Olvastam a fórumot, és megakadt a szemem, a pénz témánál, husztisanyi hozzászólásán.
-Idézem: „ha most nincs elég pénzed a változtatásra, akkor az azt jelenti, hogy nem is kell változtatnod, inkább abban a trutyiban kell tovább tocsognod, amiben éppen benne vagy!”
Vajon, ez az állítás igaz az életünk minden területére?
Tehát, amikor éveken át nem jön össze semmi, csak egy helyben topogunk, akkor valójában ebben kell lennünk, ezt kell huzamos időn át megtapasztalnunk? Vagy épp ellenkezőleg, az lenne a feladat, a lecke, hogy megtaláljuk az egy helyben topogásból kivezető utat?
Hogy lehetne ezt eldönteni? Ha egyáltalán el kel dönteni.
-Vagy, ahogy Sanyi írta: „tegyünk felé kérdéseket, mi elől menekülök? Milyen érzést, állapotot, nem akarok befogadni?”
Ez pedig már az én kérdésem: Menekülök? Vagy azért topogok egy helyben, mert kényelmes ez az állapot és ezért nem teszek azért, hogy változzon valamerre az életem?
Ezt, szintén miként lehetne eldönteni?
Igen, ez az élet minden területére igaz
Az adott helyzet azért jött létre, hogy megtapasztald benne önmagad. Mivel tévedésekkel és hamis önigazolásokkal azonosítjuk magunkat, ezért a tiszta tapasztalás minden esetben azzal jár, hogy valamit be kellene engedni a lelkedbe és valamit fel kellene adni az egódból.
A teljes megrekedés, egy helyben toporgás az egy tapasztalat. A tehetetlenség teljes átélése, elfogadása elég nagyot rombol az egón. Az egó azzal ámítja magát, a létező legjobb döntéseket hozza, de a kétségek belülről csak elkezdik feszegetni a határokat.
A változtatás mikéntjére, hogyanjára kész mintáink vannak. Ezek sors minták.
Az első, nagyon meghatározó minta, hogyan születtél. Időre, idő előtt, túlhordva, császárral, nehezen, kirángatva, normális súllyal, túl picinek stb.
Ha valaki császárral születik, az a meghatározó mintája, hogy majd jön valaki és megoldja helyette. Ha valaki koraszülött, inkubátorban tölt időt, szintén nehezen lép ki helyzetekből, de itt a háttérben halálfélelem van. A felkészületlenség érzése.
Meghatározó minta a változásra az első iskolai nap, az első nyaralás, az első szerelem, a szülők és más rokonok válása vagy éppen megrekedése egy ellaposodott kapcsolatban. Kész családi mintáink vannak a munkahely változtatásra, költözésre stb.
A minták felismerése elég könnyű, az átírása viszont nehéz dió. Az első lépés annak az érzésnek, érzéseknek a tudatosítása, elfogadása, amit eddig hárítottunk.
– tehetetlenség
– kudarctól való félelem
– kirekesztettség
– elhagyottság
– kevés vagyok és még annál is kevesebb 🙂
– haszontalanság, annak az érzése nyűg vagyok, teher vagyok stb.
A második lépés a kivezető út megtalálása, a változtatás beengedése, az élettel való együtt áramlás megtapasztalása.
A meditáció azért fontos, hogy a felszíni énünknél mélyebb, tisztább, bölcsebb és sokkal nyitottabb tudatállapotban tudjunk ránézni önmagunkra, a viselkedésünkre, a mintáinkra, az elfojtott, letagadott érzéseinkre.
Kedves Katalin, köszönöm,
Kedves Katalin, köszönöm, nagyon jó a válaszod.
a: Koraszülöttként jöttem a világra, állítólag nehéz szülés volt.
b: Minták? Szinte mindent felsoroltál, igaz rám: az elhagyatottság, a tehetetlenség, a félelem, haszontalanság, motiválatlanság, egyszóval a saját fejemben, érzéseimben eléggé le vagyok értékelődve.
Változatni? Lehet? Hogyan?
(egy példa: ha holnap elköltözöm egy másik országba, kilépek a mostani komfort zónámból, akkor az biztosan változást hozna) vagy, van más megoldás is?
A minták kioldásánál azt a módszert
használom terápiában, hogy mind a két irányban feszítjük szét magát a mintát.
Ez konkrétan az jelenti, hogy az egyik irányban meg kell élni a negatív érzéseket, olyan intenzíven, amennyire lehetséges. Ha életveszélyben voltál, meg tudsz halni meditációban, ki lehet oldani a félelmeket, fájdalmakat.
A másik irány pedig az un. belső gyermek meditáció, amivel időutazást hajtunk végre, a mostani felnőtt éned találkozik a gyerek éneddel és megadja neki azokat az érzéseket, azokat az élményeket, amiket annak idején nem kapott meg. Dédelgetést, szeretetet, elismerést, biztonság érzetet. Ezzel olyan belső stabilitás jön létre, mintha valóban felhőtlen gyerekkorod lett volna.
Bővebben
http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/
módszereim címszó alatt.
Igen, ez az élet minden területére igaz
Az adott helyzet azért jött létre, hogy megtapasztald benne önmagad. Mivel tévedésekkel és hamis önigazolásokkal azonosítjuk magunkat, ezért a tiszta tapasztalás minden esetben azzal jár, hogy valamit be kellene engedni a lelkedbe és valamit fel kellene adni az egódból.
A teljes megrekedés, egy helyben toporgás az egy tapasztalat. A tehetetlenség teljes átélése, elfogadása elég nagyot rombol az egón. Az egó azzal ámítja magát, a létező legjobb döntéseket hozza, de a kétségek belülről csak elkezdik feszegetni a határokat.
A változtatás mikéntjére, hogyanjára kész mintáink vannak. Ezek sors minták.
Az első, nagyon meghatározó minta, hogyan születtél. Időre, idő előtt, túlhordva, császárral, nehezen, kirángatva, normális súllyal, túl picinek stb.
Ha valaki császárral születik, az a meghatározó mintája, hogy majd jön valaki és megoldja helyette. Ha valaki koraszülött, inkubátorban tölt időt, szintén nehezen lép ki helyzetekből, de itt a háttérben halálfélelem van. A felkészületlenség érzése.
Meghatározó minta a változásra az első iskolai nap, az első nyaralás, az első szerelem, a szülők és más rokonok válása vagy éppen megrekedése egy ellaposodott kapcsolatban. Kész családi mintáink vannak a munkahely változtatásra, költözésre stb.
A minták felismerése elég könnyű, az átírása viszont nehéz dió. Az első lépés annak az érzésnek, érzéseknek a tudatosítása, elfogadása, amit eddig hárítottunk.
– tehetetlenség
– kudarctól való félelem
– kirekesztettség
– elhagyottság
– kevés vagyok és még annál is kevesebb 🙂
– haszontalanság, annak az érzése nyűg vagyok, teher vagyok stb.
A második lépés a kivezető út megtalálása, a változtatás beengedése, az élettel való együtt áramlás megtapasztalása.
A meditáció azért fontos, hogy a felszíni énünknél mélyebb, tisztább, bölcsebb és sokkal nyitottabb tudatállapotban tudjunk ránézni önmagunkra, a viselkedésünkre, a mintáinkra, az elfojtott, letagadott érzéseinkre.
Kedves Katalin, köszönöm,
Kedves Katalin, köszönöm, nagyon jó a válaszod.
a: Koraszülöttként jöttem a világra, állítólag nehéz szülés volt.
b: Minták? Szinte mindent felsoroltál, igaz rám: az elhagyatottság, a tehetetlenség, a félelem, haszontalanság, motiválatlanság, egyszóval a saját fejemben, érzéseimben eléggé le vagyok értékelődve.
Változatni? Lehet? Hogyan?
(egy példa: ha holnap elköltözöm egy másik országba, kilépek a mostani komfort zónámból, akkor az biztosan változást hozna) vagy, van más megoldás is?
A minták kioldásánál azt a módszert
használom terápiában, hogy mind a két irányban feszítjük szét magát a mintát.
Ez konkrétan az jelenti, hogy az egyik irányban meg kell élni a negatív érzéseket, olyan intenzíven, amennyire lehetséges. Ha életveszélyben voltál, meg tudsz halni meditációban, ki lehet oldani a félelmeket, fájdalmakat.
A másik irány pedig az un. belső gyermek meditáció, amivel időutazást hajtunk végre, a mostani felnőtt éned találkozik a gyerek éneddel és megadja neki azokat az érzéseket, azokat az élményeket, amiket annak idején nem kapott meg. Dédelgetést, szeretetet, elismerést, biztonság érzetet. Ezzel olyan belső stabilitás jön létre, mintha valóban felhőtlen gyerekkorod lett volna.
Bővebben
http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/
módszereim címszó alatt.
A változásnak nem feltétele a pénz.
Az egész életem a
A változásnak nem feltétele a pénz.
Az egész életem a változásokról szól,de olyan kaliberü változások ezek hogy olyan érzésem van mint ha több életet kéne átélnem ugyanabban a testben.
Az életem fordulatai a legtöbb esetben az akaratom ellenére történnek,és én kis naiv régebben azt hittem egyszer majd vége lesz…de nem.Most már elfogadom felfedeztem a fejlödés lehetöségét benne,azóta nem félelemmel hanem kíváncsi érdeklödéssel várom hogy milyen fordulattal lep meg a sors engem…amitöl aztán megint csak más perspektívából szemlélhetem a világot.
Ha ez pénz függö lenne akkor nem írhatnám ezeket a sorokat….persze a változásokhoz gyakran kell a pénz,de olyan is van hogy valakit éppen a pénztelenség serkenti arra hogy változtasson.
Azt gondolom hogy ha a terv szerint haladunk akkor megkapunk minden támogatást ahhoz hogy a dolgok rendben müködjenek.Pénzt is ha szükséges…és energiát hozzá ami a leglényegesebb.
Nehéznek számító dolgokat is könnyen elvégzünk ha van hozzá energiánk,ha örömmel tesszük azt akkor nem csak hogy nem fáradunk,hanem fel is töltödünk általa annyira hogy jut belöle másoknak is.
Kedves Blogindító!
A Te fantáziád korlátolt ahhoz képest amit a sors esetleg tervez Veled.
Add át Magad a végtelen bölcsességnek,és hagyd hogy a csoda ami elö van neked készítve a tiéd legyen!
Erika Szeretettel!
ui:én császárral születtem….és talán ennek tudható be hogy mindanyiszor próbáltam ellenállni a változásoknak.
A változásnak nem feltétele a pénz.
Az egész életem a
A változásnak nem feltétele a pénz.
Az egész életem a változásokról szól,de olyan kaliberü változások ezek hogy olyan érzésem van mint ha több életet kéne átélnem ugyanabban a testben.
Az életem fordulatai a legtöbb esetben az akaratom ellenére történnek,és én kis naiv régebben azt hittem egyszer majd vége lesz…de nem.Most már elfogadom felfedeztem a fejlödés lehetöségét benne,azóta nem félelemmel hanem kíváncsi érdeklödéssel várom hogy milyen fordulattal lep meg a sors engem…amitöl aztán megint csak más perspektívából szemlélhetem a világot.
Ha ez pénz függö lenne akkor nem írhatnám ezeket a sorokat….persze a változásokhoz gyakran kell a pénz,de olyan is van hogy valakit éppen a pénztelenség serkenti arra hogy változtasson.
Azt gondolom hogy ha a terv szerint haladunk akkor megkapunk minden támogatást ahhoz hogy a dolgok rendben müködjenek.Pénzt is ha szükséges…és energiát hozzá ami a leglényegesebb.
Nehéznek számító dolgokat is könnyen elvégzünk ha van hozzá energiánk,ha örömmel tesszük azt akkor nem csak hogy nem fáradunk,hanem fel is töltödünk általa annyira hogy jut belöle másoknak is.
Kedves Blogindító!
A Te fantáziád korlátolt ahhoz képest amit a sors esetleg tervez Veled.
Add át Magad a végtelen bölcsességnek,és hagyd hogy a csoda ami elö van neked készítve a tiéd legyen!
Erika Szeretettel!
ui:én császárral születtem….és talán ennek tudható be hogy mindanyiszor próbáltam ellenállni a változásoknak.
gondolatok
Kedves Katalin, Kedve Erika,
Olyan jó és gondolat ébresztő soraitok vannak, hogy válaszolnom kell.
Katalin, még nem tekintettem meg a weboldalad, de megfogom. Elöljáróban, a meditációkkal és azok különböző változataival már több alkalommal „próbálkoztam” és valami okból, a meditációkkal szemben ellen állás, ellenszenv alakult ki bennem.
Jellemző rám, hogy a változásokat nehezen fogadom, nehezen dolgozom fel, azok mindig megviselnek és kényszernek élem meg. Életemben egyetlen egy alkalom volt, amikor eltudtam maxímálissan fogadni a váltózást és annak minden velejáróját.
Pld, most új munkahelyem van, ez változás az életemben, de pokolként élem meg, nem tudom elfogadni és minden porcikám menekülne belőle.
Ez miatt nincsen motivációm, nem motivál a munka. Így most nem is tudom mi a jobb? Megélni ezt a változást és kilépni belőle most? Vagy a változás része az is ha kilépek ebből az állapotból? Mert az megint egy változást hozna, hisz akkor állás nélkül maradnék.
Vagy várni kell, több időt adni? De mennyit?
Egy másik jellemző tulajdonságom, hogy nekem mindig az, az állapot a rossz, ami épp van. Így aztán szenvedek és agyalok, hogy, hogyan szabadulhatnák meg az ezzel járó érzésektől. Aztán amikor beáll a változás, (ami megvisel), azon kezdek agyalni, hogy mégiscsak jobb volt az, ami a változás előtt volt és nem tetszet.
Annak ellenére, hogy nem szeretem a változást, mert megvisel, mégis sok változás volt az életemben, sok mindenben részt vettem, kipróbáltam. Ennek ellenére mégsem jó az ami van.
Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek
Ugye milyen érdekes, hogy úgy élem meg az életem, hogy egy helyben topogok, nem halad az életem, közben szenvedek.
És mégis, visszagondolva rengeteg változás történt az életemben. De ha meg változás van, akkor meg azért szenvedek.
Nem is taglalom tovább, és szúper az, amit Erika, te írtál, hogy adjam át magam a csodának. De hogyan? Képes vagyok rá? A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?
Köszönöm, Katalin, Erika 🙂
G.
Kedves G.!
,,Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek”
A szemmel nem látható világ valóságától szenvedsz.
Nézz körül a környezetedben ki vagy kik azok akik negatív energiákat generálnak…mert ezt érzed.
Tudom nehéz nem figyelni oda rá,de ha önmagadra koncetrálsz az itt és mostban Vagy és nem ,,valahol máshol” akkor sikerülhet kivonni Magad hogy ne árthasson Neked a mások mérge.
Senki nem bánt,minden mozdulatlan és mégis úgy érzed hogy ha helyzetben lennél….? 😉
Fizikailag nem történik de ez nem egyezik azzal amit átélsz érzelmileg? 😉
Szép Napot Neked!Erika
Igen.
,, A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?”
Egy ideig lehet csinálni.
Az árral szemben is lehet úszni csak az sokkal több eröt igényel…
Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?
Kedves Erika,
Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?
Most, hogy beadtam a felmondásom, megfogalmaztam azokat, amik a legjobban zavartak ott.
1:A környezet tudatosság maximális hiánya. Nem vagyok környezetvédő, de azt a pazarlást ami ennél a cégnél folyik, rossz látni. A legrosszabb, hogy a cégen belül beszélni sem szabad róla.
2:Konstruktív javaslatok maximális elfojtása, meg nem hallgatása, és ahogy az előzőnél, úgy ezt sem lehet szóba hozni, mert azt negatív hozzá állásként értékelik.
4: dolog, a profit mindenek felett mentalitás, mert minden más nem számít, másnak nincs értéke, csak a profitnak és aki ezt nem így gondolja, arra úgy tekintenek, mint valami gonosztevőre.
5: Ösztönzés helyet, folyamatos letolás és retorzió, a cég vezetése hisz abban, hogy folyamatosan konfrontálódni kell a kollégákkal, mert az a legösztönzőbb a felméréseik szerint.
(a céget nem említem, de országos hálózat)
A fentiekből kitűnik, hogy ez nem az én világom, de valami okból meg kellet tapasztalnom. Most már csak azt nem tudom, miként tovább? Merre visz az ár?
G, mint Gábor:-)
Szia Gábor!
Köszi hogy megosztottad az érzéseidet/kétségeidet a munkáddal kapcsolatban!
Elszomorító amiket írsz,de egyben örömteli az hogy 1valaki már úgy döntött hogy nem kíván többé a ,,rosszfiúkhoz” tartozni. 😉
Mondtak már sok mindent a tudat emelkedéséröl,többek közt ez is hogy egyre többen lesznek akik nem hajlandóak többé azt tenni amit eddig ha ezt nem látják helyesnek,már nem az elsödleges szempont lesz a pénz amit a munkájukért kapnak.
Tehát mégis lesz felemelkedés? 🙂
A kérdésedre válaszolva,onnan lehet tudni hogy az árral vagy azzal szemben úszunk-e amit már írtam hogy az árral úszni nehezebb mint az árral.
Ezt lehet érezni ha lecsendesülsz (nem meditáció:) csak a félelmektöl kicsit elvonatkoztatni.
Akkor lehet érezni ezt amikor csak eljátszol valaminek a gondolatával hogy az lelkesít-e vagy valamiféle ellenállást érzel Magadban.
Amikor az árral úszunk az olyan hogy az lehet az érzésünk hogy mintha maguktól mennének a dolgok.Persze ott vagyunk mi és cselekszünk,de a fizikai tevékenység nem meríti le az energiáinak,hanem inkább feltötenek és a munkánkat örömmel tudjuk végezni.
Persze a testnek korlátoltak a fizikai lehetöségei,persze hogy érezhetünk fáradtságot éhséget stb. de hallottad már azt hogy ,,kellemesen kifáradtam” ?
Amikor úszunk az fizikai tevékenység mindenképp,és még az árral úszva is el lehet fáradni egy idö után,de ha megpihensz és visszanézel láthatod mennyivel rövidebb idö alatt milyen hosszú távot tettél meg ellenben azzal amikor az árral szemben úsztál.
Az hogy most még nem látod a következö ,,utcát” a kanyaron túl az nem azt jelenti hogy nincs ott semmi.
Ha most nem látod elöre mit hoz a jövö az nem jelenti azt hogy nem létezik.
Mert létezik,és éppen annyi esélye van hogy az valami rettenetes mint az hogy valami csodába illö szerencsés forulat.
Rajtunk mulik mit táplálunk energiával.
Üdv!Erika
Meditációval kapcsolatos kellemetlen élmény
és az ezt követő ellenállás általában akkor jön létre, ha a tudattalanunk felé történő megnyílás a felszínre hozna egy nagyon traumatikus élményt. Olyan ez, mintha valaki állandóan rémálmokkal küzdene és ezért már félne elaludni.
Természetesen a rémálmok miatt nem mondhatjuk, hogy az alvás rossz és nem mondhatunk le róla. Ugyanígy egy-két kellemetlen élmény miatt a meditációról sem szabad lemondani. Érdemes lenne megkeresni azt a blokkot, sérülést amire a meditáció valóban emlékeztet.
Nekem is volt nagyon komoly problémám a meditációval, mégpedig azért, mert kórházi emlékeket hozott fel. Hellinger családállításon lett maga a blokk feltárva, onnantól tudtam igazán hatékonyan, sok sikerélményt elérve meditálni.
A meditációban vizualizált fehér fény a fejed felett hasonlít a műtő lámpájára.
A süllyedés érzése az ájulásra, a kómára.
Más, egyéni élmények is lehetnek, amik nemhogy segítenék az ellazulást, inkább görcsössé és elutasítóvá tesznek.
A Hellinger családállításon kívül segíthet az én módszerem is, ahol együtt haladunk a blokk megismerésében. Tudok segíteni a félelmek feloldásában és a sikerélmény megtapasztalásában azzal, hogy olyan energiákat, segítő erőket viszünk bele a gyakorlatba, hogy a hiányzó biztonság érzetet meg tudd kapni.
Kedves Katalin,
Nem történt negatív esemény a meditációk során,
Kedves Katalin,
Nem történt negatív esemény a meditációk során, inkább az történt, hogy nem történt semmi.
Többszöri próbálkozások (évekről van szó) után, erős ellenszenv, elutasítottság alakult ki bennem, mindenféle meditációval kapcsolatban. (hiányzik az ezzel kapcsolatos sikerélmény)
A honlapját elolvastam, de szkeptikus és kétkedő vagyok, és ennek nem ön, vagy az ön személye az oka és nem is a honlapja. Ez valami belső ellenállás, amin nem tudók túl lendülni.
Most épp a jelenlegi állásommal küzdök, a belsőm és minden porcikám menekülni akar ebből a munkakörből, de ha felmondok, akkor álláskeresővé válok, ez utóbbi a racionális érv, a felmondás ellen. Így szenvedek, mert az érzelmeim szemben állnak a racionalitással, és nem tudom melyikre hallgassak, de általában az érzelmeim szoktak győzni.
A napokban arra is ráébredtem, hogy nekem mindig az a rossz, ami ép van, ami épp jellemzi az életem, aztán jön a változás, az pedig megvisel, így aztán ismét szenvedek. Ez egy ördögi kör, folyamatos szenvedéssel.
Jól esik az itt folytatott beszélgetés.
Szerintem az okokat kéne feltárnod…
…hogy tisztán láthass. Tárd fel magadban,miért akarsz menekülni ebből a munkakörből? Mi az ami annyira elviselhetetlen benne a számodra?
Utána el kéne gondolkodni arról is,hogy mi az a nagyon erős félelem ,az állástalanságtól, pénztelenségtől,kiszolgáltatottságtól? ,mitől való félelem,ami miatt inkább szenvedsz,minthogy képes lennél felmondani?
És az sem mellékes ,hogy a félelem az erősebb. Inkább szenvedsz az állásodban,minthogy kitedd magadat a bizonytalanságnak. Miért? Nem bízol eléggé önmagadban? Tehát rengeteg a kérdés,ezekre kéne megkeresned magadban a válaszokat.
Vagyis lehetne min ,,meditálnod”.
A meditáció pedig nem csak azt jelenti,ami a köztudatban elterjedt róla,amit mi meditációnak hiszünk,hanem sokkal inkább egy konkrét gondolat,konkrét probléma körüli ,,meditálást ” jelent. Ha megpróbálsz így meditálni,hogy az adott problémára koncentrálsz,felteszed a kérdéseidet,és csak a probléma körül forognak a gondolatok,akkor nagyon sok minden fel fog jönni,mert ez pont olyan ,mint ha egy mantra meditációt csinálnál,amikor az ember egy mantrát ismétel állandóan,és bizony azzal is eljut oda ahova kell. Az egészen mély bensőjéhez,/,,belső bölcsességéhez”/,ahol ott vannak a válaszok.
Ha kitartóan egy gondolatot tart a koncentrációjában,akkor az ugyanúgy eredményre vezet.
Vagyis szerintem nem a meditálással van a probléma,csak esetleg nem a Te számodra megfelelő technikával próbálkoztál. Érdemes kigyakorolni nyitott szemmel való meditálást,amit úgy lehet,hogy az ember először a koncentrálást gyakorolja,mondjuk egy pontra,vagy egy gyertyalángra,akármire,kihegyezve a figyelmét. Ha ez már jól megy,ez a koncentráció,akkor lehet gondolattal,egy bizonyos problémával ugyanezt megcsinálni,és azon tartani a figyelmet. Nem ördöngösség ez, teljesen természetes folyamat,és a válaszok jönni fognak,folyamatosan ,,feljönnek” a mélyből,az ilyen meditációnál. /Ezt lehet persze csukott szemmel is csinálni,csak sok embernél az is valamiért akadály/.
Persze van sok használható technika,de nem mindenkinek jön be. Ez karakter függő is. Azoknál az embereknél,ahol a bal agyfélteke dominál/nem a jobb/,ott ez a technika jön be inkább,nem a képekben megjelenő probléma megoldás. /Ugyanis az jobb agyféltekés képesség/.
Az én véleményem szerint sokszor ez a sikertelenség oka,hogy a meditáció nem az adott személy alkatára van szabva.
megtettem
Kedves Éva,
Nem félek felmondani, csak hát vannak bizonyos elvárások a társadalom és a család részéről. De ha az elvárásoktól el is tekintek, akkor is ott van az, hogy valamiből meg kell élni, pénzhez jutni. Állást találni manapság nem egyszerű, bár nem vagyok attól boldog, hogy épp van állásom. Egyenlőre az a helyzet, hogy álláskeresőként még jobban is éreztem magamat. Viszont, hogy álláskeresőként megéljek, ahhoz bizony igénybe kellet vennem mások aktív segítségét, és ez az, amit nem tehetek meg egy életen át. Nem lesz mindig, aki segít nekem, rajtam.
Ez az, amit mérlegelnem kell, kellet, de megtettem, beadtam a felmondásom így van még egy hónapom a jelenlegi munkahelyemen.
Hogy, hogyan tovább? Miből élek meg? Fogalmam sincs.
Írtam, hogy elutasítottság alakult ki bennem a meditációkkal kapcsolatosan. Ez az elutasítottság már akkor is fen áll, amikor a soraidat olvasom. amikor a meditációról írsz, a belső hangom (gondolat) már olvasás közben leszólja és azt mondja a soraidra, hülyeség. Hát ennyire erős ez az elutasítottság.
Koncentrálni egy valamire, az nekem nehezen megy, nagyon nehezen. Egyszer kipróbálom, hogy elmegyek egy masszőrhöz, aki a kötött izmaimat jól ellazítja, hátha a masszást követően jobban menne a meditáció. A feszítsd meg, lazítsd el technika nekem nem vált be, nem lazít el.
Egyébként csak agyalok, agyalok azon, hogy mi miért nem jó, mert semmi sem jó ami van.
A meditációs tudatállapot előidézése túlfeszített állapotban
valóban irreális elvárás.
Mit tehetsz?
Nagyon sok mindent!
Hellinger családállítás, ami elkezdi helyre rakni a gyökereidet, megmutatja fél óra alatt, amiről eddig hiába agyaltál éveken keresztül.
Nagyon jó szakember a legelfogadhatóbb áron, akit szeretettel ajánlok, Ungvári Csaba:
http://xn--pszicholgus-xeb.eu/
Ami nekem bevált az az, hogy először is elfogadom, most meditálni nem tudok. A feszültség kiadásának a legjobb módszere a futás a szabadban. Teljesen megtisztít, átmos, helyre rak.
Aztán a szabad tánc. Kirázni, kipörögni, kitombolni a feszültséget. A tánc, ha befelé figyelve, tudatosan csinálod, dinamikus meditáció, tudatállapot váltással jár.
A legerőteljesebb technika a transzlégzés, erről elég sokat írtunk itt, viszont elsősorban megtapasztalni kell.
A konfliktus helyzetek felvállalása, ahol a lehető legjobb megoldásokat keressük.
A családállitásról már olvastam
Kedve Katalin,
Köszönöm szépen az önzetlen segítségedet.
Budapest nagyon távol van tőlem, és most, hogy felmondtam spórolnom kell, mert még nem látom hogyan, és legfőképp miből tovább.
Most túl élek, ahogy eddig is 🙂 A családállitásról már olvastam, biztossan jó lehet.
G.
gondolatok
Kedves Katalin, Kedve Erika,
Olyan jó és gondolat ébresztő soraitok vannak, hogy válaszolnom kell.
Katalin, még nem tekintettem meg a weboldalad, de megfogom. Elöljáróban, a meditációkkal és azok különböző változataival már több alkalommal „próbálkoztam” és valami okból, a meditációkkal szemben ellen állás, ellenszenv alakult ki bennem.
Jellemző rám, hogy a változásokat nehezen fogadom, nehezen dolgozom fel, azok mindig megviselnek és kényszernek élem meg. Életemben egyetlen egy alkalom volt, amikor eltudtam maxímálissan fogadni a váltózást és annak minden velejáróját.
Pld, most új munkahelyem van, ez változás az életemben, de pokolként élem meg, nem tudom elfogadni és minden porcikám menekülne belőle.
Ez miatt nincsen motivációm, nem motivál a munka. Így most nem is tudom mi a jobb? Megélni ezt a változást és kilépni belőle most? Vagy a változás része az is ha kilépek ebből az állapotból? Mert az megint egy változást hozna, hisz akkor állás nélkül maradnék.
Vagy várni kell, több időt adni? De mennyit?
Egy másik jellemző tulajdonságom, hogy nekem mindig az, az állapot a rossz, ami épp van. Így aztán szenvedek és agyalok, hogy, hogyan szabadulhatnák meg az ezzel járó érzésektől. Aztán amikor beáll a változás, (ami megvisel), azon kezdek agyalni, hogy mégiscsak jobb volt az, ami a változás előtt volt és nem tetszet.
Annak ellenére, hogy nem szeretem a változást, mert megvisel, mégis sok változás volt az életemben, sok mindenben részt vettem, kipróbáltam. Ennek ellenére mégsem jó az ami van.
Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek
Ugye milyen érdekes, hogy úgy élem meg az életem, hogy egy helyben topogok, nem halad az életem, közben szenvedek.
És mégis, visszagondolva rengeteg változás történt az életemben. De ha meg változás van, akkor meg azért szenvedek.
Nem is taglalom tovább, és szúper az, amit Erika, te írtál, hogy adjam át magam a csodának. De hogyan? Képes vagyok rá? A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?
Köszönöm, Katalin, Erika 🙂
G.
Kedves G.!
,,Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek”
A szemmel nem látható világ valóságától szenvedsz.
Nézz körül a környezetedben ki vagy kik azok akik negatív energiákat generálnak…mert ezt érzed.
Tudom nehéz nem figyelni oda rá,de ha önmagadra koncetrálsz az itt és mostban Vagy és nem ,,valahol máshol” akkor sikerülhet kivonni Magad hogy ne árthasson Neked a mások mérge.
Senki nem bánt,minden mozdulatlan és mégis úgy érzed hogy ha helyzetben lennél….? 😉
Fizikailag nem történik de ez nem egyezik azzal amit átélsz érzelmileg? 😉
Szép Napot Neked!Erika
Igen.
,, A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?”
Egy ideig lehet csinálni.
Az árral szemben is lehet úszni csak az sokkal több eröt igényel…
Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?
