Ez a téma egy önálló blogot érdemel, hiszen folyton felmerülnek ezek a kérdések itt.
Most éppen az Ivan hozzászólásai kerültek napirendre, de emlékszem, volt már szó az idegen szavak használatáról is. Talán ha jól emlékszem, pont én voltam az, aki meg nem értéssel fordult az idegen, indiai és hasonló szavak használóival szemben.
Aztán volt pár beszélgetés a könyvekben írott ezoterikus maszlag-ról…
Sajnos, még mindig csak ott tartok, hogy nem értem, mi szükség van arra, hogy olyan módon adjunk át információt, hogy amit közlünk, csak mi magunk, illetve csak nagyon kevesen értik!?
Nem olyan, mintha én egy idegen országban, más nyelvű emberekkel a saját nyelvemen beszélnék?
Mert ha nem értik, akkor az az Ő bajuk…
Vagy elvárhatom tőlük azt, hogy tanuljanak meg az én nyelvemen, és így meg fognak érteni?
Tudom,hogy mindenki más és
Tudom,hogy mindenki más és más szinten van.Ebböl fakadóan a megértésünk sem egyforma.De,ha valakit nemértünk,az még nem biztos,hogy hüjeséget beszél.Azért tiszteletben tarthatjuk egymás véleményt,gyakorolhatjuk az elfogadást.Számomra megtiszteltetés olvasni Iván hozzászólásait,míg itt tartózkodik.Örömöm lelem a kihívásban,hogy szavait fejtegethetem.Nagyobb részben mindenki magának ír,tisztázva ezzel gondolatait.Mindenki biztos érzi,hogy az írás egy másik dimenzió.A szavak sosem olyan hűen közvetítik az érzést.Meg kéne oldani az érzések érzésekbeni átadását,ez a hű.Ivánnál számomra csak a CSEND bír nagyobb tartalommal.Minden egyes szava olyan számomra,hogy könyvet lehetne írni belőlük.De még ő egy picit mintha hasonlítana a szélmalomharcra.Szavakkal a világ nem váltható meg.Csak magát válthatja meg,a világot nem.Sajnos.
skorpio
Tudom,hogy mindenki más és
Tudom,hogy mindenki más és más szinten van.Ebböl fakadóan a megértésünk sem egyforma.De,ha valakit nemértünk,az még nem biztos,hogy hüjeséget beszél.Azért tiszteletben tarthatjuk egymás véleményt,gyakorolhatjuk az elfogadást.Számomra megtiszteltetés olvasni Iván hozzászólásait,míg itt tartózkodik.Örömöm lelem a kihívásban,hogy szavait fejtegethetem.Nagyobb részben mindenki magának ír,tisztázva ezzel gondolatait.Mindenki biztos érzi,hogy az írás egy másik dimenzió.A szavak sosem olyan hűen közvetítik az érzést.Meg kéne oldani az érzések érzésekbeni átadását,ez a hű.Ivánnál számomra csak a CSEND bír nagyobb tartalommal.Minden egyes szava olyan számomra,hogy könyvet lehetne írni belőlük.De még ő egy picit mintha hasonlítana a szélmalomharcra.Szavakkal a világ nem váltható meg.Csak magát válthatja meg,a világot nem.Sajnos.
skorpio
belsőlátásban nagyon jó világ
Tudjátok a KÁOSZ RENDJÉBEN élünk és ennek tükrében akarunk egy egész életet leélni amit megint káoszok sokasága és görgethetem e káoszt a végtelenségig: mikor oda érek a rendezett szóhoz. Képzeletben olvas akkor megérted amit nem értesz ha beszélgetek valakivel képzeletben már látom mit mond (nemegyszer sikerült észre vennem dolgokat barátaim szerelhettek volna sokáig) olyan belső látásban vagyok ébren Tesla neve ismerős meg rengeteg ember kitudta ébren is látni külső belső látásban lenni gyakorolni ennyi a titka. Mostanában lehetetlen feladatokkal edzem amit elsőre nem lehet megoldani sikerült eddig mindig de ez csak edzés gyakorlat nem foglal időt mert a kezem végzi a munkát e közben (ja paraszt vagyok)és benne lenni a belsőlátásban nagyon jó világ.
