Véleményem szerint a felesleges kritikának két oka lehet:
– a másik lenyomásával az egóm szárnyalni kezd,
– erőből szeretném megemelni a másikat, ez is az én felsőbbrendűségemről szól, pont az ellenkező hatást érem el…vagy lenyomom vagy jól orrba vág…veszekedésbe fajul…
A mindent elfogadás még messze van…
Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?
Lemondani róla és mézes ego cukorban úszkálni nem szeretnék…
3. ok
3. ok: azt kritizálom a másikban, amit magamban képtelen vagyok elfogadni.
Buddha
aki megvilágosult, kritikával illette a tanítványait…
A történet kicsit tömörítve, a következő:
Odament egy dühös ember Buddhához, és rettentően ordított vele. Mit képzelsz magadról ki vagy te itt, Isten? Olyan dühös volt, leköpdöste. Buddha ezt válaszolta: Így van jól…
A tanítványai szintén dühösek lettek és meg akarták verni ezt az embert. Buddha mondta nekik, nem tanultok semmiből…
Hazament a dühös ember, aki miután dühét kitombolta, hirtelen összeomlott. Szégyellte magát azért amit tett és hirtelen mégis nagyon bátor lett. Szembenézni önmagával.Másnap visszament Buddhához.
Bocsáss meg nekem, kérlek… Nincs miért, felelte Buddha, így van jól…
Tegnap dühös voltál, ma nyitott és tanulni vágyó vagy…
De Ti, fordult a tanítványaihoz, Ti nem tanultatok semmit…
IGEN
Ez a nagy igazság, kivéve, ha MESTER mondja
IGEN
Ez a nagy igazság, kivéve, ha MESTER mondja
3. ok
3. ok: azt kritizálom a másikban, amit magamban képtelen vagyok elfogadni.
Buddha
aki megvilágosult, kritikával illette a tanítványait…
A történet kicsit tömörítve, a következő:
Odament egy dühös ember Buddhához, és rettentően ordított vele. Mit képzelsz magadról ki vagy te itt, Isten? Olyan dühös volt, leköpdöste. Buddha ezt válaszolta: Így van jól…
A tanítványai szintén dühösek lettek és meg akarták verni ezt az embert. Buddha mondta nekik, nem tanultok semmiből…
Hazament a dühös ember, aki miután dühét kitombolta, hirtelen összeomlott. Szégyellte magát azért amit tett és hirtelen mégis nagyon bátor lett. Szembenézni önmagával.Másnap visszament Buddhához.
Bocsáss meg nekem, kérlek… Nincs miért, felelte Buddha, így van jól…
Tegnap dühös voltál, ma nyitott és tanulni vágyó vagy…
De Ti, fordult a tanítványaihoz, Ti nem tanultatok semmit…
IGEN
Ez a nagy igazság, kivéve, ha MESTER mondja
IGEN
Ez a nagy igazság, kivéve, ha MESTER mondja
Igazságaink kimondásáról…
…mostanában mindig Csaesz egyik megjegyzése jut az eszembe.
„Akkor vágjuk oda keményen az igazságunkat, amikor magunkat is győzködnünk kell közben, hogy ez a helyes viselkedés.
Ha belül már helyén lenne az önértékelésed, akkor tudnád az igazságodat olyan lágyan elmondani a másiknak, hogy eszébe sem jutna haragudni rád ezért. Lehet természetes módon is őszintének lenni. ”
És ez az én olvasatomban vonatkozik mindenféle kritikai megnyilvánulásra is… :))
Mellesleg, ha már kritika, akkor szerintem is azt bíráljuk, amit valamiért nem tudunk befogadni, dolgunk van vele.
Jó esetben csak nem értünk valamit, ezért rákérdezünk, a rosszabbik talán az, amikor egyben ítélkezünk is…:)
Igazságaink kimondásáról…
…mostanában mindig Csaesz egyik megjegyzése jut az eszembe.
„Akkor vágjuk oda keményen az igazságunkat, amikor magunkat is győzködnünk kell közben, hogy ez a helyes viselkedés.
Ha belül már helyén lenne az önértékelésed, akkor tudnád az igazságodat olyan lágyan elmondani a másiknak, hogy eszébe sem jutna haragudni rád ezért. Lehet természetes módon is őszintének lenni. ”
És ez az én olvasatomban vonatkozik mindenféle kritikai megnyilvánulásra is… :))
Mellesleg, ha már kritika, akkor szerintem is azt bíráljuk, amit valamiért nem tudunk befogadni, dolgunk van vele.
Jó esetben csak nem értünk valamit, ezért rákérdezünk, a rosszabbik talán az, amikor egyben ítélkezünk is…:)
Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy
Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy szeretetből jönnek és jó szándékból. Viszont, amikor ilyen kritikát fogalmaz az ember, valamit mindig hozzá érdemes tenni, hogy miért becsüli az ember az illetőt, szóval ez és ez nagyon jó, de ezt talán jobb lenne még máshogy, mert akkor félre lehet érteni, hogy esetleg a másik személyével van baja, és nem egy viselkedéssel/gondolattal. Érni szokott egy másikfajta kritika is, ami nem a személyemnek szól, hanem például politikai nézetemnek. Az meg egyáltalán nem bántja az egómat, mert nem nekem szól, hanem általában a félreismert nézeteimnek. Ezen mosolygok, és szeretettel megbeszélem az illetővel a dolgokat, ha szeretné, de soha nem sértődök meg.
Ami rosszul esik, az az igazságtalan kritika, az előítélet-kritika, amikor például a szobatársam nekem esett, hogy én biztos ezt gondolom és ilyen és olyan leszek majd tőle, és ezt mind felsőbbrendűség-érzettel. Attól a hideg is kirázott, (nem az egómat bántotta, hiszen nem volt igaza, maga a konfliktus fáj), bár átgondoltam, igaza lehetett-e, és nagyon nem volt. Szobatársam előítéletessége bennem elfordulást váltott ki, és többek között ez is hozott néhány konfliktust, de aztán, mivel ő is törekedett a fejlődésre, és megértésre, és én is, most már szent a béke.:)
Én általában akkor szoktam kritikát mondani, ha védekezésből teszem. Amúgy nem szoktam ítélkezni más esetekben, vagyis persze meg tudom mondani, hogy ez vagy az nem tetszik valaki viselkedésében, de ha az energiámat nem szívja vagy nem valaki mást kell megvédeni, akkor hagyom, majd rájön a dolgokra. De például apukámmal szemben (ő legtöbbször energiavámpír), nem lehet kritikák nélkül lerázni sokszor, sokszor csak úgy tudom kiküldeni a szobámból, hogy hagyjon már békén, már másképp nem érti, és magyarázza a sok negatív dolgot, olyan stílusban, mintha örülne, hogy van valami rossz, amin lehet sopánkodni, és általában csak ilyen dolgokat. Úgy, hogy a másikat nem hallgatja meg, de ha már ordítok is esetleg, lenyugszik és kimegy. Na ez a védekező-kritika. Hazaszeretetből, szintén védelemből kritizálom a politikusok viselkedését is. Ahogy belegondolok, másfajta kritikát, esetleg ítélkezést nem igazán szoktam.
A szándék és a hogyan
az, ami a lényeges. Ha a szándék energiája jó, elősegítheti a másik ember fejlődését, és tisztelettel fogalmazom meg – akkor már csak a befogadó hibázhat…meghátrálhat…háríthat…
Itt mindenkinél van olyan terület, ahol picit vagy nagyon előrébb tart a másiknál, van aki ebben, van aki abban. Maga az oldal arról kell szóljon, hogy tudást közvetítsen élet helyzetekben, nem?
Azt hiszem, rájöttem, mi ebben a bibi, hogy a kritika arról szól aki kritizál…Újraolvastam, Sanyi mit ír erről a Korrupciós blogban…
Ez így van ( a kritika a kritizálóról szól ) ha egyén és egyén áll egymással szemben, ebből a szemszögből nézzük.
Ha azt nézzük, hogy a közösség hogyan működik, akkor képzeld el a következőt. Ha valaki egy közösség része és úgy érzi a másik ember, aki szintén része a közösségnek egy olyan értéket visz be, amit negatívnak értékelek, például hazugság, mások megvezetése, legalább utána kell járnom, mi az igazság.
Mert a célom nem az egóm fényezése, nem a másik ember lenyomása vagy emelése, hanem a közösség értékeinek a védelme, annak a szintjének az emelése.
Mint ahogy a Sanyi keresi magában a megvesztegetés okait és helyeit hogy kilökje, és úgy kívánja kitisztítani a magyar társadalomból is, ez egy jogos igény a fejlődésre.
Aztán kiderül, kritizálóként igazam van, vagy nincs, megtanuljuk tisztelni a másikat az őszinte válaszadással a hárítás helyett, és tisztelni a kérdés feltevés stílusával is. Vagy a kritizált rájön arra, ez a közösség nem az, ahol helye lehet…
Spriráldinamika, köszi Hermess…
H: Milyen energiaállapotból következik
Annyit tennék hozzá, hogy ha belső elégedetlenségből születik, azt mindig alacsony energiaszint készteti (valamitól kisebbedett az ego) és ekkor a játszmázás eszköze (kriktikus szülői én, lázadó gyermeki én, védekezés-támadás). Ekkor lehet a Ramina által leírt 3. ok.
Ha kiegyensúlyozott belső állapotból születik, akkor építő jellegű javaslat is lehet, mert hátha éppen erre az információra van szüksége valakinek a továbblépéshez. Nagyon fontos a hogyan… a kommunikáció módja (gondoskodó, segítő szülői én). Hogy mi lesz belőle végül – a fogadón múlik, nála dől el, hogy hárít, vagy befogad, de ezt a kommunikáció módja nagyban befolyásolhatja.
Végül szerintem lehet nem annyira elégedetlen energiaállapotból, hanem egy adott közegben használt helytelen kommunikációs stílusból következő is. Van egy leheletnyi különbség, amikor nem annyira késztetésből (energiahiányból), mint inkább megszokásból jön elő, de a hatását tekintve tök mindegy.
kommunikációs stílus
Harmadszorra olvasom az utolsó bekezdésedet, de nem értek belőle sokat…Megfogalmaznád kicsit konkrétabban? 🙂
H: Csak arra gondoltam
… amikor egy állandó közösségben (család, munkatársak, haverok) megszokott stílushoz alkalmazkodunk, átvesszük, mert így egyszerűbben megértenek, vagy csak így értenek meg (pl kellő hangerő alatt nem), aztán mi magunk is megszokjuk és másokkal így tesszük. Nincs benne kritikai szándék, elégedetlenség, de automatizmusból így fogalmazunk.
negativitással vagy anélkül
Két hete tapasztalom, milyen a negativitástól teljesen mentes kritika. Amikor semmi de semmi nincs mögötte, csak a puszta információ.