Kedves Erika,
Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?
Most, hogy beadtam a felmondásom, megfogalmaztam azokat, amik a legjobban zavartak ott.
1:A környezet tudatosság maximális hiánya. Nem vagyok környezetvédő, de azt a pazarlást ami ennél a cégnél folyik, rossz látni. A legrosszabb, hogy a cégen belül beszélni sem szabad róla.
2:Konstruktív javaslatok maximális elfojtása, meg nem hallgatása, és ahogy az előzőnél, úgy ezt sem lehet szóba hozni, mert azt negatív hozzá állásként értékelik.
4: dolog, a profit mindenek felett mentalitás, mert minden más nem számít, másnak nincs értéke, csak a profitnak és aki ezt nem így gondolja, arra úgy tekintenek, mint valami gonosztevőre.
5: Ösztönzés helyet, folyamatos letolás és retorzió, a cég vezetése hisz abban, hogy folyamatosan konfrontálódni kell a kollégákkal, mert az a legösztönzőbb a felméréseik szerint.
(a céget nem említem, de országos hálózat)
A fentiekből kitűnik, hogy ez nem az én világom, de valami okból meg kellet tapasztalnom. Most már csak azt nem tudom, miként tovább? Merre visz az ár?
G, mint Gábor:-)
Szia Gábor!
Köszi hogy megosztottad az érzéseidet/kétségeidet a munkáddal kapcsolatban!
Elszomorító amiket írsz,de egyben örömteli az hogy 1valaki már úgy döntött hogy nem kíván többé a ,,rosszfiúkhoz” tartozni. 😉
Mondtak már sok mindent a tudat emelkedéséröl,többek közt ez is hogy egyre többen lesznek akik nem hajlandóak többé azt tenni amit eddig ha ezt nem látják helyesnek,már nem az elsödleges szempont lesz a pénz amit a munkájukért kapnak.
Tehát mégis lesz felemelkedés? 🙂
A kérdésedre válaszolva,onnan lehet tudni hogy az árral vagy azzal szemben úszunk-e amit már írtam hogy az árral úszni nehezebb mint az árral.
Ezt lehet érezni ha lecsendesülsz (nem meditáció:) csak a félelmektöl kicsit elvonatkoztatni.
Akkor lehet érezni ezt amikor csak eljátszol valaminek a gondolatával hogy az lelkesít-e vagy valamiféle ellenállást érzel Magadban.
Amikor az árral úszunk az olyan hogy az lehet az érzésünk hogy mintha maguktól mennének a dolgok.Persze ott vagyunk mi és cselekszünk,de a fizikai tevékenység nem meríti le az energiáinak,hanem inkább feltötenek és a munkánkat örömmel tudjuk végezni.
Persze a testnek korlátoltak a fizikai lehetöségei,persze hogy érezhetünk fáradtságot éhséget stb. de hallottad már azt hogy ,,kellemesen kifáradtam” ?
Amikor úszunk az fizikai tevékenység mindenképp,és még az árral úszva is el lehet fáradni egy idö után,de ha megpihensz és visszanézel láthatod mennyivel rövidebb idö alatt milyen hosszú távot tettél meg ellenben azzal amikor az árral szemben úsztál.
Az hogy most még nem látod a következö ,,utcát” a kanyaron túl az nem azt jelenti hogy nincs ott semmi.
Ha most nem látod elöre mit hoz a jövö az nem jelenti azt hogy nem létezik.
Mert létezik,és éppen annyi esélye van hogy az valami rettenetes mint az hogy valami csodába illö szerencsés forulat.
Rajtunk mulik mit táplálunk energiával.
Üdv!Erika
Meditációval kapcsolatos kellemetlen élmény
és az ezt követő ellenállás általában akkor jön létre, ha a tudattalanunk felé történő megnyílás a felszínre hozna egy nagyon traumatikus élményt. Olyan ez, mintha valaki állandóan rémálmokkal küzdene és ezért már félne elaludni.
Természetesen a rémálmok miatt nem mondhatjuk, hogy az alvás rossz és nem mondhatunk le róla. Ugyanígy egy-két kellemetlen élmény miatt a meditációról sem szabad lemondani. Érdemes lenne megkeresni azt a blokkot, sérülést amire a meditáció valóban emlékeztet.
Nekem is volt nagyon komoly problémám a meditációval, mégpedig azért, mert kórházi emlékeket hozott fel. Hellinger családállításon lett maga a blokk feltárva, onnantól tudtam igazán hatékonyan, sok sikerélményt elérve meditálni.
A meditációban vizualizált fehér fény a fejed felett hasonlít a műtő lámpájára.
A süllyedés érzése az ájulásra, a kómára.
Más, egyéni élmények is lehetnek, amik nemhogy segítenék az ellazulást, inkább görcsössé és elutasítóvá tesznek.
A Hellinger családállításon kívül segíthet az én módszerem is, ahol együtt haladunk a blokk megismerésében. Tudok segíteni a félelmek feloldásában és a sikerélmény megtapasztalásában azzal, hogy olyan energiákat, segítő erőket viszünk bele a gyakorlatba, hogy a hiányzó biztonság érzetet meg tudd kapni.
Kedves Katalin,
Nem történt negatív esemény a meditációk során,
Kedves Katalin,
Nem történt negatív esemény a meditációk során, inkább az történt, hogy nem történt semmi.
Többszöri próbálkozások (évekről van szó) után, erős ellenszenv, elutasítottság alakult ki bennem, mindenféle meditációval kapcsolatban. (hiányzik az ezzel kapcsolatos sikerélmény)
A honlapját elolvastam, de szkeptikus és kétkedő vagyok, és ennek nem ön, vagy az ön személye az oka és nem is a honlapja. Ez valami belső ellenállás, amin nem tudók túl lendülni.
Most épp a jelenlegi állásommal küzdök, a belsőm és minden porcikám menekülni akar ebből a munkakörből, de ha felmondok, akkor álláskeresővé válok, ez utóbbi a racionális érv, a felmondás ellen. Így szenvedek, mert az érzelmeim szemben állnak a racionalitással, és nem tudom melyikre hallgassak, de általában az érzelmeim szoktak győzni.
A napokban arra is ráébredtem, hogy nekem mindig az a rossz, ami ép van, ami épp jellemzi az életem, aztán jön a változás, az pedig megvisel, így aztán ismét szenvedek. Ez egy ördögi kör, folyamatos szenvedéssel.
Jól esik az itt folytatott beszélgetés.
Szerintem az okokat kéne feltárnod…
…hogy tisztán láthass. Tárd fel magadban,miért akarsz menekülni ebből a munkakörből? Mi az ami annyira elviselhetetlen benne a számodra?
Utána el kéne gondolkodni arról is,hogy mi az a nagyon erős félelem ,az állástalanságtól, pénztelenségtől,kiszolgáltatottságtól? ,mitől való félelem,ami miatt inkább szenvedsz,minthogy képes lennél felmondani?
És az sem mellékes ,hogy a félelem az erősebb. Inkább szenvedsz az állásodban,minthogy kitedd magadat a bizonytalanságnak. Miért? Nem bízol eléggé önmagadban? Tehát rengeteg a kérdés,ezekre kéne megkeresned magadban a válaszokat.
Vagyis lehetne min ,,meditálnod”.
A meditáció pedig nem csak azt jelenti,ami a köztudatban elterjedt róla,amit mi meditációnak hiszünk,hanem sokkal inkább egy konkrét gondolat,konkrét probléma körüli ,,meditálást ” jelent. Ha megpróbálsz így meditálni,hogy az adott problémára koncentrálsz,felteszed a kérdéseidet,és csak a probléma körül forognak a gondolatok,akkor nagyon sok minden fel fog jönni,mert ez pont olyan ,mint ha egy mantra meditációt csinálnál,amikor az ember egy mantrát ismétel állandóan,és bizony azzal is eljut oda ahova kell. Az egészen mély bensőjéhez,/,,belső bölcsességéhez”/,ahol ott vannak a válaszok.
Ha kitartóan egy gondolatot tart a koncentrációjában,akkor az ugyanúgy eredményre vezet.
Vagyis szerintem nem a meditálással van a probléma,csak esetleg nem a Te számodra megfelelő technikával próbálkoztál. Érdemes kigyakorolni nyitott szemmel való meditálást,amit úgy lehet,hogy az ember először a koncentrálást gyakorolja,mondjuk egy pontra,vagy egy gyertyalángra,akármire,kihegyezve a figyelmét. Ha ez már jól megy,ez a koncentráció,akkor lehet gondolattal,egy bizonyos problémával ugyanezt megcsinálni,és azon tartani a figyelmet. Nem ördöngösség ez, teljesen természetes folyamat,és a válaszok jönni fognak,folyamatosan ,,feljönnek” a mélyből,az ilyen meditációnál. /Ezt lehet persze csukott szemmel is csinálni,csak sok embernél az is valamiért akadály/.
Persze van sok használható technika,de nem mindenkinek jön be. Ez karakter függő is. Azoknál az embereknél,ahol a bal agyfélteke dominál/nem a jobb/,ott ez a technika jön be inkább,nem a képekben megjelenő probléma megoldás. /Ugyanis az jobb agyféltekés képesség/.
Az én véleményem szerint sokszor ez a sikertelenség oka,hogy a meditáció nem az adott személy alkatára van szabva.
megtettem
Kedves Éva,
Nem félek felmondani, csak hát vannak bizonyos elvárások a társadalom és a család részéről. De ha az elvárásoktól el is tekintek, akkor is ott van az, hogy valamiből meg kell élni, pénzhez jutni. Állást találni manapság nem egyszerű, bár nem vagyok attól boldog, hogy épp van állásom. Egyenlőre az a helyzet, hogy álláskeresőként még jobban is éreztem magamat. Viszont, hogy álláskeresőként megéljek, ahhoz bizony igénybe kellet vennem mások aktív segítségét, és ez az, amit nem tehetek meg egy életen át. Nem lesz mindig, aki segít nekem, rajtam.
Ez az, amit mérlegelnem kell, kellet, de megtettem, beadtam a felmondásom így van még egy hónapom a jelenlegi munkahelyemen.
Hogy, hogyan tovább? Miből élek meg? Fogalmam sincs.
Írtam, hogy elutasítottság alakult ki bennem a meditációkkal kapcsolatosan. Ez az elutasítottság már akkor is fen áll, amikor a soraidat olvasom. amikor a meditációról írsz, a belső hangom (gondolat) már olvasás közben leszólja és azt mondja a soraidra, hülyeség. Hát ennyire erős ez az elutasítottság.
Koncentrálni egy valamire, az nekem nehezen megy, nagyon nehezen. Egyszer kipróbálom, hogy elmegyek egy masszőrhöz, aki a kötött izmaimat jól ellazítja, hátha a masszást követően jobban menne a meditáció. A feszítsd meg, lazítsd el technika nekem nem vált be, nem lazít el.
Egyébként csak agyalok, agyalok azon, hogy mi miért nem jó, mert semmi sem jó ami van.
A meditációs tudatállapot előidézése túlfeszített állapotban
valóban irreális elvárás.
Mit tehetsz?
Nagyon sok mindent!
Hellinger családállítás, ami elkezdi helyre rakni a gyökereidet, megmutatja fél óra alatt, amiről eddig hiába agyaltál éveken keresztül.
Nagyon jó szakember a legelfogadhatóbb áron, akit szeretettel ajánlok, Ungvári Csaba:
http://xn--pszicholgus-xeb.eu/
Ami nekem bevált az az, hogy először is elfogadom, most meditálni nem tudok. A feszültség kiadásának a legjobb módszere a futás a szabadban. Teljesen megtisztít, átmos, helyre rak.
Aztán a szabad tánc. Kirázni, kipörögni, kitombolni a feszültséget. A tánc, ha befelé figyelve, tudatosan csinálod, dinamikus meditáció, tudatállapot váltással jár.
A legerőteljesebb technika a transzlégzés, erről elég sokat írtunk itt, viszont elsősorban megtapasztalni kell.
A konfliktus helyzetek felvállalása, ahol a lehető legjobb megoldásokat keressük.
A családállitásról már olvastam
Kedve Katalin,
Köszönöm szépen az önzetlen segítségedet.
Budapest nagyon távol van tőlem, és most, hogy felmondtam spórolnom kell, mert még nem látom hogyan, és legfőképp miből tovább.
Most túl élek, ahogy eddig is 🙂 A családállitásról már olvastam, biztossan jó lehet.
G.
önmagam útkeresése köt le / nem találom a helyemet
Kedves Erika és Kedves Katalin,
Még mindig nem tudom, hogy merre haladok, az, az árral-e, vagy az ár ellenében. Azt érzem, hogy nem találom a helyemet.
Ezért érdekes lehet, a Katalin által ajánlott honlapon található, „Megtalálom a hivatásom, Mire születem” előadás.
Mert valóban nem találom a helyemet, és ha csak az állásaim számát nézem, akkor negyven éves koromra 15 különböző állásom volt. Döbbenet! Volt amiben sikeres voltam, még sem tetszet.
A fogyasztói társadalomba nehezen illeszkedem, a pénz, önmagában soha nem motivált, és azzal egyik munkahelyen sem tudtak ösztönözni, mert inkább beérem a kevesebbel. Nálam a kevesebb a több.
Visszatérve arra, hogy haladok-e az árral, vagy sem, vagy hogy haladtam-e az árral valaha is? Nos, volt életemnek egy rövid, alig pár éves szakasza, amikor minden simán, sikeresen, könnyedén ment és alakult. Most pedig olyan, mintha nem haladnák, persze mi is a haladás, mihez is lehet azt viszonyítani?
A fenti és a korábbi soraimból kitűnik, hogy az elmúlt éveimben az érdeklődési köröm maximálisan elment ebbe az útkeresési irányba. Az átlag, hétköznapi emberekkel már nem is tudok beszélgetni, mert egyrészt nem tudok hozzá szólni a szokványos témákhoz, (sport, közélet, autók, egyebek), másrészt untat, amikor ezekről sztorizgatnak, így érdemben nem is tudok rájuk figyelni.
Szinte önmagam útkeresése köt le, az foglalkoztat. Kezdek kívül állóvá válni, de vajón hová vezet mindez? Magányos élethez? Boldog élethez? Ezen az útón kell haladnom? Vagy ez zsákutca? Haladni? Maradni?
Gábor
önmagam útkeresése köt le / nem találom a helyemet
Kedves Erika és Kedves Katalin,
Még mindig nem tudom, hogy merre haladok, az, az árral-e, vagy az ár ellenében. Azt érzem, hogy nem találom a helyemet.
Ezért érdekes lehet, a Katalin által ajánlott honlapon található, „Megtalálom a hivatásom, Mire születem” előadás.
Mert valóban nem találom a helyemet, és ha csak az állásaim számát nézem, akkor negyven éves koromra 15 különböző állásom volt. Döbbenet! Volt amiben sikeres voltam, még sem tetszet.
A fogyasztói társadalomba nehezen illeszkedem, a pénz, önmagában soha nem motivált, és azzal egyik munkahelyen sem tudtak ösztönözni, mert inkább beérem a kevesebbel. Nálam a kevesebb a több.
Visszatérve arra, hogy haladok-e az árral, vagy sem, vagy hogy haladtam-e az árral valaha is? Nos, volt életemnek egy rövid, alig pár éves szakasza, amikor minden simán, sikeresen, könnyedén ment és alakult. Most pedig olyan, mintha nem haladnák, persze mi is a haladás, mihez is lehet azt viszonyítani?
A fenti és a korábbi soraimból kitűnik, hogy az elmúlt éveimben az érdeklődési köröm maximálisan elment ebbe az útkeresési irányba. Az átlag, hétköznapi emberekkel már nem is tudok beszélgetni, mert egyrészt nem tudok hozzá szólni a szokványos témákhoz, (sport, közélet, autók, egyebek), másrészt untat, amikor ezekről sztorizgatnak, így érdemben nem is tudok rájuk figyelni.
Szinte önmagam útkeresése köt le, az foglalkoztat. Kezdek kívül állóvá válni, de vajón hová vezet mindez? Magányos élethez? Boldog élethez? Ezen az útón kell haladnom? Vagy ez zsákutca? Haladni? Maradni?
Gábor
Kérdések, nap, mint nap.
hm, ezt most olvastam itt: ” A valóság egyszerű. Ha nem tudsz magadnak és a gyerekeidnek stabil jólétet biztosítani, gyökércsakrás problémád van.”
Biztos? Mi van, ha az a sorsom, hogy ne tudjak jólétet biztosítani? De hát mi is a jólét? mindenkinek, más és más.
Ha nem találom az utam, a helyemet a világban, a társadalomban. Ha kívül állónak érzem magamat, netán azt látom, hogy nem értenek meg, nem értik a gondolkodásom, a közlendőm, azt, amit az írásommal, szavaimmal közölni akarok.
Ha nem tudok önállóan megélni, és valahogy mégis jut étel és fedél a számomra. És ehhez hozzájön mindaz, amiről már írtam, hogy mindig az a rossz, ami épp van ezért sohasem jó.
Akkor ki vagyok, mi vagyok, minek vagyok? Hová vezet mindez? Miközben pocsékul érzem magamat. Hová ez nagyfokú szabadság vágy? Honnét ered? Mások miért nem vágynak rá?
Kérdések, nap, mint nap.
G.
A gyökércsakra tudása, energiája biztosítja az életbenmaradást
a szolár viszont a felelős azért, hogyan tudod az akaratodat érvényesíteni.
Véleményem szerint neked a 3. csakrával lenne érdemes foglalkozni.
Minden gyerek alapból tudja mi a jó neki. Ezt a biztos tudást a környezet teszi tönkre, amikor elkezdi visszajelezni, hogy amit a gyerek akar, az rossz, szégyenteli, bűnös, haszontalan vagy csak egyszerűen, a mi családunkban ez nem így van.
Ezért a gyerek azért hogy a családhoz tartozhasson, feladja, elfojtja azt a szükségletet, hogy önmaga lehessen.
A terápiás megoldás ezért az, hogy vissza kell menni a gyerekkorba, megkeresni azt a pontot, amikor még tudtad, mi a jó és mi a fontos neked és megélni azt, hogy meg is valósíthatod.
Amíg ez a tudás hiányzik, újra és újra visszatérsz oda, ahol a dolog „elromlott”, tehát eltartanak, gondoskodnak rólad, le kellene válni és megvalósítanod magad. Itt még nagyon fontos szerepet kap a torokcsakra, ami a legmagasabb szintű önmegvalósításért felel, a torokcsakra mint szűrő felel azért, milyen tapasztalatot vállalsz be, „mit nyelsz be” és mennyire vagy képes elfogadni az igazságot a saját dolgaidra vonatkozóan.
Tehát a megoldás az, hogy a tudatalattidba, a mintarendszeredbe beírni egy olyan gyerekkort, ahol korlátok nélkül ki tudod bontani a benned meglévő istenadta tehetséget. Érzed, tudod, véghezviszed. Mert ott van az, mindenki a sorsfeladatának megfelelő készségekkel és képességekkel, motivációval születik le.
Érdemes lenne még megnézni az előző életet is, volt-e olyan börtönélmény vagy jobbágyi sors, ahol a szabad akaratodat erősen bekorlátozták. Ha ez ki van oldva, akkor elindulhat szabadon az önmegvalósítás energiája, magadra tudsz találni.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
csakrákat konkrét jelentését nem ismerem
Kedves Katalin,
A csakrákat konkrét jelentését nem ismerem, ennek utána kell olvasnom. Tehát a hármas csakrának érdemes az első körben.
Gyermekkor? Eltartás? Nem kezdek bele az élet történetem mesélésbe, de azt gondolom jó gyermekkorom volt.
Mindig is törekedtem az önállóságra, a függetlenségre és valahogy sohasem jött össze. Aztán egyszer mégis csak sikerült, aminek nagyon örültem, de aztán pár év eltelte után olyan események következtek, ami által oda lett a függetlenségem.
Azóta megint csak próbálok független, önálló lenni, de nem megy, mindig van valami „akadály” és lassan már, már feladom, hogy ismét sikerülhet.
Torokcsakra, jó, ennek is utána olvasok.
Köszönöm a kedves segítséged és a hozzászólásaid. Hmmm, olvasom, hogy te úgyszintén voltál jó sok munkakörben, legalább ezzel nem vagyok egyedül.
G.
Katalin, ügyes vagy
Katalin, ügyesen vetted észre a hozzászólásaimból, mer valóban, a torok csakra és a köldök csakra alulműködésével kapcsolatos megállapítások, tökéltessen igazak rám.
Köszönöm a visszajelzésedet
Örülök, hogy hasznos volt, amit leírtam.
Kérdések, nap, mint nap.
hm, ezt most olvastam itt: ” A valóság egyszerű. Ha nem tudsz magadnak és a gyerekeidnek stabil jólétet biztosítani, gyökércsakrás problémád van.”
Biztos? Mi van, ha az a sorsom, hogy ne tudjak jólétet biztosítani? De hát mi is a jólét? mindenkinek, más és más.
Ha nem találom az utam, a helyemet a világban, a társadalomban. Ha kívül állónak érzem magamat, netán azt látom, hogy nem értenek meg, nem értik a gondolkodásom, a közlendőm, azt, amit az írásommal, szavaimmal közölni akarok.
Ha nem tudok önállóan megélni, és valahogy mégis jut étel és fedél a számomra. És ehhez hozzájön mindaz, amiről már írtam, hogy mindig az a rossz, ami épp van ezért sohasem jó.
Akkor ki vagyok, mi vagyok, minek vagyok? Hová vezet mindez? Miközben pocsékul érzem magamat. Hová ez nagyfokú szabadság vágy? Honnét ered? Mások miért nem vágynak rá?
Kérdések, nap, mint nap.
G.
A gyökércsakra tudása, energiája biztosítja az életbenmaradást
a szolár viszont a felelős azért, hogyan tudod az akaratodat érvényesíteni.
Véleményem szerint neked a 3. csakrával lenne érdemes foglalkozni.
Minden gyerek alapból tudja mi a jó neki. Ezt a biztos tudást a környezet teszi tönkre, amikor elkezdi visszajelezni, hogy amit a gyerek akar, az rossz, szégyenteli, bűnös, haszontalan vagy csak egyszerűen, a mi családunkban ez nem így van.
Ezért a gyerek azért hogy a családhoz tartozhasson, feladja, elfojtja azt a szükségletet, hogy önmaga lehessen.
A terápiás megoldás ezért az, hogy vissza kell menni a gyerekkorba, megkeresni azt a pontot, amikor még tudtad, mi a jó és mi a fontos neked és megélni azt, hogy meg is valósíthatod.
Amíg ez a tudás hiányzik, újra és újra visszatérsz oda, ahol a dolog „elromlott”, tehát eltartanak, gondoskodnak rólad, le kellene válni és megvalósítanod magad. Itt még nagyon fontos szerepet kap a torokcsakra, ami a legmagasabb szintű önmegvalósításért felel, a torokcsakra mint szűrő felel azért, milyen tapasztalatot vállalsz be, „mit nyelsz be” és mennyire vagy képes elfogadni az igazságot a saját dolgaidra vonatkozóan.
Tehát a megoldás az, hogy a tudatalattidba, a mintarendszeredbe beírni egy olyan gyerekkort, ahol korlátok nélkül ki tudod bontani a benned meglévő istenadta tehetséget. Érzed, tudod, véghezviszed. Mert ott van az, mindenki a sorsfeladatának megfelelő készségekkel és képességekkel, motivációval születik le.
Érdemes lenne még megnézni az előző életet is, volt-e olyan börtönélmény vagy jobbágyi sors, ahol a szabad akaratodat erősen bekorlátozták. Ha ez ki van oldva, akkor elindulhat szabadon az önmegvalósítás energiája, magadra tudsz találni.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
csakrákat konkrét jelentését nem ismerem
Kedves Katalin,
A csakrákat konkrét jelentését nem ismerem, ennek utána kell olvasnom. Tehát a hármas csakrának érdemes az első körben.
Gyermekkor? Eltartás? Nem kezdek bele az élet történetem mesélésbe, de azt gondolom jó gyermekkorom volt.
Mindig is törekedtem az önállóságra, a függetlenségre és valahogy sohasem jött össze. Aztán egyszer mégis csak sikerült, aminek nagyon örültem, de aztán pár év eltelte után olyan események következtek, ami által oda lett a függetlenségem.
Azóta megint csak próbálok független, önálló lenni, de nem megy, mindig van valami „akadály” és lassan már, már feladom, hogy ismét sikerülhet.
Torokcsakra, jó, ennek is utána olvasok.
Köszönöm a kedves segítséged és a hozzászólásaid. Hmmm, olvasom, hogy te úgyszintén voltál jó sok munkakörben, legalább ezzel nem vagyok egyedül.
G.
Katalin, ügyes vagy
Katalin, ügyesen vetted észre a hozzászólásaimból, mer valóban, a torok csakra és a köldök csakra alulműködésével kapcsolatos megállapítások, tökéltessen igazak rám.
Köszönöm a visszajelzésedet
Örülök, hogy hasznos volt, amit leírtam.
Ezt találtam szintén a facebook-on.
„Engedd el. Ne ragaszkodj
Ezt találtam szintén a facebook-on.
„Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp..”
A soraidat olvasva
A soraidat olvasva az jut eszembe, hogy:
Most akkor sodródjak az árral, és ne tegyek a sorsomért? Ha nem teszek érte, akkor fog változni?
Lehet, hogy nem is kell hogy, változzon?
Már megint ezek a kérdések, de ha őszinte akarok lenni, akkor átaludnám a napjaimat:-)
Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az
Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az akarat. Ez egy magától működő folyamat. nem sodródni kell, csak hagyni és az érzés szerint döntéseket hozni. Ha tévedsz, csak belül tévedhetsz, és ez a tévedés manifesztálódni fog a döntéseid következményeképp. és megtanulsz jobban hallgatni a szívedre. Aztán már kevesebbet tévedsz. És az életedben is kevesebb tévedés lesz.
Kezdem hinni az elrendelést. 🙂
Namaszte
Hogyan kell
Szia,
Hogyan kell belülről változni? A meggyőződéssé vált gondolataim, átalakítása által? Az érzéseim által? És ha igen, ezek miként változtathatóak?
Mert tudatosan, hiába mondogatom, hogy „jaj de szép”, ha az érzéseim, gondolataim pont az ellenkezőjét sugallják, mondják.
Örülök nektek, jól esik, hogy vannak emberek, akikkel lehet ezekről beszélgetni.
G.
Az érzéseidet, gondolataidat el kell fogadni olyannak, amilyenek
Ha az ellenkezőjét kezded el magadnak sulykolni, akkor becsapod magad.
A trükk a változáshoz az, hogy ráébredsz, vannak a hangulatok, vannak a gondolatok és vagy Te magad, a kettő nem azonos.
Képes vagy a Figyelmedet, ami Te vagy, irányítani olyan dolgokra, amik segítségével kikapaszkodhadsz a depresszióból.
Nagyon sok embernek segítettek energia felvételben a mudrák, ami kéz jógát jelent. Ha meghozol egy döntést, életerőt és életörömöt fogok betölteni az életembe, akkor a folyamat el fog indulni és saját magát fogja felerősíteni.
Sőt, már el is indult, hiszen itt vagy az oldalon, örömödet leled a virtuális beszélgetésben.
Én azt javaslom, keress olyan tevékenységet, ami örömöt okoz. A sport ki tud húzni a depresszióból, elkezdeni nehéz, de utána már abba sem tudod hagyni, átalakítja a hormonháztartásodat.
A depresszív gondolatok öngerjesztő köréből kikerülsz, ha a gondolataidat valami másra tudod fókuszálni.
Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a B vitamin források bevitelét, ami a teljes kiőrlésű gabonákkal vihető be a legtermészetesebb úton. Ezt saját magamon figyeltem meg, ha fehér kenyeret és a fehér lisztből készült termékeket eszem főként, sokkal nyugtalanabb, negatívabb vagyok, mint amikor csak jó minőségű barna kenyeret. Régiek tudták a kenyér maga az élet 🙂
majd lesz valahogy
Szia,
A kenyérről jut eszembe, hogy van valami hasonló mondás, hogy: „az vagy amit megeszel, az vagy amit megiszol”. Persze lehet, hogy nem pontosan idézem.
A Sport az életem része, de csak amatőr szinten, kedvtelésből és nem a versenyszerű sport, mert a versenyszellem hiányzik belőlem. Soha senki nem várta el tőlem, hogy versenyezzem, vagy hogy jobb legyek valamiben, mint a másik, mégis, a gyermekkori negatív tapasztalatok kiölték belőlem a küzdeni vágyást, a versenyszellemet és a bizonyítási vágyat.
A depresszíven, pesszimistán gondolkodó embernek van-e szerepe a világba? Azaz szükséges-e változnia?
A nagymamám mondogatta mindig, ”majd lesz valahogy”, és valóban, valahogy mindig lett.
G
Nincs olyan iránymutatás, „okosság” ami minden embernek
jó irányt adhatna.
Van amikor tényleg megoldódik magától.
Van amikor pedig nagy árat fizet az ember azért, hogy nem lépett időben.
Hogy mikor melyik?
Erre választ akkor kaphatunk, ha tudjuk, mi az oka, a valódi, legmélyebb motiváció, ami miatt nem változtatunk.
Ha ez valódi ősbizalom, biztonságosan megoldódik.
Negatív energiával viszont csak negatív életeseményt lehet teremteni. Mi a haszna? Nincs számodra haszna, ha így telik el az életed.
Amikor a halálunk után visszatekintünk arra, mit teljesítettünk, mennyi jót tettünk és mennyi fájdalmat okoztunk, akkor azok akik kiölték belőled az életörömöt, ennek a karmának a ledolgozását fogják bevállalni. Te pedig valószínűleg egy olyan életet, ahol meghagynak neked annyit, hogy változtatni tudj.
Véleményem szerint azért nincs az teljes mértékben kiölve, csak lezárták a feldolgozatlan gyerekkori tapasztalatok. Ezeknek az átdolgozása utat tudna nyitni a változásnak.
A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják
A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják számon az önismeret rajongói, valamint a spirik. Pedig nem is annyira az.
Van egy mondás, valahol olvastam: Dönts, aztán sodródj az árral!
Szerintem nem rossz. Szóval a végletekig elemezgetem magam-nál egyszerűbb megoldások is vannak.
