Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?
Szeges szerintem ezt így nem lehet senkin sem számon kérni. Úgy
Szeges szerintem ezt így nem lehet senkin sem számon kérni. Úgy gondolom ez nem helyes,és tulajdonképpen most itt sok embert megítélsz,mert éppen azt csinálja ami most őt a legjobban érdekli.
Ez olyan ,mintha tőled valaki számon kérné,hogy te most miért vagy szerelmes,és miért vagy boldog,miért nem agyalsz te is itt velünk.
Tudod nem mindenki ugyanattól boldog. Van aki mástól boldog. Honnan tudnád? Meg tudod ítélni?
Nem ,hiszen magadból indulsz ki,és nagyon úgy néz ki az utóbbi idők hozzászólásaidból,hogy egyedül azt a fajta boldogságot tudod elképzelni,amiben te most vagy.Pedig hidd el ,hogy más is lehet boldog és másképpen is lehet boldog,mert a boldoságra nincsen recept. Ki így boldog, ki úgy, ki sehogy.
És ezért nem is lehet tanácsot adni,hogy Te itt van a boldogság receptje,én csak tudom,mert hát én így vagyok boldog. Te igen,de sokfélék vagyunk,és más meg máshogyan boldog.Szerintem ezt el kéne fogadni. A boldogság nem egy rugalmas zokni,ami ami csak egy méretben létezik ,mégis mindenkire jó.:)))
Évi, Évi…
…hol van itt a számonkérés, megítélés? Pontosan Te ítélsz meg engem a közelmúltbeli hozzászólásaim alapján. :))
Ha más írta volna a blogot, ez a feltételezés szerintem fel sem merült volna Benned. Nem hinném, hogy a blogindító szöveg kifejezné a jelenlegi állapotomat. Egyébként nem titkolom, hogy az első verzióra, a boldogságra szavaztam, mint ahogy Te ezt nyilvánvalóan tudod.
Tanácsot sem adtam senkinek, mindössze néhány kérdést tettem fel.
Azért írtam a blogot, mert fut a honlapon egy szavazás, melynek címe: Boldog, vagy boldogtalan vagy. Vagy valami hasonló.
A lényeg, hogy ezidáig 320-an vallják, hogy boldogok, 228-an pedig azt, hogy nem.
A dolog szerintem itt is egyszerűbb annál, mint amit belevetíteni igyekszel, hiszen nem receptet kínálok, egyszerűen csak érdekel, hogy a kis választott Családomban ki érzi magát boldognak és ki nem.
Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
:)))
Szeges?…
Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Irtam is róla nem egyszer.
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?”/
Egyáltalán nem olyan szándékkal írtam amit írtam,ahogy te az levetted:) Nem is értem miért?
Az igaz ,hogy mostanában több olyan hozzászólásod volt ahol ugyanezt írtad,mint ebben a blogban.
Én nem tudhattam,hogy egy szavazás ihletett meg:)))
Nekem ez a blog az eddigi hozzászólásaid természetes folytatása volt.
Én erre reagáltam,és távol állt tőle bármilyen bántó,sértő szándék. Igazán sajnálom,ha ezt így érzed,erre nem tudok mit mondani.
Talán olvasd el ezt újra,hogy mit és hogy fogalmaztál,és esetleg meglátod azt amit én abban amit és ahogy írtál.
,,S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, …stb..stb…
Szerintem mélyedj el egy kicsit ebben a megfogalmazásban,és ha még mindig furcsának találod,amit írtam,én nagyon szépen ,szeretettel elmondom neked,hogy miért .
Szeges szerintem ezt így nem lehet senkin sem számon kérni. Úgy
Szeges szerintem ezt így nem lehet senkin sem számon kérni. Úgy gondolom ez nem helyes,és tulajdonképpen most itt sok embert megítélsz,mert éppen azt csinálja ami most őt a legjobban érdekli.
Ez olyan ,mintha tőled valaki számon kérné,hogy te most miért vagy szerelmes,és miért vagy boldog,miért nem agyalsz te is itt velünk.
Tudod nem mindenki ugyanattól boldog. Van aki mástól boldog. Honnan tudnád? Meg tudod ítélni?
Nem ,hiszen magadból indulsz ki,és nagyon úgy néz ki az utóbbi idők hozzászólásaidból,hogy egyedül azt a fajta boldogságot tudod elképzelni,amiben te most vagy.Pedig hidd el ,hogy más is lehet boldog és másképpen is lehet boldog,mert a boldoságra nincsen recept. Ki így boldog, ki úgy, ki sehogy.
És ezért nem is lehet tanácsot adni,hogy Te itt van a boldogság receptje,én csak tudom,mert hát én így vagyok boldog. Te igen,de sokfélék vagyunk,és más meg máshogyan boldog.Szerintem ezt el kéne fogadni. A boldogság nem egy rugalmas zokni,ami ami csak egy méretben létezik ,mégis mindenkire jó.:)))
Évi, Évi…
…hol van itt a számonkérés, megítélés? Pontosan Te ítélsz meg engem a közelmúltbeli hozzászólásaim alapján. :))
Ha más írta volna a blogot, ez a feltételezés szerintem fel sem merült volna Benned. Nem hinném, hogy a blogindító szöveg kifejezné a jelenlegi állapotomat. Egyébként nem titkolom, hogy az első verzióra, a boldogságra szavaztam, mint ahogy Te ezt nyilvánvalóan tudod.
Tanácsot sem adtam senkinek, mindössze néhány kérdést tettem fel.
Azért írtam a blogot, mert fut a honlapon egy szavazás, melynek címe: Boldog, vagy boldogtalan vagy. Vagy valami hasonló.
A lényeg, hogy ezidáig 320-an vallják, hogy boldogok, 228-an pedig azt, hogy nem.
A dolog szerintem itt is egyszerűbb annál, mint amit belevetíteni igyekszel, hiszen nem receptet kínálok, egyszerűen csak érdekel, hogy a kis választott Családomban ki érzi magát boldognak és ki nem.
Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
:)))
Szeges?…
Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Irtam is róla nem egyszer.
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?”/
Egyáltalán nem olyan szándékkal írtam amit írtam,ahogy te az levetted:) Nem is értem miért?
Az igaz ,hogy mostanában több olyan hozzászólásod volt ahol ugyanezt írtad,mint ebben a blogban.
Én nem tudhattam,hogy egy szavazás ihletett meg:)))
Nekem ez a blog az eddigi hozzászólásaid természetes folytatása volt.
Én erre reagáltam,és távol állt tőle bármilyen bántó,sértő szándék. Igazán sajnálom,ha ezt így érzed,erre nem tudok mit mondani.
Talán olvasd el ezt újra,hogy mit és hogy fogalmaztál,és esetleg meglátod azt amit én abban amit és ahogy írtál.
,,S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, …stb..stb…
Szerintem mélyedj el egy kicsit ebben a megfogalmazásban,és ha még mindig furcsának találod,amit írtam,én nagyon szépen ,szeretettel elmondom neked,hogy miért .
,,Hogy szeressük és ÉLJÜK? ”
Hát alapjáratként ezt el lehet
,,Hogy szeressük és ÉLJÜK? ”
Hát alapjáratként ezt el lehet fogadni,de szerintem azért ennél többről is van szó amiért élnénk.
És egyáltalán nem baj,hogy egyesek keresik ezt a többet is,és akár ,,agyalnak” is rajta,hogy mi minden rejlik még ebben a létben:)/vagy akár egy másikban:)/
Aztán miért baj az,hogyha valaki úgy érzi,nem akar örökké ,,osztályt” ismételni,hanem tovább akar lépni?
És hát lehetne folytatni a kérdezősködést:)))
Nem baj!
Semmi nem baj Évi, gondolkodhatunk egy, vagy akár száz létben is, de ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor bevállalom akár mind százat. És Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk…:)
,,ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a
,,ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor …”
Kezdelek nem érteni Józsi,ne haragudj. Én nem ezt írtam,és főleg nem veled személyeskedtem.
Elsősorban magamról írtam,ahogy most én érzem a dolgokat. Furcsa dolgokat látsz bele,most már a második írásomba is:)))
,,Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk…:)”
Miből gondolod,hogy nem látom?:)
Aki úgy tud örülni még egy szál fűnek is,mikor kizöldül,az nem csak lát,hanem érez,csodál,és odavan
Ezt sohasem rejtettem véka alá,vagyis egyre kevésbé értelek már:)
,,Hogy szeressük és ÉLJÜK? ”
Hát alapjáratként ezt el lehet
,,Hogy szeressük és ÉLJÜK? ”
Hát alapjáratként ezt el lehet fogadni,de szerintem azért ennél többről is van szó amiért élnénk.
És egyáltalán nem baj,hogy egyesek keresik ezt a többet is,és akár ,,agyalnak” is rajta,hogy mi minden rejlik még ebben a létben:)/vagy akár egy másikban:)/
Aztán miért baj az,hogyha valaki úgy érzi,nem akar örökké ,,osztályt” ismételni,hanem tovább akar lépni?
És hát lehetne folytatni a kérdezősködést:)))
Nem baj!
Semmi nem baj Évi, gondolkodhatunk egy, vagy akár száz létben is, de ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor bevállalom akár mind százat. És Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk…:)
,,ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a
,,ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor …”
Kezdelek nem érteni Józsi,ne haragudj. Én nem ezt írtam,és főleg nem veled személyeskedtem.
Elsősorban magamról írtam,ahogy most én érzem a dolgokat. Furcsa dolgokat látsz bele,most már a második írásomba is:)))
,,Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk…:)”
Miből gondolod,hogy nem látom?:)
Aki úgy tud örülni még egy szál fűnek is,mikor kizöldül,az nem csak lát,hanem érez,csodál,és odavan
Ezt sohasem rejtettem véka alá,vagyis egyre kevésbé értelek már:)
A szívemre teszem a kezem és megmondom őszintén. Nem vagyok
A szívemre teszem a kezem és megmondom őszintén. Nem vagyok boldog. Nem élek örömben, harmóniában. Nem tudok a napjaim többségében maradéktalanul örülni az engem körülölelő Életnek.
És én agyalós, a megismerhetetlent is megismerni akaró, nem tudok néha sem lazítani a semmiért.
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között nem gondolok néha arra, hogy talán mégiscsakam ajándékként kaptam az Életet. Csak úgy, Önmagáért. Hogy szeressem és ÉLJEM.
Na, és akkor mi van? Én nem mondom hogy ez jó, de ez van. Már nem is emlékszem arra amikor nem így volt. Nem tudom elképzelni, mi lesz ha nem így lesz. És akkor mi van? Különb vagy nálam?
JA, és én nem akarok osztályt ismételni, hanem tovább akarok lépni. Pozitív értelemben. 🙂
Már ugy értem biztos volt amikor boldog voltam. De nem érzem úgy
Már ugy értem biztos volt amikor boldog voltam. De nem érzem úgy hogy akkor különb voltam annál ami most vagyok. Sőt. Szóval a különb vagy nálam? kérdés ne is igazán neked szólt szeges, hanem általában.
Az ember bármilyen állapotát is éli,akkor is én=én
Az ember bármilyen állapotát is éli,akkor is én=én vagyok.
Mindig is az voltam és mindig is az leszek.
Hűha:) …Ennyire nehéz ezt megérteni?:DDD
Hűha:) …Ennyire nehéz ezt megérteni?:DDD
Segítség, fél órája boldog vagyok! Csak megosztottam.
Segítség, fél órája boldog vagyok! Csak megosztottam.
🙂
ez nagyon tetszik! őrizd a lángot, figyeld meg jól, hogy mi váltotta ki, milyen érzés a legapróbb összetevőiig!.. amíg figyeled, anélkül h rágörcsölnél „megtartódik” 🙂 vagy, ha olyan típus vagy, egyszerűen csobbanj bele, és lubickolj! 🙂 vagy mindkettő!
Örülök!!!! Éljen! éljen! :)))
Most is boldog vagyok, pedig már reggel van. Pedig már mindegy
Most is boldog vagyok, pedig már reggel van. Pedig már mindegy volt hogy rosszul vagyok vagy jól, már nem akartam semmit, tehát már az is mindegy lett hogy élek-e. Lehet, azért lettem jól? Meg történt egy-két véletlen.
Milyen „véletlenek” történtek? Elmeséled?
Milyen „véletlenek” történtek? Elmeséled?
Hátcsak ezek a véletlenek… Emberek is. Volt valaki végig aki
Hátcsak ezek a véletlenek… Emberek is. Volt valaki végig aki segitett, de nem hittem neki, meg nem akartam az egészet, igy nem tudott, aztán véletlen már egyre többen próbáltak segíteni, hiába nem hagytam. Valaki innen is véletlen segített, aztán véletlen eljutatott nagy nehezen valahová, ahol szintén véletlenül ugyanaz derült ki, mint 5 hónapja máshol, amit nem hittem. Plusz véletlen mindig jött egy-egy ember aki ugyanazt látta bennem ilyen állapotban is és megmondta hogy ezt érzi rólam. Ugyanazt amitől én kivoltam főleg hogy miért mondja mindenki ugyanazt (a részleteket megtartom). Aztán véletlen nagyon brutális módszerrel bántak velem, mert máshogy nem lehetett, szóval eljutottam véletlen ahhoz a segítőhöz, aki kidobott volna simán, ha nem működök együtt, és én véletlen nem hagytam magam kidobni pedig akartam hogy hagyjanak inkább. Aztán véletlen már ott tartottam, hogy már minden mindegy, az is ha annyira rosszul vagyok hogy nem lehet kibírni nekem az ugyanolyan jó mintha jó lenne az életem, sőt ugyanannyira mindegy mintha meghalhatnék végre, majd véletlen jól lettem. Mindenki azt hajtogatta mindig, hogy csak akarni kell, kívánni kell, hinni kell, amelyikek egyikét sem akartam egyáltalán, és nem is érdekelt, egyáltalán nem voltak kivánságaim amiket kívánjak, és akkor véletlen akkor jön valami, amikor már rég nem akarod, sőt, semmitse akarsz, se azt se az ellenkezőjét.
Hát fogalmam sincs.
Zsír :))) Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Nem akarni
Zsír :))) Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Nem akarni semmit teljesen nem akarni, és engedni a sorsot beteljesedni.
Az a baj, sajnos nem tudom megmondani hogyan kell csinálni. Ja,
Az a baj, sajnos nem tudom megmondani hogyan kell csinálni. Ja, és várjunk, még nem tudom, ez mennyire állandó vagy sem. De nem is érdekel.
Nekem először volt az ezt nem akarom, azt nem akarom, a rossz dogokra, az ezt akartam volna, azt akartam volna a jó dolgokra, ezen a sirás hónapokig hoyg nekem ezért rossz meg azért, ez a baj az a baj. Aztán jött az érzés hogy ezek mind tökmindegyek, nem is ezért vagyok rosszul ennyire, jött így a már ezt nem akarom már azt se akarom a jó dolgokra, a nekm mindegy a rosszakra, a semmitse akarok… Nagyon nehezen lett belőle az hogy akkor már meghalni se akarok, mert teljesen mindegy. És akkor utána lett a jó, amit nem akartam, egy nagy üres jó. Ami nem tudom mire jó….
szeretlek…
…mert szeretlek:-)
Jó, nem tagadom, az segitett valószinűleg, akinél tegnap voltam,
Jó, nem tagadom, az segitett valószinűleg, akinél tegnap voltam, de mehettem vona kisezerszer is és mindig kivágott volna, meg feleslegesen mentem volna egy hónapja is, nem véletlen nem mentem akkor, ha nem jutok el idáig hogy megengedjek bármit is, neki is meg a sorsnak vagy bármi… Akkor nem lett volna ez a valami…
Merthogy nem véletlen!:DDD
De ez még csak a kezdet. Légyszíves
Merthogy nem véletlen!:DDD
De ez még csak a kezdet. Légyszíves barátkozz meg vele:)
Barátkozom!
Barátkozom!
Szia Zsuzsa!
Mond csak.Van valamiféle lelkiismeret furdalásod miközben boldognak érzed Magad?
Ezt érzem Töled…
Az összes negatív érzelem teljesen természetes.
Mint ahogy az összes pozitív érzelem is,és minden létezö érzelem amit érezhet az élete során egy ember.
Az hogy most olyasmit érzel ami kellemes számodra,nem jelenti azt hogy hálatlan Vagy azokért amik a szenvedés okán ismertél meg.
Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre.
Emberek vagyunk.
Szabad akarattal,és az érzelmek megélésének minden lehetöségével ami csak megadatott nekünk ebben a világban.
Szabad akarat birtokában eldönthetjük hogy mi az amit beengedünk,és mi az amivel nem vagyunk hajlandóak azonosulni.
Tehát egy jó tanács:
Légy boldog!
Jogod van hozzá.
Közben tudva azt hogy minden érzelemhez ami adatott az ember számára Neked is éppúgy jogod van!
Az érzelmek gondolatok teremtöi,és a gondolatoknak teremtö ereje van a fizikai világban.
Az elnyomott érzelem sokkal nagyobb energiával bír mint az aminek utat engedünk.
Üdv!Erika
Szia Erika! Nem, egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt
Szia Erika! Nem, egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt hogy boldog vagyok. Ugyanis teljesen mindegy hogy boldog vagyok-e. Egyáltalán nem akartam boldog lenni. 🙂 Ha roszul leszek, mosmár az is teljesen mindegy lesz. Bizony nemvagyok hálátlan a szenvedésben megélt érzésekért, felőlem még jöhet. 🙂 A ‘Légy boldog!’ valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.
Úgy tünik ezt akkor nagyon benéztem. 😉
Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.”akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. 😉
Nem haragszom.
A kemény szavak nem indulatból erednek.
Te azt a fázist járod ahol ez a fajta hozzáállás természetes.
Megértelek.
S ha jó így Neked akkor én nem is zavarok többet.
Erika Szeretettel!
Na maga már megint szkeptikus 🙂 Tán zavarja, hogy valaki
Na maga már megint szkeptikus 🙂 Tán zavarja, hogy valaki másképp áll, hozzá ezekhez a dolgokhoz?
Kis Akárki ragaszkodjon a boldogsághoz? Szerintem pont ezt nem akarja… erről szól a hozzászólása.
Tehát akkor fussunk neki még egyszer
Nem kérlek hogy olvasd el a hozzászólásomat az elejétöl a végéig mégegyszer ezért inkább idézem ami Számodra érdekes lehet.
,,Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre. ”
Szerinted ezzel arra utalok hogy,,ragaszkodjon a boldogsághoz”..?
,,Nem kell és nem is lehet” kellemes érzelmekre gyúrni,tehát így a boldogságra sem. 😉
Sajnálom hogy nem ment át a mondanivalóm tisztán…
Üdv!Erika
„Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem
„Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.”akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. ;)”
Ez a rész fölösleges, és cinikusan nagyképű. Erre írtam a hozzászólásomat.
Szerintem elöbb googlézd ki a fogalmakat mielött belekvarodnál
Szerintem elöbb googlézd ki a fogalmakat mielött belekvarodnál teljesen. 😉
Te meg azért gondold csak végig… addig googlézek 🙂
Te meg azért gondold csak végig… addig googlézek 🙂
Hahaha…nekem meg már potyog a könnyem,úgy vidulok rajtatok.
Ez
Hahaha…nekem meg már potyog a könnyem,úgy vidulok rajtatok.
Ez kabaré,amit minden alkalommal csináltok egymással
Nem kéne esetleg tényleg frigyre lépnetek?:DDDDDDD
Ugyan már, ezzel atombombát dobnék magamra…! 😀
Ha már ennyire
Ugyan már, ezzel atombombát dobnék magamra…! 😀
Ha már ennyire röhög magácska, esetleg elemezhetné is, csak úgy, hogy hasznos legyen 🙂
Hogy lenne hasznos egy atombomba???:))) Viszont az előző
Hogy lenne hasznos egy atombomba???:)))
Viszont az előző párommal nagyon hasonló volt a szitu.
Ki nem állhattam,majdhogy nem utáltam,persze ez 1980 -ban volt:),és aztán egy éven belül olyan szerelem lett belőle,hogy 12 évig lángolt.
Szóval öreg róka vagyok én már,ez amit ti csináltok,ez a ,,cívódás”,ezt szerintem egészen más mozgatja ott bent mélyen,mint ami itt a felszínen látszik.
Elemezni nem szeretném,mert Erika elküldi nekem a selyem zsinórt,és azt nem akarnám:DDD
Zsuzsa lehet ,hogy örülne neki /a selyem zsinórnak:)/,de én szeretek élni,nagyon is:)
Én nem utálom Erikát 🙂 Még azt is mondanám, hogy jó fej, csak
Én nem utálom Erikát 🙂 Még azt is mondanám, hogy jó fej, csak ne lenne ilyen beképzelt (vagy nem is beképzelt, de kioktató, számonkérő) modora néha. Ez rontja az összképet, és késztet engem arra, hogy néha odaszóljak 🙂
Ki mondta ,hogy utálod. Egy hasonlatot nem kell szó szerint
Ki mondta ,hogy utálod ?:) Egy hasonlatot nem kell szó szerint venni !!! ,csak érzékeltetni akartam a távolságot köztünk/a volt párommal/ ,ami még nagyobb volt ,mint köztetek.
Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:),és e miatt sokkal jobban odamondogat:)))
Úgyhogy ha utálat nincs is,de ellenérzés jócskán.És ha már ez egy önismereti oldal,és egészen ,,véletlenül” itt tartunk,szerintem meg is lehetne beszélni ennek az ellenszenvnek az okát,hátha esetleg kiderülne,hogy nem is úgy vannak a dolgok,ahogy ti azt egymásról gondoljátok:)))
„Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:)”Ez az ő baja.
„Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:)”
Ez az ő baja. Ekkora luxust megengedni magának… 🙂
Csak azért nem válaszolok már,mert chatelés lesz belőle,pedig
Csak azért nem válaszolok már,mert chatelés lesz belőle,pedig lenne kedvem,
de majd nevetgélek itt magamban:)
Hü!
Már megint mumus lettem! :)))
Lazíts Ademon mindíg idöben
Hü!
Már megint mumus lettem! :)))
Lazíts Ademon mindíg idöben tudattam Veled a Rólad szóló aktuális véleményemet.
S íme! :Most olyan Szabó Peti féle stilusban nyomod…
De én Petit is kedvelem. 😉
S öt akkoriban amikor ezt csinálta kiscicához hasonlítottam(Peti ha olvasod… ;)))
S Téged kis kutyának látlak aki puha,édes,és egyszer majd biztosan félelmetes is lesz és tekintélyt parancsoló,de most csak egy pici kutya,aki nekimegy a nagykutyáknak,morog,és töle telhetöen próbál ugatni is mély hangon hogy hatásos legyen,és ö komolyan is gondolja ezt,de a nagy kutyák elnézik neki,hisz tudjuk a felnött kutyák nem bántják a kicsiket. 😉
,,Hü! Már megint mumus lettem! :)))”
Ha valaki komolyan gondolná ezt,akkor szeretném elmondani neki,hogy Erika megint jóval előbb meglátta a ,,frankót”,és sajnos IGAZA lett.
/ahogy már annyiszor/
Igazolni sajnos nem fogom,mert nem vagyok felhatalmazva rá:)
Az alábbi hozzászólására gondolok:
https://onmegvalositas.hu/comment/39304#comment-39304
Persze jól bemínuszolták ,akik marhára nem értenek ez egészből semmit
de nem baj.
Ajánlom nekik a Sirály csomagok Belső látás gyakorlatait.
Ami késik ugyanis nem múlik:))) Hátha…
Ja ,és lehet engem is mínuszolni,úgyis erre találták ki ezt a rendszert:DDD
Értetlenkedőknek,és szimpátia,antipátia szavazóknak….Éljen:)))
Hát ja, ugyanis annak vége lett. És jött az ellenkezője,
Hát ja, ugyanis annak vége lett. És jött az ellenkezője, nagyonis. Mozdulni se tudtam tőle 3 órán át és az csak a fizikai része. De nem vonom vissza amit írtam, az egy boldogság és halálnyugalom volt, benne azzal, hoyg tökmindegy ez van vagy az. És az egy olyan rosszullevős időszakot követett,a mikor azt éreztem, tökmindegy hoyg rossz-e. Kb egy napig tartott. Ezt osztottam meg, hátha osztozik benne valaki, hoyg nekem éppen jó. hamár a rosszat is megírtam mindig. Ennyi volt a cél.
