Miközben az Újjászületés témához keresgéltem olvasnivalót, ráakadtam az újjászületés (rebirting) légzés kifejlesztőjének, Leonard Orr-nak egy könyvére és annak előszavára.
Teljesen ledöbbentem az ott olvasottakon, hiszen pont ugyan ezt tanítottam pár évvel ezelőtt az „öregedés és halál okának feltárása” témában valamelyik Tantra táborban. Az, akkor, valamelyik égi csatornából lejött, nem én találtam ki, de tudtam, hogy így van és most nagyon örültem annak, hogy mástól is ugyanezeket a gondolatokat olvashatom!
„Amíg erősítem magamban a létezés tudatát, megtartom az egészség és fiatalság állapotát. Gondolkodásunk könnyen kedélytelenné válhat, ha újra és újra elhisszük a halál elkerülhetetlen, s nem áll módunkban felülkerekedni rajta. Ha gondolataink, érzelmeink, cselekedeteink teremtik meg a valóságot (márpedig így van), a meg nem válaszolt és meg nem vizsgált halál utáni vágy, melyet a kizárólagos testi létezés tudatban élt nemzedékektől, végül szüléinktől és kultúránktól örököltünk, életünk nemkívánatos részévé válik és létrehozza jövőbeli gyümölcseit. Azaz a halál és nem az örökkévalóság kultúráját. Sokat bírált modern civilizációnk elszívhatja minden energiánkat, de támogathatja is örömteli, örök életünket. Nem szükséges és nem is lehetséges mindenkit meggyőznünk a halhatatlanságról. Néhányan vágynak a halálra, és ehhez joguk is van. Ugyanakkor mindenkinek joga van választani az élet és halál között. A könyvben található értesülések nélkül azonban nem hozhatjuk meg a helyes döntést. A legtöbb ember annyira belemerül a halál kötelező eljövetelének gondolatába, hogy fel sem merül benne a halhatatlan jógik, a felemelkedett mesterek által feltárt, valójában minden emberben benne rejlő isteni képességek kibontakoztatása. Leonard Orr”
Azon nyomban megrendeltem a könyvet és elolvastam ától-zéig.
Azt mondja Leonard Orr, hogy Ő vagy fél tucat halhatatlannal találkozott, de a Földön több ezren is lehetnek, csak ezt nem reklámozzák magukról, meg úgysem hinné el senki sem. Ő csak azokat sorolja halhatatlannak, akik már több mint 300 évet éltek.
Ezek a halhatatlanok tisztán táplálkoznak, tudatosan élnek, napi tisztító gyakorlatokat végeznek és többnyire spirituális környezetben-társaságban töltik idejüket. Mindezek kellenek, hogy ne rombolják testüket és a lelküket sem, hiszen mindkettő felől elérheti őket a halál.
Legelőször is a halálhoz, öregedéshez kötődő gondolatainkat kell felszámolni, elengedni és elhinni, tudatosítani, hogy örökké fogunk élni! Nyilván, aki ebben nem hisz és meghagyja magában az öregedésbe és halálba vetett hitet, abban ez egy tudatalatt működő programként fog hatni és akármilyen tisztán él, ez végül a sírba viszi.
De a tudat mellett a testet is tisztán kell tartani, a vegetárius táplálkozás és a tisztító gyakorlatok az alap, de rendszeresen kell böjtöt is tartani, hogy a táplálékhoz fűződő viszonyunk tudatossá váljon!
Fontosnak tartja Leonard Orr, hogy naponta végezzünk energetikai rendszerünket megtisztító gyakorlatokat az elemekkel, ami a tűz, víz, főld és levegő. Az ezekkel való napi kapcsolata meg volt a több ezer éve élt őseinknek, azonban mi annyira eltávolodtunk a valós természetünktől, hogy ezekre a tisztításokra mindenképpen szükségünk van a spirituális tisztaság eléréséhez.
Tulajdonképpen egyik gyakorlat sem nehéz, sőt számomra mindegyik ismert volt, valamelyik időszakomban mindegyiket gyakoroltam már. Most már csak be kell ültetni a hétköznapokba és akár lesz ebből halhatatlanság, akár nem, a tisztább életért megéri ennyit tenni!
Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké élni?
Vagy inkább kötődsz a halálhoz, szeretnél a végére érni a szenvedésednek?
Ha eljönnél egy olyan programra, ahol a halhatatlanságért, vagy akár csak a hosszú, egészséges életért gyakorolunk, akkor kattints ide >> Életerő tábor
Érdekes téma
Hogy ki szeretne halhatatlan lenni, és ki nem, az szerintem nagyban függ attól, hogy az illető milyen életet él, milyen környezetben, és hogy ő maga hogyan áll az élethez. Akinek az egész élete kínszenvedés, az nyilván nem nagyon igyekszik azon, hogy azt meghosszabbítsa. (Az most egy más kérdés, hogy ha úgy élne, hogy az hozzájáruljon egy hosszú élethez, akkor is olyan szenvedéssel teli lenne-e.) Most eszembe jutott hirtelen a Hegylakó sztorija, aki szegény pára annyi asszonyt és szerettet temetett már el, hogy az sem lehet egy egyszerű dolog. Vagy tán ebbe is „bele lehet rázódni”? 🙂 Hát, nem hiszem. Erről meg most az jutott eszembe, hogy nyáron együtt utaztam vonaton egy igen bészedes idős úrral, aki mesélte, hogy az ő nagynénje 108 évig élt (igen, itthon), vagy még él, már nem emlékszem, és 3x házasodott, utoljára 102 évesen, de szerencsétlen őt is eltemette 1-2 éven belül. Mikor aztán ezek után később viccesen megkérdezte a rokonság, hogy „Mikor lesz a következő lagzi mama?”, szomorúan annyit mondott:
„Soha. Több férjet nem temetek el.”
Szóval, tudja a fene. Én személy szerint sosem gondoltam, hogy lenne értelme végtelenségig élni ebben a testben. Egy idő után szerintem marhára unnám. Persze unatkozni csak az elme tud, ha ne adj’ isten közben véletlen megvilágosodnék, talán máshogy tekintenék a kérdésre. De hogy hogy…? Talán egyszer megtudom 🙂
Érdekes téma
Hogy ki szeretne halhatatlan lenni, és ki nem, az szerintem nagyban függ attól, hogy az illető milyen életet él, milyen környezetben, és hogy ő maga hogyan áll az élethez. Akinek az egész élete kínszenvedés, az nyilván nem nagyon igyekszik azon, hogy azt meghosszabbítsa. (Az most egy más kérdés, hogy ha úgy élne, hogy az hozzájáruljon egy hosszú élethez, akkor is olyan szenvedéssel teli lenne-e.) Most eszembe jutott hirtelen a Hegylakó sztorija, aki szegény pára annyi asszonyt és szerettet temetett már el, hogy az sem lehet egy egyszerű dolog. Vagy tán ebbe is „bele lehet rázódni”? 🙂 Hát, nem hiszem. Erről meg most az jutott eszembe, hogy nyáron együtt utaztam vonaton egy igen bészedes idős úrral, aki mesélte, hogy az ő nagynénje 108 évig élt (igen, itthon), vagy még él, már nem emlékszem, és 3x házasodott, utoljára 102 évesen, de szerencsétlen őt is eltemette 1-2 éven belül. Mikor aztán ezek után később viccesen megkérdezte a rokonság, hogy „Mikor lesz a következő lagzi mama?”, szomorúan annyit mondott:
„Soha. Több férjet nem temetek el.”
Szóval, tudja a fene. Én személy szerint sosem gondoltam, hogy lenne értelme végtelenségig élni ebben a testben. Egy idő után szerintem marhára unnám. Persze unatkozni csak az elme tud, ha ne adj’ isten közben véletlen megvilágosodnék, talán máshogy tekintenék a kérdésre. De hogy hogy…? Talán egyszer megtudom 🙂
Élet és halál
Erről a kérdésről egy régi vicc jut az eszembe:
Arisztid megnősül, elveszi feleségül a város közkedvelt örömlányát. Mikor találkozik Taszilóval, az felteszi neki a nagy kérdést:
– „Mondd, miért nem a volt menyasszonyodat vetted el? Az olyan rendes lány volt, ez viszont fűvel-fával meg fog csalni.”
Arisztid erre elmosolyodik, majd így válaszol:
-„Tudod végiggondoltam a dolgot, s úgy döntöttem, jobb egy jó üzletben 20 százalékkal benne lenni, mint egy rosszban 100 százalékkal.”
Nem véletlenül találtuk ki magunknak azt, hogy az életünk különböző szakaszainak megélése gyermekkor, fiatalság, középkor és öregség – után meghalunk, majd újjászületünk. Ez az egyetlen jó módja annak, hogy valóban „újrakezdhessük”, s megéljünk olyan dolgokat, amit egy életen belül nem lehetséges.
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy eleinte akár 800 évig is eléltek az emberek, aztán egyszer csak Isten úgy döntött, hogy 120 évre korlátozza az élet idejét. Ha nem is pontosan szó szerint, de hiszem, hogy így volt, Isten (vagy nevezzük bárhogyan is a bennünk élő „egyet”) rájött, hogy így adja meg a léleknek / tudatnak a legjobb lehetőségeket a megtapasztalásra.
Én már nem vagyok fiatal, s eszembe sem jutna feleslegesen sokáig élni. Az élet nem rétestészta, hogy nyújtsuk jó hosszúra. Az élet változás és tapasztalás sorozata, s így ha arra kényszerítjük, hogy megragadjunk valahol, akkor ellene teszünk. A halált nem véletlenül találtuk ki! Ez segít nekünk élni! Ha tudnánk, hogy nem halunk meg, vagy hogy 300 évig élünk, akkor mennyire tartanánk fontosnak mondjuk 30 évesen, hogy megtegyünk dolgokat, amiknek épp ideje van? Számunkra semmi nem lenne sürgős, még inkább eluralkodna az a nézet, hogy „ej, ráérünk arra még”. Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani „élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!”?
Jó beszédtéma lehet a hosszú vagy épp örök élet, de valójában értelmetlen, hiszen minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van.
A választható opció
Kikerestem a bibliai idézetet: „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/6
Mi az, hogy: mivelhogy ő test?
Pont az Úr mondja ezt? Előtte nem zavarta, hogy több száz évig éltek?
Nem akarom belemagyarázni, de az jut eszembe, hogy amikortól az ember testnek tartja/éli magát, onnantól nem képes 120-nál többet megélni?
Azt olvasom a könyvben, hogy a halhatatlan test olyan precízen betartott egészséges életmódot kíván, amit mondjuk halogatással nemigen lehetne fenntartani.
„Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani: élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!?”
Tudatosság kell hozzá, jelenben levés, önfegyelem.
De ez egy haldokló élethez is jól jönne nem?
„A halált nem véletlenül találtuk ki!” – gondolod, hogy az ember kitalálja magának a halált, mert már unja az öröklétet?
„minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van.”
Persze, csak elfogadás kérdése és minden jól van úgy, ahogyan van. De ennyi erővel a halhatatlanság is jól van úgy, ahogyan van, nem?
Mi van akkor, ha az öregedés és halál csak a tudatlanságunkból fakadó hibáinknak a következménye, amivel oly régóta élünk együtt, hogy már elfogadtuk a létét.
Talán a halhatatlanság egy bizonyos tudatosság felett választható opció, az alatt pedig elkerülhetetlen végzet?!
Számomra az az elfogadható magyarázat
hogy a Földön létezett magas spriritualitású kultúra, erre konkrét bizonyítékot Egyiptomban találhatunk. Az egyiptomi beavatottakról el tudom képzelni, hogy több száz évig éltek. A sztori, mi szerint létezett az atlantiszi kultúra, onnan származnak, akik Egyiptomot megalakították és megszervezték az ott élő embereknek. Ha megnézed a festményeken az arcokat és megnézed milyen az arcszerkezete egy mai egyiptomi embernek, látszik, ők mások.
Az életkor a spirituális tisztasággal mindenképpen összefügg, mivel a betegségeink a lelki nyomorúságainkból keletkeznek.
Az újszövetség embere szerintem más kategória, alacsony tudatosságú. Épp hogy kinőtt a törzsi kultúrából. Nem mondanám hogy más faj, de az 120 év szép kilátás számára. A bibliát, mint forrást jó lenne úgy használni, hogy az eredeti szöveget tudná olvasni az ember, nem pedig ezt a sokszorosan félrefordított, átírt és megnyírbált darabot.
Szerintem az Úr emígyen szóla: Te, testközpontú alfaja az embernek, legjobb esetben ha 120 évig húzod 🙂
Érdemes lenne a Hellinger módszerrel lekérni válaszokat, mi a véleményed?
Állítással szuper lenne!
… legjobb esetben ha 120 évig húzod :-))))
Tényleg, az állításos módszer eszembe sem jutott! Pedig azzal telibe lehetne kapni ezt az információ halmazt.
Úgy gondoltam, hogy a január eleji Spirituális elvonulásnak ez lenne az egyik témája, meg a tisztító gyakorlatok, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle! Még nincs meghirdetve, ne keresd! (jan 4-8., nemtudomhol)
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mi
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
Nekem azt mondja ez a ,,tanítás,hogy a test az halandó,120 évre van ,,kitalálva” eredetileg. /Ő már csak tudja? :D/
De azt nem mondja Isten,hogy ez kötelező,és nem lehet ez ellen tenni semmit. Ez az átlag ember. Az Evangéliumokban a tanítások éppen arról beszélnek /Jézus/,hogy hogyan lehet elérni az örök életet /romolhatatlan testben/. Ő is így jött vissza /igaz,hogy csak egy kis időre/,de talán aki akar az maradhat is,ameddig akar.. 🙂 /A ,,halhatatlanok”/. Vagy jöhet-mehet. :-)…
A másik amit mond nekem az idézet,hogy a test véges, ,,meghal”,mert anyag,de AZ EMBER LELKE ISTENTŐL VALÓ /,,az én lelkem”/. És ezért az ugye ÖRÖK.. Vagyis ezt jó tanításnak,magyarázatnak tartom,és inspirálónak is,hogy ez ne így legyen,hanem az ember törekedjen,tanuljon, megvannak rá a módszerek,hogy ez a ,,halandó ” test hogyan is lehet mégis halhatatlan.
Legjobb tudásunk szerint ugye úgy ha a test a lélek és a szellem kapcsolódnak egymással,áthatják úgy a testet, hogy az ennek következtében ,,romolhatatlanná alakul,és így ugyanúgy ,,örök” lesz..
Érdemes ez ügyben tanulmányozni a Rózsakeresztes hagyományt,tanításokat. Az kimondottan ezt tanítja,erre ad praxist. A nyugati világban,/Saint Germain Gróf pl. ? /,de a keleti hagyományok is ugyanúgy megadják ehhez a tanításokat. Állítólag vannak 250-300 éves kínaiak /bizonyítottan? /,akik Tao-val,csikunggal érték volna el ez?
A hindu tanítások, /jóga/ más szemlélet ilyen értelemben mondhatni ,,életellenesek”,egyszóval nem oda visz. Megmondom őszintén ,bár ez a tanítás áll hozzám a legközelebb,mégsem vágyom a Nirvánára,ha lehet én is inkább az ,,örök életet” választanám. Az életet. 🙂
Élet és halál
Erről a kérdésről egy régi vicc jut az eszembe:
Arisztid megnősül, elveszi feleségül a város közkedvelt örömlányát. Mikor találkozik Taszilóval, az felteszi neki a nagy kérdést:
– „Mondd, miért nem a volt menyasszonyodat vetted el? Az olyan rendes lány volt, ez viszont fűvel-fával meg fog csalni.”
Arisztid erre elmosolyodik, majd így válaszol:
-„Tudod végiggondoltam a dolgot, s úgy döntöttem, jobb egy jó üzletben 20 százalékkal benne lenni, mint egy rosszban 100 százalékkal.”
Nem véletlenül találtuk ki magunknak azt, hogy az életünk különböző szakaszainak megélése gyermekkor, fiatalság, középkor és öregség – után meghalunk, majd újjászületünk. Ez az egyetlen jó módja annak, hogy valóban „újrakezdhessük”, s megéljünk olyan dolgokat, amit egy életen belül nem lehetséges.
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy eleinte akár 800 évig is eléltek az emberek, aztán egyszer csak Isten úgy döntött, hogy 120 évre korlátozza az élet idejét. Ha nem is pontosan szó szerint, de hiszem, hogy így volt, Isten (vagy nevezzük bárhogyan is a bennünk élő „egyet”) rájött, hogy így adja meg a léleknek / tudatnak a legjobb lehetőségeket a megtapasztalásra.
Én már nem vagyok fiatal, s eszembe sem jutna feleslegesen sokáig élni. Az élet nem rétestészta, hogy nyújtsuk jó hosszúra. Az élet változás és tapasztalás sorozata, s így ha arra kényszerítjük, hogy megragadjunk valahol, akkor ellene teszünk. A halált nem véletlenül találtuk ki! Ez segít nekünk élni! Ha tudnánk, hogy nem halunk meg, vagy hogy 300 évig élünk, akkor mennyire tartanánk fontosnak mondjuk 30 évesen, hogy megtegyünk dolgokat, amiknek épp ideje van? Számunkra semmi nem lenne sürgős, még inkább eluralkodna az a nézet, hogy „ej, ráérünk arra még”. Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani „élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!”?
Jó beszédtéma lehet a hosszú vagy épp örök élet, de valójában értelmetlen, hiszen minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van.
A választható opció
Kikerestem a bibliai idézetet: „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/6
Mi az, hogy: mivelhogy ő test?
Pont az Úr mondja ezt? Előtte nem zavarta, hogy több száz évig éltek?
Nem akarom belemagyarázni, de az jut eszembe, hogy amikortól az ember testnek tartja/éli magát, onnantól nem képes 120-nál többet megélni?
Azt olvasom a könyvben, hogy a halhatatlan test olyan precízen betartott egészséges életmódot kíván, amit mondjuk halogatással nemigen lehetne fenntartani.
„Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani: élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!?”
Tudatosság kell hozzá, jelenben levés, önfegyelem.
De ez egy haldokló élethez is jól jönne nem?
„A halált nem véletlenül találtuk ki!” – gondolod, hogy az ember kitalálja magának a halált, mert már unja az öröklétet?
„minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van.”
Persze, csak elfogadás kérdése és minden jól van úgy, ahogyan van. De ennyi erővel a halhatatlanság is jól van úgy, ahogyan van, nem?
Mi van akkor, ha az öregedés és halál csak a tudatlanságunkból fakadó hibáinknak a következménye, amivel oly régóta élünk együtt, hogy már elfogadtuk a létét.
Talán a halhatatlanság egy bizonyos tudatosság felett választható opció, az alatt pedig elkerülhetetlen végzet?!
Számomra az az elfogadható magyarázat
hogy a Földön létezett magas spriritualitású kultúra, erre konkrét bizonyítékot Egyiptomban találhatunk. Az egyiptomi beavatottakról el tudom képzelni, hogy több száz évig éltek. A sztori, mi szerint létezett az atlantiszi kultúra, onnan származnak, akik Egyiptomot megalakították és megszervezték az ott élő embereknek. Ha megnézed a festményeken az arcokat és megnézed milyen az arcszerkezete egy mai egyiptomi embernek, látszik, ők mások.
Az életkor a spirituális tisztasággal mindenképpen összefügg, mivel a betegségeink a lelki nyomorúságainkból keletkeznek.
Az újszövetség embere szerintem más kategória, alacsony tudatosságú. Épp hogy kinőtt a törzsi kultúrából. Nem mondanám hogy más faj, de az 120 év szép kilátás számára. A bibliát, mint forrást jó lenne úgy használni, hogy az eredeti szöveget tudná olvasni az ember, nem pedig ezt a sokszorosan félrefordított, átírt és megnyírbált darabot.
Szerintem az Úr emígyen szóla: Te, testközpontú alfaja az embernek, legjobb esetben ha 120 évig húzod 🙂
Érdemes lenne a Hellinger módszerrel lekérni válaszokat, mi a véleményed?
Állítással szuper lenne!
… legjobb esetben ha 120 évig húzod :-))))
Tényleg, az állításos módszer eszembe sem jutott! Pedig azzal telibe lehetne kapni ezt az információ halmazt.
Úgy gondoltam, hogy a január eleji Spirituális elvonulásnak ez lenne az egyik témája, meg a tisztító gyakorlatok, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle! Még nincs meghirdetve, ne keresd! (jan 4-8., nemtudomhol)
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mi
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
Nekem azt mondja ez a ,,tanítás,hogy a test az halandó,120 évre van ,,kitalálva” eredetileg. /Ő már csak tudja? :D/
De azt nem mondja Isten,hogy ez kötelező,és nem lehet ez ellen tenni semmit. Ez az átlag ember. Az Evangéliumokban a tanítások éppen arról beszélnek /Jézus/,hogy hogyan lehet elérni az örök életet /romolhatatlan testben/. Ő is így jött vissza /igaz,hogy csak egy kis időre/,de talán aki akar az maradhat is,ameddig akar.. 🙂 /A ,,halhatatlanok”/. Vagy jöhet-mehet. :-)…
A másik amit mond nekem az idézet,hogy a test véges, ,,meghal”,mert anyag,de AZ EMBER LELKE ISTENTŐL VALÓ /,,az én lelkem”/. És ezért az ugye ÖRÖK.. Vagyis ezt jó tanításnak,magyarázatnak tartom,és inspirálónak is,hogy ez ne így legyen,hanem az ember törekedjen,tanuljon, megvannak rá a módszerek,hogy ez a ,,halandó ” test hogyan is lehet mégis halhatatlan.
Legjobb tudásunk szerint ugye úgy ha a test a lélek és a szellem kapcsolódnak egymással,áthatják úgy a testet, hogy az ennek következtében ,,romolhatatlanná alakul,és így ugyanúgy ,,örök” lesz..
Érdemes ez ügyben tanulmányozni a Rózsakeresztes hagyományt,tanításokat. Az kimondottan ezt tanítja,erre ad praxist. A nyugati világban,/Saint Germain Gróf pl. ? /,de a keleti hagyományok is ugyanúgy megadják ehhez a tanításokat. Állítólag vannak 250-300 éves kínaiak /bizonyítottan? /,akik Tao-val,csikunggal érték volna el ez?
A hindu tanítások, /jóga/ más szemlélet ilyen értelemben mondhatni ,,életellenesek”,egyszóval nem oda visz. Megmondom őszintén ,bár ez a tanítás áll hozzám a legközelebb,mégsem vágyom a Nirvánára,ha lehet én is inkább az ,,örök életet” választanám. Az életet. 🙂
Életben maradtak
Számomra azért értékes/döbbenetes az írásod, mert sok, más szempontokból is fontos vetülete van. Először is, ha megpróbálod ( és remélem megteszed) akkor kérlek értesíts bennünket. Permanensen. És nagyon sok sikert hozzá. Igenis éljt túl mindent – miért is ne. Ha lehetséges.
Susi véleményére: miért is NE lehetne megtenni ezt? Hogy egy hosszú életen át éli meg az ember a tapasztalásait, előre-jól-megfontoltan teremtve. A biológia igazolja: a sejtek képesek rá. Újjászületnek. Még az idegsejtek is regenerálódnak.
Minden ilyen felfedezés (age 300 years) csak közelebb vihet Istenhez. ( a teremtéshez)
Minden kezdet ilyen lehetett, volt. Giordano Brúnóról olvastam a napokban – máglyán égették meg, mert bizonyos volt abban, hogy NEM a Föld a világegyetem középpontja. De mondhatunk mást is: lapos, vagy gömbölyű-e a Föld. Meddig tartották laposnak. És logikusnak: hiszen fejjel lefelé nem lóghatnak dolgok a viláegyetemben. Hogy mégis gömbölyű és mégsem pottyanank le róla dolgok, az a későbbi tudások és tudományok eredménye. Mindezen közben a Föld SOHA nem volt lapos – végig gömbölyű.
Hitek, hitrendszerek, amelyek átitatták az emberi életeket. Az emberek a „saját” ismereteik alapján élnek. Én abban hiszek: az ilyen váltások ( az életről alkotott felfogásainkról) szükségesek. Én ezért szurkolok „huszisanyinak” ha megpróbálja. ( remélem megteszed !:)
Nagyon is elképzelhető, hogy ez bizony igaz. Az emberi élet meghosszabbítható.
A másik vetülete ennek az írásnak, ép a The secret témnakörébe vezet. És azt igazolja ( már amennyiben a 300 éves emberek valóban léteznek) a teremtsd meg a valóságodat, hiszen azért vagy ép itt. Teremtsd önmagadon át.
Ilyen aspektusából tökéletesen illeszkedik Leonard Orr írása, gyűjtése a A Titok témaköréhez. A gondoltaiság, a bizonyos gondolatok kizárása, figyelmen kívűl hagyása, más gondolatok-szellemiség előtérbe helyezése, és a teremtő-közeg. Ennyi a „szükséges” feltétele a vágyaink teljesülésének.
Így én nagyon örülök annak, ha ez igaz. ( hosszú életek, tudatosan teremtve)
Számomra egyenértékű avval: NEM lapos a FÖld ! És ez egy ÚJ hír volt az emberiség számára. De nem volt hír a Föld-nek.
Ha az ember képes hosszú életet teremteni, képes bármit.
Legyen így.
” amikor Isten kimondja, hogy ő Emberből van ”
köszönöm
H-
Életben maradtak
Számomra azért értékes/döbbenetes az írásod, mert sok, más szempontokból is fontos vetülete van. Először is, ha megpróbálod ( és remélem megteszed) akkor kérlek értesíts bennünket. Permanensen. És nagyon sok sikert hozzá. Igenis éljt túl mindent – miért is ne. Ha lehetséges.
Susi véleményére: miért is NE lehetne megtenni ezt? Hogy egy hosszú életen át éli meg az ember a tapasztalásait, előre-jól-megfontoltan teremtve. A biológia igazolja: a sejtek képesek rá. Újjászületnek. Még az idegsejtek is regenerálódnak.
Minden ilyen felfedezés (age 300 years) csak közelebb vihet Istenhez. ( a teremtéshez)
Minden kezdet ilyen lehetett, volt. Giordano Brúnóról olvastam a napokban – máglyán égették meg, mert bizonyos volt abban, hogy NEM a Föld a világegyetem középpontja. De mondhatunk mást is: lapos, vagy gömbölyű-e a Föld. Meddig tartották laposnak. És logikusnak: hiszen fejjel lefelé nem lóghatnak dolgok a viláegyetemben. Hogy mégis gömbölyű és mégsem pottyanank le róla dolgok, az a későbbi tudások és tudományok eredménye. Mindezen közben a Föld SOHA nem volt lapos – végig gömbölyű.
Hitek, hitrendszerek, amelyek átitatták az emberi életeket. Az emberek a „saját” ismereteik alapján élnek. Én abban hiszek: az ilyen váltások ( az életről alkotott felfogásainkról) szükségesek. Én ezért szurkolok „huszisanyinak” ha megpróbálja. ( remélem megteszed !:)
Nagyon is elképzelhető, hogy ez bizony igaz. Az emberi élet meghosszabbítható.
A másik vetülete ennek az írásnak, ép a The secret témnakörébe vezet. És azt igazolja ( már amennyiben a 300 éves emberek valóban léteznek) a teremtsd meg a valóságodat, hiszen azért vagy ép itt. Teremtsd önmagadon át.
Ilyen aspektusából tökéletesen illeszkedik Leonard Orr írása, gyűjtése a A Titok témaköréhez. A gondoltaiság, a bizonyos gondolatok kizárása, figyelmen kívűl hagyása, más gondolatok-szellemiség előtérbe helyezése, és a teremtő-közeg. Ennyi a „szükséges” feltétele a vágyaink teljesülésének.
Így én nagyon örülök annak, ha ez igaz. ( hosszú életek, tudatosan teremtve)
Számomra egyenértékű avval: NEM lapos a FÖld ! És ez egy ÚJ hír volt az emberiség számára. De nem volt hír a Föld-nek.
Ha az ember képes hosszú életet teremteni, képes bármit.
Legyen így.
” amikor Isten kimondja, hogy ő Emberből van ”
köszönöm
H-
Sem meghalni, sem örökké élni
nem szeretnék. Esetleg C terv? 🙂
Viszont örülök, hogy a téma előjött. A családunkban a 70 és 80 év közötti elhalálozáshoz kötődik a genetikai állomány és a hiedelem rendszer. Anno egy jósnő ebben megerősített, hozzátette, ha vigyázok magamra. Látva a láncdohányzást és az extrém stresszt, a disznóhús imádatát stb stb, egyéb önpusztító és vezeklésre hajlamosító programjaimat. Elfogadtam ennek a fontosságát és egyre egészségesebben élek.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a magas kort milyen fizikai, lelki és szellemi állapotban éljük meg. A lelki megtisztulás visszahat a testre, egyre igényesebbek leszünk a környezetünk tisztaságára, az ételeink, italaink minőségére.
Ahogy a testünkkel bánunk az pedig visszahat a lelkünkre. Az energetikai testünk kibillenését, energiátlan és túlpörgő állapotok harmonizálását pont a napokban végeztem el, a Sirály 3-as csomag belső harmónia megtalálása gyakorlattal.
https://onmegvalositas.hu/siraly/3
Ma elővettem az őselemekkel tisztítás gyakorlatot a Belső Látás 1-en van rajta, kiterjesztve a kettes csakrára, mert a vesém jelezte, lenne mitől megszabadulnia. A kettes csakra a megújulás és az életerő központja. Érdemes odafigyelni a jelzéseire.
A tisztító gyakorlatot elég régen végeztem, teljesen kezdő koromban. Meglepően intenzív és tiszta gyakorlatot sikerült megcsinálnom a mostani gyakorlottságommal.
Visszatérve élet és halál kérdésére, szerintem bízzuk a döntést a lelkünkre. Ha van még tanulni valónk más testben, máshová születve, pláne más neműként, akkor legyen az. Addig is, amíg itt van dolgunk bánjunk felelősen és szeretettel a testünkkel a lelkünkkel és a szellemünkkel.
Van C terv is: Addig élsz, amíg kedved tartja!De igazából ez is
Van C terv is: Addig élsz, amíg kedved tartja!
De igazából ez is a B terv része.
Halhatatlannak lenni nem azt jelenti, hogy semmiképpen nem tudsz meghalni, bele vagy szorulva az életbe! (Ilyen csak a pihent agyú sci-fikben van) Inkább a halál kényszerének elengedéséről van szó, vagyis hogy nem vagy köteles meghalni, mert erről már nem a tudattalan programjaid döntenek és nem is a tested tönkremenetele visz sírba, hanem a Te tudatos döntésed az, hogy mikor szállsz ki ebből az életfolyamból.
