Vállalom a vállalhatatlant. Áldozattá teszem magam értetek, hogy tudásotokkal élhessetek.
http://imagerz.com/QEMSDUtvAwJXBVNIRAVR
Személyes horoszkópom. Számomra érthetetlen vonal halmaz, a leghalványabb fogalmam sincs, hogy mi micsoda, hogy mi mit jelent?
Valójában a vád amely folyamatosan ér, hogy tudniillik zárkózott vagyok, megcáfoltassék ezúton.
S mivel, semmiképpen nem tudtok személyemtől eltávolodni, további s mélyebb megismerésre adok lehetőséget. Hátha eljuttok odáig, hogy engem megismervén belássátok, hogy nem változhatok, de ti magatokat megváltoztathatjátok, és csak ti változtathatjátok meg magatokat, ahogy csak én változtathatom meg magamat.
Feláldozni önmagam önmagamnak, de nem tűrhető, hogy mások áldozni akarásának hódoljak, a semmiért, hogy tovább is azt higgyétek, hogy jogotok van másokat feláldozni, de a magatokban lévő pusztító hajlamot felül vizsgálni, magatokat a magatok számára feláldozni nem szükséges!
Önismeret? Hát legyen önismeret.
Részlet egy könyvből, suta felolvasásomban… Idevágó aktualitása tudatunkba hasító igazságok megvilágítója…. 17 perc játékidő.
A Placidus
megüt a guta,ezzel birkóztam az éjjel,és nem tudtam
A Placidus
megüt a guta,ezzel birkóztam az éjjel,és nem tudtam megcsinálni pontosan a horoszkópot,mert a zónaidőn elcsúsztam
erre most kattintok,és tessék ,ide a képembe….
A Placidus
megüt a guta,ezzel birkóztam az éjjel,és nem tudtam
A Placidus
megüt a guta,ezzel birkóztam az éjjel,és nem tudtam megcsinálni pontosan a horoszkópot,mert a zónaidőn elcsúsztam
erre most kattintok,és tessék ,ide a képembe….
Tényleg áldozatnak érzed magad?
Áldozat csak akkor lehetsz, ha
Tényleg áldozatnak érzed magad?
Áldozat csak akkor lehetsz, ha félsz. Te mitől félsz?
Ne nekem válaszolj, ne is másnak, hanem magadnak!
Részemről a téma lezárva.
Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad.
Ahol sok a
Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad.
Ahol sok a probléma, jobb ha belül marad, nehogy még másoknak is ártson.
Hozd helyre magad. A sok jótanács amit adtál, talán most hasznodra válik.
De az áldozat aki magát áldozza érted és másokért, éppen hogy nem fél,
hanem éppen mentes a félelemtől, különben nem tudná feláldozni magát.
Az önfeláldozás Jézusi mintája, mely a félelem uralása, s önmagunk oda dobása konccul, hogy bárki arra járó rúghasson egyet, akár te is gúnyosan mondhasd: Te áldozat, senki vagy a szemembe, félsz, reszketsz, bezzeg én olyan bátor vagyok, hogy még az út szélén ott is hagylak, majd ha arra jár egy szamaritánus, talán majd az, az nem rúg beléd… Talán lesz bátorsága önmagát feláldozni érted, s mindannyian magunkat egymásért. Belátjuk végre, mi a valódi odaadás, a másiknak segítség, magunkban felismerve önös hitvány vágyainkat, hogy a másik felett őrületbe menő kergetésben áldozzunk másokat.
Mert aki másokat feláldoz, az bátor, de ki magát adja, hitvány semmire kellő az.
De te csak zárd le magad. Nem vetem szemedre a… nem létező, áldozni kész bátorságodat.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Már látom: Jézusnak képzeled magad. 😀
Reménytelen vagy…
Már látom: Jézusnak képzeled magad. 😀
Reménytelen vagy…
,,Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad. Ahol sok a
,,Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad. Ahol sok a ”
ez a hozzászólás címe
ami abban tartalom azt én értem,és nincs vele semmi bajom
lehet,hogy velem is baj van?
Nem neked szól. Névtelennek.
összevissza mennek a
Nem neked szól. Névtelennek.
összevissza mennek a hozzászólások.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Én se neked írtam,hanem a többieknek…
Már megint mennek itt az
Én se neked írtam,hanem a többieknek…
Már megint mennek itt az indulatok,és közben meg jól félre van értve már megint valami…
Már csak annak örülök,hogy most nem én vagyok félreértve…
A kevesebb, több
Kedveskedves Miklós!
Nem vagy te áldozat, nem is néz annak itt senki.
Viszont még a csapból is te folysz, Miklós… :-)….észrevetted?
Figyelmet kivánsz….és…….kapsz.
A hozzászólásaid – nekem – túl gondolkodósak, ráadásul rengeteg különböző témát vetsz fel akár egyetlen blogban is. Ezért irtó nehéz dolga van azoknak, akik neked válaszolni akarnak, mert gyakran másba kapsz bele.
Racionális észérveidre leginkább racionális észérveket akarsz.
Ha más jön, akkor azzal nem igen foglalkozol, inkább még egyet kérdezel 🙂
Szerintem senki nem akar itt téged megváltoztatni, inkább próbálják „megszólitani” benned az elméden kivüli részeidet is…….
A kevesebb, több.
2010, május 31 – 13:53 – Ramina (útkereső)
Nem lényeges, hogy ki
2010, május 31 – 13:53 – Ramina (útkereső)
Nem lényeges, hogy ki minek néz. Nekem nem feladatom, és nem is hobbim, hogy mások gondolataival foglalkozzak.
„Figyelmet kivánsz….és…….kapsz.”
Nem.
Prédát kerestek és kaptok.
Pillanatnyilag úgy látom, hogy alig van itt pár ember, aki valóban önismerettel foglalkozik, vannak azért néhányan, de a többség csak vadásgat, keresi a lehetőséget, ahol kiemelkedhet.
Én nem keresem a lehetőséget hanem teremtem. Nem kérek figyelmet, hanem láthatóvá teszem magam. Nem titkolózok, nem protokoll szövegeket írok, hanem világosan kifejtem a gondolataimat bármiről.
Nem kapkodok össze-vissza ahogy mondod, mindig a hozzászólás témájára reagálok. Nem kötöm magam egy gondolathoz.
A téma indító cikk, csak a startpont tekintsük kályhának, ahonnan elindulhatunk és egészen máshova vezet az út, mint az eredeti téma volt. Nem is baj, mert az nem is lényeges.
Az önismeret elsősorban önfeltárás. Önfeltárás, az előítéleteimről az érzéseimről az attitüdjeimről. Rádöbbenek, hogy mik azok a dolgok amiken megakadok, mi az amin nem tudok túllépni, miért szólok meg valakit (nem szokásom, legfeljebb válaszként ha valaki személyeskedett előzőleg).
Annyira rám vagytok állva 3-4-en, hogy most már kifejezetten szórakoztató az a szenvedés amit itt lerendeztek. Saját pocsojátokban toporzékoltok, és minden bajotokat rám vetítitek, és még azt is mondjátok, hogy rólam szól az oldal :)))) Mintha én bárkit kényszerítenék, hogy rólam írjon :DDDD
Beismerem, hogy kicsit provokatíva írok, nem véletlenül. Vagy elfáradtok és úgy fejezitek be, vagy belátjátok és úgy.
Ne bízz abban, hogy én elfáradok, mert minden engem minősítgető hozzászólással öntitek rám az energiát :))))
Kifejezetten jól szórakozok. Egyszer csak megértitek, hogy a blognak van témája, arra kell válaszolni, nem az író személyét elemezgetni, meg minősítgetni.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Tényleg áldozatnak érzed magad?
Áldozat csak akkor lehetsz, ha
Tényleg áldozatnak érzed magad?
Áldozat csak akkor lehetsz, ha félsz. Te mitől félsz?
Ne nekem válaszolj, ne is másnak, hanem magadnak!
Részemről a téma lezárva.
Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad.
Ahol sok a
Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad.
Ahol sok a probléma, jobb ha belül marad, nehogy még másoknak is ártson.
Hozd helyre magad. A sok jótanács amit adtál, talán most hasznodra válik.
De az áldozat aki magát áldozza érted és másokért, éppen hogy nem fél,
hanem éppen mentes a félelemtől, különben nem tudná feláldozni magát.
Az önfeláldozás Jézusi mintája, mely a félelem uralása, s önmagunk oda dobása konccul, hogy bárki arra járó rúghasson egyet, akár te is gúnyosan mondhasd: Te áldozat, senki vagy a szemembe, félsz, reszketsz, bezzeg én olyan bátor vagyok, hogy még az út szélén ott is hagylak, majd ha arra jár egy szamaritánus, talán majd az, az nem rúg beléd… Talán lesz bátorsága önmagát feláldozni érted, s mindannyian magunkat egymásért. Belátjuk végre, mi a valódi odaadás, a másiknak segítség, magunkban felismerve önös hitvány vágyainkat, hogy a másik felett őrületbe menő kergetésben áldozzunk másokat.
Mert aki másokat feláldoz, az bátor, de ki magát adja, hitvány semmire kellő az.
De te csak zárd le magad. Nem vetem szemedre a… nem létező, áldozni kész bátorságodat.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Már látom: Jézusnak képzeled magad. 😀
Reménytelen vagy…
Már látom: Jézusnak képzeled magad. 😀
Reménytelen vagy…
,,Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad. Ahol sok a
,,Tehát lezártad magad? Jól teszed ha lezárod magad. Ahol sok a ”
ez a hozzászólás címe
ami abban tartalom azt én értem,és nincs vele semmi bajom
lehet,hogy velem is baj van?
Nem neked szól. Névtelennek.
összevissza mennek a
Nem neked szól. Névtelennek.
összevissza mennek a hozzászólások.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Én se neked írtam,hanem a többieknek…
Már megint mennek itt az
Én se neked írtam,hanem a többieknek…
Már megint mennek itt az indulatok,és közben meg jól félre van értve már megint valami…
Már csak annak örülök,hogy most nem én vagyok félreértve…
A kevesebb, több
Kedveskedves Miklós!
Nem vagy te áldozat, nem is néz annak itt senki.
Viszont még a csapból is te folysz, Miklós… :-)….észrevetted?
Figyelmet kivánsz….és…….kapsz.
A hozzászólásaid – nekem – túl gondolkodósak, ráadásul rengeteg különböző témát vetsz fel akár egyetlen blogban is. Ezért irtó nehéz dolga van azoknak, akik neked válaszolni akarnak, mert gyakran másba kapsz bele.
Racionális észérveidre leginkább racionális észérveket akarsz.
Ha más jön, akkor azzal nem igen foglalkozol, inkább még egyet kérdezel 🙂
Szerintem senki nem akar itt téged megváltoztatni, inkább próbálják „megszólitani” benned az elméden kivüli részeidet is…….
A kevesebb, több.
2010, május 31 – 13:53 – Ramina (útkereső)
Nem lényeges, hogy ki
2010, május 31 – 13:53 – Ramina (útkereső)
Nem lényeges, hogy ki minek néz. Nekem nem feladatom, és nem is hobbim, hogy mások gondolataival foglalkozzak.
„Figyelmet kivánsz….és…….kapsz.”
Nem.
Prédát kerestek és kaptok.
Pillanatnyilag úgy látom, hogy alig van itt pár ember, aki valóban önismerettel foglalkozik, vannak azért néhányan, de a többség csak vadásgat, keresi a lehetőséget, ahol kiemelkedhet.
Én nem keresem a lehetőséget hanem teremtem. Nem kérek figyelmet, hanem láthatóvá teszem magam. Nem titkolózok, nem protokoll szövegeket írok, hanem világosan kifejtem a gondolataimat bármiről.
Nem kapkodok össze-vissza ahogy mondod, mindig a hozzászólás témájára reagálok. Nem kötöm magam egy gondolathoz.
A téma indító cikk, csak a startpont tekintsük kályhának, ahonnan elindulhatunk és egészen máshova vezet az út, mint az eredeti téma volt. Nem is baj, mert az nem is lényeges.
Az önismeret elsősorban önfeltárás. Önfeltárás, az előítéleteimről az érzéseimről az attitüdjeimről. Rádöbbenek, hogy mik azok a dolgok amiken megakadok, mi az amin nem tudok túllépni, miért szólok meg valakit (nem szokásom, legfeljebb válaszként ha valaki személyeskedett előzőleg).
Annyira rám vagytok állva 3-4-en, hogy most már kifejezetten szórakoztató az a szenvedés amit itt lerendeztek. Saját pocsojátokban toporzékoltok, és minden bajotokat rám vetítitek, és még azt is mondjátok, hogy rólam szól az oldal :)))) Mintha én bárkit kényszerítenék, hogy rólam írjon :DDDD
Beismerem, hogy kicsit provokatíva írok, nem véletlenül. Vagy elfáradtok és úgy fejezitek be, vagy belátjátok és úgy.
Ne bízz abban, hogy én elfáradok, mert minden engem minősítgető hozzászólással öntitek rám az energiát :))))
Kifejezetten jól szórakozok. Egyszer csak megértitek, hogy a blognak van témája, arra kell válaszolni, nem az író személyét elemezgetni, meg minősítgetni.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Egyetértek az előttem szólóval. Áldozat akkor vagy, ha Te annak
Egyetértek az előttem szólóval. Áldozat akkor vagy, ha Te annak tekinted magad. Tudom, mert sok helyzetben tekintem még én is annak magamat, és olyankor azzá is válok napokig, és gyártom az elméletek, hogy mindenki ellenem van. Nem mondom, hogy Te is ezt csinálod, de én úgy érzem, nyilván azért, mert mint írtam én is belehuppanok még ebbe a csapdába gyakran. De ahogy látom, Te sem tudsz elszakadni ezektől a dolgoktól, mert folyton nyitod az új blogokat, amik rólad szólnak, hogy „natessék most kivesézhettek”. És én tudom, hogy valójában ezek a blogok is rólam szólnak, meg mindenkiről, nem konkrétan rólad, és értem is, amit mondasz, hogy Te csak tanulsz, Mi is csak tanuljunk szépen.
„Valójában a vád amely folyamatosan ér, hogy tudniillik zárkózott vagyok, megcáfoltassék ezúton.”
Az, hogy Te ezt vádnak tekinted, pontosan azt jelenti, hogy valami igazságtartalma kell, hogy legyen. Nem kifelé, ezt már mindnyájan tudjuk, hogy kifelé nem vagy zárkózott, de befelé Magaddal szemben az vagy. (Nyilván én is még, mivel észreveszem Rajtad, de ez a tanulás:))
A horoszkóp linket nem olvastam el, mert nem hiszek a horoszkópban. Magamban hiszek, nem abban, hogy valaki a horoszkópom alapján alkot rólam egy általánosítást.
Nem nem ez az áldozat.
Más ha téged feláldoznak, de más ha te
Nem nem ez az áldozat.
Más ha téged feláldoznak, de más ha te áldozod magad. Tudatosan egy cél érdekében. Nem véletlen, nem önsajnáltatva magam, hanem élvezve a szerepet.
Döbbenetesen sok információt kapok, és talán egyszer ráébred valaki, ha csak egy is már megérte, hogy amilyennek engem láttok, az nem én vagyok, hogy színjáték az egész, mely teret ad megfigyelésre, érzelgősségre, gondolkodásra működések folyamatának meglátására. Teret ad meglátni ki az aki ugyan azt szajkózza magán megmutatva, hogy változásra alig van képessége, s csak ugyan azon szidalmakat szórja, észre nem vévén, hogy szenteskedő álszentsége mögötti valódi problémához nekem alig ha van közöm.
Önfeláldozás ez részemről, mely lehetővé teszi a te fejlődésedet, az én fejlődésemet, és bárki fejlődését.
Be linkeltem egy mp3-at. Azt hallgasd meg és megérted mi is az áldozat és az önfeláldozás valójában, értelmének mélységében.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Szerintem olyan nem is létezik, hogy más áldoz fel minket. Minde
Szerintem olyan nem is létezik, hogy más áldoz fel minket. Minden esetben magunkat áldozzuk fel. Csak ha rossz cél érdekében, akkor utána másokra hárítjuk a felelősséget, hogy ők áldoztak fel, nekem közöm sincs ehhez. Míg ha jóért áldozzuk fel, akkor máris dülled a mellünk, hogy én önfeláldozó vagyok, és mekkora hős. Ez pikkpakk megnyugtat, és eltereli a figyelmedet arról, hogy miért lettél „önfeláldozó”.
Az önfeláldozás az áldozattá válás kényszerérzetéből fakad. Jézus (de ezt már leírtam) nem miattunk ment a keresztre. Semmilyen önfeláldozás nem volt benne. Ezt a Biblia költötte mellé, hogy önfeláldozása miatt meghalt értünk, úgyhogy legyünk mi is önfeláldozók mindenkiért… Ez humbukk… A keresztre menetele önmegvalósítás volt, nem önfeláldozás.
„Teret ad meglátni ki az aki ugyan azt szajkózza magán megmutatva, hogy változásra alig van képessége, s csak ugyan azon szidalmakat szórja, észre nem vévén, hogy szenteskedő álszentsége mögötti valódi problémához nekem alig ha van közöm.”
Ilyen alapon nekünk sincs közünk a te problémádhoz, minek indítasz blogot magadról, minek „áldozod fel” önmagad? Azért mert áldozatnak érzed magad. De mondom ezen vitázhatunk napestig, úgyse vezet sehova, mert ilyen téren ezek szerint egy szinten vagyunk. Nekem még el kell fogadnom a Te nézeted, mint ahogy Neked is az enyémet.
És akit lehordtál a sárga földig, amiért lezárta a témát maga részéről, azért hordtad le, mert Te magad képtelen vagy így lezárni egy topikot, hogy na én most visszavonulok, és nem dobálom az eszméimet tovább a másikra, hanem megpróbálom magamban feltárni az okokat, nem blogon keresztül. Pedig szerintem ez sokkal inkább önfeláldozás, mint az, hogy „gyertek csámcsogjatok rajtam”. Utóbbit én képmutató álönfeláldozásnak tekintem, de nyilván ezt is még a magam képmutatásai miatt.
Mese a szomszéd kisfiúról
Igaz történet.
Pont ma játszódott le.
Zotyika kiabál, figyeljen rá az Anyja. Ancsa sosem tud velem két mondatot sem váltani.
Eleinte kérleli: -kisfiam, mindjárt, menj addig játszani
Zotyika persze egyre jobban durvul
Ancsa egyre idegesebb. Telik a pohár (már jó ideje ez megy, nem csak ma kezdődött)
Fogja a fejét, egyszercsak feláll, csattan a popsira a tenyér, ordit, kiabál, majd lelkizik, mit tettem a fiammal, most mond meg mit tegyek?
– ne figyelj rá, addig, amig bármit is tesz, főleg, örjöng, eléri azt, amit akar: Anyu figyel rám.
-most leesett. Nagy tanitóm Zotyi is, hogyan működik az Egónk.
Azért csíplek, mert veled nem kell vitatkozni.Megvitatod te saj
Így fogom jelölni ezután, hogy kinek írok:
Kimásolom a hozzászólása fejlécét ide, az idő adatokkal együtt.
2010, május 31 – 14:17 – spiritosaurus
Azért csíplek, mert veled nem kell vitatkozni.
Megvitatod te saját magaddal a kérdéseket. Ennyi is a cél a te szinteden, nem több.
Én nem kell, hogy elfogadjam az álláspontodat, és neked sem kell elfogadni az enyémet, mivel ha a dolog fölé tudnál menni, látnád, hogy nem álláspontokról beszélünk.
Én leírom az elképzelésem, és ki ki a maga szintjén értelmezi saját magának. Nem győzködök senkit. Nem versengek, nem fogadok el. Beépítem ami beépíthető, ezáltal alakítom magam.
Nincs szükség elfogadásra. Az belerántja az embert egy alá-fölé rendeltségben, tudniillik aki elfogad, alább valónak ismeri el magát, az pedig messze áll az EGY-ség koncepciójától.
Ne velem foglalkozz.
Ott hibáztok mindannyian, hogy a személyemmel foglalkoztok!
Miért indítok annyi blogot? miért ilyet, miért olyat? :)))
Valaki felvetette, hogy rólam szól az egész oldal.
De miért? Én kényszerítelek benneteket, hogy rólam írjatok? Minek írsz a blogomba, ha annyira nem tetszik? :))
Fel kell fognotok, hogy mind az amit rám testáltok a ti problémátok. Én magasan felette állok. Nem gőg, hanem globálisabb rálátásom van ezekre a kérdésekre, mint mondjuk neked.
Nem bonyolult ez. Van aki többet tud egy másiknál.
Ezen az oldalon egy csomó ember van aki többet tud nálam. Nem is foglalkoznak az írásommal, vagy akik igen, azok a témára hagyatkoznak. Csak az irigyek akarnak engem lehúzni a maguk szintjére, mert nem bírják elviselni, hogy valaki magasabban áll náluk.
Én nem bántalak benneteket, csak nem megyek le hozzátok, inkább próbálok erőt adni, hogy ti is emelkedjetek fel mellém.
Amint sikerül az irigység spirálból kilépni, máris el tudtok indulni felfelé, és képessé váltok az egózást befejezni és meglátni a lehetőséget, amit kínálok.
Nehéz elfogadni? Hát ez sem az én gondom.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Az mp3 meg fölösleges, hidd el, hogy nem az mp3 miatt fogom
Az mp3 meg fölösleges, hidd el, hogy nem az mp3 miatt fogom megérteni az áldozat és az önfeláldozás különbségét. Mint ahogy neked sem mp3-aktól, meg blogoktól kéne elvárnod, hogy tudást adjon, hanem Önmagadtól.
Egyetértek az előttem szólóval. Áldozat akkor vagy, ha Te annak
Egyetértek az előttem szólóval. Áldozat akkor vagy, ha Te annak tekinted magad. Tudom, mert sok helyzetben tekintem még én is annak magamat, és olyankor azzá is válok napokig, és gyártom az elméletek, hogy mindenki ellenem van. Nem mondom, hogy Te is ezt csinálod, de én úgy érzem, nyilván azért, mert mint írtam én is belehuppanok még ebbe a csapdába gyakran. De ahogy látom, Te sem tudsz elszakadni ezektől a dolgoktól, mert folyton nyitod az új blogokat, amik rólad szólnak, hogy „natessék most kivesézhettek”. És én tudom, hogy valójában ezek a blogok is rólam szólnak, meg mindenkiről, nem konkrétan rólad, és értem is, amit mondasz, hogy Te csak tanulsz, Mi is csak tanuljunk szépen.
„Valójában a vád amely folyamatosan ér, hogy tudniillik zárkózott vagyok, megcáfoltassék ezúton.”
Az, hogy Te ezt vádnak tekinted, pontosan azt jelenti, hogy valami igazságtartalma kell, hogy legyen. Nem kifelé, ezt már mindnyájan tudjuk, hogy kifelé nem vagy zárkózott, de befelé Magaddal szemben az vagy. (Nyilván én is még, mivel észreveszem Rajtad, de ez a tanulás:))
A horoszkóp linket nem olvastam el, mert nem hiszek a horoszkópban. Magamban hiszek, nem abban, hogy valaki a horoszkópom alapján alkot rólam egy általánosítást.
Nem nem ez az áldozat.
Más ha téged feláldoznak, de más ha te
Nem nem ez az áldozat.
Más ha téged feláldoznak, de más ha te áldozod magad. Tudatosan egy cél érdekében. Nem véletlen, nem önsajnáltatva magam, hanem élvezve a szerepet.
Döbbenetesen sok információt kapok, és talán egyszer ráébred valaki, ha csak egy is már megérte, hogy amilyennek engem láttok, az nem én vagyok, hogy színjáték az egész, mely teret ad megfigyelésre, érzelgősségre, gondolkodásra működések folyamatának meglátására. Teret ad meglátni ki az aki ugyan azt szajkózza magán megmutatva, hogy változásra alig van képessége, s csak ugyan azon szidalmakat szórja, észre nem vévén, hogy szenteskedő álszentsége mögötti valódi problémához nekem alig ha van közöm.
Önfeláldozás ez részemről, mely lehetővé teszi a te fejlődésedet, az én fejlődésemet, és bárki fejlődését.
Be linkeltem egy mp3-at. Azt hallgasd meg és megérted mi is az áldozat és az önfeláldozás valójában, értelmének mélységében.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Szerintem olyan nem is létezik, hogy más áldoz fel minket. Minde
Szerintem olyan nem is létezik, hogy más áldoz fel minket. Minden esetben magunkat áldozzuk fel. Csak ha rossz cél érdekében, akkor utána másokra hárítjuk a felelősséget, hogy ők áldoztak fel, nekem közöm sincs ehhez. Míg ha jóért áldozzuk fel, akkor máris dülled a mellünk, hogy én önfeláldozó vagyok, és mekkora hős. Ez pikkpakk megnyugtat, és eltereli a figyelmedet arról, hogy miért lettél „önfeláldozó”.
Az önfeláldozás az áldozattá válás kényszerérzetéből fakad. Jézus (de ezt már leírtam) nem miattunk ment a keresztre. Semmilyen önfeláldozás nem volt benne. Ezt a Biblia költötte mellé, hogy önfeláldozása miatt meghalt értünk, úgyhogy legyünk mi is önfeláldozók mindenkiért… Ez humbukk… A keresztre menetele önmegvalósítás volt, nem önfeláldozás.
„Teret ad meglátni ki az aki ugyan azt szajkózza magán megmutatva, hogy változásra alig van képessége, s csak ugyan azon szidalmakat szórja, észre nem vévén, hogy szenteskedő álszentsége mögötti valódi problémához nekem alig ha van közöm.”
Ilyen alapon nekünk sincs közünk a te problémádhoz, minek indítasz blogot magadról, minek „áldozod fel” önmagad? Azért mert áldozatnak érzed magad. De mondom ezen vitázhatunk napestig, úgyse vezet sehova, mert ilyen téren ezek szerint egy szinten vagyunk. Nekem még el kell fogadnom a Te nézeted, mint ahogy Neked is az enyémet.
És akit lehordtál a sárga földig, amiért lezárta a témát maga részéről, azért hordtad le, mert Te magad képtelen vagy így lezárni egy topikot, hogy na én most visszavonulok, és nem dobálom az eszméimet tovább a másikra, hanem megpróbálom magamban feltárni az okokat, nem blogon keresztül. Pedig szerintem ez sokkal inkább önfeláldozás, mint az, hogy „gyertek csámcsogjatok rajtam”. Utóbbit én képmutató álönfeláldozásnak tekintem, de nyilván ezt is még a magam képmutatásai miatt.
Mese a szomszéd kisfiúról
Igaz történet.
Pont ma játszódott le.
Zotyika kiabál, figyeljen rá az Anyja. Ancsa sosem tud velem két mondatot sem váltani.
Eleinte kérleli: -kisfiam, mindjárt, menj addig játszani
Zotyika persze egyre jobban durvul
Ancsa egyre idegesebb. Telik a pohár (már jó ideje ez megy, nem csak ma kezdődött)
Fogja a fejét, egyszercsak feláll, csattan a popsira a tenyér, ordit, kiabál, majd lelkizik, mit tettem a fiammal, most mond meg mit tegyek?
– ne figyelj rá, addig, amig bármit is tesz, főleg, örjöng, eléri azt, amit akar: Anyu figyel rám.
-most leesett. Nagy tanitóm Zotyi is, hogyan működik az Egónk.
Azért csíplek, mert veled nem kell vitatkozni.Megvitatod te saj
Így fogom jelölni ezután, hogy kinek írok:
Kimásolom a hozzászólása fejlécét ide, az idő adatokkal együtt.
2010, május 31 – 14:17 – spiritosaurus
Azért csíplek, mert veled nem kell vitatkozni.
Megvitatod te saját magaddal a kérdéseket. Ennyi is a cél a te szinteden, nem több.
Én nem kell, hogy elfogadjam az álláspontodat, és neked sem kell elfogadni az enyémet, mivel ha a dolog fölé tudnál menni, látnád, hogy nem álláspontokról beszélünk.
Én leírom az elképzelésem, és ki ki a maga szintjén értelmezi saját magának. Nem győzködök senkit. Nem versengek, nem fogadok el. Beépítem ami beépíthető, ezáltal alakítom magam.
Nincs szükség elfogadásra. Az belerántja az embert egy alá-fölé rendeltségben, tudniillik aki elfogad, alább valónak ismeri el magát, az pedig messze áll az EGY-ség koncepciójától.
Ne velem foglalkozz.
Ott hibáztok mindannyian, hogy a személyemmel foglalkoztok!
Miért indítok annyi blogot? miért ilyet, miért olyat? :)))
Valaki felvetette, hogy rólam szól az egész oldal.
De miért? Én kényszerítelek benneteket, hogy rólam írjatok? Minek írsz a blogomba, ha annyira nem tetszik? :))
Fel kell fognotok, hogy mind az amit rám testáltok a ti problémátok. Én magasan felette állok. Nem gőg, hanem globálisabb rálátásom van ezekre a kérdésekre, mint mondjuk neked.
Nem bonyolult ez. Van aki többet tud egy másiknál.
Ezen az oldalon egy csomó ember van aki többet tud nálam. Nem is foglalkoznak az írásommal, vagy akik igen, azok a témára hagyatkoznak. Csak az irigyek akarnak engem lehúzni a maguk szintjére, mert nem bírják elviselni, hogy valaki magasabban áll náluk.
Én nem bántalak benneteket, csak nem megyek le hozzátok, inkább próbálok erőt adni, hogy ti is emelkedjetek fel mellém.
Amint sikerül az irigység spirálból kilépni, máris el tudtok indulni felfelé, és képessé váltok az egózást befejezni és meglátni a lehetőséget, amit kínálok.