Hogy milyen?
Felemelő!
Soha senkitől így, nagy dózisban tanulnivalót nem kaptam még, de kívánom mindenkinek hogy megtapasztalja egy mélyen Tiszta ember közelségét, akinek a szájából nem fájnak a kritikus szavak. Őszinteség, és alázat, no meg persze önismeret kell hozzá… 🙂 köszönet Neki, Magamnak, és az Életnek ezért a lehetőségért!
Örlülök veled
Tudod, Sikka, a Mester megjelenik, amikor a tanítvány készen áll… 🙂
Hogy ki ő, megosztod velünk?
Helytelen kommunikációs stílus
„Végül szerintem lehet nem annyira elégedetlen energiaállapotból, hanem egy adott közegben használt helytelen kommunikációs stílusból következő is.” – köszönöm kedves Hermess. 🙂 Igen, többnyire innen adódnak a félreértések! Főleg, ha a „kritikát” nem az akarja értelmezni, akinek szól. 🙂
Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy
Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy szeretetből jönnek és jó szándékból. Viszont, amikor ilyen kritikát fogalmaz az ember, valamit mindig hozzá érdemes tenni, hogy miért becsüli az ember az illetőt, szóval ez és ez nagyon jó, de ezt talán jobb lenne még máshogy, mert akkor félre lehet érteni, hogy esetleg a másik személyével van baja, és nem egy viselkedéssel/gondolattal. Érni szokott egy másikfajta kritika is, ami nem a személyemnek szól, hanem például politikai nézetemnek. Az meg egyáltalán nem bántja az egómat, mert nem nekem szól, hanem általában a félreismert nézeteimnek. Ezen mosolygok, és szeretettel megbeszélem az illetővel a dolgokat, ha szeretné, de soha nem sértődök meg.
Ami rosszul esik, az az igazságtalan kritika, az előítélet-kritika, amikor például a szobatársam nekem esett, hogy én biztos ezt gondolom és ilyen és olyan leszek majd tőle, és ezt mind felsőbbrendűség-érzettel. Attól a hideg is kirázott, (nem az egómat bántotta, hiszen nem volt igaza, maga a konfliktus fáj), bár átgondoltam, igaza lehetett-e, és nagyon nem volt. Szobatársam előítéletessége bennem elfordulást váltott ki, és többek között ez is hozott néhány konfliktust, de aztán, mivel ő is törekedett a fejlődésre, és megértésre, és én is, most már szent a béke.:)
Én általában akkor szoktam kritikát mondani, ha védekezésből teszem. Amúgy nem szoktam ítélkezni más esetekben, vagyis persze meg tudom mondani, hogy ez vagy az nem tetszik valaki viselkedésében, de ha az energiámat nem szívja vagy nem valaki mást kell megvédeni, akkor hagyom, majd rájön a dolgokra. De például apukámmal szemben (ő legtöbbször energiavámpír), nem lehet kritikák nélkül lerázni sokszor, sokszor csak úgy tudom kiküldeni a szobámból, hogy hagyjon már békén, már másképp nem érti, és magyarázza a sok negatív dolgot, olyan stílusban, mintha örülne, hogy van valami rossz, amin lehet sopánkodni, és általában csak ilyen dolgokat. Úgy, hogy a másikat nem hallgatja meg, de ha már ordítok is esetleg, lenyugszik és kimegy. Na ez a védekező-kritika. Hazaszeretetből, szintén védelemből kritizálom a politikusok viselkedését is. Ahogy belegondolok, másfajta kritikát, esetleg ítélkezést nem igazán szoktam.
A szándék és a hogyan
az, ami a lényeges. Ha a szándék energiája jó, elősegítheti a másik ember fejlődését, és tisztelettel fogalmazom meg – akkor már csak a befogadó hibázhat…meghátrálhat…háríthat…
Itt mindenkinél van olyan terület, ahol picit vagy nagyon előrébb tart a másiknál, van aki ebben, van aki abban. Maga az oldal arról kell szóljon, hogy tudást közvetítsen élet helyzetekben, nem?
Azt hiszem, rájöttem, mi ebben a bibi, hogy a kritika arról szól aki kritizál…Újraolvastam, Sanyi mit ír erről a Korrupciós blogban…
Ez így van ( a kritika a kritizálóról szól ) ha egyén és egyén áll egymással szemben, ebből a szemszögből nézzük.
Ha azt nézzük, hogy a közösség hogyan működik, akkor képzeld el a következőt. Ha valaki egy közösség része és úgy érzi a másik ember, aki szintén része a közösségnek egy olyan értéket visz be, amit negatívnak értékelek, például hazugság, mások megvezetése, legalább utána kell járnom, mi az igazság.
Mert a célom nem az egóm fényezése, nem a másik ember lenyomása vagy emelése, hanem a közösség értékeinek a védelme, annak a szintjének az emelése.
Mint ahogy a Sanyi keresi magában a megvesztegetés okait és helyeit hogy kilökje, és úgy kívánja kitisztítani a magyar társadalomból is, ez egy jogos igény a fejlődésre.
Aztán kiderül, kritizálóként igazam van, vagy nincs, megtanuljuk tisztelni a másikat az őszinte válaszadással a hárítás helyett, és tisztelni a kérdés feltevés stílusával is. Vagy a kritizált rájön arra, ez a közösség nem az, ahol helye lehet…
Spriráldinamika, köszi Hermess…
H: Milyen energiaállapotból következik
Annyit tennék hozzá, hogy ha belső elégedetlenségből születik, azt mindig alacsony energiaszint készteti (valamitól kisebbedett az ego) és ekkor a játszmázás eszköze (kriktikus szülői én, lázadó gyermeki én, védekezés-támadás). Ekkor lehet a Ramina által leírt 3. ok.
Ha kiegyensúlyozott belső állapotból születik, akkor építő jellegű javaslat is lehet, mert hátha éppen erre az információra van szüksége valakinek a továbblépéshez. Nagyon fontos a hogyan… a kommunikáció módja (gondoskodó, segítő szülői én). Hogy mi lesz belőle végül – a fogadón múlik, nála dől el, hogy hárít, vagy befogad, de ezt a kommunikáció módja nagyban befolyásolhatja.
Végül szerintem lehet nem annyira elégedetlen energiaállapotból, hanem egy adott közegben használt helytelen kommunikációs stílusból következő is. Van egy leheletnyi különbség, amikor nem annyira késztetésből (energiahiányból), mint inkább megszokásból jön elő, de a hatását tekintve tök mindegy.
kommunikációs stílus
Harmadszorra olvasom az utolsó bekezdésedet, de nem értek belőle sokat…Megfogalmaznád kicsit konkrétabban? 🙂
H: Csak arra gondoltam
… amikor egy állandó közösségben (család, munkatársak, haverok) megszokott stílushoz alkalmazkodunk, átvesszük, mert így egyszerűbben megértenek, vagy csak így értenek meg (pl kellő hangerő alatt nem), aztán mi magunk is megszokjuk és másokkal így tesszük. Nincs benne kritikai szándék, elégedetlenség, de automatizmusból így fogalmazunk.
negativitással vagy anélkül
Két hete tapasztalom, milyen a negativitástól teljesen mentes kritika. Amikor semmi de semmi nincs mögötte, csak a puszta információ.
Hogy milyen?
Felemelő!
Soha senkitől így, nagy dózisban tanulnivalót nem kaptam még, de kívánom mindenkinek hogy megtapasztalja egy mélyen Tiszta ember közelségét, akinek a szájából nem fájnak a kritikus szavak. Őszinteség, és alázat, no meg persze önismeret kell hozzá… 🙂 köszönet Neki, Magamnak, és az Életnek ezért a lehetőségért!
Örlülök veled
Tudod, Sikka, a Mester megjelenik, amikor a tanítvány készen áll… 🙂
Hogy ki ő, megosztod velünk?
Helytelen kommunikációs stílus
„Végül szerintem lehet nem annyira elégedetlen energiaállapotból, hanem egy adott közegben használt helytelen kommunikációs stílusból következő is.” – köszönöm kedves Hermess. 🙂 Igen, többnyire innen adódnak a félreértések! Főleg, ha a „kritikát” nem az akarja értelmezni, akinek szól. 🙂
Továbbá úgy gondolom és kissé lehet, hogy magamból kiindulva,
Továbbá úgy gondolom és kissé lehet, hogy magamból kiindulva, hogy a kritika mindig egyéntől függ, sokszor először veszem a fáradtságot és megpróbálom átérezni, hogy a másik fél abban a pillanatban hogyan rezeg, Hermess szavát használva-bocsánat- és csak mindezek után cselekedni.
Bár ez ugye végtelenül nehéz, de ezen vagyok most ezt épitem.
A hires mondás-CSAK AZT TEDD A MÁSIKNAK, AMIT MAGADNAK IS TENNÉL- bár tudom, hogy nem pontos , de nem emlékszem az eredetire.
H: Beatrix, az eredményes kommunikációhoz ez nem elég..
Ha azt akarjuk, hogy átmenjen a tartalom – CSAK AZT TEDD ÉS MONDD A MÁSIKNAK, AMIT Ő SZERETNE… Ha ügyes vagy, hozzá tudod csomagolni azt, amit még ezen felül is el szeretnél juttatni hozzá.
Mindig a fogadó a szűk keresztmetszet, ezért „mindig neki van igaza”. A gyakorlatban ez az eredményes kommunikáció alapszabálya. Ha nem teszek meg neki valami, amit magammal sem tennék, de elvárja – azért fog megharagudni, ha meg megteszem, mert úgy gondolom, hogy nekem is jó volt, neki is az lesz, vagy látom, hogy mindannyiunknak jó lenne – csúnyán mellé lehet fogni vele.
Van aztán a „gondatlan kommunikáció”, amikor pl. a Te szócska és a 2. személy fölösleges használatával megbántom az egója érzékenységét valakinek, holott egyébként együttműködött volna velem az előállt konfliktus megoldásában. De így már nem fog, mert megtámadva érzi magát.
És ez ugyanaz, mintha félreértett, magára vett volna valamit, ami nem is neki szólt, vagy nem volt mögötte bántó szándék.
Köszi, nagyon kedves tőled, de az igazat megvallva, nem szó
Köszi, nagyon kedves tőled, de az igazat megvallva, nem szó szerint igy van ez nálam, ahogy leirtam.
Az a baj, hogy nem tudom elmagyarázni.
Vagy kifejezni magam.
A lényege az lenne az Én esetemben, ahogyan ezelőtt is irtam, hogy ez egy sérelmem-saját- és ennek a megoldásán dolgozgatok.
Bevállalom.
Ja és nem igazán értettem a szavaidat, de többször elolvasom, aztán megértem.
Köszönöm.
