Mit gondoltok a Duálpárotokról?
Vártok rá, vagy úgy érzitek megtaláltátok?
Vagy ha még vártok rá, bíztok benne, hogy egy nap talán az utcán sétálva felismeritek Őt?
Merre és hogyan találhatjuk meg a Duálpárunkat, Lélektársunkat?
Mit gondoltok a Duálpárotokról?
Vártok rá, vagy úgy érzitek megtaláltátok?
Vagy ha még vártok rá, bíztok benne, hogy egy nap talán az utcán sétálva felismeritek Őt?
Merre és hogyan találhatjuk meg a Duálpárunkat, Lélektársunkat?
Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a
Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a duálpár dolog, ezért nézelődtem a neten és találtam egy cikket, amiből ide másolok egy részt:
Az én Duálpárom, annak az Emberszellemnek a másik fele, akinek én vagyok az egyik fele.
Mivel éppen mindketten bűnbeesett állapotban vagyunk, ezért vagyunk külön, és külön és együtt is alkalmatlanok vagyunk az Örök Életre, ezen igyekszünk javítani az inkarnációink által.
Ha az egyik Duálfél alkalmassá válik az Örök Életre, akkor az Feltámad. Ha mindkettő alkalmassá válik az Örök Életre, vagyis mindkét Duálfél Feltámad, akkor egyesülnek és Üdvözülnek, vagyis Örök Életre jutnak.
Megjegyzem, minden variáció érvényes. Lehetséges, hogy a szétválás csak az egyik Duálfél (jang vagy jin aspektus) hibájából jön létre, és így a másik Duálfélnek nem kell Feltámadnia, mert folyamatosan a Feltámadás állapotában van, attól el sem tért. Kell viszont Üdvözülnie, mert az Üdvözült állapottól eltért, ezért válhatott le róla a bűnbeesett, Feltámadásra törekvő Duáltársa.
Innen van!
Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a
Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a duálpár dolog, ezért nézelődtem a neten és találtam egy cikket, amiből ide másolok egy részt:
Az én Duálpárom, annak az Emberszellemnek a másik fele, akinek én vagyok az egyik fele.
Mivel éppen mindketten bűnbeesett állapotban vagyunk, ezért vagyunk külön, és külön és együtt is alkalmatlanok vagyunk az Örök Életre, ezen igyekszünk javítani az inkarnációink által.
Ha az egyik Duálfél alkalmassá válik az Örök Életre, akkor az Feltámad. Ha mindkettő alkalmassá válik az Örök Életre, vagyis mindkét Duálfél Feltámad, akkor egyesülnek és Üdvözülnek, vagyis Örök Életre jutnak.
Megjegyzem, minden variáció érvényes. Lehetséges, hogy a szétválás csak az egyik Duálfél (jang vagy jin aspektus) hibájából jön létre, és így a másik Duálfélnek nem kell Feltámadnia, mert folyamatosan a Feltámadás állapotában van, attól el sem tért. Kell viszont Üdvözülnie, mert az Üdvözült állapottól eltért, ezért válhatott le róla a bűnbeesett, Feltámadásra törekvő Duáltársa.
Innen van!
Szia Skarma!
A duálpár lehet hogy létezik lehet hogy nem!Kit érdekel?
De biztos hogy oka van annak ha szétváltunk!
Egyáltalán miért a gondolod hogy egy másik ember jelenléte kell ahhoz hogy teljesnek érezd magad!?
Èdes szabadság!!!! ;)))
Szia Skarma!
A duálpár lehet hogy létezik lehet hogy nem!Kit érdekel?
De biztos hogy oka van annak ha szétváltunk!
Egyáltalán miért a gondolod hogy egy másik ember jelenléte kell ahhoz hogy teljesnek érezd magad!?
Èdes szabadság!!!! ;)))
Szellemi és lelki „duáljaink”, és egy kis asztrológia
Na, igen. Lezárandó a szerelem és egyéb kétes témákat, megtaláltam a minap a titokzatos „duál”-nak nevezett jelenség kulcsát. Egy nagyon egyszerű asztrológiai jelenségben, amire azonnal, döbbenten ismertem rá, a vagy két éves szenvedéseim és ok-kereső tevékenységem megéléseinek eredményeképpen… 🙂
Lehet h ez most nem mindenkinek fog passzolni, ennyire, hogy azt mondja HEURÉKA (mint én), nekem is sok dolog kellet hogy összeálljon, és sok tapasztalatot kellett gyűjtenem… (élmények, önmegfigyelés) mire végre összeállt a kép…
Szóval azt mondom, a dolog egyszerű: a teljességet keressük, mert egy bizonyos tudatszinten azok vagyunk. Mind, egytől egyik. Nincs kivétel. Mivel még részeinkkel azonosítjuk magunkat (milyenség, érzelmek, test, gondolatok, tudás…stb) ezért erről a világunkról vajmi kevés a tapasztalatunk. (Üdvözült állapot, belső béke, tiszta fény, tudatos szeretet, a szemlélés, a puszta létezés állapota, az ok nélküli öröm…. stb).
Viszont a Mindenség olyan tökéletes, hogy folyton körülöttünk van az, amit HIÁNYOLUNK. Hiszen minden a mi szűrőnkön keresztül vetül ki. Amit még nem tudatosítottunk, az ugyanúgy, fizikai, vagy lelki formában, szellemként, vagy anyagként, gondolatként, vagy érzelemként, vagy akár egy ember formájában, viselkedésében jelen van (tükröződik). Amíg rá nem ismerünk, nem tudatosítjuk magunkban, hogy valójában ott van és mindig is ott volt, magasabb tudatszintre emelve ezzel.
Amiről tudunk (és nem csak aggyal, hanem tapasztalataink által, megéléssel, tudatosítva azt önmagunkban), az a Mindenséggel összekapcsolódott (hozzátenném: addig is összekapcsolódott állapotban volt, csak mi éltük meg elválasztással, köszönhetően az egócskánk természetének:). Amiről nem, (még nem tudatosítottuk), az jelenség formájában van körülöttünk, hiszen a Teremtés Egysége, az ami minden egyes adott pillanatban Van, mindig, minden pillanatban ugyanaz a tökéletesség. Csak mi fogjuk fel különböző szinteken. (És ezért nem látszik olykor olyan tökéletesnek, egésznek.)
Azok az emberek (és most direkt használok többesszámot!), akik nagyon nagy érzelmeket, jót és rosszat (szerelem), váltanak ki belőlünk, akikkel nagyon vágyunk eggyé lenni a duáljaink. Sok olyan képességet, tulajdonságot, látásmódot, érzelmeket, indulatok, tapasztalást, tudást, tudatosságot képviselnek, amire mi magunk égetően vágyunk, hogy felismerhessük önmagunkban (hogy KIEGÉSZÜLHESSÜNK) általuk.
Hiszen a teljes egészben minden ott van. „Előre legyártva”. Csak ráismernünk kell, hogy az valójában a miénk.
A Duál jelenség leegyszerűsíti a dolgot két félre, de ez lehet, egy negyed és egy háromnegyed, meg még sok más variáció. Kétségtelen, hogy a két fél egyenlő mivolta és ugyanakkor polarizált jellege a legnagyobb élményt nyújtja az egyesüléskor (megismeréskor) a természet törvényszerűségei mián.
Ez a Yin és Yang, fizikai szinten a férfi és nő aspektusok egyesülése.
A horoszkópban úgy fogalmazzák ezt meg, leegyszerűsítve a „deszcendens” jelenségben, hogy a születésünk pillanatában éppen lenyugvó csillagkép, a rejtett énünk, az énünknek az a „másik fele”, amely ott van, csak mélyen eltemetődik a felnőttkorig a tudatban, életünkben kivetül olyan emberekben, akik ezt képviselik. Vonzzuk ezeket, és taszítást is érzünk, hiszen a saját nem-tudatos tartalmaink találkoznak ilyenkor a másik szintén jórészt nem tudatos tartalmaival. Ezért a „csattanás”. Ami nagyot szól, és általában egy egész életre meghatározó, nagyon nagy erővel bíró tanítás. Önmagunkról.
Ha a tudatosodás útját választjuk, felhasználhatjuk ezt a jelenséget arra, hogy megtanuljunk nem reagálni (a folyton ösztönösen reagáló elménkkel), meg nem elemezgetni sem, egyszerűen szemlélni önmagunkba azt a másikat, és feloldani egy csomó blokkot (nem-tudatos tudattartalmat). Szeretni.
Ha a dulálok felnőnek ehhez a tevékenységhez (vagyis vállalják önnön érzelmeikért a felelősséget és ajándéknak tekintik a találkozást, és tanító, tisztító jellegét), akkor ez hihetetlen tempójú fejlődéshez vezethet.
De ha nem akkor sincs gáz. Ugyanis nem csak egyetlen ilyen pár van.
Azok, akik úgy születnek le, hogy találkoznak is a „kiegészítő párjukka”, azokban erős vágy, inspiráció van a teljesség, a tudatosság, az abszolút megélésére. Valószínűleg nem véletlenül. Ez általában az életcél szerves része, segít őket a helyükre kerülni a Földi életek viszonylatában. Olyanná válni, annyira tudatossá, amire szüksége van a Földi létezésnek, amiben jól képviselik saját képességeiket, és kifejezésre juttatják mindenki más örömére is.
Ha ebben az esetben a másik fél (ember) esetleg megfutamodik (ez egy nagyon nagy kihívás), vagy neki valójában nincs is szüksége erre, a tökéletes Univerzum bármikor szolgál egy ugyanolyan (még tökéletesebb, aktuális) passzolással erre a feladatra. Mert minden csak rezgéskép, és a rezgések tökéletes összhangban vannak, tökéletes egységben és harmóniában az örökét minden egyes pillanatában.
Mindig a tudatunk tartalma, a tudatosságunk, a vágyunk, az indíttatásunk, a sorsunk miértje a lényeg. A többi már elő is állt hozzá.
Semmi sem függ másoktól.
Kizárólag tőlünk, a mi tudatosságunktól, hitünktől, erőnktől, képességeink ismeretétől, eszközeink megtalálásától ahhoz, hogy megismerve önmagunkat, szeretettel képviseljük azt a Mindenség Színpadán.
A duálok egysége mi magunk vagyunk. Mi magunk vagyunk a boldogság, a teljesség, a Mindenség hatalma és ereje, a csodálatos szeretet, az egység, a békesség, a tökéletes harmónia.
Csak rá kell ébrednünk és meg kell tanulnunk megélni. (Ehhez kell az önismeret és a „spirituális út”, kinek mi)-.
Minden más csak kivetülés, játék, tükör, amit élvezettel használhatunk, és megtanulhatjuk, hogy ne azonosítsuk magunkat vele. Mert nem azok vagyunk. Azok csak a bennünk létező tökéletes, időtlen, mindentől független belső béke teremtő kivetülései. (Erre szokták az illúzió szót használni)
A duáljaink, a szerelem is. Mindenben a tanulásunk gyümölcse a lényeg. És a tanulásaink a szeretetről, a bennünk élő hatalmas, isteninek nevezett, időtlen, mindent átható és összekapcsoló rezgés megtapasztalásól szólnak. Egytől egyig.
(Mindezt onnan tudom, hogy az elmúlt négy évem erről a megélésről szólt, és egyenlőre úgy tűnik, az én „duálom” nem tart ott hogy bevállalja a dolgot. Nekem is hosszú időmbe került megértenem, hogy a fejlődésem, és a boldogságom semmilyen szinten nem függ tőle, vagy ettől a döntésétől, még ha a duálom, akkor sem. Ez azért annyira nehéz, mert olyan erősek ezek a tudat-alatti kapcsolódások, hogy az valami elképesztő. Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés…:)
Van még az U.N. lelki duál. Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, de ha már itt vagyunk, rendes munkát végzünk. Az előző a szellemi volt, hiszen ott az életek egészítik ki egymást, az életfeladatok. Azért is olyan nehéz feldolgozni, hiszen nagyon mélyen a tudatban vannak ezek (kik is vagyunk és miért születtünk a Földre..stb.) A lelki duálok esete ellenben a langyos víz. Hiszen, akik lelkileg egészítik ki egymást, azok gyarlóságaikban egyek. Lelkeink tele vannak töltésekkel (nem -tudatosított tartalmak, érzelmek, gondolat-ítéletek) amik, amíg azonosítjuk magunkat a gondolatainkkal és érzelmeikkel vezérelnek cselekedeteinkben. Akiknek a lelkeik (ilyen értelemben természetesen a nem tiszta lelkek) egészítik ki egymást, az azt jelenti, hogy ketten klasszul le tudják húzni egymást a langyos, egós megélésbe. „Mindketten a konzervatív stílust kedveljük, és csak előkelő étteremben vacsorázunk.” Mivel jól megértik egymást, kevéssé sarkallják egymást a változásra, tudatosodásra. (Nem úgy, mint a szellemi duálok akik folyton látják, és ÉLIK ugyanannak a dolognak a másik oldalát, az őrületbe kergetve a párjukat, egészen addig, míg ki nem oldják egy fergeteges szexben. Jó esetben:) . Ennek a látszólagos ellentét látásnak azonban parázs tanító ereje van…:)
Valójában nyilván az is fejlődik és találhat partnereket a változtatásra való inspirálásra, aki szereti a langyos vizet a kapcsolataiban. És a tükreit úgysem ússza meg. Megkapja munkájában, az anyjában, a gyerekében…stb. mert tökéletesen Egy a világ.
Én szeretem a kihívásokat. Az izgalmas. Pezsgő. Élet-szagú.
Na, sziasztok, duálok!
Mellékelem még az oldalt, ahol az asztrológiát találtam. Egy kicsit gördítsétek le!
http://seira.freeblog.hu/categories/aszcendens/
Namaszte
level Namasztenak
Kedves Namaszte!
irasod legnagyobb reszet kimasoltam – hogy „vissza tudjak jarni hozza”.
koszonom segitseged azon az uton amin nekem is vegig kell mennem.
En meg nagyon az elejen tartok.
„az ut a gondolatal kezdodik, s gondolatnak teremto ereje van” – mondja a taoizmus alaptezise.
nalam ez a gondolat 20 evig erlelodott….
aztan „vettem egy nagy levegot, s elindultam: vakon, csupasz, felelemmel teli” lelekkel.
meg nem eleg eros magamhoz a hitem, de eldontottem: vegig csinalom, bar meg mindig csak
„csigamod tapogatom az embereket, s rajtuk keresztul a vilagot” – s riadtan huzom ossze magam, ha fajdalom er. tul sok volt, tulsagosan is fajt amit kaptam – de talan vegre sikerul tanulnom belole.
fogalmam sincs merre visz az ut, az „en megvilagosodasom” fele, de azt mondjak
„minden ut jo ut, ami vezet valahova, s a cel maga az uton levés”
nekem is elegem volt az onigazolo ertelmezeseimbol es az illuzioimbol!
elebe, bele akarok menni a dolgokba, hogy teles melysegukben atelve feloldhassam vegre oket…
„Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés…”
a fenti gondolatod adott ujabb erot nekem!
s ismeretlenul is buszke vagyok rad!
Xemilla
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/namaste_jelente
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/namaste_jelentese
Lelki-duál
Szia Namaszte!
Amit írtál, annak többsége számomra még nagyon magas! Még nagyon messze vagyok attól az ismerettől, amiről írsz. Ellenben a lelki-duál téma egy kérdést vet fel bennem, amire ha válaszolni tudnál, megköszönném. Az utolsó párkapcsolatomban személyiség szinten nagyon eltértünk a párommal egymástól, s a vége az lett, hogy szétváltunk. A válás többszöri nekifutásra sikerült, s ennek egyik oka – olyan ember meglátása szerint, aki látja az aurákat – az volt, hogy mi egy aurában voltunk, mikor egymás mellett ültünk. Ez állítólag azt jelenti, hogy a lelkünk egy. Ennek ismeretében próbáltam a személyiség szintű magatartásainkat elfogadni – de sajnos nem ment.
Kérdésem: erre a szituációra gondolsz, amikor lelki-duálról beszélsz, vagy az valami egész más? Ha ez az, akkor ezek után nyilván ne keressem a másik felem – nemdebár? Vagy épp hogy keressem, csak a személyiség szintű duálomat?
Vagy a legegyszerűbb, hogy ne keressek senkit, míg ekkora a káosz? Egyáltalán érdemes ezt érteni? Vagy elég csak hagyni, hogy a lélek járja a maga útját, úgyis odavisz, ahol lennem kell?
Szia Boby!
Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is
Szia Boby!
Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is sokat csináltam. Nem vezet sehova.
Amikről írtam, nekem a tapasztalataim útján, sok öröm és szenvedés árán szűrődtek le. De nem biztos, hogy másnak is így, vagy hasonlóan kell legyen.
Ahogy írtam, valóban, úgy gondolom több duálunk és többféle „jó” párunk létezik.
Ha nem egy a két ember aurája (ahogy nekem a volt férjemmel így volt, a szellemi duálommal viszont épp ellenkezőleg), akkor kicsi az esély a valódi, mély érzelmekre, a kapcsolódásra, és így a tudatos kapcsolatra is.
Én úgy gondolom, az „egy aura” igazából feltétele annak, hogy olyan kapcsolatra legyen esélyünk, amire vágyunk. (Már amennyiben törekszünk a teljességre).
Valóban, az „egy aura” a személyiségek fedettségét, nagyon nagy hasonlóságát jelenti, ami egyszerre jó és rossz, mint minden ezen a Földön. A mi dolgunk szétválogatni, és tudatosítani. És én úgy gondolom, végső soron ez a munka az, amely szilárddá, örömtelivé, és jól kezelhetővé tehet egy hosszútávú kapcsolatot.
De ehhez mindkét fél kell, és ráadásul, sokszor magunk sem vagyunk elegek a feladatunkhoz egy egy kapcsolatban.
Azt javaslom, várj, amíg elül a káosz, a nagy érzelmek, hagyd, hogy kitisztulj. Mert az „igazi” visszajön, ha ő az, amint megértél, és megérett rá. Vagy jön egy másik ha nem ő volt az. Viszont a te lelki békéd, és örömeid forrása az első ami kell ehhez, ahhoz, hogy feldolgozd és tudatosítsd amit kell, és hogy felkészülj az új megélésekre.
Én úgy ástam ki magam a teljes összeomlásból (amit nem csak a szerelem elvesztése okozott, de erősen benne volt), hogy magamba néztem, és megkérdeztem: ki is vagyok én? Mit szeretek? Mi okoz (okozott valaha) igazi örömet? Mitől mosolyodok el mindig? Mi az, amit szeretnek bennem mások? Mi esik jól a másiktól? Mit várok egy kapcsolattól?
Szavaidból úgy érzem, te szerencsére nem vagy ennyire rosszul, de azért jobban megviselt a dolog, mint ahogy azt szeretnéd.
Én azt mondom ha eléggé meg tudod erősíteni önmagad abban, aki vagy, ha szeretettel és elfogadással tudsz fordulni önmagad felé, önmagad milyensége felé (vágyaid, szépségeid, hibáid…stb), akkor ez elég ahhoz, hogy el tudd engedni azokat a dolgokat amikkel küzdöttél a volt párodban, és tudd, mit akarsz tőle, vagy mástól, mi tesz téged igazán boldoggá egy párkapcsolatban, és hogy azt az embert vonzd be, aki nem akar ezekben megváltoztatni, mert ő meg éppen OLYAN.
Úgyhogy, igen, légy jelen, figyelj önmagadra és a világra (a kettő egy!), légy elégedett, és örömteli amennyire csak telik tőled, és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy idővel mindent megérts vagy inkább megismerj, amit még szeretnél magaddal kapcsolatban és tovább is lépj egyben.
És véletlenül se bánd, hogy nem tudtad jobban elfogadni őt. Lehet, hogy nem is volt dolgod. Szintén tapasztalatom, hogy a nők többsége (szintén évezredes kondicionáltságunk miatt) tudatalatti feladja magát a kapcsolataiban (mindben), de legalábbis gyakran összekeveri a türelmet, és elfogadást az önfeladással. Ha valaki másnak akarja (mert „nem jó neki ez meg az”) hajlamos azt hinni, másnak is kellene lennie, és elfogadni a párjának a dolgait akkor is, ha az ellenkezik a saját énjével. Pedig ez legtöbbször nem így van. Sokszor inkább saját magunk, a saját énünk kellene jobban ismernünk, és ennek az ismeretnek a hiányában mondunk le magunkról a remélt harmónia kedvéért.
Pedig magunk nélkül, anélkül, hogy milyenek vagyunk, mire is vágyunk, mik az igényeink, mi illik hozzánk és mi nem, nem tudunk boldoggá válni, vagy harmonikusan élni egy kapcsolatban.
Ezért tartom annyira fontosnak amiről írtam.
És sosem szabad elfelejteni. valóban: a valódi boldogság belülről fakad, mibennünk van, mi vagyunk valójában a kulcs, a kiindulópont függetlenül bárki mástól. Az, akik, és amilyenek MI vagyunk.
Sok sikert!
Szeretettel: A.
Namaszte (Tisztelet a benned élő Mindenhatónak)
Köszi, Aditi!
Boby
🙂
Szia Body !
Nem szólok bele a duálos, szellemi duálos fejtegetésbe, mert a belemese szint nem az én világom. Csak azon akadt meg a szemem, h egy-aura. Szépen hangzik a sokféle fejtegetés is, csak legyen jó, és előre mutató gondolat. Jó lenne tisztázni, h mi az aura, és rögtön tudni a választ is. Azt hiszem, „aditi” is hosszan taglalta…… Egyszerűen egy rezgésen van a két aura, és „értik” egymás beszédét….stb. Amikor medi volt, és mindenki aurája egyben volt, akkor mind a duálpárom lett? Talán lehet mind szellemi, vagy másik fajta duálom, azért ennyire nem magyaráznám meg. Még akkor sem, ha jól hangzik. Zehát, nem az aura miatt lett vége…talán lásd meg jól azt, h mi volt a valóságos oka, és utána eredményként lehet az aura cucc…. Ráadásul az aur mindig változik és függ a hangulattól, érzelemtől stb. Mit is csináltatok akkor, amikor nem volt együtt az aura? Ettől is függ…… Bocsi, de rossz helyen kapizsgáltok a kapcsolat-hiba megmagyarázása terén.
Ez jutott eszembe…
SziaSzia Kobold
Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor
Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor különböző pároknak tök jól ment ez-az. Akkor a Mester mondta, és direkt ki is emelte, hogy nem Lélekpárság az, hogy ha valami most a másikkal jól megy és van összhang. Továbbá, hozzátette, hogy ha máskor mással lesz így, akkor már az lesz a „Lélekpár”? Nem fejtette ki bővebben, de most már „értem” valemennyir, szerintem.
Szokása volt „félbe” hagyni dolgokat és amikor kellett mindig megértettem. Ez olykor hiányzik, mert mindig olyaonkrül beszéltünk, ami aktuális volt az életembe. Nah, mindegy! Bocsi az offért!
