Mindig is foglalkoztatott a koldusok és hajléktalanok léte, élete, problémáik és szerencsétlenségük. Milyen lehet számkivetetten élni? Miért nem találják a helyüket? Vagy éppen most vannak a helyükön, ezt kell megtapasztalják? Hogyan lehetne rajtuk segíteni, ha egyáltalán kell segíteni?
Böngészés közben ráakadtam Mustó Péter jezsuita szerzetes írására: Koldultál-e már?
"Itt kezdtem megtanulni: koldulni azt jelenti: áldani azokat, akik feléd fordulnak, akiktől kapsz. De áldani azokat is, akik nem vesznek észre, nem figyelnek rád, elmennek melletted érzéketlenül. Sőt: koldulni azt jelenti, hogy megtanulhatod még azokat is áldani, akikben jelenléted borzongást, talán gyűlöletet vált ki."
Beszélgessünk a koldusokról, hajléktalanokról, számkivetettségről és a segítségről!
Koldus
Azt gondolom, hogy az ilyen embereknek az az életfeladatuk, hogy megtanulják elengedni az anyagi dolgokat, a pénzt.
Ez lehet, hogy keményen és hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy ahányszor közelebb kerülök a pénz teljes elengedéséhez, az életem egyre könnyebb, és ahogy újra belekapaszkodom a pénz akarásába, úgy csúszok közelebb a hajléktalansághoz. Ezt egyre világosabban látom. Én eléggé pengeélen táncolok ebből a szempontból.
Viszont érdekes szempont számomra az, hogy „áldani azokat, akik elmennek melletted érzéketlenül”… Mindig is problémám volt ezzel. Lehet, hogy el kéne rajta gondolkodnom, mert ez is taszíthat koldulásba???
pengeél
A pengeélentáncolás jó dolog. Én is tapasztalom mindkét végletet, van hogy napokig szórom a pénzt bármire amit megkívánok, adok, meghívok, nem érdekel, most meg pl egy hete húzom párszáz forintból. De ez így az ideális szerintem. Amúgy a nagy akarásnak nyögés a vége, mindig, ha nagyon kellene a pénz, nem jön, amikor meg már elengeded, beletörődsz, na akkor.. Ma is így jártam, megjött az átutalás, pedig délbe még semmi és péntek van.. 🙂
anyagi világ..
szia!
Hasonló helyzetben vagyok mint Te, csak kicsit más.. szerencsére nem vagyok koldus, engem máshogy döntött le a „kapzsiság”..az anyagi hajsza… egészségileg, de még igy sem bírok ülni, gipszes lábbal is mentem melózni stb..
Sokszor felteszem a kérdést mire kell a többlet??- és nem is tudom megválaszolni (értelmesen)
mert ha van sem magamra és az egészségemre költöm.. ajándékokat veszek barátoknak, kinek mire van szüksége.. de kezdek rájönni, igy fejezem ki szeretetem és igy várom „elismerést”
ez butaság tudom, csak nehéz kilépni belőle..
Te hogy fejleszted magad? ÜDV!
Koldus
Azt gondolom, hogy az ilyen embereknek az az életfeladatuk, hogy megtanulják elengedni az anyagi dolgokat, a pénzt.
Ez lehet, hogy keményen és hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy ahányszor közelebb kerülök a pénz teljes elengedéséhez, az életem egyre könnyebb, és ahogy újra belekapaszkodom a pénz akarásába, úgy csúszok közelebb a hajléktalansághoz. Ezt egyre világosabban látom. Én eléggé pengeélen táncolok ebből a szempontból.
Viszont érdekes szempont számomra az, hogy „áldani azokat, akik elmennek melletted érzéketlenül”… Mindig is problémám volt ezzel. Lehet, hogy el kéne rajta gondolkodnom, mert ez is taszíthat koldulásba???
pengeél
A pengeélentáncolás jó dolog. Én is tapasztalom mindkét végletet, van hogy napokig szórom a pénzt bármire amit megkívánok, adok, meghívok, nem érdekel, most meg pl egy hete húzom párszáz forintból. De ez így az ideális szerintem. Amúgy a nagy akarásnak nyögés a vége, mindig, ha nagyon kellene a pénz, nem jön, amikor meg már elengeded, beletörődsz, na akkor.. Ma is így jártam, megjött az átutalás, pedig délbe még semmi és péntek van.. 🙂
anyagi világ..
szia!
Hasonló helyzetben vagyok mint Te, csak kicsit más.. szerencsére nem vagyok koldus, engem máshogy döntött le a „kapzsiság”..az anyagi hajsza… egészségileg, de még igy sem bírok ülni, gipszes lábbal is mentem melózni stb..
Sokszor felteszem a kérdést mire kell a többlet??- és nem is tudom megválaszolni (értelmesen)
mert ha van sem magamra és az egészségemre költöm.. ajándékokat veszek barátoknak, kinek mire van szüksége.. de kezdek rájönni, igy fejezem ki szeretetem és igy várom „elismerést”
ez butaság tudom, csak nehéz kilépni belőle..
Te hogy fejleszted magad? ÜDV!
Azon gondolkodom, milyen sokan élünk manapság az anyagi
Azon gondolkodom, milyen sokan élünk manapság az anyagi életszínvonal alsó határán. Ismertem személyesen is két koldust a városunkban, mindig adtam nekik amikor tudtam. Akkor is, amikor egyértelmű volt, hogy már csak piára kell.
Egyikük nemrég meghalt, és ma már a másiknak is egyre kevesebbet adhatok, de adok. Van amikor részvéttel, van hogy csak megszokásból, vagy éppen, mert szabadulni akarok tőle, s néha azért, mert szeretem amikor azt mondja: A jó Isten áldjon meg a családoddal együtt…
Mégis inkább arra tendálnak a gondolataim, hogy például ezen az oldalon is milyen sokan vagyunk koldusok. Kérünk, koldulunk. Ki erőszakosabban, ki csöndesebben, ki csak némán figyelve.
Az előremozdulásért, egy kicsi felismerésért, egy-egy biztató, kedves szóért, egy tanácsért vagy egy cseppnyi szeretetért.
Itt is, miként az utcán, vannak akik adnak szívesen, mások visszafogottabban, s van aki nem ad.
És néha itt is előfordul, hogy a koldus a keveséből sokkal többet ad…
wow, ez jó volt! 🙂
Én nem érzem igaznak, hogy a koldusok azért koldusok, mert az áldást kell megtanulniuk. Áldani azokat, akik nem adnak… inkább csak elfogadják, mert ez a természetesebb. Sőt, amikor adok, és azt mondja, hogy a Jóisten áldjon meg érte, hát szerintem abban sem éli meg igazán a hálát.
Én egyszer már voltam koldus, na nem ebben az életemben. Nekem abból a meditációból az jött le, hogy utáltam mindenkit, de legfőképpen saját magamat. Nyamvadt kis élet volt, és a hála érzésének legkisebb jelét sem tapasztaltam magamon. És inkább az volt a természetesebb, ha jól belém rúgtak…
nem rossz.. de hogy lehet elérni ilyen meditációt?
nem rossz.. de hogy lehet elérni ilyen meditációt?
koldus
mindenkinek át kell ezt élni? mindenki lesz koldus , beteg stb?? csak hogy mindent megtanuljunk atz életben?
ill amit már tudunk azt nem kell ugye?
Illetve azt sem amit el/be tudsz fogadni. 😉
A betegségnek más a
Illetve azt sem amit el/be tudsz fogadni. 😉
A betegségnek más az eredete.
Ez egy naggyon jó meglátás….:)
Szia Szeges!
Szerintem naggyon jó felismerés volt amit az emberekról írtál:) mert hogy szinte mindenki koldus………nekem is ez a véleményem…….
Mert ugye koldulunk a figyelemért,amit másoktól kapunk,”koldulunk”a szeretetért csak h kapjunk már valakitől,”koldulunk” a munkahelyünkön mikor megalázkodunk,bólogatunk,koldulunk szexért a lányoknál,mikor is bármire képesek vagyunk csak h eljussunk odáig:),”koldulunk” az elismerésért stb……
Ezek után biztos h olvasni fogom a hozzászólásaidat!
Üdv.: Jánoska
SZEGES
A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG A GONDOLATAIDÉRT
SZEGES
A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG A GONDOLATAIDÉRT
Azon gondolkodom, milyen sokan élünk manapság az anyagi
Azon gondolkodom, milyen sokan élünk manapság az anyagi életszínvonal alsó határán. Ismertem személyesen is két koldust a városunkban, mindig adtam nekik amikor tudtam. Akkor is, amikor egyértelmű volt, hogy már csak piára kell.
Egyikük nemrég meghalt, és ma már a másiknak is egyre kevesebbet adhatok, de adok. Van amikor részvéttel, van hogy csak megszokásból, vagy éppen, mert szabadulni akarok tőle, s néha azért, mert szeretem amikor azt mondja: A jó Isten áldjon meg a családoddal együtt…
Mégis inkább arra tendálnak a gondolataim, hogy például ezen az oldalon is milyen sokan vagyunk koldusok. Kérünk, koldulunk. Ki erőszakosabban, ki csöndesebben, ki csak némán figyelve.
Az előremozdulásért, egy kicsi felismerésért, egy-egy biztató, kedves szóért, egy tanácsért vagy egy cseppnyi szeretetért.
Itt is, miként az utcán, vannak akik adnak szívesen, mások visszafogottabban, s van aki nem ad.
És néha itt is előfordul, hogy a koldus a keveséből sokkal többet ad…
wow, ez jó volt! 🙂
Én nem érzem igaznak, hogy a koldusok azért koldusok, mert az áldást kell megtanulniuk. Áldani azokat, akik nem adnak… inkább csak elfogadják, mert ez a természetesebb. Sőt, amikor adok, és azt mondja, hogy a Jóisten áldjon meg érte, hát szerintem abban sem éli meg igazán a hálát.
Én egyszer már voltam koldus, na nem ebben az életemben. Nekem abból a meditációból az jött le, hogy utáltam mindenkit, de legfőképpen saját magamat. Nyamvadt kis élet volt, és a hála érzésének legkisebb jelét sem tapasztaltam magamon. És inkább az volt a természetesebb, ha jól belém rúgtak…
nem rossz.. de hogy lehet elérni ilyen meditációt?
nem rossz.. de hogy lehet elérni ilyen meditációt?
koldus
mindenkinek át kell ezt élni? mindenki lesz koldus , beteg stb?? csak hogy mindent megtanuljunk atz életben?
ill amit már tudunk azt nem kell ugye?
Illetve azt sem amit el/be tudsz fogadni. 😉
A betegségnek más a
Illetve azt sem amit el/be tudsz fogadni. 😉
A betegségnek más az eredete.
Ez egy naggyon jó meglátás….:)
Szia Szeges!
Szerintem naggyon jó felismerés volt amit az emberekról írtál:) mert hogy szinte mindenki koldus………nekem is ez a véleményem…….
Mert ugye koldulunk a figyelemért,amit másoktól kapunk,”koldulunk”a szeretetért csak h kapjunk már valakitől,”koldulunk” a munkahelyünkön mikor megalázkodunk,bólogatunk,koldulunk szexért a lányoknál,mikor is bármire képesek vagyunk csak h eljussunk odáig:),”koldulunk” az elismerésért stb……
Ezek után biztos h olvasni fogom a hozzászólásaidat!
Üdv.: Jánoska
SZEGES
A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG A GONDOLATAIDÉRT
SZEGES
A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG A GONDOLATAIDÉRT
Megfigyeltétek?
Megfigyeltétek már, hogy vannak emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni? Elfogadják, amit kapnak, de fel is élik pillanatok alatt. Aztán ugyanott tartanak, egy helyben toporognak. Ha úgy nyújtunk nekik segítő kezet, hogy abban nincs semmi, akkor meg megsértődnek. Nekik nem tanács kell, kalács kell. Hiába fizeted ki és kötteted be az áramot, az fél év múlva ugyanúgy ki lesz kapcsolva…Hiába adsz két zsák szép ruhát, abból nem lesz rajta semmi, mert eladja és feléli. Ha megmondod neki kerek-perec, hogy innentől kezdve nincs segítség – többet nem jön feléd, éli a világát a maga módján. Folyamatosan hazudnak, mindenkit megvezetnek /már azt, aki nem ismeri őket/.
Hatalmas energiát szívnak el Tőled minden egyes találkozásotok alkalmával. Ha szembesíted a hibájával, rögtön támadóállásba áll, kiabál, mindenki hibás, csak ő nem. Múltbeli sérelmeiből merítkezik, mindent arra hárít.