A nemek közötti váltás miatt sem szükséges meghalni és újra születni!
A blog kis képén Babaji látható, aki láthatóan megvalósította az androgün állapotot, vagy hogy is hívják ezt, amikor hasonló tudatossági szinten él benne a nő és a férfi énje is.
Ez gyakorlással fejleszthető, a Lélekpár Sirály anyagban szó és meditáció van róla. Én magam is sokat gyakoroltam, hogy jobban megértsem a Nőket! ; )))
Tudatos döntés
Nekem volt egy ilyen élményem egy transzlégzésen.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el (percek is), de mozdulatlanul feküdtem, és nem volt szükségem levegővételre.Nagyon jól éreztem magam, béke volt bennem és megnyugvás.
És azt éreztem, hogy abszolút és kizárólag én döntök arról, hogy élek vagy meghalok. Egyetlen gondolat, egy szándék elég lett volna, hogy úgy döntsek, menni akarok, és a szívem nem dobogott volna tovább.
Ez alapján a tapasztalásom alapján azt érzem, hogy ha tudatosan élünk, tényleg mi választunk élet-halál, egészség-betegség közül…
A transzban a halál
Nem biztos,Gréti!
Nekem is az a tapasztalatom,hogy a transzon nem venni levegőt többnyire fantasztikus tudatállapotokat eredményez!Számomra még azt,hogy levegő vétel nélkül is vagyok,létezem és valójában nincs is szükségem rá,ez is csak egy illúzió!A valóságban nincs szükségem rá!
Nem is meghatározható az idő amit így eltöltesz,mert az idő érzékelés kiesik,másképp érzékelsz.
De,hogy akkor és ott valóban belehalsz e,vagy megáll a szíved ahogy írtad az csak akkor derül ki,ha döntesz,belemész és megteszed!Addig csak egy lehet de nem több.
Volt már hasonló élményem és megdöbbentem amikor eljött transzban,ez a lehetőség.
Ott volt a halál és azt éreztem választhatok.
Megijedtem,de azt mondtam hajráááá csináljuk, aztán sorra jöttek a félelmek amit valószínű a módosult tudatállapot miatt hihetetlen gyorsan feldolgoztam,legyőztem!
Gyorsan peregtek a Kötödések,félelmek,emlékek eszméletlen gyors feldolgozás…Egyre gyengültek a legutolsó az volt,hogy úristen a holttestem itt marad mi lesz Sanyival,hogy mossa ki magát,hogy idehaltam?Mi lesz a holttestemmel?Tényleg ott még egy komoly de utolsó akadálynak tűnt,aztán eszembe jutott,hogy ez nem az én dolgom.Majd megoldja:)
Minden akadály,minden fal eltűnt és valami nagy erő húzott,itt jött egy kis pánik részemről,de éreztem már nincs esélyem valami hatalmas erejű örvényszerű dologba kerültem,és hiába küzdök.Felismertem már csak az elengedés elernyedés segít és mikor megtettem…..
Abban a másodpercben nagyon hirtelen mintha visszazuhantam volna testembe szabály szerűen éreztem ahogy visszacsapódtam,órákig remegtem,de csak fizikailag viselt meg!
De akkor és ott hiába volt meg a döntés,a vége máshogy más tapasztalásokkal zárult!
Ami nem baj,mert nagyon kirááály volt a halállal szembe nézni,elfogadni és bele menni,mindent merni feladni.
De azért itt vagyok:)
Tehát transzban nem olyan egyszerű belehalni még ha igent is mondasz!
azt éreztem van egy tudatosabb vagy felettesebb énem,vagy nem tudom minek nevezzem,aki felül írta akkor és ott a helyzetet,kicsit csalódott is voltam.De helyesnek éreztem!Sokkal nagyobb tudatosság volt hirtelen jelen,és eltörpültem mellette.Olyan volt mint a tűzzel játszó kislány akit az utolsó pillanatig hagynak játszani,hogy tapasztaljon de az utolsó előtti pillanatban egy kötéllel visszarántanak!És szó szerint ezt is éreztem,hogy egy iszonyatosan nagy erő visszaránt,hirtelen!Azonnal kijöttem a transzból,szinte villám gyorsan aminek nagyon erős szívdobogás,remegést stb volt a jele még egy óra múlva is!
Szerintem is téves egyszeri
egyéni tapasztalat alapján általánosítani.
Hol van ebben a csapda? Ott, hogy az „én”, mint tapasztalat, nem több mint tudatállapot függő öndefiníció…
Véleményem szerint minimum 4 variáció létezik:
1. Kicsi én úgy dönt meghal, felsőbb én rábólint. Ez történik a sikeres öngyilkosság esetén, más, önpusztítás okozta halál esetén.
2. Kicsi én élni akar, felsőbb én a halálra voksol. Meghalsz balesetben, megölnek, az Isten sem menti meg a fizikai testedet.
3. Kicsi én a halált választja, felsőbb én az életet, bármit csinálsz, tudatosan vagy hülyeségből, megmentenek.
4. Mind a két szinten az életre voksolsz, hurrá 🙂
Érdemes óvatosan bánni ezért a kinyilatkoztatás szagú véleményekkel, minél nagyobb energiát fektet valaki a saját tapasztalatainak az abszolut érvényre emelésével, annál biztosabb, valamilyen lehetőséget lehasít a valóságról. Mert képtelen szembenézni vele, mert egós veszteség érné, vagy egyszerűen tudatlanságból…
Szerintem más az, amikor az egónk különböző okokból (sokszor a
Szerintem más az, amikor az egónk különböző okokból (sokszor a „szegény én” játszmából) kifolyólag meg akar halni, mert nehéz ez az élet, de rossz itt lenni stb…
De ha elég tudatosak lennénk, akkor tényleg egy tudatos döntés lenne az egész. És ott, akkor nem jönnek elő már ilyen ragaszkodások, félelmek. Egyetértek Sanyival a halhatatlanság és a tudatosság összefüggésével kapcsolatban. Szerintem a tudatos választás, hogy mikor akarunk meghalni és meg akarunk-e halni, ez is egy bizonyos tudatosság felett választható opció. Hiszen, ha valaki annyira tudatos lenne, akkor nyilván a teste sem lenne beteg, vagy ha elő is jönne valami lelki probléma, gyorsan meg tudná oldani, ezáltal nagyon gyorsan meg is gyógyulna. És akkor miben halna meg?? Egy tudatos döntés kell ehhez, hogy ezt a földi életet most befejezi, és majd leszületik újra, ha van még tapasztalnivalója a vagy feladata…
Érdemes megnézni, hogyan viszonyul a halálhoz
egy megvilágosodott:
a színpadon ott a halál, a nézők között nem…
… mert ők arra vágynak, taníts, és bár az ő tudatosságával az övé minden, marad még egy kicsit…
Minden döntés elutasítás is egyben, a halhatatlanság választásának a döntése, a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe…
Manapság nagyon divatos „Az én már megvilágosodtam…”
Manapság nagyon divatos „Az én már megvilágosodtam…” szlogen… Azért felteszem a kérdést, hogy tényleg megvilágosodott-e mindenki, aki annak nevezi magát…
És attól még, hogy valaki esetleg tényleg megvilágosodott, még nem biztos, hogy halhatatlan is… Ő választ, tudatosan… Él vagy meghal, és meddig és hogyan…
Minden döntés elutasítás is egyben? Persze, ha így nézzük, hiszen nem lehetünk egyszerre 5 emberrel párkapcsolatban, ahogy nem lehetünk egyszerre tökéletesen egészségesek és betegek sem, vagy élők és halottak (legalábbis a „földi értelemben”). De ez is csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tapasztalnunk, és hogy éppen most, minek van itt az ideje. A tudatos döntés, hogy most mi az utam, mit akar a lelkem megtapasztalni. És ebben van jogom és lehetőségem dönteni, hogy meddig élek, és mikor választom a halált. És nem az öngyilkosságról van szó, szerintem az mindig az egó „játéka”, hanem az a tudatod döntés, hogy ennyi volt, most ezt szeretném, mert nincs jelenleg dolgom itt… Én ezt a lehetőséget tapasztaltam meg, hogy én választhatok…
izgis a téma
bár nekem erről kicsit más vélemény körvonalazódik most. Azt hiszem, hogy a tudatosság növekedésével a saját akarat inkább egyre jobban eltűnik. Nem akarok már sem élni (főleg nem örökké) és sem meghalni, csak csinálom, ami éppen adódik. Számomra a tudatosság és az ártatlanság között csak egy különbség van, de az lényeges: az előzőnél mélyen belelátok a folyamatokba, értem is mi miért történik, míg az utóbbinál csak vakon sodródok az árral. De akaratot, irányítási vágyat egyik fogalomban sem érzek.
Igen, igazad lehet. Én is hasonlót érzek, hogy azon a
Igen, igazad lehet. Én is hasonlót érzek, hogy azon a tudatossági szinten pontosan tudjuk, hogy mi a helyes, mi az utunk, mi a helyünk a világban és a különböző helyzetekben. A képességünk ugyan megvan bármire, jogunkban is állna dönteni az életünkről és minden másról, mégis pontosan tudjuk, hogy éppen ott, akkor, mit kell megélnünk, megtapasztalnunk.
Teljesen világos lesz, hogy mi az út!
Izgalmas volt olvasni a hozzászólásaitokat, igazi sziporka csomag! Köszönöm!
Amikor ilyen dilemmához érkezek, hogy nem tudom: Akarni kell, vagy inkább nem? Élni vagy meghalni? Elfogadni vagy irányítani?
…akkor tudom, hogy azért nem látok tisztán, mert még nem vagyok elég tiszta. Tovább kell ilyenkor végezni a tisztító, tudatosító gyakorlatokat és el fog jönni az a tudatosság, ahol már teljesen világos lesz, hogy mi az út!
Például a napokban előjött egy többször átélt, megszenvedett félelmem, amire kétféleképpen szoktam reagálni: Vagy beleroskadok, összeomlok, vagy elkezdek ellene dolgozni, nehogy bekövetkezzen.
Azonban most összeszedtem magam és elkezdtem a félelem feldolgozás gyakorlatával oldani és fél óra múlva eljutottam arra a felismerésre, hogy ez nem egy reális félelem, hanem egy nagyon fontos tanulnivalóm ebben az életben, amelyből rengeteget tanulhatok, fejlődhetek, ha nem a klasszikus reakciókat adom!
Ez egy óriási szemléletbeli ugrás volt, amihez a tudatos feldolgozással jutottam el. Ez a szemléletmód pedig további segítséget adott ahhoz, hogy egy tudattartalomként tekintsek a félelmemre, ne pedig mint egy veszélyre.
/Amikor felébredünk, minden félelmünkről kiderül, hogy csupán álom énünk produktuma./
Nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
„…a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe…”
Arról nem vitatkoznék, hogy megvilágosodott volt-e a doki, viszont nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
Annyira belénk ivódott a rengeteg leszületés közben, hogy öregedni és meghalni kell, hogy ezt az élet részének tekintjük. „Aki születik, az meg is hal.” …és mi van, ha nem?
Mi van akkor, ha nem a természet törvényét rúgja fel egy halhatatlan, hanem inkább a halandók buknak bele tudatlanságukból fejlődő személyiségük zavarába (betegségek, balesetek) ?
Csak képzeljük el, hogy a test egy tökéletes lelki működés vagy egy nagyon tudatos feldolgozás mellett nem vesz át semmilyen romba döntő problémát. Vajon meghal magától, vagy képes önmegújításra évről-évre? Úgy tudom képes.
Innen már csak az a kérdés, hogy a lelkünk miért akarna meghalni?
Az egyik ok valóban lehet az, hogy még meg kell tanulnia az öregedést és a halál állapotait is. Szándékosan nem a „megtapasztalni” szót használtam, hiszen már oly sokszor megtapasztalhattuk ezeket a fázisokat, azonban nem volt kellő tudatosságunk, hogy fel is dolgozzuk azokat.
Viszont ha most van hozzá tudatosság, akkor csak fel kell idézni ezeket az elmúlt életek hanyatló időszakaiból és tudatosítani.
Én például rengeteg halál emléket elő tudtam hozni meditációban és transzban is. Igyekeztem mindet feldolgozni.
Mellette megfigyeltem, hogy milyen kíváncsiságom van az öregségre. Nagyon szeretném tudni, megélni, milyen is öregnek lenni!
Miért, talán nem voltam még számtalanszor öreg? De, biztosan. Viszont olyan tudatosságom még sosem volt, amellyel fel is tudtam volna dolgozni!
Viszont most van és ha jól haladok a belső munkával, akkor hamarabb feldolgozhatom, mint ahogy a kíváncsiságom az öregségbe taszít.
Véleményem szerint
adott tudatossági szinten minden lehetséges.
Viszont nem csak az ember öregszik, hanem például az állatok és a növények is. Adott egy fajra, fajtára való genetikai program, ami várható élettartamot foglalja magába.
Kutyáknál például érdekes, hogy a nagytestűek sokkal rövidebb ideig élnek mint a picurkák. Az igazi öregkor a haláluk előtti hat hónapban kezdődik, látványosan gyors a leépülés – sajnos.
Visszatérve az emberhez. A programot kell átírni szerintem, ami az adott szerven belül a szinten tartást végzi. Ezen kívül pedig az egész hiedelemrendszert ki kellene söpörni. Szép és nagy munka, az öregedés lelassítását én is tervbe vettem 🙂 szerintem menni fog.
Remélem nem írtam félreérthetően a transzban szó sincs
Remélem nem írtam félreérthetően a transzban szó sincs öngyilkossági vagy szegény én meg akarok halni játszmáról.Sőőőt.Főleg,hogy az ego szinte teljesen kiütődik ott,legalábbis nálam!
Igen pontosan azt akartam mondani,hogy ott volt a lehetőség,De abba akkor is bele kell menni szerintem,hogy megtudd mi a valóság,vagy tényleg birtokában vagy e ennek a tudásnak? Tudod e irányítani,használni,működik e a gyakorlatban.Hogy reagálsz,hol tartasz valójában?
Addig csak egy feltételezés,hogy dönthettem volna akár úgyis,hogy ………
De ez ego játszma is lehet.Hisz valójában nincs akkori per pillanat tapasztalás,csak egy érzés ami azt mondja,hogy így is lehetett volna.
Tehát azon a síkon abban a tudatossági szinten szerintem csak és kizárólag akkor derül ki valóban működik e? Ha bele is mész…….
Persze ez itt nem kérdés,hogy mi döntünk e?
Inkább csak az,hogy le lehet vonni szerintem téves következményeket is a transzból.
Hisz olyan dimenziók nyílnak meg,olyan tudatállapotokat tudunk megélni és olyan képességeket amiknek valóban birtokában vagyunk,de igazából a transz nélkül nem tartunk ott!
Így nem is jön létre! De az illúzió megvan képes vagyok rá,szerintem mindenféleképp érdemes az adott tudatossági szintre azonnal átültetni és megtapasztalni,hogy Tényleg képes vagyok e rá?
Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!
Valóban nehéz eldönteni innen ebből a tudatállapotból, hogy mi hogyan működik, működne abban a tudatállapotban.
Én is éltem már meg hasonlót, mint Gréti, hogy a saját életem, halálom ura vagyok. Én az életet választottam, pedig volt bennem kíváncsiság, és egy „csakazért se” is, hogy a halálba menjek. Hogy mi lett volna a másik úton, azt ebből valóban nem tudhatjuk meg.
Viszont azt gondolom, hogy a Te példádból sem vonhatunk le általános következtetést.
Mert mi van akkor, ha a lelked képes volt a halált választani, de a haláltól elválasztó félelmek, kötődések feldolgozása közben annyit esett a tudatossági szinted, amivel már nem voltál képes tisztán belekerülni, így csak a tested szenvedte el ennek maradék hatását?
Én erre szavaznék.
Az is lehet, hogy Gréti is belefutott volna még a saját akadályaiba, és Ő sem tudott volna olyan „egyszerűen” meghalni!
Milyen vicces, még meghalni sem tudsz anélkül, hogy ne dolgoznád fel a saját lelki akadályaidat! Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!
Persze, egy kicsit túlozva fogalmaztam, hiszen itt nem a belebukós halálról van szó, hanem a tudatos halál választásról.
Transz/légzés/-halál…
A transzlégzés a sámán tradicióból ered,a sámán ezt az ,,önkívületi” ,vagy módosult tudatállapotot használja fel a különböző világokba jutásához,és egyéb ,,megmozdulásaihoz”.
Sámán is csak úgy lehet valaki ,ha előbb ,,MEGHAL”,majd „újjá születve új életre kel”,vagyis kell egy úgynevezett beavatási halál a ,,beavatottsághoz”.
Ez minden tradicióban így van,hogy úgy ,,születhet egy ember az örök életre”,ha előbb ,,meghal”,de még életében,tehát a fizikai halála előtt kell ezt megtennie.
Tehát azért fontos ez a ,,még az életben meghalni” állapot mert ez elengedhetetlen szükséglete az igazi megújulásnak,az igaz /örök/” életre való születésnek.
Minden kultúra beszél erről, Orpheus az alvilágban,később Dante pokoljárása,de a népmesékben a sárkánnyal való küzdelem a barlangjában,és lehetne sorolni,valamint az összes régebbi és újkori beavatási társaságban is alap dolog ez.
Vagyis ha az embernek ilyen céljai vannak,akkor egyszer bizony össze kell szednie ehhez a bátorságát:)
Teljesen megértem ,ha valaki mégsem választja ezt a felkínált megoldásokból,én sem tenném egyelőre:)
/Valahogy nincs olyan erős motivációm még ehhez,mert túl jól elvagyok ebben a világban,és kimondottan örömet okoz a létezés:) /
A másik dolog pedig az,hogy azért ez nem olyan ,,sima ügy”. Ott tényleg meghal valami belőlünk,és azt bizony túl is kell élni:) Vagyis ehhez a fajta halálhoz szerintem már nagyon ,,magas szinten kell lenni”,és azt gondolom,hogy ilyenkor valami ,,magasabb” részünk-felsőbb én-,nevezzük bárminek irányíthatja ezeket a dolgokat,és csak akkor választja már ezt az ember ,ha valóban annyira megérett rá,hogy sérülés nélkül,és valóban újjá születve tud kikerülni abból az állapotból.
Így van! Ennek minden mondatával egyet is értek,én is így
Így van! Ennek minden mondatával egyet is értek,én is így gondolom!
Valamiért nem oda került ahova szerettem volna,így helyesbítenék.
Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség! Alá címeztem.
Sem meghalni, sem örökké élni
nem szeretnék. Esetleg C terv? 🙂
Viszont örülök, hogy a téma előjött. A családunkban a 70 és 80 év közötti elhalálozáshoz kötődik a genetikai állomány és a hiedelem rendszer. Anno egy jósnő ebben megerősített, hozzátette, ha vigyázok magamra. Látva a láncdohányzást és az extrém stresszt, a disznóhús imádatát stb stb, egyéb önpusztító és vezeklésre hajlamosító programjaimat. Elfogadtam ennek a fontosságát és egyre egészségesebben élek.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a magas kort milyen fizikai, lelki és szellemi állapotban éljük meg. A lelki megtisztulás visszahat a testre, egyre igényesebbek leszünk a környezetünk tisztaságára, az ételeink, italaink minőségére.
Ahogy a testünkkel bánunk az pedig visszahat a lelkünkre. Az energetikai testünk kibillenését, energiátlan és túlpörgő állapotok harmonizálását pont a napokban végeztem el, a Sirály 3-as csomag belső harmónia megtalálása gyakorlattal.
https://onmegvalositas.hu/siraly/3
Ma elővettem az őselemekkel tisztítás gyakorlatot a Belső Látás 1-en van rajta, kiterjesztve a kettes csakrára, mert a vesém jelezte, lenne mitől megszabadulnia. A kettes csakra a megújulás és az életerő központja. Érdemes odafigyelni a jelzéseire.
A tisztító gyakorlatot elég régen végeztem, teljesen kezdő koromban. Meglepően intenzív és tiszta gyakorlatot sikerült megcsinálnom a mostani gyakorlottságommal.
Visszatérve élet és halál kérdésére, szerintem bízzuk a döntést a lelkünkre. Ha van még tanulni valónk más testben, máshová születve, pláne más neműként, akkor legyen az. Addig is, amíg itt van dolgunk bánjunk felelősen és szeretettel a testünkkel a lelkünkkel és a szellemünkkel.
Van C terv is: Addig élsz, amíg kedved tartja!De igazából ez is
Van C terv is: Addig élsz, amíg kedved tartja!
De igazából ez is a B terv része.
Halhatatlannak lenni nem azt jelenti, hogy semmiképpen nem tudsz meghalni, bele vagy szorulva az életbe! (Ilyen csak a pihent agyú sci-fikben van) Inkább a halál kényszerének elengedéséről van szó, vagyis hogy nem vagy köteles meghalni, mert erről már nem a tudattalan programjaid döntenek és nem is a tested tönkremenetele visz sírba, hanem a Te tudatos döntésed az, hogy mikor szállsz ki ebből az életfolyamból.
A nemek közötti váltás miatt sem szükséges meghalni és újra születni!
A blog kis képén Babaji látható, aki láthatóan megvalósította az androgün állapotot, vagy hogy is hívják ezt, amikor hasonló tudatossági szinten él benne a nő és a férfi énje is.
Ez gyakorlással fejleszthető, a Lélekpár Sirály anyagban szó és meditáció van róla. Én magam is sokat gyakoroltam, hogy jobban megértsem a Nőket! ; )))
Tudatos döntés
Nekem volt egy ilyen élményem egy transzlégzésen.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el (percek is), de mozdulatlanul feküdtem, és nem volt szükségem levegővételre.Nagyon jól éreztem magam, béke volt bennem és megnyugvás.
És azt éreztem, hogy abszolút és kizárólag én döntök arról, hogy élek vagy meghalok. Egyetlen gondolat, egy szándék elég lett volna, hogy úgy döntsek, menni akarok, és a szívem nem dobogott volna tovább.
Ez alapján a tapasztalásom alapján azt érzem, hogy ha tudatosan élünk, tényleg mi választunk élet-halál, egészség-betegség közül…
A transzban a halál
Nem biztos,Gréti!
Nekem is az a tapasztalatom,hogy a transzon nem venni levegőt többnyire fantasztikus tudatállapotokat eredményez!Számomra még azt,hogy levegő vétel nélkül is vagyok,létezem és valójában nincs is szükségem rá,ez is csak egy illúzió!A valóságban nincs szükségem rá!
Nem is meghatározható az idő amit így eltöltesz,mert az idő érzékelés kiesik,másképp érzékelsz.
De,hogy akkor és ott valóban belehalsz e,vagy megáll a szíved ahogy írtad az csak akkor derül ki,ha döntesz,belemész és megteszed!Addig csak egy lehet de nem több.
Volt már hasonló élményem és megdöbbentem amikor eljött transzban,ez a lehetőség.
Ott volt a halál és azt éreztem választhatok.
Megijedtem,de azt mondtam hajráááá csináljuk, aztán sorra jöttek a félelmek amit valószínű a módosult tudatállapot miatt hihetetlen gyorsan feldolgoztam,legyőztem!
Gyorsan peregtek a Kötödések,félelmek,emlékek eszméletlen gyors feldolgozás…Egyre gyengültek a legutolsó az volt,hogy úristen a holttestem itt marad mi lesz Sanyival,hogy mossa ki magát,hogy idehaltam?Mi lesz a holttestemmel?Tényleg ott még egy komoly de utolsó akadálynak tűnt,aztán eszembe jutott,hogy ez nem az én dolgom.Majd megoldja:)
Minden akadály,minden fal eltűnt és valami nagy erő húzott,itt jött egy kis pánik részemről,de éreztem már nincs esélyem valami hatalmas erejű örvényszerű dologba kerültem,és hiába küzdök.Felismertem már csak az elengedés elernyedés segít és mikor megtettem…..
Abban a másodpercben nagyon hirtelen mintha visszazuhantam volna testembe szabály szerűen éreztem ahogy visszacsapódtam,órákig remegtem,de csak fizikailag viselt meg!
De akkor és ott hiába volt meg a döntés,a vége máshogy más tapasztalásokkal zárult!
Ami nem baj,mert nagyon kirááály volt a halállal szembe nézni,elfogadni és bele menni,mindent merni feladni.
De azért itt vagyok:)
Tehát transzban nem olyan egyszerű belehalni még ha igent is mondasz!
azt éreztem van egy tudatosabb vagy felettesebb énem,vagy nem tudom minek nevezzem,aki felül írta akkor és ott a helyzetet,kicsit csalódott is voltam.De helyesnek éreztem!Sokkal nagyobb tudatosság volt hirtelen jelen,és eltörpültem mellette.Olyan volt mint a tűzzel játszó kislány akit az utolsó pillanatig hagynak játszani,hogy tapasztaljon de az utolsó előtti pillanatban egy kötéllel visszarántanak!És szó szerint ezt is éreztem,hogy egy iszonyatosan nagy erő visszaránt,hirtelen!Azonnal kijöttem a transzból,szinte villám gyorsan aminek nagyon erős szívdobogás,remegést stb volt a jele még egy óra múlva is!
Szerintem is téves egyszeri
egyéni tapasztalat alapján általánosítani.
Hol van ebben a csapda? Ott, hogy az „én”, mint tapasztalat, nem több mint tudatállapot függő öndefiníció…
Véleményem szerint minimum 4 variáció létezik:
1. Kicsi én úgy dönt meghal, felsőbb én rábólint. Ez történik a sikeres öngyilkosság esetén, más, önpusztítás okozta halál esetén.
2. Kicsi én élni akar, felsőbb én a halálra voksol. Meghalsz balesetben, megölnek, az Isten sem menti meg a fizikai testedet.
3. Kicsi én a halált választja, felsőbb én az életet, bármit csinálsz, tudatosan vagy hülyeségből, megmentenek.
4. Mind a két szinten az életre voksolsz, hurrá 🙂
Érdemes óvatosan bánni ezért a kinyilatkoztatás szagú véleményekkel, minél nagyobb energiát fektet valaki a saját tapasztalatainak az abszolut érvényre emelésével, annál biztosabb, valamilyen lehetőséget lehasít a valóságról. Mert képtelen szembenézni vele, mert egós veszteség érné, vagy egyszerűen tudatlanságból…
Szerintem más az, amikor az egónk különböző okokból (sokszor a
Szerintem más az, amikor az egónk különböző okokból (sokszor a „szegény én” játszmából) kifolyólag meg akar halni, mert nehéz ez az élet, de rossz itt lenni stb…
De ha elég tudatosak lennénk, akkor tényleg egy tudatos döntés lenne az egész. És ott, akkor nem jönnek elő már ilyen ragaszkodások, félelmek. Egyetértek Sanyival a halhatatlanság és a tudatosság összefüggésével kapcsolatban. Szerintem a tudatos választás, hogy mikor akarunk meghalni és meg akarunk-e halni, ez is egy bizonyos tudatosság felett választható opció. Hiszen, ha valaki annyira tudatos lenne, akkor nyilván a teste sem lenne beteg, vagy ha elő is jönne valami lelki probléma, gyorsan meg tudná oldani, ezáltal nagyon gyorsan meg is gyógyulna. És akkor miben halna meg?? Egy tudatos döntés kell ehhez, hogy ezt a földi életet most befejezi, és majd leszületik újra, ha van még tapasztalnivalója a vagy feladata…
Érdemes megnézni, hogyan viszonyul a halálhoz
egy megvilágosodott:
a színpadon ott a halál, a nézők között nem…
… mert ők arra vágynak, taníts, és bár az ő tudatosságával az övé minden, marad még egy kicsit…
Minden döntés elutasítás is egyben, a halhatatlanság választásának a döntése, a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe…
Manapság nagyon divatos „Az én már megvilágosodtam…”
Manapság nagyon divatos „Az én már megvilágosodtam…” szlogen… Azért felteszem a kérdést, hogy tényleg megvilágosodott-e mindenki, aki annak nevezi magát…
És attól még, hogy valaki esetleg tényleg megvilágosodott, még nem biztos, hogy halhatatlan is… Ő választ, tudatosan… Él vagy meghal, és meddig és hogyan…
Minden döntés elutasítás is egyben? Persze, ha így nézzük, hiszen nem lehetünk egyszerre 5 emberrel párkapcsolatban, ahogy nem lehetünk egyszerre tökéletesen egészségesek és betegek sem, vagy élők és halottak (legalábbis a „földi értelemben”). De ez is csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tapasztalnunk, és hogy éppen most, minek van itt az ideje. A tudatos döntés, hogy most mi az utam, mit akar a lelkem megtapasztalni. És ebben van jogom és lehetőségem dönteni, hogy meddig élek, és mikor választom a halált. És nem az öngyilkosságról van szó, szerintem az mindig az egó „játéka”, hanem az a tudatod döntés, hogy ennyi volt, most ezt szeretném, mert nincs jelenleg dolgom itt… Én ezt a lehetőséget tapasztaltam meg, hogy én választhatok…
izgis a téma
bár nekem erről kicsit más vélemény körvonalazódik most. Azt hiszem, hogy a tudatosság növekedésével a saját akarat inkább egyre jobban eltűnik. Nem akarok már sem élni (főleg nem örökké) és sem meghalni, csak csinálom, ami éppen adódik. Számomra a tudatosság és az ártatlanság között csak egy különbség van, de az lényeges: az előzőnél mélyen belelátok a folyamatokba, értem is mi miért történik, míg az utóbbinál csak vakon sodródok az árral. De akaratot, irányítási vágyat egyik fogalomban sem érzek.
Igen, igazad lehet. Én is hasonlót érzek, hogy azon a
Igen, igazad lehet. Én is hasonlót érzek, hogy azon a tudatossági szinten pontosan tudjuk, hogy mi a helyes, mi az utunk, mi a helyünk a világban és a különböző helyzetekben. A képességünk ugyan megvan bármire, jogunkban is állna dönteni az életünkről és minden másról, mégis pontosan tudjuk, hogy éppen ott, akkor, mit kell megélnünk, megtapasztalnunk.
Teljesen világos lesz, hogy mi az út!
Izgalmas volt olvasni a hozzászólásaitokat, igazi sziporka csomag! Köszönöm!
Amikor ilyen dilemmához érkezek, hogy nem tudom: Akarni kell, vagy inkább nem? Élni vagy meghalni? Elfogadni vagy irányítani?
…akkor tudom, hogy azért nem látok tisztán, mert még nem vagyok elég tiszta. Tovább kell ilyenkor végezni a tisztító, tudatosító gyakorlatokat és el fog jönni az a tudatosság, ahol már teljesen világos lesz, hogy mi az út!
