Segítséget szeretnék kérni Tőletek, mert életem egy borzasztó nehéz szakaszában vagyok. Több évig tartó szenvedélyes szerelem ért véget, mert kifáradt és nem volt perspektíva.
Arra lennék kíváncsi, hogy Ti hogyan tudtátok elengedni a másikat. Mert nekem még nem megy, őrlődöm és attól félek be fogok kattanni. A másik volt a jobbik énem, a lélektársam és mióta véget ért határtalan űrt érzek.
🙂
Kedves Zille!
Észosztó nagy szájhőssé 🙂 válok most szerintem, mert több évig szenvedtem egy exem elengedésével. Nekem akkor sikerült igazán elengedni, amikor felfogtam, hogy akkor ő miért is volt az életem része abban az időszakban(jött-volt-ment), amíg együtt voltunk.
Ha még nem olvastad volna 🙂 Kurt Tepperwein : Tudattréning könyvében beszél arról, hogy minden ember az életünkben vendég, mi vagyunk az állandó szereplők. Ergó, ami egyszer elkezdőtött, magába foglalja a véget…
Szóval, én anno, amikor megúntam, hogy szenvedek(ki miatt is? hát, nem a másik miatt), akkor igyekeztem felfogni a tanításokat… valami, csak táptalaj volt a „jövőmhöz”, vagyis majd később meg tudom érteni. Ez nagyon sokat segített, amikor kiírtam magamból, hogy az eddigi barátnőim miért volt/lehetett az életemben, mit tapsztaltam meg vele/mellette/általa és mitől lettem több! Ezek által ELFOGADTAM, hogy letudta a feladatát az életemben, ezért elment. Én meg ennek tudatában már nem kapálóztam. Megértettem, hogy minden Barátnő/közeli nő egy-egy állomás volt az életemben egy másik, „nagyobb”, teljesebb kapcsolat előtt. Köszönöm nekik ez úton is, hogy segítettek és fejlődhetek általuk, ergó nyugodt szívvel tudom elengedni, lezárni. Persze, még maradhatnak szálak, amiket jó elvágni…
Anno, azt tanácsolták nekem, hogy kikerüljek a szenvedésből, hogy menjek emberek közé, társaságba amennyit csak tudok, nőknél „szokás” az édesség majszolása(CHERRY queen és Tsa-i :)) , na jó, ez az utóbbi lehet hülyeség… Lényeg, hogy kikerülj a gödörből, persze csak ha VALÓBAN KIAKARSZ!!! Nekem sem tudtak segíteni, mert nem akartam, pedig volt segítség bőven, DE a lépéseket nekem kellett megtenni, amíg frigó voltam rossz volt nekem… aztán elkezdem engedni és egyre jobb lett… mertem kilépni a gödörből! 🙂
Hát, kb ennyi! 🙂
A nagy Ő elengedése?
Kedves Peti,
értem én, hogy hogyan kellene elfelejteni a másikat és továbblépni. Fejben tudni ezt nagyon egyszerű, de ha a szived még mindig Őt akarja és minden arra emlékeztet még több mint egy év távlatából is milyen volt vele, akkor ezt nagyon nehéz. És még nehezebbé teszi a helyzetet,h nem enged el, mert azóta is rendszeresen keres,h hiányzol neki, de komoly lépést nem tesz,h visszakapjon, és Te mindig válaszolsz a hivására, hisz Te még mindig Őt szereted.
Shift+ő = backspace 🙂
Szia Epotoc!
Igen, valóban nehéz, ha CSAK az exre koncentrálunk vissza a múltba, ezt megtanultam… Továbbá azt is, hogy olyan nem igazán van, hogy nem enged el. Amíg nem akarom nem is fog. Ha ki merek lépni abból a „bűvkörböl”, akkor van kiút. Ehhez is két ember kell és ha az egyik kilép, akkor a másik sem folytatja sokáig tovább… Persze, ehhez kell az elhatározás és az illúzió felismerése. Tapasztalatom szerint.
Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille…!
Engem sem hagyot
Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille…!
Engem sem hagyott nyugton az exem, folyton telefonált, sms-t irt, kapcsolatot keresett……ezzel újra meg újra megingatott abban az elhatározásomban, hogy valóban lezárjam a nagy szerelmünket. Felzaklatott.Feltépte megint a sebet.Emlékeztetett.
Aztán egyszer elhatároztam, hogy nem veszem föl többet a telefont, nem válaszolok az sms-eire, nem beszélek vele többet. Ezt meg is mondtam neki, de ő nem vett komolyan.
Ez a teljes kommunikáció hiány bevált, működött!
Legalább ez a része nem nehezitette meg az elválást, elengedést.
Egy évre rá lett új párom. 1 évre rá…..nem volt rövid…
Egy másik dolog: Én megengedtem magamnak, hogy továbbra is szeressem őt.Most is szeretem őt….4 év után is . Persze nem, mint szerelmi partnert,vagy életem társát, hanem őt, mint embert. Soha nem akartam nem szeretni azokat, akiket egyszer már szerettem, de valamiért mégis elváltunk.Igy a szivemben sok-sok szeretett személy van :-))
Engem pedig úgy hagyott ott a társam, hogy semmilyen magyarázato
Engem pedig úgy hagyott ott a társam, hogy semmilyen magyarázatot nem adott. Mintha kifordult volna önmagából, egyik pillanatról a másikra megszakította a kapcsolatot, sőt felszámolt minden kapcsolatba lépési lehetőséget.
Azért írom ezt ide, mert ez a másik véglet. Nagyon lehet tőle szenvedni, mert nem érted miért, hogyan volt képes erre, hogyan tud így tovább a lelkiismeretével élni ? Mindezek persze csak a saját kivetítéseim, neki valószínűleg így volt kellemesebb, az más kérdés, hogy én azóta sem tudtam teljesen túl tenni magam rajta.
Szóval kell a levezetés, én azt mondom. Olyan beszélgetések, amelyek lenyúlnak a problémák mélyére, ugyanakkor ki kell mondani, hogy vége, innen nem vezet út tovább. Mert ha nem tisztázzák ketten, hogy mi miért történhetett, miért nem működik tovább, akkor a problémát visszik tovább a következő kapcsolatba, ha egyáltalán képesek lesznek ismét normálisan működő kapcsolatot létesíteni.
Vagy pedig elméleteket gyártunk, önmagunkat vádoljuk, illetve rázúdítjuk boldogtalanságunk okát a volt társunkra. Ez pedig már igencsak közel áll a düh, a gyűlölet érzéséhez, amiből nehéz tovább lépni, feldolgozni.
Szia Kavics22! És, ha már az összes ilyen fázison átmentél,
akkor előveszed a tudatos éned és megnézed a világunk szabályai szerint a volt kapcsolatot és annak alakulását, és leszámolsz a magad generálta ködökkel és nem dagonyázol, hanem valóban feldolgozod a kapcsolatot. Nem kell hozzá a másik, ő biztosan tökéletesen máshogyan élte meg. Ehhez csak Te kellesz és a tudatosságod, a te életed, a te megéléseid.
Hogyan használd a tükröt? Az itt leírtak alapján felskiccelem. Ez az egyik lehetséges forgatókönyv, az igazit a saját megéléseid átfordításával tudod kideríteni.
Alap, minden hajszálra és pontosan a valódi szándékaid szerint történt.
Amiről azt gondolod, hogy de nem ezt akartam, az egy oszlatni való köd.
Fordítsuk át a történeted a tükörképről a valódi történetre.
Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyemen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indoklt a dagonyázás.
Aha, a felelősség hárítása, így semmiért, még önmagamért, a saját magam viselkedéséért, a sorsomért sem vagyok felelős, nemhogy az egész kapcsolat alakulásáért!
Tetszik?
🙂
Szia Karmatörlő !
Igen, alapjában véve nagyon tetszik a
Szia Karmatörlő !
Igen, alapjában véve nagyon tetszik a válaszod. 🙂 Tudod, most abban a fázisban vagyok, bár egyáltalán nem vagyok agresszív típus, de ha összefutnék a volt párommal, valószínűleg rázúdítanám az elmúlt közel egy évben felgyülemlett fájdalmam, szenvedésem, dühömet – persze csak szóban (gondolom :)) és tudom, ezzel piszkosul megkönnyebbülnék. Lehet, hogy most odaállok a tükör elé és meg is teszem ! 🙂 Éppen ideje !
Már nem tudnám vele elképzelni az életem, szép sorjában megdőlt az összes illúzió, amit kivetítettem rá. Egyedül a gyávaságát nem tudom még megbocsájtani. Így visszatekintve valószínűleg piszok nagy szerencsém volt, hogy otthagyott. Hogyan lehettem volna boldog olyan emberrel, aki elmenekül a felelősség elől ?
Próbáltam megtalálni a válaszokat, miért nem tudok feloldódni, felvállalni a mostani kapcsolatomat. Azért, mert az előző még mindig „közbeszól”., mert hagyom, hogy újra és újra feldúlja a lelkem. Már nem az érzés, amit iránta éreztem, hanem a kíméletlenség, ahogy kilépett a kapcsolatból. Azt nagyon nehéz elfogadnom, hogy az általam kreált, idealizált kép róla és a valódi viselkedése még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással és ami biztos, amit és ahogyan kilépett az életemből, az a valódi énje.
Ezt a tüskét kell még eltávolítanom magamból, mert addig bennem él félelemként a következő kapcsolatom vonatkozásában is.
Szóval igazad van. A felelősség rajtam, legyen már vége az önsajnálatnak, mert így legalább olyan gyáva vagyok, ha nem gyávább, mint a volt párom.
Kire vagy mérges, kire haragszol, Kavics? Kire és mit akarsz
Kire vagy mérges, kire haragszol, Kavics? Kire és mit akarsz ráborítani?
Ki volt a gyáva?
Ki nem merte bevallani magának, hogy az egész lufi?
Ki merte bevállalni magát a kapcsolatban és ki nem?
Ki volt a kíméletlen és kihez?
Ki nem figyelt oda önmagára?
Hm?
Szerintem állj a tükör elé, úgy, ahogy tervezted és neki mondd, a tükörképednek. Az összes haragod ráöntheted és a dühöd kiadod.
Szerintem az exednek annyit érdemes modani, hogy megbántottad az érzéseim, és ez fájt, de megbocsátok és a fájdalmat is elengedem.
Érdemes csinálni egy energiacsere gyakorlatot, amiben visszaadod neki mindazt, ami az övé és nálad maradt, és visszakérsz minden energiát, ami a tied és nála maradt.
🙂
U.i: Ma egy ismerősöm azt mondta, hogy kétféle ember van. Az egyik, akinek igaza van, a másik, aki boldog. A magam részéről az utóbbira hajtok. Neked is inkább az utóbbit kívánom.
Ok, megértettem, legfeljebb a végén majd be kell szereznem egy
Ok, megértettem, legfeljebb a végén majd be kell szereznem egy újabb tükröt. 🙂 Csak végre sikerüljön már elengednem ezt a sok dühöt, önáltatást, siránkozást. Élvezni akarom már végre az életet, csak úgy, önmagamért.
Köszönöm a jókívánságot.
Ui: majd szólj, ha megtaláltad a boldogságot. 🙂 Az írásaid alapján még igencsak pedáloznod kell….Sok sikert hozzá.
Kavics22, basszus, tudtam, hogy csak igazam van.
Hát, ez van.
🙂
Kavics22, basszus, tudtam, hogy csak igazam van.
Hát, ez van.
🙂
Igazatok van!
Én teljesen új vagyok itt, de egyet értek Karmatörlövel es Kavics22 is teljesen tisztán vázolta fel az benne dúló érzelmeket.
Én is egy nagyon hasonló helyzetben vagyok es sajnos a régi kapcsolatot képtelen vagyok/voltam elegedni immár egy év utan sem, ezért az a férfit aki a teljes támogatást megadta a nehéz helyzetben, képtelen vagyok/ voltam felvállalni ami által most Őt is elveszitem talán.
Kavics22 te már ki is mondtad, hogy képtelen lennél vele élni újra, tehát Te magad is tudod, hogy el kell engedned Őt. Csak rajtad múlik!!! Én még csak csodalni tudom mindazt a lelki eröt amellyel Te már most birsz:)
Szia Dior !
A fenti hozzászólásom óta eltelt fél év és ma már teljesen máshogy látom az egész elengedést, az akkori és a mostani életemet. Karmatörlő hozzászólása pontosan beletalált a lényegbe.
„Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyelmen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indokolt a dagonyázás. ”
Igen, nagyon is helyén vannak ma már a dolgaim. Az akkori kapcsolatomat az egóm akarta folytatni, a lelkem már belefáradt. Visszanézve tisztán látom, hogy mindketten vesztesek lettünk volna a kezdeti szerelmi fellángolások után. Ő nem mert felvállalni, én pedig féltem, mi lesz ha ténylegesen felvállal. Magamnak sem mertem ezt bevallani, mert ha bevallom, nekem kellett volna lépnem, hogy otthagyjam, erre pedig akkor nem voltam képes. Megtette hát ő helyettem. És ma már tudom, nekem nem az otthagyás fájt, hanem az, hogy nem én mondhattam ki a végső szót egy belefáradt kapcsolatba.
Az elengedés ma már számomra nem azt jelenti, hogy kitörlöm végleg még az emlékét, a gondolatát is a fájó kapcsolatoknak, hanem azt, hogy magamban átminősül az egész. Kiszűröm belőle a tapasztalatokat, elengedem, aminek mennie kell, a többit pedig beépítem önmagamba.
Egy párkapcsolat mindig óriási tanulási lehetőség. Visszanézve le kell vonni az értékes következtetéseket, alaposan elmélyülni önmagunkban és szép lassan helyére kerülnek a mozaikok, hogy mi miért történt és miért éppen úgy, ahogyan történt. Tisztán és világosan levezethető az ok-okozati összefüggés, de sajnos mindig csak utólag. A „sajnos”-t azért írom, mert hihetetlenül tud fájni, viszont utólag értelmet nyer az egész és az ember belátja, a lehető legjobbat kapta a Sorstól.
Elengedni a legkönnyebben úgy lehet, ha minél kevesebb találkozási, kapcsolódási felületet adsz. Minden egyes beszélgetés újra és újra feltépi a régi sebeket. Addig nem is bírsz működőképes, boldog kapcsolatot kialakítani senkivel, amíg a régi kapcsolat a szívedben van, hiszen az ő szemüvegén keresztül vizsgálsz mindent, őt keresed mindenkiben, ezért nem tudod értékelni, elfogadni az újat. Jöhet bárki, ha magadban nem teszed helyre a régi kapcsolatot, nem engeded el, vagy ahogy én nevezem, nem minősíted át tapasztalássá az egészet.
Önmagad kell elfogadnod, értékesnek tartanod annyira, hogy érdemes vagy egy új, jobb, boldogabb életre egyedül, vagy valaki más oldalán. Amíg rajta keresztül keresed a boldogságot és nem önmagadban, addig csak gyötrődni fogsz.
Döntés
Ez nagyon jó, ahogy mondod Ramina, de először hoznod kell egy döntést,hogy már nem akarsz tőle semmit. De én még mindig szeretem és azzal,h ő is néha és egyre sűrűbben feltűnik, azzal nem segít a dolgon. Én boldognak éreztem magam mellette, amíg együtt éltünk, és épp ezért én nem tudok neki nemet mondani. És ha elémállna, hogy vissza akar hozzám jönni, akkor lennék csak igazán bajban, hogy mitévő legyek…
Nem értelek Epotoc
Nem értelek…? Azt hittem már legalább azt eldöntötted, hogy vége, a te oldaladról.És ez a fontos.Mindig a te oldalad. Miért? Mert ez az egyetlen, ami a rendelkezésedre áll és ami változtatni tud….ha akar.
Mint irtam előzőleg, az, hogy szereted,szerintem, nem baj. Szeresd. Csak ne akarj tőle semmit, ha tisztán látod, hogy nem működik.
Kedves Epotoc, az irásodból úgy tűnik, mintha, mégiscsak akarnád vele folytatni.
Hát akkor meg folytasd!
P.S. Azt soha nem irtad meg, mitől nem működik, kitől nem működik?Talán ott a megoldás kulcsa…
A volt párommal sokkal jobb a kapcsolatunk mint amikor együtt
A volt párommal sokkal jobb a kapcsolatunk mint amikor együtt voltunk…Ki érti ezt!?
Ha rágondolok,szeretetet érzek.
Èrdekes,amikor eldöntöttem hogy szakítok akkor nem is sejtettem hogy ez lesz belöle!:))))
Kívánom neki hogy boldog legyen,és megtalálja a számításait az életben!
Üdv!Erika
Kedves Ramina!
Egy komoly 5 éves kapcsolatot rúgott fel egy másik lányért. Ennek már több mint egy éve. És az egy év alatt is rendszeresen keresett. Volt, mikor talán 1 hónapra eltűnt, hogy abban a kapcsolatban legalább mindent megtegyen, de mindig visszatalált, hogy hiányzok neki.
Most véget vetett a régi kapcsolatának és gondolkozik,h mit is akar. Én megmondtam neki,h döntse el mit érez irántam. Ennek a csiki-csukinak nincs értelme. Én biztos szeretem őt, de félek visszamenni, mert mi van ha pont az volna a lecke, hogy megtanuljak neki nemet mondani, lezárni és továbblépni.Már egyszer felálltam a szakitásból. Nehéz volt és még nem tettem rajta túl magam, amint ez látszik. Még egy szakitást nem akarok.
Epotoc, mindjárt lerágom az összes körmeim, olyan izgalmas, amit
Epotoc, mindjárt lerágom az összes körmeim, olyan izgalmas, amit írsz és elsírom az összes papírzsepim, olyan megható a sztorid. Soha életemben nem olvastam még ilyet. Hát tényleg. Add ki könyvben, vennék, mint a cukrot.
🙂
Kedves Karmatörlő, Ramina, Hédi!
Karmatörlő: Aranyos vagy,h izgulsz értem/tünk.Igen, kicsit olyan a mi kapcsolatunk, mint a Szex és New Yorkban Carry Bradshow és Mr Big szerelme. Bárcsak tudnám a megoldást!
Ramina:Én is ezt mondtam neki, hogy neki 1000%-osan biztosnak kell lennie a dolgában, hogy én visszamenjek. Meg kell győznie, hogy érdemes szembenéznünk majd avval ami vár ránk, mert ha kibékülnénk, kemény menet lenne megemészteni az elmúlt 1 évet és nem akarnék hárpiaként mindig őt okolni, hogy elhagyott.
Hédi: Abszolut igazad van Hédi. Tudom, hogy benne kellene egy felismerés, hogy rájöjjön mennyire szeret engem. Azt hiszem sejtem mi nála a gond és talán egy kineziológus tudna segíteni neki, de erre magának kell rászánnia magát.
Fejben mindent olyan egyszerű tudni, de amikor az ember benne van, akkor már nem olyan egyszerű. Addig amíg ő gondolkozik, azért én élem az életem, mert nem szeretném ha elmennének a lehetőségek mellettem.
Szia Epotoc!
Akkor is érdekelne a fickó ha másnak nem kellene!?
😉
Erika Szeretettel!
Már nem kell másnak!
Már nem kell másnak. Egyedül van és próbál lépéseket tenni felém.Nekem mindig Ő kellett. Én benne azt az embert láttam, akivel leélem az életem és ezért olyan fájdalmasan érintett a pofon, és pont akkor kaptam, amikor már elég közel álltunk a házassághoz és nagyon boldognak hittem magunkat.Én tudom, h szeret engem és hihetetlenül kötődik Ő is hozzám, egyszerűen csak fél attól,h ő vkiért felelősséggel tartozik.
Az 5 év alatt az első félév után is volt egy szakitásunk, de visszataláltunk egymáshoz és utána lett hihetetlen jó, mert akkor már én is érettebb lettem egy komoly kapcsolathoz.
Az elmúlt egy év alatt mindig Őt kerestem a férfiakban és nem találtam. Jó lenne előretekerni az idő kerekét tudni, hogy most Ő -e az Igazi.
Próbálj meg egy kicsit kiszakadni
Kedves Epotoc,
Az a mi veled történik, érted történik. Ha ez a pasi úgy ahogy van a „tiéd” lenne, már megtörtént volna. Nagy valószínűséggel a kedves úrnak valami mama problémája van és ezért nem fog kikötni addig, amíg ennek utána nem jár. Nem utánad jár, hanem maga után!
Azt megnézted már, hogy miért jön ez neked szembe? Mi a dolgod neked a felelősséggel? Mit jelent neked ez a szituáció? Nézd meg mikor kiért nem álltál ki, mi volt az amikor te nem vállaltad fel a felelősséget.
Tán jutsz egy kicsit előrébb…..
Sok sikert!
Hédi
Szia Epotoc! Amíg a szekszésnyújorkot nézed és nem a
Szia Epotoc! Amíg a szekszésnyújorkot nézed és nem a realitásod, addig nem veszed észre, hogy aki hozzád jár az nem Mr. Big, hanem Mr. Bean.
🙂
Ő szeret?
vagy csak te szeretnéd, hogy ő szeressen? Nagyo különbség……….
Üdv!
Hédi
Kedves Epotoc!
Lehet, hogy hiányzol neki, de a tények magukért beszélnek: a szekerére még sem akar olyan nagyon fölvenni, ráadásul ő lépett ki a kapcsolatotokból eredetileg is.
Megértem a félelmedet az újabb csalódástól és szakitástól.
Ha ő valóban akar téged, akkor most nála van a labda és nagyon komolyan tennie kéne azért, hogy megyőzzön téged arról, hogy méltó arra, hogy ismét nekiad a bizalmadat.
Nagyon komolyan tennie kéne ezért……!
Ha ez nem történik meg…..mint ahogy eddig nem történt meg, akkor szeresd, de ne fuss tovább a szekere után.
….és bizz az Életben, bizz magadban.
Ha ő nem tud dönteni, dönts te!
Mindegy, hogy milyen döntést hozol.Ne foglalkozz azzal, hogy mi a lecke…..majd úgyis kiderül…később.
Többször is visszafogadtam a volt szerelmemet és amikor már ANNYIRA meguntam a fájdalmat és a csalódást, akkor már nem volt kérdéses többé, milyen végleges döntést kell hoznom.
Nem akarlak elkeseríteni
Az ilyen oda visszajárós kapcsolatok – én úgy hívom őket, hogy Hollywood típusú – az a vége, hogy csak húzzátok az időt. Ahhoz, hogy ő végleg visszamenjen hozzád, meg kellene oldania azt a problémáját, amiért kóricál nőről nőre, oda-vissza. Ha ezen túl van akkor még mindig ott vagy te, hogy miért ilyet vonzottál be. Ezt neked is fel kell oldanod. Ha mind a ketten kilyukadtatok valahova és az a te öled, akkor van jövőtök, ha nem akkor csak kergetsz egy illuziót, azt az illúziót, hogy csak vele volt igazán jó.
Üdv!
Hédi
Kedves Epotoc
A Te bizonytalanságod az Ő bizonytalansága,
a Te félelmed az Ő félelme,
a Te kötődésed az Ő kötődése.
Ha Te elengednéd Ő nem keresne többet.
Nincs Te meg Ő.
Ő Te vagy.
Elvesztettem a fonalat,hova
Elvesztettem a fonalat,hova lett Zille ?:-)
Vagy Zille már túlélte a drámát és helyette van Epotoc?
Vagy Zille=Epotoc?
komoly lépés..
Milyen komoly lépést kéne neki tenni, hogy vissza kapjon??
Ha eldöntötted, hogy vége akkor miért válaszolsz?..Talán azért mert még nincs vége…???
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Nem hiszem hogy lenne az elengedesre bevett modszer. A lenyeg a tudatossag. Tudatosan kell cselekedni nem sajnalni es sajnaltatni magam. Nem elhagyni magam es varni hogy majd valaki mas felvidit es megoldja helyettem a problemamat. Minden nehezseg az eletben egy akadaly, amit ha lekuzdunk, joval erosebbek leszunk. En sok ilyen alkalommal hasznaltam a Barney Stinson altal gyakran alkalmazott gondolatot: Challenge accepted. Azaz a kihivás hogy legyurjem a szenvedesemet az egy teszt. Egy teszt amin meg kell felelni. Es onnantol kezdve csak az lebeg a szemem elott hogy megfeleljek sajat magamnak, maris jobb a kozerzetem.
Vagy pl sokszor probalom magam a vilagurbol szemlelni, es olyankor nem latom magam. Nem latom mert olyan elkepeszto pici vagyok a vilagurbol nezve hogy szinte jelentektelennek mondhato. A problemam meg meg jelentektelenebb. Engem ez megnyugtat. Megnyugtat hogy olyan dolgokon aggodok amik nem is latszodnak a vilagurbol, es mar nem is tunik problemanak, csak inkabb egy szemelyes kihivas, hogy ezt a kis dolgot le tudom e gyurni vagy sem. Es nyilvan le tudom.
A tudatossagnak a legnagyobb elonye hogy toled fugg, mert te eldontotted. A cigirol valo leszokas is ilyen. Ha nem akarsz leszokni nem fogsz, mehetsz te akarmilyen samanhoz vagy orvoshoz.
A masik es egyben legutalatosabb megoldas az a harombetus szo amit mindenki a legjobban utal. Az IDŐ. Ez az ember legnagyobb ellensege, mert az ember egy olyan allat akinek mindig minden azonnal kell. Ebben az esetben arra szoktam gondolni hogy csak ido kerdese es minden sokkal jobb lesz. Miert is ne lenne?! Hiszen eddig a parkapcsolataim veget ertek, es minden egyes lezart kapcsolattal gazdagabb lettem, tanultam beloluk. Ennel mar csak jobb lehet. Tudom mik az elvarasaim tudom a hataraimat amin belul kepes vagyok valtozni, engedni a masiknak ha ugy adodik es kepes vagyok a kapcsolatert aldozatot hozni, fejlodni a kapcsolattal. Ha a kapcsolatom rosszabb mint az elozo akkor vagy a hataromon tul kellene valtoznom vagy nem a megfelelo part talaltam meg, lehet benne maradni es fejlodni e teren is de tovabb is lehet lepni. Es ha ezt tudatositja az ember magaban, hogy nem ez az ember volt az eletem szerelme akkor gyorsabban megy a felejtes. Tudom hogy elekepeszto nehez sajat agyat iranyitania az embernek hogy igy gondolkodjon, de kepes ra minden ertelmes ember.
Öregapam rendkivul tapasztalt, bolcs ember a szememben, es sokszor kaptam tole olyan jo tanacsot, biztatast amitol ugy ereztem hogy a problemam megoldodott. Abban a pillanatban. Aztan ahogy eljottem tole, ujra a sajat vilagomba csoppentem es ugyanugy elojott a problema. A kapott tanacsot, amitol jobban ereztem magam, el kell sajatitanom, sajat magameva kell tenni es nem szabad elfelejteni ezeket a gondolatokat. Mikor erzed hogy negativ gondolatok keringenek a fejedben, azonnal ezekra a pozitivokra kell gondolni, ujra felidezni. Nem egyszeru es nem egy nap alatt lesz jobban az ember de gyorsabban.
🙂
Kedves Zille!
Észosztó nagy szájhőssé 🙂 válok most szerintem, mert több évig szenvedtem egy exem elengedésével. Nekem akkor sikerült igazán elengedni, amikor felfogtam, hogy akkor ő miért is volt az életem része abban az időszakban(jött-volt-ment), amíg együtt voltunk.
Ha még nem olvastad volna 🙂 Kurt Tepperwein : Tudattréning könyvében beszél arról, hogy minden ember az életünkben vendég, mi vagyunk az állandó szereplők. Ergó, ami egyszer elkezdőtött, magába foglalja a véget…
Szóval, én anno, amikor megúntam, hogy szenvedek(ki miatt is? hát, nem a másik miatt), akkor igyekeztem felfogni a tanításokat… valami, csak táptalaj volt a „jövőmhöz”, vagyis majd később meg tudom érteni. Ez nagyon sokat segített, amikor kiírtam magamból, hogy az eddigi barátnőim miért volt/lehetett az életemben, mit tapsztaltam meg vele/mellette/általa és mitől lettem több! Ezek által ELFOGADTAM, hogy letudta a feladatát az életemben, ezért elment. Én meg ennek tudatában már nem kapálóztam. Megértettem, hogy minden Barátnő/közeli nő egy-egy állomás volt az életemben egy másik, „nagyobb”, teljesebb kapcsolat előtt. Köszönöm nekik ez úton is, hogy segítettek és fejlődhetek általuk, ergó nyugodt szívvel tudom elengedni, lezárni. Persze, még maradhatnak szálak, amiket jó elvágni…
Anno, azt tanácsolták nekem, hogy kikerüljek a szenvedésből, hogy menjek emberek közé, társaságba amennyit csak tudok, nőknél „szokás” az édesség majszolása(CHERRY queen és Tsa-i :)) , na jó, ez az utóbbi lehet hülyeség… Lényeg, hogy kikerülj a gödörből, persze csak ha VALÓBAN KIAKARSZ!!! Nekem sem tudtak segíteni, mert nem akartam, pedig volt segítség bőven, DE a lépéseket nekem kellett megtenni, amíg frigó voltam rossz volt nekem… aztán elkezdem engedni és egyre jobb lett… mertem kilépni a gödörből! 🙂
Hát, kb ennyi! 🙂
A nagy Ő elengedése?
Kedves Peti,
értem én, hogy hogyan kellene elfelejteni a másikat és továbblépni. Fejben tudni ezt nagyon egyszerű, de ha a szived még mindig Őt akarja és minden arra emlékeztet még több mint egy év távlatából is milyen volt vele, akkor ezt nagyon nehéz. És még nehezebbé teszi a helyzetet,h nem enged el, mert azóta is rendszeresen keres,h hiányzol neki, de komoly lépést nem tesz,h visszakapjon, és Te mindig válaszolsz a hivására, hisz Te még mindig Őt szereted.
Shift+ő = backspace 🙂
Szia Epotoc!
