Minden emberben megvan a lelki társ utáni vágyakozás. Valóban minden ember keresi a lelki társát, de kevesen hiszik, hogy meg is tudják találni. Az ilyen kapcsolat nem pusztán két ember, hanem két lélek közötti köteléket jelent, ennek az együttélésre és a szerelemre kiható következményeivel együtt.
Már ősidők óta a lelkünkben hordjuk a társunk képét és a vágyakozásunk mindig emlékeztet erre. Azonkívül mindig újra átéljük azt is, hogy a vágyakozásunk nem csillapodhat egy másik partnerkapcsolatban, legyen mégoly harmonikus is az a kapcsolat. Ugyanis a lelki társunk az útitársunk, egy barát, aki segít, hogy megtaláljuk önmagunkat, és akinek mi segítünk, hogy valódi önmagára emlékezzen vissza. A lelki társunk segít abban, hogy felkészüljünk a végső találkozásra önmagunk másik, elveszett részével. Így mindig találkozunk emberekkel, akik tanulni hívnak minket, akik a számunkra tanítók és társak, és mi az ő számukra szintén azok vagyunk. Így kapcsolatról kapcsolatra, inkarnációról inkarnációra egyre érettebbek leszünk, akik már képesek igazi kapcsolatra és szeretetre, és készek az önmagunkkal való találkozásra.
Minél érettebbek vagyunk, annál jobban kiteljesíthet a találkozás a lelki társunkkal, annál szabadabbnak érezhetjük magunkat mindketten. Ezért lehetőleg ne próbáljuk sürgetni ezt a találkozást, hanem készüljünk fel arra, hogy a megfelelő időpontban megtörténik, és ez a megfelelő időpont csak akkor jön el, ha már mindketten készen állunk a találkozásra.
A lelki társunkkal különböző szerepekben már számtalan alkalommal találkoztunk. Minden találkozáskor egyre jobban összecsiszolódtunk, egyre erősebb lett köztünk a bizalom, és a válás egyre nehezebb. Mindenkiben eleven kép él a másikról a lelkében. Ennek a képnek a segítségével mindig fel tudjuk venni a kapcsolatot a lelki társunkkal, még akkor is, ha jelenleg nincs a Földön. „Mondjuk el” a lelki társunknak, hogy készen állunk a vele való találkozásra, és kérdezzük meg őt, hogy mikorra készül fel, és hogy mikor jön el a megfelelő időpont a vele való végső találkozásra. Ugyanis, ha valóban készen állunk, akkor már soha többé nem válunk el, és mihelyt levetjük a test burkát, ismét egy lénnyé olvadunk össze.
A lelki társunk arányos és tiszta tükör a számunkra, akiben olyan világosan ismerhetjük meg önmagunkat, mint még előtte sohasem.
A felkészüléshez tartozik, hogy nagyon őszintén tisztázzuk, hogy mit várunk el a lelki társunktól. Írjunk le egyszerűen mindent, ahogy álmodunk róla. Legyünk alaposak!
És ami a legfontosabb: engedjünk el mindent! Gondoskodjunk arról, hogy a régi terhektől teljesen megszabadulva találkozzunk a társunkkal. Váljunk valóban szabaddá!
Sokan azért nem találkoznak a megfelelő partnerrel, mert közben túl intenzív kapcsolatban állnak egy nem megfelelő partnerrel. Ha azonban a jelenlegi partnerkapcsolatuk még nem teljesedett ki, ez is a felkészüléshez tartozik. Ne futamodjunk meg, mert csak akkor vagyunk valóban felkészülve, ha ez a partnerkapcsolat teljesen kiteljesedett.
Az is előfordulhat, hogy évek óta együtt élünk lelki társunkkal, csak nem ismerjük fel.
A lelki társammal lelki síkon találkozom, túl a szerepeken és az elvárásokon. A „belső paradicsom kapujává” válik számomra, amely a teljességhez vezető útra nyílik. Úgy szeretem őt, amilyen, és nem aszerint, amilyennek szerintem lennie kellene. A szabadság és bizalom légkörében élek vele, ami először teszi lehetővé számomra a valódi szerelmet.
Lelki partnerként olyan szeretetet élünk át, ami szabadságot ad, és távlatot teremt mindkettőnk fejlődése számára. Ez egy olyan út, amelyen megtalálom a saját igazságomat, és követem azt. A szabadság egy társ szerelme nélkül is lehetséges, de a szerelem nem lehetséges szabadság nélkül. Ez nem csak azt jelenti, hogy a másiknak szabadságot adok, hanem hogy magamat is megszabadítom attól, hogy a másikra szükségem legyen. Csak ekkor vagyok valóban vele, mert ekkor vele akarok lenni, és nem pedig azért, mert szükségem van rá.
Még ha úgy is hiszem, hogy megtaláltam a lelki társamat, mindig készen kell állnom arra, hogy elengedjem őt.
Köszönöm
Megfogalmaztad mit élek most, mire vágyom.
A kérdésem csupán annyi, ha valaki tud erre választ, szivesen venném: hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat, amiről felismertük, nem az volt, mint amire vágytunk.
Nekem mindig a megéléssel vannak gondjaim, mert elméletben tudom mi a jó, mit kellene tenni, de a szívemben nem tudom ÉLNI. Nem tudom, vagytok-e ti is így a dolgokkal.
Arra a következtetésre jutottam, nem elég a meditációkban átélni a dolgainkat, mert a tudatalattinkban működő erők színre lépnek, egyre jobban, minél magasabb berkekbe jutt tudati sztinten valaki.
Ezek tudasosítására és feloldására várnék megoldásokat.
Ja és ha itt olvassa a lelki párom a soraimat, akkor üzenem, NYEREGBE, MÁR UNOM A VÁRAKOZÁST!!!!!!!!!!!! ÉS NEM HISZEM EL, HOGY A LOVAD IS LESÁNTULT, AZÉRT NEM JÖTTÉL EL MÉG!!!
Pusz mindenkinek, várom a tapasztalatokat
Buddhanita
Lélek
Hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat?
Le kell zárnod a lelkedben az előző kapcsolatod, azaz be kell csuknod az ajtót, ami egyébként is már bezárult, mert nem fogod észrevenni, hogy kinyílt egy másik ajtó.
A lezárásról: a régi kapcsolatod valamiért nem volt már jó, ezt az okot világosan fogalmazd meg magadban vond le a tanulságokat.
Ami jó volt benne annak örülj, hogy megtörtént, ami meg rossz volt, hát annak is örülj, hogy vége.
…és ezután a lelked felszabadul, már nem fogsz azzal foglalkozni, ami elmúlt, mert megválaszoltál minden kérdést.
Ez egy nem könnyű dolog, nagy energiát kell bele fektetni, de másképp nem megy.
A fogorvos példája szokott eszembe jutni.
Melyik jobb??
Ha van egy rossz fogad, amit ki kell húzni és a fogorvos minden nap húz rajta egy kicsit, míg nagy sokára kihúzza vagy egy rántással, ami ugyan nagyobb fájdalommal jár, kihúzza.
Sok sikert!
Majd számolj be az eredményedről
Joseph
Héj, Joe!
Köszi 🙂
Köszönöm
Megfogalmaztad mit élek most, mire vágyom.
A kérdésem csupán annyi, ha valaki tud erre választ, szivesen venném: hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat, amiről felismertük, nem az volt, mint amire vágytunk.
Nekem mindig a megéléssel vannak gondjaim, mert elméletben tudom mi a jó, mit kellene tenni, de a szívemben nem tudom ÉLNI. Nem tudom, vagytok-e ti is így a dolgokkal.
Arra a következtetésre jutottam, nem elég a meditációkban átélni a dolgainkat, mert a tudatalattinkban működő erők színre lépnek, egyre jobban, minél magasabb berkekbe jutt tudati sztinten valaki.
Ezek tudasosítására és feloldására várnék megoldásokat.
Ja és ha itt olvassa a lelki párom a soraimat, akkor üzenem, NYEREGBE, MÁR UNOM A VÁRAKOZÁST!!!!!!!!!!!! ÉS NEM HISZEM EL, HOGY A LOVAD IS LESÁNTULT, AZÉRT NEM JÖTTÉL EL MÉG!!!
Pusz mindenkinek, várom a tapasztalatokat
Buddhanita
Lélek
Hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat?
Le kell zárnod a lelkedben az előző kapcsolatod, azaz be kell csuknod az ajtót, ami egyébként is már bezárult, mert nem fogod észrevenni, hogy kinyílt egy másik ajtó.
A lezárásról: a régi kapcsolatod valamiért nem volt már jó, ezt az okot világosan fogalmazd meg magadban vond le a tanulságokat.
Ami jó volt benne annak örülj, hogy megtörtént, ami meg rossz volt, hát annak is örülj, hogy vége.
…és ezután a lelked felszabadul, már nem fogsz azzal foglalkozni, ami elmúlt, mert megválaszoltál minden kérdést.
Ez egy nem könnyű dolog, nagy energiát kell bele fektetni, de másképp nem megy.
A fogorvos példája szokott eszembe jutni.
Melyik jobb??
Ha van egy rossz fogad, amit ki kell húzni és a fogorvos minden nap húz rajta egy kicsit, míg nagy sokára kihúzza vagy egy rántással, ami ugyan nagyobb fájdalommal jár, kihúzza.
Sok sikert!
Majd számolj be az eredményedről
Joseph
Héj, Joe!
Köszi 🙂
Köszönöm
Megfogalmaztad mit élek most, mire vágyom.
A kérdésem csupán annyi, ha valaki tud erre választ, szivesen venném: hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat, amiről felismertük, nem az volt, mint amire vágytunk.
Nekem mindig a megéléssel vannak gondjaim, mert elméletben tudom mi a jó, mit kellene tenni, de a szívemben nem tudom ÉLNI. Nem tudom, vagytok-e ti is így a dolgokkal.
Arra a következtetésre jutottam, nem elég a meditációkban átélni a dolgainkat, mert a tudatalattinkban működő erők színre lépnek, egyre jobban, minél magasabb berkekbe jutt tudati sztinten valaki.
Ezek tudasosítására és feloldására várnék megoldásokat.
Ja és ha itt olvassa a lelki párom a soraimat, akkor üzenem, NYEREGBE, MÁR UNOM A VÁRAKOZÁST!!!!!!!!!!!! ÉS NEM HISZEM EL, HOGY A LOVAD IS LESÁNTULT, AZÉRT NEM JÖTTÉL EL MÉG!!!
Pusz mindenkinek, várom a tapasztalatokat
Buddhanita
Köszönöm
Megfogalmaztad mit élek most, mire vágyom.
A kérdésem csupán annyi, ha valaki tud erre választ, szivesen venném: hogyan engedjük el a lelkünkből az előző kapcsolatunkat, amiről felismertük, nem az volt, mint amire vágytunk.
Nekem mindig a megéléssel vannak gondjaim, mert elméletben tudom mi a jó, mit kellene tenni, de a szívemben nem tudom ÉLNI. Nem tudom, vagytok-e ti is így a dolgokkal.
Arra a következtetésre jutottam, nem elég a meditációkban átélni a dolgainkat, mert a tudatalattinkban működő erők színre lépnek, egyre jobban, minél magasabb berkekbe jutt tudati sztinten valaki.
Ezek tudasosítására és feloldására várnék megoldásokat.
Ja és ha itt olvassa a lelki párom a soraimat, akkor üzenem, NYEREGBE, MÁR UNOM A VÁRAKOZÁST!!!!!!!!!!!! ÉS NEM HISZEM EL, HOGY A LOVAD IS LESÁNTULT, AZÉRT NEM JÖTTÉL EL MÉG!!!
Pusz mindenkinek, várom a tapasztalatokat
Buddhanita
Ez nagyon szépen hangzik!
Ez nagyon szépen hangzik, de idáig eljutni nagyon nehéz. Nagyon vágyom arra, hogy olyanná váljak, hogy szabad legyek minden helyzetben és szabadságot tudjak adni, úgy hogy az teljesen természetes a számomra.
Így legyen!
Ez nagyon szépen hangzik!
Ez nagyon szépen hangzik, de idáig eljutni nagyon nehéz. Nagyon vágyom arra, hogy olyanná váljak, hogy szabad legyek minden helyzetben és szabadságot tudjak adni, úgy hogy az teljesen természetes a számomra.
Így legyen!
Miért csak a lelki társ kellene?
Tiszta agyalás az egész. Az agyalás szerintem megöli a józan észt és a megérzést is. Vajon defektusos, aki nem a lelki társát keresi? Vagy egyáltalán nem keres senkit? Tudattalan, aki bízik a megérzéseiben és azt választja társul, aki szimpatikus neki, és sem a tudati, sem jövedelmi és egyéb szintet nem kezdi el méricskélni? Nem az az érdekes, hogy jól érezzük magunkat valakivel vagy sem?
Azok, akik lelki társukat keresik vagy várnak rá pontosan azt kapják, amit a lelki társukról gondolnak. Akik azt gondolják, hogy keresni kell a társukat, azok kereshetik a társukat, kereshetik és kereshetik, de mivel nem találni akarják, ezért nem is találják.
Akik várnak a társukra, azok várhatnak, várnak és várnak, mivel várni akarnak, hát várhatják.
Mi lenne, ha úgy lennénk boldogok és elégedettek, ahogy vagyunk?
)
Kedves Karmatörlő
JUJJ, kemény, férfias, elméből jövő vélemény.
Nekem ez jött le.
De igazad van.
Az viszont nem lehet, hogy valaki pont így boldog? Neked nincs vágyad, elképzelésed, milyen nőt szeretnél magad mellett? Vagy sosem volt?
Vagy miből gondolod, hogy az, aki mellett jól érzed magad egy kapcsolatban az nem lehet a lelki társad?
Szerintem mindenki maga dönti/érzi mire van szüksége. Igen, vannak akik megelégszenek olyannal, aki mellett jól elvannak, míg vannak „csak” jó szexre vágyók, vannak a magányos kóborlók, stb. Egyik sem baj, sem hiba. Sokan vagyunk, sok félék.
Valamint igazad van abban is, legyünk jól magunkban is. (egyébként ez alap ahhoz, hogy végre társad legyen melletted, ne pedig csak úgy legyen valaki melletted)
Valamint én úgy gondolom boldogságot, csakis magamban találok, más csak pillanatokat oszthat meg velem, de saját lelki állapotomért én vagyok a felelős, és csakis én tudok változtatni.
Az, ha mások nem elégszenek meg a csak dolgokkal (bár inkább vagyok egyedül, mintsem olyannal legyek, akit nem szeretek, csak jó vele lenni, az inkább számomra barát, sem mint szerető) az sosem baj.
Hiszen ha az ember megragadna a csak jóban, akkor meglehet, hezitál meglépni egy számára fontos lépést az életében, ami előrébb vinné. Akkor pedig nincs fejlődés. A víz is poshat mocsár lesz, ha áll. De átteheted ezt jobb állásra, lakhelyre, zarándoklatra, bármire.
Valamint igazad van, az jön kintről, ami bent megszületett. Ki-ki a maga keresztye kovácsa.
És igen, én többre vágyom, és tenni azért, hogy ez a „csoda” rám találjon. A hiba akkor lép fel, ha az ember csak vár és vár, de nem tesz érte semmit. Dolgozni kell önmagunkon, ezért van itt is mindenki.
üdv
Buddhanita
Buddhanita, a gyakrolatból jövő a véleményem
Ez a párkapcsolatom a felnőtt éveit tapossa, a gyakorlatból beszélek.
Az a sokféleség, amiről mesélsz az agyalásból és az elvárásokból született kapcsolatokból születik. Amikor valamilyen kapcsolatot akarsz, amikor egy kapcsolatnak valamilyennek kell lenni, amikor egy kapcsolattól elvársz valamit. Nem érzéseket írsz le, hanem elvárásokat. Elvárásokat, amelyek távol tartanak attól, aki vagy, és távoltartja tőled azt, akire olyan nagyon vágysz. Az, akire vársz, annak valamilyennek kell lennie, és tök mindegy milyen egészében, neki azt kell produkánia, amit elvársz tőle, akkor lesz jó, ha azt adja, amit akarsz tőle.
Nem arról szól a kapcsolat, hogy azért vagy vele, mert jó vele lenni, hanem mert valamilyen. Valamit elvársz tőle, valamit megkapsz tőle, valamit adsz és kapsz. Ez biznisz. Szerintem itt csúszik félre az ügy.
Azért legyél vele, mert ő az, aki, és így van jól. Azzal legyél, akit társadul tudsz fogadni úgy, ahogy van.
Ezt mindenki megérzi a legelső pillanatban, ahogy találkoznak, ahogy azt is, ha nem. Csak az agyalás és az elvárások, a hiányérzetek és a vágyak eltérítik ettől a belső bizonyosságtól az embereket.
Hogy miért vagyunk itt, abban nem értünk egyet, szerintem a lényeg, hogy boldogan éljünk itt és most.
Üdv:
Karmatörlő
Karmatörlő
Na most ezt nem értem, amit ide írtál.
Milyen elvárásokat írtam le? Milyen bizniszről van szó?
???
Persze, én sem dobok egy kérdőívet a férfi orra alá, hogy töltse ki, bármilyen szimpi is, majd megfontolom. Nem is írtam ilyesmit sem.
Ráadásul a lélekpár fogalom alatt én ténylegesen a társam, a párom értem, akivel szeretjük, megértjük egymást oda-vissza. Sem külső, sem belső „elvárásom” nem írtam/és nem is volt soha.
Csak kérdéseket tettem fel, hogy lássam, hogyan éled/gondolod ezeket a dolgokat.
Na most ezt még átolvasom kétszer, hátha rájövök most mi is ez.
Valamint úgy gondolom, rábízhatom magam a megérzéseimre. Ha vonz egy férfi, mint egy mágnes akkor az egy nagyon jó dolog. Miért agyalnék rajta? A vonzalom amúgy is egy megfoghatatlan dolog szerintem, sosem lehet megmondani, miért van ez és pláne hülyeség ezen agyalni.