Nehéz elfogadni? Hát ez sem az én gondom.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Az mp3 meg fölösleges, hidd el, hogy nem az mp3 miatt fogom
Az mp3 meg fölösleges, hidd el, hogy nem az mp3 miatt fogom megérteni az áldozat és az önfeláldozás különbségét. Mint ahogy neked sem mp3-aktól, meg blogoktól kéne elvárnod, hogy tudást adjon, hanem Önmagadtól.
Ja és még egy gondolat…
A „szenteskedő álszentek”-kel megihlettél Miklós. Mivel hogy a szenteskedő álszentséget is te űzöd itt. Jössz itt a mártír szöveggel, hogy feláldozod magad azért, hogy mi tanulhassunk belőled, közben nagyon nem.
Ha valóban oly önfeláldozó lennél, mint mondtad, nem vágnál vissza minden egyes mondatra kőkemény agresszióval, sőt sehogy. Jézus (Te hoztad őt példának) szó nélkül tűrte, hogy keresztre feszítsék, ha Te is önfeláldozó vagy, akkor Te is szó nélkül tűröd (ha már indítottál egy blogot, amiben rólad legyen szó), hogy mi itt téged „kibeszéljünk”. Ellenkező esetben csak Te teszed magad a saját áldozatoddá, aminek köze sincs az általad említett önfeláldozáshoz, mert valójában az motivál, hogy Te légy a középpontban.
Szóval szerintem tegyél pontot az ügy végére, ha már ekkora szentlélek vagy, hogy feláldozod önmagad, és nézz magadba, miért érzed kényszerét annak, hogy feláldozd önmagad, ha senki nem kért meg rá… Jézusról már élete során is keringtek a messiás szövegek, így ha szerinted tényleg feláldozta önmagát (szerintem még mindig nem), akkor neki volt rá oka. Neked szerintem nincs, úgyhogy felejtsd ezt el
Kár a gőzért. 🙂 A „húzásra” egy ugyanolyan ellentétes irányú
Kár a gőzért. 🙂 A „húzásra” egy ugyanolyan ellentétes irányú húzó erő a válasz. 🙂 Hogy ki esik be a sárba? Hát, a gyengébb… 🙂 Tiszta sor, játszma ez, szóval tisztelt Spiritosaurus, az játszmra az egyik legjobb válasz, ha bele sem megyünk.
Figyeld meg a szisztémát:
Mondasz valamit –> Mond rá valami. Előfordul a provokáló kérdés. –> erre igyekszel okosan válaszolni, védeni az álláspontod. —> erre egy újabb provokálás.
Mi ez ha nem játszma?(költői kérdés volt) Mert beszélgetésnek aligha nevezhető. Figyelem megszerző, erőfitogtató. Csak hát, ILLÚZIÓ az innen nyert vélt győzelem, mert élő párbeszéd nem hangzik el, csak amir hisz az egyén a sorok alapján.
Anitának a gyerekes sztorija meg jó példa. 🙂
Peti, jól láttad. Valoban játszma volt a javából.
Részemről
Peti, jól láttad. Valoban játszma volt a javából.
Részemről viszont nem a győzele és az erőfitogtatás volt a cél. 🙂
A reakciókra voltam kíváncsi. Ezért köszönöm mindenki részvételét ebben a nem túl szép játszmában.
Remélem, mindannyian sokat tanultunk belőle. 🙂
Névtelen (te vagy az Szókratészem?)
Mindenki játszmázik, manipulál. Nem az a lényeg mi mit tanultunk belőle, hanem hogyTe mit tanultál ebből.
A Te tapasztalásod mindig más, mint bárkié. Mi is csak tapasztalunk (bukdácsolunk). 🙂
Mit tanultunk? Meglátni még csak csak, a tanulás meg idővel elválik :D, minden akkor dől el, majd élesben.
Kedves Anitám!
Hidd el, Én is tanultam belőle. Már rég tudom,
Kedves Anitám!
Hidd el, Én is tanultam belőle. Már rég tudom, Én sem vagyok tökéletes. 🙂
Névtelen
Tudom, de gyere más ügyben is ide azért 😉
OK! 🙂
OK! 🙂
Emberi játszmák
http://www.vitaminbank.hu/rovatok/tarskapcsolatok/eric_berne2.php
Alapmű!
Nem hiába, hogy már a jogi karon is olvastatják és elemzik egyes tanárok…
huu, Bodza
köszi 🙂
Persze mindent elfelejtek, amit csak parancsolsz :DDD
2010, máju
Persze mindent elfelejtek, amit csak parancsolsz :DDD
2010, május 31 – 14:58 – spiritosaurus
De leginkább ha én úgy döntök. Én azért vagyok központba, mert ti ott tartotok. Nem tudnék központban lenni ha nem botlanátok meg rajtam állandóan.
Jézus áldozatvállalását látomegyáltalán nem látod át, nem is érdemes beszélni róla. Mint sok más esetében, itt is teljességgel lényegtelen, hogy valójában feláldozta e magát vagy nem. Vagy, hogy létezett-e egyáltalán vagy nem. Vagy Isten fia volt vagy nem.
lényegtelen.
Szimbólumokról beszélünk, nem emberi cselekményekről.
Te a gondolatiságodban és a világlátásodban jól láthatóan a fizikai síkon próbálsz evickélni. Én ezen rég túl vagyok már.
Van olyan, hogy valaki nem ért valamit, akkor azt legjobb hagyni a fenébe.
Igaza van Szabó Petinek, bár nem azért amivel indokol, de a végeredmény az, hogy felesleges olyan dologgal foglalkozni, amiben már többször sem tudtál zöldágra vergődni.
Hiányzik még az a világlátás, ami felemelné a szemléletedet a szimbólumok magaslataiba, ahol kiderül, hogy mennyire lényegtelen mindaz ami miatt engem próbáltok eltalálgatni.
Nem tudtok eltalálni mert nem ugyan azon az emeleten tartózkodunk.
Figyeld meg a bölcseket, akik nem a személyemmel foglalkoznak, hogy micsoda értékes eszmecseréket folytatunk, csak veletek kell közben bajlódnom.
Rá is jöttem, hogy le kell állnom, hogy továbbiakban reagáljak a tartalmatlan hozzászólásokra.
Nem is teszem többet.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„fizikai sík”
Szóval te rég túl vagy a „fizikai síkon” való evickélésen?
Ha túl lennél, nem állítanál ilyet, még csak meg sem fordulna az elmédben, mivel maga az elme a „fizikai sík”. Ha túl lennél, nem írnál ide egy mondatot sem. Ha túl lennél rajta, már nem is látszanál a tükörben… A „fizikai síkon” akkor vagy túl, ha meghalt a jelenlegi tested a Földön.
Pont Te beszélsz az EGY-ségről mindig.
Ha annyira tisztában lennél az EGY-séggel, akkor rádöbbennél, hogy nincs is „fizikai sík”, mint ahogy szellemi sík sincs, EGY VAN és kész. Minden síknak az összessége van. Ez az EGY-ség.
Azt sem állítanád, hogy Te feljebbi szinten állsz, mint én, mert minden, ami „szint”, az már egy „fizikai síkon” elképzelt valami. Azzal, hogy szintekről beszélsz, pontosan a „fizikai síkodhoz” láncolod magadat. (És ezzel meg is töröd az EGY-ségedet)
Hidd el, nem vagy túl még a fizikai síkon 🙂 Én sem, csak én tudom is magamról, nem állítom az ellenkezőjét..
És akkor most húzz fel kérlek a szintedre Mester 🙂
És ezzel nem „eltalálni” akartalak, még mielőtt megint a fejedbe
És ezzel nem „eltalálni” akartalak, még mielőtt megint a fejedbe veszed 🙂 Sőt, soha nem akartalak „eltalálni”, nem tudom ez neked honnan jött. Minden esetben a kommunikáció volt a célom, mint ahogy neked is. Eszembe sem jutott, hogy mi itt egymást „eltalálgatni” akarnánk.
Majd felkerülsz, ha Istened úgy akarja. Nem feladatom nekem vele
Majd felkerülsz, ha Istened úgy akarja. Nem feladatom nekem veled foglalkozni.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ja és még egy gondolat…
A „szenteskedő álszentek”-kel megihlettél Miklós. Mivel hogy a szenteskedő álszentséget is te űzöd itt. Jössz itt a mártír szöveggel, hogy feláldozod magad azért, hogy mi tanulhassunk belőled, közben nagyon nem.
Ha valóban oly önfeláldozó lennél, mint mondtad, nem vágnál vissza minden egyes mondatra kőkemény agresszióval, sőt sehogy. Jézus (Te hoztad őt példának) szó nélkül tűrte, hogy keresztre feszítsék, ha Te is önfeláldozó vagy, akkor Te is szó nélkül tűröd (ha már indítottál egy blogot, amiben rólad legyen szó), hogy mi itt téged „kibeszéljünk”. Ellenkező esetben csak Te teszed magad a saját áldozatoddá, aminek köze sincs az általad említett önfeláldozáshoz, mert valójában az motivál, hogy Te légy a középpontban.
Szóval szerintem tegyél pontot az ügy végére, ha már ekkora szentlélek vagy, hogy feláldozod önmagad, és nézz magadba, miért érzed kényszerét annak, hogy feláldozd önmagad, ha senki nem kért meg rá… Jézusról már élete során is keringtek a messiás szövegek, így ha szerinted tényleg feláldozta önmagát (szerintem még mindig nem), akkor neki volt rá oka. Neked szerintem nincs, úgyhogy felejtsd ezt el
Kár a gőzért. 🙂 A „húzásra” egy ugyanolyan ellentétes irányú
Kár a gőzért. 🙂 A „húzásra” egy ugyanolyan ellentétes irányú húzó erő a válasz. 🙂 Hogy ki esik be a sárba? Hát, a gyengébb… 🙂 Tiszta sor, játszma ez, szóval tisztelt Spiritosaurus, az játszmra az egyik legjobb válasz, ha bele sem megyünk.
Figyeld meg a szisztémát:
Mondasz valamit –> Mond rá valami. Előfordul a provokáló kérdés. –> erre igyekszel okosan válaszolni, védeni az álláspontod. —> erre egy újabb provokálás.
Mi ez ha nem játszma?(költői kérdés volt) Mert beszélgetésnek aligha nevezhető. Figyelem megszerző, erőfitogtató. Csak hát, ILLÚZIÓ az innen nyert vélt győzelem, mert élő párbeszéd nem hangzik el, csak amir hisz az egyén a sorok alapján.
Anitának a gyerekes sztorija meg jó példa. 🙂
Peti, jól láttad. Valoban játszma volt a javából.
Részemről
Peti, jól láttad. Valoban játszma volt a javából.
Részemről viszont nem a győzele és az erőfitogtatás volt a cél. 🙂
A reakciókra voltam kíváncsi. Ezért köszönöm mindenki részvételét ebben a nem túl szép játszmában.
Remélem, mindannyian sokat tanultunk belőle. 🙂
Névtelen (te vagy az Szókratészem?)
Mindenki játszmázik, manipulál. Nem az a lényeg mi mit tanultunk belőle, hanem hogyTe mit tanultál ebből.
A Te tapasztalásod mindig más, mint bárkié. Mi is csak tapasztalunk (bukdácsolunk). 🙂
Mit tanultunk? Meglátni még csak csak, a tanulás meg idővel elválik :D, minden akkor dől el, majd élesben.
Kedves Anitám!
Hidd el, Én is tanultam belőle. Már rég tudom,
Kedves Anitám!
Hidd el, Én is tanultam belőle. Már rég tudom, Én sem vagyok tökéletes. 🙂
Névtelen
Tudom, de gyere más ügyben is ide azért 😉
OK! 🙂
OK! 🙂
Emberi játszmák
http://www.vitaminbank.hu/rovatok/tarskapcsolatok/eric_berne2.php
Alapmű!
Nem hiába, hogy már a jogi karon is olvastatják és elemzik egyes tanárok…
huu, Bodza
köszi 🙂
Persze mindent elfelejtek, amit csak parancsolsz :DDD
2010, máju
Persze mindent elfelejtek, amit csak parancsolsz :DDD
2010, május 31 – 14:58 – spiritosaurus
De leginkább ha én úgy döntök. Én azért vagyok központba, mert ti ott tartotok. Nem tudnék központban lenni ha nem botlanátok meg rajtam állandóan.
Jézus áldozatvállalását látomegyáltalán nem látod át, nem is érdemes beszélni róla. Mint sok más esetében, itt is teljességgel lényegtelen, hogy valójában feláldozta e magát vagy nem. Vagy, hogy létezett-e egyáltalán vagy nem. Vagy Isten fia volt vagy nem.
lényegtelen.
Szimbólumokról beszélünk, nem emberi cselekményekről.
Te a gondolatiságodban és a világlátásodban jól láthatóan a fizikai síkon próbálsz evickélni. Én ezen rég túl vagyok már.
Van olyan, hogy valaki nem ért valamit, akkor azt legjobb hagyni a fenébe.
Igaza van Szabó Petinek, bár nem azért amivel indokol, de a végeredmény az, hogy felesleges olyan dologgal foglalkozni, amiben már többször sem tudtál zöldágra vergődni.
Hiányzik még az a világlátás, ami felemelné a szemléletedet a szimbólumok magaslataiba, ahol kiderül, hogy mennyire lényegtelen mindaz ami miatt engem próbáltok eltalálgatni.
Nem tudtok eltalálni mert nem ugyan azon az emeleten tartózkodunk.
Figyeld meg a bölcseket, akik nem a személyemmel foglalkoznak, hogy micsoda értékes eszmecseréket folytatunk, csak veletek kell közben bajlódnom.
Rá is jöttem, hogy le kell állnom, hogy továbbiakban reagáljak a tartalmatlan hozzászólásokra.
Nem is teszem többet.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„fizikai sík”
Szóval te rég túl vagy a „fizikai síkon” való evickélésen?
Ha túl lennél, nem állítanál ilyet, még csak meg sem fordulna az elmédben, mivel maga az elme a „fizikai sík”. Ha túl lennél, nem írnál ide egy mondatot sem. Ha túl lennél rajta, már nem is látszanál a tükörben… A „fizikai síkon” akkor vagy túl, ha meghalt a jelenlegi tested a Földön.
Pont Te beszélsz az EGY-ségről mindig.
Ha annyira tisztában lennél az EGY-séggel, akkor rádöbbennél, hogy nincs is „fizikai sík”, mint ahogy szellemi sík sincs, EGY VAN és kész. Minden síknak az összessége van. Ez az EGY-ség.
Azt sem állítanád, hogy Te feljebbi szinten állsz, mint én, mert minden, ami „szint”, az már egy „fizikai síkon” elképzelt valami. Azzal, hogy szintekről beszélsz, pontosan a „fizikai síkodhoz” láncolod magadat. (És ezzel meg is töröd az EGY-ségedet)
Hidd el, nem vagy túl még a fizikai síkon 🙂 Én sem, csak én tudom is magamról, nem állítom az ellenkezőjét..
És akkor most húzz fel kérlek a szintedre Mester 🙂
És ezzel nem „eltalálni” akartalak, még mielőtt megint a fejedbe
És ezzel nem „eltalálni” akartalak, még mielőtt megint a fejedbe veszed 🙂 Sőt, soha nem akartalak „eltalálni”, nem tudom ez neked honnan jött. Minden esetben a kommunikáció volt a célom, mint ahogy neked is. Eszembe sem jutott, hogy mi itt egymást „eltalálgatni” akarnánk.
Majd felkerülsz, ha Istened úgy akarja. Nem feladatom nekem vele
Majd felkerülsz, ha Istened úgy akarja. Nem feladatom nekem veled foglalkozni.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Megint úgy elszabadultak az indulatok,hogy nehéz
Megint úgy elszabadultak az indulatok,hogy nehéz hozzászólni…
Áldozat:
nem kéne rögtön Krisztus kereszthalálára gondolni
Vannak sokkal kisebb,hétköznapi áldozatok is
Hogy most itt a témánál maradjak,de ne Miklóst idézzem,
én is úgy gondolom,hogy egyfajta áldozatot hozok,hogy itt töltöm az időmet,és nem máshol.
Áldozok az időmből,és Kapok is,mert sok mindenből tanulok itt..Ezért hozom az áldozatot.
ADOK/ időt ,fáradtságot/ -KAPOK /tapasztalatot,felismerést/
Mit nem lehet ezen megérteni?
Miért kell ezt az egyszerű dolgot már megint az egekig felturbózni?
Miklós itt minden blogjában először adja magát,/ismerjük hogyan,provokatív,stb../
neki esik mindenki,ki szelídebben,ki durvábban
Ő egy darabig hadakozik,tükröt mutogat visszafelé,aztán levonja a tanulságot a maga számára is,és minden esetben beismeri,hogy tanult is.
Nem tudom hogy mi itt a probléma?
Odanyújtja a teljes egyéniségét,hagyja magát tiporni,persze Ő is mondja a magáét rendesen,és aki profitálni akar ebből az egészből,az tud is bőven.
Minden egyes blogja egy tanulmány,mindenki tanulhat belőle ,ha akar.
Nem tudom,ha ez nem így lenne,akkor miért ez a magas látogatottság és hozzászólás szám a blogjaiban?
Meg kell nézni,egymás után indulnak a blogok,és jó,ha 3 hozzászólás van.
Akkor most hol is tanulunk?
Vagy ,ha nem tanulunk,akkor miért tobzódunk az ő blogjaiban ?
Szóval nem értem ezt az értetlenséget,és ezeket az indulatokat,ami viszont az értetlenségből fakad.
Ezek az eszmefuttatások az Áldozatról,meg az áldozatról.
Mikor olyan egyszerű az egész,ha nincs túl komplikálva,és félreértve.
A feláldozódás sokkal nagyobb dolog, mint pusztán a test valamel
A feláldozódás sokkal nagyobb dolog, mint pusztán a test valamely átváltozása. A feláldozódás, a teljes megsemmisülés, a puszta léttel való eggyé válás, amikor elvész az egyén minden aspektusa, és újra nagy massza részévé válik.
Idézet a könyvből:
„Amikor figyelmet szentelünk valaminek, feláldozódunk benne (teljes odaadás a dolognak) Minél jobban figyelünk, annál kevésbé vagyunk, s annál kevésbé mondhatjuk ki, hogy meg van, rá jöttem, igazam van, tudatos vagyok, ez ilyen és olyan. Aki igazán figyel, az semmit sem tud (létezését átadva figyelme tárgyának, elvész önnön jelentősége). Ha kicsit figyelek, észreveszem, hogy közel az áhítat, hogy ez az áhítat , közel az imához,, csodálatos résztvevő együttlétezés, amitől semmit sem akarok, aminek végül is nincsen, és nem is lehet tárgya (önátadás a megnyilvánulatlan mindenség számára) amiben csak annyi bizonyos, hogy akármi, akármilyen lehet (lehetőségek világa), mert minden ami van, szüntelenül bele zuhan egy értelem fölötti céltalan, csak önmagát léteztető, önfeláldozó változásba (a létet magát az állandó változás tartja fenn, ha a változás megállna, a lét megszűnne. Ezért minden dolog, ami van, minden pillanatban megszűnik, feláldozza magát s a következőben újra teremtődik, hogy a létet fenntartsa.)”
Nem arról van tehát szó, hogy feláldozom magamat, mint embert, hanem mint az egységtől elkülönült létezőt, az egység létének érdekében, aki majd újból magától elválaszt, hogy az újra egyesülések körfogásában a létezést magát fenntartsa.
Ezért nem lehetséges, hogy Jézus feláldozza magát fizikailag, és aztán a létezés lezárva, mert újból és újból a lét-massza feláldozza magát, tárgyiasul, megnyilvánul, majd a tárgyiasult aspektus, feláldozza magát a lét-masszának, újraegyesülve azzal. Születünk meghalunk és újra születünk. Megnyilvánulunk, beolvadunk a megnyilvánulatlanba, majd újra megnyilvánulunk…
Ez a létezés maga. Az örvénylés nem áll meg… Kiáradás, visszahúzódás, újra kiáradás…
Nem számít, hogy Jézus mit csinált, vagy mit nem. Mert Jézusról mint megnyilvánulásról beszélünk, amely feláldozva magát a létezésnek, vissza tért az „Atyához” A mindenség megnyilvánulatlan masszájához, hogy máskor újra és újra megnyilvánuljon…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki,ha ezt most nekem válaszoltad,bár én ma itt semmiben nem
Miki,ha ezt most nekem válaszoltad,bár én ma itt semmiben nem vagyok biztos
szóval,ha igen,akkor én az előbb nem ilyen nagy misztériumokról beszéltem,hanem arról a kisebbről,
ami ezen az oldalon ma /is /zajlik.
Jézust pedig nem ezért említettem,hanem csak azért,mert már jött olyan hozzászólás,hogy Jézusnak képzeled magadat…
én arról az egyszerű hétköznapi áldozatról beszéltem,ami miatt mindannyian itt vagyunk,hogy mennyire egyszerű,és és nem értettem,hogy mért ne érthető.
Most nagyon jó ez a hozzászólásod,csak nem értem,hogy jön az enyémhez,mert hogy legalább is úgy néz ki,mintha oda szólna…
/én nem erről beszéltem/
Tudom, csak a tiéd volt a legközelebbi hozzászólás, és nem volt
Tudom, csak a tiéd volt a legközelebbi hozzászólás, és nem volt kedvem tekergetni az oldalt :))
Tudom, hogy te nem erről beszéltél. De ez sem annyira nagy misztérium. Amikor odafigyelsz valakire, amikor átadod magad az írásnak, hogy én most írok, és teljesen kizárok minden mást. Ez a valódi önfeláldozás. Ezek minden napos dolgok. Ha lépsz egyet, megszűnsz létezni azon a helyen ahol előtte voltál, és újra teremtődsz azon, ahol vagy éppen, és egy lépés távolságban folyamatosan megteszed ezt. Beleolvadsz a megnyilvánulatlanban és újra teremtődsz. Mint egyfajta teleportálás. Amikor másra figyelek, az egó, az én teljesen megszűnik, hiszen a figyelmem nem magamra irányul. Teljesen megszűnök, feláldozom magam az általam megfigyelt dolognak, és csak az létezik a számomra. Nem létezek a magam számára.
Amikor kiteszem a horoszkópomat, arra figyelek, amikor reagál rá valaki csak rá figyelek, ha reagálok, újfent megszűnök létezni a magam számára, és csak annak létezek, amire figyelek.
Az energia oda irányul, ahol a figyelem van. A megtestesülés, megnyilvánulás ott jön létre. Magam semmivé válok, s a semmiből teremtődik meg a gondolat, a cselekvés, amikor a kezemre figyelek, az létezik amikor a monitort nézem, csak az létezik. magam folyamatosan megszűnök, s újra teremtődök, pillanatról pillanatra, minden pillanatban. Önfeláldozás, mert magam döntök úgy, hogy figyelmem hatalmát ide, vagy oda fókuszálom. Önfeláldozás, amikor ostoba személyeskedésre reagálok, s önfeláldozás, amikor nem értik és rám figyelve engem próbálnak igazgatni. Maguk megszűnnek a maguk számára. Megélik, de nem érzékelik, hogy folyamatosan feláldozzák magukat nekem, így nyerem el energiájukat, mert az energia oda megy, ahol a figyelmük középpontja van
Nem nagy misztérium ez. A minden napi mágia. Egyszer csak megértik, talán még meg is köszönik a tanítást… De nem számít, mert amennyire csak lehet, magamra figyelek, hogy az energiámat, magamnak megőrizzem. Hacsak nem kölcsönösségi viszonyba kerülhetek, akkor mindketten feláldozzuk magunkat egymásnak, kölcsönösen adjuk energiánkat a másiknak.
Abban a könyvben olvastam, amit adtál… Nagyon nagy gondolatok ….
A kilenc felismerésben ugyan ez van leírva. Döbbenetes… Ez a fickó akinek az írása, már 20 évvel ezelőtt leírta mind azt amit ma a mennyei prófécia látványos filmben örökít meg…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Egy másik oldalon kaptam egy számmisztikai elemzést.
Kíváncsi
Egy másik oldalon kaptam egy számmisztikai elemzést.
Kíváncsi vagyok, mennyire vág majd össze a horoszkóppal.
Ez a számos:
Nos kedves Miklós, úgy dióhéjban, hogy nagyobb kedved legyen az olvasáshoz.
A átlagos jellemű (111), szorgalmas (6), jó memóriájú (9), szerencsés (77) ember vagy, Akinek a felelősségérzetet a megpróbáltatások révén kell megszereznie.
A 3db 5-ös „Igen erős intuitív képesség, nagyon fejlett logika. Olyan mértékű univerzális rezgés, amely akár a teljes számtáblát képes szimulálni, minthogy közvetlen befolyással van annak több mint 50%-ára. Az intuitív csatorna korlátozottsága esetén túlzott, gyakran hátráltató mértékű logikázás, a dolgok túlvariálására való hajlam (agyalás, morfondírozás). Az intuitív csatorna erős nyitottsága esetén a feldolgozhatatlan mennyiségű információ okozta zavarok forrása lehet.”
Szorgalmával kreatívitásával szert tehet a 3 db 7-esre, ami „az élet és halálfeletti uralom hajtóereje. Veszélyes kétélű fegyver mellyel a sors paradicsomivá, de pokollá is tehető. A gondolatokat megvalósítani képes nagyon erős rezgés, ám a külvilág ellen irányítva- komoly éltető energiák felemésztése mellett- többszörös erővel hat vissza. Önzetlen mások örömét szolgáló alkotói és művészi hivatás esetén minden energiák kifogyhatatlan forrása.”
Mentális felnőttéválása 25 évesen egy komolyabb változást feltételez.
Veleszületett sikermutatója 90%.
Nos ez úgy első ránézésre látszik és természetesen ha belemerülsz majd, ennél sokkal többet is megtudhatsz.
Sok szerencsét kívánok, üdvözöllek, Valery.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Megint úgy elszabadultak az indulatok,hogy nehéz
Megint úgy elszabadultak az indulatok,hogy nehéz hozzászólni…
Áldozat:
nem kéne rögtön Krisztus kereszthalálára gondolni
Vannak sokkal kisebb,hétköznapi áldozatok is
Hogy most itt a témánál maradjak,de ne Miklóst idézzem,
én is úgy gondolom,hogy egyfajta áldozatot hozok,hogy itt töltöm az időmet,és nem máshol.
Áldozok az időmből,és Kapok is,mert sok mindenből tanulok itt..Ezért hozom az áldozatot.
ADOK/ időt ,fáradtságot/ -KAPOK /tapasztalatot,felismerést/
Mit nem lehet ezen megérteni?
Miért kell ezt az egyszerű dolgot már megint az egekig felturbózni?
Miklós itt minden blogjában először adja magát,/ismerjük hogyan,provokatív,stb../
neki esik mindenki,ki szelídebben,ki durvábban
Ő egy darabig hadakozik,tükröt mutogat visszafelé,aztán levonja a tanulságot a maga számára is,és minden esetben beismeri,hogy tanult is.
Nem tudom hogy mi itt a probléma?
Odanyújtja a teljes egyéniségét,hagyja magát tiporni,persze Ő is mondja a magáét rendesen,és aki profitálni akar ebből az egészből,az tud is bőven.
Minden egyes blogja egy tanulmány,mindenki tanulhat belőle ,ha akar.
Nem tudom,ha ez nem így lenne,akkor miért ez a magas látogatottság és hozzászólás szám a blogjaiban?
Meg kell nézni,egymás után indulnak a blogok,és jó,ha 3 hozzászólás van.
Akkor most hol is tanulunk?
Vagy ,ha nem tanulunk,akkor miért tobzódunk az ő blogjaiban ?
Szóval nem értem ezt az értetlenséget,és ezeket az indulatokat,ami viszont az értetlenségből fakad.
Ezek az eszmefuttatások az Áldozatról,meg az áldozatról.
Mikor olyan egyszerű az egész,ha nincs túl komplikálva,és félreértve.
A feláldozódás sokkal nagyobb dolog, mint pusztán a test valamel
A feláldozódás sokkal nagyobb dolog, mint pusztán a test valamely átváltozása. A feláldozódás, a teljes megsemmisülés, a puszta léttel való eggyé válás, amikor elvész az egyén minden aspektusa, és újra nagy massza részévé válik.
Idézet a könyvből:
„Amikor figyelmet szentelünk valaminek, feláldozódunk benne (teljes odaadás a dolognak) Minél jobban figyelünk, annál kevésbé vagyunk, s annál kevésbé mondhatjuk ki, hogy meg van, rá jöttem, igazam van, tudatos vagyok, ez ilyen és olyan. Aki igazán figyel, az semmit sem tud (létezését átadva figyelme tárgyának, elvész önnön jelentősége). Ha kicsit figyelek, észreveszem, hogy közel az áhítat, hogy ez az áhítat , közel az imához,, csodálatos résztvevő együttlétezés, amitől semmit sem akarok, aminek végül is nincsen, és nem is lehet tárgya (önátadás a megnyilvánulatlan mindenség számára) amiben csak annyi bizonyos, hogy akármi, akármilyen lehet (lehetőségek világa), mert minden ami van, szüntelenül bele zuhan egy értelem fölötti céltalan, csak önmagát léteztető, önfeláldozó változásba (a létet magát az állandó változás tartja fenn, ha a változás megállna, a lét megszűnne. Ezért minden dolog, ami van, minden pillanatban megszűnik, feláldozza magát s a következőben újra teremtődik, hogy a létet fenntartsa.)”