Nem tudnak tovább lépni, felülkerekedni, tanulságot levonni. Látszólag beletörődnek sorsukba, pedig a maguk módján nagyon is küzdenek ellene. Csak épp nem jól csinálják. Ha pedig óvatosan segíteni akarsz, nagyon könnyen megkapod tőlük: „te aztán csak tudod”, „neked könnyű”, „te könnyen beszélsz”, stb.
Hiába adnád a világ pénzét a kezébe, az sem húzná ki a mocsárból, ahová saját lábán gyalogolt be. Ideig-óráig meglenne, aztán ugyanoda jutna vissza. Egyfajta ördögi kör, akárhogy kapaszkodik, nem jut előrébb. Rendszerint élete része az alkohol, de nem ismeri be, hogy problémája van vele. Kenyér helyett cigit vesz. Leves helyett pálinkát.
Szájából a „köszönöm” is hamisan cseng, hisz titokban többet várt…
Ezen már nagyon sokat gondolkodtam én is, saját családi példámból kifolyólag. Az egész család segíti őket, mégis ugyanazokat a köröket futják. Polgári villától egy bedőlt falú vályogházig jutni…Én már nem tudtam utolsó alkalommal attól jobb tanáccsal szolgálni a családnak, hogy vágjunk el mindenféle segítséget, ideje felnőniük. Ha elengedjük a kezüket, talán észhez térnek. A többiek így is tettek, ám maradt egy kivétel. S mivel ez a kivétel mindig kisegíti őket a legnagyobb sz@rból, így vígan csinálják tovább. Vajon meddig? Vajon hogy lehet ténylegesen segíteni? Azt már látom, hogyan sodorhatja magát valaki koldussorba, a visszautat nem látom!!!
Még egy gondolat: szájukból legtöbbször nem áldás, hanem átok hull, csak azt mi már nem halljuk…Ez ugyanígy vonatkozik az utcán élőkre is.
Segítség
Sajnos egyetértek. Biztos sokan vagyunk olyanok, akik szeretnének segíteni. (Persze itt lehet filózni, hogy magamért, vagy miért…) De arra már rájöttünk, hogy csak pénzzel nem sokat segítesz. Sőt! Néha, amikor a lottó ötösről ábrándozom, elképzelem, hogy ha nyerek, akkor ilyen embereknek szerveznék önmegvalósító tanfolyamokat. De tartok tőle, hogy százból ha egy emberen tudnék változtatni. Viszont az is eredmény lenne. Nincs jogunk mások életébe beleavatkozni, így elég nehéz segíteni.
Van még egy módszer, ami szerintem az ilyen embereknél beválhat (persze ahhoz is kitartás kell), ez a másolás, utánzás. Aki lecsúszik, annak még a gondolkodás is nehezésre esik sokszor, ezért ha csak követnie kell valakit, lehet, hogy könnyebben kimászik a bajból. Az mlm-ben elég jól működik a másolás technikája. Ha lenne annyi pénzem, azt hiszem ezen az úton indulnék a segítéssel. Példul filmet csinálnék azokról, akik kimásztak a bajból, és sok ilyen filmet nézetnék velül. Hátha valamit elindít. Lehet, hogy sok filmet néztem?
És a szívesen is hogyan csenghet néha…
„Szájából a „köszönöm” is hamisan cseng, hisz titokban többet várt…”
És a szívesen is hogyan csenghet néha…
Szívesen…
Igen, valóban…Azt ugye elhiszed nekem, hogy amit én adok, azt úgy adom, hogy semmiféle viszonzást nem várok érte. Szívesen teszem, amíg és ami erőmből tellik…
Viszont azt már nagyon nehezen – és egyre nehezebben viselem, amikor olyan terheket aggatnak rám, amit nem nekem kell/ene/ cipelni. Nem csak a bajban lévők, hanem a hozzátartozók is.
Hidd el, eljön az a pillanat, amikor az ember azt mondja: elég!
Viszont marad valami hátra: ez pedig a lelkiismeret-furdalás.
Újabb és újabb leckék, pedig így is annyi van már, ami kibogozásra, megoldásra vár!
Duplán rossz…
„Azt ugye elhiszed nekem, hogy amit én adok, azt úgy adom, hogy semmiféle viszonzást nem várok érte. Szívesen teszem, amíg és ami erőmből tellik…”
Se okom, se jogom kételkedni benne, de így szerintem …
„Viszont marad valami hátra: ez pedig a lelkiismeret-furdalás.”
… dupla a „nyomor”…
Így van!
Néha annyira kínoz, hogy az már fáj!!! Egyébként a testvéremről van szó. Test-vér – elválaszthatatlan kötelék. Elválaszthatatlanok voltunk, az egész „pályafutása” kb. 11 éve kezdődött. Annyiszor elmondom neki az álláspontomat, de rögtön visszatámad. Már nem is próbálkozom ezzel a módszerrel, mert felesleges. Amikor télen esténként nálunk égett a villany, meleg vacsora illatozott az asztalon, és pólóban ültük körül, nagyon sokszor ki kellett rohannom, hogy észre ne vegyék azt, hogy sírok. Sírtam, mert tudtam, hogy már bent fekszenek a sötét szobában a takarók alatt, mert se villany, se fűtés…Talán kaja volt előtte.
Sokszor telerakom a kosarát, sokszor küldtem szekér fát, de nem ez a megoldás.
A megoldást nekik kell megtalálniuk!!! Nem akarásnak…és még sorolhatnám.
Nehéz, és nem is akarok ennyi terhet cipelni, cipelje mindenki a magáét.
Annyiszor találkozom „megkövesedett” szívű emberekkel – én nem szeretnék így járni.
Nagyon szeretem őket – de egyetlen megoldást látok: maguknak kell az egészből kicihelődni! Egy „zavaró körülményt” már sikeresen kiiktattunk, nyitva számukra az út, már csak meg kell találják…
Sajnálom!
Legyen szerencsétek…
Sajnálom!
Legyen szerencsétek…
Megfigyeltétek?
Megfigyeltétek már, hogy vannak emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni? Elfogadják, amit kapnak, de fel is élik pillanatok alatt. Aztán ugyanott tartanak, egy helyben toporognak. Ha úgy nyújtunk nekik segítő kezet, hogy abban nincs semmi, akkor meg megsértődnek. Nekik nem tanács kell, kalács kell. Hiába fizeted ki és kötteted be az áramot, az fél év múlva ugyanúgy ki lesz kapcsolva…Hiába adsz két zsák szép ruhát, abból nem lesz rajta semmi, mert eladja és feléli. Ha megmondod neki kerek-perec, hogy innentől kezdve nincs segítség – többet nem jön feléd, éli a világát a maga módján. Folyamatosan hazudnak, mindenkit megvezetnek /már azt, aki nem ismeri őket/.
Hatalmas energiát szívnak el Tőled minden egyes találkozásotok alkalmával. Ha szembesíted a hibájával, rögtön támadóállásba áll, kiabál, mindenki hibás, csak ő nem. Múltbeli sérelmeiből merítkezik, mindent arra hárít.
Nem tudnak tovább lépni, felülkerekedni, tanulságot levonni. Látszólag beletörődnek sorsukba, pedig a maguk módján nagyon is küzdenek ellene. Csak épp nem jól csinálják. Ha pedig óvatosan segíteni akarsz, nagyon könnyen megkapod tőlük: „te aztán csak tudod”, „neked könnyű”, „te könnyen beszélsz”, stb.
Hiába adnád a világ pénzét a kezébe, az sem húzná ki a mocsárból, ahová saját lábán gyalogolt be. Ideig-óráig meglenne, aztán ugyanoda jutna vissza. Egyfajta ördögi kör, akárhogy kapaszkodik, nem jut előrébb. Rendszerint élete része az alkohol, de nem ismeri be, hogy problémája van vele. Kenyér helyett cigit vesz. Leves helyett pálinkát.
Szájából a „köszönöm” is hamisan cseng, hisz titokban többet várt…
Ezen már nagyon sokat gondolkodtam én is, saját családi példámból kifolyólag. Az egész család segíti őket, mégis ugyanazokat a köröket futják. Polgári villától egy bedőlt falú vályogházig jutni…Én már nem tudtam utolsó alkalommal attól jobb tanáccsal szolgálni a családnak, hogy vágjunk el mindenféle segítséget, ideje felnőniük. Ha elengedjük a kezüket, talán észhez térnek. A többiek így is tettek, ám maradt egy kivétel. S mivel ez a kivétel mindig kisegíti őket a legnagyobb sz@rból, így vígan csinálják tovább. Vajon meddig? Vajon hogy lehet ténylegesen segíteni? Azt már látom, hogyan sodorhatja magát valaki koldussorba, a visszautat nem látom!!!
Még egy gondolat: szájukból legtöbbször nem áldás, hanem átok hull, csak azt mi már nem halljuk…Ez ugyanígy vonatkozik az utcán élőkre is.
Segítség
Sajnos egyetértek. Biztos sokan vagyunk olyanok, akik szeretnének segíteni. (Persze itt lehet filózni, hogy magamért, vagy miért…) De arra már rájöttünk, hogy csak pénzzel nem sokat segítesz. Sőt! Néha, amikor a lottó ötösről ábrándozom, elképzelem, hogy ha nyerek, akkor ilyen embereknek szerveznék önmegvalósító tanfolyamokat. De tartok tőle, hogy százból ha egy emberen tudnék változtatni. Viszont az is eredmény lenne. Nincs jogunk mások életébe beleavatkozni, így elég nehéz segíteni.
Van még egy módszer, ami szerintem az ilyen embereknél beválhat (persze ahhoz is kitartás kell), ez a másolás, utánzás. Aki lecsúszik, annak még a gondolkodás is nehezésre esik sokszor, ezért ha csak követnie kell valakit, lehet, hogy könnyebben kimászik a bajból. Az mlm-ben elég jól működik a másolás technikája. Ha lenne annyi pénzem, azt hiszem ezen az úton indulnék a segítéssel. Példul filmet csinálnék azokról, akik kimásztak a bajból, és sok ilyen filmet nézetnék velül. Hátha valamit elindít. Lehet, hogy sok filmet néztem?
És a szívesen is hogyan csenghet néha…
„Szájából a „köszönöm” is hamisan cseng, hisz titokban többet várt…”
És a szívesen is hogyan csenghet néha…
Szívesen…
Igen, valóban…Azt ugye elhiszed nekem, hogy amit én adok, azt úgy adom, hogy semmiféle viszonzást nem várok érte. Szívesen teszem, amíg és ami erőmből tellik…
Viszont azt már nagyon nehezen – és egyre nehezebben viselem, amikor olyan terheket aggatnak rám, amit nem nekem kell/ene/ cipelni. Nem csak a bajban lévők, hanem a hozzátartozók is.
Hidd el, eljön az a pillanat, amikor az ember azt mondja: elég!
Viszont marad valami hátra: ez pedig a lelkiismeret-furdalás.
Újabb és újabb leckék, pedig így is annyi van már, ami kibogozásra, megoldásra vár!
Duplán rossz…
„Azt ugye elhiszed nekem, hogy amit én adok, azt úgy adom, hogy semmiféle viszonzást nem várok érte. Szívesen teszem, amíg és ami erőmből tellik…”
Se okom, se jogom kételkedni benne, de így szerintem …
„Viszont marad valami hátra: ez pedig a lelkiismeret-furdalás.”
… dupla a „nyomor”…
Így van!
Néha annyira kínoz, hogy az már fáj!!! Egyébként a testvéremről van szó. Test-vér – elválaszthatatlan kötelék. Elválaszthatatlanok voltunk, az egész „pályafutása” kb. 11 éve kezdődött. Annyiszor elmondom neki az álláspontomat, de rögtön visszatámad. Már nem is próbálkozom ezzel a módszerrel, mert felesleges. Amikor télen esténként nálunk égett a villany, meleg vacsora illatozott az asztalon, és pólóban ültük körül, nagyon sokszor ki kellett rohannom, hogy észre ne vegyék azt, hogy sírok. Sírtam, mert tudtam, hogy már bent fekszenek a sötét szobában a takarók alatt, mert se villany, se fűtés…Talán kaja volt előtte.
Sokszor telerakom a kosarát, sokszor küldtem szekér fát, de nem ez a megoldás.
A megoldást nekik kell megtalálniuk!!! Nem akarásnak…és még sorolhatnám.
Nehéz, és nem is akarok ennyi terhet cipelni, cipelje mindenki a magáét.
Annyiszor találkozom „megkövesedett” szívű emberekkel – én nem szeretnék így járni.
