Az elménk békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a harag csapása. Munka közben gyakran támad bennünk indulat a főnökünkkel, a munkatársainkkal vagy a beosztottainkkal szemben. Aligha akad olyan nap, amikor a munkahelyünkön valaki vagy valami ne billentene ki a lelki nyugalmunkból. Azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk is az indulatos kölcsönhatások melegágya. Az egyik családtag nem fizette be időben a
számlát, valaki felfalta a kedvenc csemegénket, a gyermekeink vitatkoznak, és fejfájást okoznak nekünk, a házastársunk pedig valamilyen elkötelezettséget vállalt a nevünkben, amit mi legszívesebben nem teljesítenénk. Ez a lista egyre csak hosszabb lesz. Még a munkába menetel és a hazautazás is felszítja az indulatainkat. A zavartalanul haladó forgalom hirtelen, minden ok nélkül megtorpan, és mi vagy tizenöt percig mozdulatlanságra kárhoztatva ülünk a dugóban. Feszült, ingerült, támadó hangulatban érkezünk a munkahelyünkre
Úgy tűnik, hogy az élet újra meg újra lecsap ránk valamilyen újabb helyzettel, amely dühödt állapotba juttat minket. Létezik-e valami ellenszer a haragra? A következő, dzsain hagyományból származó tanulságos történet bepillantást nyújt abba, hogyan fékezhetjük meg a mérgünket
Volt egyszer négy herceg: Vasudeva, Baladeva, Satyaka és Daruka. Egy napon önfejű, makacs lovaik egy sűrű dzsungelbe vitték őket. Mivel már későre járt, a négy herceg úgy döntött, hogy ott töltik az éjszakát, és csak reggel térnek haza. Kiválasztottak egy nagy indiai fügefát, hogy alatta térjenek nyugovóra. Mivel a dzsungel nagyon sötét volt, úgy határoztak, hogy felváltva őrt fognak állni. Mialatt hárman alszanak, a
negyedik őrködik, hogy védelmezze a többieket. Kis idő múltán az őrszem lepihenhet, és egy másik herceg lép a helyére. Elsőként Daruka maradt ébren. Mialatt a többiek aludtak, a harag egy szellem formáját öltötte magára, és odament az őrködő fivérhez
A harag szelleme azt mondta: „Nagyon éhes vagyok. Meg szeretném enni a három alvó társadat.” A herceg tiltakozott: „Ugyan már! Hogy képzeled?” Ezzel összecsapott a harag szellemével. Kemény küzdelem folyt közöttük. Mivel Daruka nem tudott a harag fölébe kerekedni, érezte, ahogy egyre növekedett benne az indulat. Ám minél mérgesebb lett, ellenfele annál több energiát nyert tőle. Erőtől duzzadóan, a harag végül megütötte a herceget, megsebesítve ezzel a lábát. Daruka ettől összeesett, a harag szelleme pedig elinalt. Ekkor felkelt a második herceg, Satyaka, mert ő következett az őrködésben. A nagy sötétségben nem vette észre, hogy Daruka öntudatlanul és sebesülten fekszik.
Mialatt a többiekre vigyázott, őt is megkörnyékezte a harag szelleme. Az elsőhöz hasonló vita kerekedett közöttük amiatt, hogy a harag fel akarta falni a többieket. Satyaka is harcba keveredett vele, és sikertelensége miatt ő is egyre ingerültebb lett. Indulata csak tovább táplálta ellenfele tüzét, és ettől annak ereje egyre nagyobb lett.
Végül ezt a herceget is leverte a lábáról, aki eszméletlenül rogyott össze. Amikor eljött Baladeva ideje, hogy felváltsa a testvérét az őrködésben, ugyanaz játszódott le, mint korábban: Baladeva dühétől a harag szellemének az ereje egyre csak gyarapodott, és végül elegendő erőt szerzett ahhoz, hogy ezt a herceget is legyőzze. Végül Vasudeva került sorra a virrasztásban.
A harag szelleme elbizakodottan, ugyanazt a játékot próbálta végigjátszani vele is, mint a testvéreivel. Azt mondta a fiúnak: „Márpedig most megeszem a társaidat.” A negyedik herceg azt felelte: „A helyzet az, hogy ezt csak akkor tudnád megtenni, ha legyőznél engem.”
Megkezdődött közöttük a harc. Vasudeva azonban ahelyett hogy haragra gerjedt volna, csupán megállapította, és méltányolta, mennyire erős, bátor és gyakorlott a harag szelleme. A küzdelem során mindvégig megőrizte a nyugalmát. Minél nyugodtabbá vált, az ellenfele annál több erőt veszített. Végül Vasudeva nyugalmától annyira legyengült a szellem, hogy a herceg legyőzte őt, és megmentette a testvéreit. A pirkadat fényénél Vasudeva felfedezte, hogy mi történt. A testvérei törött csontokkal feküdtek a földön. Amikor megkérdezte őket, hogy mi történt velük, elmagyarázták, hogy egy gonosz szellem művelte ezt velük. Vasudeva erre azt felelte nekik: „Ez a harag szelleme volt.Az egyetlen teendő vele szemben, hogy az ember nyugalommal gyengítse az erejét.” Majd megmutatta nekik: a harag szelleme holtan hevert a földön
Ez a harag feletti uralom titka. Minél inkább feltüzeljük magunkat, annál dühösebbek leszünk, és ez az erő a hatalmába kerít minket. Végül eljutunk egy olyan pontra, ahol már teljesen elveszítjük az uralmunkat, és végül olyasmit teszünk, vagy mondunk, amellyel megsebzünk másokat és magunkat is. Vegyünk erőt a haragon, maradjunk békések, bármilyen helyzettel kerülünk is szembe! Ha problémák adódnak az otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy a forgalomban az utakon, ne reagáljunk haragosan! Megállapíthatjuk, hogy előfordulnak bizonyos problémák, és lépéseket tehetünk azok megoldása érdekében. Megpróbálhatjuk azt is, hogy beszélgetéssel vagy megoldás keresésével kiküszöböljük a nyugtalanság forrását, miközben elkerüljük a kialakulóban lévő haragot. Az indulat nem szünteti meg a problémát. Sőt, inkább az lesz a következménye, hogy felmegy a vérnyomásunk, mert a „támadás vagy menekülés” hormonja kering az egész testünkben, amely megbetegít, és gyötrő, szűnni nem akaró
nyugtalanságban tart minket. A harag nem állít meg másokat abban, amit tesznek, minket azonban beteggé és tehetetlenné tesz.
Ha viszont megőrizzük a lelki egyensúlyunkat, akkor az összes ügyességünkkel, képességünkkel teljesen az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a problémát, és ezzel rátalálhatunk egy sokkal hatékonyabb megoldásra. Így rengeteg energiánk marad a nehéz helyzet megoldására
Vajon milyen lépések vezetnek el a harag legyőzéséhez?
Először is, ha úgy érezzük, hogy növekszik bennünk az indulat, ne azonnal mondjunk, vagy tegyünk valamit! Vegyünk inkább egy mély lélegzetet, és csendesedjünk le! Majd üljünk le meditálni! Emelkedjünk ki a helyzet fogságából, maradjunk egyedül, és merüljünk bele a meditáció nyugalmába! Ha haragos gondolatok próbálnak felbukkanni az elménkben, kérdezzük meg magunktól: azt szeretnénk, hogy a harag szelleme megerősödjön, vagy le akarjuk győzni?
Ha fölébe akarunk kerekedni, akkor, akár Vasudeva a történetben, mi is megtehetjük, hogy nem engedjük, hogy indulatunk táplálja a harag szellemének tüzét. Ismerjük fel, hogy minél tovább megőrizzük a nyugalmunkat, a kiegyensúlyozottságunkat, és a higgadtságunkat, annál kevesebb lesz a harag energiája, majd fokozatosan eltűnik…
Semmisítsük meg a haragot a nyugalmunkkal, az egyensúlyunk megtartásával, az önuralmunkkal! Azt fogjuk tapasztalni, hogy bár minden nap folyamatosan ugyanazok a helyzetek ingerelnek bennünket, nem válunk azok rabszolgáivá. Nyugodtan éljük meg ezeket a kihívásokat, sokkal alkotóbb, nemesebb célra használva a testünket, az elménket és az energiánkat. Ezáltal boldogabbnak, vidámabbnak és sokkal békésebbnek fogjuk érezni magunkat
Nagyon tetszik ez a mese. 🙂 Most az jutott eszembe, ha lesznek
Nagyon tetszik ez a mese. 🙂 Most az jutott eszembe, ha lesznek gyerekeim, elmesélném nekik, persze a megfelelő időben.
A HARAG legyőzése
*Talán legjobb ha tudatositod a HARAG O K Á T ! Tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak, sarokba-szorítottnak érzed magad 1 helyzettől. Ha tudatosítod érzelmeidet, már „beljebb vagy!”
*Egy másik módszer: CSERÉLD A HARAGOT CSODÁLKOZÁSRA! „Jé! Ők ezt így csinálnák/gondolnák/érzik? ” Ezzel az energia fajtája már nem olyan negatív, nem hívsz be magad mellé TESTETLEN, esetleg ROSSZINDULATÚ S Z E L L E M E K E T ! Merthogy ők léteznek – ez a valóság, és nem mese.
*Az V.ker Ferencziek tere 4-ben van a SZELLEMI BÚVÁROK EGYESÜLETE. kÖNYVTÁRUKBA BELÉPNI 3.000.-Ft, de ha megvásárlod az egyik utólsó példányát a „TANULMÁNYOK A SPIRITIZMUS KÖRÉBŐL” C. munkát, akkor 1 KIVÉTELES TUDÁSBAN és IZGALMAS OLVASMÁNY-ÉLMÉNYBEN lesz részed – többek közt a HARAG EREDETÉRŐL…!
*A műben szó esik többek közt SZELLEMEKET L Á T Ó médiumokról, akik azt mondják, baromi nagy HARC folyik a JÓ és a GONOSZ,azaz ISTENTŐL elpártolt szellemek között.az előbbiek állítólag minden RAFINÁLT ESZKÖZT bevetnek, hogy Te ne tudj a „SZERETET”-oldalon megmaradni.
Ha érdekel a könyv, fénymásolatot is készíthetsz az én példányomról -talán ez a legolcsóbb megoldás! /Két kötetes,kb 700 oldal/
Én a 1153 XV.Eötvös u.89.-ben lakom elvileg, néha az internetemet 1-2 hétig meg sem nézem, de telefonon felhívhattok, ha kell e könyv! 70/52-33-906 begin_of_the_skype_highlighting 70/52-33-906 end_of_the_skype_highlighting
*A HARAG energiáját jó megsemmisíteni, meg a hozzá tartozó ELMÉDBEN FUTÓ
P R O G R A M O T is , amivel kihúzod atalajt a HARAG lába alól!
Ez nem agykontroll, hanem annál precízebb módszer. Van egy Édesvíz könyv – jó esetben még taláni belőle 1-1 példányt – talán vidéki könyvesboltban…
Robert Detzler: S P I R I T U Á L I S V Á L A SZ T E R Á P I A .
INTERNETCÍM: http://www.spiritualisvt.com Az én tanárnőm ott is megtalálható:
Potocznik Gitta…A személyes TISZTÍTÁS IS JÓ, DE LEGJOBB HA MEGTANULOD A MÓDSZERT, és akkor tudod önmagad rossz-érzéseit – akár naponta – tisztítani.
Az én életem már jó fordulatot vett: csodálatos partnerre találtam…miután gy pár – talán Isteni próbatételt kiálltam…és tisztítottam magam hónapokon keresztül szorgalmasan az SVT-technikával.
Hát ennyit hirtelenjében a HARAG-ról..
Nagyon tetszik ez a mese. 🙂 Most az jutott eszembe, ha lesznek
Nagyon tetszik ez a mese. 🙂 Most az jutott eszembe, ha lesznek gyerekeim, elmesélném nekik, persze a megfelelő időben.
A HARAG legyőzése
*Talán legjobb ha tudatositod a HARAG O K Á T ! Tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak, sarokba-szorítottnak érzed magad 1 helyzettől. Ha tudatosítod érzelmeidet, már „beljebb vagy!”
*Egy másik módszer: CSERÉLD A HARAGOT CSODÁLKOZÁSRA! „Jé! Ők ezt így csinálnák/gondolnák/érzik? ” Ezzel az energia fajtája már nem olyan negatív, nem hívsz be magad mellé TESTETLEN, esetleg ROSSZINDULATÚ S Z E L L E M E K E T ! Merthogy ők léteznek – ez a valóság, és nem mese.
*Az V.ker Ferencziek tere 4-ben van a SZELLEMI BÚVÁROK EGYESÜLETE. kÖNYVTÁRUKBA BELÉPNI 3.000.-Ft, de ha megvásárlod az egyik utólsó példányát a „TANULMÁNYOK A SPIRITIZMUS KÖRÉBŐL” C. munkát, akkor 1 KIVÉTELES TUDÁSBAN és IZGALMAS OLVASMÁNY-ÉLMÉNYBEN lesz részed – többek közt a HARAG EREDETÉRŐL…!
*A műben szó esik többek közt SZELLEMEKET L Á T Ó médiumokról, akik azt mondják, baromi nagy HARC folyik a JÓ és a GONOSZ,azaz ISTENTŐL elpártolt szellemek között.az előbbiek állítólag minden RAFINÁLT ESZKÖZT bevetnek, hogy Te ne tudj a „SZERETET”-oldalon megmaradni.
Ha érdekel a könyv, fénymásolatot is készíthetsz az én példányomról -talán ez a legolcsóbb megoldás! /Két kötetes,kb 700 oldal/
Én a 1153 XV.Eötvös u.89.-ben lakom elvileg, néha az internetemet 1-2 hétig meg sem nézem, de telefonon felhívhattok, ha kell e könyv! 70/52-33-906 begin_of_the_skype_highlighting 70/52-33-906 end_of_the_skype_highlighting
*A HARAG energiáját jó megsemmisíteni, meg a hozzá tartozó ELMÉDBEN FUTÓ
P R O G R A M O T is , amivel kihúzod atalajt a HARAG lába alól!
Ez nem agykontroll, hanem annál precízebb módszer. Van egy Édesvíz könyv – jó esetben még taláni belőle 1-1 példányt – talán vidéki könyvesboltban…
Robert Detzler: S P I R I T U Á L I S V Á L A SZ T E R Á P I A .
INTERNETCÍM: http://www.spiritualisvt.com Az én tanárnőm ott is megtalálható:
Potocznik Gitta…A személyes TISZTÍTÁS IS JÓ, DE LEGJOBB HA MEGTANULOD A MÓDSZERT, és akkor tudod önmagad rossz-érzéseit – akár naponta – tisztítani.
Az én életem már jó fordulatot vett: csodálatos partnerre találtam…miután gy pár – talán Isteni próbatételt kiálltam…és tisztítottam magam hónapokon keresztül szorgalmasan az SVT-technikával.
Hát ennyit hirtelenjében a HARAG-ról..
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de akkor mi van a negatív
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de akkor mi van a negatív érzéseink megélésével? Régebben én is ezt tettem, felülkerekedtem, illetve felülemelkedtem, megvizsgáltam, miért is haragszom, mi motiválja a másikat, stb-stb. Aztán ennek az lett a következménye, hogy a felülemelkedések valójában óriási elfojtások lettek, s gyakorlatilag pofozóbábúvá váltam. Valóban szép a mese és a mondanivalója is hasznos, ha azt vesszük figyelembe, vagy úgy tekintünk rá, hogy mindenképpen fejlődésünket szolgálja, hiszen a nem megélés következtében azt tapasztaljuk, hogy iszonyat nagy kakiban vagyunk és a felülemelkedésünk valójában nem más, mint elfojtás. Szerintem.
Szerintem ha önmagunkban megéljük, de törekszünk arra, hogy ne
Szerintem ha önmagunkban megéljük, de törekszünk arra, hogy ne másokon csattanjon (ez az „üljünk le kicsit meditálni”-rész), akkor az úgy pont jó mindenkinek. Akkor se az emberre irányítsuk a haragot, hanem a tettére. És csak utána próbáljuk higgadtan megbeszélni a másikkal. Ez sokszor nagyon nehéz. Nekem van, amikor nem sikerül még, de igyekszem.
A haragot ki kell
adni, úgy hogy a másik emberre ne irányuljon. Az önfegyelemre így szükség van, az irányításhoz, de mivel nem a másik ember kapja, a haragot nem tápláljuk vele. Hogyan lehet kiadni? Néptelen helyen, üres szobában ordíts, káromkodj, csapkodj. Gyerekeimnek szoktam mondani, káromkodj, de nem mindegy, mit mondasz, ó az a rohadt k@rva élet, vagy azt, hogy Te vagy egy rohadt k@rva! Vidékieknek ajánlott a favágás 🙂
Bármennyire is tiszteljük a keleti kultúrák tanításait, a nyugati ember személyisége összetettebb és ráadásul stresszelt, rohanós…Kezdő meditálók nem is tudnak „leengedni” ha nagyon dühösek…
Aztán ha már a gőz elszállt, tiszta fejjel, meg kell nézni, egyáltalán jogos volt-e a harag és mit tehetünk a jövőben az ilyen helyzettel. Nagyon sokat segít a másik ember iránti empátia, ha beleérezzük magunkat a helyébe, neki mi hiányzik ahhoz, hogy a világ kerek legyen…
Favágás tényleg jó… amikor dühből vágtam, akkor hamar
Favágás tényleg jó… amikor dühből vágtam, akkor hamar lefárasztott, de jó… 🙂
Meg a másik, amit használtam, a dühből való bicajozás…. amikor düh van, odalépni és tekerni, mint az őrült kifulladásig… meglepődtem magamon, hogy milyen plusz erőt tudtam kisajtolni így… mondjuk nem sokáig, de az elég volt.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de akkor mi van a negatív
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de akkor mi van a negatív érzéseink megélésével? Régebben én is ezt tettem, felülkerekedtem, illetve felülemelkedtem, megvizsgáltam, miért is haragszom, mi motiválja a másikat, stb-stb. Aztán ennek az lett a következménye, hogy a felülemelkedések valójában óriási elfojtások lettek, s gyakorlatilag pofozóbábúvá váltam. Valóban szép a mese és a mondanivalója is hasznos, ha azt vesszük figyelembe, vagy úgy tekintünk rá, hogy mindenképpen fejlődésünket szolgálja, hiszen a nem megélés következtében azt tapasztaljuk, hogy iszonyat nagy kakiban vagyunk és a felülemelkedésünk valójában nem más, mint elfojtás. Szerintem.
Szerintem ha önmagunkban megéljük, de törekszünk arra, hogy ne
Szerintem ha önmagunkban megéljük, de törekszünk arra, hogy ne másokon csattanjon (ez az „üljünk le kicsit meditálni”-rész), akkor az úgy pont jó mindenkinek. Akkor se az emberre irányítsuk a haragot, hanem a tettére. És csak utána próbáljuk higgadtan megbeszélni a másikkal. Ez sokszor nagyon nehéz. Nekem van, amikor nem sikerül még, de igyekszem.
A haragot ki kell
adni, úgy hogy a másik emberre ne irányuljon. Az önfegyelemre így szükség van, az irányításhoz, de mivel nem a másik ember kapja, a haragot nem tápláljuk vele. Hogyan lehet kiadni? Néptelen helyen, üres szobában ordíts, káromkodj, csapkodj. Gyerekeimnek szoktam mondani, káromkodj, de nem mindegy, mit mondasz, ó az a rohadt k@rva élet, vagy azt, hogy Te vagy egy rohadt k@rva! Vidékieknek ajánlott a favágás 🙂
Bármennyire is tiszteljük a keleti kultúrák tanításait, a nyugati ember személyisége összetettebb és ráadásul stresszelt, rohanós…Kezdő meditálók nem is tudnak „leengedni” ha nagyon dühösek…
Aztán ha már a gőz elszállt, tiszta fejjel, meg kell nézni, egyáltalán jogos volt-e a harag és mit tehetünk a jövőben az ilyen helyzettel. Nagyon sokat segít a másik ember iránti empátia, ha beleérezzük magunkat a helyébe, neki mi hiányzik ahhoz, hogy a világ kerek legyen…
Favágás tényleg jó… amikor dühből vágtam, akkor hamar
Favágás tényleg jó… amikor dühből vágtam, akkor hamar lefárasztott, de jó… 🙂
Meg a másik, amit használtam, a dühből való bicajozás…. amikor düh van, odalépni és tekerni, mint az őrült kifulladásig… meglepődtem magamon, hogy milyen plusz erőt tudtam kisajtolni így… mondjuk nem sokáig, de az elég volt.
Helyettesítsük a haragot szeretettel!
„Egyszer valaki megkérdezte Teréz anyát: „Váltál-e valaha is haragossá az összes társadalmi igazságtalanságot látva magad körül Indiában és a világ más részein végzett munkád során?” Teréz anya szép válasza így hangzott: „Miért kellene energiát pazarolnom a haragra, amikor szeretetre is fordíthatom azt?” Teréz anya válasza olyan magasztos nézőpontot példáz, amely szerint mi is vezethetjük életünket. Naponta számos helyzetbe kerülünk, amelyek indulatot válthatnak ki belőlünk. Néha méregbe gurulunk, amikor valaki megsért vagy megbánt bennünket. Esetenként attól veszítjük el a türelmünket, ha azt látjuk, hogy másokat ér sérelem. Olyan társadalmi igazságtalanságokkal is találkozhatunk, hogy az emberek egy csoportjával tisztességtelenül bánnak. Ilyen helyzetekben úgy érezhetjük, hogy valami rosszat követtek el, és nem vagyunk képesek figyelmen kívül hagyni azt, ami történik. A különbség abban van, ahogyan az igazságtalanságra reagálunk. Megvan a képességünk arra, hogy válasszunk. Válaszolhatunk haraggal, vagy felülkerekedhetünk rajta, és szeretettel helyettesíthetjük. Teréz anya azt választotta, hogy a haragot a szeretet erejével fékezte meg. Rengeteg a harag és erőszak a világban. Az ember minden városban, faluban és otthonban találkozik a harag kirobbanásaival. A haragra adott méreggel teli válasz csak olaj a tűzre. Hogyan fékezhetnénk meg a tüzet, ha szítjuk a lángokat? Ki kell oltanunk azt. Még több tűz hozzáadásától nem várhatjuk a harag megszűntét. A harag hevét csak szeretettel csillapíthatjuk le. Ahelyett, hogy még több indulatos szóval toldanánk meg a vitát, inkább adjuk a kedvesség balzsamát, hogy lehűtsük mások felindulását. Ne mérgezzük a légkört az indulatok rezgésével, inkább
szeretetteljes gondolatokkal tisztítsuk meg azt! A haragos reagálással rengeteg energiát veszítünk. Ez a fajta válasz könnyen legyengít, kimerít bennünket. Ám, ha az energiánkat szeretetteljes válaszra fordítjuk, nemcsak harmóniát teremtünk, hanem fel is töltődünk ettől a szeretettől. Amikor figyelmesen, kedvesen cselekszünk, megnyitjuk az ajtót Isten szeretete előtt, amely ránk árad, megtölt és felemel bennünket. A következő alkalommal, amikor igazságtalan, méltánytalan helyzetben találjuk magunkat, harag helyett élhetünk a szeretetteljes válaszadás lehetőségével. Mind a szituációban, mind a saját közérzetünkben érzékelni fogjuk a pozitív válaszunk hatását. Éppen elég harag van a világban. Mi hozzunk harmóniát és békét erre a földre! Győzzük le az erőszakot szeretettel! Ha így cselekszünk, tapasztalni fogjuk, hogy ennek a magatartásnak a jótéteményei fodrozódó hullámokként terjednek majd tovább, és környezetünk, közösségünk,társadalmunk a béke kikötőjévé válik majd ebben a világban”
/Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért/
Helyettesítsük a haragot szeretettel!