Szóval, valahol olvastam, ami szerintem valahol igaz is, hogyha sokat vagyunk egymás aurájában és „eggyé válik” a másikkal, akkor onnan sok „szemetet” is át vesz. Valszeg innen a közös szenvedés. 🙂
Szellemi és lelki „duáljaink”, és egy kis asztrológia
Na, igen. Lezárandó a szerelem és egyéb kétes témákat, megtaláltam a minap a titokzatos „duál”-nak nevezett jelenség kulcsát. Egy nagyon egyszerű asztrológiai jelenségben, amire azonnal, döbbenten ismertem rá, a vagy két éves szenvedéseim és ok-kereső tevékenységem megéléseinek eredményeképpen… 🙂
Lehet h ez most nem mindenkinek fog passzolni, ennyire, hogy azt mondja HEURÉKA (mint én), nekem is sok dolog kellet hogy összeálljon, és sok tapasztalatot kellett gyűjtenem… (élmények, önmegfigyelés) mire végre összeállt a kép…
Szóval azt mondom, a dolog egyszerű: a teljességet keressük, mert egy bizonyos tudatszinten azok vagyunk. Mind, egytől egyik. Nincs kivétel. Mivel még részeinkkel azonosítjuk magunkat (milyenség, érzelmek, test, gondolatok, tudás…stb) ezért erről a világunkról vajmi kevés a tapasztalatunk. (Üdvözült állapot, belső béke, tiszta fény, tudatos szeretet, a szemlélés, a puszta létezés állapota, az ok nélküli öröm…. stb).
Viszont a Mindenség olyan tökéletes, hogy folyton körülöttünk van az, amit HIÁNYOLUNK. Hiszen minden a mi szűrőnkön keresztül vetül ki. Amit még nem tudatosítottunk, az ugyanúgy, fizikai, vagy lelki formában, szellemként, vagy anyagként, gondolatként, vagy érzelemként, vagy akár egy ember formájában, viselkedésében jelen van (tükröződik). Amíg rá nem ismerünk, nem tudatosítjuk magunkban, hogy valójában ott van és mindig is ott volt, magasabb tudatszintre emelve ezzel.
Amiről tudunk (és nem csak aggyal, hanem tapasztalataink által, megéléssel, tudatosítva azt önmagunkban), az a Mindenséggel összekapcsolódott (hozzátenném: addig is összekapcsolódott állapotban volt, csak mi éltük meg elválasztással, köszönhetően az egócskánk természetének:). Amiről nem, (még nem tudatosítottuk), az jelenség formájában van körülöttünk, hiszen a Teremtés Egysége, az ami minden egyes adott pillanatban Van, mindig, minden pillanatban ugyanaz a tökéletesség. Csak mi fogjuk fel különböző szinteken. (És ezért nem látszik olykor olyan tökéletesnek, egésznek.)
Azok az emberek (és most direkt használok többesszámot!), akik nagyon nagy érzelmeket, jót és rosszat (szerelem), váltanak ki belőlünk, akikkel nagyon vágyunk eggyé lenni a duáljaink. Sok olyan képességet, tulajdonságot, látásmódot, érzelmeket, indulatok, tapasztalást, tudást, tudatosságot képviselnek, amire mi magunk égetően vágyunk, hogy felismerhessük önmagunkban (hogy KIEGÉSZÜLHESSÜNK) általuk.
Hiszen a teljes egészben minden ott van. „Előre legyártva”. Csak ráismernünk kell, hogy az valójában a miénk.
A Duál jelenség leegyszerűsíti a dolgot két félre, de ez lehet, egy negyed és egy háromnegyed, meg még sok más variáció. Kétségtelen, hogy a két fél egyenlő mivolta és ugyanakkor polarizált jellege a legnagyobb élményt nyújtja az egyesüléskor (megismeréskor) a természet törvényszerűségei mián.
Ez a Yin és Yang, fizikai szinten a férfi és nő aspektusok egyesülése.
A horoszkópban úgy fogalmazzák ezt meg, leegyszerűsítve a „deszcendens” jelenségben, hogy a születésünk pillanatában éppen lenyugvó csillagkép, a rejtett énünk, az énünknek az a „másik fele”, amely ott van, csak mélyen eltemetődik a felnőttkorig a tudatban, életünkben kivetül olyan emberekben, akik ezt képviselik. Vonzzuk ezeket, és taszítást is érzünk, hiszen a saját nem-tudatos tartalmaink találkoznak ilyenkor a másik szintén jórészt nem tudatos tartalmaival. Ezért a „csattanás”. Ami nagyot szól, és általában egy egész életre meghatározó, nagyon nagy erővel bíró tanítás. Önmagunkról.
Ha a tudatosodás útját választjuk, felhasználhatjuk ezt a jelenséget arra, hogy megtanuljunk nem reagálni (a folyton ösztönösen reagáló elménkkel), meg nem elemezgetni sem, egyszerűen szemlélni önmagunkba azt a másikat, és feloldani egy csomó blokkot (nem-tudatos tudattartalmat). Szeretni.
Ha a dulálok felnőnek ehhez a tevékenységhez (vagyis vállalják önnön érzelmeikért a felelősséget és ajándéknak tekintik a találkozást, és tanító, tisztító jellegét), akkor ez hihetetlen tempójú fejlődéshez vezethet.
De ha nem akkor sincs gáz. Ugyanis nem csak egyetlen ilyen pár van.
Azok, akik úgy születnek le, hogy találkoznak is a „kiegészítő párjukka”, azokban erős vágy, inspiráció van a teljesség, a tudatosság, az abszolút megélésére. Valószínűleg nem véletlenül. Ez általában az életcél szerves része, segít őket a helyükre kerülni a Földi életek viszonylatában. Olyanná válni, annyira tudatossá, amire szüksége van a Földi létezésnek, amiben jól képviselik saját képességeiket, és kifejezésre juttatják mindenki más örömére is.
Ha ebben az esetben a másik fél (ember) esetleg megfutamodik (ez egy nagyon nagy kihívás), vagy neki valójában nincs is szüksége erre, a tökéletes Univerzum bármikor szolgál egy ugyanolyan (még tökéletesebb, aktuális) passzolással erre a feladatra. Mert minden csak rezgéskép, és a rezgések tökéletes összhangban vannak, tökéletes egységben és harmóniában az örökét minden egyes pillanatában.
Mindig a tudatunk tartalma, a tudatosságunk, a vágyunk, az indíttatásunk, a sorsunk miértje a lényeg. A többi már elő is állt hozzá.
Semmi sem függ másoktól.
Kizárólag tőlünk, a mi tudatosságunktól, hitünktől, erőnktől, képességeink ismeretétől, eszközeink megtalálásától ahhoz, hogy megismerve önmagunkat, szeretettel képviseljük azt a Mindenség Színpadán.
A duálok egysége mi magunk vagyunk. Mi magunk vagyunk a boldogság, a teljesség, a Mindenség hatalma és ereje, a csodálatos szeretet, az egység, a békesség, a tökéletes harmónia.
Csak rá kell ébrednünk és meg kell tanulnunk megélni. (Ehhez kell az önismeret és a „spirituális út”, kinek mi)-.
Minden más csak kivetülés, játék, tükör, amit élvezettel használhatunk, és megtanulhatjuk, hogy ne azonosítsuk magunkat vele. Mert nem azok vagyunk. Azok csak a bennünk létező tökéletes, időtlen, mindentől független belső béke teremtő kivetülései. (Erre szokták az illúzió szót használni)
A duáljaink, a szerelem is. Mindenben a tanulásunk gyümölcse a lényeg. És a tanulásaink a szeretetről, a bennünk élő hatalmas, isteninek nevezett, időtlen, mindent átható és összekapcsoló rezgés megtapasztalásól szólnak. Egytől egyig.
(Mindezt onnan tudom, hogy az elmúlt négy évem erről a megélésről szólt, és egyenlőre úgy tűnik, az én „duálom” nem tart ott hogy bevállalja a dolgot. Nekem is hosszú időmbe került megértenem, hogy a fejlődésem, és a boldogságom semmilyen szinten nem függ tőle, vagy ettől a döntésétől, még ha a duálom, akkor sem. Ez azért annyira nehéz, mert olyan erősek ezek a tudat-alatti kapcsolódások, hogy az valami elképesztő. Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés…:)
Van még az U.N. lelki duál. Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, de ha már itt vagyunk, rendes munkát végzünk. Az előző a szellemi volt, hiszen ott az életek egészítik ki egymást, az életfeladatok. Azért is olyan nehéz feldolgozni, hiszen nagyon mélyen a tudatban vannak ezek (kik is vagyunk és miért születtünk a Földre..stb.) A lelki duálok esete ellenben a langyos víz. Hiszen, akik lelkileg egészítik ki egymást, azok gyarlóságaikban egyek. Lelkeink tele vannak töltésekkel (nem -tudatosított tartalmak, érzelmek, gondolat-ítéletek) amik, amíg azonosítjuk magunkat a gondolatainkkal és érzelmeikkel vezérelnek cselekedeteinkben. Akiknek a lelkeik (ilyen értelemben természetesen a nem tiszta lelkek) egészítik ki egymást, az azt jelenti, hogy ketten klasszul le tudják húzni egymást a langyos, egós megélésbe. „Mindketten a konzervatív stílust kedveljük, és csak előkelő étteremben vacsorázunk.” Mivel jól megértik egymást, kevéssé sarkallják egymást a változásra, tudatosodásra. (Nem úgy, mint a szellemi duálok akik folyton látják, és ÉLIK ugyanannak a dolognak a másik oldalát, az őrületbe kergetve a párjukat, egészen addig, míg ki nem oldják egy fergeteges szexben. Jó esetben:) . Ennek a látszólagos ellentét látásnak azonban parázs tanító ereje van…:)
Valójában nyilván az is fejlődik és találhat partnereket a változtatásra való inspirálásra, aki szereti a langyos vizet a kapcsolataiban. És a tükreit úgysem ússza meg. Megkapja munkájában, az anyjában, a gyerekében…stb. mert tökéletesen Egy a világ.
Én szeretem a kihívásokat. Az izgalmas. Pezsgő. Élet-szagú.
Na, sziasztok, duálok!
Mellékelem még az oldalt, ahol az asztrológiát találtam. Egy kicsit gördítsétek le!
http://seira.freeblog.hu/categories/aszcendens/
Namaszte
level Namasztenak
Kedves Namaszte!
irasod legnagyobb reszet kimasoltam – hogy „vissza tudjak jarni hozza”.
koszonom segitseged azon az uton amin nekem is vegig kell mennem.
En meg nagyon az elejen tartok.
„az ut a gondolatal kezdodik, s gondolatnak teremto ereje van” – mondja a taoizmus alaptezise.
nalam ez a gondolat 20 evig erlelodott….
aztan „vettem egy nagy levegot, s elindultam: vakon, csupasz, felelemmel teli” lelekkel.
meg nem eleg eros magamhoz a hitem, de eldontottem: vegig csinalom, bar meg mindig csak
„csigamod tapogatom az embereket, s rajtuk keresztul a vilagot” – s riadtan huzom ossze magam, ha fajdalom er. tul sok volt, tulsagosan is fajt amit kaptam – de talan vegre sikerul tanulnom belole.
fogalmam sincs merre visz az ut, az „en megvilagosodasom” fele, de azt mondjak
„minden ut jo ut, ami vezet valahova, s a cel maga az uton levés”
nekem is elegem volt az onigazolo ertelmezeseimbol es az illuzioimbol!
elebe, bele akarok menni a dolgokba, hogy teles melysegukben atelve feloldhassam vegre oket…
„Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés…”
a fenti gondolatod adott ujabb erot nekem!
s ismeretlenul is buszke vagyok rad!
Xemilla
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/namaste_jelente
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/namaste_jelentese
Lelki-duál
Szia Namaszte!
Amit írtál, annak többsége számomra még nagyon magas! Még nagyon messze vagyok attól az ismerettől, amiről írsz. Ellenben a lelki-duál téma egy kérdést vet fel bennem, amire ha válaszolni tudnál, megköszönném. Az utolsó párkapcsolatomban személyiség szinten nagyon eltértünk a párommal egymástól, s a vége az lett, hogy szétváltunk. A válás többszöri nekifutásra sikerült, s ennek egyik oka – olyan ember meglátása szerint, aki látja az aurákat – az volt, hogy mi egy aurában voltunk, mikor egymás mellett ültünk. Ez állítólag azt jelenti, hogy a lelkünk egy. Ennek ismeretében próbáltam a személyiség szintű magatartásainkat elfogadni – de sajnos nem ment.
Kérdésem: erre a szituációra gondolsz, amikor lelki-duálról beszélsz, vagy az valami egész más? Ha ez az, akkor ezek után nyilván ne keressem a másik felem – nemdebár? Vagy épp hogy keressem, csak a személyiség szintű duálomat?
Vagy a legegyszerűbb, hogy ne keressek senkit, míg ekkora a káosz? Egyáltalán érdemes ezt érteni? Vagy elég csak hagyni, hogy a lélek járja a maga útját, úgyis odavisz, ahol lennem kell?
Szia Boby!
Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is
Szia Boby!
Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is sokat csináltam. Nem vezet sehova.
Amikről írtam, nekem a tapasztalataim útján, sok öröm és szenvedés árán szűrődtek le. De nem biztos, hogy másnak is így, vagy hasonlóan kell legyen.
Ahogy írtam, valóban, úgy gondolom több duálunk és többféle „jó” párunk létezik.
Ha nem egy a két ember aurája (ahogy nekem a volt férjemmel így volt, a szellemi duálommal viszont épp ellenkezőleg), akkor kicsi az esély a valódi, mély érzelmekre, a kapcsolódásra, és így a tudatos kapcsolatra is.
Én úgy gondolom, az „egy aura” igazából feltétele annak, hogy olyan kapcsolatra legyen esélyünk, amire vágyunk. (Már amennyiben törekszünk a teljességre).
Valóban, az „egy aura” a személyiségek fedettségét, nagyon nagy hasonlóságát jelenti, ami egyszerre jó és rossz, mint minden ezen a Földön. A mi dolgunk szétválogatni, és tudatosítani. És én úgy gondolom, végső soron ez a munka az, amely szilárddá, örömtelivé, és jól kezelhetővé tehet egy hosszútávú kapcsolatot.
De ehhez mindkét fél kell, és ráadásul, sokszor magunk sem vagyunk elegek a feladatunkhoz egy egy kapcsolatban.
Azt javaslom, várj, amíg elül a káosz, a nagy érzelmek, hagyd, hogy kitisztulj. Mert az „igazi” visszajön, ha ő az, amint megértél, és megérett rá. Vagy jön egy másik ha nem ő volt az. Viszont a te lelki békéd, és örömeid forrása az első ami kell ehhez, ahhoz, hogy feldolgozd és tudatosítsd amit kell, és hogy felkészülj az új megélésekre.
Én úgy ástam ki magam a teljes összeomlásból (amit nem csak a szerelem elvesztése okozott, de erősen benne volt), hogy magamba néztem, és megkérdeztem: ki is vagyok én? Mit szeretek? Mi okoz (okozott valaha) igazi örömet? Mitől mosolyodok el mindig? Mi az, amit szeretnek bennem mások? Mi esik jól a másiktól? Mit várok egy kapcsolattól?
Szavaidból úgy érzem, te szerencsére nem vagy ennyire rosszul, de azért jobban megviselt a dolog, mint ahogy azt szeretnéd.
Én azt mondom ha eléggé meg tudod erősíteni önmagad abban, aki vagy, ha szeretettel és elfogadással tudsz fordulni önmagad felé, önmagad milyensége felé (vágyaid, szépségeid, hibáid…stb), akkor ez elég ahhoz, hogy el tudd engedni azokat a dolgokat amikkel küzdöttél a volt párodban, és tudd, mit akarsz tőle, vagy mástól, mi tesz téged igazán boldoggá egy párkapcsolatban, és hogy azt az embert vonzd be, aki nem akar ezekben megváltoztatni, mert ő meg éppen OLYAN.
Úgyhogy, igen, légy jelen, figyelj önmagadra és a világra (a kettő egy!), légy elégedett, és örömteli amennyire csak telik tőled, és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy idővel mindent megérts vagy inkább megismerj, amit még szeretnél magaddal kapcsolatban és tovább is lépj egyben.
És véletlenül se bánd, hogy nem tudtad jobban elfogadni őt. Lehet, hogy nem is volt dolgod. Szintén tapasztalatom, hogy a nők többsége (szintén évezredes kondicionáltságunk miatt) tudatalatti feladja magát a kapcsolataiban (mindben), de legalábbis gyakran összekeveri a türelmet, és elfogadást az önfeladással. Ha valaki másnak akarja (mert „nem jó neki ez meg az”) hajlamos azt hinni, másnak is kellene lennie, és elfogadni a párjának a dolgait akkor is, ha az ellenkezik a saját énjével. Pedig ez legtöbbször nem így van. Sokszor inkább saját magunk, a saját énünk kellene jobban ismernünk, és ennek az ismeretnek a hiányában mondunk le magunkról a remélt harmónia kedvéért.
Pedig magunk nélkül, anélkül, hogy milyenek vagyunk, mire is vágyunk, mik az igényeink, mi illik hozzánk és mi nem, nem tudunk boldoggá válni, vagy harmonikusan élni egy kapcsolatban.
Ezért tartom annyira fontosnak amiről írtam.
És sosem szabad elfelejteni. valóban: a valódi boldogság belülről fakad, mibennünk van, mi vagyunk valójában a kulcs, a kiindulópont függetlenül bárki mástól. Az, akik, és amilyenek MI vagyunk.
Sok sikert!
Szeretettel: A.
Namaszte (Tisztelet a benned élő Mindenhatónak)
Köszi, Aditi!
Boby
🙂
Szia Body !
Nem szólok bele a duálos, szellemi duálos fejtegetésbe, mert a belemese szint nem az én világom. Csak azon akadt meg a szemem, h egy-aura. Szépen hangzik a sokféle fejtegetés is, csak legyen jó, és előre mutató gondolat. Jó lenne tisztázni, h mi az aura, és rögtön tudni a választ is. Azt hiszem, „aditi” is hosszan taglalta…… Egyszerűen egy rezgésen van a két aura, és „értik” egymás beszédét….stb. Amikor medi volt, és mindenki aurája egyben volt, akkor mind a duálpárom lett? Talán lehet mind szellemi, vagy másik fajta duálom, azért ennyire nem magyaráznám meg. Még akkor sem, ha jól hangzik. Zehát, nem az aura miatt lett vége…talán lásd meg jól azt, h mi volt a valóságos oka, és utána eredményként lehet az aura cucc…. Ráadásul az aur mindig változik és függ a hangulattól, érzelemtől stb. Mit is csináltatok akkor, amikor nem volt együtt az aura? Ettől is függ…… Bocsi, de rossz helyen kapizsgáltok a kapcsolat-hiba megmagyarázása terén.
Ez jutott eszembe…
SziaSzia Kobold
Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor
Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor különböző pároknak tök jól ment ez-az. Akkor a Mester mondta, és direkt ki is emelte, hogy nem Lélekpárság az, hogy ha valami most a másikkal jól megy és van összhang. Továbbá, hozzátette, hogy ha máskor mással lesz így, akkor már az lesz a „Lélekpár”? Nem fejtette ki bővebben, de most már „értem” valemennyir, szerintem.
Szokása volt „félbe” hagyni dolgokat és amikor kellett mindig megértettem. Ez olykor hiányzik, mert mindig olyaonkrül beszéltünk, ami aktuális volt az életembe. Nah, mindegy! Bocsi az offért!
Szóval, valahol olvastam, ami szerintem valahol igaz is, hogyha sokat vagyunk egymás aurájában és „eggyé válik” a másikkal, akkor onnan sok „szemetet” is át vesz. Valszeg innen a közös szenvedés. 🙂
Duálpár
Bizony nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Sajnos, az általunk hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságunk nem a Vele való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általa vetett alapot, vagyis azt, hogy Ő mindenkit Önmagamra teremtett, és éppen ezért az Isten-szeretőknek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duálpárja.
Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Vele való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket ad ővéinek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene. De ez a szerep ritka és egyértelmű. Ha az lebeg előttünk, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki Hozzá, az áldozatos szeretet forrásához jobban tud segíteni minket, akkor emellett kell hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Ha nem találunk ilyet, akkor nélküle kell Iránta való hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Tehát nem a duál, a másik a fontos, hanem a vállalt, szeretetben megélt áldozat. Sok baj és elválás származik abból, hogy a másikra tesszük a hangsúlyt, és nem a mindenkire kiáradó áldozatos szeretet megélésére. Az ilyen élet boldogtalansága nem más, mint az önzésnek szomorú gyümölcse, mely gyümölcsöt mindig mással akarunk megetetni.
Olyan értelemben nincs duál tehát, ahogy legtöbben gondolják. Nincs olyan, hogy van valahol egy duál, s míg azt meg nem találjuk, addig boldogtalanok maradunk, s ha megtaláljuk, akkor megtaláltuk benne és általa a boldogságunkat. Ilyen nincs!
Olyan van, hogy az a duálpárunk, aki Hozzá segít minket közelebb, s addig duálunk, amíg ezt teszi. Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett! Isten mindenkit Önmagára teremtett! Ez éppen a legjobb számunkra és minden ember számára. Nincs ember a világon, aki boldoggá tudna tenni akár csak egy kis állatot is. Hát még embert!
DRUPÁL pár! 🙂
DRUPÁL pár! 🙂
Szerintem meg vannak duál párok
Szerintem meg vannak duál párok, hiszen ha bele gongoltok kettősség nélkül nincs igazi egyensúly, mert az erők próbája nélkül nincs is igazi érték.
A fény valódi értékét is a sötétség adja meg.
Mindennek van valami kiegészítő része,ellentéte vagy reciprok értéke, ami vele együtt alkot egy egészet. A pozitív és negatív sarkakon kisugárzó energia is lényegében azonos, és csak hatásában különbözik.
Az általános törvények értelmében tehát az embernek is kell hogy legyen egy olyan párja, aki őt teljesen kiegészíti.
Nameszte! Jó irányban keresgéltél amikor a horoszkópokat vizsgálod, de én úgy tanultam, hogy a duál párokat az ASC és a nyolcas ház kapcsolódása hozza.
A duál párok találkozása az én ismereteim szerint nagyon ritka. Asztrológusként is csak egy ilyen házaspárral találkoztam, de ők már nem a problémák miatt jöttek hozzám. Egyszerűen csak azt akarták tudni vajon jól gondolják e , hogy ők egymás duáljai.
Amit általuk és rajtuk keresztül tapasztaltam az maga volt a csoda.
Már puszta jelenlétükkel egymás támaszai voltak. Ha az egyikük leült, akkor leült a másik is. Az volt az érzésem , hogy még a levegőt is egyszerre veszik.
Érdekes volt hogy elmondásaik szerint ha egyikük elutazott, akkor a másikuk egész éjszaka a párjával álmodott.
A harmónia és a szeretet szinte leírhatatlan ahogy és amint áradt belőlük.