Nem arról van tehát szó, hogy feláldozom magamat, mint embert, hanem mint az egységtől elkülönült létezőt, az egység létének érdekében, aki majd újból magától elválaszt, hogy az újra egyesülések körfogásában a létezést magát fenntartsa.
Ezért nem lehetséges, hogy Jézus feláldozza magát fizikailag, és aztán a létezés lezárva, mert újból és újból a lét-massza feláldozza magát, tárgyiasul, megnyilvánul, majd a tárgyiasult aspektus, feláldozza magát a lét-masszának, újraegyesülve azzal. Születünk meghalunk és újra születünk. Megnyilvánulunk, beolvadunk a megnyilvánulatlanba, majd újra megnyilvánulunk…
Ez a létezés maga. Az örvénylés nem áll meg… Kiáradás, visszahúzódás, újra kiáradás…
Nem számít, hogy Jézus mit csinált, vagy mit nem. Mert Jézusról mint megnyilvánulásról beszélünk, amely feláldozva magát a létezésnek, vissza tért az „Atyához” A mindenség megnyilvánulatlan masszájához, hogy máskor újra és újra megnyilvánuljon…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki,ha ezt most nekem válaszoltad,bár én ma itt semmiben nem
Miki,ha ezt most nekem válaszoltad,bár én ma itt semmiben nem vagyok biztos
szóval,ha igen,akkor én az előbb nem ilyen nagy misztériumokról beszéltem,hanem arról a kisebbről,
ami ezen az oldalon ma /is /zajlik.
Jézust pedig nem ezért említettem,hanem csak azért,mert már jött olyan hozzászólás,hogy Jézusnak képzeled magadat…
én arról az egyszerű hétköznapi áldozatról beszéltem,ami miatt mindannyian itt vagyunk,hogy mennyire egyszerű,és és nem értettem,hogy mért ne érthető.
Most nagyon jó ez a hozzászólásod,csak nem értem,hogy jön az enyémhez,mert hogy legalább is úgy néz ki,mintha oda szólna…
/én nem erről beszéltem/
Tudom, csak a tiéd volt a legközelebbi hozzászólás, és nem volt
Tudom, csak a tiéd volt a legközelebbi hozzászólás, és nem volt kedvem tekergetni az oldalt :))
Tudom, hogy te nem erről beszéltél. De ez sem annyira nagy misztérium. Amikor odafigyelsz valakire, amikor átadod magad az írásnak, hogy én most írok, és teljesen kizárok minden mást. Ez a valódi önfeláldozás. Ezek minden napos dolgok. Ha lépsz egyet, megszűnsz létezni azon a helyen ahol előtte voltál, és újra teremtődsz azon, ahol vagy éppen, és egy lépés távolságban folyamatosan megteszed ezt. Beleolvadsz a megnyilvánulatlanban és újra teremtődsz. Mint egyfajta teleportálás. Amikor másra figyelek, az egó, az én teljesen megszűnik, hiszen a figyelmem nem magamra irányul. Teljesen megszűnök, feláldozom magam az általam megfigyelt dolognak, és csak az létezik a számomra. Nem létezek a magam számára.
Amikor kiteszem a horoszkópomat, arra figyelek, amikor reagál rá valaki csak rá figyelek, ha reagálok, újfent megszűnök létezni a magam számára, és csak annak létezek, amire figyelek.
Az energia oda irányul, ahol a figyelem van. A megtestesülés, megnyilvánulás ott jön létre. Magam semmivé válok, s a semmiből teremtődik meg a gondolat, a cselekvés, amikor a kezemre figyelek, az létezik amikor a monitort nézem, csak az létezik. magam folyamatosan megszűnök, s újra teremtődök, pillanatról pillanatra, minden pillanatban. Önfeláldozás, mert magam döntök úgy, hogy figyelmem hatalmát ide, vagy oda fókuszálom. Önfeláldozás, amikor ostoba személyeskedésre reagálok, s önfeláldozás, amikor nem értik és rám figyelve engem próbálnak igazgatni. Maguk megszűnnek a maguk számára. Megélik, de nem érzékelik, hogy folyamatosan feláldozzák magukat nekem, így nyerem el energiájukat, mert az energia oda megy, ahol a figyelmük középpontja van
Nem nagy misztérium ez. A minden napi mágia. Egyszer csak megértik, talán még meg is köszönik a tanítást… De nem számít, mert amennyire csak lehet, magamra figyelek, hogy az energiámat, magamnak megőrizzem. Hacsak nem kölcsönösségi viszonyba kerülhetek, akkor mindketten feláldozzuk magunkat egymásnak, kölcsönösen adjuk energiánkat a másiknak.
Abban a könyvben olvastam, amit adtál… Nagyon nagy gondolatok ….
A kilenc felismerésben ugyan ez van leírva. Döbbenetes… Ez a fickó akinek az írása, már 20 évvel ezelőtt leírta mind azt amit ma a mennyei prófécia látványos filmben örökít meg…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Egy másik oldalon kaptam egy számmisztikai elemzést.
Kíváncsi
Egy másik oldalon kaptam egy számmisztikai elemzést.
Kíváncsi vagyok, mennyire vág majd össze a horoszkóppal.
Ez a számos:
Nos kedves Miklós, úgy dióhéjban, hogy nagyobb kedved legyen az olvasáshoz.
A átlagos jellemű (111), szorgalmas (6), jó memóriájú (9), szerencsés (77) ember vagy, Akinek a felelősségérzetet a megpróbáltatások révén kell megszereznie.
A 3db 5-ös „Igen erős intuitív képesség, nagyon fejlett logika. Olyan mértékű univerzális rezgés, amely akár a teljes számtáblát képes szimulálni, minthogy közvetlen befolyással van annak több mint 50%-ára. Az intuitív csatorna korlátozottsága esetén túlzott, gyakran hátráltató mértékű logikázás, a dolgok túlvariálására való hajlam (agyalás, morfondírozás). Az intuitív csatorna erős nyitottsága esetén a feldolgozhatatlan mennyiségű információ okozta zavarok forrása lehet.”
Szorgalmával kreatívitásával szert tehet a 3 db 7-esre, ami „az élet és halálfeletti uralom hajtóereje. Veszélyes kétélű fegyver mellyel a sors paradicsomivá, de pokollá is tehető. A gondolatokat megvalósítani képes nagyon erős rezgés, ám a külvilág ellen irányítva- komoly éltető energiák felemésztése mellett- többszörös erővel hat vissza. Önzetlen mások örömét szolgáló alkotói és művészi hivatás esetén minden energiák kifogyhatatlan forrása.”
Mentális felnőttéválása 25 évesen egy komolyabb változást feltételez.
Veleszületett sikermutatója 90%.
Nos ez úgy első ránézésre látszik és természetesen ha belemerülsz majd, ennél sokkal többet is megtudhatsz.
Sok szerencsét kívánok, üdvözöllek, Valery.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Figyelem,figyelem!..akit érdekel,,jött egy elemzés Mikiről
…lehet hozzászólni
Megkértem a barátnőmet,Ő egy nagyon jó asztrológus,és amennyi ideje volt …
egy rövid elemzés…nagyon tanulságos
Nagylelkű és kedves ember, hát még a társa!
Az is látszik, hogy még többet kap a külvilágtól, és meg is szerzi magának (lám én is itt elemzem jófejségből).
Az akarat hittel párosul, ami nagyon jó.
Királytrigonja van, ez nagy lendítő erő, de sokat kell küzdenie is.
Menjen külföldre, ott csinálhat szerencsét igazán az ilyen ember.
Nagyon jó munkaerő, elkötelezett, de keresi a változatosságot a munkahelyen.
Pszichológiai érzékenysége van, és gyógyító, esetleg lelki gyógyító erővel is bír.
Nagyon mély megismerésre képes, tisztán látó, tisztában van a másik mélységeivel.
A szerelemben nem túl szerencsés, keresi a változatosságot, és hajlamos a szenvedésre, de hát ez együtt jár a szenvedélyességgel is…
Magasrendű ember, mindenképp intellektuális, művészi, esetleg képzőművészi pálya, vagy olyan munkahely, ahol a beszéd, a kommunikáció és a jó stílus nagyon fontos.
Ez egy rövid elemzés csak,mert nem volt több ideje.
Lehet gondolkodni…
Ja ,természetesen sose látta Mikit, semmit sem tud róla.
Ja ,természetesen sose látta Mikit, semmit sem tud róla.
Évi
Azt te is tudod, hogy egy ábra elemzése 3 minőségi szintből áll. Itt a jövőben megvalósitani kivánt dolgokról esik szó, nagyvonalakban.
Sőt, a három szint is különböző tanulnivalókban változhat, ergó, lehet, valamiben kiváló már (3-as szint), illetve lehet ugyanaz a személy 1-es szinten másban.
Sőt, még az is lehet, valaki egy életen át, 1-2 szinten stagnál…
Felületes elemzést pláne nem tanácsos feltenni, hamár ezen vagytok. 😉
Évi
Mikinek is többet ártunk, ha elszáll, idejekorán.
Anita,írtam,hogy szívességet kértem,ez pár mondat ugyan,de nem
Anita,írtam,hogy szívességet kértem,ez pár mondat ugyan,de nem felületes,mert ő komoly asztrológus.
Nyilván nem fog egy teljes elemzést adni puszira….
majd meglátjuk NOA mit hoz ki Mikiből,és ott van a szám misztika is,lehet hasonlítani
egy teljesen egyértelmű közös dolgot láttam, a művészi vonalat,ami mindkettőjüknél
egységes vélemény volt…
szóval sok kicsi sokra megy
van itt két vélemény,még jó esetben jön NOA-é is,és már lehet is kezdeni ezt azt az információkkal…
szerintem
Valószínűleg nem szállok el. A jó vélemények persze jól
Valószínűleg nem szállok el. A jó vélemények persze jól esnek, de nagyon megtanultam már, hogy ne költse el az ember azt a pénzt ami még nincs is a kezében.
Vagyis e téren kifejezetten figyelem magam, hogy ne szálljak feljebb annál mint amekkorát ugrani tudok :))
Meg azért annyira nem vagyok fanatikusa ennek a dolognak, meg 8 másikféle számelemzést megcsináltam már, ahol mind kimutatta, hogy géniusz vagyok, a rossz eredmények, meg nyilván tévesek :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Úgyhogy hova is szállhatnék tovább? :DDDDDDDDD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
–
–
Ez tetszik!:)
😀
Árad belőle a nyugalom…Most pont erre volt szükségem. Köszönöm, Peti!:)
H: Értékrendek ütközése
Minden vita mögött különböző értékrendek ütközése húzódik meg – ez gyönyörűen követhető volt blogokon át. Az értékrend tudatossági szintenként törvényszerűen változik, de az adott tudatossági szinten is változik a különböző a mentalitás (személyiség tipusok) függvényében. Az előbbi a „függőleges” változás, az utóbbi a „vízszintes” változás, ugyanazon a tudatossági szinten. Lehet ez a legegyszerűbb, hármas személyiség felosztás szerint (érzés-, gondolat, vagy cselekvésorientáltság), vagy a négyes (kolerikus, melankolikus, szangvinikus, flegmatikus), vagy a kilences enneagram, vagy a 12-es asztrológiai, vagy a 16-os Jungi személyiség típus felosztás, és még számtalan más.
Szeretném a legegyszerűbb, hármas felosztásban Mikit elhelyezni, amit egyébként már a tréningen is próbáltunk a teszttel. (Nem engedném meg magamnak, ha nem ismernénk már személyesen is egymást.)
Szerintem, Miklós, belőled mostanában bújt elő újra a cselekvés- vagy akaratorientált alapbeállítottság. Eddig én magam is gondolatorientáltnak hittelek. A teszteredményben is ez jött elő, a meztelen fotós megközelítésed szintén erre hajazik, valamint Noa előzetes észrevételeivel is egybecseng. Hogy lehet ez?
Mint egyszer írtam valahol, Te valszeg a többedik körödet írod ebben a hármas rendszerben. Születtél alapvetően a cselekvésorientált (CsO) hajlammal, vagy ilyen lettél a családban. Onnan a kör az érzés felé visz, kapcsolatorientált (KO) lettél – be is ragadtál a Hit gyülibe a valahová tartozás szükségleti szintjén, ahol nagyon fontosak a csoportkapcsolatok. Majd kinőtted azt, és jelenleg az önmegvalósítás ellehetetlenülésétől frusztrálva a gondolatorientált (GO) „gnosztikus” periódusodból éppen visszatérőben vagy az alapállásba, vagy inkább ingázol a kettő között. Ahonnan (a CsO) egy újabb körben újra az együttérzés és a kapcsolatok KO irányába fogsz majd elmozdulni egyszer. Vagyis az energiaérzékelés, önismeret, spirituális kiscsoportozás, környezetvédelem, demokratikusabb, pluralisztikus világnézet felé (wilberi 6. szint).
A cselekvésorientált értékrendje a rend és a tekintély, a határozott vélemény és világos szabályok, amelyeket be kell tartani és tartatni. Ezt elég nyersen, és kíméletlen szókimondással meg is teszi a CsO. Valószínű, hogy már második körödben írtad a dorgáló hozzászólásodat a hierarchia és a tisztelet hiányára utalva, amikor Unluckyt szülői szigorral büntetni akartad.
A kapcsolat- vagy érzés orientáltak (KO) értékrendje szerint erre nincs szükség, mert a kialakult szituáció és szégyenérzet már önmagában elég büntetés, inkább segíteni kell a lányt a történtek feldolgozásában. Ebben a háromszögben Unlucky az Áldozat, Te vagy az Üldöző, és az érzésorientáltak a Megmentők, akik rendszerint vitába bonyolódnak az Üldözővel, hogy meg kell-e menteni a Áldozatot, vagy inkább meg kell büntetni. Értékrendek ütköznek.
Most pedig vedd úgy, hogy innen kezdve nem rólad írok, hanem csak úgy általában a hármas felosztásról. Egy akarat- vagy cselekvésorientált számára mindig az érzés, az empátia irányában van a fejlődést jelentő kulcsenergiák kibontakoztatásának lehetősége. Ha a CsO nem mozdul az empátia felé, a kulcsenergiák besülnek, és akkor lesz belőle Üldöző, aki a rendet agresszíven be próbálja tartatni. Regresszál a gondolatorientáltba, s abból a pozícióból elméleteket gyárt az Üldözés indoklásához és megvalósításához. Az agresszivitás a bekorlátozottság, a tehetetlenség (munka hiánya) miatti frusztrációból ered, és egyébként a gondolatorientáltság sajátossága, éppúgy, mint a figyelem fontossága és kikövetelése (a KO-nak ez a hatásgyakorlás és a mások általi elfogadás)
Én nem tanácsolok semmit, magad is képes vagy irányba állni, új értékrendet választani.
Adalék: Mindenki szíves figyelmébe ajánlom a Világszemléletek szintjeit elolvasni (Az Én utam… tréning blogban). Egyszer érdemes, ahogyan Szeges mondaná…:) Sok minden érthetővé válik belőle magunkról, és a hozzászólókról…
Óriási :)))
És amikor az ember benne van egy ilyen szituban, nem
Óriási :)))
És amikor az ember benne van egy ilyen szituban, nem veszi észre.
Szerintem egyébként irányba álltam már, sőt azóta technikai tanácsot is adtam, sőt teljesen háttérbe került nálam az a történet.
Eleve is csak azért jött elő bennem a büntetés megfogalmazódása, mert azt hittem, hogy gyerek, és már egy ilyen problémáktól mentes jövőt vizionáltam számára a büntetések esetleges bekövetkezése esetén.
Mikor megtudtam, hogy felnőttről van szó, nem is beszéltem tovább, ott már inkább a többiek, a megvédők :)) utógyújtása miatt született egy csomó hozzászólás :))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Figyelem,figyelem!..akit érdekel,,jött egy elemzés Mikiről
…lehet hozzászólni
Megkértem a barátnőmet,Ő egy nagyon jó asztrológus,és amennyi ideje volt …
egy rövid elemzés…nagyon tanulságos
Nagylelkű és kedves ember, hát még a társa!
Az is látszik, hogy még többet kap a külvilágtól, és meg is szerzi magának (lám én is itt elemzem jófejségből).
Az akarat hittel párosul, ami nagyon jó.
Királytrigonja van, ez nagy lendítő erő, de sokat kell küzdenie is.
Menjen külföldre, ott csinálhat szerencsét igazán az ilyen ember.
Nagyon jó munkaerő, elkötelezett, de keresi a változatosságot a munkahelyen.
Pszichológiai érzékenysége van, és gyógyító, esetleg lelki gyógyító erővel is bír.
Nagyon mély megismerésre képes, tisztán látó, tisztában van a másik mélységeivel.
A szerelemben nem túl szerencsés, keresi a változatosságot, és hajlamos a szenvedésre, de hát ez együtt jár a szenvedélyességgel is…
Magasrendű ember, mindenképp intellektuális, művészi, esetleg képzőművészi pálya, vagy olyan munkahely, ahol a beszéd, a kommunikáció és a jó stílus nagyon fontos.
Ez egy rövid elemzés csak,mert nem volt több ideje.
Lehet gondolkodni…
Ja ,természetesen sose látta Mikit, semmit sem tud róla.
Ja ,természetesen sose látta Mikit, semmit sem tud róla.
Évi
Azt te is tudod, hogy egy ábra elemzése 3 minőségi szintből áll. Itt a jövőben megvalósitani kivánt dolgokról esik szó, nagyvonalakban.
Sőt, a három szint is különböző tanulnivalókban változhat, ergó, lehet, valamiben kiváló már (3-as szint), illetve lehet ugyanaz a személy 1-es szinten másban.
Sőt, még az is lehet, valaki egy életen át, 1-2 szinten stagnál…
Felületes elemzést pláne nem tanácsos feltenni, hamár ezen vagytok. 😉
Évi
Mikinek is többet ártunk, ha elszáll, idejekorán.
Anita,írtam,hogy szívességet kértem,ez pár mondat ugyan,de nem
Anita,írtam,hogy szívességet kértem,ez pár mondat ugyan,de nem felületes,mert ő komoly asztrológus.
Nyilván nem fog egy teljes elemzést adni puszira….
majd meglátjuk NOA mit hoz ki Mikiből,és ott van a szám misztika is,lehet hasonlítani
egy teljesen egyértelmű közös dolgot láttam, a művészi vonalat,ami mindkettőjüknél
egységes vélemény volt…
szóval sok kicsi sokra megy
van itt két vélemény,még jó esetben jön NOA-é is,és már lehet is kezdeni ezt azt az információkkal…
szerintem
Valószínűleg nem szállok el. A jó vélemények persze jól
Valószínűleg nem szállok el. A jó vélemények persze jól esnek, de nagyon megtanultam már, hogy ne költse el az ember azt a pénzt ami még nincs is a kezében.
Vagyis e téren kifejezetten figyelem magam, hogy ne szálljak feljebb annál mint amekkorát ugrani tudok :))
Meg azért annyira nem vagyok fanatikusa ennek a dolognak, meg 8 másikféle számelemzést megcsináltam már, ahol mind kimutatta, hogy géniusz vagyok, a rossz eredmények, meg nyilván tévesek :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Úgyhogy hova is szállhatnék tovább? :DDDDDDDDD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
–
–
Ez tetszik!:)
😀
Árad belőle a nyugalom…Most pont erre volt szükségem. Köszönöm, Peti!:)
H: Értékrendek ütközése
Minden vita mögött különböző értékrendek ütközése húzódik meg – ez gyönyörűen követhető volt blogokon át. Az értékrend tudatossági szintenként törvényszerűen változik, de az adott tudatossági szinten is változik a különböző a mentalitás (személyiség tipusok) függvényében. Az előbbi a „függőleges” változás, az utóbbi a „vízszintes” változás, ugyanazon a tudatossági szinten. Lehet ez a legegyszerűbb, hármas személyiség felosztás szerint (érzés-, gondolat, vagy cselekvésorientáltság), vagy a négyes (kolerikus, melankolikus, szangvinikus, flegmatikus), vagy a kilences enneagram, vagy a 12-es asztrológiai, vagy a 16-os Jungi személyiség típus felosztás, és még számtalan más.
Szeretném a legegyszerűbb, hármas felosztásban Mikit elhelyezni, amit egyébként már a tréningen is próbáltunk a teszttel. (Nem engedném meg magamnak, ha nem ismernénk már személyesen is egymást.)
Szerintem, Miklós, belőled mostanában bújt elő újra a cselekvés- vagy akaratorientált alapbeállítottság. Eddig én magam is gondolatorientáltnak hittelek. A teszteredményben is ez jött elő, a meztelen fotós megközelítésed szintén erre hajazik, valamint Noa előzetes észrevételeivel is egybecseng. Hogy lehet ez?
Mint egyszer írtam valahol, Te valszeg a többedik körödet írod ebben a hármas rendszerben. Születtél alapvetően a cselekvésorientált (CsO) hajlammal, vagy ilyen lettél a családban. Onnan a kör az érzés felé visz, kapcsolatorientált (KO) lettél – be is ragadtál a Hit gyülibe a valahová tartozás szükségleti szintjén, ahol nagyon fontosak a csoportkapcsolatok. Majd kinőtted azt, és jelenleg az önmegvalósítás ellehetetlenülésétől frusztrálva a gondolatorientált (GO) „gnosztikus” periódusodból éppen visszatérőben vagy az alapállásba, vagy inkább ingázol a kettő között. Ahonnan (a CsO) egy újabb körben újra az együttérzés és a kapcsolatok KO irányába fogsz majd elmozdulni egyszer. Vagyis az energiaérzékelés, önismeret, spirituális kiscsoportozás, környezetvédelem, demokratikusabb, pluralisztikus világnézet felé (wilberi 6. szint).
A cselekvésorientált értékrendje a rend és a tekintély, a határozott vélemény és világos szabályok, amelyeket be kell tartani és tartatni. Ezt elég nyersen, és kíméletlen szókimondással meg is teszi a CsO. Valószínű, hogy már második körödben írtad a dorgáló hozzászólásodat a hierarchia és a tisztelet hiányára utalva, amikor Unluckyt szülői szigorral büntetni akartad.
A kapcsolat- vagy érzés orientáltak (KO) értékrendje szerint erre nincs szükség, mert a kialakult szituáció és szégyenérzet már önmagában elég büntetés, inkább segíteni kell a lányt a történtek feldolgozásában. Ebben a háromszögben Unlucky az Áldozat, Te vagy az Üldöző, és az érzésorientáltak a Megmentők, akik rendszerint vitába bonyolódnak az Üldözővel, hogy meg kell-e menteni a Áldozatot, vagy inkább meg kell büntetni. Értékrendek ütköznek.
Most pedig vedd úgy, hogy innen kezdve nem rólad írok, hanem csak úgy általában a hármas felosztásról. Egy akarat- vagy cselekvésorientált számára mindig az érzés, az empátia irányában van a fejlődést jelentő kulcsenergiák kibontakoztatásának lehetősége. Ha a CsO nem mozdul az empátia felé, a kulcsenergiák besülnek, és akkor lesz belőle Üldöző, aki a rendet agresszíven be próbálja tartatni. Regresszál a gondolatorientáltba, s abból a pozícióból elméleteket gyárt az Üldözés indoklásához és megvalósításához. Az agresszivitás a bekorlátozottság, a tehetetlenség (munka hiánya) miatti frusztrációból ered, és egyébként a gondolatorientáltság sajátossága, éppúgy, mint a figyelem fontossága és kikövetelése (a KO-nak ez a hatásgyakorlás és a mások általi elfogadás)
Én nem tanácsolok semmit, magad is képes vagy irányba állni, új értékrendet választani.
Adalék: Mindenki szíves figyelmébe ajánlom a Világszemléletek szintjeit elolvasni (Az Én utam… tréning blogban). Egyszer érdemes, ahogyan Szeges mondaná…:) Sok minden érthetővé válik belőle magunkról, és a hozzászólókról…
Óriási :)))
És amikor az ember benne van egy ilyen szituban, nem
Óriási :)))
És amikor az ember benne van egy ilyen szituban, nem veszi észre.
Szerintem egyébként irányba álltam már, sőt azóta technikai tanácsot is adtam, sőt teljesen háttérbe került nálam az a történet.
Eleve is csak azért jött elő bennem a büntetés megfogalmazódása, mert azt hittem, hogy gyerek, és már egy ilyen problémáktól mentes jövőt vizionáltam számára a büntetések esetleges bekövetkezése esetén.
Mikor megtudtam, hogy felnőttről van szó, nem is beszéltem tovább, ott már inkább a többiek, a megvédők :)) utógyújtása miatt született egy csomó hozzászólás :))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mire ez a tragikus hanglejtés, ó áldozat?
Mire ez a tragikus hanglejtés, ó áldozat?
Nem, egyáltalán nem tragikus.Sokkal inkább egy felismerés. Míg
Nem, egyáltalán nem tragikus.
Sokkal inkább egy felismerés. Míg úgy is gondolhatja az ember, és vehet példát a maga életére, hogy minden élőlény parazita életmódot folytat a föld kárára. És a paraziták rendszerében kialakult kasztok mentén egyre kisebb ösztönösebb és mindenféle olyan parazitákat fedezhetünk fel, akik egymáson is parazitáskodnak.
Az ember a legfőbb parazita ebben az olvasatban, mert nem csak annyit vesz el amire szüksége van, és nem csak elvesz, hanem teljesen tudatosan tudása teljes birtokában rombolja, bomlasztja a földet, és az azon élő teljes környezetet.
Vagy felfoghatom, úgy is, hogy a föld feláldozza magát, az élővilágnak, és az élővilág tagjai egymásnak, fizikai síkon is, és ahogyan az ezt megelőző hozzászólásokban bőségesen kifejtettem, szellemi és lelki szinten is.
Mennyivel jobban érzi magát az ember, ha tudatosan, egy nagyobb önös cél érdekében (tudniillik az Isteni hierarchiában való magasabbra jutás) minden tekintetben feláldozza magát, tudván, hogy áldozata árán, újra testesülhet egy lényegesen magasabb Istenhez közelibb színvonalon.
Az önfeláldozás ilyen olvasatban totális egocentrizmus, nem pedig tragédia.
Tehát a könyv részlet amit be is idéztem, ha az mp3-as felolvasást meghallgatod, abban is mondom, hogy ne legyen ez az önfeláldozás tudatos, hiszen akaratlagos dolgok, éppen az akarás folytán elválasztanak Istentől.
Itt lép képbe Jézusnak az a mondata, hogy: Ne tudja a jobb kéz, hogy mit tesz a bal..
A önfeláldozásunkban tehát ne legyünk tudatosak, úgy adjunk, akár saját magunkat is, hogy ne is áldozat legyen, hanem áldozódás.
Ha viszont csak úgy hagyjuk hogy a dolgok történjenek, csak hagyjuk magunkat, de tudatosan hagyjuk magunkat, akkor tudatosak, tehát akaratlagosak vagyunk abban.
Nem jó megoldás. (meg is született a következő blog témám)
A legjobb tehát, ha erős ellenállást mutatok, és talán sikerül olyan ellenerővel találkoznom, amelyben tudatosság nélkül, illetve ellentétes tudatúsággal, feláldozódok anélkül, hogy tudnék róla, hogy éppen most áldozat vagyok. (Vajon tudja-e a bárány, hogy éppen feláldozzák?)
Az önfeláldozás tehát az ember legnehezebb feladatainak egyike.
Úgy kell végrehajtani, hogy ne hajtsd végre.
Mint az okos lány a mesében: Köszönj is meg ne is, hozz ajándékot, meg ne is.
Ezt teszi az ember, amikor meghal. Önfeláldozódás, ami nem akaratlagos. A Jézusi minta. Meghalni saját akaratom ellenére.
Ezért sem tudom, és egyre inkább nem tudom elfogadni, hogy Jézus feláldozta saját magát, mert tudatosságában éppen ellenkező hatást ért volna el.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Tehát a tudatossá vált önfeláldozódás, már nem
Tehát a tudatossá vált önfeláldozódás, már nem feláldozódás, ami tudatos, akaratlagossága okán elválaszt a teljességtől, hiszen akaratánál fogva egyéni célok felé visz.
Az áldozatvállalás tehát ugyan úgy elválaszt a teljességtől, mint a direkt ellenállás. Látszólag két pólus, valójában, ugyan olyan egoizmus, önös érdek érvényre juttatása.
Hiszen a két utolsó pólus, nem a jobb és bal között, hanem ezek elválasztottsága, vagy a teljességgel való eggyé válása.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Korrekt…
Igen, szerintem ez így korrekt…
Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS
Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS
Igen!
És tovább viszem a gondolatot.
Az ember minél tudatosabb,
Igen!
És tovább viszem a gondolatot.
Az ember minél tudatosabb, minél önmagafelébb irányuló, minél erősebben van birtokában valaminek, annál inkább képes feláldozódni. Érdekes megvilágításba kerül itt Jézusnak tulajdonított azon tanítás, hogy a gazdag ember menjen és tudatosan ossza szét vagyonát, és próbáljon meg e mentén, tudatosan, bejutni a mennyek országába. Ez így kérdésessé vált!
Vagyis az egoizmus éppen ezt az önfeláldozódást szolgálja, a tudatos önfeláldozás viszont önös érdekek mentén, akaratlagosságban fejeződik ki.
Hát minél nagyobb „vagyon” felett úr az ember, annál nagyobb önfeláldozódás, ha akarata ellenére elveszíti azt.
Vagyis arra vezet ez a logika, hogy az egó segíti az önfeláldozódás folyamatát, éppen a birtokláshoz való ragaszkodásával teszi lehetővé, hogy az ember elveszíthesse azt amije van. legvégül fizikai megnyilvánulását.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Isten cserét ajánlott?