„Egyszer valaki megkérdezte Teréz anyát: „Váltál-e valaha is haragossá az összes társadalmi igazságtalanságot látva magad körül Indiában és a világ más részein végzett munkád során?” Teréz anya szép válasza így hangzott: „Miért kellene energiát pazarolnom a haragra, amikor szeretetre is fordíthatom azt?” Teréz anya válasza olyan magasztos nézőpontot példáz, amely szerint mi is vezethetjük életünket. Naponta számos helyzetbe kerülünk, amelyek indulatot válthatnak ki belőlünk. Néha méregbe gurulunk, amikor valaki megsért vagy megbánt bennünket. Esetenként attól veszítjük el a türelmünket, ha azt látjuk, hogy másokat ér sérelem. Olyan társadalmi igazságtalanságokkal is találkozhatunk, hogy az emberek egy csoportjával tisztességtelenül bánnak. Ilyen helyzetekben úgy érezhetjük, hogy valami rosszat követtek el, és nem vagyunk képesek figyelmen kívül hagyni azt, ami történik. A különbség abban van, ahogyan az igazságtalanságra reagálunk. Megvan a képességünk arra, hogy válasszunk. Válaszolhatunk haraggal, vagy felülkerekedhetünk rajta, és szeretettel helyettesíthetjük. Teréz anya azt választotta, hogy a haragot a szeretet erejével fékezte meg. Rengeteg a harag és erőszak a világban. Az ember minden városban, faluban és otthonban találkozik a harag kirobbanásaival. A haragra adott méreggel teli válasz csak olaj a tűzre. Hogyan fékezhetnénk meg a tüzet, ha szítjuk a lángokat? Ki kell oltanunk azt. Még több tűz hozzáadásától nem várhatjuk a harag megszűntét. A harag hevét csak szeretettel csillapíthatjuk le. Ahelyett, hogy még több indulatos szóval toldanánk meg a vitát, inkább adjuk a kedvesség balzsamát, hogy lehűtsük mások felindulását. Ne mérgezzük a légkört az indulatok rezgésével, inkább
szeretetteljes gondolatokkal tisztítsuk meg azt! A haragos reagálással rengeteg energiát veszítünk. Ez a fajta válasz könnyen legyengít, kimerít bennünket. Ám, ha az energiánkat szeretetteljes válaszra fordítjuk, nemcsak harmóniát teremtünk, hanem fel is töltődünk ettől a szeretettől. Amikor figyelmesen, kedvesen cselekszünk, megnyitjuk az ajtót Isten szeretete előtt, amely ránk árad, megtölt és felemel bennünket. A következő alkalommal, amikor igazságtalan, méltánytalan helyzetben találjuk magunkat, harag helyett élhetünk a szeretetteljes válaszadás lehetőségével. Mind a szituációban, mind a saját közérzetünkben érzékelni fogjuk a pozitív válaszunk hatását. Éppen elég harag van a világban. Mi hozzunk harmóniát és békét erre a földre! Győzzük le az erőszakot szeretettel! Ha így cselekszünk, tapasztalni fogjuk, hogy ennek a magatartásnak a jótéteményei fodrozódó hullámokként terjednek majd tovább, és környezetünk, közösségünk,társadalmunk a béke kikötőjévé válik majd ebben a világban”
/Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért/
Ne fogadjuk el a harag ajándékát!
„Egy Brahman egyszer meghívta a házába Lord Buddhát, hogy ebédeljen vele. Ő elfogadta a meghívást. Amikor megérkezett vendéglátójához, kiderült, hogy az egészen más céllal hívta meg. A Brahman bírálni és sértegetni kezdte. Buddha nyugodtan figyelte a Brahman támadó szóáradatát. Ez így folyt egy ideig. Végül Buddha megkérdezte:
„Gyakran jönnek látogatók a házadba, jó Brahman?”
„Igen” – bólintott a másik.
Buddha így folytatta a kérdezősködést: „Milyen előkészületeket szoktál tenni a vendégeid fogadására?”
„Ünnepi lakomát készítünk” – mondta a Brahman.
„Mi történik, ha ők nem érkeznek meg?” – faggatta tovább Buddha.
„Mi magunk esszük meg, amit nekik készítettünk” – válaszolta a Brahman.
„Nos, engem ebédre hívtál, de kritikával és kemény szavakkal vendégeltél meg. Úgy látszik, hogy nekem sértegető szavakból készítetted a lakomát. Én azonban ebből nem kívánok enni. Így hát kérlek, vedd vissza, és fogyaszd el magad! – felelte Buddha, és elhagyta a Brahman házát. Buddha megértette, hogy nem finom ételekből, hanem durva, becsmérlő szavakból készített lakomára hívták. Ahelyett, hogy válaszul ő is hasonlóan éles szavakkal támadta volna a Brahmant, nem kívánt osztozni a haragban, ezért inkább elhagyta a helyszínt. Így az indulat arra szállt vissza, akiből az kitört. Buddha a következő tanácsot adta a tanítványainak, akik tanúi voltak az egész jelenetnek: „Soha ne toroljuk meg hasonló eszközökkel azt, amit ellenünk tesznek! A gyűlölet soha nem ér véget a még több gyűlölködéstől.” Az életben sokszor kerülünk szembe olyan emberekkel, akik bántó megjegyzéseket tesznek ránk: sértegetnek, gáncsoskodnak, mindenfélének elmondanak minket. Ahelyett, hogy az ő szintjükön szállnánk harcba velük, ne fogadjuk el tőlük ezeket az „ajándékokat!” Ekkor a haragjuk nem árad ránk, hanem náluk marad. Ha visszavonulunk az ilyen helyzetből, akkor rájönnek, hogy magukra maradtak a dühükkel. Hamarosan felismerik majd, hogy mit tettek. Szembesülnek vele, hogy mennyire nyugodtak maradtunk a mérgükkel szemben. Előfordul, hogy meglepődnek azon, hogyan voltunk képesek szeretettel szembenézni az indulatukkal, és az is lehet, hogy tisztelet ébred bennük irántunk.
Amikor a nap folyamán olyan emberekkel kerülünk össze, akik nagyon kötekedők, vádaskodók velünk szemben, fogadjuk a szavaikat nyugodtan! Először bizonyosodjunk meg arról, van-e valami igazság abban, amit mondanak! Ha van, akkor fogadjuk ezt úgy, mint egy leckét, amely a javunkat szolgálja. Ha viszont nincs semmilyen valóságtartalma a szavaiknak, ne fogadjuk el a harag „ajándékát!” Ne hagyjuk, hogy magukkal rántsanak minket az ő szintjükre! Így meg tudjuk őrizni a higgadtságunkat és békességünket. Nyugalommal viszonozzuk az ő ellenséges magatartásukat! Hagyjuk rájuk a haragjukat, és szabadon, békésen, vidáman folytassuk az utunkat! Így a figyelmünket a spirituális célunkon tudjuk tartani, és pozitív hatással leszünk környezetünkre.”
/Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért!
Ne fogadjuk el a harag ajándékát!
„Egy Brahman egyszer meghívta a házába Lord Buddhát, hogy ebédeljen vele. Ő elfogadta a meghívást. Amikor megérkezett vendéglátójához, kiderült, hogy az egészen más céllal hívta meg. A Brahman bírálni és sértegetni kezdte. Buddha nyugodtan figyelte a Brahman támadó szóáradatát. Ez így folyt egy ideig. Végül Buddha megkérdezte:
„Gyakran jönnek látogatók a házadba, jó Brahman?”
„Igen” – bólintott a másik.
Buddha így folytatta a kérdezősködést: „Milyen előkészületeket szoktál tenni a vendégeid fogadására?”
„Ünnepi lakomát készítünk” – mondta a Brahman.
„Mi történik, ha ők nem érkeznek meg?” – faggatta tovább Buddha.
„Mi magunk esszük meg, amit nekik készítettünk” – válaszolta a Brahman.
„Nos, engem ebédre hívtál, de kritikával és kemény szavakkal vendégeltél meg. Úgy látszik, hogy nekem sértegető szavakból készítetted a lakomát. Én azonban ebből nem kívánok enni. Így hát kérlek, vedd vissza, és fogyaszd el magad! – felelte Buddha, és elhagyta a Brahman házát. Buddha megértette, hogy nem finom ételekből, hanem durva, becsmérlő szavakból készített lakomára hívták. Ahelyett, hogy válaszul ő is hasonlóan éles szavakkal támadta volna a Brahmant, nem kívánt osztozni a haragban, ezért inkább elhagyta a helyszínt. Így az indulat arra szállt vissza, akiből az kitört. Buddha a következő tanácsot adta a tanítványainak, akik tanúi voltak az egész jelenetnek: „Soha ne toroljuk meg hasonló eszközökkel azt, amit ellenünk tesznek! A gyűlölet soha nem ér véget a még több gyűlölködéstől.” Az életben sokszor kerülünk szembe olyan emberekkel, akik bántó megjegyzéseket tesznek ránk: sértegetnek, gáncsoskodnak, mindenfélének elmondanak minket. Ahelyett, hogy az ő szintjükön szállnánk harcba velük, ne fogadjuk el tőlük ezeket az „ajándékokat!” Ekkor a haragjuk nem árad ránk, hanem náluk marad. Ha visszavonulunk az ilyen helyzetből, akkor rájönnek, hogy magukra maradtak a dühükkel. Hamarosan felismerik majd, hogy mit tettek. Szembesülnek vele, hogy mennyire nyugodtak maradtunk a mérgükkel szemben. Előfordul, hogy meglepődnek azon, hogyan voltunk képesek szeretettel szembenézni az indulatukkal, és az is lehet, hogy tisztelet ébred bennük irántunk.
Amikor a nap folyamán olyan emberekkel kerülünk össze, akik nagyon kötekedők, vádaskodók velünk szemben, fogadjuk a szavaikat nyugodtan! Először bizonyosodjunk meg arról, van-e valami igazság abban, amit mondanak! Ha van, akkor fogadjuk ezt úgy, mint egy leckét, amely a javunkat szolgálja. Ha viszont nincs semmilyen valóságtartalma a szavaiknak, ne fogadjuk el a harag „ajándékát!” Ne hagyjuk, hogy magukkal rántsanak minket az ő szintjükre! Így meg tudjuk őrizni a higgadtságunkat és békességünket. Nyugalommal viszonozzuk az ő ellenséges magatartásukat! Hagyjuk rájuk a haragjukat, és szabadon, békésen, vidáman folytassuk az utunkat! Így a figyelmünket a spirituális célunkon tudjuk tartani, és pozitív hatással leszünk környezetünkre.”
/Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért!
http://www.youtube.com/watch?v=5NBmDTE-8xs
http://www.youtube.co
http://www.youtube.com/watch?v=5NBmDTE-8xs
http://www.youtube.com/watch?v=xRQKZw91RCk
Sok Szeretettel!Erika
Ha azt tapasztaljuk
a düh nagyon nagy és kicsúszik a kontroll a kezünkből, ráadásul nem arányos a kiváltó okkal akkor tudhatjuk elfojtott trauma kívánkozik kifelé. Bevonzza a hasonló sztorit, ráadásul gondolkodásban, indulatban és erkölcsiségben arra a szintre csúszik vissza az ember, amikor az elfojtás megtörtént. Hányszor látni értelmes felnőtt emberek óvodás szintű viselkedését. Meg lehet tartani a kontrollt amikor csak cirógat az ingerültség, elvonulni és kibontani az okot. Ha már benne van az ember a közepében akkor csak lezajlanak a történések.
Nem segít és nem megoldás az adott helyzet boncolgatása és megélése. Mert ameddig a gyökér probléma nincs feldolgozva az ember úgy viselkedik mint egy gyökér 🙂 És gondolja nekem a világ a csúnya arcát mutatja, jöhet a világfájdalom, megrekedés.
Jók a belső gyermek meditációk és ha a házi munka nem megy, jöhet egy Hellinger…( és utána még belső gyermek meditációk :-))
Ez a példa kikívánkozik belőlem…Gondoljatok bele, egy egészen pici csecsemő, ha magára van hagyva, talán egy napot sem él túl…Ha megéli az elhagyatottságot, felnőttként foggal-körömmel kapaszkodik kapcsolatokba, ha küzd, az életéért küzd, akár egy-két napos elhagyatottság megélése ellen…
http://www.youtube.com/watch?v=5NBmDTE-8xs
http://www.youtube.co
http://www.youtube.com/watch?v=5NBmDTE-8xs
http://www.youtube.com/watch?v=xRQKZw91RCk
Sok Szeretettel!Erika
Ha azt tapasztaljuk
a düh nagyon nagy és kicsúszik a kontroll a kezünkből, ráadásul nem arányos a kiváltó okkal akkor tudhatjuk elfojtott trauma kívánkozik kifelé. Bevonzza a hasonló sztorit, ráadásul gondolkodásban, indulatban és erkölcsiségben arra a szintre csúszik vissza az ember, amikor az elfojtás megtörtént. Hányszor látni értelmes felnőtt emberek óvodás szintű viselkedését. Meg lehet tartani a kontrollt amikor csak cirógat az ingerültség, elvonulni és kibontani az okot. Ha már benne van az ember a közepében akkor csak lezajlanak a történések.
Nem segít és nem megoldás az adott helyzet boncolgatása és megélése. Mert ameddig a gyökér probléma nincs feldolgozva az ember úgy viselkedik mint egy gyökér 🙂 És gondolja nekem a világ a csúnya arcát mutatja, jöhet a világfájdalom, megrekedés.
Jók a belső gyermek meditációk és ha a házi munka nem megy, jöhet egy Hellinger…( és utána még belső gyermek meditációk :-))
Ez a példa kikívánkozik belőlem…Gondoljatok bele, egy egészen pici csecsemő, ha magára van hagyva, talán egy napot sem él túl…Ha megéli az elhagyatottságot, felnőttként foggal-körömmel kapaszkodik kapcsolatokba, ha küzd, az életéért küzd, akár egy-két napos elhagyatottság megélése ellen…
Harag, düh?
Valami még dereng, homályosan…:)
A tüzes jegy hiánya…
igaz, Szeges?
Aki meg bekapta a tüzes jegyet, pláne ascendenssel együtt, van lehetőség meghaladni…
Na most…
…feladtad a leckét Kati, mert nem értek kínaiul…:D
úgy gondolom
hogy már régebbi életekben ezt Te megoldottad. Aki meg „élvezi” a tüzes jegy negatív hatását, az lépjen a fejlődésben egy magasabb szintre.
Düh átformálása teremtő erővé – tüzes energia = mozgás, változtatás – magunkat, belül…és utána a külső körülményeket is.
Valami ilyen harmónia alakulhat ki
tűz – lerombolja a régit
föld – felépíti az újat
víz – megtölti érzelemmel
levegő – megtölti értelemmel
éter – megtölti spiritualitással
A dualitásban, amíg nem tudunk kilépni belőle, csak szépen lépegetünk felfelé…
Igen, köszönöm!
Közben elolvastam az anyagot, elsőre kicsit sok. 🙂
Köszi!
tényleg túl sok
meg a lényege – jellemző lehet…
minél tudatosabb vagy, annál kevésbé.
Harag, düh?
Valami még dereng, homályosan…:)
A tüzes jegy hiánya…
igaz, Szeges?
Aki meg bekapta a tüzes jegyet, pláne ascendenssel együtt, van lehetőség meghaladni…
Na most…
…feladtad a leckét Kati, mert nem értek kínaiul…:D
úgy gondolom
hogy már régebbi életekben ezt Te megoldottad. Aki meg „élvezi” a tüzes jegy negatív hatását, az lépjen a fejlődésben egy magasabb szintre.
Düh átformálása teremtő erővé – tüzes energia = mozgás, változtatás – magunkat, belül…és utána a külső körülményeket is.
Valami ilyen harmónia alakulhat ki
tűz – lerombolja a régit
föld – felépíti az újat
víz – megtölti érzelemmel
levegő – megtölti értelemmel
éter – megtölti spiritualitással
A dualitásban, amíg nem tudunk kilépni belőle, csak szépen lépegetünk felfelé…
Igen, köszönöm!
Közben elolvastam az anyagot, elsőre kicsit sok. 🙂
Köszi!
tényleg túl sok
meg a lényege – jellemző lehet…
minél tudatosabb vagy, annál kevésbé.
Szép
Nagyon szép kis mese, nekem pont jól jött, mert mostanában gyakran vagyok mérges (mérgezem magam).
Nekem a csapkodás nem igazán szokott bejönni, inkább csak dohogok meg füstölgök, mint a szenes pirítós. Egyébként nem tudom melyik a jobb/rosszabb, ha elfojtjuk a haragot, vagy ha folyton újra meg újra megéljük. Egyik sem tűnik jó megoldásnak… 😛
Érdekes amiket írtok mert nekem amikor olvastam ezt a mesét, azt
Érdekes amiket írtok mert nekem amikor olvastam ezt a mesét, azt adta hogy éppen azzal nyerünk ha hagyjuk magunkban a haragot tombolni és ezt úgy érjük el ha feladjuk az ellenállásunkat a szituációval vagy személlyel szemben és szeretettel fordulunk felé mert tudjuk hogy a belső forrás amihez kapcsolodunk abból nem tud kizökkenteni senki és semmi csak saját magunk.
Még nekem is sok tanulnivalóm van a harag kezelésével de hiszem és tudom hogy ezalatt a pár év alatt amióta foglalkozom az önismerettel,egyre hatékonyabban kezelem ezt a „negatív” érzelmet.
Nekem is sokat segít ha levezetem fizikálisan ( pl: sport az valóban nagyon jó ) a haragom.
A favágás tényleg rohadt jó igaz egyszer volt hozzá szerencsém mert pesti gyerek vagyok :), viszont ehelyett szoktam otthon a párnát nagyon erősen püfölni vagy ha tehetem üvöltök a párnába:):).
Mindkettő nekem bevált,igaz egyre inkább azt érzem az a helyes módszer ha hagyom hogy elöntsön a harag ha egy szituáció vagy tett,vagy szó,vagy személy kellemetlen számomra, és most már nem elsunyogom a dolgot hanem igyekszem rögtön hangot adni annak ami nem tetszik,így nem cipelem magammal a rossz érzést.Ez nekem arra jó hogy az önbecsülésem nő és a belső forrásomhoz is hamarabb visszatérek ha kizökkenek.
ezt én írtam az előbb csak elfelejtettem bejelentkezni:))
SZép
ezt én írtam az előbb csak elfelejtettem bejelentkezni:))
SZép napot mindenkinek:D
H: Ez igen érdekes kérdés
Mert minél inkább hagysz magadban garázdálkodni egy érzést, annál inkább rákonfigurálódik/hangolódik az asztráltest, és később már táplálékul kívánja azt a rezgést.
Szerintem addig jó megélni, átélni, nem lenyomni, amíg ki nem derül, fel nem jön a gyökérok. Addig elfojtás lenne a meg nem élés. Onnan kezdve viszont, amikor tudatosult az eredeti trauma, és csináltunk rá megfelelő számú kioldást, programfelülírást – már nem szerencsés hagyni bejönni és elhatalmasodni a negatív érzelmet, még akkor sem, ha képesek vagyunk nem bevonódni, és csak megfigyelni azt.
A megfigyelés mindenképpen kell, de a végén már inkább arra jó, hogy észrevegyük ha jön, és felidézzük a pozitív programot. Ne hagyjuk beköltözni, tovább rezegtetni a már felismert belső okot. Így egy idő után elkopik a maradéka is annak, ami belülről rárezgett. (Míg ellenkező esetben tovább táplálod…) Másik bloggal élve – „közömbös” lesz a kinti történés, már nem veszem tükrözésnek, vagy nem vetítem ki a belső hasonlót. Kontrollálom a folyamatot.
Az eleje az önismereti, mágia iskolához (fölmászok magam a padlásra), a vége az önfeladás a felsőbb Én-nek iskolához (hagyom magam felhúzni) tartozó technika, módszer. Egyszerre használva kioltják egymást, de egymás után váltogatva erősítik egymás hatását. (Az indiai történetek inkább a másodikról szólnak)
A tanmesékkel egyébként meg az baj, hogy a kezdeti rossz működést állítják szembe a már „megvilágosodott”, helyes működéssel. De hogy a kettő között hogyan sikerült hidat verni és átmenni rajta – homály. Találd ki magad!
Egy példa. Buddha hat évig ült a fa alatt, és nagyon akarta a megvilágosodást… nem jött össze. Aztán amikor elengedte az akarást, akkor megtörtént. Konklúzió – ne akard görcsösen, mert akkor nem sikerül.
Óriási… csak a közepe hiányzik! Az, hogy ha Buddha nem ül hat évig a fa alatt kitartó akarattal, akkor soha nem került volna testileg-tudatilag abba az állapotba, amikor a megvilágosodás spontán megtörtént vele.
Szép
Nagyon szép kis mese, nekem pont jól jött, mert mostanában gyakran vagyok mérges (mérgezem magam).
