„A történelem során, mind a mai napig rengeteg közismert „guru” vált a szex, hatalom és pénz függőjévé, tetteiket furfangos magyarázatokkal elkendőzve. (…) E híres és népszerű guruk korai írásai van hogy igen magasan kalibrálnak. Később, egy sikerekkel és elismerésekkel teli időszak után e guru tudatszintje meredeken esni kezd. (…) Így aztán nem ritka, hogy óriási a különbség a tanító korai írásai és későbbi szintje között. (…) Bár a hajdani guru saját szintje mélyre zuhant, kezdeti írásainak szintje megmaradt az eredeti. (…) Viszont a személyes elkötelezettség a mostanra már elbukott guru felé magától értetődően káros. (…)
Dr. David R. Hawkins:
I: Reality and Subjectivity, 240. és 258. old.
Lényegében szerintem itt arról van szó, hogy habár a belső
Lényegében szerintem itt arról van szó, hogy habár a belső harcok és ellentmondások már lecsitultak (tehát megvalósult a belső nyugalom és béke, a tudat felszabadult), ha megindul a hasad és nincs a közelben WC akkor ugyanúgy be***sz mint mindenki más, ha megütsz valakit akkor téged is pofán vághatnak, és bizony ha a fejedre esik egy tégla ugyanúgy kupán vág 🙂
A jelenség lényege, hogy a Tudat saját határtalan végtelenségének bűvöletében elfeledkezik arról, hogy valójában testileg ember marad továbbra is. Magyarul a megvilágosodással a tetteid nem lesznek szentesítve a világ általános következményeitől, a „fizikai karma” megmarad, és a tested is emberi test marad. A tűz ugyanúgy éget, a víz ugyanúgy folyik, a szél meg ugyanúgy fúj. Ugyanúgy hatsz a környezetedre és a többiek is hatnak rád. Mert megvilágosodott vagy attól még a tettek tettek, a dolgok meg dolgok maradnak, még ha más is lesz a logikai értelmezésük a halálos nyugalmad és békéd mellett. 🙂
Az a felismerés teheti helyre többé kevésbé a dolgot, hogy a valójában csak a tudatod a határtalan a tested nem. Nem fizikailag vagy mindenható hanem „lélekben”. Hosszútávon bármi lehetséges, de rövidtávon csak az emberi mérce érvényesül.
Lényegében szerintem itt arról van szó, hogy habár a belső
Lényegében szerintem itt arról van szó, hogy habár a belső harcok és ellentmondások már lecsitultak (tehát megvalósult a belső nyugalom és béke, a tudat felszabadult), ha megindul a hasad és nincs a közelben WC akkor ugyanúgy be***sz mint mindenki más, ha megütsz valakit akkor téged is pofán vághatnak, és bizony ha a fejedre esik egy tégla ugyanúgy kupán vág 🙂
A jelenség lényege, hogy a Tudat saját határtalan végtelenségének bűvöletében elfeledkezik arról, hogy valójában testileg ember marad továbbra is. Magyarul a megvilágosodással a tetteid nem lesznek szentesítve a világ általános következményeitől, a „fizikai karma” megmarad, és a tested is emberi test marad. A tűz ugyanúgy éget, a víz ugyanúgy folyik, a szél meg ugyanúgy fúj. Ugyanúgy hatsz a környezetedre és a többiek is hatnak rád. Mert megvilágosodott vagy attól még a tettek tettek, a dolgok meg dolgok maradnak, még ha más is lesz a logikai értelmezésük a halálos nyugalmad és békéd mellett. 🙂
Az a felismerés teheti helyre többé kevésbé a dolgot, hogy a valójában csak a tudatod a határtalan a tested nem. Nem fizikailag vagy mindenható hanem „lélekben”. Hosszútávon bármi lehetséges, de rövidtávon csak az emberi mérce érvényesül.
Azért érdemes lenne utána nézni,hogy a ,,bukott guruk közül
Azért érdemes lenne utána nézni,hogy a ,,bukott guruk közül hányan voltak ,akik átjöttek nyugatra ,,tanítani”?
Én gyanítom,hogy a többségük ezek között található,és ez sem lehet véletlen.nyugaton sokkal nagyobb
volt az a ,,lucuiferi kísértés”:) /pénz,nők ,egyebek…/
A megvilágosodással /elméletileg/ új karmát már nem csinálna az ember,és a meglévő karmacsírák is elégnek
az alatt amíg él még.
Tehát az én fejembe legalább is megfordul az a gondolat,hogy ezek a ,,bukott guruk”,valóban megvilágosodottak voltak e,vagy ha igen mennyire ? Volt egy -két ,,élményük” ? ,de aztán valószínűleg a továbbiakban már nem tudtak újra abba az állapotba kerülni,kitartani azt.
Vagyis attól ,hogy esetleg egyszer átélte,az még kevés ahhoz,hogy birtokolja is tartósan azt az állapotot.
Egyébként hogyan foghatna rajta ,,luciferi kísértés”?:)
Nem véletlenül mondják egyes megvilágosodottakra,hogy Szent ,szent ember.Valószínű,hogy ez a teljes folyamat.
kísértés
Krisztus is, Buddha is beszámolt arról hogy kísértéseknek volt kitéve, testieknek és lelkieknek egyaránt. Szóval úgy gondolom, ha van kísértés akár a megvilágosodottság ilyen magas szintjein is, akkor biztos van olyan is, aki nem megy át a teszten. De ne nekem legyen igazam 🙂
A fizikai-lelki kínokról nem is beszélve… Szóval úgy tűnik
A fizikai-lelki kínokról nem is beszélve… Szóval úgy tűnik azért az igen magas tudatszint mégsem leányálom, hanem kimondottan kellemetlen is lehet időnként. Hawkins arról ír, hogy a megvilágosodás szintjein (600 felett) kb. 850-ig kimondottan békés és nyugodalmas az állapot, a felett már embert próbáló.
Szerintem azért mert a bizonyos 850 felett inkább „megfigyelő
Szerintem azért mert a bizonyos 850 felett inkább „megfigyelő módban” lenne valaki mint cselekvőben. Azonban ez a szint már nem „ember-élet kompatibilis”.