De ha a férfi mást nem akar, csak hogy a felesége mellett a szeretője legyek, vagy csak testileg bújjunk össze, én abba már nem akarok belemenni. Lehet, ez számodra biznisz, nekem viszont szükségem van egy társa. Akit szerethetek, tisztelhetek, elesett nőként a vállára hajthatom a fejem. És naná, ha az a férfi a társam, akkor nem filozom rajta, hogy az első bajánál merre szaladjak. Sőt! Igen, az élet nem rózsaszín felhőből áll. Ennyire nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam, majd a pasi mellett megfogom a kék madarat. Meg kell élni a szürke hétköznapokat. Pont ezt írtam le, hogy ne a másiktól várjuk, hogy boldoggá tesz, dolgozzunk magunkon, ismerjük meg magunkat, hogy hozhatom magam harmóniába, mi az, ami bennem még kiforratlan, amin még dolgoznom kell. Egy szóval: önismeret.
És egy másik blogban fejtettem ki, hogy a hiba ott van, mikor nem nyíltan, befogadóan közelítek valakihez (akár a szomszédom, akár a társam), hanem a kivetítéseink, elvárásaink által. És egy rózsaszín képet adok rá, aztán meg pislogok, hogy nem fér bele a képzelt világba, és elhagyom, mert „becsapott”, nem az akire gondoltam, hogy olyannak kell lennie.
Valamint senki sem tökéletes. Erről is írtam már máshol, hogy ha szeretsz valakit, mindegy milyen/mennyi hibája van, akkor úgy szereted, ahogy van. Míg hiába van másnak ezeregy jó tulajdonsága, ha unszimpi, akkor sem tudod elfogadni.
Úgyhogy ha megírnád mit értettél félre, azt megköszönném. Ismétlem, szeretném meglátni a világod. És ha valami kérdésed van felém, azt is szivesen venném.
Üdv
Buddhanita
Szia Anita!Szia Karmatörlö!
Engem is félreértett 1-szer a Karmaörlö…!
Szia Karmatörlö!Mond csak,miért godolod folyton azt hogy ,,agyalunk”….?
Az egyik blogban én is alig gyöztem magam kimagyarázni,abból a félreismerésböl amit rámvetítettél…!
Az én estemben a megérzésem beigazolódott,és szerencse hogy nem hallgattam rád!
Karmatörlö!Mindezt nem azért írom mert haragszom rád,és le akarlak járatni!Ideje hogy elsajátísd a ,,nöi megérzés”,és beleérzés technkiáját!Mert tudom hogy jó szándékkal próbálsz vezetgetni…….De vakon..?
Àltalában a nök az intuicio alapján hoznak döntést (még a nem spirituálisak is) !Ugy érzem nagyon fontos hogy tudd!
Remélem nem volt bántó amit írtam!Ha úgy érzed ebben a témában hiányosságaid vannak,akkor szívesen segítünk!Többesszámban írtam mert azt gondolom hogy ezt Budhanita nevében is felajálnhatom!:)
Szeretettel:Erika
Kedves u.Erika
csak bólogatok, csak bólogatok, igen, igen.
U.Erika: A női megérzés és a lélektárs
Nem, nem bántó. Mindenkitől szívesen tanulok.
Az viszont félreértés lehet, ha úgy érzed, hogy a megérzéseid ellenébeni döntésre biztattalak.
A magam részéről mindenkit arra biztatok, hogy hallgasson a megérzéseire. A partnerrel kapcsolatos megérzését gondolkodás és mérlegelés nélkül fogadja el.
A partner szükségének, hiányának megélése ne írja felül a megérzést. Ha igen a megérzés, akkor aszerint továbblépni, ha nem, akkor ne kezdje el rábeszélni magát, hogy mégis milyen vonzó a másik, pont olyan, mint nekem kell, ez az agyalás, holott a megézés egyértelműen nem volt.
A megérzések a tudatalattink/lelkünk üzenetei számunkra.
Bizton állíthatom, hogy a karmikus körökben mindenki a megérzései szerint mond igent és nemet a párkapcsolatokra, munkahelyekre, nők és férfiak egyaránt. A karmikus körökben szilárdan belénk programozottak közvetlen társaink, családunk, párkapcsolataink, életre szóló barátaink, munkahelyeink.
Amikor a megérzéseinket követjük ebben, semmi mást nem teszünk, csak a programunkat, a feladatunkat, a leckéinket követjük híven.
Ezért nem kérdés, hogy az a nő, aki egy érzéketlen vagy akár erőszakos férfi mellett döntött, megérzése szerint választott, pontosan a következő leckéjét választotta, a választása tökéletes.
Az a nő, aki következetesen gyenge fickókat választ, azért kell újból gyenge partnerrel találkoznia, mert nem tanulta meg az erő és gyengeség leckéjét, amit bevállat, hát újból megkapja. Tökéletes választás.
Vagy keressük a lélektársat, a nagy ŐT vagy az IGAZIT.
Ki is az a lélektárs/Ő/IGAZI és mitől az? Mi alapján döntöd el? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie, hogy a lélektársadnak/Ő-nek/IGAZI-nak tekintsd a partnered? Mi a lélektárs/Ő/IGAZI attribútuma? Akire azt mondja az asztromókus vagy a karmaturkász vagy a számmániás?
Na, most tényleg, ilyen egy lélektárs? Mitől az? Ha azt érzed, akkor ő a lélektárs? Nem már. Mi van, ha azt érzem, akkor már nem is lehet lélektárs?
A lélektárs/Ő/IGAZI egy cimke. Egy cimke, amit bizonyos kritériumok/elvárások teljesítése esetén ragasztasz rá valakire. Ezért beszéltem elvárásokról és agyalásról.
A lélektárs/Ő/IGAZI keresése egy blöff.
Egy blöff, amivel életben tarthatjuk és táplálhatjuk, folyton megélhetjük a tökéletesség hiányát, egyáltalán a hiányt. A tökéletlenség — nem vagyok elég jó — és a hiány megélése az önértékelési problémák, önmagunk el nem fogadásának/elutasításának legnyilvánvalóbb szimptómája.
A lélektárs/Ő/IGAZI keresése az önelfogadás, önértékelés és önbizalom leckéje.
A lélektárs keresése egy blöff, egy takaró, amivel a fickókat lehet rostálni, meg lehet állapítani mindegyikről, hogy hát nem, nem ő az, és eme szorgos ténykedés elfedi az igazi leckét, hogy mi a frász bajunk van magunkkal.
Van, aki rostálgat, rostálgat, persze senki sem elég jó ahhoz, hogy lélektárs/Ő/IGAZI legyen, és azt a részét éli meg, hogy mi baj van velem. Jaj, még önostoroz is, egyem a szivét a mazohistájának!
Tetézhetjük ez a lelkesedés és a másik elfogadásának rétegével, amikor összeállunk egy nagyon tetsző partnerrel, úgy jó, ahogy van, csak kiderült, hogy nem bírom a rendetlenséget, amit tart, a borotválkozási szokásait, a barátait, stb, hát csalódni kellett, mégsem az, pedig én mennyire odaadó, megértő és befogadó voltam. Még néhány ilyen réteg és semmi sem látszik az alapkonfliktusból.
Szerintem.
Mit hagytam ki?
🙂
Szia Karmatörlő
Először is, jó reggelt!
Erre még visszatérek, mivel a kérdéseket én tettem fel, de én belőled a „dacos gyerek ” efektust váltottam ki..
Ezt kértem volna fejtsd ki a nézeted.
Így legalább látom, mit „olvastál a sorok közt”, mi a félreértés alapja.
Most rohanok, (csekket feladok, mivel éjszakás vagyok), és bővebben megvitatom ezt veled.
Üdv
Buddhanita
Ui.: legközelebb kérlek inkább ezzel kezd.
Felesleges köröket futottunk ez miatt
Miiiii vaaaaaaaaaan…………?Bocsi,de egy szót sem értek!Ugye
Miiiii vaaaaaaaaaan…………?Bocsi,de egy szót sem értek!Ugye nem nekem szántad a mondanivalódat..!?Még hogy lélektárs..!:) Persze nagyon romantikusan hangzik,de csak az hiányozna még nekem..!
Ugye nem akarsz megint rámaggatni egy tölem idegen szerepet?
Azt hiszem itt az ideje helyére tenni a dolgokat!Vállava hogy most felháborodást keltek.;) Szeretek hódítani! Jelenleg a férfiak(illetve mindig csak1és itt is vannak kitériumaim;))csak fizikai szinten érdekelnek!(csak szex)Jelenleg nem igényelem hogy legyen egy társam.Megpróbáltam,nem volt rossz de nem lehettem önmagam.Ezért inkább kimondtam hogy legyen vége.Pedig most is szeretjük egymást,és még most is egymásban bízunk a legjobban.De!Most jobban van rá alkalmam hogy magam lehessek,hogy megtaláljam: Ki vagyok én? Egyedül oyan iramban fejlödöm mint egy elszabadult vadló!
Tudom hogy nagyon önzöen hangzik,de jobban szeretem magam annál hogy elpazaroljam az életem!
Ugyhogy Karmatörlö,fogd már fel végre attol hogy valaki nöi testben él,nem azt jelenti hogy ugy is gondolkozik!!!Persze,a nök kiváltsága a nöi megérzés az igy is müködik,de vannak olyan nök is mint pl.én akik férfi fejjel gondolkoznak!Mielött félreértenél,nem vagyok leszbikus vagy ilyesmi!Imádok nö lenni!Ha most kellene választanom újra ezt a nöi testben férfi agy kombinációt válsztanám.;)
Fogd fel végre hogy nem nök és férfiak,hanem emberek vagyunk!
Huhh.Még jó hogy nem személyesen folytatjuk ezt a beszélgetést , az csúnya lenne…!;)
Azért köszönöm hogy törödsz velem!:) (ez most olyan udvarlós volt) 😉
Mitől férfi az agy?
Hát nekem meg az a meglátásom, hogy nincs olyan hogy férfi agy. Meg női agy. Ezek mind cimkék. Ha valamit szeretek ebben a „mai világban” akkor az pont az, hogy már a külvilágban is tünnek el a különbségek. Annak pedig bizonyára oka van, hogy te az agyadat férfinak nézed. Az enyém semmilyen, csak van és végzi a feladatait. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy amikor valaki nagyon hárít valamit, akkor miért is vágyik rá annyira,
Üdv!
Hédi
Nyugi U.Erika
Szerintem ez nekem jött, csak Karmatörlő belekavarodott.
Nem hiszem, hogy Neked szánta
Üdv,
Buddhanita
🙂
U.Erika Mi kellene ahhoz, hogy
tudd ki vagy Te?
Mikor éreznéd azt, hogy már eléggé tudod, hogy ki vagy Te?
Mi kellene ahhoz, hogy kipipáld, ismerem magam?
Csak úgy mint férfiagyas a látens balkezes agynak, hm?
🙂
U.Erika, csak kifelejtettem
Ezt az imádok hódítani korszakot a magam részéről röviden farokállító korszaknak szoktam becézni, amikor a női személyek saját nőiségüket tesztelik azon, hogy mennyi pasi farka áll fel. (Elárulom, semmit nem jelent egy álló farok, mert minden nőtől feláll nekik, de az illúzió hatása valódi.)
Ezt a nők idősebb korban, lapos házasságokban is el szokták játszani a megtépázott nőiség helyreállítása érdekében. Szerintem imádják a pasik az ilyet, amikor semmi kötelezettség, némi udvarlás és jöhet a lepedő. Mindenki jól jár.
Az, hogy egy kapcsolatban nem lehettél önmagad, az virágnyelvről visszafordítva azt jelenti, hogy a kapcsolatban nem álltál ki magadért. Az sem biztos, hogy tudtad, hogy miért is kellett volna kiállni, csak próbáltad élni a kliséket és sehogy nem volt jó, ezért a nagy önmegismerési láz. Sok sikert!
Kellemes pasizást!
Jót tesz a hiúságnak.
🙂
Te most akkor a Női nemet képviseled vagy a Férfi nemet?
Te most akkor a Női nemet képviseled vagy a Férfi nemet? Írásaidból számomra nem derül ki… Ebből valami igen, mert eddig azt hittem, hogy késői 20 éveiben járó srác vagy… Furi, hogy nem vagy regisztrálva és a neved fel nem vállalva osztod a dolgokat… Persze, tudom a név egy cimke, és Te már a vagyokon is túl vagy, ezért erre nincs szükséged, de azért szerintem, mivel itt élünk és most és ha már használunk neveket, akkor legalább felvállalhatnád!
Szabox, a szokás nagy úr
és a megfelelés is.
Nem képviselek semmit, sem a nemeket, sem a korosztályokat.
Hát nem jó név a Karmatörlő? Kifejező és pont ezt csinálom.
Mint annak idején a Szabó.
A Szabó azért lett Szabó, mert szabó volt.
🙂
Érdekes
Szia !
Most sikerült csak belépni, és nem ismerem a teljes beszélgetési témát. DE ! Nagyon
megfogott a mondatod a karmatörlés név, és h ezt csinálod….
Kicsit elgondolkoztató, h ilyen bonyolult, !és! veszélyes feladatra érzed magad képesnek. Főleg az is érdekes, h mered is csinálni.
Akkor csak én vagyok tudatlan, mert idáig 1 román embert ismertem, akinek ez volt a lehetősége, tudása, engedélye. Mármint a széles közel, s távol.
Már csak 1 kérdésem lenne, amit nem lehet itt megválaszolni írásban, v akármi…. Hogyan is csinálod? Sikerül is?
Bocsánat, nem kötözködés, de sokat hallottam már, tapasztaltam ilyesmiket. Kicsit kételkednék benne. Bár nincs kizárva a nemes ténykedés. Amihez sok sikert.
SziaSzia Kobold
Karmatörlő
Maszk a maszkon, álarcon, az álarcon
Gyerekek, farsang van??
:D, 🙂
Feltünősség? – szólt közbe Dr. Wattson
És akkor amúgy minek születtél le? Nagyjából átérzem a szempontodat, mert egyidőben én is így áltam a dolgokhoz, de tudom, hogy félelemből… Mitől félsz? Tudjuk, semmitől… De azon túl?
Önbizalmad a helyén? Önértékelés? Miért van szükséged arra, hogy többnek lássanak a népek, mint ami? Persze, Sai Baba-i magasságokba is törhetsz, mert miért ne… Csak, ha már itt élsz, gondolom, akkor élned is kellene… nem csak a karmával haverkodni, huncutkodni, SZERINTEM! 🙂
Na, persze, az is lehet rosszul látom a dolgokat és „megvádollak” nem jelenlévő dolgokkal… Ez van! 🙂 „Szabók” meg már csak ilyenek… 😛 Viszont, bizonyos „magassági” szinteken már lehetne olyan képességre/készségre szert tenni, ami a zökkenőmentes kommunikációra hajazzon a „kiverem a biztosítékot másoknál” helyett.
Amúgy meg, aki figyel kiveszi a tanítást az oldal való „viselkedésedből”… 🙂
Karmatörlő, miért van rá szükséged?
Szaboxtól idézve: „Viszont, bizonyos „magassági” szinteken már lehetne olyan képességre/készségre szert tenni, ami a zökkenőmentes kommunikációra hajazzon a „kiverem a biztosítékot másoknál” helyett.”
Ezt én sem értem, Karmatörlő, egyszer már kérdeztem tőled a mi privát vitánkban is. Miért van szükséged rá, hogy mindig igazad legyen? Hogy Te lehess a legnagyobb?
Anitának azt írod: „Tudod miért van szükséged rá, hogy engem lekicsinyíts?” Miért gondolod, úgy, hogy bárki kicsinyíteni akar, ha csak nem magadból indulsz ki?
Én elfogadom, hogy Te vagy a legmagasabb szinten közülünk, szívesen tanulok is tőled, nem zavar, ha ezt világgá kiáltod, de azt már kétlem, hogy meg is tudnád tartani ott magadat…
Aki állandóan jó tudatállapotban, harmóniában, belső békében élvezi az életet, ahogyan írod, mindegy, hogy ki vagy, minek vélnek („Vagyok, aki éppen vagyok, kit érdekel?”) annak az összes szűkebb látókörű kis igazság bele kell férjen a megengedési, elfogadási szintjébe.
Miért érzed kényszerét annak, hogy mindenkinek megmondd a tutit? És abban az ingerlő stílusban, ahogyan teszed? Nézd végig az összes vitáidat – általában elég nyersen szóltál hozzá mások blogjához és mindig tiéd volt az utolsó szó. Tudsz olyat mutatni, amikor nem így volt? (pl engem is kikezdtél, keresd vissza, ki írt utoljára)
Rengeteg jó észrevételről, meglátásról, technikáról, írsz, rámutatsz hibákra, önbecspásokra. Szerintem nem szerencsés azt olyan stílusban lenyomni mások tortán, hogy közben rossz érzéseket generálsz bennük pusztán a kommunikációddal. Aki felül kerekedett már bizonyos „igazságszinteken”, azt nem zavarja a másik „szűkebb igazsága”, mert ismerős a számára, már látta onnan világot. (Ha csak ki nem hagyta azt a szintet valamelyik emberi aspektusában…)
Ezért tud megengedő lenni (a Te szavad, az elfogadás helyett), ezért képes türelemmel rávezetni valakit a nála bevált útra, ha az megfelel a másiknak. De nem biztos, hogy az mindenkinek éppen az a jó… Miért védelmezed és hirdeted egyedüli jó megoldásnak a saját azonosulásaiat, ha valaki másképpen próbál haladni? Elmondtad amit másképpen tudsz, látsz – lehetőleg szelíden – a többi a mi dolgunk.
Nem bántani akarlak, ahogy nézem így is magadra húztad a „közfigyelmet”:)) Nem is fogok újra vitába keveredni Veled. Nem is neked akartam címezni az egészet, de aztán eszembe jutott, hogy megint azzal fognak megvádolni, hogy manipulállak, ha költői kérdésnek teszem fel…
Szóval, magadnak válaszolj rá elsősorban.
Miért van rá szükséged?
Ezeket a kérdéseket magadnak tetted fel, kedves Hermess?
Üdv!
Hédi
Válasz
„Szembefordított tükrök” https://onmegvalositas.hu/blog/hermess/%E2%80%9Eszembeforditott_tukrok%E2%80%9D#comment-9763
Jó
Tisztelem, hogy legalább beismered.
Üdv!
Hédi
Kedves Hermess
50-50% hiba történt..
Belementem a játszmába. Észre sem vettem, mi is történik.
Utoljára barátnőm Skorpió pasija verte ki nálam a biztosítékot a vallató játszmájával, szintén a spiri tanító köpönyeget viselte.
Kérd és megadatik: Sanyinak tettem fel a kérdést (manipuláció blogban), mirt van jelen az oldalon ez az erőforrás, amit idáig Skorpió személyesített meg. Aztán azt, vajon bennünk is él egy?
