Segít-e a szegénység az önmegvalósítás útján? Egy anyagilag gazdag, vagy inkább egy szegény ismeri jobban önmagát? Ki találja meg könnyebben az Útját?
Kinek van nagyobb esélye a boldogság megtalálására?
Ki van közelebb Istenhez, egy gazdag, vagy egy szegény ember?
Buddha gazdagságból jött hozzánk, Jézus szegénységből.
Hogyan könnyebb megvalósítani Önmagunkat?
Hát nem tudom én sem
Az önmegvalósításnak szerintem nem feltétele az szegény életmód.Ebben a kérdésben rengeteg véleményt olvastam és mind-mind mást és mást tanácsol.Olvastam egy Osho könyvet,tudom,hogy van neki sok,de épp ebben az egyben volt erről szó.Azt mondja:egy szegény vágyai még kielégületlenek s vágyik…autóra,kastélyra,hercegi címre,dús lakomákra,tivornyákra,egy vagon nőre,kincsekre.Egy szegény a világi vágyai kielégítésére öszpontosít.A szegények kevésbé keresik a boldogságot materiális dolgokon kívül.
Ha szegény vagy a mindennapi betevőn töröd a fejed és kevésbé tudsz magadra figyelni.S a következő Buddha is gazdag családból és gazdag országból fog jönni.De épp Buddha javasolja az aszkéta életet,aki tudjuk honnan jött.
De épp a szegénység példája Jézus………..NEMTUDOM ÖSSZEEGYEZTETNI A KETTŐT
Egy gazdag aki materiális vágyait már kielégítette,könnyebben rádöbben,hogy ezek a dolgok egyike sem hozza meg a várva várt boldogságot és máshol kezdi keresni azt,másra tud öszpontosítani.Van összehasonlítás.De viszont egy gazdagnak pont a pénz,vagyon köti le gondolatait és nem tud másra figyelni.Több materiális dolog köti a materialista világhoz.
NEM TUDOM
De az aszkéta életmód nem egyenlő a szegénységgel.Egyáltalán lehetséges itt európában az aszkétának lenni?
Az aszkéták lemondanak a materiális életmódrol.De lehet e valamire nem vágyni ha nem próbáltad ki?
NEMTUDOM
Hogy most ki van közelebb Istenhez,gazdag e,vagy szegény?Mert Ő biztosan nem különböztet meg.
Egy biztos…..”gazdagságra születtünk” egyformán süt a Nap mindenkire
Most melyiket szereti jobban Isten-aki ki tudja használni a Földi gazdagságot?
Vagy aki egész életében nélkülöz?
Az aszkéta életmód nem önsanyargatás?Isten örülne ha látná,hogy nem élsz?
Ugy kéne élnünk mint a Buddhisták a kolostorokban?-élet az egyáltalán?
Én nem vagyok sem szegény sem gazdag,de nekem a szükségleteim nagyon kicsik,talán ennek köszönhetem,hogy nem szenvedek hiányt semmiben.
Vagy itt is a harmónia lenne a lényeg?Se nem gazdag,se nem szegény?
A vallások nagy része is ajánlnja,hogy szegény légy……de nem csak azért,hogy ne lázongjunk sorsunk végett?
Egy vélemény:
„Teljesen hiábavaló egyszerre akarni a világi vágyaink beteljesülését és az örök életet”
itt az örök élet az önmagad megismerése,az Utad.
Most ne éljek,hogy megismerhessem önmagam?
Hol van a határ az önmegvalósítás és az élet között?Vagy az életünk célja az önmegvalósítás?
NEMTUDOM
Aszkéta-nem aszkéta…
Kedves Skorpió!
Osho meg a sok Rollce-Royce-ra vágyott, nem?! (bocsánat, ez kijött… 🙂
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho )
Láttunk mindkettőre példát, amiket említettél is (Buddha, Jézus)…
Mi van, ha egyszer ‘szegényen’ , egyszer ‘gazdagon’ kell az embernek megpróbálnia megtalálnia az Utat? Mi van, ha ez a FONTOS, miközben a ‘díszletek’ változnak?!
Bochecha
Valahogy így ahogy mondod.Nem fontos sem a gazdagság sem a
Valahogy így ahogy mondod.Nem fontos sem a gazdagság sem a szegénység,sem az Aszkéta módi,csak egyszerűen szánd rá magad a keresésre.Mindeggy,hogy szegényen vagy gazdagon keletkezik a boldogság utáni hiényérzeted.Azért mert Te gazdag vagy,nem kell büntudatnak lennie.Hát,ha meg szegényke vagy,fogadd el.A díszlet nem fontos.Játszani kell a színdarabban.És lehet hogy számodra épp az az életfajta szükségeltetik amibe éppen vagy.Erre a válaszra nemigen jöttem volna rá egyedül.
Oshoban-nekem sem stimmel valami.Ivott,nőzött,atóbolond volt-de lehet ő eképpen élt szentecske életet?
Hadd csatlakozzak…
Ezt olyan szépen összehoztátok!
Annyit jegyeznék meg, hogy az önmegvalósítás a személyiség fejlődésének végeredménye, de az igazi cél az önmeghaladás. Na persze, ez terminológia kérdése, ki mit ért mi alatt.
pontosítás
És mi van, ha azt mondom, hogy szerintem a fejlődés hatására folyamatosan egyre inkább megvalósítod Önmagad, ami által újra és újra ‘meghaladod’ Magad, amíg el nem éred az ‘abszolút önmeghaladást’?! 🙂
szeretettel:Bochecha
Elfogadom
Így is mondhatjuk, mert a valódi önmeghaladásig, vagyis a spirituális energiák befogadásáig, vagy a visszakapcsolódásig sok sok leszületés telik el, amikor az adott életre a maximum elérhető szint is egy kis önmegvalósítás, vagy ha sikerült túlteljesíteni – akkor önmeghaladás. És egy életen belül is sokszor meghaladjuk önmagunkat…
Viszont az az állapot, ami után már a spirituális szakasz következik, és amit a pszichológiában Önmegvalósított, magasan integrált személyiségnek neveznek – az egyszer van, valamelyik életben. A következőben valszeg már a spirituális feladatokkal fogunk foglalkozni, nem annyira az önmegvalósítással, pontosabban az jönni fog ismétlésben csak úgy magától.
Jeleztem, hogy terminológia kérdése, ki mit ért a fogalom alatt. Én Wilber és Maslow alapján használom így.
Színdarab
Szerintem ez a keresés egy több(száz?!) felvonásos darab, amihez más és más eszközöket kapsz felvonásonként- hol csillogó pompát, hol koldus-botot, de az Önvalód és maga a keresés nem változik…
A tudatosságod igen, a ‘karaktered’ igen, de a ‘végső cél’ és az isteni, ami Benned van, az nem…
szerintem. 🙂
Szeretettel: Bochecha
ui: ha az Osho-témát van kedved tovább boncolgatni:
http://onmegvalositas.hu/topik/tiszta_tanitasok_hiteles_mesterek
Bochecha
Neharagudj,szeretnék veled beszélgetni,de ez a téma nem az erősségem,vagyis nemtudom boncolgatni.
Nem nagyon ismerem Osho-t és a többi mókust sem.Néha olvasok véleményeket könyvekben,de nem látok bele a világba.Én csak a saját benti világomat,érzéseim ismerem.Na erről szívesen beszélgetek,itt otthon vagyok,itt olvasom.
Nem haragszom 🙂
Kedves Skorpió!
Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha erről szeretnél beszélgetni, akkor azt a másik topicban tegyük.
Ha pedig nem, akkor nem. És az is rendben van. 🙂
Csak szerintem az is hozzátartozik ehhez az Úthoz, hogy nézzük meg, hogy kitől fogadunk el tanítást, gondolatokat.
Bár persze ebben sem vagyunk egyformák, de részemről mondhat Valaki ‘világmegváltó’ bölcsességeket, ha közben nekem valamiért nem hiteles, akkor elsétálok Mellette és a tanításai mellett is.( pl Osho)
szeretettel:Bochecha
úgy kell élni
Szerintem úgy kell élni, hogy megismerd magad. Figyelj mindent ami történik veled, amit csinálsz. Mi van közben benned, melyikből mit tanulsz. És rájössz, hogy azért élsz, hogy megismerd magad, azért vannak az életszituációk.
Ja, és az életet élni az aszkéta állapotokat meg elviselni (befogadni) kell. Szerintem aki az életet nem éli az feleslegesen jött le és dolgavégezetlen megy.
Üdv!
Hédi
igen
Úgy kell élni,hogy érezd,hogy élsz.
Először rosszúl olvastam……..Ja,és az életet élni az aszkéta állatokat meg elviselni-befogadni kell.
Igen, hamarosan lesz egy átmeneti időszak ahol nem lesz
Igen, hamarosan lesz egy átmeneti időszak ahol nem lesz szegény-gazdag. Mindenkinek meg kell dolgoznia az ebédért, vacsoráért…
Most ebben az anyagi világban alig lehet kiszakadni.
Szegénység avagy gazdagság?
Egyiknek sincsen köze az önmegvalósításhoz. Kizárólag saját önmagunk döntünk efelett a kérdés felett, attól függetlenül milyen is az anyagi helyzetünk. Aki igazán szomjazza azt a tudást amit csak maga válaszolhat meg már nem az anyagi világ mértékeiben gondolkodik. Nem létezik szegény, úgy ahogy gazdag sem. Nem az számít ki milyen úton járt, hanem a haladás iránya, a cél amely kizárólag szilárd elhatározottságon alapul. Ezeket pedig a csendben kell keresni.
Hát nem tudom én sem
Az önmegvalósításnak szerintem nem feltétele az szegény életmód.Ebben a kérdésben rengeteg véleményt olvastam és mind-mind mást és mást tanácsol.Olvastam egy Osho könyvet,tudom,hogy van neki sok,de épp ebben az egyben volt erről szó.Azt mondja:egy szegény vágyai még kielégületlenek s vágyik…autóra,kastélyra,hercegi címre,dús lakomákra,tivornyákra,egy vagon nőre,kincsekre.Egy szegény a világi vágyai kielégítésére öszpontosít.A szegények kevésbé keresik a boldogságot materiális dolgokon kívül.
Ha szegény vagy a mindennapi betevőn töröd a fejed és kevésbé tudsz magadra figyelni.S a következő Buddha is gazdag családból és gazdag országból fog jönni.De épp Buddha javasolja az aszkéta életet,aki tudjuk honnan jött.
De épp a szegénység példája Jézus………..NEMTUDOM ÖSSZEEGYEZTETNI A KETTŐT
Egy gazdag aki materiális vágyait már kielégítette,könnyebben rádöbben,hogy ezek a dolgok egyike sem hozza meg a várva várt boldogságot és máshol kezdi keresni azt,másra tud öszpontosítani.Van összehasonlítás.De viszont egy gazdagnak pont a pénz,vagyon köti le gondolatait és nem tud másra figyelni.Több materiális dolog köti a materialista világhoz.
NEM TUDOM
De az aszkéta életmód nem egyenlő a szegénységgel.Egyáltalán lehetséges itt európában az aszkétának lenni?
Az aszkéták lemondanak a materiális életmódrol.De lehet e valamire nem vágyni ha nem próbáltad ki?
NEMTUDOM
Hogy most ki van közelebb Istenhez,gazdag e,vagy szegény?Mert Ő biztosan nem különböztet meg.
Egy biztos…..”gazdagságra születtünk” egyformán süt a Nap mindenkire
Most melyiket szereti jobban Isten-aki ki tudja használni a Földi gazdagságot?
Vagy aki egész életében nélkülöz?
Az aszkéta életmód nem önsanyargatás?Isten örülne ha látná,hogy nem élsz?
Ugy kéne élnünk mint a Buddhisták a kolostorokban?-élet az egyáltalán?
Én nem vagyok sem szegény sem gazdag,de nekem a szükségleteim nagyon kicsik,talán ennek köszönhetem,hogy nem szenvedek hiányt semmiben.
Vagy itt is a harmónia lenne a lényeg?Se nem gazdag,se nem szegény?
A vallások nagy része is ajánlnja,hogy szegény légy……de nem csak azért,hogy ne lázongjunk sorsunk végett?
Egy vélemény:
„Teljesen hiábavaló egyszerre akarni a világi vágyaink beteljesülését és az örök életet”
itt az örök élet az önmagad megismerése,az Utad.
Most ne éljek,hogy megismerhessem önmagam?
Hol van a határ az önmegvalósítás és az élet között?Vagy az életünk célja az önmegvalósítás?
NEMTUDOM
Aszkéta-nem aszkéta…
Kedves Skorpió!
Osho meg a sok Rollce-Royce-ra vágyott, nem?! (bocsánat, ez kijött… 🙂
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho )
Láttunk mindkettőre példát, amiket említettél is (Buddha, Jézus)…
Mi van, ha egyszer ‘szegényen’ , egyszer ‘gazdagon’ kell az embernek megpróbálnia megtalálnia az Utat? Mi van, ha ez a FONTOS, miközben a ‘díszletek’ változnak?!
Bochecha
Valahogy így ahogy mondod.Nem fontos sem a gazdagság sem a
Valahogy így ahogy mondod.Nem fontos sem a gazdagság sem a szegénység,sem az Aszkéta módi,csak egyszerűen szánd rá magad a keresésre.Mindeggy,hogy szegényen vagy gazdagon keletkezik a boldogság utáni hiényérzeted.Azért mert Te gazdag vagy,nem kell büntudatnak lennie.Hát,ha meg szegényke vagy,fogadd el.A díszlet nem fontos.Játszani kell a színdarabban.És lehet hogy számodra épp az az életfajta szükségeltetik amibe éppen vagy.Erre a válaszra nemigen jöttem volna rá egyedül.
Oshoban-nekem sem stimmel valami.Ivott,nőzött,atóbolond volt-de lehet ő eképpen élt szentecske életet?
Hadd csatlakozzak…
Ezt olyan szépen összehoztátok!
Annyit jegyeznék meg, hogy az önmegvalósítás a személyiség fejlődésének végeredménye, de az igazi cél az önmeghaladás. Na persze, ez terminológia kérdése, ki mit ért mi alatt.
pontosítás
És mi van, ha azt mondom, hogy szerintem a fejlődés hatására folyamatosan egyre inkább megvalósítod Önmagad, ami által újra és újra ‘meghaladod’ Magad, amíg el nem éred az ‘abszolút önmeghaladást’?! 🙂
szeretettel:Bochecha
Elfogadom
Így is mondhatjuk, mert a valódi önmeghaladásig, vagyis a spirituális energiák befogadásáig, vagy a visszakapcsolódásig sok sok leszületés telik el, amikor az adott életre a maximum elérhető szint is egy kis önmegvalósítás, vagy ha sikerült túlteljesíteni – akkor önmeghaladás. És egy életen belül is sokszor meghaladjuk önmagunkat…
Viszont az az állapot, ami után már a spirituális szakasz következik, és amit a pszichológiában Önmegvalósított, magasan integrált személyiségnek neveznek – az egyszer van, valamelyik életben. A következőben valszeg már a spirituális feladatokkal fogunk foglalkozni, nem annyira az önmegvalósítással, pontosabban az jönni fog ismétlésben csak úgy magától.
Jeleztem, hogy terminológia kérdése, ki mit ért a fogalom alatt. Én Wilber és Maslow alapján használom így.
Színdarab
Szerintem ez a keresés egy több(száz?!) felvonásos darab, amihez más és más eszközöket kapsz felvonásonként- hol csillogó pompát, hol koldus-botot, de az Önvalód és maga a keresés nem változik…
A tudatosságod igen, a ‘karaktered’ igen, de a ‘végső cél’ és az isteni, ami Benned van, az nem…
szerintem. 🙂
Szeretettel: Bochecha
ui: ha az Osho-témát van kedved tovább boncolgatni:
http://onmegvalositas.hu/topik/tiszta_tanitasok_hiteles_mesterek
Bochecha
Neharagudj,szeretnék veled beszélgetni,de ez a téma nem az erősségem,vagyis nemtudom boncolgatni.
Nem nagyon ismerem Osho-t és a többi mókust sem.Néha olvasok véleményeket könyvekben,de nem látok bele a világba.Én csak a saját benti világomat,érzéseim ismerem.Na erről szívesen beszélgetek,itt otthon vagyok,itt olvasom.
Nem haragszom 🙂
Kedves Skorpió!
Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha erről szeretnél beszélgetni, akkor azt a másik topicban tegyük.
Ha pedig nem, akkor nem. És az is rendben van. 🙂
Csak szerintem az is hozzátartozik ehhez az Úthoz, hogy nézzük meg, hogy kitől fogadunk el tanítást, gondolatokat.
Bár persze ebben sem vagyunk egyformák, de részemről mondhat Valaki ‘világmegváltó’ bölcsességeket, ha közben nekem valamiért nem hiteles, akkor elsétálok Mellette és a tanításai mellett is.( pl Osho)
szeretettel:Bochecha
úgy kell élni
Szerintem úgy kell élni, hogy megismerd magad. Figyelj mindent ami történik veled, amit csinálsz. Mi van közben benned, melyikből mit tanulsz. És rájössz, hogy azért élsz, hogy megismerd magad, azért vannak az életszituációk.
Ja, és az életet élni az aszkéta állapotokat meg elviselni (befogadni) kell. Szerintem aki az életet nem éli az feleslegesen jött le és dolgavégezetlen megy.