Nekem a csapkodás nem igazán szokott bejönni, inkább csak dohogok meg füstölgök, mint a szenes pirítós. Egyébként nem tudom melyik a jobb/rosszabb, ha elfojtjuk a haragot, vagy ha folyton újra meg újra megéljük. Egyik sem tűnik jó megoldásnak… 😛
Érdekes amiket írtok mert nekem amikor olvastam ezt a mesét, azt
Érdekes amiket írtok mert nekem amikor olvastam ezt a mesét, azt adta hogy éppen azzal nyerünk ha hagyjuk magunkban a haragot tombolni és ezt úgy érjük el ha feladjuk az ellenállásunkat a szituációval vagy személlyel szemben és szeretettel fordulunk felé mert tudjuk hogy a belső forrás amihez kapcsolodunk abból nem tud kizökkenteni senki és semmi csak saját magunk.
Még nekem is sok tanulnivalóm van a harag kezelésével de hiszem és tudom hogy ezalatt a pár év alatt amióta foglalkozom az önismerettel,egyre hatékonyabban kezelem ezt a „negatív” érzelmet.
Nekem is sokat segít ha levezetem fizikálisan ( pl: sport az valóban nagyon jó ) a haragom.
A favágás tényleg rohadt jó igaz egyszer volt hozzá szerencsém mert pesti gyerek vagyok :), viszont ehelyett szoktam otthon a párnát nagyon erősen püfölni vagy ha tehetem üvöltök a párnába:):).
Mindkettő nekem bevált,igaz egyre inkább azt érzem az a helyes módszer ha hagyom hogy elöntsön a harag ha egy szituáció vagy tett,vagy szó,vagy személy kellemetlen számomra, és most már nem elsunyogom a dolgot hanem igyekszem rögtön hangot adni annak ami nem tetszik,így nem cipelem magammal a rossz érzést.Ez nekem arra jó hogy az önbecsülésem nő és a belső forrásomhoz is hamarabb visszatérek ha kizökkenek.
ezt én írtam az előbb csak elfelejtettem bejelentkezni:))
SZép
ezt én írtam az előbb csak elfelejtettem bejelentkezni:))
SZép napot mindenkinek:D
H: Ez igen érdekes kérdés
Mert minél inkább hagysz magadban garázdálkodni egy érzést, annál inkább rákonfigurálódik/hangolódik az asztráltest, és később már táplálékul kívánja azt a rezgést.
Szerintem addig jó megélni, átélni, nem lenyomni, amíg ki nem derül, fel nem jön a gyökérok. Addig elfojtás lenne a meg nem élés. Onnan kezdve viszont, amikor tudatosult az eredeti trauma, és csináltunk rá megfelelő számú kioldást, programfelülírást – már nem szerencsés hagyni bejönni és elhatalmasodni a negatív érzelmet, még akkor sem, ha képesek vagyunk nem bevonódni, és csak megfigyelni azt.
A megfigyelés mindenképpen kell, de a végén már inkább arra jó, hogy észrevegyük ha jön, és felidézzük a pozitív programot. Ne hagyjuk beköltözni, tovább rezegtetni a már felismert belső okot. Így egy idő után elkopik a maradéka is annak, ami belülről rárezgett. (Míg ellenkező esetben tovább táplálod…) Másik bloggal élve – „közömbös” lesz a kinti történés, már nem veszem tükrözésnek, vagy nem vetítem ki a belső hasonlót. Kontrollálom a folyamatot.
Az eleje az önismereti, mágia iskolához (fölmászok magam a padlásra), a vége az önfeladás a felsőbb Én-nek iskolához (hagyom magam felhúzni) tartozó technika, módszer. Egyszerre használva kioltják egymást, de egymás után váltogatva erősítik egymás hatását. (Az indiai történetek inkább a másodikról szólnak)
A tanmesékkel egyébként meg az baj, hogy a kezdeti rossz működést állítják szembe a már „megvilágosodott”, helyes működéssel. De hogy a kettő között hogyan sikerült hidat verni és átmenni rajta – homály. Találd ki magad!
Egy példa. Buddha hat évig ült a fa alatt, és nagyon akarta a megvilágosodást… nem jött össze. Aztán amikor elengedte az akarást, akkor megtörtént. Konklúzió – ne akard görcsösen, mert akkor nem sikerül.
Óriási… csak a közepe hiányzik! Az, hogy ha Buddha nem ül hat évig a fa alatt kitartó akarattal, akkor soha nem került volna testileg-tudatilag abba az állapotba, amikor a megvilágosodás spontán megtörtént vele.
Én így csípem fülön!
Én így csípem fülön a haragot,dühöt – ha olykor még érzek -, mert azt vettem észre, hogy egyre ritkábban szokott jönni.
Nem érdemes neki:-)
Íme, megosztom Veletek e technikát, nekem bevált.
Az alábbi sorokat egy könyvből idézem. A szerzője Osho: Jóga az egyéniség születése.
„Az elme úgy is elcsitulhat,
hogy a lélegzetedet felváltva rekeszted kint és tartod benn.”
Az első út az elméden keresztül vezet, a második pedig a fiziológiádon keresztül. A légzés és a gondolkodás mélyen összekapcsolódik, mintha egyazon valami két ellentétes pólusa lenne. Ha egy kicsit is figyelsz, észreveheted, hogy valahányszor az elmédben a gondolatok megváltoznak, a légzésed is más lesz. Ha például mérges vagy, a légzésed azonnal megváltozik, eltűnik belőle a megszokott ritmus. Más minőségű lesz. Ritmustalan.
Amikor szenvedélyt, szexuális vágyat érzel, a légzésed akkor is megváltozik; lázas, őrült tempójúvá válik. És amikor csöndes vagy, amikor nem teszel semmit, csak ellazulsz, a légzésed ritmusa akkor is egészen más. Ha jól megfigyeled, meg tudod állapítani, milyen fajta és milyen ritmusú légzés milyen fajta elmeállapottal párosul. Ha rokonszenvet érzel, más a légzésed. Tehát ha megváltoztatod az elmédet, a légzésed is megváltozik, de ugyan ezt fordítva is megteheted: változtasd meg a légzésed, és akkor az elméd is megváltozik. Változtasd meg a légzésed ritmusát, és az elméd azonnal megváltozik.
Amikor boldognak, csöndesnek, jókedvűnek érzed magad, jegyezd meg, milyen ritmusban lélegzel, és legközelebb, amikor elfut a méreg, ne engedd, hogy légzésed megváltozzon; tarsd meg ugyan azt a légzési ritmust, ami akkor volt, amikor még nyugodt voltál. Akkor a harag nem is lesz lehetséges, mert ahhoz a légzés teremti meg a megfelelő körülményeket. A légzés szabályozza a testben a belső mirigyeket, amelyek kémiai anyagokat szabadítanak fel a vérben. Ezért vörösödsz el, amikor mérges vagy; bizonyos kémiai anyagok képződnek a véredben, és ettől hirtelen lázas leszel. A testhőmérsékleted megemelkedik. A test harcra kész; készenléti állapotban va.n Ezt a változást a gyors, szaggatott légzésed hívja elő.
Ne változtasd meg a légzésedet. Csak tartsd meg ugyan azt a légzési ritmust, amely akkor volt, amikor nyugodt voltál. A légzésednek egyszerűen csak a nyugodt mintát kell követnie; és akkor lehetetlennek érzed majd, hogy mérges légy. Amikor őrült szenvedélyt, hatalmas szexuális vágyat érzel, csak próbáld lenyugtatni a légzésedet, és azt tapasztalod majd, hogy a vágyad szertefoszlik. Valahányszor azt érzed, hogy az elméd nyugtalan, izgatott, aggódik, vibrál, szünet nélkül álmodik, tedd a következőt: először is fújd ki alaposan a levegőt. Mindig a kilégzéssel kezdd. Fújd ki alaposan a levegőt, amennyire csak tudod. A levegő kifújásával a hangulatot is kiveted magadból, mert a légzés minden. Ezután rekeszd kint a levegőt, ameddig csak bírod. Húzd be a hasad, és tartsd így néhány másodpercig; ne lélegezz be. Engedd ki az összes levegőt, és néhány másodpercig ne lélegezz be. Aztán hagyd, hogy a tested belélegezzen. Végy egy mély levegőt – amilyen mélyet csak bírsz. Azután újra állj meg néhány másodpercre. A szünetnek ugyan akkorának kell lennie, amilyen a kilégzésed után volt. Ha a kilégzés után három másodpercre rekesztetted kint a levegőt, akkor most is három másodpercig tarsd benn a lélegzetedet. Aztán fújd ki, és rekeszd kint megint három másodpercre. Szívd be; tartsd benn három másodpercig. Amikor kifújod, teljesen ki kell fújnod. Teljesen fújd ki, és teljesen szívd be. Fontos, hogy tartsd a ritmust. Tartsd bent a levegőt belégzés után, és tarts szünetet kilégzés után is. Azonnal érezni fogod a változást az egész lényedben. A hangulat elmúlik. Egy teljesen új érzés költözik beléd.
Mi történik? És miért van ez így? Sok oka van. Az első, hogy amikor kialakítasz egy légzési ritmust, az elméd teljesen elterelődik. Nem lehetsz mérges, hiszen valami új kezdődik, és az elme nem képes egyszerre két dologgal foglalkozni. Az elméd most a kilégzéssel, belégzéssel, kintrekesztéssel, benntartással, a ritmus megteremtésével van elfoglalva. Teljesen elmerülsz ebben, a haraggal való együttműködésed pedig időközben megszakad. Ez az egyik dolog.
A másik pedig az, hogy ez a ki- és belégzés megtisztítja az egész testedet. Amikor kifújod a levegőt, és kint rekeszted három vagy öt másodpercig – ameddig akarod, ameddig bírod – mi történik belül? A tested kiveti magából a vérben lévő összes mérget. A levegő kint van, és a test kap egy kis szünetet. Ezalatt pedig az összes méregtől megszabadul. Általában nem teremtesz lehetőséget arra, hogy a méreganyagod egybegyűljenek. Egyre csak lélegzel ki és be – szünet nélkül. Ám a levegő kirekesztése által, ezzel a szünettel egy kis rés, egy üresség keletkezik. Ebbe az űrbe pedig minden beáramlik, és betölti azt. Aztán veszel egy mély levegőt, és benn tartod. Ekkor a már ott összegyűlt mérgező gázok összekeverednek a belélegzett levegővel; így amikor kifújod az egészet, mindent kivetsz magadból. És megint szünetet tartasz. Hadd gyűljenek össze újra a mérgek. Ez a módja annak, hogy megszabadulj tőlük.
A jóga felfedezte azt az alapvető dolgot, hogy légzés mélyebbre hatol, mint a gondolkodás. Ha megváltoztatod a légzésedet, azzal megváltoztatod a gondolkodásodat is. És amint megismered a kulcsot, ami a légzésedben rejlik, bármilyen állapotot megteremthetsz, amilyet csak akarsz: egyedül tőled függ. Minden a légzésed módján múlik.
Ismerd meg a saját légzési mintáidat, és máris megtaláltad a titkos kulcsot, hogy hogyan változtasd meg az elméd állapotát, hogyan változtasd meg a hangulatodat.”
A puding próbája, ha megeszik. Én meg/t/ettem. Nekem működik.
szeklice
H: Titok
Ez így egy kicsit bonyolult… Bár ha már működik valamilyen formában, akkor tarts ki mellette.
A belégzés felerősíti a Földenergiát, ami önmagában felerősít minden érzelmet, ami belül van, válogatás nélkül.
A kilégzés felerősíti a Kozmikus energia behúzását a koronacsakrán keresztül, ami csendesíti és tisztítja az érzelmeket.
Nem kell tehát mást tenni, mint egy ideig csak a kilégzésre figyelni, és közben arra gondolni, amitől meg szeretnél szabadulni (kilélegezni magadból, közben megvonni a figyelmet a belégzéstől). Majd átváltani az ellenkezőjére, a pozitív, erősíteni kívánt, érzésre gondolni, és csak a belégzést figyelni, ami felerősíti azt. Szétáramoltatja az egész testben.
Jók a szünetek, lélegzet visszatartások, de csak a belégzés után, mert addig a Földenergia felfelé áramlása megszűnik , nem erősíti a rosszat belül. A felső energia viszont tovább tisztít, més még hosszabb és intenzívebb lesz az átáramlása kilégzésnél, a visszatartás után.
A visszatartás azért is jó, mert közben tágítja belülről az összeugrott belső mellkasi és zsigeri izmokat. Ezen alapul az önkéntelen sóhajtás is, csak a hosszú kilégzés részére kellene jobban figyelni. Ha csak az izmok ellazítására figyelnénk a rossz hangulat beköltözésekor (hogy ne ránduljanak össze), már az is eredmény hozna a légzésfigyelés nélkül is.
Aztán már lehet felváltva – kilégzésnél arra gondolni, amitől meg kívánsz szabadulni, belégzésnél pedig arra, amit fel szeretnél helyette erősíteni. Még hatékonyabb, ha ezt valaki vizualizálni is tudja.
Ennyi.
Köszönöm
Köszönöm, Hermess.
Én mindig kilégzéssel kezdem, még akkor is, ha néha azt érzem ilyenkor, hogy szinte nincs is mit kilélegeznem. De mindig van.
És az újra beszívott levegőt lassú löketekben engedem ki, a többit nem részletezem, mert ehelyett elámultam: Te tán gondolatolvasó vagy? (vizualizálás stb.)
szeklice
H: Az még odébb van…:DD
Majd jönni fog egyszer az is, mint mindenkinek.
Csupán jól felismerem az összefüggéseket, különböző, vagy akár ellentétes dolgokban is… ebben vagyok jó. Így a sokféle tanításban is megtalálom a közös magvakat.
És van egy nagy bajom – hogy ha felismertem valami, akkor azt mindenkinek el szeretném magyarázni, hogy ő is lássa… Még nem mindig érzek rá, hogy mikor van értelme, és mikor nem kell. :DDD
1+1=3
Mindig van értelme!
Az ilyen beszélgetések során mindig születik egy új aspektus, egy új tartalom, ami több, mint az addig hozzáadott tartalmak…1+1=3
szeklice
Jó-jó, de mit tegyen az, aki saját magára haragszik?
Ma meg
Jó-jó, de mit tegyen az, aki saját magára haragszik?
Ma meg kellett volna mondanom a véleményem, néhány embernek. Ott ültek, a tekintetek rám szegeződtek, adódott a lehetőség, és nem tettem. Egyszerűen leblokkoltam. Éreztem, hogy nem akarják hallani, mert kellemetlen, mert úgy vélik, ellenük szól. Nem is értem, hogy mi történt.
Azóta százszor is átgondoltam, hogy mit kellett volna mondanom. A teljes szöveg itt van a fejemben, és a gondolataim ezt ismétlik. De hiába, akinek hallania kellene, már nem hallhatja. Csak én hallom, egyfolytában mormolom gondolatban, mintha ez bármin változtathatna. Nagyon haragszom magamra.
Az éned
egyik része meg akarta mondani a véleményét a másik pedig félelemből blokkolt. Mind a kettő a tiéd, nagyobb szenvedés az önmarcangolás, mint a konfliktus felvállalása.
Próbáld ki ezt a gyakorlatot, ha van tíz nyugodt perced végig csinálni. Meg fogsz lepődni, milyen rejtett szándékok, motivációk bukkannak fel.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/reszek-egyeztetese—tudatos—gyakorlat
Elképzelhető, hogy az a részed, amelyik blokkolt az a tudattalanban van, akkor ezt
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/kommunikacio-konfliktusban—reszek-egyeztetese—nlp-gyakorlat.
Nem csak az önmagaddal érzett harag fog elmúlni, hanem nagyok sok belső erőforrás tárul fel és kerül újra birtokodba.
Sok belső ellentét szívja el az energiánkat, a belső harmónia megteremtése bevonzza a külvilág változását is.
Példa az ellentétekre, amik a leggyakoribbak
megfelelni vágyó ——– szabadság vágyó
határozott ———– engedékeny
zabáló ——— csinos stb. stb.
Sok sikert!
Minden hozzászólást nem olvastam el.
Érdekes ez a harag téma.
Minden hozzászólást nem olvastam el.
Érdekes ez a harag téma. Van ember, akinek az éltető energiája az irígység, s annyira elvakítja saját egoja,saját lényének fontossága, hogy mindenek felett képzeli magát. Hiába marad az nyugodt, akinek keresztbe tesz, árt, rosszhírét kelti,háta mögött bemocskolja, az ártatlan, aki csak élni akar, mindenféle előítéletektől mentes, hihetetlenül jó, s azt mondja, nem csúszok az irígy szintjére, egy idő után vagy fásult vagy flegma lesz. Az irígy nem fogja fel, nem jut el az elméjébe, hogy akinek ártani akar, az sokkal különb nála, s nem azért nem viszonozza az aljasságait, mert gyáva, hanem azért mert jó ember.
@KAtinak
köszi ez jól jött
Én így csípem fülön!
Én így csípem fülön a haragot,dühöt – ha olykor még érzek -, mert azt vettem észre, hogy egyre ritkábban szokott jönni.
Nem érdemes neki:-)
Íme, megosztom Veletek e technikát, nekem bevált.
Az alábbi sorokat egy könyvből idézem. A szerzője Osho: Jóga az egyéniség születése.
„Az elme úgy is elcsitulhat,
hogy a lélegzetedet felváltva rekeszted kint és tartod benn.”
Az első út az elméden keresztül vezet, a második pedig a fiziológiádon keresztül. A légzés és a gondolkodás mélyen összekapcsolódik, mintha egyazon valami két ellentétes pólusa lenne. Ha egy kicsit is figyelsz, észreveheted, hogy valahányszor az elmédben a gondolatok megváltoznak, a légzésed is más lesz. Ha például mérges vagy, a légzésed azonnal megváltozik, eltűnik belőle a megszokott ritmus. Más minőségű lesz. Ritmustalan.
Amikor szenvedélyt, szexuális vágyat érzel, a légzésed akkor is megváltozik; lázas, őrült tempójúvá válik. És amikor csöndes vagy, amikor nem teszel semmit, csak ellazulsz, a légzésed ritmusa akkor is egészen más. Ha jól megfigyeled, meg tudod állapítani, milyen fajta és milyen ritmusú légzés milyen fajta elmeállapottal párosul. Ha rokonszenvet érzel, más a légzésed. Tehát ha megváltoztatod az elmédet, a légzésed is megváltozik, de ugyan ezt fordítva is megteheted: változtasd meg a légzésed, és akkor az elméd is megváltozik. Változtasd meg a légzésed ritmusát, és az elméd azonnal megváltozik.
Amikor boldognak, csöndesnek, jókedvűnek érzed magad, jegyezd meg, milyen ritmusban lélegzel, és legközelebb, amikor elfut a méreg, ne engedd, hogy légzésed megváltozzon; tarsd meg ugyan azt a légzési ritmust, ami akkor volt, amikor még nyugodt voltál. Akkor a harag nem is lesz lehetséges, mert ahhoz a légzés teremti meg a megfelelő körülményeket. A légzés szabályozza a testben a belső mirigyeket, amelyek kémiai anyagokat szabadítanak fel a vérben. Ezért vörösödsz el, amikor mérges vagy; bizonyos kémiai anyagok képződnek a véredben, és ettől hirtelen lázas leszel. A testhőmérsékleted megemelkedik. A test harcra kész; készenléti állapotban va.n Ezt a változást a gyors, szaggatott légzésed hívja elő.
Ne változtasd meg a légzésedet. Csak tartsd meg ugyan azt a légzési ritmust, amely akkor volt, amikor nyugodt voltál. A légzésednek egyszerűen csak a nyugodt mintát kell követnie; és akkor lehetetlennek érzed majd, hogy mérges légy. Amikor őrült szenvedélyt, hatalmas szexuális vágyat érzel, csak próbáld lenyugtatni a légzésedet, és azt tapasztalod majd, hogy a vágyad szertefoszlik. Valahányszor azt érzed, hogy az elméd nyugtalan, izgatott, aggódik, vibrál, szünet nélkül álmodik, tedd a következőt: először is fújd ki alaposan a levegőt. Mindig a kilégzéssel kezdd. Fújd ki alaposan a levegőt, amennyire csak tudod. A levegő kifújásával a hangulatot is kiveted magadból, mert a légzés minden. Ezután rekeszd kint a levegőt, ameddig csak bírod. Húzd be a hasad, és tartsd így néhány másodpercig; ne lélegezz be. Engedd ki az összes levegőt, és néhány másodpercig ne lélegezz be. Aztán hagyd, hogy a tested belélegezzen. Végy egy mély levegőt – amilyen mélyet csak bírsz. Azután újra állj meg néhány másodpercre. A szünetnek ugyan akkorának kell lennie, amilyen a kilégzésed után volt. Ha a kilégzés után három másodpercre rekesztetted kint a levegőt, akkor most is három másodpercig tarsd benn a lélegzetedet. Aztán fújd ki, és rekeszd kint megint három másodpercre. Szívd be; tartsd benn három másodpercig. Amikor kifújod, teljesen ki kell fújnod. Teljesen fújd ki, és teljesen szívd be. Fontos, hogy tartsd a ritmust. Tartsd bent a levegőt belégzés után, és tarts szünetet kilégzés után is. Azonnal érezni fogod a változást az egész lényedben. A hangulat elmúlik. Egy teljesen új érzés költözik beléd.
Mi történik? És miért van ez így? Sok oka van. Az első, hogy amikor kialakítasz egy légzési ritmust, az elméd teljesen elterelődik. Nem lehetsz mérges, hiszen valami új kezdődik, és az elme nem képes egyszerre két dologgal foglalkozni. Az elméd most a kilégzéssel, belégzéssel, kintrekesztéssel, benntartással, a ritmus megteremtésével van elfoglalva. Teljesen elmerülsz ebben, a haraggal való együttműködésed pedig időközben megszakad. Ez az egyik dolog.