Mindent el kell veszítened ahhoz, hogy végül megtaláld Önmagad…
Igen azt hiszem így van.
Mindent elveszíteni, nem szétosztani.
Igen azt hiszem így van.
Mindent elveszíteni, nem szétosztani. Veszteséget elszenvedni, de nem szándékosan. Akarni a javakat, és elveszíteni. Megszerezni, és elveszíteni. Végül mindent még önmagadat is elveszíteni.
Ez a lényeg.
Mert amíg tudsz önmagadról beszélni, addig dualitásban vagy, elválasztott állapotban vagy. Hiszen az, hogy te vagy, abban az állítás is megvan, hogy akkor van más is, te pedig tőle elkülönítve.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Tudatos áldozathozatal
Tegyünk különbséget az áldozattá válás és az áldozathozatala között.
Áldozattá válni csak tudatlanul lehet és az ego mindig veszteségként éli meg, másokat vagy külső körülményeket okol miatta.
Áldozatot hozni pedig csak tudatosan lehet valaminek az érdekében.
Első körben az ember a saját önös vágyai, ambíciói elérése érdekében kezd beáldozni bizonyos általa birtokolt dolgokat és lehetőségeket (közös nevezőre hozva energiát) és teremt karmát magának.
Aztán ez odáig finomodhat, hogy felismerjük a saját fejlődésünket segítő valódi céljainkat, s ezek elérése érdekében hozunk áldozatot, mondunk le bizonyos vágyaink kielégítéséről. Ezt talán csak úgy lehetséges, ha előző életekben már volt telítettség a jelenlegi lemondás tárgyában. Ilyen az önmegvalósítás is, valamilyen képességünk kibontakoztatásában, még mindig van benne önzés, de előrevivő, ha másokat nem korlátoz a saját fejlődésében.
Végül a tudatos áldozathozatal Önfeláldozássá válik, amikor másokért, egy eszméért, a nemzetért, sokak fejlődési lehetőségért, magáért az Életért, a Tudatosodásért áldozzuk fel, amink van – beleértve az életünket is.
Itt biztos eszünkbe jutnak a terroristák. Fura mód, az életük feláldozni tudása egy lépcsőfok a fejlődésben, biztos nálunk is volt ilyen, de más kérdés, hogy milyen célokért teszik, és hogy az Élet ellenében-e, vagy sem.
Vagyis az áldozathozatal szerintem csak úgy értelmezhető, ha valamit előbbre visz, és minél több ember javát, fejlődését szolgálja.
Visszautalnék még a hármas felosztásra. A dráma háromszögben a Gondolatorientált hajlamos az Áldozat szerepére, ha nem képes megélni (cselekvésben sikerre vinni) azt, amit tud. Ilyenkor visszacsúszik érzésorientált Megmentőbe, és a körülményeket magyarázva folyton önmaga, mint „áldozat” megmentésével van elfoglalva.
Tehát az út a teljesség felé:
Önismeret, önmegvalósítás (ez
Tehát az út a teljesség felé:
Önismeret, önmegvalósítás (ez az önismeret része, végeredményként) majd az erről való lemondás, önmeghaladás, ami a megvalósított önmagam feláldozása, és amit Hermess mond, hogy aztán ugrás a semmibe, de az az ugrás még mindig akaratlagos, tehát a semmi akaratom ellenére kell, hogy berántson a önmagába, ahol aztán tökéletesen feloldódva megsemmisülök, így válva a teljességgel tökéletesen eggyé.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Így is lehet…
Csak az a borzasztó, hogy amíg élsz, soha, sehol nem találhatsz bizonyítékot. Lehet minden és annak az ellenkezője is.
Lehet, hogy beletrafálsz, és lehet hogy minden, amit gondolsz, teszel a Végső megismerés érdekében, az fölösleges Hiábavalóság, ahogy a Prédikátor is mondja.
Hozzám az Ő álláspontja találja meg leginkább az utat…
Hát éppen ez a lényeg :))
Hogy ne találd.
Keresed, keresed, és
Hát éppen ez a lényeg :))
Hogy ne találd.
Keresed, keresed, és soha nem találod a végét.
A céltalan futás, ami nyereségért megy, de a célt soha nem érheted el, mivel nincs is.
Ez az végső feláldozódás.
Nézd csak meg, mi az elme rendje? Célok célok hátán. és ha elértél egyet, azonnal kell a másik, mert fél, hogy elvész, ha nincs célja a célnak, hogy tudniillik fenntartsa magát, az embert tudatosságban, akaratlagosság tervezésében…
Eljutni ennek megértéséhez, a megértésben meglátni az értelem áldozatát, mely tiéd volt az előző pillanatban, de a megértés okán semmivé vált.
Akarni, hogy legyen mit elveszíteni, legyen ami feláldozódhat akaratod ellenére. Ha elveszett, újat akarni, hogy az is veszendőbe mehessen.
Ha így veszem, minden veszteség áldása az embernek, hiszen minden apró veszteséggel, akár ha csak egy gondolatot, vagy egy összefüggés vesztettél el, mert megértetted, hogy magasabb szinten nem állja meg a helyét, közelebb jutottál a teljes megsemmisüléshez.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Ebben az értelemben…
… a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb áldozathozatal. Ha már van megértés benne, mert csak akkor van mit feláldozni.
És ez önmeghaladást is jelent egyben, mert az elmét, az egót haladjuk meg, ha képesek leszünk rá.
H: A blogcím újraértelmezése
Aktuálissá vált.
Megfutva az előbbi köröket, Miklós, akkor most Te milyen áldozatnak érzed magadat?
Most tudatosnak, vagyis nem vagyok áldozat :)))
De ezek a körök
Most tudatosnak, vagyis nem vagyok áldozat :)))
De ezek a körök szépen felszínre hozták az áldozatiság mélységeit.
Mindenképpen hasznosak voltak. Itt kell érjen majd valamilyen hatás, ami a biztosnak látszó tudásomat kirántja a fejemből, s mind az amit gondolok feláldozódik egy szempillantás alatt.
Majd egy magasabb összefüggés megértése lehet ez azt hiszem, hogy a régebbi dolgok az új létszintek érdekében feláldozódnak.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
A lélek elnyugvása/Teljes mentális csend
Az „önfeladás” önátadás.
Amíg az „én átadom magam” gondolata jelen van, csak gondolat marad.
Ahogy Eckhart Mester mondja, semmilyen hordóba nem
fér kétféle ital. ha bort akarunk beleönteni, akkor a vizet ki kell
belőle önteni. Ehhez a hordónak teljesen üressé kell válnia.
Szent Ágoston szavaival „Üresedj ki azért, hogy megtöltekezzél.”
Egyáltalán SEMMIT sem KELL CSINÁLNI, hiszen a teljesség ott van és mindíg is ott volt.
Jó tanítóid voltak Klára!
Igy könnyű…
Jó tanítóid voltak Klára!
Igy könnyű…
Évi! A földi tanítók/mesterek tekintetében, lehet, hogy
Évi! A földi tanítók/mesterek tekintetében, lehet, hogy meglepő, de mind átmentem amin pl. Milkós is… Egyházi iskolában érettségiztem/ kiemelkedő-elmélyült hittan tudás eredményeim voltakl:)
És gondolom,hogy utána a keleti tanok,.
mert a tömény
És gondolom,hogy utána a keleti tanok,.
mert a tömény bölcsességet onnan láttam / tőled/
persze ez az alap,ahogy kezdted,
és akár lehet a magvalósítás is,ha az ember azt járja végig
Az ,,égi tanítód ” felől érdeklődhetek?
merthogy a megfogalmazásod ezt is feltételezi/ számomra/
Évinek..
Bocs. Dolgoznom kellett, ezért e késedelmes válasz-jöttek hozzám-
Szóval, a legnagyobb „égi tanítóm” ismered is, ugyanaz, aki Benned is, szóval az EGY. 🙂
Ebből az alapállásból indulva „mindenevő” vagyok, ami ezt az” utat” világítja bennem, vagy Magamhoz visz közelebb az mind a mesterem, vagyis útmutatóm szószerint:)
(Fűben, fában, levegőben, mindenben ami kívűl-belűl körülvesz, csak észre kell venni:) -ezt szoktam mondani- Nyitottsággal és figyelemmel alapból minden/mindenki mesterré vállik körülöttem/bárhol/bennem.
De az utat nekem kell bejárnom, bárki/bármi is csak mutathat 1hasonlót/ugyanolyat akár, de az a sajátja, így „csaK” az önismeret/tudatosság kapta írányban a legnagyobb prioritást 🙂
Mindezzel 1ütt és talán pont ezért +ÉLEK:)
Most én megyek dolgozni,úgyhogy csak annyi :
Figyellek,vigyázz!
Most én megyek dolgozni,úgyhogy csak annyi :
Figyellek,vigyázz!
Nekem Eckhart Mester olyan,hogyha az ember teljes mértékben
Nekem Eckhart Mester olyan,hogyha az ember teljes mértékben megértené Őt
és képes lenne ezt a megértést megélni,megvalósítani,
az már bőven elég lenne az Üdvösséghez, még sok is !
Mégsem vagy annyira reménytelen. 🙂
Érdemes volt provokálni
Mégsem vagy annyira reménytelen. 🙂
Érdemes volt provokálni téged.
Már megint máshova került az írásom, mint ahova szántam. 🙂
Már megint máshova került az írásom, mint ahova szántam. 🙂
Biztos Te is olyan béna vagy,mint én /Sanyi szerint/
meg
Biztos Te is olyan béna vagy,mint én /Sanyi szerint/
meg többiek,akik napok óta ezt írogatják….
Gondolom, ezt nekem
Gondolom, ezt nekem szántad!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
A válaszom felett a Névtelen útkereső épp ezt sérelmezi..
neki
A válaszom felett a Névtelen útkereső épp ezt sérelmezi..
neki válaszoltam…
2010, június 1 – 14:06 – Szucs Eva
Igen. Nem volt berendezkedve
2010, június 1 – 14:06 – Szucs Eva
Igen. Nem volt berendezkedve ez a fórumszerkezet ekkora hozzászólásszámra.
Dehát mondtam, hogy kovász vagyok, megkelesztem az egész tésztát :))))
Olyan emberektől látok kilométeres hozzászólásokat, akik eddig éppen, hogy mutatták magukat.
Felpezsdült a bloghálózat :))))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ne fényezd megad,ez nincs benne a horoszkópodban…/hogy ezt kén
Ne fényezd megad,ez nincs benne a horoszkópodban…/hogy ezt kéne tenned/
nincs rá szükség…
csak szép szerényen…
Nem fényezem magam. Ez a puszta
Nem fényezem magam. Ez a puszta igazság!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És most, hogy ilyen bölcsen és persze teljesen tudatosan
És most, hogy ilyen bölcsen és persze teljesen tudatosan kiprovokáltad belőlem a megállapításaimat, hozzá is szólhatnál a témához.
Vagy mondjam én, hogy mit akarsz? Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?
Melyik akarsz lenni? :DDDD
Tudom Pista bácsi akarsz lenni :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem ,nem ,a boldog együgyű-Boborján !
az szeretnék lenni…
Pist
Nem ,nem ,a boldog együgyű-Boborján !
az szeretnék lenni…
Pista bácsit meghagyom neked!
Ezt névtelennek írtam, nem neked.
Kezd egyre bosszantóbb lenni e
Ezt névtelennek írtam, nem neked.
Kezd egyre bosszantóbb lenni ez a hozzászólás össze-visszaság.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát igen ,nincs olyan hosszú vonalzónk ,ami átér a másik
Hát igen ,nincs olyan hosszú vonalzónk ,ami átér a másik oldalig,hogy az ember meghúzza a függőlegest…
honnan is jön az ész?-amire reagálna…
Miki
Miért bosszankodsz? Egyszerű: odairod a cimhez kinek irtad, ennyi. 🙂
„Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?”
Kösz a
„Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?”
Kösz a lehetőséget a szerepjátékra 😀 , de tekintettel vagyok Évára, Ő már felajánlkozott a szerepre, így örömmel átengedem neki. 🙂
További jó játszadozást. 😀 😀 😀
„a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb
„a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb áldozathozatal”
A lényeget pont abban látom, hogy ne az ember legyen az áldozó, hanem az áldozat. Ha magamtól hozok áldozatot, az az én akaratlagosságom eredménye. Az akarat pedig pontosan fenntartja az elválasztottságot.
Egy módját látom a feláldozódásnak, ha akaratainkat beteljesíteni szándékozva mindig elveszítjük azt. Így áldozódunk, és nem áldozunk.
Mert a kulcs gondolat, éppen az áldozódás, az akarat, tehát az áldozás ellenében.
Miféle áldozat az, amit én akaratlagosan áldozok? Akkor az akaratom teljesült, nem áldozódtam fel abban a dologban.
Természetesen magamról beszélek, nem másokról, vagy másról. Tehát mást vagy másokat feláldozni senkinek nincs joga, bár sokan úgy áldozódnak fel, hogy mások áldozzák őket.
Fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt.
A megváltás, és megváltódás misztériuma is itt van eldugva.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Éppen ez az Miklós..
…ami lehetetlennek tűnik és ezért bukhat meg mindig minden elmélet.
Gondolkodva feladni a gondolkodást…
Gondolkodva feláldozódik az előző gondolat.
Ha én adom fel a
Gondolkodva feláldozódik az előző gondolat.
Ha én adom fel a gondolkodást, akkor a saját akaratomat teljesítem.
A gondolat feladásának a gondolata is gondolat.
Nem jutottam közelebb a feláldozódáshoz.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Bizony…
Mert mindig van egy utolsó gondolat. Lehet, hogy mégsem gondolati úton megy? Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk?
Amíg létezünk, nem vagyunk egy, hanem kettő. A feláldozódás
Amíg létezünk, nem vagyunk egy, hanem kettő. A feláldozódás tehát az EGY-ség érdekében, a lét létezése érdekében szükséges, és be is következik a halálunkkal, hiszen ott feláldozódunk.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És ha nem….
…akkor osztályismétlés… :))
És végén logikus rendbe szedjük a reinkarnáció elméletét,
És végén logikus rendbe szedjük a reinkarnáció elméletét, hogy a hitet meghaladva, tudásként mondhassunk le róla, hogy már semmink nem lévén, magunk is semmivé válhassunk a teljességben, a megnyilvánulatlanon túliban.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ja!
Ez jó!!!
,,Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk? ”
De
,,Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk? ”
De van,
szerintem egyetlen megvalósítási út sincs e nélkül
valamilyen módon mindegyiknél ez a lényeg
szerintem áldozat nélkül nem megy
egyébként meg Hermess szellemi akarat ,, elméletéhez” csatlakoznék..
/szerintem az nem ,,csak” elmélet/.
De én is akkor vetettem véget a túlzott észre hallgatásnak,
De én is akkor vetettem véget a túlzott észre hallgatásnak, amikor az ésszel felállított elveim mentén működő világom egyszercsak rámdőlt…
Tegnap értettem meg, hogy pont ezért hárítom én meg a túlzott agyalást, mert bennem van az az élmény, hogy milyen rossz volt onnan kikecmeregni.
De sokunknak tényleg ez az élmény kell, hogy túl tudjon lépni a félelmeken, amik miatt a sok elméleti tudást és logikusan működő rendszereket felépítik magukban.
Hozzáteszem, hogy szerintem nemcsak a gondolatorientáltság alapja a félelem. A cselekvés és érzelemorientáltság alapja is ugyanúgy félelem. Aki már nem fél egyiktől sem, az nem akad el évekig valamelyiken, hanem életében így körforgásban folyamatosan működteti mindegyiket. Persze az egész alapja az, hogy ne féljünk a változástól, hiszen egyikből átlépni a másikba mindig a meglévő komfortzónából való kilépést jelent.
Trauma?
„amikor az ésszel felállított elveim mentén működő világom egyszercsak rámdőlt… ”
Igen, nem hiába mondják, hogy az Isten a bajban van a legközelebb…
Talán, mert akkor nem annyira szétszórt az ember, mint egyébként, így jobban meg tudja élni a Pillanatot, és ez különböző felismerésekhez vezethet, mint ahogy Nálad is történhetett.
Az már habitus kérdése, hogy az ember befogadja-e az ilyen formában elé került segítséget, vagy átlép rajta…
Szerintem nem Isten van közelebb a bajban, inkább csak az egó
Szerintem nem Isten van közelebb a bajban, inkább csak az egó rájön, hogy a túlélést akarva csődbe vitte az egész bagázst (nem találtam most rá jobb szót), és ráébred arra is, hogy töksötét ő az irányításhoz. Ezért túlélése érdekében átadja az irányítást Istennek. (vagy inkább a szellemnek, de tulképp tökmindegy hogy hívjuk)
Egyfelől,
de másfelől,csak Én vagyok az ,aki bármit is
Egyfelől,
de másfelől,csak Én vagyok az ,aki bármit is tehet,
nem valamely,, részem „/egóm/,
vagyis hogy Én adom át magam,nem az egóm
/hogy milyen megfontolásból,az már más kérdés/
szerintem
semmiféle részem nem csinál,gondol, semmit
Azt Én teszem,senki más…/bennem/,vagy kívülem/mindegy/
Így van. Ez a feláldozódás.
Egy lépés az Isten felé. Egy
Így van. Ez a feláldozódás.
Egy lépés az Isten felé. Egy feladás.
Nem tudom, mitévő legyek, legyen meg a te akaratod.
És mi lett? Kimásztál belőle? Persze. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.
Fújsz egyet átgondolod, és kezded elölről. Vagy változtál és elindulsz más úton.
Vannak emberek, akik maguktól nem tudnak változni. Össze kell omlani mindennek körülötte, hogy képes legyen felfedezni az okot.
De a feláldozódás jó, mert új lehetőségek nyílnak meg, és új ember is az aki felépül a porból. A régi az újnak magát feláldozván tartja fenn az életet. Így van ez nagyban is, de az ember mindennapjaiban, kicsiben is.
Ha sikerül megérteni, sikerül elfogadni, az összeomlásokban aztán örömödet is lelheted :))
Főnix madár, aki folytonosan hamvaiból éled újjá.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Szép volt Miki , /meg igaz is/
Szép volt Miki , /meg igaz is/
H: A Szellemi Akaratra gondoltam
… nem pedig a vágyból eredő akaratra, hogy ha feladom a gondolkodást saját akaratomból, akkor megvilágosodok. Erről írsz Te, és ezt így valóban nem nagyon lehet, úgy tűnik. Azonban…
A Szellemi Akarat követése az egy teljes feloldódás, amiben a cselekvés kizárólag az intuíció és belső felismerések által vezérelt, semmi elvárás nem marad benne. Feláldozom a szabad akaratomat… hogy most ez a követés tudatos döntés, vagy beérés, vagy feláldozódás, ahogyan Te írod, vagy valami más – nyilván csak az tudja, aki átesett rajta. Ide kell a Hit, úgy érzem. És gyanítom, hogy mindenkinek másképpen sikerül.
Lehet, hogy egyszerűen csak megtörténik. Mint Buddhával a fa alatt… ameddig akarta, nem jött ösze, amikor már nem akarta a személye akaratával, akkor megtörtént. Itt jönnek a buta tanmesék, hogy látjátok akarattal nem lehet… De ha hat évig akarattal nem ült volna a fa alatt, akkor az a pillanat sem következett volna el, amikor Szellemi Akaratból megtörtént a dolog.
Ez a részemről is csak elmélet még. Viszont jó tudni, mi felé megy az ember…:)
Hermess (ha nekem válaszoltál) én arról írok, hogy a saját
Hermess (ha nekem válaszoltál) én arról írok, hogy a saját akaratomból nem adtam fel semmit, mert féltem. Így aztán tényleg saját magam áldozatává váltam akaratom ellenére. (Feláldozódtam….milyen szép szó is ez! :-))Szerintem – így utólag – sokkal rosszabb volt így, mintha idejében elindulok a félelmeimmel szemben, akaratlagosan.
De azt is írom, hogy ehhez hatalmas tudatosság kell, és azt meg ha nem születik velünk, akkor kénytelenek vagyunk a pofáraeséseink során megszerezni. Szóval legtöbben tényleg a feláldozódás útját követjük önkéntelenül, holott lenne egy kellemesebb út is, csak ahhoz nem vagyunk elég tudatosak és bátrak.
Asszem ez a tudatosság lehet ugyanaz, mint a Te szellemi akaratod, de nem biztos, mert sokszor nem értem pontosan a nyelvedet… Ja, megvilágosodásról meg nem is írtam! 🙂 Állítólag a megvilágosodást nem lehet akarni. Az odáig vezető utat lehet tudatosan irányítani, de a megvilágosodásra, az utolsó lépcsőfokra már nincs befolyásunk. De ezt majd megírom pontosan hogy is van, mihelyst megvilágosodtam! 🙂
H: Csaesz, ezt még megvárom!
:)))
Igy van: félelmek munkálkodnak mind a háromban: valaki a düh
Igy van: félelmek munkálkodnak mind a háromban: valaki a düh kifejezésétől fél (GO), van aki az érzelmeitől, van aki csak magától a félelemtől.
Valamint szerintem nem lehet egy embert egy csoportba betuszkolni: hiszen helyzet függő, van amin már tovább haladott, van amin még nem, és ennek megfelelően a reakciója is másképpen alakul, hiába GO "általában" valaki, ha mondjuk pont olyan részre tapintanak nála, ahol inkább érzelmileg reagál, mégiscsak kiborul.
De ez a dolog szépsége: a kiskapu, ami megadja, hogyan lépjünk tovább, a 3 csoporton vándorolva, sőt meghaladva.
„Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM
„Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS”
Akkor most hátradőlök, és élvezem a sörömet… 😀 Tetszik ez a keleti filozófia… 🙂
Ez már cselekvés halmaz!-hogy hátradőlsz,és még sörözöl
Ez már cselekvés halmaz!-hogy hátradőlsz,és még sörözöl is
na meg még élvezed is !
nem vagy jó tanuló…
Mire ez a tragikus hanglejtés, ó áldozat?
Mire ez a tragikus hanglejtés, ó áldozat?
Nem, egyáltalán nem tragikus.Sokkal inkább egy felismerés. Míg
Nem, egyáltalán nem tragikus.
Sokkal inkább egy felismerés. Míg úgy is gondolhatja az ember, és vehet példát a maga életére, hogy minden élőlény parazita életmódot folytat a föld kárára. És a paraziták rendszerében kialakult kasztok mentén egyre kisebb ösztönösebb és mindenféle olyan parazitákat fedezhetünk fel, akik egymáson is parazitáskodnak.
Az ember a legfőbb parazita ebben az olvasatban, mert nem csak annyit vesz el amire szüksége van, és nem csak elvesz, hanem teljesen tudatosan tudása teljes birtokában rombolja, bomlasztja a földet, és az azon élő teljes környezetet.
Vagy felfoghatom, úgy is, hogy a föld feláldozza magát, az élővilágnak, és az élővilág tagjai egymásnak, fizikai síkon is, és ahogyan az ezt megelőző hozzászólásokban bőségesen kifejtettem, szellemi és lelki szinten is.
Mennyivel jobban érzi magát az ember, ha tudatosan, egy nagyobb önös cél érdekében (tudniillik az Isteni hierarchiában való magasabbra jutás) minden tekintetben feláldozza magát, tudván, hogy áldozata árán, újra testesülhet egy lényegesen magasabb Istenhez közelibb színvonalon.
Az önfeláldozás ilyen olvasatban totális egocentrizmus, nem pedig tragédia.
Tehát a könyv részlet amit be is idéztem, ha az mp3-as felolvasást meghallgatod, abban is mondom, hogy ne legyen ez az önfeláldozás tudatos, hiszen akaratlagos dolgok, éppen az akarás folytán elválasztanak Istentől.
Itt lép képbe Jézusnak az a mondata, hogy: Ne tudja a jobb kéz, hogy mit tesz a bal..
A önfeláldozásunkban tehát ne legyünk tudatosak, úgy adjunk, akár saját magunkat is, hogy ne is áldozat legyen, hanem áldozódás.
Ha viszont csak úgy hagyjuk hogy a dolgok történjenek, csak hagyjuk magunkat, de tudatosan hagyjuk magunkat, akkor tudatosak, tehát akaratlagosak vagyunk abban.
Nem jó megoldás. (meg is született a következő blog témám)
A legjobb tehát, ha erős ellenállást mutatok, és talán sikerül olyan ellenerővel találkoznom, amelyben tudatosság nélkül, illetve ellentétes tudatúsággal, feláldozódok anélkül, hogy tudnék róla, hogy éppen most áldozat vagyok. (Vajon tudja-e a bárány, hogy éppen feláldozzák?)
Az önfeláldozás tehát az ember legnehezebb feladatainak egyike.
Úgy kell végrehajtani, hogy ne hajtsd végre.
Mint az okos lány a mesében: Köszönj is meg ne is, hozz ajándékot, meg ne is.
Ezt teszi az ember, amikor meghal. Önfeláldozódás, ami nem akaratlagos. A Jézusi minta. Meghalni saját akaratom ellenére.
Ezért sem tudom, és egyre inkább nem tudom elfogadni, hogy Jézus feláldozta saját magát, mert tudatosságában éppen ellenkező hatást ért volna el.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Tehát a tudatossá vált önfeláldozódás, már nem
Tehát a tudatossá vált önfeláldozódás, már nem feláldozódás, ami tudatos, akaratlagossága okán elválaszt a teljességtől, hiszen akaratánál fogva egyéni célok felé visz.
Az áldozatvállalás tehát ugyan úgy elválaszt a teljességtől, mint a direkt ellenállás. Látszólag két pólus, valójában, ugyan olyan egoizmus, önös érdek érvényre juttatása.
Hiszen a két utolsó pólus, nem a jobb és bal között, hanem ezek elválasztottsága, vagy a teljességgel való eggyé válása.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Korrekt…
Igen, szerintem ez így korrekt…
Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS
Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS
Igen!
És tovább viszem a gondolatot.
Az ember minél tudatosabb,
Igen!
És tovább viszem a gondolatot.
Az ember minél tudatosabb, minél önmagafelébb irányuló, minél erősebben van birtokában valaminek, annál inkább képes feláldozódni. Érdekes megvilágításba kerül itt Jézusnak tulajdonított azon tanítás, hogy a gazdag ember menjen és tudatosan ossza szét vagyonát, és próbáljon meg e mentén, tudatosan, bejutni a mennyek országába. Ez így kérdésessé vált!
Vagyis az egoizmus éppen ezt az önfeláldozódást szolgálja, a tudatos önfeláldozás viszont önös érdekek mentén, akaratlagosságban fejeződik ki.
Hát minél nagyobb „vagyon” felett úr az ember, annál nagyobb önfeláldozódás, ha akarata ellenére elveszíti azt.
Vagyis arra vezet ez a logika, hogy az egó segíti az önfeláldozódás folyamatát, éppen a birtokláshoz való ragaszkodásával teszi lehetővé, hogy az ember elveszíthesse azt amije van. legvégül fizikai megnyilvánulását.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Isten cserét ajánlott?
Mindent el kell veszítened ahhoz, hogy végül megtaláld Önmagad…
Igen azt hiszem így van.
Mindent elveszíteni, nem szétosztani.
Igen azt hiszem így van.
Mindent elveszíteni, nem szétosztani. Veszteséget elszenvedni, de nem szándékosan. Akarni a javakat, és elveszíteni. Megszerezni, és elveszíteni. Végül mindent még önmagadat is elveszíteni.
Ez a lényeg.
Mert amíg tudsz önmagadról beszélni, addig dualitásban vagy, elválasztott állapotban vagy. Hiszen az, hogy te vagy, abban az állítás is megvan, hogy akkor van más is, te pedig tőle elkülönítve.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Tudatos áldozathozatal
Tegyünk különbséget az áldozattá válás és az áldozathozatala között.
Áldozattá válni csak tudatlanul lehet és az ego mindig veszteségként éli meg, másokat vagy külső körülményeket okol miatta.
Áldozatot hozni pedig csak tudatosan lehet valaminek az érdekében.
Első körben az ember a saját önös vágyai, ambíciói elérése érdekében kezd beáldozni bizonyos általa birtokolt dolgokat és lehetőségeket (közös nevezőre hozva energiát) és teremt karmát magának.
Aztán ez odáig finomodhat, hogy felismerjük a saját fejlődésünket segítő valódi céljainkat, s ezek elérése érdekében hozunk áldozatot, mondunk le bizonyos vágyaink kielégítéséről. Ezt talán csak úgy lehetséges, ha előző életekben már volt telítettség a jelenlegi lemondás tárgyában. Ilyen az önmegvalósítás is, valamilyen képességünk kibontakoztatásában, még mindig van benne önzés, de előrevivő, ha másokat nem korlátoz a saját fejlődésében.
Végül a tudatos áldozathozatal Önfeláldozássá válik, amikor másokért, egy eszméért, a nemzetért, sokak fejlődési lehetőségért, magáért az Életért, a Tudatosodásért áldozzuk fel, amink van – beleértve az életünket is.
Itt biztos eszünkbe jutnak a terroristák. Fura mód, az életük feláldozni tudása egy lépcsőfok a fejlődésben, biztos nálunk is volt ilyen, de más kérdés, hogy milyen célokért teszik, és hogy az Élet ellenében-e, vagy sem.
Vagyis az áldozathozatal szerintem csak úgy értelmezhető, ha valamit előbbre visz, és minél több ember javát, fejlődését szolgálja.
Visszautalnék még a hármas felosztásra. A dráma háromszögben a Gondolatorientált hajlamos az Áldozat szerepére, ha nem képes megélni (cselekvésben sikerre vinni) azt, amit tud. Ilyenkor visszacsúszik érzésorientált Megmentőbe, és a körülményeket magyarázva folyton önmaga, mint „áldozat” megmentésével van elfoglalva.