Üdv!
Hédi
igen
Úgy kell élni,hogy érezd,hogy élsz.
Először rosszúl olvastam……..Ja,és az életet élni az aszkéta állatokat meg elviselni-befogadni kell.
Igen, hamarosan lesz egy átmeneti időszak ahol nem lesz
Igen, hamarosan lesz egy átmeneti időszak ahol nem lesz szegény-gazdag. Mindenkinek meg kell dolgoznia az ebédért, vacsoráért…
Most ebben az anyagi világban alig lehet kiszakadni.
Szegénység avagy gazdagság?
Egyiknek sincsen köze az önmegvalósításhoz. Kizárólag saját önmagunk döntünk efelett a kérdés felett, attól függetlenül milyen is az anyagi helyzetünk. Aki igazán szomjazza azt a tudást amit csak maga válaszolhat meg már nem az anyagi világ mértékeiben gondolkodik. Nem létezik szegény, úgy ahogy gazdag sem. Nem az számít ki milyen úton járt, hanem a haladás iránya, a cél amely kizárólag szilárd elhatározottságon alapul. Ezeket pedig a csendben kell keresni.
Miért fontos?
Miért fontos kérdés, hogy szegény vagy-e vagy sem? Nem az a kérdés, hogy a tudatosságoddal hogyan is állsz?
Miért merül fel a kérdés? Mert a hétköznapokban az a sikeres és a példakép, akinek pénze van. Főleg, ha generációk óta kiváltsága, neve, diplomája, pedigréje és sok-sok pénze van. Akinek pénze van, annak hatalma is van. Aki gazdag csilli-villi házban lakik, dögös járgánnyal közlekedik és lenyúlja a dögös csajokat is. Ha pénz van, minden van.
De van-e tudatossága? Az esélye pont annyi, mint bárki másnak. Emberből vagyunk mindannyian, bármennyi garas vagy arany csilingel a zsebünkben vagy mennyi nulla lapít a számok után a bankkártyán.
Csak azért kérdés a pénz, mert a pénz a legcsillogóbb átverés és mindenki bedől neki. Mert egyvalamiből sosem lehet elég, pénzből. A pénz olyan, amiből mindig több kell. Ha rengeteg van, akkor is még több kell. Az évszázadok óta belénk sulykolt és a dns-ünkbe kódolt szegényégtudat beszél belőlünk.
Ma már nem az a feladat, hogy nagy-nagy szegénységben, aszkétizmusban, világtól elvonultan hű, de nagyon-nagyon megvilágosodjunk. Ma már az a feladat, hogy a hétköznapi létbe húzzuk be a tudatosságot, és itt az anyagban legyünk tudatosak. A boltban, az utcán, a családban, a barátok között, a munkahelyen, a metrón, a buszon, a biciklin, kisvárosban és tanyán, minden nap, portásként és bankárként, önmagunkban vagy párkapcsolatban, a nap minden órájában, abban, amit éppen teszünk, érzünk, gondolunk, ahogy élünk. Mert ma már tudjuk, hogy teremtünk. Mi teremtjük a saját világunkat. Azt teremtjük meg, amit megélünk.
Mi a fenének teremtenénk szegénységet, szenvedést, aszkézist, ha létezik a Földdel harmóniában működő komfort és béke? Igen, létezik, már technikai szinten is, csak nagy-nagy környezeti és átfogó tudatosággal meg kell teremteni, be kell húzni a mindennapok realitásába. Ha pénz kell hozzá, megteretmtjük hozzá a zsetont is. Na és? Teremtők vagyunk, nem?
Van dolgunk, van mit változtatni. A jelenlegi földi civilizáció csapdáinak logikájából ki kell lépni. Nem a pénzt vagy életet, pénzt vagy tudatosságot a probléma megoldásának kontextusa, ez csapda. A gondolkodásunknak is teljesen át kell alakulnia, ahogy az érzésvilágunknak is. A pénz csapdáján is át kell lépni, mert akkor oldódik fel a pénz természetéből fakadó szegénységtudat béklyója. Akkor a pénz egyike lesz az általunk használt eszközöknek, kikerül a tudatossággal kapcsolatos központi kérdések közül. A pénz visszakerül a helyére, a közvetítő szerepbe. Többé nem a pénz lesz hatalom, a világunk megváltoztatásának eszközévé, saját világunk feletti hatalmunk gyakorlásának eszközévé válik. Egyike lesz a sok eszköznek, amit felhasználhatunk, ha kell.
Tyúk, vagy tojás?
Ezt csak magunkban tudjuk megváltoztatni…
Ha valakinek pénze van, annak hatalma van mások felett. Önmaga felett valszeg nincs, mert nincs rákényszerítve, hogy a saját maga működésével foglalkozzon. Őt nem tudod rávenni, hogy a pénzt ne mások kihasználására használja, hanem csak úgy mint eszközt a fejlődéshez. Neki nem a fejlődés a célja, hanem a hatalom megszerzése és megtartása. Az ilyen ember csak a krízisekből fog tudatosodni. Esetleg unalmában átkattan – ilyenre is van péda, a legismertebb maga Buddha.
Aki viszont tudatos, és nincs pénze, annak van ugyan hatalma önmaga felett, de nincs elég ereje a pénzzel támogatott hatalom ellen kiállni. Mit tudsz tenni egy Tesco ellen? Csak azt, hogy nem mész be vásárolni.
Nem nagyon lehet egy dühöngőt szeretetteljes pillantásokkal megállítani, csak fizikai kényszerrel. Tehát a pénz hatalma ellen csak megfelelő mennyiségű pénz lenne az ellenszer, amit már tudatosan, nem hatalmaskodásra, hanem eszközként lehet használni.
Most ebből az következik, hogy minél több pénzt kellene teremtenünk a tudatosságunkkal, hogy ne szenvedjünk hiányt, vagy inkább a spirituális fejlődésünkkel kellene többet foglalkozni, függetlenül attól, hogy kinek mennyi pénze van?
Összemberiségi hatásában melyik az előrevivőbb? Melyiktől fog megfordulni a klimaváltozás?
Egyetértek azzal, hogy a pénzt eszközzé kell tenni. Csak ne nekünk propagáld, hanem a tőkések felé…:))
A saját világod a feladatod
A Tesco része a nagyon tudatos pénzteremtőknek, nagyon pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Én is tudom, hogy mit választok.
Nem mások problémáját kell megoldani, csak a magunkét. Az viszont önámítás, hogy nem kell pénz. Mindenki harmóniára vágyik meg tudatosságra, de üres zsebből nem lehet fűtésszámlát fizetni. (Jézusnak pl. nem kellett fűtenie és fűtés számlát fizetnie, vele inkább ne példálózzunk.) Ha százezrekkel lógsz a gázműveknek, aligha hiszem, hogy harmonikus vagy.
Ebben a világban szükségünk van pénzre, csak az a kérdés, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk hozzá. Ha tudatosak vagyunk, akkor a szándékainknak megfelelően használhatjuk.
Ha azt érzed, hogy a Tesco megregulázása a feladatod, ám tedd, de ebben nem hiszek. A magunk pozitív dolgában hiszek, abban amit feladatul találunk magunknak, ami mellett elkötelezhetjük magunkat, és amihez meg is teremtjük mindazt az erőforrást, pénzt is, amire szükség van.
Nincs vagy vagy, csak a Te életed van, a Te tevékenységed és a Te teremtésed. Légy, hát tudatos.
A magam részéről nem küzdelmet, haragot, tehetetlenséget, dühöt és harcot keresek a Tescoval, hanem tudomásul veszem a létét és működését, és meghozom a magam döntését. Néha szoktam Tescoban is vásárolni. Sőt, ha utazunk, szoktunk Tesco áruházba pisilni menni, mert a benzinkutak wc-i rémesek, és ott nem néznek ki, mint az útmenti éttermekben. Van, amire jó a Tesco.
Kipróbálom a Tescót…
Nézd, én sem a pénz megtagadása ellen emelek szót, ez más írásaimból is kiderül talán. Egyetértünk abban, hogy szükség van rá, mint eszközre, olyan mennyiségben, amely a saját utunk szerint való feladatok teljesítéséhez szükséges. Sőt, az sem baj, ha azon felül is van bőséggel, s ezt mások fejlődésének segítésére használjuk. Használhatjuk ennek megteremtésére a tudatosságunkat, ha ez nem maga pénz, hanem egy harmonikus állapot.
Amivel nem értek egyet – az hogy csak az én életem, csak az én tevékenységem és csak az én teremtésem van. Ez az a tipikusan önző üzleti filozófia, ami a napfonat csakra szintet jellemzi, és amitől ott tart a világ, ahol. Egyetemes Élet van, aminek része vagyok, s van egy terv, aminek a kibontakozását az én tevékenységem vagy segíti, vagy hátráltatja. Ennek a függvényében tarthatom magamat társteremtőnek, avagy simán elvevőnek, manipulálónak, egoistának, játszmázónak, stb.
Így hát nem csak a saját világom a feladatom, bár igaz, hogy abból indul ki az utam. De, lehet, hogy nem ezt akartad mondani, csak én értettem félre.
Hát éppen ez az!
Nem bízol az univerzális törvényekben?
Neked csak a saját világodat kell tisztán, harmonikusan és rendben tartani. A többit elintézi a vonzás törvénye meg az összes többi univerzális törvény.
Tedd a dolgod, a többi is tudja a dolgát, bíznod kell abban, ami történik. Ezek szerint ez nem megy, valamiért azt gondolod, hogy ellenőrizned kell mások teremtéseit. Szerintem jól végzik azok a dolgukat, akiknek a teremtéseink koordinálása a feladatuk.
Ha az egyetlen igazsággal, a nagy tervvel és az Univerzummal vagy egy rezgésen, akkor ahhoz kapcsolódsz. Ez a szabály.
Legyél tudatában, ha a Tescoval háborúzol, akkor a háborúhoz kapcsolódsz és csomó negatív energiát fröcskölsz szét és a háború energiájához kapcsolódsz. Megteheted. Nem tiltja senki. De ezt teszed, mert a vonzás törvénye univerzális, ez a szabály.
Biztos lehetsz benne, hogy a háborúzás a Tescoval nem tart benne az Univerzum rezgésében. Hát jól gondold meg, mit teszel.
Mit tegyél?
Hagyd a Tescot. Vedd tudomásul a létét, mások életben tartják, neked nem kell tenni.
Ha benned béke van és a hazai termelőket, és a méltányos kereskedelmet támogatod, akkor keresd meg vagy alakítsd ki a lehetőségeid, amivel tőlük vásárolhatsz. Tudatos vásárlók tudnak segíteni. Most van egy csomó leader akciócsoport, amelyik a kistermelők termékeinek piacra jutásáért dolgozik, keress rá. Nyitottak termelői boltokat több helyen az országban. Keress rá. Találd meg! Építs, ne rombolj. Csatlakozz a méltányos kereskedelemhez, a fair trade üzletekhez, stb, stb, vásárolj piacon, építsd fel az életed eszerint. A vonzás törvénye összehozza azokat, akik ugyanígy gondolkodnak, egyre nagyobbra nőhet a „mozgalom”, egy csomó falusi szegény embernek nyújtana jövedelmet, a fogyasztóknak pedig finom és minőségi termékeket. A Tesco pedig le van ejtve, megél azokból, akik nem úgy gondolkodnak mint Te, de sem pénzt, sem energiát nem érdemes rá pazarolnod. Ha a saját kapcsolatrendszered építed, annak adsz energiát, az fog növekedni, az fog megerősödni. Mert ez a szabály.
Ha igyekszel összejönni azokkal, akik hasonlóképpen szeretnének környezettudatosan, kistermelést támogató módon élni, mindent, amit lehet, újrahasznosíthatóból venni, nem a gagyit, hanem a tartósan és kiválóan, energiatakarékosan működő berendezésekkel, eszközökkel élni, de közben az időd felében szidod a gagyigyárat, akkor, amit nehezen felépítesz a tevékenységed egyik felével, a másikkal legalább annyit ártasz.
Ha az a dolgod, hogy a Tesco tevékenységét figyeld, akkor azt kell tenned a lehető legjobban és indulatmentesen, az Univerzummal harmóniában. Az Univerzummal nem csak egy erdő közepén, távol minden humanoidtól kell összhangban lenni, hanem a reggeli csúcsforgalomban is. A zsúfolt buszokon is.
Én így értem.
Nem megy mindig, de nem is kell erőltetni semmit.
Bocs, hogy nem mondtam…
Nekem semmi bajom a Tescoval nincs, ennyi betűt nem érdemelt volna… Nem háborúzom ellene, meg egyáltalán, már leszoktam a háborúzásról. Csak eszembe jutott, mint egy multinak neve, akármelyik másikat mondhattam volna.
Aztán meg olyat próbáltam írni, hogy segítenem kell másokat is a fejlődésben, nem ellenőriznem… Még inkább arra gondoltam, hogy amit a magam fejlődéséhez, mint eszközt szeretnék megteremteni, azt nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól. Igaz, hogy tudati energia bőség van, de a fizikai sík anyaga véges.
Egyben igazad lehet… hogy még nem bízom maradéktalanul a törvények működésében… Eszemmel igen, de a hitemmel talán még nem eléggé. Ez azért van tudod, mert aki elkezdi mondogatni, pláne tanítgatni hogy ez így, meg úgy működik, annak nagyon hamar megjön a lehetősége arra, hogy valóban megmutassa a gyakorlatban is. Nálam becsúszott egy-két érthetetlen dolog, amin még dolgozom kell kicsit… Nem olyanokra gondolok, amit még nem tudtam a gyakorlatban megvalósítani, hanem olyanokra, amelyek korábban már működtek, amikor még sokkal kevesebbet tudtam…
Az idő majd eldönti… ha még egy-két év múlva is ilyen magabiztos leszel, akkor tökéletesen igazad volt. Ha meg eszedbe jut az előbbi bekezdés, akkor nem.
De az igazsággal is úgy van, hogy ami neked / nálad igaz, még nem biztos hogy másnál ugyanúgy működik. Még ha univerzális törvényekről van is szó. Mindenkinek más a megoldandó leckéje, más a hozott csomagja, s benne a saját szemete. Mindenesetre respektálom a hihetetlen magabiztosságodat. Kívánom, hogy maradjon meg ilyennek. Majd veszek egy pár leckét Tőled… :))
Nagyon sokban egyetértek
Karmatörlővel. Amit az írásaidból érzek az az, hogy te sokat TUDSZ. Lehet inkább tudatosítani kellene többet. Te nagyon olvasott vagy az itt tárgyalt témákban, a kérdés az az, hogy ezeket hogyan éled meg, hogyan válik részeddé. Bár számomra az is kérdés, hogy a mindent elolvasni igyekvés nem akadályozza e inkább az embert abban, hogy azt a sajátjává tegye. Lehet e egyáltalán? Részekben biztos. De csak az elmélet, a tanultak fejben hasznosítása nem elég. Olvasva okos lehet az ember gyakorolva tudatos. Lehet azért nem tudjuk néha úgy értelmezni amit írsz, ahogyan azt te szántad.
Azzal sem igazán értek egyet, hogy az embereknek nagyon segíteni kellene. Az számomra kicsit mesterséges, kivülről jövő. Hiszen az egyed azért ül a pácban, hogy onnan kiutat találjon.Az őt útját, a sajátját. Ha akar. Ha nem akar és te „segítesz” neki, lehet még annyira sem akar majd saját maga kimászni, tehát már megint nem tanult semmit. Igy gyakorlatilag te kergetheted a következő pácba. Az ilyen segítés nekem egy kicsit olyan, hogy az ő nyomán magad akarsz előbbre jutni, a gyakorlatban bevetni azt amit elméletben megtanultál. Talán ettől érezzük azt, hogy elenőrizni akarod a másikat. Persze nem keverendő össze a tükör feladatunk a segítéssel.
Azzal is egyetértek Karmatörlővel, hogy Te vagy, a Te feladatoddal, a Te utaddal és ezért – és nem másért – tartozol felelősséggel. Ha más dolgait a magadéval kevered, akkor ott valahol hárítás, terelés, felelősség megosztás van.
Kérlek irdd meg mit értesz az alatt, hogy „nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól”. Létezik ilyen?
Üdv!
Hédi
Én viszont sokban egyetértek Veled…
…kedves Hédi, ha még nem vetted volna észre!…:) Csak Te nem értesz velem egyet, vagy másképpen fogalmazunk. És bár igyekszem elég világosan tenni, most mégis félreérthetőre sikeredett.
Igazad van (már megint, egy másik hozzászólásom is éppen így kezdődött…:) – kéretlenül segíteni senkinek sem jó. Én sem akarok, ez félreérthető volt. Csak arra gondoltam, hogy a saját érdekeimen kívül más érdekeket is figyelembe szükséges venni, ha szükségemet elégítem ki. Mást is hozzásegíteni ahhoz a fejlődéshez, amit be tud járni. A feltételeket nem elvenni tőle. Erre gondoltam a kibulizás kapcsán. Esetleg felismerésekkel segíteni – ha kéri, ha elolvassa, ha megérintette. Helyette nem tud senki fejlődni, de még segíteni se lehet nagyon benne.