A másik pedig az, hogy ez a ki- és belégzés megtisztítja az egész testedet. Amikor kifújod a levegőt, és kint rekeszted három vagy öt másodpercig – ameddig akarod, ameddig bírod – mi történik belül? A tested kiveti magából a vérben lévő összes mérget. A levegő kint van, és a test kap egy kis szünetet. Ezalatt pedig az összes méregtől megszabadul. Általában nem teremtesz lehetőséget arra, hogy a méreganyagod egybegyűljenek. Egyre csak lélegzel ki és be – szünet nélkül. Ám a levegő kirekesztése által, ezzel a szünettel egy kis rés, egy üresség keletkezik. Ebbe az űrbe pedig minden beáramlik, és betölti azt. Aztán veszel egy mély levegőt, és benn tartod. Ekkor a már ott összegyűlt mérgező gázok összekeverednek a belélegzett levegővel; így amikor kifújod az egészet, mindent kivetsz magadból. És megint szünetet tartasz. Hadd gyűljenek össze újra a mérgek. Ez a módja annak, hogy megszabadulj tőlük.
A jóga felfedezte azt az alapvető dolgot, hogy légzés mélyebbre hatol, mint a gondolkodás. Ha megváltoztatod a légzésedet, azzal megváltoztatod a gondolkodásodat is. És amint megismered a kulcsot, ami a légzésedben rejlik, bármilyen állapotot megteremthetsz, amilyet csak akarsz: egyedül tőled függ. Minden a légzésed módján múlik.
Ismerd meg a saját légzési mintáidat, és máris megtaláltad a titkos kulcsot, hogy hogyan változtasd meg az elméd állapotát, hogyan változtasd meg a hangulatodat.”
A puding próbája, ha megeszik. Én meg/t/ettem. Nekem működik.
szeklice
H: Titok
Ez így egy kicsit bonyolult… Bár ha már működik valamilyen formában, akkor tarts ki mellette.
A belégzés felerősíti a Földenergiát, ami önmagában felerősít minden érzelmet, ami belül van, válogatás nélkül.
A kilégzés felerősíti a Kozmikus energia behúzását a koronacsakrán keresztül, ami csendesíti és tisztítja az érzelmeket.
Nem kell tehát mást tenni, mint egy ideig csak a kilégzésre figyelni, és közben arra gondolni, amitől meg szeretnél szabadulni (kilélegezni magadból, közben megvonni a figyelmet a belégzéstől). Majd átváltani az ellenkezőjére, a pozitív, erősíteni kívánt, érzésre gondolni, és csak a belégzést figyelni, ami felerősíti azt. Szétáramoltatja az egész testben.
Jók a szünetek, lélegzet visszatartások, de csak a belégzés után, mert addig a Földenergia felfelé áramlása megszűnik , nem erősíti a rosszat belül. A felső energia viszont tovább tisztít, més még hosszabb és intenzívebb lesz az átáramlása kilégzésnél, a visszatartás után.
A visszatartás azért is jó, mert közben tágítja belülről az összeugrott belső mellkasi és zsigeri izmokat. Ezen alapul az önkéntelen sóhajtás is, csak a hosszú kilégzés részére kellene jobban figyelni. Ha csak az izmok ellazítására figyelnénk a rossz hangulat beköltözésekor (hogy ne ránduljanak össze), már az is eredmény hozna a légzésfigyelés nélkül is.
Aztán már lehet felváltva – kilégzésnél arra gondolni, amitől meg kívánsz szabadulni, belégzésnél pedig arra, amit fel szeretnél helyette erősíteni. Még hatékonyabb, ha ezt valaki vizualizálni is tudja.
Ennyi.
Köszönöm
Köszönöm, Hermess.
Én mindig kilégzéssel kezdem, még akkor is, ha néha azt érzem ilyenkor, hogy szinte nincs is mit kilélegeznem. De mindig van.
És az újra beszívott levegőt lassú löketekben engedem ki, a többit nem részletezem, mert ehelyett elámultam: Te tán gondolatolvasó vagy? (vizualizálás stb.)
szeklice
H: Az még odébb van…:DD
Majd jönni fog egyszer az is, mint mindenkinek.
Csupán jól felismerem az összefüggéseket, különböző, vagy akár ellentétes dolgokban is… ebben vagyok jó. Így a sokféle tanításban is megtalálom a közös magvakat.
És van egy nagy bajom – hogy ha felismertem valami, akkor azt mindenkinek el szeretném magyarázni, hogy ő is lássa… Még nem mindig érzek rá, hogy mikor van értelme, és mikor nem kell. :DDD
1+1=3
Mindig van értelme!
Az ilyen beszélgetések során mindig születik egy új aspektus, egy új tartalom, ami több, mint az addig hozzáadott tartalmak…1+1=3
szeklice
Jó-jó, de mit tegyen az, aki saját magára haragszik?
Ma meg
Jó-jó, de mit tegyen az, aki saját magára haragszik?
Ma meg kellett volna mondanom a véleményem, néhány embernek. Ott ültek, a tekintetek rám szegeződtek, adódott a lehetőség, és nem tettem. Egyszerűen leblokkoltam. Éreztem, hogy nem akarják hallani, mert kellemetlen, mert úgy vélik, ellenük szól. Nem is értem, hogy mi történt.
Azóta százszor is átgondoltam, hogy mit kellett volna mondanom. A teljes szöveg itt van a fejemben, és a gondolataim ezt ismétlik. De hiába, akinek hallania kellene, már nem hallhatja. Csak én hallom, egyfolytában mormolom gondolatban, mintha ez bármin változtathatna. Nagyon haragszom magamra.
Az éned
egyik része meg akarta mondani a véleményét a másik pedig félelemből blokkolt. Mind a kettő a tiéd, nagyobb szenvedés az önmarcangolás, mint a konfliktus felvállalása.
Próbáld ki ezt a gyakorlatot, ha van tíz nyugodt perced végig csinálni. Meg fogsz lepődni, milyen rejtett szándékok, motivációk bukkannak fel.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/reszek-egyeztetese—tudatos—gyakorlat
Elképzelhető, hogy az a részed, amelyik blokkolt az a tudattalanban van, akkor ezt
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/kommunikacio-konfliktusban—reszek-egyeztetese—nlp-gyakorlat.
Nem csak az önmagaddal érzett harag fog elmúlni, hanem nagyok sok belső erőforrás tárul fel és kerül újra birtokodba.
Sok belső ellentét szívja el az energiánkat, a belső harmónia megteremtése bevonzza a külvilág változását is.
Példa az ellentétekre, amik a leggyakoribbak
megfelelni vágyó ——– szabadság vágyó
határozott ———– engedékeny
zabáló ——— csinos stb. stb.
Sok sikert!
Minden hozzászólást nem olvastam el.
Érdekes ez a harag téma.
Minden hozzászólást nem olvastam el.
Érdekes ez a harag téma. Van ember, akinek az éltető energiája az irígység, s annyira elvakítja saját egoja,saját lényének fontossága, hogy mindenek felett képzeli magát. Hiába marad az nyugodt, akinek keresztbe tesz, árt, rosszhírét kelti,háta mögött bemocskolja, az ártatlan, aki csak élni akar, mindenféle előítéletektől mentes, hihetetlenül jó, s azt mondja, nem csúszok az irígy szintjére, egy idő után vagy fásult vagy flegma lesz. Az irígy nem fogja fel, nem jut el az elméjébe, hogy akinek ártani akar, az sokkal különb nála, s nem azért nem viszonozza az aljasságait, mert gyáva, hanem azért mert jó ember.
@KAtinak
köszi ez jól jött
Harag
Oriasi krizisben talaltam ra erre a blogra es pont alkalmazni is tudtam az itt leirtakat. Fantasztikus nyugalom lett rajtam urra. Koszonom mindenkinek. A krizis lenyege az hogy egy idore felesegem kulon akar lenni. Ezt elfogadtam,mert tortent mar ilyen kozottunk. Minden gyakorlatilag ugy mukodott mint ha egyutt elnenk,csak nem alszunk minden nap egyutt. Ezt regebben igen komoly csatarozasok es duhkirohanasok eloztek meg. Most is ez alakult bennem,de olvasva a modszert,mire a megtargyalasra kerult a helyzet,nem tudtam haragos lenni,hanem odafigyelve magamra igyekeztem szeretettel es a lelkembol arado szerelemmel beszelni vele errol a helyzetrol. Nagyon szeretem,megnyiltam teljesen es nehezen viselem az ilyen erzelmi viharokat. Igyekszem a duhomet lecsititani es inkabb hangot adok a keseru fajdalmamnak,ami a lelkehez szol. A lenyeg hogy kilelegeztem magambol a haragot es valoban mukodott a haragjoga. Csodalatos nekem ilyet megelni,aki hirtelen termeszet vagyok. Koszonom.
Babi-Tomi
Jó volt olvasni a soraidat csak így tovább !
🙂
Babi-Tomi
Jó volt olvasni a soraidat csak így tovább !
🙂
Harag
Oriasi krizisben talaltam ra erre a blogra es pont alkalmazni is tudtam az itt leirtakat. Fantasztikus nyugalom lett rajtam urra. Koszonom mindenkinek. A krizis lenyege az hogy egy idore felesegem kulon akar lenni. Ezt elfogadtam,mert tortent mar ilyen kozottunk. Minden gyakorlatilag ugy mukodott mint ha egyutt elnenk,csak nem alszunk minden nap egyutt. Ezt regebben igen komoly csatarozasok es duhkirohanasok eloztek meg. Most is ez alakult bennem,de olvasva a modszert,mire a megtargyalasra kerult a helyzet,nem tudtam haragos lenni,hanem odafigyelve magamra igyekeztem szeretettel es a lelkembol arado szerelemmel beszelni vele errol a helyzetrol. Nagyon szeretem,megnyiltam teljesen es nehezen viselem az ilyen erzelmi viharokat. Igyekszem a duhomet lecsititani es inkabb hangot adok a keseru fajdalmamnak,ami a lelkehez szol. A lenyeg hogy kilelegeztem magambol a haragot es valoban mukodott a haragjoga. Csodalatos nekem ilyet megelni,aki hirtelen termeszet vagyok. Koszonom.
Babi-Tomi
Jó volt olvasni a soraidat csak így tovább !
🙂
Babi-Tomi
Jó volt olvasni a soraidat csak így tovább !
🙂
A harag léte
A harag létezése valós, úgy mint a szeretet létezése.Ez a kettő tükörképe egymásnak.De szerintem, aki
igazából nem tudott haragvólenni,az igazából szeretni sem tud. Mert csak úgy találja meg a középső utat.
Hisz a szeretettel is lehet mások lelkét gyötörni.Ugyanis a szeretet fogalma egy kicsit zavaros a világban.
Nembeszélve ahány ember, annyiféle harag és annyiféle szeretet.Mindezt mindenkinek magánakkell,
megélnie, kiélnie.Az én életemben volt egy hosszabb időszak mikor nem tudtam bizonyos dolgokat megemészteni és a harag és a düh uralta a személyiségemet.Már rendszeres gyomorgörcsökben jelentkezett.Sem gyógyszer sem jótanács nem segített.Aztán a szenvedés rákényszerített,hogy megkeressem a haragom gyökerét, okát.Nehéz volt, hiszen közben még annyi minden rakódott rá.
Hisz már a legkisebb dolgért is dühbe jöttem.A környezetetem egy kétlábon járó bombának látot.Már nem
mertek hozzám szólni.Lényeg a lényegben, hogy mikor a rárakódott sallangokat lassan letudtam építeni, feloldani.Szembesültem a valódi okkal, ÉN MAGAMMAL.Ugyanis a haragom és dühöm oka nem másvolt mint
amit beképzeltem (idealizáltam) mint beképzelt valóságot.Nem vettem a fáradságot, hogy megyőződjek a
valóság tartmáról,hanem tényként vettem amit beképzeltem.Több mint egy féléves munkámba került mire
kitudtam takarítani magamból a dühöt és haragot.De most visszatekintve, örülök neki hogy oly méjségben megtudtam élni.Ha valaki olyat tesz velemszmbe, ami nekem nem jó, szólok de nem haragszom.Ha valaki
útálattal vagy dühvel viszonyul hozzám.Békés és nyugodt maradok.Hiszen önmagamon tanultam meg,
másnak miért ne lehetne hasonló problémája mint nekem volt.Vagyis a düh tanított meg, másokkal szembeni,béketűrésre,toleranciára,türelemre, és belső nyugalomra.A környezetemben már nem bombavgyok. Hanem egy stabi pont, aki mindig ugyan az.Így talán megtanultam az embereket szeretni.
Mert nállam a szeretet első lépése és törvénye–Úgy élj hogy hagyj élni másokat, akármijenek.–
Ez persze nem jelenti azt, hogy már nem ismerem a haragot vagy a dühöt.Mert nállam is sokat kopogtat,
de a belső nyugalom vissza szól,bocs de már foglalt.Ha nem szembesülünk a haragunk okával, akár egy
erdőt is kivághatunk, de a haragunk, dühünk maradni fog.
Bocs ha egy kicsit hosszúvoltam.
Üdv Sibuk.
A harag léte
A harag létezése valós, úgy mint a szeretet létezése.Ez a kettő tükörképe egymásnak.De szerintem, aki
igazából nem tudott haragvólenni,az igazából szeretni sem tud. Mert csak úgy találja meg a középső utat.
Hisz a szeretettel is lehet mások lelkét gyötörni.Ugyanis a szeretet fogalma egy kicsit zavaros a világban.
Nembeszélve ahány ember, annyiféle harag és annyiféle szeretet.Mindezt mindenkinek magánakkell,
megélnie, kiélnie.Az én életemben volt egy hosszabb időszak mikor nem tudtam bizonyos dolgokat megemészteni és a harag és a düh uralta a személyiségemet.Már rendszeres gyomorgörcsökben jelentkezett.Sem gyógyszer sem jótanács nem segített.Aztán a szenvedés rákényszerített,hogy megkeressem a haragom gyökerét, okát.Nehéz volt, hiszen közben még annyi minden rakódott rá.
Hisz már a legkisebb dolgért is dühbe jöttem.A környezetetem egy kétlábon járó bombának látot.Már nem
mertek hozzám szólni.Lényeg a lényegben, hogy mikor a rárakódott sallangokat lassan letudtam építeni, feloldani.Szembesültem a valódi okkal, ÉN MAGAMMAL.Ugyanis a haragom és dühöm oka nem másvolt mint
amit beképzeltem (idealizáltam) mint beképzelt valóságot.Nem vettem a fáradságot, hogy megyőződjek a
valóság tartmáról,hanem tényként vettem amit beképzeltem.Több mint egy féléves munkámba került mire
kitudtam takarítani magamból a dühöt és haragot.De most visszatekintve, örülök neki hogy oly méjségben megtudtam élni.Ha valaki olyat tesz velemszmbe, ami nekem nem jó, szólok de nem haragszom.Ha valaki
útálattal vagy dühvel viszonyul hozzám.Békés és nyugodt maradok.Hiszen önmagamon tanultam meg,
másnak miért ne lehetne hasonló problémája mint nekem volt.Vagyis a düh tanított meg, másokkal szembeni,béketűrésre,toleranciára,türelemre, és belső nyugalomra.A környezetemben már nem bombavgyok. Hanem egy stabi pont, aki mindig ugyan az.Így talán megtanultam az embereket szeretni.
Mert nállam a szeretet első lépése és törvénye–Úgy élj hogy hagyj élni másokat, akármijenek.–
Ez persze nem jelenti azt, hogy már nem ismerem a haragot vagy a dühöt.Mert nállam is sokat kopogtat,
de a belső nyugalom vissza szól,bocs de már foglalt.Ha nem szembesülünk a haragunk okával, akár egy
erdőt is kivághatunk, de a haragunk, dühünk maradni fog.
Bocs ha egy kicsit hosszúvoltam.
Üdv Sibuk.
Az érzelmek kezelésésre szavazok, legyőzés helyett
Hát igen, ez az első lépcső, meg utolsó, és hol a közepe téma mostanában erősen foglalkoztat engem is.
Hermess meglátása tetszik, szerintem is a spirituális mesék éppen a HOGYAN-okból adnak keveset, ami pedig a lényeg. Épp ettől őrülnek meg a spirituálisok, mondom ezt Én Nektek, az EX-spirituális…:) Örüljetek…:)
Na viccet félretéve, én is azt tapasztalom, mintha valami hármas fejlődési szakaszon kellene átvergődni magunkat az érzelmeink kezelése terén. (is).
1. lépcső: nem-tudatos hozzáállás, általában elfojtjuk, mert nem szociális kiadni
2. lépcső: már nem tudjuk magunkba fojtani, kitör és elemezzük és felismerünk és változtatunk. Esetleg ezt a technikát tudatosan használjuk. (Nekem sokat segít egy ideje ez. Figyelem mi jelenik meg bennem, és tudatosan kiadom, mielőtt akkorára duzzadna, mint egy hegy, ha mást nem tudok tenni.)
3. lépcső: Na ez lenne a megvilágosodás a témában ugyebár, amikor is Buddha megkönnyebbülten feláll a fa tövéről. Ezzel a szinttel kapcsolatban olyan élményem van, hogy amit már sokszor felfújtam, kiadtam, tudatosítottam, és változtattam, az egy idő múlva már nem jön elő. Egyszerűen kihal. Nincs reakció, csak a tisztánlátás van az adott szituban. Pl. azelőtt sokkal többet mérgelődtem az emberek viselkedésén, vagy a hisztis gyerekek viselkedésén. Ma sokszor csak annyit mondok magamnak: „gyerekből van”. „Ilyenek az emberek”. Szerintem e mögött az van, hogy megszületett egyfajta látás, a tapasztalatok alapján, ami nem kell hogy egy általános igazság legyen, de leveszi az érzelmi töltést, tudatosítván hogy az a dolog valójában nem is rólam szól, nem rám tartozik, csak annyiban, amennyiben érintkezik velem. Ilyenkor már könnyű nem haragudni. És valójában nincs is szükség az érzelemre. Belátás van helyette. Nem is szeretet. „Csak” belátás. Már az is elég, úgy tűnik.
Az „Őrizzük meg a nyugalmunkat” jól NEM bevált módszerről meg csak annyit, hogy az nem tudatosság, legfeljebb időleges védelem. (mert nem akarunk túl anti-szociálisak lenni). Nem veszi le a töltés, az is csak visszafojtás.
A valóság valószínűleg az, hogy a harag, mint minden más érzelem ugyanúgy jogos erő, mint a „jó” érzelmek. Valójában ugyanannak az erőnek egy változata. Nem véletlenül van jelen, jelenik meg, és mindig van értelme. Legfeljebb nem látjuk. És amikor meglátjuk, megszelídíthetővé válik.
Épp azzal szelídítjük meg, ha elfogadjuk a jogos jelenlétét és megvizsgáljuk, miért született meg bennünk. Amikor már ismerjük az okát, feloldódik, vagy feloldhatóvá válik. Egyébként ezt tette a tanmesében is az ürge, nem hadakozott, vagyis nem tagadta az érzelmét, nem bélyegezte azt rossznak, ahogy általában tesszük ezt magunkkal meg másokkal is, hanem elfogadta, hogy nini itt van, és egykedvűen vizsgálta, sőt, dicsérte, hiszen az ő ereje az is. Csak egy kicsit másképp. Nem is az a lényeg, hogyan, hanem hogy mire használjuk. De használni csak az tudja, aki ismeri. És ismerni csak úgy lehet, ha elfogadjuk és megvizsgáljuk. Mégsem olyan rossz ez a tanmese..:)
Szóval valójában ez a slusszpoén: minden érzelem, a harag is megteremthető és használható tudatosan. Egy dühös és erőszakos embernek hiába magyarázod kedvesen, szelíden vagy határozottan hogy ne verjen fejbe. Ha ugyanazzal, vagy még nagyobb energiával küldöd vissza neki a szembesítést önmagával, akkor viszont hatni fog.
Ezt kipróbáltam. Egy nálam sokkal erősebb, erőszakos embert állítottam meg pusztán ennek az energiának a tudatos használatával. Igaz,a végén magam is csodálkoztam, hogy ilyen jól tud ez menni. De elég életbevágó helyzet volt.
Szóval nem értek egyet azzal, hogy vannak jó és rossz érzelmek. Szerintem csak addig rosszak a rosszak, amíg meghatároznak, meghülyítenek, és azok nevében cselekszünk. Nem tudatosan.
A „jó” érzelmek egyébként ugyanígy elvisznek az erdőbe. És jönnek a vágyálmok, az illúziók, meg a se veled se nélküled. 🙂
de ez már lehet h egy másik téma, bocs.
Namaszte
A harag legyőzése ( elfogadása)
Szerbusztok!
Nagyon megtalált engem is ez a téma, pont hasonló problémám van.
Ugyan még kezdő vagyok a tudatosságom, az utam keresésében /kb. fél éve/de nagyon sok jó és rossz érzéseket is hozott magával. Megtanultam elfogadni a rosszat /ez is én vagyok/ s örülni a sok sok pozitív változásnak.
Sok kérdésemre kapok választ, ami fejemben kavargott, s kezdem a helyére tenni a „polcomon”.
És itt csatlakoznék a témához: mert az a kérdés is előjött, hogy mit kezdjek a tehetetlen dühömmel?
Haragot már nem érzek,/régebben azt is/ mert rendelkezem azzal a képességgel, ha valaki bosszant, netán sértően viselkedik, belenézek az ő helyzetébe/persze ha számomra fontos személyről van szó, illetve érzelmileg közel áll/ s látom, hogy nem is nekem szánja, nem rám haragszik, csak éppen én vagyok ott, vagy a tudásszintje eddig ér.
Vannak helyzetek és helyek, ahol ezt már nagyon jól el tudom rendezni s nyugodtan élem meg.
Bár régebben én is olyan voltam, hogy minden apróságon rögtön a plafonon voltam.
DE. A tehetetlen dühömmel még nem tudok mit kezdeni. Megvizsgáltam, milyen mélységű az érzés és azt tapasztaltam /megnyugvás, némi idő, netán pár nap elteltével/ hogy ez konkrét tehetetlenség, mert nem tudok ellene tenni. Az anyagi, erkölcsi helyzet, netán a kiszolgáltatottság érzése miatt. Tudom, hogy csak én érzem a kiszolgáltatottságot, éreztetik velem, de gondolom, magamnak kreálom az érzést.
De miért pont ezt érzem az illetővel kapcsolatban, miért nem tudok erre is frappáns megoldást?
Túlságosan nagyok, mások az elvárásaim az illetővel szemben, vagy nem tudom a szeretet érzését neki átadni, mint másnak, mert begubózik, falakat húz maga köré? Nem tudok reálisan gondolkodni felőle, de kizárni sem tudom az életemből, mert 1 munkahelyen dolgozunk, s „muszáj” napi 10 órát eltöltenem vele.