Például a napokban előjött egy többször átélt, megszenvedett félelmem, amire kétféleképpen szoktam reagálni: Vagy beleroskadok, összeomlok, vagy elkezdek ellene dolgozni, nehogy bekövetkezzen.
Azonban most összeszedtem magam és elkezdtem a félelem feldolgozás gyakorlatával oldani és fél óra múlva eljutottam arra a felismerésre, hogy ez nem egy reális félelem, hanem egy nagyon fontos tanulnivalóm ebben az életben, amelyből rengeteget tanulhatok, fejlődhetek, ha nem a klasszikus reakciókat adom!
Ez egy óriási szemléletbeli ugrás volt, amihez a tudatos feldolgozással jutottam el. Ez a szemléletmód pedig további segítséget adott ahhoz, hogy egy tudattartalomként tekintsek a félelmemre, ne pedig mint egy veszélyre.
/Amikor felébredünk, minden félelmünkről kiderül, hogy csupán álom énünk produktuma./
Nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
„…a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe…”
Arról nem vitatkoznék, hogy megvilágosodott volt-e a doki, viszont nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
Annyira belénk ivódott a rengeteg leszületés közben, hogy öregedni és meghalni kell, hogy ezt az élet részének tekintjük. „Aki születik, az meg is hal.” …és mi van, ha nem?
Mi van akkor, ha nem a természet törvényét rúgja fel egy halhatatlan, hanem inkább a halandók buknak bele tudatlanságukból fejlődő személyiségük zavarába (betegségek, balesetek) ?
Csak képzeljük el, hogy a test egy tökéletes lelki működés vagy egy nagyon tudatos feldolgozás mellett nem vesz át semmilyen romba döntő problémát. Vajon meghal magától, vagy képes önmegújításra évről-évre? Úgy tudom képes.
Innen már csak az a kérdés, hogy a lelkünk miért akarna meghalni?
Az egyik ok valóban lehet az, hogy még meg kell tanulnia az öregedést és a halál állapotait is. Szándékosan nem a „megtapasztalni” szót használtam, hiszen már oly sokszor megtapasztalhattuk ezeket a fázisokat, azonban nem volt kellő tudatosságunk, hogy fel is dolgozzuk azokat.
Viszont ha most van hozzá tudatosság, akkor csak fel kell idézni ezeket az elmúlt életek hanyatló időszakaiból és tudatosítani.
Én például rengeteg halál emléket elő tudtam hozni meditációban és transzban is. Igyekeztem mindet feldolgozni.
Mellette megfigyeltem, hogy milyen kíváncsiságom van az öregségre. Nagyon szeretném tudni, megélni, milyen is öregnek lenni!
Miért, talán nem voltam még számtalanszor öreg? De, biztosan. Viszont olyan tudatosságom még sosem volt, amellyel fel is tudtam volna dolgozni!
Viszont most van és ha jól haladok a belső munkával, akkor hamarabb feldolgozhatom, mint ahogy a kíváncsiságom az öregségbe taszít.
Véleményem szerint
adott tudatossági szinten minden lehetséges.
Viszont nem csak az ember öregszik, hanem például az állatok és a növények is. Adott egy fajra, fajtára való genetikai program, ami várható élettartamot foglalja magába.
Kutyáknál például érdekes, hogy a nagytestűek sokkal rövidebb ideig élnek mint a picurkák. Az igazi öregkor a haláluk előtti hat hónapban kezdődik, látványosan gyors a leépülés – sajnos.
Visszatérve az emberhez. A programot kell átírni szerintem, ami az adott szerven belül a szinten tartást végzi. Ezen kívül pedig az egész hiedelemrendszert ki kellene söpörni. Szép és nagy munka, az öregedés lelassítását én is tervbe vettem 🙂 szerintem menni fog.
Remélem nem írtam félreérthetően a transzban szó sincs
Remélem nem írtam félreérthetően a transzban szó sincs öngyilkossági vagy szegény én meg akarok halni játszmáról.Sőőőt.Főleg,hogy az ego szinte teljesen kiütődik ott,legalábbis nálam!
Igen pontosan azt akartam mondani,hogy ott volt a lehetőség,De abba akkor is bele kell menni szerintem,hogy megtudd mi a valóság,vagy tényleg birtokában vagy e ennek a tudásnak? Tudod e irányítani,használni,működik e a gyakorlatban.Hogy reagálsz,hol tartasz valójában?
Addig csak egy feltételezés,hogy dönthettem volna akár úgyis,hogy ………
De ez ego játszma is lehet.Hisz valójában nincs akkori per pillanat tapasztalás,csak egy érzés ami azt mondja,hogy így is lehetett volna.
Tehát azon a síkon abban a tudatossági szinten szerintem csak és kizárólag akkor derül ki valóban működik e? Ha bele is mész…….
Persze ez itt nem kérdés,hogy mi döntünk e?
Inkább csak az,hogy le lehet vonni szerintem téves következményeket is a transzból.
Hisz olyan dimenziók nyílnak meg,olyan tudatállapotokat tudunk megélni és olyan képességeket amiknek valóban birtokában vagyunk,de igazából a transz nélkül nem tartunk ott!
Így nem is jön létre! De az illúzió megvan képes vagyok rá,szerintem mindenféleképp érdemes az adott tudatossági szintre azonnal átültetni és megtapasztalni,hogy Tényleg képes vagyok e rá?
Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!
Valóban nehéz eldönteni innen ebből a tudatállapotból, hogy mi hogyan működik, működne abban a tudatállapotban.
Én is éltem már meg hasonlót, mint Gréti, hogy a saját életem, halálom ura vagyok. Én az életet választottam, pedig volt bennem kíváncsiság, és egy „csakazért se” is, hogy a halálba menjek. Hogy mi lett volna a másik úton, azt ebből valóban nem tudhatjuk meg.
Viszont azt gondolom, hogy a Te példádból sem vonhatunk le általános következtetést.
Mert mi van akkor, ha a lelked képes volt a halált választani, de a haláltól elválasztó félelmek, kötődések feldolgozása közben annyit esett a tudatossági szinted, amivel már nem voltál képes tisztán belekerülni, így csak a tested szenvedte el ennek maradék hatását?
Én erre szavaznék.
Az is lehet, hogy Gréti is belefutott volna még a saját akadályaiba, és Ő sem tudott volna olyan „egyszerűen” meghalni!
Milyen vicces, még meghalni sem tudsz anélkül, hogy ne dolgoznád fel a saját lelki akadályaidat! Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!
Persze, egy kicsit túlozva fogalmaztam, hiszen itt nem a belebukós halálról van szó, hanem a tudatos halál választásról.
Transz/légzés/-halál…
A transzlégzés a sámán tradicióból ered,a sámán ezt az ,,önkívületi” ,vagy módosult tudatállapotot használja fel a különböző világokba jutásához,és egyéb ,,megmozdulásaihoz”.
Sámán is csak úgy lehet valaki ,ha előbb ,,MEGHAL”,majd „újjá születve új életre kel”,vagyis kell egy úgynevezett beavatási halál a ,,beavatottsághoz”.
Ez minden tradicióban így van,hogy úgy ,,születhet egy ember az örök életre”,ha előbb ,,meghal”,de még életében,tehát a fizikai halála előtt kell ezt megtennie.
Tehát azért fontos ez a ,,még az életben meghalni” állapot mert ez elengedhetetlen szükséglete az igazi megújulásnak,az igaz /örök/” életre való születésnek.
Minden kultúra beszél erről, Orpheus az alvilágban,később Dante pokoljárása,de a népmesékben a sárkánnyal való küzdelem a barlangjában,és lehetne sorolni,valamint az összes régebbi és újkori beavatási társaságban is alap dolog ez.
Vagyis ha az embernek ilyen céljai vannak,akkor egyszer bizony össze kell szednie ehhez a bátorságát:)
Teljesen megértem ,ha valaki mégsem választja ezt a felkínált megoldásokból,én sem tenném egyelőre:)
/Valahogy nincs olyan erős motivációm még ehhez,mert túl jól elvagyok ebben a világban,és kimondottan örömet okoz a létezés:) /
A másik dolog pedig az,hogy azért ez nem olyan ,,sima ügy”. Ott tényleg meghal valami belőlünk,és azt bizony túl is kell élni:) Vagyis ehhez a fajta halálhoz szerintem már nagyon ,,magas szinten kell lenni”,és azt gondolom,hogy ilyenkor valami ,,magasabb” részünk-felsőbb én-,nevezzük bárminek irányíthatja ezeket a dolgokat,és csak akkor választja már ezt az ember ,ha valóban annyira megérett rá,hogy sérülés nélkül,és valóban újjá születve tud kikerülni abból az állapotból.
Így van! Ennek minden mondatával egyet is értek,én is így
Így van! Ennek minden mondatával egyet is értek,én is így gondolom!
Valamiért nem oda került ahova szerettem volna,így helyesbítenék.
Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség! Alá címeztem.
Nagyon izgalmas ez a téma! És van remény!:)
Mi tagadás engem is felvillanyozott,amiről Sanyi beszél. Elég ráérős, halogatós természetem van,ezért jól jönne még nekem is az átlagostól sokkal több idő:) Örökké azért nem szeretnék élni,de azt hiszem el tudnám foglalni magamat pár 100 évig még:)
A ,,régiek” pontos?:) recepteket adtak a halhatatlanság eléréséhez. Életelixir,bölcsek ,köve az alkimistáknál,és rózsakeresztes tanok. Legendák szólnak arról ,hogy némely alkimisták, rózsakeresztesek már több 100 éve köztünk élnek./pl. Saint Germain gróf,és mások…/
A halál ugyanis e miatt a testünk miatt következik be,amit az úgynevezett ,,bűnbe esés” miatt kaptunk. Azért mondja az Úr,hogy ,,ez a test” 120 évre van ,,időzítve”. Ez a test,mert előtte nem volt halál. Ezt ugye ama ismert esemény után vontuk magunkra. Persze csak szimbolikusan. Tulajdonképpen a szellem az anyagba,,süllyedt”,és hát az anyagi rész így romlandó….
Szóval a kiút ebből a ROMOLHATATLAN test. Merthogy ez a test,ami nekünk van,fentiek miatt bizony igencsak romlandó,és ezen az sem segít,ha bármennyire is vigyázunk rá,és tisztítjuk,mert ezzel is csak egy kicsit tudjuk talán kihúzni ezt a ,,meghatározott” életkort amit ,,kaptunk”. Hogy a test ne legyen romlandó,a szellemmel kell újra átitadódnia,átalakulnia,transzfigurálódnia. Úgy is hívják ezt ,hogy Transzfiguráció. A folyamatnak utána lehet nézni az alkimiában,és a rózsakereszteseknél,de ez mindenképpen több az anyagban való gondolkodásnál /tisztító gyakorlatok ,egyebek/,mert ez egy teljes szellemi átalakulást igényel. Hogy a szellem ,,tisztíthassa meg,emelhesse fel” az anyagot,ami így transzfigurálódva már nem romlandó,és ezért már nem érinti a halál sem. Hát sikeres átalakulást minden bátor próbálkozónak! Meg is alakíthatnánk a leendő halhatatlanok klubját!:)
A Sanyi által tanított tisztító gyakorlatok
mind a három szinten végrehajtják a megtisztulást.
A szellem szintjén hat nagyon erőteljesen például a torokcsakra nyitása és megtisztítása, mivel az igazság bevállalásának a képessége növekszik.
Az Akasha technikával a legmagasabb szintű szellemi minőségekhez lehet hozzáférni, feltétele a korona, a bindu és a harmadik szem nyitása és megtisztítása.
A lelki tartalmak a feldolgozás és az elengedés segítségével tisztulnak, a szív mélyében lévő oldó erő végzi el az átalakítást.
Modern technika a mai kor emberének, Sirály önismereti csomagokban összefoglalva.
Kedves Katalin!
Sanyi az írásában egy könyvről beszélt,az abban található információkról, /többek között az ott említett tisztító gyakorlatokról is/ .
A saját ezzel kapcsolatos módszeréről nem írt. Ezért köszönet,hogy megosztottad az ő módszerét is.
Transzfiguráció: bővítsük gyakorlataink palettáját!
Kedves Éva!
Összegyűjtenél pár linket, anyagot, ami erről a transzfigurációról szól? Nyissunk neki egy új topikot és bővítsük gyakorlataink palettáját!
Köszönöm!
Vagy utána néz az ember ezeknek a dolgoknak: hermetika, alkímia.
Kedves Sanyi!
Köszönöm, mert számomra példát mutattál, toleranciából, megértésből, ELFOGADÁSBÓL.
Ennél hatékonyabb bizonyíték nem is kéne, hogy a Sirály csomagok gyakorlataival milyen messzire el lehet jutni az élet minden területén.
Nem akarlak a szemedbe dicsérni, de a mondandóm miatt kénytelen vagyok:) Nekem Te vagy az élő példa, hogy mire képesek ezek a gyakorlatok /ha az ember megfelelően használja őket/, mert mindig úgy is cselekszel, ahogyan beszélsz. /Szerintem az is az értékmérője, hogy milyen egy tanítás, hogy van e olyan ember, aki azt meg is tudja valósítani/.
Azért kellett ezt leírnom, mert szerintem a Sirály csomagokban ott van minden lehetőség, és ha valaki élni tud vele, akkor azt mondom, hogy igen a modernebb tanításokhoz folyamodjon. Persze meg kell találni, hogy azok közül is mi a hiteles, és manapság ez a legnehezebb dolog.
Tehát nekem a Sirály csomagokban lévő tanítás bizonyított. Le kellett ezt szögeznem, mert a „transzfiguráció” nagyon nehéz dió, /olyan értelemben, hogy valóban nem éppen a modern ember útja/, tehát „statisztikailag” nagyon kevés ember választja a belső átalakulás tradicionális útjait.
Gyakorlatokkal /linkekkel/- sajnos nem szolgálhatok, mert ehhez ott kell lenni egy olyan Társaságban, ahol ez az út, ott van praxis is hozzá. Ez mindig egy egyéni út, egy belső teljes átalakulás, egy belső alkímia.
Erről szól már Hermész Ttriszmegisztos Smaragd táblája is. Pontosan leírja a belső átalakulás Útját, csak hát alkímiai szimbólumokkal, amiket persze rendre félreértünk, magyarázunk, és egészen más jelentést adunk a mondandójának.
Tehát vagy utána néz az ember ezeknek a dolgoknak /hermetika, alkímia, rózsakeresztes tanok/, vagy vannak ezekről egészen közeli, és érthető művek, pl. Hamvas Béla: Stiencia Sacra, vagy Mágia Sutra-ja, és még több tradicionális szerzőnél is megtalálható, de szerintem Hamvas ilyen szempontból a legjobb, mert tökéletesen és érthetően mindent elmond.
Praxisért egy beavatási társaság tagjának kell lenni, de erre nem adnék javaslatot, mert manapság sajnos, már közük nincs ahhoz amihez kéne, és inkább ellen- beavatás, amit adnak. /Okom van rá, hogy ezt mondjam…/ Akik még esetleg komolyan őrzik ezt a hagyományt azok meg valóban Titkos társaságok.
Mivel ahhoz, hogy az ember egy ilyen nagyon komoly útba kezdjen már előtte az átlagemberhez képest komoly fejlődésen, átalakulásokon kell átmennie, minőségileg sokat változnia. /Elő-elő beavatások, amikor tulajdonképpen önmagamba avatódok be:) / Azt gondolom, hogy ehhez a Sirály csomagok folyamatában, az alapoktól elkezdve, a legvégéig fokozatosan felépítve, gyakorolva, a legjobb lehetőségek egyike. Ez több éves kitartó munka, de megvan az eredménye, pontosan Te reprezentálod ezt itt a legjobban. Biztosan mások is értek el figyelemre méltó eredményeket, de én csak arról beszélhetek, amit megtapasztaltam:)
Ami az erről a témáról szóló topikot illeti, már nagyon sokat beszéltünk erről korábban az oldalon, és értékes anyagok is át lettek adva. Tulajdonképpen a „transzfiguráció” amióta az emberiség létezik mindig is az állandó vágya az embernek. „Visszatérni” Istenhez, az eredeti isteni állapot visszaállítása. Ezt különböző kultúrákban különbözőképpen hívták. Amíg a Hermetika tartott, belső alkímiának, transzfigurációnak, később a keresztény misztikában a, „szentté” válás folyamata, keleten, felébredésnek, megvilágosodásnak hívják.
Minden tanítás ugyanarról beszél, az emberben lévő Isteni állapot helyreállításáról, ami hatalmas belső munka, egy teljes „transzfiguráció”, belső átváltozás.
A „Sirály csomagok” is ezt a folyamatot viszi végig, ha az ember úgy használja, ahogy az meg lett alkotva.
Na, eleget beszéltem 🙂
Köszönöm a lehetőséget!
Nagyon izgalmas ez a téma! És van remény!:)
Mi tagadás engem is felvillanyozott,amiről Sanyi beszél. Elég ráérős, halogatós természetem van,ezért jól jönne még nekem is az átlagostól sokkal több idő:) Örökké azért nem szeretnék élni,de azt hiszem el tudnám foglalni magamat pár 100 évig még:)
A ,,régiek” pontos?:) recepteket adtak a halhatatlanság eléréséhez. Életelixir,bölcsek ,köve az alkimistáknál,és rózsakeresztes tanok. Legendák szólnak arról ,hogy némely alkimisták, rózsakeresztesek már több 100 éve köztünk élnek./pl. Saint Germain gróf,és mások…/
A halál ugyanis e miatt a testünk miatt következik be,amit az úgynevezett ,,bűnbe esés” miatt kaptunk. Azért mondja az Úr,hogy ,,ez a test” 120 évre van ,,időzítve”. Ez a test,mert előtte nem volt halál. Ezt ugye ama ismert esemény után vontuk magunkra. Persze csak szimbolikusan. Tulajdonképpen a szellem az anyagba,,süllyedt”,és hát az anyagi rész így romlandó….
Szóval a kiút ebből a ROMOLHATATLAN test. Merthogy ez a test,ami nekünk van,fentiek miatt bizony igencsak romlandó,és ezen az sem segít,ha bármennyire is vigyázunk rá,és tisztítjuk,mert ezzel is csak egy kicsit tudjuk talán kihúzni ezt a ,,meghatározott” életkort amit ,,kaptunk”. Hogy a test ne legyen romlandó,a szellemmel kell újra átitadódnia,átalakulnia,transzfigurálódnia. Úgy is hívják ezt ,hogy Transzfiguráció. A folyamatnak utána lehet nézni az alkimiában,és a rózsakereszteseknél,de ez mindenképpen több az anyagban való gondolkodásnál /tisztító gyakorlatok ,egyebek/,mert ez egy teljes szellemi átalakulást igényel. Hogy a szellem ,,tisztíthassa meg,emelhesse fel” az anyagot,ami így transzfigurálódva már nem romlandó,és ezért már nem érinti a halál sem. Hát sikeres átalakulást minden bátor próbálkozónak! Meg is alakíthatnánk a leendő halhatatlanok klubját!:)
A Sanyi által tanított tisztító gyakorlatok
mind a három szinten végrehajtják a megtisztulást.
A szellem szintjén hat nagyon erőteljesen például a torokcsakra nyitása és megtisztítása, mivel az igazság bevállalásának a képessége növekszik.
Az Akasha technikával a legmagasabb szintű szellemi minőségekhez lehet hozzáférni, feltétele a korona, a bindu és a harmadik szem nyitása és megtisztítása.
A lelki tartalmak a feldolgozás és az elengedés segítségével tisztulnak, a szív mélyében lévő oldó erő végzi el az átalakítást.
Modern technika a mai kor emberének, Sirály önismereti csomagokban összefoglalva.
Kedves Katalin!
Sanyi az írásában egy könyvről beszélt,az abban található információkról, /többek között az ott említett tisztító gyakorlatokról is/ .
A saját ezzel kapcsolatos módszeréről nem írt. Ezért köszönet,hogy megosztottad az ő módszerét is.
Transzfiguráció: bővítsük gyakorlataink palettáját!
Kedves Éva!
Összegyűjtenél pár linket, anyagot, ami erről a transzfigurációról szól? Nyissunk neki egy új topikot és bővítsük gyakorlataink palettáját!
Köszönöm!
Vagy utána néz az ember ezeknek a dolgoknak: hermetika, alkímia.
Kedves Sanyi!
Köszönöm, mert számomra példát mutattál, toleranciából, megértésből, ELFOGADÁSBÓL.
Ennél hatékonyabb bizonyíték nem is kéne, hogy a Sirály csomagok gyakorlataival milyen messzire el lehet jutni az élet minden területén.
Nem akarlak a szemedbe dicsérni, de a mondandóm miatt kénytelen vagyok:) Nekem Te vagy az élő példa, hogy mire képesek ezek a gyakorlatok /ha az ember megfelelően használja őket/, mert mindig úgy is cselekszel, ahogyan beszélsz. /Szerintem az is az értékmérője, hogy milyen egy tanítás, hogy van e olyan ember, aki azt meg is tudja valósítani/.
Azért kellett ezt leírnom, mert szerintem a Sirály csomagokban ott van minden lehetőség, és ha valaki élni tud vele, akkor azt mondom, hogy igen a modernebb tanításokhoz folyamodjon. Persze meg kell találni, hogy azok közül is mi a hiteles, és manapság ez a legnehezebb dolog.
Tehát nekem a Sirály csomagokban lévő tanítás bizonyított. Le kellett ezt szögeznem, mert a „transzfiguráció” nagyon nehéz dió, /olyan értelemben, hogy valóban nem éppen a modern ember útja/, tehát „statisztikailag” nagyon kevés ember választja a belső átalakulás tradicionális útjait.
Gyakorlatokkal /linkekkel/- sajnos nem szolgálhatok, mert ehhez ott kell lenni egy olyan Társaságban, ahol ez az út, ott van praxis is hozzá. Ez mindig egy egyéni út, egy belső teljes átalakulás, egy belső alkímia.
Erről szól már Hermész Ttriszmegisztos Smaragd táblája is. Pontosan leírja a belső átalakulás Útját, csak hát alkímiai szimbólumokkal, amiket persze rendre félreértünk, magyarázunk, és egészen más jelentést adunk a mondandójának.
Tehát vagy utána néz az ember ezeknek a dolgoknak /hermetika, alkímia, rózsakeresztes tanok/, vagy vannak ezekről egészen közeli, és érthető művek, pl. Hamvas Béla: Stiencia Sacra, vagy Mágia Sutra-ja, és még több tradicionális szerzőnél is megtalálható, de szerintem Hamvas ilyen szempontból a legjobb, mert tökéletesen és érthetően mindent elmond.
Praxisért egy beavatási társaság tagjának kell lenni, de erre nem adnék javaslatot, mert manapság sajnos, már közük nincs ahhoz amihez kéne, és inkább ellen- beavatás, amit adnak. /Okom van rá, hogy ezt mondjam…/ Akik még esetleg komolyan őrzik ezt a hagyományt azok meg valóban Titkos társaságok.
Mivel ahhoz, hogy az ember egy ilyen nagyon komoly útba kezdjen már előtte az átlagemberhez képest komoly fejlődésen, átalakulásokon kell átmennie, minőségileg sokat változnia. /Elő-elő beavatások, amikor tulajdonképpen önmagamba avatódok be:) / Azt gondolom, hogy ehhez a Sirály csomagok folyamatában, az alapoktól elkezdve, a legvégéig fokozatosan felépítve, gyakorolva, a legjobb lehetőségek egyike. Ez több éves kitartó munka, de megvan az eredménye, pontosan Te reprezentálod ezt itt a legjobban. Biztosan mások is értek el figyelemre méltó eredményeket, de én csak arról beszélhetek, amit megtapasztaltam:)
Ami az erről a témáról szóló topikot illeti, már nagyon sokat beszéltünk erről korábban az oldalon, és értékes anyagok is át lettek adva. Tulajdonképpen a „transzfiguráció” amióta az emberiség létezik mindig is az állandó vágya az embernek. „Visszatérni” Istenhez, az eredeti isteni állapot visszaállítása. Ezt különböző kultúrákban különbözőképpen hívták. Amíg a Hermetika tartott, belső alkímiának, transzfigurációnak, később a keresztény misztikában a, „szentté” válás folyamata, keleten, felébredésnek, megvilágosodásnak hívják.
Minden tanítás ugyanarról beszél, az emberben lévő Isteni állapot helyreállításáról, ami hatalmas belső munka, egy teljes „transzfiguráció”, belső átváltozás.
A „Sirály csomagok” is ezt a folyamatot viszi végig, ha az ember úgy használja, ahogy az meg lett alkotva.
Na, eleget beszéltem 🙂
Köszönöm a lehetőséget!
„Csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!”
A minap hallottam ezt a mondatot egy egyébként tudatosabb embertől:
„Már nem biztos hogy meg akarom ismerni magam, csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!”
Nyilván az elkeseredettség beszélt belőle, kár érte!
Ez a mostani zaklatott időszak
könnyen át tudja az embereket billenteni a legnegatívabb tartományba.
Remélem az illető átmenetileg került ebbe az elkeseredett hangulatba, hiszen sokszor fordul elő velünk, hogy a helyzet kilátástalanná válik és mégis megoldódik sokszor magától.
Sajnos nem csak átmenetileg, hanem tartósan ez volt már a
Sajnos nem csak átmenetileg, hanem tartósan ez volt már a beállítottsága.
Minden emberben ott van az öngyógyítás ereje
a pusztulás ereje mellett és hogy merre billen el, három dolog határozza meg alapvetően. Mekkora az ereje a sérült személyiségrészeknek, a diszfunkcionális működésnek. Van sajnos olyan, hogy erősebb, mint az öngyógyításé. Ebben az esetben a kívülről adott segítség max a tünetek enyhítése lehet.
A legtöbb ember a középső sávba esik, vagyis a romboló erők és az öngyógyító erők aránya hol az egyik, hol a másik irányba billen el. Itt nagyon fontos a kért és kapott segítség, lerövidíti a harmonikus működéshez vezető utat. Erre az embertípusra jellemző, hogy bármennyi negatív tapasztalat éri, addig megy, amíg a megfelelő emberhez el nem jut, a megfelelő módszereket amíg meg nem találja. Hajtja belülről a gyógyulás és a kiteljesedés ereje.
A harmadik kategória – ezen a szinten működik az önismeret a leghatékonyabban – ahol a sérülés mértéke olyan csekély, hogy a harmonikus működés a csináld magad módszerekkel is elérhető.
Ide, erre a szintre fel kell kerülni a másodikból, elengedve idővel a kapott segítségeket. Az elsőből nemhogy a harmadik szintre, de még a másodikra sem lehet felkerülni sajnos. A lélek a leszületése előtt vagy túlvállalta magát vagy ezt a tapasztalatot választotta.
…egy alkalmas technikával átírja a sorsát éltében az ember?
Upssz, ez nagyon elgondolkodtató, így még nem láttam az embereket!
Mi van akkor, ha egy alkalmas technikával átírja a sorsát éltében az ember?
A sors átírása a külső hatásokra hat.
Olyan képet használnék erre, ahol a személyiség a ház, a sors pedig a közelgő vihar. Ha a lélek erre a leszületésre nem a teljes szétesés megtapasztalását tervezte be, akkor át lehet és át is kell ütemezni azokat a viharokat, amik jóvátehetetlen kárt okoznának. Erősíteni kell a személyiséget, tisztítani, tölteni, védelmet kiépíteni, hogy amikor megérett a tapasztalat befogadására, jól vegye az akadályt, a fejlődés lehetőségét megtalálva.
A transzperszonális pszichoterápia belülről is megvizsgálja a problémát. A képnél maradva, a pusztulás van amikor nem kívülről jön, a házon belül van a baj, a személyiség kialakulása során beépültek, mint önsorsrontó minták sora. Tehát a ház ingoványra épült, porlad a beton, vagy ketyegnek a beépült időzített bombák, dugulás vagy csőtörés van, ami szétáztatja a falakat, elektromos zárlat okozta tűz keletkezik stb. Az önsorsrontó minták hatására az ember saját magának teremti a bajt, a döntéseivel. Ilyen önsorsrontó minta például, ha valakit arra neveltek a szülei, hogy sokat adjon, sokat teljesítsen, ezért szeretet és figyelem morzsákat kapott. Abszolút hibás működés, ha a jóllakás érdekében egyre többet és többet akar adni magából, addig amíg teljesen ki nem készíti magát. A megoldás az, a befogadás mintáját kell átírni, megtanulni önmagunkat az első helyre tenni, szeretni és elfogadni magunkat.
A transzperszonális pszichológiában a következőt vizsgáljuk: mennyire korán történt a traumatizálás, a személyiség torzulása, mekkora volt a rombolás, a torz növekedésre ható erők nagysága, és mennyi idős az illető, amire a segítséget megkapja. Magán véleményem szerint még van egy negyedik fontos tényező, az adott segítő tudatossági, tisztasági szintje és a megfelelő terápiás technika kiválasztása. Visszatérve a képhez, át lehet-e a házat építeni úgy hogy ne dőljön össze? Ha az alapok abszolút rosszak, sajnos nem lehet. A hibás működéshez ragaszkodik az illető, hiszen ezen kívül az égadta világon semmije nincs. Van amikor át lehet, maga a terapeuta a támasz, az aládúcolás.
A sors átírása
A sors átírása egy mély és határozott lelki döntéssel kezdődik. Ki az, aki meghozza ezt a döntést, és ki nem? Aki meghozza, annak eleve elrendelt sorsa volt ez, vagy ezzel valóban átírja a sorsát?
A lelki döntést követően szükség lesz az átíráshoz lelki erőre és kitartásra. Ki az, aki hozza magával ezeket a képességeket, és ki az, aki elbukik? Akik hozzák, vajon nem azért hozzák-e, hogy képesek legyenek sorsuk szerint átírni a sorsukat? 🙂
A témáról azért érdemes beszélni
szerintem, mert általános probléma hogy vagy alá, vagy pedig túlbecsüljük a képességeinket, a lehetőségeinket.
Érdemes kicsit ránézni nem-lineáris szempontból, az idő görbül, a jövő visszahat a jelenre és a jelen vissza tud hatni a múltra.
A lelki fejlődés nem 1+1 az kettő, hanem… 🙂
Eszter, filozofálgatással további filozofálgatást lehet teremteni.
Véleményem szerint érdemes a kérdést úgy feltenni, abban a tudatállapotban, amiben most vagyok mit tehetek azért, hogy visszataláljak Istenhez?
Agyaljak?
Megnyíljak?
Építsem magam?
Romboljam az egómat?
Kérjek segítséget?
Próbáld megváltoztatni a sorsod!
…avagy induljak el Isten felé?
Kedves Eszter!
A legnyilvánvalóbb egy ilyen „sorsdöntő” dilemmát úgy megválaszolni, ha kipróbálod!