Van egy életelvem, amely szerint igyekszem megnyilvánulni: „Élj úgy, hogy a legtávolabbi szomszédod is hasonló minőségben tudjon élni!” Ha jól belegondolunk, számos olyan cselekedetünk, vágyunk lehet, amivel hatással vagyunk bármely embertársunk életminőségére. Aztán, hogy ő mit kezd a lehetőségével, az már az ő fejlődése. Valahol van egy határa a segítségnek – ami csak annyi, hogy a fejlődés feltételeit biztosítjuk a számára, vagy nem vesszük el önös érdekből. De eddig szerintem kötelező minden embertársammal szemben. Ebben az értelemben tartozom felelősséggel másokért is. És nem akarok senkit kontrollálni, elég bajom van nekem a saját kis egommal…:) De Te vajon miért érzed így? És miért a többes szám? (csak szelíden érdeklődöm, nincs hozzá megfelelő smiley)
A vonzás törvényének van egy nagyon primitív tolmácsolása, ami nem más, mint a fogyasztói társadalom filozófiájának az ezotériába ültetése: „Bármit, korlátlanul megteremthetsz magadnak! A bőség korlátlan!”
Ez csak a psziché szintjére igaz, de ott is az egyedi feladatokat figyelembe véve. A fizikai síkon az anyag mennyisége, amiből az áll – nem korlátlan, hanem véges! Ez az ego filozófiája, ami az esztelen fogyasztáshoz, felhalmozáshoz, pazarláshoz vezet, amitől itt tart a világ. Ezt értettem az, alatt, hogy nincs jogom bármi egósat kibulizni az Univerzumtól, ha az az Élet ellen való, vagy bárki fejlődését korlátozza.
Önös érdek
Jól van, finomul a dolog. De. Nem tudsz tőle feltételeket elvenni. Ez egós. Ugyanis ha neki arra szüksége van akkor vagy nem tudod tőle elvenni, vagy megkapja mástól. Ha meg el tudod tőle venni, lehet, hogy azt kellett megtapasztalja. Tehát a te szerped ebben szerintem ennyi.
Egyébként szerintem nem tudod más érdekeit figyelembe venni, mert nem ismered. Max véled, vagy azt hasznosítod amit mond, úgy ahogy azt te értelmezed.
A többes szám csak abból adódott, hogy egyetértek Karmatörlövel.
Szerinted miért van az, hogy félreértenek?
Üdv!
Hédi
A félreértés szerintem abból ered,
hogy nem az egyező, egymást kiegészítő tartalomra koncentrál valaki a hozzászólásból, hanem arra, amit másképpen lát, tud, vagy érez. És akkor azt persze, hogy nem úgy érti, mint ahogyan a másik… Aki keres, az talál… :)))
Nem tudom, hogy igazam van-e, és szerintem senki sem tudja igazán, de én nem hiszek ebben a visszafelé megmagyarázott sorsszerűségben – ennek így kellett lennie, annak úgy, ezt nem lehet tőle elvenni, mert úgyis megkapja mástól. Előrefelé már nem működik – csak akkor működne így, ha semmi szabad akaratunk nem lenne. Biztosan van valamilyen fejlődési Terv, amelyben nagy vonalakban le van fektetve, hogy nekem, meg másnak mi jár és mi nem az életfeladat végrehajtásához, amit bizonyára megkapunk ha utánajárunk, és elvehetik, ha hagyjuk, vagy nem használjuk ki.
A szituáció, a lehetőség persze aztán ismétlődik, ebben neked van igazad. Veszteség, késleltetés azonban előállt… Vagyis minden lelkem/utam szerint való dolgot könnyen lehet bevonzani, és azon felül is be lehet, csak az már karmát teremt. ? A franc tudja… Egy biztos – ami az Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli – az nem lehet üdvös, ilyet önzés bevonzani, ebből fel kell nőni. Teozófus társaim szokták mondogatni, az Élet örök – ha belebukunk itt és most, majd folytatjuk más testben, máshol.
Azzal sincs semmi baj, hogy ha valaki többet tud, mint amit képes volt megélni. Ez az egyik út… A tudás és a tapasztalat oda vissza néha leelőzik egymást. Az én ízlésem szerint jobb, ha nem vagyok képes még valamit megcsinálni, amiről tudok, mint fejbekólintósan megtapasztalni azt, amiről nem tudok, vagy nem akarok megérteni. De nyilván mindenki ott tart, amennyit képes megélni. Erre mondtam Karmatörlőnek, hogy ilyenkor garmadával jönnek a tapasztalási lehetőségek, hogy na, akkor mutasd csak meg a gyakorlatban… mikor nagyon készségesen ellátott tanácsokkal Tesco ügyben…:)))
Jó tapasztalásokat Mindenkinek!
Szerintem
pedig abból jön, hogy nem eléggé pontos, nem ülepedett le, hogy mit is szeretnél mondani. Úgy fogalmazol, hogy: „Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli ” Mi az, hogy a sokszínűséget korlátozza? Mértéktelenséget növeli! Ezek mind mgfoghatatlan dolgok, általánosítások. Ezeket szerintem le kellene pucolni és ki fog derülni, hogy ha az illetőnek az a dolga, akkor igen is meg fogja akadályozni, hogy elvegyél tőle valamit, ill. veled történik valami, hogy ne tudd elvenni. Egyre megy. Amig ez nem sikerül addig tőled veszik el.
Tudom a dolgok nem feketék-fehérek, és itt nem is ezért kardoskodok. Csupán ha már magát a DOLGOT sem tudjuk megfogalmazni, letisztítani, akkor hogyan várjuk el, hogy a megoldást megtaláljuk.
Jószerencsét!
Hédi
Passz…
Te nyertél!
Legyen meg a békéd.
Ez furcsa tőled
Miért nézed ezt versenynek? Nekem semmilyen szándékom nyerni, nem csak azért mert senki nem hirdetett versenyt, vagy mert nincs is mit nyerni, hanem azért mert ez itt önismeret, max. magaddal versenyezhetsz.
Ha nincs egy felvetésre válasz, annak nem a kérdező az oka.
Ha jól tudom, te tanítasz, tanácsadsz is. Ott mit javasolnál annak aki ilyen válszt kap valakitől?
Üdv!
Hédi
Valóban, furcsa…
Úgy tűnik, valami miatt érintett leszel, ha valamelyik blogban a játszmázásról esik szó… Azért írtam, hogy Passz… és hogy nyertél, mert úgy éreztem, rossz napod van, és hogy fontos a számodra, hogy igazad legyen. Igen, inkább ezt kellett volna írnom… De hát írtam többször is….:)))
A „pontatlanságaim” pedig önmagukért beszélő spirituális fogalmak, de nem hiszem, hogy igazán azok hoztak volna vitába, inkább csak beléjük kötöttél a végén. Szívesen írhatok róluk, ajánlok linket, vagy legálisan letölthető irodalmat.
Elég sokat tanulmányoztam a játszmázás témát, és leírtam, amit tudok róla. Ez egy álláspont, amiben ha talál valaki valami használhatót – megérte leírni, ha meg nála másképpen működik – ő azt elmondja. Nem szükséges „kardot rántani”.
Jó lenne, ha beszélgetnénk, és meghallanánk, meglátnánk, amit a másik adni tud.
Játszmázás
Hát persze. Utálom a játszmázást! Nem szeretem, ha valaki tudni véli, hogy milyen napom van és mi lenne nekem a jó. Azt hiszem elég jó úton járok afelé, hogy tudjam magam is. Tudod, amikor valaki arra hivatkozik, hogy a szerinte a másiknak mi a jó, akkor ott valaki nem saját magával akar foglalkozni. És félre ne érts, nem kekeckedni akarok ezzel, csak én egy nem-köntörfalazós csaj vagyok. Egyébként egyáltalán nem fontos nekem hogy igazam legyen, mert ilyen igazából nincs is. Úgy gondolom azonban, hogy az ezen a szájton eszmét cserélők vannak annyira nyitottak, hogy egy-egy észrevételt mérlegeljenek. Egyébként választ sem várok én rá. És ha már itt tartunk, úgy gondolom jól éreztem, hogy egy kicsi játszmázás volt a válaszod és jól van az úgy, hogy ennek hangot adatam.
A fogalmakba nem lenne értelme belekötni, nem is tettem. Úgy éreztem, hogy valami nem rendezett lapul meg ezek mögött az általános meghatározások mögött. Ha ez igy van te dolgod mit csinálsz vele, ha meg nem akkor rosszul vannak hangolva az antennáim. Tudasd velem, állítok rajta. 🙂
Lehet kardot rántottam, lehet kissé éles is, de véleményem szerint ma már az álság a játszmázás olyan szinten van, hogy lassan már csak macsétával a zsebében tud közlekedni egy valamennyire valódi ember. Ha belegondolsz álkaját eszünk, műfüvön focizunk, áltermékeket, műmelleket, csodálunk, a lopás egyes fajtái a bölcsőben a sajátunkká válik, az emberek pedig 90 %-ban nem azt mondják ami bennük van. Csoda, hogy nem uzival járok. 🙂
Kellemes napot
Hédi
Ha befogadod a játszmázást, nem lesz szükséged az éles kardra.
Ha befogadod a játszmázást, nem lesz szükséged az éles kardra. : )
Bizonyára
Minden bizonnyal így lesz. És akkor majd Hermess nem írja meg, hogy hogyan vagyok. És befogadom a lopást is és akkor nem lesz mit letölteni, meg a alárendelődött társakat is és akkor társ nélkül is jól leszünk, no meg az áltermékeket és akkor bezár egy-két közért :):):):)
Te, a végén csődbe megy az egész bagázs, nekünk meg nem lesz miről beszélgetnünk !
Na, de félretéve a viccet szerencsére régóta elkerülnek már a játszmák, valamikor csak úgy szédültem a közepén, mert soha nem találtam benne magam. Aztán egy pár éve eltűntek. A receptoraim még élesek, úgy látszik valahol még valaki játszik. Megyek megkeresem.
Üdv!
Hédi
Hédinek, szeretettel
Jó, Hédi, elfogadom, hogy hiba volt azt írnom, hogy Te nyertél. Vehetjük kis játszmának is. De magadat is megvizsgáltad-é?
Ezen az alapon én is írhattam volna a „NYertél” helyett, hogy vedd észre, hogy most tulajdonképpen kötözködsz. Ha végigolvasod a kettőnk közötti párbeszédet, kitűnik belőle, hogy sajátos módon eljátszottuk, demonstráltuk, amiről szó volt benne.
Elkezdtem mondani valamit teljes általánosságában és senkinek nem címezve, amivel szemben úgy érezted, hogy fel kell lépned, vissza kell utasítanod. Amit lehet – azért van a blog, de miért az indulat? Ráadásul a Spirituális nők… blogban ugyancsak ennél a résznél szálltál be a ringbe. Keresd csak vissza. Meglehetősen objektív szoktál lenni a hozzászólásokban, azon felül, hogy nem finomkodsz. A hevességből ítélve, a dolog mélyebben érintett. Te egy erős egyéniség lehetsz, s aki erős, annak igazságosan kell az erejével bánnia.
Látod, ezt nem akartam leírni, amikor Passzoltam, nehogy még jobban támadásba vonjalak, ami jó döntés volt, de szerencsétlen szót használtam. Pedig az egom nagyon biztatott! Én nem akarok senkit minősíteni, mert minden minősítés legalább annyira minősíti azt, aki megengedi magának. Nem akarok senkinek kéretlenül tanácsot adni. Csak leírom, aminek a működését megérteni véltem. Akinek van szeme, és fejlődni akar – észreveszi és kiveszi a hozzászólásokból, amire szüksége van. Én ezt nevezem segítségnek és semmi többet. Ha már kéretlen tanácsokat osztogatunk, éppen akkor nem foglalkozunk a saját magunk dolgával. Érdekes módon, Karmatörlő pont erre figyelmeztet, hogy mindenki magáért felelős, de megengedi magának, hogy állandó jelleggel tanácsokat osztogasson.
Most én is adtam egy tanácsot, ami valószeg csak még jobban fel fog bosszantani (tehát teljesen fölösleges), ha a játszmákról írt dolgokban nem vetted észre, hogy mire ugrasz. Sőt rám vetítetted. Szerintem bízzuk a többiekre a kettőnk esetében, hogy ki-kivel játszmázott. Ha egymást fogjuk azzal vádolni, amiről beszélgetünk, sehová nem jutunk.
Még egy dolog. A kommunikáció alapszabálya, hogy ne támadjuk meg egymás egoját, mert a támadás (ami önmagában védekezés) a másikat védekezésre, azaz játszmázásra fogja késztetni. Ezzel megszakad, vagy torzul az információ átvitele, vagy helyette személyeskedés lesz belőle. Mindez a stílussal kezdődik. Szerintem az indulatok méltatlanok ehhez a bloghoz és a honlaphoz, a spiritualitáshoz meg semmi közük nincs.
Írjuk le amit hozzá tudunk tenni a témához, és annyi. A valaki másképpen tudja, ő is leírja a véleményét. Ez érinti az egyik fogalmat, amit pontatlannal neveztél – a sokszínűséget. Az Élet tökéletessége csak a formák sokaságában, így bölcsesség is csak a vélemények sokaságában nyilvánulhat meg. Mindenkinek igaza van tehát a maga szintjén. Minél átfogóbb felismeréseket tartalmaz valakinek az igazsága – önmagával és a világgal szemben – annál bölcsebb. Mi még csak kisebb bölcsességeket tudunk mondani, de talán ezekért is érdemes odafigyelni egymásra, és nem háborúzni.
Szeretettel, ha nem veszed képmutatásnak, és elhiszed, hogy képes vagyok ilyet kihozni magamból a pengeváltásunk után is.
Erős és igazságos
Először is leszögezném, hogy az indulat az relatív, mint ahogy a kötözködés is. Nem véletlenül írtam és te nem véletlenül minősítetted annak ami.
Mivel tudom, hogy te tanítasz és tanácsadsz ezért tartottam fontosnak felhívni a figyelmedet arra, hogy nem minden megállapításod értelmezhető. Ezt lehet kötözködésnek nevezni én inkább végiggondolnám, hogy nem lenne e értelmesebb egyértelműbb fogalmakat következetesen használni, mielőtt még a végén azt értünk alatta mit akarunk 🙂
Tudod, úgy vagyok vele mint te :”Akinek van szeme, és fejlődni akar – észreveszi és kiveszi a hozzászólásokból, amire szüksége van”
Itt van pl. ez a megállapításod: „nem vetted észre, hogy mire ugrasz. Sőt rám vetítetted.” Kiről van szó?
Az egód letámadásáért elnézést kérek, nem volt szándékomban. Én csak írom ami kijön belőlem, úgy ahogy gondolom. Még mindig egészségesebbnek tartom, mint amikor valaki kellemes stílusban nem azt írja mint amit az egoja tanácsol.
Védekezésre, játsztmázásra csak azt lehet kényszeríteni, akit nem is kell. Azt hiszem az a baj, hogy az emberek nincsenek hozzászokva, hogy valaki kimondja azt ami benne van. Mert fél, hogy akkor nem szeretik.
Egyébként ha úgy véled, hogy amit írok az totálisan félre megy, akkor ignoráld. Nem fogok megsértődni. És ha igen, úgy kell nekem! 🙂
Azt kéred, legyek az erőmmel igazságos. Nem tudok. Többnyire az kap belőle, aki felkelti az érzékelőimet. Úgyan úgy mint amikor én a másokét és kupán nyomnak. Hogy mennyire vagyok erős, az még tesztelés alatt van. Annyit már tudok, hogy nem szégyellem magam azért mert nem bújok női praktikák mögé. Tudom, ez néha érzékenyen érinti a másik oldalt, de tudod ez olyan mint amikor az alkoholista leszokik a piáról…..
Nem tudom, mint értettél azon, hogy bízzuk másokra annak megítélését, hogy melyikünk játszmázik. Ám bízzuk, de az is egy játszma. Megtudjuk ki kinek a pártján áll, kinek a problémájával tud azonosulni. Attól se te nem leszel „Te”, sem én nem leszek „Én”.
Üdv!
Hédi
Kedves, Igazságos Hédi
Én komolyan hiszem, hogy az vagy, és nem támadás céljából írom ezt.
Nem kell feltétlenül valakinek a pártján állni mindig, a pártatlanság közelebb áll a szeretethez.
Amit még gondoltam erről az egészről, az a másik blogban leírtam: http://www.onmegvalositas.hu/blog/csizike/miert_es_milyen_ferfiak_akarjak_hogy_uralkodjanak_rajtuk_nok#comment-8670
Én a magam részéről befejezettnek tekintem ezt a játszmázós témát.
Barátsággal: hermess
Hédi, én élem az ezotériát
Szia Hédi!
Nekem az „ezotéria” nem elmélet, hanem a gyakorlat, a mindennapi gyakorlatom.
Az, hogy ki és mit olvas ki abból, amit írok az tükör, a saját tudatának tükre.
Szerintem kell segítséget adni, de helyetted nem tud senki jóllakni, elolvasni, meghallgatni, megérteni, megtenni, tudatosodni, pácból kievickélni. Ha kivesznek egy pácból, akkor csak más természetűvé konvertáltuk át ugyanazt a helyzetet.
Nekem voltak egészen komoly megakadásaim, amin csak segítséggel tudtam továbbmenni és kellett a segítség. Nagyon nehezen, de elfogadtam és továbbléptem. Mindig ott volt, aki tudott segíteni.