Ja és még valami! Ha az egyikük beteg volt a másik rövid időn belül ugyanazon a betegségen ment keresztül.
Noa
Sziasztok!
Szia, Noémi, eddig Veled értek egyet! 🙂
Hiszem, hogy én is, és bárki más is megtalálhatja a párját, és olyan szimbiózisban élhetünk, ahogy leírtad annál a házaspárnál.
Emellett tiszteletben tartom a többiek álláspontját is, hiszen tudjátok:
Valóság az, amiről hiszed hogy valóság. 🙂
Higgy amiben csak akarsz, és azt kapod, ez meg vonzás törvénye. 🙂
Álomvilágra jön az ébresztő, mert ez a vonzás törvénye
Szia Skarma!
Az amit Csipkerózsikából, szokásból, mintából, könyvekből és egyebekből hiszel valóságnak, de legbelül nem úgy van, arra ébresztőt kapsz. Valahogy sosem az történik, aminek történnie kellene a nagy-nagy forgatókönyv szerint. Ilyenkor kell komolyan venni a vonzás törvényét. Ilyenkor kell arra figyelni, ami történik, mert a valóságod a történéseid. Csak ideig óráig lehet a saját valóságodról nem tudomást venni és helyette valami mást hinni valóságnak.
Van, aki egész életét mereven önmagától elfordulva éli le, de én nem ezt akartam jelszóval, de azzal csak tetézi megoldandó feladatait. Az ébresztő mindig ott van, csak észre kell venni.
Harmóniában élni valakivel az anélkül is lehet, hogy címkézgetnéd a kapcsolatot, hogy ez érdekházasság, ez szerelemházasság, ez duálpár, ez meg ikerláng és hasonló. Szükségtelen.
🙂
„Valóság az, amiről hiszed hogy valóság.”
"Valóság az, amiről hiszed hogy valóság." – ezt hogy érted? Szerinted a valóságot magunknak találjuk ki?
Nem az illúziónak a lényege ez? "Illúzió az, amit a valóság helyére álmodsz!"
Most találtam, tetszik:
“Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek.”
(ismeretlen)
Családi aura, nem kell hozzá duálpár
A magyarázat a családi aura. Ha két ember szereti egymást, akkor egy aurába kerülnek, ha az egyiknek húz a bal keze, a másiknak ugyanott lesz valamije, mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg.
Duálpároktól tökéletesen függetlenül.
Számomra a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése, meg minden más igazié is, csak az önértékelési problémák egy szimptómája, de ha jól emlékszem egyszer már igen nagy vitám volt ezzel kapcsolatban ezen az oldalon.
🙂
Igenis LÉTEZIK A DUÁLPÁR
„…mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg.”
Hol? Tudnál egy példát felhozni?
Okfejtés következik:
Ha van karma akkor lehet hogy van duálpár is. Szerinted van karma?
„a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése”
akkor ez azt jelentené hogy már lemondtál a duálpárod keresésséről vagy inkább azt hogy egyszerre több emberben is meg tudod találni a duálpárodat?
Én már megtaláltam a duálomat. 🙂
Kívánom neked is hogy találd meg.
Laci 8, azt gondolsz, amit akarsz
Laci 8, bármikor kimérhető, hogy mennyire van egy aurában egy pár.
A Nelson biorezonanciás készülékkel ez pontosan bemérhető.
Az, hogy valakik egy aruában legyenek annak a szeretet a feltétele és nem függ attól, hogy mivel cimkézik fel a kapcsolatot.
A Földön a duálpár szabályos duálpár, legoptimálisabb esetben is csak 2X2 a duálpár. A pároddal a legoptimálisabb esetben egy duálpárnak legfeljebb az egyik fele lehettek, de ez már tényleg nagyon-nagyon optimális felállás.
Az, hogy mivel cimkézed föl a kapcsolatod, az a Te dolgod. Ha attól vagy boldog, hogy azt gondolod, hogy a duálpárroddal élsz, Tedd azt. De ennek semmi köze az energetikai duálpárokhoz. Ez nem baj, nem ez az egyetlen illúzió, ami forgalomban van. A kapcsolatra ráragasztott cimke nem fogja sem boldogabbá, sem tartósabbá tenni azt.
A karmának és a duálpárnak semmi köze egymáshoz. A karmikus körök a lélekfejlődésnek csak egy útja, a duálpároknak ehhez semmi köze. Nagyon meglehet, hogy a duálpár egy része egészen más világon és másféle leckékben fejlődik, mégcsak nem is karmikus körben. Sok világon vannak karmikus fejlődési utak, sőt ennél lényegesen több világon nincsen karmikus kötöttség, és úgy fejlődnek.
Egyébként a párkeresést rábízom azokra, akik úgy tudják, hogy a párt keresni kell.
A magam részéről úgy tudom, hogy a pár léte-nem léte elfogadáson múlik.
🙂
A duális energiák beavató szerepe
Szia Noa!
Érdekes amit írtál a házaspárról. Amikor a kapcsolatunk elején voltunk, ugyanezt a jelenséget éltük meg a volt párommal. Tényleg egyszerre csináltunk mindent, gondolkodás nélkül, és olyan hatalmasra duzzadt energia vett minket körül, ami az egész környezetünket megváltoztatta.
Minket is. Mi is érintkeztünk nem csak a fizikai világban, hanem pl. felébredtem, és éreztem az érintését, amikor gondolatban nálam járt egyik éjjel, és ehhez hasonló „csodák” (valójában szellemi szintű jelenségek) tömkelege volt az étetünk része.
Igazán, minden szinten leírhatatlan volt. És ugyanakkor megnyugtató, és leírhatatlan nagy szeretettel , odafigyeléssel övezett. Szóval regélhetnék még róla. Annyira fényes volt az auránk a boldogságtól, hogy olyan emberek szabad szemmel látták, akik azt sem tudták létezik ilyesmi. STb…stb.
Hogy mi történt? Nem voltunk elég tudatosak önmagukra. Egymás személyébe és a kapcsolatba helyeztük a boldogságunk okát öntudatlanul, ahogy ezt a legtöbb ember teszi a legtöbb dologgal, ami örömet okoz neki. Az a tudatosság, és gyakorlása, hogy belső erőnk, öröm-képességünk vagyunk, és minden más csak átélés (lehet, hogy boldog, de csak jelenség) ritka a mai világban. Régen a beavatottak kiváltsága volt. Ma feladatunk.
Szóval nálunk ez törvényszerű volt, valami miatt ebben a folyamatban kellett megtanulnunk a tudatossá válást, és az elengedést, a meditációt (önmagaddal levés boldog állapota, a VAN), és a szeretettel viszonyulást, a vágy végtelenül vonzó és a sérelem/csalódás ugyanígy taszító energiáinak feloldását.
Én az önismerettel, hipnózissal, önfigyeléssel, tanulással, sírással, megbocsátással, tudatos önmagam felé fordulással, meditálással, írással….stb… tettem meg ezt az utat önmagam felé.
Ez az élmény alapjaimban rengetett és változtatott meg.
De nagyon nehéz volt, és most hogy írtál erről a házaspárról felrémlett bennem, hogy részben azért, mert ezek a megélések olyan hatalmas szeretet-, és öröm-erővel bírnak, amit nő és férfi legyen a talpán, aki megdolgozik érte, hogy ELENGEDJE. (Mert nálunk ez derült ki, hogy sajnos meg kellett tanulnunk az elengedést, mert a nem-tudatosított lelki tartalmaink miatt nem voltunk képesek rá még, mielőtt találkoztunk.) Úgyhogy ez a feladat egyszerre volt a „keserű pohár”, tudatlanságunk miatt, egy áldozat, egy hatalmas szerelem, egység-élmény áldozata, egy lehetséges életre-szóló, erőegyensúlyban lévő kölcsönös kapcsolat áldozata, és egy hatalmas ajándék, amelyben önmagunkra lelhettünk.
Amikor erre rájöttem, hogy bármi is áldozódik (és bármit teszek úgyis beáldozódik a helyzet mibenléte miatt), az eredmény sokkal fontosabb: tudni ki vagyok, miért azonosítottam magam ezzel a kapcsolattal, ezzel az emberrel…stb, és tudatosítani ezeket, megerősödni és felállni, feltárni a tudatalatti félelmeket, a csecsemőkori traumát feloldani, és eggyé lenni önmagammal kettősségbe (kétség) esett állapot helyett – akkor kezdett változni a dolog, és elkezdtem kilépni a huza-vonából, a ragaszkodó-menekülő játékszerepből, és kezdtem bepótolni a tudatosságom hiányait. Ami nélkül egyébként én is alkalmatlan voltam egy kapcsolat jó működtetéséhez.
És tettem ezt egyedül, úgy, hogy ő nagyon sokáig, gyakorlatilag a célegyesig, semmit sem segített.
(Ha mindketten oldják a blokkokat, hamarabb túl van rajta az ember. Nálunk az a helyzet, h kölcsönösen egymás deszcendensei vagyunk.)
Szóval, úgy gondolom, valóban van olyan, hogy megtalálja az ember azt a másikat, akikről te is írtál, akivel gondolkodás nélkül tökéletesen összepasszol, és ez egy hatalmas ajándék, bárhogy is alakul. De ahhoz, hogy úgy működjön, mit annál a házaspárnál, már kell egy tudatossági szint. Egy önismeret, egy „tudom, ki vagyok, és nem akaszkodom a másikba, nem tőle követelem a szeretetet, amit még nem vagyok képes önmagamnak megadni” – típusú hozzáállás.
Nálunk sajnos, nem ez volt a helyzet, pedig minden jel arra mutat, ilyen pár vagyunk. Erre csak azt tudom mondani, így, hogy talán már kijelenthetem , túl vagyok a feladaton: tisztelem az Életet, a Rendet, amely bölcsebb nálam, amiben az én életem csak egy kis szál a szőnyegben. Megvan az ok arra, hogy ebben az életben ez volt a feladatunk és be kellet áldozni egy ilyen csodás kapcsolat lehetőségét egy fontosabb dologért, ami nélkül semmi nem működik: az önismeretért, a belső békéért, a stabilitásért, a Tudás megszerzéséért.
Bár szomorú vagyok, hogy nem lehettünk egymás számára azok, akik lehettünk volna..ha… de ennek úgysincs így értelme. És megkönnyebbült is vagyok, mert egy hatalmas harcon vagyok túl. Önmagammal. És megbocsátottam mindent magamnak és neki is. És elfogadom, hogy most és itt ez egy hatalmas beavatás volt, egy nagyon nehéz, de annál több tudást hozó beavatás.
És nyitott vagyok a folytatásra, bárki legyen is. Mert én már én vagyok. És tudom ezt.
Ennek az áldozatnak köszönhetően nem fogok már játszmázni, mert felismerem a játszmákat, vagyis inkább megszereztem a képességet, hogy felismerjem őket. És jobban tisztelem a bennünk létező mindent összekötő, és átható teremtő énünk, a magunk, akik önmagunkban vagyunk, az eredendő, gyermeki öröm-képességünk, a boldogságunk valódi forrását, mind bennem, mind másban annál, hogy szükségem lenne további játszmákra.
Felnőttem. Megtanultam szeretni. És elengedni, szeretettel.
Ez a hatalmas szerelem végtelenül boldoggá tett, hatalmas tudást, és erőt adott, szinte meggyógyított, felfedte a mindenség titkait előttem, szeretettel, egységélménnyel, gyönyörrel és a gyermeki ártatlanság élényével töltött el. Tanított, gyógyított, szeretett. MINDEN volt. (Ő a „mindenem”, mondja a magyar.)
És egyúttal megtanított arra, hogy a boldogság, a tudás, az erő, a gyógyulás, a titkok, és a végtelen egység-élmény, a gyönyör és az ártatlanság, a MINDEN forrása – valójában BENNEM VAN. És hogy az illúzió, hogy mindezt a szerelem, vagy egy másik ember adja, a vágy és a gyönyör, a szeretet-, és a tudás-éhség, sőt maga a tudás és a szerelem NEM ÉN VAGYOK.
És a másik oldalon, ez a hatalmas szerelem végtelen fájdalmat, keserűséget, haragot, gyűlöletet, mérhetetlen csalódást, és elkeseredettséget, soha nem ismert érzéseket, és indulatokat, depressziót, halálvágyat, testi és lelki összeomlást eredményezett.
És megtanított arra, hogy a fájdalom, a csalódás, a harag és az indulatok, az összes felsorolt dolog NEM ÉN vagyok.
Én nem vagyok sem a vágy, az azonosulás, sem a harag, az elutasítás. Nem vagyok se a ragaszkodás, sem a menekülés.
Én a szeretet vagyok. A belső béke, az öröm, az egység. Az, aki minden mást átél, és elenged. Jót, és rosszat. És hálát ad.
Mindenért.
Ez a gyógyulás és az ÉLet kulcsa. Ez az aranykígyó-korona szimbólum jelentése, amit a beavatottak kaptak az ősi Egyiptomban a beavatási szertartás (koporsóba zárt több napos meditációs állapotban szembenézni az összes vággyal és félelemmel – nem kis pálya volt 🙂 után.
Ez a patikákon megjelenő kígyó, a kundalíni jelentése, az irányított, tudatos életenergia, amely egyik poláris irányba sem csapódik ki, hanem állandóan az éber, nyugodt figyelem, a belső mozdulattalan (meditáció) kontrollja alatt áll.
Ez az örök élet titka, amelyek szimbóluma az Ankh.
Ezt tanította Jézus.
És ezt tanuljuk most mi. Hogy gyakorolhassuk az Új Világban.
Sok sikert!
Namaszte
amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának telj
Nameszte!
Hidd el azt a fájdalmat amit érzel én is átéltem. A különbség csak annyi volt, hogy az én férjem végleg távozott most ebből a világból, és én rajta kívül még Istenre is haragudtam ezért.
A tavasszal már hat éve lesz, de még most sem tudtam úgy igazán feldolgozni, mert akkor nem lenne a szív problémám.
Jó hogy írsz róla akkor és amikor úgy érzed hogy írnod kell, mert ez segít , és én úgy érzem most még szükséges is hogy ki írd magadból, hogy legalább már agyban tudod, hogy mi miért történt de közben azért légy azzal is tisztába, hogy ha már valóban feldolgoztad eszedbe sem jut majd erről írni.
Én elolvastam karmatörlő gondolatait is, de a szívem akkor is azt súgja, hogy igenis mindenkinek van egy duál párja. Viszont valamikor valamiért szétváltunk. Így aztán a vissza találás nem olyan egyszerű.
Valószínűleg a legkülönfélébb kapcsolatokban kerülünk egymás mellé.
Kínozzuk, marjuk egymást. Üldözzük önmagunkat, vagy talán még meg is öljük önmagunkat a másikban.
Aztán ha bele gondolsz semmi sem tisztítja meg úgy a lelket saját gőgjétől mint a szenvedés.
Igen , lehet hogy Ő volt a Te duál párod, de még valahol mindig ég bennetek az a gyűlölet, ami az az ősi elszakadást is okozta.
Talán majd egy másik életben már Ti is megtapasztalhatjátok azt a boldogságot, amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának teljes orcheszterét zengi”.
Kedves Noémi…
Köszi, és jórészt igazad van.
De nem hiszem, hogy szenvedni kell.
És már nem szenvedek. (bár valóban, a kiengedés stádiumában vagyok még mindig 🙂 De már nem összehasonlítható nálam sem a dolog az ezelőtt mondjuk két évvel fennálló helyzettel. (teljes katasztrófa…:)
És azt hiszem, az egyetlen dolog, ami az ős-kétségbeesést gyógytani tudja, az az ős egység-élmény megtalálása. De már önmagunkon keresztül a világegyetemmel.
Meggyőződésem hogy az olyanok, mint mi, akik így kapják a beavatást, ezért keresik a nagy kérdésekre a választ. Létfontosságú, hogy megtaláljuk, megértsük és megéljük a Kozmikus Egységet.
Hogy gyakoroljuk a nyitott elménk és tudatos hozzáállásunk és megnyissuk a szívünk a Teljes elfogadásban. És képesek is vagyunk rá. Miért? Különben nem kellene szembe néznünk ezzel a feladattal. Nem maradt volna meg a szív-betegséged, nekem meg egyebek…
Ha valami, ez meggyógyít Téged is, Engem is, a szívünket, és a múltunkban (még ha az ős-múltban is) szerzett sebeinket, valamint a kettészakadásból szerzett gyűlöletet is begyógyítja.
Ebben biztos vagyok.
Sok sikert és gyógyulást, és kösz, hogy a szíveddel fordulsz felém.
Szeretettel: Edit
Namaszte
Szia Aditi !
Nagyon nem szeretnék beleszólni az egyetértésetekbe, de megakadta szemem pár mondatodon, és egy kicsit a duálpárról írok pár szót….
Sztem nem kell „beavatást” kapni. Főleg nem kell a szívet kinyitni, meg tudatosan, és teljesen…. stb Ezek olyan szavak, amik jelzik, h sehol nincs rend benned még mindig, de így, ezekkel a gondolatokkal jól áltatod magad. Bocsi, csak így hangzik az önsanyargatás, a sajnálom magam, + büntetem maga, stb….
Felejtsd el ezeket. Nem így, és itt kezdődik a megoldás… És… Még feladatokkal kel szembenézni… huh. Ez a feladat azért van, mert így akarod magadnak csinálni, tenni, mert jól esik, azt hiszed jobban felejtesz, jön a jobb…. Bocsi, nem bántani akarlak, hanem rávilágítani, h ez nem jó így. Tudom, h én nem Te vagyok, és könnyű nekem dumálni… Másba kellene kapaszkodni….
A jé, de egyetértek effektus azért van noémivel, mert mindketten egyformán működtök, mert a bők így működnek, és még 1-2 dolog miatt. A saját kitalált elméletek miatt, ugyanazokat a köröket futjátok… Nem kéne már egymás nyakába is borulni? Eldobni a staféta botot, és hajráááá, éljünk a mában. Mostban….
Először értsük meg a női mechanizmust. A nő a szívével lát, érez. Tehát, ha azt akarod kinyitni, amikor nem kéne, akkor azt biztos megérzed. Szinte azonnal, de kis idő, napok után biztos, csak nem fogod tudni akkor már, h miért volt…. Kérlek, figyelj erre, és jobb lesz. Egy kapcsolatban mindig keletkeznek szálak, amik összekötik a párokat. Ezek a szálak kétirányúak, legalábbis egy darabig…. Ha a szál csak a pasitól a csajik megy, a szex csakránál, a nőtől vissza ugyanez, de a nő szívéből induló nem viszonzódik, akkor lebukott a pasi…. Ilyenkor kell szívet nyitni, teszt, és bezár. Nem csak ilyenkor működik ez, hanem a munkahelyen, barátoknál, rokonságnál…. Erről nem írok tovább, ha érdekel, még kifejtem…
Noémi, szív dolgait nem olvastam, de ugyanaz az eltorlaszolt szívcsakra, központ a hiba forrása. Esetleg korcsosult állapot, stb. Szeretetlenség, hiány. ilyenkor az alkohol szokott segíteni, gondolja a delikvens….
Nézzük a duál párt. Röviden. Sok megfogalmazás van. Duálpár, ikerláng…stb 1-1 helyzethez rendelt párt jelent. Szív-duálpár, amit olvastam itt, vki írta, szeretik egymást…
Példa: van egy kedves ismerős csajszi… sokáig kerese a párját. Kérdezte is, mikor lesz már, mikor jön. Megkapta a választ… még idő előtt jött, h megtalálta, biztos a duálpárja, egy rugós agy…stb. Nem az, mondtam halka, de nem erőlködtem, legalább addig is megy az idő, és jól érzik magukat…. Majd kiderült, x.x.x. dolog. És… nincs duálpár. Hm… Akivel jól érzem magam, az a duálpár? hmmm. nem ! Némely csak 1-2 feladat erejéig működik, amig megtanítunk egymással x dolgot. És igen is, tovább kell lépde. Az ember tök jól van kitalálva, mert még jó ideig ott dagonyázik, és csak utána tud kilépni, elmenni… Holot, már rég elszalasztot 5 igazit, vagy 7 új feladatot, és 9 párnak valót, akit megmentésül küldött magának.
A duálpár milyensége nem definiált. Amikor a szellemi lény le akar születni, akkor kitalálja nagy vonalakban a feladatait. Kitalálja, hány %-ban fog leszületni a feladat elvégzéséhez. Ha gyorsan akar tanulni, akkor két lény is fog születni, de más feladattal. Kicsit „veszélyes” mert lehet egyik részét sem végzi el, mert mindkettő kevés lesz az 1-1 feladathoz. Ez a 2 lény a duálpár. Ha szerencsésen összetalálkoznak, akkor nagy lesz az összhamg fél szavakból értik egymást. Ha még ffi+nő, akkor még kapcsolat is lehet, de llentétesként is vonződhatnak. Aztán lehet egyik itt, a másik Afrika, és éhezik ott. pl. Az idős házaspárnál nézik a tv-t a nő szó nélkül feláll, kimegy hoz 1 pohár vizet, és átadja a férjének. A pasi mosolyogva átveszi, és megissza…. A nő tudta, a pasinak kell viz, kérés-szó nélkül hozta….. Nem magyarázom…. Nincs túllihegés.
Ha így vesszük a duál párt, akkor a sok szöveg, magyarázkodás ide illő? Távol sem. Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben… amivel érzel, látsz.
Bocsi a nagyon rövid, de remélem érthető írásért, de már sokat pötyögtem a gépen…. álmos vagyok, jó éjt… ha vmit nagyon tőszavakben írta, és érdekel, akkor kifejtem, szólj..
Az is lehet, h nem jót írtam, mert nem olvastam végig rendesen az írásotokat, akkor BOCSI nekem.
SziaSzia Kobold
Csak ne lenne annyira nehéz!!!!,
Szia kobold!
Én egy kicsit másképp gondolom a duál párokat, de most nem is ez a lényeg, hanem azt írod hogy:
,,Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben… amivel érzel, látsz.”
–Csak ne lenne annyira nehéz!!!!, és hát ebben a témában most valóban nagyon egymásra tudtunk hangolódni Aditivel.
Nem a másik nyakába borulni akarok én , meg szerintem Aditi sem csak hát a tudat alattink önkéntelenül egy olyan valakit hoz elénk aki hasonló gondokkal küszködik.
Nagyon gyakran tapasztalom ezt asztrológusként is, de szerintem ez pont azért van hogy ne fussunk felesleges köröket , hiszen a másik megtapasztalásából is lehet tanulni.
Mindenesetre köszönöm hogy leírtad gondolataidat, mert nagyon is elgondolkoztatók.
Szia Noémi!
Nézd át a lelki szerződéseid. Lehet, hogy van pár lejárt, nem teljesült vagy rettentő aránytalan, ami akadályozza a fejlődésed. Mindtől szabadulj meg, szerintem könnyebb lesz.
🙂
Szia Karmatörlő!
Nos, ez az amiről gőzöm sincs hogy hogyan.