Nagyon szeretem őket – de egyetlen megoldást látok: maguknak kell az egészből kicihelődni! Egy „zavaró körülményt” már sikeresen kiiktattunk, nyitva számukra az út, már csak meg kell találják…
Sajnálom!
Legyen szerencsétek…
Sajnálom!
Legyen szerencsétek…
Én szívesen elbeszélgetnék jó néhány koldussal a családi
Én szívesen elbeszélgetnék jó néhány koldussal a családi hátteréről. Vajon van-e (volt-e) ugyanilyen számkivetett, mint ő, vagy történt-e valami a családjában, amiért esetleg (más helyett) vezekel?
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi változik akkor, ha az embert nem különálló egyénként figyeljük, hanem a kiterjedt családja részeként.
Kisérletnek, ellenőrzésnek is jó volna egy ilyen felmérés.
Jogos!
Jogos! Erre én is rámennék… a családállítás is jó módszer… meg a belső utazás…
Szia Ildikó!
Látod ez jó kérdés, ha nem bánod, saját családi példámból válaszolnék is. Nálunk volt „számkivetett” sorrendileg a 4. nagynéném. Ő megteremtett ügyesen mindent magának, nem mondhatni, hogy anyagi gondjai lettek volna, ő olyan „szeretetkoldus” volt. A szüleit okolta minden rosszért az életében, a testvéreire irígy volt. Pedig ő volt az összes lány közül az, akinek megvolt mindene – anyagi értelemben. 52 évesen távozott, egy nagyon súlyos betegség után.
Testvérem dettó a családot okolja mindenért. Most, hogy ránk jött az özönvíz, és szinte mindenük tönkrement, a család újrabútorozta az egész lakásukat. Talán kapnak a várostól is segítséget, hogy rendbe hozzák a károkat. Ezt is én intéztem neki, mert egyszerűen képtelen kiállni saját magáért – inkább hagyja, hogy történjen akármi…
Apai ágról is volt számkivetett, apám féltestvére, akitől egy fél házat pereltek el. Ő valóban koldusbotra jutott – tudtommal. Aztán amikor megnősült, talpra állt, de gyanítom, nagyon sok tüske maradt benne. Apám akkor még kicsi gyermek volt, ezt a szülei rendezték. Aztán jött az államosítás, amikoris mindenüket kihordtak az udvarról. Elkobozták a hatalmas földjüket és a jószágaikat is. Apai dédanyám – aki édesapámat nevelte fel – tudott szerezni egy varrógépet, varrásból tartották el magukat. Küzdöttek a mindennapokért, lányait, vejét hamar elveszítette, ez az egy unokája maradt. Azon a napon halt meg, mikor apám elvette anyámat. Na azon a napon indult meg a lejtmenet…
Anyám apámat szó szerint mindenéből kiforgatta, aztán amikor már semmi nem maradt, 20 év után lelépett, édesapámat a testvéremre hagyta. Apám akkor már az alkohol rabja volt. Így éltek együtt még 12 évet, de apukám mostanára már szociális otthonban van. Az ő érdeke, mert bolyongós lett, nem tudunk rá vigyázni úgy, ahogy kellene. Testvérem megmondta, hogy oda többet nem mehet vissza, most már nyugalmat akar. Annyira hittünk benne, csakhogy azóta se merem este hívni, mert „rossz a térerő”.
Ezért mondtam, hogy vannak akiken egyszerűen nem lehet segíteni, mert akárhogy is próbálkozol, mindig visszájára fordul a dolog.
Vagy nem jó a módszer…Másképp kell közelíteni.
hit nélkül nem megy…
Nincs az a terápia ami talpra tud állítani egy embert anélkül, hogy Ő maga ne akarná, ne érne meg a változásra. Pont ma csináltam egy meditációt, még mindig a veszteségek, az anyagi helyzet a téma. A válasz az volt, hogy rengeteg a halott gyermek a családomban, még gyerekként átvettem a szüleim által cipelt gyászt, szinte roskadozva vittem. Remélem sikerült valamelyest oldanom. Annyi pénz áramlik és bőség az életünkbe, amennyi a belső énképünk alapján megjár nekünk. Ezen dolgozom. Nagyon szép választ kaptam arra, hogy értékes vagyok-e és ez hol van bennem. Kidobáltam az összes ego által sugallt választ és a végén az maradt, értékes vagyok mert ott a tudatosság a szív fényében. Láttam a szív csakrát és a közepén a fényt, szép volt…
Ez szép…
Ez nagyon szép, köszönöm!
Tudom nagyon jól, ha valaki nem akarja, akkor nincs mit tenni.
Ha legközelebb eljön hozzám, megkérem, olvasgasson itt egy kicsit. Ha látja, hogy másnak sokkal nagyobb tragédiák is történtek életében, hátha elkezd gondolkodni.
Ott látom a bajt, hogy szinte csak ilyen emberek között mozog, ott meg azon megy a verseny, kit kell jobban sajnálni…Ha az önsajnálaton és önsajnáltatáson túllépne, már egy óriási lépés lenne egy új úton…:) Én még nem adom fel, nagyon szeretem!
meditáció
szia!
Azt szeretném kérdezni,hogy mi ez a medítáció, valahol elsajátítható? nagyon érdekesnek tünik és hatásosnak!
Sürgős segítségre van szükségem ,akár emailben is leveleznék!
nagyon elvesztem én is az anyagi világban, de már a kapcsolatom egészségem is ráment, rengeteg terápiát kipróbáltam, pár napig hónapig jó uton vagyok, aztán csinálok 1 galibát magamnak.. ami mindig stressz és anyagi veszteséggel jár..
nagyon köszönök minden választ! Timi
Gondolkoztam, te mit tehetnél. Mert amíg ő nem hajlandó a
Gondolkoztam, te mit tehetnél. Mert amíg ő nem hajlandó a változásra, addig az ember tehetetlen. Valószínű a testvéred valakivel a családban sorsközösséget vállalt, abból a mágikus gyermeki elgondolásból, hogy „ha ő sem élt jól, én sem élhetek jól. És ha így teszek, akkor a másiknak könnyebb lesz.” Teszik az emberek mindezt szeretetből.
Nos, nincs egyedül. Az emberek többsége így mutatja ki eredendő szeretetét a család felé. És ezzel felhívja a figyelmet valakire, akit kizártak a családi tudatból. Ha ezt a családtag megkapnja a megérdemelt helyét, testvéred felszabadulhat. A családfelállításokon ilyenekkel is foglalkozunk. Valószínű azonban, testvéred nem jönne el egy ilyenre, Te viszont annyit tudsz segíteni, hogy amikor találkoztok, beszélgessetek a családról. Nézzetek fényképeket, készítsétek el a családfát, ahol minden élő és halott jelen van. (Féltestvér is testvérnek számít a családállítás tapasztalatai szerint) Ha tudtok, menjetek el a sírokhoz. Fogadjatok mindenkit a szívetekbe. És a jó élményekről beszéljetek. Az segít abban, hogy elfogadjátok az őseiteket, akik felől az élet hozzátok eljutott.
családállítás
érdeklődnék hogy a családállítás mennyi idő alatt hozhat elfogadást elnegedést?
Üdvözlettel KOreny Tímea
belső utazás
Bocsi lemaradt..a belső utazást hogy kell csinálni?
Mindannyiunkban létezik egy belső kép a családunkról, amit
Mindannyiunkban létezik egy belső kép a családunkról, amit magunkban hordozunk. Emlékszünk minden bántásra, feszültségre, vitára, veszekedésre. A családállítás során kimondásra kerülnek a családtagok közötti feszültségek, és emiatt oldódnak is. A befejező képben felbukkan a mélyben rejtőzött szeretet úgy, ahogy a kliens a valóságban talán meg sem tapasztalta. Emiatt az ellentmondás miatt előfordulhat, hogy eleinte zavarodottságot érez az ember. A régi és az új kép nem egyezik. Ahhoz, hogy az új kép hatni tudjon, időre van szükség. Eddig a régi kép befolyásolta a viselkedést, most az újnak kell átvenni a helyét. Sok embernek nem könnyű, hogy úgy hagyja hatni a dolgokat, hogy egyszerűen befogadja. Pedig a legerősebben ekkor tudja kifejteni a hatását.
Hogy mennyi idő alatt hozhat elfogadást? Amennyi idő alatt a lélek képes magába fogadni az új képet.
családállítás
sziasztok!
valóban érdekes, de ugy érzem 1 élet is kevés elfogadni mindent!
pedig amig ez nem történik meg nem lelünk nyugalomra:-(
hogy lehet fejleszteni a koncentrációt és türlemet, ami az alapja mindennek?
pláne igy, hogy nincs is késztetésem semmire? mindent abbahagyok? ez őrület!!
…mindent abbahagyok..
kapkodsz, hova rohansz?
…. nincs
…mindent abbahagyok..
kapkodsz, hova rohansz?
…. nincs is késztetésem semmire..
miben csalódtál? miért játszol eleve kudarcra? miért nincs célod? nem érdemled meg?
türelem, koncentráció hiánya a szétszórtság
sok mindenre figyelsz, cikáznak a gonolatok, bizonytalan vagy merre tovább, mit is, hogyan?
feled el, a kérdéseket. Minden dolog egyszerű, csak mi agyaljuk, bonyolitjuk túl.
Tapasztalatom, ha valami érdekel, birka türelmem van, meg kitartásom. Ha nem érdekel, összecsapom, és szaladok tovább.
Hogyan lehet fejleszteni? Motiváltság kérdése is.
Kezdetben ne mindent akarj elfogadni. Válasz ki egyet. Feled, az utat, hogy még mennyi van. Mindent csak lépésről-lépésre valósithatsz meg.
Jó a cél, de csak az irányt adja meg. Ne fáradj már el a tervek, idő agyalásán. Ilyen alapon, a boltba sem éri meg elmenni, mert hát, mennyi idő, és lépés kell hozzá. ÁÁ, el sem indulok.
Oké, akkor nem indulok. De megoldok ezzel valamit is? Mennyi idő? Pont annyi, amennyi szükséges. Még jó, hogy az ősemberek nem igy álltak hozzá. Mire jutottunk volna? Maradtunk volna pattingatni a köveket :D.
Nem beszélve arról, amig nem indulok, gyötőr tovább a mi lett volna ha kérdés…
Ha viszont már úton vagyok, jön egyre több elégedetség, megerősités. Egyre erősebb, egyenesebb gerinc, ami a saját megismerésemből magam iránt, saját felelősségemből fakad.
Az életem teremtője én vagyok 😀
Minden dolog egyszerű, csak mi agyaljuk, bonyolitjuk túl.
szia!
Teljesen igazad van mindenbe, én már klinikai eset vagyok, meg is van a beutalóm..
az a vicces hogy fejben megvan minden de mégsem tudom alkalmazni.. miért??
ezer cetli a lakásban pozitiv gondolatok stb.pilanataim vannak jók..
hiányzik az elismerés.. a szeretet, de hát magamat sem szeretem .. tudom stb..
csak igy mi lesz ?? nem akarok igy élni!
na a döntés megvan, akkor ne is élj igy tovább
tedd végre a
na a döntés megvan, akkor ne is élj igy tovább
tedd végre a dolgokat, ne csak az elmélet legyen meg, hanem cseleked. Ha meglesz a tett, akkor jön az önigazolás, javul az önértékelés. Jön az önbizalom, az önelfogadás, majd végre meg is szereted magad :D.
Ha ezek elmaradnak, maradnak a csoda szép eszmék, amik csak az önostorozásod fegyverei maradnak.
A döntés a tiéd: meddig akarod még ezt? Mit tehetsz meg már Most azonnal?
Fontos, hogy olyannal is foglalkozz, amiben jó vagy, amit szeretsz. Csak csináld, ennyi a titok 😉
Mitől félsz? Hogy a végén jobb lesz neked? Na de hát pont azt érdemled meg. JOGOD VAN JÓL ÉREZNI MAGAD, JOGOD VAN SIKERESNEK LENNI IS. Az is csak egy állapot ;), majd a végén azt is elengedjük :), puszi és kitartás.
Minden a rendelkezésedre áll, csak lépned kell. Azt viszont nagyon. 😀
JOGOD VAN JÓL ÉREZNI MAGAD,
itt a titok megírtad!!
na ebből kigyógyulni!
valóban bármit teszek megkérdezem megérdemlem, megtehetem?
basszus mikor pihenhetnék vagy nyaralhatnék is ezt csinálom és természetesen érezd igy jol magad…
ez a neveltetés, minden a felszínre tört…
köszönöm! honnan merítsek erőt mikor folyamatosan gyártom a kudarcokat, ma türelmetlenségböl kovcoltam 1 autoval stb..
táncolj otthon a konyhában, énekelj, feledd el önmagad, csak
táncolj otthon a konyhában, énekelj, feledd el önmagad, csak örülj. Oktalanul.
ez most komoly. Én szoktam. Viditsd fel magad 😀
Türelmetlenség, ha ilyenen csiped magad, csak mély levegő, kifújj, nyugi, hova rohanok?
