Ez a nyaralás más volt, mint a többi!
A szokásos napozás - városnézés - kirándulás programhoz képest rengeteget meditáltam és csak úgy magammal voltam. Jó pár témát még a nyaralás megkezdése előtt összeszedtem, hogy majd önismereti meditációkkal rendezem azokat, valamint érett már bennem a vágy, hogy tíz év kihagyás után spirituális meditációkat is gyakoroljak végre.

Régen volt egy olyan időszakom, amikor egészen sokat gyakoroltam, mert az abszolút állapotok és megvilágosodás élmények elérése volt a célom. Aztán jött egy nagy szünet, amikor is nem éreztem már ezt olyan fontosnak, inkább az önismeret felé fordultam.
Azonban az elmúlt években felismertem, hogy nem lehet csak folyton a személyiséget túrni, rendezni, néha kell az a spirituális felemelkedés is, hogy a magasból lássak rá magamra és a színtiszta valóságra.
Ezért is döntöttem úgy, hogy a Kanári- szigeteken töltendő nyaralásunk 2 hetét ennek fogom szentelni, napi 2-3 órát meditálok majd.

Hadd meséljem el két kiemelkedő élményemet ebből a gyakorlásból:

Egységben mindennel

Már két napja készültem arra, hogy majd felmegyek egyedül a közeli hegyre és ott meditálok távol mindenkitől, minden zavaró rezgéstől.
Még a múlt nyáron a svájci Alpok hegyein figyeltem meg, hogy amikor nagyon kevés ember van a közelemben, akkor annyira lecsendesedik a tudati szféra, hogy egészen könnyen eljutok a meditáció és önkutatás magas szintjeire.
Ez azért lehet, mert az emberek tudatában keletkező rengeteg gondolat, érzelem, kérdés, stb. mind-mind rezgéseket, hullámzásokat idéz elő a tudati térben. Minél több - elméjében zizegő - ember van egymás közelében, annál nagyobb ez az elme-zaj körülöttük a térben.
Ezért egy emberektől távoli helyen könnyebben meghalljuk a mélyebb gondolatainkat is, vagy ahol még a madár se jár - és növények sincsenek olyan sűrűn - ott a tudati szféra teljesen csendes is tud lenni.

Felmentem hát a kiszemelt hegyre, bebújtam egy nagyobb szikla árnyékába, hogy ott mélyedjek el magamba. Jött velem a párom is, aki arrébb ült le meditálni.
Próbáltam elcsendesedni, de nem nagyon ment. Több mint fél óra után még mindig kavarogtak bennem a gondolatok és érzések, pedig rengeteg tisztító gyakorlatot végeztem rájuk.
Ekkor a párom mondta, hogy Ő már végzett a meditációjával, induljunk le a hegyről.
Csalódott voltam, mert nem értem el a célomat, aztán úgy gondoltam, hogy holnap is nap lesz, majd ismét megpróbálom, de immár tényleg egyedül!

Lefelé menet lemaradtam egy kicsit a kedvesemtől és ahogy lenéztem a hegyről az óceánra és a homokos partra, azt éreztem, hogy valami erő oda vonzza a tekintetemet. Erre megálltam, kitártam a karjaimat és átadtam magamat ennek az erőnek. Éreztem, ahogy húz magába, majd egyszer csak ledőlnek az énem utolsó korlátai és egy pillanat alatt kitágulok, eggyé válva a környezetemmel és annak minden apró részletével!
Ekkor belekerültem az Egység állapotába, amiben feloldódott az addigi énképem, az akaratom és az egóm is. Egy lettem mindennel és ez határtalan nyugalommal töltött el, ugyanakkor felvillanyozott az élmény. Csodálatos volt!
Egyszerre éreztem a sejteket a testemben, a levegőt körülöttem, a földet a talpam alatt, de a messzi tájat is, amerre csak szememmel elláttam. Tulajdonképpen még közepe sem volt ennek az egységnek, mert ami mindezt felfogta, az is ott volt mindenütt!

Képzeld csak el, milyen lehet, amikor az addigi életedben egy lavórnyi víznek hiszed magad, majd ezt a vizet valaki beleönti a Balatonba. Állj meg most az olvasással egy pillanatra és képzeld el ezt a folyamatot!
Ott vagy a lavórban évekig, már megszoktad, elhitted, hogy vannak határaid, kereted, tudod meddig tartasz Te és hol kezdődik a más világ.
Majd egyszer csak egy erő kibillent a megszokott létedből és elveszíted határaidat, feloldódsz a számodra végtelennek tűnő hatalmas Balaton kékségében!
Eggyé válsz a mindenséggel, mindenütt ott vagy, micsoda élmény!
Képzeld el ezt, éld bele magad és akkor lesz egy csöppnyi rálátásod az Egység spirituális élményére.

Ebben az állapotban lebegtem órákig, az egység élménye eltartott még lefekvésig, de reggelre sajnos elillant! Úgy sejtem, az álmaimból előjövő tudattartalmak korbácsolják fel ilyenkor a tudatom nyugalmát és abban újra össze tud állni a hamis énkép, az egó.

Sokat gondolkoztam, napokig kísérleteztem azon, hogy hogyan tudnám direktben is elérni ezt az állapotot? Aztán rájöttem a titkára: egy egyszerű "határok kitágítása" gyakorlat kell hozzá!

Ezt ki is próbáltuk a Spirituális tanfolyamon és többeknek sikerült elérniük hasonló állapotokat.
Gyakorlással sokat fejlődik a határok elengedésének és feladásának képessége. Nekem például a kezdeti fél-egy órás gyakorláshoz képest ma már pár perc is elég ahhoz, hogy ismét belekerüljek ebbe az Egység állapotba.

A másik spirituális élményemet holnap teszem közzé.