Tehát az út a teljesség felé:
Önismeret, önmegvalósítás (ez
Tehát az út a teljesség felé:
Önismeret, önmegvalósítás (ez az önismeret része, végeredményként) majd az erről való lemondás, önmeghaladás, ami a megvalósított önmagam feláldozása, és amit Hermess mond, hogy aztán ugrás a semmibe, de az az ugrás még mindig akaratlagos, tehát a semmi akaratom ellenére kell, hogy berántson a önmagába, ahol aztán tökéletesen feloldódva megsemmisülök, így válva a teljességgel tökéletesen eggyé.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Így is lehet…
Csak az a borzasztó, hogy amíg élsz, soha, sehol nem találhatsz bizonyítékot. Lehet minden és annak az ellenkezője is.
Lehet, hogy beletrafálsz, és lehet hogy minden, amit gondolsz, teszel a Végső megismerés érdekében, az fölösleges Hiábavalóság, ahogy a Prédikátor is mondja.
Hozzám az Ő álláspontja találja meg leginkább az utat…
Hát éppen ez a lényeg :))
Hogy ne találd.
Keresed, keresed, és
Hát éppen ez a lényeg :))
Hogy ne találd.
Keresed, keresed, és soha nem találod a végét.
A céltalan futás, ami nyereségért megy, de a célt soha nem érheted el, mivel nincs is.
Ez az végső feláldozódás.
Nézd csak meg, mi az elme rendje? Célok célok hátán. és ha elértél egyet, azonnal kell a másik, mert fél, hogy elvész, ha nincs célja a célnak, hogy tudniillik fenntartsa magát, az embert tudatosságban, akaratlagosság tervezésében…
Eljutni ennek megértéséhez, a megértésben meglátni az értelem áldozatát, mely tiéd volt az előző pillanatban, de a megértés okán semmivé vált.
Akarni, hogy legyen mit elveszíteni, legyen ami feláldozódhat akaratod ellenére. Ha elveszett, újat akarni, hogy az is veszendőbe mehessen.
Ha így veszem, minden veszteség áldása az embernek, hiszen minden apró veszteséggel, akár ha csak egy gondolatot, vagy egy összefüggés vesztettél el, mert megértetted, hogy magasabb szinten nem állja meg a helyét, közelebb jutottál a teljes megsemmisüléshez.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Ebben az értelemben…
… a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb áldozathozatal. Ha már van megértés benne, mert csak akkor van mit feláldozni.
És ez önmeghaladást is jelent egyben, mert az elmét, az egót haladjuk meg, ha képesek leszünk rá.
H: A blogcím újraértelmezése
Aktuálissá vált.
Megfutva az előbbi köröket, Miklós, akkor most Te milyen áldozatnak érzed magadat?
Most tudatosnak, vagyis nem vagyok áldozat :)))
De ezek a körök
Most tudatosnak, vagyis nem vagyok áldozat :)))
De ezek a körök szépen felszínre hozták az áldozatiság mélységeit.
Mindenképpen hasznosak voltak. Itt kell érjen majd valamilyen hatás, ami a biztosnak látszó tudásomat kirántja a fejemből, s mind az amit gondolok feláldozódik egy szempillantás alatt.
Majd egy magasabb összefüggés megértése lehet ez azt hiszem, hogy a régebbi dolgok az új létszintek érdekében feláldozódnak.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
A lélek elnyugvása/Teljes mentális csend
Az „önfeladás” önátadás.
Amíg az „én átadom magam” gondolata jelen van, csak gondolat marad.
Ahogy Eckhart Mester mondja, semmilyen hordóba nem
fér kétféle ital. ha bort akarunk beleönteni, akkor a vizet ki kell
belőle önteni. Ehhez a hordónak teljesen üressé kell válnia.
Szent Ágoston szavaival „Üresedj ki azért, hogy megtöltekezzél.”
Egyáltalán SEMMIT sem KELL CSINÁLNI, hiszen a teljesség ott van és mindíg is ott volt.
Jó tanítóid voltak Klára!
Igy könnyű…
Jó tanítóid voltak Klára!
Igy könnyű…
Évi! A földi tanítók/mesterek tekintetében, lehet, hogy
Évi! A földi tanítók/mesterek tekintetében, lehet, hogy meglepő, de mind átmentem amin pl. Milkós is… Egyházi iskolában érettségiztem/ kiemelkedő-elmélyült hittan tudás eredményeim voltakl:)
És gondolom,hogy utána a keleti tanok,.
mert a tömény
És gondolom,hogy utána a keleti tanok,.
mert a tömény bölcsességet onnan láttam / tőled/
persze ez az alap,ahogy kezdted,
és akár lehet a magvalósítás is,ha az ember azt járja végig
Az ,,égi tanítód ” felől érdeklődhetek?
merthogy a megfogalmazásod ezt is feltételezi/ számomra/
Évinek..
Bocs. Dolgoznom kellett, ezért e késedelmes válasz-jöttek hozzám-
Szóval, a legnagyobb „égi tanítóm” ismered is, ugyanaz, aki Benned is, szóval az EGY. 🙂
Ebből az alapállásból indulva „mindenevő” vagyok, ami ezt az” utat” világítja bennem, vagy Magamhoz visz közelebb az mind a mesterem, vagyis útmutatóm szószerint:)
(Fűben, fában, levegőben, mindenben ami kívűl-belűl körülvesz, csak észre kell venni:) -ezt szoktam mondani- Nyitottsággal és figyelemmel alapból minden/mindenki mesterré vállik körülöttem/bárhol/bennem.
De az utat nekem kell bejárnom, bárki/bármi is csak mutathat 1hasonlót/ugyanolyat akár, de az a sajátja, így „csaK” az önismeret/tudatosság kapta írányban a legnagyobb prioritást 🙂
Mindezzel 1ütt és talán pont ezért +ÉLEK:)
Most én megyek dolgozni,úgyhogy csak annyi :
Figyellek,vigyázz!
Most én megyek dolgozni,úgyhogy csak annyi :
Figyellek,vigyázz!
Nekem Eckhart Mester olyan,hogyha az ember teljes mértékben
Nekem Eckhart Mester olyan,hogyha az ember teljes mértékben megértené Őt
és képes lenne ezt a megértést megélni,megvalósítani,
az már bőven elég lenne az Üdvösséghez, még sok is !
Mégsem vagy annyira reménytelen. 🙂
Érdemes volt provokálni
Mégsem vagy annyira reménytelen. 🙂
Érdemes volt provokálni téged.
Már megint máshova került az írásom, mint ahova szántam. 🙂
Már megint máshova került az írásom, mint ahova szántam. 🙂
Biztos Te is olyan béna vagy,mint én /Sanyi szerint/
meg
Biztos Te is olyan béna vagy,mint én /Sanyi szerint/
meg többiek,akik napok óta ezt írogatják….
Gondolom, ezt nekem
Gondolom, ezt nekem szántad!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
A válaszom felett a Névtelen útkereső épp ezt sérelmezi..
neki
A válaszom felett a Névtelen útkereső épp ezt sérelmezi..
neki válaszoltam…
2010, június 1 – 14:06 – Szucs Eva
Igen. Nem volt berendezkedve
2010, június 1 – 14:06 – Szucs Eva
Igen. Nem volt berendezkedve ez a fórumszerkezet ekkora hozzászólásszámra.
Dehát mondtam, hogy kovász vagyok, megkelesztem az egész tésztát :))))
Olyan emberektől látok kilométeres hozzászólásokat, akik eddig éppen, hogy mutatták magukat.
Felpezsdült a bloghálózat :))))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ne fényezd megad,ez nincs benne a horoszkópodban…/hogy ezt kén
Ne fényezd megad,ez nincs benne a horoszkópodban…/hogy ezt kéne tenned/
nincs rá szükség…
csak szép szerényen…
Nem fényezem magam. Ez a puszta
Nem fényezem magam. Ez a puszta igazság!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És most, hogy ilyen bölcsen és persze teljesen tudatosan
És most, hogy ilyen bölcsen és persze teljesen tudatosan kiprovokáltad belőlem a megállapításaimat, hozzá is szólhatnál a témához.
Vagy mondjam én, hogy mit akarsz? Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?
Melyik akarsz lenni? :DDDD
Tudom Pista bácsi akarsz lenni :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem ,nem ,a boldog együgyű-Boborján !
az szeretnék lenni…
Pist
Nem ,nem ,a boldog együgyű-Boborján !
az szeretnék lenni…
Pista bácsit meghagyom neked!
Ezt névtelennek írtam, nem neked.
Kezd egyre bosszantóbb lenni e
Ezt névtelennek írtam, nem neked.
Kezd egyre bosszantóbb lenni ez a hozzászólás össze-visszaság.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát igen ,nincs olyan hosszú vonalzónk ,ami átér a másik
Hát igen ,nincs olyan hosszú vonalzónk ,ami átér a másik oldalig,hogy az ember meghúzza a függőlegest…
honnan is jön az ész?-amire reagálna…
Miki
Miért bosszankodsz? Egyszerű: odairod a cimhez kinek irtad, ennyi. 🙂
„Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?”
Kösz a
„Eljátsszuk Besenyő Pista bácsi és Boborján szerepét?”
Kösz a lehetőséget a szerepjátékra 😀 , de tekintettel vagyok Évára, Ő már felajánlkozott a szerepre, így örömmel átengedem neki. 🙂
További jó játszadozást. 😀 😀 😀
„a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb
„a gondolkodás feladása az ember által elérhető egyik legnagyobb áldozathozatal”
A lényeget pont abban látom, hogy ne az ember legyen az áldozó, hanem az áldozat. Ha magamtól hozok áldozatot, az az én akaratlagosságom eredménye. Az akarat pedig pontosan fenntartja az elválasztottságot.
Egy módját látom a feláldozódásnak, ha akaratainkat beteljesíteni szándékozva mindig elveszítjük azt. Így áldozódunk, és nem áldozunk.
Mert a kulcs gondolat, éppen az áldozódás, az akarat, tehát az áldozás ellenében.
Miféle áldozat az, amit én akaratlagosan áldozok? Akkor az akaratom teljesült, nem áldozódtam fel abban a dologban.
Természetesen magamról beszélek, nem másokról, vagy másról. Tehát mást vagy másokat feláldozni senkinek nincs joga, bár sokan úgy áldozódnak fel, hogy mások áldozzák őket.
Fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt.
A megváltás, és megváltódás misztériuma is itt van eldugva.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Éppen ez az Miklós..
…ami lehetetlennek tűnik és ezért bukhat meg mindig minden elmélet.
Gondolkodva feladni a gondolkodást…
Gondolkodva feláldozódik az előző gondolat.
Ha én adom fel a
Gondolkodva feláldozódik az előző gondolat.
Ha én adom fel a gondolkodást, akkor a saját akaratomat teljesítem.
A gondolat feladásának a gondolata is gondolat.
Nem jutottam közelebb a feláldozódáshoz.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Bizony…
Mert mindig van egy utolsó gondolat. Lehet, hogy mégsem gondolati úton megy? Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk?
Amíg létezünk, nem vagyunk egy, hanem kettő. A feláldozódás
Amíg létezünk, nem vagyunk egy, hanem kettő. A feláldozódás tehát az EGY-ség érdekében, a lét létezése érdekében szükséges, és be is következik a halálunkkal, hiszen ott feláldozódunk.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És ha nem….
…akkor osztályismétlés… :))
És végén logikus rendbe szedjük a reinkarnáció elméletét,
És végén logikus rendbe szedjük a reinkarnáció elméletét, hogy a hitet meghaladva, tudásként mondhassunk le róla, hogy már semmink nem lévén, magunk is semmivé válhassunk a teljességben, a megnyilvánulatlanon túliban.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ja!
Ez jó!!!
,,Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk? ”
De
,,Talán nincs is szükség rá, hogy feláldozódjunk? ”
De van,
szerintem egyetlen megvalósítási út sincs e nélkül
valamilyen módon mindegyiknél ez a lényeg
szerintem áldozat nélkül nem megy
egyébként meg Hermess szellemi akarat ,, elméletéhez” csatlakoznék..
/szerintem az nem ,,csak” elmélet/.
De én is akkor vetettem véget a túlzott észre hallgatásnak,
De én is akkor vetettem véget a túlzott észre hallgatásnak, amikor az ésszel felállított elveim mentén működő világom egyszercsak rámdőlt…
Tegnap értettem meg, hogy pont ezért hárítom én meg a túlzott agyalást, mert bennem van az az élmény, hogy milyen rossz volt onnan kikecmeregni.
De sokunknak tényleg ez az élmény kell, hogy túl tudjon lépni a félelmeken, amik miatt a sok elméleti tudást és logikusan működő rendszereket felépítik magukban.
Hozzáteszem, hogy szerintem nemcsak a gondolatorientáltság alapja a félelem. A cselekvés és érzelemorientáltság alapja is ugyanúgy félelem. Aki már nem fél egyiktől sem, az nem akad el évekig valamelyiken, hanem életében így körforgásban folyamatosan működteti mindegyiket. Persze az egész alapja az, hogy ne féljünk a változástól, hiszen egyikből átlépni a másikba mindig a meglévő komfortzónából való kilépést jelent.
Trauma?
„amikor az ésszel felállított elveim mentén működő világom egyszercsak rámdőlt… ”
Igen, nem hiába mondják, hogy az Isten a bajban van a legközelebb…
Talán, mert akkor nem annyira szétszórt az ember, mint egyébként, így jobban meg tudja élni a Pillanatot, és ez különböző felismerésekhez vezethet, mint ahogy Nálad is történhetett.
Az már habitus kérdése, hogy az ember befogadja-e az ilyen formában elé került segítséget, vagy átlép rajta…
Szerintem nem Isten van közelebb a bajban, inkább csak az egó
Szerintem nem Isten van közelebb a bajban, inkább csak az egó rájön, hogy a túlélést akarva csődbe vitte az egész bagázst (nem találtam most rá jobb szót), és ráébred arra is, hogy töksötét ő az irányításhoz. Ezért túlélése érdekében átadja az irányítást Istennek. (vagy inkább a szellemnek, de tulképp tökmindegy hogy hívjuk)
Egyfelől,
de másfelől,csak Én vagyok az ,aki bármit is
Egyfelől,
de másfelől,csak Én vagyok az ,aki bármit is tehet,
nem valamely,, részem „/egóm/,
vagyis hogy Én adom át magam,nem az egóm
/hogy milyen megfontolásból,az már más kérdés/
szerintem
semmiféle részem nem csinál,gondol, semmit
Azt Én teszem,senki más…/bennem/,vagy kívülem/mindegy/
Így van. Ez a feláldozódás.
Egy lépés az Isten felé. Egy
Így van. Ez a feláldozódás.
Egy lépés az Isten felé. Egy feladás.
Nem tudom, mitévő legyek, legyen meg a te akaratod.
És mi lett? Kimásztál belőle? Persze. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.
Fújsz egyet átgondolod, és kezded elölről. Vagy változtál és elindulsz más úton.
Vannak emberek, akik maguktól nem tudnak változni. Össze kell omlani mindennek körülötte, hogy képes legyen felfedezni az okot.
De a feláldozódás jó, mert új lehetőségek nyílnak meg, és új ember is az aki felépül a porból. A régi az újnak magát feláldozván tartja fenn az életet. Így van ez nagyban is, de az ember mindennapjaiban, kicsiben is.
Ha sikerül megérteni, sikerül elfogadni, az összeomlásokban aztán örömödet is lelheted :))
Főnix madár, aki folytonosan hamvaiból éled újjá.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Szép volt Miki , /meg igaz is/
Szép volt Miki , /meg igaz is/
H: A Szellemi Akaratra gondoltam
… nem pedig a vágyból eredő akaratra, hogy ha feladom a gondolkodást saját akaratomból, akkor megvilágosodok. Erről írsz Te, és ezt így valóban nem nagyon lehet, úgy tűnik. Azonban…
A Szellemi Akarat követése az egy teljes feloldódás, amiben a cselekvés kizárólag az intuíció és belső felismerések által vezérelt, semmi elvárás nem marad benne. Feláldozom a szabad akaratomat… hogy most ez a követés tudatos döntés, vagy beérés, vagy feláldozódás, ahogyan Te írod, vagy valami más – nyilván csak az tudja, aki átesett rajta. Ide kell a Hit, úgy érzem. És gyanítom, hogy mindenkinek másképpen sikerül.
Lehet, hogy egyszerűen csak megtörténik. Mint Buddhával a fa alatt… ameddig akarta, nem jött ösze, amikor már nem akarta a személye akaratával, akkor megtörtént. Itt jönnek a buta tanmesék, hogy látjátok akarattal nem lehet… De ha hat évig akarattal nem ült volna a fa alatt, akkor az a pillanat sem következett volna el, amikor Szellemi Akaratból megtörtént a dolog.
Ez a részemről is csak elmélet még. Viszont jó tudni, mi felé megy az ember…:)
Hermess (ha nekem válaszoltál) én arról írok, hogy a saját
Hermess (ha nekem válaszoltál) én arról írok, hogy a saját akaratomból nem adtam fel semmit, mert féltem. Így aztán tényleg saját magam áldozatává váltam akaratom ellenére. (Feláldozódtam….milyen szép szó is ez! :-))Szerintem – így utólag – sokkal rosszabb volt így, mintha idejében elindulok a félelmeimmel szemben, akaratlagosan.
De azt is írom, hogy ehhez hatalmas tudatosság kell, és azt meg ha nem születik velünk, akkor kénytelenek vagyunk a pofáraeséseink során megszerezni. Szóval legtöbben tényleg a feláldozódás útját követjük önkéntelenül, holott lenne egy kellemesebb út is, csak ahhoz nem vagyunk elég tudatosak és bátrak.
Asszem ez a tudatosság lehet ugyanaz, mint a Te szellemi akaratod, de nem biztos, mert sokszor nem értem pontosan a nyelvedet… Ja, megvilágosodásról meg nem is írtam! 🙂 Állítólag a megvilágosodást nem lehet akarni. Az odáig vezető utat lehet tudatosan irányítani, de a megvilágosodásra, az utolsó lépcsőfokra már nincs befolyásunk. De ezt majd megírom pontosan hogy is van, mihelyst megvilágosodtam! 🙂
H: Csaesz, ezt még megvárom!
:)))
Igy van: félelmek munkálkodnak mind a háromban: valaki a düh
Igy van: félelmek munkálkodnak mind a háromban: valaki a düh kifejezésétől fél (GO), van aki az érzelmeitől, van aki csak magától a félelemtől.
Valamint szerintem nem lehet egy embert egy csoportba betuszkolni: hiszen helyzet függő, van amin már tovább haladott, van amin még nem, és ennek megfelelően a reakciója is másképpen alakul, hiába GO "általában" valaki, ha mondjuk pont olyan részre tapintanak nála, ahol inkább érzelmileg reagál, mégiscsak kiborul.
De ez a dolog szépsége: a kiskapu, ami megadja, hogyan lépjünk tovább, a 3 csoporton vándorolva, sőt meghaladva.
„Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM
„Akkor most kikötöttünk a keleti filozófiáknál:
NEM CSELEKVÉS”
Akkor most hátradőlök, és élvezem a sörömet… 😀 Tetszik ez a keleti filozófia… 🙂
Ez már cselekvés halmaz!-hogy hátradőlsz,és még sörözöl
Ez már cselekvés halmaz!-hogy hátradőlsz,és még sörözöl is
na meg még élvezed is !
nem vagy jó tanuló…
Isteni önvalód kérdezi
Részlet Szepes Mária:
Az áldozat
Isteni önvalód kérdezi
Részlet Szepes Mária:
Az áldozat mágiája – Szakrális bevatás
c. könyvéből
Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött kívánnak?
Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést tartalmaz számodra?
Ha valakit élesen megbírálsz, eszedbe jut-e utána a „Tat tuam asi” tétele, s az, hogy önmagad fölött mondtál ki ítéletet?
Ha tehetnéd, mire fordítanád időd túlnyomó részét?
Mennyi időt töltesz el naponta olyan dolgok elképzelésével, amelyek örömöt okoznak neked, s mennyi időt fordítasz megvalósításukra?
Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen „varázsolj” életed minden vonatkozásában?
Rájöttél-e milyen célokat vonzol közel magadhoz tudattalan benső pozitúráiddal?
Ráébredtél-e már arra, hogy néha éppen fordított módon próbálod elérni céljaidat: érzéseid, gondolataid hevesen forgó centrifugájával inkább messzire taszítod, mint közel vonzod őket?
Ismered a mágia törvényeit, amelyek szerint az emberre saját indulatai, szimpátiái és antipátiái hatnak vissza: miféle fájdalmas üzenetet vagy őszinte emberszeretettől áthatott segítséget küldtél már önmagadnak ezen a módon, a mások felé sugárzó érzéseiddel?
Cserélsz-e naponta tudatosan, kevesebbel többet; feláldozod-e mulandó pillanataidat időtlen, szellemi örömeidért?
Tudod, hogy embertársaid szeretetét, elismerését csak kiváltani lehet, követelni soha; vigyázol-e arra, hogy magatartásoddal mindig harmonikus pszichikai húrokat érints meg környezetedben?
„Gondolkozni annyi, mint mágiát gyakorolni”. Vigyázol-e rá, hogy agyadban ne uralkodjanak el indulatok, félelmek ártalmas varázsigéi?
Felcserélted-e már magadban az én és a Te sorrendjét?
Rátekintettél-e már önmagadra környezeted csillagainak szemszögéből?
Milyen konzekvenciákat viszel át innen következő inkarnációdba?
Képes vagy-e arra, hogy embertársaidat is az önmagadra alkalmazott mértékkel mérd?
Rájöttél-e mostani inkarnációd legfontosabb feladataira?
Alkalmaztad-e már az inkarnáció karakterológiát önmagadra, rokonaidra, barátaidra, munkatársaidra és esetleges ellenségeidre?
Megfejtetted-e már, hogy tehetségeid és gyengeségeid mire sürgetnek?
Alkalmazod-e kedélyéleted és energiáid síkján a mágikus pszichokémia módszerét, a kiegyenlítés tudományát?
Megkísérelted-e már karmád szublimálását a mentális alkímia operációival?
Vigyázol-e arra, hogy bizonyos szorongásaiddal ne válj félelmed tárgyainak mágnesévé?
Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni. Bizonyos tudattalanul görcsös pozitúráidban megpróbálod-e alkalmazni a mágiának ezt a törvényét?
Oda tudod-e adni másoknak azt, amit magadnak kívánsz?
Fel tudod-e áldozni kényelmedet és berögződött szokásaidat magasabb szellemi célokért?
Egy új inkarnációban milyen szülőket választanál magadnak?
Ha a földről kivonhatnád erőidet, melyik létszférában folytatnád egzisztenciádat?
Gyakorolod-e a magasabb megértés tudományát, amely egyre több rasztert von el az ember szeme elől?
Az álom a Bardó nyelve is, de ahhoz, hogy ott ne zuhanj bele veszélyes létcsapdákba, itt kell megtanulnod tájékozódni a testté lett jelképek világában, mert magad is háromsíkú szimbólum vagy. Megtanultad-e már elolvasni álmaid fontos üzeneteit?
Mi tesz elégedettebbé: ha jogaidnak sikerül érvényt szerezned, vagy ha kötelességedet teljesíted?
Melyik időkategóriában tartózkodsz legtöbbet: a múltban? Jelenben? Jövőben?
A történelem előtti és a történelmi múlt melyik korszaka taszít és vonz legerősebben?
Melyik praxisfajtához érzel tehetséget magadban?
Az okkult tudomány művészet és filozófa melyik fakultása érdekel legjobban?
Melyik hivatás az, amelynek érzésed szerint egy egész inkarnációt tudnál szentelni? (Pl. zene, képzőművészet, színészet, írás, tanulás, orvostudomány stb.)
Mit gondolsz, milyen holnapi létformát építesz rnagadnak mai életeddel?
Ha megismételnéd jelen inkarnációdat, milyen körülményeket és embereket rekesztenél ki belőle?
Felismerted, s átélted-e már mélyen, mit jelent számodra és mire kötelez a „Tat tuam asi” tétele? (Te is én vagyok, Te is Az vagy Te is Isten vagy.)
Megteremtetted-e már az összeköttetést benső Mestereddel?
Meg tudod-e teremteni magadban azt a benső csendet, amelyben a Hierarchiák hangja elhatol hozzád?
Megkísérelted-e már a jelenben hozott áldozataiddal feloldani múltad egyes kötéseit és átalakítani jövődet?
Meditáltál-e már rajta, mit jelentenek számodra a gyakorlatban a morál és mágia kezedben lévő kulcsai?
Elcserélnéd-e sorsodat valakivel, aki világi sikerben és gazdagságban él?
Ki érdekel, ki vonz és ki taszít leginkább a történelem nagy alakjai közül?
Milyen formában és milyen új nómenklatúrával támadt fel az ősi szimbólumnyelv a modern tudományban?
Milyen analógiákkal támasztja alá a modern biológia a reinkarnáció törvényét?
A hermetikus filozófiának azt a törekvését, hogy a vallást a tudománnyal és a művészettel egyesítse, milyen tudományágak kezdik ma követni?
Az Analógiák Tanának ősi tétele milyen szerepet játszik a modern tudományban?
Hol és milyen formában támadtak fel ma az antik misztériumok?
Milyen formában kelnek életre az ősi asztrozófia igazságai a modern tudományban?
Milyen jelenségek mutatják korunkban a Harmadik Szem újjászületését?
A modern fizika úttörői milyen formában kanyarodnak vissza az anyag misztériumának ősi koncepcióihoz?
Hány területen igazolja a modern, gyakorlati tudomány az Alkímia tételeit?
Milyen gyógy- és tápszerekben közeledik a mai orvostudomány az Alkímia „Életelixírjéhez”?
Melyik modern tudományág igazolja leginkább a kabbalisztikus Kozmogónia koncepcióit? (Adam Kadmon)
Mit gondolsz, e létforma börtönének miért a Te és miért nem az Én a nyitóformulája?
Eltaláltad-e már néha egy-egy ember titkos kódját, akihez e rejtett kulcs nélkül senki sem tudott hozzáférni?
Tudod-e, hogy jellemismeret nélkül éppúgy nem juthatsz közel egy emberhez, ahogy egy házba nem juthatsz be a falon át?
Megfigyelted-e már embertársaidnál, milyen vastagon párnázott cella egy teljesen zárt egocentrum? Egyetlen hang nem hatolhat át rajta – de a benne sínylődő lényhez semjut el a körülötte áramló sokszínű világ valósága. Be tudtál-e már lépni isteni gyógyítóként egy-egy ilyen cellába?
Tudod-e, hogy minden funkcionális neurózis nyílt harc meghirdetése a benned élő isteni és mélységi erők között? Annyit jelent, hogy a „Küszöb Őre” már nem tudja takarni magát. Megjelent, védekező állásba szorult, s te megismerésed szattvikus fegyverével hamarosan leszámolhatsz vele.
Tudod-e, hogy fizikai tested anyagi hatások és egymással viaskodó csillagok küzdőtere, de ennek a háborúnak mindig van egy területen kívüli menedéke: lényed isteni magja? Ha Hozzá menekülsz, semmi és senki nem tehet kárt benned többé!
Egy-egy metafizikai élmény az örökkévalóság-tudat felvillanása benned. Érezted-e már, hogy valójában védett és sebezhetetlen vagy? Mikor kishitűség próbál eluralkodni rajtad, miért nem idézed fel e villámfény mindent megvilágító bizonyosságát?
Megtanultál-e már az emberi szavak mögé figyelni, anélkül, hogy ítéletedet bizalmatlanság vagy szubjektív feltételezések átszínezték volna?
Használod-e a benned élő szimbolikus logika csalhatatlan módszerét kötéseid feloldására, sorsod és az emberi természet megismerésére?
Rájöttél-e már, hogy minél erősebben, fájdalmasabban érint valami, annál bizonyosabb, hogy olyan gócot tapintottál ki, amelyet fel kell oldanod megismerésed szellemi antibiotikumával?
Tudod-e, hogy nem szövegezhetsz meg egyetlen olyan ítéletet vagy kívánságot sem, ami ugyanolyan tartalommal vissza ne hatna rád ?
Tudod-e, hogy ha valaki igazságtalan hozzád, alantas indokból durva támadást intéz ellened, fellángoló haragod mágnessé válik, lényedbe vonzza e mérget, s addig konzerválja ott, míg ki nem alszik benned a sérelem gyulladása?
Mit gondolsz, mi helyesebb, ha fájdalmas sérelmeken rágódsz, vagy képzeletedet, érzéseidet inkább jó és igaz dolgok megvalósulására összpontosítod?
Megbánthatja-e valaki benned Istent?
Rájöttél-e már, ha egy emberen segíteni akarsz, először mennyire passzívvá, személytelenné kell válnod, hogy meglásd és hallani tudd valódi állapotát, azt, hogy mire van szüksége és milyen módon képes elfogadni tóled életmentő gyógyszerét?
Ugye nem jutna eszedbe forgó fogaskerék küllői közé dugni a kezed? Az emberek pedig gyakran ilyen, önmaguk körül forgó, érzéketlen robotok. Mikor megsebesülsz általuk, nem gondoltál még arra, hogy esetleg Te végeztél irányukba vigyázatlan mozdulatot?
Ugye tapasztaltad már, mennyire megkönnyíti környezeteddel való viszonyodat, ha legalább annyi mentséget keresel hibáikra, mint amennyit saját gyengéseidre találsz?
Tudod-e, hogy a csillagok csak annak felelnek őszintén, aki jól kérdezi őket?
