Hogyan gondolkodjunk pozitívan?

Általában azt feltételezik, hogy a pozitív gondolkodás egészséget, jólétet és sikert eredményez, de ez nyilvánvalóan nem mindenkire igaz. Vannak, akik állítják, hogy a pozitív gondolkodás nem segített nekik. Mások viszont esküsznek rá, ezt tekintik a „sikeres élet” alapjának. Szerintem fontos beszélni arról, valójában mit is jelent a pozitív gondolkodás.
A köznapi nyelvben a „pozitív gondolkodás” kifejezést az életigenlő, bizalomteljes magatartásra használják. Egyesek ebben a vonatkozásban a világtól való menekülésről, illúziókról, elfojtásról vagy közömbösségről beszélnek.
Ám ha a szó eredeti értelmét vesszük, kitalálhatjuk, mit jelent valójában a pozitív gondolkodás.
A „pozitív” szó a latin positivus kifejezésből ered, melynek a jelentése „megtett, adott”, vagyis azt jelöli, „ami van”- a létezőt írja le.
Így a pozitív gondolkodás tulajdonképpen nem más, mint a lét, az „itt levésem” igenlése, mégpedig az összes körülményekkel és korlátokkal együtt, amelyeket magával hoz az élet. Viszonyuljunk tehát barátságosan ahhoz, „ami van”. Ne legyünk önmagunk és a saját életkörülményeink ellenségei. Legyünk tökéletesen egyek azzal, „ami van”. Ez a szerelemre és az életre egyaránt érvényes.
Ha nem állunk készen arra, hogy eggyé váljunk azzal, „ami van”, nincs alapja a pozitív gondolkodásunknak, hiszen az mindig azt jelenti, hogy elfogadjuk önmagunkat.
Aki a pozitív gondolkodást összetéveszti a világtól való elrugaszkodással, rossz úton jár.
A pozitív gondolkodás ereje nem csak az út elején, hanem létünk minden pillanatában újra és újra megmutatkozik. Hiszen állandóan választhatunk aközött, hogy valamely adott dolgot elítélünk-e /ez lenne az úgynevezett negatív gondolkodás/ vagy a legjobbat hozzuk ki abból a helyzetből, amelybe belekerültünk. A negatív gondolkodás azt jelenti, hogy tagadjuk, „ami van”.
A pozitív gondolkodás feladata tehát nem az, hogy mindent szép színben tüntessen fel, még akkor sem, ha legelőször is rózsaszín szemüveggel ajándékoz meg bennünket. Az elragadtatásból a valóság talaján álló „elfogadássá” kell átalakulnia, elfogadásává annak, „ami van-mindenek ellenére”.
Így hát pozitívan gondolkodni nem annyit tesz, hogy amit „pocséknak” találunk, azt „csodálatosnak” magyarázzuk. Sokkal inkább azt, hogy elfogadjuk a „pocsékságát”- s egyúttal elfogadjuk a létezését.
Szerintem ez a helyes gondolkozást is jelenti, azaz a teremtő szándékkal és a szellemi törvényekkel összhangban való gondolkodást és hogy egyre inkább felelősséget vállalunk a saját gondolatainkért és cselekedeteinkért.