A pácok természetesen folyamatosan követik egymást, de a tanulni való benne mindig más. Van, ami nem megy elsőre, de már nem a pácok iskolájában vagyunk, hanem a ciklusváltáséban és már nem kell a pácból pácba utakat járni, ha nem ezt akarod. Ezúttal a szabályok is változtak és változnak, elég rendesen és nagy ütemben. A vonzás törvénye pl. nem változott, de az már csak ilyen örök izé. Fejlődni természetesen kell, de a karmikus leckekönyvet kidobhatjuk, bár pácok attól még vannak.
Üdv:
Karmatörlő
Jujuj!
Szerintem ez félrement kedves Karmatörlő. Nem neked írtam szerintem amire reagáltál, hanem Hermess-nek. Veled értettem egyet,vele nem. Erről szólt a beírás. De lehet, hogy csak nem tudtam követni már a lépcsőfokokat.
Jóéjszakát
Hédi
Én sem
Bocs, nem csak én jártam úgy, hogy a dobozok elcsúsztak. De nem baj. Ez is tükör.
Működik vagy nem működik?
Az univerzális törvények mindenkinél ugyanúgy működnek, a működés útjába állított akadályok viszont rendkívül sokfélék, ahogy leírtad. Minél olvasottabb valaki, annál kifinomultabban tud magyarázatokat adni arra, hogy miért nem jön össze, nála miért nem működik a törvény. Évek óta a kifogások tömkelegét hallgatom olyanoktól, akik rendkívül olvasottak és iskolázottak. A kifinomult hazugságörvényeket kell elfelejteni és komolyan venni az univerzális törvényeket. Ha nem megy, nem a törvényben van a hiba. Csakhát akkor kiderül, hogy valahol nagyon-nagyon elcsúszott a szépen felépített, hoppá hisz ez álomvilág! Leszámolni vele? Hát igen. Nekem nem ment könnyen.
Segíteni? Csak azon lehet, aki képes elfogadni a segítséget. Van, aki folyton segítséget kér és mindig nagyon részletesen megindokolja, hogy miért is nem tud neki senki, de senki sem segíteni.
Ugye most nem azt akarod mondani, hogy a saját teremtett világod felett elveszítetted a kontrollt és összezuhantál? Szuperezotér voltál, nagy tanító, aki egyszercsak annyira tudatos lett, hogy már a tudattalan, jól működő programjait is sikerült felülírnia, és nem működőre? És nem érted, hogy hol csúsztak el a dolgok? Biztos a törvényekkel van baj. Biztos. Mindent pontosan úgy csináltál, ahogy kell.
Na és ott hátul? Ott miket mondogattak közben? Vagy szerinted nincs is ott semmi? Futtasd le a bekrepált programot és meglátod miket mondogatnak ott hátul, a tarkón vagy a gericben. Figyelj rá, észre fogod venni.
Nekem nagyon meg kellett tapasztalnom, hogy mindig az én készülékemben van a hiba. Nem tipikus hiba, egy átlagos szerelő észre sem veszi, de akkor sem működik a készülék. Nagyon tudtam. De már nem ámítom magam.
Karmatörlő
Nem tudom kivel van a probléma,de ez nem is érdekes.Szerintem nem az a dolgunk,hogy másokba keressünk hibát,hanem magunkon segítsünk.Miért érdekel a másik?Miért nem saját magunk?Én nem vettem észre,hogy valaki nagy tanító akarna lenni.Van aki közöttünk tudatosabb és van aki nem,aki tudatosabb szerintem bizonyosabban álít-de nem hiszem,hogy azért mert tanító akar lenni.Tudod Te,hogy milyen felelőség tanítani?Ha nekem adnád a világ összes kincsét-bármilyet,akkor sem válalnám ezt a felelőséget.Többek közt belegondoltam magam milyen Istennek lenni,hát én köszönöm,de nem kérek belőle.Inkább haljak meg tüstént,minthogy csak egyetlen napot is Istenkén töltsek.
Amúgy mindenkinek magán útja van,ezt többször is említettem,az én utam nem a TE utad.És senki másé sem.Én soha nem mondtam senkinek merre vezet az Út.Egyedül csak azt szeretném megmutatni,hogy kell az utat megtalálni.Az Úton mindenki maga megy.Senkinek nem lehet fogni a kezét.És aki nemakarja,egyáltalán nem kényszerítem,hogy betartsa.Sőt én mondtam,nyugodtan olvasd el mielőtt ítélkeznél,hogy biztosan van rővidebb Út,mint amin én megyek.Mindíg van egy okosabb ember,mindíg van egy rövidebb Út…..ez törvényszerű.És ha kérhetlek ne veszekedjünk,ítélkezzünk.Ha többen összegyültök Akiket zavar a jelenlétem……é szó nélkül be fogom a szám.Én mindíg is élni szerettem volna-ez az irogatás csak átmeneti kényszer—-megkértek,hogy tegyek fel a netre egy két dolgot.Én szeretek csendesen élni,sőt ez a világ-a netezés…..rettenetesen bekoszol szeméttel,nem szívesen élek benne.
Az én világom-sőt az egész univerzum bennem van…..minden amire szükségem van.
Pussz:hű szologád
Lemerem fogadni soha nem meditáltál
Scorpio
Scorpio állati izgalmas, ahogy magadra vetted Hermess sztoriját.
Egyre biztosabb vagyok a tükör pontosságában. Amit írsz a saját tudatod térképe, ahogy értem, a saját tudatom térképe. Nem nekem írsz, hanem magadnak, nem neked írok, hanem valójában magamnak. Ez a tükör.
Ha úgy lenne, ahogy leírtad, miszerint „Az én világom-sőt az egész univerzum bennem van…..minden amire szükségem van.” Ha ezt valóban megélnéd és be tudnád húzni az anyagi valódba, nem írnál pénzzel összefüggő topikot, nemhogy egyet, többet is egyszerre. Erre mondom, hogy önámítás. Ezek csak szavak, ha valóban azt élnéd meg a mindennapokban, amit mondasz, nem erről topikolnál. Fikarcnyit sem izgatna a pénz, a szegény-gazdag, diplomás-képzetlen, orvos-földműves, tanyasi-nagyvárosi kérdése.
A spirituális egód meglehetősen erős és jól olvasott, és mert minden benned van, ezt úgy érti az egód, hogy te tudod mi a te utat, te tudod mi a jó neked, te tudod. Te tudod, sőt jobban tudod. Igen, természetesen.
Hát meditálj, ha neked az az utad.
Csak itt a Földön kell egy másik utat is járni. A hétköznapokét. Amikor a lekezelő dokinak mondani kellene valami frappánsat. És nem megy, és csak a szégyen, a megalázottság és a kisebbrendűség érzése marad utána. Mélyen bevésődve.
Sőt, amikor találkozol a lekezelő dokival, annak is tudatában kell lenned, hogy az is benned van. És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor a markát tartó kéregetővel találkozol, annak is tudatában kell lenned, hogy az is benned van.
És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor az okoskodó Karmatörlővel találkozol, aki olyasmiket mond, amit nem olvastál, benned van a kétely, amit valaminek a nem ismerete okoz. És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor találkozom Hermessel, a jól képzett tanárral, akit a megélt valósága arra késztet, hogy megkérdőjelezzen mindent, még a szuperszilárd elméleti alapokat is, akkor tudatában vagyok, hogy az is bennem van. És szükségem van rá. Különben nem találkoznék vele.
Sőt, amikor találkozom Scorpioval és a jól fejlett spirituális egójával, akkor tudatában vagyok, hogy az is bennem van. És szükségem van rá. Különben nem találkoznék vele. Mert saját tudatosságom további tágításától semmi más nem tart távol, minthogy tartok a spirituális egóm túltengésétől.
Hát így. Ez az én olvasatom.
Mindent megkapok a fejlődésemhez itt és most, mindent amire szükségem van.
Hálás vagyok érte Neked is. Először jót nevettem, ahogy a tobzódó spirituális egóval szolgámként aposztrofálod magad, azután rájöttem, hogy tényleg a fejlődésem szolgálod. Valószínűleg nem úgy, ahogy gondolod, én még nem tudom pontosan hogyan, de így lesz. Ezer köszönet érte.
Kedves Karmatörlő!
Csak nem segíteni akarsz nekem mégis, hogy ennyi jó tanácsot adsz? :)))
Szerinted ki itt a tanító? Javasoltam én bárkinek bármit is ennyi meggyőző erővel?
Vajon az ezotériát, vagy az ego-ját éli valaki, aki felhúzza magát egy véleményen, ami történetesen nem egyezik az övével?
Csak játékosan! Ha valakinél minden jól működik, nincs késztetése indulatba jönni… :)))
Az idő majd eldönti, hogy eltörölték-e a karmádat, vagy gyártottál újabbat. Meg azt is, hogy kinek mit sikerült megvalósítania abból amit félreértett…:)))
Hermess, magadérd vagy felelős
Hermess, olvasd a tükröd. Minden, amit leírtál, magadnak írtad, nem nekem és nem másoknak.
És tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy így van velem is. A tükörvilágnak ez a sajátja.
Azt tapasztaltam, hogy a nagy elvekkel holtbiztosan tisztában lévők a legritkább esetben tudnak a bazi nagy elvekből bármit is megvalósítani. A spirituális egójuk az egekben van, játéknak fordítják a mindennapi játszmáikat, bölcsességnek fordítják a gyávaságot, amivel nem mernek itt és most élni, mert sokat olvastak, sokat megértettek, és abban azt írták, hogy passzívnak kell lenni és nem kell teremteni, és milyen nagyon rengeteget meditáltak, és hányszor elvonultak, és milyen nagyon megvilágosodtak, és milyen csodálatos volt egynek lenni az Univerzummal, és boldogtalanok, és magányosak, a szomszéd is folyton veszekszik velük, az egész világ az ellenségük és senki nem érti meg őket, és mindenhová menekülnek, meditációtól a körmönfont magyarázatokig, az alapszabályok megkérdőjelezéséig. És nem, és nem, és nem olvasnak a tükörben, mert kiderülne, hogy nem kötődnek a Földhöz, egy burokban, egy harmonikus álomvilágban lebegnek. Hát persze, hogy nem jutnak sehová. A Földön járni kell.
A Földön vagyunk, itt kell tevékenykedni, nem csak bölcselkedni.
Ha a Föld felett lebegünk, nem tudunk a Földön megvalósítani semmit, ha nem kapcsolódunk hozzá, nem jön össze. Ezek teljesen logikus dolgok.
Nem tanítani akarok, de gyakorlati segítséget nyújtani, igen.
Amikor elveszíted a lábad alól a talajt és már a sziklaszilárd elvi alapokat is megkérdőjelezed, azt lehet, de ha meg is akarsz valamit valósítani, akkor a Földön érdemes beföldelni.
Csakhát az a spirituális egó, az mindent tud, ismeri az utad és a tudást, hát mit ugrál egy olyan nevesincs, mint Karmatörlő. Scorpio gyanúja, biztosan soha nem is meditált. Hát igen. Egó, spirituális egó, mindkettő csapdába kerülhet. A saját csapdájába.
Földelj és megérzed. A Plejádos könyvben benne van. Játék nem?
Az olyan „ősellenségekkel”, mint a multik, amikre az ország fele, a tudatosabbak zöme azonnal ugrik, meditációs bölcsességekkel nem megyünk sokra, de a jelenségkörrel lehet mit kezdeni a hétköznapokban építő módon, amivel mindenkinek segítesz, és nem negatív energiákat fröcskölsz szét. Amit leírtam, az egy itt-ott működő rendszer, sokan dolgoznak azon, hogy általános legyen, mert az ország nagy része érintett benne, és az ország lakosainak zöme tényleg nem akarja a multikat etetni. A hazai termelők sem szentek, csak szét kell nézni a piacokon, ők is emberek. Sőt a hazai cégek sem szentek, csak el kell olvasni GVH-t a malomipari kartellről. Hát, ez van. De a miénk.
A karmánkat elengedték, olvass utána. Nem találod meg a sokezer éves dokumentumokban, még a százévesekben sem, sem a hetvenes, sem a nyolcvanas, sem a kilencvenes évek ezoterikus, spirituális, teológiai, teleológiai, teozófiai és egyéb tanaiban sem szerepel. Ez új információ. Mármint a többihez képest, de már így is egy évtizedes.
Az egész emberiség és minden egyes személy földi karmáját elengedték, de neked is el kell engedni a tiedet. A visszahatás törvénye nem szűnik meg, csak a testi csakráinkba bepecsételt karma elsődlegessége és energetikai hatása szűnhet meg, ha elengeded Te is. Ha ragaszkodsz hozzá, megmarad, mert a Földön mindig van választásod. A visszahatás azonali és a tetteiddel így magad írod minden másodpercben a „karmád”. Ez az új világ. Már most is állandóan gyorsul a visszahatás egyre rövidebb idő alatt megjön, már most is majdnem azonnali. Az azonnaliba fogunk megérkezni.
A karmám elengedését kb. egy éve kezdtem meg. A földelés és a karmapecsétek eltávolítása csak az első lépés, a teljes energetikai mintázat átrajzolása, a tudatalatti kisöprése, a gondolatminták háttérbe küldése tiszításokon keresztül történik. Még nem vagyok túl mindenen, de a változás óriási. Nekem nagyon kell kapaszkodnom a Földön, hogy ne szálljak el. Már tudatában vagyok, hogy ez mennyire fontos. A folyamat során mindent megkaptam, amire szükségem volt és van.
Remélem sikerült a spirituális egód felpiszkálni, hogy kipróbálja, milyen, amikor a karma béklyóitól megszabadul. A szabályokat ismered, el tudod kezdeni, ha mered.
Nézd meg, Karmatörlő…
a magad tükrét is néha…vajon miért nem látod? Mi végre adsz ilyen tuti tanácsokat? Miért foglalkozol Te magad annyit másokkal? Most mindenkinek kötelező elfogadni a Te elméletedet a karmák eltörléséről? Keresztes hadjáratot hirdetsz mindenki ellen, aki ezt kérdésessé teszi? Honnan tudod, hogy én ki vagyok, mi vagyok, milyen energiákat fröcskölök szét? Miért érzel késztetést a tökéletesen működő ezoterikus világodból nekirontani mások véleményének, megítélni a dolgaikat? Főleg ez utóbbi érdekelne a leginkább.
Magasról lenézel mindenféle elméletet, ősi bölcsességet, több ezer éves tanítást… Azt mondod, hogy más nem bízik a törvények működésében, holott Te magad cseréled le valamiféle 10 éves, lecsenellingelt tanítással. Ez nem egy elmélet? Kryon szavai az egy új szentírás, és mindenki hülye lenne, aki nem követi? Neked jött le személyesen, vagy Te is olvastad valahol?
Talán higgadjunk le egy kicsit!
Ez a Te utad. Örülj neki, ha működik nálad. Én is örülök neki. Csak ne akard ráhúzni mindenkire. Hagyd meg a választás szabadságát, mindenki megy a saját útján.
Van a hit útja és van a megértés útja. Az előbbi a gyorsabb. Minél erősebb, kétely nélkülibb valakinek a hite, annál jobban működnek a dolgai. Nálad így van feltehetően. De kockázat is van benne. Mi van, ha nem jó hitet választottál? A muszlim hite éppoly erős, mint a tiéd. Vallásos hitet kell csinálni egy Pleyádos tanításból, és üldözni kezdeni, aki nem úgy hiszi?
Én a másik utat választottam, ami kacskaringósabb. Először szeretném megismerni azt, aminek odaadom a hitemet. Ez a mód törvényszerűen ahhoz vezet, hogy többet tud, aki járja, mint amit már megtapasztalt. A megértésnél lehet elakadás, keveredés, de amit már megtapasztalt és megértett, abból soha nem lesz visszaesés. Az én ízlésemnek ez felel meg jobban.
A hit útját járók gyorsan haladnak, viszont, amikor kiesnek az „üdvösségből”, visszacsúsznak a megértés alá – a más értékek megértése alatti szintre, amiből törvényszerűen következik a nem hasonlóképpen gondolkodók elleni harag, ellenszenv, vagy viaskodás. Ebből lesz a fanatizmus. A „másik hitű” elfogadása csak a megértésen keresztül működik.
Hadd fejlődjön mindenki a saját maga választotta úton. Légy nyugodt, hogy amire szükségem van az újabb kori tanításokból – meg fogom találni. Minden más technika, new age tanítás hasonlókat ajánl. A kineziológiával, a Hellingerrel, az asztrológiával, stb. ugyanazt el lehet érni. Mindenki ezen dolgozik, ki lassabban, ki gyorsabban halad. Sok jó dolgot mondtál és biztosan nem véletlenül akadt össze a bajszunk. De muszáj ezt a párbeszédet ebben a hangnemben folytatni?
Nem tudom, észrevetted-e, hogy én kerülni szoktam a Te szócskát, és a második személyű felszólító megszólítást, megnézheted a korábbi beírásaimat. Kivéve ez utóbbi leveleket… Ide vezet az agresszió. Ne mond azt, hogy tebenned nincs, csak én vetítem rád… A stílusa elárulja az embert, és ezt a hasonló stílust nem fogom még egyszer megengedni magamnak, mert nem én vagyok, csak tükröztem…:))
Minden egyes ember tudatszintjét, ahová eljutott, a gondolatai, érzelmei, szavai és cselekedetei mutatják meg. És a kommunikációs stílusa… legalább annyira, mint az, hogy mi működik és mi nem működik nála az általa vallottakból. Minden más, amit Hédinek írtam erről – ide is illik.