Igen, valóban nehéz, ha CSAK az exre koncentrálunk vissza a múltba, ezt megtanultam… Továbbá azt is, hogy olyan nem igazán van, hogy nem enged el. Amíg nem akarom nem is fog. Ha ki merek lépni abból a „bűvkörböl”, akkor van kiút. Ehhez is két ember kell és ha az egyik kilép, akkor a másik sem folytatja sokáig tovább… Persze, ehhez kell az elhatározás és az illúzió felismerése. Tapasztalatom szerint.
Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille…!
Engem sem hagyot
Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille…!
Engem sem hagyott nyugton az exem, folyton telefonált, sms-t irt, kapcsolatot keresett……ezzel újra meg újra megingatott abban az elhatározásomban, hogy valóban lezárjam a nagy szerelmünket. Felzaklatott.Feltépte megint a sebet.Emlékeztetett.
Aztán egyszer elhatároztam, hogy nem veszem föl többet a telefont, nem válaszolok az sms-eire, nem beszélek vele többet. Ezt meg is mondtam neki, de ő nem vett komolyan.
Ez a teljes kommunikáció hiány bevált, működött!
Legalább ez a része nem nehezitette meg az elválást, elengedést.
Egy évre rá lett új párom. 1 évre rá…..nem volt rövid…
Egy másik dolog: Én megengedtem magamnak, hogy továbbra is szeressem őt.Most is szeretem őt….4 év után is . Persze nem, mint szerelmi partnert,vagy életem társát, hanem őt, mint embert. Soha nem akartam nem szeretni azokat, akiket egyszer már szerettem, de valamiért mégis elváltunk.Igy a szivemben sok-sok szeretett személy van :-))
Engem pedig úgy hagyott ott a társam, hogy semmilyen magyarázato
Engem pedig úgy hagyott ott a társam, hogy semmilyen magyarázatot nem adott. Mintha kifordult volna önmagából, egyik pillanatról a másikra megszakította a kapcsolatot, sőt felszámolt minden kapcsolatba lépési lehetőséget.
Azért írom ezt ide, mert ez a másik véglet. Nagyon lehet tőle szenvedni, mert nem érted miért, hogyan volt képes erre, hogyan tud így tovább a lelkiismeretével élni ? Mindezek persze csak a saját kivetítéseim, neki valószínűleg így volt kellemesebb, az más kérdés, hogy én azóta sem tudtam teljesen túl tenni magam rajta.
Szóval kell a levezetés, én azt mondom. Olyan beszélgetések, amelyek lenyúlnak a problémák mélyére, ugyanakkor ki kell mondani, hogy vége, innen nem vezet út tovább. Mert ha nem tisztázzák ketten, hogy mi miért történhetett, miért nem működik tovább, akkor a problémát visszik tovább a következő kapcsolatba, ha egyáltalán képesek lesznek ismét normálisan működő kapcsolatot létesíteni.
Vagy pedig elméleteket gyártunk, önmagunkat vádoljuk, illetve rázúdítjuk boldogtalanságunk okát a volt társunkra. Ez pedig már igencsak közel áll a düh, a gyűlölet érzéséhez, amiből nehéz tovább lépni, feldolgozni.
Szia Kavics22! És, ha már az összes ilyen fázison átmentél,
akkor előveszed a tudatos éned és megnézed a világunk szabályai szerint a volt kapcsolatot és annak alakulását, és leszámolsz a magad generálta ködökkel és nem dagonyázol, hanem valóban feldolgozod a kapcsolatot. Nem kell hozzá a másik, ő biztosan tökéletesen máshogyan élte meg. Ehhez csak Te kellesz és a tudatosságod, a te életed, a te megéléseid.
Hogyan használd a tükröt? Az itt leírtak alapján felskiccelem. Ez az egyik lehetséges forgatókönyv, az igazit a saját megéléseid átfordításával tudod kideríteni.
Alap, minden hajszálra és pontosan a valódi szándékaid szerint történt.
Amiről azt gondolod, hogy de nem ezt akartam, az egy oszlatni való köd.
Fordítsuk át a történeted a tükörképről a valódi történetre.
Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyemen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indoklt a dagonyázás.
Aha, a felelősség hárítása, így semmiért, még önmagamért, a saját magam viselkedéséért, a sorsomért sem vagyok felelős, nemhogy az egész kapcsolat alakulásáért!
Tetszik?
🙂
Szia Karmatörlő !
Igen, alapjában véve nagyon tetszik a
Szia Karmatörlő !
Igen, alapjában véve nagyon tetszik a válaszod. 🙂 Tudod, most abban a fázisban vagyok, bár egyáltalán nem vagyok agresszív típus, de ha összefutnék a volt párommal, valószínűleg rázúdítanám az elmúlt közel egy évben felgyülemlett fájdalmam, szenvedésem, dühömet – persze csak szóban (gondolom :)) és tudom, ezzel piszkosul megkönnyebbülnék. Lehet, hogy most odaállok a tükör elé és meg is teszem ! 🙂 Éppen ideje !
Már nem tudnám vele elképzelni az életem, szép sorjában megdőlt az összes illúzió, amit kivetítettem rá. Egyedül a gyávaságát nem tudom még megbocsájtani. Így visszatekintve valószínűleg piszok nagy szerencsém volt, hogy otthagyott. Hogyan lehettem volna boldog olyan emberrel, aki elmenekül a felelősség elől ?
Próbáltam megtalálni a válaszokat, miért nem tudok feloldódni, felvállalni a mostani kapcsolatomat. Azért, mert az előző még mindig „közbeszól”., mert hagyom, hogy újra és újra feldúlja a lelkem. Már nem az érzés, amit iránta éreztem, hanem a kíméletlenség, ahogy kilépett a kapcsolatból. Azt nagyon nehéz elfogadnom, hogy az általam kreált, idealizált kép róla és a valódi viselkedése még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással és ami biztos, amit és ahogyan kilépett az életemből, az a valódi énje.
Ezt a tüskét kell még eltávolítanom magamból, mert addig bennem él félelemként a következő kapcsolatom vonatkozásában is.
Szóval igazad van. A felelősség rajtam, legyen már vége az önsajnálatnak, mert így legalább olyan gyáva vagyok, ha nem gyávább, mint a volt párom.
Kire vagy mérges, kire haragszol, Kavics? Kire és mit akarsz
Kire vagy mérges, kire haragszol, Kavics? Kire és mit akarsz ráborítani?
Ki volt a gyáva?
Ki nem merte bevallani magának, hogy az egész lufi?
Ki merte bevállalni magát a kapcsolatban és ki nem?
Ki volt a kíméletlen és kihez?
Ki nem figyelt oda önmagára?
Hm?
Szerintem állj a tükör elé, úgy, ahogy tervezted és neki mondd, a tükörképednek. Az összes haragod ráöntheted és a dühöd kiadod.
Szerintem az exednek annyit érdemes modani, hogy megbántottad az érzéseim, és ez fájt, de megbocsátok és a fájdalmat is elengedem.
Érdemes csinálni egy energiacsere gyakorlatot, amiben visszaadod neki mindazt, ami az övé és nálad maradt, és visszakérsz minden energiát, ami a tied és nála maradt.
🙂
U.i: Ma egy ismerősöm azt mondta, hogy kétféle ember van. Az egyik, akinek igaza van, a másik, aki boldog. A magam részéről az utóbbira hajtok. Neked is inkább az utóbbit kívánom.
Ok, megértettem, legfeljebb a végén majd be kell szereznem egy
Ok, megértettem, legfeljebb a végén majd be kell szereznem egy újabb tükröt. 🙂 Csak végre sikerüljön már elengednem ezt a sok dühöt, önáltatást, siránkozást. Élvezni akarom már végre az életet, csak úgy, önmagamért.
Köszönöm a jókívánságot.
Ui: majd szólj, ha megtaláltad a boldogságot. 🙂 Az írásaid alapján még igencsak pedáloznod kell….Sok sikert hozzá.
Kavics22, basszus, tudtam, hogy csak igazam van.
Hát, ez van.
🙂
Kavics22, basszus, tudtam, hogy csak igazam van.
Hát, ez van.
🙂
Igazatok van!
Én teljesen új vagyok itt, de egyet értek Karmatörlövel es Kavics22 is teljesen tisztán vázolta fel az benne dúló érzelmeket.
Én is egy nagyon hasonló helyzetben vagyok es sajnos a régi kapcsolatot képtelen vagyok/voltam elegedni immár egy év utan sem, ezért az a férfit aki a teljes támogatást megadta a nehéz helyzetben, képtelen vagyok/ voltam felvállalni ami által most Őt is elveszitem talán.
Kavics22 te már ki is mondtad, hogy képtelen lennél vele élni újra, tehát Te magad is tudod, hogy el kell engedned Őt. Csak rajtad múlik!!! Én még csak csodalni tudom mindazt a lelki eröt amellyel Te már most birsz:)
Szia Dior !
A fenti hozzászólásom óta eltelt fél év és ma már teljesen máshogy látom az egész elengedést, az akkori és a mostani életemet. Karmatörlő hozzászólása pontosan beletalált a lényegbe.
„Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyelmen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indokolt a dagonyázás. ”
Igen, nagyon is helyén vannak ma már a dolgaim. Az akkori kapcsolatomat az egóm akarta folytatni, a lelkem már belefáradt. Visszanézve tisztán látom, hogy mindketten vesztesek lettünk volna a kezdeti szerelmi fellángolások után. Ő nem mert felvállalni, én pedig féltem, mi lesz ha ténylegesen felvállal. Magamnak sem mertem ezt bevallani, mert ha bevallom, nekem kellett volna lépnem, hogy otthagyjam, erre pedig akkor nem voltam képes. Megtette hát ő helyettem. És ma már tudom, nekem nem az otthagyás fájt, hanem az, hogy nem én mondhattam ki a végső szót egy belefáradt kapcsolatba.
Az elengedés ma már számomra nem azt jelenti, hogy kitörlöm végleg még az emlékét, a gondolatát is a fájó kapcsolatoknak, hanem azt, hogy magamban átminősül az egész. Kiszűröm belőle a tapasztalatokat, elengedem, aminek mennie kell, a többit pedig beépítem önmagamba.
Egy párkapcsolat mindig óriási tanulási lehetőség. Visszanézve le kell vonni az értékes következtetéseket, alaposan elmélyülni önmagunkban és szép lassan helyére kerülnek a mozaikok, hogy mi miért történt és miért éppen úgy, ahogyan történt. Tisztán és világosan levezethető az ok-okozati összefüggés, de sajnos mindig csak utólag. A „sajnos”-t azért írom, mert hihetetlenül tud fájni, viszont utólag értelmet nyer az egész és az ember belátja, a lehető legjobbat kapta a Sorstól.
Elengedni a legkönnyebben úgy lehet, ha minél kevesebb találkozási, kapcsolódási felületet adsz. Minden egyes beszélgetés újra és újra feltépi a régi sebeket. Addig nem is bírsz működőképes, boldog kapcsolatot kialakítani senkivel, amíg a régi kapcsolat a szívedben van, hiszen az ő szemüvegén keresztül vizsgálsz mindent, őt keresed mindenkiben, ezért nem tudod értékelni, elfogadni az újat. Jöhet bárki, ha magadban nem teszed helyre a régi kapcsolatot, nem engeded el, vagy ahogy én nevezem, nem minősíted át tapasztalássá az egészet.
Önmagad kell elfogadnod, értékesnek tartanod annyira, hogy érdemes vagy egy új, jobb, boldogabb életre egyedül, vagy valaki más oldalán. Amíg rajta keresztül keresed a boldogságot és nem önmagadban, addig csak gyötrődni fogsz.
Döntés
Ez nagyon jó, ahogy mondod Ramina, de először hoznod kell egy döntést,hogy már nem akarsz tőle semmit. De én még mindig szeretem és azzal,h ő is néha és egyre sűrűbben feltűnik, azzal nem segít a dolgon. Én boldognak éreztem magam mellette, amíg együtt éltünk, és épp ezért én nem tudok neki nemet mondani. És ha elémállna, hogy vissza akar hozzám jönni, akkor lennék csak igazán bajban, hogy mitévő legyek…
Nem értelek Epotoc
Nem értelek…? Azt hittem már legalább azt eldöntötted, hogy vége, a te oldaladról.És ez a fontos.Mindig a te oldalad. Miért? Mert ez az egyetlen, ami a rendelkezésedre áll és ami változtatni tud….ha akar.
Mint irtam előzőleg, az, hogy szereted,szerintem, nem baj. Szeresd. Csak ne akarj tőle semmit, ha tisztán látod, hogy nem működik.
Kedves Epotoc, az irásodból úgy tűnik, mintha, mégiscsak akarnád vele folytatni.
Hát akkor meg folytasd!
P.S. Azt soha nem irtad meg, mitől nem működik, kitől nem működik?Talán ott a megoldás kulcsa…
A volt párommal sokkal jobb a kapcsolatunk mint amikor együtt
A volt párommal sokkal jobb a kapcsolatunk mint amikor együtt voltunk…Ki érti ezt!?
Ha rágondolok,szeretetet érzek.
Èrdekes,amikor eldöntöttem hogy szakítok akkor nem is sejtettem hogy ez lesz belöle!:))))
Kívánom neki hogy boldog legyen,és megtalálja a számításait az életben!
Üdv!Erika
Kedves Ramina!
Egy komoly 5 éves kapcsolatot rúgott fel egy másik lányért. Ennek már több mint egy éve. És az egy év alatt is rendszeresen keresett. Volt, mikor talán 1 hónapra eltűnt, hogy abban a kapcsolatban legalább mindent megtegyen, de mindig visszatalált, hogy hiányzok neki.
Most véget vetett a régi kapcsolatának és gondolkozik,h mit is akar. Én megmondtam neki,h döntse el mit érez irántam. Ennek a csiki-csukinak nincs értelme. Én biztos szeretem őt, de félek visszamenni, mert mi van ha pont az volna a lecke, hogy megtanuljak neki nemet mondani, lezárni és továbblépni.Már egyszer felálltam a szakitásból. Nehéz volt és még nem tettem rajta túl magam, amint ez látszik. Még egy szakitást nem akarok.
Epotoc, mindjárt lerágom az összes körmeim, olyan izgalmas, amit
Epotoc, mindjárt lerágom az összes körmeim, olyan izgalmas, amit írsz és elsírom az összes papírzsepim, olyan megható a sztorid. Soha életemben nem olvastam még ilyet. Hát tényleg. Add ki könyvben, vennék, mint a cukrot.
🙂
Kedves Karmatörlő, Ramina, Hédi!
Karmatörlő: Aranyos vagy,h izgulsz értem/tünk.Igen, kicsit olyan a mi kapcsolatunk, mint a Szex és New Yorkban Carry Bradshow és Mr Big szerelme. Bárcsak tudnám a megoldást!
Ramina:Én is ezt mondtam neki, hogy neki 1000%-osan biztosnak kell lennie a dolgában, hogy én visszamenjek. Meg kell győznie, hogy érdemes szembenéznünk majd avval ami vár ránk, mert ha kibékülnénk, kemény menet lenne megemészteni az elmúlt 1 évet és nem akarnék hárpiaként mindig őt okolni, hogy elhagyott.
Hédi: Abszolut igazad van Hédi. Tudom, hogy benne kellene egy felismerés, hogy rájöjjön mennyire szeret engem. Azt hiszem sejtem mi nála a gond és talán egy kineziológus tudna segíteni neki, de erre magának kell rászánnia magát.
Fejben mindent olyan egyszerű tudni, de amikor az ember benne van, akkor már nem olyan egyszerű. Addig amíg ő gondolkozik, azért én élem az életem, mert nem szeretném ha elmennének a lehetőségek mellettem.
Szia Epotoc!
Akkor is érdekelne a fickó ha másnak nem kellene!?
😉
Erika Szeretettel!
Már nem kell másnak!
Már nem kell másnak. Egyedül van és próbál lépéseket tenni felém.Nekem mindig Ő kellett. Én benne azt az embert láttam, akivel leélem az életem és ezért olyan fájdalmasan érintett a pofon, és pont akkor kaptam, amikor már elég közel álltunk a házassághoz és nagyon boldognak hittem magunkat.Én tudom, h szeret engem és hihetetlenül kötődik Ő is hozzám, egyszerűen csak fél attól,h ő vkiért felelősséggel tartozik.
Az 5 év alatt az első félév után is volt egy szakitásunk, de visszataláltunk egymáshoz és utána lett hihetetlen jó, mert akkor már én is érettebb lettem egy komoly kapcsolathoz.
Az elmúlt egy év alatt mindig Őt kerestem a férfiakban és nem találtam. Jó lenne előretekerni az idő kerekét tudni, hogy most Ő -e az Igazi.
Próbálj meg egy kicsit kiszakadni
Kedves Epotoc,
Az a mi veled történik, érted történik. Ha ez a pasi úgy ahogy van a „tiéd” lenne, már megtörtént volna. Nagy valószínűséggel a kedves úrnak valami mama problémája van és ezért nem fog kikötni addig, amíg ennek utána nem jár. Nem utánad jár, hanem maga után!
Azt megnézted már, hogy miért jön ez neked szembe? Mi a dolgod neked a felelősséggel? Mit jelent neked ez a szituáció? Nézd meg mikor kiért nem álltál ki, mi volt az amikor te nem vállaltad fel a felelősséget.
Tán jutsz egy kicsit előrébb…..
Sok sikert!
Hédi
Szia Epotoc! Amíg a szekszésnyújorkot nézed és nem a
Szia Epotoc! Amíg a szekszésnyújorkot nézed és nem a realitásod, addig nem veszed észre, hogy aki hozzád jár az nem Mr. Big, hanem Mr. Bean.
🙂
Ő szeret?
vagy csak te szeretnéd, hogy ő szeressen? Nagyo különbség……….
Üdv!
Hédi
Kedves Epotoc!
Lehet, hogy hiányzol neki, de a tények magukért beszélnek: a szekerére még sem akar olyan nagyon fölvenni, ráadásul ő lépett ki a kapcsolatotokból eredetileg is.
Megértem a félelmedet az újabb csalódástól és szakitástól.
Ha ő valóban akar téged, akkor most nála van a labda és nagyon komolyan tennie kéne azért, hogy megyőzzön téged arról, hogy méltó arra, hogy ismét nekiad a bizalmadat.
Nagyon komolyan tennie kéne ezért……!
Ha ez nem történik meg…..mint ahogy eddig nem történt meg, akkor szeresd, de ne fuss tovább a szekere után.
….és bizz az Életben, bizz magadban.
Ha ő nem tud dönteni, dönts te!
Mindegy, hogy milyen döntést hozol.Ne foglalkozz azzal, hogy mi a lecke…..majd úgyis kiderül…később.
Többször is visszafogadtam a volt szerelmemet és amikor már ANNYIRA meguntam a fájdalmat és a csalódást, akkor már nem volt kérdéses többé, milyen végleges döntést kell hoznom.
Nem akarlak elkeseríteni
Az ilyen oda visszajárós kapcsolatok – én úgy hívom őket, hogy Hollywood típusú – az a vége, hogy csak húzzátok az időt. Ahhoz, hogy ő végleg visszamenjen hozzád, meg kellene oldania azt a problémáját, amiért kóricál nőről nőre, oda-vissza. Ha ezen túl van akkor még mindig ott vagy te, hogy miért ilyet vonzottál be. Ezt neked is fel kell oldanod. Ha mind a ketten kilyukadtatok valahova és az a te öled, akkor van jövőtök, ha nem akkor csak kergetsz egy illuziót, azt az illúziót, hogy csak vele volt igazán jó.
Üdv!
Hédi
Kedves Epotoc
A Te bizonytalanságod az Ő bizonytalansága,
a Te félelmed az Ő félelme,
a Te kötődésed az Ő kötődése.
Ha Te elengednéd Ő nem keresne többet.
Nincs Te meg Ő.
Ő Te vagy.
Elvesztettem a fonalat,hova
Elvesztettem a fonalat,hova lett Zille ?:-)
Vagy Zille már túlélte a drámát és helyette van Epotoc?
Vagy Zille=Epotoc?
komoly lépés..
Milyen komoly lépést kéne neki tenni, hogy vissza kapjon??
Ha eldöntötted, hogy vége akkor miért válaszolsz?..Talán azért mert még nincs vége…???
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Nem hiszem hogy lenne az elengedesre bevett modszer. A lenyeg a tudatossag. Tudatosan kell cselekedni nem sajnalni es sajnaltatni magam. Nem elhagyni magam es varni hogy majd valaki mas felvidit es megoldja helyettem a problemamat. Minden nehezseg az eletben egy akadaly, amit ha lekuzdunk, joval erosebbek leszunk. En sok ilyen alkalommal hasznaltam a Barney Stinson altal gyakran alkalmazott gondolatot: Challenge accepted. Azaz a kihivás hogy legyurjem a szenvedesemet az egy teszt. Egy teszt amin meg kell felelni. Es onnantol kezdve csak az lebeg a szemem elott hogy megfeleljek sajat magamnak, maris jobb a kozerzetem.
Vagy pl sokszor probalom magam a vilagurbol szemlelni, es olyankor nem latom magam. Nem latom mert olyan elkepeszto pici vagyok a vilagurbol nezve hogy szinte jelentektelennek mondhato. A problemam meg meg jelentektelenebb. Engem ez megnyugtat. Megnyugtat hogy olyan dolgokon aggodok amik nem is latszodnak a vilagurbol, es mar nem is tunik problemanak, csak inkabb egy szemelyes kihivas, hogy ezt a kis dolgot le tudom e gyurni vagy sem. Es nyilvan le tudom.
A tudatossagnak a legnagyobb elonye hogy toled fugg, mert te eldontotted. A cigirol valo leszokas is ilyen. Ha nem akarsz leszokni nem fogsz, mehetsz te akarmilyen samanhoz vagy orvoshoz.
A masik es egyben legutalatosabb megoldas az a harombetus szo amit mindenki a legjobban utal. Az IDŐ. Ez az ember legnagyobb ellensege, mert az ember egy olyan allat akinek mindig minden azonnal kell. Ebben az esetben arra szoktam gondolni hogy csak ido kerdese es minden sokkal jobb lesz. Miert is ne lenne?! Hiszen eddig a parkapcsolataim veget ertek, es minden egyes lezart kapcsolattal gazdagabb lettem, tanultam beloluk. Ennel mar csak jobb lehet. Tudom mik az elvarasaim tudom a hataraimat amin belul kepes vagyok valtozni, engedni a masiknak ha ugy adodik es kepes vagyok a kapcsolatert aldozatot hozni, fejlodni a kapcsolattal. Ha a kapcsolatom rosszabb mint az elozo akkor vagy a hataromon tul kellene valtoznom vagy nem a megfelelo part talaltam meg, lehet benne maradni es fejlodni e teren is de tovabb is lehet lepni. Es ha ezt tudatositja az ember magaban, hogy nem ez az ember volt az eletem szerelme akkor gyorsabban megy a felejtes. Tudom hogy elekepeszto nehez sajat agyat iranyitania az embernek hogy igy gondolkodjon, de kepes ra minden ertelmes ember.
Öregapam rendkivul tapasztalt, bolcs ember a szememben, es sokszor kaptam tole olyan jo tanacsot, biztatast amitol ugy ereztem hogy a problemam megoldodott. Abban a pillanatban. Aztan ahogy eljottem tole, ujra a sajat vilagomba csoppentem es ugyanugy elojott a problema. A kapott tanacsot, amitol jobban ereztem magam, el kell sajatitanom, sajat magameva kell tenni es nem szabad elfelejteni ezeket a gondolatokat. Mikor erzed hogy negativ gondolatok keringenek a fejedben, azonnal ezekra a pozitivokra kell gondolni, ujra felidezni. Nem egyszeru es nem egy nap alatt lesz jobban az ember de gyorsabban.
Jó hírem van! Új útra térsz. Szerintem minden fájdalom
Jó hírem van! Új útra térsz. Szerintem minden fájdalom rendkívül fontos. A nagy érvágások után mindig friss erőt kap az agy és a szív. Véleményem szerint a fájdalmat meg kell élni az utolsó cseppig és egy nap arra ébredsz, hogy végig aludtad az éjszakát, és még éhes is leszel. Én nagyon sokat engedek meg magamnak fájdalom terén, mert akkor már nem marad semmi amit azon túl el kéne viselnem. Aztán hagyom magam felfelé haladni. Azt javaslom, hogy engedd meg magadnak a fájdalmat és minden érzést ami ezzel jár, mert ha nem akkor ott stagnálod magad és nem tudsz visszatérni. A legfontosabb, hogy ne akarj semmit visszacsinálni és ne őrlődj azon ami volt vagy ami lehetett volna. Mert ha igazi a fájdalmad akkor sajnos beleragadsz és rögeszmévé alakítod. Igaz, hogy előbb utóbb magától is elmúlik de nem mindegy, hogy három, vagy akár harminchat hónap. Soha ne nézz hátra. Akkor „csupán” emlék marad a múlt. Én úgy élek, hogy a múltból nem csinálok jelent . Mindenképpen megoldódik.
” köröttem moha vérzik,
kő s patak.
Vagy ez csak szín, alkonyat?”
Pusssz….
Jó hírem van! Új útra térsz. Szerintem minden fájdalom
Jó hírem van! Új útra térsz. Szerintem minden fájdalom rendkívül fontos. A nagy érvágások után mindig friss erőt kap az agy és a szív. Véleményem szerint a fájdalmat meg kell élni az utolsó cseppig és egy nap arra ébredsz, hogy végig aludtad az éjszakát, és még éhes is leszel. Én nagyon sokat engedek meg magamnak fájdalom terén, mert akkor már nem marad semmi amit azon túl el kéne viselnem. Aztán hagyom magam felfelé haladni. Azt javaslom, hogy engedd meg magadnak a fájdalmat és minden érzést ami ezzel jár, mert ha nem akkor ott stagnálod magad és nem tudsz visszatérni. A legfontosabb, hogy ne akarj semmit visszacsinálni és ne őrlődj azon ami volt vagy ami lehetett volna. Mert ha igazi a fájdalmad akkor sajnos beleragadsz és rögeszmévé alakítod. Igaz, hogy előbb utóbb magától is elmúlik de nem mindegy, hogy három, vagy akár harminchat hónap. Soha ne nézz hátra. Akkor „csupán” emlék marad a múlt. Én úgy élek, hogy a múltból nem csinálok jelent . Mindenképpen megoldódik.
” köröttem moha vérzik,
kő s patak.
Vagy ez csak szín, alkonyat?”
Pusssz….
Szia Zille!
Drámázol, észrevetted?
A nagy szerelmet akarod látni benne, pedig a szakítás előtti a realitás a laposság volt.
Annak a bazi szenvedélyes szerelemnek, ami ugye már régen volt szenvedélyes szerelem, a mai állapota a fáradtság, sőt annyira fáradt, hogy fel sem kel, sőt… Már régen nem is volt perspektívája. Halott, mint bálna a sivatagban.
Lapos és perspektívátlan, mit sajnálsz rajta?
A kezdeti lángolást? Azt minden kezdeten érzi az ember.
Illúziókat dédelgetsz.
A másik feled fáradt, lapos és perspektívátlan valami? Nincs véletlenül egy kevéske deficited önértékelésből? Szerintem túl sok lányregényt olvasol vagy sorozatot nézel. Ahogy ezt a kapcsolatot jellemezted akármelyik ponyvából is idézhetted volna. Lépj ki a sablonokból.
Ja, igen még azt is tudom, hogy soha senkivel nem volt ilyen jó a szex. Emlékszem, szoktam ilyet hallani, egy hónap múlva meg kiderül, hogy a végén már az is lapos volt, akárcsak a kapcsolat.
Bizonyára nehezebb egy olyan kapcsolatot elengedni, amit olyan címkékkel látnak el, mint a nagy szerelem, az igazi, a lélektárs, a másik felem, a duálpár, az ikerláng, mert az olyan rettentő fennkölten, ezoterikusan és misztikusan és eleve elrendelten, olyan révbeérősnek és kényelmesnek, bebetonozottnak és „többet nem kell pasi/nőcifogással strapálni magam”-nak tűnik.
Persze egy kapcsolat életgörbéjéhez hozzátartozik a vége is és a „gyászmunka”, de talán nem a kezdetek lángjával kellene illúziókba ringatni magad a végén, hanem áttekinteni a kapcsolatot és az utolsó fázissal elbúcsúzni a kapcsolattól.
Ha szenvedélyre vágysz, élj szenvedéllyel minden nap, akármi is történik. Egyél szenvedéllyel, igyál szenvedéllyel, szeress szenvedéllyel, olvass szenvedéllyel, beszélgess szenvedéllyel, sétálj szenvedéllyel. De előbb is szenvedj szenvedéllyel és rájössz, hogy mekkora marhaság is az.
🙂
Szia Karmatörlő. Ez egy tök jó válasz, csak éppen nem a
Szia Karmatörlő. Ez egy tök jó válasz, csak éppen nem a szenvedés kezdeti szakaszában. Ott meg sem hallja ezeket a mondatokat, még hárít, ragaszkodik, védelmez és mentségeket keres. Pár hónap múlva nagyon nagy hasznát fogja venni a kérdező, mint ahogy én is. Köszi. 🙂
Szia Kavics22!
Igen, szoktam hallgatni a romantikázó, zsepiszaggató, párnaáztató ciklust is, abba szoktam belekérdezni a végéről. Az is be szokott válni, amikor túljátszom a drámázást, a saját drámázását. Az olyan kijózanítós, amikor a sokat siratottakat eljátszom a végnapokra. Igen, emlékszem, hogy egy hete alig várta, hogy munka után hazaérjen és a 20 szálas bokréta mögül a combfix alól levarázsolja a tangát, stb. stb. Minden héten kifaggatott, hogy mire is vágysz és minden bevásárlást gálánsan fizetett és az összes cekkert ott cipelte boldogan melletted. Minden shopping túrán leste kívánságaid. És minden második héten színházba, moziba, pezsgős vacsorára és ékszerboltba cibálta, és hetente az anyakönyvvezető elé akarta ráncigálni, sőt vasra verve vonszolta oda. De legalábbis tintával örökre az irhájába bevésette jobb alkarjába szerelme nevét.