Lehet, hoyg elcsesztem, mert azt kellett volna érezni, hoyg de jó, és akkor én ezt akarom midnig, és nem mindegy igenis. De mit csináljak, ha nem azt éreztem?????
Kutyául lenni senkise szeret, pláne sokáig, de én változatlanul vállalom, hoyg ha ez van, legyen ez, valahol mindegy. És biztos avn oylan személyiségrészem akinek nem mindegy, persze. Ha erre céloztál Erika, de hát, én abból a hozzászólásból mukkotse értettem. Nem úgy volt megfogalmazva, vagy bennem van a hiba. De az se változtat a lényegen, hoyg azt éreztem, amit és úgy is írtam le.
,,Addig hülyéskedsz fiam amíg úgy nem maradsz” ;)))
Nos látlak
,,Addig hülyéskedsz fiam amíg úgy nem maradsz” ;)))
Nos látlak ahogy csak fekszel,se mozdulni,de még csak beszélni sem tudsz.( se öngyilkoni… :)))
Csak gondolkozni,de azt jó sokat!
Nem jó kilátások.Igaz? 😉
Csak hogy oldódjon a hangulat 😉 :)))
http://www.youtube.com/watch?v=xHvBjCGn-Wg
Nem, olyankor nem tudok gondolkodni se. Gyakorlatilag nem.
Nem, olyankor nem tudok gondolkodni se. Gyakorlatilag nem. Mármint amikor ez jön. Akkor mondjuk annyi hoyg gondolom, kinyújtom a kezem a cseppekért ami hátha segítene, amit pont elérnék, de nem megy nem tudom elég erősen gondolni és akarni ezt ahhoz, hogy meg tudjak mozdulni.
Na, jó, tudom itt arra gondolsz ha majd jól lebénulok, akkor gondolkodhatok. De már egy ideje öngyilkos az nem akarok lenni, csak semmi más se.
Ja,hát nem kell olyan messzire futnia az embernek a testétől, és
Ja,hát nem kell olyan messzire futnia az embernek a testétől, és akkor tán nem érik ilyen meglepetések.
Könnyű nektek, ti oda vagytok mágnesezve! 🙂
Könnyű nektek, ti oda vagytok mágnesezve! 🙂
Ez tudati dolog,nem ,,magnetikus”:)))
Ez tudati dolog,nem ,,magnetikus”:)))
Erikának
Erikának:
Magadat milyennek tartod, ha már engem így kielemeztél? 🙂 Na de őszintén…
Jó kérdés!De tényleg….
Egy magányosan legelészö tehén egy virágokkal teli zöld legelön,unottan kérödzik miközben folyton az eget,és az égen úszó felhöket bámulja.
S közben fogalma sincs róla hogy mi történik körülötte.
Például jön egy kiskutya,játékosan körbefutja,incselkedik vele,de a tehén észre sem veszi,csak azokat az ostoba felhöket bámulja továbbra is.
Erre a kiskutya gondol egy merészet,és beleharap a tehén lábába,mire a tehén úgy reagál hogy lerázza magáról és arrébb sétál felhöt bámulni. 🙂
A kiskutya inkább közepes kutya, és nem harap, hanem bökdös…
A kiskutya inkább közepes kutya, és nem harap, hanem bökdös… tehénnek persze fogalma sincs mi van… ahogy állította is az imént 🙂
Nem!
Akkor azokat a vidám perceket amiket okozunk Neked nélkülöznöd kellene. 😉
Szerintem jól van ez így,csak dölj hátra és élvezd az elöadást. 🙂
😉
Már miért kéne? Akkor lenne csak igazi előadás,ha ti még egy
Már miért kéne? Akkor lenne csak igazi előadás,ha ti még egy fedél alatt is lennétek:)))
Szegesék is írnak az oldalra mind a ketten,szerintem ti is megtartanátok ezt a jó szokásotokat
Na arra befizetnék:DDD
Az nem érdemtelen, hogy ha már megírtam ide a ‘rosszat’, akkor
Az nem érdemtelen, hogy ha már megírtam ide a ‘rosszat’, akkor megírjam ide a ‘jót’ is. Amit általában jónak tekintünk. Az hogy ezt megosszam azokkal akikkel megosztottam a szenvedős részét, nem érdemtelen. És azonkívül, valakinek szólt ez itt külön is, mert segített, de azt ő tudja. Ha már voltak itt akik szeretettel fordultak felém, ez a minimum hogy megosztom. Főleg, mivel nem tudom, nem -e pillanatnyi lesz, hát megosztottam nyomban, meg mert felrobban a belsőm eközben mert nem értem az egészet.
Nem tudom, kit kellene és miért forgatnom. Hol vált volna be eddig ez a játszma mikor most történt?
Azonkívül, nem tudom meddig tart ez az állapot. És valóban nem érdekel. De most kiírtam magamból ezt a furcsát is. Ennyi.
Az hogy valami teljesen mindegy az nem értelmetlen, nem érdektelen amugy sem.
Igen Zsuzsa!
Azért lettél jól, mert nem állsz ellent semminek. Engeded a dolgokat történni-lenni kívül-belül.
És beengedődik a rend, a harmónia magától:-)
Szeret a most.
szeklice
„És akkor mi van? Különb vagy nálam? „
Ezt most nem is igazán értem, hogyan jött Neked?
Miért, mitől lehetne egyik ember különb a másiknál? Csak mert nem úgy gondolkodik valamiről mint a másik?
Ugye ez nem komoly, Kis akárki? Lépj tovább! Pozitív értelemben…:))
Kár, hogy nem vagy boldog, de a választ azért köszönöm. 🙂
A szívemre teszem a kezem és megmondom őszintén. Nem vagyok
A szívemre teszem a kezem és megmondom őszintén. Nem vagyok boldog. Nem élek örömben, harmóniában. Nem tudok a napjaim többségében maradéktalanul örülni az engem körülölelő Életnek.
És én agyalós, a megismerhetetlent is megismerni akaró, nem tudok néha sem lazítani a semmiért.
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között nem gondolok néha arra, hogy talán mégiscsakam ajándékként kaptam az Életet. Csak úgy, Önmagáért. Hogy szeressem és ÉLJEM.
Na, és akkor mi van? Én nem mondom hogy ez jó, de ez van. Már nem is emlékszem arra amikor nem így volt. Nem tudom elképzelni, mi lesz ha nem így lesz. És akkor mi van? Különb vagy nálam?
JA, és én nem akarok osztályt ismételni, hanem tovább akarok lépni. Pozitív értelemben. 🙂
Már ugy értem biztos volt amikor boldog voltam. De nem érzem úgy
Már ugy értem biztos volt amikor boldog voltam. De nem érzem úgy hogy akkor különb voltam annál ami most vagyok. Sőt. Szóval a különb vagy nálam? kérdés ne is igazán neked szólt szeges, hanem általában.
Az ember bármilyen állapotát is éli,akkor is én=én
Az ember bármilyen állapotát is éli,akkor is én=én vagyok.
Mindig is az voltam és mindig is az leszek.
Hűha:) …Ennyire nehéz ezt megérteni?:DDD
Hűha:) …Ennyire nehéz ezt megérteni?:DDD
Segítség, fél órája boldog vagyok! Csak megosztottam.
Segítség, fél órája boldog vagyok! Csak megosztottam.
🙂
ez nagyon tetszik! őrizd a lángot, figyeld meg jól, hogy mi váltotta ki, milyen érzés a legapróbb összetevőiig!.. amíg figyeled, anélkül h rágörcsölnél „megtartódik” 🙂 vagy, ha olyan típus vagy, egyszerűen csobbanj bele, és lubickolj! 🙂 vagy mindkettő!
Örülök!!!! Éljen! éljen! :)))
Most is boldog vagyok, pedig már reggel van. Pedig már mindegy
Most is boldog vagyok, pedig már reggel van. Pedig már mindegy volt hogy rosszul vagyok vagy jól, már nem akartam semmit, tehát már az is mindegy lett hogy élek-e. Lehet, azért lettem jól? Meg történt egy-két véletlen.
Milyen „véletlenek” történtek? Elmeséled?
Milyen „véletlenek” történtek? Elmeséled?
Hátcsak ezek a véletlenek… Emberek is. Volt valaki végig aki
Hátcsak ezek a véletlenek… Emberek is. Volt valaki végig aki segitett, de nem hittem neki, meg nem akartam az egészet, igy nem tudott, aztán véletlen már egyre többen próbáltak segíteni, hiába nem hagytam. Valaki innen is véletlen segített, aztán véletlen eljutatott nagy nehezen valahová, ahol szintén véletlenül ugyanaz derült ki, mint 5 hónapja máshol, amit nem hittem. Plusz véletlen mindig jött egy-egy ember aki ugyanazt látta bennem ilyen állapotban is és megmondta hogy ezt érzi rólam. Ugyanazt amitől én kivoltam főleg hogy miért mondja mindenki ugyanazt (a részleteket megtartom). Aztán véletlen nagyon brutális módszerrel bántak velem, mert máshogy nem lehetett, szóval eljutottam véletlen ahhoz a segítőhöz, aki kidobott volna simán, ha nem működök együtt, és én véletlen nem hagytam magam kidobni pedig akartam hogy hagyjanak inkább. Aztán véletlen már ott tartottam, hogy már minden mindegy, az is ha annyira rosszul vagyok hogy nem lehet kibírni nekem az ugyanolyan jó mintha jó lenne az életem, sőt ugyanannyira mindegy mintha meghalhatnék végre, majd véletlen jól lettem. Mindenki azt hajtogatta mindig, hogy csak akarni kell, kívánni kell, hinni kell, amelyikek egyikét sem akartam egyáltalán, és nem is érdekelt, egyáltalán nem voltak kivánságaim amiket kívánjak, és akkor véletlen akkor jön valami, amikor már rég nem akarod, sőt, semmitse akarsz, se azt se az ellenkezőjét.
Hát fogalmam sincs.
Zsír :))) Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Nem akarni
Zsír :))) Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Nem akarni semmit teljesen nem akarni, és engedni a sorsot beteljesedni.
Az a baj, sajnos nem tudom megmondani hogyan kell csinálni. Ja,
Az a baj, sajnos nem tudom megmondani hogyan kell csinálni. Ja, és várjunk, még nem tudom, ez mennyire állandó vagy sem. De nem is érdekel.
Nekem először volt az ezt nem akarom, azt nem akarom, a rossz dogokra, az ezt akartam volna, azt akartam volna a jó dolgokra, ezen a sirás hónapokig hoyg nekem ezért rossz meg azért, ez a baj az a baj. Aztán jött az érzés hogy ezek mind tökmindegyek, nem is ezért vagyok rosszul ennyire, jött így a már ezt nem akarom már azt se akarom a jó dolgokra, a nekm mindegy a rosszakra, a semmitse akarok… Nagyon nehezen lett belőle az hogy akkor már meghalni se akarok, mert teljesen mindegy. És akkor utána lett a jó, amit nem akartam, egy nagy üres jó. Ami nem tudom mire jó….
szeretlek…
…mert szeretlek:-)
Jó, nem tagadom, az segitett valószinűleg, akinél tegnap voltam,
Jó, nem tagadom, az segitett valószinűleg, akinél tegnap voltam, de mehettem vona kisezerszer is és mindig kivágott volna, meg feleslegesen mentem volna egy hónapja is, nem véletlen nem mentem akkor, ha nem jutok el idáig hogy megengedjek bármit is, neki is meg a sorsnak vagy bármi… Akkor nem lett volna ez a valami…
Merthogy nem véletlen!:DDD
De ez még csak a kezdet. Légyszíves
Merthogy nem véletlen!:DDD
De ez még csak a kezdet. Légyszíves barátkozz meg vele:)
Barátkozom!
Barátkozom!
Szia Zsuzsa!
Mond csak.Van valamiféle lelkiismeret furdalásod miközben boldognak érzed Magad?
Ezt érzem Töled…
Az összes negatív érzelem teljesen természetes.
Mint ahogy az összes pozitív érzelem is,és minden létezö érzelem amit érezhet az élete során egy ember.
Az hogy most olyasmit érzel ami kellemes számodra,nem jelenti azt hogy hálatlan Vagy azokért amik a szenvedés okán ismertél meg.
Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre.
Emberek vagyunk.
Szabad akarattal,és az érzelmek megélésének minden lehetöségével ami csak megadatott nekünk ebben a világban.
Szabad akarat birtokában eldönthetjük hogy mi az amit beengedünk,és mi az amivel nem vagyunk hajlandóak azonosulni.
Tehát egy jó tanács:
Légy boldog!
Jogod van hozzá.
Közben tudva azt hogy minden érzelemhez ami adatott az ember számára Neked is éppúgy jogod van!
Az érzelmek gondolatok teremtöi,és a gondolatoknak teremtö ereje van a fizikai világban.
Az elnyomott érzelem sokkal nagyobb energiával bír mint az aminek utat engedünk.
Üdv!Erika
Szia Erika! Nem, egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt
Szia Erika! Nem, egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt hogy boldog vagyok. Ugyanis teljesen mindegy hogy boldog vagyok-e. Egyáltalán nem akartam boldog lenni. 🙂 Ha roszul leszek, mosmár az is teljesen mindegy lesz. Bizony nemvagyok hálátlan a szenvedésben megélt érzésekért, felőlem még jöhet. 🙂 A ‘Légy boldog!’ valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.
Úgy tünik ezt akkor nagyon benéztem. 😉
Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.”akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. 😉
Nem haragszom.
A kemény szavak nem indulatból erednek.
Te azt a fázist járod ahol ez a fajta hozzáállás természetes.
Megértelek.
S ha jó így Neked akkor én nem is zavarok többet.
Erika Szeretettel!
Na maga már megint szkeptikus 🙂 Tán zavarja, hogy valaki
Na maga már megint szkeptikus 🙂 Tán zavarja, hogy valaki másképp áll, hozzá ezekhez a dolgokhoz?
Kis Akárki ragaszkodjon a boldogsághoz? Szerintem pont ezt nem akarja… erről szól a hozzászólása.
Tehát akkor fussunk neki még egyszer
Nem kérlek hogy olvasd el a hozzászólásomat az elejétöl a végéig mégegyszer ezért inkább idézem ami Számodra érdekes lehet.
,,Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre. ”
Szerinted ezzel arra utalok hogy,,ragaszkodjon a boldogsághoz”..?
,,Nem kell és nem is lehet” kellemes érzelmekre gyúrni,tehát így a boldogságra sem. 😉
Sajnálom hogy nem ment át a mondanivalóm tisztán…
Üdv!Erika
„Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem
„Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.”akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. ;)”
Ez a rész fölösleges, és cinikusan nagyképű. Erre írtam a hozzászólásomat.
Szerintem elöbb googlézd ki a fogalmakat mielött belekvarodnál
Szerintem elöbb googlézd ki a fogalmakat mielött belekvarodnál teljesen. 😉
Te meg azért gondold csak végig… addig googlézek 🙂
Te meg azért gondold csak végig… addig googlézek 🙂
Hahaha…nekem meg már potyog a könnyem,úgy vidulok rajtatok.
Ez
Hahaha…nekem meg már potyog a könnyem,úgy vidulok rajtatok.
Ez kabaré,amit minden alkalommal csináltok egymással
Nem kéne esetleg tényleg frigyre lépnetek?:DDDDDDD
Ugyan már, ezzel atombombát dobnék magamra…! 😀
Ha már ennyire
Ugyan már, ezzel atombombát dobnék magamra…! 😀
Ha már ennyire röhög magácska, esetleg elemezhetné is, csak úgy, hogy hasznos legyen 🙂
Hogy lenne hasznos egy atombomba???:))) Viszont az előző
Hogy lenne hasznos egy atombomba???:)))
Viszont az előző párommal nagyon hasonló volt a szitu.
Ki nem állhattam,majdhogy nem utáltam,persze ez 1980 -ban volt:),és aztán egy éven belül olyan szerelem lett belőle,hogy 12 évig lángolt.
Szóval öreg róka vagyok én már,ez amit ti csináltok,ez a ,,cívódás”,ezt szerintem egészen más mozgatja ott bent mélyen,mint ami itt a felszínen látszik.
Elemezni nem szeretném,mert Erika elküldi nekem a selyem zsinórt,és azt nem akarnám:DDD
Zsuzsa lehet ,hogy örülne neki /a selyem zsinórnak:)/,de én szeretek élni,nagyon is:)
Én nem utálom Erikát 🙂 Még azt is mondanám, hogy jó fej, csak
Én nem utálom Erikát 🙂 Még azt is mondanám, hogy jó fej, csak ne lenne ilyen beképzelt (vagy nem is beképzelt, de kioktató, számonkérő) modora néha. Ez rontja az összképet, és késztet engem arra, hogy néha odaszóljak 🙂
Ki mondta ,hogy utálod. Egy hasonlatot nem kell szó szerint
Ki mondta ,hogy utálod ?:) Egy hasonlatot nem kell szó szerint venni !!! ,csak érzékeltetni akartam a távolságot köztünk/a volt párommal/ ,ami még nagyobb volt ,mint köztetek.
Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:),és e miatt sokkal jobban odamondogat:)))
Úgyhogy ha utálat nincs is,de ellenérzés jócskán.És ha már ez egy önismereti oldal,és egészen ,,véletlenül” itt tartunk,szerintem meg is lehetne beszélni ennek az ellenszenvnek az okát,hátha esetleg kiderülne,hogy nem is úgy vannak a dolgok,ahogy ti azt egymásról gondoljátok:)))
„Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:)”Ez az ő baja.
„Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:)”
Ez az ő baja. Ekkora luxust megengedni magának… 🙂
Csak azért nem válaszolok már,mert chatelés lesz belőle,pedig
Csak azért nem válaszolok már,mert chatelés lesz belőle,pedig lenne kedvem,
de majd nevetgélek itt magamban:)
Hü!
Már megint mumus lettem! :)))
Lazíts Ademon mindíg idöben
Hü!
Már megint mumus lettem! :)))
Lazíts Ademon mindíg idöben tudattam Veled a Rólad szóló aktuális véleményemet.
S íme! :Most olyan Szabó Peti féle stilusban nyomod…
De én Petit is kedvelem. 😉
S öt akkoriban amikor ezt csinálta kiscicához hasonlítottam(Peti ha olvasod… ;)))
S Téged kis kutyának látlak aki puha,édes,és egyszer majd biztosan félelmetes is lesz és tekintélyt parancsoló,de most csak egy pici kutya,aki nekimegy a nagykutyáknak,morog,és töle telhetöen próbál ugatni is mély hangon hogy hatásos legyen,és ö komolyan is gondolja ezt,de a nagy kutyák elnézik neki,hisz tudjuk a felnött kutyák nem bántják a kicsiket. 😉
,,Hü! Már megint mumus lettem! :)))”
Ha valaki komolyan gondolná ezt,akkor szeretném elmondani neki,hogy Erika megint jóval előbb meglátta a ,,frankót”,és sajnos IGAZA lett.
/ahogy már annyiszor/
Igazolni sajnos nem fogom,mert nem vagyok felhatalmazva rá:)
Az alábbi hozzászólására gondolok:
https://onmegvalositas.hu/comment/39304#comment-39304
Persze jól bemínuszolták ,akik marhára nem értenek ez egészből semmit
de nem baj.
Ajánlom nekik a Sirály csomagok Belső látás gyakorlatait.
Ami késik ugyanis nem múlik:))) Hátha…
Ja ,és lehet engem is mínuszolni,úgyis erre találták ki ezt a rendszert:DDD
Értetlenkedőknek,és szimpátia,antipátia szavazóknak….Éljen:)))
Hát ja, ugyanis annak vége lett. És jött az ellenkezője,
Hát ja, ugyanis annak vége lett. És jött az ellenkezője, nagyonis. Mozdulni se tudtam tőle 3 órán át és az csak a fizikai része. De nem vonom vissza amit írtam, az egy boldogság és halálnyugalom volt, benne azzal, hoyg tökmindegy ez van vagy az. És az egy olyan rosszullevős időszakot követett,a mikor azt éreztem, tökmindegy hoyg rossz-e. Kb egy napig tartott. Ezt osztottam meg, hátha osztozik benne valaki, hoyg nekem éppen jó. hamár a rosszat is megírtam mindig. Ennyi volt a cél.
Lehet, hoyg elcsesztem, mert azt kellett volna érezni, hoyg de jó, és akkor én ezt akarom midnig, és nem mindegy igenis. De mit csináljak, ha nem azt éreztem?????
Kutyául lenni senkise szeret, pláne sokáig, de én változatlanul vállalom, hoyg ha ez van, legyen ez, valahol mindegy. És biztos avn oylan személyiségrészem akinek nem mindegy, persze. Ha erre céloztál Erika, de hát, én abból a hozzászólásból mukkotse értettem. Nem úgy volt megfogalmazva, vagy bennem van a hiba. De az se változtat a lényegen, hoyg azt éreztem, amit és úgy is írtam le.
,,Addig hülyéskedsz fiam amíg úgy nem maradsz” ;)))
Nos látlak
,,Addig hülyéskedsz fiam amíg úgy nem maradsz” ;)))
Nos látlak ahogy csak fekszel,se mozdulni,de még csak beszélni sem tudsz.( se öngyilkoni… :)))
Csak gondolkozni,de azt jó sokat!
Nem jó kilátások.Igaz? 😉
Csak hogy oldódjon a hangulat 😉 :)))
http://www.youtube.com/watch?v=xHvBjCGn-Wg
Nem, olyankor nem tudok gondolkodni se. Gyakorlatilag nem.
Nem, olyankor nem tudok gondolkodni se. Gyakorlatilag nem. Mármint amikor ez jön. Akkor mondjuk annyi hoyg gondolom, kinyújtom a kezem a cseppekért ami hátha segítene, amit pont elérnék, de nem megy nem tudom elég erősen gondolni és akarni ezt ahhoz, hogy meg tudjak mozdulni.
Na, jó, tudom itt arra gondolsz ha majd jól lebénulok, akkor gondolkodhatok. De már egy ideje öngyilkos az nem akarok lenni, csak semmi más se.
Ja,hát nem kell olyan messzire futnia az embernek a testétől, és
Ja,hát nem kell olyan messzire futnia az embernek a testétől, és akkor tán nem érik ilyen meglepetések.
Könnyű nektek, ti oda vagytok mágnesezve! 🙂
Könnyű nektek, ti oda vagytok mágnesezve! 🙂
Ez tudati dolog,nem ,,magnetikus”:)))
Ez tudati dolog,nem ,,magnetikus”:)))
Erikának
Erikának:
Magadat milyennek tartod, ha már engem így kielemeztél? 🙂 Na de őszintén…
Jó kérdés!De tényleg….
Egy magányosan legelészö tehén egy virágokkal teli zöld legelön,unottan kérödzik miközben folyton az eget,és az égen úszó felhöket bámulja.
S közben fogalma sincs róla hogy mi történik körülötte.
Például jön egy kiskutya,játékosan körbefutja,incselkedik vele,de a tehén észre sem veszi,csak azokat az ostoba felhöket bámulja továbbra is.
Erre a kiskutya gondol egy merészet,és beleharap a tehén lábába,mire a tehén úgy reagál hogy lerázza magáról és arrébb sétál felhöt bámulni. 🙂
A kiskutya inkább közepes kutya, és nem harap, hanem bökdös…
A kiskutya inkább közepes kutya, és nem harap, hanem bökdös… tehénnek persze fogalma sincs mi van… ahogy állította is az imént 🙂
Nem!
Akkor azokat a vidám perceket amiket okozunk Neked nélkülöznöd kellene. 😉
Szerintem jól van ez így,csak dölj hátra és élvezd az elöadást. 🙂
😉
Már miért kéne? Akkor lenne csak igazi előadás,ha ti még egy
Már miért kéne? Akkor lenne csak igazi előadás,ha ti még egy fedél alatt is lennétek:)))
Szegesék is írnak az oldalra mind a ketten,szerintem ti is megtartanátok ezt a jó szokásotokat
Na arra befizetnék:DDD
Az nem érdemtelen, hogy ha már megírtam ide a ‘rosszat’, akkor
Az nem érdemtelen, hogy ha már megírtam ide a ‘rosszat’, akkor megírjam ide a ‘jót’ is. Amit általában jónak tekintünk. Az hogy ezt megosszam azokkal akikkel megosztottam a szenvedős részét, nem érdemtelen. És azonkívül, valakinek szólt ez itt külön is, mert segített, de azt ő tudja. Ha már voltak itt akik szeretettel fordultak felém, ez a minimum hogy megosztom. Főleg, mivel nem tudom, nem -e pillanatnyi lesz, hát megosztottam nyomban, meg mert felrobban a belsőm eközben mert nem értem az egészet.
