Archívum
Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan – mondjuk úgy – létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él – jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.
Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?
Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.
De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az Ember, nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott „egyén”, sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.
Azt mondják, a halál utáni pokolra kerülés „mindössze” annyit jelent, hogy a halálunk utáni pillanatban lehetőségünk nyílik áttekinteni az életünket úgy, hogy intenzíven átélünk mindent, amit viselkedésünkkel más embereknek okoztunk. És ha inkább fájdalmat és bánatot okoztunk, az duplán fáj: egyrészt átéljük a másik szenvedését, másrészt a rettenetes szégyent, amit a fölött érzünk, hogy ezt tettük.
A welness passzív kikapcsolódása helyett, a selfness arra ösztönöz, hogy személyiségünket fejlesszük. Az életünk minőségi változását csak mi tehetjük meg. Önismerettel, belső munkával.
A külső segítség az utat, a módszereket mutatja meg. Elengedhetetlen a saját munka, de elengedhetetlen tudni, hogy milyen utak vannak az önismeretre.
A selfness megfogalmazója a német Matthias Horx szerint napjainkban egyre nagyobb az igény az önfejlesztésre. Szerinte ezt a kompetenciát folyamatában lehet elsajátítani.
Ez egy lineáris fejlődés.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, Jánoska volt a neve. Szülei régen meghaltak, és nem hagytak rá egyebet, csak egy kicsi viskót, kevéske földet és néhány csirkét. Haragudott is a legény a szüleire emiatt, bezzeg a szomszéd fiúnak mindene megvolt: háza jószágai, hatalmas termőföldje. Hosszú évekig tengődött Jánoska, akármibe fogott, semmi nem sikerült, úgy tűnt, elhagyta a szerencséje.
Korszakok változásával változott a halálhoz, halottakhoz való hozzáállásunk is. Egészen a XX. században bekövetkező tudományos-technikai forradalom idejéig a lét természetes részeként tekintettünk rá. Azonban az orvostudomány olyan mértékben kezdett fejlődni, hogy az a benyomásunk támadhatott, uralni tudjuk ezt az életterületet is. Ez a hit elbizakodottá tett minket, és a halál témáját kezdtük kizárni a tudatunkból.
A családfelállítás nem hagyományos értelemben vett terápia, hanem inkább módszer, ugyanis nem csinál senki semmit. A változást az okozza, hogy az ember találkozik a valósággal. A valóságnak azzal a részével, ami abban a helyzetben a legfontosabb. A hatást ez váltja ki.
A böjt egy évezredes hagyomány, mely valamennyi egyházban megtalálható. A böjti időszakban – mely a katolikus egyházban a hamvazószerdától húsvétig tartó 40 napos időszak – teljesen, vagy részlegesen tartózkodunk a szilárd ételek fogyasztásától.
A rendszeres böjtölés az egyik legjobb egészségmegőrző módszer. Tehermentesíti az emésztőrendszert, így a szilárd táplálék emésztéséhez szükséges energia a regenerációra fordítódik, így erősítve a salaktalanítás és ezáltal a gyógyulás folyamatát.
Azt szokták mondani hogy alapvetően két érzés tart fogságában bennünket embereket: az öröm és a félelem. Az öröm felé próbálunk elmozdulni és a félelemtől pedig mindenáron szabadulni. Az utóbbi, vagyis a félelem, erősebb. Az ismeretlentől való félelem bénítólag hat. A változás pedig egy fajta ismeretlen felé történő elmozdulást jelent. Már előre rettegünk
Az eso.tv -nél jósokat keresnek 😀
A világon első és egyik legnagyobb élő, telefonos tévéműsorokat Budapestről több mint 40 országba gyártó TV produkciós társaság keres csapatába jósokat, sorselemzőket, látókat.
Feladatok:
Elvárások:
Amit kínálunk:
