Gyakorta volt tapasztalatom:
érzések, gondolatok jönnek, egy idő után, főleg, ha meditálok rá, rá kell jöjjek, megint antenna voltam.
Pl.: nagyon kedves barátom tipródott, pont azon, hogy nem fogadják el, erre én, ő nem fogad el, miért?
Pár nap múlva derült ki, csak ezt élte meg valaki mással.
testvérem gondolatait, érzéseit rendszeresen TUDOM, bár Tatabányán él.
Sorolhatnám még, de most rohanok dolgozni.
Ötlet, hogy azonnal tudjam kitől, mi jött? (még jó, hogy türelmes vagyok 🙂 )
Ha ezt a meditáció során megkérdezed, szerintem megkapod rá a
Ha ezt a meditáció során megkérdezed, szerintem megkapod rá a választ.
De ezt a témát még ki kell fejteni egymás között.
puszi
Ha ezt a meditáció során megkérdezed, szerintem megkapod rá a
Ha ezt a meditáció során megkérdezed, szerintem megkapod rá a választ.
De ezt a témát még ki kell fejteni egymás között.
puszi
próbáld irányítani
Ameddig ez nem teljesen tiszta, melyik a Tied és melyik az idegen gondolat, én úgy gyakorolnék rá, hogy lezárom és kinyitom a csatornát, konkrét személyre… Ez így nagyon zavaró lehet, vedd a kezedbe az irányítást! Elég macerás állandóan erre rámeditálni…
H: Jó ötlet csatorna lezárással tesztelni
Azokkal jól működik, sőt törvényszerű egy bizonyos szinten, akikkel jobban össze vagyunk hangolódva. Akkor is jó ellenőrzésképpen, ha bevillan, vagy gyanítod, hogy kitől jöhet az „átérzés”.
Én is ezt próbálgatom… Azt, hogy a sajátom-e az érzés vagy sem, úgy szoktam kikövetkeztetni, hogy állandóan figyelem a belső történéseimet és nagyjából regisztrálom, hogy egy-két óra alatt visszamenőleg milyen durvább hatások, történések értek, és azok milyen változásokat idéztek előtt.
Ha előzmény nélküli váratlan hangulatváltozás áll be, akkor jöhet kívülről… amikor nincs „regisztrált” oka a hirtelen zuhanásnak, vagy emelkedettségnek. Akkor körülnézek, és megnézem kikkel vagyok egy térben:
Ha testközelből jön
– és éppen kommunikálok valakivel, ott így könnyen eldönthető, hogy tőle jött-e vagy sem.
– ha sokan vannak körülöttem, akkor rendszerint kiszúrható, hogy kitől származik. Nehezebb, ha éppen beszélgetek, és nem a partner a forrás.
Ha távolról jön
– nagyjából tudom, hogy kikkel vagyok összehangolódva, őket veszem sorra elsőnek, és elzárással, megnyílással tesztelek.
– magamban tartom és emlékezem egy ideig, hogy a közelmúlt találkozásainak, interakcióinak milyen lenyomatai voltak, ezeket veszem elő sorra. Ha bennem hagyott mély nyomot, arról tudomásom van. Ha én hagytam benne mély nyomot, akkor az őbenne dolgozhat, változhat, amit átvehetek valós időben, mert ilyenkor megmarad az összehangolódottság.
Ha a kollektív tudattalanból jön
– megesik ezen a szinten, és minél érzékenyebb valaki, annál inkább, hogy „világfájdalma” lesz a dolgok értelmetlen menete, a Föld állapota miatt, amit ő már átlát.
– vagy „látható” forrás/ok nélküli ingerültség, reménytelenség, elégedetlenség, stb. vesz rajtam erőt. Ilyen spontán összeállt csoporttudathoz kapcsolódhatunk (nem egy konkrét csoporthoz, hanem sok ember hasonló reménytelenségéből összeállt egregorhoz). Így terjed pl. az agresszió az országban. Ez a játszmázás szívcsakrás szintjére jellemző – amikor ha nincs kivel játszmázni, csoporttudatokra kapcsolódik az ember, de akkor is megtörténik, ha egy magasabb tudatszintről éppen visszacsúszok valamilyen sztresszes állapotba.
Végül, ha önmagunkból jön
– bármilyen külső történés, írott, hallott vagy képi információ olyan asszociált emlékképet hoz fel bennem, amitől megváltozik a hangulatom. Ez ellen nincs védelem, csak az önismereti munka. De itt is jó, ha figyelek kifelé-befelé, ha tudom, hogy milyen ingerek értek a közelmúltban, mit láttam, mit hallottam és olvastam éppen. Azért jó figyelni, mert ha azonnal észreveszem a változást, akkor az egyértelműen a bejövő ingerhez kötődik, azonnal megvan az ok. Visszakeresni más sokkal időigényesebb, tehát jobb résen lenni.
Éberség, Lélektársak! :DDD
próbáld irányítani
Ameddig ez nem teljesen tiszta, melyik a Tied és melyik az idegen gondolat, én úgy gyakorolnék rá, hogy lezárom és kinyitom a csatornát, konkrét személyre… Ez így nagyon zavaró lehet, vedd a kezedbe az irányítást! Elég macerás állandóan erre rámeditálni…
H: Jó ötlet csatorna lezárással tesztelni
Azokkal jól működik, sőt törvényszerű egy bizonyos szinten, akikkel jobban össze vagyunk hangolódva. Akkor is jó ellenőrzésképpen, ha bevillan, vagy gyanítod, hogy kitől jöhet az „átérzés”.
Én is ezt próbálgatom… Azt, hogy a sajátom-e az érzés vagy sem, úgy szoktam kikövetkeztetni, hogy állandóan figyelem a belső történéseimet és nagyjából regisztrálom, hogy egy-két óra alatt visszamenőleg milyen durvább hatások, történések értek, és azok milyen változásokat idéztek előtt.
Ha előzmény nélküli váratlan hangulatváltozás áll be, akkor jöhet kívülről… amikor nincs „regisztrált” oka a hirtelen zuhanásnak, vagy emelkedettségnek. Akkor körülnézek, és megnézem kikkel vagyok egy térben:
Ha testközelből jön
– és éppen kommunikálok valakivel, ott így könnyen eldönthető, hogy tőle jött-e vagy sem.
– ha sokan vannak körülöttem, akkor rendszerint kiszúrható, hogy kitől származik. Nehezebb, ha éppen beszélgetek, és nem a partner a forrás.
Ha távolról jön
– nagyjából tudom, hogy kikkel vagyok összehangolódva, őket veszem sorra elsőnek, és elzárással, megnyílással tesztelek.
– magamban tartom és emlékezem egy ideig, hogy a közelmúlt találkozásainak, interakcióinak milyen lenyomatai voltak, ezeket veszem elő sorra. Ha bennem hagyott mély nyomot, arról tudomásom van. Ha én hagytam benne mély nyomot, akkor az őbenne dolgozhat, változhat, amit átvehetek valós időben, mert ilyenkor megmarad az összehangolódottság.
Ha a kollektív tudattalanból jön
– megesik ezen a szinten, és minél érzékenyebb valaki, annál inkább, hogy „világfájdalma” lesz a dolgok értelmetlen menete, a Föld állapota miatt, amit ő már átlát.
– vagy „látható” forrás/ok nélküli ingerültség, reménytelenség, elégedetlenség, stb. vesz rajtam erőt. Ilyen spontán összeállt csoporttudathoz kapcsolódhatunk (nem egy konkrét csoporthoz, hanem sok ember hasonló reménytelenségéből összeállt egregorhoz). Így terjed pl. az agresszió az országban. Ez a játszmázás szívcsakrás szintjére jellemző – amikor ha nincs kivel játszmázni, csoporttudatokra kapcsolódik az ember, de akkor is megtörténik, ha egy magasabb tudatszintről éppen visszacsúszok valamilyen sztresszes állapotba.
Végül, ha önmagunkból jön
– bármilyen külső történés, írott, hallott vagy képi információ olyan asszociált emlékképet hoz fel bennem, amitől megváltozik a hangulatom. Ez ellen nincs védelem, csak az önismereti munka. De itt is jó, ha figyelek kifelé-befelé, ha tudom, hogy milyen ingerek értek a közelmúltban, mit láttam, mit hallottam és olvastam éppen. Azért jó figyelni, mert ha azonnal észreveszem a változást, akkor az egyértelműen a bejövő ingerhez kötődik, azonnal megvan az ok. Visszakeresni más sokkal időigényesebb, tehát jobb résen lenni.
Éberség, Lélektársak! :DDD
Valamiért átvetted!
Lehet kérdés, hogy kitől…lehet az, hogy miért ezt…miért így…miért akkor…egyáltalán miért…
sajnos én is úgy érzem néha, h teher (mintha minden „átfolyna” rajtam), de rájöttem, ami jön, az megy…engedd át!