Nem tudom, kit kellene és miért forgatnom. Hol vált volna be eddig ez a játszma mikor most történt?
Azonkívül, nem tudom meddig tart ez az állapot. És valóban nem érdekel. De most kiírtam magamból ezt a furcsát is. Ennyi.
Az hogy valami teljesen mindegy az nem értelmetlen, nem érdektelen amugy sem.
Igen Zsuzsa!
Azért lettél jól, mert nem állsz ellent semminek. Engeded a dolgokat történni-lenni kívül-belül.
És beengedődik a rend, a harmónia magától:-)
Szeret a most.
szeklice
„És akkor mi van? Különb vagy nálam? „
Ezt most nem is igazán értem, hogyan jött Neked?
Miért, mitől lehetne egyik ember különb a másiknál? Csak mert nem úgy gondolkodik valamiről mint a másik?
Ugye ez nem komoly, Kis akárki? Lépj tovább! Pozitív értelemben…:))
Kár, hogy nem vagy boldog, de a választ azért köszönöm. 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=qV8zOXyYhBI
http://www.youtube.com/watch?v=qV8zOXyYhBI
Köszi Erika!
Hosszú!
Még nem volt időm az egészet meghallgatni, de a lényeg, hogy nem mások által kitalált magyarázatok, definíciók, hanem a saját tapasztalataim alapján élem az életemet, ezért Popper Péter véleményével helyenként egyetértek, máshol nem.
És Nálad, mi a helyzet? 😀
Köszönöm kérdésed Szeges,jól vagyok…! 😉
Kezdhetném sorolni az
Köszönöm kérdésed Szeges,jól vagyok…! 😉
Kezdhetném sorolni az okokat hogy miért vagyok boldog,és hogy miért boldogtalan,de fölösleges és nincs is kedvem ezen agyalni.
Úgyhogy csak elvagyok,teszem a dolgomat,igyekszem idomulni az élet adta körülményekhez,és ettöl talán elégedettség érzésem van. :)))
Bár mint tudjuk mi magunk teremtjük a világunkat,s ezt felismerve nincs kit kérnem számon,tehát igyekszem olyan világot teremteni magamnak amiben jól is érzem magam.
Üdv!Erika
http://www.youtube.com/watch?v=qV8zOXyYhBI
http://www.youtube.com/watch?v=qV8zOXyYhBI
Köszi Erika!
Hosszú!
Még nem volt időm az egészet meghallgatni, de a lényeg, hogy nem mások által kitalált magyarázatok, definíciók, hanem a saját tapasztalataim alapján élem az életemet, ezért Popper Péter véleményével helyenként egyetértek, máshol nem.
És Nálad, mi a helyzet? 😀
Köszönöm kérdésed Szeges,jól vagyok…! 😉
Kezdhetném sorolni az
Köszönöm kérdésed Szeges,jól vagyok…! 😉
Kezdhetném sorolni az okokat hogy miért vagyok boldog,és hogy miért boldogtalan,de fölösleges és nincs is kedvem ezen agyalni.
Úgyhogy csak elvagyok,teszem a dolgomat,igyekszem idomulni az élet adta körülményekhez,és ettöl talán elégedettség érzésem van. :)))
Bár mint tudjuk mi magunk teremtjük a világunkat,s ezt felismerve nincs kit kérnem számon,tehát igyekszem olyan világot teremteni magamnak amiben jól is érzem magam.
Üdv!Erika
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
(Petőfi.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
(Petőfi. Téli világ)
Ez a két sor jutott eszembe a blogod olvasásakor. 🙂
Amit írsz, fontos dolgokat vet fel. Én személy szerint most két részre bontanám azt, ami azért (talán) összetartozik.
1, A boldogság. A boldogság nálam időközönként jelentkezik. Egyszerűen előbukkan. Tömött buszon, rendetlenség kellős közepén, gyomlálás közben, – amikor független a külső körülményektől. Egy belülről kifelé áramló „csendes, nyugalmas, egységérzés”. Nehéz megfogalmazni, mert ahhoz tudatosan fel kell idézni, az meg vagy sikerül, vagy nem.
A másik boldogság külső körülmények hatására önthet el: egy szép tárgy, egy kedves mosoly látványára, a nap melegének érzésére, a szellő simogatására, a csend hangjára.
Akkor érzem magam összességében boldognak, ha minél többször érzem a kettő közül valamelyiket, vagy mindkettőt. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy egy idő után alapállapottá válik az eddig boldogságként definiált érzelem, és már más impulzusra van szükség a megéléshez.
A másik az „élet”. Azt írod: …. Hogy szeressük és ÉLJÜK? …Szeretni sokféleképpen lehet. Élni sokféleképpen lehet.
Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?
Néha az az érzésem, hogy az élet élése az emberek egy részének tudatában azt jelenti, hogy jönnek-mennek, szervezkednek, rendezkednek. Ha valaki a szobában elmélkedik, az nem él. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De az sem biztos, hogy ha valaki folyamatosan lót-fut, az él.
Kétféle aktivitást véltem felfedezni. Az első, a külső aktivitás (jön-megy, pakol, folyamatosan) a másik a belső aktivitás (gondolkodik). Jó esetben hosszú távon egyenlő arányban fordul elő a kettő, de szerintem ez nem feltétele sem a boldogságnak, sem a boldogtalanságnak, sőt annak sem, hogy élem- e az életem, vagy nem.
Szóval, mindenki úgy boldog (vagy boldogtalan), úgy él (vagy éppen nem), ahogy a jelen állapotából, helyzetéből adódik. „Mostanában.”
A lényeg, hogy Te az vagy. És örülj neki, élvezd minden pillanatát.
„Mindig azt a viselkedést választjuk, ami az adott pillanatban a legjobb” (NLP-s előfeltevés, alapvető meggyőződés, de nem szabály. Tégy úgy, mintha igaz lenne, és figyeld meg, mire jutsz. :)) Ha hasznos, érdemes beilleszteni a saját hiedelemrendszerbe.
Nagyjából egyetértünk Ildikó…
…de ezzel nem.
„Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?”
Nem gondolom, nem is állt szándékomban azt sugallni, hogy nem szeretik, nem élik, csak megkérdeztem, hogy közbe-közbe nem gondolnak-e néha arra, hogy az Életnek talán más, egyszerűbb célja is lehet?
Ami a jókívánságaidat illeti: köszönöm, és igen, élvezem minden pillanatát…:))
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
(Petőfi.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
(Petőfi. Téli világ)
Ez a két sor jutott eszembe a blogod olvasásakor. 🙂
Amit írsz, fontos dolgokat vet fel. Én személy szerint most két részre bontanám azt, ami azért (talán) összetartozik.
1, A boldogság. A boldogság nálam időközönként jelentkezik. Egyszerűen előbukkan. Tömött buszon, rendetlenség kellős közepén, gyomlálás közben, – amikor független a külső körülményektől. Egy belülről kifelé áramló „csendes, nyugalmas, egységérzés”. Nehéz megfogalmazni, mert ahhoz tudatosan fel kell idézni, az meg vagy sikerül, vagy nem.
A másik boldogság külső körülmények hatására önthet el: egy szép tárgy, egy kedves mosoly látványára, a nap melegének érzésére, a szellő simogatására, a csend hangjára.
Akkor érzem magam összességében boldognak, ha minél többször érzem a kettő közül valamelyiket, vagy mindkettőt. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy egy idő után alapállapottá válik az eddig boldogságként definiált érzelem, és már más impulzusra van szükség a megéléshez.
A másik az „élet”. Azt írod: …. Hogy szeressük és ÉLJÜK? …Szeretni sokféleképpen lehet. Élni sokféleképpen lehet.
Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?
Néha az az érzésem, hogy az élet élése az emberek egy részének tudatában azt jelenti, hogy jönnek-mennek, szervezkednek, rendezkednek. Ha valaki a szobában elmélkedik, az nem él. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De az sem biztos, hogy ha valaki folyamatosan lót-fut, az él.
Kétféle aktivitást véltem felfedezni. Az első, a külső aktivitás (jön-megy, pakol, folyamatosan) a másik a belső aktivitás (gondolkodik). Jó esetben hosszú távon egyenlő arányban fordul elő a kettő, de szerintem ez nem feltétele sem a boldogságnak, sem a boldogtalanságnak, sőt annak sem, hogy élem- e az életem, vagy nem.
Szóval, mindenki úgy boldog (vagy boldogtalan), úgy él (vagy éppen nem), ahogy a jelen állapotából, helyzetéből adódik. „Mostanában.”
A lényeg, hogy Te az vagy. És örülj neki, élvezd minden pillanatát.
„Mindig azt a viselkedést választjuk, ami az adott pillanatban a legjobb” (NLP-s előfeltevés, alapvető meggyőződés, de nem szabály. Tégy úgy, mintha igaz lenne, és figyeld meg, mire jutsz. :)) Ha hasznos, érdemes beilleszteni a saját hiedelemrendszerbe.
Nagyjából egyetértünk Ildikó…
…de ezzel nem.
„Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?”
Nem gondolom, nem is állt szándékomban azt sugallni, hogy nem szeretik, nem élik, csak megkérdeztem, hogy közbe-közbe nem gondolnak-e néha arra, hogy az Életnek talán más, egyszerűbb célja is lehet?
Ami a jókívánságaidat illeti: köszönöm, és igen, élvezem minden pillanatát…:))
Azért az érdekes, Szeges cimbora, hogy mindenki pejoratíven
Azért az érdekes, Szeges cimbora, hogy mindenki pejoratíven értelmezte az írásodat
„S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani ” ez a mondatod pedig egyértelműen determinálja a provokatív szándékot a sok védőbeszéd pedig erősíti ezt az érzést :))
Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után…
„S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani ”
Az értelmetlenségben leledző, okoskodó, aki még a szétszedhetetlent is szét szedné, aki nem is én vagyok :))… Hogy is van ez? Beszéljük meg…
Beszéljük…:D
Ki minek lát, az vagyok annak…:)
„Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után…”
Nem!!!
Az viszont tény, hogy Téged is az „agyalósok” közé sorollak, de ezt nem pejoratív éllel írtam, főleg nem provokatív szándékkal, de ha úgy érzitek, hát legyen. :))
Ami magát a témát érinti, arról viszont kevesen nyilvánulnak meg, mintha szégyellenék, hogy itt valami érzelemféléről kellene/lehetne beszélni.
Nem vontam-vonom kétségbe, hogy a jelenlegi harcos-kutató-megismerni vágyó létformátok rengeteg boldogságot adhat Nektek.
Mindössze feltettem néhány kérdést, amire még egyikőtök sem válaszolt. Miért nem? Pedig vetítés helyett talán helytállóbb lehetne egy.egy igen, nem talán, vagy hogy miért nem. :
Mert az alapkérdés: Boldog vagy, Miki? :))
akinek nem inge… annak gatyája! 😀
akinek nem inge… annak gatyája! 😀
A téma kerülése nyilván azért történik, mert nem tudunk mit
A téma kerülése nyilván azért történik, mert nem tudunk mit kezdeni a boldogság fogalmával és jelenségével. Én a magam részéről nem is tudom, hogy mi az? Vannak öröm teli pillanataim természetesen, vannak együttérzéseim, sajnálatot is érzek gyakran más emberek iránt, nálam rosszabb sorsúak iránt, gyakran nagy jó kedvvel működök együtt másokkal, sokszor szívesen, örömtelien dolgozok pusztán az együttlét kedvéért stb… Ez mind együtt lehet boldogság, és a szerelem állapota se maradjon ki persze…
De folyamatos boldogságról még nem hallottam, sőt semmiféle állandósult állapotról sem hallottam.
Az a kérdés, hogy boldog vagyok-e kezelhetetlen a számomra, mert változó állapotaim vannak, ezek között vannak olyan helyzetek amikor elmondhatom, hogy boldog vagyok arra a pillanatra amit egy letargia követhet egy perc múlva attól függően, hogy a környezetem mit testál rám.
Hála Istennek egyre kevesebb dologra reagálok úgy ahogyan azt a környezetem várja, sokszor le is hülyéznek miatta, akkor is boldog vagyok kicsit, mert látom, hogy sikerült bizonyos területeken kilépni az átlagból.
És miközben írok éppen, egy Müller Péter előadást hallgatok, és ez volt a végszava: Jelen pillanatban is a boldogság jelen van :)) Mintha Isteni összjáték lenne :))
De ki kell egészítenem annyival, hogy: Viszont nem mindig aktív. Tehát a boldogság mint lehetőség van jelen mindig. De csak, mint lehetőség… Néha aktív, többnyire nem, és nem is kell, hogy mindig mindenki boldog legyen.
Így van egyensúly: Te boldog vagy, mi meg nem. Majd fordul a kocka és mi fogjuk neked írni, hogy De Szeges, legyééé bóóóddddogggg :DDDD
Így is lehet..:))
Bár szerintem az egyensúlyt nem a másik esetleges boldogtalansága billenti helyre.
Ne kívánj nekem rosszat. 🙂
Ha az ember nem görcsöl, stresszel folyamatosan azon, hogy mi volt tegnap, vagy éppen azon, hogy mi lesz holnapután, az már fél siker.
Akkor sokkal könnyebben, problémamentesen élheti a jelent. Azt hiszem ez a kulcs…:)))
Tudod mikor vagyok boldog? Amikor Papaji nevet :)) Döbbenetes
Tudod mikor vagyok boldog? Amikor Papaji nevet :)) Döbbenetes kisugárzása van ennek az embernek, még így is ahogy itt lehet látni és hallani.
http://youtu.be/chPh69jPl9o
Köszönöm Miki…
…hogy megmutattad nekem Papaji-t.
Soha eddig nem hallottam Róla. Ő az én Emberem…:)))
Meg még sok minden más. Én például akkor lettem újra szabad és
Meg még sok minden más. Én például akkor lettem újra szabad és boldog,amikor megszabadultam a vállalkozásomtól,ami nekem béklyó volt és mókuskerék./Vízöntő ezt nem bírja!/:)
Na akkor látod nem voltam boldog,nagyon nem.
Azóta meg szárnyalok,és tojok az egzisztenciára meg a /több/ pénzre:D
Régebben azt gondoltam,hogy kell lenni valakinek:))) Kell a fenét!
Az a lényeg én tudjam ki vagyok /,,belül”/,és egyáltalán nem kell kifelé reprezentálni semmit sem.
Nekem ez hozta meg a nyugalmat,elégedettséget,békességet,és mindez hozta magával azokat a dolgokat,ami a boldogságot jelenti nekem:)
Én válaszoltam Szeges:)
Megválaszoltam már a kérdésedet pont 2 órával ezelőtt:)
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?”/
,,Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Írtam is róla nem egyszer.”
Igen, köszi! :))
Igen, köszi! :))
Csak éppen nem hiszed el:D
Különben nem kérdeznél tőlem
Csak éppen nem hiszed el:D
Különben nem kérdeznél tőlem ilyeneket???
De erre írtam,hogy mindenki mástól boldog. És szerintem tök mindegy ,hogy és miért?
Az a lényeg hogy örülni tudjon.
Én már megválaszoltam ugye. De most az jutott eszembe, sokkal
Én már megválaszoltam ugye. De most az jutott eszembe, sokkal boldogabb vagyok így nagyon boldogtalanul, nagyon rosszullevően, mint amikor valamikor a távoli múltban volt olyan hogy boldog voltam vagy azt hittem hoyg az vagyok (valószínűleg az is voltam sokszor). Annál ez többet ér ugyanis hogy idáig jutottam! Tehát most akkor boldogabb vagyok, csak nem érzem, mert még szenvedek.
Üdv Zsuzsi!
Ezek szerint jobb tudatosan boldogtalannak lenni, mint tudatlanul boldognak?
Mai meditációs mondat: „az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.”…:-)
/Rapülők/
szeklice
Asszem annyi, hogy nem volt nagy szám boldognak lenni amikor
Asszem annyi, hogy nem volt nagy szám boldognak lenni amikor legalább egy-két apróság megvolt hozzá. Nemnagy dicsőség. így viszont nagy teljesítmény egyáltalán meglenni. És mivel ide el kellett jutni, anélkül nem lehetett volna jó sosem, hát jó, hogy már ez nem hátra van még hanem már benne vagyok az is valami.
Szóval nem hinném hogy bárkinél is lejjebb lennék bármilyen létrán, így sem. Bár a boldogságteszten megbuktam…
Azért az érdekes, Szeges cimbora, hogy mindenki pejoratíven
Azért az érdekes, Szeges cimbora, hogy mindenki pejoratíven értelmezte az írásodat
„S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani ” ez a mondatod pedig egyértelműen determinálja a provokatív szándékot a sok védőbeszéd pedig erősíti ezt az érzést :))
Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után…
„S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani ”
Az értelmetlenségben leledző, okoskodó, aki még a szétszedhetetlent is szét szedné, aki nem is én vagyok :))… Hogy is van ez? Beszéljük meg…
Beszéljük…:D
Ki minek lát, az vagyok annak…:)
„Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után…”
Nem!!!
Az viszont tény, hogy Téged is az „agyalósok” közé sorollak, de ezt nem pejoratív éllel írtam, főleg nem provokatív szándékkal, de ha úgy érzitek, hát legyen. :))
Ami magát a témát érinti, arról viszont kevesen nyilvánulnak meg, mintha szégyellenék, hogy itt valami érzelemféléről kellene/lehetne beszélni.
Nem vontam-vonom kétségbe, hogy a jelenlegi harcos-kutató-megismerni vágyó létformátok rengeteg boldogságot adhat Nektek.
Mindössze feltettem néhány kérdést, amire még egyikőtök sem válaszolt. Miért nem? Pedig vetítés helyett talán helytállóbb lehetne egy.egy igen, nem talán, vagy hogy miért nem. :
Mert az alapkérdés: Boldog vagy, Miki? :))
akinek nem inge… annak gatyája! 😀
akinek nem inge… annak gatyája! 😀
A téma kerülése nyilván azért történik, mert nem tudunk mit
A téma kerülése nyilván azért történik, mert nem tudunk mit kezdeni a boldogság fogalmával és jelenségével. Én a magam részéről nem is tudom, hogy mi az? Vannak öröm teli pillanataim természetesen, vannak együttérzéseim, sajnálatot is érzek gyakran más emberek iránt, nálam rosszabb sorsúak iránt, gyakran nagy jó kedvvel működök együtt másokkal, sokszor szívesen, örömtelien dolgozok pusztán az együttlét kedvéért stb… Ez mind együtt lehet boldogság, és a szerelem állapota se maradjon ki persze…
De folyamatos boldogságról még nem hallottam, sőt semmiféle állandósult állapotról sem hallottam.
Az a kérdés, hogy boldog vagyok-e kezelhetetlen a számomra, mert változó állapotaim vannak, ezek között vannak olyan helyzetek amikor elmondhatom, hogy boldog vagyok arra a pillanatra amit egy letargia követhet egy perc múlva attól függően, hogy a környezetem mit testál rám.
Hála Istennek egyre kevesebb dologra reagálok úgy ahogyan azt a környezetem várja, sokszor le is hülyéznek miatta, akkor is boldog vagyok kicsit, mert látom, hogy sikerült bizonyos területeken kilépni az átlagból.
És miközben írok éppen, egy Müller Péter előadást hallgatok, és ez volt a végszava: Jelen pillanatban is a boldogság jelen van :)) Mintha Isteni összjáték lenne :))
De ki kell egészítenem annyival, hogy: Viszont nem mindig aktív. Tehát a boldogság mint lehetőség van jelen mindig. De csak, mint lehetőség… Néha aktív, többnyire nem, és nem is kell, hogy mindig mindenki boldog legyen.
Így van egyensúly: Te boldog vagy, mi meg nem. Majd fordul a kocka és mi fogjuk neked írni, hogy De Szeges, legyééé bóóóddddogggg :DDDD
Így is lehet..:))
Bár szerintem az egyensúlyt nem a másik esetleges boldogtalansága billenti helyre.
Ne kívánj nekem rosszat. 🙂
Ha az ember nem görcsöl, stresszel folyamatosan azon, hogy mi volt tegnap, vagy éppen azon, hogy mi lesz holnapután, az már fél siker.
Akkor sokkal könnyebben, problémamentesen élheti a jelent. Azt hiszem ez a kulcs…:)))
Tudod mikor vagyok boldog? Amikor Papaji nevet :)) Döbbenetes
Tudod mikor vagyok boldog? Amikor Papaji nevet :)) Döbbenetes kisugárzása van ennek az embernek, még így is ahogy itt lehet látni és hallani.
http://youtu.be/chPh69jPl9o
Köszönöm Miki…
…hogy megmutattad nekem Papaji-t.
Soha eddig nem hallottam Róla. Ő az én Emberem…:)))
Meg még sok minden más. Én például akkor lettem újra szabad és
Meg még sok minden más. Én például akkor lettem újra szabad és boldog,amikor megszabadultam a vállalkozásomtól,ami nekem béklyó volt és mókuskerék./Vízöntő ezt nem bírja!/:)
Na akkor látod nem voltam boldog,nagyon nem.
Azóta meg szárnyalok,és tojok az egzisztenciára meg a /több/ pénzre:D
Régebben azt gondoltam,hogy kell lenni valakinek:))) Kell a fenét!
Az a lényeg én tudjam ki vagyok /,,belül”/,és egyáltalán nem kell kifelé reprezentálni semmit sem.
Nekem ez hozta meg a nyugalmat,elégedettséget,békességet,és mindez hozta magával azokat a dolgokat,ami a boldogságot jelenti nekem:)
Én válaszoltam Szeges:)
Megválaszoltam már a kérdésedet pont 2 órával ezelőtt:)
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?”/
,,Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Írtam is róla nem egyszer.”
Igen, köszi! :))
Igen, köszi! :))
Csak éppen nem hiszed el:D
Különben nem kérdeznél tőlem
Csak éppen nem hiszed el:D
Különben nem kérdeznél tőlem ilyeneket???
De erre írtam,hogy mindenki mástól boldog. És szerintem tök mindegy ,hogy és miért?
Az a lényeg hogy örülni tudjon.
Én már megválaszoltam ugye. De most az jutott eszembe, sokkal
Én már megválaszoltam ugye. De most az jutott eszembe, sokkal boldogabb vagyok így nagyon boldogtalanul, nagyon rosszullevően, mint amikor valamikor a távoli múltban volt olyan hogy boldog voltam vagy azt hittem hoyg az vagyok (valószínűleg az is voltam sokszor). Annál ez többet ér ugyanis hogy idáig jutottam! Tehát most akkor boldogabb vagyok, csak nem érzem, mert még szenvedek.
Üdv Zsuzsi!
Ezek szerint jobb tudatosan boldogtalannak lenni, mint tudatlanul boldognak?
Mai meditációs mondat: „az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.”…:-)
/Rapülők/
szeklice
Asszem annyi, hogy nem volt nagy szám boldognak lenni amikor
Asszem annyi, hogy nem volt nagy szám boldognak lenni amikor legalább egy-két apróság megvolt hozzá. Nemnagy dicsőség. így viszont nagy teljesítmény egyáltalán meglenni. És mivel ide el kellett jutni, anélkül nem lehetett volna jó sosem, hát jó, hogy már ez nem hátra van még hanem már benne vagyok az is valami.
Szóval nem hinném hogy bárkinél is lejjebb lennék bármilyen létrán, így sem. Bár a boldogságteszten megbuktam…
Etűd
Engedjétek meg, hogy most megint „okoskodjak”..:-) /Hahóóó Miklós:-D
.
Véleményem szerint a boldogság nem az öröm, noha van benne. Nem keverhető össze a kettő.
Az öröm az mulandó, de a boldogság nem.
Mert a boldogság nekem a MOST dala. Zene. A Lét zenéje.
Amit Müller Pétertől idézett Miklós, az a boldogság „körülírása”. Azért van jelen mindig a most-ban, mert a boldogság maga a harmónia. És a „most” mindig harmóniára törekszik, a kiegyensúlyozódásra.
Ildikó élménybeszámolója is a harmónia-állapotok megéléséről üzen számomra. Igen!
Erre képessé lehet válni, mert le lehet/kell győzni hozzá saját magunkat, akik és ahogyan addig voltunk és működtünk.Képessé kell válni az elengedésre, a megengedésre….az engedésre.