A válasz azonnal jött: igen. És vannak még itt jelen. Nem csak egy személyes az ügy. Ami hiba: meg kell tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket. Idáig csak elrohantam előlük. Most nem ezt teszem.
De érdekes tapasztalat volt, meg kell hogy mondjam. Most magamban végig járom. Megkeresem a megoldást.
Az is érdekes, hogy csak itt folyik bele ebbe a játszmába. Nem lennék meglepve, ha más lenne személyes ismeretség mellett.
Nagyon szép napot!
üdv
Buddhanita
Bocs, kicsit gyorsan kellett befejeznem az előbbit…
Nem írtam elköszönőt a végére, ahogy szoktam… Egyébként szívesen megismerkednék és beszélgetnék Veled én is, ha alkalmat adsz rá.
Na, akkor most barátsággal: Zoli
Hermess, valóban nem erősségem a kommunikáció,
Ez van.
Persze tanulok és egyfolytában fordítom a tükröt.
🙂
Kedves Karmatörlő!
Őszinte leszek hozzád. Kettős személyiségnek látlak. Brutálisan jól látsz dolgokat. Nem engeded, hogy a környezetedben élő emberek hazudjanak önmaguknak.
Nem akarok belefolyni a fenti eszmecserébe, eleget tanultam az elolvasásából. Annyit szeretnék csak kérdezni tőled: boldog ember vagy?
Rengeteget tudsz. Én is kalapot emelek előtted tudva, hogy erre semmi szükséged nincs. Átlátsz a saját hazugságaidon is, nemhogy a másokén…
Tudsz igazán ember lenni? Hibázni, élni ?
Kérlek szépen ne a logikus, reális válaszokat írd le. Azt írd le, amit érzel.
Ha a kettő egyezik, tekintsd semmisnek a kérdést és írj, amit jónak látsz.
Nem utasítalak. Kérlek.
Ilyesmikre gondolok…
Hogy talán családosként is magányos vagy-e, pont a tudásod miatt? Hogy elmész-e sokszor a felszínes emberek mellett, ahelyett, hogy meghallgatnád őket? Hogy többet jelent-e egy kutyus barátsága, mint egy tudatlan emberé?…
Igazán felnézek a tudásodra. Őszintén. De úgy érzem sokszor ez gátol téged az előrelépésben.
Az elvek korlátai…
Felkészültem levelem következményeire.
Békével várom válaszod.
Máté
Máté, azt kérdezed milyen szabadon élni?
Élvezem az életem. Élek bele a világba, lehetőleg a jelenben.
Olyan vagyok, mint bárki más.
Eldöntöm, hogy mit akarok és azt teszem.
Ha valami nem tetszik, megnézem, hol hazudtam magamnak.
A bakikon pofára esem, és vagy nevetve vagy sírva jövök ki belőle.
Rengeteg segítőm van, hála nekik minden olyan ütemben történik, ahogy képes vagyok befogadni.
A dogma az, hogy nincs dogma.
Nekem tetszik.
🙂
Karmatörlő–>szabadon élni
„Rengeteg segítőm van, hála nekik minden olyan ütemben történik, ahogy képes vagyok befogadni.”
Meg kell kérdeznem: Mire kell egy karmamentes embernek a segítő?
A válaszod köszönöm. Időközben kaptam segítséget azzal kapcsolatban is.
Tudatalattipucoláshoz.
🙂
Pá pá karmatörlö!:)
Szerintem ideje hogy találj magadnak egy újabb ,,bokszzsákot” akire a sértödésed tárgyának képét ráragasztod és püfölöd!Èn felmondtam!…..:)
Sok sikert U.Erika, rád fér!
🙂
U.erika
Nem váltottunk még szót itt az onmegvalositason, nem volt konfliktus. Éppen ezért inkább névtelenül írok.
Hogy ne legyen kibe visszaharapnod, ha sértésnek veszed.
A fénykép, amit kitettél magadról, azt mutatja rólad:
A szíved egy igazi párkapcsolat felé, halott.
Ülsz a rózsaszín világodban, ahová senki más sem fér.
A kezed és a lábaid pont ott zárnak, ahol te azt mondod nyitott vagy.
Nadrág: férfiasság, uralkodási hajlam egy „nőnél”.
Magad mögött nyitva hagyod az ajtót: a múltad emészt. Hiányzik a család melege.
Erőt mutatsz, mégis sok az elkeseredés.
Nem kérek bocsánatot. Ezt mutatja neked egy tükör.
Üdv!
Köszönet a ,,Tükörnek”!
Nagyon sajnálom hogy ez jött le rólam…!Gondolom a Karmatörlövel való csatározásom eredménye!:)Amit befejeztem,hiszen a Karmatörlö csak rám adott ilyen olyan szerepet amiért nekem lellett mentegetöznöm…!Èn hülye meg belmentem a kis primitív játékába!Ezennel az ügyet lezártnak tekintem!
Ez a kép májusban készült,az iwiwre.(most olyan van fent ahol a hátam mögött a tenger:))
Akkor voltam 4hónapja ahol most is lakom és dolgozom. A zártságban is igazat adok mert a fönököm kisebb nagyobb elszántsággal próbálkozik(erröl írtam már itt).A férfiasság is helytálló,ezt megelözö írásom egyikében erre probáltam utalni azzal hogy ,,férfi agy” (77 03 23)ha ez segít. Szerintem azért nem fér bele senki a ,,kis rózsaszin” világomban mert akkor az már nem lenne ,,rózsaszín”,és nekem ÌGY tetszik.:)
A legutolsó mondaton most gondolkoznom kell……szerintem még most is aktuális és azért nem tiszta………
Köszönöm hogy idöt és energiát fordítottál rám,köszönöm az öszinteséget!
Az analógiás gondolkodásban ,,fogyatékos”vagyok,nagyon szívesen tanulnék Töled!
…és Köszönet!:Erika
Karmatörlő
Először is, olyan dolgot feltételezel, ami nem igaz. Pl.: az ember (legalábbis én, nem kizárólagosan a lélektársam keresem , és ezáltal mérlegelek.-Ráadásként, ezt senki nem állította.
Már eleve, ha végig gondolom, ezt a kizárom dolgot, (bocs, hogy agyalom és nem élem), teszem azt: vannak testi/lelki/szellemi vágyaim MOST. Nem holnap, meg majd a jövő életemben akarom ezt megélni, hanem MOST. Mit jelent ez? Szexuális élet, szeretni valakit, ölelni, megosztani vele azt, amim van, tanulni, fejlődni általa vagy csak vele, vagy csak mellette. Ha mindezeket eltolom magamtól, nem hogy fejlődnék, hanem még meg is rekednék egy álomvilágban. Ráadásul fejlődés nélkül még az esélyt is kitolom, hogy egyszer majdan meglelem a lelkem társát. Egyszóval, saját magamtól a jót vonnám meg. Ez az igazi hárítás, ami legvégső esetben betegségekhez, majd a halálhoz vezet. Ráadásul megint egy élet ment el tanulás nélkül, kezdhetem előlről az egészet. Megint csak hárítok. Megint mókuskerék. Én MOST akarok élni, élvezni a létet, és ez leckékkel jár. Van benne öröm és fájdalom jócskán. No meg felvállalás. Önmagamba nézés, nem pedig önmegtagadás (nem érdekel az identitásom).
Van az ember úgy, hogy szeretne valamit. Aztán az élet teljesen felülírja. Ez te is tudod, ember tervez, Isten végez.
Szépen leírod az elméleti részeket, addig-addig trancsírozod, hogy elveszel a részletekben.
Csakhogy , van erre egy ide illő Buddhista tanítás: vajon mi a szekér? Ha szétszeded, rájösz, áll kerékből, oldalakból, fából, vasból, csavarokból, szegekből. Ha külön-külön megnézed, akkor csak fát látsz, vas, illetve egyéb tárgyakat. De hova lett a szekér?
A baj forrása, mikor a spirituális ember pszichológiai és korboncnoki diploma nélkül szeretne az emberek lelkében vájkálni. Betűk már vannak a fejben, itt-ott szétdobálva, mint egy kisgyerek játszó szobájában, csak nem állt össze egységgé, de már ossza az észt. Jellemzője, magáról nem közöl semmit, ködösen elrejtőzik, és ha netán valaki van olyan pimasz, hogy rákérdez, Benned (és nem az elmédben, hanem a lelkedben mi van) még átmegy dacba, mert kapaszkodik a látszat fenntartásához járuló szerepkörbe. Jaj, én mint Mester/tanító, aki tudja a tuttit, csak nem tárulkozhatom fel, mert esetleg meglátják, még sem vagyok tökéletes, mindenható. És akkor mi lesz? Belül egy megfelelni vágyó, gyermek lappang, aki már felnőttnek akar látszani. Ilyenkor jön a dac. Nehogymá’
Hát ki vagy te, hogy ilyen közelre merészkedsz?
Azt amit szeretnél elérni, csak megnyílással lehet. Az igazán erős mer nyitni. Az igazi Mester mer nyíltan beszélni magáról. Mivel már túl van a megfeleni akaráson, és őt, igazán nem érdekli, mit gondolnak, feltételeznek róla mások.
Az, hogy nem érdekel az identitásod, pont ezért nem hiszem el, mert te kizárólag a másik identitásával vagy elfoglalva. Azt mondod, takarítasz. Jó, ennek örülök, de amíg arra koncentrálsz, hogy betű szerint mit tanultál az „iskolákban”, és az a tutti, addig az csak vaklövészet, meg általánosítás marad. De amíg másokba gabalyodsz, nem oldod meg önmagadban a dolgokat. Ez az én tapasztalatom, a régiek szerint meg így hangzik: először a saját portádon sepreges. Itt van az, hogy szerintem elvégeztél több különböző jellegű tanfolyamot, és ez még nem tisztult le, csak összeollóztál innen-onnan hangzatos dolgokat, de a megélés hiánya miatt nincs háttér tapasztalat, ami a tanulás szerves része. Mert igazán akkor tudsz valamit, ha kezdetben olvastál róla, majd megfigyeled, megéled, megtapasztalod, és ez így belédivódik, majd, mikor feldolgoztad, könnyűszerrel tovább adhatod. Bármelyik hiánya, csak szavakat okoz az elmében. Szépen csengenek, meg nagyon bölcsek, csak hiteltelenek. Valószínű, a környezetedben élőktől is ezt tapasztalod, ezért éled itt is ezt, meg velem.
Az ember lelkét boncasztalon meg nem találod. Ami hiányzik az a másik felé megnyílás, befogadás. Érezd a másik lelkét. Nem minden eset egyforma. (Belső látás tanfolyam Sanyinál már egy bevállt dolog). Tudod nem minden rovar bágár, de minden bogár rovar.
Ide tartozik a szöges ellentétbe helyezésed, miszerint külön választod a karmikus, és külön a lélekpár dolgot. Valamilyen szinten, ha tetszik, ha nem, a fejlődésedel felel meg, mit élhetsz meg egy kapcsolatban. És szerintem, az is karmikus, hogy eggyé vállsz a lélekpároddal. Előbb-utóbb rád talál. Ez a dolog ráadásul nekem nem azonos a nagy Ő fogalmával. A nagy ő fogalma valóban elvárásokon alapuló misztérium, ami kritériumokkal van tele. De ez nekem nem a lélekpár fogalmát hordozza magában.
Lélekpár fogalma szerintem ezt takarja: mikor olyan szerelem van köztetek, ami kiáradó, nem elvárásokon nyugszik, hanem megÉLED benne önmagad teljességét, egyszóval ISTENT. Olyan ez, mintha az atomot (hogy értsd szétboncolom) kettéosztanád és kapnál egy protont és elektront. Kikerülve az űrbe, kerngenének, kezdetben eltávolodva, majd közelítve egymástól. Különböző megoldani való feladataink beszennyeznék viszont a külső burkot, és ezen az úton a cél az újra egyesülés, atommá vállás, de ahhoz, hogy ezt megtud valósítani, kell a felület megtisztítása. Kell a felismerés, ami beszennyezet, és kell ezeknek az elengedése. A megtisztulás. Ezen az úton találkozol több protonnal, több elektronnal, tudat alatt te csak azt az Eggyel való egyesülést keresed minden ölelésben, minden szerelemben. De amíg nem találod a te saját párodat, addig marad a hiány érzés, amit meg sem tudsz indokolni, mi lehet. De ezen az úton, nem kell, hogy eltaszíts másokat, hiszen a takarításhoz mások is hozzájárulnak. Remélem, érthetőbb így. Ha meg nem, hát nem. Az, hogy majd milyen lesz a lélekpárom, meg elmondom, ha már itt lesz és megismerem. Mert ha csak találgatnék, akkor csak elvárásokat építgenkék, és megint csak ellökném magamtól.
Én ezt így látom.
Nem mindig azért hárít az ember, mert még számára rejtett dologra mutattál rá, hanem azért is lehet, hogy tévedtél. Ez van. Itt nem a lottó főnyeremény a cél, hanem a megismerés, megértés, tanulás.
Ez nem olimpia. Ez az élet. Érző emebrek vannak az oldalon, nem pedi apró sejtek a mikroszkópod alatt.
És hidd el nekem, nem értek az asztrológiához. Az, hogy rákérdeztem, Rák jegyben születtél-e, tudatosan személyes kérdés volt. Egy jelentéktelen infó, amit megjegyzem, szintén nem adsz ki.
De amíg te sem értesz ilyen dolgokhoz, jobb, ha nem is minősíted.
Na meg: ezt komolyan gondoltad, hogy az ember megismer valakit, és a neve után a születés dátumáról faggatja, és rohan az asztrológusához??
Ezt remélem, csak iróniának szántad. Mert ha nem, elég szánalmas képet írsz le a másikról. Ez fensőbbrendű érzést takar? Sajnálom, te sem vagy több, mint bárki más. Sőt, sosem leszel több, bármit is érsz el. De majd, ha beérsz, látni fogod. Az élet egy szimfónia, mindenre és mindenkire ugyan olyan szükséges és fontos szerep jutott, mint bárki másra.
Igen, van, aki csak rostálgat. De nem hiszem, hogy a nagy rostálgatással meg tudja „úszni”, ha az a bizonyos vonzalom beindul. Barátnőm rendszerint próbál rostálgatni. Aztán meg kiakad, mikor ránézek a pasira (mármint az aktuálisra) és nevetek, hogy Te, már megint? Ennyi erővel maradhattál volna Bélánál, amíg meg nem oldod ezt a mókus-kereket. A nagy rosta közben, valahogy mindig azok maradnak fent, akik ugyanazt a feladatot hordozzák a barátnőm számára. És kezdetben jön a magyarázás, de nem, meg ez, meg az. Aztán beindul a kőr, és ha lehet, még „keményebben” jön a játék, mint azelőtt.
Ennyit a te rosta elméletedről. Ez meg az én tapasztalatom.
Most ennyit szerettem volna veled közölni.
És valamilyen szinten tükröt tartani, hátha segítségnek veszed, utat a további képzésre
Üdv
Buddhanita
Nem tudom, hogy Karmatörlő
éli e amit ír, vagy nem, remélem igen. Annyi azonban bizonyos, hogy itt jó pár embernek nagy szolgálatot tesz, mert olyan mint egy MRI és lézerfegyverrel nyeseget mindent ami hamis. Azt nem értem csak, hogy miért nem ezt veszitek ki abból amit ír ahelyett, hogy aggodtok az életéért. Ja, és utána néznék, hogy valójában ki is az aki hárít!
Üdv!
Hédi
Hédi, a nyirbálás kegyetlen, az eredmény felszabadít
🙂
Karmatörlő
egyébként, én legalábbis úgy gondolom, ez a blog nem erre a vitára nyílt. A továbbiakban megadom az e-mail címem, vagy telefonszámom.
Ha gondolod, írj, ha van még ebben a témában mondandód, vagy egyébként mással kapcsolatban.
De úgy érzem, ez már nem idevaló történet. Ha más nem, legalább a blog többi lakóit kíméljük meg.
palyianita78@hotmail.com
06703953433. Bocs, ha ki van kapcsolva, tudod, éjszakás vagyok, de az biztos, este 7 után mindig ébren vagyok.
Buddhanita, alias Pályi Anita
YES!
YES!
Hédi, kérlek
olvasd el a saját írásaidat, amiket Csizikének írtál.
😉
És?
Tudatnád velem, miért? Itt van a fejemben, nem kell még egyszer elolvasnom.
Üdv!
Hédi
Anitának köszönöm!
A tükör ereje,
Tudod-e, Anita, hogy miért akarsz kisgyereknek látni engem?
Mert baj van az önértékeléseddel és csak akkor érzed magad felnőttnek, ha engem sikerül lekicsinyíteni.
Bármelyik lélekturkász könyvből kiolvashatod, tipikus.
A konfliktusmintáid, érvelésed mind idevezetnek. Ha akarod látsz, ha nem, nem.
De el, mert nem vagyok diplomás dilidoki, még a végén úgy éreznéd, hogy turkálok.
Őszintén:
Karmatörlő
hát persze
meg naná
biztos.
te ismersz engem igazán
🙂
azt észrevettem
Látlak és ez fáj.
Sajnálom
Mit látsz, kedves Anita?
Mindenhol azt írod le, minden hozzászólásodban, kevés vagyok.
Hát erre tanítottak a buddhisták?
Mivel ez az alapérzésvilágod, nekem mondod kevés vagy.
Ez magadnak szól.
A tükör így működik.
Anita, tudod-e miért kell minden helyzetben eljátszanod az erős nőt?
Anita, tudod-e, hogy a partnereid miért röhögtek körbe, amikor eljátszottad nekik a gyengét? Tudod-e miért nem tekintettek gyengének akkor sem, amikor beteg voltál?
Megmutatták, nem vetted azt sem észre, pedig velük igazán szoros kapcsolatban voltál.
Anita azért, mert erős vagy, akkor is, ha nem vagy az.
Tudod mi ez? Dac, amiről olyan sokat írogatsz nekem, nem gyerekes dac, hanem tragikus dac.
Ki volt az az esett kislány/nő, akit megaláztak, cserbenhagytak, elhagytak, elárultak vagy durván bántak vele?
Itt a beégett elesett kislány/nő.
Te voltál? Az anyukád? Ki más?
Fáj? Hát persze.
Mikor határoztad el, hogy Te olyan soha nem leszel?