Igen, elképzelhető.
Igen, elképzelhető.
Túl forró 🙂 Szép dolog a nyár de a 40 fokos meleg már
Túl forró 🙂 Szép dolog a nyár, de a 40 fokos meleg már kellemetlen 🙂
Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak
Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak jobb egy 200-400 szint, mint a legfelsőbbek 🙂
Arra gondoltam, hogy nem is az a fontos, hogy a legmagasabb energiában legyünk hanem az, hogy pozitívban (200+).
Ez így van, én se írhattam volna szebben.
Gyanús vagy te nekem,
Ez így van, én se írhattam volna szebben.
Gyanús vagy te nekem, egyes kijelentéseid túlzottan helytállóak 🙂
600 es 1000 kozotti allapotok
Szia!
Megkerhetlek, h (legalabb roviden) irj, a 600 es 1000 kozotti allapotokrol, szintkulonbsegekrol.
Elore is koszonom!
„Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak
„Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak jobb egy 200-400 szint, mint a legfelsőbbek.”
Csak a helyesebb/helyesebben ertelmezheto megfogalmazas kedveert:
„A megvilágosodás annak a „valakinek” a megsemmisülése, aki „meg akar világosodni”. … Tehát senki sem érheti el a megvilágosodást, s ennélfogva senki sem élvezheti azt.”
Amig nem igazan boldog valaki, addig „akar” – ahogy irtad – pl. kalandozni es felfedezni. (Nem vagy es akaratmentes.) Ki akar nem igazan boldognak lenni es „raadaskent” folytatni a szenvedest a kovetkezo leszuletesekkor is?? 🙂
Mire pedig igazan boldog lesz, megszunik az alany, a teves ennel valo azonosulas, aki boldog/boldogabb akart lenni.
Kísértés:vizsga
„Tartsd tudatod a Fényben” -mondja Thot veled értek egyet abban, hogy ezoterikus naivság letagadni a sötétség létét.A kísértés:vizsga. Aki Istenre fókuszál, átmegy. Aki nem, elbukik. Thot egyébként azt mondja, hogy aki beírja a nevét a sötétség testvéreinek könyvébe-persze csak képletesen, az az adott inkarnációján keresztül hozzájuk kötődik.
Azért érdemes lenne utána nézni,hogy a ,,bukott guruk közül
Azért érdemes lenne utána nézni,hogy a ,,bukott guruk közül hányan voltak ,akik átjöttek nyugatra ,,tanítani”?
Én gyanítom,hogy a többségük ezek között található,és ez sem lehet véletlen.nyugaton sokkal nagyobb
volt az a ,,lucuiferi kísértés”:) /pénz,nők ,egyebek…/
A megvilágosodással /elméletileg/ új karmát már nem csinálna az ember,és a meglévő karmacsírák is elégnek
az alatt amíg él még.
Tehát az én fejembe legalább is megfordul az a gondolat,hogy ezek a ,,bukott guruk”,valóban megvilágosodottak voltak e,vagy ha igen mennyire ? Volt egy -két ,,élményük” ? ,de aztán valószínűleg a továbbiakban már nem tudtak újra abba az állapotba kerülni,kitartani azt.
Vagyis attól ,hogy esetleg egyszer átélte,az még kevés ahhoz,hogy birtokolja is tartósan azt az állapotot.
Egyébként hogyan foghatna rajta ,,luciferi kísértés”?:)
Nem véletlenül mondják egyes megvilágosodottakra,hogy Szent ,szent ember.Valószínű,hogy ez a teljes folyamat.
kísértés
Krisztus is, Buddha is beszámolt arról hogy kísértéseknek volt kitéve, testieknek és lelkieknek egyaránt. Szóval úgy gondolom, ha van kísértés akár a megvilágosodottság ilyen magas szintjein is, akkor biztos van olyan is, aki nem megy át a teszten. De ne nekem legyen igazam 🙂
A fizikai-lelki kínokról nem is beszélve… Szóval úgy tűnik
A fizikai-lelki kínokról nem is beszélve… Szóval úgy tűnik azért az igen magas tudatszint mégsem leányálom, hanem kimondottan kellemetlen is lehet időnként. Hawkins arról ír, hogy a megvilágosodás szintjein (600 felett) kb. 850-ig kimondottan békés és nyugodalmas az állapot, a felett már embert próbáló.
Szerintem azért mert a bizonyos 850 felett inkább „megfigyelő
Szerintem azért mert a bizonyos 850 felett inkább „megfigyelő módban” lenne valaki mint cselekvőben. Azonban ez a szint már nem „ember-élet kompatibilis”.
Igen, elképzelhető.
Igen, elképzelhető.
Túl forró 🙂 Szép dolog a nyár de a 40 fokos meleg már
Túl forró 🙂 Szép dolog a nyár, de a 40 fokos meleg már kellemetlen 🙂
Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak
Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak jobb egy 200-400 szint, mint a legfelsőbbek 🙂
Arra gondoltam, hogy nem is az a fontos, hogy a legmagasabb energiában legyünk hanem az, hogy pozitívban (200+).
Ez így van, én se írhattam volna szebben.
Gyanús vagy te nekem,
Ez így van, én se írhattam volna szebben.
Gyanús vagy te nekem, egyes kijelentéseid túlzottan helytállóak 🙂
600 es 1000 kozotti allapotok
Szia!
Megkerhetlek, h (legalabb roviden) irj, a 600 es 1000 kozotti allapotokrol, szintkulonbsegekrol.
Elore is koszonom!
„Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak
„Meg aki esetleg kalandozni meg felfedezni akar a világban annak jobb egy 200-400 szint, mint a legfelsőbbek.”
Csak a helyesebb/helyesebben ertelmezheto megfogalmazas kedveert:
„A megvilágosodás annak a „valakinek” a megsemmisülése, aki „meg akar világosodni”. … Tehát senki sem érheti el a megvilágosodást, s ennélfogva senki sem élvezheti azt.”