Ha tudnánk, hogy gyermekeinket a legjobb akarattal is a boldogtalanságra kondicionáljuk /mert mi is ezt tanultuk valamikor a szüleinktől, meg ők is az övéiktől, stb./, akkor hamarabb motiválva lennénk megérteni és ezáltal tudatossá tenni e folyamatot. Akkor ti. megértenénk, hogy nem felelőst kell keresni a boldogtalanságunkért, hanem döntéseinkkel megszabadulni ezektől a belénk nevelt béklyóktól. Tudatosan kiemelni magunkat belőle. Amíg ezt nem kezdjük el tudatosítani és tenni, addig bizony a boldogságunkat feszegető Szeges-kérdésekre – akár mint projektív tesztre is – szükségünk van:-)
Itt van például Egy kis akárki/Zsuzsa esete.
Mennyien sietünk a segítségére, hiszen szavai számunkra a boldogtalanság jajkiáltásai. Azonnal együtt érzünk vele, együtt rezgünk vele, próbálunk figyelmesek és megértőek lenni vele, de valójában mi történik ekkor bennünk?
Mi vajon mit érzünk az ő történetét olvasván?
Megmelegszik a szívünk az együttérzéstől? Netán újraéljük saját hasonlóan elszenvedett /korábbi vagy épp most aktuális/ feldolgozatlan történetünket? Akkor ez bizony sajnálat. A sajnálattal működve rögtön sikerül boldogtalanság-létránkon Zsuzsának helyet találni, aki persze így „alattunk” van…Mert mi magunk is még ugyanezen a létrán mászkálunk. Azt hisszük, hogy segíteni-akarásunkkal szeretetet gyakorlunk, pedig csak az történik, hogy támogatjuk egymást, mint kocsma előtt a biciklik:-)
Ha képesek lennénk igazán LÁTNI Zsuzsát, akkor a változását/viszonyát látnánk a most-ban. Ahogyan bontja magát (több értelemben), ahogyan alakul.. De sajnáljuk, ezért nincs rálátásunk a problémájára.
Persze mindig akad olyan hozzászólás, amelyben felvillan a „most” esélye, mert aki így kérdezi őt, az látni akarja, ki is ő most, ám Zsuzsa -állapotából adódóan – a sajnálat-motivált „massza” véleményét tudja még legerőteljesebben magáévá tenni. „Nem akarok élni” – mondja, pedig csak NEM TUD a most-ban élni, a sajnálat-energiánk pedig még jobban dunsztolja őt a múltban, nem segíti ki abból.
De nézzük csak, mi történik akkor, ha valaki itt a fórumon repdes a boldogságtól, szavai minduntalan átitatódnak ujjongással?
Beindul a tagadás. (Kilöki őt az a massza, amely nem tud együtt rezegni vele.)
Azért nem tudsz együtt táncolni-ujjongani vele, mert benned nem ugyanaz a zene szól.
Ehelyett belül elkezdesz értetlenkedni: Nem értem, nem értem…mi a fene ütött ebbe az emberbe? azt mondja boldog….hmmm…méghogy ő boldog! Na, nehogy boldog legyen már! Ő csak ezt hiszi! Majd én elmagyarázom neki logikusan, miért NEM az….no jó, tőlem hiheti, hogy boldog, de szegénykém nem tudja, hogy ez is elmúlik majd neki…etc., etc.
Nemhogy nem akarsz vele együtt táncolni, de belül – ki nem mondottan – ellenszurkolójává válsz. Pedig csak az történik, hogy a Te komfortod nem az ő komfortja, a te zenéd nem az ő zenéje.
Amikor indokokat keresel a boldogságra, akkor nem a boldogságról, hanem az örömről tárgyalsz magaddal.
Mondod is: örömet okoz ez + az, mert….
De ez az öröm azért ujjong, mert a benned lévő állapothintádon most épp fenn röpül, miközben a szomorúságodat meg nagyon lenn tartja…Ahol hiányzik az egyik, rögtön betör a másik. Átfordulhatnak az érzelmeid pillanatok alatt is.
A boldogság állapotában mindkettő VAN, de nem OK-ként, hanem „boldog együgyűségben”, EGY-ben. Nem ok van, hanem oké van:-)
Ahogyan a jelenedet megéled, az a boldogságod állapota.Amikor harmóniában vagy, itt vagy, létezel, simulsz, akkor olyan „minden rendben van bennem, s körülöttem” – érzés kíséri. Mosoly és öröm van kinn-benn, de nem tudod lebontani, főleg megindokolni (!), hogy ez épp mitől, mert hisz’ mindentől. A MINDENTŐL!
Akár akarod, akár nem, ez a „minden oké” sugárzik rólad, és nem kell akarnod, hogy ez sugározzon, mert eleve VAN! Te magad vagy egy dallam-lény, így hát nem is tudsz másként megnyilvánulni: kihallatszik belőled a zene:-)
Ezt a zenét pedig nem lehet kottából tanulni, mert Te magad vagy a hang, a hangszer, a karmester és a szimfónia élvezője is egyszerre! Minden minőség egyben-átölelően ott van benned azzal, hogy egyáltalán élsz. /Erre mondja Szeges, hogy az Élet ajándék./
Éjjel-nappal van esélyed arra, hogy hangolódj, hogy együtt rezegj, együtt élj-működj szándékod szerint bármivel és bárkivel.
S ezt az esélyt minden pillanatban, mindenkinek megkínálja az Élet…ez az ajándéka Neked, csak bontsd ki és örülj!
„Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek.”
(Babits: A második ének)
Köszönöm, hogy végighallgattátok újabb ‘trillázásomat”.
A boldogság legyen Velünk:-)
Ámen.
szeklice
Etűd
Engedjétek meg, hogy most megint „okoskodjak”..:-) /Hahóóó Miklós:-D
.
Véleményem szerint a boldogság nem az öröm, noha van benne. Nem keverhető össze a kettő.
Az öröm az mulandó, de a boldogság nem.
Mert a boldogság nekem a MOST dala. Zene. A Lét zenéje.
Amit Müller Pétertől idézett Miklós, az a boldogság „körülírása”. Azért van jelen mindig a most-ban, mert a boldogság maga a harmónia. És a „most” mindig harmóniára törekszik, a kiegyensúlyozódásra.
Ildikó élménybeszámolója is a harmónia-állapotok megéléséről üzen számomra. Igen!
Erre képessé lehet válni, mert le lehet/kell győzni hozzá saját magunkat, akik és ahogyan addig voltunk és működtünk.Képessé kell válni az elengedésre, a megengedésre….az engedésre.
Ha tudnánk, hogy gyermekeinket a legjobb akarattal is a boldogtalanságra kondicionáljuk /mert mi is ezt tanultuk valamikor a szüleinktől, meg ők is az övéiktől, stb./, akkor hamarabb motiválva lennénk megérteni és ezáltal tudatossá tenni e folyamatot. Akkor ti. megértenénk, hogy nem felelőst kell keresni a boldogtalanságunkért, hanem döntéseinkkel megszabadulni ezektől a belénk nevelt béklyóktól. Tudatosan kiemelni magunkat belőle. Amíg ezt nem kezdjük el tudatosítani és tenni, addig bizony a boldogságunkat feszegető Szeges-kérdésekre – akár mint projektív tesztre is – szükségünk van:-)
Itt van például Egy kis akárki/Zsuzsa esete.
Mennyien sietünk a segítségére, hiszen szavai számunkra a boldogtalanság jajkiáltásai. Azonnal együtt érzünk vele, együtt rezgünk vele, próbálunk figyelmesek és megértőek lenni vele, de valójában mi történik ekkor bennünk?
Mi vajon mit érzünk az ő történetét olvasván?
Megmelegszik a szívünk az együttérzéstől? Netán újraéljük saját hasonlóan elszenvedett /korábbi vagy épp most aktuális/ feldolgozatlan történetünket? Akkor ez bizony sajnálat. A sajnálattal működve rögtön sikerül boldogtalanság-létránkon Zsuzsának helyet találni, aki persze így „alattunk” van…Mert mi magunk is még ugyanezen a létrán mászkálunk. Azt hisszük, hogy segíteni-akarásunkkal szeretetet gyakorlunk, pedig csak az történik, hogy támogatjuk egymást, mint kocsma előtt a biciklik:-)
Ha képesek lennénk igazán LÁTNI Zsuzsát, akkor a változását/viszonyát látnánk a most-ban. Ahogyan bontja magát (több értelemben), ahogyan alakul.. De sajnáljuk, ezért nincs rálátásunk a problémájára.
Persze mindig akad olyan hozzászólás, amelyben felvillan a „most” esélye, mert aki így kérdezi őt, az látni akarja, ki is ő most, ám Zsuzsa -állapotából adódóan – a sajnálat-motivált „massza” véleményét tudja még legerőteljesebben magáévá tenni. „Nem akarok élni” – mondja, pedig csak NEM TUD a most-ban élni, a sajnálat-energiánk pedig még jobban dunsztolja őt a múltban, nem segíti ki abból.
De nézzük csak, mi történik akkor, ha valaki itt a fórumon repdes a boldogságtól, szavai minduntalan átitatódnak ujjongással?
Beindul a tagadás. (Kilöki őt az a massza, amely nem tud együtt rezegni vele.)
Azért nem tudsz együtt táncolni-ujjongani vele, mert benned nem ugyanaz a zene szól.
Ehelyett belül elkezdesz értetlenkedni: Nem értem, nem értem…mi a fene ütött ebbe az emberbe? azt mondja boldog….hmmm…méghogy ő boldog! Na, nehogy boldog legyen már! Ő csak ezt hiszi! Majd én elmagyarázom neki logikusan, miért NEM az….no jó, tőlem hiheti, hogy boldog, de szegénykém nem tudja, hogy ez is elmúlik majd neki…etc., etc.
Nemhogy nem akarsz vele együtt táncolni, de belül – ki nem mondottan – ellenszurkolójává válsz. Pedig csak az történik, hogy a Te komfortod nem az ő komfortja, a te zenéd nem az ő zenéje.
Amikor indokokat keresel a boldogságra, akkor nem a boldogságról, hanem az örömről tárgyalsz magaddal.
Mondod is: örömet okoz ez + az, mert….
De ez az öröm azért ujjong, mert a benned lévő állapothintádon most épp fenn röpül, miközben a szomorúságodat meg nagyon lenn tartja…Ahol hiányzik az egyik, rögtön betör a másik. Átfordulhatnak az érzelmeid pillanatok alatt is.
A boldogság állapotában mindkettő VAN, de nem OK-ként, hanem „boldog együgyűségben”, EGY-ben. Nem ok van, hanem oké van:-)
Ahogyan a jelenedet megéled, az a boldogságod állapota.Amikor harmóniában vagy, itt vagy, létezel, simulsz, akkor olyan „minden rendben van bennem, s körülöttem” – érzés kíséri. Mosoly és öröm van kinn-benn, de nem tudod lebontani, főleg megindokolni (!), hogy ez épp mitől, mert hisz’ mindentől. A MINDENTŐL!
Akár akarod, akár nem, ez a „minden oké” sugárzik rólad, és nem kell akarnod, hogy ez sugározzon, mert eleve VAN! Te magad vagy egy dallam-lény, így hát nem is tudsz másként megnyilvánulni: kihallatszik belőled a zene:-)
Ezt a zenét pedig nem lehet kottából tanulni, mert Te magad vagy a hang, a hangszer, a karmester és a szimfónia élvezője is egyszerre! Minden minőség egyben-átölelően ott van benned azzal, hogy egyáltalán élsz. /Erre mondja Szeges, hogy az Élet ajándék./
Éjjel-nappal van esélyed arra, hogy hangolódj, hogy együtt rezegj, együtt élj-működj szándékod szerint bármivel és bárkivel.
S ezt az esélyt minden pillanatban, mindenkinek megkínálja az Élet…ez az ajándéka Neked, csak bontsd ki és örülj!
„Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek.”
(Babits: A második ének)
Köszönöm, hogy végighallgattátok újabb ‘trillázásomat”.
A boldogság legyen Velünk:-)
Ámen.
szeklice
Szeklice írása nyomán eszembe jutott a következő esetem. Évekkel
Szeklice írása nyomán eszembe jutott a következő esetem. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem kutatni a boldog élet titkát 🙂 sok pszichológiai, meg önfejlesztő könyvet olvastam. Sokban tanácsként a következő volt: mosolyogj az emberekre, és és jobb kedvük lesz, rád is mosolyogni fognak. Bár volt bennem némi kétkedés, de miután a jelszavam: „semmit ne higgy el, mindent próbálj ki!” – hát kipróbáltam. Kevés esetben mosolyogtak vissza, és nem értettem az okát.
Aztán történt egyszer, hogy rettenetesen magam alatt voltam, kétségbe esve, lelkileg kiborulva. Ahogy mentem az utcán, láttam egy embert, amint felszabadultan, vidáman nevet. Egy hirtelen gondolat futott át az agyamon: „ez meg mi a fenének örül?” És abban a pillanatban megértettem, hogy ha valaki a poklok legmélyén lakozik, azt vidámsággal lelhetetlen boldoggá tenni.
Később találkoztam a következő haikuval, amit már értek.
AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg
(Fodor Ákos)
Szeklice írása nyomán eszembe jutott a következő esetem. Évekkel
Szeklice írása nyomán eszembe jutott a következő esetem. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem kutatni a boldog élet titkát 🙂 sok pszichológiai, meg önfejlesztő könyvet olvastam. Sokban tanácsként a következő volt: mosolyogj az emberekre, és és jobb kedvük lesz, rád is mosolyogni fognak. Bár volt bennem némi kétkedés, de miután a jelszavam: „semmit ne higgy el, mindent próbálj ki!” – hát kipróbáltam. Kevés esetben mosolyogtak vissza, és nem értettem az okát.
Aztán történt egyszer, hogy rettenetesen magam alatt voltam, kétségbe esve, lelkileg kiborulva. Ahogy mentem az utcán, láttam egy embert, amint felszabadultan, vidáman nevet. Egy hirtelen gondolat futott át az agyamon: „ez meg mi a fenének örül?” És abban a pillanatban megértettem, hogy ha valaki a poklok legmélyén lakozik, azt vidámsággal lelhetetlen boldoggá tenni.
Később találkoztam a következő haikuval, amit már értek.
AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg
(Fodor Ákos)
Boldogság és nyelv
Már észrevettem, hogy az ilyen és ehhez hasonló szellemi tudatállapotokat+ leíró témáknál a szóhasználat, és általában véve a nyelv korlátai okoznak félreértést.
Azt a tudatállapotot, amiben mindentől függetlenül „jól vagyunk” különböző szellemi tanítók és iskolák különböző módon nevezik meg.
„Boldogság”, „szellemi szintű tudatállapot”, „Nirvána”, „Buddha tudat”, „Mennyország”, „tiszta öröm állapota”, „önvaló”, „egység”, „misztikus unió”, „atma” … és valószínűleg lehetne még sorolni.
A lényeg az, hogy ezt a tudatállapotot nem lehet valójában szavakkal leírni, természeténél fogva. A szavak a duális dimenziók termékei, a teremtett világ teremtései, az elme termékei, és a duális világ, poláris törvényei szerint működnek. (Ezért van, hogy ugyanaz a mondat adott esetben teljesen más értelemmel is bírhat, valamint, hogy „ki lehet fogatni a szavakat”.)
Az tudatállapot, amiről beszélünk nem poláris. Más törvények szerint működik, ezért is kell az elmét „megnyitni”, antennává tenni, nem pedig az ő működése által érhető ez a tudatállapot el, hanem őt elengedve és működését szolgálatba állítva érhetjük el.
Az, amit ebben a tudatállapotban átélünk, az „egység” valóban egyfajta „boldogságérzéssel”, egyfajta örömérzettel jár, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az örömérzethez, amit VALAMI ÁLTAL nyerünk, és ha az a forrás, ami által nyerjük megszűnik, azzal az örömérzetünk is elszáll.
Energetikailag ez két teljesen különböző jelenség. Ha valamitől vagyunk boldogok, az a duális világban nyert, ezek szerint a törvények szerint kapott/elvett asztrális energia, aminek a forrása szintén asztrális. (Egy jó zene energiája, ami felemel, étel, ital, egy mosoly, amivel megajándékoznak, szerelem és szex…stb. Ezek persze itt pozitívan felfogott és átélt energiák, de ugyanezek negatív élményt is jelenthetnek: ettől poláris a poláris.)
A szellemi tudatszintben nyert energia nem személyes, és semmilyen módon nem kapcsolódik asztrális jelenségekhez, forrásokhoz. Ez az a szintje a tudatnak, amely minden más tudattal összekapcsolódik, ezért végtelen energiaforrás. És mint ilyen, nem függ semmitől és senkitől, egyedül csak attól, ebben a tudatállapotban vagyunk e.
Amit átélhetünk itt, valóban leírhatatlan szavakban, mind minősége, mind mennyisége miatt is. Egyetértek azokkal, akik leginkább az „öröm” és a „boldogság” állapotával jellemzik, mert ahhoz hasonlít szerintem is a legjobban.
Ugyanakkor lényeges különbség, és az különbözetei meg a földi „örömtől” és „boldogságtól”, hogy NEM FÜGG SEMMITŐL, TELJESEN FÜGGETLEN ATTÓL, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT VAGYUNK, MI TÖRTÉNIK VELÜNK, AZ EGÉSZ TEREMTETT VILÁGTÓL.
Ezért nevezik tudatállapotnak.
Szóval igen, aki „gyúr az örömkeresésre” az valóban fizet, de nem csak mentálisan, hanem érzelmileg is, mert az asztrális világból nyert energia mindig kiegyenlítődik. Ezért jön a jó után rossz és megint. Ugyanakkor egyetértek Erikával, aki lelátásom szerint a szellemi örömről írt, és akik vitatkoznak vele, nem értik, hogy ebben az állapotban minden jó. A rossz is. 🙂
És csak úgy egyszerűen…
…a hétköznapi fogalmainkat alapul véve:
Boldog vagy Aditi?
Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
Válasz, és a boldogság szó szellemi jelentéséről
Hétköznapi fogalmakat alapul véve: köszönöm, jól vagyok! :))) Nagyon is jól!
A a boldogság állapota számomra egész mást jelent, mint amit azt a „hétköznapi fogalmak” szerint „általában” értenek az emberek. (Lásd előző írásom)
Egyébként ha pontosan fogalmazunk és beszélünk, és ismerjük a szavak valódi jelentését, akkor lehet tudni, mit jelent ez a szó.
Nem véletlenül a szenteket avatják „boldoggá” és nem a szomszéd Pisti bácsit, aki ma „boldog”, mert jót evett a véres-hurkából, holnap meg „boldogtalan”, mert nem kap több nyugdíjat. És közben a boldogsághoz semelyik megélésnek semmilyen köze sincs, távolról sem.
A „boldogság” egy tudatállapot, egyetlen tudatállapot, amit sokféleképpen próbálnak leírni, egyik sem tud pontos lenni, mind ugyanarra utalnak, ha tetszik, ha nem.
Ezért ha azt a kérdést teszed fel, amit feltettél, erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ha igazán őszinte vagy magadhoz, mert ebben a tudatállapotban igen kevés ember fordul elő még mindig ezen a Földön és igen kevés időre.
Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő „boldog”, és ezt meg is éli!
A boldogság egy állandóságot is jelent, mert ez a tudatállapot időn kívüli.
Ezt a kérdést valójában nincs is értelme feltenni, talán a Dalai Lámának igen, ő talán azt válaszolhatja, tiszta szívből, őszintén és tudatosan, hogy boldog. és az igaz is lehet.
Mi meg legyünk szerények és igyekezzünk felnőni ehhez az állapothoz, és addig is örüljünk, amennyit csak tudunk az Életnek, de lássuk a valóságot, és örüljünk, hogy „jól vagyunk”, amikor ez sikerül.
(Persze lehet mágiázni a valóságot azzal, hogy ilyenkor azt válaszoljuk: „igen.” és elhisszük. :))) Csak aztán előbb utóbb találkozunk valakivel, aki tükröt tart, vagy felidegesít annyira, hogy már nem is vagyunk annyira „boldogok”) Én szeretem látni a valóságot, bármilyen.
Ez az út vezet ugyanis a megtisztuláshoz, a „boldogság ” állapotáig.
Aki mondogatja, hogy „boldog”, vagy bármi mást, és közben észre sem veszi, mit nem tud önmagával, vagy önmaga állapotával kapcsolatban, vagy mit hárít, annak sokkal több időbe kerül ugyanez. 🙂
mert a valóság: jó és rossz keveréke és egysége a „boldogsággal”. Tisztán látás, tisztán érzés és tisztán gondolkodás. :)))))
Namaszte
Mi ez? Félelem?
Nem is értem igazán, miért bonyolódnak bele az emberek a definíciók keresésébe, egy-egy állapot elfogadása helyett?
Miért félnek elfogadni, kimondani a jót? Talán attól tartanak, hogy egyszer vége lesz. De akkor vége is lesz…:(
„Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő „boldog”, és ezt meg is éli!”
Találkozhatunk, ha úgy gondolod. Szívesen látunk a Paradicsomban…:))
Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. (Ezt az
Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. (Ezt az energetikából lehet ismerni, érzékelni.)
Akkor miről beszélsz? 🙂
Inkább te félsz elfogadni a tényt, hogy becsapod magad.
nekem semmi bajom magammal és az állapotaimmal, és azzal sem, hogy szeretem érteni és látni a dolgokat.
A saját állapotaimat elég jól fel tudom mérni, és a tanultakból, a megéléseimből és a látásomból adódóan sok más emberét is.
És nagyon kevesen „boldogok”, a szónak abban az értelmében, amiről írtam, és ezt nem félek látni. 🙂 Az „állapotaim elfogadása” amiről te is írtál éppen ez, és nem az, hogy boldognak nevezem magam, miközben nem vagyok éppen az, és még vitatkozom is a másikkal, akinek nem olyan a meglátása, mint az enyém. :)))) A boldog emberek egyébként nem vitáznak. :)))
Láttál te már vitatkozó szentet? :))
Persze lehet h máskor én is élni fogok a szónak a „hétköznapi értelmével” és azt mondom: többségében boldog az éltem, mert az emberek, ahogy te is, nem értik, miért fontos precízen fogalmazni, és érteni, miről beszélünk, és hasonló felesleges köröket szül, ha én így teszek. (És persze én sem vagyok mindig precíz, de már esetenként igen.)
Az élet egy folyamat. Mondhatod, hogy boldog vagy, de ez egyszerűen nem igaz, a szavaid értelme és tartalma nem fedi a valóságot.
van akit ez nem zavar, mert eltekint tőle, van aki szereti pontosan fogalmazni a dolgait, és van aki azért nem törődik az értelmével, mert nem tudja, valójában mi van mögötte.
Én, MOST ezt így élem meg. És megengedem Neked, hogy máshogy tedd. :))
Légy hát boldog! 🙂
U.I: Mellesleg legutóbb a Paradicsomban nem voltál ott…. Akkor hogy is van ez nálad??? :)))))
Persze hogy nem
„Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. ”
Persze hogy nem, hiszen nincs közös nyelvünk. 🙁
Inkább csak az az állapot, amiről én beszélek…:)
nem a nyelvben van annyira az eltérés, inkább a
nem a nyelvben van annyira az eltérés, inkább a látószögben…
én nem félek látni magam. 🙂 És leleplezni magam mindig, amikor nem önmagammal vagyok. Ugyanis akkor vagyok „boldog”. (Amikor önmagammal tudok lenni.) Amikor a nemtudásom, a tudatalatti félelmeim, vágyaim vezérelnek, vagy csak azokat élem, akkor nem, de ezek szerencsére már múló és tudatosan kezelt állapotok.
És meg tudom bocsátani már magamnak és tovább lépni. Elfogadtam az életet olyannak amilyen, jónak és rossznak, egy kalandnak, amiben én vagyok a szemlélő, a tanuló, aki tanulja szemlélni magát átélései közben is. (Tarot tízes Arkánum – ajánlom figyelmetekbe.)
Ez már önmagában egyfajta egyensúly, egy út, ráadásul egy tudatos és-ön-vezérelt út, ezért nem is érzem szükségét annak, amit ti csináltok ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy kijelentsem, én boldog vagyok és az életem egy merő harmónia. Ez egyszerűen nem szükséges. Látom és élem a jót és a rosszat is, és a megéléseim közepette én igyekszem mindig középen maradni. (Tudatosnak.)