Nagyon szívesen beszélgetek Veled az érvek, a tapasztalatok indulatmentes megosztása útján, ami nem kell, hogy a másik minősítgetéséről szóljon. Nem szégyellek senkitől sem tanulni, és tanítónak sem gondolom magamat, inkább valamiféle hírhozónak. Azt sem gondolom, hogy fel kellene az egoját bárkinek piszkálni, sokkal inkább lecsendesíteni – azért hogy félretehesse, hogy ne zavarja a megértésben és a befogadásban.
Baráti üdvözlettel…
Hermess, igen.
Gondolkodtam azon, hogyan lehetne a sziklaszilárd álomvilágodba becsemészni valamit, amin gondolkodva kitekintesz a sokszínűre.
Azután arra gondoltam, hogy a holisztikus realitás paraegyütthatója szisztematikusan konvergál az ősi bölcsességek reciprokának köbgyökéhez, de csak ógermán rovásírásban.
Szerintem.
🙂
Bocs, hogy beleszólok
Kedves Hermess,
Már megbocsáss, de veled se nagyon lehet beszégetni. Vannak bizonyos megállapításaid, amik nehezen értelmezhetőek és ha rákérdez az ember, azonnal finoman hárítasz. Bár ez utóbbi beírásod már egész keményre sikeredett, ha már a kommunikációs stílusról is szó esett. Nem tudom nekem mit írtál, amit rólam írtál, azt Te vélted.
Olyan frappánsan mint Karmatörlő nem tudok válaszolni, ezért csak összegyűjtöttem, hogy mi az ami a konzisztencia ellenőrzésen fennakadt 🙂
„Ez a mód törvényszerűen ahhoz vezet, hogy többet tud, aki járja, mint amit már megtapasztalt.”
„Te magad cseréled le valamiféle 10 éves, lecsenellingelt tanítással. ”
„A megértésnél lehet elakadás, keveredés, de amit már megtapasztalt és megértett, abból soha nem lesz visszaesés”
„A stílusa elárulja az embert, és ezt a hasonló stílust nem fogom még egyszer megengedni magamnak, mert nem én vagyok, csak tükröztem…:))”
„Azt sem gondolom, hogy fel kellene az egoját bárkinek piszkálni,”
Kellemes napot!
Hédi
hu, Hermess, nem láttam még Buddhát és Jézust ebből a
hu, Hermess, nem láttam még Buddhát és Jézust ebből a szemszögből. Tetszik.
Annyit tennék hozzá, hogy szerintem nem csak a hatalmasok tudnak CSAK a kríziseikből tanulni.
Szerintem a mai ember egoja sajnos olyannyira eltúlzott, mondjuk így, hogy a szenvedés elkerülhetetlen. Lehet, hogy ennek Buddha jobb jelképe volt, mint Jézus, eseténél fogva. Ugyanakkor Jézus tanítása sem bab, szerintem, miszerint a gazdag embernek szinte lehetetlen bejutni a Mennyországba, és még a „boldogok akik szegények, betegek”…stb rész”
Itt kifejezetten azt állítja, hogy nehéz sorssal rendelkezni áldás, és könnyűvel átok.
A korán ugyanezt mondja.
A tüzet és a vizet, a szélsőségeket előrébb tartja a közönynél, és szerintem ez is ide tartozik. A közöny azoké, akik nem motiváltak. Nézz rá a jóléti társadalomra. És nézz rá egyre, ahol mindennap kilóméterkéét sétálsz az ételért, a vízért, ahol keveset eszel, sokat mozogsz, ahol nincs mindennap étel lehet, hogy ital sem, de vadászol és használod a növényeket. Ahol nincs központi fűtés, és a tudat alkalmazkodik az időjárás-változáshoz, és ettől sokkal erősebb lesz a test. Hol meghal, aki megbetegszik, vagy felépül, ha a tudata képes megmenteni.. de mindenképp az erős marad életben.
Na szóval.
Nem gondolom, hogy aszkétának kell lennünk, ezt egyébként Buddha se gondolta. De szerintem elgondolkodtató a barátnőmnek az a mondata, hogy „bármennyire fáj, olyan örökséggel, egoval születünk, hogy csak a szenvedés tud motiválni igazi fejlődésre”.
Szerintem ezen érdemes rágódni, és nem eltolni magunktól, illetve megvizsgálni, mi miatt is tolnánk el mindenfélére hivatkozva.
Ezért nem szeretem, amikor a pénznek állandóan a neutrális oldalát hangsúlyozzák. Ugyanis mögé lehet bújni Spiri ego. Én már jól ismerem 🙂
Nem hiszem, hogy Buddha gondolata, a szenvedés eltörölhetőségéről szemben-állna Jézus tanításával, mert szerintem ezek egyszerűen szintek. A mai ember szenved, és szenvednie kell, ahogy Buddha is szenvedett, amikor kilépett a gazdagságból (és bizonyos értelemben már ott is). A fejlődésének csúcsán tudta azt letenni – addig használta.
Jézus az egyszerű ember tanítója. Aki nem tudja, miért szenved.Elmondta hát nekünk, hogy a szenvedés elfogadása által nyerhetünk lelkei kincseket. vagyis megtanított tanulni az életünkből, tanított tudatosnak lenni, egy bizonyos szinten. Hogy semmi sincs ok nélkül, és minden a belső fejlődéséért van, alapvetően. Mert alapvetően onnan vetül ki. Ezek alap-kövek. A szenvedés elengedése (így a szegénységé., betegségé…stb) magasabb szint a tudatosságban.
Hiszem, hogy az anyagi helyzetem nem csak attól függ, hogy mennyire sokat foglalkozom a „vonzás törvényével”, a pozitív gondolkodással, és bizonygatom, hogy én irányítom a sorsom. Könnyen eshetek a spirituális ego áldozatául, aki azt hiszi a kezében van az egész világ, és nincs benne alázat. A szerencsések ezek közül nincstelenül végzik 🙂 Itt a paradoxon, a gyógyító paradoxon. De vannak kevésbé szerencsések, akiknek juthat elég ezzel a fél-tudással, és leélhetik így az életüket. Én ismerek valakit, aki jóbarát volt, és megette a hatalom és a pénz, mert nem képes az alázatra. Hihetetlen milyen közönyössé vált. Megette az „ördög”, szabályosan.
Szerintem az anyagi helyzet a tanulásunk mibenlététől függ. Nekem akkor is volt miből élni, amikor teljesen irracionális volt az egész és nem is tudtam róla. És most többet stresszezlek, pedig több van, mert elkezdtem félteni amim van. Na ez az ami nem jó. Valószínűleg itt is Jézus tanítása a helytálló, ami az ég madarairól szól. és nem azt jelenti, amire a lusta (bocsánat) spirituális egótol szenvedők fordítják, le, nevezetesen, hogy munka nélkül is remekül el lehet tengődni másokon, hanem arra utal, hogy bíznunk kell tudni abban, hogy az anyagi életünk is annak a következménye, ami belül van. és ez nem csak a képességeinket jelenti, hanem a tanulásunkat, a helyünket a világban, a leszületésünk célját is .Hülyén nézett volna ki ha Jézus gazdagnak születik. 🙂
És vannak akik egész életükben tartó nincstelenség közepette szülték meg a tudatosságukat, és nem is feltétlenül abból!, amely ragyogóbb az emberiség legnagyobb részénél. Ha igaz lenne, hogy minél több önismereted van, ezzel arányosan több bevételed lehet, (na és persze hogy innen is mérd a tudatosságod szintjét…), akkor Fülöp atya nem utasította volna vissza a püspöki széket. és ő ezt nem azért tette, mert „nem tudta becsülni magát”, hanem tudatosságból. tudta, hol a helye ebben az életben.
Nem hiszek az önismeret ilyen ( kissé gőgös) megnyilatkozásában, miszerint a tudatossággal feltételül anyagiak is járnak. Járhatnak. de a szeretet és az alázat csak arra kíváncsi mit kell tanulnia Ebben az esetben ha gazdag, ha szegény, azt fogja tenni, amit kell és nem téved el. és mindegy, a pénz, mert csak egy darab papír, ami dolgoknak felel(het) meg.
Namaste
Miért fontos?
Miért fontos kérdés, hogy szegény vagy-e vagy sem? Nem az a kérdés, hogy a tudatosságoddal hogyan is állsz?
Miért merül fel a kérdés? Mert a hétköznapokban az a sikeres és a példakép, akinek pénze van. Főleg, ha generációk óta kiváltsága, neve, diplomája, pedigréje és sok-sok pénze van. Akinek pénze van, annak hatalma is van. Aki gazdag csilli-villi házban lakik, dögös járgánnyal közlekedik és lenyúlja a dögös csajokat is. Ha pénz van, minden van.
De van-e tudatossága? Az esélye pont annyi, mint bárki másnak. Emberből vagyunk mindannyian, bármennyi garas vagy arany csilingel a zsebünkben vagy mennyi nulla lapít a számok után a bankkártyán.
Csak azért kérdés a pénz, mert a pénz a legcsillogóbb átverés és mindenki bedől neki. Mert egyvalamiből sosem lehet elég, pénzből. A pénz olyan, amiből mindig több kell. Ha rengeteg van, akkor is még több kell. Az évszázadok óta belénk sulykolt és a dns-ünkbe kódolt szegényégtudat beszél belőlünk.
Ma már nem az a feladat, hogy nagy-nagy szegénységben, aszkétizmusban, világtól elvonultan hű, de nagyon-nagyon megvilágosodjunk. Ma már az a feladat, hogy a hétköznapi létbe húzzuk be a tudatosságot, és itt az anyagban legyünk tudatosak. A boltban, az utcán, a családban, a barátok között, a munkahelyen, a metrón, a buszon, a biciklin, kisvárosban és tanyán, minden nap, portásként és bankárként, önmagunkban vagy párkapcsolatban, a nap minden órájában, abban, amit éppen teszünk, érzünk, gondolunk, ahogy élünk. Mert ma már tudjuk, hogy teremtünk. Mi teremtjük a saját világunkat. Azt teremtjük meg, amit megélünk.
Mi a fenének teremtenénk szegénységet, szenvedést, aszkézist, ha létezik a Földdel harmóniában működő komfort és béke? Igen, létezik, már technikai szinten is, csak nagy-nagy környezeti és átfogó tudatosággal meg kell teremteni, be kell húzni a mindennapok realitásába. Ha pénz kell hozzá, megteretmtjük hozzá a zsetont is. Na és? Teremtők vagyunk, nem?
Van dolgunk, van mit változtatni. A jelenlegi földi civilizáció csapdáinak logikájából ki kell lépni. Nem a pénzt vagy életet, pénzt vagy tudatosságot a probléma megoldásának kontextusa, ez csapda. A gondolkodásunknak is teljesen át kell alakulnia, ahogy az érzésvilágunknak is. A pénz csapdáján is át kell lépni, mert akkor oldódik fel a pénz természetéből fakadó szegénységtudat béklyója. Akkor a pénz egyike lesz az általunk használt eszközöknek, kikerül a tudatossággal kapcsolatos központi kérdések közül. A pénz visszakerül a helyére, a közvetítő szerepbe. Többé nem a pénz lesz hatalom, a világunk megváltoztatásának eszközévé, saját világunk feletti hatalmunk gyakorlásának eszközévé válik. Egyike lesz a sok eszköznek, amit felhasználhatunk, ha kell.
Tyúk, vagy tojás?
Ezt csak magunkban tudjuk megváltoztatni…
Ha valakinek pénze van, annak hatalma van mások felett. Önmaga felett valszeg nincs, mert nincs rákényszerítve, hogy a saját maga működésével foglalkozzon. Őt nem tudod rávenni, hogy a pénzt ne mások kihasználására használja, hanem csak úgy mint eszközt a fejlődéshez. Neki nem a fejlődés a célja, hanem a hatalom megszerzése és megtartása. Az ilyen ember csak a krízisekből fog tudatosodni. Esetleg unalmában átkattan – ilyenre is van péda, a legismertebb maga Buddha.
Aki viszont tudatos, és nincs pénze, annak van ugyan hatalma önmaga felett, de nincs elég ereje a pénzzel támogatott hatalom ellen kiállni. Mit tudsz tenni egy Tesco ellen? Csak azt, hogy nem mész be vásárolni.
Nem nagyon lehet egy dühöngőt szeretetteljes pillantásokkal megállítani, csak fizikai kényszerrel. Tehát a pénz hatalma ellen csak megfelelő mennyiségű pénz lenne az ellenszer, amit már tudatosan, nem hatalmaskodásra, hanem eszközként lehet használni.
Most ebből az következik, hogy minél több pénzt kellene teremtenünk a tudatosságunkkal, hogy ne szenvedjünk hiányt, vagy inkább a spirituális fejlődésünkkel kellene többet foglalkozni, függetlenül attól, hogy kinek mennyi pénze van?
Összemberiségi hatásában melyik az előrevivőbb? Melyiktől fog megfordulni a klimaváltozás?
Egyetértek azzal, hogy a pénzt eszközzé kell tenni. Csak ne nekünk propagáld, hanem a tőkések felé…:))
A saját világod a feladatod
A Tesco része a nagyon tudatos pénzteremtőknek, nagyon pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Én is tudom, hogy mit választok.
Nem mások problémáját kell megoldani, csak a magunkét. Az viszont önámítás, hogy nem kell pénz. Mindenki harmóniára vágyik meg tudatosságra, de üres zsebből nem lehet fűtésszámlát fizetni. (Jézusnak pl. nem kellett fűtenie és fűtés számlát fizetnie, vele inkább ne példálózzunk.) Ha százezrekkel lógsz a gázműveknek, aligha hiszem, hogy harmonikus vagy.
Ebben a világban szükségünk van pénzre, csak az a kérdés, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk hozzá. Ha tudatosak vagyunk, akkor a szándékainknak megfelelően használhatjuk.
Ha azt érzed, hogy a Tesco megregulázása a feladatod, ám tedd, de ebben nem hiszek. A magunk pozitív dolgában hiszek, abban amit feladatul találunk magunknak, ami mellett elkötelezhetjük magunkat, és amihez meg is teremtjük mindazt az erőforrást, pénzt is, amire szükség van.
Nincs vagy vagy, csak a Te életed van, a Te tevékenységed és a Te teremtésed. Légy, hát tudatos.
A magam részéről nem küzdelmet, haragot, tehetetlenséget, dühöt és harcot keresek a Tescoval, hanem tudomásul veszem a létét és működését, és meghozom a magam döntését. Néha szoktam Tescoban is vásárolni. Sőt, ha utazunk, szoktunk Tesco áruházba pisilni menni, mert a benzinkutak wc-i rémesek, és ott nem néznek ki, mint az útmenti éttermekben. Van, amire jó a Tesco.
Kipróbálom a Tescót…
Nézd, én sem a pénz megtagadása ellen emelek szót, ez más írásaimból is kiderül talán. Egyetértünk abban, hogy szükség van rá, mint eszközre, olyan mennyiségben, amely a saját utunk szerint való feladatok teljesítéséhez szükséges. Sőt, az sem baj, ha azon felül is van bőséggel, s ezt mások fejlődésének segítésére használjuk. Használhatjuk ennek megteremtésére a tudatosságunkat, ha ez nem maga pénz, hanem egy harmonikus állapot.
Amivel nem értek egyet – az hogy csak az én életem, csak az én tevékenységem és csak az én teremtésem van. Ez az a tipikusan önző üzleti filozófia, ami a napfonat csakra szintet jellemzi, és amitől ott tart a világ, ahol. Egyetemes Élet van, aminek része vagyok, s van egy terv, aminek a kibontakozását az én tevékenységem vagy segíti, vagy hátráltatja. Ennek a függvényében tarthatom magamat társteremtőnek, avagy simán elvevőnek, manipulálónak, egoistának, játszmázónak, stb.
Így hát nem csak a saját világom a feladatom, bár igaz, hogy abból indul ki az utam. De, lehet, hogy nem ezt akartad mondani, csak én értettem félre.
Hát éppen ez az!
Nem bízol az univerzális törvényekben?
Neked csak a saját világodat kell tisztán, harmonikusan és rendben tartani. A többit elintézi a vonzás törvénye meg az összes többi univerzális törvény.
Tedd a dolgod, a többi is tudja a dolgát, bíznod kell abban, ami történik. Ezek szerint ez nem megy, valamiért azt gondolod, hogy ellenőrizned kell mások teremtéseit. Szerintem jól végzik azok a dolgukat, akiknek a teremtéseink koordinálása a feladatuk.
Ha az egyetlen igazsággal, a nagy tervvel és az Univerzummal vagy egy rezgésen, akkor ahhoz kapcsolódsz. Ez a szabály.
Legyél tudatában, ha a Tescoval háborúzol, akkor a háborúhoz kapcsolódsz és csomó negatív energiát fröcskölsz szét és a háború energiájához kapcsolódsz. Megteheted. Nem tiltja senki. De ezt teszed, mert a vonzás törvénye univerzális, ez a szabály.
Biztos lehetsz benne, hogy a háborúzás a Tescoval nem tart benne az Univerzum rezgésében. Hát jól gondold meg, mit teszel.
Mit tegyél?
Hagyd a Tescot. Vedd tudomásul a létét, mások életben tartják, neked nem kell tenni.