Nem egy hét, de be szokott válni.
🙂
Szia Karmatörlő!
Akár hiszed akár nem, jót vigyorogtam a
Szia Karmatörlő!
Akár hiszed akár nem, jót vigyorogtam a válaszodon. Nem sikerült felbosszantanod, vagy elkeserítened. Jó fej vagy, csak mond, hol sikerült a lelked köré ilyen vastag falat húzni? Ki volt az a szerencsés/szerencsétlen aki ezt tette Veled?
Amúgy utálom és mindig is utáltam a leányregényeket és a romantikus sorozatokat…. Különben nem rossz dolog drámázni, egyszer ezt is ki kell próbálni az életben. Valahol Te is ezt csinálod, csak úgy, hogy megpróbálsz provokálni másokat. :-*
Szia Zille!
Honnan veszed hogy Karmatörlö felbosszantani próbált Téged!?
Nekem ez a ,,jót sikerült vigyorognom” kissé gyanús…!
Ha vígaszt keresel akkor azt tedd hozzá bejegyzésedben.
Mert itt sokan azt gondoljuk a megoldást akarsz a problémádra.
Mondjuk a srác hozzászólása a tulajdonról nagyon ott van!
Ráadásul nem csak a szerelmi tulajdonról szól!
Ezt még rágom egy darabig!;)
Üdv!Erika
Szia Zille!
A drámázás nem az érzések átélése. A drámázás arra való, hogy a valódi érzéseket ne kelljen átélni. A drámázás megkerülni a „gyászmunka” elvégzését.
A drámázás karikírozása arra való, hogy vedd észre mit művelsz valójában.
Már eljutottál oda, hogy felismerted, hogy drámázol.
Ez egy nagyon klassz, őszinte lépés magad felé.
Már csak azt kell tudnod, hogy drámázás nem visz közelebb sem a kapcsolat elengedéséhez, sem magadhoz, sem a egy boldogabb párkapcsolathoz.
Még nem jutottál el oda, hogy felismerd és átéld a valódi érzéseid.
Nem gond, majd legközelebb.
🙂
szia Zille
Minden notanak egyszer behuzza a cigany , ezt tartja a kozmondas , a szerelmi banatot se nehezebb atelni mint egy hideg zuhanyt . Amig nem vagy biztos a dologban csak felszinesen szabad kapcsolodni a masikhoz ( azaz mindent a latszat kedveert , semmit erzelmileg ,) es akkor nem orlod fel magadat barhogy is vegzodik a kapcsolat . Ha csak felszinesen kapcsolodsz akkor is gazdagabb leszel egy uj ismeretseggel , meg ha veget is er a nagy Happy End , es nem fog gyotorni lelki banat a masik utan . Bekattani senki veget nem szabad , hisz senki nem erdemli meg ( se no , se ferfi ) , viszont ha norol van szo akiert szenvedsz jegyezd meg : a nobe es a fekbe soha ne bizz meg . Mindketto akkor hagy cserbe amikor nem is sejted , es a no tavozasa eseten ha tartottal hozza , minden emberibb ertek lerombolodik benned , es nehezen tudsz erzelmileg ujra talpra allni.
Szia Zille!
Drámázol, észrevetted?
A nagy szerelmet akarod látni benne, pedig a szakítás előtti a realitás a laposság volt.
Annak a bazi szenvedélyes szerelemnek, ami ugye már régen volt szenvedélyes szerelem, a mai állapota a fáradtság, sőt annyira fáradt, hogy fel sem kel, sőt… Már régen nem is volt perspektívája. Halott, mint bálna a sivatagban.
Lapos és perspektívátlan, mit sajnálsz rajta?
A kezdeti lángolást? Azt minden kezdeten érzi az ember.
Illúziókat dédelgetsz.
A másik feled fáradt, lapos és perspektívátlan valami? Nincs véletlenül egy kevéske deficited önértékelésből? Szerintem túl sok lányregényt olvasol vagy sorozatot nézel. Ahogy ezt a kapcsolatot jellemezted akármelyik ponyvából is idézhetted volna. Lépj ki a sablonokból.
Ja, igen még azt is tudom, hogy soha senkivel nem volt ilyen jó a szex. Emlékszem, szoktam ilyet hallani, egy hónap múlva meg kiderül, hogy a végén már az is lapos volt, akárcsak a kapcsolat.
Bizonyára nehezebb egy olyan kapcsolatot elengedni, amit olyan címkékkel látnak el, mint a nagy szerelem, az igazi, a lélektárs, a másik felem, a duálpár, az ikerláng, mert az olyan rettentő fennkölten, ezoterikusan és misztikusan és eleve elrendelten, olyan révbeérősnek és kényelmesnek, bebetonozottnak és „többet nem kell pasi/nőcifogással strapálni magam”-nak tűnik.
Persze egy kapcsolat életgörbéjéhez hozzátartozik a vége is és a „gyászmunka”, de talán nem a kezdetek lángjával kellene illúziókba ringatni magad a végén, hanem áttekinteni a kapcsolatot és az utolsó fázissal elbúcsúzni a kapcsolattól.
Ha szenvedélyre vágysz, élj szenvedéllyel minden nap, akármi is történik. Egyél szenvedéllyel, igyál szenvedéllyel, szeress szenvedéllyel, olvass szenvedéllyel, beszélgess szenvedéllyel, sétálj szenvedéllyel. De előbb is szenvedj szenvedéllyel és rájössz, hogy mekkora marhaság is az.
🙂
Szia Karmatörlő. Ez egy tök jó válasz, csak éppen nem a
Szia Karmatörlő. Ez egy tök jó válasz, csak éppen nem a szenvedés kezdeti szakaszában. Ott meg sem hallja ezeket a mondatokat, még hárít, ragaszkodik, védelmez és mentségeket keres. Pár hónap múlva nagyon nagy hasznát fogja venni a kérdező, mint ahogy én is. Köszi. 🙂
Szia Kavics22!
Igen, szoktam hallgatni a romantikázó, zsepiszaggató, párnaáztató ciklust is, abba szoktam belekérdezni a végéről. Az is be szokott válni, amikor túljátszom a drámázást, a saját drámázását. Az olyan kijózanítós, amikor a sokat siratottakat eljátszom a végnapokra. Igen, emlékszem, hogy egy hete alig várta, hogy munka után hazaérjen és a 20 szálas bokréta mögül a combfix alól levarázsolja a tangát, stb. stb. Minden héten kifaggatott, hogy mire is vágysz és minden bevásárlást gálánsan fizetett és az összes cekkert ott cipelte boldogan melletted. Minden shopping túrán leste kívánságaid. És minden második héten színházba, moziba, pezsgős vacsorára és ékszerboltba cibálta, és hetente az anyakönyvvezető elé akarta ráncigálni, sőt vasra verve vonszolta oda. De legalábbis tintával örökre az irhájába bevésette jobb alkarjába szerelme nevét.
Nem egy hét, de be szokott válni.
🙂
Szia Karmatörlő!
Akár hiszed akár nem, jót vigyorogtam a
Szia Karmatörlő!
Akár hiszed akár nem, jót vigyorogtam a válaszodon. Nem sikerült felbosszantanod, vagy elkeserítened. Jó fej vagy, csak mond, hol sikerült a lelked köré ilyen vastag falat húzni? Ki volt az a szerencsés/szerencsétlen aki ezt tette Veled?
Amúgy utálom és mindig is utáltam a leányregényeket és a romantikus sorozatokat…. Különben nem rossz dolog drámázni, egyszer ezt is ki kell próbálni az életben. Valahol Te is ezt csinálod, csak úgy, hogy megpróbálsz provokálni másokat. :-*
Szia Zille!
Honnan veszed hogy Karmatörlö felbosszantani próbált Téged!?
Nekem ez a ,,jót sikerült vigyorognom” kissé gyanús…!
Ha vígaszt keresel akkor azt tedd hozzá bejegyzésedben.
Mert itt sokan azt gondoljuk a megoldást akarsz a problémádra.
Mondjuk a srác hozzászólása a tulajdonról nagyon ott van!
Ráadásul nem csak a szerelmi tulajdonról szól!
Ezt még rágom egy darabig!;)
Üdv!Erika
Szia Zille!
A drámázás nem az érzések átélése. A drámázás arra való, hogy a valódi érzéseket ne kelljen átélni. A drámázás megkerülni a „gyászmunka” elvégzését.
A drámázás karikírozása arra való, hogy vedd észre mit művelsz valójában.
Már eljutottál oda, hogy felismerted, hogy drámázol.
Ez egy nagyon klassz, őszinte lépés magad felé.
Már csak azt kell tudnod, hogy drámázás nem visz közelebb sem a kapcsolat elengedéséhez, sem magadhoz, sem a egy boldogabb párkapcsolathoz.
Még nem jutottál el oda, hogy felismerd és átéld a valódi érzéseid.
Nem gond, majd legközelebb.
🙂
szia Zille
Minden notanak egyszer behuzza a cigany , ezt tartja a kozmondas , a szerelmi banatot se nehezebb atelni mint egy hideg zuhanyt . Amig nem vagy biztos a dologban csak felszinesen szabad kapcsolodni a masikhoz ( azaz mindent a latszat kedveert , semmit erzelmileg ,) es akkor nem orlod fel magadat barhogy is vegzodik a kapcsolat . Ha csak felszinesen kapcsolodsz akkor is gazdagabb leszel egy uj ismeretseggel , meg ha veget is er a nagy Happy End , es nem fog gyotorni lelki banat a masik utan . Bekattani senki veget nem szabad , hisz senki nem erdemli meg ( se no , se ferfi ) , viszont ha norol van szo akiert szenvedsz jegyezd meg : a nobe es a fekbe soha ne bizz meg . Mindketto akkor hagy cserbe amikor nem is sejted , es a no tavozasa eseten ha tartottal hozza , minden emberibb ertek lerombolodik benned , es nehezen tudsz erzelmileg ujra talpra allni.
Elengedni ? … Kit ? .. Mit ? … Hiszen sosem volt a tiéd 🙂
Elengedni ? … Kit ? .. Mit ? …
Hogy engedhetsz el valakit, aki sosem volt a tiéd ? Ő mindig csak Ő volt .. és Te mindig csak TE voltál … Soha senki nem valakié .. mindenki csak VAN .. önmagában, önmagának …
Ismerd fel, nincs kit elengedni …. sosem volt a tiéd. És soha senki nem is lesz a tiéd… hogy majd valamikor is el keljen engedni.
Mégis akkor kibe kapaszkodsz ? Mondhatnánk egy ideába ,,, ami már rég nem is volt igaz … de én nem ezt mondom, mert ez csak a felszín ….
… hiszen kibe másba kapaszkodnál, mint önmagadba ?
Még csak nem is a másikról ,, vagy a kapcsolatotokról kialakított illúzióba, hamis képbe ,,, csupán abba az énképbe, amit mindeközben megéltél, meg vélté élni…. abba a hitt-önmagadba, akibe addig hittél .. most pedig miféle önmagadba hihetsz ? Hiszen ki vagy Te így ,, senki és semmi … senkinek és semmire való …
De így van ez ? …. ha szenvedsz, akkor neked így van.
… de ne aggódj ,, egyszer majd megunod a szenvedést ,, és akkor majd egyszerűen elengeded ,,, és önmagad vélt-képeit …
GLinDorph
http://ecsk.hu
Nagyon régen olvastam egy olyasmit ilyen szerelmi bánatra, hogy
Nagyon régen olvastam egy olyasmit ilyen szerelmi bánatra, hogy :
Amíg nem ismerted, el voltál nélküle. Ezután is csak elleszel… 🙂
Az érzelmek különböző hőfokon éghetnek még a kapcsolat
Az érzelmek különböző hőfokon éghetnek még a kapcsolat végén is, amikor tisztán látszik, nem működik az egész. A szerelem és a szenvedély mélységének megélése között óriási különbségek vannak, ezért különböző a kapcsolat halálakor a gyász nagysága is.
Van, amikor megkönnyebbülést hoz, pedig nem is erre számítottunk és van, amikor a testi és lelki fájdalom teljesen letaglózza az embert. Én már voltam ebben az utóbbi helyzetben, annyira szenvedtem, hogy az élet minden perce fájt. Ezért nagyon is átérzem Zille tehetetlenségét. Nem tud a fájdalmáról „nem tudomást venni”, hiába minden észérv. Ilyenkor kizárólag az segít, ha belemerül a fájdalmába.
Még teljesen ott él benne a másik, nélküle senkinek és semminek érzi magát. Egyszerre menekülne a világ végére és futna minél közelebb a volt párjához. Pontosan ezért (is) szenved, mert tudja, egyik sem segít. Még mindenben és mindenkiben őt keresi, nehéz bármivel és bárkivel lekötnie magát.
Nekem csak az idő segített, ami persze ilyenkor ólomlábakon jár. Egy biztos, a legnagyobb szerelem is elmúlik egyszer, átszelídül tapasztalattá.
Köszönöm Kavics22!
Számomra ez a VÁLASZ és nem a másik
Köszönöm Kavics22!
Számomra ez a VÁLASZ és nem a másik gyászának a kifigurázása. Nem azt várom, hogy együtt zokogjatok a vállamon, hanem, hogy ki hogyan élte meg és élte túl!!!
Azt mondta valaki, hogy miként gondolom, hogy elengedni, hiszen nem a tulajdonom. Én sosem tartottam a tulajdonomnak! Tisztában vagyok azzal, a ténnyel, hogy van Ő és vagyok Én! Viszont amikor két ember összekerül, fölveszik egymás rezgését (Karmatörlő lehet pfujjolni!!), kialakul egy mély vonzódás és akkor már Mi leszünk.
A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe, hogy miért vált perspektivátlanná a kapcsolatunk. Nem azért, mert már nem szerettük/szeretjük egymást. Hanem azért mert az élethelyzetünk nem kedvez a folytatásnak. Ez egy kényszerhelyzet, és azért nem tudjuk folytatni, mert egyszerűen NEM LEHET!
Attól még nehéz és fáj! Aki ezt nem élte át, az még sose szeretett igazán!!! Ehhez a véleményemhez ragaszkodom!
Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy ha valaki a földön fekszik, segítséget kérve akkor leócsároljuk, belerúgunk és rávilágítunk, hogy milyen béna, hogy egyáltalán odakerült és még arra se képes, hogy felkecmeregjen. Ha tudná, megtenné!!!
Hőfok
Kedves Zille,
már csak koromnál fogva is, no meg a temperamentumom okán, elég nagy tapasztalatom van, az ilyen világ vége állapotokban.
Azt tudom neked javasolni, hogy nyomtasd ki és tedd el magadnak – vagy mentsd le – ezt a blogot és olvasd el fél év múlva, egy év múlva és ha kell későb is. Meg fogod látni, hogy mindenki hozzászólásában találsz valamit, amire időközben te is rájöttél, vagy az élet a képedbe vágta.
Abból amit te most itt azokra visszaszórsz, akik nem keltek vigasztalásodra, számomra az tűnik ki, hogy te nem arra vágytál, hogy mi itt leírjuk a tapasztalatainkat, hanem hogy valaki megvigasztaljon. Megértelek, az ilyen szituációk energiahiányos állapotot hoznak létre, és a kárvallott egyed küzd minden áron azért, hogy ezt pótolja, akár vigasszal.
Csak hogy ezzel nem sokra mész. Hiába írjuk le, hogy mi is, sőt mégúgyabbul, és hogy ismerünk olyanokat akik bele is haltak. Az mind nem te vagy, az téged nem arra fog ösztönözni, hogy a leckédet kiskubizd ebből a történetből, hanem tovább simogatod – ahogy azt a Tolle-isták szokták mondani – a fájdalom testedet. Miért akarod azt nevelgetni, növesztgetni.
Sajnos – vagy szerencsére? – abból a helyzetből ahol vagy nincs kíméletes kiút, még senki nem szabadult meg egykönnyen az igazság szülési fájdalmaitól. És van még egy ennél is szomrúbb hírem, minél inkább azzal foglalkozol, hogy másnak mennyire fájt, neked annál tovább fog, mert annál tovább fennatartod magadban azt az állapotot amiért sajnáltatod magad.
Ragaszkodhatsz te a véleményedhez is, csak a gondod az, hogy nem tudhatod, nem lehetsz benne biztos, hogy másnak mi az igazi szeretet és mi fáj igazán. Nem mindenki így vetíti ki nyűgjét mint te, ahány ember annyi előadás.
Szerinted ki fog felkelni helyetted? Senki! Mi itt ebben segítünk neked, és mint hogy a storydat le sem írtad, mindenki úgy segít, ahogy azt saját magán megtapasztalta. Ebből te azt veszel ki magadnak amit szeretnél, amiről úgy érzed a tiéd. Megsúgom alig fog maradni amire egy pár év múlva ne mondtad volna, ez is igaz. Ugyanis ezeket a válaszokat te vonzottad be, te váltottad ki az írásoddal. Azt se feledd, hogy szemérmesen még az igazi történetet sem írtad le, még ezzel sem gazdagítottál bennünket.
Kicsit úgy tűnik te a kelleténél jobban támaszkodsz emberekre, a környezeteddel pótoltatsz valamit, ami nagyon hiányzik. Vizsgáld meg mi ez, mielőtt így kirohannál. Kitől, mit nem kaptál meg? Papától az elismerést, mamától a szeretet?
Minél mélyebb kutatást kíván
Hédi
Szia Zille! Alapok.
Nincsenek körülmények. A körülöttünk lévő világot mi magunk hozzuk létre minden részletében.
Nincs kényszerhelyzet sem. Mi magunk idézzük elő a külsődleges akadályokat, mert nem vagyunk képesek belülről szétválasztani az ügyeket, így ráfoghatjuk másra, hogy ő az, aki nem akarta, de ez csak önámítás.
Nem csak a szerelmesek kerülnek egy aurába, egy aurában van egy szerető család is. Attól, hogy egy aurában vannak a szereplők, attól még nem szűnik meg az önállóság, hiszen, amint múlófélben a szerelem és a szeretet, az aurák elkezdenek szétválni, az elmúlt szeretettel pedig szétválnak az aurák. 40 éves házasok, ha nem kedvelik egymást, már régen nincsenek egy aurában. Nem érdemes túlmisztifikálni az auraügyet.
A csakrákat érzelmi hulladékok torlaszolják el, ez nem csak a szerelemből, szeretetből fakadnak, hanem sok minden másból is.
Az, amerre elindultál ebben a bejegyzésben nem vezet sehová, olvasd el a szájton a játszmákról szóló részeket.
🙂
Élni akarsz minden porcikádban 🙂
Ne vedd fel a másik rezgését. Egy kapcsolat nem arról szól.hogy add fel az énedet, és vedd fel helyette a másik rezgését, mert az már csak és kizárólag ő róla szól, ezért szenvedsz te, aki még sem tudod ( és nem is kell ) feladni, megszüntetni magad, élni akarsz minden porcikádban, és ez a normális. Ne szenvedj, fogadd el magad, és élj 🙂 ne tedd magad függővé tőle 🙂
Elengedni ? … Kit ? .. Mit ? … Hiszen sosem volt a tiéd 🙂
Elengedni ? … Kit ? .. Mit ? …
Hogy engedhetsz el valakit, aki sosem volt a tiéd ? Ő mindig csak Ő volt .. és Te mindig csak TE voltál … Soha senki nem valakié .. mindenki csak VAN .. önmagában, önmagának …
Ismerd fel, nincs kit elengedni …. sosem volt a tiéd. És soha senki nem is lesz a tiéd… hogy majd valamikor is el keljen engedni.
Mégis akkor kibe kapaszkodsz ? Mondhatnánk egy ideába ,,, ami már rég nem is volt igaz … de én nem ezt mondom, mert ez csak a felszín ….
… hiszen kibe másba kapaszkodnál, mint önmagadba ?
Még csak nem is a másikról ,, vagy a kapcsolatotokról kialakított illúzióba, hamis képbe ,,, csupán abba az énképbe, amit mindeközben megéltél, meg vélté élni…. abba a hitt-önmagadba, akibe addig hittél .. most pedig miféle önmagadba hihetsz ? Hiszen ki vagy Te így ,, senki és semmi … senkinek és semmire való …
De így van ez ? …. ha szenvedsz, akkor neked így van.
… de ne aggódj ,, egyszer majd megunod a szenvedést ,, és akkor majd egyszerűen elengeded ,,, és önmagad vélt-képeit …
GLinDorph
http://ecsk.hu
Nagyon régen olvastam egy olyasmit ilyen szerelmi bánatra, hogy
Nagyon régen olvastam egy olyasmit ilyen szerelmi bánatra, hogy :
Amíg nem ismerted, el voltál nélküle. Ezután is csak elleszel… 🙂
Az érzelmek különböző hőfokon éghetnek még a kapcsolat
Az érzelmek különböző hőfokon éghetnek még a kapcsolat végén is, amikor tisztán látszik, nem működik az egész. A szerelem és a szenvedély mélységének megélése között óriási különbségek vannak, ezért különböző a kapcsolat halálakor a gyász nagysága is.
Van, amikor megkönnyebbülést hoz, pedig nem is erre számítottunk és van, amikor a testi és lelki fájdalom teljesen letaglózza az embert. Én már voltam ebben az utóbbi helyzetben, annyira szenvedtem, hogy az élet minden perce fájt. Ezért nagyon is átérzem Zille tehetetlenségét. Nem tud a fájdalmáról „nem tudomást venni”, hiába minden észérv. Ilyenkor kizárólag az segít, ha belemerül a fájdalmába.
Még teljesen ott él benne a másik, nélküle senkinek és semminek érzi magát. Egyszerre menekülne a világ végére és futna minél közelebb a volt párjához. Pontosan ezért (is) szenved, mert tudja, egyik sem segít. Még mindenben és mindenkiben őt keresi, nehéz bármivel és bárkivel lekötnie magát.
Nekem csak az idő segített, ami persze ilyenkor ólomlábakon jár. Egy biztos, a legnagyobb szerelem is elmúlik egyszer, átszelídül tapasztalattá.
Köszönöm Kavics22!
Számomra ez a VÁLASZ és nem a másik
Köszönöm Kavics22!
Számomra ez a VÁLASZ és nem a másik gyászának a kifigurázása. Nem azt várom, hogy együtt zokogjatok a vállamon, hanem, hogy ki hogyan élte meg és élte túl!!!
Azt mondta valaki, hogy miként gondolom, hogy elengedni, hiszen nem a tulajdonom. Én sosem tartottam a tulajdonomnak! Tisztában vagyok azzal, a ténnyel, hogy van Ő és vagyok Én! Viszont amikor két ember összekerül, fölveszik egymás rezgését (Karmatörlő lehet pfujjolni!!), kialakul egy mély vonzódás és akkor már Mi leszünk.
A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe, hogy miért vált perspektivátlanná a kapcsolatunk. Nem azért, mert már nem szerettük/szeretjük egymást. Hanem azért mert az élethelyzetünk nem kedvez a folytatásnak. Ez egy kényszerhelyzet, és azért nem tudjuk folytatni, mert egyszerűen NEM LEHET!
Attól még nehéz és fáj! Aki ezt nem élte át, az még sose szeretett igazán!!! Ehhez a véleményemhez ragaszkodom!
Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy ha valaki a földön fekszik, segítséget kérve akkor leócsároljuk, belerúgunk és rávilágítunk, hogy milyen béna, hogy egyáltalán odakerült és még arra se képes, hogy felkecmeregjen. Ha tudná, megtenné!!!
Hőfok
Kedves Zille,
már csak koromnál fogva is, no meg a temperamentumom okán, elég nagy tapasztalatom van, az ilyen világ vége állapotokban.
Azt tudom neked javasolni, hogy nyomtasd ki és tedd el magadnak – vagy mentsd le – ezt a blogot és olvasd el fél év múlva, egy év múlva és ha kell későb is. Meg fogod látni, hogy mindenki hozzászólásában találsz valamit, amire időközben te is rájöttél, vagy az élet a képedbe vágta.
Abból amit te most itt azokra visszaszórsz, akik nem keltek vigasztalásodra, számomra az tűnik ki, hogy te nem arra vágytál, hogy mi itt leírjuk a tapasztalatainkat, hanem hogy valaki megvigasztaljon. Megértelek, az ilyen szituációk energiahiányos állapotot hoznak létre, és a kárvallott egyed küzd minden áron azért, hogy ezt pótolja, akár vigasszal.
Csak hogy ezzel nem sokra mész. Hiába írjuk le, hogy mi is, sőt mégúgyabbul, és hogy ismerünk olyanokat akik bele is haltak. Az mind nem te vagy, az téged nem arra fog ösztönözni, hogy a leckédet kiskubizd ebből a történetből, hanem tovább simogatod – ahogy azt a Tolle-isták szokták mondani – a fájdalom testedet. Miért akarod azt nevelgetni, növesztgetni.
Sajnos – vagy szerencsére? – abból a helyzetből ahol vagy nincs kíméletes kiút, még senki nem szabadult meg egykönnyen az igazság szülési fájdalmaitól. És van még egy ennél is szomrúbb hírem, minél inkább azzal foglalkozol, hogy másnak mennyire fájt, neked annál tovább fog, mert annál tovább fennatartod magadban azt az állapotot amiért sajnáltatod magad.
Ragaszkodhatsz te a véleményedhez is, csak a gondod az, hogy nem tudhatod, nem lehetsz benne biztos, hogy másnak mi az igazi szeretet és mi fáj igazán. Nem mindenki így vetíti ki nyűgjét mint te, ahány ember annyi előadás.
Szerinted ki fog felkelni helyetted? Senki! Mi itt ebben segítünk neked, és mint hogy a storydat le sem írtad, mindenki úgy segít, ahogy azt saját magán megtapasztalta. Ebből te azt veszel ki magadnak amit szeretnél, amiről úgy érzed a tiéd. Megsúgom alig fog maradni amire egy pár év múlva ne mondtad volna, ez is igaz. Ugyanis ezeket a válaszokat te vonzottad be, te váltottad ki az írásoddal. Azt se feledd, hogy szemérmesen még az igazi történetet sem írtad le, még ezzel sem gazdagítottál bennünket.
Kicsit úgy tűnik te a kelleténél jobban támaszkodsz emberekre, a környezeteddel pótoltatsz valamit, ami nagyon hiányzik. Vizsgáld meg mi ez, mielőtt így kirohannál. Kitől, mit nem kaptál meg? Papától az elismerést, mamától a szeretet?
Minél mélyebb kutatást kíván
Hédi
Szia Zille! Alapok.
Nincsenek körülmények. A körülöttünk lévő világot mi magunk hozzuk létre minden részletében.
Nincs kényszerhelyzet sem. Mi magunk idézzük elő a külsődleges akadályokat, mert nem vagyunk képesek belülről szétválasztani az ügyeket, így ráfoghatjuk másra, hogy ő az, aki nem akarta, de ez csak önámítás.
Nem csak a szerelmesek kerülnek egy aurába, egy aurában van egy szerető család is. Attól, hogy egy aurában vannak a szereplők, attól még nem szűnik meg az önállóság, hiszen, amint múlófélben a szerelem és a szeretet, az aurák elkezdenek szétválni, az elmúlt szeretettel pedig szétválnak az aurák. 40 éves házasok, ha nem kedvelik egymást, már régen nincsenek egy aurában. Nem érdemes túlmisztifikálni az auraügyet.
A csakrákat érzelmi hulladékok torlaszolják el, ez nem csak a szerelemből, szeretetből fakadnak, hanem sok minden másból is.
Az, amerre elindultál ebben a bejegyzésben nem vezet sehová, olvasd el a szájton a játszmákról szóló részeket.
🙂
Élni akarsz minden porcikádban 🙂
Ne vedd fel a másik rezgését. Egy kapcsolat nem arról szól.hogy add fel az énedet, és vedd fel helyette a másik rezgését, mert az már csak és kizárólag ő róla szól, ezért szenvedsz te, aki még sem tudod ( és nem is kell ) feladni, megszüntetni magad, élni akarsz minden porcikádban, és ez a normális. Ne szenvedj, fogadd el magad, és élj 🙂 ne tedd magad függővé tőle 🙂
nincs olyan fájdalom
Úgy hallottam, hogy nincs olyan fájdalom ami hat napnál tovább tartana, ha engeded, hogy teljesen megéld, ha engeded, hogy fájjon.
Lehet, hogy ezalatt a hat nap alatt lefogysz majd pár kilót is, de ha minden porcikádat átjárta, akkor a hetedik napon már fel tudsz állni.
Noa
nincs olyan fájdalom
Úgy hallottam, hogy nincs olyan fájdalom ami hat napnál tovább tartana, ha engeded, hogy teljesen megéld, ha engeded, hogy fájjon.
Lehet, hogy ezalatt a hat nap alatt lefogysz majd pár kilót is, de ha minden porcikádat átjárta, akkor a hetedik napon már fel tudsz állni.
Noa
Dráma, vagy amit akartok
Drámázás ügyben egyetértek Karmatörlővel, ebből a fajtából csak az a jó, amelyiknek vajmi kevés köze van az igazi érzelmekhez, hiszen így tud a legfélrevezetőbb lenni.
Kedves Zille, miért akarsz bekattanni? Mit kerülsz el vele, ha így teszel? Valamit ugyanis nem akarsz látni, ezért „kikapcsolod” magad. Esetleg nem akarod látni, hogy az amit olyan nagy szenvedéllyel nevelgettél magadban az nem az? Igen, ez megesik, minden kapcsolatnak ezért van vége. Azt hisszük, hogy a másik ilyen-meg olyan és felruházzuk minden széppel a kapcsolatot, ahogy azt a családban, filmenkben láttuk, vagy helyette álmodtuk. Amikor lehull a lepel, akkor jön a gödör. Mert, hogy azért ruházzuk fel a másikat ezzel, mert magunkban ez hiányzik.
Hogy hogyan lehet kikerülni belőle, erre több megoldás is van. Az egyik, hogy belegondolsz abba amit te írtál, hogy a kapcsolatod kifáradt, nem volt benne perspektíva. Szóval, akkor már nem volt akkor szenvedély! Akkor az hiányzik neked? De azt a régiben már nem találod meg! Nézz utánna mi hiányzik, mi az ami belőled hiányzik, amiért a másikat keresed.