Észrevetted-e, hogy sohasem egyensúlyi állapotban kell vizsgáznod nagy morális tételekből, hanem kellemetlen provokációk között? Mit gondolsz, mennyiben függ ez össze az orvos provokáló oltásaival?
Mit gondolsz, miért mondta Krisztus, hogy áldjátok azokat, akik titeket átkoznak?
Kerültél-e már olyan helyzetbe a krisztusi felszólítást követve, hogy mikor megütöttek, odatartottad a másik arcod?
Tudtál-e megbocsátani személyes sérelmeket nem hétszer hanem hetvenhétszer, ahogy a Messiás kívánja követőitől?
Hányszor tapasztaltad már nehéz helyzetekben, hogy nem azt mondod, amire készültél, hanem láthatatlan sugalmazók üzennek általad! S ha így van, engeded-e eluralkodni magadban a szorongó kishitűséget néha, sorsszerű helytállások előtt?
Hányszor tapasztaltad már, hogy látszólag kiúttalan helyzetekben váratlan megoldás nyílt meg előtted? E védelem nélkül sokszor felőröltek volna beavatásod próbáinak veszélyei. Miért nem bízol jobban benső vezetőd irányításában?
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet kínzókamrája? A fizikai fájdalmat enyhíteni tudja az orvostudomány. Saját képzeleted hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?
Úgy érzed néha, a transzcendens Út lehetetlent kíván tőled? Nem tudod, hogy minden nagy mű és nagy eredmény a lehetetlen legyőzésén át vezet emberi korlátokon és csillagokon túlra?
Meditáltál-e már azon, hogy a lehetetlen éppannyira paradox gondolat, mint a halál fogalma? Agyunkban nem bukkanhat fel olyan képzet, ami ne volna igaz és lehetséges valahol. És mi él elpusztíthatatlanabbul az emberiség legnagyobb szellemeinek tanításaiban, mint a halhatatlanság ideája?
Miért nem hallgatsz minden nehéz helyzetben jó ösztönzésedre, ami arra sürget, hogy sohase add fel a csodálkozást életed csodái fölött?
Racionális számítgatások; öngyötrő kétségek között, mikor már mindent megtettél, amit tehettél, s a döntés nem a Te kezedben van, miért nem bízod magad a csodára, ami annyiszor megvalósította sorsodban a lehetetlent is?
Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?
Hányszor csodálkoztá1 rajta, adományaid, áldozataid milyen mágneses természetűek, önmaguk hatványát vonzzák sorsodba? Nem gondolod, hogy e felismerés a mágia egyik legnagyobb titkát adta a kezedbe?
Hányszor csaltak meg mulandó dolgokba vetett reményeid? És Isten hányszor ajándékozott meg halhatatlan reménnyel, mikor semmi mást nem kívántál, az Ő személytelen békességén kívül?
Mit gondolsz, miért érzel fokozódó sürgetést, hogy erőidet visszavond kevésbé fontos dolgok kötéseiből, és figyelmedet az egyedül lényeges nagy cél, az igaz Út felé fordítsd?
Észrevetted-e már, hogy a fák sohasem harcolnak? Észrevetted-e, hogy csak az emberi szó állíthat valótlant, az emberi magatartás mindig leleplezi önmagát? Miért nem szemléled az embereket úgy ahogy a fákat; szavaik mögött lényük szimbólumbeszédét figyelve?
Megpróbáltad-e már környezetedet a csillagok szemével társcsillagokként figyelni? Lefordítottad-e civilizációjuk sajátos nyelvére saját kultúrád rejtjeleit?
Mit gondolsz, felfedezhette volna-e az emberi agy a röntgent, ha saját lényében nem élne a képesség rá, hogy az anyagot átvilágítva megpillanthassa annak rejtett folyamatait?
Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá – és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Ugye tudod mennyire kell vigyáznod minden kiejtett szavadra?
Miért nem állítasz fel mindig az adott pillanatra vonatkozó, jó terveket, amelyben éppen élsz, tekintet nélkül arra, mi volt e pillanat előtt és mi lesz utána? Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz. Nem tudtad?
Az értelem olyan mint a Hold. Az isteni Önvaló fényét sugározza, mint a Hold a Napét. Ha tehát az isteni Önvaló felfénylik, feleslegessé válik az értelem (ráció) – mondja Rámakrisna. Tudod-e, hogy ez az isteni napkelte már ott feszül éjszakád árnyai mögött?
Gyakorolod-e a karmaösszevonás céljából kreativ ideamagok kibontakoztatásának mágiáját? Tisztában vagy-e vele egész életedre kiható meggyőződéssel, hogy az okkult praxis műalkotása életsorozatok szenvedését teszi fölöslegessé?
Rá tudsz-e már úgy pillantani a körülötted lévő életjelenségekre és saját sorsodra is, hogy meglátod bennük isteni Önvalód szimbolikus üzenetét? Sikerül-e megfejtened különböző karakterek és saját karmád hieroglifáit? E felismerések mennyiben befolyásolják velük kapcsolatos magatartásodat?
Érzed-e magadban az „új dimenzió” érzékszerveinek vitalizálódását? Fel tudod-e mérni új fogalmak, ismeretek, nézőpontok megismerő képességek gyakorlati hatását? Összehasonlítod-e, hogy mostani inkarnációd évtizedei alatt, tudatod milyen kiterjedésekkel bővült?
Figyelemmel kíséred-e az időtlen hagyományok és a modern tudomány rohamosan kibontakozó eredményeinek analógiáit? Látod-e hol érnek össze az egykori természetlátás és a mai „pszichedélikus” szemlélet kiterjedései? Tudatosítod-e magadban észlelésmódod egyre mélyebb és magasabb rezgéseit?
Képzeletéleted milyen hatással volt eddig sorsodra? Hogy befolyásolta közérzetedet? Milyen szerepe volt döntéseidben? Megtanultad-e irányítani imaginációs energiáidat, vagy azok irányítanak téged?
Miféle gondolataid, vágyaid, félelmeid valósultak meg eddig szándékod ellenére, pusztán azért, mert ösztönösen olyan intenzitással exponáltál, hogy ez az asztromentális fogantatás megtestesítette fantazmáidat. Gyakorlod-e az okkult praxis fegyelmével pozitív áramok közelvonzásának mágiáját?
Tudod-e, mire kötelez az, hogy a nem mindennapi utat választottad?
Ismered-e a különbséget az elkülönült, szubjektív magány és az életjelenségeivel való együttlét között? Gondolkoztál-e rajta honnan ered és hová vezet az egyik, s mi az értelme a másiknak? Volt-e már részed személytelen extázisban?
Tudod-e, miért fontosabb a megkülönböztetés jógája, mint a cselekvésé? Próbálsz-e úrrá lenni vonzalmaid és ellenszenveid elementáris árama fölött?
Szimpátiáid és ellenszenveid érvényesítésében milyen szerepe van a kritikának és a mindent megértő szeretetnek?
Gyakorolod-e a kiegyenlítődés mágiáját önmagadban éppúgy, mint környezetedben?
Mivel ernbernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér. Krisztus is sírt a Getsemáne-kertben. Te azonban már tudod, hogy a Megváltó halhatatlan, s benned él. Soha többé nem feledkezhetsz meg arról, hogy létformád nehézségei nem mások a földbe vetett mag vergődésénél, az anyag sűrű, fullasztó mélységében azért, hogy a fényben kibontakozhasson. Miért nem szemléled valamennyi veszteségedet, megpróbáltatásodat a feltámadás bizonyosságával?
A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Miért nem használod a természet örök megújulásának derűs fényeit és színeit világod díszleteinek kialakításához?
Tudod-e, hogy létformád valamennyi nehézsége nem egyéb földbe vetett magnál, amely azért került az anyag sötét zárlatába, hogy odafönt a fényben kibontakozzék és égi gyümölcsöt teremjen veled, hogy magadat másokon, saját igazi érdekedet embertársaidért hozott áldozatokon át közelítheted meg legjobban??
Miért nem hívod meg Krisztust csodálatos halászatra tudattalanod tengerében? Ő átvilágítja, lecsendesíti a mélységek viharait, s megtanít járni a vízen.
Gondolkoztál-e már a kozmikus morál látszólag paradox jelbeszédén, amely racionális szavak, érdekek ellen azt próbálja megértetni
Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit
Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit már letudott,és mi az ami még feladat.
Ezenkívül ,minden egyes kérdésnek,feladatnak blogot lehetne nyitni,sőt nagyon is kellene.
/csak szerintem ennyi blogtól beszarna a rendszer/
Ezt szerintem elmenthetné mindenki,és pipálgathatná,hol tart /meg törekedhetne a többi elérése felé/
Már megint nagyon jó dolgot tettél fel.
az ÉLETEMben a válaszok…hogy pipálgatás is???
KI NEVET A
az ÉLETEMben a válaszok…hogy pipálgatás is???
KI NEVET A VÉGÉN társasjáték ez azért:))
:)))))))))))))))
hát a pipálgatás onnan ered,hogy olvasás közben
:)))))))))))))))
hát a pipálgatás onnan ered,hogy olvasás közben pipálgattam
igazán csak ez tetszett:
,,Megkísérelted-e már karmád szublimálását a mentális alkímia operációival?”
a többi alapvető evidencia
szerintem egy komolyabb dologhoz ez a kiindulási alap
/mármint a többi felhozatal,hogy az rendben legyen/
DE ehhez a bloghoz, szükséges szerintem, hogy visszaálljunk a
DE ehhez a bloghoz, szükséges szerintem, hogy visszaálljunk a stratvonalra is ezzel:)
Még csak annyit a játék szimbólumhoz, hogy olyan is van, hogy lépj vissza 3mezőt:)) -akkor a pipa megfordul? 🙂
Rendben van,én is így kezdtem…
,,Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit már letudott,és mi az ami még feladat.”
vagy erről más a véleményed?
nekem ez a megmozdulása tetszik,
az a tükrös átvágás,az már kevésbé!
és pedig azért mert ez sajnos tipikus,hogy valami
igaznak látszó dologgal akarnak elhitetni hazugságot
sajnos az ilyen dolgot én ennyire keményen fogom fel,
mert ennyire ártalmas…
Ezért mondtam,hogy kiváló teszt,
,,Még csak annyit a játék szimbólumhoz, hogy olyan is van, hogy lépj vissza 3mezőt:)) -akkor a pipa megfordul? :)”
Ezért mondtam,hogy kiváló teszt,mert akár vissza is tudok lépni,és ellenőrizni folyamatosan,hogy hol tartok
és persze az is igaz,hogy ha az ember meg is halad valamit,még utána is visszaeshet ugyan abba a hibába…
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet
kínzókamrája? A fizikai fájdalmat enyhíteni tudja az orvostudomány. Saját képzeleted
hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?
———–
És erre mi a válasz?
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Van rá…
…egy csomó szer… 😉
:))))))))))
kedvelem a humorodat:))
És viszont…
És viszont…
Tulajdonképpen imádom az ilyen válaszokat.
Végül is kérdést
Tulajdonképpen imádom az ilyen válaszokat.
Végül is kérdést sem tettem fel, nincs is mire válaszolni …
Ez bőven elég. Keresd meg, találd meg, oldd meg… Mintha egy Magyar építési vállalkozó válaszát olvasnám…
Segít a keresésben, mert eddig is csak magamra számíthattam, miért is teszek fel kérdést, amikor válaszokat úgy sem kapok, csak bölcs kacsintásokat, ami már már felér a válasszal, csak én vagyok túl tudatlan a megfejtéséhez.
Köszi a kimerítő tájékoztatást…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
…mert a válaszok Benned vannak..
„Ez bőven elég. Keresd meg,
…mert a válaszok Benned vannak..
„Ez bőven elég. Keresd meg, találd meg, oldd meg” /oldd FEL
Túl magasra jutottam önmagamhoz képest, de mínuszban vagyok
Túl magasra jutottam önmagamhoz képest, de mínuszban vagyok ahhoz, hogy bármire is elegendő legyen.
Ha te azt látnád mi van bennem, elszörnyűlködnél. És a válaszok talán az alatt, amiről nem is tudok…
Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette magát, mert még a filozofikusság szintjén is ez kerül elő lépten-nyomon…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette
„Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette magát, mert még a filozofikusság szintjén is ez kerül elő lépten-nyomon…”
Amit felépítettél, le lehet bontani, aztán újra felépíteni, csak már másként, másképp…Már egy megtapasztalás is óriási lökést ad, és a többi következik utána. Benned, általad.
Indulj az elejéről. Írtad, hogy Claryssza írása mennyire megfogott, kavarognak az emlékek. Onnan már el tudsz indulni. Nekem szinte mindennaposak már, eleinte a szorongás – aztán a ráébredés. Eleinte nagyon lassúnak tűnt, de nem siettettem. Már jönnek maguktól – és igenis, néha nagyon kegyetlen – de a végén ott van a megkönnyebbülés!
Ezt csak Te tudod megcsinálni!
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
Déva!
„Amit felépítettél, le lehet bontani, aztán újra felépíteni, csak már másként, másképp…”
Lehet, hogy nem kéne bontani, minek azzal is vesződni, csak hagyni leomlani…
Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik…
Ehhez nagyon tudnék valamit Déváról, és Éváról…;)
De visszafogom magam!
Bocs Évi…
Na álljunk csak meg egy szóra,Szeges barátom
Mi van azzal a
Na álljunk csak meg egy szóra,Szeges barátom
Mi van azzal a Dévával?
melyikre gondolsz
Déva = Isten
Déva -vára/csak nem be akarsz falazni?,be a vakolatba?/
vagy csak elírtad és Díva,
az meg csak voltam
úgyhogy ha már belekezdtél ,ne kímélj!
/vagy különben miért a bocs Évi…? /
szóval ,valld be Szeges,mire gondoltál?
Semmi,
…csak a blog címe és az építőipar miatt eshetett a képbe Déva.
A többire nem emlékszem, tudod az amnézia…
meg a szerek 🙂
meg a szerek 🙂
:DDDDD
Ne gonoszkodj…:DDDDDD
Na megállj!…
és milyen szerek?
lemaradtam valamiről?
Na megállj!…
és milyen szerek?
lemaradtam valamiről?
hááát tudat-módosító:))
hááát tudat-módosító:))
Neee…Szeges…?
Neee…Szeges…?
Te akartad…
http://www.youtube.com/watch?v=l3EEeTQ3J2k
ezt nem lehet akarni:)))
ezt nem lehet akarni:)))
Dehogynem,
…csak akkor nem jön!
Olyan ez is, mint a megvilágosodás…
🙂 merthogy 1csöppet az is, hisz az énhatárok
🙂 merthogy 1csöppet az is, hisz az énhatárok lazulnak/eltünnek:)-bár inkább a végét látják annak többen, egész más okból:)
:DDDDDDDDDDD
:DDDDDDDDDDD
Na pont így állok a szerelemmel éppen.
Köpni kell, köpni
Na pont így állok a szerelemmel éppen.
Köpni kell, köpni kelllll!
Nagyon bírom ezt a számot. Nagyon komoly Péterfy Bori előadásában is. Nagyon átéli a csaj
http://www.youtube.com/watch?v=b6ZF850khvU&feature=related
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Na ez nem rossz..
de azért szép az a szerelem,
ne
Na ez nem rossz..
de azért szép az a szerelem,
ne köpködjetek,csak kicsit rózsaszín
az ember kicsit színvak,aztán meg köpköd…
ejnye…
,,Te akartad”
Én?, hogy Te?..
na ne…
és ez az ok?
a
,,Te akartad”
Én?, hogy Te?..
na ne…
és ez az ok?
a szerelem?
ezért módosítasz?
a helyett ,hogy élesítenél?
Igen…
Élesítés helyett…
:))
:))
A fene!
módosítok!!!
most esett le a tantusz
idézem Mikit:
Na
A fene!
módosítok!!!
most esett le a tantusz
idézem Mikit:
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A
én meg bedőltem…hihi,ügyes fogás volt…a szerek…
azt hittem Szeges is ,mint jagu…
Na akkor a megértés örömére egy vidámabb hangvételű
Na akkor a megértés örömére egy vidámabb hangvételű zene.
http://www.youtube.com/watch?v=D_nJjqhObb8&feature=related
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Imádom Őket..
És ha már a zene lesz AZ ÁLDOZAT, akkor itt legtöbbet mondó szerelmes a Quimby.től…
http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E&feature=related
Futkos a hátamon. Ezt még nem is hallottam.
Nagyon passzol a srá
Futkos a hátamon. Ezt még nem is hallottam.
Nagyon passzol a srác hangja ehhez a nótához. Meg jól is játssza az áldozatot :)))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nagyon ott van!
Nagyon ott van!
Most néztem, egyel vezetsz hozzászólás-számba.
Mostmár egyenlő
Most néztem, egyel vezetsz hozzászólás-számba.
Mostmár egyenlő :)))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
csak azért írtad?:)))
csak azért írtad?:)))
Ezt a szégyent!
végig 20-30-cal vezettél.
behoztalak?
ez
Ezt a szégyent!
végig 20-30-cal vezettél.
behoztalak?
ez gáz!
rám nézve,hogy folyton itt írogatok.
ahelyett,hogy csinálnám a dolgomat…
Az nézem, hogy a régi motorosokat sorban érem utol. De nem szokt
Az nézem, hogy a régi motorosokat sorban érem utol. De nem szoktam nézegetni mindig. Csak most valahogy beugrott, hogy megnézem.
Tényleg vezettem? Nem is tudtam.
Na majd ha kikeveredek ebből az áldozat témából, és leszűrhetjük belőle a tanulságot.
Írok egy másik nagy témáról.
Remélem az, tartja a tendenciát majd és személyeskedéstől mentes lesz, és majd az azt követő lesz újból személyeskedő.
Úgy látszik, hogy minden második írásom fut le normális keretek között :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Chatelésnél talán többet érne
Gyanítom, hogy így hozzászólások száma igen, de a honlap látogatottsága nem fog növekedni.
Felfuttattuk az oldalt rendesen. A google-ba mindenhol első.
Ma
Felfuttattuk az oldalt rendesen. A google-ba mindenhol első.
Ma volt egy feszültebb nap, most kifújjuk a gőzt.
Egyébként igazad van, ezt utáltam a saját fórumomon is, hogy csetet csináltak belőle.
De hát az Áldozat téma már kifutott. Nincs mit beszélni róla különösebben.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
De azért most már tényleg:
Miii… Vaaan…?
Mi van?
Miből
De azért most már tényleg:
Miii… Vaaan…?
Mi van?
Miből maradtam ki?
egész este ezt kérdezem…
Nem maradtál ki semmiből. Csak szegesbe is belekötöttem egy
Nem maradtál ki semmiből. Csak szegesbe is belekötöttem egy kicsit és javasolt nyugtató szereket nekem :))))
De már jól is vagyok :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
ezek szerint hatott:)
ezek szerint hatott:)
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért a
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért a jókedvem:))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Itt oldalt meg ez a mondatod így olvasható:
Szerelmes nem lettem
Itt oldalt meg ez a mondatod így olvasható:
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért Az ádozat :)))
Akkor már…
MEGÉRTE!!! :)))
Beférek még?
ma az eső elmosta
az elmém tüzét,
úgyhogy nagyon
Beférek még?
ma az eső elmosta
az elmém tüzét,
úgyhogy nagyon nem
értem még mindig,
csak gyanítom,de az
nem ugyanaz.
Ne hagyjatok kétségek
közt! Ah !
Idéztem a Szepes Mária idézetek közül egyet, és kérdeztem,
Idéztem a Szepes Mária idézetek közül egyet, és kérdeztem, hogy erre mi a válasz. Szeges válaszolt egy poénnal amit nem fogtam fel hátrányos helyzetű intelligenciám miatt, de főleg pocsék hangulatom miatt, és félreértésem nyomatékául, beszóltam egy kicsit szegesnek.
És ő megoldásként szereket, tehát mondjuk tudatmódosító szereket ajánlott poénból, amit én nem értettem, és hiányoltam a választ. ez már bonyolult így megint :))) de valami ilyesmi.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Igazad van, tényleg omlik az, magától is!:)
Igazad van, tényleg omlik az, magától is!:)
Megjött Sanyi,
lehet, hogy kapunk…
vársz valamit?
vársz valamit?
:)))
Igen…
Nem ilyen formában…
de így még jobb…
A káoszból rend lett…;)
Nálam is ,
végre leesett.
Nálam is ,
végre leesett.
És?
Van áldozat?
Annyi,hogy elolvastam a hozzászólásokat,és végre értem ,min
Annyi,hogy elolvastam a hozzászólásokat,és végre értem ,min humorizáltok.
…a szer…
én meg bedőltem…
azt hittem valami gombafajta
a zene nagyon csúcs volt,de a végét meg ne hallja az A.L.Webber,mert egy az egyben Jesus Christus super star
a nagy nótája vége,mikor megadja magát és beletörődik…
a zene is,szöveg is
kisérteties hasonlóság
Volt kérdés Miki!
„Saját képzeleted hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?”
Erre válaszoltam a magam módján.
A „kinek”-re Claryssza adott választ
Lazítanod kéne kicsit, hiszen, ha megengeded néha magadnak, akkor tele vagy humorral.
Tőlem ennél több segítségre sajnos nem számíthatsz, mert vak nem vezethet világtalant.
Bár segíthetnék, de Te sokkal többet tudsz nálam azokról a dolgokról amiket itt feszegetsz.
Talán, ha nem erőből közelítenél feléjük, akkor simább lenne az út…
Szerintem…
Ne haragudj.
Nincs jó hangulatom.
Megcsömörlöttem a sok
Ne haragudj.
Nincs jó hangulatom.
Megcsömörlöttem a sok baromságtól már.
A kérdés nem volt precíz.
Arra magamtól is rájöttem, hogy nekem kell megcsinálni a dolgot.
A valódi kérdés, a hogyan?
Hol találom én ezeknek a problémáknak a gyökerét, és hogyan lehet megszüntetni?
Csak a szívedbe ne legyen harag, reggel óta ilyen szar a hangulatom.
Anitával az a teljességgel értelmetlen vita, rányomta a bélyegét az egész napomra.
Hagynom kellett volna az egészet a francba a második mondatnál.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ne viccelj…
Haragudni? Ne viccelj! Miért? Mert dolgozol magadon?
Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem mindenkitől, amiért mostanában túlteng bennem a jókedv, és nem bírom visszafogni magam.
Egyébként szerintem ezzel a mostani leveleddel többet tettél magadért, mint másfél napi vitával.
Hogyan haragudhatnék Miklós…
Egyébként a szerek: szeretet, szerelem, stb.
Na ezzel nehéz dolgom lesz. Szerelemnek még csak az árnyéka
Na ezzel nehéz dolgom lesz. Szerelemnek még csak az árnyéka széléig sem érek, a szeretettel meg valahogy most nem vagyok kapcsolatban.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Lehet, hogy nem hagysz magadnak elég időt,
…vagy energiát az elsőre,
De ami késik, az még jöhet…
A másodikkal kapcsolatban vagy, ha máshol nem, itt az oldalon biztosan. Csak észre kéne venned, el
kellene fogadnod.
Mit gondolsz, miről szólnak a pozitív hozzászólások, vagy Anita győzködése?
Nézz körül, könnyebb, mint gondolnád…
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A szerek…
Csak akkor, túl komolyan gondoltam a kérdést, és nem a poént láttam ebben.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Jók ezek a kivonatok…
Vissza rántják az embert a tudás képzelt
Jók ezek a kivonatok…
Vissza rántják az embert a tudás képzelt misztériumából a nagy magyar valóságba!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Isteni önvalód kérdezi
Részlet Szepes Mária:
Az áldozat
Isteni önvalód kérdezi
Részlet Szepes Mária:
Az áldozat mágiája – Szakrális bevatás
c. könyvéből
Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött kívánnak?
Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést tartalmaz számodra?
Ha valakit élesen megbírálsz, eszedbe jut-e utána a „Tat tuam asi” tétele, s az, hogy önmagad fölött mondtál ki ítéletet?
Ha tehetnéd, mire fordítanád időd túlnyomó részét?
Mennyi időt töltesz el naponta olyan dolgok elképzelésével, amelyek örömöt okoznak neked, s mennyi időt fordítasz megvalósításukra?
Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen „varázsolj” életed minden vonatkozásában?
Rájöttél-e milyen célokat vonzol közel magadhoz tudattalan benső pozitúráiddal?
Ráébredtél-e már arra, hogy néha éppen fordított módon próbálod elérni céljaidat: érzéseid, gondolataid hevesen forgó centrifugájával inkább messzire taszítod, mint közel vonzod őket?
Ismered a mágia törvényeit, amelyek szerint az emberre saját indulatai, szimpátiái és antipátiái hatnak vissza: miféle fájdalmas üzenetet vagy őszinte emberszeretettől áthatott segítséget küldtél már önmagadnak ezen a módon, a mások felé sugárzó érzéseiddel?
Cserélsz-e naponta tudatosan, kevesebbel többet; feláldozod-e mulandó pillanataidat időtlen, szellemi örömeidért?
Tudod, hogy embertársaid szeretetét, elismerését csak kiváltani lehet, követelni soha; vigyázol-e arra, hogy magatartásoddal mindig harmonikus pszichikai húrokat érints meg környezetedben?
„Gondolkozni annyi, mint mágiát gyakorolni”. Vigyázol-e rá, hogy agyadban ne uralkodjanak el indulatok, félelmek ártalmas varázsigéi?
Felcserélted-e már magadban az én és a Te sorrendjét?
Rátekintettél-e már önmagadra környezeted csillagainak szemszögéből?
Milyen konzekvenciákat viszel át innen következő inkarnációdba?
Képes vagy-e arra, hogy embertársaidat is az önmagadra alkalmazott mértékkel mérd?
Rájöttél-e mostani inkarnációd legfontosabb feladataira?
Alkalmaztad-e már az inkarnáció karakterológiát önmagadra, rokonaidra, barátaidra, munkatársaidra és esetleges ellenségeidre?
Megfejtetted-e már, hogy tehetségeid és gyengeségeid mire sürgetnek?
Alkalmazod-e kedélyéleted és energiáid síkján a mágikus pszichokémia módszerét, a kiegyenlítés tudományát?
Megkísérelted-e már karmád szublimálását a mentális alkímia operációival?
Vigyázol-e arra, hogy bizonyos szorongásaiddal ne válj félelmed tárgyainak mágnesévé?
Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni. Bizonyos tudattalanul görcsös pozitúráidban megpróbálod-e alkalmazni a mágiának ezt a törvényét?
Oda tudod-e adni másoknak azt, amit magadnak kívánsz?
Fel tudod-e áldozni kényelmedet és berögződött szokásaidat magasabb szellemi célokért?
Egy új inkarnációban milyen szülőket választanál magadnak?
Ha a földről kivonhatnád erőidet, melyik létszférában folytatnád egzisztenciádat?
Gyakorolod-e a magasabb megértés tudományát, amely egyre több rasztert von el az ember szeme elől?
Az álom a Bardó nyelve is, de ahhoz, hogy ott ne zuhanj bele veszélyes létcsapdákba, itt kell megtanulnod tájékozódni a testté lett jelképek világában, mert magad is háromsíkú szimbólum vagy. Megtanultad-e már elolvasni álmaid fontos üzeneteit?
Mi tesz elégedettebbé: ha jogaidnak sikerül érvényt szerezned, vagy ha kötelességedet teljesíted?
Melyik időkategóriában tartózkodsz legtöbbet: a múltban? Jelenben? Jövőben?
A történelem előtti és a történelmi múlt melyik korszaka taszít és vonz legerősebben?
Melyik praxisfajtához érzel tehetséget magadban?
Az okkult tudomány művészet és filozófa melyik fakultása érdekel legjobban?
Melyik hivatás az, amelynek érzésed szerint egy egész inkarnációt tudnál szentelni? (Pl. zene, képzőművészet, színészet, írás, tanulás, orvostudomány stb.)
Mit gondolsz, milyen holnapi létformát építesz rnagadnak mai életeddel?
Ha megismételnéd jelen inkarnációdat, milyen körülményeket és embereket rekesztenél ki belőle?
Felismerted, s átélted-e már mélyen, mit jelent számodra és mire kötelez a „Tat tuam asi” tétele? (Te is én vagyok, Te is Az vagy Te is Isten vagy.)
Megteremtetted-e már az összeköttetést benső Mestereddel?
Meg tudod-e teremteni magadban azt a benső csendet, amelyben a Hierarchiák hangja elhatol hozzád?
Megkísérelted-e már a jelenben hozott áldozataiddal feloldani múltad egyes kötéseit és átalakítani jövődet?
Meditáltál-e már rajta, mit jelentenek számodra a gyakorlatban a morál és mágia kezedben lévő kulcsai?
Elcserélnéd-e sorsodat valakivel, aki világi sikerben és gazdagságban él?
Ki érdekel, ki vonz és ki taszít leginkább a történelem nagy alakjai közül?
Milyen formában és milyen új nómenklatúrával támadt fel az ősi szimbólumnyelv a modern tudományban?
Milyen analógiákkal támasztja alá a modern biológia a reinkarnáció törvényét?
A hermetikus filozófiának azt a törekvését, hogy a vallást a tudománnyal és a művészettel egyesítse, milyen tudományágak kezdik ma követni?
Az Analógiák Tanának ősi tétele milyen szerepet játszik a modern tudományban?
Hol és milyen formában támadtak fel ma az antik misztériumok?
Milyen formában kelnek életre az ősi asztrozófia igazságai a modern tudományban?
Milyen jelenségek mutatják korunkban a Harmadik Szem újjászületését?
A modern fizika úttörői milyen formában kanyarodnak vissza az anyag misztériumának ősi koncepcióihoz?