Tudom már, úgy értettem, hogy megpróbálom beleérezni magam a
Tudom már, úgy értettem, hogy megpróbálom beleérezni magam a másik helyzetébe, persze ez elvileg egy -egótlan- állapot, ezért is irtam, hogy ez nagyon nehéz.
Még gondolkodom…,látod ezért nem megy nekem ez, mert ezen GONDOLKODNI kell, Én meg érzek.
Továbbá úgy gondolom és kissé lehet, hogy magamból kiindulva,
Továbbá úgy gondolom és kissé lehet, hogy magamból kiindulva, hogy a kritika mindig egyéntől függ, sokszor először veszem a fáradtságot és megpróbálom átérezni, hogy a másik fél abban a pillanatban hogyan rezeg, Hermess szavát használva-bocsánat- és csak mindezek után cselekedni.
Bár ez ugye végtelenül nehéz, de ezen vagyok most ezt épitem.
A hires mondás-CSAK AZT TEDD A MÁSIKNAK, AMIT MAGADNAK IS TENNÉL- bár tudom, hogy nem pontos , de nem emlékszem az eredetire.
H: Beatrix, az eredményes kommunikációhoz ez nem elég..
Ha azt akarjuk, hogy átmenjen a tartalom – CSAK AZT TEDD ÉS MONDD A MÁSIKNAK, AMIT Ő SZERETNE… Ha ügyes vagy, hozzá tudod csomagolni azt, amit még ezen felül is el szeretnél juttatni hozzá.
Mindig a fogadó a szűk keresztmetszet, ezért „mindig neki van igaza”. A gyakorlatban ez az eredményes kommunikáció alapszabálya. Ha nem teszek meg neki valami, amit magammal sem tennék, de elvárja – azért fog megharagudni, ha meg megteszem, mert úgy gondolom, hogy nekem is jó volt, neki is az lesz, vagy látom, hogy mindannyiunknak jó lenne – csúnyán mellé lehet fogni vele.
Van aztán a „gondatlan kommunikáció”, amikor pl. a Te szócska és a 2. személy fölösleges használatával megbántom az egója érzékenységét valakinek, holott egyébként együttműködött volna velem az előállt konfliktus megoldásában. De így már nem fog, mert megtámadva érzi magát.
És ez ugyanaz, mintha félreértett, magára vett volna valamit, ami nem is neki szólt, vagy nem volt mögötte bántó szándék.
Köszi, nagyon kedves tőled, de az igazat megvallva, nem szó
Köszi, nagyon kedves tőled, de az igazat megvallva, nem szó szerint igy van ez nálam, ahogy leirtam.
Az a baj, hogy nem tudom elmagyarázni.
Vagy kifejezni magam.
A lényege az lenne az Én esetemben, ahogyan ezelőtt is irtam, hogy ez egy sérelmem-saját- és ennek a megoldásán dolgozgatok.
Bevállalom.
Ja és nem igazán értettem a szavaidat, de többször elolvasom, aztán megértem.
Köszönöm.
Tudom már, úgy értettem, hogy megpróbálom beleérezni magam a
Tudom már, úgy értettem, hogy megpróbálom beleérezni magam a másik helyzetébe, persze ez elvileg egy -egótlan- állapot, ezért is irtam, hogy ez nagyon nehéz.
Még gondolkodom…,látod ezért nem megy nekem ez, mert ezen GONDOLKODNI kell, Én meg érzek.
Én azt tapasztaltam, hogy bármilyen módon mondjuk el az
Én azt tapasztaltam, hogy bármilyen módon mondjuk el az észrevételünket a másiknak, ha a hallgató érzékeny, meg fog sértődni.
Az már egy következő téma, hogy az ember mitől válik érzékennyé a rá vonatkozó külső megfigyelésre. Akár Hermess által említett energiahiánytól, vagy általános negatív énképtől, stb. stb.
Az NLP-ben van egy olyan előfeltevés ( törvényszerűség, amit érdemes figyelembe venni), hogy:
A kommunikáció azt jelenti, amit eredményezett.
Vagyis nem az számít, hogy mit akarunk, hanem az, hogy mit váltottunk ki az emberből.
Na, de a jószándék!!!
Hogy is mondják? A pokolba vezető út is …..
Szerintem még fontos lenne pontosítani a kritika kifejezést. Ezért nem is használtam ezt a szót eddig, inkább: észrevétel, megfigyelés, visszajelzés.
Nekem is jobban tetszik az utolsó 3 szó.
Ezek tanitanak
Nekem is jobban tetszik az utolsó 3 szó.
Ezek tanitanak
görcsoldó
GÖRCSOLDÓ
Közölj nyugodtan.
Akire nem tartozik:
úgysem érti meg.
(Fodor Ákos)
karma
És már el is jutottunk a kritikától a karma fogalmához! 🙂
„Ha úgy cselekszünk, hogy az boldogságot és sikert hoz másoknak, boldogság és siker lesz a karmánk gyümölcse.” Vagy a másik megfogalmazás, helyén való cselekedet, jól működő észrevétel, visszajelzés, aminek az eredménye a fejlődés.
Ildikó, nagyon tetszik amit írsz!
Ha valakinek sérelme, fájdalma van, nem vezet előre ha ezt mélyítjük. Hiába hívjuk fel erre a figyelmet, ha nem befogadó, itt a szűk keresztmetszet. És okozhat jó karmát Hermess által megfogalmazott kicsit manipulációra hajazó kommunikáció, ahol az eredményesség a mérce, szintén.
Igen, a kritika szó
valahogy hordoz akaratlanul is, valamiféle „ítélet”-et , még,ha szándékában nincs is ez benne esetleg..
Én azt tapasztaltam, hogy bármilyen módon mondjuk el az
Én azt tapasztaltam, hogy bármilyen módon mondjuk el az észrevételünket a másiknak, ha a hallgató érzékeny, meg fog sértődni.
Az már egy következő téma, hogy az ember mitől válik érzékennyé a rá vonatkozó külső megfigyelésre. Akár Hermess által említett energiahiánytól, vagy általános negatív énképtől, stb. stb.
Az NLP-ben van egy olyan előfeltevés ( törvényszerűség, amit érdemes figyelembe venni), hogy:
A kommunikáció azt jelenti, amit eredményezett.
Vagyis nem az számít, hogy mit akarunk, hanem az, hogy mit váltottunk ki az emberből.
Na, de a jószándék!!!
Hogy is mondják? A pokolba vezető út is …..
Szerintem még fontos lenne pontosítani a kritika kifejezést. Ezért nem is használtam ezt a szót eddig, inkább: észrevétel, megfigyelés, visszajelzés.
Nekem is jobban tetszik az utolsó 3 szó.
Ezek tanitanak
Nekem is jobban tetszik az utolsó 3 szó.
Ezek tanitanak
görcsoldó
GÖRCSOLDÓ
Közölj nyugodtan.
Akire nem tartozik:
úgysem érti meg.
(Fodor Ákos)
karma
És már el is jutottunk a kritikától a karma fogalmához! 🙂
„Ha úgy cselekszünk, hogy az boldogságot és sikert hoz másoknak, boldogság és siker lesz a karmánk gyümölcse.” Vagy a másik megfogalmazás, helyén való cselekedet, jól működő észrevétel, visszajelzés, aminek az eredménye a fejlődés.
Ildikó, nagyon tetszik amit írsz!
Ha valakinek sérelme, fájdalma van, nem vezet előre ha ezt mélyítjük. Hiába hívjuk fel erre a figyelmet, ha nem befogadó, itt a szűk keresztmetszet. És okozhat jó karmát Hermess által megfogalmazott kicsit manipulációra hajazó kommunikáció, ahol az eredményesség a mérce, szintén.
Igen, a kritika szó
valahogy hordoz akaratlanul is, valamiféle „ítélet”-et , még,ha szándékában nincs is ez benne esetleg..
Kritika vagy Jelzes?
-Khm Khhhm!Figyi!nyitva van a slicced!
-Miert sertegtsz?Szoval trehänynak tartasz engem?
Kepzeld nekem igy tetszik,es hogy te mit mondasz nem erdekel!
Különben is senki nem tett megjegyzest meg csak te!
Honnan veszed magadnak a bätorsägot hogy kioktass engem!
-Ok.Rendben!A Te döntesed.Tölem järhatsz nyitott sliccel ha igy jo Neked!
Szoval ilyen jätszmäkat eltem meg itt.
Hogy csak jelezni szerettem volna valamit es a mäsik kritikänak,tämadäsnak vette.
Kritika vagy jelzes?
Aki kapja a labdät,maga döntse el hogy mit kezd vele!
Üdv!Erika
Kritika vagy Jelzes?
-Khm Khhhm!Figyi!nyitva van a slicced!
-Miert sertegtsz?Szoval trehänynak tartasz engem?
Kepzeld nekem igy tetszik,es hogy te mit mondasz nem erdekel!
Különben is senki nem tett megjegyzest meg csak te!
Honnan veszed magadnak a bätorsägot hogy kioktass engem!
-Ok.Rendben!A Te döntesed.Tölem järhatsz nyitott sliccel ha igy jo Neked!
Szoval ilyen jätszmäkat eltem meg itt.
Hogy csak jelezni szerettem volna valamit es a mäsik kritikänak,tämadäsnak vette.
Kritika vagy jelzes?
Aki kapja a labdät,maga döntse el hogy mit kezd vele!
Üdv!Erika
Sebek
Kincsek vannak itt. Tapasztalások.
Mint az Életben: sebek szakadnak fel, és sebek gyógyul/hat/nak…
Sebeket hordozok magamban, amire az egom rásegít. Egész lényem így egy nagy sebbé válik, sebesültként járok-kelek a világban.
Dehogyis akar engem a másik ember megbántani, hiszen ő is a saját sebével van elfoglalva – mégis sikerül! Ez az állapot aztán kardként működik az egymással vívott csatáinkban. Provokálom a harcot, mintegy vágyva, hogy megsérüljek, hogy sebeim még jobban fájjanak.
Hogyan gyógyulhatnék mégis?
Alá kell/ene vájni a sebemnek, ami csak az ego nélkül mehet.
Várnom kell. /Az egom türelmetlen, azonnal igazat szeretne magának./
Elfogadnom azt a sebet.
Nem reagálnom, ha valaki megsért, csak figyelni, mi lesz, mi fog történni.
Egyszercsak elindul egy MÁS energia.
Sebesült társatok: szeklice:-)
minden benned van…
A seb és a gyógyító bölcs is, minden Te vagy…
Ne azonosítsd magad sebesültnek…
Csak tulajdonosa vagy egy fájó tapasztalásnak, ami először fáj, aztán tapasztalás…Helyére kerül.
Írj privit és beszélgessünk meditációkról, amik gyorsítják a gyógyulást – ha akarod…
Katalin
Köszönöm. Írtam privit:-)
szeklice
Megkaptam
köszi a bizalmat, még ma részletesen válaszolni fogok.