Aztán hogy ez mennyire és milyen arányban sikerül, azt már az életem dokumentálja. 🙂
ha nektek már semmilyen félelmet, kétséget, hitetlenséget, csalódást, és sebet sem rejt a tudatalattitok, amikkel szembesültök nap mint nap, vagy már olyan jó kezelitek, hogy meg sem érint tieteket, akkor meghajolok előttetek.
Akkor ti, valóban boldogok vagytok.
egyébként nem, hiába erősködtök. 🙂
De igazából, valóban, ez a ti dolgotok.
Az enyém, meg az enyém. 🙂
namaszte
Gyere hozzánk Aditi…
…várunk ide, nézz körül!
Itt nincs semmi, és van minden.
Várunk!
szeretettel: szeg-lice:-D
Boldogság és nyelv
Már észrevettem, hogy az ilyen és ehhez hasonló szellemi tudatállapotokat+ leíró témáknál a szóhasználat, és általában véve a nyelv korlátai okoznak félreértést.
Azt a tudatállapotot, amiben mindentől függetlenül „jól vagyunk” különböző szellemi tanítók és iskolák különböző módon nevezik meg.
„Boldogság”, „szellemi szintű tudatállapot”, „Nirvána”, „Buddha tudat”, „Mennyország”, „tiszta öröm állapota”, „önvaló”, „egység”, „misztikus unió”, „atma” … és valószínűleg lehetne még sorolni.
A lényeg az, hogy ezt a tudatállapotot nem lehet valójában szavakkal leírni, természeténél fogva. A szavak a duális dimenziók termékei, a teremtett világ teremtései, az elme termékei, és a duális világ, poláris törvényei szerint működnek. (Ezért van, hogy ugyanaz a mondat adott esetben teljesen más értelemmel is bírhat, valamint, hogy „ki lehet fogatni a szavakat”.)
Az tudatállapot, amiről beszélünk nem poláris. Más törvények szerint működik, ezért is kell az elmét „megnyitni”, antennává tenni, nem pedig az ő működése által érhető ez a tudatállapot el, hanem őt elengedve és működését szolgálatba állítva érhetjük el.
Az, amit ebben a tudatállapotban átélünk, az „egység” valóban egyfajta „boldogságérzéssel”, egyfajta örömérzettel jár, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az örömérzethez, amit VALAMI ÁLTAL nyerünk, és ha az a forrás, ami által nyerjük megszűnik, azzal az örömérzetünk is elszáll.
Energetikailag ez két teljesen különböző jelenség. Ha valamitől vagyunk boldogok, az a duális világban nyert, ezek szerint a törvények szerint kapott/elvett asztrális energia, aminek a forrása szintén asztrális. (Egy jó zene energiája, ami felemel, étel, ital, egy mosoly, amivel megajándékoznak, szerelem és szex…stb. Ezek persze itt pozitívan felfogott és átélt energiák, de ugyanezek negatív élményt is jelenthetnek: ettől poláris a poláris.)
A szellemi tudatszintben nyert energia nem személyes, és semmilyen módon nem kapcsolódik asztrális jelenségekhez, forrásokhoz. Ez az a szintje a tudatnak, amely minden más tudattal összekapcsolódik, ezért végtelen energiaforrás. És mint ilyen, nem függ semmitől és senkitől, egyedül csak attól, ebben a tudatállapotban vagyunk e.
Amit átélhetünk itt, valóban leírhatatlan szavakban, mind minősége, mind mennyisége miatt is. Egyetértek azokkal, akik leginkább az „öröm” és a „boldogság” állapotával jellemzik, mert ahhoz hasonlít szerintem is a legjobban.
Ugyanakkor lényeges különbség, és az különbözetei meg a földi „örömtől” és „boldogságtól”, hogy NEM FÜGG SEMMITŐL, TELJESEN FÜGGETLEN ATTÓL, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT VAGYUNK, MI TÖRTÉNIK VELÜNK, AZ EGÉSZ TEREMTETT VILÁGTÓL.
Ezért nevezik tudatállapotnak.
Szóval igen, aki „gyúr az örömkeresésre” az valóban fizet, de nem csak mentálisan, hanem érzelmileg is, mert az asztrális világból nyert energia mindig kiegyenlítődik. Ezért jön a jó után rossz és megint. Ugyanakkor egyetértek Erikával, aki lelátásom szerint a szellemi örömről írt, és akik vitatkoznak vele, nem értik, hogy ebben az állapotban minden jó. A rossz is. 🙂
És csak úgy egyszerűen…
…a hétköznapi fogalmainkat alapul véve:
Boldog vagy Aditi?
Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
Válasz, és a boldogság szó szellemi jelentéséről
Hétköznapi fogalmakat alapul véve: köszönöm, jól vagyok! :))) Nagyon is jól!
A a boldogság állapota számomra egész mást jelent, mint amit azt a „hétköznapi fogalmak” szerint „általában” értenek az emberek. (Lásd előző írásom)
Egyébként ha pontosan fogalmazunk és beszélünk, és ismerjük a szavak valódi jelentését, akkor lehet tudni, mit jelent ez a szó.
Nem véletlenül a szenteket avatják „boldoggá” és nem a szomszéd Pisti bácsit, aki ma „boldog”, mert jót evett a véres-hurkából, holnap meg „boldogtalan”, mert nem kap több nyugdíjat. És közben a boldogsághoz semelyik megélésnek semmilyen köze sincs, távolról sem.
A „boldogság” egy tudatállapot, egyetlen tudatállapot, amit sokféleképpen próbálnak leírni, egyik sem tud pontos lenni, mind ugyanarra utalnak, ha tetszik, ha nem.
Ezért ha azt a kérdést teszed fel, amit feltettél, erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ha igazán őszinte vagy magadhoz, mert ebben a tudatállapotban igen kevés ember fordul elő még mindig ezen a Földön és igen kevés időre.
Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő „boldog”, és ezt meg is éli!
A boldogság egy állandóságot is jelent, mert ez a tudatállapot időn kívüli.
Ezt a kérdést valójában nincs is értelme feltenni, talán a Dalai Lámának igen, ő talán azt válaszolhatja, tiszta szívből, őszintén és tudatosan, hogy boldog. és az igaz is lehet.
Mi meg legyünk szerények és igyekezzünk felnőni ehhez az állapothoz, és addig is örüljünk, amennyit csak tudunk az Életnek, de lássuk a valóságot, és örüljünk, hogy „jól vagyunk”, amikor ez sikerül.
(Persze lehet mágiázni a valóságot azzal, hogy ilyenkor azt válaszoljuk: „igen.” és elhisszük. :))) Csak aztán előbb utóbb találkozunk valakivel, aki tükröt tart, vagy felidegesít annyira, hogy már nem is vagyunk annyira „boldogok”) Én szeretem látni a valóságot, bármilyen.
Ez az út vezet ugyanis a megtisztuláshoz, a „boldogság ” állapotáig.
Aki mondogatja, hogy „boldog”, vagy bármi mást, és közben észre sem veszi, mit nem tud önmagával, vagy önmaga állapotával kapcsolatban, vagy mit hárít, annak sokkal több időbe kerül ugyanez. 🙂
mert a valóság: jó és rossz keveréke és egysége a „boldogsággal”. Tisztán látás, tisztán érzés és tisztán gondolkodás. :)))))
Namaszte
Mi ez? Félelem?
Nem is értem igazán, miért bonyolódnak bele az emberek a definíciók keresésébe, egy-egy állapot elfogadása helyett?
Miért félnek elfogadni, kimondani a jót? Talán attól tartanak, hogy egyszer vége lesz. De akkor vége is lesz…:(
„Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő „boldog”, és ezt meg is éli!”
Találkozhatunk, ha úgy gondolod. Szívesen látunk a Paradicsomban…:))
Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. (Ezt az
Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. (Ezt az energetikából lehet ismerni, érzékelni.)
Akkor miről beszélsz? 🙂
Inkább te félsz elfogadni a tényt, hogy becsapod magad.
nekem semmi bajom magammal és az állapotaimmal, és azzal sem, hogy szeretem érteni és látni a dolgokat.
A saját állapotaimat elég jól fel tudom mérni, és a tanultakból, a megéléseimből és a látásomból adódóan sok más emberét is.
És nagyon kevesen „boldogok”, a szónak abban az értelmében, amiről írtam, és ezt nem félek látni. 🙂 Az „állapotaim elfogadása” amiről te is írtál éppen ez, és nem az, hogy boldognak nevezem magam, miközben nem vagyok éppen az, és még vitatkozom is a másikkal, akinek nem olyan a meglátása, mint az enyém. :)))) A boldog emberek egyébként nem vitáznak. :)))
Láttál te már vitatkozó szentet? :))
Persze lehet h máskor én is élni fogok a szónak a „hétköznapi értelmével” és azt mondom: többségében boldog az éltem, mert az emberek, ahogy te is, nem értik, miért fontos precízen fogalmazni, és érteni, miről beszélünk, és hasonló felesleges köröket szül, ha én így teszek. (És persze én sem vagyok mindig precíz, de már esetenként igen.)
Az élet egy folyamat. Mondhatod, hogy boldog vagy, de ez egyszerűen nem igaz, a szavaid értelme és tartalma nem fedi a valóságot.
van akit ez nem zavar, mert eltekint tőle, van aki szereti pontosan fogalmazni a dolgait, és van aki azért nem törődik az értelmével, mert nem tudja, valójában mi van mögötte.
Én, MOST ezt így élem meg. És megengedem Neked, hogy máshogy tedd. :))
Légy hát boldog! 🙂
U.I: Mellesleg legutóbb a Paradicsomban nem voltál ott…. Akkor hogy is van ez nálad??? :)))))
Persze hogy nem
„Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. ”
Persze hogy nem, hiszen nincs közös nyelvünk. 🙁
Inkább csak az az állapot, amiről én beszélek…:)
nem a nyelvben van annyira az eltérés, inkább a
nem a nyelvben van annyira az eltérés, inkább a látószögben…
én nem félek látni magam. 🙂 És leleplezni magam mindig, amikor nem önmagammal vagyok. Ugyanis akkor vagyok „boldog”. (Amikor önmagammal tudok lenni.) Amikor a nemtudásom, a tudatalatti félelmeim, vágyaim vezérelnek, vagy csak azokat élem, akkor nem, de ezek szerencsére már múló és tudatosan kezelt állapotok.
És meg tudom bocsátani már magamnak és tovább lépni. Elfogadtam az életet olyannak amilyen, jónak és rossznak, egy kalandnak, amiben én vagyok a szemlélő, a tanuló, aki tanulja szemlélni magát átélései közben is. (Tarot tízes Arkánum – ajánlom figyelmetekbe.)
Ez már önmagában egyfajta egyensúly, egy út, ráadásul egy tudatos és-ön-vezérelt út, ezért nem is érzem szükségét annak, amit ti csináltok ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy kijelentsem, én boldog vagyok és az életem egy merő harmónia. Ez egyszerűen nem szükséges. Látom és élem a jót és a rosszat is, és a megéléseim közepette én igyekszem mindig középen maradni. (Tudatosnak.)
Aztán hogy ez mennyire és milyen arányban sikerül, azt már az életem dokumentálja. 🙂
ha nektek már semmilyen félelmet, kétséget, hitetlenséget, csalódást, és sebet sem rejt a tudatalattitok, amikkel szembesültök nap mint nap, vagy már olyan jó kezelitek, hogy meg sem érint tieteket, akkor meghajolok előttetek.
Akkor ti, valóban boldogok vagytok.
egyébként nem, hiába erősködtök. 🙂
De igazából, valóban, ez a ti dolgotok.
Az enyém, meg az enyém. 🙂
namaszte
Gyere hozzánk Aditi…
…várunk ide, nézz körül!
Itt nincs semmi, és van minden.
Várunk!
szeretettel: szeg-lice:-D
Igen:-)
Én meg vagyok boldogulva:-))
Boldog vagyok.
Sőt: világosan és tisztán élek.
Pont.
szeklice
Gratulálok! 🙂
Namaszte
Gratulálok! 🙂
Namaszte
Aditi kedves!
Megismétlem a meghívásunkat: szeretettel várunk vendégségbe Patakra, ide a Paradicsomba.
Bizony az egész életem Teremtése ITT van, Szegest is beleértve:-) (Ő is így éli meg.)
Mindketten annak köszönhetjük a kint és bent egyaránt megjelenő „jutalmunkat”, ami a boldogság, hogy sosem csapódtunk birka módra nyájhoz. Bár oroszlánként sokkal nehezebb volt idáig jutni, mert nem volt kinevezett pásztorunk, csakis a belső hangunk, amit egyre tisztábban hallottunk, mert egyre jobban figyeltünk rá. A szerelmünket is ennek köszönhetjük: a belső hangunk vezetett egymáshoz.
Nekem a szavak a megéléseim miatt egyéni töltetűek, ezért tudok egyéni módon teremteni velük.
Senki definíciójához nem alkalmazkodom, bár belátom, hogy a felszín erre törekszik.
Idegen mesterek – bármilyen megvilágosodottak – csak a saját szavaikkal tudják körülírni a körülírhatatlant. Amint megpróbálnám lemásolni saját szavaikkal őket, máris teremtenék egy idegen valóságot. Látod, ők is mindig ezt mondják: ne fogadj el, dobj el minden tanácsot, küldj el minden tanítót és maradj egyedül! Próbáld ki!
Merj oroszlán lenni, akinek nincs szüksége birkapásztorra!
Légy a saját belső pásztorod:-)
Az én szavaim az én boldogságom, az én energiám.
Én a valóságban is oroszlán vagyok /a napjegyem/.
Arra biztatlak Aditi drága, hogy dobd el végre a pásztorodat – a sok nehezen megszerzett elme-mankódat – és merj végre az a gyönyörű, ragyogó, tiszta gyermekszívű NŐ lenni, aki már oroszlán-sörényével minden nap odabenn „rója a köröket” indulásra készen…:-)
Várunk Téged a Paradicsomban!
szeretettel: szeklice
Igen:-)
Én meg vagyok boldogulva:-))
Boldog vagyok.
Sőt: világosan és tisztán élek.
Pont.
szeklice
Gratulálok! 🙂
Namaszte
Gratulálok! 🙂
Namaszte
Aditi kedves!
Megismétlem a meghívásunkat: szeretettel várunk vendégségbe Patakra, ide a Paradicsomba.
Bizony az egész életem Teremtése ITT van, Szegest is beleértve:-) (Ő is így éli meg.)
Mindketten annak köszönhetjük a kint és bent egyaránt megjelenő „jutalmunkat”, ami a boldogság, hogy sosem csapódtunk birka módra nyájhoz. Bár oroszlánként sokkal nehezebb volt idáig jutni, mert nem volt kinevezett pásztorunk, csakis a belső hangunk, amit egyre tisztábban hallottunk, mert egyre jobban figyeltünk rá. A szerelmünket is ennek köszönhetjük: a belső hangunk vezetett egymáshoz.
Nekem a szavak a megéléseim miatt egyéni töltetűek, ezért tudok egyéni módon teremteni velük.
Senki definíciójához nem alkalmazkodom, bár belátom, hogy a felszín erre törekszik.
Idegen mesterek – bármilyen megvilágosodottak – csak a saját szavaikkal tudják körülírni a körülírhatatlant. Amint megpróbálnám lemásolni saját szavaikkal őket, máris teremtenék egy idegen valóságot. Látod, ők is mindig ezt mondják: ne fogadj el, dobj el minden tanácsot, küldj el minden tanítót és maradj egyedül! Próbáld ki!
Merj oroszlán lenni, akinek nincs szüksége birkapásztorra!
Légy a saját belső pásztorod:-)
Az én szavaim az én boldogságom, az én energiám.
Én a valóságban is oroszlán vagyok /a napjegyem/.
Arra biztatlak Aditi drága, hogy dobd el végre a pásztorodat – a sok nehezen megszerzett elme-mankódat – és merj végre az a gyönyörű, ragyogó, tiszta gyermekszívű NŐ lenni, aki már oroszlán-sörényével minden nap odabenn „rója a köröket” indulásra készen…:-)
Várunk Téged a Paradicsomban!
szeretettel: szeklice
Szerintem
A boldogság érzés nem egy folytonos érzés.
Akármennyire is hü de tudatosak vagyunk nem lehetünk részesei folytonosan szünet nélkül.
Persze vannak akik tényleg képesek vidámságra látszólag minden ok nélkül,ök akiket egyszerüen csak ,,bolond”-nak hívunk.
Bár ismertem én is szellemi sérült embert,és tudomásom szerint ök is bosszankodnak olykor…..Hmmm…?
De ha a boldogság,és a boldogtalanság a két véglet skáláján nézem akkor egyértelmüen azt mondom hogy ök boldogok. 😉
(talán nem véletlen hogy a bolond és boldog szó hangzásra ennyire hasonlít..)
Na most komolyan.
A boldogság egy természetes emberi érzés.
Egy a sok közül.
Nem értékesebb mint az összes többi emberi érzés amit a fizikai világban érezhet egy ember.
Csak az ember sajátossága hogy szeret válogatni,rangsorolni,bekategorizálja az érzelmeket attól függöen hogy hogyan érzi magát tölük.
Három kategóriába sorolja.
Van a jó,a rossz,és a semleges.(a semleges is csak azért mert bár találkozott a szóval ahogy az érzelmet nevezik,de még nem élte meg ezért nincs benne érzelmi töltet ami bármiféle indulatot,érzelmi reakciót váltana ki)
Tehát.Az egyszerü ember elkezdi bekategorizálni az érzelmeket a jó és rossz csoportba amiket már megélt.S elkezdi használni is az ,,élet útvesztöjében” mégpedig úgy hogy a negatív érzelmektöl igyekszik magát minél távolabb tudni magát,és a kellemes érzelmeket pedig igyekszik magáénak tudni.
Ezt a fajta viselkedést nevezem én úgy hogy ,,boldogságra gyúrni” 😉
Az érzelmek jönnek mennek az ember életében,és ez teljesen normális.
Ha hagyom öket szabadon áramlani akkor nem okoznak zavart.
S nem elhanyagolható az sem hogy ez a tiszta érzékélés lényeges feltétele. 😉
Szerintem nem olyan jó biznisz az állandó boldogság állapot.
Isten örizzen meg attól mindenkit! 😉
Aki élete során megélt már olyan helyzeteket ami nem volt kellemes,és más ember lett általa,s ezt a változást fejlödésként értékeli,annak a szenvedés értékkessé válik a számára,az út ami akkor reménytelennek tünt egyszer csak értelmet nyer.
A boldogság maga az jó.De csak akkor tudjuk szeretni magát a boldogságot is ha tudjuk mi a boldogtalanság.
Egyik a másik nélkül nem létezik.
S van még valami.;)
Ha az embert tartósan olyan ingerek érik amitöl akár boldog is lehet,elkezd unatkozni. 😉
S akkor…..ez egy újabb téma lenne…
Erika Szeretettel!
Erika 🙂
Ez még mindig duális nézőpont. de érdekes, hogy olykor kilépsz belőle, amikor megfogalmazod, hogy az élet ízesen jó.
Az eltérés csak ott van nálunk, hogy a boldogságot magát nem egy érzésként definiálom, és élem meg. Ha akként élem meg, akkor az függ valamitől, az egy duális jelenség, egy érzés, aminek valóban, ellen-érzés párja van.
Az az állapot, amit szellemi állapotnak nevezek, hasonlít a boldogságra, és sok tanító ennek nevezi.
Én is szeretem ennek nevezni, de nem az érzést értem és élem alatta, hanem egy olyan állapotot, aminek NINCS ELLENTÉTPÁRJA, mert nem a duális részünkkel „gyártjuk”.
hanem van, mert mindenben ott van, csak rá kell találni.
nem emel fel úgy, mint egy érzés, mert az utána le is csap, mint a hullámzás.
fent van. És ha vele (önmagunkra hangolódva) vagyunk, akkor mi is „fent” vagyunk.
És nem unalmas.
Egy kicsit sem.
csak az elme az, amelyik kényszeresen ki akar léptetni ebből a boldog én-állapotból (Szeges erről a gondolat-ellentét-őrületről ír oly költőien a „szr az élet című kreatív hozzászólásában :), amiben egyébként a csecsemők és a kisgyerekek is szinte folyamatosan vannak (pl.). Mert ők még nem hasonlítanak, nem gondolkodnak, mernek lenni és létezni, olyannak, amilyenek, és azt tenni, ami tenniük kell, sírni, amikor éhesek, és aludni, amikor fáradtak, és marhára nem kíváncsiak senki véleményére, bajon jó e ez, és hogy ez e a boldogság.
csak teszik.
És átélik a jót és a rosszat is tudatlanul még ugyan, de bátran, de közben hihetetlen életerővel sugároznak, mert az egészt, amiben élnek, és ami körülöttük zajlik valójában egyáltalán nem veszik komolyan, de minden egyes pillanatában tökéletesen ott vannak, és a lehető legnyitottabban és legőszintébben élik minden ízében át.
A gyerekek teljes odaadással csapnak oda, amikor elveszik a játékukat és igazuk van. és teljes odaadással merülnek el a homokvár építésében és eltűnik számukra az idő, és teljes joggal érzik sérve magukat, amikor az anyukájuk indulásra szólítja fel őket, arra hivatkozva, hogy „elkésnek ha nem indulnak el”, amikor még a vár csúcsa befejezetlen.
Ez az élet.
Jó és rossz teljes odaadással átélve, de közben nem belemerülve a gondolataink és érzéseink gabancába, az időbe és a korlátokba.
merni önmagunknak lenni, átélve és mégis egy szinten érintetlenül általuk.
nem pedig úszni a „boldogságban” Az még mindig egy önhazugság. de nem baj.
majd rájönnek.
Namaszte
Szia Aditi!
Még nem nagyon értem amiröl beszélsz…
De semmi baj! 😉
Èn ráérek,majd csak ezt is meg fogom élni valamikor. :)))
Téged viszont most úgy érezlek mint amikor egy labdát nyomva tartanak a víz fenekén,és egyszer csak elengedik. 😉
Èn pedig nem voltam a víz fenekén nagy eröfeszítések árán tartva,hanem csak lebegtem a langyos zavarosban.S most lassan lebegek felfelé. 😉
Ha belegondolok,hogy mekkora energiát vesz el egy embertöl az hogy magát a ,,viz fenekén” tartsa….!
Ugyhogy nem csodálkozom hogy amióta nem arra fordítod az energiáidat ekkorát ugrottál! 🙂
Nagyon csábít a gondolat hogy inkább kérdezzelek Téged ha valami nem tiszta,mint hogy várjak hogy majd csak elér egyszer a felismerés. 😉
Puszi!Erika
Szerintem
A boldogság érzés nem egy folytonos érzés.
Akármennyire is hü de tudatosak vagyunk nem lehetünk részesei folytonosan szünet nélkül.
Persze vannak akik tényleg képesek vidámságra látszólag minden ok nélkül,ök akiket egyszerüen csak ,,bolond”-nak hívunk.
Bár ismertem én is szellemi sérült embert,és tudomásom szerint ök is bosszankodnak olykor…..Hmmm…?
De ha a boldogság,és a boldogtalanság a két véglet skáláján nézem akkor egyértelmüen azt mondom hogy ök boldogok. 😉
(talán nem véletlen hogy a bolond és boldog szó hangzásra ennyire hasonlít..)
Na most komolyan.
A boldogság egy természetes emberi érzés.
Egy a sok közül.
Nem értékesebb mint az összes többi emberi érzés amit a fizikai világban érezhet egy ember.
Csak az ember sajátossága hogy szeret válogatni,rangsorolni,bekategorizálja az érzelmeket attól függöen hogy hogyan érzi magát tölük.
Három kategóriába sorolja.
Van a jó,a rossz,és a semleges.(a semleges is csak azért mert bár találkozott a szóval ahogy az érzelmet nevezik,de még nem élte meg ezért nincs benne érzelmi töltet ami bármiféle indulatot,érzelmi reakciót váltana ki)
Tehát.Az egyszerü ember elkezdi bekategorizálni az érzelmeket a jó és rossz csoportba amiket már megélt.S elkezdi használni is az ,,élet útvesztöjében” mégpedig úgy hogy a negatív érzelmektöl igyekszik magát minél távolabb tudni magát,és a kellemes érzelmeket pedig igyekszik magáénak tudni.
Ezt a fajta viselkedést nevezem én úgy hogy ,,boldogságra gyúrni” 😉
Az érzelmek jönnek mennek az ember életében,és ez teljesen normális.
Ha hagyom öket szabadon áramlani akkor nem okoznak zavart.