Mikor döntötted el, hogy veled ilyen nem történik meg soha.
Még egyszer nem.
Azóta erős vagy, nem tudsz gyenge lenni, akkor sem, amikor az vagy.
És ezt rajtad kívül mindenki tudja.
Nem Anita, nem látsz, még magadat sem.
Hívd a fényt!
Elfogadással
🙂
Ja, értem
bármit írok, azt visszafordítod.
Ügyes.
Írtam az elérhetőségeimet. Tudattam, hol, hogyan folytassuk tovább. Vagy megint személyes volt ez? Kell a színház, a nézőkkel?
Ismétlem, ez nem idevaló.
Kifordíthatsz bármit, de tedd most már nézők nélkül.
Élj vele!
Szia Anita!
A Karmatörlö nem fog felhívni téged…..!
Èn már rájöttem arra hogy Karmatörlönek nem veled vagy velem van baja,hanem valaki valamikor nagyon csúnyán megégette,és ezt a sérelmét próbálja megbosszulni azzal hogy minden útjába kerülö nöbe belerúg,megpróbálja a földbedöngölni egészen addig amig az illetö egy senkinek nem érzi magát.Ilyen módon próbálja kezelni a sérelmeit amit öneki okoztak.
Nagyon szégyellem magam hogy belementem a játékba ami csak öróla szól!:( Most már csak szánalmat érzek iránta.Olyan mint egy talált kutya akit folyton kínoztak és ha egy jó ember megakarja simogatni abba is beleharap….!Nem ö tehet róla!!!!Ha nem tudod meggyözni hogy jó ember vagy és nincs mitöl tartania,akkor hagyd inkább békén!Ha lekötöd hogy ne tudjon bántani és eröszakkal simogatod,annál nagyobb ellenállást váltasz ki!
Hagyjuk békén hátha megszelidül,ne bántsuk még mi is!
Karmatörlö!Amiket leírtam rólad szól de nem neked!Nem azzal a szándékkal írtam hogy reagálj rá!Nem fontos a véleményed!Csak hagyd magad szeretni mi nem akarunk ártani Neked!!!! 😉
Szeretettel:Erika
Mitől vagy elesett nő?
Szerinted elesett nőt támogatni az társ szerep?
Vajon egy elesett nő lehet-e bárkinek is a társa? Vagy inkább az élősködője?
A társ az figyelmes, okos és lelkileg szuperlatívusz, és engem szeret, mindent megtesz értem, az elesett nőért. Szerintem az összes társa vágyó pasi azonnal menekülőre fogja egy ilyen forgatókönyv láttán.
Ha nyitott vagy a másikra és bízol magadban — nem elesett nőnek nézed magad — akkor ez első pillanatban tudod, hogy a pasi csak szexelni akar és jól tudod, hogy nem akarsz kikötni az ágyban vele. Ha mégiscsak kikötsz vele az ágyban, akkor legyél teljes tudatában, hogy Te is csak ennnyit akartál.
Ha véletlenül mégicsak egy nős pasiba leszel fülig szerelmes, akkor legyél teljes bizonyossággal tudatában, hogy nem akarsz egy 100%-ban felvállalható kapcsolatot.
Mitől lenne ez olyan tuti biztos?
Mert abban vagy benne.
A vonzás törvénye 100%-os, hiba nélkül dolgozik.
Akkor is, ha van partnered, akkor is, ha nincs, akkor is, ha keresed a társad, akkor is, ha feladtad a keresést és akkor is, ha észreveszed a társad. Minden lépésed, kapcsolatod a tükröd, lásd magad benne. Lásd meg a szavaidban, hogy miként tekintesz önmagadra.
Önismeret.
Tényleg.
Vajon jól ismered-e magad, ha elesettnek látod magad?
Ugyanis nem azt írtad, hogy támogat, ha padlón vagyok, vagy ilyesmi, hanem azt írtad, hogy elesett nőként támogat. Elesett nőnek tekinted magad. Miféle önkép ez?
Azután meg boldoggá akarod tenni magad, harmóniába akarsz jönni. Tudatában vagy-e annak, hogy mi a jelenre vonatkozó jelentése ezeknek a kifejezéseknek?
Boldog akarok lenni = Most rémesen boldogtalan vagyok.
Harmóniába akarok jönni = Most zűrzavarban élek.
Hogyan lehet elindulni?
Csak egy játék. Ha padlón vagyok ilyesmit szoktam játszani.
Ez a lájtos és a kemény kibeszélésnek egyfajta változata. Mivel belső párbeszéd, teljesen őszinte lehetsz magaddal. Most csak egy lehetséges párbeszédet leírtam.
Mi kellene ahhoz, hogy boldog legyél? Mi kellene ahhoz, hogy harmóniában élj?
Egy társ kellene.
Mert mi volna, ha a társ ott lenne?
Lenne valaki, akivel megoszthatnám az örömömet.
Most nincs senki akivel megoszhatod az örömödet?
Nincs.
Magányos vagy?
Igen.
Miért vagy magányos?
Mert nem bízhatok senkiben, mindenki átvert.
Mi kellene ahhoz, hogy bízz másokban? Magadban kellene tudnod bízni. Miért nem bízol magadban?
Mert képtelen vagyok bármit is végigcsinálni, nincs erőm, hogy végigcsináljam.
Mi kellene ahhoz, hogy végigcsináld?
Több erőre és kitartásra volna szükségem.
Nincs elég erőd, kitartásod?
Nincs.
Miért nem kérsz segítséget? Egy zongorát nem lehet egyedül elvinni.
De hát ez nem zongora, csak egy doboz.
Van, akinek a doboz is nehéz.
Kitől kérjek segítséget?
A barátaidtól például.
Nem bízom a barátaimban sem.
Akkor fordulj ismeretlenekhez, akiknek az a feladata, hogy segítsenek.
….
Mi kellene ahhoz, hogy boldog legyél? Mi kellene ahhoz, hogy harmóniában élj?
Egy társ kellene.
Mert mi volna, ha a társ ott lenne?
Lenne valaki, akivel megoszthatnám az örömömet.
Milyen örömöt osztanál meg vele?
A naplemente narancsát, az őszi színkavalkád illatát.
Mi volna, ha megosztanád vele az örömödet.
Úgy érezném, hogy tartozom valakihez.
Most nem tartozol senkihez?
De, és mégis hiányzik valami.
Mi hiányzik?
A társ.
Mit tud a társ, amit a többiek nem?
Az intimitás és azt érezni, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, minden helyzetben.
Ki nem fogad el olyannak, amilyen vagy?
Az anyukám.
Van még valaki, akinek nem vagy elég jó?
Az apukám.
És még valaki?
Ki más?
Mondjuk magadnak elég jó vagy?
Van mit fejlődnöm.
Ezek szerint magadnak sem vagy úgy jó, ahogy vagy.
Nem.
Mi kellene ahhoz, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy?
Jobbnak kellene lennem.
Mitől éreznéd magad jobbnak?
Ha, ezt meg ezt meg ezt meg ezt meg mégezt meg mégezt megmégaztis tudnám.
Aha, ha a magaddal szembeni elvárásokat teljesítenéd.
…
Segít valamit? Megérted miért az elvárásokról beszéltem?
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni ezért…….!?:)
Egyébként amiket leírtá 100% -osan igaz!De!Ez nem az Anitának szól,hanem azoknak a hölgyeknek akikkel megégetted magad….!
Ismétlem minden pontban egyet értek veled!Nagyon alapos és érthetö és IGAZ a mondanivalód!De ,,akinek nem inge ne vegye magára” !Üdv:Erika
ui.:én sem bírom az ,,ilyen”nöket,mert 1kalap alá vesznek engem is velük.Nekem is dolgoznom kell azon hogy ne legyen zavaró a számomra.;)
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni ezért…….!?:)
Egyébként amiket leírtál 100% -osan igaz!De!Ez nem az Anitának szól,hanem azoknak a hölgyeknek akikkel megégetted magad….!
Ismétlem minden pontban egyet értek veled!Nagyon alapos és érthetö és IGAZ a mondanivalód!De ,,akinek nem inge ne vegye magára” !Üdv:Erika
ui.:én sem bírom az ,,ilyen”nöket,mert 1kalap alá vesznek engem is velük.Nekem is dolgoznom kell azon hogy ne legyen zavaró a számomra.;)
Kedves Karmatörlő
Kiforgatod szavaimat saját keretedbe illesztve engem.
Nem baj, ilyennek látsz.
Sajnos én nem tudok/akarok igazán kezdeni az ilyen dolgokkal semmit. Ez a Te ügyed. Tisztázd magadban mi a női kép, ami él benned. Mindent beleláthatsz teljesen a szavaimba. Ez ellen nem tehetek. Nem is akarok tenni, ez a te játékod,
Béke Veled
Üdv
Anita „az elesett”
Anita, ez egy esély
Nem forgattam ki a szavaid.
Pontosan idéztem és abban az értelemben, ahogyan használtad.
Kiszóltál magadból, adtál egy esélyt magadnak, hogy egy letagadott konfliktusod megoldd.
Ez a mondatod persze nem illik az önképedbe, ezért éled meg úgy, hogy kiforgattam.
Nem gondolom, hogy elesett vagy, magadra használtad a kifejezést, mégozzá jellemvonásként és nem egy helyzet értékeléseként.
Ne szalaszd el az esélyt a hárítással.
Magadhoz kell őszintének lenned, a Te életed.
Barátsággal:
Karmatörlő
Szia Karmatörlő
Kár, hogy nem regisztrálsz az oldalon, így nincsenek elérhetőségeid. Van saját honlapod? Esetleg tanítasz valahol?
Címem a kiadónál.
Üdv!
Hédi
Szia Hédi!
Tudod még hárítok, még nem vagyok elég jó.
Még nem kaptam meg a zöld jelet, még másnak kell a végére érnem.
Takarítok.
Üdv:
Karmatörlő
:)))
Kedves Karmatörlő!
Ezt leírom, tégy vele belátásod szerint. 🙂
A jógatanárnőmmel megbeszéltük, hogy elvisz a ‘semmi’ közepére egy buddhista kolostorba. Kb egy hónapja ismertem, nem is beszéltünk előtte arról, hogy nekem mit jelent a jóga, vagy milyen szinten szeretnék ezzel foglalkozni a későbbiekben. Amikor beszálltam a kocsiba, az volt az első kérdése, hogy ugye, szeretnék majd jógát tanítani? Rátapintott…
A kolostorban odajött hozzánk egy nagyon idős szerzetes, úgy szívből elkezdett nevetni, majd közölte velem minden kertelés nélkül, hogy x évig tanult valamit, azt hitte, van bármi fogalma is a dologról. Aztán elkezdte tanítani, és minden letisztult. 🙂
szeretettel:Bochecha
Köszi, Bochecha
Igen, ismerem az érzést.
Megvárom a jelet, addig pedig tanulok.
Észre fogom venni.
Barátsággal:
Karmatörlő
Hi, Karmatörlő
Jó, rendben, elfogadom. Megfog amit írsz, gondoltam hátha személyesen is megosztod.
Jó takarítást.
Üdv!
Hédi
p.s. bocs itthon beteg a windowsom és ezért más a bejelentkezésem
Köszönöm!
🙂
Kedves Karmatörlő
Nyugi, azt éreztem, hogy nem volt benned irányomba rossz érzés.
Csak, lehet, hogy elesettnek látsz, de korántsem vagyok az. Az elesett nő képet pedig azért használtam, mert ha párkapcsolatban éltem, és valamilyen gondom volt, nem kaptam meg a megértést, csak a legyintést, Te erős nő vagy, 2 nap és felállsz. Bezzeg, ha a Drágám elesett…. . (Most se érts félre, szeretem, ha a párommal olyan bensőséges a viszonyom, hogy igenis MER akár gyengének, elesettnek mutatkozni. Ez talán a legjobban mutatja a bizalmat kettőnk között. Ennek köszönhetően, mind a három exem a mai napig hozzámfordul, ha tényleg komoly a baj.)
Igen, ez valóban így van, de a nő, attól lesz IGAZI NŐ egy férfi oldalán, ha megengedheti magának azt a luxust, hogy ha beteg, beteg lehessen, ha rossz a kedve, vagy, mint a példámban írtam, netán elestt, legyen az. Vagy megélhesse akár a pozitív mnőségeit is, befogadó, lágyság legyen. Nem lenézés tárgya, hogy Kicsim, te csak egy nő vagy!
Azt viszont SENKI nem várhatja el, hogy az ő kénye-kedvére teremtődjön egy lélek, aki csak az ő boldogságát, vagy jelen esetben, NŐI megélését szolgálja. Az önismeret itt lép életbe, no meg a vonzás törvénye. Amíg én saját magamban nem élem meg az IGAZI NŐI minőséget, akkor csak azokat a férfiakat fogom magamhoz bevonzani, ami még munkálkodik bennem, amin kell még dolgozni.
Ezért kérlek maradjunk annyiban, egy példa az példa, semmi más. Volt már rá példa, hogy a homoszexuális barátomról példálóztam, akkor ezek szerint „rejtett homoszexuális” vagyok, és jó lenne, ha ezt felismerném magamban?
Te ha ez Téged megvígasztal: igen, vannak elesett pillanatok az életemben, vannak hiányosságok az önismeretemben, meg még sorolhatnám mi még.
Lényeg a lényeg, írtam mi a problémám, tanácsokat kapok, és néha adok is, (bár én mindig kitérek arra, hogy magamból kiindulva adom, azt sosem tudhatom mi élhet a másikban!), és kapok segítséget is , Hál’ Isten Sanyitól.
De bocs, ha nem vagyok ELESETT NŐ.
És ezzel én szeretném ezt a győzködéses-megmagyarázós játszmát lezárni,
ISMÉTLEM, tudom, nem bántani akartál, csak segíteni, és ezt köszönöm is Neked, de lassan ez az elmélkedés kezd engem a régi Skorpiós „vitákra” emlékeztettni, amikor is én védekezni és magyarázkodni kényszerülök minden egyes kiejtett szavamért.
Remélem levelem nem lett túl kemény, Isten lássa lelkem, én sem akarlak bántani Téged, sem mást ezen az oldalon.
U.I.: nem vagy Te Rák jegyű egyébként?
üdv és Béke
elmentem aludni, mivel éjszakás vagyok.
Mindenki életében (akár férfi, akár nő), vannak ilyen pillanatok. Ez korántsem érthető viszont arra, hogy ilyen Ő maga is.. ez csak egy állapot.
Ha példának írok valamit, vagy a múltamból elmesélek valamit, az korántsem azonos azzal, amit napjaimban élek. Ennyit szerettem volna, hogy megértsd, amit írtam.
Anita, hát persze, hogy nem vagy elesett nő.
Hát persze, hogy nem vagy elesett nő. Nem én tartalak annak.
Szép álmokat!
🙂
ui: Nem a csillagokból, számokból, könyvekből olvastam ki az identitásom. Vagyok, aki éppen vagyok, kit érdekel?
Karmatörlő
Visszavonom.
Már látom, nem barátság volt
🙂
Jó reggelt
u.i.: én sosem vontam kétségbe identitásodat. Engem érdekelt volna ki vagy.
Anita, nekem mindegy ki vagyok, nem érdekel
Vagyok, aki vagyok. Egyik pillanatban ez és ilyen vagyok, másik pillanatban az és olyan vagyok. Nem vagyok kevésbé egyik sem. Teljesen lényegtelen.
🙂
Miért csak a lelki társ kellene?
Tiszta agyalás az egész. Az agyalás szerintem megöli a józan észt és a megérzést is. Vajon defektusos, aki nem a lelki társát keresi? Vagy egyáltalán nem keres senkit? Tudattalan, aki bízik a megérzéseiben és azt választja társul, aki szimpatikus neki, és sem a tudati, sem jövedelmi és egyéb szintet nem kezdi el méricskélni? Nem az az érdekes, hogy jól érezzük magunkat valakivel vagy sem?
Azok, akik lelki társukat keresik vagy várnak rá pontosan azt kapják, amit a lelki társukról gondolnak. Akik azt gondolják, hogy keresni kell a társukat, azok kereshetik a társukat, kereshetik és kereshetik, de mivel nem találni akarják, ezért nem is találják.
Akik várnak a társukra, azok várhatnak, várnak és várnak, mivel várni akarnak, hát várhatják.
Mi lenne, ha úgy lennénk boldogok és elégedettek, ahogy vagyunk?
)
Kedves Karmatörlő
JUJJ, kemény, férfias, elméből jövő vélemény.
Nekem ez jött le.
De igazad van.
Az viszont nem lehet, hogy valaki pont így boldog? Neked nincs vágyad, elképzelésed, milyen nőt szeretnél magad mellett? Vagy sosem volt?
Vagy miből gondolod, hogy az, aki mellett jól érzed magad egy kapcsolatban az nem lehet a lelki társad?
Szerintem mindenki maga dönti/érzi mire van szüksége. Igen, vannak akik megelégszenek olyannal, aki mellett jól elvannak, míg vannak „csak” jó szexre vágyók, vannak a magányos kóborlók, stb. Egyik sem baj, sem hiba. Sokan vagyunk, sok félék.
Valamint igazad van abban is, legyünk jól magunkban is. (egyébként ez alap ahhoz, hogy végre társad legyen melletted, ne pedig csak úgy legyen valaki melletted)
Valamint én úgy gondolom boldogságot, csakis magamban találok, más csak pillanatokat oszthat meg velem, de saját lelki állapotomért én vagyok a felelős, és csakis én tudok változtatni.
Az, ha mások nem elégszenek meg a csak dolgokkal (bár inkább vagyok egyedül, mintsem olyannal legyek, akit nem szeretek, csak jó vele lenni, az inkább számomra barát, sem mint szerető) az sosem baj.
Hiszen ha az ember megragadna a csak jóban, akkor meglehet, hezitál meglépni egy számára fontos lépést az életében, ami előrébb vinné. Akkor pedig nincs fejlődés. A víz is poshat mocsár lesz, ha áll. De átteheted ezt jobb állásra, lakhelyre, zarándoklatra, bármire.
Valamint igazad van, az jön kintről, ami bent megszületett. Ki-ki a maga keresztye kovácsa.
És igen, én többre vágyom, és tenni azért, hogy ez a „csoda” rám találjon. A hiba akkor lép fel, ha az ember csak vár és vár, de nem tesz érte semmit. Dolgozni kell önmagunkon, ezért van itt is mindenki.