érdekes
Kedves Katalin!
Mostanában, sőt pár éve rengeteg dolog történt velem.Sajnos rossz dolog.Akár mennyire szerettem volna a jót nem sikerült.Idén júliusban vissza kellett volna mennemNémetországba egy „közös”vállalkozást folytatni.Egyik este felhívott a Nővérem és azt mondte,hogy az unokaöcsém szerin maradnom kellene és nem visszamenni.Ezt akkor nem akartam tudomásul venni.Alapvetően nem az a feladós típus vagyok.Aztán július 9-én este jöttem hazaa családommal és a kisfiam szólt,hogy menjünkbe a játszótérre egy picit játszani.Aránylag késő volt de bementünk a gyerekekkel.A gyerekek a mászókás csúszdán kezdtek el játszani.Hívtak engem is.Nyár lévén levettem a papucsom és mentem.Amint felléptem a csúszdára megcsúszott egy picit a lábam.Léptem volna újra de fura érzésem volt.Mintha a bokámnális a térdem lett volna.Visszanéztem és hát mit mondjak.A bokám 180fokkal kicsavarodott.Szóltam a feleségemnek/aki a hátam mögött volt/,hogy eltört a lábam.Á ne hülyéskedj.Ledobtam magam a földre.Az egyik lábfejem felfelé, a másik lefelé állt.Jött a roham mentő és elvittek.A kórházban megállapították a ficamot és azt, hogy eltört a lábszár csontom.A ficamot visszarántotta az orvos a törést pedig begipszelték.Hét hétig volt gipszben a lábam amikor azt mondta az orvos,hogy leveszik a rögzítést,mert sorvad a lábam.A röntgen alapján a törés nem gyógyult és a bokám is kötött.Most azutam keresem,vissza a reikihez.Ezt a törést is jelnek fogom fel,hogy változtatnom kell.Köszönöm ezeket a mondatokat érdekes gondolatokat indítottak el bennem.
Talán én is a helyemre kerülök
Utána néztem
a boka, meg a törés azt jelenti Te nem tudsz járni a saját utadon. Ilyen súlyos figyelmeztetést az kap, aki előtte a finomabb jelzésekből pl. itt a nővéred segítsége, nem veszi az adást.
Köszönd meg a betegséget, fogadd el. Tervezd át az életedet, akkor a fehér fény is segíteni fog. Lehet az reiki, prána-nadi, stb.
Minden ember saját életútjának a megvalósításáért, a saját fejlődéséért születik le. Ha nagyon letér az útról akkor először kisebb, utána egyre súlyosabb figyelmeztetéseket kap. Sokan aztán ilyenkor belemerülnek az önsajnálatba, a körülmények okolásába. Örülök neki, hogy Te jól vetted a leckét.
SZIA DRÁGA, VELED GYÓGYULOK
SZIA DRÁGA, VELED GYÓGYULOK
Kedves szeklice!
A Tiednél egészségesebb gondolkodásmóddal nem túl gyakran találkozik a magamfajta halandó…:)
Sebek
Kincsek vannak itt. Tapasztalások.
Mint az Életben: sebek szakadnak fel, és sebek gyógyul/hat/nak…
Sebeket hordozok magamban, amire az egom rásegít. Egész lényem így egy nagy sebbé válik, sebesültként járok-kelek a világban.
Dehogyis akar engem a másik ember megbántani, hiszen ő is a saját sebével van elfoglalva – mégis sikerül! Ez az állapot aztán kardként működik az egymással vívott csatáinkban. Provokálom a harcot, mintegy vágyva, hogy megsérüljek, hogy sebeim még jobban fájjanak.
Hogyan gyógyulhatnék mégis?
Alá kell/ene vájni a sebemnek, ami csak az ego nélkül mehet.
Várnom kell. /Az egom türelmetlen, azonnal igazat szeretne magának./
Elfogadnom azt a sebet.
Nem reagálnom, ha valaki megsért, csak figyelni, mi lesz, mi fog történni.
Egyszercsak elindul egy MÁS energia.
Sebesült társatok: szeklice:-)
minden benned van…
A seb és a gyógyító bölcs is, minden Te vagy…
Ne azonosítsd magad sebesültnek…
Csak tulajdonosa vagy egy fájó tapasztalásnak, ami először fáj, aztán tapasztalás…Helyére kerül.
Írj privit és beszélgessünk meditációkról, amik gyorsítják a gyógyulást – ha akarod…
Katalin
Köszönöm. Írtam privit:-)
szeklice
Megkaptam
köszi a bizalmat, még ma részletesen válaszolni fogok.
érdekes
Kedves Katalin!
Mostanában, sőt pár éve rengeteg dolog történt velem.Sajnos rossz dolog.Akár mennyire szerettem volna a jót nem sikerült.Idén júliusban vissza kellett volna mennemNémetországba egy „közös”vállalkozást folytatni.Egyik este felhívott a Nővérem és azt mondte,hogy az unokaöcsém szerin maradnom kellene és nem visszamenni.Ezt akkor nem akartam tudomásul venni.Alapvetően nem az a feladós típus vagyok.Aztán július 9-én este jöttem hazaa családommal és a kisfiam szólt,hogy menjünkbe a játszótérre egy picit játszani.Aránylag késő volt de bementünk a gyerekekkel.A gyerekek a mászókás csúszdán kezdtek el játszani.Hívtak engem is.Nyár lévén levettem a papucsom és mentem.Amint felléptem a csúszdára megcsúszott egy picit a lábam.Léptem volna újra de fura érzésem volt.Mintha a bokámnális a térdem lett volna.Visszanéztem és hát mit mondjak.A bokám 180fokkal kicsavarodott.Szóltam a feleségemnek/aki a hátam mögött volt/,hogy eltört a lábam.Á ne hülyéskedj.Ledobtam magam a földre.Az egyik lábfejem felfelé, a másik lefelé állt.Jött a roham mentő és elvittek.A kórházban megállapították a ficamot és azt, hogy eltört a lábszár csontom.A ficamot visszarántotta az orvos a törést pedig begipszelték.Hét hétig volt gipszben a lábam amikor azt mondta az orvos,hogy leveszik a rögzítést,mert sorvad a lábam.A röntgen alapján a törés nem gyógyult és a bokám is kötött.Most azutam keresem,vissza a reikihez.Ezt a törést is jelnek fogom fel,hogy változtatnom kell.Köszönöm ezeket a mondatokat érdekes gondolatokat indítottak el bennem.
Talán én is a helyemre kerülök
Utána néztem
a boka, meg a törés azt jelenti Te nem tudsz járni a saját utadon. Ilyen súlyos figyelmeztetést az kap, aki előtte a finomabb jelzésekből pl. itt a nővéred segítsége, nem veszi az adást.
Köszönd meg a betegséget, fogadd el. Tervezd át az életedet, akkor a fehér fény is segíteni fog. Lehet az reiki, prána-nadi, stb.
Minden ember saját életútjának a megvalósításáért, a saját fejlődéséért születik le. Ha nagyon letér az útról akkor először kisebb, utána egyre súlyosabb figyelmeztetéseket kap. Sokan aztán ilyenkor belemerülnek az önsajnálatba, a körülmények okolásába. Örülök neki, hogy Te jól vetted a leckét.
SZIA DRÁGA, VELED GYÓGYULOK
SZIA DRÁGA, VELED GYÓGYULOK
Kedves szeklice!
A Tiednél egészségesebb gondolkodásmóddal nem túl gyakran találkozik a magamfajta halandó…:)
Tök jó…
hogy ez a blog a kritikáról szól, de azért mindannyian sejtjük, hogy nem jött volna éppen most létre, ha izi nem lép „tovább”…
És ebben az összefüggésben talán azt is érdemes lenne kicsit megvizsgálnunk, hogy Vele kapcsolatban kritikai észrevételeket olvashattunk-e egyáltalán?
Mert azt például nem tartom kritikának, hogy valakinek az érzelmeit megkérdőjelezzük.
Ilyenkor max. hazugnak érezzük, nevezzük a „célszemélyt” és álságosnak, szemfényvesztőnek a kommunikációját… Lelkiállapotunk, habitusunk határozza meg a hozzászólás formáját, de ez mindenképpen csak egy érzetünk Vele kapcsolatban.
Így tehát bizonyíthatatlan, ellenőrizhetetlen minden Vele kapcsolatos állításunk, gondolatunk, de arra mindenképpen alkalmas, hogy az észrevételeket elszenvedő érezze, hogy őt néhányan hazugnak, hiteltelennek tartják.
Kérdés, megéri-e az ilyen típusú kommunikáció, s ha igen, kinek? A mindenáron győzni akaró egónak?
🙂
Látod, ezért SZERETLEK
KÖVETKEZŐ ÉLET?
Látod, ezért SZERETLEK
KÖVETKEZŐ ÉLET?
OK!
OK!
Ha átölelek
egy embert, tudom, felismerem, milyen oktávban rezeg…Ott már nem tud senki megvezetni, jól működöm.
A virtuális világban csak következtetek, jól, rosszul…
Izivel kapcsolatban szerintem többen is jól látták, láttuk, hogy a lelki részen valami nem kerek… Kritizáltuk, vagy visszajeleztünk, kerestük az igazság tartalmakat. A test tudatosság, az rendben volt, ott sokat tudnánk tanulni tőle…
„láttuk, hogy a lelki részen valami nem kerek…”
Igen, magam is így éreztem, ezért rákérdeztem, s mikor azt válaszolta, hogy Ő másként gondolja, akkor elfogadtam, mert nem volt további dolgom az érzettel…
🙂
Iciri picirit
bölcsebb vagy, mint én…
(ennél több most az egomtól nem telik :-))
Nem hinném, Kedves Kati…
talán csak egy iciri-picirit elfogadóbb…
:)))
Tök jó…
hogy ez a blog a kritikáról szól, de azért mindannyian sejtjük, hogy nem jött volna éppen most létre, ha izi nem lép „tovább”…
És ebben az összefüggésben talán azt is érdemes lenne kicsit megvizsgálnunk, hogy Vele kapcsolatban kritikai észrevételeket olvashattunk-e egyáltalán?
Mert azt például nem tartom kritikának, hogy valakinek az érzelmeit megkérdőjelezzük.
Ilyenkor max. hazugnak érezzük, nevezzük a „célszemélyt” és álságosnak, szemfényvesztőnek a kommunikációját… Lelkiállapotunk, habitusunk határozza meg a hozzászólás formáját, de ez mindenképpen csak egy érzetünk Vele kapcsolatban.
Így tehát bizonyíthatatlan, ellenőrizhetetlen minden Vele kapcsolatos állításunk, gondolatunk, de arra mindenképpen alkalmas, hogy az észrevételeket elszenvedő érezze, hogy őt néhányan hazugnak, hiteltelennek tartják.