Egyenlőre az is elég, ha utólag konstatálom, igen! Ez volt az…a következő szint majd beépül magától! 🙂
Valamiért átvetted!
Lehet kérdés, hogy kitől…lehet az, hogy miért ezt…miért így…miért akkor…egyáltalán miért…
sajnos én is úgy érzem néha, h teher (mintha minden „átfolyna” rajtam), de rájöttem, ami jön, az megy…engedd át!
Egyenlőre az is elég, ha utólag konstatálom, igen! Ez volt az…a következő szint majd beépül magától! 🙂
előnézet
Sziasztok, pontosabban miféle csatornáról/csatornákról beszéltek? A nyitás-zárás folyamatát, hogy képzeljem el? Értem Hermes okfejtéseiben a forrás beazonosítását, s annak helyrerakását önmagamon belül.
Nem értem, mert telepátiában, vagyis szinkronban jelentkező gondolatokban gondolkozom -nálam meg a másiknál egyidőben megszületett gondolatokban-, aminek perspektívájából, lényegtelen a forrás, mert kizárólag azért jelentkezik az érzés, mert eleve megvolt bennem a potenciál, s a másik csak segített a felszínre hozásban. Ilyenkor a lényeg a tudatosításon van, s ha kellemetlen az érzés akkor abból kievickélni, letisztulni belőle. Bár tudom mikor szoktam „rácsatlakozni” más forrásokra/gondolatformákra, de például a bevonzás viszonylatában megint elveszlődök amikor „átérzés”-re gondolok, mert akkor az a valami „csatlakozott” a tapasztalatom besegítéséhez…?
AnnA
Szia annA
Egyetértek.
Amikor már túl erős nem lehet
Szia annA
Egyetértek.
Amikor már túl erős nem lehet elengedni?
Én előzőekben irtam, hogy meditáció során rákérdezni.
Mert amikor Valaki már rutinos, nem gond, nem sok időt vesz igénybe, nem?
Igy képzelem el a folyamatot-
Jön a gondolat-érzés, ekkor megállok,megkérdezem,megkapom a választ, ekkor tudom, kitől,miért és hogyan oldjam meg, ezután, ha túltöltödik az ember elengedi.
Vagy nem?
jaj, bocsánat, most látom, hogy rosszul irtam a neved- AnnA
jaj, bocsánat, most látom, hogy rosszul irtam a neved- AnnA
H: Valóban szinkronban
… történik minden, éppen ezért nincs is értelme azon totózni, hogy én kapcsolódtam hozzá, vagy ő hangolódott rám – létrejön valami közös csatorna. Ilyenkor általában meg is jelenik az érzés, hogy ki lehet az (én a telepátiánál még nem tartok, csak az érzésekhez jönnek fel hasonló minőségű gondolatok, amik akár pontosan ugyanazok is lehetnek néha).
De, hogy bennem keletkezett-e a negatív érzés, vagy kívülről érintett meg, azt tudom úgy ellenőrizni, hogy akivel az összehangolódást vélem, elzárom magamat tőle energiaszinten. Ha bennem indult el a spirál lefelé, akkor nem fog megszűnni a rossz érzés, még ha valakihez kötődik is (ezzel legalább megvédem őt attól hogy megérintsem és lehúzzam).
Ha viszont a vélt személytől jött, akkor a lezárás után valszeg csökkenni fog a rossz érzés, mert egyébként jobb állapotban voltam, és a lezárás után már nincs ami kívülről gyengítsen. Nem biztos, hogy bennem ugyanazt kavarta fel, ami benne felkavarodott, sok hasonló rezgésű dolog lehet mindkettőnkben.
Ezért jó azonnal észrevenni, mert utána már nagy nyomozás kell, meg helyrerakás, takarítás… sokkal több időt vesz el.
előnézet
Sziasztok, pontosabban miféle csatornáról/csatornákról beszéltek? A nyitás-zárás folyamatát, hogy képzeljem el? Értem Hermes okfejtéseiben a forrás beazonosítását, s annak helyrerakását önmagamon belül.
Nem értem, mert telepátiában, vagyis szinkronban jelentkező gondolatokban gondolkozom -nálam meg a másiknál egyidőben megszületett gondolatokban-, aminek perspektívájából, lényegtelen a forrás, mert kizárólag azért jelentkezik az érzés, mert eleve megvolt bennem a potenciál, s a másik csak segített a felszínre hozásban. Ilyenkor a lényeg a tudatosításon van, s ha kellemetlen az érzés akkor abból kievickélni, letisztulni belőle. Bár tudom mikor szoktam „rácsatlakozni” más forrásokra/gondolatformákra, de például a bevonzás viszonylatában megint elveszlődök amikor „átérzés”-re gondolok, mert akkor az a valami „csatlakozott” a tapasztalatom besegítéséhez…?