Hány területen igazolja a modern, gyakorlati tudomány az Alkímia tételeit?
Milyen gyógy- és tápszerekben közeledik a mai orvostudomány az Alkímia „Életelixírjéhez”?
Melyik modern tudományág igazolja leginkább a kabbalisztikus Kozmogónia koncepcióit? (Adam Kadmon)
Mit gondolsz, e létforma börtönének miért a Te és miért nem az Én a nyitóformulája?
Eltaláltad-e már néha egy-egy ember titkos kódját, akihez e rejtett kulcs nélkül senki sem tudott hozzáférni?
Tudod-e, hogy jellemismeret nélkül éppúgy nem juthatsz közel egy emberhez, ahogy egy házba nem juthatsz be a falon át?
Megfigyelted-e már embertársaidnál, milyen vastagon párnázott cella egy teljesen zárt egocentrum? Egyetlen hang nem hatolhat át rajta – de a benne sínylődő lényhez semjut el a körülötte áramló sokszínű világ valósága. Be tudtál-e már lépni isteni gyógyítóként egy-egy ilyen cellába?
Tudod-e, hogy minden funkcionális neurózis nyílt harc meghirdetése a benned élő isteni és mélységi erők között? Annyit jelent, hogy a „Küszöb Őre” már nem tudja takarni magát. Megjelent, védekező állásba szorult, s te megismerésed szattvikus fegyverével hamarosan leszámolhatsz vele.
Tudod-e, hogy fizikai tested anyagi hatások és egymással viaskodó csillagok küzdőtere, de ennek a háborúnak mindig van egy területen kívüli menedéke: lényed isteni magja? Ha Hozzá menekülsz, semmi és senki nem tehet kárt benned többé!
Egy-egy metafizikai élmény az örökkévalóság-tudat felvillanása benned. Érezted-e már, hogy valójában védett és sebezhetetlen vagy? Mikor kishitűség próbál eluralkodni rajtad, miért nem idézed fel e villámfény mindent megvilágító bizonyosságát?
Megtanultál-e már az emberi szavak mögé figyelni, anélkül, hogy ítéletedet bizalmatlanság vagy szubjektív feltételezések átszínezték volna?
Használod-e a benned élő szimbolikus logika csalhatatlan módszerét kötéseid feloldására, sorsod és az emberi természet megismerésére?
Rájöttél-e már, hogy minél erősebben, fájdalmasabban érint valami, annál bizonyosabb, hogy olyan gócot tapintottál ki, amelyet fel kell oldanod megismerésed szellemi antibiotikumával?
Tudod-e, hogy nem szövegezhetsz meg egyetlen olyan ítéletet vagy kívánságot sem, ami ugyanolyan tartalommal vissza ne hatna rád ?
Tudod-e, hogy ha valaki igazságtalan hozzád, alantas indokból durva támadást intéz ellened, fellángoló haragod mágnessé válik, lényedbe vonzza e mérget, s addig konzerválja ott, míg ki nem alszik benned a sérelem gyulladása?
Mit gondolsz, mi helyesebb, ha fájdalmas sérelmeken rágódsz, vagy képzeletedet, érzéseidet inkább jó és igaz dolgok megvalósulására összpontosítod?
Megbánthatja-e valaki benned Istent?
Rájöttél-e már, ha egy emberen segíteni akarsz, először mennyire passzívvá, személytelenné kell válnod, hogy meglásd és hallani tudd valódi állapotát, azt, hogy mire van szüksége és milyen módon képes elfogadni tóled életmentő gyógyszerét?
Ugye nem jutna eszedbe forgó fogaskerék küllői közé dugni a kezed? Az emberek pedig gyakran ilyen, önmaguk körül forgó, érzéketlen robotok. Mikor megsebesülsz általuk, nem gondoltál még arra, hogy esetleg Te végeztél irányukba vigyázatlan mozdulatot?
Ugye tapasztaltad már, mennyire megkönnyíti környezeteddel való viszonyodat, ha legalább annyi mentséget keresel hibáikra, mint amennyit saját gyengéseidre találsz?
Tudod-e, hogy a csillagok csak annak felelnek őszintén, aki jól kérdezi őket?
Észrevetted-e, hogy sohasem egyensúlyi állapotban kell vizsgáznod nagy morális tételekből, hanem kellemetlen provokációk között? Mit gondolsz, mennyiben függ ez össze az orvos provokáló oltásaival?
Mit gondolsz, miért mondta Krisztus, hogy áldjátok azokat, akik titeket átkoznak?
Kerültél-e már olyan helyzetbe a krisztusi felszólítást követve, hogy mikor megütöttek, odatartottad a másik arcod?
Tudtál-e megbocsátani személyes sérelmeket nem hétszer hanem hetvenhétszer, ahogy a Messiás kívánja követőitől?
Hányszor tapasztaltad már nehéz helyzetekben, hogy nem azt mondod, amire készültél, hanem láthatatlan sugalmazók üzennek általad! S ha így van, engeded-e eluralkodni magadban a szorongó kishitűséget néha, sorsszerű helytállások előtt?
Hányszor tapasztaltad már, hogy látszólag kiúttalan helyzetekben váratlan megoldás nyílt meg előtted? E védelem nélkül sokszor felőröltek volna beavatásod próbáinak veszélyei. Miért nem bízol jobban benső vezetőd irányításában?
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet kínzókamrája? A fizikai fájdalmat enyhíteni tudja az orvostudomány. Saját képzeleted hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?
Úgy érzed néha, a transzcendens Út lehetetlent kíván tőled? Nem tudod, hogy minden nagy mű és nagy eredmény a lehetetlen legyőzésén át vezet emberi korlátokon és csillagokon túlra?
Meditáltál-e már azon, hogy a lehetetlen éppannyira paradox gondolat, mint a halál fogalma? Agyunkban nem bukkanhat fel olyan képzet, ami ne volna igaz és lehetséges valahol. És mi él elpusztíthatatlanabbul az emberiség legnagyobb szellemeinek tanításaiban, mint a halhatatlanság ideája?
Miért nem hallgatsz minden nehéz helyzetben jó ösztönzésedre, ami arra sürget, hogy sohase add fel a csodálkozást életed csodái fölött?
Racionális számítgatások; öngyötrő kétségek között, mikor már mindent megtettél, amit tehettél, s a döntés nem a Te kezedben van, miért nem bízod magad a csodára, ami annyiszor megvalósította sorsodban a lehetetlent is?
Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?
Hányszor csodálkoztá1 rajta, adományaid, áldozataid milyen mágneses természetűek, önmaguk hatványát vonzzák sorsodba? Nem gondolod, hogy e felismerés a mágia egyik legnagyobb titkát adta a kezedbe?
Hányszor csaltak meg mulandó dolgokba vetett reményeid? És Isten hányszor ajándékozott meg halhatatlan reménnyel, mikor semmi mást nem kívántál, az Ő személytelen békességén kívül?
Mit gondolsz, miért érzel fokozódó sürgetést, hogy erőidet visszavond kevésbé fontos dolgok kötéseiből, és figyelmedet az egyedül lényeges nagy cél, az igaz Út felé fordítsd?
Észrevetted-e már, hogy a fák sohasem harcolnak? Észrevetted-e, hogy csak az emberi szó állíthat valótlant, az emberi magatartás mindig leleplezi önmagát? Miért nem szemléled az embereket úgy ahogy a fákat; szavaik mögött lényük szimbólumbeszédét figyelve?
Megpróbáltad-e már környezetedet a csillagok szemével társcsillagokként figyelni? Lefordítottad-e civilizációjuk sajátos nyelvére saját kultúrád rejtjeleit?
Mit gondolsz, felfedezhette volna-e az emberi agy a röntgent, ha saját lényében nem élne a képesség rá, hogy az anyagot átvilágítva megpillanthassa annak rejtett folyamatait?
Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá – és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Ugye tudod mennyire kell vigyáznod minden kiejtett szavadra?
Miért nem állítasz fel mindig az adott pillanatra vonatkozó, jó terveket, amelyben éppen élsz, tekintet nélkül arra, mi volt e pillanat előtt és mi lesz utána? Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz. Nem tudtad?
Az értelem olyan mint a Hold. Az isteni Önvaló fényét sugározza, mint a Hold a Napét. Ha tehát az isteni Önvaló felfénylik, feleslegessé válik az értelem (ráció) – mondja Rámakrisna. Tudod-e, hogy ez az isteni napkelte már ott feszül éjszakád árnyai mögött?
Gyakorolod-e a karmaösszevonás céljából kreativ ideamagok kibontakoztatásának mágiáját? Tisztában vagy-e vele egész életedre kiható meggyőződéssel, hogy az okkult praxis műalkotása életsorozatok szenvedését teszi fölöslegessé?
Rá tudsz-e már úgy pillantani a körülötted lévő életjelenségekre és saját sorsodra is, hogy meglátod bennük isteni Önvalód szimbolikus üzenetét? Sikerül-e megfejtened különböző karakterek és saját karmád hieroglifáit? E felismerések mennyiben befolyásolják velük kapcsolatos magatartásodat?
Érzed-e magadban az „új dimenzió” érzékszerveinek vitalizálódását? Fel tudod-e mérni új fogalmak, ismeretek, nézőpontok megismerő képességek gyakorlati hatását? Összehasonlítod-e, hogy mostani inkarnációd évtizedei alatt, tudatod milyen kiterjedésekkel bővült?
Figyelemmel kíséred-e az időtlen hagyományok és a modern tudomány rohamosan kibontakozó eredményeinek analógiáit? Látod-e hol érnek össze az egykori természetlátás és a mai „pszichedélikus” szemlélet kiterjedései? Tudatosítod-e magadban észlelésmódod egyre mélyebb és magasabb rezgéseit?
Képzeletéleted milyen hatással volt eddig sorsodra? Hogy befolyásolta közérzetedet? Milyen szerepe volt döntéseidben? Megtanultad-e irányítani imaginációs energiáidat, vagy azok irányítanak téged?
Miféle gondolataid, vágyaid, félelmeid valósultak meg eddig szándékod ellenére, pusztán azért, mert ösztönösen olyan intenzitással exponáltál, hogy ez az asztromentális fogantatás megtestesítette fantazmáidat. Gyakorlod-e az okkult praxis fegyelmével pozitív áramok közelvonzásának mágiáját?
Tudod-e, mire kötelez az, hogy a nem mindennapi utat választottad?
Ismered-e a különbséget az elkülönült, szubjektív magány és az életjelenségeivel való együttlét között? Gondolkoztál-e rajta honnan ered és hová vezet az egyik, s mi az értelme a másiknak? Volt-e már részed személytelen extázisban?
Tudod-e, miért fontosabb a megkülönböztetés jógája, mint a cselekvésé? Próbálsz-e úrrá lenni vonzalmaid és ellenszenveid elementáris árama fölött?
Szimpátiáid és ellenszenveid érvényesítésében milyen szerepe van a kritikának és a mindent megértő szeretetnek?
Gyakorolod-e a kiegyenlítődés mágiáját önmagadban éppúgy, mint környezetedben?
Mivel ernbernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér. Krisztus is sírt a Getsemáne-kertben. Te azonban már tudod, hogy a Megváltó halhatatlan, s benned él. Soha többé nem feledkezhetsz meg arról, hogy létformád nehézségei nem mások a földbe vetett mag vergődésénél, az anyag sűrű, fullasztó mélységében azért, hogy a fényben kibontakozhasson. Miért nem szemléled valamennyi veszteségedet, megpróbáltatásodat a feltámadás bizonyosságával?
A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Miért nem használod a természet örök megújulásának derűs fényeit és színeit világod díszleteinek kialakításához?
Tudod-e, hogy létformád valamennyi nehézsége nem egyéb földbe vetett magnál, amely azért került az anyag sötét zárlatába, hogy odafönt a fényben kibontakozzék és égi gyümölcsöt teremjen veled, hogy magadat másokon, saját igazi érdekedet embertársaidért hozott áldozatokon át közelítheted meg legjobban??
Miért nem hívod meg Krisztust csodálatos halászatra tudattalanod tengerében? Ő átvilágítja, lecsendesíti a mélységek viharait, s megtanít járni a vízen.
Gondolkoztál-e már a kozmikus morál látszólag paradox jelbeszédén, amely racionális szavak, érdekek ellen azt próbálja megértetni
Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit
Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit már letudott,és mi az ami még feladat.
Ezenkívül ,minden egyes kérdésnek,feladatnak blogot lehetne nyitni,sőt nagyon is kellene.
/csak szerintem ennyi blogtól beszarna a rendszer/
Ezt szerintem elmenthetné mindenki,és pipálgathatná,hol tart /meg törekedhetne a többi elérése felé/
Már megint nagyon jó dolgot tettél fel.
az ÉLETEMben a válaszok…hogy pipálgatás is???
KI NEVET A
az ÉLETEMben a válaszok…hogy pipálgatás is???
KI NEVET A VÉGÉN társasjáték ez azért:))
:)))))))))))))))
hát a pipálgatás onnan ered,hogy olvasás közben
:)))))))))))))))
hát a pipálgatás onnan ered,hogy olvasás közben pipálgattam
igazán csak ez tetszett:
,,Megkísérelted-e már karmád szublimálását a mentális alkímia operációival?”
a többi alapvető evidencia
szerintem egy komolyabb dologhoz ez a kiindulási alap
/mármint a többi felhozatal,hogy az rendben legyen/
DE ehhez a bloghoz, szükséges szerintem, hogy visszaálljunk a
DE ehhez a bloghoz, szükséges szerintem, hogy visszaálljunk a stratvonalra is ezzel:)
Még csak annyit a játék szimbólumhoz, hogy olyan is van, hogy lépj vissza 3mezőt:)) -akkor a pipa megfordul? 🙂
Rendben van,én is így kezdtem…
,,Na hát ez kiváló teszt ahhoz ,hogy az ember hol tart.
Mi az amit már letudott,és mi az ami még feladat.”
vagy erről más a véleményed?
nekem ez a megmozdulása tetszik,
az a tükrös átvágás,az már kevésbé!
és pedig azért mert ez sajnos tipikus,hogy valami
igaznak látszó dologgal akarnak elhitetni hazugságot
sajnos az ilyen dolgot én ennyire keményen fogom fel,
mert ennyire ártalmas…
Ezért mondtam,hogy kiváló teszt,
,,Még csak annyit a játék szimbólumhoz, hogy olyan is van, hogy lépj vissza 3mezőt:)) -akkor a pipa megfordul? :)”
Ezért mondtam,hogy kiváló teszt,mert akár vissza is tudok lépni,és ellenőrizni folyamatosan,hogy hol tartok
és persze az is igaz,hogy ha az ember meg is halad valamit,még utána is visszaeshet ugyan abba a hibába…
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet
kínzókamrája? A fizikai fájdalmat enyhíteni tudja az orvostudomány. Saját képzeleted
hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?
———–
És erre mi a válasz?
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Van rá…
…egy csomó szer… 😉
:))))))))))
kedvelem a humorodat:))
És viszont…
És viszont…
Tulajdonképpen imádom az ilyen válaszokat.
Végül is kérdést
Tulajdonképpen imádom az ilyen válaszokat.
Végül is kérdést sem tettem fel, nincs is mire válaszolni …
Ez bőven elég. Keresd meg, találd meg, oldd meg… Mintha egy Magyar építési vállalkozó válaszát olvasnám…
Segít a keresésben, mert eddig is csak magamra számíthattam, miért is teszek fel kérdést, amikor válaszokat úgy sem kapok, csak bölcs kacsintásokat, ami már már felér a válasszal, csak én vagyok túl tudatlan a megfejtéséhez.
Köszi a kimerítő tájékoztatást…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
…mert a válaszok Benned vannak..
„Ez bőven elég. Keresd meg,
…mert a válaszok Benned vannak..
„Ez bőven elég. Keresd meg, találd meg, oldd meg” /oldd FEL
Túl magasra jutottam önmagamhoz képest, de mínuszban vagyok
Túl magasra jutottam önmagamhoz képest, de mínuszban vagyok ahhoz, hogy bármire is elegendő legyen.
Ha te azt látnád mi van bennem, elszörnyűlködnél. És a válaszok talán az alatt, amiről nem is tudok…
Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette magát, mert még a filozofikusság szintjén is ez kerül elő lépten-nyomon…
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette
„Úgylátszik, hogy ez az építőipari mentalitás belém ette magát, mert még a filozofikusság szintjén is ez kerül elő lépten-nyomon…”
Amit felépítettél, le lehet bontani, aztán újra felépíteni, csak már másként, másképp…Már egy megtapasztalás is óriási lökést ad, és a többi következik utána. Benned, általad.
Indulj az elejéről. Írtad, hogy Claryssza írása mennyire megfogott, kavarognak az emlékek. Onnan már el tudsz indulni. Nekem szinte mindennaposak már, eleinte a szorongás – aztán a ráébredés. Eleinte nagyon lassúnak tűnt, de nem siettettem. Már jönnek maguktól – és igenis, néha nagyon kegyetlen – de a végén ott van a megkönnyebbülés!
Ezt csak Te tudod megcsinálni!
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
Déva!
„Amit felépítettél, le lehet bontani, aztán újra felépíteni, csak már másként, másképp…”
Lehet, hogy nem kéne bontani, minek azzal is vesződni, csak hagyni leomlani…
Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik…
Ehhez nagyon tudnék valamit Déváról, és Éváról…;)
De visszafogom magam!
Bocs Évi…
Na álljunk csak meg egy szóra,Szeges barátom
Mi van azzal a
Na álljunk csak meg egy szóra,Szeges barátom
Mi van azzal a Dévával?
melyikre gondolsz
Déva = Isten
Déva -vára/csak nem be akarsz falazni?,be a vakolatba?/
vagy csak elírtad és Díva,
az meg csak voltam
úgyhogy ha már belekezdtél ,ne kímélj!
/vagy különben miért a bocs Évi…? /
szóval ,valld be Szeges,mire gondoltál?
Semmi,
…csak a blog címe és az építőipar miatt eshetett a képbe Déva.
A többire nem emlékszem, tudod az amnézia…
meg a szerek 🙂
meg a szerek 🙂
:DDDDD
Ne gonoszkodj…:DDDDDD
Na megállj!…
és milyen szerek?
lemaradtam valamiről?
Na megállj!…
és milyen szerek?
lemaradtam valamiről?
hááát tudat-módosító:))
hááát tudat-módosító:))
Neee…Szeges…?
Neee…Szeges…?
Te akartad…
http://www.youtube.com/watch?v=l3EEeTQ3J2k
ezt nem lehet akarni:)))
ezt nem lehet akarni:)))
Dehogynem,
…csak akkor nem jön!
Olyan ez is, mint a megvilágosodás…
🙂 merthogy 1csöppet az is, hisz az énhatárok
🙂 merthogy 1csöppet az is, hisz az énhatárok lazulnak/eltünnek:)-bár inkább a végét látják annak többen, egész más okból:)
:DDDDDDDDDDD
:DDDDDDDDDDD
Na pont így állok a szerelemmel éppen.
Köpni kell, köpni
Na pont így állok a szerelemmel éppen.
Köpni kell, köpni kelllll!
Nagyon bírom ezt a számot. Nagyon komoly Péterfy Bori előadásában is. Nagyon átéli a csaj
http://www.youtube.com/watch?v=b6ZF850khvU&feature=related
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Na ez nem rossz..
de azért szép az a szerelem,
ne
Na ez nem rossz..
de azért szép az a szerelem,
ne köpködjetek,csak kicsit rózsaszín
az ember kicsit színvak,aztán meg köpköd…
ejnye…
,,Te akartad”
Én?, hogy Te?..
na ne…
és ez az ok?
a
,,Te akartad”
Én?, hogy Te?..
na ne…
és ez az ok?
a szerelem?
ezért módosítasz?
a helyett ,hogy élesítenél?
Igen…
Élesítés helyett…
:))
:))
A fene!
módosítok!!!
most esett le a tantusz
idézem Mikit:
Na
A fene!
módosítok!!!
most esett le a tantusz
idézem Mikit:
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A
én meg bedőltem…hihi,ügyes fogás volt…a szerek…
azt hittem Szeges is ,mint jagu…
Na akkor a megértés örömére egy vidámabb hangvételű
Na akkor a megértés örömére egy vidámabb hangvételű zene.
http://www.youtube.com/watch?v=D_nJjqhObb8&feature=related
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Imádom Őket..
És ha már a zene lesz AZ ÁLDOZAT, akkor itt legtöbbet mondó szerelmes a Quimby.től…
http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E&feature=related
Futkos a hátamon. Ezt még nem is hallottam.
Nagyon passzol a srá
Futkos a hátamon. Ezt még nem is hallottam.
Nagyon passzol a srác hangja ehhez a nótához. Meg jól is játssza az áldozatot :)))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nagyon ott van!
Nagyon ott van!
Most néztem, egyel vezetsz hozzászólás-számba.
Mostmár egyenlő
Most néztem, egyel vezetsz hozzászólás-számba.
Mostmár egyenlő :)))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
csak azért írtad?:)))
csak azért írtad?:)))
Ezt a szégyent!
végig 20-30-cal vezettél.
behoztalak?
ez
Ezt a szégyent!
végig 20-30-cal vezettél.
behoztalak?
ez gáz!
rám nézve,hogy folyton itt írogatok.
ahelyett,hogy csinálnám a dolgomat…
Az nézem, hogy a régi motorosokat sorban érem utol. De nem szokt
Az nézem, hogy a régi motorosokat sorban érem utol. De nem szoktam nézegetni mindig. Csak most valahogy beugrott, hogy megnézem.
Tényleg vezettem? Nem is tudtam.
Na majd ha kikeveredek ebből az áldozat témából, és leszűrhetjük belőle a tanulságot.
Írok egy másik nagy témáról.
Remélem az, tartja a tendenciát majd és személyeskedéstől mentes lesz, és majd az azt követő lesz újból személyeskedő.
Úgy látszik, hogy minden második írásom fut le normális keretek között :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
H: Chatelésnél talán többet érne
Gyanítom, hogy így hozzászólások száma igen, de a honlap látogatottsága nem fog növekedni.
Felfuttattuk az oldalt rendesen. A google-ba mindenhol első.
Ma
Felfuttattuk az oldalt rendesen. A google-ba mindenhol első.
Ma volt egy feszültebb nap, most kifújjuk a gőzt.
Egyébként igazad van, ezt utáltam a saját fórumomon is, hogy csetet csináltak belőle.
De hát az Áldozat téma már kifutott. Nincs mit beszélni róla különösebben.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
De azért most már tényleg:
Miii… Vaaan…?
Mi van?
Miből
De azért most már tényleg:
Miii… Vaaan…?
Mi van?
Miből maradtam ki?
egész este ezt kérdezem…
Nem maradtál ki semmiből. Csak szegesbe is belekötöttem egy
Nem maradtál ki semmiből. Csak szegesbe is belekötöttem egy kicsit és javasolt nyugtató szereket nekem :))))
De már jól is vagyok :DD
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
ezek szerint hatott:)
ezek szerint hatott:)
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért a
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért a jókedvem:))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Itt oldalt meg ez a mondatod így olvasható:
Szerelmes nem lettem
Itt oldalt meg ez a mondatod így olvasható:
Szerelmes nem lettem ugyan, de visszatért Az ádozat :)))
Akkor már…
MEGÉRTE!!! :)))
Beférek még?
ma az eső elmosta
az elmém tüzét,
úgyhogy nagyon
Beférek még?
ma az eső elmosta
az elmém tüzét,
úgyhogy nagyon nem
értem még mindig,
csak gyanítom,de az
nem ugyanaz.
Ne hagyjatok kétségek
közt! Ah !
Idéztem a Szepes Mária idézetek közül egyet, és kérdeztem,
Idéztem a Szepes Mária idézetek közül egyet, és kérdeztem, hogy erre mi a válasz. Szeges válaszolt egy poénnal amit nem fogtam fel hátrányos helyzetű intelligenciám miatt, de főleg pocsék hangulatom miatt, és félreértésem nyomatékául, beszóltam egy kicsit szegesnek.
És ő megoldásként szereket, tehát mondjuk tudatmódosító szereket ajánlott poénból, amit én nem értettem, és hiányoltam a választ. ez már bonyolult így megint :))) de valami ilyesmi.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Igazad van, tényleg omlik az, magától is!:)
Igazad van, tényleg omlik az, magától is!:)
Megjött Sanyi,
lehet, hogy kapunk…
vársz valamit?
vársz valamit?
:)))
Igen…
Nem ilyen formában…
de így még jobb…
A káoszból rend lett…;)
Nálam is ,
végre leesett.
Nálam is ,
végre leesett.
És?
Van áldozat?
Annyi,hogy elolvastam a hozzászólásokat,és végre értem ,min
Annyi,hogy elolvastam a hozzászólásokat,és végre értem ,min humorizáltok.
…a szer…
én meg bedőltem…
azt hittem valami gombafajta
a zene nagyon csúcs volt,de a végét meg ne hallja az A.L.Webber,mert egy az egyben Jesus Christus super star
a nagy nótája vége,mikor megadja magát és beletörődik…
a zene is,szöveg is
kisérteties hasonlóság
Volt kérdés Miki!
„Saját képzeleted hóhérait kinek kell ártalmatlanná tenni és miféle fegyverekkel?”
Erre válaszoltam a magam módján.
A „kinek”-re Claryssza adott választ
Lazítanod kéne kicsit, hiszen, ha megengeded néha magadnak, akkor tele vagy humorral.
Tőlem ennél több segítségre sajnos nem számíthatsz, mert vak nem vezethet világtalant.
Bár segíthetnék, de Te sokkal többet tudsz nálam azokról a dolgokról amiket itt feszegetsz.
Talán, ha nem erőből közelítenél feléjük, akkor simább lenne az út…
Szerintem…
Ne haragudj.
Nincs jó hangulatom.
Megcsömörlöttem a sok
Ne haragudj.
Nincs jó hangulatom.
Megcsömörlöttem a sok baromságtól már.
A kérdés nem volt precíz.
Arra magamtól is rájöttem, hogy nekem kell megcsinálni a dolgot.
A valódi kérdés, a hogyan?
Hol találom én ezeknek a problémáknak a gyökerét, és hogyan lehet megszüntetni?
Csak a szívedbe ne legyen harag, reggel óta ilyen szar a hangulatom.
Anitával az a teljességgel értelmetlen vita, rányomta a bélyegét az egész napomra.
Hagynom kellett volna az egészet a francba a második mondatnál.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ne viccelj…
Haragudni? Ne viccelj! Miért? Mert dolgozol magadon?
Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem mindenkitől, amiért mostanában túlteng bennem a jókedv, és nem bírom visszafogni magam.
Egyébként szerintem ezzel a mostani leveleddel többet tettél magadért, mint másfél napi vitával.
Hogyan haragudhatnék Miklós…
Egyébként a szerek: szeretet, szerelem, stb.
Na ezzel nehéz dolgom lesz. Szerelemnek még csak az árnyéka
Na ezzel nehéz dolgom lesz. Szerelemnek még csak az árnyéka széléig sem érek, a szeretettel meg valahogy most nem vagyok kapcsolatban.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Lehet, hogy nem hagysz magadnak elég időt,
…vagy energiát az elsőre,
De ami késik, az még jöhet…
A másodikkal kapcsolatban vagy, ha máshol nem, itt az oldalon biztosan. Csak észre kéne venned, el
kellene fogadnod.
Mit gondolsz, miről szólnak a pozitív hozzászólások, vagy Anita győzködése?
Nézz körül, könnyebb, mint gondolnád…
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A
Na bazze! Most fogtam fel, hogy mi akart lenni a csomó szer… A szerek…
Csak akkor, túl komolyan gondoltam a kérdést, és nem a poént láttam ebben.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Jók ezek a kivonatok…
Vissza rántják az embert a tudás képzelt
Jók ezek a kivonatok…
Vissza rántják az embert a tudás képzelt misztériumából a nagy magyar valóságba!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Találtam egy érdekes bejegyzést a témához kapcsolódóan!
Találtam egy érdekes bejegyzést a témához kapcsolódóan! Viszont az „áldozat” szó helyett az „alázat” szerepel, ez talán találóbb is!
Kicsit hosszadalmas az idézet, de érdemes elolvasni!!!
Egó és alázat
„Az egónak, vagyis az emberi öntudatnak, akárcsak a testnek, szüksége van a biztonságra.
Ahogy a test sem engedheti meg magának azt, hogy ne jusson táplálékhoz, vagy hogy sérülés
érje, s ezért kifejleszt bizonyos támadó vagy elővigyázatossági képességeket, melyek éber
harcossá teszik őt, ugyanúgy az emberi lélek is kifejleszti azokat a képességeket, melyek
fenyegetni látszanak az integritását.
A testnek szüksége van táplálékra, a léleknek szüksége van szeretetre, arra az érzésre,
hogy igényt tartanak rá, hogy ő nem felesleges. Nem véletlen, hogy a tömeg úgy fejezte ki
ősidők óta a szeretetét a vezérei iránt, hogy együtt kiáltották feléje: “Éljen, éljen!” Ez
a közvetlen, egyszerű kifejezése annak, hogy “jó, hogy vagy, szükségem van rád, nagyra
értékellek”. A szeretet éltet, az utálat viszont nem akarja, hogy élj, vagy hogy létezzél.