Megkerestem a jó tulajdonságait, s azokat a javára írtam magamban, de ha negatívan lép be akár az ajtón, már görcsbe rándul a gyomrom.
Erre is kitaláltam magamnak 1 jó kis légző gyakorlatot, s kifújáskor közlöm h nem kérem a negatív rezgéseit. Van amikor használ, de ha „beszól” s én éppen fáradtabb vagyok, már ugrok a plafonra tőle.
Sajnos a munkám függ tőle, s ez által érzem a kényszerességet benne. Többször beszélgettünk, s megtudtam, hogy a keménysége mögött, nagy gyengeség bújik, a modorát a neveltetése határozza meg, s akkor úgy éreztem: megértem, elfogadom h ilyen.
Tudom azt is h magamban kell keresni az okot, de még evvel az 1 emberrel nem tudom alkalmazni az eddig tanultakat. /ami másoknál, nagyon működik már/
Most is hogy írom e sorokat, összeszorul a gyomrom, úgy látom, valamiért mégis fontos nekem ez az ember, s ezért nem tudok kilépni az ördögi körből. Kitaláltam magamnak 1 vicces helyzetet vele kapcsolatban s ha ezt teszem, elmúlik a görcs illetve jön a nevetési görcs, ami jó de nem végleges megoldás.
Ha erre lenne valakinek hozzászólása szívesen venném, hogy hogyan oldhatnám fel, vagy magamban kutakodjak még? Talán emlékeztet valakire? Vagy meditáljak rá?/eddig nem sikerült/
talán le tudtam írni úgy, ahogy érzem a helyzetet! Üdvözlettel és szeretettel.
pancsula
Azért nem
tudod oldani a dühöt, mert meg kell találni az eredeti okot. Próbáld ki ezt a gyakorlatot
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/egymasra-rakodott-nehezteles-oldasa
Nekem most került felszínre a klubban a kiszolgáltatottság érzése, azért bukkant fel újra és újra az életemben, mert fel kell dolgozni az első eseményt. Érzelmi blokk, elfojtás akkor keletkezik ha nem tudjuk, merjük, vagy tilos megélni az érzelmeinket. Előfordul, hogy a szülő érzelmeit átvesszük a sajátunké helyett, mert azt hisszük gyermekként, ezzel segítünk neki. De a belső gyermek szabadulni szeretne ettől. Ezért bevonzzunk új szereplőket az életünkbe és mindig ugyanaz a forgatókönyv játszódik le. Egészen addig, amíg az eredeti érzelmi blokk ki nincs nyitva és fel nincs dolgozva.
Sokszor nagyon igazságtalannak érezzük – a belső gyermek számára igazságtalan is – ami történt velünk, de a tudatosításhoz tudni kell, mindennek célja van.
A most leszületettek közül nagyon sok ember feladatául kapta a hatalom tudatosítását. Az ezzel járó felelősséget. Egy lépcső itt megélni, átélni befogadni a teljes kiszolgáltatottságot. Jobb meditációban, mint az életben, ez kétségtelen :-)) Ha ez a részeddé válik, akkor a jövőben semmilyen körülmények között hatalommal visszaélni nem fogsz.
Fontos neked ez az ember, mert valószínűleg karmikus kötelék van köztetek, sok sikert a megoldáshoz!
Még valami. Ha energetikailag meggyengülünk, bevonzzunk nagyon gusztustalan támadásokat. Aki megtámad, csak egy eszköz, ami rámutat, most ezzel a területtel kell foglalkozni, rendbe rakni. Ezért minden gyakorlat során nagyon fontos eljutni a megbocsátásig. És nem a felszínes, jó gyerek vagyok szinten, hanem tiszta szívből.
Az érzelmek kezelésésre szavazok, legyőzés helyett
Hát igen, ez az első lépcső, meg utolsó, és hol a közepe téma mostanában erősen foglalkoztat engem is.
Hermess meglátása tetszik, szerintem is a spirituális mesék éppen a HOGYAN-okból adnak keveset, ami pedig a lényeg. Épp ettől őrülnek meg a spirituálisok, mondom ezt Én Nektek, az EX-spirituális…:) Örüljetek…:)
Na viccet félretéve, én is azt tapasztalom, mintha valami hármas fejlődési szakaszon kellene átvergődni magunkat az érzelmeink kezelése terén. (is).
1. lépcső: nem-tudatos hozzáállás, általában elfojtjuk, mert nem szociális kiadni
2. lépcső: már nem tudjuk magunkba fojtani, kitör és elemezzük és felismerünk és változtatunk. Esetleg ezt a technikát tudatosan használjuk. (Nekem sokat segít egy ideje ez. Figyelem mi jelenik meg bennem, és tudatosan kiadom, mielőtt akkorára duzzadna, mint egy hegy, ha mást nem tudok tenni.)
3. lépcső: Na ez lenne a megvilágosodás a témában ugyebár, amikor is Buddha megkönnyebbülten feláll a fa tövéről. Ezzel a szinttel kapcsolatban olyan élményem van, hogy amit már sokszor felfújtam, kiadtam, tudatosítottam, és változtattam, az egy idő múlva már nem jön elő. Egyszerűen kihal. Nincs reakció, csak a tisztánlátás van az adott szituban. Pl. azelőtt sokkal többet mérgelődtem az emberek viselkedésén, vagy a hisztis gyerekek viselkedésén. Ma sokszor csak annyit mondok magamnak: „gyerekből van”. „Ilyenek az emberek”. Szerintem e mögött az van, hogy megszületett egyfajta látás, a tapasztalatok alapján, ami nem kell hogy egy általános igazság legyen, de leveszi az érzelmi töltést, tudatosítván hogy az a dolog valójában nem is rólam szól, nem rám tartozik, csak annyiban, amennyiben érintkezik velem. Ilyenkor már könnyű nem haragudni. És valójában nincs is szükség az érzelemre. Belátás van helyette. Nem is szeretet. „Csak” belátás. Már az is elég, úgy tűnik.
Az „Őrizzük meg a nyugalmunkat” jól NEM bevált módszerről meg csak annyit, hogy az nem tudatosság, legfeljebb időleges védelem. (mert nem akarunk túl anti-szociálisak lenni). Nem veszi le a töltés, az is csak visszafojtás.
A valóság valószínűleg az, hogy a harag, mint minden más érzelem ugyanúgy jogos erő, mint a „jó” érzelmek. Valójában ugyanannak az erőnek egy változata. Nem véletlenül van jelen, jelenik meg, és mindig van értelme. Legfeljebb nem látjuk. És amikor meglátjuk, megszelídíthetővé válik.
Épp azzal szelídítjük meg, ha elfogadjuk a jogos jelenlétét és megvizsgáljuk, miért született meg bennünk. Amikor már ismerjük az okát, feloldódik, vagy feloldhatóvá válik. Egyébként ezt tette a tanmesében is az ürge, nem hadakozott, vagyis nem tagadta az érzelmét, nem bélyegezte azt rossznak, ahogy általában tesszük ezt magunkkal meg másokkal is, hanem elfogadta, hogy nini itt van, és egykedvűen vizsgálta, sőt, dicsérte, hiszen az ő ereje az is. Csak egy kicsit másképp. Nem is az a lényeg, hogyan, hanem hogy mire használjuk. De használni csak az tudja, aki ismeri. És ismerni csak úgy lehet, ha elfogadjuk és megvizsgáljuk. Mégsem olyan rossz ez a tanmese..:)
Szóval valójában ez a slusszpoén: minden érzelem, a harag is megteremthető és használható tudatosan. Egy dühös és erőszakos embernek hiába magyarázod kedvesen, szelíden vagy határozottan hogy ne verjen fejbe. Ha ugyanazzal, vagy még nagyobb energiával küldöd vissza neki a szembesítést önmagával, akkor viszont hatni fog.
Ezt kipróbáltam. Egy nálam sokkal erősebb, erőszakos embert állítottam meg pusztán ennek az energiának a tudatos használatával. Igaz,a végén magam is csodálkoztam, hogy ilyen jól tud ez menni. De elég életbevágó helyzet volt.
Szóval nem értek egyet azzal, hogy vannak jó és rossz érzelmek. Szerintem csak addig rosszak a rosszak, amíg meghatároznak, meghülyítenek, és azok nevében cselekszünk. Nem tudatosan.
A „jó” érzelmek egyébként ugyanígy elvisznek az erdőbe. És jönnek a vágyálmok, az illúziók, meg a se veled se nélküled. 🙂
de ez már lehet h egy másik téma, bocs.
Namaszte
A harag legyőzése ( elfogadása)
Szerbusztok!
Nagyon megtalált engem is ez a téma, pont hasonló problémám van.
Ugyan még kezdő vagyok a tudatosságom, az utam keresésében /kb. fél éve/de nagyon sok jó és rossz érzéseket is hozott magával. Megtanultam elfogadni a rosszat /ez is én vagyok/ s örülni a sok sok pozitív változásnak.
Sok kérdésemre kapok választ, ami fejemben kavargott, s kezdem a helyére tenni a „polcomon”.
És itt csatlakoznék a témához: mert az a kérdés is előjött, hogy mit kezdjek a tehetetlen dühömmel?
Haragot már nem érzek,/régebben azt is/ mert rendelkezem azzal a képességgel, ha valaki bosszant, netán sértően viselkedik, belenézek az ő helyzetébe/persze ha számomra fontos személyről van szó, illetve érzelmileg közel áll/ s látom, hogy nem is nekem szánja, nem rám haragszik, csak éppen én vagyok ott, vagy a tudásszintje eddig ér.
Vannak helyzetek és helyek, ahol ezt már nagyon jól el tudom rendezni s nyugodtan élem meg.
Bár régebben én is olyan voltam, hogy minden apróságon rögtön a plafonon voltam.
DE. A tehetetlen dühömmel még nem tudok mit kezdeni. Megvizsgáltam, milyen mélységű az érzés és azt tapasztaltam /megnyugvás, némi idő, netán pár nap elteltével/ hogy ez konkrét tehetetlenség, mert nem tudok ellene tenni. Az anyagi, erkölcsi helyzet, netán a kiszolgáltatottság érzése miatt. Tudom, hogy csak én érzem a kiszolgáltatottságot, éreztetik velem, de gondolom, magamnak kreálom az érzést.
De miért pont ezt érzem az illetővel kapcsolatban, miért nem tudok erre is frappáns megoldást?
Túlságosan nagyok, mások az elvárásaim az illetővel szemben, vagy nem tudom a szeretet érzését neki átadni, mint másnak, mert begubózik, falakat húz maga köré? Nem tudok reálisan gondolkodni felőle, de kizárni sem tudom az életemből, mert 1 munkahelyen dolgozunk, s „muszáj” napi 10 órát eltöltenem vele.
Megkerestem a jó tulajdonságait, s azokat a javára írtam magamban, de ha negatívan lép be akár az ajtón, már görcsbe rándul a gyomrom.
Erre is kitaláltam magamnak 1 jó kis légző gyakorlatot, s kifújáskor közlöm h nem kérem a negatív rezgéseit. Van amikor használ, de ha „beszól” s én éppen fáradtabb vagyok, már ugrok a plafonra tőle.
Sajnos a munkám függ tőle, s ez által érzem a kényszerességet benne. Többször beszélgettünk, s megtudtam, hogy a keménysége mögött, nagy gyengeség bújik, a modorát a neveltetése határozza meg, s akkor úgy éreztem: megértem, elfogadom h ilyen.
Tudom azt is h magamban kell keresni az okot, de még evvel az 1 emberrel nem tudom alkalmazni az eddig tanultakat. /ami másoknál, nagyon működik már/
Most is hogy írom e sorokat, összeszorul a gyomrom, úgy látom, valamiért mégis fontos nekem ez az ember, s ezért nem tudok kilépni az ördögi körből. Kitaláltam magamnak 1 vicces helyzetet vele kapcsolatban s ha ezt teszem, elmúlik a görcs illetve jön a nevetési görcs, ami jó de nem végleges megoldás.
Ha erre lenne valakinek hozzászólása szívesen venném, hogy hogyan oldhatnám fel, vagy magamban kutakodjak még? Talán emlékeztet valakire? Vagy meditáljak rá?/eddig nem sikerült/
talán le tudtam írni úgy, ahogy érzem a helyzetet! Üdvözlettel és szeretettel.
pancsula
Azért nem
tudod oldani a dühöt, mert meg kell találni az eredeti okot. Próbáld ki ezt a gyakorlatot
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/egymasra-rakodott-nehezteles-oldasa
Nekem most került felszínre a klubban a kiszolgáltatottság érzése, azért bukkant fel újra és újra az életemben, mert fel kell dolgozni az első eseményt. Érzelmi blokk, elfojtás akkor keletkezik ha nem tudjuk, merjük, vagy tilos megélni az érzelmeinket. Előfordul, hogy a szülő érzelmeit átvesszük a sajátunké helyett, mert azt hisszük gyermekként, ezzel segítünk neki. De a belső gyermek szabadulni szeretne ettől. Ezért bevonzzunk új szereplőket az életünkbe és mindig ugyanaz a forgatókönyv játszódik le. Egészen addig, amíg az eredeti érzelmi blokk ki nincs nyitva és fel nincs dolgozva.
Sokszor nagyon igazságtalannak érezzük – a belső gyermek számára igazságtalan is – ami történt velünk, de a tudatosításhoz tudni kell, mindennek célja van.
A most leszületettek közül nagyon sok ember feladatául kapta a hatalom tudatosítását. Az ezzel járó felelősséget. Egy lépcső itt megélni, átélni befogadni a teljes kiszolgáltatottságot. Jobb meditációban, mint az életben, ez kétségtelen :-)) Ha ez a részeddé válik, akkor a jövőben semmilyen körülmények között hatalommal visszaélni nem fogsz.
Fontos neked ez az ember, mert valószínűleg karmikus kötelék van köztetek, sok sikert a megoldáshoz!
Még valami. Ha energetikailag meggyengülünk, bevonzzunk nagyon gusztustalan támadásokat. Aki megtámad, csak egy eszköz, ami rámutat, most ezzel a területtel kell foglalkozni, rendbe rakni. Ezért minden gyakorlat során nagyon fontos eljutni a megbocsátásig. És nem a felszínes, jó gyerek vagyok szinten, hanem tiszta szívből.
A forrás megjelőlésed ISMÉT elmaradt..
Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért
A forrás megjelőlésed ISMÉT elmaradt..
Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért
egyszerűbben nézve
Valójában minden érzés egy régi kondicionálás eredménye. Tulajodonképpen nem vagyunk mások mint a bennünket eddig ért hatások lenyomatainak összessége.
Benyomások érnek bennünket születésünktől fogva ,ezekre reagálunk. A szervezetünk sorra tanulja a reakciókat, annak fényében, hogy mennyi benyomás éri. Ha olyan környezetben nőttél fel, ahol nagyon sok félelem volt jelen, akkor a szervezeted „felkészül” arra, hogy a félelemre összpontosítson és már a lekisebb jelre is azonnal felfigyel reagál. Ezzel a szervezet kondicionálása történik arra, hogy túlságosan is koncentráljon a félelemre, hiszen ez adja ki környezetének többségét. Így történik az, hogy ha valaki hall egy halk huhogást, akkor extrém reakciókkal válaszol, adott esetben egy békés közeledni kivánó egyedre. Hiszen nála a huhogás a halálfélelmet képezi a saját benyomás-raktárában. Ennek eredményeként az ember úgy jár mind a mocsárban, minél inkább ki akar menni, annál jobban süllyed el.
Ezért is nem tartják jónak azt a módszert, hogy menj le a gyökeréhez, a mélyére. Ezzel ugyanis nem történik más, mint hogy már megint azzal a problémával foglalkozol, ami már amúgy is túl sok energiát kap. Ha az ember rádöbben arra, hogy ami vele történik az nem más, mint korábbi benyomások által felszaporodott félelem-receptorainak a „játéka”, akkor könyebb nem visszaütni. Hiszen az aki kiváltotta a heves reakciókat, valójában nem tehet arról, hogy neked túl sok és érzékeny félelemreceptrod van.
Ami segít, az szerintem egyrészt, az, hogy nézd meg, hogyazonos vagy e az érzelmekkel, benyomásokkal. Rájössz, hogy persze nem. Ha pedig nem a tiéd, akkor minek a védelmére kelni….
A másik lehetőség, hogy elengeded. Jön az érzés, „megnézed”, körbeszagolod és mivel nem a tiéd, az nem te vagy, be sem engeded. Ami benned volt, attól meg búcsúzz el és engedd el. Ha minden szembejövő bukkanót így próbálsz meg lekezelni, akkor szépen leszoknak a receptoraid, hogy egy bizonyos batanult szerepet játszanak és előáll az a pozitiv helyzet, hogy egyúttal hely teremtődik valami pozitiv, kreativ dolog számára
H: Egyszer le kell menni a gyökeréig
mert különben a tudatalatti rendszeresen elő fogja állítani a szituációt a külvilágban, hogy alkalmad legyen feldolgozni a valamikori stresszt.
Megtörtént példa erre, amikor egy kisfiút háromszor egymás után ütött el az autó (egy pszichológus mesélte a rádióban) cca. két éven belül. Alig hogy felgyógyult az előző sérüléséből, jött a következő baleset. A harmadik alkalom után vitték a szülei pszichológushoz. Nem volt az első baleset feldolgozva, helyretéve nála, így tudat alatt bevonzotta a következőt, hogy meglegyen rá a lehetősége.
Ezután már jó a „szellőztetés” – a feltörő érzelmek csendes figyelése, a tőlük való elhatárolódás (nem azonosulás), a receptorok átszoktatása, ahogyan írod. Minden buddhista meditáció alapja – éberség és semlegesség.
keverünk kavarunk…
itt dolgokat.
A téma, ha jól gondolom nem egy katasztrófa feldolgozásáról szólt, hanem a harag (és társai) mindennapos kezeléséről.
Ha itt minden egyes alkalommal lemászol – a nem tudom ugyan nálad mit jelent – gyökérig, akkor bizony az élet egyéb oldalait nincs időd élvezni. Jobb elfogadni a létét és elengedni. Javaslom neked is.
Nem tudom, hogy mi a különbség egy oldás és egy gyökérig menés között,de azt sem, hogy mennyiben gyökér megoldás az hogy elment a pszichologushoz. Nem hiszem, hogy a történet ellentmond az általam felvázoltaknak, mindaddig mig nem tudjuk mit csinált vele a pszichológus és kiderült e miért volt az első baleset. Mert, hogy nem lehet úgy feldolgozni a balesetet, ha nem derítjük ki mi vezetett odáig! Miért volt a srácnak „szüksége” rá.
A valódi elengedés egyébként nem szellőztetés. Próbáld ki!
H: át oszd meg velünk, légy szíves!
Mi a valódi elengedés, szerinted?
Szívesen tanulok Tőled!
Sajnálom
Ha ezt tőlem kérdezed, akkor mit tanítasz?
H: Például játszmázást…
……………………
:DDD
:DDD
„Minden buddhista meditáció alapja – éberség és
„Minden buddhista meditáció alapja – éberség és semlegesség.”
Ezt Hermess írta és én is mindig erről pofázok.Meg kell tanulni kívülállónak maradni.Kívülről szemlélni a szitut amibe keveredtünk és nem bevonódni érzelmileg vagyis a hatása alá kerülni.
Ha azonnal még a szitu közben gondolkodni kezdünk az okokon és csak megfigyelők,önmegfigyelők maradunk ,akkor nagyobb az esély,hogy az ösztön,indulat nem aktiválódik.
érzelemvezéreltből átmész értelemvezéreltbe
ez persze először csak enyhébb szitukban sikerül
Alfa,én értem miről beszélsz,de mi közöm nekem ehhez? 🙂
Én
Alfa,én értem miről beszélsz,de mi közöm nekem ehhez? 🙂
Én csak díjaztam Hermess kifinomult humorát.
Nem vagyok olyan tompa ,hogy nem veszem észre,és miért ne nyilvánítanék tetszést,ha tetszik.
Ez nem csak találó válasz volt,hanem intelligensen humoros is.
Tetszik és kész,miért kéne eltitkolnom?
Vagy Te másra gondoltál?
Abszolút egyetértek veled alfa omega
Azt kell megtanulni, hogy az érzelem nem te vagy, nem vagy vele azonos, akkor könnyebb. A nehezebb az, amikor az elraktározott cucc jön elő és azt kell kitakarítani, hogy már be se vonzódjon az az érzelem amit kivülről kell szemlélni. Mivel ezek a test energetikájában „megmaradnak”, ahhoz hogy helyet adj, teret csinálj ezeket el kell engedni.
akkor kevesen lehetnek a tanfolyamaidon
mert azt már a gyerek is tudja.
Sok sikert!
H: Igen, a gyerekek tudják…
… és elég kevesen képesek felnőni belőle.
Éva, szerintem, Omega nem neked akart írni, csak az utolsó hozzászólás után folytatta.
Örülök neki Hermess,de joggal vehettem magamra is ,mert lehet
Örülök neki Hermess,de joggal vehettem magamra is ,mert lehet kívül is maradni,ha az ember akarja.
De én nem akartam,mert nem mindennapi volt a válaszod,és ezt nagyon díjaztam.
És elmondtam,és így nem maradtam kívül,de nem is akartam,és ezt is elmondom,és punktum.
Ha nekem szól ha nem.Valamilyen szinten minden nekünk is szól,meg nem is,attól függ észre vesszük e vagy nem.
Azért köszi.
A Kati írt olyan témákat is a tanfolyamodról ,ami nálam is tervbe volt véve,legalább is a kiszélesítése.
Micsoda önkritika
Fejet hajtok előtted Hermess!
Nagy tömegnyomor
nincs a tanfolyamokon, mert a Hermess túlzásba viszi a szerénységet. Nekem az a bepillantás, amit ő megmutatott az integrál elméletbe, az orosz parapszichológia kedves gyakszijába és a Kapcsolatteremtő Gyógyításba, attól dobtam egy hátast. A Falun Gong már csak a hab volt a tortán. Amit tanít viszont igényel egy bizonyos fokú előképzettséget, mert ha sok a teljesen a kezdő a csoportban, kb a felét tudja csak leadni.
a harag legyőzése
Az eredeti blog témától egy kicsit elkanyarodtunk, nemde?