Sok elmélet van, ami arra irányul, hogyan változtasd meg önmagad. Itt sokfélével, több nézettel, technikával találkozhatsz. Mindenki „mondja a magáét”, aztán csak bírjál választani!
A bőség zavarával én is küzdöttem, az agykontrolltól a családállításig, az önismerettől a meditációig, a spiritualizmustól a pszichológiáig és jó-pár guruig sok mindennel és mindenkivel megismerkedtem, és sok mindenbe belekóstoltam.
Az én hitvallásom ez: az élet maga hozza eléd a feladataid, megállíthatatlanul. Nézz rájuk: ezek vagy Te. A gondolataid, az érzéseid, a hárításaid, a fel nem ismert tudat alatti tartalmaid, az el nem ismert, még nem látszó erőd, a hited és hitetlenséged, a jó és árny-oldalad. És egyetlen dologra hívnak: hogy fogadd el őket és tanulj meg velük (önmagaddal) bánni.
Nem azért „kell belülről megváltozni”, hogy „jobb életed legyen”. inkább azért, hogy képessé tedd magad arra, hogy elfogadd az életed, a teremtésed, mindenestül. És ezáltal egyre több türelemre, szeretet-képességre, belső békére, alázatra, bölcsességre, jóságra lelj önmagadban. Amik persze visszahatnak majd az életedre és végső soron szebbé-jobbá átalakítják azt.
Az agykontroll és hasonló technikák hiányossága többek közt szerintem az, hogy a legtöbb ember azt hiszi, meg kell változtatnia az életét, és hogy az önismeret is alapvetően erre szolgál. Pedig ez a cél téves cél, az ego, az önzés célja. Mint ilyen alacsonyabb rendű, mint az élet céljai. csak ha az élettel együtt tudunk úszni, jóban rosszban és tanulni Általa, akkor kegyes velünk, és ajándékoz meg. Az élet egy ajándék, mindenestül, és nekünk is meg kell tanulnunk becsülni azt, hogy nem földi célja van, hanem „égi”, ahogy Jézus is mondta. Égi kincseket jöttünk ide gyűjteni: szeretet-képességet, békét, derűt, tiszta szívet. A többi csak por és hamu, ugyebár.
Csak becsüld meg az életed, örülj neki, és tudd: a rossz azért van, hogy tanítson, hogy jobbá válj, tudatosabbá, az is éppúgy ajándék, mint a jó, amit magadnak adtál. Tekintsd az életet egy kalandnak, egy teljesen egyéni kalandnak, amit csak Te élhetsz át, bármilyen is. Terád van szabva, mert te szabtad magadra, és éppen ezért pontosan azt hozza el neked, amire szükséged van – belül.
Csak örülj a feladataidnak, és meríts örömet a mindennapjaidban mindenből, amit tehetsz, és keresd mindenben a szeretetet, amit adhatsz, ahogy szolgálhatod a teremtésed a legjobban.
Ennél nagyobb belső átalakító erő (technika, stb.) nincs. Egy se. Csak próbáld ki, beválik -e?
Namaszte
Ezt találtam szintén a facebook-on.
„Engedd el. Ne ragaszkodj
Ezt találtam szintén a facebook-on.
„Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp..”
A soraidat olvasva
A soraidat olvasva az jut eszembe, hogy:
Most akkor sodródjak az árral, és ne tegyek a sorsomért? Ha nem teszek érte, akkor fog változni?
Lehet, hogy nem is kell hogy, változzon?
Már megint ezek a kérdések, de ha őszinte akarok lenni, akkor átaludnám a napjaimat:-)
Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az
Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az akarat. Ez egy magától működő folyamat. nem sodródni kell, csak hagyni és az érzés szerint döntéseket hozni. Ha tévedsz, csak belül tévedhetsz, és ez a tévedés manifesztálódni fog a döntéseid következményeképp. és megtanulsz jobban hallgatni a szívedre. Aztán már kevesebbet tévedsz. És az életedben is kevesebb tévedés lesz.
Kezdem hinni az elrendelést. 🙂
Namaszte
Hogyan kell
Szia,
Hogyan kell belülről változni? A meggyőződéssé vált gondolataim, átalakítása által? Az érzéseim által? És ha igen, ezek miként változtathatóak?
Mert tudatosan, hiába mondogatom, hogy „jaj de szép”, ha az érzéseim, gondolataim pont az ellenkezőjét sugallják, mondják.
Örülök nektek, jól esik, hogy vannak emberek, akikkel lehet ezekről beszélgetni.
G.
Az érzéseidet, gondolataidat el kell fogadni olyannak, amilyenek
Ha az ellenkezőjét kezded el magadnak sulykolni, akkor becsapod magad.
A trükk a változáshoz az, hogy ráébredsz, vannak a hangulatok, vannak a gondolatok és vagy Te magad, a kettő nem azonos.
Képes vagy a Figyelmedet, ami Te vagy, irányítani olyan dolgokra, amik segítségével kikapaszkodhadsz a depresszióból.
Nagyon sok embernek segítettek energia felvételben a mudrák, ami kéz jógát jelent. Ha meghozol egy döntést, életerőt és életörömöt fogok betölteni az életembe, akkor a folyamat el fog indulni és saját magát fogja felerősíteni.
Sőt, már el is indult, hiszen itt vagy az oldalon, örömödet leled a virtuális beszélgetésben.
Én azt javaslom, keress olyan tevékenységet, ami örömöt okoz. A sport ki tud húzni a depresszióból, elkezdeni nehéz, de utána már abba sem tudod hagyni, átalakítja a hormonháztartásodat.
A depresszív gondolatok öngerjesztő köréből kikerülsz, ha a gondolataidat valami másra tudod fókuszálni.
Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a B vitamin források bevitelét, ami a teljes kiőrlésű gabonákkal vihető be a legtermészetesebb úton. Ezt saját magamon figyeltem meg, ha fehér kenyeret és a fehér lisztből készült termékeket eszem főként, sokkal nyugtalanabb, negatívabb vagyok, mint amikor csak jó minőségű barna kenyeret. Régiek tudták a kenyér maga az élet 🙂
majd lesz valahogy
Szia,
A kenyérről jut eszembe, hogy van valami hasonló mondás, hogy: „az vagy amit megeszel, az vagy amit megiszol”. Persze lehet, hogy nem pontosan idézem.
A Sport az életem része, de csak amatőr szinten, kedvtelésből és nem a versenyszerű sport, mert a versenyszellem hiányzik belőlem. Soha senki nem várta el tőlem, hogy versenyezzem, vagy hogy jobb legyek valamiben, mint a másik, mégis, a gyermekkori negatív tapasztalatok kiölték belőlem a küzdeni vágyást, a versenyszellemet és a bizonyítási vágyat.
A depresszíven, pesszimistán gondolkodó embernek van-e szerepe a világba? Azaz szükséges-e változnia?
A nagymamám mondogatta mindig, ”majd lesz valahogy”, és valóban, valahogy mindig lett.
G
Nincs olyan iránymutatás, „okosság” ami minden embernek
jó irányt adhatna.
Van amikor tényleg megoldódik magától.
Van amikor pedig nagy árat fizet az ember azért, hogy nem lépett időben.
Hogy mikor melyik?
Erre választ akkor kaphatunk, ha tudjuk, mi az oka, a valódi, legmélyebb motiváció, ami miatt nem változtatunk.
Ha ez valódi ősbizalom, biztonságosan megoldódik.
Negatív energiával viszont csak negatív életeseményt lehet teremteni. Mi a haszna? Nincs számodra haszna, ha így telik el az életed.
Amikor a halálunk után visszatekintünk arra, mit teljesítettünk, mennyi jót tettünk és mennyi fájdalmat okoztunk, akkor azok akik kiölték belőled az életörömöt, ennek a karmának a ledolgozását fogják bevállalni. Te pedig valószínűleg egy olyan életet, ahol meghagynak neked annyit, hogy változtatni tudj.
Véleményem szerint azért nincs az teljes mértékben kiölve, csak lezárták a feldolgozatlan gyerekkori tapasztalatok. Ezeknek az átdolgozása utat tudna nyitni a változásnak.
A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják
A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják számon az önismeret rajongói, valamint a spirik. Pedig nem is annyira az.
Van egy mondás, valahol olvastam: Dönts, aztán sodródj az árral!
Szerintem nem rossz. Szóval a végletekig elemezgetem magam-nál egyszerűbb megoldások is vannak.
Sok elmélet van, ami arra irányul, hogyan változtasd meg önmagad. Itt sokfélével, több nézettel, technikával találkozhatsz. Mindenki „mondja a magáét”, aztán csak bírjál választani!
A bőség zavarával én is küzdöttem, az agykontrolltól a családállításig, az önismerettől a meditációig, a spiritualizmustól a pszichológiáig és jó-pár guruig sok mindennel és mindenkivel megismerkedtem, és sok mindenbe belekóstoltam.
Az én hitvallásom ez: az élet maga hozza eléd a feladataid, megállíthatatlanul. Nézz rájuk: ezek vagy Te. A gondolataid, az érzéseid, a hárításaid, a fel nem ismert tudat alatti tartalmaid, az el nem ismert, még nem látszó erőd, a hited és hitetlenséged, a jó és árny-oldalad. És egyetlen dologra hívnak: hogy fogadd el őket és tanulj meg velük (önmagaddal) bánni.
Nem azért „kell belülről megváltozni”, hogy „jobb életed legyen”. inkább azért, hogy képessé tedd magad arra, hogy elfogadd az életed, a teremtésed, mindenestül. És ezáltal egyre több türelemre, szeretet-képességre, belső békére, alázatra, bölcsességre, jóságra lelj önmagadban. Amik persze visszahatnak majd az életedre és végső soron szebbé-jobbá átalakítják azt.
Az agykontroll és hasonló technikák hiányossága többek közt szerintem az, hogy a legtöbb ember azt hiszi, meg kell változtatnia az életét, és hogy az önismeret is alapvetően erre szolgál. Pedig ez a cél téves cél, az ego, az önzés célja. Mint ilyen alacsonyabb rendű, mint az élet céljai. csak ha az élettel együtt tudunk úszni, jóban rosszban és tanulni Általa, akkor kegyes velünk, és ajándékoz meg. Az élet egy ajándék, mindenestül, és nekünk is meg kell tanulnunk becsülni azt, hogy nem földi célja van, hanem „égi”, ahogy Jézus is mondta. Égi kincseket jöttünk ide gyűjteni: szeretet-képességet, békét, derűt, tiszta szívet. A többi csak por és hamu, ugyebár.
Csak becsüld meg az életed, örülj neki, és tudd: a rossz azért van, hogy tanítson, hogy jobbá válj, tudatosabbá, az is éppúgy ajándék, mint a jó, amit magadnak adtál. Tekintsd az életet egy kalandnak, egy teljesen egyéni kalandnak, amit csak Te élhetsz át, bármilyen is. Terád van szabva, mert te szabtad magadra, és éppen ezért pontosan azt hozza el neked, amire szükséged van – belül.
Csak örülj a feladataidnak, és meríts örömet a mindennapjaidban mindenből, amit tehetsz, és keresd mindenben a szeretetet, amit adhatsz, ahogy szolgálhatod a teremtésed a legjobban.
Ennél nagyobb belső átalakító erő (technika, stb.) nincs. Egy se. Csak próbáld ki, beválik -e?
Namaszte
felismerések
Amióta elkezdtem itt beszélgetni, jó néhány önmagammal kapcsolatos összefüggésre rájöttem.
Végre felismertem, hogy a gyermekkori, negatív tanulási élményeim mennyire meghatározták azt, ahogy a világhoz való viszonyom kialakult bennem.
Azt is felismertem, hogy az utóbbi években teljesen elszabadultak a belső gondolataim és nehezemre esik egy dologra koncentrálni anélkül, hogy közben ne kavarognának a fejemben lévő gondolatok.
Arra is rájöttem, hogy miért is voltam magabiztosabb, önbizalommal telibb és miért éreztem jól magamat a bőrömben abban a pár évben, amikor jól alakultak a dolgaim.
Arra is rájöttem, hogy miért esik jól itt beszélgetni.
Mit kezdjek ezekkel a felismerésekkel? Egyenlőre nem érzem, nem látom, hogy eme felismerések előrébb vinnének.
Gábor
Örülj…..
Kedves Gábor….
Örülj neki, hogy felismerted, légy büszke magadra….elindultál az Önmegismerés útján…..
Anno is ezt mondták…. Ismerd meg Önmagad!
Máris előrébb vagy….
Üdv
Oneness
A felismerések önmagában nem elegendőek a változáshoz
ezt teljesen jól látod.
Szükségesek, de ezen kívül kell még más is.
Az egyiket úgy hívjuk, hogy érzelmi blokk oldás. Ez azt jelenti, hogy azért nem csinálsz semmit, mert ki akarod zárni a negatív tapasztalatokat és érzéseket az életedből, mert még az sincs feldolgozva, amit eddig megszenvedtél. Ezért a tudatalattid létrehoz egy blokkot, ami elszívja a változtatáshoz szükséges energiát és a külső hatásokat is távol tartja.
A blokk kinyitását sokkal könnyebb lenne a gyakorlatban megmutatni, mint elmagyarázni, hogyan működik. Ide tartozik a kudarctól való félelem feloldása, a csalódások, a megaláztatás és más negatív érzések feloldása.
A másik nagyon fontos tényező, ami elengedhetetlen a változáshoz az, hogy hogyan? Honnan vedd a tudást és az energiát, az életerőt és az életkedvet hozzá?
Ez azt jelenti, hogy képessé válsz felépíteni az életedet. Teremtesz. Élsz, alkotsz, örülsz. És persze elbuksz, csalódsz, tévedsz. Újrakezded. Egyre jobban és teljesebben. Az energia ott van benned, a Forrásban. Megtalálhatod hozzá a kulcsot és megtanulhatod irányítani, önmagad gyógyítani, energiával ellátni a két legjobban alul működő területet.
köszönöm
Ismét egy remek hozzászólást olvashatók tőled. Zseniális!
A blokkok oldását megpróbáltam EFT technikával, amit egy éven keresztül használtam. Azt nem mondom, hogy nem működik, de nem sikerült vele feloldanom semmit. Az benne a negatívúm, hogy még ezzel is azt értem el, hogy a újabb kudarc élménnyel gazdagodtam, hisz a célomat nem értem el.
Életerő, az életem felépítése? Nagyon elgondolkodtató szavak, kifejezetten tetszik, ahogy ere rámutattál.
Erről még biztos beszélgetnünk kell.
Most annyit teszek, hogy igyekszem összpontosítani, leginkább a légzésemre, mert az mindig kéznél van, és ezáltal kevesebbet gondolkodni, agyalni.
Azaz, próbálok a jelenben lenni.
Azért szeretek ide írni, mert itt végre van aki megérti miről is beszélek, és nem néznek hülyének, vagy olyannak, mint aki Marsról jött.
Köszönöm,
Gábor
Tapasztalatom szerint…
Már a felismerés is elég ahhoz hogy a változás elinduljon.
Söt!A felismerés az ami beindítja a folyamatot ami aztán még több dolgot indít el az életünkben és ezek a változások pozitív dolgokat eredményeznek.
Megéltem már párszor és akkor mindanyiszor azt gondoltam hogy: ok,de most mit tegyek?
Mert a primitív emberi ösztön azonnal cselekedni akar. 😉
De nekem sem jutott eszembe semmi okos,és egyszer csak azt vettem észre hogy csak úgy magától beindultak a dolgok (a gépezet amit a felismerés ami beindított)
Söt!Már egy személy felismerése olyan folyamatot indít el ami változást okoz mindenkiben aki az ,,ügyben” érintett.
Kedves Gábor!
Azt mondom csak örülj a felismeréseknek,és légy türelemmel mert a ,,gépezet” már elindult…ráadásul megállítani lehetetlen. 🙂
A hasonlóan gondolkodóak inspirálóan hatnak egymásra,velem gyakran megesik hogy beszélgetek valakivel és közben jönnek a felismerések.
Nem tudom volt-e már Veled ilyen,de ha egy felimerés önmagaddal kapcsolatban jön az jár fizikai érzéssel…
…és ma jutott még eszembe hogy ha az árral úszol akkor sokkal könnyebnek érzed a tested.
Erika Szeretettel!
felismerések
Amióta elkezdtem itt beszélgetni, jó néhány önmagammal kapcsolatos összefüggésre rájöttem.
Végre felismertem, hogy a gyermekkori, negatív tanulási élményeim mennyire meghatározták azt, ahogy a világhoz való viszonyom kialakult bennem.
Azt is felismertem, hogy az utóbbi években teljesen elszabadultak a belső gondolataim és nehezemre esik egy dologra koncentrálni anélkül, hogy közben ne kavarognának a fejemben lévő gondolatok.
Arra is rájöttem, hogy miért is voltam magabiztosabb, önbizalommal telibb és miért éreztem jól magamat a bőrömben abban a pár évben, amikor jól alakultak a dolgaim.
Arra is rájöttem, hogy miért esik jól itt beszélgetni.
Mit kezdjek ezekkel a felismerésekkel? Egyenlőre nem érzem, nem látom, hogy eme felismerések előrébb vinnének.
Gábor
Örülj…..
Kedves Gábor….
Örülj neki, hogy felismerted, légy büszke magadra….elindultál az Önmegismerés útján…..
Anno is ezt mondták…. Ismerd meg Önmagad!
Máris előrébb vagy….
Üdv
Oneness
A felismerések önmagában nem elegendőek a változáshoz
ezt teljesen jól látod.
Szükségesek, de ezen kívül kell még más is.
Az egyiket úgy hívjuk, hogy érzelmi blokk oldás. Ez azt jelenti, hogy azért nem csinálsz semmit, mert ki akarod zárni a negatív tapasztalatokat és érzéseket az életedből, mert még az sincs feldolgozva, amit eddig megszenvedtél. Ezért a tudatalattid létrehoz egy blokkot, ami elszívja a változtatáshoz szükséges energiát és a külső hatásokat is távol tartja.
A blokk kinyitását sokkal könnyebb lenne a gyakorlatban megmutatni, mint elmagyarázni, hogyan működik. Ide tartozik a kudarctól való félelem feloldása, a csalódások, a megaláztatás és más negatív érzések feloldása.
A másik nagyon fontos tényező, ami elengedhetetlen a változáshoz az, hogy hogyan? Honnan vedd a tudást és az energiát, az életerőt és az életkedvet hozzá?
Ez azt jelenti, hogy képessé válsz felépíteni az életedet. Teremtesz. Élsz, alkotsz, örülsz. És persze elbuksz, csalódsz, tévedsz. Újrakezded. Egyre jobban és teljesebben. Az energia ott van benned, a Forrásban. Megtalálhatod hozzá a kulcsot és megtanulhatod irányítani, önmagad gyógyítani, energiával ellátni a két legjobban alul működő területet.
köszönöm
Ismét egy remek hozzászólást olvashatók tőled. Zseniális!
A blokkok oldását megpróbáltam EFT technikával, amit egy éven keresztül használtam. Azt nem mondom, hogy nem működik, de nem sikerült vele feloldanom semmit. Az benne a negatívúm, hogy még ezzel is azt értem el, hogy a újabb kudarc élménnyel gazdagodtam, hisz a célomat nem értem el.
Életerő, az életem felépítése? Nagyon elgondolkodtató szavak, kifejezetten tetszik, ahogy ere rámutattál.
Erről még biztos beszélgetnünk kell.
Most annyit teszek, hogy igyekszem összpontosítani, leginkább a légzésemre, mert az mindig kéznél van, és ezáltal kevesebbet gondolkodni, agyalni.
Azaz, próbálok a jelenben lenni.
Azért szeretek ide írni, mert itt végre van aki megérti miről is beszélek, és nem néznek hülyének, vagy olyannak, mint aki Marsról jött.
Köszönöm,
Gábor
Tapasztalatom szerint…
Már a felismerés is elég ahhoz hogy a változás elinduljon.
Söt!A felismerés az ami beindítja a folyamatot ami aztán még több dolgot indít el az életünkben és ezek a változások pozitív dolgokat eredményeznek.
Megéltem már párszor és akkor mindanyiszor azt gondoltam hogy: ok,de most mit tegyek?
Mert a primitív emberi ösztön azonnal cselekedni akar. 😉
De nekem sem jutott eszembe semmi okos,és egyszer csak azt vettem észre hogy csak úgy magától beindultak a dolgok (a gépezet amit a felismerés ami beindított)
Söt!Már egy személy felismerése olyan folyamatot indít el ami változást okoz mindenkiben aki az ,,ügyben” érintett.
Kedves Gábor!
Azt mondom csak örülj a felismeréseknek,és légy türelemmel mert a ,,gépezet” már elindult…ráadásul megállítani lehetetlen. 🙂
A hasonlóan gondolkodóak inspirálóan hatnak egymásra,velem gyakran megesik hogy beszélgetek valakivel és közben jönnek a felismerések.
Nem tudom volt-e már Veled ilyen,de ha egy felimerés önmagaddal kapcsolatban jön az jár fizikai érzéssel…
…és ma jutott még eszembe hogy ha az árral úszol akkor sokkal könnyebnek érzed a tested.
Erika Szeretettel!
ki írányít? / döntés / félelem
Elolvastam az újabb és pár korábbi hozzászólásaitokat, amiknek mindig örülök.
A hozzászólásaitok számomra hasznosak és segítenek megérteni dolgokat.
Viszont még mindig nem tudom azt, hogy akkor most nekem kell irányítanom az életem, a sorsom alakulását, vagy a sors rányitja a sorsomat, úgy, hogy hagy némi mozgásteret, amin beül rányithatok.
Jelenleg, a sors felkínált egy lehetőséget, egy állást, ami költözéssel járna. Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá.
A döntés az enyém, de mi a jó döntés? Hogy az árral haladjak és ne vele szembe. Vagy, csak jó döntés van?
Örömteli, hogy nem várt állás ajánlatot kaptam, csak úgy, az élettől. Mi van ha nem élek vele? Akkor kapok más lehetőséget, vagy ha elszalasztom, akkor azt, értékelheti úgy az élet, hogy nem ad, mert nem fogadom el. Vagy csak az ego gondolja ezt, a sors nem gondolkodik így? (félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni.
Jók vagytok!
Gábor
Kedves Gábor!
A belsö változás logikus és egyértelmü következménye hogy megváltozik a fizikai körlüményed.
Mert ahogy bent úgy kint-ahogy fent úgy lent. (ismét csak egy közhely)
Amikor olyan felismerésben van részem ami felrúgja mindazt amit eddig igaznak véltem,avagy megvilágosodik bennem amit teljes homály fedett ami belülröl változást hoz bennem akkor már sejtem azt is hogy lassan csomagolnom kell…Mert nálam a belsö változások bizony jártak költözéssel…
De nem szeretnélek befolyásolni a döntésedben mert igazat adok Spiritoszaurusznak hogy ezt Neked kell eldöntened.
Mert ez a Te életed,és hidd el senki nem tudja jobban csinálni Nálad még akkor sem ha szakképzett ebben.Ráadásul ha átadod a döntések jogát másoknak akkor az meg fog mutatkozni olyan szituációkban is amikor nem kéred,kész tények elé állítanak.
Hogy más mit tenne a Te helyedben az egy örökös feltételezés mert senki nincs a Te börödben,a Te itt és mostanodban,és csak az itt és mostban tudsz az árral úszni más pozicióból ez nem megy.
Mindenkinek van belsö hangja,mindent tudó énje,én navinak nevezem…és ez a navi csak engem vezet,úgy mint mindenki mást is a saját navija.
Ha az árral úszol akkor lelkesedést érzel. 😉
Meg könnyebbnek is érzed a tested és erösebbnek.
Mint ha az áramlat vinne tényleg.
Erika Szeretettel!
Ki irányít?…
Talán ez az ember életében a legnehezebb kérdés,ezt eldönteni,hogy a sorsra bízzam e magamat,vagy én vegyem a kezembe az életem irányítását? És igazán csak akkor láthat ebben a dologban tisztán,ha már számtalan tapasztalatot szerzett ezen a téren,és akkor azt mondanám az én tapasztalatom szerint: is,is.
Bíznunk kell a sorsban is,/de ehhez kell egy ,,ősbizalom”/,hogy a legjobbat akarja nekünk, tanít,megmutat dolgokat, igyekszik a helyünkre terelgetni minket,de ugyanakkor nem várhatjuk mindig a sült galambot,nyilván ,hogy nekünk is kell tennünk mindezért.
Szerintem az ,hogy az ember már 100%-ban csak a sorsra,isteni gondviselésre bízza magát,azért az embernek nagyon meg kell dolgoznia saját magáért, hogy ezt a állapotot elérhesse. Addig pedig figyelni kell,hogy mit hoz az élet,és haladnia vele,a változásokkal,és ugyanakkor az embernek folyamatosan önmagára is reflektálni,és tudatosan is /de sohasem erőszakosan/ irányítani az életét.
Valahogy ez egy közös munka kell hogy legyen a ,,sors” és közöttem,és ennek belülről kell jönnie,hogy az ember felismerje a lehetőségekben,hogy az esetleg éppen érte van,és ne tegyen ellene,illetve működjön együtt a ,,sorssal”. És ez a legnehezebb ,ezt belülről megérezni,hogy helyesen dönthessen az ember. Ezt nem lehet racionális ésszel eldönteni,egy belső bölcsességre ,megérzésre,a szív hangjára kell bíznia magát az embernek. A legrosszabb ilyenkor a racionális okokoskodás,mert ezzel az ember elnyomja ezt a ,,belső bölcsességét”.
A Te esetedről ,,vajmi” keveset tudok,de így kívülről nézve úgy tűnik tálcán kínál neked egy megoldást a sors,éppen a mostani problémádra. Hiszen alig mondtál fel,itt van egy új álláslehetőség,ráadásul egy komplett megújulás felé vinne,hiszen költöznöd kell,ami egy új környezet ,új földrajzi hely. Az ember nem is gondolná,hogy mennyit számít az életében,hogy éppen hol él?
Egy nem megfelelő földrajzi hely sajnos nagyon sokat ront azon ,hogy az ember a helyén legyen. Ez nagyon érdekes dolog és kimutatható is,hogy hiába van az ember egyébként mindennel rendben magában belül,esetleg mégsem megy semmire,állandó akadályokba ütközik,mígnem lakhelyet, földrajzi helyet változtat,és egyszerre csak érdekes módon minden a helyére kerül.
/Nekem pl. úgy alakult az életem,hogy elég sokat változtattam lakhelyeket országon kívül és belül is,és érdekes módon ezek mind mind egészen más életszakaszt,élettapasztalatokat hoztak nekem/
.
Tehát csak azt tudom mondani,hogy az ilyen változásokra nagyon nagy szüksége van az embernek,főleg ha megrekedt és nem tudja hogyan tovább. /Az mindegy ,hogy esetleg elméletben tudná,de cselekvésben mégsem tudja megvalósítani/.
Ilyenkor van az,hogy a sors felkínál valamit,és azzal a változással lendíti ki az embert az egy helyben topogásból. /Vagyis helyetted,mivel nem tudsz ,,mozdulni”,a sors cselekszik/.
A változás,akármilyen is,mindig értünk van,de sajnos a legtöbb ember fél tőle,mert ez szintén karakter függő dolog. Vannak olyan pszichológiai típusok,akik szinte képtelenek változtatni,vannak akik nagy nehezen igen,de ez borulást idéz elő náluk először,és vannak olyanok,akiknek meg életeleme a változás.
A hozzászólásod végén próbálod kisakkozni,hogy mi lenne a jó megoldás. Ez sajnos nem így működik
A jövőt nem tudod kisakkozni:)
És ,ha már logikusan akarsz gondolkodni,bár ebben az esetben ez nem járható út,hadd hívjam fel a figyelmedet a sorozatos logikai bukfencekre az ,,okoskodásodban”.
-,, Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá.” Már hogy lenne változás,ha nemet mondasz? Hiszen akkor nem mozdultál el ebből a megrekedt állapotból, milyen változásra gondolsz így?
-,,(félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni.”
Itt szerintem nem jól sakkozgatsz,elviszed ezzel a félelemmel a dolgot,hogy ,,félelemből nem szabad dönteni”. Nem ez a fő ok,hanem maga a változástól való félelmed,és ezért csűröd ,csavarod, kifogásokat keresel,hogy miért nem ,,de jaj,ha mégis”…
Szóval ez megint a megszokott egy helyben topogásod,hogy egyszerűen ,bár már mentálisan be láttad,hogy ez nem jó neked,de még tettekben ,cselekvésben nem tudod megvalósítani.
Akinek nem megy a változtatás,az előbb utóbb kénytelen lesz rá,hogy összeszedje magát,minden bátorságát,és mégiscsak meglépje,mert különben soha nem képes kimászni a kátyúból. Te magad is beláttad ezt,meg van már benned a vágy a változásra. Akkor? Itt a jó alakalom,szedd össze magadat és lépd meg:)
És ha jön a kétely,hogy ,,jaj mi lesz ,ha rosszul döntök” ? Az ég világon semmi:) Szerintem nincs igazán rossz döntés,mindennek oka van,minden valamiért van,leginkább értünk.
Az ember életében a legnagyobb akadály a félelem. Ezen kéne leginkább dolgoznod ,hogy felszámold a félelmedet,ami megvétózza minden változásra való lehetőségedet. Bár nem akarok igazságtalan lenni,mert már haladsz ez ügyben,hiszen felmondtál,és ehhez bátorság kellett.
Én azt hiszem bátran és örömmel kell élnünk az életünket,örülni a kihívásoknak,mert azok akármilyenek is mindenképpen előre visznek,és abban hogy élhessük az életünket igazán és értelmesen abban a legnagyobb akadály a félelem,és ami még hátráltat az aktivitás hiánya. Ez viszont személyiségtípus függő dolog/pl. egy malankólikus,vagy flegmatikus típust daruval sem lehet kimozdítani,vagy változásra bírni,mert kicsi az aktivitásuk,szinte képtelenek kimozdulni/,de ezen is lehet dolgozni,és kell is,ha az ember értelmes életet akar élni.
félelem
Úgy tűnik, hogy te nagyon sokat habozol, mielőtt megteszel valamit. Utána meg bánod, hogy megtetted. Nagyon sok energiát elvesz a folytonos őrlődés. Tegyem vagy ne tegyem?
Kipróbálhatnád, milyen egyből igent mondani valamire. Csak azután elemezd, miután befejeződött.
Ha egy lehetőséget elutasitasz, ugyanaz a lehetőség többé már nem jelenik meg. Jöhet még jobb is.