Ez egy szokás, szoktasd le magad róla :D. Otthon meg lehetsz bárki, bármi, csak enged örülni magad :).
Ne feledd, az életed, olyan, mint egy spirál.
Egy „átlagos”
Ne feledd, az életed, olyan, mint egy spirál.
Egy "átlagos" semmit mondó napon dönthetsz: önsajnálat, önvád által lesüllyedsz az örvénybe (néha ez kell, de minden nap?), vagy felfelé indulsz az Ég felé 😀
Csodállak!
Olyan vagy, mint egy energiabomba!
„Ez nem a „titok”, hanem őszinte elismerés…:)))
Szeges
Titkolva is, bevállalva is, SZERETLEK 😉
visszájára fordul a dolog.
szia!
Hasonló cipőben járok, rengeteg a segítő meditatív ember körülöttem, mindig megkapom a választ..
és néha meg is érzem ugyanazt, de mégis elkap a stressz és rohanok ellenkező irányba, ujabb butaságot, stresszt , fájdalmat okozni magamnak. nem értem???
fülembe cseng amit a termgyógyászom mondott: van akin csak drazstikusan vagy a tragikus következmények segítenek—-
én ezeken is túl vagyok… nem értem— mi az a ami segítene megnyugodni 1 bolyongó léleknek?
köszi!
miért játszol kudarcra? Miért bűnteted magad? Nem érdemled
miért játszol kudarcra? Miért bűnteted magad? Nem érdemled meg?
Ha jön a késztetés, inkább vezesd le. Fáraszd le a tested. Fuss, edz, vagy bármi.
Futás közben, vagy monoton fizikai dolog végzése közben hamar meditativ állapotba kerülhetsz. Letisztulnak a gondolataid, és bevillan a megoldás, csak úgy, a semmiből.
monoton
mi lehet monoton? az egész életem monoton ami szintén csak bosszant korán reggel, hogy megint ugyanaz.. stb
hát találj ki valami mást 🙂
menj új helyekre, csak úgy, ne
hát találj ki valami mást 🙂
menj új helyekre, csak úgy, ne törődj semmivel, a munkában csináld másképp ugyanazt, amit szoktál, fess, gyűjts leveleket, ágakat, hozd ki a semmiségből a kreativitást. Vegyél elő egy gyufás dobozt, mi lehet még belőle? Nézd más szemmel a világot. Előbb-utóbb rájösz, semmi sem unalmas. Minden lehet más, mindennek van új arca 😉
Bolondulj meg egy kicsit: hord másképp a hajad, öltözködj másként, elég, ha csak a megszokott ruháidat más felosztásban hordod. Vagy egy kis kiegészitő, bármi. Na azért ne a szoknyád húzd a fejedre (márha csajszi vagy, mint én)
én mikor unatkozom, arra jövök rá, saját magammal nem vagyok
én mikor unatkozom, arra jövök rá, saját magammal nem vagyok kibékülve, jó viszonyban. Jobb, ha megismerem magam, elfogadom és szeretem a lényem, mert magamtól nem tudok elköltözni. Nincs menekvés. 😀
Ne szűkülj be, ne sajnáld magad, inkább forditsd a figyelmed a megoldásokra.
unalom..
szia!
Igen lány vagyok, még nem regisztráltam sorry!
nagyon okos és bíztató dolgokat irsz-tok! nagyon köszi,persze mindenre van válaszom, kifogásom… , de inkább le sem írom.. nem tudom miért . szinte lebeszélem magam minden jórol.. erre szeretnék választ kapni. MIÉRT? vagy ne keressem inkább tegyek ellene?
nem tudok egyedül lenni magammal.. szinte pánikom van tőle.. pedig tudom ezt is meg kell tanulnom..
Szép hétvégét mindenkinek!
Vannak olyan helyzetek, amikor kevés az akarat. Néhány éve –
Vannak olyan helyzetek, amikor kevés az akarat. Néhány éve – akkor már tisztában voltam a tudattalan erős hatásával – ültem a karosszékemben és azon gondolkodtam, hogy valamit sportolni kellene. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott, abban a pillanatban olyan ólmos fáradtság fogott el, hogy szinte meg sem tudtam mozdulni. Na, ez tökéletesen tudtomra adta, hogy itt a mélyben – a tudatalattimban – van valami akadály. Ezt akarattal nem lettem volna hosszútávon megszüntetni, ebben is volt már tapasztalatom. Úgyhogy figyelni kell ezekre az üzenetekre.
Vagyis kedves „vizipók”, van mit és van hol keresni.
Mi az oka annak, hogy nem élhetsz boldogan? (Kivel vagy lojális?- „Ha neked nem jó, én sem lehetek boldog” – kinek mondod, melyik családtagodnak?)
akarat
na megint feladtad a leckét,..azt hiszem eddig anyukám példáját követtem, szinte az ö életét éltem,de ő most már egyenesbe van, nagyon jó emberekkel körülvéve (akár csak én) szinte hasonló érdeklődési körrel..
ő jól érzi most magát.. „csavarog..” jön megy él…
tehát nem tudom.. azt sem hogy jöhetnék rá?? meditáció.. elkalandozok..aztán 10 -20 perc mulva másba kezdek el is felejtem mit csináltam előtte..
tehát itt ülök egész nap és olvasgatok.. nem tudok magammal mit kezdeni..
ma süt a nap végre, de hogy kimennék.. félelmetes.. nézelődök mit tudnék csinálni, de nem csinálok semmit, ezért aztán feszültséget csinálok magamnak.. ez közel van az őrülethez..
Ti már nagyon benne vagytok a „témában” esetleg a foglalkozásod is ehhez kötött?- ha szabad tudni?
Családfelállítással foglalkozom. Ez a módszer segít abban, hogy
Családfelállítással foglalkozom. Ez a módszer segít abban, hogy a családunkhoz fűződő gyermeki szeretetből átvett negatív kötődéseket át tudjuk alakítani más szintű, felnőtt szeretetté. Ez most lehet, hogy kicsit érthetetlen, gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Hellinger felismerte, hogy azonos csoporthoz tartozó tagokat egy láthatatlan energiaháló köt össze. A családokat is. Biztos, hogy hallottál már olyan esetről, amikor egy családon belül generációról generációra megismétlődnek bizonyos sorsok. Ilyenkor biztos, hogy ez a kötődés működik. Vagy talán észrevettél olyan érzéseket, viselkedéseket akár magadnál, akár másnál, aminek nem tudtad az okát, hiszen semmi olyan nem történt az egyén életében, ami indokolná ezt. Pl. valaki gyűlöli a másik nemet, pedig őt még senki nem bántotta. Ilyenkor erősen valószínű, hogy egy felmenő családtag (akit bántottak) érzéseit vette át az illető. Ilyenkor a családfelállításon szeretettel és tisztelettel visszaadunk mindenkinek mindent, ami az övé.
Attól, hogy anyukád most jól van te még élheted az ő (volt) életét.
Ha szeretnél még többet tudni, szívesen válaszolok a kérdéseidre, vagy nézd meg a weboldalamat: http://www.csaladfelallitas.5mp.eu
Néhányan a honlapról már voltak nálam, őket is megkérdezheted a tapasztalataikról.
családállítás..
szia! Köszi, érzetem hogy ezzel foglalkozol! 🙂
nem ismeretlen teljsen a dolog, 1 szer voltam, de még nem értek mindent…
nagyon érdekes volt, volt sírás rívás..:-)
egyenlőre a haragomat kezeltük a szüleimmel szemben… de még nem történt teljes megbocsátás ugy érzem..
igen, nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek, szeretnék ebből kilépni, sokszor ezért nem hagyom hogy keressen, erre ő persze megsértődik..
mennyi állításra van szükség kb ?? tudom egyénenként változó.. Te hol csinálod? van honlapod?
Köszi ÜDV! Timi
„….nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek,
„….nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek, szeretnék ebből kilépni…” Azért nem tudsz kilépni, (és harcolsz ellene) mert nem fogadtad el teljesen. Ha ez megtörténik, akkor….(?)
Amúgy minden kérdésedre megadtad a választ is :))
a honlapom: http://www.csaladfelallitas.5mp.eu
elfogadás
ez őrület!
igen az Élet az elfogadásrol és elengedésről szol…
de azt nem tanítják hogyan, mondogatom én, de ha belül nem az van… nem értem.. pedig olyan jó tanításokat kapok.. jó helyre kerültem csak a lecsendesedés hiányzik igazábol nem is akarok:-) imádtam élni pörögni.. most nem bírok,,, biztos oka van..
visszájjára fordul ? miért?
Kedves Vizipók!í
Írásaidra szeretnék reagálni a magam módján:)
Sok-sok hatás ér bennünket a fogantatástól kezdve a gyermekéveink és a későbbiek során. Ennek egy része erősen, másik része kevésbé erősen belénk „kódolódik”
Ezeknek egy részét látjuk is, tudjuk is, másik részét pedig egyáltalán nem. Amit látunk, tudunk, azt megpróbáljuk elengedni, megváltoztatni, felülírni.
A bajt leginkább azok okozzák, amik „sunyi módon” a tudatalattinkból hatnak ránk. Ezeket nem ismerjük, tartalmukat, eredetüket sem sejtjük, mégis a legerősebben hatnak ránk.
Erről a témáról szól pl. Feldmár András: Van élet a halál előtt? c. filmje, Eric Berne: Sorskönyv, és Emberi játszmák c. könyve.
… és igen, az emberi játszmákat nem csak társaságban lehet játszani, hanem pl. én is tudom saját magammal, amikor áldozat szerepbe bújva, önsajnálattal, v. önbüntetéssel reagálok a különféle behatásokra… sajnos, de igaz, én így tapasztalom legalábbis!
Mit tudnék Neked tanácsolni, ha valóban a „Miért?ekre keresed a választ?
Az én módszerem az, hogy csöndes magányomban a lelkem legmélyére hatolva próbálom megérteni a saját érzéseimet, félelmeimet. S ez nem könnyű, mert az egónk fél tőle és hárítja, fél a csendes egyedülléttől, a fájdalomtól, a szembesítéstől… sajnos még sincs más út, mód, arra, hogy ettől megszabaduljunk.
S ha „bevállalod” önmagad ilyen jellegű szembesítéseit, nemhogy semmi bajod nem történhet, hanem egyenesen megkönnyebbülsz és egy idő után, még az önmagaddal egyedüllétet is meg fogod szeretni:).
Kitartás a továbbiakhoz!
Szép hétvégét Neked és valóban Mindenkinek!
segítő könyv
Eszembe jutott egy segítő könyv címe: Steve Andreas: „Énkép, Válj azzá, aki lenni szeretnél”.
Ez egy nagyon jó, NLP technológiát alkalmazó segítő jellegű könyv, hogy negatív énképünk átformálására.
egyedüllét
Köszönöm a leveled és a tanácsokat!
Visszagondoltam..(szinte ezzel telnek napjaim) :-)) szóval valóban voltam én már egyedül és akkor jobban mentek a dolgaim szépen sorban.. aztán túl gyorsan… és most megint leállt, de én idősebb lettem és ettől vagyok megijedve.. most az ego is erősebb.. érdekes dolgok ezek..
érdekes, sok dolgot szeretnék persze egyszerre:-) de mégsem kezdtem el eddig semmit, de lehet azért nem is tudom mert nincs rá késztetésem, megszoktam hogy másokért kellett hajtanom eddig..
vagy szimpla lustaság? pihenő idő van? lehet a sok kérdés is felesleges időközben ugy is megkapom a válaszokat nem?.-)
Szép napokat!
belső utazás
szia! Esetleg erről tudnál többet irni? mármint a belső utazásrol..érdemes vele foglalkozni?
nagyon drága..:( köszi!
Belső utazás
Szia! Bár nem tőlem kérdezted, de nekem is sokat segített a belső utazás, az alábbi helyen megtalálod a könyvet, és a hanganyagot is, amivel egyedül is tudsz utazni.
