyek, perverzitás felé fordulni. Krízis áll elő… Gyanítom, hogy köze van az életközepi krízishez, de olyan is van, hogy a „lélek sötét éjszakája”, amikor egy felemelő, de rövid egységélmény után visszacsúszunk az összes felgyűlt negatívumba.
Igen, nem lehet érzelmi megtisztulás nélkül, lomtár tudatalattival, félelmekkel, szorongásokkal a pszichében a valódi spirituális szakaszba lépni. Ugyanezen okból nem emlékezhetnek az álmaikra sokan, mert még nem képesek a félelmeiktől megszabadulni, le vannak tiltva az asztrálsík tudatosságától, mert ott a bennük meglévő érzelmekhez hasonlókat vonzanának be tömegével (szélsőséges példa erre a delirium tremens, vagy a negatív élményű kábszeres utazás)…
Vasárnapi üdvözlettel: hermess
Valóban az anyagi világ törvényszerűségeit lépésről
Valóban az anyagi világ törvényszerűségeit lépésről lépésre tudjuk elsajátítani.Ez régen a hét ősbolygóhoz kapcsolódó tanulnivalókat jelentette a Szaturnuszig bezárólag.
Csak az tud továbblépni és a közösségért dolgozni, aki már ezen túl van.Igazán nincs mitől, kitől félni, mert ezek a tudatatti dolgok az alsó egoval kapcsolatosak.A saját szellemünk, lelkünk megismerését szolgálják.
Más szemszög…
Kedves Útonálló!
A Te válaszodat, nézőpontodat már elolvastam. Köszönöm.
De Mindenki véleménye érdekel!
Fél-elem
Szerintem ez azt jelenti, hogy teljesen „fél-elem” mentessé kell válnunk ahhoz, hogy az utunk végére érjünk.
Nyilvánvaló, ha félek valamitől, akkor abba nem megyek bele, így azon a területen nem tudok tovább fejlődni, ott nem tudok egész elem lenni, csak fél elem.
Egyébként szerintem bármit meg tudnánk teremteni, a szó szoros értelmében teremteni, ha nem félnénk. De ahogy félünk attól, hogy valamit elveszítünk, ugyanúgy félünk attól, hogy valamiben teljesek legyünk, hogy minden a miénk legyen, minden síkon.
Ezek a félelmek a démonjaink. Hogy tényleg fizikai testet, vagy anak tűnő testet képesek-e ezek a démonok ölteni, arról nincs tapasztalatom, de sok helyen azt írják, hogy igen. Nem tudom, hogy csak képletesen értik-e.
Üdv.
Mackó
Egy kicsi kevésbé misztikusan…
… fogalmaznám meg:
A spirituális szakasz elején, ahogyan a tudatfölöttiből belépnek a pszichébe a spirituális energiák, vagy a kundalini (földenergia) ébred fel hamarabb, vagy akár párhuzamosan történik a kettő – az összes addig felhalmozott és a tudatalattiba száműzött negatív program, kudarcélmény, stressz, hirtelen felismert bűntudat, személyiség sérülés / fejletlenség – a spirituális energiák beömlése által halmozottan és torlódva felerősödik. Ezek lehetnek karmikus következmények, de a adott élet gyerekkából származó pszichés sérülések éppúgy.
Ott vannak – szembe kell velük nézni, ki kell takarítani, meg kell oldani őket. Megérteni, elfogadni, megbocsátani és elviselni a karmikus hatásokat. Jobbik esetben csak elviszik az energiát, szenvedést okoznak, nem engednek tovább lépni. Rosszabb esetben bele is lehet zakkanni, vagy a szenvedélyek, perverzitás felé fordulni. Krízis áll elő… Gyanítom, hogy köze van az életközepi krízishez, de olyan is van, hogy a „lélek sötét éjszakája”, amikor egy felemelő, de rövid egységélmény után visszacsúszunk az összes felgyűlt negatívumba.
Igen, nem lehet érzelmi megtisztulás nélkül, lomtár tudatalattival, félelmekkel, szorongásokkal a pszichében a valódi spirituális szakaszba lépni. Ugyanezen okból nem emlékezhetnek az álmaikra sokan, mert még nem képesek a félelmeiktől megszabadulni, le vannak tiltva az asztrálsík tudatosságától, mert ott a bennük meglévő érzelmekhez hasonlókat vonzanának be tömegével (szélsőséges példa erre a delirium tremens, vagy a negatív élményű kábszeres utazás)…
Vasárnapi üdvözlettel: hermess
Valóban az anyagi világ törvényszerűségeit lépésről
Valóban az anyagi világ törvényszerűségeit lépésről lépésre tudjuk elsajátítani.Ez régen a hét ősbolygóhoz kapcsolódó tanulnivalókat jelentette a Szaturnuszig bezárólag.
Csak az tud továbblépni és a közösségért dolgozni, aki már ezen túl van.Igazán nincs mitől, kitől félni, mert ezek a tudatatti dolgok az alsó egoval kapcsolatosak.A saját szellemünk, lelkünk megismerését szolgálják.