Addig is nézd végig, hogy miért lépett ez az ember az életedbe, mit tanultál meg a kapcsolatotoka alatt és vizsgáld meg, hogy tanulhattál e volna tovább mellette vagy sem. Valószínű nem, tehát már nem volt „szerepe”, nem volt miért fenntartani vele a viszonyt. Egyébként mi volt az a nagy szenvedély a kapcsolatotokaban. A sex? Vagy valami más is?
Üdv!
Hédi
Dráma, vagy amit akartok
Drámázás ügyben egyetértek Karmatörlővel, ebből a fajtából csak az a jó, amelyiknek vajmi kevés köze van az igazi érzelmekhez, hiszen így tud a legfélrevezetőbb lenni.
Kedves Zille, miért akarsz bekattanni? Mit kerülsz el vele, ha így teszel? Valamit ugyanis nem akarsz látni, ezért „kikapcsolod” magad. Esetleg nem akarod látni, hogy az amit olyan nagy szenvedéllyel nevelgettél magadban az nem az? Igen, ez megesik, minden kapcsolatnak ezért van vége. Azt hisszük, hogy a másik ilyen-meg olyan és felruházzuk minden széppel a kapcsolatot, ahogy azt a családban, filmenkben láttuk, vagy helyette álmodtuk. Amikor lehull a lepel, akkor jön a gödör. Mert, hogy azért ruházzuk fel a másikat ezzel, mert magunkban ez hiányzik.
Hogy hogyan lehet kikerülni belőle, erre több megoldás is van. Az egyik, hogy belegondolsz abba amit te írtál, hogy a kapcsolatod kifáradt, nem volt benne perspektíva. Szóval, akkor már nem volt akkor szenvedély! Akkor az hiányzik neked? De azt a régiben már nem találod meg! Nézz utánna mi hiányzik, mi az ami belőled hiányzik, amiért a másikat keresed.
Addig is nézd végig, hogy miért lépett ez az ember az életedbe, mit tanultál meg a kapcsolatotoka alatt és vizsgáld meg, hogy tanulhattál e volna tovább mellette vagy sem. Valószínű nem, tehát már nem volt „szerepe”, nem volt miért fenntartani vele a viszonyt. Egyébként mi volt az a nagy szenvedély a kapcsolatotokaban. A sex? Vagy valami más is?
Üdv!
Hédi
Szia Zille!
Na itt aztán kaptál valami „segítséget”…..,
Szia Zille!
Na itt aztán kaptál valami „segítséget”….., ugye?
Már megfigyeltem, hogy ritkán szólnak azok az emberek hozzá a segítséget kérőkhöz, akik valóban túl vannak valamin és tudnának is is olyan választ adni, ami továbbsegít… Ahhoz ugyanis át kell élni a hasonló tapasztalatot (belső élményt, mert az Élet csak formaságaiban különböző, látszataiban, valójában egy nagy, közös belső élmény halmaz…), és ez még mindig nem elég, mert képessé kell válni ráhangolódni a másikra, hogy ne „keresetlen tanácsokkal” lássuk el, vagy még rosszabb….
Legtöbbször azok írnak, akik maguk is keresik a válaszokat, ami nem lenne baj, ha az egójuk nem sarkallná őket kioktatásra… (ez is egy dráma, nem tagadom, magam is JÓL, MÉLYEN benne voltam ebben a csapdában)…
Úgyhogy én most csak annyit mondok neked, hogy szorítok, de nagyon és megértelek. Az összes drámáddal, érzelmeddel, ragaszkodásoddal, hülyeségeddel, született és ebben az életedben összeszedett illúzióiddal, szenvedélyeddel..stb. együtt….. És ne is foglalkozz azokkal, akik támadóak, meg kioktatóak, mert az az igazság, hogy szegények, maguk, valószínűleg még soha életükben nem Xtak egy olyan igazán nagyon jót, amitől elszálltak de totál, és a szenvedélyről, meg az erős vagy akár túl erős ragaszkodásról, a misztika csodájáról és csapdáiról meg annyi elképzelésük sincs, mint Miki egérnek…. (és persze itt nem a hozzászólók többségéről beszélek, de ők úgy is tudják, akikről, mert ennél a résznél bereagál az egójuk, az tuti, abban, ahogy magukra ismernek … 🙂
Az az igazság (az enyém), hogy ezek mind az Életünk részei, „jó” és „rossz” életünké, „jó” és „rossz” énjeinké… Mindenkinek azt kell megélni amit megél, és ahhoz kap erőt, hogy tudatosítsa és tudatosságra, új, teremtő erőre váltsa…. Itt teljesen egyetértek Glindorph-al.
Hogy kinek miért az a része, amit kapott, hozott, amivel született, azt meg valószínűleg csak ő tudhatja meg ezen a golyóbison, és senki nem mondhatja el neki, és főleg azt nem, mit kéne tenni, meg látnia…..
Aki ezzel az alázattal fordul az élete és mások élete felé, annak van esélye magán, esetleg másokon is segíteni…
Aki tudni véli, mi a másik „hibája”, mit kéne tennie, az meg valójában magának mondogatja az egészet, csak fél felismerni…. (Ez is tapasztalatból tudom… 🙂 Sokan az itt válaszolgatók között valójában még mindig félnek élni, megélni a rossz felüket, ezért kötnek bele mindenkibe, és dagonyáznak önnön vélt tudásukban. Ebből a játszmából szálltam ki ezen az oldalon. (Most sem fogok ezekre válaszolni, felesleges.)
Neked még annyit mondok: nekem használt, hogy elkezdtem szeretni magam. Rájöttem, nem elemezgetni kell, hogy mi dráma, meg mi nem, melyik okos mester meg ember, meg Láma, meg tudós, meg pszichiáter mit mond arról, hogy mit kéne tenni… nem is kell érteni az egész hóbelevancot. Mert ha valamibe, na abba tényleg bele lehet őrülni. Mert NEM DOLGA az elmének ezzel az egésszel foglalkozni. (Hogy is foghatná fel a mi teljességünket az a kicsi húsból működő kompútjerke, bármi csodás képességekkel is bír….)
Szóval akkor kezdtem jobban lenni, amikor feladtam az agyalást. Nekem használt, hogy elfogadtam magam olyannak, amilyen voltam, és ezt azóta is gyakorlom. Szerettem magam MINDEN DRÁMÁMMAL, ÉRZELMEMMEL, SZENVEDÉLYEMMEL, GÖRCSÖLÉSEMMEL, BECSAVARODÁSOMMAL, VÁGYAMMAL EGYÜTT…….
És emellett (ezzel együtt) elkezdtem Élni. Sírtam, kiadtam magamból az érzelmeimet. Írtam, rengeteget írtam. Elmondtam fűnek-fának, mi bánt, és találtam segítségeteket. (Valódiakat is, nem csak okos-tojásokat) Aztán a panaszkodás is alább hagyott. Felvállaltam, amit éppen egy adott helyzetben érzek, még ha nevetséges is volt. Felvettem a kapcsolatot újra a volt párommal és elmondtam mindent, amit akkor féltem elmondani, amikor együtt voltunk, és nem is volt esélyem felismerni, mit teszek…. Mindent megéltem a szexben, amit kihagytam, amíg együtt voltunk, mert elhittem a „tanácsait”. Úgy tettem, AHOGY JÓLESETT . Stb.Stb.Stb…
És csodák csodája, elkezdtem változni… tisztulni, és AMIT MEG KELLETT ÉRTENEM ÍGY IS MEGÉRTETTEM. SZIMPLÁN FELISMERTEM. OTT ÉS AKKOR, AMIKOR ÉPPEN SZÜKSÉG VAN RÁ.
Így működik az élet. (Számomra.)
Talán beválik nálad is…. 🙂
Szerintem, az Életünkben semmi sem rossz. Még a drámáink sem. Még akkor sem, ha sokszor annak éljük meg. Minden a Nagy Rend része, vagy nevezzük bárminek. Ez nem ezoterika, vagy vallás, bár ezek a jelenségek is kísérletet tesznek arra, hogy megnevezzék a megnevezhetetlent. Aki ezt hárítja, az csak magával szúr ki, mert hárítja azt a részét, amelyet soha nem lesz esélye megérteni mert olyan a TERMÉSZETE, HOGY NEM IS KELL. ÉS CSAK ÍGY MŰKÖDIK.
Úgyhogy a köpdösőket, okosokat nem kell figyelni. Csak arra, ami valóban segít, ami jólesik, amivel azonosságot érzel/érzünk. Itt és most.
Szerintem csak annyi a titok: merjük-e szeretni, elfogadni magunkat, és merünk -e élni, olyannak lenni, amilyenek vagyunk, nem foglalkozni a „véleményekkel”, nem kívülről megítélni magunkat, ahogy azt általában teszik az emberek?
Sok sikert, örömet, és állhatatosságot, még sok „szenvedélyes” és boldog kapcsolatot, és ezekben szerzett valódi tudást kívánok Neked!
Namaszte
Bocsi Aditi hogy csak bele bele olvastam a hozzászólásodba.Annyi
Bocsi Aditi hogy csak bele bele olvastam a hozzászólásodba.Annyira hosszú,és lenyegében minden mondatnak ugyanaz az értelme.
De miért gondolod SÖT javaslod hogy a ,,köpdösöket,okosokat nem kell figyelni”!?
Ezzel azt akarod mondani hogy hunyjon szemet!?
A ,,köpdösök”pontosan azt javasolják ahogy ök is élni próbálnak!
JÀRJ NYITOTT SZEMMEL!
Igenis mindenre oda kell figyelni!Arra még inkább ami bántó,ami kellemetlen!
Kérlek ne kötözködésnek vedd!S ha nem tetszik az írásom ne figyelj ide!;)
Tudod nagyon jól hogy mi a véleményem Rólad.Hazudsz magadnak,és imádsz szenvedni.De ezzel nincs is semmi baj,hiszen minden embernek joga van azt csinálni saját magával amit csak akar.Elfogadom.
De!Nem ér lecsapni egy legyengült,sérülékeny lélekre!
Üdv!Erika
Kivételesen:
A köpdösőket csak annyiban kell figyelmen kívül
Kivételesen:
A köpdösőket csak annyiban kell figyelmen kívül hagyni, amennyiben a köpdösést, magát.
Aki köpdöső, és azonosítja magát a köpdöséssel, azt figyelmen kívül hagyják.
Aki nem hagyja figyelmen kívül, az beleszáll a játszmájába. (Dráma)
Belenézni egy tükörbe egész mást jelent, mit azonosulni, vagy készpénznek, vagy akár állandó vizsgálat tárgyának tekinteni azt, amit mások „vélnek” rólad. A vélemény ego-jelenség, és egyedül arról szól (kizárólag!), aki a véleményt alkotja.
Nem ismersz engem. És tegnap egész más voltam mint ma. Évekkel ezelőtt pedig még inkább. A dolgok változnak.
A véleményed önmagadról szól, ahogy az enyém is rólam. 🙂 Ezen meditálj egy kicsit, ha van kedved. Hát ez, ha valami, igazán hoz eredményt.
Az ego jelenségeire (vagy nevezd drámának, ha ezt jobban kedveled) kétféleképpen lehet válaszolni (tudatos ember lévén, vagyis, aki már elkezdte felismerni magában az egoja működését).
1. Figyelmen kívül hagyja, mert már maga sem reagál (öntudatlan érzelmi, „dramatikus” válasz egy adott helyzetre, ami mindig az önismeret hiányából fakad), és mert tudja nincs értelme a reakciónak (alacsony szintű energia játszma kerekedik belőle). Ezt teszik a bölcsek.
2. Tudatos tükrözés – olyan választ ad, amelyben az egóban működő energiát egy nagyobb erejű, hasonló rezgésű tartalommal, energiával ütközteti, mert erre azonnal fog reagálni az illető, még nagyobb energiával, mint első körben, amíg a sztori nevetségessé nem válik…. és ekkor van esélye felismerni a saját nem-tudatos működését, ami eddig irányította, ezután meg tudatossá válhat. Ezt teszik a tanítók. (És a többiek is, valóban, amikor tükröznek, csak a nem-tudatos tükrözésben áldozatok vagyunk a tudatosban meg tanítók/segítők.) Ez kissé kemény dolog, belátom, de működik.
„Kérlek ne kötözködésnek vedd!S ha nem tetszik az írásom ne figyelj ide!;)”
Minden az, ami. Nem dolgom minősíteni. Ha te annak tartod, az. Ha nem, akkor nem. És azt, hogy mire figyelek, nem az alapján választom ki, mi tetszett, vagy mi nem. (Ez talán az előzőekből is kiderült)
A figyelem a teremtés eszköze. Igazából csak ezért nem mindegy, mire figyelünk és hogyan. Mit mondunk ki, mert arra, amit kimondunk figyelmet irányítunk – magunkét és másokét is. Igazából „csak” ezért fontosak az érzelmi reakcióink is, a drámáink…stb. Amíg vannak, újra-teremtjük magunknak a kakit. Minél többet tudunk letenni, annál tudatosabban teremtünk új világot magunk köré.
Csodálkoznál, ha lenne módod összehasonlítani az életem, amiben éltem egy-két éve, és a mostanit. És ezekkel a technikákkal csináltam, amikről írok.
Nem kötelező elfogadni, és biztos, hogy ez csak egyetlen út. Van, aki talál benne hasznosat, van aki nem. Igazából nem érdekel, aki nem, de azért kritizálgat, ítélkezik, meg meg akarja mondani a tutit. Az ő dolga. Csak róla szól.
És én is sokat változtam közben. Sok mindennel már nem értek egyet amikről korábban írtam. De kikerülhetetlen lépcsők voltak. Ez az, amit szeretnék megértetni veled. Amíg kritizálunk, leírjuk, szerintünk a másik hol téved, okoskodunk….stb, addig valójában magunkról, magunknak írunk. Mert nem merjük ezeket a lépcsőket megmászni. Mert félünk, hogy ROSSZUL csináljuk. Ami pedig természetes. Hiszen aki csinálja, az téved is. 🙂 Csak az ego fél, hogy megítélik. (Mert azt teszik) Ezért inkább kritizál, meg okoskodik. Hogy mi a „jó”. meg mi a „rossz”, hogy hogyan is „kell”, meg „mi a megoldás”, és látni véli ezeket az ostobaságokat mások dolgaiban is…. stb.stb. Pedig az egész csak egy újabb nagy kör, az ego köre, hogy ne vedd észre: megint nem ÉLtél.
„De!Nem ér lecsapni egy legyengült,sérülékeny lélekre!”
Hát erre csak annyit mondok, hogy olvass egy kicsit bele a korábbi hozzászólásaidba, meg úgy általában, FIGYELD meg, milyen hangnemet használsz a hozzászólásaidban a segítséget kérőkhöz….
És kérdezd meg azt, akinek segítséget nyújtottál az írásaiddal, valóban segítség volt-e.
Nekem sajnos nem ez volt az élményem veled. És ez nem jelenti azt, hogy nem voltak benne olyan dolgok, amelyeket esetleg később igazságokká formálhattam az életemben, amiket „megláthattam volna”. Vagy adott esetben meg is láttam. De nem akkor. Mert okoskodó volt, és nem bölcs. Bántó volt, és nem szeretettel figyelmeztető. (Bocsánat, ha ezzel bántalak, akkor így éltem meg.)
Mert a segítség nem vélemény. Hanem szeretet, bölcsesség, látás, és mindenekelőtt tapasztalatból fakadó empátia.
Egyébként egyetértek veled és ennek az oldalnak a szellemiségével abban hogy minden a tükrünk és hogy a bántó dolgokban is az a tartalom jelenik meg, amik vagyunk. De ezt a jelenséget meg kell tanulni használni. És nem úgy, hogy mazochistát csinálunk magunkból, meg minden hülyeséget elhiszünk, meg egész életünkben vizsgálgatjuk azt, amit mások vélnek rólunk. És a lélek törvénye az is, hogy a tisztulás ugyan olykor fájdalmas, és a szembesülésre is szükség van, de a pihenésre, az elfogadásra, a vigaszra is. Ezt egy tudatos ember már maga irányítja. Mert érzi, mire van szüksége a fejlődéshez. De egy nem-tudatos (vagy azokban a dolgokban, ahol még nem tettünk szert tudatosságra) ki van téve a tükreinek, és ha pl. túl gyenge, vagy beteg, nem azzal lehet meggyógyítani, hogy „szembesítjük”, hátha kibírja…
Egyébként a valódi szembesítés nem vélemény-alkotás. Hanem az, amit fent írtam le a tanítók működéséről.
Az igazi gyógyítók, segítők, meleg szívvel, tapasztalattal élnek, tudással a világ/ember teljességének működéséről, empátia van bennük és minden esetben gyakorolják a ráhangolódás technikáját. Vagyis FIGYELNEK. Arra, MIRE VAN ÉPPEN A MÁSIKNAK SZÜKSÉGE.
És ezt nem vélemény-mondásnak, „tanácsnak”, és/vagy „szembesítésnek” nevezik.
És nem, nem szeretek szenvedni. De ha már beleesek az egóm csapdájába, elfogadom magam azzal együtt. És ez mindig megszünteti a szenvedést, és felszínre hozza a valóságot. Mindig.
Mert az elfogadás, az ellenkezés feladása, a béke megélése a körülményeink helyett, vagy azokkal együtt, az ok-, és gondolkodás, elemezgetés, és keresés nélküli létezés: szeretet.
Namaszte
jóég
Biztos jókat írsz, de néhány mondatban le tudnád írni ugyanezt? Kb. 5-10-ben, mint ahogyan a többiek is…Mert nekem pl. nincs kedvem elolvasni ezt a „Háború és Békát”…
Szia Zille!
Na itt aztán kaptál valami „segítséget”…..,
Szia Zille!
Na itt aztán kaptál valami „segítséget”….., ugye?
Már megfigyeltem, hogy ritkán szólnak azok az emberek hozzá a segítséget kérőkhöz, akik valóban túl vannak valamin és tudnának is is olyan választ adni, ami továbbsegít… Ahhoz ugyanis át kell élni a hasonló tapasztalatot (belső élményt, mert az Élet csak formaságaiban különböző, látszataiban, valójában egy nagy, közös belső élmény halmaz…), és ez még mindig nem elég, mert képessé kell válni ráhangolódni a másikra, hogy ne „keresetlen tanácsokkal” lássuk el, vagy még rosszabb….
Legtöbbször azok írnak, akik maguk is keresik a válaszokat, ami nem lenne baj, ha az egójuk nem sarkallná őket kioktatásra… (ez is egy dráma, nem tagadom, magam is JÓL, MÉLYEN benne voltam ebben a csapdában)…
Úgyhogy én most csak annyit mondok neked, hogy szorítok, de nagyon és megértelek. Az összes drámáddal, érzelmeddel, ragaszkodásoddal, hülyeségeddel, született és ebben az életedben összeszedett illúzióiddal, szenvedélyeddel..stb. együtt….. És ne is foglalkozz azokkal, akik támadóak, meg kioktatóak, mert az az igazság, hogy szegények, maguk, valószínűleg még soha életükben nem Xtak egy olyan igazán nagyon jót, amitől elszálltak de totál, és a szenvedélyről, meg az erős vagy akár túl erős ragaszkodásról, a misztika csodájáról és csapdáiról meg annyi elképzelésük sincs, mint Miki egérnek…. (és persze itt nem a hozzászólók többségéről beszélek, de ők úgy is tudják, akikről, mert ennél a résznél bereagál az egójuk, az tuti, abban, ahogy magukra ismernek … 🙂
Az az igazság (az enyém), hogy ezek mind az Életünk részei, „jó” és „rossz” életünké, „jó” és „rossz” énjeinké… Mindenkinek azt kell megélni amit megél, és ahhoz kap erőt, hogy tudatosítsa és tudatosságra, új, teremtő erőre váltsa…. Itt teljesen egyetértek Glindorph-al.
Hogy kinek miért az a része, amit kapott, hozott, amivel született, azt meg valószínűleg csak ő tudhatja meg ezen a golyóbison, és senki nem mondhatja el neki, és főleg azt nem, mit kéne tenni, meg látnia…..
Aki ezzel az alázattal fordul az élete és mások élete felé, annak van esélye magán, esetleg másokon is segíteni…
Aki tudni véli, mi a másik „hibája”, mit kéne tennie, az meg valójában magának mondogatja az egészet, csak fél felismerni…. (Ez is tapasztalatból tudom… 🙂 Sokan az itt válaszolgatók között valójában még mindig félnek élni, megélni a rossz felüket, ezért kötnek bele mindenkibe, és dagonyáznak önnön vélt tudásukban. Ebből a játszmából szálltam ki ezen az oldalon. (Most sem fogok ezekre válaszolni, felesleges.)
Neked még annyit mondok: nekem használt, hogy elkezdtem szeretni magam. Rájöttem, nem elemezgetni kell, hogy mi dráma, meg mi nem, melyik okos mester meg ember, meg Láma, meg tudós, meg pszichiáter mit mond arról, hogy mit kéne tenni… nem is kell érteni az egész hóbelevancot. Mert ha valamibe, na abba tényleg bele lehet őrülni. Mert NEM DOLGA az elmének ezzel az egésszel foglalkozni. (Hogy is foghatná fel a mi teljességünket az a kicsi húsból működő kompútjerke, bármi csodás képességekkel is bír….)
Szóval akkor kezdtem jobban lenni, amikor feladtam az agyalást. Nekem használt, hogy elfogadtam magam olyannak, amilyen voltam, és ezt azóta is gyakorlom. Szerettem magam MINDEN DRÁMÁMMAL, ÉRZELMEMMEL, SZENVEDÉLYEMMEL, GÖRCSÖLÉSEMMEL, BECSAVARODÁSOMMAL, VÁGYAMMAL EGYÜTT…….
És emellett (ezzel együtt) elkezdtem Élni. Sírtam, kiadtam magamból az érzelmeimet. Írtam, rengeteget írtam. Elmondtam fűnek-fának, mi bánt, és találtam segítségeteket. (Valódiakat is, nem csak okos-tojásokat) Aztán a panaszkodás is alább hagyott. Felvállaltam, amit éppen egy adott helyzetben érzek, még ha nevetséges is volt. Felvettem a kapcsolatot újra a volt párommal és elmondtam mindent, amit akkor féltem elmondani, amikor együtt voltunk, és nem is volt esélyem felismerni, mit teszek…. Mindent megéltem a szexben, amit kihagytam, amíg együtt voltunk, mert elhittem a „tanácsait”. Úgy tettem, AHOGY JÓLESETT . Stb.Stb.Stb…
És csodák csodája, elkezdtem változni… tisztulni, és AMIT MEG KELLETT ÉRTENEM ÍGY IS MEGÉRTETTEM. SZIMPLÁN FELISMERTEM. OTT ÉS AKKOR, AMIKOR ÉPPEN SZÜKSÉG VAN RÁ.
Így működik az élet. (Számomra.)
Talán beválik nálad is…. 🙂
Szerintem, az Életünkben semmi sem rossz. Még a drámáink sem. Még akkor sem, ha sokszor annak éljük meg. Minden a Nagy Rend része, vagy nevezzük bárminek. Ez nem ezoterika, vagy vallás, bár ezek a jelenségek is kísérletet tesznek arra, hogy megnevezzék a megnevezhetetlent. Aki ezt hárítja, az csak magával szúr ki, mert hárítja azt a részét, amelyet soha nem lesz esélye megérteni mert olyan a TERMÉSZETE, HOGY NEM IS KELL. ÉS CSAK ÍGY MŰKÖDIK.
Úgyhogy a köpdösőket, okosokat nem kell figyelni. Csak arra, ami valóban segít, ami jólesik, amivel azonosságot érzel/érzünk. Itt és most.
Szerintem csak annyi a titok: merjük-e szeretni, elfogadni magunkat, és merünk -e élni, olyannak lenni, amilyenek vagyunk, nem foglalkozni a „véleményekkel”, nem kívülről megítélni magunkat, ahogy azt általában teszik az emberek?
Sok sikert, örömet, és állhatatosságot, még sok „szenvedélyes” és boldog kapcsolatot, és ezekben szerzett valódi tudást kívánok Neked!
Namaszte
Bocsi Aditi hogy csak bele bele olvastam a hozzászólásodba.Annyi
Bocsi Aditi hogy csak bele bele olvastam a hozzászólásodba.Annyira hosszú,és lenyegében minden mondatnak ugyanaz az értelme.
De miért gondolod SÖT javaslod hogy a ,,köpdösöket,okosokat nem kell figyelni”!?
Ezzel azt akarod mondani hogy hunyjon szemet!?
A ,,köpdösök”pontosan azt javasolják ahogy ök is élni próbálnak!
JÀRJ NYITOTT SZEMMEL!
Igenis mindenre oda kell figyelni!Arra még inkább ami bántó,ami kellemetlen!
Kérlek ne kötözködésnek vedd!S ha nem tetszik az írásom ne figyelj ide!;)
Tudod nagyon jól hogy mi a véleményem Rólad.Hazudsz magadnak,és imádsz szenvedni.De ezzel nincs is semmi baj,hiszen minden embernek joga van azt csinálni saját magával amit csak akar.Elfogadom.
De!Nem ér lecsapni egy legyengült,sérülékeny lélekre!
Üdv!Erika
Kivételesen:
A köpdösőket csak annyiban kell figyelmen kívül
Kivételesen:
A köpdösőket csak annyiban kell figyelmen kívül hagyni, amennyiben a köpdösést, magát.
Aki köpdöső, és azonosítja magát a köpdöséssel, azt figyelmen kívül hagyják.
Aki nem hagyja figyelmen kívül, az beleszáll a játszmájába. (Dráma)
Belenézni egy tükörbe egész mást jelent, mit azonosulni, vagy készpénznek, vagy akár állandó vizsgálat tárgyának tekinteni azt, amit mások „vélnek” rólad. A vélemény ego-jelenség, és egyedül arról szól (kizárólag!), aki a véleményt alkotja.
Nem ismersz engem. És tegnap egész más voltam mint ma. Évekkel ezelőtt pedig még inkább. A dolgok változnak.
A véleményed önmagadról szól, ahogy az enyém is rólam. 🙂 Ezen meditálj egy kicsit, ha van kedved. Hát ez, ha valami, igazán hoz eredményt.
Az ego jelenségeire (vagy nevezd drámának, ha ezt jobban kedveled) kétféleképpen lehet válaszolni (tudatos ember lévén, vagyis, aki már elkezdte felismerni magában az egoja működését).
1. Figyelmen kívül hagyja, mert már maga sem reagál (öntudatlan érzelmi, „dramatikus” válasz egy adott helyzetre, ami mindig az önismeret hiányából fakad), és mert tudja nincs értelme a reakciónak (alacsony szintű energia játszma kerekedik belőle). Ezt teszik a bölcsek.
2. Tudatos tükrözés – olyan választ ad, amelyben az egóban működő energiát egy nagyobb erejű, hasonló rezgésű tartalommal, energiával ütközteti, mert erre azonnal fog reagálni az illető, még nagyobb energiával, mint első körben, amíg a sztori nevetségessé nem válik…. és ekkor van esélye felismerni a saját nem-tudatos működését, ami eddig irányította, ezután meg tudatossá válhat. Ezt teszik a tanítók. (És a többiek is, valóban, amikor tükröznek, csak a nem-tudatos tükrözésben áldozatok vagyunk a tudatosban meg tanítók/segítők.) Ez kissé kemény dolog, belátom, de működik.
„Kérlek ne kötözködésnek vedd!S ha nem tetszik az írásom ne figyelj ide!;)”
Minden az, ami. Nem dolgom minősíteni. Ha te annak tartod, az. Ha nem, akkor nem. És azt, hogy mire figyelek, nem az alapján választom ki, mi tetszett, vagy mi nem. (Ez talán az előzőekből is kiderült)
A figyelem a teremtés eszköze. Igazából csak ezért nem mindegy, mire figyelünk és hogyan. Mit mondunk ki, mert arra, amit kimondunk figyelmet irányítunk – magunkét és másokét is. Igazából „csak” ezért fontosak az érzelmi reakcióink is, a drámáink…stb. Amíg vannak, újra-teremtjük magunknak a kakit. Minél többet tudunk letenni, annál tudatosabban teremtünk új világot magunk köré.
Csodálkoznál, ha lenne módod összehasonlítani az életem, amiben éltem egy-két éve, és a mostanit. És ezekkel a technikákkal csináltam, amikről írok.
Nem kötelező elfogadni, és biztos, hogy ez csak egyetlen út. Van, aki talál benne hasznosat, van aki nem. Igazából nem érdekel, aki nem, de azért kritizálgat, ítélkezik, meg meg akarja mondani a tutit. Az ő dolga. Csak róla szól.
És én is sokat változtam közben. Sok mindennel már nem értek egyet amikről korábban írtam. De kikerülhetetlen lépcsők voltak. Ez az, amit szeretnék megértetni veled. Amíg kritizálunk, leírjuk, szerintünk a másik hol téved, okoskodunk….stb, addig valójában magunkról, magunknak írunk. Mert nem merjük ezeket a lépcsőket megmászni. Mert félünk, hogy ROSSZUL csináljuk. Ami pedig természetes. Hiszen aki csinálja, az téved is. 🙂 Csak az ego fél, hogy megítélik. (Mert azt teszik) Ezért inkább kritizál, meg okoskodik. Hogy mi a „jó”. meg mi a „rossz”, hogy hogyan is „kell”, meg „mi a megoldás”, és látni véli ezeket az ostobaságokat mások dolgaiban is…. stb.stb. Pedig az egész csak egy újabb nagy kör, az ego köre, hogy ne vedd észre: megint nem ÉLtél.
„De!Nem ér lecsapni egy legyengült,sérülékeny lélekre!”
Hát erre csak annyit mondok, hogy olvass egy kicsit bele a korábbi hozzászólásaidba, meg úgy általában, FIGYELD meg, milyen hangnemet használsz a hozzászólásaidban a segítséget kérőkhöz….