Ha benned béke van és a hazai termelőket, és a méltányos kereskedelmet támogatod, akkor keresd meg vagy alakítsd ki a lehetőségeid, amivel tőlük vásárolhatsz. Tudatos vásárlók tudnak segíteni. Most van egy csomó leader akciócsoport, amelyik a kistermelők termékeinek piacra jutásáért dolgozik, keress rá. Nyitottak termelői boltokat több helyen az országban. Keress rá. Találd meg! Építs, ne rombolj. Csatlakozz a méltányos kereskedelemhez, a fair trade üzletekhez, stb, stb, vásárolj piacon, építsd fel az életed eszerint. A vonzás törvénye összehozza azokat, akik ugyanígy gondolkodnak, egyre nagyobbra nőhet a „mozgalom”, egy csomó falusi szegény embernek nyújtana jövedelmet, a fogyasztóknak pedig finom és minőségi termékeket. A Tesco pedig le van ejtve, megél azokból, akik nem úgy gondolkodnak mint Te, de sem pénzt, sem energiát nem érdemes rá pazarolnod. Ha a saját kapcsolatrendszered építed, annak adsz energiát, az fog növekedni, az fog megerősödni. Mert ez a szabály.
Ha igyekszel összejönni azokkal, akik hasonlóképpen szeretnének környezettudatosan, kistermelést támogató módon élni, mindent, amit lehet, újrahasznosíthatóból venni, nem a gagyit, hanem a tartósan és kiválóan, energiatakarékosan működő berendezésekkel, eszközökkel élni, de közben az időd felében szidod a gagyigyárat, akkor, amit nehezen felépítesz a tevékenységed egyik felével, a másikkal legalább annyit ártasz.
Ha az a dolgod, hogy a Tesco tevékenységét figyeld, akkor azt kell tenned a lehető legjobban és indulatmentesen, az Univerzummal harmóniában. Az Univerzummal nem csak egy erdő közepén, távol minden humanoidtól kell összhangban lenni, hanem a reggeli csúcsforgalomban is. A zsúfolt buszokon is.
Én így értem.
Nem megy mindig, de nem is kell erőltetni semmit.
Bocs, hogy nem mondtam…
Nekem semmi bajom a Tescoval nincs, ennyi betűt nem érdemelt volna… Nem háborúzom ellene, meg egyáltalán, már leszoktam a háborúzásról. Csak eszembe jutott, mint egy multinak neve, akármelyik másikat mondhattam volna.
Aztán meg olyat próbáltam írni, hogy segítenem kell másokat is a fejlődésben, nem ellenőriznem… Még inkább arra gondoltam, hogy amit a magam fejlődéséhez, mint eszközt szeretnék megteremteni, azt nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól. Igaz, hogy tudati energia bőség van, de a fizikai sík anyaga véges.
Egyben igazad lehet… hogy még nem bízom maradéktalanul a törvények működésében… Eszemmel igen, de a hitemmel talán még nem eléggé. Ez azért van tudod, mert aki elkezdi mondogatni, pláne tanítgatni hogy ez így, meg úgy működik, annak nagyon hamar megjön a lehetősége arra, hogy valóban megmutassa a gyakorlatban is. Nálam becsúszott egy-két érthetetlen dolog, amin még dolgozom kell kicsit… Nem olyanokra gondolok, amit még nem tudtam a gyakorlatban megvalósítani, hanem olyanokra, amelyek korábban már működtek, amikor még sokkal kevesebbet tudtam…
Az idő majd eldönti… ha még egy-két év múlva is ilyen magabiztos leszel, akkor tökéletesen igazad volt. Ha meg eszedbe jut az előbbi bekezdés, akkor nem.
De az igazsággal is úgy van, hogy ami neked / nálad igaz, még nem biztos hogy másnál ugyanúgy működik. Még ha univerzális törvényekről van is szó. Mindenkinek más a megoldandó leckéje, más a hozott csomagja, s benne a saját szemete. Mindenesetre respektálom a hihetetlen magabiztosságodat. Kívánom, hogy maradjon meg ilyennek. Majd veszek egy pár leckét Tőled… :))
Nagyon sokban egyetértek
Karmatörlővel. Amit az írásaidból érzek az az, hogy te sokat TUDSZ. Lehet inkább tudatosítani kellene többet. Te nagyon olvasott vagy az itt tárgyalt témákban, a kérdés az az, hogy ezeket hogyan éled meg, hogyan válik részeddé. Bár számomra az is kérdés, hogy a mindent elolvasni igyekvés nem akadályozza e inkább az embert abban, hogy azt a sajátjává tegye. Lehet e egyáltalán? Részekben biztos. De csak az elmélet, a tanultak fejben hasznosítása nem elég. Olvasva okos lehet az ember gyakorolva tudatos. Lehet azért nem tudjuk néha úgy értelmezni amit írsz, ahogyan azt te szántad.
Azzal sem igazán értek egyet, hogy az embereknek nagyon segíteni kellene. Az számomra kicsit mesterséges, kivülről jövő. Hiszen az egyed azért ül a pácban, hogy onnan kiutat találjon.Az őt útját, a sajátját. Ha akar. Ha nem akar és te „segítesz” neki, lehet még annyira sem akar majd saját maga kimászni, tehát már megint nem tanult semmit. Igy gyakorlatilag te kergetheted a következő pácba. Az ilyen segítés nekem egy kicsit olyan, hogy az ő nyomán magad akarsz előbbre jutni, a gyakorlatban bevetni azt amit elméletben megtanultál. Talán ettől érezzük azt, hogy elenőrizni akarod a másikat. Persze nem keverendő össze a tükör feladatunk a segítéssel.
Azzal is egyetértek Karmatörlővel, hogy Te vagy, a Te feladatoddal, a Te utaddal és ezért – és nem másért – tartozol felelősséggel. Ha más dolgait a magadéval kevered, akkor ott valahol hárítás, terelés, felelősség megosztás van.
Kérlek irdd meg mit értesz az alatt, hogy „nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól”. Létezik ilyen?
Üdv!
Hédi
Én viszont sokban egyetértek Veled…
…kedves Hédi, ha még nem vetted volna észre!…:) Csak Te nem értesz velem egyet, vagy másképpen fogalmazunk. És bár igyekszem elég világosan tenni, most mégis félreérthetőre sikeredett.
Igazad van (már megint, egy másik hozzászólásom is éppen így kezdődött…:) – kéretlenül segíteni senkinek sem jó. Én sem akarok, ez félreérthető volt. Csak arra gondoltam, hogy a saját érdekeimen kívül más érdekeket is figyelembe szükséges venni, ha szükségemet elégítem ki. Mást is hozzásegíteni ahhoz a fejlődéshez, amit be tud járni. A feltételeket nem elvenni tőle. Erre gondoltam a kibulizás kapcsán. Esetleg felismerésekkel segíteni – ha kéri, ha elolvassa, ha megérintette. Helyette nem tud senki fejlődni, de még segíteni se lehet nagyon benne.
Van egy életelvem, amely szerint igyekszem megnyilvánulni: „Élj úgy, hogy a legtávolabbi szomszédod is hasonló minőségben tudjon élni!” Ha jól belegondolunk, számos olyan cselekedetünk, vágyunk lehet, amivel hatással vagyunk bármely embertársunk életminőségére. Aztán, hogy ő mit kezd a lehetőségével, az már az ő fejlődése. Valahol van egy határa a segítségnek – ami csak annyi, hogy a fejlődés feltételeit biztosítjuk a számára, vagy nem vesszük el önös érdekből. De eddig szerintem kötelező minden embertársammal szemben. Ebben az értelemben tartozom felelősséggel másokért is. És nem akarok senkit kontrollálni, elég bajom van nekem a saját kis egommal…:) De Te vajon miért érzed így? És miért a többes szám? (csak szelíden érdeklődöm, nincs hozzá megfelelő smiley)
A vonzás törvényének van egy nagyon primitív tolmácsolása, ami nem más, mint a fogyasztói társadalom filozófiájának az ezotériába ültetése: „Bármit, korlátlanul megteremthetsz magadnak! A bőség korlátlan!”
Ez csak a psziché szintjére igaz, de ott is az egyedi feladatokat figyelembe véve. A fizikai síkon az anyag mennyisége, amiből az áll – nem korlátlan, hanem véges! Ez az ego filozófiája, ami az esztelen fogyasztáshoz, felhalmozáshoz, pazarláshoz vezet, amitől itt tart a világ. Ezt értettem az, alatt, hogy nincs jogom bármi egósat kibulizni az Univerzumtól, ha az az Élet ellen való, vagy bárki fejlődését korlátozza.
Önös érdek
Jól van, finomul a dolog. De. Nem tudsz tőle feltételeket elvenni. Ez egós. Ugyanis ha neki arra szüksége van akkor vagy nem tudod tőle elvenni, vagy megkapja mástól. Ha meg el tudod tőle venni, lehet, hogy azt kellett megtapasztalja. Tehát a te szerped ebben szerintem ennyi.
Egyébként szerintem nem tudod más érdekeit figyelembe venni, mert nem ismered. Max véled, vagy azt hasznosítod amit mond, úgy ahogy azt te értelmezed.
A többes szám csak abból adódott, hogy egyetértek Karmatörlövel.
Szerinted miért van az, hogy félreértenek?
Üdv!
Hédi
A félreértés szerintem abból ered,
hogy nem az egyező, egymást kiegészítő tartalomra koncentrál valaki a hozzászólásból, hanem arra, amit másképpen lát, tud, vagy érez. És akkor azt persze, hogy nem úgy érti, mint ahogyan a másik… Aki keres, az talál… :)))
Nem tudom, hogy igazam van-e, és szerintem senki sem tudja igazán, de én nem hiszek ebben a visszafelé megmagyarázott sorsszerűségben – ennek így kellett lennie, annak úgy, ezt nem lehet tőle elvenni, mert úgyis megkapja mástól. Előrefelé már nem működik – csak akkor működne így, ha semmi szabad akaratunk nem lenne. Biztosan van valamilyen fejlődési Terv, amelyben nagy vonalakban le van fektetve, hogy nekem, meg másnak mi jár és mi nem az életfeladat végrehajtásához, amit bizonyára megkapunk ha utánajárunk, és elvehetik, ha hagyjuk, vagy nem használjuk ki.
A szituáció, a lehetőség persze aztán ismétlődik, ebben neked van igazad. Veszteség, késleltetés azonban előállt… Vagyis minden lelkem/utam szerint való dolgot könnyen lehet bevonzani, és azon felül is be lehet, csak az már karmát teremt. ? A franc tudja… Egy biztos – ami az Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli – az nem lehet üdvös, ilyet önzés bevonzani, ebből fel kell nőni. Teozófus társaim szokták mondogatni, az Élet örök – ha belebukunk itt és most, majd folytatjuk más testben, máshol.
Azzal sincs semmi baj, hogy ha valaki többet tud, mint amit képes volt megélni. Ez az egyik út… A tudás és a tapasztalat oda vissza néha leelőzik egymást. Az én ízlésem szerint jobb, ha nem vagyok képes még valamit megcsinálni, amiről tudok, mint fejbekólintósan megtapasztalni azt, amiről nem tudok, vagy nem akarok megérteni. De nyilván mindenki ott tart, amennyit képes megélni. Erre mondtam Karmatörlőnek, hogy ilyenkor garmadával jönnek a tapasztalási lehetőségek, hogy na, akkor mutasd csak meg a gyakorlatban… mikor nagyon készségesen ellátott tanácsokkal Tesco ügyben…:)))
Jó tapasztalásokat Mindenkinek!
Szerintem
pedig abból jön, hogy nem eléggé pontos, nem ülepedett le, hogy mit is szeretnél mondani. Úgy fogalmazol, hogy: „Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli ” Mi az, hogy a sokszínűséget korlátozza? Mértéktelenséget növeli! Ezek mind mgfoghatatlan dolgok, általánosítások. Ezeket szerintem le kellene pucolni és ki fog derülni, hogy ha az illetőnek az a dolga, akkor igen is meg fogja akadályozni, hogy elvegyél tőle valamit, ill. veled történik valami, hogy ne tudd elvenni. Egyre megy. Amig ez nem sikerül addig tőled veszik el.
Tudom a dolgok nem feketék-fehérek, és itt nem is ezért kardoskodok. Csupán ha már magát a DOLGOT sem tudjuk megfogalmazni, letisztítani, akkor hogyan várjuk el, hogy a megoldást megtaláljuk.
Jószerencsét!
Hédi
Passz…
Te nyertél!
Legyen meg a békéd.
Ez furcsa tőled
Miért nézed ezt versenynek? Nekem semmilyen szándékom nyerni, nem csak azért mert senki nem hirdetett versenyt, vagy mert nincs is mit nyerni, hanem azért mert ez itt önismeret, max. magaddal versenyezhetsz.
Ha nincs egy felvetésre válasz, annak nem a kérdező az oka.
Ha jól tudom, te tanítasz, tanácsadsz is. Ott mit javasolnál annak aki ilyen válszt kap valakitől?
Üdv!
Hédi
Valóban, furcsa…
Úgy tűnik, valami miatt érintett leszel, ha valamelyik blogban a játszmázásról esik szó… Azért írtam, hogy Passz… és hogy nyertél, mert úgy éreztem, rossz napod van, és hogy fontos a számodra, hogy igazad legyen. Igen, inkább ezt kellett volna írnom… De hát írtam többször is….:)))
A „pontatlanságaim” pedig önmagukért beszélő spirituális fogalmak, de nem hiszem, hogy igazán azok hoztak volna vitába, inkább csak beléjük kötöttél a végén. Szívesen írhatok róluk, ajánlok linket, vagy legálisan letölthető irodalmat.
Elég sokat tanulmányoztam a játszmázás témát, és leírtam, amit tudok róla. Ez egy álláspont, amiben ha talál valaki valami használhatót – megérte leírni, ha meg nála másképpen működik – ő azt elmondja. Nem szükséges „kardot rántani”.
Jó lenne, ha beszélgetnénk, és meghallanánk, meglátnánk, amit a másik adni tud.
Játszmázás
Hát persze. Utálom a játszmázást! Nem szeretem, ha valaki tudni véli, hogy milyen napom van és mi lenne nekem a jó. Azt hiszem elég jó úton járok afelé, hogy tudjam magam is. Tudod, amikor valaki arra hivatkozik, hogy a szerinte a másiknak mi a jó, akkor ott valaki nem saját magával akar foglalkozni. És félre ne érts, nem kekeckedni akarok ezzel, csak én egy nem-köntörfalazós csaj vagyok. Egyébként egyáltalán nem fontos nekem hogy igazam legyen, mert ilyen igazából nincs is. Úgy gondolom azonban, hogy az ezen a szájton eszmét cserélők vannak annyira nyitottak, hogy egy-egy észrevételt mérlegeljenek. Egyébként választ sem várok én rá. És ha már itt tartunk, úgy gondolom jól éreztem, hogy egy kicsi játszmázás volt a válaszod és jól van az úgy, hogy ennek hangot adatam.
A fogalmakba nem lenne értelme belekötni, nem is tettem. Úgy éreztem, hogy valami nem rendezett lapul meg ezek mögött az általános meghatározások mögött. Ha ez igy van te dolgod mit csinálsz vele, ha meg nem akkor rosszul vannak hangolva az antennáim. Tudasd velem, állítok rajta. 🙂
Lehet kardot rántottam, lehet kissé éles is, de véleményem szerint ma már az álság a játszmázás olyan szinten van, hogy lassan már csak macsétával a zsebében tud közlekedni egy valamennyire valódi ember. Ha belegondolsz álkaját eszünk, műfüvön focizunk, áltermékeket, műmelleket, csodálunk, a lopás egyes fajtái a bölcsőben a sajátunkká válik, az emberek pedig 90 %-ban nem azt mondják ami bennük van. Csoda, hogy nem uzival járok. 🙂
Kellemes napot
Hédi
Ha befogadod a játszmázást, nem lesz szükséged az éles kardra.
Ha befogadod a játszmázást, nem lesz szükséged az éles kardra. : )
Bizonyára
Minden bizonnyal így lesz. És akkor majd Hermess nem írja meg, hogy hogyan vagyok. És befogadom a lopást is és akkor nem lesz mit letölteni, meg a alárendelődött társakat is és akkor társ nélkül is jól leszünk, no meg az áltermékeket és akkor bezár egy-két közért :):):):)
Te, a végén csődbe megy az egész bagázs, nekünk meg nem lesz miről beszélgetnünk !
Na, de félretéve a viccet szerencsére régóta elkerülnek már a játszmák, valamikor csak úgy szédültem a közepén, mert soha nem találtam benne magam. Aztán egy pár éve eltűntek. A receptoraim még élesek, úgy látszik valahol még valaki játszik. Megyek megkeresem.
Üdv!
Hédi
Hédinek, szeretettel
Jó, Hédi, elfogadom, hogy hiba volt azt írnom, hogy Te nyertél. Vehetjük kis játszmának is. De magadat is megvizsgáltad-é?
Ezen az alapon én is írhattam volna a „NYertél” helyett, hogy vedd észre, hogy most tulajdonképpen kötözködsz. Ha végigolvasod a kettőnk közötti párbeszédet, kitűnik belőle, hogy sajátos módon eljátszottuk, demonstráltuk, amiről szó volt benne.