Amig nem igazan boldog valaki, addig „akar” – ahogy irtad – pl. kalandozni es felfedezni. (Nem vagy es akaratmentes.) Ki akar nem igazan boldognak lenni es „raadaskent” folytatni a szenvedest a kovetkezo leszuletesekkor is?? 🙂
Mire pedig igazan boldog lesz, megszunik az alany, a teves ennel valo azonosulas, aki boldog/boldogabb akart lenni.
Kísértés:vizsga
„Tartsd tudatod a Fényben” -mondja Thot veled értek egyet abban, hogy ezoterikus naivság letagadni a sötétség létét.A kísértés:vizsga. Aki Istenre fókuszál, átmegy. Aki nem, elbukik. Thot egyébként azt mondja, hogy aki beírja a nevét a sötétség testvéreinek könyvébe-persze csak képletesen, az az adott inkarnációján keresztül hozzájuk kötődik.
Eszembe jutott egy kérdés:
Egy mester képes tudatosan, esetleg
Eszembe jutott egy kérdés:
Egy mester képes tudatosan, esetleg szükségszerűen változtatni az energia szintjét, ha esetleg a szituációtól függően kellene neki (Béke-Háború)?
Kedves Ademon!
Egy megvilágosodott mester ha valóban megélte az Isteni önvalót, felismerte mit felismerhetett, semmiképp sem tenne olyat ami akár fizikai, akár mentális értelemben romboló lenne.
Sőt valójában nem is tanít, hanem példát mutat, és terelget. Minél elmélyültebb a megélésekben, annál magasabb rezgésshullámokkal képes kapcsolódni. Mint már a tudomány is megerősítette, energiából és rezgésből áll minden mi körülöttünk létezik. (kapcsolódik a „mi a csudát tudunk a világról” c. film.)
Láthatja maga körül pl. egy esetleges pusztulás, vagy tömegpusztítás csíráit is akár, ám a nem ártás törvénye jellemző rá, vagyis az erőszaknélküliség. Mentálisan igen sokat tehet a végkifejletért, de ha a pusztulás egy „új kezdete” vagyis globálisan szükségszerű, s csak eszköze a megújjulásnak, nem tehet semmit, az elfogadáson túlmenően.
Én így gondolom.
Jézusom miért kevered bele ennyire az erőszakot? 🙂 Nem mondtam
Jézusom miért kevered bele ennyire az erőszakot? 🙂 Nem mondtam én ezt, azért egy háborúban sok minden mást is lehetne csinálni.
„…semmiképp sem tenne olyat ami akár fizikai, akár mentális értelemben romboló lenne.”
Enni azért enni fog nem? És ahhoz rágni kell, élő anyagot „pusztítani”. 🙂
Gondolod, hogy egy Mester annyira ragaszkodna a felső szintjéhez, hogy még véletlenül se tenne olyant másért, amivel esetleg elveszítené azt? Szerintem egy Mester sokkal jobban tudna áldozatot vállalni másért, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy mindig magasan maradjon. Egy egoista igen, ő csak a magas szintekről beszélne, és úgy fogná fel mint egy újgazdag az újonnan szerzett pénzét. Viszont kötve hiszem, hogy egy mester mindent cselekedetét a magas szintje megtartása függvényében végezné, mert ez azt jelentené, hogy a saját szintjét előbbre tartaná az emberiség jóléténél.
A háború szó rezgése is borzalmakat sugall
…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a „mester is” és enni, inni aludni éppen úgy szükséglete, mint bármelyikünknek de mértéke és a fogyasztott ételek eltérőek lehetnek, elsősorban szatvikus ételeket fogyaszt, és ugyancsak szatvikus gondolatokkal él.
Aki nem tapasztalta, annak kérdőjelek lehetnek a miértekre.
Hogyan mesélnéd el valakinek pl. a kókusz ízét, ha még korábban sosem evett?
„…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a
„…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a „mester is” és enni, inni aludni éppen úgy szükséglete, mint bármelyikünknek de mértéke és a fogyasztott ételek eltérőek lehetnek, elsősorban szatvikus ételeket fogyaszt, és ugyancsak szatvikus gondolatokkal él.”
Nem szeretem az ilyen jellemzéseket. Egy ember legyen megvilágosodott vagy nem, akkor cselekszik bölcsen ha azt eszi és teszi amit tud, és nem azt amit elvárnak tőle. Nem hiszem, hogy egy megvilágosodott ember ilyen „koncepciók” szerint élne, mint hogy azt teszi és ezt gondol amit pl. épp leírtál. Helyesebb ha inkább azt mondjuk ennek van a legnagyobb esélye, de ez helyzetfüggő is.
„Hogyan mesélnéd el valakinek pl. a kókusz ízét, ha még korábban sosem evett?”
Metaforikusan körülírnám 🙂
…Egy mester nem ragaszkodhat semmihez és senkihez!
A ragaszkodásnélkülioség megélése nélkül nem is lehetne méltó a jelzőre: mester.
Az evés, az ételek elfogyasztása a test fizikai fejlődéséhez szolgáltat energiát, ahhoz, hogy az értelem fejlődhessen szükség van a testre is, ám fontos alapfelismerés, hogy „én nem a test vagyok”!
A testünk eszközül szolgál az értelem fejlődéséhez, az ÉLET céljának felismeréséhez, a saját spiri evolúciódhoz.
Tehát? Lemaradt a konklúzió 🙂
Tehát? Lemaradt a konklúzió 🙂
Bocsi de nem ismerem a „konkluzió” kifejezés magyar megfelelőjét
Bocsi de nem ismerem a „konkluzió” kifejezés magyar megfelelőjét, ha kérhetném újra magyarul.
/bár magam is sokat használok belőle néha/
Tehát a következtetés? 🙂
Tehát a következtetés? 🙂
semmiképp sem elvárások alapján él, vagy dönt egy
semmiképp sem elvárások alapján él, vagy dönt egy megvilágosodott mester, ez kizáró oka annak, hogy mester lehessen.
Anthony de Melo idézeteit olvasgatva pl. „egy percnyi bölcsesség” a könyv végére érve talán képet alkothatunk a „mester” jelző mibenlétére.