AnnA
Szia annA
Egyetértek.
Amikor már túl erős nem lehet
Szia annA
Egyetértek.
Amikor már túl erős nem lehet elengedni?
Én előzőekben irtam, hogy meditáció során rákérdezni.
Mert amikor Valaki már rutinos, nem gond, nem sok időt vesz igénybe, nem?
Igy képzelem el a folyamatot-
Jön a gondolat-érzés, ekkor megállok,megkérdezem,megkapom a választ, ekkor tudom, kitől,miért és hogyan oldjam meg, ezután, ha túltöltödik az ember elengedi.
Vagy nem?
jaj, bocsánat, most látom, hogy rosszul irtam a neved- AnnA
jaj, bocsánat, most látom, hogy rosszul irtam a neved- AnnA
H: Valóban szinkronban
… történik minden, éppen ezért nincs is értelme azon totózni, hogy én kapcsolódtam hozzá, vagy ő hangolódott rám – létrejön valami közös csatorna. Ilyenkor általában meg is jelenik az érzés, hogy ki lehet az (én a telepátiánál még nem tartok, csak az érzésekhez jönnek fel hasonló minőségű gondolatok, amik akár pontosan ugyanazok is lehetnek néha).
De, hogy bennem keletkezett-e a negatív érzés, vagy kívülről érintett meg, azt tudom úgy ellenőrizni, hogy akivel az összehangolódást vélem, elzárom magamat tőle energiaszinten. Ha bennem indult el a spirál lefelé, akkor nem fog megszűnni a rossz érzés, még ha valakihez kötődik is (ezzel legalább megvédem őt attól hogy megérintsem és lehúzzam).
Ha viszont a vélt személytől jött, akkor a lezárás után valszeg csökkenni fog a rossz érzés, mert egyébként jobb állapotban voltam, és a lezárás után már nincs ami kívülről gyengítsen. Nem biztos, hogy bennem ugyanazt kavarta fel, ami benne felkavarodott, sok hasonló rezgésű dolog lehet mindkettőnkben.
Ezért jó azonnal észrevenni, mert utána már nagy nyomozás kell, meg helyrerakás, takarítás… sokkal több időt vesz el.
Köszönöm a hozzászólásaitokat
Érdekes élményeim vannak, az tény, és jól irtad Marcsi, csatorna az ember.
Letisztult a kép is.
Egységélményt élek meg. Megélem a Mátrixot? De hát mit is vártam? Mikor a tudatban felmerül az Egység kérdése, előbb-utóbb jön a tapasztalás, a megélés is. Most ennek van itt az ideje.
Tény, hogy ha valami érzelmi vihart érzek, visszahátrálok, olyan érzés, mintha a szivemet ütés érné. Mit kell tenni? Egy lépés hátra.
Érzem kiben mi zajlik, érzékelés, jó dolog ez. Majd tisztul, folyamatában, és minél tisztább lesz, annál pontosabb is majd az információ.
Hagynom kell a folyamatot.
köszönöm Erika 😉 és Neked is Izi, sokat segitettetek nekem.
addig is, gyakorlom az Eggyé válást a természettel. Töltekezni azért nekem is kell ;), még .
Köszönöm a hozzászólásaitokat
Érdekes élményeim vannak, az tény, és jól irtad Marcsi, csatorna az ember.
Letisztult a kép is.
Egységélményt élek meg. Megélem a Mátrixot? De hát mit is vártam? Mikor a tudatban felmerül az Egység kérdése, előbb-utóbb jön a tapasztalás, a megélés is. Most ennek van itt az ideje.
Tény, hogy ha valami érzelmi vihart érzek, visszahátrálok, olyan érzés, mintha a szivemet ütés érné. Mit kell tenni? Egy lépés hátra.
Érzem kiben mi zajlik, érzékelés, jó dolog ez. Majd tisztul, folyamatában, és minél tisztább lesz, annál pontosabb is majd az információ.
Hagynom kell a folyamatot.
köszönöm Erika 😉 és Neked is Izi, sokat segitettetek nekem.
addig is, gyakorlom az Eggyé válást a természettel. Töltekezni azért nekem is kell ;), még .