üdv
Buddhanita
Buddhanita, a gyakrolatból jövő a véleményem
Ez a párkapcsolatom a felnőtt éveit tapossa, a gyakorlatból beszélek.
Az a sokféleség, amiről mesélsz az agyalásból és az elvárásokból született kapcsolatokból születik. Amikor valamilyen kapcsolatot akarsz, amikor egy kapcsolatnak valamilyennek kell lenni, amikor egy kapcsolattól elvársz valamit. Nem érzéseket írsz le, hanem elvárásokat. Elvárásokat, amelyek távol tartanak attól, aki vagy, és távoltartja tőled azt, akire olyan nagyon vágysz. Az, akire vársz, annak valamilyennek kell lennie, és tök mindegy milyen egészében, neki azt kell produkánia, amit elvársz tőle, akkor lesz jó, ha azt adja, amit akarsz tőle.
Nem arról szól a kapcsolat, hogy azért vagy vele, mert jó vele lenni, hanem mert valamilyen. Valamit elvársz tőle, valamit megkapsz tőle, valamit adsz és kapsz. Ez biznisz. Szerintem itt csúszik félre az ügy.
Azért legyél vele, mert ő az, aki, és így van jól. Azzal legyél, akit társadul tudsz fogadni úgy, ahogy van.
Ezt mindenki megérzi a legelső pillanatban, ahogy találkoznak, ahogy azt is, ha nem. Csak az agyalás és az elvárások, a hiányérzetek és a vágyak eltérítik ettől a belső bizonyosságtól az embereket.
Hogy miért vagyunk itt, abban nem értünk egyet, szerintem a lényeg, hogy boldogan éljünk itt és most.
Üdv:
Karmatörlő
Karmatörlő
Na most ezt nem értem, amit ide írtál.
Milyen elvárásokat írtam le? Milyen bizniszről van szó?
???
Persze, én sem dobok egy kérdőívet a férfi orra alá, hogy töltse ki, bármilyen szimpi is, majd megfontolom. Nem is írtam ilyesmit sem.
Ráadásul a lélekpár fogalom alatt én ténylegesen a társam, a párom értem, akivel szeretjük, megértjük egymást oda-vissza. Sem külső, sem belső „elvárásom” nem írtam/és nem is volt soha.
Csak kérdéseket tettem fel, hogy lássam, hogyan éled/gondolod ezeket a dolgokat.
Na most ezt még átolvasom kétszer, hátha rájövök most mi is ez.
Valamint úgy gondolom, rábízhatom magam a megérzéseimre. Ha vonz egy férfi, mint egy mágnes akkor az egy nagyon jó dolog. Miért agyalnék rajta? A vonzalom amúgy is egy megfoghatatlan dolog szerintem, sosem lehet megmondani, miért van ez és pláne hülyeség ezen agyalni.
De ha a férfi mást nem akar, csak hogy a felesége mellett a szeretője legyek, vagy csak testileg bújjunk össze, én abba már nem akarok belemenni. Lehet, ez számodra biznisz, nekem viszont szükségem van egy társa. Akit szerethetek, tisztelhetek, elesett nőként a vállára hajthatom a fejem. És naná, ha az a férfi a társam, akkor nem filozom rajta, hogy az első bajánál merre szaladjak. Sőt! Igen, az élet nem rózsaszín felhőből áll. Ennyire nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam, majd a pasi mellett megfogom a kék madarat. Meg kell élni a szürke hétköznapokat. Pont ezt írtam le, hogy ne a másiktól várjuk, hogy boldoggá tesz, dolgozzunk magunkon, ismerjük meg magunkat, hogy hozhatom magam harmóniába, mi az, ami bennem még kiforratlan, amin még dolgoznom kell. Egy szóval: önismeret.
És egy másik blogban fejtettem ki, hogy a hiba ott van, mikor nem nyíltan, befogadóan közelítek valakihez (akár a szomszédom, akár a társam), hanem a kivetítéseink, elvárásaink által. És egy rózsaszín képet adok rá, aztán meg pislogok, hogy nem fér bele a képzelt világba, és elhagyom, mert „becsapott”, nem az akire gondoltam, hogy olyannak kell lennie.
Valamint senki sem tökéletes. Erről is írtam már máshol, hogy ha szeretsz valakit, mindegy milyen/mennyi hibája van, akkor úgy szereted, ahogy van. Míg hiába van másnak ezeregy jó tulajdonsága, ha unszimpi, akkor sem tudod elfogadni.
Úgyhogy ha megírnád mit értettél félre, azt megköszönném. Ismétlem, szeretném meglátni a világod. És ha valami kérdésed van felém, azt is szivesen venném.
Üdv
Buddhanita
Szia Anita!Szia Karmatörlö!
Engem is félreértett 1-szer a Karmaörlö…!
Szia Karmatörlö!Mond csak,miért godolod folyton azt hogy ,,agyalunk”….?
Az egyik blogban én is alig gyöztem magam kimagyarázni,abból a félreismerésböl amit rámvetítettél…!
Az én estemben a megérzésem beigazolódott,és szerencse hogy nem hallgattam rád!
Karmatörlö!Mindezt nem azért írom mert haragszom rád,és le akarlak járatni!Ideje hogy elsajátísd a ,,nöi megérzés”,és beleérzés technkiáját!Mert tudom hogy jó szándékkal próbálsz vezetgetni…….De vakon..?
Àltalában a nök az intuicio alapján hoznak döntést (még a nem spirituálisak is) !Ugy érzem nagyon fontos hogy tudd!
Remélem nem volt bántó amit írtam!Ha úgy érzed ebben a témában hiányosságaid vannak,akkor szívesen segítünk!Többesszámban írtam mert azt gondolom hogy ezt Budhanita nevében is felajálnhatom!:)
Szeretettel:Erika
Kedves u.Erika
csak bólogatok, csak bólogatok, igen, igen.
U.Erika: A női megérzés és a lélektárs
Nem, nem bántó. Mindenkitől szívesen tanulok.
Az viszont félreértés lehet, ha úgy érzed, hogy a megérzéseid ellenébeni döntésre biztattalak.
A magam részéről mindenkit arra biztatok, hogy hallgasson a megérzéseire. A partnerrel kapcsolatos megérzését gondolkodás és mérlegelés nélkül fogadja el.
A partner szükségének, hiányának megélése ne írja felül a megérzést. Ha igen a megérzés, akkor aszerint továbblépni, ha nem, akkor ne kezdje el rábeszélni magát, hogy mégis milyen vonzó a másik, pont olyan, mint nekem kell, ez az agyalás, holott a megézés egyértelműen nem volt.
A megérzések a tudatalattink/lelkünk üzenetei számunkra.
Bizton állíthatom, hogy a karmikus körökben mindenki a megérzései szerint mond igent és nemet a párkapcsolatokra, munkahelyekre, nők és férfiak egyaránt. A karmikus körökben szilárdan belénk programozottak közvetlen társaink, családunk, párkapcsolataink, életre szóló barátaink, munkahelyeink.
Amikor a megérzéseinket követjük ebben, semmi mást nem teszünk, csak a programunkat, a feladatunkat, a leckéinket követjük híven.
Ezért nem kérdés, hogy az a nő, aki egy érzéketlen vagy akár erőszakos férfi mellett döntött, megérzése szerint választott, pontosan a következő leckéjét választotta, a választása tökéletes.
Az a nő, aki következetesen gyenge fickókat választ, azért kell újból gyenge partnerrel találkoznia, mert nem tanulta meg az erő és gyengeség leckéjét, amit bevállat, hát újból megkapja. Tökéletes választás.
Vagy keressük a lélektársat, a nagy ŐT vagy az IGAZIT.
Ki is az a lélektárs/Ő/IGAZI és mitől az? Mi alapján döntöd el? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie, hogy a lélektársadnak/Ő-nek/IGAZI-nak tekintsd a partnered? Mi a lélektárs/Ő/IGAZI attribútuma? Akire azt mondja az asztromókus vagy a karmaturkász vagy a számmániás?
Na, most tényleg, ilyen egy lélektárs? Mitől az? Ha azt érzed, akkor ő a lélektárs? Nem már. Mi van, ha azt érzem, akkor már nem is lehet lélektárs?
A lélektárs/Ő/IGAZI egy cimke. Egy cimke, amit bizonyos kritériumok/elvárások teljesítése esetén ragasztasz rá valakire. Ezért beszéltem elvárásokról és agyalásról.
A lélektárs/Ő/IGAZI keresése egy blöff.
Egy blöff, amivel életben tarthatjuk és táplálhatjuk, folyton megélhetjük a tökéletesség hiányát, egyáltalán a hiányt. A tökéletlenség — nem vagyok elég jó — és a hiány megélése az önértékelési problémák, önmagunk el nem fogadásának/elutasításának legnyilvánvalóbb szimptómája.
A lélektárs/Ő/IGAZI keresése az önelfogadás, önértékelés és önbizalom leckéje.
A lélektárs keresése egy blöff, egy takaró, amivel a fickókat lehet rostálni, meg lehet állapítani mindegyikről, hogy hát nem, nem ő az, és eme szorgos ténykedés elfedi az igazi leckét, hogy mi a frász bajunk van magunkkal.
Van, aki rostálgat, rostálgat, persze senki sem elég jó ahhoz, hogy lélektárs/Ő/IGAZI legyen, és azt a részét éli meg, hogy mi baj van velem. Jaj, még önostoroz is, egyem a szivét a mazohistájának!
Tetézhetjük ez a lelkesedés és a másik elfogadásának rétegével, amikor összeállunk egy nagyon tetsző partnerrel, úgy jó, ahogy van, csak kiderült, hogy nem bírom a rendetlenséget, amit tart, a borotválkozási szokásait, a barátait, stb, hát csalódni kellett, mégsem az, pedig én mennyire odaadó, megértő és befogadó voltam. Még néhány ilyen réteg és semmi sem látszik az alapkonfliktusból.
Szerintem.
Mit hagytam ki?
🙂
Szia Karmatörlő
Először is, jó reggelt!
Erre még visszatérek, mivel a kérdéseket én tettem fel, de én belőled a „dacos gyerek ” efektust váltottam ki..
Ezt kértem volna fejtsd ki a nézeted.
Így legalább látom, mit „olvastál a sorok közt”, mi a félreértés alapja.
Most rohanok, (csekket feladok, mivel éjszakás vagyok), és bővebben megvitatom ezt veled.
Üdv
Buddhanita
Ui.: legközelebb kérlek inkább ezzel kezd.
Felesleges köröket futottunk ez miatt
Miiiii vaaaaaaaaaan…………?Bocsi,de egy szót sem értek!Ugye
Miiiii vaaaaaaaaaan…………?Bocsi,de egy szót sem értek!Ugye nem nekem szántad a mondanivalódat..!?Még hogy lélektárs..!:) Persze nagyon romantikusan hangzik,de csak az hiányozna még nekem..!
Ugye nem akarsz megint rámaggatni egy tölem idegen szerepet?
Azt hiszem itt az ideje helyére tenni a dolgokat!Vállava hogy most felháborodást keltek.;) Szeretek hódítani! Jelenleg a férfiak(illetve mindig csak1és itt is vannak kitériumaim;))csak fizikai szinten érdekelnek!(csak szex)Jelenleg nem igényelem hogy legyen egy társam.Megpróbáltam,nem volt rossz de nem lehettem önmagam.Ezért inkább kimondtam hogy legyen vége.Pedig most is szeretjük egymást,és még most is egymásban bízunk a legjobban.De!Most jobban van rá alkalmam hogy magam lehessek,hogy megtaláljam: Ki vagyok én? Egyedül oyan iramban fejlödöm mint egy elszabadult vadló!
Tudom hogy nagyon önzöen hangzik,de jobban szeretem magam annál hogy elpazaroljam az életem!
Ugyhogy Karmatörlö,fogd már fel végre attol hogy valaki nöi testben él,nem azt jelenti hogy ugy is gondolkozik!!!Persze,a nök kiváltsága a nöi megérzés az igy is müködik,de vannak olyan nök is mint pl.én akik férfi fejjel gondolkoznak!Mielött félreértenél,nem vagyok leszbikus vagy ilyesmi!Imádok nö lenni!Ha most kellene választanom újra ezt a nöi testben férfi agy kombinációt válsztanám.;)
Fogd fel végre hogy nem nök és férfiak,hanem emberek vagyunk!
Huhh.Még jó hogy nem személyesen folytatjuk ezt a beszélgetést , az csúnya lenne…!;)
Azért köszönöm hogy törödsz velem!:) (ez most olyan udvarlós volt) 😉
Mitől férfi az agy?
Hát nekem meg az a meglátásom, hogy nincs olyan hogy férfi agy. Meg női agy. Ezek mind cimkék. Ha valamit szeretek ebben a „mai világban” akkor az pont az, hogy már a külvilágban is tünnek el a különbségek. Annak pedig bizonyára oka van, hogy te az agyadat férfinak nézed. Az enyém semmilyen, csak van és végzi a feladatait. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy amikor valaki nagyon hárít valamit, akkor miért is vágyik rá annyira,
Üdv!
Hédi
Nyugi U.Erika
Szerintem ez nekem jött, csak Karmatörlő belekavarodott.
Nem hiszem, hogy Neked szánta
Üdv,
Buddhanita
🙂
U.Erika Mi kellene ahhoz, hogy
tudd ki vagy Te?
Mikor éreznéd azt, hogy már eléggé tudod, hogy ki vagy Te?
Mi kellene ahhoz, hogy kipipáld, ismerem magam?
Csak úgy mint férfiagyas a látens balkezes agynak, hm?
🙂
U.Erika, csak kifelejtettem
Ezt az imádok hódítani korszakot a magam részéről röviden farokállító korszaknak szoktam becézni, amikor a női személyek saját nőiségüket tesztelik azon, hogy mennyi pasi farka áll fel. (Elárulom, semmit nem jelent egy álló farok, mert minden nőtől feláll nekik, de az illúzió hatása valódi.)
Ezt a nők idősebb korban, lapos házasságokban is el szokták játszani a megtépázott nőiség helyreállítása érdekében. Szerintem imádják a pasik az ilyet, amikor semmi kötelezettség, némi udvarlás és jöhet a lepedő. Mindenki jól jár.
Az, hogy egy kapcsolatban nem lehettél önmagad, az virágnyelvről visszafordítva azt jelenti, hogy a kapcsolatban nem álltál ki magadért. Az sem biztos, hogy tudtad, hogy miért is kellett volna kiállni, csak próbáltad élni a kliséket és sehogy nem volt jó, ezért a nagy önmegismerési láz. Sok sikert!
Kellemes pasizást!
Jót tesz a hiúságnak.
🙂
Te most akkor a Női nemet képviseled vagy a Férfi nemet?
Te most akkor a Női nemet képviseled vagy a Férfi nemet? Írásaidból számomra nem derül ki… Ebből valami igen, mert eddig azt hittem, hogy késői 20 éveiben járó srác vagy… Furi, hogy nem vagy regisztrálva és a neved fel nem vállalva osztod a dolgokat… Persze, tudom a név egy cimke, és Te már a vagyokon is túl vagy, ezért erre nincs szükséged, de azért szerintem, mivel itt élünk és most és ha már használunk neveket, akkor legalább felvállalhatnád!
Szabox, a szokás nagy úr
és a megfelelés is.
Nem képviselek semmit, sem a nemeket, sem a korosztályokat.
Hát nem jó név a Karmatörlő? Kifejező és pont ezt csinálom.
Mint annak idején a Szabó.
A Szabó azért lett Szabó, mert szabó volt.
🙂
Érdekes
Szia !
Most sikerült csak belépni, és nem ismerem a teljes beszélgetési témát. DE ! Nagyon
megfogott a mondatod a karmatörlés név, és h ezt csinálod….
Kicsit elgondolkoztató, h ilyen bonyolult, !és! veszélyes feladatra érzed magad képesnek. Főleg az is érdekes, h mered is csinálni.
Akkor csak én vagyok tudatlan, mert idáig 1 román embert ismertem, akinek ez volt a lehetősége, tudása, engedélye. Mármint a széles közel, s távol.
Már csak 1 kérdésem lenne, amit nem lehet itt megválaszolni írásban, v akármi…. Hogyan is csinálod? Sikerül is?
Bocsánat, nem kötözködés, de sokat hallottam már, tapasztaltam ilyesmiket. Kicsit kételkednék benne. Bár nincs kizárva a nemes ténykedés. Amihez sok sikert.
SziaSzia Kobold
Karmatörlő
Maszk a maszkon, álarcon, az álarcon
Gyerekek, farsang van??
:D, 🙂
Feltünősség? – szólt közbe Dr. Wattson
És akkor amúgy minek születtél le? Nagyjából átérzem a szempontodat, mert egyidőben én is így áltam a dolgokhoz, de tudom, hogy félelemből… Mitől félsz? Tudjuk, semmitől… De azon túl?
Önbizalmad a helyén? Önértékelés? Miért van szükséged arra, hogy többnek lássanak a népek, mint ami? Persze, Sai Baba-i magasságokba is törhetsz, mert miért ne… Csak, ha már itt élsz, gondolom, akkor élned is kellene… nem csak a karmával haverkodni, huncutkodni, SZERINTEM! 🙂
Na, persze, az is lehet rosszul látom a dolgokat és „megvádollak” nem jelenlévő dolgokkal… Ez van! 🙂 „Szabók” meg már csak ilyenek… 😛 Viszont, bizonyos „magassági” szinteken már lehetne olyan képességre/készségre szert tenni, ami a zökkenőmentes kommunikációra hajazzon a „kiverem a biztosítékot másoknál” helyett.
Amúgy meg, aki figyel kiveszi a tanítást az oldal való „viselkedésedből”… 🙂
Karmatörlő, miért van rá szükséged?
Szaboxtól idézve: „Viszont, bizonyos „magassági” szinteken már lehetne olyan képességre/készségre szert tenni, ami a zökkenőmentes kommunikációra hajazzon a „kiverem a biztosítékot másoknál” helyett.”
Ezt én sem értem, Karmatörlő, egyszer már kérdeztem tőled a mi privát vitánkban is. Miért van szükséged rá, hogy mindig igazad legyen? Hogy Te lehess a legnagyobb?
Anitának azt írod: „Tudod miért van szükséged rá, hogy engem lekicsinyíts?” Miért gondolod, úgy, hogy bárki kicsinyíteni akar, ha csak nem magadból indulsz ki?