Igen
az oldal egész más mutat mostanság. Az én fórumtémám is szét lett offolva. Pedig, pont a Te véleményedre is kíváncsi lettem volna, Michaelita. Nekem most az a benyomásom, hogy nagyon komoly dolgokat, tanítást, tapasztalat átadást, segítségnyújtást skypon meg privát emailban csinálunk. Az oldal pedig fecserészéssé alakult át. Ez van. Lehet csinálni befogadás gyakorlatot :-))
H: Veszem észre,
… hogy ez Névtelen blogja. Megyek inne át én is a Szülői blogodra, Kati!
H: Másodszor
Viccel a szerver, bocs!
Kedves Névtelen!
Nem hinném hogy Hermes játszmázásra tanítana.
Üdv Neked!Erika
Kedves Barátném !
Nem játszmázásra,hanem játszmázást
Kedves Barátném !
Nem játszmázásra,hanem játszmázást tanít.
Ezt Maga Hermess mondta,írta,nagyon fappánsan,két legyet ütve egy csapásra.
Ugyanis valóban emberi játszmákról is tanít,másfelől Névtelen meg épp ezerrel játszmázott, /játszmázik/
úgyhogy e feletti elragadtatásomban egyből beírtam három D-t,a válaszára….:DDD
/és még most is ezen kacarászok,ahogy most újra szóba került:) /
🙂
Csak próbáltam oldani a hangulatot.
Most olyan vicces kedvem van.
Óóó! Talán csak nem megvilágosodtam!? :))))
Àllítólag egyik jele hogy szakadsz a röhögéstöl….. 😉
De én nem fogom vissza magam! 😉
Üdv!Erika
Hát én is jókedvembe vagyok.Ez köztünk ragályos úgy
Hát én is jókedvembe vagyok.Ez köztünk ragályos úgy látom:)
Egymástól kapjuk el:)
Nem lehet hogy Te is megvilágosodtál? 😉
Talán mi is
Nem lehet hogy Te is megvilágosodtál? 😉
Talán mi is indíthatnánk végre tanfolyamot….
Nem szeretnék átmenni chatelésbe,ezért szólok mindenkinek aki ezidáig még
mindíg nem világosodott meg hogy amennyiben szeretne megragályosodni,
forduljon hozzánk bizalommal. :)))
Azt hiszem beszélhetek Éva nevében is.
Üdv!Erika
Ja,nevetni mindenesetre már nagyon tudunk:)
És folyamatosan
Ja,nevetni mindenesetre már nagyon tudunk:)
És folyamatosan mesterszám jön a Spam kontrollnál:D
Tényleg Erika ,mi van velünk?
Ugye csak nem bírunk magunkkal ma este:)
Tessék:megint 11
játszmázást? játszmázásra?
Teljesen lényegtelen.
Megjegyzem pont Hermess kezdte a játszmázást a „mond meg te mi a valódi elengedés, szeretnék tőled tanulni” bejegyzésével. Mindenki tudja, hogy nem erre vágyott, hiszen ezt tanítja, tehát tudja. Ha meg nem akkor áll amit írtam. Ahogy igy elnézegettem itt a beírásokat Hermess sosem hagy ki egyetlen blogtémát sem. Mindenhol megmondja a tutit. Így elég egyértelmű, hogy ha ezek után ő tesz ilyen megjegyzést az a játszmázás. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy nem tudott a téma ilyetén megközelítéséhez érdemben hozzászólni. Amit benyögött az pontatlan és miközben ő hirdeti a gyökérigmenést a beírásból pont ez hiányzott…… Hiszen attól, hogy elmentek a gyerekkel a pszichologushoz még nem derül ki, hogy valóban a gyökereknél voltak, tehát pont a lényeg hiányzott, hogy kiderült e milyen eredeti „célja” volt már a legelső balesetnek.
Majd lenézően elintézi a többi részét azzal, hogy dehát ezt már az alapvető meditációs technikák is igy csinálják. Ezek ugyan olyan szemfényvesztő pufogtatások mint a csodaszép orosz energetikai játékok. Csak az nem derül ki mire megy vele az ember. Hol éli meg, hol használja az életben, hogy lehet élet-alap belőle? Ha Hermess ennyire tudja a tutit, akkor miért kell neki ilyen játszmázáshoz folyamodnia? Ugyanis nincs olyan, hogy valaki a játszmázást tanítja, de nem játszmázik. Pont azért foglalkozik a témával, mert őt érinti. Azért adja ezt tanfolyamokon, mert saját magát ez foglalkoztatja. És mint tudjuk a tudat alatti a nem-et nem ismeri. Tehát az sem kifogás, hogy ő a pont a játszámázás elkerüléséért harcol. Ez csak álca, játszma, hivd aminek akarod.
Ja, és ott maradt még a mesértődés – ami szintén a játszmázás egyik alap pillére – hogy úgy látszik ez névtelen blogja….. Miért nem a lényegére koncentráltál a beírásomnak?
Kedves Hermess, nem baj az, ha te az orosz sztyeppét jobban szereted mind a kvantum fizikát, csak legalább ne nézd Bruce Liptont, Gregg Bradent, vagy Eric Dowsetet kisebbnek, mint…..
Figyelj kicsit
hagyjuk a fenébe Hermesst, nem fontos ő itt, alighanem reménytelen eset, nézzük meg ez neked miben tükör?
” A Hermess kezdte ” – mint az óviban…
A mindenhol megmondja a tutit, egyszerűen leellenőrizhető, csak meg kell nézni, ki, mennyit blogol mostanság.
PL. szerénységem és az Éva sokkal többet nyomul 🙂 De miért lett a Te szemedben központi kérdés Ő? Nagy Ő-vel…
” Lenézően elintézi ” – azt lehet lenézni, aki magát nem tekinti egyenrangúnak, többször sérült réges régi szituációkban, most van valaki aki miatt a probléma újra kibukott. Ez belevetítés. Önértékelést inkább tanulj a Huszti Sanyitól, hidd el, érdemes.
Az orosz parapszichológiát ” csodaszép energetikai Játéknak ” titulálni, nagyfokú ismerethiányra vall. Talán nézz utána dr. Zsazskov munkásságának. Egy hétvégi tréningen amúgy annyit lehet elérni, hogy bepillantást adhatunk egy módszerbe, hogy mindenki megtalálja az útját, ahol aztán kibonthatja a képességeit.
A legnagyobb tükör mégis csak az ———- gyökérigmenés. Mit tanít neked ez a szituáció,milyen múltbéli sérelmed mintájára jött létre és Te hogy tudod kidolgozni ezt magadból?
A ” megsértődés ” szintén belevetítés, aki meg van sértődve az Te vagy…Mert már nem hajlandó foglalkozni veled…Nekem az a megjegyzés inkább gúnyosnak hatott, lehet ez is belevetítés 😀 merthogy a gúnyolódás nem áll tőlem messze, de legalább őszinte vagyok. Próbáld meg Te is, bár első körben talán vállalni kellene a nevedet…Mitől félsz???
A való életben pedig egy nézeteltérést talán meg kellene beszélnetek négyszemközt, ahelyett hogy itt próbálod szánalmas módon lehúzni őt, Hermess még soha nem zárkózott el ez elől. De ehhez bátorság kellene a részedről. Hermess bár játszmázik, az önértékelése sincs a helyén, nem térne ki ez elől gyávaságból, és ettől nagy ő 😀
Az orosz parapszichológia védelmében csak annyit,hogy ők ezt
Az orosz parapszichológia védelmében csak annyit,hogy ők ezt egyetemen tanítják,már 50 éve.nem wuduzásról van szó:)
Dr.Arthur Zsazskov tudós,matematikus fizikus, akadémikusa az Ukrán Tudományos Akadémiának,és a parapszichológia mellett kvantum fizikát is tanított nekünk./ez ügyben példát vehetnénk róluk,talán nem lenne nálunk annyi sarlatán./
Nem csak az időjárás szabályozására képesek az orosz-ukrán parapsziochológusok,hanem olyan dolgokról is meggyőződtem,ami kicsit felülmúlja képzeletünket.
De visszaszállok a földre,és azt mondom,hogy a világhírű diagnosztikai módszert a Kronobiológiai Pszichogenetikát is ők fejlesztették ki,Japán tudósok bioritmus kisérleteikből kiindulva.
És sorolhatnám,de csak azért szólaltam meg,mert bizony az orosz-ukrán parapszichológia nem degradálni való,kimondottan tudományos alapokon nyugszik,és így is oktatják.
Ha valaki esetleg nem így találkozott vele,az nem az ő tanításuk,és ezen az alapon nem is minősíthetők így.
Akkor aki így minősít,az valami másról beszél./ugye ez nem neked szól Kati,hanem annak,akinek Te is szántad:)
A többi dologba nem bonyolódnék,de ez szíven ütött,a személyes kapcsolatom miatt is./
A bizonyiték arra, hogy hol is tartunk valójában, az a
A bizonyiték arra, hogy hol is tartunk valójában, az a hétköznapi életünk. Az összes területe.
A gyakorlat barátaim, a gyakorlatban dőlnek el a dolgok.
Érdektelen miket mond az ember, miket tanit, bármily brilliáns is.
Az a lényeg hogyan éli az életét effektive? Hol tart valójában?Párkapcsolat? Munka? Szülők? Emberi kapcsolatok? Mindennapok? Szeretet-önszeretet? Pénz? Örömök? Egészség?Gyerekek? Stb, mit hagytam ki….?
És ezt igazán csak az illető maga tudhatja….
H: Látom, egyre népszerűbb leszek…
Örülök, hogy ennyit foglalkozol velem, kedves Névtelen! (bár gyanítom, hogy ki vagy)
Tudod, az a baj, hogy el sem tudod képzelni azt, hogy valaki őszinte kíváncsiságból kérdezzen tőled. Aki csal, és átver mindenkit, annak meg sem fordul a fejében, hogy valaki őt ne akarja átverni, ezért örökké gyanakvó.
Hogy ki kezdte a játszmázást, döntsék el, akik olvassák. Én semmi sértőt nem írtam neked, amit bele láttál, az mind Te vagy. Névtelen blogokhoz nem szoktam hozzászólni, de most csak végén vettem észre, hogy a blog is a tiéd.
És hogy én mit tanítok, azt úgy lenne szerencsés megítélni, hogy eljössz egy tanfolyamra. Vagy ha nem jössz el, akkor talán tisztességesebb lenne álarc nélkül, nem a paraván takarásából lövöldözve elmondani a véleményedet. Tudom, megindokoltad, hogy miért van létjogosultsága névtelenül írni, rejtőzködésből sárt dobálni azonban már nem ugyanaz.
Nézd csak, itt van egy valódi lehetőség a valódi elengedésre… Lássuk, hogyan működik ez a Te módszered szerint? Képes vagy elengedni ezt a témát, úgy hogy nem kontrázol vissza itt a nyilvánosság előtt?
De hogy ne maradjon lezáratlanul a dolog, szívesen találkozom Veled, ha szánsz rá némi időt, és a szemembe akarsz nézni. Onnan meg még mélyebbre is láthatsz.
A „Névtelen” Blogról/hoz
Csak jelezném, hogy Névtelen is ugyanúgy/és ugyanazt a forrást használta (jelőlés nélkűl szószerint átvéve!) amit az elöző ilyen témájú, ha jól emlékszem humorgumó blogja is.
Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek..(aki nem hiszi járjon utána)
itt: http://www.scribd.com/doc/27175376/Sant-Rajinder-Singh-Tegyunk-meg-mindent
Szóval nem is Névtelen blogjához szóltál hozzá:) -nem a sajátja ugyanis 🙂
Voltam…………………..
Voltam…………………..
Ez mire jó?
Ez mire jó?
Meg Vagy Éva De jó! :)))
Már kezdtem azt hinni hogy
Meg Vagy Éva De jó! :)))
Már kezdtem azt hinni hogy bekeményítettek a cicáid. 😉
Az semmi,de ma felakasztottak!
A nyakamba raktak valami jármot,é
Az semmi,de ma felakasztottak!
A nyakamba raktak valami jármot,és annál fogva lógtam.A vízbe persze.Tök jó volt.
Viszont valami kis sunyi dolog lehetett a torkomnál,mert kicsit köhécseltem utána,és soha nem szoktam.
Kérdeztem,hogy karóba húzás ,kerékbe törés van e? Azt mondták minden van,csak szóljak.
Tök jó helyek vannak Budapesten:)
Ez a Széchényi fürdő volt./még mielőtt rosszra gondolnátok:) /
Ami a macskákat illeti: az egyik itt rohangál a billentyűkön ,és nem érti mi bajom folyton vele?
A másik beékelte magát a tiszta ágyneműbe,szintén fel van háborodva,hogy zaklatom.A harmadikat véletlenül becsuktam a bőröndbe.Érdekes ő csendben maradt.
A többiekkel most nem vagyok épp képbe,mert elveszítettem a fonalat,ugyanis az egyik kutya folyamatosan ugat,és nem tudom mi baja.Folyton rohangálok ki hozzá,de akkor elhallgat.Viszont a másik kutya meg rám ugrik örömében és feldönt.A korom sötétbe,mert ott nincs világítás.
A párom köszöni jól van.Alszik:)
Tényleg ,hol a többi macska? Megyek ,mindjárt összekürtölöm őket.
A szomszédok fognak örülni.:)
Örülhetnek is,hogy nem éjjel 2-kor.Akkor is szoktam.Jó erős hangom van.A nagy csendben meg még jobban szól.
Hadd szóljon:D /ezt már Te mondod,csak meghallottam:)/
Na ,hát ennyi a ma esti helyzetjelentés.
Szép estét mindenkinek!
Voltam…………………..
úgy látom így a jó! válasz nélkül hagyni mindenkit ügyes vagy !!!!
VÁLASZ
Kedves Névtelen .
nem tudom mire jó ez a számodra való összeférhetetlenség mert nem látok összefüggést az írásaidra .
úgy minden nélkül képes vagy ki nyilvánítani a nem tetszésedet bárkivel vagy bármivel kapcsolatban de a nevedet nyilvánosan nem mered felvállalni ami nem ferr dolog szerintem.
Erre csak egy alap gondolatot szeretnék számodra „NE ITÉLJ ,HOGY MEG NE ITÉLTESSÉL ” EZ EGY BIBLIAI IDÉZET HA MÁR A FORRÁSOKAT VESZED PÉLDÁNAK!
ÜDV:
Ezért én már egyszer megkaptam a magamét a Veszprém kontra
Ezért én már egyszer megkaptam a magamét a Veszprém kontra Budapest blogban,amikor kifogásoltam,hogy valaki névtelenül osztja a másikat.
Az indok az volt ,hogy minek a név,hisz névtelenül is vállalja magát az ember,ha egyszer leírja a véleményét.
Meg hogy a mi ,,nick” neveink meg ugyan mit érnek?
Úgyhogy érdekes kérdés ez: névvel,vagy névtelenül?
Talán nem is az a lényeg,hanem a szándék szerintem.
kérdés
Szia remélem nem magadra vetted amit irta de szerintem az irásaiból kitünik a sok ellen vélemény ezért bátorkodtam jelezni.
jaj,dehogy,csak már megelőlegeztem a választ,mert már én is
jaj,dehogy,csak már megelőlegeztem a választ,mert már én is megkaptam egyszer:D
Névtelennek:
Névtelennek:
Elgondolkodtató, hogy mi helyett foglalkozol másokkal??
Még ha igazad is lenne és jó emberismerő lennél, s jól látnád a dolgokat, akkor is azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy miért mással foglalkozol ilyen kritikusan?
Mi és miért sérti ennyire az önérzetedet, hogy így bedobtad itt az ékesszólásodat? (függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem bármi abból, amit írsz:)
Nem lehet, hogy inkább a saját házad táján kellene széttekintened?
Vagy nagyon unatkozol?
Vagy több figyelmet szeretnél?
Magamnak és magunknak:
Régen nem igazán reagáltunk a névtelen hozzászólásokra. Most viszont valaki nem csak folyamatosan hozzászól, hanem ennél sokkal tovább megy…
Nem lehet, hogy vissza kellene térni azon szokásunkhoz, hogy jobban figyelmen kívül hagyjuk a névtelen hozzászólásokat, bármit is ír?
Mit szóltok hozzá? Mi a véleményetek?
Igazad van
ez az egyetlen békés módszer arra, hogy eltűnjenek innen. Ha nem kapnak figyelem-energiát, amire hajtanak, majd csinálják a fesztivált máshol.
Pedig már komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy másik gépről – csak a poén kedvéért – bejelentkezek névtelenül és a következőket teszem közre:
Kedves Hermess! Rájöttem, hogy sokkal jobb lesz mindenki számra, ha az oldal szellemiségét szem előtt tartva ön-vizsgálatot végzek és a saját problémáimmal foglalkozom. Köszönöm az eddigi segítséget :-DD Névtelen :-DD
Szerintem a névtelen hozzászólókat sem kellene ennyire
Szerintem a névtelen hozzászólókat sem kellene ennyire elutasítani..
Legyen az Ő problémájuk (márha az egyáltalán?) hogy miért is akar névtelen maradni.
Nyilván az sem véletlen, hogy a rendszer lehetővé teszi a névtelen hozzászólásokat is, mert ha valóban jelentősége lehetne, akkor le is lehetne tiltatni, hogy csak regisztrált felhasználók szólhassanak hozzá. Vagy ha igény lenne erre, akkor ezt már többen kérhették volna…
Persze az tényleg zavaró, hogy a sok névtelent nem lehet egymástól megkülönböztetni,összemosódhat ki mit is mondott, mit nem..
Különben a gondolata a lényeges, amit mond, vagy amit hozzátesz..És szerintem vannak igen értékes névtelen hozzászólások is, ami elveszhetne. Én jelen nevesített névtelennél sem látok semmi extrát, amit ne tehetett volna meg, Ő így látja… ennyi.
Miért ne tehetné? Miért lenne alacsonyabb értékű vagy kiközösítendőbb mintha valamilyen vagy esetleg fals nick néven tenné?
Én a napokban nem tudtam bejelentkezni, így lepereztem(/) és mellé írtam a nevem, de pont ezért is elgondolkodtam rajta, hogy nem teljesen mindegy?
nem a névtelenség a probléma
Nem a névtelenségének szól az írás, hanem annak a támadó stílusnak, amit a névtelensége mögé bújva tesz már egy ideje (előtte már az Évit is megtalálta)
A névtelenséggel semmi bajom, sőt nagyon értékes hozzászólások jöhetnek névtelenül is. Igazából Vele sincs, ha leírja mit szeretne (mert valamiért csak közöttünk blogol, tehát okkal és céllal van itt, gondolom én) s nem ilyen módon fordítja maga felé a figyelmet.
S igen tudom, miért figyelek rá, ha ez engem zavar:) Jó, önmagamba nézek én is. Köszönöm rá a lehetőséget.
Az a baj,hogy nem egy valaki van,hanem többen vannak,és az ember
Az a baj,hogy nem egy valaki van,hanem többen vannak,és az ember azt sem tudja kivel kommunikál.
Szerintem csak azokat a névtelen hozzászólásokat kéne szabotálni,akik kimondottan kekeckednek,és szórakoznak,zavart keltenek,hogy jót röhöghessenek.
Vannak olyan névtelenek is ,akik a véleményükkel és a viselkedésükkel hozzáadnak az oldalhoz.
Szerintem mindenki el tudja ezt dönteni,és ha nem válaszolunk egy olyannak aki csak piszkálódni,szórakozni jön ide,akkor előbb utóbb nem lesz min szórakoznia és odébb áll.
Persze az építő jellegű véleményt én részemről névtelentől is figyelembe veszem,ha azt normálisan segítőkészen mondja.
Bár a minap én is kellemetlen helyzetbe kerültem névtelen írások miatt,mert két névtelen közül pechemre nem a ,,célszemély” névtelennek válaszoltam,hanem egy másik névtelennek..Szóval én is amondó lennék,hogy mindenképpen okoz bonyodalmakat a névtelenség.
egyszerűbben nézve
Valójában minden érzés egy régi kondicionálás eredménye. Tulajodonképpen nem vagyunk mások mint a bennünket eddig ért hatások lenyomatainak összessége.
Benyomások érnek bennünket születésünktől fogva ,ezekre reagálunk. A szervezetünk sorra tanulja a reakciókat, annak fényében, hogy mennyi benyomás éri. Ha olyan környezetben nőttél fel, ahol nagyon sok félelem volt jelen, akkor a szervezeted „felkészül” arra, hogy a félelemre összpontosítson és már a lekisebb jelre is azonnal felfigyel reagál. Ezzel a szervezet kondicionálása történik arra, hogy túlságosan is koncentráljon a félelemre, hiszen ez adja ki környezetének többségét. Így történik az, hogy ha valaki hall egy halk huhogást, akkor extrém reakciókkal válaszol, adott esetben egy békés közeledni kivánó egyedre. Hiszen nála a huhogás a halálfélelmet képezi a saját benyomás-raktárában. Ennek eredményeként az ember úgy jár mind a mocsárban, minél inkább ki akar menni, annál jobban süllyed el.
Ezért is nem tartják jónak azt a módszert, hogy menj le a gyökeréhez, a mélyére. Ezzel ugyanis nem történik más, mint hogy már megint azzal a problémával foglalkozol, ami már amúgy is túl sok energiát kap. Ha az ember rádöbben arra, hogy ami vele történik az nem más, mint korábbi benyomások által felszaporodott félelem-receptorainak a „játéka”, akkor könyebb nem visszaütni. Hiszen az aki kiváltotta a heves reakciókat, valójában nem tehet arról, hogy neked túl sok és érzékeny félelemreceptrod van.
Ami segít, az szerintem egyrészt, az, hogy nézd meg, hogyazonos vagy e az érzelmekkel, benyomásokkal. Rájössz, hogy persze nem. Ha pedig nem a tiéd, akkor minek a védelmére kelni….
A másik lehetőség, hogy elengeded. Jön az érzés, „megnézed”, körbeszagolod és mivel nem a tiéd, az nem te vagy, be sem engeded. Ami benned volt, attól meg búcsúzz el és engedd el. Ha minden szembejövő bukkanót így próbálsz meg lekezelni, akkor szépen leszoknak a receptoraid, hogy egy bizonyos batanult szerepet játszanak és előáll az a pozitiv helyzet, hogy egyúttal hely teremtődik valami pozitiv, kreativ dolog számára
H: Egyszer le kell menni a gyökeréig
mert különben a tudatalatti rendszeresen elő fogja állítani a szituációt a külvilágban, hogy alkalmad legyen feldolgozni a valamikori stresszt.