S nem elhanyagolható az sem hogy ez a tiszta érzékélés lényeges feltétele. 😉
Szerintem nem olyan jó biznisz az állandó boldogság állapot.
Isten örizzen meg attól mindenkit! 😉
Aki élete során megélt már olyan helyzeteket ami nem volt kellemes,és más ember lett általa,s ezt a változást fejlödésként értékeli,annak a szenvedés értékkessé válik a számára,az út ami akkor reménytelennek tünt egyszer csak értelmet nyer.
A boldogság maga az jó.De csak akkor tudjuk szeretni magát a boldogságot is ha tudjuk mi a boldogtalanság.
Egyik a másik nélkül nem létezik.
S van még valami.;)
Ha az embert tartósan olyan ingerek érik amitöl akár boldog is lehet,elkezd unatkozni. 😉
S akkor…..ez egy újabb téma lenne…
Erika Szeretettel!
Erika 🙂
Ez még mindig duális nézőpont. de érdekes, hogy olykor kilépsz belőle, amikor megfogalmazod, hogy az élet ízesen jó.
Az eltérés csak ott van nálunk, hogy a boldogságot magát nem egy érzésként definiálom, és élem meg. Ha akként élem meg, akkor az függ valamitől, az egy duális jelenség, egy érzés, aminek valóban, ellen-érzés párja van.
Az az állapot, amit szellemi állapotnak nevezek, hasonlít a boldogságra, és sok tanító ennek nevezi.
Én is szeretem ennek nevezni, de nem az érzést értem és élem alatta, hanem egy olyan állapotot, aminek NINCS ELLENTÉTPÁRJA, mert nem a duális részünkkel „gyártjuk”.
hanem van, mert mindenben ott van, csak rá kell találni.
nem emel fel úgy, mint egy érzés, mert az utána le is csap, mint a hullámzás.
fent van. És ha vele (önmagunkra hangolódva) vagyunk, akkor mi is „fent” vagyunk.
És nem unalmas.
Egy kicsit sem.
csak az elme az, amelyik kényszeresen ki akar léptetni ebből a boldog én-állapotból (Szeges erről a gondolat-ellentét-őrületről ír oly költőien a „szr az élet című kreatív hozzászólásában :), amiben egyébként a csecsemők és a kisgyerekek is szinte folyamatosan vannak (pl.). Mert ők még nem hasonlítanak, nem gondolkodnak, mernek lenni és létezni, olyannak, amilyenek, és azt tenni, ami tenniük kell, sírni, amikor éhesek, és aludni, amikor fáradtak, és marhára nem kíváncsiak senki véleményére, bajon jó e ez, és hogy ez e a boldogság.
csak teszik.
És átélik a jót és a rosszat is tudatlanul még ugyan, de bátran, de közben hihetetlen életerővel sugároznak, mert az egészt, amiben élnek, és ami körülöttük zajlik valójában egyáltalán nem veszik komolyan, de minden egyes pillanatában tökéletesen ott vannak, és a lehető legnyitottabban és legőszintébben élik minden ízében át.
A gyerekek teljes odaadással csapnak oda, amikor elveszik a játékukat és igazuk van. és teljes odaadással merülnek el a homokvár építésében és eltűnik számukra az idő, és teljes joggal érzik sérve magukat, amikor az anyukájuk indulásra szólítja fel őket, arra hivatkozva, hogy „elkésnek ha nem indulnak el”, amikor még a vár csúcsa befejezetlen.
Ez az élet.
Jó és rossz teljes odaadással átélve, de közben nem belemerülve a gondolataink és érzéseink gabancába, az időbe és a korlátokba.
merni önmagunknak lenni, átélve és mégis egy szinten érintetlenül általuk.
nem pedig úszni a „boldogságban” Az még mindig egy önhazugság. de nem baj.
majd rájönnek.
Namaszte
Szia Aditi!
Még nem nagyon értem amiröl beszélsz…
De semmi baj! 😉
Èn ráérek,majd csak ezt is meg fogom élni valamikor. :)))
Téged viszont most úgy érezlek mint amikor egy labdát nyomva tartanak a víz fenekén,és egyszer csak elengedik. 😉
Èn pedig nem voltam a víz fenekén nagy eröfeszítések árán tartva,hanem csak lebegtem a langyos zavarosban.S most lassan lebegek felfelé. 😉
Ha belegondolok,hogy mekkora energiát vesz el egy embertöl az hogy magát a ,,viz fenekén” tartsa….!
Ugyhogy nem csodálkozom hogy amióta nem arra fordítod az energiáidat ekkorát ugrottál! 🙂
Nagyon csábít a gondolat hogy inkább kérdezzelek Téged ha valami nem tiszta,mint hogy várjak hogy majd csak elér egyszer a felismerés. 😉
Puszi!Erika
Sz@r az élet… :DD
Ma reggel boldogtalanul ébredtem. Mellettem még alszik a gyönyörű NŐ, aki szeret és akit szeretek, de hát mint tudjuk a szépség is mulandó, és egyszer talán majd arra ébredek, hogy már nem is olyan szép.
Meg kellene Vele osztanom a gondolataimat, legyen Neki is rossz, de hagyom még kicsit aludni, mert álmában mosolyog.
Nemsokára hét óra. Kimegyek az udvarra, szikrázóan süt a nap, nemrég emelkedett a keleti erdős domb fölé.
Nagy színező az Öreg. A kerti zöld eddigi rendjét megbontja, és egyik percről a másikra a zöldnek legalább húsz árnyalatát mutatja.
Mi értelme? Miért nem elég egy fajta zöld? És ez a nagy kavalkád még mellette, a különböző virágok mind más és más színt mutatnak a halványsárgától a mély-liláig. Ha nem lennék ennyire boldogtalan, talán azt mondanám, ezer színben pompáznak.
De mi értelme ennek is, ha hamarosan elhervadnak, jön az ősz, a tél…
Az szép! MInden egyformán fehér. Boldogító fehér…
Na és a madarak, be nem fognák a csőrüket. Folyamatosan trilláznak itt a környéken, mintha semmi gondjuk nem lenne.
Hogyan is képzelik, hogy csak úgy vannak, énekelnek bele a világba, és röpködnek. Miért? Miért nem járnak lábon, mint a többi teremtménye Istennek. Miért tartják többre magukat? Szép, szép, de majd jön az ölyv, aztán vége lesz a jó világnak.
Megnőtt a fű, ma le kéne nyírnom, de lehet, hogy meghagyom, mert bár sokkal szebb úgy, és egy kis mozgás sem árt, de utána úgyis kinő…
Eszek kicsit a tegnapi süteményekből. Isteni az ízük, de estére semmi nem marad belőlük.
Jajj… :DDD
Az életet nem ilyen vagy olyan…. :)))
Az élet csak van.
Kedves Szeges!
Nagyon örülök,mert megállapítottam hogy képes Vagy a családi idill,a zöldelö,és burjánzó :)) természetet látva,madárdalos,napsütéses reggel nyomorultul érezni Magad. :)))
Hogy megengeded Magadnak azt a luxust 😉 akár hogy minden indok nélkül szenvedj! :))
Ha mind erre képessé válik egy ember,és meg tudja élni a boldogtalanságot érzelmi szinten,akkor már nem lesz szükség arra hogy az adott érzelem testet öltsön.Megjelenjen a fizikai világban.
Mert ha nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az olyan energiákról amik léteznek ugyan,de nem fizikai szinten,akkor az elkezd materializálódni egészen addig süllyed amíg nem kegyeskedünk foglalkozni vele végre.
Így születnek a tragédiák,amit sorscsapásként élünk meg. 😉
Egy tragédia az ember életében mindíg a finom világban keletkezik(nincs kizárva hogy van már elötte is,de én csak eddig a szakaszig érzékeltem)s aztán megjelenik a fizikai világunkban ahol már fizikailag is tapasztalhatjuk.Mondjuk jól beverem a térdem.S ha ekkor sem vagyok hajlandó ehhez méltóan viselkedni hanem az üdvözült mosollyal az arcomon folytatom az utamat,és arra gondolok közben hogy engem ilyen csekélység nem fog kizökkenteni,akkor az érzelem tovább ássa magát tovább,és tovább,és tovább…..
Tehát ezért örülök Szeges! ;)S bízom benne hogy mostanra már elvonultak az érzelem ,,sötét felhöi” a fejed felett,és a madarak röpködését nézve boldogság érzés tölt el. 😉
Erika Szeretettel!
Egyre lejjebb kerülök…:DD
…mert eszembe jutott, hogy már úgy is éltem, ahogy Slamó meséli és lehet, hogy majd egyszer valamikor ezután is, bár ezt nagyon erősen kétlem…:D
De addig bizony élvezem és imádom a Mostani állapotomat, nevezhetjük azt bárakárminek! :DDD
Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól,
Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.
Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek. Van egyébként ilyen.
ha arról akartál írni, milyen az, amikor a poláris világunk ellentétességét teljes mivoltunkkal megéljük és csap minket egyik szélsőségből a másikba, azt inkább egy szép művészeti alkotással teheted meg. (A művészek a legszélsőségesebben élik általában ezt – nem véletlenül volt annyi művész őrült is egyben)
Nyilván karikatúra volt ez az írás, de nem nagyon talált célba, csak jelzem, mert sem azt nem mintázza, amiről Erika ír, sem a boldogtalanság-boldogság kettősségének megélését, mert ebben az írásban megmarad a valóság tapasztalása az elme szintjén. Gondolatokként.
Azért szórakoztató volt, köszönöm. :))
Ugyanakkor szomorú, hogy vannak emberek, akik így élnek, és éppen úgy gyógyítják egyébként őket, hogy megtanítják, ha sikerül ÁTÉLNI.
És természetesen nem csak a jót, hanem a rosszat is, mert ezek a pszichiátriai esetek általában azért lesznek azokká, mert NEM MERIK ÁTÉLNI A ROSSZAT. és a végén már a jót sem.
megragadnak az elméjükben teljesen, (mint ahogy a nyugati emberek többségében meg is van ragadva ott valamilyen egészségtelen mértékben), és képtelen átadni magát az életének, és egy idő után, valóban megbolondul.
Ez az állapot csak annyiban hasonlít a boldogságra, hogy nem érintik az érzelmek.
de a pólus másik vége (ahogy ez a tarot-ban is van: első lap: Bolond, utolsó: Bölcs és a kettőt egy világ válassza el egymástól, bár úgy tűnik, összeér.), mert ezek az emberek menekülésből, önmaguk és önmaguk élete elöli menekülésből teszik ezt, és nem ez érzéseiken túl, szeretettel és elfogadással élik meg önmaguk, hanem még az érzéseikbe sem merülnek el, önmaguk olyan távol van tőlük, amennyire csak lehet.
Ismerek sok menekülőt, aki nem akarja és nem meri látni a valóságot, a pozitív gondolkodást teljesen félreérti, és becsapja önmagát. valamennyire mind ezt tesszük, kérdés, akarunk e ezen változtatni állandóan. Mert csak az állandó éberség képes megtisztítani önmagunkat önmagunktól. 🙂
És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. 🙂
Namaszte
Az elme egészségtelen menéséről…
„kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.
Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek.”
…szándékoztam képet adni. Pontosan arról. Hogy az emberek többsége, bár látja-érzékeli maga körül az Életet, mégis inkább azzal foglalkozik, hogy mi lesz majd, ha elmúlik.
Pl: amikor az egész éves robot után nyaralni megy, és kerüljön bármilyen csodálatos helyre, szinte már az első rácsodálkozás után azon jár az agya, hogy nemsokára vissza kell mennie a taposómalomba. Aztán később, amikor már újra a régi, „jól megszokot” környezetében él, csak akkor látja, de már csak emlékfoszlányokként, hogy mit is élhetett volna meg. De ez már csak visszavágyódás, illúzió, a valós megélés hiánya.
Sokáig így működtem magam is. Épp, hogy csak észrevettem, megízleltem, máris félredobtam egy régi, beidegződött rossz működést követve…:))
Ma már egyre gyakrabban vagyok a jelenben, hiszem, tudom, hogy a dolgok önmagukért szépek, és így élvezni lehet minden megélt pillanatot…
„És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. :)”
Igen! És ezért szebb kétely nélkül, bizakodva élni. És nem is kell mindenáron mindent megismerni, megérteni, bőven elég, ha csak látjuk, rácsodálkozunk és élvezzük azt is, amit ésszel talán soha fel nem foghatunk…:)
Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy,
Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy, tudatosan változtatok a világhoz és önmagamhoz való viszonyomon.
Ha ezt nevezed boldogságnak, megértelek, ez valóban egy nagy lépcső ahhoz képest, ahogy azelőtt éltünk.
De nekem még nem teljes csak akkor lesz az, amikor már a fájdalmas megéléseknél sem blokkolok le egy kicsit sem, (fel sem merül a kétely és az agymenés), és semmilyen vágy, illúzió sem térít el ettől a fajta megéléstől. Szóval amikor már állandóan meg tudom ezt élni. 🙂 (Erről írtam.)
de abban egyetértek, hogy ez az állapot és tudatosság már fél egészség, sőt, háromnegyed, és hogy így már lehet élni. 🙂
namaszte
Sz@r az élet… :DD
Ma reggel boldogtalanul ébredtem. Mellettem még alszik a gyönyörű NŐ, aki szeret és akit szeretek, de hát mint tudjuk a szépség is mulandó, és egyszer talán majd arra ébredek, hogy már nem is olyan szép.
Meg kellene Vele osztanom a gondolataimat, legyen Neki is rossz, de hagyom még kicsit aludni, mert álmában mosolyog.
Nemsokára hét óra. Kimegyek az udvarra, szikrázóan süt a nap, nemrég emelkedett a keleti erdős domb fölé.
Nagy színező az Öreg. A kerti zöld eddigi rendjét megbontja, és egyik percről a másikra a zöldnek legalább húsz árnyalatát mutatja.
Mi értelme? Miért nem elég egy fajta zöld? És ez a nagy kavalkád még mellette, a különböző virágok mind más és más színt mutatnak a halványsárgától a mély-liláig. Ha nem lennék ennyire boldogtalan, talán azt mondanám, ezer színben pompáznak.
De mi értelme ennek is, ha hamarosan elhervadnak, jön az ősz, a tél…
Az szép! MInden egyformán fehér. Boldogító fehér…
Na és a madarak, be nem fognák a csőrüket. Folyamatosan trilláznak itt a környéken, mintha semmi gondjuk nem lenne.
Hogyan is képzelik, hogy csak úgy vannak, énekelnek bele a világba, és röpködnek. Miért? Miért nem járnak lábon, mint a többi teremtménye Istennek. Miért tartják többre magukat? Szép, szép, de majd jön az ölyv, aztán vége lesz a jó világnak.
Megnőtt a fű, ma le kéne nyírnom, de lehet, hogy meghagyom, mert bár sokkal szebb úgy, és egy kis mozgás sem árt, de utána úgyis kinő…
Eszek kicsit a tegnapi süteményekből. Isteni az ízük, de estére semmi nem marad belőlük.
Jajj… :DDD
Az életet nem ilyen vagy olyan…. :)))
Az élet csak van.
Kedves Szeges!
Nagyon örülök,mert megállapítottam hogy képes Vagy a családi idill,a zöldelö,és burjánzó :)) természetet látva,madárdalos,napsütéses reggel nyomorultul érezni Magad. :)))
Hogy megengeded Magadnak azt a luxust 😉 akár hogy minden indok nélkül szenvedj! :))
Ha mind erre képessé válik egy ember,és meg tudja élni a boldogtalanságot érzelmi szinten,akkor már nem lesz szükség arra hogy az adott érzelem testet öltsön.Megjelenjen a fizikai világban.
Mert ha nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az olyan energiákról amik léteznek ugyan,de nem fizikai szinten,akkor az elkezd materializálódni egészen addig süllyed amíg nem kegyeskedünk foglalkozni vele végre.
Így születnek a tragédiák,amit sorscsapásként élünk meg. 😉
Egy tragédia az ember életében mindíg a finom világban keletkezik(nincs kizárva hogy van már elötte is,de én csak eddig a szakaszig érzékeltem)s aztán megjelenik a fizikai világunkban ahol már fizikailag is tapasztalhatjuk.Mondjuk jól beverem a térdem.S ha ekkor sem vagyok hajlandó ehhez méltóan viselkedni hanem az üdvözült mosollyal az arcomon folytatom az utamat,és arra gondolok közben hogy engem ilyen csekélység nem fog kizökkenteni,akkor az érzelem tovább ássa magát tovább,és tovább,és tovább…..
Tehát ezért örülök Szeges! ;)S bízom benne hogy mostanra már elvonultak az érzelem ,,sötét felhöi” a fejed felett,és a madarak röpködését nézve boldogság érzés tölt el. 😉
Erika Szeretettel!
Egyre lejjebb kerülök…:DD
…mert eszembe jutott, hogy már úgy is éltem, ahogy Slamó meséli és lehet, hogy majd egyszer valamikor ezután is, bár ezt nagyon erősen kétlem…:D
De addig bizony élvezem és imádom a Mostani állapotomat, nevezhetjük azt bárakárminek! :DDD
Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól,
Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.
Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek. Van egyébként ilyen.
ha arról akartál írni, milyen az, amikor a poláris világunk ellentétességét teljes mivoltunkkal megéljük és csap minket egyik szélsőségből a másikba, azt inkább egy szép művészeti alkotással teheted meg. (A művészek a legszélsőségesebben élik általában ezt – nem véletlenül volt annyi művész őrült is egyben)
Nyilván karikatúra volt ez az írás, de nem nagyon talált célba, csak jelzem, mert sem azt nem mintázza, amiről Erika ír, sem a boldogtalanság-boldogság kettősségének megélését, mert ebben az írásban megmarad a valóság tapasztalása az elme szintjén. Gondolatokként.
Azért szórakoztató volt, köszönöm. :))
Ugyanakkor szomorú, hogy vannak emberek, akik így élnek, és éppen úgy gyógyítják egyébként őket, hogy megtanítják, ha sikerül ÁTÉLNI.
És természetesen nem csak a jót, hanem a rosszat is, mert ezek a pszichiátriai esetek általában azért lesznek azokká, mert NEM MERIK ÁTÉLNI A ROSSZAT. és a végén már a jót sem.
megragadnak az elméjükben teljesen, (mint ahogy a nyugati emberek többségében meg is van ragadva ott valamilyen egészségtelen mértékben), és képtelen átadni magát az életének, és egy idő után, valóban megbolondul.
Ez az állapot csak annyiban hasonlít a boldogságra, hogy nem érintik az érzelmek.
de a pólus másik vége (ahogy ez a tarot-ban is van: első lap: Bolond, utolsó: Bölcs és a kettőt egy világ válassza el egymástól, bár úgy tűnik, összeér.), mert ezek az emberek menekülésből, önmaguk és önmaguk élete elöli menekülésből teszik ezt, és nem ez érzéseiken túl, szeretettel és elfogadással élik meg önmaguk, hanem még az érzéseikbe sem merülnek el, önmaguk olyan távol van tőlük, amennyire csak lehet.
Ismerek sok menekülőt, aki nem akarja és nem meri látni a valóságot, a pozitív gondolkodást teljesen félreérti, és becsapja önmagát. valamennyire mind ezt tesszük, kérdés, akarunk e ezen változtatni állandóan. Mert csak az állandó éberség képes megtisztítani önmagunkat önmagunktól. 🙂
És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. 🙂
Namaszte
Az elme egészségtelen menéséről…
„kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.
Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek.”
…szándékoztam képet adni. Pontosan arról. Hogy az emberek többsége, bár látja-érzékeli maga körül az Életet, mégis inkább azzal foglalkozik, hogy mi lesz majd, ha elmúlik.
Pl: amikor az egész éves robot után nyaralni megy, és kerüljön bármilyen csodálatos helyre, szinte már az első rácsodálkozás után azon jár az agya, hogy nemsokára vissza kell mennie a taposómalomba. Aztán később, amikor már újra a régi, „jól megszokot” környezetében él, csak akkor látja, de már csak emlékfoszlányokként, hogy mit is élhetett volna meg. De ez már csak visszavágyódás, illúzió, a valós megélés hiánya.
Sokáig így működtem magam is. Épp, hogy csak észrevettem, megízleltem, máris félredobtam egy régi, beidegződött rossz működést követve…:))
Ma már egyre gyakrabban vagyok a jelenben, hiszem, tudom, hogy a dolgok önmagukért szépek, és így élvezni lehet minden megélt pillanatot…
„És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. :)”
Igen! És ezért szebb kétely nélkül, bizakodva élni. És nem is kell mindenáron mindent megismerni, megérteni, bőven elég, ha csak látjuk, rácsodálkozunk és élvezzük azt is, amit ésszel talán soha fel nem foghatunk…:)
Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy,
Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy, tudatosan változtatok a világhoz és önmagamhoz való viszonyomon.
Ha ezt nevezed boldogságnak, megértelek, ez valóban egy nagy lépcső ahhoz képest, ahogy azelőtt éltünk.
De nekem még nem teljes csak akkor lesz az, amikor már a fájdalmas megéléseknél sem blokkolok le egy kicsit sem, (fel sem merül a kétely és az agymenés), és semmilyen vágy, illúzió sem térít el ettől a fajta megéléstől. Szóval amikor már állandóan meg tudom ezt élni. 🙂 (Erről írtam.)
de abban egyetértek, hogy ez az állapot és tudatosság már fél egészség, sőt, háromnegyed, és hogy így már lehet élni. 🙂
namaszte
Gratulálok Szeklice!
Sikerült Szegest Izivé formálnod! 😉
Nekem hiányzik a jó öreg Szeges…!
Szeges humoros volt,és szeretni való.Nagy népszerüségnek örvendett.
Akkoriban valóban boldognak látszott.
Most ez a zombi aki Szeges néven nyomul és megfeszülve kántálja hogy milyen nagyon boldog,egyáltalán nem tünik szimpatikusnak.
Jó öreg Szeges barátom!
Ha ott Vagy valahol,és fogod az adást,kérlek szépen gyere vissza!
Hiányzol!!!!!
Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges… 🙂
Tudod, kezdek rájönni,
Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges… 🙂
Tudod, kezdek rájönni, legjobb ha alázatot tanulok.
Az van a legnagyobb hasznomra. Az alázat és az elfogadás.
ilyenkor látom, hogy nincs jó gyerek és rossz gyerek, csak gyerek, aki éppen viselkedik valahogy. és mindig van valami oka rá.
és ezzel mindenki így van.
Ezt a viselkedést mindenféle erők befolyásolják, illetve az éppeni tudatosságunk, hogy amikor találkozunk ezekkel az erőkkel, mennyire sodornak el, mire tanítanak, mire motiválnak, mennyire látjuk ezeket, hogy belőlünk mi fakad és mit hoznak mások, ami hat ránk, mit rejt a sorsunk, amely lassan bomlik ki a szemeink előtt az életünkben.
Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból „faragott” „lények” vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot. és különböző módon, különböző felismerések és események kapcsán leljük meg, vagy valamire, amiről egy ideig elhisszük, hogy az…..
Én nem tudom, mi az élet titka, de legalábbis nem tudom jobban élni mint bárki más. De jó tudni látni olykor a milyenségeinket elválasztva önmagunktól, azoktól a szeretetre méltó lényecskékről, akik itt próbálkoznak bánni azzal a hatalommal, amit a földi élthez kaptak, a testtel, szóval, dologgal, idővel és térrel, milliárd érzéssel, ezzel a bonyolult elmével, múlttal és jövővel.
Ez valahogy nagy megkönnyebbülést okoz.
🙂
namaszte
„Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból
„Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból „faragott” „lények” vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot.”
Ebben nem értek egyet. Szerintem itt most kifejezetten magadból indultál ki 🙂 Ezekről tudni kell néha lemondani is egy időre legalábbis. Van aki nem keresi ezeket és nem is érzi szükségét.
„Én nem tudom, mi az élet titka…”
Ugyan miért titkolna előlünk bármit is? Ezzel csak nehezítené a helyzetet. Talán nincs is titka, csak nem figyelünk eléggé.
Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni,
Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni, mert ahány ember, valójában annyi meggyőződés, vagy hit, vagy fejlettségi szint-tudatosság, és mind aszerint élik az életük – tudatlanul, vagy tudatosan.