Én elfogadom, hogy Te vagy a legmagasabb szinten közülünk, szívesen tanulok is tőled, nem zavar, ha ezt világgá kiáltod, de azt már kétlem, hogy meg is tudnád tartani ott magadat…
Aki állandóan jó tudatállapotban, harmóniában, belső békében élvezi az életet, ahogyan írod, mindegy, hogy ki vagy, minek vélnek („Vagyok, aki éppen vagyok, kit érdekel?”) annak az összes szűkebb látókörű kis igazság bele kell férjen a megengedési, elfogadási szintjébe.
Miért érzed kényszerét annak, hogy mindenkinek megmondd a tutit? És abban az ingerlő stílusban, ahogyan teszed? Nézd végig az összes vitáidat – általában elég nyersen szóltál hozzá mások blogjához és mindig tiéd volt az utolsó szó. Tudsz olyat mutatni, amikor nem így volt? (pl engem is kikezdtél, keresd vissza, ki írt utoljára)
Rengeteg jó észrevételről, meglátásról, technikáról, írsz, rámutatsz hibákra, önbecspásokra. Szerintem nem szerencsés azt olyan stílusban lenyomni mások tortán, hogy közben rossz érzéseket generálsz bennük pusztán a kommunikációddal. Aki felül kerekedett már bizonyos „igazságszinteken”, azt nem zavarja a másik „szűkebb igazsága”, mert ismerős a számára, már látta onnan világot. (Ha csak ki nem hagyta azt a szintet valamelyik emberi aspektusában…)
Ezért tud megengedő lenni (a Te szavad, az elfogadás helyett), ezért képes türelemmel rávezetni valakit a nála bevált útra, ha az megfelel a másiknak. De nem biztos, hogy az mindenkinek éppen az a jó… Miért védelmezed és hirdeted egyedüli jó megoldásnak a saját azonosulásaiat, ha valaki másképpen próbál haladni? Elmondtad amit másképpen tudsz, látsz – lehetőleg szelíden – a többi a mi dolgunk.
Nem bántani akarlak, ahogy nézem így is magadra húztad a „közfigyelmet”:)) Nem is fogok újra vitába keveredni Veled. Nem is neked akartam címezni az egészet, de aztán eszembe jutott, hogy megint azzal fognak megvádolni, hogy manipulállak, ha költői kérdésnek teszem fel…
Szóval, magadnak válaszolj rá elsősorban.
Miért van rá szükséged?
Ezeket a kérdéseket magadnak tetted fel, kedves Hermess?
Üdv!
Hédi
Válasz
„Szembefordított tükrök” https://onmegvalositas.hu/blog/hermess/%E2%80%9Eszembeforditott_tukrok%E2%80%9D#comment-9763
Jó
Tisztelem, hogy legalább beismered.
Üdv!
Hédi
Kedves Hermess
50-50% hiba történt..
Belementem a játszmába. Észre sem vettem, mi is történik.
Utoljára barátnőm Skorpió pasija verte ki nálam a biztosítékot a vallató játszmájával, szintén a spiri tanító köpönyeget viselte.
Kérd és megadatik: Sanyinak tettem fel a kérdést (manipuláció blogban), mirt van jelen az oldalon ez az erőforrás, amit idáig Skorpió személyesített meg. Aztán azt, vajon bennünk is él egy?
A válasz azonnal jött: igen. És vannak még itt jelen. Nem csak egy személyes az ügy. Ami hiba: meg kell tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket. Idáig csak elrohantam előlük. Most nem ezt teszem.
De érdekes tapasztalat volt, meg kell hogy mondjam. Most magamban végig járom. Megkeresem a megoldást.
Az is érdekes, hogy csak itt folyik bele ebbe a játszmába. Nem lennék meglepve, ha más lenne személyes ismeretség mellett.
Nagyon szép napot!
üdv
Buddhanita
Bocs, kicsit gyorsan kellett befejeznem az előbbit…
Nem írtam elköszönőt a végére, ahogy szoktam… Egyébként szívesen megismerkednék és beszélgetnék Veled én is, ha alkalmat adsz rá.
Na, akkor most barátsággal: Zoli
Hermess, valóban nem erősségem a kommunikáció,
Ez van.
Persze tanulok és egyfolytában fordítom a tükröt.
🙂
Kedves Karmatörlő!
Őszinte leszek hozzád. Kettős személyiségnek látlak. Brutálisan jól látsz dolgokat. Nem engeded, hogy a környezetedben élő emberek hazudjanak önmaguknak.
Nem akarok belefolyni a fenti eszmecserébe, eleget tanultam az elolvasásából. Annyit szeretnék csak kérdezni tőled: boldog ember vagy?
Rengeteget tudsz. Én is kalapot emelek előtted tudva, hogy erre semmi szükséged nincs. Átlátsz a saját hazugságaidon is, nemhogy a másokén…
Tudsz igazán ember lenni? Hibázni, élni ?
Kérlek szépen ne a logikus, reális válaszokat írd le. Azt írd le, amit érzel.
Ha a kettő egyezik, tekintsd semmisnek a kérdést és írj, amit jónak látsz.
Nem utasítalak. Kérlek.
Ilyesmikre gondolok…
Hogy talán családosként is magányos vagy-e, pont a tudásod miatt? Hogy elmész-e sokszor a felszínes emberek mellett, ahelyett, hogy meghallgatnád őket? Hogy többet jelent-e egy kutyus barátsága, mint egy tudatlan emberé?…
Igazán felnézek a tudásodra. Őszintén. De úgy érzem sokszor ez gátol téged az előrelépésben.
Az elvek korlátai…
Felkészültem levelem következményeire.
Békével várom válaszod.
Máté
Máté, azt kérdezed milyen szabadon élni?
Élvezem az életem. Élek bele a világba, lehetőleg a jelenben.
Olyan vagyok, mint bárki más.
Eldöntöm, hogy mit akarok és azt teszem.
Ha valami nem tetszik, megnézem, hol hazudtam magamnak.
A bakikon pofára esem, és vagy nevetve vagy sírva jövök ki belőle.
Rengeteg segítőm van, hála nekik minden olyan ütemben történik, ahogy képes vagyok befogadni.
A dogma az, hogy nincs dogma.
Nekem tetszik.
🙂
Karmatörlő–>szabadon élni
„Rengeteg segítőm van, hála nekik minden olyan ütemben történik, ahogy képes vagyok befogadni.”
Meg kell kérdeznem: Mire kell egy karmamentes embernek a segítő?
A válaszod köszönöm. Időközben kaptam segítséget azzal kapcsolatban is.
Tudatalattipucoláshoz.
🙂
Pá pá karmatörlö!:)
Szerintem ideje hogy találj magadnak egy újabb ,,bokszzsákot” akire a sértödésed tárgyának képét ráragasztod és püfölöd!Èn felmondtam!…..:)
Sok sikert U.Erika, rád fér!
🙂
U.erika
Nem váltottunk még szót itt az onmegvalositason, nem volt konfliktus. Éppen ezért inkább névtelenül írok.
Hogy ne legyen kibe visszaharapnod, ha sértésnek veszed.
A fénykép, amit kitettél magadról, azt mutatja rólad:
A szíved egy igazi párkapcsolat felé, halott.
Ülsz a rózsaszín világodban, ahová senki más sem fér.
A kezed és a lábaid pont ott zárnak, ahol te azt mondod nyitott vagy.
Nadrág: férfiasság, uralkodási hajlam egy „nőnél”.
Magad mögött nyitva hagyod az ajtót: a múltad emészt. Hiányzik a család melege.
Erőt mutatsz, mégis sok az elkeseredés.
Nem kérek bocsánatot. Ezt mutatja neked egy tükör.
Üdv!
Köszönet a ,,Tükörnek”!
Nagyon sajnálom hogy ez jött le rólam…!Gondolom a Karmatörlövel való csatározásom eredménye!:)Amit befejeztem,hiszen a Karmatörlö csak rám adott ilyen olyan szerepet amiért nekem lellett mentegetöznöm…!Èn hülye meg belmentem a kis primitív játékába!Ezennel az ügyet lezártnak tekintem!
Ez a kép májusban készült,az iwiwre.(most olyan van fent ahol a hátam mögött a tenger:))
Akkor voltam 4hónapja ahol most is lakom és dolgozom. A zártságban is igazat adok mert a fönököm kisebb nagyobb elszántsággal próbálkozik(erröl írtam már itt).A férfiasság is helytálló,ezt megelözö írásom egyikében erre probáltam utalni azzal hogy ,,férfi agy” (77 03 23)ha ez segít. Szerintem azért nem fér bele senki a ,,kis rózsaszin” világomban mert akkor az már nem lenne ,,rózsaszín”,és nekem ÌGY tetszik.:)
A legutolsó mondaton most gondolkoznom kell……szerintem még most is aktuális és azért nem tiszta………
Köszönöm hogy idöt és energiát fordítottál rám,köszönöm az öszinteséget!
Az analógiás gondolkodásban ,,fogyatékos”vagyok,nagyon szívesen tanulnék Töled!
…és Köszönet!:Erika
Karmatörlő
Először is, olyan dolgot feltételezel, ami nem igaz. Pl.: az ember (legalábbis én, nem kizárólagosan a lélektársam keresem , és ezáltal mérlegelek.-Ráadásként, ezt senki nem állította.
Már eleve, ha végig gondolom, ezt a kizárom dolgot, (bocs, hogy agyalom és nem élem), teszem azt: vannak testi/lelki/szellemi vágyaim MOST. Nem holnap, meg majd a jövő életemben akarom ezt megélni, hanem MOST. Mit jelent ez? Szexuális élet, szeretni valakit, ölelni, megosztani vele azt, amim van, tanulni, fejlődni általa vagy csak vele, vagy csak mellette. Ha mindezeket eltolom magamtól, nem hogy fejlődnék, hanem még meg is rekednék egy álomvilágban. Ráadásul fejlődés nélkül még az esélyt is kitolom, hogy egyszer majdan meglelem a lelkem társát. Egyszóval, saját magamtól a jót vonnám meg. Ez az igazi hárítás, ami legvégső esetben betegségekhez, majd a halálhoz vezet. Ráadásul megint egy élet ment el tanulás nélkül, kezdhetem előlről az egészet. Megint csak hárítok. Megint mókuskerék. Én MOST akarok élni, élvezni a létet, és ez leckékkel jár. Van benne öröm és fájdalom jócskán. No meg felvállalás. Önmagamba nézés, nem pedig önmegtagadás (nem érdekel az identitásom).
Van az ember úgy, hogy szeretne valamit. Aztán az élet teljesen felülírja. Ez te is tudod, ember tervez, Isten végez.
Szépen leírod az elméleti részeket, addig-addig trancsírozod, hogy elveszel a részletekben.
Csakhogy , van erre egy ide illő Buddhista tanítás: vajon mi a szekér? Ha szétszeded, rájösz, áll kerékből, oldalakból, fából, vasból, csavarokból, szegekből. Ha külön-külön megnézed, akkor csak fát látsz, vas, illetve egyéb tárgyakat. De hova lett a szekér?
A baj forrása, mikor a spirituális ember pszichológiai és korboncnoki diploma nélkül szeretne az emberek lelkében vájkálni. Betűk már vannak a fejben, itt-ott szétdobálva, mint egy kisgyerek játszó szobájában, csak nem állt össze egységgé, de már ossza az észt. Jellemzője, magáról nem közöl semmit, ködösen elrejtőzik, és ha netán valaki van olyan pimasz, hogy rákérdez, Benned (és nem az elmédben, hanem a lelkedben mi van) még átmegy dacba, mert kapaszkodik a látszat fenntartásához járuló szerepkörbe. Jaj, én mint Mester/tanító, aki tudja a tuttit, csak nem tárulkozhatom fel, mert esetleg meglátják, még sem vagyok tökéletes, mindenható. És akkor mi lesz? Belül egy megfelelni vágyó, gyermek lappang, aki már felnőttnek akar látszani. Ilyenkor jön a dac. Nehogymá’
Hát ki vagy te, hogy ilyen közelre merészkedsz?
Azt amit szeretnél elérni, csak megnyílással lehet. Az igazán erős mer nyitni. Az igazi Mester mer nyíltan beszélni magáról. Mivel már túl van a megfeleni akaráson, és őt, igazán nem érdekli, mit gondolnak, feltételeznek róla mások.
Az, hogy nem érdekel az identitásod, pont ezért nem hiszem el, mert te kizárólag a másik identitásával vagy elfoglalva. Azt mondod, takarítasz. Jó, ennek örülök, de amíg arra koncentrálsz, hogy betű szerint mit tanultál az „iskolákban”, és az a tutti, addig az csak vaklövészet, meg általánosítás marad. De amíg másokba gabalyodsz, nem oldod meg önmagadban a dolgokat. Ez az én tapasztalatom, a régiek szerint meg így hangzik: először a saját portádon sepreges. Itt van az, hogy szerintem elvégeztél több különböző jellegű tanfolyamot, és ez még nem tisztult le, csak összeollóztál innen-onnan hangzatos dolgokat, de a megélés hiánya miatt nincs háttér tapasztalat, ami a tanulás szerves része. Mert igazán akkor tudsz valamit, ha kezdetben olvastál róla, majd megfigyeled, megéled, megtapasztalod, és ez így belédivódik, majd, mikor feldolgoztad, könnyűszerrel tovább adhatod. Bármelyik hiánya, csak szavakat okoz az elmében. Szépen csengenek, meg nagyon bölcsek, csak hiteltelenek. Valószínű, a környezetedben élőktől is ezt tapasztalod, ezért éled itt is ezt, meg velem.
Az ember lelkét boncasztalon meg nem találod. Ami hiányzik az a másik felé megnyílás, befogadás. Érezd a másik lelkét. Nem minden eset egyforma. (Belső látás tanfolyam Sanyinál már egy bevállt dolog). Tudod nem minden rovar bágár, de minden bogár rovar.
Ide tartozik a szöges ellentétbe helyezésed, miszerint külön választod a karmikus, és külön a lélekpár dolgot. Valamilyen szinten, ha tetszik, ha nem, a fejlődésedel felel meg, mit élhetsz meg egy kapcsolatban. És szerintem, az is karmikus, hogy eggyé vállsz a lélekpároddal. Előbb-utóbb rád talál. Ez a dolog ráadásul nekem nem azonos a nagy Ő fogalmával. A nagy ő fogalma valóban elvárásokon alapuló misztérium, ami kritériumokkal van tele. De ez nekem nem a lélekpár fogalmát hordozza magában.
Lélekpár fogalma szerintem ezt takarja: mikor olyan szerelem van köztetek, ami kiáradó, nem elvárásokon nyugszik, hanem megÉLED benne önmagad teljességét, egyszóval ISTENT. Olyan ez, mintha az atomot (hogy értsd szétboncolom) kettéosztanád és kapnál egy protont és elektront. Kikerülve az űrbe, kerngenének, kezdetben eltávolodva, majd közelítve egymástól. Különböző megoldani való feladataink beszennyeznék viszont a külső burkot, és ezen az úton a cél az újra egyesülés, atommá vállás, de ahhoz, hogy ezt megtud valósítani, kell a felület megtisztítása. Kell a felismerés, ami beszennyezet, és kell ezeknek az elengedése. A megtisztulás. Ezen az úton találkozol több protonnal, több elektronnal, tudat alatt te csak azt az Eggyel való egyesülést keresed minden ölelésben, minden szerelemben. De amíg nem találod a te saját párodat, addig marad a hiány érzés, amit meg sem tudsz indokolni, mi lehet. De ezen az úton, nem kell, hogy eltaszíts másokat, hiszen a takarításhoz mások is hozzájárulnak. Remélem, érthetőbb így. Ha meg nem, hát nem. Az, hogy majd milyen lesz a lélekpárom, meg elmondom, ha már itt lesz és megismerem. Mert ha csak találgatnék, akkor csak elvárásokat építgenkék, és megint csak ellökném magamtól.
Én ezt így látom.
Nem mindig azért hárít az ember, mert még számára rejtett dologra mutattál rá, hanem azért is lehet, hogy tévedtél. Ez van. Itt nem a lottó főnyeremény a cél, hanem a megismerés, megértés, tanulás.
Ez nem olimpia. Ez az élet. Érző emebrek vannak az oldalon, nem pedi apró sejtek a mikroszkópod alatt.
És hidd el nekem, nem értek az asztrológiához. Az, hogy rákérdeztem, Rák jegyben születtél-e, tudatosan személyes kérdés volt. Egy jelentéktelen infó, amit megjegyzem, szintén nem adsz ki.
De amíg te sem értesz ilyen dolgokhoz, jobb, ha nem is minősíted.
Na meg: ezt komolyan gondoltad, hogy az ember megismer valakit, és a neve után a születés dátumáról faggatja, és rohan az asztrológusához??
Ezt remélem, csak iróniának szántad. Mert ha nem, elég szánalmas képet írsz le a másikról. Ez fensőbbrendű érzést takar? Sajnálom, te sem vagy több, mint bárki más. Sőt, sosem leszel több, bármit is érsz el. De majd, ha beérsz, látni fogod. Az élet egy szimfónia, mindenre és mindenkire ugyan olyan szükséges és fontos szerep jutott, mint bárki másra.
Igen, van, aki csak rostálgat. De nem hiszem, hogy a nagy rostálgatással meg tudja „úszni”, ha az a bizonyos vonzalom beindul. Barátnőm rendszerint próbál rostálgatni. Aztán meg kiakad, mikor ránézek a pasira (mármint az aktuálisra) és nevetek, hogy Te, már megint? Ennyi erővel maradhattál volna Bélánál, amíg meg nem oldod ezt a mókus-kereket. A nagy rosta közben, valahogy mindig azok maradnak fent, akik ugyanazt a feladatot hordozzák a barátnőm számára. És kezdetben jön a magyarázás, de nem, meg ez, meg az. Aztán beindul a kőr, és ha lehet, még „keményebben” jön a játék, mint azelőtt.
Ennyit a te rosta elméletedről. Ez meg az én tapasztalatom.
Most ennyit szerettem volna veled közölni.
És valamilyen szinten tükröt tartani, hátha segítségnek veszed, utat a további képzésre
Üdv
Buddhanita
Nem tudom, hogy Karmatörlő
éli e amit ír, vagy nem, remélem igen. Annyi azonban bizonyos, hogy itt jó pár embernek nagy szolgálatot tesz, mert olyan mint egy MRI és lézerfegyverrel nyeseget mindent ami hamis. Azt nem értem csak, hogy miért nem ezt veszitek ki abból amit ír ahelyett, hogy aggodtok az életéért. Ja, és utána néznék, hogy valójában ki is az aki hárít!