Megtörtént példa erre, amikor egy kisfiút háromszor egymás után ütött el az autó (egy pszichológus mesélte a rádióban) cca. két éven belül. Alig hogy felgyógyult az előző sérüléséből, jött a következő baleset. A harmadik alkalom után vitték a szülei pszichológushoz. Nem volt az első baleset feldolgozva, helyretéve nála, így tudat alatt bevonzotta a következőt, hogy meglegyen rá a lehetősége.
Ezután már jó a „szellőztetés” – a feltörő érzelmek csendes figyelése, a tőlük való elhatárolódás (nem azonosulás), a receptorok átszoktatása, ahogyan írod. Minden buddhista meditáció alapja – éberség és semlegesség.
keverünk kavarunk…
itt dolgokat.
A téma, ha jól gondolom nem egy katasztrófa feldolgozásáról szólt, hanem a harag (és társai) mindennapos kezeléséről.
Ha itt minden egyes alkalommal lemászol – a nem tudom ugyan nálad mit jelent – gyökérig, akkor bizony az élet egyéb oldalait nincs időd élvezni. Jobb elfogadni a létét és elengedni. Javaslom neked is.
Nem tudom, hogy mi a különbség egy oldás és egy gyökérig menés között,de azt sem, hogy mennyiben gyökér megoldás az hogy elment a pszichologushoz. Nem hiszem, hogy a történet ellentmond az általam felvázoltaknak, mindaddig mig nem tudjuk mit csinált vele a pszichológus és kiderült e miért volt az első baleset. Mert, hogy nem lehet úgy feldolgozni a balesetet, ha nem derítjük ki mi vezetett odáig! Miért volt a srácnak „szüksége” rá.
A valódi elengedés egyébként nem szellőztetés. Próbáld ki!
H: át oszd meg velünk, légy szíves!
Mi a valódi elengedés, szerinted?
Szívesen tanulok Tőled!
Sajnálom
Ha ezt tőlem kérdezed, akkor mit tanítasz?
H: Például játszmázást…
……………………
:DDD
:DDD
„Minden buddhista meditáció alapja – éberség és
„Minden buddhista meditáció alapja – éberség és semlegesség.”
Ezt Hermess írta és én is mindig erről pofázok.Meg kell tanulni kívülállónak maradni.Kívülről szemlélni a szitut amibe keveredtünk és nem bevonódni érzelmileg vagyis a hatása alá kerülni.
Ha azonnal még a szitu közben gondolkodni kezdünk az okokon és csak megfigyelők,önmegfigyelők maradunk ,akkor nagyobb az esély,hogy az ösztön,indulat nem aktiválódik.
érzelemvezéreltből átmész értelemvezéreltbe
ez persze először csak enyhébb szitukban sikerül
Alfa,én értem miről beszélsz,de mi közöm nekem ehhez? 🙂
Én
Alfa,én értem miről beszélsz,de mi közöm nekem ehhez? 🙂
Én csak díjaztam Hermess kifinomult humorát.
Nem vagyok olyan tompa ,hogy nem veszem észre,és miért ne nyilvánítanék tetszést,ha tetszik.
Ez nem csak találó válasz volt,hanem intelligensen humoros is.
Tetszik és kész,miért kéne eltitkolnom?
Vagy Te másra gondoltál?
Abszolút egyetértek veled alfa omega
Azt kell megtanulni, hogy az érzelem nem te vagy, nem vagy vele azonos, akkor könnyebb. A nehezebb az, amikor az elraktározott cucc jön elő és azt kell kitakarítani, hogy már be se vonzódjon az az érzelem amit kivülről kell szemlélni. Mivel ezek a test energetikájában „megmaradnak”, ahhoz hogy helyet adj, teret csinálj ezeket el kell engedni.
akkor kevesen lehetnek a tanfolyamaidon
mert azt már a gyerek is tudja.
Sok sikert!
H: Igen, a gyerekek tudják…
… és elég kevesen képesek felnőni belőle.
Éva, szerintem, Omega nem neked akart írni, csak az utolsó hozzászólás után folytatta.
Örülök neki Hermess,de joggal vehettem magamra is ,mert lehet
Örülök neki Hermess,de joggal vehettem magamra is ,mert lehet kívül is maradni,ha az ember akarja.
De én nem akartam,mert nem mindennapi volt a válaszod,és ezt nagyon díjaztam.
És elmondtam,és így nem maradtam kívül,de nem is akartam,és ezt is elmondom,és punktum.
Ha nekem szól ha nem.Valamilyen szinten minden nekünk is szól,meg nem is,attól függ észre vesszük e vagy nem.
Azért köszi.
A Kati írt olyan témákat is a tanfolyamodról ,ami nálam is tervbe volt véve,legalább is a kiszélesítése.
Micsoda önkritika
Fejet hajtok előtted Hermess!
Nagy tömegnyomor
nincs a tanfolyamokon, mert a Hermess túlzásba viszi a szerénységet. Nekem az a bepillantás, amit ő megmutatott az integrál elméletbe, az orosz parapszichológia kedves gyakszijába és a Kapcsolatteremtő Gyógyításba, attól dobtam egy hátast. A Falun Gong már csak a hab volt a tortán. Amit tanít viszont igényel egy bizonyos fokú előképzettséget, mert ha sok a teljesen a kezdő a csoportban, kb a felét tudja csak leadni.
a harag legyőzése
Az eredeti blog témától egy kicsit elkanyarodtunk, nemde?
Igen
az oldal egész más mutat mostanság. Az én fórumtémám is szét lett offolva. Pedig, pont a Te véleményedre is kíváncsi lettem volna, Michaelita. Nekem most az a benyomásom, hogy nagyon komoly dolgokat, tanítást, tapasztalat átadást, segítségnyújtást skypon meg privát emailban csinálunk. Az oldal pedig fecserészéssé alakult át. Ez van. Lehet csinálni befogadás gyakorlatot :-))
H: Veszem észre,
… hogy ez Névtelen blogja. Megyek inne át én is a Szülői blogodra, Kati!
H: Másodszor
Viccel a szerver, bocs!
Kedves Névtelen!
Nem hinném hogy Hermes játszmázásra tanítana.
Üdv Neked!Erika
Kedves Barátném !
Nem játszmázásra,hanem játszmázást
Kedves Barátném !
Nem játszmázásra,hanem játszmázást tanít.
Ezt Maga Hermess mondta,írta,nagyon fappánsan,két legyet ütve egy csapásra.
Ugyanis valóban emberi játszmákról is tanít,másfelől Névtelen meg épp ezerrel játszmázott, /játszmázik/
úgyhogy e feletti elragadtatásomban egyből beírtam három D-t,a válaszára….:DDD
/és még most is ezen kacarászok,ahogy most újra szóba került:) /
🙂
Csak próbáltam oldani a hangulatot.
Most olyan vicces kedvem van.
Óóó! Talán csak nem megvilágosodtam!? :))))
Àllítólag egyik jele hogy szakadsz a röhögéstöl….. 😉
De én nem fogom vissza magam! 😉
Üdv!Erika
Hát én is jókedvembe vagyok.Ez köztünk ragályos úgy
Hát én is jókedvembe vagyok.Ez köztünk ragályos úgy látom:)
Egymástól kapjuk el:)
Nem lehet hogy Te is megvilágosodtál? 😉
Talán mi is
Nem lehet hogy Te is megvilágosodtál? 😉
Talán mi is indíthatnánk végre tanfolyamot….
Nem szeretnék átmenni chatelésbe,ezért szólok mindenkinek aki ezidáig még
mindíg nem világosodott meg hogy amennyiben szeretne megragályosodni,
forduljon hozzánk bizalommal. :)))
Azt hiszem beszélhetek Éva nevében is.
Üdv!Erika
Ja,nevetni mindenesetre már nagyon tudunk:)
És folyamatosan
Ja,nevetni mindenesetre már nagyon tudunk:)
És folyamatosan mesterszám jön a Spam kontrollnál:D
Tényleg Erika ,mi van velünk?
Ugye csak nem bírunk magunkkal ma este:)
Tessék:megint 11
játszmázást? játszmázásra?
Teljesen lényegtelen.
Megjegyzem pont Hermess kezdte a játszmázást a „mond meg te mi a valódi elengedés, szeretnék tőled tanulni” bejegyzésével. Mindenki tudja, hogy nem erre vágyott, hiszen ezt tanítja, tehát tudja. Ha meg nem akkor áll amit írtam. Ahogy igy elnézegettem itt a beírásokat Hermess sosem hagy ki egyetlen blogtémát sem. Mindenhol megmondja a tutit. Így elég egyértelmű, hogy ha ezek után ő tesz ilyen megjegyzést az a játszmázás. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy nem tudott a téma ilyetén megközelítéséhez érdemben hozzászólni. Amit benyögött az pontatlan és miközben ő hirdeti a gyökérigmenést a beírásból pont ez hiányzott…… Hiszen attól, hogy elmentek a gyerekkel a pszichologushoz még nem derül ki, hogy valóban a gyökereknél voltak, tehát pont a lényeg hiányzott, hogy kiderült e milyen eredeti „célja” volt már a legelső balesetnek.
Majd lenézően elintézi a többi részét azzal, hogy dehát ezt már az alapvető meditációs technikák is igy csinálják. Ezek ugyan olyan szemfényvesztő pufogtatások mint a csodaszép orosz energetikai játékok. Csak az nem derül ki mire megy vele az ember. Hol éli meg, hol használja az életben, hogy lehet élet-alap belőle? Ha Hermess ennyire tudja a tutit, akkor miért kell neki ilyen játszmázáshoz folyamodnia? Ugyanis nincs olyan, hogy valaki a játszmázást tanítja, de nem játszmázik. Pont azért foglalkozik a témával, mert őt érinti. Azért adja ezt tanfolyamokon, mert saját magát ez foglalkoztatja. És mint tudjuk a tudat alatti a nem-et nem ismeri. Tehát az sem kifogás, hogy ő a pont a játszámázás elkerüléséért harcol. Ez csak álca, játszma, hivd aminek akarod.
Ja, és ott maradt még a mesértődés – ami szintén a játszmázás egyik alap pillére – hogy úgy látszik ez névtelen blogja….. Miért nem a lényegére koncentráltál a beírásomnak?
Kedves Hermess, nem baj az, ha te az orosz sztyeppét jobban szereted mind a kvantum fizikát, csak legalább ne nézd Bruce Liptont, Gregg Bradent, vagy Eric Dowsetet kisebbnek, mint…..
Figyelj kicsit
hagyjuk a fenébe Hermesst, nem fontos ő itt, alighanem reménytelen eset, nézzük meg ez neked miben tükör?
” A Hermess kezdte ” – mint az óviban…
A mindenhol megmondja a tutit, egyszerűen leellenőrizhető, csak meg kell nézni, ki, mennyit blogol mostanság.
PL. szerénységem és az Éva sokkal többet nyomul 🙂 De miért lett a Te szemedben központi kérdés Ő? Nagy Ő-vel…
” Lenézően elintézi ” – azt lehet lenézni, aki magát nem tekinti egyenrangúnak, többször sérült réges régi szituációkban, most van valaki aki miatt a probléma újra kibukott. Ez belevetítés. Önértékelést inkább tanulj a Huszti Sanyitól, hidd el, érdemes.
Az orosz parapszichológiát ” csodaszép energetikai Játéknak ” titulálni, nagyfokú ismerethiányra vall. Talán nézz utána dr. Zsazskov munkásságának. Egy hétvégi tréningen amúgy annyit lehet elérni, hogy bepillantást adhatunk egy módszerbe, hogy mindenki megtalálja az útját, ahol aztán kibonthatja a képességeit.
A legnagyobb tükör mégis csak az ———- gyökérigmenés. Mit tanít neked ez a szituáció,milyen múltbéli sérelmed mintájára jött létre és Te hogy tudod kidolgozni ezt magadból?
A ” megsértődés ” szintén belevetítés, aki meg van sértődve az Te vagy…Mert már nem hajlandó foglalkozni veled…Nekem az a megjegyzés inkább gúnyosnak hatott, lehet ez is belevetítés 😀 merthogy a gúnyolódás nem áll tőlem messze, de legalább őszinte vagyok. Próbáld meg Te is, bár első körben talán vállalni kellene a nevedet…Mitől félsz???
A való életben pedig egy nézeteltérést talán meg kellene beszélnetek négyszemközt, ahelyett hogy itt próbálod szánalmas módon lehúzni őt, Hermess még soha nem zárkózott el ez elől. De ehhez bátorság kellene a részedről. Hermess bár játszmázik, az önértékelése sincs a helyén, nem térne ki ez elől gyávaságból, és ettől nagy ő 😀
Az orosz parapszichológia védelmében csak annyit,hogy ők ezt
Az orosz parapszichológia védelmében csak annyit,hogy ők ezt egyetemen tanítják,már 50 éve.nem wuduzásról van szó:)
Dr.Arthur Zsazskov tudós,matematikus fizikus, akadémikusa az Ukrán Tudományos Akadémiának,és a parapszichológia mellett kvantum fizikát is tanított nekünk./ez ügyben példát vehetnénk róluk,talán nem lenne nálunk annyi sarlatán./
Nem csak az időjárás szabályozására képesek az orosz-ukrán parapsziochológusok,hanem olyan dolgokról is meggyőződtem,ami kicsit felülmúlja képzeletünket.
De visszaszállok a földre,és azt mondom,hogy a világhírű diagnosztikai módszert a Kronobiológiai Pszichogenetikát is ők fejlesztették ki,Japán tudósok bioritmus kisérleteikből kiindulva.
És sorolhatnám,de csak azért szólaltam meg,mert bizony az orosz-ukrán parapszichológia nem degradálni való,kimondottan tudományos alapokon nyugszik,és így is oktatják.
Ha valaki esetleg nem így találkozott vele,az nem az ő tanításuk,és ezen az alapon nem is minősíthetők így.
Akkor aki így minősít,az valami másról beszél./ugye ez nem neked szól Kati,hanem annak,akinek Te is szántad:)
A többi dologba nem bonyolódnék,de ez szíven ütött,a személyes kapcsolatom miatt is./
A bizonyiték arra, hogy hol is tartunk valójában, az a
A bizonyiték arra, hogy hol is tartunk valójában, az a hétköznapi életünk. Az összes területe.
A gyakorlat barátaim, a gyakorlatban dőlnek el a dolgok.
Érdektelen miket mond az ember, miket tanit, bármily brilliáns is.
Az a lényeg hogyan éli az életét effektive? Hol tart valójában?Párkapcsolat? Munka? Szülők? Emberi kapcsolatok? Mindennapok? Szeretet-önszeretet? Pénz? Örömök? Egészség?Gyerekek? Stb, mit hagytam ki….?
És ezt igazán csak az illető maga tudhatja….
H: Látom, egyre népszerűbb leszek…
Örülök, hogy ennyit foglalkozol velem, kedves Névtelen! (bár gyanítom, hogy ki vagy)
Tudod, az a baj, hogy el sem tudod képzelni azt, hogy valaki őszinte kíváncsiságból kérdezzen tőled. Aki csal, és átver mindenkit, annak meg sem fordul a fejében, hogy valaki őt ne akarja átverni, ezért örökké gyanakvó.
Hogy ki kezdte a játszmázást, döntsék el, akik olvassák. Én semmi sértőt nem írtam neked, amit bele láttál, az mind Te vagy. Névtelen blogokhoz nem szoktam hozzászólni, de most csak végén vettem észre, hogy a blog is a tiéd.
És hogy én mit tanítok, azt úgy lenne szerencsés megítélni, hogy eljössz egy tanfolyamra. Vagy ha nem jössz el, akkor talán tisztességesebb lenne álarc nélkül, nem a paraván takarásából lövöldözve elmondani a véleményedet. Tudom, megindokoltad, hogy miért van létjogosultsága névtelenül írni, rejtőzködésből sárt dobálni azonban már nem ugyanaz.
Nézd csak, itt van egy valódi lehetőség a valódi elengedésre… Lássuk, hogyan működik ez a Te módszered szerint? Képes vagy elengedni ezt a témát, úgy hogy nem kontrázol vissza itt a nyilvánosság előtt?
De hogy ne maradjon lezáratlanul a dolog, szívesen találkozom Veled, ha szánsz rá némi időt, és a szemembe akarsz nézni. Onnan meg még mélyebbre is láthatsz.
A „Névtelen” Blogról/hoz
Csak jelezném, hogy Névtelen is ugyanúgy/és ugyanazt a forrást használta (jelőlés nélkűl szószerint átvéve!) amit az elöző ilyen témájú, ha jól emlékszem humorgumó blogja is.
Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek..(aki nem hiszi járjon utána)
itt: http://www.scribd.com/doc/27175376/Sant-Rajinder-Singh-Tegyunk-meg-mindent
Szóval nem is Névtelen blogjához szóltál hozzá:) -nem a sajátja ugyanis 🙂
Voltam…………………..
Voltam…………………..
Ez mire jó?
Ez mire jó?
Meg Vagy Éva De jó! :)))
Már kezdtem azt hinni hogy
Meg Vagy Éva De jó! :)))
Már kezdtem azt hinni hogy bekeményítettek a cicáid. 😉
Az semmi,de ma felakasztottak!
A nyakamba raktak valami jármot,é
Az semmi,de ma felakasztottak!
A nyakamba raktak valami jármot,és annál fogva lógtam.A vízbe persze.Tök jó volt.
Viszont valami kis sunyi dolog lehetett a torkomnál,mert kicsit köhécseltem utána,és soha nem szoktam.
Kérdeztem,hogy karóba húzás ,kerékbe törés van e? Azt mondták minden van,csak szóljak.
Tök jó helyek vannak Budapesten:)
Ez a Széchényi fürdő volt./még mielőtt rosszra gondolnátok:) /
Ami a macskákat illeti: az egyik itt rohangál a billentyűkön ,és nem érti mi bajom folyton vele?
A másik beékelte magát a tiszta ágyneműbe,szintén fel van háborodva,hogy zaklatom.A harmadikat véletlenül becsuktam a bőröndbe.Érdekes ő csendben maradt.
A többiekkel most nem vagyok épp képbe,mert elveszítettem a fonalat,ugyanis az egyik kutya folyamatosan ugat,és nem tudom mi baja.Folyton rohangálok ki hozzá,de akkor elhallgat.Viszont a másik kutya meg rám ugrik örömében és feldönt.A korom sötétbe,mert ott nincs világítás.
A párom köszöni jól van.Alszik:)
Tényleg ,hol a többi macska? Megyek ,mindjárt összekürtölöm őket.
A szomszédok fognak örülni.:)
Örülhetnek is,hogy nem éjjel 2-kor.Akkor is szoktam.Jó erős hangom van.A nagy csendben meg még jobban szól.
Hadd szóljon:D /ezt már Te mondod,csak meghallottam:)/
Na ,hát ennyi a ma esti helyzetjelentés.
Szép estét mindenkinek!
Voltam…………………..
úgy látom így a jó! válasz nélkül hagyni mindenkit ügyes vagy !!!!
VÁLASZ
Kedves Névtelen .
nem tudom mire jó ez a számodra való összeférhetetlenség mert nem látok összefüggést az írásaidra .
úgy minden nélkül képes vagy ki nyilvánítani a nem tetszésedet bárkivel vagy bármivel kapcsolatban de a nevedet nyilvánosan nem mered felvállalni ami nem ferr dolog szerintem.
Erre csak egy alap gondolatot szeretnék számodra „NE ITÉLJ ,HOGY MEG NE ITÉLTESSÉL ” EZ EGY BIBLIAI IDÉZET HA MÁR A FORRÁSOKAT VESZED PÉLDÁNAK!
ÜDV:
Ezért én már egyszer megkaptam a magamét a Veszprém kontra
Ezért én már egyszer megkaptam a magamét a Veszprém kontra Budapest blogban,amikor kifogásoltam,hogy valaki névtelenül osztja a másikat.
Az indok az volt ,hogy minek a név,hisz névtelenül is vállalja magát az ember,ha egyszer leírja a véleményét.
Meg hogy a mi ,,nick” neveink meg ugyan mit érnek?
Úgyhogy érdekes kérdés ez: névvel,vagy névtelenül?
Talán nem is az a lényeg,hanem a szándék szerintem.
kérdés
Szia remélem nem magadra vetted amit irta de szerintem az irásaiból kitünik a sok ellen vélemény ezért bátorkodtam jelezni.
jaj,dehogy,csak már megelőlegeztem a választ,mert már én is
jaj,dehogy,csak már megelőlegeztem a választ,mert már én is megkaptam egyszer:D
Névtelennek:
Névtelennek:
Elgondolkodtató, hogy mi helyett foglalkozol másokkal??
Még ha igazad is lenne és jó emberismerő lennél, s jól látnád a dolgokat, akkor is azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy miért mással foglalkozol ilyen kritikusan?
Mi és miért sérti ennyire az önérzetedet, hogy így bedobtad itt az ékesszólásodat? (függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem bármi abból, amit írsz:)
Nem lehet, hogy inkább a saját házad táján kellene széttekintened?
Vagy nagyon unatkozol?
Vagy több figyelmet szeretnél?
Magamnak és magunknak:
Régen nem igazán reagáltunk a névtelen hozzászólásokra. Most viszont valaki nem csak folyamatosan hozzászól, hanem ennél sokkal tovább megy…
Nem lehet, hogy vissza kellene térni azon szokásunkhoz, hogy jobban figyelmen kívül hagyjuk a névtelen hozzászólásokat, bármit is ír?
Mit szóltok hozzá? Mi a véleményetek?
Igazad van
ez az egyetlen békés módszer arra, hogy eltűnjenek innen. Ha nem kapnak figyelem-energiát, amire hajtanak, majd csinálják a fesztivált máshol.
Pedig már komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy másik gépről – csak a poén kedvéért – bejelentkezek névtelenül és a következőket teszem közre:
Kedves Hermess! Rájöttem, hogy sokkal jobb lesz mindenki számra, ha az oldal szellemiségét szem előtt tartva ön-vizsgálatot végzek és a saját problémáimmal foglalkozom. Köszönöm az eddigi segítséget :-DD Névtelen :-DD
Szerintem a névtelen hozzászólókat sem kellene ennyire
Szerintem a névtelen hozzászólókat sem kellene ennyire elutasítani..
Legyen az Ő problémájuk (márha az egyáltalán?) hogy miért is akar névtelen maradni.