És kérdezd meg azt, akinek segítséget nyújtottál az írásaiddal, valóban segítség volt-e.
Nekem sajnos nem ez volt az élményem veled. És ez nem jelenti azt, hogy nem voltak benne olyan dolgok, amelyeket esetleg később igazságokká formálhattam az életemben, amiket „megláthattam volna”. Vagy adott esetben meg is láttam. De nem akkor. Mert okoskodó volt, és nem bölcs. Bántó volt, és nem szeretettel figyelmeztető. (Bocsánat, ha ezzel bántalak, akkor így éltem meg.)
Mert a segítség nem vélemény. Hanem szeretet, bölcsesség, látás, és mindenekelőtt tapasztalatból fakadó empátia.
Egyébként egyetértek veled és ennek az oldalnak a szellemiségével abban hogy minden a tükrünk és hogy a bántó dolgokban is az a tartalom jelenik meg, amik vagyunk. De ezt a jelenséget meg kell tanulni használni. És nem úgy, hogy mazochistát csinálunk magunkból, meg minden hülyeséget elhiszünk, meg egész életünkben vizsgálgatjuk azt, amit mások vélnek rólunk. És a lélek törvénye az is, hogy a tisztulás ugyan olykor fájdalmas, és a szembesülésre is szükség van, de a pihenésre, az elfogadásra, a vigaszra is. Ezt egy tudatos ember már maga irányítja. Mert érzi, mire van szüksége a fejlődéshez. De egy nem-tudatos (vagy azokban a dolgokban, ahol még nem tettünk szert tudatosságra) ki van téve a tükreinek, és ha pl. túl gyenge, vagy beteg, nem azzal lehet meggyógyítani, hogy „szembesítjük”, hátha kibírja…
Egyébként a valódi szembesítés nem vélemény-alkotás. Hanem az, amit fent írtam le a tanítók működéséről.
Az igazi gyógyítók, segítők, meleg szívvel, tapasztalattal élnek, tudással a világ/ember teljességének működéséről, empátia van bennük és minden esetben gyakorolják a ráhangolódás technikáját. Vagyis FIGYELNEK. Arra, MIRE VAN ÉPPEN A MÁSIKNAK SZÜKSÉGE.
És ezt nem vélemény-mondásnak, „tanácsnak”, és/vagy „szembesítésnek” nevezik.
És nem, nem szeretek szenvedni. De ha már beleesek az egóm csapdájába, elfogadom magam azzal együtt. És ez mindig megszünteti a szenvedést, és felszínre hozza a valóságot. Mindig.
Mert az elfogadás, az ellenkezés feladása, a béke megélése a körülményeink helyett, vagy azokkal együtt, az ok-, és gondolkodás, elemezgetés, és keresés nélküli létezés: szeretet.
Namaszte
jóég
Biztos jókat írsz, de néhány mondatban le tudnád írni ugyanezt? Kb. 5-10-ben, mint ahogyan a többiek is…Mert nekem pl. nincs kedvem elolvasni ezt a „Háború és Békát”…
Párkapcsolat
Kedves Zille!
A párod valószínűleg kiegészített téged és úgy érezted így vagy teljes és boldog, de a kapcsolatotok valamiért „kiégett”. A láng elhalványult és az a bizonyos szenvedélyes szerelem véget ért.
A „kifáradt és nem volt perspektíva” érzet már valamilyen folyamat eredménye.
Nők és férfiak természetükből adódóan különbözőek. Nemcsak testileg, érzelmileg, hanem gondolkodásmód szerint is mások. Sajnos manapság felcserélődtek a szerepek férfi és nő közt. Nehezen értik vagy egyáltalán nem értik egymást. Sok esetben a kommunikáció teljes hiánya tapasztalható. Ebből adódóan konfliktusaikat nehezen élik meg, viselik el. Ez látásmód kérdése, mert egy adott probléma rugalmasan úgy is érzékelhető, mint olyan kihívás, feladat, amely elősegíti önfejlődésünket, és így már pozitív, építő lesz számunkra.
A nők általában érzékenyebbek, mint a férfiak. Hajlamosak magukban keresni a hibákat és okolják is magukat.
A párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy az egyik fél gyorsabban fejlődik érzelmileg és szellemileg mint a másik. E miatt korábbi életcéljuk eltávolodik egymástól. Életszemléletük eltérő lesz, más dolgok, feladatok érdeklik őket, mint eddig. Ez viszont egyre gyakoribb feszültségeket vált ki kapcsolatukban, amit nem minden esetben tudnak rendezni.
Ha sikerül kompromisszumokat kötniük, az lehetőség lehet egy új alapokon nyugvó boldog kapcsolatra. Ha viszont már erre nem hajlandóak, akkor úgy gondolom célszerű a kapcsolatukat megszüntetni. Így tiszteletben tartva a szabad választás jogát és lehetőséget adni életük ezen irányú fejlődésére. Ahhoz, hogy az életünk, ezen belül a kapcsolataink boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek elsősorban önmagunkat kell megismerni, megszeretni és elfogadni.
Eseted részleteit nem ismerve úgy gondolom nézz kicsit önmagad belső énjére. Adott helyzetet fogadd el és értékeld, lépésről-lépésre. Ehhez a kapcsolathoz te is kellettél, része voltál úgy, ahogyan a párod is. Valószínűleg az ő hiányát nehezen viseled, de ezt kezeld kihívásként, feladatként és építsd fel az életed újbóli értelmét. Ő életed egyik állomása volt. Az élet egy folyamat, amit mozgásban tartva élhetsz. Keress számodra új lehetőségeket, kihívásokat, célokat hiszen képes vagy élni az életed. Törekedj megteremteni lelked belső békéjét. Csinálj olyan dolgokat (bármi), ami téged boldoggá, vidámmá tesz. Nem javaslom a begubózást és az önmarcangolást, tétlenkedést. Menj társaságba, de akár magadnak is szervezhetsz programokat, amitől kiegyensúlyozottá válhatsz (mozi, színház, barátok társasága, egyéb).
Üdvözlettel:
Péterfy Erzsébet
kineziológus
http://www.peterfykineziologia.hu
Lesz megint csak MÁS
Emlékszem, mikor életem nagy szerelmével végetért a kapcsolatom, hagytam, hogy fájjon. Sőt még azt is megengedtem magamnak, hogy vissza-visszatérjek hozzá egy szeretkezés erejéig. Úgy gondoltam, egy folyamatban vagyok és nem tiltok meg magamnak semmit. Azt is tudtam, hogy bármennyire is szeretem, nem tudunk együtt maradni, mert nem megy.
Azt éreztem folyton, hogy ilyen szenvedély, szerelem és szex, soha többé már nem lesz, mert ezt nem lehet überelni.
Vagyis a legnagyobb fájdalmamat is felülmúlta az a FÉLELEM, hogy: ” lesz-e ilyen mégegyszer nekem az életben?”
Ez adta azt a szörnyű kétségbeesést, azt a könyörtelen VÉGE érzést, hogy valami olyasmi tűnt most el az életemből, amit SOHA nem kaphatok meg újból.
De persze, mindez illúzió volt és lett megint szerelem is, szenvedély is és csodálatos szex is………..csak más.
H: kedves Zille
Már biztosan untig vagy a sok jótanáccsal… Egyet még hadd mondjak. Nem áll ellentmondásban azzal, hogy hagyd, hadd fájjon minél jobban, mert az a leggyorsabb megszabadulás. Ha nem bírod megtenni, vagy már elfogyott az erőd, akkor probáld ezt.
Ha tudsz energiázni, nagyon sokat segít tünetileg ilyen esetben a szívcsakrára töltés kézzel. Talán az egyedüli enyhülést adó módszer, mert ilyenkor súlyosan energiahiányos az ember fia és a lánya…
Ha nem csináltál még ilyet, akkor röviden: oda teszed mindkét kezedet a szíved köré, ahol a legjobban fáj… Ne szorítsd oda, épp hogy csak érintsd a mellkasodat. Aztán képzeld el, hogy a világ összes szeretete a két kezeden keresztül a szívedbe áramlik. Ezt az áramlást a kezedből nagyon valóságosnak kell elképzelned! Közben a kilégzésre figyelj csak, hogy megszabadulsz a reménytelenségtől. Amíg a belégzés tart, lehetőleg ne gondolj a fájdalmadra. Addig tartsd ott a kezedet, amíg fel nem melegszik a szíved… Belülről egy biztonságot és új reményt hozó meleg érzés fog szétáradni benned és megkönnyebbülhetsz egy időre. Innen kezdve jó az, ha olyan dolgokat csinálsz, ami örömet ad és bele tudsz feledkezni.
Ha van energiázó ismerősöd, megkérheted hogy kívülről segítsen rá Neked a megbeszélt időpontban. De a megoldás az, ha magad is megtanulod.
Szeretettel…
Köszönöm kedves Hermess!
Már letisztítottam a szívcsakrámat,
Köszönöm kedves Hermess!
Már letisztítottam a szívcsakrámat, 20 %-on működött!! Már jobban vagyok! 🙂
Párkapcsolat
Kedves Zille!
A párod valószínűleg kiegészített téged és úgy érezted így vagy teljes és boldog, de a kapcsolatotok valamiért „kiégett”. A láng elhalványult és az a bizonyos szenvedélyes szerelem véget ért.
A „kifáradt és nem volt perspektíva” érzet már valamilyen folyamat eredménye.
Nők és férfiak természetükből adódóan különbözőek. Nemcsak testileg, érzelmileg, hanem gondolkodásmód szerint is mások. Sajnos manapság felcserélődtek a szerepek férfi és nő közt. Nehezen értik vagy egyáltalán nem értik egymást. Sok esetben a kommunikáció teljes hiánya tapasztalható. Ebből adódóan konfliktusaikat nehezen élik meg, viselik el. Ez látásmód kérdése, mert egy adott probléma rugalmasan úgy is érzékelhető, mint olyan kihívás, feladat, amely elősegíti önfejlődésünket, és így már pozitív, építő lesz számunkra.
A nők általában érzékenyebbek, mint a férfiak. Hajlamosak magukban keresni a hibákat és okolják is magukat.
A párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy az egyik fél gyorsabban fejlődik érzelmileg és szellemileg mint a másik. E miatt korábbi életcéljuk eltávolodik egymástól. Életszemléletük eltérő lesz, más dolgok, feladatok érdeklik őket, mint eddig. Ez viszont egyre gyakoribb feszültségeket vált ki kapcsolatukban, amit nem minden esetben tudnak rendezni.
Ha sikerül kompromisszumokat kötniük, az lehetőség lehet egy új alapokon nyugvó boldog kapcsolatra. Ha viszont már erre nem hajlandóak, akkor úgy gondolom célszerű a kapcsolatukat megszüntetni. Így tiszteletben tartva a szabad választás jogát és lehetőséget adni életük ezen irányú fejlődésére. Ahhoz, hogy az életünk, ezen belül a kapcsolataink boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek elsősorban önmagunkat kell megismerni, megszeretni és elfogadni.
Eseted részleteit nem ismerve úgy gondolom nézz kicsit önmagad belső énjére. Adott helyzetet fogadd el és értékeld, lépésről-lépésre. Ehhez a kapcsolathoz te is kellettél, része voltál úgy, ahogyan a párod is. Valószínűleg az ő hiányát nehezen viseled, de ezt kezeld kihívásként, feladatként és építsd fel az életed újbóli értelmét. Ő életed egyik állomása volt. Az élet egy folyamat, amit mozgásban tartva élhetsz. Keress számodra új lehetőségeket, kihívásokat, célokat hiszen képes vagy élni az életed. Törekedj megteremteni lelked belső békéjét. Csinálj olyan dolgokat (bármi), ami téged boldoggá, vidámmá tesz. Nem javaslom a begubózást és az önmarcangolást, tétlenkedést. Menj társaságba, de akár magadnak is szervezhetsz programokat, amitől kiegyensúlyozottá válhatsz (mozi, színház, barátok társasága, egyéb).
Üdvözlettel:
Péterfy Erzsébet
kineziológus
http://www.peterfykineziologia.hu
Lesz megint csak MÁS
Emlékszem, mikor életem nagy szerelmével végetért a kapcsolatom, hagytam, hogy fájjon. Sőt még azt is megengedtem magamnak, hogy vissza-visszatérjek hozzá egy szeretkezés erejéig. Úgy gondoltam, egy folyamatban vagyok és nem tiltok meg magamnak semmit. Azt is tudtam, hogy bármennyire is szeretem, nem tudunk együtt maradni, mert nem megy.
Azt éreztem folyton, hogy ilyen szenvedély, szerelem és szex, soha többé már nem lesz, mert ezt nem lehet überelni.
Vagyis a legnagyobb fájdalmamat is felülmúlta az a FÉLELEM, hogy: ” lesz-e ilyen mégegyszer nekem az életben?”
Ez adta azt a szörnyű kétségbeesést, azt a könyörtelen VÉGE érzést, hogy valami olyasmi tűnt most el az életemből, amit SOHA nem kaphatok meg újból.
De persze, mindez illúzió volt és lett megint szerelem is, szenvedély is és csodálatos szex is………..csak más.
H: kedves Zille
Már biztosan untig vagy a sok jótanáccsal… Egyet még hadd mondjak. Nem áll ellentmondásban azzal, hogy hagyd, hadd fájjon minél jobban, mert az a leggyorsabb megszabadulás. Ha nem bírod megtenni, vagy már elfogyott az erőd, akkor probáld ezt.
Ha tudsz energiázni, nagyon sokat segít tünetileg ilyen esetben a szívcsakrára töltés kézzel. Talán az egyedüli enyhülést adó módszer, mert ilyenkor súlyosan energiahiányos az ember fia és a lánya…
Ha nem csináltál még ilyet, akkor röviden: oda teszed mindkét kezedet a szíved köré, ahol a legjobban fáj… Ne szorítsd oda, épp hogy csak érintsd a mellkasodat. Aztán képzeld el, hogy a világ összes szeretete a két kezeden keresztül a szívedbe áramlik. Ezt az áramlást a kezedből nagyon valóságosnak kell elképzelned! Közben a kilégzésre figyelj csak, hogy megszabadulsz a reménytelenségtől. Amíg a belégzés tart, lehetőleg ne gondolj a fájdalmadra. Addig tartsd ott a kezedet, amíg fel nem melegszik a szíved… Belülről egy biztonságot és új reményt hozó meleg érzés fog szétáradni benned és megkönnyebbülhetsz egy időre. Innen kezdve jó az, ha olyan dolgokat csinálsz, ami örömet ad és bele tudsz feledkezni.
Ha van energiázó ismerősöd, megkérheted hogy kívülről segítsen rá Neked a megbeszélt időpontban. De a megoldás az, ha magad is megtanulod.
Szeretettel…
Köszönöm kedves Hermess!
Már letisztítottam a szívcsakrámat,
Köszönöm kedves Hermess!
Már letisztítottam a szívcsakrámat, 20 %-on működött!! Már jobban vagyok! 🙂
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis kifáradt, akkor miért nem tudod elengedni?
Lehet, hogy még mindig szereted Őt?Vagy nem fáradt el annyira ez a „kapcsolat”?
Miért másoktól kérsz segítséget?Mért nem hallgatsz a saját szívedre?
Gondolod idegen emberek tudnak neked tanácsot adni?Egy házasság is el tud fáradni, de tenni kell érte, hogy működjön.Te tettél érte???Biztos szeretnéd Őt elengedni?
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis kifáradt, akkor miért nem tudod elengedni?
Lehet, hogy még mindig szereted Őt?Vagy nem fáradt el annyira ez a „kapcsolat”?
Miért másoktól kérsz segítséget?Mért nem hallgatsz a saját szívedre?
Gondolod idegen emberek tudnak neked tanácsot adni?Egy házasság is el tud fáradni, de tenni kell érte, hogy működjön.Te tettél érte???Biztos szeretnéd Őt elengedni?
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis kifáradt, akkor miért nem tudod elengedni?
Lehet, hogy még mindig szereted Őt?Vagy nem fáradt el annyira ez a „kapcsolat”?
Miért másoktól kérsz segítséget?Mért nem hallgatsz a saját szívedre?
Gondolod idegen emberek tudnak neked tanácsot adni?Egy házasság is el tud fáradni, de tenni kell érte, hogy működjön.Te tettél érte???Biztos szeretnéd Őt elengedni?
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis
Kedves Zille!
Ha ilyen nagy szerelem volt a Tiétek és mégis kifáradt, akkor miért nem tudod elengedni?
Lehet, hogy még mindig szereted Őt?Vagy nem fáradt el annyira ez a „kapcsolat”?
Miért másoktól kérsz segítséget?Mért nem hallgatsz a saját szívedre?
Gondolod idegen emberek tudnak neked tanácsot adni?Egy házasság is el tud fáradni, de tenni kell érte, hogy működjön.Te tettél érte???Biztos szeretnéd Őt elengedni?
Remélem ez segít.
Kedves Zille!
Úgy látom próbálnak neked segíteni, ebben a nehéz témában, én is megpróbálok Neked.
Valaki energiával , más sétával, idővel, kompromisszummal ez mind-mind működik is,de nincs tuti recept a szívügyekre, mindenkinél más jön be.
Azt írtad véget ért a szerelem, ezen még gondolkodnod kell. Biztos? Akkor miért nem tudod el engedni?Nem csak szerelem volt hanem „lelkitárs” is, én úgy gondolom neked Ő még fontos…és nem biztos, hogy azért lett vége a szerelemnek,mert nincs már „szenvedély”.Rengetek más rajtatok kívűli ok is okozhatta.
És ahogy írtál Róla az árulkodik egy nagy bizonytalanságról, nem vagy benne biztos, hogy valóban el kell-e engedned.
Akkor miért dolgozol ennyire magad ellen?Értelmetlen Vele?Mindenki csinál hülyeséget, valószínű mikor bele kezdtetek sem volt jövője.De életed Szerelme..most hagyod elsétálni????
Éljél ,szeresd a szerelmedet ha még nem tudsz tőle megválni és biztos lesz egy olyan pont mikor azt érezni fogod, hogy most már itt az idő a különútra.
És itt most ugye csak Rólad beszélünk,de nem egyedül vagy a történetben, ott van az a másik valószínűleg szenvedő fél , aki legalább annyira szarul érzi magát mint Te.Lehet, hogy még Ő sincs kész az elválásra,ha ez így van akkor várjatok még és akkor talán nem fog ennyire fájni.Talán az Élet megoldja a kapcsolatotokat.
Nincs „perspektíva”, talán házasok vagytok?Mert akkor ez egy sokkal nehezebb „eset”.Akkor az a kérdésem , hogy van a nagy szerelemtől jobb megoldás ami, Neked is jó?Mert ha nincs, akkor miért nem akarod tovább szeretni? (és itt most saját tapasztalat beszél belőlem ha rátapintottam a lényegre)
A kifáradást okozhatja a problémák sora is ami a „nehézségekből” ered…de ez csak tipp, mivel nem mondtál semmit.
Én azt mondom neked ha ennyi év szerelem és barátság köt Titeket össze és még nem tudod el engedni ,akkor még ne tedd, beszéljétek meg és ne „drámázz” tovább.:-)
És sosem tudhatod, hogy mikor nyer értelmet a kapcsolatotok.Adj neki még egy esélyt!
Remélem tudtam neked egy picit segíteni.
Bocsi mindenkitől aki nem szerelem párti,de én az vagyok és a helyedben nem hagynám őt elmenni.
Kriszti
„A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe,
„A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe, hogy miért vált perspektivátlanná a kapcsolatunk. Nem azért, mert már nem szerettük/szeretjük egymást. Hanem azért mert az élethelyzetünk nem kedvez a folytatásnak. Ez egy kényszerhelyzet, és azért nem tudjuk folytatni, mert egyszerűen NEM LEHET!” – itt a bibi!!! – így tényleg nehéz…
Remélem olvastad Karmatörlő „Alapok” válaszát a
Remélem olvastad Karmatörlő „Alapok” válaszát a „kényszerhelyzetre”:-)
??
Hé! Ez a név már foglalt!
Noa
Remélem ez segít.
Kedves Zille!
Úgy látom próbálnak neked segíteni, ebben a nehéz témában, én is megpróbálok Neked.
Valaki energiával , más sétával, idővel, kompromisszummal ez mind-mind működik is,de nincs tuti recept a szívügyekre, mindenkinél más jön be.
Azt írtad véget ért a szerelem, ezen még gondolkodnod kell. Biztos? Akkor miért nem tudod el engedni?Nem csak szerelem volt hanem „lelkitárs” is, én úgy gondolom neked Ő még fontos…és nem biztos, hogy azért lett vége a szerelemnek,mert nincs már „szenvedély”.Rengetek más rajtatok kívűli ok is okozhatta.
És ahogy írtál Róla az árulkodik egy nagy bizonytalanságról, nem vagy benne biztos, hogy valóban el kell-e engedned.
Akkor miért dolgozol ennyire magad ellen?Értelmetlen Vele?Mindenki csinál hülyeséget, valószínű mikor bele kezdtetek sem volt jövője.De életed Szerelme..most hagyod elsétálni????
Éljél ,szeresd a szerelmedet ha még nem tudsz tőle megválni és biztos lesz egy olyan pont mikor azt érezni fogod, hogy most már itt az idő a különútra.
És itt most ugye csak Rólad beszélünk,de nem egyedül vagy a történetben, ott van az a másik valószínűleg szenvedő fél , aki legalább annyira szarul érzi magát mint Te.Lehet, hogy még Ő sincs kész az elválásra,ha ez így van akkor várjatok még és akkor talán nem fog ennyire fájni.Talán az Élet megoldja a kapcsolatotokat.
Nincs „perspektíva”, talán házasok vagytok?Mert akkor ez egy sokkal nehezebb „eset”.Akkor az a kérdésem , hogy van a nagy szerelemtől jobb megoldás ami, Neked is jó?Mert ha nincs, akkor miért nem akarod tovább szeretni? (és itt most saját tapasztalat beszél belőlem ha rátapintottam a lényegre)
A kifáradást okozhatja a problémák sora is ami a „nehézségekből” ered…de ez csak tipp, mivel nem mondtál semmit.
Én azt mondom neked ha ennyi év szerelem és barátság köt Titeket össze és még nem tudod el engedni ,akkor még ne tedd, beszéljétek meg és ne „drámázz” tovább.:-)
És sosem tudhatod, hogy mikor nyer értelmet a kapcsolatotok.Adj neki még egy esélyt!
Remélem tudtam neked egy picit segíteni.
Bocsi mindenkitől aki nem szerelem párti,de én az vagyok és a helyedben nem hagynám őt elmenni.
Kriszti
„A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe,
„A blog nyitó szövegben nem mentem bele szaftos részletekbe, hogy miért vált perspektivátlanná a kapcsolatunk. Nem azért, mert már nem szerettük/szeretjük egymást. Hanem azért mert az élethelyzetünk nem kedvez a folytatásnak. Ez egy kényszerhelyzet, és azért nem tudjuk folytatni, mert egyszerűen NEM LEHET!” – itt a bibi!!! – így tényleg nehéz…
Remélem olvastad Karmatörlő „Alapok” válaszát a
Remélem olvastad Karmatörlő „Alapok” válaszát a „kényszerhelyzetre”:-)
??
Hé! Ez a név már foglalt!
Noa
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az „elengedés” gyötrelmein, ha arra gondolunk, hogy az is lehet, nem is ő volt „életünk nagy szerelme” !
Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy nyitottak legyünk magára a párkapcsolatra!
A párkapcsolat , mint olyan, nem feltételezi, hogy kizárólag egy ember lehet csak a „párunk”.
Nem a párkapcsolatot, hanem egy ebbe bele nem illő embert „engedünk el” !!! ??
Engedjük el a félelmeinket!
Ne tartsunk attól, hogy egyedül maradunk!
Gondoljunk arra, milyen szörnyű lenne minden pillanatban azon törpölni, hogy el kell engedni valamit, vagy valakit!
Nem kell elengedni! Megy ő magától is, mint ahogyan nekünk is mennünk kell , mert nem lehet leragadni az élet egy epizódjánál.
A „nagy ő” meg csak addig nagy ő, amíg tart az az időszak, amíg komolyan vesszük az önértékelésünk zavarát!
Minden szétment ügy mögött ott van az új lehetőség!!!!!!!
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az „elengedés” gyötrelmein, ha arra gondolunk, hogy az is lehet, nem is ő volt „életünk nagy szerelme” !
Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy nyitottak legyünk magára a párkapcsolatra!
A párkapcsolat , mint olyan, nem feltételezi, hogy kizárólag egy ember lehet csak a „párunk”.
Nem a párkapcsolatot, hanem egy ebbe bele nem illő embert „engedünk el” !!! ??
Engedjük el a félelmeinket!
Ne tartsunk attól, hogy egyedül maradunk!
Gondoljunk arra, milyen szörnyű lenne minden pillanatban azon törpölni, hogy el kell engedni valamit, vagy valakit!
Nem kell elengedni! Megy ő magától is, mint ahogyan nekünk is mennünk kell , mert nem lehet leragadni az élet egy epizódjánál.
A „nagy ő” meg csak addig nagy ő, amíg tart az az időszak, amíg komolyan vesszük az önértékelésünk zavarát!
Minden szétment ügy mögött ott van az új lehetőség!!!!!!!
Hogyan engedjük el életünk……
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az „elengedés” gyötrelmein, ha arra gondolunk, hogy az is lehet, nem is ő volt „életünk nagy szerelme” !
Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy nyitottak legyünk magára a párkapcsolatra!
A párkapcsolat , mint olyan, nem feltételezi, hogy kizárólag egy ember lehet csak a „párunk”.
Nem a párkapcsolatot, hanem egy ebbe bele nem illő embert „engedünk el” !!! ??
Engedjük el a félelmeinket!
Ne tartsunk attól, hogy egyedül maradunk!
Gondoljunk arra, milyen szörnyű lenne minden pillanatban azon törpölni, hogy el kell engedni valamit, vagy valakit!
Nem kell elengedni! Megy ő magától is, mint ahogyan nekünk is mennünk kell , mert nem lehet leragadni az élet egy epizódjánál.
A „nagy ő” meg csak addig nagy ő, amíg tart az az időszak, amíg komolyan vesszük az önértékelésünk zavarát!
Minden szétment ügy mögött ott van az új lehetőség!!!!!!!
Hogyan engedjük el életünk……
realitás
Van egy „bizarr” ötletem!
Nem muszáj átesni az „elengedés” gyötrelmein, ha arra gondolunk, hogy az is lehet, nem is ő volt „életünk nagy szerelme” !
Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy nyitottak legyünk magára a párkapcsolatra!
A párkapcsolat , mint olyan, nem feltételezi, hogy kizárólag egy ember lehet csak a „párunk”.
Nem a párkapcsolatot, hanem egy ebbe bele nem illő embert „engedünk el” !!! ??
Engedjük el a félelmeinket!
Ne tartsunk attól, hogy egyedül maradunk!
Gondoljunk arra, milyen szörnyű lenne minden pillanatban azon törpölni, hogy el kell engedni valamit, vagy valakit!
Nem kell elengedni! Megy ő magától is, mint ahogyan nekünk is mennünk kell , mert nem lehet leragadni az élet egy epizódjánál.
A „nagy ő” meg csak addig nagy ő, amíg tart az az időszak, amíg komolyan vesszük az önértékelésünk zavarát!
Minden szétment ügy mögött ott van az új lehetőség!!!!!!!
Kedves Szerelmes……
Én mondom soha nem múlik el, fog csökkenni az űr, de elmúlni soha.
A borsó meg a héja is örökké összetartozik…
Kedves Szerelmes……
Én mondom soha nem múlik el, fog csökkenni az űr, de elmúlni soha.
A borsó meg a héja is örökké összetartozik…
Sziasztok!
Igazán sok
Sziasztok!
Igazán sok vélemény leíródott itt a témával kapcsolatban….
Szerintem,aki szeret…..az tud megbocsájtani,aki SZERET az tud elengedni 🙂
Mert a Szeretet egyenlő a másik ember szabad akaratának nem korlátozásával….
Sőt,aki igazán szeret, az képes meglátni a másik tétovázást és tud mindkét fél számára megfelelő döntést hozni 🙂
Addig beszélhetünk kapcsolatról,amíg az adott két ember minden téren kiegészíteni és emelni tudja egymást…..szerintem 🙂
sziasztok
Heni
Sziasztok!
Igazán sok
Sziasztok!
Igazán sok vélemény leíródott itt a témával kapcsolatban….
Szerintem,aki szeret…..az tud megbocsájtani,aki SZERET az tud elengedni 🙂
Mert a Szeretet egyenlő a másik ember szabad akaratának nem korlátozásával….
Sőt,aki igazán szeret, az képes meglátni a másik tétovázást és tud mindkét fél számára megfelelő döntést hozni 🙂
Addig beszélhetünk kapcsolatról,amíg az adott két ember minden téren kiegészíteni és emelni tudja egymást…..szerintem 🙂
sziasztok
Heni
Kedves Zille! Gondolom, így
Kedves Zille! Gondolom, így fél év távlatából már belátod, hogy az őrlődésnek semmi értelme nem volt. Egyébként a megoldás egyik fele mindvégig a kérdésedben rejtőzött (csak te nem láttad meg) ‘kifáradt és nem volt perspektíva’ – ha nincs perspektíva, akkor nincs, nem lehet mit tenni. Azért kíváncsi vagyok, most hogy állsz ugyanehhez a témához!
Kedves Zille! Gondolom, így
Kedves Zille! Gondolom, így fél év távlatából már belátod, hogy az őrlődésnek semmi értelme nem volt. Egyébként a megoldás egyik fele mindvégig a kérdésedben rejtőzött (csak te nem láttad meg) ‘kifáradt és nem volt perspektíva’ – ha nincs perspektíva, akkor nincs, nem lehet mit tenni. Azért kíváncsi vagyok, most hogy állsz ugyanehhez a témához!
pl. arra gondolok , hogy mégse
volt annyira igazi , mert az IGAZI SZERELEM örökké tart , és mivel ez nem tartott örökké , ezért ésszerű a következtetés , hogy nem lehetett az IGAZI , legfeljebb az igazi .