Lelki szerződések?
Írnál erről bővebben?
Szia Noémi !
Köszönöm szavaid. Egyet értek veled, nagyon nehéz, és rengeteg saját magunk átverése van benne. Az elengedés olyan, mint a bumeráng -néha-. Azt hiszi az ember, hah, sikerült, majd pár nap alatt ugyanott találja magát. Vagy megoldottnak veszi, és újra elrakja, jó mélyre….
Ráadásul mindenkinél egyedi módon sikerülhet csak. Rá kell lelni a megoldásra, és ez a nehéz. Más „technikája” nem biztos, h az jó nekem is, sőt, biztos nem, mert mindenki egyedi…… Az aztrológia is nehéz, mert ami kicsiben, az nagyban, és fordítva. -magam nagyon távol állok tőle- A hatalmas bolygó jeleit kell a hangya ember dolgaira lefordítani. Nehéz. Minden tiszteletem érte. Itt jön be egy kicsit az intuíció is. Az még kevés, h „engedd el, tedd ki, ha igazán szereted, akkor elengeded.”…. a segítség akkor lesz teljes, ha elmondjuk nekik, mindezt hogyan tegye !!! Itt nem lehet gyakorlatot szerezni, mert az ujjlenyomat is egyedi, ez is…..
A duálokról sok féle elnevezés van, és van is sok megfogalmazás. Talán mind jó is. Bocsánat, de nem tudtam sokkal jobb képet festeni erről a megközelítésről, mert lassan megy a gépelés. De azért egy a sokféle értelmezésből…
És milyen nehéz kitakarítani vki szícsakráját !! Ráadásul úgy, h ne sérüljön, és ne legyen visszavehető. Ez talán akkor a jobb, ha nem mondom el neki, h mit vettem ki belőle, csak érzi, milyen könnyen mozog a mellkasa, és kap levegőt. Nem tudja újra „gyártani”, ha nem tudja mi volt az. Bár mindenki másképpen csinálja. Lényeg, h sikerüljön….
Ha gondolod, kérdezd meg, mit fejtsek ki bővebben..
SziaSzia Kobold
Erre a párra én is kíváncsi lennék! Hmm… de biztosan nem
Erre a párra én is kíváncsi lennék!
Hmm… de biztosan nem szívesen mutogatják magukat, mint a beteljesedett párkapcsolat élő példáit.
Mindenesetre én is sok olyan párral, partnerrel és magammal is találkoztam, akik szentül hitték, hogy megtaláltál a duálpárjukat, aztán szerte foszlott a varázslat és kiderült, hogy csak egy igen nagy összecsengés volt kettejük között, ami aztán elmúlt, szertefoszlott a varázslat.
Amikor a szerelem hazug fátyla lehull, akkor látjuk meg, ki is a másik valójában!
De voltak olyanok is, akiknek nem kellett ehhez szerelem, csak annyira ki voltak már éhezve egy jó kapcsolatra, hogy megvezették magukat és az elégséges helyett egy tökéleteset hazudtak maguknak. Persze ezek a lufik is ki szoktak pukkadni és akkor hiába mondja azt skarma, hogy: "Valóság az, amiről hiszed hogy valóság."
Óhh…, ha ilyen könnyen menne?!
Akkor mégis csak van Duálpár?
Kedves Bubu! Ezt írod:"Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett!"
Akkor mi a helyzet Ádámmal és Évával? Nem ők voltak talán az első Duálpárok? Az egy, teljes Ádámból, Isten teremtette a két fél, esendő embert, hogy az unatkozó Ádámnak legyen társa.
Akkor mégis csak van Duálpár? Ráadásul Isten teremtette?
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
Albert Einstein
Teremtés hajnalán.
Kedves Sanyi!
A teremtés hajnalán valóban azt mondta Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Nem, mert egyedül képtelen a Földön arra, hogy Istent vissza tudja szeretni. Ezért alkotott melléje társat azzal a céllal, hogy ezt meg tudja valósítani. Azzal a céllal kapott az első ember párt magának, hogy szeresse társát, és így uralkodjanak mindketten az ember alatti világon. Sajnos az első emberpár az önzést, a vevést választotta az egymást szeretés mellé, és így nem segítőtársai lettek egymásnak, hanem önzésükben az egymás feletti uralkodásra használták fel egymást.
Duálpár
Bizony nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Sajnos, az általunk hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságunk nem a Vele való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általa vetett alapot, vagyis azt, hogy Ő mindenkit Önmagamra teremtett, és éppen ezért az Isten-szeretőknek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duálpárja.
Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Vele való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket ad ővéinek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene. De ez a szerep ritka és egyértelmű. Ha az lebeg előttünk, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki Hozzá, az áldozatos szeretet forrásához jobban tud segíteni minket, akkor emellett kell hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Ha nem találunk ilyet, akkor nélküle kell Iránta való hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Tehát nem a duál, a másik a fontos, hanem a vállalt, szeretetben megélt áldozat. Sok baj és elválás származik abból, hogy a másikra tesszük a hangsúlyt, és nem a mindenkire kiáradó áldozatos szeretet megélésére. Az ilyen élet boldogtalansága nem más, mint az önzésnek szomorú gyümölcse, mely gyümölcsöt mindig mással akarunk megetetni.
Olyan értelemben nincs duál tehát, ahogy legtöbben gondolják. Nincs olyan, hogy van valahol egy duál, s míg azt meg nem találjuk, addig boldogtalanok maradunk, s ha megtaláljuk, akkor megtaláltuk benne és általa a boldogságunkat. Ilyen nincs!
Olyan van, hogy az a duálpárunk, aki Hozzá segít minket közelebb, s addig duálunk, amíg ezt teszi. Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett! Isten mindenkit Önmagára teremtett! Ez éppen a legjobb számunkra és minden ember számára. Nincs ember a világon, aki boldoggá tudna tenni akár csak egy kis állatot is. Hát még embert!
DRUPÁL pár! 🙂
DRUPÁL pár! 🙂
Szerintem meg vannak duál párok
Szerintem meg vannak duál párok, hiszen ha bele gongoltok kettősség nélkül nincs igazi egyensúly, mert az erők próbája nélkül nincs is igazi érték.
A fény valódi értékét is a sötétség adja meg.
Mindennek van valami kiegészítő része,ellentéte vagy reciprok értéke, ami vele együtt alkot egy egészet. A pozitív és negatív sarkakon kisugárzó energia is lényegében azonos, és csak hatásában különbözik.
Az általános törvények értelmében tehát az embernek is kell hogy legyen egy olyan párja, aki őt teljesen kiegészíti.
Nameszte! Jó irányban keresgéltél amikor a horoszkópokat vizsgálod, de én úgy tanultam, hogy a duál párokat az ASC és a nyolcas ház kapcsolódása hozza.
A duál párok találkozása az én ismereteim szerint nagyon ritka. Asztrológusként is csak egy ilyen házaspárral találkoztam, de ők már nem a problémák miatt jöttek hozzám. Egyszerűen csak azt akarták tudni vajon jól gondolják e , hogy ők egymás duáljai.
Amit általuk és rajtuk keresztül tapasztaltam az maga volt a csoda.
Már puszta jelenlétükkel egymás támaszai voltak. Ha az egyikük leült, akkor leült a másik is. Az volt az érzésem , hogy még a levegőt is egyszerre veszik.
Érdekes volt hogy elmondásaik szerint ha egyikük elutazott, akkor a másikuk egész éjszaka a párjával álmodott.
A harmónia és a szeretet szinte leírhatatlan ahogy és amint áradt belőlük.
Ja és még valami! Ha az egyikük beteg volt a másik rövid időn belül ugyanazon a betegségen ment keresztül.
Noa
Sziasztok!
Szia, Noémi, eddig Veled értek egyet! 🙂
Hiszem, hogy én is, és bárki más is megtalálhatja a párját, és olyan szimbiózisban élhetünk, ahogy leírtad annál a házaspárnál.
Emellett tiszteletben tartom a többiek álláspontját is, hiszen tudjátok:
Valóság az, amiről hiszed hogy valóság. 🙂
Higgy amiben csak akarsz, és azt kapod, ez meg vonzás törvénye. 🙂
Álomvilágra jön az ébresztő, mert ez a vonzás törvénye
Szia Skarma!
Az amit Csipkerózsikából, szokásból, mintából, könyvekből és egyebekből hiszel valóságnak, de legbelül nem úgy van, arra ébresztőt kapsz. Valahogy sosem az történik, aminek történnie kellene a nagy-nagy forgatókönyv szerint. Ilyenkor kell komolyan venni a vonzás törvényét. Ilyenkor kell arra figyelni, ami történik, mert a valóságod a történéseid. Csak ideig óráig lehet a saját valóságodról nem tudomást venni és helyette valami mást hinni valóságnak.
Van, aki egész életét mereven önmagától elfordulva éli le, de én nem ezt akartam jelszóval, de azzal csak tetézi megoldandó feladatait. Az ébresztő mindig ott van, csak észre kell venni.
Harmóniában élni valakivel az anélkül is lehet, hogy címkézgetnéd a kapcsolatot, hogy ez érdekházasság, ez szerelemházasság, ez duálpár, ez meg ikerláng és hasonló. Szükségtelen.
🙂
„Valóság az, amiről hiszed hogy valóság.”
"Valóság az, amiről hiszed hogy valóság." – ezt hogy érted? Szerinted a valóságot magunknak találjuk ki?
Nem az illúziónak a lényege ez? "Illúzió az, amit a valóság helyére álmodsz!"
Most találtam, tetszik:
“Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek.”
(ismeretlen)
Családi aura, nem kell hozzá duálpár
A magyarázat a családi aura. Ha két ember szereti egymást, akkor egy aurába kerülnek, ha az egyiknek húz a bal keze, a másiknak ugyanott lesz valamije, mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg.
Duálpároktól tökéletesen függetlenül.
Számomra a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése, meg minden más igazié is, csak az önértékelési problémák egy szimptómája, de ha jól emlékszem egyszer már igen nagy vitám volt ezzel kapcsolatban ezen az oldalon.
🙂
Igenis LÉTEZIK A DUÁLPÁR
„…mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg.”
Hol? Tudnál egy példát felhozni?
Okfejtés következik:
Ha van karma akkor lehet hogy van duálpár is. Szerinted van karma?
„a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése”
akkor ez azt jelentené hogy már lemondtál a duálpárod keresésséről vagy inkább azt hogy egyszerre több emberben is meg tudod találni a duálpárodat?
Én már megtaláltam a duálomat. 🙂
Kívánom neked is hogy találd meg.
Laci 8, azt gondolsz, amit akarsz
Laci 8, bármikor kimérhető, hogy mennyire van egy aurában egy pár.
A Nelson biorezonanciás készülékkel ez pontosan bemérhető.
Az, hogy valakik egy aruában legyenek annak a szeretet a feltétele és nem függ attól, hogy mivel cimkézik fel a kapcsolatot.
A Földön a duálpár szabályos duálpár, legoptimálisabb esetben is csak 2X2 a duálpár. A pároddal a legoptimálisabb esetben egy duálpárnak legfeljebb az egyik fele lehettek, de ez már tényleg nagyon-nagyon optimális felállás.
Az, hogy mivel cimkézed föl a kapcsolatod, az a Te dolgod. Ha attól vagy boldog, hogy azt gondolod, hogy a duálpárroddal élsz, Tedd azt. De ennek semmi köze az energetikai duálpárokhoz. Ez nem baj, nem ez az egyetlen illúzió, ami forgalomban van. A kapcsolatra ráragasztott cimke nem fogja sem boldogabbá, sem tartósabbá tenni azt.
A karmának és a duálpárnak semmi köze egymáshoz. A karmikus körök a lélekfejlődésnek csak egy útja, a duálpároknak ehhez semmi köze. Nagyon meglehet, hogy a duálpár egy része egészen más világon és másféle leckékben fejlődik, mégcsak nem is karmikus körben. Sok világon vannak karmikus fejlődési utak, sőt ennél lényegesen több világon nincsen karmikus kötöttség, és úgy fejlődnek.
Egyébként a párkeresést rábízom azokra, akik úgy tudják, hogy a párt keresni kell.
A magam részéről úgy tudom, hogy a pár léte-nem léte elfogadáson múlik.
🙂
A duális energiák beavató szerepe
Szia Noa!
Érdekes amit írtál a házaspárról. Amikor a kapcsolatunk elején voltunk, ugyanezt a jelenséget éltük meg a volt párommal. Tényleg egyszerre csináltunk mindent, gondolkodás nélkül, és olyan hatalmasra duzzadt energia vett minket körül, ami az egész környezetünket megváltoztatta.
Minket is. Mi is érintkeztünk nem csak a fizikai világban, hanem pl. felébredtem, és éreztem az érintését, amikor gondolatban nálam járt egyik éjjel, és ehhez hasonló „csodák” (valójában szellemi szintű jelenségek) tömkelege volt az étetünk része.
Igazán, minden szinten leírhatatlan volt. És ugyanakkor megnyugtató, és leírhatatlan nagy szeretettel , odafigyeléssel övezett. Szóval regélhetnék még róla. Annyira fényes volt az auránk a boldogságtól, hogy olyan emberek szabad szemmel látták, akik azt sem tudták létezik ilyesmi. STb…stb.
Hogy mi történt? Nem voltunk elég tudatosak önmagukra. Egymás személyébe és a kapcsolatba helyeztük a boldogságunk okát öntudatlanul, ahogy ezt a legtöbb ember teszi a legtöbb dologgal, ami örömet okoz neki. Az a tudatosság, és gyakorlása, hogy belső erőnk, öröm-képességünk vagyunk, és minden más csak átélés (lehet, hogy boldog, de csak jelenség) ritka a mai világban. Régen a beavatottak kiváltsága volt. Ma feladatunk.
Szóval nálunk ez törvényszerű volt, valami miatt ebben a folyamatban kellett megtanulnunk a tudatossá válást, és az elengedést, a meditációt (önmagaddal levés boldog állapota, a VAN), és a szeretettel viszonyulást, a vágy végtelenül vonzó és a sérelem/csalódás ugyanígy taszító energiáinak feloldását.
Én az önismerettel, hipnózissal, önfigyeléssel, tanulással, sírással, megbocsátással, tudatos önmagam felé fordulással, meditálással, írással….stb… tettem meg ezt az utat önmagam felé.
Ez az élmény alapjaimban rengetett és változtatott meg.
De nagyon nehéz volt, és most hogy írtál erről a házaspárról felrémlett bennem, hogy részben azért, mert ezek a megélések olyan hatalmas szeretet-, és öröm-erővel bírnak, amit nő és férfi legyen a talpán, aki megdolgozik érte, hogy ELENGEDJE. (Mert nálunk ez derült ki, hogy sajnos meg kellett tanulnunk az elengedést, mert a nem-tudatosított lelki tartalmaink miatt nem voltunk képesek rá még, mielőtt találkoztunk.) Úgyhogy ez a feladat egyszerre volt a „keserű pohár”, tudatlanságunk miatt, egy áldozat, egy hatalmas szerelem, egység-élmény áldozata, egy lehetséges életre-szóló, erőegyensúlyban lévő kölcsönös kapcsolat áldozata, és egy hatalmas ajándék, amelyben önmagunkra lelhettünk.
Amikor erre rájöttem, hogy bármi is áldozódik (és bármit teszek úgyis beáldozódik a helyzet mibenléte miatt), az eredmény sokkal fontosabb: tudni ki vagyok, miért azonosítottam magam ezzel a kapcsolattal, ezzel az emberrel…stb, és tudatosítani ezeket, megerősödni és felállni, feltárni a tudatalatti félelmeket, a csecsemőkori traumát feloldani, és eggyé lenni önmagammal kettősségbe (kétség) esett állapot helyett – akkor kezdett változni a dolog, és elkezdtem kilépni a huza-vonából, a ragaszkodó-menekülő játékszerepből, és kezdtem bepótolni a tudatosságom hiányait. Ami nélkül egyébként én is alkalmatlan voltam egy kapcsolat jó működtetéséhez.
És tettem ezt egyedül, úgy, hogy ő nagyon sokáig, gyakorlatilag a célegyesig, semmit sem segített.
(Ha mindketten oldják a blokkokat, hamarabb túl van rajta az ember. Nálunk az a helyzet, h kölcsönösen egymás deszcendensei vagyunk.)
Szóval, úgy gondolom, valóban van olyan, hogy megtalálja az ember azt a másikat, akikről te is írtál, akivel gondolkodás nélkül tökéletesen összepasszol, és ez egy hatalmas ajándék, bárhogy is alakul. De ahhoz, hogy úgy működjön, mit annál a házaspárnál, már kell egy tudatossági szint. Egy önismeret, egy „tudom, ki vagyok, és nem akaszkodom a másikba, nem tőle követelem a szeretetet, amit még nem vagyok képes önmagamnak megadni” – típusú hozzáállás.
Nálunk sajnos, nem ez volt a helyzet, pedig minden jel arra mutat, ilyen pár vagyunk. Erre csak azt tudom mondani, így, hogy talán már kijelenthetem , túl vagyok a feladaton: tisztelem az Életet, a Rendet, amely bölcsebb nálam, amiben az én életem csak egy kis szál a szőnyegben. Megvan az ok arra, hogy ebben az életben ez volt a feladatunk és be kellet áldozni egy ilyen csodás kapcsolat lehetőségét egy fontosabb dologért, ami nélkül semmi nem működik: az önismeretért, a belső békéért, a stabilitásért, a Tudás megszerzéséért.
Bár szomorú vagyok, hogy nem lehettünk egymás számára azok, akik lehettünk volna..ha… de ennek úgysincs így értelme. És megkönnyebbült is vagyok, mert egy hatalmas harcon vagyok túl. Önmagammal. És megbocsátottam mindent magamnak és neki is. És elfogadom, hogy most és itt ez egy hatalmas beavatás volt, egy nagyon nehéz, de annál több tudást hozó beavatás.
És nyitott vagyok a folytatásra, bárki legyen is. Mert én már én vagyok. És tudom ezt.
Ennek az áldozatnak köszönhetően nem fogok már játszmázni, mert felismerem a játszmákat, vagyis inkább megszereztem a képességet, hogy felismerjem őket. És jobban tisztelem a bennünk létező mindent összekötő, és átható teremtő énünk, a magunk, akik önmagunkban vagyunk, az eredendő, gyermeki öröm-képességünk, a boldogságunk valódi forrását, mind bennem, mind másban annál, hogy szükségem lenne további játszmákra.
Felnőttem. Megtanultam szeretni. És elengedni, szeretettel.
Ez a hatalmas szerelem végtelenül boldoggá tett, hatalmas tudást, és erőt adott, szinte meggyógyított, felfedte a mindenség titkait előttem, szeretettel, egységélménnyel, gyönyörrel és a gyermeki ártatlanság élényével töltött el. Tanított, gyógyított, szeretett. MINDEN volt. (Ő a „mindenem”, mondja a magyar.)
És egyúttal megtanított arra, hogy a boldogság, a tudás, az erő, a gyógyulás, a titkok, és a végtelen egység-élmény, a gyönyör és az ártatlanság, a MINDEN forrása – valójában BENNEM VAN. És hogy az illúzió, hogy mindezt a szerelem, vagy egy másik ember adja, a vágy és a gyönyör, a szeretet-, és a tudás-éhség, sőt maga a tudás és a szerelem NEM ÉN VAGYOK.
És a másik oldalon, ez a hatalmas szerelem végtelen fájdalmat, keserűséget, haragot, gyűlöletet, mérhetetlen csalódást, és elkeseredettséget, soha nem ismert érzéseket, és indulatokat, depressziót, halálvágyat, testi és lelki összeomlást eredményezett.
És megtanított arra, hogy a fájdalom, a csalódás, a harag és az indulatok, az összes felsorolt dolog NEM ÉN vagyok.
Én nem vagyok sem a vágy, az azonosulás, sem a harag, az elutasítás. Nem vagyok se a ragaszkodás, sem a menekülés.
Én a szeretet vagyok. A belső béke, az öröm, az egység. Az, aki minden mást átél, és elenged. Jót, és rosszat. És hálát ad.
Mindenért.
Ez a gyógyulás és az ÉLet kulcsa. Ez az aranykígyó-korona szimbólum jelentése, amit a beavatottak kaptak az ősi Egyiptomban a beavatási szertartás (koporsóba zárt több napos meditációs állapotban szembenézni az összes vággyal és félelemmel – nem kis pálya volt 🙂 után.
Ez a patikákon megjelenő kígyó, a kundalíni jelentése, az irányított, tudatos életenergia, amely egyik poláris irányba sem csapódik ki, hanem állandóan az éber, nyugodt figyelem, a belső mozdulattalan (meditáció) kontrollja alatt áll.
Ez az örök élet titka, amelyek szimbóluma az Ankh.
Ezt tanította Jézus.
És ezt tanuljuk most mi. Hogy gyakorolhassuk az Új Világban.
Sok sikert!
Namaszte
amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának telj
Nameszte!
Hidd el azt a fájdalmat amit érzel én is átéltem. A különbség csak annyi volt, hogy az én férjem végleg távozott most ebből a világból, és én rajta kívül még Istenre is haragudtam ezért.
A tavasszal már hat éve lesz, de még most sem tudtam úgy igazán feldolgozni, mert akkor nem lenne a szív problémám.
Jó hogy írsz róla akkor és amikor úgy érzed hogy írnod kell, mert ez segít , és én úgy érzem most még szükséges is hogy ki írd magadból, hogy legalább már agyban tudod, hogy mi miért történt de közben azért légy azzal is tisztába, hogy ha már valóban feldolgoztad eszedbe sem jut majd erről írni.
Én elolvastam karmatörlő gondolatait is, de a szívem akkor is azt súgja, hogy igenis mindenkinek van egy duál párja. Viszont valamikor valamiért szétváltunk. Így aztán a vissza találás nem olyan egyszerű.
Valószínűleg a legkülönfélébb kapcsolatokban kerülünk egymás mellé.
Kínozzuk, marjuk egymást. Üldözzük önmagunkat, vagy talán még meg is öljük önmagunkat a másikban.
Aztán ha bele gondolsz semmi sem tisztítja meg úgy a lelket saját gőgjétől mint a szenvedés.
Igen , lehet hogy Ő volt a Te duál párod, de még valahol mindig ég bennetek az a gyűlölet, ami az az ősi elszakadást is okozta.
Talán majd egy másik életben már Ti is megtapasztalhatjátok azt a boldogságot, amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának teljes orcheszterét zengi”.
Kedves Noémi…
Köszi, és jórészt igazad van.
De nem hiszem, hogy szenvedni kell.
És már nem szenvedek. (bár valóban, a kiengedés stádiumában vagyok még mindig 🙂 De már nem összehasonlítható nálam sem a dolog az ezelőtt mondjuk két évvel fennálló helyzettel. (teljes katasztrófa…:)
És azt hiszem, az egyetlen dolog, ami az ős-kétségbeesést gyógytani tudja, az az ős egység-élmény megtalálása. De már önmagunkon keresztül a világegyetemmel.