Próbáld megváltoztatni a sorsod és szerezz tapasztalatot arról, hogy ki is akarja és ki teszi ezt?!
Várjuk a visszajelzésedet! ; ))
Ha át kellene írnom a sorsom
akkor én azzal kezdeném, hogy kioldom a félelmemet, mi van ha még jobban elrontom…
„Csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!”
A minap hallottam ezt a mondatot egy egyébként tudatosabb embertől:
„Már nem biztos hogy meg akarom ismerni magam, csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!”
Nyilván az elkeseredettség beszélt belőle, kár érte!
Ez a mostani zaklatott időszak
könnyen át tudja az embereket billenteni a legnegatívabb tartományba.
Remélem az illető átmenetileg került ebbe az elkeseredett hangulatba, hiszen sokszor fordul elő velünk, hogy a helyzet kilátástalanná válik és mégis megoldódik sokszor magától.
Sajnos nem csak átmenetileg, hanem tartósan ez volt már a
Sajnos nem csak átmenetileg, hanem tartósan ez volt már a beállítottsága.
Minden emberben ott van az öngyógyítás ereje
a pusztulás ereje mellett és hogy merre billen el, három dolog határozza meg alapvetően. Mekkora az ereje a sérült személyiségrészeknek, a diszfunkcionális működésnek. Van sajnos olyan, hogy erősebb, mint az öngyógyításé. Ebben az esetben a kívülről adott segítség max a tünetek enyhítése lehet.
A legtöbb ember a középső sávba esik, vagyis a romboló erők és az öngyógyító erők aránya hol az egyik, hol a másik irányba billen el. Itt nagyon fontos a kért és kapott segítség, lerövidíti a harmonikus működéshez vezető utat. Erre az embertípusra jellemző, hogy bármennyi negatív tapasztalat éri, addig megy, amíg a megfelelő emberhez el nem jut, a megfelelő módszereket amíg meg nem találja. Hajtja belülről a gyógyulás és a kiteljesedés ereje.
A harmadik kategória – ezen a szinten működik az önismeret a leghatékonyabban – ahol a sérülés mértéke olyan csekély, hogy a harmonikus működés a csináld magad módszerekkel is elérhető.
Ide, erre a szintre fel kell kerülni a másodikból, elengedve idővel a kapott segítségeket. Az elsőből nemhogy a harmadik szintre, de még a másodikra sem lehet felkerülni sajnos. A lélek a leszületése előtt vagy túlvállalta magát vagy ezt a tapasztalatot választotta.
…egy alkalmas technikával átírja a sorsát éltében az ember?
Upssz, ez nagyon elgondolkodtató, így még nem láttam az embereket!
Mi van akkor, ha egy alkalmas technikával átírja a sorsát éltében az ember?
A sors átírása a külső hatásokra hat.
Olyan képet használnék erre, ahol a személyiség a ház, a sors pedig a közelgő vihar. Ha a lélek erre a leszületésre nem a teljes szétesés megtapasztalását tervezte be, akkor át lehet és át is kell ütemezni azokat a viharokat, amik jóvátehetetlen kárt okoznának. Erősíteni kell a személyiséget, tisztítani, tölteni, védelmet kiépíteni, hogy amikor megérett a tapasztalat befogadására, jól vegye az akadályt, a fejlődés lehetőségét megtalálva.
A transzperszonális pszichoterápia belülről is megvizsgálja a problémát. A képnél maradva, a pusztulás van amikor nem kívülről jön, a házon belül van a baj, a személyiség kialakulása során beépültek, mint önsorsrontó minták sora. Tehát a ház ingoványra épült, porlad a beton, vagy ketyegnek a beépült időzített bombák, dugulás vagy csőtörés van, ami szétáztatja a falakat, elektromos zárlat okozta tűz keletkezik stb. Az önsorsrontó minták hatására az ember saját magának teremti a bajt, a döntéseivel. Ilyen önsorsrontó minta például, ha valakit arra neveltek a szülei, hogy sokat adjon, sokat teljesítsen, ezért szeretet és figyelem morzsákat kapott. Abszolút hibás működés, ha a jóllakás érdekében egyre többet és többet akar adni magából, addig amíg teljesen ki nem készíti magát. A megoldás az, a befogadás mintáját kell átírni, megtanulni önmagunkat az első helyre tenni, szeretni és elfogadni magunkat.
A transzperszonális pszichológiában a következőt vizsgáljuk: mennyire korán történt a traumatizálás, a személyiség torzulása, mekkora volt a rombolás, a torz növekedésre ható erők nagysága, és mennyi idős az illető, amire a segítséget megkapja. Magán véleményem szerint még van egy negyedik fontos tényező, az adott segítő tudatossági, tisztasági szintje és a megfelelő terápiás technika kiválasztása. Visszatérve a képhez, át lehet-e a házat építeni úgy hogy ne dőljön össze? Ha az alapok abszolút rosszak, sajnos nem lehet. A hibás működéshez ragaszkodik az illető, hiszen ezen kívül az égadta világon semmije nincs. Van amikor át lehet, maga a terapeuta a támasz, az aládúcolás.
A sors átírása
A sors átírása egy mély és határozott lelki döntéssel kezdődik. Ki az, aki meghozza ezt a döntést, és ki nem? Aki meghozza, annak eleve elrendelt sorsa volt ez, vagy ezzel valóban átírja a sorsát?
A lelki döntést követően szükség lesz az átíráshoz lelki erőre és kitartásra. Ki az, aki hozza magával ezeket a képességeket, és ki az, aki elbukik? Akik hozzák, vajon nem azért hozzák-e, hogy képesek legyenek sorsuk szerint átírni a sorsukat? 🙂
A témáról azért érdemes beszélni
szerintem, mert általános probléma hogy vagy alá, vagy pedig túlbecsüljük a képességeinket, a lehetőségeinket.
Érdemes kicsit ránézni nem-lineáris szempontból, az idő görbül, a jövő visszahat a jelenre és a jelen vissza tud hatni a múltra.
A lelki fejlődés nem 1+1 az kettő, hanem… 🙂
Eszter, filozofálgatással további filozofálgatást lehet teremteni.
Véleményem szerint érdemes a kérdést úgy feltenni, abban a tudatállapotban, amiben most vagyok mit tehetek azért, hogy visszataláljak Istenhez?
Agyaljak?
Megnyíljak?
Építsem magam?
Romboljam az egómat?
Kérjek segítséget?
Próbáld megváltoztatni a sorsod!
…avagy induljak el Isten felé?
Kedves Eszter!
A legnyilvánvalóbb egy ilyen „sorsdöntő” dilemmát úgy megválaszolni, ha kipróbálod!
Próbáld megváltoztatni a sorsod és szerezz tapasztalatot arról, hogy ki is akarja és ki teszi ezt?!
Várjuk a visszajelzésedet! ; ))
Ha át kellene írnom a sorsom
akkor én azzal kezdeném, hogy kioldom a félelmemet, mi van ha még jobban elrontom…
Érdekes ez a téma. Én is találkoztam már a halállal, sokáig meg
Érdekes ez a téma. Én is találkoztam már a halállal, sokáig meg akartam halni, de nem engedtek. Belenyugodtam, hogy biztosan dolgom van még itt. Majd utazások során átéltem több előző életbeli halált, ami teljesen pozitív élmény volt. Néhány hete pedig meghalt egyik régi ismerősöm. Húszas évei végén járt. Rég találkoztunk, nem is voltunk közeli kapcsolatban, és mégis elsírtam magam. Hogy miért ő? Miért nem én? Ettől viszont megijedtem. Miért jutnak ilyenek az ember eszébe? Azt hittem, minden rendben. De valószínűleg mégsem.
Érdekes ez a téma. Én is találkoztam már a halállal, sokáig meg
Érdekes ez a téma. Én is találkoztam már a halállal, sokáig meg akartam halni, de nem engedtek. Belenyugodtam, hogy biztosan dolgom van még itt. Majd utazások során átéltem több előző életbeli halált, ami teljesen pozitív élmény volt. Néhány hete pedig meghalt egyik régi ismerősöm. Húszas évei végén járt. Rég találkoztunk, nem is voltunk közeli kapcsolatban, és mégis elsírtam magam. Hogy miért ő? Miért nem én? Ettől viszont megijedtem. Miért jutnak ilyenek az ember eszébe? Azt hittem, minden rendben. De valószínűleg mégsem.
„A modern orvostudomány lehetővé teszi az öregkor elérését, de
„A modern orvostudomány lehetővé teszi az öregkor elérését, de kizárja a fiatalon maradást. Megállapították, hogy akár 120 évig is élhetünk. De lehetünk-e 120 évig boldogok, egészségesek és aktívak? Attól függ. Hála a tornacipőnek, a vitaminkoktéloknak egyre több a fitt nyolcvanéves. A civilizációs betegségek azonban ma több áldozatot követelnek, mint a fertőző betegségek. Erősen ritkítja sorainkat a szívinfarktus, az agyvérzés, és a rák.”
http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=304
„A modern orvostudomány lehetővé teszi az öregkor elérését, de
„A modern orvostudomány lehetővé teszi az öregkor elérését, de kizárja a fiatalon maradást. Megállapították, hogy akár 120 évig is élhetünk. De lehetünk-e 120 évig boldogok, egészségesek és aktívak? Attól függ. Hála a tornacipőnek, a vitaminkoktéloknak egyre több a fitt nyolcvanéves. A civilizációs betegségek azonban ma több áldozatot követelnek, mint a fertőző betegségek. Erősen ritkítja sorainkat a szívinfarktus, az agyvérzés, és a rák.”
http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=304
A halhatatlanság valószínűleg természetes, ám egy másik szint.
A halhatatlanság valószínűleg természetes, ám egy másik szint. A vágyak elutasítása azonban ugyanúgy nem természetes, mint az akarat önös érdeknek való szolgálatába állítása. Az ego akar örökké élni.
A lélek vágyik mindent megtapasztalni, az öregséget is, JÓL. Jól akar élni, nem elfojtani és magyarázni, nem ítélkezni és a társadalmi sémákhoz illeszkedni, hanem mindent megtapasztalni, amit hozott feladataként, emberi feladatának, itteni tanulásának beteljesítése céljából. Át akarja transzformálni a fiatalság erejét, a hormonokat, az agresszív és aktív vitalitást bölcsességgé, csenddé, elfogadássá, türelemmé, hallgatássá, alázattá. Ez az öregség, VALÓJÁBAN. A test korai elfáradása civilizációs betegség: A MEGÉLÉS ÉS A TANULÁS ELUTASÍTÁSÁBÓL FAKAD.
Én abban hiszek, hogy mint ahogy be kellett látnom, hogy a transzcendenciába nem lehet belépni az ego felépítése és önkéntes szolgálatba állítása nélkül, ahogy a sorsot meghatározni nem lehet a sors és a sorsfeladatok elfogadása nélkül, szerintem a halhatatlanságot sem lehet megvalósítani, az öregség elfogadása és megélése nélkül, a képességek megszerzése nélkül, mely abból fakad és arra irányul, hogy megtapasztaljunk és tanuljunk.
Nem kell akarni a halhatatlanságot, mint ahogy nem kell akarni semmit, csakis azokat a dolgokat, amikre a belátásunk és az éltettel szembeni alázatunk vezérel. Amit nem az egonak akarunk adni és az elmének. És amit azért adunk a testnek, mert a test szolgálata hozzátartozik a telességünk szolgálatához.
A Élet organikus és nem logikusan szabályos, hanem irracionálisan, intuitíven. A halhatatlanság útjának megtalálása is ilyen. Mert a halhatatlanság az ÖRÖK ÉLET. Nem az elmével, nem elhatározással és nem a puszta akarattal lelhetjük meg. Hanem mindezek összességének az alávetésével: a szeretetnek és a szolgálatnak, az élet szolgálatának való alávetésével.
Szerintem igaz, amit a mesterek tanítanak a halhatatlanságról. Hogy nincs halál, csak átalakulás, a test feltranszformálása, a lélek szintjének megtapasztalása és hogy ezt az életünkbe is megvalósíthatjuk. Amit írtam, csak azért írtam, mert TUDNI MÁS MINT CSINÁLNI.
Az ilyen szövegeken való elmélkedés nem vezet el a célhoz, legfeljebb a megértéshez, bár nekem ahhoz is kellett egy nagy „FLASH”. Az élet útja a megöregedésen és a halálon ha úgy tetszik keresztül nem különbözik, mert természetesen nem is különbözhet a halhatatlanság megtapasztalásától. Hiszen az is maga a teljes és örök élet. A teljes és örök élethez nem lehet eljutni úgy, hogy ebből bármit is megtagadunk. A meditáció nem arra kell hogy irányuljon hogy „kiléphessünk” valamiből elutasíthassunk, átugorhassunk valamit, mert valami hatalmasabbat akarunk. Ego csapda.
Mindig csak egyet kell előre lépni, mindig azt az egyet, ami előttünk áll. Csak mindig éberebben, mint eddig.
Namaszte
A halhatatlanság természetes.
Igen, ezt a megfogalmazást
A halhatatlanság természetes.
Igen, ezt a megfogalmazást kerestem! : )
Van egy olyan elgondolás, miszerint a köztes lét az alapállapotunk, hiszen akkor a lélek nincs testbe és tapasztalásba kényszerítve, csak pihen, „relaxál”. Ehhez képest az élet egy pozitív elmozdulás, de itt a pozitív azt jelenti, hogy energiabefektetést igénylő manipuláció eredménye.
Vagyis amikor az energia elfogy, a manipulációs hatás alább száll, akkor visszaesünk az alapállapotunkba, a puszta – élet nélküli – létezésbe.
Hmm…
Ehhez képest pedig a nem létezés az alapállapot és a létezés az elmozdulás.
Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál körforgása – Halhatatlanság.
„Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál
„Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál körforgása – Halhatatlanság.”
„Biztos?” Valahogy ezt a részt olvastam, elég disszonánsnak érzem…
Igen, nekem is furán hangzik. Még lehet, hogy nincs a
Igen, nekem is furán hangzik. Még lehet, hogy nincs a helyén.
Emésszük!
Szerintem ez pont jó:)
…csak a kezdettel /nem létezés/ kéne zárni is,és ott harapna a farkába a kígyó,záródna a kör.
Nem létezés:a potenciális,megnyilvánulatlan,az Abszolútum.
Létezés:amikor a fenti megnyilvánul,létbe jön…
Élet halál körforgása: ez maga a létezés,a szanszárá
Halhatatlanság,amikor valaki ebből az örökös születés-meghalásból képes kilépni/ez még nem a legvége:)/…
…hanem az amikor újra a nem létezésbe,az Abszolútumba ér,és ez a kezdet és a záró ,,állomás” is…
tehát szerintem:
,,nem létezés”/abszolútum/ – létezés/lét/ – Élet halál körforgása – halhatatlanság – ,,nem létezés”/abszolútum/
A Létezés így és úgy – a Bolod és a Bölcs
Csak félig értettem ( a manipuláció rész kissé zavaros), de az utolsó mondatod szerintem is okés.
A különbség csak az, h szerintem a Halhatatlanság nem visszaesés, hanem „előreesés”. Szóval, hogy csak középre „esünk” vissza, de ez a közép már nem ugyanaz a közép. Na itt válnak használhatatlanná a szavak.
Olyasmi ez, mint a Tarot-ban a Bolond és a Bölcs kártyái. Szinte megkülönböztethetetlen a viselkedésük kívülről, természetesen nem az őrültre gondolva, a gyermeki életérzés mindkettőnek ugyanaz és legfőképpen ez határozza meg az energiáikat. A bölcs azonban tudatosabban teszi ami tesz ennek a gyermekiségének szellemében, míg a gyermek „csak tesz”.
Szerintem a Halhatatlanság a tudatos „semmi a mindenben.” Ha ez érthető.
Namaszte
A manipuláció annyit jelent, hogy hatás-gyakorlás.
Az ürességre
A manipuláció annyit jelent, hogy hatás-gyakorlás.
Az ürességre hatást kell gyakorolni ahhoz, hogy létezés legyen belőle.
A létezésre ismételten hatni kell, hogy leszületés legyen belőle…
Mindehhez energiára van szükség, mert az tartja fent a magasabb szintet.
Ha az energiát megvonod a halhatatlantól, akkor halandó lesz.
Ha az élőtől veszed el, akkor meghal.
Feltételezem, hogy ha a létezésből is kivonom az energiát, akkor visszatér az alapállapotába, a nem létezésbe.
Akkor a melyik a Köztes lét? Ez nem egészen tiszta.
De
Akkor a melyik a Köztes lét? Ez nem egészen tiszta.
De elgondolkodtattál a leírásoddal, két vonatozásban is.
Az egyik: megfigyeltem, hogy vannak olyan állapotaim, amelyek a semmittevéshez (és pl a kórházi létekhez) kapcsolódnak, és amelyek rendkívül relaxált, és boldog állapotok, és ahogy nő a tétlenség bennük, a testiből a lelki és szellemi felé, annál jobban nő a boldogság. Ez valamiféle meditatív állapot lehet. A zavaró az, hogy amikor újra cselekszem, megszűnik. Megfigyeltem, hogy nem kötözhető „be” a cselekvő tudatállapotba. Ha cselekvőként vagyok boldog, az egy másik állapot, én egységállapotnak hívom. A felépülésem időszakában volt a legjellemzőbb, és bár ettem, ittam, sétáltam és rajzoltam, jógáztam és mosolyogtam, még nem volt akkor sem jelen a felelősség és a vaskori világban való létezés tudományának tanulása, mert még mindig védett környezetben voltam, nem kellett ön-ellátnom. Ez az utóbbi dolog még jobban lehúzott, azóta legjellemzőbben krízisek utáni oldásként, szenvedések feloldozása után, néha a csendben jelentkezik az egységállapot, egyébként az ego olyan erővel dolgozik, hogy bár érzékelem, nehezen emelkedek „vissza”, és épp ahogy írod, rengeteg és tudatos energiát kell beleölnöm hogy így legyen.
Szóval mintha ezek a tudatállapotaim mintáznák a szinteket…
Másik: Valószínűleg becsapás, de úgy tűnik, hogy akkor mégiscsak ” vissza” lehet menni az élet és halál körforgásából a létezésbe és a nem létezésbe…. legalábbis mintha a meditációs állapotokkal ezt csinálnánk. De mi értelme az egésznek, kérdezem én, ha úgyis át kell rekednünk magunkat az élet és halál körforgásán, ha úgyis meg kell halnunk ahhoz, hogy túlléphessünk rajta? Szóval akkor merre is van az irány? És miért tűnik úgy, hogy „vissza lehet menni”?
Azért fontos ez nekem, mert az egyik dolog ami segített visszatérni önmagamhoz és elszakadni a volt pasim ámításaitól az az volt, hogy félretettem mindazt amit tanultam tőle vagy mástól s úgy döntöttem, hogy majd meglátom magam. Ezen az úton elindulva úgy tűnik nekem, hogy az út nagyon is előre van, és a halhatatlanság is túl van a dolgokon, beváltott és tudatosságra váltott megéléseken, mint ahogy arról írtam. A volt pasim meg álladóan a spirituális dolgokkal jött, meg a meditációval, mintha az mindent megoldana, miközben rengeteg kakit hagyott maga mögött az életében, bocsánat a kifejezésért, és persze az én életemben is, mert egy ideig hittem neki. Az ő élete példája nagyon rossz és szerintem önbecsapás is, mert nem él tisztességesen és szívvel, épp az hiányzik az életéből, amiről papol, a szeretet, épp hogy az eszével él és a spirituális egoja fogja, és nem éli meg az életét, nem vállal felelősséget, nem tudj rendbe tenni a földi dolgait.
Szerintem az ő útja az önbecsapásé, és szerintem meditációval nem lehet angyallá válni, elutasítva a földi dolgokat. Szerintem nagyon is meg kel élni mindent, mert aggyal és megértéssel nem lehet letenni, csak a megélés segít és a tudatosság mindazzal kapcsolatban, amit felhoz a megélés.
Ha mégis igaz lenne, hogy elég meditálgatni és a felelősséget szépen az ajtó előtt hagyhatjuk, mert mint Tolle és társai megvilágosodhatunk egy padon, akkor én eret vágok!!!!!!!!!!!! (Csak vicc.)
Namaszte
Tolle nem a padon világosodott meg:)…
..ha ugyan valóban megvilágosodott,hanem a ,,megvilágosodása következtében az emlékezetét veszítette el,és úgy találtak rá egy padon bambulva,ahol azt sem tudta kicsoda,hogy került oda. /Valószínű lebotorkált oda a lakásából/. Ezt többször is elmondták többen is,hogy ,,ilyenkor” előfordul,hogy az ember sokáig azt sem tudja kicsoda,és mi történt vele:) Bár Maharshi és egy két ,,társa” ilyesmiről nem számolt be:)
Azt szerettem volna mondani inkább Tolléról…
…Hogy a megvilágosodásának azért voltak előzményei is,tehát nem volt az annyira váratlan és spontán. Komoly előzményei lehettek ennek azért,mert az előadásaiban rengeteget beszél Buddháról,a tanításairól,a buddhizmusról. Talán ez az út segíthette el őt oda,ahova végül is eljutott…
Ilyen értelemben pedig teljesen mindegy,hogy a ,,megvilágosodása” egy padon,vagy a szobájában következett be,hiszen az benne ment végbe,a földrajzi hely teljesen mellékes:)
Tolle rendben van
viszont a mögé beépült pénzcsináló iparág már kevésbé 🙂
El akarják és jó sok embernek el is tudják adni, hogy ez az ÚT.
Ilyen tuti út sajnos nincsen, rész megoldásokat átvehetünk, egyes nagy igazságok rést ütnek a tudatlanságunkon, de a saját utunkon nekünk kell végig menni.
Hellinger: egy ember súlyát az adja, hogyan áll helyt a helyén.
Huszti Sanyi: azt tudatosítsd, ami a legkevésbé megy.
Az ál spiritualitásba menekülés is egy út, természetesen, méghozzá zsákutca.
Egyetértek…
Egyszerűen és tömören megfogalmazva nagy igazságokat szedtél össze…
A ,,köztes lét” szerintem még a létezés körébe tartozik,csak ott
A ,,köztes lét” szerintem még a létezés körébe tartozik,csak ott test nélküli ez a létezés. Lehet ,hogy alszik,pihen a lélek,de akkor is létezik.
A halhatatlanság valószínűleg természetes, ám egy másik szint.
A halhatatlanság valószínűleg természetes, ám egy másik szint. A vágyak elutasítása azonban ugyanúgy nem természetes, mint az akarat önös érdeknek való szolgálatába állítása. Az ego akar örökké élni.
A lélek vágyik mindent megtapasztalni, az öregséget is, JÓL. Jól akar élni, nem elfojtani és magyarázni, nem ítélkezni és a társadalmi sémákhoz illeszkedni, hanem mindent megtapasztalni, amit hozott feladataként, emberi feladatának, itteni tanulásának beteljesítése céljából. Át akarja transzformálni a fiatalság erejét, a hormonokat, az agresszív és aktív vitalitást bölcsességgé, csenddé, elfogadássá, türelemmé, hallgatássá, alázattá. Ez az öregség, VALÓJÁBAN. A test korai elfáradása civilizációs betegség: A MEGÉLÉS ÉS A TANULÁS ELUTASÍTÁSÁBÓL FAKAD.
Én abban hiszek, hogy mint ahogy be kellett látnom, hogy a transzcendenciába nem lehet belépni az ego felépítése és önkéntes szolgálatba állítása nélkül, ahogy a sorsot meghatározni nem lehet a sors és a sorsfeladatok elfogadása nélkül, szerintem a halhatatlanságot sem lehet megvalósítani, az öregség elfogadása és megélése nélkül, a képességek megszerzése nélkül, mely abból fakad és arra irányul, hogy megtapasztaljunk és tanuljunk.
Nem kell akarni a halhatatlanságot, mint ahogy nem kell akarni semmit, csakis azokat a dolgokat, amikre a belátásunk és az éltettel szembeni alázatunk vezérel. Amit nem az egonak akarunk adni és az elmének. És amit azért adunk a testnek, mert a test szolgálata hozzátartozik a telességünk szolgálatához.
A Élet organikus és nem logikusan szabályos, hanem irracionálisan, intuitíven. A halhatatlanság útjának megtalálása is ilyen. Mert a halhatatlanság az ÖRÖK ÉLET. Nem az elmével, nem elhatározással és nem a puszta akarattal lelhetjük meg. Hanem mindezek összességének az alávetésével: a szeretetnek és a szolgálatnak, az élet szolgálatának való alávetésével.
Szerintem igaz, amit a mesterek tanítanak a halhatatlanságról. Hogy nincs halál, csak átalakulás, a test feltranszformálása, a lélek szintjének megtapasztalása és hogy ezt az életünkbe is megvalósíthatjuk. Amit írtam, csak azért írtam, mert TUDNI MÁS MINT CSINÁLNI.
Az ilyen szövegeken való elmélkedés nem vezet el a célhoz, legfeljebb a megértéshez, bár nekem ahhoz is kellett egy nagy „FLASH”. Az élet útja a megöregedésen és a halálon ha úgy tetszik keresztül nem különbözik, mert természetesen nem is különbözhet a halhatatlanság megtapasztalásától. Hiszen az is maga a teljes és örök élet. A teljes és örök élethez nem lehet eljutni úgy, hogy ebből bármit is megtagadunk. A meditáció nem arra kell hogy irányuljon hogy „kiléphessünk” valamiből elutasíthassunk, átugorhassunk valamit, mert valami hatalmasabbat akarunk. Ego csapda.
Mindig csak egyet kell előre lépni, mindig azt az egyet, ami előttünk áll. Csak mindig éberebben, mint eddig.
Namaszte
A halhatatlanság természetes.
Igen, ezt a megfogalmazást
A halhatatlanság természetes.
Igen, ezt a megfogalmazást kerestem! : )
Van egy olyan elgondolás, miszerint a köztes lét az alapállapotunk, hiszen akkor a lélek nincs testbe és tapasztalásba kényszerítve, csak pihen, „relaxál”. Ehhez képest az élet egy pozitív elmozdulás, de itt a pozitív azt jelenti, hogy energiabefektetést igénylő manipuláció eredménye.
Vagyis amikor az energia elfogy, a manipulációs hatás alább száll, akkor visszaesünk az alapállapotunkba, a puszta – élet nélküli – létezésbe.
Hmm…
Ehhez képest pedig a nem létezés az alapállapot és a létezés az elmozdulás.
Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál körforgása – Halhatatlanság.
„Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál
„Vagyis a sor kb. így néz ki:
Nem létezés – Létezés – Élet-halál körforgása – Halhatatlanság.”
„Biztos?” Valahogy ezt a részt olvastam, elég disszonánsnak érzem…
Igen, nekem is furán hangzik. Még lehet, hogy nincs a
Igen, nekem is furán hangzik. Még lehet, hogy nincs a helyén.
Emésszük!
Szerintem ez pont jó:)
…csak a kezdettel /nem létezés/ kéne zárni is,és ott harapna a farkába a kígyó,záródna a kör.
Nem létezés:a potenciális,megnyilvánulatlan,az Abszolútum.
Létezés:amikor a fenti megnyilvánul,létbe jön…
Élet halál körforgása: ez maga a létezés,a szanszárá
Halhatatlanság,amikor valaki ebből az örökös születés-meghalásból képes kilépni/ez még nem a legvége:)/…
…hanem az amikor újra a nem létezésbe,az Abszolútumba ér,és ez a kezdet és a záró ,,állomás” is…
tehát szerintem:
,,nem létezés”/abszolútum/ – létezés/lét/ – Élet halál körforgása – halhatatlanság – ,,nem létezés”/abszolútum/
A Létezés így és úgy – a Bolod és a Bölcs
Csak félig értettem ( a manipuláció rész kissé zavaros), de az utolsó mondatod szerintem is okés.
A különbség csak az, h szerintem a Halhatatlanság nem visszaesés, hanem „előreesés”. Szóval, hogy csak középre „esünk” vissza, de ez a közép már nem ugyanaz a közép. Na itt válnak használhatatlanná a szavak.
Olyasmi ez, mint a Tarot-ban a Bolond és a Bölcs kártyái. Szinte megkülönböztethetetlen a viselkedésük kívülről, természetesen nem az őrültre gondolva, a gyermeki életérzés mindkettőnek ugyanaz és legfőképpen ez határozza meg az energiáikat. A bölcs azonban tudatosabban teszi ami tesz ennek a gyermekiségének szellemében, míg a gyermek „csak tesz”.
Szerintem a Halhatatlanság a tudatos „semmi a mindenben.” Ha ez érthető.
Namaszte
A manipuláció annyit jelent, hogy hatás-gyakorlás.
Az ürességre
A manipuláció annyit jelent, hogy hatás-gyakorlás.
Az ürességre hatást kell gyakorolni ahhoz, hogy létezés legyen belőle.
A létezésre ismételten hatni kell, hogy leszületés legyen belőle…
Mindehhez energiára van szükség, mert az tartja fent a magasabb szintet.
Ha az energiát megvonod a halhatatlantól, akkor halandó lesz.
Ha az élőtől veszed el, akkor meghal.
Feltételezem, hogy ha a létezésből is kivonom az energiát, akkor visszatér az alapállapotába, a nem létezésbe.
Akkor a melyik a Köztes lét? Ez nem egészen tiszta.
De
Akkor a melyik a Köztes lét? Ez nem egészen tiszta.
De elgondolkodtattál a leírásoddal, két vonatozásban is.
Az egyik: megfigyeltem, hogy vannak olyan állapotaim, amelyek a semmittevéshez (és pl a kórházi létekhez) kapcsolódnak, és amelyek rendkívül relaxált, és boldog állapotok, és ahogy nő a tétlenség bennük, a testiből a lelki és szellemi felé, annál jobban nő a boldogság. Ez valamiféle meditatív állapot lehet. A zavaró az, hogy amikor újra cselekszem, megszűnik. Megfigyeltem, hogy nem kötözhető „be” a cselekvő tudatállapotba. Ha cselekvőként vagyok boldog, az egy másik állapot, én egységállapotnak hívom. A felépülésem időszakában volt a legjellemzőbb, és bár ettem, ittam, sétáltam és rajzoltam, jógáztam és mosolyogtam, még nem volt akkor sem jelen a felelősség és a vaskori világban való létezés tudományának tanulása, mert még mindig védett környezetben voltam, nem kellett ön-ellátnom. Ez az utóbbi dolog még jobban lehúzott, azóta legjellemzőbben krízisek utáni oldásként, szenvedések feloldozása után, néha a csendben jelentkezik az egységállapot, egyébként az ego olyan erővel dolgozik, hogy bár érzékelem, nehezen emelkedek „vissza”, és épp ahogy írod, rengeteg és tudatos energiát kell beleölnöm hogy így legyen.