Kitörölné a másikat az életkönyvéből, ha tehetné, de nem teheti, ezért csak elháríthatja
magától, elküldheti ő melegebb éghajlatra, illetve gondoskodhat arról, hogy megfossza a
becsületétől, a tisztelettől, vagyis mindattól, amitől valaki úgy érezheti, hogy szeretik
és érdemes élnie, léteznie, és nem felesleges melléktermék, szemét. Az egónak szüksége van
erre az érzésre, mert enélkül megenné a penész. Szépnek, jónak, igaznak kell látnia magát,
mert ha leértékelődik önnön szemében, akkor saját maga felett kell kimondania a halálos
ítéletet, saját magát fogja törölni az életkönyvéből, mivel saját értékrendje szerint ő ezt
érdemli meg. Persze nem minden ego ilyen. Vannak olyan lelkek is, akik úgy képesek
elfogadni magukat, amilyenek, hogy továbbléphessenek. Ők az igazán fejlődőképes lelkek.
Ilyen volt Jézus tanítványai közül Péter, aki bár háromszor is nyilvánosan tagadta, hogy ő
ismerné lélekmentőjét, és nem is mert egy szót sem szólni az ő érdekében, amikor verte és
köpdöste őt a tömeg, mégis képes volt megbocsátani magának, belátta erkölcsi gyávaságát,
majd túlhaladta azt és végül ő is úgy végezte, mint a mestere: a kereszten. Nem így volt
ezzel a másik tanítvány, a hiú és önérzetes Júdás, aki úgy vélte, hogy sok mindent jobban
tud Jézusnál, pl. azt is, hogy miként emelheti fel hatékonyan a zsidó nemzetet: kolosszális
méretű csodákkal, melyekre valóban képes is volt a mestere, hiszen halottakat támasztott
fel szűkkörben, illetve viharokat csendesített le. Júdás azt hitte, hogy ha sarokba
szorítja Jézust, olyan helyzetbe téve őt, ahol mindenki szeme láttára megmutathatja az
üldözői fölötti hatalmát, azzal trónra is juttatja őt, ahol bölcsességben és igazságban
uralkodhat majd a nemzetek felett. De nem ez történt. Elárulta az ellenségeinek, hogy mikor
és hol tartóztathatják le. Jelképes összegért tette, bizonyítván ezzel, hogy nem a pénzért
tette, hanem egy elvért, amit szerinte később majd Jézus is megért. Eljöttek Jézusért,
Jézus pedig átadta magát nekik, hagyta, hogy meghurcolják, lealázzák, úgy bánjanak vele,
mint egy utolsó bűnözővel, és nem úgy viselkedett, ahogy azt Júdás hitte és remélte. Júdás
akkor szembesült azzal, hogy amit elkövetett az olyan borzalmas tett volt, mely teljesen
értéktelenné minősítette őt saját szemében. Olyan gazemberré, aki nem érdemli meg, hogy
éljen. Keményszívűsége miatt 3 napig sem bírta ki ezzel az érzéssel, amíg megláthatta volna
feltámadt mesterét, ki eme bűnét is megértette és megbocsátotta volna. Júdás szinte
azonnali halálítéletet mondott ki önmaga felett, és úgy hajtotta végre, hogy előtte még a
többi tanítványnak sem vallotta be tettét. Megutálta magát, nem kellett már saját magának,
ezért végzett magával.
Az életösztön legyőzhető bizonyos esetekben: Ha az ego elértéktelenedik saját szemében,
vagy ha úgy érzi, hogy van nála sokkal értékesebb valaki, vagy valami, pl. egy eszme, ami
csak úgy élhet és maradhat fenn, ha feláldozza érte az életét. Az egónak tehát lehet akkora
hatalma, mint az életösztönnek, illetve nagyobb is, és ezt sokan nem veszik észre.
Nincsenek tisztában azzal, hogy a gondolataik és az érzéseik mennyire alá vannak rendelve
az egójuk szolgálatának, vagyis annak, hogy szépnek, jónak és igaznak érezhessék magukat
akkor is, ha valójában nem azok, vagy legalábbis nem annyira, amennyire azt hiszik
magukról. Az ego és az életösztön egy tőből fakadnak: az integritás védelméért léteznek. Ha
a lélek szétesik, tehetetlenné, védetlenné válik, az a testnek sem jó, ahogy a léleknek sem
jó az, ha a testnek nélkülöznie vagy szenvednie kell. Csak szélsőséges esetekben hajlandó
az egyik feláldozni a másikat. Az ego akkor képes feláldozni az életösztönt, ha nem bír a
saját félelmével, szorongásával, vagy a bűntudatával, esetleg a reménytelen
értékválságával, illtetve akkor is, ha egy eszméért, a jövőért küzd, vagy ha a szeretteit,
a népét, a faját éri komoly fenyegetés. Az életösztön pedig akkor képes feláldozni az egót,
amikor az előbbre jutásért kell fényesre nyalni valakinek a seggét, vagy hazudni, lopni,
csalni kell annak érdekében, hogy több lehetőséghez jusson az életben. Ez azonban
értékválságba sodorhatja az egót, ami viszont fenyegető lehet a testre nézve, mert az
értékválságba került lélek önutálatba és depresszióba zuhan, ami a testre is betegítően
hat, de akár végezhet is vele, ha az ego az öngyilkosságba menekül az önmarcangolás elől.
Mi tehát a megoldás erre a dilemmára? Hogyan kell élni ahhoz, hogy a test is, a lélek is
egészségesek legyenek? Mit lehet tenni azért, hogy békében maradjanak azon kívül, hogy
kerülik a fenyegető helyzeteket? Nos, erre való a hazugság: a becsapás és az önbecsapás. Ez
a legegyszerűbb módszer. Így lesz az egóból egy helyett három: az egyik olyan, amilyennek
látni szeretné magát, a másik olyan, amilyennek látja magát, s a harmadik pedig amilyen ő
valójában. A második lesz a tudat, amely saját hamisságai, önbecsapásai miatt nem látja a
harmadikat, s tulajdonképpen az elsővel takarózik, annak vélt színeiben díszeleg. Ez a
tudat lesz az ego, mely háttérbe szorítja árnyoldalát és tagadja annak létezését. Ezzel a
trükkel lesz képes megőrizni integritását, de csak bizonyos határokon belül, mert az első
(a szuper-ego, a felettes én) és a harmadik (a tudatalatti, az árnyék-én) továbbra is
léteznek és folyton beszólnak és követelnek az egótól, az ego pedig állandó megfelelési
kényszerben él, de úgy, hogy nem is tud róla, ahogy a test sincs állandó tudatában az
életösztön létezésének. Minden pillanatban, minden mozzanatunkkal ennek a bonyolult
megfelelési képlet-rendszernek kell megoldásokat találnunk, s ezek sajnos a legtöbb ember
esetében hamis megoldások. Hamis káposztával etetjük meg a kecskét, és hamis kecskének a
tejével itatjuk magunkat és a körülöttünk élőket.
– Amikor orvosként hálapénzt fogadok el, azzal indokolom meg magamnak, hogy kevés a
fizetésem, amiben van igazságtartalom, de azt már eltussolom önmagam előtt, hogy amit így
kapok a sok betegtől már több annál, amit megérdemlek a szolgálatomért, illetve több annál,
amit a beteg hozzátartozói valódi hálából adnának nekem.
– Amikor cégtulajdonosaként beírom az álláshirdetésbe, hogy az önéletrajzukhoz fényképet is
csatoljanak a recepciós állásra jelentkezők, azzal indokolom ezt meg, hogy az arc sokat
elárul az emberről, amiben sok igazság van, de eltussolom azt a szándékomat, miszerint el
akarom kerülni, hogy cigány jelentkezőkkel is kelljen beszélnem.
– Amikor leendő anyósként a fiam leendő feleségének a bizalmába akarok férkőzni, azt a jó
viszony nevében teszem, eltussolva magam elől azt a szándékot, hogy valójában azt
szeretném, ha megbízna benne, hogy szükség esetén visszaélhessek ezzel a bizalommal,
illetve azért szeretném megismerni a gyengéit, hogy szükség esetén felhasználhassam ellene.
Természetesen annak megítélése, hogy mit nevezünk szükségesnek, szintén egy hamis, nemesnek
látszó, valójában önző indíték lehet.
– Amikor szakít velem az, aki eddig szeretett, mert nagyot csalódott bennem, azzal hárítom
el a bűntudatot vagy szégyenérzetet, és azzal szépítem a helyzetet a többiek előtt, hogy
úgy teszek, mintha én lettem volna az, akinek már nincs szüksége az illetőre, pl. azért,
mert csak annyit adhatott, amennyit, és nekem tovább kell lépnem, eltussolva azt az érzést,
hogy mennyire fáj a hiánya nekem. Úgy fogalmazok, hogy nem adhatott többet, mert ez a
kifejezés elég tág értelmezési lehetőséget ad, így nem mondok hazugságot, hiszen valóban
nem adhatott többet, de azt már eltussolom magam elől, hogy azért nem adhatott többet, mert
nem tartott sem méltónak arra, hogy többet adjon nekem, sem alkalmasnak arra, hogy többet
vegyek át tőle.
– Amikor Jules Verne-t, vagy Christopher Colombus-t Verne Gyulának és Kolombusz Kristófnak
hívom, azzal magyarázom a tettemet a francia és a spanyol társaim előtt, hogy hűséges
vagyok a nyelvemhez, holott valójában a nárcizmusomat és nemzeti sovinizmusomat táplálom
azzal, hogy a gyermekeim és tanítványaim elméjében a magyarságot társítom a kiválósághoz
és a nagy érdemhez.
Sok példát lehetne felsorolni az ego-vágyakra és -játékokra, azaz mindarra, ami a tágabb
értelemben vett szerzési és a uralkodási vágyra vezethető vissza, illetve mindarra a
technikára, mechanizmusra, ami ezek szolgálatába áll; ugyanakkor viszont igazságtalanok
lennénk, ha az egót mint olyat, gonosznak tartanánk. Sajnos sok vallási és spirituális
irányzat így van ezzel. Azt állítják, hogy az egót meg kell törni és le kell alázni, hogy
az ember alkalmas eszközévé válhasson Isten kezében. Nos, ebben az állításban is van
igazság, ahogy sok hamisság is. Az ego, vagyis azt én-tudat önmagában nem gonosz, ahogy a
test sem az. Azok, akik az ego elnyomását tartják üdvözítő útnak, általában úgy tartják,
hogy a test is gonosz, és azt is sanyargatni kell. De ha belegondolunk, hogy az ujjal,
mellyel meghúzzák a ravaszt, zongorázni is lehet, s a kézzel, mellyel lopni vagy ütni
szoktak egyesek, simogatni és építeni is lehet, s a szexuális vágy, mely állatiassá teheti
az embert, mennyei magasságokba röpteti azokat, aki szerelemmel szeretkeznek, akkor az
egóról sem gondolhatunk mást, mint azt, hogy az egy eszköz, mely különböző eszmék
szolgálatába állhat, s ezek lehetnek jók, vagy rosszak. Az egyediség elnyomása, a
személyiség uniformizálása megöli a kreativitást, és az nagy veszteség lenne.
Tulajdonképpen nem kevesebbről beszélünk az ego elleni öncélú harc esetében, mint az
emberiség ellen elkövetett bűnökről, hiszen nagy egója volt mindenkinek, aki az emberiség
fejlődése és felszabadítása érdekében folytatott küzdelmet. Jézus, aki pedig az alázat
mintaképe, nem restellte kimondani, hogy “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, s amikor
odajöttek hozzá az anyja és a testvérei, hogy lebeszéljék a küldetéséről és ő azt mondta:
“nekem csak az lehet az anyám, és testvéreim is csak azok lehetnek, akik teljesítik mennyei
atyám akaratát”, elég nagyképűnek tarthatták azok, akik nem értették, miről beszél. S ha
végig megyünk a nagy felfedezők (Magellan, Colombus) és feltalálók (Edison) és művészek
(Michael Angelo, Mozart), szabadságharcosok (Jean d’Arc, Martin Luther King) listáján, ezek
mind nagy egóval rendelkeztek abban az értelemben, hogy nem tisztelték koruk tekintélyeit
és eléggé nagyra voltak azzal, amit tesznek. Nagy ego, erős személyiség nélkül nem lehet
megállni a gyűlölet és előítéletek viharában, sem semmiféle lehúzó és visszahúzó erővel
szemben. De nagy egóval meg lehet nyilvánulni Hitlerként is, vagy egy szemétkedő
buszsofőrként is, aki végig nézni, ahogy futsz az ajtóig, hogy aztán vezetői hatalmát
kiélhesse azzal, hogy akkor zárja be az ajtót és akkor indul el, amikor ő akarja, és nem
sajnálja, hogy te már egy méterre voltál csak tőle és feleslegesen futottál hozzá.
Az egót szeretni kell. A magunkét is, ahogy másokét is. Az ego feltétlen szerete félresöpri
azokat a pótmegoldásokat, melyekkel táplálná magát mások rovására. Az egót nem eltiporni
kell, mert hosszú távon nem is lehet, hanem nyesegetni, szépíteni kell, mint egy sövényt,
melyet azért nyesegetünk, hogy egyben szép is, hasznos is legyen. Ego nélkül nincs
egyéniség, nincs eredetiség, nincs fejlődés, de még életkedv sem lehet nélküle. Ne bántsuk
az egónkat, de ne is hagyjuk, hogy kárt tegyen bennünk vagy szeretteinkben azáltal, hogy
öncélúvá tesszük az ápolását. S hogy ezt hogyan érhetjük el? Helyezzük a meglátott
igazságot mindenek fölé, és rendeljük alá magunkat, mert ez a valódi alázat. Az, amikor kis
gyermektől is köszönettel fogadjuk, ha rámutatott a meztelenségünkre, és az, amikor
ugyanúgy elgondolkodunk azon, amit az ellenségeink kritikaként mondanak, mint amit a
mentorainktól és a barátainktól hallunk jó tanácsként. Ha az ember képes a valóságnak
megfelelően látni önmaga nagyságát és kicsinységét, abból baj nem lehet, emelt fővel állhat
meg az Igazság vakító fénye előtt: akár gyarló ám önmagához őszinte emberként, akár
megvilágosodottként. Ám a hamisság az, mely nem tűri az Igazságot, ha szembesítik vele, és
úgy tekereg benne, mint a kígyó a kosárban, amikor leveszik a tetejét: támadna, de hiába,
vagy menekülne, de arra sincs módja.”
Találtam egy érdekes bejegyzést a témához kapcsolódóan!
Találtam egy érdekes bejegyzést a témához kapcsolódóan! Viszont az „áldozat” szó helyett az „alázat” szerepel, ez talán találóbb is!
Kicsit hosszadalmas az idézet, de érdemes elolvasni!!!
Egó és alázat
„Az egónak, vagyis az emberi öntudatnak, akárcsak a testnek, szüksége van a biztonságra.
Ahogy a test sem engedheti meg magának azt, hogy ne jusson táplálékhoz, vagy hogy sérülés
érje, s ezért kifejleszt bizonyos támadó vagy elővigyázatossági képességeket, melyek éber
harcossá teszik őt, ugyanúgy az emberi lélek is kifejleszti azokat a képességeket, melyek
fenyegetni látszanak az integritását.
A testnek szüksége van táplálékra, a léleknek szüksége van szeretetre, arra az érzésre,
hogy igényt tartanak rá, hogy ő nem felesleges. Nem véletlen, hogy a tömeg úgy fejezte ki
ősidők óta a szeretetét a vezérei iránt, hogy együtt kiáltották feléje: “Éljen, éljen!” Ez
a közvetlen, egyszerű kifejezése annak, hogy “jó, hogy vagy, szükségem van rád, nagyra
értékellek”. A szeretet éltet, az utálat viszont nem akarja, hogy élj, vagy hogy létezzél.
Kitörölné a másikat az életkönyvéből, ha tehetné, de nem teheti, ezért csak elháríthatja
magától, elküldheti ő melegebb éghajlatra, illetve gondoskodhat arról, hogy megfossza a
becsületétől, a tisztelettől, vagyis mindattól, amitől valaki úgy érezheti, hogy szeretik
és érdemes élnie, léteznie, és nem felesleges melléktermék, szemét. Az egónak szüksége van
erre az érzésre, mert enélkül megenné a penész. Szépnek, jónak, igaznak kell látnia magát,
mert ha leértékelődik önnön szemében, akkor saját maga felett kell kimondania a halálos
ítéletet, saját magát fogja törölni az életkönyvéből, mivel saját értékrendje szerint ő ezt
érdemli meg. Persze nem minden ego ilyen. Vannak olyan lelkek is, akik úgy képesek
elfogadni magukat, amilyenek, hogy továbbléphessenek. Ők az igazán fejlődőképes lelkek.
Ilyen volt Jézus tanítványai közül Péter, aki bár háromszor is nyilvánosan tagadta, hogy ő
ismerné lélekmentőjét, és nem is mert egy szót sem szólni az ő érdekében, amikor verte és
köpdöste őt a tömeg, mégis képes volt megbocsátani magának, belátta erkölcsi gyávaságát,
majd túlhaladta azt és végül ő is úgy végezte, mint a mestere: a kereszten. Nem így volt
ezzel a másik tanítvány, a hiú és önérzetes Júdás, aki úgy vélte, hogy sok mindent jobban
tud Jézusnál, pl. azt is, hogy miként emelheti fel hatékonyan a zsidó nemzetet: kolosszális
méretű csodákkal, melyekre valóban képes is volt a mestere, hiszen halottakat támasztott
fel szűkkörben, illetve viharokat csendesített le. Júdás azt hitte, hogy ha sarokba
szorítja Jézust, olyan helyzetbe téve őt, ahol mindenki szeme láttára megmutathatja az
üldözői fölötti hatalmát, azzal trónra is juttatja őt, ahol bölcsességben és igazságban
uralkodhat majd a nemzetek felett. De nem ez történt. Elárulta az ellenségeinek, hogy mikor
és hol tartóztathatják le. Jelképes összegért tette, bizonyítván ezzel, hogy nem a pénzért
tette, hanem egy elvért, amit szerinte később majd Jézus is megért. Eljöttek Jézusért,
Jézus pedig átadta magát nekik, hagyta, hogy meghurcolják, lealázzák, úgy bánjanak vele,
mint egy utolsó bűnözővel, és nem úgy viselkedett, ahogy azt Júdás hitte és remélte. Júdás
akkor szembesült azzal, hogy amit elkövetett az olyan borzalmas tett volt, mely teljesen
értéktelenné minősítette őt saját szemében. Olyan gazemberré, aki nem érdemli meg, hogy
éljen. Keményszívűsége miatt 3 napig sem bírta ki ezzel az érzéssel, amíg megláthatta volna
feltámadt mesterét, ki eme bűnét is megértette és megbocsátotta volna. Júdás szinte
azonnali halálítéletet mondott ki önmaga felett, és úgy hajtotta végre, hogy előtte még a
többi tanítványnak sem vallotta be tettét. Megutálta magát, nem kellett már saját magának,
ezért végzett magával.
Az életösztön legyőzhető bizonyos esetekben: Ha az ego elértéktelenedik saját szemében,
vagy ha úgy érzi, hogy van nála sokkal értékesebb valaki, vagy valami, pl. egy eszme, ami
csak úgy élhet és maradhat fenn, ha feláldozza érte az életét. Az egónak tehát lehet akkora
hatalma, mint az életösztönnek, illetve nagyobb is, és ezt sokan nem veszik észre.
Nincsenek tisztában azzal, hogy a gondolataik és az érzéseik mennyire alá vannak rendelve
az egójuk szolgálatának, vagyis annak, hogy szépnek, jónak és igaznak érezhessék magukat
akkor is, ha valójában nem azok, vagy legalábbis nem annyira, amennyire azt hiszik
magukról. Az ego és az életösztön egy tőből fakadnak: az integritás védelméért léteznek. Ha
a lélek szétesik, tehetetlenné, védetlenné válik, az a testnek sem jó, ahogy a léleknek sem
jó az, ha a testnek nélkülöznie vagy szenvednie kell. Csak szélsőséges esetekben hajlandó
az egyik feláldozni a másikat. Az ego akkor képes feláldozni az életösztönt, ha nem bír a
saját félelmével, szorongásával, vagy a bűntudatával, esetleg a reménytelen
értékválságával, illtetve akkor is, ha egy eszméért, a jövőért küzd, vagy ha a szeretteit,
a népét, a faját éri komoly fenyegetés. Az életösztön pedig akkor képes feláldozni az egót,
amikor az előbbre jutásért kell fényesre nyalni valakinek a seggét, vagy hazudni, lopni,
csalni kell annak érdekében, hogy több lehetőséghez jusson az életben. Ez azonban
értékválságba sodorhatja az egót, ami viszont fenyegető lehet a testre nézve, mert az
értékválságba került lélek önutálatba és depresszióba zuhan, ami a testre is betegítően
hat, de akár végezhet is vele, ha az ego az öngyilkosságba menekül az önmarcangolás elől.
Mi tehát a megoldás erre a dilemmára? Hogyan kell élni ahhoz, hogy a test is, a lélek is
egészségesek legyenek? Mit lehet tenni azért, hogy békében maradjanak azon kívül, hogy
kerülik a fenyegető helyzeteket? Nos, erre való a hazugság: a becsapás és az önbecsapás. Ez
a legegyszerűbb módszer. Így lesz az egóból egy helyett három: az egyik olyan, amilyennek
látni szeretné magát, a másik olyan, amilyennek látja magát, s a harmadik pedig amilyen ő
valójában. A második lesz a tudat, amely saját hamisságai, önbecsapásai miatt nem látja a
harmadikat, s tulajdonképpen az elsővel takarózik, annak vélt színeiben díszeleg. Ez a
tudat lesz az ego, mely háttérbe szorítja árnyoldalát és tagadja annak létezését. Ezzel a
trükkel lesz képes megőrizni integritását, de csak bizonyos határokon belül, mert az első
(a szuper-ego, a felettes én) és a harmadik (a tudatalatti, az árnyék-én) továbbra is
léteznek és folyton beszólnak és követelnek az egótól, az ego pedig állandó megfelelési
kényszerben él, de úgy, hogy nem is tud róla, ahogy a test sincs állandó tudatában az
életösztön létezésének. Minden pillanatban, minden mozzanatunkkal ennek a bonyolult
megfelelési képlet-rendszernek kell megoldásokat találnunk, s ezek sajnos a legtöbb ember
esetében hamis megoldások. Hamis káposztával etetjük meg a kecskét, és hamis kecskének a
tejével itatjuk magunkat és a körülöttünk élőket.
– Amikor orvosként hálapénzt fogadok el, azzal indokolom meg magamnak, hogy kevés a
fizetésem, amiben van igazságtartalom, de azt már eltussolom önmagam előtt, hogy amit így
kapok a sok betegtől már több annál, amit megérdemlek a szolgálatomért, illetve több annál,
amit a beteg hozzátartozói valódi hálából adnának nekem.
– Amikor cégtulajdonosaként beírom az álláshirdetésbe, hogy az önéletrajzukhoz fényképet is
csatoljanak a recepciós állásra jelentkezők, azzal indokolom ezt meg, hogy az arc sokat
elárul az emberről, amiben sok igazság van, de eltussolom azt a szándékomat, miszerint el
akarom kerülni, hogy cigány jelentkezőkkel is kelljen beszélnem.
– Amikor leendő anyósként a fiam leendő feleségének a bizalmába akarok férkőzni, azt a jó
viszony nevében teszem, eltussolva magam elől azt a szándékot, hogy valójában azt
szeretném, ha megbízna benne, hogy szükség esetén visszaélhessek ezzel a bizalommal,
illetve azért szeretném megismerni a gyengéit, hogy szükség esetén felhasználhassam ellene.
Természetesen annak megítélése, hogy mit nevezünk szükségesnek, szintén egy hamis, nemesnek
látszó, valójában önző indíték lehet.
– Amikor szakít velem az, aki eddig szeretett, mert nagyot csalódott bennem, azzal hárítom
el a bűntudatot vagy szégyenérzetet, és azzal szépítem a helyzetet a többiek előtt, hogy
úgy teszek, mintha én lettem volna az, akinek már nincs szüksége az illetőre, pl. azért,
mert csak annyit adhatott, amennyit, és nekem tovább kell lépnem, eltussolva azt az érzést,
hogy mennyire fáj a hiánya nekem. Úgy fogalmazok, hogy nem adhatott többet, mert ez a
kifejezés elég tág értelmezési lehetőséget ad, így nem mondok hazugságot, hiszen valóban
nem adhatott többet, de azt már eltussolom magam elől, hogy azért nem adhatott többet, mert
nem tartott sem méltónak arra, hogy többet adjon nekem, sem alkalmasnak arra, hogy többet
vegyek át tőle.
– Amikor Jules Verne-t, vagy Christopher Colombus-t Verne Gyulának és Kolombusz Kristófnak
hívom, azzal magyarázom a tettemet a francia és a spanyol társaim előtt, hogy hűséges
vagyok a nyelvemhez, holott valójában a nárcizmusomat és nemzeti sovinizmusomat táplálom
azzal, hogy a gyermekeim és tanítványaim elméjében a magyarságot társítom a kiválósághoz
és a nagy érdemhez.
Sok példát lehetne felsorolni az ego-vágyakra és -játékokra, azaz mindarra, ami a tágabb
értelemben vett szerzési és a uralkodási vágyra vezethető vissza, illetve mindarra a
technikára, mechanizmusra, ami ezek szolgálatába áll; ugyanakkor viszont igazságtalanok
lennénk, ha az egót mint olyat, gonosznak tartanánk. Sajnos sok vallási és spirituális
irányzat így van ezzel. Azt állítják, hogy az egót meg kell törni és le kell alázni, hogy
az ember alkalmas eszközévé válhasson Isten kezében. Nos, ebben az állításban is van
igazság, ahogy sok hamisság is. Az ego, vagyis azt én-tudat önmagában nem gonosz, ahogy a
test sem az. Azok, akik az ego elnyomását tartják üdvözítő útnak, általában úgy tartják,
hogy a test is gonosz, és azt is sanyargatni kell. De ha belegondolunk, hogy az ujjal,
mellyel meghúzzák a ravaszt, zongorázni is lehet, s a kézzel, mellyel lopni vagy ütni
szoktak egyesek, simogatni és építeni is lehet, s a szexuális vágy, mely állatiassá teheti
az embert, mennyei magasságokba röpteti azokat, aki szerelemmel szeretkeznek, akkor az
egóról sem gondolhatunk mást, mint azt, hogy az egy eszköz, mely különböző eszmék
szolgálatába állhat, s ezek lehetnek jók, vagy rosszak. Az egyediség elnyomása, a
személyiség uniformizálása megöli a kreativitást, és az nagy veszteség lenne.
Tulajdonképpen nem kevesebbről beszélünk az ego elleni öncélú harc esetében, mint az
emberiség ellen elkövetett bűnökről, hiszen nagy egója volt mindenkinek, aki az emberiség
fejlődése és felszabadítása érdekében folytatott küzdelmet. Jézus, aki pedig az alázat
mintaképe, nem restellte kimondani, hogy “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, s amikor
odajöttek hozzá az anyja és a testvérei, hogy lebeszéljék a küldetéséről és ő azt mondta:
“nekem csak az lehet az anyám, és testvéreim is csak azok lehetnek, akik teljesítik mennyei
atyám akaratát”, elég nagyképűnek tarthatták azok, akik nem értették, miről beszél. S ha
végig megyünk a nagy felfedezők (Magellan, Colombus) és feltalálók (Edison) és művészek
(Michael Angelo, Mozart), szabadságharcosok (Jean d’Arc, Martin Luther King) listáján, ezek
mind nagy egóval rendelkeztek abban az értelemben, hogy nem tisztelték koruk tekintélyeit
és eléggé nagyra voltak azzal, amit tesznek. Nagy ego, erős személyiség nélkül nem lehet
megállni a gyűlölet és előítéletek viharában, sem semmiféle lehúzó és visszahúzó erővel
szemben. De nagy egóval meg lehet nyilvánulni Hitlerként is, vagy egy szemétkedő
buszsofőrként is, aki végig nézni, ahogy futsz az ajtóig, hogy aztán vezetői hatalmát
kiélhesse azzal, hogy akkor zárja be az ajtót és akkor indul el, amikor ő akarja, és nem
sajnálja, hogy te már egy méterre voltál csak tőle és feleslegesen futottál hozzá.
Az egót szeretni kell. A magunkét is, ahogy másokét is. Az ego feltétlen szerete félresöpri
azokat a pótmegoldásokat, melyekkel táplálná magát mások rovására. Az egót nem eltiporni
kell, mert hosszú távon nem is lehet, hanem nyesegetni, szépíteni kell, mint egy sövényt,
melyet azért nyesegetünk, hogy egyben szép is, hasznos is legyen. Ego nélkül nincs
egyéniség, nincs eredetiség, nincs fejlődés, de még életkedv sem lehet nélküle. Ne bántsuk
az egónkat, de ne is hagyjuk, hogy kárt tegyen bennünk vagy szeretteinkben azáltal, hogy
öncélúvá tesszük az ápolását. S hogy ezt hogyan érhetjük el? Helyezzük a meglátott
igazságot mindenek fölé, és rendeljük alá magunkat, mert ez a valódi alázat. Az, amikor kis
gyermektől is köszönettel fogadjuk, ha rámutatott a meztelenségünkre, és az, amikor
ugyanúgy elgondolkodunk azon, amit az ellenségeink kritikaként mondanak, mint amit a
mentorainktól és a barátainktól hallunk jó tanácsként. Ha az ember képes a valóságnak
megfelelően látni önmaga nagyságát és kicsinységét, abból baj nem lehet, emelt fővel állhat
meg az Igazság vakító fénye előtt: akár gyarló ám önmagához őszinte emberként, akár
megvilágosodottként. Ám a hamisság az, mely nem tűri az Igazságot, ha szembesítik vele, és
úgy tekereg benne, mint a kígyó a kosárban, amikor leveszik a tetejét: támadna, de hiába,
vagy menekülne, de arra sincs módja.”