Nyilván az sem véletlen, hogy a rendszer lehetővé teszi a névtelen hozzászólásokat is, mert ha valóban jelentősége lehetne, akkor le is lehetne tiltatni, hogy csak regisztrált felhasználók szólhassanak hozzá. Vagy ha igény lenne erre, akkor ezt már többen kérhették volna…
Persze az tényleg zavaró, hogy a sok névtelent nem lehet egymástól megkülönböztetni,összemosódhat ki mit is mondott, mit nem..
Különben a gondolata a lényeges, amit mond, vagy amit hozzátesz..És szerintem vannak igen értékes névtelen hozzászólások is, ami elveszhetne. Én jelen nevesített névtelennél sem látok semmi extrát, amit ne tehetett volna meg, Ő így látja… ennyi.
Miért ne tehetné? Miért lenne alacsonyabb értékű vagy kiközösítendőbb mintha valamilyen vagy esetleg fals nick néven tenné?
Én a napokban nem tudtam bejelentkezni, így lepereztem(/) és mellé írtam a nevem, de pont ezért is elgondolkodtam rajta, hogy nem teljesen mindegy?
nem a névtelenség a probléma
Nem a névtelenségének szól az írás, hanem annak a támadó stílusnak, amit a névtelensége mögé bújva tesz már egy ideje (előtte már az Évit is megtalálta)
A névtelenséggel semmi bajom, sőt nagyon értékes hozzászólások jöhetnek névtelenül is. Igazából Vele sincs, ha leírja mit szeretne (mert valamiért csak közöttünk blogol, tehát okkal és céllal van itt, gondolom én) s nem ilyen módon fordítja maga felé a figyelmet.
S igen tudom, miért figyelek rá, ha ez engem zavar:) Jó, önmagamba nézek én is. Köszönöm rá a lehetőséget.
Az a baj,hogy nem egy valaki van,hanem többen vannak,és az ember
Az a baj,hogy nem egy valaki van,hanem többen vannak,és az ember azt sem tudja kivel kommunikál.
Szerintem csak azokat a névtelen hozzászólásokat kéne szabotálni,akik kimondottan kekeckednek,és szórakoznak,zavart keltenek,hogy jót röhöghessenek.
Vannak olyan névtelenek is ,akik a véleményükkel és a viselkedésükkel hozzáadnak az oldalhoz.
Szerintem mindenki el tudja ezt dönteni,és ha nem válaszolunk egy olyannak aki csak piszkálódni,szórakozni jön ide,akkor előbb utóbb nem lesz min szórakoznia és odébb áll.
Persze az építő jellegű véleményt én részemről névtelentől is figyelembe veszem,ha azt normálisan segítőkészen mondja.
Bár a minap én is kellemetlen helyzetbe kerültem névtelen írások miatt,mert két névtelen közül pechemre nem a ,,célszemély” névtelennek válaszoltam,hanem egy másik névtelennek..Szóval én is amondó lennék,hogy mindenképpen okoz bonyodalmakat a névtelenség.
Tolle
Obstacles come all the time. If you get upset that means the ego is back. When obstacles come if you’re not upset and you’re still present, you will look at whatever the obstacle is with a penetrating gaze of presence, which is stillness also. You look at whatever obstacle arises, you bring this penetrating stillness to it, and that is like a light that shines on it and dissolves the obstacle or shows you a way around it. That’s the power of consciousness.
Szia Kedves Senki!
Remélem azért tudsz magyarul is. 😛
Biztos nagyon értékes a hozzászólásod.
Ööö az idézet….,de mi lenne ha magyarra váltanál?
A gyengébbek kedvéért.
Üdv!Erika
Hü!Lenne még pár hozzáfüznivalóm!De ha mégsem tudsz magyarul akkor
fölösleges a billentyüt koptatni.
Angolul pedig nem tudok… 😛
😉
Hi adorable Nobody!
Komoly tudásról tettél tanúbizonyságot! 😀 A gyengébbek kedvéért Ctrl C utána Ctlr V :-DD
De annyira nagyra értékelném, ha fordítanál Ken Wilbertől, magyarra, 40 könyvéből sajnos eddig csak 4 jelent meg…
Még halkan megjegyzem Tollét hallgatni kell, mert ahogy beszél és a kisugárzása a DVD-n, rögtön rabul ejt…
Komoly tudásról tettél tanúbizonyságot!
Valóban.
Másolásból mindenképp.
Már ha lehet a másolást tudásnak nevezni. 😛
Kati!
Miböl következtetsz arra hogy Senki tud angolból magyarra fordítani?
Üdv!Erika
Bár erősen titkolom
de első körben mindenkiről a legjobbat feltételezem :-D, aztán sok esetben megint rájövök, hogy naiv, idióta és hiszékeny voltam. De ez így kerek.
Valóban
Tolle-t élőben érdemes hallgatni én is ezt szoktam tenni. A „heti üzenet”ei közül ez megtetszett, ezért másolásból jelest szereztem. Gondolom, aki eredetiben szereti hallgatni, az személyes üzenetével is ezt teszi.
A fordítással meg úgy vagyok, hogy nem biztos, hogy én ugyan úgy fordítanám, ahogy ti, a fordítógépet pedig tudja mindenki magától is kezelni.
Egyébként örülök, hogy megtaláltátok Tolle üzenetének értelmét.
A harag legyőzése
Kedves Erika!
Nagyon jók voltak a linkek, amiket az elején Popper Pétertől Beidéztél. Köszönöm neked.
http://www.youtube.com/watch?v=xRQKZw91RCk
„Popper Peter – Miért nem tudunk indulatainkon uralkodni”
Nem olvastam el minden hozzászólást, de nagyon fontos a harag legyőzése (kordában tartása).
Jógázom, meditálok, próbálok jó ember lenni…
Nekem a legnagyobb GONDOM, amiről Popper Péter is beszélt, a váratlan helyzetekben rejlik.
Amikor kétéves lázas kislányommal állok a gyógyszertárban és a betegek „reakcióit” próbálom semlegesíteni nyugodt légzéstechnikákkal… , de ha a gyógyszerész is bunkó lefagyok.
Ha az embertársak ok nélkül gonoszak és durvák, hogyan győzhetjük le a haragot?
Ha a gyerekkel bevásárolok, hogyan magyarázzam el neki – miért lökdösődnek az AKCIÓS narancsnál és az a bácsi miért káromkodik és veszekedik azzal a nénivel? Én sem értem…
Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre felkészülni?
Szeretnék okosan és higgadtan reagálni MINDIG!
De, ha Dr. Szalézy Szilárdnak sem sikerült… 😉
Üdvözlettel: Karola
„Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre
„Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre felkészülni?”
Szerintem sehogy. Ha már eleve „váratlan, ismeretlen” azt jelenti, hogy nem számítottál rá, így nem is készülhettél rá. Az egyetlen lehetőség, hogy amikor megjelenik a helyzet éberen figyelsz, és cselekedsz ha kell.
Nekem volt egyszer egy ,,sikeresnek” mondható kísérletem erre.
A
Nekem volt egyszer egy ,,sikeresnek” mondható kísérletem erre.
A kresz elméleti vizsgám előtt kitöltöttem kb.2000 tesztet .Ennek a fele is elég lett volna,hogy hibátlan legyen a vizsgám,de bebiztosítottam magamat,mivel tök hülye voltam az egészhez:)
Statisztikailag lehetetlen volt a vizsgán váratlan teszt kérdés.
És be is jött:)
De ha a gyakorlatban találkoztam volna ezekkel a helyzetekkel,és nem teszt formájában ,ahogy azt megoldottam,hát nagyon megszívtam volna.
Úgyhogy azt mondanám valamelyest lehet felkészülni váratlan helyzetekre,pl.ha az ember egy bizonyos szituációra elképzel különböző lehetőségeket,akkor ha pl. épp azok közül jön be valami,már nem éri váratlanul.
Például van x esemény.El lehet képzelni,mi történhet ott,milyen kérdések merülhetnek fel.Jó eséllyel meg lehet saccolni ilyen dolgokat.Ha az ember felkészül ilyen alapon bizonyos szituációkra,kevésbé éri meglepetés.
Ki lehet próbálni.Persze nagy meló.
Azok a szerencsések,akik mondjuk minden helyzetben feltalálják magukat:) /anélkül ,hogy gyakorolnák előtte a lehetőségeket:)/
Az viszont,ha az embernek lépten nyomon így köszön vissza a
Az viszont,ha az embernek lépten nyomon így köszön vissza a külvilág/veszekedés,durvaság,egyebek/,
ott valóban belül van probléma,és azzal kell kezdeni valamit,ahogy Kati is mondja.
A válaszokat köszönöm szépen!
Kedves Ademon!
Próbálok tudatosan élni és cselekedni!
Eva Christina!
Félálomban szoktam lehetséges reakciókon gondolkodni, de ezeket mindig megtört szituációk előzik meg… MÉG nem tartozom azon szerencsések közé, akik mindig feltalálják magukat. De most elkezdtem KOPOGTATNI IS (ÉFT (Érzelmi Felszabadulás Technika) az agykontroll mellé.
Az ember mindig tanul…
Üdvözlettel: Karola
Szia Karola!
Az embertársaink nem ok nélkül gonoszak és durvák. Ezt tanulták mint probléma megoldó módszert, ennél jobbat nem ismernek. Ezt el kell fogadni, megváltás ebben a kérdésben nincs, itt tartanak, majd egyszer innen fejlődnek tovább.
De. Figyeld csak ezt a mondatodat:
„Szeretnék okosan és higgadtan reagálni MINDIG! ”
Miért? Amit elvársz magadtól nem teljesíthető. Esetleg a szüleid ezt szerették volna, mindig, mindenhol tőled.
Lefojtottad hát a dühödet és a haragodat. Most ez az eddig befagyasztott energia utat törne magának. De Te újra befagyasztod. Kivetíted a durva embertársaidra – bezzeg a rosszak…
A megoldás az az, hogy ha érvényt kell szerezned a haragodnak, akkor haragudj! Lehet ezt intelligensen is tenni! 😀
A harag, a düh azért van, hogy neked jó legyen. A többi ember tiszteljen téged és tartsa tiszteletben a határaidat is!
A pici gyereked betegsége is ennek a jelenségnek a tükre, a Te aurádban él és a Te problémádat jeleníti meg.
Bradshaw a Vissza önmagunkhoz című könyvében módszereket tanít azoknak a felnőtteknek, akik ” túl jó ” felnőttek lettek a szülői elvárások miatt. Ezért aztán mindig mindenhol szenvednek attól, hogy kihasználják, elnyomják őket. A harag és a düh energiáját kontroll alatt tartva érvény tudjanak szerezni az érdekeiknek.
A harag, a düh azért van, hogy neked jó legyen.
Drága Katalin! Megragadtad a lényeget, köszönöm, hogy tükröt tartottál nekem.
Három hónappal ezelőtt a „véletlen” elém hozta – Susan Forward : Mérgező szülők c. könyvét. Sajnos nem tudtam elolvasni akkor, már látom ezzel MOST már szembe kell néznem. El fogom olvasni amit ajánlottál, John Bradshow : Vissza önmagunkhoz című könyvét is. Köszönöm!
Mióta a belső fejlődés útjára léptem, mindig sikerült kezelnem a felmerülő „leckéket”.
Sokat dolgoztam a belsőmön és TELJESNEK, BOLDOGNAK éreztem magam. Ezután kaptam egy társat. Ismét sok ÚJ dolgokat kellett megtanulnom. Ahogy harmonikus lett a kapcsolatunk, kaptunk egy gyereket. Hááát a mostani leckék nagyon durvának tűnnek, de persze minden viszonyítás kérdése. 🙂
Úgy gondoltam a szüleimmel rendeztem a kapcsolatom. Sokat „neveltem” őket mióta férjhez mentem. Nagyon szeretem őket, de ha őszinte vagyok édesanyám irányító, szavakkal verő, édesapám pedig alkalmatlan szülő kategóriába sorolható lenne. Persze nekik sem volt egészséges szülői mintájuk, így nem is tudhatták hogyan kellene jól csinálni. Kisgyerekként közöltem velük, hogy engem biztosan adoptáltak, vallják csak be! Ráolvastam a hibáikat… Nem volt szép gyerekkorom.
Végig csináltam Brandon Bays : Belső utazását és szívből megbocsájtottam nekik. Most jó a kapcsolatunk, a karácsony is veszekedés és manipulációk nélkül telt el. 🙂
Most jött el az ideje, hogy a csontvázakat kiszedegessem a tudatalattimból. Űgy tűnik csak így válhatok jó anyává… és az önértékelésem is így lesz újra teljes.
Kicsit sokat írtam, de tényleg hálás vagyok, hogy pályára állítottál.
Minden jót neked
Üdvözlettel: Karola
Tolle
Obstacles come all the time. If you get upset that means the ego is back. When obstacles come if you’re not upset and you’re still present, you will look at whatever the obstacle is with a penetrating gaze of presence, which is stillness also. You look at whatever obstacle arises, you bring this penetrating stillness to it, and that is like a light that shines on it and dissolves the obstacle or shows you a way around it. That’s the power of consciousness.
Szia Kedves Senki!
Remélem azért tudsz magyarul is. 😛
Biztos nagyon értékes a hozzászólásod.
Ööö az idézet….,de mi lenne ha magyarra váltanál?
A gyengébbek kedvéért.
Üdv!Erika
Hü!Lenne még pár hozzáfüznivalóm!De ha mégsem tudsz magyarul akkor
fölösleges a billentyüt koptatni.
Angolul pedig nem tudok… 😛
😉
Hi adorable Nobody!
Komoly tudásról tettél tanúbizonyságot! 😀 A gyengébbek kedvéért Ctrl C utána Ctlr V :-DD
De annyira nagyra értékelném, ha fordítanál Ken Wilbertől, magyarra, 40 könyvéből sajnos eddig csak 4 jelent meg…
Még halkan megjegyzem Tollét hallgatni kell, mert ahogy beszél és a kisugárzása a DVD-n, rögtön rabul ejt…
Komoly tudásról tettél tanúbizonyságot!
Valóban.
Másolásból mindenképp.
Már ha lehet a másolást tudásnak nevezni. 😛
Kati!
Miböl következtetsz arra hogy Senki tud angolból magyarra fordítani?
Üdv!Erika
Bár erősen titkolom
de első körben mindenkiről a legjobbat feltételezem :-D, aztán sok esetben megint rájövök, hogy naiv, idióta és hiszékeny voltam. De ez így kerek.
Valóban
Tolle-t élőben érdemes hallgatni én is ezt szoktam tenni. A „heti üzenet”ei közül ez megtetszett, ezért másolásból jelest szereztem. Gondolom, aki eredetiben szereti hallgatni, az személyes üzenetével is ezt teszi.
A fordítással meg úgy vagyok, hogy nem biztos, hogy én ugyan úgy fordítanám, ahogy ti, a fordítógépet pedig tudja mindenki magától is kezelni.
Egyébként örülök, hogy megtaláltátok Tolle üzenetének értelmét.
A harag legyőzése
Kedves Erika!
Nagyon jók voltak a linkek, amiket az elején Popper Pétertől Beidéztél. Köszönöm neked.
http://www.youtube.com/watch?v=xRQKZw91RCk
„Popper Peter – Miért nem tudunk indulatainkon uralkodni”
Nem olvastam el minden hozzászólást, de nagyon fontos a harag legyőzése (kordában tartása).
Jógázom, meditálok, próbálok jó ember lenni…
Nekem a legnagyobb GONDOM, amiről Popper Péter is beszélt, a váratlan helyzetekben rejlik.
Amikor kétéves lázas kislányommal állok a gyógyszertárban és a betegek „reakcióit” próbálom semlegesíteni nyugodt légzéstechnikákkal… , de ha a gyógyszerész is bunkó lefagyok.
Ha az embertársak ok nélkül gonoszak és durvák, hogyan győzhetjük le a haragot?
Ha a gyerekkel bevásárolok, hogyan magyarázzam el neki – miért lökdösődnek az AKCIÓS narancsnál és az a bácsi miért káromkodik és veszekedik azzal a nénivel? Én sem értem…
Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre felkészülni?
Szeretnék okosan és higgadtan reagálni MINDIG!
De, ha Dr. Szalézy Szilárdnak sem sikerült… 😉
Üdvözlettel: Karola
„Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre
„Hogyan lehet az ismeretlen, váratlan helyzetekre felkészülni?”
Szerintem sehogy. Ha már eleve „váratlan, ismeretlen” azt jelenti, hogy nem számítottál rá, így nem is készülhettél rá. Az egyetlen lehetőség, hogy amikor megjelenik a helyzet éberen figyelsz, és cselekedsz ha kell.
Nekem volt egyszer egy ,,sikeresnek” mondható kísérletem erre.
A
Nekem volt egyszer egy ,,sikeresnek” mondható kísérletem erre.
A kresz elméleti vizsgám előtt kitöltöttem kb.2000 tesztet .Ennek a fele is elég lett volna,hogy hibátlan legyen a vizsgám,de bebiztosítottam magamat,mivel tök hülye voltam az egészhez:)
Statisztikailag lehetetlen volt a vizsgán váratlan teszt kérdés.
És be is jött:)
De ha a gyakorlatban találkoztam volna ezekkel a helyzetekkel,és nem teszt formájában ,ahogy azt megoldottam,hát nagyon megszívtam volna.
Úgyhogy azt mondanám valamelyest lehet felkészülni váratlan helyzetekre,pl.ha az ember egy bizonyos szituációra elképzel különböző lehetőségeket,akkor ha pl. épp azok közül jön be valami,már nem éri váratlanul.
Például van x esemény.El lehet képzelni,mi történhet ott,milyen kérdések merülhetnek fel.Jó eséllyel meg lehet saccolni ilyen dolgokat.Ha az ember felkészül ilyen alapon bizonyos szituációkra,kevésbé éri meglepetés.
Ki lehet próbálni.Persze nagy meló.
Azok a szerencsések,akik mondjuk minden helyzetben feltalálják magukat:) /anélkül ,hogy gyakorolnák előtte a lehetőségeket:)/
Az viszont,ha az embernek lépten nyomon így köszön vissza a
Az viszont,ha az embernek lépten nyomon így köszön vissza a külvilág/veszekedés,durvaság,egyebek/,
ott valóban belül van probléma,és azzal kell kezdeni valamit,ahogy Kati is mondja.
A válaszokat köszönöm szépen!
Kedves Ademon!
Próbálok tudatosan élni és cselekedni!
Eva Christina!
Félálomban szoktam lehetséges reakciókon gondolkodni, de ezeket mindig megtört szituációk előzik meg… MÉG nem tartozom azon szerencsések közé, akik mindig feltalálják magukat. De most elkezdtem KOPOGTATNI IS (ÉFT (Érzelmi Felszabadulás Technika) az agykontroll mellé.
Az ember mindig tanul…
Üdvözlettel: Karola
Szia Karola!
Az embertársaink nem ok nélkül gonoszak és durvák. Ezt tanulták mint probléma megoldó módszert, ennél jobbat nem ismernek. Ezt el kell fogadni, megváltás ebben a kérdésben nincs, itt tartanak, majd egyszer innen fejlődnek tovább.
De. Figyeld csak ezt a mondatodat:
„Szeretnék okosan és higgadtan reagálni MINDIG! ”
Miért? Amit elvársz magadtól nem teljesíthető. Esetleg a szüleid ezt szerették volna, mindig, mindenhol tőled.
Lefojtottad hát a dühödet és a haragodat. Most ez az eddig befagyasztott energia utat törne magának. De Te újra befagyasztod. Kivetíted a durva embertársaidra – bezzeg a rosszak…
A megoldás az az, hogy ha érvényt kell szerezned a haragodnak, akkor haragudj! Lehet ezt intelligensen is tenni! 😀
A harag, a düh azért van, hogy neked jó legyen. A többi ember tiszteljen téged és tartsa tiszteletben a határaidat is!
A pici gyereked betegsége is ennek a jelenségnek a tükre, a Te aurádban él és a Te problémádat jeleníti meg.
Bradshaw a Vissza önmagunkhoz című könyvében módszereket tanít azoknak a felnőtteknek, akik ” túl jó ” felnőttek lettek a szülői elvárások miatt. Ezért aztán mindig mindenhol szenvednek attól, hogy kihasználják, elnyomják őket. A harag és a düh energiáját kontroll alatt tartva érvény tudjanak szerezni az érdekeiknek.
A harag, a düh azért van, hogy neked jó legyen.
Drága Katalin! Megragadtad a lényeget, köszönöm, hogy tükröt tartottál nekem.
Három hónappal ezelőtt a „véletlen” elém hozta – Susan Forward : Mérgező szülők c. könyvét. Sajnos nem tudtam elolvasni akkor, már látom ezzel MOST már szembe kell néznem. El fogom olvasni amit ajánlottál, John Bradshow : Vissza önmagunkhoz című könyvét is. Köszönöm!
Mióta a belső fejlődés útjára léptem, mindig sikerült kezelnem a felmerülő „leckéket”.
Sokat dolgoztam a belsőmön és TELJESNEK, BOLDOGNAK éreztem magam. Ezután kaptam egy társat. Ismét sok ÚJ dolgokat kellett megtanulnom. Ahogy harmonikus lett a kapcsolatunk, kaptunk egy gyereket. Hááát a mostani leckék nagyon durvának tűnnek, de persze minden viszonyítás kérdése. 🙂
Úgy gondoltam a szüleimmel rendeztem a kapcsolatom. Sokat „neveltem” őket mióta férjhez mentem. Nagyon szeretem őket, de ha őszinte vagyok édesanyám irányító, szavakkal verő, édesapám pedig alkalmatlan szülő kategóriába sorolható lenne. Persze nekik sem volt egészséges szülői mintájuk, így nem is tudhatták hogyan kellene jól csinálni. Kisgyerekként közöltem velük, hogy engem biztosan adoptáltak, vallják csak be! Ráolvastam a hibáikat… Nem volt szép gyerekkorom.
Végig csináltam Brandon Bays : Belső utazását és szívből megbocsájtottam nekik. Most jó a kapcsolatunk, a karácsony is veszekedés és manipulációk nélkül telt el. 🙂
Most jött el az ideje, hogy a csontvázakat kiszedegessem a tudatalattimból. Űgy tűnik csak így válhatok jó anyává… és az önértékelésem is így lesz újra teljes.
Kicsit sokat írtam, de tényleg hálás vagyok, hogy pályára állítottál.
Minden jót neked
Üdvözlettel: Karola