Hurrá, nyaralunk! …vagy mégsem?

Itt van a nyár végre, nagyon vártuk már a sok havazás, didergés és árvíz után. Most aztán lehet menni nyaralni tengerpartra, Balaton partra, víkendházba, vagy csak kiülni délutánonként a teraszra, erkélyre.
Ha nyár, akkor az vidámság, jókedv, szabadság, önfeledtség. Legalábbis a legtöbb emberben ilyen programok futnak, kötelező ilyenkor boldognak lenni, szabadságra menni, pihenni, mert az év eme évszaka erre lett kitalálva.

De ez nem mindenkinél van így, mert van, 

      • aki nem nyáron szeret pihenni, hanem télen. esetleg mindig, minden héten.  : )
      • Van, akinek nem telik utazásra, se luxusra, sőt hétvégi kiruccanásra sem.
      • Olyanok is élnek körülöttünk, akik ha nyaralnak, akkor is dolgoznak, problémáznak, nem tudnak kikapcsolni, mert állandóan pörög a belső motor.

      • És sajnos sokan akkor is szomorúak, amikor pedig kötelező a vidámság, mert hát minden adva van a boldog élethez, csak éppen belül hiányzik valami, …de nagyon-nagyon!

Mit tehet ilyenkor az ember?

Vagy eltemeti magában a hiány, frusztráltság, irígység érzéseit, vagy szembenéz velük.
Belenéz magába és meglátja, megoldja a gubancokat.

Elfogadja, hogy mások vagyunk, máskor, máshogyan kapcsolódunk ki. Van aki nyaralva, van aki telelve, mások utazva, vagy éppen semmit téve. De a legjobb mégis az lenne, ha nem kellene kikapcsolódni, mert minden nap egy nyaralás, egy felüdülés lenne! Ha olyan munkát végeznél, amit szeretsz …vagy mindegy mit, de úgy tudnál hozzá állni, hogy az ne lemerítsen, hanem feltöltsön Téged!
Ha olyan emberi kapcsolataid lennének nem csak otthon (ott kötelező!!!), hanem a munkahelyeden (amely a második otthonod, illetve van akinek az első.) is, amelyek melegséggel, szeretettel töltenek el. 
Mindez csak rajtad múlik, én tudom. – Te talán még nem.

Elfogadhatjuk azt is, hogy nem vagyunk egyformán eleresztve-elárasztva pénzzel. Van, akinek több kell ahhoz, hogy megtalálja benne boldogságát, és van, akinek a kevesebb is elég lehet. De a boldogság akkor sem a pénzen múlik! Az csak egy ugyanolyan körülmény, mint a házsártos házastárs, a goromba rokon, a beázó lakás vagy a pocsék munkahely.
Adva van egy körülmény, nézzük mit tudsz kihozni belőle?! Képes vagy-e megtalálni ebben is a Neked szóló tanítást?
Felismered-e, hogy miben kellene Neked változnod és miben inkább kiállnod magadért?
Ha jól teljesíted a feladatokat, akkor bármelyik nehézségből kikeveredhetsz. De ha csak másokra, az életre mutogatsz, akkor örökre beleragadsz!

„Nem kötelező boldognak lenni!” – ezt tudjuk, de nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt olyan könnyen választhatnánk.
Rengeteg feldolgozatlan fájdalom, szomorúság, lelki seb nyomorítja meg az ember lelkét, amelyek miatt nem tudunk nemhogy boldogok lenni, de még egy halvány vigyort sem átélni.
Egy darabig elvan az ember strucc politikával, a problémákat besepri a szőnyeg alá, de amikor ezek összegyűlnek és kiborulnak, akkor a töménytelen negativitás még a legerősebb egókat is maga alá gyűri!

Ne várd meg, míg erősebb lesz az elnyomott érzelem gombóc! Menj elébe tudatos feldolgozással, önismereti oldásokkal!
A pozitív gondolkodás itt nem segít, inkább csak nehezít, mert nem engedi megláttatni a problémáid valódi súlyát. Nézz szembe reálisan a dolgokkal, legyél őszinte és elfogadó mindennel, amit Önmagad bugyraiban találsz. A megtisztulás jót fog tenni mind a lelki, mind a testi egészségednek!

Légy tudatos és ne égj le a napon!

40 thoughts on “Hurrá, nyaralunk! …vagy mégsem?”

  1. Segítség kérés
    Sziaszok!

    „Belenéz magába és meglátja, megoldja a gubancokat.”