Eszembe jutott egy kérdés:
Egy mester képes tudatosan, esetleg
Eszembe jutott egy kérdés:
Egy mester képes tudatosan, esetleg szükségszerűen változtatni az energia szintjét, ha esetleg a szituációtól függően kellene neki (Béke-Háború)?
Kedves Ademon!
Egy megvilágosodott mester ha valóban megélte az Isteni önvalót, felismerte mit felismerhetett, semmiképp sem tenne olyat ami akár fizikai, akár mentális értelemben romboló lenne.
Sőt valójában nem is tanít, hanem példát mutat, és terelget. Minél elmélyültebb a megélésekben, annál magasabb rezgésshullámokkal képes kapcsolódni. Mint már a tudomány is megerősítette, energiából és rezgésből áll minden mi körülöttünk létezik. (kapcsolódik a „mi a csudát tudunk a világról” c. film.)
Láthatja maga körül pl. egy esetleges pusztulás, vagy tömegpusztítás csíráit is akár, ám a nem ártás törvénye jellemző rá, vagyis az erőszaknélküliség. Mentálisan igen sokat tehet a végkifejletért, de ha a pusztulás egy „új kezdete” vagyis globálisan szükségszerű, s csak eszköze a megújjulásnak, nem tehet semmit, az elfogadáson túlmenően.
Én így gondolom.
Jézusom miért kevered bele ennyire az erőszakot? 🙂 Nem mondtam
Jézusom miért kevered bele ennyire az erőszakot? 🙂 Nem mondtam én ezt, azért egy háborúban sok minden mást is lehetne csinálni.
„…semmiképp sem tenne olyat ami akár fizikai, akár mentális értelemben romboló lenne.”
Enni azért enni fog nem? És ahhoz rágni kell, élő anyagot „pusztítani”. 🙂
Gondolod, hogy egy Mester annyira ragaszkodna a felső szintjéhez, hogy még véletlenül se tenne olyant másért, amivel esetleg elveszítené azt? Szerintem egy Mester sokkal jobban tudna áldozatot vállalni másért, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy mindig magasan maradjon. Egy egoista igen, ő csak a magas szintekről beszélne, és úgy fogná fel mint egy újgazdag az újonnan szerzett pénzét. Viszont kötve hiszem, hogy egy mester mindent cselekedetét a magas szintje megtartása függvényében végezné, mert ez azt jelentené, hogy a saját szintjét előbbre tartaná az emberiség jóléténél.
A háború szó rezgése is borzalmakat sugall
…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a „mester is” és enni, inni aludni éppen úgy szükséglete, mint bármelyikünknek de mértéke és a fogyasztott ételek eltérőek lehetnek, elsősorban szatvikus ételeket fogyaszt, és ugyancsak szatvikus gondolatokkal él.
Aki nem tapasztalta, annak kérdőjelek lehetnek a miértekre.
Hogyan mesélnéd el valakinek pl. a kókusz ízét, ha még korábban sosem evett?
„…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a
„…igen persze, hogy emberi tulajdonságokkal van felruházva a „mester is” és enni, inni aludni éppen úgy szükséglete, mint bármelyikünknek de mértéke és a fogyasztott ételek eltérőek lehetnek, elsősorban szatvikus ételeket fogyaszt, és ugyancsak szatvikus gondolatokkal él.”
Nem szeretem az ilyen jellemzéseket. Egy ember legyen megvilágosodott vagy nem, akkor cselekszik bölcsen ha azt eszi és teszi amit tud, és nem azt amit elvárnak tőle. Nem hiszem, hogy egy megvilágosodott ember ilyen „koncepciók” szerint élne, mint hogy azt teszi és ezt gondol amit pl. épp leírtál. Helyesebb ha inkább azt mondjuk ennek van a legnagyobb esélye, de ez helyzetfüggő is.
„Hogyan mesélnéd el valakinek pl. a kókusz ízét, ha még korábban sosem evett?”
Metaforikusan körülírnám 🙂
…Egy mester nem ragaszkodhat semmihez és senkihez!
A ragaszkodásnélkülioség megélése nélkül nem is lehetne méltó a jelzőre: mester.
Az evés, az ételek elfogyasztása a test fizikai fejlődéséhez szolgáltat energiát, ahhoz, hogy az értelem fejlődhessen szükség van a testre is, ám fontos alapfelismerés, hogy „én nem a test vagyok”!
A testünk eszközül szolgál az értelem fejlődéséhez, az ÉLET céljának felismeréséhez, a saját spiri evolúciódhoz.
Tehát? Lemaradt a konklúzió 🙂
Tehát? Lemaradt a konklúzió 🙂
Bocsi de nem ismerem a „konkluzió” kifejezés magyar megfelelőjét
Bocsi de nem ismerem a „konkluzió” kifejezés magyar megfelelőjét, ha kérhetném újra magyarul.
/bár magam is sokat használok belőle néha/
Tehát a következtetés? 🙂
Tehát a következtetés? 🙂
semmiképp sem elvárások alapján él, vagy dönt egy
semmiképp sem elvárások alapján él, vagy dönt egy megvilágosodott mester, ez kizáró oka annak, hogy mester lehessen.
Anthony de Melo idézeteit olvasgatva pl. „egy percnyi bölcsesség” a könyv végére érve talán képet alkothatunk a „mester” jelző mibenlétére.
Állpróféták, megtévedt spirituális emberek korábban is voltak
Állpróféták, megtévedt spirituális emberek korábban is voltak és napjainkban is léteznek, azonban azok akik felszínre hozták a magukban mindig is létező „szíven át gondolkodást”,
Pontosan érzékelhetik a tanítások hitelességét, ha van. Megkísértett, megtévedt guruk előbb-utóbb magukra maradnak az állszent tanításaikkal, ez legyen az ő tanítása, következmények által. Valójában figyelmet sem érdemel gondolatmintám szerint, hogy ki mit nem csinál helyesen. A saját spiri evolúciómra fokuszálok és a hozzám fordulókkal is szívesen megosztom tapasztalataim. A „guru megkisértése” témáju hírrel azonosulás hit romboló hatást válthat ki tudatosan-tudattalanul, egynémely olvasóban.