Brandon Bays: Belső utazás könyv és mp3:
http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=1846365&postcount=259
belső utazás
Köszönöm! az előzö oldalon talán Tőled is kérdeztem valamit:-)
szép napot!
meditáció
Nincs szerencsém vagy nem tudom mire vélni… végre jól akarom indítani a reggelem próbáltam ülni befelé figyelni, persze jött a fünyíró a lépcsőházi ricsaj…
most eltelt pár óra végre csend nekem meg más dolgom lenne.. de ideges vagyok tőle.. ezek kiborítanak a sorrendet nem tudom.. hogy kell lazán kezelni? kicsuszik az idő a kezemből mindig..
igazábol csak vezetett meditációt csináltam eddig ez ui szokatlan..
meditációhoz
Kedves Vizipók!
Nem könnyű dolog az elme fecsegését lehalkítani, leállítani, még több éves gyakorlással sem.
Jól csinálod, a belső védekezés, az hogy kicsúszik a kezedből az is helyénvaló… sajnos.
Buddhisták ezt úgy magyarázzák, hogy tudatos hozzáállással el kell fogadnunk, hogy bármennyire nem megy, mégis napról napra előrébb jutunk, még akkor is ha sok kudarc ér és az ellenkezőjét érezzük.
S persze azt is el kell fogadnunk, hogy eltérő mikor hogyan sikerül!
Ahogy én csinálom: reggel, mielőtt még jobban felébrednék és minden napi teendőm eszembe jutna, addig ülök le. Ha zajt hallok, akkor tudatosan dolgozom rajta, hogy elfogadhassam és tovább is ülve és befelé figyelve maradjak, így egy idő után túljutok a zajon, hallom, de már nem zavar. (valahogy úgy csinálok, mintha a zaj is hozzá(m) tartozna).
Amikor elkezdem nagyjából „belövöm” magamnak a lehetőségeket (zajt, az esetleges zavaró körülményeket, s az időtartamot, hogy mennyi ideig maradhatok benne), mert ez mind nekem segít közben, egészen a végéig.
Van, hogy a napi gondok beszűrődnek és csak azok áramlását tapasztalom, lejjebb, ill. beljebb menni nem tudok, akkor ezt is elfogadom. Csinálni ekkor is érdemes, mert legalább egy időre lelassultak a gondolataim és valamilyen szinten ez is erőt ad majd a nap folyamán.
Sok türelmet, kitartást és belső erőt kívánok hozzá, és legfőképp ne add fel!
medi
Szia Michaelita!
Háát, nekem is döcögősen, de azért mégiscsak megy. Ma délelőtt az indiai idős tanárnővel kiültünk a park egy csendes részére, átvettük a földön rajzolva a csakrákat, és a köldök csakránál állt meg. Megtanított a légzésre. Érdekes, mert közben van kézmozgatás, négy irányba. Olyan szépen megmutatta, hogy szinte öt perc alatt belejöttem. Egyelőre ennyit kell gyakorolnom, a légzést, amit a köldökre irányítok. Jövő héten elkezdjük a meditációs gyakorlatokat is. A fenébe, hogy az ember milyen értetlen! Gimiben félvállról vettem az angolt, nekem a szláv nyelvek sokkal jobban mentek. Érdekes, hogy mégis kitűnően megértjük egymást.
Nos, csak annyit akarok mondani mai tapasztalatom alapján, hogy légzés közben ezt a négy kézmozdulatot végezve a tenyerem szinte felforrósodott. Erről tudsz valamit?
tenyér csakra
A tenyerünkön és a talpunkon is vannak mellék csakrák. Kézrátétellel gyógyítók is ezt használják. Ha felforrósodott azt jelenti beindultak az energiák és tudod érzékelni is.
Köszi Kati!
Mit lehet vele kezdeni? Persze utána fogok olvasni,
Köszi Kati!
Mit lehet vele kezdeni? Persze utána fogok olvasni, de úgy látom, jól benne vagy, ezért fordulok hozzád.
Hozzá kell tennem, hogy mielőtt forrósodni kezd a tenyerem, azt mindig megelőzi egy óriási belső feszültség. Akkor végzem azt a gyakorlatot, hogy összetett talppal ülve magam felé húzom a kezeimet tenyérrel befelé a köldökömig, majd hirtelen kinyújtom tenyérrel kifelé. Érzem, ahogy a feszültség hagy alább…Ahogy megszűnik a feszültség, még kb. jó fél órán át tart, hogy szinte izzik a tenyerem, de akkor már egészen jó érzés tölt el.
energia leadásnak tűnik
Nem vagyok igazán profi ebben, de energia leadásnak tűnik. A tenyér és a talp is alkalmas felvételre és leadásra, a kezeddel tudod tisztítani az aurádat. A talp csakrára van egy nagyon jó gyakorlat, amit szeretek, Szabó Ilona mutatta, a Földanya energiáit felveszem a bal oldalon, feltöltöm magam, a negatív energiáimat pedig átadom a Földnek a jobb talp csakrán keresztül. A ki és belégzés ritmusára. Még itt nekem is tanulnom kell, ha lesz Hermessnek újra tanfolyama és el tudok menni, ott leszek.
medihez
Szia Kedves Bodza!
Szupi, hogy van kivel gyakorolnod, kincs az ilyen segítség!
Én úgy gondolnám, hogy amikor meleget érzek, akkor az energiaáramlást érzékelem…
de ehhez jó lenne, ha megerősítene bennünket más is, aki az energiaáramlásban van otthon!::))
medi..
szia! köszike!
a korai meditációval az a bajom, hogy eléggé keveset alszom, és fenn áll a veszélye hogy bealszom közben még ülve is:))
állitolag nem baj, csak ne bosszankodnék rajta:))
Én szívesen elbeszélgetnék jó néhány koldussal a családi
Én szívesen elbeszélgetnék jó néhány koldussal a családi hátteréről. Vajon van-e (volt-e) ugyanilyen számkivetett, mint ő, vagy történt-e valami a családjában, amiért esetleg (más helyett) vezekel?
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi változik akkor, ha az embert nem különálló egyénként figyeljük, hanem a kiterjedt családja részeként.
Kisérletnek, ellenőrzésnek is jó volna egy ilyen felmérés.
Jogos!
Jogos! Erre én is rámennék… a családállítás is jó módszer… meg a belső utazás…
Szia Ildikó!
Látod ez jó kérdés, ha nem bánod, saját családi példámból válaszolnék is. Nálunk volt „számkivetett” sorrendileg a 4. nagynéném. Ő megteremtett ügyesen mindent magának, nem mondhatni, hogy anyagi gondjai lettek volna, ő olyan „szeretetkoldus” volt. A szüleit okolta minden rosszért az életében, a testvéreire irígy volt. Pedig ő volt az összes lány közül az, akinek megvolt mindene – anyagi értelemben. 52 évesen távozott, egy nagyon súlyos betegség után.
Testvérem dettó a családot okolja mindenért. Most, hogy ránk jött az özönvíz, és szinte mindenük tönkrement, a család újrabútorozta az egész lakásukat. Talán kapnak a várostól is segítséget, hogy rendbe hozzák a károkat. Ezt is én intéztem neki, mert egyszerűen képtelen kiállni saját magáért – inkább hagyja, hogy történjen akármi…
Apai ágról is volt számkivetett, apám féltestvére, akitől egy fél házat pereltek el. Ő valóban koldusbotra jutott – tudtommal. Aztán amikor megnősült, talpra állt, de gyanítom, nagyon sok tüske maradt benne. Apám akkor még kicsi gyermek volt, ezt a szülei rendezték. Aztán jött az államosítás, amikoris mindenüket kihordtak az udvarról. Elkobozták a hatalmas földjüket és a jószágaikat is. Apai dédanyám – aki édesapámat nevelte fel – tudott szerezni egy varrógépet, varrásból tartották el magukat. Küzdöttek a mindennapokért, lányait, vejét hamar elveszítette, ez az egy unokája maradt. Azon a napon halt meg, mikor apám elvette anyámat. Na azon a napon indult meg a lejtmenet…
Anyám apámat szó szerint mindenéből kiforgatta, aztán amikor már semmi nem maradt, 20 év után lelépett, édesapámat a testvéremre hagyta. Apám akkor már az alkohol rabja volt. Így éltek együtt még 12 évet, de apukám mostanára már szociális otthonban van. Az ő érdeke, mert bolyongós lett, nem tudunk rá vigyázni úgy, ahogy kellene. Testvérem megmondta, hogy oda többet nem mehet vissza, most már nyugalmat akar. Annyira hittünk benne, csakhogy azóta se merem este hívni, mert „rossz a térerő”.
Ezért mondtam, hogy vannak akiken egyszerűen nem lehet segíteni, mert akárhogy is próbálkozol, mindig visszájára fordul a dolog.
Vagy nem jó a módszer…Másképp kell közelíteni.
hit nélkül nem megy…
Nincs az a terápia ami talpra tud állítani egy embert anélkül, hogy Ő maga ne akarná, ne érne meg a változásra. Pont ma csináltam egy meditációt, még mindig a veszteségek, az anyagi helyzet a téma. A válasz az volt, hogy rengeteg a halott gyermek a családomban, még gyerekként átvettem a szüleim által cipelt gyászt, szinte roskadozva vittem. Remélem sikerült valamelyest oldanom. Annyi pénz áramlik és bőség az életünkbe, amennyi a belső énképünk alapján megjár nekünk. Ezen dolgozom. Nagyon szép választ kaptam arra, hogy értékes vagyok-e és ez hol van bennem. Kidobáltam az összes ego által sugallt választ és a végén az maradt, értékes vagyok mert ott a tudatosság a szív fényében. Láttam a szív csakrát és a közepén a fényt, szép volt…
Ez szép…
Ez nagyon szép, köszönöm!
Tudom nagyon jól, ha valaki nem akarja, akkor nincs mit tenni.
Ha legközelebb eljön hozzám, megkérem, olvasgasson itt egy kicsit. Ha látja, hogy másnak sokkal nagyobb tragédiák is történtek életében, hátha elkezd gondolkodni.
Ott látom a bajt, hogy szinte csak ilyen emberek között mozog, ott meg azon megy a verseny, kit kell jobban sajnálni…Ha az önsajnálaton és önsajnáltatáson túllépne, már egy óriási lépés lenne egy új úton…:) Én még nem adom fel, nagyon szeretem!
meditáció
szia!
Azt szeretném kérdezni,hogy mi ez a medítáció, valahol elsajátítható? nagyon érdekesnek tünik és hatásosnak!
Sürgős segítségre van szükségem ,akár emailben is leveleznék!
nagyon elvesztem én is az anyagi világban, de már a kapcsolatom egészségem is ráment, rengeteg terápiát kipróbáltam, pár napig hónapig jó uton vagyok, aztán csinálok 1 galibát magamnak.. ami mindig stressz és anyagi veszteséggel jár..
nagyon köszönök minden választ! Timi
Gondolkoztam, te mit tehetnél. Mert amíg ő nem hajlandó a
Gondolkoztam, te mit tehetnél. Mert amíg ő nem hajlandó a változásra, addig az ember tehetetlen. Valószínű a testvéred valakivel a családban sorsközösséget vállalt, abból a mágikus gyermeki elgondolásból, hogy „ha ő sem élt jól, én sem élhetek jól. És ha így teszek, akkor a másiknak könnyebb lesz.” Teszik az emberek mindezt szeretetből.
Nos, nincs egyedül. Az emberek többsége így mutatja ki eredendő szeretetét a család felé. És ezzel felhívja a figyelmet valakire, akit kizártak a családi tudatból. Ha ezt a családtag megkapnja a megérdemelt helyét, testvéred felszabadulhat. A családfelállításokon ilyenekkel is foglalkozunk. Valószínű azonban, testvéred nem jönne el egy ilyenre, Te viszont annyit tudsz segíteni, hogy amikor találkoztok, beszélgessetek a családról. Nézzetek fényképeket, készítsétek el a családfát, ahol minden élő és halott jelen van. (Féltestvér is testvérnek számít a családállítás tapasztalatai szerint) Ha tudtok, menjetek el a sírokhoz. Fogadjatok mindenkit a szívetekbe. És a jó élményekről beszéljetek. Az segít abban, hogy elfogadjátok az őseiteket, akik felől az élet hozzátok eljutott.
családállítás
érdeklődnék hogy a családállítás mennyi idő alatt hozhat elfogadást elnegedést?
Üdvözlettel KOreny Tímea
belső utazás
Bocsi lemaradt..a belső utazást hogy kell csinálni?