Meggyőződésem hogy az olyanok, mint mi, akik így kapják a beavatást, ezért keresik a nagy kérdésekre a választ. Létfontosságú, hogy megtaláljuk, megértsük és megéljük a Kozmikus Egységet.
Hogy gyakoroljuk a nyitott elménk és tudatos hozzáállásunk és megnyissuk a szívünk a Teljes elfogadásban. És képesek is vagyunk rá. Miért? Különben nem kellene szembe néznünk ezzel a feladattal. Nem maradt volna meg a szív-betegséged, nekem meg egyebek…
Ha valami, ez meggyógyít Téged is, Engem is, a szívünket, és a múltunkban (még ha az ős-múltban is) szerzett sebeinket, valamint a kettészakadásból szerzett gyűlöletet is begyógyítja.
Ebben biztos vagyok.
Sok sikert és gyógyulást, és kösz, hogy a szíveddel fordulsz felém.
Szeretettel: Edit
Namaszte
Szia Aditi !
Nagyon nem szeretnék beleszólni az egyetértésetekbe, de megakadta szemem pár mondatodon, és egy kicsit a duálpárról írok pár szót….
Sztem nem kell „beavatást” kapni. Főleg nem kell a szívet kinyitni, meg tudatosan, és teljesen…. stb Ezek olyan szavak, amik jelzik, h sehol nincs rend benned még mindig, de így, ezekkel a gondolatokkal jól áltatod magad. Bocsi, csak így hangzik az önsanyargatás, a sajnálom magam, + büntetem maga, stb….
Felejtsd el ezeket. Nem így, és itt kezdődik a megoldás… És… Még feladatokkal kel szembenézni… huh. Ez a feladat azért van, mert így akarod magadnak csinálni, tenni, mert jól esik, azt hiszed jobban felejtesz, jön a jobb…. Bocsi, nem bántani akarlak, hanem rávilágítani, h ez nem jó így. Tudom, h én nem Te vagyok, és könnyű nekem dumálni… Másba kellene kapaszkodni….
A jé, de egyetértek effektus azért van noémivel, mert mindketten egyformán működtök, mert a bők így működnek, és még 1-2 dolog miatt. A saját kitalált elméletek miatt, ugyanazokat a köröket futjátok… Nem kéne már egymás nyakába is borulni? Eldobni a staféta botot, és hajráááá, éljünk a mában. Mostban….
Először értsük meg a női mechanizmust. A nő a szívével lát, érez. Tehát, ha azt akarod kinyitni, amikor nem kéne, akkor azt biztos megérzed. Szinte azonnal, de kis idő, napok után biztos, csak nem fogod tudni akkor már, h miért volt…. Kérlek, figyelj erre, és jobb lesz. Egy kapcsolatban mindig keletkeznek szálak, amik összekötik a párokat. Ezek a szálak kétirányúak, legalábbis egy darabig…. Ha a szál csak a pasitól a csajik megy, a szex csakránál, a nőtől vissza ugyanez, de a nő szívéből induló nem viszonzódik, akkor lebukott a pasi…. Ilyenkor kell szívet nyitni, teszt, és bezár. Nem csak ilyenkor működik ez, hanem a munkahelyen, barátoknál, rokonságnál…. Erről nem írok tovább, ha érdekel, még kifejtem…
Noémi, szív dolgait nem olvastam, de ugyanaz az eltorlaszolt szívcsakra, központ a hiba forrása. Esetleg korcsosult állapot, stb. Szeretetlenség, hiány. ilyenkor az alkohol szokott segíteni, gondolja a delikvens….
Nézzük a duál párt. Röviden. Sok megfogalmazás van. Duálpár, ikerláng…stb 1-1 helyzethez rendelt párt jelent. Szív-duálpár, amit olvastam itt, vki írta, szeretik egymást…
Példa: van egy kedves ismerős csajszi… sokáig kerese a párját. Kérdezte is, mikor lesz már, mikor jön. Megkapta a választ… még idő előtt jött, h megtalálta, biztos a duálpárja, egy rugós agy…stb. Nem az, mondtam halka, de nem erőlködtem, legalább addig is megy az idő, és jól érzik magukat…. Majd kiderült, x.x.x. dolog. És… nincs duálpár. Hm… Akivel jól érzem magam, az a duálpár? hmmm. nem ! Némely csak 1-2 feladat erejéig működik, amig megtanítunk egymással x dolgot. És igen is, tovább kell lépde. Az ember tök jól van kitalálva, mert még jó ideig ott dagonyázik, és csak utána tud kilépni, elmenni… Holot, már rég elszalasztot 5 igazit, vagy 7 új feladatot, és 9 párnak valót, akit megmentésül küldött magának.
A duálpár milyensége nem definiált. Amikor a szellemi lény le akar születni, akkor kitalálja nagy vonalakban a feladatait. Kitalálja, hány %-ban fog leszületni a feladat elvégzéséhez. Ha gyorsan akar tanulni, akkor két lény is fog születni, de más feladattal. Kicsit „veszélyes” mert lehet egyik részét sem végzi el, mert mindkettő kevés lesz az 1-1 feladathoz. Ez a 2 lény a duálpár. Ha szerencsésen összetalálkoznak, akkor nagy lesz az összhamg fél szavakból értik egymást. Ha még ffi+nő, akkor még kapcsolat is lehet, de llentétesként is vonződhatnak. Aztán lehet egyik itt, a másik Afrika, és éhezik ott. pl. Az idős házaspárnál nézik a tv-t a nő szó nélkül feláll, kimegy hoz 1 pohár vizet, és átadja a férjének. A pasi mosolyogva átveszi, és megissza…. A nő tudta, a pasinak kell viz, kérés-szó nélkül hozta….. Nem magyarázom…. Nincs túllihegés.
Ha így vesszük a duál párt, akkor a sok szöveg, magyarázkodás ide illő? Távol sem. Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben… amivel érzel, látsz.
Bocsi a nagyon rövid, de remélem érthető írásért, de már sokat pötyögtem a gépen…. álmos vagyok, jó éjt… ha vmit nagyon tőszavakben írta, és érdekel, akkor kifejtem, szólj..
Az is lehet, h nem jót írtam, mert nem olvastam végig rendesen az írásotokat, akkor BOCSI nekem.
SziaSzia Kobold
Csak ne lenne annyira nehéz!!!!,
Szia kobold!
Én egy kicsit másképp gondolom a duál párokat, de most nem is ez a lényeg, hanem azt írod hogy:
,,Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben… amivel érzel, látsz.”
–Csak ne lenne annyira nehéz!!!!, és hát ebben a témában most valóban nagyon egymásra tudtunk hangolódni Aditivel.
Nem a másik nyakába borulni akarok én , meg szerintem Aditi sem csak hát a tudat alattink önkéntelenül egy olyan valakit hoz elénk aki hasonló gondokkal küszködik.
Nagyon gyakran tapasztalom ezt asztrológusként is, de szerintem ez pont azért van hogy ne fussunk felesleges köröket , hiszen a másik megtapasztalásából is lehet tanulni.
Mindenesetre köszönöm hogy leírtad gondolataidat, mert nagyon is elgondolkoztatók.
Szia Noémi!
Nézd át a lelki szerződéseid. Lehet, hogy van pár lejárt, nem teljesült vagy rettentő aránytalan, ami akadályozza a fejlődésed. Mindtől szabadulj meg, szerintem könnyebb lesz.
🙂
Szia Karmatörlő!
Nos, ez az amiről gőzöm sincs hogy hogyan.
Lelki szerződések?
Írnál erről bővebben?
Szia Noémi !
Köszönöm szavaid. Egyet értek veled, nagyon nehéz, és rengeteg saját magunk átverése van benne. Az elengedés olyan, mint a bumeráng -néha-. Azt hiszi az ember, hah, sikerült, majd pár nap alatt ugyanott találja magát. Vagy megoldottnak veszi, és újra elrakja, jó mélyre….
Ráadásul mindenkinél egyedi módon sikerülhet csak. Rá kell lelni a megoldásra, és ez a nehéz. Más „technikája” nem biztos, h az jó nekem is, sőt, biztos nem, mert mindenki egyedi…… Az aztrológia is nehéz, mert ami kicsiben, az nagyban, és fordítva. -magam nagyon távol állok tőle- A hatalmas bolygó jeleit kell a hangya ember dolgaira lefordítani. Nehéz. Minden tiszteletem érte. Itt jön be egy kicsit az intuíció is. Az még kevés, h „engedd el, tedd ki, ha igazán szereted, akkor elengeded.”…. a segítség akkor lesz teljes, ha elmondjuk nekik, mindezt hogyan tegye !!! Itt nem lehet gyakorlatot szerezni, mert az ujjlenyomat is egyedi, ez is…..
A duálokról sok féle elnevezés van, és van is sok megfogalmazás. Talán mind jó is. Bocsánat, de nem tudtam sokkal jobb képet festeni erről a megközelítésről, mert lassan megy a gépelés. De azért egy a sokféle értelmezésből…
És milyen nehéz kitakarítani vki szícsakráját !! Ráadásul úgy, h ne sérüljön, és ne legyen visszavehető. Ez talán akkor a jobb, ha nem mondom el neki, h mit vettem ki belőle, csak érzi, milyen könnyen mozog a mellkasa, és kap levegőt. Nem tudja újra „gyártani”, ha nem tudja mi volt az. Bár mindenki másképpen csinálja. Lényeg, h sikerüljön….
Ha gondolod, kérdezd meg, mit fejtsek ki bővebben..
SziaSzia Kobold
Erre a párra én is kíváncsi lennék! Hmm… de biztosan nem
Erre a párra én is kíváncsi lennék!
Hmm… de biztosan nem szívesen mutogatják magukat, mint a beteljesedett párkapcsolat élő példáit.
Mindenesetre én is sok olyan párral, partnerrel és magammal is találkoztam, akik szentül hitték, hogy megtaláltál a duálpárjukat, aztán szerte foszlott a varázslat és kiderült, hogy csak egy igen nagy összecsengés volt kettejük között, ami aztán elmúlt, szertefoszlott a varázslat.
Amikor a szerelem hazug fátyla lehull, akkor látjuk meg, ki is a másik valójában!
De voltak olyanok is, akiknek nem kellett ehhez szerelem, csak annyira ki voltak már éhezve egy jó kapcsolatra, hogy megvezették magukat és az elégséges helyett egy tökéleteset hazudtak maguknak. Persze ezek a lufik is ki szoktak pukkadni és akkor hiába mondja azt skarma, hogy: "Valóság az, amiről hiszed hogy valóság."
Óhh…, ha ilyen könnyen menne?!
Akkor mégis csak van Duálpár?
Kedves Bubu! Ezt írod:"Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett!"
Akkor mi a helyzet Ádámmal és Évával? Nem ők voltak talán az első Duálpárok? Az egy, teljes Ádámból, Isten teremtette a két fél, esendő embert, hogy az unatkozó Ádámnak legyen társa.
Akkor mégis csak van Duálpár? Ráadásul Isten teremtette?
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
Albert Einstein
Teremtés hajnalán.
Kedves Sanyi!
A teremtés hajnalán valóban azt mondta Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Nem, mert egyedül képtelen a Földön arra, hogy Istent vissza tudja szeretni. Ezért alkotott melléje társat azzal a céllal, hogy ezt meg tudja valósítani. Azzal a céllal kapott az első ember párt magának, hogy szeresse társát, és így uralkodjanak mindketten az ember alatti világon. Sajnos az első emberpár az önzést, a vevést választotta az egymást szeretés mellé, és így nem segítőtársai lettek egymásnak, hanem önzésükben az egymás feletti uralkodásra használták fel egymást.
Biztosan létezik duálpár,de személy szerint megelégszem egy
Biztosan létezik duálpár,de személy szerint megelégszem egy másvalaki duáljával….ha esetleg összetalákozunk mondjuk a sétálóutcán az én duálpárom jön kézen fogva azzal a személlyel aki pedig az én párom duálpárja,akkor majd cserélünk. 😉
Biztosan létezik duálpár,de személy szerint megelégszem egy
Biztosan létezik duálpár,de személy szerint megelégszem egy másvalaki duáljával….ha esetleg összetalákozunk mondjuk a sétálóutcán az én duálpárom jön kézen fogva azzal a személlyel aki pedig az én párom duálpárja,akkor majd cserélünk. 😉
Sziasztok!
Azt gondolom hogy van olyan hogy duálpár.
Hogy is van ez?Ha én egy nö vagyok,akkor az én duálpárom egy korban azonos férfi kell hogy legyen????Ezt a kérdést csak az ábrándos lelkü olvasótársaimhoz intézem. 😉
Mert ugye van a reikarnácio.S mi van ha a duálpárom épp nincs is most a fizikai világban?Vagy itt van,de épp a saját anyám,apám,testvérem?Vagy egy AIDS-os csecsemö arfikában?Vagy egy 80éves néni skóciában?Vagy maga a Pápa? Stb.stb…
Szóval ha találkozom a duálpárommal,szerelmi kapcsolatot KELL??? vele létesíteni?
…Csak kérdeztem….. 😉
Üdv!Erika
Csak válaszolok!
,,Vannak duál szellemek, kik szellemük másik felétől elszakadva, nagy csoportokban , idegen naprendszerekbe vetődtek, s ott kezdték meg az anyagban való fejlődést.
Az ilyen szellemeknek, amikor végre ugyanabba a naprendszerbe sikerül egymás közelébe férkőzniük, még nagyon sok időt kell azzal tölteniük, hogy az új világ szférájának rezgéseihez asszimilálódjanak.
Sokkal könnyebb azoknak a duál szellemeknek, akik ugyanabban a naprendszerben kezdik meg külön külön az életüket.
Első fizikai életükben érthetőleg kerülik egymást, de sokszor megtörténik, hogy észrevétlenül egymásmellé sodródnak az élet viharaiban.
Jótékony vezető szellemeik segítenek ebben.
A föld szférájában való sok évezredes vándorlásunk egyik célja hogy , keressük a duálunkat.
Élhetünk a duálunkkal sok életen át. Lehetünk neki férje, szülője, gyermeke, testvére, megváltója és hóhéra. A duálok egymáshoz fűződő viszonya mégis csak akkor teljes, ha a közöttük lévő szeretet,a nemek boldog egymásba olvadásának tüzéből emelkedett ki”
Domokos László : A szellem élete
Lehetsz boldog párkapcsolatban más duálpárjával…
Intenzív a fantáziád! : ))
Másrészt, logikus kérdések. Van rá válaszom.
Ha majd a Lélekpárodat keresed vagy csak a hozzád való partnert, akkor beszélünk róla. Mikor jössz M.o.-ra?
Mert tényleg lehetsz boldog párkapcsolatban más duálpárjával, amíg az meg nem találja a sajátját!
Tudom, én is ezt csinálom. ; ))
Szia Sanyi!
Bevallom nem igazán töröm magam a párkapcsolat témában…
Magyarországon más volt.Ott nem kerültek a férfiak…
Tudom hogy nem én vagyok az oka,csak valahogy nem látom min kellene változtatnom!?
Már az is megfordult a fejemben,hogy ez a helyzet csakis az én spirituális fejlödésem érdekében történik.Vagy ott tartok már hogy nincs is szükségem párkapcsolatra..!?
Tudod,amikor párkapcsolatban éltem,az nem nagyon volt rám pozitív hatással ha a spirituális fejlödésemet veszem figyelembe.Persze ennek az is lehett az oka,hogy öket ez nem igazán érdekelte.
Nem tudom hogy mikor megyek Magyarországra.Nem hiszem hogy a közeljövöben.
Nagyon köszönöm hogy felajánlottad a segítegedet,de még magam sem tudom hogy kit keresek.Keresek-e egyáltalán valakit?
Tudom hogy nem szoktátok meg tölem a sopánkodást,de ez az a téma ami tele van kérdöjellel a számomra.
Szerintetek hol kell keresnem a válaszaimat?
Gondoltam megkérdezem az önmegvalósítás férfi olvasóit,hogy:-Miért nem kellenék Neked? s a Nöket is,hogy:-Ha Te férfi lennél,akkor miért nem kellenék?
Azt is gondoltam nyitok erre egy blogot,de inkább Sanyi Rád bízom a döntést mert nem szeretnék a saját kis pimitiv ügyemnek ekkora feneket keríteni.
Üdv!Erika
kiváncsi vagyok Erika
….amikor párkapcsolatban éltem, az nem nagyon volt rám pozitiv hatással, ha a spirituális fejlődésemet veszem figyelembe.”
Honnan tudod, hogy milyen hatással volt a spiri fejlődésedre Erika?
Hogyan lehet azt egyáltalán tudni, lemérni?
Csak azért, mert a férfi nem volt spirituálisan érdeklődő, önismerettel foglalkozó?
Vagy miből gondolod ezt?
Azt hallottam 3 rossz kapcsolat még mindig többet ér a spirituális fejlődésünkben, mint egyedül.(persze kivételes esetektől eltekintve……most inkább ne a szélsőségeket, hanem az általánost vegyük)
Raminának igazt adnék abban, hogy ha Te már „nyitott” szemmel
Raminának igazt adnék abban, hogy ha Te már „nyitott” szemmel jársz, akkor olykor egy nem spiris – meteriális(alvó) fél sokkal, de sokkal többet tud fejleszteni rajtad, mert ő még nyersen és tisztán mutatja a tükröt! Nincs hallgatás!
Például a elmúlt párkapcsolatomban vak voltam, mint egy vakond, DE most visszagondolva rengeteget fejlődtem spirituálisan, mert rájöttem, hogy azok a helyzetek mit tanítottak Nekem!
Volt egy „közeli” ismerősöm az év végére tavaly és mellette fedeztem fel ezt(tiszta eszperente), hogy milyen tisztán tudják visszatükrözni a saját hülyeséged!
Szóval, még tudatos Párom nem volt, ezt a részt nem tudom, hogy úgy mennyit lehet fejlődni mellette, de kétségtelen, hogy a maetrialista Pár mellett is ÓRIÁSI sokat lehet lépni előre, na ha persze Te is úgy tudsz nézni a dolgokra. (jó, persze, ez Nekem sem volt könnyű engedni a makacsságból, de amikor megtettem rengeteg dolgot tanulhattam a dolgokból) 🙂
Lényeg a lénye,g ragadjon a bélyeg, kacsa előtt legyen víz, …. álljon égnek! 😀 :D:D Nem tudtam kihagyni, semmi baj! Szóval, szerintem a kulcs a nyitottságon van, és akkor mindegy ki van melletted ilyen szempontból (spiri/materiális)
Ha jól tévedek, akkor a túlzott materialista pár akkor jön, ha mi túl „elszállt” spirisek vagyunk, mégpedig a kiegyenlítődés miatt, szerintem! 🙂
Szia Ramina!
Mondtam én hogy rossz párkapcsolatban éltem!?
A tapasztalatom az a nem spirituális pasikkal,hogy ök pl.szeretnek a tv-n elaludni.Ami nem is lenne baj ha az nem éppen abban a szobában lenne ahol együtt alszunk…Tudod mennyivel másabb úgy elalaudni hogy magadba mélyedsz,vagy valami buta adást ,,kell”nézned.Persze ez a ,,buta adás”olyankor,olykor engem is nagyon érdekelt.;)
Meg aztán,mivel tudja hogy én spirtuális vagyok és azt hiszi akkor ö nyugodtan elkényelmesedhet.Abban a hiszemben,hogy majd én elüldözöm a felhöket az ö feje felöl is!Ezt nem én találom ki,ezt már kitárgyaltuk közösen.
A nem spirituális szemében én nem becsületes,hanem hülye vagyok!S ezt a legjobb indulattal mondta a nem spirtuális ex barátom nekem.
Egyszerüen nem tudja megérteni,hogy miért éri meg becsületesnek lenni!?
Szerintük ha valami csalást vagy lopást követsz el,az csak onnantól számít bünnek amikor kiderül!
Szóval ilyenekben ,,sajnos” eléggé makacs vagyok,ami bizony ellentétekhez vezet!
Igaz,bizony volt idöszak amikor az élet öket igazolta,s erre mit tudok mondani!?….akkor sem adtam fel!;)Tudtam,hogy létezik egy olyan munkahely ahol nem kell lopnom.S ha az a világ végén van is,én addig is elmegyek,de lopni azt nem fogok!Nem kellett a világ végére mennem….:))))Csak 1000km-t.;)
Aki nem spirituális,annak a szemében én olyannak tünök aki nem használja ki alehetöséget az életben.S számomra a nem spirituális a vesztébe rohan,és nem tehetek érte semmit!Tudod,a szabad akarat!
Köszönöm a hozzázólásod,jó volt hogy összeszedjem,és megfogalmazzam a gondolataimat!
Üdv!Erika
minden párkapcsolat tükör
Én nem mondtam, h rossz párkapcsolatban éltél, meg sem fordult ez a fejemben.
Inkább, az érdekelt, h miért gondolod, h bármilyen párkapcsolat nem fejleszt téged…pont spirituálisan?
Jól ismerem azt a fajta kapcsolatot, amiről meséltél, én is voltam ilyenben. A partnerem nem spiritualitását, nem bántam, mert kiéltem a spirituális igényeimet olyanokkal, akikkel ezt kiélhettem – házon kivül, hogy igy mondjam.
Például, engem is nagyon zavart ez a tv dolog, folyton ment, háttérként, de az akkor is zavart volna, ha nem vagyok spiris.
Szóval, ha a tükör elvet tényleg használjuk, akkor még véletlenül sem tudnám azt mondani egyetlen kapcsolatomra sem, hogy nem volt fejlesztő spirituálisan!
Minden ott volt. Jó is és kudarc is,minden, ami magamban nem volt helyretéve.
Az, hogy engem még külön érdekelt a spiritualitás és az önmegismerés területe, az az én egyéni „hobbym” volt.
Azt viszont nyugodt szivvel mondhatom a párkapcsolataimra – nem spirituálisan – hogy nem volt jó vagy nem ilyenre vágytam vagy a másik alkoholizmusa tönkretette a kapcsolatot vagy történetesen az én hűtlenségem zúzta szét stb stb stb stb …….vagy, h jó volt. Mindegy.
Én pont azt mondom, hogy tapasztalataim szerint, BÁRMILYEN párkapcsolat fejleszti az embert spirituálisan, ha jó , azért, ha nem jó azért…….mert önismeretet nyújt.
És az önmegismerés, amelyek változásokat generálnak bennem, az számomra maga a spiritualitás.
Miért ne tudnád megtalálni azt a pasit, aki spirituális?
Ha a vágyadnak megfelelően megtaláltad azt a munkahelyet, ahol nem kell lopnod, akkor miért ne tudnád megtalálni azt a pasit, aki spirituális, elfogad és szeret Téged, és Te is szereted, imádod Őt?
Talán nem létezik ilyen?
Ha elég bátor lenne, akkor Ő is becsületesen élne.