Eszembe jutnak azok a pillanatok , amikor megtapasztaltam jelenlétében a Saját , vagy az Ő , vagy a Kapcsolatunk határait . Brrr…
Eszembe jut , hogy most már nyitott lehetek valami egészen másra , talán jobbra is , amire megértem Általa , és ezért köszönetet mondok Neki , hogy elengedett , ( még akkor is , ha nem szándékosan ) , és a Kapcsolatunknak , hogy véget ért .
Köszönetet mondok Neki mindenért , de különösen a Nekem és Neki jó együttes megélésékért .
Teljes szívemmel örülök Neki , hogy él , és szívében a Velem való kapcsolat emlékével vág neki a nagyvilágnak .
Örülök neki , hogy ezzel a nyíltszívű , átgondolt , és nehezteléstől mentes elengedéssel utoljára is a legjobbat teszem Vele , amit tehetek : A búcsú , elválás örömét nem terhelem meg fölösleges fájdalommal , azon a csipetnyi torokszorító érzésen kívül , ami az egésznek a savát – borsát adja .
A bennem maradt űrt annak idején én kapkodva próbáltam kitölteni , de kiderült , hogy formája van , és sehogy se passzoltak bele a nők .
Kínomban végül én teljesebbedtem bele . Üdvözlettel : felacsó
Sziasztok!
Végigolvastam a hozzászólásokat, és személy szerint
Sziasztok!
Végigolvastam a hozzászólásokat, és személy szerint sokat tudtam magamnak hasznosítani belőlük, viszont lenne egy olyan kérdésem Felétek, hogy abban a helyzetben, ha mondjuk munkahely összeköt minket, és szinte napi szinte találkozunk, úgy hogy lehet elengedni az illetőt?!
Sokat gondolkodtam, hogy mi volt köztünk, eljutottam abba az „állapotba” is, hogy tapasztalat lett az élményekből, a múltból, hogy miket nyertem ezzel a kapcsolattal, mivel lettem több általa, szóval sokféle módon próbáltam elengedni, mégis úgy érzem, hogy visszahúz hozzá valami, folyamatosan.
Pedig amit biztosan tudok, mert sajnos a végére ugye kinyílik az ember szeme, hogy ő csak szerepet játszik. Jó érzéke van ugyanis ahhoz, hogy a másiknak milyen társra van szüksége és olyannak mutatja magát, ami végső soron egy illúzióba való „beleszeretést” eredményez. Neki azóta van más, és nem tudom felém milyen érzései vannak, ha egyáltalán vannak, de látom, hogy most is szerepet játszik, tehát „azonosult” a mostani párjával, és felvette az illető életstílusát szőröstül-bőröstül.
A lényeg, hogy tényleg megmutatta nekem, hogy milyen társra van szükségem az életben, viszont abban is biztos vagyok, hogy ő nem az az ember.
Lehet, hogy azért nem tudom elengedni magamban, mert erre még nem jöttem rá, hogy miért viselkedik így, hogy miért nem mutatja soha saját önmagát?
Azért nem mutatja soha saját
valódi önmagát, mert mélyen legbelül úgy gondolja, ő nem szerethető, olyannak amilyen. Rengeteg embernek problémája ez, Szabó Ilona csinált is rá egy gyakorlatot ” Hogyan szerezzük vissza a saját szerethetőségünk hitét ”
Szerintem neked is ez a tükör ebben, ez a kötelék, mennyire hiszel abban, hogy szerethető vagy? Vagy pedig az, hogy miért nem sikerült utat találni az ő igazi lelkéhez, ami a maszk mögött van?
Ha a szülői hátteret megnéznénk, gyorsan ki lehetne bontani az okokat a kaméleonságra. Mi történt, amikor ő rossz volt, rendetlen, dacolt stb.
Valószínűleg igazad van a szerethetőséggel kapcsolatban, mert
Valószínűleg igazad van a szerethetőséggel kapcsolatban, mert lényegében tényleg mindig úgy alkalmazkodott a különböző társaságokhoz, hogy Őt kedveljék. Viszont úgy gondolom, hogy nem tükör ez nekem, mert engem meg soha nem érdekelt, ki mit gondol rólam. Mindig magamat adtam.
Vagy ez lehet, nem függ össze a szerethetőség kérdésével?!
Az csak utólag derült ki, amikor már nem volt visszaút, hogy nem az, akinek beállítja magát, nem Ő az az illető, aki nekem kell.. és ez a keserűen vicces számomra, hogy mivel ennyire tudott szerepet játszani, azt megmutatta, hogy milyen társra van szükségem, akivel kiegészítenénk egymást.
Az Ő lelki világával nem szeretnék foglalkozni már, mert elvileg Ő tudja, hogy hogyan szeretne élni. És ha neki így jó, akkor nekem is. Nem avatkozom bele, nem az én dolgom többé.
Az is megfordult a fejemben, hogy mivel Ő mutatta meg a szerepjátszásával, hogy milyen társat is szeretnék magam mellé, ezt az „Ő AZ IGAZI” érzést csak hozzá tudom kötni?! Mert ugye az ilyet az ember nagy ritkán akarja elhalasztani?! Akár ez is lehet a háttérben, nem?!
Köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást, többet is szívesen fogadok.
A könyvet pedig mindenképpen elolvasom.
Bocsánat, még új vagyok itt. Szabó Ilona gyakorlatát hol
Bocsánat, még új vagyok itt. Szabó Ilona gyakorlatát hol találhatom meg?
Előre is köszönöm.
Itt a gyakorlat
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/tukor-gyakorlat—szerethetosegunk-hitenek-az-elvesztesenek-a-visszaallitasara
Ha segíteni próbálunk és elég kevés információ áll a rendelkezésre, akkor van ez, hogy több kérdést felteszünk. A kérdezőnek,most Neked kell rájönni, aha ez az, vagy ez meg nem.
Ha a lelkünk úgy érzi, Ő volt a legjobb ( eddig, persze ) és fél, ennél jobbat nem kaphat, akkor nagyon nehéz az elengedés.
pl. arra gondolok , hogy mégse
volt annyira igazi , mert az IGAZI SZERELEM örökké tart , és mivel ez nem tartott örökké , ezért ésszerű a következtetés , hogy nem lehetett az IGAZI , legfeljebb az igazi .
Eszembe jutnak azok a pillanatok , amikor megtapasztaltam jelenlétében a Saját , vagy az Ő , vagy a Kapcsolatunk határait . Brrr…
Eszembe jut , hogy most már nyitott lehetek valami egészen másra , talán jobbra is , amire megértem Általa , és ezért köszönetet mondok Neki , hogy elengedett , ( még akkor is , ha nem szándékosan ) , és a Kapcsolatunknak , hogy véget ért .
Köszönetet mondok Neki mindenért , de különösen a Nekem és Neki jó együttes megélésékért .
Teljes szívemmel örülök Neki , hogy él , és szívében a Velem való kapcsolat emlékével vág neki a nagyvilágnak .
Örülök neki , hogy ezzel a nyíltszívű , átgondolt , és nehezteléstől mentes elengedéssel utoljára is a legjobbat teszem Vele , amit tehetek : A búcsú , elválás örömét nem terhelem meg fölösleges fájdalommal , azon a csipetnyi torokszorító érzésen kívül , ami az egésznek a savát – borsát adja .
A bennem maradt űrt annak idején én kapkodva próbáltam kitölteni , de kiderült , hogy formája van , és sehogy se passzoltak bele a nők .
Kínomban végül én teljesebbedtem bele . Üdvözlettel : felacsó
Sziasztok!
Végigolvastam a hozzászólásokat, és személy szerint
Sziasztok!
Végigolvastam a hozzászólásokat, és személy szerint sokat tudtam magamnak hasznosítani belőlük, viszont lenne egy olyan kérdésem Felétek, hogy abban a helyzetben, ha mondjuk munkahely összeköt minket, és szinte napi szinte találkozunk, úgy hogy lehet elengedni az illetőt?!
Sokat gondolkodtam, hogy mi volt köztünk, eljutottam abba az „állapotba” is, hogy tapasztalat lett az élményekből, a múltból, hogy miket nyertem ezzel a kapcsolattal, mivel lettem több általa, szóval sokféle módon próbáltam elengedni, mégis úgy érzem, hogy visszahúz hozzá valami, folyamatosan.
Pedig amit biztosan tudok, mert sajnos a végére ugye kinyílik az ember szeme, hogy ő csak szerepet játszik. Jó érzéke van ugyanis ahhoz, hogy a másiknak milyen társra van szüksége és olyannak mutatja magát, ami végső soron egy illúzióba való „beleszeretést” eredményez. Neki azóta van más, és nem tudom felém milyen érzései vannak, ha egyáltalán vannak, de látom, hogy most is szerepet játszik, tehát „azonosult” a mostani párjával, és felvette az illető életstílusát szőröstül-bőröstül.
A lényeg, hogy tényleg megmutatta nekem, hogy milyen társra van szükségem az életben, viszont abban is biztos vagyok, hogy ő nem az az ember.
Lehet, hogy azért nem tudom elengedni magamban, mert erre még nem jöttem rá, hogy miért viselkedik így, hogy miért nem mutatja soha saját önmagát?
Azért nem mutatja soha saját
valódi önmagát, mert mélyen legbelül úgy gondolja, ő nem szerethető, olyannak amilyen. Rengeteg embernek problémája ez, Szabó Ilona csinált is rá egy gyakorlatot ” Hogyan szerezzük vissza a saját szerethetőségünk hitét ”
Szerintem neked is ez a tükör ebben, ez a kötelék, mennyire hiszel abban, hogy szerethető vagy? Vagy pedig az, hogy miért nem sikerült utat találni az ő igazi lelkéhez, ami a maszk mögött van?
Ha a szülői hátteret megnéznénk, gyorsan ki lehetne bontani az okokat a kaméleonságra. Mi történt, amikor ő rossz volt, rendetlen, dacolt stb.
Valószínűleg igazad van a szerethetőséggel kapcsolatban, mert
Valószínűleg igazad van a szerethetőséggel kapcsolatban, mert lényegében tényleg mindig úgy alkalmazkodott a különböző társaságokhoz, hogy Őt kedveljék. Viszont úgy gondolom, hogy nem tükör ez nekem, mert engem meg soha nem érdekelt, ki mit gondol rólam. Mindig magamat adtam.
Vagy ez lehet, nem függ össze a szerethetőség kérdésével?!
Az csak utólag derült ki, amikor már nem volt visszaút, hogy nem az, akinek beállítja magát, nem Ő az az illető, aki nekem kell.. és ez a keserűen vicces számomra, hogy mivel ennyire tudott szerepet játszani, azt megmutatta, hogy milyen társra van szükségem, akivel kiegészítenénk egymást.
Az Ő lelki világával nem szeretnék foglalkozni már, mert elvileg Ő tudja, hogy hogyan szeretne élni. És ha neki így jó, akkor nekem is. Nem avatkozom bele, nem az én dolgom többé.
Az is megfordult a fejemben, hogy mivel Ő mutatta meg a szerepjátszásával, hogy milyen társat is szeretnék magam mellé, ezt az „Ő AZ IGAZI” érzést csak hozzá tudom kötni?! Mert ugye az ilyet az ember nagy ritkán akarja elhalasztani?! Akár ez is lehet a háttérben, nem?!
Köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást, többet is szívesen fogadok.
A könyvet pedig mindenképpen elolvasom.
Bocsánat, még új vagyok itt. Szabó Ilona gyakorlatát hol
Bocsánat, még új vagyok itt. Szabó Ilona gyakorlatát hol találhatom meg?
Előre is köszönöm.
Itt a gyakorlat
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/tukor-gyakorlat—szerethetosegunk-hitenek-az-elvesztesenek-a-visszaallitasara
Ha segíteni próbálunk és elég kevés információ áll a rendelkezésre, akkor van ez, hogy több kérdést felteszünk. A kérdezőnek,most Neked kell rájönni, aha ez az, vagy ez meg nem.
Ha a lelkünk úgy érzi, Ő volt a legjobb ( eddig, persze ) és fél, ennél jobbat nem kaphat, akkor nagyon nehéz az elengedés.
Hogyan engedjük el életünk szerelmét…
Sziasztok!
Lassan több mint fél éve, hogy értekeztetek erről a témáról, „hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét” Azért léptem fel erre az oldalra, hogy találjak magamnak fogodzókat, hogyan engedjek el valakit akiről még azt sem tudom, hogy valóban ő volt e az életem nagy szerelme….csak higgadtan lehet ezt megtenni, tudatosan, koncentrálva, elengedni egyik napról a másikra…amikor ő azt mondja hogy neki ez sok, vagy én az vagyok, vagy az érzelmeket (jókat és rosszakat egyaránt) amiket kiváltok hosszú távon nem tudja kezelni és menekül inkább….persze úgy, hogy számára legyen visszaút. De én már nem akarom, hogy visszaút legyen számára….több ízben kifarolt hol ezzel hol azzal az indokkal, számomra mára csak a bizonytalanság maradt, az hogy nem tudom számíthatok e rá egy hét múlva, vagy 1 hónap múlva. Elveszett benne a bizalmam, teljesen mindegy, hogy még most is szeretem, teljesen mindegy hogy milyen jók voltak az együtt eltöltött idők. A ruhái, cuccai még mindig úgy hevernek a lakásban ahogy utoljára kiszállt az ágyból, látni sem bírom őket. Ma összeszedem őket és elrejtem mélyen egy szekrény mélyére egy dobozba. Van aki nemesen tud kilépni egy kapcsolatból, a másik felet is tiszteletben tartva. Van aki nem. Van aki még a távozásban is önző. Az élet sok pofont tartogat számunkra. És igen, igaz, hogy mindenki csak egy vendég az életünkben, sajnos a mai társadalomban ez igaz. Hova tűnt az idealizmus, egymás végigkísérése, a közös dolgok vállalása, a kitartás, a lemondás…mindenki a saját boldogságát keresi valahol. Én is azt teszem, keresem a saját boldogságomat, úgy hogy közben megpróbálok úgy tenni hogy másoknak jó legyen…. Próbálom a távozásának a jó oldalát felfogni…egyedül maradtam…újra kezdhetem a nulláról…újra van esélyem úgy kialakítani mostmár sokadszor, hogy ez alkalommal sikerüljön, nem beleesni ugyanabba a hibába, olvasni a jelekből, és MEGFOGADNI azokat, nem ragaszkodni mindenáron, mindenekfelett, hanem az ész és az értelem közös harmóniájában megtalálni a lelki nyugalmat, saját magam részére. Azoknak akik elveszítik életük nagy szerelmét vagy így vagy úgy….azt kell látni..”mi jó származhat számomra ebből a helyzetből”…és én az esélyt látom, azt hogy talán mással lesz esélyem újra boldognak és gondtalannak lenni. Ha nem találjuk meg egymást a lelkitársammal, akkor is teljes életem lesz, gyönyörű gyermekeimmel és barátaimmal és a családommal, hisz a világ tele van csoda szép dolgokkal….ezeket a gondolatokat minden nap többször tudatosan végiggondolva bízom benne, hogy minden nappal egyre könnyebb lesz higgadtan túllépni valamin – emberként, méltóként, nem lealacsonyodva -, amin már rég túl kellett volna lépnem.
Hogyan engedjük el életünk szerelmét…
Sziasztok!
Lassan több mint fél éve, hogy értekeztetek erről a témáról, „hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét” Azért léptem fel erre az oldalra, hogy találjak magamnak fogodzókat, hogyan engedjek el valakit akiről még azt sem tudom, hogy valóban ő volt e az életem nagy szerelme….csak higgadtan lehet ezt megtenni, tudatosan, koncentrálva, elengedni egyik napról a másikra…amikor ő azt mondja hogy neki ez sok, vagy én az vagyok, vagy az érzelmeket (jókat és rosszakat egyaránt) amiket kiváltok hosszú távon nem tudja kezelni és menekül inkább….persze úgy, hogy számára legyen visszaút. De én már nem akarom, hogy visszaút legyen számára….több ízben kifarolt hol ezzel hol azzal az indokkal, számomra mára csak a bizonytalanság maradt, az hogy nem tudom számíthatok e rá egy hét múlva, vagy 1 hónap múlva. Elveszett benne a bizalmam, teljesen mindegy, hogy még most is szeretem, teljesen mindegy hogy milyen jók voltak az együtt eltöltött idők. A ruhái, cuccai még mindig úgy hevernek a lakásban ahogy utoljára kiszállt az ágyból, látni sem bírom őket. Ma összeszedem őket és elrejtem mélyen egy szekrény mélyére egy dobozba. Van aki nemesen tud kilépni egy kapcsolatból, a másik felet is tiszteletben tartva. Van aki nem. Van aki még a távozásban is önző. Az élet sok pofont tartogat számunkra. És igen, igaz, hogy mindenki csak egy vendég az életünkben, sajnos a mai társadalomban ez igaz. Hova tűnt az idealizmus, egymás végigkísérése, a közös dolgok vállalása, a kitartás, a lemondás…mindenki a saját boldogságát keresi valahol. Én is azt teszem, keresem a saját boldogságomat, úgy hogy közben megpróbálok úgy tenni hogy másoknak jó legyen…. Próbálom a távozásának a jó oldalát felfogni…egyedül maradtam…újra kezdhetem a nulláról…újra van esélyem úgy kialakítani mostmár sokadszor, hogy ez alkalommal sikerüljön, nem beleesni ugyanabba a hibába, olvasni a jelekből, és MEGFOGADNI azokat, nem ragaszkodni mindenáron, mindenekfelett, hanem az ész és az értelem közös harmóniájában megtalálni a lelki nyugalmat, saját magam részére. Azoknak akik elveszítik életük nagy szerelmét vagy így vagy úgy….azt kell látni..”mi jó származhat számomra ebből a helyzetből”…és én az esélyt látom, azt hogy talán mással lesz esélyem újra boldognak és gondtalannak lenni. Ha nem találjuk meg egymást a lelkitársammal, akkor is teljes életem lesz, gyönyörű gyermekeimmel és barátaimmal és a családommal, hisz a világ tele van csoda szép dolgokkal….ezeket a gondolatokat minden nap többször tudatosan végiggondolva bízom benne, hogy minden nappal egyre könnyebb lesz higgadtan túllépni valamin – emberként, méltóként, nem lealacsonyodva -, amin már rég túl kellett volna lépnem.
Sehogy!
Életünk „nagy” szerelmét soha nem tudjuk igazán elengedni.
Mint minden más érzést, a szerelmet is felülírhatja egy még erősebb, újabb érzés, de akkor már az a legnagyobb. Amíg felül nem íródik, addig nincs elengedés. Ha felülíródott, akkor nem az volt életünk nagy szerelme.
Asszem ilyen egyszerű ez az egész…:)
Én is ,,asszem”!
És olyan jó ,hogy előkerültél,és ez tuti,nem
Én is ,,asszem”!
És olyan jó ,hogy előkerültél,és ez tuti,nem csak ,,asszem”:)
MÉÉÉÉGGG…SZEGES…ÍRJ MÉG TÖBBET! OLYAN RÉG NEM VOLTÁL ITT!!!
Sehogy!
Életünk „nagy” szerelmét soha nem tudjuk igazán elengedni.
Mint minden más érzést, a szerelmet is felülírhatja egy még erősebb, újabb érzés, de akkor már az a legnagyobb. Amíg felül nem íródik, addig nincs elengedés. Ha felülíródott, akkor nem az volt életünk nagy szerelme.
Asszem ilyen egyszerű ez az egész…:)
Én is ,,asszem”!
És olyan jó ,hogy előkerültél,és ez tuti,nem
Én is ,,asszem”!
És olyan jó ,hogy előkerültél,és ez tuti,nem csak ,,asszem”:)
MÉÉÉÉGGG…SZEGES…ÍRJ MÉG TÖBBET! OLYAN RÉG NEM VOLTÁL ITT!!!
maradni vagy menni?
Sziasztok!
nagy keresgélés után találtam rá erre a blogra és nem véletlen.Szeretnék egy kis segitséget kérni egy kapcsolatban ami nem csak róla,rólam vagy rólunk szol,hanem ember életéröl is.
Két éve egy közösségi oldalon ismertem meg véletlen.elkezdtünk barátkozni.mint kiderül külföldön él.Ennek tudatában mégis engedtem az érzelmeimnek,de ezt nem adtam a tudtára.3-4hónap után hazautazott,hogy találkozzunk.A legszebb csoda volt a világon,minden tökéletes.Ez után elterveztük,hogy lépünk valamerre amint csak tudunk.mivel a tanulmányok helyhez kötöttek mindkettönket ez nem ment azonnal.Az idő csak rombolt,nem tudtuk még hogy mit is vállaltunk.Idövel feltünt,hogy valami megváltozott de ő se én se tudtuk megmondani,hogy mi.megvolt a terv,hazajön és összeköltözünk.a tervböl álom lett.nagyon féltékeny tipus vagyok,de amig nem adnak rá okot addig egyáltalán nem.valami történt,elkezdtem gyanakodni.nem kellett sok idö h kiderüljön van valaki az életében és az nem én vagyok.4hónapon át szenvedtem minden nap,a harag,a szeretet és a sok miért.megkértem hagyjon,zárjuk le végleg.a legnagyobb probléma az volt,hogy már a megismerkedésünkbe is volt valami érdekes,megmagyarázhatatlan.mintha ismernénk egymást,egyek lennénk.Végül is neki új párja lett de nem akart elengedni,tudta mennyire kikészültem,folyamatosan keresett,hogy segiteni akar,mint barát mellettem akar lenni.Nekem barátság nem kellett.4hónap után elhatároztam örökké szeretni fogom,de magamban.összecsomagoltam és új munkát keresve költöztem.szezonális munka volt3hónap,de tudtam ennyi kell,én nem keresem meg ö pedig nem tud elérni.telt az idö és egyre jobban éreztem magam,új barátok,környezet stb.Egyszer jött egy sms,hogy sokat gondol rám.probáltam nem tudomásul venni.másnap megcsörrent a telefon,Ő volt az.Közölte,hogy pár napja kiderült mellrákja van…és pár napra utazik haza,találkozzunk.fel se fogtam elöször mit is mondott,késöbb teljesen összetörtem,megilyedtem hogy ha most nem találkozhatok vele,lehet soha többet.A találkozás ismét nem jött össze.eltünt,hiába kerestem.Ezután egy levélben közöltem vele,hogy soha többet ne keressen meg!még a telefonszámát is kitöröltem.vége lett a nyárnak vége lett a munkának,hazaköltöztem.abban a pillanatba kerestem másik munkahelyet ahol d.u.2től hajnali2-ig dolgozhattam csak hogy lefoglaljam magam.De ujbol utol ért.Elmesélte miért tünt el,ami elfogadható volt és hogy sajnálja a régi rossz döntéseket is.Ekkor kezdett el igazán tudatosulni bennem,hogy lehet meg fog halni.Kellett hoznom ujbol egy döntést,nem véletlen keresett meg,én voltam lehet az egyetlen ember aki ennyire megismerhette,akit közel engedett és mindent megbeszélt vele.miután kiderült hogy beteg,számitott rám.nekem pedig dönteni kellett.Vagy elfogadom hogy fiatal vagyok,saját életem lehet,kizárom öt és élek életem végéig azzal a tudattal hogy mi van,mi lett vele vagy kitartok mellette és belevágok egy ismeretlenbe(legföként a betegségre értem ezt).Elmesélte hogy új életet akar ha meggyogyul.Elköltözni egy ismeretlen országba,elvarrni minden régi szálat,megkért hogy tartsak vele.újabb szép honapok,aztán a pokol és a mult.1-2honap mulva költözhetnék.2hete arra kért legyek türelemmel,kell egy kis idö amit saját magára fordit és a gyogyulásra.ez a 2hét alatt nála megjelent1régi barát akinek véget ért az5éves kapcsolata és menekül.megkérte barátnömet segitsen neki kijutni külföldre.igen ám csak ez a 2hét alatt amig én elmerültem a munkába köztük lett egy erös barátságnak megnevezett valami.ilyenkor elöjön bennem a mult,hogy ez1x már lejátszodott.A férfi nem is titkolja a szándékait én pedig beleörülök.ott a nő akit mindenkitől jobban szeretek,ott1betegség és egy harmadik személy.Tudom ha ennek a barátnak sikerül kijutni külföldre mi ketten már nem megyünk sehova.mikor rákérdeztem hogy akkor összejöttek?annyi volt a válasz hogy ha azt mondja igen,akkor hazudik,de ha azt mondja hogy nem akkor is és ezt nem tudja megmagyarázni.megmondtam hogy jo elég volt,nem állok senki utjába.ebböl is csak annyi sült ki hogy én tulkomplikálom,mert ö csak segiteni akar ennek a régi barátnak.de én már nem tudom mit higyjek.egyik naprol a másikra változott meg minden.Azota csak annyit beszéltünk hogy megmondtam vagy csináljuk normálissan vagy sehogy.Erre ö h megigérte segiteni akar nekem,legyen bármi.Tudja jol hogy egyet szeretnék,csak egy esélyt h megprobáljuk.2éve megy ez és nem birom tovább.Ha felajánlom hogy legyen köztünk normális kapcsolat,kiköltözök amig a kezelése tart akkor csak hallgat ha azt mondom hagyjuk egymást élje mindenki a saját életét akkor nem enged el.Nem tudok mit tenni.ha kilépek ebböl az egészböl nem tudonék tiszta lelkiismerettel élni hogy szerettem valakit és lehet haldoklik én meg otthagyom.csak arra vágyok hogy vele legyek,de mindig feltünik valaki.tudom,neki kellene nemet mondani és megmutatni hogy ö is akarja ezt.sajnos az élet eddig ugy hozta hogy4000km van köztünk.fogalmam sincs mi lenne a helyes.Az érzelmek világa bonyolult.sokszor szeretünk és mindig másként.Én eddig minden szakitáson aránylag gyorsan tul voltam.fájt de tudtam az élet nem áll meg.ezt nem utolag gondoltam igy hanem a szakitások pillanatában is.most ez nem megy,nem tudom elképzelni az életem nélküle.az a 3honap amit ugy töltötem el h gyogyulás és nem tud elérni annyiban segitett hogy jol voltam,de boldog nem.a boldogságot csak vele tapasztaltam meg.
Próbáltam gondolkozni, hogy mit tennék hasonló helyzetben.
Próbáltam gondolkozni, hogy mit tennék hasonló helyzetben. Valószínű ilyen éles helyzetben félretenném a régi sérelmeket, azt is, ami most van. Éles helyzetekben minden fájdalmat egyszerűen figyelmen kívül hagyok (attól még érzem), és megyek abba az irányba, amit jónak látok. Szóval biztosan kimennék, hogy segítsek neki, aztán majd lesz valahogy. Ha nem teszed, szerintem valóban megbánod, így meg, akárhogy is lesz, benned lesz, hogy megtetted, és odaadtad a benned levő szeretetet, és könnyebben el tudod majd fogadni a dolgokat. Szerintem engedd, hogy a szeretet uralkodjon el benned félelmek helyett (amik szintén ott lesznek, ott lesz a fájdalom, de ne hagyd, hogy ez határozza meg a tetteid). Most nagyon könnyen beszélek, nem éltem még ilyet így át, csak egyéb gondjaimra alkalmazott megoldási módszert írtam le, hátha neked is ez lesz a nyerő.
Egyébként a mellrákból van kiút. Egyik rokonom úgy győzte le, hogy már lemondtak róla az orvosok, áttétek voltak benne, meg minden. Erre van több módszer.
1. Képzelje el minden nap, hogy immunsejtjei, a fehérvérsejtek szépen felemésztik a daganatos sejteket, kérje meg szervezetét rendszeresen, hogy tegye ezt (egyik ismerősöm tüdőrákból gyógyult így ki, mire vitték volna műteni, eltűnt a daganat).
2. Fontos, hogy nagyon sok antioxidánst vigyen be a szervezetébe, bioflavonoidokat. Ilyenek vannak a zöldségekben, koncentráltam pedig több készítményben is (ha írsz privátban a nevemre kattintva a kapcsolat gombnál, szívesen leírom bővebben, ha érdekel).
Ne vigyen be mesterséges színezékes és tartósítószeres cuccokat a szervezetébe. Ne aludjon csempék közvetlen közelében (természetes átlagnál magasabb a radioaktivitásuk, persze nem annyira, de ha valaki órákon át rendszeresen van a közelében, az már lehet gáz, nagymamám házának egyik szobájában csempék vannak az ágy mellett a falon, le is van takarva).
3. Szeretet, igen, erre most szüksége lehet.
4. Humor, a rokonomnak sok viccet olvasott a fia a betegsége idején, hogy felvidítsa, és persze kifejezte ezzel szeretetét is. Érdemes elvinni szép természetes helyekre, hogy átérezze az élet szépségét.
Ezek jutottak hirtelen eszembe.
maradni vagy menni?
Sziasztok!
nagy keresgélés után találtam rá erre a blogra és nem véletlen.Szeretnék egy kis segitséget kérni egy kapcsolatban ami nem csak róla,rólam vagy rólunk szol,hanem ember életéröl is.