Elkezdtem mondani valamit teljes általánosságában és senkinek nem címezve, amivel szemben úgy érezted, hogy fel kell lépned, vissza kell utasítanod. Amit lehet – azért van a blog, de miért az indulat? Ráadásul a Spirituális nők… blogban ugyancsak ennél a résznél szálltál be a ringbe. Keresd csak vissza. Meglehetősen objektív szoktál lenni a hozzászólásokban, azon felül, hogy nem finomkodsz. A hevességből ítélve, a dolog mélyebben érintett. Te egy erős egyéniség lehetsz, s aki erős, annak igazságosan kell az erejével bánnia.
Látod, ezt nem akartam leírni, amikor Passzoltam, nehogy még jobban támadásba vonjalak, ami jó döntés volt, de szerencsétlen szót használtam. Pedig az egom nagyon biztatott! Én nem akarok senkit minősíteni, mert minden minősítés legalább annyira minősíti azt, aki megengedi magának. Nem akarok senkinek kéretlenül tanácsot adni. Csak leírom, aminek a működését megérteni véltem. Akinek van szeme, és fejlődni akar – észreveszi és kiveszi a hozzászólásokból, amire szüksége van. Én ezt nevezem segítségnek és semmi többet. Ha már kéretlen tanácsokat osztogatunk, éppen akkor nem foglalkozunk a saját magunk dolgával. Érdekes módon, Karmatörlő pont erre figyelmeztet, hogy mindenki magáért felelős, de megengedi magának, hogy állandó jelleggel tanácsokat osztogasson.
Most én is adtam egy tanácsot, ami valószeg csak még jobban fel fog bosszantani (tehát teljesen fölösleges), ha a játszmákról írt dolgokban nem vetted észre, hogy mire ugrasz. Sőt rám vetítetted. Szerintem bízzuk a többiekre a kettőnk esetében, hogy ki-kivel játszmázott. Ha egymást fogjuk azzal vádolni, amiről beszélgetünk, sehová nem jutunk.
Még egy dolog. A kommunikáció alapszabálya, hogy ne támadjuk meg egymás egoját, mert a támadás (ami önmagában védekezés) a másikat védekezésre, azaz játszmázásra fogja késztetni. Ezzel megszakad, vagy torzul az információ átvitele, vagy helyette személyeskedés lesz belőle. Mindez a stílussal kezdődik. Szerintem az indulatok méltatlanok ehhez a bloghoz és a honlaphoz, a spiritualitáshoz meg semmi közük nincs.
Írjuk le amit hozzá tudunk tenni a témához, és annyi. A valaki másképpen tudja, ő is leírja a véleményét. Ez érinti az egyik fogalmat, amit pontatlannal neveztél – a sokszínűséget. Az Élet tökéletessége csak a formák sokaságában, így bölcsesség is csak a vélemények sokaságában nyilvánulhat meg. Mindenkinek igaza van tehát a maga szintjén. Minél átfogóbb felismeréseket tartalmaz valakinek az igazsága – önmagával és a világgal szemben – annál bölcsebb. Mi még csak kisebb bölcsességeket tudunk mondani, de talán ezekért is érdemes odafigyelni egymásra, és nem háborúzni.
Szeretettel, ha nem veszed képmutatásnak, és elhiszed, hogy képes vagyok ilyet kihozni magamból a pengeváltásunk után is.
Erős és igazságos
Először is leszögezném, hogy az indulat az relatív, mint ahogy a kötözködés is. Nem véletlenül írtam és te nem véletlenül minősítetted annak ami.
Mivel tudom, hogy te tanítasz és tanácsadsz ezért tartottam fontosnak felhívni a figyelmedet arra, hogy nem minden megállapításod értelmezhető. Ezt lehet kötözködésnek nevezni én inkább végiggondolnám, hogy nem lenne e értelmesebb egyértelműbb fogalmakat következetesen használni, mielőtt még a végén azt értünk alatta mit akarunk 🙂
Tudod, úgy vagyok vele mint te :”Akinek van szeme, és fejlődni akar – észreveszi és kiveszi a hozzászólásokból, amire szüksége van”
Itt van pl. ez a megállapításod: „nem vetted észre, hogy mire ugrasz. Sőt rám vetítetted.” Kiről van szó?
Az egód letámadásáért elnézést kérek, nem volt szándékomban. Én csak írom ami kijön belőlem, úgy ahogy gondolom. Még mindig egészségesebbnek tartom, mint amikor valaki kellemes stílusban nem azt írja mint amit az egoja tanácsol.
Védekezésre, játsztmázásra csak azt lehet kényszeríteni, akit nem is kell. Azt hiszem az a baj, hogy az emberek nincsenek hozzászokva, hogy valaki kimondja azt ami benne van. Mert fél, hogy akkor nem szeretik.
Egyébként ha úgy véled, hogy amit írok az totálisan félre megy, akkor ignoráld. Nem fogok megsértődni. És ha igen, úgy kell nekem! 🙂
Azt kéred, legyek az erőmmel igazságos. Nem tudok. Többnyire az kap belőle, aki felkelti az érzékelőimet. Úgyan úgy mint amikor én a másokét és kupán nyomnak. Hogy mennyire vagyok erős, az még tesztelés alatt van. Annyit már tudok, hogy nem szégyellem magam azért mert nem bújok női praktikák mögé. Tudom, ez néha érzékenyen érinti a másik oldalt, de tudod ez olyan mint amikor az alkoholista leszokik a piáról…..
Nem tudom, mint értettél azon, hogy bízzuk másokra annak megítélését, hogy melyikünk játszmázik. Ám bízzuk, de az is egy játszma. Megtudjuk ki kinek a pártján áll, kinek a problémájával tud azonosulni. Attól se te nem leszel „Te”, sem én nem leszek „Én”.
Üdv!
Hédi
Kedves, Igazságos Hédi
Én komolyan hiszem, hogy az vagy, és nem támadás céljából írom ezt.
Nem kell feltétlenül valakinek a pártján állni mindig, a pártatlanság közelebb áll a szeretethez.
Amit még gondoltam erről az egészről, az a másik blogban leírtam: http://www.onmegvalositas.hu/blog/csizike/miert_es_milyen_ferfiak_akarjak_hogy_uralkodjanak_rajtuk_nok#comment-8670
Én a magam részéről befejezettnek tekintem ezt a játszmázós témát.
Barátsággal: hermess
Hédi, én élem az ezotériát
Szia Hédi!
Nekem az „ezotéria” nem elmélet, hanem a gyakorlat, a mindennapi gyakorlatom.
Az, hogy ki és mit olvas ki abból, amit írok az tükör, a saját tudatának tükre.
Szerintem kell segítséget adni, de helyetted nem tud senki jóllakni, elolvasni, meghallgatni, megérteni, megtenni, tudatosodni, pácból kievickélni. Ha kivesznek egy pácból, akkor csak más természetűvé konvertáltuk át ugyanazt a helyzetet.
Nekem voltak egészen komoly megakadásaim, amin csak segítséggel tudtam továbbmenni és kellett a segítség. Nagyon nehezen, de elfogadtam és továbbléptem. Mindig ott volt, aki tudott segíteni.
A pácok természetesen folyamatosan követik egymást, de a tanulni való benne mindig más. Van, ami nem megy elsőre, de már nem a pácok iskolájában vagyunk, hanem a ciklusváltáséban és már nem kell a pácból pácba utakat járni, ha nem ezt akarod. Ezúttal a szabályok is változtak és változnak, elég rendesen és nagy ütemben. A vonzás törvénye pl. nem változott, de az már csak ilyen örök izé. Fejlődni természetesen kell, de a karmikus leckekönyvet kidobhatjuk, bár pácok attól még vannak.
Üdv:
Karmatörlő
Jujuj!
Szerintem ez félrement kedves Karmatörlő. Nem neked írtam szerintem amire reagáltál, hanem Hermess-nek. Veled értettem egyet,vele nem. Erről szólt a beírás. De lehet, hogy csak nem tudtam követni már a lépcsőfokokat.
Jóéjszakát
Hédi
Én sem
Bocs, nem csak én jártam úgy, hogy a dobozok elcsúsztak. De nem baj. Ez is tükör.
Működik vagy nem működik?
Az univerzális törvények mindenkinél ugyanúgy működnek, a működés útjába állított akadályok viszont rendkívül sokfélék, ahogy leírtad. Minél olvasottabb valaki, annál kifinomultabban tud magyarázatokat adni arra, hogy miért nem jön össze, nála miért nem működik a törvény. Évek óta a kifogások tömkelegét hallgatom olyanoktól, akik rendkívül olvasottak és iskolázottak. A kifinomult hazugságörvényeket kell elfelejteni és komolyan venni az univerzális törvényeket. Ha nem megy, nem a törvényben van a hiba. Csakhát akkor kiderül, hogy valahol nagyon-nagyon elcsúszott a szépen felépített, hoppá hisz ez álomvilág! Leszámolni vele? Hát igen. Nekem nem ment könnyen.
Segíteni? Csak azon lehet, aki képes elfogadni a segítséget. Van, aki folyton segítséget kér és mindig nagyon részletesen megindokolja, hogy miért is nem tud neki senki, de senki sem segíteni.
Ugye most nem azt akarod mondani, hogy a saját teremtett világod felett elveszítetted a kontrollt és összezuhantál? Szuperezotér voltál, nagy tanító, aki egyszercsak annyira tudatos lett, hogy már a tudattalan, jól működő programjait is sikerült felülírnia, és nem működőre? És nem érted, hogy hol csúsztak el a dolgok? Biztos a törvényekkel van baj. Biztos. Mindent pontosan úgy csináltál, ahogy kell.
Na és ott hátul? Ott miket mondogattak közben? Vagy szerinted nincs is ott semmi? Futtasd le a bekrepált programot és meglátod miket mondogatnak ott hátul, a tarkón vagy a gericben. Figyelj rá, észre fogod venni.
Nekem nagyon meg kellett tapasztalnom, hogy mindig az én készülékemben van a hiba. Nem tipikus hiba, egy átlagos szerelő észre sem veszi, de akkor sem működik a készülék. Nagyon tudtam. De már nem ámítom magam.
Karmatörlő
Nem tudom kivel van a probléma,de ez nem is érdekes.Szerintem nem az a dolgunk,hogy másokba keressünk hibát,hanem magunkon segítsünk.Miért érdekel a másik?Miért nem saját magunk?Én nem vettem észre,hogy valaki nagy tanító akarna lenni.Van aki közöttünk tudatosabb és van aki nem,aki tudatosabb szerintem bizonyosabban álít-de nem hiszem,hogy azért mert tanító akar lenni.Tudod Te,hogy milyen felelőség tanítani?Ha nekem adnád a világ összes kincsét-bármilyet,akkor sem válalnám ezt a felelőséget.Többek közt belegondoltam magam milyen Istennek lenni,hát én köszönöm,de nem kérek belőle.Inkább haljak meg tüstént,minthogy csak egyetlen napot is Istenkén töltsek.
Amúgy mindenkinek magán útja van,ezt többször is említettem,az én utam nem a TE utad.És senki másé sem.Én soha nem mondtam senkinek merre vezet az Út.Egyedül csak azt szeretném megmutatni,hogy kell az utat megtalálni.Az Úton mindenki maga megy.Senkinek nem lehet fogni a kezét.És aki nemakarja,egyáltalán nem kényszerítem,hogy betartsa.Sőt én mondtam,nyugodtan olvasd el mielőtt ítélkeznél,hogy biztosan van rővidebb Út,mint amin én megyek.Mindíg van egy okosabb ember,mindíg van egy rövidebb Út…..ez törvényszerű.És ha kérhetlek ne veszekedjünk,ítélkezzünk.Ha többen összegyültök Akiket zavar a jelenlétem……é szó nélkül be fogom a szám.Én mindíg is élni szerettem volna-ez az irogatás csak átmeneti kényszer—-megkértek,hogy tegyek fel a netre egy két dolgot.Én szeretek csendesen élni,sőt ez a világ-a netezés…..rettenetesen bekoszol szeméttel,nem szívesen élek benne.
Az én világom-sőt az egész univerzum bennem van…..minden amire szükségem van.
Pussz:hű szologád
Lemerem fogadni soha nem meditáltál
Scorpio
Scorpio állati izgalmas, ahogy magadra vetted Hermess sztoriját.
Egyre biztosabb vagyok a tükör pontosságában. Amit írsz a saját tudatod térképe, ahogy értem, a saját tudatom térképe. Nem nekem írsz, hanem magadnak, nem neked írok, hanem valójában magamnak. Ez a tükör.
Ha úgy lenne, ahogy leírtad, miszerint „Az én világom-sőt az egész univerzum bennem van…..minden amire szükségem van.” Ha ezt valóban megélnéd és be tudnád húzni az anyagi valódba, nem írnál pénzzel összefüggő topikot, nemhogy egyet, többet is egyszerre. Erre mondom, hogy önámítás. Ezek csak szavak, ha valóban azt élnéd meg a mindennapokban, amit mondasz, nem erről topikolnál. Fikarcnyit sem izgatna a pénz, a szegény-gazdag, diplomás-képzetlen, orvos-földműves, tanyasi-nagyvárosi kérdése.
A spirituális egód meglehetősen erős és jól olvasott, és mert minden benned van, ezt úgy érti az egód, hogy te tudod mi a te utat, te tudod mi a jó neked, te tudod. Te tudod, sőt jobban tudod. Igen, természetesen.
Hát meditálj, ha neked az az utad.
Csak itt a Földön kell egy másik utat is járni. A hétköznapokét. Amikor a lekezelő dokinak mondani kellene valami frappánsat. És nem megy, és csak a szégyen, a megalázottság és a kisebbrendűség érzése marad utána. Mélyen bevésődve.
Sőt, amikor találkozol a lekezelő dokival, annak is tudatában kell lenned, hogy az is benned van. És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor a markát tartó kéregetővel találkozol, annak is tudatában kell lenned, hogy az is benned van.
És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor az okoskodó Karmatörlővel találkozol, aki olyasmiket mond, amit nem olvastál, benned van a kétely, amit valaminek a nem ismerete okoz. És szükséged van rá. Különben nem találkoznál vele.
Sőt, amikor találkozom Hermessel, a jól képzett tanárral, akit a megélt valósága arra késztet, hogy megkérdőjelezzen mindent, még a szuperszilárd elméleti alapokat is, akkor tudatában vagyok, hogy az is bennem van. És szükségem van rá. Különben nem találkoznék vele.
Sőt, amikor találkozom Scorpioval és a jól fejlett spirituális egójával, akkor tudatában vagyok, hogy az is bennem van. És szükségem van rá. Különben nem találkoznék vele. Mert saját tudatosságom további tágításától semmi más nem tart távol, minthogy tartok a spirituális egóm túltengésétől.
Hát így. Ez az én olvasatom.
Mindent megkapok a fejlődésemhez itt és most, mindent amire szükségem van.
Hálás vagyok érte Neked is. Először jót nevettem, ahogy a tobzódó spirituális egóval szolgámként aposztrofálod magad, azután rájöttem, hogy tényleg a fejlődésem szolgálod. Valószínűleg nem úgy, ahogy gondolod, én még nem tudom pontosan hogyan, de így lesz. Ezer köszönet érte.
Kedves Karmatörlő!
Csak nem segíteni akarsz nekem mégis, hogy ennyi jó tanácsot adsz? :)))
Szerinted ki itt a tanító? Javasoltam én bárkinek bármit is ennyi meggyőző erővel?
Vajon az ezotériát, vagy az ego-ját éli valaki, aki felhúzza magát egy véleményen, ami történetesen nem egyezik az övével?
Csak játékosan! Ha valakinél minden jól működik, nincs késztetése indulatba jönni… :)))
Az idő majd eldönti, hogy eltörölték-e a karmádat, vagy gyártottál újabbat. Meg azt is, hogy kinek mit sikerült megvalósítania abból amit félreértett…:)))
Hermess, magadérd vagy felelős
Hermess, olvasd a tükröd. Minden, amit leírtál, magadnak írtad, nem nekem és nem másoknak.
És tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy így van velem is. A tükörvilágnak ez a sajátja.
Azt tapasztaltam, hogy a nagy elvekkel holtbiztosan tisztában lévők a legritkább esetben tudnak a bazi nagy elvekből bármit is megvalósítani. A spirituális egójuk az egekben van, játéknak fordítják a mindennapi játszmáikat, bölcsességnek fordítják a gyávaságot, amivel nem mernek itt és most élni, mert sokat olvastak, sokat megértettek, és abban azt írták, hogy passzívnak kell lenni és nem kell teremteni, és milyen nagyon rengeteget meditáltak, és hányszor elvonultak, és milyen nagyon megvilágosodtak, és milyen csodálatos volt egynek lenni az Univerzummal, és boldogtalanok, és magányosak, a szomszéd is folyton veszekszik velük, az egész világ az ellenségük és senki nem érti meg őket, és mindenhová menekülnek, meditációtól a körmönfont magyarázatokig, az alapszabályok megkérdőjelezéséig. És nem, és nem, és nem olvasnak a tükörben, mert kiderülne, hogy nem kötődnek a Földhöz, egy burokban, egy harmonikus álomvilágban lebegnek. Hát persze, hogy nem jutnak sehová. A Földön járni kell.
A Földön vagyunk, itt kell tevékenykedni, nem csak bölcselkedni.
Ha a Föld felett lebegünk, nem tudunk a Földön megvalósítani semmit, ha nem kapcsolódunk hozzá, nem jön össze. Ezek teljesen logikus dolgok.
Nem tanítani akarok, de gyakorlati segítséget nyújtani, igen.