"Aki nem spirituális, annak a szemében én olyannak tűnök aki nem használja ki a lehetőséget az életben." – De kihasználod, mégpedig azzal, hogy nem lopsz!
Te minden egyes lehetőséget kihasználsz arra, hogy bizonyítsd magadnak, fontosabb a saját tartásod, becsületességed, mint az ellopható javak!
Ez szerintem nagy dolog! Nem csak azért éri meg becsületesnek lenni, mert akkor nem kell félni a visszahatásoktól, büntetéstől, hanem azért is, mert akkor van tartásod, bátran tükörbe nézhetsz, nem kell szégyenkezned Önmagad és mások előtt!
Aki lop, csal, hazudik, az akármennyire is büszke rá, hogy milyen élelmes, talpraesett vagy megmagyarázza, hogy az élet kényszerítette rá, a lelke mélyén pontosan érzi, hogy nem helyes, amit tesz és ha elég bátor lenne hozzá, akkor Ő is inkább becsületesen élne!
Persze ehhez a felismeréshez az nem jut el, aki soha nem vizsgálta még meg, hogy igazából miért is lop, miért csal, és miért hazudik? Mi van ezen hamis tettek mögött, milyen vágy, félelem, vagy bármi más hajtja ezeket?
Ha őszintén megvizsgálná, akkor rájönne, hogy félelem a veszteségtől az értéktelenségtől, és az egyedülléttől – gerjesztik a hamisságot, és a tettével nem tudja feloldani ezen félelmeit, csak időlegesen elfedi a hatásukat.
Magyarázat ide vagy oda, Te élsz helyesen, csak még nem tudod ezt. – úgyhogy valami még nincs helyén! : )
Szia Sanyi!
Hogyne tudnám!
Csak ez egyfajta surlódáshoz vezet olykor.Illetve akkoriban nem tudtam annyira szavakba önteni az érzéseimet.(erre nagy segítség ez a weboldal);)
Nem tudtam hogyan írjam lenne olyasvalakinek aki csak az orráig lát,hogy mi van azon túl..!
De nem is ezért gondolom azt hogy egy spirituális pasi mellett jobb lenne…igazából nem gondolom hogy jobb lenne egyáltalán.Csak ez egy olyan terep amit még nem ismerek…Aztán az is lehet hogy megint egy nem spirituálissal hoz össze az élet…s akkor már tudatosabban kezelem a helyzeteket.;)
Csak azt nem értem,hogy mi van akkor ha csak az egyik vonzódik a másikhoz?Annak mi lehet az oka?Mármint a vonzás törvényét illetöen…?(vagy ez egy másik blog témája?)
Üdv:Erika
Szerintem nyissál ennek egy külön blogot, meg akkor annak is, ho
Szerintem nyissál ennek egy külön blogot, meg akkor annak is, hogy miért nem kellenél az itt levő férfiaknak! Izgalmas téma. : )
Köszi Sanyi a biztatást!;)
Megcsináltam a 2 blogot,ahogy
Köszi Sanyi a biztatást!;)
Megcsináltam a 2 blogot,ahogy javasoltad.
Hogy mennyire izgalmas a téma!?Majd kiderül!:)))
Üdv!Erika
Sziasztok!
Azt gondolom hogy van olyan hogy duálpár.
Hogy is van ez?Ha én egy nö vagyok,akkor az én duálpárom egy korban azonos férfi kell hogy legyen????Ezt a kérdést csak az ábrándos lelkü olvasótársaimhoz intézem. 😉
Mert ugye van a reikarnácio.S mi van ha a duálpárom épp nincs is most a fizikai világban?Vagy itt van,de épp a saját anyám,apám,testvérem?Vagy egy AIDS-os csecsemö arfikában?Vagy egy 80éves néni skóciában?Vagy maga a Pápa? Stb.stb…
Szóval ha találkozom a duálpárommal,szerelmi kapcsolatot KELL??? vele létesíteni?
…Csak kérdeztem….. 😉
Üdv!Erika
Csak válaszolok!
,,Vannak duál szellemek, kik szellemük másik felétől elszakadva, nagy csoportokban , idegen naprendszerekbe vetődtek, s ott kezdték meg az anyagban való fejlődést.
Az ilyen szellemeknek, amikor végre ugyanabba a naprendszerbe sikerül egymás közelébe férkőzniük, még nagyon sok időt kell azzal tölteniük, hogy az új világ szférájának rezgéseihez asszimilálódjanak.
Sokkal könnyebb azoknak a duál szellemeknek, akik ugyanabban a naprendszerben kezdik meg külön külön az életüket.
Első fizikai életükben érthetőleg kerülik egymást, de sokszor megtörténik, hogy észrevétlenül egymásmellé sodródnak az élet viharaiban.
Jótékony vezető szellemeik segítenek ebben.
A föld szférájában való sok évezredes vándorlásunk egyik célja hogy , keressük a duálunkat.
Élhetünk a duálunkkal sok életen át. Lehetünk neki férje, szülője, gyermeke, testvére, megváltója és hóhéra. A duálok egymáshoz fűződő viszonya mégis csak akkor teljes, ha a közöttük lévő szeretet,a nemek boldog egymásba olvadásának tüzéből emelkedett ki”
Domokos László : A szellem élete
Lehetsz boldog párkapcsolatban más duálpárjával…
Intenzív a fantáziád! : ))
Másrészt, logikus kérdések. Van rá válaszom.
Ha majd a Lélekpárodat keresed vagy csak a hozzád való partnert, akkor beszélünk róla. Mikor jössz M.o.-ra?
Mert tényleg lehetsz boldog párkapcsolatban más duálpárjával, amíg az meg nem találja a sajátját!
Tudom, én is ezt csinálom. ; ))
Szia Sanyi!
Bevallom nem igazán töröm magam a párkapcsolat témában…
Magyarországon más volt.Ott nem kerültek a férfiak…
Tudom hogy nem én vagyok az oka,csak valahogy nem látom min kellene változtatnom!?
Már az is megfordult a fejemben,hogy ez a helyzet csakis az én spirituális fejlödésem érdekében történik.Vagy ott tartok már hogy nincs is szükségem párkapcsolatra..!?
Tudod,amikor párkapcsolatban éltem,az nem nagyon volt rám pozitív hatással ha a spirituális fejlödésemet veszem figyelembe.Persze ennek az is lehett az oka,hogy öket ez nem igazán érdekelte.
Nem tudom hogy mikor megyek Magyarországra.Nem hiszem hogy a közeljövöben.
Nagyon köszönöm hogy felajánlottad a segítegedet,de még magam sem tudom hogy kit keresek.Keresek-e egyáltalán valakit?
Tudom hogy nem szoktátok meg tölem a sopánkodást,de ez az a téma ami tele van kérdöjellel a számomra.
Szerintetek hol kell keresnem a válaszaimat?
Gondoltam megkérdezem az önmegvalósítás férfi olvasóit,hogy:-Miért nem kellenék Neked? s a Nöket is,hogy:-Ha Te férfi lennél,akkor miért nem kellenék?
Azt is gondoltam nyitok erre egy blogot,de inkább Sanyi Rád bízom a döntést mert nem szeretnék a saját kis pimitiv ügyemnek ekkora feneket keríteni.
Üdv!Erika
kiváncsi vagyok Erika
….amikor párkapcsolatban éltem, az nem nagyon volt rám pozitiv hatással, ha a spirituális fejlődésemet veszem figyelembe.”
Honnan tudod, hogy milyen hatással volt a spiri fejlődésedre Erika?
Hogyan lehet azt egyáltalán tudni, lemérni?
Csak azért, mert a férfi nem volt spirituálisan érdeklődő, önismerettel foglalkozó?
Vagy miből gondolod ezt?
Azt hallottam 3 rossz kapcsolat még mindig többet ér a spirituális fejlődésünkben, mint egyedül.(persze kivételes esetektől eltekintve……most inkább ne a szélsőségeket, hanem az általánost vegyük)
Raminának igazt adnék abban, hogy ha Te már „nyitott” szemmel
Raminának igazt adnék abban, hogy ha Te már „nyitott” szemmel jársz, akkor olykor egy nem spiris – meteriális(alvó) fél sokkal, de sokkal többet tud fejleszteni rajtad, mert ő még nyersen és tisztán mutatja a tükröt! Nincs hallgatás!
Például a elmúlt párkapcsolatomban vak voltam, mint egy vakond, DE most visszagondolva rengeteget fejlődtem spirituálisan, mert rájöttem, hogy azok a helyzetek mit tanítottak Nekem!
Volt egy „közeli” ismerősöm az év végére tavaly és mellette fedeztem fel ezt(tiszta eszperente), hogy milyen tisztán tudják visszatükrözni a saját hülyeséged!
Szóval, még tudatos Párom nem volt, ezt a részt nem tudom, hogy úgy mennyit lehet fejlődni mellette, de kétségtelen, hogy a maetrialista Pár mellett is ÓRIÁSI sokat lehet lépni előre, na ha persze Te is úgy tudsz nézni a dolgokra. (jó, persze, ez Nekem sem volt könnyű engedni a makacsságból, de amikor megtettem rengeteg dolgot tanulhattam a dolgokból) 🙂
Lényeg a lénye,g ragadjon a bélyeg, kacsa előtt legyen víz, …. álljon égnek! 😀 :D:D Nem tudtam kihagyni, semmi baj! Szóval, szerintem a kulcs a nyitottságon van, és akkor mindegy ki van melletted ilyen szempontból (spiri/materiális)
Ha jól tévedek, akkor a túlzott materialista pár akkor jön, ha mi túl „elszállt” spirisek vagyunk, mégpedig a kiegyenlítődés miatt, szerintem! 🙂
Szia Ramina!
Mondtam én hogy rossz párkapcsolatban éltem!?
A tapasztalatom az a nem spirituális pasikkal,hogy ök pl.szeretnek a tv-n elaludni.Ami nem is lenne baj ha az nem éppen abban a szobában lenne ahol együtt alszunk…Tudod mennyivel másabb úgy elalaudni hogy magadba mélyedsz,vagy valami buta adást ,,kell”nézned.Persze ez a ,,buta adás”olyankor,olykor engem is nagyon érdekelt.;)
Meg aztán,mivel tudja hogy én spirtuális vagyok és azt hiszi akkor ö nyugodtan elkényelmesedhet.Abban a hiszemben,hogy majd én elüldözöm a felhöket az ö feje felöl is!Ezt nem én találom ki,ezt már kitárgyaltuk közösen.
A nem spirituális szemében én nem becsületes,hanem hülye vagyok!S ezt a legjobb indulattal mondta a nem spirtuális ex barátom nekem.
Egyszerüen nem tudja megérteni,hogy miért éri meg becsületesnek lenni!?
Szerintük ha valami csalást vagy lopást követsz el,az csak onnantól számít bünnek amikor kiderül!
Szóval ilyenekben ,,sajnos” eléggé makacs vagyok,ami bizony ellentétekhez vezet!
Igaz,bizony volt idöszak amikor az élet öket igazolta,s erre mit tudok mondani!?….akkor sem adtam fel!;)Tudtam,hogy létezik egy olyan munkahely ahol nem kell lopnom.S ha az a világ végén van is,én addig is elmegyek,de lopni azt nem fogok!Nem kellett a világ végére mennem….:))))Csak 1000km-t.;)
Aki nem spirituális,annak a szemében én olyannak tünök aki nem használja ki alehetöséget az életben.S számomra a nem spirituális a vesztébe rohan,és nem tehetek érte semmit!Tudod,a szabad akarat!
Köszönöm a hozzázólásod,jó volt hogy összeszedjem,és megfogalmazzam a gondolataimat!
Üdv!Erika
minden párkapcsolat tükör
Én nem mondtam, h rossz párkapcsolatban éltél, meg sem fordult ez a fejemben.
Inkább, az érdekelt, h miért gondolod, h bármilyen párkapcsolat nem fejleszt téged…pont spirituálisan?
Jól ismerem azt a fajta kapcsolatot, amiről meséltél, én is voltam ilyenben. A partnerem nem spiritualitását, nem bántam, mert kiéltem a spirituális igényeimet olyanokkal, akikkel ezt kiélhettem – házon kivül, hogy igy mondjam.
Például, engem is nagyon zavart ez a tv dolog, folyton ment, háttérként, de az akkor is zavart volna, ha nem vagyok spiris.
Szóval, ha a tükör elvet tényleg használjuk, akkor még véletlenül sem tudnám azt mondani egyetlen kapcsolatomra sem, hogy nem volt fejlesztő spirituálisan!
Minden ott volt. Jó is és kudarc is,minden, ami magamban nem volt helyretéve.
Az, hogy engem még külön érdekelt a spiritualitás és az önmegismerés területe, az az én egyéni „hobbym” volt.
Azt viszont nyugodt szivvel mondhatom a párkapcsolataimra – nem spirituálisan – hogy nem volt jó vagy nem ilyenre vágytam vagy a másik alkoholizmusa tönkretette a kapcsolatot vagy történetesen az én hűtlenségem zúzta szét stb stb stb stb …….vagy, h jó volt. Mindegy.
Én pont azt mondom, hogy tapasztalataim szerint, BÁRMILYEN párkapcsolat fejleszti az embert spirituálisan, ha jó , azért, ha nem jó azért…….mert önismeretet nyújt.
És az önmegismerés, amelyek változásokat generálnak bennem, az számomra maga a spiritualitás.
Miért ne tudnád megtalálni azt a pasit, aki spirituális?
Ha a vágyadnak megfelelően megtaláltad azt a munkahelyet, ahol nem kell lopnod, akkor miért ne tudnád megtalálni azt a pasit, aki spirituális, elfogad és szeret Téged, és Te is szereted, imádod Őt?
Talán nem létezik ilyen?
Ha elég bátor lenne, akkor Ő is becsületesen élne.
"Aki nem spirituális, annak a szemében én olyannak tűnök aki nem használja ki a lehetőséget az életben." – De kihasználod, mégpedig azzal, hogy nem lopsz!
Te minden egyes lehetőséget kihasználsz arra, hogy bizonyítsd magadnak, fontosabb a saját tartásod, becsületességed, mint az ellopható javak!
Ez szerintem nagy dolog! Nem csak azért éri meg becsületesnek lenni, mert akkor nem kell félni a visszahatásoktól, büntetéstől, hanem azért is, mert akkor van tartásod, bátran tükörbe nézhetsz, nem kell szégyenkezned Önmagad és mások előtt!
Aki lop, csal, hazudik, az akármennyire is büszke rá, hogy milyen élelmes, talpraesett vagy megmagyarázza, hogy az élet kényszerítette rá, a lelke mélyén pontosan érzi, hogy nem helyes, amit tesz és ha elég bátor lenne hozzá, akkor Ő is inkább becsületesen élne!
Persze ehhez a felismeréshez az nem jut el, aki soha nem vizsgálta még meg, hogy igazából miért is lop, miért csal, és miért hazudik? Mi van ezen hamis tettek mögött, milyen vágy, félelem, vagy bármi más hajtja ezeket?
Ha őszintén megvizsgálná, akkor rájönne, hogy félelem a veszteségtől az értéktelenségtől, és az egyedülléttől – gerjesztik a hamisságot, és a tettével nem tudja feloldani ezen félelmeit, csak időlegesen elfedi a hatásukat.
Magyarázat ide vagy oda, Te élsz helyesen, csak még nem tudod ezt. – úgyhogy valami még nincs helyén! : )
Szia Sanyi!
Hogyne tudnám!
Csak ez egyfajta surlódáshoz vezet olykor.Illetve akkoriban nem tudtam annyira szavakba önteni az érzéseimet.(erre nagy segítség ez a weboldal);)
Nem tudtam hogyan írjam lenne olyasvalakinek aki csak az orráig lát,hogy mi van azon túl..!
De nem is ezért gondolom azt hogy egy spirituális pasi mellett jobb lenne…igazából nem gondolom hogy jobb lenne egyáltalán.Csak ez egy olyan terep amit még nem ismerek…Aztán az is lehet hogy megint egy nem spirituálissal hoz össze az élet…s akkor már tudatosabban kezelem a helyzeteket.;)
Csak azt nem értem,hogy mi van akkor ha csak az egyik vonzódik a másikhoz?Annak mi lehet az oka?Mármint a vonzás törvényét illetöen…?(vagy ez egy másik blog témája?)
Üdv:Erika
Szerintem nyissál ennek egy külön blogot, meg akkor annak is, ho
Szerintem nyissál ennek egy külön blogot, meg akkor annak is, hogy miért nem kellenél az itt levő férfiaknak! Izgalmas téma. : )
Köszi Sanyi a biztatást!;)
Megcsináltam a 2 blogot,ahogy
Köszi Sanyi a biztatást!;)
Megcsináltam a 2 blogot,ahogy javasoltad.
Hogy mennyire izgalmas a téma!?Majd kiderül!:)))
Üdv!Erika
Sziasztok!
A lelkiszerzödés meditációt én megcsináltam,szintén Karmatörlö tanácsára.
Nos,ez egy olyan téma aminek szerintem egy új blogot érdemel.Ezért nyitok most egy lelkiszerzödés blogot,ahol a saját lelkiszerzödésemröl szóló történetet elmesélem.
Üdv!Erika
Sziasztok!
A lelkiszerzödés meditációt én megcsináltam,szintén Karmatörlö tanácsára.
Nos,ez egy olyan téma aminek szerintem egy új blogot érdemel.Ezért nyitok most egy lelkiszerzödés blogot,ahol a saját lelkiszerzödésemröl szóló történetet elmesélem.
Üdv!Erika
Duálpárok
Én is megtaláltam…, maga volt a pokol… Rengeteg párhuzamos történés, képesség került felszínre, verseket írt én is, ő is régen…, az övé éppen egy regressziós hipnózis után íródott. Az utolsó verssora szinte megegyezett az én egyik versem utolsó verssorával:
„látni önmagad” (az enyém), „láttam önmagam” ez volt az övé…
Az első találkozás megdöbbentő volt, találkozásunk előtt közvetlenül magam elé merengve „bevillant” egy kép, láttam magamat vele ülni a Vörös Oroszlán teázóban. Találkozásunkkor A Vörös Oroszlán teázóba invitált (Szepes Mária által írt könyv címéről nevezték el a teázót, a könyv a reinkarnáció eseteit írja le), öt perc elteltével csak néztük egymást, csak a lelkünk „beszélt”, egyszerűen éreztem a gondolatait és ő is az enyémet.
Lakása berendezése, stílusa, megegyezett az enyémmel…
A kilencvenes évek elején jártam az üzletében a belvárosban, de akkor nem kerültünk kapcsolatba…
2004. november közepén jártam egy látónál, kiderült, hogy ebben az időpontban ő is járt nála…
Majd jött a feszültség… , lassan körvonalazódott, hogy a rendkívül magas szellemi szintje ellenére volt egy komoly pszichikai „becsípődése” amin nem tudott segíteni…, (bevallom, nekem is volt hasonló problémám) ami a végén pokoli fájdalmakat okozott mindkettőnknek… és el kellett engednem… Nem tudtam…, négy hónapon keresztül vártam, tudtam, hogy visszajön, így történt, még három alkalommal találkoztunk…, ismét elment…
Már nem várom, bár néha „érzem” a gondolatait…
Duálpárok
Én is megtaláltam…, maga volt a pokol… Rengeteg párhuzamos történés, képesség került felszínre, verseket írt én is, ő is régen…, az övé éppen egy regressziós hipnózis után íródott. Az utolsó verssora szinte megegyezett az én egyik versem utolsó verssorával:
„látni önmagad” (az enyém), „láttam önmagam” ez volt az övé…
Az első találkozás megdöbbentő volt, találkozásunk előtt közvetlenül magam elé merengve „bevillant” egy kép, láttam magamat vele ülni a Vörös Oroszlán teázóban. Találkozásunkkor A Vörös Oroszlán teázóba invitált (Szepes Mária által írt könyv címéről nevezték el a teázót, a könyv a reinkarnáció eseteit írja le), öt perc elteltével csak néztük egymást, csak a lelkünk „beszélt”, egyszerűen éreztem a gondolatait és ő is az enyémet.
Lakása berendezése, stílusa, megegyezett az enyémmel…
A kilencvenes évek elején jártam az üzletében a belvárosban, de akkor nem kerültünk kapcsolatba…
2004. november közepén jártam egy látónál, kiderült, hogy ebben az időpontban ő is járt nála…
Majd jött a feszültség… , lassan körvonalazódott, hogy a rendkívül magas szellemi szintje ellenére volt egy komoly pszichikai „becsípődése” amin nem tudott segíteni…, (bevallom, nekem is volt hasonló problémám) ami a végén pokoli fájdalmakat okozott mindkettőnknek… és el kellett engednem… Nem tudtam…, négy hónapon keresztül vártam, tudtam, hogy visszajön, így történt, még három alkalommal találkoztunk…, ismét elment…
Már nem várom, bár néha „érzem” a gondolatait…
Duálpár keresés, Duálpárunk megtalálása
Én is hiszek / tudok a duálpárok létezéséről, csak én lélekpárnak hívom őket, de ez mindegy is!
Úgy tudom, hogy mindenkin lelkének van egy másik fele, akivel ha találkozna, megélhetné a végtelen egységet. Nélküle csak félnek éljük meg magunkat, ezért a világot is csak félnek, résznek, tökéletlennek, hiányosnak látjuk, vagyis a saját magunk megtapasztalása miatt látjuk duálisnak a világot.
Tapasztalatom szerint, a teljességet, a végső egységet el lehet érni a dualitás megszüntetésével (ez a tantrikus út) és az egység közvetlen megvalósításával is (ez a hagyományos spirituális út). Mindkettő visszavezet az alapállapotunkba, csak más-más úton.
A Duálpár keresés-megtalálás gyakorlatilag a dualitás (kettősség) felismerése Önmagunkban, és ennek a polaritásnak a megszüntetése azáltal, hogy az egymással ellentétes erőinket nem engedjük tovább harcolni, hanem egyesítjük egymással, Önmagunkkal.
Olyan ez, mint amikor a kék és a sárga azon vitatkozhatnak, hogy melyikük a szebb szín, melyiküknek van nagyobb létjogosultsága?!
Pedig máshogy is reagálhatnának egymásra, például önmaguk egyéniségét feladva, a határaikat feloldva, egymásba is olvadhatnának, ezzel megszüntetve minden nemű kettősséget, harcot, elkülönülést!
Ez a döntésüktől, az pedig a tudatosságuktól függ, hogy a harc vagy az egyesülés útját választják?!
Emlékeztek az amerikai hippik jelmondatára?
Ne háborúzz, szeretkezz!
Szóval aki az önérvényesítés, elnyomás és védekezés helyett az egyesülés útját választja, az a duálpár megtalálásának az útjára lépett. Hívhatjuk ezt a szeretet útjának is, de asszem az egyesülés szó egy kicsit többet átfed, mint a szeretet, – bár ez értelmezés kérdése.
Tapasztalat
Életem egy szakaszán igen intenzíven foglalkoztam a duálpárom megtalálásával, komoly spirituális tanok jöttek le ebben a témában, és mint ismertek, a gyakorlás, tapasztalás, és megvalósítás sem maradt el.