Az én meglátásom, és érzésem a világ működésével kapcsolatban az, hogy valójában, és végső-soron mind ugyanazt keressük: önmagunknak egy olyan részét, amely független a teremtett világunktól, és ezt leginkább az előző írásomban felsorolt, képességeink őszinte megélésében találjuk meg.
csak ezt mindenki kicsit vagy nagyon máshogy teszi, máshol tart, és éppen aszerint teremt, éppen más a meggyőződése, amit később belát, visszafelé tekintve az útján, ami egyedi, mégis egybeolvad egy ponton legalább a többiekével.
Ez az én „hitem”, ami a hozott nem kispályás sorsomban eddig elég klasszul meg tudott tartani és fejleszteni tudott, még nem találtam jobbat, és nem is érzem, hogy a nyitottságon kívül különösebben keresnem kellene mást.
Most már csak élek, és kipróbálom mindazt a tudást, amit ezen az úton eddig ezzel kapcsolatban összeszedtem.
eddig drámai változásokat hozott pozitív irányba az életemben, igaz rendesen meg kellett dolgozni némelyikért.
de most érzem először azt, hogy az életem nem egy rozzant csónak, amit arra vet a folyó, amerre kedve tartja, hanem van egy kormányom, amivel tudok jól élni, és tudásom és erőm is most már, amivel a folyóval egységben, azt megismerve és tisztelve találhatok utat magamnak a nagy folyón.
nekem ez már önmagában is elég. És az,a miben „hiszek”, vagy „tudom”, és most élni gyakorolom, jó ehhez.
A többieknek pedig megengedem, hogy akár másban higgyenek.
namaszte
Itt vagyok Erika!
Mindig is itt voltam, és igazság szerint nem tudom ám, mi a bajod velem… Boldognak látszottam? Annak is éreztem magam, mint ahogy most is, csak most már egy teljesen más minőségben…:)))
Mindannyiunkat alakít kicsit a környezetünk, kit jobban, kit kevésbé, de hogy mostanában zombinak látsz…:DD Pedig még soha nem éltem ennyire.
De valóban, talán háromszor is utaltam rá rövid időn belül, hogy boldogan élek. Miért is baj ez? Annyira elviselhetetlen? Vagy mert őszintén merek beszélni az érzelmeimről? Hiszen mindig ezt tettem amióta csak ismersz.:)
Nézz inkább körül egy kicsit! Feltettem a világ legegyszerűbbnek tűnő kérdését – boldog vagy? – amire egyébként a szavazáson több mint ötszázan tudtak válaszolni sima igen, nemmel.
És mi történt? Néhányan válaszoltak a feltett kérdésre, de többen belekötöttek a kérdésfeltevés módjába, és az én érzelmeimbe, holott említést se tettem róluk.
Ettől váltam a számodra unszimpatikussá? Arra miért nem gondolsz, hogy ha valamit nem értesz bennem, az nem biztos, hogy az én saram?
Én azért továbbra is kedvellek, és megbocsi, de nem érzem magam még a kedvedért se Izinek, vagy zombinak. Sőt!
Haverod: szeges
Nem baj…
Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. 😉
Egyébként az észrevételemnek semmi köze a boldogság blogodhoz,sok kis részletböl állt a kép össze.
De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!
Tölem lehetsz boldog,lehetsz szerelmes,csak azért hagyj egy kis helyet abban az óriási szívedben azoknak is akik ott voltak valaha,és ne légy mááá olyan morgós,mert már én is kezdek félni Töled. 😉
Pont erről írtunk Aditivel…
…a hibás működésről!!!
„Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. ;)”
Itt az alapvető probléma Erika! Hogy várod a végét valaminek, mint az emberek többsége. Ha az én érdekemben tennéd, kérlek ne tedd!
Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?
Hát talán ezért, Kislány.:)) Mert nem mélyedsz bele a dolgokba, nem éled meg őket a maguk teljességében. Nem akarod, vagy a rossz rögzüléseid miatt nem mered megélni, hinni a korlátlant, a végtelent.
Miért akarsz mindenáron racionális lenni ott, ahol semmi szükség rá. Engedd el magad és akkor tényleg felszáll majd a köd, addig pedig bízz bennem kérlek annyira, hogy nem vonod kétségbe az érzelmeimről leírtakat.
„De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!”
Persze hogy azzá tesz! Gondolod, hogy ha nem így lenne élnék benne? Ha ismersz, tudod, hogy nem…:))
A helyed pedig megvan ne aggódj, és többet nem morgok ígérem, de ezt el kellett mondanom…:)))
Szia Szeges!Itt vagyok! 🙂
Nem óhajtom nagyobbra dagasztani a témát mint amennyit ér.
A kinek van igaza csetepaték nem visznek elöre,ugyhogy én ezennel be is fejeztem.
Tiszteletben tartom az érzéseidet ezentúl annak ellenére hogy továbbra is fenntartom a véleményemet. 😉
Elmondtam amit akartam és ezzel meg vagyok elégülve. :))
,,Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?”
Öszintén?
Nem! 🙂
S talán azért mert én nem úgy éltem meg hogy rossz vége lett volna.
Persze egy életszakaszt lezárni nem könnyü,de ha már sokadjára csinálja az ember már rutinossá válik,és felfedezi a változással járó izgalom örömét.
De Te talán a párkapcsolatról beszélsz!?
Lenne mit mesélnem,de az már megint csak olyan téma lenne amire sokakat kiakasztanék az itt az oldalon,de ha kíváncsi Vagy privátban elújságolom a legfrissebb híreket. 😉
S örülök hogy sikerült nem megutáltatni magamat Veled,és továbbra is élek annak lehetöségével hogy: ,,helyed pedig megvan ne aggódj” 😉
Üdv!Erika
Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél
Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél vagy nem éltél meg boldogság témában, hanem a kérdésed, ami körül sok tévhit kering.
Az, hogy személyes megéléseddel kapcsolatban vita kerekedett már a dráma, aminek nem sok köze van a témához.
Ezt a kérdést így feltenni, és igen nem választ várni, mint ahogy ezt fent leírtam, félrevezető.
Amit hétköznap értenek ezen az emberek, az nem fedi a valóságot.
és ezen az oldalon sok olyan ember van, aki már érzékeny erre, ha nem is tudja, de érzi ezt az ellentmondást.
Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. („agyalósok” stb)
Ezzel kiváltottad a drámát. 🙂
Ennyi történt.
Én nem tennék fel így egy ilyen kérdést, vagy előkészíteném azzal, hogy tisztázom a fogalmakat, vagy máshogy tenném fel, nem igen-nem választ várva. (provokációnak persze jó, vagy olyan típusú beszélgetés indításának, ahol fogalmakat tisztázunk. Ebben az esetben azonban a kérdező nyitott a válaszokra, nincs neki kész válasza, és nem rangsorolja a válaszolókat aszerint, az ő nézőpontjából, az ő válaszához képest milyen emberek.)
Túl sokan túl sok mindent értenek boldogság alatt.
Ez a jelenség ezért történt.
Namaszte
Rágd át magad mégegyszer…:))
Látod Aditi, ez tökéletesen az a helyzet, amikor félreértesz valamit.
„Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. („agyalósok” stb)”
Nem és nem!!!
Csak jeleztem, hogy fut a fórumon egy szavazás, ahol többszázan válaszoltak igen-nemmel.
Gondolj csak bele, maga az Élet is hányszor tesz fel értelmetlennek, vagy akár ostobának tűnő kérdéseket.
Szerintem soha nem a kérdés a fontos, hanem az arra adott válasz. Nem véletlen, hogy nem egyformák a reakciók, mindenkiből mást és mást vált ki egy-egy kérdés. Van aki mellett elmegy, mert nincs dolga vele, másokat harcra buzdít, mint a triumvirátusotokat (:D) megint másokat talán belátásra.
Ez a blog nagyon jó példa erre, de attól szép az egész, hogy nem vagyunk egyformák.
És ráadásul néhányunkat önmérsékletre is tanít…:))
Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy
Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy milyen tudatossággal adunk választ (ugyanezért utaltam arra, hogy ugyanígy különböző tudatossággal kérdezhetünk.)
az hogy „boldog vagyok”, annyifélét jelent, ahány száj kijelenti.
De a boldogságnak, vagy bármilyen más kérdésre adott válasznak különböző szintű jelentése van, attól függően, ki válaszol, és milyen helyzetben.
arra, hogy „szereted-e a káposztafőzeléket”? lehet azt a választ adni „általánosságban”, hogy „szeretem”, (igen/nem), de ez sem fogja azt jelenteni, hogy mindig meg is eszem, és adott esetben nem fogom egyszer csak nem szeretni, mégis egy ilyen helyzetben adott ilyen válasz kielégítő lehet.
de ilyen, a szellemiségre és a szellemi létezésünk jellegére utaló kérdés és állapot esetében egy ilyen „általános” válasz keveset mond, és nem lehet tudni, valójában mit jelent. (Nem leegyszerűsít, hanem elnagyol.)
Ezért is kérdezik annyit.
pedig csak tisztázni kéne a fogalmat (írom itt nemtudomhányadszor de ez még valahogy mostanáig sem tudott feltűnni, pedig ez a legfontosabb az egészben na mindegy), és rögtön kiviláglik, hogy olyan állapotunkra kérdezünk itt rá, ami idő és téren kívüli, szellemi, vagy már tényleg nem tudom hogy nevezzem, ezért milliárd-féleképpen értik nevezik és értelmezik, és ugyan ennyiféleképpen félreérthető.
Ezért az erre adott igen nem válasz időleges, nem általánosítható, nem pontos, és továbbra sem derül ki, mit is takar valójában.
(persze attól még lehet ilyet csinálni, de mint szintén már írtam, inkább csak a beszélgetés kedvéért, sem minthogy meg is tudjunk valamit belőle.)
van aki ezt érti már, és van aki nem..
de attól, aki ezt nem érti, még nem boldog, amikor azt mondja. :)))))
Az életben persze ezt elfogadja az ember, vagy ha érdeklődik a másik, akkor megossza a szemlééletét, elmeséli az élményeit a saját boldogságáról.
Itt tulképp egy elméleti jellegű kissé filozofikus megvitatása folyik a témának és az élményeknek, ez nem a káposztaleves asztala a sarki bolt előtt, ezért megérdemelne egy ilyen kérdés némi fogalom tisztázást, és továbbra is úgy érzem, ha már ilyen kérdésekkel foglalkozunk, igenis meg kell tisztelni a témát és a hozzászólókat azzal, hogy nincs lecsapva a dolgok azzal, hogy „így szép és egyszerű”….
persze lehet valami egyszerű és szép, de attól még hamis.
(Pl a húgom hegedűje)
Summa summarum:
Ennek a szónak a szellemi értelmében itt senki sem boldog.
A sarki bolt előtt folyó mosolygós „hogy vagy?” „kösz jól” típusú beszélgetés erejéig többen azok.
A Mennyországban feltett ugyanezen kérdés esetében viszont mindenki az.
nem éreztem a helyzetet a helyzetnek megfelelően kezelve.
És jól tudom, hogy ezt jól látom, én ugyanis ismerem ennek a szónak a szellemi jelentését, amivel egyébként távolról sem vagyok egyedül, és már bocsánat, de amikor Marcsi néni azt hiszi és nyilatkozza, hogy „boldog ember”, aztán betér a házába és szétveri a sodrófát a férjén, hadd jelentsem már ki, hogy én TUDOM, HOGY A BOLDOGSÁG NEM EZ. Még ha Marcsi néni azt mondja, és azt hiszi is.
csak ha ismered a dolgok szellemi természetét, azt, mi a DOLOG MÖGÖTT VAN, akkor láthatod a hegy tetejéről az egész tájat, az egész dolgot, magadat és akkor már másokat is benne.
Ennyi.
ha akarjátok tanulhattok ebből, mint ahogy én is abból, ahogy reagáltatok rám, és magából a kérdésfelvetésből is, természetesen.
ha akarjátok, nem.
Namaszte
Szia Aditi!
Én megértettem, hogy miről szól a
Szia Aditi!
Én megértettem, hogy miről szól a hozzászólásod.
Igazad van, a szokványos perspektíva nem teszi lehetővé a boldogság elérését.
A boldogság helyett jobban szeretem a szabadság kifejezést, mely persze mást jelent, de ugyanakkor magában foglalja a boldogság minőségét is, mint halmaz a részhalmazt.
A teremtett világ kettőssége kizárja a folyamatos boldogság tapasztalását.
Csak amikor képes vagy kívülállóként szemlélni a folyamatosan változó teremtett világot, akkor leszel képes szabaddá válni és szabadon megélni az egységben a részt, boldogságodat nem befolyásolva tapasztalni az „egy” vetítővásznán megjelenő „többet”.
Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az
Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az értelemben, hogy csak virtuálisan (elmében) lettél független?
A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással
A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással átélt, szeretettel és öröm-érzéssel kísért szabadság-állapot, amelyben minden élő iránt ugyanazt a szeretetet érezzük, BÁRMILYEN.
Ha kívülálló vagy, az valóban elmebeli állapot, elméleti, objektív, száraz, szív nélküli.
Ez egy lényeges és döntő különbség.
Ezért nem megy ez a világ semmire végső-soron a sok agymunkájával, meggyőzéssel, logikával, hatékonysággal, objektív nézőponttal, nézet-egyeztetéssel….. mert nincs benne szív (szellem/tudatosság.)
pedig már Jézus apánk is megmondta volt, hogy ha nincs benned szeretet, lehetsz te okos is, meg objektív is…. mit sem ér.
Namaszte
Nem!
Ezt a kérdést nap mint nap megkapom.
Ez nem virtuális elme
Nem!
Ezt a kérdést nap mint nap megkapom.
Ez nem virtuális elme állapot, mert nem rendelkezik az elme minőségeivel.
Az a tudatosság, amelyet élek, folyamatos „Én vagyok” tudatosság és fennmarad az elme mind három állapotában, tehát a mély alvás állapotában is.
Az elmém alszik és én ezt tudatosan megtapasztalom.
Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az
Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az alvó részeit?
Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém
Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém között.
Engem már nem tud átverni az elmém.
Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg
Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg a kit? 🙂
Az elmén belül ezt káosznak hívják.
Amikor túllépsz az elmén,
Az elmén belül ezt káosznak hívják.
Amikor túllépsz az elmén, tudni fogod mit beszélek.
Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert
Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)
Na látod Éva!
Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük
Na látod Éva!
Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük az egókat. 🙂
Csak te tudod, miért írtam ezt. 😀
Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen
Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen a megvilágosodásról esik szó.
,,Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)”
És akkor megy a vita,meg a durváskodás,amikor a legalapvetőbb dolgok sincsenek megértve…
ami még nem is lenne baj,csak akkor ne a másik legyen már a hülye,meg a rossz.:)))
Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél.
Két dolog
Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél.
Két dolog kell a megvilágosodáshoz.
1. megértés
2. személyes tapasztalat
Ezen kívűl persze jól el lehet beszélgetni bármiről, csak nincs értelme. 😀
És igen!!! 🙂 átadom a szót. 🙂
Namaszte
És igen!!! 🙂 átadom a szót. 🙂
Namaszte
Na végre, ez már közelít.
és itt jön egy igazán izgalmas kérdés
Na végre, ez már közelít.
és itt jön egy igazán izgalmas kérdés számomra.
A szabadság és a boldogság egy legutóbbi megélésem kapcsán úgy tűnik, mintha nem ugyanaz a szint lenne!!! Mintha a boldogság éppen egy emelettel feljebb lenne.
Azóta ezen morfondírozom, hogy megéltem, mert olyan nagy hatással volt rám, és azóta keresem ezt a rezgést folyton tudat alatt.
nagyon érdekes.
U.I.: nemrég rajzoltam egy macskát egy nyolcas alakzattal a fején. Utólag megnézve elég egyiptomi macska kinézete van, és a feje feletti két kör akár a hetes-nyolcas csakra is lehet. lehet, hogy megtapasztaltam a nyolcast?????
(mostanában kirajzolom a tudatalattim)
Mondjuk mindent vitt….. Ezért írtam, hogy még magasabb szintnek éltem meg, mint a heteset. pedig már az is elég csúcs.
Na! 🙂
Erre már van értelme értelmesen válaszolni. 🙂
A
Na! 🙂
Erre már van értelme értelmesen válaszolni. 🙂
A boldogság még mindig nem a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság tudatállapotából képes vagy szemlélni a boldogság állapotát.
Fordítva ez nem lehetséges.
nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna.
Volt a szeretettel
nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna.
Volt a szeretettel szemlélés, az egység megélése, energia, méhek, meg ilyesmi.
Ebben már a szabadság felszabadító ereje is benne van, anélkül nem is lehet az egységet és legmagasabb szeretet-minőséget megélni. Most-ban vagy, szabadon. Tök jó.
De: ezután, volt egy olyan, amiben benne volt ez, és plusz egy olyan minőség, ami minden más földi érzésnél erősebb volt, és leginkább ahhoz hasonlított, mint amikor b voltam altatózva (drogozva a kórházban :), édes volt, és olyan boldogság, amit tényleg képtelenség leírni. felülről öntött el (nem a szívemből !), teljes, totális ellazulás, d eközben teljesen a testemben voltam, és minden ízében érzékeltem. (Szóval nem voltam bódult, vagy homályos, mint amikor be vagy rúgva, vagy drogozva, de a jó része teljesen ott volt mégis.)
nem olyan volt, mint a szexuális vágy, vagy a szerelem, de még azoknál is erősebb volt. De tiszta.
Tényleg nem lehet leírni, de sokkal nagyobb ereje volt, mint az egység és szabadság-élménynek.
Az kellett hozzá, anélkül ezt nem lehet elérni, de ez annál még több volt.
Mondom: a boldogság nem érzés, és nem pusztán megelégedettség, és szerintem nem is csak szabadság, és egység.
Még magasabb szinten van a tudatban.
Én most így éltem meg.
namaszte
U.I. a csakrák és az energetika ismerete nálam része a tudatosodásnak. nem kötelező, zenélni sem az, mégis zenész vagyok. 🙂
Attól, hogy valamit ismersz még nem kell azonosulnod vele, nekem segít és érdekesnek találom, és meg is élem, nem csak agyalok rajta, mint az ezoterikusok. (Bár volt olyan időszakom is..:)
Nincs nyolcas csakra. 🙂
Amúgy nem tudom miért foglalkoztok a
Nincs nyolcas csakra. 🙂
Amúgy nem tudom miért foglalkoztok a csakrákkal.
Te nem a csakrák összessége vagy.
Azok is csak benned vannak.
Teremtett zombi:-)
„Bár mint tudjuk mi magunk teremtjük a világunkat,s ezt felismerve nincs kit kérnem számon,tehát igyekszem olyan világot teremteni magamnak amiben jól is érzem magam.”
Kedves Erika!
Ezek a Te szavaid.
Mégis tőlem kéred számon azt a „régi jó öreg Szeges”-t, akit most nem lelsz… Ezzel a Szegessel már nem tudsz/akarsz együtt rezonálni. Az ő akkori boldogságát valósnak, a mostanit hamisnak tartod.
Ha még mindig igaz számodra az, amit a teremtésről írtál, akkor a kérdéseim a következők Hozzád: mi változott/nem változott meg Benned Erika? Mitől veszítetted el a komfort érzeted?
Mitől fosztottalak meg?
Várom válaszod abban a reményben, hogy végre beszélgetni tudunk egymással, mert korábban valamiért lepergett Rólad minden közeledési kísérletem;-)
szeklice
Szia Szeklice!
Tölem játszhatunk idézgetösdit is… 😉
Találtam is valamit ami érdekes is lehet.
,,Bizony az egész életem Teremtése ITT van, Szegest is beleértve:-) (Ő is így éli meg.)”
Ehhez gratuláltam Neked!
Mert ha mondjuk Te szülted meg,még akkor is vitatható hogy teljes egészében a Te teremtményed….Hm..
Labda vissza. 😉
Te pedig passzolhatnál cserébe arra vonatkozó utalást miszerint közeledést kíséreltél meg irányomban,mert nekem nem rémlik hogy lett-e volna ilyen.
Szeges az én világomban,(irántam) nem változott semmit sem.
Ugyanaz a kedves,és jó fej.
Csak fáj látnom a barátom belsö feszültségét,amit rendszerint mások(pl.kis akárki,Aditi=nök)megregulázásában enged szabadjára.
Nem értem hogy ha minden olyan nagyon rendben van,akkor mi késztet arra valakit hogy tüskéket lövöldözzön onnan ahol ö maga elmondása szerint boldog.A paradicsomból ahol boldogság,és béke van. …..!?
Üdv!Erika
Egy egy röpke és illuzórikus pillanatra olykor úgy érzem,
Egy egy röpke és illuzórikus pillanatra olykor úgy érzem, védelemre szorulsz. 🙂
de aztán látom, hogy dehogy…:)
Nagy harcos vagy. 🙂
Namaszte
Felejtsétek már el ezt az „én teremtem a világomat” hülyeséget!
Felejtsétek már el ezt az „én teremtem a világomat” hülyeséget! 🙂
Nem te teremted, te maximum kérheted, hogy hogy szeretnéd, aztán majd aki jobban tudja nálad, hogy mi jó neked, megteremti vagy nem.
Lehet, hogy ez így kiábrándító, de ha őszinte leszel önmagadhoz, akkor belátod, hogy közelebb áll a valósághoz, és az élet tapasztalatodhoz, mint az egóisztikus nézőpont és a teremtős iskolák. 🙂
Arról nem beszélve, hogy végre fellélegezhetsz. Nincs akkora teher a válladon, mint amekkorát az ilyen idealisztikus filozófiák rád akartak akasztani. 🙂
A teher Isten vállán van, szerencsére Ő jól elbír bármekkora teherrel.
Úgyhogy aggodalomra semmi ok. 😀
Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a legjobb.
,,Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a
,,Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a legjobb.”
Na, na???:)
És mi van az ellenerőkkel? Az ember legfontosabb továbblépési szakaszaiban nagyon erős,,támadások” vannak,hogy eltérítsenek,és csak az ember erején kitartásán ,hitén múlik,
hogy elgyengül e ? Persze a segítséget is mindig megkapja,de ott van a ,,kísértés” baromi keményen. Éppen egy ilyen dráma zajlik most is oldalon. Ez olyan kemény tud lenni,amikor már a harcod az életért folyik.
Úgyhogy egy okkal több a felébredésre. Ott megszűnik ,,harctér”,csak Isten van.
Nem véletlenül mondják a mi állapotunkra,hogy ,,dukha”-szenvedés. Persze megint csak nem a szavakon kell lovagolni:D Mert akármilyen jól is érzem magam,mindig bekavarhat valami,mert
minden változik,semmi sem állandó,a boldogságom sem./sajnos/
Nem is szó szerint a szenvedésről van itt szó,hanem arról,hogy ez nem az eredeti állapotunk,
tudatállapotunk/, amiben vagyunk,és tulajdonképpen csak ennek a visszaállításáról lenne szó,semmi másról.
A paradicsom is egy ilyen tudatállapot,semmi más.Teljesen mindegy ,hogy hol van,a ,,földön,vagy az égben”.Tudatállapot,ami téren és időn kívüli,feletti.
Gratulálok Szeklice!
Sikerült Szegest Izivé formálnod! 😉
Nekem hiányzik a jó öreg Szeges…!
Szeges humoros volt,és szeretni való.Nagy népszerüségnek örvendett.
Akkoriban valóban boldognak látszott.
Most ez a zombi aki Szeges néven nyomul és megfeszülve kántálja hogy milyen nagyon boldog,egyáltalán nem tünik szimpatikusnak.
Jó öreg Szeges barátom!
Ha ott Vagy valahol,és fogod az adást,kérlek szépen gyere vissza!
Hiányzol!!!!!
Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges… 🙂
Tudod, kezdek rájönni,
Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges… 🙂
Tudod, kezdek rájönni, legjobb ha alázatot tanulok.
Az van a legnagyobb hasznomra. Az alázat és az elfogadás.
ilyenkor látom, hogy nincs jó gyerek és rossz gyerek, csak gyerek, aki éppen viselkedik valahogy. és mindig van valami oka rá.
és ezzel mindenki így van.
Ezt a viselkedést mindenféle erők befolyásolják, illetve az éppeni tudatosságunk, hogy amikor találkozunk ezekkel az erőkkel, mennyire sodornak el, mire tanítanak, mire motiválnak, mennyire látjuk ezeket, hogy belőlünk mi fakad és mit hoznak mások, ami hat ránk, mit rejt a sorsunk, amely lassan bomlik ki a szemeink előtt az életünkben.
Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból „faragott” „lények” vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot. és különböző módon, különböző felismerések és események kapcsán leljük meg, vagy valamire, amiről egy ideig elhisszük, hogy az…..