Kérdés, megéri-e az ilyen típusú kommunikáció, s ha igen, kinek? A mindenáron győzni akaró egónak?
🙂
Látod, ezért SZERETLEK
KÖVETKEZŐ ÉLET?
Látod, ezért SZERETLEK
KÖVETKEZŐ ÉLET?
OK!
OK!
Ha átölelek
egy embert, tudom, felismerem, milyen oktávban rezeg…Ott már nem tud senki megvezetni, jól működöm.
A virtuális világban csak következtetek, jól, rosszul…
Izivel kapcsolatban szerintem többen is jól látták, láttuk, hogy a lelki részen valami nem kerek… Kritizáltuk, vagy visszajeleztünk, kerestük az igazság tartalmakat. A test tudatosság, az rendben volt, ott sokat tudnánk tanulni tőle…
„láttuk, hogy a lelki részen valami nem kerek…”
Igen, magam is így éreztem, ezért rákérdeztem, s mikor azt válaszolta, hogy Ő másként gondolja, akkor elfogadtam, mert nem volt további dolgom az érzettel…
🙂
Iciri picirit
bölcsebb vagy, mint én…
(ennél több most az egomtól nem telik :-))
Nem hinném, Kedves Kati…
talán csak egy iciri-picirit elfogadóbb…
:)))
Köszönöm
Kedves szeges és beatrixalyssa!
Köszönöm a biztatást.
És most az jutott eszembe, hogy ezt a segítő energiát gondolatban továbbküldöm Izinek is.
szeklice
Küldd tovább szeklice… 🙂
Nemrég néztem be a honlapjára, azt hiszem, most ráférne…
🙂
Szülés
Igen szeges. Szüksége van rá, úgy érzem.
Mint a szülő nőnek arra, hogy csupán fogja valaki a kezét. Tudja, hogy azt a gyermeket neki kell megszülnie, de hogy valaki ebben együttérez vele, az meg tudja sokszorozni az erejét.
A kéz üzenete: energia. Tudom miben vagy. Átérzem a kínodat. Így tudlak segíteni.
Mi itt mindannyian kezek vagyunk egymásnak.
szeklice
uuhh
benéztem én is…
Azt láttam, amivel indítottam itt. Meg amit Ildikó is erősen tapogatott tegnap 🙂
Az az alap, minden belőlem indul ki. Megváltozik a világ ha belülről megváltoztatom magam. Aki ezt kétségbe vonja, az önismereti úton haladni nem fog tudni…
Ez az oldal meg ugyé erről szól…
Izi gyermeke
Én fogom Izi kezét. Tisztelem benne a születendő gyermeket.
Önmagát.
szeklice
„Mi itt mindannyian kezek vagyunk egymásnak.”
Szép a Lelked, szépek a gondolataid szeklice!
Örülök, hogy itt vagy…:))
Szép
Az én Szépem a Te Szépeddel kéz a kézben szeges.
szeklice
Köszönöm
Kedves szeges és beatrixalyssa!
Köszönöm a biztatást.
És most az jutott eszembe, hogy ezt a segítő energiát gondolatban továbbküldöm Izinek is.
szeklice
Küldd tovább szeklice… 🙂
Nemrég néztem be a honlapjára, azt hiszem, most ráférne…
🙂
Szülés
Igen szeges. Szüksége van rá, úgy érzem.
Mint a szülő nőnek arra, hogy csupán fogja valaki a kezét. Tudja, hogy azt a gyermeket neki kell megszülnie, de hogy valaki ebben együttérez vele, az meg tudja sokszorozni az erejét.
A kéz üzenete: energia. Tudom miben vagy. Átérzem a kínodat. Így tudlak segíteni.
Mi itt mindannyian kezek vagyunk egymásnak.
szeklice
uuhh
benéztem én is…
Azt láttam, amivel indítottam itt. Meg amit Ildikó is erősen tapogatott tegnap 🙂
Az az alap, minden belőlem indul ki. Megváltozik a világ ha belülről megváltoztatom magam. Aki ezt kétségbe vonja, az önismereti úton haladni nem fog tudni…
Ez az oldal meg ugyé erről szól…
Izi gyermeke
Én fogom Izi kezét. Tisztelem benne a születendő gyermeket.
Önmagát.
szeklice
„Mi itt mindannyian kezek vagyunk egymásnak.”
Szép a Lelked, szépek a gondolataid szeklice!
Örülök, hogy itt vagy…:))
Szép
Az én Szépem a Te Szépeddel kéz a kézben szeges.
szeklice
Filóztam ezen az Izis dolgon – Hivatalos sajtó közlemény:
Filóztam ezen az Izis dolgon –
Hivatalos sajtó közlemény: http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/07/tegnapi.html
Az írását olvasva kettős érzéseim voltak…
1, hogy magát akarja győzködni és a pici egó sértve lett és megbolydult a méhkas
2, ő látja jól a dolgokat és mi(én) tévelygünk, stb…
Egyébként, amióta az oldalon vagyok kb ilyen sorrendben jöttek az „ilyen emberek”. Nem pontos a sorrend:
Csízike, Aditi, Kover Heidi, , Hajdú Micu, Éva, és Izi és még jönni fognak mások is előbb utóbb 🙂
másság
…talán inkább a „másság” az ami által kérdésekek kezdünk feltenni magunkban, s ezzel szemben meghatározzuk az „álláspontunkat”, ami vagy megerősíti azt amiben már hittünk vagy másfelé terel…mindennek helye van a világban, felbolydult méhkasnak, tévelygésnek, mert csak refernciapontok önmagunkhoz való visszaemlékezéseinkben, az önmagunk meghatározásaiban.
S persze semmi nem kelti fel jobban a figyelmet, mint a „másság”.
Ez az ami a megkülönböztethető a legjobban.
A kritikával is a „másképpent” akarjuk elérni, kihozni magunkból, stb.
Persze, ma sem értem mirefel ez a nagy „gőz”, hisz, amit egyszer már megtanultunk, a sajátunk-jó/rossz-, azt energetikai rendszerünk által eleve kisugározzuk-szavakon túl, mint valami lézersugarakat, s mások számára elérhetővé válik, modell, referenciapont, stb. gyanánt az, amit már tudunk/még nem tudunk, itt gondolok, arra amikor kritizálni akarunk, nagy energiabefektetéssel, okoskodásokkal, magyarázkodásokkal…:)…
Engem soha nem ér „véletlenül” kritika, bár szelektív vagyok, mert csak azt hallom meg „amit akarok”, amire felkészítettem magam, hogy meg is halljam…a többi visszajön amikor van „akivel” megbeszélni…
🙂
AnnA
Szia Peti!
Merengtem még tegnap a telefonszámos üzenete után, hogy írjak-e neki. Végül úgy gondoltam nem fírtatom, nem „bántom” tovább.
Óriási lépésnek, nyitottságnak tartottam, hogy megadta a telefonszámát és felajánlotta, hogy beszélgethetünk. Kinyílt a nagy szív gondoltam: ez az ember tényleg óriási….és mire odaértem bevágta az arcom előtt. Ma se blog, se ő, se telefonszám. Persze ez a visszalépés azt mondatja velem, minek hívnám fel….
Elolvastam azt a blogot, amin izi….mit is csinál? Kipanaszkodja magát a fél világnak? Hogy ezek a gonosz hozzászólók kibillentették őt a nem létező egyensúlyából… Azzal a néhány kérdésemmel és meg nem értett dologgal én is köztük vagyok. De tudod mit Izi! Nem érdekel.
Most ne haragudjatok már, de senki nem bánt vele dúrván! Emlékezzetek már skorpióra! Ő mégsem hátrált meg, kitartott amellett, amiben hitt. Igaz, hogy javarészt butaságokat csinált és végül Sanyi kipenderítette, de stabil volt.
Szóval olvasva a sorokat kezdett felmenni bennem a pumpa (nem fojtom el most sem), hogy mit sajnáltatja ott magát? Miféle szeretetre törekvő az, aki ennyi után elszalad? Pontosan ezzel mutatta meg, hogy mennyire kicsi az a kapu, amit ő nagynak nevez. És a megbocsátás? A tévelygők (én és a kritizálók)elfogadása, átdolgozása hol marad?
Nézegettem közben a képeket is. Az egyik pillanatban valamin megakadt a szemem. A szemei mögül valami óriási tragédiának az árnyékai tűntek ki. Nagy csalódás és elvesztés fájdalma…egy borzasztóan sérülékeny és érzékeny szív lenyomatai…
Egy pillanatra elszégyeltem magam. Talán nem, vagy másképp kellett volna kérdeznem. Azután eszembe jutott, hogy ő miben hisz. Aki eddig és ide vezette, továbbra is ott lesz mellette.
Nagy érzékenysége ellenére is azt mondom, már készült erre a hatásos kilépőre és csak az indokra várt. Szerintem nem kellett volna. Ez inkább a közönségnek szólt.
Máté
Én megszerettem Izit. Szorítok neki, hogy sikerüljön a helyére
Én megszerettem Izit. Szorítok neki, hogy sikerüljön a helyére tennie, ami nem volt a helyén.
Tudom, hogy aki tudatosan dolgozik magán, az bizony felül egy hullámvasútra. Amíg tudatlanul éltem bele a nagyvilágba, nekem sem voltak ilyen hullámok a hangulatomban. Olyan viszonylag egyforma üres volt az életem, amiről azt hazudtam magamnak, hogy így teljes.
Azóta megtapasztaltam nagy mélységeket és magasságokat. Az életem minden, csak nem üres. A lelki munkához hozzátartoznak ezek a nagyfokú hangulatingadozások, de talán minél mélyebbre haladunk a lelkünk gyógyításában, annál jobban csökkennek az ingadozások, és egyre többször áll be az „igazán jól érzem magam a bőrömben és szeretek mindenkit” hangulat. De a teljesség csak teljességkor következik be….és ez természetes, emiatt fölösleges pálcát törnünk embertársunk felett.
Szia Csaesz:)
-én is így látom, -ennyi történt:)
„Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki.”
Szia Peti!
Érdekelne ,hogy mit értesz az alatt ,hogy ,, ilyen
Szia Peti!
Érdekelne ,hogy mit értesz az alatt ,hogy ,, ilyen emberek ”?
Igazán csak azért,merthogy én is köztük vagyok.
Mit jelent nálad az,hogy,,ilyen ember”?
Hadd tudjam meg már ,hogy milyen ember vagyok ,ha ,,ilyen ember ” vagyok.
Kösz,üdv: Éva
Szia Éva!
Jogos! 🙂 Azt értem alatta, hogy volt valaki, aki
Szia Éva!