Tapasztalatom szerint bizonyos dolgok azonnal sikerülnek. Minden összejön., minden eseménysor tökéletesen illeszkedik. Ez az, amikor valaminek úgy kell lennie. Máskor meg nagyon akarok valamit, de semmiképp sem jön össze. Ekkor gondolom, nem kellett úgy lennie.
lebeszélem magamat mindenről
Igen, sokat agyalok, és van, hogy utólag megbánom a döntésem.
Félelem kevésbé van bennem, inkább lusta és motiválatlan vagyok és lebeszélem magamat mindenről.
(arról is, amit tanácsolnak)
Persze oka van, hogy miért is lettem lusta és motiválatlan, és hogy miért nem teszek semmit.
ki írányít? / döntés / félelem
Elolvastam az újabb és pár korábbi hozzászólásaitokat, amiknek mindig örülök.
A hozzászólásaitok számomra hasznosak és segítenek megérteni dolgokat.
Viszont még mindig nem tudom azt, hogy akkor most nekem kell irányítanom az életem, a sorsom alakulását, vagy a sors rányitja a sorsomat, úgy, hogy hagy némi mozgásteret, amin beül rányithatok.
Jelenleg, a sors felkínált egy lehetőséget, egy állást, ami költözéssel járna. Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá.
A döntés az enyém, de mi a jó döntés? Hogy az árral haladjak és ne vele szembe. Vagy, csak jó döntés van?
Örömteli, hogy nem várt állás ajánlatot kaptam, csak úgy, az élettől. Mi van ha nem élek vele? Akkor kapok más lehetőséget, vagy ha elszalasztom, akkor azt, értékelheti úgy az élet, hogy nem ad, mert nem fogadom el. Vagy csak az ego gondolja ezt, a sors nem gondolkodik így? (félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni.
Jók vagytok!
Gábor
Kedves Gábor!
A belsö változás logikus és egyértelmü következménye hogy megváltozik a fizikai körlüményed.
Mert ahogy bent úgy kint-ahogy fent úgy lent. (ismét csak egy közhely)
Amikor olyan felismerésben van részem ami felrúgja mindazt amit eddig igaznak véltem,avagy megvilágosodik bennem amit teljes homály fedett ami belülröl változást hoz bennem akkor már sejtem azt is hogy lassan csomagolnom kell…Mert nálam a belsö változások bizony jártak költözéssel…
De nem szeretnélek befolyásolni a döntésedben mert igazat adok Spiritoszaurusznak hogy ezt Neked kell eldöntened.
Mert ez a Te életed,és hidd el senki nem tudja jobban csinálni Nálad még akkor sem ha szakképzett ebben.Ráadásul ha átadod a döntések jogát másoknak akkor az meg fog mutatkozni olyan szituációkban is amikor nem kéred,kész tények elé állítanak.
Hogy más mit tenne a Te helyedben az egy örökös feltételezés mert senki nincs a Te börödben,a Te itt és mostanodban,és csak az itt és mostban tudsz az árral úszni más pozicióból ez nem megy.
Mindenkinek van belsö hangja,mindent tudó énje,én navinak nevezem…és ez a navi csak engem vezet,úgy mint mindenki mást is a saját navija.
Ha az árral úszol akkor lelkesedést érzel. 😉
Meg könnyebbnek is érzed a tested és erösebbnek.
Mint ha az áramlat vinne tényleg.
Erika Szeretettel!
Ki irányít?…
Talán ez az ember életében a legnehezebb kérdés,ezt eldönteni,hogy a sorsra bízzam e magamat,vagy én vegyem a kezembe az életem irányítását? És igazán csak akkor láthat ebben a dologban tisztán,ha már számtalan tapasztalatot szerzett ezen a téren,és akkor azt mondanám az én tapasztalatom szerint: is,is.
Bíznunk kell a sorsban is,/de ehhez kell egy ,,ősbizalom”/,hogy a legjobbat akarja nekünk, tanít,megmutat dolgokat, igyekszik a helyünkre terelgetni minket,de ugyanakkor nem várhatjuk mindig a sült galambot,nyilván ,hogy nekünk is kell tennünk mindezért.
Szerintem az ,hogy az ember már 100%-ban csak a sorsra,isteni gondviselésre bízza magát,azért az embernek nagyon meg kell dolgoznia saját magáért, hogy ezt a állapotot elérhesse. Addig pedig figyelni kell,hogy mit hoz az élet,és haladnia vele,a változásokkal,és ugyanakkor az embernek folyamatosan önmagára is reflektálni,és tudatosan is /de sohasem erőszakosan/ irányítani az életét.
Valahogy ez egy közös munka kell hogy legyen a ,,sors” és közöttem,és ennek belülről kell jönnie,hogy az ember felismerje a lehetőségekben,hogy az esetleg éppen érte van,és ne tegyen ellene,illetve működjön együtt a ,,sorssal”. És ez a legnehezebb ,ezt belülről megérezni,hogy helyesen dönthessen az ember. Ezt nem lehet racionális ésszel eldönteni,egy belső bölcsességre ,megérzésre,a szív hangjára kell bíznia magát az embernek. A legrosszabb ilyenkor a racionális okokoskodás,mert ezzel az ember elnyomja ezt a ,,belső bölcsességét”.
A Te esetedről ,,vajmi” keveset tudok,de így kívülről nézve úgy tűnik tálcán kínál neked egy megoldást a sors,éppen a mostani problémádra. Hiszen alig mondtál fel,itt van egy új álláslehetőség,ráadásul egy komplett megújulás felé vinne,hiszen költöznöd kell,ami egy új környezet ,új földrajzi hely. Az ember nem is gondolná,hogy mennyit számít az életében,hogy éppen hol él?
Egy nem megfelelő földrajzi hely sajnos nagyon sokat ront azon ,hogy az ember a helyén legyen. Ez nagyon érdekes dolog és kimutatható is,hogy hiába van az ember egyébként mindennel rendben magában belül,esetleg mégsem megy semmire,állandó akadályokba ütközik,mígnem lakhelyet, földrajzi helyet változtat,és egyszerre csak érdekes módon minden a helyére kerül.
/Nekem pl. úgy alakult az életem,hogy elég sokat változtattam lakhelyeket országon kívül és belül is,és érdekes módon ezek mind mind egészen más életszakaszt,élettapasztalatokat hoztak nekem/
.
Tehát csak azt tudom mondani,hogy az ilyen változásokra nagyon nagy szüksége van az embernek,főleg ha megrekedt és nem tudja hogyan tovább. /Az mindegy ,hogy esetleg elméletben tudná,de cselekvésben mégsem tudja megvalósítani/.
Ilyenkor van az,hogy a sors felkínál valamit,és azzal a változással lendíti ki az embert az egy helyben topogásból. /Vagyis helyetted,mivel nem tudsz ,,mozdulni”,a sors cselekszik/.
A változás,akármilyen is,mindig értünk van,de sajnos a legtöbb ember fél tőle,mert ez szintén karakter függő dolog. Vannak olyan pszichológiai típusok,akik szinte képtelenek változtatni,vannak akik nagy nehezen igen,de ez borulást idéz elő náluk először,és vannak olyanok,akiknek meg életeleme a változás.
A hozzászólásod végén próbálod kisakkozni,hogy mi lenne a jó megoldás. Ez sajnos nem így működik
A jövőt nem tudod kisakkozni:)
És ,ha már logikusan akarsz gondolkodni,bár ebben az esetben ez nem járható út,hadd hívjam fel a figyelmedet a sorozatos logikai bukfencekre az ,,okoskodásodban”.
-,, Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá.” Már hogy lenne változás,ha nemet mondasz? Hiszen akkor nem mozdultál el ebből a megrekedt állapotból, milyen változásra gondolsz így?
-,,(félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni.”
Itt szerintem nem jól sakkozgatsz,elviszed ezzel a félelemmel a dolgot,hogy ,,félelemből nem szabad dönteni”. Nem ez a fő ok,hanem maga a változástól való félelmed,és ezért csűröd ,csavarod, kifogásokat keresel,hogy miért nem ,,de jaj,ha mégis”…
Szóval ez megint a megszokott egy helyben topogásod,hogy egyszerűen ,bár már mentálisan be láttad,hogy ez nem jó neked,de még tettekben ,cselekvésben nem tudod megvalósítani.
Akinek nem megy a változtatás,az előbb utóbb kénytelen lesz rá,hogy összeszedje magát,minden bátorságát,és mégiscsak meglépje,mert különben soha nem képes kimászni a kátyúból. Te magad is beláttad ezt,meg van már benned a vágy a változásra. Akkor? Itt a jó alakalom,szedd össze magadat és lépd meg:)
És ha jön a kétely,hogy ,,jaj mi lesz ,ha rosszul döntök” ? Az ég világon semmi:) Szerintem nincs igazán rossz döntés,mindennek oka van,minden valamiért van,leginkább értünk.
Az ember életében a legnagyobb akadály a félelem. Ezen kéne leginkább dolgoznod ,hogy felszámold a félelmedet,ami megvétózza minden változásra való lehetőségedet. Bár nem akarok igazságtalan lenni,mert már haladsz ez ügyben,hiszen felmondtál,és ehhez bátorság kellett.
Én azt hiszem bátran és örömmel kell élnünk az életünket,örülni a kihívásoknak,mert azok akármilyenek is mindenképpen előre visznek,és abban hogy élhessük az életünket igazán és értelmesen abban a legnagyobb akadály a félelem,és ami még hátráltat az aktivitás hiánya. Ez viszont személyiségtípus függő dolog/pl. egy malankólikus,vagy flegmatikus típust daruval sem lehet kimozdítani,vagy változásra bírni,mert kicsi az aktivitásuk,szinte képtelenek kimozdulni/,de ezen is lehet dolgozni,és kell is,ha az ember értelmes életet akar élni.
félelem
Úgy tűnik, hogy te nagyon sokat habozol, mielőtt megteszel valamit. Utána meg bánod, hogy megtetted. Nagyon sok energiát elvesz a folytonos őrlődés. Tegyem vagy ne tegyem?
Kipróbálhatnád, milyen egyből igent mondani valamire. Csak azután elemezd, miután befejeződött.
Ha egy lehetőséget elutasitasz, ugyanaz a lehetőség többé már nem jelenik meg. Jöhet még jobb is.
Tapasztalatom szerint bizonyos dolgok azonnal sikerülnek. Minden összejön., minden eseménysor tökéletesen illeszkedik. Ez az, amikor valaminek úgy kell lennie. Máskor meg nagyon akarok valamit, de semmiképp sem jön össze. Ekkor gondolom, nem kellett úgy lennie.
lebeszélem magamat mindenről
Igen, sokat agyalok, és van, hogy utólag megbánom a döntésem.
Félelem kevésbé van bennem, inkább lusta és motiválatlan vagyok és lebeszélem magamat mindenről.
(arról is, amit tanácsolnak)
Persze oka van, hogy miért is lettem lusta és motiválatlan, és hogy miért nem teszek semmit.
Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz.
Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz. Minden mindig változik, pillanatról pillanatra. Maximum lassan. De olyan nincs, hogy állsz. Az élet megy, ha élsz, te is mész.
De egy rövid időre vegyük úgy, hogy értem mit mondasz 🙂 Szerintem az ilyen egy helyben állások alkalmával pont azért állsz egy helyben, mert azon töprengsz, merre lépj. Tapasztalatból mondom, ilyenkor majdnem teljesen mindegy, hogy merre lépsz, úgyhogy tök fölösleges rajta töprengeni, mert amíg töprengsz, addig biztos nem lépsz. Inkább lépj egy szerinted hülyeséget, és tűrd el érte a pofont az élettől, ha tényleg hülyeség, minthogy túltöprengjed. Minden lépés lépés, és jobb mint az egy helyben levés, mert az maga a halál. Szó szerint.. Mint mondtam, az élet megy. Ha nem lépsz, akkor csak haldokolsz. Amúgy is, de így sokkal jobban 😀 Csak akkor fog az élet reagálni rád, ha van mire. Az akció a te dolgod, a reakció meg az életé. Ez a haladás.
A munka, amit most kínál neked az élet, az arra a reakció, amit eddig csináltál. Sanszos, hogy olyan munka lesz, amiben ugyanezt fogod érezni, mint most. Hogy egy helyben állsz. Én azt tanácsolnám, hallgass a szívedre, és lépj egyet Te magadtól. Ne kérd ki a világ véleményét.. Miért függ a Te lépésed attól, hogy kinek mi a véleménye? Ez a Te lépésed, lépd le Te! Aztán majd az arra adott reakcióját az életnek figyeld meg, és akkor meglátod, hogy jó volt-e a döntésed, vagy sem. Aztán ha falnak mész, nézd meg a másik döntést, ha meg nem, akkor menj tovább, amíg falnak nem mész. Mert egyszer úgy is nekimész egynek megint. 😀 De döntés előtt tök fölösleges azon agyalni, hogy jó döntést hozok-e vagy sem. Én mostanában szinte nem is mérlegelek semmit. Jön egy lehetőség, és abban a pillanatban vagy igent mondok rá, vagy nemet, milyen kedvem van épp, attól függ. Ha rosszul döntöttem, úgy is jön a pofon, ami a másik irányba fordít, ha meg jól döntöttem, akkor jól döntöttem, akkor majd jön a következő elágazás. Lazíts és lépkedj, ez az élet, ne haldokolj 🙂
Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz.
Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz. Minden mindig változik, pillanatról pillanatra. Maximum lassan. De olyan nincs, hogy állsz. Az élet megy, ha élsz, te is mész.
De egy rövid időre vegyük úgy, hogy értem mit mondasz 🙂 Szerintem az ilyen egy helyben állások alkalmával pont azért állsz egy helyben, mert azon töprengsz, merre lépj. Tapasztalatból mondom, ilyenkor majdnem teljesen mindegy, hogy merre lépsz, úgyhogy tök fölösleges rajta töprengeni, mert amíg töprengsz, addig biztos nem lépsz. Inkább lépj egy szerinted hülyeséget, és tűrd el érte a pofont az élettől, ha tényleg hülyeség, minthogy túltöprengjed. Minden lépés lépés, és jobb mint az egy helyben levés, mert az maga a halál. Szó szerint.. Mint mondtam, az élet megy. Ha nem lépsz, akkor csak haldokolsz. Amúgy is, de így sokkal jobban 😀 Csak akkor fog az élet reagálni rád, ha van mire. Az akció a te dolgod, a reakció meg az életé. Ez a haladás.
A munka, amit most kínál neked az élet, az arra a reakció, amit eddig csináltál. Sanszos, hogy olyan munka lesz, amiben ugyanezt fogod érezni, mint most. Hogy egy helyben állsz. Én azt tanácsolnám, hallgass a szívedre, és lépj egyet Te magadtól. Ne kérd ki a világ véleményét.. Miért függ a Te lépésed attól, hogy kinek mi a véleménye? Ez a Te lépésed, lépd le Te! Aztán majd az arra adott reakcióját az életnek figyeld meg, és akkor meglátod, hogy jó volt-e a döntésed, vagy sem. Aztán ha falnak mész, nézd meg a másik döntést, ha meg nem, akkor menj tovább, amíg falnak nem mész. Mert egyszer úgy is nekimész egynek megint. 😀 De döntés előtt tök fölösleges azon agyalni, hogy jó döntést hozok-e vagy sem. Én mostanában szinte nem is mérlegelek semmit. Jön egy lehetőség, és abban a pillanatban vagy igent mondok rá, vagy nemet, milyen kedvem van épp, attól függ. Ha rosszul döntöttem, úgy is jön a pofon, ami a másik irányba fordít, ha meg jól döntöttem, akkor jól döntöttem, akkor majd jön a következő elágazás. Lazíts és lépkedj, ez az élet, ne haldokolj 🙂
akkor is kel, hogy változzon valamerre.
Teljesen igaz mit írsz, az élet megy tovább, akár tőlem függetlenül is, de hát akkor miért is vagyok?
Amikor felmerült a költözéssel járó állás lehetőség, már akkor tudtam, hogy nemet mondok rá. Hogy miért?
Pár éve költöztem el a fővárosból, jó 200km-re, ez egy nagy változás volt. Igaz, nem úgy, és nem olyan irányba mentek vidéken a dolgaim, mint ahogy szerettem volna és megélhetési problémáim adódtak.
A megélhetési gondok ellenére, én, itt akarok élni, ahol most vagyok, ezért költöztem, szeretem ezt a kisvárost.
Ezért, csupán az állás miatt nem szívesen költöznék, pedig lehet, hogy itt egy darabig nem kapok állást.
Persze nem vagyok jövőbe látó, így nem tudhatom, hogyha itt maradok, akkor mit tartogat számomra a sors, de akkor is kell, akkor is kel, hogy változzon valamerre.
Néha úgy vagyok, hogy francba az egész sorssal, az élettel, hagyjon békén felejtsük el egymást. Valamiért mégis itt vagyok, ebben az életben, ebben a sorsban, bár nem tudom miért és minek.
Pont azért vagy, hogy az élettel együtt változz, és formálódj.
Pont azért vagy, hogy az élettel együtt változz, és formálódj. Nem akarni kell a változást, hanem hagyni magunkat változni. Pont azzal nem hagyod magad változni, hogy állandósítasz egy „változni kell” tudatállapotot magadban. Ahelyett, hogy változnál egyik pillanatról a másikra. Engedd el szépen, amibe kapaszkodsz, bármi is legyen az, és akkor lesz szabad kezed, hogy cselekedj. Tudom én, hogy hatalmas paradoxon ez, de csak akkor lehetsz az életed ura, ha hagyod, hogy az élet legyen az te „urad”. Mindig mindent megmutat, ha nyitva van a szemed, és nem takarják el a képet a változás iránti vágyaid.
akkor is kel, hogy változzon valamerre.
Teljesen igaz mit írsz, az élet megy tovább, akár tőlem függetlenül is, de hát akkor miért is vagyok?
Amikor felmerült a költözéssel járó állás lehetőség, már akkor tudtam, hogy nemet mondok rá. Hogy miért?
Pár éve költöztem el a fővárosból, jó 200km-re, ez egy nagy változás volt. Igaz, nem úgy, és nem olyan irányba mentek vidéken a dolgaim, mint ahogy szerettem volna és megélhetési problémáim adódtak.
A megélhetési gondok ellenére, én, itt akarok élni, ahol most vagyok, ezért költöztem, szeretem ezt a kisvárost.
Ezért, csupán az állás miatt nem szívesen költöznék, pedig lehet, hogy itt egy darabig nem kapok állást.
Persze nem vagyok jövőbe látó, így nem tudhatom, hogyha itt maradok, akkor mit tartogat számomra a sors, de akkor is kell, akkor is kel, hogy változzon valamerre.
Néha úgy vagyok, hogy francba az egész sorssal, az élettel, hagyjon békén felejtsük el egymást. Valamiért mégis itt vagyok, ebben az életben, ebben a sorsban, bár nem tudom miért és minek.
Pont azért vagy, hogy az élettel együtt változz, és formálódj.
Pont azért vagy, hogy az élettel együtt változz, és formálódj. Nem akarni kell a változást, hanem hagyni magunkat változni. Pont azzal nem hagyod magad változni, hogy állandósítasz egy „változni kell” tudatállapotot magadban. Ahelyett, hogy változnál egyik pillanatról a másikra. Engedd el szépen, amibe kapaszkodsz, bármi is legyen az, és akkor lesz szabad kezed, hogy cselekedj. Tudom én, hogy hatalmas paradoxon ez, de csak akkor lehetsz az életed ura, ha hagyod, hogy az élet legyen az te „urad”. Mindig mindent megmutat, ha nyitva van a szemed, és nem takarják el a képet a változás iránti vágyaid.
egy helyben?
Sok remek hozzászólás született és ezalatt hoztam két döntést.
A jelenlegi munkahelyemtől megváltam és egy költözéssel járó álláslehetőséget visszamondtam.
Hogy ezek a döntések mit hoznak, milyen irányba visznek, az már a jövő.
Érzelmileg nem érzem jobban magamat, mint a döntések előtt. Ahogy már korábban írtam, „mindig az a rossz, ami épp van”, és ez továbbra is érvényesül nálam.
Érzelmileg maradtam abban a hangulatban, amiben rosszul érzem magamat és ez az érzelmi állapot nem a külső tényezőktől függ (legalábbis azt hiszem). Ezért érzelmileg maradtam az egyhelyben topogásban, nem haladtam.
Maga vagyok az érzelmi állapot? Mert ebben az állapotban élek. Ráfoghatnám a sérelmekre, kudarcokra, körülményekre, hogy azért van ez a belső állapot.
De mint tudjuk, vannak ennél nagyobb kudarcokat, sérelmeket megélt emberek. Nehezebb körülményekkel, és mégis boldogok. (persze az ellenkezőjére is van példa)
Ha teszek szabadulni akarok ettől az állapottól az sem jó, ha elfogadom ezt az állapotot, az sem jó. Nem találom a helyemet, így semmi sem jó.
Mi van, ez az állapot maga a sorsom?
.
Amikor rosszul érzem magam arra gondolok hogy:Nem mindegy hogy
Amikor rosszul érzem magam arra gondolok hogy:Nem mindegy hogy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam? :)))
…és ilyenkor már nem a körülményeimet látom a pocsékul érzem magam okának hiszen az ok nem kívülröl keresendö,bár ha ott keresem meg is találom mert addig kutatok…és ha rákadtam valamire rágódom rajta mint kutya a csonton és még jól is esik valahol. 😉
Tehát azzal a gondolattal hogy ,,nem mindegy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam?” már nevetségessé válik az amit elötte gondoltam hogy:Minden sokkal jobb lenne ha…
Mert akárhogy is lenne az érzéseimet mint csomagot vinném magammal a ,,tutiba” is és elövenném néha-néha. 🙂
De ezzel nem szünik meg a ,,pocsékul érzem magam” állapot,csak már föléemelkedek egy kissé amitöl nem fog megszünni de legalább nem köt gúzsba és nem visz még mélyebbre.
Tudom hogy ez csak egy érzés,egy energia amit most érzek de ez is csak egy átmeneti állapot mert az energiák jönnek és mennek mint a felhök az égen.
Erika Szeretettel!
Igen, ezt írtam én is
Kedves Erika,
Igen, ezt írtam én is, hogy az érzés bennem van, ezért tök mindegy hová megyek, az érzés én magam vagyok:-(
Sajnos nállam ez tartós, sok éves érzés, nem megy a „felhő” és sűt ki a nap. Én magam vagyok a felhő ami eltakarja a napot.
Gábor
Az Univerzum mélyén
Nincs Isten, nincs menyország és nincs pokol. Nincs sors, nincs szerencse és nincs karma. Csak az ember van az önteltségével, hatalomvágyával, pénz éhségével és a határtalan ostoba primitív egójával. Olvastam egy két hozzászólást és elámultam mennyi hozzáértő szakember van itt. Kedves Gábor, jobb ha tudod, senki nem fogja meg a kezed, senki nem segít megtenni az első lépést a tovább jutás érdekében, senki nem segít fel a földről. Sőt! Leköpnek, átlépnek rajtad de lesz aki beléd rúg mert épp az Ő útjában fekszel. Rajtad kívül senkinek nem érdeke hogy te boldog legyél vagy elégedett az életeddel. Az emberi civilizációt 10 ezer évesre datálják de az ember semmit nem változott azóta. Éppúgy azt lesi hogy hogyan tudná a másikat a leghatékonyabban kizsákmányolni, mint 10 ezer évvel ezelőtt. Sokat emlegetik az egót. Hát igen. Akinek nagy az egója, az kihasználja a másikat és gazdag lesz. Akinek kissebb az egója, na az a rabszolga aki másokra robotol. Az élet véletlenül alakult az univerzumban így nincs semmi értelme. Egyszerűen csak fogadd el és próbáld meg elviselhetőbbé tenni mert az Univerzumnál csak egy dolog nagyobb. Az emberiség határtalan primitív egója. ( Perig ha tudnák mennyire picik 🙂 )
Az Univerzum mélyén /második rész:)/
„Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is,testvér.
Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.”
(Wass Albert)
,,Nem találom a helyemet, így semmi sem jó”.
Idáig valami vezetett,mert ok nélkül nincs semmi. Minden állapotot megelőz valami más állapot. Minden állapot valaminek a következménye.
Úgy tűnik azért beszélgetsz itt,mert szeretnél a kérdéseidre választ kapni. Én pedig úgy érzem ,hogy ahhoz,hogy itt érdemben lehessen neked valós válaszokat adni,ahhoz sokkal többet kéne tudni rólad.
Először is fontosabb korábbi életeseményeket,amik sok mindenről árulkodnának,feldolgozatlan problémákról,amik esetleg a jelenlegi állapotodhoz vezettek.
Másrészt pl. nagyon fontos lenne a korod.
-Egyrészt ,mert bizonyos életkorokban vannak bizonyos életszakasz válságok,krízisek,amik persze nem egyértelműen negatívak,mert nagyon is sokat lehet belőlük profitálni,többnyire mindig egy újrakezdés lehetőségei.
Például 35-45-körül az életközépkori/midlife/ válság,de ezek egészen a születésünktől a halálunkig elkísérnek. /Születés,kisgyermek-kamasz-ifjú kor,házasság,hivatás,spirituális válságok…./öregkor,halál/
-Másfelől azért lenne fontos a korod,mert 7 évenként élünk meg mindig egy egy csakrához tartozó életterületet. Tehát abból ,hogy ki hány éves,lehet tudni,melyik csakra életterületét,életfeladatait éli,vagy kéne élnie. Még az is lehet oka az ilyen elakadásoknak ,hogy az ember még az előző 7 év életfeladatival is adós:)
Vagyis ,ha valóban választ vársz a kérdéseidre,ezeken a dolgokon is érdemes lenne elgondolkodni.
Jól esik beszélgetni
Szia,
41 éves férfi vagyok.
Vannak gyermekkori és felnőttkori kudarc élményeim, mint mindenkinek.
Lényegében ez egy tartós állapot nálam, ami ha életszakaszonként kis időre meg is szűnik, utána mégis visszatér.
Már nem hiszek abban, hogy ezzel az állapottal tudok valamit kezdeni és talán már nem is akarok.
Azért vagyok itt, mert jól esik beszélgetni, kötetlenül. Jól esik, hogy nem néztek bolondnak, mert a környezetemben nincs ezekről kivel beszélgetnem.
G
Az,hogy jól esik beszélgetni ,annak van valami mozgatórugója.
Az,hogy jól esik beszélgetni ,annak van valami mozgatórugója. Nyilván ,hogy nem jó neked mégsem ez az állapot,és már az is csökkent ezen a terhen valamit,ha beszélhetsz róla,mert meghallgatnak.
Ennek lehet ugyan ,,örülni”,de nem megoldás.
Nem véletlenül említettem az életkori szakaszokat,sem az életközépkori válságot,mert lám pont abban a korban vagy,most éppen attól szenvedsz. Előtte meg a többi megoldatlan feladattól, amiket az életed során begyűjtöttél, amikor nem élted meg a különböző életterületeket, feladatokat a 7 éves periódusokban.
35-42 ÉVES KORODIG A 6-OS CSAKRÁHOZ TARTOZÓ életterületet, életfeladatokat kéne megélned. Ami nem más ,mint : AZ ELMÉVEL,INTUÍCIÓVAL,BELSŐ LÁTÁSSAL,ÉS BÖLCSESSÉGGEL kapcsolatos megélések. Az előtte levő 7 évben pedig az 5-ös csakráét kellett volna/ Akarat, önkifejezés/… De már 14-21 ig is adós vagy a 3-as csakra életfeladataival /egó,személyiség, önbecsülés/.
Ha tanulmányozod csakrákhoz tartozó életterületeket,/leírom, illetve itt az oldalon is sok mindent megtalálhatsz ezzel kapcsolatban/, akkor csinálhatsz egy önvizsgálatot. Mi az amit megéltél, megoldottál,amivel valamikor is rendben voltál,és mik azok a területek ahol adósságaid vannak?
Mivel említetted, hogy jelenleg nincs pénzed,sem terapeutára,sem más dolgokra,amik segíthetnének esetleg,hát egy alapos őszinte önvizsgálathoz nem kell pénz. A Sirály csomagokból is három CD ingyen ,,kipróbálható”. Az ,,őszinteség” CD is köztük van,ami egy ilyen feltáráshoz/amiről beszélünk/, elengedhetetlen.
Azért meg is oldottál dolgokat,mert azt mondod a problémád ,,életszakaszonként kis időre meg is szűnik”. Tehát olyankor magadhoz képest jó úton vagy,amikor pedig ,,visszatér ez az állapot”,akkor pedig nyilván nem.
Ez a ,,belső bölcsességed” ,tudatosságod jelzése is lehet,hogy ilyenkor nem jól csinálsz valamit és észre kéne ezt venned.
Gondolkodó, ,,agyaló” típus vagy,tehát nehéz a belső hangodat meghallanod,mert ehhez befelé kéne figyelned,amit elnyom az örökös agyalásod. A befelé figyelés jobb agyféltekés tevékenység,és ellazulás szükséges hozzá. Ahhoz,hogy a gondolatok cikázása,zakatolása alább hagyjon, mindenképpen egy teljes ellazulás szükséges. Nem meditációról beszélek,hanem egy ellazulásról,és ehhez rajtad kívül senki és semmi más nem kell,hogy elcsendesedj,leállítsd az agyad kattogását,és el kezdj befelé figyelni.
Ez egyszerűen csak elhatározás kérdése. Írtad is,hogy egy dolgot csinálsz csak,figyeled a légzésedet. Hát ez bevezetőként a legjobb dolog erre az ellazulásra,a cikázó gondolatok leállítására. /De számtalan más dolog is segíthet még,Kati írt is róla/…
Milyen érdekes,hogy találkozik a problémád,és az ok is,hogy amit jelenleg élni kéne életterületet/6-os csakra/,az ellen kézzel lábbal tiltakozol,és láthatod a következményét…
Ilyen nincs,hogy ez az állapot valakinek az állandó sorsa lenne,és ebbe nem is lehet belenyugodni, beletespedni, ebbe az állapotba. Szeretni és tisztelni kell az embernek magát annyira,hogy megpróbáljon értelmes életet élni,a legjobbat kihozni magából és ne csak vegetáljon.
Gondolom neked az életed során komolyan sérülhetett a saját magad iránti tiszteleted, szereteted. Akár mások által,akár saját magad által,mert a kudarcaid miatt így leértékelted magadat.