    Hogyan lehet ehhez hozzákezdeni? Sajnos én is ezekkel a problémákkal küzdök. Olyan helyzetbe került az életem, hogy el fogjuk veszíteni a házunkat. Előről kell kezdeni mindent, de egyenlőre sajnos csak a problémát látom. Szeretnék én is kikeveredni a nehézségekből. Mint kezdő útkereső, szívesen fogadom a tanácsokat : )

    1. segítség
      Nekem hirtelen ez szúrt szemet: „a házunkat”. Tehát nem vagy egyedül. Így a probléma is közös. A ház a biztonság, a család jelképe, de le is köt. A te gondod elég sokrétű lehet. Mert gondolom, itt nem csupán rólad van szó. Ha már itt vagy, biztosan fogsz kapni segítséget is. Ez nem lehet könnyű, kitartást neked!
      Ha nem haragszol, annyit hadd tegyek hozzá, én szörnyű környezetben éltem, és csak azért imádkoztam, csak egy kis hely legyen, ahol nyugodtan élhetek, azzal, akit szeretek. És az isten megadta. Tényleg apró lakásunk volt, de én örültem neki.

    2. A legnehezebb..
      Kedves Medvebocs.!.

      Olykor az élet kényszerpályára állít bennünket, hogy megmérettessünk. Bár ez nagyon fájdalmas és nehéz tud lenni, mégis sok változást hozhat bennünk. Összeköthet mindennel és mindenkivel vagy elválaszthat mindentől és mindenkitől, ami addig fontos volt.
      Ragaszkodásunk és szorongásunk a tárgyi dolgokért béklyóba köt. S meg sem látjuk olyankor az igazán lényeges dolgokat. A számunkra kedves és fontos emberek az érzelmeink, amelyek összekötnek hatalmas értékek. S hatalmas erő is egyben. Ha nem vagy egyedül a problémádban, már jobb a helyzeted.
      Nem hiszek a véletlenekben..
      Az előről kezdeni mindent egy új lehetőség, de ezt majd csak visszatekintve fogod belátni. Most borzalmas gondolat és nagyon nehéz. Ezt megértem. Jobban mint gondolnád. Már átéltem.
      A nehézségekből kikeveredni : Hittel lehet, ha hiszel abban, hogy semmi sem történik oktalanul, s hogy a végén a Te javadat szolgálja mindez. Ha hiszel Önmagadban, hogy képes vagy rá. S hogy görcsösen nem akarsz semmit. Az élethez kell egy kis alázat, ezt tanultam én belőle. Mert nem mindig alakulhatnak úgy az események, ahogyan elképzeltük. Bármit is teszünk. Ezt a legnehezebb talán elfogadni. De ha megtesszük, oldódik sok minden bennünk. S ettől máris sokkal könnyebb lehet. Szívből kívánom ezt Neked.

      Szeretettel : Angel

      1. Köszönöm.
        Köszönöm a bíztató soraid. Probálom én is így felfogni a dolgokat. Csak olyan nehéz elfogadni a változást és belemenni a bizonytalanba. Az ember szivesen üldögél még a kakiban is, csak ne kelljen változtatnia. Szerencsére a férjemmel és a gyerekeimmel közösen támogatjuk egymást. A férjem próbálkozik külföldi álláskereséssel, de eddig még nem sok sikerrel járt. Pedig ez a ház elvesztés is mintha azt mutatná, hogy lépjetek már, menjetek, most már muszáj valamerre mozdulnotok.
        Köszönöm neked is linus 12.

        1. medvebocs
          Szia!
          Mihez ért a párod? Van-e szakmája? Tudsz erről bővebben írni? Csak mert mi is külföldön élünk.

          1. nyelv
            A férfiaknak nem is szükséges. Több olyan cég van, ami magyar emberekre szakosodott. Mi is úgy érkeztünk annak idején. Minden kezdet nehéz.
            Egy nő viszont nyelv nélkül nem kap munkát. Esetleg, ha van ismerőse. Ez nem Anglia.

          2. külföld
            Mióta élsz kint és hogy sikerült az elején beilleszkednetek?Szeretnék én is nem görcsölni a dolgokon. Igyekszem figyelni a jeleket, lehetőségeket amit az élet elénk hoz. Meg kell tanulni ezeket is észrevenni.