Mindannyiunkban létezik egy belső kép a családunkról, amit
Mindannyiunkban létezik egy belső kép a családunkról, amit magunkban hordozunk. Emlékszünk minden bántásra, feszültségre, vitára, veszekedésre. A családállítás során kimondásra kerülnek a családtagok közötti feszültségek, és emiatt oldódnak is. A befejező képben felbukkan a mélyben rejtőzött szeretet úgy, ahogy a kliens a valóságban talán meg sem tapasztalta. Emiatt az ellentmondás miatt előfordulhat, hogy eleinte zavarodottságot érez az ember. A régi és az új kép nem egyezik. Ahhoz, hogy az új kép hatni tudjon, időre van szükség. Eddig a régi kép befolyásolta a viselkedést, most az újnak kell átvenni a helyét. Sok embernek nem könnyű, hogy úgy hagyja hatni a dolgokat, hogy egyszerűen befogadja. Pedig a legerősebben ekkor tudja kifejteni a hatását.
Hogy mennyi idő alatt hozhat elfogadást? Amennyi idő alatt a lélek képes magába fogadni az új képet.
családállítás
sziasztok!
valóban érdekes, de ugy érzem 1 élet is kevés elfogadni mindent!
pedig amig ez nem történik meg nem lelünk nyugalomra:-(
hogy lehet fejleszteni a koncentrációt és türlemet, ami az alapja mindennek?
pláne igy, hogy nincs is késztetésem semmire? mindent abbahagyok? ez őrület!!
…mindent abbahagyok..
kapkodsz, hova rohansz?
…. nincs
…mindent abbahagyok..
kapkodsz, hova rohansz?
…. nincs is késztetésem semmire..
miben csalódtál? miért játszol eleve kudarcra? miért nincs célod? nem érdemled meg?
türelem, koncentráció hiánya a szétszórtság
sok mindenre figyelsz, cikáznak a gonolatok, bizonytalan vagy merre tovább, mit is, hogyan?
feled el, a kérdéseket. Minden dolog egyszerű, csak mi agyaljuk, bonyolitjuk túl.
Tapasztalatom, ha valami érdekel, birka türelmem van, meg kitartásom. Ha nem érdekel, összecsapom, és szaladok tovább.
Hogyan lehet fejleszteni? Motiváltság kérdése is.
Kezdetben ne mindent akarj elfogadni. Válasz ki egyet. Feled, az utat, hogy még mennyi van. Mindent csak lépésről-lépésre valósithatsz meg.
Jó a cél, de csak az irányt adja meg. Ne fáradj már el a tervek, idő agyalásán. Ilyen alapon, a boltba sem éri meg elmenni, mert hát, mennyi idő, és lépés kell hozzá. ÁÁ, el sem indulok.
Oké, akkor nem indulok. De megoldok ezzel valamit is? Mennyi idő? Pont annyi, amennyi szükséges. Még jó, hogy az ősemberek nem igy álltak hozzá. Mire jutottunk volna? Maradtunk volna pattingatni a köveket :D.
Nem beszélve arról, amig nem indulok, gyötőr tovább a mi lett volna ha kérdés…
Ha viszont már úton vagyok, jön egyre több elégedetség, megerősités. Egyre erősebb, egyenesebb gerinc, ami a saját megismerésemből magam iránt, saját felelősségemből fakad.
Az életem teremtője én vagyok 😀
Minden dolog egyszerű, csak mi agyaljuk, bonyolitjuk túl.
szia!
Teljesen igazad van mindenbe, én már klinikai eset vagyok, meg is van a beutalóm..
az a vicces hogy fejben megvan minden de mégsem tudom alkalmazni.. miért??
ezer cetli a lakásban pozitiv gondolatok stb.pilanataim vannak jók..
hiányzik az elismerés.. a szeretet, de hát magamat sem szeretem .. tudom stb..
csak igy mi lesz ?? nem akarok igy élni!
na a döntés megvan, akkor ne is élj igy tovább
tedd végre a
na a döntés megvan, akkor ne is élj igy tovább
tedd végre a dolgokat, ne csak az elmélet legyen meg, hanem cseleked. Ha meglesz a tett, akkor jön az önigazolás, javul az önértékelés. Jön az önbizalom, az önelfogadás, majd végre meg is szereted magad :D.
Ha ezek elmaradnak, maradnak a csoda szép eszmék, amik csak az önostorozásod fegyverei maradnak.
A döntés a tiéd: meddig akarod még ezt? Mit tehetsz meg már Most azonnal?
Fontos, hogy olyannal is foglalkozz, amiben jó vagy, amit szeretsz. Csak csináld, ennyi a titok 😉
Mitől félsz? Hogy a végén jobb lesz neked? Na de hát pont azt érdemled meg. JOGOD VAN JÓL ÉREZNI MAGAD, JOGOD VAN SIKERESNEK LENNI IS. Az is csak egy állapot ;), majd a végén azt is elengedjük :), puszi és kitartás.
Minden a rendelkezésedre áll, csak lépned kell. Azt viszont nagyon. 😀
JOGOD VAN JÓL ÉREZNI MAGAD,
itt a titok megírtad!!
na ebből kigyógyulni!
valóban bármit teszek megkérdezem megérdemlem, megtehetem?
basszus mikor pihenhetnék vagy nyaralhatnék is ezt csinálom és természetesen érezd igy jol magad…
ez a neveltetés, minden a felszínre tört…
köszönöm! honnan merítsek erőt mikor folyamatosan gyártom a kudarcokat, ma türelmetlenségböl kovcoltam 1 autoval stb..
táncolj otthon a konyhában, énekelj, feledd el önmagad, csak
táncolj otthon a konyhában, énekelj, feledd el önmagad, csak örülj. Oktalanul.
ez most komoly. Én szoktam. Viditsd fel magad 😀
Türelmetlenség, ha ilyenen csiped magad, csak mély levegő, kifújj, nyugi, hova rohanok?
Ez egy szokás, szoktasd le magad róla :D. Otthon meg lehetsz bárki, bármi, csak enged örülni magad :).
Ne feledd, az életed, olyan, mint egy spirál.
Egy „átlagos”
Ne feledd, az életed, olyan, mint egy spirál.
Egy "átlagos" semmit mondó napon dönthetsz: önsajnálat, önvád által lesüllyedsz az örvénybe (néha ez kell, de minden nap?), vagy felfelé indulsz az Ég felé 😀
Csodállak!
Olyan vagy, mint egy energiabomba!
„Ez nem a „titok”, hanem őszinte elismerés…:)))
Szeges
Titkolva is, bevállalva is, SZERETLEK 😉
visszájára fordul a dolog.
szia!
Hasonló cipőben járok, rengeteg a segítő meditatív ember körülöttem, mindig megkapom a választ..
és néha meg is érzem ugyanazt, de mégis elkap a stressz és rohanok ellenkező irányba, ujabb butaságot, stresszt , fájdalmat okozni magamnak. nem értem???
fülembe cseng amit a termgyógyászom mondott: van akin csak drazstikusan vagy a tragikus következmények segítenek—-
én ezeken is túl vagyok… nem értem— mi az a ami segítene megnyugodni 1 bolyongó léleknek?
köszi!
miért játszol kudarcra? Miért bűnteted magad? Nem érdemled
miért játszol kudarcra? Miért bűnteted magad? Nem érdemled meg?
Ha jön a késztetés, inkább vezesd le. Fáraszd le a tested. Fuss, edz, vagy bármi.
Futás közben, vagy monoton fizikai dolog végzése közben hamar meditativ állapotba kerülhetsz. Letisztulnak a gondolataid, és bevillan a megoldás, csak úgy, a semmiből.
monoton
mi lehet monoton? az egész életem monoton ami szintén csak bosszant korán reggel, hogy megint ugyanaz.. stb
hát találj ki valami mást 🙂
menj új helyekre, csak úgy, ne
hát találj ki valami mást 🙂
menj új helyekre, csak úgy, ne törődj semmivel, a munkában csináld másképp ugyanazt, amit szoktál, fess, gyűjts leveleket, ágakat, hozd ki a semmiségből a kreativitást. Vegyél elő egy gyufás dobozt, mi lehet még belőle? Nézd más szemmel a világot. Előbb-utóbb rájösz, semmi sem unalmas. Minden lehet más, mindennek van új arca 😉
Bolondulj meg egy kicsit: hord másképp a hajad, öltözködj másként, elég, ha csak a megszokott ruháidat más felosztásban hordod. Vagy egy kis kiegészitő, bármi. Na azért ne a szoknyád húzd a fejedre (márha csajszi vagy, mint én)
én mikor unatkozom, arra jövök rá, saját magammal nem vagyok
én mikor unatkozom, arra jövök rá, saját magammal nem vagyok kibékülve, jó viszonyban. Jobb, ha megismerem magam, elfogadom és szeretem a lényem, mert magamtól nem tudok elköltözni. Nincs menekvés. 😀
Ne szűkülj be, ne sajnáld magad, inkább forditsd a figyelmed a megoldásokra.
unalom..
szia!
Igen lány vagyok, még nem regisztráltam sorry!
nagyon okos és bíztató dolgokat irsz-tok! nagyon köszi,persze mindenre van válaszom, kifogásom… , de inkább le sem írom.. nem tudom miért . szinte lebeszélem magam minden jórol.. erre szeretnék választ kapni. MIÉRT? vagy ne keressem inkább tegyek ellene?
nem tudok egyedül lenni magammal.. szinte pánikom van tőle.. pedig tudom ezt is meg kell tanulnom..
Szép hétvégét mindenkinek!
Vannak olyan helyzetek, amikor kevés az akarat. Néhány éve –
Vannak olyan helyzetek, amikor kevés az akarat. Néhány éve – akkor már tisztában voltam a tudattalan erős hatásával – ültem a karosszékemben és azon gondolkodtam, hogy valamit sportolni kellene. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott, abban a pillanatban olyan ólmos fáradtság fogott el, hogy szinte meg sem tudtam mozdulni. Na, ez tökéletesen tudtomra adta, hogy itt a mélyben – a tudatalattimban – van valami akadály. Ezt akarattal nem lettem volna hosszútávon megszüntetni, ebben is volt már tapasztalatom. Úgyhogy figyelni kell ezekre az üzenetekre.
Vagyis kedves „vizipók”, van mit és van hol keresni.
Mi az oka annak, hogy nem élhetsz boldogan? (Kivel vagy lojális?- „Ha neked nem jó, én sem lehetek boldog” – kinek mondod, melyik családtagodnak?)
akarat
na megint feladtad a leckét,..azt hiszem eddig anyukám példáját követtem, szinte az ö életét éltem,de ő most már egyenesbe van, nagyon jó emberekkel körülvéve (akár csak én) szinte hasonló érdeklődési körrel..
ő jól érzi most magát.. „csavarog..” jön megy él…
tehát nem tudom.. azt sem hogy jöhetnék rá?? meditáció.. elkalandozok..aztán 10 -20 perc mulva másba kezdek el is felejtem mit csináltam előtte..
tehát itt ülök egész nap és olvasgatok.. nem tudok magammal mit kezdeni..
ma süt a nap végre, de hogy kimennék.. félelmetes.. nézelődök mit tudnék csinálni, de nem csinálok semmit, ezért aztán feszültséget csinálok magamnak.. ez közel van az őrülethez..
Ti már nagyon benne vagytok a „témában” esetleg a foglalkozásod is ehhez kötött?- ha szabad tudni?
Családfelállítással foglalkozom. Ez a módszer segít abban, hogy
Családfelállítással foglalkozom. Ez a módszer segít abban, hogy a családunkhoz fűződő gyermeki szeretetből átvett negatív kötődéseket át tudjuk alakítani más szintű, felnőtt szeretetté. Ez most lehet, hogy kicsit érthetetlen, gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Hellinger felismerte, hogy azonos csoporthoz tartozó tagokat egy láthatatlan energiaháló köt össze. A családokat is. Biztos, hogy hallottál már olyan esetről, amikor egy családon belül generációról generációra megismétlődnek bizonyos sorsok. Ilyenkor biztos, hogy ez a kötődés működik. Vagy talán észrevettél olyan érzéseket, viselkedéseket akár magadnál, akár másnál, aminek nem tudtad az okát, hiszen semmi olyan nem történt az egyén életében, ami indokolná ezt. Pl. valaki gyűlöli a másik nemet, pedig őt még senki nem bántotta. Ilyenkor erősen valószínű, hogy egy felmenő családtag (akit bántottak) érzéseit vette át az illető. Ilyenkor a családfelállításon szeretettel és tisztelettel visszaadunk mindenkinek mindent, ami az övé.
Attól, hogy anyukád most jól van te még élheted az ő (volt) életét.