Gyanítom ,hogy nem csak egzisztenciális,hanem párkapcsolati,családon belüli kudarcok is értek /esetleg el is váltál/,amik nagyon sokat ronthattak az önértékeléseden.
Nem hinném ,hogy ebbe bele kellene nyugodnod,és beletespedni ebbe a saját magadat leértékelt ,semmire sem becsült állapotba. Ilyenkor persze ,hogy nincs az embernek aktivitása,de még motivációja sem, merthogy elsősorban célja kellene hogy legyen,a többi csak azután jön.
Nagyon röviden, csak egy két szóval a 7 csakrához tartozó ,,spirituális leckék” életkorok szerint:
-1-es) Születésünk után 7 éves korig: az anyagi világgal kapcsolatos megéléseink. /50 éves korunktól innen kezdjük újra:)/
-2-es) 7-14 éves korig,és 57 évtől újra : Szexualitás,munka,fizikai vágyak …
-3-as) 14-21 ig,és 64-től újra: Egó ,személyiség,önbecsüléssel kapcsolatos leckék. /Na itt lenne mit kutakodnod…
-4-es) 21-28-ig,és 71-től újra: Ez a szív csakra,szeretet,megbocsátás,,,könyörületesség”…
-5-ös) 28-35-ig,és 78-tól újra: Az akarattal és önkifejezéssel kapcsolatos leckék. Ugye itt is van minek utána nézned?:) Ez volt /lett volna/ a mostani előtti periódusod. Tehát a jelenlegi szakaszod már eleve nincs megfelelő alapokon.
-6-os) 35-42 ig és 85-től újra: Az elmével,belső látással ,intuícióval,bölcsességgel kapcsolatos leckék. Ezt az életterületet kellene 35 éves korodtól és jelenleg is megvalósítanod.
-7-es) 42-49-ig /és 92-től újra:)/ : Ezek már a magasabb spiritualitással kapcsolatos leckék.
Ezekhez a csakrákhoz és élet szakaszokhoz tartozó feladataink persze sokkal tágabbak, bonyolultabbak, árnyaltabbak,ezért érdemes ennek utána nézni részletesebben is.
Azonnal tetten érhető ,hogy mikor mit mulasztottunk el,és annak mik a következményei, merthogy ezek egymásra épülnek. És nem érdemes arra várni,hogy eh’,majd 50 -től újra nekifuthatok,mert addig is minek szenvedni,és ki fog 100 évig élni,hogy újra végig tudja ezt csinálni?:)
Tehát a 3-as, 5-ösnél vannak hiányosságaid a megélésekben,és a 6-ost pedig most kéne élned,de nem vagy hajlandó…
Viszont ,,jól elbeszélgettünk” 🙂
Szív csakra…
Itt is, a 4-es szív csakránál is lennének teendőid.
Szeretet,megbocsátás,egyebek. Legalább magadnak. /Magadat szeretni,magadnak megbocsátani a kudarcaidért,és mindenért ami miatt most romokban az életed, önbizalmad, önértékelésed.
E nélkül gyenge a lélek,széthull az akarat,nem mész semmire,vagyis pontosan azt az állapotot eredményezi,amiben most is és a legtöbbször is vagy.
Nagyon úgy néz ki,hogy elég nagy ,,sarad”,tartozásod van magad felé és tulajdonképpen az összes életterületen végig kellene újra menned. Persze ehhez az kell ,hogy becsülni és szeretni tudd magadat annyira,hogy ezt meg tudd tenni magadért.
Ezért talán a szív csakrával kéne kezdeni,hogy végre szeretni tudd magadat,és megbocsátani a kudarcaidat. /Hogy legyen egyáltalán motivációd a továbbiakhoz./
Azután,ha már van belátás,és elfogadás,akkor kéne az akarat és az erő,hogy végig tudd csinálni,amit kéne. /5-ös,3-as/, de az alapokat 1-es 2-es sem hagyhatod ki,mert éppen hogy a fizikai világban is meg kéne állni a helyedet és úgy tűnik az idetartozó területeken is rengeteg sérülés történhetett.
Mind e közben egy éved lenne még a 6-os csakra /intuíció,belső látás,és bölcsesség/ életterületét megélni:) ugye 42 éves korodig.
Ezek nélkül viszont /ha nincsenek rendbe téve ezek a területek/nem tudsz tovább lépni a következő ciklusba,és így sohasem leszel a helyeden…
Valószínű,hogy ezt tudod valahol tudat alatt,és ezért vállalod fel ezt a stagnáló, semmi sem jó állapotot,mert még mindig kényelmesebb,mint ez a rengeteg munka,amivel rendbe hozhatnád az életedet. Úgyhogy kezdelek érteni:)
Mostanában divatos ez a szlogen: ,,Ne csak mondd,csináld is”!:)
Vagyis hidd el, kevés az hogy beszélgetsz róla,csinálni kéne mert elég nagy mulasztásaid vannak önmagaddal szemben.
Az én szememben ez bűn. Ha magunk ellen vétünk. De hát mindenkinek szíve joga ,hogy hogyan,minek értékeli ezt. És főleg mindenki úgy kótyavetyéli el az értékes életét,ahogy akarja 🙁
Tennem kellene, mondom kellene, de hit nélkül?
Szia,
Köszönöm szépen a soraidat, még adnék magról egy kis infot, ami azt gondolom alátámasztja az általad leírtakat.
Olyannak éltem, élem meg az életem, amiben ha a sors úgy dönt akkor sikerül valamit elérni, azonban ha a sors nem akarja, akkor tehetek bármit, nem fogok sikerrel járni.
Persze ezek a mai gondolataim, de ennek a kialakulásához hozzájárultak azok a tapasztalatok, amiket szereztem.
Kezdve a az iskolai, gyenge tanulmányi eredményekkel, és az ebből fakadó kudarc élményekkel.
Ez folytatódott az élet egyéb területén elért kudarcokkal. (munka, párkapcsolat, sport, egyéb tevékenységek)
Pedig a kitartás, az erőfeszítés, a lelkesedés és a hit, hosszú időn keresztül sarkalt arra, hogy megtaláljam a helyemet, és átsegítsen a kudarcokon.
De hiába a rengeteg tapasztalat, a kitartás, végül megtörtem, elfáradtam, elvesztetem a hitemet és negyvenegy éves koromra elmondtatom, hogy a céljaimból, álmaimból semmit nem értem el, nem tudok semmit felmutatni amire büszke lehetnék, mert nincs semmim és senkim.
Amit feltudok mutatni, és amivel soha sem volt problémám, az a tökéletes egészségem, a remek viszonyom az idős szüleimmel.
Elegem van az életnek nevezett valamiből, én már nem akarok bizonyítani, tenni, küzdeni.
Ennek ellenére nem lettem drogos, alkoholista és fel sem akasztottam magamat, bár lehet, hogy egy alkoholista is boldogabb nálam.
Tehát a sikerem, a sikertelenségem. És mivel ez a sikertelenség kíséri az életem, így persze, hogy nem jó, hogy semmi sem jó, ami van. Hogyan is lehetne örömmel megélni a sikertelenséget?
Tennem kellene, mondom kellene, de hit nélkül?
A fentiek miatt mindenről lebeszélem magamat, hogy az miért nem jó, miért ne csináljam, miért ne csináljuk. Hát így állok.
Gábor
kiegészítés.
Kis kiegészítés.
Nem értek a csakrákhoz.
A kisgyermek korom után mellet, pont a 28 – 35 éves korom volt az, az időszak, amikor jól alakultak a dolgaim, akkor azt hittem végre megtaláltam az utamat, de kiderült, hogy nem. Mert ami akkor szépen felépült, az, mint a kártyavár omlott össze.
Gábor
egy helyben?
Sok remek hozzászólás született és ezalatt hoztam két döntést.
A jelenlegi munkahelyemtől megváltam és egy költözéssel járó álláslehetőséget visszamondtam.
Hogy ezek a döntések mit hoznak, milyen irányba visznek, az már a jövő.
Érzelmileg nem érzem jobban magamat, mint a döntések előtt. Ahogy már korábban írtam, „mindig az a rossz, ami épp van”, és ez továbbra is érvényesül nálam.
Érzelmileg maradtam abban a hangulatban, amiben rosszul érzem magamat és ez az érzelmi állapot nem a külső tényezőktől függ (legalábbis azt hiszem). Ezért érzelmileg maradtam az egyhelyben topogásban, nem haladtam.
Maga vagyok az érzelmi állapot? Mert ebben az állapotban élek. Ráfoghatnám a sérelmekre, kudarcokra, körülményekre, hogy azért van ez a belső állapot.
De mint tudjuk, vannak ennél nagyobb kudarcokat, sérelmeket megélt emberek. Nehezebb körülményekkel, és mégis boldogok. (persze az ellenkezőjére is van példa)
Ha teszek szabadulni akarok ettől az állapottól az sem jó, ha elfogadom ezt az állapotot, az sem jó. Nem találom a helyemet, így semmi sem jó.
Mi van, ez az állapot maga a sorsom?
.
Amikor rosszul érzem magam arra gondolok hogy:Nem mindegy hogy
Amikor rosszul érzem magam arra gondolok hogy:Nem mindegy hogy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam? :)))
…és ilyenkor már nem a körülményeimet látom a pocsékul érzem magam okának hiszen az ok nem kívülröl keresendö,bár ha ott keresem meg is találom mert addig kutatok…és ha rákadtam valamire rágódom rajta mint kutya a csonton és még jól is esik valahol. 😉
Tehát azzal a gondolattal hogy ,,nem mindegy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam?” már nevetségessé válik az amit elötte gondoltam hogy:Minden sokkal jobb lenne ha…
Mert akárhogy is lenne az érzéseimet mint csomagot vinném magammal a ,,tutiba” is és elövenném néha-néha. 🙂
De ezzel nem szünik meg a ,,pocsékul érzem magam” állapot,csak már föléemelkedek egy kissé amitöl nem fog megszünni de legalább nem köt gúzsba és nem visz még mélyebbre.
Tudom hogy ez csak egy érzés,egy energia amit most érzek de ez is csak egy átmeneti állapot mert az energiák jönnek és mennek mint a felhök az égen.
Erika Szeretettel!
Igen, ezt írtam én is
Kedves Erika,
Igen, ezt írtam én is, hogy az érzés bennem van, ezért tök mindegy hová megyek, az érzés én magam vagyok:-(
Sajnos nállam ez tartós, sok éves érzés, nem megy a „felhő” és sűt ki a nap. Én magam vagyok a felhő ami eltakarja a napot.
Gábor
Az Univerzum mélyén
Nincs Isten, nincs menyország és nincs pokol. Nincs sors, nincs szerencse és nincs karma. Csak az ember van az önteltségével, hatalomvágyával, pénz éhségével és a határtalan ostoba primitív egójával. Olvastam egy két hozzászólást és elámultam mennyi hozzáértő szakember van itt. Kedves Gábor, jobb ha tudod, senki nem fogja meg a kezed, senki nem segít megtenni az első lépést a tovább jutás érdekében, senki nem segít fel a földről. Sőt! Leköpnek, átlépnek rajtad de lesz aki beléd rúg mert épp az Ő útjában fekszel. Rajtad kívül senkinek nem érdeke hogy te boldog legyél vagy elégedett az életeddel. Az emberi civilizációt 10 ezer évesre datálják de az ember semmit nem változott azóta. Éppúgy azt lesi hogy hogyan tudná a másikat a leghatékonyabban kizsákmányolni, mint 10 ezer évvel ezelőtt. Sokat emlegetik az egót. Hát igen. Akinek nagy az egója, az kihasználja a másikat és gazdag lesz. Akinek kissebb az egója, na az a rabszolga aki másokra robotol. Az élet véletlenül alakult az univerzumban így nincs semmi értelme. Egyszerűen csak fogadd el és próbáld meg elviselhetőbbé tenni mert az Univerzumnál csak egy dolog nagyobb. Az emberiség határtalan primitív egója. ( Perig ha tudnák mennyire picik 🙂 )
Az Univerzum mélyén /második rész:)/
„Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is,testvér.
Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.”
(Wass Albert)
,,Nem találom a helyemet, így semmi sem jó”.
Idáig valami vezetett,mert ok nélkül nincs semmi. Minden állapotot megelőz valami más állapot. Minden állapot valaminek a következménye.
Úgy tűnik azért beszélgetsz itt,mert szeretnél a kérdéseidre választ kapni. Én pedig úgy érzem ,hogy ahhoz,hogy itt érdemben lehessen neked valós válaszokat adni,ahhoz sokkal többet kéne tudni rólad.
Először is fontosabb korábbi életeseményeket,amik sok mindenről árulkodnának,feldolgozatlan problémákról,amik esetleg a jelenlegi állapotodhoz vezettek.
Másrészt pl. nagyon fontos lenne a korod.
-Egyrészt ,mert bizonyos életkorokban vannak bizonyos életszakasz válságok,krízisek,amik persze nem egyértelműen negatívak,mert nagyon is sokat lehet belőlük profitálni,többnyire mindig egy újrakezdés lehetőségei.
Például 35-45-körül az életközépkori/midlife/ válság,de ezek egészen a születésünktől a halálunkig elkísérnek. /Születés,kisgyermek-kamasz-ifjú kor,házasság,hivatás,spirituális válságok…./öregkor,halál/
-Másfelől azért lenne fontos a korod,mert 7 évenként élünk meg mindig egy egy csakrához tartozó életterületet. Tehát abból ,hogy ki hány éves,lehet tudni,melyik csakra életterületét,életfeladatait éli,vagy kéne élnie. Még az is lehet oka az ilyen elakadásoknak ,hogy az ember még az előző 7 év életfeladatival is adós:)
Vagyis ,ha valóban választ vársz a kérdéseidre,ezeken a dolgokon is érdemes lenne elgondolkodni.
Jól esik beszélgetni
Szia,
41 éves férfi vagyok.
Vannak gyermekkori és felnőttkori kudarc élményeim, mint mindenkinek.
Lényegében ez egy tartós állapot nálam, ami ha életszakaszonként kis időre meg is szűnik, utána mégis visszatér.
Már nem hiszek abban, hogy ezzel az állapottal tudok valamit kezdeni és talán már nem is akarok.
Azért vagyok itt, mert jól esik beszélgetni, kötetlenül. Jól esik, hogy nem néztek bolondnak, mert a környezetemben nincs ezekről kivel beszélgetnem.
G
Az,hogy jól esik beszélgetni ,annak van valami mozgatórugója.
Az,hogy jól esik beszélgetni ,annak van valami mozgatórugója. Nyilván ,hogy nem jó neked mégsem ez az állapot,és már az is csökkent ezen a terhen valamit,ha beszélhetsz róla,mert meghallgatnak.
Ennek lehet ugyan ,,örülni”,de nem megoldás.
Nem véletlenül említettem az életkori szakaszokat,sem az életközépkori válságot,mert lám pont abban a korban vagy,most éppen attól szenvedsz. Előtte meg a többi megoldatlan feladattól, amiket az életed során begyűjtöttél, amikor nem élted meg a különböző életterületeket, feladatokat a 7 éves periódusokban.
35-42 ÉVES KORODIG A 6-OS CSAKRÁHOZ TARTOZÓ életterületet, életfeladatokat kéne megélned. Ami nem más ,mint : AZ ELMÉVEL,INTUÍCIÓVAL,BELSŐ LÁTÁSSAL,ÉS BÖLCSESSÉGGEL kapcsolatos megélések. Az előtte levő 7 évben pedig az 5-ös csakráét kellett volna/ Akarat, önkifejezés/… De már 14-21 ig is adós vagy a 3-as csakra életfeladataival /egó,személyiség, önbecsülés/.
Ha tanulmányozod csakrákhoz tartozó életterületeket,/leírom, illetve itt az oldalon is sok mindent megtalálhatsz ezzel kapcsolatban/, akkor csinálhatsz egy önvizsgálatot. Mi az amit megéltél, megoldottál,amivel valamikor is rendben voltál,és mik azok a területek ahol adósságaid vannak?
Mivel említetted, hogy jelenleg nincs pénzed,sem terapeutára,sem más dolgokra,amik segíthetnének esetleg,hát egy alapos őszinte önvizsgálathoz nem kell pénz. A Sirály csomagokból is három CD ingyen ,,kipróbálható”. Az ,,őszinteség” CD is köztük van,ami egy ilyen feltáráshoz/amiről beszélünk/, elengedhetetlen.
Azért meg is oldottál dolgokat,mert azt mondod a problémád ,,életszakaszonként kis időre meg is szűnik”. Tehát olyankor magadhoz képest jó úton vagy,amikor pedig ,,visszatér ez az állapot”,akkor pedig nyilván nem.
Ez a ,,belső bölcsességed” ,tudatosságod jelzése is lehet,hogy ilyenkor nem jól csinálsz valamit és észre kéne ezt venned.
Gondolkodó, ,,agyaló” típus vagy,tehát nehéz a belső hangodat meghallanod,mert ehhez befelé kéne figyelned,amit elnyom az örökös agyalásod. A befelé figyelés jobb agyféltekés tevékenység,és ellazulás szükséges hozzá. Ahhoz,hogy a gondolatok cikázása,zakatolása alább hagyjon, mindenképpen egy teljes ellazulás szükséges. Nem meditációról beszélek,hanem egy ellazulásról,és ehhez rajtad kívül senki és semmi más nem kell,hogy elcsendesedj,leállítsd az agyad kattogását,és el kezdj befelé figyelni.
Ez egyszerűen csak elhatározás kérdése. Írtad is,hogy egy dolgot csinálsz csak,figyeled a légzésedet. Hát ez bevezetőként a legjobb dolog erre az ellazulásra,a cikázó gondolatok leállítására. /De számtalan más dolog is segíthet még,Kati írt is róla/…
Milyen érdekes,hogy találkozik a problémád,és az ok is,hogy amit jelenleg élni kéne életterületet/6-os csakra/,az ellen kézzel lábbal tiltakozol,és láthatod a következményét…
Ilyen nincs,hogy ez az állapot valakinek az állandó sorsa lenne,és ebbe nem is lehet belenyugodni, beletespedni, ebbe az állapotba. Szeretni és tisztelni kell az embernek magát annyira,hogy megpróbáljon értelmes életet élni,a legjobbat kihozni magából és ne csak vegetáljon.
Gondolom neked az életed során komolyan sérülhetett a saját magad iránti tiszteleted, szereteted. Akár mások által,akár saját magad által,mert a kudarcaid miatt így leértékelted magadat.
Gyanítom ,hogy nem csak egzisztenciális,hanem párkapcsolati,családon belüli kudarcok is értek /esetleg el is váltál/,amik nagyon sokat ronthattak az önértékeléseden.
Nem hinném ,hogy ebbe bele kellene nyugodnod,és beletespedni ebbe a saját magadat leértékelt ,semmire sem becsült állapotba. Ilyenkor persze ,hogy nincs az embernek aktivitása,de még motivációja sem, merthogy elsősorban célja kellene hogy legyen,a többi csak azután jön.
Nagyon röviden, csak egy két szóval a 7 csakrához tartozó ,,spirituális leckék” életkorok szerint:
-1-es) Születésünk után 7 éves korig: az anyagi világgal kapcsolatos megéléseink. /50 éves korunktól innen kezdjük újra:)/
-2-es) 7-14 éves korig,és 57 évtől újra : Szexualitás,munka,fizikai vágyak …
-3-as) 14-21 ig,és 64-től újra: Egó ,személyiség,önbecsüléssel kapcsolatos leckék. /Na itt lenne mit kutakodnod…
-4-es) 21-28-ig,és 71-től újra: Ez a szív csakra,szeretet,megbocsátás,,,könyörületesség”…
-5-ös) 28-35-ig,és 78-tól újra: Az akarattal és önkifejezéssel kapcsolatos leckék. Ugye itt is van minek utána nézned?:) Ez volt /lett volna/ a mostani előtti periódusod. Tehát a jelenlegi szakaszod már eleve nincs megfelelő alapokon.
-6-os) 35-42 ig és 85-től újra: Az elmével,belső látással ,intuícióval,bölcsességgel kapcsolatos leckék. Ezt az életterületet kellene 35 éves korodtól és jelenleg is megvalósítanod.
-7-es) 42-49-ig /és 92-től újra:)/ : Ezek már a magasabb spiritualitással kapcsolatos leckék.
Ezekhez a csakrákhoz és élet szakaszokhoz tartozó feladataink persze sokkal tágabbak, bonyolultabbak, árnyaltabbak,ezért érdemes ennek utána nézni részletesebben is.
Azonnal tetten érhető ,hogy mikor mit mulasztottunk el,és annak mik a következményei, merthogy ezek egymásra épülnek. És nem érdemes arra várni,hogy eh’,majd 50 -től újra nekifuthatok,mert addig is minek szenvedni,és ki fog 100 évig élni,hogy újra végig tudja ezt csinálni?:)
Tehát a 3-as, 5-ösnél vannak hiányosságaid a megélésekben,és a 6-ost pedig most kéne élned,de nem vagy hajlandó…
Viszont ,,jól elbeszélgettünk” 🙂
Szív csakra…
Itt is, a 4-es szív csakránál is lennének teendőid.
Szeretet,megbocsátás,egyebek. Legalább magadnak. /Magadat szeretni,magadnak megbocsátani a kudarcaidért,és mindenért ami miatt most romokban az életed, önbizalmad, önértékelésed.
E nélkül gyenge a lélek,széthull az akarat,nem mész semmire,vagyis pontosan azt az állapotot eredményezi,amiben most is és a legtöbbször is vagy.
Nagyon úgy néz ki,hogy elég nagy ,,sarad”,tartozásod van magad felé és tulajdonképpen az összes életterületen végig kellene újra menned. Persze ehhez az kell ,hogy becsülni és szeretni tudd magadat annyira,hogy ezt meg tudd tenni magadért.
Ezért talán a szív csakrával kéne kezdeni,hogy végre szeretni tudd magadat,és megbocsátani a kudarcaidat. /Hogy legyen egyáltalán motivációd a továbbiakhoz./
Azután,ha már van belátás,és elfogadás,akkor kéne az akarat és az erő,hogy végig tudd csinálni,amit kéne. /5-ös,3-as/, de az alapokat 1-es 2-es sem hagyhatod ki,mert éppen hogy a fizikai világban is meg kéne állni a helyedet és úgy tűnik az idetartozó területeken is rengeteg sérülés történhetett.
Mind e közben egy éved lenne még a 6-os csakra /intuíció,belső látás,és bölcsesség/ életterületét megélni:) ugye 42 éves korodig.
Ezek nélkül viszont /ha nincsenek rendbe téve ezek a területek/nem tudsz tovább lépni a következő ciklusba,és így sohasem leszel a helyeden…
Valószínű,hogy ezt tudod valahol tudat alatt,és ezért vállalod fel ezt a stagnáló, semmi sem jó állapotot,mert még mindig kényelmesebb,mint ez a rengeteg munka,amivel rendbe hozhatnád az életedet. Úgyhogy kezdelek érteni:)
Mostanában divatos ez a szlogen: ,,Ne csak mondd,csináld is”!:)
Vagyis hidd el, kevés az hogy beszélgetsz róla,csinálni kéne mert elég nagy mulasztásaid vannak önmagaddal szemben.
Az én szememben ez bűn. Ha magunk ellen vétünk. De hát mindenkinek szíve joga ,hogy hogyan,minek értékeli ezt. És főleg mindenki úgy kótyavetyéli el az értékes életét,ahogy akarja 🙁
Tennem kellene, mondom kellene, de hit nélkül?
Szia,
Köszönöm szépen a soraidat, még adnék magról egy kis infot, ami azt gondolom alátámasztja az általad leírtakat.
Olyannak éltem, élem meg az életem, amiben ha a sors úgy dönt akkor sikerül valamit elérni, azonban ha a sors nem akarja, akkor tehetek bármit, nem fogok sikerrel járni.
Persze ezek a mai gondolataim, de ennek a kialakulásához hozzájárultak azok a tapasztalatok, amiket szereztem.
Kezdve a az iskolai, gyenge tanulmányi eredményekkel, és az ebből fakadó kudarc élményekkel.
Ez folytatódott az élet egyéb területén elért kudarcokkal. (munka, párkapcsolat, sport, egyéb tevékenységek)
Pedig a kitartás, az erőfeszítés, a lelkesedés és a hit, hosszú időn keresztül sarkalt arra, hogy megtaláljam a helyemet, és átsegítsen a kudarcokon.
De hiába a rengeteg tapasztalat, a kitartás, végül megtörtem, elfáradtam, elvesztetem a hitemet és negyvenegy éves koromra elmondtatom, hogy a céljaimból, álmaimból semmit nem értem el, nem tudok semmit felmutatni amire büszke lehetnék, mert nincs semmim és senkim.
Amit feltudok mutatni, és amivel soha sem volt problémám, az a tökéletes egészségem, a remek viszonyom az idős szüleimmel.
Elegem van az életnek nevezett valamiből, én már nem akarok bizonyítani, tenni, küzdeni.
Ennek ellenére nem lettem drogos, alkoholista és fel sem akasztottam magamat, bár lehet, hogy egy alkoholista is boldogabb nálam.
Tehát a sikerem, a sikertelenségem. És mivel ez a sikertelenség kíséri az életem, így persze, hogy nem jó, hogy semmi sem jó, ami van. Hogyan is lehetne örömmel megélni a sikertelenséget?
Tennem kellene, mondom kellene, de hit nélkül?
A fentiek miatt mindenről lebeszélem magamat, hogy az miért nem jó, miért ne csináljam, miért ne csináljuk. Hát így állok.
Gábor
kiegészítés.
Kis kiegészítés.
Nem értek a csakrákhoz.
A kisgyermek korom után mellet, pont a 28 – 35 éves korom volt az, az időszak, amikor jól alakultak a dolgaim, akkor azt hittem végre megtaláltam az utamat, de kiderült, hogy nem. Mert ami akkor szépen felépült, az, mint a kártyavár omlott össze.
Gábor
mit tegyek?
Kedves Éva,
Igazán rendes vagy és jó olvasni a soraidat.
1: Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?
2: Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal?
3: Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket.
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
5: Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt.
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen.
Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól. Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam.
Köszönöm mindannyitoknak, a beszélgetést az elfogadást.
Gábor
Van orvosság önbizalom hiány ellen!
1. Azért tegyél, amit valóban akarsz. Szeretnél örömben és békében élni. Nyugodtan, a saját értékrended szerint.
2. Fogadd el az elkerülő magatartásodat és találd meg benne a pozitívumot. Legalább olyan téves viselkedési minta a világot kívülről megváltani akaró embereké, akik saját maguk megismerése és kiteljesítése helyett mindig valami/valaki mást akarnak kijavítani és megmenteni. Jó helyen keresed a megoldást, ha a saját belső forrásod felé indulsz el!
3. A konkrét lépeseket akkor tudnám megmutatni, ha megkeresnél. A fókuszt az önelfogadásra és a helyes önértékelésre helyezném.
4. Szerethető vagy és nem vagy sikertelen. Az egód ezt a szakaszt sikertelennek éli meg, pedig ez pontosan eltervezett része a több életet átívelő Nagy Tervnek, ami a személyiséged fejlesztésére vonatkozik. Ha tévútra tévedsz, akkor az a legnagyobb szerencse, ha nem jutottál vele túl messzire, legalább sokkal hamarabb visszatalálsz 🙂
5. A legszebb férfikor most jön. Tanulj meg jól élni vele.
6. Ha meghalsz nem szállsz ki, max a testedből. Lesz új terv, új szereplőkkel de ugyanezzel a tanulni valóval.
7. Ne akarj erőből megfelelni társadalmi elvárásoknak, ez a társadalom beteg, vagy meggyógyul vagy nem, neked az a dolgod, megtaláld, hogy ki vagy valójában, hol a helyed. Ez a játék erről szól.
Most pedig a kifogásaidra válaszolok, mielőtt feltennéd őket 🙂
1. Igen, van rá pénz. A fejlődésedre. Ha nem a nincsre fókuszálsz, megteremtődik. Bevonzó gyakorlatok sora létezik, 10 perc alatt kivitelezhető. Mivel a teremtés, bevonzás működik, ha a cél jó és elbukik, ha csak az egó hízlalását szolgálná.
2. Igen, van energia, könnyen hozzáférhető. A depressziósoknak a legjobban a mudrák váltak be. A kezedet használod, kéz jógának hívják. Minimális erőfeszítés nagy energiák mozgósításához.
3. Igen, meg tudsz tanulni meditálni, de felejtsd el egyenlőre a klasszikus buddhista ne gondoljunk a semmire meditációt. Az önismereti meditáció célja pontosan az, hogy azzal foglalkozzunk ami nem hagy nyugodni. Elmélyültebb, tisztább állapotban, nagyobb lelki nyitottsággal rátekintünk a mélyebb összefüggésekre és a megoldásokra.
4. Igen, meg tudod találni a szeretetet, a boldogságot, az elfogadást. Önmagadban. Ha ez meg van, a világ átrendeződik körülötted.
Ehhez a „felhődet” ami a negativitásból, a feldolgozatlan kudarcélményeidből borult ilyen tartósan a világod fölé, át kell dolgozni. A napfény az analógiája a megoldásoknak. A napos oldalra kerülés. A belső fény megtalálása, a feltöltődés belőle. A felhők fölött süt a nap 🙂
elfáradtam
Hogyan fogadjam el a segítséget, ha nem bízok a segítőkben, a módszerekben, és abban, hogy sikerülhet.
A pénz megteremtődik? Hogyan hihetnék ebben?
A fentieket figyelembe véve, hogyan tegyem félre az elkerülő magatartásom?
Miért és hogyan szerethetném azt, az életet, ami kudarcokkal teli? (még ha az egom is értékeli így)
Akarok én élni? Így élni? Nem.
Bizonyosságot akarok, kapaszkodókat akarok! Most viszont végtelenül fáradt vagyok, aludni, és aludni akarok, csendben, nyugalomban, örökre, elfáradtam, nagyon.
Már csak egy gondolat él bennem, hogy hagyjon békén az élet, hagyjanak békén, elég volt.