Jogos! 🙂 Azt értem alatta, hogy volt valaki, aki középpontba került és ment a huzavona és eléggé „erősen” adtuk/kaptuk egymástól a tanítást(valaki vette azt, van aki nem) és előbb-utóbb valamiért(magától, kitiltást, etc) úgy hirtelen eltűnt a „köztudatból”…
üdv: Péter
Kösz Peti.
A definíciód tökéletes.
A címkéd /,,ilyenek” /
Kösz Peti.
A definíciód tökéletes.
A címkéd /,,ilyenek” / vágott mellbe egy kicsit,de csakis a Te személyed miatt. /remélem érted? /
Egy kérdésem lenne még.Azon nem gondolkodtál még el,hogy miért mindig azok az emberek ,,járnak így”,akik valahogy a központba kerülnek?
Az én válaszom benne van a kérdésben,de a tiédre lennék kíváncsi.
/Ja ,és Juditot UÁ-t kifelejtetted a ,,sorozatból”,Ő még szerintem megérdemelné az ,,emlékezést”/
Köszi, üdv: Éva
Szia Éva!
Nem gondolkodtam még ezen… lekötött a magam kis
Szia Éva!
Nem gondolkodtam még ezen… lekötött a magam kis világa 🙂 Úgyhogy, sajnos, erre nem tudok válaszolni…
Persze, szerintem jó pár egyént kihagytam a sorozatból, nem jutott mindenki eszembe, viszont amondó vagyok meg bémondó is, hogy tisztáztuk a „félreértést”, szóval kár többet erről beszélni. 🙂
kellemeset! 🙂
,,kellemeset! 🙂 ”,neked is Peti!
,,kellemeset! 🙂 ”,neked is Peti!
Filóztam ezen az Izis dolgon – Hivatalos sajtó közlemény:
Filóztam ezen az Izis dolgon –
Hivatalos sajtó közlemény: http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/07/tegnapi.html
Az írását olvasva kettős érzéseim voltak…
1, hogy magát akarja győzködni és a pici egó sértve lett és megbolydult a méhkas
2, ő látja jól a dolgokat és mi(én) tévelygünk, stb…
Egyébként, amióta az oldalon vagyok kb ilyen sorrendben jöttek az „ilyen emberek”. Nem pontos a sorrend:
Csízike, Aditi, Kover Heidi, , Hajdú Micu, Éva, és Izi és még jönni fognak mások is előbb utóbb 🙂
másság
…talán inkább a „másság” az ami által kérdésekek kezdünk feltenni magunkban, s ezzel szemben meghatározzuk az „álláspontunkat”, ami vagy megerősíti azt amiben már hittünk vagy másfelé terel…mindennek helye van a világban, felbolydult méhkasnak, tévelygésnek, mert csak refernciapontok önmagunkhoz való visszaemlékezéseinkben, az önmagunk meghatározásaiban.
S persze semmi nem kelti fel jobban a figyelmet, mint a „másság”.
Ez az ami a megkülönböztethető a legjobban.
A kritikával is a „másképpent” akarjuk elérni, kihozni magunkból, stb.
Persze, ma sem értem mirefel ez a nagy „gőz”, hisz, amit egyszer már megtanultunk, a sajátunk-jó/rossz-, azt energetikai rendszerünk által eleve kisugározzuk-szavakon túl, mint valami lézersugarakat, s mások számára elérhetővé válik, modell, referenciapont, stb. gyanánt az, amit már tudunk/még nem tudunk, itt gondolok, arra amikor kritizálni akarunk, nagy energiabefektetéssel, okoskodásokkal, magyarázkodásokkal…:)…
Engem soha nem ér „véletlenül” kritika, bár szelektív vagyok, mert csak azt hallom meg „amit akarok”, amire felkészítettem magam, hogy meg is halljam…a többi visszajön amikor van „akivel” megbeszélni…
🙂
AnnA
Szia Peti!
Merengtem még tegnap a telefonszámos üzenete után, hogy írjak-e neki. Végül úgy gondoltam nem fírtatom, nem „bántom” tovább.
Óriási lépésnek, nyitottságnak tartottam, hogy megadta a telefonszámát és felajánlotta, hogy beszélgethetünk. Kinyílt a nagy szív gondoltam: ez az ember tényleg óriási….és mire odaértem bevágta az arcom előtt. Ma se blog, se ő, se telefonszám. Persze ez a visszalépés azt mondatja velem, minek hívnám fel….
Elolvastam azt a blogot, amin izi….mit is csinál? Kipanaszkodja magát a fél világnak? Hogy ezek a gonosz hozzászólók kibillentették őt a nem létező egyensúlyából… Azzal a néhány kérdésemmel és meg nem értett dologgal én is köztük vagyok. De tudod mit Izi! Nem érdekel.
Most ne haragudjatok már, de senki nem bánt vele dúrván! Emlékezzetek már skorpióra! Ő mégsem hátrált meg, kitartott amellett, amiben hitt. Igaz, hogy javarészt butaságokat csinált és végül Sanyi kipenderítette, de stabil volt.
Szóval olvasva a sorokat kezdett felmenni bennem a pumpa (nem fojtom el most sem), hogy mit sajnáltatja ott magát? Miféle szeretetre törekvő az, aki ennyi után elszalad? Pontosan ezzel mutatta meg, hogy mennyire kicsi az a kapu, amit ő nagynak nevez. És a megbocsátás? A tévelygők (én és a kritizálók)elfogadása, átdolgozása hol marad?
Nézegettem közben a képeket is. Az egyik pillanatban valamin megakadt a szemem. A szemei mögül valami óriási tragédiának az árnyékai tűntek ki. Nagy csalódás és elvesztés fájdalma…egy borzasztóan sérülékeny és érzékeny szív lenyomatai…
Egy pillanatra elszégyeltem magam. Talán nem, vagy másképp kellett volna kérdeznem. Azután eszembe jutott, hogy ő miben hisz. Aki eddig és ide vezette, továbbra is ott lesz mellette.
Nagy érzékenysége ellenére is azt mondom, már készült erre a hatásos kilépőre és csak az indokra várt. Szerintem nem kellett volna. Ez inkább a közönségnek szólt.
Máté
Én megszerettem Izit. Szorítok neki, hogy sikerüljön a helyére
Én megszerettem Izit. Szorítok neki, hogy sikerüljön a helyére tennie, ami nem volt a helyén.
Tudom, hogy aki tudatosan dolgozik magán, az bizony felül egy hullámvasútra. Amíg tudatlanul éltem bele a nagyvilágba, nekem sem voltak ilyen hullámok a hangulatomban. Olyan viszonylag egyforma üres volt az életem, amiről azt hazudtam magamnak, hogy így teljes.
Azóta megtapasztaltam nagy mélységeket és magasságokat. Az életem minden, csak nem üres. A lelki munkához hozzátartoznak ezek a nagyfokú hangulatingadozások, de talán minél mélyebbre haladunk a lelkünk gyógyításában, annál jobban csökkennek az ingadozások, és egyre többször áll be az „igazán jól érzem magam a bőrömben és szeretek mindenkit” hangulat. De a teljesség csak teljességkor következik be….és ez természetes, emiatt fölösleges pálcát törnünk embertársunk felett.
Szia Csaesz:)
-én is így látom, -ennyi történt:)
„Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki.”
Szia Peti!
Érdekelne ,hogy mit értesz az alatt ,hogy ,, ilyen
Szia Peti!
Érdekelne ,hogy mit értesz az alatt ,hogy ,, ilyen emberek ”?
Igazán csak azért,merthogy én is köztük vagyok.
Mit jelent nálad az,hogy,,ilyen ember”?
Hadd tudjam meg már ,hogy milyen ember vagyok ,ha ,,ilyen ember ” vagyok.
Kösz,üdv: Éva
Szia Éva!
Jogos! 🙂 Azt értem alatta, hogy volt valaki, aki
Szia Éva!
Jogos! 🙂 Azt értem alatta, hogy volt valaki, aki középpontba került és ment a huzavona és eléggé „erősen” adtuk/kaptuk egymástól a tanítást(valaki vette azt, van aki nem) és előbb-utóbb valamiért(magától, kitiltást, etc) úgy hirtelen eltűnt a „köztudatból”…
üdv: Péter
Kösz Peti.
A definíciód tökéletes.
A címkéd /,,ilyenek” /
Kösz Peti.
A definíciód tökéletes.
A címkéd /,,ilyenek” / vágott mellbe egy kicsit,de csakis a Te személyed miatt. /remélem érted? /
Egy kérdésem lenne még.Azon nem gondolkodtál még el,hogy miért mindig azok az emberek ,,járnak így”,akik valahogy a központba kerülnek?
Az én válaszom benne van a kérdésben,de a tiédre lennék kíváncsi.
/Ja ,és Juditot UÁ-t kifelejtetted a ,,sorozatból”,Ő még szerintem megérdemelné az ,,emlékezést”/
Köszi, üdv: Éva
Szia Éva!
Nem gondolkodtam még ezen… lekötött a magam kis
Szia Éva!
Nem gondolkodtam még ezen… lekötött a magam kis világa 🙂 Úgyhogy, sajnos, erre nem tudok válaszolni…
Persze, szerintem jó pár egyént kihagytam a sorozatból, nem jutott mindenki eszembe, viszont amondó vagyok meg bémondó is, hogy tisztáztuk a „félreértést”, szóval kár többet erről beszélni. 🙂
kellemeset! 🙂
,,kellemeset! 🙂 ”,neked is Peti!
,,kellemeset! 🙂 ”,neked is Peti!
A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek
A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek akarunk megfelelni, és ez nem jó nekünk. Ezután az emberek egy része átesik a ló túlsó oldalára, és azt mondja, mindenki a véleménye le van sz@rva, olyan vagyok, amilyen, és kész.
Később, – jobb esetben – rájön, hogy így túlzottan be van zárva önmagába, megreked, és kiderül, hogy a továbblépéshez igenis szükség van külső visszajelzésekre.
Ehhez bátorságra van szükség. ugyanis a külső megfigyelések egyáltalán nem biztos, hogy erősítik a saját magunkról alkotott pozitív (vagy negatív) énképet. És ezzel szembe nézni…? Hát…..?
Lerombolná az eddig stabilan felépített képet, és ezt újra építeni, benne esetleges hibákkal, (vagy pozitívumokkal) nos, ezt nem mindenki meri megtenni. (Sanyinak van egy cd-je, azt hiszem önértékelés a címe. Ajánlom)
Pedig a valóság a saját és a külvilág rólam alkotott véleményének összessége.
De azért amit én gondolok magamról, az sokkal szebb:)) vagy csúnyább, de mindenképpen én látom jól! Így belülről magam. 🙂
H: Minden szinten egy kicsit meghal az ember
… amikor tovább kell lépnie. És aztán újra kell szülnie magát, ahogyan Szeklice írja. Ebben mindenki nagyon magányos, akár fogják a kezét, akár nem. Akár haldoklik, akár szül.