Szóval mintha ezek a tudatállapotaim mintáznák a szinteket…
Másik: Valószínűleg becsapás, de úgy tűnik, hogy akkor mégiscsak ” vissza” lehet menni az élet és halál körforgásából a létezésbe és a nem létezésbe…. legalábbis mintha a meditációs állapotokkal ezt csinálnánk. De mi értelme az egésznek, kérdezem én, ha úgyis át kell rekednünk magunkat az élet és halál körforgásán, ha úgyis meg kell halnunk ahhoz, hogy túlléphessünk rajta? Szóval akkor merre is van az irány? És miért tűnik úgy, hogy „vissza lehet menni”?
Azért fontos ez nekem, mert az egyik dolog ami segített visszatérni önmagamhoz és elszakadni a volt pasim ámításaitól az az volt, hogy félretettem mindazt amit tanultam tőle vagy mástól s úgy döntöttem, hogy majd meglátom magam. Ezen az úton elindulva úgy tűnik nekem, hogy az út nagyon is előre van, és a halhatatlanság is túl van a dolgokon, beváltott és tudatosságra váltott megéléseken, mint ahogy arról írtam. A volt pasim meg álladóan a spirituális dolgokkal jött, meg a meditációval, mintha az mindent megoldana, miközben rengeteg kakit hagyott maga mögött az életében, bocsánat a kifejezésért, és persze az én életemben is, mert egy ideig hittem neki. Az ő élete példája nagyon rossz és szerintem önbecsapás is, mert nem él tisztességesen és szívvel, épp az hiányzik az életéből, amiről papol, a szeretet, épp hogy az eszével él és a spirituális egoja fogja, és nem éli meg az életét, nem vállal felelősséget, nem tudj rendbe tenni a földi dolgait.
Szerintem az ő útja az önbecsapásé, és szerintem meditációval nem lehet angyallá válni, elutasítva a földi dolgokat. Szerintem nagyon is meg kel élni mindent, mert aggyal és megértéssel nem lehet letenni, csak a megélés segít és a tudatosság mindazzal kapcsolatban, amit felhoz a megélés.
Ha mégis igaz lenne, hogy elég meditálgatni és a felelősséget szépen az ajtó előtt hagyhatjuk, mert mint Tolle és társai megvilágosodhatunk egy padon, akkor én eret vágok!!!!!!!!!!!! (Csak vicc.)
Namaszte
Tolle nem a padon világosodott meg:)…
..ha ugyan valóban megvilágosodott,hanem a ,,megvilágosodása következtében az emlékezetét veszítette el,és úgy találtak rá egy padon bambulva,ahol azt sem tudta kicsoda,hogy került oda. /Valószínű lebotorkált oda a lakásából/. Ezt többször is elmondták többen is,hogy ,,ilyenkor” előfordul,hogy az ember sokáig azt sem tudja kicsoda,és mi történt vele:) Bár Maharshi és egy két ,,társa” ilyesmiről nem számolt be:)
Azt szerettem volna mondani inkább Tolléról…
…Hogy a megvilágosodásának azért voltak előzményei is,tehát nem volt az annyira váratlan és spontán. Komoly előzményei lehettek ennek azért,mert az előadásaiban rengeteget beszél Buddháról,a tanításairól,a buddhizmusról. Talán ez az út segíthette el őt oda,ahova végül is eljutott…
Ilyen értelemben pedig teljesen mindegy,hogy a ,,megvilágosodása” egy padon,vagy a szobájában következett be,hiszen az benne ment végbe,a földrajzi hely teljesen mellékes:)
Tolle rendben van
viszont a mögé beépült pénzcsináló iparág már kevésbé 🙂
El akarják és jó sok embernek el is tudják adni, hogy ez az ÚT.
Ilyen tuti út sajnos nincsen, rész megoldásokat átvehetünk, egyes nagy igazságok rést ütnek a tudatlanságunkon, de a saját utunkon nekünk kell végig menni.
Hellinger: egy ember súlyát az adja, hogyan áll helyt a helyén.
Huszti Sanyi: azt tudatosítsd, ami a legkevésbé megy.
Az ál spiritualitásba menekülés is egy út, természetesen, méghozzá zsákutca.
Egyetértek…
Egyszerűen és tömören megfogalmazva nagy igazságokat szedtél össze…
A ,,köztes lét” szerintem még a létezés körébe tartozik,csak ott
A ,,köztes lét” szerintem még a létezés körébe tartozik,csak ott test nélküli ez a létezés. Lehet ,hogy alszik,pihen a lélek,de akkor is létezik.
„Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké
„Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké élni?
Vagy inkább kötődsz a halálhoz, szeretnél a végére érni a szenvedésednek?”
Na, ez az önellentmondás! Ha az életemben eljutok oda, hogy véget érnek a szenvedéseim, totál nem fog érdekelni a halhatatlanság!!! Ha meg halhatatlanná váltam, akkor már nem fogok szenvedni. Mert a halhatatlanság eredmény, nem cél. Nem kell meghalnom ahhoz, hogy ezt elérjem. Mégis: meg kell halni legalább egyszer ebben az életben, ahhoz, hogy ne kelljen testi halált szenvedni a tudatosodáshoz.
Ezek a paradoxonok mind az elme poláris működés miatt igazak. de igazak.
Csak látszat, hogy választanunk kell élet és halál, szenvedés és halhatatlanság között. Valójában ezek mind illúziók!! Az Élet ugyanaz, mint a Halál. Változás. Önátadás. És az örök élet nem ment meg semmitől. A szenvedéstől sem. Nem vagyok benne biztos, hogy szívesen befizetném mindazt, amit ezek a „guruk” befizetnek az „örök életért”. Nekem egyenlőre tökéletesen elég tudni, hogy van, és nem magam miatt. Csak a lelkem miatt, mert tudom, hogy annak ott jobb egy kicsit. De itt, a földi életben mindennek ára van, ahogy azt Rumplestealskin is megmondja az Egyszervoltholnem volt c. sorozat minden egyes epizódjában, legalább egyszer. 🙂 Mert így van.
Szerintem az élet értelme nem ezek körül a spirituális foglmak körül kering és nem ezeknek függvénye. Sőt, megkockáztatom, hogy nem is mindenki útja ugyanoda vezet, mint ahogy ezt eddig hittem.
kezdem azt hinni, a hit, és a döntés, a választás sokkal fontosabb.
Elmentem és visszajöttem a határmezsgyéről. és most úgy érzem, nem az a lényeg, hogy hova és meddig jutok, és mindennek az ellenértékével tartozom ezen a bolygón. Hanem csak az, hogy MIT VÁLASZTOK. ÉS HOGYAN.
Most éppen azon vagyok, hogy családot és életet építsek. Ezúttal belülről. Úgy érzem, egy szép élettel meg tudnék elégedni. Egy szép öregséggel, és sokkal kevesebbel, mint eddig valaha.
Mindig az egész világot akartam. Valami nagyon fontosat. Csodás gyógyulást, spirituális tudást és hatalmat. Végtelen életet, halhatatlanságot.
Most azt érzem: egy egészen pici, de csillogóan tiszta dologgal meg tudnék elégedni. Egy társsal aki szeret, egy aranyos családdal, a hétköznapokkal, munkával, a problémák megoldásával, a belülről való gyógyulással és a kapcsolataim gyógyításával. A megbocsátással, elengedéssel és a halállal is.
Nem érdekes, valahogy már nem érdekes a többi.
Namaszte
Namaszte
„Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké
„Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké élni?
Vagy inkább kötődsz a halálhoz, szeretnél a végére érni a szenvedésednek?”
Na, ez az önellentmondás! Ha az életemben eljutok oda, hogy véget érnek a szenvedéseim, totál nem fog érdekelni a halhatatlanság!!! Ha meg halhatatlanná váltam, akkor már nem fogok szenvedni. Mert a halhatatlanság eredmény, nem cél. Nem kell meghalnom ahhoz, hogy ezt elérjem. Mégis: meg kell halni legalább egyszer ebben az életben, ahhoz, hogy ne kelljen testi halált szenvedni a tudatosodáshoz.
Ezek a paradoxonok mind az elme poláris működés miatt igazak. de igazak.
Csak látszat, hogy választanunk kell élet és halál, szenvedés és halhatatlanság között. Valójában ezek mind illúziók!! Az Élet ugyanaz, mint a Halál. Változás. Önátadás. És az örök élet nem ment meg semmitől. A szenvedéstől sem. Nem vagyok benne biztos, hogy szívesen befizetném mindazt, amit ezek a „guruk” befizetnek az „örök életért”. Nekem egyenlőre tökéletesen elég tudni, hogy van, és nem magam miatt. Csak a lelkem miatt, mert tudom, hogy annak ott jobb egy kicsit. De itt, a földi életben mindennek ára van, ahogy azt Rumplestealskin is megmondja az Egyszervoltholnem volt c. sorozat minden egyes epizódjában, legalább egyszer. 🙂 Mert így van.
Szerintem az élet értelme nem ezek körül a spirituális foglmak körül kering és nem ezeknek függvénye. Sőt, megkockáztatom, hogy nem is mindenki útja ugyanoda vezet, mint ahogy ezt eddig hittem.
kezdem azt hinni, a hit, és a döntés, a választás sokkal fontosabb.
Elmentem és visszajöttem a határmezsgyéről. és most úgy érzem, nem az a lényeg, hogy hova és meddig jutok, és mindennek az ellenértékével tartozom ezen a bolygón. Hanem csak az, hogy MIT VÁLASZTOK. ÉS HOGYAN.
Most éppen azon vagyok, hogy családot és életet építsek. Ezúttal belülről. Úgy érzem, egy szép élettel meg tudnék elégedni. Egy szép öregséggel, és sokkal kevesebbel, mint eddig valaha.
Mindig az egész világot akartam. Valami nagyon fontosat. Csodás gyógyulást, spirituális tudást és hatalmat. Végtelen életet, halhatatlanságot.
Most azt érzem: egy egészen pici, de csillogóan tiszta dologgal meg tudnék elégedni. Egy társsal aki szeret, egy aranyos családdal, a hétköznapokkal, munkával, a problémák megoldásával, a belülről való gyógyulással és a kapcsolataim gyógyításával. A megbocsátással, elengedéssel és a halállal is.
Nem érdekes, valahogy már nem érdekes a többi.
Namaszte
Namaszte
Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposó aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket.
Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos. Szükségünk van 90 táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav.
…
Forrás: http://huwazzeg.petty.hu/a-halott-orvosok-nem-hazudnak/
Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposó aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket.
Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos. Szükségünk van 90 táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav.
…
Forrás: http://huwazzeg.petty.hu/a-halott-orvosok-nem-hazudnak/
Halál félelem és halál tudat
Sokat oldottam mostanában a halállal félelmeimet és eljutottam egy érdekes tapasztalathoz.
Már vagy 2 hónapja nem jöttek elő újabb félelmek, – bár érzem, hogy nem oldottam még ki mindet! – most valahogy mégis sikerült mélyebbre ásnom magamban és hatalmas adag halál tudattartalmat találtam. Ami a meglepő, hogy ez nem félelem!
Eddig azt gondoltam, hogy a halálról csak gondolataim és félelmeim, no meg valamennyi vágyam van. De amit most találtam a félelmek mögött, az pusztán a tudata, a berögzültsége annak, hogy meg kell halnom.
Olyan, mintha mélyen a tudatban be lenne programozva, hogy halni kell, vagy talán az elmúlt életek feldolgozatlan halál élményei ezek? Úgy konkrét emlékek, képek nem jönnek fel belőlük, viszont nagyon tömény halál érzést adnak – félelem nélkül – amikor rájuk figyelek.
Halál tudat. – ez jut eszembe, amikor belemerülök.
Elkezdem oldani, aztán majd meglátjuk mire jutok! 🙂
Üzenetek az örökélethez
Jóformán tavaly óta csak ezzel a halál-tudat oldásával foglalkoztam, más nem is jött elő a mélyből. Rengeteg volt, még mindig van belőle, bár mintha lassan-lassan fogyna.
A napokban viszont feljött belülről egy kérdés: Hogyan kellene élnem ahhoz, hogy a testem örökké éljen?
Válasznak majd minden nap egy ugrálásban és csápolásban kifejeződő örömujjongás jelent meg, aminek teret is adtam itthon a nappaliban, meg hétvégén az egyik tanfolyam ebédszünetében. (mondanom se kell, simán hülyének néztek! 🙂
Furcsa is volt, 10 perc után fárasztó is és nehezen éreztem rá, pedig elég egyértelműen jött, hogy mit kell csinálni. Pár nap után dereng csak valami olyasmi, hogy talán így vezet rá a belsőm arra, hogy ennyire élveznem kellene minden pillanatban azt, hogy élek, létezek!
Nos, ez nem megy …egyelőre. Többnyire nem szenvedek az életemben, igen sokszor jól is vagyok, de ez még nekem is túlzásnak tűnt így elsőre. Második átgondolásra viszont teljesen egyetértek a tanítással!
Aki ekkora örömben, ujjongásban éli élete pillanatait, annak a lelke és a sejtjei is biztosan örökké akarnak élni!
Volt még egy másik üzenet is a kérdésemre, ez pedig rengeteg felszabadító, örömet és vitalitást keltő gyümölcs fogyasztása volt, főleg a délelőtti órákban. Ez ment.
Miért halunk meg?
Csináltam egy meditációt, amelyikben arra kerestem a választ, hogy vajon miért van belénk kódolva a halál? A válaszhoz nem volt elég mélyre merülnöm, konkrétan a halál programot kellett megkeresnem és attól kérdeznem. A válasz nagyon meglepett:
A halált mi lelkek kértük egyöntetűen, ugyanis annyira sok feldolgozatlan emlék, gondolat, érzelem (tudattartalom) gyűlt össze ahogy éltük örök életünket, hogy már kezdtünk ettől bedilizni, kiakadni – így pedig megrekedtünk volna a fejlődés folyamatában.
Az élet-megszakítás és felejtés tűnt az egyetlen jó megoldásnak, ezért kértük magunkra égi törvénynek a halált.
Ebből számomra az következik, hogy aki nem képes lépést tartani a tudata mélyéről feláramló tanításokkal, tudattartalmakkal, feldolgozni való információkkal, az inkább haljon meg, felejtsen és így szülessen egy új életbe!
A halál helye
mint a Létezés része, számomra ezzel a képpel került a helyére: a Lélek halhatatlan, olyan, mint egy évelő növény, az egyéni leszületés pedig, egy-egy virág egy adott síkon.
A lelkünk tapasztal, feldolgoz, fejlődik a leszületésekben, ahhoz, hogy a női és férfi oldalunk is végigjárhassa az útját meg kell halni, az adott életet, a kötődéseket, a fizikai testet elengedjük, hogy a másik nemben leszületve tovább fejlődhessünk.
Azok az életeink, amelyek öngyilkossággal végződtek, azért történtek így, mert feldolgozhatatlan volt, ami történt. Ugyanis a kiszállás nem az ego kezében van, ha valakinek érdemes maradnia, akkor megmentik.
Gondolkozom…
Sokat jártattam ezen én is a fejem. A lélek kifejezést régóta így használjuk. Eleinkrtől így halljuk… Ha valakinek rossz a kedve, megcsalta a párja, akkor azt mondják az öregjeink és még mi is, hogy ” fáj a lelke”. Jó. Akkor hova kerül a szellem? Vagyis a szellemi részünk hol is van, mi az? :-). Egy másik beszélgetésben, „hogyan tanulunk-nál” éppen ezért jó a hosszabb tanfolyam, mert ezek is tisztázódnak, van rá idő, h rend legyen a könyvespolcon. Akkor hol a szellem a „rangsorban”? :-), 🙂
Kobold
Tudatosság…….
A halál körüli gondolatok engem is foglalkoztatnak…..
Egy jógaórán anno azt a bölcsességet hallottam, hogy „aki meghal mielőtt meghalna, az nem hal meg mikor meghal” már akkor is arra gondoltam, igen….én szeretném ezt megtapasztalni….. szeretném megtapasztalni, hogy a halál-t mielőtt meghalok….
Mi az, hogy halál?
Az elmúlt egy hónapban még többet foglalkoztat a gondolat. 88ik életévében járó mamikám kórházba került januárban…. a kórházban töltött napok során, azt hiszem többször elsirattam…. tudtam, hogy egyszer eljön a nap….. február 16-án elaludt ….. és meghalt e földi létnek és megszületett egy másik világnak…… február 28-án volt a temetése…..
minden csak nézőpont kérdése…. hitem szerint azért vagyunk a Földön, hogy a szeretetet tanuljuk…. amíg lélek vagyok egy csodálatos szeretet állapotban vagyok és utána itt a Földön meg kellene tapasztalnom ezt az állapotot…. szerintem ezért vagyunk itt, hogy a szeretetet tanuljuk…. és ha innen nézem, amikor megszületünk ide a Földre, az lehet a halál a lelki világ számára és mikor meghalunk akkor az születés a lelki világba…. vagyis visszatérés….
mióta Mamikám meghalt….. tapasztalok, tapasztalom valakinek az elvesztését, a saját félelmemet a haláltól, attól, hogy egy nap én is meghalok….és a napot én nem tudom….bármelyik nap lehet…..
egyet tehetek felkészülök a halálra, hogy tudjam mi is az, hogy halál…. félek tőle, mert nem tudom mi az, nem tudom mi vár rám, ismeretlen…..felkészülök a halálra úgy, hogy élvezem az életet…. amikor Mamim kórházban volt sárgarépa tisztítás közben arra gondoltam…. akkor Ő most nem fog többet répát látni?…. pedig milyen jó is a sárgarépa…. valahogy átértékelődtek az élet dolgai…. mindent meg tudok élni csodának…. de jó, hogy még láthatom….. de jó, hogy még megehetem, megkóstolhatom, ölelhetem….
keresem az emlékeket a gondolataimban amiket átéltem vele….régi fénykép, Mami ölében én – pár éves lehettem…. és néztem a képet és arra gondoltam, hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettem… én nem emlékszem …. hogyan tudtam elfelejteni….. keresem az emlékeket a múltamban…. hogyan lehetséges, hogy én éltem meg és elfelejtettem…. miért felejtettem el?
a temetés előtti vagy utáni este, megint ezen elmélkedtem….hogyan felejtek el valamit, ami velem történt….az előző életekről ne is beszéljünk….a mostani életemet is elfelejtettem…. és ahogy keresem az emlékeket, egy-két emlék előtör valahonnan….mi lenne, ha lefeküdnék aludni és egyszer csak egy másik világban ébrednék fel….egyszerűn egy másik tudatosságra ébredek…. lehetséges lenne egy más tudatosságra ébredni?…..akkor ott úgy éreztem, ilyen lehet a halál…..egyszer csak hirtelen mindenre emlékszem…. mindenre, minden életemre, az egységre….arra ami, van…. és a halál ennyi, egyszerűen egy másik tudatállapot…. természetesen megtörténik egy pillanat alatt…. egy más tudatállapotra ébredek….. megnyugtató volt, úgy éreztem nem is olyan „félelmetes” a halál….
úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy „elméletileg” azt gondolom, a halál egy tudatállapot változás….ennyi…..
illetve, hogy a halál nekünk „embereknek” olyan idegen…a lélek számára természetes…. mintahogy, mi este levetjük ruhánkat, úgy veti le a lélek is a testet, azért hogy új testet válasszon és újra szülessen és még jobban „szeressen” …..
Áldás……
Oneness……
Nagyon szépen írtál…
Köszönöm, h megosztottad az érzéseidet. Sajnálatos dolog, ha ilyen eseményt kell megélnie az embernek. De amint megszületünk ehhez a tényhez közeledünk. Egy dolgot kell csak tudatosítani magunkban ilyenkor. Amikor átlépett a másik dimenzióba, akkor Ő már jó helyen van.!! Ezért van némely országban ilyenkor ünneplés és fehér ruhájuk. Próbálnak osztozni az Ő örömében….
Nyugalom, nem fogod elfelejteni. Életed része, örömmel, bánattal. De ez már a múlt. Egy idő múlva majdnem teljes könnyedséggel tudsz majd róla beszélni. Megmarad az emlék, a sok csodálatos élmény, de tudod, h ez az élet rendje… Csak hagyd, h a földi ruháját folyamatosan leadja dimenziókon általlépve, és újra tudjon születni, amikor jónak látja….
Kobold
Káprázatos természet
Voila…..
http://kaprazatostermeszet.hu/kinai-herbalista-aki-kozel-256-evet-elt-elmondjuk-a-titkat/
Kellemes olvasást….
Oneness
A hagyomány szerint az ember…
A hagyomány szerint az ember eredendően szellemi lény volt /mint Isten/,ezt is jelentené,hogy Isten ,,a saját képére és hasonlatosságára formálta ,,teremtette ” őt „. /Akkor örök élete volt/. Aztán fokozatosan merült ez a szellemi lény az anyagba,és ennek egyenes következménye a ,,halál”…. Nagyon jó magyarázatnak találom ehhez a Teremtés könyvét a Bibliában,ha a szimbolizmusát nézzük és aszerint értelmezzük,és nem a szó szerinti jelentését a történetnek.
Halál félelem és halál tudat
Sokat oldottam mostanában a halállal félelmeimet és eljutottam egy érdekes tapasztalathoz.
Már vagy 2 hónapja nem jöttek elő újabb félelmek, – bár érzem, hogy nem oldottam még ki mindet! – most valahogy mégis sikerült mélyebbre ásnom magamban és hatalmas adag halál tudattartalmat találtam. Ami a meglepő, hogy ez nem félelem!
Eddig azt gondoltam, hogy a halálról csak gondolataim és félelmeim, no meg valamennyi vágyam van. De amit most találtam a félelmek mögött, az pusztán a tudata, a berögzültsége annak, hogy meg kell halnom.
Olyan, mintha mélyen a tudatban be lenne programozva, hogy halni kell, vagy talán az elmúlt életek feldolgozatlan halál élményei ezek? Úgy konkrét emlékek, képek nem jönnek fel belőlük, viszont nagyon tömény halál érzést adnak – félelem nélkül – amikor rájuk figyelek.
Halál tudat. – ez jut eszembe, amikor belemerülök.
Elkezdem oldani, aztán majd meglátjuk mire jutok! 🙂
Üzenetek az örökélethez
Jóformán tavaly óta csak ezzel a halál-tudat oldásával foglalkoztam, más nem is jött elő a mélyből. Rengeteg volt, még mindig van belőle, bár mintha lassan-lassan fogyna.
A napokban viszont feljött belülről egy kérdés: Hogyan kellene élnem ahhoz, hogy a testem örökké éljen?
Válasznak majd minden nap egy ugrálásban és csápolásban kifejeződő örömujjongás jelent meg, aminek teret is adtam itthon a nappaliban, meg hétvégén az egyik tanfolyam ebédszünetében. (mondanom se kell, simán hülyének néztek! 🙂
Furcsa is volt, 10 perc után fárasztó is és nehezen éreztem rá, pedig elég egyértelműen jött, hogy mit kell csinálni. Pár nap után dereng csak valami olyasmi, hogy talán így vezet rá a belsőm arra, hogy ennyire élveznem kellene minden pillanatban azt, hogy élek, létezek!
Nos, ez nem megy …egyelőre. Többnyire nem szenvedek az életemben, igen sokszor jól is vagyok, de ez még nekem is túlzásnak tűnt így elsőre. Második átgondolásra viszont teljesen egyetértek a tanítással!
Aki ekkora örömben, ujjongásban éli élete pillanatait, annak a lelke és a sejtjei is biztosan örökké akarnak élni!
Volt még egy másik üzenet is a kérdésemre, ez pedig rengeteg felszabadító, örömet és vitalitást keltő gyümölcs fogyasztása volt, főleg a délelőtti órákban. Ez ment.
Miért halunk meg?
Csináltam egy meditációt, amelyikben arra kerestem a választ, hogy vajon miért van belénk kódolva a halál? A válaszhoz nem volt elég mélyre merülnöm, konkrétan a halál programot kellett megkeresnem és attól kérdeznem. A válasz nagyon meglepett:
A halált mi lelkek kértük egyöntetűen, ugyanis annyira sok feldolgozatlan emlék, gondolat, érzelem (tudattartalom) gyűlt össze ahogy éltük örök életünket, hogy már kezdtünk ettől bedilizni, kiakadni – így pedig megrekedtünk volna a fejlődés folyamatában.
Az élet-megszakítás és felejtés tűnt az egyetlen jó megoldásnak, ezért kértük magunkra égi törvénynek a halált.
Ebből számomra az következik, hogy aki nem képes lépést tartani a tudata mélyéről feláramló tanításokkal, tudattartalmakkal, feldolgozni való információkkal, az inkább haljon meg, felejtsen és így szülessen egy új életbe!
A halál helye
mint a Létezés része, számomra ezzel a képpel került a helyére: a Lélek halhatatlan, olyan, mint egy évelő növény, az egyéni leszületés pedig, egy-egy virág egy adott síkon.
A lelkünk tapasztal, feldolgoz, fejlődik a leszületésekben, ahhoz, hogy a női és férfi oldalunk is végigjárhassa az útját meg kell halni, az adott életet, a kötődéseket, a fizikai testet elengedjük, hogy a másik nemben leszületve tovább fejlődhessünk.
Azok az életeink, amelyek öngyilkossággal végződtek, azért történtek így, mert feldolgozhatatlan volt, ami történt. Ugyanis a kiszállás nem az ego kezében van, ha valakinek érdemes maradnia, akkor megmentik.
Gondolkozom…
Sokat jártattam ezen én is a fejem. A lélek kifejezést régóta így használjuk. Eleinkrtől így halljuk… Ha valakinek rossz a kedve, megcsalta a párja, akkor azt mondják az öregjeink és még mi is, hogy ” fáj a lelke”. Jó. Akkor hova kerül a szellem? Vagyis a szellemi részünk hol is van, mi az? :-). Egy másik beszélgetésben, „hogyan tanulunk-nál” éppen ezért jó a hosszabb tanfolyam, mert ezek is tisztázódnak, van rá idő, h rend legyen a könyvespolcon. Akkor hol a szellem a „rangsorban”? :-), 🙂
Kobold
Tudatosság…….
A halál körüli gondolatok engem is foglalkoztatnak…..
Egy jógaórán anno azt a bölcsességet hallottam, hogy „aki meghal mielőtt meghalna, az nem hal meg mikor meghal” már akkor is arra gondoltam, igen….én szeretném ezt megtapasztalni….. szeretném megtapasztalni, hogy a halál-t mielőtt meghalok….
Mi az, hogy halál?
Az elmúlt egy hónapban még többet foglalkoztat a gondolat. 88ik életévében járó mamikám kórházba került januárban…. a kórházban töltött napok során, azt hiszem többször elsirattam…. tudtam, hogy egyszer eljön a nap….. február 16-án elaludt ….. és meghalt e földi létnek és megszületett egy másik világnak…… február 28-án volt a temetése…..
minden csak nézőpont kérdése…. hitem szerint azért vagyunk a Földön, hogy a szeretetet tanuljuk…. amíg lélek vagyok egy csodálatos szeretet állapotban vagyok és utána itt a Földön meg kellene tapasztalnom ezt az állapotot…. szerintem ezért vagyunk itt, hogy a szeretetet tanuljuk…. és ha innen nézem, amikor megszületünk ide a Földre, az lehet a halál a lelki világ számára és mikor meghalunk akkor az születés a lelki világba…. vagyis visszatérés….
mióta Mamikám meghalt….. tapasztalok, tapasztalom valakinek az elvesztését, a saját félelmemet a haláltól, attól, hogy egy nap én is meghalok….és a napot én nem tudom….bármelyik nap lehet…..
egyet tehetek felkészülök a halálra, hogy tudjam mi is az, hogy halál…. félek tőle, mert nem tudom mi az, nem tudom mi vár rám, ismeretlen…..felkészülök a halálra úgy, hogy élvezem az életet…. amikor Mamim kórházban volt sárgarépa tisztítás közben arra gondoltam…. akkor Ő most nem fog többet répát látni?…. pedig milyen jó is a sárgarépa…. valahogy átértékelődtek az élet dolgai…. mindent meg tudok élni csodának…. de jó, hogy még láthatom….. de jó, hogy még megehetem, megkóstolhatom, ölelhetem….
keresem az emlékeket a gondolataimban amiket átéltem vele….régi fénykép, Mami ölében én – pár éves lehettem…. és néztem a képet és arra gondoltam, hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettem… én nem emlékszem …. hogyan tudtam elfelejteni….. keresem az emlékeket a múltamban…. hogyan lehetséges, hogy én éltem meg és elfelejtettem…. miért felejtettem el?
a temetés előtti vagy utáni este, megint ezen elmélkedtem….hogyan felejtek el valamit, ami velem történt….az előző életekről ne is beszéljünk….a mostani életemet is elfelejtettem…. és ahogy keresem az emlékeket, egy-két emlék előtör valahonnan….mi lenne, ha lefeküdnék aludni és egyszer csak egy másik világban ébrednék fel….egyszerűn egy másik tudatosságra ébredek…. lehetséges lenne egy más tudatosságra ébredni?…..akkor ott úgy éreztem, ilyen lehet a halál…..egyszer csak hirtelen mindenre emlékszem…. mindenre, minden életemre, az egységre….arra ami, van…. és a halál ennyi, egyszerűen egy másik tudatállapot…. természetesen megtörténik egy pillanat alatt…. egy más tudatállapotra ébredek….. megnyugtató volt, úgy éreztem nem is olyan „félelmetes” a halál….
úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy „elméletileg” azt gondolom, a halál egy tudatállapot változás….ennyi…..
illetve, hogy a halál nekünk „embereknek” olyan idegen…a lélek számára természetes…. mintahogy, mi este levetjük ruhánkat, úgy veti le a lélek is a testet, azért hogy új testet válasszon és újra szülessen és még jobban „szeressen” …..
Áldás……
Oneness……
Nagyon szépen írtál…
Köszönöm, h megosztottad az érzéseidet. Sajnálatos dolog, ha ilyen eseményt kell megélnie az embernek. De amint megszületünk ehhez a tényhez közeledünk. Egy dolgot kell csak tudatosítani magunkban ilyenkor. Amikor átlépett a másik dimenzióba, akkor Ő már jó helyen van.!! Ezért van némely országban ilyenkor ünneplés és fehér ruhájuk. Próbálnak osztozni az Ő örömében….
Nyugalom, nem fogod elfelejteni. Életed része, örömmel, bánattal. De ez már a múlt. Egy idő múlva majdnem teljes könnyedséggel tudsz majd róla beszélni. Megmarad az emlék, a sok csodálatos élmény, de tudod, h ez az élet rendje… Csak hagyd, h a földi ruháját folyamatosan leadja dimenziókon általlépve, és újra tudjon születni, amikor jónak látja….