Tudományosan is alátámasztott, hogy a kommunikáció kb.18-25 %-ban a szavaké, a fennmaradó hányad a testbeszédé, intuicióé! Egyfajta szűrővé vált életemben ez az érzékelés arra, hogy mit fogadok be és mit nem.
További szép napot mindenkinek!
Állpróféták, megtévedt spirituális emberek korábban is voltak
Állpróféták, megtévedt spirituális emberek korábban is voltak és napjainkban is léteznek, azonban azok akik felszínre hozták a magukban mindig is létező „szíven át gondolkodást”,
Pontosan érzékelhetik a tanítások hitelességét, ha van. Megkísértett, megtévedt guruk előbb-utóbb magukra maradnak az állszent tanításaikkal, ez legyen az ő tanítása, következmények által. Valójában figyelmet sem érdemel gondolatmintám szerint, hogy ki mit nem csinál helyesen. A saját spiri evolúciómra fokuszálok és a hozzám fordulókkal is szívesen megosztom tapasztalataim. A „guru megkisértése” témáju hírrel azonosulás hit romboló hatást válthat ki tudatosan-tudattalanul, egynémely olvasóban.
Tudományosan is alátámasztott, hogy a kommunikáció kb.18-25 %-ban a szavaké, a fennmaradó hányad a testbeszédé, intuicióé! Egyfajta szűrővé vált életemben ez az érzékelés arra, hogy mit fogadok be és mit nem.
További szép napot mindenkinek!
fény-sötét
Látszólag más a téma, mégis van párhuzam. Az atlantiszi Thot smaragdtáblájában van egy szövegrész, amely arról szól, hogy a sötétség testvérei főként olyanokra „vadásznak”, akik már viszonylag sokat elértek a Fény felé haladásban, mert azoknak már vannak mágikus képességeik. És elbuktatják őket, a rossz oldalra állnak, de képességeiket nem vesztik el, csak rossz célra használják.
igen, hallomásból ismerem az infót
Gumicsont, mely arra hivatott: rágódj rajta!
Minél többen rágódnak rajta és minél elmélyültebben, annál nagyobb energiát kap maga a szuggesztió, azaz pusztán azért erősödhet megvalósulási esélye, mert Te+te+xy. energiát adtok ennek az infónak.
Szerinted kinek áll érdekében?
Emelkedjünk már kissé a dolgok főlébe, a szőnyeg mintáját sem láthatod alulról, ahhoz fölébe kell emelkedned.8
A mágikus képességeket kivéve Hawkins is hasonlókat emlit. Ő
A „mágikus képességeket” leszámítva Hawkins is hasonlókat emlit. Ő azt mondja, a „luciferi birodalomban” igen nagy elismerés a jutalma a már előrehaladott spirituális aspiráns sikeres megtévesztésének 🙂
nem kételkedem ebben, a hírben, mégis azt gondolom helyesnek, ho
nem kételkedem ebben, a hírben, mégis azt gondolom helyesnek, hogy a pozi dolgokra a szeretere fókuszáljunk.
„ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, ma még biztosan elültetnék egy almafát” ismeretlen szerző, de vallom magam is.
Persze, ez így van. Szeretet és megbocsátás, nekünk ez legyen a
Persze, ez így van. Szeretet és megbocsátás, nekünk ez legyen a fókusz, a „legnagyobb tanítás”, ahogy Krisztus mondja. Viszont ő sem félt felhívni a figyelmet a csapdákra. És egy Mesternek ez az egyik ismérve: hogy felhívja a tanítvány figyelmét a nagy buktatókra. Akár egy jókora Zen-pofonnal, ha épp az kell 🙂
én ezt hívom „terelgetéseknek”
én ezt hívom „terelgetéseknek”
Észre sem vettem, hogy 22 óra 20 tól Medve helyett „névtelen
Észre sem vettem, hogy 22 óra 20 tól Medve helyett „névtelen (útkeresőként ” jeleníti meg a rendszer válaszaimat.
Asszem ideje pihenőre térnem.
A sátános történet viccesen hangzik, de a mondás szerint: ne fessük az ördögöt a falra.
lécci 🙂
Naaa, mondd el nekünk is a sátános történetet, mi is szeretünk nevetni 🙂
én meséltem a sátános vicces sztorit
A felelősség- áthárítás gondolatmenete kapcsán. A sztori. Egyik nemhívő tanár ismerősöm gyerekeket kísért misére, ahol a pap a kísértésekről meg a sátánról prédikált. Egy következő alkalommal egy bulin a kollega kicsit sokat emelgette a poharat. Majd így mentegetőzött: „Nem tehetek róla. Sátán mondta:Imre ígyál. Imre mondta:Jól van, sátán. „
Ez jó :))
Bizonyos tekintetben igazat is lehet adni neki 🙂
Ez jó :))
Bizonyos tekintetben igazat is lehet adni neki 🙂
a világosság angyala
Látod, én félelem nélkül merek írni a témáról, de valaki azt írta, félre ezekkel a sötét dolgokkal. Pedig állítom: spirituális útjának előrehaladtával mindenki találkozni fog a nagy kísértővel, aki a világosság angyalának tetteti magát. És ha nemet tud mondani, mehet tovább a Fény útján. Ha nem tud nemet mondani, akkor csak hinni fogja, hogy azon jár.
minden rajtad áll, mi9ndíg te döntesz
egyetértek, voltak „kísértéseim” tudtam nemet mondani!
Jellem kérdése is de nem csupán ebből táplálkozik.
A pozitiv gondolkodás csapdái
Egyetértek.Úgy fogalmazol Szeti, hogy a veleje benne van, ez teccik:-)
Hozzátenném, hogy a „kisértések” egész életünkben időről-időre megjelennek. Nem csak egy nagy kisértés van, amin sikeresen túljuthatunk, hanem fejlődési ütemünktől függően sok-sok. Aprók és igen nagyok is.