De én is vallom, hogy jó, ha megvan a szándék, hogy fogjuk egymás kezét, ha lehet rá számítani. Aki hagyja, annak talán könnyebb. De vannak életszakaszok, az önérvényesítés szakaszai oktávokban ismétlődve, amikor nem is kell fogni, mert visszahúz.
Ha minden igaz, akkor Izi magasan előttünk jár. Szüksége van a mi kéznyújtásunkra?
Nagyra értékelem az empátiádat, kedves Szeklice, de ez most talán pont az az eset, amikor ez még jobban belealtat valakit abba, amiért a krízise létrejött.
Hermess
Hitem szerint igen.
Ha mi cseppek óceánná akarunk válni.
De igazad van Hermess, a túlzott empátia nem biztos hogy jó a másiknak. A szándék viszont mindenképp.
szeklice
Szeklice, kedves
Mérleg jegyben születtél?
Szeklice, kedves
Mérleg jegyben születtél?
🙂
Még nem:-)
Elárulnád melyikben?
Elárulnád melyikben?
Igen
Oroszlánban.
Háááát…
…ahhoz képest nagyon szelídnek tűnsz…
Vagy csak nem minden az, aminek látszik? 🙂
Leona
Ez van szeges.
De minden és mindenki megmutatja magát.
Nincs kecmec:-)
Én nem félek ettől, ezért jöttem ide.
szeklice
A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek
A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek akarunk megfelelni, és ez nem jó nekünk. Ezután az emberek egy része átesik a ló túlsó oldalára, és azt mondja, mindenki a véleménye le van sz@rva, olyan vagyok, amilyen, és kész.
Később, – jobb esetben – rájön, hogy így túlzottan be van zárva önmagába, megreked, és kiderül, hogy a továbblépéshez igenis szükség van külső visszajelzésekre.
Ehhez bátorságra van szükség. ugyanis a külső megfigyelések egyáltalán nem biztos, hogy erősítik a saját magunkról alkotott pozitív (vagy negatív) énképet. És ezzel szembe nézni…? Hát…..?
Lerombolná az eddig stabilan felépített képet, és ezt újra építeni, benne esetleges hibákkal, (vagy pozitívumokkal) nos, ezt nem mindenki meri megtenni. (Sanyinak van egy cd-je, azt hiszem önértékelés a címe. Ajánlom)
Pedig a valóság a saját és a külvilág rólam alkotott véleményének összessége.
De azért amit én gondolok magamról, az sokkal szebb:)) vagy csúnyább, de mindenképpen én látom jól! Így belülről magam. 🙂
H: Minden szinten egy kicsit meghal az ember
… amikor tovább kell lépnie. És aztán újra kell szülnie magát, ahogyan Szeklice írja. Ebben mindenki nagyon magányos, akár fogják a kezét, akár nem. Akár haldoklik, akár szül.
De én is vallom, hogy jó, ha megvan a szándék, hogy fogjuk egymás kezét, ha lehet rá számítani. Aki hagyja, annak talán könnyebb. De vannak életszakaszok, az önérvényesítés szakaszai oktávokban ismétlődve, amikor nem is kell fogni, mert visszahúz.
Ha minden igaz, akkor Izi magasan előttünk jár. Szüksége van a mi kéznyújtásunkra?
Nagyra értékelem az empátiádat, kedves Szeklice, de ez most talán pont az az eset, amikor ez még jobban belealtat valakit abba, amiért a krízise létrejött.
Hermess
Hitem szerint igen.
Ha mi cseppek óceánná akarunk válni.
De igazad van Hermess, a túlzott empátia nem biztos hogy jó a másiknak. A szándék viszont mindenképp.
szeklice
Szeklice, kedves
Mérleg jegyben születtél?
Szeklice, kedves
Mérleg jegyben születtél?
🙂
Még nem:-)
Elárulnád melyikben?
Elárulnád melyikben?
Igen
Oroszlánban.
Háááát…
…ahhoz képest nagyon szelídnek tűnsz…
Vagy csak nem minden az, aminek látszik? 🙂
Leona
Ez van szeges.
De minden és mindenki megmutatja magát.
Nincs kecmec:-)
Én nem félek ettől, ezért jöttem ide.
szeklice
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül,
hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”
/Maharishi Mahesh Yogi/
Úgy gondolom, hogy a fejlődési krízis ( Izi krízise is) magányos folyamat, elvonulást igényelhet amúgyis.-tehát nem tettünk hozzá, de nem is vettünk el..esetleg nem értettük meg eléggé vagy Ő sem minket ?
(de nem vagyunk egyformák, van aki kifelé van aki befelé dolgozza fel a válságait)
Csak hiszem, hogy nem ” a disznók elé vetett igazgyöngy” esetét éli meg velünk, amit ugyan kicsit sugall az oldalán olvasott kommentje…de végülis miért/miben számíthat mindez Nekem/Nekünk?:))
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül,
hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”
/Maharishi Mahesh Yogi/
Úgy gondolom, hogy a fejlődési krízis ( Izi krízise is) magányos folyamat, elvonulást igényelhet amúgyis.-tehát nem tettünk hozzá, de nem is vettünk el..esetleg nem értettük meg eléggé vagy Ő sem minket ?
(de nem vagyunk egyformák, van aki kifelé van aki befelé dolgozza fel a válságait)
Csak hiszem, hogy nem ” a disznók elé vetett igazgyöngy” esetét éli meg velünk, amit ugyan kicsit sugall az oldalán olvasott kommentje…de végülis miért/miben számíthat mindez Nekem/Nekünk?:))
függ az adagolástól is
„Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?” kérdezi tőlünk Kati!
Ha valóban a kérdésre szeretnénk válaszolni – és nem ön(én)védelmi hadjáratot indítani – akkor megint csak ott tartunk, mint amikor a Sanyi a Kivetítés, belevetítés blogot nyitotta. Merthogy megint vissza kell vonnunk a saját kivetítéseinket, hogy miért zavar az a másikban, amitől annyira irritálónak érzem.
Azt is saját felelősségünk eldönteni, hogy van-e helye az építő kritikának a életünkben, illetve mi az ami épít bennünket?
Ha visszavontam a kivetítéseimet, akkor azt tudom írni, hogy engem az a kritika épít, amit olyan adagolásban kaptam, hogy még be tudtam fogadni. A túladagolás ugyanis sokkhatásokat válthat ki, ha még nem vagyok elég stabil önmagamban, ha még kicsit is ingatag az önbecsülésem/önbizalmam, ha még nem elégséges a hitem, ha még lefoglal és lefáraszt a saját énvédő mechanizmusom.
Úton járunk mindannyian – már tudjuk, hogy rögös és keskeny az az út – , sőt én még szakadékot is érzékelek az út mellett. Nekem nincs szívem a saját önzőségem okán mást lökni a szakadékba, hogy pökhendien egyedül mehessek az úton. Ha a kezem nem tudom nyújtani neki, hogy segítsek, mert az erőm mintha erre már nem lenne elég, akkor legalább hagyom, hogy Ő is járja a maga útját, hisz Ő is és én is úton vagyunk.
Sokan, sokfélék vagyunk és ha valóban élni akarjuk azt az életet, amit másoknak szeretnénk megtanítani, akkor a toleranciának helyt kell adnunk az életünkben… én így hiszem/gondolom/érzem.
épít az ami a fejlődést szolgálja
Nem véletlenül hoztam fel a témát, érdemes rászánni egy napot, bennem is sok dolog letisztult, lecsendesedett…Az, hogy valaki a kritikára, vagy egyszerűen nevezzük negatív visszajelzésnek, hogyan reagál, azt az dönti el, hogy milyen a hozzáállása az önismerethez, a fejlődéshez. Ha a fejlődést a hibák átbeszélése segíti, tisztelve a másik emberben az egyenrangút, felemel. Viszont nagyon sok esetben még a legburkoltabb, legszelídebb kritika is romboló, nem segíti a fejlődést, mert a fogadó nem látja be, a negatív viselkedési mintáktól úgy lehet megszabadulni, hogy felismerjük, utána nyakon csípjük, majd kipenderítjük. Segítheti viszont az önbizalom megtámogatása – de ezzel az illetőnek nagyon komoly önismereti munkája kell hogy legyen.
„A legnagyobb ajándék amit a másik embernek adhatsz, ha hiszel a sikerében”
🙂 Merre is van előre?
„Ha nagyon erős érzelmi, indulati reakciót vált ki egy másik ember viselkedése, megnyilvánulása akkor jön az önvizsgálat, mit érintett meg bennem, mit hozott fel. Ahogy az ember ezt magában helyre teszi, a külvilág is a helyére kerül. Megértem a másik ember viselkedését, mert mögé tudok nézni. Elfogadom, hogy akar-e és tud-e változni. Nekem csak annyi a dolgom a történetben, amennyi rólam szól.”
Kedves Kati!
Az Irritálsz… című blogban olvastam Tőled a fentieket, és nagyon tetszett. Beépítettem…
Dobjam ki? :)))
köszi Szeges!
Nagyon jó, hogy ide idézted! Köszönöm!
Engem az zavar, amikor mások akarnak a saját képmásukra formálni kényük-kedvük szerint, megspórolva ezzel a saját magukba nézést, ne adj Isten változást.
Mi a dolgom vele? Fogadjam el, hogy a könnyebb megoldást választják (kivetítés)… vagy van más dolgom is vele? (az önbizalmam még nincs a toppon:)
holarchikus gondolkodás
Van a Sanyinak egy tökéletes gyakorlata, én amikor rendszerezni akarom a tudásomat, vagy valami újat megtanulni akkor alkalmazom. Lényege dobj ki mindent, tudást, tapasztalatot. ( Istenes meditációknál van )
Az igazság vissza fog kerülni a helyére a mostani tudatosságodnak megfelelően.
A holarchikus gondolkodás lényege, hogy ezeket a törvényeket, igazságokat úgy fogadja vissza az ember, hogy ezek a megfelelő fejlődési szinten működnek, mátrix formájában felépülve. Például egy éhező emberre aki éppen csak kiemelkedett az állati létből azzal lehet hatni, ha kenyérrel dobod meg kő helyett. Ugyanezt az éhezést a jógi nevetve megcsinálja, feltöltve magát fénnyel… ( Nekem meg ha ez sikerülne hamarabb lefogynék, nálam, mivel köztes szinten vagyok, mind a kettő működik, enni is szeretek meg a fényt is fel tudom venni :-))
Hermess utalt erre, hogy a kiindulási alap, megvizsgálni milyen egyrészt a rezgésszinted, amikor lereagálod a dolgokat, másrészt Te milyen tudatossági fokon vagy az érintett témában, a milyenen másik és maga a közösség, aminek a tagjai vagytok. Ha ego felettiben vagy, akkor a másikról szól a történet. 🙂
Ego felettiben nincs is negatív érzelmi visszacsatolás.
a téma nagyon jó
A téma nagyon jó, nagyon örülök neki, mert sokat tanultam belőle, általa. Nagyon jól és tanulságosan sikerült összeszedni azt, hogy a kritikát hogyan, miért használjuk. Már ezért megérte nyitnod ezt a blogot. Köszönöm!