Tudjátok ettől tisztábban hangban sem tudom elmondani felteszem az idő paradoxonát majd rá jöttök miért is?
belsőlátásban nagyon jó világ
Tudjátok a KÁOSZ RENDJÉBEN élünk és ennek tükrében akarunk egy egész életet leélni amit megint káoszok sokasága és görgethetem e káoszt a végtelenségig: mikor oda érek a rendezett szóhoz. Képzeletben olvas akkor megérted amit nem értesz ha beszélgetek valakivel képzeletben már látom mit mond (nemegyszer sikerült észre vennem dolgokat barátaim szerelhettek volna sokáig) olyan belső látásban vagyok ébren Tesla neve ismerős meg rengeteg ember kitudta ébren is látni külső belső látásban lenni gyakorolni ennyi a titka. Mostanában lehetetlen feladatokkal edzem amit elsőre nem lehet megoldani sikerült eddig mindig de ez csak edzés gyakorlat nem foglal időt mert a kezem végzi a munkát e közben (ja paraszt vagyok)és benne lenni a belsőlátásban nagyon jó világ.
Tudjátok ettől tisztábban hangban sem tudom elmondani felteszem az idő paradoxonát majd rá jöttök miért is?
Belga – Metasláger
Belga – Metasláger
Elvárható, hogy aki ír, az tisztában legyen a minimális…
Szerintem az internetes kommunikáció elsősorban az információ megosztás tere, nem pedig a terápiás írásé. Vagyis ha valamit beírunk egy fórumba, blogba, akkor azt valóban közölni akarjuk másokkal, azt szeretnénk, ha megértenék és esetleg reagálnának is rá.
Ehhez viszont elvárható, hogy aki ír, az tisztában legyen a minimális nyelvtani, helyesírási és szövegszerkesztési szabályokkal.
Ezzel azoknak segíti az információ feldolgozást, akik majd a sorait olvassák. Ha Őt ez nem érdekli, mert úgy van vele, hogy aki nagyon akarja, az majd úgyis elolvassa, akkor bizony nem másoknak ír, hanem csak saját kedvtelésből. Viszont akkor ne olyan helyre írjon, ahova mások olvasni járnak, ne oda öntse ki a saját zagyvalékát, ahova mások töltődni mennek!
Ez egyfajta figyelmesség a másik ember felé, mint ahogyan rezgőre kapcsolom a vonaton a mobilomat, vagy nem beszélgetek hangosabban tömegben, csak amennyire szükséges.
/ Erről jut eszembe:
A minap voltam egy pszichológiás programon, ahol tartottak egy pszichodráma bemutatót. Az egyik nőnek többször csengett a telefonja, hangosan beszélt bele, majd a sokadik hívásnál kiment a teremből és az ajtó előtt beszélte meg az üzleti ügyeit. Közben a főszereplő rendesen ki volt borulva, jó lett volna, ha tud magára is figyelni, nem vonják el a figyelmét!
A program vezetője csak finoman figyelmeztette a nőt, én biztosan határozottabban léptem volna fel. /
Elvárható, hogy aki ír, az tisztában legyen a minimális…
Szerintem az internetes kommunikáció elsősorban az információ megosztás tere, nem pedig a terápiás írásé. Vagyis ha valamit beírunk egy fórumba, blogba, akkor azt valóban közölni akarjuk másokkal, azt szeretnénk, ha megértenék és esetleg reagálnának is rá.
Ehhez viszont elvárható, hogy aki ír, az tisztában legyen a minimális nyelvtani, helyesírási és szövegszerkesztési szabályokkal.
Ezzel azoknak segíti az információ feldolgozást, akik majd a sorait olvassák. Ha Őt ez nem érdekli, mert úgy van vele, hogy aki nagyon akarja, az majd úgyis elolvassa, akkor bizony nem másoknak ír, hanem csak saját kedvtelésből. Viszont akkor ne olyan helyre írjon, ahova mások olvasni járnak, ne oda öntse ki a saját zagyvalékát, ahova mások töltődni mennek!
Ez egyfajta figyelmesség a másik ember felé, mint ahogyan rezgőre kapcsolom a vonaton a mobilomat, vagy nem beszélgetek hangosabban tömegben, csak amennyire szükséges.