Ha szeretnél még többet tudni, szívesen válaszolok a kérdéseidre, vagy nézd meg a weboldalamat: http://www.csaladfelallitas.5mp.eu
Néhányan a honlapról már voltak nálam, őket is megkérdezheted a tapasztalataikról.
családállítás..
szia! Köszi, érzetem hogy ezzel foglalkozol! 🙂
nem ismeretlen teljsen a dolog, 1 szer voltam, de még nem értek mindent…
nagyon érdekes volt, volt sírás rívás..:-)
egyenlőre a haragomat kezeltük a szüleimmel szemben… de még nem történt teljes megbocsátás ugy érzem..
igen, nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek, szeretnék ebből kilépni, sokszor ezért nem hagyom hogy keressen, erre ő persze megsértődik..
mennyi állításra van szükség kb ?? tudom egyénenként változó.. Te hol csinálod? van honlapod?
Köszi ÜDV! Timi
„….nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek,
„….nagyon zavar, hogy bármit mond tesz anya, magamra ismerek, szeretnék ebből kilépni…” Azért nem tudsz kilépni, (és harcolsz ellene) mert nem fogadtad el teljesen. Ha ez megtörténik, akkor….(?)
Amúgy minden kérdésedre megadtad a választ is :))
a honlapom: http://www.csaladfelallitas.5mp.eu
elfogadás
ez őrület!
igen az Élet az elfogadásrol és elengedésről szol…
de azt nem tanítják hogyan, mondogatom én, de ha belül nem az van… nem értem.. pedig olyan jó tanításokat kapok.. jó helyre kerültem csak a lecsendesedés hiányzik igazábol nem is akarok:-) imádtam élni pörögni.. most nem bírok,,, biztos oka van..
visszájjára fordul ? miért?
Kedves Vizipók!í
Írásaidra szeretnék reagálni a magam módján:)
Sok-sok hatás ér bennünket a fogantatástól kezdve a gyermekéveink és a későbbiek során. Ennek egy része erősen, másik része kevésbé erősen belénk „kódolódik”
Ezeknek egy részét látjuk is, tudjuk is, másik részét pedig egyáltalán nem. Amit látunk, tudunk, azt megpróbáljuk elengedni, megváltoztatni, felülírni.
A bajt leginkább azok okozzák, amik „sunyi módon” a tudatalattinkból hatnak ránk. Ezeket nem ismerjük, tartalmukat, eredetüket sem sejtjük, mégis a legerősebben hatnak ránk.
Erről a témáról szól pl. Feldmár András: Van élet a halál előtt? c. filmje, Eric Berne: Sorskönyv, és Emberi játszmák c. könyve.
… és igen, az emberi játszmákat nem csak társaságban lehet játszani, hanem pl. én is tudom saját magammal, amikor áldozat szerepbe bújva, önsajnálattal, v. önbüntetéssel reagálok a különféle behatásokra… sajnos, de igaz, én így tapasztalom legalábbis!
Mit tudnék Neked tanácsolni, ha valóban a „Miért?ekre keresed a választ?
Az én módszerem az, hogy csöndes magányomban a lelkem legmélyére hatolva próbálom megérteni a saját érzéseimet, félelmeimet. S ez nem könnyű, mert az egónk fél tőle és hárítja, fél a csendes egyedülléttől, a fájdalomtól, a szembesítéstől… sajnos még sincs más út, mód, arra, hogy ettől megszabaduljunk.
S ha „bevállalod” önmagad ilyen jellegű szembesítéseit, nemhogy semmi bajod nem történhet, hanem egyenesen megkönnyebbülsz és egy idő után, még az önmagaddal egyedüllétet is meg fogod szeretni:).
Kitartás a továbbiakhoz!
Szép hétvégét Neked és valóban Mindenkinek!
segítő könyv
Eszembe jutott egy segítő könyv címe: Steve Andreas: „Énkép, Válj azzá, aki lenni szeretnél”.
Ez egy nagyon jó, NLP technológiát alkalmazó segítő jellegű könyv, hogy negatív énképünk átformálására.
egyedüllét
Köszönöm a leveled és a tanácsokat!
Visszagondoltam..(szinte ezzel telnek napjaim) :-)) szóval valóban voltam én már egyedül és akkor jobban mentek a dolgaim szépen sorban.. aztán túl gyorsan… és most megint leállt, de én idősebb lettem és ettől vagyok megijedve.. most az ego is erősebb.. érdekes dolgok ezek..
érdekes, sok dolgot szeretnék persze egyszerre:-) de mégsem kezdtem el eddig semmit, de lehet azért nem is tudom mert nincs rá késztetésem, megszoktam hogy másokért kellett hajtanom eddig..
vagy szimpla lustaság? pihenő idő van? lehet a sok kérdés is felesleges időközben ugy is megkapom a válaszokat nem?.-)
Szép napokat!
belső utazás
szia! Esetleg erről tudnál többet irni? mármint a belső utazásrol..érdemes vele foglalkozni?
nagyon drága..:( köszi!
Belső utazás
Szia! Bár nem tőlem kérdezted, de nekem is sokat segített a belső utazás, az alábbi helyen megtalálod a könyvet, és a hanganyagot is, amivel egyedül is tudsz utazni.
Brandon Bays: Belső utazás könyv és mp3:
http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=1846365&postcount=259
belső utazás
Köszönöm! az előzö oldalon talán Tőled is kérdeztem valamit:-)
szép napot!
meditáció
Nincs szerencsém vagy nem tudom mire vélni… végre jól akarom indítani a reggelem próbáltam ülni befelé figyelni, persze jött a fünyíró a lépcsőházi ricsaj…
most eltelt pár óra végre csend nekem meg más dolgom lenne.. de ideges vagyok tőle.. ezek kiborítanak a sorrendet nem tudom.. hogy kell lazán kezelni? kicsuszik az idő a kezemből mindig..
igazábol csak vezetett meditációt csináltam eddig ez ui szokatlan..
meditációhoz
Kedves Vizipók!
Nem könnyű dolog az elme fecsegését lehalkítani, leállítani, még több éves gyakorlással sem.
Jól csinálod, a belső védekezés, az hogy kicsúszik a kezedből az is helyénvaló… sajnos.
Buddhisták ezt úgy magyarázzák, hogy tudatos hozzáállással el kell fogadnunk, hogy bármennyire nem megy, mégis napról napra előrébb jutunk, még akkor is ha sok kudarc ér és az ellenkezőjét érezzük.
S persze azt is el kell fogadnunk, hogy eltérő mikor hogyan sikerül!
Ahogy én csinálom: reggel, mielőtt még jobban felébrednék és minden napi teendőm eszembe jutna, addig ülök le. Ha zajt hallok, akkor tudatosan dolgozom rajta, hogy elfogadhassam és tovább is ülve és befelé figyelve maradjak, így egy idő után túljutok a zajon, hallom, de már nem zavar. (valahogy úgy csinálok, mintha a zaj is hozzá(m) tartozna).
Amikor elkezdem nagyjából „belövöm” magamnak a lehetőségeket (zajt, az esetleges zavaró körülményeket, s az időtartamot, hogy mennyi ideig maradhatok benne), mert ez mind nekem segít közben, egészen a végéig.
Van, hogy a napi gondok beszűrődnek és csak azok áramlását tapasztalom, lejjebb, ill. beljebb menni nem tudok, akkor ezt is elfogadom. Csinálni ekkor is érdemes, mert legalább egy időre lelassultak a gondolataim és valamilyen szinten ez is erőt ad majd a nap folyamán.
Sok türelmet, kitartást és belső erőt kívánok hozzá, és legfőképp ne add fel!
medi
Szia Michaelita!
Háát, nekem is döcögősen, de azért mégiscsak megy. Ma délelőtt az indiai idős tanárnővel kiültünk a park egy csendes részére, átvettük a földön rajzolva a csakrákat, és a köldök csakránál állt meg. Megtanított a légzésre. Érdekes, mert közben van kézmozgatás, négy irányba. Olyan szépen megmutatta, hogy szinte öt perc alatt belejöttem. Egyelőre ennyit kell gyakorolnom, a légzést, amit a köldökre irányítok. Jövő héten elkezdjük a meditációs gyakorlatokat is. A fenébe, hogy az ember milyen értetlen! Gimiben félvállról vettem az angolt, nekem a szláv nyelvek sokkal jobban mentek. Érdekes, hogy mégis kitűnően megértjük egymást.
Nos, csak annyit akarok mondani mai tapasztalatom alapján, hogy légzés közben ezt a négy kézmozdulatot végezve a tenyerem szinte felforrósodott. Erről tudsz valamit?
tenyér csakra
A tenyerünkön és a talpunkon is vannak mellék csakrák. Kézrátétellel gyógyítók is ezt használják. Ha felforrósodott azt jelenti beindultak az energiák és tudod érzékelni is.
Köszi Kati!
Mit lehet vele kezdeni? Persze utána fogok olvasni,
Köszi Kati!
Mit lehet vele kezdeni? Persze utána fogok olvasni, de úgy látom, jól benne vagy, ezért fordulok hozzád.
Hozzá kell tennem, hogy mielőtt forrósodni kezd a tenyerem, azt mindig megelőzi egy óriási belső feszültség. Akkor végzem azt a gyakorlatot, hogy összetett talppal ülve magam felé húzom a kezeimet tenyérrel befelé a köldökömig, majd hirtelen kinyújtom tenyérrel kifelé. Érzem, ahogy a feszültség hagy alább…Ahogy megszűnik a feszültség, még kb. jó fél órán át tart, hogy szinte izzik a tenyerem, de akkor már egészen jó érzés tölt el.
energia leadásnak tűnik
Nem vagyok igazán profi ebben, de energia leadásnak tűnik. A tenyér és a talp is alkalmas felvételre és leadásra, a kezeddel tudod tisztítani az aurádat. A talp csakrára van egy nagyon jó gyakorlat, amit szeretek, Szabó Ilona mutatta, a Földanya energiáit felveszem a bal oldalon, feltöltöm magam, a negatív energiáimat pedig átadom a Földnek a jobb talp csakrán keresztül. A ki és belégzés ritmusára. Még itt nekem is tanulnom kell, ha lesz Hermessnek újra tanfolyama és el tudok menni, ott leszek.
medihez
Szia Kedves Bodza!
Szupi, hogy van kivel gyakorolnod, kincs az ilyen segítség!
Én úgy gondolnám, hogy amikor meleget érzek, akkor az energiaáramlást érzékelem…
de ehhez jó lenne, ha megerősítene bennünket más is, aki az energiaáramlásban van otthon!::))
medi..
szia! köszike!
a korai meditációval az a bajom, hogy eléggé keveset alszom, és fenn áll a veszélye hogy bealszom közben még ülve is:))
állitolag nem baj, csak ne bosszankodnék rajta:))
A jezsuita „álkoldus” a történetben a koldulás átélésével,
A jezsuita „álkoldus” a történetben a koldulás átélésével, már indíttatásában is nemes alapokról startolt, tehát nem is élheti ugyanazt át, és pont ezért is emelkedhet a hála/ áldás irányába. Célja, pont az önmegtapasztalás volt, vagyis a tanulás, fejlődés a tapasztalatból. De hiányzik belőle a kétségbeesettség érzete és a kilátástalanság tudat. Ő pont közelebb akar jutni önmagához/Istenhez ezzel, a való koldus pedig ponthogy valahol útközben megrekedt. Megrekedt vagy/és el se indul. Nagy kérdés, hogy egyáltalán lehet-e önmegvalósításra mégcsak gondolni is, hisz nem-e pont a megrekedt fejlődés eredménye, hogy a koldulást választja? Ő nyilván nem is választásként éli meg….
Én azon szoktam még elgondolkodni, hogy mit ad fel vagy mit nem vesz figyelembe amikor eljut a koldulásig valaki? Mikor tekintenék én egy reménytelennek tűnő szituációt bármi miatt is megoldhatatlannak és tenném fel a kezem, hogy kész megadom magam? Ezt nevezhetjük-e alázatnak? Az 1dolog, hogy nézhetem úgyis, hogy micsoda szabadságot élhetnek meg, hisz a személyiség minden gátját le kell vetniük ahhoz, hogy kellő alázattal ennyire ne azonosuljanak azokkal amit megtesznek a fizikai túlélésért. Hiszen számomra milyen dolog is lenne kukákban élelem után túrkálni, kéregetni stb. Mondjuk néha dolgozni a betevőért se különb „élmény”, azt is nézhetem ezen a síkon is:) Az igazi kétkedésem pont abban van, hogy bármi lelki indíttatása marad-e még, ami kizmozdíthatná ebből? Nem-e a teljes feladás eredménye ez pont? Vagy nem ezt fojtják-e alkoholba a legtöbben közülük?
Az is nagy kérdés, hogy akkor vajon „csak” szerencse dolga lenne, hogy nem én vagyok az Ő helyében? De mint tudjuk a szerencse forgandó:) Akkor meg hol is vagyok én meg a teremtő képességem ebből a történetből??