Kobold
Káprázatos természet
Voila…..
http://kaprazatostermeszet.hu/kinai-herbalista-aki-kozel-256-evet-elt-elmondjuk-a-titkat/
Kellemes olvasást….
Oneness
A hagyomány szerint az ember…
A hagyomány szerint az ember eredendően szellemi lény volt /mint Isten/,ezt is jelentené,hogy Isten ,,a saját képére és hasonlatosságára formálta ,,teremtette ” őt „. /Akkor örök élete volt/. Aztán fokozatosan merült ez a szellemi lény az anyagba,és ennek egyenes következménye a ,,halál”…. Nagyon jó magyarázatnak találom ehhez a Teremtés könyvét a Bibliában,ha a szimbolizmusát nézzük és aszerint értelmezzük,és nem a szó szerinti jelentését a történetnek.
miért halunk meg?
Én simán azt is el tudom képzelni, hogy arra is szükségünk van, hogy ahogy az életet és az élettel járó misztériumokat megtapasztaljuk, ugyanúgy egyszercsak meg szeretnénk tapasztalni valami többet, valami mást: mondván, mostmár az élet egy-egy részletét megismertem, mostmár szeretnék megismerni ennél még valami rejtélyesebbet is, s vágyunk a halál misztériumának megtapasztalására, mint afféle nagy kihívásra.
Vagy például, amikor az élet már nem nyújt elég tanulnivalót (mert elzárjuk magunktól), nem nyújt elég megélnivalót (mert elfáradtunk), akkor beszűkítjük az élet-lehetőségeinket és feladjuk az élet megértésére, megélésére vonatkozó vágyainkat, megfáradva, bekorlátozva visszavonulót fújunk.
Vagy még olyan is lehet, hogy az életünk tablóját áttekintve rájövünk, hogy nem azt csináltuk, amit szerettünk volna és ebben a tudatban megcsömörlött emberként visszavonulót fújunk.
Egy biztos. A halál nem csak megtörténik velünk, hanem lelki és szellemi szinten mintegy megidézzük magunknak, még akkor is ha erről nincs is tudomásunk.
Az életünkben van 2-3-4 olyan elágazási lehetőség, amikor meghalhatnánk akár (néha csak egy „hajszálon” múlik) és mi ott és akkor döntünk, hogy még maradunk, még van feladatunk, még van kihívásunk, még van erőnk, még vannak lehetőségeink, még van hozzá elég kitartásunk.
Szerintem az a legnagyobb gond, hogy amíg még nagy bennünk a halálfélelem, addig tulajdonképp az élettől is félünk. Ha a nagy halálfélelem átmegy egy viselhető, normális mértékűként kezelhető méretűbe, akkor merünk úgy őszintén és igazán élni és értékelni az életet.
miért halunk meg?
Én simán azt is el tudom képzelni, hogy arra is szükségünk van, hogy ahogy az életet és az élettel járó misztériumokat megtapasztaljuk, ugyanúgy egyszercsak meg szeretnénk tapasztalni valami többet, valami mást: mondván, mostmár az élet egy-egy részletét megismertem, mostmár szeretnék megismerni ennél még valami rejtélyesebbet is, s vágyunk a halál misztériumának megtapasztalására, mint afféle nagy kihívásra.
Vagy például, amikor az élet már nem nyújt elég tanulnivalót (mert elzárjuk magunktól), nem nyújt elég megélnivalót (mert elfáradtunk), akkor beszűkítjük az élet-lehetőségeinket és feladjuk az élet megértésére, megélésére vonatkozó vágyainkat, megfáradva, bekorlátozva visszavonulót fújunk.
Vagy még olyan is lehet, hogy az életünk tablóját áttekintve rájövünk, hogy nem azt csináltuk, amit szerettünk volna és ebben a tudatban megcsömörlött emberként visszavonulót fújunk.
Egy biztos. A halál nem csak megtörténik velünk, hanem lelki és szellemi szinten mintegy megidézzük magunknak, még akkor is ha erről nincs is tudomásunk.
Az életünkben van 2-3-4 olyan elágazási lehetőség, amikor meghalhatnánk akár (néha csak egy „hajszálon” múlik) és mi ott és akkor döntünk, hogy még maradunk, még van feladatunk, még van kihívásunk, még van erőnk, még vannak lehetőségeink, még van hozzá elég kitartásunk.
Szerintem az a legnagyobb gond, hogy amíg még nagy bennünk a halálfélelem, addig tulajdonképp az élettől is félünk. Ha a nagy halálfélelem átmegy egy viselhető, normális mértékűként kezelhető méretűbe, akkor merünk úgy őszintén és igazán élni és értékelni az életet.
A test haláláról
Szerintem a testnek két dolog miatt kell meghalnia:
egyik dolog, hogy rendes karbantartás hiányában elöregszik, elöregszik, és többé nem képes ellátni a funkcióját. Egy öreg, vagy más módon hasznavehetetlenné vált testet pedig elhagy a tudat, hiszen az azért inkarnálódott, hogy testi tapasztalatokat szerezzen, illetve testen keresztül vegyen részt különböző kapcsolatokban.
Másrészt a testi tapasztalatokon keresztül olyan sok berögzült mintát hordozunk, ami egy idő után a tapasztalás és a Fejlődés gátjává válik, hasonlóan ahogy Sanyi is említette A Miért halunk meg? cím alatt.
Ebben az összefüggésben az hogy Fejlődés nem csak a saját személyes, elszigetelt előrehaladásunkat jelenti, hanem azt is, hogy az emberek vagy tágabban az érző lények élő rendszert alkotnak, és együtt is fejlődnek, hasonlóan, mint ahogy egy-egy különálló lény is teszi. Így szemlélve a testi halálunk olyan, mint egy sejtünk pusztulása például a csontunkban vagy a bőrünkben.
A test haláláról
Szerintem a testnek két dolog miatt kell meghalnia:
egyik dolog, hogy rendes karbantartás hiányában elöregszik, elöregszik, és többé nem képes ellátni a funkcióját. Egy öreg, vagy más módon hasznavehetetlenné vált testet pedig elhagy a tudat, hiszen az azért inkarnálódott, hogy testi tapasztalatokat szerezzen, illetve testen keresztül vegyen részt különböző kapcsolatokban.
Másrészt a testi tapasztalatokon keresztül olyan sok berögzült mintát hordozunk, ami egy idő után a tapasztalás és a Fejlődés gátjává válik, hasonlóan ahogy Sanyi is említette A Miért halunk meg? cím alatt.
Ebben az összefüggésben az hogy Fejlődés nem csak a saját személyes, elszigetelt előrehaladásunkat jelenti, hanem azt is, hogy az emberek vagy tágabban az érző lények élő rendszert alkotnak, és együtt is fejlődnek, hasonlóan, mint ahogy egy-egy különálló lény is teszi. Így szemlélve a testi halálunk olyan, mint egy sejtünk pusztulása például a csontunkban vagy a bőrünkben.
A testem sokkal könnyebb lett
1-2 napja azt érzem, hogy a testem sokkal könnyebb lett, kellemesebb, lazább érzés benne lenni. Egyelőre nem tudom pontosan minek köszönhető ez, ugyanis több egészséget adó-növelő módszert is alkalmaztam a közelmúltban:Volt béltisztítás, húsról leszokás, tej elhagyása, zöld turmix minden reggel, fagyasztott búzafűlé, némi kolloid fogyasztás, öröm ujjongás és mellé még sok-sok meditáció egészségen és halálon.A zöld turmix fogyasztást biztosan meghagyom az étrendemben és a húst is mellőzöm, amennyire csak tudom. Egyelőre nem kívánom és ez már jó jel.Most cseréltem le a kényelmetlen matracomat egy memória szivacsosra, várom az első éjszaka eredményét.
A testem könnyebbé válását
tapasztalom én is. Változatlanok a táplálkozási szokásaim, de sokkal kevesebbet eszem, a búzafűlé kúrát ki szeretném próbálni.
A megnövekedett energiaszint abból fakad nálam, hogy az energia blokkok kinyitásával a beszűkült energia rendszer átjárhatóbbá vált, csökken a súlyom ahogy a kövekként cipelt belső terheket lerakom, ahogy levedlem a védekezésből rám rakódott rétegeket.
Ha onnan nézzük a halál kérdését, hogy miért születünk ide vissza, akkor nem csak az elengedés megtanulása az oka. A köztes lét, ahogy a nevében is benne van köztes. Az első meditációs élményem erről a negatív mélypontról történő megnyílás volt, az egóm feladott mindent, erre az élmény be tudott jönni.
Azért jövünk ide vissza, hogy megvalósítsuk a vágyainkat, az életörömöt. Befogadjuk azokat az élményeket, amit a tisztulás, a lelki fejlődés ad, megvalósuljunk, mint kiteljesedett ember. A megvilágosodás itt történik. Akkor, amikor olyan nyitott állapot jön létre, ahol sem félelem, sem megéletlen vágy nem szűkít be.
A fizikai test meghalásától való félelem mögött én találtam egy sokkal nagyobbat. Az előző életek megismerése és a mostani élet kötődéseinek az oldása feloldja a halálfélelmet, a köztes lét egy nagyon laza és kellemes hely 🙂 nagyon jó ott lenni.
Amikor tudatosult bennem, a fizikai testem halálától nem félek már, előjött a lelkem halálától való félelem. Mert oké, cserélgetem itt a testeimet, hol férfinak, hol nőnek leszületve, de mi van akkor, ha az meghal az, aki ezt tapasztalja?
Csináltam fekete fény meditációt, van benne még feloldatlan bőven.
Mert erre egyetlen megoldás van a megvilágosulás maga. Aki fél megszűnni, az az egó, aki elkülönülten tapasztal, álmodik.
A testem sokkal könnyebb lett
1-2 napja azt érzem, hogy a testem sokkal könnyebb lett, kellemesebb, lazább érzés benne lenni. Egyelőre nem tudom pontosan minek köszönhető ez, ugyanis több egészséget adó-növelő módszert is alkalmaztam a közelmúltban:Volt béltisztítás, húsról leszokás, tej elhagyása, zöld turmix minden reggel, fagyasztott búzafűlé, némi kolloid fogyasztás, öröm ujjongás és mellé még sok-sok meditáció egészségen és halálon.A zöld turmix fogyasztást biztosan meghagyom az étrendemben és a húst is mellőzöm, amennyire csak tudom. Egyelőre nem kívánom és ez már jó jel.Most cseréltem le a kényelmetlen matracomat egy memória szivacsosra, várom az első éjszaka eredményét.
A testem könnyebbé válását
tapasztalom én is. Változatlanok a táplálkozási szokásaim, de sokkal kevesebbet eszem, a búzafűlé kúrát ki szeretném próbálni.
A megnövekedett energiaszint abból fakad nálam, hogy az energia blokkok kinyitásával a beszűkült energia rendszer átjárhatóbbá vált, csökken a súlyom ahogy a kövekként cipelt belső terheket lerakom, ahogy levedlem a védekezésből rám rakódott rétegeket.
Ha onnan nézzük a halál kérdését, hogy miért születünk ide vissza, akkor nem csak az elengedés megtanulása az oka. A köztes lét, ahogy a nevében is benne van köztes. Az első meditációs élményem erről a negatív mélypontról történő megnyílás volt, az egóm feladott mindent, erre az élmény be tudott jönni.
Azért jövünk ide vissza, hogy megvalósítsuk a vágyainkat, az életörömöt. Befogadjuk azokat az élményeket, amit a tisztulás, a lelki fejlődés ad, megvalósuljunk, mint kiteljesedett ember. A megvilágosodás itt történik. Akkor, amikor olyan nyitott állapot jön létre, ahol sem félelem, sem megéletlen vágy nem szűkít be.
A fizikai test meghalásától való félelem mögött én találtam egy sokkal nagyobbat. Az előző életek megismerése és a mostani élet kötődéseinek az oldása feloldja a halálfélelmet, a köztes lét egy nagyon laza és kellemes hely 🙂 nagyon jó ott lenni.
Amikor tudatosult bennem, a fizikai testem halálától nem félek már, előjött a lelkem halálától való félelem. Mert oké, cserélgetem itt a testeimet, hol férfinak, hol nőnek leszületve, de mi van akkor, ha az meghal az, aki ezt tapasztalja?
Csináltam fekete fény meditációt, van benne még feloldatlan bőven.
Mert erre egyetlen megoldás van a megvilágosulás maga. Aki fél megszűnni, az az egó, aki elkülönülten tapasztal, álmodik.
Ha lelkem hófehérré mosásához,
az összes megélendő foltkioldáshoz ez a test a megfelelő „szekér”,akkor tényleg logikus , hogy az autómba belegyártott, (bizonyos élettartam után fellépő) meghibásodáslehetőségeket kiiktassam, és a genetikai leromlás előtti 1200 évet futtassam vele. A kultúrális és tudati szinten beépített halálelkerülhetetlenség tudat viszont kemény dió,mert a hit hozzá nem elég: olyan mély ,megtapasztalásból eredő bizonyosságot kíván, amit megszerezni,megélni keveseknek adatott meg.A romboló,negatív energiájú környezet által okozott időleges halálvágy ehhez képest még könnyen feloldhatónak tűnik.
U . i . : A táplálkozás optimalizálása a tudat tágulásával,a lélek tisztulásával együtt jár; ezt már a régi indek is megírták. „Kellemes illat és kevés ürülék : az igázás először ezt tűzi ki célnak „(Svétasvara upanisad II.10. ) Amerika a dezodormániájával szintet tévesztett,mert a test szagát nyomja el a lélek foltjaié helyett,és még csak nem is belűlről a tisztító táplálkozással,hanem kívülről szüntetve meg az érzékelését az ok felszámolása helyett.
Ha lelkem hófehérré mosásához,
az összes megélendő foltkioldáshoz ez a test a megfelelő „szekér”,akkor tényleg logikus , hogy az autómba belegyártott, (bizonyos élettartam után fellépő) meghibásodáslehetőségeket kiiktassam, és a genetikai leromlás előtti 1200 évet futtassam vele. A kultúrális és tudati szinten beépített halálelkerülhetetlenség tudat viszont kemény dió,mert a hit hozzá nem elég: olyan mély ,megtapasztalásból eredő bizonyosságot kíván, amit megszerezni,megélni keveseknek adatott meg.A romboló,negatív energiájú környezet által okozott időleges halálvágy ehhez képest még könnyen feloldhatónak tűnik.
U . i . : A táplálkozás optimalizálása a tudat tágulásával,a lélek tisztulásával együtt jár; ezt már a régi indek is megírták. „Kellemes illat és kevés ürülék : az igázás először ezt tűzi ki célnak „(Svétasvara upanisad II.10. ) Amerika a dezodormániájával szintet tévesztett,mert a test szagát nyomja el a lélek foltjaié helyett,és még csak nem is belűlről a tisztító táplálkozással,hanem kívülről szüntetve meg az érzékelését az ok felszámolása helyett.
Halál élmény
Halál meditáció-transzlégzés élményem
Vasárnap részt vettem a programon, megosztom Veletek. Már többször voltam transzlégzésen, soha ilyen fájdalmas, mély és soha ilyen döbbenetesen jó és szép, felszabadult élményeim nem voltak.
AZ a kérdés foglalkoztatott, hogy talán meg kell tapasztalnom egy ilyen meditációt, hogy az, ami most van meghalhasson és történjen meg valamilyen újjászületés az életemben. Nem volt bennem halálfélelem, mert már más témákon dolgozva valahogy ezt automatikus kiiktatódott az évek során, de néha meditációban előjött valamiféle halálvágy, ami meglepett, inkább úgy mint vágyakozás valami más, valami jobb iránt.
Ennek megfelelően „indiános” történet jött, az indián aki tudatosan elvonul meghalni, mert már eleget élt. Az nem volt egészen tiszta, hogy én vagyok-e az indián vagy csak figyelem őt. Nagy nyugalommal és békével vonult a fénybe, bele egy nagy „Napba”. Az út először könnyű volt, aztán nehezebb lett, el kellett búcsúzni a gyönyörű világtól. Kicsit volt ez fájdalmas, de valamiféle biztos tudat, hogy menni kell, vitte tovább az indiánt. Aztán a legvége előtt jött a legnagyobb, legélesebb fájdalom, itthagyni, akiket szeret. Ez bennem eddig csak úgy volt (szégyen vagy sem), hogy azoknak lenne csak rossz, akik maradnak, nekem nem igazán, hát most megértettem, hogy nekem is rossz lenne, vagy legalábbis nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Nagy sírás majd egy kicsit könnyebb és következett a halál. A fényből megfogták a kezemet és segítettek, áthúztak. Biztosítottak, hogy visszamehetek ha akarok, de húzniuk kellett, hogy át tudjak hatolni. Olyan mint ahogy az ember a születést képzeli, valami furcsa vattaszerű anyagba húztak át. Tudtam hogy ismerem azokat, akik ott vannak, de nem is gondolkodtam ezen. Erősnek kellett maradnom, hogy át tudjam küzdeni magam, tele voltam kétséggel, hogy jó döntés volt-e. Hagytam, hogy húzzanak. Aztán áthúztak, szépen, könnyedén, már többször is megtapasztalt módon kikerültem, kiléptem a testemből és egy kis fénygömb lettem. Láttam az indiánt, ahogy már nem mozog, nem lélegzik. Én voltam az élettelen test és a fénygömb is. Láttam hogy bogarak másznak az indián kezén és nem érzem. Illatot éreztem, még földi illatot. Vártam hogy jöjjenek érte, vigyék el és temessék el. Még mindig megvolt az érzés, hogy visszamehetek, ha szeretnék. Vártam, de tudtam hogy elindultak érte, a test-ért és akkor a fény felé kezdtem vonzódni. Nem volt érdekes, az hogy kik vannak ott, nem akartam velük összekapcsolódni, üdvözölni őket, csak hozzá akartam kapcsolódni a nagy fényhez. Egyre távolabb került érzésben a Föld, és egyre jobban vonzott a fény. AZ érzelmek eltűntek belőlem az emlékezet eltűnt és csak hagytam hogy eltávolodjak Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem érdekel tovább, hogy mi van ott és akkor szinte beszippantott a fény és elaludtam, vagy nem tudom, mintha lekapcsolódtam volna. Azt hiszem csak egy pillanattöredék volt és „visszaengedtek”. Mint egy gumilabda visszapattantam, nagyon ijesztő érzés volt, hogy ott voltam és felkavaró, nehezen elmesélhető.
Ezek után kusza volt, hogy mi történik, közben elvileg mások a köztes létben voltak, nézték a temetésüket. Bennem azok az érzések jöttek elő ezerrel, hogy ÉLNI AKAROK. Egy csomó dolog arról, hogy milyen értelmetlenség lenne meghalni és újrakezdeni, amikor inkább most kellene tényleg, igazán élni, sokkal jobban szeretni, sokkal jobban örülni, sokkal inkább élvezni az életet és ezt átadni a gyerekeimnek. Erősen éreztem, hogy mit kell másképp csinálnom és hogyan, teljesen világos volt. És hogy milyen értelmetlen és felesleges lenne megfutamodni, milyen butaság.
Közben, ahogy ment a zene valamelyik régi klasszikus Gyász-indulója következett, amit még valaha én is el tudtam zongorázni és ez is olyan szívmelengető volt, és átment egy szintén klasszikus keringőbe. EZ volt a legjobb része az egésznek. Táncoltunk a Halál és én. A Halál az indián oszló összeaszott csontváza volt, tele férgekkel, és átöleltem és táncoltunk a gyönyörű zenére és összeölelkeztünk és összeért az arcunk. Azt éreztem, hogy TISZTELEM ÉS ELFOGADOM ŐT, és ő bár távolságot tart, de szintén komolyan vesz engem, és ez olyan erős érzés volt, amit nem nagyon tudok leírni. Összeért az arcunk, és ez megnyugtató érzés volt. A végtelenségig tudtam volna táncolni. Valamiféle teljes elfogadás, vagy annak legalább egy része történt meg bennem, nagyon nagy intenzitással.
Utána következett a „buli” része. Annyi minden félelem, bizonytalanság, tudatlanság került helyre vagy jobb helyre bennem, hogy a pozitív érzések, a szárnyalás, az új, eddig soha nem tapasztalt leírhatatlanul jó érzések hihetetlen kavalkádja következett, amiről az ember azt kívánja, hogy bár soha ne lenne vége. Szégyenletesen jó érzések.., majd tiszta és új. Olyan ismeretlen érzések, amiről még nem is tudom hogy mi az, így másnap kicsit nehéz is behívni őket, de azért még megvannak.
Szóval az egész, így összességében, olyan élmény volt, amivel nem tudom, hogy mi tudna vetekedni. (az egy-két „dolog”, különleges élmény, ami eszembe jut :), az nem, mert azoknak nincs ilyen ütős felismerés-tartalma) Mély hálát érzek, hogy megengedtem magamnak, hogy megengedtetett nekem.
Halál élmény
Halál meditáció-transzlégzés élményem
Vasárnap részt vettem a programon, megosztom Veletek. Már többször voltam transzlégzésen, soha ilyen fájdalmas, mély és soha ilyen döbbenetesen jó és szép, felszabadult élményeim nem voltak.
AZ a kérdés foglalkoztatott, hogy talán meg kell tapasztalnom egy ilyen meditációt, hogy az, ami most van meghalhasson és történjen meg valamilyen újjászületés az életemben. Nem volt bennem halálfélelem, mert már más témákon dolgozva valahogy ezt automatikus kiiktatódott az évek során, de néha meditációban előjött valamiféle halálvágy, ami meglepett, inkább úgy mint vágyakozás valami más, valami jobb iránt.
Ennek megfelelően „indiános” történet jött, az indián aki tudatosan elvonul meghalni, mert már eleget élt. Az nem volt egészen tiszta, hogy én vagyok-e az indián vagy csak figyelem őt. Nagy nyugalommal és békével vonult a fénybe, bele egy nagy „Napba”. Az út először könnyű volt, aztán nehezebb lett, el kellett búcsúzni a gyönyörű világtól. Kicsit volt ez fájdalmas, de valamiféle biztos tudat, hogy menni kell, vitte tovább az indiánt. Aztán a legvége előtt jött a legnagyobb, legélesebb fájdalom, itthagyni, akiket szeret. Ez bennem eddig csak úgy volt (szégyen vagy sem), hogy azoknak lenne csak rossz, akik maradnak, nekem nem igazán, hát most megértettem, hogy nekem is rossz lenne, vagy legalábbis nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Nagy sírás majd egy kicsit könnyebb és következett a halál. A fényből megfogták a kezemet és segítettek, áthúztak. Biztosítottak, hogy visszamehetek ha akarok, de húzniuk kellett, hogy át tudjak hatolni. Olyan mint ahogy az ember a születést képzeli, valami furcsa vattaszerű anyagba húztak át. Tudtam hogy ismerem azokat, akik ott vannak, de nem is gondolkodtam ezen. Erősnek kellett maradnom, hogy át tudjam küzdeni magam, tele voltam kétséggel, hogy jó döntés volt-e. Hagytam, hogy húzzanak. Aztán áthúztak, szépen, könnyedén, már többször is megtapasztalt módon kikerültem, kiléptem a testemből és egy kis fénygömb lettem. Láttam az indiánt, ahogy már nem mozog, nem lélegzik. Én voltam az élettelen test és a fénygömb is. Láttam hogy bogarak másznak az indián kezén és nem érzem. Illatot éreztem, még földi illatot. Vártam hogy jöjjenek érte, vigyék el és temessék el. Még mindig megvolt az érzés, hogy visszamehetek, ha szeretnék. Vártam, de tudtam hogy elindultak érte, a test-ért és akkor a fény felé kezdtem vonzódni. Nem volt érdekes, az hogy kik vannak ott, nem akartam velük összekapcsolódni, üdvözölni őket, csak hozzá akartam kapcsolódni a nagy fényhez. Egyre távolabb került érzésben a Föld, és egyre jobban vonzott a fény. AZ érzelmek eltűntek belőlem az emlékezet eltűnt és csak hagytam hogy eltávolodjak Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem érdekel tovább, hogy mi van ott és akkor szinte beszippantott a fény és elaludtam, vagy nem tudom, mintha lekapcsolódtam volna. Azt hiszem csak egy pillanattöredék volt és „visszaengedtek”. Mint egy gumilabda visszapattantam, nagyon ijesztő érzés volt, hogy ott voltam és felkavaró, nehezen elmesélhető.
Ezek után kusza volt, hogy mi történik, közben elvileg mások a köztes létben voltak, nézték a temetésüket. Bennem azok az érzések jöttek elő ezerrel, hogy ÉLNI AKAROK. Egy csomó dolog arról, hogy milyen értelmetlenség lenne meghalni és újrakezdeni, amikor inkább most kellene tényleg, igazán élni, sokkal jobban szeretni, sokkal jobban örülni, sokkal inkább élvezni az életet és ezt átadni a gyerekeimnek. Erősen éreztem, hogy mit kell másképp csinálnom és hogyan, teljesen világos volt. És hogy milyen értelmetlen és felesleges lenne megfutamodni, milyen butaság.
Közben, ahogy ment a zene valamelyik régi klasszikus Gyász-indulója következett, amit még valaha én is el tudtam zongorázni és ez is olyan szívmelengető volt, és átment egy szintén klasszikus keringőbe. EZ volt a legjobb része az egésznek. Táncoltunk a Halál és én. A Halál az indián oszló összeaszott csontváza volt, tele férgekkel, és átöleltem és táncoltunk a gyönyörű zenére és összeölelkeztünk és összeért az arcunk. Azt éreztem, hogy TISZTELEM ÉS ELFOGADOM ŐT, és ő bár távolságot tart, de szintén komolyan vesz engem, és ez olyan erős érzés volt, amit nem nagyon tudok leírni. Összeért az arcunk, és ez megnyugtató érzés volt. A végtelenségig tudtam volna táncolni. Valamiféle teljes elfogadás, vagy annak legalább egy része történt meg bennem, nagyon nagy intenzitással.
Utána következett a „buli” része. Annyi minden félelem, bizonytalanság, tudatlanság került helyre vagy jobb helyre bennem, hogy a pozitív érzések, a szárnyalás, az új, eddig soha nem tapasztalt leírhatatlanul jó érzések hihetetlen kavalkádja következett, amiről az ember azt kívánja, hogy bár soha ne lenne vége. Szégyenletesen jó érzések.., majd tiszta és új. Olyan ismeretlen érzések, amiről még nem is tudom hogy mi az, így másnap kicsit nehéz is behívni őket, de azért még megvannak.
Szóval az egész, így összességében, olyan élmény volt, amivel nem tudom, hogy mi tudna vetekedni. (az egy-két „dolog”, különleges élmény, ami eszembe jut :), az nem, mert azoknak nincs ilyen ütős felismerés-tartalma) Mély hálát érzek, hogy megengedtem magamnak, hogy megengedtetett nekem.
A hosszú élet titka a Taoisták szerint
http://brihaspati.net/downloads/Maoshing-Ni-A-Hosszu-Let-Taoista-Titkai.pdf
A hosszú élet titka a Taoisták szerint
http://brihaspati.net/downloads/Maoshing-Ni-A-Hosszu-Let-Taoista-Titkai.pdf
Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedé
„Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedés? Ha ismét beletekintünk a bibliába, akkor szembesülhetünk azzal, hogy igen.
“És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” (Mózes I. 3/6)
Úgy hírlik valamikor magas tudatossági szinten élhettünk, most viszont a DNS-ünk 12 spiráljából csupán kettő aktív, a rendelkezésre álló 64 kódból mindössze 20 funkcionál. No mármost, ha valóban egy istennek nevezett személy alkotott bennünket tökéletesre, akkor miért butított le máris a következő pillanatban?”
Idézet innen: http://goldeneye.ws/2013/11/29/az-orok-fiatalsag-elixirje/
Úgy hírlik???
Véleményem szerint nem lebutításról van szó, hanem kibontásra váró lehetőségekről.
Számos előző életembe mentem vissza, egyet sem találtam eddig, ahol magasabb tudatossági szinten lettem volna, mint ahol most tartok, sőt 🙂
Ennek ellenére elképzelhető, hogy volt ilyen és ha nem vagyunk képesek ezeket az előző életek előhozni, annak egész biztosan fontos okai vannak.
Mondok egy példát. Anno egy férfinál megnyíltak a harmadik szem képességei. A fejlődése során viszont visszamaradtak gyökércsakrás blokkok és blokkok a szívben, mint például az elfogadás, a megbocsátás képessége. Ha valaki egy feladatot azzal a csakrával megoldani nem tud, ahová az a feladat tartozik, felső csakrás képességgel pótolja, mint például telepatikus befolyásolása a másik embereknek, anyagi haszonszerzés és például bosszúállás céljából.
Elbukik az egó a kísértésekben.
Ezért full ésszerű az, hogy adott képességet blokk alatt tartva leszülessen megtanulni a lemaradásait.
Nálam például maga a vizualitás van blokkolva. Ezt már számtalanszor ünnepeltem, eszemben sincs erőből fejleszteni. Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba, jó sok lemaradást hoztam ide.
Szerintem érdemes utána járni ezeknek a dolgoknak meditációban, sokkal több előző életes megoldatlanság hat ránk, mint gondolhatnánk abból, ahol most tartunk.
Tehát összegezve, nem magasabb tudatossági szinten éltünk, hanem voltak képességeink, amik most pontosan a legoptimálisabb fejlődésünket szolgálva, a lemaradások behozása érdekében blokkolva vannak.
Ugyan ki meditálna halálra, a sajátjára vagy a legjobban szeretett emberekére, dolgozná fel a súlyos fájdalmakat, dühöket ha képesek lennénk dns kódokat meg spirálokat egyetlen csettintéssel kinyitni?
Véleményem szerint csomó halhatatlan és boldogtalan ember lenne, akik hiába vonzanák be a tükreiket…
Másképpen inkább
Szia!
Sztem másképpen működik az egész. Van egy leszületési feladatcsomag. Ehez tartozik egy hozott „tudáscsomag” a feladat elvégzéséhez. Nincs a két leszületés között kapcsolat. Szinte teljesen új a csomag. Ha szükséges lesz valami új tudás, akkor megtanulja az ember. Ez = a továbblépéssel. Vagy, a hozott csomagból feleleveníti, vagy kibontja, h használhassa. Mindezek mellett van a szabad akarat, ami az egész csomagot is megváltoztathatja. Ez a legnagyobb „online” lehetőség, amivel rendelkezünk. Ezért nincs hosszútávú jóslás, csak éppen arra a pillanatra vonatkozó jövőkép….