          3. beilleszkedés
            Szia!
            Mi már 4 éve itt vagyunk. Nem volt könnyű. Én nem is akartam kijönni, kezdett rendeződni az életem, karriert akartam. Önálló albérletünk volt.
            Itt hirtelen egy kisvárosba kerültünk, ami gyönyörű, de nagyon csendes. Egy házban éltünk heten. A párommal egy ágyban aludtunk egy darabig, sajnos olyan pici volt a szoba, hogy nem fért el kettő. Az angolt ott általában nem beszélték. Mondjuk, én nem is terveztem hosszú távra. Néhány hónap – gondoltuk. Ismerkedtem a hellyel, a szokásokkal. Folyton azt akartam bizonyítani, mi mennyivel jobbak vagyunk. Ezt nem érdemes. Egy hónap után találtam egy könyvet, és elkezdtem tanulni a nyelvet. Egyedül. A párom dolgozott, én viszont nem kaptam munkát.
            Majd hazamentünk néhány hétre. Mikor visszajöttünk, nekiálltam a nyelvnek gőzerővel. Közben találtam egy kedves nőt is, akivel összebarátkoztunk. Az életünket azért volt, aki megkeserítse. De mindegy. Néhány hónap után olyan szintre jutottam, hogy alapvető dolgokat megértettem, és el is tudtam mondani. Kaptam egy részmunkaidős állást. Utána otthon megszereztem a nyelvvizsgát is.
            Az életünk akkor lett jobb, mikor nagyobb városba költöztünk. Itt már találtam teljes munkaidős melót, önálló albérletben lakhattunk, és stb, stb. Röviden ennyi.
            Lényeg a lényeg, nekünk sem volt könnyű, viszont elfogadtuk, amit az élet kínált. Most már szeretünk itt élni, és nem akarunk hazamenni.

          4. Nem lehetett könnyű
            Szia!

            Hát nektek sem lehetett könnyű. Én is most keresgélem az utam. Miért van az, ha változás elé áll az ember, idegenkedik tőle? Én is egyből a nehézségeket látom meg először és nem a lehetőségeket. Át kéne állítanom az agyamat egy másik szemszögre.

          5. út
            Hát nem volt az, valóban. Az utamat meg még én is csak keresgélem. Ne aggódj. Hogy a változástól félsz, az teljesen normális. Az ember ilyen alapvetően. Évek alatt ez változhat, de ahhoz tényleg sok erő kell. Egy a lényeg: ne add fel. Ha az ember segítséget kér, előbb-utóbb kap is. Sok szerencsét!

  2. Segítség kérés
    Sziaszok!

    „Belenéz magába és meglátja, megoldja a gubancokat.”

    Hogyan lehet ehhez hozzákezdeni? Sajnos én is ezekkel a problémákkal küzdök. Olyan helyzetbe került az életem, hogy el fogjuk veszíteni a házunkat. Előről kell kezdeni mindent, de egyenlőre sajnos csak a problémát látom. Szeretnék én is kikeveredni a nehézségekből. Mint kezdő útkereső, szívesen fogadom a tanácsokat : )

    1. segítség
      Nekem hirtelen ez szúrt szemet: „a házunkat”. Tehát nem vagy egyedül. Így a probléma is közös. A ház a biztonság, a család jelképe, de le is köt. A te gondod elég sokrétű lehet. Mert gondolom, itt nem csupán rólad van szó. Ha már itt vagy, biztosan fogsz kapni segítséget is. Ez nem lehet könnyű, kitartást neked!
      Ha nem haragszol, annyit hadd tegyek hozzá, én szörnyű környezetben éltem, és csak azért imádkoztam, csak egy kis hely legyen, ahol nyugodtan élhetek, azzal, akit szeretek. És az isten megadta. Tényleg apró lakásunk volt, de én örültem neki.