Szeretettel,
Gábor
Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal
Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal mondom, nem az örökre elalvásra, csak úgy alvásra simán. Mi tart vissza, hogy bezárkózz a szobádba és csak aludj és aludj és aludj, csendben, nyugalomban? Próbáld ki. Nekem is vannak néha ilyenek, és akkor bizony nem kelek ki az ágyból, ameddig meg nem unom. Semmi, de semmi nem érdekel akkor, mert igen, elfáradtam. Akinek nem tetszik, az menjen, és fáradjon el helyettem, aztán majd cserélhetünk helyet, ha akar. De egy idő után meg megunom, és rájövök, hogy mit kell tennem. Te is meg fogod unni, ez 100 %. Lehet, hogy egy hétig tart, lehet, hogy egy hónapig, de hidd el, tuti, hogy megunod. Dübörög benned a változni akarás (látszata), de közben meg itt van egy tök konkrét dolog, amit szeretnél csinálni, és megfosztod magad tőle. Ezért vagy ilyen passzban. Agyon gyötröd magad, hogy mit tegyél, hát tedd azt, amit szeretnél! Mondhatunk mi itt neked bármekkorákat, ha te csak aludni szeretnél 🙂 De legalább végre ez is kiderült, mert eddig csak azt tudtuk, hogy valamit tenni akarsz, de hogy mit, azt még te se. Menj, és pihenj, aludj, amennyit jól esik, közben még lehet a meditáció „fortélyaira” is ráérzel magadtól.
Kedves Gábor!
A kérdéseknek mindig örülni kell. Mert nagy előrelépés a folyamatos kifogások után. Ha az ember kérdez,és már nem csak hárít ,akkor már elindult benne a folyamat,hiszen felébredt valami,az érdeklődés. Sőt már a megoldásra is rákérdeztél,hogy hogyan tovább?
Vagyis máris kimozdultál a holtpontról,már valami szándékot is jelzel a sorsod jobbítása iránt,és ez nagy eredménynek könyvelhető el. Vagyis gratulálok!:)
Akkor lássuk hol tartasz most?
1: ,,Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?”
Van ilyen állapot is,hogy ,,nem cselekvés”. Ez a buddhizmusban egy előrehaladott állapot már. Azt hiszem egyetértünk abban ,hogy te nem ebben vagy. Ráadásul azt mondod ,hogy voltak aktívabb részei is az életednek,és tulajdonképpen a kudarcok miatt váltál ilyenné,hogy mindig inkább lebeszéled magadat a cselekvésről,mert félsz az újabb kudarctól. Minden válaszodból kiderül,hogy nem ez az alapállapotod,ebbe sok,sok kudarc,elveszített önbecsülés után kerültél bele. Vagyis ez egy szerzett állapot,nem az eredeti normális állapotod.
Az is ,hogy itt vagy,és még mindig kitartóan, értelmesen,higgadtan,nagyon is következetesen teszed fel a kérdéseidet,és így is válaszolsz mindenre,abból is látszik,hogy azért nem vagy te beletespedve annyira a dolgokba,és igenis ,hogy van igényed a változásra,csak a sok kudarc,elvette tőle az erődet,és akaratodat és inkább a lemondást választod.
Te írod éppen,hogy mennyire aktívan csináltad a dolgokat és kitartottál,stb…tehát akármit is olvasok tőled az sugárzik belőle ,hogy nem ez a normális állapotod,amiben jelenleg is vagy,ezt sok kiábrándulás,csalódás,félelem generálta.
Ezek tehát az akadályaid jelenleg.
2: ,,Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal”?
Erről már írtam. Egy önanalízis,őszinte feltárás. A kudarcok megbocsátása magadnak.
Az önbecsülésed, önbizalmad visszaszerzése. Ehhez először belátás kéne ami az őszinte feltárásokból fakad,/hogy mi volt a jó,mi az ami sikertelen,és miért/. Tehát feltárni,belátni,aztán ezek őszinte elfogadása,és megbocsátása,mert különben soha nem tudod becsülni magadat ,és jelenleg is ez a legnagyobb visszahúzó erőd.
Mindezekhez pedig az kéne legelőször is,hogy egy kicsit szeretni és becsülni tudd magadat,csak annyira,hogy mégis legyen miért belekezdeni az egészbe. Mert valami motiváció kell,és ezt csakis magadban találhatod meg. Ezt talán úgy érhetnéd el,hogy egyszer legalább nem a kudarcokon gondolkodnál folyton,hanem azt sorolnád fel magadban,hogy mik voltak azok a történések az életedben amiket jónak ítélsz,amikre esetleg kicsit büszke is lehetsz. Mert voltak ilyenek,még ha rövid ideig is. Ezekkel tudnál némi önbecsülést visszaszerezni magadnak.
Hogy tulajdonképpen mi lenne a dolgod,az ,,életfeladatod,abban segíthet pl.egy karmahoroszkóp. /merthogy a meditációról egyelőre letettél./ Csak betekintésként ajánlanék egy nagyon egyszerű oldalt,bár vannak sokkal komolyabbak is,de csak érdeklődés szinten:)
Itt mindenki megtalálhatja a karmahoroszkópja szerint a jelenlegi életfeladatát,és azt is elmagyarázzák,hogy éppen miért ez a dolga,mit hozott magával,és e miatt mit kell kompenzálnia,és hogyan? A jobb oldali menüből lehet kikeresni születési dátum szerint. Persze ez nem Szentírás,de elég jó felismeréseket hozhat.
http://www.advaita.hu/index.php
3: ,,Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket.”
Ezt az eddigiekből,és még fenti ajánlásokból összeállíthatod. Lépésről lépésre minden le vagyon írva:)
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
Úgy tűnik szerethető vagy,láthatod is:) Elég sokan igyekeznek itt segíteni neked,önzetlenül,nyilván szeretetből. Egyébként pedig egy embernek nem a sikeressége dönti el,hogy szerethető e? Ha valakit az állásáért ,pénzéért,házáért,kocsijáért ,,szeretnek” az már régen rossz. Ha valódi szeretetről beszélünk,akkor az embert önmagáért szeretik,nem az esetleges jó anyagi körülményiért. Illetve annak semmi köze a szeretethez.
5: ,,Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt”.
Igen ,írtam ,hogy addig lezajlik a 6-os csakrához tartozó életterületek megélése,de azért ezek a régóta tartó belső ,,lenni vagy nem lenni”, ,,tenni vagy nem tenni” vívódásaid is csak csak ide kapcsolódnak. Úgyhogy nagyjából ezen a területen vagy,csak hát intenzívebben kívánná ez a csakra a spiritualitás felé való fordulást,és főleg a saját belsődben való elmélyedést. Egyébként pedig sohasem késő,még a halálunk pillanatában sem.Viszont nem véletlenül feszeget ez a dolog most ennyire téged,talán azért mert most lenne itt az ideje foglalkozni magaddal. Nincsenek ugyanis véletlenek:)
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Nem tudsz kiszállni:) Először is sokkal rosszabb megoldatlan problémákkal meghalni,mert azzal odaát is gond lesz. Ebbe nem mennék most bele,mert sokkal kellemetlenebb következményei vannak,,ott”,mint amennyire esetleg most itt szenvedsz a megoldatlan dolgaid miatt. Másrészt pedig legközelebb kezdheted előröl,csak várhatóan sokkal keményebb feltételekkel,mert még plusz terhek is hozzájárulnak a miatt ,hogy feladtad,és a megoldatlan feladatok miatt még növelted is azt a karmát amit hoztál.
Van ugyan olyan eset is,amikor a lélek számára egyértelmű mondjuk egy megrekedés,hogy abból már nem lesz kiút,és akkor a lélek önként kiszáll. Egy baleset,betegség…, de nálad ez sem áll fent. Ilyenkor ugyanis az ember már nem kérdez.
7:,,Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen.”
Ez egy spirituális oldal,ez a minimum,hogy az itt kommentelő emberek megértőek,elfogadóak, segítőkészek. Mindenki átment válságokon,hogyan szólhatná meg a másikat? Ugyanebből következik,hogy a tapasztalatokat jó szívvel megosztjuk.
8:,,Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól”
Ez érthető és sokszor igaz is,hogy ne hagyjuk magunkat mások által sodortatni,ugyanakkor semmi sem véletlen. Egyetlen kapcsolat ,találkozás ,beszélgetés sem,mert nagyon sokszor értünk vannak ezek az emberek. Úgyhogy én részemről nyitott vagyok mindenre,nem irritál,hogy ezt mondanak, vagy azt,hanem elgondolkodom rajta,és igyekszem kivenni belőle azt ami a javamat szolgálhatja. Persze tudom vannak olyan esetek is ,amikor az embernek sajnos be kell tennie a szűrőt:) De az estek többségében mégiscsak arról van szó,hogy a környezet,a világ tükröt mutat az embernek.
9:,,Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam”
Hát istenigazából szerintem csak saját magunknak kéne megfelelnünk. Mégis azt mondanám,ha az ember azt választja ,hogy a társadalomban él,és nem vonul el egy barlangba,akkor bizony meg kell találni valami egyensúlyt köztem és a társadalmi elvárások,sőt kötelezettségek között. Ami nagyon is nehéz,mert már ezek egyre szorongatóbbak,szinte minden szabadságát úgymond igyekszik elvenni az embernek,de nem véletlenül születtünk pont ebbe a korba. Szerintem azért mert a további fejlődésünkhöz pontosan ezek a leckék,feladatok,tanulságok kellenek.
Ezért jó,ha az ember foglakozott ezoterikus ,vagy tradicionális tanításokkal,mert akkor sokkal jobban átlátja ezeket a dolgokat,sokkal megértőbb,elfogadóbb,és próbál együtt működni,nem pedig örökös ellenállásban lenni:) Szél ellen ugye nem lehet pisilni,vagy legalább is nem érdemes:) És az a Nap,amiről Kati ír,hogy kisüt a fejünk felett,hát igen,de azért bizony meg kell dolgozni,hogy az ember a ,,napsütésben”élhessen:) Egyébiránt a ,,ködös Albion”,esetleg néha rövid időre kisüthet a Nap:) Hát ,,ízlések és pofonok” 🙂 A magam részéről Napimádó vagyok:)
mit tegyek?
Kedves Éva,
Igazán rendes vagy és jó olvasni a soraidat.
1: Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?
2: Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal?
3: Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket.
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
5: Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt.
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen.
Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól. Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam.
Köszönöm mindannyitoknak, a beszélgetést az elfogadást.
Gábor
Van orvosság önbizalom hiány ellen!
1. Azért tegyél, amit valóban akarsz. Szeretnél örömben és békében élni. Nyugodtan, a saját értékrended szerint.
2. Fogadd el az elkerülő magatartásodat és találd meg benne a pozitívumot. Legalább olyan téves viselkedési minta a világot kívülről megváltani akaró embereké, akik saját maguk megismerése és kiteljesítése helyett mindig valami/valaki mást akarnak kijavítani és megmenteni. Jó helyen keresed a megoldást, ha a saját belső forrásod felé indulsz el!
3. A konkrét lépeseket akkor tudnám megmutatni, ha megkeresnél. A fókuszt az önelfogadásra és a helyes önértékelésre helyezném.
4. Szerethető vagy és nem vagy sikertelen. Az egód ezt a szakaszt sikertelennek éli meg, pedig ez pontosan eltervezett része a több életet átívelő Nagy Tervnek, ami a személyiséged fejlesztésére vonatkozik. Ha tévútra tévedsz, akkor az a legnagyobb szerencse, ha nem jutottál vele túl messzire, legalább sokkal hamarabb visszatalálsz 🙂
5. A legszebb férfikor most jön. Tanulj meg jól élni vele.
6. Ha meghalsz nem szállsz ki, max a testedből. Lesz új terv, új szereplőkkel de ugyanezzel a tanulni valóval.
7. Ne akarj erőből megfelelni társadalmi elvárásoknak, ez a társadalom beteg, vagy meggyógyul vagy nem, neked az a dolgod, megtaláld, hogy ki vagy valójában, hol a helyed. Ez a játék erről szól.
Most pedig a kifogásaidra válaszolok, mielőtt feltennéd őket 🙂
1. Igen, van rá pénz. A fejlődésedre. Ha nem a nincsre fókuszálsz, megteremtődik. Bevonzó gyakorlatok sora létezik, 10 perc alatt kivitelezhető. Mivel a teremtés, bevonzás működik, ha a cél jó és elbukik, ha csak az egó hízlalását szolgálná.
2. Igen, van energia, könnyen hozzáférhető. A depressziósoknak a legjobban a mudrák váltak be. A kezedet használod, kéz jógának hívják. Minimális erőfeszítés nagy energiák mozgósításához.
3. Igen, meg tudsz tanulni meditálni, de felejtsd el egyenlőre a klasszikus buddhista ne gondoljunk a semmire meditációt. Az önismereti meditáció célja pontosan az, hogy azzal foglalkozzunk ami nem hagy nyugodni. Elmélyültebb, tisztább állapotban, nagyobb lelki nyitottsággal rátekintünk a mélyebb összefüggésekre és a megoldásokra.
4. Igen, meg tudod találni a szeretetet, a boldogságot, az elfogadást. Önmagadban. Ha ez meg van, a világ átrendeződik körülötted.
Ehhez a „felhődet” ami a negativitásból, a feldolgozatlan kudarcélményeidből borult ilyen tartósan a világod fölé, át kell dolgozni. A napfény az analógiája a megoldásoknak. A napos oldalra kerülés. A belső fény megtalálása, a feltöltődés belőle. A felhők fölött süt a nap 🙂
elfáradtam
Hogyan fogadjam el a segítséget, ha nem bízok a segítőkben, a módszerekben, és abban, hogy sikerülhet.
A pénz megteremtődik? Hogyan hihetnék ebben?
A fentieket figyelembe véve, hogyan tegyem félre az elkerülő magatartásom?
Miért és hogyan szerethetném azt, az életet, ami kudarcokkal teli? (még ha az egom is értékeli így)
Akarok én élni? Így élni? Nem.
Bizonyosságot akarok, kapaszkodókat akarok! Most viszont végtelenül fáradt vagyok, aludni, és aludni akarok, csendben, nyugalomban, örökre, elfáradtam, nagyon.
Már csak egy gondolat él bennem, hogy hagyjon békén az élet, hagyjanak békén, elég volt.
Szeretettel,
Gábor
Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal
Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal mondom, nem az örökre elalvásra, csak úgy alvásra simán. Mi tart vissza, hogy bezárkózz a szobádba és csak aludj és aludj és aludj, csendben, nyugalomban? Próbáld ki. Nekem is vannak néha ilyenek, és akkor bizony nem kelek ki az ágyból, ameddig meg nem unom. Semmi, de semmi nem érdekel akkor, mert igen, elfáradtam. Akinek nem tetszik, az menjen, és fáradjon el helyettem, aztán majd cserélhetünk helyet, ha akar. De egy idő után meg megunom, és rájövök, hogy mit kell tennem. Te is meg fogod unni, ez 100 %. Lehet, hogy egy hétig tart, lehet, hogy egy hónapig, de hidd el, tuti, hogy megunod. Dübörög benned a változni akarás (látszata), de közben meg itt van egy tök konkrét dolog, amit szeretnél csinálni, és megfosztod magad tőle. Ezért vagy ilyen passzban. Agyon gyötröd magad, hogy mit tegyél, hát tedd azt, amit szeretnél! Mondhatunk mi itt neked bármekkorákat, ha te csak aludni szeretnél 🙂 De legalább végre ez is kiderült, mert eddig csak azt tudtuk, hogy valamit tenni akarsz, de hogy mit, azt még te se. Menj, és pihenj, aludj, amennyit jól esik, közben még lehet a meditáció „fortélyaira” is ráérzel magadtól.
Kedves Gábor!
A kérdéseknek mindig örülni kell. Mert nagy előrelépés a folyamatos kifogások után. Ha az ember kérdez,és már nem csak hárít ,akkor már elindult benne a folyamat,hiszen felébredt valami,az érdeklődés. Sőt már a megoldásra is rákérdeztél,hogy hogyan tovább?
Vagyis máris kimozdultál a holtpontról,már valami szándékot is jelzel a sorsod jobbítása iránt,és ez nagy eredménynek könyvelhető el. Vagyis gratulálok!:)
Akkor lássuk hol tartasz most?
1: ,,Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?”
Van ilyen állapot is,hogy ,,nem cselekvés”. Ez a buddhizmusban egy előrehaladott állapot már. Azt hiszem egyetértünk abban ,hogy te nem ebben vagy. Ráadásul azt mondod ,hogy voltak aktívabb részei is az életednek,és tulajdonképpen a kudarcok miatt váltál ilyenné,hogy mindig inkább lebeszéled magadat a cselekvésről,mert félsz az újabb kudarctól. Minden válaszodból kiderül,hogy nem ez az alapállapotod,ebbe sok,sok kudarc,elveszített önbecsülés után kerültél bele. Vagyis ez egy szerzett állapot,nem az eredeti normális állapotod.
Az is ,hogy itt vagy,és még mindig kitartóan, értelmesen,higgadtan,nagyon is következetesen teszed fel a kérdéseidet,és így is válaszolsz mindenre,abból is látszik,hogy azért nem vagy te beletespedve annyira a dolgokba,és igenis ,hogy van igényed a változásra,csak a sok kudarc,elvette tőle az erődet,és akaratodat és inkább a lemondást választod.
Te írod éppen,hogy mennyire aktívan csináltad a dolgokat és kitartottál,stb…tehát akármit is olvasok tőled az sugárzik belőle ,hogy nem ez a normális állapotod,amiben jelenleg is vagy,ezt sok kiábrándulás,csalódás,félelem generálta.
Ezek tehát az akadályaid jelenleg.
2: ,,Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal”?
Erről már írtam. Egy önanalízis,őszinte feltárás. A kudarcok megbocsátása magadnak.
Az önbecsülésed, önbizalmad visszaszerzése. Ehhez először belátás kéne ami az őszinte feltárásokból fakad,/hogy mi volt a jó,mi az ami sikertelen,és miért/. Tehát feltárni,belátni,aztán ezek őszinte elfogadása,és megbocsátása,mert különben soha nem tudod becsülni magadat ,és jelenleg is ez a legnagyobb visszahúzó erőd.
Mindezekhez pedig az kéne legelőször is,hogy egy kicsit szeretni és becsülni tudd magadat,csak annyira,hogy mégis legyen miért belekezdeni az egészbe. Mert valami motiváció kell,és ezt csakis magadban találhatod meg. Ezt talán úgy érhetnéd el,hogy egyszer legalább nem a kudarcokon gondolkodnál folyton,hanem azt sorolnád fel magadban,hogy mik voltak azok a történések az életedben amiket jónak ítélsz,amikre esetleg kicsit büszke is lehetsz. Mert voltak ilyenek,még ha rövid ideig is. Ezekkel tudnál némi önbecsülést visszaszerezni magadnak.
Hogy tulajdonképpen mi lenne a dolgod,az ,,életfeladatod,abban segíthet pl.egy karmahoroszkóp. /merthogy a meditációról egyelőre letettél./ Csak betekintésként ajánlanék egy nagyon egyszerű oldalt,bár vannak sokkal komolyabbak is,de csak érdeklődés szinten:)
Itt mindenki megtalálhatja a karmahoroszkópja szerint a jelenlegi életfeladatát,és azt is elmagyarázzák,hogy éppen miért ez a dolga,mit hozott magával,és e miatt mit kell kompenzálnia,és hogyan? A jobb oldali menüből lehet kikeresni születési dátum szerint. Persze ez nem Szentírás,de elég jó felismeréseket hozhat.
http://www.advaita.hu/index.php
3: ,,Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket.”
Ezt az eddigiekből,és még fenti ajánlásokból összeállíthatod. Lépésről lépésre minden le vagyon írva:)
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
Úgy tűnik szerethető vagy,láthatod is:) Elég sokan igyekeznek itt segíteni neked,önzetlenül,nyilván szeretetből. Egyébként pedig egy embernek nem a sikeressége dönti el,hogy szerethető e? Ha valakit az állásáért ,pénzéért,házáért,kocsijáért ,,szeretnek” az már régen rossz. Ha valódi szeretetről beszélünk,akkor az embert önmagáért szeretik,nem az esetleges jó anyagi körülményiért. Illetve annak semmi köze a szeretethez.
5: ,,Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt”.
Igen ,írtam ,hogy addig lezajlik a 6-os csakrához tartozó életterületek megélése,de azért ezek a régóta tartó belső ,,lenni vagy nem lenni”, ,,tenni vagy nem tenni” vívódásaid is csak csak ide kapcsolódnak. Úgyhogy nagyjából ezen a területen vagy,csak hát intenzívebben kívánná ez a csakra a spiritualitás felé való fordulást,és főleg a saját belsődben való elmélyedést. Egyébként pedig sohasem késő,még a halálunk pillanatában sem.Viszont nem véletlenül feszeget ez a dolog most ennyire téged,talán azért mert most lenne itt az ideje foglalkozni magaddal. Nincsenek ugyanis véletlenek:)
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Nem tudsz kiszállni:) Először is sokkal rosszabb megoldatlan problémákkal meghalni,mert azzal odaát is gond lesz. Ebbe nem mennék most bele,mert sokkal kellemetlenebb következményei vannak,,ott”,mint amennyire esetleg most itt szenvedsz a megoldatlan dolgaid miatt. Másrészt pedig legközelebb kezdheted előröl,csak várhatóan sokkal keményebb feltételekkel,mert még plusz terhek is hozzájárulnak a miatt ,hogy feladtad,és a megoldatlan feladatok miatt még növelted is azt a karmát amit hoztál.
Van ugyan olyan eset is,amikor a lélek számára egyértelmű mondjuk egy megrekedés,hogy abból már nem lesz kiút,és akkor a lélek önként kiszáll. Egy baleset,betegség…, de nálad ez sem áll fent. Ilyenkor ugyanis az ember már nem kérdez.
7:,,Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen.”
Ez egy spirituális oldal,ez a minimum,hogy az itt kommentelő emberek megértőek,elfogadóak, segítőkészek. Mindenki átment válságokon,hogyan szólhatná meg a másikat? Ugyanebből következik,hogy a tapasztalatokat jó szívvel megosztjuk.
8:,,Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól”
Ez érthető és sokszor igaz is,hogy ne hagyjuk magunkat mások által sodortatni,ugyanakkor semmi sem véletlen. Egyetlen kapcsolat ,találkozás ,beszélgetés sem,mert nagyon sokszor értünk vannak ezek az emberek. Úgyhogy én részemről nyitott vagyok mindenre,nem irritál,hogy ezt mondanak, vagy azt,hanem elgondolkodom rajta,és igyekszem kivenni belőle azt ami a javamat szolgálhatja. Persze tudom vannak olyan esetek is ,amikor az embernek sajnos be kell tennie a szűrőt:) De az estek többségében mégiscsak arról van szó,hogy a környezet,a világ tükröt mutat az embernek.
9:,,Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam”
Hát istenigazából szerintem csak saját magunknak kéne megfelelnünk. Mégis azt mondanám,ha az ember azt választja ,hogy a társadalomban él,és nem vonul el egy barlangba,akkor bizony meg kell találni valami egyensúlyt köztem és a társadalmi elvárások,sőt kötelezettségek között. Ami nagyon is nehéz,mert már ezek egyre szorongatóbbak,szinte minden szabadságát úgymond igyekszik elvenni az embernek,de nem véletlenül születtünk pont ebbe a korba. Szerintem azért mert a további fejlődésünkhöz pontosan ezek a leckék,feladatok,tanulságok kellenek.
Ezért jó,ha az ember foglakozott ezoterikus ,vagy tradicionális tanításokkal,mert akkor sokkal jobban átlátja ezeket a dolgokat,sokkal megértőbb,elfogadóbb,és próbál együtt működni,nem pedig örökös ellenállásban lenni:) Szél ellen ugye nem lehet pisilni,vagy legalább is nem érdemes:) És az a Nap,amiről Kati ír,hogy kisüt a fejünk felett,hát igen,de azért bizony meg kell dolgozni,hogy az ember a ,,napsütésben”élhessen:) Egyébiránt a ,,ködös Albion”,esetleg néha rövid időre kisüthet a Nap:) Hát ,,ízlések és pofonok” 🙂 A magam részéről Napimádó vagyok:)
‘Sárkányfej a Vízöntőben’
Elsőként is megnéztem a karma horoszkópot, amit Éva javasolt.
Az szerint a ‘Sárkányfej a Vízöntőben’ elnevezésű horoszkópba tartozom. Ebből megtudtam, hogy meg kell tanulnom közösségben, közösséggel együttműködve dolgoznom.
A horoszkópból kiindulva, felidéztem pár, a közösséghez kapcsolódó sikereket.
7-14 éves korom között, a velem egy utcában élő fiúk és lányok társaságában remekül éreztem magamat, mert nagy részben ők voltak az általános iskolai osztálytársaim is.
22-23 évesen, közvetlen a katonaság után, két éves periódusban, egy remek közösségbe kerültem, ahol én voltam a közösség krémje és móka mestere. (aztán „életmódot” váltottam, így kikerültem ebből az összekovácsolódott társaságból)
31-32 éves koromban, egy munkahelyi közösségben, rövid idő alatt sikerült beilleszkednem, ahol voltak konfliktusaim, de ennek ellenére elismeréseket szereznem mint a vezetőimtől, mint a kollégáktól, életem egyik legjobb munka közösségében vehettem részt. (vezető váltás történt, a kollektíva feloszlott, eljöttem ettől a cégtől)
34-37 évesen, egy újabb munka közösség, ahol az előzőhöz hasonlóan, sikeresen beilleszkedtem, rengeteg elismerést kaptam, pozíciókat építetem ki, hatalmas önállóságot értem el, pont azt, amire vágytam. (mikor elértem azt amire vágytam, valahogy meguntam a munkámat. A munkatársak és a vezetők is cserélődtek, akikhez már nehezen alkalmazkodtam, ettől a cégtől is eljöttem, ezután kezdett minden összeomlani, az életem más területein is)
A köztes időszakokban alig akadt barátom, vagy társaság, vagy bármi, hasonló állapotban voltam mint most, csak még volt bennem vágy, hit, erő az újra kezdésekhez.
Honnét is fakad a „csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén” érzés?
Mint írtam, évekig életem a fővárosban, és ez szép lassan és fokozatosan ott alakult ki bennem.
Pár éve, hogy elköltöztem vidékre, ahol csend és nyugalom van, főleg a fővároshoz képest, de mégsem elég, mégis bennem maradt a „csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén” érzés.
Másrészt azóta nem szeretek társaságba, emberek közé menni, és nehezen is alkalmazkodom egy közösséghez.
Katalin javaslatára utána olvastam a kéz jogának, de még nem tudom hová tenni.
Katalinnak köszönöm, az áldozatos, a tételes segítő szándékot, de ne haragudj, még nem tudom rávenni magamat, hogy beszélgessünk.
Évának külön köszönöm a pozitív bátorítást, azt, hogy ő látja az előrelépést, amit én még nem látok.
Spiritosaurus, aludni jó, de nem tehetem meg, hogy annyit aludjak, amennyit akarok, mert dolgozni kell menni, és vannak bizonyos elvárások, amiknek meg kell felelni. Persze jó is lenne pihenni, sokat, és még többet:-) Ha, holnaptól milliomos lennék, ezzel kezdeném, de nem vagyok milliomos.
Ezért irigylem az oroszlánokat, akik egésznap lustálkodnak, és csak akkor indulnak a „munkába, vadászni, ha korog a gyomrúk:-)
Legközelebb átgondolom, hogy mire is voltam és vagyok büszke, bár. ha régen ezekre gondoltam, akkor feltöltöttek erővel, de már nem töltenek fel, semlegesek lettek.
Nincsenek véletlenek:)…és egy kis kiegészítés.
Hát jól meglepődtem:) Ugyanaz a karmánk:)
Felszálló Holdcsomópont a Vízöntőben /ez a ,,sárkányfarok”:) /Ez nekem most sok mindent megmagyaráz a problémáiddal kapcsolatban:)/
A leszálló holdcsomópont az Oroszlán. /nem véletlenül nosztalgiázol,ahogy olvastalak:)))/
Az volt a ,,múltban”/a lélek előző inkarnációja/,és tudjuk milyen az oroszlán típus,tehát azt kell most kompenzálni.
Ezért szeretném kiegészíteni ,amit te első nekifutásra levettél ebből az egészből.
Tudniillik csak a megoldásról a feladatról írsz,de a lényeg,és maga az ok is elsikkad. Hogy az ilyen embernek mi mindent kell elhagynia,és mi mindenről lemondania,az előző életekhez képest,és hogy milyen nagyon nehéz dió ez. Ráadásul, hogy mindezt ,miért?
Itt ,ennél a típusnál arról van szó ,hogy korábban egy uralkodó,pompaszerető, ,,szociális érzékenység” nélküli személyben, tapasztalt a lélek,tehát ebben az inkarnációban ezt kell kompenzálnia. Le kell adni az egyéni nagyságra való törekvésről,és az adott személynek minden tehetségét lehetőleg a közösségben,a közösségért kell kamatoztatnia,nem pedig egyéni érdekekért,egyéni nagyságért.
Tehát magyarul, VISSZA KELL VENNI AZ EGYÉNI TÖREKVÉSEKBŐL,KITŰNNI VÁGYÁSBÓL,ÉS LEHET UGYAN TÖREKEDNI,DE A KÖZÖSSÉGÉRT ÉS A KÖZÖSSÉGEN BELÜL ELÉRNI EREDMÉNYEKET.
Bizonyos esetekben,ha túl nagy az a ,,sár”,amit ki kell egyenlíteni, akkor ez egészen addig elmehet,hogy az embernek szolgálnia kell,szolgálni a közösséget,az embertársait, és ezt nyilván a hivatásában tudja leginkább gyakorolni. Ezt a szolgálatot nem kell félreérteni,nem szolgaságról van szó természetesen,hanem a szó nemes jelentésében értendő.
Ez nagyon érdekes dolog,és sok mindent megmagyaráz az ember viselkedésével és döntéseivel kapcsolatban.
A lélek mindent megválaszt az új megtestesüléséhez,hogy meg tudja tapasztalni,amit szeretne.
A szüleit,a körülményeket,hogy hova szülessen,még a személyiség is úgy áll össze olyan karakterrel,hogy minden gyakorlatilag ezt a ,,programot” ezt a pre-egzisztenciális elhatározást segítse.
Az emberben szinte automatikusan benne van ez a program,és nagyon sokszor nem is tudja tudatosan mit miért csinál,csak egyszerűen úgy kell csinálnia ,mert ezt ,szinte kényszeresen belülről. /Sokszor van pl. ennél a típusnál ,hogy nem fogad el kiváló lehetőségeket,mert nem akar már egyénileg kitűnni,és mindenki ostorozza ezért,hogy hogy lehet ezt kihagyni,ilyen hülye,olyan stb…,de sajnos pont ez kell éppen ahhoz,hogy a sorsát meg tudja élni.