Két éve egy közösségi oldalon ismertem meg véletlen.elkezdtünk barátkozni.mint kiderül külföldön él.Ennek tudatában mégis engedtem az érzelmeimnek,de ezt nem adtam a tudtára.3-4hónap után hazautazott,hogy találkozzunk.A legszebb csoda volt a világon,minden tökéletes.Ez után elterveztük,hogy lépünk valamerre amint csak tudunk.mivel a tanulmányok helyhez kötöttek mindkettönket ez nem ment azonnal.Az idő csak rombolt,nem tudtuk még hogy mit is vállaltunk.Idövel feltünt,hogy valami megváltozott de ő se én se tudtuk megmondani,hogy mi.megvolt a terv,hazajön és összeköltözünk.a tervböl álom lett.nagyon féltékeny tipus vagyok,de amig nem adnak rá okot addig egyáltalán nem.valami történt,elkezdtem gyanakodni.nem kellett sok idö h kiderüljön van valaki az életében és az nem én vagyok.4hónapon át szenvedtem minden nap,a harag,a szeretet és a sok miért.megkértem hagyjon,zárjuk le végleg.a legnagyobb probléma az volt,hogy már a megismerkedésünkbe is volt valami érdekes,megmagyarázhatatlan.mintha ismernénk egymást,egyek lennénk.Végül is neki új párja lett de nem akart elengedni,tudta mennyire kikészültem,folyamatosan keresett,hogy segiteni akar,mint barát mellettem akar lenni.Nekem barátság nem kellett.4hónap után elhatároztam örökké szeretni fogom,de magamban.összecsomagoltam és új munkát keresve költöztem.szezonális munka volt3hónap,de tudtam ennyi kell,én nem keresem meg ö pedig nem tud elérni.telt az idö és egyre jobban éreztem magam,új barátok,környezet stb.Egyszer jött egy sms,hogy sokat gondol rám.probáltam nem tudomásul venni.másnap megcsörrent a telefon,Ő volt az.Közölte,hogy pár napja kiderült mellrákja van…és pár napra utazik haza,találkozzunk.fel se fogtam elöször mit is mondott,késöbb teljesen összetörtem,megilyedtem hogy ha most nem találkozhatok vele,lehet soha többet.A találkozás ismét nem jött össze.eltünt,hiába kerestem.Ezután egy levélben közöltem vele,hogy soha többet ne keressen meg!még a telefonszámát is kitöröltem.vége lett a nyárnak vége lett a munkának,hazaköltöztem.abban a pillanatba kerestem másik munkahelyet ahol d.u.2től hajnali2-ig dolgozhattam csak hogy lefoglaljam magam.De ujbol utol ért.Elmesélte miért tünt el,ami elfogadható volt és hogy sajnálja a régi rossz döntéseket is.Ekkor kezdett el igazán tudatosulni bennem,hogy lehet meg fog halni.Kellett hoznom ujbol egy döntést,nem véletlen keresett meg,én voltam lehet az egyetlen ember aki ennyire megismerhette,akit közel engedett és mindent megbeszélt vele.miután kiderült hogy beteg,számitott rám.nekem pedig dönteni kellett.Vagy elfogadom hogy fiatal vagyok,saját életem lehet,kizárom öt és élek életem végéig azzal a tudattal hogy mi van,mi lett vele vagy kitartok mellette és belevágok egy ismeretlenbe(legföként a betegségre értem ezt).Elmesélte hogy új életet akar ha meggyogyul.Elköltözni egy ismeretlen országba,elvarrni minden régi szálat,megkért hogy tartsak vele.újabb szép honapok,aztán a pokol és a mult.1-2honap mulva költözhetnék.2hete arra kért legyek türelemmel,kell egy kis idö amit saját magára fordit és a gyogyulásra.ez a 2hét alatt nála megjelent1régi barát akinek véget ért az5éves kapcsolata és menekül.megkérte barátnömet segitsen neki kijutni külföldre.igen ám csak ez a 2hét alatt amig én elmerültem a munkába köztük lett egy erös barátságnak megnevezett valami.ilyenkor elöjön bennem a mult,hogy ez1x már lejátszodott.A férfi nem is titkolja a szándékait én pedig beleörülök.ott a nő akit mindenkitől jobban szeretek,ott1betegség és egy harmadik személy.Tudom ha ennek a barátnak sikerül kijutni külföldre mi ketten már nem megyünk sehova.mikor rákérdeztem hogy akkor összejöttek?annyi volt a válasz hogy ha azt mondja igen,akkor hazudik,de ha azt mondja hogy nem akkor is és ezt nem tudja megmagyarázni.megmondtam hogy jo elég volt,nem állok senki utjába.ebböl is csak annyi sült ki hogy én tulkomplikálom,mert ö csak segiteni akar ennek a régi barátnak.de én már nem tudom mit higyjek.egyik naprol a másikra változott meg minden.Azota csak annyit beszéltünk hogy megmondtam vagy csináljuk normálissan vagy sehogy.Erre ö h megigérte segiteni akar nekem,legyen bármi.Tudja jol hogy egyet szeretnék,csak egy esélyt h megprobáljuk.2éve megy ez és nem birom tovább.Ha felajánlom hogy legyen köztünk normális kapcsolat,kiköltözök amig a kezelése tart akkor csak hallgat ha azt mondom hagyjuk egymást élje mindenki a saját életét akkor nem enged el.Nem tudok mit tenni.ha kilépek ebböl az egészböl nem tudonék tiszta lelkiismerettel élni hogy szerettem valakit és lehet haldoklik én meg otthagyom.csak arra vágyok hogy vele legyek,de mindig feltünik valaki.tudom,neki kellene nemet mondani és megmutatni hogy ö is akarja ezt.sajnos az élet eddig ugy hozta hogy4000km van köztünk.fogalmam sincs mi lenne a helyes.Az érzelmek világa bonyolult.sokszor szeretünk és mindig másként.Én eddig minden szakitáson aránylag gyorsan tul voltam.fájt de tudtam az élet nem áll meg.ezt nem utolag gondoltam igy hanem a szakitások pillanatában is.most ez nem megy,nem tudom elképzelni az életem nélküle.az a 3honap amit ugy töltötem el h gyogyulás és nem tud elérni annyiban segitett hogy jol voltam,de boldog nem.a boldogságot csak vele tapasztaltam meg.
Próbáltam gondolkozni, hogy mit tennék hasonló helyzetben.
Próbáltam gondolkozni, hogy mit tennék hasonló helyzetben. Valószínű ilyen éles helyzetben félretenném a régi sérelmeket, azt is, ami most van. Éles helyzetekben minden fájdalmat egyszerűen figyelmen kívül hagyok (attól még érzem), és megyek abba az irányba, amit jónak látok. Szóval biztosan kimennék, hogy segítsek neki, aztán majd lesz valahogy. Ha nem teszed, szerintem valóban megbánod, így meg, akárhogy is lesz, benned lesz, hogy megtetted, és odaadtad a benned levő szeretetet, és könnyebben el tudod majd fogadni a dolgokat. Szerintem engedd, hogy a szeretet uralkodjon el benned félelmek helyett (amik szintén ott lesznek, ott lesz a fájdalom, de ne hagyd, hogy ez határozza meg a tetteid). Most nagyon könnyen beszélek, nem éltem még ilyet így át, csak egyéb gondjaimra alkalmazott megoldási módszert írtam le, hátha neked is ez lesz a nyerő.
Egyébként a mellrákból van kiút. Egyik rokonom úgy győzte le, hogy már lemondtak róla az orvosok, áttétek voltak benne, meg minden. Erre van több módszer.
1. Képzelje el minden nap, hogy immunsejtjei, a fehérvérsejtek szépen felemésztik a daganatos sejteket, kérje meg szervezetét rendszeresen, hogy tegye ezt (egyik ismerősöm tüdőrákból gyógyult így ki, mire vitték volna műteni, eltűnt a daganat).
2. Fontos, hogy nagyon sok antioxidánst vigyen be a szervezetébe, bioflavonoidokat. Ilyenek vannak a zöldségekben, koncentráltam pedig több készítményben is (ha írsz privátban a nevemre kattintva a kapcsolat gombnál, szívesen leírom bővebben, ha érdekel).
Ne vigyen be mesterséges színezékes és tartósítószeres cuccokat a szervezetébe. Ne aludjon csempék közvetlen közelében (természetes átlagnál magasabb a radioaktivitásuk, persze nem annyira, de ha valaki órákon át rendszeresen van a közelében, az már lehet gáz, nagymamám házának egyik szobájában csempék vannak az ágy mellett a falon, le is van takarva).
3. Szeretet, igen, erre most szüksége lehet.
4. Humor, a rokonomnak sok viccet olvasott a fia a betegsége idején, hogy felvidítsa, és persze kifejezte ezzel szeretetét is. Érdemes elvinni szép természetes helyekre, hogy átérezze az élet szépségét.
Ezek jutottak hirtelen eszembe.
Álmok
Hasonló cipőben járok én is, pedig megszakítottam minden kapcsolatot az ex-el, 7 évig volunk együtt, házasok is voltunk. Évekbe tellett, mire eljutottam odáig, hogy nem keresem, eltűntem, békén hagytunk egymást. Utána pár évre kezdődtek az álmok. Rohadtul felkavaró, napokig kísértő álmok, nem az a fajta, amit ébredéskor vagy 5 perc múlva elfelejtesz. Ha folyamatosan gondoltam volna rá, megérteném az álmokat. De így nem igazán értem, miért történik ez velem. Utána elhessegetem magamtól az álmot, próbálok mással foglalkozni. Eltűnik, aztán egy-két hét múlva megint jön az álom. Néha úgy érzem, megőrülök.
Próbáltam „spirituálisan” hozzáállni, és megérteni, miért volt itt és miért ment el. Nem tudtam rájönni, olyan értelmetlen volt az egész. Persze voltak és van azóta kapcsolatom, elvagyunk, gyerekeim is lettek, de olyan lelki társat azóta sem találtam.
Valaki azt mondta, lehet, hogy ő gondol rám, ezért álmodok vele. De amit utoljára hallottam róla évekkel ezelőtt, hogy boldog és boldog párkapcsolatban él. Ő már túljutott rajtam régesrég, neki nem én voltam a lelki társ. Sajnos ez egy ilyen asszimetrikus dolog. Mivel már családom van, nem sok esélye van, hogy ő csak előfutára volt egy nagy igazinak, aki majd eljön. Sajnos úgy néz ki, én boldogtalanul, társas magányban fordulok fel a hülye álmaimmal együtt.
álmok
Nekem is voltak ilyen-olyan álmaim, méghozzá olyannal, akit szerelemmel sosem szerettem. Engem is felkavart, összezavart, furcsán éreztem magam. Aztán elmúlt.
Ami a legfontosabb, hogy tedd rendbe a gondolataidat. Szereted a mostani párodat, a gyermekeidet, úgy egyáltalán a családodat? Képes lennél bármelyiküktől is megválni? Mi hiányzik a kapcsolatodból, pótolható-e az a valami?
Mihelyst őszinte tudsz lenni magaddal, rá fogsz jönni, mi a következő lépés. Ha szereted a férjedet, és vele akarsz maradni, előbb-utóbb az álmok is megszűnnek. De ehhez rendet kell rakni magadban.
álmok + lelki társ
Szeretem őket. Nem tudnám őket azt hiszem elhagyni. Rám is vannak utalva egyébként. De ő nem lelki társ, és kb. 6 év alatt már feladtam, hogy kicsit arra mozdítsam, hogy érdekelje a saját lelke. Beszéltem is már vele, hogy ez így nem jó nekem, de semmi eredmény. Persze tudom, hogy az én hibám, annno szerelmes voltam és nem érdekelt, hogy ő más. Aztán teltek az évek, és ez kiütközött, és egyre nagyobbá vált a különbség közöttünk. Mi a következő lépés? Nem igazán látok semmiféle lépést, olyanon kívül, amit képtelen vagyok megtenni. Egyébként férfi vagyok, nem nő, az nem tudom, miből jött le 🙂 Nem akarok hétvégi apuka sem lenni… Túlzottan imádom ahhoz a kölyköket. Érdekes dolog ez a spirituális fejlődés. 10 éve még meg voltam győződve, hogy semmi gond, már tapasztaltabb vagyok az ex után, és egyre jobb társaim lesznek. Ez nem jött össze, inkább visszafejlődtem, úgy tűnik. Nagyon elszúrtam és fogalmam sincs róla, mi lehetne a megoldás.
Elnézést, hogy nőnek néztelek. Én sem tudom, miért hittem…
Elnézést, hogy nőnek néztelek. Én sem tudom, miért hittem… 🙂
Hiszed vagy tudod, hogy mellettük a helyed? Ha ez csak kötelesség, már régen rossz. Egyébként ismerem azt a helyzetet, amikor a kommunikáció nem működik tökéletesen a felek között. Nem tudom, hogy menthető-e a kapcsolat. De valóban tisztába kellene jönnöd magaddal. Keresd meg a párod pozitív tulajdonságait, tanuld meg becsülni őt. Vedd észre az apró szépségeket rajta. Mindig azt mondják, ha a halmaz egyik része változik, az egész halmaz változik. Mellesleg, mit gondol a párod? Ő mennyire szeret? Sok a kérdés, de ha tényleg változni, változtatni akarsz, sikeres lehet egy terápia. Beszélj Katival.
szóval röviden azt tanácsolod, törődjek bele.
tisztába jönni
szóval röviden azt tanácsolod, törődjek bele.
tisztába jönni magammal… jót mondtál 🙂 ezen igyekszem, mióta az eszemet tudom, de könnyű ezt mondani. valószínűleg én sem tudom, mit akarok. csak az a biztos, hogy ennél valami jobbat… közhely, hogy az ember fél a változástól, változtatástól. erre megvan minden okom, ahányszor váloztattam (kapcsolatban), többnyire rosszabb lett.
Mooji a szomorúságról és örömről…
http://www.youtube.com/watch?v=Dsoc1BUN49Y
nem
Nem, abszolút nem tanácsolom, hogy törődj bele. Sőt.
Tisztába jönni se könnyű, senkinek. De a változás elkerülhetetlen.
Mi lenne, ha egyik nap azzal jönne haza a párod, hogy bocs, nem bírom tovább, váljunk el? Ahogy neked hiányzik valami, úgy neki is hiányozhat. Az igényeket és az elvárásokat kellene egyensúlyba hozni.
Bár megmondom őszintén, még kívülállóként sem könnyű tanácsot adni úgy, hogy csak a sötétben tapogatózol.
Az álmok fontosak
mert üzenetük van a számodra.
Felkavaróak, igen.
Hogy segítségként tudd elfogadni az álmaidat és ne hülyeségnek tartsd, tudnod kell, érted vannak.
Mindennapi életünket úgy éljük, még a legfájdalmasabb szakításokat is, hogy megpróbálunk „egyben” maradni. Ez azt jelenti, hogy a személyiségünk meghoz egy ilyen döntést, mint például azt, hogy mivel nekem lelki szintű kapcsolat nem juthat, ezért kizárok minden olyan vágyat a normál tudatomból, ami miatt ez a hiány fájhatna.
A vágyakat elfojtjuk a fájdalmas veszteségérzettel együtt, lekerülnek a tudatalattiba, ott aztán más történet darabkákkal, kusza érzésekkel együtt az álom történetben újra megjelennek.
Feloldani úgy tudod, hogy egy visszatérő álom nyugodni hagyjon végre – és ez vonatkozik a rettegéssel telített rémálmokra is – hogy ébren hozd meg a döntést, ezt kioldom, vedd elő az álmod és menj bele.
A meditációban könnyebb, mert hasonló tudatállapotban vagyunk mint amikor álmodunk, de maga a figyelmünk éber. Az álom, bármilyen hülye, segít, mert megmutatja a kötelék szálakat. A lelked nem fog arról lemondani, hogy lelki kapcsolatod legyen, viszont esélytelen addig, amíg erősen kötődsz a múltadban valakihez.
Az elengedés gyakorlata meditációban úgy történik, hogy rányitjuk a teljes figyelmünket és a szívünket a szeretett személyre. Megéljük az érzéseinket, kimondjuk a soha ki nem mondott szavakat és kisírjuk a bánatunkat. Ha a fájdalmak nagy része kitisztul, akkor nyitottá válunk a másik típusú elengedés gyakorlatra, ami azt jelenti, hogy meditációban megkapjuk a másiktól, amiből nem kaptunk eleget, ami a mai napig nagyon hiányzik. Lelki szintű mély kapcsolat elengedése még a tudatos, meditációval történő feldolgozással is évek alatt tud megtörténni. A szakítás folyamata gyász, a feldolgozási folyamat megegyezik a gyász feldolgozási folyamataival.
Van még egy fontos jelentősége annak, amikor ex szerelemhez a kötődés ennyire erős. Az elszakadás miatti fájdalom nagyon sok esetben ráépült egy gyerekkori traumára, valamelyik szülő elvesztésére, legyen az válás, haláleset, korai kórházi kezelés miatti elszakadás stb.
Ilyenkor a gyerekkori veszteséget is gyógyítani, oldani kell és un. Belső Gyerek meditációkkal a bennünk élő gyermeknek meg kell adni, amire vágyik, szeretetre, elfogadásra, arra, hogy a lelkét értékelje és simogassa meg valaki.
Az elengedéshez kapcsolódó meditációk elérhetők ebben a Sirály csomagban
https://onmegvalositas.hu/siraly/8
Azokat a „szerelmeket” amik felszínesek voltak, csak afféle kábulat, könnyen el tudjuk engedni. Viszont ahol a kötődés mély lelki szinten jött létre, pontosan akkorát szakít a szívünkön, amilyen mélyen a szívünket beletettük a kapcsolatba.
Én is voltam ebben a kelepcében, nagyon sokszor teljesen elveszítve a hitemet, hogy feldolgozható, hogy járhat ilyen, netán ennél sokkal tisztább és jobb?
A kötődéseim feldolgozása után az Élet visszaigazolta, hogy igen. Jár sokkal jobb. Három év kemény munkája van benne. Megérte.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
Álmok
Köszi a választ, próbáltam meditációt is, de csak rosszabb lett tőle. Sőt, tulajdonképpen azóta erősödtek meg ezek az álmok, lett belőlük több. már mitől lenne értem egy ilyen álom? Amikor figyeltem rájuk, ami nem volt nehéz, mert napokig nem felejtettem el, nem találtam bennük semmi fogódzót. Sajnos egyre kevésbé hiszek ezekben a meditációs hókuszpókuszokban, pedig az esélyt megadtam, 5-8 évig meditáltam. Kipróbáltam több félét, de általában mindegyik csak mélyebbre lökött. Úgyhogy sajnos nem tudom ezeket másképp nézni, csak az agy hibás működésének. Az álmokban gyakran felmerül, hogy újra közel kerülünk és újra együtt leszünk. Szóval az agy csak próbál álomban teljesíteni egy soha meg nem valósuló dolgot, kompenzálni, hátha attól jobb lesz. De persze nem lesz jobb.
Különben elnézést, de ezek a szavak, hogy „elengedem” nem jelentenek semmit. Attól még nem tűnnek el az érzések és az álmok, mantrázni lehet akármit, lottó ötöst is.
Az lehet, hogy csak a helyzet reménytelenségét testesítik meg.
Családom, gyerekeim vannak, túl fiatal sem vagyok már, elérhetetlen egy igazi lelki kapcsolat. Nem áldoznám fel a gyerekeim boldogságát ezért. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Már nem csak magamra kell gondolnom….
Előfordul, hogy a meditáció mélyebbre lök
Ezt megtapasztaltam én is.
Az oka az, hogy hiányzik a feldolgozás képessége. Az, hogy az adott érzéssel, tanítással mit kezdjek. Erre egyedül a Sanyi Sirály csomagokba foglalt megismerés-elfogadás-feldolgozás rendszere alkalmas.
Ha valaki fél, például attól, hogy egy nagyon erős vágy hatása alá kerüljön és ezért esetleg nagy árat fizessen, akkor visszautasít minden, ugyan már, ez hókusz-pókusz.
Engedd meg, hogy a gyerekeid boldogságával kapcsolatban elmondjam a véleményem.
Te most egy párkapcsolati mintát adsz nekik, méghozzá azt, mi jár és mi nem.
A minta és a példa nevel.
Azt tanulják most, hogy szülőnek lenni áldozat a boldogság reménytelen. Persze benne van az áldozat hozatal is, de nem kíván teljes önfeladást…
?
Amit most mondasz Katalin, az akkor hiteles, ha a Te tapasztalati mintádban Te is boldog vagy és a Gyermekeid is. Ha nem vagy boldog, attól még a mintád nevel – csak hát nem tudom, hogy ekkor tudod-e, kit is?
Tudod az a fő probléma
hogy az emberek amikor nagyon sérülnek, végletekben tudnak csak gondolkodni.
Tökéletes boldogság kontra tömény szenvedés. Vagy-vagy.
Ezzel szemben a fejlődés van amikor lépésről lépésre történik és van amikor ugrásszerű.
Aki nem hisz sem saját magában, sem Istenben, sem a gondviselésben annak semmilyen létező egyetlen állítása sem lesz hiteles!
Erre már rég rájöttem, hiszen itt van a Huszti Sanyi példája, aki a legtisztább ember és a legmagasabb életminőségen élő ember, azok közül, akit személyesen ismerek, mégis hiteltelen a nem-hívők számára…
Szerencsére azok az emberek, több ezren vannak már, akiknek a módszerei segítettek, segítenek magasabb életminőségen élni, hittek saját magukban, ezért képesek hinni abban, hogy amit csinál, amit tanít, az működni fog.
Azok az emberek pedig, akiknek én segítek, egyszerűen érzik, valahol belül tudják, rám van szükségük. Tudnak bízni önmagukban, bennem.
Ezért beszéltem le például a lányomat, aki akart már írni ide máskor, hogy teljesen felesleges…
Most, amikor ezt a hozzászólást írom, meditál, hogy a múltbeli sérüléseit kidolgozza…
Mert adtam olyan mintát, hogy ha fizikailag beteg vagyok, meditálok és meggyógyulok. Beteg lett és meditál orvos helyett.
Ugyanezt a mintát adtam a fiamnak, aki viszont, ahogy Te is, inkább elfojt, szenved, orvoshoz megy…
A gyerekeidet a saját sorsuktól megmenteni nem tudod. Azt viszont az önfeláldozó, mártírságban szenvedő szülőknek köztük neked is érdemes átgondolni, ha Te harmóniában vagy önmagaddal, testileg lelkileg egészséges vagy, szeretsz és szeretve vagy, akkor mennyit tudsz adni a gyerekeidnek?
És mennyit tudsz adni, ha rémálmoktól gyötörve végig szenveded az életed?
Ha valaki rossz mintát ad a gyerekének, az a minta is nevel természetesen. Hiszen a gyerek a saját fejlődése miatt választ szülőt a leszületés előtt, van amikor pontosan azért, hogy tudatosítani tudja, ennyire elcseszni nem fogom, kerül amibe kerül!
Visszatérve a tökéletes boldogságra, erről a Sanyi már írt itt, de azért térjünk vissza rá.
A tökéletes boldogság a megvilágosodás után érhető el. Addig viszont élhetünk egyre tisztább, egyre nyitottabb és örömtelibb életet.
Ha jól értem…
…akkor a Gyermekeid boldogsága nem Tőled függ. Ám akkor a Te boldogságod miért Sanyitól függ? 😉
Annyiban függ a boldogságom
a Sanyitól, hogy segít nekem ha elakadok. Ahogy nagyon sokaknak, akik nyitottak őszintén szembenézni a saját korlátaikkal. Viszont ez nem függés, belevetítesz. Rajta kívül még párkapcsolati téren nagyon sok útmutatást kaptam a Szöllősi Zoli barátomtól és másoktól is, ha valaki tanulni és változni akar, megtalálja a legjobb tanítót.
Most a legfontosabb tanítom a bevonzott Duálom, rá viszont eléggé ráfüggtem, de oldom amit oldani kell.
Hagy kérdezzem meg, ezeket a kérdéseket, mit tükröket, a saját önvizsgálatodban is használod?
Akarsz egyáltalán változni?
Legalább annyit, amit a legnagyobb bölcsességnek tartok, fogadd el, amin nem tudsz és ez igazi elfogadás legyen, változtass azon, amin tudsz és tényleg engedd el, aminek nincs helye az életedben…
Ugyanis a belvetítés arról szól, valahol a saját függésed zavar…
De inkább velem foglalkozol, mint hogy bevállalnád a saját belső rendrakásodat.
Mind függünk amíg egónk van, az egó ebből épül fel. Lépésről lépésre ezeket a függéseket fel lehet számolni vagy maradni a trutyiban.
Te döntesz.
Nekem jók a tükrök, amiket mutatsz.
Minta?
„Azt tanulják most, hogy szülőnek lenni áldozat a boldogság reménytelen.”
ez így is van sajnos. nekem reggeltől a másik reggelig dolgoznom kell, hogy eltartsam a családot. mi más lenne ez, mint áldozat? vagy tán az lenne a helyes út, hogy hagyjam el őket, és éljek magamért, költsem az időmet és pénzemet önmagamra?
tudnád, hogy hány ötletet kaptam már „Sanyi féle programokra”? menj el oda, meditálj ott, vegyél részt táborban, elmentem, megpróbáltam mindet. nincsenek jó tapasztalataim, elvesztettem a bizalmat ezekben a módszerekben.
így van, jól mondod, ha az lenne az ár, hogy nem látom a gyerekeimet, akkor elutasítom.
Megértelek
abban, hogy a gyerekeid elvesztése árán nem vállalod be.
Viszont biztos vagyok abban, hogy mindent nem próbáltál meg.
Nekem ez a szélsőséges gondolkodás arra utal, hogy előző életes blokkok vannak a problémád mögött.
Álmok
Hasonló cipőben járok én is, pedig megszakítottam minden kapcsolatot az ex-el, 7 évig volunk együtt, házasok is voltunk. Évekbe tellett, mire eljutottam odáig, hogy nem keresem, eltűntem, békén hagytunk egymást. Utána pár évre kezdődtek az álmok. Rohadtul felkavaró, napokig kísértő álmok, nem az a fajta, amit ébredéskor vagy 5 perc múlva elfelejtesz. Ha folyamatosan gondoltam volna rá, megérteném az álmokat. De így nem igazán értem, miért történik ez velem. Utána elhessegetem magamtól az álmot, próbálok mással foglalkozni. Eltűnik, aztán egy-két hét múlva megint jön az álom. Néha úgy érzem, megőrülök.
Próbáltam „spirituálisan” hozzáállni, és megérteni, miért volt itt és miért ment el. Nem tudtam rájönni, olyan értelmetlen volt az egész. Persze voltak és van azóta kapcsolatom, elvagyunk, gyerekeim is lettek, de olyan lelki társat azóta sem találtam.
Valaki azt mondta, lehet, hogy ő gondol rám, ezért álmodok vele. De amit utoljára hallottam róla évekkel ezelőtt, hogy boldog és boldog párkapcsolatban él. Ő már túljutott rajtam régesrég, neki nem én voltam a lelki társ. Sajnos ez egy ilyen asszimetrikus dolog. Mivel már családom van, nem sok esélye van, hogy ő csak előfutára volt egy nagy igazinak, aki majd eljön. Sajnos úgy néz ki, én boldogtalanul, társas magányban fordulok fel a hülye álmaimmal együtt.
álmok
Nekem is voltak ilyen-olyan álmaim, méghozzá olyannal, akit szerelemmel sosem szerettem. Engem is felkavart, összezavart, furcsán éreztem magam. Aztán elmúlt.
Ami a legfontosabb, hogy tedd rendbe a gondolataidat. Szereted a mostani párodat, a gyermekeidet, úgy egyáltalán a családodat? Képes lennél bármelyiküktől is megválni? Mi hiányzik a kapcsolatodból, pótolható-e az a valami?
Mihelyst őszinte tudsz lenni magaddal, rá fogsz jönni, mi a következő lépés. Ha szereted a férjedet, és vele akarsz maradni, előbb-utóbb az álmok is megszűnnek. De ehhez rendet kell rakni magadban.
álmok + lelki társ
Szeretem őket. Nem tudnám őket azt hiszem elhagyni. Rám is vannak utalva egyébként. De ő nem lelki társ, és kb. 6 év alatt már feladtam, hogy kicsit arra mozdítsam, hogy érdekelje a saját lelke. Beszéltem is már vele, hogy ez így nem jó nekem, de semmi eredmény. Persze tudom, hogy az én hibám, annno szerelmes voltam és nem érdekelt, hogy ő más. Aztán teltek az évek, és ez kiütközött, és egyre nagyobbá vált a különbség közöttünk. Mi a következő lépés? Nem igazán látok semmiféle lépést, olyanon kívül, amit képtelen vagyok megtenni. Egyébként férfi vagyok, nem nő, az nem tudom, miből jött le 🙂 Nem akarok hétvégi apuka sem lenni… Túlzottan imádom ahhoz a kölyköket. Érdekes dolog ez a spirituális fejlődés. 10 éve még meg voltam győződve, hogy semmi gond, már tapasztaltabb vagyok az ex után, és egyre jobb társaim lesznek. Ez nem jött össze, inkább visszafejlődtem, úgy tűnik. Nagyon elszúrtam és fogalmam sincs róla, mi lehetne a megoldás.
Elnézést, hogy nőnek néztelek. Én sem tudom, miért hittem…
Elnézést, hogy nőnek néztelek. Én sem tudom, miért hittem… 🙂
Hiszed vagy tudod, hogy mellettük a helyed? Ha ez csak kötelesség, már régen rossz. Egyébként ismerem azt a helyzetet, amikor a kommunikáció nem működik tökéletesen a felek között. Nem tudom, hogy menthető-e a kapcsolat. De valóban tisztába kellene jönnöd magaddal. Keresd meg a párod pozitív tulajdonságait, tanuld meg becsülni őt. Vedd észre az apró szépségeket rajta. Mindig azt mondják, ha a halmaz egyik része változik, az egész halmaz változik. Mellesleg, mit gondol a párod? Ő mennyire szeret? Sok a kérdés, de ha tényleg változni, változtatni akarsz, sikeres lehet egy terápia. Beszélj Katival.
szóval röviden azt tanácsolod, törődjek bele.
tisztába jönni
szóval röviden azt tanácsolod, törődjek bele.
tisztába jönni magammal… jót mondtál 🙂 ezen igyekszem, mióta az eszemet tudom, de könnyű ezt mondani. valószínűleg én sem tudom, mit akarok. csak az a biztos, hogy ennél valami jobbat… közhely, hogy az ember fél a változástól, változtatástól. erre megvan minden okom, ahányszor váloztattam (kapcsolatban), többnyire rosszabb lett.