Látásodhoz: …”Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba”. Azt is lehet hozzátenni a jelenben! h nem vagy látással felkészülve azokra, amik a szép mellett, mint csúnyák jelennek meg. Én sem erőltetem. Azt látok, hallok, érzek, amire éppen szükség van a, mondjuk munkához. Pl. Valamilyen nyálkás trutyi levételekor inkább jobb az érzés, mint a látás :-).
Kobold
A test öregedésének kódjai, avagy jól ki van ez találva
Mindig igyekszem nem traktálni benneteket asztrológiai fejtegetésekkel (arra van saját blogom), de itt most kicsit ezt finoman bedobnám. „Úgy is hírlik” hogy a DNS 12 szála az a horoszkópunkban található 12 bolygóval szinonim, ez eleve egy kód. Bár úgy gondolom, hogy ez egy adott keret, amin jó esetben kicsit lehet javítani, módosítani. Nem a „hadicapet” magát determinálja, csak a jellegét, annyit hogy melyik adott területen van dolgunk az életünkben. Vagyis azt gondolom, hogy van bekódolt rész, amivel érkezünk, van amelyik a jelen ismereteink szerint nem megváltoztatható, mint mondjuk a siketség, van amelyik állandó odafigyelést igényel, mondjuk gyerekkorban már elinduló, életreszóló cukorbetegség és még sorolhatnánk a végtelenségig. Na és van egy csomó öregedést és rossz állapotot elősegítő testi megnyilvánulás, amit magunknak pakolunk oda. Erre is van, véleményem szerint egy előre meghatározott kód, egy amolyan változást segítő kód, és itt van lehetőség a korrekcióra, itt a tanító jellegű betegségekre gondolok. Ha veszed a tested jelzéseit és tudsz változni, akkor inkább a javadat szolgálják.
Aki személyesen ismer engem az tudja hogy van rajtam „némi” súlyfelesleg. (Igen tudom, ez nem betegség, mértékletesség és rendszeres sport fejben eldöntve vagy kemény küzdelem egy életen át és máris sokkal jobb lenne.) Nem olyan nagyon régen nagyon nem jó fizikai állapotban voltam, általában szoktam tudni, hogy mikor miért van ilyen-olyan bajom, de itt egyáltalán nem jöttem rá, ez már eleve nagyon elkeserített, és egyben gondolkodásra is késztetett. Miért érzem úgy magam mint egy 90 éves, hogy lehet ez? A már tudatosabb életemben a tőlem telhető tényleg mindent megtettem az egészségemért, úgy hogy azért voltam elég kedves és megengedő is magamhoz, és ez nem nyűg volt, hanem öröm, de most egy vészesen növekvő hosszú nem teszek szó szerint szinte semmit. Hogy lehet ez? Miért alakítja úgy a sorsom, hogy ne legyen lehetőségem és ambícióm a normális egészségi állapotom fenntartásához? Én a „nagyokos” hogy lehetek már ennyire béna? Arra jutottam a nagy gondolkodásban, hogy a kisgyermekkoromból hozott túlsúlyommal tulajdonképpen majdnem 2 fizikai test életét éltem már le, 1 szívvel, 1 aggyal. Nem csoda, hogy rossz állapotban vagyok, 2X44 az pont 88. Ez a gondolat, ugyan nem eléggé de legalább kicsit felrázott. Rájöttem, hogy igen, nagyon-nagyon sok mindenben duplázom, de nemcsak mondjuk duplaannyit dolgozom de a pozitív dolgokból is duplaannyira van szükségem és sokszor duplaannyit is kapok, minőségben, mennyiségben, opciókban.. Néha tényleg 2 életet élek. Köszi túlsúly, :). köszi, bekódolás, köszi hogy „4 bolygóm Bika”. Már rég meghalhattam volna (amúgy tényleg) és lehet hogy csak fele ennyi boldogságban lett volna részem.
De igazából azt gondolom, hogy amúgy, mindent a HIT mozgat, a HIT aktiválja, vagy fogja vissza a kódokat, még talán az ego kísértésbe esését is a HIT mozgatja. Ami le van blokkolva –most itt a Kati által írtakra utalok -, ha már elég erős a hited, hogy nem csinálsz nagyon nagy hülyeséget, sőt a belső erőd is megingathatatlan, kibonthatod az adott képességet, ha szeretnéd. Nem gondoljátok? Sok mindenre azt mondjuk: baromság, becsapás, micsoda hülyeség, nincs hitünk az adott dologban. Aztán valahogy a személyiség kiegyensúlyozódik, a lélek előtör, vagy „visszatér”, akkor tud az igazi mély hit is szárnyakat kapni, ami meg tényleg, igazán mindent megold. Lehet hogy a kódok is azért vannak hogy előbb utóbb eljussunk egy ilyen megbékélt, tiszta állapotba
Szia Ági
Egyetlen dolgot jeleznék vissza, ami úgy érzem nem kerek, ha már túlsúly 🙂
A sajátomat sikerült leadnom. Tény, hogy egyéni, ki miért és mennyire kerek, viszont vannak közös tényezők.
Ez a saját magadnak prognosztizált egész életen keresztül tartó kemény küzdelem az evés örömeivel meg a nem evéssel, ez egy önsorsrontó program. Ha már hit és tény, hogy a hit ereje elég nagy, ebben elég erősen hiszel 🙂
A Webmester már nekem is számtalanszor dobta: Abban hiszünk, amit nem tudunk.
Tudatosság fejlesztésére van szükség, képessé kell válni arra, hogy a programjainkat elengedjük, átírjuk.
Ha valaki hozzám fordul ilyen problémával, túlsúly, a következő terápiás programcsomag végigdolgozását javaslom, visszük végig:
1. milyen múltbeli blokkok okozzák a túlevést. Sajátjaimból néhány, volt éhenhalás, éhezés előző életekből.
2. Tartalék képzés tudatosítása, pénz, energia, étel, az egész anyagi életterületen
3. milyen volt anno a szülő jutalmazási módszere, ez hogy írható át. Nekem apám minden ötösért öt forintot adott, amiből két zacskó cukorkát vettem, elég régi a történet 🙂
4. Milyen lelki és testi örömhiányt kompenzálok az evés örömeivel? Itt a legjelentősebb a minőségi szexualitás és a szeretet hiánya. Ezeken kívül itt lehet a siker utáni vágy és ki mit talál.
5. Mivel a zsírpárnák kipárnáznak az élet keménységeivel szemben, itt érdemes megnézni a gyerekkort, előző életeket, a lelki és esetleg testi bántások feldolgozatlanságait.
6. Tudatos stresszkezelés, ugyanis az alig tolerálható stressz vagy túlevést vagy kóros soványságot okoz.
Én azt érzem, amikor látom a kövér embereket, a zsírpárnák az emberek 80%-nál tömény bánatból, szomorúságból és megaláztatásból vannak.
Magától lemegy, ahogy ezeket oldjuk.
Ehhez alapgyakorlatként, a fentieket megelőzően, két dolgot javaslok neked, az egyik az őszinteség növelése a saját fizikai testtel kapcsolatban, az evéssel, a testsúllyal, negatív hitrendszerekre való ránézés és ezek elengedése. A második pedig Akasha, letölteni azt, hogyan bánj a testeddel, mit egyél, mit kapjon jutalmul a belső gyerek stb. Utána aztán jöhet az oldások sora, a legnehezebb tudatosítási feladattal karöltve, a könnyedség beengedése, megtapasztalása, minden területen. Step by step, az egód sikítva fog kapaszkodni ehhez a duplán teljesítek, duplán kompenzálok mintarendszerhez 🙂
Még egy gondolat. A média mit művelt az emberek fejében a testképpel, erről mostanában dől az info. Ennek ellenére a legtöbb túlsúlyos ember fejben meghozza a döntést, esélytelen, hogy jól nézzek ki. Pedig ez egy döntés.
A másik, tény, hogy a gyerekkor nagyon meghatározó. Viszont alig néhány csecsemő születik túlsúllyal, ugye? Tehát az indulás mégiscsak oké, ami meg történt átírható 🙂
Ölelésem
Túlsúly
Köszönöm Kati!!!
Hát nagyjából minden pont után tehetek egy pipát, hogy igen, ez is, ez is, ez is.
Már régebben próbálom tudatosan kezelni a témát és azóta egész jó, mondjuk nem gond beszélni róla, mondjuk elhiszem hogy valaki nem attól függően szeret vagy nem szeret.
Igen, volt, nekem is éhenhalós előző életem több is, káoszos nagyon a tartalékképzés, haladok mint a csiga, kompenzálás is igen régen nagyon, most néha.
Biztos hogy van bennem egy ilyen kapaszkodó, hogy nekem így kell élnem, ezzel együtt, ez a duplázás ez most született nemrég 🙂 és biztos folyton újakat tudok majd produkálni. SZerencsére a testem sem engedi, hogy nagyon elhagyjam magamat, mondjuk volt régen hogy éjjel zsibbadni kezdett a kezem, vagy olyat álmodtam hogy most már aztán tényleg erőt kell venni magamon és meg is tettem.
Valami olyasmi van most bennem, nemcsak ebben hanem egy csomó másik dologban is, hogy valahogy a váratlan, addig még nem tapasztalt stresszhelyzeteket kellene kezelnem. Furcsa, de tényleg olyanok jönnek, amiről soha nem gondoltam volna hogy megtörténik. A régieket, a szokásosakat, amik újra előjönnek már remekül tudom, de az új típusúakat tényleg nehezen, és ezek zavart keltenek az összes jól bevált módszeremben.
Ami most nekem nagyon fontos infó volt a tanácsaid közül az a negatív hitrendszerekre való rátekintés.
HOgy csináljam, nem ismerem ezt a módszert. Jó lesz úgy ugye, hogy behívom magamnak mondjuk a testemmel kapcsolatos negatív hitrendszert, elkezdem a tanult módon megvizsgálni, befogadni stb? Ezzel a résszel még valóban nem dolgoztam, talán itt az ideje.
Amúgy sokszor én úgy gondolom hogy jól nézek ki :)))) kellene egy őszinteségnövelés erre :))), nem?
nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen a terápiás tervet, nekiállok !!!!!!
Szia, Ági
Én is hitrendszereimmel dolgozom épp, bár nem teszek különbséget negatívak és pozitívak között. Szerintem mindegyik gyomlálandó, és hitrendszerek helyett jobb a tiszta tudatosság.
Behívom őket, és nem vizsgálgatom, hanem elégetem. Megtapasztaltam egy meditációban, hogy milyen is a hitrendszereim nélkül az élet, és nagyon felszabadult érzés volt. Azóta égetek ezerrel. 🙂
Írtam bővebbet fészen, Kati kért, írjam le Neked is ide, inkább bemásolnám az eredetit.
Szia! 🙂
„…hitrendszereket szedegetek ki a fejemből és égetem el őket. Energiakötegek, melyek nagy része lenyúlik egészen mélyre a testem többi részébe is.Elején egyesével, ma már kötegelve a kisebbeket. Valamelyik élőbb, azokat nehezebb égetnem, míg vannak olyanok, amikben jóval kevesebb az élet, azokkal könnyebb a dolgom. Eddig egy volt, ami nagyon fájt, olyan volt, mintha a saját húsom égetném. Az jött, hogy azzal azonosítottam is magamat, azért volt olyan nehéz. A megüresedett részeket feltöltöm, elején tiszta tudatossággal, majd ez változott: mostanság olyan energiákat kérek, amik pont oda valók, ott a helyük.
Nagyon ütős gyakorlat, jó sok változással járó, egy nagyobb adag után akkorákat alszom! Ajánlom mindazoknak, akik velem együtt szintén fej-nehezek és akiket megérint, időszerűnek érzik.
Tűz
Szia Csaesz, köszönöm, hogy leírtad! Nagyon érdekes, képzeld el hogy én is megcsináltam ma a saját magam által betervezett módszerrel hogy megvizsgálom a hitrendszert. A túlsúllyal kapcsolatos hitrendszerem egy háló formájában jelent meg, kötélháló, vastag kötélből. Én vizsgálgattam, meg eggyé váltam meg minden, jött is pár épkézláb felismerés, de a mindig az jött, hogy nem lehet elpusztítani mert végtelen, átmászni lehetetlen, nincs olyan vastag olló, amivel el lehetne vágni azt a kötelet, az már ott fog maradni. Csak legfeljebb szétporladhat, de az is mikor stb, na aztán egyszer csak mégmielőtt kisétáltam volna a meditációból hirtelen nagy felkiáltójellel megérkezett megoldás hogy hogy lehet elpusztítani, egyyszerűen egy gyufával. Felgyújtani. Elégetni. SZóval ugyanaz mint neked.
Arra jutottam hogy maga a tűz érzés, jó vagy rossz tudja lerombolni a hitrendszert. Csak táplálni kell a tüzet, meg vigyázni, hogy ne égessen porrá mindent, ha továbbterjed. Pont ma délután volt..
Köszi, hogy leírtad! Ági
nem mindig a tűz
Azóta találtam olyanokat is, amiket nem tudtam lánggal égő tűzzel elégetni. Az a kevesebb, de leírom, hátha lesz másnak is ilyen tapasztalata. Van, amit alulról a gyökércsakrából jövő lávafolyammal tudok elégetni, és van, amit forgószél szed darabokra és visz fel a fénybe. Nekem ezek a megoldások jöttek eddig. Közben olyan érzésem van, mintha ezek a hitrendszerek kapcsolódnának még valamihez, amit szintén meg kell semmisíteni, mert anélkül nem tudom a hitrendszert sem elégetni. Van, amelyik lefelé kapcsolódik valamihez, az a gyökércsakrás-lávás, és van, ami felfelé kapcsolódik azon csakrák valamelyikébe, amik nem a testemen belül vannak, hanem a fejem fölött.
Fizikai test
Kettéválasztanám a fizikai test működését, két szempontból.
Az egyik, hogy az emberi lényünk kapott egy biológiai organizmust, ami mint egy jármű viszi a lelkünket a fizikai világban történő tapasztalások során. Mint biológiai rendszer van optimális működése, a lelkünk megfelelő hozzáállása a tudatos, szerető gondoskodás arról, optimálisan működhessen.
A túlsúly azt jelenti, túl van terhelve. Átvette a terheket lelki szintről. A lélek ezt vissza kell vegye lelki síkra.
Mivel a szervezetünk a méreganyagokat a létfontosságú szerveink védelmében kirakja a zsírpárnákba, a lelki tisztulás együtt kell járjon egy fizikai tisztítókúrával is, mivel a kihelyezett méreganyagok a felesleges zsír elégetése során a raktárból visszakerülnek a rendszerbe.
A másik megközelítés pedig, hogy a fizikai testünk a saját nemiségünk megtapasztalásának az eszköze. Megélni azt, hogy Nő vagy. A tetszem-e önmagamnak, szerintem helytelen megközelítés.
Még mielőtt magát a lényeget kifejteném, van két dolog, amire érdemes odafigyelni. Ezt elsősorban nem neked Ági, hanem a mai magyar nőnek szánva.
Van egy olyan dolog, hogy külső megjelenésben megjelenő rivalizálás. Ez teljesen felesleges, mindjárt kifejtem, hogy miért.
A másik típusjelenség a szép, vonzó, megnyerő külső manipulatív felhasználása, tipikus példa erre, a régi reklám, autót szexbombával eladni. Ez manipuláció, annak a karmikus terhével. Árukapcsolás a javából 🙂
Ennek az ellenkezője is típusjelenség, amikor a külső a tudatalattiból fakadó félelmek, elutasítás miatt elhanyagolt, fiúsított, túl sovány, túl kövér, nem vonzó. Félelemből elrejteni a sugárzó, nagyon vonzó női énünket.
Ugyanis maga a nemiség úgy működik, hogy a Férfi, akit magunkban a Belső Férfiban megtalálhatunk és tudatosíthatunk a saját másik felét keresi, akinek az energiájával egyesülve megélheti az egységet. Az egészséges belső, az érzések és az egészséges nemi kisugárzás a fizikai testen átragyog.
Tehát annak az egynek, akivel a legnagyobb egységet megélhetem, neki milyen formában tetszenék. Ez a kérdés, a Belső Férfi szemével meglátni a lehető legvonzóbb önmagad. Tehát a Belső Férfi milyen típusra gerjed, ez a kérdés, neki mennyi gömbölyűség az ideális. Ennek a tudása elérhető, ha letisztítjuk a Belső Férfira rárakódott mintákat, megismerjük a Bennünk Élő férfit.
Tökéletes…
Nagyon jó volt olvasni a sok érdekes tanácsot, lehetőséget…stb De belül, olyan érzésem volt, mint ha puffogtatás lenne a levegőbe. Mindenki találhat benne morzsát magára nézve, amit tudna hasznosítani. Lehet válogatni. Azt gondolom, h ennél biztosan egyszerűbbnek kell lennie mindegyiknek. Az tény, h egyénfüggő, tehát mazsolázhatunk a tanácsokból. Ahogy sikerül rátalálni. De a hogyant sehol sem látom!! Kulcszsavak hozzá: Elképzelem, meditáltam, karmikus.., kiraktam, …stb. És mindezt hogyan? Valaki figyelte a ténykedést, és visszaigazolta, h sikerült? E nélkül csak saját magunkra vagyunk utalva és az eredmény „látszólag” biztos tökéletes, de amúgy semmi változás nem lesz. Még képzelni is nehéz azokat, amiket olvastam, nem hogy megcsinálni, főleg gyakorlat nélkül. Ráadásul, a jó és hasznos tanács mellett is, az elrontott munka még káros is lehet, ellenőrzés, felügyelet nélkül.! Az a tudat beültetése, h x-y „technikával” nem lehet ártani, jó kis megtévesztés. A példától eltekintek. Nem fejeztem be, mennem kell
Kobold
Morzsa
Szerintem pont azt a morzsát érdemes hasznosítani, amit a sajátodénak érzel, amiről azt érzed, hogy „megszólít”., attól a személytől elfogadva, akit hitelesnek érzel. Ha valaki számodra érdektelen személy javasol valamit, egy számodra fontos ügyben, akkor talán megfontolod egy gondolat erejéig, de igazából nem próbálod ki, akkor meg pláne nem, ha nem ismered a módszert vagy nincs róla elképzelésed, tapasztalatod, legalábbis én valahogy így vagyok ezzel. Hiszen úgy nem lehet. Tehát annyi, hogy vagy ismerd a technikát vagy tudj bízni abban, aki javasolja, feltételezve, hogy akár további segítséget is kérhetsz tőle, ha elakadnál. Nyilván a bizalom adódhat személyes ismeretségből, vagy egyszerűen abból, hogy az illető írásai szimpatikusak, érdekesek, sokatmondóak a számodra, és egyszer csak kifejezetten elkezd érdekelni a véleménye és örömmel veszed a tanácsait. Szerintem az is egyénfüggő, hogy kit tudsz a bizalmadba fogadni annyira, hogy eszedbe se jusson, hogy „veszélyes” technikát javasol.
Ez a „meditáltam, kártyát húztam, választ kértem” stb úgy működik, hogy Te magad vagy az „ellenőr”. Ha történik valami, mondjuk minimum támad egy értékes felismerésed, vagy előbbre jutsz a problémádban, akkor hurrá, csillagos ötös, ezt belülről egészen biztosan érzed. És hát persze, pont az a lényeg, hogy igen, bizony, történik változás. Nem is tudsz továbbmenni, ha semmi nem történik. Ha nem működik Neked a módszer, akkor valóban nem történik semmi, mást kell megpróbálnod.
Lehet hogy naív vagyok, vagy csak nem tudom elképzelni a helyzetet, de azt gondolom hogy ilyen módon nem árthatsz magadnak. Én meghallgatnám a példát, amitől eltekintettél. Biztos olyan is van, hogy valakinek azt kell megtanulnia, hogy kire hallgasson is kire ne és abba a tanulásba belefér egy vagy pár rossz tapasztalat. Elég fontos, hogy befogadjuk azokat is …
És a számodra hiteltelen valaki bármit be tud ültetni a tudatodba?
Nem hinném. Ha hiteles az illető Neked, akkor rá hallgatsz, elfogadhatod a mások számára hülyeséget, de a felelős te vagy az ügyben, meg a saját szabad választásod.
Igazad lehet…
Igen, ez mind igaz amit írtál. De az ezoteriában kevés az, h jól ír…. a bizalomhoz is…
Technikák nincsenek, mint köztudott, csak mankók. Ezeket lehet sajáttá teni, de talán olyan teszi/tegye meg ezt az átalakítást, aki érti a technikában levő minden „szót”, és formálja annak, akinek ajánlja. Az utat/technikát az a valaki kísérni tudja, és így az eredményt is rögtön elmondhatja. Nem a saját képzelgés lesz a mérvadó.! Ez a látszólagos eredmény /a gödör, ahova kerül majd a fejfa. = eltemetett blokkok/ 🙁
Mint írtam, újra ide tenném….
Bocsi, nagyon szűkszavú voltam, mert mennem kell. Csak hétfőn leszek, ha még érdekel a példa… Amit írtál, ismét mondva, nagyon helyén van. De a tudásod már több ennél, mint hogy ilyen alap hibát kövess el. 🙂
Kobold
Jöhet, igen a példa …
… ha gondolod. Én sem „voltam” most a 4 napban. AZért miután elküldtem az előző levelet, gondolkodtam, de nem jutottam annál tovább hogy esetleg a média általi befolyásolásra gondolsz, vagy arra ha bűnözők magukat mondjuk „mágusnak” kiadva károsítanak meg embereket, (anyagi károsítás). Bizonyára a fekete mágiára gondolsz, én erre nem gondoltam.
Ez a „technika” ügy… igen már párszor beleakadtam ebbe, szerintem igenis vannak, még ha maga a technika szó valóban nem valami jó. Lehet „módszer” vagy „gyakorlat”. Nekem majdnem olyan, mint amikor a hozzáértők megmutatják, hogy hány guggolást és hogyan kell csinálnod, ha az a célod, hogy keményebb legyen a feneked.
Igen, persze lehet sérülés is, és lehet abból baj, ha megcsinálnálsz egymás után 500 guggolást . De azért alapvetően, ha nem vagy olyan fizikai kondícióban, akkor max 30-at tudsz, és 3-4 napra megfájdul a térded és rájössz, hogy kevesebbet kellett volna, ha meg azt mutatják hogy egykézen állva hány bokakörzést kell csinálni a szép bokához, akkor hiába is próbálnád, neki sem állsz.
Szeretném hallani az alap hibát…. biztosan kell tudnom róla, ezért merült fel. Ha a fekete mágia az, én még tényleg nem tapasztaltam ilyesmit. Néha szoktam elkövetni alap hibákat.. szerencsére addig nagyon nem ment még, hogy az a mások komolyabb kárára történt volna. A magaméra viszont…, nos igen. 🙂 Szoktam.
Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedé
„Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedés? Ha ismét beletekintünk a bibliába, akkor szembesülhetünk azzal, hogy igen.
“És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” (Mózes I. 3/6)
Úgy hírlik valamikor magas tudatossági szinten élhettünk, most viszont a DNS-ünk 12 spiráljából csupán kettő aktív, a rendelkezésre álló 64 kódból mindössze 20 funkcionál. No mármost, ha valóban egy istennek nevezett személy alkotott bennünket tökéletesre, akkor miért butított le máris a következő pillanatban?”
Idézet innen: http://goldeneye.ws/2013/11/29/az-orok-fiatalsag-elixirje/
Úgy hírlik???
Véleményem szerint nem lebutításról van szó, hanem kibontásra váró lehetőségekről.
Számos előző életembe mentem vissza, egyet sem találtam eddig, ahol magasabb tudatossági szinten lettem volna, mint ahol most tartok, sőt 🙂
Ennek ellenére elképzelhető, hogy volt ilyen és ha nem vagyunk képesek ezeket az előző életek előhozni, annak egész biztosan fontos okai vannak.
Mondok egy példát. Anno egy férfinál megnyíltak a harmadik szem képességei. A fejlődése során viszont visszamaradtak gyökércsakrás blokkok és blokkok a szívben, mint például az elfogadás, a megbocsátás képessége. Ha valaki egy feladatot azzal a csakrával megoldani nem tud, ahová az a feladat tartozik, felső csakrás képességgel pótolja, mint például telepatikus befolyásolása a másik embereknek, anyagi haszonszerzés és például bosszúállás céljából.
Elbukik az egó a kísértésekben.
Ezért full ésszerű az, hogy adott képességet blokk alatt tartva leszülessen megtanulni a lemaradásait.
Nálam például maga a vizualitás van blokkolva. Ezt már számtalanszor ünnepeltem, eszemben sincs erőből fejleszteni. Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba, jó sok lemaradást hoztam ide.
Szerintem érdemes utána járni ezeknek a dolgoknak meditációban, sokkal több előző életes megoldatlanság hat ránk, mint gondolhatnánk abból, ahol most tartunk.
Tehát összegezve, nem magasabb tudatossági szinten éltünk, hanem voltak képességeink, amik most pontosan a legoptimálisabb fejlődésünket szolgálva, a lemaradások behozása érdekében blokkolva vannak.
Ugyan ki meditálna halálra, a sajátjára vagy a legjobban szeretett emberekére, dolgozná fel a súlyos fájdalmakat, dühöket ha képesek lennénk dns kódokat meg spirálokat egyetlen csettintéssel kinyitni?
Véleményem szerint csomó halhatatlan és boldogtalan ember lenne, akik hiába vonzanák be a tükreiket…
Másképpen inkább
Szia!
Sztem másképpen működik az egész. Van egy leszületési feladatcsomag. Ehez tartozik egy hozott „tudáscsomag” a feladat elvégzéséhez. Nincs a két leszületés között kapcsolat. Szinte teljesen új a csomag. Ha szükséges lesz valami új tudás, akkor megtanulja az ember. Ez = a továbblépéssel. Vagy, a hozott csomagból feleleveníti, vagy kibontja, h használhassa. Mindezek mellett van a szabad akarat, ami az egész csomagot is megváltoztathatja. Ez a legnagyobb „online” lehetőség, amivel rendelkezünk. Ezért nincs hosszútávú jóslás, csak éppen arra a pillanatra vonatkozó jövőkép….
Látásodhoz: …”Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba”. Azt is lehet hozzátenni a jelenben! h nem vagy látással felkészülve azokra, amik a szép mellett, mint csúnyák jelennek meg. Én sem erőltetem. Azt látok, hallok, érzek, amire éppen szükség van a, mondjuk munkához. Pl. Valamilyen nyálkás trutyi levételekor inkább jobb az érzés, mint a látás :-).
Kobold
A test öregedésének kódjai, avagy jól ki van ez találva
Mindig igyekszem nem traktálni benneteket asztrológiai fejtegetésekkel (arra van saját blogom), de itt most kicsit ezt finoman bedobnám. „Úgy is hírlik” hogy a DNS 12 szála az a horoszkópunkban található 12 bolygóval szinonim, ez eleve egy kód. Bár úgy gondolom, hogy ez egy adott keret, amin jó esetben kicsit lehet javítani, módosítani. Nem a „hadicapet” magát determinálja, csak a jellegét, annyit hogy melyik adott területen van dolgunk az életünkben. Vagyis azt gondolom, hogy van bekódolt rész, amivel érkezünk, van amelyik a jelen ismereteink szerint nem megváltoztatható, mint mondjuk a siketség, van amelyik állandó odafigyelést igényel, mondjuk gyerekkorban már elinduló, életreszóló cukorbetegség és még sorolhatnánk a végtelenségig. Na és van egy csomó öregedést és rossz állapotot elősegítő testi megnyilvánulás, amit magunknak pakolunk oda. Erre is van, véleményem szerint egy előre meghatározott kód, egy amolyan változást segítő kód, és itt van lehetőség a korrekcióra, itt a tanító jellegű betegségekre gondolok. Ha veszed a tested jelzéseit és tudsz változni, akkor inkább a javadat szolgálják.
Aki személyesen ismer engem az tudja hogy van rajtam „némi” súlyfelesleg. (Igen tudom, ez nem betegség, mértékletesség és rendszeres sport fejben eldöntve vagy kemény küzdelem egy életen át és máris sokkal jobb lenne.) Nem olyan nagyon régen nagyon nem jó fizikai állapotban voltam, általában szoktam tudni, hogy mikor miért van ilyen-olyan bajom, de itt egyáltalán nem jöttem rá, ez már eleve nagyon elkeserített, és egyben gondolkodásra is késztetett. Miért érzem úgy magam mint egy 90 éves, hogy lehet ez? A már tudatosabb életemben a tőlem telhető tényleg mindent megtettem az egészségemért, úgy hogy azért voltam elég kedves és megengedő is magamhoz, és ez nem nyűg volt, hanem öröm, de most egy vészesen növekvő hosszú nem teszek szó szerint szinte semmit. Hogy lehet ez? Miért alakítja úgy a sorsom, hogy ne legyen lehetőségem és ambícióm a normális egészségi állapotom fenntartásához? Én a „nagyokos” hogy lehetek már ennyire béna? Arra jutottam a nagy gondolkodásban, hogy a kisgyermekkoromból hozott túlsúlyommal tulajdonképpen majdnem 2 fizikai test életét éltem már le, 1 szívvel, 1 aggyal. Nem csoda, hogy rossz állapotban vagyok, 2X44 az pont 88. Ez a gondolat, ugyan nem eléggé de legalább kicsit felrázott. Rájöttem, hogy igen, nagyon-nagyon sok mindenben duplázom, de nemcsak mondjuk duplaannyit dolgozom de a pozitív dolgokból is duplaannyira van szükségem és sokszor duplaannyit is kapok, minőségben, mennyiségben, opciókban.. Néha tényleg 2 életet élek. Köszi túlsúly, :). köszi, bekódolás, köszi hogy „4 bolygóm Bika”. Már rég meghalhattam volna (amúgy tényleg) és lehet hogy csak fele ennyi boldogságban lett volna részem.
De igazából azt gondolom, hogy amúgy, mindent a HIT mozgat, a HIT aktiválja, vagy fogja vissza a kódokat, még talán az ego kísértésbe esését is a HIT mozgatja. Ami le van blokkolva –most itt a Kati által írtakra utalok -, ha már elég erős a hited, hogy nem csinálsz nagyon nagy hülyeséget, sőt a belső erőd is megingathatatlan, kibonthatod az adott képességet, ha szeretnéd. Nem gondoljátok? Sok mindenre azt mondjuk: baromság, becsapás, micsoda hülyeség, nincs hitünk az adott dologban. Aztán valahogy a személyiség kiegyensúlyozódik, a lélek előtör, vagy „visszatér”, akkor tud az igazi mély hit is szárnyakat kapni, ami meg tényleg, igazán mindent megold. Lehet hogy a kódok is azért vannak hogy előbb utóbb eljussunk egy ilyen megbékélt, tiszta állapotba
Szia Ági
Egyetlen dolgot jeleznék vissza, ami úgy érzem nem kerek, ha már túlsúly 🙂
A sajátomat sikerült leadnom. Tény, hogy egyéni, ki miért és mennyire kerek, viszont vannak közös tényezők.