    2. A legnehezebb..
      Kedves Medvebocs.!.

      Olykor az élet kényszerpályára állít bennünket, hogy megmérettessünk. Bár ez nagyon fájdalmas és nehéz tud lenni, mégis sok változást hozhat bennünk. Összeköthet mindennel és mindenkivel vagy elválaszthat mindentől és mindenkitől, ami addig fontos volt.
      Ragaszkodásunk és szorongásunk a tárgyi dolgokért béklyóba köt. S meg sem látjuk olyankor az igazán lényeges dolgokat. A számunkra kedves és fontos emberek az érzelmeink, amelyek összekötnek hatalmas értékek. S hatalmas erő is egyben. Ha nem vagy egyedül a problémádban, már jobb a helyzeted.
      Nem hiszek a véletlenekben..
      Az előről kezdeni mindent egy új lehetőség, de ezt majd csak visszatekintve fogod belátni. Most borzalmas gondolat és nagyon nehéz. Ezt megértem. Jobban mint gondolnád. Már átéltem.
      A nehézségekből kikeveredni : Hittel lehet, ha hiszel abban, hogy semmi sem történik oktalanul, s hogy a végén a Te javadat szolgálja mindez. Ha hiszel Önmagadban, hogy képes vagy rá. S hogy görcsösen nem akarsz semmit. Az élethez kell egy kis alázat, ezt tanultam én belőle. Mert nem mindig alakulhatnak úgy az események, ahogyan elképzeltük. Bármit is teszünk. Ezt a legnehezebb talán elfogadni. De ha megtesszük, oldódik sok minden bennünk. S ettől máris sokkal könnyebb lehet. Szívből kívánom ezt Neked.

      Szeretettel : Angel

      1. Köszönöm.
        Köszönöm a bíztató soraid. Probálom én is így felfogni a dolgokat. Csak olyan nehéz elfogadni a változást és belemenni a bizonytalanba. Az ember szivesen üldögél még a kakiban is, csak ne kelljen változtatnia. Szerencsére a férjemmel és a gyerekeimmel közösen támogatjuk egymást. A férjem próbálkozik külföldi álláskereséssel, de eddig még nem sok sikerrel járt. Pedig ez a ház elvesztés is mintha azt mutatná, hogy lépjetek már, menjetek, most már muszáj valamerre mozdulnotok.
        Köszönöm neked is linus 12.

        1. medvebocs
          Szia!
          Mihez ért a párod? Van-e szakmája? Tudsz erről bővebben írni? Csak mert mi is külföldön élünk.

          1. nyelv
            A férfiaknak nem is szükséges. Több olyan cég van, ami magyar emberekre szakosodott. Mi is úgy érkeztünk annak idején. Minden kezdet nehéz.
            Egy nő viszont nyelv nélkül nem kap munkát. Esetleg, ha van ismerőse. Ez nem Anglia.

          2. külföld
            Mióta élsz kint és hogy sikerült az elején beilleszkednetek?Szeretnék én is nem görcsölni a dolgokon. Igyekszem figyelni a jeleket, lehetőségeket amit az élet elénk hoz. Meg kell tanulni ezeket is észrevenni.

          3. beilleszkedés
            Szia!
            Mi már 4 éve itt vagyunk. Nem volt könnyű. Én nem is akartam kijönni, kezdett rendeződni az életem, karriert akartam. Önálló albérletünk volt.
            Itt hirtelen egy kisvárosba kerültünk, ami gyönyörű, de nagyon csendes. Egy házban éltünk heten. A párommal egy ágyban aludtunk egy darabig, sajnos olyan pici volt a szoba, hogy nem fért el kettő. Az angolt ott általában nem beszélték. Mondjuk, én nem is terveztem hosszú távra. Néhány hónap – gondoltuk. Ismerkedtem a hellyel, a szokásokkal. Folyton azt akartam bizonyítani, mi mennyivel jobbak vagyunk. Ezt nem érdemes. Egy hónap után találtam egy könyvet, és elkezdtem tanulni a nyelvet. Egyedül. A párom dolgozott, én viszont nem kaptam munkát.
            Majd hazamentünk néhány hétre. Mikor visszajöttünk, nekiálltam a nyelvnek gőzerővel. Közben találtam egy kedves nőt is, akivel összebarátkoztunk. Az életünket azért volt, aki megkeserítse. De mindegy. Néhány hónap után olyan szintre jutottam, hogy alapvető dolgokat megértettem, és el is tudtam mondani. Kaptam egy részmunkaidős állást. Utána otthon megszereztem a nyelvvizsgát is.
            Az életünk akkor lett jobb, mikor nagyobb városba költöztünk. Itt már találtam teljes munkaidős melót, önálló albérletben lakhattunk, és stb, stb. Röviden ennyi.
            Lényeg a lényeg, nekünk sem volt könnyű, viszont elfogadtuk, amit az élet kínált. Most már szeretünk itt élni, és nem akarunk hazamenni.

          4. Nem lehetett könnyű
            Szia!

            Hát nektek sem lehetett könnyű. Én is most keresgélem az utam. Miért van az, ha változás elé áll az ember, idegenkedik tőle? Én is egyből a nehézségeket látom meg először és nem a lehetőségeket. Át kéne állítanom az agyamat egy másik szemszögre.