Üdv!
Hédi
Hédi, a nyirbálás kegyetlen, az eredmény felszabadít
🙂
Karmatörlő
egyébként, én legalábbis úgy gondolom, ez a blog nem erre a vitára nyílt. A továbbiakban megadom az e-mail címem, vagy telefonszámom.
Ha gondolod, írj, ha van még ebben a témában mondandód, vagy egyébként mással kapcsolatban.
De úgy érzem, ez már nem idevaló történet. Ha más nem, legalább a blog többi lakóit kíméljük meg.
palyianita78@hotmail.com
06703953433. Bocs, ha ki van kapcsolva, tudod, éjszakás vagyok, de az biztos, este 7 után mindig ébren vagyok.
Buddhanita, alias Pályi Anita
YES!
YES!
Hédi, kérlek
olvasd el a saját írásaidat, amiket Csizikének írtál.
😉
És?
Tudatnád velem, miért? Itt van a fejemben, nem kell még egyszer elolvasnom.
Üdv!
Hédi
Anitának köszönöm!
A tükör ereje,
Tudod-e, Anita, hogy miért akarsz kisgyereknek látni engem?
Mert baj van az önértékeléseddel és csak akkor érzed magad felnőttnek, ha engem sikerül lekicsinyíteni.
Bármelyik lélekturkász könyvből kiolvashatod, tipikus.
A konfliktusmintáid, érvelésed mind idevezetnek. Ha akarod látsz, ha nem, nem.
De el, mert nem vagyok diplomás dilidoki, még a végén úgy éreznéd, hogy turkálok.
Őszintén:
Karmatörlő
hát persze
meg naná
biztos.
te ismersz engem igazán
🙂
azt észrevettem
Látlak és ez fáj.
Sajnálom
Mit látsz, kedves Anita?
Mindenhol azt írod le, minden hozzászólásodban, kevés vagyok.
Hát erre tanítottak a buddhisták?
Mivel ez az alapérzésvilágod, nekem mondod kevés vagy.
Ez magadnak szól.
A tükör így működik.
Anita, tudod-e miért kell minden helyzetben eljátszanod az erős nőt?
Anita, tudod-e, hogy a partnereid miért röhögtek körbe, amikor eljátszottad nekik a gyengét? Tudod-e miért nem tekintettek gyengének akkor sem, amikor beteg voltál?
Megmutatták, nem vetted azt sem észre, pedig velük igazán szoros kapcsolatban voltál.
Anita azért, mert erős vagy, akkor is, ha nem vagy az.
Tudod mi ez? Dac, amiről olyan sokat írogatsz nekem, nem gyerekes dac, hanem tragikus dac.
Ki volt az az esett kislány/nő, akit megaláztak, cserbenhagytak, elhagytak, elárultak vagy durván bántak vele?
Itt a beégett elesett kislány/nő.
Te voltál? Az anyukád? Ki más?
Fáj? Hát persze.
Mikor határoztad el, hogy Te olyan soha nem leszel?
Mikor döntötted el, hogy veled ilyen nem történik meg soha.
Még egyszer nem.
Azóta erős vagy, nem tudsz gyenge lenni, akkor sem, amikor az vagy.
És ezt rajtad kívül mindenki tudja.
Nem Anita, nem látsz, még magadat sem.
Hívd a fényt!
Elfogadással
🙂
Ja, értem
bármit írok, azt visszafordítod.
Ügyes.
Írtam az elérhetőségeimet. Tudattam, hol, hogyan folytassuk tovább. Vagy megint személyes volt ez? Kell a színház, a nézőkkel?
Ismétlem, ez nem idevaló.
Kifordíthatsz bármit, de tedd most már nézők nélkül.
Élj vele!
Szia Anita!
A Karmatörlö nem fog felhívni téged…..!
Èn már rájöttem arra hogy Karmatörlönek nem veled vagy velem van baja,hanem valaki valamikor nagyon csúnyán megégette,és ezt a sérelmét próbálja megbosszulni azzal hogy minden útjába kerülö nöbe belerúg,megpróbálja a földbedöngölni egészen addig amig az illetö egy senkinek nem érzi magát.Ilyen módon próbálja kezelni a sérelmeit amit öneki okoztak.
Nagyon szégyellem magam hogy belementem a játékba ami csak öróla szól!:( Most már csak szánalmat érzek iránta.Olyan mint egy talált kutya akit folyton kínoztak és ha egy jó ember megakarja simogatni abba is beleharap….!Nem ö tehet róla!!!!Ha nem tudod meggyözni hogy jó ember vagy és nincs mitöl tartania,akkor hagyd inkább békén!Ha lekötöd hogy ne tudjon bántani és eröszakkal simogatod,annál nagyobb ellenállást váltasz ki!
Hagyjuk békén hátha megszelidül,ne bántsuk még mi is!
Karmatörlö!Amiket leírtam rólad szól de nem neked!Nem azzal a szándékkal írtam hogy reagálj rá!Nem fontos a véleményed!Csak hagyd magad szeretni mi nem akarunk ártani Neked!!!! 😉
Szeretettel:Erika
Mitől vagy elesett nő?
Szerinted elesett nőt támogatni az társ szerep?
Vajon egy elesett nő lehet-e bárkinek is a társa? Vagy inkább az élősködője?
A társ az figyelmes, okos és lelkileg szuperlatívusz, és engem szeret, mindent megtesz értem, az elesett nőért. Szerintem az összes társa vágyó pasi azonnal menekülőre fogja egy ilyen forgatókönyv láttán.
Ha nyitott vagy a másikra és bízol magadban — nem elesett nőnek nézed magad — akkor ez első pillanatban tudod, hogy a pasi csak szexelni akar és jól tudod, hogy nem akarsz kikötni az ágyban vele. Ha mégiscsak kikötsz vele az ágyban, akkor legyél teljes tudatában, hogy Te is csak ennnyit akartál.
Ha véletlenül mégicsak egy nős pasiba leszel fülig szerelmes, akkor legyél teljes bizonyossággal tudatában, hogy nem akarsz egy 100%-ban felvállalható kapcsolatot.
Mitől lenne ez olyan tuti biztos?
Mert abban vagy benne.
A vonzás törvénye 100%-os, hiba nélkül dolgozik.
Akkor is, ha van partnered, akkor is, ha nincs, akkor is, ha keresed a társad, akkor is, ha feladtad a keresést és akkor is, ha észreveszed a társad. Minden lépésed, kapcsolatod a tükröd, lásd magad benne. Lásd meg a szavaidban, hogy miként tekintesz önmagadra.
Önismeret.
Tényleg.
Vajon jól ismered-e magad, ha elesettnek látod magad?
Ugyanis nem azt írtad, hogy támogat, ha padlón vagyok, vagy ilyesmi, hanem azt írtad, hogy elesett nőként támogat. Elesett nőnek tekinted magad. Miféle önkép ez?
Azután meg boldoggá akarod tenni magad, harmóniába akarsz jönni. Tudatában vagy-e annak, hogy mi a jelenre vonatkozó jelentése ezeknek a kifejezéseknek?
Boldog akarok lenni = Most rémesen boldogtalan vagyok.
Harmóniába akarok jönni = Most zűrzavarban élek.
Hogyan lehet elindulni?
Csak egy játék. Ha padlón vagyok ilyesmit szoktam játszani.
Ez a lájtos és a kemény kibeszélésnek egyfajta változata. Mivel belső párbeszéd, teljesen őszinte lehetsz magaddal. Most csak egy lehetséges párbeszédet leírtam.
Mi kellene ahhoz, hogy boldog legyél? Mi kellene ahhoz, hogy harmóniában élj?
Egy társ kellene.
Mert mi volna, ha a társ ott lenne?
Lenne valaki, akivel megoszthatnám az örömömet.
Most nincs senki akivel megoszhatod az örömödet?
Nincs.
Magányos vagy?
Igen.
Miért vagy magányos?
Mert nem bízhatok senkiben, mindenki átvert.
Mi kellene ahhoz, hogy bízz másokban? Magadban kellene tudnod bízni. Miért nem bízol magadban?
Mert képtelen vagyok bármit is végigcsinálni, nincs erőm, hogy végigcsináljam.
Mi kellene ahhoz, hogy végigcsináld?
Több erőre és kitartásra volna szükségem.
Nincs elég erőd, kitartásod?
Nincs.
Miért nem kérsz segítséget? Egy zongorát nem lehet egyedül elvinni.
De hát ez nem zongora, csak egy doboz.
Van, akinek a doboz is nehéz.
Kitől kérjek segítséget?
A barátaidtól például.
Nem bízom a barátaimban sem.
Akkor fordulj ismeretlenekhez, akiknek az a feladata, hogy segítsenek.
….
Mi kellene ahhoz, hogy boldog legyél? Mi kellene ahhoz, hogy harmóniában élj?
Egy társ kellene.
Mert mi volna, ha a társ ott lenne?
Lenne valaki, akivel megoszthatnám az örömömet.
Milyen örömöt osztanál meg vele?
A naplemente narancsát, az őszi színkavalkád illatát.
Mi volna, ha megosztanád vele az örömödet.
Úgy érezném, hogy tartozom valakihez.
Most nem tartozol senkihez?
De, és mégis hiányzik valami.
Mi hiányzik?
A társ.
Mit tud a társ, amit a többiek nem?
Az intimitás és azt érezni, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, minden helyzetben.
Ki nem fogad el olyannak, amilyen vagy?
Az anyukám.
Van még valaki, akinek nem vagy elég jó?
Az apukám.
És még valaki?
Ki más?
Mondjuk magadnak elég jó vagy?
Van mit fejlődnöm.
Ezek szerint magadnak sem vagy úgy jó, ahogy vagy.
Nem.
Mi kellene ahhoz, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy?
Jobbnak kellene lennem.
Mitől éreznéd magad jobbnak?
Ha, ezt meg ezt meg ezt meg ezt meg mégezt meg mégezt megmégaztis tudnám.
Aha, ha a magaddal szembeni elvárásokat teljesítenéd.
…
Segít valamit? Megérted miért az elvárásokról beszéltem?
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni ezért…….!?:)
Egyébként amiket leírtá 100% -osan igaz!De!Ez nem az Anitának szól,hanem azoknak a hölgyeknek akikkel megégetted magad….!
Ismétlem minden pontban egyet értek veled!Nagyon alapos és érthetö és IGAZ a mondanivalód!De ,,akinek nem inge ne vegye magára” !Üdv:Erika
ui.:én sem bírom az ,,ilyen”nöket,mert 1kalap alá vesznek engem is velük.Nekem is dolgoznom kell azon hogy ne legyen zavaró a számomra.;)
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni
Nahát Karmatörlö! Hogy mit fogsz kapni ezért…….!?:)
Egyébként amiket leírtál 100% -osan igaz!De!Ez nem az Anitának szól,hanem azoknak a hölgyeknek akikkel megégetted magad….!
Ismétlem minden pontban egyet értek veled!Nagyon alapos és érthetö és IGAZ a mondanivalód!De ,,akinek nem inge ne vegye magára” !Üdv:Erika
ui.:én sem bírom az ,,ilyen”nöket,mert 1kalap alá vesznek engem is velük.Nekem is dolgoznom kell azon hogy ne legyen zavaró a számomra.;)
Kedves Karmatörlő
Kiforgatod szavaimat saját keretedbe illesztve engem.
Nem baj, ilyennek látsz.
Sajnos én nem tudok/akarok igazán kezdeni az ilyen dolgokkal semmit. Ez a Te ügyed. Tisztázd magadban mi a női kép, ami él benned. Mindent beleláthatsz teljesen a szavaimba. Ez ellen nem tehetek. Nem is akarok tenni, ez a te játékod,
Béke Veled
Üdv
Anita „az elesett”
Anita, ez egy esély
Nem forgattam ki a szavaid.
Pontosan idéztem és abban az értelemben, ahogyan használtad.
Kiszóltál magadból, adtál egy esélyt magadnak, hogy egy letagadott konfliktusod megoldd.
Ez a mondatod persze nem illik az önképedbe, ezért éled meg úgy, hogy kiforgattam.
Nem gondolom, hogy elesett vagy, magadra használtad a kifejezést, mégozzá jellemvonásként és nem egy helyzet értékeléseként.
Ne szalaszd el az esélyt a hárítással.
Magadhoz kell őszintének lenned, a Te életed.
Barátsággal:
Karmatörlő
Szia Karmatörlő
Kár, hogy nem regisztrálsz az oldalon, így nincsenek elérhetőségeid. Van saját honlapod? Esetleg tanítasz valahol?
Címem a kiadónál.
Üdv!
Hédi
Szia Hédi!
Tudod még hárítok, még nem vagyok elég jó.
Még nem kaptam meg a zöld jelet, még másnak kell a végére érnem.
Takarítok.
Üdv:
Karmatörlő
:)))
Kedves Karmatörlő!
Ezt leírom, tégy vele belátásod szerint. 🙂
A jógatanárnőmmel megbeszéltük, hogy elvisz a ‘semmi’ közepére egy buddhista kolostorba. Kb egy hónapja ismertem, nem is beszéltünk előtte arról, hogy nekem mit jelent a jóga, vagy milyen szinten szeretnék ezzel foglalkozni a későbbiekben. Amikor beszálltam a kocsiba, az volt az első kérdése, hogy ugye, szeretnék majd jógát tanítani? Rátapintott…
A kolostorban odajött hozzánk egy nagyon idős szerzetes, úgy szívből elkezdett nevetni, majd közölte velem minden kertelés nélkül, hogy x évig tanult valamit, azt hitte, van bármi fogalma is a dologról. Aztán elkezdte tanítani, és minden letisztult. 🙂
szeretettel:Bochecha
Köszi, Bochecha
Igen, ismerem az érzést.
Megvárom a jelet, addig pedig tanulok.
Észre fogom venni.
Barátsággal:
Karmatörlő
Hi, Karmatörlő
Jó, rendben, elfogadom. Megfog amit írsz, gondoltam hátha személyesen is megosztod.
Jó takarítást.
Üdv!
Hédi
p.s. bocs itthon beteg a windowsom és ezért más a bejelentkezésem
Köszönöm!
🙂
Kedves Karmatörlő
Nyugi, azt éreztem, hogy nem volt benned irányomba rossz érzés.
Csak, lehet, hogy elesettnek látsz, de korántsem vagyok az. Az elesett nő képet pedig azért használtam, mert ha párkapcsolatban éltem, és valamilyen gondom volt, nem kaptam meg a megértést, csak a legyintést, Te erős nő vagy, 2 nap és felállsz. Bezzeg, ha a Drágám elesett…. . (Most se érts félre, szeretem, ha a párommal olyan bensőséges a viszonyom, hogy igenis MER akár gyengének, elesettnek mutatkozni. Ez talán a legjobban mutatja a bizalmat kettőnk között. Ennek köszönhetően, mind a három exem a mai napig hozzámfordul, ha tényleg komoly a baj.)
Igen, ez valóban így van, de a nő, attól lesz IGAZI NŐ egy férfi oldalán, ha megengedheti magának azt a luxust, hogy ha beteg, beteg lehessen, ha rossz a kedve, vagy, mint a példámban írtam, netán elestt, legyen az. Vagy megélhesse akár a pozitív mnőségeit is, befogadó, lágyság legyen. Nem lenézés tárgya, hogy Kicsim, te csak egy nő vagy!
Azt viszont SENKI nem várhatja el, hogy az ő kénye-kedvére teremtődjön egy lélek, aki csak az ő boldogságát, vagy jelen esetben, NŐI megélését szolgálja. Az önismeret itt lép életbe, no meg a vonzás törvénye. Amíg én saját magamban nem élem meg az IGAZI NŐI minőséget, akkor csak azokat a férfiakat fogom magamhoz bevonzani, ami még munkálkodik bennem, amin kell még dolgozni.
Ezért kérlek maradjunk annyiban, egy példa az példa, semmi más. Volt már rá példa, hogy a homoszexuális barátomról példálóztam, akkor ezek szerint „rejtett homoszexuális” vagyok, és jó lenne, ha ezt felismerném magamban?
Te ha ez Téged megvígasztal: igen, vannak elesett pillanatok az életemben, vannak hiányosságok az önismeretemben, meg még sorolhatnám mi még.
Lényeg a lényeg, írtam mi a problémám, tanácsokat kapok, és néha adok is, (bár én mindig kitérek arra, hogy magamból kiindulva adom, azt sosem tudhatom mi élhet a másikban!), és kapok segítséget is , Hál’ Isten Sanyitól.
De bocs, ha nem vagyok ELESETT NŐ.
És ezzel én szeretném ezt a győzködéses-megmagyarázós játszmát lezárni,
ISMÉTLEM, tudom, nem bántani akartál, csak segíteni, és ezt köszönöm is Neked, de lassan ez az elmélkedés kezd engem a régi Skorpiós „vitákra” emlékeztettni, amikor is én védekezni és magyarázkodni kényszerülök minden egyes kiejtett szavamért.
Remélem levelem nem lett túl kemény, Isten lássa lelkem, én sem akarlak bántani Téged, sem mást ezen az oldalon.
U.I.: nem vagy Te Rák jegyű egyébként?
üdv és Béke
elmentem aludni, mivel éjszakás vagyok.
Mindenki életében (akár férfi, akár nő), vannak ilyen pillanatok. Ez korántsem érthető viszont arra, hogy ilyen Ő maga is.. ez csak egy állapot.
Ha példának írok valamit, vagy a múltamból elmesélek valamit, az korántsem azonos azzal, amit napjaimban élek. Ennyit szerettem volna, hogy megértsd, amit írtam.
Anita, hát persze, hogy nem vagy elesett nő.
Hát persze, hogy nem vagy elesett nő. Nem én tartalak annak.
Szép álmokat!
🙂
ui: Nem a csillagokból, számokból, könyvekből olvastam ki az identitásom. Vagyok, aki éppen vagyok, kit érdekel?
Karmatörlő
Visszavonom.
Már látom, nem barátság volt
🙂
Jó reggelt
u.i.: én sosem vontam kétségbe identitásodat. Engem érdekelt volna ki vagy.