A pozitiv gondolkodás pedig akkor veszélyes, ha olyasmit akar eltakarni, amivel nagyon is foglalkozni kéne. Vagy olyasmit akar nem tudomásul venni, ami pedig ott van, bár nem jó vagy kellemes. A pozitiv gondolkodás ezekből csak elfojtásokat és önbecsapásokat csinál.
pozitív gondolkodás
Igazad van, Ramina, de azzal még kiegészíteném, hogy ezt a fajta pozitívnak mondott gondolkodásmódot én inkább egyoldalú gondolkodásmódnak tekinteném. Nem hiszem például, hogy görcsösen csak a jót kell meglátni mindenben, és itt a görcsösségen van a hangsúly. Ha valami számomra kellemetlen, akkor nem az a megoldás, hogy azt szuggerálom magamnak, jól vagyok, minden jó, nem adok energiát a rossznak, hanem az, hogy olyan irányban igyekszem változtatni, hogy tényleg jól érezzem magam. Ha tudatos akarok lenni, nem azt hajtogatom magamban:nincs tudatlanságom, hanem tanulni igyekszem. Hasonló a helyzet a sötétséggel. Nem azt mondom: nem adok teret a sötétségnek, hanem azt: igyekszem minél több Fényt magamba fogadni.
fény-sötét
Látszólag más a téma, mégis van párhuzam. Az atlantiszi Thot smaragdtáblájában van egy szövegrész, amely arról szól, hogy a sötétség testvérei főként olyanokra „vadásznak”, akik már viszonylag sokat elértek a Fény felé haladásban, mert azoknak már vannak mágikus képességeik. És elbuktatják őket, a rossz oldalra állnak, de képességeiket nem vesztik el, csak rossz célra használják.
igen, hallomásból ismerem az infót
Gumicsont, mely arra hivatott: rágódj rajta!
Minél többen rágódnak rajta és minél elmélyültebben, annál nagyobb energiát kap maga a szuggesztió, azaz pusztán azért erősödhet megvalósulási esélye, mert Te+te+xy. energiát adtok ennek az infónak.
Szerinted kinek áll érdekében?
Emelkedjünk már kissé a dolgok főlébe, a szőnyeg mintáját sem láthatod alulról, ahhoz fölébe kell emelkedned.8
A mágikus képességeket kivéve Hawkins is hasonlókat emlit. Ő
A „mágikus képességeket” leszámítva Hawkins is hasonlókat emlit. Ő azt mondja, a „luciferi birodalomban” igen nagy elismerés a jutalma a már előrehaladott spirituális aspiráns sikeres megtévesztésének 🙂
nem kételkedem ebben, a hírben, mégis azt gondolom helyesnek, ho
nem kételkedem ebben, a hírben, mégis azt gondolom helyesnek, hogy a pozi dolgokra a szeretere fókuszáljunk.
„ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, ma még biztosan elültetnék egy almafát” ismeretlen szerző, de vallom magam is.
Persze, ez így van. Szeretet és megbocsátás, nekünk ez legyen a
Persze, ez így van. Szeretet és megbocsátás, nekünk ez legyen a fókusz, a „legnagyobb tanítás”, ahogy Krisztus mondja. Viszont ő sem félt felhívni a figyelmet a csapdákra. És egy Mesternek ez az egyik ismérve: hogy felhívja a tanítvány figyelmét a nagy buktatókra. Akár egy jókora Zen-pofonnal, ha épp az kell 🙂
én ezt hívom „terelgetéseknek”
én ezt hívom „terelgetéseknek”
Észre sem vettem, hogy 22 óra 20 tól Medve helyett „névtelen
Észre sem vettem, hogy 22 óra 20 tól Medve helyett „névtelen (útkeresőként ” jeleníti meg a rendszer válaszaimat.
Asszem ideje pihenőre térnem.
A sátános történet viccesen hangzik, de a mondás szerint: ne fessük az ördögöt a falra.
lécci 🙂
Naaa, mondd el nekünk is a sátános történetet, mi is szeretünk nevetni 🙂
én meséltem a sátános vicces sztorit
A felelősség- áthárítás gondolatmenete kapcsán. A sztori. Egyik nemhívő tanár ismerősöm gyerekeket kísért misére, ahol a pap a kísértésekről meg a sátánról prédikált. Egy következő alkalommal egy bulin a kollega kicsit sokat emelgette a poharat. Majd így mentegetőzött: „Nem tehetek róla. Sátán mondta:Imre ígyál. Imre mondta:Jól van, sátán. „
Ez jó :))
Bizonyos tekintetben igazat is lehet adni neki 🙂
Ez jó :))
Bizonyos tekintetben igazat is lehet adni neki 🙂
a világosság angyala
Látod, én félelem nélkül merek írni a témáról, de valaki azt írta, félre ezekkel a sötét dolgokkal. Pedig állítom: spirituális útjának előrehaladtával mindenki találkozni fog a nagy kísértővel, aki a világosság angyalának tetteti magát. És ha nemet tud mondani, mehet tovább a Fény útján. Ha nem tud nemet mondani, akkor csak hinni fogja, hogy azon jár.
minden rajtad áll, mi9ndíg te döntesz
egyetértek, voltak „kísértéseim” tudtam nemet mondani!
Jellem kérdése is de nem csupán ebből táplálkozik.
A pozitiv gondolkodás csapdái
Egyetértek.Úgy fogalmazol Szeti, hogy a veleje benne van, ez teccik:-)
Hozzátenném, hogy a „kisértések” egész életünkben időről-időre megjelennek. Nem csak egy nagy kisértés van, amin sikeresen túljuthatunk, hanem fejlődési ütemünktől függően sok-sok. Aprók és igen nagyok is.