Ezeket az információkat a Lélekpár tanfolyamokon is oktattam, ahol sokan elindultak megkeresni a duálpárjukat, vagy legalábbis azt, aki pillanatnyilag a legjobban illik hozzájuk!
Ugyanis a Duálpár kereső, bevonzó módszer egyik "mellékhatása", hogy amíg haladsz a Duálpárod megtalálásához vezető úton, addig számos olyan kapcsolatott vonzol be, akik, mintegy "előszobái a későbbi tökéletes párkapcsolatnak", a Duál-párkapcsolatnak.
Ugyan, ezen partnerek egyike sem a Te egyetlen Duálpárod, de mindegyikőjük egy újabb lépést jelent a tökéletes párkapcsolatod felé. Azt fogod tapasztalni, hogy ezek a kapcsolatok minőségükben messze felülmúlják az addigi tökéletlen, szenvedős párkapcsolataidat, és egyre jobb és jobb kapcsolati minőséget nyújtanak Neked!
El tudod képzelni?
Meg tudod valósítani?
Mindez azonban nem ingyen hullik az öledbe, hanem komoly önismereti munkát kell végezned: önmagad nemiségét, szexualitását, valamint személyiséged egyéb területeit is fel kell tárnod, meg kell tisztítanod, mire beüt a Kánaán!
Azonban bizton mondhatom, megéri a belé fektetett lelki munka, mint ahogyan az az önismeret más területein is bőséggel meg szokott térülni.
Akit érdekel ez a hatékony pártaláló, párbevonzó technika és a Duálpár, Lélekpár kapcsolatok működése, annak javaslom a Lélekpár Sirály csomagot!
Működik:-)
Sanyi egyik meditációján csináltunk ilyen egyesüléses lélekpáros gyakorlatot.
Nem is nagyon erőltettem meg magam, mivel nem nagyon kerestem így Konkrétan senkit, rossz passzban is voltam. De megcsináltam Különösebben nem „hittem” benne. Főleg a magán jellegű gondjaim miatt.
Másnap lemegyek a közértbe a legszakadtabb ruhámba, gondoltam 2 perc alatt, míg veszek egy kenyeret csak nem, jön velem szembe egy ismerős se. Hát az valóban nem jött!
Belépett a közértbe egy férfi, megragadta a figyelmemet huu mondom milyen jó pasi.
Eszembe sem jutott, hogy szóba áll velem, Oda jött hozzám, mondta, hogy milyen gyönyörű vagyok stb stb …
Szeretne velem találkozni. Hát én köpni, nyelni nem tudtam. Végül is szépen de Határozottan küldtem el.
Az egész olyan abszurd volt, álltam és gondolkoztam, hogy ez mi volt????
Mikor beugrott egy Sanyis meditáció, amit egy nappal előtte csináltunk :-))))
Szóval nagyon működik a dolog, de figyelni kell arra is, hogy készen álljunk a befogadására.
Hisz én valószínű a félelmeim miatt küldtem el.
De még ma is hihetetlen és döbbenetes a szitu.
Duálpár keresés, Duálpárunk megtalálása
Én is hiszek / tudok a duálpárok létezéséről, csak én lélekpárnak hívom őket, de ez mindegy is!
Úgy tudom, hogy mindenkin lelkének van egy másik fele, akivel ha találkozna, megélhetné a végtelen egységet. Nélküle csak félnek éljük meg magunkat, ezért a világot is csak félnek, résznek, tökéletlennek, hiányosnak látjuk, vagyis a saját magunk megtapasztalása miatt látjuk duálisnak a világot.
Tapasztalatom szerint, a teljességet, a végső egységet el lehet érni a dualitás megszüntetésével (ez a tantrikus út) és az egység közvetlen megvalósításával is (ez a hagyományos spirituális út). Mindkettő visszavezet az alapállapotunkba, csak más-más úton.
A Duálpár keresés-megtalálás gyakorlatilag a dualitás (kettősség) felismerése Önmagunkban, és ennek a polaritásnak a megszüntetése azáltal, hogy az egymással ellentétes erőinket nem engedjük tovább harcolni, hanem egyesítjük egymással, Önmagunkkal.
Olyan ez, mint amikor a kék és a sárga azon vitatkozhatnak, hogy melyikük a szebb szín, melyiküknek van nagyobb létjogosultsága?!
Pedig máshogy is reagálhatnának egymásra, például önmaguk egyéniségét feladva, a határaikat feloldva, egymásba is olvadhatnának, ezzel megszüntetve minden nemű kettősséget, harcot, elkülönülést!
Ez a döntésüktől, az pedig a tudatosságuktól függ, hogy a harc vagy az egyesülés útját választják?!
Emlékeztek az amerikai hippik jelmondatára?
Ne háborúzz, szeretkezz!
Szóval aki az önérvényesítés, elnyomás és védekezés helyett az egyesülés útját választja, az a duálpár megtalálásának az útjára lépett. Hívhatjuk ezt a szeretet útjának is, de asszem az egyesülés szó egy kicsit többet átfed, mint a szeretet, – bár ez értelmezés kérdése.
Tapasztalat
Életem egy szakaszán igen intenzíven foglalkoztam a duálpárom megtalálásával, komoly spirituális tanok jöttek le ebben a témában, és mint ismertek, a gyakorlás, tapasztalás, és megvalósítás sem maradt el.
Ezeket az információkat a Lélekpár tanfolyamokon is oktattam, ahol sokan elindultak megkeresni a duálpárjukat, vagy legalábbis azt, aki pillanatnyilag a legjobban illik hozzájuk!
Ugyanis a Duálpár kereső, bevonzó módszer egyik "mellékhatása", hogy amíg haladsz a Duálpárod megtalálásához vezető úton, addig számos olyan kapcsolatott vonzol be, akik, mintegy "előszobái a későbbi tökéletes párkapcsolatnak", a Duál-párkapcsolatnak.
Ugyan, ezen partnerek egyike sem a Te egyetlen Duálpárod, de mindegyikőjük egy újabb lépést jelent a tökéletes párkapcsolatod felé. Azt fogod tapasztalni, hogy ezek a kapcsolatok minőségükben messze felülmúlják az addigi tökéletlen, szenvedős párkapcsolataidat, és egyre jobb és jobb kapcsolati minőséget nyújtanak Neked!
El tudod képzelni?
Meg tudod valósítani?
Mindez azonban nem ingyen hullik az öledbe, hanem komoly önismereti munkát kell végezned: önmagad nemiségét, szexualitását, valamint személyiséged egyéb területeit is fel kell tárnod, meg kell tisztítanod, mire beüt a Kánaán!
Azonban bizton mondhatom, megéri a belé fektetett lelki munka, mint ahogyan az az önismeret más területein is bőséggel meg szokott térülni.
Akit érdekel ez a hatékony pártaláló, párbevonzó technika és a Duálpár, Lélekpár kapcsolatok működése, annak javaslom a Lélekpár Sirály csomagot!
Működik:-)
Sanyi egyik meditációján csináltunk ilyen egyesüléses lélekpáros gyakorlatot.
Nem is nagyon erőltettem meg magam, mivel nem nagyon kerestem így Konkrétan senkit, rossz passzban is voltam. De megcsináltam Különösebben nem „hittem” benne. Főleg a magán jellegű gondjaim miatt.
Másnap lemegyek a közértbe a legszakadtabb ruhámba, gondoltam 2 perc alatt, míg veszek egy kenyeret csak nem, jön velem szembe egy ismerős se. Hát az valóban nem jött!
Belépett a közértbe egy férfi, megragadta a figyelmemet huu mondom milyen jó pasi.
Eszembe sem jutott, hogy szóba áll velem, Oda jött hozzám, mondta, hogy milyen gyönyörű vagyok stb stb …
Szeretne velem találkozni. Hát én köpni, nyelni nem tudtam. Végül is szépen de Határozottan küldtem el.
Az egész olyan abszurd volt, álltam és gondolkoztam, hogy ez mi volt????
Mikor beugrott egy Sanyis meditáció, amit egy nappal előtte csináltunk :-))))
Szóval nagyon működik a dolog, de figyelni kell arra is, hogy készen álljunk a befogadására.
Hisz én valószínű a félelmeim miatt küldtem el.
De még ma is hihetetlen és döbbenetes a szitu.
Az ÈN duálpárom és kész!!!
Mi lenne olyankor ha megtalálnám a duálpáromat,aki mondjuk egy 3 gyerekes családapa,szeretö feleséggel!?
Akkor odamegyek,és bekopogok az ajtón,és azt mondom hogy:-Nekem több jogom van ehhez a férfihez,mert ö az én duálpárom!? Aztán elsétálok vele kézenfogva,és földöntúli boldogság ragyogja be az arcunkat….:))))
Gondolkozzunk egy picit!
Mielött beleér a kezünk a bilibe….:)
Erika Szeretettel!
tisztázzuk már, csak a valószínűségi esélyek miatt: nem az
tisztázzuk már, csak a valószínűségi esélyek miatt: nem az van, hogy valakinek a lélekpárja bármilyen életkorú lehet, bármilyen nemű, sőt az is lehet hogy épp nem él a Földön emberi testben?
Háát, ez is olyan, hogy meddig marad házas. Meddig marad házas h
Háát, ez is olyan, hogy meddig marad házas. Meddig marad házas ha tud egy ilyenről. Mi van ha nem házas? Mi van, ha még gyereke sincs? Mi van, ha mondjuk találkoznotok kell? Mi van, ha ez esetben, amit felvázoltál, CSAK találkoznotok kell(tudni egymásról – semmi több)? Mi van, ha majd úgy alakulnak az események, hogy Nektek pont találkoznotok kell? Mi van, ha pont az az esemény robbantja szét a házasságot? Mi van, ha annak akkor és ott úgy kell lenni? Mi van, ha mondjuk egyáltalán nem kell találkoznotok? Mi van, ha mondjuk ez esetben elmentek egymás mellett az utcán és egyikőtök sem tudja, hogy ki a másik? Mi van, ha a magasabb rendező elv tudja, hogy mikor mit és hogy és kivel és miért kell vagy nem kell megtennünk?
Kedves Erika, elég gondolat indító válaszok, hogy ne csak fekete-fehérben lássunk? 🙂
Levél a Duálpáromnak!
Ez duálpár téma számomra annyira csöpögös,hogy mindjárt hányok!:)))
Mindenesetre Kedves Duálpárom,ha olvasod a soraimat tegyél meg egy óriási szívességet!
Nehogy rámtalálj!
Még saját magamnak is túl sok vagyok!;)Más sem hiányzik még nekem hogy valakivel egyszerre lélegezzek….!:)))))
Azért Szeretlek!
Üdv!Erika
Mi ez a nagy harci macska hozzáállás? „Még saját magamnak is
Mi ez a nagy harci macska hozzáállás?
„Még saját magamnak is túl sok vagyok!;)Más sem hiányzik még nekem hogy valakivel egyszerre lélegezzek….!:)))))”
szemben?
„Miért nem kellek senkinek?”
Valami tipp ezek után? 😀 Tök mindegy mire vonatkozott… szerintem a kérdésed egy részére kerek választ adtál magadnak. Mondhatni, ha jól gondolom, akkor megfejelted a „tükröd”
:))))))
Ahhha!
Kösz hogy szóltál Peti!;)
Ùgylátszik túl közel vagyok a tükörhöz,és ezért nem látok…!;)
Ha egy lépést teszek hátra,talán….
Nem is az a baj hogy nem kellek senkinek,hanem hogy akinek kellek nagyon is,az fél tölem!
De miért?
Biztos nem érzik át hogy bazi nagy spirtuális vagyok,tele jó szándékkal!;)
ez velem éppen most történik meg
Kedves Erika!
Amint fent írtál , velem most történik meg…sajnos.
Több, mint 20 élek együtt férjemmel. Van egy gyerekünk is. Voltak a kapcsolatunkban mélypontok, de 1-2 éve úgy kezdtem érezni, hogy kezdünk újra egymásra találni, a férjem a mindenem . Neki voltak az utóbbi években elég gyakran depis időszakai, de azokat én mindig betudtam vmi másnak. 1 éve egyre furcsább érzések kezdtek bennem motoszkálni és 1 hónapja be is bizonyosodott, hogy nem véletlenül.
A férjem egy mély beszélgetés során bevallotta nekem, hogy megtalálta a duál-párját, sőt egy munkahelyen dolgoznak, (hozzáteszem én szereztem neki ezt a munkát, tulajdonképpen én hoztam őt össze a duálpárjával, milyen vicces is ISTEN …!)
Ő évek óta érzett vmi furcsát a másik nő iránt – ezért volt sokszor depis – , de csak 1 éve járt utána, hogy mi lehet ez az érzés. Akkor derült ki, hogy ők lelki társai (duálpárok) egymásnak. Azóta a nő elkerüli őt, mert nem akarja a mi házasságunkat tönkretenni. Egyelőre? Mert valószínűleg az ő kapcsolatuknak be kell majd egyszer, ebben az életükben teljesedni.
Amikor 1 hónapja ez számomra is nyilvánvalóvá vált, egy világ omlott össze bennem.
Tudom, hogy szeret a férjem, soha nem csalt meg senkivel. De ezzel a másik nővel olyan mélyen egymásra találtak lelkileg, amilyen mély kapcsolatom nekem vele soha nem is lehetett és nem is lesz.
Velünk akar élni, de a lelki vonzalom olyan erős közöttük, hogy nem tudom, mit fog hozni a jövő, de nem sok jót jósolok a házasságunknak.
A szép az egészben az, hogy bennem olyan kötődések vannak a férjemmel szemben, amit egyelőre számomra elképzelhetetlenné teszik azt a helyzetet, hogy el tudjak szakadni tőle. Ő életem értelme.
Patthelyzet…és még a gyerekünkről nem is beszéltem.
A férjem is csak azt mondogatja, próbáljunk a jelenben élni, ne féljünk a jövőtől, majd meglátjuk, mi lesz…tudom, hogy ő szenved ebben a helyzetben a legjobban, mert őt hozzám húzza a szíve, a szerelem, de egy másik nőhöz a lelki összetartozás. Melyik lesz erősebb ???
A másik nőt én is ismerem, mondhatni régebben baráti munkakapcsolatban is álltam vele, most pedig lehet, hogy ő teszi tönkre – tudom, hogy akarata ellenére – a házasságomat, a boldognak hitt jövőmet. Nem haragszom rá, hiszen nem tud mit tenni az ellen a vonzás ellen, ami leszületésük előtt már összekötötte őket.
Remélem azok az emberek, akik elovassák soraim, soha nem fogják átélni azt, amin most mi keresztülmegyünk.
Zsu
Az ÈN duálpárom és kész!!!
Mi lenne olyankor ha megtalálnám a duálpáromat,aki mondjuk egy 3 gyerekes családapa,szeretö feleséggel!?
Akkor odamegyek,és bekopogok az ajtón,és azt mondom hogy:-Nekem több jogom van ehhez a férfihez,mert ö az én duálpárom!? Aztán elsétálok vele kézenfogva,és földöntúli boldogság ragyogja be az arcunkat….:))))
Gondolkozzunk egy picit!
Mielött beleér a kezünk a bilibe….:)
Erika Szeretettel!
tisztázzuk már, csak a valószínűségi esélyek miatt: nem az
tisztázzuk már, csak a valószínűségi esélyek miatt: nem az van, hogy valakinek a lélekpárja bármilyen életkorú lehet, bármilyen nemű, sőt az is lehet hogy épp nem él a Földön emberi testben?
Háát, ez is olyan, hogy meddig marad házas. Meddig marad házas h
Háát, ez is olyan, hogy meddig marad házas. Meddig marad házas ha tud egy ilyenről. Mi van ha nem házas? Mi van, ha még gyereke sincs? Mi van, ha mondjuk találkoznotok kell? Mi van, ha ez esetben, amit felvázoltál, CSAK találkoznotok kell(tudni egymásról – semmi több)? Mi van, ha majd úgy alakulnak az események, hogy Nektek pont találkoznotok kell? Mi van, ha pont az az esemény robbantja szét a házasságot? Mi van, ha annak akkor és ott úgy kell lenni? Mi van, ha mondjuk egyáltalán nem kell találkoznotok? Mi van, ha mondjuk ez esetben elmentek egymás mellett az utcán és egyikőtök sem tudja, hogy ki a másik? Mi van, ha a magasabb rendező elv tudja, hogy mikor mit és hogy és kivel és miért kell vagy nem kell megtennünk?
Kedves Erika, elég gondolat indító válaszok, hogy ne csak fekete-fehérben lássunk? 🙂
Levél a Duálpáromnak!
Ez duálpár téma számomra annyira csöpögös,hogy mindjárt hányok!:)))
Mindenesetre Kedves Duálpárom,ha olvasod a soraimat tegyél meg egy óriási szívességet!
Nehogy rámtalálj!
Még saját magamnak is túl sok vagyok!;)Más sem hiányzik még nekem hogy valakivel egyszerre lélegezzek….!:)))))
Azért Szeretlek!
Üdv!Erika
Mi ez a nagy harci macska hozzáállás? „Még saját magamnak is
Mi ez a nagy harci macska hozzáállás?
„Még saját magamnak is túl sok vagyok!;)Más sem hiányzik még nekem hogy valakivel egyszerre lélegezzek….!:)))))”
szemben?
„Miért nem kellek senkinek?”
Valami tipp ezek után? 😀 Tök mindegy mire vonatkozott… szerintem a kérdésed egy részére kerek választ adtál magadnak. Mondhatni, ha jól gondolom, akkor megfejelted a „tükröd”
:))))))
Ahhha!
Kösz hogy szóltál Peti!;)
Ùgylátszik túl közel vagyok a tükörhöz,és ezért nem látok…!;)
Ha egy lépést teszek hátra,talán….
Nem is az a baj hogy nem kellek senkinek,hanem hogy akinek kellek nagyon is,az fél tölem!
De miért?
Biztos nem érzik át hogy bazi nagy spirtuális vagyok,tele jó szándékkal!;)
ez velem éppen most történik meg
Kedves Erika!
Amint fent írtál , velem most történik meg…sajnos.
Több, mint 20 élek együtt férjemmel. Van egy gyerekünk is. Voltak a kapcsolatunkban mélypontok, de 1-2 éve úgy kezdtem érezni, hogy kezdünk újra egymásra találni, a férjem a mindenem . Neki voltak az utóbbi években elég gyakran depis időszakai, de azokat én mindig betudtam vmi másnak. 1 éve egyre furcsább érzések kezdtek bennem motoszkálni és 1 hónapja be is bizonyosodott, hogy nem véletlenül.
A férjem egy mély beszélgetés során bevallotta nekem, hogy megtalálta a duál-párját, sőt egy munkahelyen dolgoznak, (hozzáteszem én szereztem neki ezt a munkát, tulajdonképpen én hoztam őt össze a duálpárjával, milyen vicces is ISTEN …!)
Ő évek óta érzett vmi furcsát a másik nő iránt – ezért volt sokszor depis – , de csak 1 éve járt utána, hogy mi lehet ez az érzés. Akkor derült ki, hogy ők lelki társai (duálpárok) egymásnak. Azóta a nő elkerüli őt, mert nem akarja a mi házasságunkat tönkretenni. Egyelőre? Mert valószínűleg az ő kapcsolatuknak be kell majd egyszer, ebben az életükben teljesedni.
Amikor 1 hónapja ez számomra is nyilvánvalóvá vált, egy világ omlott össze bennem.
Tudom, hogy szeret a férjem, soha nem csalt meg senkivel. De ezzel a másik nővel olyan mélyen egymásra találtak lelkileg, amilyen mély kapcsolatom nekem vele soha nem is lehetett és nem is lesz.
Velünk akar élni, de a lelki vonzalom olyan erős közöttük, hogy nem tudom, mit fog hozni a jövő, de nem sok jót jósolok a házasságunknak.
A szép az egészben az, hogy bennem olyan kötődések vannak a férjemmel szemben, amit egyelőre számomra elképzelhetetlenné teszik azt a helyzetet, hogy el tudjak szakadni tőle. Ő életem értelme.
Patthelyzet…és még a gyerekünkről nem is beszéltem.
A férjem is csak azt mondogatja, próbáljunk a jelenben élni, ne féljünk a jövőtől, majd meglátjuk, mi lesz…tudom, hogy ő szenved ebben a helyzetben a legjobban, mert őt hozzám húzza a szíve, a szerelem, de egy másik nőhöz a lelki összetartozás. Melyik lesz erősebb ???
A másik nőt én is ismerem, mondhatni régebben baráti munkakapcsolatban is álltam vele, most pedig lehet, hogy ő teszi tönkre – tudom, hogy akarata ellenére – a házasságomat, a boldognak hitt jövőmet. Nem haragszom rá, hiszen nem tud mit tenni az ellen a vonzás ellen, ami leszületésük előtt már összekötötte őket.
Remélem azok az emberek, akik elovassák soraim, soha nem fogják átélni azt, amin most mi keresztülmegyünk.
Zsu
Duál pár
Szerintem nagyon érdekes a mi történetünk.
Hallgasd meg kérlek.
Most február20-án szakítottam egy 5 éves kapcsolatommal, bár csak mondanám, hogy hamar túl lettem rajta. Iszonyúan szenvedtem, és keseredésemben felregisztráltam egy társkereső oldalra, hogy hátha megismerek érdekes embereket, és valahogy eltereli a figyelmem a múltról. Persze mindenféle hamis és álszent ember megtalált akikkel nem is akartam 2 mondatnál többet beszélni.
De egyszer csak bejelölt egy fiú „boldogan” névvel, (márc 8) a leírásában egy karmás szöveg volt olvasható-gondoltam magamba ez az egy fiú még megér egy próbát, aztán ki is törlöm magam az oldalról-neki kezdtünk ismerkedni. Első pillanattól kezdve nagyon kedves, aranyos, figyelmes embert láttam benne. Kb 20 mondat után megjegyeztük hogy nekünk nagyon KELL találkoznunk még az MA, és ez nem várhat sem 4 napot sem 1-et. Ez meg is történt, találkoztunk rá egy órára.
Leírhatatlan hogy milyen érzés vele együtt lenni és csak ülni, hallgatni, figyelni a közös rezgésünket.
Közben ő rengeteg dologban segít nekem, hogy kimásszak a gondjaim, és terheim alól. Segítjük és támogatjuk egymást. 5 nap alatt rájöttem, hogy csak őt vártam egész életemben, mintha a másik felem lenne, de még sem birtokolni akarjuk egymást, hanem megadni egymásnak amire szüksége van, és támogatni mindenben ami boldoggá teszi a másikat és magunkat.
Hidd el ez egy hihetetlen érzés, hogy nem azárt szeretem, mert tudom hogy átformálható arra amire én akarom, hanem olyan amilyen. Ilyet még soha nem éreztem és 3 nap után tudtuk, hogy mi egymáshoz tartozunk……..