Ezért is tértem ki a karmára,mert amikor tanácsokat adunk másoknak,nagyon nem mindegy ,hogy kit mire ösztönzünk,pontosan a karma miatt.
Ugyanakkor az embernek van szabad akarata is,tehát nem egy robot. És ha másképp dönt és nem akar a ,,sorsával” együtt működni,akkor azt is megteheti. Végtére sokan döntenek úgy ,hogy csak egyszer élünk:) /Mármint a személy/.
És az ember sorsa nem úgy van ,,megírva”,mint a szentírás,berű szerint,vagyis nem csak egy választása van,hanem lehetőségek szintjén,nagyon sok,de egy bizonyos irányban.
Ez szerintem nagyon is mi döntésünk,a mi belátásunk. És ez sohasem egy racionális döntés,hanem egyértelműen spirituális. Hogy együttműködök e az ,,univerzum törvényeivel”,vagy csak kizárólag személyként tételezem magamat,és elszakadva,egyéni úton járok.
Bár talán még annak is oka van,mint mindennek…
Összegezve ezt a karma kérdést,azt kell mondanom,hogy nagyon sok minden érthető a sorsodban,és a jelenlegi helyzetedben,úgyhogy semmi okod az elkeseredésre!:)
Ösztönösen csinálod a dolgokat,/amit a bennünk lévő ,,programról” írtam/,és azért nem érted ,hogy mi történik veled,és mi miért van. Azért ajánlottam,hogy kicsit képezni kéne magadat spirituális téren,mert akkor sokkal jobban megértenél mindent,és lassan felismerhetnéd ,hogy mi miért van és mi az értelme?
Az embernek ugyanis akkor esik le a tantusz,és vége lesz a ,,nem tudásból”,nem értésből fakadó szenvedésének. /Erről mesélhetnék:)…/
Ez viszont nem azt jelenti,hogy minden így maradhat,mert az ösztönösségről át kell váltani a tudatosságra,és akkor már tudni fogod,hogy mit hogyan kell csinálnod,mert azt is tudod,hogy miért csinálod.
Előtte azonban meg kell érteni az egészet.
Kedves Gábor
Szükségtelen bármiért is elnézést kérned.
A válaszaimat neked és nem csak neked írom. Sok ember jön a weboldalra olvasni. Ezért a válaszaimat nekik is írom, a tanácsaim ezért túlmutatnak a személyes problémáidon.
Természetes a reakció, hogy számodra ez túl sok.
Ellenkezik a hiedelem rendszereddel, a világról alkotott képeddel, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem címkézed fel lehetetlennek, amit olvasol tőlünk és tolod félre. Az a legjobb, ha azt mondod rá, lehet, hogy működik. Lehet, hogy igaz. Ezzel nyitva hagyod a lehetőségét, hogy később letisztuljon, hogy később megértsd.
‘Sárkányfej a Vízöntőben’
Elsőként is megnéztem a karma horoszkópot, amit Éva javasolt.
Az szerint a ‘Sárkányfej a Vízöntőben’ elnevezésű horoszkópba tartozom. Ebből megtudtam, hogy meg kell tanulnom közösségben, közösséggel együttműködve dolgoznom.
A horoszkópból kiindulva, felidéztem pár, a közösséghez kapcsolódó sikereket.
7-14 éves korom között, a velem egy utcában élő fiúk és lányok társaságában remekül éreztem magamat, mert nagy részben ők voltak az általános iskolai osztálytársaim is.
22-23 évesen, közvetlen a katonaság után, két éves periódusban, egy remek közösségbe kerültem, ahol én voltam a közösség krémje és móka mestere. (aztán „életmódot” váltottam, így kikerültem ebből az összekovácsolódott társaságból)
31-32 éves koromban, egy munkahelyi közösségben, rövid idő alatt sikerült beilleszkednem, ahol voltak konfliktusaim, de ennek ellenére elismeréseket szereznem mint a vezetőimtől, mint a kollégáktól, életem egyik legjobb munka közösségében vehettem részt. (vezető váltás történt, a kollektíva feloszlott, eljöttem ettől a cégtől)
34-37 évesen, egy újabb munka közösség, ahol az előzőhöz hasonlóan, sikeresen beilleszkedtem, rengeteg elismerést kaptam, pozíciókat építetem ki, hatalmas önállóságot értem el, pont azt, amire vágytam. (mikor elértem azt amire vágytam, valahogy meguntam a munkámat. A munkatársak és a vezetők is cserélődtek, akikhez már nehezen alkalmazkodtam, ettől a cégtől is eljöttem, ezután kezdett minden összeomlani, az életem más területein is)
A köztes időszakokban alig akadt barátom, vagy társaság, vagy bármi, hasonló állapotban voltam mint most, csak még volt bennem vágy, hit, erő az újra kezdésekhez.
Honnét is fakad a „csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén” érzés?
Mint írtam, évekig életem a fővárosban, és ez szép lassan és fokozatosan ott alakult ki bennem.
Pár éve, hogy elköltöztem vidékre, ahol csend és nyugalom van, főleg a fővároshoz képest, de mégsem elég, mégis bennem maradt a „csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén” érzés.
Másrészt azóta nem szeretek társaságba, emberek közé menni, és nehezen is alkalmazkodom egy közösséghez.
Katalin javaslatára utána olvastam a kéz jogának, de még nem tudom hová tenni.
Katalinnak köszönöm, az áldozatos, a tételes segítő szándékot, de ne haragudj, még nem tudom rávenni magamat, hogy beszélgessünk.
Évának külön köszönöm a pozitív bátorítást, azt, hogy ő látja az előrelépést, amit én még nem látok.
Spiritosaurus, aludni jó, de nem tehetem meg, hogy annyit aludjak, amennyit akarok, mert dolgozni kell menni, és vannak bizonyos elvárások, amiknek meg kell felelni. Persze jó is lenne pihenni, sokat, és még többet:-) Ha, holnaptól milliomos lennék, ezzel kezdeném, de nem vagyok milliomos.
Ezért irigylem az oroszlánokat, akik egésznap lustálkodnak, és csak akkor indulnak a „munkába, vadászni, ha korog a gyomrúk:-)
Legközelebb átgondolom, hogy mire is voltam és vagyok büszke, bár. ha régen ezekre gondoltam, akkor feltöltöttek erővel, de már nem töltenek fel, semlegesek lettek.
Nincsenek véletlenek:)…és egy kis kiegészítés.
Hát jól meglepődtem:) Ugyanaz a karmánk:)
Felszálló Holdcsomópont a Vízöntőben /ez a ,,sárkányfarok”:) /Ez nekem most sok mindent megmagyaráz a problémáiddal kapcsolatban:)/
A leszálló holdcsomópont az Oroszlán. /nem véletlenül nosztalgiázol,ahogy olvastalak:)))/
Az volt a ,,múltban”/a lélek előző inkarnációja/,és tudjuk milyen az oroszlán típus,tehát azt kell most kompenzálni.
Ezért szeretném kiegészíteni ,amit te első nekifutásra levettél ebből az egészből.
Tudniillik csak a megoldásról a feladatról írsz,de a lényeg,és maga az ok is elsikkad. Hogy az ilyen embernek mi mindent kell elhagynia,és mi mindenről lemondania,az előző életekhez képest,és hogy milyen nagyon nehéz dió ez. Ráadásul, hogy mindezt ,miért?
Itt ,ennél a típusnál arról van szó ,hogy korábban egy uralkodó,pompaszerető, ,,szociális érzékenység” nélküli személyben, tapasztalt a lélek,tehát ebben az inkarnációban ezt kell kompenzálnia. Le kell adni az egyéni nagyságra való törekvésről,és az adott személynek minden tehetségét lehetőleg a közösségben,a közösségért kell kamatoztatnia,nem pedig egyéni érdekekért,egyéni nagyságért.
Tehát magyarul, VISSZA KELL VENNI AZ EGYÉNI TÖREKVÉSEKBŐL,KITŰNNI VÁGYÁSBÓL,ÉS LEHET UGYAN TÖREKEDNI,DE A KÖZÖSSÉGÉRT ÉS A KÖZÖSSÉGEN BELÜL ELÉRNI EREDMÉNYEKET.
Bizonyos esetekben,ha túl nagy az a ,,sár”,amit ki kell egyenlíteni, akkor ez egészen addig elmehet,hogy az embernek szolgálnia kell,szolgálni a közösséget,az embertársait, és ezt nyilván a hivatásában tudja leginkább gyakorolni. Ezt a szolgálatot nem kell félreérteni,nem szolgaságról van szó természetesen,hanem a szó nemes jelentésében értendő.
Ez nagyon érdekes dolog,és sok mindent megmagyaráz az ember viselkedésével és döntéseivel kapcsolatban.
A lélek mindent megválaszt az új megtestesüléséhez,hogy meg tudja tapasztalni,amit szeretne.
A szüleit,a körülményeket,hogy hova szülessen,még a személyiség is úgy áll össze olyan karakterrel,hogy minden gyakorlatilag ezt a ,,programot” ezt a pre-egzisztenciális elhatározást segítse.
Az emberben szinte automatikusan benne van ez a program,és nagyon sokszor nem is tudja tudatosan mit miért csinál,csak egyszerűen úgy kell csinálnia ,mert ezt ,szinte kényszeresen belülről. /Sokszor van pl. ennél a típusnál ,hogy nem fogad el kiváló lehetőségeket,mert nem akar már egyénileg kitűnni,és mindenki ostorozza ezért,hogy hogy lehet ezt kihagyni,ilyen hülye,olyan stb…,de sajnos pont ez kell éppen ahhoz,hogy a sorsát meg tudja élni.
Ezért is tértem ki a karmára,mert amikor tanácsokat adunk másoknak,nagyon nem mindegy ,hogy kit mire ösztönzünk,pontosan a karma miatt.
Ugyanakkor az embernek van szabad akarata is,tehát nem egy robot. És ha másképp dönt és nem akar a ,,sorsával” együtt működni,akkor azt is megteheti. Végtére sokan döntenek úgy ,hogy csak egyszer élünk:) /Mármint a személy/.
És az ember sorsa nem úgy van ,,megírva”,mint a szentírás,berű szerint,vagyis nem csak egy választása van,hanem lehetőségek szintjén,nagyon sok,de egy bizonyos irányban.
Ez szerintem nagyon is mi döntésünk,a mi belátásunk. És ez sohasem egy racionális döntés,hanem egyértelműen spirituális. Hogy együttműködök e az ,,univerzum törvényeivel”,vagy csak kizárólag személyként tételezem magamat,és elszakadva,egyéni úton járok.
Bár talán még annak is oka van,mint mindennek…
Összegezve ezt a karma kérdést,azt kell mondanom,hogy nagyon sok minden érthető a sorsodban,és a jelenlegi helyzetedben,úgyhogy semmi okod az elkeseredésre!:)
Ösztönösen csinálod a dolgokat,/amit a bennünk lévő ,,programról” írtam/,és azért nem érted ,hogy mi történik veled,és mi miért van. Azért ajánlottam,hogy kicsit képezni kéne magadat spirituális téren,mert akkor sokkal jobban megértenél mindent,és lassan felismerhetnéd ,hogy mi miért van és mi az értelme?
Az embernek ugyanis akkor esik le a tantusz,és vége lesz a ,,nem tudásból”,nem értésből fakadó szenvedésének. /Erről mesélhetnék:)…/
Ez viszont nem azt jelenti,hogy minden így maradhat,mert az ösztönösségről át kell váltani a tudatosságra,és akkor már tudni fogod,hogy mit hogyan kell csinálnod,mert azt is tudod,hogy miért csinálod.
Előtte azonban meg kell érteni az egészet.
Kedves Gábor
Szükségtelen bármiért is elnézést kérned.
A válaszaimat neked és nem csak neked írom. Sok ember jön a weboldalra olvasni. Ezért a válaszaimat nekik is írom, a tanácsaim ezért túlmutatnak a személyes problémáidon.
Természetes a reakció, hogy számodra ez túl sok.
Ellenkezik a hiedelem rendszereddel, a világról alkotott képeddel, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem címkézed fel lehetetlennek, amit olvasol tőlünk és tolod félre. Az a legjobb, ha azt mondod rá, lehet, hogy működik. Lehet, hogy igaz. Ezzel nyitva hagyod a lehetőségét, hogy később letisztuljon, hogy később megértsd.
Oké, már ismerjük a karmámat. És akkor, most?
Oké, már ismerjük a karmámat. És akkor, most?
Adjam fel önmagam és rendeljek mindet a közösség, vagy más emberek elvárásai alá, hogy nekik jobb legyen? Függetlenül, hogy kik ők, milyen a közösség? Akár olyan áron is, hogy én belebetegszem?
Sohasem voltam társasági ember és nem szeretem a nagy társaságot. Persze voltak és vannak, kivételek, de ez attól is függ, hogy milyen emberekből tevődik össze, maga a társaság, vagy a tanfolyami csoport, vagy a munkahelyi kollektíva.
Ma már tudom, hogy amíg jó a kollektíva egy munkahelyen, addig mindegy mi ott a tényleges munka, akkor is jó azt elvégezni. Míg ha pocsék a kollektíva, akkor az álom munka is gyötrelem.
(most épp egy gyötrelmes kollektívából menekülök azzal, hogy felmondtam)
Közösségi vezető szerepet nem töltöttem be, az nagyon messze áll tőlem. Ha a jól tanfolyami, vagy a jó munkahelyi kollektívákat nézem, ott is kölcsönösen segítettük egymást, mert így egészítettük ki egymás tudását. Persze, bizonyos szempontból ez is segítség az egyénnek, a közösségnek.
Mit mond a karma a családalapításról, párkapcsolatról?
Mert olvasva a társkereséssel kapcsolatos írásokat, hozzászólásokat, az, az érzésem, hogy semmi nincsen bennem azokból a tulajdonságokból, amivel a férfiakat jellemzik, vagy amikre a nők vágynak. Akkor hogyan is lesz nekem, pld családom?
Most már annyi infot kaptam tőletek, hogy elveszek benne, és valóban nem is tudom mit kezdjek, most akkor tegyek valamit?
Már jó lenne megtalálni a helyemet, mert hajléktalan és magányos sem szeretnék lenni. Fogalmam sincs, mik a kilátásaim. Hogyan lesz otthonom? Társam? …stb.
Gábor
UI: Katalin, a hitrendszerem valóban azt mondja, hogy ez Hü..ség. Ez az első reakció, de valahol nyitott vagyok a megismerésre.
Ha nyitott vagy a megismerésre…
Akkor ha kipihented magadat,és ülepedett egy kicsit a sok infó,ha újra visszanyered az érdeklődésedet,ahogy eddig is itt az oldalon,akkor nagyon jó tartalmakat találhatsz itt,amikből sokat lehet tanulni,felismeréseket szerzeni,és nem is csináltál semmit,csak egy kicsit olvasgattál.
A
Aztán itt vannak az ingyenes CD-k,amiket letölthesz,vagy csak simán meghallgathatsz.
Az önmegvalósítás filozófiája: https://onmegvalositas.hu/siraly/1
A meditáció alapjai: https://onmegvalositas.hu/cikk/meditacio_alapjai
Őszinteség: https://onmegvalositas.hu/cikk/oszinteseg
Az egész anyag itt van: https://onmegvalositas.hu/cikk/siraly_onismereti_tanfolyam
1. Az önmegvalósítás filozófiája
2. A meditáció alapjai
3. A lelki fejlődés útja
4. Önértékelés
5. Őszinteség
6. Elfogadás és szeretet
7. Életerő
8. Érzelmek és oldások
9. Vágyak és félelmek
10. Életvezetés I.
11. Problémamegoldás I.
12. Belső látás I.
13. Gyorstanulás
16. Párkapcsolat
19. Belső látás II.
20. Lélekpár
21. Megvilágosodás technikák
Ezeket meg érdemes átböngészni,mert egész hosszú leírások vannak bevezetőként,amiből szintén lehet profitálni.
Ha egy kicsit nézgelődsz,keresgélsz,meg fog jönni az ihlet ,hidd el:)
Én Sanyi tartalmaiból is sokat tanultam. Ott is lehet böngészni.
Biztos hogy lesz számtalan felismerésed,és jöhetnek újra a kérdések,hogy mit is kezdj ezekkel?
Oké, már ismerjük a karmámat. És akkor, most?
Oké, már ismerjük a karmámat. És akkor, most?
Adjam fel önmagam és rendeljek mindet a közösség, vagy más emberek elvárásai alá, hogy nekik jobb legyen? Függetlenül, hogy kik ők, milyen a közösség? Akár olyan áron is, hogy én belebetegszem?
Sohasem voltam társasági ember és nem szeretem a nagy társaságot. Persze voltak és vannak, kivételek, de ez attól is függ, hogy milyen emberekből tevődik össze, maga a társaság, vagy a tanfolyami csoport, vagy a munkahelyi kollektíva.
Ma már tudom, hogy amíg jó a kollektíva egy munkahelyen, addig mindegy mi ott a tényleges munka, akkor is jó azt elvégezni. Míg ha pocsék a kollektíva, akkor az álom munka is gyötrelem.
(most épp egy gyötrelmes kollektívából menekülök azzal, hogy felmondtam)
Közösségi vezető szerepet nem töltöttem be, az nagyon messze áll tőlem. Ha a jól tanfolyami, vagy a jó munkahelyi kollektívákat nézem, ott is kölcsönösen segítettük egymást, mert így egészítettük ki egymás tudását. Persze, bizonyos szempontból ez is segítség az egyénnek, a közösségnek.
Mit mond a karma a családalapításról, párkapcsolatról?
Mert olvasva a társkereséssel kapcsolatos írásokat, hozzászólásokat, az, az érzésem, hogy semmi nincsen bennem azokból a tulajdonságokból, amivel a férfiakat jellemzik, vagy amikre a nők vágynak. Akkor hogyan is lesz nekem, pld családom?
Most már annyi infot kaptam tőletek, hogy elveszek benne, és valóban nem is tudom mit kezdjek, most akkor tegyek valamit?
Már jó lenne megtalálni a helyemet, mert hajléktalan és magányos sem szeretnék lenni. Fogalmam sincs, mik a kilátásaim. Hogyan lesz otthonom? Társam? …stb.
Gábor
UI: Katalin, a hitrendszerem valóban azt mondja, hogy ez Hü..ség. Ez az első reakció, de valahol nyitott vagyok a megismerésre.
Ha nyitott vagy a megismerésre…
Akkor ha kipihented magadat,és ülepedett egy kicsit a sok infó,ha újra visszanyered az érdeklődésedet,ahogy eddig is itt az oldalon,akkor nagyon jó tartalmakat találhatsz itt,amikből sokat lehet tanulni,felismeréseket szerzeni,és nem is csináltál semmit,csak egy kicsit olvasgattál.
A
Aztán itt vannak az ingyenes CD-k,amiket letölthesz,vagy csak simán meghallgathatsz.
Az önmegvalósítás filozófiája: https://onmegvalositas.hu/siraly/1
A meditáció alapjai: https://onmegvalositas.hu/cikk/meditacio_alapjai
Őszinteség: https://onmegvalositas.hu/cikk/oszinteseg
Az egész anyag itt van: https://onmegvalositas.hu/cikk/siraly_onismereti_tanfolyam
1. Az önmegvalósítás filozófiája
2. A meditáció alapjai
3. A lelki fejlődés útja
4. Önértékelés
5. Őszinteség
6. Elfogadás és szeretet
7. Életerő
8. Érzelmek és oldások
9. Vágyak és félelmek
10. Életvezetés I.
11. Problémamegoldás I.
12. Belső látás I.
13. Gyorstanulás
16. Párkapcsolat
19. Belső látás II.
20. Lélekpár
21. Megvilágosodás technikák
Ezeket meg érdemes átböngészni,mert egész hosszú leírások vannak bevezetőként,amiből szintén lehet profitálni.
Ha egy kicsit nézgelődsz,keresgélsz,meg fog jönni az ihlet ,hidd el:)
Én Sanyi tartalmaiból is sokat tanultam. Ott is lehet böngészni.
Biztos hogy lesz számtalan felismerésed,és jöhetnek újra a kérdések,hogy mit is kezdj ezekkel?
megsemmisülők
Bármi is ez,……… karma, Ego, Isten, Sors, én,…………… bele fáradtam. Előbb, vagy utóbb meghalok és többet nem születek újjá, egyszerűn megsemmisülők.
Mindenesetre jót beszélgettünk:-) Köszönöm szépen.
megsemmisülők
Bármi is ez,……… karma, Ego, Isten, Sors, én,…………… bele fáradtam. Előbb, vagy utóbb meghalok és többet nem születek újjá, egyszerűn megsemmisülők.
Mindenesetre jót beszélgettünk:-) Köszönöm szépen.
Emberi viselkedés
Tapasztalatom szerint, aki kedves, segítőkész, megértő, az cserébe bunkóságot, lenézést, megvetést kap.
Nem igaz, hogy azt kapjuk vissza, amit adunk.
A legtöbbször pont azt verik át, hagyják ott, használják ki, aki önzetlen, szerető, figyelmes, ..stb.
Sokszor el gondolkozom, miért is nem születtem bunkónak, mert szemmel látható, hogy nem a kedves és figyelmes emberek érvényesülnek ebben a világban.
(vajon miért zavar ez engem?)
Emberi viselkedés
Tapasztalatom szerint, aki kedves, segítőkész, megértő, az cserébe bunkóságot, lenézést, megvetést kap.
Nem igaz, hogy azt kapjuk vissza, amit adunk.
A legtöbbször pont azt verik át, hagyják ott, használják ki, aki önzetlen, szerető, figyelmes, ..stb.
Sokszor el gondolkozom, miért is nem születtem bunkónak, mert szemmel látható, hogy nem a kedves és figyelmes emberek érvényesülnek ebben a világban.
(vajon miért zavar ez engem?)
tovább beszélgetek
„Dolgozni kell” társadalmi elváráshoz, mert aki nem dolgozik éhen hal. Sajnos még én sem fedeztem fel, hogy miként élhetnék meg úgy, hogy „nem dolgozom”.
A múltban, és a jelenben, összességében, amíg bírtam, összeszorított foggal, morgolódva dolgoztam és gyűjtöttem a pénzt. aztán, amint rendelkeztem elegendő megtakarítással, azonnal felmondtam és elmenekültem a munkából. Ezután, ésszel beosztva, szűkösen élve, minél tovább húztam a megtakarításból.
Mikor elfogyott, megint dolgozni mentem, mert nagy úr a kényszer.
Ez ismétlődött az évtizedek alatt, így volt negyven éves koromig 15 különböző állásom.
Nem tudok megbékélni azzal hogy muszáj dolgozni, de így, látszólag nem értem el semmit.
Vagyis sok szabadidőt nyertem, amit persze nem tanulásra, vagy az életem jobbáttételére fordítottam, inkább csak pihentem és a szabadidős tevékenységeimnek hódoltam.
Ma már útálom, a hol, mit dolgozol, van házad, van családod kérdéseket. Mert hát nincs, és ezt valahol szégyellem és bánom. mert mindig is vágytam egy otthonra, családra.
Munkát is egyre nehezebb találni, így nem tudom meddig folytatható ez az élet mód, így, ebben a formában.
Más megélhetési megoldást nem ismerek, bár már próbálkoztam az MLM, Tőzsde és egyéb pénzkereseti tevékenységekkel, de több volt a veszteségem. Akkor is veszteségek értek, ahányszor a hobbijaimból próbáltam megélni.
örülök
Nem vagy egyedül. Én is hasonlóan élek, hasonló gondokkal- gondolatokkal. Kedvenc mondásom, hogy a remény hal meg utoljára. Egy könyvet olvasok, A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása a cime Stephen R. Covey-tól. Talán téged is érdekel.
akkor már ketten vagyunk
Szia,
Na, akkor már ketten vagyunk:-))
Az általad említett könyvet még nem olvastam. Egyébként, számodra hasznos, hoz valami változást a könyvben található ismeret?
Látsz valami megoldást?
Gábor
fel a fejjel!!
Kedves Gábor, Bikfitz!
Nem tudom a tutit…
45 leszek és mostra értem el odáig, hogy örülni tudok annak amim van.. És ez, mit szépítsük, a mai káderezős kérdéseken igen csak megbukik. Nem tudok felmutatni semmit, ami ezzel a mércével vagyonnak számít.
A fiam mondta karácsonykor a fa alatt, hogy nem volt még ilyen fantasztikus ünnepünk (de ilyen szegény se, teszem én hozzá magamban), mert a szeretet itt volt a fa alatt.. 8 éves a kis fickó, de ennél kézzelfoghatóbban én sem fogalmaztam volna meg a különbséget az előző karácsonyokhoz képest. Ma, ha kérdezed, a gyerekeim mosolya – amikor együtt nevetünk – a legnagyobb öröm és gazdagság, amim van.
Nem vagyok büszke azokra az időkre, amikor erről fogalmam sem volt.. A válásom után kétezerrel próbáltam bizonyítani a világnak, hogy NŐ vagyok, nem pedig egy eldobott, elhasznált izé, ami semmire sem jó.. Akarattal írtam „semmit” – még senkinek sem éreztem magam! És ezen az sem változtatott, hogy a gyermekeim ott voltak körülöttem és szükségük lett volna legalább az anyjukra. Tudtam, láttam, mégsem voltam képes kilépni a tipródásból. Mondhatott bárki, bármit, csak a tipródás volt, meg bennem a görcs bizonyítani, igenis érek valamit, van nekem is ez+az..
Aztán egy éve kezdődött a változás. Nekem a hegy a víz a túrázás hozta meg a minőségi változást, azokat a barátokat, akikre most is sokban számíthatok, azokat a csendes felismeréseket, mi az amim van ás amitől boldog vagyok. Nem lettem gazdagabb.. vagy mégis?
Elkezdetem csokorba szedni, hol merre jártam, mit csináltam ahelyett, hogy egzisztenciát teremtettem volna. Elkezdtem nem haragudni magamra, amiért ilyen balfék vagyok, hogy más nőkkel ellentétben én kizárólag a gyerekeimhez ragaszkodtam a váláskor és nem nulláztam le a volt férjem bankszámláját. Aztán ezzel párhuzamosan kezdett helyreállni az önértékelésem. És ahogy engedett bennem a feszültség, úgy jöttek a segítők ingyen! Olyan is volt, akinek én segítettem előbb (ne anyagiakra gondolj), de a többség önzetlenül állt mellém.
Ezen az oldalon is azért regisztráltam, mert Huszti Sanyi rengeteg ingyenes anyagok tett közzé. És már ezek is sokat segítenek, bár igyekszem megfogadni a tanácsát: semmit sem veszek készpénznek: gondolkodom, és formálom a saját véleményem.
Rengeteg Popper Péter előadás van fenn pl a Youtube-on, nagyon hasznosak.
..ja és amiért ezt mind leírtam: fel a fejjel!
Van egy csomó dolog, amiért más irigykedne rátok – a szabadságotok pl. – és Ti mégsem értékelitek. Mint ahogy nekem volt (és van is!) szerető családom, amire Ti vágytok, engem mégsem tett boldoggá, mert nem tudatosult bennem mi az amim van..
..szóval, ha van reinkarnáció, akkor dolgozzunk fel most minél több feladatot, kevesebb marad későbbi életeinkre, ha meg nincs, akkor mindent bele, ezt az egy életet kell maximálisan kihasználni, élvezni, megélni minden pillanatát! Erre jutottam én az elmúlt egy év alatt.
Ez az én utam, ezért más számára járhatatlan, de hátha van benne valami ami nektek is fontos lehet.
Melinda
szintén zenész
Kedves Melinda!
Helyzeted ismerős.Ami fontos: felhívtad a figyelmet létező dolgaim-dolgaink megbecsülésére.
Évek óta, egész pontosan 6 éve élem az „apanya”-i sorsot,3 ifjú „medvém ” és jómagm anyagilag fenntartva.
Tisztán körvonalazódik, hogy mennyi örömben és segítőskészségben volt részem az elmúlt időszakban, amiért nagyon hálás vagyok! Az biztos: legritkább esetben tett valamit értünk az, kitől esetlegesen elvártam volna(gyermekeim édesapja). De voltak és vannak körülöttem mindig, akik figyelemmel kísérik élethelyzetünket , minderre nem csak jó szót-időt is szánva.
A gyerekek nőnek, kamaszodnak. Tudunk örülni egymás jelenlétének.
Csak közben elfelejtettem nő lenni. Ebből a szempontból van mit kibontani.
Köszönöm a megerősítést!
Ágnes
Könyv
Igen, hasznos a könyv, habár elég változást hozott az új lakhelyem.
tovább beszélgetek
„Dolgozni kell” társadalmi elváráshoz, mert aki nem dolgozik éhen hal. Sajnos még én sem fedeztem fel, hogy miként élhetnék meg úgy, hogy „nem dolgozom”.
A múltban, és a jelenben, összességében, amíg bírtam, összeszorított foggal, morgolódva dolgoztam és gyűjtöttem a pénzt. aztán, amint rendelkeztem elegendő megtakarítással, azonnal felmondtam és elmenekültem a munkából. Ezután, ésszel beosztva, szűkösen élve, minél tovább húztam a megtakarításból.
Mikor elfogyott, megint dolgozni mentem, mert nagy úr a kényszer.
Ez ismétlődött az évtizedek alatt, így volt negyven éves koromig 15 különböző állásom.
Nem tudok megbékélni azzal hogy muszáj dolgozni, de így, látszólag nem értem el semmit.
Vagyis sok szabadidőt nyertem, amit persze nem tanulásra, vagy az életem jobbáttételére fordítottam, inkább csak pihentem és a szabadidős tevékenységeimnek hódoltam.
Ma már útálom, a hol, mit dolgozol, van házad, van családod kérdéseket. Mert hát nincs, és ezt valahol szégyellem és bánom. mert mindig is vágytam egy otthonra, családra.
Munkát is egyre nehezebb találni, így nem tudom meddig folytatható ez az élet mód, így, ebben a formában.
Más megélhetési megoldást nem ismerek, bár már próbálkoztam az MLM, Tőzsde és egyéb pénzkereseti tevékenységekkel, de több volt a veszteségem. Akkor is veszteségek értek, ahányszor a hobbijaimból próbáltam megélni.