A pozitiv gondolkodás pedig akkor veszélyes, ha olyasmit akar eltakarni, amivel nagyon is foglalkozni kéne. Vagy olyasmit akar nem tudomásul venni, ami pedig ott van, bár nem jó vagy kellemes. A pozitiv gondolkodás ezekből csak elfojtásokat és önbecsapásokat csinál.
pozitív gondolkodás
Igazad van, Ramina, de azzal még kiegészíteném, hogy ezt a fajta pozitívnak mondott gondolkodásmódot én inkább egyoldalú gondolkodásmódnak tekinteném. Nem hiszem például, hogy görcsösen csak a jót kell meglátni mindenben, és itt a görcsösségen van a hangsúly. Ha valami számomra kellemetlen, akkor nem az a megoldás, hogy azt szuggerálom magamnak, jól vagyok, minden jó, nem adok energiát a rossznak, hanem az, hogy olyan irányban igyekszem változtatni, hogy tényleg jól érezzem magam. Ha tudatos akarok lenni, nem azt hajtogatom magamban:nincs tudatlanságom, hanem tanulni igyekszem. Hasonló a helyzet a sötétséggel. Nem azt mondom: nem adok teret a sötétségnek, hanem azt: igyekszem minél több Fényt magamba fogadni.
kísértés:vizsga
Jézus és Buddha példáján eltűnödve az jutott eszembe, hogy a kísértés lehet olyan, mint egy záróvizsga. Valaki átmegy rajta, valaki megbukik. Egyébként én hiszem, hogy Isten mindenható és jó, és hogy jó és rossz csak a polaritás világában létezik. És sok évig csak „pozitívan” gondolkodtam, amíg személyes tapasztalataim nem tették nyilvánvalóvá, hogy luciferi minőségű erők valóban hatnak a világban. Ahogy Thot mondaná „Tartsd tudatod a Fényben” És kiegészítem: de ne tégy úgy, mintha sötétség nem létezne.
Végül is szerintem teljesen mindegy, hogy vannak-e vagy nem, mer
Végül is szerintem teljesen mindegy, hogy vannak-e vagy nem, mert az igazi jelentősége a tetteknek van. Azok lehetnek nekünk jók vagy rosszak, és a mögötte lévő mentalitás is lehet jó vagy rossz. Azonban minden tett mögött a Tudat van. A Tudat tudattartalma lehet zavaros vagy összeszedett, és a tudatnak lehetnek céljai, motivációi, álmai és vágyai mégis a tettek válnak valósággá és annak lesznek következményei rá és ránk nézve. Egyetlen elmélet, ideológia vagy hitrendszer sem helyettesíti őket. A tudat se nem jó sem nem rossz, ő pusztán maga az alany.
Nem is az a fontos, hogy ki vagy, hanem hogy mit csinálsz és ezt miként éled meg. Ezeknek messze nagyobb a valóságtartalma, mint bármely elméletnek vagy mítosznak.
nehéz különbséget tenni
a fény és a sötétség között, mert a sötét oldal is csilli-villi fénybe csomagolja magát. A magas rezgésen lévő egyének azt gondolják, hogy továbbra is a fény felé haladnak, mert úgy néz ki. Csak a legbelső magjához érve lesz a fényből sötétség, de akkorra már annyira lecsökken a rezgésük, hogy addigra meg már azért nem veszik észre.
Ha nagyon tudatosak vagyunk, akkor az lehet gyanús, hogy hiába érezzük úgy, hogy a fény felé haladunk, mégis érzékelünk egyfajta energiaveszteséget közben. Nem töltődünk, hanem szívja le az energiánk.
csili-vili fénybe csomagolja magát
Igen, és még az is megtévesztő, hogy képes olyan eredményeket felmutatni, mintha az ember még mindig a Fényben tartaná a tudatát. Nekem pld. volt egy kísértésem, ami arról szólt, hogy rosszra használjam a képességeimet. Magyarán, hogy telepatikus képességeimet bosszúra használjam fel. Létrejött a kapcsolatteremtés, jött rengeteg energia, fény, aztán egyszercsak bekattant az infó: Látod, így szokta eladni az ember a lelkét az ördögnek. Hozzáteszem, nem hiszek a pokolban, de a sötét oldalt se becsülöm le.
nem véletlen fény-Fény
Amikor kisbetűvel írom, akkor szimplán fényt, energiát értek alatta, amikor nagybetűvel, az olyan mintha azt írnám:pozitív célú, hatású fény. Thot magyarázója, Doreal írja azt, hogy a sötétség testvéreinek azért megengedett a léte, mert ők is a fejlődést szolgálják. Például próbatételekkel. Valaki más pedig így fogalmazott: a viszonylagosság világában csak úgy tudod meghatározni, hogy mi vagy, ha meg tudod azt is határozni, mi nem vagy.
A Valóságban mindkét oldal benne van
A Valóságnak mindkét oldal a része itt a 3D-ben. Igy lehetetlenség elforditani a fejünket és mindig csak az egyik oldallal foglalkozni, igy „erősiteni” azt.
Ami a mindennapi életben felmerül, mint nehéz, kellemetlen, fájdalmas vagy szenvedés, az is a Valóság része.
Számomra nem jött be ez a pozitiv gondolkodás. Viszont, helyette találtam a pozitiv hozzáállást. A hozzáállásomat ugyanis tényleg, gyakorlatilag is, pozitivra változtathatom.
Még a legkutyább szenvedések közepette is és még úgy is, hogy közben nem hunyom be a szememet, látom a realitást, a „rosszat” vagy ahogy Szeti fogalmazol, a „sötétséget”. És ami nem mellékes magamban is.