Ez a saját magadnak prognosztizált egész életen keresztül tartó kemény küzdelem az evés örömeivel meg a nem evéssel, ez egy önsorsrontó program. Ha már hit és tény, hogy a hit ereje elég nagy, ebben elég erősen hiszel 🙂
A Webmester már nekem is számtalanszor dobta: Abban hiszünk, amit nem tudunk.
Tudatosság fejlesztésére van szükség, képessé kell válni arra, hogy a programjainkat elengedjük, átírjuk.
Ha valaki hozzám fordul ilyen problémával, túlsúly, a következő terápiás programcsomag végigdolgozását javaslom, visszük végig:
1. milyen múltbeli blokkok okozzák a túlevést. Sajátjaimból néhány, volt éhenhalás, éhezés előző életekből.
2. Tartalék képzés tudatosítása, pénz, energia, étel, az egész anyagi életterületen
3. milyen volt anno a szülő jutalmazási módszere, ez hogy írható át. Nekem apám minden ötösért öt forintot adott, amiből két zacskó cukorkát vettem, elég régi a történet 🙂
4. Milyen lelki és testi örömhiányt kompenzálok az evés örömeivel? Itt a legjelentősebb a minőségi szexualitás és a szeretet hiánya. Ezeken kívül itt lehet a siker utáni vágy és ki mit talál.
5. Mivel a zsírpárnák kipárnáznak az élet keménységeivel szemben, itt érdemes megnézni a gyerekkort, előző életeket, a lelki és esetleg testi bántások feldolgozatlanságait.
6. Tudatos stresszkezelés, ugyanis az alig tolerálható stressz vagy túlevést vagy kóros soványságot okoz.
Én azt érzem, amikor látom a kövér embereket, a zsírpárnák az emberek 80%-nál tömény bánatból, szomorúságból és megaláztatásból vannak.
Magától lemegy, ahogy ezeket oldjuk.
Ehhez alapgyakorlatként, a fentieket megelőzően, két dolgot javaslok neked, az egyik az őszinteség növelése a saját fizikai testtel kapcsolatban, az evéssel, a testsúllyal, negatív hitrendszerekre való ránézés és ezek elengedése. A második pedig Akasha, letölteni azt, hogyan bánj a testeddel, mit egyél, mit kapjon jutalmul a belső gyerek stb. Utána aztán jöhet az oldások sora, a legnehezebb tudatosítási feladattal karöltve, a könnyedség beengedése, megtapasztalása, minden területen. Step by step, az egód sikítva fog kapaszkodni ehhez a duplán teljesítek, duplán kompenzálok mintarendszerhez 🙂
Még egy gondolat. A média mit művelt az emberek fejében a testképpel, erről mostanában dől az info. Ennek ellenére a legtöbb túlsúlyos ember fejben meghozza a döntést, esélytelen, hogy jól nézzek ki. Pedig ez egy döntés.
A másik, tény, hogy a gyerekkor nagyon meghatározó. Viszont alig néhány csecsemő születik túlsúllyal, ugye? Tehát az indulás mégiscsak oké, ami meg történt átírható 🙂
Ölelésem
Túlsúly
Köszönöm Kati!!!
Hát nagyjából minden pont után tehetek egy pipát, hogy igen, ez is, ez is, ez is.
Már régebben próbálom tudatosan kezelni a témát és azóta egész jó, mondjuk nem gond beszélni róla, mondjuk elhiszem hogy valaki nem attól függően szeret vagy nem szeret.
Igen, volt, nekem is éhenhalós előző életem több is, káoszos nagyon a tartalékképzés, haladok mint a csiga, kompenzálás is igen régen nagyon, most néha.
Biztos hogy van bennem egy ilyen kapaszkodó, hogy nekem így kell élnem, ezzel együtt, ez a duplázás ez most született nemrég 🙂 és biztos folyton újakat tudok majd produkálni. SZerencsére a testem sem engedi, hogy nagyon elhagyjam magamat, mondjuk volt régen hogy éjjel zsibbadni kezdett a kezem, vagy olyat álmodtam hogy most már aztán tényleg erőt kell venni magamon és meg is tettem.
Valami olyasmi van most bennem, nemcsak ebben hanem egy csomó másik dologban is, hogy valahogy a váratlan, addig még nem tapasztalt stresszhelyzeteket kellene kezelnem. Furcsa, de tényleg olyanok jönnek, amiről soha nem gondoltam volna hogy megtörténik. A régieket, a szokásosakat, amik újra előjönnek már remekül tudom, de az új típusúakat tényleg nehezen, és ezek zavart keltenek az összes jól bevált módszeremben.
Ami most nekem nagyon fontos infó volt a tanácsaid közül az a negatív hitrendszerekre való rátekintés.
HOgy csináljam, nem ismerem ezt a módszert. Jó lesz úgy ugye, hogy behívom magamnak mondjuk a testemmel kapcsolatos negatív hitrendszert, elkezdem a tanult módon megvizsgálni, befogadni stb? Ezzel a résszel még valóban nem dolgoztam, talán itt az ideje.
Amúgy sokszor én úgy gondolom hogy jól nézek ki :)))) kellene egy őszinteségnövelés erre :))), nem?
nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen a terápiás tervet, nekiállok !!!!!!
Szia, Ági
Én is hitrendszereimmel dolgozom épp, bár nem teszek különbséget negatívak és pozitívak között. Szerintem mindegyik gyomlálandó, és hitrendszerek helyett jobb a tiszta tudatosság.
Behívom őket, és nem vizsgálgatom, hanem elégetem. Megtapasztaltam egy meditációban, hogy milyen is a hitrendszereim nélkül az élet, és nagyon felszabadult érzés volt. Azóta égetek ezerrel. 🙂
Írtam bővebbet fészen, Kati kért, írjam le Neked is ide, inkább bemásolnám az eredetit.
Szia! 🙂
„…hitrendszereket szedegetek ki a fejemből és égetem el őket. Energiakötegek, melyek nagy része lenyúlik egészen mélyre a testem többi részébe is.Elején egyesével, ma már kötegelve a kisebbeket. Valamelyik élőbb, azokat nehezebb égetnem, míg vannak olyanok, amikben jóval kevesebb az élet, azokkal könnyebb a dolgom. Eddig egy volt, ami nagyon fájt, olyan volt, mintha a saját húsom égetném. Az jött, hogy azzal azonosítottam is magamat, azért volt olyan nehéz. A megüresedett részeket feltöltöm, elején tiszta tudatossággal, majd ez változott: mostanság olyan energiákat kérek, amik pont oda valók, ott a helyük.
Nagyon ütős gyakorlat, jó sok változással járó, egy nagyobb adag után akkorákat alszom! Ajánlom mindazoknak, akik velem együtt szintén fej-nehezek és akiket megérint, időszerűnek érzik.
Tűz
Szia Csaesz, köszönöm, hogy leírtad! Nagyon érdekes, képzeld el hogy én is megcsináltam ma a saját magam által betervezett módszerrel hogy megvizsgálom a hitrendszert. A túlsúllyal kapcsolatos hitrendszerem egy háló formájában jelent meg, kötélháló, vastag kötélből. Én vizsgálgattam, meg eggyé váltam meg minden, jött is pár épkézláb felismerés, de a mindig az jött, hogy nem lehet elpusztítani mert végtelen, átmászni lehetetlen, nincs olyan vastag olló, amivel el lehetne vágni azt a kötelet, az már ott fog maradni. Csak legfeljebb szétporladhat, de az is mikor stb, na aztán egyszer csak mégmielőtt kisétáltam volna a meditációból hirtelen nagy felkiáltójellel megérkezett megoldás hogy hogy lehet elpusztítani, egyyszerűen egy gyufával. Felgyújtani. Elégetni. SZóval ugyanaz mint neked.
Arra jutottam hogy maga a tűz érzés, jó vagy rossz tudja lerombolni a hitrendszert. Csak táplálni kell a tüzet, meg vigyázni, hogy ne égessen porrá mindent, ha továbbterjed. Pont ma délután volt..
Köszi, hogy leírtad! Ági
nem mindig a tűz
Azóta találtam olyanokat is, amiket nem tudtam lánggal égő tűzzel elégetni. Az a kevesebb, de leírom, hátha lesz másnak is ilyen tapasztalata. Van, amit alulról a gyökércsakrából jövő lávafolyammal tudok elégetni, és van, amit forgószél szed darabokra és visz fel a fénybe. Nekem ezek a megoldások jöttek eddig. Közben olyan érzésem van, mintha ezek a hitrendszerek kapcsolódnának még valamihez, amit szintén meg kell semmisíteni, mert anélkül nem tudom a hitrendszert sem elégetni. Van, amelyik lefelé kapcsolódik valamihez, az a gyökércsakrás-lávás, és van, ami felfelé kapcsolódik azon csakrák valamelyikébe, amik nem a testemen belül vannak, hanem a fejem fölött.
Fizikai test
Kettéválasztanám a fizikai test működését, két szempontból.
Az egyik, hogy az emberi lényünk kapott egy biológiai organizmust, ami mint egy jármű viszi a lelkünket a fizikai világban történő tapasztalások során. Mint biológiai rendszer van optimális működése, a lelkünk megfelelő hozzáállása a tudatos, szerető gondoskodás arról, optimálisan működhessen.
A túlsúly azt jelenti, túl van terhelve. Átvette a terheket lelki szintről. A lélek ezt vissza kell vegye lelki síkra.
Mivel a szervezetünk a méreganyagokat a létfontosságú szerveink védelmében kirakja a zsírpárnákba, a lelki tisztulás együtt kell járjon egy fizikai tisztítókúrával is, mivel a kihelyezett méreganyagok a felesleges zsír elégetése során a raktárból visszakerülnek a rendszerbe.
A másik megközelítés pedig, hogy a fizikai testünk a saját nemiségünk megtapasztalásának az eszköze. Megélni azt, hogy Nő vagy. A tetszem-e önmagamnak, szerintem helytelen megközelítés.
Még mielőtt magát a lényeget kifejteném, van két dolog, amire érdemes odafigyelni. Ezt elsősorban nem neked Ági, hanem a mai magyar nőnek szánva.
Van egy olyan dolog, hogy külső megjelenésben megjelenő rivalizálás. Ez teljesen felesleges, mindjárt kifejtem, hogy miért.
A másik típusjelenség a szép, vonzó, megnyerő külső manipulatív felhasználása, tipikus példa erre, a régi reklám, autót szexbombával eladni. Ez manipuláció, annak a karmikus terhével. Árukapcsolás a javából 🙂
Ennek az ellenkezője is típusjelenség, amikor a külső a tudatalattiból fakadó félelmek, elutasítás miatt elhanyagolt, fiúsított, túl sovány, túl kövér, nem vonzó. Félelemből elrejteni a sugárzó, nagyon vonzó női énünket.
Ugyanis maga a nemiség úgy működik, hogy a Férfi, akit magunkban a Belső Férfiban megtalálhatunk és tudatosíthatunk a saját másik felét keresi, akinek az energiájával egyesülve megélheti az egységet. Az egészséges belső, az érzések és az egészséges nemi kisugárzás a fizikai testen átragyog.
Tehát annak az egynek, akivel a legnagyobb egységet megélhetem, neki milyen formában tetszenék. Ez a kérdés, a Belső Férfi szemével meglátni a lehető legvonzóbb önmagad. Tehát a Belső Férfi milyen típusra gerjed, ez a kérdés, neki mennyi gömbölyűség az ideális. Ennek a tudása elérhető, ha letisztítjuk a Belső Férfira rárakódott mintákat, megismerjük a Bennünk Élő férfit.
Tökéletes…
Nagyon jó volt olvasni a sok érdekes tanácsot, lehetőséget…stb De belül, olyan érzésem volt, mint ha puffogtatás lenne a levegőbe. Mindenki találhat benne morzsát magára nézve, amit tudna hasznosítani. Lehet válogatni. Azt gondolom, h ennél biztosan egyszerűbbnek kell lennie mindegyiknek. Az tény, h egyénfüggő, tehát mazsolázhatunk a tanácsokból. Ahogy sikerül rátalálni. De a hogyant sehol sem látom!! Kulcszsavak hozzá: Elképzelem, meditáltam, karmikus.., kiraktam, …stb. És mindezt hogyan? Valaki figyelte a ténykedést, és visszaigazolta, h sikerült? E nélkül csak saját magunkra vagyunk utalva és az eredmény „látszólag” biztos tökéletes, de amúgy semmi változás nem lesz. Még képzelni is nehéz azokat, amiket olvastam, nem hogy megcsinálni, főleg gyakorlat nélkül. Ráadásul, a jó és hasznos tanács mellett is, az elrontott munka még káros is lehet, ellenőrzés, felügyelet nélkül.! Az a tudat beültetése, h x-y „technikával” nem lehet ártani, jó kis megtévesztés. A példától eltekintek. Nem fejeztem be, mennem kell
Kobold
Morzsa
Szerintem pont azt a morzsát érdemes hasznosítani, amit a sajátodénak érzel, amiről azt érzed, hogy „megszólít”., attól a személytől elfogadva, akit hitelesnek érzel. Ha valaki számodra érdektelen személy javasol valamit, egy számodra fontos ügyben, akkor talán megfontolod egy gondolat erejéig, de igazából nem próbálod ki, akkor meg pláne nem, ha nem ismered a módszert vagy nincs róla elképzelésed, tapasztalatod, legalábbis én valahogy így vagyok ezzel. Hiszen úgy nem lehet. Tehát annyi, hogy vagy ismerd a technikát vagy tudj bízni abban, aki javasolja, feltételezve, hogy akár további segítséget is kérhetsz tőle, ha elakadnál. Nyilván a bizalom adódhat személyes ismeretségből, vagy egyszerűen abból, hogy az illető írásai szimpatikusak, érdekesek, sokatmondóak a számodra, és egyszer csak kifejezetten elkezd érdekelni a véleménye és örömmel veszed a tanácsait. Szerintem az is egyénfüggő, hogy kit tudsz a bizalmadba fogadni annyira, hogy eszedbe se jusson, hogy „veszélyes” technikát javasol.
Ez a „meditáltam, kártyát húztam, választ kértem” stb úgy működik, hogy Te magad vagy az „ellenőr”. Ha történik valami, mondjuk minimum támad egy értékes felismerésed, vagy előbbre jutsz a problémádban, akkor hurrá, csillagos ötös, ezt belülről egészen biztosan érzed. És hát persze, pont az a lényeg, hogy igen, bizony, történik változás. Nem is tudsz továbbmenni, ha semmi nem történik. Ha nem működik Neked a módszer, akkor valóban nem történik semmi, mást kell megpróbálnod.
Lehet hogy naív vagyok, vagy csak nem tudom elképzelni a helyzetet, de azt gondolom hogy ilyen módon nem árthatsz magadnak. Én meghallgatnám a példát, amitől eltekintettél. Biztos olyan is van, hogy valakinek azt kell megtanulnia, hogy kire hallgasson is kire ne és abba a tanulásba belefér egy vagy pár rossz tapasztalat. Elég fontos, hogy befogadjuk azokat is …
És a számodra hiteltelen valaki bármit be tud ültetni a tudatodba?
Nem hinném. Ha hiteles az illető Neked, akkor rá hallgatsz, elfogadhatod a mások számára hülyeséget, de a felelős te vagy az ügyben, meg a saját szabad választásod.
Igazad lehet…
Igen, ez mind igaz amit írtál. De az ezoteriában kevés az, h jól ír…. a bizalomhoz is…
Technikák nincsenek, mint köztudott, csak mankók. Ezeket lehet sajáttá teni, de talán olyan teszi/tegye meg ezt az átalakítást, aki érti a technikában levő minden „szót”, és formálja annak, akinek ajánlja. Az utat/technikát az a valaki kísérni tudja, és így az eredményt is rögtön elmondhatja. Nem a saját képzelgés lesz a mérvadó.! Ez a látszólagos eredmény /a gödör, ahova kerül majd a fejfa. = eltemetett blokkok/ 🙁
Mint írtam, újra ide tenném….
Bocsi, nagyon szűkszavú voltam, mert mennem kell. Csak hétfőn leszek, ha még érdekel a példa… Amit írtál, ismét mondva, nagyon helyén van. De a tudásod már több ennél, mint hogy ilyen alap hibát kövess el. 🙂
Kobold
Jöhet, igen a példa …
… ha gondolod. Én sem „voltam” most a 4 napban. AZért miután elküldtem az előző levelet, gondolkodtam, de nem jutottam annál tovább hogy esetleg a média általi befolyásolásra gondolsz, vagy arra ha bűnözők magukat mondjuk „mágusnak” kiadva károsítanak meg embereket, (anyagi károsítás). Bizonyára a fekete mágiára gondolsz, én erre nem gondoltam.
Ez a „technika” ügy… igen már párszor beleakadtam ebbe, szerintem igenis vannak, még ha maga a technika szó valóban nem valami jó. Lehet „módszer” vagy „gyakorlat”. Nekem majdnem olyan, mint amikor a hozzáértők megmutatják, hogy hány guggolást és hogyan kell csinálnod, ha az a célod, hogy keményebb legyen a feneked.
Igen, persze lehet sérülés is, és lehet abból baj, ha megcsinálnálsz egymás után 500 guggolást . De azért alapvetően, ha nem vagy olyan fizikai kondícióban, akkor max 30-at tudsz, és 3-4 napra megfájdul a térded és rájössz, hogy kevesebbet kellett volna, ha meg azt mutatják hogy egykézen állva hány bokakörzést kell csinálni a szép bokához, akkor hiába is próbálnád, neki sem állsz.
Szeretném hallani az alap hibát…. biztosan kell tudnom róla, ezért merült fel. Ha a fekete mágia az, én még tényleg nem tapasztaltam ilyesmit. Néha szoktam elkövetni alap hibákat.. szerencsére addig nagyon nem ment még, hogy az a mások komolyabb kárára történt volna. A magaméra viszont…, nos igen. 🙂 Szoktam.
harag és düh
A hétvégi „Halál táborban” találtam egy halom bűnt és megbocsátatlanságot előző életeimben, amelyeket fel kell oldjak magamban. Meglepett az érzés, hiszen ebben az életemben már oly rég találkoztam ezekkel az infókkal ilyen tömegben.
Tegnap egy tisztítókúra alatt pedig haragot, dühöt és rengeteg feldolgozatlan indulatot találtam előző életeimben, amelyeket szintén ki kell oldanom, hogy ezek se húzzák le testemet, lelkemet.
Biztos megérte?
Szia Sanyi!
Elgondolkoztam azon, amit írtál. Nem bántásból írva, de mi értelme volt az egésznek? Több száz élet volt a mostani előtt. Rengeteg dolog összejött. Az egész hátralévő életed kevés lenne a feldolgozáshoz és még a hasznos részét sem tudnád megérezni. Akkor minek? Mindegyik élet a maga tartalmával lezárul. Amelyik meg tovább mutat, az előjön, ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele, addig csak puffogtatás a levegőbe hasztalan. A sok érték meg hiányzik. Minden esetre az emberi elme látszólag ki van elégítve a képzelt/valós történéssel, mert most divat… A jó tanító nem a felesleges/meddő köröket futja. Már pedig, Te jó tanító vagy!!!
Remélem, sikerült előremutató gondolatot leírni, és remélem a hasznos rész volt csak felfedezhető…
Kobold
A feldolgozáshoz szükséges idő
a tudatszintek emelkedésével együtt változik, a fejlődés nem lineáris, hanem parabolával leírható. A tudat tágul, ezért minél magasabb képességek nyílnak meg, annál nehezebb, mélyebb tudattartamok jönnek fel a tudatalattiból, a feldolgozásuk jelentősen lerövidül.
Kobold, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a helyesírási hibák üzenetek a tudatalattiból. Ami a helyén van bennünk, azt leírni is helyesen írjuk le…
Még egy gondolat, minden elutasítás az egóból fakad, az egó „jó” akar lenni, a tanítóját „jó”-nak szeretné látni…
Mert uram bocsá’ amúgy is ingatag, illúziókba kapaszkodó létét fenyegeti a belső Valóságával való szembenézés.
A magyar nyelv spirituális, anno az ly és a j nem ugyanaz a hang volt. Eredetileg a ly helyettesíthető volt az l hanggal.
„ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele”
helyesen: ha itt az ideLE ideje, akkor érdemes foglalkozni vele 🙂
a humor segít(het) megtanít például spontánabbnak, nyitottabbnak lenni… ha elengedni tudod ezt a sok remélemet, meg a jófiúságot…
Köszönjük a tükröt 😉
harag és düh
A hétvégi „Halál táborban” találtam egy halom bűnt és megbocsátatlanságot előző életeimben, amelyeket fel kell oldjak magamban. Meglepett az érzés, hiszen ebben az életemben már oly rég találkoztam ezekkel az infókkal ilyen tömegben.
Tegnap egy tisztítókúra alatt pedig haragot, dühöt és rengeteg feldolgozatlan indulatot találtam előző életeimben, amelyeket szintén ki kell oldanom, hogy ezek se húzzák le testemet, lelkemet.
Biztos megérte?
Szia Sanyi!
Elgondolkoztam azon, amit írtál. Nem bántásból írva, de mi értelme volt az egésznek? Több száz élet volt a mostani előtt. Rengeteg dolog összejött. Az egész hátralévő életed kevés lenne a feldolgozáshoz és még a hasznos részét sem tudnád megérezni. Akkor minek? Mindegyik élet a maga tartalmával lezárul. Amelyik meg tovább mutat, az előjön, ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele, addig csak puffogtatás a levegőbe hasztalan. A sok érték meg hiányzik. Minden esetre az emberi elme látszólag ki van elégítve a képzelt/valós történéssel, mert most divat… A jó tanító nem a felesleges/meddő köröket futja. Már pedig, Te jó tanító vagy!!!
Remélem, sikerült előremutató gondolatot leírni, és remélem a hasznos rész volt csak felfedezhető…
Kobold
A feldolgozáshoz szükséges idő
a tudatszintek emelkedésével együtt változik, a fejlődés nem lineáris, hanem parabolával leírható. A tudat tágul, ezért minél magasabb képességek nyílnak meg, annál nehezebb, mélyebb tudattartamok jönnek fel a tudatalattiból, a feldolgozásuk jelentősen lerövidül.
Kobold, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a helyesírási hibák üzenetek a tudatalattiból. Ami a helyén van bennünk, azt leírni is helyesen írjuk le…
Még egy gondolat, minden elutasítás az egóból fakad, az egó „jó” akar lenni, a tanítóját „jó”-nak szeretné látni…
Mert uram bocsá’ amúgy is ingatag, illúziókba kapaszkodó létét fenyegeti a belső Valóságával való szembenézés.
A magyar nyelv spirituális, anno az ly és a j nem ugyanaz a hang volt. Eredetileg a ly helyettesíthető volt az l hanggal.
„ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele”
helyesen: ha itt az ideLE ideje, akkor érdemes foglalkozni vele 🙂
a humor segít(het) megtanít például spontánabbnak, nyitottabbnak lenni… ha elengedni tudod ezt a sok remélemet, meg a jófiúságot…
Köszönjük a tükröt 😉
Ne szenvedjük el a halált !
„Ki akar örökké élni?”
Hát például én, de amit már sokszor hallottam, nem úgy mint közülünk nagyon sokan az élet vége felé, betegen görnyedten, embertársaink jóindulatának kiszolgáltatva, a közösség terhére. Nem így nem akarok örökké élni. Lehet életünk vége felé már kívánjuk a halált, hogy legyen már vége a szenvedésnek. Mégis bármennyire is szépítjük a halált, marad egy rút, és emberhez nem méltó esemény életünk végén ami majdnem mindent tönkretesz.
Názáreti Jézust bőség vette körül, az élet felvirult ahol ő megjelent, a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak. Alice Mortley – egy igazi lótnok – a következőképpen nyilatkozik róla:
Jézus belátta, hogy a tudaton múlik minden. Ő az emberek tudatának felemelését látta feladatának, Csodálatos gyógyításait úgy vitte végbe, hogy felemelte a beteg tudatát arra a színvonalra, melyen az épnek látta magát, ahogyan Isten is folyton lát bennünket.
A az örök élet nem a halál után, egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a születéssel. A halál elkerülésének lehetősége a tudat egy bizonyos állapotának természetes következménye mint az, amit a vallások ígérgetnek, a mennyek országa és az is, amivel fenyegetnek, a pokol.
Jézus ezt a saját életével is bemutatta, ismert az a tény hogy már kora ifjóságától kezdve folyton az „Atya dolgaiban” szorgoskodott, mondhatnánk, hogy egy életre szóló lelkigyakorlatra vállakozott, a saját személytelen öntudatának vagy isteni kilétének a Krisztunak kifejezésére, megvalósítására önmagában. Ez a törekvés ez a szorgalom meghozta neki egy magasabb rendű természeti törvány ismeretét és a képességet azt tudatosan alkalmazni, akkor végbevitt olyan dolgokat, melyeket mi csodáknak nevezünk.
Jézus elérte a tudat nak azt a magas színvonalát melyen végbement az, amit az evangélium színeváltozásnak nevez, elérte a számára ‘elrendelt isteni ötlet’ tökéletességét. Ez alkalommal meggyőződött arról hogy történhet vele bármi, ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra, hogy feladata sikerének érdekében vállalja a megalázást, az iszonyatos szenvedést és a halált a kereszten. A tanítványok látták a változást Jézus testén, és látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni, egyikük azt is megjegyezte, hogy azok egymás közt Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, de a jelenség lényegét nem értették, és a tény, hogy naponta milliók halnak meg közülük arra enged következtetni, hogy még ma sem értjük.
Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elnyerjük az örök életet. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni. A színeváltozás a halálhoz hasonlóan egy drasztikus változás – az örök élet feltétele ugyanis a változás – de nem olyan kíméletlen mint a halál. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk, ami nem hozzánk tartozik. Kíméli az életet, tökéletesíti a testet, ami valójában isteni kilétünk kivetítése az anyagi világba.
Ez kizárólag a mi felelősségünk, annak ellenére, hogy a színeváltozás a tudat állapotának természetes követketménye, nem megy végbe a mi szándékos hozzájárulásunk nélkül. Ha nem vállaljuk a felelősságet saját magunkért, ha nem törekszünk a tudat tökéletesítésére, akkor a természet végzi dolgát, arra kényszerülünk, hogy elszenvedjük a halált, testünk hanyatlik, elpusztul.
Igen, minden a tudaton múlik, azon, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat a személytelen öntudatunknak vagy isteni kilétünknek. Nem a tudomány, hanem a tudat az örök élet kulcsa, ezzel semmiképpen sem akarom lekicsinyelni a tudományt, hiszen annak köszönhetjük hogy megengedhetjük magunknak a luxust e dolgokkal foglalkozni.
Ne szenvedjük el a halált !
„Ki akar örökké élni?”
Hát például én, de amit már sokszor hallottam, nem úgy mint közülünk nagyon sokan az élet vége felé, betegen görnyedten, embertársaink jóindulatának kiszolgáltatva, a közösség terhére. Nem így nem akarok örökké élni. Lehet életünk vége felé már kívánjuk a halált, hogy legyen már vége a szenvedésnek. Mégis bármennyire is szépítjük a halált, marad egy rút, és emberhez nem méltó esemény életünk végén ami majdnem mindent tönkretesz.
Názáreti Jézust bőség vette körül, az élet felvirult ahol ő megjelent, a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak. Alice Mortley – egy igazi lótnok – a következőképpen nyilatkozik róla:
Jézus belátta, hogy a tudaton múlik minden. Ő az emberek tudatának felemelését látta feladatának, Csodálatos gyógyításait úgy vitte végbe, hogy felemelte a beteg tudatát arra a színvonalra, melyen az épnek látta magát, ahogyan Isten is folyton lát bennünket.
A az örök élet nem a halál után, egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a születéssel. A halál elkerülésének lehetősége a tudat egy bizonyos állapotának természetes következménye mint az, amit a vallások ígérgetnek, a mennyek országa és az is, amivel fenyegetnek, a pokol.
Jézus ezt a saját életével is bemutatta, ismert az a tény hogy már kora ifjóságától kezdve folyton az „Atya dolgaiban” szorgoskodott, mondhatnánk, hogy egy életre szóló lelkigyakorlatra vállakozott, a saját személytelen öntudatának vagy isteni kilétének a Krisztunak kifejezésére, megvalósítására önmagában. Ez a törekvés ez a szorgalom meghozta neki egy magasabb rendű természeti törvány ismeretét és a képességet azt tudatosan alkalmazni, akkor végbevitt olyan dolgokat, melyeket mi csodáknak nevezünk.
Jézus elérte a tudat nak azt a magas színvonalát melyen végbement az, amit az evangélium színeváltozásnak nevez, elérte a számára ‘elrendelt isteni ötlet’ tökéletességét. Ez alkalommal meggyőződött arról hogy történhet vele bármi, ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra, hogy feladata sikerének érdekében vállalja a megalázást, az iszonyatos szenvedést és a halált a kereszten. A tanítványok látták a változást Jézus testén, és látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni, egyikük azt is megjegyezte, hogy azok egymás közt Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, de a jelenség lényegét nem értették, és a tény, hogy naponta milliók halnak meg közülük arra enged következtetni, hogy még ma sem értjük.
Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elnyerjük az örök életet. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni. A színeváltozás a halálhoz hasonlóan egy drasztikus változás – az örök élet feltétele ugyanis a változás – de nem olyan kíméletlen mint a halál. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk, ami nem hozzánk tartozik. Kíméli az életet, tökéletesíti a testet, ami valójában isteni kilétünk kivetítése az anyagi világba.
Ez kizárólag a mi felelősségünk, annak ellenére, hogy a színeváltozás a tudat állapotának természetes követketménye, nem megy végbe a mi szándékos hozzájárulásunk nélkül. Ha nem vállaljuk a felelősságet saját magunkért, ha nem törekszünk a tudat tökéletesítésére, akkor a természet végzi dolgát, arra kényszerülünk, hogy elszenvedjük a halált, testünk hanyatlik, elpusztul.
Igen, minden a tudaton múlik, azon, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat a személytelen öntudatunknak vagy isteni kilétünknek. Nem a tudomány, hanem a tudat az örök élet kulcsa, ezzel semmiképpen sem akarom lekicsinyelni a tudományt, hiszen annak köszönhetjük hogy megengedhetjük magunknak a luxust e dolgokkal foglalkozni.