örülök
Nem vagy egyedül. Én is hasonlóan élek, hasonló gondokkal- gondolatokkal. Kedvenc mondásom, hogy a remény hal meg utoljára. Egy könyvet olvasok, A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása a cime Stephen R. Covey-tól. Talán téged is érdekel.
akkor már ketten vagyunk
Szia,
Na, akkor már ketten vagyunk:-))
Az általad említett könyvet még nem olvastam. Egyébként, számodra hasznos, hoz valami változást a könyvben található ismeret?
Látsz valami megoldást?
Gábor
fel a fejjel!!
Kedves Gábor, Bikfitz!
Nem tudom a tutit…
45 leszek és mostra értem el odáig, hogy örülni tudok annak amim van.. És ez, mit szépítsük, a mai káderezős kérdéseken igen csak megbukik. Nem tudok felmutatni semmit, ami ezzel a mércével vagyonnak számít.
A fiam mondta karácsonykor a fa alatt, hogy nem volt még ilyen fantasztikus ünnepünk (de ilyen szegény se, teszem én hozzá magamban), mert a szeretet itt volt a fa alatt.. 8 éves a kis fickó, de ennél kézzelfoghatóbban én sem fogalmaztam volna meg a különbséget az előző karácsonyokhoz képest. Ma, ha kérdezed, a gyerekeim mosolya – amikor együtt nevetünk – a legnagyobb öröm és gazdagság, amim van.
Nem vagyok büszke azokra az időkre, amikor erről fogalmam sem volt.. A válásom után kétezerrel próbáltam bizonyítani a világnak, hogy NŐ vagyok, nem pedig egy eldobott, elhasznált izé, ami semmire sem jó.. Akarattal írtam „semmit” – még senkinek sem éreztem magam! És ezen az sem változtatott, hogy a gyermekeim ott voltak körülöttem és szükségük lett volna legalább az anyjukra. Tudtam, láttam, mégsem voltam képes kilépni a tipródásból. Mondhatott bárki, bármit, csak a tipródás volt, meg bennem a görcs bizonyítani, igenis érek valamit, van nekem is ez+az..
Aztán egy éve kezdődött a változás. Nekem a hegy a víz a túrázás hozta meg a minőségi változást, azokat a barátokat, akikre most is sokban számíthatok, azokat a csendes felismeréseket, mi az amim van ás amitől boldog vagyok. Nem lettem gazdagabb.. vagy mégis?
Elkezdetem csokorba szedni, hol merre jártam, mit csináltam ahelyett, hogy egzisztenciát teremtettem volna. Elkezdtem nem haragudni magamra, amiért ilyen balfék vagyok, hogy más nőkkel ellentétben én kizárólag a gyerekeimhez ragaszkodtam a váláskor és nem nulláztam le a volt férjem bankszámláját. Aztán ezzel párhuzamosan kezdett helyreállni az önértékelésem. És ahogy engedett bennem a feszültség, úgy jöttek a segítők ingyen! Olyan is volt, akinek én segítettem előbb (ne anyagiakra gondolj), de a többség önzetlenül állt mellém.
Ezen az oldalon is azért regisztráltam, mert Huszti Sanyi rengeteg ingyenes anyagok tett közzé. És már ezek is sokat segítenek, bár igyekszem megfogadni a tanácsát: semmit sem veszek készpénznek: gondolkodom, és formálom a saját véleményem.
Rengeteg Popper Péter előadás van fenn pl a Youtube-on, nagyon hasznosak.
..ja és amiért ezt mind leírtam: fel a fejjel!
Van egy csomó dolog, amiért más irigykedne rátok – a szabadságotok pl. – és Ti mégsem értékelitek. Mint ahogy nekem volt (és van is!) szerető családom, amire Ti vágytok, engem mégsem tett boldoggá, mert nem tudatosult bennem mi az amim van..
..szóval, ha van reinkarnáció, akkor dolgozzunk fel most minél több feladatot, kevesebb marad későbbi életeinkre, ha meg nincs, akkor mindent bele, ezt az egy életet kell maximálisan kihasználni, élvezni, megélni minden pillanatát! Erre jutottam én az elmúlt egy év alatt.
Ez az én utam, ezért más számára járhatatlan, de hátha van benne valami ami nektek is fontos lehet.
Melinda
szintén zenész
Kedves Melinda!
Helyzeted ismerős.Ami fontos: felhívtad a figyelmet létező dolgaim-dolgaink megbecsülésére.
Évek óta, egész pontosan 6 éve élem az „apanya”-i sorsot,3 ifjú „medvém ” és jómagm anyagilag fenntartva.
Tisztán körvonalazódik, hogy mennyi örömben és segítőskészségben volt részem az elmúlt időszakban, amiért nagyon hálás vagyok! Az biztos: legritkább esetben tett valamit értünk az, kitől esetlegesen elvártam volna(gyermekeim édesapja). De voltak és vannak körülöttem mindig, akik figyelemmel kísérik élethelyzetünket , minderre nem csak jó szót-időt is szánva.
A gyerekek nőnek, kamaszodnak. Tudunk örülni egymás jelenlétének.
Csak közben elfelejtettem nő lenni. Ebből a szempontból van mit kibontani.
Köszönöm a megerősítést!
Ágnes
Könyv
Igen, hasznos a könyv, habár elég változást hozott az új lakhelyem.
Daubner Béla a szinkronicitásról…
Gábor nagyon érdekes dolgokról beszél Daubner ebben a videóban. Már csak azért is,mert ott van konkrétan a Te problémád is /az állandóan visszatérő,ismétlődő ugyanazon probléma/ és beszél a lehetséges megoldásokról is.
Érdemes meghallgatni, nagyon sokat lehet tanulni belőle.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=o_RFcMf013A
Szinkronjelenségek és én……
Kedves Éva,
1:
Meghallgattam a videót, az abban elhangzottakat.
Szinkronjelenségek, oké, elfogadom, hogy vannak és mindez az én fejlődésem érdekében. De, hogyan tudnám ezt meghaladni? Ha egyáltalán meg kell.
Társadalmi szinten viszont aggódom, mert hát miből és hogyan fogok megélni? Ugyan soha nem éheztem, és mindig volt hol aludnom, de félek, hogy ez a: „van / nincs munkahely” ismétlődés a hajléktalanságba / éhezésbe vezet.
Ezért, már több alkalommal törekedtem arra, hogy olyan megélhetési / pénzszerzési formát találjak, ami nem kötődik egy munkahelyhez. Sajnos nem találtam meg és amiket megpróbáltam, kudarcba fulladtak, veszteséggel. (ez is szinkron jelenség)
2:
Én élvezem a szabadságot, vannak kedvteléseim, (pld amikor kerékpárral járom az erőket, és élvezem azok csendjét, vagy ücsörgök egy forró nyári napon egy tó partján) Sajnos ezekhez a tevékenységekhez nem találtam partnerre. Olyan, mintha csak nekem okozna örömet a csend és a nyugalom.
De, ennek a szabadságnak az élvezéséhez, szükséges az, hogy legyen egy biztos háttér, otthon, étel, fűtés, amihez manapság pénz kell.
3:
Most divatosak az ökó házak, az önfenntartó házak, én már iskolás koromban is ilyenről álmodoztam. Függetlennek lenni minden szolgáltatótól, vagy legalábbis minél többtől, de soha nem volt ennek a megvalósítására lehetőségem.
És nem is találkoztam olyan emberrel, társsal, aki ebben partner lelt volna.
4:
Maradt a racionális, a szülőktől látott, nevelt, a társadalom állttal elvárt életmódba történő beilleszkedés. Dolgozz keményen, és akkor megélsz valahogy, vagy tanulj sokat és akkor kicsit jobban megélsz.
Ez valahogy nekem nem megy, valahol soha nem tudtam ezt elfogadni.
Gábor
Daubner Béla a szinkronicitásról…
Gábor nagyon érdekes dolgokról beszél Daubner ebben a videóban. Már csak azért is,mert ott van konkrétan a Te problémád is /az állandóan visszatérő,ismétlődő ugyanazon probléma/ és beszél a lehetséges megoldásokról is.
Érdemes meghallgatni, nagyon sokat lehet tanulni belőle.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=o_RFcMf013A
Szinkronjelenségek és én……
Kedves Éva,
1:
Meghallgattam a videót, az abban elhangzottakat.
Szinkronjelenségek, oké, elfogadom, hogy vannak és mindez az én fejlődésem érdekében. De, hogyan tudnám ezt meghaladni? Ha egyáltalán meg kell.
Társadalmi szinten viszont aggódom, mert hát miből és hogyan fogok megélni? Ugyan soha nem éheztem, és mindig volt hol aludnom, de félek, hogy ez a: „van / nincs munkahely” ismétlődés a hajléktalanságba / éhezésbe vezet.
Ezért, már több alkalommal törekedtem arra, hogy olyan megélhetési / pénzszerzési formát találjak, ami nem kötődik egy munkahelyhez. Sajnos nem találtam meg és amiket megpróbáltam, kudarcba fulladtak, veszteséggel. (ez is szinkron jelenség)
2:
Én élvezem a szabadságot, vannak kedvteléseim, (pld amikor kerékpárral járom az erőket, és élvezem azok csendjét, vagy ücsörgök egy forró nyári napon egy tó partján) Sajnos ezekhez a tevékenységekhez nem találtam partnerre. Olyan, mintha csak nekem okozna örömet a csend és a nyugalom.
De, ennek a szabadságnak az élvezéséhez, szükséges az, hogy legyen egy biztos háttér, otthon, étel, fűtés, amihez manapság pénz kell.
3:
Most divatosak az ökó házak, az önfenntartó házak, én már iskolás koromban is ilyenről álmodoztam. Függetlennek lenni minden szolgáltatótól, vagy legalábbis minél többtől, de soha nem volt ennek a megvalósítására lehetőségem.
És nem is találkoztam olyan emberrel, társsal, aki ebben partner lelt volna.
4:
Maradt a racionális, a szülőktől látott, nevelt, a társadalom állttal elvárt életmódba történő beilleszkedés. Dolgozz keményen, és akkor megélsz valahogy, vagy tanulj sokat és akkor kicsit jobban megélsz.
Ez valahogy nekem nem megy, valahol soha nem tudtam ezt elfogadni.
Gábor
Katalin hozzászólását olvasva
Katalin hozzászólását olvasva (az élet céllal kapcsolatosan) én is feltettem magamnak azokat a kérdéseket, amikről írt.
„Mi az a tevékenység, ami hasznos a többi embernek, nekem örömöt, anyagi javakat és lelki fejlődési lehetőséget biztosít?”
Én, a múltban két munka terülten voltam sikeres. Ez a két munka terület, időnként újból és újból felbukkan az életemben, mint lehetőség, de:
Tény, hogy mint a két tevékenység hasznos a többi embernek.
Tény, hogy egyik sem okoz nekem különösebb örömöt.
Tény, hogy mindegyikből meg lehet élni, de más – más mértékben.
Hogy lelki fejlődést hoz? Na, ezt nem tudom
Ha az eddigi 15 állásomra vissza gondolok, voltak pocsékak, sikeresek, kevésbé sikeresek, voltak amikben rövid ideig jól éreztem magamat (de az is csak a jó kollektívának, a jó közösségnek volt köszönhető). De elmondható, hogy nem találtam még olyan munkakört, ami mind a négy kritériumnak megfelel volna.
Most, hogy ismét állás nélkül vagyok, elhatároztam, nem keresek többet állást. Nem pazarlom az időmet az állás keresésre. Hogy, hová vezet ez? Még nem tudom.
Gábor remélem be fogod vállalni
azt a lelki feladatot, hogy megkeresed és feloldod annak az okát, miért nem okoz számodra örömöt majdnem semmi?
Már utaltál rá, hogy ebben közrejátszhattak az iskolai negatív élmények.
Veled az történt, hogy elvették tőled az örömmel alkotás lehetőségét. Olyan régen történt, hogy azóta el is hitted, Te valóban az vagy, aki erre nem képes.
Ez egy program, ami beíródott. Átírható.
Ezt bebizonyítani virtuálisan nem lehet. Az emberek általában akkor változtatnak, ha valami már nagyon elviselhetetlen. Pedig ha sikerül rávenni az egót hamarabb lépjen a tettek mezejére, hatékonyabb a változás.
A személyiség sérülései ugyanis az életkor előrehaladtával egyre nehezebben lesznek korrigálhatóak. Az idő ebből a szempontból ellened van.
Öröm / munka / stb
Örömmel tölt el, amikor kis időre anyagilag független és szabad vagyok.
Örömmel tölt el ha látok egy szép női mosolyt, ami felém irányul.
Örömmel tölt el, amikor átölelhetem azt, akit szeretek és az vissza ölel.
Örömmel tölt el az, amikor valaki keresi a társaságom.
Örömmel tölt el, mikor a forró nyári napon a Balaton parti köveken ülve nézem a lágyan hullámzó vizet.
Örömmel tölt el, amikor elhagyott utakon járok a kerékpárommal, vagy túrázóként az erdőben, élvezve annak szépségét, csendjét. És még jobban ha van hozzá egy partnerem, aki velem élvezi mindezt.
Örömmel tölt el amikor a saját otthonomat (otthonunkat) újíthatom fel, rendezhetem be.
Örömmel tölt el, ha vonattal, autóval nyaralni indulok a kis hazánkon beül.
Ezek, azok, amik a leginkább örömmel töltenek el. És ezek azok, amelyekből olya kevés van jelen az életemben. Így kevés az öröm is.
Munka:
Már nincs állásom, de az élet úgy hozta, hogy egy nem oly közeli ismerősömnek dolgozom, csak úgy, szívességből. Nem okoz örömet, de az időmbe belefér. Ugyanakkor félek, hogy ez az ismerős rám akaszkodik, és hosszú távon is szeretné tőlem ezt a szívességet. Márpedig, hosszútávon ezt nem szeretném végezni.
Most megint jönnek a kérdések, hogy miből, hogyan fogok megélni, hogyan és miből lesz így nekem saját otthonom..stb? Pedig ki kellene élveznem a szabadságot.
A társ kérdéskörét nem is említem, úgy tűnik senki nem lát bennem fantáziát, hogy velem töltse az idejét.
Ha őszintén húzol párhuzamot
a gyerekkorod és a mostani életed közé, plasztikusan kidomborodik és tisztán látszik
öröm a szünidő
keserves amikor teljesíteni kell.
Ahhoz, hogy öröm legyen a teljesítmény, a munka, ahhoz fel kell oldani a múltbeli tapasztalatokból megalkotott „zárt pályát”. Utat nyitva a változásnak.
Képzeld el, hogy egy videójáték szereplője vagy. Már rég teljesítettél mindent, már minden full unalmas, már rég nyitva az ajtó, hogy egyel feljebb lépj, de a rajtad lévő szemellenzőtől észre sem veszed, automatikusan rovod ugyanazokat a köröket, újra és újra.
Csodálkozol, hogy senki nem vágyik arra, hogy beszálljon?
bennem szkepticizmus van
Kedves Katalin, nem sokat tudok a feloldások hatékonyságáról, de ahogy már írtam, bennem szkepticizmus van, ezért kételkedem abban, hogy azok feloldása bármiben is segítene.
Ezen a szkepticizmusón még nem tudtam túl lépni, gyanakvón, kétkedve fogadom az ilyen jellegű megoldásokat.
Ezért aztán csak beszélgetek.
Igen, csodálkozom, mert rengeteg ember él a földön, aki hasonló köröket jár mint én, mégis talál hozzá partnereket, akik vele együtt, vagy épp egymást támogatva járják a köröket.
Biztos extra különleges, speciális eset vagyok, hogy nekem nem jut……….na jó csak viccelek, de én ezeket a köröket járva is érzem magamat annyira értékesnek, mint bármely más ember a földön.
ne add fel
Gábor,
„Hiába fürösztöd önmagadban,csak másban moshatod meg arcodat” J.A.
Amit itt leírtál…szerintem sok nő szívesen venné.
Te mélyen biztos tudod miért nem jön össze….
Talán egy kicsit több tűz energia,aktivitás és merészség….a passzív energiák helyett.
üdvözlettel:gabi
köszönöm Gabi
Köszönöm a soraidat, de mind a netes, mind a való életben történő társkeresési tapasztalataim mást mutatnak. Többek között ennek köszönhetően csökkent az önbizalmam és lanyhult a tűz.
Szóval tudnék mit mesélni:-) De, ezzel tele vannak a társkereső tapasztalatokat taglaló fórumok.
És ha már a szkepticizmusról írtam, ez a társkereséssel kapcsolatban is kialakult bennem. Mindez nem úgy kezdődött, hogy egyszer csak szkeptikus lettem. Voltam én sokáig lelkes, optimista, határozott, aztán az élet, és a megtapasztaltak tettek arról, hogy szkeptikussá váljak.
Persze, lehet, hogy ezt kellet megtanulnom.
Miből, és hogy éljek meg? Mi való nekem? Miből legyen pénzem? De ha nem eszem, akkor is elmegyek az idei Kecskeméti repülőnapra, a Balatonra, és még egy angol nyelvtanárra is befizetek, de az autómat sem adóm el, a kerékpáromat meg végkép, ami már alig várja a jó időt, hogy rá üljek és bejárjam vele a Mecsek remek dombjait, völgyeit.
Jó ide írni nektek, bár nem tudom, hogy szabad-e ennyit megosztani magamról egy online felületen, persze nem biztos, hogy mindig itt leszek.
Katalin hozzászólását olvasva
Katalin hozzászólását olvasva (az élet céllal kapcsolatosan) én is feltettem magamnak azokat a kérdéseket, amikről írt.
„Mi az a tevékenység, ami hasznos a többi embernek, nekem örömöt, anyagi javakat és lelki fejlődési lehetőséget biztosít?”
Én, a múltban két munka terülten voltam sikeres. Ez a két munka terület, időnként újból és újból felbukkan az életemben, mint lehetőség, de:
Tény, hogy mint a két tevékenység hasznos a többi embernek.
Tény, hogy egyik sem okoz nekem különösebb örömöt.
Tény, hogy mindegyikből meg lehet élni, de más – más mértékben.
Hogy lelki fejlődést hoz? Na, ezt nem tudom
Ha az eddigi 15 állásomra vissza gondolok, voltak pocsékak, sikeresek, kevésbé sikeresek, voltak amikben rövid ideig jól éreztem magamat (de az is csak a jó kollektívának, a jó közösségnek volt köszönhető). De elmondható, hogy nem találtam még olyan munkakört, ami mind a négy kritériumnak megfelel volna.
Most, hogy ismét állás nélkül vagyok, elhatároztam, nem keresek többet állást. Nem pazarlom az időmet az állás keresésre. Hogy, hová vezet ez? Még nem tudom.
Gábor remélem be fogod vállalni
azt a lelki feladatot, hogy megkeresed és feloldod annak az okát, miért nem okoz számodra örömöt majdnem semmi?
Már utaltál rá, hogy ebben közrejátszhattak az iskolai negatív élmények.
Veled az történt, hogy elvették tőled az örömmel alkotás lehetőségét. Olyan régen történt, hogy azóta el is hitted, Te valóban az vagy, aki erre nem képes.
Ez egy program, ami beíródott. Átírható.
Ezt bebizonyítani virtuálisan nem lehet. Az emberek általában akkor változtatnak, ha valami már nagyon elviselhetetlen. Pedig ha sikerül rávenni az egót hamarabb lépjen a tettek mezejére, hatékonyabb a változás.
A személyiség sérülései ugyanis az életkor előrehaladtával egyre nehezebben lesznek korrigálhatóak. Az idő ebből a szempontból ellened van.
Öröm / munka / stb
Örömmel tölt el, amikor kis időre anyagilag független és szabad vagyok.
Örömmel tölt el ha látok egy szép női mosolyt, ami felém irányul.
Örömmel tölt el, amikor átölelhetem azt, akit szeretek és az vissza ölel.
Örömmel tölt el az, amikor valaki keresi a társaságom.
Örömmel tölt el, mikor a forró nyári napon a Balaton parti köveken ülve nézem a lágyan hullámzó vizet.
Örömmel tölt el, amikor elhagyott utakon járok a kerékpárommal, vagy túrázóként az erdőben, élvezve annak szépségét, csendjét. És még jobban ha van hozzá egy partnerem, aki velem élvezi mindezt.
Örömmel tölt el amikor a saját otthonomat (otthonunkat) újíthatom fel, rendezhetem be.
Örömmel tölt el, ha vonattal, autóval nyaralni indulok a kis hazánkon beül.
Ezek, azok, amik a leginkább örömmel töltenek el. És ezek azok, amelyekből olya kevés van jelen az életemben. Így kevés az öröm is.
Munka:
Már nincs állásom, de az élet úgy hozta, hogy egy nem oly közeli ismerősömnek dolgozom, csak úgy, szívességből. Nem okoz örömet, de az időmbe belefér. Ugyanakkor félek, hogy ez az ismerős rám akaszkodik, és hosszú távon is szeretné tőlem ezt a szívességet. Márpedig, hosszútávon ezt nem szeretném végezni.
Most megint jönnek a kérdések, hogy miből, hogyan fogok megélni, hogyan és miből lesz így nekem saját otthonom..stb? Pedig ki kellene élveznem a szabadságot.
A társ kérdéskörét nem is említem, úgy tűnik senki nem lát bennem fantáziát, hogy velem töltse az idejét.
Ha őszintén húzol párhuzamot
a gyerekkorod és a mostani életed közé, plasztikusan kidomborodik és tisztán látszik
öröm a szünidő
keserves amikor teljesíteni kell.
Ahhoz, hogy öröm legyen a teljesítmény, a munka, ahhoz fel kell oldani a múltbeli tapasztalatokból megalkotott „zárt pályát”. Utat nyitva a változásnak.
Képzeld el, hogy egy videójáték szereplője vagy. Már rég teljesítettél mindent, már minden full unalmas, már rég nyitva az ajtó, hogy egyel feljebb lépj, de a rajtad lévő szemellenzőtől észre sem veszed, automatikusan rovod ugyanazokat a köröket, újra és újra.
Csodálkozol, hogy senki nem vágyik arra, hogy beszálljon?
bennem szkepticizmus van
Kedves Katalin, nem sokat tudok a feloldások hatékonyságáról, de ahogy már írtam, bennem szkepticizmus van, ezért kételkedem abban, hogy azok feloldása bármiben is segítene.
Ezen a szkepticizmusón még nem tudtam túl lépni, gyanakvón, kétkedve fogadom az ilyen jellegű megoldásokat.
Ezért aztán csak beszélgetek.
Igen, csodálkozom, mert rengeteg ember él a földön, aki hasonló köröket jár mint én, mégis talál hozzá partnereket, akik vele együtt, vagy épp egymást támogatva járják a köröket.
Biztos extra különleges, speciális eset vagyok, hogy nekem nem jut……….na jó csak viccelek, de én ezeket a köröket járva is érzem magamat annyira értékesnek, mint bármely más ember a földön.
ne add fel
Gábor,
„Hiába fürösztöd önmagadban,csak másban moshatod meg arcodat” J.A.
Amit itt leírtál…szerintem sok nő szívesen venné.
Te mélyen biztos tudod miért nem jön össze….
Talán egy kicsit több tűz energia,aktivitás és merészség….a passzív energiák helyett.
üdvözlettel:gabi
köszönöm Gabi
Köszönöm a soraidat, de mind a netes, mind a való életben történő társkeresési tapasztalataim mást mutatnak. Többek között ennek köszönhetően csökkent az önbizalmam és lanyhult a tűz.
Szóval tudnék mit mesélni:-) De, ezzel tele vannak a társkereső tapasztalatokat taglaló fórumok.
És ha már a szkepticizmusról írtam, ez a társkereséssel kapcsolatban is kialakult bennem. Mindez nem úgy kezdődött, hogy egyszer csak szkeptikus lettem. Voltam én sokáig lelkes, optimista, határozott, aztán az élet, és a megtapasztaltak tettek arról, hogy szkeptikussá váljak.
Persze, lehet, hogy ezt kellet megtanulnom.
Miből, és hogy éljek meg? Mi való nekem? Miből legyen pénzem? De ha nem eszem, akkor is elmegyek az idei Kecskeméti repülőnapra, a Balatonra, és még egy angol nyelvtanárra is befizetek, de az autómat sem adóm el, a kerékpáromat meg végkép, ami már alig várja a jó időt, hogy rá üljek és bejárjam vele a Mecsek remek dombjait, völgyeit.
Jó ide írni nektek, bár nem tudom, hogy szabad-e ennyit megosztani magamról egy online felületen, persze nem biztos, hogy mindig itt leszek.
Emberek közötti szimpátia
Emberek közötti szimpátia mitől függ?
Külső jegyek, arcvonások, test tartás, öltözködés, hangtónus, tekintett? Belső kisugárzás, fellépés?
Vajon, aki nem szimpatikus, úgy általában szinte senkinek, az örök egyedüllétre van ítélve? Kell-e ellene tennie? Vagy jobb ha így fogadja el az életét?
A nem szimpatikus ember, a vonzás törvénye szerint nem vonz senkit? Sem hozzá hasonlót, sem önmaga ellentettjét? Vagy csak olyanokat vonz, akiknek nem szimpatikus?
Mondhatnánk azt, hogy biztosan nem fogadja el önmagát és ebből adódóan nem szimpatikus másoknak. De ez a megállapítás tévút, mert nem egy ember él a földön, aki önmagával nincs kibékülve, mégis rengeteg barát veszi körül.
Mit gondoltok?
Emberek közötti szimpátia
Emberek közötti szimpátia mitől függ?
Külső jegyek, arcvonások, test tartás, öltözködés, hangtónus, tekintett? Belső kisugárzás, fellépés?
Vajon, aki nem szimpatikus, úgy általában szinte senkinek, az örök egyedüllétre van ítélve? Kell-e ellene tennie? Vagy jobb ha így fogadja el az életét?
A nem szimpatikus ember, a vonzás törvénye szerint nem vonz senkit? Sem hozzá hasonlót, sem önmaga ellentettjét? Vagy csak olyanokat vonz, akiknek nem szimpatikus?
Mondhatnánk azt, hogy biztosan nem fogadja el önmagát és ebből adódóan nem szimpatikus másoknak. De ez a megállapítás tévút, mert nem egy ember él a földön, aki önmagával nincs kibékülve, mégis rengeteg barát veszi körül.
Mit gondoltok?
várom a csodát
Sok mindenre rá jöttem önmagammal kapcsolatban, a gyermekorral, a közel és távol múlt eseményeivel vagy a jelenlegi körülményeimmel. Az állapotom bármi lehet, rá foghatnám, hogy ez depresszió, kiégettség.
Egy biztos, hogy elkerülő magatartást folytatok, úgy mindennel szemben, mindenről lebeszélem magamat, de ha más javasol valamit akkor is ellenkezem, hogy az miért nem jó, miért nem kell, miért nincs rá szűkség. Mindet megmagyarázok, csak ne kelljen tenni semmit.
Így süllyedek egyre mélyebbre, egyre jobban elgyengülve és mérges vagyok, amikor reggel felébredek, mert örökre elaludni szeretnék, és azt mondom, nem nekem való az élet, mert arról is lebeszélem magamat.
Katalin írta, hogy vállaljam be, pld a segítséget, de arról is lebeszélem magamat, csak vagyok és várom a csodát.
Miért kell megtapasztalnom és átélnem ezt az állapotot? Én okozom magamnak, én magam tartom fent, azzal, hogy mindenről lebeszélem magamat?
Gábor
várom a csodát
Sok mindenre rá jöttem önmagammal kapcsolatban, a gyermekorral, a közel és távol múlt eseményeivel vagy a jelenlegi körülményeimmel. Az állapotom bármi lehet, rá foghatnám, hogy ez depresszió, kiégettség.
Egy biztos, hogy elkerülő magatartást folytatok, úgy mindennel szemben, mindenről lebeszélem magamat, de ha más javasol valamit akkor is ellenkezem, hogy az miért nem jó, miért nem kell, miért nincs rá szűkség. Mindet megmagyarázok, csak ne kelljen tenni semmit.
Így süllyedek egyre mélyebbre, egyre jobban elgyengülve és mérges vagyok, amikor reggel felébredek, mert örökre elaludni szeretnék, és azt mondom, nem nekem való az élet, mert arról is lebeszélem magamat.
Katalin írta, hogy vállaljam be, pld a segítséget, de arról is lebeszélem magamat, csak vagyok és várom a csodát.
Miért kell megtapasztalnom és átélnem ezt az állapotot? Én okozom magamnak, én magam tartom fent, azzal, hogy mindenről lebeszélem magamat?
Gábor
Az idő halad, és én is valamerre.
Az idő halad, és én is valamerre.
Önmagammal kapcsolatban jó pár dologra rájöttem, és sikerült megszabadulnom a fásultságtól, azáltal, hogy elfogadtam azt, aki én vagyok, mert rá ébredtem, hogy én így is értékes vagyok, ha mások számára nem is, de önmagam számára mindenképp.
A körülményeim és az emberi kapcsolataim ettől nem változtak, csak a fásultság tűnt el a fejemből.
Továbbra sem látom, hogy miből, és hogyan fogok megélni, eltartani magamat, de ennek ellenére is azt mondom, hogy jó döntést hoztam, amikor februárban felmondtam a munkahelyemen, legalábbis így érzem.
Hogy találjon rám a lehetőség és ezáltal a pénz? Mert keresni szép dolog, de találni, vagy kapni forrásokat, lehetőségeket, jutalmakat, kincseket, még jobb.
Az idő halad, és én is valamerre.
Az idő halad, és én is valamerre.
Önmagammal kapcsolatban jó pár dologra rájöttem, és sikerült megszabadulnom a fásultságtól, azáltal, hogy elfogadtam azt, aki én vagyok, mert rá ébredtem, hogy én így is értékes vagyok, ha mások számára nem is, de önmagam számára mindenképp.
A körülményeim és az emberi kapcsolataim ettől nem változtak, csak a fásultság tűnt el a fejemből.
Továbbra sem látom, hogy miből, és hogyan fogok megélni, eltartani magamat, de ennek ellenére is azt mondom, hogy jó döntést hoztam, amikor februárban felmondtam a munkahelyemen, legalábbis így érzem.
Hogy találjon rám a lehetőség és ezáltal a pénz? Mert keresni szép dolog, de találni, vagy kapni forrásokat, lehetőségeket, jutalmakat, kincseket, még jobb.