Az energia vámpírságról

Van egy blog bejegyzésem „A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása” címmel.
Talán annyit tennék hozzá, hogy legfőképpen önmagunk számára kell megtanulni kimondani a „NEM” szót, hisz, ha jól belegondolunk, miért is mondunk olyankor is igent, amikor egyik porcikánk sem kívánja, sőt szinte fizikai fájdalmat érzünk attól, hogy igent fogunk mondani – nos erről a következő a véleményem:

Az igent sokkal könnyebb kimondani, hisz azzal – úgy gondoljuk – segítünk a másiknak és mi is elkerüljük a bűntudat érzetét. Pedig, ha tudnánk, hogy egy nem megfelelő igen mondásával mekkora galibát okozunk nemcsak önmagunknak (hisz „leszívják” az energiánkat), hanem a másiknak is, hisz megfosztjuk annak a lehetőségétől, hogy önmaga elkezdje megoldani a problémáit, vagyis elkezdje végre a felnőtté válás kemény, fájdalmas, de sikerélményhez vezető munkáját.

A másik megközelítése pedig az, hogy mindannyian szeretetre vágyunk. Így, amikor igent mondunk arra, amire valójában nemet kéne mondanunk – valójában mi is energia vámpírokká válunk, hisz olyan szeretetet akarunk kikényszeríteni, ami nem jár nekünk, hisz abban a pillanatban, ott, arra a dologra vagy eseményre valójában nem vagyunk képesek, így az Univerzumtól sem kaphatjuk meg a cselekvéshez szükséges energiát. Tehát ahhoz, hogy megtegyük, valaki más (esetleg épp a kérő) energiáját vagyunk kénytelenek igénybe venni, amivel legyengítjük őt is, és természetesen önmagunkat is!

6 thoughts on “Az energia vámpírságról”

  1. Nekem van egy sémám!
    Nekem van egy sémám arra, hogy meddig mondok igent egy kérésre és mikor mondom azt, hogy nem.
    Hasonlattal fogok élni.
    Az a gondolatom, hogy ha valaki éhes és enni kér tőlem, adok neki(természetesen ha van mit) kétszer max. háromszor, de közben folyamatosan törekedek rá, hogy sokkal jobb lenne ha megtanítanám őt vadászni, halászni, gyüjtögetni, hogy ne legyen szüksége se rám ha éhes, se másra.
    Ha viszont olyan a helyzet, hogy éppen üres a tányérom, akkor mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül nem-et tudok mondani.
    Remélem ezzel nem vagyok túl szigorú?

  2. Nekem van egy sémám!
    Nekem van egy sémám arra, hogy meddig mondok igent egy kérésre és mikor mondom azt, hogy nem.
    Hasonlattal fogok élni.
    Az a gondolatom, hogy ha valaki éhes és enni kér tőlem, adok neki(természetesen ha van mit) kétszer max. háromszor, de közben folyamatosan törekedek rá, hogy sokkal jobb lenne ha megtanítanám őt vadászni, halászni, gyüjtögetni, hogy ne legyen szüksége se rám ha éhes, se másra.
    Ha viszont olyan a helyzet, hogy éppen üres a tányérom, akkor mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül nem-et tudok mondani.
    Remélem ezzel nem vagyok túl szigorú?

Scroll to Top