Amikor elveszíted a lábad alól a talajt és már a sziklaszilárd elvi alapokat is megkérdőjelezed, azt lehet, de ha meg is akarsz valamit valósítani, akkor a Földön érdemes beföldelni.
Csakhát az a spirituális egó, az mindent tud, ismeri az utad és a tudást, hát mit ugrál egy olyan nevesincs, mint Karmatörlő. Scorpio gyanúja, biztosan soha nem is meditált. Hát igen. Egó, spirituális egó, mindkettő csapdába kerülhet. A saját csapdájába.
Földelj és megérzed. A Plejádos könyvben benne van. Játék nem?
Az olyan „ősellenségekkel”, mint a multik, amikre az ország fele, a tudatosabbak zöme azonnal ugrik, meditációs bölcsességekkel nem megyünk sokra, de a jelenségkörrel lehet mit kezdeni a hétköznapokban építő módon, amivel mindenkinek segítesz, és nem negatív energiákat fröcskölsz szét. Amit leírtam, az egy itt-ott működő rendszer, sokan dolgoznak azon, hogy általános legyen, mert az ország nagy része érintett benne, és az ország lakosainak zöme tényleg nem akarja a multikat etetni. A hazai termelők sem szentek, csak szét kell nézni a piacokon, ők is emberek. Sőt a hazai cégek sem szentek, csak el kell olvasni GVH-t a malomipari kartellről. Hát, ez van. De a miénk.
A karmánkat elengedték, olvass utána. Nem találod meg a sokezer éves dokumentumokban, még a százévesekben sem, sem a hetvenes, sem a nyolcvanas, sem a kilencvenes évek ezoterikus, spirituális, teológiai, teleológiai, teozófiai és egyéb tanaiban sem szerepel. Ez új információ. Mármint a többihez képest, de már így is egy évtizedes.
Az egész emberiség és minden egyes személy földi karmáját elengedték, de neked is el kell engedni a tiedet. A visszahatás törvénye nem szűnik meg, csak a testi csakráinkba bepecsételt karma elsődlegessége és energetikai hatása szűnhet meg, ha elengeded Te is. Ha ragaszkodsz hozzá, megmarad, mert a Földön mindig van választásod. A visszahatás azonali és a tetteiddel így magad írod minden másodpercben a „karmád”. Ez az új világ. Már most is állandóan gyorsul a visszahatás egyre rövidebb idő alatt megjön, már most is majdnem azonnali. Az azonnaliba fogunk megérkezni.
A karmám elengedését kb. egy éve kezdtem meg. A földelés és a karmapecsétek eltávolítása csak az első lépés, a teljes energetikai mintázat átrajzolása, a tudatalatti kisöprése, a gondolatminták háttérbe küldése tiszításokon keresztül történik. Még nem vagyok túl mindenen, de a változás óriási. Nekem nagyon kell kapaszkodnom a Földön, hogy ne szálljak el. Már tudatában vagyok, hogy ez mennyire fontos. A folyamat során mindent megkaptam, amire szükségem volt és van.
Remélem sikerült a spirituális egód felpiszkálni, hogy kipróbálja, milyen, amikor a karma béklyóitól megszabadul. A szabályokat ismered, el tudod kezdeni, ha mered.
Nézd meg, Karmatörlő…
a magad tükrét is néha…vajon miért nem látod? Mi végre adsz ilyen tuti tanácsokat? Miért foglalkozol Te magad annyit másokkal? Most mindenkinek kötelező elfogadni a Te elméletedet a karmák eltörléséről? Keresztes hadjáratot hirdetsz mindenki ellen, aki ezt kérdésessé teszi? Honnan tudod, hogy én ki vagyok, mi vagyok, milyen energiákat fröcskölök szét? Miért érzel késztetést a tökéletesen működő ezoterikus világodból nekirontani mások véleményének, megítélni a dolgaikat? Főleg ez utóbbi érdekelne a leginkább.
Magasról lenézel mindenféle elméletet, ősi bölcsességet, több ezer éves tanítást… Azt mondod, hogy más nem bízik a törvények működésében, holott Te magad cseréled le valamiféle 10 éves, lecsenellingelt tanítással. Ez nem egy elmélet? Kryon szavai az egy új szentírás, és mindenki hülye lenne, aki nem követi? Neked jött le személyesen, vagy Te is olvastad valahol?
Talán higgadjunk le egy kicsit!
Ez a Te utad. Örülj neki, ha működik nálad. Én is örülök neki. Csak ne akard ráhúzni mindenkire. Hagyd meg a választás szabadságát, mindenki megy a saját útján.
Van a hit útja és van a megértés útja. Az előbbi a gyorsabb. Minél erősebb, kétely nélkülibb valakinek a hite, annál jobban működnek a dolgai. Nálad így van feltehetően. De kockázat is van benne. Mi van, ha nem jó hitet választottál? A muszlim hite éppoly erős, mint a tiéd. Vallásos hitet kell csinálni egy Pleyádos tanításból, és üldözni kezdeni, aki nem úgy hiszi?
Én a másik utat választottam, ami kacskaringósabb. Először szeretném megismerni azt, aminek odaadom a hitemet. Ez a mód törvényszerűen ahhoz vezet, hogy többet tud, aki járja, mint amit már megtapasztalt. A megértésnél lehet elakadás, keveredés, de amit már megtapasztalt és megértett, abból soha nem lesz visszaesés. Az én ízlésemnek ez felel meg jobban.
A hit útját járók gyorsan haladnak, viszont, amikor kiesnek az „üdvösségből”, visszacsúsznak a megértés alá – a más értékek megértése alatti szintre, amiből törvényszerűen következik a nem hasonlóképpen gondolkodók elleni harag, ellenszenv, vagy viaskodás. Ebből lesz a fanatizmus. A „másik hitű” elfogadása csak a megértésen keresztül működik.
Hadd fejlődjön mindenki a saját maga választotta úton. Légy nyugodt, hogy amire szükségem van az újabb kori tanításokból – meg fogom találni. Minden más technika, new age tanítás hasonlókat ajánl. A kineziológiával, a Hellingerrel, az asztrológiával, stb. ugyanazt el lehet érni. Mindenki ezen dolgozik, ki lassabban, ki gyorsabban halad. Sok jó dolgot mondtál és biztosan nem véletlenül akadt össze a bajszunk. De muszáj ezt a párbeszédet ebben a hangnemben folytatni?
Nem tudom, észrevetted-e, hogy én kerülni szoktam a Te szócskát, és a második személyű felszólító megszólítást, megnézheted a korábbi beírásaimat. Kivéve ez utóbbi leveleket… Ide vezet az agresszió. Ne mond azt, hogy tebenned nincs, csak én vetítem rád… A stílusa elárulja az embert, és ezt a hasonló stílust nem fogom még egyszer megengedni magamnak, mert nem én vagyok, csak tükröztem…:))
Minden egyes ember tudatszintjét, ahová eljutott, a gondolatai, érzelmei, szavai és cselekedetei mutatják meg. És a kommunikációs stílusa… legalább annyira, mint az, hogy mi működik és mi nem működik nála az általa vallottakból. Minden más, amit Hédinek írtam erről – ide is illik.
Nagyon szívesen beszélgetek Veled az érvek, a tapasztalatok indulatmentes megosztása útján, ami nem kell, hogy a másik minősítgetéséről szóljon. Nem szégyellek senkitől sem tanulni, és tanítónak sem gondolom magamat, inkább valamiféle hírhozónak. Azt sem gondolom, hogy fel kellene az egoját bárkinek piszkálni, sokkal inkább lecsendesíteni – azért hogy félretehesse, hogy ne zavarja a megértésben és a befogadásban.
Baráti üdvözlettel…
Hermess, igen.
Gondolkodtam azon, hogyan lehetne a sziklaszilárd álomvilágodba becsemészni valamit, amin gondolkodva kitekintesz a sokszínűre.
Azután arra gondoltam, hogy a holisztikus realitás paraegyütthatója szisztematikusan konvergál az ősi bölcsességek reciprokának köbgyökéhez, de csak ógermán rovásírásban.
Szerintem.
🙂
Bocs, hogy beleszólok
Kedves Hermess,
Már megbocsáss, de veled se nagyon lehet beszégetni. Vannak bizonyos megállapításaid, amik nehezen értelmezhetőek és ha rákérdez az ember, azonnal finoman hárítasz. Bár ez utóbbi beírásod már egész keményre sikeredett, ha már a kommunikációs stílusról is szó esett. Nem tudom nekem mit írtál, amit rólam írtál, azt Te vélted.
Olyan frappánsan mint Karmatörlő nem tudok válaszolni, ezért csak összegyűjtöttem, hogy mi az ami a konzisztencia ellenőrzésen fennakadt 🙂
„Ez a mód törvényszerűen ahhoz vezet, hogy többet tud, aki járja, mint amit már megtapasztalt.”
„Te magad cseréled le valamiféle 10 éves, lecsenellingelt tanítással. ”
„A megértésnél lehet elakadás, keveredés, de amit már megtapasztalt és megértett, abból soha nem lesz visszaesés”
„A stílusa elárulja az embert, és ezt a hasonló stílust nem fogom még egyszer megengedni magamnak, mert nem én vagyok, csak tükröztem…:))”
„Azt sem gondolom, hogy fel kellene az egoját bárkinek piszkálni,”
Kellemes napot!
Hédi
hu, Hermess, nem láttam még Buddhát és Jézust ebből a
hu, Hermess, nem láttam még Buddhát és Jézust ebből a szemszögből. Tetszik.
Annyit tennék hozzá, hogy szerintem nem csak a hatalmasok tudnak CSAK a kríziseikből tanulni.
Szerintem a mai ember egoja sajnos olyannyira eltúlzott, mondjuk így, hogy a szenvedés elkerülhetetlen. Lehet, hogy ennek Buddha jobb jelképe volt, mint Jézus, eseténél fogva. Ugyanakkor Jézus tanítása sem bab, szerintem, miszerint a gazdag embernek szinte lehetetlen bejutni a Mennyországba, és még a „boldogok akik szegények, betegek”…stb rész”
Itt kifejezetten azt állítja, hogy nehéz sorssal rendelkezni áldás, és könnyűvel átok.
A korán ugyanezt mondja.
A tüzet és a vizet, a szélsőségeket előrébb tartja a közönynél, és szerintem ez is ide tartozik. A közöny azoké, akik nem motiváltak. Nézz rá a jóléti társadalomra. És nézz rá egyre, ahol mindennap kilóméterkéét sétálsz az ételért, a vízért, ahol keveset eszel, sokat mozogsz, ahol nincs mindennap étel lehet, hogy ital sem, de vadászol és használod a növényeket. Ahol nincs központi fűtés, és a tudat alkalmazkodik az időjárás-változáshoz, és ettől sokkal erősebb lesz a test. Hol meghal, aki megbetegszik, vagy felépül, ha a tudata képes megmenteni.. de mindenképp az erős marad életben.
Na szóval.
Nem gondolom, hogy aszkétának kell lennünk, ezt egyébként Buddha se gondolta. De szerintem elgondolkodtató a barátnőmnek az a mondata, hogy „bármennyire fáj, olyan örökséggel, egoval születünk, hogy csak a szenvedés tud motiválni igazi fejlődésre”.
Szerintem ezen érdemes rágódni, és nem eltolni magunktól, illetve megvizsgálni, mi miatt is tolnánk el mindenfélére hivatkozva.
Ezért nem szeretem, amikor a pénznek állandóan a neutrális oldalát hangsúlyozzák. Ugyanis mögé lehet bújni Spiri ego. Én már jól ismerem 🙂
Nem hiszem, hogy Buddha gondolata, a szenvedés eltörölhetőségéről szemben-állna Jézus tanításával, mert szerintem ezek egyszerűen szintek. A mai ember szenved, és szenvednie kell, ahogy Buddha is szenvedett, amikor kilépett a gazdagságból (és bizonyos értelemben már ott is). A fejlődésének csúcsán tudta azt letenni – addig használta.
Jézus az egyszerű ember tanítója. Aki nem tudja, miért szenved.Elmondta hát nekünk, hogy a szenvedés elfogadása által nyerhetünk lelkei kincseket. vagyis megtanított tanulni az életünkből, tanított tudatosnak lenni, egy bizonyos szinten. Hogy semmi sincs ok nélkül, és minden a belső fejlődéséért van, alapvetően. Mert alapvetően onnan vetül ki. Ezek alap-kövek. A szenvedés elengedése (így a szegénységé., betegségé…stb) magasabb szint a tudatosságban.
Hiszem, hogy az anyagi helyzetem nem csak attól függ, hogy mennyire sokat foglalkozom a „vonzás törvényével”, a pozitív gondolkodással, és bizonygatom, hogy én irányítom a sorsom. Könnyen eshetek a spirituális ego áldozatául, aki azt hiszi a kezében van az egész világ, és nincs benne alázat. A szerencsések ezek közül nincstelenül végzik 🙂 Itt a paradoxon, a gyógyító paradoxon. De vannak kevésbé szerencsések, akiknek juthat elég ezzel a fél-tudással, és leélhetik így az életüket. Én ismerek valakit, aki jóbarát volt, és megette a hatalom és a pénz, mert nem képes az alázatra. Hihetetlen milyen közönyössé vált. Megette az „ördög”, szabályosan.
Szerintem az anyagi helyzet a tanulásunk mibenlététől függ. Nekem akkor is volt miből élni, amikor teljesen irracionális volt az egész és nem is tudtam róla. És most többet stresszezlek, pedig több van, mert elkezdtem félteni amim van. Na ez az ami nem jó. Valószínűleg itt is Jézus tanítása a helytálló, ami az ég madarairól szól. és nem azt jelenti, amire a lusta (bocsánat) spirituális egótol szenvedők fordítják, le, nevezetesen, hogy munka nélkül is remekül el lehet tengődni másokon, hanem arra utal, hogy bíznunk kell tudni abban, hogy az anyagi életünk is annak a következménye, ami belül van. és ez nem csak a képességeinket jelenti, hanem a tanulásunkat, a helyünket a világban, a leszületésünk célját is .Hülyén nézett volna ki ha Jézus gazdagnak születik. 🙂
És vannak akik egész életükben tartó nincstelenség közepette szülték meg a tudatosságukat, és nem is feltétlenül abból!, amely ragyogóbb az emberiség legnagyobb részénél. Ha igaz lenne, hogy minél több önismereted van, ezzel arányosan több bevételed lehet, (na és persze hogy innen is mérd a tudatosságod szintjét…), akkor Fülöp atya nem utasította volna vissza a püspöki széket. és ő ezt nem azért tette, mert „nem tudta becsülni magát”, hanem tudatosságból. tudta, hol a helye ebben az életben.
Nem hiszek az önismeret ilyen ( kissé gőgös) megnyilatkozásában, miszerint a tudatossággal feltételül anyagiak is járnak. Járhatnak. de a szeretet és az alázat csak arra kíváncsi mit kell tanulnia Ebben az esetben ha gazdag, ha szegény, azt fogja tenni, amit kell és nem téved el. és mindegy, a pénz, mert csak egy darab papír, ami dolgoknak felel(het) meg.
Namaste
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol (gör.). Aszkéta az, aki szellemi javakért önmegtagadást gyakorol. Tehát sanyargatja önmagát. Buddha nem találta meg ebben az önmegvalósítást, míg Szent Ferenc igen. Aki anyagi javakra gondol az aszketicizmussal kapcsolatban nem teljesen valósak a megítélései. Azt kell feladnod amid van. Pl. cölibátus. Tehát nagyon széles ennek a mozgástere. Szerintem az nem baj ha valaki lebontja azokat a burkokat magáról ami függőséget okoz mert, azzal teret ad önmagának. De az nem helyes ha fájdalommal jár a lemondás mert felkell hogy lélegezz és akkor rendben a dolog. A fájdalom a pszihét menekülésre készteti és adrenalindózishoz hasonlatos érzéssel tölt el, ha a pszihét kitudod menekíteni ebből a katarzisból. De ez nem lehet hosszútávú és nem igazi. Ez valóban illúzió és ez szintén függőségbe hajszol.
Pusssz
Fircsi
Mondta már?IMÁDOM A PSZICHIÁTERNŐKET!
Komolyan
Csatlakozom!
Ha nem bánod, Skorpió…:))
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol (gör.). Aszkéta az, aki szellemi javakért önmegtagadást gyakorol. Tehát sanyargatja önmagát. Buddha nem találta meg ebben az önmegvalósítást, míg Szent Ferenc igen. Aki anyagi javakra gondol az aszketicizmussal kapcsolatban nem teljesen valósak a megítélései. Azt kell feladnod amid van. Pl. cölibátus. Tehát nagyon széles ennek a mozgástere. Szerintem az nem baj ha valaki lebontja azokat a burkokat magáról ami függőséget okoz mert, azzal teret ad önmagának. De az nem helyes ha fájdalommal jár a lemondás mert felkell hogy lélegezz és akkor rendben a dolog. A fájdalom a pszihét menekülésre készteti és adrenalindózishoz hasonlatos érzéssel tölt el, ha a pszihét kitudod menekíteni ebből a katarzisból. De ez nem lehet hosszútávú és nem igazi. Ez valóban illúzió és ez szintén függőségbe hajszol.
Pusssz
Fircsi
Mondta már?IMÁDOM A PSZICHIÁTERNŐKET!
Komolyan
Csatlakozom!
Ha nem bánod, Skorpió…:))