8 thoughts on “Egység”

  1. Hát ez isteni volt 😀 Nem is fűzök hozzá semmi egyebet 🙂
    Hát ez isteni volt 😀 Nem is fűzök hozzá semmi egyebet 🙂

  2. Hát ez isteni volt 😀 Nem is fűzök hozzá semmi egyebet 🙂
    Hát ez isteni volt 😀 Nem is fűzök hozzá semmi egyebet 🙂

    1. „így kell járni, úgy kell járni” 🙂
      Szerintem sokféleképp lehet csinálni, egyik út sem kötelező. Ez a szép az életben. Szabad akarat van.
      Egy idézet jutott eszembe…

      „Azt mondta a folyó a Keresőnek:
      – Minek a megvilágosodás miatt aggódni? Akármerre megyek, úgyis hazafelé tartok”
      Anthony DeMello
      🙂

      De ha már itt tartunk, te hogy csinálnád?

    1. „így kell járni, úgy kell járni” 🙂
      Szerintem sokféleképp lehet csinálni, egyik út sem kötelező. Ez a szép az életben. Szabad akarat van.
      Egy idézet jutott eszembe…

      „Azt mondta a folyó a Keresőnek:
      – Minek a megvilágosodás miatt aggódni? Akármerre megyek, úgyis hazafelé tartok”
      Anthony DeMello
      🙂

      De ha már itt tartunk, te hogy csinálnád?

  3. Nagyon klassz! Köszi.
    Engem arra emlékeztet, ahogy megvívtam a

    Nagyon klassz! Köszi.

    Engem arra emlékeztet, ahogy megvívtam a volt párommal, mígnem ráébredtem, hogy az, amivel küzdök, bennem van, és az, ami hiányzik, és őbenne látom, szintén. 🙂

    Vonzottuk egymást, mint a mágnes két különböző pólusa, mert egyikünk sem ismerte a saját árnyoldalát, és megismerésre vágytunk, de taszítottuk is egymást, amikor felismertük a másik tükre által. 🙂

    Csak a szeretet, az összefogás, a megismerés, a belátás, az elengedés, a tudatosság segít, és ami a legérdekesebb, hogy a végén tényleg olyan, mintha „kicseréltük” volna magunkat, mindketten próbálgatjuk a „másik felünket”. Én oldottabb lettem, ő fegyelmezettebb, én lazítani vágyom, ő kihívásokat keres, én el akarok végre indulni a nagyvilágba, ő meg akar végre állapodni….

    És tényleg olyan, mintha az egység csak az az egyetlen pillanat volna, amelyben a hajnal és az alkony összeér. De ez az egység teljes és halhatatlan, és az öröksége egy életre szól.

    Vannak ilyen „párok”, (szellemi duáloknak is hívják őket), azóta már több példát is láttam erre. Nem egyszerű téma, de nagy tanító ereje van, amikor az ember találkozik a tudatának „másik felével”.

    Köszönöm, jó volt látni egy kicsit kívülről.

    Namaszte

  4. Nagyon klassz! Köszi.
    Engem arra emlékeztet, ahogy megvívtam a

    Nagyon klassz! Köszi.

    Engem arra emlékeztet, ahogy megvívtam a volt párommal, mígnem ráébredtem, hogy az, amivel küzdök, bennem van, és az, ami hiányzik, és őbenne látom, szintén. 🙂

    Vonzottuk egymást, mint a mágnes két különböző pólusa, mert egyikünk sem ismerte a saját árnyoldalát, és megismerésre vágytunk, de taszítottuk is egymást, amikor felismertük a másik tükre által. 🙂

    Csak a szeretet, az összefogás, a megismerés, a belátás, az elengedés, a tudatosság segít, és ami a legérdekesebb, hogy a végén tényleg olyan, mintha „kicseréltük” volna magunkat, mindketten próbálgatjuk a „másik felünket”. Én oldottabb lettem, ő fegyelmezettebb, én lazítani vágyom, ő kihívásokat keres, én el akarok végre indulni a nagyvilágba, ő meg akar végre állapodni….

    És tényleg olyan, mintha az egység csak az az egyetlen pillanat volna, amelyben a hajnal és az alkony összeér. De ez az egység teljes és halhatatlan, és az öröksége egy életre szól.

    Vannak ilyen „párok”, (szellemi duáloknak is hívják őket), azóta már több példát is láttam erre. Nem egyszerű téma, de nagy tanító ereje van, amikor az ember találkozik a tudatának „másik felével”.

    Köszönöm, jó volt látni egy kicsit kívülről.

    Namaszte

Scroll to Top