Engem egy-két reakció, hozzászólás az ami meglepett! Dehát ez már így van… van, amikor – Isten kegyelméből – önmagamat ismerem meg, van, amikor a másikon keresztül látok rá, saját önvédelmi mechanizmusaim működésére.
Igazad van, – nem is tehetek mást, mint – megelőlegezem másoknak ezt az ajándékot.
a visszajelzés
Izit lehet kedvelni, meg nem kedvelni, mint ahogy bárkit…. nem ez a lényeg.
Az érdekes az volt, hogy ő hogyan reagált a visszajelzésekre?
Igen, minden ami belefért még az ő önmagáról alkotott képébe ( a valósba is, meg a vágyottba is), az jöhetett, ami meg nem, azt sértésnek vette.
Persze senki sem akarta őt megsérteni, minek, kinek lenne az jó?
Ez az eszköz nem gyakori ezen az oldalon, hál’Istennek!
Véleményem szerint neki aztán tényleg „vattábacsomagolva” jeleztünk vissza néhányan, nagyon-nagyon finoman.
Egy-egy külső visszajelzés általában CSAK egy-egy jellemvonásunkra, hozzáállásunkra, mintánkra vonatkozik.
Nem a mi egész személyiségünkre.
Nem az egész emberre, akik vagyunk!
A megsértődöttek ezen a ponton válnak nagyon szubjektivvá.
Úgy reagálnak, mint akit teljes egészében „leirt” a visszajelző, a visszajelzők.
Ez azért is van, mert ami rendben érződik egy emberben és tetszik, azt külön nem szoktuk emliteni……én legalábbis nem. Max. ha valami kivivta az elismerésem…..vagy nagyon egybevág azzal, amit én is tapasztalok:-)
Az önismeretre akkor vagyunk nyitottak, ha „kitesszük magunkat” a számunkra kellemetlen visszajelzéseknek IS és hajlandóak vagyunk a sértettségen túllépve, megvizsgálni, hogy a jelzés valóban „eltalált-e” valamit, amit eddig nem vettünk észre, ellepleztünk magunkban…… és ha eltalált hajlandóak vagyunk – legalább magunknak – bevallani ( szembesülni vele).
Nem kellemesek a nem kellemes visszajelzések, viszont az önismeretben nélkülözhetetlenek.
továbbá
Természetesen, a visszajelző, (egyébként a segitő is), igy vagy úgy , de érintve van ugyanabban a témában 🙂
függ az adagolástól is
„Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?” kérdezi tőlünk Kati!
Ha valóban a kérdésre szeretnénk válaszolni – és nem ön(én)védelmi hadjáratot indítani – akkor megint csak ott tartunk, mint amikor a Sanyi a Kivetítés, belevetítés blogot nyitotta. Merthogy megint vissza kell vonnunk a saját kivetítéseinket, hogy miért zavar az a másikban, amitől annyira irritálónak érzem.
Azt is saját felelősségünk eldönteni, hogy van-e helye az építő kritikának a életünkben, illetve mi az ami épít bennünket?
Ha visszavontam a kivetítéseimet, akkor azt tudom írni, hogy engem az a kritika épít, amit olyan adagolásban kaptam, hogy még be tudtam fogadni. A túladagolás ugyanis sokkhatásokat válthat ki, ha még nem vagyok elég stabil önmagamban, ha még kicsit is ingatag az önbecsülésem/önbizalmam, ha még nem elégséges a hitem, ha még lefoglal és lefáraszt a saját énvédő mechanizmusom.
Úton járunk mindannyian – már tudjuk, hogy rögös és keskeny az az út – , sőt én még szakadékot is érzékelek az út mellett. Nekem nincs szívem a saját önzőségem okán mást lökni a szakadékba, hogy pökhendien egyedül mehessek az úton. Ha a kezem nem tudom nyújtani neki, hogy segítsek, mert az erőm mintha erre már nem lenne elég, akkor legalább hagyom, hogy Ő is járja a maga útját, hisz Ő is és én is úton vagyunk.
Sokan, sokfélék vagyunk és ha valóban élni akarjuk azt az életet, amit másoknak szeretnénk megtanítani, akkor a toleranciának helyt kell adnunk az életünkben… én így hiszem/gondolom/érzem.
épít az ami a fejlődést szolgálja
Nem véletlenül hoztam fel a témát, érdemes rászánni egy napot, bennem is sok dolog letisztult, lecsendesedett…Az, hogy valaki a kritikára, vagy egyszerűen nevezzük negatív visszajelzésnek, hogyan reagál, azt az dönti el, hogy milyen a hozzáállása az önismerethez, a fejlődéshez. Ha a fejlődést a hibák átbeszélése segíti, tisztelve a másik emberben az egyenrangút, felemel. Viszont nagyon sok esetben még a legburkoltabb, legszelídebb kritika is romboló, nem segíti a fejlődést, mert a fogadó nem látja be, a negatív viselkedési mintáktól úgy lehet megszabadulni, hogy felismerjük, utána nyakon csípjük, majd kipenderítjük. Segítheti viszont az önbizalom megtámogatása – de ezzel az illetőnek nagyon komoly önismereti munkája kell hogy legyen.
„A legnagyobb ajándék amit a másik embernek adhatsz, ha hiszel a sikerében”
🙂 Merre is van előre?
„Ha nagyon erős érzelmi, indulati reakciót vált ki egy másik ember viselkedése, megnyilvánulása akkor jön az önvizsgálat, mit érintett meg bennem, mit hozott fel. Ahogy az ember ezt magában helyre teszi, a külvilág is a helyére kerül. Megértem a másik ember viselkedését, mert mögé tudok nézni. Elfogadom, hogy akar-e és tud-e változni. Nekem csak annyi a dolgom a történetben, amennyi rólam szól.”
Kedves Kati!
Az Irritálsz… című blogban olvastam Tőled a fentieket, és nagyon tetszett. Beépítettem…
Dobjam ki? :)))
köszi Szeges!
Nagyon jó, hogy ide idézted! Köszönöm!
Engem az zavar, amikor mások akarnak a saját képmásukra formálni kényük-kedvük szerint, megspórolva ezzel a saját magukba nézést, ne adj Isten változást.
Mi a dolgom vele? Fogadjam el, hogy a könnyebb megoldást választják (kivetítés)… vagy van más dolgom is vele? (az önbizalmam még nincs a toppon:)
holarchikus gondolkodás
Van a Sanyinak egy tökéletes gyakorlata, én amikor rendszerezni akarom a tudásomat, vagy valami újat megtanulni akkor alkalmazom. Lényege dobj ki mindent, tudást, tapasztalatot. ( Istenes meditációknál van )
Az igazság vissza fog kerülni a helyére a mostani tudatosságodnak megfelelően.
A holarchikus gondolkodás lényege, hogy ezeket a törvényeket, igazságokat úgy fogadja vissza az ember, hogy ezek a megfelelő fejlődési szinten működnek, mátrix formájában felépülve. Például egy éhező emberre aki éppen csak kiemelkedett az állati létből azzal lehet hatni, ha kenyérrel dobod meg kő helyett. Ugyanezt az éhezést a jógi nevetve megcsinálja, feltöltve magát fénnyel… ( Nekem meg ha ez sikerülne hamarabb lefogynék, nálam, mivel köztes szinten vagyok, mind a kettő működik, enni is szeretek meg a fényt is fel tudom venni :-))
Hermess utalt erre, hogy a kiindulási alap, megvizsgálni milyen egyrészt a rezgésszinted, amikor lereagálod a dolgokat, másrészt Te milyen tudatossági fokon vagy az érintett témában, a milyenen másik és maga a közösség, aminek a tagjai vagytok. Ha ego felettiben vagy, akkor a másikról szól a történet. 🙂
Ego felettiben nincs is negatív érzelmi visszacsatolás.
a téma nagyon jó
A téma nagyon jó, nagyon örülök neki, mert sokat tanultam belőle, általa. Nagyon jól és tanulságosan sikerült összeszedni azt, hogy a kritikát hogyan, miért használjuk. Már ezért megérte nyitnod ezt a blogot. Köszönöm!
Engem egy-két reakció, hozzászólás az ami meglepett! Dehát ez már így van… van, amikor – Isten kegyelméből – önmagamat ismerem meg, van, amikor a másikon keresztül látok rá, saját önvédelmi mechanizmusaim működésére.
Igazad van, – nem is tehetek mást, mint – megelőlegezem másoknak ezt az ajándékot.
a visszajelzés
Izit lehet kedvelni, meg nem kedvelni, mint ahogy bárkit…. nem ez a lényeg.
Az érdekes az volt, hogy ő hogyan reagált a visszajelzésekre?
Igen, minden ami belefért még az ő önmagáról alkotott képébe ( a valósba is, meg a vágyottba is), az jöhetett, ami meg nem, azt sértésnek vette.
Persze senki sem akarta őt megsérteni, minek, kinek lenne az jó?
Ez az eszköz nem gyakori ezen az oldalon, hál’Istennek!
Véleményem szerint neki aztán tényleg „vattábacsomagolva” jeleztünk vissza néhányan, nagyon-nagyon finoman.
Egy-egy külső visszajelzés általában CSAK egy-egy jellemvonásunkra, hozzáállásunkra, mintánkra vonatkozik.
Nem a mi egész személyiségünkre.
Nem az egész emberre, akik vagyunk!
A megsértődöttek ezen a ponton válnak nagyon szubjektivvá.
Úgy reagálnak, mint akit teljes egészében „leirt” a visszajelző, a visszajelzők.
Ez azért is van, mert ami rendben érződik egy emberben és tetszik, azt külön nem szoktuk emliteni……én legalábbis nem. Max. ha valami kivivta az elismerésem…..vagy nagyon egybevág azzal, amit én is tapasztalok:-)
Az önismeretre akkor vagyunk nyitottak, ha „kitesszük magunkat” a számunkra kellemetlen visszajelzéseknek IS és hajlandóak vagyunk a sértettségen túllépve, megvizsgálni, hogy a jelzés valóban „eltalált-e” valamit, amit eddig nem vettünk észre, ellepleztünk magunkban…… és ha eltalált hajlandóak vagyunk – legalább magunknak – bevallani ( szembesülni vele).
Nem kellemesek a nem kellemes visszajelzések, viszont az önismeretben nélkülözhetetlenek.
továbbá
Természetesen, a visszajelző, (egyébként a segitő is), igy vagy úgy , de érintve van ugyanabban a témában 🙂