Közben ez alatt az 1 hét alatt kiderült hogy asztrálisan én 7-es szinten állok. Ő pedig még nem nézettük meg, de biztosak vagyunk benne hogy Ő is, mert látja az emberek gondolatát és érzéseit, és ezt nem csak kitalálta, ez így van, tehát nagyon valószínűnek tartom hogy minimum ő is 7-es szintű. Tehát mi bizonyosan egy szinten állunk és azt gondolom, ahogy igy ma a témában nézelődtem, hogy nem hiába éreztem sürgetőnek hogy ki kell lépnem az előző kapcsolatból. (Megjegyzem azt is ő mondta el, hogy látja hogy az előző barátom megcsalt. Mikor rá kérdeztem az exemnél, be is vallotta, de nem érti, hogy honnan tudom……ez pedig már az én titkom….vagyis a mienk!!)
Így, hogy nyakunkon egy nagy változás, nekünk találkoznunk kellett! Ez mostmár így is marad….5 nap után nem tudom az életemet elképzelni nélküle, és tudom, hogy ő ugyanezt érzi.
Duál pár
Szerintem nagyon érdekes a mi történetünk.
Hallgasd meg kérlek.
Most február20-án szakítottam egy 5 éves kapcsolatommal, bár csak mondanám, hogy hamar túl lettem rajta. Iszonyúan szenvedtem, és keseredésemben felregisztráltam egy társkereső oldalra, hogy hátha megismerek érdekes embereket, és valahogy eltereli a figyelmem a múltról. Persze mindenféle hamis és álszent ember megtalált akikkel nem is akartam 2 mondatnál többet beszélni.
De egyszer csak bejelölt egy fiú „boldogan” névvel, (márc 8) a leírásában egy karmás szöveg volt olvasható-gondoltam magamba ez az egy fiú még megér egy próbát, aztán ki is törlöm magam az oldalról-neki kezdtünk ismerkedni. Első pillanattól kezdve nagyon kedves, aranyos, figyelmes embert láttam benne. Kb 20 mondat után megjegyeztük hogy nekünk nagyon KELL találkoznunk még az MA, és ez nem várhat sem 4 napot sem 1-et. Ez meg is történt, találkoztunk rá egy órára.
Leírhatatlan hogy milyen érzés vele együtt lenni és csak ülni, hallgatni, figyelni a közös rezgésünket.
Közben ő rengeteg dologban segít nekem, hogy kimásszak a gondjaim, és terheim alól. Segítjük és támogatjuk egymást. 5 nap alatt rájöttem, hogy csak őt vártam egész életemben, mintha a másik felem lenne, de még sem birtokolni akarjuk egymást, hanem megadni egymásnak amire szüksége van, és támogatni mindenben ami boldoggá teszi a másikat és magunkat.
Hidd el ez egy hihetetlen érzés, hogy nem azárt szeretem, mert tudom hogy átformálható arra amire én akarom, hanem olyan amilyen. Ilyet még soha nem éreztem és 3 nap után tudtuk, hogy mi egymáshoz tartozunk……..
Közben ez alatt az 1 hét alatt kiderült hogy asztrálisan én 7-es szinten állok. Ő pedig még nem nézettük meg, de biztosak vagyunk benne hogy Ő is, mert látja az emberek gondolatát és érzéseit, és ezt nem csak kitalálta, ez így van, tehát nagyon valószínűnek tartom hogy minimum ő is 7-es szintű. Tehát mi bizonyosan egy szinten állunk és azt gondolom, ahogy igy ma a témában nézelődtem, hogy nem hiába éreztem sürgetőnek hogy ki kell lépnem az előző kapcsolatból. (Megjegyzem azt is ő mondta el, hogy látja hogy az előző barátom megcsalt. Mikor rá kérdeztem az exemnél, be is vallotta, de nem érti, hogy honnan tudom……ez pedig már az én titkom….vagyis a mienk!!)
Így, hogy nyakunkon egy nagy változás, nekünk találkoznunk kellett! Ez mostmár így is marad….5 nap után nem tudom az életemet elképzelni nélküle, és tudom, hogy ő ugyanezt érzi.
Húúú..a duálpárokról olvastam most véletlenül..nagyon
Húúú..a duálpárokról olvastam most véletlenül..nagyon érdekes a téma…Már sokszor gondolkodtam, hogy utaztatnom kéne az elmém,mert vannak olyan emberek,akikkel tudom,hogy még feladatom van és még ebben az életemben fogok velük találkozni.Sőt!!..remélem, hogy egyzser vissza tudnak majd vezetni az előző leteimbe, hogy tudjam,miért is vannak ezek a találkozások.
Duálpár?
Honnan tudhatom,hogy ki az?Ki tudom számolni?Ha igen,hogyna?…naon érdekelne:(((
Húúú..a duálpárokról olvastam most véletlenül..nagyon
Húúú..a duálpárokról olvastam most véletlenül..nagyon érdekes a téma…Már sokszor gondolkodtam, hogy utaztatnom kéne az elmém,mert vannak olyan emberek,akikkel tudom,hogy még feladatom van és még ebben az életemben fogok velük találkozni.Sőt!!..remélem, hogy egyzser vissza tudnak majd vezetni az előző leteimbe, hogy tudjam,miért is vannak ezek a találkozások.
Duálpár?
Honnan tudhatom,hogy ki az?Ki tudom számolni?Ha igen,hogyna?…naon érdekelne:(((
Rátaláltam
24éves lány vagyok, aki fél éve elvesztette a munkahelyét….
Eléggé elhatalmasodott rajtam a depresszió. Tartalékom szerencsére volt, de nem bírtam elviselni az otthon ülést, hogy nincs rendszer a napjaimban-mindezek mellett pedig egy silány, kapcsolatnak nem mondható testiségen alapuló viszonyom volt, mint eddig sokszor… Egy este, amikor éppen randiról érkeztem meg, elkezdtem úgy érezni magam, mintha ki lenne szaggatva a lelkem a helyéről. Másképpen nem tudom megfogalmazni…Hatalmas ürességet éreztem, és beszélgetni kezdtem az angyalokkal. Azt mondtam nekik, hogy most már jöhet az Igazi. Légy szíves. Ha lehet. Mert én is folyton irtóztam a kötöttségektől, hisztiztem ha az éppen aktuális pasim meg merészelte kérdezni, hogy hol voltam este, de akkor abban a pillanatban ELÉG volt. Ezt kimondtam. Azt is, hogy jöjjön már Ő-akkor is ha csúnya-én nem bánom, azt sem ha szegény, nem baj tényleg semmi sem-csak jöjjön!!!!
Másnap kidobtam a pasimat.-pedig addig mindig kellett mellém valaki-még ha rossz is volt-nem tudtam elviselni az egyedüllétet. Könyörgött, de nem érdekelt. Elkezdtem kimozdulni-nem bulizni, hanem úgy egyedül. Kora hajnalban sokat sétáltam, sportoltam, nevettem, megtanultam úgy boldog lenni, hogy egyedül vagyok-és egyfolytában mosolyogtam, holott semmi okom nem volt rá. Egy napon kaptam egy állásajánlatot. Nagyon jó fizetésért, nagyon jó munkát-de (nem hittem el, hogy ezt én mondom), de a válaszom az volt: nem.
A nővérem ordított velem, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de én válaszképpen csak mosolyogtam, és azt mondtam :nem érdekel a pénz. (pedig a tartalékom, akkor már 0ft volt!!!!!).
Hihetetlen jó érzés öntött el, és szinte lebegtem a föld felett, aztán fél óra elteltével megint megcsörrent a telefonom. Egy rokonom volt az. A munkahelyén felvétel van-mondta-ha van kedved jöhetsz.
A körülmények a következők voltak: -Sokkal kevesebb fizetés, mint az előző helyen, bejelentés nélkül, és könnyű, de fizikai munka…
Nevetve mondtam igent. A nővérem ezen a ponton azt mondta, nyugodtan haljak éhen, ha ez a célom. ( 🙂 )
10 perc elteltével a rokonom elküldte a leendő főnököm nevét, és telefonszámát sms-ben. Aztán olyan dolog esett meg velem, mint még soha. Amikor megláttam a főnök a nevét (ami teljesen ismeretlen volt nekem azelőtt), a gondolataim olyan erősek lettek, hogy már kimondtam őket, méghozzá ezt: „Istenem, már olyan régóta vártalak, és végre rád találtam. Annyi hülye után rád találtam.”-ez egy ilyen furcsa megérzés szerű valami volt, ami belülről majd szét feszített, és olyan boldogsággal árasztott el, mint még soha semmi. Nem tudtam, most mi van. El kezdtem aggódni az idegeimért, magamért, hogy Úristen, már ennyire rossz a helyzet, hogy ilyen gondolataim támadnak egy vad idegen név láttán??? És ráadásul magamban beszélek?????. Hihetetlen volt.
Másnap kellett felhívnom. Mondanom sem kell, hogy amikor meghallottam a hangját, ugyan ezeket éreztem, úgy 100szorosan, és azt: mintha már ezerszer beszélgettünk volna, mintha már hallottam volna ezt a nevetést(ja igen, azt hallottam már, mert ugyan olyan „furán” nevet mint én:)). Azt éreztem: ő az. Ő.
További 1 hét után került sor egy személyes találkozásra, hogy megbeszéljük a melót.
Kint várakoztam a recepción, amikor kisétált. Hát basszus, engem a 380 rázott meg, és nem egy kis szikra. Úristen-én ilyet még nem láttam-aki számomra ennyire tökéletes, ismerős valahonnan, és csak homlok ráncolva néztem rá-ő ugyanígy énrám, és csak bámultunk egymásra. Nagy nehezen megszólalt, és megbeszéltük a részleteket-én úgy remegtem végig mint egy elmebeteg, és majd szét robbantam a boldogságtól. Amikor befejeztük a beszélgetést, és elköszönésképpen újra kezet fogtunk, csak néztünk, és néztünk egymás szemébe, és nem engedtük el egyhamar egymás kezét. Esküszöm mintha ott lett volna a szemében: „te vagy az”.
Az első munkanapom reggelén még indulás előtt kiültem gondolkodni az erkélyre 1 kicsit. 2 gerle leszállt elém a korlátra nagyon közel, és csőrözni kezdtek. (szó szerint:)). Szerelmes madarak….eszembe jutott, hogy az angyalok gyakran üzennek madarakkal… Munkába menet az utcán az arcomba(!) fújt a szél egy újságot. A szalagcím ez volt: „Megérkezett a herceg!”. Mire beértem, már rettentően jó kedvem volt.:) Nem sokára megérkezett Ő is. Érdekes volt.
Amikor meglátott, csak nézett a szemembe és jött, egyenesen felém, majd megsimogatta az arcomat, és mosolygott-mintha 1000éve ismerném a mosolyát.
Innentől már 1 kicsit felgyorsultak az események. Mindennap éreztem/tük azt a hatalmas vonzást, folyton egymáshoz értünk, bámultuk egymást, és nem -egyszerűen nem bírtuk ki, hogy érintés nélkül sétáljunk el egymás mellett. Egy alkalommal tovább maradtunk bent egy kollégánk szülinapi buliját ünnepelni. Egész este egymás mellett voltunk, és teljesen természetes lett (persze dugiba-mert ugye főnök…), hogy átkarol, és hozzám ér, és simogat, és simogatom…Aztán nem soká eltűntünk. Elmentünk hozzá, és egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ami olyan volt, mint még soha senki mással, és mégis ismerős-mintha már megtörtént volna velünk ez így együtt. Reggel semmi zavar nem volt, ugyanúgy egymásba feledkezve ölelkeztünk szeretkeztünk, beszélgettünk.
Gondolom nem kell részleteznem, hogy mit éreztem ezután-nem tudom leírni. Olyan földöntúli, olyan elmondhatatlan, és leírhatatlan boldogságot, és egységet, hogy az hihetetlen.
Aztán jött a feketeleves….
Már eltelt 1hét is, de nem találkoztunk újra. A melóhelyen folyton bámult, mint aki megvan babonázva-én is őt ugyanígy, de nem történt semmi. Nem hívott fel, nem írt. Semmi. Jött a pokol. Mert ugye beszólogatott az egóm, hogy „mégis mit gondoltál, hogy egy ilyen pasinak majd pont egy kislány fog kelleni??? (12évvel idősebb nálam)
egy éjszaka, és vége-ennyi. Naííííív!!!!” Szóval szar volt a helyzet. Igazából szörnyű, mert már nem láttam értelmét az egész életemnek, meg voltam zavarodva. Időközben egy szakember megerősítette a felfedezésem, hogy Ő valóban a duál párom, de az igazi szitkozódásom, és panaszáradatom csak most következett az angyalok, meg égiek, meg mindenki felé. Hogy mégis mi a francnak eresztenek össze duál párokat, ha még nincsenek készen egymásra????? Minek??? Most minek élek, és mi értelme volt ennek? Az, hogy megláttam, hogy lehetek ennyire boldog, de többet nem leszek? És miért nem??????
Eltelt még egy hét így, és már nem lázadoztam. Néztük egymást, én meg 1ik pillanatban majd’ meghaltam, a másikban pedig a föld felett lebegtem, és nem értettem semmit. És nem beszéltem vele.
A harmadik ilyen héten félrehívott, és azt mondta találkozzunk este nála. Repültem… Ott elmondta, hogy azért történt ez így, mert eleinte nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hogy itt van 36évesen, és olyan dolgokat érez, mint még soha. Számos komoly kapcsolaton túl, most úgy érzi megtalálta akit keresett. Össze volt zavarodva, idő kellett.
Két nap múlva összeköltöztünk. Nem tudom leírni mennyire boldogok vagyunk-pedig vannak súrlódások, csiszolódunk, de menni fog:) Ő, és én, egyek vagyunk.
Már nem bánom a múltam fájdalmait, a csalódásokat, sőt még a tragédiákkal is megbékéltem amelyeket átéltem -túl fiatalon-, mert tudom, hogy ezek a tapasztalatok kellettek, hogy vele lehessek.
Így vagyunk teljesek.
Lélekmelegítőek a soraid .
Jó olvasni a történetedet . Jó újra megbizonyosodni arról , hogy létezhet ilyen . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Az angyalok segítsenek utatokon továbbra is !
Rátaláltam
24éves lány vagyok, aki fél éve elvesztette a munkahelyét….
Eléggé elhatalmasodott rajtam a depresszió. Tartalékom szerencsére volt, de nem bírtam elviselni az otthon ülést, hogy nincs rendszer a napjaimban-mindezek mellett pedig egy silány, kapcsolatnak nem mondható testiségen alapuló viszonyom volt, mint eddig sokszor… Egy este, amikor éppen randiról érkeztem meg, elkezdtem úgy érezni magam, mintha ki lenne szaggatva a lelkem a helyéről. Másképpen nem tudom megfogalmazni…Hatalmas ürességet éreztem, és beszélgetni kezdtem az angyalokkal. Azt mondtam nekik, hogy most már jöhet az Igazi. Légy szíves. Ha lehet. Mert én is folyton irtóztam a kötöttségektől, hisztiztem ha az éppen aktuális pasim meg merészelte kérdezni, hogy hol voltam este, de akkor abban a pillanatban ELÉG volt. Ezt kimondtam. Azt is, hogy jöjjön már Ő-akkor is ha csúnya-én nem bánom, azt sem ha szegény, nem baj tényleg semmi sem-csak jöjjön!!!!
Másnap kidobtam a pasimat.-pedig addig mindig kellett mellém valaki-még ha rossz is volt-nem tudtam elviselni az egyedüllétet. Könyörgött, de nem érdekelt. Elkezdtem kimozdulni-nem bulizni, hanem úgy egyedül. Kora hajnalban sokat sétáltam, sportoltam, nevettem, megtanultam úgy boldog lenni, hogy egyedül vagyok-és egyfolytában mosolyogtam, holott semmi okom nem volt rá. Egy napon kaptam egy állásajánlatot. Nagyon jó fizetésért, nagyon jó munkát-de (nem hittem el, hogy ezt én mondom), de a válaszom az volt: nem.
A nővérem ordított velem, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de én válaszképpen csak mosolyogtam, és azt mondtam :nem érdekel a pénz. (pedig a tartalékom, akkor már 0ft volt!!!!!).
Hihetetlen jó érzés öntött el, és szinte lebegtem a föld felett, aztán fél óra elteltével megint megcsörrent a telefonom. Egy rokonom volt az. A munkahelyén felvétel van-mondta-ha van kedved jöhetsz.
A körülmények a következők voltak: -Sokkal kevesebb fizetés, mint az előző helyen, bejelentés nélkül, és könnyű, de fizikai munka…
Nevetve mondtam igent. A nővérem ezen a ponton azt mondta, nyugodtan haljak éhen, ha ez a célom. ( 🙂 )
10 perc elteltével a rokonom elküldte a leendő főnököm nevét, és telefonszámát sms-ben. Aztán olyan dolog esett meg velem, mint még soha. Amikor megláttam a főnök a nevét (ami teljesen ismeretlen volt nekem azelőtt), a gondolataim olyan erősek lettek, hogy már kimondtam őket, méghozzá ezt: „Istenem, már olyan régóta vártalak, és végre rád találtam. Annyi hülye után rád találtam.”-ez egy ilyen furcsa megérzés szerű valami volt, ami belülről majd szét feszített, és olyan boldogsággal árasztott el, mint még soha semmi. Nem tudtam, most mi van. El kezdtem aggódni az idegeimért, magamért, hogy Úristen, már ennyire rossz a helyzet, hogy ilyen gondolataim támadnak egy vad idegen név láttán??? És ráadásul magamban beszélek?????. Hihetetlen volt.
Másnap kellett felhívnom. Mondanom sem kell, hogy amikor meghallottam a hangját, ugyan ezeket éreztem, úgy 100szorosan, és azt: mintha már ezerszer beszélgettünk volna, mintha már hallottam volna ezt a nevetést(ja igen, azt hallottam már, mert ugyan olyan „furán” nevet mint én:)). Azt éreztem: ő az. Ő.
További 1 hét után került sor egy személyes találkozásra, hogy megbeszéljük a melót.
Kint várakoztam a recepción, amikor kisétált. Hát basszus, engem a 380 rázott meg, és nem egy kis szikra. Úristen-én ilyet még nem láttam-aki számomra ennyire tökéletes, ismerős valahonnan, és csak homlok ráncolva néztem rá-ő ugyanígy énrám, és csak bámultunk egymásra. Nagy nehezen megszólalt, és megbeszéltük a részleteket-én úgy remegtem végig mint egy elmebeteg, és majd szét robbantam a boldogságtól. Amikor befejeztük a beszélgetést, és elköszönésképpen újra kezet fogtunk, csak néztünk, és néztünk egymás szemébe, és nem engedtük el egyhamar egymás kezét. Esküszöm mintha ott lett volna a szemében: „te vagy az”.
Az első munkanapom reggelén még indulás előtt kiültem gondolkodni az erkélyre 1 kicsit. 2 gerle leszállt elém a korlátra nagyon közel, és csőrözni kezdtek. (szó szerint:)). Szerelmes madarak….eszembe jutott, hogy az angyalok gyakran üzennek madarakkal… Munkába menet az utcán az arcomba(!) fújt a szél egy újságot. A szalagcím ez volt: „Megérkezett a herceg!”. Mire beértem, már rettentően jó kedvem volt.:) Nem sokára megérkezett Ő is. Érdekes volt.
Amikor meglátott, csak nézett a szemembe és jött, egyenesen felém, majd megsimogatta az arcomat, és mosolygott-mintha 1000éve ismerném a mosolyát.
Innentől már 1 kicsit felgyorsultak az események. Mindennap éreztem/tük azt a hatalmas vonzást, folyton egymáshoz értünk, bámultuk egymást, és nem -egyszerűen nem bírtuk ki, hogy érintés nélkül sétáljunk el egymás mellett. Egy alkalommal tovább maradtunk bent egy kollégánk szülinapi buliját ünnepelni. Egész este egymás mellett voltunk, és teljesen természetes lett (persze dugiba-mert ugye főnök…), hogy átkarol, és hozzám ér, és simogat, és simogatom…Aztán nem soká eltűntünk. Elmentünk hozzá, és egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ami olyan volt, mint még soha senki mással, és mégis ismerős-mintha már megtörtént volna velünk ez így együtt. Reggel semmi zavar nem volt, ugyanúgy egymásba feledkezve ölelkeztünk szeretkeztünk, beszélgettünk.
Gondolom nem kell részleteznem, hogy mit éreztem ezután-nem tudom leírni. Olyan földöntúli, olyan elmondhatatlan, és leírhatatlan boldogságot, és egységet, hogy az hihetetlen.
Aztán jött a feketeleves….
Már eltelt 1hét is, de nem találkoztunk újra. A melóhelyen folyton bámult, mint aki megvan babonázva-én is őt ugyanígy, de nem történt semmi. Nem hívott fel, nem írt. Semmi. Jött a pokol. Mert ugye beszólogatott az egóm, hogy „mégis mit gondoltál, hogy egy ilyen pasinak majd pont egy kislány fog kelleni??? (12évvel idősebb nálam)
egy éjszaka, és vége-ennyi. Naííííív!!!!” Szóval szar volt a helyzet. Igazából szörnyű, mert már nem láttam értelmét az egész életemnek, meg voltam zavarodva. Időközben egy szakember megerősítette a felfedezésem, hogy Ő valóban a duál párom, de az igazi szitkozódásom, és panaszáradatom csak most következett az angyalok, meg égiek, meg mindenki felé. Hogy mégis mi a francnak eresztenek össze duál párokat, ha még nincsenek készen egymásra????? Minek??? Most minek élek, és mi értelme volt ennek? Az, hogy megláttam, hogy lehetek ennyire boldog, de többet nem leszek? És miért nem??????
Eltelt még egy hét így, és már nem lázadoztam. Néztük egymást, én meg 1ik pillanatban majd’ meghaltam, a másikban pedig a föld felett lebegtem, és nem értettem semmit. És nem beszéltem vele.
A harmadik ilyen héten félrehívott, és azt mondta találkozzunk este nála. Repültem… Ott elmondta, hogy azért történt ez így, mert eleinte nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hogy itt van 36évesen, és olyan dolgokat érez, mint még soha. Számos komoly kapcsolaton túl, most úgy érzi megtalálta akit keresett. Össze volt zavarodva, idő kellett.
Két nap múlva összeköltöztünk. Nem tudom leírni mennyire boldogok vagyunk-pedig vannak súrlódások, csiszolódunk, de menni fog:) Ő, és én, egyek vagyunk.
Már nem bánom a múltam fájdalmait, a csalódásokat, sőt még a tragédiákkal is megbékéltem amelyeket átéltem -túl fiatalon-, mert tudom, hogy ezek a tapasztalatok kellettek, hogy vele lehessek.
Így vagyunk teljesek.
Lélekmelegítőek a soraid .
Jó olvasni a történetedet . Jó újra megbizonyosodni arról , hogy létezhet ilyen . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Az angyalok segítsenek utatokon továbbra is !