Felelős vagyok-e az Ő sorsáért? Tudok-e segíteni neki valójában, vagy ha adok, nem-e önbecsapás/önigazolás-e a részemről? Vagy nem-e csak meghosszabítok egy aggóniát, és pont azt erősítem, hogy ne induljon el, hogy változtasson, tegyen is valamit?
Koldusok…
Nem Neked, csak úgy…;)
http://www.youtube.com/watch?v=g4RcmSDuTTw&feature=related
H: Na igen…
… csakhogy Isteni tudatossággal kellene bírni ahhoz, hogy csalhatatlanul el tudjuk dönteni, a koldusnak végső negatív tapasztalásra, vagy segítségre van e inkább most szüksége… Nem tudhatjuk, hogy a segítségként kapott kis energiától nem kezd e éppen most felfelé gurulnia lejtőn.
Ezért jobb segíteni. Az nekünk pozitív karmát hoz, a koldusnak pedig meghosszabbítja a tapasztalás lehetőségét. Az ő dolga, hogy további agóniára használja fel egy üveg borral megmámorosítva azt, vagy szalmaszálként, és megkapaszkodik benne.
Ezzel együtt biztosan jobb halászni megtanítani, mint halad adni segítségként… És az sem mindegy, hogy milyen indíttatással segít valakin az ember.
És ezen…
…a ponton is találkozhat és Egy-et is érthet a GO és az ÉO…;)
kell-e segíteni
Tepperwein így foglalja össze, nézd meg ezt a 4 kérdést
1. Van-e kedvem?
2. Alkalmas vagyok-e?
3. Felelős vagyok-e?
4. Felkértek-e?
Ha kettő a négyből nem áll, akkor hagyd. Ez van az alacsonyabb tudatossági szinten.
Múltkor mikor Sanyival beszélgettem, Sanyi erre azt mondta, ez így jó, de a mi tudatossági szintünkön hogy kell? Hát úgy hogy kérsz egy választ, kell-e? Mert Isten az, aki tudja… A felsőbb tervet…
Én úgy gondolom, megszabhatom, hogy ha adok, mire fordítsa. Kértek tőlem tavaly nyáron kölcsön százezer forintot, tudtam volna adni. Nem adtam, viszont felajánlottam, kifizetem a hölgynek, aki nagy bajban volt-van a mágneses cigi leszoktató kezelés árát. Visszautasította. Most mellrák van és szemlélet váltás…
Kik a hajléktatanok?
Minden helyzet körülmény. Sok minden meghatározója annak, hogy valaki képes -e, vagy képessé válik-e a helyzetében, körülményiben tudatosan viszonyulni, erre ráébredni, vagy nem. A hálát adó és a kétségbeesett koldus között „csak” ez a különbség. Ez viszont meghatározó és sorsdöntő különbség.
Egyébként kétlem, hogy bármelyik hajléktalant kérdezve, bármelyikük azt válaszolná, igen, nekem ez tök jó, és valójában ezt akartam.
Szerintem a legtöbbet azzal tudunk segíteni bárkin, ha hozzásegítjük ahhoz, másképp lássa a helyzetét, mint eddig. És kulcsokat adjunk a kezébe, olyanokat, amilyeneket éppen fel tud fogni, és használni, hogy változtatni tudjon, hogy megértse azt, ami minden tudatosság alapja: hogy tehet magáért és vannak, akik segíteni tudnak ebben.
Persze az, hogy valaki mennyire nyitott, vagy a segítség-nyújtó mennyire felkészült abban, hogy „felrázzon” esetleg valakit, ha ez vezet célra, az megint nagyon változó.
Szerintem is mint ahogy a megfelelő tanár a megfelelő tanítvánnyal csodákra képes, a megfelelő embereknek kell a megfelelő helyzetekben összetalálkozni ezekben az esetekben is, hogy a segítségnyújtás hatékony legyen.
Erre rá lehet érezni, vagy lehet tudni is. esetleg lehet a választott munkája valakinek.
Szerintem a legfontosabb az, hogy akár adunk éppen valamit, vagy nem, sohase tekintsünk ezekre az embertársainkra sem, mint „idegenekre”. Belőlük is csak annak tudása hiányzik, amit mi is tanulunk: hogyan tehetünk magunkért, kik vagyunk, mit is akarunk az élettől. csak lényegesebben rosszabbul állnak.
Ha egyszer létezik az a tudatállapot, amit a koldus szerzetes képes megélni, hogy még annak az embertársának is képes örülni, aki megveti őt, hol tartanánk mi, ha megítélnénk bármelyik koldust, és nem lennénk képesek felfedezni az idegenkedésünk, undorunk, felháborodásunk, ítéleteink, véleményeink, taszító érzéseink okát és feloldani azokat? Ha nem tudnánk hálával elsétálni mellettük, megértve helyzetüket, látva őket azoknak akik, ha tudunk éppen segíteni, ha nem?
Egyszer a volt férjem azt mondta: sohasem tudhatod, mitől csúszhatsz meg úgy, hogy úgy érzed, nem tudsz felállni. Egyetértek vele. És igyekszem nem ítélkezni, még ha nem is értem sokszor, hogyan van ott valaki egy helyzeteben, ahol éppen van. (És nem csak a hajléktalanokra gondolok itt)
Namaszte
A jezsuita „álkoldus” a történetben a koldulás átélésével,
A jezsuita „álkoldus” a történetben a koldulás átélésével, már indíttatásában is nemes alapokról startolt, tehát nem is élheti ugyanazt át, és pont ezért is emelkedhet a hála/ áldás irányába. Célja, pont az önmegtapasztalás volt, vagyis a tanulás, fejlődés a tapasztalatból. De hiányzik belőle a kétségbeesettség érzete és a kilátástalanság tudat. Ő pont közelebb akar jutni önmagához/Istenhez ezzel, a való koldus pedig ponthogy valahol útközben megrekedt. Megrekedt vagy/és el se indul. Nagy kérdés, hogy egyáltalán lehet-e önmegvalósításra mégcsak gondolni is, hisz nem-e pont a megrekedt fejlődés eredménye, hogy a koldulást választja? Ő nyilván nem is választásként éli meg….
Én azon szoktam még elgondolkodni, hogy mit ad fel vagy mit nem vesz figyelembe amikor eljut a koldulásig valaki? Mikor tekintenék én egy reménytelennek tűnő szituációt bármi miatt is megoldhatatlannak és tenném fel a kezem, hogy kész megadom magam? Ezt nevezhetjük-e alázatnak? Az 1dolog, hogy nézhetem úgyis, hogy micsoda szabadságot élhetnek meg, hisz a személyiség minden gátját le kell vetniük ahhoz, hogy kellő alázattal ennyire ne azonosuljanak azokkal amit megtesznek a fizikai túlélésért. Hiszen számomra milyen dolog is lenne kukákban élelem után túrkálni, kéregetni stb. Mondjuk néha dolgozni a betevőért se különb „élmény”, azt is nézhetem ezen a síkon is:) Az igazi kétkedésem pont abban van, hogy bármi lelki indíttatása marad-e még, ami kizmozdíthatná ebből? Nem-e a teljes feladás eredménye ez pont? Vagy nem ezt fojtják-e alkoholba a legtöbben közülük?
Az is nagy kérdés, hogy akkor vajon „csak” szerencse dolga lenne, hogy nem én vagyok az Ő helyében? De mint tudjuk a szerencse forgandó:) Akkor meg hol is vagyok én meg a teremtő képességem ebből a történetből??
Felelős vagyok-e az Ő sorsáért? Tudok-e segíteni neki valójában, vagy ha adok, nem-e önbecsapás/önigazolás-e a részemről? Vagy nem-e csak meghosszabítok egy aggóniát, és pont azt erősítem, hogy ne induljon el, hogy változtasson, tegyen is valamit?
Koldusok…
Nem Neked, csak úgy…;)
http://www.youtube.com/watch?v=g4RcmSDuTTw&feature=related
H: Na igen…
… csakhogy Isteni tudatossággal kellene bírni ahhoz, hogy csalhatatlanul el tudjuk dönteni, a koldusnak végső negatív tapasztalásra, vagy segítségre van e inkább most szüksége… Nem tudhatjuk, hogy a segítségként kapott kis energiától nem kezd e éppen most felfelé gurulnia lejtőn.
Ezért jobb segíteni. Az nekünk pozitív karmát hoz, a koldusnak pedig meghosszabbítja a tapasztalás lehetőségét. Az ő dolga, hogy további agóniára használja fel egy üveg borral megmámorosítva azt, vagy szalmaszálként, és megkapaszkodik benne.
Ezzel együtt biztosan jobb halászni megtanítani, mint halad adni segítségként… És az sem mindegy, hogy milyen indíttatással segít valakin az ember.
És ezen…
…a ponton is találkozhat és Egy-et is érthet a GO és az ÉO…;)
kell-e segíteni
Tepperwein így foglalja össze, nézd meg ezt a 4 kérdést
1. Van-e kedvem?
2. Alkalmas vagyok-e?
3. Felelős vagyok-e?
4. Felkértek-e?
Ha kettő a négyből nem áll, akkor hagyd. Ez van az alacsonyabb tudatossági szinten.
Múltkor mikor Sanyival beszélgettem, Sanyi erre azt mondta, ez így jó, de a mi tudatossági szintünkön hogy kell? Hát úgy hogy kérsz egy választ, kell-e? Mert Isten az, aki tudja… A felsőbb tervet…
Én úgy gondolom, megszabhatom, hogy ha adok, mire fordítsa. Kértek tőlem tavaly nyáron kölcsön százezer forintot, tudtam volna adni. Nem adtam, viszont felajánlottam, kifizetem a hölgynek, aki nagy bajban volt-van a mágneses cigi leszoktató kezelés árát. Visszautasította. Most mellrák van és szemlélet váltás…
Kik a hajléktatanok?
Minden helyzet körülmény. Sok minden meghatározója annak, hogy valaki képes -e, vagy képessé válik-e a helyzetében, körülményiben tudatosan viszonyulni, erre ráébredni, vagy nem. A hálát adó és a kétségbeesett koldus között „csak” ez a különbség. Ez viszont meghatározó és sorsdöntő különbség.
Egyébként kétlem, hogy bármelyik hajléktalant kérdezve, bármelyikük azt válaszolná, igen, nekem ez tök jó, és valójában ezt akartam.
Szerintem a legtöbbet azzal tudunk segíteni bárkin, ha hozzásegítjük ahhoz, másképp lássa a helyzetét, mint eddig. És kulcsokat adjunk a kezébe, olyanokat, amilyeneket éppen fel tud fogni, és használni, hogy változtatni tudjon, hogy megértse azt, ami minden tudatosság alapja: hogy tehet magáért és vannak, akik segíteni tudnak ebben.
Persze az, hogy valaki mennyire nyitott, vagy a segítség-nyújtó mennyire felkészült abban, hogy „felrázzon” esetleg valakit, ha ez vezet célra, az megint nagyon változó.
Szerintem is mint ahogy a megfelelő tanár a megfelelő tanítvánnyal csodákra képes, a megfelelő embereknek kell a megfelelő helyzetekben összetalálkozni ezekben az esetekben is, hogy a segítségnyújtás hatékony legyen.
Erre rá lehet érezni, vagy lehet tudni is. esetleg lehet a választott munkája valakinek.
Szerintem a legfontosabb az, hogy akár adunk éppen valamit, vagy nem, sohase tekintsünk ezekre az embertársainkra sem, mint „idegenekre”. Belőlük is csak annak tudása hiányzik, amit mi is tanulunk: hogyan tehetünk magunkért, kik vagyunk, mit is akarunk az élettől. csak lényegesebben rosszabbul állnak.
Ha egyszer létezik az a tudatállapot, amit a koldus szerzetes képes megélni, hogy még annak az embertársának is képes örülni, aki megveti őt, hol tartanánk mi, ha megítélnénk bármelyik koldust, és nem lennénk képesek felfedezni az idegenkedésünk, undorunk, felháborodásunk, ítéleteink, véleményeink, taszító érzéseink okát és feloldani azokat? Ha nem tudnánk hálával elsétálni mellettük, megértve helyzetüket, látva őket azoknak akik, ha tudunk éppen segíteni, ha nem?
Egyszer a volt férjem azt mondta: sohasem tudhatod, mitől csúszhatsz meg úgy, hogy úgy érzed, nem tudsz felállni. Egyetértek vele. És igyekszem nem ítélkezni, még ha nem is értem sokszor, hogyan van ott valaki egy helyzeteben, ahol éppen van. (És nem csak a hajléktalanokra gondolok itt)
Namaszte