/ Erről jut eszembe:
A minap voltam egy pszichológiás programon, ahol tartottak egy pszichodráma bemutatót. Az egyik nőnek többször csengett a telefonja, hangosan beszélt bele, majd a sokadik hívásnál kiment a teremből és az ajtó előtt beszélte meg az üzleti ügyeit. Közben a főszereplő rendesen ki volt borulva, jó lett volna, ha tud magára is figyelni, nem vonják el a figyelmét!
A program vezetője csak finoman figyelmeztette a nőt, én biztosan határozottabban léptem volna fel. /
Bábeli zűr-zavar
Nos, ha látnánk egy buborékban ki mit gondol,
Bábeli zűr-zavar
Nos, ha látnánk egy buborékban ki mit gondol, hisz, vél a másik mondókájáról, igen csak meglepődnénk. Én úgy látom, valaki mond valamit, amiből valaki hinni vél valamit (rendszerint teljesen mást, mint amit mond a másik), erre reagál, majd a másik is feltételez valamit, ami alapján újra reagál.
Csoda, hogy nem értjük egymást?
Nem lenne könnyebb elengedni minden feltételezést? És beengedni tényleg azt, amit a másik adni akar?
Az Együttműködő kommunikáció
Szia Anita!
Azt írtad: „Csoda, hogy nem értjük egymást?
Nem lenne könnyebb elengedni minden feltételezést? És beengedni tényleg azt, amit a másik adni akar?”
Teljes mértékben egyet értek veled! Valóban ezt kell tenni! Erre talált megoldást Marshall Rosenberg amerikai pszichiáter, aki kifejlesztette az Erőszakmentes (Együttműködő) kommunikáció módszerét.
Egy nagyon gyakorlatias és egyszerű technikáról van szó. Alapjában négy lépésből áll: megfigyelés, érzelmek, igények, kérések. Ha valakit érdekel akkor ajánlom figyelmébe a Szavak ablakok vagy falak című könyvet (http://www.tiedlehetavilag.hu/emk_konyv). Ha viszont szeretnétek jobban megismerni, hogy hogyan is működik, akkor a az alábbi lehetőséget javaslom: http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/akommunikaciobanrejlolehetosegek vagy ugyan ez párkapcsolatok esetében: http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/parkapcsolati_kommunikacio
Hogy tényleg egy nyelvet beszéljünk. 🙂
Bábeli zűr-zavar
Nos, ha látnánk egy buborékban ki mit gondol,
Bábeli zűr-zavar
Nos, ha látnánk egy buborékban ki mit gondol, hisz, vél a másik mondókájáról, igen csak meglepődnénk. Én úgy látom, valaki mond valamit, amiből valaki hinni vél valamit (rendszerint teljesen mást, mint amit mond a másik), erre reagál, majd a másik is feltételez valamit, ami alapján újra reagál.
Csoda, hogy nem értjük egymást?
Nem lenne könnyebb elengedni minden feltételezést? És beengedni tényleg azt, amit a másik adni akar?
Az Együttműködő kommunikáció
Szia Anita!
Azt írtad: „Csoda, hogy nem értjük egymást?
Nem lenne könnyebb elengedni minden feltételezést? És beengedni tényleg azt, amit a másik adni akar?”
Teljes mértékben egyet értek veled! Valóban ezt kell tenni! Erre talált megoldást Marshall Rosenberg amerikai pszichiáter, aki kifejlesztette az Erőszakmentes (Együttműködő) kommunikáció módszerét.
Egy nagyon gyakorlatias és egyszerű technikáról van szó. Alapjában négy lépésből áll: megfigyelés, érzelmek, igények, kérések. Ha valakit érdekel akkor ajánlom figyelmébe a Szavak ablakok vagy falak című könyvet (http://www.tiedlehetavilag.hu/emk_konyv). Ha viszont szeretnétek jobban megismerni, hogy hogyan is működik, akkor a az alábbi lehetőséget javaslom: http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/akommunikaciobanrejlolehetosegek vagy ugyan ez párkapcsolatok esetében: http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/parkapcsolati_kommunikacio
Hogy tényleg egy nyelvet beszéljünk. 🙂