Számomra nem vonzó az az ember, aki roppant pozitiv. Az inkább, aki hitelesen , derekasan megél mindent és elismeri a negativ dolgok jelentőségét is az életben, ám pozitiv a hozzáállása:-)
például
Például ki tudna pozitívan gondolkodni egy szeretett hozzátartozó elvesztésekor? Nekem a párom halt meg, a kislányunk akkor másfél éves volt. Én hiszek a lélek örökkévalóságában (a reinkarnációban), de valahogy hosszú évekig nem tudtam igazán megvigasztalódni. Aztán a fájdalom csak lassan-lassan mérséklődött. Vagy vigasztalja-e az afrikai éhezőket az, hogy én arra gondolok: Ez egy gazdag univerzum, javaiból jut bőven mindenkinek. Persze ezzel a hozzáállással saját anyagi jólétemet megteremthetem, de az emberiség kollektív felelősségének tényét kiszorítottam a tudatomból. Nagyon tetszik az anonim alkoholisták imája (egy meditációs könyvben olvastam) „Istenem, adj elég erőt ahhoz, hogy megváltoztassam azt, amin változtatni tudok, adj elég lelki békét, hogy elfogadjam azt, amin változtatni nem tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget.” Hát ilyesmi lehet az általad említett pozitív hozzáállás.
kísértés:vizsga
Jézus és Buddha példáján eltűnödve az jutott eszembe, hogy a kísértés lehet olyan, mint egy záróvizsga. Valaki átmegy rajta, valaki megbukik. Egyébként én hiszem, hogy Isten mindenható és jó, és hogy jó és rossz csak a polaritás világában létezik. És sok évig csak „pozitívan” gondolkodtam, amíg személyes tapasztalataim nem tették nyilvánvalóvá, hogy luciferi minőségű erők valóban hatnak a világban. Ahogy Thot mondaná „Tartsd tudatod a Fényben” És kiegészítem: de ne tégy úgy, mintha sötétség nem létezne.
Végül is szerintem teljesen mindegy, hogy vannak-e vagy nem, mer
Végül is szerintem teljesen mindegy, hogy vannak-e vagy nem, mert az igazi jelentősége a tetteknek van. Azok lehetnek nekünk jók vagy rosszak, és a mögötte lévő mentalitás is lehet jó vagy rossz. Azonban minden tett mögött a Tudat van. A Tudat tudattartalma lehet zavaros vagy összeszedett, és a tudatnak lehetnek céljai, motivációi, álmai és vágyai mégis a tettek válnak valósággá és annak lesznek következményei rá és ránk nézve. Egyetlen elmélet, ideológia vagy hitrendszer sem helyettesíti őket. A tudat se nem jó sem nem rossz, ő pusztán maga az alany.
Nem is az a fontos, hogy ki vagy, hanem hogy mit csinálsz és ezt miként éled meg. Ezeknek messze nagyobb a valóságtartalma, mint bármely elméletnek vagy mítosznak.
nehéz különbséget tenni
a fény és a sötétség között, mert a sötét oldal is csilli-villi fénybe csomagolja magát. A magas rezgésen lévő egyének azt gondolják, hogy továbbra is a fény felé haladnak, mert úgy néz ki. Csak a legbelső magjához érve lesz a fényből sötétség, de akkorra már annyira lecsökken a rezgésük, hogy addigra meg már azért nem veszik észre.
Ha nagyon tudatosak vagyunk, akkor az lehet gyanús, hogy hiába érezzük úgy, hogy a fény felé haladunk, mégis érzékelünk egyfajta energiaveszteséget közben. Nem töltődünk, hanem szívja le az energiánk.
csili-vili fénybe csomagolja magát
Igen, és még az is megtévesztő, hogy képes olyan eredményeket felmutatni, mintha az ember még mindig a Fényben tartaná a tudatát. Nekem pld. volt egy kísértésem, ami arról szólt, hogy rosszra használjam a képességeimet. Magyarán, hogy telepatikus képességeimet bosszúra használjam fel. Létrejött a kapcsolatteremtés, jött rengeteg energia, fény, aztán egyszercsak bekattant az infó: Látod, így szokta eladni az ember a lelkét az ördögnek. Hozzáteszem, nem hiszek a pokolban, de a sötét oldalt se becsülöm le.
nem véletlen fény-Fény
Amikor kisbetűvel írom, akkor szimplán fényt, energiát értek alatta, amikor nagybetűvel, az olyan mintha azt írnám:pozitív célú, hatású fény. Thot magyarázója, Doreal írja azt, hogy a sötétség testvéreinek azért megengedett a léte, mert ők is a fejlődést szolgálják. Például próbatételekkel. Valaki más pedig így fogalmazott: a viszonylagosság világában csak úgy tudod meghatározni, hogy mi vagy, ha meg tudod azt is határozni, mi nem vagy.
A Valóságban mindkét oldal benne van
A Valóságnak mindkét oldal a része itt a 3D-ben. Igy lehetetlenség elforditani a fejünket és mindig csak az egyik oldallal foglalkozni, igy „erősiteni” azt.
Ami a mindennapi életben felmerül, mint nehéz, kellemetlen, fájdalmas vagy szenvedés, az is a Valóság része.
Számomra nem jött be ez a pozitiv gondolkodás. Viszont, helyette találtam a pozitiv hozzáállást. A hozzáállásomat ugyanis tényleg, gyakorlatilag is, pozitivra változtathatom.
Még a legkutyább szenvedések közepette is és még úgy is, hogy közben nem hunyom be a szememet, látom a realitást, a „rosszat” vagy ahogy Szeti fogalmazol, a „sötétséget”. És ami nem mellékes magamban is.
Számomra nem vonzó az az ember, aki roppant pozitiv. Az inkább, aki hitelesen , derekasan megél mindent és elismeri a negativ dolgok jelentőségét is az életben, ám pozitiv a hozzáállása:-)
például
Például ki tudna pozitívan gondolkodni egy szeretett hozzátartozó elvesztésekor? Nekem a párom halt meg, a kislányunk akkor másfél éves volt. Én hiszek a lélek örökkévalóságában (a reinkarnációban), de valahogy hosszú évekig nem tudtam igazán megvigasztalódni. Aztán a fájdalom csak lassan-lassan mérséklődött. Vagy vigasztalja-e az afrikai éhezőket az, hogy én arra gondolok: Ez egy gazdag univerzum, javaiból jut bőven mindenkinek. Persze ezzel a hozzáállással saját anyagi jólétemet megteremthetem, de az emberiség kollektív felelősségének tényét kiszorítottam a tudatomból. Nagyon tetszik az anonim alkoholisták imája (egy meditációs könyvben olvastam) „Istenem, adj elég erőt ahhoz, hogy megváltoztassam azt, amin változtatni tudok, adj elég lelki békét, hogy elfogadjam azt, amin változtatni nem tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget.” Hát ilyesmi lehet az általad említett pozitív hozzáállás.