Én nem tudom, mi az élet titka, de legalábbis nem tudom jobban élni mint bárki más. De jó tudni látni olykor a milyenségeinket elválasztva önmagunktól, azoktól a szeretetre méltó lényecskékről, akik itt próbálkoznak bánni azzal a hatalommal, amit a földi élthez kaptak, a testtel, szóval, dologgal, idővel és térrel, milliárd érzéssel, ezzel a bonyolult elmével, múlttal és jövővel.
Ez valahogy nagy megkönnyebbülést okoz.
🙂
namaszte
„Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból
„Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból „faragott” „lények” vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot.”
Ebben nem értek egyet. Szerintem itt most kifejezetten magadból indultál ki 🙂 Ezekről tudni kell néha lemondani is egy időre legalábbis. Van aki nem keresi ezeket és nem is érzi szükségét.
„Én nem tudom, mi az élet titka…”
Ugyan miért titkolna előlünk bármit is? Ezzel csak nehezítené a helyzetet. Talán nincs is titka, csak nem figyelünk eléggé.
Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni,
Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni, mert ahány ember, valójában annyi meggyőződés, vagy hit, vagy fejlettségi szint-tudatosság, és mind aszerint élik az életük – tudatlanul, vagy tudatosan.
Az én meglátásom, és érzésem a világ működésével kapcsolatban az, hogy valójában, és végső-soron mind ugyanazt keressük: önmagunknak egy olyan részét, amely független a teremtett világunktól, és ezt leginkább az előző írásomban felsorolt, képességeink őszinte megélésében találjuk meg.
csak ezt mindenki kicsit vagy nagyon máshogy teszi, máshol tart, és éppen aszerint teremt, éppen más a meggyőződése, amit később belát, visszafelé tekintve az útján, ami egyedi, mégis egybeolvad egy ponton legalább a többiekével.
Ez az én „hitem”, ami a hozott nem kispályás sorsomban eddig elég klasszul meg tudott tartani és fejleszteni tudott, még nem találtam jobbat, és nem is érzem, hogy a nyitottságon kívül különösebben keresnem kellene mást.
Most már csak élek, és kipróbálom mindazt a tudást, amit ezen az úton eddig ezzel kapcsolatban összeszedtem.
eddig drámai változásokat hozott pozitív irányba az életemben, igaz rendesen meg kellett dolgozni némelyikért.
de most érzem először azt, hogy az életem nem egy rozzant csónak, amit arra vet a folyó, amerre kedve tartja, hanem van egy kormányom, amivel tudok jól élni, és tudásom és erőm is most már, amivel a folyóval egységben, azt megismerve és tisztelve találhatok utat magamnak a nagy folyón.
nekem ez már önmagában is elég. És az,a miben „hiszek”, vagy „tudom”, és most élni gyakorolom, jó ehhez.
A többieknek pedig megengedem, hogy akár másban higgyenek.
namaszte
Itt vagyok Erika!
Mindig is itt voltam, és igazság szerint nem tudom ám, mi a bajod velem… Boldognak látszottam? Annak is éreztem magam, mint ahogy most is, csak most már egy teljesen más minőségben…:)))
Mindannyiunkat alakít kicsit a környezetünk, kit jobban, kit kevésbé, de hogy mostanában zombinak látsz…:DD Pedig még soha nem éltem ennyire.
De valóban, talán háromszor is utaltam rá rövid időn belül, hogy boldogan élek. Miért is baj ez? Annyira elviselhetetlen? Vagy mert őszintén merek beszélni az érzelmeimről? Hiszen mindig ezt tettem amióta csak ismersz.:)
Nézz inkább körül egy kicsit! Feltettem a világ legegyszerűbbnek tűnő kérdését – boldog vagy? – amire egyébként a szavazáson több mint ötszázan tudtak válaszolni sima igen, nemmel.
És mi történt? Néhányan válaszoltak a feltett kérdésre, de többen belekötöttek a kérdésfeltevés módjába, és az én érzelmeimbe, holott említést se tettem róluk.
Ettől váltam a számodra unszimpatikussá? Arra miért nem gondolsz, hogy ha valamit nem értesz bennem, az nem biztos, hogy az én saram?
Én azért továbbra is kedvellek, és megbocsi, de nem érzem magam még a kedvedért se Izinek, vagy zombinak. Sőt!
Haverod: szeges
Nem baj…
Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. 😉
Egyébként az észrevételemnek semmi köze a boldogság blogodhoz,sok kis részletböl állt a kép össze.
De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!
Tölem lehetsz boldog,lehetsz szerelmes,csak azért hagyj egy kis helyet abban az óriási szívedben azoknak is akik ott voltak valaha,és ne légy mááá olyan morgós,mert már én is kezdek félni Töled. 😉
Pont erről írtunk Aditivel…
…a hibás működésről!!!
„Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. ;)”
Itt az alapvető probléma Erika! Hogy várod a végét valaminek, mint az emberek többsége. Ha az én érdekemben tennéd, kérlek ne tedd!
Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?
Hát talán ezért, Kislány.:)) Mert nem mélyedsz bele a dolgokba, nem éled meg őket a maguk teljességében. Nem akarod, vagy a rossz rögzüléseid miatt nem mered megélni, hinni a korlátlant, a végtelent.
Miért akarsz mindenáron racionális lenni ott, ahol semmi szükség rá. Engedd el magad és akkor tényleg felszáll majd a köd, addig pedig bízz bennem kérlek annyira, hogy nem vonod kétségbe az érzelmeimről leírtakat.
„De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!”
Persze hogy azzá tesz! Gondolod, hogy ha nem így lenne élnék benne? Ha ismersz, tudod, hogy nem…:))
A helyed pedig megvan ne aggódj, és többet nem morgok ígérem, de ezt el kellett mondanom…:)))
Szia Szeges!Itt vagyok! 🙂
Nem óhajtom nagyobbra dagasztani a témát mint amennyit ér.
A kinek van igaza csetepaték nem visznek elöre,ugyhogy én ezennel be is fejeztem.
Tiszteletben tartom az érzéseidet ezentúl annak ellenére hogy továbbra is fenntartom a véleményemet. 😉
Elmondtam amit akartam és ezzel meg vagyok elégülve. :))
,,Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?”
Öszintén?
Nem! 🙂
S talán azért mert én nem úgy éltem meg hogy rossz vége lett volna.
Persze egy életszakaszt lezárni nem könnyü,de ha már sokadjára csinálja az ember már rutinossá válik,és felfedezi a változással járó izgalom örömét.
De Te talán a párkapcsolatról beszélsz!?
Lenne mit mesélnem,de az már megint csak olyan téma lenne amire sokakat kiakasztanék az itt az oldalon,de ha kíváncsi Vagy privátban elújságolom a legfrissebb híreket. 😉
S örülök hogy sikerült nem megutáltatni magamat Veled,és továbbra is élek annak lehetöségével hogy: ,,helyed pedig megvan ne aggódj” 😉
Üdv!Erika
Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél
Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél vagy nem éltél meg boldogság témában, hanem a kérdésed, ami körül sok tévhit kering.
Az, hogy személyes megéléseddel kapcsolatban vita kerekedett már a dráma, aminek nem sok köze van a témához.
Ezt a kérdést így feltenni, és igen nem választ várni, mint ahogy ezt fent leírtam, félrevezető.
Amit hétköznap értenek ezen az emberek, az nem fedi a valóságot.
és ezen az oldalon sok olyan ember van, aki már érzékeny erre, ha nem is tudja, de érzi ezt az ellentmondást.
Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. („agyalósok” stb)
Ezzel kiváltottad a drámát. 🙂
Ennyi történt.
Én nem tennék fel így egy ilyen kérdést, vagy előkészíteném azzal, hogy tisztázom a fogalmakat, vagy máshogy tenném fel, nem igen-nem választ várva. (provokációnak persze jó, vagy olyan típusú beszélgetés indításának, ahol fogalmakat tisztázunk. Ebben az esetben azonban a kérdező nyitott a válaszokra, nincs neki kész válasza, és nem rangsorolja a válaszolókat aszerint, az ő nézőpontjából, az ő válaszához képest milyen emberek.)
Túl sokan túl sok mindent értenek boldogság alatt.
Ez a jelenség ezért történt.
Namaszte
Rágd át magad mégegyszer…:))
Látod Aditi, ez tökéletesen az a helyzet, amikor félreértesz valamit.
„Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. („agyalósok” stb)”
Nem és nem!!!
Csak jeleztem, hogy fut a fórumon egy szavazás, ahol többszázan válaszoltak igen-nemmel.
Gondolj csak bele, maga az Élet is hányszor tesz fel értelmetlennek, vagy akár ostobának tűnő kérdéseket.
Szerintem soha nem a kérdés a fontos, hanem az arra adott válasz. Nem véletlen, hogy nem egyformák a reakciók, mindenkiből mást és mást vált ki egy-egy kérdés. Van aki mellett elmegy, mert nincs dolga vele, másokat harcra buzdít, mint a triumvirátusotokat (:D) megint másokat talán belátásra.
Ez a blog nagyon jó példa erre, de attól szép az egész, hogy nem vagyunk egyformák.
És ráadásul néhányunkat önmérsékletre is tanít…:))
Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy
Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy milyen tudatossággal adunk választ (ugyanezért utaltam arra, hogy ugyanígy különböző tudatossággal kérdezhetünk.)
az hogy „boldog vagyok”, annyifélét jelent, ahány száj kijelenti.
De a boldogságnak, vagy bármilyen más kérdésre adott válasznak különböző szintű jelentése van, attól függően, ki válaszol, és milyen helyzetben.
arra, hogy „szereted-e a káposztafőzeléket”? lehet azt a választ adni „általánosságban”, hogy „szeretem”, (igen/nem), de ez sem fogja azt jelenteni, hogy mindig meg is eszem, és adott esetben nem fogom egyszer csak nem szeretni, mégis egy ilyen helyzetben adott ilyen válasz kielégítő lehet.
de ilyen, a szellemiségre és a szellemi létezésünk jellegére utaló kérdés és állapot esetében egy ilyen „általános” válasz keveset mond, és nem lehet tudni, valójában mit jelent. (Nem leegyszerűsít, hanem elnagyol.)
Ezért is kérdezik annyit.
pedig csak tisztázni kéne a fogalmat (írom itt nemtudomhányadszor de ez még valahogy mostanáig sem tudott feltűnni, pedig ez a legfontosabb az egészben na mindegy), és rögtön kiviláglik, hogy olyan állapotunkra kérdezünk itt rá, ami idő és téren kívüli, szellemi, vagy már tényleg nem tudom hogy nevezzem, ezért milliárd-féleképpen értik nevezik és értelmezik, és ugyan ennyiféleképpen félreérthető.
Ezért az erre adott igen nem válasz időleges, nem általánosítható, nem pontos, és továbbra sem derül ki, mit is takar valójában.
(persze attól még lehet ilyet csinálni, de mint szintén már írtam, inkább csak a beszélgetés kedvéért, sem minthogy meg is tudjunk valamit belőle.)
van aki ezt érti már, és van aki nem..
de attól, aki ezt nem érti, még nem boldog, amikor azt mondja. :)))))
Az életben persze ezt elfogadja az ember, vagy ha érdeklődik a másik, akkor megossza a szemlééletét, elmeséli az élményeit a saját boldogságáról.
Itt tulképp egy elméleti jellegű kissé filozofikus megvitatása folyik a témának és az élményeknek, ez nem a káposztaleves asztala a sarki bolt előtt, ezért megérdemelne egy ilyen kérdés némi fogalom tisztázást, és továbbra is úgy érzem, ha már ilyen kérdésekkel foglalkozunk, igenis meg kell tisztelni a témát és a hozzászólókat azzal, hogy nincs lecsapva a dolgok azzal, hogy „így szép és egyszerű”….
persze lehet valami egyszerű és szép, de attól még hamis.
(Pl a húgom hegedűje)
Summa summarum:
Ennek a szónak a szellemi értelmében itt senki sem boldog.
A sarki bolt előtt folyó mosolygós „hogy vagy?” „kösz jól” típusú beszélgetés erejéig többen azok.
A Mennyországban feltett ugyanezen kérdés esetében viszont mindenki az.
nem éreztem a helyzetet a helyzetnek megfelelően kezelve.
És jól tudom, hogy ezt jól látom, én ugyanis ismerem ennek a szónak a szellemi jelentését, amivel egyébként távolról sem vagyok egyedül, és már bocsánat, de amikor Marcsi néni azt hiszi és nyilatkozza, hogy „boldog ember”, aztán betér a házába és szétveri a sodrófát a férjén, hadd jelentsem már ki, hogy én TUDOM, HOGY A BOLDOGSÁG NEM EZ. Még ha Marcsi néni azt mondja, és azt hiszi is.
csak ha ismered a dolgok szellemi természetét, azt, mi a DOLOG MÖGÖTT VAN, akkor láthatod a hegy tetejéről az egész tájat, az egész dolgot, magadat és akkor már másokat is benne.
Ennyi.
ha akarjátok tanulhattok ebből, mint ahogy én is abból, ahogy reagáltatok rám, és magából a kérdésfelvetésből is, természetesen.
ha akarjátok, nem.
Namaszte
Szia Aditi!
Én megértettem, hogy miről szól a
Szia Aditi!
Én megértettem, hogy miről szól a hozzászólásod.
Igazad van, a szokványos perspektíva nem teszi lehetővé a boldogság elérését.
A boldogság helyett jobban szeretem a szabadság kifejezést, mely persze mást jelent, de ugyanakkor magában foglalja a boldogság minőségét is, mint halmaz a részhalmazt.
A teremtett világ kettőssége kizárja a folyamatos boldogság tapasztalását.
Csak amikor képes vagy kívülállóként szemlélni a folyamatosan változó teremtett világot, akkor leszel képes szabaddá válni és szabadon megélni az egységben a részt, boldogságodat nem befolyásolva tapasztalni az „egy” vetítővásznán megjelenő „többet”.
Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az
Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az értelemben, hogy csak virtuálisan (elmében) lettél független?
A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással
A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással átélt, szeretettel és öröm-érzéssel kísért szabadság-állapot, amelyben minden élő iránt ugyanazt a szeretetet érezzük, BÁRMILYEN.
Ha kívülálló vagy, az valóban elmebeli állapot, elméleti, objektív, száraz, szív nélküli.
Ez egy lényeges és döntő különbség.
Ezért nem megy ez a világ semmire végső-soron a sok agymunkájával, meggyőzéssel, logikával, hatékonysággal, objektív nézőponttal, nézet-egyeztetéssel….. mert nincs benne szív (szellem/tudatosság.)
pedig már Jézus apánk is megmondta volt, hogy ha nincs benned szeretet, lehetsz te okos is, meg objektív is…. mit sem ér.
Namaszte
Nem!
Ezt a kérdést nap mint nap megkapom.
Ez nem virtuális elme
Nem!
Ezt a kérdést nap mint nap megkapom.
Ez nem virtuális elme állapot, mert nem rendelkezik az elme minőségeivel.
Az a tudatosság, amelyet élek, folyamatos „Én vagyok” tudatosság és fennmarad az elme mind három állapotában, tehát a mély alvás állapotában is.
Az elmém alszik és én ezt tudatosan megtapasztalom.
Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az
Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az alvó részeit?
Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém
Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém között.
Engem már nem tud átverni az elmém.
Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg
Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg a kit? 🙂
Az elmén belül ezt káosznak hívják.
Amikor túllépsz az elmén,
Az elmén belül ezt káosznak hívják.
Amikor túllépsz az elmén, tudni fogod mit beszélek.
Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert
Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)
Na látod Éva!
Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük
Na látod Éva!
Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük az egókat. 🙂
Csak te tudod, miért írtam ezt. 😀
Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen
Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen a megvilágosodásról esik szó.
,,Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)”
És akkor megy a vita,meg a durváskodás,amikor a legalapvetőbb dolgok sincsenek megértve…
ami még nem is lenne baj,csak akkor ne a másik legyen már a hülye,meg a rossz.:)))
Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél.
Két dolog
Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél.
Két dolog kell a megvilágosodáshoz.
1. megértés
2. személyes tapasztalat
Ezen kívűl persze jól el lehet beszélgetni bármiről, csak nincs értelme. 😀
És igen!!! 🙂 átadom a szót. 🙂
Namaszte
És igen!!! 🙂 átadom a szót. 🙂
Namaszte
Na végre, ez már közelít.
és itt jön egy igazán izgalmas kérdés
Na végre, ez már közelít.
és itt jön egy igazán izgalmas kérdés számomra.
A szabadság és a boldogság egy legutóbbi megélésem kapcsán úgy tűnik, mintha nem ugyanaz a szint lenne!!! Mintha a boldogság éppen egy emelettel feljebb lenne.
Azóta ezen morfondírozom, hogy megéltem, mert olyan nagy hatással volt rám, és azóta keresem ezt a rezgést folyton tudat alatt.
nagyon érdekes.
U.I.: nemrég rajzoltam egy macskát egy nyolcas alakzattal a fején. Utólag megnézve elég egyiptomi macska kinézete van, és a feje feletti két kör akár a hetes-nyolcas csakra is lehet. lehet, hogy megtapasztaltam a nyolcast?????
(mostanában kirajzolom a tudatalattim)
Mondjuk mindent vitt….. Ezért írtam, hogy még magasabb szintnek éltem meg, mint a heteset. pedig már az is elég csúcs.
Na! 🙂
Erre már van értelme értelmesen válaszolni. 🙂
A
Na! 🙂
Erre már van értelme értelmesen válaszolni. 🙂
A boldogság még mindig nem a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság tudatállapotából képes vagy szemlélni a boldogság állapotát.
Fordítva ez nem lehetséges.
nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna.
Volt a szeretettel
nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna.
Volt a szeretettel szemlélés, az egység megélése, energia, méhek, meg ilyesmi.
Ebben már a szabadság felszabadító ereje is benne van, anélkül nem is lehet az egységet és legmagasabb szeretet-minőséget megélni. Most-ban vagy, szabadon. Tök jó.
De: ezután, volt egy olyan, amiben benne volt ez, és plusz egy olyan minőség, ami minden más földi érzésnél erősebb volt, és leginkább ahhoz hasonlított, mint amikor b voltam altatózva (drogozva a kórházban :), édes volt, és olyan boldogság, amit tényleg képtelenség leírni. felülről öntött el (nem a szívemből !), teljes, totális ellazulás, d eközben teljesen a testemben voltam, és minden ízében érzékeltem. (Szóval nem voltam bódult, vagy homályos, mint amikor be vagy rúgva, vagy drogozva, de a jó része teljesen ott volt mégis.)
nem olyan volt, mint a szexuális vágy, vagy a szerelem, de még azoknál is erősebb volt. De tiszta.
Tényleg nem lehet leírni, de sokkal nagyobb ereje volt, mint az egység és szabadság-élménynek.
Az kellett hozzá, anélkül ezt nem lehet elérni, de ez annál még több volt.
Mondom: a boldogság nem érzés, és nem pusztán megelégedettség, és szerintem nem is csak szabadság, és egység.
Még magasabb szinten van a tudatban.
Én most így éltem meg.
namaszte
U.I. a csakrák és az energetika ismerete nálam része a tudatosodásnak. nem kötelező, zenélni sem az, mégis zenész vagyok. 🙂
Attól, hogy valamit ismersz még nem kell azonosulnod vele, nekem segít és érdekesnek találom, és meg is élem, nem csak agyalok rajta, mint az ezoterikusok. (Bár volt olyan időszakom is..:)
Nincs nyolcas csakra. 🙂
Amúgy nem tudom miért foglalkoztok a
Nincs nyolcas csakra. 🙂
Amúgy nem tudom miért foglalkoztok a csakrákkal.
Te nem a csakrák összessége vagy.
Azok is csak benned vannak.
Teremtett zombi:-)
„Bár mint tudjuk mi magunk teremtjük a világunkat,s ezt felismerve nincs kit kérnem számon,tehát igyekszem olyan világot teremteni magamnak amiben jól is érzem magam.”
Kedves Erika!
Ezek a Te szavaid.
Mégis tőlem kéred számon azt a „régi jó öreg Szeges”-t, akit most nem lelsz… Ezzel a Szegessel már nem tudsz/akarsz együtt rezonálni. Az ő akkori boldogságát valósnak, a mostanit hamisnak tartod.
Ha még mindig igaz számodra az, amit a teremtésről írtál, akkor a kérdéseim a következők Hozzád: mi változott/nem változott meg Benned Erika? Mitől veszítetted el a komfort érzeted?
Mitől fosztottalak meg?
Várom válaszod abban a reményben, hogy végre beszélgetni tudunk egymással, mert korábban valamiért lepergett Rólad minden közeledési kísérletem;-)
szeklice
Szia Szeklice!
Tölem játszhatunk idézgetösdit is… 😉
Találtam is valamit ami érdekes is lehet.
,,Bizony az egész életem Teremtése ITT van, Szegest is beleértve:-) (Ő is így éli meg.)”
Ehhez gratuláltam Neked!
Mert ha mondjuk Te szülted meg,még akkor is vitatható hogy teljes egészében a Te teremtményed….Hm..
Labda vissza. 😉
Te pedig passzolhatnál cserébe arra vonatkozó utalást miszerint közeledést kíséreltél meg irányomban,mert nekem nem rémlik hogy lett-e volna ilyen.
Szeges az én világomban,(irántam) nem változott semmit sem.
Ugyanaz a kedves,és jó fej.
Csak fáj látnom a barátom belsö feszültségét,amit rendszerint mások(pl.kis akárki,Aditi=nök)megregulázásában enged szabadjára.
Nem értem hogy ha minden olyan nagyon rendben van,akkor mi késztet arra valakit hogy tüskéket lövöldözzön onnan ahol ö maga elmondása szerint boldog.A paradicsomból ahol boldogság,és béke van. …..!?
Üdv!Erika
Egy egy röpke és illuzórikus pillanatra olykor úgy érzem,
Egy egy röpke és illuzórikus pillanatra olykor úgy érzem, védelemre szorulsz. 🙂
de aztán látom, hogy dehogy…:)
Nagy harcos vagy. 🙂
Namaszte
Felejtsétek már el ezt az „én teremtem a világomat” hülyeséget!
Felejtsétek már el ezt az „én teremtem a világomat” hülyeséget! 🙂
Nem te teremted, te maximum kérheted, hogy hogy szeretnéd, aztán majd aki jobban tudja nálad, hogy mi jó neked, megteremti vagy nem.
Lehet, hogy ez így kiábrándító, de ha őszinte leszel önmagadhoz, akkor belátod, hogy közelebb áll a valósághoz, és az élet tapasztalatodhoz, mint az egóisztikus nézőpont és a teremtős iskolák. 🙂
Arról nem beszélve, hogy végre fellélegezhetsz. Nincs akkora teher a válladon, mint amekkorát az ilyen idealisztikus filozófiák rád akartak akasztani. 🙂
A teher Isten vállán van, szerencsére Ő jól elbír bármekkora teherrel.
Úgyhogy aggodalomra semmi ok. 😀
Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a legjobb.
,,Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a
,,Mindig az történik veled, ami a te fejlődésed szempontjából a legjobb.”
Na, na???:)
És mi van az ellenerőkkel? Az ember legfontosabb továbblépési szakaszaiban nagyon erős,,támadások” vannak,hogy eltérítsenek,és csak az ember erején kitartásán ,hitén múlik,
hogy elgyengül e ? Persze a segítséget is mindig megkapja,de ott van a ,,kísértés” baromi keményen. Éppen egy ilyen dráma zajlik most is oldalon. Ez olyan kemény tud lenni,amikor már a harcod az életért folyik.
Úgyhogy egy okkal több a felébredésre. Ott megszűnik ,,harctér”,csak Isten van.
Nem véletlenül mondják a mi állapotunkra,hogy ,,dukha”-szenvedés. Persze megint csak nem a szavakon kell lovagolni:D Mert akármilyen jól is érzem magam,mindig bekavarhat valami,mert
minden változik,semmi sem állandó,a boldogságom sem./sajnos/
Nem is szó szerint a szenvedésről van itt szó,hanem arról,hogy ez nem az eredeti állapotunk,
tudatállapotunk/, amiben vagyunk,és tulajdonképpen csak ennek a visszaállításáról lenne szó,semmi másról.
A paradicsom is egy ilyen tudatállapot,semmi más.Teljesen mindegy ,hogy hol van,a ,,földön,vagy az égben”.Tudatállapot,ami téren és időn kívüli,feletti.