          5. út
            Hát nem volt az, valóban. Az utamat meg még én is csak keresgélem. Ne aggódj. Hogy a változástól félsz, az teljesen normális. Az ember ilyen alapvetően. Évek alatt ez változhat, de ahhoz tényleg sok erő kell. Egy a lényeg: ne add fel. Ha az ember segítséget kér, előbb-utóbb kap is. Sok szerencsét!

  3. Nem kényszer
    Mit lehet tenni, Sanyi? Mentesülni a kényszeresség alól, hogy márpedig most muszáj jól lenni, örülni. Elég nyomasztó a gondolat, hogy ezt muszáj lenne.
    És élni azt az életet, ahol a lelkivilágunk tart.

    Szerencsére én alapállapotban nem találkozom már ilyen elvárásokkal úgy 5-6 éve, így meg is lepődöm, nem tudom hova tenni, ha beszédül néha az életembe néhány elvetemült, aki képes elvárásokat támasztani „ellenem”.:) Most is fura volt olvasni ezt a mondatot, hogy kötelező örülni nyáron. A természet is hozzám idomult már, ő sem tart nyarat a naptár szerint! 😀 Nem volt kedve az idén.

    El is hagytak azok az emberek, akiknek megsértettem kötelezőség-meggyőződéseiket, amikor nem volt kedvem a kötelező örülésre, és nem kérdezték meg, miért nincs kedvem – mert nem én érdekeltem őket.
    Elég fura így, hogy mégis jön néha olyan, aki pont engem szeret (nem mellesleg a fentiekért is), és aztán mégis orrom alá dörgöli ezeket a kötelezőségeket, amiket őszerinte vagy érdemes betartani, vagy nem mer betartani.

      1. Érdekes ez a kötelező dolog
        Érdekes ez a kötelező dolog. Szilveszterkor van a szülinapom. Világ életemben utáltam. Mindig irigyeltem azokat, akiknek nyáron van. Szilveszterkor is általában kötelező bulizni, jókedvűnek lenni. Talán azért is nem kedveltem, mert ahogy visszagondolok, sosem voltam olyan oltári jó hangulatú buliban. Kb. jó fél évvel ezelőtt jött egy bevillanás, hogy igazából milyen szerencsés is vagyok, hogy szilveszterkor születtem, mert én az év utolsó napján leszek öregebb, míg mások már hamarabb. Eddig ez sose jutott az eszembe. Minden csak felfogás kérdése : )

  4. Nem kényszer
    Mit lehet tenni, Sanyi? Mentesülni a kényszeresség alól, hogy márpedig most muszáj jól lenni, örülni. Elég nyomasztó a gondolat, hogy ezt muszáj lenne.
    És élni azt az életet, ahol a lelkivilágunk tart.

    Szerencsére én alapállapotban nem találkozom már ilyen elvárásokkal úgy 5-6 éve, így meg is lepődöm, nem tudom hova tenni, ha beszédül néha az életembe néhány elvetemült, aki képes elvárásokat támasztani „ellenem”.:) Most is fura volt olvasni ezt a mondatot, hogy kötelező örülni nyáron. A természet is hozzám idomult már, ő sem tart nyarat a naptár szerint! 😀 Nem volt kedve az idén.

    El is hagytak azok az emberek, akiknek megsértettem kötelezőség-meggyőződéseiket, amikor nem volt kedvem a kötelező örülésre, és nem kérdezték meg, miért nincs kedvem – mert nem én érdekeltem őket.
    Elég fura így, hogy mégis jön néha olyan, aki pont engem szeret (nem mellesleg a fentiekért is), és aztán mégis orrom alá dörgöli ezeket a kötelezőségeket, amiket őszerinte vagy érdemes betartani, vagy nem mer betartani.

      1. Érdekes ez a kötelező dolog
        Érdekes ez a kötelező dolog. Szilveszterkor van a szülinapom. Világ életemben utáltam. Mindig irigyeltem azokat, akiknek nyáron van. Szilveszterkor is általában kötelező bulizni, jókedvűnek lenni. Talán azért is nem kedveltem, mert ahogy visszagondolok, sosem voltam olyan oltári jó hangulatú buliban. Kb. jó fél évvel ezelőtt jött egy bevillanás, hogy igazából milyen szerencsés is vagyok, hogy szilveszterkor születtem, mert én az év utolsó napján leszek öregebb, míg mások már hamarabb. Eddig ez sose jutott az eszembe. Minden csak felfogás kérdése : )

Scroll to Top