Anita, nekem mindegy ki vagyok, nem érdekel
Vagyok, aki vagyok. Egyik pillanatban ez és ilyen vagyok, másik pillanatban az és olyan vagyok. Nem vagyok kevésbé egyik sem. Teljesen lényegtelen.
🙂
Kétkedés
Talán itt a helye az én dillemmámnak:
Jó darabig (miután kellő számú rossz (de hasznos) kapcsolatra, valamint ebből eredő önismeretre tettem szert, jól el voltam magamban.
De aztán úgy gondoltam, ha jól elvagyok magamban, akkor sosem vonzom be a lelki társam (másfélére nincs szükségem).
Így átálltam egy nyitott-várakozó álláspontra, mondván, majd megtalál az érzés, a szerelem, a társ. De nem kopogott senki az ajtómon.
Ezután a keresés fázisába fogtam, kitártam ajtómat, és ki is sétáltam rajta, hátha belebotlok abba, akit nekem szánt a sors. Először volt egy listám az elvárásaimról, és rengeteg szánalmas randevúm.
Majd végső elkeseredésemben eljutottam oda, hogy egy szempont maradt: érintse meg a lelkem, semmi más nem számít. De senki nem érinti meg.
Jelenleg ott tartok, ahol elkezdtem: Itt vagyok még nagyobb önismeretért ácsingózva…
Kérdezem: Jó úton haladok? Vagy valahol elvétettem valamit?
Kedves Animer
Ezek jutottak az eszembe:
Mikor voltál boldog csak úgy?
Jól el lenni szerintem kevés (saját tapasztalat).
Téged mi tesz boldoggá? Mi az, amikor önkéntelenül felnevetsz, mert igaz, semmi sem történt mégis, olyan boldog voltál?
Éld meg magadban Most.
Erre még a nyáron jöttem rá a Csend táborban. Csend, síri csend, az idő lelassult, de ezt valahogy nem érzékeltem. Aztán jött egy gyakorlat, ami felkavart. Figyeld meg az érzéseid. Hú, bekötöttem a szemem egy sállal, fülembe dugó, kezemre kesztyű. Mikor elkezdtem, még jól voltam, mi ez nekem, gyakorlott mediző Buddha követő vagyok, ó ez semmi.
Aztán kezdődött: az ideg, a fészkelődés, az egy órás medi éveknek tartó gyötrelem lett. Aztán a medi után egész nap meg voltam zavarodva. A bal felem le akart szakadni, mindenem fájt, hol sírni, hol menekülni akartam, újra rászoktam a cigire (megőrültem egy szállért).
Lassan teltek az órák, alig akart végre este lenni. Jó vége a napnak, túléltem, nem szalattam haza sem, most már jól leszek újra, lefeküdtem (struccpolitika), majd átalszom és holnap minden oké lesz újra. De nem jött a szememre az álom, járt az agyam, az ideg a testemben. Sétálni (szó szerint inkább rohangálni) kezdtem fel-alá a táborban. Majd mikor elfáratt a testem leültem, sírni se tudtam, mert mindig épp akkor jött valaki felém, az meg aztán hogy néz ki, hogy lássák a könnyeimet! Hisz én kemény vagyok, meg egy erős, életvidám nő.
Aztán elkezdtem megint Figyelni. Egy pillanat alatt elszállt a méreg, a düh, a fájdalom. A szivem kalapált, meg olyan lett, mint egy forró vulkán. Egyre csak nőt. Aztán kitőrt belőlem a nevetés. Nem a hamis külvilágnak szóló, sem a kacér hivalkodó. Nevettem, mert szerettem, pedig csak én voltam ott, nevettem, mert jó volt ott minden. A sírásból így lett boldog-melengető érzés.
Talán én is itt csúszom el. Megéltem, de nem gyakorlom. Szánnunk kell időt önmagunk boldogságára. Az nem függ semmitől. A miénk minden pillanatban és helyen.
A kérdés annyi: elég neked a csak jól vagyok érzés? Boldoggá senki más nem tehet, hiszen mindenki cipeli magával a kereszteket. Senki sem azért született, hogy engem boldoggá tegyen. Ennyit tanultam, gondoltam megosztom veled.
Merd megélni magadban a boldogságot, éld meg az álmod úgy, mintha már meg is kaptad volna.
U.Erikától kaptam ezt a tanácsot: ad le a „rendelésed”, most tovább is adom, hátha ez a tutti.
üdv
Buddhanita
Kedves Buddhanita
Hát, jól felkavarhatott az a meditáció téged, kiváncsivá is tett, belőlem mit hozna ki egy ilyen…
A jól el vagyok, az nálam azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott vagyok, nincs bennem düh, félelem, aggodalom, stressz és ehhez hasonló negatív érzelmek. Viszont megélek megelégedettséget, nyugalmat, biztonságot, stb. Tudom már az is boldogság, hogy nincsenek gondjaim, értékelem is ezt, főleg mert tudatosan alakítottam stresszmentessé az életem.
De a lelkitárs hiánya egy olyan erős hiányérzet, amiről nehéz megfeledkeznem. Ezt sem barátok, sem izgalmas programok, sem semmi nem pótolja. Talán ezért is passzintották a nőt a férfihoz már a Teremtés idejében, mert ez így kerek, így természetes. Nekem ez a természetesség hiányzik.
Nem vagyok ettől depressziós vagy lelkibeteg, csak szeretném, ha megtalálnám a másik felem. A rendelést kb 2 éve leadtam, úgy ahogy kell, de semmi…pedig felkészültnek érzem magam. Talán rossz a karmám…
Olyan csendtáborba én is elmehetnék egyszer, vagy valamilyen feltétele?
Kedves Animer
A Csend tábornak nincs feltétele.
Nálam az elfolytásaimat hozta fel. 10 napig csend, és figyelem. Többször meg akartam „szökni”, de nem adtam fel.
Az, hogy Veled mi lehet, sajna nem tudom. Csak olvasva a soraid, nálam is ezek a tünetek voltak jelen, és magamból indultam ki.
A medit próbáld ki, nem biztos, hogy karmáról van szó. Nem tudom, majd kiderül. Remélem hamarosan Nálad is 🙂
Üdv
Buddhanita
Nahát !
Most látom Buddhanita, az adatlapodon, hogy masszőr is vagy :-))) Én is az vagyok, gyógymasszőr, és ezt a szakmát oktatom is. :-)))
Kétkedés
Talán itt a helye az én dillemmámnak:
Jó darabig (miután kellő számú rossz (de hasznos) kapcsolatra, valamint ebből eredő önismeretre tettem szert, jól el voltam magamban.
De aztán úgy gondoltam, ha jól elvagyok magamban, akkor sosem vonzom be a lelki társam (másfélére nincs szükségem).
Így átálltam egy nyitott-várakozó álláspontra, mondván, majd megtalál az érzés, a szerelem, a társ. De nem kopogott senki az ajtómon.
Ezután a keresés fázisába fogtam, kitártam ajtómat, és ki is sétáltam rajta, hátha belebotlok abba, akit nekem szánt a sors. Először volt egy listám az elvárásaimról, és rengeteg szánalmas randevúm.
Majd végső elkeseredésemben eljutottam oda, hogy egy szempont maradt: érintse meg a lelkem, semmi más nem számít. De senki nem érinti meg.
Jelenleg ott tartok, ahol elkezdtem: Itt vagyok még nagyobb önismeretért ácsingózva…
Kérdezem: Jó úton haladok? Vagy valahol elvétettem valamit?
Kedves Animer
Ezek jutottak az eszembe:
Mikor voltál boldog csak úgy?
Jól el lenni szerintem kevés (saját tapasztalat).
Téged mi tesz boldoggá? Mi az, amikor önkéntelenül felnevetsz, mert igaz, semmi sem történt mégis, olyan boldog voltál?
Éld meg magadban Most.
Erre még a nyáron jöttem rá a Csend táborban. Csend, síri csend, az idő lelassult, de ezt valahogy nem érzékeltem. Aztán jött egy gyakorlat, ami felkavart. Figyeld meg az érzéseid. Hú, bekötöttem a szemem egy sállal, fülembe dugó, kezemre kesztyű. Mikor elkezdtem, még jól voltam, mi ez nekem, gyakorlott mediző Buddha követő vagyok, ó ez semmi.
Aztán kezdődött: az ideg, a fészkelődés, az egy órás medi éveknek tartó gyötrelem lett. Aztán a medi után egész nap meg voltam zavarodva. A bal felem le akart szakadni, mindenem fájt, hol sírni, hol menekülni akartam, újra rászoktam a cigire (megőrültem egy szállért).
Lassan teltek az órák, alig akart végre este lenni. Jó vége a napnak, túléltem, nem szalattam haza sem, most már jól leszek újra, lefeküdtem (struccpolitika), majd átalszom és holnap minden oké lesz újra. De nem jött a szememre az álom, járt az agyam, az ideg a testemben. Sétálni (szó szerint inkább rohangálni) kezdtem fel-alá a táborban. Majd mikor elfáratt a testem leültem, sírni se tudtam, mert mindig épp akkor jött valaki felém, az meg aztán hogy néz ki, hogy lássák a könnyeimet! Hisz én kemény vagyok, meg egy erős, életvidám nő.
Aztán elkezdtem megint Figyelni. Egy pillanat alatt elszállt a méreg, a düh, a fájdalom. A szivem kalapált, meg olyan lett, mint egy forró vulkán. Egyre csak nőt. Aztán kitőrt belőlem a nevetés. Nem a hamis külvilágnak szóló, sem a kacér hivalkodó. Nevettem, mert szerettem, pedig csak én voltam ott, nevettem, mert jó volt ott minden. A sírásból így lett boldog-melengető érzés.
Talán én is itt csúszom el. Megéltem, de nem gyakorlom. Szánnunk kell időt önmagunk boldogságára. Az nem függ semmitől. A miénk minden pillanatban és helyen.
A kérdés annyi: elég neked a csak jól vagyok érzés? Boldoggá senki más nem tehet, hiszen mindenki cipeli magával a kereszteket. Senki sem azért született, hogy engem boldoggá tegyen. Ennyit tanultam, gondoltam megosztom veled.
Merd megélni magadban a boldogságot, éld meg az álmod úgy, mintha már meg is kaptad volna.
U.Erikától kaptam ezt a tanácsot: ad le a „rendelésed”, most tovább is adom, hátha ez a tutti.
üdv
Buddhanita
Kedves Buddhanita
Hát, jól felkavarhatott az a meditáció téged, kiváncsivá is tett, belőlem mit hozna ki egy ilyen…
A jól el vagyok, az nálam azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott vagyok, nincs bennem düh, félelem, aggodalom, stressz és ehhez hasonló negatív érzelmek. Viszont megélek megelégedettséget, nyugalmat, biztonságot, stb. Tudom már az is boldogság, hogy nincsenek gondjaim, értékelem is ezt, főleg mert tudatosan alakítottam stresszmentessé az életem.
De a lelkitárs hiánya egy olyan erős hiányérzet, amiről nehéz megfeledkeznem. Ezt sem barátok, sem izgalmas programok, sem semmi nem pótolja. Talán ezért is passzintották a nőt a férfihoz már a Teremtés idejében, mert ez így kerek, így természetes. Nekem ez a természetesség hiányzik.
Nem vagyok ettől depressziós vagy lelkibeteg, csak szeretném, ha megtalálnám a másik felem. A rendelést kb 2 éve leadtam, úgy ahogy kell, de semmi…pedig felkészültnek érzem magam. Talán rossz a karmám…
Olyan csendtáborba én is elmehetnék egyszer, vagy valamilyen feltétele?
Kedves Animer
A Csend tábornak nincs feltétele.
Nálam az elfolytásaimat hozta fel. 10 napig csend, és figyelem. Többször meg akartam „szökni”, de nem adtam fel.
Az, hogy Veled mi lehet, sajna nem tudom. Csak olvasva a soraid, nálam is ezek a tünetek voltak jelen, és magamból indultam ki.
A medit próbáld ki, nem biztos, hogy karmáról van szó. Nem tudom, majd kiderül. Remélem hamarosan Nálad is 🙂
Üdv
Buddhanita
Nahát !
Most látom Buddhanita, az adatlapodon, hogy masszőr is vagy :-))) Én is az vagyok, gyógymasszőr, és ezt a szakmát oktatom is. :-)))
Nem értem. Segítene valaki?
„A lelki társunk arányos és tiszta tükör a számunkra, akiben olyan világosan ismerhetjük meg önmagunkat, mint még előtte sohasem.” —–> akkor majdnem ugyanolyan, mint mi? Rámutat hibáinkra és erősségeinkre? De lehet a lelkitársuk több személy is egy élet során, vagy esetleg sokkal idősebb vagy fiatalabb, mint mi? Vagy azonos nemű is? Vagy előfordulhat ez szűlő-gyerek vagy tanár-diák, esetleg rokoni kapcsolatban is? Vagy az már nem lelki társ, hanem valami más? A lelki társal csak szerelmi kapcsolatban lehet egyesülni, vagy más módja is az egymás kiegészítésének? Most teljesen összezavarodtam. Ezt nem értem.
Bocsi, de még új vagyok itt. Segítene valaki?
Lelki társ: szerintem azt érzed úgyis, hogy ki lesz az. Nehéz
Lelki társ: szerintem azt érzed úgyis, hogy ki lesz az. Nehéz megfogalmazni, ezt úgy csak gondolkodással megállapítani, definíciókat magyarázni… Próbáld meg inkább elképzelni azt a valakit spontán, akire vágysz. Érezd a kisugárzását, a lelkét, belül magadban. Nem kell magyarázni, hogy ki ő, hol lehet, lelki társ/duálpár vagy micsoda. Egyszerűen képzeld el, ki az, akit szeretsz, nem baj, ha még nem ismered. Akkor felfedezed azt, hogy milyen is nagyjából. Már szinte szereted, pedig még nem is ismered. És tudod: őt keresed valahol. Nem kell félni, hogy vajon korban összeillő-e. stb. 🙂 Ha ő a lelki társad, annak egyik jele, hogy ő is vágyik rád. Ő is vonz téged, ha tudat alatt is. Akkor egyszerűen nem lehet, hogy el legyél tőle választva… vagy nem tudom, ezt én így képzelem el legalábbis. Amúgy lelki társ az nem csak szerelmi téren lehet szerintem sem, és több hasonló is lehet. De a jó párkapcsolathoz szerintem fontos, hogy azért meglegyen az a közös hullámhossz (legalábbis ezt tapasztaltam eddig, ha ez hiányzott, egy idő után megszakadt a kapcsolat). Az önismereti rész: nekem ez úgy hangzik, mintha a párkapcsolat arra kellene, hogy jobban megismerhessük önmagunkat…. A párkapcsolat jó, mert egyszerűen jó érzés a párunkat szeretni, törődni vele, de hogy önismeretre használjam… úgy hangzik mintha egy „használati tárgy” lenne, ez meg ááááá….. Persze tanul is általa az ember, mert mindig tanulunk mindenkitől, mindenből, de akkor is, hogy ebben lássuk a dolog célját. Tudom, hogy nem így érted, csak sokszor találkozok ezzel a megfogalmazással, és idegennek érzem. Oké, hogy meg kell ismerni önmagunkat, tanulni kell, de hogy mindenben ezt a célt lássuk, azt nem tudom elképzelni. 🙂 Nem elég az: hogy egyszerűen mert őt szeretem? Mert olyan jó vele?
Nem értem. Segítene valaki?
„A lelki társunk arányos és tiszta tükör a számunkra, akiben olyan világosan ismerhetjük meg önmagunkat, mint még előtte sohasem.” —–> akkor majdnem ugyanolyan, mint mi? Rámutat hibáinkra és erősségeinkre? De lehet a lelkitársuk több személy is egy élet során, vagy esetleg sokkal idősebb vagy fiatalabb, mint mi? Vagy azonos nemű is? Vagy előfordulhat ez szűlő-gyerek vagy tanár-diák, esetleg rokoni kapcsolatban is? Vagy az már nem lelki társ, hanem valami más? A lelki társal csak szerelmi kapcsolatban lehet egyesülni, vagy más módja is az egymás kiegészítésének? Most teljesen összezavarodtam. Ezt nem értem.
Bocsi, de még új vagyok itt. Segítene valaki?
Lelki társ: szerintem azt érzed úgyis, hogy ki lesz az. Nehéz
Lelki társ: szerintem azt érzed úgyis, hogy ki lesz az. Nehéz megfogalmazni, ezt úgy csak gondolkodással megállapítani, definíciókat magyarázni… Próbáld meg inkább elképzelni azt a valakit spontán, akire vágysz. Érezd a kisugárzását, a lelkét, belül magadban. Nem kell magyarázni, hogy ki ő, hol lehet, lelki társ/duálpár vagy micsoda. Egyszerűen képzeld el, ki az, akit szeretsz, nem baj, ha még nem ismered. Akkor felfedezed azt, hogy milyen is nagyjából. Már szinte szereted, pedig még nem is ismered. És tudod: őt keresed valahol. Nem kell félni, hogy vajon korban összeillő-e. stb. 🙂 Ha ő a lelki társad, annak egyik jele, hogy ő is vágyik rád. Ő is vonz téged, ha tudat alatt is. Akkor egyszerűen nem lehet, hogy el legyél tőle választva… vagy nem tudom, ezt én így képzelem el legalábbis. Amúgy lelki társ az nem csak szerelmi téren lehet szerintem sem, és több hasonló is lehet. De a jó párkapcsolathoz szerintem fontos, hogy azért meglegyen az a közös hullámhossz (legalábbis ezt tapasztaltam eddig, ha ez hiányzott, egy idő után megszakadt a kapcsolat). Az önismereti rész: nekem ez úgy hangzik, mintha a párkapcsolat arra kellene, hogy jobban megismerhessük önmagunkat…. A párkapcsolat jó, mert egyszerűen jó érzés a párunkat szeretni, törődni vele, de hogy önismeretre használjam… úgy hangzik mintha egy „használati tárgy” lenne, ez meg ááááá….. Persze tanul is általa az ember, mert mindig tanulunk mindenkitől, mindenből, de akkor is, hogy ebben lássuk a dolog célját. Tudom, hogy nem így érted, csak sokszor találkozok ezzel a megfogalmazással, és idegennek érzem. Oké, hogy meg kell ismerni önmagunkat, tanulni kell, de hogy mindenben ezt a célt lássuk, azt nem tudom elképzelni. 🙂 Nem elég az: hogy egyszerűen mert őt szeretem? Mert olyan jó vele?