Mooji a szomorúságról és örömről…
http://www.youtube.com/watch?v=Dsoc1BUN49Y
nem
Nem, abszolút nem tanácsolom, hogy törődj bele. Sőt.
Tisztába jönni se könnyű, senkinek. De a változás elkerülhetetlen.
Mi lenne, ha egyik nap azzal jönne haza a párod, hogy bocs, nem bírom tovább, váljunk el? Ahogy neked hiányzik valami, úgy neki is hiányozhat. Az igényeket és az elvárásokat kellene egyensúlyba hozni.
Bár megmondom őszintén, még kívülállóként sem könnyű tanácsot adni úgy, hogy csak a sötétben tapogatózol.
Az álmok fontosak
mert üzenetük van a számodra.
Felkavaróak, igen.
Hogy segítségként tudd elfogadni az álmaidat és ne hülyeségnek tartsd, tudnod kell, érted vannak.
Mindennapi életünket úgy éljük, még a legfájdalmasabb szakításokat is, hogy megpróbálunk „egyben” maradni. Ez azt jelenti, hogy a személyiségünk meghoz egy ilyen döntést, mint például azt, hogy mivel nekem lelki szintű kapcsolat nem juthat, ezért kizárok minden olyan vágyat a normál tudatomból, ami miatt ez a hiány fájhatna.
A vágyakat elfojtjuk a fájdalmas veszteségérzettel együtt, lekerülnek a tudatalattiba, ott aztán más történet darabkákkal, kusza érzésekkel együtt az álom történetben újra megjelennek.
Feloldani úgy tudod, hogy egy visszatérő álom nyugodni hagyjon végre – és ez vonatkozik a rettegéssel telített rémálmokra is – hogy ébren hozd meg a döntést, ezt kioldom, vedd elő az álmod és menj bele.
A meditációban könnyebb, mert hasonló tudatállapotban vagyunk mint amikor álmodunk, de maga a figyelmünk éber. Az álom, bármilyen hülye, segít, mert megmutatja a kötelék szálakat. A lelked nem fog arról lemondani, hogy lelki kapcsolatod legyen, viszont esélytelen addig, amíg erősen kötődsz a múltadban valakihez.
Az elengedés gyakorlata meditációban úgy történik, hogy rányitjuk a teljes figyelmünket és a szívünket a szeretett személyre. Megéljük az érzéseinket, kimondjuk a soha ki nem mondott szavakat és kisírjuk a bánatunkat. Ha a fájdalmak nagy része kitisztul, akkor nyitottá válunk a másik típusú elengedés gyakorlatra, ami azt jelenti, hogy meditációban megkapjuk a másiktól, amiből nem kaptunk eleget, ami a mai napig nagyon hiányzik. Lelki szintű mély kapcsolat elengedése még a tudatos, meditációval történő feldolgozással is évek alatt tud megtörténni. A szakítás folyamata gyász, a feldolgozási folyamat megegyezik a gyász feldolgozási folyamataival.
Van még egy fontos jelentősége annak, amikor ex szerelemhez a kötődés ennyire erős. Az elszakadás miatti fájdalom nagyon sok esetben ráépült egy gyerekkori traumára, valamelyik szülő elvesztésére, legyen az válás, haláleset, korai kórházi kezelés miatti elszakadás stb.
Ilyenkor a gyerekkori veszteséget is gyógyítani, oldani kell és un. Belső Gyerek meditációkkal a bennünk élő gyermeknek meg kell adni, amire vágyik, szeretetre, elfogadásra, arra, hogy a lelkét értékelje és simogassa meg valaki.
Az elengedéshez kapcsolódó meditációk elérhetők ebben a Sirály csomagban
https://onmegvalositas.hu/siraly/8
Azokat a „szerelmeket” amik felszínesek voltak, csak afféle kábulat, könnyen el tudjuk engedni. Viszont ahol a kötődés mély lelki szinten jött létre, pontosan akkorát szakít a szívünkön, amilyen mélyen a szívünket beletettük a kapcsolatba.
Én is voltam ebben a kelepcében, nagyon sokszor teljesen elveszítve a hitemet, hogy feldolgozható, hogy járhat ilyen, netán ennél sokkal tisztább és jobb?
A kötődéseim feldolgozása után az Élet visszaigazolta, hogy igen. Jár sokkal jobb. Három év kemény munkája van benne. Megérte.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
Álmok
Köszi a választ, próbáltam meditációt is, de csak rosszabb lett tőle. Sőt, tulajdonképpen azóta erősödtek meg ezek az álmok, lett belőlük több. már mitől lenne értem egy ilyen álom? Amikor figyeltem rájuk, ami nem volt nehéz, mert napokig nem felejtettem el, nem találtam bennük semmi fogódzót. Sajnos egyre kevésbé hiszek ezekben a meditációs hókuszpókuszokban, pedig az esélyt megadtam, 5-8 évig meditáltam. Kipróbáltam több félét, de általában mindegyik csak mélyebbre lökött. Úgyhogy sajnos nem tudom ezeket másképp nézni, csak az agy hibás működésének. Az álmokban gyakran felmerül, hogy újra közel kerülünk és újra együtt leszünk. Szóval az agy csak próbál álomban teljesíteni egy soha meg nem valósuló dolgot, kompenzálni, hátha attól jobb lesz. De persze nem lesz jobb.
Különben elnézést, de ezek a szavak, hogy „elengedem” nem jelentenek semmit. Attól még nem tűnnek el az érzések és az álmok, mantrázni lehet akármit, lottó ötöst is.
Az lehet, hogy csak a helyzet reménytelenségét testesítik meg.
Családom, gyerekeim vannak, túl fiatal sem vagyok már, elérhetetlen egy igazi lelki kapcsolat. Nem áldoznám fel a gyerekeim boldogságát ezért. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Már nem csak magamra kell gondolnom….
Előfordul, hogy a meditáció mélyebbre lök
Ezt megtapasztaltam én is.
Az oka az, hogy hiányzik a feldolgozás képessége. Az, hogy az adott érzéssel, tanítással mit kezdjek. Erre egyedül a Sanyi Sirály csomagokba foglalt megismerés-elfogadás-feldolgozás rendszere alkalmas.
Ha valaki fél, például attól, hogy egy nagyon erős vágy hatása alá kerüljön és ezért esetleg nagy árat fizessen, akkor visszautasít minden, ugyan már, ez hókusz-pókusz.
Engedd meg, hogy a gyerekeid boldogságával kapcsolatban elmondjam a véleményem.
Te most egy párkapcsolati mintát adsz nekik, méghozzá azt, mi jár és mi nem.
A minta és a példa nevel.
Azt tanulják most, hogy szülőnek lenni áldozat a boldogság reménytelen. Persze benne van az áldozat hozatal is, de nem kíván teljes önfeladást…
?
Amit most mondasz Katalin, az akkor hiteles, ha a Te tapasztalati mintádban Te is boldog vagy és a Gyermekeid is. Ha nem vagy boldog, attól még a mintád nevel – csak hát nem tudom, hogy ekkor tudod-e, kit is?
Tudod az a fő probléma
hogy az emberek amikor nagyon sérülnek, végletekben tudnak csak gondolkodni.
Tökéletes boldogság kontra tömény szenvedés. Vagy-vagy.
Ezzel szemben a fejlődés van amikor lépésről lépésre történik és van amikor ugrásszerű.
Aki nem hisz sem saját magában, sem Istenben, sem a gondviselésben annak semmilyen létező egyetlen állítása sem lesz hiteles!
Erre már rég rájöttem, hiszen itt van a Huszti Sanyi példája, aki a legtisztább ember és a legmagasabb életminőségen élő ember, azok közül, akit személyesen ismerek, mégis hiteltelen a nem-hívők számára…
Szerencsére azok az emberek, több ezren vannak már, akiknek a módszerei segítettek, segítenek magasabb életminőségen élni, hittek saját magukban, ezért képesek hinni abban, hogy amit csinál, amit tanít, az működni fog.
Azok az emberek pedig, akiknek én segítek, egyszerűen érzik, valahol belül tudják, rám van szükségük. Tudnak bízni önmagukban, bennem.
Ezért beszéltem le például a lányomat, aki akart már írni ide máskor, hogy teljesen felesleges…
Most, amikor ezt a hozzászólást írom, meditál, hogy a múltbeli sérüléseit kidolgozza…
Mert adtam olyan mintát, hogy ha fizikailag beteg vagyok, meditálok és meggyógyulok. Beteg lett és meditál orvos helyett.
Ugyanezt a mintát adtam a fiamnak, aki viszont, ahogy Te is, inkább elfojt, szenved, orvoshoz megy…
A gyerekeidet a saját sorsuktól megmenteni nem tudod. Azt viszont az önfeláldozó, mártírságban szenvedő szülőknek köztük neked is érdemes átgondolni, ha Te harmóniában vagy önmagaddal, testileg lelkileg egészséges vagy, szeretsz és szeretve vagy, akkor mennyit tudsz adni a gyerekeidnek?
És mennyit tudsz adni, ha rémálmoktól gyötörve végig szenveded az életed?
Ha valaki rossz mintát ad a gyerekének, az a minta is nevel természetesen. Hiszen a gyerek a saját fejlődése miatt választ szülőt a leszületés előtt, van amikor pontosan azért, hogy tudatosítani tudja, ennyire elcseszni nem fogom, kerül amibe kerül!
Visszatérve a tökéletes boldogságra, erről a Sanyi már írt itt, de azért térjünk vissza rá.
A tökéletes boldogság a megvilágosodás után érhető el. Addig viszont élhetünk egyre tisztább, egyre nyitottabb és örömtelibb életet.
Ha jól értem…
…akkor a Gyermekeid boldogsága nem Tőled függ. Ám akkor a Te boldogságod miért Sanyitól függ? 😉
Annyiban függ a boldogságom
a Sanyitól, hogy segít nekem ha elakadok. Ahogy nagyon sokaknak, akik nyitottak őszintén szembenézni a saját korlátaikkal. Viszont ez nem függés, belevetítesz. Rajta kívül még párkapcsolati téren nagyon sok útmutatást kaptam a Szöllősi Zoli barátomtól és másoktól is, ha valaki tanulni és változni akar, megtalálja a legjobb tanítót.
Most a legfontosabb tanítom a bevonzott Duálom, rá viszont eléggé ráfüggtem, de oldom amit oldani kell.
Hagy kérdezzem meg, ezeket a kérdéseket, mit tükröket, a saját önvizsgálatodban is használod?
Akarsz egyáltalán változni?
Legalább annyit, amit a legnagyobb bölcsességnek tartok, fogadd el, amin nem tudsz és ez igazi elfogadás legyen, változtass azon, amin tudsz és tényleg engedd el, aminek nincs helye az életedben…
Ugyanis a belvetítés arról szól, valahol a saját függésed zavar…
De inkább velem foglalkozol, mint hogy bevállalnád a saját belső rendrakásodat.
Mind függünk amíg egónk van, az egó ebből épül fel. Lépésről lépésre ezeket a függéseket fel lehet számolni vagy maradni a trutyiban.
Te döntesz.
Nekem jók a tükrök, amiket mutatsz.
Minta?
„Azt tanulják most, hogy szülőnek lenni áldozat a boldogság reménytelen.”
ez így is van sajnos. nekem reggeltől a másik reggelig dolgoznom kell, hogy eltartsam a családot. mi más lenne ez, mint áldozat? vagy tán az lenne a helyes út, hogy hagyjam el őket, és éljek magamért, költsem az időmet és pénzemet önmagamra?
tudnád, hogy hány ötletet kaptam már „Sanyi féle programokra”? menj el oda, meditálj ott, vegyél részt táborban, elmentem, megpróbáltam mindet. nincsenek jó tapasztalataim, elvesztettem a bizalmat ezekben a módszerekben.
így van, jól mondod, ha az lenne az ár, hogy nem látom a gyerekeimet, akkor elutasítom.
Megértelek
abban, hogy a gyerekeid elvesztése árán nem vállalod be.
Viszont biztos vagyok abban, hogy mindent nem próbáltál meg.
Nekem ez a szélsőséges gondolkodás arra utal, hogy előző életes blokkok vannak a problémád mögött.
hit
Azt tanácsolom keresse Jézus szeretetét. És akkor Isten is meg fogja találni a megoldással. 🙂
hit
Azt tanácsolom keresse Jézus szeretetét. És akkor Isten is meg fogja találni a megoldással. 🙂
oda kell figyelni öszinte érdeklödéssel mas emberekre, csajra
oda kell figyelni öszinte érdeklödéssel mas emberekre, csajra pasira, hogy ezáltal öszinték legyetek egymáshoz és igy szembejön egy olyan lehetöseg ami nem a felejtést hozza, de mutat egy mas utat ami rádöbbent hogy hiányzott belöle és hogy van jobb. De ez kurva nehez mas mondanivalojara koncentralni. magolj be verseket. es mond fel ugy ahogy kell. agyat stimulal
oda kell figyelni öszinte érdeklödéssel mas emberekre, csajra
oda kell figyelni öszinte érdeklödéssel mas emberekre, csajra pasira, hogy ezáltal öszinték legyetek egymáshoz és igy szembejön egy olyan lehetöseg ami nem a felejtést hozza, de mutat egy mas utat ami rádöbbent hogy hiányzott belöle és hogy van jobb. De ez kurva nehez mas mondanivalojara koncentralni. magolj be verseket. es mond fel ugy ahogy kell. agyat stimulal
Egyszerű és működik
Szia Zille!
Nagyon kedvelem Brian Tracyt, aki az élet sok kérdéséhez ad nagyon jó útmutatókat.
A szakításra vonatkozó a következő:
Meg kell írni A LEVELET.
Három dolgot kell tartalmaznia:
1. Vállalod a teljes felelősséget, mindazokért a dolgokért amit tettél, vagy mondtál. Nincs magyarázkodás, hogy csak azért mert …. vállalod és kész.
2. Bocsáss meg neki mindenért, amit tett vagy mondott. MINDENÉRT! Nincs vádaskodás!
3. Kívánj neki minden jót.
És add fel A LEVELET.
Ennyi.
Egyszerű és működik
Szia Zille!
Nagyon kedvelem Brian Tracyt, aki az élet sok kérdéséhez ad nagyon jó útmutatókat.
A szakításra vonatkozó a következő:
Meg kell írni A LEVELET.
Három dolgot kell tartalmaznia:
1. Vállalod a teljes felelősséget, mindazokért a dolgokért amit tettél, vagy mondtál. Nincs magyarázkodás, hogy csak azért mert …. vállalod és kész.
2. Bocsáss meg neki mindenért, amit tett vagy mondott. MINDENÉRT! Nincs vádaskodás!
3. Kívánj neki minden jót.
És add fel A LEVELET.
Ennyi.
Szia!
Pár gondolatot megosztok, hátha valamit én is hozzá tudok
Szia!
Pár gondolatot megosztok, hátha valamit én is hozzá tudok tenni a javulásodhoz. Szerintem minden ember veszítette már el nagy szerelmét és bánkódott miatti hónapokig esetleg évekig, amint itt olvashatod nem vagy egyedül ebben a dologban és nem is leszel soha!
Természetesen ez velem is megtörtént én 8 évig voltam együtt volt párommal és igazi idilli volt a kapcsolatunk így igazán megszenvedtem én is a szakítást. Hónapokig nem alvás, alig evés, és minduntalan kesergés, hogyan működhetne a dolog.
Visszagondolva szörnyű volt a szenvedés, de ami szerintem a legfontosabb, hogy fel kell hagynod a vele való mindenfajta kommunikációval. Tudom ez a legnehezebb döntés, mert ha már kicsit is hallod a hangját jobban érzed magad, de az is tény, hogy ez az érzés csak felszínes és ahhoz, hogy tovább lépj és újra kezd az életed ki kell zárnod őt! Szedd össze a ruhákat, közös tárgyakat cseréljetek, aztán dobozba velük. Lehetőleg ne keresd, ha ő keres ne vedd fel! Amikor én ezt megtettem napokig hívott volt, hogy szüleimen keresztül próbált elérni, de rájöttem sosem fogok kiszeretni belőle, ha ezt nem teszem meg. Talán ez a legnehezebb és egyben a legfontosabb lépés!
A másik a társadalmi élet! Remélem dolgozol vagy tanulsz, de ha egyik sem találj rá okot, hogy kimozdulj otthonról! A lakásban csak elhagyod magad és bánkódsz.
Ha emberek közé kell menned a szervezeted is másképpen reagál, előjön az önkontroll és elterelődik a gondolatod.
Végül de nem utolsó sorban, találkozz, beszélj olyan emberrel akire mindig felnéztél és megfogadtad a tanácsát, és mindig feltöltődtél tőle. Lehet ez barát, testvér, szülő. Nekem a bátyám volt és amikor már nagyon szarul voltam és annak a határán, hogy felhívom a csajt, akkor őt tárcsáztam és mindig adott annyi erőt, hogy utána kibírtam a következő napig majd idővel hétig.
Ha ezeket megfontolod és megteszed biztos lehetsz benne, hogy jobban leszel és visszatér beléd az élet.
Egy kis mentsvár: A szervezetben vannak hormonok amik csak akkor termelődnek, ha jó kedved van vagy mosolyogsz. Ha a hormonháztartás kiürül és pótolni kell, akkor idővel szép lassan jön a jókedv és javul a kedély állapotod is!
Kitartás, ami nem öl meg az megerősít!
István
Szia!
Pár gondolatot megosztok, hátha valamit én is hozzá tudok
Szia!
Pár gondolatot megosztok, hátha valamit én is hozzá tudok tenni a javulásodhoz. Szerintem minden ember veszítette már el nagy szerelmét és bánkódott miatti hónapokig esetleg évekig, amint itt olvashatod nem vagy egyedül ebben a dologban és nem is leszel soha!
Természetesen ez velem is megtörtént én 8 évig voltam együtt volt párommal és igazi idilli volt a kapcsolatunk így igazán megszenvedtem én is a szakítást. Hónapokig nem alvás, alig evés, és minduntalan kesergés, hogyan működhetne a dolog.
Visszagondolva szörnyű volt a szenvedés, de ami szerintem a legfontosabb, hogy fel kell hagynod a vele való mindenfajta kommunikációval. Tudom ez a legnehezebb döntés, mert ha már kicsit is hallod a hangját jobban érzed magad, de az is tény, hogy ez az érzés csak felszínes és ahhoz, hogy tovább lépj és újra kezd az életed ki kell zárnod őt! Szedd össze a ruhákat, közös tárgyakat cseréljetek, aztán dobozba velük. Lehetőleg ne keresd, ha ő keres ne vedd fel! Amikor én ezt megtettem napokig hívott volt, hogy szüleimen keresztül próbált elérni, de rájöttem sosem fogok kiszeretni belőle, ha ezt nem teszem meg. Talán ez a legnehezebb és egyben a legfontosabb lépés!
A másik a társadalmi élet! Remélem dolgozol vagy tanulsz, de ha egyik sem találj rá okot, hogy kimozdulj otthonról! A lakásban csak elhagyod magad és bánkódsz.
Ha emberek közé kell menned a szervezeted is másképpen reagál, előjön az önkontroll és elterelődik a gondolatod.
Végül de nem utolsó sorban, találkozz, beszélj olyan emberrel akire mindig felnéztél és megfogadtad a tanácsát, és mindig feltöltődtél tőle. Lehet ez barát, testvér, szülő. Nekem a bátyám volt és amikor már nagyon szarul voltam és annak a határán, hogy felhívom a csajt, akkor őt tárcsáztam és mindig adott annyi erőt, hogy utána kibírtam a következő napig majd idővel hétig.
Ha ezeket megfontolod és megteszed biztos lehetsz benne, hogy jobban leszel és visszatér beléd az élet.
Egy kis mentsvár: A szervezetben vannak hormonok amik csak akkor termelődnek, ha jó kedved van vagy mosolyogsz. Ha a hormonháztartás kiürül és pótolni kell, akkor idővel szép lassan jön a jókedv és javul a kedély állapotod is!
Kitartás, ami nem öl meg az megerősít!
István
Legy eros es terj napirendre folotte
Nem akarok ugy tenni, mintha ez a helyzet konnyu lenne.
De egy kapcsolathoz ket ember kell. Ha az egyik nem akarja, akkor nincs kapcsolat. Minel hamarabb tudomasul veszi az ember es napirendre ter folotte felnott modjara, annal jobb.
Gondolj arra, hogy ha van esely ujabb kapcsolatra (valaki massal, vagy nagy ritkan eppen az illetovel), annak az elofeltetele, hogy tudj elengedni. Sok kapcsolat pont amiatt romolhat meg, hogy tul keves benne a szabadsag.
A gyakorlatban segithet, ha valami tevekenyseggel vagy konyvvel eltereled a figyelmedet errol a temarol.
Ha ezt meg tudod tenni, sokkal erosebb leszel! 🙂
Privat gondolatom meg: mi teremtmenyek nem tudunk teljesek lenni a Teremto nelkul.
Legy eros es terj napirendre folotte
Nem akarok ugy tenni, mintha ez a helyzet konnyu lenne.
De egy kapcsolathoz ket ember kell. Ha az egyik nem akarja, akkor nincs kapcsolat. Minel hamarabb tudomasul veszi az ember es napirendre ter folotte felnott modjara, annal jobb.
Gondolj arra, hogy ha van esely ujabb kapcsolatra (valaki massal, vagy nagy ritkan eppen az illetovel), annak az elofeltetele, hogy tudj elengedni. Sok kapcsolat pont amiatt romolhat meg, hogy tul keves benne a szabadsag.
A gyakorlatban segithet, ha valami tevekenyseggel vagy konyvvel eltereled a figyelmedet errol a temarol.
Ha ezt meg tudod tenni, sokkal erosebb leszel! 🙂
Privat gondolatom meg: mi teremtmenyek nem tudunk teljesek lenni a Teremto nelkul.
nem fogsz bekattanni
Hello Zille,
szerintem jól meg kell siratni, jól át kell gondolni, és átélni mindazt ami szép volt. Ez fájni fog, és rossz lesz, és pont azért fog fájni, és azért lesz rossz, mert szép és őszinte érzelem, és tartalmas kapcsolat volt.
Nincs mit tenni, ez a szomorúság és űr-érzés a nagy fellángolásnak, s szép repülésnek a párja, az ellentettje, a visszalendülése, ez húz vissza a kiegyensúlyozottságba a nagy emelkedésből olyan módon, hogy egy időre -látszólag- leránt a mélybe.
Úgy tűnik hogy az ember így van összerakva, hogy ilyen élményeken essen át. Egyszerűen ez a dolgok rendje. Néha át kell gázolni fájdalmas útszakaszokon. Ti abbahagytátok ezt a kapcsolatot, mert valamiért nem működött, valamiért nem olyan lett, amilyennek szerettétek volna látni, nem húztátok-halasztottátok, hanem felelős döntést hoztatok, és ez szép dolog, és meg vagyok győződve, hogy jól tettétek.
Ha valami elakad, ha valami zsákutca, ha nem visz sehova, ha csak egy csalódás marad a kezdeti remények után, akkor azt nem szabad tovább erőltetni, mert csak felesleges küszködés a vége.
Ha körülnézel a világban, egy idő elteltével újra meglátod a szép dolgokat, és újra harmóniába kerülsz,
újra észreveszed a rendet a rendetlenségben, az apró kis csodákat, ahogy a napfény játszik melletted
a csempén, ahogy a veréb reggel odaszáll az ablakodra, ahogy a felhők mögött határtalan kékség nyílik – ez mind a Te részed, amivel újra meg fogod találni a kapcsolatot.
Az idő nem múlik, csak látszólag, a régi dolgok mind ott maradnak Veled, mint ahogy az eljövendők is, egy
pontra fókuszálsz, ami a „jelen” pedig a „Jelen” ennél a látszólagos pontnál sokkal tágabb és összetettebb, átível időn, téren, dimenziókon, életeken, és Te állsz a közepén. Emiatt nincs semmi elengedni valód, hiszen nem hagy el semmi, nem veszítesz semmit, mindez a kezdetektől fogva ott volt Veled, és ott is marad az idők végezetéig.
nem fogsz bekattanni
Hello Zille,
szerintem jól meg kell siratni, jól át kell gondolni, és átélni mindazt ami szép volt. Ez fájni fog, és rossz lesz, és pont azért fog fájni, és azért lesz rossz, mert szép és őszinte érzelem, és tartalmas kapcsolat volt.
Nincs mit tenni, ez a szomorúság és űr-érzés a nagy fellángolásnak, s szép repülésnek a párja, az ellentettje, a visszalendülése, ez húz vissza a kiegyensúlyozottságba a nagy emelkedésből olyan módon, hogy egy időre -látszólag- leránt a mélybe.
Úgy tűnik hogy az ember így van összerakva, hogy ilyen élményeken essen át. Egyszerűen ez a dolgok rendje. Néha át kell gázolni fájdalmas útszakaszokon. Ti abbahagytátok ezt a kapcsolatot, mert valamiért nem működött, valamiért nem olyan lett, amilyennek szerettétek volna látni, nem húztátok-halasztottátok, hanem felelős döntést hoztatok, és ez szép dolog, és meg vagyok győződve, hogy jól tettétek.
Ha valami elakad, ha valami zsákutca, ha nem visz sehova, ha csak egy csalódás marad a kezdeti remények után, akkor azt nem szabad tovább erőltetni, mert csak felesleges küszködés a vége.
Ha körülnézel a világban, egy idő elteltével újra meglátod a szép dolgokat, és újra harmóniába kerülsz,
újra észreveszed a rendet a rendetlenségben, az apró kis csodákat, ahogy a napfény játszik melletted
a csempén, ahogy a veréb reggel odaszáll az ablakodra, ahogy a felhők mögött határtalan kékség nyílik – ez mind a Te részed, amivel újra meg fogod találni a kapcsolatot.
Az idő nem múlik, csak látszólag, a régi dolgok mind ott maradnak Veled, mint ahogy az eljövendők is, egy
pontra fókuszálsz, ami a „jelen” pedig a „Jelen” ennél a látszólagos pontnál sokkal tágabb és összetettebb, átível időn, téren, dimenziókon, életeken, és Te állsz a közepén. Emiatt nincs semmi elengedni valód, hiszen nem hagy el semmi, nem veszítesz semmit, mindez a kezdetektől fogva ott volt Veled, és ott is marad az idők végezetéig.
Túl lenni z exen!
Sziasztok!
Nekem az a szitu, hogy 4 évig voltunk együtt. 4 évnél szakított velem a párom, majd 4 évnél újra. 4 év után biztos volt benne, hogy csak barátilag szeret, és más után kezdett kajtatni. Eleinte nagyon fájt, később összeszedtem magam és jobban lettem. Most valamiért így félév után újra előjött. Én tudom, hogy nem volt jó, mert rengeteg nagyobb probléma volt, a fontos dolgokat máshogy láttuk. És a nemi élet se működött jól. De mégis….Most újra előtörtek a régi emlékek, hogy igen is jó volt vele, mert összeillettünk, zene, színház, filmek…ezen a téren, az apróságok terén minden rendben volt. Nem tudom elképzelni, hogy valakivel ennyire egy hullámhosszon legyek még valaha. Csak hát..a nagy dolgokban viszont ellentét volt. Nem tudnék(?) megbocsátani neki, mert annyit csalódtam, 2szer kidobott, most is valószínűleg másba szerelmes. Kell, hogy legyen annyi tartás bennem, hogy mikor elképzelem, hogy újra összejövünk, már akkor is tudjak rá nemet mondani. De egyszerűen tündérmesében élek. Szeretem, és ez nekem ennyi. Az nem fog megtörténni, hogy ő feladja az egóját és még egyszer jönne, hogy kibéküljünk, ha esetleg így érezne. Mert tudja, hogy nem lehet és nem működött. De én mégis vágyok rá, pedig nem kéne. Nem tudom, hogy tegyem túl magam. Járok én barátokkal ide-oda, mindig van program, ahogy írtam jobban is voltam már, de most megint. Szeptembertől meg újra találkozunk. Mivel közös a munkahelyünk…
Nagy hülyeség ez, hogy mindegy milyen bajok is voltak, de a szerelem felülmúlja? Mit tegyek, hogy kizárjam? (próbáltam utálni, elfogadni, nem gondolni rá…)
Túl lenni z exen!
Sziasztok!
Nekem az a szitu, hogy 4 évig voltunk együtt. 4 évnél szakított velem a párom, majd 4 évnél újra. 4 év után biztos volt benne, hogy csak barátilag szeret, és más után kezdett kajtatni. Eleinte nagyon fájt, később összeszedtem magam és jobban lettem. Most valamiért így félév után újra előjött. Én tudom, hogy nem volt jó, mert rengeteg nagyobb probléma volt, a fontos dolgokat máshogy láttuk. És a nemi élet se működött jól. De mégis….Most újra előtörtek a régi emlékek, hogy igen is jó volt vele, mert összeillettünk, zene, színház, filmek…ezen a téren, az apróságok terén minden rendben volt. Nem tudom elképzelni, hogy valakivel ennyire egy hullámhosszon legyek még valaha. Csak hát..a nagy dolgokban viszont ellentét volt. Nem tudnék(?) megbocsátani neki, mert annyit csalódtam, 2szer kidobott, most is valószínűleg másba szerelmes. Kell, hogy legyen annyi tartás bennem, hogy mikor elképzelem, hogy újra összejövünk, már akkor is tudjak rá nemet mondani. De egyszerűen tündérmesében élek. Szeretem, és ez nekem ennyi. Az nem fog megtörténni, hogy ő feladja az egóját és még egyszer jönne, hogy kibéküljünk, ha esetleg így érezne. Mert tudja, hogy nem lehet és nem működött. De én mégis vágyok rá, pedig nem kéne. Nem tudom, hogy tegyem túl magam. Járok én barátokkal ide-oda, mindig van program, ahogy írtam jobban is voltam már, de most megint. Szeptembertől meg újra találkozunk. Mivel közös a munkahelyünk…
Nagy hülyeség ez, hogy mindegy milyen bajok is voltak, de a szerelem felülmúlja? Mit tegyek, hogy kizárjam? (próbáltam utálni, elfogadni, nem gondolni rá…)